Megpróbáltak eljutni az Orosz Hírek propagandaoldal készítőiig

Bozzay Balázs

Az Orosz Hírek nevű oldal kritika nélkül közvetíti az orosz propagandát, köztük a betiltott Russia Today anyagait. A kormánysajtónak ez láthatóan nem probléma: a Magyar Hírlap például idén eszméletlenül sok külpolitikai cikket írt a névtelenségbe burkolózó oldal alapján. A Lakmusz cikke szerint digitális nyomok vezetnek az anonim szerzőkhöz.

A közel másfél évtizede létező oldal tavaly, Oroszország Ukrajna elleni inváziójának idején futott fel igazán. Eddig azonban nem lehetett tudni, kik állnak a névtelenségbe burkolózó oldal mögött.

Az oldal 180 ezres követőtábora nagyon aktív a közösségi médiában, cikkeik pedig a kormánypárti sajtótermékekben (Magyar Hírlap, Demokrata, ORIGO, Mandiner, Pesti Srácok, Magyar Nemzet, megyei lapok) is megjelennek, nem ritkán félrevezető vagy hamis információkat terjesztve. A Lakmusz megjegyzi, hogy a névtelenül működtetett, nem bejegyzett internetes hírportálok úgy vesznek részt a nyilvánosság formálásában, hogy nem vállalnak szerkesztői felelősséget az általuk közölt anyagokért.

Az oldal 2009-2010-ben még hobbiprojektként indulhatott: 4-5 naponta hoztak le egy cikket, amelyek például Putyin új kiskutyájáról vagy Amerika-ellenes összeesküvésekről számoltak be. Később az Orosz Hírek anyagait számos szélsőbaloldali, oroszbarát, EU- és NATO-ellenes, később pedig kormánypárti oldal és csoport is terjesztette a közösségi médiában.

A kezdeti időszakban, 2011 és 2013 tavasza között az Impresszum rovatban név szerint felsorolt négy közreműködőt:

• Bontovics Attila szerkesztőt,
• Herceg Károly politológust, „biztonságpolitikai- és külügyi szakelemzőt”,
• Nyikolaj Muratov „külügyi szakértőt” és
• Imran Zakhaevet.

A két utóbbi álnév lehet. Bontovics Attila esetében viszont egészen a közelmúltig az ő személyes érintettségére utalt több nyom is: az Orosz Hírek orosz közösségi médiás, VKontakte (VK) oldalán, egy másodlagos e-mail címen és a YouTube-on is. Ezek a digitális lábnyomok egészen 2023 november elejéig voltak elérhetők – addig, amíg Bontovicsot a Lakmusz meg nem kereste e-mailben, hogy kommentálja az Orosz Hírekhez fűződő kapcsolatára utaló nyomokat. Röviddel ezután a Lakmusz minden újságíróját kitiltották az Orosz Hírek oldalról és töröltek minden, Bontovics személyére utaló információt.

Bontovics az életrajza szerint az elmúlt 10 évben banki alkalmazottként is dolgozhatott. Legalább egyszer személyesen is ellátogatott Oroszországba, erről árulkodik a 2014 októberében feltöltött profilképe a VK-n, amelyen a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyház előtt látható.

Amikor Bontovicsnak a Lakmusz e-mailben elküldte a hozzá köthető bizonyítékokat az Orosz Hírekkel való kapcsolatára, válaszul perrel fenyegetett, emellett annyit válaszolt, hogy 2014 óta nem írt az oldalra. A jelenlegi szerkesztők kilétét nem árulta el.

Az Orosz Hírek cikkszáma a korábbi évek napi 1 cikkéről 2022-ben átlagosan napi 10-re, majd 2023-ban 16-ra emelkedett – írja a Lakmusz, ami az Orosz Hírek dezinformációs törekvéseit, és azt is bemutatja, kik lehetnek az oldal finanszírozói.

https://telex.hu/belfold/2023/11/16/media-propaganda-orosz-hirek

ANONIM BLOGKÉNT INDULT, MÁRA NAGYÜZEMBEN CSATORNÁZZA AZ OROSZ DEZINFORMÁCIÓT A KORMÁNYMÉDIÁBA

• OROSZ-UKRÁN HÁBORÚ
• 2023/11/15
• Német Szilvi

Az Orosz Hírek kritika nélkül közvetíti az orosz propagandát, köztük a betiltott Russia Today anyagait. A kormánysajtó nem bánja: a Magyar Hírlap idén több mint 1500-szor írt külpolitikai cikket a névtelenségbe burkolózó oldal alapján. Digitális nyomok vezetnek az anonim szerzőkhöz.

“Oroszország hírei magyarul” - ez az egyszerű bemutatkozás áll az Orosz Hírek Facebook-oldalán. A közel másfél évtizede létező oldal 2022-ben, Oroszország Ukrajna ellen indított inváziójának idején futott fel igazán, a Kreml-párti felületek “zászlóshajójaként" is emlegetik. Eddig azonban nem derült fény arra, kik állnak a névtelenségbe burkolózó oldal mögött.

Oroszpárti hangokból nincs hiány a fősodratú, kormánypárti médiában sem, fideszes megmondóemberek állnak ki nyíltan Oroszország mellett és szakértői pozícióból terjesztenek hamis információkat. A média szürkezónájában elhelyezkedő, anonim Orosz Hírek ezek mellett is nagy népszerűségre tett szert, és fontos szerepet játszik a Kreml hangjának magyarországi közvetítésében:

• az EU-s tiltást megkerülve, kritika nélkül veszi át az orosz állami hírszolgáltatók, például a Russia Today vagy a Ria Novosztyi anyagait;
• rendszeresen közöl hamis információkat tartalmazó, az orosz háborús bűnöket tagadó írásokat (ezeknek az ellenőrzésével a Lakmuszon több cikkben is foglalkoztunk);
• több mint 180 ezres követőtábora kifejezetten aktív a közösségi médiában;
• cikkei azonban nemcsak egy szűk, oroszbarát közönséghez jutnak el, hanem gyakran hivatkoznak rájuk mainstream, kormánypárti sajtótermékekben is.

Korábban bemutattuk, hogy a kormánypárti médiumok az Orosz Hírekről vették át hamis színben az ENSZ háborús bűnökről szóló jelentését (Oroszország helyett Ukrajna felelősségét hangsúlyozva). A Political Capital kutatása szerint az Orosz Hírek volt a magyarországi kiindulópontja annak a Kreml-párti hamis narratívának is, hogy az ukránok népirtás követtek el az országban élő orosz kisebbség ellen. Sőt, volt olyan eset, amikor az Orosz Hírek nemzetközi szinten is kiemelkedett: 2022-ben Vlagyimir Putyin győzelem napi propagandaműsorát - 11 vizsgált nyelv közül - magyarul terjesztették a legtöbben, a legnépszerűbb poszt az Orosz Hírek magyar feliratos közvetítése volt, amely a kutatás idején 800 ezer megtekintést ért el.

Ebben a cikkben annak járunk utána, hogy:

• hogyan vált az oldal lelkes önkéntesek hobbiprojektjéből teljes munkaidős elfoglaltsággá,
• kiket lehet beazonosítani az oldal működtetői közül, és

• milyen típusú hírekkel és módszerekkel vonja magára a hírolvasók figyelmét.

Az információgyűjtéshez felhasználtuk az Orosz Híreken megjelent (és a Wayback Machine adatbázisában található) cikkeket, a közösségi médiában megjelent nyilvános bejegyzéseket és a cégnyilvántartás adatait.

Miért foglalkozunk azzal, kik állnak anonim, dezinformációt terjesztő oldalak mögött? A médiatörvény szerint a sajtótermékeket kötelező bejelenteni a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál (NMHH-nál). Impresszummal kell rendelkezniük, és perelni lehet, ha valótlan információt közölnek vagy megsértik valakinek a jó hírnevét. Ehhez képest a névtelenül működtetett, nem bejegyzett internetes hírportálok úgy vesznek részt a nyilvánosság formálásában, hogy nem vállalnak szerkesztői felelősséget az általuk közölt anyagokért, ez pedig gyakran jár együtt hamis információk terjesztésével. Az Orosz Hírek - bár a megtévesztésig hasonlóan működik egy sajtótermékhez - nincs regisztrálva az NMHH-nál.

A kezdetek

Az oroszhirek.hu webcímet 2009. április 8-án jegyezte be egy meg nem nevezett természetes személy. A Facebook-oldalt bő egy évvel később, 2010 augusztusában hozták létre, ehhez tartozóan az adminisztrátorok két helyszínt tüntettek fel: Németországot és Magyarországot.

Az Orosz Hírek felhívása nem ígért pénzt, azt viszont állította, hogy “fizetség az érdem”. Többek közt fordítási munkára kerestek olyan embereket, akik szeretnék “magyar nyelven beszélő honfitársaikat a mainstream médiától idegen valódi vagy legalább „alternatív forrású” hírtartalommal informálni”.

Az oldal 2009-2010-ben még hobbiprojektként indulhatott: a szerkesztők nagyjából 4-5 naponta hoztak le egy cikket, amelyek például a szocsi olimpia előkészületeiről, Putyin új kiskutyájáról vagy Amerika-ellenes összeesküvésekről számoltak be. A keményebb politikai hírek mellett ekkor még inkább előtérbe tudott kerülni Oroszország mint turisztikai látványosság, az oldalon lehetett virtuális képeslapot küldeni, és az olvasók ajándéktárgyat is nyerhettek (2013-ban például az oldal 1000. lájkolója egy pólót kapott).

A 2010-es évek során az Orosz Hírek beállt egy állandó működésre, ami átlagosan napi egy cikket jelentett. Az ukrajnai Majdan, a Krím-félsziget orosz annektálása, a donbasszi háború, valamint Oroszország beavatkozása a szíriai polgárháborúba megemelte az oldal ismertségét, amihez az is hozzájárult, hogy az Orosz Hírek anyagait számos szélsőbaloldali, oroszbarát, EU- és NATO-ellenes, később pedig kormánypárti oldal és csoport is terjesztette a közösségi médiában.

Az oldal szerkesztői oroszbarát szimpátiatüntetéseket is támogattak - így Putyin 2015-ös magyarországi látogatását kísérő “szimpátia demonstráció” eseményét is megosztották saját oldalukon.

Korábban még névvel vállalták

Az Oroszországot nyíltan támogató hazai blogok és barkácsoldalak jellemzően névtelenségbe burkolóznak - cikkeiket vagy álnéven hozzák le, vagy figyelnek arra, hogy egyetlen azonosítható személyt se lehessen az oldalhoz kötni. Jelenleg az Orosz Hírek is anonim módon üzemel: a cikkek szerzőiről, szerkesztőiről vagy az oldal üzemeltetőjéről az olvasók nem kapnak információt.

Ez azonban nem mindig volt így: a webszájtokat archiváló Wayback Machine mentése szerint

az Orosz Hírek a kezdeti időszakban, 2011 és 2013 tavasza között az Impresszum rovatban név szerint felsorolt négy közreműködőt:

• Bontovics Attila szerkesztőt,
• Herceg Károly politológust, “biztonságpolitikai- és külügyi szakelemzőt”,
• Nyikolaj Muratov “külügyi szakértőt” és

• Imran Zakhaevet.

Az utóbbi két név esetében nem tudtuk beazonosítani, hogy kiket takarnak. Az orosz hangzású Nyikolaj Muratovról nem találtunk releváns információt, Imran Zakhaev pedig nagy valószínűséggel álnév lehet (a Call of Duty: Modern Warfare elnevezésű videójáték egyik karakterét hívják így).

Bontovics Attila és Herceg Károly esetében azonban nem álneveket használtak.

Az impresszumban felsorolt nevek közül Herceg Károly az egyetlen, akiről egy hosszas bemutatkozás is olvasható az oldal egy korábbi, 2010-es cikkében. Ebben Herceg ünnepélyesen jelenti be, hogy - miután fél éven keresztül nem jelentkezett cikkekkel - ezentúl ismét "elfoglalja az oroszhirek.hu vezércikk-helyeit, illetőleg a mindig aktuális címlapot.”

