Jogi Fórum / figyelo.hu
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) működéséről írja le véleményét Trócsányi László igazságügyi miniszter a Figyelő legújabb számában. A miniszter szerint sok olyan jogtudós van, aki a strasbourgi bíróság döntéseit egyfajta Bibliának, iránytűnek tekinti, de a nemzeti alkotmánybíróságok, bíróságok, valamint jogvédő szervezetek is előszeretettel hivatkoznak a strasbourgi bíróság döntéseire.
Napjainkban jelentős európai országok politikusai és jogászai nyilatkoznak kritikai éllel. Az EJEB működését már nemcsak dicséret, hanem erős fenntartások is kísérik. Szerintük a bíróság már nem a minimum standard szabályok meghatározására törekszik, hanem - hatáskörén túlterjeszkedve - az emberi jogok olyan mértékű uniformizálására vállalkozik, amely nem veszi figyelembe a szubszidiaritást, az országok különböző történelmét és kulturális gyökereit, noha az ET tagjai között jelentős eltérések vannak. Az egyes államoknak más és más problémákra (terrorizmus, gazdasági válság, stb.) kell választ adniuk, a megoldási módozatok eltérőek lehetnek. Az uniformizálásnak tehát eleve korlátai vannak.
Magyarország is megtapasztalhatta a strasbourgi bíróság döntésével kapcsolatos anomáliákat. Az ún. vörös csillag viselésével kapcsolatos döntés nem értékelte megfelelően azt, hogy a rendszerváltozás előtt mit jelentett hazánkban a vörös csillag mint jelkép. A közelmúltban az ún. rokkantsági ügyben 9-8 szavazati aránnyal meghozott ítélet a tulajdonjogi várományt értékelte rendkívül kiterjesztő módon. E döntés szellemisége mintha szemben állna az Európai Unió bíróságának közelmúltbeli, a szociális juttatások korlátozását elismerő döntéseivel.
A menekültügyi kérdésekben pedig a bíróság joggyakorlata mintha nem venné figyelembe azt a migrációs nyomást, amellyel egyes államok napjainkban találkoznak. Arról, hogy a menekültügyi szabályozás és gyakorlat vonatkozásában egy adott ország biztonságos származási vagy tranzit-országnak minősíthető-e vagy sem, a bíróság megállapításai nem tekinthetők meggyőzőnek. Nehezen dönthető el, hogy adott esetben a bíróság jogvédő feladatoknak akar eleget tenni vagy valós bírói fórumként jár el.
A tisztességes eljárást a bíróság számon kéri a tagállamokon, ugyanakkor a strasbourgi bíróság döntésével szemben a Nagykamarájához benyújtott fellebbezés be nem fogadását a bíróságnak nem kell indokolnia. Az is problematikus, hogy a részes államoktól a strasbourgi bíróság elvárja a bírósági eljárások ésszerű időn belüli befejezését, ugyanakkor saját eljárása során nem tesz ennek eleget, amikor a kérelmek benyújtását követően évek telnek el a döntés meghozataláig.
Az EJEB működését érintő tartalmi és eljárási kritikákat kár lenne vita nélkül lesöpörni az asztalról. Az ET országait illetően az emberi jogok területén a minimum standardok meghatározása hasznos és támogatandó, visszalépés lenne, ha nem becsülnénk meg az eredményeket. A túlzott uniformizálást azonban nem lehet támogatni.
Dialógusra van szükség. A dialógusra sor kerülhet a tagállam kormányzati szervei és a Bíróság, illetve az ET illetékes szervei között. De szükség van a bírók közötti dialógusra is. Az egyik irányba ma már „kiválóan" működik: a nemzeti bíróságok döntéseik alátámasztására előszeretettel- sokszor kényelmi okokból - parttalanul hivatkoznak a strasbourgi bíróság gyakorlatára. Ugyanakkor szükség lenne a másik irányra is: a döntéseiket nemzeti jogrendszerüket szem előtt tartva meghozó tagállami bírók precedens értékű döntéseikkel „üzenhetnének" az európai bírói fóru moknak. Az európai jogi rend ugyanis nem hierarchikus, miután nincs egy egységes európai szuperállam. Az európai bírói fórumoknak is figyelembe kellene venniük a nemzeti bíróságok jogfejlesztő gyakorlatát és az egyes országok történeti, kulturális vagy más - akár gazdasági, akár biztonsági - szempontjain alapuló jogalkotását.
http://www.jogiforum.hu/hirek/37132
2017. január 21., szombat
Semmit nem fognak kapni a Jukosz-részvényesek?
2017. január 19. 12:58 | forrás: mti
Oroszország alkotmányába ütközik, ezért végrehajthatatlan az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az a 2014-ben meghozott ítélete, amely csaknem 1,9 milliárd euró kárpótlás megfizetésére kötelezte Moszkvát az egykori Yukos (Jukosz) olajvállalat részvényesei számára.
Nagy balhé volt
Oroszország egykori legnagyobb olajvállalatának tulajdonosai az orosz államnak azt a lépését támadták meg a bíróságon, amellyel 2003-ban, adókihágásokra hivatkozva, átvette a cég irányítását és elhallgattatta annak vezetőjét, Mihail Hodorkovszkijt, aki anyagi támogatást nyújtott Vlagyimir Putyin elnök politikai ellenfeleinek.
Hodorkovszkij, aki tíz évet töltött börtönben, jelenleg emigrációban él, és továbbra is aktív politikai szerepet vállal.
Magasabb rendű ítélet
Az orosz szövetségi parlament 2015-ben fogadta el azt a törvényt, amely az ország alkotmányát magasabb rendűnek minősítette az EJEB ítéleteinél.
A strasbourgi székhelyű, az Európa Tanács égisze alatt működő bíróság már 2011-ben megállapította, hogy Oroszország megsértette a cég magántulajdonhoz és jogorvoslathoz fűződő jogát.
Eredeti beadványában a Yukos ezen a címen 81 milliárd euró kártérítést követelt, ám a bírák a vállalat több panaszát elutasították.
A 2007-ben felszámolt Yukos 2004-ben fordult az emberi jogi bírósághoz, amiért szerinte az orosz állam a cég ellen folytatott adóügyi eljárásokban, majd a büntetések megállapításakor sorozatosan megsértette a cég tisztességes eljáráshoz és tulajdonának védelméhez való jogát, diszkriminatív módon járt el, és aránytalan intézkedéseket hozott.
Igaza is van, meg nem is
2011-ben a testület azt állapította meg, hogy a 2000-es évet érintő adóügyi eljárásban a vállalatnak valóban sérültek a jogai, nem volt elég ideje felkészülni, hogy az eljárásban képviselhesse a saját álláspontját, a büntetés kiszabásakor pedig sérült a magántulajdont megillető védelem, a végrehajtás pedig valóban aránytalan intézkedés volt.
Elutasították viszont a bírák a cég azon állítását, hogy a többi évre vonatkozó adóeljárások esetén is sérült volna a tulajdonhoz való jog, az orosz hatóságok a bírák szerint nem jártak el diszkriminatív módon, valamint nem látták bizonyítottnak azt sem, hogy az orosz hatóságok visszaéltek volna a joggal, és az eljárást valójában a Yukos elpusztítása és vagyonának megszerzése motiválta volna. A kártérítés mértékét a bíróság 2013-ban állapította meg.
http://www.tozsdeforum.hu/tozsde/reszvenypiac/semmit-nem-fognak-kapni-a-yokus-reszvenyesek-77419.html
Oroszország alkotmányába ütközik, ezért végrehajthatatlan az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az a 2014-ben meghozott ítélete, amely csaknem 1,9 milliárd euró kárpótlás megfizetésére kötelezte Moszkvát az egykori Yukos (Jukosz) olajvállalat részvényesei számára.
Nagy balhé volt
Oroszország egykori legnagyobb olajvállalatának tulajdonosai az orosz államnak azt a lépését támadták meg a bíróságon, amellyel 2003-ban, adókihágásokra hivatkozva, átvette a cég irányítását és elhallgattatta annak vezetőjét, Mihail Hodorkovszkijt, aki anyagi támogatást nyújtott Vlagyimir Putyin elnök politikai ellenfeleinek.
Hodorkovszkij, aki tíz évet töltött börtönben, jelenleg emigrációban él, és továbbra is aktív politikai szerepet vállal.
Magasabb rendű ítélet
Az orosz szövetségi parlament 2015-ben fogadta el azt a törvényt, amely az ország alkotmányát magasabb rendűnek minősítette az EJEB ítéleteinél.
A strasbourgi székhelyű, az Európa Tanács égisze alatt működő bíróság már 2011-ben megállapította, hogy Oroszország megsértette a cég magántulajdonhoz és jogorvoslathoz fűződő jogát.
Eredeti beadványában a Yukos ezen a címen 81 milliárd euró kártérítést követelt, ám a bírák a vállalat több panaszát elutasították.
A 2007-ben felszámolt Yukos 2004-ben fordult az emberi jogi bírósághoz, amiért szerinte az orosz állam a cég ellen folytatott adóügyi eljárásokban, majd a büntetések megállapításakor sorozatosan megsértette a cég tisztességes eljáráshoz és tulajdonának védelméhez való jogát, diszkriminatív módon járt el, és aránytalan intézkedéseket hozott.
Igaza is van, meg nem is
2011-ben a testület azt állapította meg, hogy a 2000-es évet érintő adóügyi eljárásban a vállalatnak valóban sérültek a jogai, nem volt elég ideje felkészülni, hogy az eljárásban képviselhesse a saját álláspontját, a büntetés kiszabásakor pedig sérült a magántulajdont megillető védelem, a végrehajtás pedig valóban aránytalan intézkedés volt.
Elutasították viszont a bírák a cég azon állítását, hogy a többi évre vonatkozó adóeljárások esetén is sérült volna a tulajdonhoz való jog, az orosz hatóságok a bírák szerint nem jártak el diszkriminatív módon, valamint nem látták bizonyítottnak azt sem, hogy az orosz hatóságok visszaéltek volna a joggal, és az eljárást valójában a Yukos elpusztítása és vagyonának megszerzése motiválta volna. A kártérítés mértékét a bíróság 2013-ban állapította meg.
http://www.tozsdeforum.hu/tozsde/reszvenypiac/semmit-nem-fognak-kapni-a-yokus-reszvenyesek-77419.html
2017. január 16., hétfő
Velencei Bizottság: Aggasztó a lengyel alkotmánybíróság helyzete
Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság elnöke aggodalmát fejezte ki a lengyel alkotmánybíróságon belüli "romló helyzet" miatt strasbourgi nyilatkozatában hétfőn.
Kijelentette, hogy az Európa Tanács (ET) alkotmányjogi szakértőkből álló testületének bírálatát követően, amely szerint a lengyel kormány jogszabályok módosításával kísérelte meg befolyásolni az alkotmánybíróság munkáját, Varsó most a gyakorlatban tett lépéseket annak érdekében, hogy a bíróság a kormánytöbbség akaratának megfelelően cselekedjen.
Buquicchio azt kifogásolta, hogy az alkotmánybíróság új elnökét megkérdőjelezhető eljárás során választották meg, az új elnök olyan bíróra ruházta át hatásköreit, akit a bíróság által alkotmányellenesnek ítélt jogi alapon választottak meg, az alkotmánybíróság alelnökét pedig kívánsága ellenére küldték szabadságra. Szót emelt Buquicchio amiatt is, hogy az alkotmánybíróság három tagjának megválasztását hét évvel később próbálják érvényteleníteni.
A Velencei Bizottság elnökének véleménye szerint az alkotmánybíróság mind ez idáig döntő szerepet játszott abban, hogy biztosítsa az emberi jogok, a jogállamiság és a demokratikus alapértékek tiszteletben tartását Lengyelországban – írja az MTI.
„Aggasztó ugyanakkor, hogy az alkotmánybíróságot módszeresen akadályozzák abban, hogy elvégezze az alkotmányban kijelölt feladatát” – fogalmazott Buquicchio.
Az Európai Bizottság az alkotmánybíróság helyzete miatt 2016 januárjában előzetes vizsgálatot indított az uniós jogállamisági mechanizmus keretében Lengyelország ellen. Ezt követően – februárban – a Velencei Bizottság indított vizsgálatot, ennek tárgya a 2015 decemberében módosított alkotmánybírósági törvény kulcseleme volt, amely szerint nagy súlyú ügyekben a 15 tagú testület legalább 13 bíró jelenlétében és kétharmados többséggel hozhat érvényes határozatokat. Eddig az ilyen esetekben 9 bíró jelenléte volt elegendő.
http://168ora.hu/velencei-bizottsag-aggaszto-lengyel-alkotmanybirosag-helyzete/
Kijelentette, hogy az Európa Tanács (ET) alkotmányjogi szakértőkből álló testületének bírálatát követően, amely szerint a lengyel kormány jogszabályok módosításával kísérelte meg befolyásolni az alkotmánybíróság munkáját, Varsó most a gyakorlatban tett lépéseket annak érdekében, hogy a bíróság a kormánytöbbség akaratának megfelelően cselekedjen.
Buquicchio azt kifogásolta, hogy az alkotmánybíróság új elnökét megkérdőjelezhető eljárás során választották meg, az új elnök olyan bíróra ruházta át hatásköreit, akit a bíróság által alkotmányellenesnek ítélt jogi alapon választottak meg, az alkotmánybíróság alelnökét pedig kívánsága ellenére küldték szabadságra. Szót emelt Buquicchio amiatt is, hogy az alkotmánybíróság három tagjának megválasztását hét évvel később próbálják érvényteleníteni.
A Velencei Bizottság elnökének véleménye szerint az alkotmánybíróság mind ez idáig döntő szerepet játszott abban, hogy biztosítsa az emberi jogok, a jogállamiság és a demokratikus alapértékek tiszteletben tartását Lengyelországban – írja az MTI.
„Aggasztó ugyanakkor, hogy az alkotmánybíróságot módszeresen akadályozzák abban, hogy elvégezze az alkotmányban kijelölt feladatát” – fogalmazott Buquicchio.
Az Európai Bizottság az alkotmánybíróság helyzete miatt 2016 januárjában előzetes vizsgálatot indított az uniós jogállamisági mechanizmus keretében Lengyelország ellen. Ezt követően – februárban – a Velencei Bizottság indított vizsgálatot, ennek tárgya a 2015 decemberében módosított alkotmánybírósági törvény kulcseleme volt, amely szerint nagy súlyú ügyekben a 15 tagú testület legalább 13 bíró jelenlétében és kétharmados többséggel hozhat érvényes határozatokat. Eddig az ilyen esetekben 9 bíró jelenléte volt elegendő.
http://168ora.hu/velencei-bizottsag-aggaszto-lengyel-alkotmanybirosag-helyzete/
2017. január 11., szerda
Majdnem száz weboldal terjeszti az orosz propagandát Magyarországon
Index
2016.04.07. 13:01
Magyarországon körülbelül kilencven, az orosz információs hadviselésbe illeszkedő honlap, blog működhet – írja a Vs.hu. A portál kimutatást készített az olyan oldalakról, melyek beleillhetnek az orosz propagandagépezetről tudottakba, de a többségükről nehéz eldönteni, hogy önszorgalomból szolgálják-e ki az orosz célokat, vagy egy nagyobb dezinformációs hálózat részei.
Az oldal emlékeztet: az orosz propaganda közismerten elárasztja fizetett kommentelőkkel és oldalakkal az internetet, melyek számos célország nyelvén működnek. (Az orosz dezinformációs gépezetről itt olvashat bővebben.)
Ömlik az orosz propaganda, és sokáig észre sem vettük
Ömlik az orosz propaganda, és sokáig észre sem vettük
A sikert az jelenti, ha már a taxisofőrök is az ő városi legendáikról és kreált ügyeikről beszélnek. A Kreml célja már nem a meggyőzés, hanem az elbizonytalanítás: saját értékeinkbe, a demokráciába, az EU-ba és az amerikai szövetségbe vetett hitben.
Tovább
A magyar közönséget célzó oldalakat a cikk szerint jellemzően:
Nem Magyarországon bejegyzett lájkvadász oldalak, sok álhírrel, gyakran migránsok által elkövetett brutális bűntényekről, erőszakról (ezekből van a legtöbb, például Aktívblog.net, Meteon.org, Titkolthírek.hu)
A világ eseményeit az orosz bel- és külpolitika szemszögéből magyarázzák (Hídfő.ru, Oroszhírek.hu, Orientalista.hu)
Kizárólag migrációval kapcsolatos (ál)híreket közölnek. (Napimigráns.com)
Jobbik-közeli szájtok (Kuruc.info, Szentkoronaradio.hu)
Klasszikus szélsőjobboldali, „magyar sorskérdés” szájtok
A vizsgált oldalak témái kapcsolódnak az orosz bel-, kül- és gazdaságpolitika érdekeihez, de ezen belül megfigyelhetők trendek: a paksi atomerőművet támogató és az ukrán-orosz konfliktussal foglalkozó oldalak aktivitása csökkent, most a migrációval és a Közel-Kelettel foglalkozó oldalak gyártják a legtöbb tartalmat.
Az oldalak összességében hol erősebb, hol lazább hálózatot alkotnak, közös bennük az iszlamofóbia és a migránsellenesség. A Vs szerint három fő csoportba sorolhatók az oldalak:
a Jobbikhoz, vagy a szélsőjobboldal ismert alakjaihoz köthető oldalak
az anoniman regisztrált, nyíltan migránsellenes, Putyin- és Kreml-párti oldalak
klasszikus vállalkozói álhíroldalak, amelyek a migránskérdést csak forgalomterelésre használják
A szájtokat és csoportokat első körben a Google szabad szavas keresésével próbálták összegyűjteni, utána a szájtok regisztrálóját azonosították, és felvették az adatbázisba a többi általuk regisztrált oldalt is. Az így készült statisztika alapján a menekültválsággal párhuzamosan, 2014-ről 2015-re nőtt meg az orosz célokat szolgáló oldalak száma ugrásszerűen, hatról majdnem negyvenre nőtt az adott évben bejegyzett oldalak száma.
http://index.hu/belfold/2016/04/07/kozel_negyven_oldal_tolja_oroszorszag_szekeret_magyarorszagon/
2017. január 10., kedd
ALTBUNDESPRÄSIDENT MIT 82 GESTORBEN Roman Herzog ist tot
Trauer um Altbundespräsident Roman Herzog.
