A kétharmados többség bármit megtehet – kreatív jogászkodással távolíthatják el a köztársasági elnököt

 Cseke Balázs

Magyar Péter hétfő reggel a Sándor-palotában személyesen is lemondásra szólította fel Sulyok Tamást. A köztársasági elnök – ahogy azt már vasárnapi videójában jelezte – nem távozik önként a hivatalából, így a miniszterelnök bejelentette: haladéktalanul megkezdik az Alaptörvény módosítását. A miniszterelnök azt mondta, hogy a javaslatról már hétfőn zárt körben tárgyal a Tisza Párt parlamenti frakciója, és később benyújtják az Országgyűlésnek is.

A Telex a parlament ülése előtt tartott frakcióülés több résztvevőjétől úgy értesült, hogy Magyar Péter beszámolt a hétfő reggeli találkozóról a képviselőknek, de nem osztotta meg velük, hogy hogyan módosítanák az Alaptörvényt. A frakciónak arról kellett szavaznia, támogatják-e, hogy ezen az úton menjenek tovább, azaz hogy megoldást találjanak arra az ígéretre, hogy Sulyok Tamás helyett új köztársasági elnököt választhassanak. A frakció egyhangúlag támogatta ezt az irányt. Az egyik résztvevő szerint még csak most kezdik majd előkészíteni a javaslatot, arra számít, hogy több lehetőséget is kidolgoznak, ami közül a frakció „az emberségeset” fogja választani.

„Az Alaptörvény szerint több lehetőség is van a köztársasági elnök leváltására”

– jelentette ki Magyar, miután reggel kijött a Sándor-palotából. Az egyik lehetőség a megfosztási eljárás lenne, ám azt ígérte: a köztársasági elnöki hivatal megmaradt tekintélyének védelmében nem ezt fogják választani.

A megfosztási eljárásban a jelenlegi szabályok szerint amúgy is szükség lenne az Alkotmánybíróság együttműködésére. A köztársasági elnököt csak akkor lehet elmozdítani a helyéről, ha nem tartja be az Alaptörvényt, a tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamely törvényt szándékosan megsért, vagy szándékos bűncselekményt követ el. Ha az Országgyűlés kétharmados többsége elindítja a megfosztási eljárást, a köztársasági elnök már nem gyakorolhatja a jogköreit, a végső döntés azonban az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Ők foszthatják meg a köztársasági elnököt a tisztségétől, ha úgy ítélik meg, hogy megsértette az Alaptörvény rendelkezéseit.

A tiszás többség kivehetné az Alkotmánybíróság szerepét a megfosztási eljárásban, de Magyar szavai szerint más megoldást fognak választani. Ennek részleteiről azonban lényegében semmit nem árult el hétfő reggel. „Módosítani fogjuk a szükséges módon az Alaptörvényt. Nem személyre szabott jogalkotással fogunk élni, mint ahogyan ezt előre próbálták jelezni és keretezni, hanem helyre fogjuk állítani sok millió magyar ember egyértelmű, erős felhatalmazása alapján a magyar jogállamot és a magyar demokráciát.” A miniszterelnök szerint csak az április 12-i választói felhatalmazást ültetik át jogalkotásba. „Egy közjogi aktussal kell visszaállítani a magyar jogállamiságot, a magyar demokráciát. Ezt hagyták jóvá soha nem látott felhatalmazással a magyar emberek április 12-én.”

Sulyok Tamás a reggeli találkozóból teljesen más szűrt le. Ő úgy látja, hogy a kormány az Alaptörvénytől eltérő, egyoldalú politikai elvárások szerint értékeli és értelmezi a köztársasági elnöki tisztség alkotmányos szerepét. Ez ugyanakkor szerinte nem nyújt alkotmányos indokot a lemondásához, és az Alaptörvény betartására, illetve betartatására tett esküjének megfelelve nem tehet eleget a felszólításnak. „Miniszterelnök úrnak az igazságügyi miniszter asszony jelenlétében tett nyilatkozata alapján a Kormány a törvényesen betöltött tisztségemből való eltávolítás céljából személyre szabott jogalkotással tervezi módosítani az Alaptörvényt. Ezt a folyamatot az alkotmányjog politikai zsákmányszerzésnek nevezi.” A köztársasági elnök szerint ez alkotmányos válsághelyzethez vezet, amely mélyíti a társadalmi megosztottságot, és károsítja a magyar demokrácia nemzetközi megítélését, ez pedig végső soron hatással lehet a jogállamisági feltételekhez kötött uniós források lehívására is.

A Fidesz-frakció szerint csak diktatúrában szokás a köztársasági elnököt a hivatalából erőszakkal, zsarolással, fenyegetéssel eltávolítani.

„Magyar Péter törvényellenes ultimátuma alkotmányjogilag semmis. Emberileg szánalmas és nevetséges”

– reagáltak közleményben a miniszterelnök sajtótájékoztatójára.

Magyar arról beszélt, hogy nagyjából egy hónap lesz az Alaptörvény módosítása, amit a jelenlegi házszabály alapján nem lehet kivételes eljárásban, néhány nap alatt áttolni a parlamenten, hanem végig kell vinni a rendes törvényalkotási folyamatot. A miniszterelnök szerint ugyanakkor haladéktalanul meg kell kezdeni az eljárást, mert ez egy sürgős helyzet, ugyanis „a volt kormánypárt, a szétesés szélén álló Fidesz felhasználva a köztársasági elnököt igyekszik egy alkotmányos válságot, alkotmányos krízist kirobbantani”.

A jelenlegi Alaptörvény szerint akkor szűnik meg a köztársasági elnök megbízatása, ha

lejár a megbízatási ideje (Sulyok mandátuma 2029. március 4-ig tart);

meghal;

kilencven napot meghaladó időn át képtelen a feladatainak ellátására;

már nem állnak fenn a megválasztásához szükséges feltételek;

kimondják az összeférhetetlenségét;

lemond; vagy

megfosztják a tisztségétől.

Ezek közül jelenleg egyik sem áll fenn. Sulyok a vasárnapi videójában jelezte: nincs olyan alkotmányos ok, mely alapján indokoltnak látná a lemondását, így a köztársasági elnöki feladatait és hatásköreit esküjének megfelelően továbbra is ellátja. A megválasztásához szükséges feltételek továbbra is érvényesek, hiszen az Alaptörvény szerint bármely, 35 évesnél idősebb magyar állampolgár megválasztható köztársasági elnöknek. Sulyok esetében az összeférhetetlenség sem merül fel. Elképzelhető, hogy az Országgyűlés kétharmados többsége egészen egyszerűen átírja vagy kiegészíti ezt a részt egy olyan plusz okkal, amelynek már nem tud megfelelni Sulyok.

Magyar ugyanakkor azt is mondta újságírói kérdésre, hogy egy közjogi aktussal fogják eltávolítani az összes, lemondásra felszólított közjogi méltóságot (Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész; Polt Péter, az Alkotmánybíróság elnöke és a testület másik 14 tagja; Varga Zs. András, a Kúria elnöke; Senyei György Barna, az Országos Bírói Hivatal elnöke; Windisch László, az Állami Számvevőszék elnöke; Rigó Csaba Balázs, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke; Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke). Ez alapján tehát várhatóan nemcsak azt a részt írják át, amely csak a köztársasági elnök megbízatásának feltételeit szabályozza, hanem egy általánosabb, szélesebb módosításra készülnek, amely azért is fontos, mert ezzel igyekeznek a személyre szabott jogalkotást elkerülni.

Az Alaptörvény 1. cikke alapján az Országgyűlés választja meg a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria elnökét, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok biztosát és helyetteseit, valamint az Állami Számvevőszék elnökét. Elképzelhető, hogy ezt a részt fogják kiegészíteni egy olyan mondattal, amely alapján a kétharmados többség visszahívhatja a parlament által választott tisztségviselőket. Kérdés persze, hogy milyen indoklást fognak találni, amely jogállami keretek között értelmezhető. Egy ilyen módosítást ráadásul jó pár másik jogszabályba is át kell vezetni, amely a közjogi tisztségviselők megválasztását szabályozza.

Technikai akadálya nincs, a kétharmados többség lényegében bármit megtehet, hiszen az Alaptörvény-módosítás felett nincs tartalmi kontroll. Az Alkotmánybíróság egy 2013-ban elfogadott módosítás alapján csak azt vizsgálhatja, hogy az Alaptörvény-módosítás során sérültek-e az eljárási feltételek. Ha ilyen nincs, a köztársasági elnök köteles aláírni az elfogadott előterjesztést, nincs mérlegelési lehetősége.

Ha megszüntetnék Sulyok megbízatását, akkor a köztársasági elnök jogköreit ideiglenesen az Országgyűlés elnöke, Forsthoffer Ágnes gyakorolná. Az új köztársasági elnököt a jelenlegi szabályok szerint a parlament kétharmados többsége választja meg. Magyar a Telexnek azt mondta: még nincs kiszemeltjük a pozícióra, de az biztos, hogy nem egy pártpolitikust fognak jelölni, hanem keresnek valaki olyat, aki vissza tudja állítani a köztársasági elnöki tisztség nimbuszát.

https://telex.hu/belfold/2026/06/01/sulyok-tamas-koztarsasagi-elnok-parlament-alaptorveny-modositas-magyar-peter

Hírek Lengyelországból - Facebook oldal

 2 napja Facebook

Az EU hideg zuhanyt zúdíthat Magyar Péter nyakába. Tartanak a lengyel forgatókönyv megismétlődésétől - Nicholas Vinocur, Zoya Sheftalovich/POLITICO/Onet.pl

Az Európai Bizottság óvatosan kezeli Magyar Péter arra irányuló törekvéseit, hogy feloldják a befagyasztott uniós forrásokat – annak ellenére, hogy Magyarország új miniszterelnöke Brüsszelbe utazva arról győzködte a közvéleményt, hogy a megállapodás „nagyon közel van”.

Pénteken Magyar Péter találkozik Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével, ahol megpróbál áttörést elérni a Magyarországnak szánt, a korábbi vezető, Orbán Viktor kormányzása idején elkövetett uniós jogsértések miatt zárolt több milliárd euró felszabadítása ügyében. Uniós tisztségviselők azonban zárt ajtók mögött arra figyelmeztetnek, hogy a helyzet nem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek azt Magyar nyilvánosan beállítja.

Amint azt az Európai Bizottság egyik tisztviselője a POLITICO-val közölte, bár pénteken bizonyos kérdésekben valószínűleg születik majd egyezség, a bonyolultabb problémákon a munka tovább folytatódik.

– Természetesen nem várható el, hogy az országban egyik napról a másikra végrehajtsák a reformokat, így nem számítunk arra, hogy minden kérdésben megállapodás szülessen. Néhány pontban dűlőre jutunk, másokon pedig továbbra is dolgozni fogunk – nyilatkozta névtelensége megőrzését kérve az uniós tisztviselő.

Brüsszel legnagyobb aggodalmai

Brüsszelt három fő kérdés nyugtalanítja: a bíróság hamarosan várható ítélete a Bizottság korábbi, a magyar források feloldásáról szóló döntésével kapcsolatban; az, hogy Magyar képes lesz-e gyorsan végrehajtani a reformokat alkotmányos válság kirobbanása nélkül; valamint Lengyelország példája. Az Európai Bizottság ugyanis a kormányváltás után felszabadította a Lengyelországnak járó uniós forrásokat, ám a kulcsfontosságú reformok azóta holtpontra jutottak.

A legnagyobb kockázat az Európai Unió Bíróságához kapcsolódik. A testület a következő hetekben hozhat döntést az Európai Bizottság 2023-as határozatával szemben, amely mintegy 10 milliárd eurónyi befagyasztott forrást szabadított fel Magyarország számára, amikor még Orbán volt a miniszterelnök. Az Európai Parlament megtámadta ezt a döntést, azzal érvelve, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az országban továbbra is fennálló demokratikus és igazságszolgáltatási problémákat. A Bíróság főtanácsnoka nem kötelező érvényű indítványában a Parlament pártjára állt.

Egy esetleges pervesztés miatt a Bizottságot ismét azzal vádolhatnák meg, hogy túl elhamarkodottan utalta át a pénzeket Magyarországnak. Attól tartva, hogy a forgatókönyv megismétlődik, a Bizottság most azt követeli, hogy a források feloldása előtt a reformokat ténylegesen hajtsák végre, ne csak megígérjék azokat.

Magyar brüsszeli látogatása körül a bizonytalan légkör is rávilágított erre a feszültségre. Orbán Anita magyar külügyminiszter múlt hétvégén azt nyilatkozta a POLITICO-nak, hogy Magyar csütörtökön találkozik Ursula von der Leyennel. Budapest ezt követően napokig nyilvánosan hirdette a találkozót, miközben a Bizottság megtagadta annak megerősítését. Csak szerda késő este – miután Magyar azt írta, hogy a találkozóra pénteken kerül sor – erősítette meg ezt nyilvánosan a Bizottság szóvivője.

Csütörtökön egy újabb kellemetlen szituáció adódott: a NATO lemondta a tervezett sajtótájékoztatót, amelyen Magyar és Mark Rutte főtitkár vett volna részt. A tájékoztatót „időpont-egyeztetési problémák miatt” törölték – közölte a NATO egyik képviselője a szervezet nevében. A magyar kormány szóvivője nem kívánta kommentálni az esetet.

