Súlyos döntés Lengyelországban: az EU-s alapszerződés egyes pontjai összeegyeztethetetlenek az alkotmánnyal

 

2021. október 7.

A lengyel alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte az uniós alapszerződés egyes pontjait – írja a Reuters. A testület döntése szerint tehát az uniós alapszerződés nem áll a hazai alkotmány felett.  Az Európai Bizottság szerint súlyos aggályokat vet fel a döntés, és fenntartják, hogy az EU-s jog áll a nemzeti felett.

▾hirdetés

Az uniós alapszerződés egyes előírásai összeegyeztethetetlenek a lengyel alkotmánnyal - mondta ki csütörtökön a varsói alkotmánybíróság. A döntést az alkotmánybíróság teljes, 15 tagú összetételben hozta meg, ebből két bíró az ítélettől eltérő véleményt fogalmazott meg.

A taláros testület Mateusz Morawiecki kormányfő márciusi indítványára vizsgálta meg az uniós jog és a lengyel alkotmány elsőbbségének kérdését. Morawiecki az Európai Unió Bíróságának (EUB) egyik döntése miatt az uniós alapszerződés azon előírásainak átvizsgálását kérte, amelyek az EUB hatásköréről, valamint a tagállamok lojális együttműködéséről és szuverenitásuk jelentőségéről szólnak.

Döntésében a varsói taláros testület az előző években hozott alkotmánybírósági ítéleteket is megerősítve a többi között leszögezte:

ellentmond a lengyel alkotmánynak, ha egyes uniós előírások felhatalmazzák a bíróságokat az államfő által adott bírói kinevezések felülvizsgálatára.

A lengyel alaptörvénnyel az uniós alapszerződés azon előírásai sincsenek összhangban, amelyek a nemzeti alkotmány figyelmen kívül hagyására jogosítják fel a bíróságokat, valamint arra, hogy korábban érvénytelenített jogszabályok alapján döntsenek - állapította meg a varsói alkotmánybíróság.

ÚGY TALÁLTA TOVÁBBÁ, HOGY NEM FELELNEK MEG A LENGYEL ALKOTMÁNYNAK AZOK A LÉPÉSEK, AMELYEKET BRÜSSZEL - AZ UNIÓS ALAPSZERZŐDÉSEKRE HIVATKOZVA - A LENGYELORSZÁG ÁLTAL ÁTRUHÁZOTT HATÁSKÖRÖKET ÁTLÉPVE TESZ.

Bartlomiej Sochanski alkotmánybíró a csütörtöki ítélet indoklását ismertetve nem zárta ki, hogy alkotmánybírósági vizsgálatnak vetik alá az EUB döntéseit is. A lengyel kormányszóvivő, Piotr Müller úgy vélte:

az alkotmánybírósági döntés lényegében megerősítette azokat a téziseket, amelyeket Morawiecki az indítványában megfogalmazott.

A kritikusok szerint a lengyel kormányzó párt, a PiS-kormány az uniós jog felsőbbrendűségének megkérdőjelezésével nemcsak Lengyelország hosszú távú jövőjét veszélyezteti az unióban, hanem az EU stabilitását is. A PiS tagadja ezt, és azt állítja, hogy nem tervez "Polexit"-et, vagyis nem lépnének ki az EU-ból. Azt is tagadja, hogy befolyása lenne a bírósági döntésekre. Az Európai Bizottság szerint súlyos aggályokat vet fel a döntés, és fenntartják, hogy az EU-s jog áll a nemzeti felett.

Az Európai Bizottság csütörtöki közleménye szerint komoly aggodalmakat vet fel a lengyel alkotmánybíróság azon döntése, amely szerint az uniós alapszerződés egyes előírásai összeegyeztethetetlenek az alkotmánnyal. Ezért - mint a közlemény fogalmaz - a bizottság fenntartja és megerősíti az unió jogrendjének alapelveit, vagyis az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, beleértve az alkotmányos rendelkezéseket is.

Az Európai Bizottság ennek kapcsán hangsúlyozta: a lengyel alkotmánybírósági döntés megkérdőjelezi az uniós jog elsőbbségét és az Európai Unió Bírósága tekintélyét. Leszögezte:

az uniós bíróság minden határozata kötelező a tagállamok hatóságaira nézve, beleértve a nemzeti bíróságokat is.

A bizottság - mint a közlemény leszögezte - szükség esetén élni fog az uniós szerződésekből eredő hatáskörével az uniós jog egységes alkalmazásának és integritásának biztosítása érdekében. "Az Európai Unió az értékek és a jog közössége, amit minden tagállamnak tiszteletben kell tartania. Az európaiakat megillető, az uniós szerződésekből eredő jogokat védeni kell, függetlenül attól, hogy hol élnek az Európai Unióban" - fogalmazott a nyilatkozat, hangsúlyozva: az Európai Bizottság feladata, hogy biztosítsa az unió jogrendjének megfelelő működését.

"Nehéz elhinni a lengyel hatóságoknak és a PiS pártnak, amikor azt állítják, hogy nem akarnak véget vetni Lengyelország uniós tagságának" - mondta Jeroen Lenaers, az Európai Parlament tagja, a jobbközép Európai Néppárt szóvivője. "A lengyel kormány elveszítette hitelességét. Ez a (döntés) az EU egésze elleni támadás" - írta közleményében.

Morawiecki korábban azt mondta: azért fordult a varsói taláros testülethez, hogy "a lengyel jogrendben újból megerősítést nyerjen a legmagasabb rendű jogi aktust jelentő alkotmány elsőbbsége az európai jog felett". Jaroslaw Kaczynski kormányfőhelyettes, a kormánykoalíciót vezető Jog és Igazságosság elnöke úgy kommentálta az ítéletet: az EU-ra át nem ruházott hatáskörökbe tartozó területeken kizárólag a lengyel jog érvényes. Ez a Brüsszel által bírált lengyel igazságügyi reformra is vonatkozik, amelybe - mint Kaczynski mondta - "az EU-nak nincs beleszólása".

Egyes kritikusok szerint az alkotmánybírósági döntés késlekedésének a célja az volt, hogy nyomást gyakoroljanak Brüsszelre, hogy fogadja el Varsó helyreállítási tervét, amelynek célja, hogy segítse az EU gazdaságait a koronavírus-járvány hatásainak leküzdésében. Ennek a feltétele azonban a jogállamisági keretek betartása és a demokratikus rendszerek fenntartása, ám nagyon valószínű, hogy Lengyelország a mai alkotmánybírósági döntéssel ezeknek a forrásoknak a folyósítását veszélyezteti.

https://www.portfolio.hu/gazdasag/20211007/sulyos-dontes-lengyelorszagban-az-eu-s-alapszerzodes-egyes-pontjai-osszeegyeztethetetlenek-az-alkotmannyal-504224?utm_

Az uniós jogot nem úgy kapjuk, mint a tízparancsolatot

 

III. évfolyam 37. szám | Precedens

2021. szeptember 16.

Az európai jog a nemzeti jogrendek és jogi kultúrák örökségéből táplálkozik – mondja Peter M. Huber német alkotmánybíró, akivel a szubszidiaritás elvéről és az európai integrációról beszélgettünk.

Sándor Lénárd interjúja a Mandiner hetilapban.

 

Az Európai Unió Bírósága alkotta alapelvek között említhető az uniós jog elsőbbsége. Mindemellett az is látható, hogy a tagállami alkotmánybíróságok és felsőbíróságok egyre gyakrabban vizsgálják felül az EU-s jogalkotást, illetve az uniós bírói fórum döntéseit is. Milyen szerepük van nemzeti alkotmánybíróságoknak az uniós joggal összefüggésben?

