Nem alkotmányellenesek a németek alapjogait korlátozó járványügyi szabályok

 

Az alkotmánybíróság elutasította az úgynevezett szövetségi vészfékrendszerről szóló jogszabály ellen beadott panaszokat.

MTI-Népszava

Összefér a német alaptörvénnyel a koronavírus-járvány harmadik hullámának feltartóztatására Németországban tavasszal ideiglenesen bevezetett szabályozás, amely korlátozta egyes alapvető jogok gyakorlását - közölte kedden a szövetségi alkotmánybíróság Karlsruhében. A testület elutasította az úgynevezett szövetségi vészfékrendszerről szóló jogszabály ellen beadott panaszokat, kimondva, hogy járványügyi vészhelyzetben elfogadható az alapjogok ideiglenes korlátozása.

A fertőző betegségek elleni védekezés szabályait rögzítő szövetségi szintű törvény módosításaként bevezetett rendszer április 24-től június végéig működött, vagyis már öt hónapja nem hatályos. Az alkotmánybíróság ítéletének mégis kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a döntéshozók. Úgy értelmezik, hogy a testület az ítélettel a jövőre vonatkozóan is kijelöli a járvány lassítását szolgáló szabályozás alakításnak határait.

Ezt jelzi, hogy az ügyvezető szövetségi kormány és a várhatóan december elején megalakuló új kormány vezetői kedd délután telefonkonferenciát tartanak a járványügyi védekezés gyakorlati megvalósításáért felelős tartományi kormányok vezetőivel arról, hogy az alkotmánybíróság ítélete után mit lehet tenni az első háromnál sokkal erősebb negyedik hullám ellen.

A vészfékrendszer az összes tartományban egyformán kötelező szabályokat írt elő a járvány erősödésének esetére. A többi között rögzítette, hogy korlátozni kell az éjszakai kijárást és az emberek fertőzésveszéllyel járó közvetlen érintkezését, a jelenléti oktatást pedig fel kell függeszteni minden tartományban, járásban vagy városban, ahol tartósan - egymás után három nap - száz fölött van az úgynevezett hétnapi fertőzésgyakoriság, vagyis a megelőző hét napon regisztrált új fertőződések százezer lakosra vetített száma.

A panaszosok között volt a kormányzásra készülő Szabad Demokrata Párt (FDP) is, amely aránytalanul szigorúnak és az egyéni szabadságjogokat alkotmánysértő módon korlátozónak értékelte a vészfékrendszer előírásait. A jobbközép irányultságú liberális párt egyebek mellett arra hivatkozott, hogy nincs szükség az alapjogok általános korlátozására, mert mindenkinek elérhető az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2) okozta betegség (Covid-19) ellen védő oltás, és a beoltottak nem terjesztik a kórokozót.

Időközben kiderült, hogy az oltottak is fertőzhetnek, bár kevésbé, mint a nem beoltott vírushordozók. Azonban az FDP a negyedik hullám erősödésével párhuzamosan folytatott koalíciós tárgyalásokon is ellenezte az első három hullám idején alkalmazott szigorú korlátozásokat, lezárásokat. Így a fertőző betegségek elleni védekezésről szóló törvény új, októberben - a következő kormány megalakítására készülő koalíció, azaz a szociáldemokraták (SPD), a Zöldek és az FDP képviselőinek szavazataival - elfogadott módosítása más felfogást tükröz, a mindenkire egyformán vonatkozó korlátozások helyett az oltatlanok elszigetelésére összpontosít.

A negyedik hullám erejét jelzi, hogy a hétnapi fertőzésgyakoriság sokszorosan meghaladja a vészfékrendszerben rögzített százas határt, a Robert Koch országos közegészségügyi intézet (RKI) keddi adatai szerint 452,2-en áll. Az viszont nem várható, hogy a súlyos járványhelyzet és az alkotmánybírósági ítélet együttes hatására azonnali fordulat történik a védekezésben. Erre utal az ügyvezető kormány kancelláriaminisztere, Helge Braun egy keddi nyilatkozata, miszerint nem várhatók konkrét döntések, határozatok a szövetségi kormány és a tartományi kormányok vezetőinek tanácskozásán.

https://nepszava.hu/3139421_nem-alkotmanyellenesek-a-nemetek-alapjogait-korlatozo-jarvanyugyi-szabalyok

Nem kér az európai ítélkezésből a lengyel alkotmánybíróság

 Magyar Nemzet

A lengyel alaptörvénybe ütközőnek találta szerdán a varsói alkotmánybíróság azt, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) megvizsgálta és kétségbe vonta a lengyel alkotmánybírák megválasztásának jogszerűségét. A lengyel testület Zbigniew Ziobro főügyész, igazságügyi miniszter kezdeményezésére tűzte napirendre a témát. Ziobro annak felülvizsgálatát kérte, hogy az EJEB a lengyel alaptörvénnyel összhangban értelmezte-e az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény egyik előírását. Egy hozzá benyújtott ügy kapcsán az EJEB ugyanis éppen az említett előírásra hivatkozva májusban kétségbe vonta az egyik lengyel alkotmánybíró megválasztását, ennek nyomán pedig Lengyelország számára kedvezőtlen ítéletet hozott.

Szerdai ítéletében a varsói alkotmánybíróság úgy találta: az EJEB nem jogosult az alkotmánybírák függetlenségének vizsgálatára.

Lengyelország, az európai emberi jogi egyezményhez csatlakozva, lehetővé tette az alacsonyabb szintű bíróságok és a legfelsőbb bíróság döntéseinek esetleges felülvizsgálatát, az alkotmánybíróság szervezését és ítélethozatalát illetően azonban nem vállalt ilyen kötelezettséget – indokolta meg az ítéletet Wojciech Sych, az ügyben döntő öt bíró egyike.

Az alkotmánybírák függetlenségét kizárólag a lengyel alkotmány és a vonatkozó törvények alapján lehet értékelni.

Függetlenségük ráadásul nem a megválasztásuk módján múlik, hanem azon, független módon járnak-e el hivataluk betöltése során – hangsúlyozta Sych.

A szerdai ítélettel a varsói taláros testület ismételten a lengyel alkotmány előírásainak elsőbbségét mondta ki a nemzetközi bíróságok ítéleteivel szemben. Október elején a lengyel joggal összeegyeztethetetlennek minősítette az uniós alapszerződés egyes előírásainak azon értelmezését, amely korábban az Európai Unió Bírósága bizonyos, a lengyel igazságügyi reformot érintő ítéleteiben jelent meg.

Borítókép: Zbigniew Ziobro lengyel igazságügyi miniszter sajtótájékoztatót tart Varsóban 2021. október 18-án (Fotó: MTI/EPA/PAP/Mateusz Marek)

https://magyarnemzet.hu/kulfold/2021/11/nem-ker-az-europai-itelkezesbol-a-lengyel-alkotmanybirosag

HVG Domány András

A lengyel alkotmánybírók szerint Strasbourgnak semmi köze hozzá, hogy tagjai függetlenek és pártatlanok-e

A varsói testület azt mondta ki, hogy rá nem vonatkozik a tisztességes eljárás kötelezettsége. Ezzel az Európai Unió után az Európa Tanácsnak is hadat üzent. Durva gesztus, de érdemi jelentősége nem sok.

Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter, a kisebbik, radikális jobboldali lengyel kormánypárt elnöke – Andrzej Duda köztársasági elnök támogatását is élvezve – nyáron tett panaszt az alkotmánybíróságnál az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) egyik ítélete ellen. Ez ugyanis – amelynek nincs köze az Európai Unióhoz, hanem a 47 tagú Európa Tanács strasbourgi székhelyű intézménye – a közelmúltban céges és személyes jogvitákkal kapcsolatban három ügyben is elmarasztalta a lengyel igazságszolgáltatást. Az ítélet szerint a lengyel bíróságok nem kellően függetlenek, számos bíró kinevezése hibás volt, sőt az Alkotmánybíróságnak is vannak szabálytalanul kinevezett tagjai.

Az egyezmény, amely 1950-ben született, Magyarországon pedig a rendszerváltozás után, az 1993. évi XXXI. törvénnyel hirdették ki, ezt mondja: Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja.” A strasbourgi bíróság egyebek közt egy olyan varsói alkotmánybírósági döntést tartott e követelménnyel ellentétesnek, amelynek meghozatalában részt vett egy szabálytalanul – a korábbi összetételű alkotmánybíróság (végre nem hajtott) határozata szerint alkotmánysértően – kinevezett alkotmánybíró is.

Az érintett testület most megállapította:

ő maga alkotmánybíróságként nem az igazságszolgáltatás része, tehát az EJEB nem vizsgálhatja, hogy független és pártatlan-e, illetve hogy tagjait szabályosan választották-e.

A fentebb idézett pont ottani értelmezése ellentétes a lengyel alkotmánnyal, tehát nem kell figyelembe venni. Nem szabad eltorzítani az emberi jogi egyezmény eredeti szándékát – érvelt Ziobro képviselője, helyettese pedig „a jogállam és a szuverenitás szép napjának” nevezte a mait. Igaz, az előadó bíró azért a vitatott pontot leszámítva méltatta is az EJEB szerepét az emberi jogok érvényesítésében.

Az Európa Tanácsnak Belarusz, Koszovó és a földrajzilag Európához sorolt Kazahsztán, valamint a csak megfigyelő Szentszék kivételével minden európai állam tagja. Az egyezmény aláírói vállalták, hogy tiszteletben tartják a strasbourgi bíróság ítéleteit – ez esetben ez még egyértelműbb, mint az Európai Uniónál, ahol a közösségi jog elsőbbségét bonyolultabb érveléssel bizonyítják. Ezen a szerdai varsói alkotmánybírósági határozat nem tud változtatni, csak még jobban szembeállítja az országot azokkal az államokkal, amelyek a jogállamiságot alapvető kérdésnek tartják.

https://hvg.hu/vilag/20211124_lengyelorszag_alkotmanybirosag_varso_ejeb

Megsértette az uniós jogot a Kúria és a legfőbb ügyész

 -KD-

A Kúria és Polt Péter legfőbb ügyész egyebek között azzal sértette meg az uniós jogot, hogy fegyelmi eljárást indítottak Vasvári Csaba, a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírója ellen, miután egy előzetes döntéshozatali eljárás keretében szakmai kérdésekkel fordult az Európai Unió Bíróságához (EUB) még 2019-ben.