Herzog starb im Alter von 82 Jahren, bestätigte das Bundespräsidialamt in Berlin. Er war von 1994 bis 1999 Bundespräsident.
Bundespräsident Joachim Gauck würdigte seinen Vorgänger als „markante Persönlichkeit, die das Selbstverständnis Deutschlands und das Miteinander in unserer Gesellschaft geprägt und gestaltet hat“.
„Mit Sachverstand, Klugheit und großer Lebenserfahrung trat er für unser Land und seine freiheitliche Verfassung ein.“
Alt-Bundespräsident Roman Herzog und seine Ehefrau Alexandra Freifrau von Berlichingen. Das Foto entstand im März 2015 auf der Götzenburg in Jagsthausen (Baden-Württemberg)
Alt-Bundespräsident Roman Herzog und seine Ehefrau Alexandra Freifrau von Berlichingen. Das Foto entstand im März 2015 auf der Götzenburg in Jagsthausen (Baden-Württemberg)
Foto: Daniel Naupold / dpa
Beherzter Kampf gegen Blockaden
Herzog hatte in seiner Amtszeit unermüdlich vor Reformmüdigkeit in Deutschland gewarnt. Er machte es sich zur Aufgabe, gegen Blockaden in Politik und Gesellschaft anzugehen.
Mit seiner berühmten Berliner Rede im April 1997 („Durch Deutschland muss ein Ruck gehen...“) schrieb Roman Herzog Geschichte. Darin forderte er die Deutschen auf, von „liebgewordenen Besitzständen“ Abstand zu nehmen.
„Durch Deutschland muß ein Ruck gehen“
Der damalige Bundespräsident Roman Herzog am 26.4.1997 während seiner Grundsatzrede im Berliner Hotel Adlon
Foto: Andreas Altwein / dpa
Herzog war es auch, der den Impuls für den „Holocaust-Gedenktag“ an (27. Januar) gegeben hat.
Sein Leben
Herzog wurde 1934 in Landshut geboren. Abitur 1953 mit sehr gut, er studierte Jura in München, bereits mit 30 Jahren hatte er sich habilitiert. Ein Jahr später wurde er Professor an der Freien Universität Berlin.
1970 trat er in die CDU ein.
Von 1980 bis 1983 war der CDU-Mann Herzog baden-württembergischer Innenminister. Von 1994 bis 1999 stand Herzog an der Spitze der Bundesrepublik.
Vor seiner Präsidentschaft war er der Präsident des Bundesverfassungsgerichts in Karlsruhe. Er machte sich als einer der Kommentatoren des Grundgesetzes einen Namen.
Alt-Bundespräsident Roman Herzog, aufgenommen am 10.03.2015 auf der Götzenburg in Jagsthausen (Baden-Württemberg)
Alt-Bundespräsident Roman Herzog (2015)
Foto: Daniel Naupold / dpa
Von 1958 bis 2000 war Herzog mit seiner ersten Ehefrau Christiane verheiratet. Sie starb an Krebs. 2001 heiratete er Alexandra Freifrau von Berlichingen. Mit ihr gemeinsam lebte er zuletzt auf der Götzenburg in Jagsthausen, zwischen Heilbronn und Stuttgart.
2009 wurde bekannt, dass Herzog sich einer Krebs-OP unterziehen musste.
Damals als Bundespräsident traf Roman Herzog 1996 auf Papst Johannes Paul II. auf dessen Deutschland-Besuch
Damals als Bundespräsident traf Roman Herzog 1996 auf Papst Johannes Paul II. auf dessen Deutschland-Besuch
Foto: Action Press
Politiker mit Weitsicht
Seine politische Weitsicht stellte er immer wieder auch in BILD-Interviews unter Beweis.
Herzog setzte sich auch kritisch mit den Bürgern und Politikern auseinander. „Das Volk bewegt sich nicht“, sagte er im Frühjahr 2008. Es gebe eine gewisse Bereitschaft zu Reformen, „aber es bräuchte politische Führung, echtes Charisma, um sie zu mobilisieren“.
Ende 2013 mahnte er die Gestalter Europas, den „Warnschuss“ der ersten AfD-Erfolge ernstzunehmen.
„Die AfD ist ein Alarmsignal für die Europa-Politik in dem Sinne, dass die Bürger neue Antworten auf die Europa-Frage erwarten", sagte Herzog damals. Und mahnte:
„Für meine Generation war Europa: Frieden, Erweiterung der Freiheit, wirtschaftlicher Wohlstand. Alle drei Punkte sind für die meisten Menschen heute selbstverständlich. Für sie ist wichtig, dass Europas Wohlstand innerhalb der Globalisierung gesichert wird und dass Europa sich politisch und wirtschaftlich gegen die USA und China behauptet. Das leistet Europa nicht. Stattdessen gibt es jede Menge kleinliche Bevormundung, von Schreckbildern auf Zigaretten-Packungen bis zum Glühlampenverbot. Ich kann nur empfehlen, die AfD nicht als lästigen Prozente-Dieb zu sehen, sondern als europapolitischen Warnschuss.“
Roman Herzog mit seiner ersten Ehefrau Christiane vor der Villa Hammerschmidt in Bonn
Roman Herzog mit seiner ersten Ehefrau Christiane vor der Villa Hammerschmidt in Bonn
Foto: Action Press
Engagierter Christ
Neben seinen vielseitigen politischen Aktivitäten engagierte sich der Protestant auch für seinen christlichen Glauben und seine Kirche.
Zwischen 1973 und 1991 gehörte Herzog der Synode der Evangelischen Kirche in Deutschland (EKD) an, von 1978 bis 1983 stand er dem Evangelischen Arbeitskreis von CDU und CSU vor. Von 1981 bis 1994 hatte er zudem die Mitherausgeberschaft der Bonner Wochenzeitung „Christ und Welt – Rheinischer Merkur“ übernommen.
Auch nach seiner Zeit als Bundespräsident setzte Herzog seinen Einsatz für christliche Fragen fort. So übernahm er zwischen 1996 und 2006 die Rolle des Kuratoriumsvorsitzenden der Hermann-Kunst-Stiftung zur Förderung der neutestamentlichen Textforschung, die unter Theologen weltweit höchstes Ansehen genießt.
Alle Bundespräsidenten des Bundesrepublik Deutschland - Infografik
Gauck kondoliert der Witwe
Bundespräsident Gauck kondolierte Alexandra Freifrau von Berlichingen zum Tode ihres Mannes, schrieb: „Als Minister, als Präsident des Bundesverfassungsgerichts und als Bundespräsident waren ihm die Bürger- und Freiheitsrechte niemals nur abstrakte Begriffe. Als Vorsitzender des Europäischen Grundrechte-Konvents hatte er maßgeblich Anteil an der Europäischen Einigung.“
Und weiter: „'Die Fähigkeit zur Innovation entscheidet über unser Schicksal' – das war die feste Überzeugung von Roman Herzog. Deshalb hat Ihr Mann Reformbereitschaft angemahnt und stand zugleich für die Bewahrung des Bewährten. Sein vorwärtsstrebender Mut verband sich mit einer charmanten Skepsis. Diese Mischung war ebenso unverwechselbar wie sein unabhängiger Geist und seine Liebe zum klaren Wort. Mit diesen Eigenschaften trug er viel zur Verständigung zwischen Bürgern und Politik bei und erwarb sich Respekt und große Sympathie bei ungezählten Menschen.“
Roman Herzog habe sich um Deutschland verdient gemacht. „Wir werden ihn in dankbarer Erinnerung behalten.“
http://www.bild.de/politik/inland/roman-herzog/eilmeldung-politik-herzog-49677912.bild.html
Herzog starb im Alter von 82 Jahren, bestätigte das Bundespräsidialamt in Berlin. Er war von 1994 bis 1999 Bundespräsident.
Bundespräsident Joachim Gauck würdigte seinen Vorgänger als „markante Persönlichkeit, die das Selbstverständnis Deutschlands und das Miteinander in unserer Gesellschaft geprägt und gestaltet hat“.
„Mit Sachverstand, Klugheit und großer Lebenserfahrung trat er für unser Land und seine freiheitliche Verfassung ein.“
Alt-Bundespräsident Roman Herzog und seine Ehefrau Alexandra Freifrau von Berlichingen. Das Foto entstand im März 2015 auf der Götzenburg in Jagsthausen (Baden-Württemberg)
Alt-Bundespräsident Roman Herzog und seine Ehefrau Alexandra Freifrau von Berlichingen. Das Foto entstand im März 2015 auf der Götzenburg in Jagsthausen (Baden-Württemberg)
Foto: Daniel Naupold / dpa
Beherzter Kampf gegen Blockaden
Herzog hatte in seiner Amtszeit unermüdlich vor Reformmüdigkeit in Deutschland gewarnt. Er machte es sich zur Aufgabe, gegen Blockaden in Politik und Gesellschaft anzugehen.
Mit seiner berühmten Berliner Rede im April 1997 („Durch Deutschland muss ein Ruck gehen...“) schrieb Roman Herzog Geschichte. Darin forderte er die Deutschen auf, von „liebgewordenen Besitzständen“ Abstand zu nehmen.
„Durch Deutschland muß ein Ruck gehen“
Der damalige Bundespräsident Roman Herzog am 26.4.1997 während seiner Grundsatzrede im Berliner Hotel Adlon
Foto: Andreas Altwein / dpa
Herzog war es auch, der den Impuls für den „Holocaust-Gedenktag“ an (27. Januar) gegeben hat.
Sein Leben
Herzog wurde 1934 in Landshut geboren. Abitur 1953 mit sehr gut, er studierte Jura in München, bereits mit 30 Jahren hatte er sich habilitiert. Ein Jahr später wurde er Professor an der Freien Universität Berlin.
1970 trat er in die CDU ein.
Von 1980 bis 1983 war der CDU-Mann Herzog baden-württembergischer Innenminister. Von 1994 bis 1999 stand Herzog an der Spitze der Bundesrepublik.
Vor seiner Präsidentschaft war er der Präsident des Bundesverfassungsgerichts in Karlsruhe. Er machte sich als einer der Kommentatoren des Grundgesetzes einen Namen.
Alt-Bundespräsident Roman Herzog, aufgenommen am 10.03.2015 auf der Götzenburg in Jagsthausen (Baden-Württemberg)
Alt-Bundespräsident Roman Herzog (2015)
Foto: Daniel Naupold / dpa
Von 1958 bis 2000 war Herzog mit seiner ersten Ehefrau Christiane verheiratet. Sie starb an Krebs. 2001 heiratete er Alexandra Freifrau von Berlichingen. Mit ihr gemeinsam lebte er zuletzt auf der Götzenburg in Jagsthausen, zwischen Heilbronn und Stuttgart.
2009 wurde bekannt, dass Herzog sich einer Krebs-OP unterziehen musste.
Damals als Bundespräsident traf Roman Herzog 1996 auf Papst Johannes Paul II. auf dessen Deutschland-Besuch
Damals als Bundespräsident traf Roman Herzog 1996 auf Papst Johannes Paul II. auf dessen Deutschland-Besuch
Foto: Action Press
Politiker mit Weitsicht
Seine politische Weitsicht stellte er immer wieder auch in BILD-Interviews unter Beweis.
Herzog setzte sich auch kritisch mit den Bürgern und Politikern auseinander. „Das Volk bewegt sich nicht“, sagte er im Frühjahr 2008. Es gebe eine gewisse Bereitschaft zu Reformen, „aber es bräuchte politische Führung, echtes Charisma, um sie zu mobilisieren“.
Ende 2013 mahnte er die Gestalter Europas, den „Warnschuss“ der ersten AfD-Erfolge ernstzunehmen.
„Die AfD ist ein Alarmsignal für die Europa-Politik in dem Sinne, dass die Bürger neue Antworten auf die Europa-Frage erwarten", sagte Herzog damals. Und mahnte:
„Für meine Generation war Europa: Frieden, Erweiterung der Freiheit, wirtschaftlicher Wohlstand. Alle drei Punkte sind für die meisten Menschen heute selbstverständlich. Für sie ist wichtig, dass Europas Wohlstand innerhalb der Globalisierung gesichert wird und dass Europa sich politisch und wirtschaftlich gegen die USA und China behauptet. Das leistet Europa nicht. Stattdessen gibt es jede Menge kleinliche Bevormundung, von Schreckbildern auf Zigaretten-Packungen bis zum Glühlampenverbot. Ich kann nur empfehlen, die AfD nicht als lästigen Prozente-Dieb zu sehen, sondern als europapolitischen Warnschuss.“
Roman Herzog mit seiner ersten Ehefrau Christiane vor der Villa Hammerschmidt in Bonn
Roman Herzog mit seiner ersten Ehefrau Christiane vor der Villa Hammerschmidt in Bonn
Foto: Action Press
Engagierter Christ
Neben seinen vielseitigen politischen Aktivitäten engagierte sich der Protestant auch für seinen christlichen Glauben und seine Kirche.
Zwischen 1973 und 1991 gehörte Herzog der Synode der Evangelischen Kirche in Deutschland (EKD) an, von 1978 bis 1983 stand er dem Evangelischen Arbeitskreis von CDU und CSU vor. Von 1981 bis 1994 hatte er zudem die Mitherausgeberschaft der Bonner Wochenzeitung „Christ und Welt – Rheinischer Merkur“ übernommen.
Auch nach seiner Zeit als Bundespräsident setzte Herzog seinen Einsatz für christliche Fragen fort. So übernahm er zwischen 1996 und 2006 die Rolle des Kuratoriumsvorsitzenden der Hermann-Kunst-Stiftung zur Förderung der neutestamentlichen Textforschung, die unter Theologen weltweit höchstes Ansehen genießt.
Alle Bundespräsidenten des Bundesrepublik Deutschland - Infografik
Gauck kondoliert der Witwe
Bundespräsident Gauck kondolierte Alexandra Freifrau von Berlichingen zum Tode ihres Mannes, schrieb: „Als Minister, als Präsident des Bundesverfassungsgerichts und als Bundespräsident waren ihm die Bürger- und Freiheitsrechte niemals nur abstrakte Begriffe. Als Vorsitzender des Europäischen Grundrechte-Konvents hatte er maßgeblich Anteil an der Europäischen Einigung.“
Und weiter: „'Die Fähigkeit zur Innovation entscheidet über unser Schicksal' – das war die feste Überzeugung von Roman Herzog. Deshalb hat Ihr Mann Reformbereitschaft angemahnt und stand zugleich für die Bewahrung des Bewährten. Sein vorwärtsstrebender Mut verband sich mit einer charmanten Skepsis. Diese Mischung war ebenso unverwechselbar wie sein unabhängiger Geist und seine Liebe zum klaren Wort. Mit diesen Eigenschaften trug er viel zur Verständigung zwischen Bürgern und Politik bei und erwarb sich Respekt und große Sympathie bei ungezählten Menschen.“
Roman Herzog habe sich um Deutschland verdient gemacht. „Wir werden ihn in dankbarer Erinnerung behalten.“
http://www.bild.de/politik/inland/roman-herzog/eilmeldung-politik-herzog-49677912.bild.html
2017. január 7., szombat
retro: Nem olvad be az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróságba
Nem olvad be az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróságba
Népszava Online - Belpolitika
2009.11.24. | 17:06:34
Navracsics: nem akarjuk átalakítani az igazságszolgáltatás szervezetét
Új közigazgatáson dolgoznak
Nem akarja átalakítani a Fidesz az igazságszolgáltatás szervezetét - jelentette ki Navracsics Tibor kedden.
A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője ezt arra reagálva mondta, hogy napvilágot láttak olyan hírek, melyek szerint az ellenzéki párt kormányra kerülése után esetleg beolvasztaná az Alkotmánybíróságot (Ab) a Legfelsőbb Bíróságba. A Figyelő című lap múlt heti számában azt írta: a Fidesz egyik munkacsoportja mérlegeli annak lehetőségét, hogy az Ab a jövőben a Legfelsőbb Bíróság egyik kollégiumaként működjön.
Navracsics Tibor mindezzel összefüggésben kifejtette: bár a Fidesz kormányzásra való felkészülése jegyében valóban dolgoznak egy új közigazgatás és egy hatékonyabb állam kialakításának tervén, de ennek semmi köze nincs az igazságszolgáltatáshoz.
MTI
http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=OnlineCikk.asp&ArticleID=1268723
Népszava Online - Belpolitika
2009.11.24. | 17:06:34
Navracsics: nem akarjuk átalakítani az igazságszolgáltatás szervezetét
Új közigazgatáson dolgoznak
Nem akarja átalakítani a Fidesz az igazságszolgáltatás szervezetét - jelentette ki Navracsics Tibor kedden.
A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője ezt arra reagálva mondta, hogy napvilágot láttak olyan hírek, melyek szerint az ellenzéki párt kormányra kerülése után esetleg beolvasztaná az Alkotmánybíróságot (Ab) a Legfelsőbb Bíróságba. A Figyelő című lap múlt heti számában azt írta: a Fidesz egyik munkacsoportja mérlegeli annak lehetőségét, hogy az Ab a jövőben a Legfelsőbb Bíróság egyik kollégiumaként működjön.
Navracsics Tibor mindezzel összefüggésben kifejtette: bár a Fidesz kormányzásra való felkészülése jegyében valóban dolgoznak egy új közigazgatás és egy hatékonyabb állam kialakításának tervén, de ennek semmi köze nincs az igazságszolgáltatáshoz.
MTI
http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=OnlineCikk.asp&ArticleID=1268723
2017. január 6., péntek
Tölgyessy: Orbánt csak egy újabb rendszerváltással lehet elkergetni
Névre szóló törvények, a jogbiztonság csorbítása, a tulajdonhoz való jog elvének semmibe vétele, felszámolt alkotmánybíráskodás – ezek jellemzik Orbán rendszerét Tölgyessy Péter szerint. A végeredmény egy alig leváltható vezérdemokrácia, amelynek a vége csak egy új rendszerváltás lehet.