Szinte valamennyi tagállam azt vallja, hogy az európai jog kizárólag azért alkalmazható az országokban, mert a nemzeti alkotmányok lehetővé teszik, és a törvényhozóik olyan nemzetközi szerződést fogadtak el, amely hallgatólagosan elismeri, hogy az európai jog valamilyen fokú prioritást élvez az integráció megvalósulásának keretein belül. Ennek fényében az európai jog korlátlan elsőbbsége vagy olyan autonómiája, amely az alapító szerződésektől és a tagállamoktól függetlenül érvényesül, jogi értelemben nem meggyőző. Az alapító szerződések számos olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyek a mi álláspontunkat támasztják alá, viszont egyet sem, amely az Európai Unió intézményeinek felfogását támogatná. Emellett pedig ezt vallják az alkotmánybíróságok és legfelső bíróságok Európa-szerte. Mindannyiunknak az az érdeke, hogy az európai integráció felvirágozzon, mindazonáltal meg kell őriznünk a tagállamok és az Európai Unió intézményei közötti egyensúlyt.

 

Az alapító szerződések megkövetelik az uniós intézményektől, hogy tartsák tiszteletben a nemzeti identitásokat”

Hogyan őrizhető meg?

Tapasztalatom szerint csakis a nemzeti alkotmánybíróságok és felsőbíróságok által. Emellett pedig legitim módon így ellenőrizhető az Európai Unió döntéshozatala is, ugyanis annak demokratikus legitimációja nem igazán vezethető vissza az Európai Bizottságra vagy más uniós intézményre. Az integráció demokratikus legitimációjának forrását az jelenti, hogy a huszonhét tagállam megállapodott abban, hogy együttműködik, és a szuverenitása egy szeletét közösen gyakorolja. Ez a rendszer hatvan éven keresztül többé-kevésbé jól működött, és minél egyértelműbb volt az európai integráció célkitűzése, annál meggyőzőbbnek bizonyult. Erre példa az egységes belső piac vagy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása. Ez a rendszer azonban az Európai Unió hatásköreinek bővülésével bizonytalanná vált, s közben az Európai Unió Bírósága továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy az integráció motorja maradhasson, figyelmen kívül hagyva a megváltozott körülményeket.

 

Ez miben nyilvánul meg?

Az Európai Unió Bírósága folyamatosan azt a felfogást hangsúlyozza, amely a központosítás irányába hat, és eközben tulajdonképpen tudomást sem vesz a pluralizmust és a sokszínűséget védelmező elvekről, vagyis a szubszidia­ritásról, az arányosságról és a hatáskör-átruházás korlátozottságának elveiről. Egészen 1951-től áttekintettem az Európai Unió Bírósága esetjogi gyakorlatát, és összesen három és fél ügyre bukkantam, amelyben a bíróság úgy ítélte meg, hogy az adott kérdésben az Európai Unió nem rendelkezik hatáskörrel. Ez világosan mutatja, hogy az EUB nem tekinthető tisztességes és megbízható döntőbírónak az unió és a tagállamok közötti vitákban. Az Európai Unió intézményei által vallott elsőbbség elve valójában az alkotmányos fenntartások nélküli teljes alávetéssel jelent egyet.

 

Az Európai Unió Bírósága nem tekinthető megbízható döntőbírónak”

Hogyan kapcsolódik az alkotmányos identitás azokhoz az esetekhez, amikor az EU túllép a hatáskörein?

A német alkotmánybíróság gyakorlata szerint az ultra vires felülvizsgálat is az alkotmányos identitás védelméből fakad, a demokrácia és a népszuverenitás elveinek épségét óvja. Ennek lényege szerint a német állampolgárokat nem lehet olyan intézkedéseknek alávetni, amelyek nélkülözik a tőlük kapott legitimációt, amelyeket szavazatukkal nem befolyásolhatnak. Ha az alapító szerződések és ennélfogva a német parlament az Európai Unió valamely intézkedésére nem ad felhatalmazást, akkor az adott intézkedésnek nincsen demokratikus legitimációja. Egy ultra vires intézkedés nyilvánvalóan túl van a felhatalmazáson, és sérti a népszuverenitás elvét. Az uniós jogot nem úgy kapjuk, mint Mózes a tízparancsolatot. Az Európai Unió alapjogi chartája és az Európai Unió Bíróságának korábbi joggyakorlata a tagállamok közös értelmezéséből fejlődött ki. Ha az 1950-es évek első európai bírói döntéseit megvizsgáljuk, akkor világosan láthatjuk, hogy az európai jogot nem a semmiből, nem előzmények nélkül építették fel. A nemzeti jogrendek és jogi kultúrák örökségéből táplálkozik.

 

Peter M. Huber. <br> Fotó: Mandiner-archív

Peter M. Huber.

Fotó: Mandiner-archív

Milyen reformok lennének szükségesek a tagállamok alkotmányos identitásának nagyobb tiszteletben tartása érdekében?

Az első lépés az kell legyen, hogy a német és más alkotmánybíróságok az uniós jog elsőségét övező fenntartásait formálisan is elfogadják. Másodsorban pedig a gyakorlati együttműködés elveit is szükséges megváltoztatni. Az Európai Unió Bíróságának jobban oda kellene figyelnie arra, hogy az alkotmány­bíróságok mit kérnek tőle, és mérlegelnie kellene az előzetes döntéshozatali kérelmek között. Különbséget kell tennie aközött, hogy egy elsőfokú bíróság tesz fel kérdést, vagy pedig az a bírói fórum, amely végső soron felelős a nemzeti jogrendszer integritásáért és koherenciájáért. Ha például a PSPP programmal kapcsolatos döntést vesszük alapul, akkor látható, hogy súlyos kérdéseink voltak. Például az a dilemma, hogy mit kezdjünk azzal a rendkívül erős hatáskörű, ám demokratikus legitimációval alig rendelkező Európai Központi Bankkal, amely szinte minden gazdasági tárcavezetőt feleslegessé akar tenni, de amelyet sem politikai, sem bírói szinten nem ellenőriznek kellőképpen. Az Európai Unió Bírósága pedig meg sem kísérelt választ adni kérdéseinkre, dacára annak, hogy köztudott, milyen veszélyeket is rejtenek a független hivatalok a demokratikus legitimáció szempontjából.

 

A tagállami bírók számára az EU-ban mindenütt követelmény, hogy naprakészek legyenek az uniós jog terén. Vajon el lehetne várni az Európai Unió Bírósága tagjaitól is, hogy jól ismerjék a tagállami alkotmányokat?

Igen, teljes mértékben egyetértek, feltétlenül szükség lenne rá a nemzeti alkotmányjogok alapvető struktúráját érintően. Európa nem lehet működőképes, ha fentről lefelé ívelő rendszerben akarják irányítani. Ha sikeresek kívánnak lenni, akkor az uniós intézményeknek tisztában kell lenniük a kontinenst jellemző különbözőségekkel és sajátosságokkal. Ehhez hasonlóan az Európai Bizottság is bölcsebb lehetne, ha kicsit alaposabban tanulmányozná a tag­államokat és jogrendszereiket; jelenleg azonban inkább csak saját maga felé fordul. A jog-­összehasonlítás az európai jog alkalmazásának előfeltétele. Valamennyi uniós alkalmazottnak értenie kellene, hogyan működnek a tagállamok. Máskülönben széttöredezettség, idegenkedés és ellenségeskedés övezi majd a tagállamokat, és ez végső soron az Európai Uniót is veszélybe sodorja.

 

Az olyan közjogi reformok, mint például a „fordított” előzetes döntés­hozatali eljárás, hogyan segíthetik elő az európai együttműködés erősödését?

A kiindulópont az, hogy az alapító szerződések jelenleg is megkövetelik az uniós intézményektől, hogy tartsák tiszteletben a nemzeti identitásokat. Mint arra korábban utaltam, a jogi értelemben vett alkotmányos identitás, legalábbis nálunk, a szélesebb értelmű nemzeti identitás alapját képezi. Ennek fényében nem szabadna előfordulnia, hogy az Európai Unió Bírósága a saját szegényes ismeretei alapján hozzon döntést a nemzeti alkotmány­jogokról és értelmezésükről. Ehelyett előzetesen meg kellene kérdeznie a hatáskörrel rendelkező tagállami bíróságot éppen úgy, ahogyan a tagállami bíróság is megkérdezi az európai bírói fórumot, ha uniós jogot kell alkalmaznia vagy értelmeznie.