A bíró arról kérte ki az EUB véleményét, hogy vajon csorbát szenvedett-e annak a svéd gyanúsítottnak a védekezéshez való joga, akinek a magyar hatóságok nem biztosítottak tolmácsot. Csakhogy Vasvári Csaba az ügy apropóján más kérdéseket is feltett a Luxembourgban székelő testületnek – emlékeztet az EUrologus.

Vasvári arra is kíváncsi volt, összeegyeztethető-e a bírói függetlenség követelményével, ha a bírók előmenetelére és munkakörülményeire jelentős befolyással rendelkező bírósági elnököket önkényesen nevezheti ki egy, az Országgyűlés által választott és csak az Országgyűlés által számonkérhető személy.

A magyar bíró azt is aggályosnak tartotta, hogy a bírói fizetések jelentősen alacsonyabbak, mint amit az összevethető tapasztalattal rendelkező ügyészek kapnak, sőt a bírósági vezetők szabad kezet kapnak annak eldöntésében, hogy ezt az alacsony illetményt kinél egészítik ki jutalmazással.

Ez már sok volt Polt Péternek, és közbelépett. Megtámadta Vasvárit a Kúrián, a bíróság pedig a legfőbb ügyésznek adott igazat, kimondva: „az ügy eldöntése szempontjából nem releváns, az ügy kimenetelét nem érintő kérdéseket tett fel”.

A Kúria megállapította, hogy a bírói függetlenséggel kapcsolatos kérdéseket nem tartják olyannak, mint amelyek megválaszolása egy jogvita eldöntéséhez szükségesek. Sőt fegyelmi eljárást indítottak Vasvári Csaba ellen, amelyet időközben visszavontak.

Az Európai Unió Bírósága azonban pont a Kúriát marasztalta el. Megállapítása szerint

AZ UNIÓS RENDELKEZÉSEKKEL ELLENTÉTES, HA EGY NEMZETI LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG EGY ALACSONYABB FOKÚ BÍRÓSÁGNAK AZ UNIÓS BÍRÓSÁG FELÉ ELŐTERJESZTETT KÉRELMÉT AZON AZ ALAPON TÖRVÉNYSÉRTŐNEK MINŐSÍTI, HOGY AZ ELŐTERJESZTETT KÉRDÉSEK NEM RELEVÁNSAK ÉS SZÜKSÉGESEK AZ ALAPJOGVITA ELDÖNTÉSE SZEMPONTJÁBÓL.

Ennek fényében Luxembourgban megállapították:

VASVÁRI FIGYELMEN KÍVÜL HAGYHATJA A KÚRIAI DÖNTÉST, HISZEN AZ SÉRTI AZ UNIÓS JOGOT.

A fegyelmi eljárásra kitérve az Európai Unió Bírósága arra a döntésre jutott, hogy az sértheti a bírói függetlenséget, ráadásul „a fegyelmi eljárás alkalmas arra, hogy valamennyi nemzeti bíróságot visszatartsa előzetes döntéshozatal iránti kérelmek benyújtásától, ami veszélyeztethetné az uniós jog egységes alkalmazását”.

Ami magát az alapügyet illeti: az Európai Unió Bírósága osztja Vasvári Csaba aggodalmait a tolmácsolás hiányosságai kapcsán, és egyetért azzal, hogy amennyiben a tárgyalást a vádlott távollétében tartják meg, az sérti az uniós jogot.

(EUrologus)

https://index.hu/kulfold/2021/11/23/megsertette-az-unios-jogot-a-kuria-es-a-legfobb-ugyesz/

Reynders: Elfogadhatatlan, hogy az EU Bíróságának döntéseit figyelmen kívül hagyják

 

Magyari Péter

EU

november 15., hétfő 5:56

5

Didier Reynders az EU jogérvényesülésért felelős biztosa, és ilyen minőségében egyik kulcsfigurája a Magyarország elleni, jogállamisági témákat érintő uniós eljárásoknak.

A belga politikus húsz évig volt hazájában miniszter, vezette a pénzügyi, a külügyi és a védelmi tárcát is, összesen hat miniszterelnök kormányaiban.

Az ő felügyeletével készíti tavaly óta a Bizottság az úgynevezett jogállamisági jelentéseket, amelyeket minden tagállam megkap, benne az igazságügyi rendszer, a sajtószabadság, a korrupció elleni küzdelem, és a fékek és ellensúlyok intézményi helyzetének értékelésével.

A második jelentés megállapításairól tárgyalt két napon át Budapesten. Találkozott a magyar bíróságok vezetőivel, Varga Judit igazságügyi miniszterrel, Karácsony Gergely főpolgármesterrel, kormánypárti és ellenzéki képviselőkkel, kormánypárti és független civil szervezetekkel, és együtt vacsorázott csütörtökön Márki-Zay Péterrel, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjével.

Péntek délután, nem sokkal elutazása előtt beszélgettünk vele a Bizottság jogállamiságot illető küzdelméről. Elmondta, hogy miben különbözik a lengyelekkel folytatott vita a magyarokkal vívotthoz képest, hogy mikor jut el a Bizottság odáig, hogy pénzbírságot kérjen egy kormány ellen, és hogy miért nem hagyták jóvá a magyar újjáépítési tervet eddig Brüsszelben.

HIRDETÉS

 

        Pénteken bejelentette az Európai Bizottság, hogy pénzbüntetés kiszabását kéri az EU Bíróságától a magyar kormányra, mert nem hajtott végre egy tavalyi ítéletet, ami alapján a menekültügyi törvényt kellett volna módosítani. Sőt, Varga Judit igazságügyi miniszter az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy megtudja, tényleg végre kell-e hajtani az EU-s bíróság döntését. Ön csütörtökön tárgyalt a magyar Alkotmánybíróság elnökével és Varga Judit miniszterrel is. Ha a megbeszélései jobban sikerülnek, akkor másnap nem megy bíróságra a Bizottság?

 

Minden esetben a párbeszédet részesítjük előnyben, amikor az EU szerződéseinek betartását igyekszünk elérni. Úgyhogy nemcsak tegnap tárgyaltam erről (az interjú pénteken készült - szerk.), hanem már előtte is, számos alkalommal. Azt tegnap is világossá tettem, hogy a Bizottság számára elfogadhatatlan, hogy az EU Bíróságának döntéseit figyelmen kívül hagyják. Mindenképpen módosítani kell a törvényt, ha ezt írta elő az EU Bírósága. Ezt semmilyen nemzeti bíróság sem írhatja felül. Később azon vitatkozhatunk még, hogy a módosítás megfelelő volt-e.

Úgyhogy világossá tettem, ha nem történik semmi, akkor a Bizottság lépni fog, hiszen ez egy kötelezően végrehajtandó ítélet volt.

Ez a lépés most azt jelentette, hogy az EU Bíróságához fordultunk, hogy vessen ki naponta fizetendő pénzbüntetést. Ez az utolsó lehetőségünk, ha a tárgyalások teljesen eredménytelenek.

Nemrégiben ugyanerre jutottunk Lengyelország esetében is, hasonló helyzetben, és az EU Bírósága napi egymillió euró bírságot szabott ki akkor a lengyel kormányra.

 

 Didier Reynders, az Európai Bizottság jogérvényesülésért felelős biztosa.  Fotó: botost/444.hu

        Egy nappal ezelőtt még nyitott volt a pénzbüntetés kérdése? Mondhatott volna önnek olyat Varga Judit, aminek nyomán nem kérte volna a Bizottság pénzbüntetés kiszabását?

Természetesen. Ha a magyar kormány azt mondja, hogy teljesíti a Bíróság korábbi döntését, akkor nem kellene kérnünk a büntetés kiszabását. Nem azért vagyunk, hogy szankciókat vessünk ki, vagy hogy bíróságra járkáljunk, nem azért csináljuk, mert annyira akarjuk.

Van azonban két elv, amit mindenképpen be kell tartatnunk: az EU-s jog elsőbbségének elismertetése; illetve annak elismertetése, hogy az EU-s jog értelmezése kizárólag az EU bíróságának a kompetenciájába tartozik. Vagyis ha az EU Bírósága kimond valamit, akkor azt végre kell hajtani.

Tárgyaltunk tegnap az úgynevezett "gyermekvédelmi törvényről" is, amelyről meggyőződésünk, hogy egy diszkriminatív törvény, mert egyeseket szexuális orientációjuk alapján hátrányosan megkülönböztet. De elmondtam, hogy szerintünk lehetséges volna a törvényt úgy módosítani, hogy ne legyen kirekesztő, ha például a könyvekhez és bizonyos szolgáltatásokhoz való hozzáférést nem korlátoznák benne. Elmondtam, hogyha a szükséges módosítások megtörténnek, akkor ezzel a törvénnyel nem megyünk a bíróságra.

        Ön szerint a lengyel és a magyar kormányok általában vívnak háborút az Európai Bizottsággal, amikor nem hajtják végre az EU Bíróságának a határozatait, vagy pedig ezek a konkrét ügyek tényleg annyira fontosak a számukra, hogy napi egymillió eurót is megér nekik az ellenállás?

Lengyelország esetében egy nagyon jól körülhatárolható, speciális témáról van szó: az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségéről. Ez a vita a lengyel kormánnyal már az előző (2019 előtti - szerk.) Bizottság idején megkezdődött, számos eljárás indult az ügyben már akkor, többek között a hetes cikkely szerinti eljárás is.

A lengyel bíróságok függetlenségének védelmében több esetben is az EU Bíróságához fordultunk már, számos per indult, amelyek végső soron mind ugyanerről szólnak. A problémát egyébként nemcsak mi érzékeljük, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága is kimondta már, hogy Lengyelországban sérül a bírák függetlensége.

Ez a vita nemrégiben újabb fordulatot vett, amikor a lengyel alkotmánybíróság kihívást intézett az EU alapszerződése ellen. Korábban sosem fordult elő, hogy egy bíróság kimondja, hogy a nemzeti jog a szerződés felett áll.

