retró: Szlovák lap a magyar alkotmánybírák jogkörének megnyírbálásáról

"Laboratórium" címmel közöl jegyzetet a Sme című szlovák liberális napilap Orbán Viktor és az alkotmánybíróság közti nézeteltérésről.

“Az Orbán Viktor által Magyarország számára elkészített újabb forradalmi lépés az alkotmánybíróság jogköreinek megnyirbálása” – írja a szerző, Peter Schutz, aki szerint a témát érdemes részletesebben is megvitatni, mert a Kárpát-medence más részein is felmerültek hasonló gondolatok. Orbán számára az ürügyet az az alkotmánybírósági döntés szolgáltatta, miszerint a magas végkielégítések visszamenőleges 98 százalékos megadóztatása alkotmányellenes. A “Fidesz-klub főnöke” úgy véli, ha az adókról nem lehet népszavazást tartani, akkor az alkotmánybíróságnak sem lehet ilyen jogköre – írta ki a Sme jegyzetírója.

A szerző szerint ez megkérdőjelezhető. Ez az érv azt az elképzelést tükrözi, hogy egy demokráciában a parlament mindenki felett áll. Ennek az elméletnek, amelynek Szlovákiában is vannak hívei, a legfőbb teoretikusa nem Orbán Viktor, hanem Václav Klaus. A cseh államfő tavaly ősszel arra szólította fel a parlamentet, hogy értékelje át az alkotmánybíróság pozícióját. Az alkotmánybíróság ugyanis alkotmányellenesnek találta az előrehozott választások kihirdetését – írta a Sme.

Meglehet, hogy Klaust valóban a demokráciai féltése ihlette, de a mai Magyarország az “olykor bolondos Fidesz” kétharmadával olyan egyedi laboratórium, ahol közelről figyelhetjük meg, hová vezethetnek az ideológiai támadások a “bírói uralom” ellen – írta a liberális napilap.

A Sme jegyzetírója szerint “nyilvánvaló, hogy a bírák is tévedhetnek, s olykor le is vannak fizetve, amit Szlovákiában jól ismerünk.”

A nagy kérdés azonban az, hogy az alkotmánybíróságnál biztonságosabb-e az élet, a szabadság és a vagyon számára “a beképzelt és forradalmi küldetésében hívő kétharmados törvényhozási hatalom” – zárta jegyzetét a szlovák napilap szerzője.

(http://komentare.sme.sk/c/5617485/laboratorium.html)
http://24.hu/kulfold/2010/10/30/szlovak-lap-a-magyar-alkotmanybirak-jogkorenek-megnyirbalasarol/

retró: Magyar kollégájával tárgyalt a szlovák Alkotmánybíróság elnökasszonya

2009. április 16. - 15:36 | Belföld
A szlovák és a magyar alkotmánybíróság együttműködésének elmélyítéséről tárgyalt Ivetta Macejková, a kassai Alkotmánybíróság elnöke csütörtökön Pozsonyban szlovák partnerével Paczolay Péterrel.

Együttműködésünk az elmúlt fél év alatt intenzívebbé vált. Megbeszéléseink alkalmával összevetjük a két ország alkotmányos rendszerét, ennek keretében pedig külön foglalkoztunk az alkotmánybírák megválasztásával és a testületek jogkörével" - jelentette ki pozsonyi tárgyalásai után Paczolay Péter. Kifejtette: Magyarország számára érdekes, hogy bár a két ország alkotmánybíróságának jogköre és az alkotmány szövege eltér egymástól, az alkotmánybíróság munkájában mindkét államban nagyjából hasonló problémák merülnek fel.

Ivetta Macejková szintén úgy vélte, hogy a két ország alkotmánybírósági rendszere lényegében megegyezik egymással. "Közös nevezőn vagyunk abban, hogy az alkotmánybíróságok legfőbb feladata az alkotmányosság absztrakt ellenőrzése, tehát annak vizsgálata, hogy a törvények összhangban vannak-e az alkotmánnyal" - mondta újságíróknak a szlovák alkotmánybíróság elnöke.

"Ezen a téren nagyon hasznosak mindkét fél számára a másik oldal tapasztalatai" - tette hozzá Paczolay.

A két alkotmánybírósági elnököt fogadta Pavol Paška, a szlovák parlament elnöke.

mti/para
http://parameter.sk/rovat/belfold/2009/04/16/magyar-kollegajaval-targyalt-szlovak-alkotmanybirosag-elnokasszonya

retró: Kényszerszünetet tartanak a szlovák alkotmánybírák

MTI
2007.01.22. 11:36

Hétfőtől mindössze négy alkotmánybírója van Szlovákia legfelsőbb taláros testületének, mert a korábbi alkotmánybírók megbízatása egymást követően lejárt, a helyükbe lépő kilenc bíró kinevezésével pedig az államfő azért tartozik, mert ez ügyben még neki is adós a törvényhozás. Ivan Gasparovic államfő a kilenc új alkotmánybírót a parlament által megválasztandó 18 jelölt közül nevezi ki, mert hogy minden helyre két embert kell jelölni, és hogy melyik ülhet majd a bírói székbe, arról már az államfő dönt. Mivel a törvényhozás még csak tizenhét jelöltet választott meg, az államfő a hiányzó egy jelölt megnevezéséig nem tud lépni.

Az alkotmánybíróság válságáról író hétfői szlovák lapok szerint az "interregnum" január végéig mindenképpen elhúzódik, mert a parlament ülésszaka csak a hónap végén kezdődik. Szinte biztos azonban, hogy a soros ülésen a kormánykoalíció által jelölt tizennyolcadik ember is bizalmat kap. A testület addig kényszerszünetet tart, de februárban már bízvást teljes felállásban, tizenhárom bíróval folytathatja a munkát. Szlovákiában az alkotmánybírók megbízatása 12 évre szól.
http://index.hu/kulfold/hirek/296908/

Nem lehet érzelmes rendőrt fotózni

Az Alkotmánybíróság határozata értelmében született új ítélet azon rendőrök ügyében, akik személyiségi jogaikat érezték megsértve, mert felismerhető fotó készült róluk a rendvédelmi dolgozók tüntetésén. A jövőben csak olyan rendőrökről lehet arcképes fotót közölni, akiken intézkedés közben nem fejeződik ki érzelem.

A rendőrök körében egy évtizedes gyakorlat volt, hogy amennyiben felismerhető fotó készült róluk egy sajtóorgánumban, akkor személyiségi jogi pert indítottak, ezeket a pereket rendszeresen meg is nyerték, így több százezer forint kártérítéshez is jutottak, rengeteg ügyvéd kifejezetten ezekre az ügyekre specializálódott. Ennek a gyakorlatnak vetett véget az Index ügyét követően a Kúria jogegységesítő döntése, az Alkotmánybíróság határozatával összhangban, miszerint szabadon lehet fotózni az intézkedő rendőröket, amennyiben a rendőrön nem fejeződik ki semmilyen érzelem, nem emberi valójában, hanem a végrehajtó hatalom arcaként szerepel egy fotón.


Mosolygóról nem, csak rideg intézkedő rendőrökről lehet felismerhető fotót közölni a jövőben, mi is ennek megfelelően jártunk el.

Fotó: Börcsök Zsófia

Az ügyet az indította el, hogy az Index lefotózott két rendőrt a rendvédelmi dolgozók tüntetésén, akik pert indítottak a szerkesztőség ellen. Az akkori gyakorlat szerint meg is nyerték a pert, ezt követően vitte egészen az Alkotmánybíróságig az ügyet a portál. Ugyan a korábbi gyakorlatot megszüntető döntést hozott a legfelsőbb bírói testület, de az ez alapján megismételt elsőfokú eljárásban ismét elmarasztalták a portál, azaz a "kivételből csináltak főszabályt", mert a rendőrök a kérdéses fotón emberi mivoltukban jelentek meg.

http://hvg.hu/itthon/20151030_Nem_lehet_erzelmes_rendort_fotozni

Keményen nekiment a magyar kormánynak Colleen Bell

Tíz hónapja Magyarországon van, de eddig még nem bírált ilyen nyíltan Colleen Bell. Az Egyesült Államok budapesti nagykövete aggodalmát fejezte ki a magyarországi korrupció, a civil szervezetek elleni fellépés és a média csorbuló függetlensége miatt, a menekültválság ügyében viszont megismételte: Magyarországnak joga van megvédeni határait.

Lassan egy éve van Magyarországon Colleen Bell, az Egyesült Államok nagykövete, de még soha nem fogalmazott meg olyan kemény kritikákat a magyar kormánnyal szemben, mint a Corvinus Egyetemen tartott beszédén.

Való igaz, hogy a januárban kinevezett nagykövet eddig még nem sokszor szólalt meg nyilvánosan politikai ügyekben. Az Origónak adott exkluzív interjúban egy hónapja főleg a menekültválságról beszélt, de most más témákat is érintett. Információink szerint nem véletlenül tartott ilyen sokáig a nyilvános felszólalás, a nagykövet előbb még meg akarta ismerni a magyar politikai viszonyokat, és találkozni akart a döntéshozókkal is.

Beszédében erre Bell is utalt.

„Első napom óta folyamatos kapcsolatban vagyok a kormány tagjaival és az egyszerű emberekkel is" – mondta a nagykövet, aki néhány napja a Hortobágyon járt.
Megköszönte a segítséget, de...

Colleen Bell beszéde elején persze nem felejtette el megemlíteni, hogy a két ország szoros szövetséges és partneri viszonyban áll. Kiemelte, hogy Magyarország nagyon fontos NATO-szövetséges, a legnagyobb sikertörténetnek pedig a budapesti székhelyű Nemzetközi Rendészeti Akadémia több évtizedes történetét említette. Köszönetet mondott Magyarország afganisztáni és balkáni szerepvállalásáért, valamint azért is, hogy hazánk támogatja a terror elleni harcot. Itt említette azt is, hogy Magyarország fontos szerepet játszott az ukrán konfliktus megoldásában.

Az Egyesült Államok nagykövete ugyanakkor - korábbi udvarias felszólalásaival ellentétben – szerda este több ponton is bírálta a magyar kormányt.

„Ezek senkit nem érhetnek meglepetésként, hiszen már korábban is sokszor kifejtettük őket, és nem változott a hozzáállásunk" – mondta.

Első problémaként a nagykövet a magyarországi korrupciót említette.

„A magyarországi korrupció nagyon komoly aggodalomra ad okot. Mindenütt, ahol a rendszerszintű korrupció hatékonyan aláássa a tisztességes kormányzást, termékeny talajt hoz létre a polgári nyugtalanság, a kormányzattal szembeni ellenállás, sőt még az erőszakos szélsőségesség számára is" – tette hozzá.
A paksi szerződésnek nyilvánosnak kellene lennie

Bell szerint a korrupció ellen a nyilvánosság eszközével lehet harcolni. Úgy vélte: segíthet a közbeszerzési rendszerek megreformálása, a választott tisztségviselők elszámoltatása, beleértve azt is, hogy a tisztségviselőt kötelezzük arra, hogy fedje fel a vagyoni helyzetét. Ha az emberek információt kapnak, akkor szerinte jobban megbíznak a hatalomban is - mondta,

Példaként említette a paksi szerződéseket, amiket szerinte nyilvánosságra kellene hozni,

mert megváltoztatná a felállást az energiaszektorban.

"Azt várjuk a magyar kormánytól, hogy növelje az átláthatóságot, és kezdje ennek a megállapodásnak a részleteivel" - tette hozzá.

Bell bírálta a civil szervezetek elleni fellépést is.

„Ahol a kormány akadályozza a civil szervezetek munkáját, ott nincs teljes szabadság" – jelentette ki.
A nagykövet aggályosnak tartotta, hogy volt olyan időszak, amikor egyszerre ötven civil szervezet ellen volt vizsgálat. Üdvözölte viszont, hogy a magyar bíróság a civileknek adott igazat, és kimondta, hogy nem követtek el törvénytelenséget.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Kiemelte viszont, hogy a helyzet még nem oldódott meg teljesen, hiszen hét szervezet ellen még mindig folynak vizsgálatok, a rendőrség pedig még nem szolgáltatta vissza a lefoglalt berendezéseket sem.

Ez nem tesz jót Magyarország nemzetközi hírnevének"

– mondta.
Kevésbé független az Alkotmánybíróság

A nagykövet kiállt a független igazságszolgáltatás mellett is, és bírálta, hogy az alkotmánybíróság tagjainak kinevezéséhez már nincs szükség a politikai pártok beleegyezésére.

„Az alaptörvényhez az elmúlt években fűzött módosítások csökkentették a magyar Alkotmánybíróság függetlenségét" – mondta.

Bell keményen kritizálta a sajtó függetlenségének korlátozására irányuló erőfeszítéseket is.

„Természetesen nem azt mondom, hogy Magyarországon bebörtönzik az újságírókat" – mondta Bell, de aggályosnak nevezte az állami hirdetések kiosztásának rendszerét, és az állami médiának nyújtott támogatásokat.

Magyar politikusok, értelmiségiek és a civil társadalom tagjai a sajtó szabadságának határozott hanyatlásáról beszélnek"

– tette hozzá.


A nagykövet szerint a médiahatósággal is komoly problémák vannak, főleg azért, mert csak egy politikai párt tagjai ülnek a szervezetben. Azzal sem értett egyet, hogy magánszemélyek arra használták a rendkívül alacsony törvényi küszöböket, hogy polgári és büntető pereket indítottak rágalmazási és becsületsértési ügyekben. Ez szerinte nagy anyagi károkat tud okozni a kormánykritikus sajtótermékeknek.

A nagykövet természetesen a bevándorlásra is kitért.

„Tisztában vagyunk vele, hogy rekord számú migráns érkezett Magyarországra, az ország pedig nagyon nehéz választás elé került. Az országnak joga van megvédeni a határait, de kötelessége is, hogy segítse a menekülteket. A xenofób retorika nem segít abban, hogy megoldást találjunk a problémára" – mondta.