 

Az emberi jogok európai egyezményéhez fűzött 15. kie­­­gészítő jegyzőkönyv a nyár folyamán lépett hatályba. Ez a jegyzőkönyv a szubszidiaritás szerepét hangsúlyozta. Helyes reformlépés lehetne, ha az Emberi Jogok Európai Bírósága utolsó fórumként járhatna el az Európai Unió Bírósága után?

A szubszidiaritás elvét az Európai Uniót alapító szerződések is tartalmazzák. Úgy vélem, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága által vallott szubszidiaritás jó és követendő példa az Európai Unió Bírósága számára. Amint említette, ennek megvalósításához még szerződésmódosításra sincsen szükségünk, ehhez minden adva van. Mégsem szabad azonban tündérmesékbe ringatni magunkat. Ez a hatalomról szól, és az EUB nem érdekelt abban, hogy a hatalmát korlátozzák. Ez emberi tulajdonság, minden intézmény a saját befolyásának növelésére törekszik.

 

Peter M. Huber

1959-ben született Münchenben. A német Szövetségi Alkotmánybíróság tagja 2010 novembere óta, valamint a Müncheni Lajos–Miksa Egyetem jogászprofesszora, a Köz­jogi és Államelméleti Tanszékének vezetője. Több európai egyetem vendégprofesszora, illetve korábban Türingia Szabadállam belügy­minisztere volt.

Nyitóképen: Lucas Cranach: Tízparancsolat (1516). Forrás: Wikipédia

https://mandiner.hu/cikk/20210915_az_unios_jogot_nem_ugy_kapjuk_mint_a_tizparancsolatot

Schiffer András: az Alaptörvény legitimitása morálisan igen, közjogilag nem kérdőjelezhető meg

 Patthy Loránd Imre

Igencsak kérdéses az Alaptörvény morális legitimitása, közjogi legitimációja azonban nem vitatható – erről írt véleménycikkében Schiffer András az Országút című lapban.

Az LMP volt országgyűlési képviselője szerint egy alkotmányos demokrácia ismérve, hogy a szöveg a pillanatnyi kétharmados többségen túlmutató konszenzust élvez, és még az alkotmányozó többség mozgásterét is korlátozza. Ezért a Fidesz 2011-ben veszélyes vizekre evezett, amikor a politikai közösség egyik fele ellenében alkotmányozott.

Az Alaptörvény-módosításokkal tovább ment: olyan közpolitikai kérdéseket foglalt Alaptörvénybe, illetve nyilvánított sarkalatosnak, amelyek tipikusan a mindenkori – feles többséggel rendelkező – kormány felségterületére tartoznak

 – szögezte le. Hozzátette, hogy „a NER folyamatosan szervez ki tipikusan központi közigazgatási területeket a mindenkori kormány fennhatósága alól. Az alkotmányozó többség ráadásul felülalkotmányozásokkal adta mindenki tudtára, hogy az alkotmányos rendelkezések őt magát nem kötik.”

Schiffer András meggyőződése szerint a pillanatnyi kétharmados többségen túlmutató konszenzus és az alkotmányozó többség mozgásterét is korlátozó rendszabályok hiánya miatt az Alaptörvény morális legitimitása igen kérdéses, ugyanakkor közjogilag

AZ ALAPTÖRVÉNY LEGITIMÁCIÓJA VITATHATATLAN.

A volt országgyűlési képviselő rögzítette, maga is vallja, hogy a Fidesz 2010-től úgy alakította át a magyar jogrendszert, hogy az a saját hatalmi érdekeit a lehető legoptimálisabb módon szolgálja, tárgyi és formális értelemben azonban a fideszes kétharmad soha nem lépte át azt a határt, amely eleve kizárná a hatalomváltást.

Schiffer ezért azon a feltételezésen alapulva, hogy egy, a jövő évtől lehetséges, feles ellenzéki országgyűlési többség hatálytalanítja az Alaptörvényt és kiiktatja az Alkotmánybíróságot, arra a megállapításra jut, hogy jogállamot nem lehet a jogállam ellenében helyreállítani.

https://index.hu/belfold/2021/08/31/schiffer-andras-alaptorveny-alkotmany-jogallam/

 

Dobrev: az új parlament alkotmányellenesnek fogja nyilvánítani a Fidesz alaptörvényét

 A Demokratikus Koalíció miniszterelnök-jelöltje kijelentette, hogy ha csak az egyszerű többséget szerzik meg, akkor is le fogják bontani az Orbán-rendszert. Szerinte a Fudan Egyetem ügyére a legjobb megoldás a kormányváltás lesz.

Aki arra számít, hogy a tavaszi választások után béke lesz, és Orbán Viktor hátradől, az téved, el fog bukni. Aki nem számol le az Orbán-rendszerrel az áprilisi választások után, azzal az Orbán-rendszer fog leszámolni – erről beszélt az ATV Egyenes Beszéd című műsorában Dobrev Klára. A Demokratikus Koalíció miniszterelnök-jelöltje szerint egyértelmű felhatalmazást kell kérniük a választóktól, ezért is fontos, hogy erős és egységes árnyékkormánnyal menjenek neki a választásnak.

Kijelentette, a választók számára egyértelművé kell tenni, hogy ha az ellenzéki összefogásra szavaznak, akkor azzal elfogadják azt is, hogy a következő parlament akár egyszerű többséggel is alkotmányellenesnek fogja kimondani a Fidesz által kétharmaddal elfogadott alaptörvényt.

Arról beszélt: az új kormány még csak költségvetést sem tud módosítani az alaptörvény alapján, hiszen a költségvetési tanács azt mondhatja, hogy nem, ezért ki kell mondani, hogy az alaptörvény alkotmányellenes. „Aki ránk szavaz, úgy szavazzon ránk, hogyha az egyszerű többséget szerezzük meg, akkor is le fogjuk bontani az Orbán-rendszert” – mondta.

„Az Alkotmánybíróság, mint olyan, elveszítette alkotmánybíróság jellegét, ezért a parlament visszaveszi a jogköröket, innentől kezdve, minden olyan kétharmados jogszabály, ami kifejezetten azért hoztak létre, hogy a következő kormány ne kormányozhasson, azt alkotmányellenesnek tekintjük” – fogalmazott Dobrev. Hozzátette: a fideszes alaptörvény is tartalmazza azt a kitételt, hogy abban az esetben, ha valaki a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló tevékenységet végez, azzal mindenkinek kötelessége szembeszállni.

 Dobrev: Professzionális kormányzással kell lebontani Orbán rendszerét

 Arra a kérdésre, hogy nem tart-e attól, hogy ha egyszerű többséggel az alaptörvényt alkotmányellenesnek tekintik, káosz lesz, a Fidesz pedig utcára hívja az embereket, azt válaszolta: „sok mindenre felkészülünk, sokféle forgatókönyvet dolgozunk ki. Az, hogy lesz pár felbujtatott őrült, ezeket a 2002-es és 2006-os választások után is, mindig, mikor a Fidesz elveszíti a választásokat, bepróbálkozik”.

Az előválasztással kapcsolatban azt mondta, ennél átláthatóbb és tisztességesebb verseny régen volt.

Koalíciós árnyékkormányra készül, ez azt jelenti, hogy a koalíciós pártoknak kell jelölniük embereket. Arról is szólt, hogy a következő kormánynak erős, bátor politikusokból kell állnia, viszont a legfontosabb, hogy teljesen más stílusú kormányzás fog jönni áprilistól. El kell kezdeni tárgyalásokat folytatni az orvos kamarával, a pedagógusokkal, a civilekkel, a szakértőkkel – tette hozzá.

A Fudan Egyetem ügyére a legjobb megoldás a kormányváltás lesz – reagált arra, hogy a Nemzeti Választási Bizottság átengedte Karácsony Gergely népszavazási kérdését. Szerinte nagyon sok víz le fog folyni a Dunán, mire népszavazás lesz a kérdésből.

atv.hu

http://www.atv.hu/belfold/20210830-dobrev-az-uj-parlament-alkotmanyellenesnek-fogja-nyilvanitani-a-fidesz-alaptorvenyet

Összeférhetetlenség merült fel Czine Ágnesnél

 AZ ALKOTMÁNYBÍRÓ REKTORHELYETTESEKÉNT IS DOLGOZIK

Munkatársunktól

Nem összeegyeztethető, hogy valaki egyszerre legyen az Alkotmánybíróság tagja, és egy egyetem rektorhelyettese. Márpedig Czine Ágnes, a Károli Gáspár Református Egyetem élén álló szakember esetében ez merült fel.

