MÉSZÁROS R. TAMÁS
A német alkotmánybíróság kedden alkotmánysértőnek találta az Európai Központi Bank 2015-ben indított államkötvény-vásárlási programját.
Ez a program eddig az eurózóna stabilitásának egyik legfontosabb eleme volt, elkaszálása rosszul jönne az amúgy is története egyik legmélyebb válságát nyögő európai gazdaságnak.
Az ítélet ráadásul hosszabb távon is alááshatja az Európai Központi Bank szerepét és függetlenségét, ami távlati gondokat ígér az eurózóna terelgetésében.
A dolog legradikálisabb része pedig túlmutat a gazdaságon: a német bíróság ítéletében gyakorlatilag inkompetensnek nevezte az Európai Unió Bíróságát, és elutasította annak korábbi ítéletét.
Ez aláássa az Európai Unió működésének egyik legfontosabb alapelvét, az uniós jog elsőbbségét, és muníciót adhat az uniós intézményekkel harcoló magyar és lengyel kormánynak is.
Bár a 2009 óta tartó, a koronavírus-járvány miatt újabb mélységekbe taszított európai gazdasági- és adósságproblémák kezelésével kapcsolatban elég nehéz pozitív szereplőket találni, az Európai Központi Bank az értékelések többsége szerint inkább a jobbik kategóriájába tartozik.
Az eurózóna központi bankja (a kezdeti hezitálás után) az utóbbi években a valutaunió jogi hézagjaival, szerkezeti problémáival és politikai csatározásaival dacolva, egyre változatosabb kommunikációs és pénzügyi manőverekkel próbálta megakadályozni, hogy összeomoljon az eurózóna. Ebben legfontosabb eszköze az úgynevezett eszközvásárlási programja volt: államkötvények és vállalati papírok felvásárlásával próbálta stimulálni a gazdaságot és leszorítani az eurózónás országok adósságterheit, jelenleg pedig ugyanezen eszközzel igyekszik ellensúlyozni a járvány gazdasági hatásait.
Ez ugyanakkor sok éve zavarja német konzervatívok egy hangos csoportját, akik úgy vélik, a trükkökkel az EKB nem védi, pont hogy fenyegeti az euró stabilitását. A héten ez utóbbi csoport meglepő jogi győzelmet aratott, miután keddi döntésében a német alkotmánybíróság úgy határozott, hogy az Európai Központi Bank eszközvásárlási programja a jelen formájában sérti a német alkotmányt.
Bár egyelőre nem pánikolnak az EKB-ben, a döntés nehéz helyzetbe hozhatja a bankot és az egész euróövezetet. Másrészt
ALKOTMÁNYJOGÁSZOK SZERINT AZ EURÓPAI UNIÓS INTÉZMÉNYEK ÉS A TAGÁLLAMOK VISZONYÁRA NÉZVE IS FONTOS KÖVETKEZMÉNYEKKEL JÁRHAT, ÉS ORBÁN VIKTOR VAGY A LENGYEL KORMÁNY DEMOKRÁCIAROMBOLÁSÁT IS NAGYBAN SEGÍTHETI.
QP | Quality Placement
Erről is a takarékosság tehet
A szövevényes ügy hátterében Európa régi gazdaságfilozófiai törésvonala áll: a német konzervatívok szerint a siker és stabilitás záloga a költségvetési fegyelem és az alacsony infláció szent és sérthetetlen kettőse; a franciák és a dél-európaiak viszont nem igazán képesek/hajlandók elfogadni a német receptet.
Az eurózóna (jobban mondva az Európai Gazdasági és Monetáris Unió) alapjainak lefektetésekor mindenesetre a német elvek érvényesültek, a valutaövezet monetáris politikáját egyengető Európai Központi Bank (EKB) eszközeit is szűkre szabták: felhatalmazása arra terjedt ki, hogy két százalék körüli szinten tartsa az inflációt; és a költségvetési fegyelmet nyomatékosítandó kikötötték, hogy nem finanszírozhatja a tagállamok költségvetését, és nem lehet végső hitelező sem, azaz nem menthet meg bajba jutott bankokat vagy államokat, szemben egy nemzeti jegybankkal vagy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve-vel.
Ezen megkötések az eurózóna szétesésével fenyegető adósságválság 2009-es kitörése után problémássá váltak. A gyengébb déli államok iránt megrendült a bizalom, a befektetők csak egyre magasabb kamatra voltak hajlandók megvenni államkötvényeiket, emiatt csődközelbe kerültek. A kötvényhozamok (és ezáltal az államok finanszírozási költségeinek) leszorítása végett az EKB 2010-ben elkezdett görög, majd ír és portugál, spanyol és olasz államkötvényeket venni a másodpiacon. 2012-ben az olasz és a spanyol kötvényhozamok ismételt elszállása miatt Mario Draghi akkori EKB-elnök bejelentette, hogy minden megtesznek az eurózóna összeomlásának elkerülése végett, a bank (szigorú feltételek mellett, de) hajlandó felső korlát nélkül vásárolni a bajba jutott országok kötvényeiből.
Az euróövezet mélyebb gondjait ez sem oldotta meg, sőt a válság elhúzódásával 2014 végére esni kezdtek az árak Nyugat-Európában, ami bár a fogyasztóknak rövid távon jó dolognak tűnhet, a gazdaság egészére nézve káros. Az áresés (defláció) leküzdése végett úgynevezett mennyiségi könnyítési programot indított, ami a gyakorlatban a kötvényvásárlás volt turbófokozatban: a Federal Reserve-höz és a japán jegybankhoz hasonlóan elkezdett havi 60 milliárd euró értékben állampapírokat és vállalati papírokat vásárolni a másodpiacon, hogy ezzel növelje a pénzmennyiséget, lenyomja a kamatokat, serkentse a hitelezést, ezáltal stimulálja a gazdaságot és az inflációt. (Hogy mi ez, és hogyan működik, arról itt írtunk részletesen.)
KAPCSOLÓDÓ
Véget ér az ingyenpénz korszaka Európában
Véget ér az ingyenpénz korszaka Európában
Az Európai Központi Bank az utóbbi három évben 800 ezer milliárd forintnyi pénzt öntött a piacokra, hogy kirángassa az eurózónát válságból. Most úgy döntött, elzárja a pénzpumpát, aminek itthon is komoly hatásai lesznek.
A mennyiségi könnyítést 2018-ban leállították, de 2019-ben, a gazdaság lassulásával újrakezdték, és idén év elején a koronavírus-járvány okozta válság derekán egy újabb, összesen 750 milliárd eurós kötvényvásárlási programot hirdetett az EKB.
Ütötték, ahol érték
Az EKB szerint ezek a lépések mind az inflációs cél elérése, mind az eurózóna összetartása végett kulcsfontosságúak voltak, és a szakma nagy része egyetért abban, hogy a kötvényvásárlások és a mennyiségi könnyítés nélkül sokkal rosszabb helyzetben lenne az eurózóna (vagy már nem is lenne). Ugyanakkor a bank aktivizmusa, és különösen államkötvény-vásárlásai a német konzervatívok körökben kiverték a biztosítékot.
Az egyik, jogi jellegű ellenérv, hogy a kötvényvásárlás nem összeegyeztethető az EKB mandátumával. A 2012-es bejelentés idején a mértékadó Ifo gazdaságkutató intézet vezetője azzal érvelt, hogy a program “az eladósodott országok finanszírozásának biztosítását” célozza, és Jens Weidmann német jegybankelnök is úgy vélte, a terv ellentmondott a költségvetés finanszírozására vonatkozó tilalomnak.
Egy másik, gazdaságfilozófiai jellegű ellenérve szerint az EKB lépései azt üzenték, hogy bárki büntetlenül eladósodhat az eurózónában – ami a régi német félelmek szerint tönkre vágja a költségvetési fegyelmet és aláássa az euró stabilitását.
Egy harmadik, alkotmányos ellenérv pedig azt állítja, az EKB drasztikus lépései tágabb gazdasági hatásaik miatt a német parlament gazdaságpolitikai mozgásterét is szűkítik, emiatt sértik az alkotmányos elveket.
Erre hivatkozva konzervatív politikusok, üzletemberek, jogászok, aktivisták egy összetett csoportja a 2012-es bejelentés és a 2015-ös mennyiségi könnyítés államkötvény-vásárlásokra vonatkozó része miatt is alkotmányos panaszt tett. A német alkotmánybíróság első körben mindkét ügyben igazat adott nekik, de döntés helyett az ügyet az Európai Unió Bírósága elé utalta, amely viszont mindkét esetben arra jutott, hogy az EKB programjai rendben vannak, a bank mint független, szakmai intézmény nagy döntési diszkréciót kell hogy kapjon (magyarul: az alkotmányjogászok ne szóljanak bele a monetáris politikába, ez a jegybankárok dolga).
Az első esetben a német alkotmánybíróság is megerősítette az Európai Bíróság döntését, a második, mennyiségi könnyítéssel kapcsolatos ügyben azonban most kedden nem fogadta el azt. A brutalista betonkalickában székelő karlsruhei vöröstaláros testület kedden 7-1 arányban úgy ítélt, hogy az Európai Bíróság ítélete megalapozatlan, a luxemburgi modernista magasházban székelő feketetaláros testület alapos vizsgálat nélkül mondott ítéletet, és ezzel átlépte hatáskörét.
Emiatt Karlsruhe új vizsgálatot folytatott le, és arra jutott, hogy a kötvényvásárlás alkotmánysértő, mivel az EKB a mennyiségi könnyítéssel túllépett monetáris politikai mandátumán, és nem támasztotta alá, hogy inflációs célja eléréséhez szükség van a jelentős államkötvény-vásárlásokra (azaz arányos eszközöket használt-e céljai eléréséhez).
Német alkotmánybíróság tagjai balról-jobbra: Christine Langenfeld, Doris König, Monika Hermanns, Sibylle Kessal-Wulf, Chairman Andreas Voßkuhle, Peter M. Huber, Johannes Masing és Ulrich Maidowski Karlsruhéban 2020. február 26-án
Német alkotmánybíróság tagjai balról-jobbra: Christine Langenfeld, Doris König, Monika Hermanns, Sibylle Kessal-Wulf, Chairman Andreas Voßkuhle, Peter M. Huber, Johannes Masing és Ulrich Maidowski Karlsruhéban 2020. február 26-án
Fotó: picture alliance / Getty Images Hungary
Nem utasíthat
Ez a döntés három komoly problémát is felvet.
Ellehetetlenítheti az EKB legfontosabb válságkezelő eszközét, amely az utóbbi években életben tartotta az uniós gazdaságot.
Megkérdőjelezi az EKB függetlenségét.
És megkérdőjelezi az uniós jog nemzeti joggal szembeni felsőbbrendűségét, amely az egész EU működésének alapja.
Az első pont rövid távú veszélye mérsékelt. Egyrészt a keddi döntés három hónapot adott az EKB-nak, hogy indokolja meg rendesen a programot, az optimista olvasat szerint tehát ha az EKB (illetve helyében a német jegybank, amelynek elnöke ma már az EKB pártját fogja) benyújt pár háttértanulmányt a bíróságnak, gyorsan lezárulhat a vita.
Másrészt a német alkotmánybíróság nem utasíthatja az EKB-t. Ezért a keddi döntés célpontjai a német hatóságok, a bíróság a parlamentet és a jegybankot szólította fel, hogy számolja fel a jogsértő helyzetet. A legdrasztikusabb, amit Karlsruhe tehet, hogy három hónap múlva megtiltja a német jegybank számára a kötvényvásárlásokat a 2015-ös program alapján (az eurózóna szövevényes felépítése miatt a tranzakciókat az EKB utasítására a nemzeti bankok végzik), ami nehéz, de nem megoldhatatlan helyzetet eredményezne.
Áprilisban az EKB eszközvásárlásainak csak negyede tartozott a 2015-ös program alá, a háromnegyedük már az új koronavírus-mentőprogram keretében történt, amelyre nem vonatkozik az ítélet. Bár idővel utóbbit is utolérheti a német szigor, az ilyen ügyek 4-5 évig szoktak húzódni, addig működhet a pénzpumpa. Christine Lagarde EKB-elnök már közölte, nincs irányváltás a monetáris politikában, az EKB vezetésének egy másik francia tagja, Francois Villeroy de Galhau arról beszélt, kifejezetten növelniük kell eszközvásárlásaikat, mert a válság során újra deflációs veszéllyel néznek szembe. (Hosszabb távon ettől még problémás lehet a mai ítélet ezt illetően.)
Christine Lagarde EKB-elnök, érkezik az EKB központi épületébe Frankfurtban 2019. november 4-én
Christine Lagarde EKB-elnök, érkezik az EKB központi épületébe Frankfurtban 2019. november 4-én
Fotó: Thomas Lohnes / Getty Images Hungary
Hova lesz a függetlenség
A második pont akut problémát érint: egyes szakértők kiemelik, a bíróság gyakorlatilag jogot formált rá, hogy megmondhassa, meddig terjed a monetáris politika fogalma. Az ítélet jelentős részt arra épül, hogy a bíróság szerint az EKB lépései nem monetáris-, hanem gazdaságpolitikának minősülnek, nem csak az inflációra hatnak, hanem kismillió más területre is, amivel csorbítják a gazdaságpolitikáért felelős német döntéshozók mozgásterét, emiatt sértik a német alkotmányos rendet.
KAPCSOLÓDÓ
Nem, nem, nem-nem, nem-nem
Nem, nem, nem-nem, nem-nem
Ezt mondta tavaly Christine Lagarde arra, hogy lenne-e az Európai Központi Bank elnöke. Mégis ő lett a merőben szokatlan jelölt. Bár a közvélemény az Európai Bizottság új elnökével van elfoglalva, Lagarde-nak nagyobb befolyása lehet.
Az ítéleten felbátorodva egyes német politikusok rögtön el is kezdtek arról beszélni, hogy szorosabb német parlamenti felügyelet alá vonják a Frankfurtban egy posztmodern üvegépület-együttesben ülésező, jellemzően öltönyös, de a kösztümösség irányába mozduló testületet. (A dolog iróniája, hogy nemrég a német politika az EKB függetlenségének élharcosa volt, tartva a kevésbé fegyelmezett déliek befolyásától.)
Ezzel az egyik probléma, hogy monetáris- és gazdaságpolitika közti határvonalat a permanens európai válság időszakában nehéz ennyire egyértelműen meghúzni. A másik probléma, hogy a fősodorbeli közgazdasági gondolkodás szerint a monetáris politika egy nagy szakértelmet igénylő szakma (olyannyira, hogy gyakran még a tapasztalt jegybankárok is elég rosszak benne), amit nem jó bírókra és politikusokra bízni. Ezt jelzi, hogy a keddi ítélet indokolásának több fontos része nagyon egyszerűen cáfolható sületlenség, amint a Bloomberg cikke levezeti.
Ugyanakkor több kommentár is úgy vélte, hogy az EKB-val szembeni német bírálatok nem alaptalanok: a jegybank lépései gazdasági szempontból hiába szükségesek, a jog talaján nehezen védhetők. Ezen álláspont szerint a fő probléma a valutaunió féloldalassága:
a monetáris unió (közös valuta és központi bank)
nem egészül ki fiskális unióval (közös költségvetés és közös adósság),
és közös gazdaságpolitikával (bár van integráció e téren, tagállamonként eltérőek az adók, a munkajogi és pénzügyi szabályok, nem integráltak a tőke- és pénzpiacok, stb.).
Mivel az uniós országok nem igazán akarják kiadni a kezükből a fiskális- és a gazdaságpolitikát, a problémákat jogi kiskapuzással és ad-hoc toldozgatással próbálják kezelni – ennek elégtelenségei miatt azonban az EKB kénytelen radikális eszközökhöz folyamodni (bár ezek sem radikálisabbak, mint az amerikai vagy japán jegybank lépései). A föderalista tábor szerint a megoldás az lenne, ha valóban mélyebben integrálódna az eurózóna, vagy legalább egy új, nagy uniós szerződéssel rendbe tennék a folyamatosan újabb csápokat növesztő rendszert – az egy másik kérdés, hogy ez jelenleg politikai és alkotmányos szempontból sem tűnik reálisnak.
Euró bankjegyeket mutatja be az EKB akkori elnöke Wim Duisenberg 2001. augusztus 30-án
Euró bankjegyeket mutatja be az EKB akkori elnöke Wim Duisenberg 2001. augusztus 30-án
Fotó: Thierry Orban / Getty Images Hungary
Orbán örülhet
A keddi döntés legfontosabb folyománya azonban nem gazdasági, hanem politikai jellegű lehet. A német alkotmánybíróság ugyanis azzal, hogy elvetette az Európai Bíróság ítéletét, végső soron megkérdőjelezte, hogy az uniós jog a nemzeti jog felett áll. Ez az Európai Unió (és általában véve a nemzetközi jog) egyik legalapvetőbb elve: amikor az államok belépnek az EU-ba és később EU-tagként részt vesznek a közös döntéshozatalban, elfogadják az uniós joganyagot, és azt is, hogy ha ezt nem tartják be, az uniós intézmények felelősségre vonhatják őket (hogy a gyakorlatban ez mennyire működik, az egy más kérdés).
NEM NEHÉZ BELÁTNI, HOGY ENÉLKÜL NEHEZEN LEHETNE EGYBEN TARTANI AZ EU-T: HA BÁRMELYIK ÁLLAM BÁRMELYIK, NEKI NEM TETSZŐ UNIÓS ÍTÉLETRE AZT MONDHATJA, HOGY NEM VESZI FIGYELEMBE, KÁOSZBA FULLADNA A DOLOG.
Emiatt sokan veszélyes precedenst látnak az ítéletben. Egyes jogászok és politikusok szerint a döntés felbátoríthatja az uniós intézményekkel vitákban álló tagállamokat, különösen Lengyelországot és Magyarországot. Az uniós szabályok betártásával hadilábon álló tagállamok eddig is hajlamosak volt megkérdőjelezni az uniós intézmények legitimációját, amihez most a legerősebb uniós állam legmagasabb bírói fórumától kaptak muníciót:
HA A NÉMET ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG KIMONDHATJA, HOGY NEM ÉRDEKLIK AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG ÍTÉLETEI, A MAGYAR VAGY A LENGYEL HATÓSÁGOK IS MEGPRÓBÁLHATJÁK ELJÁTSZANI UGYANEZT.
Az Európai Bizottság mindenesetre leszögezte, hogy az uniós jog továbbra is a nemzeti jog felett áll, és az Európai Bíróság döntései kötelezőek a tagállami bíróságokra nézve. Hasonló nyilatkozatot adott a monetáris és gazdasági unió ügyeiben a németekkel hosszú ideje birkózó francia és az eszközvásárlási program egyik fő nyertesének számító olasz kormány is. Az EKB-vezetés több tagja pedig ugyanemiatt úgy vélte, nekik semmi dolguk az ítélet kapcsán, egyszerűen nem vonatkozik rájuk, hogy mit gondol a német alkotmánybíróság.
Technikailag az is elképzelhető, hogy (az ítélet végrehajtása esetén) az uniós intézmények eljárás alá vonják Németországot, bár ez politikailag egyelőre nem tűnik reálisnak. A német alkotmányos panasz benyújtói mindenesetre nem ünnepelnek, szerintük a végén úgyis valamilyen "merkeli kompromisszum" születik majd az ügyben, ahogy az lenni szokott Európában.
https://index.hu/gazdasag/2020/05/08/europai_kozponti_bank_nemet_alkotmanybirosag_eszkozvasarlas_illegalis_orban_orulhet/
2020. május 9., szombat
2020. május 8., péntek
Megrendítő pofon az EKB-nak, államcsőd Olaszországnak?
2020. május 8.
Petrus Szabolcs (Németország)
A német Alkotmánybírság részben jogellenesnek találta az európai kötvényvásárlási programot. Az Európai Központi Bank (EKB) pénzpiaci intervenciója nélkül Itáliát az államcsőd fenyegeti. A vezető olasz napilap, a Corriere della Sera helyzetértékelését foglalta össze munkatársunk.
A EU és az euró történetének legkritikusabb pillanatait éljük – kezdődik vészjóslóan a szerkesztőségi cikk. Rendkívüli események sokasága: minden idők legnagyobb gazdasági válsága, soha nem látott GDP visszaesés, rekordot döntő államadósság, vita az eurókötvényekről és a német alkotmánybíróság döntése. Az ítélet határt szab a legnagyobb európai gazdasága és egyben az EU-költségvetés, valamint a segélyprogramok legnagyobb finanszírozója, Németország mozgásterének. Egyúttal veszélyezteti az EKB hitelességét és likviditását.
A döntés
A német bírósági döntés az EKB kötvényvásárlási programjáról szól. A PSPP (Public Sector Purchase Programme) keretében az európai jegybank 2008 óta 2.600 milliárd euróért vásárolt a tagországok piacon forgó állampapírjaiból. Legtöbbet az olaszból, hogy kordában tartsa a kamatokat amivel biztosította az államadósság refinanszírozhatóságát.
Az ügy 2015 óta van a német Alkotmánybíróság előtt. Európai jogot kellett értelmezése, ezért a bírák először megkeresték az ebben kizárólagos hatáskörű Európai Bíróságot (EB). Luxemburg 2018-ban jogkonformnak ítélte a PSPP-t. A német bírák mostani ítéletükben maguk is értelmezték az uniós jogot és más eredményre jutottak.
Az első eset, hogy egy tagállami bíróság nem akceptálja az EB kizárólagos hatáskörét – jegyzi meg a cikkíró.
A német jegybanknak három hónapos türelmi idő után meg kell szakítaniuk a közreműködését a PSPP-ben, amennyiben az EKB nem bizonyítja, hogy az megfelelnek az arányosság követelményének.
A Corriere szerint a német bírók megelőlegezték a véleményüket. Az EKB aránytalanul megosztva és aránytalanul sokat vásárol. A francia, spanyol és leglinkebb az olasz papírokból az országok gazdasági súlyánál és finanszírozási hozzájárulásánál jóval többet. Utóbbiból aránytalanul sokat is, 700 milliárdnyit, az összes adósságjegy 30 százalékát tarja magánál – áll az ítéletben.
A német alkotmánybíróság megakadályozhatja az olasz államadósság finanszírozását Kép/Forrás: REUTERS/Kai Pfaffenbach
„Nem lesz könnyű rábírni a bírókat álláspontjuk megváltoztatására” – jövendöli az olasz lap.
A következmények
A Corriere szerint az egyértelmű szavak látszata ellenére a döntés a gyakorlati következményei nem világosak. Az EKB a koronaválságra tekintettel bejelentette, hogy a PSPP-hez hasonló új programot indít. A PEPP (Pandemic Emergency Purchase Programme) volumene 750 milliárd euró.
Karlsruhe a PSPP-ről ítélkezett. A PEPP-ben tehát nincs akadálya a német részvételnek – véli sok elemzőhöz hasonlóan a cikkíró is. Az ítéletben azonban szerepel, hogy a kötvényvásárlás semmiképpen sem arányos, ha az EKB egy ország állampapírjainak több, mint 33 százalékot magánál tartják. Ez a jelenlegi vásárlási ütem mellett Itália esetében 18 hónap múlva bekövetkezik.
Az ítélet értelmében legkésőbb jövő őszre fel kellene függeszteni az olasz állampapírok vásárlását vagy a német részvételt.
A piaci reakciók
Az ítélet jogi következményeinél sokkal kiszámíthatóbb a pénzpiacok reakciója. Megkérdőjeleződött az EKB-elnök szavahihetősége.
Christine Lagarde, azaz az EKB a német támogatást nem nélkülözheti
„A PEPP felülről nyitott. Abból, akkor és annyi papírt fogunk venni, amennyi szükséges a tagállamok és az euróövezet stabilitásának megőrzéséhez” – mondta Christine Lagarde a program indulásakor. A piacok kételkedni kezdtek, hogy az EKB-nak lesz-e elegendő likviditása az ígérte betartásához.
A 10 éves lejáratú olasz állampapír kamata az ítélet kihirdetése után néhány óra alatt 1,7-ről 1,8 százalékra nőtt. Ez a milánói újság szerint bizonyítja, hogy „hiába finanszírozná az össze többi jegybank a PEPP-t, a németek nélkül az EKB félkarú óriás a piacok szemében”. A kicsinek tűnő hozamfelár is komoly probléma Itáliának. A következő hónapokban sok milliárd euró értékben kell állampapírt a piacra dobnia a GDP 160 százalékára rúgó államadóssága refinanszírozásához.
Az olasz gazdasági miniszter ennek ellenére sem lát okot a nyugtalanságra. „A döntés a PSPP-ről szól. Semmilyen formában nem érinti a PEPP-t, nem gátolja az EKB cselekvőképességét.” A cikk szerint Roberto Gualtierinak elméletben igaza van. A gyakorlatban viszont Európa politikai és gazdasági stabilitásának és az euró megbízhatósága kulcsállamának tartott Németország esetleges kivonulása az EKB programjaiból pánikot okozhat.
Alapvető ellentétek
Kép/Forrás: business insider
A német-olasz viszony a politika és a pénzügyi szakértők szintjén is feszült. Az olaszok több pénzügyi szolidaritást várnak a gazdaságilag és járványügyi szempontból is sokkal jobb helyzetben lévő északiaktól. Az euró-, illetve koronakötvények váltak az elvárt szolidaritás szinonimájául. A közös európai adósságjegyekkel látják csak finanszírozhatónak a cégek, a munkahelyek és a családok megóvását a sosem látott népegészségügyi és abból kinőtt gazdasági válság hatásaitól. Az eurókötvényeket leginkább Ausztria, Finnország Hollandia és – a Corriere szavaival élve – természetesen a németek opponálják. Elvetik az államadósság mindenfajta szocializálását. Mint az euróválság idején, most is attól tartanak, hogy ez felelőtlen költekezésre ösztönözné a délieket, amiért az északi adófizetőknek kellenen helytállniuk. Az sem tetszik az olaszoknak, hogy az északi államok az európai gazdaságélénkítő csomagokkal elsősorban hiteleket adnának. A déliek vissza nem térítendő támogatásokat várnak.
Harcra fel!
Lagard nem tekinti magára nézve kötelezőnek a döntést. „Az EKB tevékenységének megítélése az EB kizárólagos joga.” Harcolni fog a PEPP-ért.
Albert Füracker: pofont kapott az EKB
„Méretes pofon az EB-nak” – idézi a konzervatív lap a bajor pénzügyminiszter, Albert Füracker szavait.
A lap emlékeztet, hogy Merkel kancellár egyelőre nem nyilatkozott. A cikk szerint nehéz döntés előtt áll. „Ha hagyja az euró alapját aláásni, országa euró-szkeptikusait és nacionalistáit erősíti.” Az újság szerint ezek egyik ideológiai vezetője a legelismertebb német gazdaságkutató intézetek közé tartozó Ifo vezetője, a Müncheni Egyetem közgazdász professzora, Clemens Fuest.
Clemens Fuest: erősödtek a tagállamok
Szerinte „Karlsruhe nyomás alá helyezte az EU-t és erősítette a tagállamokat”. A Corriere nem osztja a professzor közgazdasági nézeteit, de helyzetértékelésével egyetért: „A német bíróság döntésével Itália még inkább a piaci figyelem középpontjába került.” A gazdasági fókuszú lap szerint Merkel elbizonytalanodásának, az EKB meggyengült pozíciójának és Lagarde eltökéltségnek egyenletéből bármilyen eredmény születhet.
„Ad hoc döntések fogják megmutatni, Európa miként segít Itálián és mi saját magunkon.”
https://azuzlet.hu/megrendito-pofon-az-ekb-nak-allamcsod-olaszorszagnak/
Petrus Szabolcs (Németország)
A német Alkotmánybírság részben jogellenesnek találta az európai kötvényvásárlási programot. Az Európai Központi Bank (EKB) pénzpiaci intervenciója nélkül Itáliát az államcsőd fenyegeti. A vezető olasz napilap, a Corriere della Sera helyzetértékelését foglalta össze munkatársunk.
A EU és az euró történetének legkritikusabb pillanatait éljük – kezdődik vészjóslóan a szerkesztőségi cikk. Rendkívüli események sokasága: minden idők legnagyobb gazdasági válsága, soha nem látott GDP visszaesés, rekordot döntő államadósság, vita az eurókötvényekről és a német alkotmánybíróság döntése. Az ítélet határt szab a legnagyobb európai gazdasága és egyben az EU-költségvetés, valamint a segélyprogramok legnagyobb finanszírozója, Németország mozgásterének. Egyúttal veszélyezteti az EKB hitelességét és likviditását.
