Valójában ezért fél az MSZP a Fidesz 2/3-ától!
"... Ha a Fidesz kétharmados többséget szerez, az is biztossá válik, hogy az MSZP-nek nem sikerült elérnie az egyötödös parlamenti arányt. Márpedig enélkül eszköztelen lehet a szocialista nehéztüzérség, vitanapot és vizsgálóbizottságot sem kezdeményezhet - csak a Jobbik támogatásával. ...
... Elvileg persze kétharmaddal a taláros testület nemzetközi összehasonlításban is erős jogköreit is meg lehetne nyirbálni, ám ez akkora politikai kockázattal jár, amelyet demokratikus erő aligha vállalna. Az alkotmánybírákat a parlament kétharmados többséggel választja, ezért mostanában gyakran hallani a felvetést: a Fidesz majd pártdelegáltakra cseréli le a testület tagjait. Ez azért sem lehetséges, mert a jelenlegi kilenc bíró közül egynek sem jár le a mandátuma a második Orbán-kormány idején. ..."
HetiVálasz, Élő Anita, 2010.04.22.
2010. április 22., csütörtök
2010. április 17., szombat
A román alkotmánybíróság megnyirbálta a feddhetetlenségi ügynökség hatáskörét
MTI 2010. április 16., péntek 11:32
Érdemben nyirbálta meg az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) hatáskörét a román alkotmánybíróság, az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítve a magas rangú tisztségviselők összeférhetetlenségi ügyeit és vagyonát figyelő állami szerv működését szabályozó törvény több cikkelyét.
Ezentúl az ANI nem ellenőrizheti többé a köztisztviselők vagyonát, és nem fordulhat az ügyészséghez sem, ha eltéréseket észlel a vagyonnyilatkozat és a birtokolt javak között.
Márpedig az ügynökség működését szabályzó törvény elfogadását 2008-ban az uniós követelményekkel összhangban lévőnek minősítették a politikusok. Igaz, azt élénk vita előzte meg, elsősorban arról, hogy az intézmény csak a törvénytelen vagyon elkobzását kérheti-e vagy a nem igazolható vagyonét is. A törvényhozók kompromisszumos megoldást találtak, eszerint az ANI a nem igazolható vagyon esetében is adatokat gyűjthet, s ha indokoltnak találja, kérheti a bíróságtól a vagyonrész elkobzását. Így az elkobzásról nem az ANI-nak, hanem a bíróságnak kellett döntenie.
Az alkotmánybíróság mostani döntése értelmében azonban az ANI most már nem is fordulhat az ügyészséghez, ha bármiféle visszaélést tapasztal, nem is kérhet bírói végzést az illetéktelenül birtokolt javak esetleges elkobzásáról.
A Hotnews szerint az alkotmánybíróság Alice Draghici ügyvédnő alkotmányossági kifogásaira adott pozitív választ. Serban Bradisteanu bukaresti sebész jogi képviselője azért fordult a taláros testülethez, mert az ANI 3,6 millió eurót el akart koboztatni az orvostól. Az ítélet után le kell zárni valamennyi, az ANI által kezdeményezett bűnvádi dossziét – vélekedett a hírportálnak az ügyvédnő.
Az ANI az utóbbi években több szenátor, képviselő, kormánytag és más vezető beosztású személy ellen kezdeményezett bűnvádi eljárást. Az esetek többségében az érintettek arra hivatkoztak, hogy "megfeledkeztek" bevételeik vagy javaik egy részének feltüntetéséről. Más esetekben jogkörével élve az ügynökség összeférhetetlenséget állapított meg a vizsgált köztisztviselő jelenlegi tisztsége és más funkciói között.
Az Evenimentul Zilei című napilap emlékeztet arra, hogy jelenleg vizsgálat folyik többek között Mircea Dinescu költő, ismert televíziós személyiség, Marian Vanghelie szociáldemokrata vezető, Vadim Tudor nagy-romániás pártelnök, Eugen Nicolaescu volt liberális egészségügyi miniszter, Gheorghe Pogea volt demokrata-liberális pénzügyminiszter, Gigi Becali politikus-mágnás ellen. Az ügynökség február elején büntetőjogi vizsgálatot kért az ügyészségtől Mircea Geoana, a román szociáldemokrata pártelnök ellen, mert vagyonnyilatkozata hamisnak bizonyult. A román sajtó úgy tudja: az ANI éppen most kezdte vizsgálni az alkotmánybírák vagyonát is egy névtelen bejelentés nyomán.
A romániai civil szervezetek tömegesen jelzik: szerintük az alkotmánybírósági döntés hatalmas visszalépés a korrupció elleni küzdelem útján.
Érdemben nyirbálta meg az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) hatáskörét a román alkotmánybíróság, az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítve a magas rangú tisztségviselők összeférhetetlenségi ügyeit és vagyonát figyelő állami szerv működését szabályozó törvény több cikkelyét.
Ezentúl az ANI nem ellenőrizheti többé a köztisztviselők vagyonát, és nem fordulhat az ügyészséghez sem, ha eltéréseket észlel a vagyonnyilatkozat és a birtokolt javak között.
Márpedig az ügynökség működését szabályzó törvény elfogadását 2008-ban az uniós követelményekkel összhangban lévőnek minősítették a politikusok. Igaz, azt élénk vita előzte meg, elsősorban arról, hogy az intézmény csak a törvénytelen vagyon elkobzását kérheti-e vagy a nem igazolható vagyonét is. A törvényhozók kompromisszumos megoldást találtak, eszerint az ANI a nem igazolható vagyon esetében is adatokat gyűjthet, s ha indokoltnak találja, kérheti a bíróságtól a vagyonrész elkobzását. Így az elkobzásról nem az ANI-nak, hanem a bíróságnak kellett döntenie.
Az alkotmánybíróság mostani döntése értelmében azonban az ANI most már nem is fordulhat az ügyészséghez, ha bármiféle visszaélést tapasztal, nem is kérhet bírói végzést az illetéktelenül birtokolt javak esetleges elkobzásáról.
A Hotnews szerint az alkotmánybíróság Alice Draghici ügyvédnő alkotmányossági kifogásaira adott pozitív választ. Serban Bradisteanu bukaresti sebész jogi képviselője azért fordult a taláros testülethez, mert az ANI 3,6 millió eurót el akart koboztatni az orvostól. Az ítélet után le kell zárni valamennyi, az ANI által kezdeményezett bűnvádi dossziét – vélekedett a hírportálnak az ügyvédnő.
Az ANI az utóbbi években több szenátor, képviselő, kormánytag és más vezető beosztású személy ellen kezdeményezett bűnvádi eljárást. Az esetek többségében az érintettek arra hivatkoztak, hogy "megfeledkeztek" bevételeik vagy javaik egy részének feltüntetéséről. Más esetekben jogkörével élve az ügynökség összeférhetetlenséget állapított meg a vizsgált köztisztviselő jelenlegi tisztsége és más funkciói között.
Az Evenimentul Zilei című napilap emlékeztet arra, hogy jelenleg vizsgálat folyik többek között Mircea Dinescu költő, ismert televíziós személyiség, Marian Vanghelie szociáldemokrata vezető, Vadim Tudor nagy-romániás pártelnök, Eugen Nicolaescu volt liberális egészségügyi miniszter, Gheorghe Pogea volt demokrata-liberális pénzügyminiszter, Gigi Becali politikus-mágnás ellen. Az ügynökség február elején büntetőjogi vizsgálatot kért az ügyészségtől Mircea Geoana, a román szociáldemokrata pártelnök ellen, mert vagyonnyilatkozata hamisnak bizonyult. A román sajtó úgy tudja: az ANI éppen most kezdte vizsgálni az alkotmánybírák vagyonát is egy névtelen bejelentés nyomán.
A romániai civil szervezetek tömegesen jelzik: szerintük az alkotmánybírósági döntés hatalmas visszalépés a korrupció elleni küzdelem útján.
2010. április 12., hétfő
Agyonlőttek egy szövetségi bírót...
...Moszkvában
Edward Csuvaszovot hétfőn Moszkva belvárosában, az utcán, lakása előtt lőtte le egy ismeretlen – közölte a Ria Novosztyi orosz hírügynökség.
Az orosz hatóságok jelenleg is vizsgálják a gyilkosság körülményeit.
Csuvaszov egy moszkvai szkinhedbanda, az úgynevezett „Fehér Farkasok” peréről vált ismertté, amelyben a szélsőséges csoport kilenc tagjára több tíz év börtönbüntetést szabott ki. Emellett a szövetségi bíró dolgozott az orosz kábítószerügyi szolgálat egyik sikkasztással vádolt tisztviselőjének ügyén is, akit végül óvadék fejében szabadlábra helyeztek.
Forrás: Ria Novosztyi
Edward Csuvaszovot hétfőn Moszkva belvárosában, az utcán, lakása előtt lőtte le egy ismeretlen – közölte a Ria Novosztyi orosz hírügynökség.
Az orosz hatóságok jelenleg is vizsgálják a gyilkosság körülményeit.
Csuvaszov egy moszkvai szkinhedbanda, az úgynevezett „Fehér Farkasok” peréről vált ismertté, amelyben a szélsőséges csoport kilenc tagjára több tíz év börtönbüntetést szabott ki. Emellett a szövetségi bíró dolgozott az orosz kábítószerügyi szolgálat egyik sikkasztással vádolt tisztviselőjének ügyén is, akit végül óvadék fejében szabadlábra helyeztek.
Forrás: Ria Novosztyi
2010. március 28., vasárnap
Az alkotmányozó többség akarata is lehet alkotmányellenes
NOL| 2010. március 24.
Népszabadság - Teknős Miklós A kétharmad és az alkotmány címmel, a téma ismert szakértőivel rendezett „alkotmányjogi teadélutánt” az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet a Nyílt Társadalom Intézetben (OSI) kedden. Az előadók többsége azokra az ellentmondásokra hívta fel a figyelmet, amelyek a többség és a kisebbség; az alapvető jogaink, illetve az általunk hatalommal felruházott alkotmányozók akarata, döntései között feszülhetnek.
Ezzel kapcsolatban Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke arról beszélt, hogy az alkotmányozó többség akarata is lehet alkotmányellenes. „Nem demokratikusabb, sem igazságosabb az, ha 98 ember nyom el 2-t, mintha 51 nyomna el 49-et”, így Paczolay. Ezzel a weimari korszakban, illetve azt követően is felmerült alkotmányjogi vitákat elevenítette fel, konkrétan a „nem éppen liberális nyavalygásairól híres” Karl Schmitt német katolikus filozófustól, jogásztól idézve.
Paczolay arra világított rá, hogy a minősített (alkotmányozó, kétharmados) többség nem hordoz magában értéktartalmat – a garanciális szabályokkal ellentétben. Paczolay az alkotmány védelmét illetően a bíróságok szerepét hangsúlyozta, ha már hazánkban az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom – szerinte sajnálatosan – egybeesik.
Trócsányi László alkotmányjogász pedig azt emelte ki előadásában, hogy az EU tagállamaiban teljesen eltérő berendezkedéseket (például alkotmányos monarchiákat is) láthatunk, a „politikai” alkotmányokban tehát viszonylag nagy amozgástér, ellentétben a „társadalmi” alkotmányokkal, hiszen az alapvető emberi jogi egyezményekkel az államok nem mehetnek szembe.
Népszabadság - Teknős Miklós A kétharmad és az alkotmány címmel, a téma ismert szakértőivel rendezett „alkotmányjogi teadélutánt” az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet a Nyílt Társadalom Intézetben (OSI) kedden. Az előadók többsége azokra az ellentmondásokra hívta fel a figyelmet, amelyek a többség és a kisebbség; az alapvető jogaink, illetve az általunk hatalommal felruházott alkotmányozók akarata, döntései között feszülhetnek.
Ezzel kapcsolatban Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke arról beszélt, hogy az alkotmányozó többség akarata is lehet alkotmányellenes. „Nem demokratikusabb, sem igazságosabb az, ha 98 ember nyom el 2-t, mintha 51 nyomna el 49-et”, így Paczolay. Ezzel a weimari korszakban, illetve azt követően is felmerült alkotmányjogi vitákat elevenítette fel, konkrétan a „nem éppen liberális nyavalygásairól híres” Karl Schmitt német katolikus filozófustól, jogásztól idézve.
Paczolay arra világított rá, hogy a minősített (alkotmányozó, kétharmados) többség nem hordoz magában értéktartalmat – a garanciális szabályokkal ellentétben. Paczolay az alkotmány védelmét illetően a bíróságok szerepét hangsúlyozta, ha már hazánkban az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom – szerinte sajnálatosan – egybeesik.
Trócsányi László alkotmányjogász pedig azt emelte ki előadásában, hogy az EU tagállamaiban teljesen eltérő berendezkedéseket (például alkotmányos monarchiákat is) láthatunk, a „politikai” alkotmányokban tehát viszonylag nagy amozgástér, ellentétben a „társadalmi” alkotmányokkal, hiszen az alapvető emberi jogi egyezményekkel az államok nem mehetnek szembe.
Véletlenül négyötödös szabály maradt a magyar Alkotmányban
2010. március 24., szerda 19:41 InfoRádió
Aggódnak az alkotmányjogászok a hatályos magyar alaptörvény néhány pontja miatt. Az egyik ilyen aggályos rész szerint van olyan módosítás, amelyhez nem elég a kétharmados többség, hanem a képviselők négyötödének egyetértése kell. Igaz, ez a paragrafus véletlenül maradt benne az Alkotmányunkban. Nem szerencsés az sem, hogy hazánkban a törvényhozó és az alkotmányozó hatalom egybeesik - véli az Alkotmánybíróság elnöke.
A magyar Alkotmány egyik pontja szerint bizonyos szintű változtatásokhoz nem kétharmados többségre, hanem a képviselők négyötödének egyetértésére van szükség. Ez a négyötödös többség egy új alkotmány paragrafusainak előkészítéséről szóló országgyűlési határozat elfogadásához szükséges.