HIRDETÉS

2019 októbere óta mintegy 67,5 millió forint megbízási díjat és jutalmat vett fel a Károli Gáspár Református Egyetem rektorhelyettesi feladataiért Czine Ágnes alkotmánybíró, aki az Alkotmánybíróság tagjaként legfeljebb tudományos oktatótevékenységet folytathatna keresőfoglalkozásként – derül ki a Károli Gáspár Református Egyetemhez elküldött közérdekű adatigénylésből.

Czine Ágnest 2014 szeptemberében választotta meg az Alkotmánybíróság tagjává az Országgyűlés. A tisztség betöltéséről azonban egyértelműen kimondja az alkotmánybíróságról szóló törvény, hogy az alkotmánybírónak tudományos, oktatótevékenységen kívül nem lehet más keresőfoglalkozása.

Czine Ágnes alkotmánybíró (jobb oldalon) 2021 januárjáig bruttó 67 millió forintot vett fel a református egyetemtől
Fotó: MTI

Ráadásul a nemzeti felsőoktatási törvény elkülöníti a rektori és rektorhelyettesi tevékenységet az oktatói munkától, mivel azok vezetői tevékenységnek minősülnek. Ezt megerősíti az alkotmánybíróságról szóló törvényhez fűzött külön miniszteri rendelet is, amely alapján Czine Ágnes alkotmánybírói tevékenysége és a Károli Gáspár Református Egyetemen betöltött rektorhelyettesi feladatkörei összeférhetetlenek.

Az egyetemtől kikért kifizetési dokumentumokból kiderült, hogy Czine Ágnes 2019. október 1-je óta a Károli Gáspár Református Egyetem rektorhelyettese, amely feladatért 2021. január 1-jéig megbízási díjakkal és jutalmakkal együtt összesen bruttó 67 522 133 forint díjazásban részesült.

Az Alkotmánybíróság honlapján megtalálható vagyonnyilatkozatában Czine Ágnes feltüntette a rektorhelyettesi tevékenységet egyébe jövedelemként, amelyért a vagyonbevallás szerint havi bruttó 1467 900 forint díjazásban részesül.

Lapunk azzal a kérdéssel fordult a református egyetem rektorhelyetteséhez, hogy összeegyeztethetőnek tartja-e az alkotmánybírói és rektorhelyettesi tisztségeit, valamint szándékában áll-e lemondani valamelyik posztjáról, azonban lapzártáig nem kaptunk választ.

2021. július 30-án Dr. Czine Ágnes a következő közleményt juttatta el szerkesztőségünkhöz:

„A Károli Gáspár Református Egyetem rektora 2019. október 1. napjával megbízott a Károli Gáspár Református Egyetem oktatási és képzési rektorhelyettesi feladatainak ellátásával, amelyet a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően elfogadtam, és azt az Alkotmánybíróságnak bejelentettem. Ezen feladatok ellátására törvényi lehetőséget adnak az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. tv. 10. §-ának (1) bekezdésében foglaltak, amely törvényhely szerint alkotmánybíró tudományos és felsőoktatási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó tisztségeket is elláthat, ha az az alkotmánybírói feladatok ellátását nem akadályozza. Ezt követően 2020. június 9. napján azt is bejelentettem az Alkotmánybíróság teljes ülésének, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem szenátusa ideiglenesen megbízott az egyetem rektori feladatainak ellátásával. Az Alkotmánybíróság teljes ülése a bejelentést tudomásul vette. Az oktatási és képzési rektorhelyettesi (rektori) feladatok ellátása az alkotmánybírói feladataim ellátását nem akadályozza, ez a fentiekben hivatkozott jogszabályhely alapján tehát nem összeegyeztethetetlen az alkotmánybírói feladataim ellátásával.”

https://magyarnemzet.hu/belfold/osszeferhetetlenseg-merult-fel-czine-agnesnel-10148462/

Az Európai Bizottság nem hagyja jóvá a helyreállítási tervet, amíg nincs igazságügyi reform Magyarországon

Szűcs Ágnes (EUrologus)

Rendszerszintű problémák vannak a jogállamisággal Magyarországon, az Európai Bizottság pedig kész minden eszközt – beleértve az uniós támogatások felfüggesztését is – bevetni a demokrácia védelmében – mondta Didier Reynders uniós biztos lapunknak adott interjújában.

Az Európai Bizottság mindaddig nem fogja jóváhagyni a magyar nemzeti helyreállítási tervet, amíg az Orbán-kormány nem hajt végre igazságügyi reformot és ad megfelelő garanciákat arra, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által feltárt korrupciós ügyeket megfelelően ki is vizsgálják a nemzeti hatóságok – nyilatkozta Didier Reynders jogérvényesülésért felelős uniós biztos az Eurologusnak. Reynders a legújabb jogállamisági jelentés apropóján adott interjút hétfőn három sajtótermék – a Politico brüsszeli, uniós ügyekkel foglalkozó médiuma, a Delo szlovén napilap és az EUrologus – munkatársainak.

Didier Reynders

A kedden nyilvánosságra hozott második jogállamisági jelentés – a tavaly szeptemberihez hasonlóan – négy fő területen elemzi a jogállamiságot: az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupció elleni fellépés, a sajtó sokszínűsége, a fékek és ellensúlyok rendszere, és külön hangsúlyt fektet arra, hogy a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos intézkedések demokratikusságát is megvizsgálja.

A jelentés Magyarországgal kapcsolatban többek között megállapítja, hogy:

Továbbra is fennállnak az ügyészség szervezeti felépítésével kapcsolatos aggályok, nincs megfelelő garancia a politikai befolyás kivédésére.

A bírói függetlenséget is egyre kevésbé védi a magyar rendszer – az új fejleményekre példának hozzák a Kúria elnökének kinevezése körüli ellentmondásokat.

A jogbiztonság szempontjából problémás, hogy a kormányzati szervek az Alkotmánybíróságnál fellebbezhetnek a számukra kedvezőtlen ítéletek ellen.

A törvények gyakori módosítása aláássa a jogszabályi környezet kiszámíthatóságát, bizonyos törvényeket még a megszokottnál is gyorsabb tempóban fogadtak el.

Az állami alkalmazottaknak és politikusok vagyonnyilatkozatának nincs rendszerszintű ellenőrzése, a gyanúsan nagy vagyonosodást csak akkor ellenőrizhetik, ha bűnügyi nyomozás is folyik az illető ellen.

Tavaly óta néhány magas rangú tisztviselő ellen is indították eljárást a korrupció gyanúja miatt, de összességében a magas rangú tisztviselők és közvetlen környezetük korrupciógyanús ügyeinek kivizsgálása igen korlátozott.

A korrupcióellenes kormányzati program csak a közszférára korlátozódik, kihagyva a többi kockázatos területet.

A Médiatanács politikai függése aggályos, Klubrádió esete, kormánymédia állami támogatásai és befolyás a médiapiac felett.

Az újságírók közadatokhoz való hozzáférését tovább korlátozták járvány miatt.

A járványhelyzetre való tekintettel az alkotmány kiemelt jogokat adott a kormánynak, amelyek addig lesznek érvényben, míg a kormány máshogy nem dönt.

„A jelentés célja, hogy párbeszédet folytassunk jogállamiságról a tagállamokkal. Ha ez létrejön, és látjuk, hogy a tagállamok javaslatokat tesznek, és megvalósítják a reformokat, az jó. De ha ez nincs meg, akkor minden más eszközt be fogunk vetni” – mondta Reynders.

Az uniós biztos hangsúlyozta: a jogállamisági jelentés egy megelőző eszköz, melynek célja, hogy az uniós jogállamisági kultúrát előmozdítsa. „De nem a jelentéssel fogjuk megoldani a nehéz ügyeket: abban az esetben a bíróságra megyünk, mint a lengyel igazságügy átalakításánál, vagy a legutóbbi magyar törvény esetében, amely a szexuális orientáció alapján alkalmaz hátrányos megkülönböztetést” – tette hozzá.