A döntés
A német bírósági döntés az EKB kötvényvásárlási programjáról szól. A PSPP (Public Sector Purchase Programme) keretében az európai jegybank 2008 óta 2.600 milliárd euróért vásárolt a tagországok piacon forgó állampapírjaiból. Legtöbbet az olaszból, hogy kordában tartsa a kamatokat amivel biztosította az államadósság refinanszírozhatóságát.
Az ügy 2015 óta van a német Alkotmánybíróság előtt. Európai jogot kellett értelmezése, ezért a bírák először megkeresték az ebben kizárólagos hatáskörű Európai Bíróságot (EB). Luxemburg 2018-ban jogkonformnak ítélte a PSPP-t. A német bírák mostani ítéletükben maguk is értelmezték az uniós jogot és más eredményre jutottak.
Az első eset, hogy egy tagállami bíróság nem akceptálja az EB kizárólagos hatáskörét – jegyzi meg a cikkíró.
A német jegybanknak három hónapos türelmi idő után meg kell szakítaniuk a közreműködését a PSPP-ben, amennyiben az EKB nem bizonyítja, hogy az megfelelnek az arányosság követelményének.
A Corriere szerint a német bírók megelőlegezték a véleményüket. Az EKB aránytalanul megosztva és aránytalanul sokat vásárol. A francia, spanyol és leglinkebb az olasz papírokból az országok gazdasági súlyánál és finanszírozási hozzájárulásánál jóval többet. Utóbbiból aránytalanul sokat is, 700 milliárdnyit, az összes adósságjegy 30 százalékát tarja magánál – áll az ítéletben.
A német alkotmánybíróság megakadályozhatja az olasz államadósság finanszírozását Kép/Forrás: REUTERS/Kai Pfaffenbach
„Nem lesz könnyű rábírni a bírókat álláspontjuk megváltoztatására” – jövendöli az olasz lap.
A következmények
A Corriere szerint az egyértelmű szavak látszata ellenére a döntés a gyakorlati következményei nem világosak. Az EKB a koronaválságra tekintettel bejelentette, hogy a PSPP-hez hasonló új programot indít. A PEPP (Pandemic Emergency Purchase Programme) volumene 750 milliárd euró.
Karlsruhe a PSPP-ről ítélkezett. A PEPP-ben tehát nincs akadálya a német részvételnek – véli sok elemzőhöz hasonlóan a cikkíró is. Az ítéletben azonban szerepel, hogy a kötvényvásárlás semmiképpen sem arányos, ha az EKB egy ország állampapírjainak több, mint 33 százalékot magánál tartják. Ez a jelenlegi vásárlási ütem mellett Itália esetében 18 hónap múlva bekövetkezik.
Az ítélet értelmében legkésőbb jövő őszre fel kellene függeszteni az olasz állampapírok vásárlását vagy a német részvételt.
A piaci reakciók
Az ítélet jogi következményeinél sokkal kiszámíthatóbb a pénzpiacok reakciója. Megkérdőjeleződött az EKB-elnök szavahihetősége.
Christine Lagarde, azaz az EKB a német támogatást nem nélkülözheti
„A PEPP felülről nyitott. Abból, akkor és annyi papírt fogunk venni, amennyi szükséges a tagállamok és az euróövezet stabilitásának megőrzéséhez” – mondta Christine Lagarde a program indulásakor. A piacok kételkedni kezdtek, hogy az EKB-nak lesz-e elegendő likviditása az ígérte betartásához.
A 10 éves lejáratú olasz állampapír kamata az ítélet kihirdetése után néhány óra alatt 1,7-ről 1,8 százalékra nőtt. Ez a milánói újság szerint bizonyítja, hogy „hiába finanszírozná az össze többi jegybank a PEPP-t, a németek nélkül az EKB félkarú óriás a piacok szemében”. A kicsinek tűnő hozamfelár is komoly probléma Itáliának. A következő hónapokban sok milliárd euró értékben kell állampapírt a piacra dobnia a GDP 160 százalékára rúgó államadóssága refinanszírozásához.
Az olasz gazdasági miniszter ennek ellenére sem lát okot a nyugtalanságra. „A döntés a PSPP-ről szól. Semmilyen formában nem érinti a PEPP-t, nem gátolja az EKB cselekvőképességét.” A cikk szerint Roberto Gualtierinak elméletben igaza van. A gyakorlatban viszont Európa politikai és gazdasági stabilitásának és az euró megbízhatósága kulcsállamának tartott Németország esetleges kivonulása az EKB programjaiból pánikot okozhat.
Alapvető ellentétek
Kép/Forrás: business insider
A német-olasz viszony a politika és a pénzügyi szakértők szintjén is feszült. Az olaszok több pénzügyi szolidaritást várnak a gazdaságilag és járványügyi szempontból is sokkal jobb helyzetben lévő északiaktól. Az euró-, illetve koronakötvények váltak az elvárt szolidaritás szinonimájául. A közös európai adósságjegyekkel látják csak finanszírozhatónak a cégek, a munkahelyek és a családok megóvását a sosem látott népegészségügyi és abból kinőtt gazdasági válság hatásaitól. Az eurókötvényeket leginkább Ausztria, Finnország Hollandia és – a Corriere szavaival élve – természetesen a németek opponálják. Elvetik az államadósság mindenfajta szocializálását. Mint az euróválság idején, most is attól tartanak, hogy ez felelőtlen költekezésre ösztönözné a délieket, amiért az északi adófizetőknek kellenen helytállniuk. Az sem tetszik az olaszoknak, hogy az északi államok az európai gazdaságélénkítő csomagokkal elsősorban hiteleket adnának. A déliek vissza nem térítendő támogatásokat várnak.
Harcra fel!
Lagard nem tekinti magára nézve kötelezőnek a döntést. „Az EKB tevékenységének megítélése az EB kizárólagos joga.” Harcolni fog a PEPP-ért.
Albert Füracker: pofont kapott az EKB
„Méretes pofon az EB-nak” – idézi a konzervatív lap a bajor pénzügyminiszter, Albert Füracker szavait.
A lap emlékeztet, hogy Merkel kancellár egyelőre nem nyilatkozott. A cikk szerint nehéz döntés előtt áll. „Ha hagyja az euró alapját aláásni, országa euró-szkeptikusait és nacionalistáit erősíti.” Az újság szerint ezek egyik ideológiai vezetője a legelismertebb német gazdaságkutató intézetek közé tartozó Ifo vezetője, a Müncheni Egyetem közgazdász professzora, Clemens Fuest.
Clemens Fuest: erősödtek a tagállamok
Szerinte „Karlsruhe nyomás alá helyezte az EU-t és erősítette a tagállamokat”. A Corriere nem osztja a professzor közgazdasági nézeteit, de helyzetértékelésével egyetért: „A német bíróság döntésével Itália még inkább a piaci figyelem középpontjába került.” A gazdasági fókuszú lap szerint Merkel elbizonytalanodásának, az EKB meggyengült pozíciójának és Lagarde eltökéltségnek egyenletéből bármilyen eredmény születhet.
„Ad hoc döntések fogják megmutatni, Európa miként segít Itálián és mi saját magunkon.”
https://azuzlet.hu/megrendito-pofon-az-ekb-nak-allamcsod-olaszorszagnak/
A legrosszabbkor aknázta alá az európai gazdasági és jogi rendet a német alkotmánybíróság
Kasnyik Márton
A koronavírus-járvány Európában először Olaszországban csapott le, ezért szinte azonnal fellángolt az utóbbi tíz év megoldatlan problémája, az euróválság. Az olasz államadósság hagyományosan magas, az ország gazdasága lassan tizenöt éve stagnál, ezért gyakorlatilag az Európai Központi Bank (EKB) 2012 nyarán elhangzott ígérete tartja életben az olasz államkötvénypiacot (ami egyébként a harmadik legnagyobb a világon), és óvja meg a kontinenst a pusztító pénzügyi válságtól. Azóta az EKB már több mint 2300 milliárd euró értékben vásárolt államkötvényeket.
Némi kommunikációs ügyetlenkedés után az európai monetáris politika irányítói a járvány kitörése után, március közepén megújították ezt az ígéretet. Ez ugyan nem oldja meg Olaszország gondjait – költségvetési élénkítésre továbbra sincs módjuk a nagy adósság és az európai adósságszabályok miatt -, de legalább kezelhető szinten tartotta. Közben Olaszországban tovább folytatódik az évtizedes stagnálás miatt kezdődött politikai radikalizálódás, Európában pedig újra kiéleződött a közös költségvetési politika és az adósság kölcsönös garantálása körüli észak-déli ellentét.
A német alkotmánybíróság éppen ezt a helyzetet látta alkalmasnak, hogy egyszerre támadja meg az Európai Központi Bank kötvényvásárlásait, és egyben aláássa az egész európai jogrendet.
A német szövetségi alkotmánybírák több, az EKB PSPP nevű, 2015-ben indított eszközvásárlási programja elleni panasz ügyét összevonva hoztak döntést (összesen közel kétezer német állampolgár tett panaszt, köztük vezető politikusok és ismert közgazdászok).
Az ítélet és indoklása 110 oldalt (42 ezer szót) emészt fel sűrű jogi nyelven, de a következőképpen lehetne összefoglalni: a német alkotmánybíróság szerint a német kormány és a parlament korábban megsértette a német panasztevők alkotmányos jogait, mivel nem vonta kérdőre az EKB-t, amiért az nem indokolta meg vagy mérlegelte, hogy hogyan érvényesült az arányosság elve az eszközvásárlási programban.
Az európai jegybank ugyanis a német alkotmánybíróság értelmezése szerint csak korlátozottan, arányosan gyakorolhatja jogköreit. Ugyan az Európai Bíróság – ugyanebben az ügyben – 2018-ban úgy döntött, hogy az eszközvásárlás belefér az EKB árstabilitási felhatalmazásába, ám a német alkotmánybíróság (BVerfG, Bundesverfassungsgericht) szerint az Európai Bíróság érvelése nem volt adekvát („módszertani szempontból tarthatatlan”, irreleváns). Ezért lényegében magára nézve nem tartotta kötelezőnek az európai ítéletet. Ami mindenképpen újdonság, szakértők szerint először ítélt úgy egy német bíróság, hogy az európai jog nem kötelező érvényű a nemzetihez képest.
A német alkotmánybíróság ezért maga is megvizsgálta a kérdést, és arra jutott, hogy a program illegális, mivel sérti az arányosság elvét. Ha az EKB nem tesz eleget a panaszosok igényének – tehát nem mutatja be, hogy miért érvényesült az arányosság elve – három hónapon belül, akkor a döntés szerint a német alkotmánybíróság megtilthatja Németország, pontosabban a legnagyobb EKB-tagbank, a Bundesbank részvételét az eszközvásárlási programban. Ez nyilvánvalóan ellehetetlenítené az EKB kötvényvásárlásait. (Igaz, a BVerfG abban „egyelőre” nem foglalt állást, hogy a monetáris finanszírozás önmagában sérti-e az uniós alapszerződést.)
A BVerfG elnöke ugyan felvezetőjében – ami nem része a döntésnek – jelezte, hogy a koronavírus miatt újrakezdett kötvényvásárlásokra (a PEPP programra) nem vonatkozik ez az ítélet, ám ez nem tűnik túl koherensnek, hiszen az új monetáris program a régire épül, sőt, bizonyos szempontból még radikálisabb. Érdekes az is, hogy a német alkotmánybíróság dokumentumokat követel, hiszen az EKB honlapján el lehet olvasni a döntések előtti ülések jegyzőkönyveinek kivonatait.
Franz Mayer német alkotmányjogi szakértő szerint a német bírák egója szabadult el, és késztette őket egy „ultra vires”, azaz joghatóságon kívüli döntés meghozatalára. A németek ugyanis ezzel magukhoz ragadták a végső döntés jogát az európai szintről, miközben az európai alapszerződések ezt a felülbírálatot nem teszik lehetővé. Henrik Enderlein, a Hertie School of Governance elnöke szerint az a kérdés is felmerül, hogy ezek után milyen alapon fog bárki a lengyelországi és magyarországi jogi ügyekben bármilyen kritikát megfogalmazni. Sőt, valójában a magyar és a lengyel kormány kapott nagyon erős érveket az Európai Bíróság döntéseivel szemben.
Az Európai Központi Bank egy kimért „tudomásul vettük” nyilatkozattal válaszolt, és az Európai Bíróság másfél évvel ezelőtti döntésére hivatkozik. A döntés piaci hatása valószínűleg könnyen kiküszöbölhető, ha az EKB ad valamilyen magyarázatot a német alkotmánybíróságnak a döntéséről – de nem jó jel az eurózóna fennmaradása szempontjából, hogy újra bebizonyosodott, a nemzeti szintű hatóságok bármikor képesek lerombolni az úgy-ahogy működő rendszert. Az olasz államkötvények hozamainál egy fél százalékos emelkedés évi tízmilliárd euró többletkiadást jelent, márpedig ha kiesik az európai jegybank garanciája az olasz kötvények mögül, akkor gyorsan fenntarthatatlan szintre ugorhat a finanszírozási költség.
Az Európai Bíróság egyelőre nem válaszolt, de most valószínűleg lépéskényszerbe kerül, hiszen az intézmény létezésének sincs értelme, ha a nemzeti szintű hatóságok mostantól elkezdik felülbírálni a döntéseit. Elképzelhető, hogy valamelyik európai szereplő a német alkotmánybíróság ellen kényszerül panaszt tenni az alapszerződés megsértése miatt.
https://g7.hu/vilag/20200506/a-legrosszabbkor-aknazta-ala-az-europai-gazdasagi-es-jogi-rendet-a-nemet-alkotmanybirosag/
A koronavírus-járvány Európában először Olaszországban csapott le, ezért szinte azonnal fellángolt az utóbbi tíz év megoldatlan problémája, az euróválság. Az olasz államadósság hagyományosan magas, az ország gazdasága lassan tizenöt éve stagnál, ezért gyakorlatilag az Európai Központi Bank (EKB) 2012 nyarán elhangzott ígérete tartja életben az olasz államkötvénypiacot (ami egyébként a harmadik legnagyobb a világon), és óvja meg a kontinenst a pusztító pénzügyi válságtól. Azóta az EKB már több mint 2300 milliárd euró értékben vásárolt államkötvényeket.
Némi kommunikációs ügyetlenkedés után az európai monetáris politika irányítói a járvány kitörése után, március közepén megújították ezt az ígéretet. Ez ugyan nem oldja meg Olaszország gondjait – költségvetési élénkítésre továbbra sincs módjuk a nagy adósság és az európai adósságszabályok miatt -, de legalább kezelhető szinten tartotta. Közben Olaszországban tovább folytatódik az évtizedes stagnálás miatt kezdődött politikai radikalizálódás, Európában pedig újra kiéleződött a közös költségvetési politika és az adósság kölcsönös garantálása körüli észak-déli ellentét.
A német alkotmánybíróság éppen ezt a helyzetet látta alkalmasnak, hogy egyszerre támadja meg az Európai Központi Bank kötvényvásárlásait, és egyben aláássa az egész európai jogrendet.
A német szövetségi alkotmánybírák több, az EKB PSPP nevű, 2015-ben indított eszközvásárlási programja elleni panasz ügyét összevonva hoztak döntést (összesen közel kétezer német állampolgár tett panaszt, köztük vezető politikusok és ismert közgazdászok).
Az ítélet és indoklása 110 oldalt (42 ezer szót) emészt fel sűrű jogi nyelven, de a következőképpen lehetne összefoglalni: a német alkotmánybíróság szerint a német kormány és a parlament korábban megsértette a német panasztevők alkotmányos jogait, mivel nem vonta kérdőre az EKB-t, amiért az nem indokolta meg vagy mérlegelte, hogy hogyan érvényesült az arányosság elve az eszközvásárlási programban.
Az európai jegybank ugyanis a német alkotmánybíróság értelmezése szerint csak korlátozottan, arányosan gyakorolhatja jogköreit. Ugyan az Európai Bíróság – ugyanebben az ügyben – 2018-ban úgy döntött, hogy az eszközvásárlás belefér az EKB árstabilitási felhatalmazásába, ám a német alkotmánybíróság (BVerfG, Bundesverfassungsgericht) szerint az Európai Bíróság érvelése nem volt adekvát („módszertani szempontból tarthatatlan”, irreleváns). Ezért lényegében magára nézve nem tartotta kötelezőnek az európai ítéletet. Ami mindenképpen újdonság, szakértők szerint először ítélt úgy egy német bíróság, hogy az európai jog nem kötelező érvényű a nemzetihez képest.
A német alkotmánybíróság ezért maga is megvizsgálta a kérdést, és arra jutott, hogy a program illegális, mivel sérti az arányosság elvét. Ha az EKB nem tesz eleget a panaszosok igényének – tehát nem mutatja be, hogy miért érvényesült az arányosság elve – három hónapon belül, akkor a döntés szerint a német alkotmánybíróság megtilthatja Németország, pontosabban a legnagyobb EKB-tagbank, a Bundesbank részvételét az eszközvásárlási programban. Ez nyilvánvalóan ellehetetlenítené az EKB kötvényvásárlásait. (Igaz, a BVerfG abban „egyelőre” nem foglalt állást, hogy a monetáris finanszírozás önmagában sérti-e az uniós alapszerződést.)
A BVerfG elnöke ugyan felvezetőjében – ami nem része a döntésnek – jelezte, hogy a koronavírus miatt újrakezdett kötvényvásárlásokra (a PEPP programra) nem vonatkozik ez az ítélet, ám ez nem tűnik túl koherensnek, hiszen az új monetáris program a régire épül, sőt, bizonyos szempontból még radikálisabb. Érdekes az is, hogy a német alkotmánybíróság dokumentumokat követel, hiszen az EKB honlapján el lehet olvasni a döntések előtti ülések jegyzőkönyveinek kivonatait.
Franz Mayer német alkotmányjogi szakértő szerint a német bírák egója szabadult el, és késztette őket egy „ultra vires”, azaz joghatóságon kívüli döntés meghozatalára. A németek ugyanis ezzel magukhoz ragadták a végső döntés jogát az európai szintről, miközben az európai alapszerződések ezt a felülbírálatot nem teszik lehetővé. Henrik Enderlein, a Hertie School of Governance elnöke szerint az a kérdés is felmerül, hogy ezek után milyen alapon fog bárki a lengyelországi és magyarországi jogi ügyekben bármilyen kritikát megfogalmazni. Sőt, valójában a magyar és a lengyel kormány kapott nagyon erős érveket az Európai Bíróság döntéseivel szemben.
Az Európai Központi Bank egy kimért „tudomásul vettük” nyilatkozattal válaszolt, és az Európai Bíróság másfél évvel ezelőtti döntésére hivatkozik. A döntés piaci hatása valószínűleg könnyen kiküszöbölhető, ha az EKB ad valamilyen magyarázatot a német alkotmánybíróságnak a döntéséről – de nem jó jel az eurózóna fennmaradása szempontjából, hogy újra bebizonyosodott, a nemzeti szintű hatóságok bármikor képesek lerombolni az úgy-ahogy működő rendszert. Az olasz államkötvények hozamainál egy fél százalékos emelkedés évi tízmilliárd euró többletkiadást jelent, márpedig ha kiesik az európai jegybank garanciája az olasz kötvények mögül, akkor gyorsan fenntarthatatlan szintre ugorhat a finanszírozási költség.
Az Európai Bíróság egyelőre nem válaszolt, de most valószínűleg lépéskényszerbe kerül, hiszen az intézmény létezésének sincs értelme, ha a nemzeti szintű hatóságok mostantól elkezdik felülbírálni a döntéseit. Elképzelhető, hogy valamelyik európai szereplő a német alkotmánybíróság ellen kényszerül panaszt tenni az alapszerződés megsértése miatt.
https://g7.hu/vilag/20200506/a-legrosszabbkor-aknazta-ala-az-europai-gazdasagi-es-jogi-rendet-a-nemet-alkotmanybirosag/
2020. május 6., szerda
A NÉMET ALKOTMÁNYBÍRÁK IS KERESZTBE TETTEK AZ EURÓKÖTVÉNYNEK – DE SZÁMÍT-E EZ BÁRMIT IS?
Techet Péter
2020. május 6. szerda, 09:33
Noha eurókötvény nem lesz, az Európai Központi Bank (EKB) már most is egy kerülőút révén erősen finanszírozza a dél-európai államok adósságállományát, ugyanis – noha ezt a rávonatkozó szabályok egyértelműen tiltják – államkötvényeket vásárol fel. A német alkotmánybíróság most ezt nyilvánította részben alkotmányellenesnek. De kell-e egyáltalán érdekelnie a frankfurti székhelyű EKB-t, hogy megfelel-e a német alkotmánynak?
Mint az Azonnalin is írtunk róla: a mostani járványügyben ismételten felmerült az eurókötvény gondolata, azaz, hogy az egyes tagállami adósságok váljanak közösségivé, amennyiben is az euróövezet államai közösen bocsátanának ki kötvényeket. Ez gyakorlatilag annyit jelentene, hogy az észak- és közép-európai és balti eurótagállamok, amelyeknek eleve alacsony az államadósságuk, átvállalnák a dél-európaiak, főleg az olaszok adósságállományát. Nem véletlen, hogy Giuseppe Conte olasz miniszterelnök egészen a német közszolgálati tévéig reklámozta az ötletet – Berlin azonban udvariasan, Hága pedig durvább stílusban jelezte: adósságátvállalásról szó sem lehet.
Eurókötvény nem lesz, ez már biztos
A szigorú álláspont amúgy megfelel a jelenlegi jogi előírásoknak, ugyanis az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 125. cikke egyértelműen fogalmaz:
„Az Unió nem felel a tagállamok központi kormányzatának, regionális vagy helyi közigazgatási szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kötelezettségeiért, és nem vállalja át azokat.”
Azaz: nem lehetséges a tagállami adósságokat közösségivé tenni.
Persze egyrészről szerződést lehet módosítani, vagy attól megfelelően kreatív értelmezéssel eltérni, azaz ha meglenne a politikai akarat, lehetséges lenne az eurókötvény – de ez a jobbmódú északnyugati, illetve a (ha nem is jómódú, de) konzervatívan gazdálkodó keleti eurótagállamoknak nem érné meg. Igaz: éppen a mostani válság kapcsán még az adósságátvállalás egyik korábbi ellenzője is arra figyelmeztetett, hogy időlegesen kéne bevezetni az átvállalást, ugyanis egy adósságba fulladó olasz gazdaság az északiaknak se éri meg.
Jelenleg ez azonban lekerült ismét a napirendről, Berlin, Hága, Helsinki, Bécs vagy Riga erősebbnek bizonyult, mint Róma vagy Párizs. De ettől függetlenül
ma is zajlik egy közvetett adósságátvállalás:
az Európai Központi Bank, amelyet korábban az olasz Mario Draghi, jelenleg a francia Christine Lagarde vezet, 2015 óta a bajba jutott déli államokon egyrészről úgy segít, hogy alacsonyan tartja a jegybanki kamatot, így nem szállnak el teljesen a déli államok (főleg az ottani bankok) tartozásai, másrészről közvetve – azaz privátbankoktól – nagy arányban vásárol fel dél-európai állami kötvényeket.
Miközben az EKB feladata az árstabilitás biztosítása lenne, ezen két intézkedésével gyakorlatilag gazdaságpolitikát csinál – mégpedig a kritikusok szerint a dél-európai államok előnyére (amelyeknek nem száll el teljesen az adósságuk), valamint az észak-európai átlagpolgár kárára (akinek a megspórolt pénze az alacsony kamatok miatt gyakorlatilag évről-évre inkább veszít az értékéből).
Ha nem lesz eurókötvény, majd vesz az Európai Központi Bank tagállami kötvényt
Az EKB a járvány kitörésekor már bejelentette: az év végéig 750 milliárd euró értékben fog államkötvényt venni. A kritikákra, miszerint ezzel gyakorlatilag a dél-európaiak hóna alá nyúl, a frankfurti jegybank azt állítja: a kötvényvásárlásból minden ország mérete szerint profitál, azaz a legtöbb felvásárolt kötvény német lesz. Erre persze az az ellenérv, hogy
Németország köszöni, de nem kér ilyen segítséget, erre tényleg a dél-európaiak szorulnak rá – azaz az EKB ténylegesen nekik kedvezne.
Az Európai Központi Bankot különösen a német jobboldali és liberális politikusok és közgazdászok részéről számos kritika éri, mondván – és ez jogilag hasonlóan az adósságátvállalás tilalmához: ismételten igaz – a kötvényvásárlási politikájával az EKB túllépi (kevésbé szebben mondva: megsérti) a hatáskörét. 2013-ban gyakorlatilag ez ellen alakította meg Bernd Lucke hamburgi közgazdászprofesszor az AfD-t, amely egy tisztán euró- és EKB-kritikus programmal indult először.
De főleg a kereszténydemokraták (CDU) és a jobboldali liberálisok (FDP) részéről volt mindig kritika hallható, ezért beszélt kedden Frank Schäffler, az FDP politikusa, a német jegybank felügyelőbizottságának tagja „szép napról”. Mi történt ugyanis?
A német alkotmánybírák ráléptek a fékre, bár nem állítottak le mindent
A német szövetségi alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht) előtt megtámadták már 2015-ben az EKB kötvényvásárlási programját. A keresetet többek között Patrick Adenauer, Konrad Adenauer kancellár építési vállalkozó unokája nyújtotta be, aki szerint az EKB a vállalkozások és a megtakarítások kárára pumpál pénzt a déli államokba.
2017-ben az alkotmánybírák végül gyakorlatilag továbbpasszolták a kérdést – mármint hogy az EKB túllépi-e a szerződésekben engedélyezett hatásköreit – az Európai Unió Bírósága számára, amely 2018 végén – ismerve a bíróság integrációpárti gyakorlatát: nem túl meglepő módon – kimondta: az EKB kötvényvásárlási gyakorlata (mind elviekben, mind ahogy az jelenleg zajlik) megfelel a jegybankra vonatkozó EU-s szabályoknak.
A panaszosok azonban nem hagyták annyiban. Egy újabb EU-s kötvényvásárlási program miatt (ami szintén nem a most bejelentett 750 milliárdos program) ismét indítottak egy alkotmányjogi panaszt, amellyel kapcsolatban a német alkotmánybíróság megint kért egy előzetes döntéshozatalt az Európai Bíróságtól, az megint zöld utat adott a kötvényvásárlásnak 2018 decemberében, majd német alkotmánybíróság második szenátusa kedden meghozta a döntését: a karslruhei bírák részben helyt adtak a panaszosok keresetének – kimondva:
„a szövetségi kormány és a Bundestag (…) köteles a kötvényvásárlási program jelenlegi megoldása ellen fellépni”.
Ha egyértelműen nem is mondta ki jelenleg ezzel, hogy le kéne állítani a kötvényvásárlást (azaz nem a kötvényvásárlással, hanem annak jelenlegi megoldásával van csak gondja), arra figyelmeztetett, hogy se jogilag, se szakmailag nem eléggé megérvelt – azaz elvileg akár elfogadható is lenne, de ahhoz az EKB-nek több információt kellene éppen a demokratikusan választott parlamentek tudtára hozni. (A döntés egész szövege itt olvasható el.) A jelenlegi döntés amúgy nem az idénre bejelentett kötvényvásárlási programot érinti, de mivel ez hasonló a megbírálthoz, értelemszerűen érintheti, ha majd ezt is valakik megtámadnák a német alkotmánybíróság előtt.
A karlsruhei testület tehát nem a kötvényvásárlást magát, hanem annak arányosságát kifogásolja. Az arányosság egy fontos alapelv, az Európai Unióról szóló Szerződes 5. cikk 4 bekezdése szerint „[a]z arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges“.
Azaz annak kérdése merülhet fel, hogy az Európai Központi Bank – hangsúlyozottan: jelenlegi – kötvényvásárlási programja valóban arányban áll-e valamilyen konkrét szerződési célkitűzéssel, mert amúgy az Unió (vagy annak valamely szerve) nem adhat magának olyan hatáskört vagy célt, amit a tagállamok akarata nem fogalmazott meg (ezt hívják úgy, hogy az Unió nem rendelkezik hatáskörrel saját hatásköreinek meghatározása felett). A karlsruhei bírák pedig úgy vélik: ahogy jelenleg a kötvényfelvásárlás zajlik, az – a hiányzó információk miatt, mert végül is ez áll a döntés kritikájának homlokterében – nem feleltethető meg valamilyen szerződési céllal.