A többi tagállammal viszont, így Magyarországgal is, különféle törvényekről vannak vitáink, amelyeket ha nem sikerül megoldanunk, akkor az EU Bíróságához fordulunk. Ezek egy része a jogállamisági ügyekhez kapcsolódik. Ilyen volt a civil szervezetek külföldi támogatásának korlátozása, vagy a külföldi egyetemek alapításának korlátozása (lex CEU - szerk.). Ezekben az ügyekben sikerült valamiféle megoldást találnunk. Az említett két példa esetében az EU bíróságának a döntése nyomán a magyar parlament módosította a kifogásolt törvényeket, és most elemezzük, hogy e módosítások megfelelnek-e az EU-s jognak, illetve a bírósági határozatnak. Összességében ezeket az eseteket pozitív kimenetelűnek tartjuk. Csak akkor kell tovább mennünk a büntetés irányába, ha nem történik semmilyen előrelépés sem, mint most a menekültügyi törvény esetében.

 

 Didier Reynders az Európai Bizottság jogérvényesülésért felelős biztosa.  Fotó: botost/444.hu

Jogállamisági ügyekben az összes tagállamban előfordulnak problémák. Az igazi gondot az jelenti, ha teljes ellenállásba ütközünk, és nem tudjuk elismertetni a fent említett, az EU-s jog elsőbbségét rögzítő két alapelvet.

Amikor tavaly kiadtuk az első jogállamisági jelentésünket, akkor a tagállamok nagy többsége javaslatokat, akcióterveket, reformokat készített, hogy javítsanak a feltárt problémákon. Csak akkor keresünk más eszközöket a beavatkozáshoz, ha a párbeszéd semmit sem halad.

        Sok szó van mostanában Magyarországon a Pegasus-ügyről. Ön arról beszélt a budapesti sajtótájékoztatóján, hogy tudnak arról, hogy a magyar kormány használta a kémszoftvert. Honnan tudtak erről?

Láttuk az interjút, amit a magyar parlamentben adott erről egy kormánypárti képviselő. Azt mondta, hogy a belügyminisztérium teljesen törvényesen használta a programot. Úgyhogy mi arról tárgyaltunk mindegyik oldal képviselőivel, hogy most meg kell várnunk a magyar adatvédelmi hatóság vizsgálatát. Ezt mint a GDPR-t felügyelő biztos, magam is érdeklődéssel várom. Úgy tudom, hogy már augusztus elején elindult ez a vizsgálat, úgyhogy jöhetnének már az eredmények, hogy kiderüljön, valóban törvényes volt-e a szoftver használata.

        Hogyan értékeli a jogállamisághoz kötődő, úgynevezett feltételességi mechanizmus történetét? Tavaly nyáron a Tanácsban eldőlt, hogy lesz ilyen, elvehetik a támogatást attól az országtól, ahol sérül a demokrácia. Aztán a német elnökség készített egy konkrét javaslatot, amit az EP nagyon gyengének talált, úgyhogy lett őszre egy szigorúbb változat, amit aztán magyar-lengyel nyomásra megint gyengítettek, sőt elhalasztották a bevezetését. De közben most a magyar kormány azt mondja, hogy mégis használják ellenünk, mert nem jön pénz az EU újjáépítési alapjából. Mit gondol erről a folyamatról?

Először is, szögezzük le, hogy a mechanizmus ötlete még 2018-ból, a Bizottságtól származik. A mostani Bizottság megalakulása óta két eszközt tettünk hozzá a jogállamisági eljárásokhoz:

Az egyik a minden tagállamról évente készülő jogállamisági jelentés, aminek a második kiadásának megbeszélése végett vagyok éppen Magyarországon. Ez egy nagyon hatékony eszköz, és fontos párbeszédeket indított el.

A másik pedig a feltételességi mechanizmus. Utóbbi létrejöttéhez szükség volt az Európai Parlament és az Európai Tanács megegyezésére 2020 végén. A döntés értelmében a mechanizmus érinti az újjáépítési alapot, és minden további kifizetést is.

Hogy gyengébb lett, mint az eredeti javaslat? Szerintem csak egyetlen tekintetben gyengült, a minősített többség használatának módjában. A Bizottság és a Parlament azt javasolták, hogy a mechanizmus során kivetett szankciókat a Tanácsban a tagállamok minősített többséggel blokkolhassák, ha akarják. Ehelyett azonban a szankció kivetéséhez kell a minősített többség. De ez még így is jobb, mint a hetes cikkely szerinti eljárás (ahol a szankcióhoz teljes egyetértés kell - szerk), könnyebb így döntésre jutni.

A mechanizmus hatályba lépett idén január elsején. Azóta vizsgáljuk, hogy a költségvetéshez kapcsolódóan szükséges-e intézkednünk jogállamisági problémák miatt. Ugyanakkor a tavaly decemberi tanácsülésen az is eldőlt, hogy intézkedés nem történik, amíg az EU Bírósága el nem bírálja a mechanizmus jogszerűségét.

Az szerintem egy nagyon fontos fejlemény, hogy a magyar és a lengyel kormány kikérte ebben az ügyben az EU Bíróságának a véleményét, mert ez azt mutatja, hogy bíznak a Bíróságban. A mechanizmusról szóló döntést éppen úgy be kell majd tartania minden EU-s intézménynek, ahogy Magyarországnak is be kell tartania a menekültügyi törvényről hozott döntését.

Az újjáépítési alap jelenlegi helyzete azonban egy másik történet. Ott eleve az a döntés született, hogy a tagállamoknak terveket kell benyújtaniuk a pénz elköltéséről, és e terveknek 11 kritériumnak kell megfelelniük. Ezek között van, hogy a pénzből mennyit kell klímavédelmi célokra vagy éppen digitalizációra költeni, és az a feltételek között van még, hogy olyan reformokra is költeni kell belőle, amelyek az országspecifikus ajánlásokban szerepelnek. Ezeket az ajánlásokat minden tagállam minden évben megkapja.

 

 Didier Reynders  Fotó: botost/444.hu

Sőt, a tervek jóváhagyása után mérföldköveket fektetünk le, minden ország esetében, amelyeket el kell érniük ahhoz, hogy az alapból történő kifizetések folytatódjanak. Így mérjük, hogy a megígért reformok haladnak-e.

A múlt héten Olaszországban jártam, ahol komoly vitánk van a kormánnyal, hogyan állnak a bíróságok hatékonyságának növelését célzó mérföldkő elérésével. Ott már a tervet jóváhagytuk, előleghez is hozzájutottak, de folyamatosan vizsgáljuk a kifizetések folytatásának lehetőségeit.

Magyarország esetén ott tartunk, hogy szeretnénk, ha a tervbe bekerülnének azok a reformok, amelyeket az OLAF javasolt a korrupció-ellenes fellépés érdekében, és az EU-s alapok rossz felhasználásának elkerülésére. Ilyen értelemben az alap kifizetéseinek és a jogállamisági kritériumoknak van közük egymáshoz Magyarország esetében, de ez nem az új mechanizmus miatt van, hanem ez egy évek óta tartó folyamatból következik, ami kiolvasható a korábbi, Magyarország felé megfogalmazott országspecifikus ajánlásokból. Ez is mutatja, hogy az Európai Bizottság milyen sokféleképpen foglalkozik a jogállamisággal, az új mechanizmuson kívül is.

A mechanizmus alkalmazásához ráadásul nem lenne elég az EU Bíróságának jóváhagyása sem, hiszen ha szankciót akarnánk kivetni, akkor ahhoz az Európai Tanács minősített többségének támogatása is kellene. Ha ott nincs támogatás, akkor úgy járunk, mint a hetes cikkely szerinti eljárással, hogy csak politikai nyomást tudnánk kifejteni. Éppen ezért nagyon szilárd bizonyítékokat kell felmutatnunk, ha úgy véljük, hogy egy tagállammal szemben fel kell lépnünk, főleg annak tudatában, hogy az EU intézményei közül éppen a Tanácsot a legnehezebb rávenni arra, hogy fordítson figyelmet a jogállamisági ügyekre.

        Miért ilyen fontos a Bizottságnak a jogállamisági téma, hogy újabb eszközöket kell kitalálnia, jelentéseket írnia, bizonyítékokat gyűjtenie az utóbbi években? Kifejezetten a magyar és a lengyel kormány miatt lett ez ennyire fontos?

Nem kifejezetten miattuk, sok megoldandó ügyet látunk számos tagállamban.

Sok figyelmet szenteltünk eddig a tagállami költségvetések helyzetére, a strukturális reformjaikra, de az uniós szerződések őreként a gazdasági szempontokon túl a politikaiakra is figyelnünk kell. Nem elég csak a maastrichti szerződést betartatni, a koppenhágait is be kell (előbbi 1992-ben elsősorban gazdasági, utóbbi 1993-ban jogállamisági kritériumokat írt elő a tagállamoknak - szerk.).

Az utóbbi években láttunk bizonyos feszültségeket a jogállamiság körül, és ez felerősítette a törekvésünket, hogy védjük meg polgáraink alapvető jogait.

A jogállamiság érvényesülésének első és legfontosabb kritériuma az igazságszolgáltatási rendszer függetlensége. Ez konkrétan benne van az EU alapszerződésében, azaz ezt a tagállamok maguk nyilvánították ki. Az EU-ba való belépés feltétele volt ennek elfogadása.

A szabadságjogokat csak akkor lehet érvényesíteni, ha minden állampolgárnak egyforma lehetősége van elfogulatlan bíró elé kerülni. Ha egy másik polgárral, üzleti partnerrel vagy egy hatósággal problémád van, és nem bízol a bíróságban, akkor tehetetlenné válsz. A független igazságszolgáltatás a legfontosabb értéke Európának, és ezért ennyire fontos számunkra a lengyel ügy megoldása. A jövő héten Varsóba utazom, és nagyon remélem, hogy sikerül előrelépnünk, bár ennek egyelőre csak halvány jeleit látom.

        El tudja képzelni, hogy az EU fejlődése új irányt vegyen, úgy, ahogy azt Orbán Viktor idén nyáron javasolta, hogy oszlassák fel az Európai Parlamentet, illetve csökkentsék az Európai Bizottság hatalmát?

Teljesen megértem, hogy sok probléma van a szabályozások elfogadtatásával kapcsolatban. Például látszik, hogy mennyire nehéz közös szabályokat alkotni a migrációról, nagyon nehezen haladunk ezzel és más ügyekkel is. De nem tisztességes e nehézségek miatt a Bizottságot hibáztatni, hiszen mi csak a meglévő szabályokat tartatjuk be. Ha valaki ezeket a szabályokat szeretné megváltoztatni, az forduljon a kollégáihoz a Tanácsban és a Parlamentben.