Késleltetett reset

Az uniós források felszabadítását Magyar az Orbán-korszak utáni politikai újratervezésének központi elemévé tette. Egy videóüzenetben elmondta, hogy jelenleg Kármán András pénzügyminiszter, Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter, valamint Orbán Anita külügyminiszter is Brüsszelben tartózkodik. Feladatuk az előkészítő tárgyalások lefolytatása az Ursula von der Leyennel való találkozó előtt.

– Az egyik legfontosabb választási ígéretünk az volt, hogy biztosítjuk Magyarország számára az uniós forrásokat – mondta Magyar. – Sok százmilliárd forintról beszélünk. Minden uniós tagállam megkapta már ezeket a pénzeket, Magyarország kivételével. Vannak még nyitott kérdések, de lényegében sok fontos ügyben megállapodásra jutottunk. Most már nagyon közel vagyunk a szerződés megkötéséhez – tette hozzá.

Paula Pinho, az Európai Bizottság szóvivője csütörtökön megerősítette, hogy „a két fél csapatai között egyeztetéssorozat zajlik a lehető legnagyobb haladás elérése érdekében”.

A tétet jelentő források fő részét a COVID-19 világjárvány utáni uniós helyreállítási alapokból származó 10,4 milliárd euró teszi ki. A források felszabadításáról szóló megállapodás attól függ, hogy a Magyar-kormány benyújtja-e ezen összegek felhasználásának felülvizsgált tervét – nyilatkozta a POLITICO-nak névtelenséget kérő két bizottsági tisztviselő.

A teljes összeghez való hozzáféréshez Magyarországnak teljesítenie kell az igazságszolgáltatásra, a korrupcióellenes garanciákra és a közbeszerzésekre vonatkozó úgynevezett „szupermérföldköveket”. Budapestnek augusztus 31-ig kell hivatalosan kérelmeznie a forrásokhoz való hozzáférést – a végső kifizetéseknek az év vége előtt kell megtörténniük.

Magyar minősített többséggel rendelkezik a parlamentben. A reformokat azonban ki kell dolgozni, meg kell szavazni, és túl kell élniük a jogi kihívásokat. A kulcsfontosságú pozíciókat – beleértve a köztársasági elnöki tisztséget, az alkotmánybíróság elnöki posztját és a legfőbb ügyészi tisztséget – továbbra is az Orbán-kormány kinevezettjei töltik be, akik akadályozhatják a reformok végrehajtását.

Az elmozdításukra tett kísérlet alkotmányos válságot idézhetne elő – véli John Morijn, a Groningeni Egyetem nemzetközi kapcsolatok jog- és szakpolitika professzora.

– Rendkívül nehéz helyreállítani a jogállamiságot a jogszabályok megsértése nélkül – mondja Morijn. Véleménye szerint a bírósági vezetők elmozdítása „nagyon drasztikus lépés” lenne. – Ez az alkotmányt is sértené, és a Bizottság nem akarja, hogy ezzel összefüggésbe hozzák. Ez alkotmányos válsággal fenyegetne.

Magyar elismerte, hogy vannak bizonyos nehézségek. – Nem fogadhatunk el olyan módosítási javaslatokat, amelyek ütközhetnek a magyar alkotmányos rendszerrel. Úgy gondolom, hogy az Európai Bizottság ezt meg fogja érteni – mondha azután, hogy bejelentette: jelzi Ursula von der Leyennek és Antonio Costának, az Európai Tanács elnökének Magyarország szándékát az Európai Ügyészséghez való csatlakozásra.

A lengyel példa

Brüsszelre bizonyos nyomást gyakorolnak a Lengyelországgal kapcsolatos tapasztalatai is.

Miután Donald Tusk 2023-ban hatalomra került, az Európai Bizottság több mint 100 milliárd eurót szabadított fel az ország számára – azután, hogy Varsó benyújtotta az igazságügyi reformtervet, és megtette az első lépéseket a bizalom helyreállítására. A PiS-hez lojális Nawrocki Karol köztársasági elnök azonban később megvétózta a kulcsfontosságú reformokat. Ez felerősítette azokat a vádakat, miszerint az Európai Bizottság ígéretek, és nem a tényleges változások alapján szabadította fel a forrásokat.

Mindazonáltal az uniós tisztségviselők örömmel támogatják azt a folyamatot, amellyel Magyar szakít az orbáni politikával, miután utóbbi éveken át konfrontálódott Brüsszellel. Thomas Byrne ír Európa-ügyi miniszter kijelentette, hogy a módosult magyar hangvétel „teljes fordulatot” jelent és „nagyszerű hír”.

Néhány európai főváros azonban óvatosan közelít Magyarhoz – inkább megvárják, milyen változtatásokat vezet be, mielőtt teljes mértékben visszafogadnák Magyarországot olyan kérdésekben, mint például a szorosabb hírszerzési információcsere. – Ez nem csodaszer és nem is átütő siker. De nagyon jelentős lépés – mondta egy magas rangú európai védelmi tisztviselő.

Kis János: Minden nehézséget a kétharmad sem old meg

 Szabó Attila

május 21.

tudomány

Az áprilisi országgyűlési választáson megbukott Orbán Viktor rendszere, de a vezetésével 16 év alatt felépült alkotmányos berendezkedés egyelőre a helyén maradt. Kis János filozófust, a rendszerváltás előtti demokratikus ellenzéki mozgalom meghatározó alakját és a Szabad Demokraták Szövetségének első elnökét, a Közép-európai Egyetem professor emeritusát kérdeztük arról, mit kezdhet a Tisza-kormány az Alaptörvénnyel, miként távolíthatók el jogszerűen a Fidesz által kinevezett közjogi tisztségviselők, és milyen feltételek mellett születhet valóban legitim új alkotmány Magyarországon.

Az Orbán-rezsimnek vége, de mi lesz az orbáni Alaptörvénnyel? Lehet-e erre az alkotmányra új, demokratikus rendet építeni?

Széles körű egyetértés van abban, hogy nem lehet. Az Alaptörvény a rezsimpárt egyoldalú alkotása volt, az ellenzék semmibe vételével, társadalmi vita és alapos előkészítés nélkül verték át az Országgyűlésen. A rezsimpárt világnézeti és közpolitikai preferenciáit tükrözi, hatalmi érdekeinek megfelelően alakították. A Tisza-kormány álláspontja is ez. Az Alaptörvény meghaladását azonban két lépésben képzeli el, és ezzel – sokakkal együtt – én is egyetértek. A jó alkotmányok hosszú életűek, tartós és szilárd kereteket adnak a társadalmi együttélésnek. Ehhez mindenekelőtt széles konszenzusnak kell öveznie őket. De a szilárdsághoz az induló konszenzus nem elég. Az alkotmány szerteágazó szabályok rendszere, amelynek sokféle elvet, igényt, törekvést és érdeket kell összehangolnia. Olyan változások közepette kell működőképesnek maradnia, melyeket a megalkotói nem láthattak előre. Létrehozása ezért alapos megfontolást, sok vitát és meglehetős hosszú időt igényel. Nem születhet meg egyik napról a másikra.

Ugyanakkor hihetetlen mennyiségű jogi rendelkezést kell azonnal hatályon kívül helyezni, módosítani, újjal felváltani ahhoz, hogy a kormány egyáltalán működhessen. Ráadásul az uniós forrásokhoz való hozzájutás is erőltetett ütemű jogalkotást kíván, hiszen a határidők sürgetnek, a feltételek pedig a bírói függetlenség helyreállításától korrupcióellenes intézkedések során át a kormányzati működés átláthatóvá tételéig, valamint a kutatási és oktatási szabadság visszahozásáig terjednek. Ezek teljesítése külön-külön is jogszabályok tömkelegét érinti. A szóban forgó jogszabályok egy része magában az Alaptörvényben, más részük az Alaptörvény körül burjánzó sarkalatos törvényekben, rendes törvényekben és rendeletek tömkelegében van lefektetve. Van tehát egy azonnali, sürgős feladat is, mely érinti az alkotmányos berendezkedést, de a megoldása nem lehet azonos az új alkotmány létrehozásával.

2021-22-ben mindenki arra számított, hogy az ellenzék jó esetben egyszerű többséget szerez a választáson. Ezért demokratikus érzelmű jogászok, politikatudósok és más értelmiségiek között élénk vita alakult ki arról, hogy mit kezdhet a reménybeli új kormány az Orbán-rezsim kétharmados rendelkezések sorával körülbástyázott kereteivel. Végrehajthat-e minősített többséget igénylő változtatásokat egyszerű többséggel? Ezt a vitát ma szerencsére nem kell újra lefolytatni, hiszen a Tisza a kétharmadot meghaladó parlamenti többségre tett szert. Bármit megtehet a rendszerváltás érdekében a legalitás sérelme nélkül. Azonban minden nehézséget a kétharmad sem old meg. Mind a sürgősségi jogalkotás, mind a végleges alkotmány létrehozása felvet kérdéseket, amelyekkel a kétharmad birtokában is szembe kell nézni.

Mi a baj a sürgősségi jogalkotással?

A Tisza-kormány gondot fordít döntéshozatalának nyilvánosságára; figyel a társadalmi reakciókra, miniszterei azonnal válaszolnak a kezdeményezésekre, kifogásokra. Korrigálják magukat, ígéreteket tesznek. Ez többnyire szerencsésen sül el, néha kevésbé szerencsésen – a demokratikus jogalkotás mindenesetre nem ezen a rögtönzésszerű módon működik. Hatástanulmány készül, a tervezetet megvitatják az érintett társadalmi csoportok képviselőivel, tárcaközi egyeztetésre bocsájtják, ezután jön a vita a parlamenti bizottságokban, majd két lépésben a plenáris ülésen – előbb a törvény általános koncepciójáról, aztán a szabályozás részleteiről, és csak ha mindez lezajlott, akkor kerülhet sor a szavazásra. Az ellenzék kifogásait érdemben megvitatják, módosító indítványait komolyan veszik. Ez a körülményes, fárasztó és olykor frusztrációval járó folyamat biztosítja, hogy a jogszabályok ne egyoldalú hatalomgyakorlás eredményeként, hanem demokratikus vitában, komoly társadalmi és szakértői részvétellel szülessenek meg.

A Fidesz rendszert csinált abból, hogy gyorsított eljárásban vert át törvényeket az Országgyűlésben, sőt, rendeletekkel kerülte meg a törvényhozást. A futószalagon való jogalkotás nyilvánvalóan az autokratikus uralom eszköze volt. Most ennek a szöges ellentétéről van szó: a gyorsított eljárást az autokrácia lebontásának feladata teszi elkerülhetetlenné. Ám ez a gyakorlat könnyen válik szokássá. Erős a csábítás, hogy vég nélkül folytassák. Kevesebb az akadékoskodás, nem kell hónapokat, éveket várni, mire a jogalkotási szándékból jogszabály lesz. Ezért okvetlenül szükséges, hogy a kormány már most elkötelezze magát a sürgősségi eljárások mielőbbi befejezése mellett. Pontos időhatárt aligha lehet kijelölni, ahogy a sürgősséggel törlendő vagy módosítandó jogszabályokról sem lehet teljes körű felsorolást adni, de azt meg lehet ígérni, hogy a rendkívüli jogalkotás nem fog az elengedhetetlenül szükségesnél tágabb körre kiterjedni, és még valamikor a kormányzati ciklus korai szakaszában véget ér. Amikor pedig valóban véget ér, akkor ezt ünnepélyesen be kell jelenteni, határt húzva a demokratikus kormányzás feltételeinek megteremtése és a demokratikus kormányzás közé.

A sürgős intézkedések közé tartozik a Fidesz által kinevezett közjogi tisztségviselők lemondatása, vagy ha ez nem megy, a leváltásuk is.

Igen, ez nem halogatható feladat. Magyar Péter első helyen Sulyok Tamást szólította fel távozásra. Arra hivatkozott, hogy a köztársasági elnöknek a nemzet egységét kell volna kifejeznie és az államszervezet demokratikus működésén őrködnie, de Sulyok hallgatott, amikor meg kellett volna szólalnia. Ugyancsak lemondásra szólította fel a Kúria és az Országos Bírói Hivatal, valamint az Alkotmánybíróság elnökét, a Legfőbb Ügyészt, az Állami Számvevőszék és a Gazdasági Versenyhivatal elnökét, továbbá a Médiahatóság elnökét. Orbán Viktorhoz lojális vezetőket, akik arra lettek kiszemelve, hogy az irányításuk alá helyezett intézményt a végrehajtó és törvényhozó hatalom korlátozásának eszközéből Orbán személyes hatalmának eszközévé degradálják. Közülük egyedül Sulyok adta jelét, hogy fontolóra veszi Magyar felszólítását, ám éppen most jelentette ki az Indexnek adott, terjedelmes interjújában, hogy nem lát okot a lemondásra.

Tehát nem marad más: le kell váltani őket. Már a választások előtt megfogalmazódott az aggály, hogy ha hivatalban maradnak, akkor összehangolt szabotázzsal megbénítják a Tisza-kormány működését. Ez a vélekedés egyáltalán nem volt légből kapott. A jogi eszköztár rendelkezésre áll, és vajon mi garantálja, hogy Orbán hűbéresei nem élnek az eszközökkel?