A kötvényvásárlás ellenfelei persze nem egészen jogosan ujjonganak, elvégre a német alkotmánybírák nem azt mondták, hogy eleve a kötvényvásárlás ne lehetne a szerződési célokkal arányos intézkedés.
Az EKB és a kötvényvásárlás olyan ismert kritikusa, mint Joachim Starbatty, egykori tübingeni közgazdászprofesszor és az AfD (mára kilépett) alapítója is elismerte: a döntés nem megtiltja, hanem „korlátok közé“ szorítja az EKB kötvényvásárlási programját, ami elsősorban az Európai Unió Bírósága felé erős kritika, mert az – ellentétben a német alkotmánybírákkal – 2018 decemberében már elvileg teljes mértékben szabad kezet hagyott volna az EKB-nak e téren. Ez utóbbit – azaz a teljesen szabad kezet – veti el a német taláros testület.
Az alkotmánybíróság ezzel azt is kimondta tehát, hogy a német szövetségi kormány megsértette a Bundestag jogát, amikor nem tájékoztatta a néphatalmat elsősorban kifejező népképviseleti szervet a kötvényvásárlás részleteiről – ez persze burkoltan valójában az EKB-nek címzett kritika, ugyanis ők nem érvelték meg eszerint kellően a kötvényvásárlás szükségességét, azaz nem lenne arányos a lépésük. Az alkotmánybíróság tehát nem önmagában a kötvényvásárlás lehetőségét utasította el – bár a döntésben ennek későbbi lehetősége benne rejlik, ugyanis rámutatott, hogy
az EKB ultra vires (azaz a hatáskörét túllépve) jár jelenleg el
–, hanem most először csak ezen EKB-program arányosságát vitatta. Azaz az EKB kötvényvásárlása, ahogy jelenleg zajlik, nem megindokolt – miközben az alkotmánybírák leszögezték: önmagában a kötvényvásárlás nem tekinthető direkt költségvetés-finanszírozásnak (ami tilos lenne).
Igaz: éppen ez a kötvényvásárlás lényege, hogy az EKB közvetve – azaz jogilag már tényleg tisztán – tudja végeredményben mégiscsak megfinanszírozni az eurótagállamok költségvetéseit, amire elsősorban a dél-európai euróállamok szorulnak csak rá.
Izmozás az Európai Unió Bíróságával, amely engedékenyebb
Az ügyben kirajzolódik – nem először az európai jog történetében – egyfajta
konfliktus az Európai Unió Bírósága (EUB) és a német szövetségi alkotmánybíróság között,
ugyanis az utóbbi – noha csak egy tagállami bíróság – bizonyos tekintetben továbbra is vindikálná magának a jogot, hogy az európai jog bizonyos rendelkezéseit – mégpedig akár az elvileg ennek alá- és nem fölérendelt német alaptörvény alapján – felülvizsgálja.
A konkrét kérdést ugyanis az EUB 2018 végén már eldöntötte: nem ütközik az EU-szerződésekbe az EKB politikája. Igaz, az EUB a maga vonatkozásában is szereti ezen szerződéseket úgy értelmezni, hogy saját hatáskörei is egyre szélesebbek legyenek, azaz az EUB az európai jogi integrációt gyorsítani és mélyíteni szereti,
a német alkotmánybíróság meg a nemzetállamiságra – mint a demokrácia tényleges szintjére – hivatkozással fogná vissza az EU-szerződések túl megengedő, kiterjesztő értelmezését.
EU-szkeptikus német alkotmánybírák?
A karlsruhei testület ilyen – sokak szerint EU-szkeptikus – iránya az ún. Maastricht-ítélettel kezdődött (amely egy 1974-es döntésig nyúlik amúgy vissza, de azt a 1980-as években egy időre európabarát irányba korrigálta a testület), amelyben az EU-s maastrichti szerződés alkotmányosságát vizsgálva kimondták: noha nem sérti a német alaptörvény demokráciára vonatkozó szabályait bizonyos jog- és hatáskörök átruházása az Európai Unióra, főleg az alapjogvédelem terén – mondván ott a német alaptörvény továbbra is részletesebb, mint az európai uniós jog szabályai – a német alkotmánybíróság fenntartja magának a jogot, hogy az EU-jogot – hiába áll az a nemzeti jog felett – ezen a téren továbbra is a nemzeti jog alapján bírálhassa felül.
Ezen felül már ekkor
a német alkotmánybírák Carl Schmitt nézetét tették magukévá
– miszerint demokrácia csak homogén közösségben lehetséges (igaz, nem Schmittet, hanem az életútja miatt kevéssé problematikus, weimari szocdem jogászt, Herman Hellert idézték) –, így kimondták: a német alaptörvénnyel összeegyeztethetlen egy európai közös állam megteremtése, a demokrácia elsődleges és legfontosabb kerete a nemzetállam.
Még határozottabban jelent meg ez a gondolat a 2009-es ún. Lisszabon-ítéletben, ami (nem meglepő módon a lisszaboni szerződés alkotmányossági vizsgálatára irányulva) szintén világossá tette az európai integrációnak a német alaptörvényből fakadó korlátait: a demokratikus döntéshozatal nem tevődhet át európai szintre, mert ott egy demokratikus eljárásnak – már csak a nyelvi heterogenitás miatt is (amint azt már a Maastricht-döntés is hangsúlyozta) – nincs meg a lehetősége.
Azaz a német alkotmánybíróság eddigi döntéseiből fakad, hogy kritikus a túlzott jog- és hatáskör-átruházással szemben, éppen ezért állapította meg most: noha önmagában nem lenne tilos a kötvényvásárlás, annak jelenlegi módja túllépi az EKB hatáskörét.
Mi következik most akkor?
A mostani ítélet persze dodonai: mert egyrészről felszólítja a német kormányt és parlamentet, hogy jobban ellenőrizze az EKB politikáját (ugyanis az jelenlegi formájában átlépi a hatásköreit), de mivel
önmagában a kötvényvásárlást nem tiltotta meg, az nyugodtan tovább folytatódhat.
Ráadásul a német alkotmánybíróság eleve nem is kötelezhetné bármire is az Európai Központi Bankot – éppen ezért, ahogy az EKB közvetve finanszíroz, a német alkotmánybírák közvetve bírálnak: a német kormányhoz és parlamenthez szólnak, de valójában az EKB-t céloznák.
Amint Alexander Thiele göttingeni jogász a Verfassungsblog podcastjában hangsúlyozta: az eurózóna megmenekült, és ki lehet jelenteni: vélhetően a kötvényvásárlási program is. Azonban azt kifogásolja, hogy a német alkotmánybírák szerinte megint az európai integráció célja elé helyezték a nemzetállami mércét és érdeket.
Ezért jellemezte Bernhard Wegener erlangeni jogászprofesszor „szomorú ítéletként” a döntést, mert szerinte csak annyi mutatkozott volna most meg: a német alkotmánybírák továbbra is az európai jog és integráció őreinek gondolják magukat, holott ők csak egy nemzetállami jogrendszer felett őrködhetnének.
Tény: miközben a német közjog liberális vonulata több Európát szeretne – akár kötvények formájában is –,
a német alkotmánybíróság eddig mindig rálépett a fékre, ha az integráció túlságosan begyorsult volna.
http://azonnali.hu/cikk/20200506_a-nemet-alkotmanybirak-is-keresztbe-tettek-az-eurokotvenynek-de-szamit-e-ez-barmit-is
2020. május 6. szerda, 09:33
Noha eurókötvény nem lesz, az Európai Központi Bank (EKB) már most is egy kerülőút révén erősen finanszírozza a dél-európai államok adósságállományát, ugyanis – noha ezt a rávonatkozó szabályok egyértelműen tiltják – államkötvényeket vásárol fel. A német alkotmánybíróság most ezt nyilvánította részben alkotmányellenesnek. De kell-e egyáltalán érdekelnie a frankfurti székhelyű EKB-t, hogy megfelel-e a német alkotmánynak?
Mint az Azonnalin is írtunk róla: a mostani járványügyben ismételten felmerült az eurókötvény gondolata, azaz, hogy az egyes tagállami adósságok váljanak közösségivé, amennyiben is az euróövezet államai közösen bocsátanának ki kötvényeket. Ez gyakorlatilag annyit jelentene, hogy az észak- és közép-európai és balti eurótagállamok, amelyeknek eleve alacsony az államadósságuk, átvállalnák a dél-európaiak, főleg az olaszok adósságállományát. Nem véletlen, hogy Giuseppe Conte olasz miniszterelnök egészen a német közszolgálati tévéig reklámozta az ötletet – Berlin azonban udvariasan, Hága pedig durvább stílusban jelezte: adósságátvállalásról szó sem lehet.
Eurókötvény nem lesz, ez már biztos
A szigorú álláspont amúgy megfelel a jelenlegi jogi előírásoknak, ugyanis az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 125. cikke egyértelműen fogalmaz:
„Az Unió nem felel a tagállamok központi kormányzatának, regionális vagy helyi közigazgatási szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kötelezettségeiért, és nem vállalja át azokat.”
Azaz: nem lehetséges a tagállami adósságokat közösségivé tenni.
Persze egyrészről szerződést lehet módosítani, vagy attól megfelelően kreatív értelmezéssel eltérni, azaz ha meglenne a politikai akarat, lehetséges lenne az eurókötvény – de ez a jobbmódú északnyugati, illetve a (ha nem is jómódú, de) konzervatívan gazdálkodó keleti eurótagállamoknak nem érné meg. Igaz: éppen a mostani válság kapcsán még az adósságátvállalás egyik korábbi ellenzője is arra figyelmeztetett, hogy időlegesen kéne bevezetni az átvállalást, ugyanis egy adósságba fulladó olasz gazdaság az északiaknak se éri meg.
Jelenleg ez azonban lekerült ismét a napirendről, Berlin, Hága, Helsinki, Bécs vagy Riga erősebbnek bizonyult, mint Róma vagy Párizs. De ettől függetlenül
ma is zajlik egy közvetett adósságátvállalás:
az Európai Központi Bank, amelyet korábban az olasz Mario Draghi, jelenleg a francia Christine Lagarde vezet, 2015 óta a bajba jutott déli államokon egyrészről úgy segít, hogy alacsonyan tartja a jegybanki kamatot, így nem szállnak el teljesen a déli államok (főleg az ottani bankok) tartozásai, másrészről közvetve – azaz privátbankoktól – nagy arányban vásárol fel dél-európai állami kötvényeket.
Miközben az EKB feladata az árstabilitás biztosítása lenne, ezen két intézkedésével gyakorlatilag gazdaságpolitikát csinál – mégpedig a kritikusok szerint a dél-európai államok előnyére (amelyeknek nem száll el teljesen az adósságuk), valamint az észak-európai átlagpolgár kárára (akinek a megspórolt pénze az alacsony kamatok miatt gyakorlatilag évről-évre inkább veszít az értékéből).
Ha nem lesz eurókötvény, majd vesz az Európai Központi Bank tagállami kötvényt
Az EKB a járvány kitörésekor már bejelentette: az év végéig 750 milliárd euró értékben fog államkötvényt venni. A kritikákra, miszerint ezzel gyakorlatilag a dél-európaiak hóna alá nyúl, a frankfurti jegybank azt állítja: a kötvényvásárlásból minden ország mérete szerint profitál, azaz a legtöbb felvásárolt kötvény német lesz. Erre persze az az ellenérv, hogy
Németország köszöni, de nem kér ilyen segítséget, erre tényleg a dél-európaiak szorulnak rá – azaz az EKB ténylegesen nekik kedvezne.
Az Európai Központi Bankot különösen a német jobboldali és liberális politikusok és közgazdászok részéről számos kritika éri, mondván – és ez jogilag hasonlóan az adósságátvállalás tilalmához: ismételten igaz – a kötvényvásárlási politikájával az EKB túllépi (kevésbé szebben mondva: megsérti) a hatáskörét. 2013-ban gyakorlatilag ez ellen alakította meg Bernd Lucke hamburgi közgazdászprofesszor az AfD-t, amely egy tisztán euró- és EKB-kritikus programmal indult először.
De főleg a kereszténydemokraták (CDU) és a jobboldali liberálisok (FDP) részéről volt mindig kritika hallható, ezért beszélt kedden Frank Schäffler, az FDP politikusa, a német jegybank felügyelőbizottságának tagja „szép napról”. Mi történt ugyanis?
A német alkotmánybírák ráléptek a fékre, bár nem állítottak le mindent
A német szövetségi alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht) előtt megtámadták már 2015-ben az EKB kötvényvásárlási programját. A keresetet többek között Patrick Adenauer, Konrad Adenauer kancellár építési vállalkozó unokája nyújtotta be, aki szerint az EKB a vállalkozások és a megtakarítások kárára pumpál pénzt a déli államokba.
2017-ben az alkotmánybírák végül gyakorlatilag továbbpasszolták a kérdést – mármint hogy az EKB túllépi-e a szerződésekben engedélyezett hatásköreit – az Európai Unió Bírósága számára, amely 2018 végén – ismerve a bíróság integrációpárti gyakorlatát: nem túl meglepő módon – kimondta: az EKB kötvényvásárlási gyakorlata (mind elviekben, mind ahogy az jelenleg zajlik) megfelel a jegybankra vonatkozó EU-s szabályoknak.
A panaszosok azonban nem hagyták annyiban. Egy újabb EU-s kötvényvásárlási program miatt (ami szintén nem a most bejelentett 750 milliárdos program) ismét indítottak egy alkotmányjogi panaszt, amellyel kapcsolatban a német alkotmánybíróság megint kért egy előzetes döntéshozatalt az Európai Bíróságtól, az megint zöld utat adott a kötvényvásárlásnak 2018 decemberében, majd német alkotmánybíróság második szenátusa kedden meghozta a döntését: a karslruhei bírák részben helyt adtak a panaszosok keresetének – kimondva:
„a szövetségi kormány és a Bundestag (…) köteles a kötvényvásárlási program jelenlegi megoldása ellen fellépni”.
Ha egyértelműen nem is mondta ki jelenleg ezzel, hogy le kéne állítani a kötvényvásárlást (azaz nem a kötvényvásárlással, hanem annak jelenlegi megoldásával van csak gondja), arra figyelmeztetett, hogy se jogilag, se szakmailag nem eléggé megérvelt – azaz elvileg akár elfogadható is lenne, de ahhoz az EKB-nek több információt kellene éppen a demokratikusan választott parlamentek tudtára hozni. (A döntés egész szövege itt olvasható el.) A jelenlegi döntés amúgy nem az idénre bejelentett kötvényvásárlási programot érinti, de mivel ez hasonló a megbírálthoz, értelemszerűen érintheti, ha majd ezt is valakik megtámadnák a német alkotmánybíróság előtt.
A karlsruhei testület tehát nem a kötvényvásárlást magát, hanem annak arányosságát kifogásolja. Az arányosság egy fontos alapelv, az Európai Unióról szóló Szerződes 5. cikk 4 bekezdése szerint „[a]z arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges“.
Azaz annak kérdése merülhet fel, hogy az Európai Központi Bank – hangsúlyozottan: jelenlegi – kötvényvásárlási programja valóban arányban áll-e valamilyen konkrét szerződési célkitűzéssel, mert amúgy az Unió (vagy annak valamely szerve) nem adhat magának olyan hatáskört vagy célt, amit a tagállamok akarata nem fogalmazott meg (ezt hívják úgy, hogy az Unió nem rendelkezik hatáskörrel saját hatásköreinek meghatározása felett). A karlsruhei bírák pedig úgy vélik: ahogy jelenleg a kötvényfelvásárlás zajlik, az – a hiányzó információk miatt, mert végül is ez áll a döntés kritikájának homlokterében – nem feleltethető meg valamilyen szerződési céllal.
A kötvényvásárlás ellenfelei persze nem egészen jogosan ujjonganak, elvégre a német alkotmánybírák nem azt mondták, hogy eleve a kötvényvásárlás ne lehetne a szerződési célokkal arányos intézkedés.
Az EKB és a kötvényvásárlás olyan ismert kritikusa, mint Joachim Starbatty, egykori tübingeni közgazdászprofesszor és az AfD (mára kilépett) alapítója is elismerte: a döntés nem megtiltja, hanem „korlátok közé“ szorítja az EKB kötvényvásárlási programját, ami elsősorban az Európai Unió Bírósága felé erős kritika, mert az – ellentétben a német alkotmánybírákkal – 2018 decemberében már elvileg teljes mértékben szabad kezet hagyott volna az EKB-nak e téren. Ez utóbbit – azaz a teljesen szabad kezet – veti el a német taláros testület.
Az alkotmánybíróság ezzel azt is kimondta tehát, hogy a német szövetségi kormány megsértette a Bundestag jogát, amikor nem tájékoztatta a néphatalmat elsősorban kifejező népképviseleti szervet a kötvényvásárlás részleteiről – ez persze burkoltan valójában az EKB-nek címzett kritika, ugyanis ők nem érvelték meg eszerint kellően a kötvényvásárlás szükségességét, azaz nem lenne arányos a lépésük. Az alkotmánybíróság tehát nem önmagában a kötvényvásárlás lehetőségét utasította el – bár a döntésben ennek későbbi lehetősége benne rejlik, ugyanis rámutatott, hogy
az EKB ultra vires (azaz a hatáskörét túllépve) jár jelenleg el
–, hanem most először csak ezen EKB-program arányosságát vitatta. Azaz az EKB kötvényvásárlása, ahogy jelenleg zajlik, nem megindokolt – miközben az alkotmánybírák leszögezték: önmagában a kötvényvásárlás nem tekinthető direkt költségvetés-finanszírozásnak (ami tilos lenne).
Igaz: éppen ez a kötvényvásárlás lényege, hogy az EKB közvetve – azaz jogilag már tényleg tisztán – tudja végeredményben mégiscsak megfinanszírozni az eurótagállamok költségvetéseit, amire elsősorban a dél-európai euróállamok szorulnak csak rá.
Izmozás az Európai Unió Bíróságával, amely engedékenyebb
Az ügyben kirajzolódik – nem először az európai jog történetében – egyfajta
konfliktus az Európai Unió Bírósága (EUB) és a német szövetségi alkotmánybíróság között,
ugyanis az utóbbi – noha csak egy tagállami bíróság – bizonyos tekintetben továbbra is vindikálná magának a jogot, hogy az európai jog bizonyos rendelkezéseit – mégpedig akár az elvileg ennek alá- és nem fölérendelt német alaptörvény alapján – felülvizsgálja.
A konkrét kérdést ugyanis az EUB 2018 végén már eldöntötte: nem ütközik az EU-szerződésekbe az EKB politikája. Igaz, az EUB a maga vonatkozásában is szereti ezen szerződéseket úgy értelmezni, hogy saját hatáskörei is egyre szélesebbek legyenek, azaz az EUB az európai jogi integrációt gyorsítani és mélyíteni szereti,
a német alkotmánybíróság meg a nemzetállamiságra – mint a demokrácia tényleges szintjére – hivatkozással fogná vissza az EU-szerződések túl megengedő, kiterjesztő értelmezését.
EU-szkeptikus német alkotmánybírák?
A karlsruhei testület ilyen – sokak szerint EU-szkeptikus – iránya az ún. Maastricht-ítélettel kezdődött (amely egy 1974-es döntésig nyúlik amúgy vissza, de azt a 1980-as években egy időre európabarát irányba korrigálta a testület), amelyben az EU-s maastrichti szerződés alkotmányosságát vizsgálva kimondták: noha nem sérti a német alaptörvény demokráciára vonatkozó szabályait bizonyos jog- és hatáskörök átruházása az Európai Unióra, főleg az alapjogvédelem terén – mondván ott a német alaptörvény továbbra is részletesebb, mint az európai uniós jog szabályai – a német alkotmánybíróság fenntartja magának a jogot, hogy az EU-jogot – hiába áll az a nemzeti jog felett – ezen a téren továbbra is a nemzeti jog alapján bírálhassa felül.
Ezen felül már ekkor
a német alkotmánybírák Carl Schmitt nézetét tették magukévá
– miszerint demokrácia csak homogén közösségben lehetséges (igaz, nem Schmittet, hanem az életútja miatt kevéssé problematikus, weimari szocdem jogászt, Herman Hellert idézték) –, így kimondták: a német alaptörvénnyel összeegyeztethetlen egy európai közös állam megteremtése, a demokrácia elsődleges és legfontosabb kerete a nemzetállam.
Még határozottabban jelent meg ez a gondolat a 2009-es ún. Lisszabon-ítéletben, ami (nem meglepő módon a lisszaboni szerződés alkotmányossági vizsgálatára irányulva) szintén világossá tette az európai integrációnak a német alaptörvényből fakadó korlátait: a demokratikus döntéshozatal nem tevődhet át európai szintre, mert ott egy demokratikus eljárásnak – már csak a nyelvi heterogenitás miatt is (amint azt már a Maastricht-döntés is hangsúlyozta) – nincs meg a lehetősége.
Azaz a német alkotmánybíróság eddigi döntéseiből fakad, hogy kritikus a túlzott jog- és hatáskör-átruházással szemben, éppen ezért állapította meg most: noha önmagában nem lenne tilos a kötvényvásárlás, annak jelenlegi módja túllépi az EKB hatáskörét.
Mi következik most akkor?
A mostani ítélet persze dodonai: mert egyrészről felszólítja a német kormányt és parlamentet, hogy jobban ellenőrizze az EKB politikáját (ugyanis az jelenlegi formájában átlépi a hatásköreit), de mivel
önmagában a kötvényvásárlást nem tiltotta meg, az nyugodtan tovább folytatódhat.
Ráadásul a német alkotmánybíróság eleve nem is kötelezhetné bármire is az Európai Központi Bankot – éppen ezért, ahogy az EKB közvetve finanszíroz, a német alkotmánybírák közvetve bírálnak: a német kormányhoz és parlamenthez szólnak, de valójában az EKB-t céloznák.
Amint Alexander Thiele göttingeni jogász a Verfassungsblog podcastjában hangsúlyozta: az eurózóna megmenekült, és ki lehet jelenteni: vélhetően a kötvényvásárlási program is. Azonban azt kifogásolja, hogy a német alkotmánybírák szerinte megint az európai integráció célja elé helyezték a nemzetállami mércét és érdeket.
Ezért jellemezte Bernhard Wegener erlangeni jogászprofesszor „szomorú ítéletként” a döntést, mert szerinte csak annyi mutatkozott volna most meg: a német alkotmánybírák továbbra is az európai jog és integráció őreinek gondolják magukat, holott ők csak egy nemzetállami jogrendszer felett őrködhetnének.
Tény: miközben a német közjog liberális vonulata több Európát szeretne – akár kötvények formájában is –,
a német alkotmánybíróság eddig mindig rálépett a fékre, ha az integráció túlságosan begyorsult volna.
http://azonnali.hu/cikk/20200506_a-nemet-alkotmanybirak-is-keresztbe-tettek-az-eurokotvenynek-de-szamit-e-ez-barmit-is
2020. április 22., szerda
Lengyel alkotmánybíróság: A legfelsőbb bíróság nem vizsgálhatja felül a bírói kinevezéseket
2020. április 21. 18:04
A lengyel alkotmány felette áll az Európai Bíróság ítéleteinek, mely utóbbiak – ellentétben az Európai Unió alapszerződésével – nem részei az uniós jognak.
A lengyel legfelsőbb bíróság nem vizsgálhatja felül az államfő hatáskörébe tartozó bírói kinevezéseket, határozatai nem szabályozhatják a lengyel igazságügyi rendszert – állapította meg kedden közzétett döntésében a lengyel alkotmánybíróság. A testület Elzbieta Witek alsóházi elnök kezdeményezésére a legfelsőbb bíróság törvényhozói illetékességéről döntött, miután egy januári legfelsőbb bírósági döntés közvetve megkérdőjelezte a bírák kinevezéséről szóló, az európai uniós szervek által is bírált lengyel igazságügyi reform keretében elfogadott jogszabályokat. Az említett legfelsőbb bírósági határozat lehetővé tette a Jog és Igazságosság (PiS) 2015 óta tartó kormányzása idején kinevezett bírák legitim státuszának megkérdőjelezését.
A bírák kinevezése az államfő kizárólagos hatásköre – szögezte le az alkotmánybíróság. Döntése szerint a legfelsőbb bíróság határozataiban nem értelmezheti a hatályos törvényeket olyan módon, hogy ezáltal megváltozik a lengyel igazságügy szervezésével összefüggő jogi helyzet. A januári határozatot a legfelsőbb bíróság régi, még az előző kormányok idején kinevezett tagjai fogadták el, az Európai Bíróság egyik tavalyi döntésére hivatkozva. Az alkotmánybíróság keddi döntése szerint viszont a legfelsőbb bíróság „a nemzetközi törvényszék ítélete kapcsán sem” jogosult a lengyel jog felülvizsgálatára. A testület hangsúlyozta: a lengyel alkotmány felette áll az Európai Bíróság ítéleteinek, mely utóbbiak – ellentétben az Európai Unió alapszerződésével – nem részei az uniós jognak.
A varsói alkotmánybíróság már hétfőn, a Mateusz Morawiecki kormányfő által kezdeményezett eljárásban a lengyel alaptörvénnyel és az európai joggal is ellentétesnek ítélte az új bírák legitimitását kétségbe vonó januári legfelsőbb bírósági határozatot. A hétfői döntést a 15 tagú alkotmánybíróság 3, a keddit pedig 5 tagja ellenezte.
(MTI)
https://mandiner.hu/cikk/20200421_lengyel_alkotmanybirosag_a_legfelsobb_birosag_nem_vizsgalhatja_felul_a_biroi_kinevezeseket
A lengyel alkotmány felette áll az Európai Bíróság ítéleteinek, mely utóbbiak – ellentétben az Európai Unió alapszerződésével – nem részei az uniós jognak.
A lengyel legfelsőbb bíróság nem vizsgálhatja felül az államfő hatáskörébe tartozó bírói kinevezéseket, határozatai nem szabályozhatják a lengyel igazságügyi rendszert – állapította meg kedden közzétett döntésében a lengyel alkotmánybíróság. A testület Elzbieta Witek alsóházi elnök kezdeményezésére a legfelsőbb bíróság törvényhozói illetékességéről döntött, miután egy januári legfelsőbb bírósági döntés közvetve megkérdőjelezte a bírák kinevezéséről szóló, az európai uniós szervek által is bírált lengyel igazságügyi reform keretében elfogadott jogszabályokat. Az említett legfelsőbb bírósági határozat lehetővé tette a Jog és Igazságosság (PiS) 2015 óta tartó kormányzása idején kinevezett bírák legitim státuszának megkérdőjelezését.
A bírák kinevezése az államfő kizárólagos hatásköre – szögezte le az alkotmánybíróság. Döntése szerint a legfelsőbb bíróság határozataiban nem értelmezheti a hatályos törvényeket olyan módon, hogy ezáltal megváltozik a lengyel igazságügy szervezésével összefüggő jogi helyzet. A januári határozatot a legfelsőbb bíróság régi, még az előző kormányok idején kinevezett tagjai fogadták el, az Európai Bíróság egyik tavalyi döntésére hivatkozva. Az alkotmánybíróság keddi döntése szerint viszont a legfelsőbb bíróság „a nemzetközi törvényszék ítélete kapcsán sem” jogosult a lengyel jog felülvizsgálatára. A testület hangsúlyozta: a lengyel alkotmány felette áll az Európai Bíróság ítéleteinek, mely utóbbiak – ellentétben az Európai Unió alapszerződésével – nem részei az uniós jognak.
A varsói alkotmánybíróság már hétfőn, a Mateusz Morawiecki kormányfő által kezdeményezett eljárásban a lengyel alaptörvénnyel és az európai joggal is ellentétesnek ítélte az új bírák legitimitását kétségbe vonó januári legfelsőbb bírósági határozatot. A hétfői döntést a 15 tagú alkotmánybíróság 3, a keddit pedig 5 tagja ellenezte.
