Még több progresszió: balra tolta az alkotmánybíróságot a spanyol szocialista kormány

 

A spanyol jogállam a teljes működésképtelenség szélére sodródott, hogy aztán a spanyol szocialista kormányfő szándékai érvényesüljenek, és kibővítse saját alkotmányos mozgásterét. Az illetékes európai biztos a Twitteren sajnálkozik.

Írta: Schultz Balázs Dániel

Miközben Európa a karácsonnyal és az orosz-ukrán háború tragikus fejleményeivel volt elfoglalva, Spanyolországban a jogállamiság épp a feje tetejére állt. Minden jel arra mutatott ugyanis, hogy az idén újraválasztásra készülő Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök

a végsőkig elmegy azért, hogy progresszív színekbe öltöztesse az eddig konzervatív többségű Alkotmánybíróságot.

Bár a történet szövevényes, egyértelműnek tűnik, hogy mindvégig ez az egy cél vezérelte Sánchezt.

Ehhez a konzervatív többségű, nagyjából a magyar Országos Bírói Tanács spanyol megfelelőjeként azonosítható Bírói Testületek Általános Tanácsának (CGPJ) támogatását kellett megszerezni. Erre politikai okokból nem volt kapásból lehetősége. A CGPJ évek óta lejárt mandátumokkal, de konzervatív többséggel működik. Sánchez ezért úgy döntött, hogy a CGPJ jelölési eljárását úgy módosítja, hogy a fennálló minősített többséget egyszerű felesre mérsékli. Persze ehhez is egy olyan törvényjavaslat szükséges, amelyhez támogatást a szocialistáknak kívülről, más pártoktól kell elnyernie.

Ezt Sánchez azért nem tehette tehát meg, mert az alkotmánybírósági jelölési eljárást politikai patthelyzet blokkolta – eddig. Sánchez, tudatában annak, hogy konzervatív ellenzéke nem támogatja őt a patthelyzet feloldásában, a 2017-es sikertelen katalán függetlenségi kísérlet „politikai mártírjaihoz” fordult segítségért.

Közjogi reformját egy a lázadás tényállásának megszüntetéséről és a közpénzek jogellenes felhasználását fenyegető büntetési tételek enyhítéséről szóló büntetőjogi reformhoz csatolta.

Habár a manőver hajmeresztőnek tűnt, utólag sikeresnek bizonyult:

a spanyol jogállam a teljes működésképtelenség szélére sodródott,

hogy aztán egy csapásra lenyugodjanak a kedélyek. Igaz, a fordulatokból a szocialista Sánchez és pártja keveredett ki győztesként. A CGPJ „szinte a semmiből”, vélhetően politikai kompromisszumok eredményeképpen jelölt ugyanis végül egy konzervatív és egy progresszív személyt az Alkotmánybíróságra, ami megnyitotta az utat Sánchez két saját jelöltje számára is.

Sánchez örülhet: a spanyol Alkotmánybíróság immár progresszív többségű, ráadásul a volt igazságügyi miniszterét is a fedélzeten tudhatja. Mindez azt jelenti, hogy a továbbiakban aligha lesz közjogi ellensúlya azoknak a progresszív tendenciáknak, amelyek Spanyolországra például a genderpolitika, az abortusz vagy az eutanázia kapcsán várnak.

Tüntető molinót tart a kezében "Szabadítsátok ki a politikai foglyokat!" felirattal Barcelonában, 2020 október 28-án. Fotó: Pau BARRENA / AFP

Folyamatos alkotmányos válság

Spanyolország kisebb-nagyobb mértékben,

de gyakorlatilag évek óta folyamatosan alkotmányos válságban van.

I. János Károly, illetve Krisztina infánsnő botrányai a királyi család tekintélyét tépázták meg a 2010-es évek első felében, ezt követően pedig a 2017-es katalán népszavazás okozott máig megoldásra váró problémákat a Pireneusi-félsziget monarchiájában.

Az elhúzódó alkotmányos válság mára pártpolitikai természetűvé vált, és alapjaiban érinti a spanyol igazságszolgáltatás intézményeinek függetlenségét. Ezt pedig az EU sem nézheti tétlenül, hiszen a probléma immáron jogállamisági kérdéseket vet fel.

Pedro Sánchez szocialista kormányfő 2018-ban került hatalomra, miután a parlament megvonta a bizalmat elődjétől, Mariano Rajoy-tól. A baloldali kormány igencsak nehéz helyzetben van. Az utóbbi közel 40 év legmagasabb inflációjával küzd, illetve az élelmiszerek és az üzemanyag ára is az egekbe szökött a tavalyi év során. A bajok sorát csak tetézi, hogy a mostani alkotmányos krízis kezelése a parlamenti arányokat tekintve aligha várható a ciklus vége előtt, az idei évben esedékes választások azonban cselekvésre kényszerítik Sánchez kormányát.

Ki jelöl kit?

A Bírói Testületek Általános Tanácsa az igazságszolgáltatás rendszerén belüli bírósági önkormányzati szerv, amely a bírói függetlenség védelmére hivatott. Ha a spanyol jogállamisági probléma gyökerét keressük, akkor azt kell látnunk, hogy

a Tanács mind a 20 tagjának mandátuma lejárt, így a testület immár négy éve, 2018 óta „átmeneti jelleggel” működik.

Ennek hátterében az áll, hogy a Tanács tagjainak kinevezéséhez minősített többség szükséges a spanyol parlamentben – tehát a kinevezéshez kompromisszumra kellene jutnia a kormánypártnak az ellenzékével, ez azonban mindeddig nem sikerült.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a 12 bíróból és 8 ügyvédből álló Tanács tagjai a mandátumuk kitöltését követően is a pozíciójukban maradtak, azonban ez azt eredményezi, hogy a jogszabályok értelmében csak szűkített hatáskörben jogosultak eljárni. Sánchez kormánya ezt igyekezett erőből, a jogállami standardok megkerülésével megoldani úgy, hogy a kinevezési szabályokat módosították volna.

Az új Tanács kinevezésének hiánya lényegesen befolyásolja a spanyol igazságszolgáltatás működését, mivel emiatt csak korlátozott jogkörben jogosult eljárni. Az Európai Unió Bizottságának tavalyi jogállamisági jelentése például megállapította, hogy

a Legfelsőbb Bíróság 14 százalékkal kevesebb bíróval látja el feladatait, mint amennyit a törvény előír,

ami számottevően érintheti az igazságszolgáltatás hatékonyságát.

További aggályokat vet fel, hogy a Tanácson belül sokáig nem született konszenzus abban a kérdésben, hogy az Alkotmánybíróság tavaly megüresedett székeibe kiket jelöljenek. A spanyol alkotmánybíróság 12 székéből négy üresedett meg – ebből két alkotmánybírót a kormány, kettőt pedig a Tanács jelöl. Fontos azonban, hogy a kormány és a Tanács jelöltjeinek megnevezésére csak egyidejűleg kerülhet sor. Ez azt jelenti, hogy a Tanács a hatáskörébe tartozó pozíciókra való jelölés elmulasztásával a kormányzati jelöléseket is blokkolta.

Az Alkotmány 159. cikke alapján az Alkotmánybíróság 12 bíróból áll, akiket a király nevez ki, és amelyek közül négyet-négyet a parlament két kamarája, a Kongresszus és a Szenátus jelöl, háromötödös többséggel, kettőt-kettőt pedig a kormány, illetve a Tanács azzal, hogy e testület esetében törvényben megállapított háromötödös többség szükséges.

Carles Puigdemont korábbi katalán vezető (B) madridi elfogatási parancsának birtokában érkezik a koppenhágai repülőtérre 2018 január 22-én. Fotó: Tariq Mikkel Khan / SCANPIX DENMARK / AFP

Így billent balra a spanyol Alkotmánybíróság

A Tanács hosszas döntésképtelenségének hátterében az állt, hogy annak tagjai nyílt politikai állásfoglalás mellett, ám paritásos alapon döntenek a jelöltek személyéről. Nemrég meglehetősen érdekes statisztika látott napvilágot arról, hogy politika milyen mértékben telepszik rá a spanyol igazságszolgáltatásra. Az Igazságügyi Tanácsok Európai Hálózatának jelentése szerint

a spanyol bírák 65 százaléka gondolja úgy, hogy a kinevezésekben és előmenetelben nem szakmai szempontok játszanak szerepet.

A jelölés jogával élve a pártok gyakorta saját megbízható emberieket igyekeznek meghatározó pozíciókba juttatni. Ezt láthattuk idén novemberben is, amikor Sánchez volt igazságügyi miniszterét jelölte alkotmánybírának.

Sánchez megpróbálta erőből áttolni a saját jelöltjeit úgy, hogy a kormány és a Tanács jelöléseinek egyidejűségét, valamint a Tanácson belüli minősített többséget megkövetelő szabályokat módosította volna – azonban

a konzervatív többségű alkotmánybíróság időlegesen blokkolta a módosítót.

A Tanácsban a hosszas csörtét követően végül megszületett a kompromisszum, így megnevezték jelöltjeiket: egy konzervatív és egy baloldali jelöltet neveztek az alkotmánybírói pozícióba. Ez megnyitotta az utat a spanyol kormánynak arra, hogy két alkotmánybírósági jelöltjét – köztük Sánchez korábbi igazságügyi miniszterét – kinevezhesse, ami végső soron baloldali többséghez vezet a spanyol alkotmánybíróságban.