"Magyarországnak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy segíthessen vezetni az Európai Unión belül, hogy megtalálják a válságra adható leginkább átfogó, gyakorlati és humánus megoldást"

Bell szerint bármi is lesz a megoldás, annak az élet megvédésére és az emberi jogok betartására kell koncentrálnia.
Nem kell szobor Hómannak

Bell megragadta a lehetőséget, hogy üdvözölje azt is, hogy nem állítottak szobrot Hóman Bálintnak Székesfehérváron.

„Hóman öröksége sötét árnyékot vet azoknak a magyaroknak az emlékére, akiket a holokauszt áldozataként meggyilkoltak. Ez a város többre képes annál, minthogy egy ilyen embernek szobrot állítson" – mondta.

Bell beszéde végén megjegyezte: Magyarország Európa keresztútján fekszik, és adott számára a lehetőség, hogy ezzel a helyzettel a közös jó érdekében éljen.

"Elismerjük, hogy mi magunk sem felelünk meg mindig saját célkitűzéseinknek. Sokfélék vagyunk és a sokféleség vitákkal jár. De tudjuk, hogy ezek jó viták, amelyek lehetővé teszik a folyamatos önvizsgálatot" - fejezte be beszédét a nagykövet.
http://www.origo.hu/itthon/20151028-kemenyen-nekiment-a-magyar-kormanynak-colleen-bell.html

Deák Ferenc díjat kapott...

... A szakmai díjat olyan személyiségek kaphatják meg, akik alkotmánybíróként, bíróként, ügyészként, ügyvédként, közigazgatási szakemberként, közjegyzőként, jogtudósként az elmúlt századok nagy jogászainak, a deáki hagyományoknak méltó utódai.

A Pro meritis de iuris peritia in memoriam Francisci Deák, azaz jutalmul a jog tudójának Deák Ferencre való emlékezéssel elnevezésű díjat az Akadémia javaslatára az intézmény jogtudományi bizottsága, az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, a Magyar Ügyvédi Kamara és a Magyar Közigazgatási Kar vezetői alapították, és 2003 óta évről évre a hat jogász hivatásrend egy-egy képviselője részesül az elismerésben. Az alapítók döntésének értelmében évente felváltva egy alkotmánybíró vagy egy bíró lehet díjazott. Az idei évben alkotmánybíró részesülhetett a díjban.

A Magyar Ügyvédi Kamara székházában tartott ünnepélyes rendezvényen a díjakat Dr. Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság elnöke, Dr. Polt Péter legfőbb ügyész, Dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, Dr. Harmathy Attila, az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának elnöke, Dr. Vörös Tamás, a Magyar Közigazgatási Társaság elnöke és Dr. Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke adta át a kitüntetetteknek.

Dr. Zongor Gábor mellett Dr. Paczolay Péter korábbi alkotmánybírósági elnök, Dr. Györgyi Kálmán nyugalmazott legfőbb ügyész, Dr. Földi András egyetemi tanár, Dr. Nőt László ügyvéd és Dr. Gálné Dr. Komonczy Viktória közjegyző vehette át az elismerést.



http://www.toosz.hu/digitalcity/projects/tooszproject/boxedNewsEvent.jsp?dom=AAAAZJWX&prt=BAAFKYMH&fmn=BAAFKYMP&smen=BAAFKYMI&men=BAAFKYMI&firt=AAATGNQQ

Dr. Zongor Gábor mellett Dr. Paczolay Péter korábbi alkotmánybírósági elnök, Dr. Györgyi Kálmán nyugalmazott legfőbb ügyész, Dr. Földi András egyetemi tanár, Dr. Nőt László ügyvéd és Dr. Gálné Dr. Komonczy Viktória közjegyző vehette át az elismerést.

Felfoghatatlan döntés az Alkotmánybíróságtól

Az Alkotmánybíróság fittyet hány a jogbiztonságra és felrúgta eddigi gyakorlatát! A testület alapvető jogállami követelményekkel szembemenő határozatot hozott: mostantól a helyi önkormányzatok jogalkotásának korlátait már nem a jogbiztonság követelménye határozza meg. Vagyis: az Alkotmánybíróság önkényes és szakmaiatlan határozatával bebetonozta az önkormányzati önkényt.

Néhány hónapja aggodalmunkat fejeztük ki amiatt, hogy az Alkotmánybíróság majd’ két éve ül egy olyan utólagos normakontroll indítványon, amelyet korábbi, 2012 novemberi döntése indoklását lényegében egy az egyben átvéve már réges-régen meghozhatott volna, és amellyel véget vethetett volna az önkormányzati önkénynek, amelyre az önkormányzati törvény hatalmazza fel a helyi képviselő-testületeket azáltal, hogy feljogosítja őket kvázi büntető (kvázi szabálysértési) jogszabályok alkotására mindenféle garanciális törvényi keretek nélkül.

Némi rossz sejtésünk tehát már volt, de a határozat, amely végül 2015. szeptember 29-én látott napvilágot, minden képzeletünket felülmúlóan rémisztő. Nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy az ember – a határozatot olvasva – megállapítsa: adva volt, hogy hogyan kell dönteni, és bármilyen áron, akármilyen kicsavart és alapvető alkotmányos elvekkel szembemenő indoklással, de a döntést alá kellett valahogy támasztani.

Egy blogposzt műfaji kereteit természetesen meghaladja a részletes alkotmányjogi elemzés, de úgy gondoljuk, hogy a nagyközönség számára is érdekes lehet az AB riasztó érvelésének pontokba szedett rövid ismertetése:

Igaz ugyan, hogy az adott rendeletalkotásra felhatalmazás előzménye az volt, hogy 2012-ben elvették a helyi önkormányzatoktól a szabálysértési rendeletalkotási jogkört (mondván, hogy szabálysértést csak törvény szabályozhasson).
Be kell látni, hogy további előzmény, hogy a szabálysértési rendeletalkotási jogkör elvesztéséért cserébe ugyanaznap (2012. április 15.) megkapták a helyi önkormányzatok az önkormányzati törvény felhatalmazását, amely alapján tiltott, közösségellenes magatartásokat határozhattak meg, és ezt az Alkotmánybíróság fél évvel később, 2012 novemberében hatályon kívül helyezte megállapítva, hogy az sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alapvető követelményét, mivel nem állapítja meg a rendeletalkotás és a szankcionálás alapvető törvényi keretszabályait.
El kell ismerni, hogy a 2012 novemberében elkaszált felhatalmazás nagyon hasonló a mostani határozatban vizsgálthoz és utóbbi ugyanúgy nem ad definíciót még magára a szabályozás tárgyára sem.
Az AB emlékeztet, hogy a 2012 novemberi döntés hangsúlyozza az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatát, mely szerint: „A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.” Ebből következően, amennyiben törvény felhatalmazza a helyi önkormányzat képviselő testületét valamely magatartás szabályozására, úgy a felhatalmazás tárgyát és kereteit is meg kell határoznia.
Igen ám, de - és most jön az igazi csavar - időközben hatályba lépett a IV. Alaptörvény-módosítás, amely (kritizáltuk épp eleget) lehetővé tette, hogy törvény illetve helyi rendelet az életvitelszerű közterületen tartózkodást bizonyos társadalmi célok érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti (vagyis a hajléktalanságot büntetheti). Ennek az AB szerint közvetlen következménye, hogy saját vonatkozó korábbi határozatát nem kell figyelembe vegye!
Az AB szerint pedig a közvetett következmény (!!!), hogy az Alaptörvény negyedik módosítása kibővítette a helyi önkormányzatok jogalkotási autonómiáját! “Ugyan az alkotmányos szabály csak az életvitelszerű tartózkodásra vonatkozóan tartalmaz konkrét rendelkezést, következményei ennél szélesebbek." – írja a döntés. Teljes komolysággal azt állítja tehát a testület többsége, hogy azzal, hogy bekerült az Alaptörvénybe annak lehetősége, hogy a helyi önkormányzatok a hajléktalanságot kriminalizálják, ezzel – bár itt az önkormányzatok más típusú felhatalmazásáról van szó - úgy általában is kibővült a helyi jogalkotási jogkör! Az AB szerint „ez összhangban van az Alaptörvény emberképével. Az Alkotmánybíróság már a korábbi határozataiban megállapította, hogy az Alaptörvény emberképe nem az elszigetelt egyéné, hanem a társadalomban élő felelős személyiségé.”
Ezek után lényegében elmulasztja a testület többsége vizsgálni azt, hogy a felhatalmazás sérti-e a jogbiztonság jogállami követelményét. Kiss László különvéleményében egyenesen azt állapítja meg, hogy az AB nem vizsgálta magát az indítvány tárgyát, az indítványokkal támadott törvényi rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát nem is végezte el.
A törvényi felhatalmazást a továbbiakban az önkormányzati autonómiára hivatkozva tartja életben az Alkotmánybíróság, e fogalmat teljességgel félreértelmezve. Az önkormányzati autonómia ugyanis nem azt jelenti, hogy a helyi képviselő-testületek kivonhatják magukat a törvényesség követelménye alól, hanem azt, hogy az állam (országos közhatalom, kormányzat, államigazgatás) nem szólhat bele abba, hogy a helyi ügyeket miképpen szabályozzák. Az alkotmányosság követelményeinek érvényesítése nem egyenlő a kormányzat beavatkozásával, vagyis előbbi nem is sértheti az önkormányzati autonómiát. Az AB lényegében az állam hatalmának a korlátját (az önkormányzati szabályozási autonómiát) használja fel az állam hatalmának a kiterjesztésére (alapjog-korlátozás igazolására).

Hiába szedik szét vadul a különvéleményeket megfogalmazó alkotmánybírák (Czine Ágnes, Kiss László, Lévay Miklós és Salamon László) ezt az abszurd érvelést, az Alkotmánybíróság a IV. Alaptörvény-módosítást használva fel ürügyül múlt heti döntésével tehát – az ombudsman és a Kúria indítványai ellenére –meghagyta a helyi önkormányzatok számára azt a lehetőséget, hogy mindenféle törvényi garanciák híján rendeletben szabályozzák a helyi közösségi együttélés kötelező normáit és ezek megszegőit szankcionálják. Annak ellenére, hogy a Kúria kifejezetten jelezte indítványában: „a szabályozás tárgykörének konkretizálása nélkül a szabályozás önkényességére, mércéit tekintve pedig érdemi kontrollálhatatlanságra vezetnek”. És annak ellenére is, hogy az ombudsman indítványában hivatkozott arra is, hogy több jelentésében vizsgálta az önkormányzatok rendeletalkotási és szankcionálási gyakorlatát, és ezzel összefüggésben a kormányhivatalok (amely szervek jogosultak a helyi önkormányzati rendeletek törvényességének felülvizsgálatára) is jellemzően azt jelezték: a felhatalmazás nem felel meg a jogállami garanciáknak és sérti a jogbiztonság követelményét, ezért akadályozza azt is, hogy megfelelően eleget tegyenek törvényességi ellenőrzési feladatuknak.

A különvélemények hangsúlyozzák: nem állapítható meg az önkormányzatokat jogalkotásra felhatalmazó törvényi szabályokból például, hogy a szabályozási jogkör mely területre terjed ki (közterületre vagy magánterületre is?). Az sem, hogy mely jogalanyokra vonatkozik. Hogy objektív vagy szubjektív felelősségen alapuló szankciók statuálására vonatkozik-e. Hogy az önkormányzatok milyen jogkövetkezmények kiszabását tehetik lehetővé.

Az alapjogi biztos az AB-hez intézett indítványában összefoglalóan azt írta: „az önkormányzatok – nem egy esetben a helyi bevételek növelése érdekében – egészen abszurd és szokatlan közösségi együttélési szabályokat is alkotnak, amelynek nyomán pedig jelentős összegű bírságokat szabnak ki a szabályok ellen vétőkre.”

Nyugodjunk bele: ez a továbbiakban is így lesz, és ezen már változtatni sincs remény. Afelől pedig kétségünk sem lehet, hogy ahol akarják, ott ezt a lehetőséget a legsérülékenyebb társadalmi csoportok kárára fogják a jövőben is felhasználni.

Jovánovics Eszter - Roma Program-vezető
http://ataszjelenti.blog.hu/2015/10/08/onkenyes_alkotmanybirosag

Dr. Kiss László

Sereg András, Budapest

1998 márciusa óta megszakítás nélkül alkotmánybíró, így övé minden idők leghosszabb mandátuma. Bíráskodott valamennyi elnök időszakában, Sólyom Lászlótól Lenkovics Barnabásig. A közigazgatási jog szakértője, az elmúlt években viszont ügynökvád miatt került a hírekbe. Ebben az ügyben is különvéleményt csatolt.

Honnan származik?

Vas megyéből. Jánosházán szü­lettem. Szüleim egyszerű emberek: édesapám cipész kisiparos volt, hat­vanhárom éves korában halt meg, amikor megkezdtem egye­temi tanulmányaimat. Anyám háztartásbeli volt, ő ötvenegy évesen tá­vozott közülünk. Négyen voltunk testvé­rek. Nővérem ma is Jánosházán él. A fiatalabbik bátyám szintén jogot végzett. Közte és köztem tizennégy év a korkülönbség, a legidősebb testvé­rem tizenöt évvel volt idősebb nálam. Én olyan vakarékféle vagyok. Jánosházán jár­tam óvodától középiskoláig. A miénk elég jó gimnázium volt, mert bizo­nyítani szerették volna, hogy szigorúak és komolyak az elvárások. Kihozták a di­ákból azt, ami benne szunnyadt. Egyáltalán nem biztos, hogy másutt kijöttek volna az em­berből a rejtett tartalékai, ha nem szorítják rá. Valóban megtanítottak tanulni, kemény fegyelemre szoktattak. Máig hálásan emlékszem vissza erre az 1965-től 1969-ig terjedő időszakra, ottani tanáraimra.

