Végső soron akár az ország szavazati jogának felfüggesztésével is járhat az unión belül.
MTI, Címkép: Wikipédia
2018. április 12.
Súlyosan bírálják a magyarországi jogállamisági helyzetet az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságában (LIBE) készülő különjelentés tervezetében, amelyet csütörtök reggel ismertettek a testület brüsszeli ülésén.
A Judith Sargentini zöldpárti jelentéstevő által bemutatott tervezet szerint Magyarországon egyértelműen fennáll az uniós értékek súlyos megsértésének kockázata, ezért indokolt az alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás megindítása, aminek még az is lehet a következménye, hogy megvonják Magyarország szavazati jogát az EU-ban.
A várhatóan júniusban szavazásra bocsátandó jelentés ősszel kerül majd az Európai Parlament plenáris ülése elé,
amely adott esetben ennek alapján kezdeményezheti az atomfegyverként is emlegetett eljárás megindítását Magyarországgal szemben a jogállamisági elvek megsértése miatt.
A képviselő egyebek mellett kitért arra, hogy Magyarországon korlátozták az alkotmánybíróság hatáskörét, csorbították a bírói függetlenséget, valamint romlott a sajtó- és a szólásszabadság helyzete is, és támadást indítottak a civil társadalom ellen.
Az Európai Parlament a következő területeken talált problémát: az alkotmányos rendszer működése, korrupció, az ügyészség és más állami szervek függetlensége, privátszféra és adatok védelme, szólásszabadság, az egyesülés szabadsága, akadémiai szabadság, vallásszabadság, egyenlő bánásmód, kisebbségi jogok, migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai. A jelentéstevők ezeket a problémákat már korábban is jelezték, de Magyarország az EP által javasolt intézkedéseket nem foganatosította - írja a 24.hu.
A jelentés komolyan bírálja az alaptörvényt: egyrészt azért, mert az alkotmányozási folyamatba nem vontak be fideszeseken kívül senkit, másrészt pedig, hogy az alaptörvény fokozatosan lebontotta a fékek és ellensúlyok rendszerét. Úgy vélik, az április 8-i választás sem volt tisztességes, mert a kormányzati és a Fidesz-források nem voltak szétválasztva, és a médiahelyzetnek köszönhetően nem jutott el azonos mértékben a választókhoz minden párt üzenete. Továbbá a nemzeti konzultációt is bírálták, amiért szerintük tényszerű tévedések és félrevezető információk voltak benne.
A szociáldemokrata Ana Gomes szerint "átfogó és világos" a jelentés, melyből jól látszik, hogy a magyar helyzet aggasztó és sokat romlott az elmúlt években, az országban "súlyosan sérülnek" az emberi jogok, a jogállamiságot pedig "rendszerszintű veszély fenyegeti". A képviselő érintette többek között a kisebbségi jogokat, a gyülekezési jogot, az egyetemi szabadságot, a korrupciót és a menedékkérők jogait is.
Marek Jurek, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakció politikusa szerint azonban alaptalan vádak érik a magyar kormányt. Mint közölte, "minden országnak joga van védenie a szuverenitását", Magyarországot pedig "csak a kulturális különbségek miatt támadják".
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter csütörtökön arról beszélt az újságíróknak Dunakeszin, hogy szerdán megkeresték a LIBE-bizottságot, hogy a magyar kormány képviseltethesse magát, hogy kifejthessék az álláspontjukat, azonban a bizottság vezetői ezt a kérést visszautasították. Szerinte ezzel "leleplezték magukat": a LIBE-bizottság "súlyosan antidemokratikus" eljárást folytat az országgal szemben, hiszen "nem számít nekik a magyar emberek véleménye, akarata". Szerinte a magyarok "minden kétséget kizáró felhatalmazást adtak a bevándorlásellenes kormány számára", világos döntést hoztak az EU vagy az EP minden beavatkozási kísérletének dacára. Úgy véli, "ennek ellenére a politikai támadássorozatot Brüsszel folytatja Magyarországgal és a magyar emberekkel szemben".
"Aki ma a választás legitimitását kérdőjelezi meg, az a magyar emberek demokratikusan kifejezett akaratát veszi semmibe"
- mondta, majd kifejtette: ha nem az ellenzék nyer meg egy választást, "akkor már nincsen demokrácia", és jól láthatóan a nemzetközi liberális politika erre épül; "ha a liberálisnak nevezett erők nyernek, akkor van demokrácia, ha meg nem ők nyernek", akkor az már nem demokrácia.
Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója is megszólalt a különjelentés kapcsán, amelyet a Fidesz Soros-jelentésként említ. Elmondta, ez egy egyértelmű újabb politikai nyomásgyakorlás, amelyben rá akarják kényszeríteni Magyarországot arra, hogy befogadjon migránsokat. "Épp, hogy csak túl vagyunk a választásokon, de Soros brüsszeli emberei máris frontális támadást indítottak Magyarország ellen az Európai Parlamentben" - mondta.
A témában Gál Kinga fideszes EP-képviselő is megszólalt.
"Azért szapulják Magyarországot, mert nem áll be a sorba, hanem kiáll a migránsok kötelező betelepítése ellen" - véli.
Szerinte a szakbizottság eljárása a magyar ellenzék és sajtója, valamint a civil szervezetek segítségével a demokratikus választások teljes semmibevételét jelenti, holott a jogállamiság alapja a demokratikus választások eredményeinek elfogadása lenne. "Az EP szakbizottságának eljárása előre megkomponált koncepciós pernek néz ki, ahol előre eldöntött politikai döntés születik, ugyanis a tényszerűség teljes mértékben hiányzik a bemutatott jelentésből" - jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország továbbra is kiáll a migránsok kötelező betelepítése ellen.
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/ep-jelentes-unios-ertekek-megsertese-alaptorveny/
2018. április 13., péntek
Az Európai Bizottság nyomására felpuhult a tervezett lengyel igazságügyi reform
Megszavazta az Európai Bizottság által vitatott bírósági törvények egyes módosításait csütörtök este a lengyel szejm, a parlamenti többség szerint ezzel eleget tettek a brüsszeli ajánlások egy részének. A módosítások a bíróságok szervezetéről, az országos igazságügyi tanácsról, valamint a legfelsőbb bíróságról szóló törvényre vonatkoznak, változnak az alkotmánybíróságról szóló törvény végrehajtási előírásai is.
Az elsőként említett, júliusban elfogadott jogszabályban az eddigihez képest korlátoznák az igazságügyi miniszter szerepét a bírósági elnökök leváltásában, a leváltási folyamatot két fázisra bontanák, és nagyobb beleszólásuk lenne a bírói köröknek. A törvény korábbi változata az Európai Bizottság szerint a bíróságok függetlenségét veszélyeztette. Az Európai Bizottság ajánlásainak megfelelően enyhülnek a bírák nyugdíjkorhatárának csökkentésére vonatkozó előírások. A hatvanöt éves korhatárt elért bírák további foglalkoztatásáról nem az államfő, hanem az országos igazságszolgáltatási tanács döntene, ez szintén lépést jelent a bírói függetlenség megerősítése irányában. A legfelsőbb bíróság esetében pedig egyaránt hatvanöt évben határoznák meg a női és a férfi bírák jelenleg különböző nyugdíjkorhatárát. A vonatkozó törvényt tavaly decemberben fogadták el, ennek értelmében a legfelsőbb bíróság női tagjait hatvan, a férfiakat pedig hatvanöt évesen nyugdíjazták volna, az államfő viszont a szolgálati idő meghosszabbításáról dönthet az érintettek kérésére.
A nők esetében a hatvanöt éves kor nem lenne kötelező érvényű, ők a Lengyelországban hatályos általános szabályoknak megfelelően hatvan évesen is nyugdíjba vonulhatnak, ha úgy döntenek. Szerepel az elfogadott módosítások között az ellenzéki Polgári Plaform javaslata is, ez a legfelsőbb bíróságnál alkalmazandó ülnökökre vonatkozik. Őket az előbbi változat szerint nyílt, a módosítás után titkos szavazással választja meg a szenátus. Az alkotmánybíróságra vonatkozó módosítás lehetővé teszi, hogy közzétegyék a lengyel jogi közlönyben azt a három alkotmánybírósági döntést, amelyeket a korábbi, jórészt az előző kormány idején kialakult összetételű testület hozott. A kihirdetéskor megjegyezték, hogy a döntések törvénysértő módon születtek, és a már nem hatályos jogszabályokra vonatkoznak. A három említett döntés kihirdetése az Európai Bizottság ajánlásai között szerepelt. Az ellenzéki képviselők többsége a tervezetek ellen szavazott, miután a parlamenti vita során látszatváltozásnak minősítették a módosítások többségét. A jogszabályokat még a szenátusnak és az államfőnek kell jóváhagynia. Varsóban hétfőn tájékozódott a lengyel bírósági reformról az Európai Bizottság első alelnöke, Frans Timmermans. Jacek Czaputowicz lengyel külügyminiszter akkor leszögezte: Brüsszel és Varsó olyan konszenzusra törekszik, amely a Lengyelországgal szemben tavaly decemberben a 7. cikk szerint elindított eljárás lezárását célozza.
https://pestisracok.hu/az-europai-bizottsag-nyomasara-felpuhult-a-tervezett-lengyel-igazsagugyi-reform/
Az elsőként említett, júliusban elfogadott jogszabályban az eddigihez képest korlátoznák az igazságügyi miniszter szerepét a bírósági elnökök leváltásában, a leváltási folyamatot két fázisra bontanák, és nagyobb beleszólásuk lenne a bírói köröknek. A törvény korábbi változata az Európai Bizottság szerint a bíróságok függetlenségét veszélyeztette. Az Európai Bizottság ajánlásainak megfelelően enyhülnek a bírák nyugdíjkorhatárának csökkentésére vonatkozó előírások. A hatvanöt éves korhatárt elért bírák további foglalkoztatásáról nem az államfő, hanem az országos igazságszolgáltatási tanács döntene, ez szintén lépést jelent a bírói függetlenség megerősítése irányában. A legfelsőbb bíróság esetében pedig egyaránt hatvanöt évben határoznák meg a női és a férfi bírák jelenleg különböző nyugdíjkorhatárát. A vonatkozó törvényt tavaly decemberben fogadták el, ennek értelmében a legfelsőbb bíróság női tagjait hatvan, a férfiakat pedig hatvanöt évesen nyugdíjazták volna, az államfő viszont a szolgálati idő meghosszabbításáról dönthet az érintettek kérésére.
A nők esetében a hatvanöt éves kor nem lenne kötelező érvényű, ők a Lengyelországban hatályos általános szabályoknak megfelelően hatvan évesen is nyugdíjba vonulhatnak, ha úgy döntenek. Szerepel az elfogadott módosítások között az ellenzéki Polgári Plaform javaslata is, ez a legfelsőbb bíróságnál alkalmazandó ülnökökre vonatkozik. Őket az előbbi változat szerint nyílt, a módosítás után titkos szavazással választja meg a szenátus. Az alkotmánybíróságra vonatkozó módosítás lehetővé teszi, hogy közzétegyék a lengyel jogi közlönyben azt a három alkotmánybírósági döntést, amelyeket a korábbi, jórészt az előző kormány idején kialakult összetételű testület hozott. A kihirdetéskor megjegyezték, hogy a döntések törvénysértő módon születtek, és a már nem hatályos jogszabályokra vonatkoznak. A három említett döntés kihirdetése az Európai Bizottság ajánlásai között szerepelt. Az ellenzéki képviselők többsége a tervezetek ellen szavazott, miután a parlamenti vita során látszatváltozásnak minősítették a módosítások többségét. A jogszabályokat még a szenátusnak és az államfőnek kell jóváhagynia. Varsóban hétfőn tájékozódott a lengyel bírósági reformról az Európai Bizottság első alelnöke, Frans Timmermans. Jacek Czaputowicz lengyel külügyminiszter akkor leszögezte: Brüsszel és Varsó olyan konszenzusra törekszik, amely a Lengyelországgal szemben tavaly decemberben a 7. cikk szerint elindított eljárás lezárását célozza.
https://pestisracok.hu/az-europai-bizottsag-nyomasara-felpuhult-a-tervezett-lengyel-igazsagugyi-reform/
2018. április 2., hétfő
A kisebbségi iskolákban is a többségi nyelven kell tanítani Lettországban
Uj Péter
Raimonds Vejonis lett elnök aláírta az oktatási reformra vonatkozó jogszabályt, amelynek értelmében a kisebbségi iskolákban bevezetik a lett tannyelvű oktatást – közölte hétfőn az államfő sajtószolgálata.
„A középiskolában a lett nyelven történő oktatás egyforma lehetőségeket biztosít az egész ifjúság számára a minőségi képzéshez és a lettországi élethez, hogy itt tanuljanak tovább és dolgozzanak. Ez egységesebbé teszi a társadalmat és erősebbé az államot" – vélekedett Raimonds Vejonis.
Az államfő hangsúlyozta, hogy a gyermekeknek a jövőben ugyanúgy lehetőségük lesz a nemzeti kisebbségekkel, azok önazonosságával és kultúrájával kapcsolatos tárgyakat az anyanyelvükön tanulni, támogatni a saját gyökereiket és sokoldalúan fejleszteni a személyiségüket. A jogszabályt a lett oktatási és tudományos minisztérium dolgozta ki, a kormány jóváhagyta, a parlament pedig elfogadta. A reform keretében a kisebbségi iskolák 2020-tól áttérnek a tárgyak többségének lett nyelvű oktatására. Orosz nyelven csak néhány tárgyat (orosz nyelv és irodalom), valamint a „kultúrával és a történelemmel összefüggő” tárgyakat tanítanak majd. A reform fokozatos bevezetése a szeptember 1-jével kezdődő tanévben indul.
A reform elégedetlenségi hullámot váltott ki az ország népességének mintegy 40 százalékát kitevő orosz kisebbség körében. Az orosz iskolák védelmezői több tüntetést tartottak, és civil szervezetek aláírásokat gyűjtenek a reform bevezetése ellen tiltakozva – írta a TASZSZ orosz állami hírügynökség. Lettországban a lett a hivatalos nyelv, az orosz külföldi nyelvnek számít. 2004-ben tömeges tüntetéseket tartottak a kisebbségi iskolákban folyó oktatás reformja ellen. A tüntetések hatására bevezették a kéttannyelvű oktatást, de az orosz iskolák felsőbb osztályaiban csak a tárgyak 40 százalékát lehet oroszul oktatni. (MTI)
https://444.hu/2018/04/02/a-kisebbsegi-iskolakban-is-a-tobbsegi-nyelven-kell-tanitani-lettorszagban
Raimonds Vejonis lett elnök aláírta az oktatási reformra vonatkozó jogszabályt, amelynek értelmében a kisebbségi iskolákban bevezetik a lett tannyelvű oktatást – közölte hétfőn az államfő sajtószolgálata.
„A középiskolában a lett nyelven történő oktatás egyforma lehetőségeket biztosít az egész ifjúság számára a minőségi képzéshez és a lettországi élethez, hogy itt tanuljanak tovább és dolgozzanak. Ez egységesebbé teszi a társadalmat és erősebbé az államot" – vélekedett Raimonds Vejonis.
Az államfő hangsúlyozta, hogy a gyermekeknek a jövőben ugyanúgy lehetőségük lesz a nemzeti kisebbségekkel, azok önazonosságával és kultúrájával kapcsolatos tárgyakat az anyanyelvükön tanulni, támogatni a saját gyökereiket és sokoldalúan fejleszteni a személyiségüket. A jogszabályt a lett oktatási és tudományos minisztérium dolgozta ki, a kormány jóváhagyta, a parlament pedig elfogadta. A reform keretében a kisebbségi iskolák 2020-tól áttérnek a tárgyak többségének lett nyelvű oktatására. Orosz nyelven csak néhány tárgyat (orosz nyelv és irodalom), valamint a „kultúrával és a történelemmel összefüggő” tárgyakat tanítanak majd. A reform fokozatos bevezetése a szeptember 1-jével kezdődő tanévben indul.
A reform elégedetlenségi hullámot váltott ki az ország népességének mintegy 40 százalékát kitevő orosz kisebbség körében. Az orosz iskolák védelmezői több tüntetést tartottak, és civil szervezetek aláírásokat gyűjtenek a reform bevezetése ellen tiltakozva – írta a TASZSZ orosz állami hírügynökség. Lettországban a lett a hivatalos nyelv, az orosz külföldi nyelvnek számít. 2004-ben tömeges tüntetéseket tartottak a kisebbségi iskolákban folyó oktatás reformja ellen. A tüntetések hatására bevezették a kéttannyelvű oktatást, de az orosz iskolák felsőbb osztályaiban csak a tárgyak 40 százalékát lehet oroszul oktatni. (MTI)
https://444.hu/2018/04/02/a-kisebbsegi-iskolakban-is-a-tobbsegi-nyelven-kell-tanitani-lettorszagban
2018. március 20., kedd
Másodszor is megszavazta a román képviselőház az igazságszolgáltatás átszervezését
PROPELLER
A jobbközép ellenzék tiltakozása ellenére másodszor is megszavazta kedden a román szociálliberális kormánytöbbség a képviselőházban az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomag mindhárom tervezetét.
A decemberben már elfogadott törvénycsomag azért került vissza a parlamentbe, mert az alkotmánybíróság – az ellenzék óvásának helyt adva – egyes cikkelyeket alaptörvénybe ütközőnek minősített.
Miután a kifogásolt előírásokat a parlament különbizottsága egyetlen nap alatt átírta, a helyenként kiigazított jogszabályokat a képviselőház plenáris ülésén is elfogadták.
Egyebek mellett pontosították, miként állapítható meg, hogy egy bíró vagy ügyész "rosszhiszeműen" járt el, vagy "súlyos mulasztást" követett el, ilyen esetekben ugyanis a károsultnak kifizetett kártérítést az államnak be kell hajtania a téves jogalkalmazásért felelős bírón vagy ügyészen. Miután alkotmányellenesnek bizonyult, törölték azt a rendelkezést, mely szerint a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság ellenőrizte volna: igazat állítottak-e a CSM tagságra pályázó jelöltek, amikor arról nyilatkoztak, hogy nem voltak a politikai rendőrség tagjai vagy besúgói.
A parlamenti szavazás előtt az ellenzéki Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) frakciójának tagjai Nem akarunk bűnvádas köztisztviselőket feliratú pólókban sorakoztak fel a parlamenti szószék elé tiltakozásul a törvénycsomag tartalma és az elfogadásának siettetése, a vitára szánt idő korlátozása ellen.
A felirat arra utal, hogy a kormánykoalícióban részt vevő pártok vezetői – Liviu Dragnea szociáldemokrata és Calin Popescu Tariceanu ALDE-elnök – korrupciós perek vádlottjai.
Romániában több mint egy éve rendszeresen tüntetnek az ellenzéki szervezetek, amelyek szerint a kormánytöbbség a reform ürügyén politikai befolyása alá próbálja vonni az igazságszolgáltatást, hogy megmentse a korrupt politikusokat a felelősségre vonástól.
Az RMDSZ által is támogatott szociálliberális kormánytöbbség szerint azonban a reformra azért van szükség, mert Románia ügyészállammá vált, ahol a vádhatóság visszaélései miatt sérül az ártatlanság vélelmének alkotmányos elve.
Az igazságügyi csomagot a szenátus hivatott véglegesíteni, de vélhetően most sem kerülhet azonnal az államfőhöz kihirdetésre, mert az ellenzék újabb alkotmányossági kontrollt akar kérni.
Forrás: MTI
http://propeller.hu/nagyvilag/3341446-masodszor-is-megszavazta-roman-kepviselohaz-igazsagszolgaltatas-atszervezeset
A jobbközép ellenzék tiltakozása ellenére másodszor is megszavazta kedden a román szociálliberális kormánytöbbség a képviselőházban az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomag mindhárom tervezetét.
A decemberben már elfogadott törvénycsomag azért került vissza a parlamentbe, mert az alkotmánybíróság – az ellenzék óvásának helyt adva – egyes cikkelyeket alaptörvénybe ütközőnek minősített.
Miután a kifogásolt előírásokat a parlament különbizottsága egyetlen nap alatt átírta, a helyenként kiigazított jogszabályokat a képviselőház plenáris ülésén is elfogadták.
Egyebek mellett pontosították, miként állapítható meg, hogy egy bíró vagy ügyész "rosszhiszeműen" járt el, vagy "súlyos mulasztást" követett el, ilyen esetekben ugyanis a károsultnak kifizetett kártérítést az államnak be kell hajtania a téves jogalkalmazásért felelős bírón vagy ügyészen. Miután alkotmányellenesnek bizonyult, törölték azt a rendelkezést, mely szerint a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság ellenőrizte volna: igazat állítottak-e a CSM tagságra pályázó jelöltek, amikor arról nyilatkoztak, hogy nem voltak a politikai rendőrség tagjai vagy besúgói.
A parlamenti szavazás előtt az ellenzéki Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) frakciójának tagjai Nem akarunk bűnvádas köztisztviselőket feliratú pólókban sorakoztak fel a parlamenti szószék elé tiltakozásul a törvénycsomag tartalma és az elfogadásának siettetése, a vitára szánt idő korlátozása ellen.
A felirat arra utal, hogy a kormánykoalícióban részt vevő pártok vezetői – Liviu Dragnea szociáldemokrata és Calin Popescu Tariceanu ALDE-elnök – korrupciós perek vádlottjai.
Romániában több mint egy éve rendszeresen tüntetnek az ellenzéki szervezetek, amelyek szerint a kormánytöbbség a reform ürügyén politikai befolyása alá próbálja vonni az igazságszolgáltatást, hogy megmentse a korrupt politikusokat a felelősségre vonástól.
Az RMDSZ által is támogatott szociálliberális kormánytöbbség szerint azonban a reformra azért van szükség, mert Románia ügyészállammá vált, ahol a vádhatóság visszaélései miatt sérül az ártatlanság vélelmének alkotmányos elve.
Az igazságügyi csomagot a szenátus hivatott véglegesíteni, de vélhetően most sem kerülhet azonnal az államfőhöz kihirdetésre, mert az ellenzék újabb alkotmányossági kontrollt akar kérni.
Forrás: MTI
http://propeller.hu/nagyvilag/3341446-masodszor-is-megszavazta-roman-kepviselohaz-igazsagszolgaltatas-atszervezeset
2018. március 19., hétfő
Marosvásárhelyi iskolaügy: alkotmányellenes az újraalapításról szóló törvény
MN
2018. március 19., hétfő 14:21, frissítve: hétfő 16:36
A megszüntetett Római Katolikus Gimnázium diákjai és tanárai vonulnak a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János katolikus templomban tartott tanévnyitóról az iskola épületébe 2017. szeptember 11-én. A Maros megyei tanfelügyelőség a katolikus iskola osztályait besorolta a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba.
Románia szégyenének nevezte a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) hétfőn kiadott közleményében azt, hogy a román alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek minősítette egy kisebbségi iskola, a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium megalapításáról rendelkező törvényt.
"Az alkotmánybíróság döntése felháborító. Csalódottak vagyunk, közösségünk is csalódott. Nem demokratikus jogállam az, ahol a parlament sem tudja az alkotmány biztosította kisebbségi jogokat érvényesíteni" - idézte a szövetség hírlevele Kelemen Hunort.
Az RMDSZ elnöke a magyar közmédiának nyilatkozva úgy értékelte: az állam egyik alapvető intézményének döntése azt üzeni a magyar közösségnek, hogy sem az önkormányzat, sem a parlament nem képes, nem akarja, vagy nem tudja érvényesíteni az alkotmányban előírt kisebbségi jogokat.
Valer Dorneanu, a taláros testület elnöke az MTI szerint a döntést azzal magyarázta, hogy a parlament csak általános érvényű jogszabályokat hozhat, és nem szabályozhat törvénnyel egyedi eseteket.
Az alkotmánybíróság később közleményben tudatta, hogy szavazattöbbséggel hozta meg döntését, amelyet arra alapozott, hogy a közoktatási tanintézeteket az önkormányzatok hozzák létre a tanfelügyelőségek láttamozása alapján, és a parlament beavatkozása az önkormányzatok hatáskörébe alkotmánysértő, mivel nem áll összhangban a törvényhozás általánosabb érvényű szabályozást célzó feladatával.