A bemutatkozásában többek közt azt árulta el magáról, hogy (2010-ben) 28 éves volt, Budapesten élt, politológus végzettséggel rendelkezik, diplomáját 2010 májusában szerezte a Miskolci Egyetemen, biztonságpolitikai szakirányon. Diplomamunkáját a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete “működéséről, felépítéséről és katonai erejéről” készítette. (A KBSZSZ a volt szovjet tagállamok orosz dominanciájú katonai szövetsége, amelyre gyakran “keleti NATO”-ként hivatkoznak.)

Ezek az életrajzi adatok stimmelnek. Kérdésünkre az egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézete megerősítette, hogy valóban volt ilyen nevű diákjuk, és kérésünkre a szakdolgozatának egy részletét is elküldték nekünk.

Az első Herceg által jegyzett cikket, amely a Vlagyimir Putyin a legnépszerűbb Oroszországban címet viseli, 2009 decemberéből őrizte meg a Wayback Machine. Az általa írt véleménycikkeknek – kisebb megszakításokkal – körülbelül 2013-ig biztosított helyet az oldal – pontos dátumot azonban az archiváló program hiányos adatbázisa miatt nehéz mondani. Arról, hogy Herceg jelenleg mivel foglalkozik, nem találtunk információt. A honlapon megadott e-mail címe (herceg.karoly@oroszhirek.hu) ma már nem él.

Herceg Károly mellett Bontovics Attila nevével találkozhattunk több helyen az Orosz Hírek oldallal kapcsolatban. Nem csak több cikket írt alá és szerepelt a korábbi impresszumban a közreműködők között, hanem egészen a közelmúltig az ő személyes érintettségére utalt számos nyom: az Orosz Hírek orosz közösségi médiás, VKontakte (VK) oldalán, egy másodlagos e-mail címen és a YouTube-on is.

Ezek a digitális lábnyomok egészen 2023 november elejéig voltak elérhetők - addig, amíg Bontovics Attilát meg nem kerestük e-mailben, hogy kommentálja az Orosz Hírekhez fűződő jelenlegi kapcsolatára utaló bizonyítékokat. Röviddel ezután azonban a Lakmusz minden újságíróját kitiltották az Orosz Hírek oldalról és töröltek minden, Bontovics személyére utaló információt (így az e-mailes megkeresésünk előtt készített, archivált változatokat mutatjuk be a továbbiakban).

Banki munka mellett írta Oroszország híreit

Bontovics a LinkedInre feltöltött életrajza szerint az elmúlt 10 évben - kisebb megszakítással, 2022-ig - banki alkalmazottként dolgozott.

Oroszország iránti érdeklődését az elsősorban szakmai kapcsolatépítésre használt felületen is világossá tette: a Gazprom orosz gázipari óriásvállalattól az európai piacokról 2022-ben kivonult orosz Sberbankig számos orosz érdekeltségű céget jelölt meg az érdeklődési körébe tartozó oldalak között. Bontovics legalább egyszer személyesen is ellátogatott Oroszországba, erről árulkodik a 2014 októberében feltöltött profilképe a VK-n, amelyen a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyház előtt látható.

Banki pályafutása alatt (és azután is, egészen e-mailes megkeresésünkig) az alábbi digitális nyomok utaltak az Orosz Hírekkel való kapcsolatára:

1. Bontovics volt megadva kapcsolatként az Orosz Hírek VK oldalán

Az Orosz Hírek viszont már 2011 óta jelen van az orosz közösségi médiás felületen, a Vkontaktén (VK-n), a közelmúltig pedig az is látható volt, ki hozta létre az oldalt. A felületen az oldal létrehozója és kezelője jobbra lent, a “Kapcsolat” menü alatt volt látható, aki az Orosz Hírek esetében egy “Bontovich Attila” nevű felhasználó. Jól látszik, hogy Bontovics kétféle írásmóddal használja a vezetéknevét: a személyes VK fiókján ch-vel és cs-vel szerepel a neve, de az oroszhirek.hu weblapot itt, a személyes oldalán is feltüntette.

2. Az Orosz Hírek másodlagos e-mail címe

A hírportál három ma is aktív elérhetősége közül a gmailes postafiók (oroszhirek@gmail.com) egy olyan e-mail címmel van összekötve, amely nagy valószínűséggel Bontovics Attilához tartozik.

3. Személyes YouTube-csatorna

A hírportál videós anyagait a 2011-ben regisztrált, ma alig több mint hatezer követővel rendelkező YouTube-csatornájára tölti fel. Míg a jelenlegi fiók tartalmaiból nem következtethetünk a tulajdonos személyére, a YouTube-on egészen a közelmúltig elérhető volt egy 2008-ban alapított, Russia Online elnevezésű csatorna, amelynek kínálatában Bontovics személyes tartalmai és az “OroszHirek.hu” vízjellel ellátott videók együtt szerepelnek. (A russiaonline.hu 2007 és 2009 között működött, szintén Oroszország híreit magyar nyelven közvetítő weboldal volt. Az oldalhoz rendelt, ma is élő e-mail cím, az online.russia@gmail.com ugyanahhoz a személyes postafiókhoz kapcsolódik, mint az Orosz Híreké).

A digitális lábnyomok mellett egy neve elhallgatását kérő, egykor több oroszbarát közösségi média oldalt kezelő forrásunk is megerősítette Bontovics Orosz Hírekhez fűződő kapcsolatát. Forrásunk 2015 körül kapta azt a feladatot az online térben hálózatot építő szervezettől, aminek tagja volt, hogy “őt [Bontovicsot] is állítsa be szerkesztőnek az oldalakra és osztani fogja rendszeresen az Orosz Hírek cikkeit.”

Amikor Bontovicsnak e-mailben elküldtük a fent részletezett bizonyítékokat az Orosz Hírekkel való kapcsolatára, válaszul perrel fenyegetett, emellett csak annyit válaszolt, hogy 2014 óta nem írt az oldalra. A jelenlegi szerkesztők kilétét nem árulta el.

Bontovics idén októberben egy céget is alapított, amelynek főtevékenysége "Csomagküldő, interenetes kiskereskedelem", de

számítógépes programozás, világháló-portál szolgáltatás, hírügynökségi tevékenység és médiareklám is szerepel a cég szolgáltatási palettáján.

Bontovics kérdésünkre nem árulta el, hogy a hírügynökségi tevékenységet is megjelölő cégnek van-e bármi köze az Orosz Hírekhez.

Több mint hobbiprojekt

Az Orosz Hírek impresszuma utoljára 2013 tavaszán volt elérhető, így nem tudjuk pontosan, hogy az akkor megnevezett emberek meddig járultak hozzá az oldal működéséhez. Bár Bontovics az e-maijében azt írta, hogy 2014 óta nem írt az oldalra, a neve még 2016-ban is felbukkant. Egy napra ugyanis - feltehetően egy technikai váltás következtében - ismét láthatóvá váltak az Orosz Hírek cikkeinek szerzői: 2016. június 28-án összesen négy cikk jelent meg az oldalon “Nyikolaj Muratov”, három pedig Bontovics Attila nevével. Ezt követően az oldal átláthatóság szempontjából sötétbe borult - miközben tartalmilag és technikailag látványos fejlődésnek indult.

Az Orosz Hírek 2018-ban saját mobilapplikációval állt elő, egy évvel később pedig magyar nyelvű videós tartalmakkal jelentkeztek a YouTube-on. A hírportál életében a legnagyobb változást az orosz-ukrán háború kiszélesedése okozta: az Orosz Hírek ekkor emelkedett ki az oroszpárti blogok mezőnyéből - mint az egyik legnagyobb elérésű, orosz dezinformációt rendszeresen megosztó szürkezónás médium.

Az Orosz Híreken publikált cikkek száma 2021 októberétől fokozatosan emelkedett: a havi cikkszám bő fél év alatt hatszorosára nőtt, 2021 októberében még kevesebb mint 50, 2022 májusában már több mint havi 300 cikket publikáltak.

Az éves cikkszám a korábbi évek napi 1 cikkéről 2022-ben átlagosan napi 10-re, majd 2023-ban 16-ra emelkedett.

Az orosz invázió óta az oldal több szempontból is megközelíti egy professzionális sajtótermék működését:

• a webszájtra feltöltött anyagaik rendszeresen, naponta reggel 7 és este 9 óra között jelennek meg (ez alól a hétvége vagy az ünnepnapok sem kivétel),
• tartalmaikat 5 közösségi média oldalon (TikTokon, Telegramon, X-en, Facebookon és Vkontaktén), valamint 2 videómegosztó felületen (YouTube-on és Rumble-ön) népszerűsítik,
• írott anyagaikat audio formájában is lehet fogyasztani, valamint

• cikkeik és videós anyagaik egyre többször vállalkoznak a fordításoknál és puszta átvételeknél idő- és erőforrásigényesebb percről percre tudósításokra és (utólag magyar felirattal is ellátott) élő közvetítésekre.

A webszájt Facebook-oldalának elemzéséből az is kiderül, hogy cikkeik sikeresen ragadták meg a közösségimédia-felhasználók figyelmét: tavaly április és december, majd idén február és augusztus között bejegyzéseik több interakciót váltottak ki, mint az országgyűlési választásokkal oroszpárti hangvételre váltó, mainstream-kormánypárti Origóé.

Az Orosz Hírekről egyenesen a kormánypárti sajtóba

Az Orosz Hírek háború óta megugró népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy hiteles sajtótermékként kezdtek rá hivatkozni a fősodratú médiában. Cikkeiket a kormánypárti online napilapok (Magyar Hírlap, Demokrata, ORIGO, Mandiner, Pesti Srácok, Magyar Nemzet), a Mediaworks alá tartozó megyei lapok oldalai (teol.hu) és a bulvársajtó (Ripost, Metropol) is átvették, ezáltal pedig a brand az olvasók szélesebb tömegei számára vált ismertté.

Az internetes hírszájt leginkább a Magyar Hírlapnak akadt be: a Széles Gábor résztulajdonában lévő lap idén január és november között 1544 alkalommal hozott le az Orosz Hírek információi alapján külpolitikai cikkeket.

Mivel az Orosz Hírek ebben az időszakban összesen 4990 cikket írt, ez azt jelenti, hogy a Magyar Hírlapnál a webszájt minden harmadik tartalma megjelent.

Ilyen mennyiségben pedig még a legolvasottabb kormánypárti hírportáltól sem vettek át anyagot: az Origo.hu cikkeit ebben az időszakban mindössze 1061 alkalommal szemlézték.

A Magyar Hírlap oldalán például - az Orosz Hírekre hivatkozva - kommentár nélkül jelent meg az egykori orosz elnök, Dmitrij Medvegyev Telegram-posztja, amelyben “Zelenszkijt kokainbandájáról” értekezik, vagy Dmitrij Peszkov bejelentése az orosz légitámadások célpontjairól - amelyek a Kreml szóvivője szerint mindig elkerülik a civil infrastruktúrát és a műemlékvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű épületeket. Az ilyen kijelentéseket azonban – ahogy az odesszai bombázásokról írt tényellenőrző cikk is mutatja - érdemes fenntartásokkal kezelni.

Egy Magyar Hírlap-átvétel pedig ugródeszkaként szolgálhat a nagyobb elérésű kormánypárti lapokhoz: az Origo november 3-i “Óriási katasztrófa jön Európára” című cikke például a Magyar Hírlap szemléje alapján idézte az Orosz Híreket, amely pedig Alekszandr Grusko orosz külügyminiszter-helyettes szankciókról szóló gazdasági értékelését foglalta össze.

A Magyar Hírlap külpolitikai rovatától e-mailben érdeklődtünk, hogy az Orosz Hírek cikkeire való nagy számú hivatkozás azt jelenti-e, hogy a két lap között valamilyen együttműködés áll fenn. Szigeti Krisztina főszerkesztő azt válaszolta, hogy a magyarhirlap.hu nem áll szerződéses kapcsolatban az Orosz Hírekkel. Válaszából az is kiderült, hogy az Orosz Híreket - annak ellenére, hogy az NMHH-nál nincs bejegyezve - a Magyar Hírlap sajtótermékként kezeli: “Nevezett portál cikkeit forrásanyagként szemlézzük, ahogy más sajtótermékeket is” - írta Szigeti.

