Stumpf István: A magyar szuverenista politikának sokkal több
híve van, mint ahányan a Fideszre szavaztak
Kivirágzott a sérelmi politizálás
Öt hónap telt el, de ma is úgy ébredünk, hogy valamiféle
szürreális álomban élünk a Tisza-kormányzása alatt, nem a valóságban. Hogy
jutottunk ide, miért mérte ránk a Mindenható ezt a csapást, kérdeztük Stumpf
István jogtudóst, az egykori alkotmánybírót, az Orbán-kormány stratégiai
tanácsadó testületének korábbi tagját. Kemény, néhol kíméletlen, már-már
önostorozó válaszokat kaptunk. De csak azért, hogy tisztán lássunk.
Magyarország
/ 2026.10.25.
Fotó: Demokrata/T. Szántó György
– Erősen traumatizált nemzet tagjai vagyunk. Meddig lehet
így létezni, meddig lehet ezt a feszültséget elviselni?
– Több mint ezer éve viseljük a feszültséget. Éppen az a
megmaradásunk záloga, hogy történelmi értelemben is képesek vagyunk elviselni a
sorsunkat rontó feszültségeket. A magyar befogadó, magára büszke nemzet, amely
úgy vette birtokba a Kárpát-medencét és integrálta az itt élő népeket, hogy
közben megőrizte saját hagyományait, és tisztelte a mások szabadságát. Így ment
ez, és így megy ma is, generációról generációra.
– Igen, de valami megint kisiklott, ha a tavaszi
választásra tekintünk. Elhagytuk a régi utunkat?
– A globális világrend átalakulása, a gazdagodás és a
profitéhség nyers kultusza ránk is hatott. Előhívta például a sárga irigységet,
amit a neki több van, mint nekem beállítódása táplál elsősorban. Ezen a talajon
kivirágzott a sérelmi politizálás. Mindezt nem tudjuk kinőni egy-két
generációnyi idő alatt. Igaz, most teljesen más világ következik a közösségi
média uralmával, a like-demokráciával és a mesterséges intelligenciával. De
bízom benne, hogy a magyarok megőrzik az identitásukat, hitüket, tartásukat. És
bele tudnak nézni a másik ember szemébe, életünk szerves része marad a másikkal
való találkozás, a közvetlen beszéd.
– Egyelőre a bosszú jegyében zajlik a kormányzás.
Másfelől a Tisza szoros birodalmi függésbe taszította az országot, amelyet
immár Brüsszel direkt parancsai irányítanak. Szó sincs önálló jövőképről, jövőt
építő stratégiáról. Ahogy például Orbán Viktor egy magabíró országot látott a
szemei előtt…
– Mindannyian tudjuk, hogy a harag és szolgálóleánya, a
bosszú rossz tanácsadó. A politikában még inkább az. Ha haraggal és bosszúval
akarja végigvinni a kormány azt a folyamatot, amit nagy hangon a jogállam
helyreállításának nevez, nagyon rossz úton jár. Eltakaríthat mindenkit, aki a
NER részese volt. De bűnben született módszerekkel nem lehet az általuk
bűnösnek nevezett rendszert konszolidálni, sem a helyébe újat felépíteni.
– Nyilván úgy érzi a Tisza, nem megy sokra a bosszú
során, ha nem hozza direkt politikai függésbe az intézményeket. Tekintsünk csak
az „ÁVH”-ra, az Alkotmánybíróság átalakítására vagy arra, hogy eldobható
tubusként kezelik a köztársasági elnököket…
– Mint egykori alkotmánybíró súlyos hibának tartom mindezt,
de azt is, ahogy Baka András cselekedett. Elvállalta, hogy jogállamellenes
technikával válasszák államfőnek. Magyar Péter többek között azért tartotta
szükségesnek Sulyok gyors menesztését, mert a közvetlen elnökválasztással
kacérkodott, bízva abban, hogy akár ő is elnyerheti az államfői posztot. A
Tisza olyan alkotmányellenes eljárást alkalmazott, mint amit korábban maga is
bírált. Hol itt a hitelesség és a jogállamiság?
– Igen, közvetlen választást ígértek… Így járunk majd
minden ígéretükkel?