Ezúttal a Magyar Tudomány Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontja tett kísérletet az orbáni rombolás tudományos összefoglalására. A közel ezer oldalas tanulmánykötet első esszéjét jegyzi Tölgyessy. Elemzésének legfontosabb megállapítása:
A Fidesz-politika, ahol csak teheti, centralizál és az erő pozíciójából kívánja egybefogni az országot.
A normaalkotást többnyire a politikai akaratátvitel instrumentumaként használó Orbán-rendszer törvényei, más jogszabályai rendszeresen egyénre, vállalatra és intézményre szólóan próbálják megvalósítani a központi akaratot.
A kormányzat magától értetődő elszánással csorbítja a jogbiztonság, valamint a tulajdonszabadság régi jogi elveit.
A hatalom tartalmi igazságosságelvárása állandóan változékony céljaihoz igazítja a jogszabályokat, ami elkerülhetetlenül kiszámíthatatlanná és eszközjellegűvé teszi a jogalkotást.
A kétharmados hatalom közvetlenül főként nem a tartalmi demokráciaigénnyel, hanem a hagyományos joguralom-követelménnyel ütközik.
A materiális tartalmi igazságosságot követelő kormányzati magatartással rendszerszerűen összeférhetetlen a következetes alkotmánybíráskodás.
Némileg érthetőbben:
Orbán szótárában nem szerepel a „konszolidáció” szó, nem tárgyal, mindent erőből visz végig, nem törődve sem a következményekkel, sem az áldozatokkal – kizárólag a pillanatnyi érdekeit és az azonnali nyereséget tartja szem előtt.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerében a törvények nem a közösségi normák rendszerbe foglalását jelentik, hanem az éppen aktuális hatalmi logika/akarat végrehajtói, gyakran egy konkrét cimbora érdekei védelmében hozzák meg a jogszabályokat. (Egy plasztikus példa: a KRESZ mindaddig tiltotta a lámpákról lelógó hirdetéseket, amíg az ezzel foglalkozó cég tönkre nem ment. Amint Garancsi István, Orbán viszonylag új liblingje felvásárolta a konkurenciát, azonnal visszavonták a korábban megszavazott tilalmat.)
A fenti példa jól jelzi: magasról tesznek a jogbiztonságra, a kiszámítható társadalmi és gazdálkodási környezetre. Bármikor hoznak olyan törvényeket, amelyeket néhány héttel korábban még bőszen letagadtak. Könnyedén számolnak fel teljes, magánkézben lévő iparágakat 24 óra leforgása alatt.
A fentiekből következik, hogy nem a demokrácia elemei vannak veszélyben, hiszen jogi eszközökkel nem csorbítják a szabadságjogokat, viszont a joguralmat, vagyis az egyenlő pályák, egyenlő esélyek törvények által védett elvét rég kikukázták.
Bárkit bedarál a rendszer, aki ellent mer mondani, vagy csak lehetősége van érdemben kifejteni a véleményét. Az alkotmánybíróságot úgy darálta be a NER, mintha soha nem is lett volna.
Tölgyessy elemzése szerint Orbán szakított a nyugati demokrácia- és gazdaságmodellel, ezeket okolva a magyar társadalom problémáiért.
Az állítólagos magyar útról, a világ számára hamarosan követendő például szolgáló vezérdemokráciáról azonban
nehéz elgondolni, hogy a Nyugat évszázados tapasztalatai, történelmi civilizációs vívmányai ellenében tartósan előrejuthat az ország. A joguralom és a hatalommegosztás, a piaci és a politikai verseny kikapcsolásának szándéka a magyarok többsége számára kiismerhetőbb, otthonosabb világot ígér. Ám félő, minden kétségtelen előrehaladás egy történelmileg újra veszélyes zsákutcának bizonyuló rendszerben történik. A számos részsiker után valamikor elfogy a Fidesz-hatalom ma még számottevő felhajtó ereje, és a módszeresen mozdíthatatlannak felépített Orbán-rendszer végül újabb nemzeti újrakezdés szükségességével zárul. Ez lenne alkalmasint a tizenegyedik rezsimváltás az utolsó magyar évszázadban.
http://b1.blog.hu/2017/01/06/tolgyessy_orbant_csak_egy_ujabb_rendszervaltassal_lehet_elkergetni
Ezúttal a Magyar Tudomány Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontja tett kísérletet az orbáni rombolás tudományos összefoglalására. A közel ezer oldalas tanulmánykötet első esszéjét jegyzi Tölgyessy. Elemzésének legfontosabb megállapítása:
A Fidesz-politika, ahol csak teheti, centralizál és az erő pozíciójából kívánja egybefogni az országot.
A normaalkotást többnyire a politikai akaratátvitel instrumentumaként használó Orbán-rendszer törvényei, más jogszabályai rendszeresen egyénre, vállalatra és intézményre szólóan próbálják megvalósítani a központi akaratot.
A kormányzat magától értetődő elszánással csorbítja a jogbiztonság, valamint a tulajdonszabadság régi jogi elveit.
A hatalom tartalmi igazságosságelvárása állandóan változékony céljaihoz igazítja a jogszabályokat, ami elkerülhetetlenül kiszámíthatatlanná és eszközjellegűvé teszi a jogalkotást.
A kétharmados hatalom közvetlenül főként nem a tartalmi demokráciaigénnyel, hanem a hagyományos joguralom-követelménnyel ütközik.
A materiális tartalmi igazságosságot követelő kormányzati magatartással rendszerszerűen összeférhetetlen a következetes alkotmánybíráskodás.
Némileg érthetőbben:
Orbán szótárában nem szerepel a „konszolidáció” szó, nem tárgyal, mindent erőből visz végig, nem törődve sem a következményekkel, sem az áldozatokkal – kizárólag a pillanatnyi érdekeit és az azonnali nyereséget tartja szem előtt.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerében a törvények nem a közösségi normák rendszerbe foglalását jelentik, hanem az éppen aktuális hatalmi logika/akarat végrehajtói, gyakran egy konkrét cimbora érdekei védelmében hozzák meg a jogszabályokat. (Egy plasztikus példa: a KRESZ mindaddig tiltotta a lámpákról lelógó hirdetéseket, amíg az ezzel foglalkozó cég tönkre nem ment. Amint Garancsi István, Orbán viszonylag új liblingje felvásárolta a konkurenciát, azonnal visszavonták a korábban megszavazott tilalmat.)
A fenti példa jól jelzi: magasról tesznek a jogbiztonságra, a kiszámítható társadalmi és gazdálkodási környezetre. Bármikor hoznak olyan törvényeket, amelyeket néhány héttel korábban még bőszen letagadtak. Könnyedén számolnak fel teljes, magánkézben lévő iparágakat 24 óra leforgása alatt.
A fentiekből következik, hogy nem a demokrácia elemei vannak veszélyben, hiszen jogi eszközökkel nem csorbítják a szabadságjogokat, viszont a joguralmat, vagyis az egyenlő pályák, egyenlő esélyek törvények által védett elvét rég kikukázták.
Bárkit bedarál a rendszer, aki ellent mer mondani, vagy csak lehetősége van érdemben kifejteni a véleményét. Az alkotmánybíróságot úgy darálta be a NER, mintha soha nem is lett volna.
Tölgyessy elemzése szerint Orbán szakított a nyugati demokrácia- és gazdaságmodellel, ezeket okolva a magyar társadalom problémáiért.
Az állítólagos magyar útról, a világ számára hamarosan követendő például szolgáló vezérdemokráciáról azonban
nehéz elgondolni, hogy a Nyugat évszázados tapasztalatai, történelmi civilizációs vívmányai ellenében tartósan előrejuthat az ország. A joguralom és a hatalommegosztás, a piaci és a politikai verseny kikapcsolásának szándéka a magyarok többsége számára kiismerhetőbb, otthonosabb világot ígér. Ám félő, minden kétségtelen előrehaladás egy történelmileg újra veszélyes zsákutcának bizonyuló rendszerben történik. A számos részsiker után valamikor elfogy a Fidesz-hatalom ma még számottevő felhajtó ereje, és a módszeresen mozdíthatatlannak felépített Orbán-rendszer végül újabb nemzeti újrakezdés szükségességével zárul. Ez lenne alkalmasint a tizenegyedik rezsimváltás az utolsó magyar évszázadban.
http://b1.blog.hu/2017/01/06/tolgyessy_orbant_csak_egy_ujabb_rendszervaltassal_lehet_elkergetni
Majtényi László: tisztában vagyok az esélyeimmel
InfoRádió / Sigmond Árpád
Feltételekkel fogadná el a jelölést az államfői posztra Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke.
Négy feltételt említek, amelyeknek az elfogadása esetén elfogadnám a jelölést. Hozzáteszem, hogy itt nem a civilek, nem az engem támogató neves értelmiségiek jelölnek, hanem országgyűlési képviselők. Tehát a köztársasági elnököt az országgyűlési képviselők egyötöde jelölheti, és az országgyűlés választja meg.
Ha tehát ez a negyven képviselő, akire minimum szükség van a jelöléshez, egyetért a feltételeivel, elfogadná ezt a jelölést. Mik a feltételei?
Elsőként az alkotmányos köztársaság helyreállítása a javaslatom. Azt az igényt kellene valóra váltani, hogy a közhatalom gyakorlása fölött független intézmények őrködjenek. Javaslatom szerint továbbá olyan alkotmányra van szüksége ennek az országnak, amelyet azután egy népszavazás erősít meg.
A második a demokratikus nyilvánosság – ideértve természetesen a sajtószabadság teljes érvényesülését. Ez egy olyan nyilvánosságot biztosító intézményrendszernek a működtetését igényli, amelyik biztosítja azt, hogy szabad és tisztességes, fair választásokon a választópolgárok időről időre leválthassák a kormányzati hatalom képviselőit.
A következő, szerintem iszonyatosan fontos kérdés az, hogy ma Magyarországon elviselhetetlen a szegénység. Mindenkinek lehetőséget kell biztosítani az emberhez méltó élethez. Ez a szöveg egyébként egy régi alkotmánybírósági határozatra utal.
Az utolsó pontja a szövegemnek pedig az, hogy a korrupcióval szemben fel kell lépni. Ugyanis a korrupció nagyjából átszövi ma Magyarországon az állam működését.
Ha jelöli is a parlamenti képviselők egyötöde, akkor is a második fordulóban feltehetőleg Áder Jánost újraválasztanák, a kormánypártok őt támogatják. Mi a jelentősége egy ilyen jelölésnek?
Az esélyekkel teljes mértékben tisztában vagyok. Ennek a jelölésnek nem az az értelme, hogy ennek révén én köztársasági elnök lehessek. Ennek egyébként megvan az a kellemes előnye is, hogy fel sem merülhet az, hogy bármiféle személyes érdek mozgatna engem akkor, amikor a jelölést elfogadom. Tulajdonképpen az igazi előnye az, hogy ez a jelöltség lehetővé teszi azt, hogy egy kívánatos szabad országról beszélhessünk, és fórumokat, csatornákat ad arra, hogy egy jövendő, és a mostaninál barátságosabb országnak a képét felvázoljuk.
Más szerepet is vállalna egyébként az államfőjelöltin kívül a későbbi baloldali esetleg kampányokban. Ha igen, akkor mi lenne az?
Maga a köztársasági elnöki jelölés, ami ugyan egy ilyen megosztott országban tényleg úgy fest, hogy van egy baloldali jelölt, és van egy – nem tudom, hogy jobboldalinak nevezhetjük-e, de – a nemzeti együttműködés rendszerének jelöltje.
De ez nem egy nagyon szerencsés megközelítése az intézménynek. A jelenlegi alaptörvény és a jogállami alkotmány is az elnök feladatának kifejezetten azt szabja, hogy a nemzet egységét kell megjelenítenie. A korábbi elnökök között voltak olyanok, akik ennek nagyon jelentős részben meg is feleltek.
Nagyon remélem, hogy a háttérben az én elnökjelöltként való felbukkanásom nem egy kimondottan baloldali kampány része lett. Nyilván az én jelölőim között több a baloldali szimpatizánsként elkönyvelt ember, de van olyan is, aki az Eötvös Körnek oszlopos tagja, és a másik táborba van besorolva.
Fel sem merült bennem, hogy én köztársasági elnökjelölt lehetnék. Egyébként nekem egy nagyon kiegyensúlyozott és boldog életem van, semmilyen tisztség nem hiányzik. Abban, hogy ilyen szerepeket vállalok, nem valamilyen tisztség iránti vonzódás jelenik meg. Én a legjobban elvagyok magamban, és semmilyen állami szerepre nincs szükségem.
http://inforadio.hu/belfold/2017/01/05/feltetelekkel_fogadna_el_az_allamfo-jelolest_majtenyi_laszlo/
Feltételekkel fogadná el a jelölést az államfői posztra Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke.
Négy feltételt említek, amelyeknek az elfogadása esetén elfogadnám a jelölést. Hozzáteszem, hogy itt nem a civilek, nem az engem támogató neves értelmiségiek jelölnek, hanem országgyűlési képviselők. Tehát a köztársasági elnököt az országgyűlési képviselők egyötöde jelölheti, és az országgyűlés választja meg.
Ha tehát ez a negyven képviselő, akire minimum szükség van a jelöléshez, egyetért a feltételeivel, elfogadná ezt a jelölést. Mik a feltételei?
Elsőként az alkotmányos köztársaság helyreállítása a javaslatom. Azt az igényt kellene valóra váltani, hogy a közhatalom gyakorlása fölött független intézmények őrködjenek. Javaslatom szerint továbbá olyan alkotmányra van szüksége ennek az országnak, amelyet azután egy népszavazás erősít meg.
A második a demokratikus nyilvánosság – ideértve természetesen a sajtószabadság teljes érvényesülését. Ez egy olyan nyilvánosságot biztosító intézményrendszernek a működtetését igényli, amelyik biztosítja azt, hogy szabad és tisztességes, fair választásokon a választópolgárok időről időre leválthassák a kormányzati hatalom képviselőit.
A következő, szerintem iszonyatosan fontos kérdés az, hogy ma Magyarországon elviselhetetlen a szegénység. Mindenkinek lehetőséget kell biztosítani az emberhez méltó élethez. Ez a szöveg egyébként egy régi alkotmánybírósági határozatra utal.
Az utolsó pontja a szövegemnek pedig az, hogy a korrupcióval szemben fel kell lépni. Ugyanis a korrupció nagyjából átszövi ma Magyarországon az állam működését.
Ha jelöli is a parlamenti képviselők egyötöde, akkor is a második fordulóban feltehetőleg Áder Jánost újraválasztanák, a kormánypártok őt támogatják. Mi a jelentősége egy ilyen jelölésnek?
Az esélyekkel teljes mértékben tisztában vagyok. Ennek a jelölésnek nem az az értelme, hogy ennek révén én köztársasági elnök lehessek. Ennek egyébként megvan az a kellemes előnye is, hogy fel sem merülhet az, hogy bármiféle személyes érdek mozgatna engem akkor, amikor a jelölést elfogadom. Tulajdonképpen az igazi előnye az, hogy ez a jelöltség lehetővé teszi azt, hogy egy kívánatos szabad országról beszélhessünk, és fórumokat, csatornákat ad arra, hogy egy jövendő, és a mostaninál barátságosabb országnak a képét felvázoljuk.
Más szerepet is vállalna egyébként az államfőjelöltin kívül a későbbi baloldali esetleg kampányokban. Ha igen, akkor mi lenne az?
Maga a köztársasági elnöki jelölés, ami ugyan egy ilyen megosztott országban tényleg úgy fest, hogy van egy baloldali jelölt, és van egy – nem tudom, hogy jobboldalinak nevezhetjük-e, de – a nemzeti együttműködés rendszerének jelöltje.
De ez nem egy nagyon szerencsés megközelítése az intézménynek. A jelenlegi alaptörvény és a jogállami alkotmány is az elnök feladatának kifejezetten azt szabja, hogy a nemzet egységét kell megjelenítenie. A korábbi elnökök között voltak olyanok, akik ennek nagyon jelentős részben meg is feleltek.
Nagyon remélem, hogy a háttérben az én elnökjelöltként való felbukkanásom nem egy kimondottan baloldali kampány része lett. Nyilván az én jelölőim között több a baloldali szimpatizánsként elkönyvelt ember, de van olyan is, aki az Eötvös Körnek oszlopos tagja, és a másik táborba van besorolva.
Fel sem merült bennem, hogy én köztársasági elnökjelölt lehetnék. Egyébként nekem egy nagyon kiegyensúlyozott és boldog életem van, semmilyen tisztség nem hiányzik. Abban, hogy ilyen szerepeket vállalok, nem valamilyen tisztség iránti vonzódás jelenik meg. Én a legjobban elvagyok magamban, és semmilyen állami szerepre nincs szükségem.
http://inforadio.hu/belfold/2017/01/05/feltetelekkel_fogadna_el_az_allamfo-jelolest_majtenyi_laszlo/
Egyre vékonyabb a fal a politika és az alkotmánybíráskodás között
Nem azzal van a probléma, ha egy alkotmánybíró a munkája során saját erkölcsi-jogi értékrendjét képviseli, hanem azzal, ha a különböző ügyekben, pusztán hatalmi érdekek miatt képes egymásnak homlokegyenest ellentmondó jogi érvelést használni – nyilatkozta a 168 Órának Tordai Csaba alkotmányjogász. Mostanában számos határozat esetében hiányolja azt a jogi igényességet, ami akkor is elvárható lenne, ha a testület mindenképpen a kormány érdekeinek megfelelő döntést szeretne hozni. Tordai szerint alkotmánybíráskodásra továbbra is szükség van, de csak olyanra, amely képes a hatalomgyakorlás ellensúlya lenni.
– A rendszerváltás utáni két évtizedben átalakult és megszilárdulni látszik a magyar jogrend. Szükség van még egyáltalán Alkotmánybíróságra?
