Amerika rettegett a magyar rendszerváltástól

szerző: Veczán Zoltán, forrás: MNO,
Amerika rettegett a magyar rendszerváltástól
George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök a hidegháborút lezáró máltai konferencián
Europress/AFP

Évtizedes aprólékos munkával, több mint ezer, többségében amerikai levéltári forrás felhasználásával készült el Borhi László mítoszrombolásra is kifejezetten alkalmas könyve, a Nagyhatalmi érdekek hálójában: Az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolata a második világháborútól a rendszerváltásig című könyve. A kötet hiteles és első kézből szerzett információkból felépítve zúzza porrá a közkedvelt legendákat Magyarország hányattatott évtizedeiről.

Arra a kötetet bemutató Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója is rávilágított, hogy Magyarország méretéből fakadóan valóban ki volt téve a nagyhatalmak kénye-kedvének, és ahogy a birodalmi központ és provincia viszonya tetten érhető a szovjet–magyar, úgy később az amerikai–magyar viszonylatban is. Mindeközben az 1943–44 után következő négy évtizedben szinte alig volt bármi ráhatásunk ezen kapcsolatok alakítására, azokat a szovjet–amerikai viszony határozta meg.

Az eseményen elhangzott: az USA preferenciái évtizedről évtizedre változtak: az ötvenes években Lengyelország, a hatvanas években Románia, a hetvenes évektől pedig Magyarország volt a „kedvenc” Kelet-Európában, a nyolcvanas évek közepére már egyértelműen: nyugati konzulátusok és kereskedelmi központok nyíltak, és a keleti embargót megkerülve technológiát is kaphattunk Amerikától. Lehet, hogy éppen az ország „kísérleti laboratóriumi” mérete miatt engedte Moszkva az ilyen próbálkozásokat.
Más szabadságán vett stabilitás

Mint Borhi, az Indianai Egyetem professzora elmondta, már a Kállay-kormány háborúból való, 1943–44-es kiugrási kísérlete sem volt más, mint a nyugatiak elterelő hadművelete, amely kiprovokálta a német megszállást, így százezernyi katona elvonását a frontról – velünk akkor sem számoltak, hiába volt a magyar kormány szándéka őszinte (Kállay rettegett attól, hogy a vereség esetén újra a Trianon utáni határok mögé szorulunk, a németeket ráadásul nagyon utálta).

Roosevelt a következő háborúk elkerülése végett odaengedte Kelet-Európát Moszkvának, ezzel megadva Sztálinnak azt, amit Hitler nem tudott – az amerikaiak egyébként, ha más nemzetek szuverenitása és a stabilitás között kellett dönteni, mindig az előbbi rovására döntöttek az utóbbi javára. Valamit kezdeniük kellett ezzel a német–orosz köztes Európával, ez volt a britek szándéka is az 1938-as müncheni egyezmény során, amikor Csehszlovákia feldarabolása mellett döntöttek.
Nem ’45-ben kerültünk kalapács alá

Az a Jalta-legenda viszont, miszerint 1945-ben adták el Kelet-Európát a Szovjetuniónak, ebben a formában nem volt igaz, addig csak ad hoc akaratérvényesítés folyt Moszkva részéről.
A híres kép az 1945-ös jaltai konferenciáról: Winston Churchill angol miniszterelnök, Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök és Joszif Sztálin szovjet diktátor
A híres kép az 1945-ös jaltai konferenciáról: Winston Churchill angol miniszterelnök, Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök és Joszif Sztálin szovjet diktátor
Fotó: Europress/AFP

Egészen 1956-ig kellett várni, hogy világossá váljon ez a felosztás. Amerika szempontjából mindig elsődleges volt a biztonság és a stabilitás, miután 1956 kapcsán rájött, hogy a régiót nem fogja tudni fellazítással elszakítani és feladta a „felszabadítás” doktrínáját. Sőt az 1960–70-es évektől Washington egyre inkább úgy gondolta, jobb is, ha Moszkva gyeplőn tartja Kelet-Európát, mert különben a két világháború közötti adok-kapok tér vissza a német–orosz köztes térség népeinek marakodása miatt.
A forradalmi legendák

1956 kapcsán még egy közkedvelt mítoszt zúzott szét Borhi: mint elhangzott, a magyar forradalommal összefüggésben említés sem esett semmiféle nyugati katonai beavatkozásról, mivel hazánk méretéből fakadóan nem tudott volna ellenállást kifejteni; de még a harmincmilliós Lengyelország esetén is azzal zárták le a felvetést, hogy nagyhatalmak közötti háborút, ergo teljes pusztulást okozna, ezért az ötlet elvetendő. Nagy Imrét is totálisan félreértették, ahogy az a dokumentumokból kiderült: egyértelműen elutasították, még a nagyköveti akkreditációt is a kormány bukásáig halogatták.

Borhi mindezt az MNO-nak még kiegészítette néhány igen komoly adalékkal: cáfolta azt a legendát, hogy Francisco Franco spanyol jobboldali diktátor százezernyi önkéntest akart volna küldeni a forradalmárok megsegítésére – valójában csak fegyvert küldött volna amerikai repülőkön, ezzel pedig csak a harc húzódott volna el és még többen meghalnak. Végül az osztrákok nem engedték át a légterükön a gépeket, mert rettegtek attól, hogy az alig egy éve kivonult szovjetek visszatérnek.
Szovjet tankok Budapesten a forradalom leverése után, 1956 november 12-én
Szovjet tankok Budapesten a forradalom leverése után, 1956 november 12-én
Fotó: Europress/AFP
Atomot a szovjetekre

Az igaz, hogy a CIA kiképzett kelet-európai emigránsokat, de ezeket az embereket végül sosem vetették be. Washington ugyanis tudta, hogy az oroszok a világháborúig is elmennek Magyarország megtartásáért, hiszen ha Magyarország elveszik, az egész tömb felbomlik, és több helyütt nem biztos, hogy kiállta volna a próbát a friss Varsói Szerződés. A világháború pedig akár az orosz nukleáris arzenál bevetését is jelenthette volna. Bár a CIA igazgatóhelyettesének volt egy „elvadult” javaslata – ahogy Borhi portálunknak fogalmazott – arról, hogy atombombát dobjanak az orosz utánpótlási vonalakra, de Eisenhower elnök azt mondta a magyarokra utalva, hogy „nem akarhatjuk megölni azokat, akiket meg akarunk menteni”. Borhi szerint a be nem avatkozással nagyon jó döntést hoztak, hiszen máskülönben Magyarország területén vívták volna meg a harmadik világháborút.

Borhi azt is elmondta nekünk, hogy a szovjet csapatok kivonásának ötlete még az 1955-ös osztrák államszerződés idején felmerült Genfben, de az oroszok kerek perec megmondták, hogy erről tárgyalni sem hajlandóak. A finnekéhez hasonló – oroszbarát, de nem kommunista egypártrendszerű – berendezkedés akkor merült fel először, de az ötvenes években ez korai volt még; aztán 1989-ben újra előkerült a javaslat, ekkor viszont a Kelet-Európán végigsöprő rendszerváltás okafogyottá tette az egészet.
Lassabban, elvtársak!

Az amerikaiak az 1989–90-es „rendszerátigazítási hullámot” egyébként az 1945-ös fordulatok inverzeként képzelték el, de a rendszerváltás egyáltalán nem volt lefutott meccs. Amerika maga óvott a gyors reformoktól, fokozatos piacosodást javasolt, de sem a szocialista berendezkedést, sem a Varsói Szerződést nem akarta felrúgni, és ezt meg is üzenték Budapestre. A nyugatnémetek, osztrákok is azt üzenték: Nicht ugribugri! Mi több: Bushék igazából a reformkommunistáknak drukkoltak, megengedőbben talán egy MSZP–MDF nagykoalíciónak, amely fokozatosan viszi véghez az átalakítást. Paradox módon talán éppen a be nem avatkozásukkal tettek jót, mert így az oroszok nem próbálták meg menteni a menthetőt.
Büszkék lehetünk

A lengyel és magyar rendszerátalakítás ugyanakkor gyorsan zajlott le és sokkal radikálisabb volt, mint ahogy magukat a reformokat egyáltalán lehetővé tévő Gorbacsov elképzelte, de túltett a nyugati és amerikai szándékokon is. Borhi szerint ez egy olyan pontja volt a magyar történelemnek, amelyre büszkék lehetünk, hiszen hazánk és a régió nemzetközi helyzetének változásait a mi belpolitikai változtatásaink indították el, kár ehelyett a pápának vagy Reagan elnöknek „ajánlani” a diadalt.
Ezerarcú külpolitika

Amit fontos észben tartani, hogy bármennyire tűnik is központosítottnak egy-egy ország külpolitikája, az mindig különböző felek erőviszonyaitól függ. Ezért tett minden hivatalos elnöki álláspont mellé Borhi egy-egy „belső használatra szánt” dokumentumot, a külügyminisztérium, a CIA, az Amerika Hangja vagy a Szabad Európa Rádió álláspontját; míg magyar részről ez Kádár álláspontja mellett az MSZMP külügyi bizottsága és a Belügyminisztérium elképzeléseit jelentette. A nyitást jellemzően mindig a kereskedelmi és külügyi, a bezárkózást a védelmi tárca szorgalmazta.

Sokszor ezért tűnik úgy, hogy egy-egy ország külpolitikája teljesen következetlen. Hiába tudják például negyven éve, hogy Kuba elzárása káros, Obama csak most tudta legyőzni a floridai lobbit és meglépni egy 1961-es Kennedy-féle kelet-európai nyitáshoz hasonló doktrínát. Rákosiék már 1951-ben tudták, hogy a ránk erőltetett gazdasági modell működésképtelen, és feloldották volna az elzárkózást. Az, hogy nem volt igazi mozgásterünk, nem jelentette azt, hogy nem lehetett jó vagy nagyon buta külpolitikát folytatni, Borhi mindkettőre mondott példát. Rákosiéknak a nyitás nem sikerült, mert addigra annyira összevesztek aamerikaiakkal , hogy csak 1972-re tudták rendezni a viszonyt, amikor már Kádárék tudták, hogy hitel nélkül összeomlik a rendszer, és kölcsönt csak Washington jóváhagyásával szerezhettek. Utána viszont ügyesen sikerült a kedvenc szovjet csatlósállammá válnunk az USA szemében (ez addig, illetve amíg Ceausescu „meg nem bolondult”, Románia volt).

A helyzet némiképp skizofrén volt persze, hiszen miközben Amerika-ellenes cikkek garmadája jelent meg a magyar sajtóban, a külügy naponta kilincselt a követségen pénzért, a Szent Korona visszaadásáért vagy a Mindszenty-ügy megoldásáért koldulva. Amiben viszont ügyesek voltak, az a jó zsaru, rossz zsaru szerepjáték, hiszen a diktatúra sajátja volt, hogy az amerikaiak sosem tudták, valódi autoritással tárgyalnak-e. Miközben Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes álláspontja az volt, hogy minél több amerikai hullik el Vietnamban, annál jobb, Kádár az oroszokat szidta az amerikaiaknak. Ezt viszont ügyesen csinálták, ennek köszönhetően is lett Magyarország Amerika kedvenc szovjet-csatlósa.
http://mno.hu/tudomany/amerika-rettegett-a-magyar-rendszervaltastol-1294726

Piketty szerint épp a németek azok, akik soha nem fizették vissza az adósságukat

horváthbence
A francia közgazdászsztár, aki a növekvő társadalmi különbségek dinamikájáról írt könyvével lett világhírű, most a német Die Zeitnek adott interjút, elsősorban persze a görög helyzetről. Ebben Thomas Piketty egyrészt kikezdi a németetek általa vélt erkölcsi felsőbbrendűség-tudatát, másrészt pedig javaslattal is előáll, hogyan lehetne kezelni az Európai Unió gazdasági nehézségeit. Piketty szerint a hasonló tartozások története tele van iróniával, és ezek az esetek alig követik mindazt, ami mi igazságként vagy rendként értelmezünk.

Amikor hallom, hogy a németek egy erős morális alapállásról beszélnek és erősen hisznek benne, hogy a hiteleket vissza kell fizetni, csak arra tudok gondolni, hogy ez mekkora vicc. Németország az az ország, ami soha nem fizette vissza a hiteleit. Nincs alapjuk arra, hogy más országokat leckéztessenek.

- mondja Piketty, aki azt idézi fel, amikor 1945 után a németek adóssága a GDP 200 százalékára nőtt, tíz évvel később pedig a nagy része felszívódott, mindössze 20 százaléknyira zsugorodott. Hasonló változás ment végbe Franciaországban is ebben az időben. És ehhez a változáshoz semmi köze nem volt olyasmi fiskális fegyelemnek, amit ma a görögöknek ajánlanak. De ott van például az 1953-as londoni hitelmegállapodás, aminek keretében a németeknek adott külföldi hitel 60 százalékát elengedték, a belföldi hiteleket pedig átstrukturálták.

Ha mi akkor azt mondtuk volna a németeknek az ötvenes éveknek, hogy nem pontosan ismertétek fel a hibáitokat, még mindig a hiteleiteket fizetnétek vissza. Szerencsére mi intelligensebbek voltunk ennél.

- mondja Piketty, aki azzal sem ért egyet, hogy Németország eddig különösebben nagylelkűen bánt volna a görögökkel, mivel épp a németek profitáltak a helyzetből: a lejárt hitelek után járó viszonylag magas kamatlábak miatt. És hogy mit kezdene Piketty a kialakult helyzettel Európában? Egy olyan konferenciát szeretne, mint amilyet a második világháború után is rendeztek: minden hitel újrastrukturálásával. Nem csak Görögországban, de számos európai országban. Szerinte ez elkerülhetetlen, de jelenleg mégsem ez történik, épp most vesztettünk el újabb hat hónapot azzal, hogy egyáltalán nem átlátható módon zajlott a vita Athénnal. Pedig a görögök ugysem fogják tudni visszafizetni ezt a tartozást, jut valami olyasmire a francia közgazdász, amire az IMF is jutott pár napja kiszivárgott jelentésükben.

A görög helyzet kialakulásának megértéséhez ezt a korábbi cikkünket ajánljuk még mindig.