Nos, ma már úgy látszik, hogy van ilyen garancia. Nem az illetők megigazulása – annak semmi jele. A garancia politikai természetű. A jogi eszköztár önmagában nem elégséges – ahhoz, hogy be is lehessen vetni, erős politikai hátszél is szükségeltetik. Márpedig a Fidesz jelenleg padlón van, megzavarodott és irányt vesztett; támogatottsága hétről hétre csökken. Ugyanabban az interjúban, melyet az imént említettem, Sulyok úgy értelmezi államfői hivatását, hogy köztársasági elnökként úgy fejezi ki a nemzet egységét, miközben az államszervezet demokratikus működéséről mélyen hallgat, hogy kinevezi a kinevezésre felterjesztett személyeket, aláírja az aláírásra elé terjesztett törvényeket. Ez egyfelől szánalmas önigazolás: nem volt oka rá, hogy a nemzetből kirekesztett egyének és csoportok védelmében felemelje a szavát, hiszen a nemzet egységét a kinevezendők kinevezésével, az aláírandók aláírásával fejezi ki. Másfelől azonban – és ez az igazán figyelemre méltó – felajánlkozás is rejlik a dologban: Sulyok úgy folytatja, hogy az államfőnek kötelessége együttműködni a választáson győztes politikai tényezővel. Tisztelt Magyar Péter úr, ha mégis meghagyna a Sándor palotában, én nem lennék a kormányzás kerékkötője, ugyanúgy kineveznék és aláírnék Önnek is, mint az elődjének. Ilyen kisstílű figura nincs még egy az Orbán kegyéből lett közjogi tisztségviselők között, Sulyok szavai mégis sokat elmondanak arról, hogy mi várható a többiektől is a jelenlegi politikai helyzetben.

De akkor idő előtti menesztésüknek nincs is kényszerítő indoka, azon kívül, hogy Magyar Péter ismételten elkötelezte magát mellette! Szerintem van. Ezeknek az embereknek a leváltása akkor is indokolt, ha nincs erejük szembeszállni a demokratikus kormánnyal és parlamenttel. A jogállami intézmények önmagukban élettelen hatáskörök, szabályok, eljárások együttesei. Az őket működtető személyek – mindenekelőtt a vezetők – integritása, jó hírneve hitelesíti az ígéretet, hogy részrehajlásmentesen, csak az alkotmánynak és a törvényeknek engedelmeskedve fognak működni. Orbán hűbéresei nem rendelkeznek az ehhez szükséges autoritással, hisz kiemelt szerepet játszottak az autokrácia létrehozásában és fenntartásában. A közvélemény nagyobb részének szemében ők a bukott rezsim kiszolgálói. Ha mondjuk az Alkotmánybíróság most megsemmisít egy törvényt, az emberek jó része azt gondolja: aha, szóval még mindig Orbán elvárásait teljesítik. Ha átengedi a vitatott törvényt, akkor meg azt gondolják: aha, szóval amíg Orbán volt hatalmon, őt szolgálták ki, most Magyar Péter van hatalmon, most az ő kegyeit lesik. Nincs tekintélyük, és így az általuk működtetett intézményt is megfosztják a tekintélyétől.

Leváltásuk természetesen csak akkor lesz elfogadható, ha a helyükre olyan személyek kerülnek, akiknek a függetlenségéhez, erkölcsi tartásához és alkalmasságához nem fér kétség. Ez megkívánja, hogy a jelölésükben külső, köztiszteletben álló testületek is szerepet kapjanak.

A leváltáshoz a legtöbb esetben módosítani kell az Alaptörvényt.

Igen, és ehhez rendelkezésre is áll az alkotmánymódosítás által megkívánt többség. Én azonban éppen azt állítom, hogy ez önmagában nem elég. Nem mindegy, hogy a szükséges többséggel milyen alkotmánymódosítást visznek keresztül.

Több elgondolás van forgalomban. Az egyikre legyen az AB a példa: nevezzük át – teszem azt – Alkotmányos Ítélőszékké, ahogy a Fidesz 2011-ben Kúriává keresztelte át a Legfelsőbb Bíróságot. Ezzel az AB megszűnik, és így megszűnik a testület elnökének a tisztsége is, ahogy Baka András sem volt már a többé nem létező Legfelsőbb Bíróság elnöke. Ez technikai értelemben szabályos, de nyilvánvalóan rosszhiszemű eljárás, hisz valódi célja nem az AB névleges átalakítása, hanem Polt Péter eltávolítása, ahogy a Fidesz valódi célja is Baka András menesztése volt. A rosszhiszeműség pedig erős indok az eljárás alkotmányosságának kétségbe vonására, akkor is, ha az a legalitás formai kritériumainak megfelel.

Ezt a vádat hárítaná el az a javaslat, hogy az AB-t kúriai tanácsként sorolják be a rendes bíróságok hierarchiájába. Ez valódi intézményi reform volna; ha ésszerű indokokat hoznak föl mellette, nem minősülne rosszhiszeműnek. Miközben a reform melléktermékeként megszűnne a testület tagjainak és elnökének státusa. Én ezt rossz ötletnek tartom, de a javaslatot ettől függetlenül is kifogásolom. Ilyen mértékű beavatkozás az igazságszolgáltatás felépítésébe az átfogó alkotmányozási folyamat része kell, hogy legyen, melynek során alaposan átgondolják, hogyan illeszkedik – illeszkedik-e – az alkotmány struktúrájába az alkotmánybíráskodás megváltozott státusa.

A magam részéről azt a megoldást tartom vállalhatónak, amelyik nem rosszhiszemű, ugyanakkor nem nyúl bele elhamarkodottan az államszervezet alkotmányos felépítésébe. Ez közvetlenül a mandátumok visszavonásának valódi indokára építene. Az Alaptörvényt kiegészítené egy egyetlen alkalomra szóló szabállyal, mely a végrehajtása után mindjárt hatályát is veszítené. Ez a szabály felsorolná azokat a közjogi tisztségeket, melyek betöltőinek megbízatása megszűnik. Indoklása a jogállami intézmények erkölcsi integritásának és autoritásának érdekére hivatkozna, arra tehát, amiről az imént beszéltünk, záró rendelkezései között pedig leszögezné, hogy végrehajtása idején a megbízatás időtartamára és megszűnésének módjára vonatkozó, hatályos szabályok szünetelnek. Ez kétségkívül kivételes intézkedés, de igazolják a demokratikus jogállamhoz való visszatérés kivételes körülményei és szükségletei.

Ellene vethető viszont, hogy visszamenő hatályú, az érintett személyeknek hátrányt okozó jogalkotásként alkotmányellenes volna. Ez az aggály érthető, de szerintem nincs valós alapja. Először is, a visszamenő hatállyal hátrányt okozó jogalkotás nem minden esetben tilalmas. A mi esetünkben azonban nincs is szó visszamenő hatályú jogalkotásról. A visszamenő hatály tilalma olyan esetekre vonatkozik, amikor a törvényhozó a múltban már befejezett cselekményt vagy a múltban fennállt, de azóta megszűnt jogviszonyt terhel meg új, hátrányos következménnyel. Csakhogy a most visszavonandó megbízatások a jelenben is fennállnak. Visszavonásuk a jövőre irányul, és azon alapul, hogy a kinevezéskori feltételek gyökeresen megváltoztak, az új feltételek között pedig a megbízatás fenntartása nemhogy védelmet érdemelne, egyenesen tarthatatlan volna.

Térjünk akkor át az alkotmányozásra!

Hosszú távra szóló, új alkotmányt nem minden helyzetben lehet létrehozni. A körülmények akkor kedveznek az alkotmányozásnak, ha az állampolgárok nagyon széles köre igényli azt. Ez a feltétel most vitathatatlanul teljesül. A választáson és a választást követő politikai földindulás során hatalmas tömegek fejezték ki az akaratukat, hogy az Orbán-rezsimnek legyen vége. Az elutasítás az elnyomó rendszer Alaptörvényére is magától értetődően kiterjed. Az új alkotmány szükségessége – mondhatni – magától értetődik.

Ugyanakkor a jelenlegi helyzet nem minden szempontból kedvező az alkotmányozásra nézve. Az előírt kétharmad persze megvan hozzá. De tudjuk, hogy a Tiszának a választási rendszer torzításai nélkül bár meggyőző, de távolról sem kétharmados többsége volna. Az Alaptörvény sorsa arra figyelmeztet, hogy hiába a kétharmad, az egyoldalúan létrehozott alkotmány nem lehet hosszú életű. Legitim alkotmány létrehozásához a kormánypárti kétharmadnál szélesebb többségre van szükség. A mai parlamentben a nélkülözhetetlen többletet csak a Fidesz nyújthatná. A Fidesz azonban aligha lesz partner Alaptörvényének a kukába hajításához. Így aztán az a paradox helyzet állt elő, hogy a parlamenten kívül „alkotmányozó pillanat” van, a parlamenten belül viszont nincs „alkotmányozó pillanat”.

Mi a véleménye a néprészvételi alkotmányozásról? Nem helyettesítheti a kétharmadnál nagyobb parlamenti többséget az alkotmányt megerősítő népszavazás?

Az igenek elsöprő többsége valóban kellő megerősítést adna az új alkotmánynak. De nem biztos, hogy a szükséges szupertöbbség meglesz. Előfordulhat, hogy miközben az állampolgárok kétharmada új alkotmányt akar, az az alkotmány, amelyet eléjük terjesztenek, elbukik, mert tartalmaz néhány, vagy akárcsak egyetlen rendelkezést, mellyel túl sok választó nem ért egyet. Pontosan ez történt Chilében, ahol 2020-ban a választók csaknem 80 százaléka szavazott egy új alkotmány létrehozására, majd 2022-ben és 2023-ban két különböző alkotmánytervezet is elbukott a népszavazáson. De egy esetleges szűk (mondjuk, 51-49 százalékos) többséggel megszavazott alkotmány sem egyesítené, inkább megosztaná az állampolgárok közösségét. Ezért a kétharmadot meghaladó törvényhozási többség nem spórolható meg. Amikor a népszavazásra sor kerül, az „igen” mellett a parlamentben képviselt pártok széles koalíciójának kell kampányolnia. Csak ez adhat kellően erős előzetes biztosítékot arra, hogy a népszavazás sikeres lesz. Chilében pontosan ez hiányzott.

Mit lehet akkor kezdeni a mostani, paradox helyzettel?

Több lehetőség is kínálkozik; ezek közül szerintem ma még nem kell – és nem is lehet – választani. Nem lehet, mert a jövő bizonytalan. Nincs előzetes tudásunk arról, hogy a demokratikus felbuzdulás túléli-e a mostani kegyelmi időszakot, amikor a társadalom még nem szerzett tapasztalatot a kormányzati ígéretek megvalósításának nehézségeiről. Nincs tudásunk arról sem, hogy mi lesz a Fideszből a következő években, vagy hogy létrejönnek-e parlamentképes pártok a Tiszától balra, a szociáldemokrácia és a liberalizmus térfelén.

Amit most mindenképpen célszerű megtenni, az az új alkotmány koncepciójának előkészítése. Ez a munka valószínűleg el is fog indulni; alighanem az Igazságügyi Minisztérium fog felkérni egy testületet a koncepció kidolgozására. Kívánatos, hogy ez a testület a lehető legtágabb nyilvánosság előtt tegye a dolgát; ülései legyenek hozzáférhetők a sajtó számára, dokumentumai legyenek elérhetők és kommentálhatók az interneten. Az is valószínű, hogy a hivatalos testülettől függetlenül működni kezdenek nem hivatalos csoportok is, melyek az alkotmány koncepciójának kidolgozására állnak össze, és ők is keresni fogják a nyilvánosságot elgondolásaik számára. Kívánatos, hogy a hivatalos testület és a nem hivatalos csoportok között intenzív párbeszéd folyjék. Kívánatos, hogy a sajtó nyomon kövesse ezt a diskurzust, és egyéni állásfoglalásokat is becsatornázzon a vitába. Így a majdani, tényleges alkotmányozás nem a semmiből indul el, hanem sokoldalúan megvitatott, alternatív koncepciók birtokában veszi kezdetét. Ha ezt értjük részvételi alkotmányozáson, akkor helyeslem a részvételi alkotmányozást. Azt az elképzelést, hogy az alkotmány koncepcióját „állampolgári gyűléseken” alkossák meg, nem helyeslem. Ez a kísérlet vagy kudarchoz vezet, vagy a részvételi folyamat manipulálásához, a demokrácia megcsúfolásához.

Lehet, hogy az alkotmány jogi létrehozásával meg kell várni a következő választást. De az is lehet, hogy a pártok közötti erőviszonyok alakulása már a mostani kormányzati ciklus félidejében lehetővé teszi, hogy az állampolgárok országos választáson egy alkotmányozó gyűlést válasszanak, mely a törvényhozással párhuzamosan, attól függetlenül működne. Másfelől az sem kizárt, hogy az alkotmányozás munkájára csak több ciklus letelte után kerülhet sor.

Nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy olyan helyzet van, amikor a vállalkozás nem esélytelen, tehát az előkészítő munkába érdemes belevágni.

https://qubit.hu/2026/05/21/kis-janos-minden-nehezseget-a-ketharmad-sem-old-meg

Általános sztrájk kezdődött Olaszországban

 2026. 05. 18. 22:00

A közlekedési, egészségügyi dolgozók és a pedagógusok is csatlakoztak a hétfő reggel kezdődött általános sztrájkhoz, amelyet a szakszervezetek béremelést, a háborús kiadások csökkentését és a jóléti rendszer megerősítését követelve hirdettek meg.