A taláros testület leszögezte: a normakontroll során nem vizsgálták a kisebbségek jogát az anyanyelvű oktatáshoz.
A bukaresti szenátus február 7-én a szociálliberális kormánytöbbség és az ellenzéki Mentsétek meg Románia Szövetség (USR) támogatásával fogadta el a helyi hatóságok által felszámolt marosvásárhelyi tanintézet újraalapításáról rendelkező törvénytervezetet, amelyet az RMDSZ terjesztett a parlament elé.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a szenátusi szavazást követően akkor arról beszélt, az iskola törvény általi létrehozásával a legjobb megoldást választotta az alakulat, hiszen ezt nem lehet közigazgatási perrel megtámadni. A tanintézetet pedig csak az szüntetheti meg, aki létrehozta: kizárólag a parlament. Akkor azt remélték, hogy az iskola a 2018–2019-es tanévtől önálló jogi személyiséggel működhet.
Az előzetes normakontrollt két ellenzéki erő, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) 50 és a Népi Mozgalom Pártja (PMP) 16 törvényhozója kérte.
Az óvás előterjesztői úgy értékelték: sérti a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvét az, hogy a parlament iskolaalapítóként lép fel, holott a közoktatási intézményeket az önkormányzatok javaslatára miniszteri rendelettel kellene alapítani. A panaszosok szerint ezzel a törvényhozás önkényesen elbitorolja a végrehajtó hatalom hatáskörét.
A jobbközép ellenzéki pártok a nyilvánosság előtt nem jogi érvekkel, hanem magyarellenes előítéletekre alapozva, nacionalista szólamokkal támadták Magyarországot, az RMDSZ-t és az azzal együttműködő bukaresti szociálliberális kormánykoalíciót. Az alkotmányossági óvás beterjesztésekor Eugen Tomac, a PMP képviselőházi frakcióvezetője azt mondta: a törvény általi iskolaalapítás mögött Magyarország áll, amely "meg akarja alázni Romániát a centenárium évében".
Az RMDSZ azt követően terjesztett törvénytervezetet a parlament elé a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium alapításáról, hogy bebizonyosodott: az egymásra mutogató helyi hatóságoktól nem várható megoldás. A magyar érdekképviselet szerint az iskola törvény által történő létrehozása megakadályozná, hogy közigazgatási perrel lehetetlenítsék el az intézmény működését.
A Maros megyei tanfelügyelőség szeptember elején függesztette fel a magyar tannyelvű katolikus iskola működését egy tavaly kezdődött, az iskolaalapítás törvényességét megkérdőjelező ügyészségi eljárásra hivatkozva. Az intézkedés következtében a magyar kormány bejelentette, hogy csak akkor fogja támogatni Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD), ha Bukarest megnyugtatóan rendezi a tanintézet jogi státuszát.
https://mno.hu/hatarontul/marosvasarhelyi-iskolaugy-alkotmanyellenes-az-ujraalapitasrol-szolo-torveny-2454471
2018. március 19., hétfő 14:21, frissítve: hétfő 16:36
A megszüntetett Római Katolikus Gimnázium diákjai és tanárai vonulnak a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János katolikus templomban tartott tanévnyitóról az iskola épületébe 2017. szeptember 11-én. A Maros megyei tanfelügyelőség a katolikus iskola osztályait besorolta a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba.
Románia szégyenének nevezte a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) hétfőn kiadott közleményében azt, hogy a román alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek minősítette egy kisebbségi iskola, a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium megalapításáról rendelkező törvényt.
"Az alkotmánybíróság döntése felháborító. Csalódottak vagyunk, közösségünk is csalódott. Nem demokratikus jogállam az, ahol a parlament sem tudja az alkotmány biztosította kisebbségi jogokat érvényesíteni" - idézte a szövetség hírlevele Kelemen Hunort.
Az RMDSZ elnöke a magyar közmédiának nyilatkozva úgy értékelte: az állam egyik alapvető intézményének döntése azt üzeni a magyar közösségnek, hogy sem az önkormányzat, sem a parlament nem képes, nem akarja, vagy nem tudja érvényesíteni az alkotmányban előírt kisebbségi jogokat.
Valer Dorneanu, a taláros testület elnöke az MTI szerint a döntést azzal magyarázta, hogy a parlament csak általános érvényű jogszabályokat hozhat, és nem szabályozhat törvénnyel egyedi eseteket.
Az alkotmánybíróság később közleményben tudatta, hogy szavazattöbbséggel hozta meg döntését, amelyet arra alapozott, hogy a közoktatási tanintézeteket az önkormányzatok hozzák létre a tanfelügyelőségek láttamozása alapján, és a parlament beavatkozása az önkormányzatok hatáskörébe alkotmánysértő, mivel nem áll összhangban a törvényhozás általánosabb érvényű szabályozást célzó feladatával.
A taláros testület leszögezte: a normakontroll során nem vizsgálták a kisebbségek jogát az anyanyelvű oktatáshoz.
A bukaresti szenátus február 7-én a szociálliberális kormánytöbbség és az ellenzéki Mentsétek meg Románia Szövetség (USR) támogatásával fogadta el a helyi hatóságok által felszámolt marosvásárhelyi tanintézet újraalapításáról rendelkező törvénytervezetet, amelyet az RMDSZ terjesztett a parlament elé.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a szenátusi szavazást követően akkor arról beszélt, az iskola törvény általi létrehozásával a legjobb megoldást választotta az alakulat, hiszen ezt nem lehet közigazgatási perrel megtámadni. A tanintézetet pedig csak az szüntetheti meg, aki létrehozta: kizárólag a parlament. Akkor azt remélték, hogy az iskola a 2018–2019-es tanévtől önálló jogi személyiséggel működhet.
Az előzetes normakontrollt két ellenzéki erő, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) 50 és a Népi Mozgalom Pártja (PMP) 16 törvényhozója kérte.
Az óvás előterjesztői úgy értékelték: sérti a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvét az, hogy a parlament iskolaalapítóként lép fel, holott a közoktatási intézményeket az önkormányzatok javaslatára miniszteri rendelettel kellene alapítani. A panaszosok szerint ezzel a törvényhozás önkényesen elbitorolja a végrehajtó hatalom hatáskörét.
A jobbközép ellenzéki pártok a nyilvánosság előtt nem jogi érvekkel, hanem magyarellenes előítéletekre alapozva, nacionalista szólamokkal támadták Magyarországot, az RMDSZ-t és az azzal együttműködő bukaresti szociálliberális kormánykoalíciót. Az alkotmányossági óvás beterjesztésekor Eugen Tomac, a PMP képviselőházi frakcióvezetője azt mondta: a törvény általi iskolaalapítás mögött Magyarország áll, amely "meg akarja alázni Romániát a centenárium évében".
Az RMDSZ azt követően terjesztett törvénytervezetet a parlament elé a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium alapításáról, hogy bebizonyosodott: az egymásra mutogató helyi hatóságoktól nem várható megoldás. A magyar érdekképviselet szerint az iskola törvény által történő létrehozása megakadályozná, hogy közigazgatási perrel lehetetlenítsék el az intézmény működését.
A Maros megyei tanfelügyelőség szeptember elején függesztette fel a magyar tannyelvű katolikus iskola működését egy tavaly kezdődött, az iskolaalapítás törvényességét megkérdőjelező ügyészségi eljárásra hivatkozva. Az intézkedés következtében a magyar kormány bejelentette, hogy csak akkor fogja támogatni Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD), ha Bukarest megnyugtatóan rendezi a tanintézet jogi státuszát.
https://mno.hu/hatarontul/marosvasarhelyi-iskolaugy-alkotmanyellenes-az-ujraalapitasrol-szolo-torveny-2454471
2018. február 24., szombat
Al Dzsazíra: Eltakart arcú MTVA-sok mondják el: teljes a kézivezérlés a közmédiában
plankog
A videó itt érhető el.
A magyar médiahelyzetről készített riportot az Al Dzsazíra angol nyelvű adása (13:45-től kezdődik) a riportban pedig két MTVA-dolgozó is részletesen mesél a kormánymédia belső működéséről. Mindketten eltakart arccal, elváltoztatott hanggal jelennek meg a műsorban, mert azt mondták, félnek a következményektől.
Egyikük azt mondja, minden belpolitikai téma szigorúan ellenőrzés alatt áll az MTVA-nál.
„Semmi rosszat nem lehet írni a kormányról. A politikailag kényes témákban instrukciókat kapok. Olyan is van, hogy az egész szöveget megkapom, nem kell csinálnom vele semmi mást, csak bemásolni. Hihetetlen az egész.”
„Eleinte még kérték, hogy mit csináljunk, most már csak üvöltenek, hogy mi nem kerülhet a hírekbe” - mondja a másik megszólaló.
Elmondásuk szerint három kulcsszó van:
Soros
migráns
és balliberális
és minden olyan témára ráállnak, ami ezekhez kötődik, és még az elnevezésre is mindig figyelnek (Soros-szervezet, Soros-egyetem, stb.)
Az egyik megszólaló elmeséli, hogy az egyik főnöke véletlenül elküldött neki egy dokumentumot, ami a kormányzattól érkezett.
Ha rákeresünk a képen látható mondatokra, azok több, egymástól elvileg függetlenül működő kormányközeli lapban is szinte pontosan megtalálhatók.
A hivatalosan nem közszolgálati, de kormányközeli lapokról az MTVA-s források azt mondják:
„Minden kormányközeli médiánál ott ül valaki, aki továbbküldi a direktívákat, amiket a tartalmi központból küldenek ki. Nem szokták lediktálni a teljes cikket, csak pontokba szedik, hogy miket kell kiemelni.”
A műsor készítői megkérdezték Kovács Zoltán kormányszóvivőt, aki válaszként azt az üzenetet küldte, hogy
a kormány nem foglalkozik médiaügyekkel.
Ennek a műsornak az egyik készítője Dan Nolan. Ő volt aki, aki nem tudott kérdezni a kormányinfón a témában, Kovács Zoltán pedig azt mondta neki, hogy ki fogja vezettetni a teremből:
A kormányszóvivő később azt mondta, Nolan nem tartotta be a szabályokat, hogy a kormányinfón csak magyar kérdéseknek van helye.
A riportban megszólal kollégánk, Rényi Pál Dániel is, aki tavaly részletes cikkben mutatta be a politikai nehézfegyverzetként működő kormánymédiát.
https://444.hu/2018/02/24/eltakart-arcu-mtva-sok-mondjak-el-teljes-a-kezivezerles-a-kozmediaban
A videó itt érhető el.
A magyar médiahelyzetről készített riportot az Al Dzsazíra angol nyelvű adása (13:45-től kezdődik) a riportban pedig két MTVA-dolgozó is részletesen mesél a kormánymédia belső működéséről. Mindketten eltakart arccal, elváltoztatott hanggal jelennek meg a műsorban, mert azt mondták, félnek a következményektől.
Egyikük azt mondja, minden belpolitikai téma szigorúan ellenőrzés alatt áll az MTVA-nál.
„Semmi rosszat nem lehet írni a kormányról. A politikailag kényes témákban instrukciókat kapok. Olyan is van, hogy az egész szöveget megkapom, nem kell csinálnom vele semmi mást, csak bemásolni. Hihetetlen az egész.”
„Eleinte még kérték, hogy mit csináljunk, most már csak üvöltenek, hogy mi nem kerülhet a hírekbe” - mondja a másik megszólaló.
Elmondásuk szerint három kulcsszó van:
Soros
migráns
és balliberális
és minden olyan témára ráállnak, ami ezekhez kötődik, és még az elnevezésre is mindig figyelnek (Soros-szervezet, Soros-egyetem, stb.)
Az egyik megszólaló elmeséli, hogy az egyik főnöke véletlenül elküldött neki egy dokumentumot, ami a kormányzattól érkezett.
Ha rákeresünk a képen látható mondatokra, azok több, egymástól elvileg függetlenül működő kormányközeli lapban is szinte pontosan megtalálhatók.
A hivatalosan nem közszolgálati, de kormányközeli lapokról az MTVA-s források azt mondják:
„Minden kormányközeli médiánál ott ül valaki, aki továbbküldi a direktívákat, amiket a tartalmi központból küldenek ki. Nem szokták lediktálni a teljes cikket, csak pontokba szedik, hogy miket kell kiemelni.”
A műsor készítői megkérdezték Kovács Zoltán kormányszóvivőt, aki válaszként azt az üzenetet küldte, hogy
a kormány nem foglalkozik médiaügyekkel.
Ennek a műsornak az egyik készítője Dan Nolan. Ő volt aki, aki nem tudott kérdezni a kormányinfón a témában, Kovács Zoltán pedig azt mondta neki, hogy ki fogja vezettetni a teremből:
A kormányszóvivő később azt mondta, Nolan nem tartotta be a szabályokat, hogy a kormányinfón csak magyar kérdéseknek van helye.
A riportban megszólal kollégánk, Rényi Pál Dániel is, aki tavaly részletes cikkben mutatta be a politikai nehézfegyverzetként működő kormánymédiát.
https://444.hu/2018/02/24/eltakart-arcu-mtva-sok-mondjak-el-teljes-a-kezivezerles-a-kozmediaban
2018. február 14., szerda
Elbukta az alkományossági normakontrollt Romániában az igazságszolgáltatási reform harmadik törvénye is
Részben alkotmánysértőnek minősítette kedden a román alkotmánybíróság az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomag harmadik törvényét is, amely a bírák és ügyészek szakmai szervezetének, a Legfelsőbb Bírói Tanácsnak a működését szabályozza.
Valer Dorneanu, az alkotmánybíróság elnöke szerint a tavaly decemberben megszavazott jogszabály öt rendelkezése, köztük a CSM vezetőinek megválasztásáról szóló cikkely sérti az alaptörvényt.
Egy másik alkotmányellenesnek bizonyult rendelkezés előírta volna, hogy a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság ellenőrizze: igazat állítottak-e a CSM tagságra pályázó jelöltek, amikor arról nyilatkoztak, hogy nem voltak a politikai rendőrség tagjai vagy besúgói.
Az előzetes normakontrollt a legfelsőbb bíróság, illetve az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt óvása nyomán végezte el az alkotmánybíróság, amely a kifogások közül csak néhányat talált megalapozottnak.
Korábban a bírák és ügyészek jogállásáról, illetve az igazságszolgáltatás megszervezéséről szóló törvénytervezet egyes rendelkezéseit is alkotmánysértőnek találta a taláros testület.
Romániában immár egy éve rendszeresen tüntetnek az ellenzéki szervezetek, amelyek szerint a kormánytöbbség a reform ürügyén politikai befolyása alá próbálja vonni az igazságszolgáltatást, hogy megmentse a korrupt politikusokat a felelősségre vonástól. Legutóbb január 20-án szerveztek országos demonstrációt, amelyen több tízezer ember vett részt.
A romániai igazságszolgáltatási törvénymódosítások miatt az Egyesült Államok és az Európai Unió is aggodalmát fejezte ki, mivel attól tart, hogy az új szabályozás visszaveti a korrupció elleni harcot. A szociálliberális kormánytöbbség szerint azonban a reformra azért van szükség, mert Románia ügyészállammá vált, ahol sérül az ártatlanság vélelmének alkotmányos elve.
https://www.hirado.hu/kulfold/kulpolitika/cikk/2018/02/13/elbukta-az-alkomanyossagi-normakontrollt-romaniaban-az-igazsagszolgaltatasi-reform-harmadik-torvenye-is/
2018. február 4., vasárnap
„Vallás és egyház a világi államban”
Erdő Péter előadása a Columbia Egyetemen
2018. február 1. csütörtök 19:22
Erdő Péter bíboros, prímás január 29-én a Columbia Egyetemen „Vallás és egyház a világi államban” címmel tartott előadást, melyet teljes egészében közreadunk.
Tisztelt Hallgatóság!
Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a Columbia Egyetemen tarthatok előadást vallási témáról. Megvallom, kissé zavarba ejtett, amikor Somerville professzor úr felkért erre a feladatra. Különösen az jelentett nagy kihívást, hogy magam válasszam meg ennek a beszédnek a pontos témáját. Mivel szakterületem a kánonjog, különösen is óvakodnom kellett attól, hogy a hallgatóságot ilyen szakmai részletekkel terheljem. Ezért választottam azt a kérdést, amelyről ma beszélni szeretnék.
Egyház és vallás a világi államban aktuális kérdésnek tűnik, mivel súlyos és mély válsággal nézünk szembe, amelyet a relativizmus kifejezéssel foglalhatunk össze. Ez azt jelenti, hogy mi, mint társadalom egyre inkább képtelenek vagyunk valamiről azt mondani, hogy jó vagy rossz, igaz vagy hamis – még a híreink is gyakran álhírek (1) –, mivel az általános vélekedés szerint minden relatív.
I. A PROBLÉMA
1. A felvilágosodás koráig egységes együttest alkotó normatív rendszer szabályozta a társadalmak életét
Mióta az emberi társadalom nagyobb közösségei államokba szerveződnek, a külső társadalmi viselkedés végső soron fizikai erőszakkal kikényszeríthető szabályai – a fejlődés egy bizonyos fokán kiemelkedő módon a törvények – igényt tartottak arra, hogy tartalmukat és a törvényhozók tekintélyét az emberi közösségnél magasabb horizonton alapozzák meg. A jognak, az erkölcsnek és a vallásnak valamiféle szerves kapcsolata a nyugati társadalmakban egészen a felvilágosodás koráig jellemző maradt.
2. A nagy törvénykönyvek Hammurabitól Iustinianuson át az újkorig elhelyezték az emberi közösséget a kozmoszban, vallásilag legitimálták a törvényhozót és a szabályokat
A nagy törvényhozói művek, mint pl. Hammurabi törvénykönyve, vagy jóval később a Codex Iustinianus azzal kezdik mondanivalójukat, hogy beleállítják az általuk megszólított közösséget a világmindenség és a természetfeletti erők összefüggésébe, vagyis megjelölik a közösség helyét a kozmoszban és azon túl. Hammurabi már törvénykönyve bevezetőjében az istenektől kapott küldetésére hivatkozik (2), Iustinianus császár pedig a teljes Szentháromság hitének megvallásával kezdi törvénykönyvét.
A kereszténység az államhatalom közvetlen vallási és így erkölcsi legitimációja terén egy sajátos újdonságot hozott. Megkülönböztette az állami hatalmat az egyházi tekintélytől. Ennek klasszikus megfogalmazását I. Gelasius pápa levelében szokták megjelölni, amelyet I. Anastasius császárhoz írt 494-ben (3). Ebben az Egyház és az állam dualista elve került megfogalmazásra. Ebben az összefüggésben jelenhetett meg a cezaropapizmus, mely szerint a császár a legfőbb vallási tekintélyt is magának igényelte. Másrészt később megjelent a pápaság részéről az a próbálkozás, hogy a vallási tekintély alapján bizonyos helyzetekben a világi hatalom felett is rendelkezzék, mondjuk III. Ince vagy VIII. Bonifác idején (4). Erre szinte válaszként tűnnek fel a nyugati gondolkodásban azok a tendenciák, amelyek a világi uralkodó vagy a nép hatalmát közvetlenül Istentől kívánják eredeztetni. Ezzel mintegy önálló, az Egyháztól független erkölcsi legitimációt próbálnak biztosítani a világi törvények számára.
A kései középkorban teológiai gondolkodók is, például Rimini Gergely felvetik az ötletet, hogy az erkölcsi bűn fogalmát vallásra és Istenre való közvetlen utalás nélkül is meg lehet alapozni (5). Később Hugo Grotius fogalmazza meg azt, hogy a természetjog akkor is érvényes lenne, ha feltételeznénk, hogy Isten nem létezik, vagy nem foglalkozik az ember dolgaival (6).
3. A legitimáció már nem az Egyháztól ered, hanem az objektív valóság egészének szemléletéből fakad
A felvilágosodás korában azután már olyan természetjogra hivatkoztak, amit az emberi ész a világból felismerhet, és amelyre a törvények alapíthatók, mégpedig minden vallásos nézettől függetlenül. Az emberi jogok első jegyzékei kifejezetten vagy hallgatólagosan ezt a filozófiai elgondolást tükrözik. Ebben az összefüggésben jelenik meg, vagy terjed egyre inkább a vallási tolerancia gondolata is, hiszen az állam működése és a jogrend legitimálása már nem függ egy konkrét vallás tanításaitól. Ameddig ugyanis az állam működése szorosan kötődött a hivatalos valláshoz, maga a törvényhozó indokolta bizonyos cselekmények – például a blaszfémia – büntetését azzal, hogy amennyiben ezeket megtűrné, akkor Isten természeti csapásokkal sújtaná az egész népet (7). Szemben tehát a modern felfogással, amikor egyes blaszfémikus megnyilvánulások más emberek érzékenységének megsértése miatt büntethetők, abban az időben nem a társadalmi, hanem a konkrét vallási következmények domináltak ezekben az esetekben. Az 1794-ben kiadott porosz Landrecht adta meg először az alapot például a blaszfémia ilyen modern felfogására (8).
4. A 19. századtól felmerül a jog és az állam teljes elkülönítése a valóság többi részétől, a vallás, az egyház, sőt a világnézet és az állam viszonya elvi problémává válik
A felvilágosult elképzelések szerint a természetjog tartalma még elég közel állt a zsidó-keresztény erkölcsi felfogáshoz. A XIX. századtól ennek a felvilágosult természetjogi szemléletnek a filozófiai alapjai sokak előtt kezdik elveszíteni meggyőző erejüket. Felmerül a természetjog vagy a természet összefüggésein alapuló helyes emberi cselekvés szabályainak relativitása, megismerhetetlensége és így a jog elszakadása az úgynevezett természetes erkölcstől. Ezáltal a vallás, az Egyház, sőt a világnézet és az állam viszonya alapvetően problémává válik. Ez az a kérdés, amelynek tisztázásán máig sokan fáradoznak. A legújabb időkben azonban a témában még sokkal radikálisabb fordulat lehetősége is felmerült, amelyre a későbbiekben még visszatérünk.
II. A 20. SZÁZAD KÉRDÉSEI
1. A jogpozitivizmus és a tiszta jogtan
a). Gustav Radbruch és a hatályos pozitív jog relativizálása
Az erkölcsöt illető relativizmus és a természetjog megismerésével kapcsolatos bizonytalanság oda vezetett, hogy a jogpozitivizmus irányzata szinte általánossá vált a jogászok körében. Már John Austin kijelenti, hogy a jog léte egy dolog, értéke vagy értéktelensége egy másik dolog (9). A XX. században a pozitivizmusnak olyan erőteljes változatai jelentek meg, amelyek a jogot pozitív tételek zárt rendszereként mutatják be, melynek tartalmát az állam illetékes szervei meghatározott eljárással állapítják meg. Ebben az elképzelésben ott rejlik a társadalmi szerződés felvilágosult eszméjének valamely késői változata is, amely már ezt a hallgatólagos szerződést nem tekinti a jogi értelemben vett szerződés valamilyen fajtájának (10).
Gustav Radbruch (1978-1949) például kiemelkedő képviselője volt a jogi relativizmusnak és jogpozitivizmusnak. Túllépett azon az újkantiánius elven, hogy a jog morális értékektől függ. Mivel pedig szerinte ezek nem abszolútok, ezért a jog és az igazságosság is relatív. Az erkölcs tágabb valóságától teljesen függetlenített jog azonban éppen a náci Németországban szörnyű visszaélésekhez vezetett. A II. világháborúban elkövetett bűncselekmények felelősei ellen indított nürnbergi per megmutatta, hova vezethet a jog és az erkölcs szétválasztása. Nem volt könnyű elítélni olyan embereket, akik hatályos, de erkölcstelen törvények szerint jártak el. Ezt az ellentmondást Gustav Radbruch oldotta fel a következő formulával: az erkölcs a jog alapvető eleme, és ha egy törvény ezt alapjaiban sérti, akkor nem rendelkezik a törvényesség kritériumával, így nem válik alkalmazhatóvá. Ezzel Radbruch revízió alá vette saját korábbi felfogását és a jogot az erkölcs világa felé nyitott rendszerként ábrázolta.
b). A Hart – Devlin vita
A II. világháború után az angolszász világban nagy visszhangot keltett a Hart-Devlin vita, ahol szintén az volt a fő kérdés, hogy a jog teljesen zárt rendszerként működik-e vagy az erkölcsöt is valamilyen mechanizmus szerint be kell kapcsolnia a társadalmi működésbe, amelyet nem lehet mesterségesen, egymástól elszeparált szektorokra bontani. Természetesen a jog és erkölcs összefüggése nem jelentette és nem jelentheti, hogy mindazt, ami az erkölccsel ellenkezik, a jognak tiltatnia vagy büntetnie kellene. Erre nézve már Seneca is egy nagyon pragmatikus elvet fogalmazott meg Nero császárhoz címzett művében, a De clementia-ban (11). Eszerint azokat a bűnöket, vagy akár bűncselekményeket, amelyek nagyon gyakran fordulnak elő, nem szabad súlyosan büntetni.
c). Működőképes-e a jogrendszer önmagában, más társadalmi normarendszerektől elszakítva?