– Azt a kérdést kell feltenni, hogy a magyar alkotmány támaszt-e jogi korlátokat a többségi hatalomgyakorlással szemben. Ha igen, márpedig igen, akkor léteznie kell olyan eljárásnak, amelynek során a jogszabályok alkotmányosságát vizsgálni lehet. Alkotmánybíráskodásra tehát mindenképpen szükség van. Hogy ezt egy-egy országban milyen szervezet pontosan milyen hatáskörrel felruházva gyakorolja, abban a történelmi és jogi hagyományok alapján nagyon sokféle példát láthatunk. Mindenesetre bármilyen formában történik is, az alkotmánybíráskodásnak a mindenkori hatalomgyakorlás ellensúlyaként kell működnie.
– Ez azt jelenti, hogy szükségszerűen konfrontálódnia kell a mindenkori kormánnyal és a törvényhozással?
– Alapvetően igen, hiszen az ő hatalomgyakorlásukat bírálja felül alkotmányossági szempontból. Fontos azonban megjegyezni, hogy a hatalomgyakorlók számára is fontos lehet az alkotmánybíráskodás fenntartása, például azért, mert korrekciós lehetőséget nyújt a saját döntéseik fölülírására.
– Még az Orbán-kormánynak is?
– Pontosan ezt tette a kabinet például a Quaestor-törvény esetében, amikor a sebtiben összetákolt jogszabályt az AB-döntés miatt a kormánytöbbség újraírhatta, és épp az Alkotmánybíróságra hivatkozva tudott presztízsveszteség nélkül megmenekülni egy eredetileg gyenge minőségű jogszabály következményeitől. Másrészt az AB képes arra, hogy országhatárokon belül tartson egy jogvitát, amivel megóvhatja a mindenkori kormányt egy nemzetközi presztízsveszteségtől. Megnyirbálhatta az AB hatáskörét a kormánytöbbség 2010-ben a 98 százalékos különadó eltörlése miatt, de végül az érintettek rendre megnyerték a pereiket a strasbourgi emberi jogi bíróságon. Mindenkinek egyszerűbb lett volna, ha hagyja dolgozni a kormány az Alkotmánybíróságot.
– Módosítanám az első kérdést: szükség van-e egy jelentősen szűkített hatáskörű és a kormánypártok által jelölt bírókkal feltöltött Alkotmánybíróságra– Egyes elemzők szerint az AB jelenlegi működése az alkotmánybíráskodás megcsúfolása.
– Az AB jelenlegi működése szinte a késői Kádár-kor jogvédelmi mechanizmusait idézi. Különösebb politikai tét nélküli ügyekben – mint például a rendőrökről készített fényképek közzétételével kapcsolatban vagy információszabadsági ügyekben – el lehet érni sikereket. Olyan témákban viszont, amelyek hatalmi kérdéseket érintenek vagy érdemi pénzügyi hatásuk van, azokban már alig. Ezekben dominánsan érvényesül az alkotmánybírák többségének politikai lojalitása.
– Például?
– Két kúriai döntést is úgy meszelt el az elmúlt egy évben az Alkotmánybíróság, hogy azt jogilag nehéz megmagyarázni. Alkotmányellenesnek minősítette például a testület a férfiak 40 év utáni nyugdíjba vonulásáról szóló népszavazási kezdeményezést. 2012 óta minden más, persze alapvetően ellenzéki népszavazási ügyben kifejezetten tartózkodó volt az AB, nem is foglalkozott érdemben a Kúria döntésének felülvizsgálatával, ebben az esetben viszont „besegített” a kormánypártoknak. A másik esetben megsemmisítette azokat a kúriai határozatokat, amelyek elmarasztalták a közmédia és a TV2 kormánybarát kvótanépszavazási hirdetéseit. Ezekben az ügyekben a testület tagjainak többsége látványosan elszakadt a jogi dogmatikától, egyértelműen hatalmi érdekek szolgálatába szegődött.
– Kimondhatjuk, hogy a jelenlegi AB elfogult a kormánypártok mellett?
– Amit biztosan állíthatunk, hogy a határozatok mögötti morális értékrend az elmúlt években érzékelhetően megváltozott: határozottan konzervatívabb, közösségcentrikusabb lett, ugyanakkor erősebben épít az egyén nagyobb felelősségvállalására is. Ez az értékeltolódás önmagában még nem jelentene színvonalromlást, ha kiszámítható és következetes gyakorlatban nyilvánulna meg. Míg azonban hatalmi szempontból meglehetősen egy irányba mutatnak a meghozott döntések, addig egyes bírók néhány hét eltéréssel képesek homlokegyenest eltérő jogi érveléssel előrukkolni. Ráadásul ez leginkább azokra a bírákra jellemző, akiket direktebb politikai kötődéssel szoktak illetni. Nem magyarázható ez másként, mint hogy a testületnek ezek a tagjai a határozathozatalok során nem erkölcsi értékeket vagy jogi szerepfelfogást képviselnek, hanem elsősorban nettó politikai érdekeket szolgálnak ki. Pedig az alkotmánybíráskodáshoz szilárd erkölcsi-jogi értékrendre van szükség. Én például egyáltalán nem tartok attól, hogy alkotmánybíró lett a magát keresztény-konzervatívnak valló, az ellenzék által támadott Schanda Balázsból, mert biztos vagyok benne, hogy a döntéseiben mindenkor a saját értékrendjéhez és jogfelfogásához lesz hű és nem fogja befolyásolni semmiféle kormányzati érdek.
– Ha már szóba hozta a legutóbbi alkotmánybíró-választást: egymásnak ugrottak az ellenzéki pártok. Az LMP szerint minden lehetőséget meg kell ragadni az AB működésének javítására, ezért a párt részt vett a jelöltállítási folyamatban. A többiek nem, így tiltakoztak a jelenlegi rendszer ellen. Ön szerint melyik a helyes ellenzéki álláspont?
– Ez jogon túli vita. Az idő dönti majd el, hogy melyik stratégia a helyes, ráadásul nem is feltétlenül egy-két éves időtávlatban, hiszen a mostani választással 2023-ig lényegében változatlan lesz a testület összetétele. Ha egy politikai erő arra számít, hogy a jelenlegi hatalmi szerkezet lassan, folyamatosan fog erodálódni és visszaalakítható jól működő demokráciává, akkor minden olyan kis lépést támogathat, ami egy picit is javítja a fennálló rendszert. Aki viszont arra számít, hogy a rezsim a következő tíz évben össze fog omlani, az minden rendszerkorrekciós lépésre úgy tekint, mint ami a struktúra konzerválódását segíti. Ez a dilemma egyébként rendszeresen felmerül diktatúrákban, illetve különböző autoriter rendszerekben. A hetvenes-nyolcvanas években ugyanezt a vitát folytatta le a reformértelmiség és a demokratikus ellenzék. Azt a vitát sem az egyik vagy a másik álláspont erkölcsi igazsága döntötte el, hanem a külső körülmények változása, a Szovjetunió összeomlása.
– Úgy tűnik, mintha a demokratikus intézményrendszer fokozatos erodálódása elérte volna az Alkotmánybíróságot is. Valóban így van?
– Az AB létrehozására 1989–90-ben, egy kivételes történelmi pillanatban került sor. Az alkotmánybírákat megválasztó hatalomgyakorlók nagy része közel sem volt tisztában azzal, hogy mekkora jelentősége van a testületnek egy működő demokráciában. Az első időszakban különösebb nehézségek nélkül lehetett alkotmánybíró olyan autonóm személyiségekből is, akiknek a kiválasztása során meg sem fogalmazódtak politikai elvárások. Meg is lepődött a politikai szféra, amikor a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság valódi hatalmi tényezővé nőtte ki magát, pusztán attól, hogy komolyan vette a feladatát. Belakta a jogi teret, elment a határokig.
– Változott ez a későbbiekben?
– Az első alkotmánybírák megválasztását követően egészen 2010-ig a testület feltöltése politikai alapon, de konszenzussal történt. A különböző oldalak hozzájuk közel álló embereket igyekeztek delegálni az AB-ba, ugyanakkor a pártok kifejezetten törekedtek arra, hogy az ellenfeleikhez közel álló legkarakteresebb jogász figurákat azért távol tartsák az AB-től. A jobboldal megvétózta mások mellett Halmai Gábort vagy Majtényi Lászlót, a baloldal pedig nem adott esélyt például Pokol Bélának. Kivételessé vált, hogy teljes konszenzussal kerüljenek be bírák a testületbe, de azért akadt rá példa Kukorelli István vagy éppen Paczolay Péter személyében. A Sólyomék által az Alkotmánybíróság és a politika közé felépített masszív fal így idővel vékonyodni kezdett, de azért sokáig fennmaradt. Ám ahogy a 2010 előtt megválasztott bírák mandátuma lejárt, a kizárólag a kormánypártok által támogatott jelöltek közül olyanok is nagy számban bekerültek a testületbe, akiknél már szinte nem is érzékelhető a fal megléte.
– Kik voltak a „renitensek”, a legnagyobb különvélemény-írók?
– Több oka lehet annak, ha valaki sokszor fogalmaz meg különvéleményt. Ha egy alkotmánybírónak olyan a szerepfelfogása, hogy szinte minden ügyben száz százalékig önazonos álláspontot akar megjeleníteni, akkor szükségszerűen gyakran él ezzel a lehetőséggel. Így világosan jelezheti ugyan sok ügyben a saját véleményét, viszont kisebb lesz a ráhatása a szükségszerűen konszenzussal megszülető többségi döntésekre. Ilyen volt például még a Sólyom-érában Vörös Imre, később pedig Bragyova András, akiket szinte predesztinált erre a szerepre a jogtudósi-akadémikusi alkatuk. A jelenlegi testületből Stumpf István és Czine Ágnes fogalmaz meg legtöbbször különvéleményt, ők viszont általában a következetességet és az alkotmánybírósági dogmatikát kérik számon a többségi határozatokon.
– A politikai lojalitás automatikusan csökkenti a határozatok színvonalát?
– Ha a politikai lojalitás áll egy alkotmánybíró tevékenységének a középpontjában, az mindig baj, hiszen az alkotmánybíráskodás éppen a politikai szféra korlátozását hivatott szolgálni. Ehhez képest is külön elszomorító, hogy mostanában több alkotmánybíró még ahhoz sem veszi a fáradságot, hogy igényesen próbálja meg alátámasztani, ha a kormány érdekeinek megfelelő döntést akar meghozni. Nem sok hiányzik, hogy az emiatt kritizálható bírák többségbe kerüljenek a testületben. Azt hiszem, hogy az LMP leginkább azért ment bele a legutóbbi választási alkuba, hogy ezt megakadályozza, még azon az áron is, hogy a négy új tag mindegyike konzervatív értékrendet képvisel.
– Vagyis volt az Alkotmánybíróságnak egy fénykora, amihez képest most szerényebb teljesítményt nyújt?
– Nem is fénykornak nevezném, hanem hőskornak. A magyar alkotmányjog születése igazából az Alkotmánybíróság felállításához kötődik, az államszocializmus alatt az egyetemi tantárgyat is államjognak hívták. Magyarországon a közjogi hagyományok 1948–49-ben megszakadtak, az európai jogfejlődésből évtizedekre kimaradtunk. A rendszerváltás után gyakorlatilag az Alkotmánybíróságnak kellett dogmatikailag megkonstruálnia a magyar alkotmányjogot. Ez a munka nyilván nem vethető össze azzal, amikor – az AB második és harmadik feltöltése idején – már egy kiforrott konstrukciót kellett finomítani, csiszolgatni. 2010 óta viszont már az alkotmányosság relativizálása zajlik. Felfüggesztődött az az alaptétel, miszerint az alkotmány mint jogi norma kereteket szab a hatalomgyakorlásnak. Ezt az Orbán-kormány a hatáskör-korlátozással már 2010 őszén megüzente az Alkotmánybíróságnak. Hasonló üzenet volt az Alaptörvény negyedik módosítása is 2013-ban, amikor az olyan, hatalmi szempontból különösebben nagy jelentőséggel nem bíró vitatott kérdéseket, amelyekben korábban az AB szembe mert menni a kormánnyal – például a közterületeken való életvitelszerű tartózkodást vagy a hallgatói röghözkötést –, beemelték az Alaptörvénybe. A kormánytöbbség egyszerűen nem viselte el, hogy legyen olyan fórum, amely képes neki ellentmondani, amely képes bármilyen szempontból ellensúlyt képezni vele szemben.
– Van visszaút az Alkotmánybíróság számára– Visszaszerezheti a korábbi jogkörét, illetve tekintélyét?
– Az autoriter rendszerek sajátossága, hogy ledöntik a hatalomgyakorlás korlátait. Bármilyen kormány is lép egyszer a jelenlegi helyébe, olyan mintákat örököl meg, amelyeket csak nagyon erős önuralommal tud majd elutasítani. Hogy Magyarországon hosszú távon normává válik-e a hatalomgyakorlás jelenlegi módja, vagy utólag kisiklásnak tűnik majd a mostani korszak, azt ma még lehetetlen megmondani. A választókon múlik, hogy tartósan elviselik-e az önkényes jellegű kormányzást, vagy sem. Ettől függ az Alkotmánybíróság sorsa is.
Tordai Csaba
alkotmányjogász, ügyvéd 1978-ban született Székesfehérvárott, középiskolai tanulmányait Pannonhalmán, a Bencés Gimnáziumban végezte, 2003-ban az ELTE-n szerzett jogi diplomát.
2003 és 2007 között az Igazságügyi Minisztériumban közjogi területen, majd 2010-ig a Miniszterelnöki Hivatalban állami vezetőként tevékenykedett. Tanított alkotmányjogot a győri Széchenyi István Egyetemen és a Bibó István Szakkollégiumban, sajtójogot az ELTE-n és a színművészeti egyetemen.
2010 óta ügyvédként dolgozik, különböző ügyekben eljárt ellenzéki pártok jogi képviselőjeként, de pro bono segíti az Átlátszó portál munkáját is. Több sikeres alkotmányjogi és strasbourgi panaszt készített elő, közjogi tárgykörben számos publikációja jelent meg.
http://168ora.hu/az-alkotmanyossag-relativizalasa-zajlik-tordai-csaba-egyre-vekonyabb-fal-politika-es-az-alkotmanybiraskodas-kozott/
– A rendszerváltás utáni két évtizedben átalakult és megszilárdulni látszik a magyar jogrend. Szükség van még egyáltalán Alkotmánybíróságra?
– Azt a kérdést kell feltenni, hogy a magyar alkotmány támaszt-e jogi korlátokat a többségi hatalomgyakorlással szemben. Ha igen, márpedig igen, akkor léteznie kell olyan eljárásnak, amelynek során a jogszabályok alkotmányosságát vizsgálni lehet. Alkotmánybíráskodásra tehát mindenképpen szükség van. Hogy ezt egy-egy országban milyen szervezet pontosan milyen hatáskörrel felruházva gyakorolja, abban a történelmi és jogi hagyományok alapján nagyon sokféle példát láthatunk. Mindenesetre bármilyen formában történik is, az alkotmánybíráskodásnak a mindenkori hatalomgyakorlás ellensúlyaként kell működnie.
– Ez azt jelenti, hogy szükségszerűen konfrontálódnia kell a mindenkori kormánnyal és a törvényhozással?
– Alapvetően igen, hiszen az ő hatalomgyakorlásukat bírálja felül alkotmányossági szempontból. Fontos azonban megjegyezni, hogy a hatalomgyakorlók számára is fontos lehet az alkotmánybíráskodás fenntartása, például azért, mert korrekciós lehetőséget nyújt a saját döntéseik fölülírására.
– Még az Orbán-kormánynak is?
– Pontosan ezt tette a kabinet például a Quaestor-törvény esetében, amikor a sebtiben összetákolt jogszabályt az AB-döntés miatt a kormánytöbbség újraírhatta, és épp az Alkotmánybíróságra hivatkozva tudott presztízsveszteség nélkül megmenekülni egy eredetileg gyenge minőségű jogszabály következményeitől. Másrészt az AB képes arra, hogy országhatárokon belül tartson egy jogvitát, amivel megóvhatja a mindenkori kormányt egy nemzetközi presztízsveszteségtől. Megnyirbálhatta az AB hatáskörét a kormánytöbbség 2010-ben a 98 százalékos különadó eltörlése miatt, de végül az érintettek rendre megnyerték a pereiket a strasbourgi emberi jogi bíróságon. Mindenkinek egyszerűbb lett volna, ha hagyja dolgozni a kormány az Alkotmánybíróságot.
– Módosítanám az első kérdést: szükség van-e egy jelentősen szűkített hatáskörű és a kormánypártok által jelölt bírókkal feltöltött Alkotmánybíróságra– Egyes elemzők szerint az AB jelenlegi működése az alkotmánybíráskodás megcsúfolása.
– Az AB jelenlegi működése szinte a késői Kádár-kor jogvédelmi mechanizmusait idézi. Különösebb politikai tét nélküli ügyekben – mint például a rendőrökről készített fényképek közzétételével kapcsolatban vagy információszabadsági ügyekben – el lehet érni sikereket. Olyan témákban viszont, amelyek hatalmi kérdéseket érintenek vagy érdemi pénzügyi hatásuk van, azokban már alig. Ezekben dominánsan érvényesül az alkotmánybírák többségének politikai lojalitása.
– Például?
– Két kúriai döntést is úgy meszelt el az elmúlt egy évben az Alkotmánybíróság, hogy azt jogilag nehéz megmagyarázni. Alkotmányellenesnek minősítette például a testület a férfiak 40 év utáni nyugdíjba vonulásáról szóló népszavazási kezdeményezést. 2012 óta minden más, persze alapvetően ellenzéki népszavazási ügyben kifejezetten tartózkodó volt az AB, nem is foglalkozott érdemben a Kúria döntésének felülvizsgálatával, ebben az esetben viszont „besegített” a kormánypártoknak. A másik esetben megsemmisítette azokat a kúriai határozatokat, amelyek elmarasztalták a közmédia és a TV2 kormánybarát kvótanépszavazási hirdetéseit. Ezekben az ügyekben a testület tagjainak többsége látványosan elszakadt a jogi dogmatikától, egyértelműen hatalmi érdekek szolgálatába szegődött.
