Egy nyilatkozat az „orosz világ” (Russzkij Mir) tanításról

 „Az egész világ békéjéért, Isten szent egyházainak jólétéért és a mindenek egyesüléséért könyörögjünk az Úrhoz.”

(Isteni Liturgia)

Ukrajna 2022. február 24-i orosz inváziója egy ortodox keresztény hagyományú nép ellen elkövetett történelmi horderejű fenyegetésnek minősül. Az ortodox hívők számára még nagyobb aggodalomra ad okot, hogy az orosz ortodox egyház felső hierarchiája nem hajlandó elismerni ezt az inváziót, ehelyett homályos kijelentéseket tesz a béke szükségességéről az ukrajnai „események” és „viszálykodás” fényében, miközben hangsúlyozza az ukrán és az orosz, a Szent Rusz népeit összekötő testvériséget, a viszálykodásért pedig a gonosz Nyugatot hibáztatja, sőt a pásztorolása alá tartozó közösségeket a viszálykodást nyíltan ösztönző imádkozásra szólítja fel.

A Moszkvai Patriarchátus több főpapjának támogatása Vlagyimir Putyin elnök Ukrajna elleni háborúja mellett az ortodox etnofiletista vallási fundamentalizmus egyik totalitárius jellegű, Russzkij Mir vagy az orosz világ néven ismeretes, tévtanításnak minősülő formájában gyökerezik, amely sokakat vonz az ortodox egyházban, de még a szélsőjobboldal, valamint a katolikus és protestáns fundamentalisták is felvállalták.

Vlagyimir Putyin elnök és Kirill (Gungyajev) moszkvai pátriárka (Moszkvai Patriarchátus) beszédei az elmúlt két évtizedben többször is hivatkoztak az orosz világ ideológiájára, illetve kifejtették azt. 2014-ben, amikor Oroszország annektálta a Krím-félszigetet és kívülről támogatott (proxy) háborút indított Ukrajna Donbasz térségében, egészen az Ukrajna elleni totális háború kezdetéig és azt követően is, Putyin és Kirill pátriárka az orosz világ ideológiájához folyamodott az invázió fő igazolásaként. A tanítás szerint létezik egy transznacionális, Szent Oroszországnak vagy Szent Rusznak nevezett orosz szféra vagy civilizáció, amely magába foglalja Oroszországot, Ukrajnát és Fehéroroszországot (olykor idesorolják Moldovát és Kazahsztánt is), valamint az orosz nemzetiségűeket és az orosz ajkúakat szerte a világon. Azt állítja, hogy ennek az „orosz világnak” közös politikai központja (Moszkva), közös spirituális központja (Kijev, mint „minden Rusz anyja”), közös nyelve (orosz), közös egyháza (orosz ortodox egyház, Moszkvai Patriarchátus) és egy közös pátriárkája van (Moszkva pátriárkája), akik egy közös elnökkel/nemzeti vezetővel (Putyinnal) „összhangban” munkálkodnak annak érdekében, hogy ezt az orosz világot kormányozzák, valamint támogassák a közös megkülönböztető szellemiséget, erkölcsöt és kultúrát.

Ezzel az „orosz világgal” (hangzik a tanítás) áll szemben a korrupt Nyugat, élén az Egyesült Államokkal és a nyugat-európai nemzetekkel, behódolva a „liberalizmus”, a „globalizáció”, a „kereszténygyűlölet”, a melegparádékon hangoztatott „homoszexuálisok jogai”, valamint a „militáns szekularizmus” előtt. A Nyugat és az egyházszakadásba esett, tévelygő ortodoxok (mint például Bartholomaiosz egyetemes pátriárka és más, őt támogató helyi ortodox egyházak) fölött és azokkal szemben áll a Moszkvai Patriarchátus, Vlagyimir Putyinnal egyetemben, az ortodox tanítás igaz védelmezőiként, amelyet a hagyományos erkölcs szempontjai mentén, a hagyomány rigorista és rugalmatlan felfogása szerint és a Szent Oroszország iránti hódolat szemszögéből értelmeznek.

Kirill pátriárka 2009-es trónra lépése óta a Moszkvai Patriarchátus vezető személyiségei, valamint az orosz állam szóvivői folyamatosan ezekre az elvekre támaszkodtak abbéli kísérletükben, hogy meghiúsítsák az ortodox egység teológiai alapját. Az 1872-es konstantinápolyi zsinat elítélte az egyház etnikai szervezkedésének elvét. Az etnofiletizmus tévtanítása képezi az „orosz világ” ideológiájának alapját. Ha ezeket a téveszméket érvényesnek tekintjük, akkor az ortodox egyház többé nem Jézus Krisztus evangéliumának, az apostoloknak, a niceai-konstantinápolyi hitvallásnak, az egyetemes zsinatoknak és az egyházatyáknak az egyháza. Az egység lényegileg lehetetlenné válik.

Ezért elvetjük az „orosz világ” eretnekséget és Oroszország kormányának az Ukrajna elleni háború kirobbantásával elkövetett gyalázatos tetteit, amely ebből az aljas és védhetetlen tanításból fakad az orosz ortodox egyház bűnpártolása mellett, mint mélységesen nem ortodox, kereszténytelen és azon emberiség ellen szóló eszmét, amely arra hivatott, hogy „megigazuljon, megvilágosodjék… megmosdassék Jézus Krisztus Urunk nevében és Isten lelke által” (Keresztség szertartása). Ahogy Oroszország megszállta Ukrajnát, úgy szállta meg Kirill pátriárka Moszkvai Patriarchátusa az ortodox egyházat, például Afrikában, megosztottságot és viszályt szülve, számtalan, nemcsak testben, hanem lélekben is sérülő áldozattal, a hívek üdvösségét veszélyeztető módon.

Az Egyházat pusztító és megosztó „orosz világ” tanítást látván, Urunk Jézus Krisztus evangéliuma és élő Testének szent hagyománya, az ortodox egyház arra ihlet bennünket, hogy kijelentsük és megvalljuk a következő igazságokat:

1. „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” (Jn 18:36)

Valljuk, hogy a történelem Isten által kijelölt célja és beteljesülése, télosza a mi Urunk, Jézus Krisztus országának eljövetele, amely a Szentlélekben való igazságosság, béke és öröm országa, amelyről a Szentírás tanúskodik az egyházatyák által mérvadóan értelmezett módon. Ez az az Ország, amelyben minden szent liturgián ízelítőt kapva részt veszünk: „Áldott az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek országa, most és mindenkor és örökkön örökké!” (Isteni Liturgia). Ez az Ország az egyetlen alap és tekintély az ortodoxok, sőt minden keresztény számára. Nincsen külön forrása a kinyilatkoztatásnak, nincs alapja a közösségnek, a társadalomnak, az államnak, a törvénynek, a személyes identitásnak és a tanításnak, az ortodoxiának mint az élő Krisztus Testének, azon kívül, mint ami Urunkban, Jézus Krisztusban és Isten Lelkében, általa és az Ő révén kinyilatkoztatott.

Ezért elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást, amelynek törekvése, hogy a próféták által látott, Krisztus által hirdetett és fölavatott, az apostolok által tanított, az Egyház által bölcsességként kapott, az egyházatyák által hittételként megfogalmazott és minden szent liturgiában megtapasztalható Isten Országát evilági uralommal váltsa föl, legyen az a Szent Rusz, a Szent Bizánc vagy bármely más földi birodalom, ezzel elbitorolva Krisztus azon hatalmát, hogy átadja Istennek, az Atyának az uralmat (1 Korinthus 15:24) és elvitatva Isten erejét, hogy letöröljön minden szemről minden könnyet (Jelenések 21:4). Határozottan elítéljük a teológia minden formáját, amely tagadja, hogy a keresztények vándorok és menekültek e világon (Zsidók 13:14), vagyis azt, hogy „a mi hazánk a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust” (Filippi 3:20), és hogy a keresztények „saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra” (Levél Diognétoszhoz, 5, Vanyó László fordítása).

2. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Máté 22:21)

Valljuk,hogy Isten Országának végső diadalára várva elismerjük Urunk Jézus Krisztus egyedüli és mindenek fölött álló hatalmát. Ezekben az időkben a földi uralkodók biztosítják a békét, hogy Isten népe „csöndes és nyugodalmas életet élhessen, teljes istenfélelemben és alázatban” (Isteni Liturgia). Ennek ellenére, nincs olyan nemzet, állam vagy az emberi élet rendje, amely elsőbbrendű igényt támaszthatna ránk, mint Jézus Krisztus, kinek nevére „minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké” (Filippi 2:10).

Ezért elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást, amely alárendelné az Istennek az Isten egy, szent egyházában megnyilvánuló Országát bármely evilági uralomnak, amely más egyházi vagy világi úrban keresi a megigazulásunk és megváltásunk lehetőségét. Határozottan elvetünk minden olyan kormányzási formát, amely az államot isteníti (a teokráciát) és elnyeli az Egyházat, megfosztva az Egyházat attól a szabadságától, hogy prófétaként fellépjen minden igazságtalanság ellen. Megdorgáljuk továbbá mindazokat, akik a cezaropapizmust hirdetik és ezáltal felváltják a megfeszített és feltámadt Úr iránti mindenek fölött való engedelmességüket bármilyen, uralkodói hatalommal felruházott vezető irántival, aki azt állítja magáról, hogy Isten felkentje, akár „császárnak”, „uralkodónak”, „cárnak” vagy „elnöknek” neveztetik.

3. „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Galaták 3:28)

Valljuk, hogy az emberiség faj, vallás, nyelv, etnikai hovatartozás vagy az emberi lét bármilyen egyéb másodlagos vonása alapján történő csoportokra osztása ennek a tökéletlen és bűnös világnak a sajátsága, és azok az egyházatyák hagyománya szerint „a test jegyeinek” tekinthetők (Nazianzoszi Szent Gergely, VII. beszéd, 23). Egyik csoport másokkal szembeni felsőbbrendűségének állítása jellemző gonoszsága az ilyen megkülönböztetésnek, amely gyökeresen ellentétben áll az Evangéliummal, mely szerint Krisztusban mindenki egy és egyenlő, mindenkinek saját tetteiért kell felelnie Előtte, és az Ő szeretete és megbocsátása nyitva áll mindenek számára, nem adott társadalmi vagy etnikai csoport tagjaiként, hanem Isten képére és hasonlatosságára teremtett és egyenlőnek született emberekként (1 Mózes 1:26).

Ezért elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást, amely Istentől való alapítást vagy tekintélyt, különleges szakralitást vagy szeplőtelenséget tulajdonít bármely helyi, nemzeti vagy etnikai identitásnak, vagy amely bármely kultúrát különlegesnek vagy Isten által megszenteltnek minősíti, legyen az görög, román, orosz, ukrán vagy egyéb.

4. „Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak.” (Máté 5:43-45)

Urunk parancsolatát követve valljuk, Áthoszi Szent Sziluán kijelentésének megfelelően: „Isten kegyelme nincsen meg abban az emberben, aki nem szereti ellenségeit”, és nem ismerhetünk békét mindaddig, amíg nem szeretjük ellenségeinket. Ezért a háborúskodás a Krisztus szeretete törvényével szembeni elemi kudarc.

Ezért elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást, amely népek, vallások, felekezetek, nemzetek vagy államok közötti megosztottságra, bizalmatlanságra, gyűlöletre és erőszakra sarkall. Továbbá elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást, amely démonizálja vagy bátorítja a démonizálását azoknak, akiket az állam vagy a társadalom „másnak” ítél, beleértve az idegeneket, a politikai és vallási másként gondolkodókat és egyéb megbélyegzett társadalmi kisebbségeket. Elvetünk minden manicheus és gnosztikus megkülönböztetést, amely a szent ortodox keleti kultúrát és annak ortodox népeit az aljas és erkölcstelen „Nyugat” fölé emelné. Különösen gonosz dolog más nemzeteket elítélni az Egyház különleges liturgikus könyörgései útján, az ortodox egyház tagjait és kultúráit szellemi megszenteltségük állításával a testies, világi „heterodoxok” fölé emelni.

5. „Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Máté 9:13; vö. Hóseás 6:6 és Ézsaiás 1:11-17)

Valljuk, hogy Krisztus arra hív bennünket, hogy személyes és közösségi irgalmasságot gyakoroljunk a szegények, éhezők, hajléktalanok, menekültek, bevándorlók, betegek és szenvedők iránt, és igazságot keressünk az üldözöttek, nyomorultak és rászorulók számára. Ha megtagadjuk felebarátunk hívását; ha ehelyett felebarátunkat ütlegeljük és kiraboljuk, és hagyjuk őt az út szélén szenvedni és elpusztulni (az irgalmas szamaritánus példázata, Lukács 10:25-37), akkor nem vagyunk Krisztus szeretetében az Isten Országa felé vezető úton, hanem Krisztus és Egyháza ellenségeivé tettük magunkat. Elhívatásunk arra szól, hogy ne csupán imádkozzunk a békéért, hanem aktívan és prófétaként szólaljunk fel és ítéljük el az igazságtalanságot, és akár életünk árán is teremtsünk békét. „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Máté 5:9) A liturgia és az ima áldozatának bemutatása az áldozatos cselekvés megtagadása mellett nem más, mint az ítéletnek hozott áldozat, amely összeférhetetlen a Krisztusban hozott áldozattal (Máté 5:22-26 és 1 Korinthus 11:27-32).

Ezért elítéljük mint ortodoxnak nem tekinthetőt, és elvetjük a lelki „kvietizmus” mindennemű pártolását az Egyház hívei és papsága körében, a legföljebb való pátriárkától kezdve egészen a legszerényebb laikusokig. Megdorgáljuk azokat, akik a békéért imádkoznak, miközben, akár félelemből, akár kicsinyhitűségből, elmulasztják a tevőleges béketeremtést.

6. „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (János 8:31-32)

Valljuk, hogy Jézus nemcsak az igazság megismerésére hívja el tanítványait, hanem az igazság kimondására is: „Ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van” (Máté 5:37). A világ második legnagyobb katonai hatalmának egy szomszéd ország ellen irányuló kiterjedt inváziója nem csupán „különleges katonai művelet”, „esemény” vagy „konfliktus” vagy bármilyen más eufemizmus, amelyhez a helyzet valóságát tagadó módon folyamodnak. Ellenkezőleg, az ténylegesen kiterjedt katonai invázió, amely már így is rengeteg civil és katona halálát, több mint negyvennégy millió ember életének erőszakos megzavarását, valamint több mint kétmillió ember kitelepítését és száműzetését eredményezte (a 2022. március 13-i adatok szerint). Ezt az igazságot ki kell mondani, bármilyen fájdalmas is legyen.

Ezért elítélünk mint ortodoxnak nem tekinthetőt és elvetünk minden olyan tanítást vagy cselekedetet, amely megtagadja az igazság kimondását, vagy tevőlegesen elhallgattatja az igazságot a Krisztus Evangéliuma ellen Ukrajnában elkövetett gonoszságokról. Határozottan elítélünk minden beszédet a „testvérgyilkos háborúról”, „Káin bűnének megismétléséről, aki irigységből megölte saját testvérét”, ha az nem ismeri el kifejezetten a felek egyikének a másik ellen irányuló gyilkos szándékát és bűnösségét (Jelenések 3:15-16).

Kijelentjük, hogy az általunk megerősített igazságok és az általunk ortodoxnak nem tekinthetőként elítélt és elvetett tévelygésekre vonatkozó állítások Jézus Krisztus Evangéliumán és az ortodox keresztény hit szent hagyományán alapulnak. Felhívjuk mindazokat, akik elfogadják ezt a nyilatkozatot, hogy egyházpolitikai döntéseikben legyenek figyelemmel ezekre a teológiai elvekre. Kérlelünk mindenkit, akit ez a kijelentés érint, hogy térjen vissza „a béke kötelékében a Lélek egységéhez” (Efézus 4:3).