Mindez azonban nem oldotta fel azt a problémát, amely a természetes erkölcs, vagy egyáltalán az erkölcs megismerhetőségét és tartalmát illető bizonytalanságból fakadt. Mondhatja az ember, hogy jogilag érvényesítsük az erkölcsöt, ha nem tudjuk megállapítani, mi az erkölcs tartalma. Ebben a kérdésben az antropológiai szemléletek különbözősége került előtérbe. Az lett a kérdés, hogy ki az ember, hogy mi a jó az embernek, hogy az egyes ember és a társadalom léte egy nagyszerű projekt részét alkotja-e, vagy magának az embernek kell-e vagy lehet-e mindezt meghatároznia.
Más részről gyakorlati oldalról merült fel az a nehézség, hogy az államok pozitív joga nem igazán működőképes akkor, ha nem áll mögötte az állampolgárok önkéntes jogkövető magatartása. Minden állampolgár mögé ugyanis nem lehet rendőrt állítani. De még ha lehetne is, a rendőrök mögé kit állítsunk: „quis custodiat custodes?”
2. A szocialista típusú jogrendek problémái
Éppen ezek miatt a kérdések miatt foglalkoztak sokan a volt kommunista országokban a szocialista erkölcs kérdésével. Ennek kellett volna ugyanis elősegítenie a jogszabályok önkéntes követését. Mivel azonban a marxizmus-leninizmus rendszerén belül nem ismertek el vallási vagy akárcsak tágabb értelemben is természetjogi legitimációt, ezért konferenciák és tanulmányok gyakran arra az eredményre jutottak, hogy a szocialista erkölcs tartalmát a mindenkori büntetőjog határozza meg. Ha viszont az erkölcs normája pusztán a büntető törvénykönyv, akkor egy ilyen erkölcs aligha tudja erősíteni a jogszabályok tekintélyét. Hasonló problémába ütközött Nicolas Sárközy francia elnök, aki 2004-ben megjelent Köztársaság, vallás és remény című könyvében felvetette, hogy az ifjúságot nem elégséges kizárólag az állam és a köztársaság értékeinek becsülése alapján nevelni. Ezért jónak látta, hogy a vallás és az állam közötti űrt csökkentsék és a vallási közösségeket a társadalomba jobban integrálják. Ennek a meggondolásnak az alapja az a felismerés volt, hogy az állam a saját működéséhez rászorul egyfajta erkölcsi támogatásra, olyan értékekre, amelyeket önmaga nem képes létrehozni. Ezeket tehát a társadalomból, így többek között a vallási közösségekből kell merítenie, illetve az általuk felkínált értékekre is támaszkodnia kell.
3. Igazságos jog helyett „helyes jog”?
Az újkor második felének ismeretelméleti fordulatát követően többen elkezdték kétségbe vonni az objektív javak létezését és megkísérelték a kérdést szubjektív választáson alapuló vágyak és érdekek problémájára szűkíteni. Így jutottak el az igazságosság relatívabb és formálisabb fogalmához és annak elválasztásához a közjótól, amely szerintük megismerhetetlen vagy talán nem is létezik. Az igazságossággal kapcsolatos modern elméletek többségének ezért inkább politikai jellege van és elszakadnak a hagyományos jogi nézőponttól. Nem kevesen alapelvként fogadják el, hogy „az igazságos (megfelelő) elsőbbséget élvez a jóval (javakkal) szemben.” Ez utóbbit ugyanis szubjektívnek tartják, mivel „a társadalomban sokféle felfogás él a jóról, miközben az igazságosság, melyet úgy fognak fel, mint azoknak a szabályoknak és intézményeknek az összességét, amelyek lehetővé teszik az együttélést a sokféle alany szabadságának és egyenlőségének tiszteletben tartásával”, szerintük objektív (12). Más kérdés, hogy maga a társadalmi együttélés, illetve az alanyok szabadságának és egyenlőségének fenntartása mint a jog célja nem jelentenek-e mégis bizonyos alapvető objektív javakat.
Olyan szerzők szerint, mint John Rawls „az az ésszerű igazolhatóság, amelyre egy metafizika, egy erkölcs” vagy akár „a vallások és a hitek igényt tartanak, csak azokra vonatkozik, akik elfogadják azokat, és nem kerülhet be az állam szervező elvei közé” (13). Ezt a szemléletet azonban nem fogadhatják el azok, akik igényt tartanak az igazságra és azt vallják, hogy mindenkihez kell fordulniuk, „nemcsak azokhoz, akik osztják meggyőződésüket” (14). Még ha egy állam hatalmi szervei tagadják is az objektív, megismerhető javak létezését, kénytelenek legalább hallgatólagosan elfogadni az együttélés bizonyos követelményeit, hogy a társadalom viselkedését szabályozhassák. A nyugati társadalmakban mindmáig létezik a „polgári tisztességnek” egy bizonyos rétege, amely az ideológiai különbségek ellenére lehetővé teszi számos intézmény működését.
III. A KOMMUNIZMUS ÖSSZEOMLÁSÁNAK TANULSÁGAI
1. A világnézeti vákuum és a társadalom kriminalizálódásának veszélye
A fentiektől eltérő a helyzet a posztkommunista világban, különösen a volt szovjet országokban. Ezekben a régiókban a polgárság mindig gyenge volt, a kommunizmus pedig lerombolta a gazdasági struktúrákat éppúgy, mint a társadalom szerkezetét. A vallást és az erkölcsöt a marxista-leninista ideológiával akarták helyettesíteni. A rendszer összeomlása után olyan kulturális és erkölcsi vákuum keletkezett, amely már az állam és a jog működését fenyegette és felidézte a társadalom kriminalizálódásának veszélyét. Érthető, ha egyes országokban a politikai vezetőréteget kevésbé bűvölik el a relativista ideológiák. Ehelyett inkább arra törekszenek, hogy újjáépítsék a társadalom kulturális és vallási alapjait. Bizonyos (objektív) értékekben való minimális konszenzus tehát – úgy tűnik - bármely demokrácia kulturális előfeltétele. Ezek az értékek nem lehetnek pusztán formálisak, hanem a közjó valamilyen elemeinek kell lenniük. A nyugati demokrácia kezdeteitől fogva feltételezi továbbá, hogy az emberek képesek felismerni a közjót és megválasztani az államnak azokat a szerveit, amelyeknek ezt szavatolniuk kell.
2. Világnézeti és erkölcsi alapok szükségessége
a). Az állam nem képes ezeket megteremteni, a társadalomból meríti őket
Mint említettük, a jog működéséhez szükség van bizonyos világnézeti és erkölcsi alapokra, amelyek egy társadalomban viszonylag széles körben elfogadottak. Az is igazolódott történelmileg, hogy az állam puszta hatalmi eszközökkel ezeket nem tudja létrehozni. Érdemes ebből a szempontból ismét egy pillantást vetni a volt kommunista világra.
b). Vallás és egyházak, mint értékhordozó tényezők
A berlini fal leomlását követő időkben egymás után születtek meg Közép Európában a törvények a lelkiismereti és vallásszabadságról. Számos országban új alkotmány is elfogadásra került. Ezekben a jogszabályokban néha szó van az egyházakról és a vallási közösségekről, mint a társadalom fontos, értékhordozó tényezőiről. Magyarországon például az 1990. évi IV. törvény preambulumában kifejezetten megfogalmazódott, hogy „az egyházak, felekezetek és vallási közösségek a társadalom értékteremtő és értékhordozó tényezői”(15).
Lettországnak az Apostoli Szentszékkel 2000-ben kötött megegyezése preambulumában többek között elismeri azt a pozitív hozzájárulást, amelyet a katolikus egyház a Lett Köztársaság vallási és erkölcsi fejlődéséhez, társadalmi rehabilitációjához és reintegrációjához teljesít (16). A Szlovák Köztársaság és Szentszék közötti 2000-ben kötött megegyezés preambuluma elismeri a katolikus egyház jelenlegi szerepét szociális, morális és kulturális területen és utal a Cirill-metódi lelki örökségre (17). A morális hozzájárulás és a Cirill-metódi örökség – amely maga a kereszténység – tehát a szlovák állam szempontjából is jelentős értéknek minősül. Hasonló példákat bőven sorolhatnánk a volt kommunista országok jogszabályai és nemzetközi megállapodásai szövegéből. A korábban is kapitalista országok közül elsősorban Görögország volt az, amely alkotmányában rögzítette, hogy a vezető vallás Görögországban a keleti ortodox egyház (18). Ez az alapvető megállapítás azonban még nem írja le, hogy az állam milyen módon tart igényt az Egyház közreműködésére.
Az együttműködés vagy kooperáció igénye mindenesetre más országokban is felmerül, például a Magyar Alaptörvény VII., XV. és XVI. cikkelyében (19).
c). A vallásszabadság, mint egyéni jog és az adott nép kultúráját (identitását) meghatározó vallások
Európa különböző országaiban gyakran felmerülő kérdés az egyéni vallásszabadság témája és az egyes vallások különleges szerepe valamely nemzet identitásának meghatározásában. Ez utóbbi olyan társadalmi tény, amelyet maguk az államok is gyakran figyelembe kívánnak venni. Az egyik legvilágosabb megfogalmazása ennek a tematikának a 2010-ben Rodoszon tartott II. Európai Katolikus-Ortodox Fórum záróközleménye volt. Ebben az európai katolikus püspöki konferenciák, a Vatikán és gyakorlatilag az összes európai ortodox egyházak képviselői leszögezik, hogy az európai államokban növekszik a vallásszabadságnak mint egyéni alapvető jognak az elismerése, amit az 1950-es Európai Emberjogi Konvenció után 2000-ben a Nizzai Emberjogi Charta is tartalmaz, éppúgy, mint sok ország alkotmánya (20). Ugyanakkor hivatkoznak arra is, hogy a 2007. évi Lisszaboni Szerződés 17. cikkelye úgy tekinti az egyházakat, mint amelyek a nemzeti törvényhozás alá tartoznak és elismeri sajátos hozzájárulásukat Európa identitásához (21). Ez a tény alapot ad arra, hogy bizonyos vallásokat, illetve vallási közösségeket egy-egy állam joga sajátos kategóriaként kezeljen. A katolikus és ortodox egyházak aktívan részt kívánnak venni az etikai és morális vitákban, amelyek a társadalom jövőjét érintik. Meggyőződésük, hogy az európai országok nem hagyhatják figyelmen kívül keresztény gyökereiket önmaguk elpusztításának veszélye nélkül. Ezek az etikai alapok jelentik ugyanis a kulcsot jövőjük számára egy globalizált világban (22). Ugyanez a gondolat fogalmazódik meg 2017. október 19-én a cseh, a lengyel, a szlovák, a horvát és a magyar katolikus püspökök képviselőinek nyilatkozatában: „Imádkozunk és dolgozunk: …
– egy olyan Európáért, amely tiszteletben tartja az egyéni és közösségi vallásszabadságot, amely megilleti a személyt saját méltósága alapján;
– egy olyan Európáért, amely elismeri a népeknek azt a lehetőségét is, hogy méltó módon tiszteljék azokat a vallásokat, amelyek leginkább hozzájárultak kultúrájuk és identitásuk alakulásához” (23).
Ezeknek az állásfoglalásoknak a hátterében az a felismerés húzódik meg, hogy a vallások és az egyházak gyakorlatilag ténylegesen hozzájárulnak a társadalom értékrendjének és morális alapjainak megteremtéséhez és fenntartásához. Mint említettük, léteznek az általános polgári tisztességnek olyan szabályai, amelyek már talán konkrét világnézethez nem is mindig kapcsolódnak, de a nyugati országokban mégis viszonylag széles körben elfogadják és követik őket. A volt kommunista világban viszont ezek a szabályok sokkal kevésbé működnek.
Joseph Ratzinger bíboros Jürgen Habermas-szal folytatott dialógusában említette, hogy a nyugat két nagy kultúrájának, a keresztény hit, valamint a szekuláris racionalitás kultúrájának van bizonyos szerepe az egész világ és minden kultúra alakításában, azonban ezek ténylegesen mégsem egyetemesek. A volt kommunista világ, különösen annak posztszovjet régiói példák arra, hogy hol húzódnak ennek az egyetemességnek a határai. Ugyanakkor az a tény, hogy ezekben az államokban a politikai osztály gyakran szükségesnek tartja a keresztény világnézeti értékeket a társadalom működése szempontjából, mintha azt jelezné, hogy a keresztény értékrend talán kiterjedtebb és tartósabb ezeken a területeken, mint a polgári gondolkodás a maga gazdasági előfeltételeivel és filozófiai irányzataival. Jellemző erre a helyzetre annak az idős bencés szerzetesnek az esete, aki sok évet töltött a Szovjetunióban, a Gulágon, munkatáborban. A 2000-es években Magyarországon 100. születésnapjához közeledve azt mondta: „A kereszténységem miatt elhurcoltak, hogy elpusztítsanak. Én még mindig itt vagyok, de hol a Szovjetunió?”
3. Az „ellenséges elválasztás” modelljének ellentmondásai
Az egyház és állam elválasztásának elve különböző gyakorlati megoldásokhoz vezetett. Sok helyen ellenséges elválasztás valósult meg. Ez azt feltételezte, hogy az államnak van világnézeti opciója, ez különbözik a vallásoktól, ezért az elválasztás egyben háttérbe szorítást is jelentett. Ennek legfőbb példái a kommunista államok voltak, ahol a marxizmus-leninizmus ateista világnézete mintegy az államvallás szerepét töltötte be, ugyanakkor a jogszabályok egyház és állam elválasztásáról beszéltek. Lehet azonban a szekularizmus is olyan hivatalos világnézet, amely az elválasztás negatív példáit eredményezi.
Szinte mindenütt azonban, ott is, ahol az elválasztás kooperatív és békés jellegű, megkívánja a törvényhozó, hogy az egyházak és vallási közösségek a törvények tiszteletben tartásával működjenek. Ez azt feltételezi, hogy van a társadalomnak egy szélesebb körben elfogadott világnézeti horizontja, amelyen a törvények épülnek. Csakhogy a természetjog-eszme feladásával, illetőleg a világ ésszerűségébe vetett hit meggyengülésével felmerült a kérdés, hogy mi a jognak és a törvényeknek az alapja. Amennyiben csupán egy úgynevezett demokratikus többség meghatározott formában kialakított döntése, akkor érthető az a jelenség, amelyről ma sok országban panaszkodnak, nevezetesen a jogba vetett bizalom meggyengülése. A többség is hozhat ugyanis téves vagy káros döntéseket, különösen akkor, ha a közjó fogalma is bizonytalanná válik, mert az antropológiai alapok sem egységesek. Ezért az állam szerveinek nehézséget okoz eldönteni, hogy mi a jó az embernek. A nyugati világban azonban mindmáig annak tudatában, vagy annak reményében működik a társadalom jó része, hogy „konfliktus esetén egy független bíró áll rendelkezésre, aki egy fair törvényi alapon igazságos érdekkiegyenlítést végez”, abból indulnak ki, hogy „egy jogrend – bármennyire is vitatható egyedi esetekben a törvény ésszerűsége – egészében mégis a közjót és mindenkinek az egyéni érdekét összhangba hozza.” (24) Ebből látszanak e feltételezésnek a problémái is, nevezetesen a közjó fogalmának bizonytalansága és a hatalom fair viselkedésébe és kellő erejébe vetett bizalom megingása.
Ehhez járul még egy igazán alapvető változás, a demokrácia antropológiai alapjainak megrendülése. A nyugati típusú demokrácia ugyanis feltételezi, hogy politikusok vagy pártok ésszerűen megfogalmazzák programjaikat, érvelnek mellette, a nagykorú, felelős polgárok pedig racionális érvek alapján választanak. Ez ma utópiának hangzik. Mindenek előtt azért, mert a valóságról alkotott kép rendkívül bonyolulttá vált éppen a tudományok fejlődése miatt. Tehát nagyfokú bizalom szükséges ahhoz, hogy valaki egy programnak az előfeltevéseit elhiggye, hogy aztán a megválasztott testület a demokratikus többség alapján, a társadalom bizalmának birtokában cselekedhessen. Mintha itt a circulus vitiosus esete állna fenn. Előlegezni kell a bizalmat, hogy egy olyan döntés jöhessen létre, amelyben megbízhatunk.
Ebből a szempontból jelentősnek tűnik Ferenc pápa megállapítása, aki 2014. november 25-én Strasbourgban az Európa Tanács előtt mondott beszédében aggodalmát fejezte ki az alapvető jogok új értelmezésével kapcsolatban. „Különösen az Európai Emberjogi Bíróság szerepére gondolok, amely ezeknek a jogoknak a tekintetében mintegy Európa lelkiismeretét jeleníti meg. Kifejezem reményemet, hogy ez a lelkiismeret tovább fog érlelődni, nem a felek közötti egyszerű egyetértés révén, hanem azoknak az erőfeszítéseknek az eredményeként, amelyek azokra a mély gyökerekre kívánnak építeni, amelyek azt az alapot jelentették, melyre a mai Európa alapítói szándékoztak építeni” (25). Tehát az alapvető jogoknak, vagy az úgynevezett emberi jogoknak a megfogalmazásai is a létező valóságon kell, hogy alapuljanak és egyfajta értékrenden, nem pedig pusztán valamely testület többségi döntésén. Vagyis tartalmi és nem csupán formai alapjuk kell, hogy legyen.
Csakhogy a tájékoztatás új formái lehetővé teszik, hogy a világhálón, főleg a közösségi oldalakon audiovizuális benyomások tömkelegét szerezzük meg, és a nélkül reagáljunk rájuk akár egy smiley-val, hogy elvonatkoztatást végeznénk vagy következtetéseket vonnánk le.
IV. ÚJ TECHNOLÓGIÁK A TÁRSADALMI VISELKEDÉS SZABÁLYOZÁSÁRA JOG ÉS ERKÖLCS NÉLKÜL
1. Az informatikai, a genetikai és egyéb biológiai (pszichológiai) alapú manipulációk
Mindezek alapján egyre világosabban kirajzolódik egy tendencia, amely nem is feltétlenül szándékos törekvés, hanem sokszor a helyzet dinamikájából adódik. Felmerül annak a lehetősége, sőt igénye vagy szüksége is, hogy a társadalmi viselkedést informatikai, pszichológiai, biológiai, genetikai, és persze gazdasági alapon irányítsák. Ennek során feleslegesnek látszik a jog és az erkölcs. Ezeknek az irányítási mechanizmusoknak azonban van egy jelentős hátrányuk. Az emberi cselekvést a tudatos emberi döntés megkerülésével befolyásolják, vagyis az emberi szabadság és az emberi méltóság működése számára kevés lehetőséget hagynak. Kérdés velük kapcsolatban az is, hogy tudnak-e működni önállóan, állam és jog nélkül. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy mindezek a szisztémák valamilyen szinten az államtól és a jogtól várják működési feltételeik biztosítását.
2. A szuperképességű ember és az emberiség kettészakadásának veszélye - Az ember, az egyéni élet és halál fogalmának elbizonytalanodása
A természettudományok eredményei között feltűnik annak lehetősége is, hogy genetikai módon vagy másképpen szuperképességű embereket hozzanak létre (26). Ez pedig sokak szerint felveti az emberiség kettészakadásának problémáját is. Egy másik lehetőségként merül fel az agytartalom átmentése külső hordozóra, akár az érintett személy külön hozzájárulása nélkül is. Az természetesen kérdés maradna, hogy a racionálisan érzékelhető tartalmak az adott élő szervezet környezetében mennyiben működnek másképpen, mint azon kívül. A mesterséges intelligencia problémája ugyancsak nem látszik a távoli jövő fantasztikus elképzelésének, hanem életközeli lehetőségnek tűnik. Ugyancsak felmerül a mesterséges intelligencia és az élő szervezet összekapcsolásának perspektívája. Van, aki költői módon úgy fogalmazza ezt meg, hogy Mefisztó feltölti Faust agyát a felhőbe és letölti a mesterséges intelligenciát valamely élőlénybe.
Mindezek az elképzelések érzékeltetik, hogy tovább mélyült az a kérdés, hogy mi az ember, és mintha bizonyos mértékben kezdene bizonytalanná válni az egyéni élet és halál fogalma, illetőleg elhatárolása is. Mindez megmaradhatna a tudományos-fantasztikus filmek világában, ha a természettudományok fejlődése nem hozná ezeket a kérdéseket közel a gyakorlati élethez.
3. Problémák
Mindezeken és más területeken a természettudományos és technológiai kutatás olyan gyorsan produkál új és új eredményeket, hogy ezzel sem a területek jogi szabályozása, sem az erkölcsi reflexió nem tud lépést tartani. Alapvetően ugyanis mind a jogi, mind az erkölcsi minősítéshez viszonylag konkrét tényállásokat kell leírni, hogy azokról aztán jogi vagy erkölcsi következtetéseket vonjunk le. Csakhogy a felfedezések a valóság egyre újabb síkjait tárják fel, és így a helyzetek erkölcsi minősítéséhez vagy jogi kezeléséhez szükséges tényállások rögzítése lemaradásban van. Mindez bizonyos értelemben a gazdaság bonyolult folyamataira is érvényes lehet, ahol szintén úgy érzi a közvélemény, hogy a jog és az erkölcs mintha lemaradásban volna a tényleges helyzetek mögött.
A természettudományos felfedezések esetében újra és újra látjuk, hogy maguk az emberi fogalmak és kategóriák is túl szűkösek a felismerések befogadására, sőt esetleg az emberi agy korlátai is megmutatkoznak. Ez azonban nem meglepő, hiszen a világmindenséget nem az ember alkotta meg.
A világi állam és az erkölcsi reflexiót kínáló világnézetek – így sajátosan is a vallások – mintha közös sorsban osztoznának. Olyan új kihívással kell szembenézniük, ami szokásos működésmódjukat meghaladja. Ugyanakkor továbbra is látszanak a bizalmatlanság jelei. Egyfelől a közgondolkodásban a világos világnézeti alapok hiánya és a működés rendellenességei miatt terjed a bizalmatlanság az állammal és a joggal szemben. Másfelől a vallási és kulturális pluralizmus miatt sokszor maguk az államok is egyfajta bizalmatlansággal kezelik a vallási közösségeket, különösen azokat, amelyek nem túl régen működnek az adott országban, mert úgy vélik, hogy a szekuláris államban elvárt viselkedési minimumot nem minden vallási közösség tudja vagy akarja elfogadni. A modern állam gyakran bizalmatlansággal szemléli a hitben és a vallásokban rejlő igényt az abszolút igazságra. Ez a kérdés alapjában véve a szekuláris államban soha nem volt gyökeresen és általánosan megválaszolva (27). Úgy tűnik, hogy a határozottan világi szemléletű állam és jogrend mélyén mégiscsak egy hallgatólagos világnézet húzódik meg, amelynek azonban a tartalma és az alapjai egyre kevésbé világosak.
Egy másik alternatíva lehet, ha az állam az illető ország kultúrájának alapjait jelentő vallással vagy vallásokkal olyan kapcsolatot alakít ki, amely figyelembe veszi a társadalom értéktudatának alapvető örökségét, de ugyanakkor garantálja a vallásszabadságot is. Ez az a pont, ahol új fényben jelennek meg a második Vatikáni Zsinat vallásszabadságról szóló nyilatkozatának, a Dignitatis humanae-nak a megállapításai. Eszerint ugyanis a vallásszabadság alapja nem az, hogy nem létezik igazság hit és vallás tekintetében, hanem épp ellenkezőleg annak tudata, hogy ilyen igazság létezik és azt az embernek keresnie is kell, azonban az emberi személy méltósága megkívánja, hogy ezt külső kényszertől mentesen tehesse (28).
