Európai Bíróság vs. német alkotmánybíróság

 

2021. június 21. 16:19

JAAP HOEKSMA

EUobserver

A német alkotmánybíróság szerint a demokrácia és a jogállam csak a szuverén államokon belül létezhet.

Politikailag érzékeny döntést hozott az Európai Bizottság amikor úgy határozott, kötelezettségszegési eljárást indít az EU legnagyobb tagállama, Németország ellen.

A döntés a Bizottság elnökét, Ursula von der Leyent egykori főnökével és mentorával, Angela Merkel kancellárral állítja szembe. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a vita két főszereplője nem Von der Leyen és Merkel, hanem a német alkotmánybíróság és az Európai Bírósága (EUB).

A vita tárgyát pedig az képezi, hogy Karlsruhe vagy Luxemburg testesíti-e meg az utolsó szó jogát az uniós joggal kapcsolatos kérdésekben?

(…)

A német alkotmánybíróság gondolatmenete a következőképpen foglalható össze. A taláros testület 1993-ban az EU-t államokból álló entitásként („Staatenverbund”) jellemezte, és azzal érvelt, hogy az EU polgárai nem „valódi” állampolgárok.

Ezt a döntést tovább fokozta a Lisszaboni Szerződésről szóló 2009-es ítélet, amelyben az alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Parlament csupán „kiegészítő intézmény”, tehát nem valódi parlament.

Az alkotmánybíróság gondolatmenetét azzal tette igazán kerekké, hogy az Európai Bíróság hatáskörét is megkérdőjelezte. Megállapította, hogy nem az Európai Bíróságot illeti az utolsó szó joga uniós kérdésekben, vagyis azt nyomatékosította, hogy Karlsruhe elsőbbséget élvez Luxemburggal szemben.

(…)

Mivel mindkét testületben szakmailag felkészült jogászok ülnek, felmerül a kérdés, hogy mégis mivel magyarázható az éles véleménykülönbség. Ugyanazon szerződéseket értelmezik, mégis ellentétes eredményre jutnak.

A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a jogászok alapvetően más szemszögből közelítik meg a kérdést. A német alkotmánybíróság döntéseiből kiderül, hogy a német bírák érvelésének kiindulópontját a nemzetközi kapcsolatok hagyományos paradigmája, a vesztfáliai rendszer jelenti.

(….)

E megközelítés következménye az, hogy a demokrácia és a jogállam csak a szuverén államok határain belül létezhet.

Ebből következik az is, hogy az államok által létrehozott szervezetek nem működhetnek demokratikus alapon. Vagyis a világ más részein működő nemzetközi szervezeteknek, így például a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének vagy az Afrikai Uniónak nincsenek állampolgáraik, illetve demokratikus törekevéseiket sem.

(…)

Az Európai Bizottság döntése így nem egy rutinszerű lépés a rend fenntartása érdekében, hanem az EU túlélésének záloga.” 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

https://precedens.mandiner.hu/cikk/20210621_europai_birosag_vs_nemet_alkotmanybirosag

Von der Leyen, Európa Hamiltonja

 Ludovika Blogtér

Navracsics Tibor

intézetvezető, NKE Európa Stratégia Kutatóintézet

Az Európai Bizottság első sikeres, tízéves futamidejű kötvénykibocsátásával ténylegesen is létrejött az Európai Unió közös adósságállománya, amelyért a tagállamok vállalnak kezességet. Az új helyzet nagy kérdése, hogy a Bizottság mindezt arra használja-e fel, hogy meghatározó befolyást szerezzen a programban résztvevő tagállamok belpolitikájában.

Alexander Hamilton amerikai pénzügyminiszter 1790-ben megalapította az Egyesült Államok Bankját, és a szövetségi szint nevében magára vállalta az államok addig felhalmozott adósságállományát. Az így létrejött szövetségi államadósság aztán az amerikai föderáció kezdeti időszakában a Legfelsőbb Bíróság mellett a szövetségi szint kiépítésének és intézményi megerősödésének egyik legfontosabb hajtóereje lett. A „hamiltoni pillanat” ettől az időszaktól kezdve azt a politikai és lélektani helyzetet jelezte, amikor államok egy csoportja egy egyre erősödő szintet hoz létre ügyeik intézésére maguk felett.

Sokan Európa „hamiltoni pillanatáról” beszéltek már egy évvel ezelőtt, amikor először felvetődött annak lehetősége, hogy az Európai Bizottság a tagállamok felhatalmazásával élve hitelfelvétel révén közös adósságállományt hozzon létre. Az akkori felvetés az Európai Tanács tavaly júliusi ülésén valósággá vált, amikor a tagállamok vezetői megállapodtak a többéves pénzügyi keret és a gazdasági újjáépítési csomag alapvető szerkezetében és számaiban. Ennek megfelelően a gazdasági újjáépítési csomag – hivatalos nevén NextGenerationEU – összesen 750 milliárd eurós összegéből 390 milliárd eurót vissza nem térítendő támogatás, 360 milliárd eurót pedig hitel formájában kapnak meg a tagállamok. A csomagon belül az egyes programok közül a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz foglalja el a legnagyobb helyet, amelynek 672,5 milliárdja – ebből 312,5 milliárd támogatás, 360 milliárd pedig hitel formájában – nyújt segítséget a tagállamoknak a koronavírus-járvány gazdasági és társadalmi következményeinek felszámolásában.

A forrásokhoz való hozzáférés érdekében a tagállamoknak nemzeti terveket kellett kidolgozniuk, amelyek alapján dönt a Bizottság a támogatás megítéléséről. A nemzeti terveknek választ kell adniuk az adott ország esetében a Tanács által elfogadott országspecifikus ajánlásokban szereplő javaslatokra. Szerepelniük kell a tervekben a Bizottság által meghatározott prioritásoknak, elsősorban a zöld, illetve a digitális átállást támogató tervek kidolgozását és végrehajtását értve ezen, illetve meg kell felelniük a fenntarthatóság, stabilitás, méltányosság és a termelékenység követelményeinek.

A tagállamok által elkészített és leadott nemzeti újjáépítési tervek értékelését a Bizottság jelenleg is végzi, ám közben döntő lépés történt a közös uniós adósságállomány megszületésének folyamatában. Június 15-én a Bizottság ugyanis sikeres kötvénykibocsátást hajtott végre a nemzetközi hitelpiacon. 20 milliárd euró értékben adott el kötvényt tízéves futamidővel, 0,086 százalékos visszavásárlási kamattal. A kötvény iránti érdeklődést jól jelzi a hétszeres túljegyzés mértéke is. A sikeren felbuzdulva a helyreállítási tervek finanszírozására még 2021 végéig az Európai Bizottság összesen 80 milliárd euró értékben akar kötvényt kibocsátani. Összességében 2026 végéig a NextGenerationEU egész programjának finanszírozásához 800 milliárd euró felvételére van szükség, azaz a következő években évente körülbelül 150 milliárd eurónyi kötvénykibocsátás válik szükségessé.

Az Európai Bizottság által kibocsátott kötvények és az így létrejövő közös uniós adósság elvileg fölérendelt helyzetbe hozhatja az intézményt a tagállamokkal szemben. Létrejöhet sok politikus rémálma, amikor a Bizottság ténylegesen, döntő befolyásoló erővel is felléphet egyes tagállamok politikai prioritásainak vagy irányvonalának meghatározása során. Ily módon az eddig inkább csak félszeg tanácsként létező országspecifikus ajánlások is „fogat kaphatnak”, hiszen az Európai Bizottság megtagadhatja mindaddig a hitelek folyósítását, amíg nem látja biztosítottnak azok figyelembevételét.

Hasonlóképpen, a jogállamisági kérdések, amelyek fontos szempontként szerepelnek a program végrehajtása során, a Bizottság ambícióitól függően komoly erőt adhatnak a tagállamokkal folytatott tárgyalások során. Nem véletlen, hogy az Európai Parlament is éppen most fenyegette meg határozatával az Európai Bizottságot, hogy eljárást indít ellene az Európai Bíróságon a jogállamisági mechanizmus beindításának elmulasztása miatt. A helyzetet érzékelve, nyilván az sem véletlen, hogy a magyar kormány úgy döntött, egyelőre csak a támogatásokat veszi igénybe, a hitelre nem tart igényt a program keretében.

Az igazán fontos kérdés azonban az Európai Unió jövője szempontjából az, hogy az Európai Bizottság a tagállamokkal szembeni pozíciójának erősítésére használja fel ezt az új helyzetet, vagy a hosszabb távú bizalom fenntartása érdekében továbbra is a hagyományos „tisztességes közvetítő” szerepet látja el a tagállamok között. Jelen pillanatban ez utóbbira több jel utal, és hosszabb távon az európai integráció jövője szempontjából is ez tűnik a szerencsésebb stratégiának.

Ugyanakkor nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy fellelkesülve az új fejleményektől, Ursula von der Leyen meg akarja ragadni a történelmi pillanatot, és az Európai Unió történetének Hamiltonjává akar válni. Az elmúlt évtizedek azonban azt tanítják, hogy az Európai Unió csak a tagállamokkal együttműködve tud sikeres lenni. Ettől a ponttól kezdve pedig igazán az az érdekes, hogy a tagállamok többsége és a meghatározó tagállamok akarják-e, hogy Ursula von der Leyen Európa Hamiltonja legyen.

A témáról, valamint az EU és Európa aktuális helyzetéről további cikkek ITT olvashatók.

Kép: Wunderstock

https://cimlap.blog.hu/#bloghu/ludovika/2021/06/16/von_der_leyen_europa_hamiltonja

 

Nekiment Brüsszel Németországnak, hogy ismerje el, az EU az erősebb

 

Magyari Péter

EU

június 10., csütörtök 11:08

Szerdán az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a német kormány ellen az európai jogrend veszélyeztetése miatt.

Az ügy bonyolult jogászkodásnak tűnik, de a vita és az eljárás végkimenetele alapjaiban határozhatja meg az EU jövőjét.

Mint arról tavaly májusban már részletesen beszámoltunk, a német alkotmánybíróság úgy határozott, hogy az EU luxemburgi bírósága rossz ítéletet hozott, amikor legálisnak minősítette az Európai Központi Bank egy kötvényvásárlási programját.

Túl a döntés lehetséges hosszú távú gazdasági hatásain, a német alkotmánybírók határozata azért volt rendkívüli, mert kimondták vele, hogy a német törvények és a német alkotmánybíróság erősebb, mint az EU-s jog és az EU bírósága.

Hasonló értelmezés került egyébként a magyar jogrendbe is, egy 2018-as hazai alkotmánymódosítás alkalmával, csak a gyakorlatban eddig nem következett ebből konkrét jogértelmezési vita Brüsszel és Budapest között, ezért konfliktus sem lett még belőle. Ahogy más olyan tagállamok esetében sem, amelyek valamilyen módon deklarálták a nemzeti jogrendjük felsőbbrendűségét.

A német alkotmánybíróság egy 2020-as ülése.  Fotó: ULI DECK/dpa Picture-Alliance/AFP

Az Európai Bizottság vezető tisztségviselői már a tavaly májusi német alkotmánybírósági döntés után kijelentették, hogy az nem lehetséges, hogy egy tagállam felülbírálja az uniós jogot. Ha ez megtörténhet, akkor betarthatatlanokká válnak a közös szabályok, és szétesik az egész EU.