A fiatalabb bátyja már kitaposta ön előtt az utat: ő is jogot végzett Pécsett. Édes­apja támogatására viszont már nem számíthatott.

Szüleim már nem éltek, így egyetemi éveim alatt nagyon sokat segítettek a testvéreim. Szociá­lis hely­ze­temre tekintettel havonta csak ötven forintot kellett fizetnem a kollégiumi ellátásért, amiben benne volt az ebéd és a vacsora is. Az ezernégyszáz forintos Népköztársasági Ösztöndíjammal az élboly­hoz tartoztam 1970 és 1974 között.

A jogon kívül más pályára nem is gondolt?

A régészettel kacérkodtam egy darabig, de az archeológia fényév­nyi tá­vol­ságnak tűnt a kis falusi közegtől, így az megmaradt álomnak. Inkább maradtam a realitások talaján. Az is sokat nyomott a latba, hogy a csa­ládban már volt jogász.

Melyik tantárgy fogta meg leginkább?

Eleinte a büntetőjog tetszett, aztán hirtelen jött ötlet­től vezér­elve át­nyergeltem a közigazgatási jogra, ami már közelített az alkot­mányjog­hoz. Ebben a váltásban a sorsszerűség is benne volt. A későbbi felesé­gem a csoporttársam volt, aki a közigazgatási diákkört vezette. Harmad­éves ko­romban már nagy erők­kel udva­roltam neki, és egyszer élcelődve megkérdeztem tőle, hogy mit is csinál­tok ti ott a diákkör­ben? Amikor el­mondta, hogy mivel foglalkoznak, flegmán odavetettem: hát azt a témát én is meg tudom írni. Ő ezt komolyan vette, elmondta Szamel Lajos­nak, hogy van egy fiú, aki az egyik államigazgatási témát szívesen kidol­gozná. Szamel neve fogalom a magyar köz­igazgatás-tudo­mányban, azt is mondhatom, hogy mi pécsiek mindannyian a Szamel-iskola tanítványai vagyunk. Sza­mel azonnal behívatott magához, és letolt, hogy maga mit képzel, csak úgy kívülről bekiabál, kérem, itt komoly munka folyik. Írjon csak nekem egy kutatási vázlatot! Nem úgy tűnt, hogy tréfás kedvében mondta. Éjjel-nappal a könyvtárban robotol­tam. Elkészí­tettem a témavázlatot, odaadtam neki, ő elolvasta és fel­szólított, hogy járjak a di­ákkörbe. Onnantól kezdve mel­lette dolgoz­tam huszonhárom évig, egészen a ha­láláig, 1998-ig. Irgal­matlanul so­kat kö­szönhe­tek neki. Az a munkahelyi főnök volt, aki hagyta dolgozni a be­osz­tottjait. Há­rom év alatt vagy negy­ven-ötven publikációm jelent meg. Akkor félre­vont, hogy most már eleget publikáltam, ideje nekifognom a kandidátusi disszertáci­ómnak. Utol­jára ennek témaválasztásakor szólt bele az éle­tembe. Ő ugyanis nem azt a témát akarta megíratni, mint amit én választottam. Közöl­tem, hogy a tanácsok ren­de­letalkotásáról írnék. Felfortyant, hogy az egy lerágott csont, arról már nem lehet mit írni. Elmúlt három hét, és meg­kér­dezte: fiam, írod már azt a marhaságot? Hozzájárulok a téma­válasz­tá­sodhoz – folytatta –, de csak azzal a feltétellel, ha a központi és a helyi jogalkotás kapcsolatát írod meg, a töb­bit nem. Mire én: azt úgy nem lehet megírni, professzor úr. Egyébként is majdnem kész vagyok. Elcsodálkozott: ne hülyéskedj, meg is írtad? Na, add ide, majd visszatérünk rá. Szamel tegezett, én magáztam őt. Két hét múlva leültünk a szobájában, és mi­előtt bármiről is be­szélni kezdtünk volna, megkért, hogy hozzak neki huszonöt deka párizsit meg három deci vö­rösbort. Szerintem legalább húsz tonna parizert evett meg több mint negyven év alatt, amíg Pécsett volt. Meghoztam a párizsit, eszeget­tünk, egyszer csak kibökte: na, fiam, hát ez gyakor­latilag készen van.

1998-ban nagy őrségváltás zajlott le az Alkotmánybíróságon: öten távoz­tak és öten érkeztek. Önt az akkori koalíciós pártok jelöltjeként március­ban válasz­tották meg, és novemberben járt le Só­lyom Lászlónak a mandá­tuma. Milyen kapcsolata volt a testület első elnökével?

Ahogy a Donáti utcába kerültem, rögtön a hónom alá dugta Sólyom László a Bős-Nagymaros-ügyet. Készítettem egy hat­van oldalas határozat­terve­ze­tet, amiből csak egy háromoldalas végzés lett. Nekem más volt az állás­pontom. Hogy ér­zékeltessem, mekkora energiákat mozgósítottunk, be­idéztem Nem­csók János ál­lam­titkárt is, akit arra kértem, magyarázza el a vízlép­cső műszaki tar­talmát. Há­rom­negyed órán keresztül fejte­gette, mi micsoda. Csak annyit kért, ne szóljak közbe, mert az ki­zökkenti. Meg­ígér­tem. Kért har­minc ceruzát, és az asztalomon kirakta a bős-nagy­marosi víz­lép­csőrend­szerrel szóba ho­zott sarkantyús megoldást. Egy hónapja voltam a bíróságon, amikor a nagymarosi ügy harmadik tárgyalása után Sólyom elnök úr megvárt a fo­lyosón, félrevont és azt mondta: örülök, hogy itt vagy az Al­kotmánybí­róságon.

Mit szól ahhoz, hogy beskatulyázzák az alkotmánybírákat? Azt mondják, hogy egyesek baloldali, míg mások jobboldali értékren­det követve hozzák meg döntésüket.

Kezdettől fogva hülyeségnek tartottam a besorolásokat. Az meg egye­nesen félrevezető, hogy baloldalinak, illetve jobboldalinak titulálnak egy-egy alkotmány­bírót. Halmai Gábor másképp ka­tegorizált: állampárti és polgárvédő bírákra osztotta a társaságot. Ál­lampárti alatt nem a régi állampárt éltetőit értette, ha­nem azokat, akik az államot védik az egyénnel szemben. Érdekes mó­don azonban az összes, a baloldal által jelölt bíró az ő kate­gorizálásában a polgárvédők közé került, míg a többiek az állampártiakhoz. Min­den tiszteletem az övé, de szó nincs erről, az álláspontok akár ügyenként is változhatnak. Nincs én bíróm és te bíród.

Hogyan fér össze egy személyben az alkotmánybíró és az egyetemi oktató? Mennyi időt tud szakítani a tanítványokra?

Megmaradt az egyetemi munkaköröm, hetente több órát tartok, néha szombaton is bejárok. Olyan vagyok, mint Mici néni, akinek – mint tudjuk – két élete volt. Hétfőn, kedden, szerdán az Alkotmánybí­róságon vagyok, csütörtökön, pénteken és szombaton a pécsi egyetemen. Közigazgatás jogot, alkalmasint alkotmányjogot tanítok.

Mivel foglalkozik az alkotmánybírósági munka és az egyetemi oktatás mel­lett?

Vezetem a pécsi jogi doktori iskolát. Másra ezen kívül nem nagyon jut időm. Sok előadást tartok. Úgy is mondhatom, erős társadalmi kap­cso­latot építek. Ha nagy szavakat akarok használni: kül­detésemnek tekintem, hogy azt a tömjénfüstöt, ami belengi az alkotmánybíráskodást, egy kissé el­oszlassam. Nem haverkodni kell és nem is elbagatellizálni a dolgokat. Önkriti­kusan el kell ismerni: kicsit luda­sok va­gyunk abban, hogy kialakult a megkö­zelíthetetlenség míto­sza. Ezért „idegenvezetek” az épületben, ezért járnak be hozzám a mun­kanélküli komlói bányásztól a megyei tisztségviselőkön keresztül a Vas megyei öregek klubjának tagjai. Sok joghallgatót is fo­gadok. Jöj­jenek, nézzenek körül. Nem szoktam begubódzni. Évente legalább há­romszázan fordulnak meg az irodámban.

Azt mondják, lehetetlen önt megelőzni, ugyanis már korán bent van az irodájában.

Korán kelő vagyok, legtöbbször már fél ötre beérek.

Reggel fél ötkor? Olyankor egyáltalán van valaki az épületben?

Az irodában nem, a huszonnégy órás szolgálatot ellátó őrök pedig megszokták.

Melyik volt a legfurcsább ügy, amivel alkotmánybíróként találkozott?

A legfurcsább talán az volt, amikor az indítványozó a Szíriusz-3 csillagképben lakott. Mint írta, köztudomású, hogy aki ebben a csillagképben él, az sok olyan dologról tud, amiről az egyszerű földi halandó nem. Erre hivatkozva azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy derítse ki, ki az a két ember, aki akkor éppen Kiskunfélegyháza és Kiskőrös között az út szélén közlekedett fekete nadrágban, fehér ingben, nyakkendőben és kalapban, mert közük van Magyarország jövőjéhez.

2012. január 1-jéig, az új Ab-törvény hatályba lépéséig, sok önkormányzati rendeletet vizsgáltak felül. Ön is tagja volt annak a tanácsnak, amely ezt a munkát végezte. Milyen tapasztalatokat gyűjtött?

Magyarországon több mint százötvenezer önkormányzati rendelet van hatályban, amelyek a születéstől a halálig végigkísérik, végigszabályozzák az emberek életét. Er­ről a jogról általában kevesebb szó esik, hiszen a központi jog­szabályalkotás éppen elegendő feladatot ad a jogi normák elemzőinek. A turbulens jogalkotásnak pedig nemcsak a központi, de a helyi jogban is megjelent egy olyan vo­nulata, amely nem megal­kotott­nak, inkább elkövetettnek tűnik. Egyetértek azzal, hogy a jogalkotás a legmagasabb szintű jogászi művelet. A gyakorlat azonban sokszor nem ezt igazolja vissza. A jogszabályok egy része „csecsemőhalandóságban szenved”, ugyanis az egy évet sem éri meg. Ezen kívül sok az úgyneve­zett féktávolságon belüli jogszabály, amely „mindenkit elcsap”.

Ungváry Krisztián történész az Élet és Irodalom 2007. május 18-i számában, az „Egy eljárás genezise: a Dialógus Pécsett” című cikkében önt ügy­nöki tevékenység végzésével, „besúgásban serénykedéssel”, utasítások végrehajtásával és jelentések írásával vádolta meg. Ennek több mint nyolc éve, de az indulatok alig csillapodtak.

Ez az ügy egy történészi koholmány, melynek egyes bírói fórumok – bizonyítékok nélkül – még most is hitelt adnak. Ezért az igazamért a végsőkig harcolni fogok. A cikk – talán nem véletlenül – éppen fiam esküvőjének napján jelent meg. Több pert is indítottam. Ezek részleteivel nem akarom fárasztani az olvasókat. Most legyen elég annyi, hogy személyiségi jogi polgári perben a történészt és a hetilapot is elmarasztalta a Legfelsőbb Bíróság. A történész és az írást közlő lap csaknem négymillió forintot fizetett, erről a kertemben létesített napelem-telepen kis réztábla tudósít: „„Ez a beruházás az Élet- és Irodalom (ÉS) és Ungváry Krisztián ügynöközésének köszönheti megvalósulását””. Gyakorlatilag nekik köszönhetem, hogy nem fizetek áramdíjat.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága viszont kimondta: a magyar bíróságok nem teremtettek kellő egyensúlyt a véleménynyilvánítás és a személyiség védelme között, illetőleg azt, hogy túlságosan súlyos volt a büntetés.

A strasbourgi bíróság kimondta, hogy Ungváry Krisztiánnak is joga van kellő alappal véleményt nyilvánítani, és ezt a jogát a magyar bíróságok sem vonhatják kétségbe. De mondott mást is, amit sem ő, sem az ítéletről beszámoló sajtó nem említett. Idézet az ítéletből: „„53. A Bíróság figyelembe vette a Legfelsőbb Bíróság megállapítását, amely szerint az első indítványozó nem volt képes bizonyítani, hogy Mr. K. rendszeres kapcsolatban állt volna az állambiztonsági szervekkel, sokszor elébe menve és meghaladva elvárásaikat. A Bíróság úgy találta, hogy ezek a kifejezések túlmentek a zsurnalizmus, a tudományos kutatás és közéleti vita határain. Jelen ügyben nem a – vitathatóan túlzó – kijelentési forma, hanem e spekulációk becsületsértő tartalma az, amit a Bíróság kifogásolhatónak talált mint ténybeli alátámasztottságot nélkülöző kijelentést.”” Vagyis a strasbourgi bírák „mellesleg” az ügynökvádban nekem adtak igazat. Ungváry ugyanis mindössze „spekulált”, minthogy pedig a kijelentése nélkülözte a „ténybeli alátámasztottságot”, hiányzott nála a „kellő alap” is.

Mit szóltak az ügyhöz kollégái, az alkotmánybírák?

A cikk megjelenését követő első teljes ülésen napirend előtt szót kér­tem, és a testület a tájékoztatásomat egyhangúlag tudomásul vette.

Mennyire viselte meg az ügynökvád?