Az egynapos sztrájk nem érinti a légiközlekedést.

A vasúti dolgozók munkabeszüntetése este kilenc óráig tart. Biztosítottak a nagy sebességű járatok, valamint a repülőtereket a városokkal összekötő gyorsvonatok.

A tömegközlekedés minden városban más és más idősávban áll le. Rómában a reggeli és az esti órákban garantált a buszok, villamosok, metrók közlekedése.

A sztrájkhoz csatlakoztak az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok is.

A munkabeszüntetést az USB szakszervezeti tömörülés hirdette meg. A több mint 250 ezer tagot számláló érdekképviselet közleménye szerint a sztrájkkal arra akarják felhívni a kormány figyelmét, hogy a háborús kiadások miatt az "olasz dolgozók bére értékét veszítette, a közegészségügyi intézmények orvosok és ápolók nélkül maradtak, az iskolák elszegényedtek, a jóléti szolgáltatások csökkentek, miközben a lakbérek emelkedtek, az árak elszaladtak, az üzemanyag árak pedig egyre nagyobb terhet jelentenek a családok számára".

https://profitline.hu/altalanos-sztrajk-kezdodott-olaszorszagban-486931

A Fidesz-kormány és a bíróságok gáncsolták a szociális dolgozók sztrájkját, most a magyar államnak kell fizetnie ezért

 Bogatin Bence

Fontos pert nyert Strasbourgban a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete. A Fidesz-kormány és a bíróságok által 2020-ban elszabotált sztrájk miatt büntetik most a magyar államot, az ítélet pedig egyszerre figyelmeztetés Magyar Péter kormányának, és jó alkalom arra, hogy elődjeik gyakorlatán változtatva ne akadályozzák a dolgozói szerveződést. 

A múlt héten született ítéletében sérelemdíj fizetésére kötelezte a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) a magyar államot, amiért hat évvel ezelőtt, 2020-ban ellehetetlenítette a szociális szféra dolgozóinak sztrájkját. Az ítélet azért marasztalta el a hazai bíróságokat, mert körülbelül egy évre volt szükségük ahhoz, hogy jogerős döntést hozzanak arról a még elégséges minimális szolgáltatásról, amelyet a Szociális Ágazatban Dolgozók (SZÁD) és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ)  által szervezett munkabeszüntetés idején is törvényi kötelességük elvégezni a dolgozóknak. A magyar kormányt pedig azért teszi felelőssé a strasbourgi ítélet, mert ez idő alatt végig elmulasztotta benyújtani saját javaslatát a minimális szolgáltatásra vonatkozóan, annak ellenére, hogy erre jogszabály kötelezte. Mindezzel az állam gyakorlatilag elszabotálta, hogy a szociális dolgozók törvényesen sztrájkolhassanak a követeléseikért.

A tiltakozásban résztvevő dolgozók úgynevezett gördülő sztrájkot tartottak volna: ez olyan folyamatos munkabeszüntetés, amelynél a résztvevők nem egyszerre, hanem csoportonként, váltakozó időpontokban vagy különböző munkaterületeken lépnek sztrájkba. A SZÁD és az MKKSZ sztrájkja alatt 2020 februárjától decemberéig havi egy-egy napot leállt volna a munka az ágazatban, amíg követeléseiket nem teljesíti a kormány. 

Annak eldöntése, hogy a sztrájkot bejelentő dolgozóknak pontosan mennyit kell dolgoznia, és milyen feladatokat kell ellátnia munkabeszüntetés alatt, azért került a bíróságok hatáskörébe, mert az akkor még létező Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára ahelyett, hogy érdemi javaslatokkal segítette volna elő az erről való megegyezést, 2020 elején egyszerűen tárgyalásra alkalmatlannak minősítette a szakszervezetek ajánlatát. A szakszervezetek ezután bírósági úton úton állapíttatták volna meg a jogszerű sztrájk alapfeltételeit, ám a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, a Fővárosi Törvényszék és a Kúria döntéseikkel különböző okokra hivatkozva 2020 februárjától egészen ugyanazon év decemberéig elnyújtották az eljárást, ráadásul a jogszerű sztrájk feltételeit rögzítő jogerős döntést már 2021-ben kézbesítették. A bírósági huzavona egyéves elhúzódása pedig minden érdemi jelentőségétől megfosztotta a sztrájkot, hiszen 2021-ben már nincs túl sok értelme a 2020-as béremelést követelni.

Az EJEB tehát most azt mondta ki, a bíróságok késlekedésével és a kormány magatartásával aránytalan mértékben sérült a dolgozók sztrájkjoga, amely része a Magyarország által is aláírt Emberi Jogok Európai Egyezménye egyesülési szabadságról szóló 11. cikkének,

emiatt pedig a SZÁD részére 10 000 eurót, valamint a szakszervezetet képviselő Magyar Helsinki Bizottság részére perköltséget kell fizetnie.

Szakszervezet: ez az ítélet remek alkalom, hogy az új kormány változtasson a helyzeten

A friss ítélet kapcsán május 20-án sajtótájékoztatót tartott a SZÁD, amelyen Köves Ferenc, a szakszervezet elnöke (borítóképünkön) úgy fogalmazott: 

„Ez az ítélet nemcsak jogi győzelem, hanem figyelmeztetés is: ahol korlátozzák a szakszervezetek mozgásterét, ahol megfélemlítik az érdekvédőket, kiüresítik a munkavállalói jogokat, ott valójában minden egyes dolgozó alkupozícióját gyengítik. A papíron elismert jogokat a munkahelyeken kell valóságossá tenni. Mi, szindikalisták kimondjuk, hogy a dolgozók ereje a szervezettségben, a szolidaritásban és a közös cselekvésben van. Ha kell tárgyalunk, ha kell, tiltakozunk. És ha kell, élünk a dolgozók egyik legerősebb eszközével, a sztrájkkal.”

A szakszervezeti vezető szerint a dolgozók jogait sárba tiporták, és elmondta, követelik a magyar államtól, hogy  „vonja le a döntés következményeit, biztosítsa a szakszervezeti jogok tényleges érvényesülését, és hagyjon fel minden olyan gyakorlattal, amely a munkavállalói önszerveződést akadályozza!” 

A szakszervezeti vezető hozzátette, nagyon aktuális, hogy ez a döntés éppen most született, hiszen most állt fel az új magyar kormány.

Mint arra Köves is utalt, több új tárcavezető, köztük a szociális és családügyi miniszter is a miniszterjelölti expozéjában kiemelte, hogy együtt kívánnak működni mind a szakszervezetekkel, mind a szakmai szervezetekkel. Köves a sajtótájékoztatón azt üzente Kátai-Németh Vilmosnak, a Szociális és Családügyi Minisztérium új vezetőjének, hogy a SZÁD készen áll az egyeztetésre, és üdvözölte, hogy a jelenlegi kormányzat részéről erre van fogadókészség. 

„A jelenlegi döntés (a friss strasbourgi ítélet – a szerk.) alapján máris lesznek javaslataink például a Munka Törvénykönyvének módosításához is” – közölte Köves Ferenc. 

Ezt követően szakszervezet sajtótájékoztatón megjelent tagjai közösen felolvasták az elszabotált sztrájkhoz kapcsolódó, 12 pontos követeléslistájukat, amelynek számos pontja – a béremelés mellett pótszabadság, a korengedményes nyugdíjért, az ingyenes, rendszeres szupervízió vagy az ágazati költségvetés növelése – ma is aktuális.

Az, hogy 2020-ban elszabotálták a hatóságok a sztrájkot, bizonyos szempontból az azóta eltelt hat év érdekképviseleti stratégiaalkozását, eszközkészletét is befolyásolta – magyarázta a Mérce kérdésére a SZÁD elnöke. Az állami szabotázs tanulsága Köves szerint részben az lett, hogy sztrájkot egyszerűbb munkahelyi – tehát nem ágazati – szinten megszervezni, ott pedig a közvetlen nyomás a munkáltatóra általában elegendő szokott lenni ahhoz, hogy ne kerüljön sor a sztrájkra, hanem a megegyezés irányába mozduljon a bértárgyalás. „Tehát nálunk egyértelműen a munkahelyi szervezetek megerősítése irányába mozdult el a szakszervezeti stratégia, mert azt láttuk, hogy amíg nem lesz változás a Munka Törvénykönyvében, addig az állammal és kormányzattal szembeni sztrájkot ugyan hirdetni lehet, de megvalósítani jogszerűen nem” – mondta a szakszervezeti vezető.

Kátai-Németh Vilmos miniszter meghallgatásán elhangzott az is, hogy a Tisza a programjában vállaltakat – beleértve a szociális dolgozók 25 százalékos béremelését is – a „költségvetés ismeretében, fokozatosan fogja teljesíteni”. Ezzel kapcsolatban azt kérdeztük Köves Ferenctől, hogy az újonnan felálló kabinet esetében meddig tarthat az elégedetlen dolgozók türelme. 

„Az ágazatban dolgozó kollégák egy része türelmes volt. Van, aki 2 éve, van, aki 5, 25 vagy éppen 30 éve várja, hátha egyszer lesz egy tisztességes bérrendezés. Egy részük nem volt türelmes, és itt hagyta a szakmát. Szerintem ebben nincs türelmi idő. A kormányzat 25 százalékos béremelést ígért. Azt gondoljuk, hogy ez bérrendezésként, első lépésnek elfogadható, de ki kell dolgozni egy hosszú távú, kiszámítható béremelést. Azt azért szeretném elmondani, hogy egy állam költségvetésében arra van pénz, amire van szándék, hogy költsék. Tehát az nem kifogás, hogy nincs pénz” – mondta Köves, később hozzátéve, hogy az új kormány tagjai „még jelenleg is keresik valószínűleg az íróasztalukat”, ilyen értelemben pedig megértőnek kell velük lenni.

Világjárvány, hiányosságok, lassú kézbesítés

Csak hogy lássuk, mi tartott a bíróságoknak majdnem egy teljes évig, míg végül sikerült  jogerősen is megállapítaniuk a jogszerű munkabeszüntetés kereteit ( ezzel ellehetetlenítve a szakszervezet sztrájkját), az EJEB honlapján olvasható ítélet alapján a teljesség igénye nélkül sorra vesszük az ügy pár abszurd fordulatát. 

2020. február 19-én a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azon akadt fenn, hogy szerinte a szakszervezetek és a kormány közötti, a még elégséges szolgáltatásról szóló tárgyalásokról nem volt megállapítható, hogy azok tényleg eredménytelenül zárultak volna, márpedig ez lett volna a bírósági út igénybevételének előfeltétele. Emiatt a munkaügyi bíróság előbb megszüntette az eljárást, majd miután a szakszervezetek fellebbeztek a döntés ellen, 2020. március 6-án a Fővárosi Törvényszék hatályon kívül helyezte a megszüntető határozatot, tehát a bíróságok a saját eljárásaikról szóló vitával is késleltették a jogszerű sztrájkot. 

Természetesen a koronavírus-járvány is kiemelt szerepet kapott az időhúzást magyarázó kifogások között: március 18-án a Fővárosi Törvényszék arról tájékoztatta a feleket, hogy a COVID–19 miatt elrendelt különleges jogrend és rendkívüli bírósági szünet következtében a szigorú eljárási határidők sem érvényesek. A szakszervezetek jogi képviselője még aznap beadványt nyújtott be ezzel kapcsolatban, és március 19-én a bíróság hatályon kívül helyezte saját, a határidők felfüggesztéséről szóló döntését (mondván, ezeket a határidők felfüggesztését az olyan, ún. nemperes eljárásokban, mint a gördülő sztrájk esete is, nem lehet alkalmazni). 

Miután a határidők és a COVID viszonyát sikerült tisztázni, a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság – a szakszervezetek arra vonatkozó javaslatának módosításával – márciusban végre sikeresen meghatározta a minimális szolgáltatás mértékét. Ebben még arra is tekintettel volt, hogy a kormány szerint a járványhelyzet miatt milyen extra alapvető szolgáltatásokat kell nyújtania a dolgozóknak. Ám a kormánynak ez a feltételrendszer sem felelt meg, és fellebbezett a döntés ellen. A Fővárosi Törvényszék május végén meg is változtatta a még elégséges szolgáltatásokra vonatkozó döntést, részben arra hivatkozva, hogy nem lehetett előre látni, hogy a világjárvány mikor ér véget, így az sem volt meghatározható, hogy mikor lehet jogszerűen sztrájkot tartani, és ebből következően az sem, hogy a tervezett sztrájknapokon milyen minimális szolgáltatást kell biztosítani.

Ezután a szakszervezetek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, amelyben a Kúria csak novemberben (!) hozott döntést. Ebben végül – igazat adva a szakszervezeteknek – a munkaügyi bíróság által még márciusban meghatározott minimumszolgáltatásokat hagyta jóvá, és többek között arra is rámutatott, hogy a kormány nem tett eleget jogszabályi kötelezettségének, amikor nem nyújtott be érdemi javaslatot a minimális szolgáltatásra vonatkozóan. Ám ahogyan fentebb is megjegyeztük, mire az erről szóló döntést kézhez kapták a szakszervezetek, már 2021. január 31-et írtunk, az egy évvel korábban meghirdetett sztrájk pedig ekkorra lényegileg értelmetlenné vált.