A Bizottság most jutott el odáig, hogy konkrét eljárást indítson a német kormány ellen az ügyben, ami elég bonyolultnak látszik, hiszen a német kormány nem tudja utasítani a saját alkotmánybíróságát egy döntése megváltoztatására a német alkotmány szerint. Lehetséges, hogy csak alkotmánymódosítással, például a német bíróság jogköreinek csorbításával tudná a berlini kormány elintézni az ügyet, ami viszont azt jelentené, hogy Németország saját politikai berendezkedését brüsszeli irányelvek szerint módosítaná. Ha ezt a csatát Brüsszel így nyerné meg, akkor ez alapja lehet annak, hogy más tagállamok alkotmányos rendjébe is belekössön a Bizottság, ami súlyos szuverenitási vitákat vonhat maga után a tagállamokkal.

Ha a Bizottság elégedetlen lesz a német kormány intézkedéseivel, akkor előbb-utóbb az EU Bíróságához fordulhat, ami azért lenne elég bizarr, mert akkor a luxemburgi testületnek arról kellene döntenie, hogy pénzbüntetésre ítélje-e a német kormányt, mert a saját jogi felsőbbrendűségét nem fogadja el.

Lassú és bonyolult jogi vitára lehet számítani, aminek kimenetele döntő fontosságú lehet abban, hogy eldőljön, hol lehet a tagállami szuverenitás határa a jövő Európájában.

https://444.hu/2021/06/10/nekiment-brusszel-nemetorszagnak-hogy-ismerje-el-az-eu-az-erosebb

Sz. Bíró Zoltán: Orbánnak van emlékezete. Lelkiismerete nincs

 Nagy József

És: „Ha Oroszország és Magyarország csattan, az nem ütközés, hanem gázolás.” Valamint: „Orbán esetében nyilván rejt lehetőségeket a pávatánc, de valamelyik erős játékos egyszer csak lecsapja.” Nagyinterjú az oroszszakértővel.

HIRDETÉS

Ingyenes kereskedői csomag »

A bármikori magyar miniszterelnök könnyen válik Putyin pincsijévé. Míg Gyurcsány Ferenc volt a kormányfő, őt pincsizte Orbán Viktor. Aztán fél évvel a 2010-es váltás előtt a még épp ellenzéki Orbán meglátogatta Vlagyimir Putyint Szentpéterváron. A félórás, négyszemközti tárgyaláson a Fidesz-elnök annyira „megoroszbarátult”, hogy pár hónappal később már Gyurcsány pincsizte őt. Mit tud Putyin?

Orbán rejtélyes pálfordulására két magyarázat létezik. A kémfilmbe illő megoldás szerint Putyin Péterváron meglebegtetett egy Orbánra nézve kompromittáló dokumentumot, így állítva szolgálatába őt. Én ebben – történészként –, míg bizonyítékot nem látok, nem hiszek. A másik verzió valószínűbb: Orbán elhiszi, hogy az ő vezetésével hazánk képes lehet egyenrangú viszonyba kerülni Oroszországgal. Martonyi János még 2010 márciusában, a külügyminiszteri poszt várományosaként a Magyar Hírlapnak nyilatkozva árulta el, hogy a leendő Fidesz-kormány külpolitikája a „szövetség az Egyesült Államokkal, barátság Oroszországgal” szellemében alakul majd. Aminek az első felét értem, támogatom, a másodiktól viszont meghűlt a vér az ereimben. Barátság a hatalmas Oroszországgal? Orbán nem tudja, hogy a barátság hasonló súlyú partnereket feltételez?! Kicsit olyan ez, mint amikor Antall József a kilencvenes évek elején arról értekezett, hogy Oroszország és Magyarország között, hála istennek, létrejött egy ütközőállam, Ukrajna. Micsoda?

Ő sem értette, hogyha Oroszország és Magyarország csattan, az nem ütközés, hanem gázolás.

Totálisan hamis önkép, fájdalmas félreértés, mind Antallnál, mind Orbánnál. Orbán esetében nyilván rejt lehetőségeket a pávatánc, de az erős játékosok valamelyike egyszer csak lecsapja a pávatáncolót. Ráadásul Putyinnak sose voltak se barátai, se szövetségesei, vagy ha voltak is, legfeljebb korai korszakában. Neki már jó ideje csak kliensei vannak, akiket használ, mint például a fehérorosz vezetést. A posztszovjet térségben még az olyan szegény és kiszolgáltatott nemzetek is tudják ezt, mint az örmények és a kirgizek, igyekeznek is kellő távolságot tartani az oroszoktól.

Az EU- és NATO-tag Magyarország mihez kezdjen Oroszországgal?

A reális cél a korrekt, tárgyszerű kapcsolat lehet. Csakhogy Orbán fejében úgy 2009 őszére az a hamis kép alakult ki, hogy Oroszország épp a világ leggazdagabb nemzetei közé emelkedik. Ami abban a tekintetben nem tűnt alaptalan várakozásnak, hogy 2000 és 2008 között a globális energiakonjunktúrának köszönhetően az orosz gazdaság ugyan valóban imponálóan bővült, de ahogy leesett az olaj- és a gázár, az orosz gazdaság növekedése is látványosan lassult. Ennek ellenére Orbán azóta is ragaszkodik az eredeti elképzeléséhez, mi több, nekilátott a magyar politikai rendszer putyini mintára történő átalakításának. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy Orbán szolgaian másolná Putyint, vagy hogy az orosz elnök diktálná le neki a teendőket. Hanem inkább úgy, hogy ahol autokrácia van, ott autokrácia van, vagyis szükségszerűek a hasonlóságok. Ennek ellenére még akad sok különbség a két rendszer között. Az az érzésem, hogy Orbán figyeli Putyint, és amit adaptálhatónak lát, próbálja átvenni.

Orbán számára Putyin csak minta vagy személyes barát is?

Kötve hiszem, hogy kedvelnék egymást. Inkább kölcsönösen bizalmatlanok. Alappal. Érdekközösség van. Még Paks 2 kapcsán is nagyon nehezen csaptak egymás markába. Putyin használja Orbánt, Orbán meg azt mondja magában, „hadd higgye, hogy használ, valójában én használom őt”. Ismerve a két ország lehetőségei és erőforrásai közti különbséget, Putyin alapállása tűnik megalapozottabbnak.

A fideszes elemzők szerint Orbánnak a szent cél, a magyar nemzeti szuverenitás erősítése, a nyugatnak való alárendelődés elkerülése miatt fontos a szoros orosz kapcsolat.

Orbán már a 2010-es hatalomra kerülésekor azzal szembesült, hogy az EU nem hagyja, hogy Magyarország eleressze a költségvetési hiányt, mi több, Brüsszel számos más kérdésben is kritizálta a Fidesz-kormány ténykedését. Ekkor jutott arra, hogy a Putyinnal való barátkozással erősítheti az EU-n belüli alkupozícióját. Nem hiszem, hogy szent cél motiválná, sokkal profánabb a dolog: hatalmon akar maradni. Ha úgy ítéli, hogy ezt az szolgálja a leghatékonyabban, hogy külön utat képvisel az unióban, habozás nélkül ehhez alakítja a nézetét és a retorikáját.

HIRDETÉS

Csöppet sem zavarja, hogy bizonyos ügyekben az ellenkezőjét mondja, mint pár hónapja. Ez nem attól van, hogy nincs emlékezete, hanem attól, hogy lelkiismerete nincs. Hiszen, ha nincs lelkiismereted, lehet emlékezeted, nem fog nyugtalanítani. Persze mindez csak arra a helyzetre vonatkozik, amikor valaki anélkül változtatja meg az álláspontját, hogy a körülmények megváltoztak volna. Orbánt a taktika virtuóza, abban az értelemben, hogy mindig rálel a hatalom megtartásához vezető leggyorsabb ösvényre. De a virtuozitás nem minden. Gyakran csak talmi fénye van. Lenyűgöző az a teljesítmény, ahogy a magyar társadalom jobboldali részét, mely mindig is végletesen tartózkodó volt az oroszokkal, még inkább a Szovjetunióval szemben, pár év alatt úgy átformálta, hogy ma már lényegében megértő a putyini politikával.

Ehhez persze kell a kormánymédiából áradó hazugságáradat, és kellenek a jól átgondolt elhallgatások, amihez a mintát szintén Putyin adja. A propaganda illusztris példája, ami a Szputnyik-V vakcina kapcsán történik idehaza. Az orosz oltóanyagról pár hete magyar kormányzati táblázat „bizonyította be”, hogy jobb, mint a nyugati szerek, arról viszont a kormányzathoz közel álló médiában nem olvasni, hogy az oroszoknál tragikusak a Covid halálozási mutatói, és noha van saját vakcinájuk, nem is egy, hanem négy, átoltottságban mégis messze elmaradnak az uniós átlagtól. Május végére a lakosság kevesebb mint tíz százalékát sikerült beoltaniuk.

IVÁNDI-SZABÓ BALÁZS / 24.HU

Akkor miért adnak el külföldre a vakcinából?

Mert Putyinnak a politikai befolyásszerzés az első. A vakcina az oroszoknál politikai projekt, ahogy azt az 1957-es űrsikerükre utaló elnevezés is jelzi. Putyin emlékeztetni akarja a világot, hogy Oroszország nemcsak a hadseregét és a szénhidrogénexportját tekintve fajsúlyos állam, hanem vannak komoly technológiai teljesítményei is. Orbán a maga eszközeivel ebben segít, amikor az unióban egyedül oltat Szputnyikkal, és akkor is, amikor a Fidesz-sajtó tele a Szputnyikot dicsőítő hírekkel, köztük azzal, hogy Angela Merkel januárban ígéretet tett Putyinnak, hogy a németek bevezetik az orosz oltóanyagot, sőt, a gyártásba is beszállnak. Az viszont már nem került a hírekbe, hogy ennek előfeltétele, hogy az Európai Gyógyszerügynökség engedélyezze a vakcina használatát. A lényeg:

HIRDETÉS

aki ma Magyarországon a köztévéből és a Fidesz-médiából tájékozódik, fogalma nincs róla, hogyan élnek az oroszok, hogy állnak ott az emberi jogok, milyen a gazdasági és a médiahelyzet.

Hogy élnek az oroszok? Milyen az orosz médiahelyzet?

Ami az utóbbit illeti: tragikus. Putyin a nagy televíziós társaságokat már a kétezres évek elején elfoglalta, de hosszú időn át, két-három kényes témát leszámítva, korrekt módon működtette azokat. A hatalmat feltétel nélkül kiszolgáló eszközzé csak az ukrajnai válsággal párhuzamosan tette őket. Ezután következtek a minőségi politikai sajtó lapjai, az elmúlt hónapokban pedig a független média utolsó szereplőit próbálják ledarálni.

Ők hogyan darálnak?

Megszorongatják a tulajdonosokat, nem nagy ügy. Azoktól viszonylag egyszerű feladat a lapokat megszerezni, akik azok kiadásában mindenekelőtt üzletet látnak. Tesznek egy gáláns ajánlatot, és hipp-hopp máris „megbízható” kezekbe kerül a szerkesztőség. Nehezebb a helyzet a kisebb, tényfeltáró portálokkal. Azok tulajdonosait nem a haszonszerzés hajtja. Velük másképp kell elbánni. Most már rajtuk a sor. Mára odáig jutottunk, hogy az orosz független sajtó utolsó menedékei, az apró oknyomozó portálok sincsenek biztonságban.