V. KÖVETKEZTETÉSEK
1. A vallás, sajátosan a zsidó-keresztény vallási örökség személyes kapcsolatot tesz lehetővé az Abszolútummal
A vallás, sajátosan pedig a zsidó és a keresztény vallás nem egyszerűen morális szabályok gyűjteménye, hanem sokkal több ennél. Személyes kapcsolatot tesz lehetővé az Abszolútummal, a Mindenhatóval, aki a világmindenséghez képest, mint Teremtő jelenik meg, akinek igéje (a logosz), bölcsessége átjárja a világot. Ez azt jelenti, hogy a valósággal való viszonyunk nem értelmetlen vagy megismerhetetlen közegben való önkényes működést kíván, hanem egy végső bölcsesség és személyes szeretet összefüggésébe illeszkedik.
A keresztény hagyomány magvát alkotó eszmék közül néhány, így a változó világ kutatásának szükségessége és a fizikai világ belső jellegéhez tartozó értelmesség erős érv amellett, hogy milyen vallási, történelmi alapfeltevése van a természettudományoknak. Úgy tűnik, hogy a természettudomány önmagán túlra mutat, egyfajta kreatív alap és értelmesség felé, amely a világmindenség esetleges, de racionális rendjét jellemzi (29).
Az erkölcs követelményeinek kifejezése azonban sokféle lehet. Egyfelől képesek vagyunk arra, hogy fogalmak segítségével általános tényállásokat írjunk le és azokat minősítsük, vagyis erkölcsi törvényeket fogalmazzunk meg. Ha tetszik, keressük az élet helyzeteire a halácha (halakha) válaszát. De ugyanígy érzékeljük a helyes emberi cselekvés modelljeit egy-egy történetben, képben, elbeszélésben is anélkül, hogy abból elvont törvényeket formálnánk. Vagyis hagyjuk, hogy megérintsen és magával ragadjon bennünket a haggada varázsa. Maga Jézus is tudott parancs formájában fogalmazni és beszélt példabeszédekben, sőt ráhagyta tanítványaira cselekedeteinek felejthetetlen mintáját is. Olyan erkölcsi útmutatás örökösei vagyunk tehát, amely nem merül ki a fogalmakban és a meghatározásokban.
2. A vallási erkölcsi reflexióra az új helyzetek és tudományos felismerések tekintetében továbbra is törekedni kell, még ha ez bizonyos késéssel történik is
Noha a természettudományok gyors haladása új meg új helyzeteket teremt, nem fáradhatunk bele alapvető erkölcsi elvek hirdetésébe és továbbra is törekednünk kell az új helyzetekre való erkölcsi reflexióra, még ha ez néha késéssel történik is, vagy nem is ölt mindig fogalmi és verbális alakot.
3. A vallás hozzájárulása a társadalom életéhez
Tekintettel mindezekre a kihívásokra sokan úgy érzik, hogy nemcsak a gazdasági élet területén és nemcsak a környezetünk pusztításának elkerülése végett kell törekedünk az úgynevezett fenntartható fejlődésre. A tudomány területén is lehetséges, hogy jogi és erkölcsi kontroll nélkül az eredmények inkább az emberiség pusztulásához, mint boldogságához járulnak hozzá. Természetesen ennek is az az érzés vagy meggyőződés az alapfeltétele, hogy jobb, ha az emberiség létezik, mintha nem létezik. Tehát felmerülhet a tudományok területén is a fenntartható fejlődés igénye. Csakhogy ki az a kutató, melyik az a centrum vagy melyik az az ország, aki az mondaná, hogy lassabban produkáljunk eredményeket, vagy bizonyos fontos témákat ne is kutassunk? Mindenki meg van győződve arról, hogy ebben az esetben a többiek megelőzik és ő lemarad a versenyben. Mit lehet tenni? Az emberiség ökológiai lábnyoma is nagyobb, mint ami hosszútávon fenntartható. Mondjuk hát kétségbeesetten azt, amit Hamlet mondott, hogy „kizökkent az idő”?
És itt érezheti át az ember számos vallási tradíció alapján azt is, hogy valamiféle megváltásra van szüksége. Hogy a saját erőnk nem elégséges problémáink megoldásához.
Keresztény teológusként számomra a keresztény hit szerinti Gondviselés, a Providentia bizonyos szempontból hasonlónak tűnik a más vallások teológiai felvetéseihez, így például a „nagy folyó” gondolatához, de ezeknél sokkal személyesebb. Már a Genezis könyvében azt olvassuk, hogy a Teremtő látta, hogy mindaz, amit alkotott, igen jó (30). A zsidó-keresztény örökség tartalmazza azt a meggyőződést, hogy a világmindenség mögött egy személyes és jóindulatú alkotó áll, és hogy ez az Abszolútum kinyilatkoztatta önmagát, hogy kommunikálni akar az emberrel (31). Mindez pedig túl azon, hogy bizonyos alapvető erkölcsi szemléletet közvetít, ad még valamit, ami talán még ennél is fontosabb. Bizalmat ad egyén és közösség számára. Bizalmat ad abban, hogy bár a saját megismerő képességünk a valóság teljességével nem tart lépést, a számunkra szükséges ismeretekhez és felismerésekhez újra és újra eljuthatunk. Megismerésünk gyengesége tehát nem ad okot arra, hogy feladjuk az igazság keresését és a törekvést a valóságnak megfelelő, helyes cselekvésre.
Köszönöm a figyelmet!
JEGYZETEK:
1. Vö. POPE FRANCIS, Message of Pope Francis for the 52nd World Day of Social Communications, 24 January 2018, https://w2.vatican.va/content/francesco/en/messages/communications/documents/papa-francesco_20180124_messaggio-comunicazioni-sociali.html
2. The Code of Hammurabi King of Babilon about 2250 B. C., ed. Robert Francis HARPER, Chicago: The University of Chicago Press – London: Luzac and Company, 1904, p. 3.
3. „Famuli vestrae pietatis” JK 632.; Heinrich DENZINGER – Peter HÜHNERMANN, Enchiridion symbolorum definitionum et declarationum de rebus fidei et morum. Edizione bilingue, Bologna: EDB 1996, nr. 347; D.96 c.10: Corpus Iuris Canonici, ed. Aemilius FRIEDBERG, Lipsiae: Bernhard Tauchnitz, 1879-1881 (repr. Graz: Akademieverlag, 1955), vol. I, col. 340.
4. Vö. Péter Erdő: Il peccato e il delitto – La relazione tra due concetti fondamentali alla luce del diritto canonico (Milano, Giuffre, 2014, pp 70-73)
5. GREGORIUS ARIMINENSIS, Lectura super Primum et Secundum Sententiarum, Super Secundum Dist. 34-37, quaest. 1, art. 2: ed. TRAPP, D. A. – MARCOLINO, V., VI, Berlin – New York 1980, 235, 11-24 („quicquid est contra rectam rationem est contra aeternam legem, ac per hoc secundum Augustinum recte dicatur peccatum esse factum vel dictum vel concupitum aliquid contra rectam rationem, id est, ut post patebit, facere vel dicere vel concupiscere, quae omnia sub vocabulo ’agendi’ comprehenduntur, contra rectam rationem. Si quaeratur cur potius dico absolute ’contra rectam rationem’, quam contracte ’contra rationem divinam’, respondeo: Ne putetur peccatum esse praecise contra rationem divinam et non contra quamlibet rectam rationem de eodem; aut aestimetur aliquid esse peccatum, non quia est contra rationem divinam inquantum est recta, sed quia est contra eam inquantum est divina. Nam si per impossibile ratio divina sive deus ipse non esset, aut ratio illa esset errans, adhuc, si quis ageret contra rectam rationem angelicam vel humanam aut aliam aliquam si qua esset, peccaret”).
6. Hugo GROTIUS, De iure belli ac pacis libri tres, Amstelaedami: Ioannes Blaev, 1651, (fol. 5r), Prolegomena („Et haec quidem quae iam diximus, locum aliquem haberet etiamsi daremus, quod sine summo scelere dari nequit, non esse Deum, aut non curari ab eo negotia humana”); cf. ERDŐ, Il peccato e il delitto p. 53.
7. Nov. 77. 1.1. Cf. Corpus Iuris Hungarici, Budae: Typis Regiae Universitatis, 1779, vol. I, p. 506, art. 42 anni 1563; cf. vol. II, pp. 17 and 166, art. 42 anni 1659, art. 110 anni 1723.
8. Preußisches Landrecht, Teil II, Sechster Abschnitt § 217, cf. Rusztem VÁMBÉRY, Istenkáromlás, in: Magyar Jogi Lexikon, ed. Dezső MÁRKUS, vol. IV, Budapest: Pallas, 1903, pp. 387-388.
9. John AUSTIN, The Province of Jurisprudence determined, London: Weidenfeld and Nicolson, 1955, pp. 184-185.
10. Vö. Jan M. BROEKMAN, Rechsphilosophie, in: Historisches Wörterbuch der Philosophie edd. Joachim RITTER – Karlfried GRÜNDER, vol. VIII, Basel: Schwabe & Co., 1992, pp. 320-321.
11. De Clement., I, XXII, 1.
12. Giorgio DEL VECCHIO - Francesco VIOLA, Giustizia, in Enciclopedia filosofica, Milano: Bompiani, 2006, vol. V, p. 4885.
13. DEL VECCHIO – VIOLA 4885; vö. John RAWLS, A Theory of Justice, Cambridge (Mass.) 1971.
14. DEL VECCHIO – VIOLA 4885.
15. Balázs SCHANDA (ed.), Legistaltion on Church-State Relations in Hungary, Budapest: Ministry of Cultural Heritage, 2002, p.43.
16. Vö. Cf. Enchiridon dei Concordati – due secoli di storia dei rapporti Chiesa-Stato, Bologna: EDB, 2003, pp. 2190-2192.
17. Vö. uo. p. 2213
18. http://www.hri.org/docs/syntagma/artcl25.html#A3
19. Balázs SCHANDA, Religion and Law in Hungary, Alphen aan den Rijn: Wolters Kluwer, 2015, p. 23.
20. CATHOLIC-ORTHODOX FORUM RHODES 2010, Communiqué, in: CONSILIUM CONFERENTIARUM EPISCOPORUM EUROPAE, Church and State relations: from Historical and Theological Perspectives, Atti del II Forum Europeo Cattolico Ortodosso, Bologna: EDB, 2011, pp. 216-217.
21. Uo . 217 CCEE p 217
22. Uo. p. 218.
23. Kelet-közép európai püspökök budapesti találkozójának záróközleménye: http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=2453 (2018. 01. 13). Angolul: http://www.ccee.eu/news/news-2017/307-19-10-2017-europe-must-be-a-true-family-of-peoples
24. Udo DI FABIO, Rechsordnung und Vertrauen, in: Neues Vertrauen in Staat, Kirche und Gesellschaft, Essener Gespäche zum Thema Staat und Kirche 50, Münster: Aschendorff, 2017, pp. 61-68:62.
25. http://w2.vatican.va/content/francesco/en/speeches/2014/november/documents/papa-francesco_20141125_strasburgo-consiglio-europa.html
26. Vö. Cf. Robin L. SMITH - Max GOMEZ, Cells are the New Cure. The Cutting Edge Medical Breakthroughs that are Transforming our Health, Dallas TX: BenBella Books, 2017, pp. 188-222.
27. Vö: DI FABIO Rechtsordnung p. 63
28. Dignitatis humanae 2-3
29. ld. pl. Ian BARBOUR, Religion and Sciene: Historical and Contemporary Issue, London: SCM, 1998, p. 91
30. Gen 1,31
31. Számunkra, keresztények számára az Istennel való kommunikáció központja Jézus Krisztus személye, akit Urunknak és Mesterünknek vallunk. Ő hitünk objektív alapja, és ezért a történeti Jézus, vagy a történeti Krisztus kutatása napjaink keresztény teológiájának központi kérdése. Ld. pl. Joseph RATZINGER (POPE BENEDICT XVI), Jesus of Nazareth, 3 vols., Ignatius Press, 2013; John P. MEIER, A Marginal Jew. Rethinking the Historical Jesus, 5 vols., New York: Random House – Yale University Press, 1991-2016; Handbook for the Study of the Historical Jesus, ed. Tom HOLMÉN – Stanley E. PORTER, 4 vols., Leiden-Boston: Brill, 2011; cf. Nicola CIOLA – Antonio PITTA – Giuseppe PULCINELLI, Ricerca storica su Gesù. Bilanci e prospettive, Bologna: EDB, 2017.
Fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Magyar Kurír
2018. február 1. csütörtök 19:22
Erdő Péter bíboros, prímás január 29-én a Columbia Egyetemen „Vallás és egyház a világi államban” címmel tartott előadást, melyet teljes egészében közreadunk.
Tisztelt Hallgatóság!
Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a Columbia Egyetemen tarthatok előadást vallási témáról. Megvallom, kissé zavarba ejtett, amikor Somerville professzor úr felkért erre a feladatra. Különösen az jelentett nagy kihívást, hogy magam válasszam meg ennek a beszédnek a pontos témáját. Mivel szakterületem a kánonjog, különösen is óvakodnom kellett attól, hogy a hallgatóságot ilyen szakmai részletekkel terheljem. Ezért választottam azt a kérdést, amelyről ma beszélni szeretnék.
Egyház és vallás a világi államban aktuális kérdésnek tűnik, mivel súlyos és mély válsággal nézünk szembe, amelyet a relativizmus kifejezéssel foglalhatunk össze. Ez azt jelenti, hogy mi, mint társadalom egyre inkább képtelenek vagyunk valamiről azt mondani, hogy jó vagy rossz, igaz vagy hamis – még a híreink is gyakran álhírek (1) –, mivel az általános vélekedés szerint minden relatív.
I. A PROBLÉMA
1. A felvilágosodás koráig egységes együttest alkotó normatív rendszer szabályozta a társadalmak életét
Mióta az emberi társadalom nagyobb közösségei államokba szerveződnek, a külső társadalmi viselkedés végső soron fizikai erőszakkal kikényszeríthető szabályai – a fejlődés egy bizonyos fokán kiemelkedő módon a törvények – igényt tartottak arra, hogy tartalmukat és a törvényhozók tekintélyét az emberi közösségnél magasabb horizonton alapozzák meg. A jognak, az erkölcsnek és a vallásnak valamiféle szerves kapcsolata a nyugati társadalmakban egészen a felvilágosodás koráig jellemző maradt.
2. A nagy törvénykönyvek Hammurabitól Iustinianuson át az újkorig elhelyezték az emberi közösséget a kozmoszban, vallásilag legitimálták a törvényhozót és a szabályokat
A nagy törvényhozói művek, mint pl. Hammurabi törvénykönyve, vagy jóval később a Codex Iustinianus azzal kezdik mondanivalójukat, hogy beleállítják az általuk megszólított közösséget a világmindenség és a természetfeletti erők összefüggésébe, vagyis megjelölik a közösség helyét a kozmoszban és azon túl. Hammurabi már törvénykönyve bevezetőjében az istenektől kapott küldetésére hivatkozik (2), Iustinianus császár pedig a teljes Szentháromság hitének megvallásával kezdi törvénykönyvét.
A kereszténység az államhatalom közvetlen vallási és így erkölcsi legitimációja terén egy sajátos újdonságot hozott. Megkülönböztette az állami hatalmat az egyházi tekintélytől. Ennek klasszikus megfogalmazását I. Gelasius pápa levelében szokták megjelölni, amelyet I. Anastasius császárhoz írt 494-ben (3). Ebben az Egyház és az állam dualista elve került megfogalmazásra. Ebben az összefüggésben jelenhetett meg a cezaropapizmus, mely szerint a császár a legfőbb vallási tekintélyt is magának igényelte. Másrészt később megjelent a pápaság részéről az a próbálkozás, hogy a vallási tekintély alapján bizonyos helyzetekben a világi hatalom felett is rendelkezzék, mondjuk III. Ince vagy VIII. Bonifác idején (4). Erre szinte válaszként tűnnek fel a nyugati gondolkodásban azok a tendenciák, amelyek a világi uralkodó vagy a nép hatalmát közvetlenül Istentől kívánják eredeztetni. Ezzel mintegy önálló, az Egyháztól független erkölcsi legitimációt próbálnak biztosítani a világi törvények számára.
A kései középkorban teológiai gondolkodók is, például Rimini Gergely felvetik az ötletet, hogy az erkölcsi bűn fogalmát vallásra és Istenre való közvetlen utalás nélkül is meg lehet alapozni (5). Később Hugo Grotius fogalmazza meg azt, hogy a természetjog akkor is érvényes lenne, ha feltételeznénk, hogy Isten nem létezik, vagy nem foglalkozik az ember dolgaival (6).
3. A legitimáció már nem az Egyháztól ered, hanem az objektív valóság egészének szemléletéből fakad
A felvilágosodás korában azután már olyan természetjogra hivatkoztak, amit az emberi ész a világból felismerhet, és amelyre a törvények alapíthatók, mégpedig minden vallásos nézettől függetlenül. Az emberi jogok első jegyzékei kifejezetten vagy hallgatólagosan ezt a filozófiai elgondolást tükrözik. Ebben az összefüggésben jelenik meg, vagy terjed egyre inkább a vallási tolerancia gondolata is, hiszen az állam működése és a jogrend legitimálása már nem függ egy konkrét vallás tanításaitól. Ameddig ugyanis az állam működése szorosan kötődött a hivatalos valláshoz, maga a törvényhozó indokolta bizonyos cselekmények – például a blaszfémia – büntetését azzal, hogy amennyiben ezeket megtűrné, akkor Isten természeti csapásokkal sújtaná az egész népet (7). Szemben tehát a modern felfogással, amikor egyes blaszfémikus megnyilvánulások más emberek érzékenységének megsértése miatt büntethetők, abban az időben nem a társadalmi, hanem a konkrét vallási következmények domináltak ezekben az esetekben. Az 1794-ben kiadott porosz Landrecht adta meg először az alapot például a blaszfémia ilyen modern felfogására (8).
4. A 19. századtól felmerül a jog és az állam teljes elkülönítése a valóság többi részétől, a vallás, az egyház, sőt a világnézet és az állam viszonya elvi problémává válik
A felvilágosult elképzelések szerint a természetjog tartalma még elég közel állt a zsidó-keresztény erkölcsi felfogáshoz. A XIX. századtól ennek a felvilágosult természetjogi szemléletnek a filozófiai alapjai sokak előtt kezdik elveszíteni meggyőző erejüket. Felmerül a természetjog vagy a természet összefüggésein alapuló helyes emberi cselekvés szabályainak relativitása, megismerhetetlensége és így a jog elszakadása az úgynevezett természetes erkölcstől. Ezáltal a vallás, az Egyház, sőt a világnézet és az állam viszonya alapvetően problémává válik. Ez az a kérdés, amelynek tisztázásán máig sokan fáradoznak. A legújabb időkben azonban a témában még sokkal radikálisabb fordulat lehetősége is felmerült, amelyre a későbbiekben még visszatérünk.
II. A 20. SZÁZAD KÉRDÉSEI
1. A jogpozitivizmus és a tiszta jogtan
a). Gustav Radbruch és a hatályos pozitív jog relativizálása
Az erkölcsöt illető relativizmus és a természetjog megismerésével kapcsolatos bizonytalanság oda vezetett, hogy a jogpozitivizmus irányzata szinte általánossá vált a jogászok körében. Már John Austin kijelenti, hogy a jog léte egy dolog, értéke vagy értéktelensége egy másik dolog (9). A XX. században a pozitivizmusnak olyan erőteljes változatai jelentek meg, amelyek a jogot pozitív tételek zárt rendszereként mutatják be, melynek tartalmát az állam illetékes szervei meghatározott eljárással állapítják meg. Ebben az elképzelésben ott rejlik a társadalmi szerződés felvilágosult eszméjének valamely késői változata is, amely már ezt a hallgatólagos szerződést nem tekinti a jogi értelemben vett szerződés valamilyen fajtájának (10).
Gustav Radbruch (1978-1949) például kiemelkedő képviselője volt a jogi relativizmusnak és jogpozitivizmusnak. Túllépett azon az újkantiánius elven, hogy a jog morális értékektől függ. Mivel pedig szerinte ezek nem abszolútok, ezért a jog és az igazságosság is relatív. Az erkölcs tágabb valóságától teljesen függetlenített jog azonban éppen a náci Németországban szörnyű visszaélésekhez vezetett. A II. világháborúban elkövetett bűncselekmények felelősei ellen indított nürnbergi per megmutatta, hova vezethet a jog és az erkölcs szétválasztása. Nem volt könnyű elítélni olyan embereket, akik hatályos, de erkölcstelen törvények szerint jártak el. Ezt az ellentmondást Gustav Radbruch oldotta fel a következő formulával: az erkölcs a jog alapvető eleme, és ha egy törvény ezt alapjaiban sérti, akkor nem rendelkezik a törvényesség kritériumával, így nem válik alkalmazhatóvá. Ezzel Radbruch revízió alá vette saját korábbi felfogását és a jogot az erkölcs világa felé nyitott rendszerként ábrázolta.
b). A Hart – Devlin vita
A II. világháború után az angolszász világban nagy visszhangot keltett a Hart-Devlin vita, ahol szintén az volt a fő kérdés, hogy a jog teljesen zárt rendszerként működik-e vagy az erkölcsöt is valamilyen mechanizmus szerint be kell kapcsolnia a társadalmi működésbe, amelyet nem lehet mesterségesen, egymástól elszeparált szektorokra bontani. Természetesen a jog és erkölcs összefüggése nem jelentette és nem jelentheti, hogy mindazt, ami az erkölccsel ellenkezik, a jognak tiltatnia vagy büntetnie kellene. Erre nézve már Seneca is egy nagyon pragmatikus elvet fogalmazott meg Nero császárhoz címzett művében, a De clementia-ban (11). Eszerint azokat a bűnöket, vagy akár bűncselekményeket, amelyek nagyon gyakran fordulnak elő, nem szabad súlyosan büntetni.
c). Működőképes-e a jogrendszer önmagában, más társadalmi normarendszerektől elszakítva?
Mindez azonban nem oldotta fel azt a problémát, amely a természetes erkölcs, vagy egyáltalán az erkölcs megismerhetőségét és tartalmát illető bizonytalanságból fakadt. Mondhatja az ember, hogy jogilag érvényesítsük az erkölcsöt, ha nem tudjuk megállapítani, mi az erkölcs tartalma. Ebben a kérdésben az antropológiai szemléletek különbözősége került előtérbe. Az lett a kérdés, hogy ki az ember, hogy mi a jó az embernek, hogy az egyes ember és a társadalom léte egy nagyszerű projekt részét alkotja-e, vagy magának az embernek kell-e vagy lehet-e mindezt meghatároznia.
Más részről gyakorlati oldalról merült fel az a nehézség, hogy az államok pozitív joga nem igazán működőképes akkor, ha nem áll mögötte az állampolgárok önkéntes jogkövető magatartása. Minden állampolgár mögé ugyanis nem lehet rendőrt állítani. De még ha lehetne is, a rendőrök mögé kit állítsunk: „quis custodiat custodes?”
2. A szocialista típusú jogrendek problémái
Éppen ezek miatt a kérdések miatt foglalkoztak sokan a volt kommunista országokban a szocialista erkölcs kérdésével. Ennek kellett volna ugyanis elősegítenie a jogszabályok önkéntes követését. Mivel azonban a marxizmus-leninizmus rendszerén belül nem ismertek el vallási vagy akárcsak tágabb értelemben is természetjogi legitimációt, ezért konferenciák és tanulmányok gyakran arra az eredményre jutottak, hogy a szocialista erkölcs tartalmát a mindenkori büntetőjog határozza meg. Ha viszont az erkölcs normája pusztán a büntető törvénykönyv, akkor egy ilyen erkölcs aligha tudja erősíteni a jogszabályok tekintélyét. Hasonló problémába ütközött Nicolas Sárközy francia elnök, aki 2004-ben megjelent Köztársaság, vallás és remény című könyvében felvetette, hogy az ifjúságot nem elégséges kizárólag az állam és a köztársaság értékeinek becsülése alapján nevelni. Ezért jónak látta, hogy a vallás és az állam közötti űrt csökkentsék és a vallási közösségeket a társadalomba jobban integrálják. Ennek a meggondolásnak az alapja az a felismerés volt, hogy az állam a saját működéséhez rászorul egyfajta erkölcsi támogatásra, olyan értékekre, amelyeket önmaga nem képes létrehozni. Ezeket tehát a társadalomból, így többek között a vallási közösségekből kell merítenie, illetve az általuk felkínált értékekre is támaszkodnia kell.