A bíróságok mulasztottak, az állam fizet

A SZÁD és három tagja nem hagyta annyiban, és a Magyar Helsinki Bizottság segítségével Strasbourgig ment azért, hogy papírt is szerezzen arról: ha jogszerűen nem lehet letenni a munkát, akkor a sztrájkjog valójában nem is létezik. 

Az EJEB most, öt év múltán kimondta, hogy egyfelől jogosan ment bíróságra a szociális dolgozók érdekképviselete, mivel a kormány nem volt partner a minimális szolgáltatások meghatározásában. Másrészt pedig

a magyar államot Strasbourgban minden hatalmi ágával együttesen – tehát a bíróságokat is – képviselő kormány az ítélet szerint nem tudott releváns és elégséges indokokat felhozni a sztrájk és a dolgozók szempontjából végzetes eljárási késedelmek igazolására.

A strasbourgi verdikt azt is kiemeli, hogy az egyévnyi késlekedés messze nem azon múlt (amivel a magyar kormány is érvelt többek között), hogy 2020 karácsonya és szilvesztere között egyhetes ítélkezési szünet volt érvényben. A Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak pedig azt rója fel a testület, hogy olyan döntésekkel akasztotta meg az eljárást, amelyeket később saját maga helyezett hatályon kívül. Emellett megállapították, hogy további késedelmek következtek be adminisztratív hibák miatt, ráadásul a Kúriának további mintegy négy és fél hónapra volt szüksége ahhoz, hogy végleges döntést hozzon a szakszervezet kérelméről, amire szintén nem szolgált elfogadható magyarázattal a legfőbb bírói fórumot is képviselő Igazságügyi Minisztérium. 

Ugyan külön-külön entitásként mulasztottak saját illetékességi körükben a bíróságok, valamint a kormány, a sérelemdíjat mindezért egységesen, Magyarország fizeti majd az államkasszából. 

– „Ilyenkor nem az egyes hatalmi ágak felelősségét vizsgálják, hanem azt, hogy az állam mint olyan bármelyik szegmensében mulaszt-e, tehát az állam egészének a működéséről mondanak véleményt” – magyarázta a Mérce kérdésére Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, a szakszervezet panaszát benyújtó ügyvéd.  

Bár a panaszosok érvelésében az is szerepelt, hogy részben a hiányos magyarországi szabályozás volt az oka az ügy elhúzódásának, a hatályos magyar jogszabályokat bíráló konkrétum, vagy azok módosítására vonatkozó specifikus követelmény nincs az ítéletben. Kádár András Kristóf szerint ha egy konkrét ügyből az derül ki, hogy nemcsak egy egyedi mulasztás van a jogsértés mögött, hanem a probléma lehet rendszerszintű is – ebben az esetben az, hogy kúriai felülvizsgálatot nem kötik azok a határidők, mint amelyek az alsóbb szintű bíróságok döntéshozatalát – akkor a magyar kormány (tehát immáron Magyar Péter kormánya és annak igazságügyi tárcája) akkor jár el jóhiszeműen, egyezményes kötelezettségeit betartva, ha ezeket a strasbourgi ítélet után kiküszöböli annak érdekében, hogy legközelebb ne fordulhasson elő hasonló eset.

A Helsinki Bizottság társelnöke lapunknak elmondta: bár örült volna, ha az ítéletben szerepel a magyar jogszabályok hiányosságait konkrétan kiemelő kitétel, megérti, hogy egy akkora ügyteherrel működő bíróság, mint az EJEB a magyar bíróságok és a kormány mulasztásainak megállapításánál most „nem ment tovább”. 

Kádár András Kristóf értékelése szerint az előző kormány egyik meghatározó jellemzője volt, hogy minden olyan intézményt vagy szereplőt, amely valamiféle kontrollt gyakorolt a végrehajtóhatalom fölött, megpróbált elfoglalni, vagy annak a mozgásterét szűkíteni, és szerinte ennek volt része a sztrájkjog és a szakszervezeti jogok korlátozása is, amelyet számos más ágazatban láthattunk a tanároktól a vasutasokon át a légiirányítókig. Úgy látja, a mostani kormányzatnak általában a jogállam helyreállítása kapcsán feladata az, hogy a szakszervezeti jogosítványokat felülvizsgálja, és ahol kell, visszaállítsa azokat. „Szerintem a mostani ítélet jó alkalom lenne majd arra is, hogy a sztrájkjoggal kapcsolatban ne csak az alsóbb fokú bíróságok, hanem a Kúria és az Alkotmánybíróság számára is gyorsított eljárási határidőket írjon elő a törvényhozás” – tette hozzá. 

A Helsinki jogásza fontosnak tartja, hogy a strasbourgi bíróság Magyarország vonatkozásában kimondta, hogy a sztrájkoláshoz való jog magába foglalja azt a jogot is, hogy a munkabeszüntetésre releváns időpontban, viszonylag hamar sor kerülhessen. Kádár András Kristóf a hazai sztrájktörvény hiányosságait a gyülekezési törvény hazai „fejlődésével” szemléletette: míg a magyar jog odáig már eljutott, hogy ismeri a gyors reagálású tüntetés kategóriáját – amely figyelembe veszi, hogy némely esetekben a demonstráció értelmét veszti, ha a főszabály szerinti 48 órával a bejelentése után tartják csak meg –, a sztrájkok esetében ez az érzékenység még nincs meg.

„Bár a sztrájk szükségszerűen nagyobb előkészületet igényel, mint egy tüntetés, különösen olyan esetekben,  amikor a szolgáltatások felfüggesztése vagy szűkítése a társadalomra jelentős hatást gyakorolhat – mint például a szociális ágazatban – , de annak a kimondása, hogy nem mindegy, hogy mikor sztrájkolnak a dolgozók, és hogy az államnak meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a sztrájk releváns időpontban történhessen, rendkívül fontos” – fogalmazott az ügyvéd. 

Ugyancsak kiemelendőnek tartotta Kádár András Kristóf, hogy az ítélet megerősítette, hogy nemcsak szakszervezeteknek, hanem szakszervezeti tagoknak is van önálló jogosultságuk arra, hogy az egyesülési jog alá tartozó korlátozásokkal kapcsolatban föllépjenek.

https://merce.hu/2026/05/20/a-fidesz-kormany-es-a-birosagok-gancsoltak-a-szocialis-dolgozok-sztrajkjat-most-a-magyar-allamnak-kell-fizetnie-ezert/

A szlovák Alkotmánybíróság is elmarasztalta az ottani Legfelsőbb Bíróságot a Beneš-dekrétumok ügyében

 Horváth Attila 2026. május 18., 13:58

Szinte napra pontosan hat évvel ezelőtt, 2020. május 19-én a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Szlovákiát a Bosits Mihály c. Szlovákia ügyben. A szlovák állam azonban azóta se adta fel, hogy elvegye a család erdejét a Beneš-dekrétumokra hivatkozva, de nemrég a szlovák Alkotmánybíróság is Bositséknak adott igazat. A hírt lapunkkal Keszegh Tünde ügyvéd közölte, aki 2009 óta képviseli a magyar felmenőkkel rendelkező ügyfelét. Annak idején ő vitte egészen Strasbourgig az ügyet. Tavaly februárban a szlovák Legfelsőbb Bíróság megint felülbírálta a döntést, amit a jogász az Alkotmánybíróságon támadott meg. Hasonló ügyből rengeteg van most az országban, egészen kis területeket is el akar venni az állam, de ez szerinte teljességgel jogellenes.

„Az Alkotmánybíróság április 23-án úgy döntött, hogy az alkotmányjogi panaszunk jogos, és törölte a Legfelsőbb Bíróság döntését. Elmarasztalták a Legfelsőbb Bíróságot és utasították, hogy vegye figyelembe a strasbourgi bíróság ítéletét, állítsa vissza a jogsértés előtti állapotot, azaz ismerje el Bositsék tulajdonjogát” – közölte Keszegh Tünde.

Beneš-dekrétumok 

Ahogy korábban megírtuk, a Beneš-dekrétumok alapján vált jogfosztottá és üldözötté Csehszlovákiában a német és magyar kisebbség a második világháború után. Eduard Beneš elnök 1940. július 21. és 1945. október 27. között összesen 141 rendeletet adott ki. 13 vonatkozott a német és a magyar kisebbségre, rögzítve azok kollektív bűnösségét. Megfosztották őket állampolgárságuktól, elvették tőlük a munkához, a nyugdíjhoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés lehetőségét, valamint a német és magyar kézben lévő földbirtokokat, mint „ellenséges vagyont”, elkobozták. Bár a közvélemény hosszú időn keresztül úgy tartotta, hogy a dekrétumokat már nem lehet a gyakorlatban alkalmazni, az utóbbi években több olyan ügy is napvilágot látott, ami ennek ellenkezőjét bizonyítja. Napjainkban a Szlovák Földalap és az Erdőgazdálkodás is végez ilyen kisajátításokat, ennek voltak érintettjei Bositsék.

A főügyész is beszállt

A Bosits és társai ellen zajló ügy még 2009-ben, a Bártfai Járásbíróságon a szlovák állam keresete alapján kezdődött. Az állam szerint Bositsék nem lehetnek a jogos tulajdonosok, hiszen az állam a Beneš-dekrétumok alapján 1946-ban elkobozta a felmenőiktől az érintett erdőterületet. Ennek egyetlen oka az volt, hogy a felmenők magyar nemzetiségűek voltak. 2013-ban a per Bosits és társai javára jogerősen véget ért: a bíróságok elutasították az állam keresetét, megerősítve ezzel Bositsék tulajdonjogát. A bírósági perbe azonban 2014-ben beavatkozott Szlovákia főügyésze. A már jogerős döntés ellen beadott egy rendkívüli felülvizsgálati kérelmet, ami alapján a Legfelsőbb Bíróság 2015-ben megsemmisítette a jogerős bírósági döntéseket.

A strasbourgi bíróság 2020. május 19-én kimondta, hogy a főügyész beavatkozása egy újabb, jogfosztó döntéshez vezetett, amivel Szlovákia megsértette a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogát. A bíróság ugyan nem foglalhatott állást magának a vagyonelkobzásnak a kérdésében, viszont először mondták ki nemzetközi szinten, hogy a Beneš-dekrétumok alapján ma is kerül sor vagyonelkobzásokra Szlovákiában.

A Legfelsőbb Bíróság döntése alapján eközben Szlovákiában 2016-ban az ügy visszakerült az elsőfokú bírósághoz. Az elsőfokú bíróság 2021-ben újból elutasította az állam keresetét, melyet 2022-ben a másodfokú bíróság megerősített. Az ügy ugyan 13 év után, másodszor is jogerősen lezárult Bositsék javára, de az állam ekkor sem hagyta abba a pereskedést: 2022-ben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságon. A Legfelsőbb Bíróság pedig 2025 februárjában – immár másodszor – törölte az állam számára kedvezőtlen jogerős döntéseket.

A strasbourgi ítélet végrehajtása 

Keszegh Tünde szerint Szlovákia az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény aláírásával és ratifikálásával vállalta, hogy magára nézve kötelezőnek tekinti a strasbourgi bíróság ítéleteit minden olyan ügyben, amelyben félként szerepel. Ez azt jelenti, hogy Szlovákia köteles a strasbourgi bíróság ítéleteit végrehajtani, azaz köteles a bíróság által megállapított jogsértés megszüntetése és azok következményeinek orvoslása érdekében olyan egyéni és/vagy általános intézkedéseket hozni, amellyel eltávolítja a jogsértés negatív következményeit és a panaszost olyan helyzetbe hozza, mintha a jogsértés nem történt volna meg.

A 2020-as strasbourgi ítélet után az első- és a másodfokú bíróság is elfogadta Bositsék jogi érvelését, miszerint Szlovákia köteles végrehajtani a strasbourgi bíróság ítéletét és ez csak úgy lehetséges, ha a bíróság visszaállítja a jogsértés előtti állapotot és újból elutasítja az állam keresetét. A Legfelsőbb Bíróság ezzel ellentétben döntésével megakadályozta, hogy a jogsértés megszűnjön. Ráadásul újra azoknak a konfiskációhoz kapcsolódó érveknek adott teret, melyeket 2014-ben Szlovákia főügyésze hozott fel az ügyben és amelyekről a strasbourgi bíróság kimondta, hogy ilyen módon ez nem megengedett, mert sérül Bositsék tisztességes eljáráshoz való joga.

Az Alkotmánybíróság az ügyben egyértelmű állásfoglalásra jutott: az első- és másodfokú bíróságok jártak el helyesen, a Legfelsőbb Bíróság döntése pedig helytelen, mert megkerüli a strasbourgi ítéletet, figyelmen kívül hagyja az ítéletből eredő kötelezettségeket és olyan helyzetet teremt, amelyben az ítélet nem tekinthető végrehajtottnak. Az Alkotmánybíróság kimondja, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntésével ismét sérült a jogbiztonság elve és Bositsék tisztességes eljáráshoz való joga. Bositsék azon felvetésére, miszerint az adott ügyben a 104/1945 sz. SzNT rendelet (amely a Beneš-dekrétumok gyűjtőnév alatt ismert jogszabályok egyike) alkalmazása is alapvető emberi jogokat sért, az Alkotmánybíróság nem reagált. Ennek következtében továbbra sincs Szlovákiában olyan alkotmánybírósági határozat, amely érdemben vizsgálta volna, hogy a Beneš-dekrétumok jelenlegi bírósági eljárásokban történő alkalmazása alkotmányellenes-e.

