Ideje gyanakodni!

ki hinné el a futballban a bíró ítéletét, ha a hazai csapat jelöli ki a játékvezetőt
HACK PÉTER

Ideje gyanakodni!
Mit tennénk, ha az otthonunkba meghívott ismerősünk, amíg bennünket a vendéglátással kapcsolatos teendők lekötnek, megbontaná a házunkat körülvevő kerítést, megrongálná a bejárati ajtó zárját, és működésképtelenné tenné a riasztóberendezést?
Azt hiszem, okkal kezdenénk gyanakodni arra, hogy valami olyasmire készül, amiben az otthonunkat védő berendezések gátolnák, és joggal feltételezhetjük, hogy ez nem a javunkat fogja szolgálni. Ugyanilyen okkal gyanakodhatunk, amikor a kormánytöbbség lépésről lépésre elkezdi felszámolni a mindenkori kormányzati hatalom esetleges visszaéléseivel szemben teremtett alkotmányos korlátokat, ahogyan azt a jelenlegiek teszik.
Ha a Fidesz és a KDNP politikusai csak részben elhinnék saját politikai nyilatkozatuk következtetését, miszerint a rendszerváltástól eltelt évtizedek eredményeként "kiszolgáltatottság, eladósodás, szegénység, lelki, politikai és gazdasági válság" jött létre, akkor egy tisztességes politikai szándéktól vezetett kormányzat elkezdené elemezni, mi vezetett idáig. Jelenleg úgy tűnik, a jobboldal megelégszik azzal a válasszal, hogy korábban az országot "rossz emberek" kormányozták, és a "szavazófülkékben lezajlott forradalom" eredményeként (ami a valóságban annyit jelent, hogy 2010-ben a Fidesz-KDNP-szövetség 17 975 szavazattal többet kapott, mint 2006-ban az MSZP és az SZDSZ) az országot májustól a "jó emberek" kormányozzák.
Az előző kormányok kudarcainak van azonban másik értelmezési lehetősége is, nevezetesen az, hogy a kormányzati hatalom tévedéseit és hibáit korrigálni hivatott fékek és ellensúlyok nem funkcionáltak megfelelően. A hibásnak bizonyult gazdaságpolitikai döntéseknél, a jogalkotásban megjelenő társadalompolitikai elképzeléseknél nem, vagy nem megfelelően működött a közigazgatási apparátus, a parlamenti frakciók, a számvevőszék, a független jegybank vagy az Alkotmánybíróság, esetleg a független sajtó kontrollja. Az időben és erőteljesen megfogalmazott vészjelek hiányában a téves vagy eleve elhibázott döntések korrekciójára nem került sor, vagy a korrekció elmaradása miatt az ország nagyon súlyos árat fizetett.