Dezinformációs gépezet

Ha a háborúval kapcsolatban teljeskörűen szeretnénk tájékozódni, ha szeretnénk ismerni a szembenálló felek céljait és indokait, nem lehet figyelmen kívül hagyni az orosz vezetés álláspontját sem.

Olvasóként első ránézésre úgy tűnhet, hogy az Orosz Hírek háborús tudósításaiban – neve ellenére is - viszonylagos kiegyensúlyozottságra törekszik: az orosz állami média anyagai mellett a szerzők ugyanis egyaránt szemlézik a nyugati, független médiumok, sőt oroszellenesnek tételezett ukrán és lengyel lapok írásait.

A szövegek közelebbi elemzéséből azonban hamar kiderül, hogy

az Orosz Hírek a nyugati médiumok beszámolóit jelentősen átdolgozza, az orosz forrásokat és nyilatkozatokat jellemzően kritika nélkül veszi át, olyan esetben is, amikor azok dezinformációt tartalmaznak.

A nyugati médiumok cikkeit “rendszerkonform” módon fordítja a portál: Ukrajna orosz invázióját rendere különleges katonai műveletre javítják, az ukrán kormányra - a putyini retorikával összehangban - kijevi rezsimként hivatkoznak. Bevett taktika a Moszkvának kényelmetlen tények elhallgatása is: a cikkekből csak az orosz álláspontot alátámasztó részeket ollózzák ki, a kiragadott idézeteket pedig más kontextusba helyezik. (A lengyel Bankier cikke alapján például a hírportál beszámolt az Egyesült Államok háborús kiadásairól, az oroszok civil objektumokat célzó hadviseléséről viszont már nem. Az ukrán Kyiv Independent Francois Hollande egykori francia államfővel készült interjújából pedig csak pár sort emeltek ki, majd a cikk mondanivalóját megtűzdelték Putyin helyzetértékelésével).

Függetlenül attól, miről szól vagy kit idéznek, az Orosz Hírek rendszeresen háborús propagandaelemek ismétlésével zárja cikkeket, mint ez a bekezdés:

Míg a nyugati médiumok cikkeit átírják, az Kreml üzeneteinek sima utat engednek a magyar nyilvánosságba: a portál az uniós szabályozást megkerülve közvetíti a dezinformációs tevékenységük miatt betiltott orosz állami hírszolgáltatók, például a Russia Today, Ria Novosztyi és a Rosszija 1 anyagait. (Az orosz műsorszolgáltatókat érintő EU-s szankció egyébként a mai napig az egyik legmegosztóbb téma az európai nyilvánosságban: a kritikák közt a szólásszabadság elvének megsértése és a szabályozás könnyű kijátszhatósága is szerepel.) Az Orosz Hírek YouTube-csatornáján sugárzott élő közvetítéseket és mozgóképes felvételeket a mai napig az orosz hírügynökségi partnerük, a Ruptly szolgáltatja.

Az Oroszországgal kapcsolatos beszámolókat akkor is kritika nélkül veszi át az Orosz Hírek, ha azok dezinformációt tartalmaznak. Az Orosz Hírek legfelkapottabb cikkei is ezt a sémát mutatják a többezer megosztással a közösségi médiában vírusként végigfutó tartalmaik szinte egytől egyig hamis képet festenek a szomszédban dúló háborúról.

A toplistába olyan anyagok jutottak, amelyek

• tényként közölték a donbaszi népirtást, annak ellenére, hogy semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a térségben bárki, bármikor nemzetiségi alapon rendelt volna el támadást a lakosság bármely csoportja ellen,
• Bucsában a civilek elleni gyilkosságok kapcsán kétségbe vonták, hogy megtörténtek, vagy hogy azokat az orosz fél követte el. Az ebben a témában írt második cikkük idején viszont már drónfelvételek és lehallgatott orosz katonai kommunikáció is rendelkezésre állt, amelyek ezek ellenkezőjét bizonyították.

• azt állították, hogy a mariupoli Azovstal acélgyárban rekedt civilek evakuálását a “neonáci” Azov-ezred fegyveresei akadályozták, Oroszország pedig több alkalommal is humanitárius folyosót nyitott a lakosság mentésére. Valójában azonban a tavaly május 1-ji mentés előtt nem született erről kétoldalú megállapodás a felek között, a humanitárius folyosókat pedig Oroszország előtte több alkalommal is támadta.

Kik pénzelik az oroszpárti híreket?

Az Orosz Hírek honlapját szinte lehetetlen úgy megnyitni, hogy ne jönnének szembe tucatjával reklámhirdetések. A cikk írásakor az oldal éppen autóra szerelhető tetősátort, lakberendezési tárgyakat, harminc százalékos Rossmann vásárlási kedvezményt, ürömi villaparki lakásokat és saját YouTube-csatornáját hirdeti, amelyek reklámbevételeivel saját működését fedezi.

A reklámok többsége Google-hirdetésként jelenik meg a felhasználóknak (olyan egyedi felhasználói adatok alapján, mint hogy melyik napszakban, hol és milyen nyelvi környezetből értjük el az oldalt). Emiatt közvetve olyan szervezetek is az Orosz Hírek finanszírozóivá válhatnak, amelyek agendája szembemegy a propagandalap céljaival: legutóbb például az európai demokrácia mellett elkötelezett non-profit egyesület (az ECAS) egyik hirdetése jött velünk szembe.

https://www.lakmusz.hu/anonim-blogkent-indult-mara-nagyuzemben-csatornazza-az-orosz-dezinformaciot-a-kormanymediaba/

Kardiológiai vizsgálatra másfél évet, epekőműtétre ötöt kell várni, de ha valakinek van elég pénze, akkor pár napra rövidül a várólista

 Erzsike a kardiológiára kért egy időpontot a párjának idén áprilisban, 2024 augusztusra adtak neki. A Házon kívül riporterei az eset kapcsán bejárták az országot és megnézték, hol milyenek a várólisták.

Az RTL Házon kívül című műsora számolt be Erzsike és László történetéről, akik 13 éve költöztek össze, miután mindketten egyedül maradtak.

A pár a Szabolcs megyei Kótajon él, László három infarktust élt túl. Nem véletlenül kell tehát rendszeresen kardiológushoz járnia, különféle kontrollvizsgálatokra. Idén először történt meg, hogy egyszerűen elnézték az ambuláns lap aljára írt következő vizsgálat időpontját.

"Sajnos áprilisban elnéztük az időpontot, és nem tudtunk elmenni. Kértem neki másik időpontot a kardiológiára, és adtak 2024. augusztus valahanyadikára"– mondta az asszony a tévécsatornának.

A műsor riporterei az eset kapcsán bejárták az országot és megnézték, hol milyenek a várólisták.

Itt lehet megnézni a riportot, amelyből többek között kiderül:

- melyek azok a vizsgálatok, amelyekre az országban sehol sem lehet 1-2 hónapon belül bejutni;

- miért mondják az orvosok, hogy sokszor a szerencsén és az orvos személyes kapcsolatain múlik, hogy valaki időben eljusson egy vizsgálatra;

- mennyit kell várni egy epekő műtétre,

és hogy ehhez képest hol, mikorra, mennyiért lehet időpontot kapni magánegészségügyi szolgáltatónál.

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/hirek/kardiologiai-vizsgalatra-masfel-evet-epekomutetre-otot-kell-varni-de-ha-valakinek-van-eleg-penze-akkor-par-napra-rovidul-a-varolista/

Alkotmánybíróság vs. fellebbviteli bíróság – aggályok a jogállamiság körül Törökországban

 Törökország legfelsőbb fellebbviteli bírósága összetűzésbe került az alkotmánybírósággal egy nemrégiben megválasztott, de bebörtönzött képviselő szabadon bocsátása miatt. A történet aggályokat vetett fel a jogállamiság erózióját illetően az országban.

A fellebbviteli bíróság szerdán közölte, hogy nem tartja be az alkotmánybíróság határozatát, amely a májusban, börtönfogsága alatt a parlamentbe beválasztott Can Atalay szabadon bocsátására szólított fel.

A fellebbviteli bíróság azt a mindeddig példátlan lépést is megtette, hogy büntetőfeljelentést tett a politikus szabadlábra helyezését elrendelő alkotmánybírók ellen, akiket alkotmánysértéssel vádol. Közölte: utasítja a parlamentet, hogy kezdje meg Atalay megfosztásának folyamatát képviselői mandátumától.

A fellebbviteli bíróság döntése, amellyel szembeszállt az alkotmánybírósággal – Törökország legfelsőbb bíróságával –, széles körű bírálatokat és aggodalmat váltott ki az igazságszolgáltatás helyzetével kapcsolatban.

A legnagyobb ellenzéki párt, a Köztársasági Néppárt (CHP) rendkívüli ülést tartott a kérdés megvitatására, és „a parlament elleni puccskísérletnek” minősítette a fellebbviteli bíróság döntését.

„A döntés célpontja nem csupán Can Atalay – mondta a találkozó után Özgür Özel, a CHP elnöke. – Kísérlet az alkotmánnyal szembeni ellenállásra, az alkotmányos rend felszámolására és lázadásra.”

A parlament egyeztető testülete és a Török Jogászszövetség a tervek szerint csütörtökön ül össze a helyzet megvitatására.

A kormány eddig nem kommentálta a történteket, ám Hayati Yazıcı, Recep Tayyip Erdoğan elnök kormányzó Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) alelnöke aggodalmát fejezte ki a fejlemény miatt.

„Olyan esemény részesei vagyunk, amelynek soha nem lett volna szabad megtörténnie. Micsoda szégyen – írta Yazıcı a korábbi Twitteren, az X-en. – Az államalkotó erők megoldják a problémákat, nem maguk okozzák őket.”

Az ügyvéd és emberi jogi aktivista Atalayt tavaly ítélték el hét másik vádlottal együtt a kormány megbuktatásának kísérletéért, mert 2013-ban országos tüntetéseket szerveztek. A vádat elutasító Atalayt 18 év börtönre ítélték. Már büntetése letöltése közben szerzett parlamenti képviselői helyet a májusi általános választásokon.

Az alkotmánybíróság, amely múlt hónapban vizsgálta meg ügyét, Atalay szabadon bocsátása mellett döntött, mondván, hogy megsértették a szabadságjogait, illetve a jogát arra, hogy hivatalt viseljen.

A két felsőbíróság közötti összecsapást megelőzően tette közzé az Európai Unió végrehajtó szerve éves jelentését Törökországról, amelyben az ország demokratikus intézményeinek működésében tapasztalható súlyos hiányosságokat, az igazságszolgáltatás lejtmenetét, valamint az emberi és alapvető jogok hanyatlását bírálta.

https://www.szabadeuropa.hu/a/alkotmanybirosag-vs-fellebbviteli-birosag---aggalyok-a-jogallamisag-korul-torokorszagban/32677624.html

Sulyok Tamás: alkotmányos kérdésekben a tagállamok alkotmánybíróságai szembe mehetnek az európai joggal is

 

A tagállami és az uniós jog kapcsolatáról, az alkotmánybíróság helyéről, feladatairól, valamint a napokban örök nyugalomra helyezett Sólyom László szerepéről és munkájának jelentőségéről is beszélt Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában.

El tudná magyarázni, hogy hol van a nemzeti alkotmánybíróságok helye az európai jogi térben? Azért érzékeny kérdés, mert államok ellen folyik jogállamisági eljárás, és úgy tűnik, hogy ezek végül egy európai jogi fórumon fognak eldőlni.

