Bogatin Bence
Fontos pert nyert Strasbourgban a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete. A Fidesz-kormány és a bíróságok által 2020-ban elszabotált sztrájk miatt büntetik most a magyar államot, az ítélet pedig egyszerre figyelmeztetés Magyar Péter kormányának, és jó alkalom arra, hogy elődjeik gyakorlatán változtatva ne akadályozzák a dolgozói szerveződést.
A múlt héten született ítéletében sérelemdíj fizetésére kötelezte a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) a magyar államot, amiért hat évvel ezelőtt, 2020-ban ellehetetlenítette a szociális szféra dolgozóinak sztrájkját. Az ítélet azért marasztalta el a hazai bíróságokat, mert körülbelül egy évre volt szükségük ahhoz, hogy jogerős döntést hozzanak arról a még elégséges minimális szolgáltatásról, amelyet a Szociális Ágazatban Dolgozók (SZÁD) és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) által szervezett munkabeszüntetés idején is törvényi kötelességük elvégezni a dolgozóknak. A magyar kormányt pedig azért teszi felelőssé a strasbourgi ítélet, mert ez idő alatt végig elmulasztotta benyújtani saját javaslatát a minimális szolgáltatásra vonatkozóan, annak ellenére, hogy erre jogszabály kötelezte. Mindezzel az állam gyakorlatilag elszabotálta, hogy a szociális dolgozók törvényesen sztrájkolhassanak a követeléseikért.
A tiltakozásban résztvevő dolgozók úgynevezett gördülő sztrájkot tartottak volna: ez olyan folyamatos munkabeszüntetés, amelynél a résztvevők nem egyszerre, hanem csoportonként, váltakozó időpontokban vagy különböző munkaterületeken lépnek sztrájkba. A SZÁD és az MKKSZ sztrájkja alatt 2020 februárjától decemberéig havi egy-egy napot leállt volna a munka az ágazatban, amíg követeléseiket nem teljesíti a kormány.
Annak eldöntése, hogy a sztrájkot bejelentő dolgozóknak pontosan mennyit kell dolgoznia, és milyen feladatokat kell ellátnia munkabeszüntetés alatt, azért került a bíróságok hatáskörébe, mert az akkor még létező Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára ahelyett, hogy érdemi javaslatokkal segítette volna elő az erről való megegyezést, 2020 elején egyszerűen tárgyalásra alkalmatlannak minősítette a szakszervezetek ajánlatát. A szakszervezetek ezután bírósági úton úton állapíttatták volna meg a jogszerű sztrájk alapfeltételeit, ám a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, a Fővárosi Törvényszék és a Kúria döntéseikkel különböző okokra hivatkozva 2020 februárjától egészen ugyanazon év decemberéig elnyújtották az eljárást, ráadásul a jogszerű sztrájk feltételeit rögzítő jogerős döntést már 2021-ben kézbesítették. A bírósági huzavona egyéves elhúzódása pedig minden érdemi jelentőségétől megfosztotta a sztrájkot, hiszen 2021-ben már nincs túl sok értelme a 2020-as béremelést követelni.
Az EJEB tehát most azt mondta ki, a bíróságok késlekedésével és a kormány magatartásával aránytalan mértékben sérült a dolgozók sztrájkjoga, amely része a Magyarország által is aláírt Emberi Jogok Európai Egyezménye egyesülési szabadságról szóló 11. cikkének,
emiatt pedig a SZÁD részére 10 000 eurót, valamint a szakszervezetet képviselő Magyar Helsinki Bizottság részére perköltséget kell fizetnie.
Szakszervezet: ez az ítélet remek alkalom, hogy az új kormány változtasson a helyzeten
A friss ítélet kapcsán május 20-án sajtótájékoztatót tartott a SZÁD, amelyen Köves Ferenc, a szakszervezet elnöke (borítóképünkön) úgy fogalmazott:
„Ez az ítélet nemcsak jogi győzelem, hanem figyelmeztetés is: ahol korlátozzák a szakszervezetek mozgásterét, ahol megfélemlítik az érdekvédőket, kiüresítik a munkavállalói jogokat, ott valójában minden egyes dolgozó alkupozícióját gyengítik. A papíron elismert jogokat a munkahelyeken kell valóságossá tenni. Mi, szindikalisták kimondjuk, hogy a dolgozók ereje a szervezettségben, a szolidaritásban és a közös cselekvésben van. Ha kell tárgyalunk, ha kell, tiltakozunk. És ha kell, élünk a dolgozók egyik legerősebb eszközével, a sztrájkkal.”