– Ha csak a bosszút nem nézem, akkor azt mondom, nem lett
semmi egyetlen ígéretükből sem. Én előzetesen azt gondoltam, hogy a Tisza egy
kidolgozott államreform-koncepcióval veszi át a kormányzást. Bejelentve akár
azt is, hogy az ország áttér a parlamenti demokráciáról a félprezidenciális
vagy akár a prezidenciális berendezkedésre. De nem hallunk egyelőre semmi
ilyesmit. Mint ahogy arról sincs szó, milyen választási rendszerrel akar a
Tisza nekimenni a 2030-as megmérettetésnek. Attól azért nem riadt vissza, hogy
a passzív választójog korlátozásával politikai vetélytársait kizárja a
következő parlamenti választásokból.
– Mit mond erre az egészre a jogtudós? Közeleg az állam
szétesése?
– A közigazgatás lefagyott. Alkotmánybírákat is
alkotmányellenes módszerekkel váltottak le. Vagyis személyre szóló,
visszamenőleges hatályú jogalkotással. A jogállam intézményét jogállamellenes
módszerekkel aknázták alá. Tudva, hogy nem lehet jogállamot építeni
jogállamellenesen. Közjogi méltóságokat rúgnak ki?! Ezeknek az intézményeknek,
például az államfői posztnak vagy az Alkotmánybíróságnak épp az volt a hatalmat
korlátozó garanciája, hogy átnyúltak kormányzati ciklusukon. Amúgy Sulyok
Tamást is le lehetett volna váltani alkotmányjogilag szabályozott módon. Persze
meg kellett volna indokolni, hogy miért történik mindez. Indoklás helyett
odabiggyesztettek egy mellékmondatot a zárórendelkezések közé. És kész. Mindezt
pedig simán lenyelte a nagyon érzékeny liberális jogvédő közösség, de az
Európai Unió is. A hallgatást akár bátorításnak is vehette a Tisza-kormány.
– Lenyelheti az európai bíróság is, ha az asztalára kerül
a kérdés?
– Nem nagyon tud mást tenni, mint amit tett korábban Baka
András ügyében. Jogsértőnek minősíti majd a lépést, és jelentős kártérítésre
kötelezi a magyar államot.
– De hát az egész brüsszeli struktúra jogon és törvényen
túl is, mondhatni, tíz körömmel védelmezi Magyar Pétert és kormányát!
– A bíróság nem tekinti kötelezőnek, hogy védelmezze az
aktuális magyar kormányt. Mert a grémiumnak fogy a tekintélye, így sincs már
túlságosan nagy becsülete a Patrióták, nemzeti szuverenista mozgalmak körében.
Igen, ezek úgy látják, hogy a bíróság és a hasonló brüsszeli szervezetek a
föderalizmus kifutófiúi, akik az európai szuperállam létrehozásán ügyködnek
ahelyett, hogy az EB és az EP hatalmát, működésük törvényességet ellenőriznék.
Úgyse ítélne a bíróság a Tisza ellen?! Azt látniuk kell ott is, hogy számos
országban parlamenti választásokra kerül sor, és mindenütt megerősödtek a
szuverenista erők. Ezzel számolniuk kell a bíráknak.
Fotó: Demokrata/T. Szántó György
– Hol várható szuverenista feltámadás?
– Leginkább a németeknél és a franciáknál, de említhetem
például Spanyolországot és Ausztriát is. Von der Leyen asszony és környezete
szűken vett eurokráciát akar, ahol egy senki által sem választott vezetés hozza
a legfontosabb döntéseket. Ez az elképzelés azonban tarthatatlan. Még úgy is,
hogy ehhez most az ukrajnai háborúra építenek mint legitimációs alapra. Nem
érdeklik őket az unió súlyos gazdasági, politikai, sőt morális eróziójáról
érkező jelek és figyelmeztetések.