Reynders azt is kiemelte, hogy a Bizottság különbséget tesz a jól működő tagállami rendszerekre vonatkozó „megjegyzések, észrevételek, aggályok” és jogállamiság rendszerszintű hiányosságai esetében.

Magyarország és Lengyelország esetében rendszerszintű problémák vannak

– mondta, és arról is beszélt, hogy a két ország lényegében ellenáll annak, hogy a Bizottság észrevételeit megfogadja. Bár ezt különböző módon teszik, mert míg Varga Judit igazságügyi miniszter „majdnem minden uniós szintű találkozón” megjelenik, lengyel kollégája, Zbigniew Ziobro el sem megy ezekre.

A biztos szerint nyilvánvalóan „megvan annak az oka”, hogy a 27 uniós ország közül csak Magyarország és Lengyelország kritizálta a jogállamisági jelentés módszertanát, megkérdőjelezve az Európai Bizottság hozzáértését és kompetenciáját az ügyben. Ahogy „az sem véletlen, hogy Magyarország és Lengyelország nem csatlakozott az Európai Ügyészséghez, és a hetes cikk szerinti eljárás is folyik ellenük.”

Reynders azt ígérte, hogy a következő hónapokban ismét „fel fogja kérni Lengyelországot és Magyarországot, hogy csatlakozzanak az Európai Ügyészséghez, hiszen anélkül nem lehetünk biztosak abban, hogy megfelelő a csalás és korrupció elleni védelem.”

Ám mivel a két országban komoly problémák vannak és a párbeszéd kereteit kimerítették, az Európai Bizottság tovább akar lépni. „Be kell vetnünk az összes eszközt: hetes cikk szerinti eljárás, kötelezettségszegési eljárás, és legújabb fejleményként az uniós támogatásoknak feltételt támasztó jogállamisági mechanizmus, és a tárgyalások a helyreállítási alapról.

Mateusz Moravieczki lengyel és Orbán Viktor magyar miniszterelnök

© Orbán Viktor Facebook oldala

Ez már nem a megelőzésről szól, hanem a szankciókról

– mondta az uniós biztos.

Az EUrologus kérdésére Reynders elmagyarázta, hogy az Európai Bizottság alapvetően két területen vár el változtatást a magyar kormánytól ahhoz, hogy jóváhagyja a helyreállítási tervet: a költségvetési politikák koordinálásáról szóló Európai Szemeszter országajánlásainak megfelelően reformálják meg az igazságügyi rendszert, hogy ne merülhessen fel kétség az igazságszolgáltatás függetlenségével és politikai befolyástól való mentességével kapcsolatban, és az OLAF jelentései nyomán elinduljanak a korrupciógyanús ügyek vizsgálatai.

Az Elios támogatása az OLAF egyik emblematikus ügye volt

© Túry Gergely

„Biztosak akarunk lenni abban, hogy Magyarországon az uniós költségvetést védő rendszer elégendő garanciát nyújt, és elkezdődnek-e reformok az Európai Szemeszter ajánlásainak végrehajtása érdekében Ezért függesztettük fel a helyreállítási alap elfogadását. Ugyanerről lesz szó a jogállamisági mechanizmusnál is” – mondta a biztos, aki arra is utalt, hogy az uniós intézmény jelenleg azt vizsgálja, teljesülnek-e feltételek az uniós költségvetés védelmét szolgáló eljárás elindításához.

Az EUrologus külön rákérdezett, hogy ez azt jelenti-e, hogy addig, míg a magyar kormány nem hajt végre mélyreható igazságügyi reformot, nem lesznek uniós támogatások, Reynders válasza határozott volt:

Igen, de ezt már megmondtuk tavaly is. Most csak ezt ismételjük. Elég logikus, hogy a reformok hiánya aggaszt minket. Konkrét reformtervekre, új törvényekre van szükség, hogy lássuk a valódi elkötelezettséget.

A Pegasus-üggyel kapcsolatban Reynders még viccelődött is azzal, hogy nem tudja, őt lehallgatták-e. Komolyra fordítva a szót pedig elmondta, hogy az Európai Bizottság mesterséges intelligenciáról szóló ajánlásaiban is szerepel, hogy bizonyos, igen jól indokolt esetekben – például a terrorizmus elleni küzdelem – indokolt lehet a modern technológia használata. „A gond az, mikor minden másra használják: arra, hogy civil szervezeteket, politikusokat vagy újságírók ellenőrizzenek – ez a jogállamiság nyílt megsértése” – szögezte le. 

https://hvg.hu/eurologus/20210720_didier_reynders_europai_bizottsag_helyreallitasi_alap_jogallamisagi_jelentes

A lengyel alkotmánybíróság döntése után itt az új fogalom: Polexit

 

Infostart / Fóris György

2021. július 15. 17:52

 

Előzmények:

A lengyel alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette az uniós bíróság döntését

Apokaliptikus képet festettek az első sajtójelentések a lengyel alkotmánybíróság EU-bírósági döntést megtagadó ítéletéről, egyaránt vélelmezve Lengyelország leendő kilépését az unióból, és azt, hogy a folyamat gyógyíthatatlan sebeket ejthet az EU kohézióján.

„Kétségessé vált Lengyelország jövője az Európai Unióban” – írta már címében a brüsszeli EUobserver, cikke bevezetőjében pedig úgy vélte, hogy a jelenlegi lengyel kormányzati és intézményi rendszer ezzel „megtette az első lépést a Rubicon átlépésére az EU-jogról folytatott háborújában”.

▾hirdetés

 

A brit Financial Times némileg visszafogottabban azzal indított, hogy a szerdai alkotmánybírósági döntéssel „a jogállamiság megítélése körül zajló Varsó–Brüsszel-ellenségeskedés tovább eszkalálódott”, majd utóbb egyes megszólalók véleményeként fordul elő többször is cikkben, hogy Lengyelország ezek szerint a kilépés útjára lépett.

Donald Tusk, korábbi többszörös lengyel kormányfő (utóbb öt évig az Európai Tanács elnöke, majd mostanáig az Európai Néppárt elnöke) maga is azzal indított, hogy szerinte „a Jog és Igazságosság Párt elhagyja az Európai Uniót” (és most „a lengyel népen múlik, hogy ebben megakadályozza” – tette hozzá, nyilván már a következő választásra is készülve).

Hasonlóképpen látta a helyzetet a lengyel jogállamisági ombudsman, Adam Bodnar is, akinek szavait számos tudósítás közölte, midőn kijelentette:

Lengyelország egy „lépésről lépésre haladó jogi Polexit folyamatában van”,

afelé haladva, hogy „kivezessék a lengyel igazságszolgáltatás rendszerét az EU jogrendjéből”.

Hallgassa most!

„Az Európai Bíróság döntésének a megtagadása egyértelműen az Európai Unióból való kilépés irányába tett lengyel lépés” – vélte közös nyilatkozatában a holland Jeroen Lenaers (az EP bel- és igazságügyi csoportjának néppárti szóvivője), valamint a szintén néppárti lengyel Andrzej Halicki, aki ugyanennek az EP-szakbizottságnak az alelnöke.

Manfred Weber, az EP néppárti frakció elnöke azzal kommentálta az alkotmánybírósági döntést, hogy az „komoly aggodalomra” ad okot, és a fejlemény „valamennyi lengyel számára figyelmeztetésül kell hogy szolgáljon, ha elkötelezett európaiak és európai jövőt akarnak gyerekeiknek és unokáiknak. A lengyel „kormány egyértelműen a Polexit útjára lépett” – tette hozzá a német képviselő.

Lengyelország EU-ból történő kiléptetésének szándékát vélelmezte Guy Verhofstad, a liberális frakció vezére is, míg a szocialista pártcsoport spanyol elnöke, Iratxe García Pérez arra hívta fel a figyelmet, hogy

a lengyel bíróság döntése szerinte „támadás az EU jogrendje ellen”,

és szorgalmazta, hogy az Európai Bizottság és az EU-tanács „minden rendelkezésre álló eszközzel” reagáljon.