2022. március 13-án, az Ortodoxia Vasárnapján

Fordham University Orthodox Christian Studies Center és a Volos Academy for Theological Studies

Eredeti szöveg a közel 1200 aláíró bővülő listájával:
A Declaration on the Russkii Mir Teaching, https://publicorthodoxy.org/2022/03/13/a-declaration-on-the-russian-world-russkii-mir-teaching/

Fordította: Amik Annamária

A magyar fordítás eredetileg itt jelent meg: https://kritizorok.com/2022/03/23/egy-nyilatkozat-az-orosz-vilag-russzkij-mir-tanitasrol/

Ha aláírásával támogatni szeretné ezt a nyilatkozatot, kérjük, kövesse a linket, és adja meg nevét: https://forms.gle/uCBo8YVhTupjafoA6

Az aláírások listája automatikusan frissül itt: https://bit.ly/3MOq0Le

https://www.polymerwsvolos.org/2022/03/26/egy-nyilatkozat-az-orosz-vilag-russzkij-mir-tanitasrol/

A különleges jogrend 722. napján a magyar ugaron

 presshelsinki

SZABADSÁG

június 10., péntek 15:29

 168

Kik vagyunk?

Üvegzseb

Támogass

1989–1990

Kalendárium

Koronavírus

A szerdán elfogadott 4. felhatalmazási törvény kiiktatja a parlamenti kontroll maradékát is: az egyes veszélyhelyzeti rendeleteket nem kell külön megerősítenie az Országgyűlésnek. Sőt, a jövőben megalkotandó rendeletek kapcsán is biankó felhatalmazást kap a kormány. A kormányerő uralta állam tovább erősödik, a polgárok jogai pedig tovább gyengülnek.

Emlékeznek arra, amikor előbb az Antall-kormány háborús veszélyhelyzetet rendelt el és rendeleti kormányzást vezetett be, majd a Boross-, a Horn- és az első Orbán-kormány is éveken át fenntartotta mindezt, mert déli határainktól macskaugrásnyira véres háború dúlt, ráadásul délszláv és magyar menekülők tízezrei voltak hazánkban?

Nem emlékeznek? Biztos azért nem, mert ez valójában nem történt meg. Pedig akkor még 9 éven át NATO-légibázis is működött itt, mégpedig Taszáron. Innen szálltak fel például a Predator robotrepülőgépek, és a délszláv háborúban részt vevő NATO-erők kiképzése is itt történt. Nem is kellett volna sok, hogy hadviselőknek tekintsenek minket a szerbek.

Miért van mégis az, hogy most Magyarországon az Ukrajnában dúló háborúra hivatkozással veszélyhelyzetet vezettek be és rendeleti kormányzást? Annyival rosszabb lenne a helyzet, mint az 1990-es években, a délszláv háborúk idején volt?

Nem, a helyzet bizonyos értelemben sokkal jobb. Országunk azóta már a NATO és az Európai Unió tagja, így szövetségeseinknek kötelességük, hogy segítsenek, ha bajba kerülnénk.

Abból a szempontból viszont sokkal rosszabb a helyzet, hogy a mostani illiberális kormányerő gátlástalanul kihasználja hatalmi helyzetét, és még több hatalmat akar magának.

Az Alaptörvényt májusban immár tizedik alkalommal módosította a kormánytöbbség, hogy egyáltalán ki tudja hirdetni a kormány az újabb, „háborús” veszélyhelyzetet. A szerdán elfogadott negyedik felhatalmazási törvény pedig kiiktatja a parlamenti kontroll és a parlamenti nyilvánosság maradékát is: az egyes veszélyhelyzeti rendeleteket (az Alaptörvény szabályait megkerülve) nem kell külön megerősítenie az Országgyűlésnek, a jövőben megalkotandó, jelenleg ismeretlen tartamú rendeletek kapcsán is biankó felhatalmazást kap a kormány.

Nem honfitársaink vagy a menekülők megvédése a cél a veszélyhelyzet kihirdetésével és az újabb felhatalmazási törvénnyel, hiszen az Országgyűlés most sincs korlátozva ebben. Eszközei megvannak a jelenlegi helyzet kezeléséhez. Olyan szempontból sincs megkötve a keze, hogy akár pár nap alatt képes törvényt alkotni. Legutóbb éppen a felhatalmazási törvénnyel bizonyította mindezt: a kormány pénteken nyújtotta be a törvényjavaslatot, és szerdán már el is fogadták. De ha muszáj, pár nap alatt fabrikálhat bármilyen új törvényt.

A sok millió ukrajnai menekülőből pedig eddig mindösszesen 25 ezer kért itt védelmet. Sok, sok, de nem megoldhatatlan feladat, és nincs szükség hozzá a rendeleti kormányzásra.

2020. március 11., a veszélyhelyzet első kihirdetése óta eltelt 821 napból csak 99 volt olyan, amikor nem volt „különleges jogrend” országunkban. Előbb a koronavírus-járvány volt a hivatkozási alap, most az ukrajnai háború. Mindkettő súlyos probléma, de nem a korlátlan a hatalom az orvosság egyikre sem.

A kormányerő célja az újabb, immár háborús veszélyhelyzettel és a rendeleti kormányzással egyszerű: a hatalom demokratikus és parlamentáris ellenőrzésének teljes kiiktatása. A tartalmi kontroll eddig is inkább csak formális volt, most már kifejezetten „szünetel” is. Ha hagyjuk, sokáig így is fog maradni.

Szükségtelenül elrendelt veszélyhelyzetben és az alkotmányos korlátok kiiktatásával a kormányerő uralta állam tovább erősödik, a polgárok jogai pedig tovább gyengülnek. A Magyar Helsinki Bizottság éppen ezeket az alapjogokat védelmezi az önkényesen hosszúra nyújtott veszélyhelyzetben is – a te jogod a mi hivatásunk.

https://helsinkifigyelo.444.hu/2022/06/10/a-kulonleges-jogrend-722-napjan-a-magyar-ugaron

„Az alkotmánybírák függetlenek”

 SULYOK TAMÁS SZERINT A CÍMKÉZÉS ÉS AZ ELŐÍTÉLET SOHA NEM VEZETETT JÓRA

HARASZTI GYULA

Ízlés dolga, hogy ki kit nevez pártkatonának, de a történelem megmutatta, hogy a címkézés nem vezet semmi jóra – jelentette ki lapunknak Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke Karácsony Gergely azon nyilatkozatára reagálva, amelyben az alkotmánybírákat sértegette, mert megsemmisítették a főváros által kezdeményezett népszavazásokról szóló kúriai döntést. Emlékeztetett: a történelemben volt már ilyen, az ötvenes években például kuláknak bélyegezték meg a középparasztságot és bebörtönözték, megfosztották a méltóságuktól ezeket az embereket. A Fudan Egyetemről szóló népszavazást egyébként az Alkotmánybíróság szerint azért nem lehet megtartani, mert nemzetközi szerződést érint, az álláskeresési járadékról szólót pedig azért, mert befolyásolja a költségvetést – emelte ki az elnök.

– Az Európai Unió jogállamisági eljárásokat indított Magyarország ellen, többek között azt kifogásolva, hogy nem működik hazánkban a fékek és ellensúlyok rendszere. Valóban nem működik?
– Nem tisztem kitérni erre, hiszen egy folyamatban lévő eljárásról van szó, és ez is alapvetően politikai jellegű. Az Alkotmánybíróság valóban az egyik fontos szereplője a fékek és ellensúlyok rendszerének. A magyar alkotmányos rendünk így alakult ki a rendszerváltozás idején, elképzelhetetlen a szervezetünk nélkül. A skandináv országokban, illetve például Hollandiában ugyan nincs Alkotmánybíróság, de ott az angolszász jogrendszer működik, amely szerint minden bíróság mindenkire kiterjedő döntéseket tud hozni. A kontinentális bíróságok ezzel ellentétben csak a peres felekre vonatkozó döntéseket hozhatnak, ezért vált szükségessé az Alkotmánybíróságok létrehozása, amely képes normakontrollt ellátni, mindenkire kiterjedő hatályú döntésekkel.