Ott kell kezdenünk, hogy az európai jogi tér milyen összetételű. Itt van 27 tagállami jogrendszer és van egy európai jog, ami egy önálló, a tagállami jogoktól független, jogászi nyelven, sui generis jogrendszer. A különbség a 27 + 1 jogrendszer között alapvetően az, hogy a tagállami jogrendszerek a népszuverenitáson alapuló államtól származnak és mint ilyen jogrendszerek, közvetlenül a szuverenitásból levezethető jogrendszerek. Ellentétben az európai joggal, hiszen az Európai Unió nem állam, ezt az Európai Bíróság mondta ki 2013-as döntésében, így is gondoljuk mindnyájan, hogy nem állam, viszont van önálló jogrendszere, ami a történelemben még soha nem fordult elő. Ez a jogrendszer azonban nem tud szuverenitásból táplálkozni, mert az Európai Uniónak nincs szuverenitása, hanem átruházott hatáskörei vannak, tulajdonképpen ezek származtatott hatáskörök, szemben a 27 másik tagállamnak az eredeti hatásköreivel. Ez adja az európai jogi térben az alapvető különbséget. Van 27 egyenrangú, egymástól független jogrendszer, plusz egy vele ugyancsak egyenrangú európai jog, mint önálló jogrendszer. Valamennyi jogrendszernek a csúcsán van egy-egy fórum, egy-egy bíróság, ami általában alkotmánybíróság, de ahol nincs alkotmánybíróság, ott a Legfelsőbb Bíróságnak van egy megfelelő kamarája, és ezek a bírói fórumok a 27 tagállamnál önállóan értelmezik a 27 alkotmányt. Hitelesen, mindenki másra kiterjedő hatállyal értelmezik, míg az Európai Bíróság ugyancsak hitelesen és mindenkire kiterjedő hatállyal értelmezi az európai jogot.

De mi van, ha a kettő egymással szembeni értelmezést nyerhet?

Az Európai Unió jelenlegi fejlettségi fokán az alapszerződésekből vezethető le ez a helyzet, ezekben az úgynevezett kollíziós helyzetekben nincs egyértelmű megoldás, nincs hierarchia sem a jogrendszerek, sem a bírói fórumok között. Nem lehet azt mondani, hogy az Európai Bíróság egy magasabb rendű bíróság, mint, mondjuk, a holland legfelsőbb bíróság vagy a magyar Alkotmánybíróság. Kollíziós kérdésekre egy megoldást talált ki eddig a jogtudomány és a gyakorlat, az úgynevezett párbeszédet, hogy a bírói fórumok egymással dialógust folytatva döntsék el az ilyen ügyeket.

Mit kezdjünk olyan jelenségekkel, amikor az Európai Unió Bírósága legutóbb, ha jól emlékszem, 2021-ben a román alkotmánybírósággal kapcsolatban mondta ki, hogy az európai uniós jognak alkalmazási elsőbbsége van a nemzeti joggal szemben, akár még alkotmánybírósági döntésekkel szemben is?

Az a tétel, hogy az Európai Unió jogának alkalmazási elsőbbsége van, helyes és igaz. Az a kérdés, hogy a tagállami alkotmányokból levezethető minden kérdéssel szemben is elsőbbsége van-e, mert ha ez így van, akkor tulajdonképpen egy birodalomban élünk és nem abban az Európai Unióban, amelyet az alapszerződések jogi szempontból meghatároznak. Az alapszerződések alapján ezt a helyzetet csak úgy tudjuk értelmezni, hogy nincs minden esetben elsőbbsége a tagállami alkotmányokkal szemben az uniós jognak. Az esetek kilencvenegynéhány százalékában elsőbbsége van, de van néhány eset, amikor nincs.

Ezt a néhány esetet valahonnan ki lehet listázni? Van valami dokumentum, ami megmondja, hogy melyik az a 90 százalék, ahol van alkalmazási elsőbbség, s melyik az a tíz, ahol nincs alkalmazási elsőbbség?

Bár így lenne, akkor sokkal egyszerűbb a helyzet. Nincs, a tételes jog szintjén, az alapszerződések szintjén ilyen listát nem tudunk fellelni. A német alkotmánybíróság már egészen korán, a nyolcvanas-kilencvenes években elkezdett foglalkozni ezzel a problémával, és igazából az olvasztott ki az uniós jog vizsgálatára vonatkozó alkotmánybírósági teszteket és vizsgálati lehetőséget. A német alkotmánybíróság alapvetően három esetben vizsgálhat felül uniós jogot. Az egyik, hogyha az alapjogvédelem szintje Németországban magasabb, mint az uniós szabály szintjén. A második, ha ez a német alkotmány identitását sérti, mert ugye ezt alapszerződés 4. cikk (2) bekezdése garantálja, hogy a tagállam nemzeti identitását tiszteletben kell tartania az uniónak. A harmadik eset, az úgynevezett ultra vires probléma, amikor a felhatalmazáson túli az unió eljárása, tehát amikor arról van szó, hogy a tagállam adott felhatalmazást a közösen gyakorolható hatáskörökre, de ezen a felhatalmazáson túl van már az unió döntése. 2016 óta a magyar Alkotmánybíróságnak is van arra döntése, hogy ezt megvizsgálhatja. Még konkrét ügyben nem kaptunk ilyen indítványt. Nagyon érdekes, hogy a német alkotmánybíróság 2020 májusában már nemcsak uniós jogi szabályozást vizsgált, hanem az Európai Bíróság egy konkrét döntésére mondta azt, hogy az ultra vires, tehát a felhatalmazásokon túli, mert önkényes. Ez nagyon kemény szó, különösen németül, willkürlich, borzasztó, ahogy hangzik. Ez egy nagyon kemény jelzés volt az Európai Bíróság számára, amit az Európai Bíróság nem volt hajlandó így értékelni, ahogy ez a jelzés szólt. A bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Németország ellen, az is furcsa, hogy a német alkotmánybíróság döntése miatt az állammal szemben az Európai Unió kötelezettségszegési eljárást indít. Úgy érzem, már önmagában ez komolyan veszélyezteti a bírói függetlenséget, de még történt egy lépés, Angela Merkel szövetségi kancellár írt egy levelet a szövetségi kormány nevében, aminek a zárómondata az volt, hogy a szövetségi kormány mindent meg fog tenni a jövőben, hogy az ultra vires döntéseket elkerüljük. Egyetlen szerv tud ultra vires döntést hozni Németországban, a Bundesverwaltungsgericht, a Német Szövetségi Alkotmánybíróság. Ez azt jelenti, hogy a német szövetségi kormány azt vállalta, hogy megakadályozza azt, hogy a Német Szövetségi Alkotmánybíróság egy meghatározott döntést meghozzon, tehát beleavatkozik a bíróság munkájába, megsérti a bírói függetlenséget. Ezek nagyon szörnyű dolgok, főleg úgy, hogy az Európai Bizottság erre a levélre megszüntette, valójában meg sem indította a kötelezettségszegési eljárást. Ezeket összerakva nem bontakozik ki nagyon csodálatos jövőkép a bírói függetlenséggel kapcsolatban.

Az ön által említett ügyben sokan azt vélelmezték, hogy elkezdődik az Európai Unió jogának szétesése, ha nemzeti legfelsőbb bíróságok, alkotmánybíróságok az elsőbbségi elvet megkérdőjelezhetik. Volt olyan állam, amelyik kifejezetten reménykedve tekintett erre. Széteshet az Európai Unió joga a nemzeti, felső bírósági döntések hatására?

Én úgy gondolom, hogy alapvetően a szétesésnek ez nem tud oka lenni, mert ittegyfajta állapotban van az uniós jog, és ez az állapot 27 plusz 1 önálló jogrendszer egymás mellett élését jelenti. Az esetek döntő többségében az uniós jognak elsőbbsége van, tehát a polgári, a büntető, a közigazgatási jogi kérdésekben, a német azt mondja erre, hogy az egyszerű jogi kérdésekben, ami mindaz, ami nem alkotmányjog. Az egyszerű jogi kérdésekben egyértelműen elsőbbsége van az uniós jognak. Ezt nem lehet vitatni, mert ha ezt vitatjuk, akkor valóban széteshet 27 jogra vagy 5 jogra vagy 10 jogra, ez igaz.

Jó, de ennek az ügynek sem jogi, hanem politikai megoldás lett a vége, a politikai megoldás meg erő dolga általában. Az erő fogja eldönteni a jogi kérdéseket végül?

Az nagyon nagy baj, hogy ha ahol jogi döntést kéne hozni, ott politikai döntés születik helyette vagy a politikai döntés befolyásolja a jogit. Akkor meg kell kongatni a vészharangot. Ez egy borzasztó helyzet. Önmagában attól, hogy, mondjuk, egy európai alkotmánybíróság egy konkrét esetben megállapítja, hogy az uniós norma vagy az Európai Bíróságnak a konkrét döntése túl van a tagállami felhatalmazáson vagy sérti a nemzeti identitást, nem fog szétesni az uniós jog, mert ez az uniós jog természetéhez tartozik. Ez az akadálya annak, hogy az Európai Unió bírósága teljhatalmú legyen, amely már tulajdonképpen csak önkényesen tud eljárni, mert akkor nem lenne jogi korlátja az Európai Bíróságnak. Pont a tagállami alkotmánybíróságok képezik a jogi korlátját, amelyek az alkotmányos kérdésekben, a tagállami alkotmányok magját érintő kérdésekben bizony szembe mehetnek, szerintem szembe is kell menniük az európai joggal, például ha az identitás kérdését megsérti az uniós jog, vagy a tagállami felhatalmazásokat egyértelműen túllépi az uniós jog. Ez nemcsak lehetőség, ez kötelesség az alapszerződések mai szintjén minden tagállami alkotmánybíróság oldaláról.

A magyar alaptörvényben, amely alapján a magyar Alkotmánybíróság eljár, van olyan felsorolás, amely alapján egy európai bírósági hatásköri túllépés ellen, indítvány esetén a magyar alkotmánybíróság szót emelhet? Mert a németben van.

A magyar alaptörvény világosan meghatározza, például, az átruházás kérdését, azért ruházzuk át ezeket a hatásköröket, hogy hatékonyabban gyakorolhassa ezeket az unió. Egy 2021-es határozatunkban világosan rámutattunk arra, ha a hatáskörátruházásnak az a következménye, hogy az unió nem hajtja végre a saját jogát – egy konkrét helyzetben ez volt a probléma –, akkor a közös hatáskörgyakorlás nemhogy hatékonyabb lesz, hanem ellehetetlenül. Mindaddig azt mondta a magyar alkotmánybíróság, hogy mindaddig, amíg az Unió a saját hatáskörét nem gyakorolja hatékonyabban, mint egy tagállam, egyáltalán effektíve nem gyakorolja, addig a tagállam ezt a hatáskört visszaveheti. Ez egy nagyon komoly megállapítás, ilyet még egy alkotmánybíróság sem mondott Európában, nagyon komoly korlátja az uniós jog érvényesülésének és alkalmazásának, valamint a tagállami hatáskör összefüggésének. Lista az alaptörvényben sincs erre, de az Alkotmánybíróság, amikor ilyen indítványt kap, mindig le tudja vezetni az alaptörvényből a szükséges premisszákat, például a hatáskörátruházást, vagy a nemzeti identitás kérdését is. Már több határozatunkban rávilágítottunk arra, hogy a nemzeti identitás igazából egyenlő a magyar alkotmányos identitással is, ami a mi alkotmányunkban levezethető identitásunk, abból mi nem vagyunk hajlandóak engedni, és ezt az uniónak is tiszteletben kell tartani az alapszerződés 4. cikk (2) bekezdése alapján.

Ez volt a nemzeti jogok helye az európai jogban. Az Alkotmánybíróság helye hol van a magyar jogban? Az Alkotmánybíróság döntéseinek helye? Ez világosan legfelül van a magyar jogban?

Abszolút világosan.

Fölötte csak a törvényhozó van.

Nincs fölötte a törvényhozó, mármint hitem szerint a Jóisten van fölötte.

Na jó, de mit csináljunk, amikor a törvényhozó felülalkotmányoz?