Amennyiben hatályosnak ismerjük el ezt az egyébként vitatott szabályt, akkor különbséget teszünk a módosításra vonatkozó kétharmados, illetve az új alkotmány elfogadásához szükséges négyötödös többség között - mondta el az InfoRádiónak Vissy Beatrix alkotmányjogász.
Nem hatott az öngyilkos paragrafus
Ennek a négyötödös szabálynak a története az 1994-98-as ciklusra nyúlik vissza. Olyan módosító törvény révén vezették be 1995-ben, amely két paragrafust tartalmazott: az egyik vezette be a négyötödös többséget, a második, suicid clausulának nevezett paragrafus pedig igazából a ciklus végén hatályon kívül akarta helyezni ezt a módosítást.
Azonban egy jogtechnikai elv szerint a módosító jogszabály hatályon kívül helyezése nem eredményezi a módosított törvény, ez esetben az Alkotmány érvénytelenítését - magyarázta Vissy Beatrix. Így elmaradt a négyötödös alkotmányi szabály hatályon kívül helyezése is - jegyezte meg az alkotmányjogász.
Érinthetetlen emberi jogok
Egy alkotmánynál alapvető szempont, hogy az emberi jogok lényegi tartalma érinthetetlen az alkotmányozó számára. Tehát ez nem függhet a parlamenti választások eredményétől és a hatalom akaratától - nyilatkozta az InfoRádiónak a szintén alkotmányszakértő Szigeti Tamás.
Szerinte az eddigi huszonhárom alkotmánymódosítás meghúz egy határt, és minden további változtatás többletindoklási kötelezettséggel jár. A kétharmados gyakorlatba például már nem férne bele egy kormányforma-váltás, mondjuk a félprezideciális rendszer felé. Ezt az eddigi alkotmányos gyakorlat ugyanis nem legitimálja - fejtette ki Szigeti Tamás.
Ne sértsék a mögöttes elveket!
Az elmúlt évek vitái megmutatják, milyen dilemmák elé kell néznie a jövő alkotmányozójának, ha újfajta konstrukciót szeretne létrehozni - mondta az InfoRádiónak Tóth Gábor Attila alkotmányjogász. A magyar alkotmány alapján a kétharmados többség megváltoztathatja az alaptörvény néhány szabályát és az egész alapszerkezetét is.
A kérdés, hogy mit kezd a többség ezzel a hatalommal. Ha döntéseiben tiszteletben tartja azokat a mögöttes elveket, amelyek a mostani alkotmányt is legitimmé teszik, akkor nincs gond. Csak akkor van baj, ha megsértik azokat a szabályokat, amelyek kimondják, hogy a magyar politikai közösség minden tagja egyenlően értékes, illetve azokat, amelyek garantálják az alapvető szabadságjogokat - vélekedett Tóth Gábor Attila.
Szerencsétlen egybeesés
Az alkotmányos védelemnek olyan paradoxonai vannak, amelyek pusztán matematikai többséggel nem magyarázhatóak. Az 50 százalék plusz egy a demokratikus többség alapja. Ehhez képest, ha 16-17 százalékkal többen támogatnak egy célt, az nem jelenti tartalmilag értékesebb akaratot - mondta el az InfoRádiónak az Alkotmánybíróság elnöke.
Hozzátette: az európai alkotmányok ezért nem kötik kizárólag kétharmados többséghez az alaptörvény védelmét, hanem különböző egyéb eljárásokkal nehezítik ezt a folyamatot. Például egy komolyabb változtatás az alaptörvényben a parlament feloszlatásával is járhat.
A lényeg, hogy az alapvető emberi jogokat minősített védelemben részesítsék - szögezte le Paczolay Péter. A jogász szerint a magyar rendszer amúgy is problematikus, mert itt egybeesik a törvényhozó és az alkotmányozó hatalom, és pusztán a minősített többség különbözteti meg az alkotmányozót. A hazai Alkotmánybíróság húsz éve szembesül ezekkel a gondokkal. A láthatatlan alkotmány fogalmának emlegetésével már többen utaltak arra, hogy vannak olyan tartalmi értékei, elvei, amelyeket még az alaptörvény módosításával sem lehet fölszámolni - fűzte hozzá az elnök.
Hanganyag: Litauszky Balázs
Aggódnak az alkotmányjogászok a hatályos magyar alaptörvény néhány pontja miatt. Az egyik ilyen aggályos rész szerint van olyan módosítás, amelyhez nem elég a kétharmados többség, hanem a képviselők négyötödének egyetértése kell. Igaz, ez a paragrafus véletlenül maradt benne az Alkotmányunkban. Nem szerencsés az sem, hogy hazánkban a törvényhozó és az alkotmányozó hatalom egybeesik - véli az Alkotmánybíróság elnöke.
A magyar Alkotmány egyik pontja szerint bizonyos szintű változtatásokhoz nem kétharmados többségre, hanem a képviselők négyötödének egyetértésére van szükség. Ez a négyötödös többség egy új alkotmány paragrafusainak előkészítéséről szóló országgyűlési határozat elfogadásához szükséges.
Amennyiben hatályosnak ismerjük el ezt az egyébként vitatott szabályt, akkor különbséget teszünk a módosításra vonatkozó kétharmados, illetve az új alkotmány elfogadásához szükséges négyötödös többség között - mondta el az InfoRádiónak Vissy Beatrix alkotmányjogász.
Nem hatott az öngyilkos paragrafus
Ennek a négyötödös szabálynak a története az 1994-98-as ciklusra nyúlik vissza. Olyan módosító törvény révén vezették be 1995-ben, amely két paragrafust tartalmazott: az egyik vezette be a négyötödös többséget, a második, suicid clausulának nevezett paragrafus pedig igazából a ciklus végén hatályon kívül akarta helyezni ezt a módosítást.
Azonban egy jogtechnikai elv szerint a módosító jogszabály hatályon kívül helyezése nem eredményezi a módosított törvény, ez esetben az Alkotmány érvénytelenítését - magyarázta Vissy Beatrix. Így elmaradt a négyötödös alkotmányi szabály hatályon kívül helyezése is - jegyezte meg az alkotmányjogász.
Érinthetetlen emberi jogok
Egy alkotmánynál alapvető szempont, hogy az emberi jogok lényegi tartalma érinthetetlen az alkotmányozó számára. Tehát ez nem függhet a parlamenti választások eredményétől és a hatalom akaratától - nyilatkozta az InfoRádiónak a szintén alkotmányszakértő Szigeti Tamás.
Szerinte az eddigi huszonhárom alkotmánymódosítás meghúz egy határt, és minden további változtatás többletindoklási kötelezettséggel jár. A kétharmados gyakorlatba például már nem férne bele egy kormányforma-váltás, mondjuk a félprezideciális rendszer felé. Ezt az eddigi alkotmányos gyakorlat ugyanis nem legitimálja - fejtette ki Szigeti Tamás.
Ne sértsék a mögöttes elveket!
Az elmúlt évek vitái megmutatják, milyen dilemmák elé kell néznie a jövő alkotmányozójának, ha újfajta konstrukciót szeretne létrehozni - mondta az InfoRádiónak Tóth Gábor Attila alkotmányjogász. A magyar alkotmány alapján a kétharmados többség megváltoztathatja az alaptörvény néhány szabályát és az egész alapszerkezetét is.
A kérdés, hogy mit kezd a többség ezzel a hatalommal. Ha döntéseiben tiszteletben tartja azokat a mögöttes elveket, amelyek a mostani alkotmányt is legitimmé teszik, akkor nincs gond. Csak akkor van baj, ha megsértik azokat a szabályokat, amelyek kimondják, hogy a magyar politikai közösség minden tagja egyenlően értékes, illetve azokat, amelyek garantálják az alapvető szabadságjogokat - vélekedett Tóth Gábor Attila.
Szerencsétlen egybeesés
Az alkotmányos védelemnek olyan paradoxonai vannak, amelyek pusztán matematikai többséggel nem magyarázhatóak. Az 50 százalék plusz egy a demokratikus többség alapja. Ehhez képest, ha 16-17 százalékkal többen támogatnak egy célt, az nem jelenti tartalmilag értékesebb akaratot - mondta el az InfoRádiónak az Alkotmánybíróság elnöke.
Hozzátette: az európai alkotmányok ezért nem kötik kizárólag kétharmados többséghez az alaptörvény védelmét, hanem különböző egyéb eljárásokkal nehezítik ezt a folyamatot. Például egy komolyabb változtatás az alaptörvényben a parlament feloszlatásával is járhat.
A lényeg, hogy az alapvető emberi jogokat minősített védelemben részesítsék - szögezte le Paczolay Péter. A jogász szerint a magyar rendszer amúgy is problematikus, mert itt egybeesik a törvényhozó és az alkotmányozó hatalom, és pusztán a minősített többség különbözteti meg az alkotmányozót. A hazai Alkotmánybíróság húsz éve szembesül ezekkel a gondokkal. A láthatatlan alkotmány fogalmának emlegetésével már többen utaltak arra, hogy vannak olyan tartalmi értékei, elvei, amelyeket még az alaptörvény módosításával sem lehet fölszámolni - fűzte hozzá az elnök.
Hanganyag: Litauszky Balázs
2010. március 25., csütörtök
A magyar történelmi (ősi) alkotmány alaptételei
A kétkamarás Országgyűlés felsőháza létrejöttével "feleslegessé válik az ilyen funkciót sokkal tökéletlenebbül betöltő jelenlegi alkotmánybíróság.)"
(Összeállította: Dr. Feledy István)
... "4. Mindennek a Szent Korona Eszme szerint kell történnie (Sub specie Sacrae Coronae)
Vagy másképpen fogalmazva:
„Az alkotmányos alaptörvény, a sarkalatos törvények, minden jogszabály, a törvényhozó, végrehajtó, bírói és ellenőrző hatalom minden intézkedése meg kell, hogy feleljen a Szent Korona eszmének, a történelmi alkotmány alapelveinek. (Sub specie Sacrae Coronae.)"
Magyarázat:
Ennek a hagyományos magyar államszervezetben legfontosabb őre a kétkamarás Országgyűlés felsőháza. Míg az alsóház a területileg választott képviselők testülete, a felsőház magába foglalja a történelmi egyházak, vallási közösségek (katolikus, református, evangélikus, unitárius, zsidó) vezetőit, a kamarák, szakszervezetek, szövetségek, egyesületek, a magyarországi nemzetiségek képviselőit, a tudományos és művészeti élet nagyjait, az egyetemek vezetőit, a nemzeti emigráció legjobbjait, a határokon túli magyarság küldötteit, a Szent Korona-eszmében a magyarsággal együtt élni kívánó testvérnépek és közösségek küldötteit, valamint a megyék és a főváros önkormányzatának vezetőit. A felsőház újratárgyalásra visszaküldheti az alsóháznak a társadalmi hatás kellő vizsgálata nélkül hozott, vagy a közérdeket sértő törvény-kezdeményezéseket, megvétózhatja a történelmi alkotmány alapelveivel szemben álló törvénykezdeményeket. (Egyben feleslegessé válik az ilyen funkciót sokkal tökéletlenebbül betöltő jelenlegi alkotmánybíróság.)
A felsőház felépítése jelenti a visszatérést a Szent Korona eszme tisztaságához, hiszen csak azok a társadalmi csoportok képviseltetik magukat, amelyek ténylegesen részei a magyar társadalomnak (pl. „rendek” nem), ugyanakkor a tisztaság azt is jelenti, hogy csak a természetes módon államalapító és államalkotó nemzetek és vallások állíthatnak képviselőt.
Semmi nem történhet a magyar földön ellenünk, semmi nem történhet a magyar földön a magyarság egységének megbontásával, semmi nem történhet a magyar földön a magyarság ősi jogainak semmibe vételével!"
(Összeállította: Dr. Feledy István)
... "4. Mindennek a Szent Korona Eszme szerint kell történnie (Sub specie Sacrae Coronae)
Vagy másképpen fogalmazva:
„Az alkotmányos alaptörvény, a sarkalatos törvények, minden jogszabály, a törvényhozó, végrehajtó, bírói és ellenőrző hatalom minden intézkedése meg kell, hogy feleljen a Szent Korona eszmének, a történelmi alkotmány alapelveinek. (Sub specie Sacrae Coronae.)"
Magyarázat:
Ennek a hagyományos magyar államszervezetben legfontosabb őre a kétkamarás Országgyűlés felsőháza. Míg az alsóház a területileg választott képviselők testülete, a felsőház magába foglalja a történelmi egyházak, vallási közösségek (katolikus, református, evangélikus, unitárius, zsidó) vezetőit, a kamarák, szakszervezetek, szövetségek, egyesületek, a magyarországi nemzetiségek képviselőit, a tudományos és művészeti élet nagyjait, az egyetemek vezetőit, a nemzeti emigráció legjobbjait, a határokon túli magyarság küldötteit, a Szent Korona-eszmében a magyarsággal együtt élni kívánó testvérnépek és közösségek küldötteit, valamint a megyék és a főváros önkormányzatának vezetőit. A felsőház újratárgyalásra visszaküldheti az alsóháznak a társadalmi hatás kellő vizsgálata nélkül hozott, vagy a közérdeket sértő törvény-kezdeményezéseket, megvétózhatja a történelmi alkotmány alapelveivel szemben álló törvénykezdeményeket. (Egyben feleslegessé válik az ilyen funkciót sokkal tökéletlenebbül betöltő jelenlegi alkotmánybíróság.)
A felsőház felépítése jelenti a visszatérést a Szent Korona eszme tisztaságához, hiszen csak azok a társadalmi csoportok képviseltetik magukat, amelyek ténylegesen részei a magyar társadalomnak (pl. „rendek” nem), ugyanakkor a tisztaság azt is jelenti, hogy csak a természetes módon államalapító és államalkotó nemzetek és vallások állíthatnak képviselőt.
Semmi nem történhet a magyar földön ellenünk, semmi nem történhet a magyar földön a magyarság egységének megbontásával, semmi nem történhet a magyar földön a magyarság ősi jogainak semmibe vételével!"
2010. február 26., péntek
Az Alkotmány értékeinek uralma
"Az elmúlt 20 év válságaiban mindig volt egy biztos mérce, ti. az alkotmányosság, és ez érvényesült is. Hozzáteszem, az alkotmányosság az alkotmány értékeinek uralmát is jelenti, és Magyarországon mindeddig az alkotmány morális olvasata érvényesült."
Sólyom László köztársasági elnök beszéde a Hamburg Szabad és Hanza város Szenátusa által rendezett „Mátyás-vacsora” alkalmával
Sólyom László köztársasági elnök beszéde a Hamburg Szabad és Hanza város Szenátusa által rendezett „Mátyás-vacsora” alkalmával
2010. február 21., vasárnap
Számos alkotmányos garancia megmarad
[Bihari Mihály szerint:] "Kétharmados kormánypárti többség esetén szélesebb a kormány mozgástere, ami lehetővé teszi az elkerülhetetlenül szükséges reformok gyors végrehajtását, vagyis fennáll egy jó irányú, koncepcionális politika gyors megvalósításának esélye. Persze, aki retteg a Fidesz kétharmados többségétől és diabolizálja előre a győztest, az a választók legitim döntését és józan eszét is kétségbe vonja. De ezeket megnyugtatom, mert egy alkotmányos rendszerben, tiszteletben tartva a törvényeket egy kétharmados párt sem tehet meg mindent, nem vezethet be diktatúrát, számos hatalomkorlátozó és alkotmányos garancia megmarad, a politikai nyilvánosság kritikai és ellenőrző funkciója működni fog és négy év múlva a polgárok ismét választanak, ismét leválthatják, vagy hatalomban tarthatják a pártokat. Ha egy párt demokratikus választásokon, legitim módon kétharmados többséget szerez, ezt a parlamenti kisebbségeknek tudomásul kell venniük és élhetnek az ellenzék hatalmi jogosítványaival és eszközeivel."
2010. február 20., szombat
Nincs értékközösség új Alkotmányhoz
Paczolay Péter ellenzi az alkotmány egészének revízióját
2010. február 20. 07:02
Az AB elnöke megerősítette, hogy ha egy pártnak megvan a kétharmados többsége, akkor könnyen megváltoztathatja az alkotmányt.
Az alkotmány egészének revízióját már csak hivatalból is elleneznem kell, mivel az Alkotmánybíróság (AB) gyakorlata a jelenlegi alaptörvényre épül - nyilatkozta Paczolay Péter, a testület elnöke a szombati Magyar Hírlapban közölt interjúban.
Az AB elnöke megerősítette, hogy ha egy pártnak megvan a kétharmados többsége, akkor könnyen megváltoztathatja az alkotmányt.
"Az új alaptörvény elfogadásának akadályát pont abban látom, hogy jelenleg nincs egy olyan értékközösség a magyar társadalomban, amely az 1989-eshez képest egy új alaptörvény után kiáltana" - jelentette ki Paczolay Péter.
Az AB elnöke szerint nálunk egy erős értékmegosztottság figyelhető meg, ami a társadalom pluralizmusa szempontjából érthető is, de bizonyos közös célokra szükség van.
Forrás: MH/hirado.hu
2010. február 20. 07:02
Az AB elnöke megerősítette, hogy ha egy pártnak megvan a kétharmados többsége, akkor könnyen megváltoztathatja az alkotmányt.
Az alkotmány egészének revízióját már csak hivatalból is elleneznem kell, mivel az Alkotmánybíróság (AB) gyakorlata a jelenlegi alaptörvényre épül - nyilatkozta Paczolay Péter, a testület elnöke a szombati Magyar Hírlapban közölt interjúban.
Az AB elnöke megerősítette, hogy ha egy pártnak megvan a kétharmados többsége, akkor könnyen megváltoztathatja az alkotmányt.
"Az új alaptörvény elfogadásának akadályát pont abban látom, hogy jelenleg nincs egy olyan értékközösség a magyar társadalomban, amely az 1989-eshez képest egy új alaptörvény után kiáltana" - jelentette ki Paczolay Péter.
Az AB elnöke szerint nálunk egy erős értékmegosztottság figyelhető meg, ami a társadalom pluralizmusa szempontjából érthető is, de bizonyos közös célokra szükség van.
Forrás: MH/hirado.hu
2010. február 19., péntek
Bolív Alkotmánybíróság
Evo Morales kezében a bíróságok
* MTI
2010. február 13., szombat 20:51 | Frissítve: 2010. február 13.
A bolíviai parlament törvényben hatalmazta fel Evo Morales államfőt, hogy az év végéig kinevezés útján töltse be a legfontosabb bírói testületek jelenleg betöltetlen posztjait.
Az ellenzék az alkotmány megsértéseként ítélte el az elnök pártja által uralt nemzeti kongresszus döntését. A törvény szövege, amelyet szombatra virradó éjjel a képviselőház után a szenátus is jóváhagyott, "felhatalmazza az elnököt, hogy átmeneti jelleggel kinevezéseket hajtson végre a legfelsőbb bíróság, az alkotmánybíróság és az igazságszolgáltatási tanács betöltetlen posztjaira".
A két utóbbi testület jelenleg működésképtelen a betöltetlen bírói posztok miatt. A most kapott felhatalmazással azonban a radikálisan baloldali Evo Morales kinevezheti a 12 tagú legfelsőbb bíróság öt tagját, a jelenleg nem működő alkotmánybíróság mind a tíz tagját, valamint a négytagú igazságszolgáltatási tanács három tagját.
hirdetés
E posztok betöltetlenségét nagyrészt az okozta, hogy a legfelsőbb igazságszolgáltatási szervek vezetői sorra lemondtak, miután a Morales vezette szocialista párt és kormány az elmúlt négy évben vádakkal és követelésekkel lépett fel velük szemben. A bolíviai alkotmánybíróság tavaly május 26-án teljesen beszüntette tevékenységét, miután utolsó bírája is lemondott.
Az elnök által kinevezett bírák december 5-ig maradhatnak a helyükön, annak az általános választásnak az időpontjáig, amelyet a tavaly életbe lépett új bolíviai alkotmány értelmében első ízben tartanak majd meg a három főbírói testület tagjainak kijelölésére.
A jobboldali ellenzék több ponton is alkotmánysértőnek tartja az újonnan elfogadott törvényt. Emiatt kilátásba helyezte, hogy ha kell, az Amerikai Államok Szervezetéhez (AÁSZ) fordul a "demokrácia eltemetését" jelentő ügyben.
* MTI
2010. február 13., szombat 20:51 | Frissítve: 2010. február 13.
A bolíviai parlament törvényben hatalmazta fel Evo Morales államfőt, hogy az év végéig kinevezés útján töltse be a legfontosabb bírói testületek jelenleg betöltetlen posztjait.
Az ellenzék az alkotmány megsértéseként ítélte el az elnök pártja által uralt nemzeti kongresszus döntését. A törvény szövege, amelyet szombatra virradó éjjel a képviselőház után a szenátus is jóváhagyott, "felhatalmazza az elnököt, hogy átmeneti jelleggel kinevezéseket hajtson végre a legfelsőbb bíróság, az alkotmánybíróság és az igazságszolgáltatási tanács betöltetlen posztjaira".
A két utóbbi testület jelenleg működésképtelen a betöltetlen bírói posztok miatt. A most kapott felhatalmazással azonban a radikálisan baloldali Evo Morales kinevezheti a 12 tagú legfelsőbb bíróság öt tagját, a jelenleg nem működő alkotmánybíróság mind a tíz tagját, valamint a négytagú igazságszolgáltatási tanács három tagját.
hirdetés
E posztok betöltetlenségét nagyrészt az okozta, hogy a legfelsőbb igazságszolgáltatási szervek vezetői sorra lemondtak, miután a Morales vezette szocialista párt és kormány az elmúlt négy évben vádakkal és követelésekkel lépett fel velük szemben. A bolíviai alkotmánybíróság tavaly május 26-án teljesen beszüntette tevékenységét, miután utolsó bírája is lemondott.
Az elnök által kinevezett bírák december 5-ig maradhatnak a helyükön, annak az általános választásnak az időpontjáig, amelyet a tavaly életbe lépett új bolíviai alkotmány értelmében első ízben tartanak majd meg a három főbírói testület tagjainak kijelölésére.
A jobboldali ellenzék több ponton is alkotmánysértőnek tartja az újonnan elfogadott törvényt. Emiatt kilátásba helyezte, hogy ha kell, az Amerikai Államok Szervezetéhez (AÁSZ) fordul a "demokrácia eltemetését" jelentő ügyben.
2010. február 1., hétfő
Sokszor okoz fejtörést, de maradjon
"Nagyobb a választás tétje, mint gondolnánk" - Bajnai nekiment a Fidesznek
Hírszerző információ
2010. február 01., 16:39
Határozottan kiállt az Országgyűlés, az Alkotmány, az Alkotmánybíróság, a Magyar Nemzeti Bank és az igazságszolgáltatás tisztelete, illetve függetlensége mellett a miniszterelnök egy hétfői beszédében. ...
Bajnai Gordon szerint a köztársaság alapját veszélyezteti, aki az Alkotmányt támadja, és egyetért a köztársasági elnökkel abban, hogy az alaptörvény "fenntartása óriási felelősség, amelynek viseléséhez jogi és érzelmi műveltség kell". Az alkotmány nem gyurma, még azoknak sem, akiknek erre megvan a parlamenti többségük – jelentette ki a miniszterelnök, aki fontosnak tartaná, ha a kampány elején tenné egyértelművé minden induló, hogy az alkotmányt tiszteletben tartja, annak esetleges módosítása nem aktuális hatalmi törekvések, hanem csak széles politikai társadalmi egyetértés alapján történik. Emellett megfontolandónak tartja az Alkotmánybíróság elnökének korábbi felvetését, amely szerint szigorítani kell az alkotmánymódosítás lehetőségét.
A miniszterelnök – elismerve, hogy sokszor okoz fejtörést a kormánynak az Alkotmánybíróság – elutasítja, hogy a Legfelsőbb Bíróságba való beolvasztását tervezik (ez korábban a Fidesz felvetése volt – a szerző). ...
Hírszerző információ
2010. február 01., 16:39
Határozottan kiállt az Országgyűlés, az Alkotmány, az Alkotmánybíróság, a Magyar Nemzeti Bank és az igazságszolgáltatás tisztelete, illetve függetlensége mellett a miniszterelnök egy hétfői beszédében. ...
Bajnai Gordon szerint a köztársaság alapját veszélyezteti, aki az Alkotmányt támadja, és egyetért a köztársasági elnökkel abban, hogy az alaptörvény "fenntartása óriási felelősség, amelynek viseléséhez jogi és érzelmi műveltség kell". Az alkotmány nem gyurma, még azoknak sem, akiknek erre megvan a parlamenti többségük – jelentette ki a miniszterelnök, aki fontosnak tartaná, ha a kampány elején tenné egyértelművé minden induló, hogy az alkotmányt tiszteletben tartja, annak esetleges módosítása nem aktuális hatalmi törekvések, hanem csak széles politikai társadalmi egyetértés alapján történik. Emellett megfontolandónak tartja az Alkotmánybíróság elnökének korábbi felvetését, amely szerint szigorítani kell az alkotmánymódosítás lehetőségét.
A miniszterelnök – elismerve, hogy sokszor okoz fejtörést a kormánynak az Alkotmánybíróság – elutasítja, hogy a Legfelsőbb Bíróságba való beolvasztását tervezik (ez korábban a Fidesz felvetése volt – a szerző). ...
2010. január 27., szerda
Az Alkotmánybíróság ereje ne csökkenjen
"Az emberek egy része attól tart, hogy ha a következő kormány kétharmados többséget szerez, akkor könnyedén módosíthatja az alkotmányt - mondta Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában. Hozzátette, szigorítani kellene az alaptörvény megváltoztatásának feltételein. A vagyonadó kapcsán elmondta: az Alkotmánybíróság a keddi döntésével kijelölte az alkotmányos vagyonadó keretét.
Ha a Fidesz kétharmados többséget szerez az április választásokon, akkor az érinti az alkotmánybíráskodást is - mondta az Alkotmánybíróság elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában. Paczolay Péter szerint azonban az alkotmánymódosítás szabályozása folyamatosan lebeg a testület felett.
A kérdés most újra előtérbe került, hiszen kétharmados pánik van az országban - fogalmazott Paczolay Péter, aki hangsúlyozta: ez az alkotmánymódosítás egy könnyű módja, és nagy veszélyt rejt magában.
Éppen ezért úgy véli, hogy merevebbé kell tenni a magyar alkotmányt, és szigorítani kellene az alkotmánymódosítás lehetőségét."
Paczolay: Kétharmados pánik van az országban
Inforádió, 2009. január 27, Aréna, 19. órától
http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-330092
Ha a Fidesz kétharmados többséget szerez az április választásokon, akkor az érinti az alkotmánybíráskodást is - mondta az Alkotmánybíróság elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában. Paczolay Péter szerint azonban az alkotmánymódosítás szabályozása folyamatosan lebeg a testület felett.
A kérdés most újra előtérbe került, hiszen kétharmados pánik van az országban - fogalmazott Paczolay Péter, aki hangsúlyozta: ez az alkotmánymódosítás egy könnyű módja, és nagy veszélyt rejt magában.
Éppen ezért úgy véli, hogy merevebbé kell tenni a magyar alkotmányt, és szigorítani kellene az alkotmánymódosítás lehetőségét."
Paczolay: Kétharmados pánik van az országban
Inforádió, 2009. január 27, Aréna, 19. órától
http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-330092
2010. január 20., szerda
...csak a legnagyobb óvatossággal...
... Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke - az alkotmányjogi kommentár műfajának nemzetközi és magyar történeti fejlődésének ismertetése mellett - arról beszélt: a kötet ajánlása is felveti a kérdést, szükség van-e új alkotmányra, s ha igen, akkor milyenre. Erről 1990 óta különböző intenzitással állandóan vita folyik szakmai és politikai berkekben. "Minden érintett érzékeli, hogy az alkotmányozásra szükség van, ugyanakkor súlyos érvek szólnak ellene is".
Paczolay Péter az alkotmányozás folyamatáról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogyha nincs olyan kirívó súlyos hiányosság, ami feltétlen beavatkozást igényelne, fölösleges a módosítás. Továbbá hogyha az alkotmányt "megbolygatjuk, ezzel deklaráltuk és folyamatosan bizonyítjuk róla, hogy valamiért nem jó - anélkül, hogy biztosak lennénk abban, hogy tudnánk és ha igen, mit a helyére állítani". Összegzésként azt mondta: az átfogó "alkotmányreform felvetése jogos és igazolt, de csak a legnagyobb óvatossággal lehet a tettek mezejére lépni". ...
Alkotmánykommentár különvéleményekkel
Közjogi méltóságok mutatták be az alkotmány kommentárkötetét kedden az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemen. (2010. január 19.)
Paczolay Péter az alkotmányozás folyamatáról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogyha nincs olyan kirívó súlyos hiányosság, ami feltétlen beavatkozást igényelne, fölösleges a módosítás. Továbbá hogyha az alkotmányt "megbolygatjuk, ezzel deklaráltuk és folyamatosan bizonyítjuk róla, hogy valamiért nem jó - anélkül, hogy biztosak lennénk abban, hogy tudnánk és ha igen, mit a helyére állítani". Összegzésként azt mondta: az átfogó "alkotmányreform felvetése jogos és igazolt, de csak a legnagyobb óvatossággal lehet a tettek mezejére lépni". ...
Alkotmánykommentár különvéleményekkel
Közjogi méltóságok mutatták be az alkotmány kommentárkötetét kedden az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemen. (2010. január 19.)
2009. december 30., szerda
"A köztársaság válsága"
Kis János: A köztársaság válsága
… A kormányzásara esélyes párt elnöke szerint a rendszerváltás alkotmánya "technokrata szabályhalmaz", melyben nincs semmi tiszteletre méltó; a párt köreiből az államfői hatalom kiterjesztéséről, az AB hatásköreinek szűkítéséről, a politikai szabadságjogok megszorításáról hallani. … [A Fidesz-kormány] Eljelentéktelenítheti az Alkotmánybíróságot és a kormányzat többi intézményes ellensúlyát. Megkurtíthatja a politikai szabadságjogokat. …
hvg, 2009. december 26., 52-53. szám, 6-11. oldal, idézetek a 6. és 10. oldalról
http://www.gondola.hu/cikkek/69052-Egy_kis_traktatus_-_avagy_a_baloldal_ideologusainak_merev_dogmai.html
Egy kis traktátus - avagy a baloldal ideológusainak merev dogmái
2010. január 5. 10:43
Az év utolsó hvg-jében megjelent Kis János cikke a köztársaság válságáról. A cikkben valóságtól távol álló dogmatikus axiómák találhatók. Addig, amíg a baloldal – és a jelek szerint a liberalizmus Kis értelmezésében balt jelent - le nem cseréli, újra nem értelmezi ezeket a roppant káros, szinte megtörhetetlen dogmákat, nos, addig nehezen lesz egyetértés.
Kis világosan baloldali narratívájával most nem is igazán foglalkoznék. Bevallja a baloldal hibáit is, miközben a jobboldal erényeiről nem beszél, de vannak avatott politológusok, akik majd foglalkoznak ezzel. Csakhogy maga a történelmi narratíva téves, a logikai bázis, az alapok. Emellett a dialektikus materializmus kísértete járja át. Nem elég, hogy marxista alapokon nyugszik, de nem is a nyugati, frankfurti kritikai marxizmus, hanem a keleti kritikai marxizmus alapján álló történelemszemlélet szövi be. Úgy tűnik, ez ma valóban az ész trónfosztása.
A skizofrénia jegyében a politikai publicista Kis például szemmel láthatóan nem olvasta – vagy gondolta tovább - a politikai filozófus Kist, egyébként pedig szociológiai és történelmi csúsztatások kerültek a dolgozatba. Mindemellett muszáj egy kis aktuálpolitikai kitérőt is tenni: tartalmaz az esszé egy elég furcsa megállapítást is: „…a párt köreiből az államfői hatalom kiterjesztéséről, az AB hatásköreinek szűkítéséről, a politikai szabadságjogok megszorításáról hallani.” Nehéz lenne egyetlen komoly fideszes politikus bármelyik mondatába ezt beleértelmezni. A helyzet arra emlékeztet, mint amikor Mihancsik Zsófia interjúvolta Konrád Györgyöt a régen pártlappá süllyesztett Mozgó Világban még 2007-ben, s kérdése így szólt: ”…Vonulnak a különféle Szent István-i rendszerváltók, Orbán az Astoriánál újra elismétli azt a kegyes és brutális egyveleget, amelyet hetente hallunk tőle, és közösen követelik a hazug és nemzetvesztő kormány lemondását, némi zsidózással fűszerezve. …” Amint M.Zs. sajtómunkás Szent István-i rendszerváltónak ironizálja az ellenzéki párt elnökét, egy kalap alá véve őt a zsidózókkal – horribile dictu közéjük értelmezi - az majdnem olyan szép pillanata a szemmel láthatóan független magyar sajtó – l. a Mozgó Világ és a József Attila alapítvány kapcsolatát a Táncsics alapítvánnyal – megmozdulásainak, mint a Klubrádiós ciánozás Kuncze exelnök úr részéről. Bár nyilván csak élcelődés ez a részemről és a szoci pártalapítványnak, mint pénzforrásnak semmi köze nincs ezekhez a megszólalásokhoz.
Hozzászokhattunk már ahhoz baloldali politikusoktól, pártszóvivőktől, hogy mondanak, vagy ferdítenek maguknak egy minden alapot nélkülöző éleset, aztán ez bekerül a köztudatba. Erre azonban nyilván nem kell figyelni, csak a jobboldal mérgezheti a levegőt, viszont Debreczeni publicista kiváló megszólalása, amint szintén a Mozgó Világban hasonlítja az ellenzék vezetőjét Mussolinihez, az a megtestesült tiszta tavaszi szellő. Egy rendszerváltó alapító atyától – mármint Kistől - ezt persze nem várná az ember, de láttunk már karón varjút.
Az alapokról
Ami mégis elsőként az alapvetéseknél kitűnik, az a következő megállapítás: „1944–1945-ben a hagyományos magyar jobboldal megbukott. A „történelmi osztály” katasztrófába vezette az országot, és a katasztrófa őt magát is elsodorta. Ilyen súlyos vereség rendes körülmények közt mélyreható önvizsgálatot szokott elindítani.” Először is a történelmi osztály, mint olyan, marxista kategória. Nehezen lehet egy „osztályt” másképp értelmezni. Másodszor: ha objektíve nézzük, akkor már 1914-ben vagy 18-ban, 19-ben, de legkésőbb 1920-ban bukott meg, a trianoni katasztrófa, a Tanácsköztársaság és vörösterror, vagy a fehérterror éveiben. Mindegyikre politikai kánontól függetlenül, objektív szempontból alátámasztott érveléssel lehet hivatkozni, mint „megbukásra” pl.: 14-ben nem szabadott volna belemenni a háborúba (ez Jászi érve, de elfogadható), 18-ban nem szabadott volna leszerelni (l. Károlyi későbbi bukása, stb), 19-ben a Tanácsköztársaságot nem sikerült időben megállítani, és ezek összességének folyományaként Trianont sem, továbbá abszurd módon a kommunisták harcoltak az országért, a jobboldal nem volt időben képes rá, 1920-ban pedig sokak szerint a fehérterror volt rossz – bár sok szempontból érthető - válasz a vörösterrorra. Persze egyéb alternatív értelmezési lehetőségek is vannak.
Mindenesetre az I. világháború után a „történelmi osztály”-t a II. világháborús katasztrófáért felelőssé tenni furcsa, ugyanis a történelmi tények meglehetős félreértelmezésére ad lehetőséget. A Horthy korszakban ugyanis megbukott (volna) Gömbös, Teleki főbe lőtte magát, Imrédyt lemondatták, Szálasit pedig lecsukatták. A történelmi katasztrófa Kelet-Európában mindenkit elért. Kivétel nélkül mindenkit. Minden ország „történelmi osztálya” repült ugyanis, köszönhetően az egyik, a másik, vagy mindkettő totalitárius nagyhatalomnak. Ráadásul úgy tűnik, a magyar „történelmi osztály”-ba a Horthy korszakban nagyon is beleértendő például a Weiss, a Hatvany és a Chorin család. Amennyiben igen (és igen), akkor ők is felelősek a katasztrófáért, vagy nem?
Vajon mit kellett volna tennie a „történelmi osztály”-nak amikor a következő „vicc” járta német katonai körökben:
„Mennyi ideig tart Magyarországot bekebelezni?
- Egy napig, vagy három napig.
- Hogyhogy?
- A különbséget a felvázolt csapásirány és a bordélyházak elrendezésének összefüggései okozzák.”
A magyar nemesi, vagy vezető réteget, ha már vádolni lehet valamivel, akkor legalább vádoljuk igazságosan, és vegyük tudomásul: a reális autokefál alternatív cselekvés lehetősége körülbelül 1938-ig adatott meg Magyarországnak. Összefoglalva: az első világháborúba volt némi beleszólásunk, a másodikba nem. Tény, hogy a kiugrás nem sikerült, tény, hogy borzalmas katasztrófa történt, ám az is tény, hogy nem egyértelmű a felelősség. A németbarátsággal, vagy olaszbarátsággal vádolni utólag egy kényszerpályás politikai helyzetben levő csoportosulást, az eléggé rossz vágányra vezet, főleg a korszak viszonyait tekintetbe véve.
Azt ne is vegyük figyelembe, hogy amúgy a „történelmi osztály”, mint olyan szociológiailag nem értelmezhető, hiszen Magyarországon a nemesi származásúak majd 10%-át tették ki a népességnek.
Míg tehát véleményem szerint a német „történelmi osztály” sok szempontból felelőssé tehető a katasztrófáért (egyes kivételekkel, l. Stauffenberg, Rommel, stb), addig a magyar „történelmi osztály” egyes kivételeket (l. pl. Festetics Sándor, Széchenyi Lajos, Pálffy Fidél, és Kemény Gábor) nem tekintve nem felelős. Persze a zárójelben említettek történelmi felelősségét nehéz lenne tagadni. Röviden: a magyar nemesség és a magyar vezető réteg igen jelentős része (végül is kormányon volt) egyáltalán nem szeretett volna német csatlós maradni, és a legvégsőbb időkig (l. pl. Kállay) megpróbált megegyezni a Nyugattal, kiugrani a vesztes háborúból. Más kérdés, hogy a kommunista diktatúrát sem akarta.
Abban nyilván Kisnek igaza van, hogy a múltmunkát el kellett volna végezni, feltárni a valós felelősség elemeit, ám e felelősség kérdése azért nem olyan egyszerű. Emellé amúgy oda kellett volna tenni a baloldali „élcsapatot” is az 1919-es Tanácsköztársaságban történtek, továbbá az 1945-1989-közötti történelmi tények miatt. Tehát „Semmi sincs egészen úgy…”, ahogy Füst Milán mondaná.
Kultúrfolytonosság, vagy kultúrkampf?
A következő nagy dogma a jobboldal kvázi kulturális folytonossága az előbb említett „felelős” történelmi osztállyal. „Amikor eljött a rendszerváltás, az új jobboldal hangadó körei oda tértek vissza, ahol a régi abbahagyni kényszerült. De immár nem történelmünk egyik legszörnyűbb kataklizmájáért felelős vesztesként, hanem a kommunista diktatúra bukásának revánsra vágyó nyerteseként.”
A revánsról szólva: az, hogy az Antall kormány támaszkodott bizonyos korábbi jobboldali hagyományokra, bizonyára okozhatott egyeseknek kellemetlen perceket, ám ne felejtsük el: az antalli kormányzás sok korábbi állampárti kádert, (pl. Szilvásy Györgyöt) főtisztviselőt átvett, továbbá vezető politikusai között lényegében nem volt „nagyarisztokrata”. Az utódpárt vezetői közül pedig senkit sem támadott élesen. Emellett az akkori, már balliberális sajtó vezető személyiségei a nagy viharként megélt médiaháború ellenére néhány ritka kivételtől eltekintve máig jelen vannak – ugyanúgy vezetőként, képernyősként, hangadóként - a médiumokban.
Amit Kis elfelejt: a nemesi származás sem volt jobboldali előjog. Az SZDSZ vezető politikusai közül például Magyar Bálint, Demszky Gábor egyaránt büszkélkedhet arisztokrata ősökkel, a szocialista Medgyessy Péter pedig határon kívüli születésű és szintén régi família leszármazottja. Erőltetettnek tűnhet, de Esterházy Pétert is említhetjük. Ezek után fel is tehetnénk a kérdést, kinek az arisztokratája a jó arisztokrata, és hol kell ahhoz születni, hogy jó irányba fejlődjön a politikai nézetrendszer?
A kapitalizmus szelleme
A továbbiak a cikkben újabb kérdéseket vetődnek fel: „Nem kellett felülvizsgálniuk a kapitalizmus – a piac, a verseny s kivált a banktőke – iránti ambivalens érzelmeiket, a magyar liberális hagyománnyal szemben táplált ellenszenvüket, sem azt a hajlandóságot, hogy ellenérzéseik és félelmeik tárgyát a zsidóság képében személyesítsék meg.” A Horthy korszakban a piac, a verseny s kivált a banktőke egyaránt jelentős szerepet játszott a gazdaságban. Ez bizonyításra nem szoruló trivialitás. Megjegyzendő, hogy az 1988-as GT az Apáthy féle 1875-ös kereskedelmi kódexen alapult, amelyet a két háború között végig hatályban tartottak, ahogy a magánjogi esetjogot-zsinórmértéket is. A banki intézményrendszert, a magántulajdonon és versenyen alapuló gazdaságot a kommunista hatalomátvétel után semmisítették meg a kommunisták. A kommunista párt és nem a korábbi „történelmi osztály”. Az Antall kormány ráadásul folytatta a privatizációt, megpróbálta – amennyire tudta – ellenőrzött keretek közé terelni. Vajon az ellenőrzés kísérlete fájhatott?
Avagy a protestáns etika?
Kis szerint a baloldalnak régi hagyományai közül büszkének kell lennie a földosztásra. Egy ilyen gondolat után valami nagyon furcsa és hideglelős hangulat keríti hatalmába az egyszeri olvasót: akkor az 1946. évi VII. törvényt (l. hóhértörvény) miért is nem kellene rögtön visszaállítani?
Teljesen egyértelmű: az akkori magyar birtokstruktúra túlméretes latifundiumokkal terhelt, rendkívül igazságtalan szerkezetben őrződött meg. E kérdés felismerése nem csak baloldali, hanem egyetemes politikai kérdés a korszakban: bár a szociáldemokrata kezdetek léteztek (Károlyi), Buza Barnától egészen a másról ismert jobboldali Darányiig sok vezető magyar politikus próbált meg segíteni a földbirtok-problémán. Akár mérsékelt, átgondolt földosztással is. Azonban annak felismerése, hogy a virágoknak jót tesz a fény, nem jelenti azt, hogy ki kell őket ültetni a sivatagba: 1945-ben a szovjet kommunista terv alapján (l. Wolfgang Leonhard munkájától kezdve Borhiig) a parasztpárt és a kommunista párt hatékony összjátékának köszönhetően sikerült egy olyan birtokszerkezetet kialakítani, amely aztán hatékonyan segítette elő a magyar mezőgazdaság összeomlását, a kolhozosítást, majd téeszesítést és nem utolsó sorban a parasztság erőszakos megtörését. A földtörvény Sztálin szovjetuniójából jött ide, és az ő céljait is szolgálta. Hozzáteendő: a kapitalizmus először is tulajdon és jogbiztonságot igényel, no ez a törvény már a korszakban sem tűnt ennek túlzottan hatékony elősegítőjének.
A végkövetkeztetések, avagy a köztársaság vége
„Most kezd csak megmutatkozni, mekkora bajt okozott az SZDSZ azzal, hogy szétverte önmagát” - mondja Kis, és ezzel beismeri, hogy nem érti a jelenlegi helyzet kialakulásának és az SZDSZ önszétverésének okát. Azt ugyanis sok tekintetben maga az SZDSZ okozta sajátos, megdönthetetlen dogmáival és állandó, baloldal felé hajló megalkuvásaival. Ha a megfelelő időben azt az utat követik, amelyet a valódi - nem bal, nem is neo - liberalizmus megkövetelt volna, valószínűleg még ma is lenne SZDSZ. Azonban az egy teljesen más párt lenne.
Ma viszont már az SZDSZ-kérdés nem időszerű, viszont annál inkább időszerű áttekinteni a múltmunka lehetőségeit. Ugyanis teljesen egyértelmű, hogy alapvető kérdésekben nincs konszenzus.
Amennyiben ezek közül nem kristályosodik ki egy legalább valamennyire objektív álláspont, amelyet a magyar politikai és értelmiségi elit baloldali része is el tud fogadni – nem feltétlenül szeretettel, de mégis belátással – addig tartani lehet attól, hogy a demokrácia alapvető intézményeit továbbra is másként értékelik politikai oldalaktól függően. Ezzel összefüggésben: a lényeges kérdés nem a III. köztársaság alkotmánya, hanem a valós demokrácia megléte és a nemzet fejlődése.
- csett -
… A kormányzásara esélyes párt elnöke szerint a rendszerváltás alkotmánya "technokrata szabályhalmaz", melyben nincs semmi tiszteletre méltó; a párt köreiből az államfői hatalom kiterjesztéséről, az AB hatásköreinek szűkítéséről, a politikai szabadságjogok megszorításáról hallani. … [A Fidesz-kormány] Eljelentéktelenítheti az Alkotmánybíróságot és a kormányzat többi intézményes ellensúlyát. Megkurtíthatja a politikai szabadságjogokat. …
hvg, 2009. december 26., 52-53. szám, 6-11. oldal, idézetek a 6. és 10. oldalról
http://www.gondola.hu/cikkek/69052-Egy_kis_traktatus_-_avagy_a_baloldal_ideologusainak_merev_dogmai.html
Egy kis traktátus - avagy a baloldal ideológusainak merev dogmái
2010. január 5. 10:43
Az év utolsó hvg-jében megjelent Kis János cikke a köztársaság válságáról. A cikkben valóságtól távol álló dogmatikus axiómák találhatók. Addig, amíg a baloldal – és a jelek szerint a liberalizmus Kis értelmezésében balt jelent - le nem cseréli, újra nem értelmezi ezeket a roppant káros, szinte megtörhetetlen dogmákat, nos, addig nehezen lesz egyetértés.
Kis világosan baloldali narratívájával most nem is igazán foglalkoznék. Bevallja a baloldal hibáit is, miközben a jobboldal erényeiről nem beszél, de vannak avatott politológusok, akik majd foglalkoznak ezzel. Csakhogy maga a történelmi narratíva téves, a logikai bázis, az alapok. Emellett a dialektikus materializmus kísértete járja át. Nem elég, hogy marxista alapokon nyugszik, de nem is a nyugati, frankfurti kritikai marxizmus, hanem a keleti kritikai marxizmus alapján álló történelemszemlélet szövi be. Úgy tűnik, ez ma valóban az ész trónfosztása.
A skizofrénia jegyében a politikai publicista Kis például szemmel láthatóan nem olvasta – vagy gondolta tovább - a politikai filozófus Kist, egyébként pedig szociológiai és történelmi csúsztatások kerültek a dolgozatba. Mindemellett muszáj egy kis aktuálpolitikai kitérőt is tenni: tartalmaz az esszé egy elég furcsa megállapítást is: „…a párt köreiből az államfői hatalom kiterjesztéséről, az AB hatásköreinek szűkítéséről, a politikai szabadságjogok megszorításáról hallani.” Nehéz lenne egyetlen komoly fideszes politikus bármelyik mondatába ezt beleértelmezni. A helyzet arra emlékeztet, mint amikor Mihancsik Zsófia interjúvolta Konrád Györgyöt a régen pártlappá süllyesztett Mozgó Világban még 2007-ben, s kérdése így szólt: ”…Vonulnak a különféle Szent István-i rendszerváltók, Orbán az Astoriánál újra elismétli azt a kegyes és brutális egyveleget, amelyet hetente hallunk tőle, és közösen követelik a hazug és nemzetvesztő kormány lemondását, némi zsidózással fűszerezve. …” Amint M.Zs. sajtómunkás Szent István-i rendszerváltónak ironizálja az ellenzéki párt elnökét, egy kalap alá véve őt a zsidózókkal – horribile dictu közéjük értelmezi - az majdnem olyan szép pillanata a szemmel láthatóan független magyar sajtó – l. a Mozgó Világ és a József Attila alapítvány kapcsolatát a Táncsics alapítvánnyal – megmozdulásainak, mint a Klubrádiós ciánozás Kuncze exelnök úr részéről. Bár nyilván csak élcelődés ez a részemről és a szoci pártalapítványnak, mint pénzforrásnak semmi köze nincs ezekhez a megszólalásokhoz.
Hozzászokhattunk már ahhoz baloldali politikusoktól, pártszóvivőktől, hogy mondanak, vagy ferdítenek maguknak egy minden alapot nélkülöző éleset, aztán ez bekerül a köztudatba. Erre azonban nyilván nem kell figyelni, csak a jobboldal mérgezheti a levegőt, viszont Debreczeni publicista kiváló megszólalása, amint szintén a Mozgó Világban hasonlítja az ellenzék vezetőjét Mussolinihez, az a megtestesült tiszta tavaszi szellő. Egy rendszerváltó alapító atyától – mármint Kistől - ezt persze nem várná az ember, de láttunk már karón varjút.
Az alapokról
Ami mégis elsőként az alapvetéseknél kitűnik, az a következő megállapítás: „1944–1945-ben a hagyományos magyar jobboldal megbukott. A „történelmi osztály” katasztrófába vezette az országot, és a katasztrófa őt magát is elsodorta. Ilyen súlyos vereség rendes körülmények közt mélyreható önvizsgálatot szokott elindítani.” Először is a történelmi osztály, mint olyan, marxista kategória. Nehezen lehet egy „osztályt” másképp értelmezni. Másodszor: ha objektíve nézzük, akkor már 1914-ben vagy 18-ban, 19-ben, de legkésőbb 1920-ban bukott meg, a trianoni katasztrófa, a Tanácsköztársaság és vörösterror, vagy a fehérterror éveiben. Mindegyikre politikai kánontól függetlenül, objektív szempontból alátámasztott érveléssel lehet hivatkozni, mint „megbukásra” pl.: 14-ben nem szabadott volna belemenni a háborúba (ez Jászi érve, de elfogadható), 18-ban nem szabadott volna leszerelni (l. Károlyi későbbi bukása, stb), 19-ben a Tanácsköztársaságot nem sikerült időben megállítani, és ezek összességének folyományaként Trianont sem, továbbá abszurd módon a kommunisták harcoltak az országért, a jobboldal nem volt időben képes rá, 1920-ban pedig sokak szerint a fehérterror volt rossz – bár sok szempontból érthető - válasz a vörösterrorra. Persze egyéb alternatív értelmezési lehetőségek is vannak.
Mindenesetre az I. világháború után a „történelmi osztály”-t a II. világháborús katasztrófáért felelőssé tenni furcsa, ugyanis a történelmi tények meglehetős félreértelmezésére ad lehetőséget. A Horthy korszakban ugyanis megbukott (volna) Gömbös, Teleki főbe lőtte magát, Imrédyt lemondatták, Szálasit pedig lecsukatták. A történelmi katasztrófa Kelet-Európában mindenkit elért. Kivétel nélkül mindenkit. Minden ország „történelmi osztálya” repült ugyanis, köszönhetően az egyik, a másik, vagy mindkettő totalitárius nagyhatalomnak. Ráadásul úgy tűnik, a magyar „történelmi osztály”-ba a Horthy korszakban nagyon is beleértendő például a Weiss, a Hatvany és a Chorin család. Amennyiben igen (és igen), akkor ők is felelősek a katasztrófáért, vagy nem?
Vajon mit kellett volna tennie a „történelmi osztály”-nak amikor a következő „vicc” járta német katonai körökben:
„Mennyi ideig tart Magyarországot bekebelezni?
- Egy napig, vagy három napig.
- Hogyhogy?
- A különbséget a felvázolt csapásirány és a bordélyházak elrendezésének összefüggései okozzák.”
A magyar nemesi, vagy vezető réteget, ha már vádolni lehet valamivel, akkor legalább vádoljuk igazságosan, és vegyük tudomásul: a reális autokefál alternatív cselekvés lehetősége körülbelül 1938-ig adatott meg Magyarországnak. Összefoglalva: az első világháborúba volt némi beleszólásunk, a másodikba nem. Tény, hogy a kiugrás nem sikerült, tény, hogy borzalmas katasztrófa történt, ám az is tény, hogy nem egyértelmű a felelősség. A németbarátsággal, vagy olaszbarátsággal vádolni utólag egy kényszerpályás politikai helyzetben levő csoportosulást, az eléggé rossz vágányra vezet, főleg a korszak viszonyait tekintetbe véve.
Azt ne is vegyük figyelembe, hogy amúgy a „történelmi osztály”, mint olyan szociológiailag nem értelmezhető, hiszen Magyarországon a nemesi származásúak majd 10%-át tették ki a népességnek.
Míg tehát véleményem szerint a német „történelmi osztály” sok szempontból felelőssé tehető a katasztrófáért (egyes kivételekkel, l. Stauffenberg, Rommel, stb), addig a magyar „történelmi osztály” egyes kivételeket (l. pl. Festetics Sándor, Széchenyi Lajos, Pálffy Fidél, és Kemény Gábor) nem tekintve nem felelős. Persze a zárójelben említettek történelmi felelősségét nehéz lenne tagadni. Röviden: a magyar nemesség és a magyar vezető réteg igen jelentős része (végül is kormányon volt) egyáltalán nem szeretett volna német csatlós maradni, és a legvégsőbb időkig (l. pl. Kállay) megpróbált megegyezni a Nyugattal, kiugrani a vesztes háborúból. Más kérdés, hogy a kommunista diktatúrát sem akarta.
Abban nyilván Kisnek igaza van, hogy a múltmunkát el kellett volna végezni, feltárni a valós felelősség elemeit, ám e felelősség kérdése azért nem olyan egyszerű. Emellé amúgy oda kellett volna tenni a baloldali „élcsapatot” is az 1919-es Tanácsköztársaságban történtek, továbbá az 1945-1989-közötti történelmi tények miatt. Tehát „Semmi sincs egészen úgy…”, ahogy Füst Milán mondaná.
Kultúrfolytonosság, vagy kultúrkampf?
A következő nagy dogma a jobboldal kvázi kulturális folytonossága az előbb említett „felelős” történelmi osztállyal. „Amikor eljött a rendszerváltás, az új jobboldal hangadó körei oda tértek vissza, ahol a régi abbahagyni kényszerült. De immár nem történelmünk egyik legszörnyűbb kataklizmájáért felelős vesztesként, hanem a kommunista diktatúra bukásának revánsra vágyó nyerteseként.”
A revánsról szólva: az, hogy az Antall kormány támaszkodott bizonyos korábbi jobboldali hagyományokra, bizonyára okozhatott egyeseknek kellemetlen perceket, ám ne felejtsük el: az antalli kormányzás sok korábbi állampárti kádert, (pl. Szilvásy Györgyöt) főtisztviselőt átvett, továbbá vezető politikusai között lényegében nem volt „nagyarisztokrata”. Az utódpárt vezetői közül pedig senkit sem támadott élesen. Emellett az akkori, már balliberális sajtó vezető személyiségei a nagy viharként megélt médiaháború ellenére néhány ritka kivételtől eltekintve máig jelen vannak – ugyanúgy vezetőként, képernyősként, hangadóként - a médiumokban.
Amit Kis elfelejt: a nemesi származás sem volt jobboldali előjog. Az SZDSZ vezető politikusai közül például Magyar Bálint, Demszky Gábor egyaránt büszkélkedhet arisztokrata ősökkel, a szocialista Medgyessy Péter pedig határon kívüli születésű és szintén régi família leszármazottja. Erőltetettnek tűnhet, de Esterházy Pétert is említhetjük. Ezek után fel is tehetnénk a kérdést, kinek az arisztokratája a jó arisztokrata, és hol kell ahhoz születni, hogy jó irányba fejlődjön a politikai nézetrendszer?
A kapitalizmus szelleme
A továbbiak a cikkben újabb kérdéseket vetődnek fel: „Nem kellett felülvizsgálniuk a kapitalizmus – a piac, a verseny s kivált a banktőke – iránti ambivalens érzelmeiket, a magyar liberális hagyománnyal szemben táplált ellenszenvüket, sem azt a hajlandóságot, hogy ellenérzéseik és félelmeik tárgyát a zsidóság képében személyesítsék meg.” A Horthy korszakban a piac, a verseny s kivált a banktőke egyaránt jelentős szerepet játszott a gazdaságban. Ez bizonyításra nem szoruló trivialitás. Megjegyzendő, hogy az 1988-as GT az Apáthy féle 1875-ös kereskedelmi kódexen alapult, amelyet a két háború között végig hatályban tartottak, ahogy a magánjogi esetjogot-zsinórmértéket is. A banki intézményrendszert, a magántulajdonon és versenyen alapuló gazdaságot a kommunista hatalomátvétel után semmisítették meg a kommunisták. A kommunista párt és nem a korábbi „történelmi osztály”. Az Antall kormány ráadásul folytatta a privatizációt, megpróbálta – amennyire tudta – ellenőrzött keretek közé terelni. Vajon az ellenőrzés kísérlete fájhatott?
Avagy a protestáns etika?
Kis szerint a baloldalnak régi hagyományai közül büszkének kell lennie a földosztásra. Egy ilyen gondolat után valami nagyon furcsa és hideglelős hangulat keríti hatalmába az egyszeri olvasót: akkor az 1946. évi VII. törvényt (l. hóhértörvény) miért is nem kellene rögtön visszaállítani?
Teljesen egyértelmű: az akkori magyar birtokstruktúra túlméretes latifundiumokkal terhelt, rendkívül igazságtalan szerkezetben őrződött meg. E kérdés felismerése nem csak baloldali, hanem egyetemes politikai kérdés a korszakban: bár a szociáldemokrata kezdetek léteztek (Károlyi), Buza Barnától egészen a másról ismert jobboldali Darányiig sok vezető magyar politikus próbált meg segíteni a földbirtok-problémán. Akár mérsékelt, átgondolt földosztással is. Azonban annak felismerése, hogy a virágoknak jót tesz a fény, nem jelenti azt, hogy ki kell őket ültetni a sivatagba: 1945-ben a szovjet kommunista terv alapján (l. Wolfgang Leonhard munkájától kezdve Borhiig) a parasztpárt és a kommunista párt hatékony összjátékának köszönhetően sikerült egy olyan birtokszerkezetet kialakítani, amely aztán hatékonyan segítette elő a magyar mezőgazdaság összeomlását, a kolhozosítást, majd téeszesítést és nem utolsó sorban a parasztság erőszakos megtörését. A földtörvény Sztálin szovjetuniójából jött ide, és az ő céljait is szolgálta. Hozzáteendő: a kapitalizmus először is tulajdon és jogbiztonságot igényel, no ez a törvény már a korszakban sem tűnt ennek túlzottan hatékony elősegítőjének.
A végkövetkeztetések, avagy a köztársaság vége
„Most kezd csak megmutatkozni, mekkora bajt okozott az SZDSZ azzal, hogy szétverte önmagát” - mondja Kis, és ezzel beismeri, hogy nem érti a jelenlegi helyzet kialakulásának és az SZDSZ önszétverésének okát. Azt ugyanis sok tekintetben maga az SZDSZ okozta sajátos, megdönthetetlen dogmáival és állandó, baloldal felé hajló megalkuvásaival. Ha a megfelelő időben azt az utat követik, amelyet a valódi - nem bal, nem is neo - liberalizmus megkövetelt volna, valószínűleg még ma is lenne SZDSZ. Azonban az egy teljesen más párt lenne.
Ma viszont már az SZDSZ-kérdés nem időszerű, viszont annál inkább időszerű áttekinteni a múltmunka lehetőségeit. Ugyanis teljesen egyértelmű, hogy alapvető kérdésekben nincs konszenzus.
Amennyiben ezek közül nem kristályosodik ki egy legalább valamennyire objektív álláspont, amelyet a magyar politikai és értelmiségi elit baloldali része is el tud fogadni – nem feltétlenül szeretettel, de mégis belátással – addig tartani lehet attól, hogy a demokrácia alapvető intézményeit továbbra is másként értékelik politikai oldalaktól függően. Ezzel összefüggésben: a lényeges kérdés nem a III. köztársaság alkotmánya, hanem a valós demokrácia megléte és a nemzet fejlődése.
- csett -
2009. december 25., péntek
Csehszlovák Alkotmánybíróság, 1948-ig
Pozsony, 1969. április 20. Karel Pomaizl cseh történelemfilozófus írása a Hét című napilapban, amely elsőként összegzi és elemzi a nemzetiségi alkotmánytörvény hiányosságait és az annak kapcsán felmerülő problémákat. Karel Pomaizl: Valódi egyenjogúságot a nemzetiségeknek
Ami a nyelvhasználatot illeti, alkotmánytörvénybe kellene iktatni az államban használt valamennyi nyelv egyenjogúságát, miként az a marxizmus elveinek megfelel. Meg kellene tiltani mindennemű nyelvi megkülönböztetést, törvénybe iktatni s a gyakorlatban is biztosítani a két, illetve többnyelvűséget a nemzetiségileg vegyes területeken. A nemzetiségek törvényes jogainak védelmét az alkotmánybíróságra kellene bízni, mint legfontosabb funkciói egyikét. Az alkotmánybíróság megszüntetése, 1948-ban, hibás lépésnek bizonyult. Lehetővé tette a törvénytelenségek elkövetését s nem csupán a nemzetiségek ügyében. 262. lap, pdf-ben 5. oldal Hét, 1969. április 20. 9-10. p.
http://www.foruminst.sk/documents/8/92.pdf
Ami a nyelvhasználatot illeti, alkotmánytörvénybe kellene iktatni az államban használt valamennyi nyelv egyenjogúságát, miként az a marxizmus elveinek megfelel. Meg kellene tiltani mindennemű nyelvi megkülönböztetést, törvénybe iktatni s a gyakorlatban is biztosítani a két, illetve többnyelvűséget a nemzetiségileg vegyes területeken. A nemzetiségek törvényes jogainak védelmét az alkotmánybíróságra kellene bízni, mint legfontosabb funkciói egyikét. Az alkotmánybíróság megszüntetése, 1948-ban, hibás lépésnek bizonyult. Lehetővé tette a törvénytelenségek elkövetését s nem csupán a nemzetiségek ügyében. 262. lap, pdf-ben 5. oldal Hét, 1969. április 20. 9-10. p.
http://www.foruminst.sk/documents/8/92.pdf
2009. december 22., kedd
Bírák a hatalom bögyében
"... Ezért is keltett csodálkozást az a pletyka, hogy ha a Fidesz alakíthat kormányt, a párt megszüntetné az Alkotmánybíróság önállóságát, és a rendszerváltás levezénylésében érdemeket szerzett testületet betagolná a Legfelsőbb Bíróság alá, annak negyedik kollégiumává tenné. Ezzel az Ab elnöke elveszítené rangját, hiszen az lehetetlen, hogy az öt közjogi méltóság bármelyike "főnöke" legyen a másiknak. Mint látszik, a javaslat még akkor is abszurd volna, ha a Fidesz és az Alkotmánybíróság viszonyát húszéves feszült viszony jellemezné. Valójában ennek ellenkezője igaz. A rendszerváltás után furcsa alkotmányozás kezdődött; az Alkotmánybíróság a pártállami időkben született alaptörvény alapján hirdet határozatokat, próbálva értéktartalmat adni az alaptörvény szövegének. "Alkotmány a magasban" - mondhatnánk erre Illyés Gyula nyomán. A jelek szerint a baloldali kormányok kevésbé látják tisztán ezeket a morális körvonalakat, mint a jobboldaliak.
Az ellenzéki párt mégis olyan óvatlan volt, hogy amikor a Figyelő nyilatkozatot kért az önálló Alkotmánybíróság megszüntetéséről, Répássy Róbert, a párt jogi kabinetjének vezetője nem kommentálta az értesülést, ami persze megerősítésként hatott. Az összeesküvés-elméletet erősítette, hogy a Fidesznek valóban szándékában áll megváltoztatni az Alkotmány preambulumát, mert nem tartják elég kifejezőnek a bevezető részt. Az ideges hangulatban végül Navracsics Tibor vág rendet. "Semmi alapja nincs annak, hogy a Fidesz az Alkotmánybíróság önállóságának megszüntetését, a Legfelsőbb Bíróság alá való betagozódását tervezné. A leghatározottabban cáfolom" - mondja lapunknak a Fidesz frakcióvezetője.
Az Alkotmánybírósághoz egyébként is nehéz lenne hozzányúlni, mivel óriási tekintélyt szerzett magának, és korábbi döntéseivel a mostani hétköznapjainkat is meghatározza. Az államilag támogatott lakáshitelesek például a Bokros-csomag elmeszelésének köszönhetik, hogy a Gyurcsány-kormány nem tudta eltörölni a kamattámogatást a már megkötött szerződéseknél.
Politikai büntetés
A testület megalakulásának évfordulóján rendezett nemzetközi konferencián az alkotmánybírák kicserélték tapasztalataikat, hogy a politikai hatalom milyen "büntetéseket" mér ki rájuk. Olaszországban például a Silvio Berlusconi miniszterelnök mentelmi jogáról szóló törvény megsemmisítése után 12 évről 9-re csökkentenék a bírák megbízatásának időpontját. Az MSZP a Fidesz népszavazási kérdéseinek átengedése miatt nem szavazta meg tavaly Bihari Mihály elnök és Kukorelli István testületi tag újraválasztását. Az Alkotmánybíróság fennállása alatt 29 bíró köszönt el a testülettől, eddig valamennyien megkapták a Magyar Köztársasági Érdemrendet. Csak Bihari és Kukorelli nem, mivel az ő nevüket a szocialisták bosszúból az augusztus 20-i, majd az október 23-i kitüntetési listáról is kihúzták."
Heti Válasz, Élő Anita, Létrehozás: 2009. dec. 8.
http://hetivalasz.hu/itthon/birak-a-hatalom-bogyeben-25469/#
Az ellenzéki párt mégis olyan óvatlan volt, hogy amikor a Figyelő nyilatkozatot kért az önálló Alkotmánybíróság megszüntetéséről, Répássy Róbert, a párt jogi kabinetjének vezetője nem kommentálta az értesülést, ami persze megerősítésként hatott. Az összeesküvés-elméletet erősítette, hogy a Fidesznek valóban szándékában áll megváltoztatni az Alkotmány preambulumát, mert nem tartják elég kifejezőnek a bevezető részt. Az ideges hangulatban végül Navracsics Tibor vág rendet. "Semmi alapja nincs annak, hogy a Fidesz az Alkotmánybíróság önállóságának megszüntetését, a Legfelsőbb Bíróság alá való betagozódását tervezné. A leghatározottabban cáfolom" - mondja lapunknak a Fidesz frakcióvezetője.
Az Alkotmánybírósághoz egyébként is nehéz lenne hozzányúlni, mivel óriási tekintélyt szerzett magának, és korábbi döntéseivel a mostani hétköznapjainkat is meghatározza. Az államilag támogatott lakáshitelesek például a Bokros-csomag elmeszelésének köszönhetik, hogy a Gyurcsány-kormány nem tudta eltörölni a kamattámogatást a már megkötött szerződéseknél.
Politikai büntetés
A testület megalakulásának évfordulóján rendezett nemzetközi konferencián az alkotmánybírák kicserélték tapasztalataikat, hogy a politikai hatalom milyen "büntetéseket" mér ki rájuk. Olaszországban például a Silvio Berlusconi miniszterelnök mentelmi jogáról szóló törvény megsemmisítése után 12 évről 9-re csökkentenék a bírák megbízatásának időpontját. Az MSZP a Fidesz népszavazási kérdéseinek átengedése miatt nem szavazta meg tavaly Bihari Mihály elnök és Kukorelli István testületi tag újraválasztását. Az Alkotmánybíróság fennállása alatt 29 bíró köszönt el a testülettől, eddig valamennyien megkapták a Magyar Köztársasági Érdemrendet. Csak Bihari és Kukorelli nem, mivel az ő nevüket a szocialisták bosszúból az augusztus 20-i, majd az október 23-i kitüntetési listáról is kihúzták."
Heti Válasz, Élő Anita, Létrehozás: 2009. dec. 8.
http://hetivalasz.hu/itthon/birak-a-hatalom-bogyeben-25469/#
Orosz Alkotmánybíróság
Mint a kommunizmusban: két alkotmánybíró is különös módon távozott
Véglegesen alárendelődött az orosz alkotmánybíróság a hatalomnak?
Anton Bendarzsevszkij
2009. december 10., csütörtök
A múlt héten röppent fel a hír: egyszerre két orosz alkotmánybíró is kilép az Alkotmánybíróság kötelékéből. Az egyik alkotmánybíró – Vlagyimir Jaroszlavcev azonnali hatállyal kilépett az alkotmánybírók tanácsából, másikuk – Anatolij Kononov pedig bejelentette, hogy idő előtt, 2010 január 1-től visszavonul. Az Alkotmánybíróságból nem szoktak csak úgy kilépni a bírák, ráadásul mindketten egyszerre. Utánajártunk, mi lehet a háttérben.
December másodikán a nagyobb orosz hírügynökségek csupán rövidhírben tudósítottak: Vlagyimir Jaroszlavcev azonnali hatállyal kilép az Alkotmánybíróság kötelékéből, „ismeretlen okokból”, írta az Interfax. Néhány órára rá, egy másik néhány soros hír is felbukkant: egy másik alkotmánybíró is visszavonul, Anatolij Kononov, bár ő nem azonnal, hanem 2010 január 1-től, hivatalos indoklás szerint „egészségügyi okokból”. Az „előzetes visszavonulást” pedig valóban „előzetesként” kell értelmezni, hiszen az orosz alkotmány szerint hivatala 2017 júniusáig tartott volna.
Másnap, tehát december harmadikán a Ria hírügynökség két interjút is közölt a visszavonuló alkotmánybírók ügyében: az egyik, Alekszandr Torsin, a parlament elnök-helyettese a hírügynökségnek elmondta, hogy „teljesen egyetért” a lemondásokkal, mert szerinte az említett két személy a „bírói erkölcsöt” sértette meg. Ugyanezen a véleményen volt az igazságügyi szervek közösségi felügyeletéért felelős bizottság elnöke, Anatolij Kucserena. Az ő véleménye szerint az alkotmánybíróknak „egyéni véleményük miatt” kellett lemondaniuk, mert fellépéseikkel „kárt okoztak az orosz igazságszolgáltatási rendszernek”.
„Ha egy alkotmánybíró valamivel nem ért egyet, valami nem tetszik neki, akkor vonuljon vissza, és akkor egyszerű orosz állampolgárként, vagy valamilyen szakértőként mondhat véleményt egyes kérdésekben” – mondta Kucserena.
A kérdés itt az, hogy nem-e azért van az alkotmánybíróság intézménye, hogy önálló véleményt alkosson az orosz törvényhozással és alkotmánysértésekkel kapcsolatban, és ne azt a véleményt mondja vissza, amit a hatalom elvár tőle.
A két interjú már eltérést mutatott az előző napi hivatalos állásponttól, amikor az Alkotmánybíróság vezetője, Valerij Zorkin bejelentette, hogy Kononov kizárólag egészségügyi okokból vonul vissza, és ez semmilyen kapcsolatban nincs „az állítólagos represszív szankciókkal a karhatalom részéről” a sorozatos különvéleményei miatt.
A Lenta.ru és a Kommerszant ennél tovább ment, és azt írták, hogy alkotmánybíró kollégáik nyomására kellett mennie Jaroszlavcevnek és Kononovnak. Valójában az Alkotmánybíróságnak nincs joga, hogy valamelyik bíróját menessze hivatalából, az csakis önként történhet. Valószínűleg – írta a Lenta.ru – a két alkotmánybírónak a bíróság tanácsán „javasolták”, hogy hagyják ott az igazságügyi szervet, mert jelenlegi nézeteik mellett nem képviselhetik az Alkotmánybíróságot. De nézzük sorjában, milyen "etikai kihágásaik" voltak Jaroszlavcevnek és Kanonovnak.
Vlagyimir Jaroszlavcev jelenleg 57 éves, tehát alkotmánybírói megbízatása 2022-ben járt volna le. 1995 óta alkotmánybíró. Az Alkotmánybíróság nemzetközi kapcsolati bizottságát vezeti.
Több mint 10 különvéleményt nyújtott be a bíróságra alkotmánybírói karrierje során. Többek között nem értett egyet az igazságszolgáltatás 2001-es reformjával és a 2005-ös kormányzói választások megszüntetésével.
2009. augusztus 31-én a spanyol El Pais újságnak adott interjút, amely hangzatos címet viselte: „Oroszországban a nemzetbiztonsági szervek vezetik az országot, mint a szovjet időkben”. Ebben azon nézeteit fejtette ki a széles nyilvánosság előtt, miszerint Vlagyimir Putyin és Dmitrij Medvegyev elnöksége alatt „az orosz igazságszolgáltatás eszköz lett a végrehajtó hatalom szolgálatában”. A döntéseket pedig nem a bírók, hanem az elnöki adminisztráció hozza. A cikkben továbbá Jaroszlavcev az alkotmánybíróság egy döntését vetette erős kritika alá, amelyben a New Times magazin újságírója, Natalia Morari panaszát utasították vissza. Natalia Morari moldovai újságírónőt az FSZB korábban kitiltotta az országból, ez ellen mind Jaroszlavcev, mind Kononov tiltakozott. Morari 2002 és 2007 között dolgozott Oroszországban és főleg az oroszországi korrupcióról írt a hatalom minden szintjén. „A nemzetbiztonsági szervek azt csinálnak, amit akarnak, a bíróságok pedig csak megerősítik az ő döntéseiket” – írta Jaroszlavcev, és azt is hozzátette, hogy „az igazságszolgáltatás romjai között érzem magam”.
Továbbá Jaroszlavcev kritika alá vetette a kormányzói választások megszüntetését, az elnöki újraválaszthatósági idő meghosszabbítását, és az igazságszolgáltatás fölött megvalósuló egyre erősebb állami kontrollt.
Az El Pais –nak adott interjú idején a többi alkotmánybíró szabadságát töltötte, ezért fordulhat elő, hogy csak most hallunk az ügyről – írja a Kommerszant. Visszatérésük után, az októberben összehívott tanácson beszélték meg Jaroszlavcev magatartását. Ám ezzel az ügy nem ért véget, ugyanis fordulatot hozott benne Anatolij Kononov fellépése.
A 62 éves Anatolij Kononov az egyik legrégebben hivatalban lévő orosz alkotmánybíró – azóta tölti be a posztot, mióta 1991-ben az újjáalakuló orosz állam megalapította az orosz Alkotmánybíróságot. Több mint 40 tudományos munkája és könyve jelent meg a büntetőjogról, kriminalisztikáról, állam és jogelméletről.
Különvéleményeinek számában abszolút rekorder: több mint 50-szer lépett fel más véleménnyel, mint amilyen döntést az Alkotmánybíróság hozott. Így pl. 1993-ban bírálta az Alkotmánybíróság döntését, miszerint Jelcin rendeletét a parlament feloszlatásáról alkotmányellenesnek minősítette, 2005-ben pedig illegitimnek tartotta a kormányzók megválasztásának a megszüntetését. 2009-ben három különvéleménnyel is fellépett: egyrészt az oroszok gyülekezési és tüntetési szabadsága mellett lépett fel, másrészt a már említett moldovai újságírónő, Natalia Morari pozícióját védte. Júliusban nem fogadta el az Alkotmánybíróság azon döntését, amelyben az visszautasította Mihail Hodorkovszkij panaszát az újabb ellene felhozott vádakkal szemben.
Ráadásul a Kommerszant orosz napilap szerint Kononov gyakran kemény kritikával illette a bíróság döntéseit. Nemegyszer nevezte kollégái okfejtéseit hibásaknak és alaptalanoknak és panaszkodott a „pontatlan, nem teljes és primitív” ügyvezetésért, amelyben a panasszal élők pozícióját fejtették ki. Továbbá a józan ész, a logika és a moralitás hiányával vádolta a kollégáit.
A Kommerszant szerint Kononov „feldühítette” a kormányt, miután élesen fellépett az Alkotmánybíróságban bevezetett módosítások ellen: 2009-től az Alkotmánybíróság vezetőjét az orosz elnök javaslatára választják. Ezt Kononov „tiszteletlennek és antidemokratikusnak” tartotta.
Valószínűleg az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, amikor 2009. október végén a „Szobeszednik”című lapban kollégája, Jaroszlavcev védelmére kelt. Ebben megvédte alkotmánybíró kollégája nézeteit és értékeléseit és bejelentette, hogy Jaroszlavcevet már megbüntették az Alkotmánybíróság tanácsán és antidemokratikusnak minősítette a jelenlegi helyzetet.
Az alkotmánybírói kollégium újra összeült, immár Kononov ügyét tárgyalva, és „javaslatot” tettek a lemondására. Mivel a botrányt nem akarták nyilvánosságra hozni, addig valóban nem beszélt róla senki, ám december 2-án a Kommerszant kiszivárogtatta a két bíró visszavonulásának a hírét (ami egyébként azóta sem lett túl publikus az orosz sajtóban: az Interfax pl. két néhány soros rövidhír erejéig foglalkozott vele, a Vesti egy rövidebb cikket szentelt neki, a Ria hírügynökség pedig 2 rövidhírben és 3 interjúban tálalta az ügyet, amelyben a kormány álláspontját jelentették meg, miszerint a két alkotmánybírónak abszolút jogosan kellett mennie).
A Kommerszant orosz napilap szerint egyébként a helyzet az Alkotmánybíróságon drasztikusan éppen az új törvénymódosítás után változott meg, amely szerint az Alkotmánybíróság elnökét az orosz államfő javasolja. A lap statisztikai adatai szerint, amíg 2008-ban az Alkotmánybíróság az állampolgárok és az állam közötti peres ügyekben a legtöbb esetben az állampolgároknak adott igazat, addig 2009 májusától a legfontosabb kérdésekben a Kreml számára hozott kedvező döntést.
Ráadásul az is motiválhatta az alkotmánybírói kollégiumot, hogy a „Vlaszti”-ban nemrég felröppent a hír, hogy a Kreml az Alkotmánybíróság jogainak a megnyirbálását készíti elő. Így a két leginkább ellenzékinek tekinthető alkotmánybíró kizárása azt a célt szolgálhatta, hogy megmutassák, a bírói kollégium saját maga is fenn tudja tartani a megfelelő fegyelmet és nincs szükség a megregulázásukra.
Más elemzők szerint az igazságszolgáltatás végleg alárendelődött a végrehajtó hatalomnak Oroszországban.
© Kitek Média Kft. 2007-2009
http://kitekinto.hu/europa/2009/12/10/a_nemzetbiztonsagi_szervek_vezetik_az_orszagot_mint_a_kommunizmusban&s=hs
Véglegesen alárendelődött az orosz alkotmánybíróság a hatalomnak?
Anton Bendarzsevszkij
2009. december 10., csütörtök
A múlt héten röppent fel a hír: egyszerre két orosz alkotmánybíró is kilép az Alkotmánybíróság kötelékéből. Az egyik alkotmánybíró – Vlagyimir Jaroszlavcev azonnali hatállyal kilépett az alkotmánybírók tanácsából, másikuk – Anatolij Kononov pedig bejelentette, hogy idő előtt, 2010 január 1-től visszavonul. Az Alkotmánybíróságból nem szoktak csak úgy kilépni a bírák, ráadásul mindketten egyszerre. Utánajártunk, mi lehet a háttérben.
December másodikán a nagyobb orosz hírügynökségek csupán rövidhírben tudósítottak: Vlagyimir Jaroszlavcev azonnali hatállyal kilép az Alkotmánybíróság kötelékéből, „ismeretlen okokból”, írta az Interfax. Néhány órára rá, egy másik néhány soros hír is felbukkant: egy másik alkotmánybíró is visszavonul, Anatolij Kononov, bár ő nem azonnal, hanem 2010 január 1-től, hivatalos indoklás szerint „egészségügyi okokból”. Az „előzetes visszavonulást” pedig valóban „előzetesként” kell értelmezni, hiszen az orosz alkotmány szerint hivatala 2017 júniusáig tartott volna.
Másnap, tehát december harmadikán a Ria hírügynökség két interjút is közölt a visszavonuló alkotmánybírók ügyében: az egyik, Alekszandr Torsin, a parlament elnök-helyettese a hírügynökségnek elmondta, hogy „teljesen egyetért” a lemondásokkal, mert szerinte az említett két személy a „bírói erkölcsöt” sértette meg. Ugyanezen a véleményen volt az igazságügyi szervek közösségi felügyeletéért felelős bizottság elnöke, Anatolij Kucserena. Az ő véleménye szerint az alkotmánybíróknak „egyéni véleményük miatt” kellett lemondaniuk, mert fellépéseikkel „kárt okoztak az orosz igazságszolgáltatási rendszernek”.
„Ha egy alkotmánybíró valamivel nem ért egyet, valami nem tetszik neki, akkor vonuljon vissza, és akkor egyszerű orosz állampolgárként, vagy valamilyen szakértőként mondhat véleményt egyes kérdésekben” – mondta Kucserena.
A kérdés itt az, hogy nem-e azért van az alkotmánybíróság intézménye, hogy önálló véleményt alkosson az orosz törvényhozással és alkotmánysértésekkel kapcsolatban, és ne azt a véleményt mondja vissza, amit a hatalom elvár tőle.
A két interjú már eltérést mutatott az előző napi hivatalos állásponttól, amikor az Alkotmánybíróság vezetője, Valerij Zorkin bejelentette, hogy Kononov kizárólag egészségügyi okokból vonul vissza, és ez semmilyen kapcsolatban nincs „az állítólagos represszív szankciókkal a karhatalom részéről” a sorozatos különvéleményei miatt.
A Lenta.ru és a Kommerszant ennél tovább ment, és azt írták, hogy alkotmánybíró kollégáik nyomására kellett mennie Jaroszlavcevnek és Kononovnak. Valójában az Alkotmánybíróságnak nincs joga, hogy valamelyik bíróját menessze hivatalából, az csakis önként történhet. Valószínűleg – írta a Lenta.ru – a két alkotmánybírónak a bíróság tanácsán „javasolták”, hogy hagyják ott az igazságügyi szervet, mert jelenlegi nézeteik mellett nem képviselhetik az Alkotmánybíróságot. De nézzük sorjában, milyen "etikai kihágásaik" voltak Jaroszlavcevnek és Kanonovnak.
Vlagyimir Jaroszlavcev jelenleg 57 éves, tehát alkotmánybírói megbízatása 2022-ben járt volna le. 1995 óta alkotmánybíró. Az Alkotmánybíróság nemzetközi kapcsolati bizottságát vezeti.
Több mint 10 különvéleményt nyújtott be a bíróságra alkotmánybírói karrierje során. Többek között nem értett egyet az igazságszolgáltatás 2001-es reformjával és a 2005-ös kormányzói választások megszüntetésével.
2009. augusztus 31-én a spanyol El Pais újságnak adott interjút, amely hangzatos címet viselte: „Oroszországban a nemzetbiztonsági szervek vezetik az országot, mint a szovjet időkben”. Ebben azon nézeteit fejtette ki a széles nyilvánosság előtt, miszerint Vlagyimir Putyin és Dmitrij Medvegyev elnöksége alatt „az orosz igazságszolgáltatás eszköz lett a végrehajtó hatalom szolgálatában”. A döntéseket pedig nem a bírók, hanem az elnöki adminisztráció hozza. A cikkben továbbá Jaroszlavcev az alkotmánybíróság egy döntését vetette erős kritika alá, amelyben a New Times magazin újságírója, Natalia Morari panaszát utasították vissza. Natalia Morari moldovai újságírónőt az FSZB korábban kitiltotta az országból, ez ellen mind Jaroszlavcev, mind Kononov tiltakozott. Morari 2002 és 2007 között dolgozott Oroszországban és főleg az oroszországi korrupcióról írt a hatalom minden szintjén. „A nemzetbiztonsági szervek azt csinálnak, amit akarnak, a bíróságok pedig csak megerősítik az ő döntéseiket” – írta Jaroszlavcev, és azt is hozzátette, hogy „az igazságszolgáltatás romjai között érzem magam”.
Továbbá Jaroszlavcev kritika alá vetette a kormányzói választások megszüntetését, az elnöki újraválaszthatósági idő meghosszabbítását, és az igazságszolgáltatás fölött megvalósuló egyre erősebb állami kontrollt.
Az El Pais –nak adott interjú idején a többi alkotmánybíró szabadságát töltötte, ezért fordulhat elő, hogy csak most hallunk az ügyről – írja a Kommerszant. Visszatérésük után, az októberben összehívott tanácson beszélték meg Jaroszlavcev magatartását. Ám ezzel az ügy nem ért véget, ugyanis fordulatot hozott benne Anatolij Kononov fellépése.
A 62 éves Anatolij Kononov az egyik legrégebben hivatalban lévő orosz alkotmánybíró – azóta tölti be a posztot, mióta 1991-ben az újjáalakuló orosz állam megalapította az orosz Alkotmánybíróságot. Több mint 40 tudományos munkája és könyve jelent meg a büntetőjogról, kriminalisztikáról, állam és jogelméletről.
Különvéleményeinek számában abszolút rekorder: több mint 50-szer lépett fel más véleménnyel, mint amilyen döntést az Alkotmánybíróság hozott. Így pl. 1993-ban bírálta az Alkotmánybíróság döntését, miszerint Jelcin rendeletét a parlament feloszlatásáról alkotmányellenesnek minősítette, 2005-ben pedig illegitimnek tartotta a kormányzók megválasztásának a megszüntetését. 2009-ben három különvéleménnyel is fellépett: egyrészt az oroszok gyülekezési és tüntetési szabadsága mellett lépett fel, másrészt a már említett moldovai újságírónő, Natalia Morari pozícióját védte. Júliusban nem fogadta el az Alkotmánybíróság azon döntését, amelyben az visszautasította Mihail Hodorkovszkij panaszát az újabb ellene felhozott vádakkal szemben.
Ráadásul a Kommerszant orosz napilap szerint Kononov gyakran kemény kritikával illette a bíróság döntéseit. Nemegyszer nevezte kollégái okfejtéseit hibásaknak és alaptalanoknak és panaszkodott a „pontatlan, nem teljes és primitív” ügyvezetésért, amelyben a panasszal élők pozícióját fejtették ki. Továbbá a józan ész, a logika és a moralitás hiányával vádolta a kollégáit.
A Kommerszant szerint Kononov „feldühítette” a kormányt, miután élesen fellépett az Alkotmánybíróságban bevezetett módosítások ellen: 2009-től az Alkotmánybíróság vezetőjét az orosz elnök javaslatára választják. Ezt Kononov „tiszteletlennek és antidemokratikusnak” tartotta.
Valószínűleg az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, amikor 2009. október végén a „Szobeszednik”című lapban kollégája, Jaroszlavcev védelmére kelt. Ebben megvédte alkotmánybíró kollégája nézeteit és értékeléseit és bejelentette, hogy Jaroszlavcevet már megbüntették az Alkotmánybíróság tanácsán és antidemokratikusnak minősítette a jelenlegi helyzetet.
Az alkotmánybírói kollégium újra összeült, immár Kononov ügyét tárgyalva, és „javaslatot” tettek a lemondására. Mivel a botrányt nem akarták nyilvánosságra hozni, addig valóban nem beszélt róla senki, ám december 2-án a Kommerszant kiszivárogtatta a két bíró visszavonulásának a hírét (ami egyébként azóta sem lett túl publikus az orosz sajtóban: az Interfax pl. két néhány soros rövidhír erejéig foglalkozott vele, a Vesti egy rövidebb cikket szentelt neki, a Ria hírügynökség pedig 2 rövidhírben és 3 interjúban tálalta az ügyet, amelyben a kormány álláspontját jelentették meg, miszerint a két alkotmánybírónak abszolút jogosan kellett mennie).
A Kommerszant orosz napilap szerint egyébként a helyzet az Alkotmánybíróságon drasztikusan éppen az új törvénymódosítás után változott meg, amely szerint az Alkotmánybíróság elnökét az orosz államfő javasolja. A lap statisztikai adatai szerint, amíg 2008-ban az Alkotmánybíróság az állampolgárok és az állam közötti peres ügyekben a legtöbb esetben az állampolgároknak adott igazat, addig 2009 májusától a legfontosabb kérdésekben a Kreml számára hozott kedvező döntést.
Ráadásul az is motiválhatta az alkotmánybírói kollégiumot, hogy a „Vlaszti”-ban nemrég felröppent a hír, hogy a Kreml az Alkotmánybíróság jogainak a megnyirbálását készíti elő. Így a két leginkább ellenzékinek tekinthető alkotmánybíró kizárása azt a célt szolgálhatta, hogy megmutassák, a bírói kollégium saját maga is fenn tudja tartani a megfelelő fegyelmet és nincs szükség a megregulázásukra.
Más elemzők szerint az igazságszolgáltatás végleg alárendelődött a végrehajtó hatalomnak Oroszországban.
© Kitek Média Kft. 2007-2009
http://kitekinto.hu/europa/2009/12/10/a_nemzetbiztonsagi_szervek_vezetik_az_orszagot_mint_a_kommunizmusban&s=hs
Ukrán Alkotmánybíróság
Tyimosenko az alkotmánybíróság felszámolására készül?
2009. december 14. 21:33
MNO - KA
Roman Zvarics, a NU-NSZ párt egyik tagja bejelentette, hogy Julija Tyimosenko osztotta Zvarics azon nézeteit, mely az alkotmánybíróság megszüntetésére vonatkoztak.
A Korrespondent.net internetes hírportál információi szerint Zvarics december 10-én, a közelgő elnökválasztással kapcsolatos rendezvényen jelentette ezt ki. Zvarics szerint a jövőbeni alkotmányreform egyik fő feladata az alkotmánybíróság megszüntetése. „Az alkotmánybíróság az ukrán jogrendszer egyik pozitivista bástyája” – jegyezte meg Zvarics. Az Ukrán Alkotmánybíróság Ukrajna egyetlen alkotmányos joghatósággal bíró testülete. Feladata, hogy biztosítsa az Alkotmány elsőbbrendűségét Ukrajna egész területén.
(karpatinfo.net)
http://www.mno.hu/portal/682686
2009. december 14. 21:33
MNO - KA
Roman Zvarics, a NU-NSZ párt egyik tagja bejelentette, hogy Julija Tyimosenko osztotta Zvarics azon nézeteit, mely az alkotmánybíróság megszüntetésére vonatkoztak.
A Korrespondent.net internetes hírportál információi szerint Zvarics december 10-én, a közelgő elnökválasztással kapcsolatos rendezvényen jelentette ezt ki. Zvarics szerint a jövőbeni alkotmányreform egyik fő feladata az alkotmánybíróság megszüntetése. „Az alkotmánybíróság az ukrán jogrendszer egyik pozitivista bástyája” – jegyezte meg Zvarics. Az Ukrán Alkotmánybíróság Ukrajna egyetlen alkotmányos joghatósággal bíró testülete. Feladata, hogy biztosítsa az Alkotmány elsőbbrendűségét Ukrajna egész területén.
(karpatinfo.net)
http://www.mno.hu/portal/682686
2009. december 13., vasárnap
A Velencei Bizottság alelnöke
Paczolay Péter a velencei bizottság alelnöke lett
* MTI
2009. december 12., szombat 12:36 | Frissítve: 22 órája
Alelnökévé választotta az Európa Tanács velencei bizottsága a magyar Alkotmánybíróság (Ab) elnökét szombaton. Paczolay Péter az első magyar tisztségviselője az 1990-ben alakult testületnek, amely meghatározó szerepet játszik az európai alkotmányos örökség érvényesítésében, áll az Ab közleményében.
A velencei bizottság új elnöke az olasz Gianni Buquicchio, akit Sólyom László köztársasági elnök ez év november 23-án, az Alkotmánybíróság megalakulásának huszadik évfordulójára rendezett ünnepségen tüntetett ki a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztjével. A független nemzetközi szakértőkből álló velencei bizottságot (a Joggal a demokráciáért európai bizottságot) az Európa Tanács tanácsadó szerveként hozták létre.
A bizottság főleg az alkotmányozás, a közjog, a választási kérdések és az alkotmánybíráskodás kérdéseivel foglalkozik és olyan fontos kérdésekben foglalt állást, mint például a magyar státustörvény, a választójogi kódexek elvei, a bírói függetlenség, illetve a titkos CIA-repülések. Jelenleg azt vizsgálják, hogy a szlovák nyelvtörvény megfelel-e az európai normáknak.
http://index.hu/kulfold/eu/hirek/2009/12/12/paczolay_peter_a_velencei_bizottsag_alelnoke_lett/
* MTI
2009. december 12., szombat 12:36 | Frissítve: 22 órája
Alelnökévé választotta az Európa Tanács velencei bizottsága a magyar Alkotmánybíróság (Ab) elnökét szombaton. Paczolay Péter az első magyar tisztségviselője az 1990-ben alakult testületnek, amely meghatározó szerepet játszik az európai alkotmányos örökség érvényesítésében, áll az Ab közleményében.
A velencei bizottság új elnöke az olasz Gianni Buquicchio, akit Sólyom László köztársasági elnök ez év november 23-án, az Alkotmánybíróság megalakulásának huszadik évfordulójára rendezett ünnepségen tüntetett ki a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztjével. A független nemzetközi szakértőkből álló velencei bizottságot (a Joggal a demokráciáért európai bizottságot) az Európa Tanács tanácsadó szerveként hozták létre.
A bizottság főleg az alkotmányozás, a közjog, a választási kérdések és az alkotmánybíráskodás kérdéseivel foglalkozik és olyan fontos kérdésekben foglalt állást, mint például a magyar státustörvény, a választójogi kódexek elvei, a bírói függetlenség, illetve a titkos CIA-repülések. Jelenleg azt vizsgálják, hogy a szlovák nyelvtörvény megfelel-e az európai normáknak.
http://index.hu/kulfold/eu/hirek/2009/12/12/paczolay_peter_a_velencei_bizottsag_alelnoke_lett/
2009. december 11., péntek
A tekintélyromboló baloldali értelmiség
Navracsics Tibor szerint a köztársasági elnök autoritását a baloldali értelmiség rombolta le azzal, hogy Mádl Ferencet és Sólyom Lászlót "benyomták a jobboldali elnök pozíciójába". A Fidesz frakcióvezetője a XXI. Század Intézet kerekasztal-beszélgetésén kifejtette, az Alkotmánybíróság autoritásával is ez a helyzet. A képviselő szerint az igazi, súlyos jogsértések az alkotmányossággal szemben történtek, amikor például 2006. október 23-án a rendőrök azonosító jel nélkül gumilövedéket lőhettek ki a békés tüntetőkre. (MTI)
Magyar Nemzet, LXXII. évfolyam, 339. szám
2009. december 11., péntek, 2. oldal
Magyar Nemzet, LXXII. évfolyam, 339. szám
2009. december 11., péntek, 2. oldal
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)