A szakszervezeti vezető szerint a dolgozók jogait sárba tiporták, és elmondta, követelik a magyar államtól, hogy „vonja le a döntés következményeit, biztosítsa a szakszervezeti jogok tényleges érvényesülését, és hagyjon fel minden olyan gyakorlattal, amely a munkavállalói önszerveződést akadályozza!”
A szakszervezeti vezető hozzátette, nagyon aktuális, hogy ez a döntés éppen most született, hiszen most állt fel az új magyar kormány.
Mint arra Köves is utalt, több új tárcavezető, köztük a szociális és családügyi miniszter is a miniszterjelölti expozéjában kiemelte, hogy együtt kívánnak működni mind a szakszervezetekkel, mind a szakmai szervezetekkel. Köves a sajtótájékoztatón azt üzente Kátai-Németh Vilmosnak, a Szociális és Családügyi Minisztérium új vezetőjének, hogy a SZÁD készen áll az egyeztetésre, és üdvözölte, hogy a jelenlegi kormányzat részéről erre van fogadókészség.
„A jelenlegi döntés (a friss strasbourgi ítélet – a szerk.) alapján máris lesznek javaslataink például a Munka Törvénykönyvének módosításához is” – közölte Köves Ferenc.
Ezt követően szakszervezet sajtótájékoztatón megjelent tagjai közösen felolvasták az elszabotált sztrájkhoz kapcsolódó, 12 pontos követeléslistájukat, amelynek számos pontja – a béremelés mellett pótszabadság, a korengedményes nyugdíjért, az ingyenes, rendszeres szupervízió vagy az ágazati költségvetés növelése – ma is aktuális.
Az, hogy 2020-ban elszabotálták a hatóságok a sztrájkot, bizonyos szempontból az azóta eltelt hat év érdekképviseleti stratégiaalkozását, eszközkészletét is befolyásolta – magyarázta a Mérce kérdésére a SZÁD elnöke. Az állami szabotázs tanulsága Köves szerint részben az lett, hogy sztrájkot egyszerűbb munkahelyi – tehát nem ágazati – szinten megszervezni, ott pedig a közvetlen nyomás a munkáltatóra általában elegendő szokott lenni ahhoz, hogy ne kerüljön sor a sztrájkra, hanem a megegyezés irányába mozduljon a bértárgyalás. „Tehát nálunk egyértelműen a munkahelyi szervezetek megerősítése irányába mozdult el a szakszervezeti stratégia, mert azt láttuk, hogy amíg nem lesz változás a Munka Törvénykönyvében, addig az állammal és kormányzattal szembeni sztrájkot ugyan hirdetni lehet, de megvalósítani jogszerűen nem” – mondta a szakszervezeti vezető.
Kátai-Németh Vilmos miniszter meghallgatásán elhangzott az is, hogy a Tisza a programjában vállaltakat – beleértve a szociális dolgozók 25 százalékos béremelését is – a „költségvetés ismeretében, fokozatosan fogja teljesíteni”. Ezzel kapcsolatban azt kérdeztük Köves Ferenctől, hogy az újonnan felálló kabinet esetében meddig tarthat az elégedetlen dolgozók türelme.
„Az ágazatban dolgozó kollégák egy része türelmes volt. Van, aki 2 éve, van, aki 5, 25 vagy éppen 30 éve várja, hátha egyszer lesz egy tisztességes bérrendezés. Egy részük nem volt türelmes, és itt hagyta a szakmát. Szerintem ebben nincs türelmi idő. A kormányzat 25 százalékos béremelést ígért. Azt gondoljuk, hogy ez bérrendezésként, első lépésnek elfogadható, de ki kell dolgozni egy hosszú távú, kiszámítható béremelést. Azt azért szeretném elmondani, hogy egy állam költségvetésében arra van pénz, amire van szándék, hogy költsék. Tehát az nem kifogás, hogy nincs pénz” – mondta Köves, később hozzátéve, hogy az új kormány tagjai „még jelenleg is keresik valószínűleg az íróasztalukat”, ilyen értelemben pedig megértőnek kell velük lenni.
Világjárvány, hiányosságok, lassú kézbesítés
Csak hogy lássuk, mi tartott a bíróságoknak majdnem egy teljes évig, míg végül sikerült jogerősen is megállapítaniuk a jogszerű munkabeszüntetés kereteit ( ezzel ellehetetlenítve a szakszervezet sztrájkját), az EJEB honlapján olvasható ítélet alapján a teljesség igénye nélkül sorra vesszük az ügy pár abszurd fordulatát.