A szocialista kormánnyal szembejött a jogállam, de legyőzte

Szembesülve az alkotmánybírák jelölésének közjogi korlátaival és a ténnyel, hogy a politikai kompromisszumkötésre aligha van esélye, a szocialista Sánchez igyekezett a valósághoz hajlítani alkotmányos mozgásterét. Eleve rossz esélyekkel indult: a kormány jelölési jogán saját volt miniszterét jelölte a tisztségre Juan Carlos Campo személyében, majd benyújtott egy reformtervezet, amely módosította volna a jelöltek elfogadásához szükséges, az Alkotmányban rögzített háromötödös többséget.

Ezt a határt Sánchezék egyszerű többségre módosították volna.

Tudatában annak, hogy a jelenleg Alberto Núñez Feijóo vezetése alatt álló konzervatív ellenzékre ennek kapcsán nem számíthatnak, a szocialisták más módszert választottak: salátatörvénybe csomagolták a háromötödös többség megváltoztatásáról szóló módosítást. Méghozzá ehhez a tárgykörhöz egy büntetőjogi reformot csatoltak, amellyel a 2017-es – sikertelen – katalán függetlenségi kísérlet politikai áldozatait akarták kárpótolni.

A büntetőjogi „reform” a lázadás tényállásának megszüntetéséről és a közpénzek jogellenes felhasználását fenyegető büntetési tételek enyhítéséről szólt – azon függetlenségpárti politikusok nagy örömére, akiket Madrid épp ezen tényállások alapján vont büntetőeljárás alá.

A büntetőjogi reform eredményeképpen most számos katalán függetlenségpárti politikus megkönnyebbülhet

 – közülük azóta többen is külföldön élnek azért, hogy elkerüljék a büntetőeljárást. Például az Carles Puigdemont, aki korábban Katalóniát vezette, és aki Spanyolországból 2017-ben Belgiumba menekült, s azóta is ott tartózkodik, s európai parlamenti képviselőként politizál.

A salátatörvényt ebben a formában tehát a kisebbségi pártok támogatták, s mivel december végén a Szenátus is elfogadta azt, a büntetőjogi reformok 2023 elején hatályba is léphetnek – a konzervatív ellenzék által alkotmánybíróság előtt támadott további jogszabály-tervezetek nélkül.

Ez utóbbiak a fent említettek szerint az Alkotmánybíróságon nem mentek át. A jogállami garanciákat nyíltan megszüntetni szándékozó tervezet egyébként még ebben a formájában sem váltott ki határozott reakciót az EU részéről: Didier Reynders biztos a Twitteren csupán sajnálatát fejezte ki a spanyolországi fejleményekkel kapcsolatban.

https://mandiner.hu/cikk/20230117_spanyolorszag_sanchez_kalkotmanybirosag

 

Erdogan odacsapott a kurdoknak

MTI 

A török alkotmánybíróság csütörtökön "elővigyázatosságból és átmenetileg" elrendelte a harmadik legnagyobb parlamenti tömörülés, a kurdbarát Népek Demokratikus Pártja (HDP) állami támogatásának leállítását abban a perben, amely a párt bezárása ügyében folyik - jelentette az Anadolu török állami hírügynökség.

A HDP bezárását célzó eljárást, terrorszervezethez fűződő kapcsolatokra hivatkozva a legfelsőbb bíróság egyik ügyésze, Bekir Sahin kezdeményezte az alkotmánybíróságnál 2021 márciusában. A testület 2021 júniusában fogadta be a keresetet.

A vádirat követelte a párt bezárását, megfosztását az állami támogatástól, valamint a tömörülés több száz tagjának eltiltását a politikától.

A vádirat szerint a HDP és a nemzetközileg terrorszervezetnek nyilvánított Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) között "organikus" kapcsolat áll fenn, a kincstári forrásokat pedig a HDP a PKK-nak utalja tovább.

A török vezetés a HDP-t évek óta a PKK a "politikai kirakataként" kezeli. A milícia 1984 óta folytat fegyveres felkelést a délkelet-törökországi kurd kisebbség függetlenségéért. Ankara különösen a 2016-os katonai puccskísérlet utáni tisztogatások keretében kezdett el fokozottan fellépni a kurdba

Ez a cikk a Net Média Zrt. tulajdona. Minden jog fenntartva.

https://www.portfolio.hu/global/20230105/erdogan-odacsapott-a-kurdoknak-588732?

Varga Judit: Az ember jogászként, ha nem is beleőrül ebbe, de egészen frusztrálttá válhat

Németh Márton Sándor

Mit válaszolt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kritikáira? Meghallgatták-e tanúként a Völner-ügyben? Miért van szükség veszélyhelyzeti kormányzásra? Ezekről is kérdeztük Varga Juditot, de a középpontban az uniós tárgyalások és a jogállamisági eljárás voltak. Interjú az igazságügyi miniszterrel.

Az Igazságügyi Minisztériumban vagyunk, 18 fok van?

18 fok van, meg is lehet nézni a hőmérőt.

Kellett más intézkedéseket is hozniuk a 25 százalékos fogyasztáscsökkentéshez?

Nagyon jó közigazgatási államtitkár van a minisztériumban, minden ilyen kihívásra feladatként tekint. A minisztérium a város több pontján működik, ezért az ingatlanhasználat racionalizálásán is gondolkodtunk, az igazgatási szünetben kevesebb helyre hoztuk össze az ügyeletet ellátó embereket. Kis költségvetésből, korrekten működő minisztérium vagyunk.

„Bármelyik szekrényünkbe, szavazóhelyiségünkbe benézhetnek”

2021 végén robbant ki a Völner-Schadl-ügy, mennyire rázta meg a minisztériumot?

Gondolhatja. Tüntetnek, hogy „gazságügyi minisztérium”. Közben vannak olyan kollégák, akik harminc éve itt dolgoznak, a jogászszakma krémje. Biztos, hogy sok mindenkinek rosszul esett ez a történet. Nem véletlenül mondtam a miniszteri meghallgatásomon, hogy feladatom visszaállítani a renomét, sok munkával és szorgalommal begyógyítani azt a sebet, amit ez az ügy ejtett.

Hol tart ez a folyamat?

Jól haladunk. Női szemmel nézek a portfóliómra. Amikor elmegyek otthonról, akkor is azt szeretem, ha úgy zárom be az ajtót, hogy mögöttem minden rendben van. Ha látjuk, hogy évek óta húzódó kérdések nincsenek jogszabályban rendezve, a hivatásrendek felől érkeznek régóta igények vagy jogalkalmazási problémákat jeleznek a szakmából, akkor elrendezzük ezeket, van rá lehetőség és szakértelem. A családjogi munkacsoportra különösen büszke vagyok. Sok olyan pozitív változást értünk el, amelyek hatékonyabbá és talán életszerűbbé tették például a családjogi pereket. Ezt a részét imádom a munkának, itt tudjuk a legjobban rögzíteni, hogy kik vagyunk.

DSC8837

Fotó: Kaszás Tamás / Index

Volt minisztériumi belső vizsgálat a Völner-ügyben?

A Központi Nyomozó Főügyészség foglalkozott az üggyel, a minisztériumban nem volt szükség belső vizsgálatra, a nyomozók ide jártak, együttműködtünk, átadtuk az iratokat. Az első perctől kezdve a jogszabályoknak megfelelően, a tisztességes együttműködés jegyében adtuk meg azt a segítséget, amit elvártak tőlünk.

Meghallgatták tanúként?

Tanúskodni állampolgári kötelesség, de nem kaptam idézést.

Április 3-án újra kétharmados parlamenti többséggel nyerték az országgyűlési választásokat. Számított erre?

Új lány vagyok, ez volt az első kampányom „belülről”, mivel eddig csak Fidesz-szavazó voltam, nem tudtam, hogy mire kell számítani. Sportemberként a kampányban elmondtam, lehet, hogy valaki többször megnyerte már az úszóversenyt, de mindig be kell ugrani a medencébe és végig kell úszni a távot, bármi történhet, soha nincs papírforma. Egy stratégiám volt, hogy tegyünk bele mindent, legalább a lelkiismeretünk legyen tiszta, hogy a magunk részéről mindent megtettünk a győzelemért. Fantasztikus érzés volt április 3-án este, a Holdról is látható győzelmet ünnepelni.

QP | Quality Placement

Fantasztikus érzés volt találkozni az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet jelentéstevőivel is? Ők fogalmaztak meg kritikákat, például az egyenlő esélyek hiányát illetően.

Mindig, mindenki megfogalmaz kritikákat és aggódik, főleg Magyarországért. Elég régóta vagyok ebben a közegben ahhoz, hogy tudjak olvasni a sorok között. Szeretem az ilyen találkozásokat, meghívtam őket egy kávézásra, rendkívül szimpatikus kanadai hölgy volt a delegációvezető. Annak idején azért is jöttem haza Brüsszelből, hogy az ilyen helyzetekben nyílt tekintettel elmondjam: semmi más nem történt, mint bármelyik demokráciában, megvannak a választási eljárási szabályaink, eszerint történt a jelöltállítás, ezeknek megfelelően zajlott a választás. Bármelyik szekrényünkbe, szavazóhelyiségünkbe benézhetnek. Annyit kértem tőlük, ha lehet, a rosszhiszeműség kerülje el az értékelésüket.