Az interjú németül itt, angolul pedig itt olvasható. (via Quartz)
http://444.hu/2015/07/06/piketty-szerint-epp-a-nemetek-azok-akik-soha-nem-fizettek-vissza-az-adossagukat/

A „totális jogállamtól” óv Varga Zs. András alkotmánybíró

Írta: bakó.bea
Eszményből bálvány lett a jogállamiság, aminek a fogalmába jóformán bármit bele lehet szuszakolni akár Magyarországon, akár Európában – állítja Varga Zs. András alkotmánybíró, a Pázmány jogi karának dékánja a joguralom dogmatikájáról írott Eszményből bálvány? című könyvében. Varga Zs. szerint a jogállamiság felduzzasztott – vagy éppen kiüresített? – fogalmát adu ászként lehet felhasználni; nem csak az általa kárhoztatott aktivista alkotmánybíróságok részéről, de akár európai szintű politikai vitákban is, mint ahogy történt ez például Magyarország és a Tavares-jelentés esetében. A korrekt alapállás ellenére a könyv tartogat néhány olyan érvelési fordulatot, amelyek különösen meredeken hangzanak egy – kizárólag a kormánypártok támogatásával megszavazott – alkotmánybírótól, és sajnos a szekértábor-logikát sem igazán sikerül meghaladni.

Varga Zs. András könyve jogi megalapozottsága ellenére most, a magyar közjogi rendszer átalakítása utáni években jelentős közéleti-politikai aktualitást hordoz, amit az is jelez, hogy a múlt heti könyvbemutatón többek között Szájer József fideszes EP-képviselő méltatta a könyvet: szemrebbenés nélkül beszélt például arról, hogy az ellenőrzés nélküli hatalom hogyan torzíthatja el a legjobb szándékot. A bemutatón Orbán Balázs, a Századvég kutatási igazgatója is mondott egy programbeszédet az emberi jogi dogmatika hanyatlásáról, ami után a jogállamiság lesz a következő évtizedek „rising star-ja”. A kutatási igazgató a magyar nyelvű szakirodalom körében „hiánypótlónak” nevezte Varga Zs. jogállamiságról szóló könyvét, amit érdekes kontextusba helyezett, hogy a rendezvényen szintén felszólalt Varga Csaba, a Pázmány jogi karának professzor emeritusa, aki az utóbbi évtizedekben rendszeresen publikált jogelméleti igénnyel a jogállamiságról – magyarul is. Bizonyára ez elkerülte Orbán Balázs figyelmét.

Varga Csaba a jogállamiság „rising star-járól” azt mondta: a rendszerváltáskor ráerőltették a volt szocialista országokra a nyugati/amerikai modellt, holott nincs egységes jogállamiság; mégpedig azért, mert nincs egységes történelmi tapasztalat sem. Szerinte a saját jogállami rendszerét minden népnek magának kell felépítenie a történelmi kihívásokra adott válaszaival – ezt, a józan észre hagyatkozást próbálja meg visszahozni az Alaptörvény és preambuluma, a Nemzeti Hitvallás. A professzor nagyon jól megfogalmazta Varga Zs. könyvének legfőbb műfaji jellemzőjét is, amikor kifejtette: ennek egy elméleti megalapozása akar lenni a könyv, „esszéisztikus levezetése egy intuíciószerű meglátásnak”.

A szerző Varga Zs. András a bemutatón a magyar Alkotmánybíróság aktivista első éveiről és az európai birodalomépítésről beszélt: könyvének alapvető párhuzama ugyanis, hogy európai szinten úgy válik most tisztázatlan tartalmú ütőkártyává a jogállamiság, mint annak idején az Alkotmánybíróság gyakorlatában, amely számos, az akkori alkotmány és a meglévő jogszabályok által megoldatlan jogi kérdést a jogállamiság elvének kiterjesztő és normatív értelmezésével oldott meg – erre a jelenségre használja Varga Zs. a „totális joguralom” kifejezést. Például ezen logika alapján kaszálta el a híres-hírhedt Zétényi-Takács féle igazságtételi törvényt az Alkotmánybíróság 1992-ben, aminek máig ható társadalmi feszültségeket köszönhetünk. Varga Zs. szerint az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatában a jogállamiság fogalma tautologikus, nincs elkülönült tartalma, így pedig adu ászként bármire ráhúzható – ezzel pedig a testület korlátlan hatalmat biztosított magának a törvényhozó hatalom felett.

Ez az érvelés persze jól ismert és egyáltalán nem új a jogi szakirodalomban, a fentebb idézett Varga Csaba professzor is hasonlóképp vélekedik az alkotmánybíróságról. Az újdonság inkább az, hogy most egy alkotmánybírótól halljuk ugyanezt. És nem csak a könyvben. Az utóbbi években felduzzasztott, kormánypárti többségűvé vált alkotmánybíróságban nem Varga Zs. András az egyetlen, aki a testület háttérbe szorulását szorgalmazza a parlamenttel szemben: például Pokol Bélától és Salamon Lászlótól is lehetett ilyesmiket olvasni párhuzamos indokolások, különvélemények formájában – de nincs is ezzel semmi gond.

Varga Zs. szerepfelfogásának visszásságai inkább ott mutatkoznak meg, ahol az Alkotmánybíróságnak már az új Alaptörvényre vonatkozó gyakorlatát elemzi. Úgy látja, hogy az AB újabb gyakorlata alkalmas lehet arra, hogy gátat szabjon a „jogállami önkénynek”, vagyis helyre tegye az alkotmánybíróság és a jogalkotó viszonyát. Igaz, hogy korábban, de inkább még a kilencvenes években az Alkotmánybíróság valóban többször túlterjeszkedett a hatáskörén; de azért azt is látni kell, hogy valahogy meg kellett oldani a rendszerváltással felmerülő jogi kihívásokat – ennek ez egy módja volt; az persze lehet, hogy nem a legjobb. Mindenesetre Varga Zs. érvelésével beleáll abba a logikába, hogy valaki feltétlenül önkényes: esetében az Alkotmánybíróság (az Alkotmánybíróság-pártiak pedig ugye a jogalkotót tartják annak). Ha nem túl aktivista, de azért működőképes, a feladatának ellátására alkalmas Alkotmánybíróságot akarunk, akkor talán nem ártana az AB-önkény és parlament-önkény skálájának a két végpontjától kicsit elvonatkoztatni.

Az új Alaptörvény alapján folytatott AB-gyakorlattal kapcsolatban a legmeredekebb állítás a könyvben az alkotmány átmeneti rendelkezéseivel függ össze. Bizonyára emlékszik az olvasó, hogy a parlament néhány nappal az új alkotmány 2012. január 1-i hatályba lépése előtt fogadta el az átmeneti rendelkezéseket: ebben voltak például a kommunista szervezetek és utódaik felelősségére vonatkozó rendelkezések és még egy sor, tartalmilag nem „átmeneti” rendelkezés. Ami a legproblémásabb volt viszont, az az, hogy az átmeneti rendelkezés, mint törvény saját magát alkotmányos szintre helyezte, ezzel pedig sértette a jogforrási hierarchiát. Az alkotmánybíróság aztán az átmeneti rendelkezéseket megsemmisítette, a jogalkotó pedig később ezen rendelkezések jó részét a negyedik alkotmánymódosítással beleírta az Alaptörvénybe.

Varga Zs. szerint az Alkotmánybíróság az átmeneti rendelkezéseket megsemmisítő döntését pontosan a jogállamiság fent leírt adu ász-felfogására alapította, ami azért önkényes, mert ennyi erővel pontosan az ellenkezőjére is juthatott volna. A szerző úgy következtet: a sokat vitatott negyedik alkotmánymódosítást – amellyel a korábban alkotmányellenesnek ítélt „átmeneti” rendelkezéseket illesztették az alkotmányba – tulajdonképpen az Alkotmánybíróság kényszerítette ki (!) azzal, hogy megsemmisítette az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit. Sajnálatos alkotmánybírói szereptévesztésnek tűnik ez. Önmagában az teljesen rendben van, hogy egy alkotmánybíró maga a testülete visszafogottságának a híve. De ez azon nem változtat, hogy az Alkotmánybíróság arra hivatott, hogy a jogrendszer alkotmányossága felett őrködjön − ha pedig egy alkotmányellenes törvényt megsemmisít, akkor nem alkotmánymódosításra kényszeríti a jogalkotót (ideális esetben), hanem önmérsékletre inti. Ezzel az erénnyel nem csak az alkotmánybíróknak, de a jogalkotó politikusoknak is tudniuk kellene élni olykor.

Az alkotmánybíróságihoz hasonló jogállamiság-aduász van kialakulóban az Európai Unióban is a szerző szerint, és ezzel a megállapítással valóban nehéz lenne vitatkozni. A Magyarország helyzetéről és az uniós alapértékek állítólagos megsértéséről szóló Tavares-jelentés is sűrűn dobálózik a jogállam fogalmával, anélkül, hogy lenne erre Európa-szerte elfogadott egységes definíció. Miután a hírhedt 7-es cikket nem alkalmazták végül hazánkkal szemben, az Európai Bizottság egy „jogállami keret” megalkotásáról döntött, ami gyakorlatilag formális levelezgetésből áll a Bizottság és az érintett tagállam közt a jórészt meghatározhatatlan tartalmú „rendszerszintű jogállamsértések” esetén. A szöveg szintjén elég ártalmatlan, legfeljebb politikai nyomásgyakorlásra alkalmas eszköznek tűnik ez, Varga Zs. szerint azonban a keret a tagállami alkotmányokkal szembeni „normakontroll-eljárást” rejt magában. Például azért, mert a keret előírja, hogy a tagállami alkotmánybíráskodás – ahol van – nem fenyegethető új jogalkotás útján; holott semmilyen uniós jogszabály nem szól arról, hogy a tagállamoknak kötelező lenne alkotmánybíróságot működtetniük.

S hogy miért lett bálvány a joguralom? Varga Zs. ezt az európai „birodalomépítés” eszközének látja: mivel a korábbi társadalmi kötőerők – a szokás és a kultusz – „kiűzettek a közéletből”, a jogot kellett alkalmassá tenni erre a funkcióra. Ez Varga Zs. szerint egy önigazolásos folyamat, ami végül az eredeti céllal ellenkezően pont az önkényes hatalomgyakorlás eszközévé válhat. Ugyanennek az önigazolásnak a része az emberi jogok joguralomra hivatkozással történő szakadatlan bővítése is – teszi hozzá. Mindezen következtetések valóban megfontolandók: csak az a kár, hogy a könyv nem mozdul ki, és valószínűleg a rá adott válaszok is kevéssé fognak kimozdulni az abszolút jogállamot dicsőítő és az abszolút jogalkotói (illetve tagállami) szuverenitást hirdető két ellentétes kánon szigorú keretei közül.
http://mandiner.blog.hu/2015/07/04/a_totalis_jogallamtol_ov_varga_zs_andras_alkotmanybiro

Tíz érv a melegházasság ellen

anarki
jog
ma 21:01
A hét végén ünnepelt a világ, ünnepeltek a melegek, ünnepeltek a jobb érzésű nem melegek, szivárványszínbe öltözött a Facebook: az USA kilenctagú Legfelső Bírósága minimális többséggel bár, de úgy döntött, hogy mostantól az ország összes tagállamában legális az azonos neműek házassága. Az eset, ami megannyi viszontagság után végül Obergefell v. Hodges néven vonul be a történelembe, jelentősége ahhoz hasonlítható, mint amikor 1967-ben ugyanez a Legfelső Bíróság, persze más tagokkal, kimondta, hogy az Egyesült Államokban egy fekete férfi törvényesen elvehet feleségül egy fehér nőt, és viszont. Nem is volt olyan régen.

A bíróság múlt pénteken 5-4 arányban szavazott a melegházasság engedélyezése mellett. A többségi véleményt Anthony Kennedy fogalmazta meg, ehhez csatlakoztak az igennel szavazó többiek: Stephen Breyer, Ruth Bader Ginsburg, Elena Kagan és Sonia Sotomayor. Az USA Legfelső Bírósága hagyományosan nemcsak nagyszerű jogászokból, hanem nagyszerű rétorokból is áll: Oliver Wendell Holmes és Louis Brandeis ítéletindoklás címén olyan hatásos szövegeket adtak ki a kezükből, hogy az iskolákban tanítják őket, mint nálunk Cicerót meg Kossuthot.

Az aktuális Legfelső Bíróság melegházasságügyben megfogalmazott többségi véleménye (pdf) követi ezeket a nemes hagyományokat, nem spórol a pátosszal, mégis a ráció nyelvén szól a házasság intézményéről és arról, miért jár ez a jog mindenkinek:

“Egyetlen szövetség sem mélyebb a házasságnál, hiszen a szerelem, a hűség, az odaadás, az áldozat és a család legmagasztosabb eszméit testesíti meg. Azzal, hogy házastársi szövetségre lép, két ember többé válik, mint azelőtt volt. Ahogy azt a felmerült esetekben egyes felperesek bizonyítják, a házasság olyan szerelmet testesít meg, ami még a halált is túléli. Félreértenénk ezeket a férfiakat és nőket, ha azt mondanánk, hogy nem tartják tiszteletben a házasság eszméjét. Kérelmük lényege, hogy igenis tisztelik; olyan mélyen tisztelik, hogy szeretnék maguk is megvalósítani. Azt remélik, hogy nem ítéltetnek egyedüllétre úgy, hogy kizáratnak a civilizáció egyik legrégebbi intézményéből. Egyenlő méltóságot kérnek a törvény előtt. Az Alkotmány biztosítja nekik ezt a jogot.” (Anthony Kennedy és a többség véleménye)

A többségi vélemény a mellékletekkel együtt 34 oldalas (igaz, mint Stephen Colbert megjegyezte, lehetett volna keskenyebb margóval kímélni a környezetet). A kisebbségi, a melegházasságot elutasító véleményt maga a főbíró, John Roberts jegyzi, és az ő véleményéhez a többi ellenző is csatlakozott. Samuel Alito, Antonin Scalia és Clarence Thomas emellett egytől egyig külön ellenvéleményt is megfogalmazott – így történt, hogy az ellenzők véleménye kétszer olyan hosszúra sikerült, mint a támogatóké.

Íme tíz érv, amivel a kisebbségben maradt bírák indokolták, miért ellenzik a melegházasságot.
1. John Roberts: Nem ránk tartozik

“(…) Ez a bíróság nem törvényhozó testület. Nem kellene azzal foglalkoznunk, hogy jó ötlet-e az azonos neműek házassága. Az alkotmány értelmében a bíráknak arra van módjuk, hogy megmondják, mi a törvény, nem arra, hogy mi legyen. Az alkotmány jóváhagyói arra hatalmazták fel a bíróságokat, hogy ne gyakoroljanak »sem erőt, sem akaratot, pusztán ítéletet«.”
2. John Roberts: Akkor mostantól már bármit lehet?