– Kimondhatjuk, hogy a jelenlegi AB elfogult a kormánypártok mellett?
– Amit biztosan állíthatunk, hogy a határozatok mögötti morális értékrend az elmúlt években érzékelhetően megváltozott: határozottan konzervatívabb, közösségcentrikusabb lett, ugyanakkor erősebben épít az egyén nagyobb felelősségvállalására is. Ez az értékeltolódás önmagában még nem jelentene színvonalromlást, ha kiszámítható és következetes gyakorlatban nyilvánulna meg. Míg azonban hatalmi szempontból meglehetősen egy irányba mutatnak a meghozott döntések, addig egyes bírók néhány hét eltéréssel képesek homlokegyenest eltérő jogi érveléssel előrukkolni. Ráadásul ez leginkább azokra a bírákra jellemző, akiket direktebb politikai kötődéssel szoktak illetni. Nem magyarázható ez másként, mint hogy a testületnek ezek a tagjai a határozathozatalok során nem erkölcsi értékeket vagy jogi szerepfelfogást képviselnek, hanem elsősorban nettó politikai érdekeket szolgálnak ki. Pedig az alkotmánybíráskodáshoz szilárd erkölcsi-jogi értékrendre van szükség. Én például egyáltalán nem tartok attól, hogy alkotmánybíró lett a magát keresztény-konzervatívnak valló, az ellenzék által támadott Schanda Balázsból, mert biztos vagyok benne, hogy a döntéseiben mindenkor a saját értékrendjéhez és jogfelfogásához lesz hű és nem fogja befolyásolni semmiféle kormányzati érdek.
– Ha már szóba hozta a legutóbbi alkotmánybíró-választást: egymásnak ugrottak az ellenzéki pártok. Az LMP szerint minden lehetőséget meg kell ragadni az AB működésének javítására, ezért a párt részt vett a jelöltállítási folyamatban. A többiek nem, így tiltakoztak a jelenlegi rendszer ellen. Ön szerint melyik a helyes ellenzéki álláspont?
– Ez jogon túli vita. Az idő dönti majd el, hogy melyik stratégia a helyes, ráadásul nem is feltétlenül egy-két éves időtávlatban, hiszen a mostani választással 2023-ig lényegében változatlan lesz a testület összetétele. Ha egy politikai erő arra számít, hogy a jelenlegi hatalmi szerkezet lassan, folyamatosan fog erodálódni és visszaalakítható jól működő demokráciává, akkor minden olyan kis lépést támogathat, ami egy picit is javítja a fennálló rendszert. Aki viszont arra számít, hogy a rezsim a következő tíz évben össze fog omlani, az minden rendszerkorrekciós lépésre úgy tekint, mint ami a struktúra konzerválódását segíti. Ez a dilemma egyébként rendszeresen felmerül diktatúrákban, illetve különböző autoriter rendszerekben. A hetvenes-nyolcvanas években ugyanezt a vitát folytatta le a reformértelmiség és a demokratikus ellenzék. Azt a vitát sem az egyik vagy a másik álláspont erkölcsi igazsága döntötte el, hanem a külső körülmények változása, a Szovjetunió összeomlása.
– Úgy tűnik, mintha a demokratikus intézményrendszer fokozatos erodálódása elérte volna az Alkotmánybíróságot is. Valóban így van?
– Az AB létrehozására 1989–90-ben, egy kivételes történelmi pillanatban került sor. Az alkotmánybírákat megválasztó hatalomgyakorlók nagy része közel sem volt tisztában azzal, hogy mekkora jelentősége van a testületnek egy működő demokráciában. Az első időszakban különösebb nehézségek nélkül lehetett alkotmánybíró olyan autonóm személyiségekből is, akiknek a kiválasztása során meg sem fogalmazódtak politikai elvárások. Meg is lepődött a politikai szféra, amikor a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság valódi hatalmi tényezővé nőtte ki magát, pusztán attól, hogy komolyan vette a feladatát. Belakta a jogi teret, elment a határokig.
– Változott ez a későbbiekben?
– Az első alkotmánybírák megválasztását követően egészen 2010-ig a testület feltöltése politikai alapon, de konszenzussal történt. A különböző oldalak hozzájuk közel álló embereket igyekeztek delegálni az AB-ba, ugyanakkor a pártok kifejezetten törekedtek arra, hogy az ellenfeleikhez közel álló legkarakteresebb jogász figurákat azért távol tartsák az AB-től. A jobboldal megvétózta mások mellett Halmai Gábort vagy Majtényi Lászlót, a baloldal pedig nem adott esélyt például Pokol Bélának. Kivételessé vált, hogy teljes konszenzussal kerüljenek be bírák a testületbe, de azért akadt rá példa Kukorelli István vagy éppen Paczolay Péter személyében. A Sólyomék által az Alkotmánybíróság és a politika közé felépített masszív fal így idővel vékonyodni kezdett, de azért sokáig fennmaradt. Ám ahogy a 2010 előtt megválasztott bírák mandátuma lejárt, a kizárólag a kormánypártok által támogatott jelöltek közül olyanok is nagy számban bekerültek a testületbe, akiknél már szinte nem is érzékelhető a fal megléte.
– Kik voltak a „renitensek”, a legnagyobb különvélemény-írók?
– Több oka lehet annak, ha valaki sokszor fogalmaz meg különvéleményt. Ha egy alkotmánybírónak olyan a szerepfelfogása, hogy szinte minden ügyben száz százalékig önazonos álláspontot akar megjeleníteni, akkor szükségszerűen gyakran él ezzel a lehetőséggel. Így világosan jelezheti ugyan sok ügyben a saját véleményét, viszont kisebb lesz a ráhatása a szükségszerűen konszenzussal megszülető többségi döntésekre. Ilyen volt például még a Sólyom-érában Vörös Imre, később pedig Bragyova András, akiket szinte predesztinált erre a szerepre a jogtudósi-akadémikusi alkatuk. A jelenlegi testületből Stumpf István és Czine Ágnes fogalmaz meg legtöbbször különvéleményt, ők viszont általában a következetességet és az alkotmánybírósági dogmatikát kérik számon a többségi határozatokon.
– A politikai lojalitás automatikusan csökkenti a határozatok színvonalát?
– Ha a politikai lojalitás áll egy alkotmánybíró tevékenységének a középpontjában, az mindig baj, hiszen az alkotmánybíráskodás éppen a politikai szféra korlátozását hivatott szolgálni. Ehhez képest is külön elszomorító, hogy mostanában több alkotmánybíró még ahhoz sem veszi a fáradságot, hogy igényesen próbálja meg alátámasztani, ha a kormány érdekeinek megfelelő döntést akar meghozni. Nem sok hiányzik, hogy az emiatt kritizálható bírák többségbe kerüljenek a testületben. Azt hiszem, hogy az LMP leginkább azért ment bele a legutóbbi választási alkuba, hogy ezt megakadályozza, még azon az áron is, hogy a négy új tag mindegyike konzervatív értékrendet képvisel.
– Vagyis volt az Alkotmánybíróságnak egy fénykora, amihez képest most szerényebb teljesítményt nyújt?
– Nem is fénykornak nevezném, hanem hőskornak. A magyar alkotmányjog születése igazából az Alkotmánybíróság felállításához kötődik, az államszocializmus alatt az egyetemi tantárgyat is államjognak hívták. Magyarországon a közjogi hagyományok 1948–49-ben megszakadtak, az európai jogfejlődésből évtizedekre kimaradtunk. A rendszerváltás után gyakorlatilag az Alkotmánybíróságnak kellett dogmatikailag megkonstruálnia a magyar alkotmányjogot. Ez a munka nyilván nem vethető össze azzal, amikor – az AB második és harmadik feltöltése idején – már egy kiforrott konstrukciót kellett finomítani, csiszolgatni. 2010 óta viszont már az alkotmányosság relativizálása zajlik. Felfüggesztődött az az alaptétel, miszerint az alkotmány mint jogi norma kereteket szab a hatalomgyakorlásnak. Ezt az Orbán-kormány a hatáskör-korlátozással már 2010 őszén megüzente az Alkotmánybíróságnak. Hasonló üzenet volt az Alaptörvény negyedik módosítása is 2013-ban, amikor az olyan, hatalmi szempontból különösebben nagy jelentőséggel nem bíró vitatott kérdéseket, amelyekben korábban az AB szembe mert menni a kormánnyal – például a közterületeken való életvitelszerű tartózkodást vagy a hallgatói röghözkötést –, beemelték az Alaptörvénybe. A kormánytöbbség egyszerűen nem viselte el, hogy legyen olyan fórum, amely képes neki ellentmondani, amely képes bármilyen szempontból ellensúlyt képezni vele szemben.
– Van visszaút az Alkotmánybíróság számára– Visszaszerezheti a korábbi jogkörét, illetve tekintélyét?
– Az autoriter rendszerek sajátossága, hogy ledöntik a hatalomgyakorlás korlátait. Bármilyen kormány is lép egyszer a jelenlegi helyébe, olyan mintákat örököl meg, amelyeket csak nagyon erős önuralommal tud majd elutasítani. Hogy Magyarországon hosszú távon normává válik-e a hatalomgyakorlás jelenlegi módja, vagy utólag kisiklásnak tűnik majd a mostani korszak, azt ma még lehetetlen megmondani. A választókon múlik, hogy tartósan elviselik-e az önkényes jellegű kormányzást, vagy sem. Ettől függ az Alkotmánybíróság sorsa is.
Tordai Csaba
alkotmányjogász, ügyvéd 1978-ban született Székesfehérvárott, középiskolai tanulmányait Pannonhalmán, a Bencés Gimnáziumban végezte, 2003-ban az ELTE-n szerzett jogi diplomát.
2003 és 2007 között az Igazságügyi Minisztériumban közjogi területen, majd 2010-ig a Miniszterelnöki Hivatalban állami vezetőként tevékenykedett. Tanított alkotmányjogot a győri Széchenyi István Egyetemen és a Bibó István Szakkollégiumban, sajtójogot az ELTE-n és a színművészeti egyetemen.
2010 óta ügyvédként dolgozik, különböző ügyekben eljárt ellenzéki pártok jogi képviselőjeként, de pro bono segíti az Átlátszó portál munkáját is. Több sikeres alkotmányjogi és strasbourgi panaszt készített elő, közjogi tárgykörben számos publikációja jelent meg.
http://168ora.hu/az-alkotmanyossag-relativizalasa-zajlik-tordai-csaba-egyre-vekonyabb-fal-politika-es-az-alkotmanybiraskodas-kozott/
2016. december 12., hétfő
Megvan a német év szava is, és nem lettünk tőle vidámak - "postfaktisch"
A tényeken vagy igazságon túli politika kifejezésre utaló "tényeken túli" postfaktisch lett az év szava Németországban, írja az MTI.
A német nyelvtudományi társaság (GfdS) pénteki közleménye szerint a döntéssel egy "mélyreható politikai átalakulásra", a tények szerepének változására hívják fel a figyelmet.
Az év szavának megválasztott kifejezés egy amerikai angol műszó, az igazság utáni, igazságon túli jelentésű post-truth német változata, azt jelzi, hogy a politikai és társadalmi vitákban egyre inkább az érzelmek kerülnek a középpontba, kiszorítva a tényeket.
Mind szélesebb körben jellemző, hogy az emberek a hatalmon lévőkkel szembeni ellenérzések hatására hajlandóak átsiklani a tények felett, "sőt készségesen elfogadni nyilvánvaló hazugságokat", így a "+tényeken túli korszakban+" nem az igazsághoz ragaszkodás, hanem a tények, érzelmek és spekulációk keveredése révén előálló vélelmezett, "+érzett igazság+" kimondása vezet sikerre - áll a közleményben.
A többi között hozzátették, hogy a tényeken túli politika példái közé tartozik a brit uniós tagság megszüntetéséért (Brexit) folytatott népszavazási kampány, és a tényeken túli politika eredménye Donald Trump győzelme az amerikai elnökválasztáson.
A GfdS elnökségéből és tudományos munkatársaiból álló zsűri először 1971-ben, 1977 óta pedig minden évben megvizsgálja a közbeszédben gyakran előforduló szavakat, kifejezéseket - régieket és új szóalkotásokat -, majd kiválasztja azt, amely szerinte a leginkább jellemző az adott évre, és összeállít egy listát a további legfontosabb szavakból.
Idén mintegy 2000 szót és kifejezést vizsgáltak meg a társaság saját gyűjtése és a beküldött javaslatok alapján. A tízes listán a második helyezett a Brexit, a harmadik pedig a szilveszteréj (Silvesternacht), amely a Kölnben szilveszterkor nők ellen többnyire észak-afrikai férfiak által tömegesen elkövetett szexuális zaklatásokra utal. Ezzel kapcsolatban a GfdS kiemelte, hogy a támadások révén széles társadalmi vita kezdődött a muzulmán vallású férfiak nőképéről, és szigorították a menekültügyi szabályokat.
A nyelvtudományi társaság listáján szerepel egyebek között a Trump-hatás (Trump-Effekt) kifejezés, amely Donald Trump választási győzelmének feltételezett - a tőzsdemutatók mozgásától a választói magatartás alakulásáig számos üggyel kapcsolatban megfogalmazott - európai hatásaira vonatkozik. Felkerült a listára a burkinitilalom (Burkiniverbot) kifejezés is, amely a test egészét fedő muzulmán női fürdőruha viselésére Franciaországban kivetett, majd visszavont tilalom révén a muzulmán női öltözékekről Németországban is megindult társadalmi, politikai vitára utal.
Tavaly a menekültek (Flüchtlinge) volt az év szava Németországban, 2014-ben a berlini fal ledöntésének 25. évfordulójára a német fővárosban készült látványos szabadtéri installáció címe, a Fényhatár (Lichtgrenze), 2013-ban, a jelenlegi kormány megalakulásának évében pedig a nagykoalíció jelentésű Grosse Koalition kifejezés rövidített változata, a GroKo.
http://index.hu/mindekozben/poszt/2016/12/09/megvan_a_nemet_ev_szava_is_es_nem_lettunk_tole_vidamak/
A német nyelvtudományi társaság (GfdS) pénteki közleménye szerint a döntéssel egy "mélyreható politikai átalakulásra", a tények szerepének változására hívják fel a figyelmet.
Az év szavának megválasztott kifejezés egy amerikai angol műszó, az igazság utáni, igazságon túli jelentésű post-truth német változata, azt jelzi, hogy a politikai és társadalmi vitákban egyre inkább az érzelmek kerülnek a középpontba, kiszorítva a tényeket.
Mind szélesebb körben jellemző, hogy az emberek a hatalmon lévőkkel szembeni ellenérzések hatására hajlandóak átsiklani a tények felett, "sőt készségesen elfogadni nyilvánvaló hazugságokat", így a "+tényeken túli korszakban+" nem az igazsághoz ragaszkodás, hanem a tények, érzelmek és spekulációk keveredése révén előálló vélelmezett, "+érzett igazság+" kimondása vezet sikerre - áll a közleményben.
A többi között hozzátették, hogy a tényeken túli politika példái közé tartozik a brit uniós tagság megszüntetéséért (Brexit) folytatott népszavazási kampány, és a tényeken túli politika eredménye Donald Trump győzelme az amerikai elnökválasztáson.
A GfdS elnökségéből és tudományos munkatársaiból álló zsűri először 1971-ben, 1977 óta pedig minden évben megvizsgálja a közbeszédben gyakran előforduló szavakat, kifejezéseket - régieket és új szóalkotásokat -, majd kiválasztja azt, amely szerinte a leginkább jellemző az adott évre, és összeállít egy listát a további legfontosabb szavakból.
Idén mintegy 2000 szót és kifejezést vizsgáltak meg a társaság saját gyűjtése és a beküldött javaslatok alapján. A tízes listán a második helyezett a Brexit, a harmadik pedig a szilveszteréj (Silvesternacht), amely a Kölnben szilveszterkor nők ellen többnyire észak-afrikai férfiak által tömegesen elkövetett szexuális zaklatásokra utal. Ezzel kapcsolatban a GfdS kiemelte, hogy a támadások révén széles társadalmi vita kezdődött a muzulmán vallású férfiak nőképéről, és szigorították a menekültügyi szabályokat.
A nyelvtudományi társaság listáján szerepel egyebek között a Trump-hatás (Trump-Effekt) kifejezés, amely Donald Trump választási győzelmének feltételezett - a tőzsdemutatók mozgásától a választói magatartás alakulásáig számos üggyel kapcsolatban megfogalmazott - európai hatásaira vonatkozik. Felkerült a listára a burkinitilalom (Burkiniverbot) kifejezés is, amely a test egészét fedő muzulmán női fürdőruha viselésére Franciaországban kivetett, majd visszavont tilalom révén a muzulmán női öltözékekről Németországban is megindult társadalmi, politikai vitára utal.
Tavaly a menekültek (Flüchtlinge) volt az év szava Németországban, 2014-ben a berlini fal ledöntésének 25. évfordulójára a német fővárosban készült látványos szabadtéri installáció címe, a Fényhatár (Lichtgrenze), 2013-ban, a jelenlegi kormány megalakulásának évében pedig a nagykoalíció jelentésű Grosse Koalition kifejezés rövidített változata, a GroKo.
http://index.hu/mindekozben/poszt/2016/12/09/megvan_a_nemet_ev_szava_is_es_nem_lettunk_tole_vidamak/
2016. december 10., szombat
A nép ellenségei?
Világjelenség, hogy a hatalom urai a „nép nevében” támadják az alkotmányosságot védő bíróságokat. Ám azok nem a demokrácia korlátai, hanem nélkülözhetetlen alkotóelemei. Nélkülük nem a nép önkormányzata lesz, hanem önkényuralom.
