ALKOTMÁNYOS VÁLSÁG SZÉLÉRE SODRÓDHAT AMERIKA, SOKAKAT FELHÁBORÍTOTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG TERVE

 Szerző

Gaál József

24 PERCE

Az Egyesült Államok történetének egyik legdurvább jogi, politikai és társadalmi "csatározása" veheti kezdetét, miután az ország legmagasabb bírói testülete felvetette annak a lehetősét, hogy visszaadja tagállami hatáskörbe az abortusz szabályozását.

Hirdetés

Válság

Amerika

Abortusz

Megosztás

Az Alkotmánybíróság szerepét is ellátó amerikai Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court) arra készül, hogy hatályon kívül helyezze az úgynevezett a Roe kontra Wade ítéletet, amely alkotmányos jogot biztosít a nőknek a legális abortuszra - derült ki egy, a Politico által nyilvánosságra hozott 98 oldalas bírósági véleménytervezetből. Az 1973. január 22-én meghozott Roe kontra Wade ítéletben - az alkotmány 14. kiegészítése alapján, a magánélethez való jogra hivatkozva - a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az abortusz tiltását az első trimeszterben. A döntés mérföldkőnek számított az Egyesült Államok jogtörténetében, ugyanis ettől kezdve az amerikai nők abszolút jogot kaptak a terhességük megszakítására.

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság épülete

A nyilvánosságra hozott tervezetet egy republikánusnak tartott alkotmánybíró, Samuel Alito írta, aki szerint a Roe kontra Wade ügyben anno úgy hoztak ítéletet a Legfelsőbb Bíróság tagjai, hogy nem megfelelően értelmezték az alkotmány erre vonatkozó passzusait. Szerinte ugyanis az alkotmány nem tesz utalást az abortuszra, és egyetlen alkotmányos rendelkezés sem védi hallgatólagosan ezt a jogot. Mint fogalmazott: 1973. január 22-én a Legfelsőbb Bíróság a törvényhozói és a végrehajtói hatalom helyébe lépett, és az ítéletével jogalkotói munkát végzett, pedig azokban a kérdésekben, ahol az alkotmány hallgat, ott az amerikai népnek választásokon és választott vezetőkön keresztül kell kormányoznia önmagát.

Az abortusz megengedhetőségét és annak korlátozását úgy kell megoldani, mint demokráciánk legtöbb fontos kérdését: úgy, hogy a polgárok megpróbálják meggyőzni egymást, majd szavaznak. Ezt követeli meg az alkotmány és a jogállamiság

- olvasható Alito érvelésében, amelynek végén külön megjegyezte azt is: "itt az ideje, hogy az alkotmányt szó szerint értelmezzük, és visszaadjuk az abortusz kérdését a nép választott képviselőinek."

A véleménytervezet nem kötelező érvényű bírósági döntés, hacsak a 9 fős testületből 5 bíró alá nem írja azt. Más esetben a tervezetet szavazásra bocsájtják - ez várhatóan júliusban fog bekövetkezni -, ahol titkos voksoláson döntenek majd a sorsáról az alkotmánybírák. Ha a tervezet elfogadásra kerül, akkor szövetségi szinten megszűnik az abortusz legalitása, és az engedélyezés visszakerül a tagállamok választott képviselőinek és kormányzóinak hatáskörébe. Ezt követően feltehetően a republikánus vezetésű államok szigorítanak, míg a demokraták pedig lazítanak az erre vonatkozó szabályokon.

Ehhez kapcsolódóan érdemes megjegyezni, hogy jelenleg a Legfelsőbb Bíróság 9 tagja közül 6-ot republikánus elnökök neveztek ki, így őket (Clarence Thomas, Neil Gorsuch, Brett Kavanaugh, Amy Coney Barrett, Samuel Alito és John Roberts)  jobboldali/republikánus bíróknak szokás nevezni, míg a maradék hármat (Stephen Breyer, Sonia Sotomayor és Elena Kagan) baloldalinak/demokratának. Ha csak és kizárólag ezt a törésvonalat vesszük figyelembe, akkor a Roe kontra Wade ítéletet feltehetően hatályon kívül helyezi majd a testület 6-3 arányban. 

Ennek a lehetősége pedig már most hatalmas felháborodást váltott ki a demokrata és liberális érzelműek körében. Helyi idő szerint hétfő este spontán tüntetések robbantak ki a Legfelsőbb Bíróság washingtoni épülete előtt, amit teljes egészében körbekordonoztak és nagy számú rendőrt vezényeltek a helyszínre. 

Sajtóbeszámolók szerint a véleménytervezet kiszivárgása példa nélküli. A bíróság modern kori történetében még egyetlen határozattervezetet sem hoztak nyilvánosságra úgy, hogy egy adott ügyben még nem született végleges ítélet. Az esetet egyelőre sem igazságszolgáltatás csúcstestülete, sem pedig a Fehér Ház nem kommentálta.

Egyes elemzők szerint a szivárogtatás egyfajta kísérlet lehet arra, hogy megfélemlítsenek egy vagy több bírót, hogy megváltoztassák szavazatukat, ezzel hatályban tartva a Roe kontra Wade ítéletet. Mások úgy gondolják, hogy szivárogtatás célja a társadalmi hangulatkeltés, melynek hatására a jelenleg demokrata többségű képviselőház és szenátus felhatalmazva érzi majd magát arra, hogy kibővítse a legfelsőbb bíróság tagjainak számát 13 főre, megfordítva így a republikánus-demokrata bírák arányát 6-7-re - ami közvetlenül vagy közvetetten, de biztosan alkotmányos válságot eredményezne. Az utóbbi feltételezést egyébként az is alátámasztja, hogy Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke és Chuck Schumer, a szenátus demokrata frakciójának vezetője, "a republikánusok által kinevezett bírák" tervezetét "a modern történelem egyik legrosszabb és legkárosabb döntésének" nevezte.

https://ripost.hu/kulfold/2022/05/alkotmanyos-valsag-szelere-sodrodhat-amerika-sokakat-felhaboritott-a-legfelsobb-birosag-terve

Jogi zsákutcába vezetett az érvénytelen népszavazás ügye

 Miklósi Gábor

BELFÖLD

április 24., vasárnap 7:03

 A kormány szóhasználatában "gyermekvédelmiként" emlegetett népszavazás homofób és manipulatív kérdéseire bő 1,7 millió ember érvénytelenül szavazott. Az érvénytelen szavazatok soha nem látott magas száma nem kis részben egy civil kampánynak volt köszönhető. A civilek azzal kampányoltak, hogy érvénytelen kérdésre csak érvénytelen válasz adható, azzal lehet leginkább deklarálni a kormány gyűlöletkeltő politikájának elutasítását és akadályozni az érvényességi küszöb elérését.

Amikor a kormánypártok számára oly fontos népszavazás végül érvénytelen lett, a sikeres civil kampány miatt hirtelen több, a lényegét tekintve roppant hasonló kifogás is befutott Nemzeti Választási Bizottsághoz. Arról szóltak, hogy az érvénytelen szavazatra buzdítás szembe megy a népszavazással, a közvetlen hatalomgyakorlás intézményének demokratikus céljával. Az NVB kormánypárti többsége helyt adott a kifogásoknak, és megbírságolta a kampány mögött álló szervezeteket.

A Háttér Egyesületet és az Amnesty International Magyarországot a kiszabható maximális 3-3 millió forintra, őket és 13 további szervezetet (Artemisszió Alapítvány, Szivárvány Misszió Alapítvány, Labrisz Leszbikus Egyesület, a Magyar Aszexuális Közösség, Magyar Helsinki Bizottság, Atlasz Leszbikus, Meleg, Biszexuális Transznemű és Queer Sportegyesület, PATENT Patriarchátust Ellenzők Társasága Jogvédő Egyesület, noÁr mi vagyunk! Nonprofit Kft., Prizma Transznemű Közösség, Szimpozion Egyesület, Szivárványcsaládokért Alapítvány, Társaság a Szabadságjogokért, Transvanilla Transznemű Egyesület) 176.400-ra büntették.

Az NVB úgy látta, hogy az érvénytelen szavazat jogsértő, a kampány pedig jogellenes, „nemcsak szétfeszíti, hanem át is töri a közvetlen hatalomgyakorlás alkotmányos célját és a mögötte meghúzódó jogalkotói akaratot”. Az abszurd és nyilvánvalóan jogellenes NVB-határozatokról és a civilek fellebbezéséről akkor részletesen beszámoltunk.

Az NVB érvelése ordítóan bugyuta és jogilag feltűnően slendrián volt, ezért úgy tűnt, ha a határozatokkal érdemben foglalkozik a Kúria, mindet el fogja kaszálni.A fő kérdés innentől már nem maga az érvénytelen szavazatra buzdítás jogi megítélése volt. Fontosabbá vált, hogy a felülvizsgálati rendszer képes-e a hatékony jogorvoslatra egy olyan, politikailag fontos, közjogilag azonban önmagában már súlytalan ügyben, ahol a civilek megbírságolása mellett egyetlen komolyan vehető jogi érv sem szólt. Ebből a szempontból van nagy jelentősége, hogy az ügy a Kúrián egészen különös fordulatot vett.

A 15 szervezet közös fellebbezésének a várt módon helyt adtak, így a 176 ezres bírságokat is törölték.

Ugyanerre a sorsra jutott az Amnesty elmarasztalása és hárommilliós bírsága is.

A Háttér Társaság ugyanekkora büntetését viszont helyben hagyták.

És ez történt az Amnesty és a Háttér egyik közös felülvizsgálati kérelmével is.

Az érvénytelen voksra buzdító civilek ügyében született összesen öt, a civil kampány különböző elemeit jogszerűtlennek nyilvánító NVB-döntésből a Kúria kettőn nem változtatott érdemben.