(MTI)
https://mandiner.hu/cikk/20200421_lengyel_alkotmanybirosag_a_legfelsobb_birosag_nem_vizsgalhatja_felul_a_biroi_kinevezeseket
2020. április 12., vasárnap
Varga Judit: néhány veszélyhelyzet idején hozott intézkedés megmaradhat később is
A Die Welt című konzervatív német lap "Magyarország csak azt teszi, amit mindenki megtesz Európában" címmel közölt írást vasárnap a hírportálján Varga Judit igazságügyi miniszterrel folytatott beszélgetés alapján.
A lap tudósítója, Boris Kálnoky írásának bevezetőjében kiemelte, hogy Varga Judit szerint a "liberális véleménydiktatúra" megnyilvánulását jelentő "álhír", hogy a koronavírus-járvány elleni védekezésről szóló új magyar törvény kiüresíti a demokráciát. A miniszter hangsúlyozta, hogy a rendkívüli jogrendnek vége, amint elmúlt a veszély, ami "objektív kritérium", hiszen nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is "meglehetősen világos lesz", hogy mikor ér véget a világjárvány, és vele együtt a veszélyhelyzet.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy másokkal egyeztetve szüntetik majd meg a veszélyhelyzetet. Erről "minden országnak önállóan kell döntenie" - mondta Varga Judit az MTI szemléje szerint.
A miniszter visszautasította az Európai Bizottság európai értékekért és átláthatóságért felelős tagja, Vera Jourová azon követelését, hogy a kormány rövid időn belül adja vissza különleges felhatalmazását. Mint mondta, a járvány miatt elrendelt veszélyhelyzetet a megfelelő időpontban "a szükségesnél egy nappal sem korábban, és egy nappal sem később" vonják majd vissza.
Azzal kapcsolatban, hogy az uniós biztos szerint a számos tagországban bevezetett veszélyhelyzeti törvények a demokráciát potenciálisan fenyegető veszélyt jelentenek, a miniszter kiemelte, hogy az általánosítás helytelen. Amíg ezek a jogszabályok az alkotmány keretein belül vannak és működik az alkotmánybíróság, nincs veszélyben a demokrácia, sem Magyarországon, sem más európai államokban - mondta.
Hozzátette, hogy a veszélyhelyzet megszüntetéséről az Országgyűlés dönt, a járvány elleni védekezésről szóló törvény így éppen a parlamentet erősíti. Arra a felvetésre, hogy a Fidesz kétharmados többséggel rendelkezik a testületben, így nemigen várható, hogy a kormány szándékaival ellentétes döntést hoz, kijelentette, hogy aki ezt kifogásolja, annak valójában a magyar választókkal van gondja.
Mint mondta, ez nem jogi, hanem politikai kérdés. Rámutatott: a választók két éve úgy döntöttek, hogy kétharmados parlamenti többséggel ruházzák fel a kormányt, két év múlva pedig ismét döntenek majd.
Arra a kérdésre, hogy miért nem rögzítettek időbeli korlátot a jogszabályban, elmondta, hogy ennél jóval erősebb parlamenti ellenőrzést építettek be. A parlament bármikor visszavonhatja a kormánynak adott felhatalmazást, ami "sokkal erősebb garancia" annál, minta beleírtak volna a törvénybe egy időhatárt, amelynél "az ég tudja milyen helyzetben lehet az ország". Hozzátette, hogy a veszélyhelyzet idején tett intézkedések e jogrend megszűnésével automatikusan érvényüket vesztik.
Azonban elképzelhető, hogy egyes intézkedésekre továbbra is szükség lesz, de erről a parlament dönt majd, így ezek a döntések "szabályos törvények, és nem rendeletek" lesznek.
Varga Judit hangsúlyozta: a parlament félreállításáról tett kijelentések azt mutatják, hogy a nyugati sajtó valamit nagyon félreértett. A törvényhozás egészen az ülésszak végéig, június 15-ig "teljesen normálisan" dolgozik tovább, működnek a bíróságok és működik az alkotmánybíróság is, vagyis továbbra is érvényesül "a fékek és egyensúlyok" rendszere.
A kormány csupán az azonnali döntést igénylő ügyekben jár el a megszokott jogszabály-alkotási eljáráson kívül, például azért, mert az állampolgárok és a gazdaság érdekei miatt azonnal fel kell függeszteni a hitelek törlesztését. A különleges felhatalmazás ilyen ügyek rendezésére való, és csak ezekre korlátozódik - fejtette ki az igazságügyi miniszter.
Így az EU és az Európai Néppárt (EPP) részéről megfogalmazott vádak, amelyek szerint Magyarországon a rendkívüli állapot révén kiüresítik a demokráciát, valójában "álhírek", és egy európai "liberális véleménydiktatúra" megnyilvánulásai. "Ezeket az embereket valójában az zavarja, hogy Magyarországon konzervatív kétharmados többség van" - jelentetett ki Varga Judit. Hozzátette, hogy
különösen a német külügyminisztérium európai ügyekért felelős állam-miniszterével, Michael Roth-tal - a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) politikusával - folytatott tárgyalása volt csalódást keltő. Mint mondta, német tárgyalópartnere telefonbeszélgetésük alkalmával nem mutatott érdeklődést a válaszaira, csupán dokumentálni kívánta, hogy kifejezte aggodalmát, és kérése ellenére nem volt hajlandó megnevezni a törvény azon részeit, amelyeket kifogásolhatónak tart.
Varga Judit aláhúzta, hogy felháborítónak tartja ezeket a jelenségeket, és kiemelte, hogy több "bátorságot" és nagyobb "szolidaritást" vár a német Kereszténydemokrata Uniótól (CDU) és testvérpártjától, a bajor Keresztény-szociális Uniótól (CSU). Felvetette: "kereszténydemokrata barátaink" nem jelentik ki "nyilvánosan, bátran és szolidárisan, hogy nem úgy áll a helyzet, ahogyan a sajtóban lefestik".
Szerinte az EPP vezetése a tagpártok többségének akaratával szembeszegülve "szándékosan feszültséget kelt", ami "rendkívül káros", hiszen amint Orbán Viktor kormányfő a CDU-elnökéhez, Annegret Kramp-Karrenbauerhez intézett levelében kiemelte, az olyan időkben, mint a mostaniak "fontos, hogy megőrizzük egységünket".
https://hvg.hu/itthon/20200412_Varga_Judit_koronavirus_interju
A lap tudósítója, Boris Kálnoky írásának bevezetőjében kiemelte, hogy Varga Judit szerint a "liberális véleménydiktatúra" megnyilvánulását jelentő "álhír", hogy a koronavírus-járvány elleni védekezésről szóló új magyar törvény kiüresíti a demokráciát. A miniszter hangsúlyozta, hogy a rendkívüli jogrendnek vége, amint elmúlt a veszély, ami "objektív kritérium", hiszen nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is "meglehetősen világos lesz", hogy mikor ér véget a világjárvány, és vele együtt a veszélyhelyzet.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy másokkal egyeztetve szüntetik majd meg a veszélyhelyzetet. Erről "minden országnak önállóan kell döntenie" - mondta Varga Judit az MTI szemléje szerint.
A miniszter visszautasította az Európai Bizottság európai értékekért és átláthatóságért felelős tagja, Vera Jourová azon követelését, hogy a kormány rövid időn belül adja vissza különleges felhatalmazását. Mint mondta, a járvány miatt elrendelt veszélyhelyzetet a megfelelő időpontban "a szükségesnél egy nappal sem korábban, és egy nappal sem később" vonják majd vissza.
Azzal kapcsolatban, hogy az uniós biztos szerint a számos tagországban bevezetett veszélyhelyzeti törvények a demokráciát potenciálisan fenyegető veszélyt jelentenek, a miniszter kiemelte, hogy az általánosítás helytelen. Amíg ezek a jogszabályok az alkotmány keretein belül vannak és működik az alkotmánybíróság, nincs veszélyben a demokrácia, sem Magyarországon, sem más európai államokban - mondta.
Hozzátette, hogy a veszélyhelyzet megszüntetéséről az Országgyűlés dönt, a járvány elleni védekezésről szóló törvény így éppen a parlamentet erősíti. Arra a felvetésre, hogy a Fidesz kétharmados többséggel rendelkezik a testületben, így nemigen várható, hogy a kormány szándékaival ellentétes döntést hoz, kijelentette, hogy aki ezt kifogásolja, annak valójában a magyar választókkal van gondja.
Mint mondta, ez nem jogi, hanem politikai kérdés. Rámutatott: a választók két éve úgy döntöttek, hogy kétharmados parlamenti többséggel ruházzák fel a kormányt, két év múlva pedig ismét döntenek majd.
Arra a kérdésre, hogy miért nem rögzítettek időbeli korlátot a jogszabályban, elmondta, hogy ennél jóval erősebb parlamenti ellenőrzést építettek be. A parlament bármikor visszavonhatja a kormánynak adott felhatalmazást, ami "sokkal erősebb garancia" annál, minta beleírtak volna a törvénybe egy időhatárt, amelynél "az ég tudja milyen helyzetben lehet az ország". Hozzátette, hogy a veszélyhelyzet idején tett intézkedések e jogrend megszűnésével automatikusan érvényüket vesztik.
Azonban elképzelhető, hogy egyes intézkedésekre továbbra is szükség lesz, de erről a parlament dönt majd, így ezek a döntések "szabályos törvények, és nem rendeletek" lesznek.
Varga Judit hangsúlyozta: a parlament félreállításáról tett kijelentések azt mutatják, hogy a nyugati sajtó valamit nagyon félreértett. A törvényhozás egészen az ülésszak végéig, június 15-ig "teljesen normálisan" dolgozik tovább, működnek a bíróságok és működik az alkotmánybíróság is, vagyis továbbra is érvényesül "a fékek és egyensúlyok" rendszere.
A kormány csupán az azonnali döntést igénylő ügyekben jár el a megszokott jogszabály-alkotási eljáráson kívül, például azért, mert az állampolgárok és a gazdaság érdekei miatt azonnal fel kell függeszteni a hitelek törlesztését. A különleges felhatalmazás ilyen ügyek rendezésére való, és csak ezekre korlátozódik - fejtette ki az igazságügyi miniszter.
Így az EU és az Európai Néppárt (EPP) részéről megfogalmazott vádak, amelyek szerint Magyarországon a rendkívüli állapot révén kiüresítik a demokráciát, valójában "álhírek", és egy európai "liberális véleménydiktatúra" megnyilvánulásai. "Ezeket az embereket valójában az zavarja, hogy Magyarországon konzervatív kétharmados többség van" - jelentetett ki Varga Judit. Hozzátette, hogy
különösen a német külügyminisztérium európai ügyekért felelős állam-miniszterével, Michael Roth-tal - a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) politikusával - folytatott tárgyalása volt csalódást keltő. Mint mondta, német tárgyalópartnere telefonbeszélgetésük alkalmával nem mutatott érdeklődést a válaszaira, csupán dokumentálni kívánta, hogy kifejezte aggodalmát, és kérése ellenére nem volt hajlandó megnevezni a törvény azon részeit, amelyeket kifogásolhatónak tart.
Varga Judit aláhúzta, hogy felháborítónak tartja ezeket a jelenségeket, és kiemelte, hogy több "bátorságot" és nagyobb "szolidaritást" vár a német Kereszténydemokrata Uniótól (CDU) és testvérpártjától, a bajor Keresztény-szociális Uniótól (CSU). Felvetette: "kereszténydemokrata barátaink" nem jelentik ki "nyilvánosan, bátran és szolidárisan, hogy nem úgy áll a helyzet, ahogyan a sajtóban lefestik".
Szerinte az EPP vezetése a tagpártok többségének akaratával szembeszegülve "szándékosan feszültséget kelt", ami "rendkívül káros", hiszen amint Orbán Viktor kormányfő a CDU-elnökéhez, Annegret Kramp-Karrenbauerhez intézett levelében kiemelte, az olyan időkben, mint a mostaniak "fontos, hogy megőrizzük egységünket".
https://hvg.hu/itthon/20200412_Varga_Judit_koronavirus_interju
2020. április 1., szerda
Hatszor kérdezték meg Varga Judittól, hogy miért nincs határideje a kormány rendkívüli felhatalmazásának
Rényi Pál Dániel
POLITIKA
ma 14:53
Varga Judit az ORF éjszakai híradójában 2020. március 31-énFotó: ORF / TVTHEK screenshot
Magyar kormánytagtól szokatlanul hosszú, több mint 15 perces tévéinterjút adott egy független nemzetközi csatornának Varga Judit igazságügyi miniszter. Az osztrák közszolgálati ORF csatornájának riportere folytatott tanulságos beszélgetést a politikussal kedden este. Az adást itt lehet megtekinteni.
Az angol nyelven készült interjú elején Vargától megkérdezték, hogy ha Magyarországnak alig 500 koronavírusos esete van, (ez 5 százaléka az osztrák statisztikának), vajon mi az oka a drasztikus intézkedéseknek, és a rendeleti kormányzás bevezetésének. Erre a miniszter azt felelte, hogy ez nem statisztikai kérdés, mert az egész kontinens válságban van, és a védekezés mindenhol ugyanazt a mintát követi.
A beszélgetés a második kérdéstől lett igazán érdekes, ami úgy szólt, hogy vajon miért nincs időbeli korlátja a felhatalmazási törvénynek, hiszen egyetlen európai országban sem vezettek be hasonlót. Innentől ugyanis gyakorlatilag e kérdés körül forgott az egész interjú, mert az újságíró 15 perc alatt sem kapott felvetésére kielégítő választ.
Varga első érve az volt, hogy minden európai országban eltérőek az alkotmányos hagyományok, és hogy egyébként más országokban is kihirdettek vészhelyzet, és bevezették a rendeleti kormányzást.
„Elnézést, miniszter asszony, ez nem igaz. Nincs még egy ország, ahol a veszélyhelyzetet időkorlát nélkül vezették be.”
Itt a riporter részéről példák is elhangzottak: Franciaországban két, Nagy-Britanniában és Olaszországban 6 hónapra hirdették ki a rendkívüli állapotot.
Varga válaszul a parlamentre hivatkozott, amely hatályon kívül helyezheti a veszélyhelyzetet, amennyiben ezt indokoltnak találja.
De a riporter képben volt, és jelezte, hogy mivel a parlamentben kétharmada van a Fidesznek, és a Fidesz mindig mindent megszavaz, amit Orbán Viktor szeretne, így ennek nincs praktikus jelentősége. Varga ezt azzal intézte el, hogy ez már egy politikai kérdés; a választók így döntöttek, nincs mit tenni.
Felvetés: az ellenzéki időkorlát bevezetését kérte, egyébként támogatta volna a törvényt, ahogy Európában mindenhol máshol is így történt. Miért nem fogadták el? Azért, mondta Varga, hogy a magyar verzióban még szigorúbb az időkorlát, lévén a parlament bármikor visszavonhatja a veszélyhelyzetet, majd ismét az alkotmányos kultúrák különbségeiről kezd beszélni.
Negyedik kérdés a határidőről:
„vajon mikor lesz vége a veszélyhelyzetnek, ha a kormány által 2016-ban kihirdetett migrációs veszélyhelyzet négy éve fennáll úgy is, hogy a menedékkérők már nem is akarnak Magyarországra jönni?”
Itt már Varga is mosolyogva elcsuklott egy pillanatra, aztán gyorsan kapcsolt, és azt kezdte fejtegetni, hogy „objektív tények” fogják megválaszolni ezt a kérdést, mint a kontinensen mindenhol.
Erre a riporter azzal kontrázott, hogy épp ezért van időkorlát mindenhol, mert nem tudjuk, hogy ez az objektív tényállás mikor következik be, amire Varga ismét a parlament felhatalmazását hozta fel, amely továbbra is működni fog a krízis idején is. A miniszter újra az alkotmánybíróság szerepét hangsúlyozta; és hogy a kormány csak a vírussal összefüggésben hozhat majd rendkívüli intézkedéseket. (Az első, a felhatalmazási törvényt követően született törvénymódosítás a Liget-projektről, Schmidt Mária alapítványának ingatlanvagyonáról, és a polgármesterek mozgásterének szűkítéséről is szól.)
Hatodjára a műsorvezető az EBESZ-re és az Európa Tanácsra hivatkozva kérdezte meg ugyanazt: ha helyzet ártalmatlan, miért kritizálja Magyarországot a nemzetközi közvélemény?
Varga itt személyes hangnemre váltott: ugyanis neki az a munkája, hogy a liberális mainstreammel harcoljon, és minden ilyen kritika ugyanabból az irányból érkezik, amely nem fogadja el, hogy a magyar kormányt harmadjára is alkotmányozó többséggel ruházták fel az állampolgárok. A beszélgetés végén Varga még egyszer megkapta a kérdést egy újabb formában, amikor a riporter arról érdeklődik, vajon egy év múlva is veszélyhelyzet lesz-e Magyarországon. Erre Varga azt mondta: nem, ez a parlamenten és a helyzet alakulásán múlik. A miniszter kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy választásokat viszont mindenképp tartanak 2022-ben Magyarországon, mert erről az alaptörvény rendelkezik, és azt a most elfogadott jogszabály sem írhatja felül.
Varga egyébként azt is elmondta az interjú derekán, hogy a felhatalmazási törvénybe emelt sajtójogi passzusok nem a véleménycikkekre, hanem azokra az írásokra vonatkoznak, amelyek tényállításokat fogalmaznak meg, és alkalmasak a védekezés akadályozására, megnehezítésére. A miniszter ebben a válaszában említette azt is, hogy a magyar online hírpiac 80 százaléka szerinte kormánykritikus.
https://444.hu/2020/04/01/hatszor-kerdeztek-meg-varga-judittol-hogy-miert-nincs-hatarido-a-felhatalmazasi-torvenyben
2020. március 25., szerda
A felépültek vérével mentenék meg a koronavírusos betegek életét
szerző:
MTI
Az új koronavírus okozta Covid-19 betegségből már kigyógyult páciensek vérében lévő antitestekkel kezelnék a súlyos állapotban lévő fertőzötteket amerikai kutatók, akik a múlt héten nyújtották be a módszer alkalmazásához szükséges kérelmet.
Koronavírus-világjárvány
Magyarországon is veszélyhelyzetet rendelt el a kormány a koronavírus-világjárvány miatt. A korábban ismeretlen kórokozó (a SARS-CoV-2) a kínai Vuhan városából terjedt el világszerte. A tüdőgyulladással járó megbetegedés (a COVID-19) néhány hónap alatt több ezer halálos áldozatot szedett, naponta ezrek fertőződnek meg. A vírus terjedésével és leküzdésével kapcsolatos fejleményeket cikksorozatunkban követheti.
A St. Louis-i Washingtoni Orvosi Egyetem közleménye szerint a terv az, hogy a már felépült páciensektől – a beleegyezésükkel – vért vesznek, elkülönítve a vérplazmát, amelyet azután megvizsgálnak az esetleges méreganyagok vagy vírusok kiszűrése érdekében. A megfelelőnek ítélt vérplazmát ezután a Covid-19 betegségben szenvedők, valamint a magas kockázati csoportba tartozók kapnák meg.
"Ezt nagyon gyorsan el lehet végezni, jóval gyorsabban, mint a gyógyszerfejlesztést, mivel gyakorlatilag vérplazma-adományozásról és transzfúzióról van szó" – mondta Jeffrey P. Henderson, az egyetem munkatársa. A terv egyszerű, a kivitelezés azonban jóval bonyolultabb. A kutatóknak még meg kell határozniuk, hogy mennyi antitest van a már felépült páciensek vérében, és hogy mennyi antitest szükséges a Covid-19 hatékony kezeléséhez és megelőzéséhez.
© AFP / David Talukdar
Henderson szerint a plazmaelkülönítés régóta létező technológia, amelyet könnyedén el lehet végezni a vértranszfúziós osztályokon általában megtalálható berendezésekkel. Vérplazmát kapni a Covid-19 betegségből már kigyógyult páciensektől pedig ugyanolyan biztonságos, mint bármely más vérplazma-transzfúzió. "A frissen kigyógyult páciensektől származó szérum használata kőkorszaki módszer ugyan, de a történelem során működött" – tette hozzá a szakember.
[Találtak két gyógyszert, melyek együtt hatékonyak lehetnek a koronavírus ellen]
"Annak idején így előztük meg és kezeltük az olyan vírusos megbetegedéseket, mint a kanyaró, a mumpsz, gyermekbénulás és az influenza, ám a vakcinák megjelenésével a módszer érthető módon a háttérbe szorult, és sokan elfeledkeztek róla. Amíg nincsenek hatékony gyógyszereink és oltóanyagaink a Covid-19 ellen, addig ez a módszer életeket menthet" – húzta alá Henderson.
© Institute of Microbiology, Chinese Academy of Sciences
A kutatók a múlt héten fordultak az amerikai élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatósághoz (FDA) amely ha jóváhagyja a kérelmüket, akkor a szakemberek minél előbb megkezdenék a klinikai vizsgálatokat.
https://hvg.hu/tudomany/20200325_koronavirus_jarvany_megfekezes_ellenszer_gyogyitas
MTI
Az új koronavírus okozta Covid-19 betegségből már kigyógyult páciensek vérében lévő antitestekkel kezelnék a súlyos állapotban lévő fertőzötteket amerikai kutatók, akik a múlt héten nyújtották be a módszer alkalmazásához szükséges kérelmet.
Koronavírus-világjárvány
Magyarországon is veszélyhelyzetet rendelt el a kormány a koronavírus-világjárvány miatt. A korábban ismeretlen kórokozó (a SARS-CoV-2) a kínai Vuhan városából terjedt el világszerte. A tüdőgyulladással járó megbetegedés (a COVID-19) néhány hónap alatt több ezer halálos áldozatot szedett, naponta ezrek fertőződnek meg. A vírus terjedésével és leküzdésével kapcsolatos fejleményeket cikksorozatunkban követheti.
A St. Louis-i Washingtoni Orvosi Egyetem közleménye szerint a terv az, hogy a már felépült páciensektől – a beleegyezésükkel – vért vesznek, elkülönítve a vérplazmát, amelyet azután megvizsgálnak az esetleges méreganyagok vagy vírusok kiszűrése érdekében. A megfelelőnek ítélt vérplazmát ezután a Covid-19 betegségben szenvedők, valamint a magas kockázati csoportba tartozók kapnák meg.
"Ezt nagyon gyorsan el lehet végezni, jóval gyorsabban, mint a gyógyszerfejlesztést, mivel gyakorlatilag vérplazma-adományozásról és transzfúzióról van szó" – mondta Jeffrey P. Henderson, az egyetem munkatársa. A terv egyszerű, a kivitelezés azonban jóval bonyolultabb. A kutatóknak még meg kell határozniuk, hogy mennyi antitest van a már felépült páciensek vérében, és hogy mennyi antitest szükséges a Covid-19 hatékony kezeléséhez és megelőzéséhez.
© AFP / David Talukdar
Henderson szerint a plazmaelkülönítés régóta létező technológia, amelyet könnyedén el lehet végezni a vértranszfúziós osztályokon általában megtalálható berendezésekkel. Vérplazmát kapni a Covid-19 betegségből már kigyógyult páciensektől pedig ugyanolyan biztonságos, mint bármely más vérplazma-transzfúzió. "A frissen kigyógyult páciensektől származó szérum használata kőkorszaki módszer ugyan, de a történelem során működött" – tette hozzá a szakember.
[Találtak két gyógyszert, melyek együtt hatékonyak lehetnek a koronavírus ellen]
"Annak idején így előztük meg és kezeltük az olyan vírusos megbetegedéseket, mint a kanyaró, a mumpsz, gyermekbénulás és az influenza, ám a vakcinák megjelenésével a módszer érthető módon a háttérbe szorult, és sokan elfeledkeztek róla. Amíg nincsenek hatékony gyógyszereink és oltóanyagaink a Covid-19 ellen, addig ez a módszer életeket menthet" – húzta alá Henderson.
© Institute of Microbiology, Chinese Academy of Sciences
A kutatók a múlt héten fordultak az amerikai élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatósághoz (FDA) amely ha jóváhagyja a kérelmüket, akkor a szakemberek minél előbb megkezdenék a klinikai vizsgálatokat.
https://hvg.hu/tudomany/20200325_koronavirus_jarvany_megfekezes_ellenszer_gyogyitas
2020. március 14., szombat
Igenis legyőzhető a koronavírus-járvány
2020. MÁRCIUS 10. KEDD 19:04
A GYORS ÉS HATÁROZOTT FELLÉPÉS MEGFÉKEZI A FERTŐZÉS TERJEDÉSÉT
Csekő Imre
A kínai hatóságok gyors és határozott fellépésének köszönhetően sikerült megfékezni a járványt, Dél-Koreában pedig a nagyszámú tesztelés vezetett eredményre. A Magyar Nemzetnek nyilatkozó hálózatelméleti szakértő szerint az emberek közötti érintkezés drasztikus csökkentésével biztosan legyőzhető a járvány.
Azért sikerülhetett imponáló hatékonysággal megfékezni a koronavírus terjedését Kínában, mert korábban soha nem látott mértékben alkalmazták a hálózatelméleti kutatások eredményeit – tudtuk meg egy lapunk által megkeresett hálózatkutató szakembertől.
Az 1,4 milliárd lakosú ázsiai országban mára napi negyven körülire csökkent a megbetegedések száma, úgy, hogy 3-4 hete még több ezer fertőzés volt naponta. Mindezt annak ellenére érték el, hogy – mivel Kínában tört ki a járvány –, a hatóságoknak először meg kellett érteniük a problémát, és csak azután tudtak hatékonyan fellépni ellene.
A hálózatkutató szerint az a kulcskérdés, hogy sikerüljön lecsökkenteni a már megbetegedettek továbbfertőzésének mértékét: – Ha egy beteg kevesebb, mint egy további embert fertőz meg, a vírus nem tud tovább terjedni, és elhal – fogalmazott a szakértő. Kínában kevesebb, mint két hónap alatt a gyors és határozott föllépésnek köszönhetően sikerült 3,8-ról 0,32 körülire lenyomni a továbbfertőzési rátát. A hálózatelmélet alapján az akkor lehetséges, ha az emberek közötti kontaktusok számát és idejét drasztikusan csökkentjük.
Ehhez radikális lépésekre volt szükség Kínában, ahol Vuhan városát teljesen lezárták, a tartományban kijárási tilalmat rendeltek el, és további tartományokban és városokban is jelentősen korlátozták közel egymilliárd ember szabad mozgását. Az intézkedéssorozatot Nicholas A. Christakis, a Yale Egyetem Hálozattudományi Intézetének társigazgatója társadalmi atombombának nevezte, de a határozott fellépés vitathatatlanul meghozta eredményét. A sikerhez az is hozzájárulhatott, hogy a kínai autoriter pártállamban kollektivista szemlélethez szoktatott emberek együtt kellett működjenek a hatóságokkal.
Más védekezési módok is hatékonyak lehetnek azonban. A széles körű, gyors tesztelés is eredményt hozhat. Dél-Koreában rövid idő alatt több, mint százezer ember esetében végeztek szűrővizsgálatot. Olyan mobil tesztállomásokat állítottak föl, ahol autóval áthajtva tíz perc alatt megvan a vizsgálat eredménye. Egy hete a koreai kormány bejelentette, hogy 9,8 milliárd dollárt fordítanak a védekezésre. A döbbenetes mértékű anyagi és technikai ráfordításnak meg is lett az eredménye. Tegnap már csak 165 megbetegedés volt az országban, pedig két hete még négyszáz fölött voltak a számok. A széles körű tesztelés miatt magas – 7500 fölötti – a hivatalos esetszám Dél-Koreában, viszont rendkívül alacsony – mindössze 0,6 százalékos – a halálozási arány.
Olaszországban egy darabig hasonló számokkal találkoztunk, mint Dél-Koreában, viszont a római kormánynak nem sikerült időben hatékonyan föllépnie. Itáliában továbbra is nő a napi esetszám, és 9200 betegre több, mint 460 halálozás jut.
A lapunknak nyilatkozó kutató arra hívta föl a figyelmet, hogy a járványok terjedése esetén jellemző exponenciális esetszám növekedés jelent komoly veszélyt. – A lappangási idő miatt a megbetegedések száma valójában egy olyan értéket mutat, ami korábban volt valós – hangsúlyozta a szakember, aki szerint Olaszország már elérte a vuhani átfertőzöttségi szintet, de mivel nem léptek időben és elég határozottan, náluk sokkal jelentősebb terjedésre lehet számítani, mint Ázsiában.