Bocsánat, az az alkotmányozó. Az alkotmányozó valóban az Alkotmánybíróság felett tud lenni, csak az alkotmányozó, az a kétharmados többség, a törvényhozó pedig lehet akár ötvenegy százalékos többség is. Az alkotmányozó hatalom nyilván bármikor felül tud alkotmányozni. A magyar Alkotmánybíróság történetét alapvetően két szakaszra oszthatjuk, 1990-től 2011-ig a magyar Alkotmánybíróság jórészt csak a jogalkotást vizsgálhatta, a fő hatásköre az utólagos normakontroll volt, és indítványhoz kötöttsége zéró volt, ezzel párját ritkította Európában, mert ilyen széles hatásköre egyetlen más alkotmánybíróságnak sem volt. Ez nagyon jó volt a rendszerváltáskor, a rendszerváltás után, mert le lehetett bontani az egész szocialista jogrendszert. Ebben elévülhetetlen érdemei voltak a most eltemetett Sólyom László elnök úrnak. A magyar Alkotmánybíróság elvégezte ezt a feladatát, ez a hatásköre azonban már a 2000-es években azt eredményezte, hogy négy-öt év volt egy ügy átfutása az Alkotmánybíróságon, ami már nyilván elnehezítette a gyors reagálást az ügyekre és a problémákra. Már akkor megjelent az az igény az alkotmányjogi irodalomban, hogy legyen egy individuálisabb hatásköre a magyar Alkotmánybíróságnak és töröljék el mellette ezt a bizonyos actio popularist, hogy mindenki, személyes érintettség nélkül, ingyenesen az Alkotmánybírósághoz fordulhat. Egyébként a bajor alkotmánybíróságnak a mai napig van ilyen hatásköre, csak éppen körülbelül 2000 eurót kell befizetni.

Azért az megszűri az indítványozókat valamennyire.

Amikor legutóbb beszélgettem a bajor elnök úrral, azt mondta, hogy hat ilyen ügyük van egy évben.

Az elviselhető mennyiség.

Az még viszonylag kezelhető. 2012 után, az új alaptörvény és az új alkotmánybírósági törvény alapján a magyar Alkotmánybíróság lényegében a fő hatásköreiben a német alkotmánybíróság hatásköreit kapta meg. Ez azt jelenti, hogy az individuális alapjogvédelemre helyeződött a hangsúly. Háromféle alkotmányjogi panasz adja a fő hatáskörünket, az egyik már korábban is létezett, hogy a bíró alkalmaz egy normát, és a panaszos azt mondja, hogy ez a bíró által, a jogerős ítéletben alkalmazott norma alkotmányellenes. Ez volt régen, és ez megmaradt. Emellett van egy másik, ami ugyancsak egy normakontrollos alkotmányjogi panasz. Ehhez nem kell bírósági eljárás. Ha valaki úgy érzi, hogy őt alapjogaiban egy jogi norma megsérti és ebben a sérelemben közvetlenül érintett, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulhat, ennek a normának a hatályba lépésétől számított 180 napon belül. Ez az úgynevezett közvetlen alkotmányjogi panasz, de ez is normakontrollos. Van egy harmadik alkotmányjogi panasz, ami a németeknél került bevezetésre, a Grundgesetz alapján, 1946-ban először a világon ott kapta meg alkotmánybíróság azt, hogy bírói döntések felett is gyakorolhat alkotmányjogi kontrollt, alapjogi kontrollt. Ez óriási előretörés az alkotmánybíráskodásban, ezt a hatáskört 2012-ben megkapta a magyar Alkotmánybíróság is. Ez olyan alkotmányjogi panasz, ahol nem azt állítja az indítványozó, hogy a bíróság alkotmányellenes jogszabályt alkalmazott, mert ott az alkalmazott szabály, az alkotmányos, hanem azt állítja, hogy a bíró jogértelmezése vagy a jogalkalmazása nem volt összhangban az ő alapvető jogaival, melyet az alaptörvény garantál. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen 2012 óta az Alkotmánybíróság már nemcsak a törvényhozó hatalom felett gyakorol alkotmányos kontrollt, hanem a teljes bírói judikatúra felett is. Ez egyébként áttételesen még azt is jelenti, hogy a teljes közigazgatás felett is alkotmányos kontrollt gyakorol, mert minden közigazgatási döntés a rendes bíróság előtt megtámadható. Így tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy mindhárom hatalmi ág felett alkotmányjogi kontrollt gyakorlunk, ezért mondtam, hogy igazából a Jóisten van az Alkotmánybíróság felett, mert igaz, az alkotmányozó sem felettünk van, mert nem utasíthatja az Alkotmánybíróságot, meg tudja változtatni az alkotmányt, de azt az alkotmányt az Alkotmánybíróság fogja értelmezni.

Az értelmezési szabályokat az alkotmányozó kijelölheti?

Természetesen.

Megmondhatja, hogy az alkotmánybírónak milyen szempontokat kell figyelembe vennie ahhoz, hogy egy szabály alkotmányosságát megmondja?

Ezt természetesen megteheti, benne is van tulajdonképpen az alaptörvényben, hogy a bíróságoknak is, meg az Alkotmánybíróságnak is hogyan kell értelmeznie az alaptörvényt. Alapvetően a történeti alkotmány mint értelmezési keret van megjelölve az Alkotmánybíróság számára, ami nagyon szép és azt gondolom, hogy a nemzetünk szempontjából haladó rendelkezés, mert ezzel tulajdonképpen nemzetünk összes szabadságküzdelmét beemelte az alkotmányozó abba a körbe, amiben mi értelmezhetjük az alkotmányt. Ez egy nagyon fontos dolog, és természetesen a jogi értelmezésnek megvannak a szabályai, az Alkotmánybíróság ezeket is alkalmazza, és alkalmazzuk az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatát, átveszünk más alkotmánybíróságoktól is. A német alkotmánybíróságtól, például, elég sok alkotmányértelmezési szabályt vagy módszert vettünk át, de ugyanakkor az értelmezésnek a pontos határa, ezt minden jogász tudja, soha nem jelölhető ki pontosan. Annak szempontrendszere van. Az értelmezés azt jelenti, hogy a végső szót az a bírói fórum mondja ki, amely autentikusan, hitelesen értelmez egy bizonyos szabályrendszert, itt az alkotmány vagy az Európai Unió szerződéseit.

Magyarországon, azt tudjuk, hogy a bíró jogot nem alkot, ez latinul szebben van. De akkor a végső jogszabály- és joggyakorlat-értelmező nálunk az Alkotmánybíróság. Erre megvan az eszköze és a lehetősége?

Ketté kell választanunk dolgokat. Vannak szakjogi kérdések, büntetőjogi, polgárjogi, közigazgatási kérdések, amik, ha szűzen, tisztán ilyen kérdések, az Alkotmánybíróságnak semmi köze nincs hozzájuk, mert azt a Kúria értelmezi végső fórumként, autentikusan. Itt akkor jön be az Alkotmánybíróság alkotmányértelmező és azon keresztül jogértelmező funkciója, hogyha egy meghatározott ügynek van egyfajta alkotmányjogi jelentősége, és ha a bíróság nem ismeri fel az ügynek az alkotmányjogi jelentőségét. Akkor az Alkotmánybíróság, megfelelő panasz esetén, ezt megsemmisíti, legelőször 2013-ban, a napi.hu hírportálnak az ügyében semmisített meg egy bírói döntést az Alkotmánybíróság, ami egy tőzsdefelügyeleti bírság kiszabása és az azt helybenhagyó bírói döntés volt, pusztán azért, mert mi köze a tőzsdefelügyeleti bírságnak meg az egész tőzsdei manipulációnak az alkotmányhoz? Hát annyi van, hogy a napi.hu egy hírportál, a sajtószabadság megilleti.

Alkotmányos jog.

Az egy alkotmányos jog, ezt meg a bíróság úgy hagyta figyelmen kívül, ahogy volt. Egy szót nem ejtett az indoklásában arról, hogy ez az ügy érintette a sajtószabadságot. Attól a bíróság kiszabhatta volna ugyanazt a bírságot természetesen, amit kiszabott, csak meg kellett volna emlékezzék arról, hogy ez érintette a szólásszabadságot, sajtószabadságot, és az ő mérlegelése ennek figyelembevételével történt. Ha ezt a bíróság nyilvánvalóvá, explicitté teszi az indoklásában, akkor az Alkotmánybíróságnak nincs teendője. Az Alkotmánybíróságnak akkor van teendője, ha ez hiányzik például.

El tud képzelni olyan jogi problémát amely végső soron nem függ össze az alaptörvénnyel? Minden jogunk az alaptörvényre vezethető vissza.

Ez így van, minden jog az alaptörvényre vezethető vissza. Nem tudok elképzelni olyan problémát, ami végső soron nem függ össze az alaptörvénnyel, de azt hangsúlyoznom kell, hogy azért nem minden olyan probléma vitatható vagy támadható az Alkotmánybíróság előtt, ami összefügg az alaptörvénnyel.

A gazdasági tárgyú alkotmánybírósági hatáskörök 2012-ben megszűntek. A gazdasági ügyekben egyáltalán semmilyen módon nem nyilváníthat határozatban véleményt az Alkotmánybíróság?

Ebben a formában ez nem igaz, a központi költségvetést érintő jogszabályok esetében, tehát normakontroll hatáskörben, például az úgynevezett valódi panaszhatáskörre nem is terjed ki. Nem terjed ki a nemzetközi szerződésbe ütközés hatásköre, ezekben bármit megvizsgálhatunk. Ez egy részleges és időleges korlátozás, ez jelenti nagyjából a részlegességet, amit elmondtam, időleges az, hogy az államadósság szintjéhez kötötte ezt az alkotmányozó.

Tehát ha rendbe jövünk, akkor visszaáll az eredeti rend.

Akkor visszaáll az eredeti állapot, és egyébként nem arról van szó, hogy egyáltalán nem támadható. Négy alapjog alapján támadható meg, emberi méltóság, vallásszabadság, személyes adatok védelme és magyar állampolgársághoz való jog. Ez szűkítést jelent kétségtelenül, de az Alkotmánybíróságunk azóta is, amikor tényleg úgy érezte, hogy az adószabályok egyáltalán nincsenek rendben, mindig megtalálta a megfelelő alapjogot arra, hogy a megfelelő döntést meghozza. Egyébként az, hogy egy adó, mondjuk, 25 százalékos-e vagy 18 százalékos, soha nem volt alkotmányjogi kérdés. Szélső esetekben lehet alkotmányjogi kérdés, például a végkielégítéseket terhelő adóra, ami kilencvenegynéhány százalékos volt, azt mondta az Alkotmánybíróság, hogy az már tulajdonképpen egyfajta konfiskálás. Szélső esetekben az Alkotmánybíróság mindig meg tudja erre találni a módot. Ha ezt összevetjük azzal, hogy valóban korlátozott a hatáskörünk, de emellett tulajdonképpen 2012-től mindhárom hatalmi ág felett már alkotmányos kontrollt gyakorlunk, szemben a korábbi helyzettel, amikor csak a jogalkotás felett tehettük ezt. Abban, hogy kevésbé vagy korlátozottabb körben vizsgálhatjuk a központi költségvetést érintő szabályokat, én nem látok olyan mértékű korlátozást, ami összehasonlítható lenne a hatáskörbővítéssel, amit egyébként megkaptunk.

Milyen most az Alkotmánybíróság, a Kúria meg a rendes bíróságok viszonyrendszere? Ki áll a nem is tudom, milyen alapzat csúcsán. Ez nem tűnik piramisnak.

Egyáltalán nem piramis ez sem, az Alkotmánybíróság nem áll a bírói fórumok felett, tehát a bírói függetlenséget abszolút tiszteletben kell tartanunk, amit az is bizonyít, hogy minekünk csak egy kasztrációs megsemmisítési jogunk van, mi nem mondhatjuk ki, hogy ki a bűnös, nem mondhatjuk, hogy ki tartozik, vagy nem tartozik, nem mondhatjuk, hogy a házasság most fönnáll vagy nem áll fönn. Mi azt mondhatjuk: az alaptörvénnyel nem volt összhangban a bírói jogértelmezés vagy alkotmányellenes szabályt alkalmazott a bíró és ezért megsemmisítjük a döntést, az ügy pedig folytatódik a Kúria előtt. A Kúria pedig megmondja, hogy a rendes bírósági szférában mit kell tenni, és tulajdonképpen egyfajta dialógusban vagyunk a bíróságokkal. Valamikor hozunk egy döntést, például véleménynyilvánítás-szabadság ügyben megtörtént, az Alkotmánybíróság hozott egy döntést. Ez a Kúriának nem tetszett és a saját gyakorlata alapján újra meghozta a korábbi döntését. Erre mi újra megsemmisítettük azt a döntést is, és akkor végül is eldőlt az, hogy ezeket az alkotmányos üzeneteket a Kúriának el kell fogadni. De hogy milyen döntést hoz ez alapján a Kúria a konkrét ügyben, hogy bűnös lesz-e valaki vagy nem lesz bűnös, vagy kell-e ötszázmilliós kártérítést fizetnie, vagy nem kell, ahhoz az Alkotmánybíróságnak semmi köze nincs. Úgy kell értelmezni, hogy mi tulajdonképpen alkotmányjogi kérdésekbe nyúlhatunk bele, nincs is rá lehetőségünk semmilyen szempontból, de apparátusunk sem arra, hogy mi egy szuperbírósága legyünk a Kúriának, értelmetlen is lenne.