De hogy mit hoz a jövő, azt nem tudhatjuk. Nemrégiben indítottuk az Európa jövőjéről szóló konferencia-sorozatot, ahol nagyon sokféleképpen lehet alakítani az EU jövőjét. Felszólítottuk tehát az európai polgárokat, hogy álljanak elő a javaslataikkal.

Egyelőre azt látjuk, hogy őket kevésbé foglalkoztatják az intézményi reformok, a többséget inkább a klímaváltozás, a közös értékek és persze a járvány elleni védekezés érdekli. De természetesen Orbán úr is megteheti a javaslatait, és próbálhat többséget teremteni melléjük, bár úgy látom, hogy az ellenkező irányba tartó javaslatok is szép számmal érkeznek, amelyek éppen az Európai Parlament megerősítésének igényével fogalmazódtak meg. Van például olyan elképzelés is, ami valódi föderációvá alakítaná az EU-t, ahol a közvetlenül választott Európai Parlament töltené be az alsóház, míg a tagállamok kormányait tömörítő Tanács a szenátus szerepét. Szóval sokféle javaslat van, kérdés az, hogy a többség melyiket támogatja majd.

https://444.hu/2021/11/15/reynders-elfogadhatatlan-hogy-az-eu-birosaganak-donteseit-figyelmen-kivul-hagyjak

A bolgár alkotmány nem ismeri el a biológiai nemtől független társadalmi nemet

 Csatári Flóra Dóra

A bolgár alkotmányban szereplő „nem” szó kizárólag a biológiai nemet jelenti, nem lehet társadalmi nemként, azaz genderként érteni, erről döntött a bolgár alkotmánybíróság az Euractiv szerint.

A bolgár legfelsőbb bíróság idén márciusban kérte fel a bolgár alkotmánybíróságot arra, hogy értelmezze a biológiai/társadalmi nem fogalmát. Erre a legfelsőbb bíróság szerint azért volt szükség, mert a bolgár bíróságok gyakorlata nem volt egységes a tekintetben, hogy az alkotmányban szereplő „nem”-et társadalmi vagy biológiai nemként értelmezték akkor, amikor transznemű emberek eseténben döntöttek a személyi igazolványukban szereplő nem megváltoztatásáról.

Az alkotmánybíróság most azt állapította meg, hogy a bolgár alkotmány nem ismer a biológiai nemtől független társadalmi nemet. Kimondták emellett azt is, hogy a bolgár alkotmányban a „nő” mint biológiai nemi kategória az anya társadalmi szerepével, a gyermekszüléssel és a szülészeti ellátással függ össze.

A döntés értelmében a bolgár intézmények nem kötelezhetők arra, hogy elfogadják azt, ha valaki a születéskor regisztrált biológiai nemétől eltérő módon azonosítja magát. Az alkotmánybíróság szerint a transznemű emberek jogi státusza a csak a jogszabályok módosításával lenne megoldható.

Bulgáriában a biológiai nem/társadalmi nem fogalma körüli jogértelmezési vita három éve kezdett elmérgesedni, amikor a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) nevű jobboldali párt elutasította azt az előterjesztést, amivel a családon belüli erőszak visszaszorítását célzó isztambuli egyezményt ratifikálta volna az ország, részben arra hivatkozva, hogy az egyezmény használja a gender, azaz a társadalmi nem fogalmát. (Ez a helyzet Magyarországról is ismerős lehet.) A GERB 2018-ban kampányt indított, amelyben hamisan azt állította, hogy az egyezmény lehetővé tenné az azonos neműek házasságát és bevezetné a harmadik nemet.

Arról, hogy mi is az a gender, azaz a társadalmi nem, ennek a cikkünknek a végén szereplő keretes írásunkban olvashat >>>

 https://telex.hu/kulfold/2021/10/27/a-bolgar-alkotmany-nem-ismeri-el-a-biologiai-nemtol-fuggetlen-tarsadalmi-nemet

Uniós csapás Varsóra: napi egymillió eurós bírságot kapott Lengyelország

 

A pénzbüntetést az uniós bíróság szabta ki, mivel a lengyel kormány nem függesztette fel a legfelsőbb bíróság fegyelmi kamarájának működését.

Az Európai Unió Bírósága napi egymillió eurós pénzbüntetést rótt ki Lengyelországra, mivel

a kormány, a bíróság rendelkezésével szembe menve nem függesztette fel a legfelsőbb bíróság fegyelmi kamarájának működését

- tájékoztatott szerdán a luxemburgi székhelyű uniós testület.

Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő és Orbán Viktor miniszterelnök a 2019. decemberi EU-csúcson Brüsszelben. (Fotó: Európai Tanács)Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő és Orbán Viktor miniszterelnök a 2019. decemberi EU-csúcson Brüsszelben. (Fotó: Európai Tanács)

Az Európai Unió Bírósága július közepén úgy döntött, hogy a bírói jogsértések kiküszöbölésére létrehozott lengyel fegyelmi kamara nem egyeztethető össze az uniós joggal, továbbá veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét.

Az uniós bírói testület egyúttal elrendelte a kamara működésének felfüggesztését is, míg az Európai Bizottság szankciókat helyezett kilátásba, amennyiben Varsó nem hajtja végre az ítéletet.

Az elrendelt intézkedéseket végre kell hajtani az Európai Unió jogrendjét és az unió alapját képező értékeket, különösen a jogállamiságot érintő súlyos és helyrehozhatatlan károk elkerülése érdekében

- áll a bíróság határozatában, amit az MTI idézett.

Az uniós bíróság a júliusi végzésével elrendelt intézkedések hatékonyságát kívánja megerősíteni a kényszerítő bírság kiszabásával, annak érdekében, hogy

Lengyelország ne késlekedjen meghozni a fegyelmi kamarák megszüntetésével kapcsolatos végső nemzeti bírósági döntést, így összhangba hozva rendelkezéseit az uniós joggal.

Az egymillió eurós napi pénzbüntetést addig kell fizetnie a varsói vezetésnek, amíg nem tesz eleget az uniós testület döntésének.

A 2018-ban létrehozott fegyelmi kamara az igazságügyi dolgozók által elkövetett, a szolgálati erkölcsöt, illetve törvényt sértő kihágásokat hivatott kezelni.

Az EU azonban úgy véli, hogy a megrovást a bírók által meghozott ítéletek miatt is alkalmazhatják, ami veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét.

A lengyel alkotmánybíróság nemrégiben olyan döntést hozott, amelyben kimondta a nemzeti alkotmány elsőbbségét az uniós joggal szemben azokon a területeken, amelyeken az utóbbinak nincs kizárólagos hatásköre, valamint azt, hogy az Európai Unióra átruházott hatáskörök csak az alaptörvénynél alacsonyabb jogszabályokra vonatkoznak.

A fegyelmi kamarával kapcsolatban Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök a Financial Timesnak adott interjúban azt mondta:

év végéig elkészül az a szabályozás, amely – eleget téve az uniós bíróság döntésének  – feloszlatja a bírósági fegyelmi kamarát.  

Arról is beszélt, hogy minden lehetséges eszközzel megvédik majd a jogaikat, ha az Európai Bizottság visszatartja a nekik járó pénzeket. 

https://privatbankar.hu/cikkek/makro/unios-csapas-varsora-napi-egymillio-euros-birsagot-kapott-lengyelorszag.html

Román alkotmánybírósági döntést kifogásol Brüsszel

 

PATAKY ISTVÁN (MAROSVÁSÁRHELY)

Levélben kért magyarázatot az Európai Bizottság a román kormánytól egy júniusi alkotmánybírósági határozattal kapcsolatban, amely nem ismeri el az uniós jog elsőbbségét a bukaresti döntéssel kapcsolatban. Sajtóbeszámolók szerint a brüsszeli jelzés a kötelezettségszegési eljárás megindítását készíti elő Románia ellen.

A bukaresti alkotmánybíróság júniusban döntött úgy, hogy a bírák és ügyészek által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló különleges ügyészség nem szüntethető meg bírósági ítélettel, az intézmény sorsáról csakis a román parlament dönthet. A taláros testület nyáron immár harmadik alkalommal nyilvánította alkotmányosnak az említett ügyészséget, holott sokan úgy értelmezték az Európai Unió Bírósága (EUB) egyik májusi döntését, hogy az felülírta a román alkotmánybíróság korábbi határozatait a kérdésben. Az EU bíróságának döntése értelmében a romániai bíróságok feladata megvizsgálni: a bírák és ügyészek által elkövetett esetleges törvénytelenségeket kivizsgáló ügyészség létrehozásakor tiszteletben tartották-e az unió alapjogi chartájában előírtakat.

Ezzel egyes elemzők szerint az EUB gyakorlatilag semmissé tette a román alkotmánybíróság jogosultságát, s a romániai bíróságok hatáskörébe helyezi az európai jog alkalmazását a parlament, a kormány vagy a taláros testület döntéseinek ellenében.

A bírák és ügyészek által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló különleges ügyészség kérdése korábban élesen megosztotta az azóta felbomlott jobbközép bukaresti koalíciót. A liberális Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) a korrupcióellenes ügyészségnek (DNA) adta volna át a megszüntetendő testület hatásköreit, de ezt a megoldást Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elutasította a DNA vitatott tevékenysége miatt. A korrupcióellenes ügyészség hitelessége azután kérdőjeleződött meg, hogy kiderült: lépéseit titkosszolgálatokkal kötött együttműködési paktumok befolyásolják. Az RMDSZ szerint nem szabad visszaadni a DNA-nak a bírák és ügyészek kivizsgálásának hatáskörét, mivel csak így lehet elkerülni a múltbeli visszaélések elkerülését.

https://magyarnemzet.hu/kulfold/2021/10/roman-alkotmanybirosagi-dontest-kifogasol-brusszel

Nem csitulnak az indulatok a lengyel Alkotmánybíróság döntése körül

Infostart / Fóris György

A lengyel Alkotmánybíróság csütörtöki döntése sokak vélemény szerint az EU jogi alapjainak a kikezdését jelentette. Mások viszont úgy látják, hogy csak az unió kompetenciájának akart határt szabni. A válaszhoz a részleteken át visz az út.

A lengyel alkotmánybírók állásfoglalása, és a nyomában támadt reakciók sokasága minimum négy alapvető dologra hívta fel a figyelmet.