Akad olyan vélemény is – Jakub Jaraczeskitől, a Democracy Reporting International nevű német nem-kormányzati szervezet kutatójától idézte a brüsszeli Euractiv –, hogy a lengyel kormánynak elsősorban „arra volt szüksége, hogy valamilyen jogi pajzsot kapjon a luxembourgi bíróság ítéletei ellen, és ezt a politikailag elkötelezett lengyel bíróság meg is adta neki”.

Értelemszerűen a hivatalos lengyel reagálások mindettől szögesen eltérőek voltak. Zbigniew Ziobro lengyel igazságügyminiszter azzal üdvözölte a szerinte „egyetlen helyes döntést”, hogy ezzel „az alkotmány és a normalitás elhárítja a lengyel belügyekbe való beavatkozási kísérleteket”, valamint az „EU különböző szervezetei által indított jogi agressziót”.

Amihez Janusz Kowalski, a Jog és Igazságosság Párttal szintén szövetséges Egyesült Lengyelország képviselője még azt tette hozzá, hogy

itt volt az ideje, hogy az „Európai Bírósággal úgy bánjanak, ahogyan megérdemli.

Totálisan figyelmen kívül kell hagyni a politikailag motivált luxembourgi bírók törvénytelen akcióit.”

Szakértők megjegyzik, hogy bár az első reagálások hajlanak a végletességre, azért azt is látni kell, hogy igazából nem új kérdés megbolygatásáról van szó. Thomas Jefferson emlékirataiból tudható, hogy már az amerikai legfelső bíróság két évszázaddal ezelőtti megteremtésénél sem volt egyértelmű a testület tagjainak élethosszig tartó kinevezése és az alkotmányhoz viszonyított jogosítványainak aktuális értelmezése.

A kérdés kezdettől fogva az volt, hogy egy demokráciában

mennyiben szavatolható a demokratikus legitimitás egy olyan testületnél, amely mögött nem áll közvetlen választói mandátum,

viszont amely adott esetben parlamenti többséggel születő törvényeket, demokratikusan választott kormányzati döntéseket kérdőjelezhet meg. Jefferson szerint az évtizedek alatt saját véleménye is változó volt a kérdés kapcsán.

Még komplikáltabbá válik ugyanez a kérdés egy nemzetek közötti szervezet részben nemzetek feletti szabályrendszerét megőrizni hivatott nemzetközi bíróság esetében. Amelynek állásfoglalása egyaránt érintheti az EU-jog és a nemzeti jog primátusát, illetve az EU-bíróság és a nemzeti alkotmányok, további az utóbbiakért felelős nemzeti bíróságok viszonyrendszerét.

A tavalyi karlsruhei EKB-döntés idején számos szakértő felvetette, hogy amikor a német alkotmánybíróság hatáskörtúllépést vélt megállapítani a luxembourgi bírói testület döntése kapcsán, akkor ennek mérlegelése azt a kérdést is exponálta, hogy ha a nemzeti bíróságoktól elvitatják az uniós jog megkérdőjelezését, akkor EU-szinten a luxembourgi bíróság egyedül marad, mint ez utóbbi megítélésének végső illetékes és legitimnek minősített fóruma. Miközben látszólag nem tartozik elszámolással senki felé. Ami – pusztán jogelméleti síkon – vissza is vezet az évszázadok óta ugyanezen dilemmával szembesülő amerikai legfelső bíróság legitimációjának a kérdéséhez.

Elemzők mindenesetre már tavaly, a karlsruhei ítélet kapcsán arra figyelmeztettek, hogy

egy alkotmányjogi vita európai uniós szintű lefolytatása előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz.

Azzal, hogy Mateusz Morawiecki idén márciusban annak tisztázást kérte a lengyel alkotmánybíróságtól, vajon kimondható-e az, hogy a nemzeti alkotmányból levezetett nemzeti jog elsőbbséget kell, hogy élvezzen az európai uniós joghoz képest, továbbá, hogy a nemzetállamok mozgásszabadsággal kell, hogy rendelkezzenek annak eldöntésében, bármi is volt a végső szándéka, lényegében ehhez a vitához is startjelzést adott.

A kép teljességéhez tartozik, hogy a lengyel kormányfő nem elsőként vagy egyedüliként exponálta így kérdést, hiszen korábban – kevésbé látványos ügyekben – egy dániai és egy csehországi esetben már született luxembourgi döntés megkérdőjelező nemzeti bírósági ítélet. Ezt tetőzte be a tavaly májusi, Európai Központi Bank kapcsán hozott karlsruhei ítélet, ami viszont már elég nagy figyelmet is keltett. (Utóbb tovább tetézte ezt, hogy idén májusban aztán ugyanezt a német alkotmánybírósági döntést az Európai Bizottság meg kötelezettségszegési eljárással formálisan megkérdőjelezte.)

Lengyelország esete annyiban növelte még inkább az ügy iránti érdeklődést, hogy az uniós intézmények és az amúgy is több tekintetben euszkeptikus lengyel kormány között már fél évtizede zajlik egy szerteágazó jogértelmezési vita, sőt, ezek miatt már jogállamisági eljárás is folyamatban van Varsó ellen. A mostani fejlemény ennek kontextusában helyezte az esetet.

Azt ugyan sokan kétlik, hogy a szerdai alkotmánybírósági döntés valóban automatikusan Lengyelország kilépési folyamatának a kezdetét jelentené (különös tekintettel arra, hogy a lengyel közvéleményben eközben kiugróan magas az EU-tagság támogatottsága). Az azonban nagy bizonyossággal előre látható, hogy a lépés EU-intézményi válaszlépéseket fog kiváltani (miként előre látható, hogy ugyanez lesz a következménye annak is, ha és amikor a lengyel alkotmánybíróság végül – mostani hírek szerint valamikor augusztus elejéig – kimondja a nemzeti jog elsődlegességét az EU-joghoz képest).

Ez a forgatókönyv viszont azt vetíti előre, hogy a kérdésben különböző oldalakon álló tagállami csoportok nagy valószínűséggel felzárkóznak majd valamelyik oldal – a lengyel értelmezés és az EU-intézményi álláspont – mögé, amivel

egy ponton túl immár kormányzati szintű vitákban feszülnek majd egymásnak a vélemények

az EU-jog és a nemzetközi jog elsőbbségének, valamint az Európai Bíróság pontos illetékességének a megítélésről.

Az is jól látszik, hogy egy ilyen vita inkább lesz politikai, mint tisztán jogi, mivel ezen a ponton az unió alapszerződése nem kínál teljesen egyértelmű kapaszkodót. Az uniós jog elsőbbségének kérdése ugyanis alapítás óta mindmáig esetjogi bírósági döntéseken, nem pedig valamennyi tagországra egységesen érvényes, alapszerződésben rögzített jogi kötelezettségen alapul.

Valószínűleg nem véletlen, hogy Didier Reynders, európai bizottsági igazságügyi biztos a napokban arra figyelmeztetett, hogy egy ilyen vita, ha összuniós szinten kirobban, esetleg helyrehozhatatlan kikezdheti az EU alapjait – idézte a belga biztost a Financial Times.

https://infostart.hu/kulfold/2021/07/15/a-lengyel-alkotmanybirosag-dontese-utan-itt-az-uj-fogalom-polexit

 

Csütörtökön kezdődhet a polexit?

 

- bv -

- BV -

2021.07.14. 11:05

Akár Lengyelország uniós kilépését is kezdeményezheti a varsói kormány. Mateusz Morawiecki kormányfő még márciusban nyújtotta be az uniós alapelvet megkérdőjelező indítványt, s döntsön bárhogyan a testület, garantált az újabb konfliktus Brüsszel és Varsó között.

Várhatóan csütörtökön dönt arról a lengyel alkotmánybíróság, hogy a nemzeti jog elsőbbséget élvezhet-e az uniós jogokkal szemben – írja az Euronews. Az Európai Unió Bírósága 1964-ben fogalmazta meg az „elsőbbség elvét”, amely kiköti: az európai intézmények által alkotott jog beépül a tagállamok jogrendszerébe. Ezáltal a kötelező erejű európai jogi aktus abszolút elsőbbséget élvez a nemzeti jogok felett.