3. Igazságos jog helyett „helyes jog”?
Az újkor második felének ismeretelméleti fordulatát követően többen elkezdték kétségbe vonni az objektív javak létezését és megkísérelték a kérdést szubjektív választáson alapuló vágyak és érdekek problémájára szűkíteni. Így jutottak el az igazságosság relatívabb és formálisabb fogalmához és annak elválasztásához a közjótól, amely szerintük megismerhetetlen vagy talán nem is létezik. Az igazságossággal kapcsolatos modern elméletek többségének ezért inkább politikai jellege van és elszakadnak a hagyományos jogi nézőponttól. Nem kevesen alapelvként fogadják el, hogy „az igazságos (megfelelő) elsőbbséget élvez a jóval (javakkal) szemben.” Ez utóbbit ugyanis szubjektívnek tartják, mivel „a társadalomban sokféle felfogás él a jóról, miközben az igazságosság, melyet úgy fognak fel, mint azoknak a szabályoknak és intézményeknek az összességét, amelyek lehetővé teszik az együttélést a sokféle alany szabadságának és egyenlőségének tiszteletben tartásával”, szerintük objektív (12). Más kérdés, hogy maga a társadalmi együttélés, illetve az alanyok szabadságának és egyenlőségének fenntartása mint a jog célja nem jelentenek-e mégis bizonyos alapvető objektív javakat.
Olyan szerzők szerint, mint John Rawls „az az ésszerű igazolhatóság, amelyre egy metafizika, egy erkölcs” vagy akár „a vallások és a hitek igényt tartanak, csak azokra vonatkozik, akik elfogadják azokat, és nem kerülhet be az állam szervező elvei közé” (13). Ezt a szemléletet azonban nem fogadhatják el azok, akik igényt tartanak az igazságra és azt vallják, hogy mindenkihez kell fordulniuk, „nemcsak azokhoz, akik osztják meggyőződésüket” (14). Még ha egy állam hatalmi szervei tagadják is az objektív, megismerhető javak létezését, kénytelenek legalább hallgatólagosan elfogadni az együttélés bizonyos követelményeit, hogy a társadalom viselkedését szabályozhassák. A nyugati társadalmakban mindmáig létezik a „polgári tisztességnek” egy bizonyos rétege, amely az ideológiai különbségek ellenére lehetővé teszi számos intézmény működését.
III. A KOMMUNIZMUS ÖSSZEOMLÁSÁNAK TANULSÁGAI
1. A világnézeti vákuum és a társadalom kriminalizálódásának veszélye
A fentiektől eltérő a helyzet a posztkommunista világban, különösen a volt szovjet országokban. Ezekben a régiókban a polgárság mindig gyenge volt, a kommunizmus pedig lerombolta a gazdasági struktúrákat éppúgy, mint a társadalom szerkezetét. A vallást és az erkölcsöt a marxista-leninista ideológiával akarták helyettesíteni. A rendszer összeomlása után olyan kulturális és erkölcsi vákuum keletkezett, amely már az állam és a jog működését fenyegette és felidézte a társadalom kriminalizálódásának veszélyét. Érthető, ha egyes országokban a politikai vezetőréteget kevésbé bűvölik el a relativista ideológiák. Ehelyett inkább arra törekszenek, hogy újjáépítsék a társadalom kulturális és vallási alapjait. Bizonyos (objektív) értékekben való minimális konszenzus tehát – úgy tűnik - bármely demokrácia kulturális előfeltétele. Ezek az értékek nem lehetnek pusztán formálisak, hanem a közjó valamilyen elemeinek kell lenniük. A nyugati demokrácia kezdeteitől fogva feltételezi továbbá, hogy az emberek képesek felismerni a közjót és megválasztani az államnak azokat a szerveit, amelyeknek ezt szavatolniuk kell.
2. Világnézeti és erkölcsi alapok szükségessége
a). Az állam nem képes ezeket megteremteni, a társadalomból meríti őket
Mint említettük, a jog működéséhez szükség van bizonyos világnézeti és erkölcsi alapokra, amelyek egy társadalomban viszonylag széles körben elfogadottak. Az is igazolódott történelmileg, hogy az állam puszta hatalmi eszközökkel ezeket nem tudja létrehozni. Érdemes ebből a szempontból ismét egy pillantást vetni a volt kommunista világra.
b). Vallás és egyházak, mint értékhordozó tényezők
A berlini fal leomlását követő időkben egymás után születtek meg Közép Európában a törvények a lelkiismereti és vallásszabadságról. Számos országban új alkotmány is elfogadásra került. Ezekben a jogszabályokban néha szó van az egyházakról és a vallási közösségekről, mint a társadalom fontos, értékhordozó tényezőiről. Magyarországon például az 1990. évi IV. törvény preambulumában kifejezetten megfogalmazódott, hogy „az egyházak, felekezetek és vallási közösségek a társadalom értékteremtő és értékhordozó tényezői”(15).
Lettországnak az Apostoli Szentszékkel 2000-ben kötött megegyezése preambulumában többek között elismeri azt a pozitív hozzájárulást, amelyet a katolikus egyház a Lett Köztársaság vallási és erkölcsi fejlődéséhez, társadalmi rehabilitációjához és reintegrációjához teljesít (16). A Szlovák Köztársaság és Szentszék közötti 2000-ben kötött megegyezés preambuluma elismeri a katolikus egyház jelenlegi szerepét szociális, morális és kulturális területen és utal a Cirill-metódi lelki örökségre (17). A morális hozzájárulás és a Cirill-metódi örökség – amely maga a kereszténység – tehát a szlovák állam szempontjából is jelentős értéknek minősül. Hasonló példákat bőven sorolhatnánk a volt kommunista országok jogszabályai és nemzetközi megállapodásai szövegéből. A korábban is kapitalista országok közül elsősorban Görögország volt az, amely alkotmányában rögzítette, hogy a vezető vallás Görögországban a keleti ortodox egyház (18). Ez az alapvető megállapítás azonban még nem írja le, hogy az állam milyen módon tart igényt az Egyház közreműködésére.
Az együttműködés vagy kooperáció igénye mindenesetre más országokban is felmerül, például a Magyar Alaptörvény VII., XV. és XVI. cikkelyében (19).
c). A vallásszabadság, mint egyéni jog és az adott nép kultúráját (identitását) meghatározó vallások
Európa különböző országaiban gyakran felmerülő kérdés az egyéni vallásszabadság témája és az egyes vallások különleges szerepe valamely nemzet identitásának meghatározásában. Ez utóbbi olyan társadalmi tény, amelyet maguk az államok is gyakran figyelembe kívánnak venni. Az egyik legvilágosabb megfogalmazása ennek a tematikának a 2010-ben Rodoszon tartott II. Európai Katolikus-Ortodox Fórum záróközleménye volt. Ebben az európai katolikus püspöki konferenciák, a Vatikán és gyakorlatilag az összes európai ortodox egyházak képviselői leszögezik, hogy az európai államokban növekszik a vallásszabadságnak mint egyéni alapvető jognak az elismerése, amit az 1950-es Európai Emberjogi Konvenció után 2000-ben a Nizzai Emberjogi Charta is tartalmaz, éppúgy, mint sok ország alkotmánya (20). Ugyanakkor hivatkoznak arra is, hogy a 2007. évi Lisszaboni Szerződés 17. cikkelye úgy tekinti az egyházakat, mint amelyek a nemzeti törvényhozás alá tartoznak és elismeri sajátos hozzájárulásukat Európa identitásához (21). Ez a tény alapot ad arra, hogy bizonyos vallásokat, illetve vallási közösségeket egy-egy állam joga sajátos kategóriaként kezeljen. A katolikus és ortodox egyházak aktívan részt kívánnak venni az etikai és morális vitákban, amelyek a társadalom jövőjét érintik. Meggyőződésük, hogy az európai országok nem hagyhatják figyelmen kívül keresztény gyökereiket önmaguk elpusztításának veszélye nélkül. Ezek az etikai alapok jelentik ugyanis a kulcsot jövőjük számára egy globalizált világban (22). Ugyanez a gondolat fogalmazódik meg 2017. október 19-én a cseh, a lengyel, a szlovák, a horvát és a magyar katolikus püspökök képviselőinek nyilatkozatában: „Imádkozunk és dolgozunk: …
– egy olyan Európáért, amely tiszteletben tartja az egyéni és közösségi vallásszabadságot, amely megilleti a személyt saját méltósága alapján;
– egy olyan Európáért, amely elismeri a népeknek azt a lehetőségét is, hogy méltó módon tiszteljék azokat a vallásokat, amelyek leginkább hozzájárultak kultúrájuk és identitásuk alakulásához” (23).
Ezeknek az állásfoglalásoknak a hátterében az a felismerés húzódik meg, hogy a vallások és az egyházak gyakorlatilag ténylegesen hozzájárulnak a társadalom értékrendjének és morális alapjainak megteremtéséhez és fenntartásához. Mint említettük, léteznek az általános polgári tisztességnek olyan szabályai, amelyek már talán konkrét világnézethez nem is mindig kapcsolódnak, de a nyugati országokban mégis viszonylag széles körben elfogadják és követik őket. A volt kommunista világban viszont ezek a szabályok sokkal kevésbé működnek.
Joseph Ratzinger bíboros Jürgen Habermas-szal folytatott dialógusában említette, hogy a nyugat két nagy kultúrájának, a keresztény hit, valamint a szekuláris racionalitás kultúrájának van bizonyos szerepe az egész világ és minden kultúra alakításában, azonban ezek ténylegesen mégsem egyetemesek. A volt kommunista világ, különösen annak posztszovjet régiói példák arra, hogy hol húzódnak ennek az egyetemességnek a határai. Ugyanakkor az a tény, hogy ezekben az államokban a politikai osztály gyakran szükségesnek tartja a keresztény világnézeti értékeket a társadalom működése szempontjából, mintha azt jelezné, hogy a keresztény értékrend talán kiterjedtebb és tartósabb ezeken a területeken, mint a polgári gondolkodás a maga gazdasági előfeltételeivel és filozófiai irányzataival. Jellemző erre a helyzetre annak az idős bencés szerzetesnek az esete, aki sok évet töltött a Szovjetunióban, a Gulágon, munkatáborban. A 2000-es években Magyarországon 100. születésnapjához közeledve azt mondta: „A kereszténységem miatt elhurcoltak, hogy elpusztítsanak. Én még mindig itt vagyok, de hol a Szovjetunió?”
3. Az „ellenséges elválasztás” modelljének ellentmondásai
Az egyház és állam elválasztásának elve különböző gyakorlati megoldásokhoz vezetett. Sok helyen ellenséges elválasztás valósult meg. Ez azt feltételezte, hogy az államnak van világnézeti opciója, ez különbözik a vallásoktól, ezért az elválasztás egyben háttérbe szorítást is jelentett. Ennek legfőbb példái a kommunista államok voltak, ahol a marxizmus-leninizmus ateista világnézete mintegy az államvallás szerepét töltötte be, ugyanakkor a jogszabályok egyház és állam elválasztásáról beszéltek. Lehet azonban a szekularizmus is olyan hivatalos világnézet, amely az elválasztás negatív példáit eredményezi.
Szinte mindenütt azonban, ott is, ahol az elválasztás kooperatív és békés jellegű, megkívánja a törvényhozó, hogy az egyházak és vallási közösségek a törvények tiszteletben tartásával működjenek. Ez azt feltételezi, hogy van a társadalomnak egy szélesebb körben elfogadott világnézeti horizontja, amelyen a törvények épülnek. Csakhogy a természetjog-eszme feladásával, illetőleg a világ ésszerűségébe vetett hit meggyengülésével felmerült a kérdés, hogy mi a jognak és a törvényeknek az alapja. Amennyiben csupán egy úgynevezett demokratikus többség meghatározott formában kialakított döntése, akkor érthető az a jelenség, amelyről ma sok országban panaszkodnak, nevezetesen a jogba vetett bizalom meggyengülése. A többség is hozhat ugyanis téves vagy káros döntéseket, különösen akkor, ha a közjó fogalma is bizonytalanná válik, mert az antropológiai alapok sem egységesek. Ezért az állam szerveinek nehézséget okoz eldönteni, hogy mi a jó az embernek. A nyugati világban azonban mindmáig annak tudatában, vagy annak reményében működik a társadalom jó része, hogy „konfliktus esetén egy független bíró áll rendelkezésre, aki egy fair törvényi alapon igazságos érdekkiegyenlítést végez”, abból indulnak ki, hogy „egy jogrend – bármennyire is vitatható egyedi esetekben a törvény ésszerűsége – egészében mégis a közjót és mindenkinek az egyéni érdekét összhangba hozza.” (24) Ebből látszanak e feltételezésnek a problémái is, nevezetesen a közjó fogalmának bizonytalansága és a hatalom fair viselkedésébe és kellő erejébe vetett bizalom megingása.
Ehhez járul még egy igazán alapvető változás, a demokrácia antropológiai alapjainak megrendülése. A nyugati típusú demokrácia ugyanis feltételezi, hogy politikusok vagy pártok ésszerűen megfogalmazzák programjaikat, érvelnek mellette, a nagykorú, felelős polgárok pedig racionális érvek alapján választanak. Ez ma utópiának hangzik. Mindenek előtt azért, mert a valóságról alkotott kép rendkívül bonyolulttá vált éppen a tudományok fejlődése miatt. Tehát nagyfokú bizalom szükséges ahhoz, hogy valaki egy programnak az előfeltevéseit elhiggye, hogy aztán a megválasztott testület a demokratikus többség alapján, a társadalom bizalmának birtokában cselekedhessen. Mintha itt a circulus vitiosus esete állna fenn. Előlegezni kell a bizalmat, hogy egy olyan döntés jöhessen létre, amelyben megbízhatunk.
Ebből a szempontból jelentősnek tűnik Ferenc pápa megállapítása, aki 2014. november 25-én Strasbourgban az Európa Tanács előtt mondott beszédében aggodalmát fejezte ki az alapvető jogok új értelmezésével kapcsolatban. „Különösen az Európai Emberjogi Bíróság szerepére gondolok, amely ezeknek a jogoknak a tekintetében mintegy Európa lelkiismeretét jeleníti meg. Kifejezem reményemet, hogy ez a lelkiismeret tovább fog érlelődni, nem a felek közötti egyszerű egyetértés révén, hanem azoknak az erőfeszítéseknek az eredményeként, amelyek azokra a mély gyökerekre kívánnak építeni, amelyek azt az alapot jelentették, melyre a mai Európa alapítói szándékoztak építeni” (25). Tehát az alapvető jogoknak, vagy az úgynevezett emberi jogoknak a megfogalmazásai is a létező valóságon kell, hogy alapuljanak és egyfajta értékrenden, nem pedig pusztán valamely testület többségi döntésén. Vagyis tartalmi és nem csupán formai alapjuk kell, hogy legyen.
Csakhogy a tájékoztatás új formái lehetővé teszik, hogy a világhálón, főleg a közösségi oldalakon audiovizuális benyomások tömkelegét szerezzük meg, és a nélkül reagáljunk rájuk akár egy smiley-val, hogy elvonatkoztatást végeznénk vagy következtetéseket vonnánk le.
IV. ÚJ TECHNOLÓGIÁK A TÁRSADALMI VISELKEDÉS SZABÁLYOZÁSÁRA JOG ÉS ERKÖLCS NÉLKÜL
1. Az informatikai, a genetikai és egyéb biológiai (pszichológiai) alapú manipulációk
Mindezek alapján egyre világosabban kirajzolódik egy tendencia, amely nem is feltétlenül szándékos törekvés, hanem sokszor a helyzet dinamikájából adódik. Felmerül annak a lehetősége, sőt igénye vagy szüksége is, hogy a társadalmi viselkedést informatikai, pszichológiai, biológiai, genetikai, és persze gazdasági alapon irányítsák. Ennek során feleslegesnek látszik a jog és az erkölcs. Ezeknek az irányítási mechanizmusoknak azonban van egy jelentős hátrányuk. Az emberi cselekvést a tudatos emberi döntés megkerülésével befolyásolják, vagyis az emberi szabadság és az emberi méltóság működése számára kevés lehetőséget hagynak. Kérdés velük kapcsolatban az is, hogy tudnak-e működni önállóan, állam és jog nélkül. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy mindezek a szisztémák valamilyen szinten az államtól és a jogtól várják működési feltételeik biztosítását.
2. A szuperképességű ember és az emberiség kettészakadásának veszélye - Az ember, az egyéni élet és halál fogalmának elbizonytalanodása
A természettudományok eredményei között feltűnik annak lehetősége is, hogy genetikai módon vagy másképpen szuperképességű embereket hozzanak létre (26). Ez pedig sokak szerint felveti az emberiség kettészakadásának problémáját is. Egy másik lehetőségként merül fel az agytartalom átmentése külső hordozóra, akár az érintett személy külön hozzájárulása nélkül is. Az természetesen kérdés maradna, hogy a racionálisan érzékelhető tartalmak az adott élő szervezet környezetében mennyiben működnek másképpen, mint azon kívül. A mesterséges intelligencia problémája ugyancsak nem látszik a távoli jövő fantasztikus elképzelésének, hanem életközeli lehetőségnek tűnik. Ugyancsak felmerül a mesterséges intelligencia és az élő szervezet összekapcsolásának perspektívája. Van, aki költői módon úgy fogalmazza ezt meg, hogy Mefisztó feltölti Faust agyát a felhőbe és letölti a mesterséges intelligenciát valamely élőlénybe.
Mindezek az elképzelések érzékeltetik, hogy tovább mélyült az a kérdés, hogy mi az ember, és mintha bizonyos mértékben kezdene bizonytalanná válni az egyéni élet és halál fogalma, illetőleg elhatárolása is. Mindez megmaradhatna a tudományos-fantasztikus filmek világában, ha a természettudományok fejlődése nem hozná ezeket a kérdéseket közel a gyakorlati élethez.
3. Problémák
Mindezeken és más területeken a természettudományos és technológiai kutatás olyan gyorsan produkál új és új eredményeket, hogy ezzel sem a területek jogi szabályozása, sem az erkölcsi reflexió nem tud lépést tartani. Alapvetően ugyanis mind a jogi, mind az erkölcsi minősítéshez viszonylag konkrét tényállásokat kell leírni, hogy azokról aztán jogi vagy erkölcsi következtetéseket vonjunk le. Csakhogy a felfedezések a valóság egyre újabb síkjait tárják fel, és így a helyzetek erkölcsi minősítéséhez vagy jogi kezeléséhez szükséges tényállások rögzítése lemaradásban van. Mindez bizonyos értelemben a gazdaság bonyolult folyamataira is érvényes lehet, ahol szintén úgy érzi a közvélemény, hogy a jog és az erkölcs mintha lemaradásban volna a tényleges helyzetek mögött.
A természettudományos felfedezések esetében újra és újra látjuk, hogy maguk az emberi fogalmak és kategóriák is túl szűkösek a felismerések befogadására, sőt esetleg az emberi agy korlátai is megmutatkoznak. Ez azonban nem meglepő, hiszen a világmindenséget nem az ember alkotta meg.
A világi állam és az erkölcsi reflexiót kínáló világnézetek – így sajátosan is a vallások – mintha közös sorsban osztoznának. Olyan új kihívással kell szembenézniük, ami szokásos működésmódjukat meghaladja. Ugyanakkor továbbra is látszanak a bizalmatlanság jelei. Egyfelől a közgondolkodásban a világos világnézeti alapok hiánya és a működés rendellenességei miatt terjed a bizalmatlanság az állammal és a joggal szemben. Másfelől a vallási és kulturális pluralizmus miatt sokszor maguk az államok is egyfajta bizalmatlansággal kezelik a vallási közösségeket, különösen azokat, amelyek nem túl régen működnek az adott országban, mert úgy vélik, hogy a szekuláris államban elvárt viselkedési minimumot nem minden vallási közösség tudja vagy akarja elfogadni. A modern állam gyakran bizalmatlansággal szemléli a hitben és a vallásokban rejlő igényt az abszolút igazságra. Ez a kérdés alapjában véve a szekuláris államban soha nem volt gyökeresen és általánosan megválaszolva (27). Úgy tűnik, hogy a határozottan világi szemléletű állam és jogrend mélyén mégiscsak egy hallgatólagos világnézet húzódik meg, amelynek azonban a tartalma és az alapjai egyre kevésbé világosak.
Egy másik alternatíva lehet, ha az állam az illető ország kultúrájának alapjait jelentő vallással vagy vallásokkal olyan kapcsolatot alakít ki, amely figyelembe veszi a társadalom értéktudatának alapvető örökségét, de ugyanakkor garantálja a vallásszabadságot is. Ez az a pont, ahol új fényben jelennek meg a második Vatikáni Zsinat vallásszabadságról szóló nyilatkozatának, a Dignitatis humanae-nak a megállapításai. Eszerint ugyanis a vallásszabadság alapja nem az, hogy nem létezik igazság hit és vallás tekintetében, hanem épp ellenkezőleg annak tudata, hogy ilyen igazság létezik és azt az embernek keresnie is kell, azonban az emberi személy méltósága megkívánja, hogy ezt külső kényszertől mentesen tehesse (28).
V. KÖVETKEZTETÉSEK
1. A vallás, sajátosan a zsidó-keresztény vallási örökség személyes kapcsolatot tesz lehetővé az Abszolútummal
A vallás, sajátosan pedig a zsidó és a keresztény vallás nem egyszerűen morális szabályok gyűjteménye, hanem sokkal több ennél. Személyes kapcsolatot tesz lehetővé az Abszolútummal, a Mindenhatóval, aki a világmindenséghez képest, mint Teremtő jelenik meg, akinek igéje (a logosz), bölcsessége átjárja a világot. Ez azt jelenti, hogy a valósággal való viszonyunk nem értelmetlen vagy megismerhetetlen közegben való önkényes működést kíván, hanem egy végső bölcsesség és személyes szeretet összefüggésébe illeszkedik.
A keresztény hagyomány magvát alkotó eszmék közül néhány, így a változó világ kutatásának szükségessége és a fizikai világ belső jellegéhez tartozó értelmesség erős érv amellett, hogy milyen vallási, történelmi alapfeltevése van a természettudományoknak. Úgy tűnik, hogy a természettudomány önmagán túlra mutat, egyfajta kreatív alap és értelmesség felé, amely a világmindenség esetleges, de racionális rendjét jellemzi (29).
Az erkölcs követelményeinek kifejezése azonban sokféle lehet. Egyfelől képesek vagyunk arra, hogy fogalmak segítségével általános tényállásokat írjunk le és azokat minősítsük, vagyis erkölcsi törvényeket fogalmazzunk meg. Ha tetszik, keressük az élet helyzeteire a halácha (halakha) válaszát. De ugyanígy érzékeljük a helyes emberi cselekvés modelljeit egy-egy történetben, képben, elbeszélésben is anélkül, hogy abból elvont törvényeket formálnánk. Vagyis hagyjuk, hogy megérintsen és magával ragadjon bennünket a haggada varázsa. Maga Jézus is tudott parancs formájában fogalmazni és beszélt példabeszédekben, sőt ráhagyta tanítványaira cselekedeteinek felejthetetlen mintáját is. Olyan erkölcsi útmutatás örökösei vagyunk tehát, amely nem merül ki a fogalmakban és a meghatározásokban.
2. A vallási erkölcsi reflexióra az új helyzetek és tudományos felismerések tekintetében továbbra is törekedni kell, még ha ez bizonyos késéssel történik is
Noha a természettudományok gyors haladása új meg új helyzeteket teremt, nem fáradhatunk bele alapvető erkölcsi elvek hirdetésébe és továbbra is törekednünk kell az új helyzetekre való erkölcsi reflexióra, még ha ez néha késéssel történik is, vagy nem is ölt mindig fogalmi és verbális alakot.