2020. február 19-én a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azon akadt fenn, hogy szerinte a szakszervezetek és a kormány közötti, a még elégséges szolgáltatásról szóló tárgyalásokról nem volt megállapítható, hogy azok tényleg eredménytelenül zárultak volna, márpedig ez lett volna a bírósági út igénybevételének előfeltétele. Emiatt a munkaügyi bíróság előbb megszüntette az eljárást, majd miután a szakszervezetek fellebbeztek a döntés ellen, 2020. március 6-án a Fővárosi Törvényszék hatályon kívül helyezte a megszüntető határozatot, tehát a bíróságok a saját eljárásaikról szóló vitával is késleltették a jogszerű sztrájkot.
Természetesen a koronavírus-járvány is kiemelt szerepet kapott az időhúzást magyarázó kifogások között: március 18-án a Fővárosi Törvényszék arról tájékoztatta a feleket, hogy a COVID–19 miatt elrendelt különleges jogrend és rendkívüli bírósági szünet következtében a szigorú eljárási határidők sem érvényesek. A szakszervezetek jogi képviselője még aznap beadványt nyújtott be ezzel kapcsolatban, és március 19-én a bíróság hatályon kívül helyezte saját, a határidők felfüggesztéséről szóló döntését (mondván, ezeket a határidők felfüggesztését az olyan, ún. nemperes eljárásokban, mint a gördülő sztrájk esete is, nem lehet alkalmazni).
Miután a határidők és a COVID viszonyát sikerült tisztázni, a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság – a szakszervezetek arra vonatkozó javaslatának módosításával – márciusban végre sikeresen meghatározta a minimális szolgáltatás mértékét. Ebben még arra is tekintettel volt, hogy a kormány szerint a járványhelyzet miatt milyen extra alapvető szolgáltatásokat kell nyújtania a dolgozóknak. Ám a kormánynak ez a feltételrendszer sem felelt meg, és fellebbezett a döntés ellen. A Fővárosi Törvényszék május végén meg is változtatta a még elégséges szolgáltatásokra vonatkozó döntést, részben arra hivatkozva, hogy nem lehetett előre látni, hogy a világjárvány mikor ér véget, így az sem volt meghatározható, hogy mikor lehet jogszerűen sztrájkot tartani, és ebből következően az sem, hogy a tervezett sztrájknapokon milyen minimális szolgáltatást kell biztosítani.
Ezután a szakszervezetek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, amelyben a Kúria csak novemberben (!) hozott döntést. Ebben végül – igazat adva a szakszervezeteknek – a munkaügyi bíróság által még márciusban meghatározott minimumszolgáltatásokat hagyta jóvá, és többek között arra is rámutatott, hogy a kormány nem tett eleget jogszabályi kötelezettségének, amikor nem nyújtott be érdemi javaslatot a minimális szolgáltatásra vonatkozóan. Ám ahogyan fentebb is megjegyeztük, mire az erről szóló döntést kézhez kapták a szakszervezetek, már 2021. január 31-et írtunk, az egy évvel korábban meghirdetett sztrájk pedig ekkorra lényegileg értelmetlenné vált.
A bíróságok mulasztottak, az állam fizet
A SZÁD és három tagja nem hagyta annyiban, és a Magyar Helsinki Bizottság segítségével Strasbourgig ment azért, hogy papírt is szerezzen arról: ha jogszerűen nem lehet letenni a munkát, akkor a sztrájkjog valójában nem is létezik.
Az EJEB most, öt év múltán kimondta, hogy egyfelől jogosan ment bíróságra a szociális dolgozók érdekképviselete, mivel a kormány nem volt partner a minimális szolgáltatások meghatározásában. Másrészt pedig
a magyar államot Strasbourgban minden hatalmi ágával együttesen – tehát a bíróságokat is – képviselő kormány az ítélet szerint nem tudott releváns és elégséges indokokat felhozni a sztrájk és a dolgozók szempontjából végzetes eljárási késedelmek igazolására.
A strasbourgi verdikt azt is kiemeli, hogy az egyévnyi késlekedés messze nem azon múlt (amivel a magyar kormány is érvelt többek között), hogy 2020 karácsonya és szilvesztere között egyhetes ítélkezési szünet volt érvényben. A Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak pedig azt rója fel a testület, hogy olyan döntésekkel akasztotta meg az eljárást, amelyeket később saját maga helyezett hatályon kívül. Emellett megállapították, hogy további késedelmek következtek be adminisztratív hibák miatt, ráadásul a Kúriának további mintegy négy és fél hónapra volt szüksége ahhoz, hogy végleges döntést hozzon a szakszervezet kérelméről, amire szintén nem szolgált elfogadható magyarázattal a legfőbb bírói fórumot is képviselő Igazságügyi Minisztérium.
Ugyan külön-külön entitásként mulasztottak saját illetékességi körükben a bíróságok, valamint a kormány, a sérelemdíjat mindezért egységesen, Magyarország fizeti majd az államkasszából.