Mindenekelőtt, exponálta azt a tényt, hogy az EU-jog elsőbbsége a nemzeti joghoz képest – jóllehet, az esetjog szintjén az elmúlt évtizedekben jóformán mindig érvényesült – az alapszerződés szintjén sohasem lett kimondva. Ez a helyzet pedig eddig többfajta hallgatólagos értelmezésre adott módot.

A lengyel Alkotmánybíróság most

annyiból tett egy fontos lépést, hogy a maga részéről hangosan kimondott egy konkrét, és az eddigi többségi közvélekedéstől eltérő értelmezést.

A másik, hogy mindezzel Varsóban lépéskényszerbe hozták az uniós képlet többi szereplőjét. Az ebből valószínűleg kinövő jövőbeni véleményütközések sora éppen úgy vezethet majd végső tisztázáshoz, mint egy folyton eszkalálódó, EU-intézmények és tagállamok között mélyülő konfliktushoz. (Katasztrófa-megközelítésben: az uniós keretek szétveréséhez. Ennek sokat emlegetett lehetséges B-verziója a lengyel EU-kilépés a végkifejleteben. Jelenleg igazából mindkettő felettébb valószínűtlen. De elméletileg kizárni sem lehet.)

A harmadik, hogy az EU kettős (hibrid) természete (a nemzetek közötti és a nemzetek feletti szabályok, hatáskörök, intézményi struktúrák, döntési mechanizmusok ötvözése) fontos szürke zónákat hagyott joghatályos értelmezés nélkül, politikai egyetértésre hagyva ezek kezelését.

Alaphelyzetben (széles körű politikai nézetazonosság esetén) ez viszonylag szabad – merthogy jogi megkötések nélküli – mozgásteret hagyott a politikának. De közben magában hordta az (előre lefektetett szabályok nélküli) ütközések lehetőségét is, a politikai prioritások szétcsúszásakor.

Sokak szerint ez zajlik most.

Végül pedig, a negyedik tanulság, hogy minderre olyan kommunikációs (média és politikai) térben került/kerül most sor, amelyet jobbára teljesen áthat a különböző szereplők egymással szembeni növekvő előítélete, és amit éppen ezért a bizalmatlanság, illetve a negatív forgatókönyvek kölcsönös feltételezése jellemez. Ami önmagában is megnehezíti újabb közös nevezők rögzítését.

Mindehhez érdemes lehet hozzátenni még azt is, hogy a jelen szakaszban mit nem jelent a múlt heti fejlemény. Ugyanúgy nem jelentett lengyel kilépési szándéknyilatkozatot, miként annak deklarációjáról sem volt szó, hogy Lengyelországnak mostantól nem kell végrehajtania az EU-jogszabályokat.

A bírósági értelmezés nem erre, hanem

arra vonatkozott, hogy a lengyel alkotmánybírók mit tartanak a – tehát továbbra is végrehajtandó - EU-szerződés és az EU jogszabályi keretek közé tartozónak, és mit nem.

A lengyel igazságügyi rendszer reformját, miként általában az alkotmányozással és hatalomszervezéssel összefüggő kérdéseket, láthatóan nem tartják annak. Itt tehát – megítélésük szerint – az EU-szintű értelmezéseknek sem lehet relevanciája.

Az uniós jog elsődlegességének sajátosságai

Az EU-jog elsődlegességének kérdése valahol végig kísérte az Európai Unió – hajdani közös piac, majd Európai Közösségek – teljes történetét. Aminek alapvető oka, hogy éppen erről a kérdésről a közösségi jogban nincs teljes körűen kifejtett és mindenki által egységes elfogadott és alkalmazott közös rendelkezés.

Az, hogy közös szerződésnek csak akkor van értelme, ha az abban foglaltakat mindenütt egységesen értelmezik és végrehajtják, önmagában evidencia. Ha minden közös szabályt utóbb nemzeti értelmezések felülírhatnának, akkor hamar értelmét veszítené az egész közös szabályozás is.

Érdekes módon azonban az Európai Unióban – a hajdani közös piacon, EK-ban... – a közösségi uniós jog effajta elsőbbsége alapítás óta

esetjogi bírósági döntéseken, nem pedig valamennyi tagországban deklarált jogi általános kötelezettségvállaláson alapul.

Más kérdés, hogy e tekintetben a nemzeti bírósági döntések eddig többnyire következetesen mindig visszanyúltak az uniós joghoz. Kivételt korábban – kevésbé látványos ügyekben – egy dániai és egy csehországi eset jelentett, majd ezt tetőzte be a tavaly májusi, Európai Központi Bank kapcsán hozott karlsruhei ítélet, ami éppen ezért is keltett akkora feltűnést. (Néhány hónappal később az utóbbi német ügy okafogyottá vált és a bíróság is ejtette azt.)

Blutman László és Choronowksi Nóra már egy 2007-es közös tanulmányukban – az EU-tagsággal létrejövő „alkotmányjogi paradoxon”-ként – utaltak arra a helyzetre, hogy „a tagállami alkotmány felhatalmazást ad a csatlakozásra egy olyan nemzetközi rendszerhez, amelynek normái feltétlen érvényesülést kívánnak a tagállam belső jogával, így a felhatalmazást adó alkotmányának szabályaival szemben is. Ezt a feltétlen érvényesülést a közösségi jog elsőbbségének fogalmával szokták jelölni. Ez az elsőbbségi igény konfliktusban áll azzal, a tagállami alkotmányos rendszerekben általában érvényesülő axiómával, hogy a belső jogrendszer csúcsán maga az alkotmány áll, amelyből a belső jogrendszer összes normájának érvényessége eredeztethető. A csatlakozással a belső jogrendszerbe beengedett közösségi jog ezt az axiómát kérdőjelezi meg.”

Igazából,

alaphelyzetben nem lenne történhetne meg, hogy diszharmónia keletkezzen a nemzeti és az uniós jog között.

Az EU-szabályozás ugyanis nem önmagában áll, hanem valamilyen formában mindenkor valamennyi tagállam jogrendjébe is átültetik. Ha közösségi szinten úgynevezett rendeletként fogadták el, akkor valamennyi országban azonos szöveggel, a nemzeti nyelvre lefordítva, egyforma tartalommal válik nemzeti joggá. Ha irányelvként fogadják el közösségi szinten, akkor a tartalmi célok megőrzésével, a helyi specifikumok figyelembevételével azt adaptálni kell.

Normál körülmények között mindkét esetben – elviekben – kizárt, hogy a végeredmény összeütközésbe kerüljön a nemzeti alkotmánnyal, vagy ha és ahol mégis, ott az érintett tagállam általában módot és időt kér az alkotmány előzetes módosítására.

Voltak már kísérletek

A kép teljességéhez tartozik, hogy ennek ellenére voltak kísérletek az EU-jog elsőbbségi státuszának szerződésben történő rögzítésére. Az Alkotmányos Szerződés (elfogadva, aláírva 2004-ben) alapszerződésbe emelve deklarálta volna az EU-jog elsődlegességét a nemzeti jog felett, ez azonban a szerződés ratifikációjának sikertelenségével (a 2005-ös francia és holland népszavazások kudarcai nyomán) maga is semmibe veszett.

Utóbb a 2007-ben elfogadott Lisszaboni Szerződés sok mindent átmentett a megbukott Alkotmányos Szerződésből, de éppen ezt például nem. E helyett egy rövid Nyilatkozatot fogadtak el (a 17. Számú Nyilatkozat) arról, hogy „… az Európai Unió Bírósága állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Szerződések és a Szerződések alapján az Unió által elfogadott jogi aktusok az említett ítélkezési gyakorlat által megállapított feltételek szerint a tagállamok jogával szemben elsőbbséget élveznek.

A Konferencia továbbá úgy határozott, hogy a Tanács Jogi Szolgálatának az európai uniós jog elsőbbségéről szóló, a 11197/07 (JUR 260) dokumentumban foglalt véleményét csatolja e záróokmányhoz”

Ez utóbbi a maga részéről látszólag még egyértelműbben fogalmazott, midőn leszögezte, hogy

„… (az Európai) Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a közösségi jog elsőbbsége a közösségi jog egyik alapelve.

A Bíróság szerint ez az elv az Európai Közösség sajátos természetéből fakad. E megszilárdult ítélkezési gyakorlat első ítélete (a 6/64. sz. Costa kontra ENEL ügyben hozott 1964. július 15-i ítélet) meghozatalának idején a Szerződésben nem volt említés az elsőbbségre vonatkozóan. Ma ugyanez a helyzet. Az a tény, hogy az elsőbbség elvét a jövőbeli szerződés sem fogja tartalmazni, semmiképpen sem változtat az elv meglétén és a Bíróság meglévő ítélkezési gyakorlatán.”

Mindezzel „csak” az volt a gond, hogy ez már nem az alapszerződés része, hanem egy azt kiegészítő közös nyilatkozat, ami jogilag nem kötelező, és így híján van annak az egységes kötelezettségnek, ami a joghatállyal bíró szerződés velejárója. Erre mondta azt utóbb Blutman László, hogy

„a tagállamok tudomásul vették a Bíróságnak az uniós jog elsőbbségére vonatkozó gyakorlatát, de ezt nem kívánták kőbe vésni.

Az elsőbbség elve a Bíróság gyakorlatán nyugodott, és ezt a tagállamok bíróságai általánosan követik is, azonban alkotmányaik védelmére irányuló elvi fenntartásokkal…”

Ráadásul a Lisszaboni Szerződés bizonyos fokig még elvi ellenpontokat is rögzített, amelyek „elvileg korlátot jelenthetnek az uniós jog elsőbbségének érvényesítésénél. Ezek az ellenpontok elsősorban a tagállamok alkotmányos berendezkedését és a magasabb szintű tagállami alapjogvédelmet érintik… Így az EU-Szerződés 4. cikk (2) bekezdése szerint az Unió többek között tiszteletben tartja a tagállamok „nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének”, valamint az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Ebből egyértelműen következik, hogy az Unió nem változtathatja meg, illetve nem sértheti egyoldalúan az egyes tagállamok alkotmányos berendezkedését és alapvető állami funkcióit” – emlékeztet elemzésében Blutman.