Az ember végtelenül kiszolgáltatott, még akkor is, ha történetesen alkot­mánybíró. A sajtó – tisztelet a kevés kivételnek – csak a szenzációra, ez esetben az ügynökvádra volt „vevő”, a másik félre, beleértve a bírósági ítéleteket, már egyáltalán nem. Ha ügynökmúlttal vádolnak meg egy al­kotmánybírót, az szaftos hír, hajrá, jelentessük meg. Ha viszont a bíró­ság felmenti az ügynökvádak alól, helyreigazításra kötelezi a cikket meg­je­lentető lapot, elmarasztalja az „ügynökvadászt”, a sajtó néma marad. Az is megtörtént, hogy egy újság röviden közölte az ítéletet, ami után odaszúrták Ungváry hosszas magyarázko­dását. A szerkesztők nem mértek egyenlő mércével. Érdekel-e ma vala­kit is, hogy 1998-ban, alkotmánybíróvá választásom előtt az illetékes bi­zottság már átvilágította a múltamat? Ezenkívül a bíróság is, én is kértem az Állambiztonsági Iratok Történeti Levéltárától, hogy küldjék meg a „jelentéseimet”, amire a válasz : „sajnos” ilyeneket nem találnak. Egyébként a Magyar Nemzet 2014. április 11-ei számában tízmillió forintot ajánlottam fel annak, aki akárcsak egyetlen jelentésemet, vagy együttműködésem bármely bizonyítékát be tudja mutatni. Nincs jelentkező, a spekuláló Ungváry sem tud szolgálni ilyenekkel. Ennyit erről a történészi koholmányról.

Ön szerint van-e megoldás az ügynökügyekre?

A leghatározottabb véleményem az, hogy hozzák nyilvánosságra az ügynöklistákat. E nélkül nem lesz béke és nyugalom. Ha azonban egy történész melléfog, legyen bátorság a bíróságokban ahhoz, hogy szigorú büntetéssel sújtsák. Komoly tanulsága volt az ügynek, már el is készült a róla szóló könyvem, amely megbízatásom leteltének másnapján kerülhet csak nyomdába. A címe az lesz: Ügynökmese. Az Ungváry-dosszié.
_________________________________________________________

Kiss László (1951) a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát. 1975-től a kar alkotmányjogi-közigazgatási jogi tanszékének oktatója, 1993-tól 1998-ig tanszékvezetője. 1982-ben kandidátusi, 1992-ben az állam- és jogtudomány doktora fokozatot szerzett. 1992-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1998. március 10-e óta alkotmánybíró, 2007. február 19-én e tisztségében újraválasztották 2016. március 10-ig. A PTE AJK Doktori Iskolájának vezetője. A Budapesti Corvinus Egyetem honoris causa doctora. Jánosháza város díszpolgára. Összesen 35 monográfia és kézikönyv szerzője, továbbá csaknem 400 tanulmánya jelent meg külföldi és hazai szaklapokban. Nős, felesége a PTE ÁJK Dékáni Hivatalának vezetője volt, lánya bölcsész, fia rendőrtiszt.
http://www.jogiforum.hu/interju/141

Ab: az önkormányzatok meghatározhatják a közösségi együttélés szabályait

2015. szeptember 30., szerda,
Szerző: Domány András

Az Alkotmánybíróság elutasította az alapvető jogok biztosa és a Kúria javaslatát, és nem minősítette az Alaptörvénybe ütközőnek azt, hogy az önkormányzati törvény szerint helyi rendeletek határozhatják meg „a közösségi együttélés alapvető szabályait”, illetve ezek megszegésének jogi következményeit.

Székely László ombudsman azért fordult az AB-hoz, mert szerinte ez a szabályozás ellentétes a jogbiztonság elvével, mert nem egyértelmű, hogy mire hatalmazták fel a képviselő-testületeket. "Az önkormányzatok – nem egy esetben a helyi bevételek növelése érdekében – egészen »abszurd« és szokatlan közösségi együttélési szabályokat is alkotnak, amelynek nyomán pedig jelentős összegű bírságokat szabnak ki a szabályok ellen vétőkre" - összegezte tapasztalatait. Hasonló következtetésre jutott a Kúria is egy kerületi rendelet törvényességi felülvizsgálata során.

Az alkotmánybírák többsége ezzel nem értett egyet, és itt vált világossá, mivel jár, ha a parlamenti többség magába az Alaptörvénybe illeszt bele korábban azzal ellentétesnek nyilvánított előírásokat. Ugyanis miután 2012-ben az AB megsemmisítette azt, hogy az „életvitelszerű közterületi tartózkodást”, azaz lényegében a hajléktalanságot önmagában jogsértőnek lehessen tekinteni, a képviselők 2013-ban az Alaptörvénybe beleírták: „Törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást”.

Ehhez most a bírák hozzátették: bár ez az alkotmányos szabály „csak az életvitelszerű tartózkodásra vonatkozóan tartalmaz konkrét rendelkezést, következményei ennél szélesebbek”. Vagyis ha tiltott zónákat szabad kijelölniük az önkormányzatoknak, akkor egyéb magatartási szabályokat is meghatározhatnak. Ha pedig ezt hibásan, törvénybe ütközően teszik, amit az AB szerint a többségről eleve nem helyes feltételezni, erre is van orvosság, hiszen a megyei kormányhivatal az ilyen helyi rendelet ellen bírósághoz fordulhat, vagy akár az AB megkérdezését is kezdeményezheti.

Csak négy alkotmánybíró vélte úgy, hogy a kifogásolt pontokat meg kellene semmisíteni. Czine Ágnes szerint például kollégáinak többsége téved, amikor a hajléktalanokra vonatkozó szabályt szélesen értelmezi, ugyanis maga a kormány mondta ki, amikor az Alaptörvény-módosítás után újrafogalmazták a szabálysértési törvény adott pontját, hogy „a helyi önkormányzatok rendeletalkotási joga korlátozott, a tiltást csak … a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy és a kulturális értékek védelme érdekében tehetik meg”. Vagyis ebből egyáltalán nem következik, hogy az állampolgárok életvitelének értékelésére is felhatalmazást kaptak. A törvény garanciákat mellőző, pontatlan megfogalmazása pedig „magában hordozza annak lehetőségét, hogy az önkormányzat tetszése szerint, illetve az érintettek alapvető jogait érintő módon határozza meg a közösségi együttélés alapvető szabályait.”

Salamon László különvéleményében azt írta, hogy „rendkívül széles, parttalan” jogkört kaptak az önkormányzatok, és így lehetővé vált, hogy „állami kényszereszközökkel avatkozzanak be a … polgárok életébe és a magasabb szintű jogszabályok szerint nem jogellenes magatartásokat is szankcionálhassanak”. Hasonlóan érvelt Kiss László és Lévay Miklós alkotmánybíró is, de kisebbségben maradtak.
http://hvg.hu/itthon/20150930_Ab_az_onkormanyzatok_meghatarozhatjak_a_k

Sorra szedi be a pofonokat a NAV az áfabotrányban

2015. szeptember 30.,

Szerző: Máriás Leonárd - Baksa Roland

Vida Ildikó visszalépett egy pertől, egy másik NAV-vezető el sem ment egy tárgyalásra, egy harmadik vesztett. A hatalom igyekezett és igyekszik megleckéztetni a két éve indult áfabotrány kirobbantóját, és azokat, akik Horváth András mellé álltak. De eddig gólparádéval vezetnek Horváth Andrásék a bíróságon. Van egy, az USA-ban kitüntetett korrupciókutató, akit most negyedszer pereltek be a hatóságok kijelentései miatt. Közben úgy tűnik, mintha csigalassúsággal haladna a nyomozás az igazi ügyben, ami miatt feljelentést is tett az áfabotrány kipattintója.

Lassan két éve annak, hogy Horváth András kirobbantotta az áfabotrányt. 2013. november elején, miután felmondott a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál, sajtótájékoztatót tartott egyebek mellett arról, hogy az adóhivatal diszkriminál, van védett kör az adózókon belül, míg mások ellen felhasználják az adóhatóságot, furcsa módon mintha nem menne minden, a gyanú szerint adócsalási ügy után a hatóság, és a politika sem erőlteti meg magát. A hatóságok, a kormányoldal nekiment Horváthnak, annak ellenére, hogy közérdekű bejelentőként védelem illette, illetné meg. Pár hónap után az ügy kezdett alábbhagyni, de tavaly ősszel a kitiltási botrány a Horváth által felfestett képet támasztotta alá.

Az agyonhallgatás mellett az állam több szervén keresztül is jóformán Horváth és a mellé állók megleckéztetését folytatta az elmúlt két évben. Mostanra azonban a “meccs” úgy áll, hogy Horváthék fölényesen vezetnek, több ügyük pedig még folyamatban van:

1. Vida Ildikó, pár hónapja a NAV éléről távozott elnök elállt attól a pertől, amelyet Vágó Gábor volt LMP-s képviselővel szemben indított, és amelynek pár héttel ezelőtt lett volna a tárgyalása. Vida 3,5 millió forintot követelt sérelemdíjként, valamint nyilvános bocsánatkérést, amiért tavaly novemberben, a kitiltási botrány során Vágó szerinte a becsületét és a jó hírnevét sértő megnyilatkozásokat tett. Ilyen volt például, hogy Vágó kiírta a Facebook-oldalára, hogy "mindenki menjen csoportosan a NAV-hoz érdeklődni, lemondott-e már a korrupció nagyasszonya, Vida Ildikó! Hosszú sorok kígyóznak majd az adóhatóság irodái előtt!". Vida azt is sérelmezte, hogy Vágó a Facebookon közzétette ezt a Vida-mémet.

2. Nemrég pert vesztett első fokon Dávida Marianna, a NAV Központi Hivatalának Vida Ildikó által kinevezett ellenőrzési főosztályvezetője is. A Horváth András által kirobbantott NAV-botrányban többször előkerült a neve, végül a Népszabadságot és a Népszavát perelte be, mert a kitiltási botrány során azt írták, hogy a neve rajta lehet a kitiltottak listáján. A per tárgya volt az is, hogy Vancsura István volt NAV-igazgató azt nyilatkozta, hogy Dávida Marianna ellenőrzéseket lehetetlenített el a Kiemelt Ügyek Igazgatóságán. A per nem lehetett könnyű a NAV-os főosztályvezetőnek, a tárgyalás során olyan vádak hangzottak el vele szemben, hogy például „két kézzel verte az asztalt, hogy itt nem lesz megállapítás”. Vancsura vallomása itt nézhető meg.

Dávida azt állította, az Egyesült Államokból kitiltottak listáján nem volt, és nincs is rajta, de a bíróság minden vádpontban felmentést adott a Népszabadságnak. Az indoklás szerint az akkor rendelkezésre álló információk alapján okszerűen juthatott a lap arra a következtetésre, hogy szerepelhet a kitiltási listán. A vizsgálatok ellehetetlenítéséről szóló állításokról pedig azt mondta a bíróság, hogy annyira általánosak voltak, hogy azért nem lehet felelősségre vonni a lapot.

3. A NAV egy nappal a tárgyalás előtt elállt a pertől abban az ügyben, amit Érsek Zsolt, az MSZP Heves megyei elnöke és az Eger Televízió ellen indított. A politikus azt mondta a kitiltási botrány során, hogy "a NAV vezetői a legnagyobb adócsalók". A hivatal kezdetben harciasan lépett fel, azt állította, súlyosan megsértették a vezetői személyiségi jogait, ezért követelte, hogy kérjenek elnézést, saját költségükön tegyék közzé az MTI-n, az Eger Televízióban és annak honlapján. Emellett egymillió forint sérelemdíjra is igényt tartott. Az elállást mégis azzal indokolta, hogy a per beláthatatlan ideig tartana, és a bírósági gyakorlat szerint a közfeladatot ellátó személyeknek az átlagosnál többet kell elviselniük. A bíróságon Vida Ildikó NAV-elnöknek is meg kellett volna jelennie.

4. A bíróság második körben is elutasította a NAV Horváth András és Jávor István korrupciókutató szociológus ellen benyújtott keresetét, melyben a hivatal becsületsértés és jó hírnevének megsértése miatt perelt volna, 3-3 milliót követelve tőlük. A bíróság pontatlanságra hivatkozva elutasította az adóhatóság keresetét, a NAV fellebbezett, és ismét visszadobták a keresetet.

5. Első- és másodfokon is elbukta a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) azt a Klubrádió ellen indított pert, amit Jávor István nyilatkozata miatt indítottak. A szociológus a tanulmányai alapján a NAV-os szervezeti korrupcióról beszélt a rádióban és azt mondta, az adóhivatal törvényellenes utasításokat kapott a minisztériumtól.

6. Az NGM mintha kipécézte volna Jávort. A tárca rágalmazás miatt is keresetet nyújtott be a szociológus ellen, de azt is mindkét fokon elbukta az NGM.

7. De mindez nem szegte a kedvét a minisztériumnak, idén tavasszal újabb keresetet nyújtott be Jávor ellen, de már becsületsértést akar kimondatni a bírósággal a tárca. Vagyis ez jóformán a negyedik, Jávor ellen indított per az állam (NGM, NAV) részéről, ezért is mondja azt az Egyesült Államokban korrupciós tanulmánya miatt kitüntetett kutató-szociológus, hogy “ez már egyértelműen leszámolás, jogi eszközökkel”. Az első tárgyalás jövő héten lesz.

8. Idén júliusban megszüntették azt a büntetőügyben indított nyomozást, ami a NAV feljelentése nyomán indult az áfacsalási botrány miatt ismeretlen tettes ellen. Az ismeretlen tettes itt a kötelező jogi formula, az adóhivatal álláspontja lényegében az volt, hogy Horváth András rágalmazta a hivatalt, amikor kirobbantotta az áfacsalási botrányt.

9. Még folyamatban van az az eljárás, amit a NAV kezdeményezett Horváth Andrással szemben, miután kirobbantotta az áfacsalási botrányt. Az adóhivatal információs rendszer vagy adat megsértése bűncselekményért tett feljelentést ismeretlen tettes ellen, ebből lett az a törvénysértő házkutatás Horváth András lakásán, melynek során lefoglalták az áfacsaló céghálózatokat tartalmazó zöld dossziét, de az egész leginkább arra volt alkalmas, hogy megfélemlítsék az áfacsalási botrány kirobbantóját. Horváth András a hvg.hu kérdésére azt mondta, ebben az eljárásban egyetlen alkalommal sem hallgatták ki, és véleménye szerint megalapozatlan a feljelentés. Talán éppen emiatt történik most az, hogy a hatóság folyamatosan szolgáltatja vissza a lakásáról lefoglalt bizonyítékokat Horváthnak vagy éppen a NAV-nak.