“Ha egy azonos nemű párnak alkotmányos joga van összeházasodni, mert különben gyermekeik »attól a stigmától szenvednének, hogy tudják: az ő családjuk valamilyen módon alsóbbrendű«, miért nem alkalmazható ugyanez az érvelés egy olyan családra, ahol hárman vagy többen nevelik a gyerekeket?”
3. Antonin Scalia: Beleszarok

“Számomra nem bír különösebb jelentőséggel, hogy mit mond a törvény a házasságról. Ugyanakkor kiemelkedő jelentősége van annak, hogy ki az, aki fölöttem uralkodik. A mai döntés szerint az én Uralkodóm, és 320 millió amerikai Uralkodója az egyik parttól a másikig, a Legfelső Bíróság kilenc jogászának többsége. Az ezekben az ügyekben alkotott vélemény az elképzelhető legtávolabbi kiterjesztése a bíróság állítólagos jogkörének arra, hogy olyan »szabadságjogokat« hozzon létre, amelyeket az alkotmány és annak kiegészítései elfelejtenek megemlíteni. Az alkotmányos revíziónak ez a kilenctagú, nem választott bizottság általi gyakorlása, amit mindig (ahogyan ma is) a szabadság szertelen dicsőítése kísér, megfosztja a Népet attól a legfontosabb szabadságjogtól, amelyet a Függetlenségi nyilatkozatban fejezett ki, és az 1776-os Forradalomban nyert el: az önnön kormányzásához fűződő jogot.”
4. Clarence Thomas: Kétszáz éve se volt melegházasság

“Jóval az 1787 előtti idők óta a szabadságon az állami beavatkozástól való mentességet értjük, nem pedig az állami juttatásokra való jogosultságot. A többségi véleményt megfogalmazók mégis olyan »szabadságjog« nevében idézik meg az Alkotmányt, amit annak megfogalmazói nem ismertek volna el, és egy olyan szabadságjogot sértenek, amit védelmezni szándékoztak. Mindeközben a bírák többsége elveti azt a Függetlenségi nyilatkozatban szereplő gondolatot, miszerint a méltóság vele született az emberrel, és ehelyett azt sugallja, mintha az az államtól érkezne.”
5. Samuel Alito: Ráerőltetik az országra

“A mai döntés elbitorolja az emberek alkotmányos jogát ahhoz, hogy eldöntsék: megtartják vagy megváltoztatják a házasság hagyományos jelentését. A döntést arra fogják használni, hogy gyalázzák azokat az amerikaiakat, akik nem hajlandók jóváhagyni az új ortodoxiát. Ha bírák puszta többsége feltalálhat egy újfajta jogot, és ezt a jogot ráerőlteti az országra, a jövőbeli többség cselekedeteit valójában csak az korlátozhatja, hogy érzésük szerint mit tolerálnak a politikai hatalom és a kulturális befolyás birtokosai.”
6. John Roberts: Ellopták az emberektől a melegházasságot!

“Az azonos neműek közötti házasság támogatói – a demokratikus folyamatok által – figyelemre méltó sikerrel győzték meg polgártársaikat arról, hogy elfogadják nézeteiket. Öt jogász lezárta a vitát, és alkotmányban rögzített törvénnyé változtatta saját, házasságról alkotott elképzeléseit. Az, hogy ezt a témát ellopták az emberektől, hosszú ideig árnyat vet majd az azonos neműek közötti házasságra, ami még inkább megnehezíti a drámai mértékű társadalmi változás elfogadását.”
7. John Roberts: Mégis, mit képzelünk magunkról?

“A bíróság érvényteleníti az ország államai több mint felének házasságra vonatkozó törvényeit, és olyan társadalmi intézmény megváltoztatását rendeli el, ami évezredek óta az emberi társadalom alapját képezi, a kalahári busmanoktól a han kínaiakig, a karthágóiakig és az aztékokig. Mégis, mit képzelünk magunkról?”
8. John Roberts: Ha nincs ilyen intézmény, ne is legyen

“Nem áll szándékomban minden szempontból egyenlőségjelet tenni az azonos nemű párok és a többnejűség között. Könnyen lehet, hogy léteznek releváns különbségek, amelyek eltérő jogelemzést kívánnak. De ha léteznek, a kérelmezők egyetlen egyre sem mutattak rá. Amikor a szóbeli érvek bemutatásakor a többnejűségről kérdezték őket, azt állították, hogy az Államban »nincs ilyen intézmény«. És pontosan ez a lényeg: a szóban forgó Államokban az azonos neműek házasságának intézménye sem létezik.”
9. John Roberts: Beszennyezték az Alkotmányt

“Legyen meg a szórakozásuk, de épp most szennyezték be az Alkotmányt. Ha valaki azon amerikaiak közé tartozik – bármilyen legyen is a nemi orientációja –, aki az azonos neműek házasságának kiterjesztésének pártján áll, mindenképpen ünnepelje meg a mai döntést. Ünnepelje meg a kívánt cél elérését. Ünnepelje meg a partnere iránti elkötelezettségének új kifejezési módját. Ünnepelje meg, hogy új juttatásokhoz fér hozzá. De ne ünnepelje az Alkotmányt. Az Alkotmánynak ehhez semmi köze.”
10. Antonin Scalia: Épp most tettük tönkre a demokráciát

“Egy olyan kormányzati rendszer, ami a Népet egy kilenc, nem választott jogászból álló bizottság alárendeltjévé teszi, nem érdemli meg, hogy demokráciának nevezzék. A mostani társadalmi felfordulás ügyében szavazó testület feltűnően nem reprezentatív jellege lényegtelen volna, ha bírákként működnének, választ adva arra a kérdésre, hogy az amerikaiak jóváhagytak-e valaha olyan alkotmányos rendelkezést, ami nyilvánvalóan törvényen kívül helyezte a házasság hagyományos definícióját. De a ma többséget alkotó bírák persze nem ezen az alapon szavaznak; azt mondják, hogy nem. És megengedni, hogy az azonos neműek közötti házasságra vonatkozó politikai kérdést egy kiválasztott, patrícius, kifejezetten nem reprezentatív kilenctagú testület vegye fontolóra és döntse el, annyi, mint megsérteni az elvet, ami még annál is alapvetőbb, mint hogy képviselet nélkül nincs adóztatás: nevezetesen, hogy képviselet nélkül nincs társadalmi változás.”
http://444.hu/2015/06/29/tiz-erv-a-meleghazassag-ellen/

Egész Amerikában legális lett a melegházasság

A meleg pároknak alkotmányos joga, hogy a törvény előtt házasságot köthessenek - határozott pénteken az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága. A döntés értelmében ezentúl a meleg párok az egyes államok szabályozásától függetlenül az egész országban legálisan köthetnek házasságot. A legfelsőbb bíróság döntésével a korszak egyik legnagyobb polgári joga harca ért véget, írja a CNN.

A történelmi döntést, amelyet a melegek több évtizednyi egyenjogúsági küzdelme előzött meg, 5-4 arányban hozták meg a bírák, írja az LA Times. A meleg és leszbikus párok egybekelése az 50-ből 37 államban, valamint Washingtonban, a fővárosban eddig is legális volt. A CNN hírtelevízió által pénteken ismertetett közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 63 százaléka helyesli, 33 százaléka pedig ellenzi az egynemű párok házasságát, írja az MTI.

"A házassághoz való jog minden ember alapvető, elidegeníthetetlen joga, és az alkotmány egyenlő bánásmódról szóló klauzulája szerint ezt a meleget nem lehet megfosztani ettől a jogtól" - írta indoklásában Anthony Kennedy, az egyik bíró, aki a melegházasság legalizálása mellett szavazott. "A házasság két ember legmélyebb köteléke, amelyben a szeretet, a hűség, az odaadás, a család és az önfeláldozás a legmagasabb szinten testesül meg" - írta Kennedy.

"Ha azok közé a számos amerikai közé tartoznak - legyen bármilyen a szexuális orientációjuk - akik egyet értenek a melegházasság a legalizálásával, akkor ünnepeljék meg ezt a mai döntést. Ünnepeljék meg, hogy elérték a kívánt célt, és ünnepeljék meg, hogy most már ilyen módon is kifejezheti az egymás iránti elkötelezettségét két meleg ember. De ne ünnepeljék az alkotmányt, annak ehhez semmi köze nincs" - mondta a döntéssel kapcsolatban a legfelsőbb bíróság vezetője, John Roberts.

Antonin Scalia konzervatív bíró a döntéshez csatolt ellenvéleményében pedig azt fejtette ki, hogy a melegházasság legalizálása az amerikai demokráciát fenyegeti. "A mai döntés személyesen nem különösebben fontos nekem. De ami megdöbbent, az az önhittség, ami ebből a bírósági puccsból árad" - írta.

Az Egyesült Államok a 21. ország a világon, ahol legalizálták a melegházasságot. A egynemű házaspároknak ezután egész Amerikában járni fognak azok a kedvezmények és támogatások, amely a heteroszexuális házaspároknak is, és a házasságkötés ténye megjelenik majd a születési anyakönyvi kivonatukban és a halotti bizonyítványukban is.

A döntés nem okozott nagy meglepetést, mivel az elmúlt hónapokban több szövetségi bíró, állami bíróság is a melegházasság legalizálása mellett döntött, miközben sok képviselő és a választók is kiálltak a melegek egyenlő jogai mellett. Azért persze a legfelsőbb bíróság döntését nagy éljenzés fogadta az épület előtt, sokan órák óta vártak a bejelentésre.

"Ma nagy lépést tettünk az egyenlőség felé. A homoszexuális és leszbikus pároknak mostantól ugyanúgy joguk van összeházasodni, mint mindenki másnak" - írta Barack Obama elnök a Twitterén. A Fehér Ház hivatalos Twitter oldalán egyébként szivárvány színűre cserélték a képet a bejelentés után.

Obama a bejelentés után nem sokkal egy meghatott beszédben is üdvözölte a bíróság döntését. "Nemzetünk azon a sziklaszilárd alapelven nyugszik, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett. Az már az egymást követő generációk feladata, hogy ezeket a szavakat a változó idők valóságával összekössék. Nem mindig könnyű ezt megvalósítani. Néha egy lépést lépünk előre aztán kettőt hátra, de az elkötelezett polgárok erőfeszítése fenntartja a haladást. És néha vannak olyan napok, mint ez a mai is, amikor egy villamcsapás hirtelenségével érik be a kitartó erőfeszítések gyümölcse" - mondta.

A 2016-os demokrata elnökjelöltség legesélyesebb várományosa, Hillary Clinton történelmi győzelemnek nevezte a döntést, és méltatta az LGBT amerikaiak bátorságát és eltökéltségét, amivel ezt lehetővé tették.

Természetesen a meleg (és nem meleg) hírességek is nagyon örülnek a döntésnek, Ian McKellen például ezt posztolta a Vine-ra:

Ugyanakkor több vallási konzervatív republikánus támadta a döntést. "Ellen kell állnunk, és el kell utasítanunk a bírói zsarnokságot, nem szabad meghátrálnunk" - mondta Mike Huckabee volt arkansas-i kormányzó, aki 2008 után jövőre is indul a republikánus elnökjelöltségért.

A republikánus elnökjelöltségért szintén induló Jeb Bush, George W. Bush öccse azt mondta, hogy ő a hagyományos házasságban hisz, és úgy véli, hogy a legfelsőbb bíróságnak az egyes államok hatáskörében kellett volna hagynia, hogy döntsenek ebben a kérdésben.
http://index.hu/kulfold/2015/06/26/egesz_amerikaban_legalis_lett_a_meleghazassag/

Szájer József: ha egy demokratikus rendszer nem hatékony, elveszti az emberek bizalmát

Belföld, 2015.06.25
Ha egy de­mok­ra­ti­kus rend­szer nem ha­té­kony, nem nyújt ren­det, biz­ton­sá­got, el­ve­szí­ti az em­be­rek bi­zal­mát - mond­ta Szájer József, a Fidesz Európai Parlament kép­vi­se­lő­je Varga Zs. András al­kot­mány­bí­ró jog­ál­lam­ról szó­ló köny­vé­nek be­mu­ta­tó­ján Budapesten csü­tör­tö­kön.
A rend­szer­vál­tás nyo­mán a kor­mány el­len­őr­zé­se vált hang­sú­lyos­sá pe­dig vál­sá­gos idők­ben szük­ség van bá­tor cse­lek­vés­re. Nem cso­da, ha az em­be­rek idő­vel csa­lód­tak - fej­tet­te ki a kor­mány­pár­ti po­li­ti­kus.

Tisztelet a jog­ál­la­mot meg­ala­po­zó jo­gá­szok­nak, köz­tük is el­ső­sor­ban Sólyom Lászlónak, az Alkotmánybíróság el­ső el­nö­ké­nek - mond­ta Szájer József. Hozzátette ugyan­ak­kor, hogy az új alap­tör­vény meg­pró­bál vé­get vet­ni a po­li­ti­kai és al­kot­má­nyos patt­hely­ze­tek­nek, a jog­biz­ton­ság el­vét el­túl­zó meg­kö­ze­lí­tés­nek.

Az Európai Néppárt kép­vi­se­lő­cso­port­já­nak al­el­nö­ke mint de­mok­ra­ta, jo­gász, a pol­gá­ri jo­gok el­kö­te­le­zett­je és eu­ró­pai pol­gár fi­gyel­mez­te­tett a ha­tás­kö­re­it túl­lé­pő, ga­ran­ci­ák nél­kü­li eu­ró­pai fö­de­ra­liz­mus túl­haj­tá­sa­i­ra.

Mint mond­ta: Varga Zs. András kö­te­te nyug­ta­la­ní­tó kér­dé­se­ket vet fel a jog­ura­lom és a de­mok­rá­cia, a jog­ura­lom és a ha­té­kony­ság di­lem­má­i­val, a jog­ura­lom dog­ma­ti­kus bál­vánnyá vá­lá­sá­val kap­cso­lat­ban.