Ha olyan előfordul, ráadásul többszörösen, hogy az Alkotmánybíróság meg a Kúria ugyanazt a kérdést többféleképpen értelmezi, abból az következik, hogy az alkotmányt többféleképpen is lehet értelmezni?

Persze.

De az baj, ha az alkotmányt többféleképpen is lehet értelmezni? Az egy elég világos szöveg, nem?

Igen, de minél egyszerűbb egy szöveg, annál többféleképpen lehet értelmezni. Ezen fenn lehet akadni természetesen, de én még olyan jogszabályt nem láttam, amit csak egyféleképpen lehetett értelmezni. Az a lényeg, hogy ki a hiteles értelmező. Az alkotmányt értelmezi a rendőr is, amikor valakit igazoltat vagy megbilincsel, tulajdonképpen az alaptörvényt alkalmazza, személyes szabadságot korlátoz. Ha a rendőr ezt rosszul értelmezte, akkor majd megmondja a bíróság, hogy mi a jó értelmezés, és ha még azt valaki tovább vitatja, végső fokon majd megmondja az Alkotmánybíróság, hogy mi az autentikusan helyes értelmezés. De ettől függetlenül mindenki úgy értelmezi, ahogy tudja. Természetesen köteles mindenki figyelembe venni az Alkotmánybíróság értelmezését, ha már van a konkrét ügyben értelmezés. Ez valóban hierarchikus viszony az értelmezésben, mert ott a hiteles értelmezőnek van mindig igaza a végén.

És a hiteles értelmező alkotmány ügyben az Alkotmánybíróság.

Így van.

Onnan kezdve minden más ügyben, amiben az alkotmány érintett és nem nagyon van olyan ügy, amiben végső soron ne lehetne érintett, az Alkotmánybíróság hatásköre lesz az irányadó. Még a rendőrnek is úgy kell értelmeznie, ha tud róla.

Pusztán alkotmányos oldalról igen, de, mondjuk azt, hogy a konkrét büntetőjogi intézkedés helyes-e vagy nem, azt az Alkotmánybíróságnak csak az alkotmányon keresztül kell megvizsgálnia, hogy a konkrét büntetőjogi intézkedés sérti-e valakinek az alapvető jogát. De hogy az büntetőjogilag korrekt volt-e vagy nem, azzal nem nekünk kell foglalkozni, arra ott a Kúria.

Milyen az Alkotmánybíróság, az alkotmánybíráskodás és a politika kapcsolata ma Magyarországon? Kétharmados alkotmányozó törvényhozás van.

Igen, az egy unikális helyzet Európában, hogy egy pártszövetség ad alkotmányozó hatalmat. Ilyen sehol nincs Európában, ezért is nem értik alapvetően a magyar helyzetet. Ezt Nyugat-Európában sokan a demokrácia sérelmének tartják. Ezt én sosem értettem, mivel hogyan lehet ez a demokrácia sérelme, amikor a demokratikus szabályok alapján így döntöttek a választók. Egyetlen alkotmánybíróság sem tagadhatja le azt, hogy a politikával van kapcsolata, mert mindenütt Európában vagy bárhol a világon, ahol van alkotmánybíróság, az alkotmánybírókat valamiféle politikai szervezet választja vagy nevezi ki. Ez többnyire a törvényhozó szerv, tehát a parlament, de ehhez kapcsolódhat köztársasági elnök például. Van, ahol kormány nevezhet ki alkotmánybírókat, egész tarka a kép ilyen szempontból Európában. Generikusan ahhoz, hogy egy alkotmánybíró ezt a hivatalt megkapja és ebbe a hivatalba kerüljön, egy politikai szervnek a döntése szükséges. Mindenképpen van egyfajta kapcsolat a politikával. Ahogy valakit megválasztottak alkotmánybírónak, onnantól fogva viszont zéró kapcsolata lehet a politikával, politikai jellegű nyilatkozatot sem tehet, az alkotmánybírósági törvény igen szigorú, azt mondja, hogy az alkotmánybíró politikai tevékenységet nem folytathat. Ezt mi mindig úgy értelmeztük, hogy semmilyen politikai megnyilvánulást sem tehet egy alkotmánybíró, nem mehet el politikai rendezvényre, tehát minden szempontból a politikán kívülállónak kell lenni. Természetesen választópolgár az alkotmánybíró is, tehát az, hogy neki van politikai meggyőződése meg gondolatvilága, azt úgy, mint más állampolgártól, tőle sem lehet elvonni, különben a demokratikus akaratképzés nem fog működni. Alapvetően ez a helyzet az Alkotmánybírósággal. Politikai szervekkel nem tartunk kapcsolatot. Nagyon érdekes volt tavaly vagy tavalyelőtt, bejelentkezett hozzánk az Európai Parlament, hogy kérdéseket akar nekünk feltenni a jogállamisági vizsgálattal kapcsolatban. Visszakérdeztünk, ezt hogyan gondolják? Egy politikai szerv nekünk kérdéseket tesz fel? Mi nem válaszolhatunk ilyenekre! Először nem értették, aztán megértették végül, hogy ez egy lehetetlen helyzet. Ahogy a magyar parlament vagy a magyar kormány sem kérhet rajtunk semmit számon.

A magyar parlament kérhet előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól, de nem nagyon sűrűn teszi.

Egyszer már megtette. Ezt a házelnök teheti meg alapvetően, miután már megszavazott a parlament egy törvényt. Ez egy speciális hatáskör, szemben a többi normakontroll hatáskörünkkel vagy a bírói döntések feletti kontroll hatáskörünkkel, mert itt nem az a kérdés, amit nekünk meg kell válaszolni, hogy alkotmányos-e valami vagy nem, és akkor megsemmisítünk valamit vagy nem semmisítünk meg valamit. Vagy ha a köztársasági elnök fordul normakontroll indítvánnyal hozzánk, esetleg megállapítjuk, hogy alkotmányellenes és hogy nem írhatja alá. Itt azt a kérdést teheti fel nekünk a házelnök, hogy az elfogadott törvénynek valamely rendelkezése összhangban van-e az alkotmány valamely rendelkezésével. Egy olyan jogszabály volt az idén terítéken, amely egy korrupcióellenes szabályozást akart elfogadni. Az lett a kimenete a törvényben, hogy bizonyos szervek, nem állami szervek, vádat képviselhettek a büntetőbíróság előtt. Az alkotmányban az ügyészségnek vádmonopóliuma van.

Magyarán csak ő.

Csak a legfőbb ügyész képviselhet vádat, de nyilván ez alól már amúgy is van kivétel, mert van a magánvád intézménye, ami alapján bizonyos esetekben magánszemélyek, sértettek képviselhetnek vádat, de itt nem sértett képvisel. Ezért volt érdekes kérdés. A magyar Alkotmánybíróság, fenntartva a gyakorlatát, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádmonopóliumot csak az sérti, ha másik állami szerv gyakorolhatna az ügyészség mellett vagy azon túl valamiféle vádképviseleti vagy vádindítványozási lehetőséget. Tehát önmagában az, hogy egy nem állami szerv ilyet gyakorol úgy, hogy az ügyészség hoz egy döntést arról, hogy ő nem képviseli a vádat és ezzel kapcsolatban jogorvoslatok sorozata van, és csak ezután, a jogorvoslatok kimerítése után mondhatja a magáénak azt a jogot bármelyik nem állami szerv, hogy vádat képviseljen a bíróság előtt. Azt mondhatja az Alkotmánybíróság, hogy ez ebben az értelemben az alkotmánynak ezen rendelkezésével nem ellentétes.

De ez a magánvád intézményét semmilyen módon nem érinti, mert ott elméletileg sem lehet vádmonopólium.

A magánvád intézményét már az 1990-es években vizsgálta az Alkotmánybíróság és akkor is rendben lévőnek találta, azóta is folyamatosan rendben lévőnek találjuk, mert van arra alkotmányos indok, hogy sértett képviselje, mert itt a személyes sérelmen van a hangsúly és hogy akarom-e a megbüntetést én mint sértett. Ezt a közvád kevésbé tudja. A közvádnak ott kell keményen az asztalra csapnia, ahol a közérdek sérül és alapvetően másodlagos a magánérdek.

Kialakult az alkotmánybíróságokról, a miénkről is, egy elefántcsonttorony-képzet, pedig, ha jól emlékszem, már a kezdetben is gyakorló jogászok ültek benne. Egy alkotmánybíró érzi ezt az elefántcsonttorony jelleget saját magán?

Sajnos igen, és azt gondolom, hogy mi mindent megteszünk, hogy ettől megszabaduljunk, de ha jön szerkesztő úrhoz öt év múlva egy másik alkotmánybírósági elnök, szerintem még addigra sem fogunk tudni ettől megszabadulni. Az alkotmányjogi nyelv borzalmasan bonyolult. Nagyon nehéz valamit szabatosan megfogalmazni alkotmányjogilag, általában a jogi nyelv nehéz, ehhez képest az alkotmányjogi nyelv pedig még nehezebb. Kicsit még elméletibb, mint a szakjogági nyelvek. Valószínűleg amiatt is viszonylag csekély a közérdeklődés az alkotmánybírósági ügyek iránt, mert ilyen bonyolult a mi nyelvezetünk.

Bocsánat, de az Alkotmánybíróság iránt nem annyira csekély. Emlékszem a legutóbbi parlamenti választási kampányra, ahol politikusok értekeztek arról, hogy hogyan lehet feles törvénnyel alkotmányozni, meg az Alkotmánybíróságot leváltani. Ez a gyakorló alkotmánybírókat izgatta bármennyire? Merthogy tanulmányok születtek arról, hogy ez miért képtelenség.

Ez egyrészt képtelenség, másrészt a magyar alkotmányos rendnek olyan mértékű sérelme, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, mert egy dolog volt az, hogy lehet-e feles törvénnyel alkotmányozni, de az is előkerült és tulajdonképpen ellenzéki pártok ezt a zászlójukra is tűzték sajnos annak idején, hogyha egy új kormány kerül hatalomra, akkor minden alkotmánybírót el kell a hivatalából bocsátani. Az alkotmánybírósági működésnek két alapvető sarokköve van, ami nélkül nincs Alkotmánybíróság. Az egyik az, hogy itt határozott időre kinevezett emberekről van szó, akiknek a mandátuma nem szüntethető meg ezen idő alatt, illetve csak a testület szüntetheti meg, más nem. Az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kiterjedő hatályúak. Ez két alapelv, enélkül semmilyen szerv nem nevezhető alkotmánybíróságnak. Európában példa nélküli volt ez. Nagyon sokat gondolkodtam akkor személyesen, hogy nekem, mint az Alkotmánybíróság elnökének, mi a teendőm ebben. Abból indultam ki, hogy az Alkotmánybíróság az alaptörvény legfőbb őre, de az Alkotmánybíróság működését, a feltételeit a törvényhozó és a végrehajtó hatalom biztosítja. Ezért én nyílt levéllel fordultam a köztársasági elnökhöz, a házelnökhöz és a miniszterelnökhöz, és felhívtam a figyelmet arra, hogy itt az alkotmányos rendnek olyan szintű sérelme történt meg, amit már bizonyos ellenzéki pártok is a magukévá tettek, ami – véleményem szerint – megengedhetetlen és az Alkotmánybíróságnak a működését alapjaiban veszélyezteti. Ezt a nyílt levelet természetesen eljuttattuk az Európai Parlament összes képviselőjének, az Európai Bizottság valamennyi tagjának, az Európai Bíróság elnökének is és valamennyi más alkotmánybíróságnak is. Néhány napon belül megszűntek ezek a támadások.