– Képes erre a magyar Alkotmánybíróság, valóságos normakontrollt tud gyakorolni?
– Úgy gondolom, igen. A magyar Alkotmánybíróság ráadásul 2012 óta már nemcsak a jogalkotó felett gyakorolja ezt a kontrollt, hanem a teljes közigazgatás felett közvetett módon, illetve a bírói hatalom felett is, felülvizsgálhatja a jogerős ítéleteket is alkotmányossági szempontból.

– Beleszólhat-e egyáltalán az Európai Bíróság a tagállami bíróságok ítéleteibe?
– Az unióban 27 tagállami jog van, és egy sui generis (egyedi jellemzőkkel bíró) európai jogrendszer, amelyek egyenrangúak, nincs alá- és fölérendeltség. A tagállami bíróságok tehát nincsenek alárendelt pozícióban az Európai Bírósághoz képest. Ha konfliktus támad a tagállami bíróságok és az Európai Bíróság között, ezt csak kölcsönös párbeszéddel lehet feloldani, nincs olyan bírói fórum, amely az utolsó szót ki tudja mondani.

– Ez akkor azt jelenti, hogy az Európai Bíróság döntését, például azt, hogy támogatási forrásokat vehetnek el tőlünk a jogállamisági problémákra hivatkozva, nem is kell elfogadnunk.
– Az Európai Bíróság döntései ettől még érvényesek ránk nézve, ugyanúgy, mint a saját bíróságaink határozatai, ítéletei. Ráadásul minden tagállamra kötelezők. Az uniós jognak elsőbbsége van a tagállami jogokkal szemben, de nem az alkotmányjogokkal, amelyeket az uniós alapszerződés tagállami jogkörben hagy. Nagy felzúdulást keltett például nemrég, hogy az Európai Bíróság úgy döntött, a román alkotmánybíróság döntéseit nem kötelesek végrehajtani a román bíróságok, hogy ha azok az unió pénzügyi érdekeit veszélyeztetik. Ez azért is aggályos, mert a tagállami alkotmánybíróságok csak akkor tudják megvédeni az alkotmányos rendet, ha mindenkire kiterjedő döntéseket hozhatnak. Erről folyik egy párbeszéd, de az alkotmánybíróságok álláspontja szerint ez egy lehetetlen állapot.

– Azt nem tartja lehetetlen elképzelésnek, amit a baloldal miniszterelnök-jelöltje hangoztatott a kampány során, hogy akár feles többséggel is el lehetne törölni a jelenlegi alaptörvényt vagy akár megszüntetni az Alkotmánybíróságot?
– Aggályos, hogy ezt az elképzelést egy miniszterelnök-jelölt is magáévá tette, nemcsak a jogászok egy szűk csoportjának véleménye volt. Abban minden komoly szakembernél egyetértés van, hogy a kétharmados törvényeket nem lehet feles többséggel megváltoztatni, az alkotmányt pedig mindig is csak kétharmados többséggel lehetett módosítani. Az Alkotmánybíróság azonban még kétharmados többséggel, sőt egyhangú szavazással sem váltható le. Az alkotmánybírákat ugyanis határozott időre választják a parlamentek, és ez alatt az idő alatt csak maga a testület távolíthatja el az Alkotmánybíróság tagjait, szigorúan meghatározott szabályok szerint. Azért választják meg ezeket a közjogi tisztségviselőket hosszabb időre, hogy ciklusokon átívelő legyen az intézmény vezetése.

– Ehhez képest Karácsony Gergely nemrég a népszavazási kezdeményezéseik megsemmisítése miatt pártkatonáknak nevezte az alkotmánybírákat. Hogyan történik az alkotmánybírák megválasztása? Köze lehet ehhez a tagok politikai, világnézeti meggyőződésének?

– Az Alkotmánybíróság tagjait, mint ahogyan erre már utaltam, a parlamentek választják meg mindenütt Európában. Ez egy választott tisztség, ellentétben az egyéb bíróságok tagjaival, akiket a köztársasági elnök nevez ki. 

Az alkotmánybírák tehát függetlenek, és a jogszabályok szerint szigorú feltételei vannak annak, hogy kik tölthetik be ezt a tisztséget. Fontos például a komoly szakmai tudás, a tapasztalat és az életkor is, csak 45 és 70 éves kor között lehet valakiből alkotmánybíró. Az alkotmányozónak ezzel az a szándéka, hogy kiemelkedő jogi szaktudású személyek lássák el ezeket a feladatokat. És talán ami ebből a szempontból a legfontosabb, hogy Magyarországon egy politikai összeférhetetlenségi szabály is érvényben van az alkotmánybírákra nézve, négy évig senki sem választható meg erre a pozícióra, aki bármilyen párt- vagy kormányzati szervezet vezetője volt.

– Mivel az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyűlés választja meg, ahol kétharmados többségben van a konzervatív oldal, felmerülhet, hogy olyanokat választanak meg erre a tisztségre, akik ehhez a világnézethez, a kormányzó pártokhoz állnak közelebb.

– Úgy gondolom, hogy ennek ellenére a testületünk jogi gondolkodásában igen sokszínű. Az viszont Európában egyedülálló, hogy ilyen régóta egy pártszövetségnek van kétharmados többsége a parlamentben, nem véletlen, hogy ebben a helyzetben a közvélemény egy része az „ördögöt” látja ott is, ahol nincs. Ez viszont a véleménynyilvánítási szabadság alapjogának körébe tartozik, amit nekem hivatalból is védenem kell, hiszen alkotmányos érték. Az, hogy valaki valakit pártkatonának nevez vagy sem, ízlés dolga. Az én történelmi tapasztalatom az, hogy a címkézés és az előítélet soha nem vezetett jóra. Csak egy, a korosztályom által jól ismert példa erre: egykor megbecsült, tekintélyes emberek voltak a középparasztok, akiket később, az ötvenes években kuláknak neveztek és börtönbe csuktak. Megfosztották őket a tekintélyüktől. Én ezért sem aggatok soha címkéket senkire.

– Nézzük, mi váltotta ezt ki a főpolgármesterből! A Kúria Fudan Egyetemmel kapcsolatos népszavazásról szóló döntését azért semmisítették meg, mert álláspontjuk szerint ez nemzetközi szerződést érint. A referendum azonban nem erről a szerződésről szólt volna, hanem a Fudan Hungary Alapítványról szóló törvény eltörléséről. Mégis, miért nem fogadták el a bírósági döntést?

– Az alaptörvény szerint a népszavazásnak korlátja a nemzetközi kötelezettségvállalás. Az Alkotmánybíróság úgy látta, hogy egy nemzetközi kötelezettségvállalást végrehajtó törvény nagyon is szorosan kapcsolódik ehhez a nemzetközi kötelezettségvállaláshoz. Ennek megszüntetéséről ezért nem lehet referendumot tartani.

– Az álláskeresési járadék meghosszabbításáról viszont az álláspontjuk szerint azért nem lehet népszavazást tartani, mert költségvetést érintő kérdés. A járadék forrása azonban úgynevezett felülről nyitott  tétel, ez pedig a költségvetési törvény módosítása nélkül is változtatható. Miért nem lehet akkor erről szavazni?

– A Kúriának az volt az álláspontja, hogy akkor kizárt a népszavazás egy kérdésben, ha a költségvetési törvényt érinti. Az Alkotmánybíróság szerint azonban ez egy formalista értelmezés. Nemcsak a költségvetési törvényhez való kötődés számít, hanem egyáltalán az összes költségvetést érintő kérdésben sem helyes megengedni a referendumot. Gondoljunk bele, mi lenne, ha arról hirdetnének meg népszavazást, hogy legyen a jelenlegi mérték ötszöröse a nyugdíj. Nyilvánvaló, hogy ezt mindenki megszavazná, de beláthatatlan következményekkel járhatna az állam, a gazdaság stabilitása szempontjából.

– A kormány ismét bevezette a veszélyhelyzetet a szomszédunkban dúló háború miatt. Korlátozhatják-e emiatt az Alkotmánybíróság tevékenységét is?