Az Amnesty és a Háttér Társaság külön-külön beadott fellebezéseit ugyanazzal az indoklással marasztalta el és bírságolta meg az NVB, a Kúria a két ügyben mégis teljesen eltérő döntést hozott. Az Amnesty esetében a közigazgatási kollégium V. tanácsa a civileknek adott igazat. Egyebek mellett megállapította, hogy

az NVB határozatában alapvető formai hiányosságok vannak, például nem rögzetítték a tényállást,

a szervezetek nem kapták meg a kampányukra vonatkozó kifogást, ezért az NVB eljárás során nem tehettek nyilatkozatot,

és kimondta a lényeget, hogy az érvénytelen szavazat leadása nem jogsértő, mivel közvetlenül fakad a szólásszabadság alkotmányos alapjogából, és nem sérti mások jogait. Így az arra való buzdítás sem lehet jogellenes.

A civilek ügyeiben eljáró másik tanács, a IV. sem igen juthatott volna más álláspontra, ha belemennek a tartalmi vizsgálatba.

Ők azonban nem vizsgálták érdemben az eléjük kerülő fellebbezéseket: formai ok miatt utasították el mindkettőt.Arra hivatkoztak, hogy a kérelemnek tartalmaznia kell, hogy milyen törvénnyel ellentétes az NVB határozata. És a két kifogásolt fellebbezés csak az Alaptörvénynek a népszavazásról szóló cikkét nevesíti, ami szerintük kevés. Hiába van utalás a választási eljárásról szóló törvényre, hiányoznak a konkrét, érdemi érvek.

Ez az érvelés azért különös, mert a IV. tanács elutasító határozatai maguk cáfolják ezt.Az egyik kifejti a civilek fellebbezését, mely szerint a választási eljárásról szóló törvénynek (Ve.) a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás érvényre juttatásáról szóló pontját sérti az NVB határozata. A Kúria itt két hosszú bekezdésben (13, 14) ismerteti a kérelmező Háttér Társaság meglehetősen konkrét érveit. A másikban látszik, hogy a fellebbezés ugyanerre hivatkozott, és még a népszavazásról szóló törvényre (Nsztv.) is utalva fejtették ki, hogy miért:

"Az Nsztv. l. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ve. 140-141. §-ából következően a népszavazási kampány rendeltetése, hogy a közügyek megvitatása körében a választópolgárnak a népszavazáson kinyilvánított akaratát befolyásolja. A népszavazási kampány éppen arra irányul, hogy a választópolgárt befolyásolja abban, hogy a népszavazáson részt vegyen-e, illetve azon milyen szavazatot adjon le. Ebből következően álláspontjuk szerint a népszavazási kampánytevékenység rendeltetésével egyáltalán nem ellentétes (hanem a népszavazási kampány rendeltetésén belül marad), ha az a választópolgár által jogszerűen leadható érvénytelen szavazatra buzdít. Mindezek alapján az NVB a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának megsértésével állapította meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megsértését."

Így foglalja tehát össze a Kúria határozata, hogy a beadvány szerint miért törvénysértő az NVB döntése. Majd kijelentik, hogy az Amnesty és a Háttér közös beadványa érdemi vizsgálatra alkalmatlan, mert nincs benne elég konkrét hivatkozás és érv a jogszabálysértésre.Biztos lehettek volna a felülvizsgálati kérelmek még konkrétabbak vagy részletesebbek. A többi beadvány valóbban hosszabban sorolta a konkrét jogszabályi helyeket. De ez a nüansznyi különbség semmiképp nem indokolja, hogy a Kúria egyik tanácsa ezt a két döntést simán lesöpörje az asztalról. Egy tisztességes bírósági fórumnak az a dolga, hogy érdemben vizsgálja az elé kerülő beadványokat, nem az, hogy nagyítóval keresse a formai elutasításra okot adó körülményeket.

Nehéz nem arra gondolni, hogy a sikertelen népszavazás okozta kormányzati presztízsveszteség miatt a Kúria politikailag amúgy is erősen kitett közigazgatási berkeiben felmerülhetett, hogy jó lenne egy-két olyan határozat, ami helyben hagyja az NVB kormánypárti többségének meglehetősen szolgai döntéseit. Több forrásunk is úgy véli, hogy a Kúria IV. közigazgatási tanácsának van olyan tagja, aki alkotmánybírói ambíciókat dédelget, amihez az ilyen akciók jó ajánlólevélnek számíthatnak. (Varga Zs. András másfél éve épp az Alkotmánybíróságot hagyta ott a Kúria elnöki posztjáért, és a parlament azóta sem választotta meg az utódját.)

A Kúria eljárásaiban a népszavazás kezdeményezőjeként a kormány is kifejthette az álláspontját. A kormány élt a lehetőséggel: szerintük az érvénytelen szavazatok súlytalanok, nem számítanak, és nem is jelentenek semmit.

A tudatosan érvénytelenül leadott szavazatok sem fejezik ki azt a véleményt, hogy a feltett kérdésekre nem adható helyes válasz,

és sem az érvénytelen szavazatok, sem a számuk nem tekinthető egységes politikai véleménynyilvánításnak.

Sőt, még azt is vitatták, hogy az érvénytelen szavazat legitim válaszlehetőség a feltett kérdésekre, pedig erről még alkotmánybírósági határozat is létezik.

Elutasított kérelme miatt a Háttér Társaság az Alkotmánybírósághoz fordult. A szervezet arra hivatkozott, hogy a Kúria döntése (közvetve) sérti a szabad véleménynyilvánításhoz való jogukat, konkrétan pedig a tisztességes eljáráshoz fűződőt.

Az AB pénteki döntése szerint erről szó sincs. A testület a panaszt szintén formai okra hivatkozva utasította el. Szerintük a Kúria döntése nem érinti a Háttér Társaság szabad véleménynyilvánítási jogát. Annak vizsgálatára pedig nincs hatáskörük, hogy a formai alapú elutasítás sértette-e a civil szervezet tisztességes eljáráshoz fűződő jogát, mert azt csak az érdemi döntések tekintetében tehetik meg. A Háttér hiába hivatkozott arra is, hogy a két azonos ügyben ellentétes döntések születtek. Mivel a Kúria az egyiket formai ok miatt utasította el, a másikban viszont érdemi vizsgálatot követően adott igazat a kérelmezőnek, az AB szerint nem sérült az alkotmányosság.

A Háttér az ügy miatt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul.

https://444.hu/2022/04/24/jogi-zsakutcaba-vezetett-az-ervenytelen-nepszavazas-ugye

Nem kérdőjelezhető meg egy bíró függetlensége csak azért, mert a kommunizmusban nevezték ki

 Az Európai Bíróság egy lengyel ügy kapcsán hozott döntést, amelynek alapján ki lehet jelenteni, hogy egyetlen volt kommunista országban sem vonható kétségbe egy bíró függetlensége és pártatlansága pusztán azért, mert 1990 előtt nevezték ki.

Az Európai Bíróság egy olyan ügy kapcsán hozott elvi fontosságú döntést, amely eredetileg teljesen más jellegű jogvitáról szólt. Lengyelországban huzamosabb ideje folyik egy eljárás, amelyben a lengyel legfelsőbb bíróságnak a fogyasztók és a Getin Noble Bank lengyel hitelintézet között létrejött „kölcsönszerződésben foglalt indexálási záradék állítólagosan tisztességtelen jellegével” kapcsolatos jogvitát kell eldöntenie.

A lengyel bíróság előtt felmerül a kérdés, hogy a jogvitában korábban eljáró három fellebbviteli bíró megfelelt-e a függetlenség és pártatlanság uniós jog által támasztott követelményeinek.

Egyikük ugyanis a kommunista rendszerben kezdte bírói pályafutását, amelynek megszűnését követően nem tett ismét bírói esküt. A másik két bírót akkor nevezték ki fellebbviteli bírónak (2000 és 2018 között), amikor a lengyel alkotmánybíróság szerint a kinevezésükben részt vevő nemzeti igazságszolgáltatási tanács (KRS) nem működött átlátható módon, és az összetétele alkotmányellenes volt. Emiatt a lengyel bíróság az Európai Bírósághoz fordult, és azt kérdezte, hogy az említett három bíró pártatlannak és függetlennek tekinthető-e.

Az uniós bíróság kettébontotta az ügyet, és külön határozott a kommunista rendszerben és külön a 2000 és 2018 között kinevezett két bíróról, noha a végkövetkeztetések ugyanazok lettek.

EHHEZ KAPCSOLÓDÓAN:

Ki minősül háborús bűnösnek, és ezt ki dönti el?

Az Európai Bíróság szerint önmagában az a tény, hogy egy bíró a kommunista időszakban kezdte a karrierjét, még nem teszi kérdésessé a bíró későbbi igazságszolgáltatási feladatai ellátása során fennálló függetlenségét és pártatlanságát. A bíróság kiemeli, hogy „a Lengyel Köztársaság csatlakozott az unióhoz és az uniós értékekhez, köztük a jogállamiság értékéhez, és e tekintetben nem okozott nehézséget az a körülmény, hogy a lengyel bírákat olyan időszakban nevezték ki, amikor ezen állam rendszere nem minősült demokratikusnak”.

Ráadásul a kérdést előterjesztő bíró semmi olyan körülményre nem hivatkozott, amelynek alapján kétség merülhetne fel az érintett bíró függetlensége, pártatlansága kapcsán.