Laikusként nem is gondolnánk mekkora jelentősége van az exponenciális növekedésnek. Amennyiben hosszabb ideig nem sikerül megfékezni az emelkedést, kirívóan magas számokhoz juthatunk. A koronavírus esetében viszont, ha sikerül az emberek közötti érintkezések számát jelentősen csökkenteni, valamint a higiéniás intézkedések betartásával a továbbfertőzés esélyét mérsékelni, jelentős változások érhetőek el.
Amennyiben száz megbetegedésről indulva naponta húsz százalékkal nő a fertőzések száma, harminc nap múlva mintegy 23000 beteg lesz. Viszont, ha csak tíz százalékos a naponkénti emelkedés, csupán 1700 megbetegedést regisztrálhatunk egy hónap után. Rendkívül sok múlik tehát a megfelelő fellépésen, és a hatóságokkal való állampolgári együttműködés mértékén.
https://magyarnemzet.hu/kulfold/igenis-legyozheto-a-koronavirus-jarvany-7872041/
A GYORS ÉS HATÁROZOTT FELLÉPÉS MEGFÉKEZI A FERTŐZÉS TERJEDÉSÉT
Csekő Imre
A kínai hatóságok gyors és határozott fellépésének köszönhetően sikerült megfékezni a járványt, Dél-Koreában pedig a nagyszámú tesztelés vezetett eredményre. A Magyar Nemzetnek nyilatkozó hálózatelméleti szakértő szerint az emberek közötti érintkezés drasztikus csökkentésével biztosan legyőzhető a járvány.
Azért sikerülhetett imponáló hatékonysággal megfékezni a koronavírus terjedését Kínában, mert korábban soha nem látott mértékben alkalmazták a hálózatelméleti kutatások eredményeit – tudtuk meg egy lapunk által megkeresett hálózatkutató szakembertől.
Az 1,4 milliárd lakosú ázsiai országban mára napi negyven körülire csökkent a megbetegedések száma, úgy, hogy 3-4 hete még több ezer fertőzés volt naponta. Mindezt annak ellenére érték el, hogy – mivel Kínában tört ki a járvány –, a hatóságoknak először meg kellett érteniük a problémát, és csak azután tudtak hatékonyan fellépni ellene.
A hálózatkutató szerint az a kulcskérdés, hogy sikerüljön lecsökkenteni a már megbetegedettek továbbfertőzésének mértékét: – Ha egy beteg kevesebb, mint egy további embert fertőz meg, a vírus nem tud tovább terjedni, és elhal – fogalmazott a szakértő. Kínában kevesebb, mint két hónap alatt a gyors és határozott föllépésnek köszönhetően sikerült 3,8-ról 0,32 körülire lenyomni a továbbfertőzési rátát. A hálózatelmélet alapján az akkor lehetséges, ha az emberek közötti kontaktusok számát és idejét drasztikusan csökkentjük.
Ehhez radikális lépésekre volt szükség Kínában, ahol Vuhan városát teljesen lezárták, a tartományban kijárási tilalmat rendeltek el, és további tartományokban és városokban is jelentősen korlátozták közel egymilliárd ember szabad mozgását. Az intézkedéssorozatot Nicholas A. Christakis, a Yale Egyetem Hálozattudományi Intézetének társigazgatója társadalmi atombombának nevezte, de a határozott fellépés vitathatatlanul meghozta eredményét. A sikerhez az is hozzájárulhatott, hogy a kínai autoriter pártállamban kollektivista szemlélethez szoktatott emberek együtt kellett működjenek a hatóságokkal.
Más védekezési módok is hatékonyak lehetnek azonban. A széles körű, gyors tesztelés is eredményt hozhat. Dél-Koreában rövid idő alatt több, mint százezer ember esetében végeztek szűrővizsgálatot. Olyan mobil tesztállomásokat állítottak föl, ahol autóval áthajtva tíz perc alatt megvan a vizsgálat eredménye. Egy hete a koreai kormány bejelentette, hogy 9,8 milliárd dollárt fordítanak a védekezésre. A döbbenetes mértékű anyagi és technikai ráfordításnak meg is lett az eredménye. Tegnap már csak 165 megbetegedés volt az országban, pedig két hete még négyszáz fölött voltak a számok. A széles körű tesztelés miatt magas – 7500 fölötti – a hivatalos esetszám Dél-Koreában, viszont rendkívül alacsony – mindössze 0,6 százalékos – a halálozási arány.
Olaszországban egy darabig hasonló számokkal találkoztunk, mint Dél-Koreában, viszont a római kormánynak nem sikerült időben hatékonyan föllépnie. Itáliában továbbra is nő a napi esetszám, és 9200 betegre több, mint 460 halálozás jut.
A lapunknak nyilatkozó kutató arra hívta föl a figyelmet, hogy a járványok terjedése esetén jellemző exponenciális esetszám növekedés jelent komoly veszélyt. – A lappangási idő miatt a megbetegedések száma valójában egy olyan értéket mutat, ami korábban volt valós – hangsúlyozta a szakember, aki szerint Olaszország már elérte a vuhani átfertőzöttségi szintet, de mivel nem léptek időben és elég határozottan, náluk sokkal jelentősebb terjedésre lehet számítani, mint Ázsiában.
Laikusként nem is gondolnánk mekkora jelentősége van az exponenciális növekedésnek. Amennyiben hosszabb ideig nem sikerül megfékezni az emelkedést, kirívóan magas számokhoz juthatunk. A koronavírus esetében viszont, ha sikerül az emberek közötti érintkezések számát jelentősen csökkenteni, valamint a higiéniás intézkedések betartásával a továbbfertőzés esélyét mérsékelni, jelentős változások érhetőek el.
Amennyiben száz megbetegedésről indulva naponta húsz százalékkal nő a fertőzések száma, harminc nap múlva mintegy 23000 beteg lesz. Viszont, ha csak tíz százalékos a naponkénti emelkedés, csupán 1700 megbetegedést regisztrálhatunk egy hónap után. Rendkívül sok múlik tehát a megfelelő fellépésen, és a hatóságokkal való állampolgári együttműködés mértékén.
https://magyarnemzet.hu/kulfold/igenis-legyozheto-a-koronavirus-jarvany-7872041/
2020. március 2., hétfő
Az autokrácia trükkje: az emberek igazságérzete nevében nekimenni a bíróságoknak
erdelyip plankog
Az új nemzeti konzultációval a kormány a bíróságok ellen is hergel.
Több kérdés is kifejezetten a független igazságszolgáltatást támadja, miközben a parlament megszavazta, hogy nem fognak kifizetni jogerősen megítélt kártérítéseket.
A háttérben zajlik a jogi keretrendszer faragása a kormány ízlése szerint.
A szintén illiberális vezetésű Lengyelországban már előrébb jár ez a folyamat, ott napi bíróellenes műsor megy a köztévén.
Így lehet az „emberek igazságérzetét” az autokratikus törekvések szolgálatába állítani.
Évek óta folyik a Fidesz kommunikációs háborúja a civil szervezetek ellen a kormányzati médiabirodalom és a nemzeti konzultációk segítségével. Olyan lendülettel, hogy bíróság is elmarasztalta Rogán Antal minisztériumát, mert valótlanságot írtak a civilekről a konzultációban.
A parlament fideszes többsége különféle jogszabályokat is kitalált, hogy megnehezítsék a civilek életét, de ezeket, például a külföldi támogatásokról vagy a civilek különadójáról szóló törvényeket a gyakorlatban nem alkalmazzák.
A bíróságok ügyében ehhez képest eddig fordított volt a helyzet. Kommunikációs támadások korábban nem nagyon történtek, de folyamatos volt a jogi mérnökösködés, új jogszabályok és rendeletek születtek, amiket azonnal alkalmaztak is, hogy a NER ki tudja terjeszteni a befolyását az igazságszolgáltatásban.
MOST VISZONT A KORMÁNY ELKEZDETT SZTORIT ÉPÍTENI A BÍRÓSÁGOK ÜGYE KÖRÉ IS.
Orbán Viktor januári sajtótájékoztatója.Fotó: ATTILA KISBENEDEK/AFP
Jogállami finomságok kocsmanyelven
Az első lövést a miniszterelnök adta le év eleji sajtótájékoztatóján. Arról, hogy az államnak kártérítést kellene fizetnie jogerős bírósági döntés alapján azért, mert szegregáltan oktattak a gyöngyöspatai iskolában, azt mondta:
„Én nem vagyok gyöngyöspatai, de hát azért, ha ott élnék, mégis megkérdezném, ez hogyan van, hogy egyébként valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül. Miközben én meg itt keccsölök egész nap.”
A szintén jogerős bírósági ítéletek alapján megítélt börtönkártérítések ügyét azzal a példával érzékeltette: a kifogások között szerepel, hogy egyes zárkákba nem süt be a nap.
A két esetben nemcsak az a közös, hogy a miniszterelnök eltorzította a valós képet (a szegregációs kártérítésnek semmi köze a „munkavégzéshez”, a börtönkártérítések egyáltalán nem csak a napsütésről szólnak) – hanem az is, hogy elvont jogállami témákat hétköznapi, átélhető sztorivá tett, amihez mindenki azonnal tud érzelmileg kapcsolódni.
Pedig mindkét esetben alapvető demokratikus jogállami vívmányokról van szó: egy államnak kötelessége biztosítani, hogy polgárait ne érje megkülönböztetés származásuk alapján, és kötelessége az is, hogy tisztességes viszonyokat biztosítson az elítélteknek. A demokratikus jogállamok régen túljutottak azon a felismerésen, hogy mindenkinek jobb, ha ezeket a szabályokat betartjuk. Ezekkel a lépésekkel viszont kisebbségben lévő, népszerűtlen csoportok „járnak jól”, és a járnak jól itt annyit jelent, hogy érvényesülnek az alapvető demokratikus jogaik. Egy kellően gátlástalan politikai erő pedig itt észreveheti a lehetőséget arra, hogy a többségben lévőket hergeljék ezzel.
Minden ellenség egy csoportban
A közvéleményt heti rendszerességgel szondázó kormányzat legalább két kampánylegyet üt egy konzultációs csapásra: új ellenségnek kijelölte a gyöngyöspatai romákat és a kártérítést kapó elítélteket, és közben egy mozdulattal ugyanebbe a csoportba terelte a bíróságokat, és az ügyvédeket is. Mindehhez hozzácsaptak a szegedi Szeviép-ügyet, ahol fegyelmi eljárás is indult egy bíró összeférhetetlensége miatt.
ÍGY PEDIG MEGALKOTTÁK A NAPLOPÓK ÉS BŰNÖZŐK PÁRTJÁN ÁLLÓ, KORRUPT BÍRÓSÁGOK KÉPÉT.
Ez a kép már alkalmas arra, hogy a társadalom szemében gyengítse a független bíróság tekintélyét, hiszen olyan dolgokat művelnek, ami szemben áll „az emberek igazságérzetével”.
Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője ma reggel a Magyar Nemzetnek adott interjújában pont a „börtönbizniszt” emlegetve arról beszélt, hogy
„AZ ÍTÉLKEZŐ BÍRÓK IS HIBÁSAK EBBEN A HELYZETBEN”
noha a kártérítéseket lehetővé tévő jogszabályt a fideszes többség fogadta el 2015-ben. Kocsis a hétfői interjúban arról is beszélt, hogy
„AZ IS TÉNY, HOGY A BÍRÓI KAR FIGYELEMRE MÉLTÓ RÉSZE ELFOGULT A BALOLDALLAL POLITIKAI ÜGYEKBEN.”
Kövér László korábban így fogalmazott: „A gyöngyöspatai kárpótlási ügyben egy szűk kisebbség az ügyvédek és a Soros-féle háttérhatalom hálózatának segítségével jelentős összegeket akar zsebre tenni.” A Fidesz bevetette egyik kedvenc eszközét, a nyelvpolitikát is (ennek jelentőségéről korábban részletesen írtunk): az új szóvirág, amit minden fórumon terjesztenek, a „börtönbiznisz”.
Tüntetés a szabad bíróságokért és a romák kirekesztése ellen.Fotó: Halász Júlia
További politikai előny a Fidesznek, hogy mindenkit, aki ellenvéleményt fogalmaz meg ebben a témában, és a jogállam mellett áll ki, legyen az ellenzéki politikus vagy civil, automatikusan a bűnözők barátjaként mutathat be. És ezt általában meg is teszik, a kormánymédiában gondosan kikeresve a legsúlyosabb bűneseteket.
A jogállami intézmények elleni hergelés miatt már tiltakoztak is társadalomtudósok és civil szervezetek, volt tüntetés a témában. Már önmagában is káros, ha egy kormány kampányolni kezd a bíróságok ellen, a közbizalmat az is rombolja, ha mindez megmarad kommunikációs szinten. De az ilyen kampányok sokszor jogi változásoknak ágyazanak meg.
AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS JOGI KERETRENDSZERÉNEK FARIGCSÁLÁSA PEDIG AZ UTÓBBI IDŐBEN SEM ÁLLT LE.
Jelenleg három olyan kérdés van, ami meghatározhatja a magyar bíróságok pályáját a következő néhány évben.
1. A rendszer tetejének megszállása
A választási ügyek politikai szempontból például kiemelten fontosak a Fidesz számára. Ők alkották meg a választási törvényt, ők diktálják a tempót a Nemzeti Választási Bizottságban, de mindez semmit sem ér, ha végül egy bíróságra kerülő választási ügyben nem a számukra kedvező döntés születik.
Hogy ezt, és sok másik kritikus témát bebiztosítsanak, különbírósági rendszert hoztak volna létre, ide került volna a választáson kívül még egy sor politikai szempontból érzékeny ügy, a bírói helyeket pedig részben az államigazgatásból, minisztériumokból és kormányhivatalokból érkező emberekkel töltötték volna fel.
A különbíróságok létrehozásának először 2016-ban futottak neki, de akkor a kétharmados többség hiányában nem sikerült a dolog. A 2018-as választási győzelem után új lendülettel fordultak a témának, de a 2019-es EP választás európai eredménye nehéz helyzetbe hozta a Fideszt, gesztust kellett tenni mérsékelt szövetségeseiknek, és a különbíróságos projektet ezért elengedték.
Tavaly év végén, néhány héttel azután, hogy Varga Judit igazságügyminiszter bejelentette, hogy lemondanak a különbíróságok bevezetéséről, egy nagyon sokféle jogszabályt egyszerre módosító, úgynevezett salátatörvényt fogadott el a fideszes többség, ami a meglévő bírósági rendszert több ponton is megváltoztatta.
A legfontosabb módosítás lehetővé teszi az állami intézményeknek, hogy bizonyos esetekben az alkotmánybírósághoz fellebbeznek, hogy az alsóbb szintű bíróságok számukra kedvezőtlen döntéseit megváltoztassák. Az alkotmánybírákat a parlament választja, kivétel nélkül a fideszes többségnek köszönhetik a megbízásukat.
Vegyünk egy példát: egy állampolgár választási ügyben tesz panaszt, de azt a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) elutasítja. A panaszos bírósághoz fordul az NVB döntése ellen, ahol jogerősen az ő javára döntenek. Korábban itt volt a történet vége. Mostantól viszont az NVB a jogerős döntést az Alkotmánybíróságon támadhatja meg, ahol már régóta a Fidesz emberei ülnek, és a kormány politikai szempontjai sokkal jobban érvényesülnek, mint más bíróságokon.
A tavaly év végi módosítás a Kúria befolyását is megnövelte, és lehetővé tette, hogy az alkotmánybírák átüljenek a Kúriára. Ennek azért van jelentősége, mert a Kúria jelenlegi elnökének, a mérsékelt Darák Péternek hamarosan lejárt a mandátuma, és a helyére minden valószínűség szerint Varga Zs. András alkotmánybíró, a Fidesz egyik legfontosabb jogi ideológusa kerülhet.
Ezek a változások azt mutatják, hogy a kormány rájött: felesleges egyéni bírákra nyomást gyakorolni, mondjuk fegyelmi ügyekkel, vagy felépíteni egy drága különbírósági rendszert, elég az igazságszolgáltatás legtetejét megszállni. A legfontosabb, politikailag kényes ügyek ugyanis előbb vagy utóbb úgyis a Kúria vagy az Alkotmánybíróság előtt fognak kikötni.
2. Fél éve azt sem tudták kicsoda, ma mindenki Senyei György Barnára figyel
Az igazságszolgáltatás szinte az egyetlen olyan komoly önálló hatalommal rendelkező állami terület, ahol a Fidesz nem igazán tudta kiterjeszteni a befolyását az elmúlt 10 évben. Ez a ritka kudarcuk Handó Tünde tavalyi távozásában csúcsosodott ki. Handó megüresedő helyére a Fidesz nagy meglepetésre a bírósági körökben sem különösebben ismert Senyei György Barnát nevezte ki. Senyei még csak néhány hónapja van a hivatalában, és a bírák többsége – beleértve Handó kritikusait – eddig szimpátiával figyeli a tevékenységét.
Senyei György BarnaFotó: Halász Júlia
Nem tudni viszont, hogy mi Senyei terve azokkal a bírósági vezetőkkel, akiket Handó nevezett ki az elmúlt években, gyakran vitatott körülmények között. A bírák egy része szerint ebben a témában a meghatározó lépés az ország egyik legfontosabb és legnagyobb bíróságának, a Fővárosi Törvényszék vezetőjének kinevezése lesz.
A bíróságot jelenleg megbízottként Tatár-Kiss Péter vezeti, ő egy tavalyi fegyelmi ügy miatt nem kimondottan népszerű a beosztottjai között. A Fővárosi Törvényszéket korábban Fazekas Sándor vezette (míg összen nem rúgta a port Handóval), ő pedig minden valószínűség szerint újra pályázik majd a posztra. Ha Senyei visszahelyezi a Fővárosi Törvényszék élére Fazekast, az sokak szerint azt jelenti, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke nem fog majd visszaélni a vezetői kinevezésekkel, mint ahogy azt Handó tette éveken át.
3. Ami nem a miénk, az nincs
Magyarországon a büntető igazságszolgáltatás politikailag érzékeny részében a bíróságoknak nem mindig jut szerep. Bizonyos ügyek el sem juthatnak a bíróságokig. A Polt Péter vezette ügyészség ugyanis nem emel vádat olyan ügyekben, amik a Fidesz legfontosabb vezetőit vagy azok családtagjait veszélyeztetnék.
Sokak szerint ez a megközelítés, a bíróságok marginalizálása az igazságszolgáltatás más részein is megfigyelhető.
Az elmúlt években a parlament úgy változtatott bizonyos eljárásjogi szabályokat, hogy egyre drágább és bonyolultabb legyen az állampolgároknak bíróság elé vinni a vitás ügyeiket. Vannak persze teljesen legitim érvek a perek számának csökkentése mellett, de egyesek szerint ezeknek a törekvéseknek egy része arról is szól, hogy a NER nem akarja, hogy az autonóm módon működő bíróságok érdemben alakíthassák a társadalmi viszonyokat Magyarországon, így inkább megpróbálják az igazságszolgáltatás szerepét általában is csökkenteni.
A lengyel példa
Ha bíróellenes kampányról van szó, a magyar konzultáció egyelőre csak halvány utánzata annak, ami Lengyelországban zajlik évek óta. A lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) akkora lendülettel vágott „az igazságügyi reformba” (ennek lényege, hogy a politikai vezetésnek legyen sokkal nagyobb befolyása a bíróságok működésére), hogy amiatt már 7-es cikkely szerinti eljárást is indított az Európai Bizottság.
A TÖBB HULLÁMOS JOGI TÁMADÁSSOROZATOT PEDIG LENGYELORSZÁGBAN IS HEVES MÉDIAKAMPÁNNYAL TÁMOGATJÁK MEG.
A lengyel köztévében minden hétköznap este adják a Kaszt című, bírók elleni lejáratóműsort. A „kaszt” elnevezés a lengyel kormánypárt köreinek kedvelt szóhasználata, így nevezik a bírók „kiváltságos osztályát”, akinek szerintük még a kommunista időkből maradtak meg az előjogaik. Működik külön Twitter-csatorna Kastawatch néven, ami bírók adatait közli, és volt bíróellenes kormányzati plakátkampány is.
Tüntetés Varsóban az igazságügyi reform ellen 2020 januárban.Fotó: Beata Zawrzel/NurPhoto
Ennek keretében többek között egy olyan bíró esetére hivatkoztak, aki kolbászt lopott. Az illető bíró már korábban nyugdíjba ment, és kiderült róla, hogy mentális zavarai voltak, a kormánypárti körök többek között ennek alapján hergelték az embereket a teljes intézményrendszer ellen.
Tavaly kiderült az is, hogy konkrétan az igazságügyi minisztériumból irányítottak bírók elleni internetes lejárató- és zaklatókampányt. Erről nyíltan beszélt egy volt dolgozó, aki részt vett ilyen kampányokban, aztán kiszállt. Februárban fizikailag is megtámadtak egy bírót Rybnikben.
A fenyegető hangulat erősödése mellett tavaly 300 bíró tervezett nyugdíjba vonulni. Ez a szám még 1-2 évvel korábban is általában feleannyi volt évente. Ugyanakkor az is igaz, hogy az igazságügyi reformmal szembeni tiltakozások is nagyon erősek voltak, százezres tüntetések is előfordultak az elmúlt években.
Az emberek az elit ellen
A független igazságszolgáltatással szembeni fellépés jellegzetesen illiberális törekvés, ami mind a magyar, mind a lengyel kormánypárt jellemzője. A támadások mögötti indoklás viszont inkább e pártok másik jellegzetességével írható le: a populizmussal.
A populista politika erők szerint általában ők az embereket képviselik az elittel szemben. A két csoport közül az emberek egyégesen tiszták, szemben az egységesen korrupt elittel. A politika feladata pedig az emberek akaratát tükrözni. (Erről beszélt egy korábbi interjúnkban Cas Mudde holland politikatudós, a populizmus kutatója is: „A Nyugat bűnrészessége, hogy fenntartják a Fidesz illiberális rendszerét”.)
Ebből pedig az is következik, hogy a populista elképzelés szerint lényegében nincsenek legitim kisebbségi érdekek, vagy jogos fékek a hatalom előtt, hiszen ezek a fékek az emberek akaratát korlátoznák.
ÍGY LEHET „AZ EMBEREKRE” HIVATKOZVA AUTOKRATIKUS TÖREKVÉSEKET MEGVALÓSÍTANI.
A Fidesz politikusai persze nem mindig hirdették ugyanezt, lépésről lépésre jutottunk el oda, hogy illegitimnek tartják a hatalom kontrollját.
Hasonló a helyzet a médiával: most már azt is tagadják, hogy egyáltalán létezik független média, vagy hogy a médiának feladata lenne a hatalom ellenőrzése. Ez sem volt mindig így. 2014-ben Gulyás Gergely még a 444-nek adott interjúban arra a kérdésünkre, „feladata egy híradónak, hogy ellenőrizze a hatalmat?”, azt választolta: „természetesen”.
Kovács Zoltán tavaly novemberben már azt közölte egy nemzetközi újságírókból álló küldöttséggel, hogy szerinte a média feladata nem a hatalom ellenőrzése, és a „független újságírók, akik mégis ezt teszik, politikai aktivisták”.
Borítókép: Kiss Bence
https://tldr.444.hu/2020/03/02/az-autokracia-trukkje-az-emberek-igazsagerzete-neveben-nekimenni-a-birosagoknak
Az új nemzeti konzultációval a kormány a bíróságok ellen is hergel.
Több kérdés is kifejezetten a független igazságszolgáltatást támadja, miközben a parlament megszavazta, hogy nem fognak kifizetni jogerősen megítélt kártérítéseket.
A háttérben zajlik a jogi keretrendszer faragása a kormány ízlése szerint.
A szintén illiberális vezetésű Lengyelországban már előrébb jár ez a folyamat, ott napi bíróellenes műsor megy a köztévén.
Így lehet az „emberek igazságérzetét” az autokratikus törekvések szolgálatába állítani.
Évek óta folyik a Fidesz kommunikációs háborúja a civil szervezetek ellen a kormányzati médiabirodalom és a nemzeti konzultációk segítségével. Olyan lendülettel, hogy bíróság is elmarasztalta Rogán Antal minisztériumát, mert valótlanságot írtak a civilekről a konzultációban.
A parlament fideszes többsége különféle jogszabályokat is kitalált, hogy megnehezítsék a civilek életét, de ezeket, például a külföldi támogatásokról vagy a civilek különadójáról szóló törvényeket a gyakorlatban nem alkalmazzák.
A bíróságok ügyében ehhez képest eddig fordított volt a helyzet. Kommunikációs támadások korábban nem nagyon történtek, de folyamatos volt a jogi mérnökösködés, új jogszabályok és rendeletek születtek, amiket azonnal alkalmaztak is, hogy a NER ki tudja terjeszteni a befolyását az igazságszolgáltatásban.
MOST VISZONT A KORMÁNY ELKEZDETT SZTORIT ÉPÍTENI A BÍRÓSÁGOK ÜGYE KÖRÉ IS.
Orbán Viktor januári sajtótájékoztatója.Fotó: ATTILA KISBENEDEK/AFP
Jogállami finomságok kocsmanyelven
Az első lövést a miniszterelnök adta le év eleji sajtótájékoztatóján. Arról, hogy az államnak kártérítést kellene fizetnie jogerős bírósági döntés alapján azért, mert szegregáltan oktattak a gyöngyöspatai iskolában, azt mondta:
„Én nem vagyok gyöngyöspatai, de hát azért, ha ott élnék, mégis megkérdezném, ez hogyan van, hogy egyébként valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül. Miközben én meg itt keccsölök egész nap.”
A szintén jogerős bírósági ítéletek alapján megítélt börtönkártérítések ügyét azzal a példával érzékeltette: a kifogások között szerepel, hogy egyes zárkákba nem süt be a nap.
A két esetben nemcsak az a közös, hogy a miniszterelnök eltorzította a valós képet (a szegregációs kártérítésnek semmi köze a „munkavégzéshez”, a börtönkártérítések egyáltalán nem csak a napsütésről szólnak) – hanem az is, hogy elvont jogállami témákat hétköznapi, átélhető sztorivá tett, amihez mindenki azonnal tud érzelmileg kapcsolódni.
Pedig mindkét esetben alapvető demokratikus jogállami vívmányokról van szó: egy államnak kötelessége biztosítani, hogy polgárait ne érje megkülönböztetés származásuk alapján, és kötelessége az is, hogy tisztességes viszonyokat biztosítson az elítélteknek. A demokratikus jogállamok régen túljutottak azon a felismerésen, hogy mindenkinek jobb, ha ezeket a szabályokat betartjuk. Ezekkel a lépésekkel viszont kisebbségben lévő, népszerűtlen csoportok „járnak jól”, és a járnak jól itt annyit jelent, hogy érvényesülnek az alapvető demokratikus jogaik. Egy kellően gátlástalan politikai erő pedig itt észreveheti a lehetőséget arra, hogy a többségben lévőket hergeljék ezzel.
Minden ellenség egy csoportban
A közvéleményt heti rendszerességgel szondázó kormányzat legalább két kampánylegyet üt egy konzultációs csapásra: új ellenségnek kijelölte a gyöngyöspatai romákat és a kártérítést kapó elítélteket, és közben egy mozdulattal ugyanebbe a csoportba terelte a bíróságokat, és az ügyvédeket is. Mindehhez hozzácsaptak a szegedi Szeviép-ügyet, ahol fegyelmi eljárás is indult egy bíró összeférhetetlensége miatt.
ÍGY PEDIG MEGALKOTTÁK A NAPLOPÓK ÉS BŰNÖZŐK PÁRTJÁN ÁLLÓ, KORRUPT BÍRÓSÁGOK KÉPÉT.
Ez a kép már alkalmas arra, hogy a társadalom szemében gyengítse a független bíróság tekintélyét, hiszen olyan dolgokat művelnek, ami szemben áll „az emberek igazságérzetével”.
Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője ma reggel a Magyar Nemzetnek adott interjújában pont a „börtönbizniszt” emlegetve arról beszélt, hogy
„AZ ÍTÉLKEZŐ BÍRÓK IS HIBÁSAK EBBEN A HELYZETBEN”
noha a kártérítéseket lehetővé tévő jogszabályt a fideszes többség fogadta el 2015-ben. Kocsis a hétfői interjúban arról is beszélt, hogy
„AZ IS TÉNY, HOGY A BÍRÓI KAR FIGYELEMRE MÉLTÓ RÉSZE ELFOGULT A BALOLDALLAL POLITIKAI ÜGYEKBEN.”