Nem hiszünk a szemünknek. A parlamenti demokrácia szülőföldjén egy bíróság úgy döntött, hogy nem Őfelsége Kormánya a szuverenitás letéteményese, ezért nem nyomhatja meg egyedül a Brexit gombot, hanem be kell vonni a nép képviselőit, az Egyesült Királyság szuverén Parlamentjét. Mi demokratikus, ha nem ez? – kérdezhetnénk. De miért gondoljuk, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk a brit bulvársajtót és a Brexitet támogató keményvonalas kormánypárti képviselőket? A Daily Mail „A nép ellenségei” cím alatt közölte az ügyben ítélkező három bíró fényképét. A The Sun az európai elitet okolta agresszíven az ítélet miatt. Douglas Carswell képviselő a „bírák kontra nép” szöveggel kommentálta a döntést a Twitteren. David Davies ugyanott „néphatalmat” követelt a „nem választott bírák” helyett.
A nép ellenségei – Sztálin igazán szórakoztatónak tartotta volna, hogy így alakulnak a dolgok. De félretéve az 1930-as évek emlékezetét, túlzott leegyszerűsítésnek tűnik ezt a jelenséget pusztán a brit bulvársajtó és a Tory képviselők szégyenének minősíteni. Valami sokkal mélyrehatóbb történik itt. Nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem az alkotmányos demokrácia teljes nyugati zónájában.
Politikai bírák
Lengyelországban ma élőben és színesben láthatjuk, hirtelen mennyire bizonytalanná válhat a bíróság helyzete, ha igényt tart arra, hogy az alkotmányos rangú kérdéseket kivegye a politikai többség kezéből, és bírósági eljárásban, a jogi érvelés eszközeivel maga válaszolja meg azokat. A bírák bármikor „politikai szereplőnek” bélyegezhetők, akik egy elképzelt vagy akár valóságos elit tagjaiként megkövült hatalmi szerkezetet szolgálnak, ahelyett, hogy meghallanák és teljesítenék a nép igazi akaratát.
A bíráknak nagyon nehéz megvédeniük magukat ezzel a politikai vádaskodással szemben. Andrzej Rzepliński, a lengyel Alkotmánybíróság elnöke, aki elismerésre méltó bátorsággal és kitartással próbál érvelni, csak egyre mélyebbre ássa magát abban a gödörben, amelyet az ellenségei készítettek neki. Minden interjúban, felszólalásban csak megerősíti azt, amivel egyébként is vádolják: ez az ember harcot vív, de nem jogit, hanem politikait.
Az Egyesült Államokban évtizedek óta zajlik vita a bírói aktivizmusról és a Legfelső Bíróság politikai szerepéről. Az igazságszolgáltatás igyekszik körülbástyázni magát a bírói önkorlátozás eszközeivel és azzal, hogy a „politikai kérdés doktrínát” alkalmazva elhárítja magától a döntés felelősségét a politikai ügyek jó részében. Mégis mindenki tudja, kik a liberális és a konzervatív bírák, és ha Kennedy bíró nem szavazna hol az egyik, hol a másik táborral, akkor nagyon egyszerűen ki lehetne kalkulálni, milyen ítélettel zárul a hevesen vitatott politikai ügyek többsége. Ez a régóta tartó állapot nem növelte a Legfelső Bíróság elismertségét sem otthon, sem külföldön.
A választási kampány idején a vita színvonala még mélyebbre süllyedt. Republikánus szenátorok, köztük a tekintélyes „mérsékelt” John McCain, bejelentették, hogy ha Hillary Clinton nyerné meg a választást, akkor minden jelöltjét megvétóznák. Inkább hagyták volna üresen az egy éve meghalt Antonin Scalia bíró székét, mintsem engedték volna, hogy a demokrata elnök új bíró kinevezésével liberális irányba mozdítsa el a többséget. Többen meg egyenesen azt követelték, hogy egyáltalán ne nevezzenek ki új főbírákat, hanem csökkentsék kilencről hatra a számukat. A radikális republikánusokat egyáltalán sem zavarná, ha a bíróság elhallgatna egy időre.
Németországban a szövetségi Alkotmánybíróság elismertsége úgyszólván az alkotmányosság DNS-ének része. De mi sem vagyunk védettek a génmutációval szemben. Amikor a karlsruhei bírák visszautasították, hogy az EU és Kanada közötti gazdasági és kereskedelmi egyezmény gátjai legyenek, Katja Kipping, a Baloldali Párt vezetője nyilvánosan az „osztályérdekeknek alávetett igazságszolgáltatásról” kezdett hadoválni, majd hamar visszakozott. Jól tette, de üzenetét így is megértettük.
Igaz, az Alkotmánybíróság Második Szenátusa is veszélyes kötéltánc mutatványba kezdett, amikor az euroválság idején fórumként ajánlkozott a megosztó ügyek elbírálására, amivel teljesíthetetlen várakozásokat keltett azzal kapcsolatosan, hogy képes ex cathedra megválaszolni politikailag vitatott kérdéseket.
Homokvár áradás idején
Nemcsak az alkotmányos igazságszolgáltatás intézménye lett meggyengítve, hanem az alkotmányosság egésze. És ezzel együtt az a meggyőződés, hogy alkotmányjogi eszközök segítségével lehetséges biztosítani a békét és szabadságot.
Sok kollégámhoz hasonlóan meg vagyok győződve, hogy a politikai hatalomnak alkotmányos keretekre van szüksége – ez kölcsönöz formát és legitimitást, és biztosítja, hogy a hatalom nem tapossa el azokat, akik az útjában állnak. Meggyőződésem, hogy a népakarat zsarnokságba torkollik, ha nem korlátozza a jog, és érvényesülését nem jogi intézmények csatornái biztosítják. Az alkotmányjog nem a demokrácia korlátja, hanem nélkülözhetetlen alkotóeleme.
Most ezt e meggyőződést éri támadás világszerte. Az emberek frusztráltak, kiábrándultak és úgy látják – sokszor teljes joggal –, hogy a politikai rendszer nem azt nyújtja, amit nyújtania kellene, és a nyakatekert okoskodás tendenciózusan azt eredményezi, hogy a hatalmasok még hatalmasabbak, a hatalom nélküliek pedig még kiszolgáltatottabbak lesznek. A jogi korlátok a hibásak, mondják. Egyesek szerint az antidiszkriminációs jog és a szupranacionális szabályok. Mások szerint a szabadkereskedelmi egyezmények és a befektetésvédelmi normák. Ma már jóformán semmit sem lehet tenni anélkül, hogy ne bukkannának fel jogászok, akik elmagyarázzák, hogy amit szeretnének, az tilos és/vagy túl drága.
A politikai hatalom olyan birtokosai számára, mint Donald Trump, Theresa May vagy Jarosław Kaczyński, ez a népakarat a politikai tőke bőséges forrása. A nép kevesebb jogi kötöttséget akar? Hát, legyen! Különösen, ha a népakarat alanya nem kap jogi formázatot, hanem politikai céloknak megfelelően hajlítható. Aki „tematizál”, népszavazási kérdést fogalmaz, „tájékoztatja” a közvéleményt, egyúttal azt is meghatározza, milyen irányba változzon az aktuális „népakarat”. Ilyen módon nemcsak a bíróság, hanem bármelyik demokratikus intézmény félresöpörhető, ha kényelmetlenné válik: kinek kell parlament, ha a nép már kinyilvánította akaratát?
Az alkotmányos demokrácia állama csodálatos kastély, tele bástyákkal, tornyokkal, erős falakkal. Az építmény hosszú időn át ellenállt a „népakaratnak”, amit egy-egy párt próbált uralni. Ám még az olyan stabil demokráciában, mint Nagy-Britannia is megtörténhet, hogy egy nap azt vesszük észre: ahol előző este még egy ragyogó kastély állt, ott reggelre nem maradt más, mint egy kupac nedves homok.
Fordította: Tóth Gábor Attila
(Az írás a Verfassungsblogon jelent meg németül és angolul, szerkesztőségi cikként.)
http://verfassungsblog.de/enemy-of-the-people/
Maximilian Steinbeis
Nem hiszünk a szemünknek. A parlamenti demokrácia szülőföldjén egy bíróság úgy döntött, hogy nem Őfelsége Kormánya a szuverenitás letéteményese, ezért nem nyomhatja meg egyedül a Brexit gombot, hanem be kell vonni a nép képviselőit, az Egyesült Királyság szuverén Parlamentjét. Mi demokratikus, ha nem ez? – kérdezhetnénk. De miért gondoljuk, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk a brit bulvársajtót és a Brexitet támogató keményvonalas kormánypárti képviselőket? A Daily Mail „A nép ellenségei” cím alatt közölte az ügyben ítélkező három bíró fényképét. A The Sun az európai elitet okolta agresszíven az ítélet miatt. Douglas Carswell képviselő a „bírák kontra nép” szöveggel kommentálta a döntést a Twitteren. David Davies ugyanott „néphatalmat” követelt a „nem választott bírák” helyett.
A nép ellenségei – Sztálin igazán szórakoztatónak tartotta volna, hogy így alakulnak a dolgok. De félretéve az 1930-as évek emlékezetét, túlzott leegyszerűsítésnek tűnik ezt a jelenséget pusztán a brit bulvársajtó és a Tory képviselők szégyenének minősíteni. Valami sokkal mélyrehatóbb történik itt. Nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem az alkotmányos demokrácia teljes nyugati zónájában.
Politikai bírák
Lengyelországban ma élőben és színesben láthatjuk, hirtelen mennyire bizonytalanná válhat a bíróság helyzete, ha igényt tart arra, hogy az alkotmányos rangú kérdéseket kivegye a politikai többség kezéből, és bírósági eljárásban, a jogi érvelés eszközeivel maga válaszolja meg azokat. A bírák bármikor „politikai szereplőnek” bélyegezhetők, akik egy elképzelt vagy akár valóságos elit tagjaiként megkövült hatalmi szerkezetet szolgálnak, ahelyett, hogy meghallanák és teljesítenék a nép igazi akaratát.
A bíráknak nagyon nehéz megvédeniük magukat ezzel a politikai vádaskodással szemben. Andrzej Rzepliński, a lengyel Alkotmánybíróság elnöke, aki elismerésre méltó bátorsággal és kitartással próbál érvelni, csak egyre mélyebbre ássa magát abban a gödörben, amelyet az ellenségei készítettek neki. Minden interjúban, felszólalásban csak megerősíti azt, amivel egyébként is vádolják: ez az ember harcot vív, de nem jogit, hanem politikait.
Az Egyesült Államokban évtizedek óta zajlik vita a bírói aktivizmusról és a Legfelső Bíróság politikai szerepéről. Az igazságszolgáltatás igyekszik körülbástyázni magát a bírói önkorlátozás eszközeivel és azzal, hogy a „politikai kérdés doktrínát” alkalmazva elhárítja magától a döntés felelősségét a politikai ügyek jó részében. Mégis mindenki tudja, kik a liberális és a konzervatív bírák, és ha Kennedy bíró nem szavazna hol az egyik, hol a másik táborral, akkor nagyon egyszerűen ki lehetne kalkulálni, milyen ítélettel zárul a hevesen vitatott politikai ügyek többsége. Ez a régóta tartó állapot nem növelte a Legfelső Bíróság elismertségét sem otthon, sem külföldön.
A választási kampány idején a vita színvonala még mélyebbre süllyedt. Republikánus szenátorok, köztük a tekintélyes „mérsékelt” John McCain, bejelentették, hogy ha Hillary Clinton nyerné meg a választást, akkor minden jelöltjét megvétóznák. Inkább hagyták volna üresen az egy éve meghalt Antonin Scalia bíró székét, mintsem engedték volna, hogy a demokrata elnök új bíró kinevezésével liberális irányba mozdítsa el a többséget. Többen meg egyenesen azt követelték, hogy egyáltalán ne nevezzenek ki új főbírákat, hanem csökkentsék kilencről hatra a számukat. A radikális republikánusokat egyáltalán sem zavarná, ha a bíróság elhallgatna egy időre.
Németországban a szövetségi Alkotmánybíróság elismertsége úgyszólván az alkotmányosság DNS-ének része. De mi sem vagyunk védettek a génmutációval szemben. Amikor a karlsruhei bírák visszautasították, hogy az EU és Kanada közötti gazdasági és kereskedelmi egyezmény gátjai legyenek, Katja Kipping, a Baloldali Párt vezetője nyilvánosan az „osztályérdekeknek alávetett igazságszolgáltatásról” kezdett hadoválni, majd hamar visszakozott. Jól tette, de üzenetét így is megértettük.
Igaz, az Alkotmánybíróság Második Szenátusa is veszélyes kötéltánc mutatványba kezdett, amikor az euroválság idején fórumként ajánlkozott a megosztó ügyek elbírálására, amivel teljesíthetetlen várakozásokat keltett azzal kapcsolatosan, hogy képes ex cathedra megválaszolni politikailag vitatott kérdéseket.
Homokvár áradás idején
Nemcsak az alkotmányos igazságszolgáltatás intézménye lett meggyengítve, hanem az alkotmányosság egésze. És ezzel együtt az a meggyőződés, hogy alkotmányjogi eszközök segítségével lehetséges biztosítani a békét és szabadságot.
Sok kollégámhoz hasonlóan meg vagyok győződve, hogy a politikai hatalomnak alkotmányos keretekre van szüksége – ez kölcsönöz formát és legitimitást, és biztosítja, hogy a hatalom nem tapossa el azokat, akik az útjában állnak. Meggyőződésem, hogy a népakarat zsarnokságba torkollik, ha nem korlátozza a jog, és érvényesülését nem jogi intézmények csatornái biztosítják. Az alkotmányjog nem a demokrácia korlátja, hanem nélkülözhetetlen alkotóeleme.
Most ezt e meggyőződést éri támadás világszerte. Az emberek frusztráltak, kiábrándultak és úgy látják – sokszor teljes joggal –, hogy a politikai rendszer nem azt nyújtja, amit nyújtania kellene, és a nyakatekert okoskodás tendenciózusan azt eredményezi, hogy a hatalmasok még hatalmasabbak, a hatalom nélküliek pedig még kiszolgáltatottabbak lesznek. A jogi korlátok a hibásak, mondják. Egyesek szerint az antidiszkriminációs jog és a szupranacionális szabályok. Mások szerint a szabadkereskedelmi egyezmények és a befektetésvédelmi normák. Ma már jóformán semmit sem lehet tenni anélkül, hogy ne bukkannának fel jogászok, akik elmagyarázzák, hogy amit szeretnének, az tilos és/vagy túl drága.
A politikai hatalom olyan birtokosai számára, mint Donald Trump, Theresa May vagy Jarosław Kaczyński, ez a népakarat a politikai tőke bőséges forrása. A nép kevesebb jogi kötöttséget akar? Hát, legyen! Különösen, ha a népakarat alanya nem kap jogi formázatot, hanem politikai céloknak megfelelően hajlítható. Aki „tematizál”, népszavazási kérdést fogalmaz, „tájékoztatja” a közvéleményt, egyúttal azt is meghatározza, milyen irányba változzon az aktuális „népakarat”. Ilyen módon nemcsak a bíróság, hanem bármelyik demokratikus intézmény félresöpörhető, ha kényelmetlenné válik: kinek kell parlament, ha a nép már kinyilvánította akaratát?
Az alkotmányos demokrácia állama csodálatos kastély, tele bástyákkal, tornyokkal, erős falakkal. Az építmény hosszú időn át ellenállt a „népakaratnak”, amit egy-egy párt próbált uralni. Ám még az olyan stabil demokráciában, mint Nagy-Britannia is megtörténhet, hogy egy nap azt vesszük észre: ahol előző este még egy ragyogó kastély állt, ott reggelre nem maradt más, mint egy kupac nedves homok.
Fordította: Tóth Gábor Attila
(Az írás a Verfassungsblogon jelent meg németül és angolul, szerkesztőségi cikként.)
http://verfassungsblog.de/enemy-of-the-people/
Maximilian Steinbeis
2016. december 9., péntek
Szijjártóék visszaszóltak Amerikának Ahmed H. miatt
Szerda délelőtt reagált a Külgazdasági és Külügyminisztérium az Egyesült Államok külügyminisztériumának előző esti közleményére, amely arról szólt, hogy Amerikát aggasztja Ahmed H., a Magyarországon terrorcselekmény vádja miatt 10 év fegyházra ítélt szír férfi esete.
Felháborító és elfogadhatatlan, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma magyar bírósági ítéleteket kommentál
- válaszolt Menczer Tamás, a minisztérium sajtófőnöke. Aztán azzal folytatta:
"furcsa, hogy a világot a hatalmi ágak szétválasztásáról rendszeresen kioktató amerikai külügy most arra szólít fel egy kormányt, hogy avatkozzon be a bíróság dolgába. Lehet, hogy mindez az Egyesült Államokban lehetséges, de Magyarországon nem az. Sőt, Magyarországon nem is az úgynevezett civil szervezetek, hanem igenis a bíróság dönt azoknak a sorsáról, akik bűncselekményt követtek el, és ez így is marad, függetlenül attól, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumának ez tetszik vagy sem.
Megtámadni a magyar határt, több órán keresztül támadást vezényelni a határt védő magyar rendőrök ellen, súlyos bűncselekmény, amiért súlyos büntetés jár. Egy dolgot azonban megígérhetünk: Magyarország soha nem fogja számon kérni az amerikai bíróságokon az amerikai rendőröket megtámadó terroristák elítélését."
Pár órával később az Igazságügyi Minisztérium is kiadott egy - tárgyilagosabb hangvételű - válaszközleményt az amerikai külügyminisztériumnak. Ebben az áll, hogy:
"Magyarországon a bíróságok függetlenek, így a kormánynak nincs és nem is lehet beleszólása a bírósági ítéletek meghozatalába.
A bírói függetlenség tiszteletben tartását elvárjuk a szövetséges országoktól, így az Egyesült Államoktól is.
Leszögezzük, hogy a washingtoni külügyminisztérium által idézett bírói döntés egy elsőfokú, nem jogerős ítélet. Magyarország Alaptörvénye pedig előírja a bírósági eljárásokkal kapcsolatban a tisztességes eljárás követelményét."
Egyébként a magyar kormánypártoktól, kormánypárti politikusoktól sem idegen, hogy véleményt nyilvánítsanak bírósági ítéletekről. Ahmed H. ügyéről például a Fidesz is kiadott közleményt múlt szerdán, üdvözölték a 10 éves büntetést, és azt írták, "minden migránsnak tudnia kell, hogy aki be akar lépni hazánk területére, annak tiszteletben kell tartani Magyarország törvényeit és a magyar hatóságokat".