A másik két fellebbviteli bírót illetően a bíróság arra hívta fel a figyelmet, hogy a lengyel alkotmánybíróság nem foglalt állást a nemzeti igazságszolgáltatási tanács függetlenségével kapcsolatban akkor, amikor ennek a testületnek az összetételét alkotmányellenesnek minősítette. Ez azért fontos, mert a két bíró kinevezése is ebben az időszakban történt. Vagyis az Európai Bíróság úgy látja, hogy ez az alkotmányellenesség önmagában nem elegendő ahhoz, hogy kétségessé tegye az akkori összetételében működő KRS függetlenségét és pártatlanságát, így a kinevezett bírák függetlenségét és pártatlanságát sem lehet ennek alapján megkérdőjelezni. Erre az esetre is érvényes, hogy a kérdést előterjesztő bíróság semmi egyéb körülményre nem hivatkozott.

Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a bíróság elé. Ezzel az ítéletével az Európai Bíróság nem dönti el a jogvitát, de a nemzeti bíróságnak kötelező ezt a döntést is figyelembe véve meghoznia az ítéletét. Sőt ez a határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti. Vagyis ezen ítélet alapján kimondható, hogy egyetlen volt kommunista országban sem jelenthető ki egy bíróról, hogy nem független vagy pártatlan pusztán azért, mert 1990 előtt került hivatalába.

https://www.szabadeuropa.hu/a/nem-kerdojelezheto-meg-egy-biro-fuggetlensege-csak-azert-mert-a-kommunizmusban-neveztek-ki/31775833.html

Ismét elmarasztalta az Európa Tanács a magyar államot Baka András főbíró ügyében

 BELFÖLD

2022. március 17. – 11:46

Bakró-Nagy Ferenc

A korábbiaknál is erősebb döntésben vonta felelősségre az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a magyar államot azért, mert 2016 óta nem hajtja végre a Baka kontra Magyarország ügyben hozott strasbourgi ítéletet. A Miniszteri Bizottság döntése újabb erőteljes jelzés arról, hogy nem biztosított a magyar bírák függetlensége és véleménynyilvánítási szabadsága, írja közös közleményében az Amnesty International Magyarország és a Magyar Helsinki Bizottság.

A korábbiaknál is erősebb döntést, ún. ideiglenes határozatot (interim resolution) hozott a Baka-ügyben múlt héten az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága, amely azt vizsgálja, hogy a magyar kormány milyen lépéseket tett az Emberi Jogok Európai Bírósága által 2016-ban hozott ítélet végrehajtása érdekében. Hat éve azt állapították meg, hogy

Baka András főbírót azért menesztették idő előtt, személyre szabott jogalkotással a tisztségéből, mert szakmai minőségében nyilvánosan kritizált bizonyos, a bíróságok függetlenségét veszélyeztető lépéseket. Ez a strasbourgi bíróság szerint nemcsak Baka András tisztességes eljáráshoz való jogát és véleménynyilvánítási szabadságát sértette, hanem félelmet és „dermesztő hatást” (chilling effect) keltett a magyar bírák között is, és eltántoríthatta őket attól, hogy szakmai véleményüket nyilvánosan kifejezzék.

Baka András, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke a Kúria teljes ülésén Budapesten, a bíróság dísztermében 2013. június 3-án – Fotó: Kovács Tamás / MTI

Az ideiglenes határozat egy erőteljesebb eljárási eszköz, mint a Miniszteri Bizottság ülésein rendszerint elfogadott döntések, eddig egyetlen magyar ügyben adtak ki ilyen ideiglenes határozatot. Az ideiglenes határozatban a Miniszteri Bizottság kitért arra, hogy

az elmúlt hat évben a magyar jogalkotó semmit nem tett annak biztosítása érdekében, hogy a jövőben ne lehessen a Kúria elnökét önkényesen eltávolítani,

a magyar hatóságok ígéretük ellenére sem árulták el, hogy milyen garanciák és biztosítékok védik a magyar bírákat az illetéktelen nyomásgyakorlástól,

így a magyar bírák véleménynyilvánítási szabadsága kapcsán továbbra is érvényesül a „dermesztő hatás”.

A Miniszteri Bizottság által azonosított problémák nagyban megegyeznek azokkal, amelyeket az Amnesty International Magyarország és a Magyar Helsinki Bizottság is jelzett az eljárásban.

Az ellenzék tervei között szerepel, hogy kétharmados többségük esetén technikai módosítással leváltsa Polt Pétert, átneveznék a Legfőbb Ügyészséget, mint azt tette a Fidesz 2010 után, amikor átkeresztelte a Legfelsőbb Bíróságot Kúriára, és megszüntették Baka András és helyettesének státuszát.

https://telex.hu/belfold/2022/03/17/ismet-elmarasztalta-az-europa-tanacs-a-magyar-allamot-baka-andras-fobiro-ugyeben

KGST országként szerepelünk a medve halállistáján

 

KARDOS GÁBOR

2022.02.27. 10:56

 Mindenki ismeri a szakállas viccet, hogy elterjed az erdőben a hír: a medvének van egy halállistája és az erdő lakói találgatni kezdenek, vajon ki lehet rajta. Ukrajna már biztos... Most is sok elemző úgy találgatja Putyin távlati céljait, mintha nem jelentette volna be nyilvánosan ezeket már decemberben a NATO-val szemben támasztott orosz biztonsági garancia igények formájában, mert ezek alapján Moszkva egyértelmű végcélja az egykori KGST térség feletti befolyás visszaszerzése.

Emberileg érthető ugyan, ha ilyenkor az elemzők a napi aktualitások alapján próbálnak véleményt alkotni, de egyetlen háború tényleges okaira és kimenetelére nézve sem lehetett még soha érdemben következtetni a kitörésekor kialakuló hadihelyzetből. Ez csak nagyobb távlatból lehetséges, főleg miután maga Putyin is már előre nyilvánvalóvá tette fő stratégiai céljait.

56-BAN NAGYON HASONLÓ TÖRTÉNELMI TAPASZTALATUNK VOLT MINT MOST AZ UKRÁNOKNAK

Saját történelmünk tükrében érthetjük meg közelebbről, mi is zajlik most Ukrajnában, mert a Nyugat pontosan ugyanúgy buzdított minket az oroszokkal szembeni ellenállásra 1956-ban mint az ukránokat a narancsos forradalommal, illetve utána az Euromajdannal... és pontosan ugyanúgy hiú reménynek bizonyul most is, hogy a Nyugat érdemben közbelépne vagy megvédené az általa oroszellenes fellépésre feltüzelt népeket, ahogyan 1956-ban ez üres ígéretnek bizonyult nálunk. Ilyen az, mikor kisebb népek függetlenségi törekvéseit eszközként használják fel nagyhatalmi játszmákban. Ha vannak a történelemben könyörtelen szükségszerűséggel ismétlődő leckék, ez bizonyosan ilyen, mert a nagyhatalmi érdekek minden más szempontot felülírnak. Főleg háborúkban.

Ukrajna abban más és különleges státuszú, hogy egymástól markánsan különböző két részből áll: van egy "európaibb", ukrán többségű nyugati része és egy orosz többségű keleti része. Henry Kissinger, az amerikai külpolitika máig magasan legkiemelkedőbb alakja már 2014-ben, az Euromajdan válság idején megjövendölte: ha a nyugati külpolitika célja nem az ország két részének megbékítése és az, hogy Ukrajna híd legyen az oroszok és Európa közt, hanem az a stratégiai cél, hogy a nyugati részt a keleti orosz blokkal szemben egyoldalúan támogatva még inkább sarokba szorítsák Moszkvát, annak nagyon hamar tragikus következményei lesznek. Igaza lett.

 

NEMCSAK ELVAKULT PUTYINISTÁK TETTÉK FELELŐSSÉ A NYUGATI UKRAJNA-POLITIKÁT A KIÉLEZEDŐ KONFLIKTUSÉRT.

Hatalmas tévedés azt hinni, hogy csak a putyinista jobboldali sajtó Moszkvából távirányított narratívája az, hogy ezt a konfliktust egy nyíltan oroszellenes nyugati külpolitika provokálta ki. Kissinger, aki az amerikai külpolitikában mindenki másnál mélyebben ismeri az orosz történelmet, ismételten figyelmeztetett a veszélyre, hogy a medvét nem szabad sarokba szorítani, mert azzal gyakorlatilag kikényszerítjük, hogy támadjon. Márpedig a nyugatbarát ukrán fordulat kikényszerítése előbb soft propaganda eszközökkel ("narancsos forradalommal"), majd a kifejezetten polgárháborús helyzetet provokáló Euromajdannal pontosan a medve geopolitikai sarokba szorítását jelentette, – különösen a balti országok NATO integrációjával megfejelve. A kettő együtt már kifejezetten bekerítési manőver volt Moszkvából nézve.

Kissinger világosan látta és megfogalmazta már 2014-ben: "A Nyugatnak meg kell értenie, hogy Oroszországnak Ukrajna sosem lehet külföld, sosem csupán egy másik ország. Az orosz történelem azzal kezdődött, amit Kijevi Rusznak neveznek. Az orosz vallás is onnan terjedt el." Vagyis az oroszok számára Ukrajnának nemcsak geostratégiai jelentősége kiemelkedő és nemcsak az ország rendkívül gazdag erőforrásai miatt fontos érdekszférájukban tartani, hanem Ukrajna az orosz identitás integráns része... bizonyos értelemben még inkább mint mondjuk nekünk Erdély.

MOST MIT NEM ÉRTÜNK? A NAGYHATALMI LOGIKA MINDIG ÍGY MŰKÖDÖTT

Pont így működött mindig a nagypolitika: amikor Oroszország átmenetileg meggyengült, a Nyugat addig nyomult korábbi érdekszférájának elfoglalásában, ameddig csak tudott. Most meg Putyin elérkezettnek látta az időt, hogy a Nyugat meggyengülését kihasználva visszaszerezze mindazt, amit csak tud. Vajon min vannak most sokan úgy megdöbbenve, amikor a történelemben ez sose volt másképp?