Varga Zs. András a könyv­be­mu­ta­tón el­mond­ta: ki­in­du­ló­pont­ja az a kér­dés volt, hogy az al­kot­má­nyos ér­té­kek mennyi­re te­kint­he­tők ál­ta­lá­nos­nak, il­let­ve mennyi­re hely­hez, idő­höz kö­tő­dő­nek. Magyarországon pél­dá­ul egy tö­rés­pont­hoz, a rend­szer­vál­tás­hoz kap­cso­lód­tak az al­kot­má­nyos ér­té­kek. Akkor az Alkotmánybíróság "sza­bad­kár­tyát ka­pott" és az el­ső né­hány év­ben el­dőlt, hogy mi­lyen jog­ál­lam lesz Magyarországon.

Az al­kot­mány­bí­ró en­nek kap­csán fel­hív­ta a fi­gyel­met a bí­rói túl­ha­ta­lom ve­szé­lye­i­re.

Varga Csaba jo­gász pro­fesszor elő­adá­sá­ban azt emel­te ki: nincs min­de­nütt, min­den idő­ben egy­sé­ges jog­ál­la­mi­ság, hi­szen az egyes or­szá­gok tör­té­nel­mi ta­pasz­ta­la­tai el­té­rő­ek. A jog­ál­lam sok­kal in­kább egy adott he­lyen és idő­ben je­lent­ke­ző ki­hí­vá­sok­ra adott vá­lasz, egy fo­lya­ma­tos, so­ha vé­get nem érő ta­nu­lá­si fo­lya­mat.

Hozzátette: a könyv új­don­sá­ga, hogy be­mu­tat­ja, mi­ként hasz­nál­ják a jog­ál­la­mi­ság fo­gal­mát nem­zet­kö­zi nyo­más­gya­kor­lás­ra.

Az ál­la­mi szer­vek­ben szét­por­ladt a köz­ügye­kért va­ló fe­le­lős­ség. Ha va­la­mi ki­sik­lott a jog­ál­lam­ban ak­kor, azért a jog­ál­lam szín­pa­dát be­ren­de­ző jo­gá­szok a fe­le­lő­sek - fej­tet­te ki Varga Csaba, aki sze­rint a jog­ál­la­mi­ság fo­gal­ma ki­üre­se­dett.

Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány ku­ta­tá­si igaz­ga­tó­ja a könyv­be­mu­ta­tón el­mond­ta: a jog­ál­lam fo­gal­mát a po­li­ti­kai sze­rep­lők esz­mény­ből bál­vánnyá tet­ték. A jog­ál­la­mi­ság ter­je­dé­se csak ak­kor le­het mű­kö­dő­ké­pes, ha ob­jek­tív, nem csu­pán for­mai, ha­nem tar­tal­mi kö­ve­tel­mé­nye­ken ala­pul.

A szak­em­ber sze­rint a kö­vet­ke­ző év­ti­ze­dek a jog­ál­lam­ról fog­nak szól­ni.

Varga Zs. András Eszményből bál­vány? A jog­ura­lom dog­ma­ti­ká­ja cí­mű kö­te­tét a Századvég Kiadó je­len­tet­te meg. A könyv be­ve­ze­tő gon­do­la­tai sze­rint a jog­ál­lam­nak is le­het­sé­ges olyan fel­fo­gá­sa, amely­ben az em­be­rek egy­re ke­vés­bé sza­ba­dok, egy­re in­kább ki­szol­gál­ta­tot­tak. A jog­ál­lam is le­het zsar­no­ki, to­tá­lis.
(Fotó)
(MTI)
http://webradio.hu/hirek/belfold/szajer_jozsef_ha_egy_demokratikus_rendszer_nem_hatekony_elveszti_az_emberek_bizalmat

Magyarország felfüggeszti a menekültek visszafogadását

Joób Sándor
spirk
Halmos Máté
2015.06.23. 16:59 Módosítva: 2015-06-23 19:49:45
Magyarország egyoldalúan felfüggeszti a Dublin III. rendelet alkalmazását, azaz nem fogadjuk vissza a Nyugat-Európából hozzánk visszaküldött menekülteket. A Belügyminisztérium közleménye szerint Magyarországnak nincs kapacitása több menekült fogadására. A döntés ideiglenes, ha javulnak a feltételek, újra fogadunk menekülteket. A Die Presse szerint magyar lépés láncreakciót indíthat el, várhatóan Olaszország is hasonló döntést hoz. Az osztrák külügy bekérette a bécsi magyar nagykövetet.

Magyarország egyoldalúan felfüggeszti a Dublin III. rendelet alkalmazását, írja az osztrák Die Presse. A lap szerint erről tájékoztatta kedden kora délután az osztrák külügyminisztériumot Perényi János, Magyarország bécsi nagykövete. Kovács Zoltán kormányszóvivő és Perényi János az Indexnek megerősítette a Dublin III. felfüggesztését.

A Dublin III. felmondásával Magyarországra nem lehet visszatoloncolni azokat a menekülteket, akik rajtunk keresztül jutottak el Ausztriába, Németországba vagy az EU más tagállamába.

Megtelt a hajó

Perényi János nagykövet közleménye szerint a Dublin III. felfüggesztésére "technikai okok" miatt van szükség, írja a lap. Kovács Zoltán kormányszóvivő ezt Bécsben azzal egészítette ki, hogy "mindannyian európai megoldást szeretnénk, de védenünk kell a magyar érdekeket és a magyar lakosságot is". Magyarországnak 2500 menekült befogadására van kapacitása, és már így is 3000-et fogadtunk be, mondta Kovács. A hajó megtelt, magyarázta a lapnak, Magyarország képtelen több tízezer ide visszatoloncolt migráns ellátni. Budapest döntése csak ideiglenes, hangsúlyozta Kovács.

Sikerült elérnünk Perényi János bécsi nagykövetet. Ő az Indexnek azt mondta: kedden sajtóbeszélgetésen fogadták az osztrák újságírókat a bécsi nagykövetség épületében. Itt Kovács Zoltán a megjelent újságíróknak azt mondta: a magyar kormányzat megítélése szerint az ország befogadóképessége nem bír el több menekültet, ezért függesztjük fel ideiglenesen a Dublin III-t.
Bécs: Be kell tartani a schengeni határokat

Az osztrák lap szerint a magyar lépés láncreakciót indíthat el. Várhatóan hamarosan Olaszország is ideiglenesen felfüggeszti a Dublin III. alkalmazását. A Die Presse szerint Magyarország ezzel a lépéssel nyomást akar gyakorolni a csütörtöki EU-csúcsra.

Az osztrák külügy kedden délután bekérette a bécsi magyar nagykövetet. Johanna Mikl-Leitner az APA osztrák hírügynökségnek azt mondta: aki továbbra is határok nélküli Európát akar, annak be kell tartani a schengeni határokat, s ugyanez vonatkozik a dublini rendeletre is. Az osztrák belügyminiszter elmondta: Ausztria kész segíteni Magyarországnak a nehéz helyzetben. Negyven rendőrt küldenek a szerb-magyar határhoz, egyértelmű, hogy egy ilyen segítség nem szabad, hogy egyoldalú maradjon.

Felkerestük az Európai Bizottságot is, hogy reagáljon a történtekre. A válaszukból kitűnik, hogy a magyar lépés váratlanul érte az EU-s végrehajtó testületet. A magyar kormány nem küldött nekik előzetes figyelmeztetést, az EB a többi érintett tagállamtól értesült róla, hogy a magyar hatóságok nem fogadnak több menedékkérőt.

Natasha Bertaud, az EB bevándorlási ügyekért felelős szóvivője kérdésünkre azt írta: Az Európai Bizottságot több EU-s tagállam is értesítette arról, hogy Magyarország mától felfüggesztette a nemzetközi védelmet kérelmezőknek a Dublin rendelet alapján történő Magyarországra szállítását. A többi tagállam által a Bizottságnak eljuttatott információk alapján Magyarország technikai szinten tájékoztatta őket, hogy a felfüggesztést technikai okok miatt, előre nem látható időre vezetik be. A Bizottság felvette a kapcsolatot a magyar hatóságokkal, hogy tisztázza, mik ezek az okok. Mivel a Dublin rendelet nem tartalmaz előírásokat arra az esetre, ha a fogadó állam felfüggeszti a transzfereket, a Bizottság arra kérte Magyarországot, hogy haladéktalanul tisztázza, milyen természetű problémáról van szó, mennyire súlyos a helyzet, és közölje, hogy milyen lépéseket tesz annak megoldására.
BM: Nem fogadjuk a dublini transzfereket

Kedden este fél hétkor a Belügyminisztérium az MTI-ben közleményt adott ki. Eszerint:

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal a DubliNet rendszeren keresztül tájékoztatta Ausztria; Belgium; Csehország; Dánia; Egyesült Királyság; Finnország; Franciaország; Lengyelország; Luxemburg; Németország; Norvégia; Olaszország, Svédország és Szlovákia hatóságait, hogy 2015. június 23-ától technikai okokból, határozatlan ideig a folyamatban lévő ügyekben felfüggeszti a Magyarországra irányuló dublini transzferek fogadását.

Az indoklás szerint Magyarország menekültügyi rendszere túlterhelt, az illegális migrációval érintett uniós tagállamok közül a legleterheltebb. Magyarország erején felül veszi ki részét az illegális migráció okozta helyzet kezeléséből. A magyar rendőrség 2015. június 22-ig Magyarország schengeni külső határain 60 620 embert – ezen belül a magyar-szerb határszakaszon 60 089 embert – fogott el tiltott határátlépés miatt.

A BM közleménye szerint Magyarország a rendelkezésére álló kapacitásokat kimerítette. A helyzet gyors cselekvést kíván, a kialakult eszkalálódott helyzetben Magyarországnak lépnie kell az Európai Unió döntései előtt.

Mindaddig, amíg a folyamatban lévő intézkedések eredményeképpen a magyarországi kapacitások nem bővülnek, a dublini transzfereket Magyarország nem fogadja

- áll a közleményben.

Magyarország ezért az uniós szolidarítás jegyében arra kérte a dublini rendszer tagállamait, hogy ne indítsák el az előre tervezett transzfereket, illetve újabbak indítását egyelőre ne tervezzék. A magyar hatóságok dolgoznak a kapacitások bővítésén, ez időt vesz igénybe.
Mi az a Dublin III.?

A Dublin III. Rendelet (egész pontosan a 2013. június 26-án kelt 604/2013/EU Parlamenti és Tanácsi Rendelet) azt írja le, melyik tagállamnak kell lefolytatni egy migráns esetében a menekültügyi eljárást. Az alapelv az, hogy abban az országban kell elbírálni a menekültkérelmet, ahol azt benyújtották. Aki tehát Magyarország területén lép be az EU-ba, menekültkérelmet nyújt be nálunk, de azonnal továbbutazik Ausztriába vagy Németországba, azt visszaküldhetik ide az eljárás lefolytatására. Az eljárást azonban nem minden esetben ott kell lefolytatni, ahol az illető menekültkérelmet nyújtott be. Ha például a család a menekülés során szétszakadt és különböző európai államokban nyújtanak be menedékkérelmet, családegyesítésre kerülhet sor, és a családtagok menekültkérelmét együtt bírálják el.

A BM közleménye szerint Magyarország mindenben eleget tett a nemzetközi szerződésekben vállalat kötelezettségeinek: regisztrálta a dublini eljárás kérelmezőit, levette ujjlenyomataikat. Miután az uniós kötelezettségszegési eljárásban Magyarországnak meg kellett szüntetnie az idegenrendészeti őrizetbe vétel lehetőségét, "a Magyarországról továbbutazó illegális migránsok tekintetében Magyarország vált az Eurodac-rendszer (a tagállamok területén illegálisan tartózkodó vagy oda illegálisan belépő személyek ujjlenyomatainak összehasonlítását végző rendszer) alkalmazójaként azonosíthatóvá, mint olyan ország, ahol az illegális migráns elsőként lépte át jogellenesen a határt".

A BM szerint mindeközben elég egy pillantást vetni bármely földrajzi atlaszra ahhoz, hogy belássuk: Szíriából, Afganisztánból legkevesebb négy állam határát kellett – szintén jogellenesen – átlépnie a Magyarországon kérelmet előterjesztőnek ahhoz, hogy egyáltalán előterjeszthesse kérelmét a magyar bevándorlási hatóságnál.
160-200 ezer embert kellene visszafogadnunk?

Nemrégiben a német és osztrák hatóságok azt jelentették be, hogy 15 ezer menekültet küldenek vissza Magyarországra. Német statisztikák szerint 2015 első negyedévében Németország 2952 menedékkérőt próbált visszaküldeni Magyarországra azért, mert először itt nyújtották be a kérelmüket. Magyarország 2304 esetben elismerte felelősségét.

Johanna Mikl-Leitner osztrák belügyminiszter nemrég azt mondta: a folyamatban lévő 1300 "dublini esetet" gyorsított eljárásban dolgozzák fel. Az év eleje óta Ausztriából 620 menekültet küldtek vissza a Dublini rendelet alapján másik EU-tagállamba.

Az osztrák belügyminisztérium adatai szerint az ottani menekültek körülbelül egynegyede számít "dublini esetnek", akik Magyarországról vagy Olaszországból érkeznek. Ausztria jelenleg Görögországba nem toloncol vissza menekülteket, mert azt nem tartja biztonságos országnak, ahol a menekültek megfelelő ellátást kapnak.

„Most már potenciálisan 160 ezer és 200 ezer közé tehető azoknak a száma, akiket nekünk vissza kellene fogadnunk. Csak a nyár folyamán egy tucat charterjárat érkezését jelentették be a német, svájci, francia hatóságok, amiben Magyarországon nyilvántartásba vett menekültek fognak ide érkezni” – mondta Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke a Mokka június 4-i adásában.

A Helsinki Bizottság szerint mégis összesen 42 menedékkérő érkezett ténylegesen vissza Németországból. Ráadásul nemcsak Németországban működik nyögvenyelősen a menekültek visszaküldésére szolgáló dublini rendszer. Tavaly az uniós tagállamokból összesen 827 menedékkérőt küldtek vissza hozzánk. Idén sincs kiugró növekedés eddig: az első négy hónapban összesen 522 visszavétel történt. Ez összevetve a 2014-ben nálunk regisztrált 43 ezer menedékkérővel elenyésző.