„Az ember jogászként, ha nem is beleőrül ebbe, de egészen frusztrálttá válhat”

Mikor tapasztalt rosszhiszeműséget?

Kettős mérce van Európában. Tudom, hogyan néz ki például a spanyol, a finn, a belga, vagy a holland igazságszolgáltatási modell, de ha nem ír róla minden nap a sajtó, akkor nem gondolja az olvasó Európában, hogy baj lenne ezekben az országokban. Brüsszeli lakosként kilenc évig olvastam az újságokban, hogy Magyarországon minden rossz. A mindennapos tevékenységem része volt, hogy korrektúrákat küldtem az ismerőseimnek, kollégáimnak, mert ferdítések voltak a cikkekben. Összességében a jogállamisági eljárás is arról szól, hogy miből akarnak problémát csinálni, és miből nem. A Magyarországról szóló híreket olvasva sokan azt hiszik, hogy például az igazságügyi miniszternek bármilyen hatása van a bíróságok működésére. Valójában zéró ráhatása van a magyar alkotmányos rendben. Ellentétben más országokkal, ahol a végrehajtó hatalom is beleszólhat a bírói kinevezésekbe vagy az igazságügyi miniszter egyedi ügyekben utasíthatja az ügyészt, csak hogy a legjogállamibb példákat említsem Európából. Arról sem írnak, hogy máshol bírók lehetnek aktív párttagok, ami Magyarországon alkotmányosan kizárt. Sorolhatnám tovább a kettős mércére a példákat. Az információ tisztaságát folyamatosan bemocskolják ezek a hírek, és a szakma nyelvén ezzel nehéz mit kezdeni, politikai vádakra politikai válaszokat lehet adni. Az ember jogászként, ha nem is beleőrül ebbe, de egészen frusztrálttá válhat és kilátástalannak láthatja ezeket a harcokat.

DSC9014

Fotó: Kaszás Tamás / Index

A jogállamisági tárgyalások során mennyire látta kilátástalannak a helyzetet?

Mindenkit erősen igénybe vett a folyamat. Július közepe óta több tucat szakember azon dolgozik, hogy megfeleljünk azoknak az igényeknek, amelyek Brüsszelből jönnek. Több száz oldalnyi angol nyelvű levelezésről van szó, lábjegyzetekkel. Amikor a másik fél részéről az a cél, hogy „ne legyen rajtad sapka”, ötszáz oldalban mindig lehet találni olyat, amibe bele lehet kötni. Azért volt fantasztikus, ami december közepén történt, mert az Európai Unió tagállamai rájöttek arra, hogy ők azok, akik vezetik a klubot. Azt nem lehet csinálni, hogy az egyik országnak azt mondják nyáron, hogy baj van veled: így és így tudod eloszlatni az aggodalmakat, utána ez az ország öt hónapon keresztül a teljes gépezetét működtetve a vállalások teljesítésén dolgozik, vannak kézzelfogható új jogszabályok, eljárások, felállt egy új hatóság, létrejött a Korrupcióellenes Munkacsoport, sorolhatnám tovább. Majd azt mondják, hogy „bocsánat, de én úgy érzem, nem csináltál semmit”. Ilyen nincs. Később elkezdtünk ötven oldalas anyagokat köröztetni a tagállamok között és elmagyaráztuk az anyagháború szintjén, hogy miért nem igaz, „hogy nem csináltunk semmit”. A Tanács végül rávette a Bizottságot arra, hogy gondolja át ezt az egészet. Itt jött vissza a hitem.

Azt is el kell mondanom, hogy ezt az öt hónapot a Bizottság munkatársai is végigszövegezték velünk, ők is rengeteg emberi erőforrást beletettek ebbe a folyamatba, ami kölcsönös tiszteletet alakított ki szakértői szinten a tárgyalófelek között. Azonban az Európai Parlament nyomás alatt tartotta az Európai Bizottságot, a bizalmatlansági indítvánnyal ugyanis meg tudják buktatni a Bizottság elnökét, így a biztosi kollégiumot is. Erős zsarolóeszköz van a magyargyűlölő, baloldali többségű Európai Parlament kezében, ezért a Bizottság kétszer is meggondolta, hogy magyar-ügyben hogyan nyilatkozik. Ezért fontos, hogy a kondicionalitási eljárás végén a tagállamok mondják ki a végső szót, őket nem köti az Európai Parlament fenyegetése. Végül visszajött az objektivitásba, az igazságosságba és a tagállamok közötti lojális együttműködésbe vetett reményem. Bár minden kormányt ugyanúgy köt a közvélemény és a média nyomása, ők sem olyan szabadok abban, hogy mit gondolnak rólunk, de az ügyünkből a végére európai intézményi egyensúlykérdés lett. A tagállamok számára ugyanis elfogadhatatlan volt, hogy egy elvileg általuk uralt eljárásban az Európai Parlament és a Bizottság politikai paktuma kész tények elé állítsa őket. Ez az intézményi korrekció is hozzájárult a kiegyensúlyozottabb, bölcs végkifejlethez.

Bölcs végkifejletet említ, és a kormány többi tagja is alapvetően pozitív hangnemben számolt be a decemberi fejleményekről, de három operatív programnál 55 százalékos forrásfelfüggesztést látunk, ami körülbelül 6,3 milliárd eurót érint.

Ehhez ismerni kell az uniós pénzek kifizetési folyamatát. Idén és jövőre jelentős mértékben kapunk még olyan pénzeket is, amelyeket Magyarország számára a korábbi hétéves költségvetés biztosít. Ezeket a felfüggesztés nem érinti. A felfüggesztéssel érintett források pedig nem vesznek el. Ez egy folyamat, ahol a felfüggesztés nem tényleges, hanem hipotetikus probléma. Azt mondták, hogy vannak bizonyos aggályaik, ezekre nekünk van lehetőségünk javaslatokat tenni, jogszabályokat módosítani. A kondicionalitási eljárás prevenciós eszköz, nem arról van szó, hogy adtak valamilyen pénzt, amit most vissza akarnak venni. Kilátásba helyezték a felfüggesztést a jövőre nézve, amiből valójában nem lesz forráshiány, mert teljesíteni fogjuk a vállalásokat. A svédek már jelezték, hogy az ő elnökségük alatt szívesen napirendre veszik az ügyet, hogy újraértékelhessük a vállalások teljesítését. A tagállamoknak nem az a célja, hogy a végén az egyik országot jogtalanul megfosszák attól, ami neki jár. Itt jön megint a jogászvilág ereje, és sok kolléga alázatos hozzáállása. Ott leszünk, és ugyanúgy az anyagok szintjén elmagyarázzuk mindenkinek, hogy ezt kérték tőlünk, mi pedig bizonyítjuk, hogy megcsináltuk. A politikai zsarolóeszköz jellegét a jogállamisági eljárásnak csorbította, hogy lerántja a leplet azokról, akik továbbra is politikai boszorkányüldözésként használják.

Hogyan rántja le a leplet?

Ha valaki azt mondja egy országra – főleg az Európai Parlament –, hogy „korrupt vagy”, akkor meg kell kérdezni, hogy miért mondja, és hogyan tudom eloszlatni az aggályait. Erre valamit válaszolni kell, milyen legyen a közbeszerzési rendszer, milyen hatóságok és eljárások legyenek. Amikor ezeket az ország teljesíti – például már novemberben teljesítettük azt a vállalást, hogy 15 százalék alá vittük az egyajánlatos közbeszerzéseket az uniós forrásból megvalósuló projektek esetében – akkor utána mit lehet mondani? Ha valakinek az a motivációja, hogy folyamatosan üsse az országot, annak semmi nem lesz jó, de vannak körülötte mások is, akik azt mondják, hogy nézd meg, a magyarok mennyi mindent csináltak. Ha olvassuk a statisztikákat, hogy melyik országban van 15 százalék alatt az egyajánlatos közbeszerzések száma, akkor többnyire olyanokat találnánk, ahol most is felette van, még sincs ellenük eljárás. Arra is kíváncsi vagyok, hogy az Európai Parlament ellen indítanak-e eljárást, vagy felállítanak-e uniós integritás hatóságot a Katargate miatt. Ha túlmegyünk a szakmai párbeszéd és a tisztességes együttműködés keretein, akkor egy parttalan állapotba jutunk, ahol a politikai pozíciók ereje dönti el, hogy kinek mi a sorsa. Összességében én úgy gondolom, hogy amennyiben ezekben a vitákban nem a demokratikus mandátumomat támadják, vagy nem azt akarják megváltoztatni, hogy mit gondolok a migrációról, a gyereknevelésről, hanem az intézmények, vagy más részletek tekintetében vannak aggályok, amelyekkel ugyan jogászként nem értek egyet, de a szakmai kérdésekben van mozgástér, akkor lehet együttműködni. Ez történt Magyarország és az Európai Bizottság között az elmúlt öt hónapban.