Varsó letér a hallgatólagos értelmezésről

Végeredményben, az EU-országok vezetői több, mint fél évszázadon át úgy viszonyultak tehát az EU-jog elsőbbségének kérdéséhez, hogy azt csendben tudomásul vették, de hangosan inkább nem beszéltek róla. Úgy vélték, hogy a közös játékszabály-rendszert vernék szét – és ezzel együttműködésük átlátható és kiszámítható alapját szüntetnék meg –, ha hagynák, hogy a nemzeti értelmezés utólag írjon felül közösen elfogadott szándékokat, szabályokat. Úgyhogy szinte mindenhol nemzeti bírósági értelmezésre hagyták, ha valamely esetben a közösségi és a nemzeti jog összeütközésbe kerülni látszott, és soha nem csináltak politikai kérdést abból, hogy ilyenkor a nemzeti bíróságok az EU-joghoz igazodtak.

De közben láthatóan tartottak tőle, hogy aránytalanul nagy energiát igénylő meggyőző, tájékoztató munkát kellene (kellett volna) elvégezniük, ha nyíltan beismerik, hogy mindez azért történik így, mert a nemzeti szuverenitás – EU-tagságból következő – megosztásával bizonyos játékszabályok meghatározása immár közös kritériumok mentén alakul. És hogy

ebben a képletben, egyes előre megbeszélt témákban (nem mindenben), a közös játékszabály (annak közös elfogadása után) felülírhatja az egyedit.

Az addigi nemzetit. És hogy ezt mi indokolhatja.

Azzal, hogy Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök idén márciusban annak tisztázást kérte a lengyel alkotmánybíróságtól, vajon kimondható-e az, hogy egyes területeken a nemzeti alkotmányból levezetett nemzeti jog elsőbbséget kell, hogy élvezzen az európai uniós joghoz képest, sokak szemében eretnek lépésre szánta el magát. Addig a tagállami politika tudomásul vette az uniós elsődlegességet, de nem beszélt róla, emellett néhány (nagyon kivételes) esetben még ellent is mondott neki. De ezek egyszeri, esetek voltak. Most viszont egy tagállami alkotmánybíróság már előzetesen, ügyek bizonyos körére lehetőséget kapott, hogy általában a nemzeti jog elsődlegességét demonstratívan deklarálja. Ami megközelítésében az említett vélemények szerint felér egy nyílt hadüzenettel.

Valójában a lengyel kormány mindenekelőtt az Európai Bíróság Lengyelországot ismételten elmarasztaló ítéletei ellen kívánta felvértezni hazája jogi rendszerét. Csakhogy eközben egyúttal a fenti többé évtizedes jogi rendezetlenséget is exponálta.

A „szürke zónák” bosszúja

Mint tudjuk, a végső dilemma az, hogy az EU mindaz (de csak az), amivel az uniót alkotó tagállamok szerződésben rögzítetten megbízzák, és amire intézményeit és tisztviselőit felhatalmazzák.

A múlt heti varsói alkotmánybírósági állásfoglalás pedig ezennel beazonosított néhány területet, amelyek megítélésük szerint nem tartoznak ezek közé.

Ez, ha úgy tetszik szerződés-értelmezési kérdés, ha úgy tetszik, a közösségi és a nemzeti hatáskörök elválasztásának egyfajta nemzeti/tagállami olvasata. (Hogy nemcsak a lengyeleké, arra látható példa volt, ahogy a magyar kormány 48 órán belül maga is külön határozatban állt ki a vonatkozó lengyel alkotmánybírósági állásfoglalás mellett.)

A válaszul született első reakciók némelyike mindezt az uniós jogszabályok általános megkérdőjelezéseként értelmezte, ami – ha így volna – az unió létének és működésének a szerződés-alapúságát lehetetlenítené el.

Mások annyival árnyalták véleményüket a döntésről, hogy bár az csak részterületekre vonatkozik, ez azonban

már önmagában is rést üt a közös szabályalapúság rendszerén.

Ami – ha teret nyer és állandósul – fokozatosan minden mást is elbizonytalanító kiszámíthatatlanságot hozhat a rendszerbe. És mint ilyen, éppen úgy kártékony.

Itt kap szerepet a bevezetőben említett harmadik és negyedik „figyelmet érdemlő” pont. Az előbbi az uniót alkotó tagországok együttműködési rendszerében a nemzetek (kormányok) közötti, illetve a tagállamok (kormányok) feletti (közösségi) jelleg kezdettől fogva szándékolt és tudatos ötvözésének az adottsága.

Szándékolt és tudatos annyiból, hogy ha az EU életében mindent nemzetek feletti eszközökkel, szabályokkal és intézményekkel intéznének, akkor az egyet jelentene a nemzetállamok felolvadásával egy legalábbis föderális (esetleg konföderális) közös államforma keretein belül. Ha viszont csak kormányok közötti egyeztetésen alapulna minden, akkor az – huszonhétféle tagállami érdek és vélemény ütközése mellett – szakértők szerint rövid időn belül ellehetetlenítené a belső piaci működését. A lényeg tehát mindenkor a helyes arányok megtalálásában van a közösségi ügyek kezelésének a kétféle módja között.

Ami mindebből már ránézésre is problémák forrása lehet, hogy

mivel a rendszer – ha úgy tetszik rendszerelméleti vonatkozásban – nem homogén, ezért a kétféle mechanizmus találkozásánál szabályozási szempontból kialakulnak bizonyos szürke zónák.

Például amikor közösen (vagy közel egyformán) tesznek valamit, de mindez nem valamennyiük fölé ácsolt jogilag kötelező és végrehajtásában részletezett közös szabályból fakad, hanem politikai alapon bevállalt, és csak elvi szándékok szintjén rögzített önkéntes (amúgy egyéni, tagállami) igazodáson.

Az utóbbi fenntartása önmagában is gyakran vet fel napi egyeztetési nehézségeket. Hát még ha időközben kialakul a negyedik pontként említett kölcsönös bizalmatlanság és előítélet is a tagok, valamint a tagok és az ügyeiket menedzselő intézmények között!

A kölcsönös bizalmatlanság közegének tipikus példája, amikor a nemzeti prioritást követő megközelítés „lopakodó közösségi hatáskörbővítést” vélelmez abban, ha mondjuk valamely tagállami igazságügyi szabályt vagy intézményrendszert megkérdőjelez a közösségi értelmezés.

Cserébe a közösségi érdekek védelmezője pedig az egységes piacon a közösségi pénzek azonos jogértelmezés szerinti felhasználását látja kockáztatva például azzal, ha a helyi nemzetállami igazságügyi rendszer működtetése eltér egy megszokott trendtől.

Az előbbi szerint a szuverén nemzeti alkotmány helyi értelmezése és végrehajtása az, ha és ahogyan például a honi bíróságok működését szabályozzák (lengyel példa). Az utóbbi szerint a túl hangsúlyos nemzetállami értelmezés a közösségi működési környezet (például a belső egységes piac) „lopakodó rombolását” eredményezheti.

A kétféle megközelítés és olvasat forrása azonos:

a konkrét helyzet teljes körű (az elsődleges mellett a másodlagos jogban is testet öltő) közösségi szintű szabályozásának a hiánya.

Ami persze nem véletlen, vagy feledékenység. Maguk a tagországok nem akarták, hogy ezek vonatkozásában részletszabályokkal megkössék a kezüket.

Mint mondtuk, ezek azok a „szürke zónák” amelyeknél az uniót alkotó tagországok bizonyos elvi premisszákat közösen még lefektettek, de ezek végrehajtását már megtartották tagállami értelmezés alatt (például a média-szabályozásnál). Vélelmezve (és remélve) az „úgyis” azonos (vagy közelin hasonló) politikai prioritásokból történő kiindulást.

Az utóbbi öt-tíz évben azonban mind érzékelhetőbb módon éppen a politikai megközelítésben történt és zajlik most is egy nem csekély értelmezésbeli különbség és eltolódás egyes tagországok, illetve tagországok és uniós intézmények között.

A szertefoszló politikai nézetazonosság egyre problematikusabbá teszi a jogilag nem teljes mértékben kodifikált területek politikai egyetértésen alapuló megítélését.

És helyére a mind kiélezettebbé váló politikai ütközés és szembenállás lép.

Mi sülhet ki ebből?

A múlt heti varsói alkotmánybírósági állásfoglalás utóélete ebben a közegben és e jellemzők közepette fog majd alakulni. Amelynek várható lépései egy bizonyos pontig kiszámíthatóak: az Európai Bizottság, úgyis, mint a szerződés „őre”, vitatni fogja (már jelezte, hogy vitatja, csak még nem a hivatalos formában tette) a varsói értelmezést a közösségi joganyag kompetenciáját illetően. Varsó nyilván vitatni fogja a bizottsági elutasítást. A Bizottság válaszul formális eljárást indít majd (kötelezettségszegési eljárás), aminek a végpontján az európai bírósági „feljelentés” (egy ottani eljárás kezdeményezése) következik.

A luxembourgi EU-bírák előtt ebben a helyzetben nem kisebb feladat áll majd, mint az imént emlegetett „szürke zóna” utólagos közösségi szintű jogértelmezése.

Mindennek várható kimenetele ma legalábbis kétesélyes. Azzal a megszorítással, hogy éppen a lengyel-ügyekben eddig született luxembourgi ítéletek azt sejtetik, hogy megítélésük valószínűleg a bizottsági megközelítés felé hajlik majd. Ami persze újabb ütközést, még mélyebb konfliktust vetíthet előre Varsó és az uniós intézménye között.

Mindez azonban önmagában továbbra sem Lengyelország végső kilépését prognosztizálja, főként, hogy a lengyel lakosság 80 százaléka erőteljesen tagság-párti. Annál inkább valószínűsíthető, hogy a Varsó-Brüsszel (vagy éppen a Varsó-Luxembourg) jogfelfogásbéli különbséget

mindinkább kiegészítheti egy elmérgesedő politikai vita egyes – a lengyel, illetve az EU-intézményi állásponttal azonosuló – tagállami véleménycsoportok között is.

És ez az a pont, aminek lehetséges kimenetelét ma végkép lehetetlen és fölösleges is megbecsülni. Mint mondtuk, a dolog éppen úgy hozhat végső tisztázást – egy korábban jogilag nem teljes körűen szabályozott terület közmegegyezés szerinti újra értelmezését -, mint több oldalú szembenállások elmérgesedését és állandósulását. El, akár az ellehetetlenülésig is.