– Alapvető szabály, hogy az Alkotmánybíróság tevékenysége a különleges jogrend idején sem korlátozható, bár az expressis verbis nincs benne az alaptörvényben, hogy ha a különleges jogrend idején bizonyos törvényhozási tárgyakban rendszeresen kormányrendeletek születnek, az Alkotmánybíróságnak szorosabban kell követni a jogalkotást, mint egyébként. A pandémia idején is mindig soron kívüli eljárásban bíráltuk el a sürgősségi kormányrendeletek ellen benyújtott indítványokat. A különleges jogrend sajátossága, hogy szükségesség és az arányosság mércéje megváltozik, vagyis több korlátozást kell az alapjogoknak eltűrnie. Szerencsés helyzet, hogy a magyar alkotmányos rend ezt megfelelően szabályozza, számos más európai országban a pandémia alatt az okozott problémát, hogy lehet-e egyáltalán rendeletet hozni a lezárásokról, a kijárási tilalomról vagy az oltási kötelezettségről. Az államnak azonban fontos intézményvédelmi kötelezettsége, hogy védje az emberi életet, a biztonságot egy ilyen szükséghelyzetben.

– Sok bejelentés érkezett önökhöz az alapjogok megsértése miatt a járvány idején, amikor például egyes munkahelyeken kötelező volt a dolgozóknak beoltatni magukat?

– Nagyon sok ilyen beadvány érkezett, de alapvető problémákat nem találtunk sem a kijárási tilalom miatt, sem a kötelező oltások kapcsán. Ezek tényleg olyan fontos állami érdeket szolgáltak, amelyeket méltányolni kellett, nemcsak nálunk, hanem egész Európában, az egész világon.

– Egy, a járványhoz is köthető konkrét ügyben a Kúria is kifogást emelt. A Vakcinainfo internetes regisztrációs oldal révén megismert e-mailekre olyan kormányzati üzenetek érkeztek, amelyek nem az egészségről szóltak, hanem a háborúról. Miért tartották alaptörvény-ellenesnek ezt a kúriai döntést?

– Az Alkotmánybíróságnak ebben az ügyben nem az adatvédelmi szabályok betartását kellett vizsgálnia, hanem azt, hogy egy választási kampány idején egy kormányzati szerv milyen tartalmú nyilatkozatot tehet. Az ugyanis sérti a választási törvényt, ha egy kormányzati szerv valamelyik párt vagy valamelyik jelölt mellett folytat kampányt. Az Alkotmánybíróság, megvizsgálva ennek a levélnek a szövegét, arra a következtetésre jutott, hogy a kormány néhány nappal a háború kitörése után a háborúról tájékoztatott, vagyis a tájékoztatási kötelezettségének tett eleget. Igaz, hogy a kabinet érvei mellett ismertették egy mondatban az ellenzék ezzel kapcsolatos álláspontját is, de ez nem számít kifejezetten kampánytevékenységnek. A tájékoztatási kötelezettséghez ugyanis ez is hozzá tartozik.

– A pedagógus szakszervezetek szerint súlyosan korlátozzák a sztrájkjogaikat azzal a törvénnyel, amelyet Novák Katalin államfő írt alá a napokban. Ezért alkotmányjogi panasszal élnek az Alkotmánybíróságnál. Megérkezett már ez a beadvány? És ha igen, foglalkoznak-e vele?

– Ezzel kapcsolatban nem mondhatok semmit, hiszen folyamatban lévő ügyről van szó. Az majd a konkrét indítványból állapítható meg, hogy a panasz érdemben vizsgálható lesz-e. Elviekben azt lehet mondani, hogy ha valakit egy jogszabály közvetlenül sért az alapjogaiban, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulhat a jogsérelem megszüntetése érdekében. Ha megérkezik ez a panasz, el fogjuk bírálni.

– Mire számít Novák Katalin köztársasági elnöktől a jövőben, több törvényt fog például visszaküldeni önökhöz előzetes normakontrollra, mint  az elődei?

– Nálunk ez azért egyik köztársasági elnöktől sem volt olyan gyakori, mint például Romániában, ahol szinte hetente történik ilyen. És ez független attól, melyik parlament is szavazott bizalmat az államfőknek. Göncz Árpád hatszor, Mádl Ferenc hétszer, Sólyom László tizenhétszer, Schmitt Pál egyszer, Áder János kilencszer élt ezzel a lehetőséggel. Amennyiben ilyen normakontrollok igénye érkezik majd Novák Katalintól is, azokat természetesen az előírt harmincnapos határidőn belül meg fogjuk vizsgálni. Egyébként jó az emberi kapcsolatom Novák Katalinnal, mindketten szegediek vagyunk, ismerjük egymást, biztosan jól együtt tudunk majd működni. Kívánom neki, hogy legmagasabb közjogi tisztség viselőjeként nagyon sikeres legyen.

Borítókép: Sulyok Tamás (Fotó: Bach Máté)

https://magyarnemzet.hu/belfold/2022/06/az-alkotmanybirak-fuggetlenek

Sokszor volt már háború szomszédos országban, mégsem kellett a veszélyhelyzet

 Szalai Bálint

Jugoszláv tankok Pristinában 1999. június 15-én

Megosztás

A rendszerváltás óta eltelt idő felében háború dúlt egy szomszédos országban, mégsem kellett a kormánynak erre hivatkozva félretolnia a parlamentet. Csak most.

Nemrég tizedszerre módosította az alkotmányt – más néven Alaptörvényt – a Fidesz és a volt fideszes Ritter Imre német nemzetiségi képviselő.

Ezúttal azért kellett hozzányúlni, hogy a járvány elmúltával egy szomszédos országban zajló fegyveres konfliktusra hivatkozva is veszélyhelyzetet hirdethessen a kormány. Utóbbi rögtön meg is történt.

A pontos szöveg

„A kormány szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be” – áll jelenleg a magyar alkotmányban.

Hiába van szinte teljhatalma a kétharmados kormánynak, a veszélyhelyzettel további jogköröket kapnak, lényegében teljesen kiiktathatják a parlamentet, és

a veszélyhelyzet alatt egyfajta alkotmányos diktatúrával kormányozhatnak.

Átlagos időszakban elfogadhatatlan lenne, hogy a kormány lényegében pusztán rendeletekkel kormányozzon, amelyekkel egyes létező törvényeket is felülírhat. Számos állampolgári jogot is korlátozhatnak, például lefoglalhatnak magántulajdont, megtilthatják a tüntetéseket vagy a népszavazásokat.

EHHEZ KAPCSOLÓDÓAN:

Elfogadta a Parlament az Alaptörvény újabb módosítását

Külön probléma a TASZ szerint, hogy a különleges jogrendet a kormány eddig is számos esetben a saját hatalmi céljainak elérésére használta, és nem a polgárok megvédésének szándéka vezérelte. Kiemelték még, hogy az elmúlt kétévnyi veszélyhelyzet alatt az is kiderült, hogy „sem az Alkotmánybíróság, sem az alapvető jogok biztosa nem képes arra, hogy fellépjen a különleges jogrend alkotmányos kereteinek betartatásáért”.

Gulyás Gergely 2020-as állítása rosszul öregedett

Teli voltunk szomszédos háborúkkal a rendszerváltás óta

Az új szabály azért is furcsa, mert a rendszerváltás óta eltelt idő nagyjából felében nagyon komoly fegyveres konfliktusok zajlottak a szomszédos országokban.

Korábban viszont fel sem merült – sokkal gyengébb jogkörökkel bíró kormányoknál sem –, hogy ezt a körülményt csak az ideiglenes alkotmányos diktatúra bevezetésével lennének képesek megfelelően kezelni.

Ilyen elv alapján rögtön a rendszerváltás után félre lehetett volna állítani az Országgyűlést, hiszen 1990 tavaszán történt az első szabad választás, 1990 nyarán viszont már kitört a délszláv háború.

Ennek több mint négyéves első szakasza során több százezer embert is meggyilkolhattak, és durván négymillió ember menekült az otthonából, jelentős részük egyébként éppen Magyarországra.

Az Antall- és a kétharmados Horn-kormány sem látta azonban indokoltnak az ideiglenes alkotmányos diktatúrát. Ahogy a Fidesz sem 2014, azaz az első ukrajnai orosz támadások után.