Egy, még 2012-ben elfogadott törvénymódosítás értelmében a civil szervezetek, sőt, lapok és portálok szerkesztőségei is idegen ügynökké nyilváníthatók, amennyiben külföldről anyagi támogatást kapnak, és politikai tevékenységet folytatnak. Az utóbbi definícióját oly szélesen határozták meg, hogy még az is beletartozik, ha egyszer használatos tűt osztasz a drogosoknak, mondván, abban a kormányzat egészségpolitikájával szembeni kritika fejeződik ki. Vicc.

És a represszív törvénykezés nem állt itt meg. 2015 óta létezik a „nem kívánatos szervezetek” kategória is, melybe elég könnyű belekerülni, és onnantól különösebb indoklás nélkül betiltható vagy, de addig is minden nyilvános szerepléseden, már amennyiben „idegen ügynök” vagy, legyen az pódiumbeszélgetés vagy csupán brosúra kiadása, ki kell írnod, hogy „innosztrannij agent”, ami oroszul a magyarnál is durvábban hangzik, mert riasztóbbak a konnotációi. Direkt ellenzéki politizálásra pedig végképp semmi esélyed. Alekszej Navalnij tizenegy alkalommal kísérelt meg pártot alapítani, a hatóság mindannyiszor elutasította a kérelmét. Az általa vezetett civil szervezet ellen a közelmúltban bűnvádi eljárás indult, melyben azt már nemcsak „nem kívánatosnak”, hanem egyenesen „extrémnek” akarják nyilvánítani. Ez minden korábbinál súlyosabb fenyegetettséget jelent. Ha valakit idegen ügynökké minősítettek, akkor nehezebbé vált ugyan a helyzete, megbélyegezték, de mégiscsak folytathatta a tevékenységét. Ha egy szervezetet „nem kívánatossá” minősítettek, azt be kellett zárni, de a munkatársait nem fenyegette bűnvádi eljárás. Ám, ha egy alapítványt „szélsőségessé” nyilvánítanak, akkor a bezáráson túl azzal kell számolnia, hogy a munkatársakat visszamenőlegesen bűnvádi eljárás alá vonják. Ezen az alapon tíz év letöltendő büntetés is kiszabható. A hatalom immár az antiterrorista törvények alapján jár el politikai ellenfeleivel szemben. Az utóbbi hónapok fejleményeivel rémisztő lejtőre került az orosz belpolitika, elpusztítja a nem putyinista pártokat, politikusokat, civileket és médiát. Elhatalmasodott a paranoia.

HIRDETÉS

Ki képviseli az ellenzéki szavazókat?

Lényegében senki. Az orosz parlament alsóházában 2003 decembere óta nincs egyetlen liberális, szociálliberális, a nyugattal együttműködést kereső párt, így a társadalomnak az a zömmel képzett fiatalokból álló tizenöt-húsz százaléka, mely a jövedelme és az értékvilága alapján is az európai értelemben vett középosztályt alkotja, jó ideje politikai képviselet nélkül maradt. Jelentős részük Moszkvában és Szentpéterváron él, jól mutatja apátiájukat, hogy a két orosz metropoliszban a 2016-os parlamenti választáson a jogosultak csupán egyharmada ment el szavazni, ugyanis nem hisznek a rendszer megváltoztathatóságában, tudják, hogy Putyin meghamisítja a választók politikai akaratát.

Csal?

Konszolidált demokráciákban a választás körülményei változatlanok, a választás eredménye viszont kiszámíthatatlan. A konszolidált autokráciákban pont a fordítottja igaz: a választás eredménye a biztos, miközben a körülményeket és a szabályokat a napi érdekéhez igazítja az autokrata. A választási csalás legrafináltabb módja a választási törvény és a párttörvény manipulációja, ami ott kezdődik, hogy egyáltalán ki alapíthat pártot, lásd Navalnij esetét. A turpisságok ezen szintjét az átlagpolgár észre sem veszi. Feltűnőbb a kampánybéli egyenlőtlenség, mikor is az ellenzék lényegesen kevesebb pénzhez és médiafelülethez jut, plusz szelektíven működik az igazságszolgáltatás. A csúcsfegyver a szavazatszámlálás manipulálása, amit Putyin először 2011 decemberében vetett be, és azóta is lelkesen használ. Matematikai modellekkel kimutatható, hogy a kétes értékű voksok aránya az utóbbi évtizedben parlamenti választáson, elnökválasztáson, alkotmánymódosításon a korábbi tizenhat-tizennyolc százalékról fölment harminchét százalékra. Ősszel ismét parlamenti választás következik, most azt találta ki Putyin, hogy több napra elhúzza a procedúrát, és kreatív módszerekkel készül a szavazatszámlálás ellenőrzésének akadályozására. Például úgy, hogy olyan helyre települ ki a választási bizottság, ahol nincs kamera, és semmi esély nem lesz a választási folyamat érdemi ellenőrzésére. Meg úgy, hogy fiatal pedagógusokat ültetnek a választási bizottságokba, kiszolgáltatott embereket, akik hatalmi nyomásra bármit hajlandók megtenni.

HIRDETÉS

A 2011-es csalások idején még viszonylag szabadon mozoghattak független választási megfigyelők, a tapasztalataikból komplett kötet állt össze. Azóta őket javarészt kiiktatta Putyin, de az okostelefon elterjedésével elképesztő videók kerülnek fel a netre, teszem azt arról, hogy a választást megelőző éjszakán a választási bizottság néhány tagja bőszen töltögeti a választási cédulákat, egy nagy stószba téve a Putyin pártjára leadandó szavazatokat, egy másik, kicsiny stószba pedig egy másik pártéit, mondván, „azért ne mindent mi nyerjünk”.

IVÁNDI-SZABÓ BALÁZS / 24.HU

Mit lép az ilyen videókra az orosz igazságszolgáltatás?

Semmit. Magyarországon legalább a bíróságok egy részének függetlenségébe, felelősségtudatába bele lehet kapaszkodni, de az orosz igazságszolgáltatás önállósága rég megszűnt. Sokat elárulnak a bíróságok végrehajtó hatalomnak való alávetettségéről az orosz legfelsőbb bíróság statisztikái. Azokból az derül ki, hogy a megvádoltak bő kilencvenkilenc százalékát elítéli a bíróság, vagyis nincs érdemi bírósági munka.

Putyin korrekt versenyben is simán győzne. Miért csalna?

Az autokráciák természete a kockázatminimalizálás, ennek része a csalás, és az is, hogy amint felbukkan egy potenciális rivális, azonnal semlegesítendő, nehogy kinője magát. Megjegyzem, Putyin korántsem olyan népszerű, mint akár csak pár éve. Nézzük kicsit a közelmúlt történelmét. Oroszországot 1998 augusztusában államcsőd sújtotta, ám a globális válságig, 2008-ig tartó egy évtizedben a GDP-je megduplázódott, évi 7,4 százalékkal nőtt. Hatalmas eredmény. Csakhogy 2008 augusztusától esett az olajár, ennek következtében 2019 márciusáig az össznövekedés mindössze 3,4 százalék volt, ami évi 0,3 százaléknak felel meg. Beszédes adat az is, hogy a fejlett technológiák globális piacából Oroszország csupán 0,25 százalékkal veszi ki a részét, vagyis a hadiipari és az energetikai fejlesztéseken kívül nincs értékelhető teljesítménye. Ráadásul egyre inkább bezárkózik, önként kivonul a nemzetközi kooperációból. Egy minapi kormányrendelet a pénzügyi szektorból és a nyugdíjalapokból kitiltja a külföldi auditorokat, vagyis a nagy külföldi könyvvizsgálók ezeken a területeken orosz cégeket nem világíthatnak át, így ezek a vállalatok aligha tudnak majd külföldi piacra lépni. A Gazprombank most veszíti el eddigi könyvvizsgálóját, az Ernst and Youngot! Oroszország a csúcson évi hetvenmilliárd dollár feletti működő tőkét vonzott, ma jó, ha pár milliárd bejön, miközben az üzletemberek menekítik ki a pénzüket. A népszerűség tekintetében Putyinnak egyetlen jelentős politikai dobása volt: a 2014-es krími annexióval az égbe lőtte az elfogadottságát.

Ám az immár nyolcadik éve csökkenő reáljövedelemmel nem tud mit kezdeni, sőt, 2018-ban a nyugdíjkorhatár emelésére kényszerült, ami tovább rontott a népszerűségén. Az orosz publicisztikák a televízió és a hűtőszekrény vitájáról beszélnek: egy ideig a televízió, vagyis a propaganda győzött, de jön fel a hűtőszekrény, vagyis ahogy egyre nehezebbé válik az élet, úgy ítélik egyre többen szimpla halandzsának Putyin ígéreteit.

2017 őszén arra a nyitott kérdésre, hogy „ön mely politikus iránt van a legnagyobb bizalommal”, ötvenkilenc százalék nevezte meg Putyint, ma már jócskán harminc százalék alatti ez az arány.

Van ellenzék az orosz parlamentben.

Látszatellenzék. Putyin ciklusról ciklusra ugyanazt a négy pártot „ereszti be” a törvényhozásba, amik közül az egyik a hatalompárt, az „Egységes Oroszország”, a további három, parlamenten kívüli pártot pedig úgy domesztikálta, hogy eszük ágába ne jusson kitörni a rendszeren belüli ellenzéki szerepből. Minden autokrácia három pilléren nyugszik: a relatív gazdasági sikerességen, a hazugságon és a félelmen. Ha valamely összetevő gyengül, a másik kettőt kell feltekerni. A minap az állami gépeltérítéssel a nemzetközi hírek élére ugró Fehéroroszországban nulla a gazdasági sikeresség, viszont csúcson a hazugság, a félelmet pedig nyílt erőszak maximálja. Oroszország is ezen az úton halad, csak még nem ért oda, ahol Belarusz tart.

Tüntetni van értelme?

Az emberi élet, az emberi egészség és az emberi szellemi frissesség még egy vezér esetében is véges. Ezen túlmenően autokrata ellen az az egyetlen remény, hogy eljön az idő, amikor az elit egyes csoportjainak magánérdeke egybeesik a nép érdekével, s vállalva a szervezkedés, a lelepleződés kockázatát, megkísérlik elmozdítani az autokratát.

Konszolidált autokrácia békés utcai tüntetésekkel nem buktatható meg, tüntetni mégsem hiábavaló, hiszen jelzést ad az elitnek a társadalmi elégedetlenségről.

Az idén januári három tüntetésen országszerte összesen két-háromszázezer ember vonult utcára. Hatalmas szám ez annak fényében, hogy tombolt a járvány, iszonyatos volt a hideg, és a különleges rendőri erők a nemzeti gárdával karöltve brutálisan verték a tömeget. A tüntetők bátorságát dicséri, hogy aki részt vesz egy be nem jelentett demonstráción, könnyen börtönbe kerülhet, mellette olyan pénzbüntetést kaphat, ami egzisztenciálisan megroppantja. Az orosz ellenzék fogalmaz úgy, hogy ehhez képest a késő gorbacsovi kor vegetáriánus időnek tűnik, hiszen akkoriban a rendőrök a tüntetéseken a rend biztosítása miatt voltak csak jelen, és nem azért, hogy gyepálják a népet.