Pillanatnyilag alighanem be kell érni annyival, hogy már pusztán az odáig való eljutás is nagy valószínűséggel temérdek vitát és feszültséget eredményezhet még. Amúgy pedig jelenleg csak az ténykérdés, hogy a csütörtöki varsói döntéssel a

Pandóra-szelencét megnyitották.

Továbbá az, hogy az unión belüli politikai megosztottság immár végletes módon exponálja ennek következményeit. Minden, ami utána jön, már feltételezés.

 https://infostart.hu/kulfold/2021/10/10/nem-csitulnak-az-indulatok-a-lengyel-alkotmanybirosag-dontese-korul#

Súlyos döntés Lengyelországban: az EU-s alapszerződés egyes pontjai összeegyeztethetetlenek az alkotmánnyal

 

2021. október 7.

A lengyel alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte az uniós alapszerződés egyes pontjait – írja a Reuters. A testület döntése szerint tehát az uniós alapszerződés nem áll a hazai alkotmány felett.  Az Európai Bizottság szerint súlyos aggályokat vet fel a döntés, és fenntartják, hogy az EU-s jog áll a nemzeti felett.

▾hirdetés

Az uniós alapszerződés egyes előírásai összeegyeztethetetlenek a lengyel alkotmánnyal - mondta ki csütörtökön a varsói alkotmánybíróság. A döntést az alkotmánybíróság teljes, 15 tagú összetételben hozta meg, ebből két bíró az ítélettől eltérő véleményt fogalmazott meg.

A taláros testület Mateusz Morawiecki kormányfő márciusi indítványára vizsgálta meg az uniós jog és a lengyel alkotmány elsőbbségének kérdését. Morawiecki az Európai Unió Bíróságának (EUB) egyik döntése miatt az uniós alapszerződés azon előírásainak átvizsgálását kérte, amelyek az EUB hatásköréről, valamint a tagállamok lojális együttműködéséről és szuverenitásuk jelentőségéről szólnak.

Döntésében a varsói taláros testület az előző években hozott alkotmánybírósági ítéleteket is megerősítve a többi között leszögezte:

ellentmond a lengyel alkotmánynak, ha egyes uniós előírások felhatalmazzák a bíróságokat az államfő által adott bírói kinevezések felülvizsgálatára.

A lengyel alaptörvénnyel az uniós alapszerződés azon előírásai sincsenek összhangban, amelyek a nemzeti alkotmány figyelmen kívül hagyására jogosítják fel a bíróságokat, valamint arra, hogy korábban érvénytelenített jogszabályok alapján döntsenek - állapította meg a varsói alkotmánybíróság.

ÚGY TALÁLTA TOVÁBBÁ, HOGY NEM FELELNEK MEG A LENGYEL ALKOTMÁNYNAK AZOK A LÉPÉSEK, AMELYEKET BRÜSSZEL - AZ UNIÓS ALAPSZERZŐDÉSEKRE HIVATKOZVA - A LENGYELORSZÁG ÁLTAL ÁTRUHÁZOTT HATÁSKÖRÖKET ÁTLÉPVE TESZ.

Bartlomiej Sochanski alkotmánybíró a csütörtöki ítélet indoklását ismertetve nem zárta ki, hogy alkotmánybírósági vizsgálatnak vetik alá az EUB döntéseit is. A lengyel kormányszóvivő, Piotr Müller úgy vélte:

az alkotmánybírósági döntés lényegében megerősítette azokat a téziseket, amelyeket Morawiecki az indítványában megfogalmazott.

A kritikusok szerint a lengyel kormányzó párt, a PiS-kormány az uniós jog felsőbbrendűségének megkérdőjelezésével nemcsak Lengyelország hosszú távú jövőjét veszélyezteti az unióban, hanem az EU stabilitását is. A PiS tagadja ezt, és azt állítja, hogy nem tervez "Polexit"-et, vagyis nem lépnének ki az EU-ból. Azt is tagadja, hogy befolyása lenne a bírósági döntésekre. Az Európai Bizottság szerint súlyos aggályokat vet fel a döntés, és fenntartják, hogy az EU-s jog áll a nemzeti felett.

Az Európai Bizottság csütörtöki közleménye szerint komoly aggodalmakat vet fel a lengyel alkotmánybíróság azon döntése, amely szerint az uniós alapszerződés egyes előírásai összeegyeztethetetlenek az alkotmánnyal. Ezért - mint a közlemény fogalmaz - a bizottság fenntartja és megerősíti az unió jogrendjének alapelveit, vagyis az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, beleértve az alkotmányos rendelkezéseket is.

Az Európai Bizottság ennek kapcsán hangsúlyozta: a lengyel alkotmánybírósági döntés megkérdőjelezi az uniós jog elsőbbségét és az Európai Unió Bírósága tekintélyét. Leszögezte:

az uniós bíróság minden határozata kötelező a tagállamok hatóságaira nézve, beleértve a nemzeti bíróságokat is.

A bizottság - mint a közlemény leszögezte - szükség esetén élni fog az uniós szerződésekből eredő hatáskörével az uniós jog egységes alkalmazásának és integritásának biztosítása érdekében. "Az Európai Unió az értékek és a jog közössége, amit minden tagállamnak tiszteletben kell tartania. Az európaiakat megillető, az uniós szerződésekből eredő jogokat védeni kell, függetlenül attól, hogy hol élnek az Európai Unióban" - fogalmazott a nyilatkozat, hangsúlyozva: az Európai Bizottság feladata, hogy biztosítsa az unió jogrendjének megfelelő működését.

"Nehéz elhinni a lengyel hatóságoknak és a PiS pártnak, amikor azt állítják, hogy nem akarnak véget vetni Lengyelország uniós tagságának" - mondta Jeroen Lenaers, az Európai Parlament tagja, a jobbközép Európai Néppárt szóvivője. "A lengyel kormány elveszítette hitelességét. Ez a (döntés) az EU egésze elleni támadás" - írta közleményében.

Morawiecki korábban azt mondta: azért fordult a varsói taláros testülethez, hogy "a lengyel jogrendben újból megerősítést nyerjen a legmagasabb rendű jogi aktust jelentő alkotmány elsőbbsége az európai jog felett". Jaroslaw Kaczynski kormányfőhelyettes, a kormánykoalíciót vezető Jog és Igazságosság elnöke úgy kommentálta az ítéletet: az EU-ra át nem ruházott hatáskörökbe tartozó területeken kizárólag a lengyel jog érvényes. Ez a Brüsszel által bírált lengyel igazságügyi reformra is vonatkozik, amelybe - mint Kaczynski mondta - "az EU-nak nincs beleszólása".

Egyes kritikusok szerint az alkotmánybírósági döntés késlekedésének a célja az volt, hogy nyomást gyakoroljanak Brüsszelre, hogy fogadja el Varsó helyreállítási tervét, amelynek célja, hogy segítse az EU gazdaságait a koronavírus-járvány hatásainak leküzdésében. Ennek a feltétele azonban a jogállamisági keretek betartása és a demokratikus rendszerek fenntartása, ám nagyon valószínű, hogy Lengyelország a mai alkotmánybírósági döntéssel ezeknek a forrásoknak a folyósítását veszélyezteti.

https://www.portfolio.hu/gazdasag/20211007/sulyos-dontes-lengyelorszagban-az-eu-s-alapszerzodes-egyes-pontjai-osszeegyeztethetetlenek-az-alkotmannyal-504224?utm_

Az uniós jogot nem úgy kapjuk, mint a tízparancsolatot

 

III. évfolyam 37. szám | Precedens

2021. szeptember 16.

Az európai jog a nemzeti jogrendek és jogi kultúrák örökségéből táplálkozik – mondja Peter M. Huber német alkotmánybíró, akivel a szubszidiaritás elvéről és az európai integrációról beszélgettünk.

Sándor Lénárd interjúja a Mandiner hetilapban.

 

Az Európai Unió Bírósága alkotta alapelvek között említhető az uniós jog elsőbbsége. Mindemellett az is látható, hogy a tagállami alkotmánybíróságok és felsőbíróságok egyre gyakrabban vizsgálják felül az EU-s jogalkotást, illetve az uniós bírói fórum döntéseit is. Milyen szerepük van nemzeti alkotmánybíróságoknak az uniós joggal összefüggésben?

Szinte valamennyi tagállam azt vallja, hogy az európai jog kizárólag azért alkalmazható az országokban, mert a nemzeti alkotmányok lehetővé teszik, és a törvényhozóik olyan nemzetközi szerződést fogadtak el, amely hallgatólagosan elismeri, hogy az európai jog valamilyen fokú prioritást élvez az integráció megvalósulásának keretein belül. Ennek fényében az európai jog korlátlan elsőbbsége vagy olyan autonómiája, amely az alapító szerződésektől és a tagállamoktól függetlenül érvényesül, jogi értelemben nem meggyőző. Az alapító szerződések számos olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyek a mi álláspontunkat támasztják alá, viszont egyet sem, amely az Európai Unió intézményeinek felfogását támogatná. Emellett pedig ezt vallják az alkotmánybíróságok és legfelső bíróságok Európa-szerte. Mindannyiunknak az az érdeke, hogy az európai integráció felvirágozzon, mindazonáltal meg kell őriznünk a tagállamok és az Európai Unió intézményei közötti egyensúlyt.

 

Az alapító szerződések megkövetelik az uniós intézményektől, hogy tartsák tiszteletben a nemzeti identitásokat”

Hogyan őrizhető meg?

Tapasztalatom szerint csakis a nemzeti alkotmánybíróságok és felsőbíróságok által. Emellett pedig legitim módon így ellenőrizhető az Európai Unió döntéshozatala is, ugyanis annak demokratikus legitimációja nem igazán vezethető vissza az Európai Bizottságra vagy más uniós intézményre. Az integráció demokratikus legitimációjának forrását az jelenti, hogy a huszonhét tagállam megállapodott abban, hogy együttműködik, és a szuverenitása egy szeletét közösen gyakorolja. Ez a rendszer hatvan éven keresztül többé-kevésbé jól működött, és minél egyértelműbb volt az európai integráció célkitűzése, annál meggyőzőbbnek bizonyult. Erre példa az egységes belső piac vagy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása. Ez a rendszer azonban az Európai Unió hatásköreinek bővülésével bizonytalanná vált, s közben az Európai Unió Bírósága továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy az integráció motorja maradhasson, figyelmen kívül hagyva a megváltozott körülményeket.