10. Folyamatban van még az a per, amit a NAV indított az Átlátszó ellen még az áfacsalási botrány elején. A portál cikke leállított vizsgálatokról írt, a perben még első fokon sem született döntés. A per tárgyát képező cikkben azt állították, hogy Somos Katalin főigazgató leállított egy áfacsaló hálózat felderítésére irányuló vizsgálatot. Az érintett cégek egy-két évvel később milliárdos adóhiányt hátrahagyva fantomizálódtak, illetve csődbe mentek. A NAV egymillió forintot követel a portáltól jó hírneve megsértése miatt. A portál pár hónapja tanúként idéztette az érintett ellenőrzési terület két korábbi vezetőjét és magát a sértett főigazgatót, ő azonban nem jelent meg.

Kívül-belül támadják már a NAV-ot

Összefüggenek az áfacsalási botránnyal azok a jelenlegi is folyó munkaügyi perek is, amiket a NAV dolgozói indítottak a hivatal ellen. A perek lényege, hogy az alkalmazottak sérelmezik, hogy a NAV indoklás nélkül elbocsátotta vagy áthelyezte őket a szervezeten belül, úgy érzik, mintha az ellehetetlenítésük lenne a cél. Úgy hírlik, ilyen áthelyezéseket olyanok kaphattak a szervezetben, akik bírálták, hogy a hivatal nem vizsgálta ki az áfacsalásokat és a hivatali vezetők visszaéléseit.
Külföldön védelem és jutalom jár, itthon vegzálás

Máshol jutalom, nálunk csak az üldöztetés a Horváth Andrások jussa. Külföldön is voltak, akik adócsalók ezreit leplezték le. A csalók pénzét kezelő országok üldözték a tisztaságért küzdőket, de az elveszített adó visszaszerzéséért küzdő állam busásan megjutalmazta őket. Horváth Andrásnak a NAV-tól való kilépése óta nincs munkahelye – pedig volt, hogy megpályázott állásokat a közigazgatásban, egy, a NAV-feljelentéséből táplálkozó eljárás pedig még folyamatban van ellene. Aki hozzá hasonlóan idehaza a korábbi években korrupt hivatalnokokat és politikusokat buktatott le, mind ráfaragott.

Munkaügyi pere van például Hegedűs-Deme Zsoltnak, a megszüntetett Kiemelt Ügyek Igazgatósága volt igazgatójának. Hegedűs-Deme azt kifogásolja, hogy a NAV egyoldalúan módosította a munkakörét, és az igazgatói szintről egy afféle segéd-adóellenőri munkakörbe helyezte. Jelenleg is ebben a beosztásban van a NAV állományában. 2011-es leváltásáig a hálózatos áfacsalás elleni harc irányítója volt, egyike volt annak a néhány vezetőnek, akik kidolgozták a hálózatos adócsalás elleni hatékony fellépés információtechnológiai módszertanát, illetve megteremtették az ehhez szükséges feltételeket.

Hegedűs-Deme áprilisban tanúskodott a Népszava és a Népszabadság ellen indított Dávida-perben, és súlyos állításokat tett a NAV felsővezetésének intézkedéseivel kapcsolatban. Ezeket azóta sem cáfolta az adóhivatal – írja az Átlátszó. Másnap a hírek szerint hívatta a felettese, rosszallását fejezte ki a tanúvallomás miatt, és olyan biankó nyilatkozatokat íratott alá vele, melyekkel hozzájárult az áthelyezéséhez. Később derült csak ki, hogy végrehajtói munkakörbe fokozták le. Hegedűs néhány nap múlva írásban közölte, hogy nem fogadja el az új munkakört, és per lett az ügyből.

Van egy hasonló munkajogi pere a NAV-val Vancsura Istvánnak, a megszüntetett Kiemelt Ügyek Igazgatóságán belüli RAPID ellenőrzési osztály volt vezetőjének. Ezen kívül tudomásunk szerint egy ilyen munkajogi per eljutott már Strasbourgig, az Emberi Jogok Európai Bíróságára.

Nem halad a nyomozás?

Az áfacsalási botrányként elhíresült ügyben Horváth András feljelentése alapján 2013 decemberében rendelték el a nyomozást hivatali visszaélés és más bűncselekmények miatt. A nyomozást a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda végzi, és már több alkalommal meghosszabbították a lezárás határidejét.

Jelenleg december 13. a nyomozás határideje, de meghosszabbítható – derült ki a nyomozást felügyelő főügyészség megkeresésünkre küldött válaszából. Mint megtudtuk, az ügyben eddig egy gyanúsítottat hallgatott ki a hatóság, ami megfelel a fél, vagy akár egy évvel ezelőtti állapotnak. Korábban már kiderült, hogy egy NAV-vezetőről van szó. Érdeklődtünk a rendőrségnél is, hol tart a nyomozás. Cikkünk megjelenése után azt a választ kaptuk, hogy hivatali visszaélés bűntettének gyanúja miatt folyik a nyomozás, egy gyanúsított van, de további információt - a nyomozás érdekeire tekintettel - nem tudnak adni.

Milliárdos leleplezések sorát köszönhetjük Horváth Andrásnak

Az áfacsalási botrány több olyan áfacsalási ügy felderítését kényszeríthette ki, melyek vélhetően egytől egyig ott vannak a zöld dossziéban, és alighanem homályban maradtak volna, ha Horváth Andrásék nem ütik a vasat. (Bár a NAV rendszerint visszautasítja ezt, mondván, ők ugyanúgy végzik a dolgukat most is, meg az elmúlt egy-két évben is, mint ahogyan végezték korábban.)

Ilyen volt például az a 2013 decemberében kipattant 4 milliárd forint értékű áfacsalási ügy, amiben a CBA-közeli Portéka ABC Kft. visszaélései lepleződtek le. De ilyen volt a Sovereign cukorral elkövetett többmilliárdos áfacsalás is. Vagy Overdose gazdája, Mikóczy Zoltán cukros áfacsalási ügye, majd az áfacsalással kapcsolatban felmerült szervezők ügye, akik közül az egyik főszereplőt Vida Ildikó volt ügyvédje védi. Még a rejtélyes körülmények között eltűnt, majd tavaly év végén ismét felbukkant, felvidéki bűnbánó áfacsaló vállalkozó történetében is olyan cégek szerepeltek, amelyek szinte biztosan ott voltak a zöld dossziéban.

A tavaly ősszel kirobbant kitiltási botrányban, az akkor még kormányközelinek számító Magyar Nemzetben szivárgott ki, hogy a három óriásvállalat, a Bunge, a Glencore és a Cargill része annak a céghálónak, amit a NAV térképezett fel a hazai adócsalásokkal összefüggésben. A térkép valójában már rég ott lehetett a zöld dossziéban. Ezzel együtt az is kiderült, hogy a NAV évek óta tudott a hálózatos áfacsalások konkrét szereplőiről, épp az egyik nagy kárvallott, a Bunge adott információcsomagot az adóhivatalnak, mégsem történt érdemi lépés az ügyükben.
http://hvg.hu/gazdasag/20150930_Sorra_szedi_be_a_pofonokat_a_NAV_az_afabo

Németország elvesztette a szüzességét menekültügyben

Joób Sándor
Az eddigiekhez képest 180 fokos fordulat következett be Németország és Ausztria menekültpolitikájában? Átgondolták ők ezt? Következetesen cselekszenek, vagy tényleg egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat és lépéseket tesznek, miközben kétségbeesetten improvizálnak? Az elmúlt két hét történéseit nézve próbálják ezt most minden oldalról megfejteni és magyarázni elemzők, és mi is.

Egy biztos, Németország és Ausztria is elveszítette a szüzességét menekültügyben. Az igaz és örök szerelemről szóló költemények sem mindig igazolódnak a férfiak és nők bonyolult világában. Úgy látszik, a menekültválság is sokkal összetettebb annál, mint hogy az Európai Unió alapértékeire, a genfi egyezményre, a dublini rendeletre való rutinszerű hivatkozással és a légkondicionált brüsszeli és berlini irodákban kidolgozott kvótarendszer belengetésével megoldható lenne.

Persze Magyarországon most mindenkiből előtör a káröröm: lám-lám, a minket bíráló németek és osztrákok is szembesülnek végre a valósággal. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az európai értékek fölöslegesek lennének: a helyzet tényleg csak európai összefogással oldható meg, de az eddig felhozott ideologikus érvek most kevésnek bizonyulnak ehhez. Nézzük meg, mennyi ellentmondás merült fel csak az elmúlt néhány hónapban.
Őrültség? Vicc?

A válságban reflektorfénybe került és azonnal igencsak szerény politikusi képességeket mutató osztrák kancellárral ellentétben Angela Merkelről nem mondható el, hogy összevissza beszélne. Merkel tavasz óta következetesen a menekültek és a velük járó terhek tagállamok közötti elosztását, azaz a kvótarendszert próbálja áterőltetni az EU-n, és most is újra és újra ezt ismételgeti. Elvben teljesen igaza van abban, hogy ez a helyzet csak közös fellépéssel oldható meg.

A kvótarendszert azonban Orbán nem ideológia alapon, hanem nagyon is gyakorlati megközelítés alapján nevezte már májusban őrültségnek. Tényleg, hogy lehet úgy elosztani a menekülteket, amíg azokról nem tudjuk, hogy kicsodák, és amíg azok mindenféle akadály és ellenőrzés nélkül léphetnek be az EU területére? Mostanra már a Spiegel is azt írja, hogy ha a kvótarendszert egyáltalán bevezetik valaha, az nem lesz más, mint egy vicc. A menekülteket kötözzék le Prágában vagy Budapesten, hogy ne menjenek oda, ahol nekik a legjobban tetszik? – tette fel a kérdést a lap publicistája (a német javaslat abból a szempontból azért nem teljesen földtől elrugaszkodott, hogy a befogadott menekültek csak abban az országban kapnák meg a szociális támogatást, amelyben kijelölték számukra a helyet).
Amit szabad Jupiternek

Németország az elmúlt hónapokban folyamatosan arra figyelmeztette Magyarországot és minden uniós tagállamot, hogy ne próbálkozzanak egyedi megoldásokkal a menekültügyben: a menekültek befogadását leíró dublini rendelet mindenkire érvényes, mindenki köteles betartani azt, mert az valóban csak így működőképes. Bár Görögország ekkor már régóta nem regisztrálta a menekülteket az EU külső határán, a fókusz itt is gyorsan Magyarországra helyeződött. Pedig Magyarország június végén csak annyit jelentett be, hogy „kapacitások hiányában” nem tudjuk visszafogadni a hozzánk visszaküldött menekülteket. Épp eléggé el vagyunk foglalva ugyanis a beérkező menekülttömegek regisztrációjával, amit mint uniós kötelezettségünket, ezután is akkurátusan teljesíteni akarunk.
Számozott karszalagokkal jelölik meg a menekülteket a német határnál

Ausztria azonnal a rendelet betartására szólította fel Magyarországot, holott két héttel azelőtt épp ők rendelték el, hogy csak a már beadott menedékkérelmeket bírálják el, az újonnan beadottakra ugyanis nekik sem volt elég emberük. A kapacitáshiányról ekkor már a németeknek is lehetett fogalmuk: a német Szövetségi Bevándorlási és Migrációs Hivatal már ekkor 250 ezer menekültkérelem elbírásával volt adós.

A magyar–német és a magyar–osztrák viszonyt a nyár végén még nem terhelték különösebb konfliktusok. Merkel augusztusban a heidenaui menekültellenes zavargásokkal volt elfoglalva, zéró toleranciát hirdetett az addig már több tucat menekülttábort megtámadó neonácik ellen. A német kancellár ekkor még meg is dicsérte Magyarországot, hogy következetesen regisztrálja a menekülteket, de ismét figyelmeztette a magyar kormányt, hogy a dublini rendelettől nem térhet el. A rendelet betartásához az osztrákok is segítséget ajánlottak fel nekünk.
Egy egyedi német megoldás

Az osztrák kancellár, Werner Faymann augusztus 27-én még az embercsempészek elleni fellépést tartotta a legfontosabbnak a nyugat-balkáni konferencián. Erre az egy dologra véletlenül ráérzett. Épp aznap fedezték fel az osztrák autópályán azt a hűtőkamiont, amelyben 71 szír menekült fulladt meg. Ez a borzalmas katasztrófa azonban (amelynél csak az azt megelőző hetekben több, ennél nagyobb számú halálos áldozattal járó tragédia is történt a Földközi-tengeren), elfedett egy még nagyobb hatású, német intézkedést.
Menekülteket szállító embercsempészeket fogtak német rendőrök egy ellenőrzésen

Egy olyan egyedi megoldást, amelytől épp a németek óvtak mindenkit. Augusztus 24-én a német menekültügyi hivatal egy körlevélben azt az utasítást adta ki, hogy a túlterheltség miatt a Szíriából érkezők esetében nem alkalmazzák a dublini rendeletet, azaz nem küldik vissza őket abba az uniós országba, ahol először regisztrálták őket. Ez az intézkedés, illetve az ebből származó félreértés robbantotta fel aztán a már Európa határain belül ketyegő menekültügyi pokolgépet.
Az időzített bomba

Hiába magyarázták később a németek, hogy ez a döntés csak azokra vonatkozik, akik már Németországban várnak kérelmük elbírálására, a balkáni útvonalakon Nyugat-Európa felé igyekvők, a Röszkén és a Keleti pályaudvaron rostokoló menekültek ezt úgy értették: Németország minden szírt befogad. Hiába mondta azt Merkel szinte kezdettől fogva, hogy a háborús övezetekből érkezőket be kell fogadni, de a „gazdasági bevándorlóknak” nincs helyük az EU-ban, ebből mindenki csak a mondat első felét hallotta meg. Hiába mondta aztán a német belügyminiszter, hogy a dublini rendelet továbbra is érvényes, a dolog félreértelmezése pedig csak a haszonleső embercsempészek propagandája, a folyamat megállíthatatlan volt. Tovább tetézte a dolgot a német menekültügyi hivatal vezetőjének szerencsétlen nyilatkozata arról, hogy nincs felső határ, Németország bármennyi menekültet képes integrálni. A hivatal elnöke ma le is mondott.