DSC9042

Fotó: Kaszás Tamás / Index

Kaptak olyan kérést a tárgyalások során, hogy módosítsák például a gyermekvédelmi törvényt?

Az utolsó szakaszban nem, mert ott a gyermekvédelmi népszavazásnak köszönhetően már volt egy megkérdőjelezhetetlen demokratikus mandátum április 3. után. De 2021 nyarán egyértelműen ezért álltak meg a tárgyalások. Aztán jött a választás és a népszavazás, ahol erős mandátumot kapott a kormány, innentől irreális lett volna ehhez ragaszkodniuk. Az is segített minket abban, hogy szakmai szintre hozzuk a beszélgetést, hogy a kondicionalitási eljárással együtt a határidők és az eljárási követelmények is megjelentek, ezeket a Bizottságnak is be kellett tartania. Azt a stratégiát alkalmaztuk, hogy „rendben van, évek óta azt mondjátok, hogy baj van velünk, de akkor mondjátok el pontosan, mi a baj”. Ezután el kellett mondaniuk, hogy mi a baj. Ha az a vád, hogy korrupt vagy, akkor nem lehet az a kérdés, hogy mit tartalmaz a gyermekvédelmi törvényed.

Bizalmatlanság

Hogyan oszlanak meg az uniós feladatok Navracsics Tiborral?

Az uniós tagság sok ember fejében összefonódik az uniós pénzekkel és a területfejlesztéssel. Leegyszerűsítve: minden, ami uniós pénz, az Navracsics Tibor, minden más – a politikák koordinálása, a jogszabályok harmonizálása, jogi viták folytatása, uniós szakmai kérdések – az hozzánk tartozik. A kapcsolat ott van, hogy a kondicionalitási eljárás uniós pénzeket érint, de mégiscsak jogállami kérdés, tagállami intézményrendszerrel, igazszolgáltatással és korrupcióellenes kerettel. A sikerünk vagy a kudarcunk ebben összekapcsolódik Tiborral.

Melyeket tartja a legjelentősebb magyar vállalásoknak?

Két kategóriára lehet bontani a vállalásainkat, az egyik az új jogintézményeket és eljárásokat tartalmazza, a másik a technikai, praktikus kérdéseket. Technikai kérdés az, hogy egy országban mitől függ, hogy az egyajánlatos közbeszerzések száma magas vagy alacsony. Erre lehet egy rosszhiszemű, vagy egy praktikus választ adni. Utóbbi úgy szól, hogy például azért, mert vidéken nincs annyi kkv, ami el tudna indulni a beszerzéseken, vagy nem is akarnak elindulni. Itt kapacitásépítésre is szükség van, a vállalások között tréningprogramot, pénzügyi segítséget is látunk, hogy el tudjanak indulni a beszerzéseken, mert ez bonyolult papírmunkát és emberi erőforrást igénylő kérdés. Az is technikai kérdés, hogy olyan rendszert működtessünk, ami gombnyomásra megmutatja egy cégháló utolsó tulajdonosát is.

A másik rész, ami a hírekben nagy teret kapott, például az Integritás Hatóság felállítása, ez a közbeszerzések szabályosságát hivatott vizsgálni. Két tagállamban, Olaszországban és Szlovéniában működik hasonló. Van egy új büntetőeljárási eszköz is, az átláthatóság érdekében bárki megkérdőjelezheti az ügyészség döntését a nyomozás megszüntetéséről vagy a feljelentés elutasításáról. Ezek nagy újítások. Ősszel úgy mentem tárgyalni Brüsszelbe, amikor a vagyonnyilatkozati rendszerünket kritizálták, hogy nálam volt a saját nyilvánosan elérhető vagyonnyilatkozatom, egy EP-képviselő vagyonnyilatkozata és egy uniós biztosé, akivel éppen találkoztam. Nem értettem, hogy mi a probléma, ha a részletesség a szempont, akkor nem az Európai Parlamenté, vagy a biztosoké a minta. Hasonló a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó kérdés is. A jogszabályok alapján egyértelmű volt, hogy ezek az alapítványok – mivel az első képviselőket a miniszter nevezte ki és/vagy a forrásaik több mint fele állami pénz – közbeszerzésre kötelezettek. Én is tagja vagyok egy ilyen alapítványnak, soha nem volt kérdés, hogy az általános uniós és hazai közbeszerzési szabályok alapján kell működni. Nem hitték el, amíg külön bele nem írtuk a törvénybe úgy, ahogyan azt ők látni akarták. Ezt a nonszensz kötekedés kategóriájába sorolom, de megcsináltuk.

DSC9074

Fotó: Kaszás Tamás / Index

Az utóbbi példa nem azt mutatja, hogy az elmúlt években megbomlott a bizalom magyar kormány irányába Brüsszelben?

Azért sajnálom az ilyen kérdéseket, mert azt igazolja, hogy mennyire kifizetődő egy ország ellen gyűlöletkampányt indítani. Kialakul az a percepció, hogy „nektek magyaroknak, jobban kell vigyáznotok, mert ti egyszer már összetörtétek a bizalmat”. Én ezt teljesen máshogy látom. Egyszerű magyar állampolgárként is azt gondolom, hogy több mint 10 éve annyiszor érdemtelenül, aljasan támadnak minket, csak azért mert a saját utunkat járjuk, miközben korrekten együttműködünk a többi nemzettel, hogy nem tudtunk mást tenni, mint felvenni a kesztyűt. A bizalom alapvetően a mi oldalunkon tört össze. Két éve például minden filozófiai fenntartásunk ellenére szolidárisak voltunk a Covid helyreállítási alap létrehozásánál. Azt mondtuk, hogy ne vegyünk fel hitelt, de kérték más országok, hogy járuljunk hozzá, mert nagy a baj. A szolidaritás jegyében megtettük. Ez egyébként nem is az unió pénze, hanem a piacokról érkezik, amit a mi gyerekeink fognak visszafizetni. Megadtuk a bizalmat, mások érdekében hozzájárultunk a döntéshez, mégis megtörténhetett az, hogy két évig két országnak nem adták oda ezt a pénzt, politikai alapon. Azóta mindent megtettünk, olyan dolgokat is bevállaltunk, amelyek nem voltak szükségesek, de nem voltak károsak, ezért megtettük, nekünk jóval többet kellett, mint másoknak.

Mint például?

Az Integritás Hatósághoz hasonló intézmény a legtöbb tagállamban nincs. Nekünk működtek eddig is a közbeszerzési átláthatósági rendszereink, mert az uniós csatlakozásnál ki kellett ezeket építeni, és a Bizottság folyamatosan ellenőrizte működésüket. Szakmailag nem volt indokolt a kérés, de ha ezzel tudjuk csökkenteni az aggodalmakat, és nem ártalmas, megcsináljuk. A tárgyalások azért is voltak ilyen hosszúak, mert el kellett magyarázni például azt, hogy Magyarországon egy nyomozási bírónak milyen jogkörei vannak, és az nem ugyanolyan, mint egy francia vagy belga nyomozási bíróé. Mindenkinek különböző jogállami berendezkedése, igazságszolgáltatási rendszerei vannak, az angol fordítás sem fogja átadni egy jogintézmény esszenciáját. Mindent megtettünk, ezért is fájdalmas és igazságtalan, amikor azt gondolják, hogy egy ország szó nélkül fogja hagyni, hogy folyamatosan gyalázzák. Mióta hazajöttem Brüsszelből, arról is szól a mandátumom, hogy a médiában felfestett rossz képet cáfoljam. Nem mernek szembesülni a saját tökéletlenségükkel, helyette azt mondják, hogy „te magyar, neked nem szabad úgy beszélned, te már a sarokban vagy”. Ez szörnyen rossz, nagyon Európa-ellenes, nem így készültem a csatlakozásra az egyetemen.

Visszatérve a bizalomhoz, Magyarországon már évekkel ezelőtt futott az „Állítsuk meg Brüsszelt!” kampány, máskor Jean-Claude Junckert is rátették a plakátokra. Ezek nem adtak alapot a bizalmatlanságra Brüsszelben?

Nem világos számomra, hogy valójában mi a baj ezekkel a kampányokkal. Van különbség a sunyulás, az álszent hozzáállás, vagy az őszinte, nyílt sisakos küzdelem között? Én inkább az utóbbit választom. Brüsszelben megtanultuk, hogyan működik az intézményrendszer. A status quo őrzőinek nem tetszik, ha egy ország a saját érdekeit helyezi előtérbe, ezt valakinek szabad, valakinek nem. Milyen jó, hogy nem adtuk fel például a saját energiamixünket, milyen jó, hogy végigharcoltuk a rezsicsökkentés lehetőségét is évekkel ezelőtt. Jogi procedúra volt, hogy lehet-e a lakosságot a piactól védve beavatkoznunk, miközben folyamatos a liberalizációs nyomás Brüsszelből. Ez politikai nyomás volt, aminek a jog eszközeivel álltunk ellen, és kialakult egy olyan kép, hogy a magyarok a mainstream ellen mennek, mert a magyar nemzet érdekeit helyezik előtérbe. Lehet, hogy két világ harcol egymással, és valakik úgy gondolják, hogy jó lesz, ha mindenki feloldódik a nemzetek feletti masszában, és majd a Bizottság eldönti, hogy mi a jó Magyarországnak, de mi úgy gondoljuk a demokráciát, hogy a választók döntenek az irányról. Ez állt az „Állítsuk meg Brüsszelt!” kampány mögött. A szankciós plakátokat is kritizálják a bombák miatt, pedig van egy elhibázott szankciós politika, nem is készült hatástanulmány arról, hogy Európára milyen hatással lesznek a szankciók. Ez a valóság, csak nem szeretik látni Brüsszelben.