3. A vallás hozzájárulása a társadalom életéhez
Tekintettel mindezekre a kihívásokra sokan úgy érzik, hogy nemcsak a gazdasági élet területén és nemcsak a környezetünk pusztításának elkerülése végett kell törekedünk az úgynevezett fenntartható fejlődésre. A tudomány területén is lehetséges, hogy jogi és erkölcsi kontroll nélkül az eredmények inkább az emberiség pusztulásához, mint boldogságához járulnak hozzá. Természetesen ennek is az az érzés vagy meggyőződés az alapfeltétele, hogy jobb, ha az emberiség létezik, mintha nem létezik. Tehát felmerülhet a tudományok területén is a fenntartható fejlődés igénye. Csakhogy ki az a kutató, melyik az a centrum vagy melyik az az ország, aki az mondaná, hogy lassabban produkáljunk eredményeket, vagy bizonyos fontos témákat ne is kutassunk? Mindenki meg van győződve arról, hogy ebben az esetben a többiek megelőzik és ő lemarad a versenyben. Mit lehet tenni? Az emberiség ökológiai lábnyoma is nagyobb, mint ami hosszútávon fenntartható. Mondjuk hát kétségbeesetten azt, amit Hamlet mondott, hogy „kizökkent az idő”?
És itt érezheti át az ember számos vallási tradíció alapján azt is, hogy valamiféle megváltásra van szüksége. Hogy a saját erőnk nem elégséges problémáink megoldásához.
Keresztény teológusként számomra a keresztény hit szerinti Gondviselés, a Providentia bizonyos szempontból hasonlónak tűnik a más vallások teológiai felvetéseihez, így például a „nagy folyó” gondolatához, de ezeknél sokkal személyesebb. Már a Genezis könyvében azt olvassuk, hogy a Teremtő látta, hogy mindaz, amit alkotott, igen jó (30). A zsidó-keresztény örökség tartalmazza azt a meggyőződést, hogy a világmindenség mögött egy személyes és jóindulatú alkotó áll, és hogy ez az Abszolútum kinyilatkoztatta önmagát, hogy kommunikálni akar az emberrel (31). Mindez pedig túl azon, hogy bizonyos alapvető erkölcsi szemléletet közvetít, ad még valamit, ami talán még ennél is fontosabb. Bizalmat ad egyén és közösség számára. Bizalmat ad abban, hogy bár a saját megismerő képességünk a valóság teljességével nem tart lépést, a számunkra szükséges ismeretekhez és felismerésekhez újra és újra eljuthatunk. Megismerésünk gyengesége tehát nem ad okot arra, hogy feladjuk az igazság keresését és a törekvést a valóságnak megfelelő, helyes cselekvésre.
Köszönöm a figyelmet!
JEGYZETEK:
1. Vö. POPE FRANCIS, Message of Pope Francis for the 52nd World Day of Social Communications, 24 January 2018, https://w2.vatican.va/content/francesco/en/messages/communications/documents/papa-francesco_20180124_messaggio-comunicazioni-sociali.html
2. The Code of Hammurabi King of Babilon about 2250 B. C., ed. Robert Francis HARPER, Chicago: The University of Chicago Press – London: Luzac and Company, 1904, p. 3.
3. „Famuli vestrae pietatis” JK 632.; Heinrich DENZINGER – Peter HÜHNERMANN, Enchiridion symbolorum definitionum et declarationum de rebus fidei et morum. Edizione bilingue, Bologna: EDB 1996, nr. 347; D.96 c.10: Corpus Iuris Canonici, ed. Aemilius FRIEDBERG, Lipsiae: Bernhard Tauchnitz, 1879-1881 (repr. Graz: Akademieverlag, 1955), vol. I, col. 340.
4. Vö. Péter Erdő: Il peccato e il delitto – La relazione tra due concetti fondamentali alla luce del diritto canonico (Milano, Giuffre, 2014, pp 70-73)
5. GREGORIUS ARIMINENSIS, Lectura super Primum et Secundum Sententiarum, Super Secundum Dist. 34-37, quaest. 1, art. 2: ed. TRAPP, D. A. – MARCOLINO, V., VI, Berlin – New York 1980, 235, 11-24 („quicquid est contra rectam rationem est contra aeternam legem, ac per hoc secundum Augustinum recte dicatur peccatum esse factum vel dictum vel concupitum aliquid contra rectam rationem, id est, ut post patebit, facere vel dicere vel concupiscere, quae omnia sub vocabulo ’agendi’ comprehenduntur, contra rectam rationem. Si quaeratur cur potius dico absolute ’contra rectam rationem’, quam contracte ’contra rationem divinam’, respondeo: Ne putetur peccatum esse praecise contra rationem divinam et non contra quamlibet rectam rationem de eodem; aut aestimetur aliquid esse peccatum, non quia est contra rationem divinam inquantum est recta, sed quia est contra eam inquantum est divina. Nam si per impossibile ratio divina sive deus ipse non esset, aut ratio illa esset errans, adhuc, si quis ageret contra rectam rationem angelicam vel humanam aut aliam aliquam si qua esset, peccaret”).
6. Hugo GROTIUS, De iure belli ac pacis libri tres, Amstelaedami: Ioannes Blaev, 1651, (fol. 5r), Prolegomena („Et haec quidem quae iam diximus, locum aliquem haberet etiamsi daremus, quod sine summo scelere dari nequit, non esse Deum, aut non curari ab eo negotia humana”); cf. ERDŐ, Il peccato e il delitto p. 53.
7. Nov. 77. 1.1. Cf. Corpus Iuris Hungarici, Budae: Typis Regiae Universitatis, 1779, vol. I, p. 506, art. 42 anni 1563; cf. vol. II, pp. 17 and 166, art. 42 anni 1659, art. 110 anni 1723.
8. Preußisches Landrecht, Teil II, Sechster Abschnitt § 217, cf. Rusztem VÁMBÉRY, Istenkáromlás, in: Magyar Jogi Lexikon, ed. Dezső MÁRKUS, vol. IV, Budapest: Pallas, 1903, pp. 387-388.
9. John AUSTIN, The Province of Jurisprudence determined, London: Weidenfeld and Nicolson, 1955, pp. 184-185.
10. Vö. Jan M. BROEKMAN, Rechsphilosophie, in: Historisches Wörterbuch der Philosophie edd. Joachim RITTER – Karlfried GRÜNDER, vol. VIII, Basel: Schwabe & Co., 1992, pp. 320-321.
11. De Clement., I, XXII, 1.
12. Giorgio DEL VECCHIO - Francesco VIOLA, Giustizia, in Enciclopedia filosofica, Milano: Bompiani, 2006, vol. V, p. 4885.
13. DEL VECCHIO – VIOLA 4885; vö. John RAWLS, A Theory of Justice, Cambridge (Mass.) 1971.
14. DEL VECCHIO – VIOLA 4885.
15. Balázs SCHANDA (ed.), Legistaltion on Church-State Relations in Hungary, Budapest: Ministry of Cultural Heritage, 2002, p.43.
16. Vö. Cf. Enchiridon dei Concordati – due secoli di storia dei rapporti Chiesa-Stato, Bologna: EDB, 2003, pp. 2190-2192.
17. Vö. uo. p. 2213
18. http://www.hri.org/docs/syntagma/artcl25.html#A3
19. Balázs SCHANDA, Religion and Law in Hungary, Alphen aan den Rijn: Wolters Kluwer, 2015, p. 23.
20. CATHOLIC-ORTHODOX FORUM RHODES 2010, Communiqué, in: CONSILIUM CONFERENTIARUM EPISCOPORUM EUROPAE, Church and State relations: from Historical and Theological Perspectives, Atti del II Forum Europeo Cattolico Ortodosso, Bologna: EDB, 2011, pp. 216-217.
21. Uo . 217 CCEE p 217
22. Uo. p. 218.
23. Kelet-közép európai püspökök budapesti találkozójának záróközleménye: http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=2453 (2018. 01. 13). Angolul: http://www.ccee.eu/news/news-2017/307-19-10-2017-europe-must-be-a-true-family-of-peoples
24. Udo DI FABIO, Rechsordnung und Vertrauen, in: Neues Vertrauen in Staat, Kirche und Gesellschaft, Essener Gespäche zum Thema Staat und Kirche 50, Münster: Aschendorff, 2017, pp. 61-68:62.
25. http://w2.vatican.va/content/francesco/en/speeches/2014/november/documents/papa-francesco_20141125_strasburgo-consiglio-europa.html
26. Vö. Cf. Robin L. SMITH - Max GOMEZ, Cells are the New Cure. The Cutting Edge Medical Breakthroughs that are Transforming our Health, Dallas TX: BenBella Books, 2017, pp. 188-222.
27. Vö: DI FABIO Rechtsordnung p. 63
28. Dignitatis humanae 2-3
29. ld. pl. Ian BARBOUR, Religion and Sciene: Historical and Contemporary Issue, London: SCM, 1998, p. 91
30. Gen 1,31
31. Számunkra, keresztények számára az Istennel való kommunikáció központja Jézus Krisztus személye, akit Urunknak és Mesterünknek vallunk. Ő hitünk objektív alapja, és ezért a történeti Jézus, vagy a történeti Krisztus kutatása napjaink keresztény teológiájának központi kérdése. Ld. pl. Joseph RATZINGER (POPE BENEDICT XVI), Jesus of Nazareth, 3 vols., Ignatius Press, 2013; John P. MEIER, A Marginal Jew. Rethinking the Historical Jesus, 5 vols., New York: Random House – Yale University Press, 1991-2016; Handbook for the Study of the Historical Jesus, ed. Tom HOLMÉN – Stanley E. PORTER, 4 vols., Leiden-Boston: Brill, 2011; cf. Nicola CIOLA – Antonio PITTA – Giuseppe PULCINELLI, Ricerca storica su Gesù. Bilanci e prospettive, Bologna: EDB, 2017.
Fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Magyar Kurír
2018. február 2., péntek
A lakosság összetételéről való döntés az uniós tagállamok szuverén döntése kell legyen
A lakosság összetételéről való döntés az ország identitásának része, és mint ilyen, az uniós tagállamok szuverén döntése kell hogy legyen - hangsúlyozta Trócsányi László igazságügyi miniszter pénteken Varsóban, a lengyel alkotmánybíróság által rendezett, az alkotmányos identitásról szóló nemzetközi konferencián tartott előadásában.
A Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő, Marek Kuchcinski alsóházi elnök, Jacek Czaputowicz lengyel külügyminiszter, Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter jelenlétében tartott és Julia Przylebska, a lengyel alkotmánybíróság elnöke által megnyitott konferenciát Lech Morawski, a közelmúltban elhunyt lengyel alkotmánybíró tiszteletére rendezték. Felszólalt Sulyok Tamás, a magyar Alkotmánybíróság elnöke is.
Trócsányi László az MTI-nek nyilatkozva elmondta: ez a részvétel "önmagáért beszél", hiszen az alkotmánybíróság nagyon fontos szereplője a lengyel alkotmányos rendszernek. Hozzátette: az intézmény körül az elmúlt években viharok voltak, a lengyel vezető politikusok jelenléte a konferencián viszont azt tükrözi, hogy "a lengyel alkotmánybíróság a helyén van, feladatát ellátja, és nyitott a világra".
Trócsányi László hangsúlyozta: előadásában kimutatta, hogy jelenleg az alkotmányos identitás kérdése Európa egyik legfontosabb kérdésének számít, figyelemmel arra, hogy az "egyre szorosabb Európai Unió" koncepciója "hatásköröket vesz el a tagállamoktól".
Ezzel összefüggésben aláhúzta: meg kell határozni azokat a területeket, ahol a tagállamoknak olyan szuverén hatáskörük van, amely nem adható át az EU számára.
Hozzátette: az uniós alapszerződés négyes cikkének második bekezdése is rögzíti, hogy az EU tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását. Mindazonáltal a nemzeti alkotmánybíróság feladata, hogy meghatározza azokat az értékeket, azokat a területeket, amelyek az övéi, és amelyek átruházhatatlanok - húzta alá.
Elmondta: előadásában kiemelte, hogy ilyen, vagyis átruházhatatlan egy ország lakosságának összetételéről való döntés. "Ez a szuverenitás része és identitáskérdés is egyben" - jelentette ki. Szerinte ez a kérdés olyan fontos elem, amelyről a visegrádi országoknak is közösen kell gondolkodniuk.
Fontosnak nevezte, hogy a V4-ek országai között a gazdasági és a politikai kapcsolatok mellett a szakmai jogi kapcsolatok is legyenek erősek. "Jó úton járunk, nagyon komoly jogászhálózatok alakulnak" - szögezte le.
Közölte továbbá: kétnapos varsói látogatása elején, csütörtök este a konferenciához kapcsolódó rendezvényen informális keretek között Jaroslaw Kaczynskivel, a kormányzó Jog és Igazságosság párt elnökével is találkozott.
(MTI)
Alkotmányellenes a román igazságügyi törvénycsomag
MTI2018.01.30. 20:51
Sérti a román alaptörvényt a bírák és ügyészek jogállásáról tavaly decemberben megszavazott törvénymódosítás több rendelkezése – állapította meg kedden az alkotmánybíróság.
Valer Dorneanu, a testület elnöke példaként a bírák és ügyészek felelősségét szabályozó cikkelyeket hozta fel, amelyeknél az alkotmánybíróság pontatlannak találta a téves jogalkalmazás meghatározását, a "rosszhiszemű", illetve "súlyos mulasztás" kifejezések pontosítását kérve a jogalkotótól.
A decemberben megszavazott, kihirdetésre váró törvénytervezet nemcsak lehetővé, hanem egyenesen kötelező tenné, hogy az állam kártérítési eljárást indítson azon ügyészek vagy bírák ellen, akik "rosszhiszeműen", vagy "súlyos mulasztás" nyomán hoznak helytelen döntéseket.
Ez már a második olyan jogszabály a három törvényből álló – a jobbközép ellenzék, Románia külföldi partnerei és az utcán tüntető civilek által kifogásolt – igazságügyi csomagból, amely megbukott a normakontrollon. A testület múlt héten az igazságszolgáltatás megszervezéséről szóló jogszabály néhány cikkelyét találta alkotmánysértőnek.
Mindkét esetben az alkotmánybíróság együtt tárgyalta az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt és a legfelsőbb bíróság alkotmányossági kifogásait, amelyek közül csak néhányat talált megalapozottnak. Az egyik leggyakrabban kifogásolt előírás, amely külön részleget hozna létre a legfőbb ügyészségen a bírák és ügyészek elleni feljelentések kivizsgálására, nem bizonyult alkotmánysértőnek.
A taláros testület az igazságügyi csomag harmadik törvényének alkotmányosságáról várhatóan február 13-i ülésén dönt. Az alkotmányellenesnek minősült előírások miatt a törvénytervezeteket azok kijavítása érdekében várhatóan ismét napirendre tűzi a parlamentben a bukaresti szociálliberális kormánykoalíció.
Romániában csaknem egy éve rendszeresen tüntetnek az ellenzéki civil szervezetek, amelyek szerint a kormánytöbbség politikai befolyás alá próbálja helyezni az igazságszolgáltatást.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) elnöke és Frans Timmermans, az EB első alelnöke múlt héten közös nyilatkozatban jelezte: az EB aggodalommal figyeli az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos legújabb romániai fejleményeket.
A kétkamarás bukaresti parlament házelnökei még aznap nyílt levélben tagadták, hogy a reformcsomag sértené az igazságszolgáltatás függetlenségét és azt állították, hogy az EB-t félretájékoztatták a román jogalkotási folyamat átláthatóságát illetően.
http://www.origo.hu/nagyvilag/20180130-alkotmanyellenesnek-bizonyult-romaniaban-az-igazsagugyi-torvenycsomag-tobb-rendelkezese.html
Sérti a román alaptörvényt a bírák és ügyészek jogállásáról tavaly decemberben megszavazott törvénymódosítás több rendelkezése – állapította meg kedden az alkotmánybíróság.
Valer Dorneanu, a testület elnöke példaként a bírák és ügyészek felelősségét szabályozó cikkelyeket hozta fel, amelyeknél az alkotmánybíróság pontatlannak találta a téves jogalkalmazás meghatározását, a "rosszhiszemű", illetve "súlyos mulasztás" kifejezések pontosítását kérve a jogalkotótól.
A decemberben megszavazott, kihirdetésre váró törvénytervezet nemcsak lehetővé, hanem egyenesen kötelező tenné, hogy az állam kártérítési eljárást indítson azon ügyészek vagy bírák ellen, akik "rosszhiszeműen", vagy "súlyos mulasztás" nyomán hoznak helytelen döntéseket.
Ez már a második olyan jogszabály a három törvényből álló – a jobbközép ellenzék, Románia külföldi partnerei és az utcán tüntető civilek által kifogásolt – igazságügyi csomagból, amely megbukott a normakontrollon. A testület múlt héten az igazságszolgáltatás megszervezéséről szóló jogszabály néhány cikkelyét találta alkotmánysértőnek.
Mindkét esetben az alkotmánybíróság együtt tárgyalta az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt és a legfelsőbb bíróság alkotmányossági kifogásait, amelyek közül csak néhányat talált megalapozottnak. Az egyik leggyakrabban kifogásolt előírás, amely külön részleget hozna létre a legfőbb ügyészségen a bírák és ügyészek elleni feljelentések kivizsgálására, nem bizonyult alkotmánysértőnek.
A taláros testület az igazságügyi csomag harmadik törvényének alkotmányosságáról várhatóan február 13-i ülésén dönt. Az alkotmányellenesnek minősült előírások miatt a törvénytervezeteket azok kijavítása érdekében várhatóan ismét napirendre tűzi a parlamentben a bukaresti szociálliberális kormánykoalíció.
Romániában csaknem egy éve rendszeresen tüntetnek az ellenzéki civil szervezetek, amelyek szerint a kormánytöbbség politikai befolyás alá próbálja helyezni az igazságszolgáltatást.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) elnöke és Frans Timmermans, az EB első alelnöke múlt héten közös nyilatkozatban jelezte: az EB aggodalommal figyeli az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos legújabb romániai fejleményeket.
A kétkamarás bukaresti parlament házelnökei még aznap nyílt levélben tagadták, hogy a reformcsomag sértené az igazságszolgáltatás függetlenségét és azt állították, hogy az EB-t félretájékoztatták a román jogalkotási folyamat átláthatóságát illetően.
http://www.origo.hu/nagyvilag/20180130-alkotmanyellenesnek-bizonyult-romaniaban-az-igazsagugyi-torvenycsomag-tobb-rendelkezese.html
2018. január 16., kedd
Alkotmányellenesnek minősítették a lengyel legfelsőbb bíróság tagjai az igazságügyi reformot
A lengyel legfelsőbb bíróság közgyűlése kedden - egy nem ítélet jellegű - határozatot fogadott el, amelyben alkotmányellenesnek minősítette az igazságügyi reform keretében elfogadott - egyebek között a tagok korábban történő nyugdíjazását lehetővé tevő - jogszabályokat.
A közgyűlés - mely a legfelsőbb bíróság egyik belső, szakértői véleményeket is kiadó, ám nem ítélkező szerve - a jelenlévők többsége által jóváhagyott határozatban a bírósági törvényeket - köztük a legfelsőbb bíróságról szólót - alkotmányellenesnek, a hatalmi ágak megosztását és a bírói függetlenséget sértőnek minősítette. Ez a vélemény nem jelenti a törvények alkotmányellenessé nyilvánítását, erre csakis a lengyel alkotmánybíróság lenne jogosult.
Kifogásolták többek között azt, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló törvény egyik előírása a testület elnöke, Malgorzata Gersdorf nyugdíjazását idézheti elő. E kitétel szerint ugyanis 70-ről 65 évre csökkent a bírák nyugdíjkorhatára, Gersdorf pedig tavaly novemberben lett 65 éves.
A határozat szerint Gersdorf elvileg 2020-ig tartó, hatéves hivatali időszakát alkotmánymódosítás nélkül nem lenne szabad lerövidíteni.
A legfelsőbb bíróságról szóló törvény értelmében nemcsak Gersdorf, hanem a testület 81 jelenlegi tagja közül 34 bíró lenne nyugdíjazható. Kérésükre azonban az államfő szolgálati idejük meghosszabbításáról dönthet.
Az eredeti, Andrzej Duda államfő által tavaly nyáron megvétózott változat szerint a legfelsőbb bíróság összes tagját nyugalmazták volna, és a szolgálati időt csak az igazságügyi miniszter hozzájárulásával hosszabbítanák meg.
Jelenlegi változatban a törvény április elején lép hatályba, azután dől el a nyugdíjkorba ért bírák további szolgálatának kérdése. A keddi határozatban a legfelsőbb bíróság tagja az erre vonatkozó egyéni döntéseik tiszteletben tartását kérték.
Az Európai Bizottság december végén az uniós alapszerződés 7-es cikke szerinti eljárást kezdeményezett Varsóval szemben, többek között a bírósági reform miatt.
Keddi, előzetes bejelentések szerint az eljárásról legközelebb vasárnap egyeztethet Brüsszelben Jacek Czaputowicz új lengyel külügyminiszter Frans Timmermans első bizottsági alelnökkel.
atv.hu/MTI
http://www.atv.hu/kulfold/20180116-alkotmanyellenesnek-minositettek-a-lengyel-legfelsobb-birosag-tagjai-az-igazsagugyi-reformot/
A közgyűlés - mely a legfelsőbb bíróság egyik belső, szakértői véleményeket is kiadó, ám nem ítélkező szerve - a jelenlévők többsége által jóváhagyott határozatban a bírósági törvényeket - köztük a legfelsőbb bíróságról szólót - alkotmányellenesnek, a hatalmi ágak megosztását és a bírói függetlenséget sértőnek minősítette. Ez a vélemény nem jelenti a törvények alkotmányellenessé nyilvánítását, erre csakis a lengyel alkotmánybíróság lenne jogosult.
Kifogásolták többek között azt, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló törvény egyik előírása a testület elnöke, Malgorzata Gersdorf nyugdíjazását idézheti elő. E kitétel szerint ugyanis 70-ről 65 évre csökkent a bírák nyugdíjkorhatára, Gersdorf pedig tavaly novemberben lett 65 éves.
A határozat szerint Gersdorf elvileg 2020-ig tartó, hatéves hivatali időszakát alkotmánymódosítás nélkül nem lenne szabad lerövidíteni.
A legfelsőbb bíróságról szóló törvény értelmében nemcsak Gersdorf, hanem a testület 81 jelenlegi tagja közül 34 bíró lenne nyugdíjazható. Kérésükre azonban az államfő szolgálati idejük meghosszabbításáról dönthet.
Az eredeti, Andrzej Duda államfő által tavaly nyáron megvétózott változat szerint a legfelsőbb bíróság összes tagját nyugalmazták volna, és a szolgálati időt csak az igazságügyi miniszter hozzájárulásával hosszabbítanák meg.
Jelenlegi változatban a törvény április elején lép hatályba, azután dől el a nyugdíjkorba ért bírák további szolgálatának kérdése. A keddi határozatban a legfelsőbb bíróság tagja az erre vonatkozó egyéni döntéseik tiszteletben tartását kérték.
Az Európai Bizottság december végén az uniós alapszerződés 7-es cikke szerinti eljárást kezdeményezett Varsóval szemben, többek között a bírósági reform miatt.
Keddi, előzetes bejelentések szerint az eljárásról legközelebb vasárnap egyeztethet Brüsszelben Jacek Czaputowicz új lengyel külügyminiszter Frans Timmermans első bizottsági alelnökkel.
atv.hu/MTI
http://www.atv.hu/kulfold/20180116-alkotmanyellenesnek-minositettek-a-lengyel-legfelsobb-birosag-tagjai-az-igazsagugyi-reformot/
2018. január 13., szombat
Török kormányszóvivő: az alkotmánybíróság átlépte a törvényes határt a két újságíró szabadlábra helyezésekor
Szerző: Ancsy itt: Külföld 2018.01.12 11:19
A török alkotmánybíróság átlépte az alkotmány és a törvények szabta határt, amikor csütörtökön elrendelte két bebörtönzött török újságíró szabadlábra helyezését - írta Bekir Bozdag török kormányszóvivő pénteken a Twitteren.Bozdag bejegyzéseiben kiemelte: egyéni jogorvoslati kérelmek elbírálásakor az alkotmánybíróság nem viselkedhet fellebbviteli bíróságként és nem is hozhat olyan jellegű döntést. Ebben az esetben az alkotmánybíróság a bűncselekmény létrejöttét és a per bizonyítékait is felülvizsgálta - mutatott rá a kormányszóvivő.