Magyarország innentől hiába próbálta végrehajtani a törvényes regisztrációt, mindenki azonnal Németországba akart menni. Ebben a felfokozott hangulatban aztán se a német, se az osztrák politika és média nem volt képes megérteni, miért nem engedi ki a szívtelen magyar kormány a Németországba tartó menekülteket. Miért nem? Mert a törvények világosan előírják, hogy a menedékkérők nem utazhatnak egyik EU-tagállamból a másikba.

A Keleti pályaudvarnál tartott tüntetés és az autópályán végiggyalogló menekültmenet láttán végül egy osztrák–német megállapodással oldották meg a dolgot: Magyarország engedje ki a menekülteket. Orbán azóta is sértődötten emlegeti a német bátorítást, „Merkel meghívólevelét”, amely onnantól, a menekültek együttműködésének hiányában lehetetlenné tette a regisztrációt. Faymann jobb híján azzal tudott visszavágni, hogy Orbán átverte őt, mert legfeljebb 4 ezer menekültet ígért, de egy hétvége alatt legalább 13 ezer menekültet ömlesztett Ausztriára. Merkel és Fayman ezt a német belpolitikában is éles támadásokat kiváltó lépést most azzal magyarázza, hogy egy humanitárius katasztrófával fenyegető helyzetben kellett meghozni ezt a kivételes döntést.
Wilkommenskultur

A németek és osztrákok egyébként ha a regisztrációért addig néha meg is simogatták Magyarország fejét, a menekültek embertelen körülményei miatt már korábban is keményen bírálták a magyarokat. Németország és Ausztria ezután elsősorban azt igyekezett demonstrálni, hogyan lehet emberséges és európai módon fogadni az érkezőket. Ezt a kompenzációra amúgy is hajlamos Németországban talán túlzásba is vitték: az érkező menekülteket lelkesen megtapsolták és szabályos sztárokként üdvözölték. Szép új német fogalom is született: a fogadás és a befogadás kultúrája (Willkommenskultur).
Magyarországról érkező menekültek a müncheni pályaudvaron
Magyarországról érkező menekültek a müncheni pályaudvaron
Fotó: Christof Stache / AFP

Ausztria és Németország ezután kezdett csak szembesülni a probléma igazi természetével és összetettségével. Ilyen mennyiségű és ilyen sebességgel érkező menekülttömeg elhelyezése és ellátása hatalmas, szinte megoldhatatlan logisztikai feladat. München hamar megtelt, és azt látta: az összefogás nemhogy európai szinten, de a német tartományok között sem működik igazán. A bajor fővárost magára hagyták, a többi tartomány és Berlin csak ímmel-ámmal segített.

Egyre több biztonsági problémával kapcsolatos jelzés is érkezett. Fabrice Leggeri, a Frontex, az EU határvédelmi támogató ügynökségének vezetője arra figyelmeztetett, hogy szíriai útleveleket hamisító hálózat működik Törökországban, hogy segítse a migránsok bejutását az Európai Unióba. Egyre többször merült fel Németországban is, hogy a menedékkérők között hány, az Iszlám Állammal szimpatizáló ember lehet. Az igazi probléma az, hogy ezt senki sem tudja pontosan megmondani, hiszen az érkezők személyazonosságát senki sem ellenőrizte.
Bajor, Orbán két jó barát

Nem véletlen, hogy a fordulat Németország menekültpolitikájában éppen Münchenből indult el. A váltást a Bajorországban erős keresztényszociális unió (CSU) indukálta, amely kis pártként szoros szimbiózisban él Merkel kereszténydemokratáival. (Bárki is próbálkozna, alig lehet párhuzamot vonni az egyik leggazdagabb német tartományt több évtizede kormányzó CSU és a magyar KDNP között.)

A CSU elnöke, Horst Seehofer győzte meg Merkelt arról, hogy nincs más út, mint a határellenőrzés bevezetése. A CSU vezetői nemcsak hogy meghívták Orbánt Münchenbe, de a tőle már ismerős érveket sorakoztatták fel a kancellárnak is. Mintha rájuk jobban hallgatott volna (igaz, a Bild szerint még erősebb érvként a koalícióból való kilépésüket is meglebegtették).

A CSU szerint a menekültek korlátlan beengedése a komoly biztonsági problémákon túl szívóhatást fejt ki, újabb tömegeket sarkall indulásra. A bajorok arra is figyelmeztetettek, hogy ha a bevándorlók száma meghaladja a születések számát, az megváltoztatja egy társadalom „kulturális statikáját”. Egy hét alatt több mint 70 ezer ember érkezett Münchenbe, a bajor tartományban pedig a születések száma évi 109 ezer. Árulkodó, hogy vasárnap délután a német határellenőrzésről szóló rendkívül fajsúlyos bejelentést végül nem Merkel, hanem belügyminisztere, Thomas de Maziere tette meg.

A németek azóta számos új jelenséggel szembesültek. Egy német rendőr például arra panaszkodott a Spiegelnek, hogy a határellenőrzés nem sokat ér. Meglepetten ecsetelte, hogy a határon érdekes módon szinte mindenki szírnek vallja magát, nekik pedig ebben csak akkor van okuk kételkedni, ha ezt nyilvánvalóan egy Fekete-Afrikából érkezett ember mondja nekik.

Nem illik bele a menekülteket övező heroikus hangulatba az a furcsa esemény sem, ami hétfőn történt. Egy Berlinbe tartó, menekültekkel megrakott különvonat vészfékjét többször is meghúzták, majd több mint száz ember ugrált le a szerelvényről, és tűnt el a semmibe. A Merkel mint megmentő nevét korábban hangosan skandáló menekültek egyszerűen nem akartak Berlinbe kerülni. Sokan még a német regisztrációt is ki akarják kerülni, mert inkább a menekültügyben lazább szabályokat alkalmazó Svédországba vagy más skandináv országba akarnak eljutni. Árnyalhatná a menekültekről kialakult képet a röszkei határállomásnál kitört zavargás is, bár a német médiában erről szerdán javarészt annyi jött le, hogy a magyar rendőrség „könnygázzal és vízágyúval támadt a menekültekre, köztük gyerekekre és nőkre”.
Egy is egy politikusi teljesítmény

Röviden szót kell ejteni az Ausztriát 2008 óta irányító, szociáldemokrata kancellár politikai teljesítményéről is. A közelgő bécsi önkormányzati választásokra kampányoló és nagykoalíciós partnerével pártpolitikai csatákat vívó Werner Faymann többször keményen nekitámadt Magyarországnak, és sorozatosan egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett. Faymann kezdettől uniós és humanitárius kötelezettségeire figyelmeztette Magyarországot, sőt egyenesen a holokauszthoz hasonlította a magyar hatóságok eljárását, de mint azóta kiderült, Ausztriában sem mondják meg a menekülteknek, hogy nem viszik el őket Németországba.
Kutyás rendőrök a röszkei menekülttábor bejáratánál

Ausztria közben mintha végig kivételezett helyzetben lett volna: tudva, hogy a menekültek között elvétve akad, aki ott szeretne maradni, nem is regisztrálta a hozzá érkezőket, és szinte csak a Németországba való továbbításukban vállalt szerepet. Faymann az ügyben teljesen a németek mögé állt, és velük együtt onnan sürget most közös európai megoldást. Faymann folyamatosan patetikus nyilatkozatokat tett a Nobel-békedíjas Európai Unió menekültekkel szembeni humanitárius kötelezettségeiről. Magyar Levente, külügyi államtitkár ugyanakkor arra utalt, hogy a menekültek megmentőjeként tetszelgő Faymann a színfalak mögött nyomást gyakorolt más államokra, így Magyaroszágra is, hogy minden eszközzel tartsák vissza az Ausztria felé igyekvőket.

Az M1-esen Ausztria felé gyalogló menekültek ügyében szeptember 4-én Lázár János hiába várt hivatalos álláspontot, az osztrák kancellár azt mondta: ezzel a kérdéssel csak másnap reggel tud foglalkozni. Ehhez képest végül mégis aznap éjszaka a Facebookon jelentette be, hogy beengedik a menekülteket. A legnagyobb blamázs, hogy a német határellenőrzés bevezetése után Faymann cáfolta, hogy Ausztria is hasonló lépésre készülne, miközben Sebastian Kurz, a nagykoalíciós osztrák kormány néppárti külügyminisztere már aznap sürgette ezt. A teljes arcvesztés elkerülésére végül Faymann csak azt jelentette be, hogy a katonaságot is bevetik a rendőrség kisegítésére. Akárcsak Merkelnél, a határellenőrzés bevezetéséről szóló bejelentést ott is más tette meg: Reinhold Mitterlehner néppárti alkancellár.

Faymann láthatólag még most sem érti a valóságot. Kedden este azt mondta: lesz ugyan határellenőrzés, de nem lehet mindenkit maradéktalanul ellenőrizni. „Ha például háromezer ember érkezik, és sürgősen gyógyszerre van szükségük, akkor őket teljes mértékben nem tudják ellenőrizni a hatóságok” – mondta. Az osztrák kancellár valószínűleg még nem hallott a szerb–magyar határon a menekültek egyik stratégiájáról. Bevárják egymást, nagyobb csoportokat alkotnak, mert tudják, hogy ha egyszerre sokan lépnek be, nem tudják rendesen regisztrálni vagy ellenőrizni őket.
Ébredés

A német nyilvánosságban most mintha egyfajta ébredés zajlana. Az addigi fekete-fehér kép nem tartható fenn tovább a menekültügyben. Persze Németországnak demográfiai és gazdasági okokból elvileg jól jönne sok százezer munkaképes korú és képzett fiatalember. Csakhogy maga a német munkaügyi miniszter, a szociáldemokrata Andrea Nahles mondta, hogy a menekültek kevesebb mint tíz százalékának van olyan végzettsége, amivel azonnal el tudna helyezkedni Németországban, a német belügyminiszter szerint pedig akár 15-20 százalékos is lehet körükben az analfabéták aránya. Tehát nem a szír orvosok jelentik az átlagot.
Menekültszállóvá alakított csarnok a berlini Olimpiai Parkban

Azt senki sem szeretné, hogy ezt a témát a neonácik a maguk egyszerű eszközeivel, nevezetesen menekülttáborokra dobott Molotov-koktélokkal tematizálják. Az IfD reprezentatív közvélemény-kutatása azt mutatja, hogy a legtöbb európai országgal ellentétben a németek 70 százalékának nincs ellenére a bevándorlás. Ez nem csak a politikán múlik, a lakosság is segítőkészséggel fordul a menekültek felé. Ebben azért jelentős eltérés van nyugati és a keleti tartományok között: míg nyugaton 74 százalék támogatja a menekültek befogadását, a volt NDK területén csak 53 százalék.

Az Emnid által az N24 televíziónak szeptember elején készített felmérés szerint 56 százalékuk szerint a menekültek tudnak majd integrálódni a német társadalomba, 31 százalékuk szerint nem. 65 százalék szerint ezzel megállíthatják a társadalom veszélyes mértéket öltő elöregedését. Ugyanakkor 66 százalékuk szerint ez súlyos teher lesz a német szociális rendszerre, 64 százalékuk szerint pedig új konfliktusokat szülhet a szírek befogadása. Az IfD kutatása arra utal, hogy bár sok emberben van aggodalom a menekültek befogadásával járó problémák miatt, ez Németország nagy részén nem jelent sem idegenellenességet, sem radikalizálódást, azaz nem a szélsőjobboldali pártokat erősíti.

A menekültügyet Merkel eddig a racionális és az érzelmi megközelítés elegyével kezelte. Sokszor világosan kijelentette, hogy aki nem háborús veszély elől menekül, azt Németország nem fogadja be. A kancellár ezzel együtt menekülttáborokba látogatott, menekültekkel szelfizett, és közvetlen tanácsokat is adott a menekültként érkező nőknek. A dolog racionális és érzelmi kettőssége talán a legjobban akkor látszott, amikor egy tévéműsorban vigasztalni próbált egy sírdogáló palesztin lányt, akire a kitoloncolás várt, de kancellárként nem mondhatott mást: aki nem menekült, az nem maradhat Németországban. A kancellár fő üzenete Németország és a világ felé az volt, hogy Németország kötelessége segíteni, az ország pedig erős, és ezt a válságot is képes lesz kezelni.

Elemzők szerint a német politika mostani irányváltásával Merkel nem került ellentmondásba önmagával, legfeljebb az eddigi politika korrekciójáról van szó. A dolgok még most is következetesnek tűnnek: a rend és a biztonság is fontos, ezért kell ellenőrizni a határokat, de az igazi menekülteket ezután is befogadhatják, sőt, így jobban kiszűrhetik a menekültstátuszra nem jogosultakat.

A Spiegel publicistája szerint az euróválságot és a klímaválságot sikeresen menedzselő Merkel szinte mindig hasonló stratégiát követ. Nagyszabású terveket soha nem vázol fel előre, a teendőket apró részfeladatokra bontja, és csak kis lépésekben halad. Ez lehetővé teszi számára, hogy ha a szükség úgy kívánja, nagyobb kanyarokat is beiktathasson politikájába. A fukusimai atomkatasztrófa előtt például még az atomerőművek élettartamának meghosszabbítás mellett érvelt, utána azonban az atomerőművek teljes kiváltását hirdette meg 2022-re. Most is szükség lesz néhány egy újabb kanyarra.
http://index.hu/kulfold/2015/09/17/angela_merkel_werner_faymann_nemetorszag_ausztria_menekultek_csu_menekultvalsag/

Európa öngyilkos liberalizmusáról

Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik.