Navalnijból lehet utód?

Soha, egyetlen percig sem volt esélye Oroszország első emberévé válni, és ezt ő is mindvégig tudta.

Megmérgezték, túlélte, majd a fenyegetések ellenére hazatért, azonnal börtönbe került, tán élve ki sem jut onnan. Miért csinálja?

Azt hiszem, hogy a történelemkönyveknek dolgozik. És ezt nem rosszallóan mondom. Ha maradt volna emigrációban, az a sorsa, mint Hodorkovszkijnak: marginális, az oroszországi folyamatokra teljesen hatástalan figurává válik. Ő is jel az elitnek arra, hogy tessék megtalálni és hatalomba emelni azt a valakit, aki kivezeti az országot a putyini zsákutcából.

IVÁNDI-SZABÓ BALÁZS / 24.HU

Van esély arra, hogy Putyin önszántából visszavonul?

Nincs. Ha 2008-ban végleg a háttérbe lépett volna, az előtte végigvitt két elnöksége nyomán úgy került volna be a történelemkönyvekbe, mint aki a demokratikus konszolidáció pályájára állította Oroszországot, vagy legalábbis megnyitotta előtte ezt a lehetőséget. De inkább maradt, és immár nem tud kockázatmentesen távozni, ugyanis nincs olyan utódjelölt, akiről elhinné, hogy nemcsak ígéri, hanem garantálni is tudja az ő személyes érinthetetlenségét. Márpedig elképzelhető olyan bel- és külpolitikai konstelláció, melyben bizonyos durva ügyek kapcsán az új orosz vezetés arra kényszerül, hogy eljárnak Putyinnal szemben, s akkor nemcsak a személyes vagyonát bukja, hanem börtönbe is kerülhet.

Ki jöhet egy autokrata után?

Egy másik, de tán puhább, racionálisabb autokrata, aki hajlandó a lassú demokratizálásra. És aki meggyőzi a társadalmat, hogy a demokrácia nagyobb biztonságot kínál, mint az autokrácia. Kevéssé tájékozott emberekkel sok minden elhitethető, körükben fönntartható egy alternatív világ képzete. Őket visszahozni a való világba időt, kellő tapintatot igénylő feladat.

Oroszországban mindössze a társadalom tizenöt százaléka rendelkezik útlevéllel, a döntő többség sosem járt külföldön, nincs személyes tapasztalata a nyugatról, és megeszi azt az abrakadabrát, hogy a nyugat azonos azzal a néhány háztömbbel, amit Bécs vagy Brüsszel bevándorlók lakta részén látni, és más vágya sincs, minthogy Oroszországra törjön.

Említette, hogy az Európa-barát értelmiség jelentős része a két nagy metropoliszban lakik. A kilencvenes években lehetett hallani azt a poént, hogy ha az ember beül egy moszkvai taxiba, jó eséllyel állását vesztett egyetemi oktató, kutató, teszem azt, atomfizikus lesz a sofőr. Ma is ez a helyzet?

Azok az atomfizikusok elég gyorsan kitaxizták magukat az Egyesült Államokba vagy Németországba, ott oktatnak, kutatnak összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között. Ahogy a tehetséges fiatalok jelentős része is emigrált. Míg 2010-ben negyvenezren léptek le Oroszországból, 2015-ben már háromszázezren, és azóta is évi ötvenezerrel nő ez a szám, most évi öt-hatszázezernél tarthatunk. Ami még egy száznegyvenötmilliós ország számára is érzékeny veszteség. Újságban kérdezték egy harmincas biológustól, miért él Amerikában, és a legfőbb indoka az volt, hogy odahaza a kísérleteihez az anyagot a kérvény leadása után két-három hónappal kapta meg, az USA-ban pedig másnap reggel ott az asztalán a pakk. Oroszország Európa-ellenessé hangolása, politikai bezárkózása egyúttal tudományos bezárkózást is jelent. Egyre több a tudósper, melyben úgymond államtitkok kifecsegéséért állítanak bíróság elé kutatókat. Naná, hogy nem mernek információt cserélni nyugati egyetemeken dolgozó kollégáikkal, még egy e-mailt is meggondolnak.

Francis Fukuyama azt írta 1989-ben, hogy világszerte végleg győzött a liberális demokrácia, vége a történelemnek. Ehhez képest az autokráciák erősödnek.

Fukuyama tévedett. A posztszovjet világban, leszámítva a Baltikumot, nem lehet demokráciáról beszélni, kizárólag a jelentős szénhidrogénvagyonnal rendelkező autokráciák bizonyultak gazdaságilag sikeresnek, azok is csak átmenetileg. Amúgy érdekes, világszerte érvényes összefüggés, hogy ahol olajat rejt a föld, nincs demokrácia, kivéve Norvégiát, mely már az „aranyeső” előtt eljutott a demokráciáig. Ennek oka, hogy az „ingyen” nyersanyag eladásából származó járadékszedés elkényelmesíti az elitet, és autokratikus hatalomgyakorlási mintákat erősít meg.

A legerősebbek közül mely ország, nemzet, közösség, életforma útja vezet fölfelé, s melynek lefelé? Merre tart a nyugat, merre tart Kína, merre tart Oroszország?

A nyugat komoly problémákkal küzd, de tudásban, innovációban még mindig nála a súlypont, értem ez alatt Japántól Ausztrálián és Észak-Amerikán át Nyugat-Európát, vagyis a „kollektív Nyugatot”. Kína talány. Fogalmam sincs, hogyan dolgozza fel a robosztus gazdasági növekedését, nem tudni, politikai berendezkedésében képes-e alkalmazkodni, szerintem a társadalmi robbanás sem kizárt. Kína nagyon más, mint Oroszország: bár szintén világszerte növeli a befolyását, messze nem olyan harsány és zajos, mint Putyinék. Oroszország katonai beavatkozásokkal terjeszkedik, Kína körültekintőbb, szélesebb távlatban gondolkodik, pénzügyi, gazdasági manőverekkel operál. Oroszország a 2014-es ukrajnai beavatkozás idején hirtelen hatalmasnak, megkerülhetetlennek tűnt, amit három dologgal ért el. Egy: a nemzetközi rend privilegizált szereplője, hiszen a második világháborúban győztes nagyhatalomként állandó tagja a Biztonsági Tanácsnak, így néhány speciális helyzettől eltekintve nemzetközileg szankcionálhatatlan.

Kettő: a világ nukleáris csapásmérő erejének negyvenöt százalékát birtokolja, a másik negyvenöt az USA-nál, a maradék tíz az összes többinél van. Hát, ki támadna meg egy ilyen országot?

E két tényező szovjet örökség. Társul hozzájuk harmadik pillérként a destruáló magatartás, vagyis az az új keletű, lényegében az ukrajnai válsággal párhuzamosan megjelenő attitűd, ami folyamatosan próbál problémákat okozni a nyugatnak, abban bízva, hogy ebbe előbb-utóbb a nyugatiak belefáradnak, és elfogadják Moszkva feltételeit. Leginkább azt, hogy a volt Szovjetunió területén különleges érdekekkel és előjogokkal bír Oroszország. De hát milyen alapon írhatná alá a nyugat, hogy például Ukrajna vagy Grúzia az oroszoké?

Messze az a pont, ahol belefárad a nyugat, és az oroszokra hagyja a volt Szovjetuniót?

Annyira messze, hogy nincs is a látóhatáron, sőt, nem is közeledünk hozzá, szerencsére. De Putyin egyre vár az ajánlatra. Ám a várakozás, a destruálás egyúttal egy helyben topogást jelent számára, fokozza a lemaradást.

A nyugat tart attól, hogy Kínához csapódik Oroszország, jobb szeretné, ha Moszkvával együtt képezne ellensúlyt Pekinggel szemben. Ön szerint lesz szoros orosz-kínai szövetség?

Az orosz eliten belül erős a sinofil szárny, mely a kínaiakkal való messzemenő együttműködés támogatója. De még erősebb azok tábora, akik rettenetesen félnek ettől a kapcsolattól, már csak azért is, mert ragaszkodnak az európai identitásukhoz. Oroszország Kínával csupán az atomfegyverek terén veheti fel a versenyt, egyelőre ezen a téren még jócskán meg is előzi, de gazdaságuk, lélekszámuk alig összemérhető, és ha a két ország barátkozni kezd, ott előbb-utóbb Kína fog diktálni. Azt pedig végképp elképzelhetetlennek tartom, hogy Putyin belecsússzon egy olyan szövetségbe, ahol ő csak másodhegedűs lehet.

Az mindenesetre egyre biztosabbnak tűnik, hogy Orbán Viktor Oroszországra és Kínára tett. Lehet az ennek a taktikának vagy tán stratégiának a vége, hogy Magyarország kikeveredik az EU-ból?

Én egyelőre úgy hiszem, hogy ő is az Európai Unión belül képzeli a jövőt, és bízik abban, hogy keretek között tartható az együttmozgás a kelettel. De ha túl sok ügyben helyezkedünk szembe a nyugati szövetségeseinkkel, és túl sok ügyben állunk az oroszok és a kínaiak mellé, akkor nehéz lesz szabadulni Putyin és Peking öleléséből.

IVÁNDI-SZABÓ BALÁZS / 24.HU

Lehet, Orbán azt gondolja, beköszöntött a nyugat alkonya, tobzódik a gender- és migránssimogatás, Európa lefőtt, a multikulti Amerika szétesik, a jövő Kínáé és Oroszországé, s lassan ideje átkompolni, csak ami pénzt még lehet, ki kell szedni az EU-buliból.

Ha így gondolja, rosszul gondolja. Az imént soroltam az orosz gazdaság paramétereit, nyilvános, Orbán számára is hozzáférhető adatok, melyek alapján Oroszországot meglehetősen nehéz felemelkedő hatalomnak látni. Kína pedig nagyon messze van. Inkább vigyázni kéne az EU-val való kapcsolatainkra, ugyanis abban a nagyjából két évtizedben, amit képes befogni a képzeletem, aligha kell a nyugat alkonyával számolni.

Persze lehetnek saját, leginkább gazdasági manővereink oroszokkal, kínaiakkal, de érdemes időben tájékoztatni a szövetségeseinket a várható lépéseinkről. Csak Orbánnak ez esze ágában sincs. Hát ne csodálkozzunk, hogy amellett, hogy respektálják, vagy inkább tartanak tőle, egyúttal bajkeverőként tekintenek rá.

Megjegyzem, Spenglernek az első világháború után íródott, A nyugat alkonya című művét annak idején két helyen fogadta ováció: a német értelmiség körében, mondván, „a háborút elvesztettük ugyan, de ha az egész nyugat hanyatlik, akkor nem teljesen mindegy”, valamint Oroszországban, ugyanis a szerző szerint a felemelkedő szláv világ lép a nyugati civilizáció helyébe. Utóbbi sem jött be, tán tájékoztatni kéne erről Orbán Viktort.

Ön a rendszerváltás utáni években oroszszakértőként dolgozott a Fidesznek. Akkoriban foglalkoztatta Orbán Viktort a külpolitika?