A bombás plakátnál az is a kritika része volt, hogy bombákként ábrázolták a szankciókat, miközben Ukrajnában valódi bombák hullanak.

Nézzük meg itt is, mi a valódi probléma. Az, hogy kint van egy ilyen plakát, nem azt jelenti, hogy nem ítéljük el a háborút és az agresszort. Szóval nem ez a gond, hanem az, hogy rávilágítunk a kényelmetlen igazságra. Ez pedig már a véleménynyilvánítás szabadságának súlyos korlátozásához vezető út. A hetes cikkelyes eljárásban felmerült egy olyan kérdés, hogy ezek a plakátok is jogállamisági problémát jelenthetnek. Bóka államtitkár úr nagyon bölcsen azt mondta, hogy nem lát összefüggést a jogállamisággal, de ha mégis van valamilyen összefüggés, az a véleménynyilvánítás szabadságát érinti. A mi véleménynyilvánításunkét. Nem szeretnék egy olyan országban élni, ahol az emberek öncenzúra vagy valódi cenzúra miatt nem rakhatnak ki ilyen plakátokat. Az európai liberális gondolkodás véleményhegemóniává akarja alakítani a saját preferenciáit, a mainstream sajtó rá akarja kényszeríteni egy cselekvő, felelős kormányra, hogy milyen plakátot tehet ki, itt van az igazi probléma. Megalapozatlanul hozzák összefüggésbe a bombás plakátokat azzal a tragédiával, amiben egyébként Magyarország egy szívvel áll ki az elesettek mellett, hihetetlen méretű humanitárius segélyben részesítjük Ukrajnát és befogadjuk a menekülteket. A plakát kifejez egy állítást, amely állítás mögött tények és adatok vannak, a valósággal szembesíti Európa és Magyarország közvéleményét. Lehet fintorogni, de ahogy a közismert mondás tartja: még ha nem is értek egyet azzal, amit mondasz, akkor is mindent megteszek, hogy elmondhasd. Ez a szörnyű, hogy egy olyan világban élünk, ahol az ízlések, a divatok összekeverednek a jogokkal és értékekkel. Attól még, hogy valakinek valami kedves vagy tetsző, az nem biztos, hogy az jogos és ez fordítva is igaz. Ezért fontos, hogy legyen lehetőség józan vitákra.

DSC8855

Fotó: Kaszás Tamás / Index

Korábban a migrációról is a sajtóban csak olyan képes beszámolókat lehetett látni, amiben nem a probléma gyökeréről, hanem az emberi oldaláról beszéltek, és senki nem tette fel a kérdést, hogy miért nem teremtünk olyan szabályokat, amelyeknek köszönhetően a kisgyerekeknek nem kell ráülniük azokra a veszélyes csónakokra. Mindenki sokkolta a közvéleményt a szomorú képekkel, a politikának viszont nem ebből kellene kiindulnia, olyan intézkedéseket kell hozni, hogy senkinek ne kelljen szenvednie. Amit mi ezzel az erős mandátummal kimondhatunk, azt sok európai politikus a médianyomás miatt nem mondhatja ki, még akkor sem, ha egyetért velünk. Innentől kezdve egy arctalan massza jön létre, nincsenek élek, nincs igazi demokratikus mandátum. Az a választó, aki megszavazott egy konzervatív kormányt, nem örülne annak, ha a kormánya a brüsszeli idomulás miatt más irányba menne, mert akkor hol van a demokrácia, a számonkérhetőség, a népképviselet?

A Magyarországra vonatkozó tárgyalásokból, a globális minimumadóból és az Ukrajnának szánt támogatásokból végül egy csomag lett?

Az, hogy összekapcsolódnak ezek a kérdések, a politikai ellenfelek, az Európai Parlament és a sajtó műve. Magyarország ezeket nem kötötte össze, sőt többször és kifejezetten kértük, hogy ne egy csomagban kezeljük őket. A globális minimumadóban sokkal hamarabb megvolt az álláspontunk, van egy versenyelőnyünk azáltal, hogy az adópolitikánkat mi határozzuk meg. Tudtunk egy olyan jogi papírt szerezni, amiben egyértelművé tették, hogy amitől tartunk, az orvosolható, az iparűzési adó beszámítható.

Tehát nem volt olyan jellegű egyezkedés, hogy az egyikért cserébe meg lesz szavazva a másik is?

Ezek nem így történnek. A témák év végére összegyűltek, fizikailag is egy térben és időben kellett dönteni. A napirendet a cseh elnökség határozta meg.

„Tizenhét vállalásnak indult, közben jött meg az étvágy”

Mi a következő lépés a Magyarországgal szemben támasztott elvárások teljesítésénél?

Részemről az igazságszolgáltatási mérföldkő teljesítése a következő feladat.

Ez pontosan mit tartalmaz, érinti az Országos Bírói Tanács jogköreit?

Sok minden megjelent a sajtóban, a javaslataink a nyilvános konzultáció során megismerhetőek és véleményezhetőek lesznek. A teljesítési határidő március 31. Az ügy érdekessége, hogy olyan rendszert kezdtek az utolsó kanyarban kritizálni, amit 2012-ben hozott létre Magyarország, jóváhagyta a Barroso-féle Bizottság, a Viviane Redinggel való tárgyalásokra sokan emlékezhetnek. Azóta semmit nem változott a bírósági igazgatási rendszer. Itt is ugyanazt a szakmai eljárást választottuk, megnézzük, hogy milyen mozgástér van a rendszerben. Ne felejtsük el, hogy háromezer bíró van Magyarországon, az ő érdekeiket is figyelembe kell venni. Megérdemelnek annyit, hogy a folyamatba bevonjuk őket.

Érkezhetnek újabb elvárások Brüsszelből?

Tapasztalatra tudok csak alapozni, tizenhét vállalásnak indult, közben jött meg az étvágy. Nem lehet kizárni, de van egy papírunk arról, hogy mit kérnek. Továbbra is használni fogom a tagállamok nyilvánosságát, számomra ez a legnagyobb tanulság az ügyben. Hálás vagyok azoknak a nagyköveteknek is, akik végighallgattak, kérdéseik voltak, érdeklődtek, jegyzeteltek az anyagból, amit küldtem nekik.

Az Európai Ügyészséghez továbbra sem szeretnének csatlakozni?

Továbbra sem szeretnénk csatlakozni, de megkérdezheti a dánokat, az íreket és a lengyeleket is, hogy terveznek-e csatlakozni. Ez a megállapodáshoz vezető tárgyalások során soha nem is volt feltétel.

Nem merült fel, hogy a kormány elvárás nélkül is felajánlja a tárgyalásokon a csatlakozást?

Ez elvi kérdés, nem politikai hangulat vagy tárgyalási taktika. Az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője az ügyészség. Az egész folyamat a 2010-es évek elején indult, nem is fogadta el minden ország, ezért lett belőle megerősített együttműködés. Ha valami nem kötelező, akkor ne legyen bűn, hogy valaki nem csatlakozik. Ez megint a kettős mérce jellemzője, senki nem veszi elő az íreket, a dánokat vagy a svédeket, hogy miért nem csatlakoztak eddig.

DSC9100

Fotó: Kaszás Tamás / Index

„A parlamenti kontroll megmaradt”

Továbbra is szükség van a veszélyhelyzeti kormányzás fenntartására Magyarországon?

A veszélyhelyzet fennáll a szomszédban dúló háború miatt. A humanitárius és gazdasági következmények kezelése érdekében van erre szükség.

Milyen kihívást nem tudnak kezelni kétharmados parlamenti többséggel?

A gyors reakció érdekében van rá szükség, de a parlamenti kontroll megmaradt. A kormány az Országgyűlés felé beszámol az erre vonatkozó szabályok szerint, alkotmányosan szabályozott a helyzet. A veszélyhelyzeti rendeletek a gazdasági élettel összefüggő döntésekről szólnak, a Covid idején ez nagyon jól működött. Ami hosszútávon hatásos, azokról a parlament a kivezető törvényekben szavaz, így válhatnak teljesen a jogrend részévé.

Milyen feladatok várnak 2023-ban az Igazságügyi Minisztériumra?

Az állománygyűlésen azt mondtam, hogy a nyugalom és a szeretet évét szeretném meghirdetni 2023-ra. A minisztérium legérdekesebb része az uniós terület, de sok téma van, amelyekről nem írnak minden nap, mégis hasznosak az állampolgárok életében. Ilyen a családjogi munkacsoport működése, sok civil szervezettel dolgozunk együtt, olyannal is, amellyel nem feltétlenül egyezik a véleményünk mindenben, de amikor egy válóperben jobb lesz a gyerekeknek, az közös érdek. A tartásdíjak gyorsabb behajtása, vagy a nemzetközi gyermekelhelyezési perekben úgy módosítani a szabályokat, hogy a magyar gyermek érdekeit könnyebben figyelembe lehessen venni, szintén kedves ügyek a szívemnek. Az áldozatsegítésben jól haladunk a központok kiépítésével, tizenegy központ, és négy pont működik már. Egyre többen tudnak az országban arról, hogy létezik ilyen segítség.