Maga Amerika és a NATO adott szabad kezet Putyinnak a háborúhoz, azzal, hogy eleve kizártak bármilyen katonai beavatkozást Ukrajna védelmében. Bár Putyin már jóval régebben tudhatta, hogy a Nyugat nem fog érdemben beavatkozni, egészen pontosan a Krím elfoglalása óta, ami 2014-ben közvetlen válasz volt az Euromajdanra.

Miről árulkodik a Budapesti Memorandum megsértése?

A Budapesti Memorandumban az USA, Nagy-Britannia és Oroszország garantálták Ukrajna területi integritását, cserébe azért, hogy Ukrajna végképp átadott minden területén található nukleáris fegyverzetet. Nemcsak Ukrajna számára volt tragikus üzenet a jövőre nézve az, hogy a Budapesti Memorandumot aláíró USA és Nagy-Britannia semmilyen komolyabb lépést nem tett a Krím annektálásakor. A térségben legfontosabb amerikai szövetséges Lengyelország külügyminisztere, Sikorski ezután tett zárt körben olyan kijelentést, hogy igazából nem számíthatnak Amerikára. A lengyel történelemben túl közeli traumatikus emlék, hogy a szerződésben garantált brit-francia hadba lépés elmaradt, mikor Hitler lerohanta Lengyelországot és teljesen magukra maradtak, ahogy most Ukrajna is. Kérdés, vajon mit érnek az ilyen írásos formában is megerősített szerződéses garanciák, ha a gyakorlatban pont akkor nem érvényesülnek, amikor szükség lenne rájuk?

KÉRDÉS, MIT ÉR AKÁR A NATO GARANCIA EGY OLYAN DESTABILIZÁLÓDÓ VILÁGBAN, AHOL MINDEN ORSZÁG EGYRE INKÁBB CSAK MAGÁRA SZÁMÍTHAT.

A Krím elfoglalása után Putyin most újra nyíltan megszegi a Budapesti Memorandumot, megszállva újabb és újabb ukrán területeket... de vajon csak ő szegi meg? Dehogy csak Putyin veszi semmibe saját vállalásait, mert az USA és Nagy-Britannia sem tesznek eleget a Budapesti Memorandumban vállalt kötelezettségeiknek, hiszen a vak is láthatja, hogy egyáltalán nem garantálják Ukrajna területi integritását. Akkor mire számíthatunk? Marad az, amit erőből el lehet érni az adott helyzetben. Háborúval.

Aggasztó inkompetencia-jelek nyugati vezetők részéről

Ebben a helyzetben különösen aggasztó, ha egy brit védelmi miniszter olyanokat mond a tiszti kar előtt az ukrán válságról, hogy " Putyin teljesen begőzölt", de a britek akár "ma is megtehetik azt, amit 1853-ban a krími háborúban, mikor elfenekelték I. Miklós cárt" aki "ugyanazt a hibát követte el mint Putyin, mert nem voltak barátai, szövetségesei". Stílusában és tartalmilag egyaránt szürreálisan felelőtlen kijelentés, mintha a brit védelmi miniszter nem tudná, hogy 1853-ban még az oroszok nem rendelkeztek olyan nukleáris arzenállal, aminek a bevetését Putyin most egyértelműen kilátásba helyezte, amennyiben valamelyik ország beavatkozna az ukrán hadszíntéren, hogy "elfenekelje"... és mintha az is elkerülte volna a brit védelmi miniszter figyelmét, hogy Kína februárban ünnepélyesen kiállt Putyin NATO-val szemben támasztott védelmi garancia igényei mellett, ami elég nyilvánvalóan cáfolja azt a vélelmet, hogy Moszkvának ne lennének szövetségesei.

A brit külügyminiszter asszony sem maradt le a kínossági versenyben, amikor azt találta mondani, hogy sosem ismerné el az orosz fennhatóságot a rosztovi és a voronyezsi régiókban, elárulva totális tudatlanságát, hogy ezek mindig is orosz területek voltak... Hogy lehetséges, hogy a legmagasabb pozíciókban ilyen inkompetens figurák lehetnek ma vezető nyugati hatalmaknál, akiknek gyakornoki állást sem illene adni abban a minisztériumban, amit momentán ők vezetnek? Egészen komolyan kérdezem, mert sajnos egyik miniszteri megnyilvánulást sem viccnek szánták.

PUTYIN NYÍLTAN DEKLARÁLT VÉGCÉLJA A KGST ORSZÁGOK VISSZAKERÜLÉSE AZ OROSZ ÉRDEKSZFÉRÁBA.

Sokan találgatják most, mi lehet Putyin célja a háborúval, pedig egészen nyíltan deklarálta már decemberben globális stratégiai céljait, amikor biztonsági garanciákat követelt a NATO-tól, aminek elérése a háború voltaképpeni végcélja. Persze, az világos, hogy Putyin minimális célja a háborúval Ukrajna demilitarizálásának kikényszerítése, feltehetőleg azzal kiegészítve, hogy valamilyen oroszbarát kelet-ukrán bábállam jöjjön létre. Logikus lenne az is Moszkvából nézve, hogy az orosz területeket valamilyen szárazföldi korridor kösse össze a Krímmel, bár ennek igényét nyilván csak akkor jelentenék be, ha sikerül a korridort megszállniuk. Eddig világos és nem sokban érint közvetlenül minket magyarokat a dolog. Csak hát beszélni kell arról is, hogy ennél jóval messzebb menő stratégiai követeléseket támasztott Putyin a NATO-val szemben a háború megkezdése előtt, amiről december óta tragikusan kevés szó esik az elemzésekben, pedig ebben már vastagon érintett a mi térségünk is: lényegében visszakövetelte az egész Jalta nyomán garantált orosz érdekszférát, benne a visegrádi országokkal. Mert mit is jelent a NATO-nak decemberben benyújtott "biztonsági garancia" követelések közt az a kitétel, hogy a NATO "az 1997-es szintre csökkenti katonai infrastruktúráját"? Nem kevesebbet mint azt, hogy az 1997-ben csatlakozott országok, köztük Magyarország NATO tagsága katonailag semmissé válna. 

KÍNOS BELÁTNI, DE A NAGYHATALMI LOGIKA SZERINT LEGITIM A JALTAI STATUS QUO HELYREÁLLÍTÁSÁT KÖVETELNI.

A tények kedvéért érdemes leszögezni: a sok évszázados nagyhatalmi logikát követve ez a követelés egyáltalán nem egy őrült diktátor lázálma, hanem tökéletesen reális és logikus, sőt abszolút legitim követelés – akkor is, ha történetesen nekünk nem tetszik. Mert a világháborút lezáró nagyhatalmi alkuk (Jalta, Potsdam) által rögzített status quo felrúgása óhatatlanul magában hordta egy ilyen nagyobb fegyveres konfliktus bekövetkeztét. A béke alapvetően csak addig garantált, amíg a nagyhatalmak tiszteletben tartják a világháború nyomán rögzített status quo-t... amit először a Nyugat szegett meg a kelet-európai EU és NATO integrációval, illetve Ukrajna nyugatos fordulatának kiprovokálásával. Hogy mivel járna a status quo teljes felrúgása? Természetesen világháborúval. Ezt most a Nyugat bármi áron el akarja kerülni, ami viszont már viszonylag rövid távon ahhoz hasonló engedményekhez vezethet, mint amilyen a Müncheni Egyezmény is volt a Harmadik Birodalom előrenyomulásakor. Nyilván sok függ majd az orosz-ukrán háborúban elért orosz katonai sikerektől. Vajon meddig mehet a Nyugat az engedményekben? Elmehet vajon addig, hogy Putyin maximális követeléseinek is engedve a visegrádi térség teljesen visszakerülne az orosz érdekszférába? Valószínűbb egyelőre, hogy tartósan nyugati-orosz ütközőzóna marad térségünk, ami azonban nem sokkal szívderítőbb perspektíva.

HOGY MIRE JÓK A BEJELENTETT SZANKCIÓK? EURÓPA GYENGÍTÉSÉRE...

Az oroszokkal szemben bejelentett nyugati gazdasági szankciók ne tévesszenek meg senkit! Ezek globálisan leginkább Európát gyengíthetik sajnos. A gázár már a háború első napján 62%-kal emelkedett a nemzetközi piacokon. Kérdés: ennyire elszálló energiaárak mellett meddig lehet fenntartani a rezsicsökkentés politikáját?

Mivel épp a gáz a legfőbb bevételi forrása és geopolitikai fegyvere Oroszországnak, egyelőre nem úgy néz ki, hogy ez a pozíciójuk gyengülne a konfliktusban. Sőt. A gazdasági szankciók nem fogják térdre kényszeríteni Oroszországot, viszont továbbra is ellehetetlenítik azt a gazdasági-politikai fejlődést, amiben nem az energiahordozókra és a katonai hatalomra épülne csupán az ország ereje, hanem egy olyan diverzifikált gazdaság fejlődhetne ki, ami egy ponton elvezethetne egyfajta belső (organikus) demokratizációhoz is. Sajnos a nyugati stratégák közt törpe kisebbséget képeznek azok, akik szerint nem kéne félni egy gazdaságilag így megerősödő Oroszországtól, sőt: pont ezáltal lehetne elérni azt a célt, ami most üres és kontraproduktív propaganda marad, hogy valamilyen nyugatias értékrend és demokratizáció gyökeret verhessen abban a térségben. A szankciók tehát konzerválják az autoriter rezsimet Moszkvában és konfliktusos viszonyát Európával.