Érdemes még megemelíteni, hogy tavaly decemberben nagy vihart kavart az országban, hogy a szlovák kormánykoalíció úgy döntött: hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel bünteti a Benes-dekrétumok megkérdőjelezését.

https://hang.hu/belfold/benes-dekretumok-a-szlovak-alkotmanybirosag-elmarasztalta-az-allamot-a-bosits-ugyben-188723

Zolnay Vilmos: A művészetek eredete (Pokoljárás)(Magvető, 592 old.)

 Varga Domokos: Az újra megjárt pokol

... Az ember — ember. Számára más, „merőben más feláldozni valakit, és megint más meggyilkolni. Gyilkolni bűn, az áldozatbemutatás azonban szent cselekedet... Akkor is, ha — mint kezdetben minden bizonnyal és a későbbi időkben is számos kultuszban — magát az öreget, az atyát, a főnököt, a királyt ölik meg, és nem valamiféle helyettesét, jelképét. A kultikus ölés nem attól kultikus, hogy ki vagy mi játssza az áldozat szerepét, benne — ember, állat vagy kenyér —, hanem hogy szertartásos, hogy ősi, szentnek, megváltoztathatatlannak tartott előírások szerint megy végbe. És hogy értelmét önmagában hordozza.” (...) 

Ezúttal kereken kimondja ezt, másutt csak jelzi, de száz és száz helyen, a múlt évezredek sokkal kevesebb szálat szaggattak szét, mint gondolnánk. Formakincsünk, szokásaink szüntelen módosulása sem volt elég ahhoz, hogy mindent megváltoztasson, hogy minden folyamatosságot megszüntessen az ősidők és a mai világ emberei között.

Élet és Irodalom, 1983. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1983. október 21., 42. szám, 10. oldal

a politika varázstalanítása - AI-alapú áttekintés

AI-alapú áttekintés

A politika varázstalanítása (németül: Entzauberung, gyakran a weberi modernitáselméletből levezetve) a politikai folyamatok, intézmények és karizmatikus vezetők mitikus, vallásos vagy transzcendens köntösének levetkőzését jelenti. Ez a folyamat a racionális-bürokratikus megközelítés felé mutat, ahol a hatalom működése átláthatóvá és kritizálhatóvá válik. [1]

Fő jellemzők és kontextusok:

• Max Weber és a racionalizálás: A fogalom gyökere Max Weber modernitáselmélete, amely szerint a modern világban a vallási-mágikus magyarázatokat felváltja a tudományos és bürokratikus racionalitás.
• Politikai mítoszok lebontása: A varázstalanítás a politikai narratívák tudatos és kritikus vizsgálatát jelenti, mint például az Európai Unió működését övező mítoszok lebontása, hogy érdemi vita alakulhasson ki a jövőjéről.
• A pártállam kritikája: A fogalmat a magyar politikatudományban a pártállami struktúrák, a rejtett érdekterek és a hatalom szimbolikus reprezentációjának elemzésére is használták (pl. A. Gergely András kutatásai).
• A karizma dekonstrukciója: A politikai vezetők karizmájának racionális alapokra helyezése, a hatalom nyelvi és szimbolikus elemeinek elemzése. [1, 2, 3, 4, 5, 6]

Összességében a politika varázstalanítása egy olyan kritikai folyamat, amely a politikai "szentség" vagy megkérdőjelezhetetlenség helyett a racionális érvekre és a hatalmi mechanizmusok leleplezésére helyezi a hangsúlyt. [1, 2]

Constitutional Repair!

 Restoring the effective and independent functioning of the Constitutional Court

The restoration of the effective and independent functioning of constitutional adjudication is necessary both to ensure the constitutional functioning of all legislative power and to prevent the Constitutional Court from unjustifiably blocking legislation for party-political reasons.

With regard to the Constitutional Court, the problem lies mostly not with the rules governing its jurisdiction and procedures but with the fact that currently 11 of the 15 judges were appointed only by the government majority, without the consent of the opposition, and at the same time the age limit of 70 for constitutional judges was abolished for political and personal reasons.

A comprehensive reform would certainly be more effective, whereby the Fundamental Law would set the number of Constitutional Court judges at 11, would provide for the termination of the mandates of all incumbent constitutional judges after a certain transitional period and, at the same time, would lay down electoral rules for the election of constitutional judges that would require a consensus between the governing parties, which hold a two-thirds majority, and the opposition. There is the possibility, however, that such a regulation would be used by the new opposition (Fidesz) to obstruct the election of justices.

As part of a constitutional repair, therefore, the reintroduction of the 70-year age limit for constitutional judges could be a solution, at the level of the Fundamental Law, with effect extending to judges currently in office. As a result of this measure, out of the 15 judges 4 new judges would be elected by the new government, whereas 7 judges who had been appointed by Fidesz would remain on the Court, together with further 4 judges who had been appointed by Fidesz with the consent of the opposition. Such an amendment could not be interpreted as court packing or takeover and would not necessarily be regarded as a disproportionate restriction on judicial independence, given that this age limit is typically applied in Western European constitutional courts. The previous, politically motivated ad hominem abolition of the age limit would also justify its application to sitting judges.

Naturally, common European standards on judicial independence both under the ECHR (as articulated by the ECtHR and the Venice Commission) and EU law protect judges against early dismissal. Whilst this guarantee is not wholly absolute, there can only be exceptions to that principle if they are warranted by legitimate and compelling grounds, subject to the principle of proportionality. Arguably, creating a truly independent Constitutional Court is such a legitimate and compelling reason, and the circumstances and guarantees surrounding the reform in both cases could ensure respect for the principle of proportionality. All the more so, as the reform should also include repealing Article 37(4) and (5) of the Fundamental Law, which excludes the Constitutional Court’s jurisdiction in budgetary and tax matters.

Restoring the independence of the judiciary

Although the situation in Hungary cannot be compared to Poland, the independence of the ordinary judiciary has been a point of concern. Most importantly, consecutive rule of law reports (see 2021, 2022, 2023) have criticised the rules that made possible the election of the president of the Kúria (the Supreme Court of Hungary). Milestone 214 (which is a super milestone) of the RRF Plan of Hungary required changing these rules. In fact, two consecutive amendments of laws were necessary to make the current president eligible, and even the National Judicial Council voted with an overwhelming majority against his election.

Naturally, the protection against early dismissal under the common European standards is strong. Still, it must be examined whether new constitutional rules could allow for the removal of the sitting president of the Kúria because his election was made possible by ad hominem legislation and against the vote of the National Judicial Council. Arguably, this solution is not in violation of common European standards, especially if formal guarantees were to be included in the Fundamental Law that require the consent of the National Judicial Council for the election of the president of the Kúria.

Further quick judicial reforms should include reducing the excessive competences of the president of the National Judicial Office and extending the rights of self-governance of the judges. These administrative changes could be carried out without significant limits imposed by European standards, as long as they increase rather than reduce judicial independence.

https://verfassungsblog.de/hungary-constitutional-repair/

Az Alkotmánybíróság hatékony és független működésének helyreállítása

Az alkotmányos bíráskodás hatékony és független működésének helyreállítása szükséges mind a törvényhozó hatalom alkotmányos működésének biztosítása, mind pedig annak megakadályozása érdekében, hogy az Alkotmánybíróság pártpolitikai okokból indokolatlanul blokkolja a jogalkotást.

Az Alkotmánybírósággal kapcsolatban a probléma többnyire nem a joghatóságát és eljárásait szabályozó szabályokkal van, hanem azzal a ténnyel, hogy jelenleg a 15 bíróból 11-et kizárólag a kormánytöbbség nevezett ki, az ellenzék beleegyezése nélkül, ugyanakkor politikai és személyes okokból eltörölték az alkotmánybírák 70 éves korhatárát.

Egy átfogó reform minden bizonnyal hatékonyabb lenne, amely az Alaptörvény 11 főben határozná meg az alkotmánybíróság bíráinak számát, rendelkezne az összes hivatalban lévő alkotmánybíró mandátumának megszűnéséről egy bizonyos átmeneti időszak után, és egyúttal olyan választási szabályokat határozna meg az alkotmánybírák megválasztására vonatkozóan, amelyekhez a kétharmados többséggel rendelkező kormánypártok és az ellenzék konszenzusa lenne szükséges. Fennáll azonban annak a lehetősége, hogy egy ilyen szabályozást az új ellenzék (Fidesz) felhasználna a bírák megválasztásának akadályozására.

Az alkotmányos helyreállítás részeként ezért megoldást jelenthetne az alkotmánybírák 70 éves korhatárának újbóli bevezetése az Alaptörvény szintjén, a jelenleg hivatalban lévő bírákra is kiterjesztve. Ennek az intézkedésnek az eredményeként a 15 bíróból 4 új bírót az új kormány választana meg, míg a Fidesz által kinevezett 7 bíró a Bíróságon maradna, további 4 bíróval együtt, akiket a Fidesz az ellenzék egyetértésével nevezett ki. Egy ilyen módosítás nem értelmezhető bírósági zsúfolásként vagy hatalomátvételként, és nem feltétlenül tekinthető a bírói függetlenség aránytalan korlátozásának, tekintve, hogy ezt a korhatárt jellemzően a nyugat-európai alkotmánybíróságokon alkalmazzák. A korhatár korábbi, politikailag motivált, személyeskedésből történő eltörlése is indokolná annak alkalmazását a hivatalban lévő bírákra.

Természetesen az EJEE (ahogyan azt az EJEB és a Velencei Bizottság is megfogalmazta ), valamint az uniós jog szerinti bírói függetlenségre vonatkozó közös európai normák védik a bírákat az idő előtti elbocsátással szemben. Bár ez a garancia nem teljesen abszolút, csak akkor lehetnek kivételek ez alól az elv alól, ha azokat jogos és kényszerítő okok indokolják, az arányosság elvének betartásával. Egy valóban független Alkotmánybíróság létrehozása vitathatatlanul ilyen jogos és kényszerítő ok, és a reformot övező körülmények és garanciák mindkét esetben biztosíthatják az arányosság elvének tiszteletben tartását. Annál is inkább, mivel a reformnak magában kellene foglalnia az Alaptörvény 37. cikk (4) és (5) bekezdésének hatályon kívül helyezését is, amelyek kizárják az Alkotmánybíróság költségvetési és adóügyekben való hatáskörét.

Az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállítása

Bár a magyar helyzet nem hasonlítható össze Lengyelországéval, a rendes igazságszolgáltatás függetlensége aggodalomra ad okot. A legfontosabb, hogy az egymást követő jogállamisági jelentések (lásd 2021 , 2022 , 2023 ) bírálták a Kúria (Magyarország Legfelsőbb Bírósága) elnökének megválasztását lehetővé tevő szabályokat. A magyar RRF Terv 214. mérföldköve (ami egy szuper mérföldkő) előírta ezen szabályok megváltoztatását. Valójában két egymást követő törvénymódosításra volt szükség ahhoz, hogy a jelenlegi elnök jogosult legyen a választásra, sőt, még az Országos Bírói Tanács is elsöprő többséggel szavazott a megválasztása ellen.

Természetesen a közös európai normák szerinti idő előtti elmozdítás elleni védelem erős. Ennek ellenére meg kell vizsgálni, hogy az új alkotmányos szabályok lehetővé tehetik-e a Kúria hivatalban lévő elnökének elmozdítását azért, mert megválasztását személyes jogalkotás és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szavazata ellenére tették lehetővé. Ez a megoldás vitathatatlanul nem sérti a közös európai normákat, különösen akkor, ha az Alaptörvénybe olyan formális garanciákat építenének be, amelyek előírják az Országos Igazságszolgáltatási Tanács egyetértését a Kúria elnökének megválasztásához.

A további gyors igazságszolgáltatási reformoknak magukban kell foglalniuk az Országos Bírósági Hivatal elnökének túlzott hatásköreinek csökkentését és a bírák önigazgatási jogainak kiterjesztését. Ezek az adminisztratív változtatások az európai normák által előírt jelentős korlátozások nélkül végrehajthatók, amennyiben azok növelik, nem pedig csökkentik a bírói függetlenséget.

https://verfassungsblog.de/hungary-constitutional-repair/

Az európai bíróság üzent az államfőnek: ezt már nem húzhatja tovább

 Komoly politikai vihart kavart Lengyelországban az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése: Strasbourg szerint munkába kell állítani azokat az alkotmánybírókat, akiket a parlament már megválasztott, az államfő azonban továbbra sem hajlandó felesketni. Donald Tusk szerint a döntést végre kell hajtani, a varsói alkotmánybíróság viszont nyíltan szembement az EJEB-bel.

Tóbiás Boldizsár,

2026. május 7. csütörtök, 14:21

Fotó: MTI/MTVA / Szigetváry Zsolt - Sulyok Tamás köztársasági elnököt fogadta Karol Nawrocki lengyel elnök a lengyel-magyar barátság napja alkalmából Przemyslben 2026. március 23-án

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előzetes intézkedésben kötelezte Lengyelországot arra, hogy biztosítsa a parlament által megválasztott, de az államfő által eddig fel nem eskettetett alkotmánybírók munkába állását. A döntésről Donald Tusk lengyel miniszterelnök számolt be az X közösségi platformon.