A fogyasztóvédelem is fontos terület, nyáron kapta meg a tárca, Kupecki Nóra jól teljesíti a feladatot, láthatóvá teszi a fogyasztóvédelmet. Itt a politikai, szakmai irányítás van a kezünkben, a kormányhivatalok mennek ki ellenőrizni. A digitális jogállam védelme is célkitűzésünk. A fogyasztóvédelemben módosult a közérdekű kereset szabályozása, jövő nyáron lép életbe, a lényege, hogy a közérdekű kereset a kártérítési igényt is magával tudja hozni, nem kell minden sértettnek külön perelni kártérítésért. Ovádi Péter szélesíti a palettánkat állatvédelemben. Megkezdődik az állatvédelmi alapítvány működése, Magyarországon nagyon népszerű az állattartás, fontos a felelős állattartás és a cselekvő állatvédelem, a Btk. szigorításának jogalkalmazását is figyelemmel kell kísérni. Az igazságügyi hivatásrendek, az ügyvédek, a közjegyzők, a szakértői kamara törvényességi felügyeletét is ellátjuk, ezek független szakmai testületek, de nagyon jó párbeszéd van köztünk. Női célkitűzésem továbbra is, hogy az apróságokat, joghézagokat, régi elégedetlenségeket folyamatosan kiküszöböljük.

(Borítókép: Varga Judit. Fotó: Kaszás Tamás / Index)

 

A száműzött főrabbi szerint a zsidóknak el kell hagyniuk Oroszországot, amíg tehetik

 A száműzött főrabbi szerint a zsidóknak el kell hagyniuk Oroszországot, amíg tehetik

Exkluzív: Pinchas Goldschmidt arra figyelmeztet, hogy a zsidó lakosság bűnbakká válik a háború okozta nehézségek miatt

Pinchas Goldschmidt azt is elmondta, hogy míg az oroszországi zsidóság bizonytalan jövő előtt áll, az antiszemitizmus Európa-szerte és az Egyesült Államokban erősödik. Fénykép: Matthias Schräder/AP

Moszkva száműzött főrabbija szerint a zsidóknak el kell hagyniuk Oroszországot, amíg tehetik, mielőtt bűnbakká válnának az ukrajnai háború okozta nehézségek miatt .

„Ha visszatekintünk az orosz történelemre, amikor a politikai rendszer veszélybe került, azt láthattuk, hogy a kormány megpróbálta a tömegek haragját és elégedetlenségét a zsidó közösség felé terelni” – mondta Pinchas Goldschmidt a Guardiannek. „Láttuk ezt a cári időkben és a sztálini rezsim végén.”

„Emelkedő antiszemitizmust látunk, miközben Oroszország visszatér egy újfajta Szovjetunióba, és lépésről lépésre ismét leomlik a vasfüggöny. Ezért hiszem, hogy az orosz zsidók számára a legjobb megoldás a távozás” – tette hozzá.

Goldschmidt lemondott posztjáról, és júliusban elhagyta Oroszországot, miután nem volt hajlandó támogatni az ukrajnai orosz inváziót.

„Nyomást gyakoroltak a közösség vezetőire, hogy támogassák a háborút, és én megtagadtam ezt. Lemondtam, mert Moszkva főrabbiként továbbra is problémát jelentene a közösség számára a másként gondolkodókkal szembeni elnyomó intézkedések miatt” – mondta.

Az elmúlt 100 évben több tízezer oroszországi zsidó vándorolt ​​ki, először Európába és Amerikába, újabban pedig Izraelbe. Az 1926-os népszámlálás szerint 2 672 000 zsidó élt az akkori Szovjetunióban, ezek 59%-a Ukrajnában. Ma már csak körülbelül 165 000 zsidó maradt az Orosz Föderációban a 145 milliós összlakosságból.

Goldschmidt úgy véli, hogy a háború kezdete óta a maradók 25-30%-a távozott, vagy ezt tervezi, bár mostanra kevés járat indul Moszkvából, és a Tel-Avivba induló repülőjegyek ára megnégyszereződött kb. 2000 dollár (1625 GBP).

Júliusban az orosz kormány bezárta az izraeli bevándorlást elősegítő non-profit szervezet, a Jewish Agency oroszországi fiókját.

Összességében úgy gondolják, hogy körülbelül 200 000 orosz menekült el Oroszországból, ami felgyorsult, amikor szeptemberben bevezették a hadkötelezettséget.

„Van az orosz társadalom egy része, amelyet kreacle -nek hívnak , az üzleti és kulturális vezetők kreatív osztálya, az értelmiségiek és a művészek – mondta Goldschmidt –, és azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezeknek az embereknek a nagy százaléka elhagyta Oroszországot, ami nagyon káros lesz az orosz társadalomra.”

Elmondta, hogy az ukrajnai zsidó közösség nagy része is elhagyta, és most Németországba, Ausztriába és Romániába menekült.

Ukrajnában az antiszemitizmus hosszú története van a 19. század végi pogromoktól a második világháború alatti náci mészárlások elősegítéséig. Ezek közül a leghírhedtebb 33 000 zsidó meggyilkolása volt a kijevi Babi Yarban 1941-ben.

Az előzmények ismeretében Goldschmidt figyelemre méltónak mondta, hogy a zsidóságát nem titkoló Volodimir Zelenszkijt a szavazatok több mint 70%-ával választották meg Ukrajna elnökévé.

Ez a tény értelmetlenné tette Vlagyimir Putyin azon állítását, hogy Ukrajnát neonácik kormányozzák – mondta a rabbi. „Mutasson egy másik országot, amely a nácik szorításában van, és ahol a zsidó közösség virágzik.

„Azonban nem tudom, hogyan érzi magát zsidónak az elnök [Zelenskiy]. Kijátssza a zsidó kártyát, hogy segítséget kérjen Izraeltől.

Goldschmidt azt is megjegyezte, hogy míg az oroszországi zsidók bizonytalan jövővel néznek szembe, az antiszemitizmus erősödött a régóta zsidó szentélynek tekintett Egyesült Államokban.

2018-ban egy fegyveres megölt 11 hívőt egy pittsburghi zsinagógában. Tavaly az Anti-Defamation League rekordszámú, 2717 antiszemita incidenst rögzített az Egyesült Államokban, a támadástól és a zaklatástól a vandalizmusig.

„Az Egyesült Államokban élő zsidók sok éven át azt hitték, hogy ez kivétel, hogy bármi is történt Európában és más országokban, az ott soha nem történhet meg” – mondta Goldschmidt. „De az elmúlt három évben több támadás érte ott a zsidókat, mint Európában.

„Ami változik, az az, hogy a politikai rendszer sokkal polarizáltabb, de a diskurzust is felforgatta a közösségi média. A polarizáció, amit látunk, sokkal elfogadhatóbbá tette az antiszemitizmust.”

A hónap elején 23 ország 53 városának polgármesterei találkoztak Athénban , hogy megvitassák, hogyan lehet leküzdeni az antiszemitizmus világméretű terjedését.

„Meg kell állítanunk azokat az erőket, amelyek belülről próbálják elpusztítani Európát” – mondta a rabbi. „Kezdetben, amikor olyan támadások voltak a zsidó iskolák ellen, mint a toulouse-i, az emberek azt hitték, hogy ez zsidó probléma. De a Charlie Hebdo, a nizzai támadás és a berlini karácsonyi vásár után Európa megértette, hogy ez európai probléma, nem zsidó probléma. Ezt meg kell érteniük ezeknek a polgármestereknek.”

https://www.theguardian.com/world/2022/dec/30/exiled-chief-rabbi-jews-should-leave-russia-while-they-can-pinchas-goldschmidt-war-ukraine

Putyin ukrajnai inváziója elgondolkodtatta a nyugati egyetemeket a ruszisztikai képzés jövőjéről

 Oroszország ukrajnai inváziója jelentős hatással van az felsőoktatási-kutatói világra, arra késztetve a tudósokat, hogy egy olyan szakterületen, amely sokáig elsősorban Oroszországra összpontosított, felülvizsgálják, miképp célszerű kutatni és oktatni a két kontinensen átívelő régió történelmét és kultúráját.

Amikor jövőre több mint kétezer, szláv, kelet-európai és eurázsiai tanulmányokkal foglalkozó szakember gyűlik össze a világ minden tájáról Philadelphiában legnagyobb éves konferenciájukra, a vitát Oroszország ukrajnai inváziója fogja uralni – vagy legalábbis jelentősen meghatározza majd az esemény menetét.

Ukrajnában Moszkva provokálatlan háborúja több tízezer embert pusztított el, városokat és településeket döntött romba. A nyugati egyetemeken Oroszország imperializmusának és gyarmatosításának története a szláv és eurázsiai tudományos viták előterébe került – a történelemtől és a politikatudománytól kezdve a művészetig és az irodalomig.