– Pedig mást sem tett Orbán Viktor, mint hogy
figyelmeztette őket, a kinti nyilvánosság előtt is…
– Nem is ez volt a gond idehaza, ezt a választók nagy része
elfogadta. A magyar szuverenista politikának sokkal több híve van, mint ahányan
a Fideszre szavaztak. Viszont a NER túlkapásai és a NER elidegenedése a
mindennapi élettől azzal együtt, hogy eltűnt az az innovációs képessége is,
amely korábban jellemezte, előkészítette a kudarcot. Elidegenedett a NER, pedig
Orbán Viktor épp attól lett jelentős politikus, hogy érezte a magyar néplélek
rezdüléseit. Az utóbbi években, talán azért is, mert belevetette magát a
nemzetközi politikába, a néplélekkel már keveset foglalkozott. Ahogy a belső
folyamatokkal sem, legalábbis olyan mélységben nem, ahogy korábban. Mi,
tanácsadók szóltunk neki a középosztályban végbemenő változásokról, a digitális
korszakváltásról, a fiatalok mindent másként látó és értelmező
beállítottságáról. Le kellett volna vonni a következtetéseket a 2022-es és
2024-es választásokból, fontos középvárosi bástyáink elvesztéséből és a vidék
lázadásából. Jelentősen átalakult a középosztály is, amely 2010 után
gazdagodott meg, de immár úgy érezte, hogy beszűkült a mozgástere, mert a NER
korifeusai nem engedték továbblépni és érvényesülni.
– Tehát egyértelműen az egyébként kényszerűen előálló
külpolitikai irányultsággal kezdődött a vereség?
– Inkább azt mondanám, hogy a 2024-es választás Szodoma és
Gomora mintájára figyelmeztette a Fideszt, hogy ha nem tér magához, azaz ha nem
tér vissza a polgári értékekhez, ha nem állítja le a NER-es túlkapásokat, és ha
nem azokat az elveket erősíti és valósítja meg, amelyek a jobboldali közösséget
összetartják, sőt, ezekkel szembemegy a mindennapok gyakorlata, akkor baj lesz.
– Ön szerint milyen irányba mozdult el a hibás gyakorlat?
– Abba az irányba, hogy akik közel voltak a vezetői
udvarhoz, azok sok esetben a szakmai-gazdasági teljesítményüktől függetlenül
érvényesültek, úgy vélve, nekik mindent szabad. A kisebb vállalkozások
einstandját, az urizáló kivagyiságukat a szupervagyonosok kihívó testtartásában
és hanghordozásában mutogatták a közvéleménynek. Ahelyett, hogy az erények és a
polgári értékek tekintetében szollgáltak volna példaképül. De nem példát, hanem
ellenpéldát mutattak, fellázítva ezzel például a vidéki értelmiséget, a középosztály
és a vállalkozók egy részét, és nem utolsósorban a fiatalokat.
– Miért alakult így?
– A túl gyors gazdagodásuktól és részben attól a tudattól,
hogy mindent megtehetnek. Úgy érezték, hogy ehhez a kétharmadok formájában
megkapták a politikai falhatalmazást, sőt, azt gondolták, hogy jön az újabb
kétharmad is, mindegy, hogy viselkednek. Szpáhi birtokosként élték az életüket.
– Nézzük kissé más szemmel a történteket. Hiszen eközben
nőttek a bérek, fontos beruházások kezdődtek, támogató programok születtek az
országban. Akkor mégis mitől siklott ki a vonat?
– Attól, hogy a vitathatatlan sikerek és eredmények ellenére
a közvélemény kezdte észrevenni, miként nő a közösségi értékek és érdekek fölé
a magánérdek a NER-ben. Magyarán mércévé vált a kalmárszellem, a
profitmaximalizálás gyakorlata, és mindez a közjó szolgálata fölé emelkedett.
Világos lett a szélesebb választói kör előtt is, hogy a polgári erények
tiszteleténél, a tehetségek kiválasztásánál fontosabb lett a nemcsak politikai,
de személyi értelemben vett lojalitás.
– A Fidesz vezetése ne látta volna mindezt?
– Akkor áll elő ilyen helyzet, amikor bedugulnak a
visszacsatolás csatornái a rendszerben. Elakadnak a társadalom felől érkező
jelzések. Márpedig a visszacsatolás, az alkotmányos kontroll, amely a cselekvő-
és innovációképes kormányzás elengedhetetlen eleme, töredezetté, hiányossá,
időnként esetlegessé vált. Például az alkotmányozás menetében mint
alkotmánybíróknak sok vitánk keletkezett a kormánnyal. Jeleztük, hogy értjük a
politikai célok fontosságát, de a politikai célok nem írhatják felül az alkotmányos
kötelezettségeket. Ez nem tetszett.
– Milyen konkrét esetet kötne ide?