A Helsinki Bizottság szerint a dublini rendszer egész Európában gyengén működik: a hatékonyságukról ismert német hatóságok visszaküldési eredményessége Bulgáriába is csak 3 százalék volt, de még a szomszédos Ausztriába is csak a lehetséges esetek 16 százalékában sikerült a visszaküldés az első negyedévben. Erről is írtunk a menekülthullámról szóló öszefoglaló cikkünkben.
60 millióan vannak, és mind ide tartanak?
Miben vagyunk elsők, és miben utolsók az EU-ban? Tényleg minket sújt a legnagyobb menekülthullám? 60 millió menekült él a világon, köztük 30 millió gyerek. Menekültügy a számok tükrében.
Tovább

http://index.hu/kulfold/2015/06/23/magyarorszag_kitette_a_megtelt_tablat/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201506

Ízekre szedte a Velencei Bizottság a magyar médiaszabályozást

MG
A Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testülete, a Velencei Bizottság ma elfogadta a magyar médiaszabályozásról szóló álláspontját, és több ponton is komoly kiigazításokra tett javaslatot. A magyar szabályozás jó irányba változott, de többet is lehet tenni – közölte Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács főtitkára a független alkotmányjogi szakértők plenáris ülésén.
A testület hétfőn adja közre a teljes szöveget, de a lesújtó álláspont a sajtóközleményből is kiolvasható. Eszerint

a magyar médiahatóság a miniszterelnökhöz lojális vezetőjének túl nagy a hatalma;
nagy a kockázata, hogy a Médiatanács és a közmédia kuratóriuma politikai kinevezettekből áll és nem eléggé független;
az állami hirdetésekre fordított keret elköltése átláthatatlan;
a kereskedelmi médiát nem lehet kizárni a fizetett politikai hirdetések piacáról;
tisztázatlan, ezért önkényes is lehet a média szankcionálásának rendszere;
szigorítani az újságírók informátorainak védelmét;
túl szigorú a médiában megjelenő, esetleg sértő tartalmak törvényi szabályozása.

A Velencei Bizottság szerint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének (aki a Médiatanács elnöke is) túl nagy a hatalma, és nem elég független: túlságosan függ a miniszterelnöktől. Egységes európai norma hiányában a szervezet nem tett ajánlást új szervezeti modellre, de függetlenebb és plurálisabb összetételű közszolgálati médiakuratórium és Médiatanács felállítását sürgeti.

A Velencei Bizottság szerint tisztázatlan, hogy a Médiatanács mint szabályozó szerv miként szankcionálja a tartalomszolgáltatókat a jogellenesnek ítélt tartalmak közléséért. Ezért kívánatosnak tartják, hogy a Médiatanács dolgozza ki és hozza nyilvánosságra, miként kíván élni jelenleg szabályozatlan hatáskörével. A Bizottság szerint súlyos bírságok kirovását, médiaorgánumok bezárását csak végső esetben szabad elrendelni, és az ilyen döntések nem lehetnek azonnal végrehajthatóak.

A testület kockázatosnak ítéli, hogy a Médiatanács tagjelöltjeit a politikai nézeteik alapján választhatják ki. A Médiatanács függetlenségének erősítése érdekében javasolja, hogy Magyarország (a kormánytöbbség) változtassa meg a tagok kinevezésének rendjét, és például a média, vagy a civil társadalom is delegálhasson tagokat. Ugyanez az ajánlás vonatkozik a közszolgálati média, az MTVA kuratóriumára is.

A Velencei Bizottság szerint az állami hirdetésekre szánt közpénzt csak átlátható, pártatlan szabályok szerint szabadna a médiában elkölteni. A testület arra is kitért, hogy a fizetett politikai hirdetések közléséből nem lehet kizárni a kereskedelmi médiát.

Az alkotmányjogászokból álló bizottság szerint az obszcén kiadványokra vonatkozó korlátozások, a hírnévrontás, az uszítás és a gyűlöletbeszéd elleni fellépés jogos, ám a jelenlegi szabályozás nem hagy elég teret a közügyek szabad megvitatásának. Ezért a médiaszabályozásban be kell vezetni az arányosság elvét, hogy az újságírók kissé illetlen, provokatív kijelentéseket is tehessenek.

A testület szerint a informátorok védelmének joga nem csak a főállású, hanem a szabadúszó újságírókat is meg kell hogy illesse. A jogszabályokba be kell hogy kerüljön, hogy a névtelenséget kérő források felfedésére csak végső esetben, és csak bíróság kötelezheti az újságírót.
http://index.hu/belfold/2015/06/19/izekre_szedte_a_velencei_bizottsag_a_magyar_mediaszabalyozast/

Lenkovics: „Az adósok méltóságát a bankoknak is tolerálniuk kell!”

Hancz Patrik
2015. június 15.

Beszélgetés Lenkovics Barnabással, az Alkotmánybíróság elnökével a jogi oktatás és a jogásztársadalom helyzetéről, az ellenzéki véleményekről, a devizaalapú kölcsönszerződésekről, és arról, hogy vállalná-e a folytatást elnöki mandátuma lejárta után.

Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság elnöke

Elnök úr, negyven éves oktatói pályafutás áll Ön mögött, most is éppen egy vizsgáról érkezett. Mi a benyomása, miben változtak a joghallgatók, miben más ma jogot oktatni, mint 1976-ban?

Óriási változást látok. Sokat töröm is a fejemet, hogy milyen okokat keressek a háttérben. Tudniillik a változások nem jó irányúak. Én a Gutenberg Galaxis gyermeke voltam, és bár paraszti családban nevelkedtem, nagyjából 10 éves korom után szenvedélyemmé vált az olvasás. Rengeteget köszönhetek annak, hogy a szókincsem, a gondolkodásmódom, a világlátásom kiszélesedett, és így Nyíregyházán, a gimnáziumban nem voltam akkora hátrányban, hogy ne tudtam volna lépést tartani emiatt a városi polgár gyerekekkel, akiknek mondjuk volt könyvtárszobája is. Az én példámból kiindulva, számomra ezért a legnagyobb hiány, amit tapasztalok, hogy a hallgatóknak nincs szókincse, és komoly szövegértési nehézségekkel küzdenek. Így nehéz tanítani és tanulni is. Az általános iskolai, majd középiskolai képzettségi szint is visszaesett, a „nyitott” egyetemi kapukon bejött egy intellektuálisan hátrányos helyzetű generáció, ez pedig egyértelműen érződik a jogi kari oktatásban.

Milyen problémákkal találkozik a gyakorlatban?

Nem csak arról van már szó, hogy a tanulás nehezen megy, hanem a jogban, mint szakmában nagyon fontos volna az árnyalatok megkülönböztetésének képessége, a „terminus technikusok” megértése. Továbbá nemcsak az elvont fogalmi gondolkodás képessége esett vissza, hanem az életszerűség, a gyakorlati, tapasztalati tudásszint is. Egy beszűkülést tapasztalok tehát, amihez kényszerből igazodott az oktatás, és leszállította színvonalat. Akit korábban minden további nélkül megbuktattunk volna, az most kap egy kettest, ha pedig netalántán egy árnyalattal jobb, mint az előző felelő, akkor hármast. Általában is igaz, hogy a tömegbútor nem azonos mondjuk az intarziás secrétaire-rel. Bútor az egyik is, bútor a másik is, de micsoda különbség.
A győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán

Látható a folyamat hatása a végzett jogászok munkájában is?

Éppen ezért is aggaszt a dolog, mert ombudsmanként, alkotmánybíróként látom az ügyvédi, az ügyészi és a bírói szakmát is. Hogy konkrétan illusztráljam, mikor az új típusú alkotmányjogi panaszokat bevezették, ügyvédkényszert is előírt a törvény. Két év után eltörölték, mert bár az volt az indoka, hogy magas színvonalú indítványok érkezzenek az Alkotmánybírósághoz, az ügyfelek és az ügyvédek által írt indítványok között nagy szakmai színvonalbeli különbség nem volt. Az alkotmányjogi panaszok több, mint 90 %-át visszautasítjuk, és ennek részben az az oka, hogy az indítvány minősége, tartalma, okfejtése nem elfogadható.

Ha egyetemi tanárként belegondolok a szakma általános színvonalába, igen elkeserítő a kép. Ezen némileg korrigál, de nem sokat, a PhD képzés, illetve annak kiemelt állami támogatása. Régen is volt olyan kollégám, aki azt mondta, hogyha a 400 fős évfolyamból 40 fő bejár az előadásokra, értelmes, jó képességű, figyel és tanul, már megéri egyetemet működtetni. De ezzel az aránnyal dolgozni, az input-output számítások szerint, nem egy gazdaságos felsőoktatás. Szomorú, mert ez nem költségvetési vagy közgazdasági kérdés, hanem kultúra kérdése, műveltség kérdése, minőség kérdése. Végül is az állam és társadalom elitjéről beszélünk, vezető állami tisztségviselőkről, a hatalmi ágak képviselőiről. Ezek színvonala pedig azon múlik, hogy milyen a jogász és politológus kibocsátás színvonala.
Elnöki mandátum: 2015. február 25. és 2016. április 21. között

Elnöki mandátum: 2015. február 25. és 2016. április 21. között

Az alkotmánybírósági mandátuma 2016-ban fog lejárni, az Országgyűlésben pedig kétharmad szükséges, hogy meghosszabbítsák. A legfontosabb kérdés, hogy adott esetben vállalná-e?

Erre mindig az a válaszom, hogy nem én kerestem sem az ombudsmani megbízatást, sem az alkotmánybírói posztot. Ezek találtak meg engem, és nem tértem ki előlük. Mádl Ferenc szemináriumvezető tanárom volt, majd tanszéki kollégája lettem. Mikor az ELTE jogi karán a Civilisztikai Intézet vezetője volt, engem kért fel titkárnak, így 5 évig mellette dolgoztam. Neki köszönhetem az ombudsmani felkérést. És miután állítólag azt a hat évet tisztességesen és szakmailag sem rossz színvonalon teljesítettem, merült fel ugyancsak tőlem függetlenül, hogy folytassam, mint alkotmánybíró. Most ugyanez a helyzet. Én egy lépést sem fogok tenni ennek érdekében, és nem is motivál. Engem csak egy dolog motivál, a tisztesség és a szakmaiság.

Egyes bírálói erősebb hangvételben kritizálták Önt: „Lenkovics Barnabás az elmúlt időszakban bebizonyította, hogy méltó a Fidesz, de nem az emberek bizalmára”. (1) Mások szerint „Lenkovics Barnabást mind a tevékenysége, mind az alkotmányosságra vonatkozó elvei alkalmatlanná teszik arra, hogy Ő legyen az AB elnöke.” (2) Hogy látja, mi lehet az oka annak, hogy az ellenzék nem támogatta Önt?

Úgy látom sajnos, hogy a politikánk legfontosabb jellemzője a személyeskedés, ami mögött személyes érdekharcok vannak. A politikai elit azonban éppúgy funkciótlanná tud válni, mint ahogyan Bibó leírta annak idején az arisztokrácia funkcióvesztését: azért tűnt le, mert nem teljesítette az alattvalóival szembeni kötelességeit. Vagy, ahogy a szocialista forradalomról állapította meg: uralomváltás történt, nem pedig az uralom jelenségének a megszüntetése. A mai politikusok hajlamosak azt hinni, hogy a politika azért van, hogy nekik jobb legyen. A politika korábban mindig azért volt, hogy társadalmi békét, harmóniát és olyanfajta együttműködést hozzon létre, ami az adott politikai közösség minden tagja számára előnyös: anyagilag, kulturálisan, a műveltség és az egészségügyi ellátás szempontjából is. Mindezeknek materiális feltételei vannak, tehát olyan társadalmi programokat kellene gyártani, amelyek garantálják, hogy ne csak szép szavak hangozzanak el, hanem azok mögé a forintok is oda legyenek téve. Ahhoz pedig olyan gazdasági szférát kell működtetni, ami maximális teljesítményre képes, amihez egyéni ösztönző, belső hajtóerő szükséges. Itt, Magyarországon. Nem Angliában vagy Dániában. Versengő társadalmi, választási programokra, valóra váltható, számon kérhető programokra volna szükség, nem üres ígéretekre vagy személyeskedésekre, például az én személyemet érintően. A kritikusok közül még egyetlen egy se kérdezett meg, mint például most Ön, hogy hogyan látom ezt a világot. Elég öreg vagyok már hozzá, 65 éves. Sokat éltem az előző világban is, ebben az új világban is, lelkesedtem is érte. Most akkor miért ez a szkepszis? Szívesen elmondanám nekik, bármelyiknek, mert úgy érzem a könyvből tanult tudáshoz képest nekem van bőséges tapasztalati tudásom is, márpedig annál meggyőzőbb és értékesebb nincs. Könyvekben akármit le lehet írni, gyönyörű szép cirádákkal és könnyfakasztó szépséggel. A kérdés azonban az, hogy mi van a valóságban.
"Az adósok méltóságát a bankoknak is tolerálniuk kell."

“Az adósok méltóságát a bankoknak is tolerálniuk kell.”

A hónapokban nagy botrányt kavart mind a Questor, mind pedig a Buda Cash botrány, a devizaalapú kölcsönszerződések tekintetében jelenleg is folynak az elszámolások a bankok és az ügyfelek között. Elnök úrnak magánjogászként mi a véleménye az ilyen jellegű szerződésekről?

Magánjogászként a clausula rebus sic stantibus és a pacta sunt servanda elvét tanítottam negyven évig az egyetemen. A pacta sunt servanda két ember megegyezése. Egy szóbeli, kézfogással megpecsételt megegyezés az maga a törvény, a Code Civil ezt európai, alkotmányos rangra emelte. A megegyezés kötelez, ha pedig diszpozitív egy norma, és a helyébe mi ketten, szerződő félként mást írunk, akkor az a más lesz a diszpozitív szabály helyett a törvény. De mi egy adott időpontban kötünk egy szerződést, egy adott tartalommal, csakhogy később a körülmények lényegesen megváltozhatnak. S ekkor bejön az igazságosság mércéje. Ha az eredeti tartalommal, az akkori körülményekhez mért feltételekkel, változatlanul kényszerítem ki a pacta sunt servanda elvére hivatkozva a teljesítést, az egyik fél nagyon jól, a másik fél nagyon rosszul jár, ami igazságtalan. Az igazságosság lényege ugyanis a javak mérték szerinti megoszlása, érdem szerinti vagy törvény szerinti megoszlása: az osztó igazság, vagy kiigazító méltányosság alapján. Még egy terminust mondok, az azonnali beavatkozást igénylő szükséghelyzetet. Mondjuk, egy gyermek szülei meghalnak. A vagyonát rögtön leltározzák, zár alá veszik, és ideiglenes gondnokot rendelnek a részére, még mielőtt gyámság alá helyezik vagy gondnokot rendelnek mellé. De nagyon sok ilyen példát lehet mondani cégjogból, büntetőjogból is. Az Alaptörvényben is van ilyen szükséghelyzetre utalás, amikor más jogi megoldásokkal lehet élni.