MÉGIS MIRE SZÁMÍTHATUNK MOST ÉS MIÉRT ZSÁKUTCA DIABOLIZÁLNI VAGY ISTENÍTENI PUTYINT?

A nyugatbarát tábor diabolizálja, az egyre szélsőségesebben jobboldali tábor pedig isteníti Putyint és Kárpátalja visszaadását várja tőle. Mindkettő tévút. Putyin egy sok évszázados orosz geostratégiát képvisel meglehetősen kíméletlen következetességgel, ami legfeljebb az ország átmeneti hanyatlása után tűnhetett most hirtelen új fejleménynek.

Kissinger e tekintetben is nagyon találóan fogalmaz: "A Nyugat számára Vlagyimir Putyin diabolizálása nem annyira egyfajta politikai platform, mint inkább olyan alibi, ami ennek hiányáról árulkodik."

Most ennek az alibinek a kimaxolását láthatjuk: mennyivel könnyebb Putyint agresszornak, véreskezű diktátornak kikiáltani a napi aktualitás kétségtelenül sokkoló képeit mutogatva, mint belátni, hogy az utóbbi negyven év oroszellenes nyugati térhódítási politikája milyen nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy ez a konfliktus most idáig fajult.

ANTALL JÓSLATA BETELJESEDETT: AZ OROSZOK NEM ENGEDTÉK EL KÖZÉP-KELET-EURÓPÁT.

Nálunk is akadt egy államférfi, aki még a szovjet összeomlás utáni hanyatlás kellős közepén, 1992-ben sem feledkezett meg a történelem-leckéről: „Naiv ember, aki azt hiszi, hogy az örök Oroszország lemondott a közép-európai térségben a politikai szerepéről”. A történelemtanár Antall Józsefnek lett igaza és érdemes meghallgatni a zárt körben elhangzott beszédét, mely nemhogy vesztett volna aktualitásából, de a jelenlegi fejlemények maximálisan igazolják: Antallnak igaza lett abban, hogy erőt kell mutatnia Európának és a Nyugatnak - csak azzal lehet fenntartani a békét térségünkben és elkerülni az orosz térhódítást. Kérdés, hogyan képes Európa erőt mutatni európai haderő nélkül és úgy, hogy az Amerikai érdekek megint ennyire egyoldalúan dominálnak az oroszokkal szembeni szankciós politikában. Mire jó az oroszokénál nagyságrenddel nagyobb gazdasági potenciál vagy akár a haditechnikai fölény, ha Európa és a Nyugat leggyengébb pontja a jelek szerint ma az, hogy nem Kissingerhez mérhető stratégák irányítják a külpolitikát.

Mégis, mi jöhet ki ebből?

Végül, de nem utolsó sorban: nem ártana alaposabban mérlegelni, hogy gyakorlatilag minden olyan hadszíntéren, ahol a Nyugat proxy háborút vívott az oroszokkal az utóbbi években, a háború végül geopolitikai vereséghez vagy legalábbis a nyugati pozíciók gyengüléséhez vezetett a kérdéses térségben: leginkább Szíriában, ahol nyílt titok volt, hogy a proxy háború célja az oroszok kiszorítása lett volna egyetlen melegtengeri bázisukról, sőt: a Közel-Keletről, de hasonlóan kudarccal végződött az elhúzódó afganisztáni és iraki intervenció is, sőt: a szerbiai-boszniai háború sem gyengítette meg az orosz pozíciókat a Balkánon, ahol jelenleg oroszbarát erők tüntetései jelzik, merre terjedhetne tovább egy európai eszkaláció Ukrajnából.  Mindegyik eset a Balkántól Szírián át Afganisztánig azt példázza, hogy

SEHOVA SE VEZET A GAZDASÁGI ÉS HADITECHNIKAI FÖLÉNY AZ OROSZOKKAL SZEMBEN,

sőt az ezekkel elérhető időleges katonai győzelmek sem hoznak érdemi eredményt, ha nincs megfelelő stratégia arra, hogy aztán mit kezd a Nyugat az adott térséggel. Ezért az ukrajnai háború végső mérlegét sem akkor fogjuk megismerni, amikor a hadszíntéren eldőlni látszik, az oroszok mekkora területet tudnak elfoglalni, hanem akkor, ha végre kiderül: hogyan lehet újra békét teremteni a térségben. Erre nézve pedig a Nyugat sajnos máig nem állt elő olyan életképes reálpolitikai stratégiával, amilyet Kissinger már 2014-ben felvázolt, de a jelek szerint nála sokkal kevésbé kompetens emberek határozzák meg az amerikai, a brit és az uniós külpolitikát.

A szerző filozófus.

https://index.hu/velemeny/2022/02/27/kgst-orszagkent-szerepelunk-a-medve-halallistajan/

A kormányra robbantották a 7,2 milliárd eurós jogállamisági bombát

 

Döntött az Európai Unió Bírósága az unió hétéves költségvetésére és a Helyreállítási és Rezílienciaépítési Eszköz (RRF) forrásaira vonatkozó jogállamisági mechanizmusról. A magyar és lengyel kormányok érvelése elbukott, igenis lehetséges értékrendi paraméterek mentén dönteni a közös európai költségvetésről.

Szabó Dániel, Rácz Gergő, 2022. február 16. szerda, 09:42

 Magyarország és Lengyelország ellenében döntött az Európai Unió Bírósága a kormány által indított, a jogrend (rule of law) kérdésében indított perében - derült ki a bíróság ítélethirdetésén.

"Az uniós költségvetés védelmét szolgáló intézkedések: a Bíróság teljes ülése elutasítja a Magyarország és Lengyelország által benyújtott, az uniós költségvetésből származó finanszírozás igénybevételét a jogállamiság elveinek tagállamok általi tiszteletben tartásához kötő feltételességi mechanizmus ellen irányuló kereseteket - áll a frissen ismertetett ítéletben.

A bírósági indoklás többek között kimondta:

A Bíróság a szóban forgó rendelet jogalapját illetően kimondja, hogy a rendelet szerinti eljárás csak akkor indítható meg, ha alapos ok van megállapítani nemcsak azt, hogy valamelyik tagállamban a jogállamiság elveinek megsértésére kerül sor, hanem mindenekelőtt azt is, hogy a jogállamiság elveinek megsértése kellően közvetlenül érinti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, illetve ennek a kockázata komolyan fennáll.

A rendelet alapján hozható intézkedések továbbá kizárólag az uniós költségvetés végrehajtásával függnek össze, és az intézkedések mindegyike az uniós költségvetésből származó finanszírozásnak a jogállamisági elvek megsértése, illetve annak kockázata által az uniós költségvetésre gyakorolt hatás függvényében történő mérséklésére irányul. Következésképpen a rendelet az uniós költségvetésnek a jogállamisági elvek megsértéséből kellően közvetlenül következő érintettségével szembeni védelmére, nem pedig önmagában véve a jogállamisági elvek megsértésének szankcionálására irányul.

Az Uniónak, a tagállamok által megállapított és osztott, az Unió alapjául szolgáló közös értékek – köztük a jogállamiság és a szolidaritás – tagállamok általi tiszteletben tartása a tagállamok között fennálló kölcsönös bizalmat támasztja alá. Ezen értékek tiszteletben tartása így tehát a Szerződések tagállamra való alkalmazásából eredő valamennyi jog gyakorlásának a feltételét képezi.

A Bíróság leszögezi, hogy ezen értékek tiszteletben tartása nem redukálható olyan kötelezettséggé, amelyet a tagjelölt országnak az Unióhoz való csatlakozása érdekében kell teljesítenie.

Az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást és az uniós pénzügyi érdekeket súlyosan veszélyeztetheti a jogállamiság elveinek valamely tagállamban történő megsértése.

A rendelettel bevezetett horizontális „feltételességi mechanizmus”, amely az uniós költségvetésből származó finanszírozás igénybevételét a jogállamisági elvek tagállam általi tiszteletben tartásához köti, az uniós költségvetés végrehajtására vonatkozó „költségvetési szabályok” meghatározására irányuló, Szerződésekben megállapított uniós hatáskörbe tartozhat.

A Bíróság hangsúlyozza, hogy a rendeletben szereplő, a jogállamiság fogalmi elemeinek tekinthető elveket5 az ítélkezési gyakorlatában részletesen kifejtette, azok a tagállamok által saját jogrendjükben is elismert és alkalmazott közös értékekből erednek.

A perköltségeket Magyarországnak kell állnia, és az Európai Parlament és az Európai Tanács jogköltségét is meg kell fizetnie.

Papírforma

Nagyjából borítékolható volt már, hogy az Európai Unió Bírósága nem ad igazat a magyar és a lengyel kormányok kifogásainak a 2020 decemberében a tagállamok által elfogadott jogállamisági mechanizmussal kapcsolatos vitában. Tavaly december 2-án Campos Sánchez-Bordona jogi főtanácsnok indítványában a luxembourgi székhelyű bíróságnak azt javasolta, hogy el kell utasítania a két ország keresetét, mert a mechanizmus megfelel az EU jogi kereteinek, és tisztázottak a mechanizmus elindításának feltételei.

A főtanácsnok szerint a mechanizmust a megfelelő jogalapon fogadták el, az összeegyeztethető az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkével, és tiszteletben tartja a jogbiztonság elvét. Ennek háttere, hogy az EU vezetői 2020 júliusában megállapodtak abban, hogy a jogállamisághoz kötődő feltételrendszert vezetnek be a költségvetés kapcsán.