„Még a politikáról kellene egyet s mást mondanom, de az igazán fölösleges és unalmas időfecsérlés lenne. Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak.

Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja. Ráadásul mindez nem mondható el nyilvánosan. Miért nem? A kérdés nem nyugtalanítana, ha időközben nem vált volna belőlem »közéleti ember«.

Kezdem megérteni a kényszert, amelyből az általános nagy hazugság táplálkozik; egyszerűen lehetetlenség megvívni a kényszerrel, a politikusnak azért, mert elveszíti népszerűségét, az írónak ugyanezért; a jó modor a hazugság és a totális önfeladás. (...)

Lemondtam a Neue Zürchernek írandó cikkemet, holott szívesen elmondanám a véleményemet az előttünk álló várható változásokról. Gyilkos világ kezdődik, rasszizmus, nacionalizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik. Érdekes paradox zsákutca: miközben az Európai Uniót kibővítik, az Unió egyes országai beszűkülnek. A várható törvények ellentétben állnak az Unió alkotmányával, másrészt ki tagadná alapvető fontosságukat. Az a baj, hogy nem differenciálnak: külön törvények illetnék meg a szabad polgárt, és más törvényeknek kellene vonatkozniuk a muzulmánokra. Ez azonban kirekesztő politika lenne. Viszont lehetetlenség elgondolni, hogy, mondjuk, Franciaország két-három emberöltő múlva muzulmán ország legyen. Az általános félelem és hisztéria keltette indulatok által felkavart mélységekből előbukkanó politikusok inkább a saját hatalmuk javára akarják fordítani a helyzetet, semmint hogy valódi megoldásokon törnék a fejüket. Magyarán: megnyílt a lehetőség új diktatúrák előtt, amelyek a veszélyhelyzet ürügyén elsősorban a saját állampolgáraikra hoznak veszedelmet.”

(Kertész Imre: A végső kocsma. Magvető, 2014, 224-25.; 289-90. o.)
http://mandiner.hu/cikk/20150907_kertesz_imre_europa_ongyilkos_liberalizmusarol
_______________________________________________________________
Muszlimbiztos gépkarabélyt tervezett egy amerikai fegyvergyártó
Olyan gépkarabélyt tervezett egy floridai fegyvergyártó, amelyet nem érinthet meg az Iszlám Állam harcosa. A fegyverre ugyanis bibliai idézetet és a templomos lovagok keresztjét vésték. Máris kiváltotta vele az amerikai muszlim csoportok haragját.
Az AR-15-öst az apopkai Spike’s Tactical nevű cég gyártja. A fegyverre a Zsoltárok könyve 144. fejezetének első mondatát írták fel: „Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.”
Emellett szerepel rajta a templomos lovagok keresztje is – a keresztes hadjáratok szimbóluma.
A fegyveren három állás van: béke, háború és Isten akarata.
http://www.origo.hu/nagyvilag/20150906-muszlimbiztos-gepkarabelyt-tervezett-egy-amerikai-fegyvergyarto.html
______________________________________________________________________
Ferenc pápa: Minden európai plébánia fogadjon be egy menekült családot
Ferenc pápa vasárnap arra hívta föl az összes európai plébániát, hogy fogadjanak be egy-egy menekült családot a szolidaritás jegyében. A felszólítás minden vallási közösségnek, kolostornak és rendháznak is szól.
"Magukhoz a lelkipásztorokhoz, testvéreimhez, az európai püspökökhöz fordulok most, és arra kérem őket, hogy támogassák felhívásomat minden egyházközségben" - mondta Ferenc. Megígérte, hogy példát mutat: két vatikáni plébánia már a napokban így tesz majd.
A pápa az úrangyala imádság (Angelus) előtt a római Szent Péter téren összegyűlt több tízezer hívő előtt azt mondta, hogy ezt a konkrét gesztust a decemberben kezdődő szentév, az irgalmasság éve előkészítésének jegyében tegyék meg a vallási közösségek, írja az MTI.
"Annak a több tízezer menedékkérőnek a tragédiájával kapcsolatban, aki a halál elől menekül, háború és éhínség áldozata, vagy úton van egy reménybeli szebb élet felé, az evangélium arra tanít bennünket, hogy legyünk felebarátai a legkisebbeknek és a leginkább magukra hagyottaknak, adjunk nekik kézzelfogható reményt" - mondta a pápa, aki szerint nem elég, ha csak bátorságra, türelemre biztatjuk őket: harcolni kell a remény beteljesítéséért.
Amikor a párok, a családok, a közösségek, a plébániák, az országok bezárkóznak, ez belőlünk jön, és semmi köze Istenhez - fogalmazott.
A pápa egy héttel ezelőtt hatékony nemzetközi együttműködést sürgetett a migránsok védelmében, és az osztrák autósztrádán holtan talált 71 menekültért imádkozott.
http://index.hu/kulfold/2015/09/06/ferenc_papa_minden_europai_egyhazkozseg_fogadjon_be_egy_menekult_csaladot/

A jog van az emberért és nem az ember a jogért!

Pál Edith

Beszélgetés Dr. Lenkovics Barnabással, az Alkotmánybíróság elnökével.

►Az Országgyűlés választása alapján 2015. február 25-ei hatállyal az Alkotmánybíróság elnökeként folytathatja munkáját. Alkotmánybíróként és ombudsmanként is mi az ars poeticája?

Azt vallom, hogy a jog van az emberért és nem az ember a jogért. Akár ombudsmanként, akár alkotmánybíróként védelmeztem az emberi jogokat, mindig arra törekedtem: úgy próbáljam a jogot értelmezni és sajátos jogalkalmazáson keresztül érvényesíteni, hogy az az ember életét, szabadságát, boldogulását mozdítsa elő. Örömömre szolgál, hogy tudományos kutatóként a nyugati szakirodalomból is visszaolvasom: az emberi jogok központi kérdése nem a jog, hanem az ember. A jognak mint jogtudománynak és mint tételes jogrendszernek a sajátossága az absztrakció, aminek a veszélye a túlabsztrahálódás, az elszakadás az embertől. Manapság az emberi jogizmus egyfajta ideológiává kezd válni, amiből az következik, hogy a jog parancsaival és szankciókkal kényszerít embereket az általa elképzelt idealizált emberképnek való megfelelésre.

►Ez a 22-es csapdája?

Az emberi jogok az emberért vannak, de szembefordíthatók az emberrel, ha paranccsal, kényszerrel és szankciókkal, büntetésekkel erőszakolja az ideálisnak vélt ember- és társadalomképet. A globalizációnak is ez a nagy csapdája, hogy vajon uniformizálhatja-e a világot a globális méretű szabad „magántulajdon”, ami egyenlő a szabad tőkeáramlással és a szabad profitszerzéssel. A munkaerő szabad áramlása pedig egyenlő a bérmunkás szabad vándorlásával az alacsonyabb bérű országokból a gazdagabb országok felé, ami komoly migrációs, szociális és családi problémákat okoz. David C. Korten már a ’90-es évek elején leírta a tőkés társaságok világuralmát, a multinacionális és transznacionális cégek gazdasági hatalmát a világ felett, ami azt jelenti, hogy a nemzetállamok vagy teljesítik az ezek által diktált feltételeket, vagy „büntetést” kapnak. Itt felvetődik: melyik a fő hatalom, a gazdasági-pénzügyi vagy a nemzetállami szuverén hatalom?

►Ez egy óriási konfliktus?

A világ – nemcsak Magyarország – keresi önmagát: ki hogyan tudja megőrizni a saját identitását, autonómiáját, hogy elkerülje valami nagy „tégelybe való beolvadást” és a homogenizálódást. Súlyos problémának tartom, hogy ez a globalizálódó, gerjesztett fogyasztói világ olyan méreteket ölt, és főleg az emberben olyan lelkületet eredményez, mely állandó növekedéskényszeres és fenntarthatatlan. Az emberiség a javak termelése és fogyasztása terén átlépte azt a mértéket, amit a Föld mint élő ökológiai rendszer képes elviselni és az okozott sérelmeket regenerálni. Az ember és a természet konfliktusa, a fenntarthatatlanság a mai világ elsődleges problémája, ehhez járul a folyton növekvő termelés, a profithajsza, a kényszeres fogyasztás, ami morálisan is fenntarthatatlan. A súlyos válságtünetek visszahatnak az egyes emberek személyes életére is azzal, hogy a természetes értékrendjük eltűnik vagy felborul. Szladits Károly magánjogász a polgári jog lényegét még abban látta, hogy annak központi alakja az önálló munkájával saját gazdaságot működtető, autonóm tulajdoni alapokon álló és önmagáról, családjáról gondoskodó polgár.

►Autonóm embernek az tekinthető, aki materiális javaiban független mindenkitől?

Igen. Ebből az emberképből rajzolódik ki a köztársaság, ami a tulajdonosok demokratikus közössége, és ez alkot magának államot, ami a biztonságát, a létfenntartás feltételeit garantálja, a közbiztonságot biztosítja, őrködik a közegészség, a közművelődés felett, és mindezt a polgár közteherviselőként finanszírozza. Ebből alakult ki egy kicsit bővített körben a jóléti nyugati állam.

A szocialista országokban tudatosan kiirtották a polgár ideált és ezáltal megszűnt a szabadság társadalmi méretekben is. Közben a túlállamosított, túltársadalmasított gazdaság teljes hozamát visszaosztották egy paternalista gondoskodás keretében, mintegy kárpótlásul az elvett szabadságért. A rendszerváltás azt a hitet ébresztette az emberekben, hogy visszatérünk az eredeti alapokra, de nem ez történt. Társadalmi méretekben az emberek nem váltak újra tulajdonosokká, a saját gazdasági teljesítményükre és az önfenntartás képességére nem kaptak esélyt, miközben a társadalmi tulajdon, melynek a hasznait szét lehetett osztani, eltűnt. A beáramló tőke kiviszi az országból a profitot és leszorítja a munkabért, ezért a magyar munkás elmegy nyugatra, mert ott korábbi bére háromszorosát keresi meg, miközben a jogosultságok, amelyeket a szocialista állam finanszírozott, itt maradtak papíron, kvázi „fedezet nélküli hamis váltóként.” Nem marad más lehetőség, mint a hitelfelvétel, melyből nem lehet se jogállamot, se jólétet finanszírozni.

Ez a folyamat óriási csalódást és kiábrándulást hozott az egész rendszerváltásból. A rendszerváltó politikai elitnek és az azokból szerveződő politikai pártoknak a megbüntetése zajlott eddig, mindig az éppen aktuális kormányt buktatták meg, bűnössé téve a negatív folyamatokért, de közben egy átfogó, hosszabb távra szóló, működőképes társadalmi stratégia mind a mai napig hiányzik. Pillanatnyi válságkezelés folyik, annak az eszköztárát vitatják, mert a tagadás mindig könnyebb, mint az előremutató kritika, de olyan ötletekkel, gondolatokkal, programokkal nem találkozom, ami a fenntarthatatlanságból, akár morális, akár gazdasági-pénzügyi téren az országot kihúzná a kátyúból és előre vinné valamilyen fenntartható irányba. Amikor előadó bíróként a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos törvényhozói erőfeszítéseket vizsgáltam, ott volt a szemem előtt az a több százezer megtévedt, eladósodott, „adósrabszolgaságba taszított” család, akiket a kilakoltatás, a hajléktalanság és a méltóságot sértő állapot veszélye fenyegetett. Nem a jogi dogmatikát védtem velük szemben, hanem őket védtem egy olyan korábbi, ideálisnak tételezett jogi dogmatikával szemben, aminek a keretében ez az állapot kialakulhatott. Albert Einstein mondta azt, hogy „Egy problémát nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani, amely a problémát előidézte”.

Nagynevű polgári jogász professzorom, Dr. Eörsi Gyula kidolgozta az „autonóm struktúra” elméletet, amiről azt mondta, hogy „Az önállóság és az anyagi érdekeltség nem a kommunizmus üzemanyaga, de abba az irányba húz.” Ilyen furfangos elméleti indokolással kellett megvédeni és ezáltal megtartani és átmenteni egy olyan kategóriát mint az autonómia – ha föllapozzuk a nyugat-európai jogi tankönyvek magánjogi részét, mindenütt alapvető fogalmi elem a privát autonómia. Még inkább ilyen volt Világhy Miklós áruviszony-elmélete, aki visszacsempészte a szocializmusba az árutermelést és az áruviszonyok jelentőségét.

Ők egymással látszólag tudományos síkon vitatkoztak, de elméleteik két lényegi kemény magja egyezett, mert az áruviszonyok alanyainak autonómiája nélkül nincs piac és nincs piaci gazdálkodás. 1996-ban Dr. Bíró György miskolci tanszékvezető professzor kollégámmal jogtörténetként írtuk bele az „Általános tanok”-ba ezt a két elméletet és alapkategóriát.

►A magyar Alkotmánybíróságot kezdetektől hosszú ideig a professzorok alkotmánybíróságának tartották. Ez most is így van?

A professzoroktól teljesen természetes és igazolható, hogy egy tudományosan igényes, minőségi jogállamban gondolkodjanak és a jövő számára ezt ajánlják modellként egy ideális és eszményi tökéletességre törekedve. Volt olyan német jogtudós, aki ezt „fogalom mennyországnak” nevezte, a jogtudomány feladata pedig a „fogalomelemzés” volt.