A háború arra kényszeríti a tudósokat, tanszékeket és egyetemi tisztviselőket, hogy megkérdőjelezzék, hogyan tanítják Oroszország, a volt Szovjetunió és a régió történelmét, milyen tankönyveket és forrásokat használnak, kiket alkalmaznak, milyen archívumokat kutatnak fel információkért, és még azt is, hogyan nevezzék el a tanszékeket.

A Szláv, Kelet-európai és Eurázsiai Tanulmányok Szövetsége (ASEEES) a dekolonizációt tűzte ki 2023-as konferenciája témájául. A dekolonizációt, amely egyes nyugati egyetemeken már a matematikaoktatásba is beszivárgott, a szövetség az „alapvető, a régóta fennálló és gyakran internalizált hierarchiák átértékelésére, a hatalomról való lemondás és annak visszaadására irányuló politikai tettként” írta le.

„Oroszország teljes körű ukrajnai inváziója széles körű felhívásokhoz vezetett az oroszcentrikus hatalmi és hierarchikus viszonyok újraértékelésére és átalakítására mind a régióban, mind pedig abban, ahogyan tanulmányozzuk” – áll az egyesület kongresszusról szóló közleményében.

„A háború valójában egy földrengés, amely a felsőoktatási-kutatói világot is megrázta – fejtette ki Edward Schatz, a Torontói Egyetem Európai, Orosz és Eurázsiai Tanulmányok Központjának (CERES) igazgatója a Szabad Európának. – Úgy érzem, hogy lehetetlen úgy folytatni a dolgokat, ahogy eddig csináltuk. Valamit meg kell változtatni. A kérdés csak az, hogy mennyire változzon, és milyen vonalak mentén.”

Schatz elmondta, hogy a CERES tantestülete januárban kétnapos ülést tart, amelyen számos kérdést megvitatnak, többek között a tantervet és azt, hogy megváltoztassák-e a központ nevét. Néhány oktató feltette a kérdést, hogy egy olyan intézménynek, amely egy két kontinensen átívelő, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjedő régiót fed le, miért csak egy ország – Oroszország – szerepel a nevében.

Nagy-Britanniában eközben a Cambridge-i Egyetem A szlavisztikai tanulmányok újragondolása címmel tart előadássorozatot.

Egy további példa, hogy észak-amerikai tudósok egy olyan esszéköteten dolgoznak, amely „a kelet-európai és eurázsiai művészet és anyagi kultúra dekolonizációjára” összpontosít.

„Figyelmen kívül hagyott” trauma

Sok tudós szerint az orosz állam túl nagy hangsúlyt kap az akadémiai életben a gyarmatosított nemzetek, régiók és csoportok, köztük Ukrajna, a Kaukázus és Közép-Ázsia, valamint az Oroszországban élő etnikai kisebbségi közösségek kárára. Szentpétervár és Moszkva – Oroszország és a Szovjetunió fővárosa a cári korszak óta – nézőpontja dominál, mondják.

A dekolonizáció vagy központtalanítás hívei azt követelik, hogy az orosz, szovjet és eurázsiai történelem, irodalom, kultúra, politikatudomány és gazdaságtan tananyagába nagyobb mértékben vonják be e nemzetek és régiók hangjait.

Oxana Shevel, a massachusettsi Tufts Egyetem politológiaprofesszora és az Amerikai Ukrán Tanulmányok Szövetségének elnöke szerint a régió sok tudósa úgy érzi, hogy a tudományos élet „nagymértékben figyelmen kívül hagyta” az orosz imperializmus és gyarmatosítás okozta traumát.

Ehelyett inkább arra a Moszkva-központú nézetre összpontosítanak, amely szerint az orosz és a szovjet államok „modernizációt, oktatást és iparosítást” hoztak ezeknek a közösségeknek.

„Azok a tudósok, akik a volt szovjet térség nem orosz régióit tanulmányozzák, alapvetően egy hangon beszélnek a szovjet és posztszovjet tanulmányok dekolonizációjának szükségességéről” – mondta Shevel a Szabad Európának.

Ezt a hangot nem mindenki hallja – vagy követi – a szakmában. A változást követelő tudósok azt mondják, hogy ellenállásba ütköznek néhány olyan tudós részéről, akiknek a fő fókusza Oroszország.

A megkezdett változás lehetséges hatása túlmutat az előadások átírásának és az új anyagok beillesztésének szükségességén. A jelenlegi és jövőbeli kutatási projektekre is hatással lehet, és visszanyúlhat az időben is, ami a múltbeli kutatások fokozottabb vizsgálatához vezethet.

„Félreismert és félreértett”

A dekolonizáció „a legtöbb kollégám számára nem túl kényelmes beszélgetés, de úgy gondolom, hogy az adott körülmények között elkerülhetetlen” – mondta a Szabad Európának Valentina Izmirlieva, a Columbia Egyetem Harriman Intézetének orosz, eurázsiai és kelet-európai tanulmányokért felelős igazgatója.

„Ez még mindig egy alakulóban lévő helyzet, és nehéz megmondani, hogyan változnak majd a dolgok egy év múlva” – fejtette ki Izmirlieva.

Erica Marat, a washingtoni Nemzeti Védelmi Egyetem politológiaprofesszora és Közép-Ázsia-szakértő szerint az Ukrajnával foglalkozó tudósok azon törekvése, hogy megkérdőjelezzék a status quót a tudományos életben, a Moszkva által uralt más régiók kutatóit is inspirálta.

„Az ukrajnai háború és az, ahogyan az ukrán tudósok megszólalnak, valóban sok teret nyit a többiek előtt is” – mondta Marat a Szabad Európának.

Vitaly Chernetsky, a Kansasi Egyetem szláv és eurázsiai nyelvek és irodalom ukrán származású professzora szerint a nem orosz régiókból és közösségekből származó szakértők munkáit nem veszik elég komolyan a kollégák, és ezt a nézetet Marat és mások is osztják.

Ukrajnát részben azért „ismerték és értették félre” Nyugaton, mert az Oroszországgal foglalkozó tudósok uralják a vitát – fejtette ki Chernetsky.

Példaként említette, hogy a szakmában sokan azért várták Kijev gyors bukását a februári orosz inváziót követően, mert elfogadták azt a narratívát, hogy Ukrajna egy megosztott nemzet, gyenge nemzeti identitástudattal.

Az egyetemeken ritkán kínálnak kurzusokat Ukrajnáról, Európa legnagyobb területű és hetedik legnagyobb népességű országa történelméről vagy kultúrájáról. Ennek egyik fő oka a hallgatói kereslet hiánya, ami a tudósok szerint az Oroszországra való összpontosítás következménye, bár a háború miatt mostanra megnőtt az érdeklődés.

Az egyetemi tantervben Ukrajna „egy nagyobb, 15 posztszovjet országot vagy kelet-európai országot tartalmazó lista része volt Németország és Oroszország között” – mondta Chernetsky, aki jövőre az ASEEES alelnöke lesz.

Az ukrán diaszpóra jelentős szerepet játszott abban, hogy az ukrán tanulmányok Nyugaton is folytatódjanak, vendégprofesszorokat és nyelvi kurzusokat finanszírozva kiválasztott egyetemeken – mondták a Szabad Európának a tudósok.

John Vsetecka, egy 33 éves végzős hallgató, aki jövőre fogja megvédeni ukrán történelemből írt szakdolgozatát, elmondta, hogy a hozzá hasonló, Oroszországon kívüli volt szovjet köztársaságokat tanulmányozó tudósok számára nehéz tanszéki állást kapni.

Vsetecka szerint „csak keveseknek sikerül továbblépni az ideiglenes kutatói vagy vendégprofesszori állásból”. Hozzátette, hogy ennek eredménye a regionális szakértelem agyelszívása az akadémiai szférából.

Emigránsbefolyás

A tudósok szerint az Egyesült Államokban az orosz és szovjet tanulmányokat történelmileg Moszkva-központú szemléletben oktatták, mivel az orosz származású tudósok, akik segítettek a terület megalapításában, döntő befolyással bírtak.

Clarence Manning, a Columbia Egyetem szlavisztikai tanszékének elnöke és korának egyik kevés Ukrajna-szakértője egy 1957-es tudományos cikkében hozta fel ezt az érvet.

Az amerikai akadémiai körökben uralkodó gondolkodásmód szerint „a régi orosz birodalom területén minden ember orosz” – írta. Ezek a tudósok, akiket „Russia Firstersként” (Oroszország az első) jellemeztek, „az orosz tudomány által az 1917-es forradalom előtt meghatározott régi, hagyományos formulákat” ismételték, és Oroszországot, majd később a Szovjetuniót „egyetlen, egységes országként” kezelték.

A „nem orosz szláv nyelvekre és történelemre” fordított figyelem hiánya „sajnálatos volt, mert ahhoz vezetett, hogy a nagyobb kutatóközpontoknak orosz vagy akár szovjet irányultságot adjon, amelynek az azt követő időszakban komoly következményei voltak”.

Hatvanöt évvel később ezek a következmények még mindig érezhetők.

Susan Smith-Peter, a New York-i College of Staten Island orosztörténelem-professzora szerint Vaszilij Kljucsevszkij, a cári korszak tudósának és a modern orosz történetírás egyik megalapítójának tanításait lényegében átültették az Egyesült Államokba.