– Például amikor a kormány 98 százalékos adót vetett ki a
pofátlanul magas végkielégítésekre. Nem a magas százalék az abszurd, hanem a
visszamenőleges jelleget találta elfogadhatatlannak az alkotmánybíróság (AB).
Mert ha beépítjük a jogrendszerbe a visszamenőlegességet, akkor az alkotmányos
káoszt okoz. Hát most ezt meg is kapjuk, tessék megnézni, mit művel e téren a
Tisza-kormány! Végül azzal szúrtunk tüskét az akkori kormány körme alá, hogy
alkotmányellenessé nyilvánítottuk az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit. Erre
született meg az a parlamenti döntés, hogy az AB a jövőben csak eljárásjogilag
vizsgálhatja az alkotmány bármely módosítását, tartalmilag nem. Most ez is
visszaütött, bár szerintem lett volna módja az AB-nak érdemben foglalkoznia a
köztársasági elnök mandátumának megszüntetésével.
– A NER, vagyis a Nemzeti Együttműködés Rendszere egykor
a nemzeti gazdaság létrehozásának, megerősítésének, a nemzeti burzsoázia
születésének startköve volt. Mára súlyos szitokszó lett. Nem igazságtalan ez?
– De, mert a NER időszaka alatt nemcsak egyes oligarchák
gazdagodtak, hanem az ország is jelentős mértékben. Az előbb már említett
kilengések miatt azonban az emberek többsége azzal a vállalkozói réteggel
azonosítja a NER-t, amely a politikai vagy egyéb bennfentes kapcsolatai révén
szupergyorsan gazdagodott meg, és messzire sodródott attól a polgári éthosztól,
amely egy új társadalmi szerződés alapját képezhette volna. Igen, a túléléshez
erős, mindenhonnan megtámogatott, cselekvőképes kormány és állam kell, de
olyan, amely egyben korlátozza is a saját hatalmát. A NER eredeti szándékáról
szólva azt mondhatom, hogy a gazdasági szuverenitásunk igencsak csekély maradt,
de a kulturális és politikai szuverenitásunkat szépen kiépítettük és
megőriztük. Ápoljuk a nyelvünket, hagyományainkat, védjük a határainkat, és
megvalósulni látszott a határváltoztatás nélküli nemzetegyesítés gondolata,
valamint az Orbán-kormány a világpolitika szereplőjévé vált.
– Miért maradt el a Fideszben a választási kudarc után az
alapos önvizsgálat?
– Szerintem nem maradt el, zajlik ez a folyamat, igaz, nem
nagypolitika szintjén, és nem a nagy nyilvánosság előtt. Persze a fideszes elit
nem akar hamut szórni a fejére. De kis csoportokban, értelmiségi körökben
bányászati mélységekbe ereszkedtünk a kudarc megértésében. Amúgy ezt sem szabad
túlzásba vinni, fetisizálni. Ugyanakkor világos diagnózis nélkül nem lehet jó
stratégiát építeni, de ha csak visszafelé nézegetünk, akkor nem tudunk a jövőre
koncentrálni.
– Létezik egy olyan jobboldali vonulat, amely azt mondja,
hogy igen, voltak problémák, de azokat bőven felülírták a sikerek…
– A sikerek fontosak és jelentősek voltak, ezt semmiképp nem
szabad elfelejtenünk, még akkor sem, ha a tanulságok összegzése közben most a
hibák sokkal inkább előtérbe kerülnek. Komoly hiba volt nem észrevenni például,
hogy képtelenség materiális adományokkal, kompenzációkkal megnyerni a
fiatalokat. Nem üzenhetjük azt nekik, hogy Európa nem számít, és úgy jelenítjük
meg Brüsszelt, mint Moszkva hasonmását. Nem tudtuk elmagyarázni a fiatal
választóknak azt sem, hogy miért nyit egy európai ország Kelet felé is. Ezt úgy
értelmezték, hogy el akarjuk hagyni az uniót, noha erről szó sem volt. E
generáció számára Brüsszel identitást jelent, hiszen a fiatalok utazhatnak,
külföldi egyetemekre járhatnak, vonzza őket a nyugati életszínvonal és
életminőség, és a közösségi médián keresztül be is kapcsolódhatnak annak a
világnak a vérkeringésébe. Miért akarunk ebből kiszállni, kérdezték, miközben a
kormányban sem gondolt senki a szakításra.