A török alkotmánybíróság jogsértésre hivatkozva csütörtökön elrendelte Sahin Alpay és Mehmet Altan szabadlábra helyezését, de néhány órával később az illetékes török büntető törvényszék az alkotmánybíróság határozatának tükrében ismét megvizsgálta a két újságíró ügyét, és úgy döntött, továbbra is fenntartja vizsgálati őrizetüket. Az alkotmánybíróság a fogvatartottak egyéni jogorvoslati kérelmének elbírálása után döntött szabadlábra helyezésük mellett.
Alpayt és Altant a 2016. július 15-ei puccskísérlet után indult átfogó tisztogatások keretében helyezték előzetes letartóztatásba. Ankara az Amerikában élő Fethullah Gülen muzulmán hitszónok terrorszervezetnek nyilvánított nemzetközi hálózatát teszi felelőssé az összeesküvésért. Ő viszont tagadja, hogy bármi köze lett volna a történtekhez. A BirGün török ellenzéki napilap csütörtöki beszámolójában közölte: Alpayt azzal vádolják, hogy írásaiban puccsra hívó üzeneteket fogalmazott meg és rossz hírben tüntette fel a kormányt, Altant pedig azzal, hogy terrorszervezet tagjaként megpróbálta megdönteni az ország vezetését.
Alpay korábban a Gülen-mozgalomhoz kötődő legnagyobb napilapnál, a Zamannál dolgozott, amelyet a puccskísérletet követően bezárattak. Recep Tayyip Erdogan török államfő a közelmúltban kijelentette, hogy a terrorizmus "nem magától terem", "kertészei" a vezércikkírók, véleményvezérek. "Ezek a kertészek azok, akiket az emberek gondolkodónak tekintenek. Az újságjaikban megjelenő vezércikkeikkel öntöznek. Egy napon pedig terroristaként jelennek meg az ember előtt" - fogalmazott Erdogan, aki egyúttal a sajtószabadság éllovasának nevezte országát.
Törökországban a 2016-os puccskísérlet után bevezetett rendkívüli állapot keretében száznál is több újságírót helyeztek előzetes letartóztatásba, és megannyi sajtóorgánumot arra hivatkozva, hogy terrorista propagandát terjesztenek. Törökország ugyanis terrorszervezetté nyilvánította Gülen mozgalmát.
(Forrás: MTI)
https://hir.ma/kulfold/torok-kormanyszovivo-az-alkotmanybirosag-atlepte-a-torvenyes-hatart-a-ket-ujsagiro-szabadlabra-helyezesekor/728167
A török alkotmánybíróság átlépte az alkotmány és a törvények szabta határt, amikor csütörtökön elrendelte két bebörtönzött török újságíró szabadlábra helyezését - írta Bekir Bozdag török kormányszóvivő pénteken a Twitteren.Bozdag bejegyzéseiben kiemelte: egyéni jogorvoslati kérelmek elbírálásakor az alkotmánybíróság nem viselkedhet fellebbviteli bíróságként és nem is hozhat olyan jellegű döntést. Ebben az esetben az alkotmánybíróság a bűncselekmény létrejöttét és a per bizonyítékait is felülvizsgálta - mutatott rá a kormányszóvivő.
A török alkotmánybíróság jogsértésre hivatkozva csütörtökön elrendelte Sahin Alpay és Mehmet Altan szabadlábra helyezését, de néhány órával később az illetékes török büntető törvényszék az alkotmánybíróság határozatának tükrében ismét megvizsgálta a két újságíró ügyét, és úgy döntött, továbbra is fenntartja vizsgálati őrizetüket. Az alkotmánybíróság a fogvatartottak egyéni jogorvoslati kérelmének elbírálása után döntött szabadlábra helyezésük mellett.
Alpayt és Altant a 2016. július 15-ei puccskísérlet után indult átfogó tisztogatások keretében helyezték előzetes letartóztatásba. Ankara az Amerikában élő Fethullah Gülen muzulmán hitszónok terrorszervezetnek nyilvánított nemzetközi hálózatát teszi felelőssé az összeesküvésért. Ő viszont tagadja, hogy bármi köze lett volna a történtekhez. A BirGün török ellenzéki napilap csütörtöki beszámolójában közölte: Alpayt azzal vádolják, hogy írásaiban puccsra hívó üzeneteket fogalmazott meg és rossz hírben tüntette fel a kormányt, Altant pedig azzal, hogy terrorszervezet tagjaként megpróbálta megdönteni az ország vezetését.
Alpay korábban a Gülen-mozgalomhoz kötődő legnagyobb napilapnál, a Zamannál dolgozott, amelyet a puccskísérletet követően bezárattak. Recep Tayyip Erdogan török államfő a közelmúltban kijelentette, hogy a terrorizmus "nem magától terem", "kertészei" a vezércikkírók, véleményvezérek. "Ezek a kertészek azok, akiket az emberek gondolkodónak tekintenek. Az újságjaikban megjelenő vezércikkeikkel öntöznek. Egy napon pedig terroristaként jelennek meg az ember előtt" - fogalmazott Erdogan, aki egyúttal a sajtószabadság éllovasának nevezte országát.
Törökországban a 2016-os puccskísérlet után bevezetett rendkívüli állapot keretében száznál is több újságírót helyeztek előzetes letartóztatásba, és megannyi sajtóorgánumot arra hivatkozva, hogy terrorista propagandát terjesztenek. Törökország ugyanis terrorszervezetté nyilvánította Gülen mozgalmát.
(Forrás: MTI)
https://hir.ma/kulfold/torok-kormanyszovivo-az-alkotmanybirosag-atlepte-a-torvenyes-hatart-a-ket-ujsagiro-szabadlabra-helyezesekor/728167
2018. január 2., kedd
A moldovai Alkotmánybíróság felfüggesztette az elnök hatáskörét
Moszkva. Január 2-án. INTERFAX.RU - A moldovai Alkotmánybíróság (COP) ideiglenesen felfüggesztette Igor Dodon elnök jogkörét, a bíróság kedden ilyen döntést fogadott el a kormányzó koalíció képviselői csoportjának kérésére.
Forrás: Reuters
A döntés oka az a tény, hogy az elmúlt héten Dodon ismét elutasította a miniszterelnök javaslatát öt miniszter és két miniszterelnök-helyettes jelölt kinevezésére. A törvény szerint az elnöknek jogában áll elutasítani a jelöléseket, csak egyszer.
Az Alkotmánybíróság úgy határozott, hogy az elnök feladatát átmenetileg a parlament elnöke vagy a miniszterelnök veszi át. Az elkövetkező napokban az egyikük aláírja a kormány új tagjainak kinevezéséről szóló rendeleteket.
December végén, a kormánykoalíció képviselői kérésére a parlament jogi bizottsága fordult az Alkotmánybírósághoz.
Ennek oka, hogy Dodon ismételten elutasította Pavel Filip miniszterelnök javaslatát, hogy az egy héttel korábban felmentett miniszterek helyett a kormány hét tagját, öt miniszter és két alelnököt nevezzen ki.
A moldovai törvények szerint az elnök elutasíthatja a javasolt jelölteket, de csak egyszer. Ha a miniszterelnök ugyanazt a jelöltet ismételten kinevezi, az elnöknek alá kell írnia a kinevezésről szóló rendeletet. Ha az elnök nem írja alá a rendeletet újbóli jelölés után, az elnök hatásköre átszáll a parlament elnökéhez, aki az elnököt helyettesítheti.
https://news.mail.ru/politics/32137641/
Forrás: Reuters
A döntés oka az a tény, hogy az elmúlt héten Dodon ismét elutasította a miniszterelnök javaslatát öt miniszter és két miniszterelnök-helyettes jelölt kinevezésére. A törvény szerint az elnöknek jogában áll elutasítani a jelöléseket, csak egyszer.
Az Alkotmánybíróság úgy határozott, hogy az elnök feladatát átmenetileg a parlament elnöke vagy a miniszterelnök veszi át. Az elkövetkező napokban az egyikük aláírja a kormány új tagjainak kinevezéséről szóló rendeleteket.
December végén, a kormánykoalíció képviselői kérésére a parlament jogi bizottsága fordult az Alkotmánybírósághoz.
Ennek oka, hogy Dodon ismételten elutasította Pavel Filip miniszterelnök javaslatát, hogy az egy héttel korábban felmentett miniszterek helyett a kormány hét tagját, öt miniszter és két alelnököt nevezzen ki.
A moldovai törvények szerint az elnök elutasíthatja a javasolt jelölteket, de csak egyszer. Ha a miniszterelnök ugyanazt a jelöltet ismételten kinevezi, az elnöknek alá kell írnia a kinevezésről szóló rendeletet. Ha az elnök nem írja alá a rendeletet újbóli jelölés után, az elnök hatásköre átszáll a parlament elnökéhez, aki az elnököt helyettesítheti.
https://news.mail.ru/politics/32137641/
2017. december 22., péntek
Így megszállók viselkednek – üzeni saját kormányának a lengyel legfelsőbb bíróság elnöke
Uj Péter KÜLFÖLD ma 19:41 6 0
Élesen bírálta a konzervatív lengyel kormány vitatott igazságügyi reformját pénteken közzétett nyílt levelében Malgorzata Gersdorf, a lengyel legfelsőbb bíróság elnöke. A bírói testület elnöke szerint a lengyel kormány „erőszakot tesz” az állami intézményrendszeren, egyben óva intett a jogállamiság lebontásától.
Małgorzata Gersdorf.Fotó: Wikipedia/Platforma Obywatelska RP
„A legfelsőbb bíróság hivatalban lévő elnökét az alkotmányban rögzített hivatali idejének lejárta előtt elmozdítani, erőszaktétel az állami intézményrendszer egyik legfontosabb szervezete ellen” – hangsúlyozta Gersdorf. A bírónő azt is kifejtette, hogy senkinek sincs joga az állami intézményrendszer alkotmányos struktúráinak lerombolásához. „Így megszállók viselkednek” – írta levelében.
A vitatott igazságügyi reform egyik rendelkezése közvetlenül is érinti Gersdorfot. A legfelsőbb bíróságról szóló jogszabály egyik előírása alapján ugyanis 70-ről 65 évre csökkentik a bírák nyugdíjkorhatárát. Gersdorf novemberben töltötte be 65. életévét, s ezzel már nem töltheti ki három éve megkezdett hatéves hivatali idejét.
A legfelsőbb bíróság tagjainak nyugdíjazása az egyik fő pontja volt az Európai Bizottság kifogásainak a lengyel igazságügyi reformmal kapcsolatban. Andrzej Duda lengyel államfő csütörtökön írta alá az országos igazságügyi tanácsról (KRS) és a legfelsőbb bíróságról szóló törvényeket, amelyek miatt az Európai Bizottság előző nap az uniós alapszerződés 7-es cikke szerinti eljárást kezdeményezett Varsóval szemben, ami végső soron akár Varsó szavazati jogának a felfüggesztésével is járhat.
Az utóbbi időben sok bírálat érte a lengyel kormányt, elsősorban amiért szorosabb ellenőrzés alá vonták a közmédiát, korlátozták az alkotmánybíróság hatáskörét, és sokak szerint csorbítani kívánják a bíróságok függetlenségét. Varsó szerint azonban a vonatkozó törvénymódosítások tökéletesen megfelelnek a jogállamiság elveinek. (MTI)
https://444.hu/2017/12/22/igy-megszallok-viselkednek-uzeni-sajat-kormanyanak-a-lengyel-legfelsobb-birosag-elnoke
Élesen bírálta a konzervatív lengyel kormány vitatott igazságügyi reformját pénteken közzétett nyílt levelében Malgorzata Gersdorf, a lengyel legfelsőbb bíróság elnöke. A bírói testület elnöke szerint a lengyel kormány „erőszakot tesz” az állami intézményrendszeren, egyben óva intett a jogállamiság lebontásától.
Małgorzata Gersdorf.Fotó: Wikipedia/Platforma Obywatelska RP
„A legfelsőbb bíróság hivatalban lévő elnökét az alkotmányban rögzített hivatali idejének lejárta előtt elmozdítani, erőszaktétel az állami intézményrendszer egyik legfontosabb szervezete ellen” – hangsúlyozta Gersdorf. A bírónő azt is kifejtette, hogy senkinek sincs joga az állami intézményrendszer alkotmányos struktúráinak lerombolásához. „Így megszállók viselkednek” – írta levelében.
A vitatott igazságügyi reform egyik rendelkezése közvetlenül is érinti Gersdorfot. A legfelsőbb bíróságról szóló jogszabály egyik előírása alapján ugyanis 70-ről 65 évre csökkentik a bírák nyugdíjkorhatárát. Gersdorf novemberben töltötte be 65. életévét, s ezzel már nem töltheti ki három éve megkezdett hatéves hivatali idejét.
A legfelsőbb bíróság tagjainak nyugdíjazása az egyik fő pontja volt az Európai Bizottság kifogásainak a lengyel igazságügyi reformmal kapcsolatban. Andrzej Duda lengyel államfő csütörtökön írta alá az országos igazságügyi tanácsról (KRS) és a legfelsőbb bíróságról szóló törvényeket, amelyek miatt az Európai Bizottság előző nap az uniós alapszerződés 7-es cikke szerinti eljárást kezdeményezett Varsóval szemben, ami végső soron akár Varsó szavazati jogának a felfüggesztésével is járhat.
Az utóbbi időben sok bírálat érte a lengyel kormányt, elsősorban amiért szorosabb ellenőrzés alá vonták a közmédiát, korlátozták az alkotmánybíróság hatáskörét, és sokak szerint csorbítani kívánják a bíróságok függetlenségét. Varsó szerint azonban a vonatkozó törvénymódosítások tökéletesen megfelelnek a jogállamiság elveinek. (MTI)
https://444.hu/2017/12/22/igy-megszallok-viselkednek-uzeni-sajat-kormanyanak-a-lengyel-legfelsobb-birosag-elnoke
Az LMP által jelölt négy alkotmánybíró védte meg ma a véleményszabadságot
JÁMBOR ANDRÁS
ma 18:34
2015-ben vesztett pert Szakály Sándor történész Krausz Tamással szemben, ezután élt alkotmányjogi panasszal, amelyről a határidő lejártának közelsége mi miatt döntött most az Alkotmánybíróság.
Az ügy előzménye, hogy a Veritas Intézet igazgatója Szakály a kinevezésekor azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy a “Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra” De arról is beszélt akkor Szakály, hogy annak a 20 ezer zsidónak, akiket rögtön le is mészároltak a németek, az 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt deportálása “idegenrendészeti eljárásnak tekinthető” Nyilván az első állításra a munkaszolgálatosok helyzete ad kellő választ, míg a másodikat azzal cáfolták a legtöbben, hogy a magyar hatóságoknak minimum sejteniük kellett mi vár a deportáltakra, és nem lett volna kötelező deportálniuk ezeket az embereket.
Szakályról ezek után mondta az ATV-ben Krausz Tamás történész, hogy nyilatkozata “a holokauszttagadást súroló, szélsőjobboldali politikai provokáció.” Szakály ezért perelte be Krauszt, akit a magyar bíróság jogerősen felmentett.
Szakály azzal az okkal fordult ezután az Alkotmánybírósághoz, hogy szerinte emberi méltóságát sértették Krausz mondatai. Végül az Alkotmánybíróság 8-7 arányban kimondta: a vita, a szabad véleménynyilvánítás tárgykörébe tartozott, méghozzá a múlt feldolgozásáról szóló fontos közéleti vita volt. Szakálynak az AB szerint akkor lett volna igaza, ha Krausz őt emberi mivoltában alázta volna meg, de mivel a szakmai hozzáértéséről mondott el véleményt, ez még belefér az alkotmányos keretekbe.
Viszont a 8-7-es arány is mutatja, hogy az Alkotmánybíróság nem döntött egyöntetűen a kérdésben.
A hét Szakály mellett szavazó bíró különvéleményéből pedig egészen érdekes érvelés olvasható ki. A bírók azt mondják ki, hogy az emberi méltóság védelmére hivatkozva korlátozni kell a véleménynyilvánítás szabadságát, ebben az ügyben. Az persze nem kérdés, hogy az emberi méltóság védelme korlátozhatja-e adott esetben véleményszabadságot, de az fontos szempont, hogy mikor és milyen esetekben.
Ebben az ügyben a hét különvéleményt megfogalmazó bíró szerint, az, ha egy történész egy másik történész állítására (tehát nem személyére tett megjegyzésként, hanem az általa történészként mondottakkal vitatkozván) azt mondja, hogy “a holokauszttagadást súroló, szélsőjobboldali politikai provokáció”, azt a véleménynyilvánítást már korlátozni kellene az emberi méltóságra hivatkozva.
Ez pedig nagyban szűkítené a lehetőséget, hogy véleményt fogalmazzunk meg politikai kérdésekben. A Szakály állítására reagáló Krausz-mondat egy másik történész szájából nem számít súlyos kihágásnak.
Az ügyben viszont nem csupán ez az érdekes, hanem, hogy miként alakult volna a döntés, ha év elején az LMP nem egyezik meg a Fidesszel, és nem szavazzák meg az LMP által jelölt négy új alkotmánybírót. Akkor ugyanis 7-4 arányban az a vélemény nyert volna, amely erősen korlátozza a szólásszabadságot.
Az LMP-t akkor számos ellenzéki párt, főként a DK, de közéleti személyiségek sora is kollaborációval vádolta. A mai szavazás viszont azt mutatja, hogy nem volt teljesen ördögtől való az LMP alkuja a kormánypártokkal. (Mi annak idején azt írtuk meg, miért lehet veszélyes alku ez az LMP részéről)
Persze egy ilyen szavazás, és az eddigi működés alapján sem érdemes még megítélni ennek a döntésnek a z eredményét, erre majd később lesz inkább lehetőség. De az biztos, ahogy általában lenni szokott, ebben az ügyben sem fekete-fehér a helyzet.
(Címlapkép: MTI)
https://rd.hirkereso.hu/rd/26951633?url=https://merce.hu/2017/12/22/az-lmp-altal-jelolt-4-alkotmanybiro-vedte-meg-ma-a-velemenynyilvanitas-szabadsagat/
2017. december 20., szerda
Még 4 ellenzéki pártot büntet a Számvevőszék
Dull Szabolcs
A Jobbik 663 milliós gigabüntetése után újabb ellenzéki pártok kaptak bírságot az Állami Számvevőszéktől. A Mérce információja szerint, amelyet az Indexnek is megerősítettek két pártból, az LMP, az Együtt, a Párbeszéd, és a DK is milliós bírságot kapott.
Volner: Kérdésessé vált, hogy a Jobbik tud-e indulni a választáson
331 milliós tiltott pártfinanszírozással vádolja a Jobbikot a számvevőszék, és mindez még csak az év első felére vonatkozik.
Tovább
Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés legfőbb pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve, amelynek egyik feladata pártok átvilágítása. Az elmúlt évtizedekben nem volt jellemző a szigorúság az ÁSZ-ra, ám pár hete a Jobbik átvilágításakor megtáltosodott hirtelen az egykori fideszes képviselő, Domokos László által irányított szervezet. Ezúttal négy újabb ellenzéki párt következett.
Az Állami Számvevőszék a 2015-ös és a 2016-os évet illetően bírságolta meg a pártokat 5 és 10 millió forint közötti összegre. A bírságokban közös, hogy a számvevőszék nem fűzött indoklást a bírság összegéhez - írta a Mérce.
A Párbeszédnél a központi iroda bérlését kifogásolták, szerintük tiltott állami támogatást vett igénybe a párt. Az esetben az a furcsa, hogy ez ugyanaz a 2014-ben keletkezett irodabérlet, amelyet az az évi jelentésében már vizsgált az ÁSZ, de akkor nem talált benne kivetnivalót.
Szigetvári Viktor, az Együtt egyik vezetője azt mondta, náluk is hasonló a helyzet, egy olyan, 2014 óta bérelt iroda szerződését kifogásolták, amelyet már ellenőrzött és rendben talált egyszer az ÁSZ, ráadásul részben az Országgyűlés Hivatala intézi a bérlést.
Sebián-Petroszki László, a DK pártigazgatója azt mondta, náluk az adott időszakban 25 vidéki és 2 központi irodát vizsgálhatott az ÁSZ, de a jelentéstervezetből nem derül ki, melyik irodákat és milyen alapon tartotta illegális támogatásnak a szervezet.
Az LMP-t is az irodabérlése miatt büntették meg, de mivel még nem kapták kézhez a jelentéstervezetet, ezért nem kívántak nyilatkozni.
A Párbeszédet az Együttel és a MOMA-val közös, 2016-os plakátkampányuk miatt is megbüntették, mivel az ÁSZ szerint piaci ár alatt dolgoztattak. Tordai Bence, a Párbeszéd szóvivője erre azt mondta, szerinte ez egy politikai megrendelésre készült jelentéstervezet, amelynek lényege, hogy
a Jobbik illegális finanszírozási ügyével összekössék a többi ellenzéki pártot.
Késő délután a Fideszt is megkérdeztük, ők kaptak-e bírságot irodabérlésért vagy másért, de eddig nem reagált a párt.
Természetesen keressük az ÁSZ-t a bírságokkal kapcsolatban, amint válaszolnak, beszámolunk arról.
https://index.hu/belfold/2017/12/20/ujabb_ellenzeki_partokat_buntet_az_allami_szamvevoszek/
A Jobbik 663 milliós gigabüntetése után újabb ellenzéki pártok kaptak bírságot az Állami Számvevőszéktől. A Mérce információja szerint, amelyet az Indexnek is megerősítettek két pártból, az LMP, az Együtt, a Párbeszéd, és a DK is milliós bírságot kapott.
Volner: Kérdésessé vált, hogy a Jobbik tud-e indulni a választáson
331 milliós tiltott pártfinanszírozással vádolja a Jobbikot a számvevőszék, és mindez még csak az év első felére vonatkozik.
Tovább
Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés legfőbb pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve, amelynek egyik feladata pártok átvilágítása. Az elmúlt évtizedekben nem volt jellemző a szigorúság az ÁSZ-ra, ám pár hete a Jobbik átvilágításakor megtáltosodott hirtelen az egykori fideszes képviselő, Domokos László által irányított szervezet. Ezúttal négy újabb ellenzéki párt következett.
Az Állami Számvevőszék a 2015-ös és a 2016-os évet illetően bírságolta meg a pártokat 5 és 10 millió forint közötti összegre. A bírságokban közös, hogy a számvevőszék nem fűzött indoklást a bírság összegéhez - írta a Mérce.
A Párbeszédnél a központi iroda bérlését kifogásolták, szerintük tiltott állami támogatást vett igénybe a párt. Az esetben az a furcsa, hogy ez ugyanaz a 2014-ben keletkezett irodabérlet, amelyet az az évi jelentésében már vizsgált az ÁSZ, de akkor nem talált benne kivetnivalót.
Szigetvári Viktor, az Együtt egyik vezetője azt mondta, náluk is hasonló a helyzet, egy olyan, 2014 óta bérelt iroda szerződését kifogásolták, amelyet már ellenőrzött és rendben talált egyszer az ÁSZ, ráadásul részben az Országgyűlés Hivatala intézi a bérlést.
Sebián-Petroszki László, a DK pártigazgatója azt mondta, náluk az adott időszakban 25 vidéki és 2 központi irodát vizsgálhatott az ÁSZ, de a jelentéstervezetből nem derül ki, melyik irodákat és milyen alapon tartotta illegális támogatásnak a szervezet.
Az LMP-t is az irodabérlése miatt büntették meg, de mivel még nem kapták kézhez a jelentéstervezetet, ezért nem kívántak nyilatkozni.
A Párbeszédet az Együttel és a MOMA-val közös, 2016-os plakátkampányuk miatt is megbüntették, mivel az ÁSZ szerint piaci ár alatt dolgoztattak. Tordai Bence, a Párbeszéd szóvivője erre azt mondta, szerinte ez egy politikai megrendelésre készült jelentéstervezet, amelynek lényege, hogy
a Jobbik illegális finanszírozási ügyével összekössék a többi ellenzéki pártot.