A cél már ekkor az volt, hogy megvédje az uniós költségvetést a tagállamokban a fékek általánossá vált hiányosságaiból adódó pénzügyi kockázatoktól az uniós forrásokat. Ilyen lehet a  korrupció, vagy a függőségi viszonyban működő bíróságok rendszere, amelyek miatt előfordulhat, hogy az adott tagállamban nincs eszköz, ami garantálja, hogy nem élnek vissza az EU-s pénzekkel. A jogszabály akkor is alkalmazható, ha a minden tagállam által tiszteletben tartandó alapvető jogok - például a demokrácia vagy az igazságszolgáltatás függetlensége - rendszerszintűen sérülnek és ennek hatása van - vagy hatása lehet - az uniós források kezelésére.

Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki is azonnal pert ígért

Végül erről 2020 decemberében teljes egyetértés mellet döntöttek a tagállamok (még Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki is elfogadta ezt, pedig korábban vétóval akadályozták a helyreállítási alap és a 2021-2027 közötti időszakra vonatkozó hétéves költségvetés elfogadását.) Akkor Angela Merkel leköszönő német kancellár közvetített: alkut kötött a lengyel és a magyar vezetéssel, hogy elfogadják a mechanizmust, aztán az Európai Unió Bíróságán megtámadhatják azt. Ezt végül a rendelkezésre álló időkeret legvégén, 2021. március 11-én tette meg a két ország, így tudható volt, hogy nagyon nehezen lesz a mechanizmus alkalmazható az április 3-i parlamenti választások előtt.

A magyar és a lengyel kormány alapvetően háromféle érvre hivatkozva támadta a jogállamisági mechanizmust, illetve pontosabb nevén a pénzügyi feltétel-rendszer eszközt: elsőként azért, mert szerintük annak nincs megfelelő jogalapja az uniós alapszerződésekben, azok nem hatalmazzák fel az uniós intézményeket arra, hogy ilyen alapvető módon megváltoztassák a játékszabályokat, ez gyakorlatilag az alapszerződések bújtatott módosítása, ami nem szabályos. Viszont már a főtanácsnoki vélemény is vitatta ezt, mivel csak a költségvetési források felhasználása esetében alkalmazható a mechanizmus, ezek esetében pedig alkothat jogszabályt az Európai Tanács és az Európai Parlament.

A magyar és a lengyel fél keresetének másik érve az volt, hogy az alapszerződés 7-es cikke megfelelő védelmet biztosít az alapelveknek, ugyanarra pedig nem lehet két külön keretrendszer. A főtanácsnok már decemberben kifejtette, hogy szerinte a feltételrendszer és a szankciók sem azonosak, tehát más jogi eszközről van szó.

A harmadik érv az volt, hogy a rendelet sérti a jogbiztonság elvét. Az Orbán Viktor és a Mateusz Morawiecki vezette kormányok szerint a jogállamiság egy plasztikus érv: vagyis a szabály politikai furkósbotként funkcionál a renitens tagállamokkal szemben. A főtanácsnok javaslatában részletesen leírja, milyen jogelveket említ a rendelet, milyen, a jogállamiság sérelmére utaló valószínűsítő körülményeket és példákat sorol fel, vagyis Campos Sánchez-Bordona szerint itt is bukik Varós és Budapest érvelése.

Kapcsolódó

Orbán Viktor ígéreteinek a költségvetési hiány állhatja útját

A magyar-lengyel tandem ellen egy héten belül indulhat az uniós fellépés

Magyarország még devizahitelt is felvett az RRF miatt

Bár a főtanácsnok jogi szakvéleményének nem volt kötelező ereje, de már Orbán Viktor magyar miniszterelnök és lengyel kollégája is többször beszélt arról, hogy nem hiszik, hogy megnyerik az eljárást.

Orbán például már február 4-i interjújában biztosra vette a vereséget. A magyar kormány ezért sokszor kommunikálta azt, hogy a nyáron hozott gyerekvédelmi törvény - melyről a parlamenti választással egy napon lesz népszavazás is - váltotta ki Brüsszel haragját, amely nem akarja elfogadni, hogy a jogszabályban az LMBTQI-emberekre is vonatkoznak korlátozások, innentől az LMTBQI-lobbi támadásának nevezték a mechanizmus alkalmazását.

A tét óriási: Magyarország esetében az RRF-ből 7,2 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást akaszthat meg a mechanizmus. Ez - ha mostani árfolyamon nézzük - nagyjából 2550 milliárd forintot jelent. Az Orbán-kormány helyreállítási terveit ráadásul még el sem fogadták, pedig a kormány elkezdte az előlegkifizetéseket, mint ahogy azt korábban is tette az uniós pályázatok esetében a költségvetés terhére.

Az ÁKK szeptemberben megnövelte a 644 milliárd forinttal egyenértékű (a legutóbb 2021. május 10-én közzétett finanszírozási terv szerinti) nemzetközi devizakötvény-kibocsátási keretét, így lehetővé téve további, benchmark méretű devizakötvény kibocsátás(oka)t. De a hétéves költségvetésből csak ebben az évben mintegy 1000 milliárd forintot hívhatna le.

Az Európai Parlament pedig elkötelezett abban, hogy a mechanizmust használják is Lengyelország és Magyarország ellen: korábban pert kezdtek az Európai Bizottsággal szemben is, hogy indítsa meg az eljárást, ne várja meg az EUB ítéletét. 2022 januárjában pedig az is kiderült, hogy az első EP plenáris napirendjére felvetetik az eljárás megindításáról szóló kérdéseket, ahogy ítéletet hoz a bíróság.

https://www.napi.hu/nemzetkozi-gazdasag/jogallamisagi-mechanizmus-orban-kormany-itelet-helyreallitasi-alap-rrf-heteves-koltsegvetes.746195.html

Aki nem lép egyszerre…

Petri Bernadett

kutató, NKE Európa Stratégia Kutatóintézet

2022.02.15.

Aki nem lép egyszerre…

Úton-útfélen olvashatunk róla, hogy az Európai Bíróság tájékoztatása szerint február 16-án hirdetnek ítéletet az úgynevezett jogállamisági feltételességről szóló perben. Holnap arról születik majd döntés, hogy megfelel-e az uniós jognak az a jogállamisági feltételességről szóló rendelet, amely alapján meg lehetne vonni az uniós forrásokat azoktól az országoktól, amelyek sértik a jogállamisági elveket. Lényegesen kisebb nyilvánosságot kapott azonban az Európai Bíróság egy másik, precedens nélküli ítélete, amelyet éppen egy héttel korábban, február 9.-én hirdetett ki a Törvényszék, pedig nem kevésbé fajsúlyos, mint a sokak által várva várt jogállamisági döntés.

Nem ritka, hogy egy uniós intézmény azt kéri számon az Európai Bizottságon, miért nem értékeli szigorúbban a jogállamisági helyzetet egy adott tagállamban. Számos alkalommal láttunk már ilyet az Európai Parlament részéről, legutóbb még be is perelte a Bizottságot, amiért az késlekedik a jogállamisági rendelet szerinti fellépéssel Magyarország és Lengyelország irányában. Egyelőre azonban az Európai Bíróság és az Európai Bizottság között ismeretlen volt ez a jelenség. Most azonban az Európai Unió Törvényszéke első ízben semmisítette meg a Bizottság határozatát amiatt, hogy az nem vette figyelembe a lengyelországi „rendszerszintű” jogállamiság hiányosságait, amikor egy versenyfelügyeleti panaszt visszautalt a lengyel versenyjogi hatósághoz.

Ez az első alkalom, hogy az uniós bírák a Lengyelországnak felrótt demokratikus hiányosságok hatását egy gazdasági ügyre vonatkozóan vizsgálták. A Törvényszék első alkalommal fogalmazta meg azt is, hogy egy tagállami autoritás, nevezetesen a lengyel versenyfelügyeleti hatóság nem alkalmas arra, hogy betöltse feladatkörét, hanem azt inkább uniós szinten kell ellátni. Az ítélet szerint a Bizottság nem értékelte elég szigorúan a lengyel jogállamisági helyzet hatósági eljárásokra gyakorolt hatását. A jogállamiság követelményeinek tiszteletben tartása olyan releváns tényező, amelyet a Bizottságnak a panasz megvizsgálására legmegfelelőbb helyzetben lévő hatóság meghatározása céljából figyelembe kell vennie – fogalmazták meg a bírák. Összességében tehát az uniós bírói fórum szerint az Európai Bizottság nem látta el megfelelően a feladatát, amikor úgy rendelkezett, hogy egy lengyel cég elleni kartellügyi panasz kivizsgálása a helyi versenyhatóság hatáskörébe tartozik, mert figyelembe kellett volna vennie, hogy ott nem érvényesül majd a tisztességes eljáráshoz való jog.

Az ügy háttere, hogy egy varsói székhelyű fuvarcég, az egyébként kifejezetten kis cégnek számító Sped‑Pro S.A. a Lengyel Államvasutakhoz (PKP) tartozó PKP Cargo S. A.-tól vasúti árufuvarozási szolgáltatásokat vett igénybe. Ennek kapcsán kezdeményezett versenyfelügyeleti eljárást és panaszt tett a Bizottságnál a PKP Cargoval szemben, miszerint az visszaélt az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölényével a lengyelországi vasúti árufuvarozási szolgáltatások piacán. A PKP Cargo ugyanis lényegében megtagadta, hogy a piaci feltételek mellett többéves együttműködési szerződést kössön a Sped-Proval, legalábbis utóbbi állítása szerint. Az Európai Bizottság lényegében azzal az indokkal utasította el a panaszt, hogy a verseny‑ és fogyasztóvédelmi hivatal elnöke, amely a lengyel versenyhatóság, megfelelőbb helyzetben van az ügy kivizsgálására, mint maga a Bizottság.