2013-ban Rogán Antal a Fidesz frakcióvezetőjeként videóüzenettel tiltakozott a négy halálos áldozatot követelő balesetben vétkes Eva Rezešová házi őrizete ellen. Rogán magát az ítéletet nem minősítette, de azt felháborítónak nevezte, hogy a bíróság „rögtön, még a másodfokú eljárás előtt, luxuskörülmények közé" kihelyezte házi őrizetbe a nőt. 2012 májusában pedig Navracsics Tibor, az akkori igazságügyi miniszter volt az, aki az ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatát kérte a Cozma-ügy nyomán a Kúria elnökétől.
http://index.hu/belfold/2016/12/07/ahmed_h._amerikai_kulugy_velemeny_szijjarto_miniszteriuma_reakcio/
Felháborító és elfogadhatatlan, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma magyar bírósági ítéleteket kommentál
- válaszolt Menczer Tamás, a minisztérium sajtófőnöke. Aztán azzal folytatta:
"furcsa, hogy a világot a hatalmi ágak szétválasztásáról rendszeresen kioktató amerikai külügy most arra szólít fel egy kormányt, hogy avatkozzon be a bíróság dolgába. Lehet, hogy mindez az Egyesült Államokban lehetséges, de Magyarországon nem az. Sőt, Magyarországon nem is az úgynevezett civil szervezetek, hanem igenis a bíróság dönt azoknak a sorsáról, akik bűncselekményt követtek el, és ez így is marad, függetlenül attól, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumának ez tetszik vagy sem.
Megtámadni a magyar határt, több órán keresztül támadást vezényelni a határt védő magyar rendőrök ellen, súlyos bűncselekmény, amiért súlyos büntetés jár. Egy dolgot azonban megígérhetünk: Magyarország soha nem fogja számon kérni az amerikai bíróságokon az amerikai rendőröket megtámadó terroristák elítélését."
Pár órával később az Igazságügyi Minisztérium is kiadott egy - tárgyilagosabb hangvételű - válaszközleményt az amerikai külügyminisztériumnak. Ebben az áll, hogy:
"Magyarországon a bíróságok függetlenek, így a kormánynak nincs és nem is lehet beleszólása a bírósági ítéletek meghozatalába.
A bírói függetlenség tiszteletben tartását elvárjuk a szövetséges országoktól, így az Egyesült Államoktól is.
Leszögezzük, hogy a washingtoni külügyminisztérium által idézett bírói döntés egy elsőfokú, nem jogerős ítélet. Magyarország Alaptörvénye pedig előírja a bírósági eljárásokkal kapcsolatban a tisztességes eljárás követelményét."
Egyébként a magyar kormánypártoktól, kormánypárti politikusoktól sem idegen, hogy véleményt nyilvánítsanak bírósági ítéletekről. Ahmed H. ügyéről például a Fidesz is kiadott közleményt múlt szerdán, üdvözölték a 10 éves büntetést, és azt írták, "minden migránsnak tudnia kell, hogy aki be akar lépni hazánk területére, annak tiszteletben kell tartani Magyarország törvényeit és a magyar hatóságokat".
2013-ban Rogán Antal a Fidesz frakcióvezetőjeként videóüzenettel tiltakozott a négy halálos áldozatot követelő balesetben vétkes Eva Rezešová házi őrizete ellen. Rogán magát az ítéletet nem minősítette, de azt felháborítónak nevezte, hogy a bíróság „rögtön, még a másodfokú eljárás előtt, luxuskörülmények közé" kihelyezte házi őrizetbe a nőt. 2012 májusában pedig Navracsics Tibor, az akkori igazságügyi miniszter volt az, aki az ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatát kérte a Cozma-ügy nyomán a Kúria elnökétől.
http://index.hu/belfold/2016/12/07/ahmed_h._amerikai_kulugy_velemeny_szijjarto_miniszteriuma_reakcio/
2016. december 6., kedd
Döntött az alkotmánybíróság: milliárdokat fizethet az állam
Kártérítésre jogosultak a németországi atomerőműveket üzemeltető vállalatok, miután a német alkotmánybíróság kedden kimondta, hogy a német kormány és parlament tulajdonosi jogokat sértett az atomerőművek bezárásának felgyorsításáról hozott döntésével.
A kormány és a törvényhozás alsóháza a 2011-es fukusimai atomkatasztrófa után döntötte el, hogy Németország szakít az atomenergia használatával. Az energiapolitikai fordulat jegyében 2022-ig valamennyi atomerőművet bezárják. A három német szolgáltató Fukusima előtt együttesen 16 atomerőművet üzemeltetett, a svéd Wattenfall pedig további egyet. Az RWE és az E.ON német energiipari konszern, valamint a svéd Wattenfall megtámadta a kormány döntését, azzal érvelve, hogy ez az intézkedés egyet jelent a kisajátítással.
Kártérítést kell fizetnie a német államnak az atomerőműveket üzemeltető cégeknek
A német alkotmánybíróság kimondta: a német kormánynak jogában állt a fukusimai atomkatasztrófát indoknak tekinteni arra, hogy felgyorsítsa a nukleáris erőművek bezárását. Az erőműveket működtető vállalatoknak viszont joga van "megfelelő" nagyságú kártérítést kérni a legrégibb reaktorok működésének beszüntetését elrendelő döntésért, mert "jóhiszeműen" végrehajtott befektetései kárba vesztek.
A bíróság nem jelölte meg a pontos összeget, de sajtóértesülések szerint 19 milliárd euróra rúg a vállalatok kompenzációs igénye. A kormánynak 2018. június 30-ig kell gondoskodnia arról, hogy új törvényben szabályozzák az atomerőművek bezárását. A német energiaipari konszerneknek kedvező hír hallatán a frankfurti tőzsdén jelentős emelkedésnek indult az érintett cégek árfolyama: az E.ON 5,75 százalékkal, a RWE pedig 4,58 százalékkal drágult.
http://www.origo.hu/gazdasag/20161206-dontott-az-alkotmanybirosag-milliardokat-fizethet-a-nemet-allam.html
A kormány és a törvényhozás alsóháza a 2011-es fukusimai atomkatasztrófa után döntötte el, hogy Németország szakít az atomenergia használatával. Az energiapolitikai fordulat jegyében 2022-ig valamennyi atomerőművet bezárják. A három német szolgáltató Fukusima előtt együttesen 16 atomerőművet üzemeltetett, a svéd Wattenfall pedig további egyet. Az RWE és az E.ON német energiipari konszern, valamint a svéd Wattenfall megtámadta a kormány döntését, azzal érvelve, hogy ez az intézkedés egyet jelent a kisajátítással.
Kártérítést kell fizetnie a német államnak az atomerőműveket üzemeltető cégeknek
A német alkotmánybíróság kimondta: a német kormánynak jogában állt a fukusimai atomkatasztrófát indoknak tekinteni arra, hogy felgyorsítsa a nukleáris erőművek bezárását. Az erőműveket működtető vállalatoknak viszont joga van "megfelelő" nagyságú kártérítést kérni a legrégibb reaktorok működésének beszüntetését elrendelő döntésért, mert "jóhiszeműen" végrehajtott befektetései kárba vesztek.
A bíróság nem jelölte meg a pontos összeget, de sajtóértesülések szerint 19 milliárd euróra rúg a vállalatok kompenzációs igénye. A kormánynak 2018. június 30-ig kell gondoskodnia arról, hogy új törvényben szabályozzák az atomerőművek bezárását. A német energiaipari konszerneknek kedvező hír hallatán a frankfurti tőzsdén jelentős emelkedésnek indult az érintett cégek árfolyama: az E.ON 5,75 százalékkal, a RWE pedig 4,58 százalékkal drágult.
http://www.origo.hu/gazdasag/20161206-dontott-az-alkotmanybirosag-milliardokat-fizethet-a-nemet-allam.html
2016. december 4., vasárnap
Megnyirbálták a németek az uniós bevándorlók szociális juttatásait
Németországban a szövetségi parlament (Bundestag) csütörtök este megszavazta a kormány javaslatát az uniós társállamokból érkező bevándorlók szociális ellátási jogosultságának korlátozásáról.
A szociális juttatások megszerzését célzó úgynevezett szegénységi bevándorlás elkerülését célzó új szabály szerint a nem német európai uniós állampolgárok csak akkor kaphatnak szociális vagy munkanélküli támogatást, ha öt éven keresztül a német állam segítsége nélkül gondoskodtak magukról.
Az elhelyezkedni nem tudó uniós bevándorlónak az öt év letelte előtt csupán úgynevezett áthidaló támogatás jár, de csak az alapvető szükségletek kielégítésére és mindössze egy hónapra, és kaphatnak hitelt is, amelyből viszont kizárólag hazautazásuk költségét fedezhetik.
A szabályozást a kormányoldal szavazataival fogadták el. A Bundestag ellenzéki pártjai elutasították a jogszabálytervezetet, és a Zöldek alternatív javaslatot nyújtottak be, amely szerint a társországok állampolgárai háromhavi németországi tartózkodással jogosultságot szereznek a szociális támogatásra vagy munkanélküli segélyre, ha igazolni tudják, hogy igyekeznek elhelyezkedni. A javaslatot a kormánypártok - a CDU/CSU jobboldali pártszövetség és a szociáldemokrata párt (SPD) - képviselőinek szavazataival elvetették.
A kormány elsősorban a szövetségi szociális bíróság tavaly év végi döntéseire reagál a szigorítással. A bíróság ítéletei alapján az uniós bevándorlók hat hónapi tartózkodás után jogosultságot szereznek szociális támogatásra, függetlenül attól, hogy dolgoztak-e valaha Németországban.
Becslések szerint nagyjából 130 ezer munkakereső nem német uniós állampolgár élhet Németországban, szociális ellátásuk évente 800 millió euróba kerülne.
Andrea Nahles szövetségi munkaügyi miniszter októberben, amikor a kormány a Bundestag elé terjesztette a javaslatot, a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lapban egy vendégkommentárban kiemelte: a munkavállalók szabad áramlásának alapelve nem azt jelenti, hogy az uniós bevándorlók munkavégzés nélkül, néhány hónap alatt jogosultságot szereznek a német szociális rendszer juttatásaira.
Az SPD-s politikus sürgette a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek összehangolását. Mint írta, be kell zárni a kiskapukat, amelyek megnehezítik az ellátórendszerek védelmét a visszaélésektől. Javaslata szerint egységes "szociális minimumszabályokat" szükséges kidolgozni a minimálbérről, a megélhetési minimum állami biztosításáról és a munkaerő mobilitásáról, különben az EU szétesése felé mutató, "végzetes következményekkel" fenyegető folyamatok indulhatnak el.
Németországban Nagy-Britanniához hasonlóan a román és bolgár állampolgárok munkavállalási korlátozásainak 2014. január 1-jei megszűnése után nagy vita bontakozott ki a munkaerő EU-n belüli szabad áramlásának elve és a szociális juttatások összefüggéseiről. A kisebbik jobbközép kormánypárt, a CSU szigorú fellépést sürgetett a szociális juttatásokkal visszaélő uniós migránsok ellen.
"Aki csal, az repül" - hangoztatták a bajor párt képviselői a Németországba bevándorló uniós állampolgárokkal kapcsolatban.
http://www.vg.hu/kozelet/tarsadalom/megnyirbaltak-a-nemetek-az-unios-bevandorlok-szocialis-juttatasait-478714
A szociális juttatások megszerzését célzó úgynevezett szegénységi bevándorlás elkerülését célzó új szabály szerint a nem német európai uniós állampolgárok csak akkor kaphatnak szociális vagy munkanélküli támogatást, ha öt éven keresztül a német állam segítsége nélkül gondoskodtak magukról.
Az elhelyezkedni nem tudó uniós bevándorlónak az öt év letelte előtt csupán úgynevezett áthidaló támogatás jár, de csak az alapvető szükségletek kielégítésére és mindössze egy hónapra, és kaphatnak hitelt is, amelyből viszont kizárólag hazautazásuk költségét fedezhetik.
A szabályozást a kormányoldal szavazataival fogadták el. A Bundestag ellenzéki pártjai elutasították a jogszabálytervezetet, és a Zöldek alternatív javaslatot nyújtottak be, amely szerint a társországok állampolgárai háromhavi németországi tartózkodással jogosultságot szereznek a szociális támogatásra vagy munkanélküli segélyre, ha igazolni tudják, hogy igyekeznek elhelyezkedni. A javaslatot a kormánypártok - a CDU/CSU jobboldali pártszövetség és a szociáldemokrata párt (SPD) - képviselőinek szavazataival elvetették.
A kormány elsősorban a szövetségi szociális bíróság tavaly év végi döntéseire reagál a szigorítással. A bíróság ítéletei alapján az uniós bevándorlók hat hónapi tartózkodás után jogosultságot szereznek szociális támogatásra, függetlenül attól, hogy dolgoztak-e valaha Németországban.
Becslések szerint nagyjából 130 ezer munkakereső nem német uniós állampolgár élhet Németországban, szociális ellátásuk évente 800 millió euróba kerülne.
Andrea Nahles szövetségi munkaügyi miniszter októberben, amikor a kormány a Bundestag elé terjesztette a javaslatot, a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lapban egy vendégkommentárban kiemelte: a munkavállalók szabad áramlásának alapelve nem azt jelenti, hogy az uniós bevándorlók munkavégzés nélkül, néhány hónap alatt jogosultságot szereznek a német szociális rendszer juttatásaira.
Az SPD-s politikus sürgette a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek összehangolását. Mint írta, be kell zárni a kiskapukat, amelyek megnehezítik az ellátórendszerek védelmét a visszaélésektől. Javaslata szerint egységes "szociális minimumszabályokat" szükséges kidolgozni a minimálbérről, a megélhetési minimum állami biztosításáról és a munkaerő mobilitásáról, különben az EU szétesése felé mutató, "végzetes következményekkel" fenyegető folyamatok indulhatnak el.
Németországban Nagy-Britanniához hasonlóan a román és bolgár állampolgárok munkavállalási korlátozásainak 2014. január 1-jei megszűnése után nagy vita bontakozott ki a munkaerő EU-n belüli szabad áramlásának elve és a szociális juttatások összefüggéseiről. A kisebbik jobbközép kormánypárt, a CSU szigorú fellépést sürgetett a szociális juttatásokkal visszaélő uniós migránsok ellen.
"Aki csal, az repül" - hangoztatták a bajor párt képviselői a Németországba bevándorló uniós állampolgárokkal kapcsolatban.
http://www.vg.hu/kozelet/tarsadalom/megnyirbaltak-a-nemetek-az-unios-bevandorlok-szocialis-juttatasait-478714
2016. november 24., csütörtök
Orbánék amerikai csapdába sétálhattak bele, amikor beengedték Pharaont Magyarországra
2014 októberében vízumkérelmet adott be Magyarországra Ghaith Pharaon.
Aztán a terrorizmus finanszírozásával vádolt, körözött bankár lázasan üzletelni kezdett Tiborcz Istvánhoz és a magyar államhoz kötődő cégekkel.
Majd a magyar választók is megtudták, hogy Pharaon nagyon sötét figura, és Orbán elkezdte hajtogatni, hogy amerikai titkosszolgálati játszma zajlik a háttérben.
Az a durva, hogy még az is lehet, hogy Orbánnak igaza van.
Ha így van, akkor az amerikaiak ravasz csapdát állítottak Orbánéknak, Tiborcz István pedig úgy lépett bele, mintha nem lenne holnap.
Orbán Viktor még októberben azt mondta a parlamentben, hogy Ghaith Pharaon szaúdi üzletember körül
amerikai titkosszolgálati játszma zajlik.
A miniszterelnök egy MSZP-s kérdésre válaszolt így, és a téma azért jött fel, mert az FBI és az Interpol által is körözött Pharaon villát vásárolt Orbán XII. kerületi házával szemközt. A pénzmosással, terrorizmus támogatásával, vesztegetéssel, illegális bevándorlás elősegítésével és nukleáris technológiával való visszaéléssel is vádolt szaúdi bankár korábban bőszen üzletelt Tiborcz Istvánhoz köthető cégekkel és a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal is.
Orbán és a kormány egy ideig ragaszkodott hozzá, hogy Pharaon nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot Magyarország számára, most viszont már úgy tűnik, mintha kihátráltak volna ebből, és csak annyit mondanak, hogy a bankár már nem tartózkodik Magyarországon.
De bármennyire is gyanús meg sötét figura is ez a Pharaon, és bármekkorát is hibáztak a magyar titkosszolgálatok, hogy a miniszterelnök és a családja közelébe engedték ezt az embert,
jó esély van arra is, hogy Orbán joggal emleget amerikai titkosszolgálati játszmát a háttérben.
A törvényen kívüli bank strómanja
Ghaith Pharaon a hetvenes években tűnt fel az Egyesült Államokban, amikor megvett két amerikai bankot. A sajtó gyakran foglalkozott vele, mert a szaúdi milliárdos kifejezetten érdekes figura: Pharaon volt az egyik első közel-keleti milliárdos, aki hivalkodó életmódjával az amerikaiaknak is bemutatta, milyen gazdag is az arab olajországok elitje.
A 90-es években azonban kiderült, hogy Ghaith Pharaon mesés gazdagsága egy BCCI nevű bankból érkezett. Pharaon ugyanis már a nyolcvanas években kiesett a szaúdi uralkodócsalád bizalmából, onnantól kezdve főleg a BCCI alapítójának, a pakisztáni Aga Hasszán Abedinek volt a legfontosabb strómanja. A bankárt Abedi mozgatta. Pharaon Abedi parancsára vette meg a két amerikai bankot is, és azokat nem ő, hanem a BCCI irányította. Egy 1988-as BCCI-s auditjelentés szerint Ghaith Pharaon és testvére, a nagy playboy hírében álló Wabel Pharaon legalább 228 millió dollárnyi személyi kölcsönt kaptak a BCCI-től mindenféle fedezet nélkül, és ezeket nem is törlesztették.