EHHEZ KAPCSOLÓDÓAN:

Az új kormány első intézkedése: háborús veszélyhelyzetre cserélte az egészségügyit

Mi számít majd fegyveres konfliktusnak?

Hivatalosan egyébként most sincs háború Ukrajnában, az orosz hadsereg hadüzenet nélkül próbálta meg lerohanni Ukrajnát 2022. február 24-én. Az pedig önmagában is bizonytalan, hogy mi számít háborúnak vagy „fennálló fegyveres konfliktusnak", nincs erre egyértelmű jogi megoldás.

Kölcsönös hadüzenetnél még egyszerű a jogi helyzet. Ukrajnában valószínűleg mondhatjuk, hogy legalábbis fegyveres konfliktus zajlik, hiszen két ország hivatalos hadserege lövi egymást, és több tízezerre teszik már az áldozatok számát. De mondjuk az IRA ellen fegyveres konfliktusba bocsátkozott az Egyesült Királyság korábban? Vagy a dunaszerdahelyi maffia leszámolásai is fegyveres konfliktust jelentettek egy szomszéd országban?

Ha hirtelen ilyen erős, szinte diktatórikus jogkörök jöhetnek egy szomszédban zajló fegyveres konfliktus során, akkor nem ártana tisztázni azt sem, mi számít annak.

A mi értelmezésünkben azt vettük érdemi fegyveres konfliktusnak, amikor két szemben álló, szervezett sereg közül az egyik egy állami hadsereg volt, és egy év alatt legalább 25 embert meggyilkoltak közvetlenül a konfliktusban. Ez egy önkéntes választás, van, ahol több, máshol kevesebb hasonló halálesettől is konfliktusnak tekintik a helyzetet. 

https://www.szabadeuropa.hu/a/sokszor-volt-mar-haboru-szomszedos-orszagban-megsem-kellett-a-veszelyhelyzet/31867344.html

Azt a technológiát kell már most szabályozni, ami még nem is létezik

 A magyar Alkotmánybíróság egy összeurópai fórum létrehozását kezdeményezi, ahol a technológiai fejlesztések szabályozásának jó gyakorlataikat és problémáikat oszthatják meg a különböző országok alapjogokkal foglalkozó testületei. Az új innovációk szabályozása komoly kihívás elé állítják a jogalkotók, már most is olyan technológiák esetében kellene jogi keretrendszereket kitalálni, amelyek hasznosítását még nem ismerjük – többek között ezekről a témákról beszélt Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke a Nemzeti Közszolgálati Egyetem konferenciáján.

Szabó Dániel, 2022. május 25. szerda, 15:56

A technológia és annak fejlődése elválaszthatatlan az embertől és az emberiségtől. Az említett vívmányok mindig is újdonságot és kihívást, de lehetőséget is jelentenek. Történelmi léptékkel nézve a ma nehézségei már csak olyan tényezők lesznek, amelyek meghatározzák a jövőt. Így történt ez az elektromos árammal, a repüléssel, vagy a mobiltelefonokkal is, amelyek jelentősen leegyszerűsítették az életünket, mostanra viszont ezek már jóval többet jelentenek, mint a felfedezésüket – mondta el Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke Az új technológiák hatása a demokráciára című konferencián szerdán tartott előadásában.

Az alkotmányjogász szerint fontos látni, hogy a technológiai felfedezések és vívmányok maguk is folyamatosan átalakulnak, változnak. Példaként a mobiltelefonokat említette, amelyeket a '90-es években még azért hívtak rádiótelefonnak, mert csak egymás hívására voltak alkalmasak az eszközök, de mostanra már multifunkciós eszközök, amelyeken akár alkotmánybírósági határozati javaslatokat is lehet ellenőrizni.

Sulyok Tamás szerint a kerék éppen ugyanígy átformálta a világot, mint most az internet. Ami viszont más, hogy a technológiai fejlődés sokkal gyorsabb, mint volt eddig bármikor a történelem során. Ezt illusztrálandó elmondta, hogy becslések szerint 2023-ra 50 milliárd digitális eszköz csatlakozik majd a világhálóhoz, de jelen lesznek az önvezető autók, a mesterséges intelligencián alapuló szolgáltatások. Fontosnak tartja, hogy ebből már sok technológiát ismerünk, de még a végleges formájukat, felhasználási módjukat csak most nyerik el.

„Sokan a mostani korszakot a negyedik ipari forradalomnak tartják, de azt még nem tudjuk, hogy mi lesz ennek a mozgatórugója” – mondta a szakértő, aki úgy véli, hogy most az tűnik valószínűnek, hogy ez az MI, vagy az önvezető autók lehetnek. Szerinte a következő évben a korábbiakhoz képest 20 ezer évnyi fejlődés következik be. Ráadásul egy vívmány sem korlátozódik egy területre: ugyanazt a technológiát egyszerre használhatja a telekommunikáció, de az egészségügy is. Az 5G technológia például már inkább a gépek és nem az emberek kommunikációját hivatott elősegíteni.

Mivel így felgyorsult, és ennyire komplex lett a technológiai világ, egyre kevésbé értjük meg mélyen a technológiai vívmányokat, miközben a szabályozásokat ezekre is ki kell terjeszteni.

Hogy döntsünk arról, amit még nem is látunk?

„Az alkotmányozás területén két probléma érezhető a szabályozással kapcsolatban: vagy nem létezik ilyen szabály egy adott technológiai fejlesztésre, vagy a már meglévő nem megfelelő” – ismertette a problémát Sulyok Tamás, aki elmondta, hogy a jogalkotás eleve retrospektív folyamat, vagyis már létező dolgokra alkalmaz utólag szabályokat, vagy a már kialakult gyakorlatok megfelelőségét vizsgálja. 

Viszont ez a visszamenőlegesség, valamint a technológia gyors fejlődése nehéz feladat elé állítja az alkotmányjogászokat. Már az is előfordul, hogy mire a szabályozás megszületik, addigra irrelevánssá válik az a technológia, amelyre kidolgozták. Példaként említette a rádiós és telekommunikációs frekvenciák elosztásáról döntő szabályokat, amelyek azért váltak elavulttá, mert megjelent a digitális műsorsugárzás, tehát megszűnt a frekvenciaszűkösség.

Valamint felhozta a közösségi médiaoldalak ügyét is, amelyek teljesen átalakultak a megjelenésük óta, megváltozott a jelentőségük. Ezeknél olyan helyzet alakult ki Sulyok szerint, hogy egyes nagy cégek maguk döntenek úgy, hogy egyes tartalmakat törölnek valamilyen saját szabályuk szerint, de nincs rájuk alkalmazható jogorvoslati lehetőség. Nem feltétlenül tudjuk, hogy kik döntenek a szólásszabadság korlátozásáról ezeken a platformokon, ami ellehetetleníti a jogvédelmet.

Mivel az AB nem rendelkezik jogalkotói jogkörrel, az Országgyűlést kérheti fel, hogy dolgozzon ki egy-egy területre szabályozást. Sulyok Tamás szerint ezért fontos, hogy a testület vizsgálja azt, hogy egy új területre alkalmazott jog milyen alkotmányjogi problémákat rejthet, vagy a már meglévő szabályoknál hogyan érvényesülnek a normák.

A jogász viszont pozitív példaként említette a pandémia időszakát, amikor a személyes tanácskozásra nem volt lehetőség az Alkotmánybíróságnál, de digitálisan ezt meg lehetett tenni. Mint mondta, itt már a technológia a megoldást kínálta.

Az AB egy új kezdeményezésről szólva elmondta, hogy a gyorsan változó technológiai környezetben nem feltétlenül elég egy testület, ezért ha megosztja több alkotmányozó szerv a tapasztalatait, akkor könnyebb lehet megoldást találni. Ezért elindítják az európai alkotmánybíróságok hálózatát, amely egy adatbázis lesz. Ebben kereshető formában megoszthatók lesznek az élő joggyakorlatok, tapasztalatok és már bevált megoldások.