Fiatal tanársegédként Kósa Lajostól Hernádiig többüket tanítottam a közgázon, néhányuk a lakásomra is följárt beszélgetni. 1991 nyarán vettek rá, hogy legyek a külpolitikai tanácsadó testületük tagja. Szabadkoztam, hogy én egy ilyen szociálliberális melankóliával megvert bölcsész vagyok, és bár sok minden tetszik a politikájukból, mégsem én lennék az igazán alkalmas erre. De addig agitáltak, hogy belementem. Az 1993-as székházügyig együtt dolgoztam a Rockenbauer Zoli és Vágvölgyi B. András vezette csapattal, olyanokkal, mint Prőhle Gergely, Bojtár B. Bandi, Németh Zsolt, Szelényi Zsuzsi, Hegedűs István. A vezérkarból abban a szűk három évben tán egyedül Orbánnal nem találkoztam, ő sose jött le közénk, a legkevésbé sem érdekelte a külpolitika. Egyébként máig nem beszéltem vele, nem mintha sajnálnám.

KAPCSOLÓDÓ

Prőhle Gergely: Orbán Viktor próbálja egyesíteni Pannóniát és Hunniát

Hol a helyünk? Egyebek mellett erről beszélgettünk a korábbi berlini nagykövettel, volt államtitkárral, aki a Fideszen belül is zajló kultúrharc egyik áldozata volt: menesztették a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről, helyét Demeter Szilárd vette át.

Orbán a pesti, SZDSZ-es, liberális elittel már az 1994-es szakítás előtt sem volt jóban. Állítólag lenézték a sokadik generációs értelmiségiek, amit tán máig nem bocsátott meg nekik.

Ennél azért valószínűleg összetettebb a képlet. Egy könyvbemutatón, talán 1992-ben, egy Váci utcai könyvesboltban tanúja voltam, hogy Litván György azzal mutatta be Orbán Viktort a kötet szerzőjének, hogy „íme Magyarország leendő miniszterelnöke”. Litván a pesti liberálisok fontos alakja volt, és ha az övéi annyira lenézték volna Orbánt, aligha miniszterelnöközi le az akkor még huszonéves fiatalembert. Tán inkább az a helyzet, hogy Orbán úgy érezte, vagy úgy akarta érezni, hogy lenézi őt a pesti liberális értelmiség. Persze azokban az években már olyat is hallottam a liberálisoktól, hogy Isten ments, hogy az ország élére kerüljön ez a fénylő tehetségű, de fura lelkivilágú fiú. Persze mindehhez jó tudni, hogy én őt mindig távolról figyeltem, nincsenek vele kapcsolatban közvetlen személyes élményeim. Effélékről másokat kell megkérdezni.

Ön is fénylő tehetségűnek tartja Orbánt?

Nem zseni, viszont zsigeri politikusi tehetség lakik benne, amit akár nemes célra is használhatott volna, de nem tette. Nekem úgy tűnik, hogy képes villámgyorsan felmérni a viszonyokat, és képes gyorsan dönteni. El kell ismernem, hogy pontosan, világosan, szabatosan beszél, e tekintetben kevesen állják vele a versenyt, de amit mond, azt már jó ideje üresnek érzem. Már több mint harminc éve a politika frontvonalában küzd, harcol, fenekedik erre-arra, ami nyilván komoly megterheléssel jár. Lelkileg ezt biztosan nehéz feldolgozni. A magam részéről egy olyan országban szeretnék élni, ahol nem ádáz harcosok küzdenek a hatalomért. Persze tudom, hogy ehhez nem itt, hanem Dániában kellene élnem. De talán egyszer, legalább ebből a szempontból, mi is leszünk olyanok, mint Dánia. Ugyanakkor, minden problémánkkal együtt, még mindig sokkal jobb a helyzet nálunk, mint az oroszoknál, diszkrétebb, enyhébb az ellenzéki pártok megfosztása a forrásaiktól, és zömük nemcsak imitálja az ellenzékiséget, hanem valóban le akarja váltani Orbánt és a rendszerét. Kérdés, elég-e a választási győzelemhez az elszánás, az pedig még nagyobb kérdés, hogy győzelem esetén mit kezdhetnek azzal a ténnyel, hogy a Fidesz a többszöri kétharmadával bebetonozta magát a társadalom és a kormányzás számos alrendszerébe. Rengeteg helyen kell majd gyorsan, precízen, hatékonyan változtatni, gigászi munka lesz, de nincs mese, ha a ma ellenzékben lévők meg akarják állítani hazánk putyinizálódását, fel kell venni a kesztyűt.

https://24.hu/belfold/2021/06/04/sz-biro-zoltan-oroszorszag-putyin-orban-kina-nagyinterju/

ÚGY BEBETONOZZÁK A FUDAN HUNGARY EGYETEMET, HOGY KORMÁNYVÁLTÁS ESETÉN SE LEHESSEN MEGSZABADULNI TŐLE

Bodnár Zsolt

A kínai Fudan Egyetem itthoni létesítményeinek építéséért felelős kormánybiztos, Palkovics László hétfőn kijelentette: megépítik az intézmény budapesti kampuszát. A határozott kijelentést rögtön azután tette, hogy közel két órán át egyeztetett Karácsony Gergely főpolgármesterrel és Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármesterrel a Fudant is magában foglaló Diákváros projektről. Karácsony és Baranyi szerint az egyeztetés hosszú és eredménytelen volt, Palkovics viszont azt már előrelépésnek nevezte, hogy részletesen tájékoztatták a két politikust a helyzetről, és szerinte egyébként is csak egy ponton volt „egyet nem értés”.

 

Miközben az innovációs és technológiai miniszter szóban együttműködést és teljes transzparenciát ajánlott az önkormányzatoknak, tettei egész másról árulkodnak. Április végén az Indexnek adott interjújában még azt mondta, az eredeti tervek változatlanok, vagyis a Diákváros tervezett dél-pesti területének kisebb, északi része lesz a Fudané, a déli részen pedig felépülhetnek a magyar egyetemistáknak szánt kollégiumi épületek, valamint a nagyvásártelepi csarnok helyére szánt közösségi terek. „Nem értjük, ki és miért állítja, hogy kiszorul a Diákváros a területről” – mondta Palkovics.

 

 

A május 11-én benyújtott törvényjavaslatokban azonban már éppen fordítva szerepel a két terület: a csatolt térképen a Diákváros kapott helyet északon, míg a kínai egyetem kampusza terül el a lényegesen nagyobb déli szakaszon. „A Fudan és az ITM közötti megállapodásban világosan szerepel az egyetemi terület nagysága, ami 26 hektár, és a Diákváros terveit is 26 hektárra tervezték. Viszonylag egyszerűen belátható, hogy ugyanarra a területre két 26 hektáros fejlesztés nehezen fér meg egymás mellett” – mondta Baranyi Krisztina az MTA köztestületi tagjaiból álló Stádium 28 Kör pénteki, a kínai egyetem magyarországi terjeszkedéséről tartott fórumán.

 

A Diákváros a diákvárosiaké

A ferencvárosi polgármester szerint példátlan módon kivették a kerület kezéből a terület építési szabályozásának lehetőségét, ami azt jelenti, hogy jelenleg ez az egyetlen olyan terület az országban, ahol nem az önkormányzat szabja meg, hogy mit, hogyan, milyen szabályok alapján lehet építeni. Az új tervezet Baranyi szerint már csak azért is abszurd, mert ha valóban ennek alapján építenék fel a Diákvárost és a Fudan kampuszát, akkor a Diákváros név teljesen értelmét vesztené. A kijelölt 6-7 hektáros területen ugyanis legfeljebb úgy lehetne 8 ezer férőhellyel szolgáló kollégiumi épületeket felépíteni, hogy „nagyon magas épületek, nagyon közel egymáshoz épülnének fel,” és azok mellett már nem férne el semmilyen kulturális, kereskedelmi vagy sportlétesítmény, miközben a Fudan épületei 20 hektáron terülnének el, nagy zöldterületekkel övezve.

 

 

Balra a Diákváros és a Fudan Egyetem elhelyezkedésére vonatkozó eredeti terv, jobbra a törvényjavaslatba került módosított változatForrás: Budapest Fejlesztési Központ / Facebook - Baranyi Krisztina

A Fudan-sztori párhuzamos valóságait jól példázza, hogy bár Palkovics szerint a kezdetektől egyetemvárosnak tervezték a projektet, a Diákváros fejlesztéseit a kezdetek óta támogató Baranyi szerint ez csak szómágia: „Előkerestem a korábbi, tehát még a budapesti ellenzéki győzelem előtti törvényjavaslatokat, kormányhatározatokat, ahol pontos funkciók szerint le van írva a Diákváros, és egyikben sem volt szó korábban egyetemről ezen a területen.” Mint elmondta, az elmúlt hónapokban megjelent cikkek előtt csak egyszer, idén januárban hallott arról egy folyosói pletyka szintjén, hogy a Diákváros területére tervezik a Fudan felépítését, miközben később Palkovics sem cáfolta, hogy ekkor már másfél éve tervben volt a Fudan és a Diákváros projektek ötvözése.

 

Baranyi először népszavazást kezdeményezett, hogy kiderüljön, akarják-e a budapestiek az 540 milliárd forintnyi közpénzből, kétes hitelek lehívásával felépülő, a teljes magyar felsőoktatás költségvetését túlszárnyaló Fudan-projektet, de a kormány a bejelentés után néhány nappal meghosszabbította a veszélyhelyzetet szeptemberig, így júniustól jobb híján konzultáció formájában teszik majd fel az erre vonatkozó kérdéseket. A kerületi polgármester szerint ez a nyomásgyakorlás megnehezítheti, vagy legalább a 2022-es választásokig késleltetheti egy olyan államközi szerződés megkötését Magyarország és Kína között, amit egy esetleges kormányváltás után sem lehet felmondani.

 

Ez azért is fontos, mert a Fudan-projektet vizsgáló jogászok szerint a kormány látványosan igyekszik minél gyorsabban kétharmados törvényekkel és felbonthatatlan szerződésekkel bebetonozni a kínai egyetem budapesti jövőjét.

 

Felbonthatatlan szerződésekkel, kétharmados törvényekkel igyekeznek bebetonozni a Fudant

Valószínűleg nem véletlen, hogy épp az elmúlt hetekben, a kritikus hangok felerősödése után kezdték jogszabályokban is rögzíteni a Fudan helyét Budapesten. Király Miklós, az ELTE ÁJK egyetemi tanára, nemzetközi jogi szakértő a Stádium 28 fórumán elmondta: azzal, hogy április végén kormányhatározat született a Fudan Egyetemmel való stratégiai együttműködésről, majd Palkovics néhány nappal később alá is írta a megállapodást a Fudan képviselőivel, „megjelent egy formális elköteleződés is nemzetközi szinten az egyetem létrehozása iránt.”

 

A következő kormányhatározatig sem kellett sokat várni: május elején arról rendelkeztek, hogy azonnal létre kell hozni egy 100 százalékban állami tulajdonú zártkörűen működő részvénytársaságot a Diákváros előkészítésére és megvalósítására, 400 millió forint tőkével. „Ez az áprilisban megkötött stratégiai együttműködési megállapodás gyors végrehajtásának jogszabályi formába öntését jelenti, és a nemzetközi kötelezettségvállalás mellett megindul a költségvetési források mobilizálása is” – mondta Király.