Kljucsevszkij, aki 1911-ben hunyt el, tagadta Ukrajna mint Oroszországtól különálló nép és kultúra létezését.

Moszkvában tanítványai közé tartozott Michael Karpovich, aki három évtizeden át, 1927-től 1957-ig a Harvard Egyetemen Oroszország-kutatók generációit tanította.

Kijev, Rusz és Oroszország

Karpovich „elutasította egy különálló ukrán történelem történetírói legitimitását” – írta Smith-Peter egy e havi blogbejegyzésben, hozzátéve, hogy ennek eredményeként az ukrán tudósok munkáit „gyakran nem integrálták az orosz történészek munkájába”.

Az egyik kulcsfontosságú narratíva, amelyet az emigránsok a birodalmi történészektől adtak át, és amelyet az Egyesült Államokban még ma is széles körben tanítanak, az, hogy Oroszország a Kijevi Rusz közvetlen és egyedüli utódja, egy olyan állam, amely egy évszázaddal Moszkva megalapítása előtt érte el hatalma csúcsát.

Putyin, aki hamisan állította, hogy az ukránok és az oroszok egy nép, és számos történelmileg pontatlan írásbeli és szóbeli megjegyzésében sugallta, hogy Ukrajnának nincs joga teljesen szuverén államként létezni, a folytonosságnak ezt az erősen leegyszerűsített fogalmát használta fel arra, hogy igazolja háborúját.

Számos elemző szerint úgy tűnik, hogy a történelem torzított változata áll Putyin megszállottságának középpontjában, hogy uralkodjon Ukrajna felett.

A nagyszabású invázió „az útkeresés időszakát hozta el az orosz tanulmányokon belül”, és arra kényszeríti a tudósokat, hogy újragondolják, miképp csinálják a dolgokat – mondta Smith-Peter.

Azt mondta, hogy „alapvetően meg fogja változtatni”, miképp oktatja az orosz és a szovjet történelmet, és be fogja vonni a gyarmatosított népek nézőpontját, valamint meg fogja kérdőjelezni a Kijevi Rusz és Oroszország közötti leegyszerűsített folytonosságot.

Azt javasolta, hogy az Oroszországgal foglalkozó tudósok, különösen azok, akik a szovjet időszakkal foglalkoznak, tanuljanak meg ukránul, hogy kutatni tudjanak az ukrán archívumokban.

„Emberek halnak meg emiatt”

Mark Steinberg, az Urbana-champaigni Illinoisi Egyetem orosz történelem emeritus professzora, aki a néhai Nicholas Riasanovskyval közösen írta a széles körben használt Oroszország történelme című tankönyvet, a Szabad Európának elmondta, hogy a jelenlegi vita nem új keletű.

Steinberg szerint az akadémiai körök a kommunizmus bukása, a nyolcvanas évek vége óta küzdenek az orosz és a szovjet imperializmus és gyarmatosítás kérdéseivel, valamint azzal, hogyan tanítsák.

Elmondta, hogy a terület az évek során megváltozott, az egyetemek ma már olyan tudósokat keresnek, akik az orosz birodalomra, nem pedig az államra szakosodtak, és az orosz mellett egy második regionális nyelvet is ismernek.

Ennek ellenére Oroszország ukrajnai inváziója „a birodalmi mentalitás és a gyarmatosítás olyan átértelmezésére késztette a területet, mint valószínűleg soha korábban – mondta Steinberg. – Korábban ez csak akadémiai vita volt, de most emberek halnak meg miatta.”

A tudósok előtt most az a feladat áll, hogy megértsék, hogyan hat az orosz imperializmus és gyarmatosítás arra, ahogyan témájukról gondolkodnak, vagy ahogyan megközelítik.

„Azt hiszem, ez a legérdekesebb változás, és valószínűleg a legvitatottabb is” – mondta.

Ami az Oroszország történelme című tankönyvet illeti, Steinberg elmondta, hogy „néhány jelentős változtatást hajtott végre a Kijev–Moszkva-folytonossággal kapcsolatos szimpla feltételezések megkérdőjelezése irányába, és ezeket továbbfejleszti a 10. kiadásban”.

Bár egyes intézmények és professzorok változtatásokat hajtottak végre az óráikon és a tantervekben, Chernetsky szerint a területnek még mindig „mély, strukturális” változásokra van szüksége.

„Az a fontos, hogy ne veszítsük el a lendületet, mert a nagy akadémiai intézmények hajlamosak a tétlenségre” – fejtette ki.

Szerző: Todd Prince.

https://www.szabadeuropa.hu/a/putyin-ukrajnai-invazioja-elgondolkodtatta-a-nyugati-egyetemeket-a-ruszisztikai-kepzes-jovojerol/32187576.html

Egész Európa fellélegezhet a német alkotmánybíróság friss döntése után

 Portfolio

Németország alkotmánybírósága kedden elutasította az Európai Unió 750 milliárd eurós (786 milliárd dollár) gazdaságélénkítési alapjával szembeni jogi kifogást, amelynek keretében a blokk közös adósságot vállalt a tagállamok megsegítésére a koronavírus-válságból való kilábalás érdekében - írja a Reuters.

Az ítélet fontos mérföldkő a vitában, hogy az EU a jövőben más válságok esetén is vállalhat-e közös adósságot, miközben az ukrajnai háború és az ebből eredő, Oroszországgal kialakult energetikai patthelyzet miatt a tagállamok kénytelenek költséges segélyprogramokat bejelenteni.

Friedrich Heinemann, a ZEW közgazdásza szerint a döntés lendületet adott azoknak, akik támogatják ezt a megközelítést: "Brüsszelből most már egyre nagyobb lesz a nyomás a (német) kormányon, hogy szabaddá tegye az utat az új uniós programok adósságfinanszírozása előtt".

Az EU Next Generationnek nevezett gazdaságélénkítési alapja lehetővé tette az Európai Bizottság számára, hogy a tőkepiacokon legfeljebb 750 milliárd eurót gyűjtsön be, és a pénzt a tagállamok számára a közösen elfogadott reform- és beruházási tervekhez kapcsolódó kifizetéseken keresztül, részben támogatásként, részben pedig hitelként továbbítsa.

államok számára a közösen elfogadott reform- és beruházási tervekhez kapcsolódó kifizetéseken keresztül, részben támogatásként, részben pedig hitelként továbbítsa.

Az alapokat az elkövetkező évtizedekben az uniós költségvetésből kell visszafizetni, és ebből a tagállamok közül Németország viseli messze a legnagyobb részt.

A KEDDI DÖNTÉSSEL A TESTÜLET ELUTASÍTOTT KÉT ALKOTMÁNYJOGI PANASZT A BUNDESTAG PARLAMENT ÁLTAL 2021 MÁRCIUSÁBAN ELFOGADOTT, A MASSZÍV FINANSZÍROZÁSI PROGRAM RATIFIKÁLÁSÁT CÉLZÓ JOGSZABÁLY ELLEN.

A panaszokat Bernd Lucke, az euroszkeptikus Alternatíva Németországért (AfD) társalapítója, aki a pártból kilépett, miután az egyre inkább jobbra sodródott, valamint Heinrich Weiss üzletember, aki egykor a német ipari lobbicsoport, a BDI vezetője volt, nyújtotta be.

A bíróság úgy ítélte meg, hogy a ratifikációs törvény összhangban áll a német törvényekkel, nem sérti a demokratikus önrendelkezés jogát, és nem is"sértette a Bundestag általános költségvetési felelősségét.

Lucke csalódottságának adott hangot az ítélet miatt, de pozitívnak nevezte, hogy a bíróság hangsúlyozta a közös adósság szigorúan kivételes jellegét.

A német pénzügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint a program a járványra adott helyes válasz volt, ugyanakkor hozzátette, hogy soha nem költségvetési eszköznek szánták.

"Ez nem a jövőbeli intézkedések tervezete" - mondta Florian Toncar, aki a minisztériumot képviselte a bíróságon.

Mai fejlemény, hogy a magyar kormány megvétózta azt a 18 milliárd eurós EU-s hitelfelvételi tervet, amellyel az EU az Ukrajnának szánt forrásokat a pénzpiacokról finanszírozta volna. Az EU viszont minden jel szerint nem fog elállni a tervtől, és 26 ország együttesen fogja biztosítani a forrásokat Ukrajnának Magyarország megkerülésével.

Ez a cikk a Net Média Zrt. tulajdona. Minden jog fenntartva.

A német alkotmánybíróság friss döntése óriási megkönnyebbülés, a karlsruhei testület ugyanis egyszer már elkaszálta első körben az Európai Központi Bank eszközvásárlási programját, ezzel gyakorlatilag az eurózóna létét veszélybe sodorva. Második alkalommal viszont már átment az EKB eszköze a német akotmánybíróságon, és az újabb, nagy jelentőségű EU-s eszköz, a Next Generation EU-val kapcsolatos pozitív döntés újabb bizonytalanságokat hárított el.

https://www.portfolio.hu/gazdasag/20221206/egesz-europa-fellelegezhet-a-nemet-alkotmanybirosag-friss-dontese-utan-583602?utm