A LENGYEL JOBBOLDALI JOG ÉS IGAZSÁGOSSÁG (PIS) KORMÁNYPÁRT AZONBAN EZT AZ ALAPELVET IS MEGKÉRDŐJELEZTE A SOK KRITIKÁT KIVÁLTOTT IGAZSÁGÜGYI REFORM SORÁN.

A 2019-ben elfogadott, a sajtóban csak „szájkosártörvényként” hivatkozott jogszabály az Európai Bizottság szerint sérti az igazságszolgáltatás függetlenségét, ezért kötelezettségszegési eljárást indított Lengyelországgal szemben. Mivel a testület ajánlásait Varsó nem vette figyelembe, Brüsszel az Európai Unió Bírósága elé vitte az ügyet.

Lengyelország miniszterelnöke, Mateusz Morawiecki szerint azonban az igazságügyi reform nemzeti hatáskörbe tartozik. Márciusban a kormányfő a lengyel nemzeti jog és az uniós jog közötti hierarchiára vonatkozó indítványt nyújtott be; a lépés nagy riadalmat okozott Brüsszelben. Akkor a bizottság levélben fordult a varsói vezetéshez, amiben leszögezte:

Az indítvány az uniós jog alapvető elveit vitatja, az Európai Unió Bíróságának ítéletei minden uniós tagállami hatóságra és bíróságra nézve kötelező érvényűek.

Az alkotmánybíróság korábban már elnapolta döntését, az Euronews szerint azonban a héten meghozzák ítéletüket. „Amennyiben az alkotmánybíróság a lengyel kormány ellenében foglal állást, az EU Bírósága kényszerítheti a kormányt az igazságügyi reform egyes elemeinek visszavonására” – írja a brüsszeli hírportál. Hozzáteszi azonban:

HA AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG A LENGYEL KORMÁNY MELLETT FOGLAL ÁLLÁST, ÉS KIMONDJA, HOGY AZ UNIÓ EGYES RENDELKEZÉSEI ALKOTMÁNYELLENESEK, AKKOR LENGYELORSZÁG MÓDOSÍTHATJA ALKOTMÁNYÁT, VAGY AKÁR A KILÉPÉSÉT IS KEZDEMÉNYEZHETI AZ EURÓPAI UNIÓBÓL.

https://index.hu/kulfold/2021/07/14/lengyelorszag-eu-birosagi-reform-alkotmanybirosag/

AZ ALKOTMÁNYOS ÖNAZONOSSÁG AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG DÖNTÉSEIBEN

 2021. június 30.

„Tíz évvel ezelőtt, 2011. április 18-án az alkotmányozó hatalom új alapokra helyezte Magyarország alkotmányos berendezkedését. A korábbi alkotmánybíráskodás fő feladata a rendszerváltás lezárása, a jogrendszer – mondjuk így – „diktatúrátlanítása és jogállamosítása” volt. Az Alaptörvény elfogadásával az alkotmányozó egy politikailag neutrálisabb, mindazonáltal nagyon erős alapjogvédelmi felhatalmazással rendelkező, az európai fősodorba jobban beleillő alkotmánybíróság létrehozása mellett tette le a voksát.” Ezt Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke mondta a Magyar Jogász Egylet által szervezett, az „Értékek és intézmények a tíz éves Alaptörvényben” címet viselő konferencián, amelyen minden jogi hivatásrend képviseltette magát.

Az Alkotmánybíróság elnöke kifejtette, hogy az új típusú alapjogi bíráskodással egyidejűleg megszűnt az actio popularis intézménye, és ezzel az Alkotmánybíróság negatív jogalkotói szerepe visszaszorult. Sulyok Tamás hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény nem csak  Magyarországon belül ró fontos szerepet az Alkotmánybíróságra. Az európai uniós klauzula értelmében a magyar Alkotmánybíróság kiemelt feladata, hogy az Európa-barátság jegyében az európai egység ügyét előre vigye. Ennek következtében az Alkotmánybíróság az elmúlt évtized  során nagy hangsúlyt fektetett az európai alkotmányos párbeszédre, és ez a jövőben sem lehet másként. Az esetleges konfliktusos helyzeteket  párbeszéd útján kívánja feloldani.

Az Alkotmánybíróság elnöke előadásában hangsúlyozta a magyar Alkotmánybíróság integrációs felelősségét is, amelynek értelmében meg kell óvnia a magyar alkotmányos berendezkedés egyediségét jelentő értékeit, lényegében a magyar alkotmányos identitást. Mint elmondta: „Csak ennek a védelmével valósulhat meg az egység a sokféleségben és maradhat a Szerződések szerinti mederben az integrációs folyamat. Ki kell emelnünk, hogy a tagállami alkotmányok közül egyedülálló módon csak a magyar Alaptörvény tartalmazza az alkotmányos identitás védelmének követelményét, amely így az Alkotmánybíróság és minden állami szerv számára kötelező.”

Sulyok Tamás leszögezte: „Az Alaptörvény a társadalmi béke záloga.” Véleménye szerint  aki manapság  a társadalmi béke és a közrend elsődleges garanciáját, jelesül az Alaptörvényt kívánja alkotmányellenes eszközökkel ignorálni,  kiiktatni, megsemmisíteni, az a demokratikus párbeszéd  keretein kívül helyezi magát.

„Az ilyen, egyértelműen alkotmányellenes és a társadalmi rendet fenyegető megnyilvánulásokkal szemben az Alkotmánybíróság mint az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve csakis a zéró tolerancia elvét tarthatja érvényesítendőnek. Az Alkotmánybíróság – mint eddig is – minden alkotmányos eszközzel a legmesszebb menőkig él, és élni is fog annak érdekében, hogy megvédje a társadalmi békét, a polgárok és társadalmi szervezeteik alapvető jogait, személyi és vagyoni biztonságát.” – fejtette ki az elnök.

Az Alaptörvény hatályba lépése óta eltelt 10 esztendőt összegezvén Sulyok Tamás a következőket ismertette.

„Az Alkotmánybíróság 867 érdemi határozatot hozott és 264 jogszabályi rendelkezést, valamint 132 bírói döntést semmisített meg határozataiban. 44 mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, 61 alkotmányos követelményt írt elő, és 57 alkalmazási tilalmat rendelt el, azaz  összesen 558 esetben avatkozott be a hatalmi ágak által meghozott aktusokkal összefüggésben az alapjogok és alkotmányos rend védelme érdekében.

Az Alkotmánybíróság tevékenységét azonban nem csupán kvantitatív alapon fontos megítélni. Tartalmi, kvalitatív szempontból is igen jelentős alapjogvédelem-erősítő fejlődést tett lehetővé a tíz éve született Alaptörvény.

Jelentős vívmányok születtek a legfontosabb alapjogok tekintetében.

Az Alkotmánybíróság több ízben megvédte a sajtó szabadságát, a demokrácia egyik legfontosabb intézményes előfeltételét. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a sajtónak elsőrendű alkotmányos feladata a közérdekű információk terjesztése, és alaptörvénybeli feladatának ellátásáért senki nem marasztalható el. Az Alkotmánybíróság világossá tette, hogy a tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, és a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a korlátozását.

A vallásszabadsággal összefüggésben az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy a különböző vallási közösségek tagjai között nem tehető különbség: minden vallási közösség valamennyi tagját megilleti a vallásszabadság joga.

Az Alkotmánybíróság a bírói függetlenséget sem engedte csorbítani. Alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a nyugdíjkorhatárt elérő bírák kötelező felmentését előíró törvényi szabályokat. Kifejtette továbbá, hogy az Alaptörvényből nem következik olyan nemzetbiztonsági érdek, amely a bírók megszorítás nélküli nemzetbiztonsági ellenőrzésének szükségességét igazolná.