 

A május 11-én benyújtott törvényjavaslatok arról árulkodnak, hogy milyen modellben működik majd a Fudan Hungary Egyetem. A kormány a magyar egyetemekhez hasonlóan a Fudant is közérdekű vagyonkezelő alapítvány alá terelné, amelynek kuratóriuma az alapítói jogok teljes körét gyakorolhatja, és az egyetem fenntartója lesz. Király szerint „ami látszik ebből a törvényjavaslatból, az az, hogy az alapítvány számára történő vagyonjuttatásra vonatkozó rendelkezései sarkalatos rendelkezések lesznek, tehát nehezen lehet őket módosítani. Ha nagyon tömören akarjuk összefoglalni a javaslatban megjelenő szándékot, akkor azt mondhatjuk, hogy a kormány igyekszik előre kikapcsolni minden lehetséges jogi akadályt, és az önkormányzatok szerepét a minimumra szorítani a beruházásoknál. Mivel a fenntartói jogokat a kuratórium fogja gyakorolni, ismét létrejön egy intézmény, ami erősen független lesz a magyar államtól, csak az a gond, hogy több mint 500 milliárd forint közpénzből valósul meg ez a leendő független intézmény”.

 

 

A Diákváros eredeti terve a pályázatot megnyert norvég Snøhetta elképzelése szerintIllusztráció: Snøhetta - ZOA Studio

A jogász szerint problémás, hogy bár az egyetemen zajló oktatói és kutatói munka részleteiről alig tudni valamit, a magyar kormány gőzerővel készíti elő a kampusz felépítését, és biztosít minden pénzügyi és jogi felételt. A finanszírozás kérdése is aggodalomra ad okot, mert bár egyelőre nem tudható biztosan, hogy az 540 milliárd forintos beruházás összegét milyen hitelfeltételek mellett kell majd visszafizetni a magyar adófizetőknek (Palkovics hétfőn azt mondta, ajánlatokat kérnek európai és kínai bankoktól is), Király szerint „az eltökélt kormányzati szándék leginkább egy külpolitikai orientációval függ össze, aminek komoly kockázatai vannak.”

 

A kormány valószínűleg mindent megtesz majd azért, hogy ne lehessen könnyen szabadulni a Fudantól, ha megváltozna a politikai szándék. Gazdasági szempontból a beruházás gyorsan elköltött milliárdjai állítják kényszerpályára a tervet, de jogilag is igyekeznek bebetonozni a projektet. Király elmondta, hogy ha a Fudan Hungary Egyetemről szóló törvény megjelenik, az részben (a vagyonkezelés tekintetében) sarkalatos törvény lesz, amelynek elfogadásához és módosításához a szavazáson jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az államok között kötött nemzetközi szerződésektől ráadásul nagyon nehéz megszabadulni, azokat ugyanis a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény értelmében jóhiszeműen végre kell hajtani, és hacsak nem rendelkezik erről külön, akkor egyoldalúan nem lehet felmondani.

 

„Magam is úgy gondolom, hogy felsőoktatás-politikai szempontból nem igazolható ez a befektetés. Évtizedek óta alulfinanszírozott felsőoktatás van Magyarországon, lemaradunk Prágához, Krakkóhoz, Varsóhoz képest, nem ismerjük az új alapítványi modell működőképességét és következményeit, és akkor ebbe a bizonytalan helyzetbe, a legyengült résztvevők közé hatalmas állami támogatással beengedünk egy nehézsúlyú versenyzőt” – mondta Király. A jogász a bős-nagymarosi vízlépcsőhöz hasonlította a projektet, hiszen ahogy 44 éve, úgy most is nagyon erős nemzetközi kötelezettséget vállal a magyar állam, nem igazolt vagy nagyon bizonytalan előnyökért, és bármi történjen, ettől a kötelezettségtől nagyon nehéz lesz szabadulni.

 

Az egyetem mint fegyver

Kínától nem idegen a külföldi országok kötelezettségekbe hajszolása – vannak, akik szerint ez a 2013-ban meghirdetett Egy övezet, egy út (vagy Új Selyemút) program lényege. A Hszi Csin-ping kínai elnök, egyben a kommunista párt főtitkára által meghirdetett geopolitikai-stratégiai programban megvalósított külföldi fejlesztések két szempontból különösen segítenek fenntartani a kínai gazdasági növekedést: exportálni tudják az állami cégek építőipari többletkapacitását, illetve az évtizedek alatt felhalmozott külföldi valutatartalékokat is ki lehet helyezni hitelként – mondta Győrffy Dóra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közgazdásza a Stádium 28 fórumán. A Direkt36 értesülései szerint a Fudan mindkét szempontot érvényesíti a budapesti projektben: az építésre a Kínai Állami Építőmérnöki Vállalat jelentkezett be, a 450 milliárd forintos hitelt pedig a Kínai Fejlesztési Bank nyújtaná.

 

Ha nagyon kellett volna az alacsony kamatra, hosszú törlesztési időre felvehető európai hitel, akkor a kormány áprilisban elfogadhatta volna a 3300 milliárd forintos ajánlatot, de ezt végül visszautasította – hivatalosan azzal az indokkal, hogy ne adósodjon el jobban az ország. A nagyjából 0,3 százalékos kamatszintű EU-s hitel helyett, ha tényleg Kínát választjuk, 1,9 százalékos kamattal kell számolni, ráadásul a kínai hitelek feltételrendszere nagyon más, mint az uniós hiteleké. Amellett, hogy a hitelszerződések szigorúan titkosak (ezt a Budapest-Belgrád vasútvonal-szerződés tízéves titkosításának titkosításánál már láthattuk), keresztfelmondási záradékokat is tartalmaznak, vagyis például Kína a hitel teljes visszafizetését kérheti, ha egy adós Kína érdekeivel ellentétes lépést tesz, ami komoly zsarolási potenciált jelent – mondta Győrffy.

 

 

Orbán Viktor 2019 áprilisában megérkezik a pekingi Egy övezet, egy út fórum a nemzetközi együttműködésért eseményreFotó: XINHUA

Az átláthatóság hiánya miatt már elburjánzott a korrupció az Új Selyemút beruházásai körül. Mauritiuson például egy hivatalnok mesélte el, hogy teljesen szokványos dolog 5 százalékot visszaosztani az aláíró kormánynak, hogy azt a választási kampány finanszírozására fordíthassa. „Ilyen feltételrendszerekkel elsősorban afrikai, közép-ázsiai vagy latin-amerikai országok vesznek fel hitelt, akik más forrásokból nem jutnak hitelhez. Magyarországnak ilyesmire semmi szüksége, hiszen itt az EU” – mondta Győrffy.

 

A magyar kormánynak az az érvelése is sántít, hogy a Fudan versenyt teremt, és a verseny jót tesz a magyar felsőoktatásnak. A kínai egyetem 540 milliárdos állami támogatása nagyobb, mint a teljes magyar felsőoktatás éves állami finanszírozása (322 milliárd forint); a legjobb oktatókért folyó versenyben a magyar egyetemekhez képest tízszeres bérekkel indul a Fudan, és valószínűleg a magyar és EU-s kutatói forrásoknál is előnyt élvez majd a nemzetközi rangsorokban is előkelő helyet elfoglaló kínai egyetem.

 

Az sem véletlen, hogy a felsőoktatás fejlesztését a 2000-es évek elején elkezdő Kínában hirtelen ennyi világszerte elismert egyetem termett. Az ötéves tervekben meghatározott fejlesztéseket az egyetemi rangsorok kritériumaira építették, például a publikációk és a szabadalmak számára vagy a külföldi hallgatók arányára. Ez egyfelől azt eredményezte, hogy a Fudan Egyetem a 157. helyről az 55-re, míg a pekingi Csinghua Egyetem a 80. helyről a 18-ra lépett elő az ARTU rangsorában nyolc év alatt, de Győrffy a Goodhart-törvényre is felhívja a figyelmet, miszerint „ha egy számszerű mutató közpolitikai döntések alapjává válik, információs tartalma idővel torzul.” A rangsorokat a mennyiség kontra minőség problémája is kíséri, hiszen a publikációk számát könnyű manipulálni, de például az olyan valódi értékeket, mint a tudományos szabadság, nem mérik az egyetemi listák, miközben a Fudan alapokiratában olyan kitételek szerepelnek, melyek szerint az egyetem hű a Kínai Kommunista Párt vezetéséhez, végrehajtja a párt oktatáspolitikáját, elfogadja a marxizmus vezető szerepét és a szocialista oktatásirányítást.

 

A jelentős finanszírozással ellátott egyetemek és más kulturális intézmények (mint az elmúlt 1-2 évben világszerte üldözötté vált, Magyarországon is működő Konfuciusz Intézetek), valamint a globális médiabefolyás növelése olyan eszközök Kínának, amelyeken keresztül elérheti hatalmi céljait, legyen szó a kényes témák elhallgattatásáról, a számára kedvező narratíva kialakításáról, vagy akár az olyan geopolitikai célokról, mint az EU és az USA szövetségének gyengítése vagy az EU-n belüli egység megtörése abból a célból, Kína hogy ellehetetlenítse az unió egységes külpolitikai fellépését.

 

Győrffy szerint így a Fudan-projekt túlmutat a magyar felsőoktatáson, és könnyen Magyarország nyugati kapcsolatainak további romlásához vezethet, ráadásul a nyugati civilizációs hagyományok gyengülésével egyfajta kulturális átrendeződést is előkészíthet, vagyis végleg a Kelet rabjává válhat Magyarország.

 

Járvány, klímaváltozás, forradalmak – mindez csak három dermesztő arca annak a felbolydult világnak, ami ránk vár. Lesz még neki jó pár. Ha teheted, segítsd a munkánkat, mi megháláljuk a bizalmadat, és ebben a nagy zavarodottságban hitelesen, alaposan és közérthetően magyarázzuk el, hogy a legégetőbb kérdésekre milyen válaszokat adnak a sárgolyó legnagyobb elméi. Maradj velünk. Támogatom a Qubit szerkesztőségét!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

 https://qubit.hu/2021/05/23/ugy-bebetonozzak-a-fudan-hungary-egyetemet-hogy-kormanyvaltas-eseten-se-lehessen-megszabadulni-tole

 

 

Törvénysértőnek minősítette az Európai Emberi Jogi Bíróság, hogy a lengyel kormány hat évvel ezelőtt, közvetlenül a hatalomra jutása után felmentette az alkotmánybíróság három tagját

Törvénysértőnek minősítette az Európai Emberi Jogi Bíróság, hogy a lengyel kormány hat évvel ezelőtt, közvetlenül a hatalomra jutása után felmentette az alkotmánybíróság három tagját és helyükre a saját embereit nevezte ki – írja a Neue Zürcher Zeitung. Így elvileg most semmis minden olyan ítélet, amelynek meghozatalában a hármak közreműködtek. A lengyel testület annak idején maga is úgy vélte, hogy a történtek sértik az alaptörvényt, de ezen a PiS túltette magát.

 Igaz ugyan, hogy a három bíró egy ideig semmilyen ügyet sem kapott, ám ez megváltozott, mikor a taláros testület élére Kaczynski egyik bizalmasa került. Noha szakértők folyamatosan figyelmeztettek, hogy az előzmények folytán könnyen meg lehet támadni a három delikvens által kimondott döntéseket.