A varsói parlament márciusban négy új alkotmánybírót választott meg, azonban Karol Nawrocki lengyel elnök mindeddig nem iktatta be őket hivatalukba. Az érintett jogászok emiatt április elején közjegyző előtt, a szejm épületében tették le esküjüket, amit az államfő és az alkotmánybíróság elnöke érvénytelennek minősített.

Az EJEB most kimondta: a lengyel hatóságoknak tartózkodniuk kell minden olyan lépéstől, amely akadályozná a bírói feladatok ellátását addig, amíg az ügyben végleges döntés nem születik. A strasbourgi testület döntése ideiglenes intézkedésként született meg a négy bíró által kezdeményezett eljárás keretében.

Donald Tusk szerint a bíróság álláspontja egyértelmű. Waldemar Zurek lengyel igazságügyi miniszter és főügyész pedig hangsúlyozta: az EJEB döntése azonnal végrehajtandó. Mint írta, ez „nem kérés és nem javaslat”, hanem kötelező erejű döntés.

A varsói alkotmánybíróság ugyanakkor vitatja Strasbourg hatáskörét az ügyben. Az intézmény közleménye szerint az EJEB nem jogosult a lengyel alkotmányos szervek működésébe beavatkozni, így nem kötelezheti sem a kormányt, sem más állami intézményt az alkotmánybíróság működését érintő lépésekre.

Az államfői hivatal részéről Zbigniew Bogucki miniszter közölte: Karol Nawrocki elnök az alkotmánybírósághoz fordult az ügyben, és további döntéseit a testület állásfoglalásától teszi függővé.A döntés újabb fejezetet nyithat a lengyel igazságszolgáltatás körüli politikai és jogi konfliktusban, amely évek óta feszültséget okoz Varsó és az európai intézmények között.

https://www.economx.hu/kulfold/2026/05/07/celkeresztben-varso/

Az osztrák Alkotmánybíróság elnöke is kiakadt: az Európai Bíróság történelmi ítéletet hozott Magyarország ellen

 Christoph Grabenwarter bírói aktivizmust lát abban, hogy az Európai Bíróság szerint a magyar kormány 2021-es gyermekvédelmi törvénye összeegyeztethetetlen az uniós joggal. Először alkalmazták közvetlenül az EU Alapjogi Chartájának értékeit rögzítő 2. cikket.

2026. május 07. 11:36

Az Európai Bíróság történelmi jelentőségű ítéletében kimondta, hogy az Orbán Viktor vezette magyar kormány 2021-es gyermekvédelmi törvénye összeegyeztethetetlen az uniós joggal.

A Die Zeit cikke rámutat:

a döntés újdonsága, hogy először alkalmazták közvetlenül az EU Alapjogi Chartájának értékeit rögzítő 2. cikket, ezzel a bíróság magának tulajdonított jogot a tagállami törvények széles körű felülvizsgálatára. Christoph Grabenwarter, az osztrák Alkotmánybíróság elnöke bírói aktivizmust lát benne, amely mélyen beavatkozik a nemzeti szuverenitásba. 

Több szakértő attól tart: ez precedenst teremthet arra, hogy jövőben akár az illiberális többség is visszaéljen ezzel a hatalommal; mások szerint viszont szükséges lépés volt a jogállamiság védelmében Magyarországon és Lengyelországban tapasztalt visszalépések miatt. Az ítélet hosszú távon feszültséget okozhat a nemzeti alkotmánybíróságokkal és kérdéseket vet fel az EU demokratikus legitimációjáról. 

https://mandiner.hu/kulfold/2026/05/az-osztrak-alkotmanybirosag-elnoke-is-kiakadt-az-europai-birosag-tortenelmi-itelet-hozott-magyarorszag-ellen

Gondolatok az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállításáról és jövőbeli garanciáiról - avagy Ki őrzi az őrzőket?

 Gondolatok az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállításáról és jövőbeli garanciáiról - avagy Ki őrzi az őrzőket? 

Az országgyűlési választások után felélénkült közbeszédben sok szó esik - többek között - az igazságszolgáltatást feltehetően hamarosan érintő változásokról. Az egyesületünk sokszor kifejezte már a szakmai - és néha kevésbé szakmai - véleményét a bíróságokat érintő különféle eseményekkel kapcsolatban a jogalkotónak is, általában nem sok sikerrel. De az eddigi nehézségek ellenére, sőt talán azok hatására még inkább, töretlenül hiszünk a civil összefogás erejében és abban, hogy van értelme együtt gondolkodni. 

Az Európai Unió által Magyarország számára meghatározott feltételek teljesítésének hatékony megvalósítása céljából - aminek kiemelkedő pénzügyi jelentősége van az ország számára - feltétlenül szükséges a magyar igazságszolgáltatás függetlenségének a teljes helyreállítása. Azonban nemcsak az uniós források hazahozatalát kell garantálni, hanem egyúttal a bírói függetlenség jövőbeli védelme és a bíróságoka vetett közbizalom erősítése érdekében is tenni kell. 

Egyértelmű, hogy ennek során kezdő lépésként a vezetői személycserék alapvető jelentőségűek. Egyrészről azért, mert a Kúria elnökének már a bíróvá válása, illetve az azóta eltelt időben kifejtett tevékenysége egyaránt nem felelnek meg az európaiság és a jogállamiság követelményeinek, másrészről az OBH elnöke vezetőként az elmúlt években teret engedett az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom gyengülésének, a bírók közötti ’chilling effect’ erősödésének, az igazgatás túlbürokratizálódásának és a bírósági szervezet anyagi kivéreztetésének. 

Szeretnénk azonban határozottan felhívni a figyelmet arra, hogy a személycserék szükségesek, de a jövőre nézve nem jelentenek elégséges garanciát. A bíróságokat érintően számos területen van szükség változásra és sok problémát kell rendezni ahhoz, hogy elindulhassunk az úton, ami egy hatékony és jogállami igazságszolgáltatáshoz vezet. Az alábbiakban szeretnénk összefoglalni néhány olyan kérdést, amelyek alapvető jelentőségűek lehetnek akár már a közeljövőben történő jogalkotás során a jogállamiság gyors helyreállítása érdekében. 

I. Alkotmánybírók a rendes bíróságokon? 

A közbeszédben sok szó esik egyrészről a Kúria elnökének, másrészről pedig a hivatalban lévő alkotmánybíróknak a helyzetéről. Ez a két dolog azonban nem teljesen független egymástól és az igazságszolgáltatás szempontjából olyan helyzet alakulhat ki, ami súlyosan sértheti a jogállami garanciákat. 

Az Alaptörvény értelmében1 a jogállamiság egyik meghatározó eleme a hatalmi ágak elválasztása, aminek fontos része, hogy sem a végrehajtó, sem a törvényhozó hatalom nem alkothat olyan jogszabályokat, melyekkel az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat rombolja és a bírói függetlenséget veszélyezteti. A hatalmi ágak elválasztása során kiemelt védelem illeti 1 B) és C) cikk 2 meg a bíróságokat. Az alkotmányos biztosítékoknak garantálniuk kell, hogy a bíróságok és a másik két hatalmi ág között ne jöhessen létre politikailag meghatározott függő viszony, ne merüljenek fel jogos kétségek az ítélkezés külső befolyásmentességével kapcsolatban, ami más irányból nézve rendszerszintű dermesztő hatást is okozhat. Ezért a jogalkotónak körültekintően kell megalkotnia minden olyan szabályt, amelyek érinthetik a hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos követelményét. Az eljárási szabályok kialakítása során is törekedni kell az olyan helyzetek elkerülésére, amelyek a bíró pártatlanságával kapcsolatban jogos kétségeket ébreszthetnek. A jogalkotó köteles figyelemmel lenni arra, hogy a jogszabályok ne csak az egyesbíró szintjén, de összességében se legyenek negatív hatással a bírói függetlenségre és tartózkodnia kell olyan rendelkezések meghozatalától, amelyekkel megsértheti a bírói függetlenséget. 

A jogalkotó azonban 2019-ben jelenleg is hivatalban lévő kilenc, illetve korábbi alkotmánybírók számára egy olyan lehetőséget biztosított, mely alapjaiban érintheti a bírói függetlenséget, a jogállami igazságszolgáltatást és a hatalmi ágak elválasztását. 

A bíróságok szervezetéről szóló törvény2 2019. december 31-ig hatályos szövege szerint a Kúria elnöke határozatlan időre kinevezett és legalább 5 éves szolgálati viszonnyal rendelkező bíró lehetett. Ez 2020. január 1-től úgy módosult, hogy a szolgálati viszony számításakor többek között figyelembe kell venni az alkotmánybíróként szerzett tapasztalatot is. Ezzel a módosítással összhangban a jogalkotó 2019. december 20-i hatállyal lehetővé tette3 az Alkotmánybíróság tagjai számára, hogy kérelmükre őket a köztársasági elnök pályázat kiírása nélkül – ha megfeleltek a bírói kinevezéshez megállapított követelményeknek – határozatlan időre bíróvá kinevezhette. 

A két jogszabály módosítás következménye az lett, hogy a Kúria jelenlegi elnöke - aki 2014 szeptember óta volt alkotmánybíró - 2020. október 16-án lemondott az alkotmánybírói megbízatásáról és kérelmére a köztársasági elnök4 2020. július 1. napjától határozatlan időre kinevezte bírónak. Itt szükségesnek tartjuk azt is megjegyezni, hogy a köztársasági elnök ugyanezen a napon más alkotmánybírókat is kinevezett határozatlan idejű bírónak. Egyrészről olyanokat, akik ugyan korábban már voltak bírók, de a jogszabály módosítást megelőző szabályok miatt korábban megszűnt a bírói jogviszonyuk, illetve olyanokat is, akik előtte sohasem voltak bírók. 

Ezzel együtt a bírókra vonatkozó jogszabály (Bjt.) egyéb szabályait5 is közelítették ehhez a koncepcióhoz és a rendelkezés értelmében az újonnan bíróvá kinevezett alkotmánybírók rendes bírói jogviszonya szünetel az alkotmánybírói tisztségük fennállása alatt. Lényegében így szüntették meg a korábbi összeférhetetlenségi szabályokat6 . 

A jogalkotó – véleményünk szerint alaptalan – érvelése szerint erre azért volt szükség, mert az Alkotmánybíróság tagjai megbízatásukat közvetlenül az Országgyűléstől kapják, amely széles körű konszenzussal, az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával választja a testület tagjait. A tizenkét éves megbízatási idő alatt a párttagság és a politikai tevékenység 2A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 114. § (1) 3A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 3. § (4) bekezdését egy további (4a) bekezdéssel egészítette ki. 42020. június 26. napján kelt 308/2020. (VII.3.) KE határozat 5Bjt. 88. § 6A módosításokkal összefüggésben ugyanezzel a tartalommal 2019. december 20-ától az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) egy új, 10/A. §-sal is kiegészült. 3 tilalma miatt az Alkotmánybíróság tagjai a függetlenség alkotmányos garanciái, valamint kiemelkedő tudású jogászok, ezért nem indokolt számukra előírni, hogy a bírák jogállásáról szóló törvény szerint pályázzanak, a kinevezés kizárólag a kérelmüktől függ. 

Külön érdemes megjegyezni, hogy a Bjt. lehetőséget teremtett7 arra is, hogy a Kúria jelenlegi elnöke a bírói szolgálati jogviszonyát rögtön a Kúrián kezdje meg. A többi, kérelemre kinevezett alkotmánybíróra ez a szabály már nem vonatkozik, mert 2023. június 1-től módosult. Tekintettel arra, hogy a jelenleg hivatalban lévő – 2023. június 1-ig kinevezett – kilenc alkotmánybíró közül kettő alkotmánybíró az összeférhetetlenségi szabályok megszüntetését követően került az Alkotmánybíróságra és a bírói szolgálati viszonyuk csak szünetel, az alkotmánybírói tisztségük megszűnése után visszamehetnek az eredeti bírói helyükre (a Kúriára). A hét másik alkotmánybíróból egy elérte a felső korhatárt, három pedig az öregségi nyugdíjkorhatárt, többen pedig határozatlan időre úgy kaphattak bírói kinevezést, hogy nem volt korábbi szolgálati helyük, hiszen előtte sosem voltak bírók, vagy az összeférhetetlenség miatt megszűnt, ezért a jogalkotó rögzítette8 , hogy az alkotmánybírói tisztségük megszűnése után a választásuk szerinti ítélőtáblára kerülnek. Ez azt jelenti, hogy lényegében a hivatalban lévő és kérelmükre bírónak kinevezett három alkotmánybíró az alkotmánybírói tisztségük megszűnése után eldöntheti, hogy melyik ítélőtáblán kíván ítélkezni úgy, hogy az érintettek közül egy alkotmánybíró volt korábban ténylegesen ítélkező bíró. 