– „Ilyenkor nem az egyes hatalmi ágak felelősségét vizsgálják, hanem azt, hogy az állam mint olyan bármelyik szegmensében mulaszt-e, tehát az állam egészének a működéséről mondanak véleményt” – magyarázta a Mérce kérdésére Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, a szakszervezet panaszát benyújtó ügyvéd.
Bár a panaszosok érvelésében az is szerepelt, hogy részben a hiányos magyarországi szabályozás volt az oka az ügy elhúzódásának, a hatályos magyar jogszabályokat bíráló konkrétum, vagy azok módosítására vonatkozó specifikus követelmény nincs az ítéletben. Kádár András Kristóf szerint ha egy konkrét ügyből az derül ki, hogy nemcsak egy egyedi mulasztás van a jogsértés mögött, hanem a probléma lehet rendszerszintű is – ebben az esetben az, hogy kúriai felülvizsgálatot nem kötik azok a határidők, mint amelyek az alsóbb szintű bíróságok döntéshozatalát – akkor a magyar kormány (tehát immáron Magyar Péter kormánya és annak igazságügyi tárcája) akkor jár el jóhiszeműen, egyezményes kötelezettségeit betartva, ha ezeket a strasbourgi ítélet után kiküszöböli annak érdekében, hogy legközelebb ne fordulhasson elő hasonló eset.
A Helsinki Bizottság társelnöke lapunknak elmondta: bár örült volna, ha az ítéletben szerepel a magyar jogszabályok hiányosságait konkrétan kiemelő kitétel, megérti, hogy egy akkora ügyteherrel működő bíróság, mint az EJEB a magyar bíróságok és a kormány mulasztásainak megállapításánál most „nem ment tovább”.
Kádár András Kristóf értékelése szerint az előző kormány egyik meghatározó jellemzője volt, hogy minden olyan intézményt vagy szereplőt, amely valamiféle kontrollt gyakorolt a végrehajtóhatalom fölött, megpróbált elfoglalni, vagy annak a mozgásterét szűkíteni, és szerinte ennek volt része a sztrájkjog és a szakszervezeti jogok korlátozása is, amelyet számos más ágazatban láthattunk a tanároktól a vasutasokon át a légiirányítókig. Úgy látja, a mostani kormányzatnak általában a jogállam helyreállítása kapcsán feladata az, hogy a szakszervezeti jogosítványokat felülvizsgálja, és ahol kell, visszaállítsa azokat. „Szerintem a mostani ítélet jó alkalom lenne majd arra is, hogy a sztrájkjoggal kapcsolatban ne csak az alsóbb fokú bíróságok, hanem a Kúria és az Alkotmánybíróság számára is gyorsított eljárási határidőket írjon elő a törvényhozás” – tette hozzá.
A Helsinki jogásza fontosnak tartja, hogy a strasbourgi bíróság Magyarország vonatkozásában kimondta, hogy a sztrájkoláshoz való jog magába foglalja azt a jogot is, hogy a munkabeszüntetésre releváns időpontban, viszonylag hamar sor kerülhessen. Kádár András Kristóf a hazai sztrájktörvény hiányosságait a gyülekezési törvény hazai „fejlődésével” szemléletette: míg a magyar jog odáig már eljutott, hogy ismeri a gyors reagálású tüntetés kategóriáját – amely figyelembe veszi, hogy némely esetekben a demonstráció értelmét veszti, ha a főszabály szerinti 48 órával a bejelentése után tartják csak meg –, a sztrájkok esetében ez az érzékenység még nincs meg.
„Bár a sztrájk szükségszerűen nagyobb előkészületet igényel, mint egy tüntetés, különösen olyan esetekben, amikor a szolgáltatások felfüggesztése vagy szűkítése a társadalomra jelentős hatást gyakorolhat – mint például a szociális ágazatban – , de annak a kimondása, hogy nem mindegy, hogy mikor sztrájkolnak a dolgozók, és hogy az államnak meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a sztrájk releváns időpontban történhessen, rendkívül fontos” – fogalmazott az ügyvéd.
Ugyancsak kiemelendőnek tartotta Kádár András Kristóf, hogy az ítélet megerősítette, hogy nemcsak szakszervezeteknek, hanem szakszervezeti tagoknak is van önálló jogosultságuk arra, hogy az egyesülési jog alá tartozó korlátozásokkal kapcsolatban föllépjenek.
https://merce.hu/2026/05/20/a-fidesz-kormany-es-a-birosagok-gancsoltak-a-szocialis-dolgozok-sztrajkjat-most-a-magyar-allamnak-kell-fizetnie-ezert/