– Tévedés lett volna a Brüsszellel szemben vívott
szuverenitási harcunk? Pedig a jobboldal ezt ma igazságosnak véli és támogatja…
– Dehogy volt tévedés! Az unió vezérkarának, amely egy
bürokratikus gépezet csúcsa, az a célja, hogy leépítse a nemzetállamokat, majd
betagolja őket egy nem létező birodalomba. Ez ellen emelt szót Orbán Viktor. De
nem sikerült elmondania a választóknak azt sem, hogy a globális
tőketulajdonosokkal összefonódott külföldi hatalmaknak elementáris érdeke volt
a patrióta-nemzeti kormány megbuktatása.
– Mit akar Orbán Viktor? Mindenki visszavárja a
jobboldalon. Nem a személyén folyik a vita, hanem azon, hogy a régi elit élén
vagy egy új mozgalom vezetőjeként térjen-e vissza. A másik vitapont pedig a
mozaikellenzék vagy az „egy a zászló, egy a tábor” okán jegecesedett ki.
– Orbán Viktor a rendszerváltoztatás fiatal generációjának
legtehetségesebb politikusa. Most adott még időt magának arra, hogy a vereség
után megpróbálja a nehéz helyzetben lévő jobboldalt újjászervezni. Van, aki
szerint már nem lehet vele új korszakot kezdeni. De ez tévedés, számos
alkalommal bizonyította, hogy súlyos vereségek után is képes talpra állni. Majd
ő eldönti, milyen szerepben szeretne részt venni a munkában. A másik, hogy
korábban az „egy a zászló, egy a tábor” elv volt érvényes. Most megvan a széles
nemzeti-patrióta tábor, de több zászló leng fölötte. Több csoport, áramlat is
szeretne csatlakozni a nemzeti oldalhoz, de a saját tudása és értékrendje
szerint akar részt venni a munkában. És ehhez az egészhez persze új embereket
is kellene találni, más szóval végrehajtani egy generációváltást a jobboldali
politikában. A polgári körök mozgalmának ereje éppen az volt, hogy az
értékorientált cselekvés, az emberek sikeres megmozgatása új energiát adott az
akkor is letargiában lévő Fidesznek. Most a körök és csoportok spontán módon
szerveződnek. Kérdezem, hogy Magyar Péter, aki tizennégy éven keresztül lógott
a NER emlőin, milyen jogon tolvajoz-maffiáz le mindenkit korábbi barátai,
szövetségesei, sőt, példaképei közül? És kérdés az is, meddig működtethető a
látványpékség, mire megy az „út a börtönbe” program, mert ezek nem
helyettesíthetik a kormányzást. A Tisza első nagy megmérettetése a költségvetés
elfogadása lesz; kérdés, miként tud átlépni ez az erő a láthatóan egyre
jelentősebb belső feszültségein.
Kapcsolódó cikkünk
A
Patrióták közösen lépnek fel: Brüsszel nem hallgathat tovább!
– Megszabadul-e a Tisza a NER-től, vagy ellenkezőleg, ki
akarja építeni a maga NER-ét?
– Vannak már jelei az új tiszás oligarchia megszületésének.
Láthatók a Tisza berkein belül is azok, akiket csak saját gyarapodásuk, hatalmi
pozíciójuk érdekel, figyelemmel kísérjük ezeket a folyamatokat. Az
értékorientált jobboldal tisztában van vele, hogy kik azok, akik a saját
érdekeit szem előtt tartva elárulták a hiteles nemzetpolitikát, kihez lehet
kötődni, kire lehet számítani a jövőben, és ki az, aki árulóként hátba szúrja
az eddigi szövetségeseit. A jobboldal újjászervezése azonban nem épülhet sem a
bosszúra, sem pedig a személyes leszámolásra. Világossá kell tenni, hogy kik
azok, akik hitelesen képviselik a polgári, nemzeti, patrióta és alkotmányos
értékeket. A jövő nem a sérelmek újratermelésén, hanem a bizalom
helyreállításán, az új nemzedék bevonásán és egy intelligens, alkotmányosan
korlátozott állam megteremtésén múlik.
https://demokrata.hu/magyarorszag/kiviragzott-a-serelmi-politizalas-2-1242853/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése