Nem tudom a nemzet egységét képviselni, ha két képviselőt a parlament kizár a törvényhozásból – indokolta eljárását Andrzej Duda.
A lengyel alkotmány szerint az államfő kérhet utólagos normakontrollt, tehát a törvényeket aláírja, kihirdeti, azok hatályba lépnek – a kormány és a parlamenti többség számára ez a lényeg –, de az Alkotmánybíróság (Ab) utóbb alkotmányellenesnek minősítheti őket.
Még mindig Mariusz Kaminski volt belügyminiszterről és helyetteséről, Maciej Wasikról van szó, akiket korábbi hivatali visszaéléseik miatt jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, de Andrzej Duda elnök megkegyelmezett nekik.
Szerinte emiatt képviselői mandátumukat is megtartották, de a szejm elnöke az Alkotmányra hivatkozik: az ítélet kihirdetésekor megszűnt a képviselői megbízás, és ezen a kegyelem utólag nem változtat. A két politikus továbbra is képviselőnek tartja magát, bár eddig nem próbáltak erőszakkal bejutni az ülésre.
Bonyolítja a helyzetet, hogy a Legfelső Bíróság két kollégiuma ellentétesen döntött a mandátumok ügyében, de azt, amelyik szerint a képviselőség megmaradt, a parlamenti többség hibásnak tartott személyi összetétele miatt nem ismeri el.
A köztársasági elnök a költségvetéssel kezdte alkalmazni azt az eljárást, hogy aláírás után eljárási jellegű alkotmányellenesség miatt az Ab-hoz fordul, bár a kormánypártok jelentős többsége miatt kettővel több vagy kevesebb ellenzéki szavazat nem befolyásolja a döntéseket. Most pedig folyamatosan utalja az Ab elé a további törvényeket. Sokan emlékeztetnek rá: amikor 2016 végén az ellenzék elfoglalta a szejmben a szónoki emelvényt, a házelnök egy másik terembe helyezte át az ülést, ahol nem volt szavazógép, és sok ellenzéki nem tudta, hová kell mennie, vagy nem fért be. Akkor Andrzej Dudát egyáltalán nem zavarta, hogy több tucat képviselőt kizártak a döntésből.
Ha az Ab a következő hetekben sorra elutasítaná a hozzá került törvényeket, akkor az várható, hogy ezt a kormány és a parlamenti többség nem venné figyelembe, mert az EU Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (ez utóbbi az EU-tól független Európa Tanács intézménye) ítéleteire hivatkozva, néhány törvényellenesen választott tagja miatt nem ismerik el az Ab-t.
Bár ezek a zavarok nem éppen példás jogállami viszonyokat mutatnak, várható, hogy Lengyelország hamarosan megkap 137 milliárd eurót, a 2021–2027-es költségvetésből 76,5 milliárd euró szabadul fel, míg a helyreállítási alapból 25,3 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és 34,5 milliárd euró alacsony kamatozású hitel válik elérhetővé. Az Európai Bizottság ugyanis most – a korábbi állásponttól eltérően – azt mondja, hogy nem kész, és hatályba lépett törvényektől teszi ezt függővé, hanem elégnek tartja a Tusk-kormány meggyőző terveit a jogállami viszonyok rendezésére.
Miközben azonban úgy látszik, hogy az államfő és a kormány hadat visel egymás ellen, az a hír érkezett, hogy március 12-én Duda köztársasági elnök és Tusk miniszterelnök együtt látogat Washingtonba. Ez sajtóhírek szerint Biden elnök ötlete volt. Emellett néhány napja Andrzej Duda vezetésével tartottak kormányülést – a lengyel alkotmány ezt kabinettanácsnak nevezi –, fontos beruházásokról tárgyaltak, és az államfő a jobboldali ellenzék háborgását kiváltva kifejezetten pozitívnak értékelte az összejövetelt. Azonosan beszélnek Ukrajna ügyéről is. Vagyis itt sem tisztán fekete vagy fehér a helyzet.
A fideszes többségű Országgyűlés hétfőn megválasztotta köztársasági elnöknek Sulyok Tamást, az Alkotmánybíróság jelenlegi elnökét. A Fidesz és a KDNP közös államfőjelöltjét 134 igen szavazattal választották meg. Öt képviselő nemmel szavazott. A DK, a Jobbik-Konzervatívok, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd frakciója kivonult az ülésteremből az államfőválasztás előtt.
Sulyok Tamás a hetedik köztársasági elnök a rendszerváltás óta. Nem először választanak államfővé egy alkotmánybírót: a tavaly októberben meghalt Sólyom László 1989 és 1998 között volt az Alkotmánybíróság tagja, 1990-től pedig a testület elnöke.
Sulyok Tamás jelölését múlt csütörtökön jelentette be Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője a kormánypártok Balatonalmádiban tartott kihelyezett frakcióülése után. „Ő a legmegfelelőbb ember. Sok jelöltről lehetett volna beszélni, de mi a legmegfelelőbb jelöltet akartuk” – indokolta a döntést Kocsis. Szerinte a jelenlegi helyzetben talán ő tudja legjobban kifejezni a nemzet egységét, amit az Alaptörvény is elvár a köztársasági elnöktől. Kocsis szavaiból az is kiderült, hogy az Alkotmánybíróság elnökét nem más, mint maga Orbán Viktor javasolta.
Sulyok Tamás államfői jelölése meglepetésként érte a nyilvánosságot. A kegyelmi botrányba belebukó Novák Katalin lemondása után többek között Kövér László, Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Trócsányi László és Stumpf István neve is felmerült lehetséges köztársaságielnök-jelöltként a sajtóban. Közös bennük, hogy szorosan kötődnek a Fideszhez, ami viszont nem mondható el Sulyokról, viszont az AB elnökének ismertsége sem mérhető az előbb említett politikusokhoz. Trócsányi László is volt alkotmánybíró, róla már Áder János 2022-es leköszönése után is azt a tartották, hogy ő lehet a következő államfő, de itt meg is áll a párhuzam Sulyokkal. Fontos különbség köztük, hogy Trócsányi 2014 és 2019 között igazságügyi miniszter volt Orbán Viktor kormányában, azóta pedig a Fidesz EP-képviselője.
Hogyan lett mégis Sulyok Tamásból a Fidesz államfőjelöltje, miért pont rá esett Orbán választása egy ekkora politikai botrány után?
Tanár akart lenni, de az apja lebeszélte
Sulyok Tamás igazi jogászcsaládból származik: apja és két testvére is jogász végzettségű. A Jogi Fórumon megjelent 2015-ös interjúban neveltetéséről azt mondta: „Édesapám hívő ember volt, úgy tartotta, amit Isten adott, azt joga is van elvenni. Ebből a pozitív célzatú nevelésből a mai napig profitálok. Én is mindig csak a jót próbálom látni a lehetőségek közül.” Szintén ebben az interjúban beszélt arról, hogy eredetileg tanár akart lenni, de apja lebeszélte. „Én inkább tanár akartam lenni, de apukám azt mondta, az is egy jó dolog, csak nehéz belőle megélni. Ezen elgondolkodtam, és inkább a jogot választottam.”
A most 67 éves Sulyok Tamás a Szegedi Egyetem jogi karán diplomázott 1980-ban. Szakmai pályáját bírósági fogalmazóként kezdte a Csongrád Megyei Bíróságon. A szakvizsga megszerzése után azért nem lett belőle büntetőbíró, mert ahhoz be kellett volna lépnie a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP). Döntése miatt nemcsak a bíróságot, hanem a megyét is el kellett hagynia. Így került 1982-ben szülővárosába, Kiskunfélegyházára, ahol termelőszövetkezeti jogtanácsosként kártérítési perekkel és hasonló jogi esetekkel foglalkozott, és közben idegennyelv-tudását is hasznosítani tudta „a bugaci puszta turizmusának fellendítésére”. Ezekre az évekre később úgy emlékezett vissza, hogy sokat tanult a parasztemberektől. „Ők mindig a valóság talaján állnak, azt figyelik, mit hoz a jövő, hiszen abból élnek.”
A rendszerváltás után ügyvédként helyezkedett el. 1998 és 2002 között ő látta el a szegedi önkormányzat jogi képviseletét a fideszes Bartha László polgármesteri ideje alatt, és ő volt a város vagyonát működtető ingatlankezelő cég jogi képviselője is. A Hvg szerint Sulyok Tamást egykori szegedi csoporttársai zárkózott embernek írták le, akit a szakma érdekelt, és állítólag az önkormányzati megbízásaiban is inkább szakmai érdeklődése motiválta, mint a gazdagodás vagy a hatalmi játszmák.
Jogászi karrierjében kisebb kitérő következett, amikor 2000-ben kinevezték tiszteletbeli osztrák konzulnak Szegeden. Bár ez az első Orbán-kormány ideje alatt történt, megbízatása független volt a Fidesztől, hiszen a későbbi MSZP-SZDSZ-kormányok alatt is ő töltötte be ezt a posztot, egészen 2014-ig. Konzuli kinevezéséről úgy nyilatkozott: maga sem tudja, mivel érdemelte ki a posztot, „ám természetesen örül, hogy egy számára igen szimpatikus országtól kapott meghívást tiszteletbeli konzuli feladatok elvégzésére”. Konzulként elsősorban a Magyarországra látogató osztrákoknak igyekezett segítséget nyújtani, például halálesetek, balesetek és kórházi ellátás ügyében fordultak hozzá.
A tanítás szeretete sem veszett ki belőle, mert 2005-től meghívott előadóként alkotmányjogot oktatott a Szegedi Tudományegyetem jogi karán. „A tanítás mindig is közel állt a szívemhez” – nyilaktkozta 2018-ban. Magát is képezte, 2013-ban PhD-fokozatot szerzett, kutatási témája az ügyvédség alkotmányjogi helyzete volt.
Ellenzéki segítséggel lett az Alkotmánybíróság elnöke
Sulyok Tamás sikeresnek mondható ügyvédi pályafutással a háta mögött lett alkotmánybíró 2014-ben. A kormánypártok jelöltjeként az Országgyűlés 138 igen, négy nem szavazat és egy tartózkodás mellett választotta meg 2014. szeptember 24-én. A szavazatok számából látszik, hogy ellenzéki oldalról is támogatták páran, de miután ez titkos volt, nem tudható, honnan érkezett a támogatás. Sulyokkal együtt került be a testületbe Varga Zs. András is, akinek később fontos szerepe volt abban, hogy a Fidesz tovább növelje befolyását a hazai igazságszolgáltatás felett: Varga Zs.-t egy jogszabálymódosításnak köszönhetően, bármiféle bírói tapasztalat nélkül nevezték ki a Kúria elnökének 2020-ban. Sulyok a saját és Varga Zs. András jelöléséről azt mondta az Arsboni nevű jogi folyóiratban megjelent 2018-as interjúban, hogy személyükben gyakorló jogászokat akartak bevinni a testületbe. „Varga Zs. András az ügyészi pályán, Czine Ágnes bíróként tevékenykedett, én pedig ügyvéd voltam.”
Két év múlva már Sulyok volt az Alkotmánybíróság elnöke, 2016. november 22-én választották meg. Lehetett rá számítani, hogy ő lesz a 2016 tavaszán leköszönő Lenkovics Barnabás utódja, mivel ekkor már több mint fél éve az AB elnökhelyettese volt. Ezúttal nem ment simán Sulyok megválasztása, mert a Fidesznek időközben oda lett a kétharmados többsége, így egyezkedésre kényszerültek az ellenzékkel. Első körben az MSZP-vel és a Jobbikal próbáltak megállapodni, de sikertelenül. Végül az LMP kötélnek állt, és támogatta az Ab új elnökének és négy tagjának (Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó, Dr. Horváth Attila, Dr. Schanda Balázs, Dr. Szabó Marcel) megválasztását. Sulyok 137 igen és egy nem szavazatt mellett lett így az Alkotmánybíróság új elnöke, megbízatása 2026-ig szólt volna.
A régi Index elemzése szerint azért volt érthetetlen az LMP lépése, mert eredetileg kizárólag többpárti jelölteket támogattak volna, ráadásul az új tagokkal többségben maradtak a kormánypártokhoz húzó alkotmánybírók. Az LMP-ből azóta kilépett Hadházy Ákos azzal indokolta a döntésüket, hogy az AB lecsökkent létszáma miatt (a 15 tagból négynek járt le a megbizatása) „a testület elvesztette alkotmánybíróság jellegét”, nem születettek meg a Fidesz számára kényes ügyekben döntések. A történtek után az MSZP törvénytelennek nevezte a jelölési folyamatot, a DK pedig kollaborációval vádolta az LMP-t.
A Fidesznek jól jött Sulyokék alkotmánybíróvá választása, hiszen ezzel erősödött az ellenzék által sokat támadott Alkotmánybíróság legitimációja. Erre maga Sulyok is hivatkozott az Arsboninak: „Engem már alkotmánybíróvá választásomkor támogattak az ellenzéki oldalról is. Az alkotmánybírák számára nagyon fontos a legitimáció. A közvetett demokrácia játékszabályai szerint kerültünk ide, de mégis a néptől származtatjuk a küldetésünket.”
Az ellenzék támogatására most, a köztársasági elnöki pozíciónál már nem számíthatott Sulyok. Az ellenzéki pártok szerint személyében egy újabb pártkatonát, egy biogolyóstollat, az autoriter rendszer egyik egyengetőjét jelölték államfőnek Orbánék. Az ellenzék részben azért is kritizálta Sulyok államfői jelölését, mert szerintük az általa vezetett Alkotmánybíróság a népszavazási kezdeményezések elkaszálásával szembe ment a demokrácia játékszabályaival.
A csapatjátékot szereti, a politikai kritikát nem
Az alkotmánybírók legimitációjáról szóló idézet is jól mutatja, milyen képet próbált magáról kialakítani az AB elnökeként Sulyok. Nyilatkozataiban mindig eltávolította magától a politikát. Többször, több helyen is elmondta, hogy nem tud mit kezdeni a politikai kritikával, mert soha életében nem érdekelte a politika. Holott az alkotmánybírók végülis politikai kinevezettek: a politikai pártok jelölik és választják meg őket.
Sulyok felfogásában az ügyvéd az emberek jogait érvényesíti, míg az alkotmánybíráskodás az emberek problémáinak megoldásáról szól. „Az alkotmánybíráskodás fókuszában szintén az áll, hogy az alkotmányjogi panaszok révén az emberek problémáit igyekezzünk megoldani, és így egyéni sorsokon javítsunk.” Az alkotmánybírók felelősségéről így gondolkodott: „Az alkotmánybíróknak se politikai, se jogi felelősségük nincs, de mindkettőnél erősebb felelősség hárul ránk, hisze a saját tiszta lelkiismeretünkért felelünk. Mindnyájunknak tükörbe kell tudni nézni minden egyes nap.” Az az elve, hogy egy volt alkotmánybírósági elnök ne szólaljon meg nyilvánosan az Alkotmánybíróságon előtt lévő aktuális ügyekben. Köztársasági elnökként egy ideig erre sem lesz majd gondja.
Magáról úgy nyilatkozott, hogy szereti a csapatjátékot, erősségének azt tartja, hogy közre tud működni a kompromisszumok meghozatalában. Az Alkotmánybíróság elnökeként mindig azt a stratégiát követte, hogy beállt a többségi döntés mögé, ha az elfogadható volt számára és nem ütközött gyökeresen az elveivel. Köztársasági elnökként valószínűleg nem kell majd hasonló dilemmákkal szembesülnie.
Sulyok Tamás nyilvános megszólalásaiból az olvasható ki, hogy korszakalkotónak tartja a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után megalkotott, gránitszilárdságúnak szánt (most éppen tizenharmadik módosítása előtt álló) Alaptörvényt. Ennek tulajdonítja, hogy az Alkotmánybíróság végre be tudja tölteni azt a szerepet, amire hivatott lenne. Sulyok szerint 2010 előtt az Alkotmánybíróság „negatív jogalkotóként működött, komoly aktivizmussal”, az új Alaptörvénnyel viszont sikerült elérni, hogy az Alkotmánybíróságnak mindhárom hatalmi ág fölött alkotmányos kontrolja legyen. „Az Alkotmánybíróság alkotmányos ernyőként lebeg a három hatalmi ág felett. Mint már utaltam rá, a hatalommegosztás rendszerében az Alkotmánybíróság szempontjából alapvető változást hozott az Alaptörvény. Most már a teljes bírói hatalom felett alkotmányjogi kontrollt gyakorolunk, természetesen a törvényhozói hatalom felett gyakorolt kontroll megőrzése mellett.”
Ott segítette a Fideszt, ahol tudta
Erősen árnyalja ezt a képet, hogy alkotmánybíróként Sulyok több esetben is a Fidesz politikai céljainak megfelelő döntött. Így történt a Lex CEU, a hajléktalanság kriminalizálásának és a háborús tájékoztatás címén terjesztett kormánypropaganda ügyében is. A jogállamisággal kapcsolatos aggályainak is akkor adott hangot leginkább a nyilvánosság előtt, amikor a 2022-es választás előtt az ellenzék arról beszélt, hogy kormányváltás után feles többséggel is módosítható az alkotmány. Tölgyessy Péter politológus a Partizán műsorában rámutatott, hogy a Sulyok által vezetett Alkotmánybíróság már nem ugyanaz az autonóm testület, mint volt Sólyom László idejében: Sulyok elnöksége alatt az AB végleg betagozódott a Fidesz hatalmi rendszerébe.
Az alkotmánybíróságot érintő, tervezett változások ellen tiltakoztak.
2024.02.10. 17:29 | Szerző: MTI
Tüntetést tartottak szombaton Varsóban a lengyel alkotmánybíróság tervezett átalakítása ellen, a Gazeta Polska konzervatív lengyel hetilap kötelékében működő civil klubok által szervezett tiltakozáson Jaroslaw Kaczynski, az ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) elnöke is felszólalt. Tomasz Sakiewicz, a Gazeta Polska főszerkesztője szerint az alkotmánybíróság székháza előtt rendezett tiltakozáson több tízezren vettek részt. A tüntetők lengyel zászlókat lengettek, láthatóak voltak a Szolidaritás szakszervezet jelképei is.
Kaczynski beszédében kijelentette: független alkotmánybíróság nélkül nincs jogállamiság, és nem lehet biztosítani az alkotmány betartását. Úgy vélte, hogy bár a jelenlegi kormány hívei a PiS kormányzása idején még „Alkotmány” feliratú pólókban tüntettek, a Polgári Platform (PO) által vezetett kormánykoalíció most „hallatlan módon” megsérti az alaptörvényt. A PiS elnöke szerint a kormány a független média ellen intézett támadásokkal is alkotmányt sért, és veszélyezteti a médiapluralizmust, a demokráciát.
Donald Tusk kormánya valójában nem lengyel, hanem egy külső kormány, amely más, idegen érdekeket szolgál
– mondta Kaczynski.
A tüntetést azon bejelentések kapcsán hívták össze, hogy a kormánykoalíció az alkotmánybíróságról szóló határozatot tervez elfogadni, és módosítana a testület összetételén. Szymon Holownia, a parlamenti alsóház (szejm) elnöke pénteki sajtótájékoztatón elmondta: a határozatot feltehetőleg a szejm február 21-én kezdődő ülésén vitatják meg. A dokumentummal együtt olyan törvény- és alkotmánymódosító javaslatokat is előterjesztenek majd, amelyek megoldanák az alkotmánybíróság körüli patthelyzetet – jelentette be a házelnök. Holownia utóbbival arra utalt, hogy a kormánykoalíció nem ismeri el a 15 tagú alkotmánybíróság azon három tagját, akiket a PiS kormányzása elején, 2015-ben választottak meg. Előtte a PiS érvénytelenítette az előző, a PO által vezetett kormány távozása előtt gyorsított eljárásban megválasztott három bíró mandátumát.
A PiS kormányzása idején kezdeményezett, egyebek mellett a lengyel alkotmánybíróságot érintő változtatások miatt az Európai Bizottság 2016 elején jogállamisági eljárást indított Lengyelországgal szemben.
Az elmúlt hetekben hatalmi harc bontakozott ki a Donald Tusk miniszterelnök vezette új kormány és az ellenzékbe szorult ellenzéki Jog és Igazságosság között, a kedélyek egyelőre nem csillapodnak. Az unióban a demokrácia bajnokaként tetszelgő Donald Tusk most az alkotmánybíróknak esne neki.
2024.02.05. 16:57 | Szerző: Hornyák Szabolcs
A kormány eltökélt szándéka, hogy véget vessen az alkotmánybíróság politikai visszaéléseinek, és leváltsa mind a tizenöt bírót, akiket a Jog és Igazságosság (PiS) nyolcéves lengyelországi kormányzása alatt neveztek ki – mondta Adam Bodnar lengyel igazságügyi miniszter a Financial Timesnak adott interjújában. Hozzátette: a kabinetnek az a feladata, hogy a meglévő eszközökkel megtegyék, amit csak lehet.
Bodnar azonban elismerte, hogy Andrzej Duda elnök a vétójogával élve megakadályozhatja a bírák elbocsátását: a tárcavezető szerint ez az államfő politikai felelőssége lesz. Hozzátette: igyekszik meggyőzni az Európai Uniót arról, hogy a 7. cikket fel kell oldani Lengyelország esetében, az alkotmánybíróság helyzete pedig része ennek a vitának.
Bodnar azt is tervezi, hogy öt-hat jogszabályt mutat be a parlament, ezek közül az egyik a bírákat kinevező testület működését érinti majd. Az igazságügyi miniszter tervét még ebben a hónapban az uniós minisztereknek is megmutatják. A politikus kifejtette véleményét az előrehozott választásokkal kapcsolatban is: szerinte a PiS támogatottsága nem olyan magas, hogy voksolást kockáztasson.
Megy az adok-kapok Lengyelországban
Lengyelországban 2023. októberben zajlott le a választás, amelyet ugyan a jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) nyert meg 35,38 százalékos eredménnyel, de a párt a parlamentben nem rendelkezik többséggel. Így decemberben a nyolc évig ellenzékben politizáló Donald Tusk lett miniszterelnök egy többpárti koalíciót vezetve.
Az elmúlt hetekben hatalmi harc bontakozott ki a Tusk miniszterelnök vezette új kormány és az ellenzékbe szorult ellenzéki Jog és Igazságosság között. Ennek során a kabinet felszámolta a közmédia szolgáltatóit, és elrendelte két, elnöki kegyelemben részesített politikus letartóztatását is. Ezek a lépések tüntetéseket és ülősztrájkokat váltott ki a lakosság és a PiS törvényhozói részéről.
Tusk és szövetségesei azonban nem tudnak szabadon mozogni: a korábban PiS-tag lengyel államfő, Andrzej Duda kismértékben korlátozza az új kabinet lehetőségeit. Még az is felmerült, hogy leváltsák a lengyel jegybank vezetőjét: Adam Glapinskit azzal vádolta meg a győzelmet arató ellenzéki koalíció, hogy az októberi választás előtt indokolatlanul csökkentette az irányadó kamatot, hogy segítse a kormánypártot.
Sérti a lengyel alkotmányt a gazdasági társaságok felszámolására vonatkozó előírások olyan értelmezése, melyre hivatkozva az új kulturális miniszter, BartlomiejSienkiewicz decemberben felmentette a közszolgálati médiát működtető társaságok vezetését – közölte a lengyel alkotmánybíróság csütörtökön közzétett ítéletében. Az alkotmánybíróság öttagú összetételben döntött, egy bíró ellenezte a végzést. A kulturális tárca szerint viszont a döntést figyelmen kívül kell hagyni.
„A gazdasági társaságokról szóló törvénynek a részvénytársaságok felszámolását érintő előírásait nem lehet úgy értelmezni, hogy magából a törvényből kifolyólag a közszolgálati médiára is vonatkoznak” – szólt az ítélet, aminek értelmében a gazdasági társaságok tagjainak leváltását szabályozó előírások alapján a közmédiára alkalmazott döntések semmilyen jogi következményt nem vonnak maguk után.
A testülethez december 14-én az ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) képviselői nyújtottak be panaszt. Előtte az októberi parlamenti választások nyomán többségbe került parlamenti koalíció politikusai kilátásba helyezték a lengyel közszolgálati rádió és televízió vezetésének leváltását, illetve a közmédia jelenlegi szervezeti formájának felszámolását. December 20-án Sienkiewicz miniszter a gazdasági társaságokról szóló törvényre és egy parlamenti határozatra hivatkozva felmentette a közszolgálati televízió és rádió, valamint a PAP állami hírügynökség vezérigazgatóját. December 27-én Sienkiewicz felszámolási eljárást indított a közmédiát működtető társaságok ellen. Ennek értelmében az említett társaságokat a felszámolással megbízott illetékesek irányítják. A közmédia vezetésének felmentését AndrzejDuda államfő is törvénysértőnek nevezte. Az intézkedések ellen a múlt héten tömegfelvonuláson is tiltakoztak Varsóban.
A csütörtöki alkotmánybírósági döntésre reagálva, a varsói kulturális tárca közleményt adott ki. Az intézmény honlapján közzétett dokumentumban az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), valamint a lengyel legfelsőbb bíróság által az utóbbi években kiadott határozatokra hivatkozva azt írták, hogy az alkotmánybíróság nem független, ezért döntéseinek nincs általánosan kötelező erejük, és nem véglegesek, a jogi gyakorlatban pedig nem létezőnek tekintendők, így mellőzendők.
Sokan a jelenlegi politikai rendszer kiépüléséhez vezető út első lépcsőfokának tartják a 2008. márciusi szociális népszavazást. A Fidesz ellenzékből tudott három költségvetést érintő kérdést átvinni, majd olyan magasra tornászta a részvételt, hogy a népszavazás még a 2010 utáni alkotmányjogi környezetben is érvényes lett volna. Ez azóta sem sikerült senki másnak. Az ellenzéki pártok azonban idén is több népszavazási kezdeményezéssel próbálkoznak, a Jobbik-Konzervatívok például napokon belül elkezdheti gyűjteni az aláírásokat a kötelező kamarai tagdíj eltörléséről.
Érdemes megvizsgálni, hogy a 2010 óta formálódó közjogi környezetben milyen lehetőség van népszavazások kezdeményezésére. Cikksorozatunk előző részében 2004-ig dolgoztuk fel a magyar referendumok történetét. A mostani cikkünkben a 2008-as szociális népszavazástól kezdve nézzük meg, hogy milyen jogi csaták révén jutott el a Fidesz oda, hogy több mint hárommillió magyar választót állítson a saját oldalára. Bemutatjuk, hogy a vasárnapi boltzár körüli kopaszbotránytól miként jutottunk el a 2016-os migránskvóta-referendumig, majd a népszavazás intézményének teljes kiüresítéséig.
A 2008-as „szociális népszavazás”
Az akkor ellenzéki Fidesz olyanra volt képes 2008-ban, ami azóta kormányzó pártként sem sikerült nekik: eredményesen végigvitt egy népszavazási kezdeményezést, és akkora választói tömböt állított maga mellé (3,3 millió embert), amire azóta sem volt képes senki. A voksolás másik fontos hozadéka lélektani volt: olyan választók álltak százezres nagyságrendben döntésükkel a Fidesz mellé, akik korábban soha nem voltak a párt szavazói.
2006 forró őszén, október 23-án hét népszavazási kérdést is benyújtott a Fidesz, ebből végül hármat hitelesített az Országos Választási Bizottság (OVB). A teljes jogi procedúra ezután közel egy teljes évet vett igénybe. Halmai Gábor alkotmányjogász szerint az OVB és az alkotmánybírák eltérő jogértelmezéséből fakadó ádáz viták és az azok eredményeként kialakított ellentétes vélemények, valamint a vitát kísérő újságírói és politikusi megnyilvánulások nagyban roncsolták a két testület tekintélyét, társadalmi elfogadottságát.
A Fidesz által kezdeményezett népszavazási kérdések a kórházi napidíj, a vizitdíj és a tandíj kivezetésére kötelezték volna a Gyurcsány-kormányt.
Mivel ezek olyan kérdések voltak, amelyek végső soron a költségvetés bevételi oldalát is érintették, megkezdődött az a jogászkodás, ami egyrészt a népszavazások bizonytalan törvényi és alkotmányi szabályozásából is fakadt, ugyanakkor az átlag választónak meglehetősen nehezen volt követhető.
A tandíj esetében például az OVB 2006 novemberében rögtön meg is tagadta a kérdés hitelesítését. Az alkotmánynak arra a passzusára hivatkoztak, ami kizárja a kormány programjáról tartott népszavazás lehetőségét. A Fidesz panaszt tett az Alkotmánybíróságnál (Ab) az OVB döntése ellen, az Ab pedig a Fidesznek adott igazat. Szerintük a kormányprogram egészéről nem tartható népszavazás, annak egyes tartalmi elemeiről azonban igen. Fontos megjegyezni, hogy az Ab sem volt egységes ebben a kérdésben: Holló András és Bragyova András alkotmánybírók különvéleményt fogalmaztak meg. Utóbbi szakvéleménye szerint az OVB döntését kellett volna helyben hagyniuk. Ugyanezeket a köröket a másik két népszavazási kérdésről is lefutották a felek, nem is egyszer.
Az OVB végül további jogi mozgástér hiányában hitelesítette a három kérdést, és 2007 nyarán kiadta az aláírásgyűjtő íveket. Jelezte ugyanakkor, hogy továbbra is fenntartja az álláspontját: szerintük alkotmányellenesek a népszavazási kérdések, hiszen „tiltott tárgykörűek”.
Sólyom László államfő 2008. március 9-ére tűzte ki a népszavazás dátumát. Kóka János, az SZDSZ akkori elnöke elővette a húsz évvel korábbi kampányszlogent, és úgy fogalmazott: aki „otthon marad, az a múltra szavaz”. A liberálisok kampányának irányításával Horn Gábort bízták meg. A párt mondása az volt, hogy aki igennel szavaz, a szocializmusra szavaz és bizonyos esetekben legalább annyira leegyszerűsítőek és csúsztatásokkal teliek voltak ezek a kampányüzenetek, mint a Fideszéi.
Valahol szimbolikus, hogy Orbán Viktor a szociálisnak nevezett népszavazási kampányát pont a baloldali Csepelen zárta, ahol azt mondta: bizonyára sok olyan szocialista választó lesz, aki másnap igennel fog szavazni a Fidesz kérdéseire. A Fidesz elnökének igaza lett. Másnap több mint négymillió magyar választó jelent meg az urnák előtt (50,5 százalékos volt a részvétel), és elsöprő arányban szavaztak a különböző díjak eltörlése mellett.
Az akkori Fidesszel 3,3 millió választó értett egyet, magyarán egy olyan választói tömb képződött meg ekkor, amelyben bőven voltak korábbi MSZP-s szavazók is. Jó pár olyan választókerületben, ahol a baloldal dominanciája kikezdhetetlennek tűnt 1994 óta, ez a voksolás jelentette a kapudrogot a Fidesz szavazótáborához.
A választási részvételt ezúttal is a településméret határozta meg, ugyanakkor a korábbi népszavazások trendjeitől homlokegyenest eltérően. Nem Budapesten és a nagyobb városokban volt a legmagasabb a részvétel, hanem a legkisebb falvakban. A Fidesz támogatottsága 2002 óta illeszkedik a települések lakosságszámához, csak éppen fordított arányosságban követve azt. Magyarán: minél alacsonyabb egy magyar település lakosságszáma, annál fideszesebb.
Így aligha volt meglepő, hogy az igen szavazatok aránya is követte ezt a trendet, és az 500 fő alatti aprófalvakban volt a legelsöprőbb (89 százalék), de még Budapesten is a szavazók háromnegyede egyetértett a Fidesz állításaival.
A SZDSZ eredményváró eseményén a Hír TV bekapcsolt kamerái előtt Horn Gábor sajátos módon élőben szinkrontolmácsolta Gyurcsány Ferenc szavait, amikor arra utalt, hogy a kormányfő személyéről mondott ítélet a magyar választó: „Nem azt mondták, Feri! Azt mondták, menj a picsába, valljuk be!” Később Gyurcsány menesztette a SZDSZ-es egészségügyi minisztert, Horváth Ágnest, a párt pedig válaszul április végén kilépett a kormánykoalícióból.
Az ország ekkorra már nagyon jelentős gazdasági nehézségekkel küzdött, 2009-re a GDP volumenindexe 7 százalékos mértékben esett vissza 2008-hoz képest. Gyurcsány Ferenc nem mondott le a népszavazás után, hanem várt még egy évet, és további gazdasági-politikai vesszőfutás után némileg váratlanul 2009 márciusában mondott le a kormány éléről.
Verseny az idővel a vasárnapi boltzár ellen
Ahogyan azt a 2004-es referendum esetében is láttuk, egy-egy népszavazási kezdeményezésnél érdemes megvizsgálni azok keletkezésének politikai kontextusát, és nem csupán a végső kérdésfelvetést elemezni. Így érdemes eljárnunk a 2016-os kvótanépszavazás teljes körű megértésekor is.
2013-ban új népszavazási törvényt fogadott el a kétharmados többségű kormánypárt. Erre szükség is volt, mivel – ahogyan a 2006–2008 közötti jogértelmezési viták során kiderült – számos hiányossággal küzdött a korábbi szabályozás. A módosítás során újra 50 százalékos részvételhez kötötték a referendumok eredményességét, és bevezették az úgynevezett párhuzamossági moratóriumot. Erre azért volt szükség, hogy több hasonló vagy éppen homlokegyenest ellentétes tartalmú kérdésben ne lehessen egy időben népszavazási kezdeményezést benyújtani.
„A cél tehát legitim, a korlátozás mértéke viszont aránytalan volt” – fogalmazott akkor László Róbert, a Political Capital választási szakértője. Ez azt jelentette, hogy lényegében egy-egy fontos közjogi kérdést bárki blokkolhatott hosszú hónapokra, mert minden esetben meg kellett várni a jogerős elutasító határozatot. Innentől kezdve a megfelelő ütemérzék, informáltság, a Nemzeti Választási Iroda (NVI) aulájában tanúsított állóképesség, majd végül a testzsírszázalék lettek a döntő szempontok.
A vasárnapi boltzár esete pontosan arra világít rá, hogy
a hatalom nem feltétlenül a saját maga által konstruált jogi környezet által tud egy közvetlen demokratikus eszközt kitekerni politikai ellenfele kezéből, hanem az általa közben kiüresített intézmények sajátos jogértelmezésének eszközével is.
A parlament 2014 végén döntött a vasárnapi boltzárról. Jellemző a kormányzat pragmatizmusára, hogy alig egy évvel a törvény hatályba lépése után vissza is vonták azt. Mindezzel együtt a közhangulatot nem a kormányzat parlamenti ellenzéke tudta a legjobban letapogatni, hanem Szepessy Zsolt, Monok korábbi polgármestere. Ő arról volt ismert, hogy az Összefogás Pártja marginális választói támogatottság mellett (országosan 6552 szavazat) tudott felmarkolni közel 300 millió adófizetői forintot a 2014-es kampányuk támogatása jogcímén. Szepessy a vasárnapi boltzár tárgykörében mindössze két nappal a törvény megszületése után már be is nyújtotta saját népszavazási kérdését.
A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) a következő hetekben a párhuzamosság miatt visszautasította a későn ébredő DK hasonló témájú kérdését. Miután 2015. április 1-jén a Kúria is helybenhagyta Szepessy kérdésének elutasítását, újra nyitva állt az NVI kapuja. A Munkáspárt még aznap besétált, és beadott újabb két ilyen témájú népszavazási kérdést. Ezeken László Róbert szerint az első pillanattól kezdve látszott, hogy nem hitelesíthetőek, de arra alkalmas volt a párt fellépése, hogy újabb hónapokra lekerüljön az ügy a napirendről.
A következő alkalomra már az MSZP is felébredt téli álmából. Azt a megoldást találták ki, hogy a párt választási bizottságba delegált tagját, Litresits Andrást bíztak meg a papírok benyújtásával, mert abban bíztak, hogy a belepőkártyájával bárkinél korábban odaér a választási iroda pultjához. Ugyanezen a napon azonban különös módon egy Wodicska Zoltán nevű illető is népszavazást kezdeményezett a vasárnapi boltzárról. A választási bizottság végül Wodicska kérelmét vette előre, mert szerintük a szocialisták a bizottsági tagságból fakadó többletjogosítványt (belepőkártya) felhasználva értek csak oda korábban a pulthoz. Így a kérdést ismét hosszú hónapokra pihentette az NVB, ám az MSZP vs. Wodicska harcnak lett egy hozadéka: kihelyeztek az NVI aulájába egy időbélyegzőt, ami később főszerephez jutott.
Az ügyet blokkoló szereplők
Érdemes ezen a ponton pár mondatban kitérni arra, kik is voltak a kérdést a kormányzat érdekeivel megegyező módon blokkoló emberek. Szepessy Zsolt ellen két büntetőeljárás is folyt később. Az egyik, a 2014-ben kapott kampánytámogatás szabálytalan felhasználása miatt indult, amelynek végén 2018-ban másfél év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A másik ügyben 2019 őszén öt év letöltendőt kapott, miután kiderült, hogy kárpátaljai ukrán állampolgároknak pénzért cserébe ígért segítséget, hogy azok minél gyorsabban magyar útlevélhez juthassanak. Perújítási harcában jogi képviseletét az alkotmánybírósági eljárásban nem más, mint a CÖF-ből is ismert ifj. Lomnici Zoltán látta el, aki korábban még a Pesti Srácok felületén méltatta a kamupártokkal kapcsolatos határozott kormányzati fellépést.
Wodicska Zoltán a Schmuck Andor-féle Szociáldemokrata Párt jelöltje volt 2014-ben a VI. kerületben, ahol az ügyészség is nyomozásba kezdett, miután arra jutottak, hogy hamis ajánlásokkal tudott elindulni a párt. Az aláírásokat a Fidesz íveiről másolhatták le a vádhatóság szerint. Wodicska a legutóbbi önkormányzati választáson már a szomszédos V. kerületben indult egyéniben.
A Kúria 2015. október 20-án elutasította Wodicska kérdését, ami nem volt meglepő, hiszen már az első pillanattól kezdve lehetett látni annak sorsát. Az addigra sokat látott aulában ezután rendezték meg az NVI negyedik hétközi fordulóját: az MSZP-s Harangozó Tamás és egy olyan tordasi boltos (Simonné Gercsényi Gabriella) között, akinek a boltja amúgy is nyitva tarthatott vasárnap. Harangozó a várakozás közben elmozdult a sorszámozótól, így Simonné kérdését fogadták be, amely így hangzott: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek vasárnap zárva tarthassanak?”
A NVB akkori elnöke, Patyi András azon az állásponton volt, hogy hitelesíteni kell a kérdést, később azonban már úgy fogalmazott: a kérdés az egyértelműség határán mozog. A Kúria végül elkaszálta a kérdést, de addig újabb hónapok teltek el.
Közjogi érdeklődésű kopaszok mappákkal a kezükben
2016. február 23-ának hajnalán az MSZP és több internetes újság tudósítója várta, hogy kik próbálják meg újra valamilyen formában útját állni a népszavazási kezdeményezésnek.
Mire az MSZP-s Nyakó István a kora reggeli órákban az NVI épületéhez ért, egy tucatnyi kopasz, kigyúrt férfi állt az épület előtt, többük kezében egy mappa volt látható.
Később lépett a színre egy idősebb hölgy, Erdősi Lászlóné, egy fiatal férfi, Varró Ádám kíséretében. Nekik a kopaszok utat nyitottak, miközben Nyakót továbbra is távol tartották az időbélyegzőtől. Erdősiné egy volt fideszes polgármester felesége, Varró pedig gimnáziumi osztálytársa volt annak a Kindlovits Máténak, aki az akkori Fidesz-alelnök Kubatov Gábor titkára, és aki már a 2013-as Fidesz székház előtti dulakodás helyszínén is feltűnt a kigyúrt férfiak gyűrűjében.
A Nyakó vs. kopaszok és Erdősiné ügyben végül előbbinek adott igazat a Kúria, de ekkor már 2016. április 6-át írtunk. Előtte az NVB még cinikus módon megállapította, hogy Erdősiné és Varró Ádám előnye nem volt bizonyítható a kopaszok fizikai jelenlétéből fakadóan, miközben ezt a teljes magyar nyilvánosság a saját szemével láthatta. Öt nappal később Rogán Antal bejelentette, hogy a kormány feloldja a vasárnapi boltzárat, így a jóléti irányból érkező politikai kihívást teljesen leszerelte a hatalom.
Bedobták, hogy legyen kvótanépszavazás
Térjünk vissza egy kicsit az NVI aulájában lezajlott botrányra 2016. február 23-án. Mit lépett erre a kormány? Orbán Viktor már másnap bejelentette, hogy népszavazást kezdeményeznek egy teljesen más témában, a migránskvóta ügyében. Ebben az időben az Európai Unió azon a terven dolgozott, hogy a beáramló menekülteket a lakosságszám alapján meghatározott kvóta szerint helyezzék el az egyes tagállamokban.
Az igazi ok azonban az volt, hogy a Fidesznek lépnie kellett, és átkereteznie a népszavazásokról szóló diskurzust.
Igen ám, de egy magánszemély pár nappal korábban már beadott egy ilyen népszavazási kérdést a témában. Rogán Antal személyesen találkozott vele, majd az eredményes beszélgetés után az illető visszavonta a népszavazási kezdeményezését, Orbán Viktor beszéde előtt alig másfél órával.
A kvótanépszavazást 2016. október 2-án tartották. A 2015 nyara óta tartó menekültválságról addigra számos magyar választónak lehetett személyes tapasztalata, hiszen ekkoriban még a déli határsávban, a főváros utcáin vagy éppen az M1-es autópálya mentén is bárki láthatta az elvonuló embertömeget.