A 2008-as pénzügyi válság tehát egy ilyen helyzetnek tekinthető?

Magyarországon a 20-as, 30-as évektől sorozatosan jöttek a válságok. Az első világháború, egy őszirózsás forradalom, egy vörös forradalom, egy fehér forradalom, egy koronaválság és pengőváltás, majd a világgazdasági válság. Válság, válság hátán. Ugyanakkor az addig stabil magánjogi viszonyok mind megborultak, ezeket jogilag rendezni kellett. Szladits Károly használta a válságjogi jogalkotás fogalmát, amellyel a korszakos válságokra adott jogalkotási reakciókat illette. Példaként említem a valorizációs törvényt 1928-ból, amit most a devizaalapú kölcsönszerződésekhez elő is vettünk és áttanulmányoztunk. Úgyhogy én magánjogászként a clausula rebus sic stantibus elve alapján és azonnali beavatkozást követelő szükséghelyzetnek tekintve a rendkívüli árfolyamemelkedést, el tudtam fogadni olyan, rendkívülinek nevezett jogi megoldásokat is, amelyek a rendes megoldásban lecövekelők szemében elfogadhatatlanok. Az ő érdekük, vagy a bankok érdeke természetesen inkább a változatlanság lett volna.

ab-hat

Ön számára mi volt a fő szempont ezekkel az ügyekkel kapcsolatban?

A devizaalapú kölcsönnel kapcsolatos határozatunkba bele is írtuk: ha mondjuk 150 vagy 250 ezer család kilakoltatás folytán hajléktalanná válik, az az emberi méltóságot súlyosan sértő állapot. A magyar nyelv szépít: kisemmizett, nincstelen, akinek még nincse sincs, földönfutó. Ezek a kifejezések nyelvünkben az emberi méltóságot sértő helyzeteknek a leírására szolgálnak. Eljutottunk odáig, hogy a magyar Alaptörvény szerint, de már az Alkotmányunk szerint is a méltóság a legfőbb emberi jog és alkotmányos érték. Ha társadalmi méretekben tömegek kerülnek az emberi méltóságot sértő állapotba, akkor a másik oldalon lehet azt mondani, hogy a bankok oldalán a jogbiztonság garantálva volt a pacta sunt servanda elv alapján, és ez nem sérülhet. Én azt mondtam, hogy az adósok méltóságát nekik is tolerálniuk kell. Az emberi méltóság sérthetetlen, abban, hogy ez a helyzet kialakult, nem ők a főbűnösök. Sokan mondták, hogy persze akkor tetszett a 3 %-os kamat a 8-12 %-os kamat helyett, devizaalapon. Természetesen lehet, hogy sokaknál ez volt az egyetlen vagy a fő motívum. Azoknak, akik egy nagykockázatú, sőt hosszabb távon kiszámíthatatlan kockázatú ügyletet, mint pénzügyi terméket forgalomba hoztak (kifejezetten szakértőkkel kimunkálva az általános szerződési feltételeket, amiben az adós sansza annyi, hogy aláírja vagy nem, de a tartalmára befolyása nincs), nem lett volna szabad az adósok pénzügyi tájékozatlanságával tömegesen, tisztességtelenül visszaélni. A törvényhozó most – sajnos kissé megkésve, de még időben – az adósok védelmére kelt. A korabeli kormány, a Nemzeti Bank és a pénzügyi felügyelet viszont egyáltalán nem állt a helyzet magaslatán.

Úgy érzi jó döntést hoztak?

Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy támadások érnek, de az én lelkiismeretem ebből a szempontból abszolút tiszta, szakmailag is. Külön előadást tudnék tartani a devizaalapú kölcsönszerződésről, mint atipikus, beazonosíthatatlan kategóriáról. Nem is tudott megbirkózni vele a jog. De hogy hibás termék volt, abban Róna Péterrel teljesen egyet értek. Nézzük meg a termékfelelősséget. Egy technikát beépítek egy autóba, majd az mégis csődöt mond, és három ember meghal. Százezrével hívják vissza az autókat és kicserélik benne azt, ami a balesetet okozta. A devizahitel szerződéseknél az történik, hogy hibás volt a termék, „belepusztul” több százezer adós vagy család, most pedig vissza kell hívni és ki kell cserélni benne dolgokat. Ha technikáról van szó, akkor értjük, hogyha szerződésről, akkor már nem?

http://www.arsboni.hu/lenkovics-az-adosok-meltosagat-a-bankoknak-is-toleralniuk-kell.html

Elhunyt Zlinszky János jogász professzor, volt alkotmánybíró

Életének 88. évében meghalt Zlinszky János jogász professzor, a rendszerváltás után felállított Alkotmánybíróság első öt tagjának egyike, a Pázmány jogi karának első dékánja. A múlt rendszerben kitiltották az összes egyetemről, így ácsként dolgozott, míg végül meg nem engedték, hogy római jogot oktathasson.

Elhunyt Zlinszky János professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi karának első dékánja csütörtökön – közölte Igazságügyi Minisztérium, valamint az egyetem a honlapján. 87 éves volt.

Az IM megrendüléssel értesült Zlinszky János professzor, volt alkotmánybíró, a római jog kiváló szakértőjének haláláról. Méltatása szerint a jogtudomány területén maradandót alkotó Zlinszky János példaként szolgál a következő jogásznemzedékek számára.

Azt írták, Zlinszky János pályafutását a bolsevik diktatúra igyekezett megtörni, de az ország valamennyi egyeteméről történt kitiltása és a kitelepítés ellenére kitartó szorgalmával felülemelkedett a nehézségeken. Munkájában a tökéletességre törekedve ácsként, később vállalati jogászként és ügyvédként dolgozott, majd 55 évesen kapott lehetőséget a római jog oktatására.

Kiemelkedő egyetemi oktatóként és vezetőként diákok ezreinek jövőjére volt hatással. Több mint háromszáz tudományos közlemény szerzője, számos tudományos társaság tagja és kitüntetés birtokosa volt.

Alkotmánybíróként elévülhetetlen érdemeket szerzett az új magyar demokratikus jogállam megszilárdításában és az alkotmányos kultúra megteremtésében, a magyar magánjog megújítását pedig az új polgári törvénykönyvet megalkotó kodifikációs szerkesztőbizottság tagjaként mozdította elő.

Zlinszky Jánosnak a római jog kutatása és megismertetése terén játszott kiemelkedő szerepéért, az erkölcs és jog összhangja érdekében végzett munkásságáért, valamint iskolateremtő szerepvállalásáért Deák Ferenc-díjat adományoztak. „A jogállamiságról, az emberi jogok tiszteletéről, valamint a jog és az erkölcs kapcsolatáról vallott nézetei alapvetően befolyásolták az Alkotmánybíróság gyakorlatát” – írja honlapján az AB.
http://jog.mandiner.hu/cikk/20150618_elhunyt_zlinszky_janos_professzor_volt_alkotmanybiro

1989-től 1998-ig az első magyar Alkotmánybíróság bírája volt. 1992-től 1998-ig tagja volt az Európa Tanács Velencei Bizottságának.

"Sötét korszak uralkodik az Alkotmánybíróságon" - véli az ombudsman

Jana Dubovcová szerint az, hogy az Alkotmánybíróság visszautasította az újabb beadványát, erről tanúskodik.
Az Alkotmánybíróság a minap utasította el az ombudsman beadványát az anyagi szükséghelyzetben lévőknek nyújtandó segélyről szóló törvénnyel kapcsolatban. Jana Dubovcová szerint ez a döntés "a sötétség korszakában született, amely az Alkotmánybíróságon uralkodik".
Meg van róla győződve, hogy a beadványainak alkotmánybírósági elutasítása a társadalom legsérülékenyebb csoportjait veszélyezteti. Hozzátette, hogy ez érvényes a legutóbbi esetre is, amikor az Alkotmánybíróság azzal érvelt az elutasítás mellett, hogy a beadványt nem egy arra jogosult személy nyújtotta be.
Ennek kapcsán Dubovcová figyelmeztetett ugyanakkor arra, hogy ha egy kötelező érvényű jogszabály sérti az emberi vagy szabadságjogokat, az ombudsman jogosult arra, hogy beadványt intézzen az Alkotmánybíróságra annak vizsgálata ügyében. Emlékeztetett, hogy az anyagi szükséghelyzetben lévők nem tudják ezt megtenni, mivel helyzetükből adódóan nem engedhetik meg maguknak, hogy ügyvéd képviselje őket az Alkotmánybíróság előtt.
Dubovcová kijelentette, hogy ennek ellenére sem hagy fel azzal, hogy további jogszabályok ellen is panaszt tegyen az Alkotmánybíróságon.
TASR/para
http://www.parameter.sk/rovat/belfold/2015/06/11/sotet-korszak-uralkodik-az-alkotmanybirosagon-veli-az-ombudsman

Ombudsman: Azonnal állítsák le a miskolci razziákat

Egy évig tartó munka elkészült a miskolci állapotokat, leginkább a legszegényebb romákat sújtó helyi intézkedéseket vizsgáló ombudsmani jelentés. Székely László, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa azt mondta: az ő működésének legnagyobb társadalmi jelentőségű ügyéről van szó, az aktahalmok mögött ülve a pénteki sajtótájékoztatóan arról anekdotázott, hogy a jelentésbe belefeledkezve véletlenül fennragadt a kisföldalattin, és azt gondolja, öt év múlva az egyetemi hallgatók tanulni fognak a szociográfiai színvonalú munkából.
Mi alapján razziáznak?

Az önkormányzatnál azt mondták, hogy állampolgári panaszok alapján választották ki, hova menjenek razziázni. Ugyanakkor összesen csak 60 darab panaszt tudtak bemutatni, miközben több mint 2700 ingatlant, közel 4500 embert, köztük vagy 1000 gyereket érintettek az ellenőrzések a vizsgált egy éves időszakban, 2013 és 2014 áprilisa közt. Vagyis 45-ször több ingatlanban razziáztak, mint ahány bejelentést kaptak, mutat rá a jelentés. Az ellenőrzést koordináló emailekből az tűnt ki, hogy a helyszíneket előzetesen a polgármesteri hivatal határozta meg. Az ombudsmani vizsgálat arra jutott, hogy az ellenőrzéseken feltárt szabálytalanságok száma az ellenőrzött emberek létszámához képest relatíve alacsony volt, a 4500 embernél összesen 700 intézkedést kezdeményeztek. A legtöbbször a lakcímbejelentési kötelezettség elmulasztása volt a gond.

A vizsgálat egyik témája az volt, hogy miféle razziák zajlanak Miskolcon a legrosszabb helyzetű, szegregált környékeken. Ezeket a csoportos, visszatérő akciókat a Miskolci Önkormányzati Rendészet (MÖR) koordinálja, de benne vannak más szervek, például a gyámügyesek is, és az ellenőrzések mindenre kiterjednek a bérleti szerződésektől kezdve az állattartási szabályok betartásáig, be-benéznek az emberek hűtőjébe, a vécéjébe is. Hogy hogyan zajlik egy ilyen, arról például itt olvashat riportot.

Az ombudsmani jelentés kimondja, hogy

Miskolcon megfélemlítő hatású, indok nélküli, razziaszerű közös hatósági ellenőrzési gyakorlatot alakítottak ki jogszabályi felhatalmazás nélkül
ez sérti a magánszférához, a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot (az érintettek sokszor fogalmuk sem volt, ki, mit és miért kér éppen rajtuk számon), valamint az információs önrendelkezési jogot és az egyenlő bánásmód követelményét (a razziák több mint 90 százaléka olyan szegregált környékeken folyt, ahol nagyon szegény, főleg roma emberek élnek)
ezeket a razziákat haladéktalanul meg kell szüntetni
hatályon kívül kell helyezni a közösségi együttélési szabályokat rögzítő rendeletet (ebben vannak azok a helyben kitalált változatos tilalmak, amelyek alapján bírságolni lehet), amely szintén az eleve kiszolgáltatott emberek magánszférájába avatkozik be.

A vizsgálat másik nagy témája a nyomortelepek kisöprését célzó húzások voltak: a kilakoltatások, a jogosan járó pénz kifizetését Miskolc elhagyásához kötő lakásrendelet, amelyet azóta súlyosan jogsértő volta miatt a Kúria már meg is semmisített, illetve a miskolci rendelet nyomán elindult borsodi kiszorítósdi. Az ombudsman felkérte

a miskolci önkormányzatot, hogy működjenek együtt a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal a szegregátumokban folyó kilakoltatások megelőzése érdekében
szintén a máltaiakkal és a szakmával együttműködve dolgozzanak ki intézkedési tevet a hajléktalanná váló családok elhelyezésére, és vegyenek részt egy, az Emmi támogatásával készült komplex telepfelszámolási program kidolgozásában
a kiszorítósdiban élen járó Sátoraljaújhely és Szerencs képviselő-testületét, hogy helyezzék hatályon kívül azokat a törvénysértő rendeleteiket, amelyek segély-és közmunkamegvonással operálva tartanák távol a Miskolcról kiszorult embereket.

Az ombudsmani jelentés nemcsak az önkormányzatoknak adna feladatot.
Civilek kezdték

Az ombudsmani hivatal négy civil szervezet beadványai nyomán kezdett vizsgálódni, ezek: Társaság a Szabadságjogokért, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, Európai Roma Jogok Központja, Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek. A vizsgálatot közösen folytatta Székely László és Szalayné Sándor Erzsébet, a nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes. A hivatal munkatársai a helyszínen is vizsgálódtak, személyesen beszéltek a nyomortelepek lakóival.

Lázár Jánost, a Miniszterelnökséget vezető minisztert arra kérik, hogy a kormányhivatalok közreműködésével vizsgálja meg, hol folynak még a miskolcihoz hasonló jellegű razziák, és intézkedjen azok megszüntetéséről.
Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének a miskolci nyomortelepek, szegregátumok lakóinak helyzetét kellene megvizsgálnia, majd kidolgoznia egy intézkedési tervet forrásokkal és időtervvel együtt. Balog dolga lenne az is, hogy tegyen az iskolai gyermek-és ifjúságvédelem személyi feltételeinek megteremtéséért.