Összességében jól látható, hogy a 2019-ben bevezetett szabályozás egymásra épülő, a jogalkotó céljait elérni kívánó logikai egységet képez. A módosítással elérte a jogalkotó, hogy a Kúria jelenlegi elnöke korábbi bírói múlt nélkül kúriai bíróvá vált, majd szinte azonnal elnöki kinevezést is kapott, amelynek során azonban a bírói önigazgatás csúcsszerve, az Országos Bírói Tanács nem támogatta. Ez azonban azt jelenti, hogy ha elnökként nem is marad hivatalban, attól még továbbra is a Kúrián folytathatja a bírói pályafutását. Emellett több, jelenleg hivatalban lévő alkotmánybíró is határozatlan időre szóló bírói kinevezéssel rendelkezik és az alkotmánybírósági tagságuk megszűnését követően felsőbíróságon ítélkezhetnek. A jogszabály pedig9 lehetőséget ad még arra is, hogy pályázat nélkül tanácselnöki kinevezést és ad absurdum akár arra is10, hogy a Kúriára beosztást kapjanak. Tehát előállhat akár az a helyzet is, hogy az alkotmánybírósági tagságuk megszűnésével egyidejűleg valamennyien a Kúrián kezdhetik meg az ítélkező tevékenységüket. 

Mivel az Alkotmánybíróság tagjait (és a Kúria elnökét is) az országgyűlés választja, ezért a bírói státuszt érintő fent részletezett jogszabálymódosítás sérti az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat, hiszen a jogalkotó pályázat nélkül biztosított több bíróként soha nem ítélkező alkotmánybírónak határozatlan idejű bírói tisztséget, akik ezáltal bekerülhetnek az igazságszolgáltatás rendszerébe. Ezzel a jogalkotó még a látszatát sem biztosította annak, hogy elkerülje a politikai befolyásolás lehetőségét. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy egy határozatlan időre kinevezett bíró elmozdítása jogszabályi garanciákhoz kötött, tehát lényegében - ha nem követ el nagy szabálytalanságot - akkor az elmozdíthatatlansága garantált. 

Habár a 2023-ban megvalósult igazságügyi reform során, a fent hivatkozott jogszabályi rendelkezések hatályukat vesztették, ezért az azóta kinevezett alkotmánybírók már nem kaphattak quasi automatikusan bírói tisztséget, így a későbbi visszaélés lehetőségét a jogalkotó az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások eredményeképpen kiiktatta. Ennek ellenére ki 7Bjt. 88. § (3) 8Bjt. 232/X. § (1) 9Bjt. 88. § (2) bekezdés utal a Bjt. 58. § (3) és (4) bekezdéseire, mint alkalmazandó részletszabályokra 10Bjt. 31. § (5), 32. § (1b) 4 kell emelni, hogy jelenleg a Kúria elnöke egy olyan volt alkotmánybíró, aki sohasem volt korábban bíró, csupán a jogalkotó politikai akarata alapján vált kúriai bíróvá, ugyanakkor a bírói tisztségéből végső soron elmozdíthatatlan, és amennyiben nem lát el igazgatási feladatokat, akkor is a szervezetben marad és ítélkezik. Ahivatalban lévő a jogszabállyal érintett kilenc alkotmánybíróból három ítélőtáblai, de kirendelés esetén akár mind az öt érintett kúriai bíróként kezdheti meg az ítélkezést, amennyiben megszűnik az alkotmánybírói tisztségük. 

Mindezeket összegezve rögzíthető, hogy a jogállami követelményekkel összeegyeztethetetlen és az uniós joggyakorlattól idegen, hogy alkotmánybírók tisztségük megszűnését követően alanyi jogon, kizárólag a saját nyilatkozatuk alapján a rendes bírósági rendszerben bíróvá váljanak. A bírói függetlenség elve megköveteli, hogy a bírók kinevezése ne politikai testület által történjen. Az országgyűlés, mint politikai szerv nem adhat mandátumot az igazságszolgáltatást végző bírói pozíciók betöltésére. Az egyéni bírói függetlenség mellett a bírósági szervezetrendszer intézményi függetlensége is megköveteli, hogy a bírói kinevezésre minden bíró esetén azonos módon kerüljön sor. Minden bírónak pályázati úton kell elnyernie a tisztségét, akit a köztársasági elnök nevez ki. Amennyiben vannak olyan bírók, akik egy politikai szerv döntése alapján a bíróvá válás rendes feltételeinek teljesítése nélkül nyerik el kinevezésüket, úgy a bírói függetlenség intézményes garanciája és ezáltal a jogállamiság elve csorbulna. A bírákkal szembeni elvárások és az állampolgárok bíróságokba vetett bizalma megköveteli, hogy az egyedi ügyekben ítélkező bírók, különösen a felsőbíróságokon olyan személyek legyenek, akik rendelkeznek bírói tapasztalattal és a bírói pályázati rendszer által kerültek kinevezésre, így képesek az egyedi jogvitákat a belső bírói szakmai követelmények szerint elbírálni. 

II. A bírói kinevezés 

A fenti gondolatot folytatva röviden kitérünk arra is, hogy álláspontunk szerint általában a teljes pályázati rendszer újragondolása szükséges. Ennek keretében el kell végezni a jelenlegi rendszer hatásvizsgálatát, elsősorban arra a kérdésre koncentrálva, hogy megvalósult-e a bírói pálya nyitottabbá tétele, ami az alapvető célkitűzése volt az objektív pontozásra alapított pályázati rendszernek, majd a bírói alsó korhatár felemelésének. Amennyiben a válasz erre a kérdésre nemleges, az egész rendszer kiindulópontja kérdőjeleződik meg. 

Ezen túlmenően abból kell kiindulni, hogy a pályázati rendszer nem választható el a bírói életpályától. Ezért az első szükséges lépés, hogy a jogalkotó – értelemszerűen a bírói testületekkel közösen – meghatározza a bírói életpálya alapvető jellemzőit, ennek keretében azt is, hogy melyik bírósági szinten milyen tudást, tapasztalatot és képességeket várunk el egy bírótól. Ha ezek letisztázódnak, akkor lehet meghatározni, hogy egy bírói pályázatnál milyen teljesítményeket kell figyelembe venni, és azok milyen súllyal érvényesüljenek az adott bírósági szintre kiírt pályázatnál. 

Azt gondoljuk, hogy a jelenlegi szabályozás egyik legnagyobb problémája az, hogy a pályázati rendszer nem veszi figyelembe, hogy az egyes szinteken a magas színvonalú bírói munka elvégzése más-más képességeket, tudást, tapasztalatot feltételez. 

III. A bírósági igazgatás 

A hatályos jogszabályok által 2012-ben létrehozott, szükségtelenül költséges és túlbürokratizált ’hibrid’ igazgatási modellt a születése pillanatában több szempontból is nagyon erősen kritizálta 5 a Velencei Bizottság11 . Az elmúlt években a kialakított rendszer a gyakorlatban is bizonyította számos gyengeségét a bírói függetlenség garantálása szempontjából. 

Röviden összefoglalva a magyar igazságszolgáltatás központi igazgatásának legmeghatározóbb szereplője az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke, akit nagyon erős jogkörökkel ruházott fel a jogalkotó. A munkáját egy több száz főt foglalkoztató hivatal támogatásával végzi. Az OBH Elnökét ellenőrzi az Országos Bírói Tanács (OBT), a bírói önigazgatás csúcsszerve, amelynek 14 tagját a bírók választják és lényegesen gyengébb jogkörei vannak az OBH elnökénél. Az OBT munkáját is segíti egy hivatal. A harmadik fontos szereplő a fenti struktúrától elkülönülve működő Kúriának az elnöke, aki egyben az OBT 15. tagja is az Alaptörvény alapján12 . A Kúria elnöke teljesen önállóan, a saját hivatalán keresztül irányítja a Kúriát. Az OBH és a Kúria elnökét az Országgyűlés választja 2/3-os többséggel. 

Azon túl, hogy a fenti rendszer rengeteg pénzügyi és humán erőforrást von el teljesen feleslegesen a tényleges bírói munkát végző bíróktól, fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az OBH elnöke nevezi ki a megyei bíróságok és az ítélőtáblák elnökeit és kollégiumvezetőit, akik az alsóbb szintű bírósági vezetők kinevezéséért felelnek, illetve irányítják a szakmai munkát. Az egymással alá-fölé rendeltségi viszonyban lévő egyszemélyi vezetők rendelkeznek valamennyi olyan jogkörrel, amelyek a bírói státuszt és a bírók napi munkavégzését alapjaiban érintik. 

A bíróság szervezetéről szóló jogszabály a bírósági elnököket feljogosítja a munkáltatói jogok gyakorlására13, valamint a bírák jogállásáról szóló törvény14 pedig több helyen elszórva határozza meg azokat a feladataikat, amelyek a bírók helyzetét alapjaiban érintik, mint például a bírói pályázatok, a bírák beosztása, a munkájuk értékelése vagy az integritási eljárás lefolytatása és a fegyelmi eljárás kezdeményezése. 

Az OBH elnöknek és a fenti igazgatási modellnek a bírókkal kapcsolatos hatásköreiről15 a Velencei Bizottság megállapította, hogy „az OBH Elnöke nem csupán a bíróságok hatékony igazgatója, hanem az ügyek más bírósághoz való áttételének jogán, valamint az egyes bírákra és a bírói kar belső felépítésére gyakorolt befolyásán keresztül szorosan beavatkozik a bírói döntéshozatalba”16 . A jogszabályok a Kúria elnöke számára ugyanazokat a hatásköröket biztosítják a kúriai bírók státuszát és a mindennapi munkájukat érintően, mint a többi bírósági vezető részére. 

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata szerint a bírói függetlenség megköveteli, hogy a bírák ne csak a bírói testületen kívüli befolyásoktól legyenek védve, hanem a testületen belüli indokolatlan befolyásoktól egyaránt. Ez a belső bírói függetlenség azt jelenti, hogy sem a kollégáik, sem a bíróságon igazgatási feladatokat ellátó személyek – például a bíróság elnöke vagy más vezetője – ne utasíthassák őket és ne gyakorolhassanak nyomást rájuk. Ha a bírói karon belüli - különösen a bíróknak az igazgatási vezetőkkel szembeni - bírói függetlenséget biztosító garanciák hiányoznak, akkor a bíróság függetlenségével és pártatlanságával kapcsolatban felmerülő kétségek objektíven indokoltnak tekinthetőek 17 . 11Venice Commission, Opninon 663/2021, Strasbourg, 19 March 2012 12Alaptörvény 25. cikk (6) 13Bszi. 119. § 14Bjt. 15Bszi. 76. § 16Venice Commission, Opninon 663/2021, Strasbourg, 19 March 2012, para 36. 17PARLOV- TKALČIĆ v. CROATIA, no. 24810/06, para 86. 6 

A bírósági igazgatással kapcsolatban többféle megoldási lehetőség létezik, de a tapasztalataink azt mutatják, hogy a külső és a belső nyomásgyakorlással szemben a bírák által választott bírói önigazgatás szervei és a szolgálati bíróságok bizonyultak a legellenállóbbnak. A magyar bírósági szervezetben a bírói státuszt érintő kérdésekben lényegesen kevesebb jogkörük van az önigazgatási szerveknek az egyszemélyi vezetőkhöz képest18. Szeretnénk kiemelni, hogy a Velencei Bizottság mindig is az erős bírói önigazgatás mellett foglalt állást19 és nemzetközi összehasonlításban is ez a megoldás tűnik a legbiztonságosabbnak. 

Ezért azt az álláspontot képviseljük, hogy a bírói státuszt érintő egyszemélyi vezetői hatáskörök egyrészének (pl. fegyelmi eljárás megindítása, bírói munka értékelés) a kontrollja a szolgálati bíróságok megerősítése, a központi igazgatási hatásköröknek pedig az Országos Bírói Tanácshoz telepítése gyorsan és költséghatékonyan javítana a nyomásgyakorlás lehetőségével kapcsolatban felmerülő, az Európai Bizottság minden évben elkészített jogállami jelentésében is feltárt, illetve a rejtve maradt problémák jelentős részén egyaránt, valamint a jövőre nézve is erősítheti a bírói függetlenség belső dimenziójának a garanciáit. 

Szintén az elmúlt évek negatív tapasztalatai alapján az OBT összetételével kapcsolatban megjegyezzük, hogy semmi nem indokolja azt, hogy a Tanácsban a megválasztott tagok mellett a Kúria elnöke hivatalból tag legyen. Egyértelműen az egyenlő képviseletet jobban biztosítaná, ha a legfelsőbb bírósági szintet is a kollégák által megválasztott kúriai bíró képviselné. Ebből következik továbbá, hogy fontos lenne jogszabályban általános jelleggel garantálni a bírósági vezetői pozíció és az OBT tagság összeférhetetlenségét is. 

IV. Egyéb kérdések 

Az éves jogállamisági jelentések több további olyan kérdést is problémaként jeleznek, amelyek rendezése fontos a hatékony és jogállami igazságszolgáltatás biztosítása érdekében. Ezek közül több kérdéssel az egyesületünk korábban már részletes és a honlapon elérhető szakmai anyagokban foglalkozott20 . Ilyen például a bírói kinevezés, a Jogegységi Panasz Tanács eljárásának anomáliái, a vagyoni elégtétel (ami 2026. júniusától már nemcsak a polgári, hanem a közigazgatási ügyszakot is érinti majd), illetve az egyesületünk által felkarolt kezdeményezés révén kollégáink – bírák és igazságügyi alkalmazottak vegyesen – panasszal fordultak az Európai Bizottsághoz a magyarországi bírói és bírósági alkalmazotti illetmények automatikus indexálásának hiányával kapcsolatban, ami a politikai zsarolás eszköze volt a közelmúltban. 

Budapest, 2026. április 30. 

a Res Iudicata Egyesület elnöksége 

https://resiudicata.hu/wp-content/uploads/2026/04/velemeny_honlapra_FIN.pdf