A kormányzat a sajtón keresztül napirenden is tudta tartani az ügyet, amely végül a 2018-as kampány fő vezérfonalává vált. A népszavazás így lényegében a kampány egyik elemének is volt tekinthető, ami sikeresen kimozdította a pártot a 2015–2016 körüli bizonytalanságból. Ráadásul 2016. szeptember 24-én egy robbantásos támadást is elkövettek Budapest belvárosában, amelyben két rendőr és egy taxisofőr sérült meg. A robbantás ténye sokkolta a magyar közvéleményt, és mivel ezekben a hónapokban rendre történtek különböző iszlamista indíttatású terrortámadások Európa számos nagyvárosában, ideig-óráig összefüggésbe is hozhatták ezt más hasonló közelmúltbéli eseményekkel. A magyar nemzetiségű elkövetőt csak a referendum után kapták el Zala megyében.
A népszavazáson a Fidesz mellett a Jobbik is a migránskvóta elutasítására bátorította szavazóit. Igaz, utóbbi nem fejtett ki érdemi kampánytevékenységet, csak ilyen módon próbált kibújni a csapdahelyzetből, míg a baloldali pártok a távolmaradásra biztatták híveiket. A Fodor Gábor vezette Liberálisok az igen szavazat mellett álltak ki, amivel legfeljebb a referendum eredményességét segíthették volna elő. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt az érvénytelen voksolásra („nemigen”) biztatta híveit, de emellett érvelt a Társaság a Szabadságjogokérttárss is.
Végül a választók 44 százaléka sem jelent meg a népszavazáson. A 2008-as szociális népszavazáshoz hasonlóan 2016-ban is Budapesten volt a legalacsonyabb a részvétel (39 százalék), és a Fidesz országgyűlési választásokon elért eredményeinek megfelelően a legalacsonyabb lélekszámú aprófalvakban a legmagasabb. A Kutyapárt biztatásának hatására 223 ezer választó érvénytelenül szavazott, legtöbben Budapesten és a budai agglomerációs övezetben. Kovács Gergely, a Kutyapárt elnöke az eredmények láttán döntött a 2018-as indulás mellett.
A részvételi arány kiugróan magas volt a nyugati határszélen, ami egyrészt megfelel a korábbi népszavazásokon és országgyűlési választásokon látott trendeknek, ugyanakkor ez a térsége hazánknak meglehetősen sokat is szerepelt a migránsválságról szóló híradásokban. A referendum tehát érvénytelen lett, azonban Orbán kezdeményezte az Alaptörvény módosítását a „népszavazás szellemében”.
2022-ben az országgyűlési választásokkal egy napon is tartottak népszavazást. Négy olyan kérdést kínált fel a magyar választóknak a kormány, ami a szexuális irányultságot és nemátalakító műtétek népszerűsítését bemutatott volt hivatott megakadályozni kiskorúaknak. A kérdések jellegéből fakadóan ezen a ponton már tényleg nehéz volt szétválasztani a nemzeti konzultációt és a népszavazást műfajilag, hiszen mind a kettővel az lehetett a célja a hatalomnak, hogy egyrészt uralja a belpolitikai beszédtémákat, valamint csapdahelyzetbe hozza ellenzékét.
A nemzeti konzultáció eszközével adatbázis építhető és frissíthető, egy ilyen referendum azonban sokkal inkább a választáson való részvételt növelheti. Ehhez képest némileg meglepő módon ez a népszavazás is érvénytelen lett, hiszen az ellenzék az érvénytelen voksolásra buzdította híveit.
Soha ilyen nagy arányban nem szavaztak érvénytelenül magyarországi referendumon: 1,7 millió választópolgár adott le érvénytelen szavazatot, ez a leadott voksok 21 százaléka volt. Mivel a távolmaradásra nem volt értelme buzdítani a híveiket az ellenzéki pártoknak, így az érvénytelenül leadott voksolás eszköze maradt egyedül a kormánykritikus erőknek, valamint azoknak a jogvédő szervezeteknek, akik ugyanerre szólították fel a választókat. A kormányzat 3,7 milliárd forint adóforintot költött el a népszavazás kampányára, tehát a Fidesz üzenetével megegyező plakátok kihelyezésére.
A választási részvétel ezúttal megegyezett az országgyűlési választáséval. A fővárosban volt a legmagasabb a részvétel, majd a települések lakosságszámával arányosan csökkent, és az 500 fő alatti aprófalvak esetében ismét valamivel magasabb (68 százalék).
Az érvénytelen voksok aránya is Budapesten volt kiugró (45 százalék), míg a legkisebb településeken mindössze minden ötödik választó követte az ellenzéki pártok kérését. A kormányzat által kezdeményezett népszavazások összekötését az országgyűlési választásokkal – mint politikai innovációt – 2023 októberében a lengyel kormány is kipróbálta, ám kudarcot vallottak. A referendum eredménytelen lett, és a választásokat is elveszítették, így a magyar kormánnyal szövetséges PiS ki is került a hatalomból.
A népszavazások eredeti jelentősége a közvetlen népakarat kifejezésében áll, ami időről időre féket képezhetne a megválasztott politikusoknak. Ezzel szemben hazánkban 2008 óta pártpolitikai érdekeket szolgál ez az intézmény is, ugyanakkor már a rendszerváltás után egyáltalán nem volt képes betölteni eredeti funkcióját. A magyar társadalom közügyekkel szemben tanúsított részvétlenségének ékes bizonyítéka, hogy a 2010 óta városainkban megtartott helyi szintű népszavazások (az egyetlen szerencsi kivételtől eltekintve) is mind eredménytelenül zárultak.
A legfelsőbb bíróság elutasította azt az igazságügyi reformcsomagot Izraelben, amely korábban országos tüntetéseket váltott ki a Netanjahu-kormány ellen –írjaa BBC. A tüntetésekről mi is többszörbeszámoltunk.
Most a 15 alkotmánybíróból nyolc a módosítás ellen döntött, ezzel tehát a reformcsomag hatályát vesztette. Az indoklás szerint a törvény sértené a demokratikus állam jellemzőit.
Korábban beszámoltunk róla, hogy az igazságügyi törvénycsomag érintette volna a bírák kinevezését, és szűkítette volna a legfelsőbb bíróság jogköreit, illetve lényegében az igazságszolgáltatás jelentős részét alárendelték volna a politikának. Ezentúl a reform jóval nagyobb kormányzati befolyást eredményezett volna a bírák kiválasztásában is.