Hogyan dolgozik az Alkotmánybíróság? Azt lehet látni, hogy testületként, ötös tanácsban, egyes bíróként, mikor hogyan?

Egyes bíróként, ötös tanácsban és testületben, teljes ülésen. A legizgalmasabb a teljes ülés, ott 15 bíró dönt együtt. Ez már egy olyan mennyisége a társas bíráskodásnak, ami már a minőséget is átértékeli. A rendes bíróságokon általában három bíró dönt együtt vagy egy bíró dönt egyedül, nagyon ritka az, hogy öt bíró döntsön, a különböző eljárásjogok ezt csak nagyon kivételesen engedik meg. Az Alkotmánybíróság teljes ülése dönt a legfontosabb, a leglényegesebb ügyekben, 15 alkotmánybíró együtt. Ha most, mondjuk, 15 sebészt odaállítanánk egyszerre, még akár egy vakbélműtött emberhez is…

Nem szeretnék részt venni benne.

Nem szeretnék én sem benne részt venni, a jogász még szofisztikáltabb is a sebésznél, egy ügyben, ha, mondjuk, csak kétféle vélemény van az Alkotmánybíróságon belül, az már egy nagyon szerencsés helyzet, mert ha már háromféle van, akkor lehet, hogy nem is tudunk dönteni. A társas bíráskodás létszámánál a fő kérdés az, hogy döntésképesek tudunk-e lenni. Ezt kell biztosítanunk.

A tizenötös tagság lehetőséget ad döntésképességre, mert eggyel mindig többen vannak az egyik oldalon.

Ha kétféle álláspont van, akkor igen, így van. Ha valaki hiányzik és pont párosan vagyunk, akkor az elnök szavazata kettőt ér, egyébként az elnöké is csak egy szavazatot ér. Az elnök feladata klasszikusan az, hogy megpróbálja a többségi döntésnek a minőségét a lehető legmagasabb szintre emelni. Készül egy tervezet és azt elkezdi tárgyalni az Alkotmánybíróság teljes ülése. Csak az előadó bíró arcát kell nézni egy teljes ülésen, fokozatosan sápad el és szörnyül el azon, mert ő úgy érezte, hogy ez a tervezet csodálatos, ennél jobb a világon nincs. Ahhoz képest igen sok kritikát kapott, amiben kétféle kritika van alapvetően, az egyik az, amit még be tudok építeni ebbe a tervezetbe, a másik, amit már nem tudok beépíteni, mert az az én koncepcióm szerint már nem építhető be. Ha a többség is amellett van, éppen, ami alapvetően koncepciója a tervezetnek, akkor ezek a vélemények, amik még elfogadják ezt a tervezetet, ezek párhuzamos indokolásban tudnak megjelenni ugye, mert esetleg a többségi indokláson túl, de az előadó bíró minél több ilyen párhuzamos indokot be tud építeni a tervezetbe, annál kevesebb lesz a párhuzamos indoklás. Amivel meg nem tud mit kezdeni az előadó bíró meg a többség, azok a különvéleményekben jelennek meg. Ez egy rendkívül transzparens bíráskodás…

Olvasható mindegyik. Rendkívül izgalmas olvasmányok.

Bárki elolvashatja. A sajtót mindig a különvélemények érdeklik meg a párhuzamos indoklások, teljes joggal, mert abban látnak olyan pozíciókat, amik már a határozaton belül kijelölnek eltérő megközelítési lehetőségeket, mint a többségi határozat. Most képzeljük el, hogy egy büntetőbírói döntés arról szólna, hogy Nagy József bűnös, ezért húsz év fegyházra ítéljük, de ott egy különvélemény, hogy a Jóskát fel kéne menteni, mert egyébként nem bűnös.

Elbúcsúztatták Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság egyik alapítóját, első elnökét és számos nagy jelentőségű határozat előadó bíróját. A nagy jelentőségű határozatok, azok egyben tartós határozatok is? Tehát az alkotmánybíró azt még harminc év múlva is elveszi?

Sólyom László helyzete azért is speciális, mert tulajdonképpen az ő nevéhez fűződik a magyar alkotmányjogi dogmatika megalapítása, ő volt az első elnöke az Alkotmánybíróságnak, igen nagy tudású elnöke. Akkor kellett megteremteni a magyar alkotmányjogi dogmatikát, mert nem volt. Ezt a semmiből kellett megteremteni, nyilván támaszkodva más országok alkotmánybírósági gyakorlatára. Ebben elévülhetetlen érdeme volt Sólyom Lászlónak. A magyar Alkotmánybíróság ezeket a kezdeti határozatokban kidolgozott alapelveket azóta is követi nagyobb részt, csak időközben már születtek új határozatok, és már inkább az újabbakat hivatkozzuk, de ezek a hivatkozott határozatok még a régieket hivatkozták, tehát a saját esetjogunk fejlődik, de az alapvető elvek, amik a Sólyom-időszakban kidolgozásra kerültek, nagyrészt a mai napig érvényesülnek, és ezeket a Alkotmánybíróság továbbra is hivatkozza, alkalmazza. 2012-ben az alkotmánybírósági törvény arra sarkalt minket, hogy az alaptörvény alapján vizsgáljuk felül a korábbi gyakorlatunkat, és ezt folyamatosan tesszük is. Ha 2012 előtti határozatra hivatkozunk, akkor mindig megindokoljuk, hogy ez miért áll meg alaptörvény alapján is vagy hogyan módosul az alaptörvény alapján.

https://infostart.hu/interju/2023/10/24/sulyok-tamas-alkotmanyos-kerdesekben-a-tagallamok-alkotmanybirosagai-szembe-mehetnek-az-europai-joggal-is#

„Imádkozom a hazámért” – volt tanácsadói Sólyom László örökségéről és utolsó tervéről

 Borbás Barna | 2023.10.18. | Interjú

Sólyom László alkotmányjogi munkássága gigantikus és máig ható, későbbi alaptörvények sem tehetik zárójelbe – mondja a Válasz Online-nak Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke. Nem volt „tébláboló értelmiségi”: Sólyom pontosan értette a hatalmi logikát, de tudatosan nem élt vele – emlékezik Török Gábor politikai elemző. Páros interjú a néhai köztársasági elnök szerepéről és örökségéről. Az október 8-án elhunyt Sólyom Lászlót ma délben helyezik örök nyugalomra a Fiumei úti sírkertben.

– Más-más időszakban voltak Sólyom László tanácsadói, bár talán rövid ideig együtt is volt főnökük a néhai alkotmánybíró, köztársasági elnök. De hogyan lehetett tanácsot adni az embernek, akinek fő jelzője lett a visszaemlékezésekben az önjáróság és az autonómia?

Paczolay Péter: A nyolcvanas évek óta ismertem Sólyom Lászlót, nagyon sokat segített a pályámon, amiért örökké hálás leszek neki. Először 1990-től dolgoztunk együtt, amikor a frissen létrehozott Alkotmánybíróságon tanácsadójává nevezett ki, majd 1996-ban a testület főtitkárának kért fel. Ha visszatekintek az eddigi életemre, akkor – hiába lettem később az Alkotmánybíróság elnöke is – ez a hat év volt számomra a leginkább meghatározó. Ebben az időszakban a liberális elkötelezettségű Halmai Gáborral ketten voltunk a tanácsadói; ez is mutatja, hogy igyekezett eltérő világnézetű és jogfelfogású embereket bevonni. Nyitott volt minden irányba. Később, a Köztársasági Elnöki Hivatalban „megörökölt”: még Mádl Ferenc vett maga mellé, majd nevezett ki hivatalvezetőnek, Sólyom László pedig megtartott. A tanácsadói testület viszont, melynek Török Gábor tagja volt, később jött létre, így éppen elkerültük egymást, mert én 2006 februárjában – ahogy a Magyar Narancs akkor írta, „Sólyom szárnyán” – alkotmánybíró lettem.

Török Gábor: Személyesen államfőként ismerkedtem meg vele, amikor felállt az elnöki tanácsadó testület. Annak keretei között egészen 2010-ig, az utolsó hivatali napokig volt alkalmam találkozni vele.

– Politikai tanácsadóként hogyan nézett ki ez a kapcsolat? Tehetett erős javaslatokat, például hogy kivel fogjon kezet és kivel ne?

Török Gábor: Havonta vagy kéthavonta találkoztunk. Hogy pontosan mi hangzott el, arról a tanácsadó és a politikus közötti nexus miatt utólag sem illik beszélni. Annyit mondhatok, hogy számomra abszolút meghatározó élmény volt vele dolgozni.

Nagyon kevés ilyen viszonyom volt és van az életemben: sokkal többet beszéltem, mint amennyit hallgattam.

Ahogy mondani szokás, nincs a tanácsadónak tanácsa, a politikusnak van döntése. Volt már dolgom jó néhány politikussal, közéleti emberrel, és hangozzék bármilyen furcsán, Sólyom László volt az, aki a leginkább figyelt és hallgatott a tanácsadókra. Gyakran és érdeklődően fordult a testülethez. Emlékszem, mindig „Tanácsadó Úrnak” szólított, még akkor is, amikor már talán kicsit személyesebb volt a kapcsolatunk.

Paczolay Péter: Mindig töprengett, kérdezett. Érdekes, hogy a külvilág számára úgy tűnt, mint egy kompromisszumokra nem hajló, önjáró karakter – és igaz is, hogy az elveiből szinte semmit sem adott föl. De amíg eljutott az elvekig és a gondolatokig, addig igenis nyitott volt minden megközelítésre. Nagyon könnyű volt vele beszélgetni és vitatkozni.

Török Gábor: Hivatali ideje alatt és azt követően is nagyon érdekelte, hogy mit gondolnak az emberek. Megerősítem, amit Péter mondott: igyekezett, ha nem is minden irányból, de azért sokféle véleményt becsatornázni, így került elnöki tanácsadói közé egy időben Körösényi András és Lánczi András. Túlzás azt állítani, hogy provokálta a vitákat, de szerette, hogy ha a környezetében valaki hangot ad az eltérő véleménynek. Ez érdekes élményem, mert általában a politikusok tényleg nem ilyenek.

– „Megdöbbentő, mennyire nem kellett Sólyom László ennek az országnak” – mondta Tölgyessy Péter a Partizán műsorában. Talán azért alakult így, mert antipolitikus volt, így tábora sem lehetett?

Paczolay Péter: Bizonyos értelemben az volt, bár kérdés, mit értünk ezen a kifejezésen. Az alkotmányjogi, alkotmánybírói munkája gigantikus és máig ható, sok követője lett. Ez is egyfajta „tábor”.

– Mert jogász és alkotmányjogász körökben szólás lett, hogy „Sólyom erre azt mondaná, hogy…”?

Paczolay Péter: Pontosan. Azt vallotta, hogy az alkotmánybíráskodást ne egyszerűen esetek megoldásában lássuk; fölépített egy olyan dogmatikai rendszert, ami aztán alapjául szolgált a későbbi alkotmányjogi munkának is. Tavaly lektoráltam egy közel kétezer oldalas könyvet, mely az alkotmánybírósági gyakorlat 100 elvi jelentőségű határozatát mutatja be. Ez is igazolta, sokszor évtizedek távlatából, hogy azok a döntések, amelyek az ő működése idejére estek, mind a mai napig meghatározók, még akkor is, ha már nem az az alkotmány van érvényben.

– A napokban megjelent alkotmányjogászi értékelések – például a már említett Tölgyessy Pétertől vagy Jakab Andrástól – éppen arról szólnak, hogy az elmúlt 13 év kétharmados többségű kormányzása felszedte a sólyomi alkotmányos alapokat Magyarországon.

Paczolay Péter: Nehéz erre válaszolnom, mert az Emberi Jogok Európai Bírósága magyar tagjaként aktuális politikai kérdéseket nem kommentálhatok. Azt viszont elmondhatom: a halálbüntetés eltörlése, a személyi szám, az adatvédelem – mely számára speciális terület volt – , a gyűlöletbeszédről szóló határozata – ezek mind-mind kikezdhetetlen érvelésmódot és alapvető tételeket hoztak létre, amelyek mind a mai napig érvényesek.