„Az új technológiák hatása a demokráciára” című konferencia előadásairól a Napi.hu-n számolunk be.

https://www.napi.hu/magyar-vallalatok/sulyok-tamas-technologia-alkotmanyjog-szabalyozas.753038.html

Soros György csápjai még mindig az Alkotmánybíróságig érnek

 Másfél évvel ezelőtt számoltunk be róla, hogy az Alkotmánybíróság Főtitkárságán dolgozik egy liberális adatvédelmi jogász, aki családi vonalon is kapcsolódik Soros Györgyhöz köthető magyarországi szervezetekhez. Most a Tűzfalcsoport hozta nyilvánosságra az információt, ami szerint a helyzet változatlan, Soros György csápjai még mindig az Alkotmánybíróságig érnek.

Az érintett alkotmánybírósági dolgozó férje, Sepsi Tibor Lajos ugyanis 2014 óta résztulajdonosa az Átlátszó.hu Közhasznú Nonprofit Kft.-nek, és cikkeket is ír a sorosista oldalra. A sajtóterméknek titulált portál működésében azonban inkább egy magánnyomozó irodára emlékeztet, hiszen például drónokkal figyeltetik Orbán Viktort és Mészáros Lőrincet. A pártatlanság és a függetlenség persze gyakran csak álca. Ahogy arról a Tűzfalcsoport korábban beszámolt, Sepsi – Baranyi Krisztina oldalán – részt vett a Ferencvárosi Polgármesteri Hivatalban a 2019-es hatalomátadáson, ami jól jelzi ellenzéki beágyazottságát. Sepsi egy másik cége korábban milliós politikai megbízást kapott az LMP-től. Saját elmondása alapján a szintén atlatszo.hu közeli Gáli Csabával és a városháza-botrány kapcsán is megismert Tordai Csabával egyetemben készítettek egy új alkotmánytervezetet, amely elmondásuk szerint „arra törekszik, hogy a magyar alkotmányfejlődés és az európai alkotmányos konszenzus tiszteletben tartásával egy modern, huszonegyedik századi Magyarország jogrendszerének alapjait fektesse le.” A javaslat korlátozná a köztársasági elnök jogköreit és liberális elveket szorgalmaz a büntető igazságszolgáltatás kapcsán.

Sepsi Tibor Lajos 2014 óta résztulajdonosa az Átlátszó.hu Közhasznú Nonprofit Kft.-nek. Emellett cikkeket is ír az oldalra. Sepsi neve azonban fölbukkant egy másik cégben: a Kelsen és Coase Igazgatási Tanácsadó Kft.-ben. Ez a társaság 2017-ben magának az LMP-nek dolgozott. Mindösszesen 2,78 millió forintért „törvényjavaslatok, módosító javaslatok közpolitikai megalapozását” végezték az ellenzéki pártnak. A Kelsen és Coase Kft. a tényfeltáró videó publikálásának idején végelszámolás alatt áll. Tehát miközben Sepsi Tibor Lajos a nap egyik részében az Átlátszónál független-objektíven leleplezett, addig a nap hátralevő részében másik cégében törvényjavaslatokat dolgozott ki az LMP-nek. Annak az ellenzéki pártnak, amelynek akkori társelnöke, Demeter Márta korábban világossá tette, mi a legfőbb céljuk: a jelenlegi rezsim lebontása és egy kormányzóképes alternatíva megteremtése. Azóta tudjuk, bűnösnek mondta ki a hivatali visszaéléssel gyanúsított Demeter Márta LMP-s országgyűlési képviselőt első fokon a Pesti Központi Kerületi Bíróság.

Érdekes adalék: az Alkotmánybíróság főtitkárságát 2011 óta vezető Bitskey Botond – akit például a Társaság a Szabadságjogokért egyik választójogi konferenciáján is az előadók között találhattuk – Sólyom László egykori államfő hivatalvezető-helyettese volt a Köztársasági Elnöki Hivatalban 2010-ig. A Sólyom embereként számon tartott Bitskey az emberi jogi diskurzus klasszikusan libertariánus vonalát képviseli. A 2000-es évek elején annak a hágai T.M.C. Asser Instituut nevű intézetnek a posztgraduális képzésein is részt vett, amelynek a nevét időnként megtalálhatjuk a Soros-féle Open Society Foundations eseményein a vendégszervezetek között. Az 1966-os születésű technokrata-karrierista jogász a Sólyom-korszak lezárultával, 2010-ben a Keh felől az Alkotmánybíróság felé vette az utat, ahol 2011 januárja óta főtitkárként működik. Ebben az időszakban még olyan, Bitskeyhez hasonló elvi-politikai nézeteket valló „sólyomisták” is sertepertéltek ott, mint a joghallgatóként nagy Sólyom-kedvenc Tóth Gábor Attila, aki 2008-ban Sólyom László adatvédelmi biztosjelöltjeként is feltűnt – ám az elnöki hátszél ellenére, kínosan és látványosan megbukott a parlamenti megmérettetésen. Tóth 2011-ben a hvg.hu számára adott interjúban a Fidesztől féltette az Alkotmánybíróságot.

 

A (jogalkotási – a Szerk.) folyamat legújabb állomásaként pedig a jelenlegi tizenegy fős bíróságot tizenöt főre duzzasztják, ezzel a Fidesz-KDNP-nek jobban megfelelő személyi összetételű és hatáskörű Alkotmánybíróság jön létre.

– fogalmazott. Mindeközben 2013 és 2015 között már a Soros György politikai faltörő kosának számító Freedom House számára szakértett, és – ugyancsak 2013-tól – a szintén Soroshoz köthető Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű szervezet elnökeként tevékenykedett. Szellemiségét talán leghívebben Bitskey Botond viszi tovább az Ab-n: Bitskey mint az elnök másik „embere”, történetesen Sepsi Tibor, az atlatszo.hu résztulajának felesége.

Egyébként a fentiek ismeretében talán nem annyira véletlen, hogy a szakmai körökben ismerten balliberális, radikális ellenzéki szellemet képviselő ügyvédek (pl. Karsai Dániel) számos NGO-val, például a Magyar Helsinki Bizottsággal és a Transparency International Hungary-vel közös bizniszben, hosszú évek óta alapvetően sikerrel nyomják át ügyeiket az Ab Főtitkárságának szelektív indítvány-futószalagján. Sokszor igen, néha persze nem. A politikailag különösen kényes és érzékeny ügyekben jellemzően inkább csak „pszeudo szakmai” szempontok dominálnak, és valójában az irányvonalat követő erők közti „hívójel” az, ami fontos náluk, hiszen ők a lapleosztások során valójában Strasbourggal is közös nyelvet beszélnek.

Az sem véletlen, hogy például még a tanácsadók körében is érezhető volt az elmúlt években a liberális véleményirány nyomása, a szakmai előrejutás kényszere miatt a mainstram jogász elitben mindmáig négyötödös balliberális túlsúlyból is fakadóan. Stumpf István tanácsadói vezérkarában is akadt olyan fiatalabb tanácsadó, aki 2011 után számos publikációban élesen bírálta, kifogásolta a nemzeti kormány alkotmányozását, illetve ugyanő korábban a volt ombudsman, a második Orbán-kormány egyik törvénymódosítása kapcsán még 2013-ban hisztérikusan Orwellt emlegető Szabó Máté számára is készített Ab-beadványokat. A kör tehát bezárul, a belterjes tudományos, akadémikus szcénában elvárásként ma is ott feszül a kemény vagy esetleg lágyabbra hangolt, visszafojtott utálat mindazzal szemben – és külön Orbán Viktor személyét is célozva –, ami nem liberális, globalista vagy marxista szellemet testesít meg. Ez a szellemi konfliktus jól kifejezhető a nemzeti szuverenitás és a globalista nyitott társadalom (Soros György) híveinek éles szembenállásaként is.