Kövér László korábban így fogalmazott: „A gyöngyöspatai kárpótlási ügyben egy szűk kisebbség az ügyvédek és a Soros-féle háttérhatalom hálózatának segítségével jelentős összegeket akar zsebre tenni.” A Fidesz bevetette egyik kedvenc eszközét, a nyelvpolitikát is (ennek jelentőségéről korábban részletesen írtunk): az új szóvirág, amit minden fórumon terjesztenek, a „börtönbiznisz”.
Tüntetés a szabad bíróságokért és a romák kirekesztése ellen.Fotó: Halász Júlia
További politikai előny a Fidesznek, hogy mindenkit, aki ellenvéleményt fogalmaz meg ebben a témában, és a jogállam mellett áll ki, legyen az ellenzéki politikus vagy civil, automatikusan a bűnözők barátjaként mutathat be. És ezt általában meg is teszik, a kormánymédiában gondosan kikeresve a legsúlyosabb bűneseteket.
A jogállami intézmények elleni hergelés miatt már tiltakoztak is társadalomtudósok és civil szervezetek, volt tüntetés a témában. Már önmagában is káros, ha egy kormány kampányolni kezd a bíróságok ellen, a közbizalmat az is rombolja, ha mindez megmarad kommunikációs szinten. De az ilyen kampányok sokszor jogi változásoknak ágyazanak meg.
AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS JOGI KERETRENDSZERÉNEK FARIGCSÁLÁSA PEDIG AZ UTÓBBI IDŐBEN SEM ÁLLT LE.
Jelenleg három olyan kérdés van, ami meghatározhatja a magyar bíróságok pályáját a következő néhány évben.
1. A rendszer tetejének megszállása
A választási ügyek politikai szempontból például kiemelten fontosak a Fidesz számára. Ők alkották meg a választási törvényt, ők diktálják a tempót a Nemzeti Választási Bizottságban, de mindez semmit sem ér, ha végül egy bíróságra kerülő választási ügyben nem a számukra kedvező döntés születik.
Hogy ezt, és sok másik kritikus témát bebiztosítsanak, különbírósági rendszert hoztak volna létre, ide került volna a választáson kívül még egy sor politikai szempontból érzékeny ügy, a bírói helyeket pedig részben az államigazgatásból, minisztériumokból és kormányhivatalokból érkező emberekkel töltötték volna fel.
A különbíróságok létrehozásának először 2016-ban futottak neki, de akkor a kétharmados többség hiányában nem sikerült a dolog. A 2018-as választási győzelem után új lendülettel fordultak a témának, de a 2019-es EP választás európai eredménye nehéz helyzetbe hozta a Fideszt, gesztust kellett tenni mérsékelt szövetségeseiknek, és a különbíróságos projektet ezért elengedték.
Tavaly év végén, néhány héttel azután, hogy Varga Judit igazságügyminiszter bejelentette, hogy lemondanak a különbíróságok bevezetéséről, egy nagyon sokféle jogszabályt egyszerre módosító, úgynevezett salátatörvényt fogadott el a fideszes többség, ami a meglévő bírósági rendszert több ponton is megváltoztatta.
A legfontosabb módosítás lehetővé teszi az állami intézményeknek, hogy bizonyos esetekben az alkotmánybírósághoz fellebbeznek, hogy az alsóbb szintű bíróságok számukra kedvezőtlen döntéseit megváltoztassák. Az alkotmánybírákat a parlament választja, kivétel nélkül a fideszes többségnek köszönhetik a megbízásukat.
Vegyünk egy példát: egy állampolgár választási ügyben tesz panaszt, de azt a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) elutasítja. A panaszos bírósághoz fordul az NVB döntése ellen, ahol jogerősen az ő javára döntenek. Korábban itt volt a történet vége. Mostantól viszont az NVB a jogerős döntést az Alkotmánybíróságon támadhatja meg, ahol már régóta a Fidesz emberei ülnek, és a kormány politikai szempontjai sokkal jobban érvényesülnek, mint más bíróságokon.
A tavaly év végi módosítás a Kúria befolyását is megnövelte, és lehetővé tette, hogy az alkotmánybírák átüljenek a Kúriára. Ennek azért van jelentősége, mert a Kúria jelenlegi elnökének, a mérsékelt Darák Péternek hamarosan lejárt a mandátuma, és a helyére minden valószínűség szerint Varga Zs. András alkotmánybíró, a Fidesz egyik legfontosabb jogi ideológusa kerülhet.
Ezek a változások azt mutatják, hogy a kormány rájött: felesleges egyéni bírákra nyomást gyakorolni, mondjuk fegyelmi ügyekkel, vagy felépíteni egy drága különbírósági rendszert, elég az igazságszolgáltatás legtetejét megszállni. A legfontosabb, politikailag kényes ügyek ugyanis előbb vagy utóbb úgyis a Kúria vagy az Alkotmánybíróság előtt fognak kikötni.
2. Fél éve azt sem tudták kicsoda, ma mindenki Senyei György Barnára figyel
Az igazságszolgáltatás szinte az egyetlen olyan komoly önálló hatalommal rendelkező állami terület, ahol a Fidesz nem igazán tudta kiterjeszteni a befolyását az elmúlt 10 évben. Ez a ritka kudarcuk Handó Tünde tavalyi távozásában csúcsosodott ki. Handó megüresedő helyére a Fidesz nagy meglepetésre a bírósági körökben sem különösebben ismert Senyei György Barnát nevezte ki. Senyei még csak néhány hónapja van a hivatalában, és a bírák többsége – beleértve Handó kritikusait – eddig szimpátiával figyeli a tevékenységét.
Senyei György BarnaFotó: Halász Júlia
Nem tudni viszont, hogy mi Senyei terve azokkal a bírósági vezetőkkel, akiket Handó nevezett ki az elmúlt években, gyakran vitatott körülmények között. A bírák egy része szerint ebben a témában a meghatározó lépés az ország egyik legfontosabb és legnagyobb bíróságának, a Fővárosi Törvényszék vezetőjének kinevezése lesz.
A bíróságot jelenleg megbízottként Tatár-Kiss Péter vezeti, ő egy tavalyi fegyelmi ügy miatt nem kimondottan népszerű a beosztottjai között. A Fővárosi Törvényszéket korábban Fazekas Sándor vezette (míg összen nem rúgta a port Handóval), ő pedig minden valószínűség szerint újra pályázik majd a posztra. Ha Senyei visszahelyezi a Fővárosi Törvényszék élére Fazekast, az sokak szerint azt jelenti, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke nem fog majd visszaélni a vezetői kinevezésekkel, mint ahogy azt Handó tette éveken át.
3. Ami nem a miénk, az nincs
Magyarországon a büntető igazságszolgáltatás politikailag érzékeny részében a bíróságoknak nem mindig jut szerep. Bizonyos ügyek el sem juthatnak a bíróságokig. A Polt Péter vezette ügyészség ugyanis nem emel vádat olyan ügyekben, amik a Fidesz legfontosabb vezetőit vagy azok családtagjait veszélyeztetnék.
Sokak szerint ez a megközelítés, a bíróságok marginalizálása az igazságszolgáltatás más részein is megfigyelhető.
Az elmúlt években a parlament úgy változtatott bizonyos eljárásjogi szabályokat, hogy egyre drágább és bonyolultabb legyen az állampolgároknak bíróság elé vinni a vitás ügyeiket. Vannak persze teljesen legitim érvek a perek számának csökkentése mellett, de egyesek szerint ezeknek a törekvéseknek egy része arról is szól, hogy a NER nem akarja, hogy az autonóm módon működő bíróságok érdemben alakíthassák a társadalmi viszonyokat Magyarországon, így inkább megpróbálják az igazságszolgáltatás szerepét általában is csökkenteni.
A lengyel példa
Ha bíróellenes kampányról van szó, a magyar konzultáció egyelőre csak halvány utánzata annak, ami Lengyelországban zajlik évek óta. A lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) akkora lendülettel vágott „az igazságügyi reformba” (ennek lényege, hogy a politikai vezetésnek legyen sokkal nagyobb befolyása a bíróságok működésére), hogy amiatt már 7-es cikkely szerinti eljárást is indított az Európai Bizottság.
A TÖBB HULLÁMOS JOGI TÁMADÁSSOROZATOT PEDIG LENGYELORSZÁGBAN IS HEVES MÉDIAKAMPÁNNYAL TÁMOGATJÁK MEG.
A lengyel köztévében minden hétköznap este adják a Kaszt című, bírók elleni lejáratóműsort. A „kaszt” elnevezés a lengyel kormánypárt köreinek kedvelt szóhasználata, így nevezik a bírók „kiváltságos osztályát”, akinek szerintük még a kommunista időkből maradtak meg az előjogaik. Működik külön Twitter-csatorna Kastawatch néven, ami bírók adatait közli, és volt bíróellenes kormányzati plakátkampány is.
Tüntetés Varsóban az igazságügyi reform ellen 2020 januárban.Fotó: Beata Zawrzel/NurPhoto
Ennek keretében többek között egy olyan bíró esetére hivatkoztak, aki kolbászt lopott. Az illető bíró már korábban nyugdíjba ment, és kiderült róla, hogy mentális zavarai voltak, a kormánypárti körök többek között ennek alapján hergelték az embereket a teljes intézményrendszer ellen.
Tavaly kiderült az is, hogy konkrétan az igazságügyi minisztériumból irányítottak bírók elleni internetes lejárató- és zaklatókampányt. Erről nyíltan beszélt egy volt dolgozó, aki részt vett ilyen kampányokban, aztán kiszállt. Februárban fizikailag is megtámadtak egy bírót Rybnikben.
A fenyegető hangulat erősödése mellett tavaly 300 bíró tervezett nyugdíjba vonulni. Ez a szám még 1-2 évvel korábban is általában feleannyi volt évente. Ugyanakkor az is igaz, hogy az igazságügyi reformmal szembeni tiltakozások is nagyon erősek voltak, százezres tüntetések is előfordultak az elmúlt években.
Az emberek az elit ellen
A független igazságszolgáltatással szembeni fellépés jellegzetesen illiberális törekvés, ami mind a magyar, mind a lengyel kormánypárt jellemzője. A támadások mögötti indoklás viszont inkább e pártok másik jellegzetességével írható le: a populizmussal.
A populista politika erők szerint általában ők az embereket képviselik az elittel szemben. A két csoport közül az emberek egyégesen tiszták, szemben az egységesen korrupt elittel. A politika feladata pedig az emberek akaratát tükrözni. (Erről beszélt egy korábbi interjúnkban Cas Mudde holland politikatudós, a populizmus kutatója is: „A Nyugat bűnrészessége, hogy fenntartják a Fidesz illiberális rendszerét”.)
Ebből pedig az is következik, hogy a populista elképzelés szerint lényegében nincsenek legitim kisebbségi érdekek, vagy jogos fékek a hatalom előtt, hiszen ezek a fékek az emberek akaratát korlátoznák.
ÍGY LEHET „AZ EMBEREKRE” HIVATKOZVA AUTOKRATIKUS TÖREKVÉSEKET MEGVALÓSÍTANI.
A Fidesz politikusai persze nem mindig hirdették ugyanezt, lépésről lépésre jutottunk el oda, hogy illegitimnek tartják a hatalom kontrollját.
Hasonló a helyzet a médiával: most már azt is tagadják, hogy egyáltalán létezik független média, vagy hogy a médiának feladata lenne a hatalom ellenőrzése. Ez sem volt mindig így. 2014-ben Gulyás Gergely még a 444-nek adott interjúban arra a kérdésünkre, „feladata egy híradónak, hogy ellenőrizze a hatalmat?”, azt választolta: „természetesen”.
Kovács Zoltán tavaly novemberben már azt közölte egy nemzetközi újságírókból álló küldöttséggel, hogy szerinte a média feladata nem a hatalom ellenőrzése, és a „független újságírók, akik mégis ezt teszik, politikai aktivisták”.
Borítókép: Kiss Bence
https://tldr.444.hu/2020/03/02/az-autokracia-trukkje-az-emberek-igazsagerzete-neveben-nekimenni-a-birosagoknak
2020. február 27., csütörtök
MENNYIRE ÉRVÉNYESÜL AZ EMBERI AKARAT AZ ÉLET VÉGÉN?
Techet Péter
2020. február 27. csütörtök, 13:29
Európában még mindig nagyon eltérő a jogi szabályozás az eutanázia kapcsán. A német alkotmánybíróság szerdán feloldotta az eutanázia segítésének tilalmát, Magyarországon ez még mindig tilos. Az aktív eutanázia azonban csak négy európai országban lehetséges. Európai körkép!
2017-ben egy olasz liberális politikus vitt át Svájcba egy bizonyos Dj Fabot. Egy baleset következtében az olasz dj minden végtagját amputálni kellett korábban, ő pedig azt kérte az olasz hatóságoktól: engedjék meghalni. Olaszországban azonban az eutanázia minden aktív formája – akár egy orvos végzi el, akár a halált kívánó személynek nyújt valaki segítséget – tiltott. Nem úgy azonban Svájcban, ahol két civil szervezet is biztosítja a halált azoknak, akik ugyan még élhetnének, de gyógyíthatatlan betegségben szenvednek.
Ha a halál természetes módon beáll
Marco Cappato olasz liberális politikus megelégelte az olasz elutasítást, és maga utaztatta el Dj Fabot Zürichbe, ahol beadták neki a halálos injekciót. Cappato az olasz-svájci határon feladta önmagát, elvégre amit tett, az az olasz büntetőjogba ütközik. A milánói bíróság azonban az alkotmánybírósághoz fordult, amely ugyan kimondta, hogy az aktív és segített eutanázia büntetőjogi tilalma jogos, mégis felmentette Cappatót.
Olaszország a szigorú szabályozásával nem rí ki, a legtöbb európai országban csak a passzív eutanázia engedélyezett. Az 1997-es egészségügyi törvény
Magyarországon is annyit enged csak meg a betegeknek, hogy lemondhassanak az életmentő vagy életben tartó beavatkozásokról
– azaz átengedjék magukat a betegség természetes lefolyásának. A halál, ami ilyenkor beáll, nem lesz tehát meggyorsítva vagy megsegítve mások által – ez már ugyanis aktív eutanázia lenne, amely gyakorlatilag a legtöbb európai országban (noha egyhítő körülményeket figyelembe vesznek) emberölésnek számít.
Az aktív eutanázia az Európai Unióban teljes mértékben ma csak Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban lehetséges:
az első két országban még kiskorúak is kérhetik, hogy egy halálos injekcióval vessenek véget az életüknek. Mindehhez elég annak igazolása, hogy az illető beszámítható, azaz tudatában van döntésének következményeivel – ebben az esetben pedig akár olyan emberek is kérhetik a halált, akik nem szenvednek valamilyen gyógyíthatatlan betegségben.
Mindez következik az emberi szabadságból, amely nemcsak az élethez, de a szabad halálhoz való jogot is tartalmazza – legalábbis ezen Benelux-országokban. Negyedik országként jön még ehhez Svájc, ahol viszont az aktív eutanáziát csak gyógyíthatatlan betegek kérhetik. Az alpesi államban jelenleg két szervezet – az Exit és a Dignitas – kínál ilyen „szolgáltatást”. Dj Fabo is ezek egyikében kapta meg a halálos dózist. Mind az Exit, mind a Dignitas Németországban is hirdette magát: egy civil szervezeten keresztül volt lehetőség Svájcba utazni.
Németország engedélyezi a segítséget
Ugyan Németországban sem az öngyilkosság, sem az ahhoz való segítségnyújtás nem büntetendő, 2015-ben bekerült önálló büntetőjogi tényállásként az „öngyilkosság üzletszerű támogatásának” tilalma – ami gyakorlatilag azon személyekre és szervezetekre vonatkozott, akik és amelyek segítettek halálos betegeknek aktív eutanáziát igénybe venni (például beszerezve nekik a halálos gyógyszert, amit aztán a beteg maga vett be – ha nem ő vette volna be, akkor emberölésnek számíthatott volna –, vagy svájci, esetleg holland eutanázia-kórházakba szállították őket).
A német tilalom ellen azonban számos halálos beteg ember, valamint orvos perelt a német alkotmánybíróság előtt,
amely szerdai döntésében kimondta: noha a német államnak kötelessége védenie az életet, de az elsődleges alapelv az emberi méltóság, amibe a saját halál megválasztásának szabadsága is beletartozik. Aki pedig valakit szabadságának megélésben segít – tehát ebben az esetben: aktív eutanáziához juttatja –, nem büntethető, elvégre jogdogmatikailag is furcsa lenne, ha büntetőjogi tényállás lenne egy olyan tett elősegítése, ami maga nem büntetendő. A német alkotmánybíróság tehát eleve semmisnek nyilvánította a tilalmat, amely így kikerült a büntetőtörvénykönyvből.
Németország ezzel a döntéssel azonban nem zárkózott fel még a Benelux-államokhoz vagy Svájchoz,
mert az aktív eutanázia – tehát amikor a beteg kérésének eleget téve az orvos vagy a nővér adja be a halálos injekciót (vagy más módon idézi elő a halált) – továbbra is emberölésnek számít.
Ötödik országként a kontinensen
egy igazi katolikus ország jöhet még, amely engedélyezné az aktív eutanáziát.
Portugáliában a baloldali kormányban résztvevő radikális baloldali pártok egyik választási ígérete volt ez. Azonban a katolikus egyház és a jobboldali ellenzék erőteljesen mobilizál a törvénytervezetek ellen, azt szeretnék, ha a kormány vagy a parlament népszavazásra bocsátaná a kérdést.
Ha ez nem történne meg, készek lennének az alkotmánybírósághoz is fordulni. Azonban nem csak az kérdéses, hogy a baloldali államfő átküldene-e egy törvényt az alkotmánybírósághoz, de az is, hogy ott alkotmányellenesnek találnák-e az aktív eutanáziát, elvégre a portugál alkotmány csak annyit mond ki, hogy „az élet sérthetetlen” – ezzel azonban elvileg nem kell szemben állnia annak, hogy ha valaki szabad akaratból szeretne a saját életéről rendelkezni.
Az eutanázia formái
Az eutanáziának ugyanis négy formája is ismert.
1. A passzív eutanázia az Európai Unió majdnem minden államában engedélyezett (kivéve Lengyelországot, Litvániát és Lettországot), de ez tényleg nem egy nagy lépés, elvégre itt nincs másról szó, minthogy az orvos nem avatkozik be – azaz a betegség természetes lefolyásaként beáll a halál. A beavatkozásról való lemondás mint az emberi méltóság egyik eleme, minden európai államban elfogadást nyert.
2. Kétségesebb már az indirekt eutanázia, amely például Ausztriában engedélyezett: itt arról van szó, hogy az orvos a halálos, gyógyíthatatlan betegnek olyan mértékű fájdalomcsillapítót adhat be, ami ugyan szükséges, de előreláthatólag a beteg halálát fogja eredményezni. Gyakorlatilag ez egyfajta felgyorsított passzív eutanázia: a halál itt is beállna a beavatkozások beszüntetése okán, de éppen az emberi méltóság miatt a fájdalmakat az orvos csillapítja, ám oly módon, hogy annak mértéke hamarabbi halált eredményez.
3. Az asszisztált eutanázia az, ahol igazán elkezdődnek a viták. Itt ugyanis legtöbbször szintén gyógyíthatatlan a beteg, de a halálát nem a betegsége, hanem az orvos aktív közreműködése megsegíti. Azért nem aktív azonban ez az eutanázia, mert a halált konkrétan a beteg okozza (azaz öngyilkosságról van szó), de ahhoz az eszközt egy másik személy biztosítja. Ide sok minden tartozhat: az orvos beszerzi és a betegnek odaadja (de nem maga adja be) a halálos gyógyszert, ám éppen a német alkotmánybírósági pert egy olyan eset is megelőzte, ahol a férj fegyvert adott a halálos beteg feleségének, az lőtte le magát, a férj már „csak” az utolsó „kegyelemlövést” adta le.
4. Ez se tekinthető azonban még aktív eutanáziának, ahol eleve egy másik személy segíti a beteget – vagy Hollandiában és Belgiumban még betegnek se kell lenni, elég, ha valaki nem akar már élni – a halálba. Ennek módja legtöbbször valamilyen halálos injekció vagy gyógyszermix beadása.
Egyre többen veszik igénybe az önkéntes halált
Hollandiában évente átlagosan hatezer ember vesz igénybe aktív eutanáziát.
Ezeknek egy jelentős része nem halálos, gyógyíthatatlan beteg, hanem más okból nem kíván élni. Alkoholisták, akik nem találnak visszautat a társadalomba; depresszívek, akik nem bírják elviselni a fájdalmaikat; vagy demenciával diagnosztizált emberek egyaránt vannak azok között rendszeresen, akik kérik a szívbénuláshoz vezető három injekciót (egy sóoldatét, egy erős altatóét, majd a halálos gyógyszer mixét).
Belgiumban pedig az is elég indok volt aktív eutanázia engedélyezéséhez, hogy egy szexuális bűncselemények elkövetéséért elítélt személy azt állította: rémképzetei vannak, és mivel nem kap megfelelő terápiát, inkább meghalna. Azóta tucatnyi más belga rabnak engedélyezték hasonló okokból az aktív eutanáziát.
Mivel évről évre nő az aktív eutanáziát igénybe vevők száma mind Belgiumban, mind Hollandiában – akár az is előfordulhat, hogy egy ápoló az idős ember akaratát csak feltételezve adja be neki a halálos injekciót – egyes holland orvosok szigorítást javasolnának. 2017-ben 148 orvos írt alá egy petíciót, amiben nem is az aktív eutanázia betiltását szorgalmazták, de azt kérték orvostársaiktól: ha egy beteg meg is akar halni, ne azonnal teljesítsék a kívánságát, próbálják először mégis meggyőzni az élet mellett.
Noha jelenleg is nagyon liberális a holland szabályozás, valamilyen betegségnek vagy lelki, testi szenvedésnek fenn kell állnia, az eutanázia csak ekkor igényelhető. A balliberális D66 párt, amely jelenleg keresztény és jobboldali liberális pártokkal közösen kormányoz, azt szeretné, hogy a holland jogban jelenjék meg a „befejezett élet” fogalma:
azon emberek, akik minden egyéb fájdalom, szenvedés, betegség megléte nélkül is úgy érzik, éltek már eleget, és még most, amikor nincs semmi bajuk, szeretnének meghalni, kérhessék ezt.
A D66 terve szerint hetven év felett lehetne ezt kérni, de vannak olyan javaslatok, amelyek alacsonyabb alsó korhatárt szabnának. Jelenleg azonban a kereszténydemokrata CDA, valamint a fundamentalista protestáns ChristenUnie – mint két másik koalíciós partner – a D66 ötlete ellen van. A D66 azonban arra hivatkozik: a felmérések szerint több, mint ötvenezer idősebb (azaz ötvenöt év feletti) holland ember ráunt már az életére, többségük – noha nincs jelenleg még betegségük – tett már lépéseket is az aktív eutanázia érdekében.
Jelenleg azonban erre még Hollandiában se lenne joguk.
http://azonnali.hu/cikk/20200227_nemeteknel-meg-csak-segiteni-lehet-az-eutanaziat-a-hollandoknal-az-egeszsegesnek-is-jarhatna
2020. február 27. csütörtök, 13:29
Európában még mindig nagyon eltérő a jogi szabályozás az eutanázia kapcsán. A német alkotmánybíróság szerdán feloldotta az eutanázia segítésének tilalmát, Magyarországon ez még mindig tilos. Az aktív eutanázia azonban csak négy európai országban lehetséges. Európai körkép!
2017-ben egy olasz liberális politikus vitt át Svájcba egy bizonyos Dj Fabot. Egy baleset következtében az olasz dj minden végtagját amputálni kellett korábban, ő pedig azt kérte az olasz hatóságoktól: engedjék meghalni. Olaszországban azonban az eutanázia minden aktív formája – akár egy orvos végzi el, akár a halált kívánó személynek nyújt valaki segítséget – tiltott. Nem úgy azonban Svájcban, ahol két civil szervezet is biztosítja a halált azoknak, akik ugyan még élhetnének, de gyógyíthatatlan betegségben szenvednek.
Ha a halál természetes módon beáll
Marco Cappato olasz liberális politikus megelégelte az olasz elutasítást, és maga utaztatta el Dj Fabot Zürichbe, ahol beadták neki a halálos injekciót. Cappato az olasz-svájci határon feladta önmagát, elvégre amit tett, az az olasz büntetőjogba ütközik. A milánói bíróság azonban az alkotmánybírósághoz fordult, amely ugyan kimondta, hogy az aktív és segített eutanázia büntetőjogi tilalma jogos, mégis felmentette Cappatót.
Olaszország a szigorú szabályozásával nem rí ki, a legtöbb európai országban csak a passzív eutanázia engedélyezett. Az 1997-es egészségügyi törvény
Magyarországon is annyit enged csak meg a betegeknek, hogy lemondhassanak az életmentő vagy életben tartó beavatkozásokról
– azaz átengedjék magukat a betegség természetes lefolyásának. A halál, ami ilyenkor beáll, nem lesz tehát meggyorsítva vagy megsegítve mások által – ez már ugyanis aktív eutanázia lenne, amely gyakorlatilag a legtöbb európai országban (noha egyhítő körülményeket figyelembe vesznek) emberölésnek számít.
Az aktív eutanázia az Európai Unióban teljes mértékben ma csak Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban lehetséges:
az első két országban még kiskorúak is kérhetik, hogy egy halálos injekcióval vessenek véget az életüknek. Mindehhez elég annak igazolása, hogy az illető beszámítható, azaz tudatában van döntésének következményeivel – ebben az esetben pedig akár olyan emberek is kérhetik a halált, akik nem szenvednek valamilyen gyógyíthatatlan betegségben.
Mindez következik az emberi szabadságból, amely nemcsak az élethez, de a szabad halálhoz való jogot is tartalmazza – legalábbis ezen Benelux-országokban. Negyedik országként jön még ehhez Svájc, ahol viszont az aktív eutanáziát csak gyógyíthatatlan betegek kérhetik. Az alpesi államban jelenleg két szervezet – az Exit és a Dignitas – kínál ilyen „szolgáltatást”. Dj Fabo is ezek egyikében kapta meg a halálos dózist. Mind az Exit, mind a Dignitas Németországban is hirdette magát: egy civil szervezeten keresztül volt lehetőség Svájcba utazni.
Németország engedélyezi a segítséget
Ugyan Németországban sem az öngyilkosság, sem az ahhoz való segítségnyújtás nem büntetendő, 2015-ben bekerült önálló büntetőjogi tényállásként az „öngyilkosság üzletszerű támogatásának” tilalma – ami gyakorlatilag azon személyekre és szervezetekre vonatkozott, akik és amelyek segítettek halálos betegeknek aktív eutanáziát igénybe venni (például beszerezve nekik a halálos gyógyszert, amit aztán a beteg maga vett be – ha nem ő vette volna be, akkor emberölésnek számíthatott volna –, vagy svájci, esetleg holland eutanázia-kórházakba szállították őket).
A német tilalom ellen azonban számos halálos beteg ember, valamint orvos perelt a német alkotmánybíróság előtt,
amely szerdai döntésében kimondta: noha a német államnak kötelessége védenie az életet, de az elsődleges alapelv az emberi méltóság, amibe a saját halál megválasztásának szabadsága is beletartozik. Aki pedig valakit szabadságának megélésben segít – tehát ebben az esetben: aktív eutanáziához juttatja –, nem büntethető, elvégre jogdogmatikailag is furcsa lenne, ha büntetőjogi tényállás lenne egy olyan tett elősegítése, ami maga nem büntetendő. A német alkotmánybíróság tehát eleve semmisnek nyilvánította a tilalmat, amely így kikerült a büntetőtörvénykönyvből.
Németország ezzel a döntéssel azonban nem zárkózott fel még a Benelux-államokhoz vagy Svájchoz,
mert az aktív eutanázia – tehát amikor a beteg kérésének eleget téve az orvos vagy a nővér adja be a halálos injekciót (vagy más módon idézi elő a halált) – továbbra is emberölésnek számít.
Ötödik országként a kontinensen
egy igazi katolikus ország jöhet még, amely engedélyezné az aktív eutanáziát.