 

Ez miben nyilvánul meg?

Az Európai Unió Bírósága folyamatosan azt a felfogást hangsúlyozza, amely a központosítás irányába hat, és eközben tulajdonképpen tudomást sem vesz a pluralizmust és a sokszínűséget védelmező elvekről, vagyis a szubszidia­ritásról, az arányosságról és a hatáskör-átruházás korlátozottságának elveiről. Egészen 1951-től áttekintettem az Európai Unió Bírósága esetjogi gyakorlatát, és összesen három és fél ügyre bukkantam, amelyben a bíróság úgy ítélte meg, hogy az adott kérdésben az Európai Unió nem rendelkezik hatáskörrel. Ez világosan mutatja, hogy az EUB nem tekinthető tisztességes és megbízható döntőbírónak az unió és a tagállamok közötti vitákban. Az Európai Unió intézményei által vallott elsőbbség elve valójában az alkotmányos fenntartások nélküli teljes alávetéssel jelent egyet.

 

Az Európai Unió Bírósága nem tekinthető megbízható döntőbírónak”

Hogyan kapcsolódik az alkotmányos identitás azokhoz az esetekhez, amikor az EU túllép a hatáskörein?

A német alkotmánybíróság gyakorlata szerint az ultra vires felülvizsgálat is az alkotmányos identitás védelméből fakad, a demokrácia és a népszuverenitás elveinek épségét óvja. Ennek lényege szerint a német állampolgárokat nem lehet olyan intézkedéseknek alávetni, amelyek nélkülözik a tőlük kapott legitimációt, amelyeket szavazatukkal nem befolyásolhatnak. Ha az alapító szerződések és ennélfogva a német parlament az Európai Unió valamely intézkedésére nem ad felhatalmazást, akkor az adott intézkedésnek nincsen demokratikus legitimációja. Egy ultra vires intézkedés nyilvánvalóan túl van a felhatalmazáson, és sérti a népszuverenitás elvét. Az uniós jogot nem úgy kapjuk, mint Mózes a tízparancsolatot. Az Európai Unió alapjogi chartája és az Európai Unió Bíróságának korábbi joggyakorlata a tagállamok közös értelmezéséből fejlődött ki. Ha az 1950-es évek első európai bírói döntéseit megvizsgáljuk, akkor világosan láthatjuk, hogy az európai jogot nem a semmiből, nem előzmények nélkül építették fel. A nemzeti jogrendek és jogi kultúrák örökségéből táplálkozik.

 

Peter M. Huber. <br> Fotó: Mandiner-archív

Peter M. Huber.

Fotó: Mandiner-archív

Milyen reformok lennének szükségesek a tagállamok alkotmányos identitásának nagyobb tiszteletben tartása érdekében?

Az első lépés az kell legyen, hogy a német és más alkotmánybíróságok az uniós jog elsőségét övező fenntartásait formálisan is elfogadják. Másodsorban pedig a gyakorlati együttműködés elveit is szükséges megváltoztatni. Az Európai Unió Bíróságának jobban oda kellene figyelnie arra, hogy az alkotmány­bíróságok mit kérnek tőle, és mérlegelnie kellene az előzetes döntéshozatali kérelmek között. Különbséget kell tennie aközött, hogy egy elsőfokú bíróság tesz fel kérdést, vagy pedig az a bírói fórum, amely végső soron felelős a nemzeti jogrendszer integritásáért és koherenciájáért. Ha például a PSPP programmal kapcsolatos döntést vesszük alapul, akkor látható, hogy súlyos kérdéseink voltak. Például az a dilemma, hogy mit kezdjünk azzal a rendkívül erős hatáskörű, ám demokratikus legitimációval alig rendelkező Európai Központi Bankkal, amely szinte minden gazdasági tárcavezetőt feleslegessé akar tenni, de amelyet sem politikai, sem bírói szinten nem ellenőriznek kellőképpen. Az Európai Unió Bírósága pedig meg sem kísérelt választ adni kérdéseinkre, dacára annak, hogy köztudott, milyen veszélyeket is rejtenek a független hivatalok a demokratikus legitimáció szempontjából.

 

A tagállami bírók számára az EU-ban mindenütt követelmény, hogy naprakészek legyenek az uniós jog terén. Vajon el lehetne várni az Európai Unió Bírósága tagjaitól is, hogy jól ismerjék a tagállami alkotmányokat?

Igen, teljes mértékben egyetértek, feltétlenül szükség lenne rá a nemzeti alkotmányjogok alapvető struktúráját érintően. Európa nem lehet működőképes, ha fentről lefelé ívelő rendszerben akarják irányítani. Ha sikeresek kívánnak lenni, akkor az uniós intézményeknek tisztában kell lenniük a kontinenst jellemző különbözőségekkel és sajátosságokkal. Ehhez hasonlóan az Európai Bizottság is bölcsebb lehetne, ha kicsit alaposabban tanulmányozná a tag­államokat és jogrendszereiket; jelenleg azonban inkább csak saját maga felé fordul. A jog-­összehasonlítás az európai jog alkalmazásának előfeltétele. Valamennyi uniós alkalmazottnak értenie kellene, hogyan működnek a tagállamok. Máskülönben széttöredezettség, idegenkedés és ellenségeskedés övezi majd a tagállamokat, és ez végső soron az Európai Uniót is veszélybe sodorja.

 

Az olyan közjogi reformok, mint például a „fordított” előzetes döntés­hozatali eljárás, hogyan segíthetik elő az európai együttműködés erősödését?

A kiindulópont az, hogy az alapító szerződések jelenleg is megkövetelik az uniós intézményektől, hogy tartsák tiszteletben a nemzeti identitásokat. Mint arra korábban utaltam, a jogi értelemben vett alkotmányos identitás, legalábbis nálunk, a szélesebb értelmű nemzeti identitás alapját képezi. Ennek fényében nem szabadna előfordulnia, hogy az Európai Unió Bírósága a saját szegényes ismeretei alapján hozzon döntést a nemzeti alkotmány­jogokról és értelmezésükről. Ehelyett előzetesen meg kellene kérdeznie a hatáskörrel rendelkező tagállami bíróságot éppen úgy, ahogyan a tagállami bíróság is megkérdezi az európai bírói fórumot, ha uniós jogot kell alkalmaznia vagy értelmeznie.

 

Az emberi jogok európai egyezményéhez fűzött 15. kie­­­gészítő jegyzőkönyv a nyár folyamán lépett hatályba. Ez a jegyzőkönyv a szubszidiaritás szerepét hangsúlyozta. Helyes reformlépés lehetne, ha az Emberi Jogok Európai Bírósága utolsó fórumként járhatna el az Európai Unió Bírósága után?

A szubszidiaritás elvét az Európai Uniót alapító szerződések is tartalmazzák. Úgy vélem, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága által vallott szubszidiaritás jó és követendő példa az Európai Unió Bírósága számára. Amint említette, ennek megvalósításához még szerződésmódosításra sincsen szükségünk, ehhez minden adva van. Mégsem szabad azonban tündérmesékbe ringatni magunkat. Ez a hatalomról szól, és az EUB nem érdekelt abban, hogy a hatalmát korlátozzák. Ez emberi tulajdonság, minden intézmény a saját befolyásának növelésére törekszik.

 

Peter M. Huber

1959-ben született Münchenben. A német Szövetségi Alkotmánybíróság tagja 2010 novembere óta, valamint a Müncheni Lajos–Miksa Egyetem jogászprofesszora, a Köz­jogi és Államelméleti Tanszékének vezetője. Több európai egyetem vendégprofesszora, illetve korábban Türingia Szabadállam belügy­minisztere volt.

Nyitóképen: Lucas Cranach: Tízparancsolat (1516). Forrás: Wikipédia

https://mandiner.hu/cikk/20210915_az_unios_jogot_nem_ugy_kapjuk_mint_a_tizparancsolatot

Schiffer András: az Alaptörvény legitimitása morálisan igen, közjogilag nem kérdőjelezhető meg

 Patthy Loránd Imre

Igencsak kérdéses az Alaptörvény morális legitimitása, közjogi legitimációja azonban nem vitatható – erről írt véleménycikkében Schiffer András az Országút című lapban.

Az LMP volt országgyűlési képviselője szerint egy alkotmányos demokrácia ismérve, hogy a szöveg a pillanatnyi kétharmados többségen túlmutató konszenzust élvez, és még az alkotmányozó többség mozgásterét is korlátozza. Ezért a Fidesz 2011-ben veszélyes vizekre evezett, amikor a politikai közösség egyik fele ellenében alkotmányozott.

Az Alaptörvény-módosításokkal tovább ment: olyan közpolitikai kérdéseket foglalt Alaptörvénybe, illetve nyilvánított sarkalatosnak, amelyek tipikusan a mindenkori – feles többséggel rendelkező – kormány felségterületére tartoznak

 – szögezte le. Hozzátette, hogy „a NER folyamatosan szervez ki tipikusan központi közigazgatási területeket a mindenkori kormány fennhatósága alól. Az alkotmányozó többség ráadásul felülalkotmányozásokkal adta mindenki tudtára, hogy az alkotmányos rendelkezések őt magát nem kötik.”

Schiffer András meggyőződése szerint a pillanatnyi kétharmados többségen túlmutató konszenzus és az alkotmányozó többség mozgásterét is korlátozó rendszabályok hiánya miatt az Alaptörvény morális legitimitása igen kérdéses, ugyanakkor közjogilag

AZ ALAPTÖRVÉNY LEGITIMÁCIÓJA VITATHATATLAN.

A volt országgyűlési képviselő rögzítette, maga is vallja, hogy a Fidesz 2010-től úgy alakította át a magyar jogrendszert, hogy az a saját hatalmi érdekeit a lehető legoptimálisabb módon szolgálja, tárgyi és formális értelemben azonban a fideszes kétharmad soha nem lépte át azt a határt, amely eleve kizárná a hatalomváltást.

Schiffer ezért azon a feltételezésen alapulva, hogy egy, a jövő évtől lehetséges, feles ellenzéki országgyűlési többség hatálytalanítja az Alaptörvényt és kiiktatja az Alkotmánybíróságot, arra a megállapításra jut, hogy jogállamot nem lehet a jogállam ellenében helyreállítani.

https://index.hu/belfold/2021/08/31/schiffer-andras-alaptorveny-alkotmany-jogallam/