Most azonban a globális és az európai uniós válság folyamatosan tart, keresve a járható utat. Számunkra a közelebbi kérdés az, hogy mi is az az EU? Egy erős központi hatalommal és központi kormányzással rendelkező föderáció, vagy egység a sokszínűségben? Az egységet és a sokszínűséget, az uniós hatásköröket és a tagállami szuverenitást kellene harmóniába hozni, hogy ne essenek szét a nemzetállamok, ne bomoljon fel a rend és a nemzeti jogrendszer, ami gazdasági, politikai káoszhoz vezet. Az „európai” és a „nemzeti” (alkotmányos) identitás nem egymást kizáró kategóriák.

►A globalizáció paradoxonjait is érdemes átgondolni.

Nagyon hiányolom a globális bankfelügyeletet. Szigorodtak a szabályok, de inkább a nemzeti jogalkotás szintjén. Korábban Magyarországon több fázisban is bank-konszolidalizációról beszéltünk, felelőtlenül gazdálkodó, eladósodó, csődbe menő bankok állami segítséget kaptak közpénzből, de a legnagyobb veszteséget a kisbankokba betétjeiket elhelyező egyszerű emberek viselték. Érdemes lenne az állam gazdasági szerepvállalását újraértékelni ezen a téren. Hiszen a pénzügyi szektor a gazdaságnak a motorja, központi ösztönzője, a fejlesztés anyagi biztosítója. Magyarország túlállamosított szocialista gazdaságból túlprivatizált piacgazdaságba ment át, és az állam most nem tesz mást, mint egy normális egyensúlyt keres. A korábbi AB gyakorlat által is tükrözött liberális közhatalom felfogással nem egyeztethető össze, hogy belenyúl a gazdaság ágazataiba és átalakít, közpénzeket von ki egyes extra jövedelmekből. Az Alkotmánybíróság kivételes és nehéz szerepe az, hogy az Alaptörvény szellemében és értékrendjét érvényesítve új mércéket találjon, új korlátokat, határokat jelöljön ki az állam mozgástere számára is. A 2/3-os választási győzelem nem csak a parlamenti többséget jelentette, hanem alkotmányozó hatalmat is, mely kiterjedt a jogállam szervezeti rendszerének átalakítására is az új alkotmány keretében, valamint arra is, hogy a hatalommegosztás korábbi egyensúlyait az alkotmányozó hatalom átrendezze.

►Így ez érintette az AB hatáskörét is.

Én úgy látom, hogy a folyamatok ezt indokolttá tették. Az más kérdés, hogy korlátlan hatalom egy jogállamban nem lehetséges. Az AB-re változatlanul nehéz feladat hárul, mert szélsőséges esetekre fent kell tartania azt a jogát (sőt ez a kötelessége is), amikor megálljt parancsol, illetőleg azt mondja, hogy egy megoldás alkotmányellenes. Másfelől az AB-nek a korábban kimunkált emberi jogi, emberközpontú értékrendjét is őriznie kell.

►Az Alkotmánybírósági hatáskör új területe az alkotmányjogi panasz, amely magába foglalja a bírói kezdeményezést a közvetlen hatályosuló jogszabállyal szemben, az érintett panaszát, a bírói ítéletben alkalmazott jogszabállyal szembeni vagy magával a bírói jogértelmezéssel, ítélettel szembeni panaszt. Ez teljesen új hatáskörrel ruházta fel az AB-t?

Az AB most már nemcsak a törvényhozás „bírája”, illetve kontrolja, hanem a bíróságoké, az igazságszolgáltatásé is, azt vizsgálva, hogy az adott ítélet vagy az adott alkalmazott jogszabály összhangban van-e az alkotmányos értékrenddel. Nem eseti igazságszolgáltatást végzünk, az változatlanul a rendes bíróságok hatásköre. Ha a törvények alkotmányosak, akkor az alkotmányosság érvényesítése minden egyes bírónak kötelessége, ellentmondó gyakorlat esetében a jogegységet a Kúria biztosítja. Az AB mindkét vonatkozásban a rendes bíróságok ítéleteivel vagy a Kúria felülvizsgálati vagy jogegységi határozataival kapcsolatban is csak az alkotmányossági szempontot vizsgálja, hogy az kellő súllyal érvényesült-e.

Ez a terület legalább annyira nehéz, mint az absztrakt normakontroll, de nekem tetszik abból a szempontból, hogy ez a valóságos életben, azaz a horizontális viszonyokban, a magánfelek, vagy az állam és vádlott relációjában közvetlenül kéri számon az alkotmányos értékek, az emberi jogi értékek érvényesülését. Ebben az új hatáskörben esetről esetre rajzolódik ki a határvonal az alapjogvédő alkotmánybíráskodás és az alanyi jogvédő rendes bíráskodás között. Hol mi mondjuk, hogy a norma vagy az ítélet nem érte el az alkotmányos szintet, vagy hiány van és hibás, hol fordítva: ők kritizálják az AB-t, hogy eseti vagy konkrét bíráskodást folytat egy-egy döntésben, egy-egy konkrét határozatban. Azt hiszem, egy jóhiszemű és jóindulatú szakmai együttműködés ezt a problémát meg fogja oldani.

Ezek azok a gondolati hátterek és problémák, amelyek az Alkotmánybíróság elnöki funkcióját betöltve útkeresésre kényszerítenek. Ezen értékszemlélettel próbálom azt a saját arculatot megőrizni, ami nekem mindig is volt, csak annak a tényleges átvitele, érvényesítési módja a kérdéses, különösen, ha óriási ellenerők fújnak szembeszélként. De feladni nem lehet, mert a gyökereim szilárdak és azokat nem akarom eltépni.

►Az életszerűség változatlanul fő motívum a gondolkodásában.

Az emberért való gondolkodásra késztet a két felnőtt gyerekem sorsa, meg a négy unokám jövője, a jövő generációk joga, melynek háttere az a „zöld” ideológia, hogy a világ nem a miénk, csak az unokáinktól kaptuk kölcsön, és tovább kell adni, méghozzá az ő választási lehetőségüket, szabadságukat is biztosítva, azaz ne vigyük bele őket egy olyan „zsákutcába”, amiből nincs kiút. Ilyen értelemben ezt a személyes és családi elkötelezettséget kivetítem mindenki másra.

►Tanárként ragaszkodott ahhoz, hogy a jog, a jogi absztrakció és a konkrét életszerűség ne szakadjon el egymástól?

Mélyről jövő, paraszti sorból származó első generációs értelmiségiként tanári pályára készültem, ami a jogászi hivatással ötvöződött. Egy évig voltam katona előfelvételisként, ami jót tett fizikailag is, meg fontos közösségteremtő hely volt, ami erősítette a csapatszellemet, nem beszélve arról, hogy a kollégiumban életre szóló barátságok születtek. 1969–1974 között végeztem a jogi kart, Sárándi Imre professzorhoz, későbbi tanszéki kollégámhoz a gazdasági verseny jogi kérdéseiről írtam a szakdolgozatomat. 1968 a magyar új gazdasági mechanizmus éve volt, a vállalati önállóság és a háztáji- és kisegítő gazdaságok esélyével és lehetőségével. Szorgalmas látogatója voltam a Polgári Jogi Diákkörnek, mert a polgári jog volt az, a maga tulajdoni, szerződési, öröklési, családi viszonyaival, amelyek számomra a legkedvesebbek voltak az életszerűségük miatt. Az absztrakt jogi kategóriákat mindig konkrét példákon keresztül tanultuk, a példák a valós életből jöttek, és ott nem szakadt el olyan mértékben a jog a valóságtól, mint az elvontabb elméleti tárgyaknál. A későbbi tevékenységemben a jegyzeteimbe mindig életszerű példákat is beleírtam, hogy a hallgató tudja a jogot az élethez kötni. Ebben nagy példát adott nekem Dr. Brósz Róbert, aki ez első évfolyamon a római jogot tanította és minden egyes jogintézményt valóságos példákon keresztül magyarázott el. Az emberi jogoknak is az a végső lényege, hogy jobbá, tisztességesebbé, tartalmasabbá, értékesebbé próbáljuk alakítani, formálni az embert.

►Az egyetemi évek alatt 3 évig folytatott szakszervezeti jogsegélyszolgálatot, de nem vonzotta az ügyvédi pálya. A családjában viszont két ügyvéd is van.

A nagyobbik lányom jelenleg szünetelteti ügyvédi tevékenységét, mert egy gyermekvédelmi szakszolgálatnál törvényes gyám. Bár méltatlanul keveset keres, munkája erkölcsi értéke sokszorosa a materiális elismerésének. A férje is gyakorló ügyvéd, tehát közvetlen tapasztalatom van az ügyvédségről. Arról nem is beszélve, hogy az Alkotmánybírósághoz benyújtott panaszok jelentős hányadát ügyvédek készítik és ők nyújtják be, így mondhatom, hogy a hivatásrenddel napi munkakapcsolatban állunk. Kellemes pillanatok azok, amikor szakmai rendezvényeken volt tanítványaim vagy akik a jegyzeteimből tanultak, tanárukként üdvözölnek.

Dr. Lenkovics Barnabás
1974-ben az ELTE ÁJK-n végzett summa cum laude minősítéssel. 2012 augusztusáig egyetemi oktatói pozíciót töltött be az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékén: 1976-ig tudományos ösztöndíjas gyakornok, 1982-ig tanársegéd, 1991-ig adjunktus, 1999-ig docens, 2000-től egyetemi tanár. 1995-től részt vett az ELTE-SZIF Oktatási Intézet és azon belül a Civilisztikai Tanszék megalapításában, a győri jogászképzés újraindításában. 1996-tól 2015. 07. 26-áig a győri Széchenyi István Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári- és Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetője. 2001. július 1-jétől 2007. április 20-áig az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. 1992-ben szerzett kandidátusi fokozatot, 1999-ben habilitált, habilitációs előadásának témája „A tulajdon társadalmasítása és magánosítása” volt. Írt egyetemi tankönyvet (Dologi jog) és jegyzetet (Polgári jogi alapok) önállóan és társszerzővel is: Magyar polgári jog. Általános tanok (Bíró Györggyel) és a Személyi jog vázlata (Székely Lászlóval). Közel száz további publikáció szerzője. Gyűjteményes könyve „Ember és tulajdon” címmel 2013-ban jelent meg. Szakterülete a polgári jog, kutatási területe a dologi jog, különösen a tulajdonjog és az emberi jogok. Szabadidejében kertészkedik.
http://www.ugyvedvilag.hu/rovatok/szakma/a-jog-van-az-emberert-es-nem-az-ember-a-jogert

Német államfő: Ennél már sokkal nagyobb menekülthullámot is kibírtunk

Joachim Gauck szerint Németország erős, kibírja a menekülthullámot. Azokra büszke, akik segítik a menekülteket.

Németország a jelenleginél sokkal nagyobb menekülthullámokkal is megküzdött már, és az újabb menekültválsággal is meg tud birkózni, mondta a német államfő szerdán Berlinben.

Joachim Gauck egy menedékkérőket befogadó berlini állomáson azt mondta, hogy Németország elutasítja a szélsőjobboldali gyűlölködőket, a gyújtogatókat és az idegenellenes uszítókat.

"Ti nem képviseltek minket, és nem fogjuk eltűrni, hogy törvényszegők lépjenek fel nyitott és segítőkész országunk nevében" - mondta a szövetségi elnök.

Joachim Gauck méltatta a menedékkérők ellátását társadalmi munkában segítő emberek munkáját. Az önkéntesek "meg akarják mutatni, hogy van egy fényes Németország, amely túlragyogja a sötét Németországot", amelynek képe a menedékkérők szállásai elleni támadások és az idegenellenes megnyilvánulások nyomán bontakozik ki.

A német államfő szerint a "politikai és gazdasági értelemben markos, széles vállú" Németország megbirkózik a menekültválság kihívásaival.

Az országnak "nehéz időkben, lerombolva, koldusszegényen jóval nagyobb menekülthullámokat kellett elviselnie", mégsem vallott kudarcot - mondta Gauck.

Hasonlóan beszélt Norbert Lammert, a törvényhozás alsóházának (Bundestag) elnöke is, aki egy szerdai rádióinterjúban azt mondta, hogy Németország be tud fogadni évente 800 ezer menedékkérőt.

"Amennyiben közös humanitárius kötelezettségként fogjuk fel a feladatot, kétség sem fér hozzá, hogy közösen megbirkózunk vele" - mondta Lammert a Bayern 2 bajor közszolgálati rádiónak.

Angela Merkel szerdán felkeresi a szászországi Heidenauban működő menekültszállást, amelynél a múlt héten zavargások voltak. A kancellár első alkalommal jár menedékkérőket ellátó intézményben, a látogatással azt kívánja kifejezni, hogy elítéli az idegenellenességet és a rasszizmust.

Merkelt számos bírálat érte, amiért nem szólalt meg korábban a zavargások ügyében és még egyetlen befogadóállomáson sem járt.

A kancellár hétfőn ítélte el a történteket, hangsúlyozta, hogy "visszataszító a szélsőjobboldaliak és neonácik" gyűlölködése, és "szégyenletes, ahogy polgárok, még gyerekes családok is" nyíltan támogatják őket.

Heidenauban egy üresen álló barkácsáruházban 600 menedékkérőnek alakítanak ki szállást. Az első csoportot csak rendőri biztosítás mellett tudták elhelyezni péntek éjjel, mert a szélsőjobboldali Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) felhívására összegyűlt tüntetők több száz fős csoportja a demonstráció után barikádot emelt az épülethez vezető úton, és rárontott a rendőrökre. A zavargások szombat éjjel is folytatódtak, és vasárnap éjjel is előfordult dulakodás menekültellenes tüntetők és ellentüntetők között. Az összecsapásokban több mint 30 rendőr megsebesült.
http://www.hir24.hu/belfold/2015/08/26/nemet-allamfo-ennel-mar-sokkal-nagyobb-menekulthullamot-is-kibirtunk/