 Az ügy egy cég beadványa alapján jutott el Strasbourgba, miután a panaszos jogvitába került a lengyel állammal. Most egyrészt igazat adtak neki, de még ennél is fontosabb, hogy immár egyértelmű: törvénytelen az alkotmánybíróság összetétele. Azaz a lengyeleknél drámai módon lebomlott a jogállam, már ha egyáltalán lehet még demokráciáról beszélni az országgal kapcsolatban. A helyreállítása azonban csak egyre nehezebb lesz és rengeteg időt követel. 

 Először is politikai akarat szükségeltetik hozzá, ám ilyesmi jelenleg nem tapasztalható Varsóban. Lengyelország figyelmen kívül hagyja az EU legfőbb bíróságának verdiktjeit, így a legutóbb azt, hogy függessze fel a legfelső bíróság mellett létrehozott fegyelmi kamara működését. Ugyanakkor az alkotmánybíróság – a miniszterelnök kérésére – várhatóan a jövő héten határoz arról, hogy az EU Bíróságának a döntését nem írja-e felül a nemzeti jog.

 Ily módon arra kell számítani, hogy semmilyen következménye nem lesz az Emberi Jogi Bíróság mostani állásfoglalásának. Brüsszel keze ugyanakkor meg van kötve, mert elmarasztalhatná ugyan Varsót a 7. paragrafus alapján, de azt Magyarország megvétózná. A jogállami mechanizmus alkalmazásával pedig meg kell várni, hogy miként vélekedik róla az Európai Bíróság, amelynek állásfoglalását a magyar és a lengyel kormány kérte. Az pedig még szintén eltart egy jó darabig.

https://infovilag.hu/orbanek-pekinget-valasztottak-az-eu-partnerek-elleneben-orbant-bensoseges-kapcsolat-fuzi-autokratakhoz-diktatorokhoz/

https://www.nzz.ch/international/egmr-urteil-polens-verfassungsgericht-illegal-zusammengesetzt-ld.1624086

Mélyül az alkotmányos válság Moldovában

 

Kovács Ferenc

Pénteken érvénytelenítette a bírói testület elnökének, Domnica Manolénak a leváltásáról és utódjának kinevezéséről hozott aznapi parlamenti határozatokat a moldovai alkotmánybíróság. A Maiai Sandu elnököt támogató Cselekvés és Szolidaritás Pártja (PAS) egyik képviselőjének, Szergej Litvinyenkónak a beadványa alapján, néhány óra alatt hozták meg a döntést.

A moldovai parlament előzőleg a legnagyobb frakcióval rendelkező szocialista párt (PSRM) és a Pro Moldova (Moldováért) párt támogatásával nyilatkozatot fogadott el arról, hogy elutasítja az alkotmánybíróságnak a törvényhozás feloszlatásáról hozott döntését. A többséggel rendelkező képviselők egyúttal visszavonták az alkotmánybíróság elnökének mandátumát, és helyére azonnal új bírát neveztek ki Borisz Lupasko személyében – adta hírül az MTI.

Pénteken a parlament ülésén a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező szocialista párt (PSRM) a Pro Moldova (Moldováért) párt támogatásával nyilatkozattervezetet nyújtott be, amelyet Zinaida Greceanii házelnök szerint szavazattöbbséggel, 54 képviselő támogatásával elfogadtak. A 101 tagú törvényhozás többi frakciója tartózkodott a szavazástól.

A nyilatkozatban a képviselők arra a megállapításra jutottak, hogy az alkotmánybíróság három tagja, köztük Manole „bizonyos politikai érdekek javára” visszaélt a jogkörével, tehát le kell mondaniuk. A képviselők érvei szerint az alkotmánybíróság jogszerűtlenül döntött a parlament feloszlatásáról, mivel Marija Pejcinovic Buric, az Európa Tanács (ET) főtitkára és a Velencei Bizottság is korábbi ajánlásában a parlament feloszlatását csak végső megoldásként javasolta.

A parlament később visszavonta Manole mandátumát. A törvénytervezetet benyújtó Vasile Bolea szocialista képviselő szerint jogsértések történtek a kinevezéskor. A moldovai alkotmánybíróság hat bírája közül kettőt a parlament, kettőt a kormány, kettőt pedig a legfelsőbb bírói tanács nevez ki.

Igor Dodon korábbi államfő, a PSRM vezetője kijelentette: amennyiben a parlament elfogadja az alkotmánybíróság jogkörével való visszaélésről szóló nyilatkozatot, úgy nemzetközi szervezetekhez fordulnak azzal a kéréssel, hogy értékeljék a bírók cselekedeteit. Dodon mindazonáltal hangsúlyozta, hogy a szocialisták nem támadják meg a parlament feloszlatásáról szóló döntést, amelyet Maia Sandu elnök alkalmazni fog az alkotmánybírósági döntés után, mivel meggyőződésük szerint az idén előrehozott választásokat kell tartani, de csakis azután, hogy tömegesen beoltották a lakosságot a koronavírus ellen.

Az alkotmánybíróság öt bírája közül három a múlt héten engedélyezte az elnöknek a parlament feloszlatását és előrehozott választások kiírását.

https://index.hu/kulfold/2021/04/24/moldova-parlament-feloszlatas-alkotmanybirosag/

Biden bizottságot hoz létre az amerikai legfelsőbb bíróság megreformálására

 Bíró Marianna

Joe Biden amerikai elnök bizottságot hoz létre az alkotmánybíróság szerepét betöltő legfelsőbb bíróság megreformálására, és az erről szóló rendeletet még a pénteki nap folyamán aláírja, közölte a Fehér Ház. Az MTI által idézett közlemény értelmében a bizottság foglalkozik majd a különféle reformjavaslatokkal, valamint azok megvalósíthatóságával és szükségességével. Egyebek között ez a testület vizsgálni fogja, hogy hány tagja legyen a legfelsőbb bíróságnak, és hány évre nevezzék ki őket.

A jogprofesszorokból, ügyvédekből és egykori bírákból álló bizottság tagjainak az első ülést követően fél évük lesz arra, hogy összeállítsák jelentésüket.

A legfelsőbb bíróság az Egyesült Államok legfelsőbb szintű jogorvoslati fóruma, amely egyben az alkotmánybírósági funkciót is ellátja. A grémium jelenleg kilenc tagból áll, akiket az elnök nevez ki, de tisztségüket csak a szenátus jóváhagyásával foglalhatják el. A bírák élethosszig viselik tisztségüket, és csak kongresszusi eljárás keretében mozdíthatók el, kizárólag csak akkor, ha bűncselekményt követtek el.

Arra az MTI is emlékeztet, a bírák kiválasztása politikai jelentőségű folyamat. Donald Trump előző elnök hivatali ideje alatt három új bírát neveztek ki, így a kilencből hat bíró konzervatívnak számít. Trump a liberális Ruth Bader Ginsburg tavaly szeptemberi halálát követően mindent megtett, hogy még a novemberi elnökválasztás előtt kinevezhesse a megüresedett helyre saját emberét, a konzervatív Amy Coney Barrett személyében. A demokraták választási kampányában éppen ezzel is összefüggésben már szerepelt a legfelsőbb bíróság reformja. Szó esett egyebek között a testület kibővítéséről és a bírák hivatali idejének korlátozásáról. Vezető republikánus törvényhozók eközben határozottan elutasítják a tervezett változtatásokat.

https://telex.hu/kulfold/2021/04/09/biden-bizottsagot-hoz-letre-az-amerikai-legfelsobb-birosag-megreformalasara

Az ukrán elnök visszahívta az alkotmánybíróság elnökét

 

Molnár Szabina

2021.03.29. 09:17

Az ukrán elnök szombaton kiadott rendeletében visszavonja Olekszandr Tupickij, az ukrán alkotmánybíróság elnökének alkotmánybírói kinevezését − írja a Kárpáthír. Tupickij kinevezését még 2013-ban Viktor Janukovics írta alá.

Volodimir Zelenszkij indoklásában az alkotmány, az emberi, állampolgári és szabadságjogok, továbbá Ukrajna nemzeti érdekei, az állam függetlenségének és nemzetbiztonságának védelmét jelölte meg.

Az ukrán kormányfő decemberben már két hónapra felfüggesztette hivatalából Tupickijt, az alkotmánybíróság azonban „jogilag semmisnek” minősítette az elnöki határozatot.

Tupickijt az ukrán hatóságok tanú megvesztegetésével és a bíróság félrevezetésével gyanúsítják. 2006 és 2010 között Donyeckben volt bíró, a sajtóban kiszivárgott értesülések szerint ekkor hozzájárult egy üzem lefoglalásához, és valószínűleg részesedést kapott az ügyletből.

Január 19-én az ukrán Állami Nyomozó Iroda (DBR) hivatalosan is meggyanúsította, de Tupickij úgy tett, mintha nem kapta volna kézhez az erről szóló iratot, és továbbra is bejárt dolgozni az alkotmánybíróságra.

https://index.hu/kulfold/2021/03/29/volodimir-zelenszkij-ukrajna-kinevezes-elnok/

Felfüggesztette az uniós mentőcsomag ratifikációját a német alkotmánybíróság

 

2021. március 27. 8:31

Az Európai Bizottság csak akkor vehet fel a tőkepiacról 750 milliárd euró hitelt, ha ezt minden EU-tagország ratifikálja.

Egyelőre nem lehet kihirdetni a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak enyhítését szolgáló, 750 milliárd eurós európai uniós pénzügyi alap (Next Generation EU) támogatásáról szóló törvényt – így döntött a német alkotmánybíróság, írja az Euronews. Emlékeztettek: a német kormány az alap ratifikálásáról szóló előterjesztését a szövetségi parlament (Bundestag) csütörtökön, a törvényhozás tartományi kormányokat összefogó kamarája (Bundesrat) pénteken fogadta el.

 Az AfD beadványa indította a folyamatot

 A portál azt írja, a jogszabály akkor lép hatályba, ha Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök aláírja és kihirdeti – itt lépett közbe az alkotmánybíróság, amely úgy indokolta felfüggesztő határozatát, hogy el kell még bírálni egy beadványt, amely a jogalkotási folyamat leállítását célozza. A beadványt a jobboldali Alternatíva Németországnak, azaz az AfD párt egyik volt elnöke, Bernd Lucke nyújtotta be a hozzá csatlakozott mintegy kétezer ember nevében.

 Hangsúlyozzák:

 ellenzői szerint a hitelfelvétellel finanszírozott pénzügyi alap ellentétes az uniós joggal,

ezért Németországnak ki kell maradnia belőle. Ennek értelmében az AfD képviselői nemmel szavaztak a törvényjavaslatra a parlamentben. Az Európai Bizottság csak akkor vehet fel a tőkepiacról 750 milliárd euró hitelt, és csak akkor oszthatja szét, ha ezt minden EU-tagország ratifikálja azzal, hogy az Európai Unió Tanácsának saját források ügyéről szóló határozatát beemeli a saját jogrendjébe, írja az Euronews.

https://mandiner.hu/cikk/20210327_felfuggesztette_az_unios_mentocsomag_ratifikaciojat_a_nemet_alkotmanybirosag

A BOSZNIAI ALKOTMÁNYBÍRÁK MEGAKADÁLYOZTÁK A SZÁJMASZKVISELÉST, MOST SZERBIÁBAN OLTATJÁK BE MAGUKAT

 

Szerző: Techet Péter

2021. március 18. csütörtök, 15:45

A bosznia-hercegovinai alkotmánybíróság tagjai és munkatársai már megkapták a kínai koronavírus elleni oltást – mégpedig a szomszédos Szerbiában. Az országban lockdown nincs, a taláros testület is ellenzett minden korlátozást.