Portugáliában a baloldali kormányban résztvevő radikális baloldali pártok egyik választási ígérete volt ez. Azonban a katolikus egyház és a jobboldali ellenzék erőteljesen mobilizál a törvénytervezetek ellen, azt szeretnék, ha a kormány vagy a parlament népszavazásra bocsátaná a kérdést.
Ha ez nem történne meg, készek lennének az alkotmánybírósághoz is fordulni. Azonban nem csak az kérdéses, hogy a baloldali államfő átküldene-e egy törvényt az alkotmánybírósághoz, de az is, hogy ott alkotmányellenesnek találnák-e az aktív eutanáziát, elvégre a portugál alkotmány csak annyit mond ki, hogy „az élet sérthetetlen” – ezzel azonban elvileg nem kell szemben állnia annak, hogy ha valaki szabad akaratból szeretne a saját életéről rendelkezni.
Az eutanázia formái
Az eutanáziának ugyanis négy formája is ismert.
1. A passzív eutanázia az Európai Unió majdnem minden államában engedélyezett (kivéve Lengyelországot, Litvániát és Lettországot), de ez tényleg nem egy nagy lépés, elvégre itt nincs másról szó, minthogy az orvos nem avatkozik be – azaz a betegség természetes lefolyásaként beáll a halál. A beavatkozásról való lemondás mint az emberi méltóság egyik eleme, minden európai államban elfogadást nyert.
2. Kétségesebb már az indirekt eutanázia, amely például Ausztriában engedélyezett: itt arról van szó, hogy az orvos a halálos, gyógyíthatatlan betegnek olyan mértékű fájdalomcsillapítót adhat be, ami ugyan szükséges, de előreláthatólag a beteg halálát fogja eredményezni. Gyakorlatilag ez egyfajta felgyorsított passzív eutanázia: a halál itt is beállna a beavatkozások beszüntetése okán, de éppen az emberi méltóság miatt a fájdalmakat az orvos csillapítja, ám oly módon, hogy annak mértéke hamarabbi halált eredményez.
3. Az asszisztált eutanázia az, ahol igazán elkezdődnek a viták. Itt ugyanis legtöbbször szintén gyógyíthatatlan a beteg, de a halálát nem a betegsége, hanem az orvos aktív közreműködése megsegíti. Azért nem aktív azonban ez az eutanázia, mert a halált konkrétan a beteg okozza (azaz öngyilkosságról van szó), de ahhoz az eszközt egy másik személy biztosítja. Ide sok minden tartozhat: az orvos beszerzi és a betegnek odaadja (de nem maga adja be) a halálos gyógyszert, ám éppen a német alkotmánybírósági pert egy olyan eset is megelőzte, ahol a férj fegyvert adott a halálos beteg feleségének, az lőtte le magát, a férj már „csak” az utolsó „kegyelemlövést” adta le.
4. Ez se tekinthető azonban még aktív eutanáziának, ahol eleve egy másik személy segíti a beteget – vagy Hollandiában és Belgiumban még betegnek se kell lenni, elég, ha valaki nem akar már élni – a halálba. Ennek módja legtöbbször valamilyen halálos injekció vagy gyógyszermix beadása.
Egyre többen veszik igénybe az önkéntes halált
Hollandiában évente átlagosan hatezer ember vesz igénybe aktív eutanáziát.
Ezeknek egy jelentős része nem halálos, gyógyíthatatlan beteg, hanem más okból nem kíván élni. Alkoholisták, akik nem találnak visszautat a társadalomba; depresszívek, akik nem bírják elviselni a fájdalmaikat; vagy demenciával diagnosztizált emberek egyaránt vannak azok között rendszeresen, akik kérik a szívbénuláshoz vezető három injekciót (egy sóoldatét, egy erős altatóét, majd a halálos gyógyszer mixét).
Belgiumban pedig az is elég indok volt aktív eutanázia engedélyezéséhez, hogy egy szexuális bűncselemények elkövetéséért elítélt személy azt állította: rémképzetei vannak, és mivel nem kap megfelelő terápiát, inkább meghalna. Azóta tucatnyi más belga rabnak engedélyezték hasonló okokból az aktív eutanáziát.
Mivel évről évre nő az aktív eutanáziát igénybe vevők száma mind Belgiumban, mind Hollandiában – akár az is előfordulhat, hogy egy ápoló az idős ember akaratát csak feltételezve adja be neki a halálos injekciót – egyes holland orvosok szigorítást javasolnának. 2017-ben 148 orvos írt alá egy petíciót, amiben nem is az aktív eutanázia betiltását szorgalmazták, de azt kérték orvostársaiktól: ha egy beteg meg is akar halni, ne azonnal teljesítsék a kívánságát, próbálják először mégis meggyőzni az élet mellett.
Noha jelenleg is nagyon liberális a holland szabályozás, valamilyen betegségnek vagy lelki, testi szenvedésnek fenn kell állnia, az eutanázia csak ekkor igényelhető. A balliberális D66 párt, amely jelenleg keresztény és jobboldali liberális pártokkal közösen kormányoz, azt szeretné, hogy a holland jogban jelenjék meg a „befejezett élet” fogalma:
azon emberek, akik minden egyéb fájdalom, szenvedés, betegség megléte nélkül is úgy érzik, éltek már eleget, és még most, amikor nincs semmi bajuk, szeretnének meghalni, kérhessék ezt.
A D66 terve szerint hetven év felett lehetne ezt kérni, de vannak olyan javaslatok, amelyek alacsonyabb alsó korhatárt szabnának. Jelenleg azonban a kereszténydemokrata CDA, valamint a fundamentalista protestáns ChristenUnie – mint két másik koalíciós partner – a D66 ötlete ellen van. A D66 azonban arra hivatkozik: a felmérések szerint több, mint ötvenezer idősebb (azaz ötvenöt év feletti) holland ember ráunt már az életére, többségük – noha nincs jelenleg még betegségük – tett már lépéseket is az aktív eutanázia érdekében.
Jelenleg azonban erre még Hollandiában se lenne joguk.
http://azonnali.hu/cikk/20200227_nemeteknel-meg-csak-segiteni-lehet-az-eutanaziat-a-hollandoknal-az-egeszsegesnek-is-jarhatna
2020. február 17., hétfő
Magyarország alig hajtja végre az ellene szóló strasbourgi ítéleteket
Neuberger Eszter
EURÓPAI UNIÓ
ma 15:08
Kirívó lemaradásban van a magyar állam a strasbourgi ítéletek végrehajtásával. Az ellene hozott, úgynevezett „elvi jelentőségű ítéletek” 74 százalékát nem hajtotta végre a European Implementation Network (EIN) adatai szerint - írja közleményében a Magyar Helsinki Bizottság.
Fotó: Magyar Helsinki Bizottság
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) nyilvános adatait felhasználva az EIN adatbázist épített, és egy honlapot is működtet a strasbourgi ítéletek végrehajtásáról.
Hétfőn publikáltak elemzést arról, hogy az Európa Tanács tagállamai milyen arányban hajtották végre az utóbbi tíz év „elvi jelentőségű ítéleteit”.
Ilyenek az azokban a perekben meghozott döntések, amelyek rendszerszintű problémákat tárnak fel, és az államnak intézkednie kell ahhoz, hogy hasonló jogsértések ne fordulhassanak elő.
Ilyen volt például a tisztességesen ki nem vizsgált rendőri bántalmazások vagy a csak garázdaságként kezelt gyűlölet-bűncselekmények ügye, a tömeges börtönzsúfoltság sok évtizedes problémája vagy az egyházi státuszoktól önkényesen megfosztott vallási közösségek helyzetének rendezése.
Magyarország esetében az elmúlt tíz évben 57 ilyen ítélet született, de ebből csak 15 tekinthető végrehajtottnak.
Rajtunk kívül csak Azerbajdzsán és Oroszország tesz kevesebbet az ítéletek végrehajtásáért, az Európa Tanács tagországainak végre nem hajtási aránya 43 százalék.
https://444.hu/2020/02/17/magyarorszag-alig-hajtja-vegre-az-ellene-szolo-strasbourgi-iteleteket
EURÓPAI UNIÓ
ma 15:08
Kirívó lemaradásban van a magyar állam a strasbourgi ítéletek végrehajtásával. Az ellene hozott, úgynevezett „elvi jelentőségű ítéletek” 74 százalékát nem hajtotta végre a European Implementation Network (EIN) adatai szerint - írja közleményében a Magyar Helsinki Bizottság.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) nyilvános adatait felhasználva az EIN adatbázist épített, és egy honlapot is működtet a strasbourgi ítéletek végrehajtásáról.
Hétfőn publikáltak elemzést arról, hogy az Európa Tanács tagállamai milyen arányban hajtották végre az utóbbi tíz év „elvi jelentőségű ítéleteit”.
Ilyenek az azokban a perekben meghozott döntések, amelyek rendszerszintű problémákat tárnak fel, és az államnak intézkednie kell ahhoz, hogy hasonló jogsértések ne fordulhassanak elő.
Ilyen volt például a tisztességesen ki nem vizsgált rendőri bántalmazások vagy a csak garázdaságként kezelt gyűlölet-bűncselekmények ügye, a tömeges börtönzsúfoltság sok évtizedes problémája vagy az egyházi státuszoktól önkényesen megfosztott vallási közösségek helyzetének rendezése.
Magyarország esetében az elmúlt tíz évben 57 ilyen ítélet született, de ebből csak 15 tekinthető végrehajtottnak.
Rajtunk kívül csak Azerbajdzsán és Oroszország tesz kevesebbet az ítéletek végrehajtásáért, az Európa Tanács tagországainak végre nem hajtási aránya 43 százalék.
https://444.hu/2020/02/17/magyarorszag-alig-hajtja-vegre-az-ellene-szolo-strasbourgi-iteleteket
2020. február 5., szerda
Sárközy Tamás: akkor mondom, hogy diktatúra van, ha lezárják a határt
2019.07.11. 07:00
A minősítéstől és ítélkezéstől tartózkodik, Sárközy Tamás legutóbbi könyvében mégis precízen leírja, hogyan kormányoz Orbán Viktor. Interjú.
HVG: Ön szerint azt a politikai rendszert, amelyben élünk, nem helyes sem diktatúrának, sem autokráciának nevezni. Miért?
Sárközy Tamás: Az én véleményem az, hogy ez nem a nyugat-európai minta szerinti demokrácia, hanem egy sajátos kelet-közép-európai kormányzati rendszer, amelynek vannak ugyan autokratikus vonásai, de nem autokrácia. Legalábbis abban az értelemben, ahogy ezt a kifejezést a bizánci kultúrában használták. Most megjelent könyvében Kis János határozottan autokráciának tartja, de aki élt a Rákosi-rendszerben, mint én, az az önkényuralmat és a diktatúrát sokkal kegyetlenebb világgal azonosítja.
HVG: Kis János azt fejtegeti minap megjelent Alkotmányos demokrácia című könyvében, elfogadva Kornai János minősítését, hogy a független intézményeket ért támadások alapján megtörtént az „autokratikus áttörés”. Ön szerint nem?
S. T.: Ez minősítés kérdése. Az a sanda gyanúm, hogy autokratikus rendszerben a miniszterelnököt nem lehetne tolvajként kiplakatírozni, mint tavaly ősszel történt.
Ez nem hasonlítható az azeri vagy a kazah rendszerhez, de még az oroszországihoz sem.
Bár nem vitás, hogy vannak autokratikus vonásai.
HVG: Előző, Kétharmados túlzáskormányzás című könyvében ön azt írta, hogy 2014-re „ellenhatalmi jelleggel működő, kormánytól független hatalmi ág nem maradt”. Azóta még annyira sem.
S. T.: Most is az a véleményem, hogy a hatalmi ágak ellensúly szerepe jelentősen csökkent. De ha a Kúria vagy az Alkotmánybíróság nem töltene be bizonyos fékező szerepet, aligha mondaná egy országgyűlési képviselő, hogy minden bíró komcsi. Az ellenhatalmi jelleg valóban megszűnt, de az ellensúlyi szerepből azért maradt. A korlátozott fék szerepét az Alkotmánybíróság és a bírói hatalom egyaránt betölti. Ne feledje, az Alkotmánybíróság mondta ki, hogy amit Matolcsy György jegybankelnök az alapítványoknak átadott, az közpénz, és például a rokkantnyugdíjazás gyakorlatával szemben is felszólalt. Bár más ez a szerep, mint a Sólyom László vezette testületé.
Sárközy Tamás Farkas Zoltánnal beszélget Túlzáskormányzás
Túry Gergely
HVG: Könyveiből kiolvasható, hogy azt nem sírja vissza.
S. T.: Ez tévedés. Abban az átmeneti időszakban, amikor Sólyom László a láthatatlan alkotmány jegyében a magyar alkotmányosságot fejlesztette, ez a törekvés még a túlzásaival együtt is helyes volt. De már az utódai – Németh János, Bihari Mihály – feladták a társalkotmányozói szerepet. Érthető módon, mert nagyjából 1998-ra kialakult az állam közhatalmi, gazdasági szerkezete. Nem volt szükség arra a felfokozott láthatatlan alkotmányozásra, amelyről Sólyom László azt mondta – s ebben igaza van –, hogy bevitte Magyarországot Európába. Tulajdonképpen olyan szuperjogállam épült ki, amelyet a magyar közigazgatás, a magyar bírói gyakorlat, legfőképpen pedig a magyar társadalom nem igazolt vissza.
HVG: Az ön felfogásában az inga először a szuperjogállam felé lengett ki, majd 2010 után a „túlzáskormányzás” felé, amelynek a túlkapásait le kellett volna faragni. Sikerült?
S. T.: Kezdjük a szuperjogállammal, ami a demokratikus düh érthető terméke. Lényege, hogy a diktatúrából kifelé jövet építsük be a magyar alkotmányos rendszerbe valamennyi féket, amely demokratikus biztosítékként felmerülhet. Sólyom László idején a magyar Alkotmánybíróság erősebb volt, mint a német, holott az utóbbi volt a minta. A legtöbb országban egyetlen ombudsman működik, nálunk mindjárt három volt. Borzasztó erősek voltak a kormányzat politikai fékei és ellensúlyai, amit Nyugaton nagyon nagyra értékeltek. Ami pedig a mostani túlzáskormányzást illeti, arról a 2014 óta eltelt időszakban kiderült, hogy nem csupán az inga kilengéséről van szó, hanem egy másik államkoncepció érvényesítéséről. Ennek a jelei már az új alaptörvényben és a sarkalatos törvényekben felbukkantak, az alaptörvény negyedik módosítása pedig világossá tette. Az új könyvemben igyekszem pontosan fogalmazni. Egyrészt az Orbán-kormány az állam szervezetén lényegében nem változtatott, Magyarországon ma is több elkülönült hatalmi ág van, mint a legtöbb nyugati demokráciában. Nyugat-Európában a legfőbb ügyész általában az igazságügyi miniszter helyettese, és a tárcához tartozik az igazságügyi igazgatás is. Másrészt azonban a működés módja megváltozott.
HVG: Nem a működés, a kormányzás gyakorlata vált a lényeggé?
S. T.: Jogászként ilyet nem mondhatok, számomra az intézmények kiépítése, a szervezeti különállás is a lényeghez tartozik.
HVG: Viszont új könyvében azt is megemlíti, el kellene kerülni azt a látszatot, hogy egyes gazdasági ügyekben az ügyészség vizsgálódik, más ügyektől viszont, amelyekben kormányhoz közeli személyek lehetnek érintettek, igyekszik távol tartani magát.
S. T.: Ez más kérdés. Egyébként is az a véleményem, hogy helyes, ha az ügyészség politikai jellegű ügyekben különösen óvatosan jár el. Ha belegondolunk, 2010 után sem indult túl sok politikai színezetű büntetőper Magyarországon. Ami pedig a kormánypárti politikusokat illeti, csak van Mengyi Roland-ügy, Simonka-ügy, Kuna-ügy.
HVG: El tudja képzelni, hogy legyen Mészáros Lőrinc-ügy is? Ha már a tevékenységét annyi gyanú övezi.
S. T.: Ha kérhetem, a neveket mellőzzük. Más a gyanú – főleg a sajtó által keltett gyanú –, és más az alapos gyanú. Ennek a megítélése a közvád monopóliumát élvező ügyészségnél van. Neki kell eldöntenie, hogy fennáll-e az alapos gyanú. Ha fennáll, igenis elképzelhetőnek tartom, hogy bárkivel szemben eljárás induljon. De ahhoz bizonyítható bűncselekménynek kell történnie.
Orbán Viktor Tusnádfürdőn Stigmatizálta a kormányzást
Máté Péter
HVG: Ön nemcsak a diktatúra, az autokrácia, a maffiaállam címkét utasítja el, de Orbán Viktornak azt az öndefinícióját is, hogy illiberális államban élnénk. Miért?
S. T.: Mert az illiberális állam politikai öngól. A fogalmat 1996-ban Fareed Zakaria találta ki a latin-amerikai áldemokratikus rendszerekre. A magyar politológiai irodalomban ez Orbán Viktor tusványosi beszédéig fel sem merült. Maga Zakaria is csodálkozott, hogy az általa a lehető legnegatívabb értelemben használt fogalmat egy uniós tagállam kormányfője pozitív vonatkozásban említi. Ez politikai hiba volt, mert stigmatizálja a kormányzást. Tellér Gyula cikkében, amelyre a tusványosi beszéd épült, nem szerepelt az „illiberális” szó, a beszéd angol fordításából is kihagyták. Mostanában a miniszterelnök inkább kereszténydemokráciáról beszél. Sőt „régi vágású kereszténydemokráciáról”, ami az én szívemnek különösen kedves.
HVG: Olyannyira, hogy szisztematikusan szembeállítja a kereszténydemokrácia értékrendjét annak magyarországi gyakorlatával.
S. T.: Öreg vagyok, a klasszikus kormányzás tetszik, nem ez a tömegkommunikációs, leegyszerűsítésekkel operáló, ellenségkereső, túlfeszített kormányzás. Visszavágyom Adenauert, de Adenauer nem jön vissza. Úgy gondolom, hogy a kereszténydemokrata kormányzásra való hivatkozás rendben van, a törekvés még inkább rendben lenne, az is rendben van, ha valaki azt mondja, tisztán liberális elvek alapján ma már nem lehet kormányozni. De a liberális alapelveket meg kell tartani, a kereszténydemokrácia nem térhet el tőlük.
HVG: Mindemellett azt írja, hogy az alaptörvény jól meglenne Isten emlegetése nélkül.
S. T.: Persze, Isten nevét szádra hiába ne vedd. Bár vallásos családból származom, úgy gondolok a hitre, mint Márai Sándor a hazafiságra: nem emlegetni kell, hanem szemérmesen megélni. Nem vagyok híve a túlhajtott dolgoknak. A kormányzásról szóló könyveimet is igyekszem középről írni. Elismerni, ami pozitív, és rámutatni, ami negatív.
Sárközy Tamás interjú közben Klasszikus értékek
Túry Gergely
HVG: A könyv feszültségét éppen az adja, hogy a látlelet pontos és kíméletlen, a végkövetkeztetés azonban felmentő jellegű. Bár az előző kötetét és ezt is Déry Tibor szavaival fejezi be: Ítélet nincs.
S. T.: Ez szándékos. Azt hiszem, a látlelet nagyjából stimmel, ám abból többféle következtetést le lehet vonni. Ahhoz a vonulathoz sorolom magam, amelyet például Csizmadia Ervin és Körösényi András megközelítése képvisel. Nálam még Bozóki András minősítése is belefér, aki a jelenlegi rendszert kívülről korlátozott hibrid rezsimként jellemzi. Mindezek alapján ez egy kelet-európai, a magyar történelmi múlthoz visszaigazodó demokrácia, jelentős autoriter jegyekkel. Körösényi vezérdemokráciának nevezi. Orbán Viktor lényegében folytatja azt a kancellári kormányzást, amelyet Antall József vezetett be, ám de facto prezidenciálissá változtatta. Ez a kormányzás azonban nem igazán polgári, túlzottan az utca embereihez szól, hiszen ők a többségi választópolgárok. Ha a túlhajtásait, a radikalizmusát csökkenteni lehetne, akkor a lakosság többségének megfelelne.
HVG: Négy éve is ezt írta, mégis túlzás jött a túlzásokra is.
S. T.: Igen, konszolidálódott a konszolidálatlanság. Most is két út van: vagy a radikalizmus folytatása, vagy a kormányzás megtisztítása a túlhajtásoktól. De az kétségtelen, és Nyugaton is elismerik, hogy hatalomtechnikai értelemben példátlanul sikeres kormányzás folyik. Nem kell koalíciós partnerekkel bajlódni, mint Angela Merkelnek, itt nincsenek belpolitikai válságok.
HVG: De ön is leírja, hogy mi vezetett ehhez a válságmentes kormányzáshoz. Bár Orbán Viktor 2010-ben kétségkívül demokratikus választásokon győzött, azóta szisztematikusan megszerezte a gazdasági hatalmat, a sajtó fölötti irányítást, és most a kulturális hatalom megszerzésére tör. Így ki tudná legyőzni?
S. T.: Bár példátlanul jó nemzetközi környezetben és példátlanul sok európai pénzzel, a társadalom átlagában növekedett a jólét, javult a biztonságérzet. Most ez elég. Ha ez megváltozik, ha jön egy újabb világgazdasági válság, nem marad feltétlenül így. Úgy gondolom, a lakosság túlnyomó többsége a kormány mögött van. Én, mint magyar állampolgár, ezt tudomásul veszem.
HVG: Mindeközben az a véleménye, hogy „a polgári demokráciákban a parlamenti váltógazdaság esélyének mindig reálisnak kell lennie”. Most az?
S. T.: Reális lesz, például akkor, ha egy újabb pénzügyi világválság nyomán jelentős életszínvonal-csökkenés következne be. De azért ennek ne drukkoljunk.
HVG: Addig irreális?
S. T.: Addig szerintem nehéz lesz a kormányt leváltani. De ehhez egy ennyire leeresztett ellenzék is szükségeltetik.
HVG: Ennek az ellenzéknek semmije nem maradt! A kormánynak csaknem 80 milliárdja lesz jövőre propagandára az állami televízióban, több mint 20 milliárdja Rogán Antalnak ugyanerre, miközben a teljes ellenzék állami támogatása 1,4 milliárd. Nem a propagandára, hanem a létezésre.
S. T.: A Kádár-rendszernek anyagi eszközökben 99 százaléka volt, mégis megdőlt.
Nem tart örökké semmi.
HVG: A kötetben keményen bírálja az úgynevezett harmadik eredeti tőkefelhalmozást, a klientúra gyors vagyonosodását. Azzal kalkulál, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének a tőkései a magyar gazdaság 10 százalékát birtokolják. Sok ez vagy kevés?
S. T.: Ezt a Száz leggazdagabb magyar című kiadványból szűrtem le. Úgy gondolom, nem igaz az az állítás, hogy a teljes gazdaság Fidesz-közeli nagytőkések kezében van.
HVG: Mégis itt üti meg a legkeményebb hangot: sürgősen be kell fejezni a holdudvar-burzsoázia kiépítését közhatalmi eszközökkel. Ez ilyen egyszerű?
S. T.: Ezt valóban be kell fejezni. A harmadik eredeti tőkefelhalmozás lényege Lánczi András és Tellér Gyula írásaiból rajzolódik ki, és ami történt, azt még a Fideszhez közeli Lantos Csaba is túlzásnak tartja. Ezt eleve nem kellett volna így csinálni, és sürgősen be kellene fejezni, mert rontja a társadalom morális alapjait, és végső fokon árt a kormányzatnak is. Mert a kormányzásnak igenis vannak morális alapjai, és ebbe ez a harmadik eredeti tőkefelhalmozás nem fér bele.
HVG: A Közép-európai Egyetem, a CEU elleni támadásról azt írja, nem éppen jogállami megoldás, ha szerzett jogokat visszamenőleges hatállyal vesznek el. Mégis megtették.
S. T.: A legmegfelelőbb megoldás az lett volna, ha a magyar kormány megköti New York Állammal a CEU-val kapcsolatos nemzetközi egyezményt. Ettől függetlenül ezt az ügyet sem árt kicsit árnyaltabban látni. Annak idején engem is megkérdeztek, azt javasoltam, hogy a CEU jogállását rögzítsék törvényben, de az akkori érdekeknek az informális megoldás jobban megfelelt. Ez később visszaütött. Szerzett jogokról van szó, amelyek mögött nem volt törvényi alátámasztás. Ugyanez a helyzet az Andrássy-egyetemmel is, bár az német hátterű, és belül van az Európai Unión.
HVG: Vagyis ön elfogadja, ami történt?
S. T.: Nem fogadom el, mert nem volt helyes, de Orbán Viktor államkoncepciójába belefér. Márpedig az ügyeket a kormányzati logika szerint is meg kell vizsgálni. Az ő nézőpontjából megoldotta a problémát, mert a Közép-európai Egyetem itt maradt, a nemzetközi diplomát adó rész pedig átment Bécsbe.
HVG: A Soros György elleni támadás egybeesett a civil szervezetek elleni kormányzati fellépéssel. Ebben is megértőbb?
S. T.: Az éremnek két oldala van. A kormányzatnak tudomásul kell vennie, hogy az emberi jogi szervezetek azért jönnek létre, hogy az állammal szemben védelmet nyújtsanak. Ez kellemetlen, a szocialista kormánynak is az volt 2006-ban, amikor a Helsinki Bizottság feltárta a rendőri túlkapásokat. De a civilek működését egy polgári kormánynak tudomásul kell vennie, helytelen velük szemben fellépni. Másrészt az emberi jogi szervezeteknek is tudomásul kell venniük, hogy ellenpolitikát nem művelhetnek, ellenzéki pártokat nem támogathatnak, konkrét politikai ügyekben nem vehetnek részt. Nem ez a dolguk.
Sárközy Tamás interjú közben Árnyalt vélemények
Túry Gergely
HVG: Miért? Ma Magyarországon az a helyzet, hogy egy akadémikus csak a saját nevében kritizálhat, akadémiai hátterét nem említve, az egyetemi tanárt is arra kérik, ne használja ottani titulusát, mert visszaüthet az intézményre. Ön szerint a független szervezetek se politizáljanak, mert nem ez a hivatásuk. Ki politizálhat?
S. T.: Egy magánegyetem professzora nyugodtan politizálhat, de egy közalkalmazott egyetemi tanár a katedrán ne tegye. Más a politikai vélemény az utcán, és más a katedrán. Egy akadémikus vagy egy közalkalmazott egyetemi oktató is bírálhatja a kormányt, de megfelelő hangnemben, és a napi politikától függetlenül.
HVG: Ön mikor mondja azt, hogy diktatúra van?
Számomra akkor lesz Magyarországon diktatúra, ha lezárják a határt.
Amíg ez nem történik meg, nincs diktatúra. Az ember komfortérzete persze számottevően csökkenhet. Az osztrák anyai nagyapám azt mondta nekem: Magyarország nagyon kiváló ország, két feltétel szükséges: egy Bécsbe szóló vasúti jegy és egy svájci útlevél.
HVG: Könyvében visszaköszön, hogy saját magát a keresztény úri középosztályhoz sorolja. Mit jelent ez?
S. T.: A keresztény úri középosztály a Horthy-rendszerben dzsentroid, inkább katolikus, mint református réteg volt. Én is a piaristáknál kezdtem tanulmányaimat. De a család másik ága kozmopolita. Nagyapám a Nemzetközi Szállodaszövetség elnöke volt, rokoni szálak Nyugatra is vezetnek, a korábbi francia köztársasági elnököt, Nicolas Sarkozyt is beleértve. Írom is a könyvben, hogy tudok tarokkozni, ami a keresztény úri középosztály játéka volt, ultizni, ami a szociké, és bridzselni, ami pedig a polgároké. No és szeretem a profi bokszot, amit a Fidesz képvisel.
HVG: Az anyakönyvi kivonatában tényleg a Nagybocsai Bocsai Sárközy Tamás Ottó Gyula József név szerepel?