Miközben az ombudsman számos jogsértésben elmarasztalta a miskolci önkormányzatot, és
kimondta, hogy a szegregátumok problémáinak kezelésére sem a razziák, sem a kilakoltatások nem alkalmasak, csak elmélyítik a konfliktusokat, a jelentés azt is rögzíti, hogy a város magára hagyva, egyedül nem tudja megoldani ezeket a nagyon súlyos problémákat.

"A valós problémamegoldás érdekében elengedhetetlenül szüksége van Miskolcnak az állam szakszerű segítségére, célzott pénzügyi támogatásra, a civil szféra aktív és segítő jelenlétére" - írják az összefoglalóban. A jelentést péntek reggel küldték ki az érintetteknek, összesen 26 címre.
http://index.hu/belfold/2015/06/05/ombudsman_azonnal_allitsak_le_a_miskolci_razziakat/

Elmenekült az alkotmánybíróság alelnöke

Orosz Péter
Téma: választási dörzsöltség

burundi
pierre nkurunziza

Elmenekült az alkotmánybíróság alelnöke

Burundiban, ahol az országot 2005 óta vezető Pierre Nkurunziza harmadszor is elindulna az elnökségért, amit az alkotmány nem enged. Az alkotmánybíróságon óriási a nyomás, hogy ezt mégis megengedje, Sylvere Nimpagaritse alelnök azonban inkább kipakolt, majd bepakolt és elmenekült.

Nkurunziza milíciavezérből lett elnök, ő vezette az 1993-tól 2006-ig tartó polgárháborúban a hutu milíciát. A Ruandával szomszédos, hasonló méretű Burundiban ugyanúgy hutuk és tuszik élnek (és halnak), csak itt a gyarmati uralom utáni évtizedekben nem a hutuk, hanem a tuszik irányították az országot, katonai diktatúraként, elsőként az univerzum egyik legjobb bajusz–pofaszakáll-kombinációját növesztő Michel Micombero:

Elmenekült az alkotmánybíróság alelnöke

1993-ban volt először szabad választás, az ezen győztes hutu Melchior Ndadaye elnököt három hónappal később tuszi szélsőségesek meggyilkolták, utána szabadult el a pokol, és ennek lett vége hivatalosan 2006-ban, amikor a bujumburai politikai családból származó Nkurunzizát elnökké választották.

Az ország azóta békés, Nkurunziza azonban – akit 2010-ben a szavazatok 91%-val, az ellenzék bojkottja mellett újraválasztottak – elkezdett ragaszkodni a hatalomhoz. Ez már a tévében is jól látszott, amikor két éve volt szerencsém végignézni egy tévéhíradót Bujumburában, ami kísértetiesen emlékeztetett a magyar köztévé híradóira: Nkurunziza itt, Nkurunziza ott, Nkurunziza megtekint, Nkurunziza szerint, és így tovább. Az elnök tavaly szintet lépett, és betiltotta a kocogást – abban az országban, ahol a „sport” szó további jelzők nélkül a kocogást jelenti.

Nkurunziza áprilisban jelentette be, hogy az alkotmányra fittyet hányva, abban kiskapukat keresve harmadszor is elnök lenne. Erre kellett volna rábólintania az alkotmánybíróságnak, amikor Sylvere Nimpagaritse alelnök hétfőn elmenekült az országból. Az alelnök azt mondta, hogy a Nkurunziza harmadszori jelöltségét nem támogató héttagú testület tagjai halálos fenyegetéseket is kaptak, hogy okézzák le Nkurunziza indulását, amire szombatig van lehetőségük. Nimpagaritse erre nem volt hajlandó.

Burundiban egy hete zavargások vannak, eddig 13-an haltak meg, közülük négyen tegnap, amikor a rendőrség a tüntetők közé lőtt.
Update

A többiek megjelentek és aláírták.

Forrás: The Guardian; fotó: AP Photo/Jerome Delay (pénteken készült Bujumburában, egy Nkurunziza újraválasztását ellenző tüntetésen)
http://cink.hu/elmenekult-az-alkotmanybirosag-alelnoke-1702217886

Beállt a kétharmados bénultság

Két hónapja foghíjas az Alkotmánybíróság, pedig erre 2010 óta nem volt példa. A Fidesz még rá se szánta magát az egyezkedésre, anélkül viszont nem lehet feltölteni a testületet. Jövőre újabb három alkotmánybíró távozik. De kinek baj ez valójában?
Február 25. óta betöltetlen egy szék az Alkotmánybíróságon (AB): a parlament egyelőre meg sem próbálta megválasztani Paczolay Péter utódját. Bár az április–májusi üléstervben a személyi javaslatok között szerepel az alkotmánybíró-választás, a sorban – egyfajta beismerésként – semmilyen bejegyzés nem szerepel.
Mióta 2010-ben a Fidesz–KDNP kétharmados többséghez jutott, a korábban megválasztott utód már másnap rendre elfoglalta távozó alkotmánybírók helyét. A parlamentnek azonban most először úgy kellene alkotmánybírót választania, hogy a koalíciónak nincs kétharmados többsége, és ez az alku nem ígérkezik könnyűnek. Sőt, az sem kizárt, hogy egyáltalán nem lesz semmiféle alku.

Ahhoz, hogy az alkotmánybíró-jelölés jelentősége érthető legyen, először érdemes áttekinteni, hozzávetőlegesen hogyan alakul a testületben a legalább valamennyire függetlennek és a tisztán kormánypártinak tekinthető bírók aránya. (Mivel az alkotmánybírók szemlélete, szakmai meggyőződése mindig változhat, az alábbi besorolás egyrészt kicsit leegyszerűsítő, másrészt nem lehet minden fontos jövőbeni döntés esetében irányadónak tekinteni.)
8:6
A jelenleg 14 fővel működő AB-ben egy nemrég jogvédő szervezetek (az Eötvös Intézet, a TASZ és a Helsinki Bizottság) által végzett szakmai kutatás szerint a fontos kérdésekben hat 2010 óta választott alkotmánybíró (Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária) szinte mindig a Fidesz érdekeinek megfelelően döntött.
Alkotmánybíráskodása alapján rajtuk kívül Lenkovics Barnabást lehet még nagy bizonyossággal a kormány emberének tekinteni. Erre amúgy nemrég ő maga is ráerősített: miután kétharmaddal a testület elnökévé választották, az AB egyik feladatának azt nevezte, hogy az ne akadályozza a kormányt. Hetükön túl eddigi pár hónapos tevékenysége alapján még az ősszel megválasztott Varga Zs. Andrást, Polt Péter korábbi helyettesét lehet biztos kormánypárti alkotmánybírónak jelölni.
Ez összesen nyolc alkotmánybíró,
tehát a fontos ügyekben a kormány egy ideig még számíthat egy szűk, de többé-kevésbé biztos támogatottságra a testületben.
A másik oldalon ott van két, jóval 2010 előtt választott (Kiss László és Lévay Miklós) és két, már a Fidesz által jelölt, ám a döntéseivel gyakran a kormány érdekével szembemenő alkotmánybíró (Stumpf István és Szalay Péter). AB-tag a Varga Zs.-vel együtt most ősszel megválasztott Czine Ágnes és Sulyok Tamás is, ők eddig inkább tűnnek autonóm, szakmai alapon döntő bírónak, mint a Fidesz biztos emberének.
DBELO20140924012
Czine Ágnes, Sulyok Tamás, ás Varga Zs. András (b-j) megválasztott alkotmánybírók esküt tesznek az Országgyűlés plenáris ülésén 2014. szeptember 24-én
Fotó: Beliczay László
Ez hat alkotmánybíró,
akikről a Fidesz szemszögéből annyi állítható biztosan, hogy a kormányoldal nem feltétlenül számíthat a lojalitásukra.
Orbán Viktornak (a Fidesznek) több lehetősége is van.

1. Akar új alkotmánybírót
A kétharmados többség elvesztésére reagálva gesztust gyakorolhat, és kompromisszumos jelöltet kereshet. Mivel ősszel Sulyok Tamásra és Czine Ágnesre is érkeztek ellenzéki szavazatok, ez az út elvileg járhatónak tűnik.
Szokatlan békülékeny gesztussal felajánlhat valami olyasmit, hogy ha az ellenzéki frakciók (a Jobbik, az LMP és az MSZP) képesek közös jelöltet állítani, akkor az illetőt a kormánypárti frakciók is támogatni fogják. Ez érdemben nem változtatna az AB-n belüli erőviszonyokon, a biztosan a kormánypártok mögött álló alkotmánybírók (8:7-es arányban) továbbra is többségben lennének. Egy ilyen lépés azonban jelenleg politikailag teljesen elképzelhetetlennek tűnik.
Az alkotmánybírókat az összes képviselő kétharmadának támogatásával kell megválasztani, titkos szavazással. Ehhez a Fidesznek csak két szavazat hiányzik, aminek a fű alatti megszerzése akár vonzóbb lehetőségnek tűnhet, mint az egyezkedés ellenzéki pártokkal. Csakhogy a kormánypártok népszerűségének eróziója a frakciófegyelmet is gyengíti: nincs rá garancia, hogy egy titkos szavazáson az összes koalíciós képviselő megszavazná a Fidesz-elnökség által kiválasztott alkotmánybíró-jelöltet.
Mivel 2016-ban három alkotmánybíró (Kiss László, Lenkovics Barnabás és Lévay Miklós) hivatali ideje is lejár, a parlamenti pártok több posztról, csomagban is megegyezhetnek. Nagy kérdés lenne, hogy a Fidesz hány jelölést engedjen át az ellenzéki pártoknak, és azok hogyan osztoznának azokon. A Fidesznek mindenesetre elég lenne egy biztos jelölt a háromból, hogy a számára kedvező 8:7-es arányt megtartsa az AB-ben.

2. Nem akar új alkotmánybírót
Biztos ember nincs. Az alkotmánybírókkal épp az a baj, hogy mozdíthatatlanok, a megválasztásuk után már nemigen köti őket semmi, és – miként azt Stumpf István példája mutatja – egy külső szemmel betonbiztosnak tűnő jelölttel is lyukra lehet futni. Vagyis minél nagyobb arányú a már bevált emberek többsége, annál jobb. E logika mentén Orbán akkor jár a legjobban, ha sem Paczolay, sem a jövőre távozó másik három bíró helyére nem próbál meg új embert találni, hiszen úgy 11 taggal működne tovább a testület, és 7:4 arányban számíthatna rá, hogy az AB nem tesz neki keresztbe.
Néma csend
Az Országgyűlés megválasztja az Alkotmánybíróság tagjait – ennyi áll az alaptörvényben. Cinikus olvasatban ez azt jelenti, hogy ha ez nem történik meg, sőt, kísérletet sem történik rá – na bumm. Persze nem lenne elegáns, ha a Fidesz a kétharmad hiányában már meg se próbálná pótolni Paczolayt, majd a többieket, de emiatt nem fognak tiltakozó tömegek utcára vonulni.
Mindezek fényében cseppet sem meglepő, hogy közös alkotmánybíró-jelölésre vonatkozó, gesztusértékű ajánlatot a február 22-i veszprémi időközi választás óta a Fidesz nem tett, sőt a háttérben sem kezdődött semmilyen tapogatózás az esetleg kölcsönösen elfogadható jelöltről. Az Indexnek Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese annyit mondott, hogy logikus volt, hogy a tapolcai időközi előtt ne legyen az ügyben döntés, ugyanakkor elismerte, hogy Paczolay utódlása a frakcióban azóta sem került napirendre.
D NOE20150315051

Paczolay Péter az Alkotmánybíróság volt elnöke miután átvette a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetést március 15-én
Fotó: Bruzák Noémi
Gulyás a jogvédők említett kutatását az alkotmánybírókról szakmaiatlannak és politikailag motiváltnak tartja. Elismerte, előfordulhat, hogy az első körben nem sikerül Paczolayt pótolni, azt ugyanakkor – bár elvileg szerinte is lehetséges – kizártnak nevezte, hogy az Országgyűlés a 2016-ban távozó három alkotmánybíró helyét is betöltetlenül hagyja: szerinte ez sem emberileg, sem politikailag nem lenne vállalható.
A szocialisták ősszel már meghallgatni se voltak hajlandók a három fideszes alkotmánybíró-jelöltet. Bárándy Gergely, az MSZP szakpolitikusa most az Indexnek azt mondta, őszi elhatározásán a párt csak akkor változtat, ha a jelölésről szóló, jelenleg formális egyeztetésnek igazi tétje lesz, és a Fidesz felől valós kompromisszumkészséget tapasztalnak.
A jelölőbizottságban se legyen kétharmad!
Ezért elsőként ragaszkodnak hozzá, hogy a jelölőbizottságban az arányok lekövessék a megváltozott parlamenti erőviszonyokat, és a jelenleg kétharmados többséggel bíró Fidesz engedjen át egy helyet az ellenzéknek. Ezt Gulyás Gergely az Indexnek technikai kérdésnek nevezte: a bizottság sima többségi döntéssel támogatja a jelölteket, kétharmadra csak a jelöltekről döntő plenáris ülésen van szükség.
„Ha ezután a Fidesz kompromisszumos jelöltre tenne javaslatot, azt már megfontolnánk. A magánvéleményem szerint például elegáns dolog lenne, ha erkölcsi kárpótlásként a főbírói székből jogellenesen elmozdított Baka Andrást javasolnák, vagy más, konzervatív, liberális vagy baloldali szakembert, a szakmai hitelesség, és nem a pártpreferencia alapján” – mondta Bárándy. Igazi gesztusnak pedig azt tekintenék, ha 11, a Fidesz által jelölt alkotmánybíró megválasztása után egy az ellenzéki pártok által jelölt személyt is beengednének a testületbe.
A Jobbik emailben reagált a kérdésekre. Mindegy, melyik párt állítja, minden olyan jelöltet támogatnak, aki szerintük „a magyar nemzet javát szolgálja". Saját jelöltben egyelőre nem gondolkodnak, mert azt túl korainak tartják. A közlemény leszögezi: a Jobbik a 2016-ban megürülő alkotmánybírói posztokról nem hajlandó alkut kötni, a párt "az átlátható, nyilvános döntéshozatali mechanizmusok híve".
Schiffer András, az LMP frakcióvezetője szerint semmi jel nem utal arra, hogy Orbán meg akarna egyezni az ellenzékkel az üres alkotmánybírói posztról, és a dolog egyáltalán nem is sürgős a miniszterelnöknek. Mint mondta, maximum annyi történhet, hogy a Fidesz engedi, hogy a parlament ellenzéki jelöltekről is szavazhasson (ezt a koalíció-uralta jelölőbizottság egy ideje már nem teszi lehetővé). Azt sem tartja reálisnak, hogy a kormányoldal változtasson a jelölő bizottság összetételén. „Az LMP nem fog pártkatonákat támogatni, de ha lesz számunkra elfogadható jelölt, azt, ahogy eddig is tettük, támogatni fogjuk."
http://index.hu/belfold/2015/04/28/alkotmanybiro_valasztas_ketharmad_nelkul/

Orbán: történelmi feladat volt az alaptörvény megalkotása

Az alaptörvény passzusai közül kiemelte a kereszténység nemzetmegtartó erejének deklarálását.