Ez az irányelvcsomag olyan alkotmányossági mércét jelent, amely a későbbi alkotmánnyal vagy jövőbeli alkotmányokkal sem fog ellentétbe kerülni.

– Ezt nevezte „láthatatlan alkotmánynak” – de sokan e kifejezés létjogosultságát is vitatják.

Paczolay Péter: Ezek igazságtalan kritikák. Lehet azt mondani, hogy a fogalom nem a legszerencsésebb, az értékek és ítéletek koherens rendszeréről kialakított elképzelés viszont fontos, és kiállja az idők próbáját.

Török Gábor: Többször próbálták egyfajta politikában tébláboló értelmiséginek beállítani, akinek valójában nincs érzéke a közéleti dolgokhoz – erre vonatkozott a kérdésbe fogalmazott „antipolitikus” jelző is. Határozottan mondom, hogy ez nem volt igaz, legalábbis abban az értelemben biztosan nem, hogy Sólyom László ne értette volna a politikai logikát, vagy ne érdekelte volna a politikai küzdelem világa. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nem volt hajlandó azokat a kompromisszumokat megkötni, amik ahhoz lettek volna szükségesek, hogy a „szeretett köztársasági elnökünk” legyen.

– Nem is nézett szimpátiaindexeket, közvélemény-kutatásokat?

Török Gábor: Épp ellenkezőleg. Tanúsíthatom, hogy megnézett, elemzett minden ilyen kutatást, de tudatosan nem volt hajlandó azokat a lépéseket megtenni, amik ahhoz kellettek volna, hogy népszerűbbé váljon. Értette a politika működését, de szándékosan akart más példát mutatni. Hogy ennek nem volt, nem lett tömegtámogatása, egyáltalán nem lepte meg. Tisztában volt azzal, hogy rövid távon nem fogja értékelni a magyar közvélemény. Magánbeszélgetéseinkben minden mondata arra utalt, hogy hosszú távú életműben gondolkodik. „A tisztesség hosszú távon megéri” – idézték sokszor a nekrológokban. Azt gondolom, hogy ez szinte jelmondata volt az elnökségnek.

– Az a tisztesség, hogy nem követi a hatalom logikáját?

Török Gábor: Hogy a politikában sokszor látott kisebb-nagyobb tisztességtelenségeket, rossz kompromisszumokat, manipulációkat nem volt hajlandó vállalni. Ezért nyilvánvalóan nem lehetett parlamenti, pártpolitikai vezéregyéniség. Más közönségnek, más időtávban játszott.

– Paczolay Péter alkotmánybírósági elnöksége idejére (2008–2015) esett, hogy Sólyom László erőteljesen bírálta a már hatályos új alkotmányt. A 2012-es aszófői beszédben például azt mondta, „az utóbbi két évben az alkotmányos kultúra odaveszett”. Ezt hogyan hallgatta belülről?

Paczolay Péter: Hadd említsek egy 1990-es esetet, amelynek tanulságai örök érvényűek. Akkoriban, még a szabad választások előtt, a külföldön tartózkodók választójogával kapcsolatos alkotmánybírósági döntésre a válasz az alkotmány módosítása volt. Sólyom László már akkor hangot adott a szigorú meggyőződésének, miszerint az alkotmány értékek, elvek rendszere, amelyet nem lehet napi politikai érdekekhez igazítani. Én is akkor szembesültem először azzal, hogy egy alkotmánymódosító hatalommal rendelkező parlamenti többség megkérdőjelezheti az alkotmánybíráskodást, hiszen bizonyos döntéseket alkotmánymódosítással felül lehet írni. 2011 után sokat beszélgettünk erről Sólyom Lászlóval: meddig van értelme egyáltalán az alkotmánybíráskodásnak? Az ő álláspontja kritikus volt, tulajdonképpen azt is fölvetette nekem, hogy érdemes-e tovább csinálnom ezt a munkát alkotmánybíróként. Ebből is nyilvánvaló, hogy az új alkotmány előkészítése, és annak az eredménye, amint az aszófői beszéd is tükrözte, számára egyáltalán nem volt pozitív.

– A korai időszakból ismerünk optimista nyilatkozatokat is. Az egyik Heti Válasz-interjúban például a Nemzeti Színházhoz hasonlította az új alkotmányt: az épület nem jó, de lehet benne jó darabot játszani.

Török Gábor: Nagyon elegánsnak kellett lennie, legalábbis a nyilvánosság előtt. De ha azt mondom, ebben az egész alkotmányozásban személyes érintettsége volt, akkor nagyon finoman fogalmaztam. Joggal érezte úgy, hogy a magyar alkotmányosság képében a saját gyermekéről van szó, még ha ez többszülős történet volt is. Reményei, várakozásai is voltak, nem csak félelmei akkor, amikor 2010 után az új hatalom elkezdett alkotmányozni, és kétségtelen, hogy miután az ő gondolkodását illetően nagyon sokszor a legrosszabb forgatókönyv valósult meg, akkor a csalódottság egyre erőteljesebb lett. Ugyanakkor

azt a hibát soha nem követte el, hogy ezt az ügyet a nyilvánosság előtt személyessé tegye.

Sokan kritizálják most, hogy túlságosan keveset szólalt meg a nyilvánosságban. Szerintem pedig jókor mondott erős mondatokat. Igaz, hogy nem folytatott kampányt sem a kormányoldallal, sem az alkotmányozással szemben, pláne nem az ellenzék mellett, és nem is élt vissza a tekintélyével. Azokon a beszélgetéseken, amiket 2010 után időnként volt szerencsém vele folytatni, mindig csak azt éreztem, hogy igyekszik nagyon korrekt lenni, nagyon mintaszerűen viselkedni.

– Ha időrendben nézzük a számokat, Göncz Árpád két elnöki ciklusában 10-szer emelt vétót az országgyűlés által elfogadott törvények ellen, Mádl Ferenc öt év alatt 19-szer. Sólyom László kiugróan sokszor: ötéves ciklus alatt 47 vétó. Schmitt Pál egyáltalán nem élt ezzel a lehetőséggel, bár az ő elnöksége csonka maradt. Áder János két ciklus alatt 45 visszaküldött törvényt produkált, Novák Katalinnál ez a szám eddig 2. Mit mondanak el ezek a számok?

Paczolay Péter: Amíg az ő elnöki hivatalában dolgoztam, közelről láthattam, mennyire tudatosan dolgozik, és nagyon komolyan figyelemmel kíséri a törvényhozói munka alkotmányosságát. Az a jogászcsapat, amely ott működött – Bitskey Botonddal és Sonnevend Pállal hárman voltunk jogászok mellette, korábban mindannyian az Alkotmánybíróságon dolgoztunk – ebben segítette.

Török Gábor: Szerintem az államfői aktivizmus nagyon kis szelete csupán az alkotmányos és politikai vétók száma; talán nem is a legfontosabb mutató. Emlékeim szerint ő nem készült arra, hogy „aktivista államfő” legyen. A célja nem az volt, hogy a politikai viták homlokterében szerepeljen. Az első években még a nyilvános interjúkkal kapcsolatban is elég erős volt benne a szkepszis. Inkább csökkenteni, minimalizálni akarta a nyilvános megjelenést, és fontosnak tartotta azt a szerepet, amit a korábbi köztársasági elnökök kialakítottak a ritkán megszólaló, politikai konfliktusoktól távol álló államfővel kapcsolatban. 2006 nyarától, őszétől azonban olyan események történtek, amelyek reakcióra késztették. Egyszerűen az ő élete, politikai elvei nem engedhették meg, hogy az őszödi beszédet, az azt követő erőszakos megmozdulásokat szó nélkül hagyja.

Paczolay Péter: 2015 után, mióta külföldön dolgozom, ritkábban találkoztam vele, és ezen találkozások alkalmával ő már politikai, de jogi kérdéseket sem érintett. Hallottam arról, hogy politikusok, legkülönbözőbb színezetű közéleti szereplők időnként fölkeresték és próbálták aktivizálni bizonyos célok érdekében. Ezek mind eredménytelenek maradtak. Nagyon jellemző rá ez a kis párbeszédrészlet, amit őrzök az emlékeimben: Mik a terveid? – kérdeztem tőle. Imádkozom a hazámért – válaszolta.

– Mi Sólyom László közéleti tevékenységének, elnöki és tudósi munkásságának legfontosabb öröksége?

Paczolay Péter: Olyan elméleti, jogdogmatikai munkát fektetett le a rendszerváltozás utáni alkotmánybírósági határozatokban, amely álláspontom szerint ma is érvényes, és független az azóta bekövetkezett változásoktól. Nem veszett tehát kárba a munkássága, hiszen meghatározó része maradt a magyar jogéletnek.

Török Gábor: Sólyom László emlékezete mutatja meg, mennyire jót tesznek a rendszerhibák, vagyis a politika legszebb, legtanulságosabb pillanatai. Már elnökké választása is „rendszerhiba” volt 2005-ben: autonóm szereplőként került a porondra, akinek sem a megválasztása, sem a működése nem volt igazán senkinek az ínyére. Legfeljebb valakinek jobban a kárára volt. Államfőként azt mutatta meg, hogy tényleg „lehet más a politika”. Köztársasági elnöksége után pedig arról próbált meggyőzni sokakat, hogy van más a politikán kívül, vagy a politikán túl is. Ma az országban mindent az uralmi logika felől nézünk; sok időnek kell eltelnie, mire valóban értékelni tudjuk azt a személetet és politikai tartást, amit Sólyom László mutatott Magyarországnak.

https://www.valaszonline.hu/2023/10/18/paczolay-peter-torok-gabor-solyom-laszlo-interju/

Vesztettek a migránsok a Frontex ellen

 INFOSTART / MTI

Az Európai Unió bírósága szerdán elutasította több szíriai menedékkérőnek az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) ellen benyújtott keresetét, amelyben kártérítést kértek, mert úgy vélték, az uniós hatóság felelős azért, hogy 2016-ban Görögországból visszatoloncolták őket Törökországba - közölte a luxemburgi székhelyű bírói testület.

Az ítélet szerint a Frontex nem rendelkezik hatáskörrel a kiutasítási határozatok vagy a nemzetközi védelem iránti kérelmek érdemi elbírálására, ezért az uniós ügynökség nem tehető felelőssé az érintettek Törökországba történő visszaküldésével kapcsolatban.

2016-ban több szíriai menedékkérő érkezett a görögországi Lérosz szigetére, ahol nemzetközi védelem iránti igényt kívántak benyújtani, azonban egy, a Frontex és a görög hatóságok által végrehajtott közös visszaküldési művelet során Törökországba szállították őket. Onnan Irakba mentek, és azóta is ott tartózkodnak.

A menedékkérők keresetükben a Frontex állítólagos jogellenes magatartása miatt 136 ezer eurót meghaladó összegű vagyoni kártérítést igényeltek.

Álláspontjuk szerint ha a Frontex nem sértette volna meg az alapvető jogok védelmére vonatkozó kötelezettségeit a visszaküldési művelet keretében, akkor megkapták volna azt a nemzetközi védelmet, amelyre a szíriai helyzetre való tekintettel akkor jogosultak lettek volna.

Az uniós bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a Frontex állítólagos jogsértései nem okozhatták közvetlenül a Törökországban és később Irakban elszenvedett vagyoni és nem vagyoni károkat.

"A panaszosok tehát tévednek, amennyiben azt állítják, hogy a Frontex állítólagos mulasztásai nélkül nem küldték volna vissza őket jogellenesen Törökországba, és nem érte volna őket az általuk hivatkozott vagyoni és nem vagyoni kár. Kizárólag az uniós tagállamok rendelkeznek hatáskörrel a kiutasítási határozatok érdemi értékelésére és a nemzetközi védelem iránti kérelmek elbírálására, a Frontex feladata kizárólag az, hogy technikai és operatív támogatást nyújtson a tagországoknak" - áll a luxemburgi testület határozatában.

https://infostart.hu/kulfold/2023/09/06/vesztettek-a-migransok-a-frontex-ellen