A Sped-Pro e határozat megsemmisítése iránti keresettel fordult a Törvényszékhez, és azt kifogásolta, hogy ügyében nem járt el a Bizottság, hanem ehelyett kérdésének elbírálását visszautalta Lengyelországba. Legfőbb érve a jogállamiság elvének Lengyelországban történő megsértése volt, és ebből adódóan a panasz kivizsgálásához fűződő uniós érdek értékelése során elkövetett hibák az Európai Bizottság részéről.

Nem arról van szó tehát, hogy a jogállamiság kérdése elő se került a bizottsági eljárás során, tehát ezt az uniós intézmény elmulasztotta volna. Az Európai Bizottság az alapeljárásban maga is megvizsgálta: a jogállamisági hiányosságok indokolhatják-e, hogy az ügyet ne utalja vissza a lengyel versenyhatósághoz. Technikai szempontból, úgynevezett analógia útján, az európai elfogatóparancsok végrehajtása keretében szokásos két szakaszból álló elemzést alkalmazta, az ún. Minister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítéletnek megfelelően. Ez az ítélet arról szól, hogy az alapvető jogok felelős tagállam általi tiszteletben tartására vonatkozó vélelem megdönthető, amennyiben egy tagállam bíróságainak függetlenségét érintő hiányosságok okán sérülhet a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog. A Bizottság azonban e szempontból nem látta megalapozottnak, hogy uniós szinten tartsa a lengyel ügyet.

Pedig – mint azt az ítélet felrója – a Sped-Pro részletesen felhívta a Bizottság figyelmét arra, hogy a PKP Cargo az állam ellenőrzése alatt álló vállalkozás, a lengyel kormánnyal fennálló szoros kapcsolata miatt a helyi versenyhatóság elnéző, sőt elfogult lehet vele szemben. Azzal is érvelt, hogy a lengyel versenyhatóság elnöke teljes mértékben a végrehajtó hatalomtól függ, mivel a miniszterelnök nevezi ki és hívja vissza, anélkül, hogy a törvény a megbízatásának időtartamát és a visszahívásának indokait pontosan meghatározná. Másrészt a PKP S. A., vagyis a Lengyel Államvasutak, amely a PKP Cargo anyavállalata, tagja a lengyel nemzeti alapítványnak, egy olyan egyesületnek, amelyet, szintén a Sped-Pro szerint, a legnagyobb lengyel állami vállalatok hoztak létre és finanszíroznak, és amelynek célja a lengyel igazságszolgáltatási rendszer reformjának védelme, továbbá médiakampányok útján történő népszerűsítése. A Sped-Pro azzal is érvelt, hogy a lengyel versenyfelügyeleti hatóság állítólag 2015 óta megtagadta a Lengyel Államvasutakkal szemben bármilyen intézkedés meghozatalát. A Bizottság azonban megalapozatlannak tekintette ezeket az érveket, s többek között azt is rögzítette, hogy az a tény, hogy a lengyel versenyhatóság elnökét a miniszterelnök nevezi ki, nem érinti a PKP Cargo tekintetében hozott döntéseinek függetlenségét.

A Törvényszék szerint azonban a Bizottság rosszul ítélte meg a helyzetet, és téves következtetésre jutott a lengyel jogállamisági helyzet ezen ügyre gyakorolt hatásával kapcsolatban. Ehelyett arra a konklúzióra kellett volna jutni a Szerződések Őrének, miszerint nemcsak alkalmatlan a lengyel versenyjogi hatóság feladatai ellátására, de ráadásul a versenyjog területén hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságok sem tudják majd orvosolni a lengyel versenyhatóság hiányosságait, mivel nem függetlenek.

Összességében tehát jogi szempontból nem csak arról van szó, hogy a Törvényszék tényként fogadta el a Bizottság előtti eljárás egyik résztvevőjének állításait és azt kérte számon a Bizottságon, hogy más következtetésre jutott. A Lengyelországgal szembeni jogállamisági eljárást az Európai Bizottság indította hat évvel ezelőtt – szemben a Magyarország ellenivel, amit a Parlament –, és ha valamit, akkor azt nem lehet a Bizottság számlájára írni, hogy nem alapos ezen a téren. Az ítélet azonban ennél magasabbra teszi a lécet az uniós intézmény számára, és gyakorlatilag arra kötelezi, hogy vélelmezze napi szintű gazdasági és szakpolitikai eljárásai során: a jogállamisági eljárások alá vont tagállamok állami hatóságai nem működnek jogszerűen, és ezt bíróságaik sem tudják orvosolni.

Az ügy érdekessége, hogy egy kisvállalat áll szemben azzal a tőkeerős mamutcéggel, amely jelenleg Lengyelország legnagyobb és az Európai Unió második legnagyobb vasúti teherszállítója. A céget az uniós csatlakozás előtt szükséges szerkezetátalakításáról szóló európai bírósági ítélet teljesítése érdekében alapították. Ennek során a Lengyel Államvasutakat több tucat vállalatra osztották fel, annak érdekében, hogy megfeleljenek az európai uniós versenyjogi előírásoknak. Az Sped-Pro ehhez képest összesen hat főt foglalkoztató mikrovállalat, amely az EUB előtt perli az Európai Bizottságot.

Mindjárt világosabbá válik azonban a dolog, ha a jogi képviselő személyét nézzük, ami rávilágít az ügy politikai hátterére. A Sped-Pro ügyvédje ugyanis az ellenzéki kötődésű, és azon belül is a Polgári Platformhoz közel álló Mikołaj Kozak, aki a varsói ügyvédi kamara fegyelmi megbízotti testületének szóvivője, e minőségében pedig számos alkalommal konfrontálódott a lengyel kormánnyal. Kozak érintett volt abban a konfliktusban is, amikor a lengyel főállamügyész felszólította a kamara fegyelmi megbízottját, hogy indítson eljárást az Európai Tanács korábbi elnöke, Donald Tusk ügyvédje ellen. Az ügy végül szintén az Európai Bíróság előtt landolt, eldöntve azt is, hogy a fegyelmi megbízotti testület bíróságnak minősül, ennélfogva pedig jogosult arra, hogy előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen.

Eközben folyamatosan nő a feszültség Lengyelország és az uniós intézmények között. Miután tavaly ősszel napi 1 millió euró összegű bírság megfizetésére kötelezte az Európai Bíróság Lengyelországot, amiért nem szüntette meg az EU által kifogásolt fegyelmi kamarákat, néhány nappal ezelőtt arról döntött a Bizottság, hogy Turów bányában zajló jogszerűtlen lignitkitermelés miatt fizetendő napi 500 ezer eurós pénzbüntetést a Varsónak járó EU-források rovására hajtja be annak ellenére, hogy a lengyel és a cseh kormány kétoldalú megállapodást írt alá az ügy egymás közötti rendezéséről.

Újabb precedens nélküli döntés az integrációtörténetben.

https://www.ludovika.hu/blogok/ot-perc-europa-blog/2022/02/15/aki-nem-lep-egyszerre/

Az Európai Bíróság mindig is fontos része volt az Európai Unió bonyolult gépezetének.

Szamizdat 16.

forrás: Orbán Viktor

Mára a bíróság ambíciói tovább nőttek. Kinevezte magát az európai föderációs törekvések zászlóshajójának. Ez derül ki az Európai Bíróság elnökének nyilatkozataiból a február 16-án várható ítéletről, melyet a testület a Lengyelország és Magyarország által indított eljárásban hoz majd. A bíróság elnökének nyilatkozatai az Európai Unió történetének fontos dokumentumai lesznek.

Az Európai Unió Bírósága február 16-án arról hirdet ítéletet, hogy lehet-e politikai és ideológiai feltételekhez kötni a tagállamokat megillető pénzügyi forrásokat.

A főbíró nyilatkozatai nem sok kétséget hagynak afelől, milyen döntés várható. A bíróság elnöke szerint a luxemburgi bíráknak nem is az előttük fekvő ügyről, hanem az európai integráció jövőjéről kell határozniuk. Másutt azt is nyilvánvalóvá tette, hogy az ítélet az integráció következő fázisának alapjául szolgál majd.

A február 16-ai ítéletből tehát meg fogjuk tudni, hogy a bíróság föderális Európát tart kívánatosnak. Ez nem nagy meglepetés. A bíróság, ha megakadni látta az európai integráció gépezetét, mindig a föderális berendezkedés felé lökte az EU-t: tudatosan szélesítette hatásköreit és aláásta a tagállami szuverenitás bástyáit. Ezek a döntések valójában nem jogi, hanem politikai döntések, ahol a jog csak a politikai akarat végrehajtásának az eszköze. A hang lehet Jákob hangja, de a kéz Ézsau keze.

Ez a tapasztalat viszont felvet egy alapvető kérdést. Mégis kik az európai integráció jövőjének valódi urai?

A bíróság számára a minél szorosabb európai integráció célja minden más szempontot és értéket megelőz. Ők úgy gondolják, hogy a bírók és a bíróság a politikai döntéshozók helyébe léphet. Ők úgy gondolják, hogy nemcsak alkalmazzák a jogot, de alkothatják, fejleszthetik is. Ők úgy gondolják, rákényszeríthetik a tagállamokat, hogy az integráció következő fázisába lépjenek. Ők úgy gondolják, hogy az uniós intézmények gyámsága alá helyezhetik a tagállamokat azokon a területeken, ahol az uniónak nincsenek hatáskörei. Ők úgy gondolják, hogy ennek érdekében költségvetési zsarolás is bevethető.

Mi viszont úgy gondoljuk, hogy az európai integráció jövőjének urai a tagállamok és a tagállamok polgárai. Mi vagyunk közös európai értékeink forrásai és végső letéteményesei. Mi úgy gondoljuk, hogy egyedül a tagállamok és polgáraik dönthetnek arról, hogyan akarnak együttműködni, és milyen hatásköröket kívánnak közösen gyakorolni. Mi úgy gondoljuk, hogy a bíróság nem foszthat meg bennünket alapvető jogainktól. Mi úgy gondoljuk, hogy a bíróság nem teremthet a semmiből új uniós hatásköröket.