Magyarország alaptörvényének megalkotása történelmi feladat, szükségszerűség volt – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Parlamentben, a Párbeszéd és identitás című, az alaptörvény elfogadásának negyedik évfordulója alkalmából tartott konferencián.

A kormányfő szerint a régi alkotmány értéksemleges szövegéhez képest a legfontosabb változás, hogy az alaptörvény “alkotmányos identitásunkat is megjeleníti”.

Orbán Viktor a magyar alkotmányos identitás elemei közé sorolta a nyelv és a kultúra védelmét, a közösségelvűséget, a munkaalapú társadalom deklarálását és a történelmi dimenziót, azaz hogy az alaptörvény beemeli a magyar történelem sajátos jogi iratait is. Utóbbival kapcsolatban hangsúlyozta: amíg a magyar állam fennáll, mindig is létezni fog a történeti alkotmány, ezért is nevezik a négy éve elfogadott dokumentumot alaptörvénynek, amely “beépülhet a történeti alkotmány szövetébe és vívmányai közé”.

Kiemelte: mivel az alaptörvény a magyar nemzet történetének, politikai-kulturális életének folytonosságát szimbolizálja, ezért nem törekedhettek olyan szövegre, amely bármely európai demokratikus ország alkotmánya is lehetne. Emellett nem törekedhettek olyan szövegre sem – mivel követni kell az alkotmányban az ország sorsában bekövetkezett változásokat -, amely alapján bárki azt gondolhatná, hogy a magyarok előző nap léptek be Európa ajtaján – fejtette ki.

“Az alkotmányt úgy tekintettük mint a nemzet személyi igazolványát”, így nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt, amink van, földünket, nyelvünket, természeti és szellemi értékeinket – fogalmazott Orbán Viktor.

Az alaptörvény passzusai közül kiemelte a kereszténység nemzetmegtartó erejének deklarálását, valamint annak kimondását, hogy az 1944. március 19-én elveszített állami önrendelkezést csak 1990. május 2-án tudták helyreállítani. E felsorolásában megemlítette továbbá a nemzetiszocializmus és a kommunizmus bűneinek elévülhetetlenségét, a határokon kívül élő magyarok sorsáért viselt felelősséget és az ország eladósítása elleni szabályt.

A miniszterelnök beszédében kifejtette: az Európai Unió tagállamai közül a többi volt kommunista ország még az EU-ba belépés előtt megalkotta új alkotmányát, Magyarország azonban erre nem volt képes, így már uniós tagként kellett megalkotnia alaptörvényét. Mint fogalmazott, a hatályos európai jogrend nemcsak mért, hanem a magyar alaptörvény alapján meg is mérettetett, így “láthattuk az európai intézmények teljesítményét, kettős mércét, nyomásgyakorlást, ideológiai túlzásokat”.

A kormányfő hosszan beszélt az előző alkotmányról is, amelyet úgy jellemzett: “a piacgazdaságra kalibrált, módosított régi alkotmány, a Trabantba szerelt Mercedes-motor csak döcögve működött, és folyton lefulladt”. Emellett hiányzott belőle a történeti folytonosság kimondása – tette hozzá.

2010-ben azonban – folytatta – a magyar választók megértették, hogy “le kell zárnunk a hosszúra nyúlt átmeneti és zavaros időszakot”. A már “agyonmódosított” alkotmány további módosításának lehetőséget – mondta – a kormánypártok elvetették, mert “nem lehetett rá annyi foltot tenni, hogy ne üssön át a szöveg eredeti vörös színe”.

Orbán Viktor összegzése szerint Magyarország alaptörvénye egységes értékrendszer és átgondolt koncepció alapján született meg, “építéséhez olyan elemeket is felhasználtak, amelyeket a korábbi építők elvetettek”, így például a történeti alkotmány vívmányait, de beemeltek olyan rendelkezéseket is, amelyek az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatából származnak. Szavai szerint “van mit megvédenünk, lesz mit megvédenünk az előttünk álló európai vitákban”.

Kövér: az alaptörvény minden tekintetben betölti rendeltetését

Az Országgyűlés elnöke szerint az elmúlt három és fél év tapasztalatai igazolják, hogy az új magyar alaptörvény minden tekintetben betölti rendeltetését.

Az alaptörvény által megerősített jogállami intézményrendszer minden szempontból bizonyította életképességét – jelentette ki a házelnök. Abban, hogy ez így lesz, nem kételkedtek, amikor elfogadták az alaptörvényt, az pedig, hogy valóban így is lett, világosan és egyértelműen cáfolt minden olyan hamis jogi köntösbe öltöztetett politikai kritikát, ami a jogállamiság és a demokrácia magyarországi lebontását vizionálta – fogalmazott.

Kövér László azt mondta: azok, akik ezeket a kritikákat megfogalmazták, ugyanúgy vagy még inkább élnek az alkotmányos intézményrendszer nyújtotta védelemmel és az állam működése feletti – részben az alaptörvény által létrehozott – új ellenőrzési lehetőségekkel, mint azok, akik négy évvel ezelőtt Magyarország első demokratikusan elfogadott alkotmányának támogatói voltak.
http://gepnarancs.hu/2015/04/orban-tortenelmi-feladat-volt-az-alaptorveny-megalkotasa/

Nincs ma már vita az új alkotmányról

Nemzetközi konferenciát tartanak csütörtökön és pénteken

Baranya Róbert – 2015.04.20. 16:34

Megalapozatlannak bizonyultak azok a vádak, amelyek elnöki rendszer bevezetésével, abortusztilalommal vagy az Alkotmánybíróság megszüntetésével riogattak az új alaptörvény elfogadása kapcsán – jelentette ki Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke a nemzeti alkotmányokat érintő kérdésekről csütörtökön kezdődő konferenciát felvezető sajtótájékoztatón.

Orbán Viktor miniszterelnök fővédnöksége mellett a magyar alaptörvény elfogadásának negyedik évfordulóján nemzetközi konferenciát tartanak csütörtökön és pénteken a nemzeti alkotmányok szerepéről és az az azokat érintő kihívásokról. Trócsányi László igazságügyi miniszter a konferencia felvezetéseként tartott sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy az eszmecserén vizsgálni fogják például az alkotmányos identitás olyan alapvető értékeit, mint a család, a vallás, vagy a nyelv de felmerülnek olyan kérdések is, hogy az alkotmány értéksemleges legyen vagy értékeket közvetítsen. A tárcavezető szerint a magyar alkotmány utóbbi utat követi, így például megjeleníti a keresztény értékeket, amellett hogy deklarálja az állami világnézeti semlegességét. Trócsányi úgy fogalmazott, hogy az alaptörvények alkotmányos örökséget megjelenítő memoárok és egyben jövőbe mutató projektek, szövetséget jelentenek a múlt, a jelen és a jövő generációi között. Az alaptörvények univerzálisak és egyediek is, hiszen bizonyos szempontból ugyanazokat a kérdéseket szabályozzák, de mindegyiknek megvan a sajátossága. A miniszter forradalminak nevezte az új magyar alaptörvény elfogadását, hiszen 1989 előtt megtagadtuk alkotmányos örökségünket, 1989 és 2011 között pedig elhallgattuk. Trócsányi egy kérdésre reagálva hangsúlyozta, hogy jelenleg nincs napirenden semmilyen alkotmánymódosítást.

Gulyás Gergely, az Országgyűlés fideszes alelnöke azt hangsúlyozta, hogy a négy éve elfogadott alaptörvény az első olyan volt az ország történetében, amelyet egy demokratikus felhatalmazással rendelkező törvényhozó testület alkotott meg. Bár voltak aktuálpolitikai viták, az új alkotmány elfogadása az 1990 utáni magyar politikai elit egészének célkitűzése volt – tette hozzá. Gulyás aláhúzta azt is, hogy megalapozatlannak bizonyultak azok a vádak, amelyek elnöki rendszer bevezetésével, abortusztilalommal vagy az Alkotmánybíróság megszüntetésével riogattak az új alaptörvény elfogadása kapcsán. Az alelnök számos pozitívumot emelt ki, így például közpénzügyi szabályozást, amely nagy szerepet játszik az államadósság megfékezésében. Megemlítette az úgynevezett offshore klauzulát is, amely kimondja, hogy közpénzből csak átlátható tulajdonosi szerkezetű cégek támogathatók. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a korábbiaktól eltérően az alapjogok már az alkotmány elején szerepelnek. A kétharmados parlamenti többség elvesztésére vonatkozó kérdés kapcsán Gulyás úgy fogalmazott: minden rosszban van valami jó. A fideszes politikus szerint nem válik az alaptörvény kárára, hogy az időközi választások után kialakult helyzetben egy alkotmánymódosítás csak politikai oldalakon átívelő kompromisszum révén valósulhat meg.
http://magyarhirlap.hu/cikk/22872/Nincs_ma_mar_vita_az_uj_alkotmanyrol

Csányi szerint mindenki megfizet a Quaestorért

Több szempontból is igazságtalannak tartja a Quaestor-ügyfelek kártalanításának módját Csányi Sándor, aki szerint a költségeket végül a becsületes cégek ügyfeleinek kell állniuk. Az OTP az Alkotmánybíróságon támadja meg a kártalanítást, míg az elszámolás miatt Strasbourghoz fordul. A bankvezér odaszúrt Lázár Jánosnak is. Azt mondta, ő nem bízná rá az uniós pénzek elköltését.

Igazságtalannak tartja a Quaestor-kötvényesek kártalanításáról kedden elfogadott törvényt Csányi Sándor. Az OTP elnök-vezérigazgatója a bank pénteki közgyűlésén, illetve az azt követő sajtótájékoztatón beszélt a témában. Szerinte a Quaestornál eltűnt pénzek egy jelentős része azok zsebében van, akik azt a korábbi években a társaság által fizetett magas, a piaci átlagot meghaladó kamatok formájában hazavitték. Vagyis előfordulhat, hogy most olyanokat is kártalanítanak, akik akár 10-12 évig élvezték a magasabb kamatok előnyét, miközben arról nincs szó, hogy ezt az extraprofitot most vissza kellene fizetniük.

A bankvezér nem tartja korrektnek azt sem, hogy utólag 30 millióra emelték kártalanítási plafont, miközben a befektetési szolgáltatok esetében eddig legfeljebb hatmillió forint járt. (Így például nem számíthatnak ennél többre a Buda-Cash ügyfelei sem.) A quaestorosok kártalanítását végül a szabályosan működő pénzintézetek vétlen ügyfelei fizetik majd meg az alacsonyabb betéti-, illetve a magasabb hitelkamatok formájában. Nyilván nem közvetlenül, tehát nem erre hivatkozva emelnek majd díjat a pénzintézetek, ám amikor az üzleti terveiket kidolgozzák, a kamatokat és a díjakat meghatározzák, akkor ezeket a költségeket is figyelembe kell, hogy vegyék – hívta fel a figyelmet.
Csányi beszólt a Quaestor-ügy és a 700 milliárdos EU-támogatás miatt is a közgyűlésen
Reviczky Zsolt / Népszabadság

Csányi szerint a Quaestor-ügy effajta kezelése lehet, hogy politikailag hasznos, de hosszabb távon mindenképpen káros. A kormányzat ezzel rossz irányba tereli az ügyfeleket, amikor legközelebb azt kell mérlegelniük, hogy kinél helyezzék el a megtakarításuk. Egy megbízható, számottevő piaci szereplőnél, vagy annál, aki a legmagasabb kamatot kínálja a pénzükért.

A Quaestor-ügyfeleket kártalanító alap feltöltése a jelenlegi számítások alapján 57 milliárd forintjába kerül az OTP-nek, de a bankvezér bízik benne, hogy, ha több évre elnyújtva is, de az állam visszatéríti majd ezt az összeget. – Nem mi hozzuk a szabályokat, és nem a mi dolgunk annak ellenőrzése, hogy mindenki betartja-e az előírásokat. Fizetjük a díjat, amelyből a felügyelet működik, és fizetjük az Országos Betétbiztosítási Alap, valamint a Befektető-védelmi Alap feltöltését szolgáló díjakat, most mégis velünk fizettetik meg ezt a számlát is. Nem mi rendeltük a zenét, de mi fizetünk meg érte, és ráadásként még azt is megkapjuk, hogy a pénzügyi szektor kollektíven felelős a történtekért – mondta Csányi.

A bank első embere szerint eddig együttműködőek voltak az olyan ügyekben is, amelyek az OTP érdekeit is sértik, ám ezt most már nem engedhetik meg maguknak. Mostantól megtámadnak minden olyan intézkedést, amely a bankszektor becsületes szereplőinek érdekeit jogtalanul vagy elfogadhatatlan mértékben sérti. Amennyiben Áder János köztársasági elnök a jelenlegi formájában aláírja a Quaestor-ügyfelek kártalanításáról szóló törvényt, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulnak a jogorvoslatért. Az elszámolással kapcsolatban hozott, egymásnak ellentmondó bírósági döntések miatt pedig a strasbourgi bírósághoz.

Kérdezték Csányi véleményét a 700 milliárd forintos uniós támogatás brüsszeli zárolásáról is. A bankvezér a konkrét ügy részleteit ugyan nem ismeri, de általánosságban rossznak tartja az uniós források elosztásának jelenlegi hazai gyakorlatát. Szerinte nem a Miniszterelnökségnek, hanem a fejlesztési tárcának kellene kezelnie, felügyelnie ezen pénzek elosztását és felhasználását. – Ismerik a véleményemet Lázár Jánosról. Nem tartom megnyugtatónak, hogy egy olyan ember dönt több ezermilliárd forintról, aki egy kisváros gazdálkodását sem tudta rendben tartani – fogalmazott.
http://nol.hu/gazdasag/csanyi-szerint-mindenki-megfizet-a-quaestorert-1528743