S. T.: Igen, az 1940-es években az volt a szokás, hogy a keresztnévhez – ez a Tamás – hozzátették a két nagypapa keresztnevét, az én esetemben az Ottót és a Gyulát, valamint a keresztapáét, a Józsefet. Akkor még így kereszteltek a Váci utcában. Ami az eszmei örökséget illeti, megértem azokat a fájdalmakat, sérelmeket, amiket ez a társaság elszenvedett. A visszavágyását az 1945 előtti állapotokhoz. Akik velem jártak iskolába, előadják, mennyivel többet érhettek volna el, ha nem jött volna a kommunizmus. Mert így elvették a vagyonukat, az egzisztenciájukat, megnyomorították a családjukat. Nem tartom helyesnek, de megértem ennek a társaságnak a revansvágyát, még ha nem is látom, kin kívánnak ma már revansot venni. Ezzel együtt ők is tudják, hogy nem tartozom közéjük. Antall József sosem ajánlott nekem állást, azt mondta, Tamás, te túl önfejű vagy.
HVG: Édesapja Kossuth-díjas mérnök volt. Ön pedig, önjellemzése szerint, pragmatikus, cinikus logokrata.
S. T.: Azért a cinizmusba igyekszem sztoikus elemeket bevinni, és úgy vélem, cinizmusom a G. B. Shaw-i értelemben jóindulatú, megértő. Évtizedek óta közelről látom a kormányzást, dolgoztam kormányzati megrendelésekre, mint egy úri szabó. Megértő vagyok Orbán Viktorral? Igen. Mert tudom, hogy milyen iszonyatos idegfeszültségben él, harminc éve micsoda terhet visel. Elismerem hihetetlen munkabírását, politikai érzékét, hatalomtechnikai tudását, de ez nem zárja ki, hogy bíráljam azt, amivel nem értek egyet.
HVG: Megértő volt az 1978–1989 közötti időszakkal is, amelyet korlátozott liberalizálásként jellemzett. Az sem volt diktatúra?
S. T.: Olyan diktatúra volt, amelyet a következő történettel is jellemezhetünk. A nyolcvanas években a párt gazdasági titkára, Havasi Ferenc vezetésével összeült a konzultatív testület, az államadósságról tárgyaltunk. A pénzügyminiszter, Hetényi István egy ideig hallgatta azt a sok butaságot, amit összehordtak, majd csendesen megszólalt: tetszik tudni, mit mondott Márai Sándor az én édesanyámnak 1948-ban? Kegyelmes asszony, ebből az országból sürgősen el kell menni. Amikor vége volt az ülésnek, Havasi odaintett minket Németh Miklóssal. Mit mondott Hetényi? Az édesanyja kegyelmes asszony volt? Igen, válaszoltam, az apja híres belgyógyászprofesszor, a Horthy-rendszerben kegyelmes úr volt. És ő a mi pénzügyminiszterünk? – csodálkozott Havasi. Azért tekintem azt a rendszert korlátozott diktatúrának, mert Hetényi továbbra is pénzügyminiszter maradt.
HVG: Aki kardot ránt, kard által vész el – írja sejtelmesen. Hogyan érti?
S. T.: Ez sok mindent jelenthet, például azt, hogy saját emberei fordulnak a vezető ellen. Úgy járhat, mint Akela A dzsungel könyvében, amikor elvéti az ugrást. A politikában nincs hála. Jöhet világválság, bármilyen sokk. Spanyolországban voltam, amikor pokolgépeket robbantottak a madridi pályaudvaron. Előtte a kormánypárt a közvélemény-kutatások szerint 20 százalékkal vezetett, de a terrortámadás után 10 százalékkal vesztett. Minden megtörténhet.
A logokrata
A minden párton kívül és felül álló Sárközy megrendelésre dolgozott más korokban más kormányoknak is. A rendszerváltás és az utána következő időszak gazdasági jogalkotása az ő kényes polgári ízlését tükrözi, amire fölöttébb büszke. Kormányzástani munkáit hobbinak tekinti. A második, Kétharmados túlzáskormányzás 2010–2014 című kötetben teljesítette ki azt az – itt-ott mesterkéltnek ható – írói alapállást, hogy „középről” ír, tárgyilagosan, elfogulatlanul. Vagy elfogultságai nyílt feltárásával. Orbán Viktorról például azt, hogy „magánemberi mivoltomban meglehetősen kedvelem”. Viszont másutt, korábban ironikusan így jellemezte: „Nem vitatkozik, kijelent, deklamál. Igazából csak saját közönségének szeret beszélni, ahol tágra nyílt szemű emberek kiabálják eksztázisban, hogy Viktor, Viktor (...) pechje, hogy kis országban lehet csak vezér.”
Sárközy önminősítései közül a legtalálóbb a közbeszédben kevéssé ismert logokrata titulus. A logokrácia fogalma a tudományosságot, a tudományos döntésbefolyásolás eszközeit és intézményeit tartalmazza, a közelmúltban elhunyt irodalomtudós, Ungvári Tamás szerint a logokrata „gyors és pontatlan fordításban a duma arisztokratája”. Bármit jelentsen is, Sárközy nemcsak a jogtudományok művésze, hanem a szavaké is. A Magyar Jogász Egylet elnökeként minden kijelentését alaposan megfontolja.
https://hvg.hu/360/20190711_Sarkozy_Tamas_interju
A minősítéstől és ítélkezéstől tartózkodik, Sárközy Tamás legutóbbi könyvében mégis precízen leírja, hogyan kormányoz Orbán Viktor. Interjú.
HVG: Ön szerint azt a politikai rendszert, amelyben élünk, nem helyes sem diktatúrának, sem autokráciának nevezni. Miért?
Sárközy Tamás: Az én véleményem az, hogy ez nem a nyugat-európai minta szerinti demokrácia, hanem egy sajátos kelet-közép-európai kormányzati rendszer, amelynek vannak ugyan autokratikus vonásai, de nem autokrácia. Legalábbis abban az értelemben, ahogy ezt a kifejezést a bizánci kultúrában használták. Most megjelent könyvében Kis János határozottan autokráciának tartja, de aki élt a Rákosi-rendszerben, mint én, az az önkényuralmat és a diktatúrát sokkal kegyetlenebb világgal azonosítja.
HVG: Kis János azt fejtegeti minap megjelent Alkotmányos demokrácia című könyvében, elfogadva Kornai János minősítését, hogy a független intézményeket ért támadások alapján megtörtént az „autokratikus áttörés”. Ön szerint nem?
S. T.: Ez minősítés kérdése. Az a sanda gyanúm, hogy autokratikus rendszerben a miniszterelnököt nem lehetne tolvajként kiplakatírozni, mint tavaly ősszel történt.
Ez nem hasonlítható az azeri vagy a kazah rendszerhez, de még az oroszországihoz sem.
Bár nem vitás, hogy vannak autokratikus vonásai.
HVG: Előző, Kétharmados túlzáskormányzás című könyvében ön azt írta, hogy 2014-re „ellenhatalmi jelleggel működő, kormánytól független hatalmi ág nem maradt”. Azóta még annyira sem.
S. T.: Most is az a véleményem, hogy a hatalmi ágak ellensúly szerepe jelentősen csökkent. De ha a Kúria vagy az Alkotmánybíróság nem töltene be bizonyos fékező szerepet, aligha mondaná egy országgyűlési képviselő, hogy minden bíró komcsi. Az ellenhatalmi jelleg valóban megszűnt, de az ellensúlyi szerepből azért maradt. A korlátozott fék szerepét az Alkotmánybíróság és a bírói hatalom egyaránt betölti. Ne feledje, az Alkotmánybíróság mondta ki, hogy amit Matolcsy György jegybankelnök az alapítványoknak átadott, az közpénz, és például a rokkantnyugdíjazás gyakorlatával szemben is felszólalt. Bár más ez a szerep, mint a Sólyom László vezette testületé.
Sárközy Tamás Farkas Zoltánnal beszélget Túlzáskormányzás
Túry Gergely
HVG: Könyveiből kiolvasható, hogy azt nem sírja vissza.
S. T.: Ez tévedés. Abban az átmeneti időszakban, amikor Sólyom László a láthatatlan alkotmány jegyében a magyar alkotmányosságot fejlesztette, ez a törekvés még a túlzásaival együtt is helyes volt. De már az utódai – Németh János, Bihari Mihály – feladták a társalkotmányozói szerepet. Érthető módon, mert nagyjából 1998-ra kialakult az állam közhatalmi, gazdasági szerkezete. Nem volt szükség arra a felfokozott láthatatlan alkotmányozásra, amelyről Sólyom László azt mondta – s ebben igaza van –, hogy bevitte Magyarországot Európába. Tulajdonképpen olyan szuperjogállam épült ki, amelyet a magyar közigazgatás, a magyar bírói gyakorlat, legfőképpen pedig a magyar társadalom nem igazolt vissza.
HVG: Az ön felfogásában az inga először a szuperjogállam felé lengett ki, majd 2010 után a „túlzáskormányzás” felé, amelynek a túlkapásait le kellett volna faragni. Sikerült?
S. T.: Kezdjük a szuperjogállammal, ami a demokratikus düh érthető terméke. Lényege, hogy a diktatúrából kifelé jövet építsük be a magyar alkotmányos rendszerbe valamennyi féket, amely demokratikus biztosítékként felmerülhet. Sólyom László idején a magyar Alkotmánybíróság erősebb volt, mint a német, holott az utóbbi volt a minta. A legtöbb országban egyetlen ombudsman működik, nálunk mindjárt három volt. Borzasztó erősek voltak a kormányzat politikai fékei és ellensúlyai, amit Nyugaton nagyon nagyra értékeltek. Ami pedig a mostani túlzáskormányzást illeti, arról a 2014 óta eltelt időszakban kiderült, hogy nem csupán az inga kilengéséről van szó, hanem egy másik államkoncepció érvényesítéséről. Ennek a jelei már az új alaptörvényben és a sarkalatos törvényekben felbukkantak, az alaptörvény negyedik módosítása pedig világossá tette. Az új könyvemben igyekszem pontosan fogalmazni. Egyrészt az Orbán-kormány az állam szervezetén lényegében nem változtatott, Magyarországon ma is több elkülönült hatalmi ág van, mint a legtöbb nyugati demokráciában. Nyugat-Európában a legfőbb ügyész általában az igazságügyi miniszter helyettese, és a tárcához tartozik az igazságügyi igazgatás is. Másrészt azonban a működés módja megváltozott.
HVG: Nem a működés, a kormányzás gyakorlata vált a lényeggé?
S. T.: Jogászként ilyet nem mondhatok, számomra az intézmények kiépítése, a szervezeti különállás is a lényeghez tartozik.
HVG: Viszont új könyvében azt is megemlíti, el kellene kerülni azt a látszatot, hogy egyes gazdasági ügyekben az ügyészség vizsgálódik, más ügyektől viszont, amelyekben kormányhoz közeli személyek lehetnek érintettek, igyekszik távol tartani magát.
S. T.: Ez más kérdés. Egyébként is az a véleményem, hogy helyes, ha az ügyészség politikai jellegű ügyekben különösen óvatosan jár el. Ha belegondolunk, 2010 után sem indult túl sok politikai színezetű büntetőper Magyarországon. Ami pedig a kormánypárti politikusokat illeti, csak van Mengyi Roland-ügy, Simonka-ügy, Kuna-ügy.
HVG: El tudja képzelni, hogy legyen Mészáros Lőrinc-ügy is? Ha már a tevékenységét annyi gyanú övezi.
S. T.: Ha kérhetem, a neveket mellőzzük. Más a gyanú – főleg a sajtó által keltett gyanú –, és más az alapos gyanú. Ennek a megítélése a közvád monopóliumát élvező ügyészségnél van. Neki kell eldöntenie, hogy fennáll-e az alapos gyanú. Ha fennáll, igenis elképzelhetőnek tartom, hogy bárkivel szemben eljárás induljon. De ahhoz bizonyítható bűncselekménynek kell történnie.
Orbán Viktor Tusnádfürdőn Stigmatizálta a kormányzást
Máté Péter
HVG: Ön nemcsak a diktatúra, az autokrácia, a maffiaállam címkét utasítja el, de Orbán Viktornak azt az öndefinícióját is, hogy illiberális államban élnénk. Miért?
S. T.: Mert az illiberális állam politikai öngól. A fogalmat 1996-ban Fareed Zakaria találta ki a latin-amerikai áldemokratikus rendszerekre. A magyar politológiai irodalomban ez Orbán Viktor tusványosi beszédéig fel sem merült. Maga Zakaria is csodálkozott, hogy az általa a lehető legnegatívabb értelemben használt fogalmat egy uniós tagállam kormányfője pozitív vonatkozásban említi. Ez politikai hiba volt, mert stigmatizálja a kormányzást. Tellér Gyula cikkében, amelyre a tusványosi beszéd épült, nem szerepelt az „illiberális” szó, a beszéd angol fordításából is kihagyták. Mostanában a miniszterelnök inkább kereszténydemokráciáról beszél. Sőt „régi vágású kereszténydemokráciáról”, ami az én szívemnek különösen kedves.
HVG: Olyannyira, hogy szisztematikusan szembeállítja a kereszténydemokrácia értékrendjét annak magyarországi gyakorlatával.
S. T.: Öreg vagyok, a klasszikus kormányzás tetszik, nem ez a tömegkommunikációs, leegyszerűsítésekkel operáló, ellenségkereső, túlfeszített kormányzás. Visszavágyom Adenauert, de Adenauer nem jön vissza. Úgy gondolom, hogy a kereszténydemokrata kormányzásra való hivatkozás rendben van, a törekvés még inkább rendben lenne, az is rendben van, ha valaki azt mondja, tisztán liberális elvek alapján ma már nem lehet kormányozni. De a liberális alapelveket meg kell tartani, a kereszténydemokrácia nem térhet el tőlük.
HVG: Mindemellett azt írja, hogy az alaptörvény jól meglenne Isten emlegetése nélkül.
S. T.: Persze, Isten nevét szádra hiába ne vedd. Bár vallásos családból származom, úgy gondolok a hitre, mint Márai Sándor a hazafiságra: nem emlegetni kell, hanem szemérmesen megélni. Nem vagyok híve a túlhajtott dolgoknak. A kormányzásról szóló könyveimet is igyekszem középről írni. Elismerni, ami pozitív, és rámutatni, ami negatív.
Sárközy Tamás interjú közben Klasszikus értékek
Túry Gergely
HVG: A könyv feszültségét éppen az adja, hogy a látlelet pontos és kíméletlen, a végkövetkeztetés azonban felmentő jellegű. Bár az előző kötetét és ezt is Déry Tibor szavaival fejezi be: Ítélet nincs.
S. T.: Ez szándékos. Azt hiszem, a látlelet nagyjából stimmel, ám abból többféle következtetést le lehet vonni. Ahhoz a vonulathoz sorolom magam, amelyet például Csizmadia Ervin és Körösényi András megközelítése képvisel. Nálam még Bozóki András minősítése is belefér, aki a jelenlegi rendszert kívülről korlátozott hibrid rezsimként jellemzi. Mindezek alapján ez egy kelet-európai, a magyar történelmi múlthoz visszaigazodó demokrácia, jelentős autoriter jegyekkel. Körösényi vezérdemokráciának nevezi. Orbán Viktor lényegében folytatja azt a kancellári kormányzást, amelyet Antall József vezetett be, ám de facto prezidenciálissá változtatta. Ez a kormányzás azonban nem igazán polgári, túlzottan az utca embereihez szól, hiszen ők a többségi választópolgárok. Ha a túlhajtásait, a radikalizmusát csökkenteni lehetne, akkor a lakosság többségének megfelelne.
HVG: Négy éve is ezt írta, mégis túlzás jött a túlzásokra is.
S. T.: Igen, konszolidálódott a konszolidálatlanság. Most is két út van: vagy a radikalizmus folytatása, vagy a kormányzás megtisztítása a túlhajtásoktól. De az kétségtelen, és Nyugaton is elismerik, hogy hatalomtechnikai értelemben példátlanul sikeres kormányzás folyik. Nem kell koalíciós partnerekkel bajlódni, mint Angela Merkelnek, itt nincsenek belpolitikai válságok.
HVG: De ön is leírja, hogy mi vezetett ehhez a válságmentes kormányzáshoz. Bár Orbán Viktor 2010-ben kétségkívül demokratikus választásokon győzött, azóta szisztematikusan megszerezte a gazdasági hatalmat, a sajtó fölötti irányítást, és most a kulturális hatalom megszerzésére tör. Így ki tudná legyőzni?
S. T.: Bár példátlanul jó nemzetközi környezetben és példátlanul sok európai pénzzel, a társadalom átlagában növekedett a jólét, javult a biztonságérzet. Most ez elég. Ha ez megváltozik, ha jön egy újabb világgazdasági válság, nem marad feltétlenül így. Úgy gondolom, a lakosság túlnyomó többsége a kormány mögött van. Én, mint magyar állampolgár, ezt tudomásul veszem.
HVG: Mindeközben az a véleménye, hogy „a polgári demokráciákban a parlamenti váltógazdaság esélyének mindig reálisnak kell lennie”. Most az?
S. T.: Reális lesz, például akkor, ha egy újabb pénzügyi világválság nyomán jelentős életszínvonal-csökkenés következne be. De azért ennek ne drukkoljunk.
HVG: Addig irreális?
S. T.: Addig szerintem nehéz lesz a kormányt leváltani. De ehhez egy ennyire leeresztett ellenzék is szükségeltetik.
HVG: Ennek az ellenzéknek semmije nem maradt! A kormánynak csaknem 80 milliárdja lesz jövőre propagandára az állami televízióban, több mint 20 milliárdja Rogán Antalnak ugyanerre, miközben a teljes ellenzék állami támogatása 1,4 milliárd. Nem a propagandára, hanem a létezésre.
S. T.: A Kádár-rendszernek anyagi eszközökben 99 százaléka volt, mégis megdőlt.
Nem tart örökké semmi.
HVG: A kötetben keményen bírálja az úgynevezett harmadik eredeti tőkefelhalmozást, a klientúra gyors vagyonosodását. Azzal kalkulál, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének a tőkései a magyar gazdaság 10 százalékát birtokolják. Sok ez vagy kevés?
S. T.: Ezt a Száz leggazdagabb magyar című kiadványból szűrtem le. Úgy gondolom, nem igaz az az állítás, hogy a teljes gazdaság Fidesz-közeli nagytőkések kezében van.
HVG: Mégis itt üti meg a legkeményebb hangot: sürgősen be kell fejezni a holdudvar-burzsoázia kiépítését közhatalmi eszközökkel. Ez ilyen egyszerű?
S. T.: Ezt valóban be kell fejezni. A harmadik eredeti tőkefelhalmozás lényege Lánczi András és Tellér Gyula írásaiból rajzolódik ki, és ami történt, azt még a Fideszhez közeli Lantos Csaba is túlzásnak tartja. Ezt eleve nem kellett volna így csinálni, és sürgősen be kellene fejezni, mert rontja a társadalom morális alapjait, és végső fokon árt a kormányzatnak is. Mert a kormányzásnak igenis vannak morális alapjai, és ebbe ez a harmadik eredeti tőkefelhalmozás nem fér bele.
HVG: A Közép-európai Egyetem, a CEU elleni támadásról azt írja, nem éppen jogállami megoldás, ha szerzett jogokat visszamenőleges hatállyal vesznek el. Mégis megtették.
S. T.: A legmegfelelőbb megoldás az lett volna, ha a magyar kormány megköti New York Állammal a CEU-val kapcsolatos nemzetközi egyezményt. Ettől függetlenül ezt az ügyet sem árt kicsit árnyaltabban látni. Annak idején engem is megkérdeztek, azt javasoltam, hogy a CEU jogállását rögzítsék törvényben, de az akkori érdekeknek az informális megoldás jobban megfelelt. Ez később visszaütött. Szerzett jogokról van szó, amelyek mögött nem volt törvényi alátámasztás. Ugyanez a helyzet az Andrássy-egyetemmel is, bár az német hátterű, és belül van az Európai Unión.
HVG: Vagyis ön elfogadja, ami történt?
S. T.: Nem fogadom el, mert nem volt helyes, de Orbán Viktor államkoncepciójába belefér. Márpedig az ügyeket a kormányzati logika szerint is meg kell vizsgálni. Az ő nézőpontjából megoldotta a problémát, mert a Közép-európai Egyetem itt maradt, a nemzetközi diplomát adó rész pedig átment Bécsbe.
HVG: A Soros György elleni támadás egybeesett a civil szervezetek elleni kormányzati fellépéssel. Ebben is megértőbb?
S. T.: Az éremnek két oldala van. A kormányzatnak tudomásul kell vennie, hogy az emberi jogi szervezetek azért jönnek létre, hogy az állammal szemben védelmet nyújtsanak. Ez kellemetlen, a szocialista kormánynak is az volt 2006-ban, amikor a Helsinki Bizottság feltárta a rendőri túlkapásokat. De a civilek működését egy polgári kormánynak tudomásul kell vennie, helytelen velük szemben fellépni. Másrészt az emberi jogi szervezeteknek is tudomásul kell venniük, hogy ellenpolitikát nem művelhetnek, ellenzéki pártokat nem támogathatnak, konkrét politikai ügyekben nem vehetnek részt. Nem ez a dolguk.
Sárközy Tamás interjú közben Árnyalt vélemények
Túry Gergely
HVG: Miért? Ma Magyarországon az a helyzet, hogy egy akadémikus csak a saját nevében kritizálhat, akadémiai hátterét nem említve, az egyetemi tanárt is arra kérik, ne használja ottani titulusát, mert visszaüthet az intézményre. Ön szerint a független szervezetek se politizáljanak, mert nem ez a hivatásuk. Ki politizálhat?
S. T.: Egy magánegyetem professzora nyugodtan politizálhat, de egy közalkalmazott egyetemi tanár a katedrán ne tegye. Más a politikai vélemény az utcán, és más a katedrán. Egy akadémikus vagy egy közalkalmazott egyetemi oktató is bírálhatja a kormányt, de megfelelő hangnemben, és a napi politikától függetlenül.
HVG: Ön mikor mondja azt, hogy diktatúra van?
Számomra akkor lesz Magyarországon diktatúra, ha lezárják a határt.
Amíg ez nem történik meg, nincs diktatúra. Az ember komfortérzete persze számottevően csökkenhet. Az osztrák anyai nagyapám azt mondta nekem: Magyarország nagyon kiváló ország, két feltétel szükséges: egy Bécsbe szóló vasúti jegy és egy svájci útlevél.
HVG: Könyvében visszaköszön, hogy saját magát a keresztény úri középosztályhoz sorolja. Mit jelent ez?
S. T.: A keresztény úri középosztály a Horthy-rendszerben dzsentroid, inkább katolikus, mint református réteg volt. Én is a piaristáknál kezdtem tanulmányaimat. De a család másik ága kozmopolita. Nagyapám a Nemzetközi Szállodaszövetség elnöke volt, rokoni szálak Nyugatra is vezetnek, a korábbi francia köztársasági elnököt, Nicolas Sarkozyt is beleértve. Írom is a könyvben, hogy tudok tarokkozni, ami a keresztény úri középosztály játéka volt, ultizni, ami a szociké, és bridzselni, ami pedig a polgároké. No és szeretem a profi bokszot, amit a Fidesz képvisel.
HVG: Az anyakönyvi kivonatában tényleg a Nagybocsai Bocsai Sárközy Tamás Ottó Gyula József név szerepel?
S. T.: Igen, az 1940-es években az volt a szokás, hogy a keresztnévhez – ez a Tamás – hozzátették a két nagypapa keresztnevét, az én esetemben az Ottót és a Gyulát, valamint a keresztapáét, a Józsefet. Akkor még így kereszteltek a Váci utcában. Ami az eszmei örökséget illeti, megértem azokat a fájdalmakat, sérelmeket, amiket ez a társaság elszenvedett. A visszavágyását az 1945 előtti állapotokhoz. Akik velem jártak iskolába, előadják, mennyivel többet érhettek volna el, ha nem jött volna a kommunizmus. Mert így elvették a vagyonukat, az egzisztenciájukat, megnyomorították a családjukat. Nem tartom helyesnek, de megértem ennek a társaságnak a revansvágyát, még ha nem is látom, kin kívánnak ma már revansot venni. Ezzel együtt ők is tudják, hogy nem tartozom közéjük. Antall József sosem ajánlott nekem állást, azt mondta, Tamás, te túl önfejű vagy.
HVG: Édesapja Kossuth-díjas mérnök volt. Ön pedig, önjellemzése szerint, pragmatikus, cinikus logokrata.
S. T.: Azért a cinizmusba igyekszem sztoikus elemeket bevinni, és úgy vélem, cinizmusom a G. B. Shaw-i értelemben jóindulatú, megértő. Évtizedek óta közelről látom a kormányzást, dolgoztam kormányzati megrendelésekre, mint egy úri szabó. Megértő vagyok Orbán Viktorral? Igen. Mert tudom, hogy milyen iszonyatos idegfeszültségben él, harminc éve micsoda terhet visel. Elismerem hihetetlen munkabírását, politikai érzékét, hatalomtechnikai tudását, de ez nem zárja ki, hogy bíráljam azt, amivel nem értek egyet.
HVG: Megértő volt az 1978–1989 közötti időszakkal is, amelyet korlátozott liberalizálásként jellemzett. Az sem volt diktatúra?
S. T.: Olyan diktatúra volt, amelyet a következő történettel is jellemezhetünk. A nyolcvanas években a párt gazdasági titkára, Havasi Ferenc vezetésével összeült a konzultatív testület, az államadósságról tárgyaltunk. A pénzügyminiszter, Hetényi István egy ideig hallgatta azt a sok butaságot, amit összehordtak, majd csendesen megszólalt: tetszik tudni, mit mondott Márai Sándor az én édesanyámnak 1948-ban? Kegyelmes asszony, ebből az országból sürgősen el kell menni. Amikor vége volt az ülésnek, Havasi odaintett minket Németh Miklóssal. Mit mondott Hetényi? Az édesanyja kegyelmes asszony volt? Igen, válaszoltam, az apja híres belgyógyászprofesszor, a Horthy-rendszerben kegyelmes úr volt. És ő a mi pénzügyminiszterünk? – csodálkozott Havasi. Azért tekintem azt a rendszert korlátozott diktatúrának, mert Hetényi továbbra is pénzügyminiszter maradt.
HVG: Aki kardot ránt, kard által vész el – írja sejtelmesen. Hogyan érti?
S. T.: Ez sok mindent jelenthet, például azt, hogy saját emberei fordulnak a vezető ellen. Úgy járhat, mint Akela A dzsungel könyvében, amikor elvéti az ugrást. A politikában nincs hála. Jöhet világválság, bármilyen sokk. Spanyolországban voltam, amikor pokolgépeket robbantottak a madridi pályaudvaron. Előtte a kormánypárt a közvélemény-kutatások szerint 20 százalékkal vezetett, de a terrortámadás után 10 százalékkal vesztett. Minden megtörténhet.
A logokrata
A minden párton kívül és felül álló Sárközy megrendelésre dolgozott más korokban más kormányoknak is. A rendszerváltás és az utána következő időszak gazdasági jogalkotása az ő kényes polgári ízlését tükrözi, amire fölöttébb büszke. Kormányzástani munkáit hobbinak tekinti. A második, Kétharmados túlzáskormányzás 2010–2014 című kötetben teljesítette ki azt az – itt-ott mesterkéltnek ható – írói alapállást, hogy „középről” ír, tárgyilagosan, elfogulatlanul. Vagy elfogultságai nyílt feltárásával. Orbán Viktorról például azt, hogy „magánemberi mivoltomban meglehetősen kedvelem”. Viszont másutt, korábban ironikusan így jellemezte: „Nem vitatkozik, kijelent, deklamál. Igazából csak saját közönségének szeret beszélni, ahol tágra nyílt szemű emberek kiabálják eksztázisban, hogy Viktor, Viktor (...) pechje, hogy kis országban lehet csak vezér.”
Sárközy önminősítései közül a legtalálóbb a közbeszédben kevéssé ismert logokrata titulus. A logokrácia fogalma a tudományosságot, a tudományos döntésbefolyásolás eszközeit és intézményeit tartalmazza, a közelmúltban elhunyt irodalomtudós, Ungvári Tamás szerint a logokrata „gyors és pontatlan fordításban a duma arisztokratája”. Bármit jelentsen is, Sárközy nemcsak a jogtudományok művésze, hanem a szavaké is. A Magyar Jogász Egylet elnökeként minden kijelentését alaposan megfontolja.
https://hvg.hu/360/20190711_Sarkozy_Tamas_interju
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)