Ebben a küzdelemben a mi helyzetünk hátrányos. Az uniós jog nem ad a kezünkbe olyan eszközt, amit a bíróság politikai döntéseivel és a lopakodó hatáskörbővítéssel szemben használhatunk. Ezért a tagállamoknak közösen kell fellépniük jogaik védelmében.

A tagállamoknak nem szabad elfogadniuk, hogy az Európai Bíróság a tagállamok népei és kormányai helyett politikai döntéseket hozzon. Ez nemcsak Lengyelország és Magyarország ügye, ez minden európai polgár és tagállam közös ügye. Ébresztő! 

https://miniszterelnok.hu/szamizdat-16/

Elmaradhatnak a választások a koronavírus miatt?

 A Magyar Közlönyben jelent meg egy erre utaló mondat.

2022. január 14., 14:55

Szerző: 168

Elmaradhatnak a választások a koronavírus miatt?

Az Igazságügyi Minisztérium rendeletébe rejtettek el egy érdekes mondatot, ami szerint a veszélyhelyzet miatt el is maradhatnak a választások – szúrta ki az Azonnali.

„Ha a választás veszélyhelyzet miatt elmarad, de az OEVI (Országos Egyéni Választási Iroda) a Ve. 121. § (2) bekezdése szerinti ajánlóívet már kinyomtatta, az ellátandó feladatokkal kapcsolatos normatívák alapján a támogatás megállapításra kerül” – olvasható a friss Magyar Közlönyben a 3/2002. (I. 11) számú IM rendelet alatt.

Az idézet az Igazságügyi Minisztérium rendeletéből származik, amelyik egyébként az országgyűlési választások, valamint az ugyanerre a napra tervezett népszavazás költségeinek elszámolásáról szól.

Eddig azonban kormányzati dokumentumban sehol nem írták le, hogy a kormány akár a választások elhalasztásával is számol a veszélyhelyzet miatt

sőt, amikor tavaly decemberében ezt újabb hat hónappal meghosszabbították, a törvény indoklásában külön szerepelt, hogy a választások kiírása és megtartása az Alaptörvényből következik, így azt mindenképpen meg kell tartani írja a lap, amely idézi is a szöveget:

„megjegyzendő, hogy az országgyűlési képviselők általános választásának megtartása, annak április vagy május hónapra történő kitűzése az Alaptörvényből következik, ezért azt a különleges jogrend fennállása nem befolyásolja”.

https://168.hu/itthon/elmafradhatnak-a-valasztasok-a-koronavirus-miatt-223750

Felfüggesztette az alkotmánybíróság Biden oltásra és tesztelésre vonatkozó rendeletét

 Az alkotmánybíróság szerepét betöltő szövetségi legfelsőbb bíróság ideiglenesen felfüggesztette Joe Biden elnök rendeletét, amely előírta a száz főnél többet foglalkoztató vállalatoknál dolgozók kötelező oltását és tesztelését - jelentette a washingtoni The Hill című lap. 

A legfelsőbb bíróság 6:3 arányban döntött az amerikai munkahelyvédelmi és -egészségügyi hatóság (OSHA) által végrehajtandó rendeletről, azzal érvelve, hogy az túllépte a hatáskörét.   Az alkotmánybíróság ugyanakkor 5:4 arányban jóváhagyta a szövetségi finanszírozású egészségügyi intézmények dolgozói számára előírt kötelező oltást.    

A kormányzat azzal érvelt, hogy mindkét irányelvre szükség van ahhoz, hogy minél több embert olthassanak be koronavírus ellen. Joe Biden elnök úgy fogalmazott: elfogyott a türelme azokkal az amerikaiakkal szemben, akik nem hajlandók beoltatni magukat. Az MTI szerint az elnök azt is kifejtette, hogy rendeletének célja a munkahelyek biztonságosabbá tétele érdekében az oltakozás kikényszerítése volt.

Az elnöki rendelet előírta volna a legalább 100 munkavállalót foglalkoztató vállalatok számára, hogy minden alkalmazottat kötelezzenek védőoltásra, vagy hetente negatív koronavírus-teszt benyújtására, továbbá maszkviselésre a munkahelyen.    

A Fehér Ház szerint az új szabályozás több, mint 80 millió alkalmazottra vonatkozott volna. Az egészségügyi dolgozókra érvényes rendelkezés pedig mintegy 17 millió alkalmazottat érint.  

Bár az alsóbb fokú bíróságok megosztottak voltak, a Legfelsőbb Bíróság konzervatív többsége úgy ítélte meg, hogy a munkáltatói oltási vagy teszteltetési kötelezettség előírásában a kormány túlterjeszkedett jogkörén.  

"A miniszter 84 milliónyi amerikait kötelezett arra, hogy vagy felvegye a koronavírus elleni védőoltást, vagy saját költségén hetente orvosi vizsgálatnak vesse alá magát" - írta indoklásában az alkotmánybíróság. "Ez jelentős beavatkozást jelent a munkavállalók nagy számának életébe - és egészségébe" - olvasható az érvelésben.    

A bíróság egyben vitatta az OSHA vészhelyzeti jogosítványát is.   

A bírák többség szerint ugyanis az OSHA jogköre csupán a munkahelyek szabályozására terjed ki, és a koronavírus nem egyszerűen munkahelyi, hanem közegészségügyi kérdés.  

Az alkotmánybíróság liberális bírói, Stephen Breyer, Sonia Sotomayor és Elena Kagan különvéleményében hibáztatta a konzervatív többséget, amiért "hatáskörén túl és jogalap nélkül" lépett fel és szerintük megakasztotta a kormányzat világjárvány elleni erőfeszítéseit. A három bíró azzal érvelt, hogy az OSHA-t létrehozó 1970-es törvény felhatalmazza az ügynökséget ilyen lépésre.

https://www.atv.hu/kulfold/20220114/felfuggesztette-az-alkotmanybirosag-biden-oltasra-es-tesztelesre-vonatkozo-rendeletet

Feloszlatná az Alaptörvény megváltoztatására készülő ellenzéki pártokat az Alkotmánybíróság egyik tagja

 Pokol Béla szerint fel kell lépni az ellenzék ellen, ha az „alkotmánypuccsra” készül.

Az államcsíny lehetőségének veszélyét is felvetették közjogi méltóságok az ellenzék tevékenységével kapcsolatban, ami az Alkotmánybíróság egyik tagja szerint politikai pártok feloszlatását is indokolttá teheti – írja a HVG. 

Mint írják: kemény szavakra ragadtatta magát az Alkotmánybíróság elnöke az ünnepi készülődés napjaiban. Példátlanul súlyos támadásnak és az „alkotmányos rend megdöntésére vonatkozó koncepciónak” titulálta azokat a politikai megnyilvánulásokat, amelyek egy kormányváltás esetén például a taláros testület tagjainak a menesztését is belengették. 

Sulyok Tamás aligha magánakciót hajtott végre – véli a HVG – hiszen jogértelmezéséhez egyrészt gyorsan csatlakozott a legfőbb ügyész, valamint a Kúria elnöke, másrészt pedig előzménye is volt az eszmefuttatásnak. Gondolatai ugyanis remekül kiegészítik az Országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak azt a megállapítását, amelyet lassan két éve tett titkosszolgálati vezetők előtt az Alkotmányvédelmi Hivatal központjában.

Miközben az ellenzéki kommunikációban is felerősödött a diskurzus arról, hogy kormányváltás esetén miként lehet lebontani olyan kétharmados jogszabályokat, amelyeknél a kormánypárti többség az alaptörvény szellemével is szembement, a Fidesz oldalán álló jogtudósok azon elmélkedtek, miként lehet csírájában elfojtani ezeket a törekvéseket.

A választási kampány célegyenesébe fordulva a szavazások végkimenetelét is befolyásoló eszközök bukkantak fel a vitában. Sulyok szavai nem csupán azért nem tűnnek üres fecsegésnek, mert az egyik legfőbb közjogi méltóságtól származnak, de azért sem, mert az Alkotmánybíróság jogelméleti tudósa, Pokol Béla az elmúlt hónapokban részleteiben is megrajzolta a Kövértől Sulyokig tartó elmélet ívét.

Pokol, aki az első Orbán-komány idején a Fidesz koalíciós partnerének, a Kisgazdapártnak volt országgyűlési képviselője és egyben Torgyán József pártelnök személyes tanácsadója, már a nyáron egy úgynevezett alkotmánypuccs lehetőségéről értekezett. Az alaptörvényt akár feles többséggel is megváltoztató ellenzéki elmélkedésekre utalva azt írta, az alkotmánybíróságok több országban is hatáskört kaptak arra, hogy feloszlassanak fennálló alkotmányi keret erőszakos megváltoztatására törekvő politikai pártokat és szerveződéseket. Pokol nem is hagyott kétséget afelől, mire gondol:

„A kormányhatalom megszerzésére legálisan készülődő, de eközben alkotmánypuccsot is előkészítő politikai szerveződések ellen még akkor kell fellépni – akár titkosszolgálati eszközökkel is –, amikor a kormányhatalmon kívüli státusban vannak.”

(Kiemelt képünk: Sulyok Tamás elnök (felül j) az Alkotmánybíróság nyilvános ülését követően. Mellette Varga Zs. András, elöl Pokol Béla és Szívós Mária alkotmánybírók. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)

https://168.hu/itthon/feloszlatna-az-alaptorveny-megvaltoztatasara-keszulo-ellenzeki-partokat-az-alkotmanybirosag-egyik-tagja-223079