Fontos és előremutató döntések születtek a gyülekezési jog gyakorlása kérdésében is. Mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg a testület, amiért a törvényalkotó nem szabályozta a gyülekezéshez való alapjog és a magánszférához való alapjog kollíziója esetén az ütköző alapjogok feloldásának szempontjait és annak eljárási kereteit.  Mindezzel egy új technikát honosított meg a hazai alkotmánybíráskodásban, a fair balance, németül schonender Ausgleich, azaz az alapjogok közti egyensúly elvét.

Az Alkotmánybíróság legnagyobb nemzetközi figyelmet kiváltó határozata az úgynevezett kvóta-határozat volt. Ebben az Alaptörvény uniós klauzulájának absztrakt értelmezése alapján megállapította, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálhatja, hogy az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, más alapvető jogot vagy Magyarország szuverenitását, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonosságát.

A határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Európai Unió az Alapjogi Charta és az Európai Unió Bírósága révén az alapvető jogok kielégítő védelmét biztosítja. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem mondhat le az emberi méltóság és az alapvető jogok védelméről, és biztosítania kell, hogy az Európai Unióban megvalósuló közös hatáskörgyakorlás ne járjon az emberi méltóság vagy más alapvető jogok lényeges tartalmának sérelmével.

Az Európai Unió közös hatáskörein túlterjeszkedő uniós jogi aktusokkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság a két fő korlátot állapított meg. A közös hatáskörgyakorlás egyrészt nem sértheti Magyarország szuverenitását, másrészt nem járhat az alkotmányos önazonosság sérelmével.

Szintén az elmúlt évtized nagy sikerei közé tartozik, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz típus, vagyis az alaptörvény-ellenes bírói ítéletet támadó alkotmányjogi panasz hatékony jogorvoslatnak tekintendő az Emberi Jogok Európai Bírósága szempontjából. A magyar Alkotmánybíróság nem megkerülhető, mielőtt bárki a strasbourgi szervhez fordulna panaszával, igénybe kell vennie a hazai intézmény eljárását.”

Beszéde zárásaként az Alkotmánybíróság elnöke a múltat felidézve és a jövőbe tekintve így összegzett: „Az Alaptörvénnyel az Alkotmánybíróság a rendszerváltás zárókövéből a jogállami jogrend zárókövévé vált. Amíg ugyanis a rendszerváltás záróköveként az Alkotmánybíróság az absztrakt utólagos normakontroll hatáskörét gyakorolva negatív jogalkotóként jellemzően a törvényhozó hatalom felett gyakorolt alkotmányos kontrollt, addig az Alaptörvény szerint a jelenlegi Alkotmánybíróság mindhárom hatalmi ág: a törvényhozás, a végrehajtás és a bírói hatalom felett is alkotmányos kontrollal él, és az Alkotmánybíróságnak egyedül az alkotmányozó akarata előtt kell meghajolnia. Ebben a struktúrában válik az Alkotmánybíróság a jogrendboltozatának meg- és fenntartójává. Bízom benne, hogy ez a zárókő még sok további évtizedig fog szilárd tartást biztosítani hazánk jogrendjének.”

https://www.alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/az-alkotmanyos-onazonossag-az-alkotmanybirosag-donteseiben

Pokol Béla: A Chávez-féle alkotmánypuccsot másolhatja le a magyar baloldal

 

2021. június 30. 19:59

Az alkotmánybíró szerint az Alaptörvénybe is be kell építeni az ezt megelőző alkotmányos garanciákat.

Az egykori marxista venezuelai elnök, Hugo Chávez alkotmánypuccsreceptjét követné a baloldal, amikor azt hirdetik, hogy kormányra kerülésük esetén kétharmados többség hiányában is átírnák az Alaptörvényt – mutat rá új könyvében Pokol Béla. Az  alkotmánybíró kötetét a Magyar Nemzet idézi.

 

Pokol az Államcsíny és alkotmánypuccs című könyvben arra figyelmeztet, hogy már 2011-ben megjelentek olyan felvetések – például a balliberális Magyar Narancsban –, amelyek elfogadhatónak nevezték, hogy az akkori ellenzék kormányra kerülve, de kétharmados parlamenti többség hiányában is alkotmányozzon, például egyszerű népszavazással.

 

Az elmúlt fél évben ezek a felvetések újra előkerültek, lapunk is rendszeresen beszámol az újabb és újabb ötletekről.

 

Bár ez az eljárás egyértelműen és teljes mértékben illegitim lenne, Pokol Béla úgy látja, hogy egy alkotmánypuccsot jóval nehezebb megelőzni és megakadályozni, mint egy kormánypuccsot. Ezt azzal indokolja, hogy míg a kormányhatalmi szintű államcsíny még annak megtörténte előtt, titkosszolgálati eszközökkel jórészt megelőzhető, egy alkotmánypuccs esetén erre már nincs akkora esély. Ugyanis az illegitim alkotmányozási kísérlet idejére a kormányhatalmi erők már uralják az államot, ezért egyszerűen félretolhatják az állam alkotmányi kereteit, és a meg nem szerzett alkotmányozó hatalom felett rendelkezve vágnak bele az államhatalom alapjainak az átalakításába.

 

Az egykori alkotmánybíró megoldási javaslattal is előállt.

Szerinte a kormányhatalom megszerzésére legálisan készülődő, de eközben a alkotmánypuccsot is előkészítő politikai szerveződések ellen még akkor kell fellépni, amikor még a kormányhatalmon kívüli státusban vannak. Ezt pedig a „belső ellenállás” növelésével, vagyis az alaptörvény védelmének megerősítésével gondolja megvalósíthatónak.

 

Az alkotmány illegitim átírásának megakadályozására például alaptörvény-kiegészítésként annak rögzítését javasolja a szerző, hogy az alkotmánymódosítás – vagy az új alkotmány készítése – a hatályos alkotmányos rend szerint kizárólag az Országgyűlésben és kizárólag az erre előírt módon lehetséges, míg az ezt kikerülő út alkotmányellenes és tilos. Az alkotmányos garanciának az alaptörvényen belüli rögzítése azért is fontos Pokol Béla szerint, mert akár Nyugaton is bevett gyakorlattá válhat az alkotmányellenes eljárásmód. Szavai szerint ugyanis a nyugati világ fősodrú szellemi-politikai áramlataira az jellemző, hogy még a nagyobb jogsértések esetében is elnézőek.

 

A Magyar Nemzet emlékeztet: az alkotmánypuccs baloldali elképzelése eredetileg Hugo Chávez venezuelai elnök nevéhez fűződik, s Dél-Amerikában gyorsan teret hódított a törvényellenes precedens. Pokol Béla felidézi, hogy a marxista vezető egy új alkotmányt akart létrehozni 1998-ban, ám nem volt meg az ehhez szükséges kétharmados parlamenti többsége. Mozgástere bővítésére ezért az általa kinevezett kormány kiadott egy rendeletet, amely alapján Chávez szűk parlamenti többsége egy bizalmi embereikből és jogászaikból álló „alkotmányozó gyűlést” hívott össze.

 

Itt készítették elő azt az alkotmányszöveget, amelyet a parlament kikerülésével, közvetlen népszavazás útján akarták elfogadtatni.

A referendumra vonatkozólag pedig olyan többségi kritériumokat állapítottak meg, amelyek ütköztek a hatályos alkotmánnyal. Ezután a kormány azt a kérdést intézte az alkotmányossági kérdésekben illetékes ottani legfelsőbb bírósághoz, hogy megteheti-e ezt alkotmányosan. A Chávezhez közel álló bírói többség pedig úgy érvelt, hogy bár az alkotmány hallgat a közvetlenül a nép által létrehozható alkotmány lehetőségéről, ám ez nem jelenthet tilalmat. Ezzel gyakorlatilag alkotmányosnak ismerték el Chávez tervét, amely végül meg is valósult.

 

A Pokol Béla által alkotmánypuccsnak nevezett modell ragadósnak bizonyult Latin-Amerikában, ezt a megoldást vette át később Ecuador és Bolívia is.

 

Nyitókép: MTI Fotó, Szigetváry Zsolt

https://mandiner.hu/cikk/20210630_pokol_bela_alkotmanyos_puccs_del_amerikai_baloldal