Késő délután a Fideszt is megkérdeztük, ők kaptak-e bírságot irodabérlésért vagy másért, de eddig nem reagált a párt.
Természetesen keressük az ÁSZ-t a bírságokkal kapcsolatban, amint válaszolnak, beszámolunk arról.
https://index.hu/belfold/2017/12/20/ujabb_ellenzeki_partokat_buntet_az_allami_szamvevoszek/
2017. december 16., szombat
Megfelelnek a nagy összegű végkielégítések magyar adószabályai az európai jogi elvárásoknak.
Fontos adóügyi döntést hozott az Emberi Jogok Európai Bírósága: a hónap elején úgy határozott, hogy a nagy összegű végkielégítéseket megadóztató mostani magyar rendelkezések összeegyeztethetőek az európai jogi elvárásokkal - ismertette a bírósági határozat lényegét a Magyar Idők szombati számában az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára.
Völner Pál a strasbourgi testület érvei közül a legfontosabbakat kiemelve azt mondta: az ítélkező fórum szerint nem jelent túlzott elvonást a jelenleg hatályos 75 százalékos különadót kivető magyar szabályozás. "Az ítéletből kiderül, hogy a megoldás nem példa nélküli a kontinensen, alkalmazása nem feszíti szét az európai jogrend kereteit" - fűzte hozzá.
Völner Pál felidézte, hogy az Országgyűlés 2010-ben első felindulásból úgy határozott, hogy egyes korábbi, nagyobb, a társadalmat joggal felháborító végkielégítésekre extra közterhet vet ki, 98 százalékos kulccsal. A szabályozás kezdetben elbukott az Alkotmánybíróságon, és Strasbourgban már korábban is kezdeményeztek jogi eljárásokat egyes érintettek. Ezek miatt az Országgyűlés módosított a jogszabályon, így jelenleg a végső juttatások - beosztástól függően - kétmillió, illetve 3,5 millió forint feletti részéből az állam 75 százalékot von el.
http://hvg.hu/gazdasag/20171216_Rendben_van_a_sokmillios_vegkielegitesek_adoztatasa?utm_expid=1324304-23.8USXuGWPRhWtdjJmATShwQ.0
Völner Pál a strasbourgi testület érvei közül a legfontosabbakat kiemelve azt mondta: az ítélkező fórum szerint nem jelent túlzott elvonást a jelenleg hatályos 75 százalékos különadót kivető magyar szabályozás. "Az ítéletből kiderül, hogy a megoldás nem példa nélküli a kontinensen, alkalmazása nem feszíti szét az európai jogrend kereteit" - fűzte hozzá.
Völner Pál felidézte, hogy az Országgyűlés 2010-ben első felindulásból úgy határozott, hogy egyes korábbi, nagyobb, a társadalmat joggal felháborító végkielégítésekre extra közterhet vet ki, 98 százalékos kulccsal. A szabályozás kezdetben elbukott az Alkotmánybíróságon, és Strasbourgban már korábban is kezdeményeztek jogi eljárásokat egyes érintettek. Ezek miatt az Országgyűlés módosított a jogszabályon, így jelenleg a végső juttatások - beosztástól függően - kétmillió, illetve 3,5 millió forint feletti részéből az állam 75 százalékot von el.
http://hvg.hu/gazdasag/20171216_Rendben_van_a_sokmillios_vegkielegitesek_adoztatasa?utm_expid=1324304-23.8USXuGWPRhWtdjJmATShwQ.0
2017. december 10., vasárnap
Az egész magyar sajtó számára precedens értékű a Nyugat.hu ügyében hozott alkotmánybírósági döntés
Farkas Bazsi 2017.12.07.20:04
A média nem felelős a politikusi hazugságokért.
Régi probléma oldódott meg - ezzel a címmel közölt az RTL Híradó ma este egy riportot, ami azt mutatta be, hogy megoldódott az a jogi nonszensz, ami eddig kimondta, hogy ha egy politikus hazudik és ezt a média közzéteszi, akkor a média ugyanolyan hibás, mint a nyilatkozatot adó politikus.
Az ügyről mi tegnap számoltunk be. Az egész egy 2013-ban tartott sajtótájékoztatóval kezdődött, ahol MSZP-és politikusok arról beszéltek, hogy Hende Csaba személyesen ítél oda a térségben trafikokat, ő mondja meg, hogy ki kaphat és ki nem ilyen üzletet.
Hende a tájékoztató után a nyilatkozatot kiadó politikusokat és az arról beszámoló Nyugat.hu-t is beperelte, mondván hazugság hangzott el a személyével kapcsolatban.
Szerdán az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ha egy politikusi nyilatkozatot közzé tesz egy média, akkor az nem felelős abban az esetben, ha a nyilatkozat hazugságot tartalmazott. Az ügyet az RTL Híradó is bemutatta egy riportban.
http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/az_egesz_magyar_sajto_szamara_precedens_erteku_a
A média nem felelős a politikusi hazugságokért.
Régi probléma oldódott meg - ezzel a címmel közölt az RTL Híradó ma este egy riportot, ami azt mutatta be, hogy megoldódott az a jogi nonszensz, ami eddig kimondta, hogy ha egy politikus hazudik és ezt a média közzéteszi, akkor a média ugyanolyan hibás, mint a nyilatkozatot adó politikus.
Az ügyről mi tegnap számoltunk be. Az egész egy 2013-ban tartott sajtótájékoztatóval kezdődött, ahol MSZP-és politikusok arról beszéltek, hogy Hende Csaba személyesen ítél oda a térségben trafikokat, ő mondja meg, hogy ki kaphat és ki nem ilyen üzletet.
Hende a tájékoztató után a nyilatkozatot kiadó politikusokat és az arról beszámoló Nyugat.hu-t is beperelte, mondván hazugság hangzott el a személyével kapcsolatban.
Szerdán az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ha egy politikusi nyilatkozatot közzé tesz egy média, akkor az nem felelős abban az esetben, ha a nyilatkozat hazugságot tartalmazott. Az ügyet az RTL Híradó is bemutatta egy riportban.
http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/az_egesz_magyar_sajto_szamara_precedens_erteku_a
2017. december 8., péntek
A lengyel parlament megszavazta a legfelsőbb bíróságról szóló törvénymódosítást
Herczeg Márk
Komoly kockázatot jelentenek a lengyel igazságszolgáltatás függetlenségére a Varsó által javasolt bírósági reformok – közölte az állásfoglalásában a Velencei Bizottság.
Az Európa Tanács emberi jogi szervének független alkotmányjogi szakértői azt is kifejtették, hogy a parlament felhatalmazása az országos igazságszolgáltatási tanács (KRS) tagjainak kiválasztására a jelenlegi tagok azonnali leváltására vonatkozó javaslattal együtt „a testület széles körű átpolitizálásához vezet”.
A bizottság véleménye a lengyel államfő által a szejmnek, a lengyel parlament alsóházának benyújtott, az országos igazságszolgáltatásról és a legfelsőbb tanácsról (SN) szóló törvényt módosító két törvényjavaslatára, valamint a bíróságok szervezetéről szóló, már elfogadott módosításokra vonatkozik.
A Velencei Bizottság novemberben Lengyelországba akart látogatni, de a lengyel hatóságok a látogatásnak a decemberi parlamenti plenáris ülés utánra halasztását javasolták, így a testület véleményének elfogadása márciusig késlekedett volna. A Velencei Bizottság úgy döntött, hogy még decemberben megfogalmazza az álláspontját, így a véleménye a lengyel parlament vitájában is hasznos lehet – áll a testületnek az MTI-hez eljuttatott közleményében.
A jogi szakértők kevés jobbítást láttak az Andrzej Duda lengyel államfő által benyújtott módosító javaslatokban, összehasonlítva a júliusban tárgyalt eredeti szöveghez képest.
Az országos igazságszolgáltatási tanácsra (KRS) vonatkozó törvénytervezet, ami szerint a testület 15 tagját a szejm választja meg, és amivel egy időben leváltanák a KRS jelenlegi tagjait, a testület széles körű átpolitizálásához vezet – állapítja meg a Velencei Bizottság, amely ehelyett javasolja a jelenlegi eljárás megtartását, amely során a KRS tagjait szakmai szervezetek választják meg.
A legfelsőbb tanácsra (SN) vonatkozó törvényjavaslatban a bizottság kifogásolja, hogy a két új kamara (a fegyelmi és a rendkívüli kamara) létrehozása a testületen belül nem szerencsés, mivel újonnan kinevezett, különleges hatáskörökkel felruházott bírák alkotnák, így jóval szélesebb hatáskörrel rendelkeznének a többiekhez viszonyítva. Egyeztetni kell továbbá, hogy ez a modell megfelel-e az alkotmánynak – mutattak rá a szakértők.
Azt is megállapították, hogy tapasztalatlan, hozzá nem értő bíráknak nem szabad a legfelsőbb tanács munkájában részt venni, mint ahogyan ezt a benyújtott jogszabálytervezet lehetővé tenné. A testület szerint a választásokkal kapcsolatos jogi vitákat nem szabadna az újonnan létrehozott rendkívüli kamarának tárgyalnia.
A bizottság szerint a jogerős ítéletek rendkívüli felülvizsgálatának lehetővé tétele veszélyezteti a lengyel jogrendszert. Ez annál is inkább problémás, mert ez a mechanizmus visszamenőleges hatályú és a jóval hatályba lépése előtt lezárt ügyek újrafelvételét is lehetővé tenné.
A testület bírálta azt is, hogy 70 évesről 65 évesre – a jelenleg érvényes korhatárra – csökkentenék a bírák nyugdíjkorát.
A bíróságok szervezetével kapcsolatos, már elfogadott törvénymódosítások kapcsán a Velencei Bizottság több ajánlást is megfogalmazott. A szakértők szerint a bírósági elnököknek az igazságügy-miniszter által történő kinevezését vagy leváltását a KRS-nek, illetve az adott bíróság bírái közgyűlésének is jóvá kellene hagynia. A bizottság szerint az igazságügyi minisztert nem szabadna a nyugdíjkorhatáron túl lévő bírák megbízatásának meghosszabbításával, illetve a bírósági elnökökkel kapcsolatos fegyelmi hatáskörökkel felruházni.
A bizottság teljes véleményét december 11-én teszi közzé a honlapján.
A lengyel alsóház közben pénteken többórás éles vita után megszavazta a legfelsőbb bíróságról szóló törvénymódosítást. A szejm pénteki napirendjén szerepelt az országos igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény zárószavazása is. (MTI)
https://444.hu/2017/12/08/a-lengyel-parlament-megszavazta-a-legfelsobb-birosagrol-szolo-torvenymodositast
Komoly kockázatot jelentenek a lengyel igazságszolgáltatás függetlenségére a Varsó által javasolt bírósági reformok – közölte az állásfoglalásában a Velencei Bizottság.
Az Európa Tanács emberi jogi szervének független alkotmányjogi szakértői azt is kifejtették, hogy a parlament felhatalmazása az országos igazságszolgáltatási tanács (KRS) tagjainak kiválasztására a jelenlegi tagok azonnali leváltására vonatkozó javaslattal együtt „a testület széles körű átpolitizálásához vezet”.
A bizottság véleménye a lengyel államfő által a szejmnek, a lengyel parlament alsóházának benyújtott, az országos igazságszolgáltatásról és a legfelsőbb tanácsról (SN) szóló törvényt módosító két törvényjavaslatára, valamint a bíróságok szervezetéről szóló, már elfogadott módosításokra vonatkozik.
A Velencei Bizottság novemberben Lengyelországba akart látogatni, de a lengyel hatóságok a látogatásnak a decemberi parlamenti plenáris ülés utánra halasztását javasolták, így a testület véleményének elfogadása márciusig késlekedett volna. A Velencei Bizottság úgy döntött, hogy még decemberben megfogalmazza az álláspontját, így a véleménye a lengyel parlament vitájában is hasznos lehet – áll a testületnek az MTI-hez eljuttatott közleményében.
A jogi szakértők kevés jobbítást láttak az Andrzej Duda lengyel államfő által benyújtott módosító javaslatokban, összehasonlítva a júliusban tárgyalt eredeti szöveghez képest.
Az országos igazságszolgáltatási tanácsra (KRS) vonatkozó törvénytervezet, ami szerint a testület 15 tagját a szejm választja meg, és amivel egy időben leváltanák a KRS jelenlegi tagjait, a testület széles körű átpolitizálásához vezet – állapítja meg a Velencei Bizottság, amely ehelyett javasolja a jelenlegi eljárás megtartását, amely során a KRS tagjait szakmai szervezetek választják meg.
A legfelsőbb tanácsra (SN) vonatkozó törvényjavaslatban a bizottság kifogásolja, hogy a két új kamara (a fegyelmi és a rendkívüli kamara) létrehozása a testületen belül nem szerencsés, mivel újonnan kinevezett, különleges hatáskörökkel felruházott bírák alkotnák, így jóval szélesebb hatáskörrel rendelkeznének a többiekhez viszonyítva. Egyeztetni kell továbbá, hogy ez a modell megfelel-e az alkotmánynak – mutattak rá a szakértők.
Azt is megállapították, hogy tapasztalatlan, hozzá nem értő bíráknak nem szabad a legfelsőbb tanács munkájában részt venni, mint ahogyan ezt a benyújtott jogszabálytervezet lehetővé tenné. A testület szerint a választásokkal kapcsolatos jogi vitákat nem szabadna az újonnan létrehozott rendkívüli kamarának tárgyalnia.
A bizottság szerint a jogerős ítéletek rendkívüli felülvizsgálatának lehetővé tétele veszélyezteti a lengyel jogrendszert. Ez annál is inkább problémás, mert ez a mechanizmus visszamenőleges hatályú és a jóval hatályba lépése előtt lezárt ügyek újrafelvételét is lehetővé tenné.
A testület bírálta azt is, hogy 70 évesről 65 évesre – a jelenleg érvényes korhatárra – csökkentenék a bírák nyugdíjkorát.
A bíróságok szervezetével kapcsolatos, már elfogadott törvénymódosítások kapcsán a Velencei Bizottság több ajánlást is megfogalmazott. A szakértők szerint a bírósági elnököknek az igazságügy-miniszter által történő kinevezését vagy leváltását a KRS-nek, illetve az adott bíróság bírái közgyűlésének is jóvá kellene hagynia. A bizottság szerint az igazságügyi minisztert nem szabadna a nyugdíjkorhatáron túl lévő bírák megbízatásának meghosszabbításával, illetve a bírósági elnökökkel kapcsolatos fegyelmi hatáskörökkel felruházni.
A bizottság teljes véleményét december 11-én teszi közzé a honlapján.
A lengyel alsóház közben pénteken többórás éles vita után megszavazta a legfelsőbb bíróságról szóló törvénymódosítást. A szejm pénteki napirendjén szerepelt az országos igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény zárószavazása is. (MTI)
https://444.hu/2017/12/08/a-lengyel-parlament-megszavazta-a-legfelsobb-birosagrol-szolo-torvenymodositast
2017. december 2., szombat
A teljes Alkotmánybíróság elmúlt egy éve nem a kormánynak kedvez
Tavaly komoly indulatokat váltott ki amikor az LMP szavazataival a parlament új alkotmánybírókkal egészítette ki az egy ideje már hiányos létszámmal működő Alkotmánybíróságot. A jobboldali sajtóban szokatlan csend övezte az eseményt viszont a baloldali sajtó és a liberális értelmiségiek annál hangosabban bírálták, többen ócsárolták az LMP-t. Bírálataik lényege annyiban merült ki, hogy automatikusan fideszbérenceztek illetve az új bírókba próbáltak belekötni valamint az LMP-nek a szavazatokért juttatott előnyt próbálták megtalálni – közben pedig egy percet sem adtak arra, hogy az új Alkotmánybíróság bizonyíthasson.
Mivel az AB nem hozott olyan döntést amibe azóta is belekapaszkodhatott volna a bírálók tömege és kiderült, hogy az LMP sem kapott cserébe semmit maradt az egyedüli érv az LMP kikezdéséhez: a miattuk teljes AB direkt nem hozza meg a kényes ügyekben a döntést. De maradjunk a sorrendnél!
Pont egy éve működik teljes létszámmal az AB, de azóta sem hozott olyan döntést, ami a megroggyant magyar demokráciát tovább süllyesztette volna a sívó homokba. Erre egyszerűen nincs példa. El lehet képzelni a szerencsétlen értelmiségieket és politikusokat, akik mindig azt várták, hogy egy rossz AB döntés után majd jól oda lehet dörgölni az LMP orra alá, hogy miattuk történt a rossz döntés. Nem a teljesség igényével, de a fontosabb döntések sorba vételével szeretnénk rámutatni, hogy a várakozásuk miért hiábavaló és hogy miért van remény arra, hogy az AB meg tudja tartani szerepét Magyarországon.
Az első nagyobb ügy, amikor az AB bizonyította a jogállamisághoz való ragaszkodását a a közigazgatási perrendtartás, közigazgatási bíráskodás kérdésében – Áder János jelzésére – döntésével nem engedte az elképzelés megvalósulását. A baloldali károgók csendben maradtak, az AB döntését nem üdvözölték.
A baloldali megmondók, agyatlan bírálók az ásotthalomi homofób és muszlimellenes rendelkezés megsemmisítése után sem mondtak egy elismerő szót sem – pedig ha lehetett volna szólniuk, akkor az a pillanat alkalmas lett volna rá.
Fontos, a sajtószabadság védelmében hozott döntés volt az is, amikor az index.hu példáján keresztül eljutott az AB addig, hogy az amúgy egész Európában abszurd módon csak nálunk létező rendőri arckép-védelem nem kötelező illetve annak nem lehet jogi következménye, ha nem takarják ki a rendőr képmását (eddig hülyére perelték a közzétévőket).
Valamiért akkor is nagy csend volt, amikor az AB mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, mivel a parlament nem biztosította az adózóknak, hogy a személyi jövedelemadójuk 1%-os egyházi felajánlásáról rendelkező nyilatkozat kedvezményezettjeként bármelyik vallási közösséget megjelölhessék.
Fontos kérdésben döntött helyesen az AB,amikor a Natura2000 földek ügyében megállította a kormányt és gyakorlatilag keresztülhúzta az intézményesített szabadrablásos földprivatizáció egyik lehetőségét.
A liberális demokrácia védői akkor is csendben voltak, amikor pár hete az AB arról döntött, hogy nem lehet kizárni a közmunkából azt, aki nem tartja rendben az udvarát.
És most is mély hallgatás övezi a döntést, amivel Handó Tünde bírósági ámokfutásának mutatott pirosat az AB.
Az AB-t nem köti időtartam egy-egy döntése kiókumlálásához, az viszont tény, hogy őszre a CEU-ügyben ígértek döntést (azonban ne felejtsük el, hogy a kérdésben épp népszavazási aláírásgyűjtés folyik a Kúria megengedő döntésének következményeként). Azt is el kell ismerni, hogy pár érzékeny témában nem hozott döntést az Alkotmánybíróság és a választásokig nem is fog hozni: a plakáttörvény, a Taigetosz-törvény vagy éppen Paks2 ügyében nem várható előrelépés. Sajnos.
Amit viszont egyértelműen le lehet szögezni az az, hogy az AB az elmúlt évben hozott döntései nem döntötték romba hazánkat, érezhető egy kiegyenlítődés, amit azon is mérhetünk, hogy az AB ultakonzervatív, a Fidesz-KDNP világnézetéhez közelebb álló bírók a fentebb jelzett döntésekben majdnem mindig ellentétes következtetésekre jutottak azonban kisebbségben maradtak miközben az "újak" a többséget erősítik. Így aztán igen gyenge érv maradt az LMP jogállamiságot előtérbe helyező akkori döntését ma is még mindig bírálni hisz a fenti tények tükrében semmi veszélyes nem történt.
Csarnó Ákos
kép: Szigetváry Zsolt, mti.hu
http://reflektor.blog.hu/2017/12/01/a_teljes_alkotmanybirosag_elmult_egy_eve_nem_a_kormanynak_kedvez
Mivel az AB nem hozott olyan döntést amibe azóta is belekapaszkodhatott volna a bírálók tömege és kiderült, hogy az LMP sem kapott cserébe semmit maradt az egyedüli érv az LMP kikezdéséhez: a miattuk teljes AB direkt nem hozza meg a kényes ügyekben a döntést. De maradjunk a sorrendnél!
Pont egy éve működik teljes létszámmal az AB, de azóta sem hozott olyan döntést, ami a megroggyant magyar demokráciát tovább süllyesztette volna a sívó homokba. Erre egyszerűen nincs példa. El lehet képzelni a szerencsétlen értelmiségieket és politikusokat, akik mindig azt várták, hogy egy rossz AB döntés után majd jól oda lehet dörgölni az LMP orra alá, hogy miattuk történt a rossz döntés. Nem a teljesség igényével, de a fontosabb döntések sorba vételével szeretnénk rámutatni, hogy a várakozásuk miért hiábavaló és hogy miért van remény arra, hogy az AB meg tudja tartani szerepét Magyarországon.
Az első nagyobb ügy, amikor az AB bizonyította a jogállamisághoz való ragaszkodását a a közigazgatási perrendtartás, közigazgatási bíráskodás kérdésében – Áder János jelzésére – döntésével nem engedte az elképzelés megvalósulását. A baloldali károgók csendben maradtak, az AB döntését nem üdvözölték.
A baloldali megmondók, agyatlan bírálók az ásotthalomi homofób és muszlimellenes rendelkezés megsemmisítése után sem mondtak egy elismerő szót sem – pedig ha lehetett volna szólniuk, akkor az a pillanat alkalmas lett volna rá.
Fontos, a sajtószabadság védelmében hozott döntés volt az is, amikor az index.hu példáján keresztül eljutott az AB addig, hogy az amúgy egész Európában abszurd módon csak nálunk létező rendőri arckép-védelem nem kötelező illetve annak nem lehet jogi következménye, ha nem takarják ki a rendőr képmását (eddig hülyére perelték a közzétévőket).
Valamiért akkor is nagy csend volt, amikor az AB mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, mivel a parlament nem biztosította az adózóknak, hogy a személyi jövedelemadójuk 1%-os egyházi felajánlásáról rendelkező nyilatkozat kedvezményezettjeként bármelyik vallási közösséget megjelölhessék.
Fontos kérdésben döntött helyesen az AB,amikor a Natura2000 földek ügyében megállította a kormányt és gyakorlatilag keresztülhúzta az intézményesített szabadrablásos földprivatizáció egyik lehetőségét.
A liberális demokrácia védői akkor is csendben voltak, amikor pár hete az AB arról döntött, hogy nem lehet kizárni a közmunkából azt, aki nem tartja rendben az udvarát.
És most is mély hallgatás övezi a döntést, amivel Handó Tünde bírósági ámokfutásának mutatott pirosat az AB.
Az AB-t nem köti időtartam egy-egy döntése kiókumlálásához, az viszont tény, hogy őszre a CEU-ügyben ígértek döntést (azonban ne felejtsük el, hogy a kérdésben épp népszavazási aláírásgyűjtés folyik a Kúria megengedő döntésének következményeként). Azt is el kell ismerni, hogy pár érzékeny témában nem hozott döntést az Alkotmánybíróság és a választásokig nem is fog hozni: a plakáttörvény, a Taigetosz-törvény vagy éppen Paks2 ügyében nem várható előrelépés. Sajnos.
Amit viszont egyértelműen le lehet szögezni az az, hogy az AB az elmúlt évben hozott döntései nem döntötték romba hazánkat, érezhető egy kiegyenlítődés, amit azon is mérhetünk, hogy az AB ultakonzervatív, a Fidesz-KDNP világnézetéhez közelebb álló bírók a fentebb jelzett döntésekben majdnem mindig ellentétes következtetésekre jutottak azonban kisebbségben maradtak miközben az "újak" a többséget erősítik. Így aztán igen gyenge érv maradt az LMP jogállamiságot előtérbe helyező akkori döntését ma is még mindig bírálni hisz a fenti tények tükrében semmi veszélyes nem történt.
Csarnó Ákos
kép: Szigetváry Zsolt, mti.hu
http://reflektor.blog.hu/2017/12/01/a_teljes_alkotmanybirosag_elmult_egy_eve_nem_a_kormanynak_kedvez
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)