Bosznia-Hercegovinában egyelőre még nem indult el az állami oltási program. A bosnyák-horvát föderáció főleg az AstraZenecával tervezne majd oltani, a szerb rész pedig az orosz Szputnyik V-vel akar oltási programot kezdeni. Jelenleg azonban nincs elegendő oltóanyag az országban – a három és fél millió lakosú balkáni államba összesen 50 ezer oltóanyag érkezett csak európai uniós vagy szerb adományként. Noha nincs oltási program és például Szarajevó kantonban az elmúlt hetekben a halálozási arány az 1992 és 1995 közötti polgárháború alattit is elérte,

 

az országban gyakorlatilag semmilyen korlátozás nincs érvényben: az éttermek, kávézók, boltok ugyanúgy nyitva vannak a járvány kezdete óta.

 

Bakir Nakaš szarajevói infektológus szerint jelenleg annyi ember van a kórházakban, hogy „napokon belül” összeomlik a boszniai fővárosban az egészségügyi ellátás. Egyes kantonokban – például a mostariban – legalább éjszakai kijárási tilalmat bevezettek a héten, de – amint a zágrábi Većernji List napilap írja – az országban továbbra is „teli vannak kávézók”, lockdownnak vagy távolságtartásnak nyoma sincsen.

 

A helyzet súlyossága és az oltás lassúsága miatt az állam alkotmánybírósága – amelyet az 1995-ös daytoni egyezmény hozott létre, és külföldi bírák is tagjai (jelenleg egy bajor és svájci alkotmányjogász) – Szerbiától kért a dolgozóinak segítséget: az alkotmánybírákat (köztük azon külföldieket, akik ezt kérik), valamint a testület munkatársait végül a szerb alkotmánybíróságtól és külügyminisztériumtól kapott vakcinákkal hétfőn a szerbiai Užice városának kórházában oltották be.

  

BOSZNIA-HERCEGOVINA ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGÁNAK KÜLFÖLDI TAGJAI IS VANNAK. A TALÁROS TESTÜLET TAVALY ÉV VÉGÉN MEGAKADÁLYOZTA A SZÁJMASZKOK KÖTELEZŐVÉ TÉTELÉT. MÁRCIUSBAN SZERBIÁTÓL KÉRTEK SEGÍTSÉGET, HOGY MUNKATÁRSAIKAT ÉS A BÍRÁKAT OLTSÁK BE. FOTÓ: OSCE BiH / FB

 

A szarajevói taláros testület maga is hozzájárult ahhoz, hogy a balkáni országban gyakorlatilag semmiféle korlátozás nincs érvényben. Tavaly decemberben,

 

amikor felmerült a szájmaszkok kötelező viselete, a testület kimondta, hogy az sértené az alkotmáyban biztosított alapjogokat.

 

Az alkotmánybíróság akkor megtiltotta azt is, hogy a föderáció kormánya végrehajtási rendeletekkel szabályozza a járványhelyzetet – a boszniai alkotmánybírák szerint külösen egy járványhelyzetben olyan súlyosan korlátozódnak az alapvető jogok, hogy csak a parlament hozhat döntéseket – de lényegi korlátozásokat a törvényhozás sem hagyhat jóvá. Emiatt vetették el a szájmaszk-viselet kötelező tételét is.

 

NYITÓKÉP: Szarajevói villamos / Bakó Bea, Azonnali

http://azonnali.hu/cikk/20210318_a-boszniai-alkotmanybirak-szerbiaban-oltatjak-magukat

Sokkal nagyobb szerepet kapnak az algoritmusok a kínai bíróságokon, de idővel a többi országban is érdemes lesz erre számítani

 Horváth Bence

ma 19:10

A legutóbb bejelentett kínai ötéves terv része egy igazságügyi reform is: a cél az, hogy az igazságszolgáltatást minél inkább algoritmikus alapokra, mesterséges intelligencia alá tereljék. És a héten bejelentett tervek alapján a kínai lehet az első bírósági rendszer, melyben fontos szerep juthat az algoritmusoknak, de nem érdemes arra számítani, hogy ezek a változások megállnak majd Kína határainál.

Hétfőn jelent meg a kínai törvényhozás éves jelentése a Legfelsőbb Népbíróság (SPC) működéséről, és ebben szerepelt hangsúlyos elemként, hogy úgynevezett „okos bíróságokat” kell létrehozni. A kezdeményezés régóta vágyott célja Csou Csiang népbírósági elnöknek, aki a bíróságok fölötti állami kontroll erősödését reméli ettől a lépéstől.

Mint a hongkongi székhelyű South China Morning Post írja, az „okos bíróság” egy meglehetősen lazán értett fogalom, melybe kisebb léptékű, papírt spóroló technológiai fejlesztések mellett olyan nagyívű, high-tech projektek is beletartoznak, minthogy algoritmusok vennék át részben a bíróságok munkáját, és AI-alapú döntési mechanizmusok adnának tanácsokat a bíráknak.

Egy ekkora átalakításhoz fontos, hogy meglegyen a megfelelő adatbázis, amiből az algoritmusok dolgoznak, és Kínában évek óta tudatosan készülnek erre: 2014 óta több mint 120 millió bírósági tárgyalás dokumentumát töltötték fel a központi adatbázisba, 2016 és 2020 között a kínai bírságok 220 millió keresetet osztottak meg egy központi bigdata-adatbázissal, és több mint 11 millió tárgyalást közvetítettek online.

Az online közvetíthetőség egyben azt is jelenti, hogy az ország akár távoli részén dolgozó bíróságok bírái is tudják, hogy munkájukat folyamatosan ellenőrizhetik, ami akár a döntéseiket is befolyásolhatja. Az SPC jelentése kitért arra is, hogy 2016 óta a legfelsőbb népbíróság 870 esetben élt azzal, hogy egy tárgyalás során bigdata-alapú elemzést használjon.

A jelentésből kiderül az is, hogy a bíróság blockchain-technológiát is használ az adatok tárolására, több mint 640 millió adategységet vittek már be így a rendszerbe. A blockchain-technológia különösen a bizonyítékok biztosítására lehet alkalmas, hiszen gyakorlatilag lehetetlen utólag manipulálni, ami főleg a különféle digitális, szellemi jogi peres ügyekben tűnik hatékony eszköznek.

Az új ötéves terv alapján a kínai bíróságok 2025-re fognak komolyabb lépéseket tenni az okosbíróságok megteremtése felé, azaz ekkorra lesz minden bíróság számára hozzáférhető a központi adatbázis, és ekkor lesz teljesen működőképes a minden kisebb bíróság munkáját ellenőrzés alatt tartó központi megfigyelőrendszer is. A lépés összhangban van Hszi Csin-ping céljaival, aki évek óta a kínai közigazgatás és államműködés teljes átalakítását ígéri a mesterséges intelligencia révén. A bírósági reform hivatalos állami narratívája persze az, hogy a központosított megfigyelő rendszerrel lehet majd biztosítani, hogy az országban mindenhol ugyanolyan mérce szerint ítélkezzenek, és ettől a kínai igazságszolgáltatás igazságosabbá válik majd.

Messze nem csak Kínában kérdés ez

A kínai megfigyelőállam kiépülésének sebessége és léptéke ugyan meglehetősen ijesztőnek tűnhet, de e hírek olvasása közben érdemes mindig emlékezni arra, hogy hasonló folyamatok már bőven elindultak a nyugati országokban is. Arról, hogy a kínai megfigyelőállam egyes elemei hogyan köszönnek vissza már más országokból is, korábban részletesen is írtunk, de arról is sok példát tudni, hogy az algoritmus-vezérelte módszerek hogyan terjednek már világszerte a bíróságokon.

Épp ezért szokás arról is beszélni, hogy a jelenleg még bőven felfelé futó szakaszában lévő ipari forradalom ezúttal nemcsak a kékgalléros, termelői-fizikai munkahelyeket veszélyezteti, hanem jó eséllyel számos irodai munkahelyet is fel fog számolni. Évek óta megfigyelhető trend például, hogy egyre több amerikai és brit ügyvédi iroda használ algoritmusokat a gyakornokok és ügyvédjelöltek helyett, és semmi nem utal arra, hogy ez az egyre költséghatékonyabbá váló trend megtörne a jövőben.

És már nemcsak az előkészítői munkában vagy a jogi szakvélemények összeállításában támaszkodnak egyre inkább az algoritmusokra, hanem a bírósági ítélkezés során is egyre nagyobb szerep jut a különféle AI-technológiáknak, még ha lehet is tudni, hogy ezzel számos probléma akad. Tudni például, hogy ma már Amerikában egyes bíróságokon súlyosabb büntetést kaphat, akiről egy algoritmus azt állítja, hogy újra bűnözni fog, és a közelmúltban több cikk is bemutatta, hogy szó nincs arról, hogy az algoritmusok tökéletesen objektív elemzői lennének a valóságnak, hanem nagyon sokat számít, hogy kinek az adatbázisából, kinek a kérdésfeltevései és szempontjai szerint végzik az elemzéseiket.

Azzal kapcsolatban, hogy rá lehet-e bízni az ítélkezést a robotokra, évek óta heves elméleti vita zajlik jogászok között, de közben fénysebességgel fejlődik az a technológia, ami valósággá tudja tenni az algoritmikus ítélkezést, ahogy a rendőrségek is egyre nagyobb mértékben használnak fel mesterséges intelligencia alapú eszközöket a nyomozások során, melyek pontossággal és megbízhatóságával szemben sok a kérdőjel.

2019-ben Észtországból lehetett arról hallani, hogy az akkori kormány mesterséges intelligencia alapú bíráskodási rendszer kiépítését szorgalmazta a 7000 euró értékhatár alatti vitás polgári perekben, hogy ezzel csökkenjen a bírók és a bírósági hivatalnokok terheltsége, és a komolyabb súlyú ügyekkel foglalkozhassanak.

A bíróságok túlterheltsége sok helyen (így Magyarországon) is létező probléma, és persze értékelhetőek azok az innovációk, melyek ezeken segítenek, de a hasonló projektek kritikusai szerint fennáll a veszélye, hogy ahol egyszer beengedik az AI-alapú bíráskodást a rendszerbe, ott úgyis nőni fog a jelentősége. Azokban a nyugati országokban, ahol már megjelentek a bírók munkáját segítendő szoftverek, például a már említett Egyesült Államokban, ott az algoritmusok maximum javaslatot fogalmaznak meg a bíró számára, és az emberé maradt a végső szó, de persze kérdés, hogy egy bíró milyen gyakran érzi szükségét annak, hogy ellentmondjon a szoftver által felvetett szempontoknak.

A hirtelen élessé vált kínai példa így leginkább arra emlékeztetheti az európai országok lakóit, hogy sokkal jelentősebb társadalmi párbeszéd és kontroll kéne kísérje e technológiák bevezetését, de egyelőre ebből nem sokat látni.

https://444.hu/2021/03/14/sokkal-nagyobb-szerepet-kapnak-az-algoritmusok-a-kinai-birosagokon-de-idovel-a-tobbi-orszagban-is-erdemes-lesz-erre-szamitani