A tévedések és a hibák kockázatát csökkenteni akaró tisztességes kormányzat ezek után első lépéseként megerősítette volna azokat az intézményeket, amelyek kontrollálják a végrehajtó hatalmat, hiszen a legelvakultabb jobboldali sem állíthatja, hogy a szocialista-liberális kormány kudarcát a túl erős Alkotmánybíróság, a túlzottan független Állami Számvevőszék és Gazdasági Versenyhivatal vagy a túlzottan független sajtó okozta.
Ehhez képest a "nemzeti együttműködés rendszerét" hirdető politikai tábor két hónap alatt felszámolta a közigazgatásban esetleg még meglévő szakmai fékeket, amikor a közigazgatási tisztségek indoklás nélküli megszüntetésével lehetővé tette, hogy az érdemek és a teljesítmény helyett kizárólag a politikai lojalitás legyen az alkalmazás feltétele. A parlamenti létszám felére csökkentésével rontotta egyes, saját képviselőinek újraváIasztási esélyét, ezen a területen is a lojalitást helyezve a szakmai és az emberi tisztesség elé. Felszámolja a független és pártatlan Alkotmánybíróságot, hiszen a többségükben újra választható bírák számára egyértelművé tette, hogy alkotmánybíróvá válásra csak annak van esélye, akit az aktuális kormányzat arra alkalmasnak tart. Ezzel az Alkotmánybíróság szerepét a rendszerváltást megelőző Alkotmányjogi Tanács szintjére züllesztették. Ráadásul, mivel a népszavazási kérdésekben az utolsó szót az Alkotmánybíróság mondja ki, a népszavazásnak mint a kormányzati hatalom kontrolljának szerepe is megszűnik.
A "nemzeti együttműködés rendszerének" építői felszámolták az Állami Számvevőszék függetlenségét és pártatlanságát, és véget vetettek a Versenyhivatal kormánytól való függetlenségének is, gyakorlatilag hiteltelenné téve ezen intézmények megszólalását bármi olyan kérdésben, aminek akár a legkisebb politikai vonatkozása is lehet. Ki hinné el a futballban a bíró ítéletét, ha a hazai csapat jelöli ki a játékvezetőt, és ráadásul bármikor le is cserélheti?
Ideje feltenni a kérdést, mi az oka, és legfőképpen mi a jövőbeli célja a "nemzeti együttműködés rendszere" építőinek azzal, hogy szisztematikusan lebontják a kormányzati hatalom tévedéseitől védelmet jelentő intézményeket? Az új rendszer hívei azzal aligha áltathatják magukat, hogy ők nem tévednek, hiszen eddig "csak" gazdaságpolitikájuk alapjaiban és a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának bukását okozó nemzetpolitikájukban tévedtek igazán látványosan, és még valójában el sem kezdtek kormányozni.
(A szerző jogász)
HVG 2010. JÚLIUS 10., 71. oldal

Ki kell függeszteni a középületekben a nemzeti együttműködés nyilatkozatát

Index 2010. július 2., péntek
Legalább ötvenszer hetven centis színes nyomatként kell kirakni holnaptól a parlamenti deklarációt minden államigazgatási épület méltó helyére.
hirdetés

Aligha fordulhat elő a nemzeti együttműködés politikai nyilatkozatával, ami a Švejkben Ferenc József őcsászári fensége fényképével, hogy leszarják a legyek. Illetve ha leszarják, Palivec kocsmárosnak, illetve dehogyis neki, hanem a szerv vezetőinek gondoskodniuk kell a letisztításáról, ahogy az 1140/2010. (VII. 2.) Korm. határozat melléklete fogalmaz: „A tábla megfelelõ állapotáról és szükség szerinti cseréjérõl intézkedni kell.”

Ez a mai kormányrendelet [1] írja elő, hogy minden kormányzati épületben ki kell rakni bekeretezve, legalább 50-szer 70 cm-es méretben az Országgyűlés által június 14-én elfogadott nyilatkozatot, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

Egész pontosan: „A központi államigazgatási szervek és területi, helyi szervei, valamint a Kormány általános hatáskörű terülei együttműködésti államigazgatási szerve, továbbá a Magyar Honvédség katonai szervezetei és a katonai igazgatás területi szervei (a továbbiakban együtt: szerv) által feladatuk ellátása során használt középületekben ... a szerv vezetõje által meghatározott méltó és a középület sajátosságainak megfelelő jól látható helyen ki kell helyezni a Nyilatkozatot.”

A határozat a többi hatalmi ág képviselőinek nem előírja a nyilatkozat kifüggesztését, hanem kéri tőlük, hogy az általuk használt épületekben is tegyék meg ezt. Ez vonatkozik a köztársasági elnöki hivatalra, az Országgyűlésre, az Alkotmánybíróságra, a bíróságokra, az ügyészségekre, az ombudsmani hivatalokra, az ÁSZ-ra, az MNB-re, a helyi és kisebbségi önkormányzatokra.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapjáról le is tölthető [2] színesben a megfelelő szövegű és külalakú – a nemzeti lobogó előtt ábrázolt, címerrel lezárt, Schmitt Pál országgyűlési elnök valamint Hegedűs Lorántné és Tarnai Richárd jegyzők által aláírt - nyilatkozat.

Az LMP így reagált a kormányhatározatra: viccnek is durva lenne. Szerintük az a 20. századi magyar történelem legrosszabb korszakait idézi. A független intézmények felkérése pedig tulajdonképpen hűségnyilatkozat követelése.