A Főtitkárság belső erőpozíciója révén ma a például Schanda Balázs nevével fémjelezhető, a humanitárius kérdéseket is keresztény civilizációs alapon megközelíteni igyekvő, nemzeti szellemiségű vonallal szemben még mindig tartani tudja magát a liberális emberi jogi irányzat Magyarország egyik meghatározó alkotmányos intézményében. A Bitskey vezette Főtitkárság hatalma jelentős, hiszen érdemi befolyása van az indítványelemzés és -befogadás tekintetében, vagyis gondosan „megszűri” a jogkereső, egyszeri állampolgárok és jogi képviselőik beadványait az alkotmányjogi panaszút megtalálásának igyekezetében. Hivatalosabban: a Főtitkárság „elősegíti az Alkotmánybíróság Hivatalának érdemi szakmai munkáját”, és részt vesz az esetlegesen létrehozott munkacsoportok tevékenységében is. Mindez a konstrukció természetesen a 2010 utáni közjogi változások örvénylésében lett végül a gyakorlat által tudatosan megalkotva, és sikeresen életben tartva.

Ennek alapja, pontosabban egyik fő szimbolikus pillanata volt 2014 május közepe, már az országgyűlési választás után, de az EP-választási kampány finisében. Akkor, a fanyalgó emberjogista liberálisok, a Sólyom-kör ismert jogász-celebjeinek és Kis János filozófusnak, a fél évvel előtte jogi értelemben is elporladt SZDSZ korai elnökének a jelenlétében, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának külön eseményén Sólyom kiadta a balliberális sajtón utókampány-ízzel végigfutó jelszót: „Vissza a könyvtárba!” – vagyis időlegesen visszavonulva, nekik kell gondosan „átmenteniük” a megfogalmazott „értékeket”. A mai Alkotmánybíróságon a „könyvtár”, a Sólyom-világ utolsó védőbástyájának szerepét, funkcióját a taláros testület Főtitkársága tölti be, amely mindmáig lángként őrzi a nyitott társadalom szabadnak láttatott, azonban a nemzeti-keresztény ideált foglyul ejteni kívánó emberi jogi eszményét.

Az elmúlt évek tendenciáinak fényében még nem teljesen egyértelmű, hogy ez a jövőben, tartósan is így maradhat-e, de az tény, hogy a Sólyom- és külföldről finanszírozott civil-szálak részben ma is elérnek a Donáti utcáig…

Forrás: tuzfalcsoport.blogstar.hu; Fotó: MTI/Európai Parlament/Philippe Buissin

https://pestisracok.hu/soros-gyorgy-csapjai-meg-mindig-az-alkotmanybirosagig-ernek/

 

ALKOTMÁNYOS VÁLSÁG SZÉLÉRE SODRÓDHAT AMERIKA, SOKAKAT FELHÁBORÍTOTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG TERVE

 Szerző

Gaál József

24 PERCE

Az Egyesült Államok történetének egyik legdurvább jogi, politikai és társadalmi "csatározása" veheti kezdetét, miután az ország legmagasabb bírói testülete felvetette annak a lehetősét, hogy visszaadja tagállami hatáskörbe az abortusz szabályozását.

Hirdetés

Válság

Amerika

Abortusz

Megosztás

Az Alkotmánybíróság szerepét is ellátó amerikai Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court) arra készül, hogy hatályon kívül helyezze az úgynevezett a Roe kontra Wade ítéletet, amely alkotmányos jogot biztosít a nőknek a legális abortuszra - derült ki egy, a Politico által nyilvánosságra hozott 98 oldalas bírósági véleménytervezetből. Az 1973. január 22-én meghozott Roe kontra Wade ítéletben - az alkotmány 14. kiegészítése alapján, a magánélethez való jogra hivatkozva - a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az abortusz tiltását az első trimeszterben. A döntés mérföldkőnek számított az Egyesült Államok jogtörténetében, ugyanis ettől kezdve az amerikai nők abszolút jogot kaptak a terhességük megszakítására.

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság épülete

A nyilvánosságra hozott tervezetet egy republikánusnak tartott alkotmánybíró, Samuel Alito írta, aki szerint a Roe kontra Wade ügyben anno úgy hoztak ítéletet a Legfelsőbb Bíróság tagjai, hogy nem megfelelően értelmezték az alkotmány erre vonatkozó passzusait. Szerinte ugyanis az alkotmány nem tesz utalást az abortuszra, és egyetlen alkotmányos rendelkezés sem védi hallgatólagosan ezt a jogot. Mint fogalmazott: 1973. január 22-én a Legfelsőbb Bíróság a törvényhozói és a végrehajtói hatalom helyébe lépett, és az ítéletével jogalkotói munkát végzett, pedig azokban a kérdésekben, ahol az alkotmány hallgat, ott az amerikai népnek választásokon és választott vezetőkön keresztül kell kormányoznia önmagát.

Az abortusz megengedhetőségét és annak korlátozását úgy kell megoldani, mint demokráciánk legtöbb fontos kérdését: úgy, hogy a polgárok megpróbálják meggyőzni egymást, majd szavaznak. Ezt követeli meg az alkotmány és a jogállamiság

- olvasható Alito érvelésében, amelynek végén külön megjegyezte azt is: "itt az ideje, hogy az alkotmányt szó szerint értelmezzük, és visszaadjuk az abortusz kérdését a nép választott képviselőinek."

A véleménytervezet nem kötelező érvényű bírósági döntés, hacsak a 9 fős testületből 5 bíró alá nem írja azt. Más esetben a tervezetet szavazásra bocsájtják - ez várhatóan júliusban fog bekövetkezni -, ahol titkos voksoláson döntenek majd a sorsáról az alkotmánybírák. Ha a tervezet elfogadásra kerül, akkor szövetségi szinten megszűnik az abortusz legalitása, és az engedélyezés visszakerül a tagállamok választott képviselőinek és kormányzóinak hatáskörébe. Ezt követően feltehetően a republikánus vezetésű államok szigorítanak, míg a demokraták pedig lazítanak az erre vonatkozó szabályokon.

Ehhez kapcsolódóan érdemes megjegyezni, hogy jelenleg a Legfelsőbb Bíróság 9 tagja közül 6-ot republikánus elnökök neveztek ki, így őket (Clarence Thomas, Neil Gorsuch, Brett Kavanaugh, Amy Coney Barrett, Samuel Alito és John Roberts)  jobboldali/republikánus bíróknak szokás nevezni, míg a maradék hármat (Stephen Breyer, Sonia Sotomayor és Elena Kagan) baloldalinak/demokratának. Ha csak és kizárólag ezt a törésvonalat vesszük figyelembe, akkor a Roe kontra Wade ítéletet feltehetően hatályon kívül helyezi majd a testület 6-3 arányban. 

Ennek a lehetősége pedig már most hatalmas felháborodást váltott ki a demokrata és liberális érzelműek körében. Helyi idő szerint hétfő este spontán tüntetések robbantak ki a Legfelsőbb Bíróság washingtoni épülete előtt, amit teljes egészében körbekordonoztak és nagy számú rendőrt vezényeltek a helyszínre. 

Sajtóbeszámolók szerint a véleménytervezet kiszivárgása példa nélküli. A bíróság modern kori történetében még egyetlen határozattervezetet sem hoztak nyilvánosságra úgy, hogy egy adott ügyben még nem született végleges ítélet. Az esetet egyelőre sem igazságszolgáltatás csúcstestülete, sem pedig a Fehér Ház nem kommentálta.

Egyes elemzők szerint a szivárogtatás egyfajta kísérlet lehet arra, hogy megfélemlítsenek egy vagy több bírót, hogy megváltoztassák szavazatukat, ezzel hatályban tartva a Roe kontra Wade ítéletet. Mások úgy gondolják, hogy szivárogtatás célja a társadalmi hangulatkeltés, melynek hatására a jelenleg demokrata többségű képviselőház és szenátus felhatalmazva érzi majd magát arra, hogy kibővítse a legfelsőbb bíróság tagjainak számát 13 főre, megfordítva így a republikánus-demokrata bírák arányát 6-7-re - ami közvetlenül vagy közvetetten, de biztosan alkotmányos válságot eredményezne. Az utóbbi feltételezést egyébként az is alátámasztja, hogy Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke és Chuck Schumer, a szenátus demokrata frakciójának vezetője, "a republikánusok által kinevezett bírák" tervezetét "a modern történelem egyik legrosszabb és legkárosabb döntésének" nevezte.

https://ripost.hu/kulfold/2022/05/alkotmanyos-valsag-szelere-sodrodhat-amerika-sokakat-felhaboritott-a-legfelsobb-birosag-terve