A BCCI-ről a kilencvenes évek elején kiderült, hogy igazából nem is bank, inkább egy nemzetközi bűnszervezet és a világ legnagyobb piramisjátéka. Vezetői fegyverkereskedelemben, nukleáris technológia kereskedelmében és drogkereskedelemben is érintettek voltak, és hogy ez ne derüljön ki, évtizedeken át amerikai, angol, pakisztáni, francia, luxemburgi, kajmán-szigeteki, panamai és koreai hivatalnokokat fizettek le. A több mint 70 országban, ahová a BCCI betette a lábát, többnyire vesztegetéssel tartotta távol magától a hatóságokat.
1988-ban egy Pablo Escobar elleni amerikai akció során kiderült, hogy a BCCI floridai fiókjai nyakig sárosak, nemcsak Escobar drogbevételeit kezelik, de Manuel Noriega, a szankciókkal sújtott panamai diktátor pénzét is mossák. Ráadásul a BCCI-vel kapcsolatba kerülő amerikai beépített ügynökök számára teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a BCCI az egész világon hasonlóan sötét üzletekben utazik.
Mindenki nagy meglepetésére azonban az ügyből nem lett semmi, a BCCI néhány floridai vezetőjét lecsukták, de még a tárgyalást sem előzetesben kellett várniuk, hanem maradhattak a luxuslakásaikban. Később pedig az amerikai hatóságok
eltüntették a BCCI elleni bizonyítékokat.
1991-ben és 1992-ben végül a mindenre elszánt New York-i ügyészség, egy maroknyi bátor újságíró és az amerikai központi bank néhány ellenőre miatt mégis botrány kerekedett, és a BCCI lelepleződött. A bankot ekkor már Nagy-Britanniában is szorongatták, könyvvizsgálói jelentések ugyanis kiderítették, hogy több milliárd dollár hiányzik a BCCI könyveléséből, és hogy a bankon belül működött egy kifejezetten bűnözőknek fenntartott privátbanki részleg is.
Pakisztántól Washingtonig
De hogy miért kellett a floridai ügy után négy év ahhoz, hogy Amerikában kirobbanjon a BCCI-botrány, azt csak a BCCI történetének ismeretében lehet megérteni.
Aga Hasszán Abedi a hetvenes évek elején alapította a bankot, és kezdetben a BCCI kizárólag azért volt felelős, hogy a Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben dolgozó pakisztáni munkások fizetését hazautalja. Abedi erre Abu-Dhabi emírjétől kapott megbízást, és mivel a BCCI-nek nem volt versenytársa ezen a piacon, a pakisztáni munkások pénzének féllegális kezelésével hamar komoly tőkét halmozott fel a bank.
Az igazi aranykor azonban a hetvenes évek végén jött el. Az iráni sah majd a 79-ben hatalomra kerülő forradalmi kormány egyre súlyosabban büntette a droggal kapcsolatos bűncselekményeket, ezért pedig az Afganisztánból induló drogcsempész-útvonalak többsége az afgán-irániról fokozatosan az afgán-pakisztáni határra helyeződött.
Ez nagyon jól jött Fazle Haq altábornagynak, aki Pakisztán észak-keleti határmenti régiójának kormányzójaként átvette az irányítást a fő csempészútvonalak fölött. Haq már a hetvenes évek közepén feltűnt Abedi mellett a BCCI irányítói között, a drogbevételek növekedése pedig csak kiterjesztette a befolyását. Természetesen a drogpénzek is a BCCI-be vándoroltak.
Az amerikai külügynél többen is elképedve figyelték Haq mesterkedéseit, de az USA a nyolcvanas éveben sem tett semmit a katonatiszt hatalmának megtörése érdekében.
Az altábornagy ugyanis a CIA embere volt.
Haq azért volt fontos az amerikaiaknak, mert a drog mellett ő felelt az Afganisztánba irányuló fegyvercsempészetért is, ezek a fegyvercsempész útvonalak pedig kulcsfontosságúak voltak az amerikaiaknak, akik fegyverrel látták el a megszálló szovjetek ellen harcoló afganisztáni mudzsahedeket. Ennek az akciónak végül nagy szerepe volt a szovjet hadsereg és a szovjet gazdaság kivéreztetésében, így pedig siettette a Szovjetunió összeomlását is. Az amerikaiak azonban csak Haq támogatásával tudtak fegyvert szállítani az afgán harcosoknak. Ezért a segítségért cserébe pedig szemet hunytak az altábornagy drogcsempész ügyei fölött.
Az így megerősödő BCCI aztán sorra nyitotta az irodáit szerte a világon, a bank titokzatossága, átláthatatlansága és a pénzügyi szabályok folyamatos áthágása pedig egyre több bűnöző számára tette vonzóvá a BCCI szolgáltatásait. De nemcsak bűnözők keresték a bankot, rengeteg titkosszolgálat is tartott pénzt a BCCI-ben, hogy észrevétlenül finanszírozhassa akcióit bárhol a világon.
A CIA a BCCI elleni vizsgálat idején nyíltan el is ismerte, hogy több nemzetközi titkos akcióját is a bankon keresztül intézte, de az is kiderült, hogy Izrael is a BCCI közvetítésével bonyolította az arab országokba irányuló, egyébként tiltott fegyvereladásait. Sőt, egy 1988-as Price Waterhouse jelentés szerint
még a Magyar Nemzeti Bank is komoly összeget parkoltatott a BCCI brit irodájánál,
igaz, sem a britek, sem az amerikaiak nem tudták kideríteni, hogy pontosan milyen kapcsolat volt a Magyar Népköztársaság kormánya és a BCCI vezetői között, és hogy az MNB mire használta a BCCI-nél tartott 15 millió dollárt.
A BCCI tehát legkésőbb Haq altábornagy feltűnésekor összefonódott a CIA-val, sőt
a bank alapítói körül is ott legyeskedett már 1972-ben a CIA szaúd-arábiai főnöke, egy Raymond Close nevű ügynök.
Annyi biztos, hogy a bank évtizedeken át segített elrejteni az amerikai kormányzat kínosabb üzleteit, többek közt azokat is, amiket Szaddám Husszein rendszerével vagy a nigériai kormánnyal bonyolítottak.
A BCCI vezetői nagy gondot fordítottak arra is, hogy az amerikai vezetők mindig szimpátiával viszonyuljanak a bankhoz. 1977-ben, amikor Jimmy Carter demokrata jelöltként megnyerte az elnökválasztást, sokan pletykáltak róla, hogy a Carter-kampány egyik fő finanszírozója a BCCI volt. Annyi biztos, hogy Carter beiktatása után, 1978 januárjában, Aga Hasszán Abedi, a BCCI alapítója fizette ki Carter elnök georgiai mogyorófarmjának adósságát a National Bank of Georgia felé. A National Bank of Georgiát pedig épp ekkor vette meg Carter egyik közeli üzlettársától Ghaith Pharaon.
Pharaon és Abedi abemesélték a Carter-adminisztráció hatóságainak, hogy a National Bank of Georgia teljesen függetlenül működik majd a BCCI-től, de 1991-ben kiderült, hogy Pharaon már ekkor sem a maga nevében járt el, hanem Abedi parancsára, BCCI-s hitelből vette a bankot, amit aztán teljes egészében a BCCI irányítása alá vontak.
Abedi és Pharaon közel kerültek a Carter-adminisztráció több fontos hivatalnokához is, lényegében akkor kezdték el teljesen behálózni a Demokrata Pártot.
Carter elnökhöz köthető szervezetek összesen több mint 10 millió dollárt kaptak a BCCI-től, és ebből 1,5 millió már egészen biztosan a bank elleni floridai vizsgálat után érkezett.
Közben barátságot kötöttek a CIA-t ekkoriban irányító George H. W. Bush-sal is, pedig Bush-nak minden valószínűség szerint tudnia kellett, hogy mit művel éppen Pakisztánban Haq altábornagy és a BCCI.
1991-ben a BCCI-botrányt kirobbantó újságírók a Time magazinnál alig akarták elhinni, hogy a BCCI sötét ügyeiről nemcsak a CIA-nak, az FBI-nak, a külügyminisztériumnak és az igazságügyi minisztériumnak, de a Fehér Háznak is tudomása van. Ekkorra ugyanis jól látszott, hogy Pharaonék nemcsak a Demokrata Pártot hálózták be a Carter-embereken keresztül, hanem a Bush-családdal is kapcsolatban állnak. 1989 és 1993 között pedig éppen az a Bush volt az USA republikánus elnöke, aki még CIA igazgatóként került kapcsolatba a BCCI vezetőivel.
Hogy mennyire elért mindenhová a BCCI keze, azt az is bizonyítja, hogy az első komoly nyomozást a bank ellen a jelenlegi amerikai külügyminiszter, John Kerry szenátor kezdeményezte még egy szenátusi bizottságban. A nyomozásról egy jelentés is készült, ez viszont több újságíró szerint nem volt annyira kimerítő, mint amennyire lehetett volna. Nem sokkal később kiderült, hogy Kerry szenátori kampányában is volt a BCCI-hez köthető adomány, igaz, a könyvelés szerint csak 4000 dollár.
De az igazán magasra vezető szálak nem nagyon kerültek elő abban az 1992-es nyomozásban sem, ami végül a BCCI bedőléséhez vezetett.
25 éve szökésben
A BCCI-botrány idején 1991-ben és 1992-ben a társaság legtöbb vezetője és strómanjaik ellen elfogatóparancsot adtak ki az amerikai hatóságok. Nem volt ez alól kivétel Pharaon sem, aki ellen 1991. november 15-én emelt vádat az amerikai szövetségi bíróság. Az elfogatóparancsot is még aznap kiadták rá, és ez a budapesti amerikai nagykövetség szerint a mai napig érvényben van.
Pharaont azonban soha nem kapták el, és kifejezetten furcsán állnak hozzá az amerikai hatóságok: ahogyan több ország (köztük Magyarország) titkosszolgálatai is észrevették, az amerikai hatóságok annyira passzívak az ügyben, hogy
valószínűleg ténylegesen nem is akarják elfogni Ghaith Pharaont.
Az amerikai hatóságok egyetlen igazi próbálkozása az volt, amikor 2006-ban Szicíliában az FBI és az olasz rendőrség lerohanta bankár jachtját, de Pharaon épp akkor nem volt a fedélzeten. Furcsa, hogy a rajtaütést épp akkorra időzítették, amikor Pharaon nem volt a hajón, hiszen a korábbi megfigyelések szerint Pharaon ekkoriban éveken át szinte folyamatosan a jachtján lakott.
Ha az elfogására nem is tettek komoly kísérleteket, azért tárgyaltak vele. A BCCI összedőlése utáni kártérítési eljárásban felmerült, hogy Pharaon megtarthatott több százmillió dollárnyit a bank vagyonából, azért érdemes lenne Pharaon vagyonát is zárolni, majd bevonni a kártérítésbe. A bank felszámolói azonban úgy ítélték meg, hogy ez nagyon időigényes és drága lenne, Pharaon ugyanis a legtöbb cégét és ingatlanját bonyolult strómanrendszeren keresztül birtokolja, ezt visszafejteni pedig nagyon nagy munka.
Ezért inkább úgy döntöttek, hogy megegyeznek Pharaonnal. Egy 2012-ben keletkezett BCCI-s belső dokumentum szerint 2001-ben meg is állapodtak, hogy Pharaon összesen 175 millió dollárt fizet a kártérítési kasszába, és ezt a pénzt Pharaon 2005-ig hiánytalanul be is fizette.
A felszámolók azonban valószínűleg tudják, hogy ezzel Pharaon olcsón megúszta, a 2012-es dokumentum szerint ugyanis később is többször felmerült, hogy még kérnek pénzt a bankártól a kártérítésekhez.
Eközben több, Pharaonhoz kötődő cég is felbukkant az amerikai hadsereg afganisztáni és iraki inváziója idején a katonai beszállítók környékén, és úgy tűnt, hogy az amerikaiaknak ezzel sincs nagy problémájuk. Ráadásul egy Pharaonhoz erősen kötődő cég 2008-ban szerződést kötött az amerikai hadsereggel, és 120 millió dollár értékben szállított repülőgép-üzemanyagot az amerikaiaknak.
Érthetetlen, hogy ha az amerikaiak szerint Pharaon tényleg annyira veszélyes bűnöző, akkor miért üzletelnek vele, és miért nem kapják el. Vagy ha már üzletelnek vele, és a BCCI felszámolói is megegyeztek Pharaonnal, akkor egyáltalán mi értelme még mindig érvényben tartani a letartóztatási parancsot.
A parancs kiadása óta Pharaon többször is megfordult az Európai Unióban, itt pedig az amerikai hatóságok tényleg könnyen elérhették, ahogyan a magyar kormányt is kérhették volna, hogy tartóztassák le a bankárt.
Pharaon. Ghaith Pharaon
A bankár furcsa státuszát azonban magyarázhatja, hogy komoly CIA-s kapcsolatokkal rendelkezik. A fentebb leírt BCCI-s kapcsolatok mellett még Szaúd-Arábiában töltött gyerekkorától fogva jó barátja a CIA-val szoros szövetségben dolgozó szaúdi hírszerzés volt vezetőjének Kamal Adhamnak is.
Ezzel egybecseng, hogy több forrás szerint az orosz titkosszolgálat is gyanakodva nézte Pharaon magyarországi feltűnését, ugyanis
gyanítják, hogy a bankár kapcsolatban áll az amerikai titkosszolgálatokkal.
Az ATV-nek is beszélt erről egy névtelen szakértő, aki szerint „más magyarázat nincs arra, hogy 25 éves körözés ellenére, miért utazgathat még a nagyvilágban”.
Minden esetre, Pharaon éppen 2014 októberében adott be vízumkérelmet Magyarországon, azaz éppen akkor, amikor kirobbant a rendszerváltás utáni legnagyobb magyar-amerikai diplomáciai botrány, a kitiltási ügy.
Lázár János szerint mikor Pharaon vízumkérelmét elbírálták, a magyar hatóságok megkérdezték az amerikaiakat, hogy van-e ezzel valami gondjuk, és állítólag nem érkezett válasz. (Igaz, egy későbbi kormányinfón már úgy fogalmazott, hogy „az amerikai hatóságok is láthatták, amikor bekerült a schengeni rendszerbe” Pharaon kérelme. Ebből fogalmazásból azonban már nem következik, hogy hivatalosan meg is keresték az amerikaikat.)
Ha Lázár igazat mond, és tényleg szóltak az amerikaiaknak, az azt jelenti, hogy talán az akkor még André Goodfriend vezette nagykövetségnek nem volt ellenére, hogy Pharaon magyar vízumot kapjon. Azzal, hogy az amerikaiak nem küldtek hivatalos választ, lesöpörték magukról a felelősséget, és mégis elérték a céljukat: hogy Pharaon átcsússzon a magyar hatóságok szűrőjén. Igaz, Pharaon interpolos körözése miatt a magyar hatóságok maguktól is léphettek volna, de ez a legrosszabb esetben is csak annyit jelent, hogy a magyar hatóságokat ugyanannyira nem érdekli Pharaon elfogása, ahogyan az amerikaiakat sem.
Megkérdeztük az amerikai külügyminisztériumot és a budapesti amerikai nagykövetséget is, hogy a magyarok valóban kérdezték-e őket, és ha igen, miért nem válaszoltak, de csak annyit írtak, hogy
nem kommentálhatják az ügyet.
Lázár arról is beszélt, hogy miután Pharon magyar vízumkérelme bekerült a schengeni rendszerbe, a német hatóságok jelezték, hogy nekik nem gond, ha Magyarország vízumot biztosít a bankárnak. Kérdeztük erről a budapesti német nagykövetséget, de tőlük egyáltalán nem érkezett válasz.
A csali
Mikor Pharaon 2014 őszén beadta vízumkérelmét, hozzá köthető külföldiek már hónapok óta duruzsolták kormánypárti üzletemberek fülébe, hogy a dúsgazdag Pharaon idejönne, és mesés üzleti lehetőségekkel kecsegtetné a partnereit. Az amerikaiak joggal számíthattak arra, hogy ezek a politikaközeli magyar üzletemberek lesznek annyira mohók, hogy elintézzék Pharaon vízumát különösebb átvilágítás nélkül. (A belügy szerint Pharaon már 2014 februárjában kapott magyar tartózkodási engedélyt, de ehhez nem vettek ujjlenyomatot tőle, pedig kötelező lett volna. Forrásaink szerint az amerikai-magyar kapcsolatok már ekkor sem voltak jók, de a feszültségekből semmi nem pattant ki, mert mindkét fél a 2014-es magyar választások eredményét várta. A helyzet a kitiltási botránnyal vált mindenki számára nyilvánvalóvá, és ekkor érkezett Pharaon vízumigénylése is, hogy még jobban beágyazódhasson a magyar üzleti életbe.)
Pharaon a Magyarországra érkezése után utat talált a miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz is.
Pharaon egy évvel korábban vágott bele a kastélybizniszbe, mint Tiborcz. A Pharaon-Alfa 2014 decemberében szerezte meg első kastélyát, a seregélyesit, a Tiborczhoz köthető TRA Kft. pedig 2015 decemberében vette meg a turai kastélyt (ekkorra Pharaonnak már több kastélya is volt Magyarországon). Nem sokkal később jött a jogszabályváltozás, ami jelentős adókedvezményekkel ajándékozta meg a műemlék kastélyok felújítóit.
Pharaon és Tiborcz üzleti kapcsolata 2016-ban mélyült el, ekkor az egyik Tiborcz-közeli kastélyos cég eladta az egyik Pharaon-cégnek a József nádor téren lévő volt Postabank-székházat.
Ekkoriban Tiborcz már maga is tárgyalt Pharaon embereivel, Zaid Naffával és Abu Namousszal. Az egyik ilyen tárgyalásról még képet is készített a Magyar Narancs.
2015-ben a Pharaon hálózat összefonódott a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal is egy élelmiszeripari cégen keresztül.
Pharaon közel került Mészáros Lőrinchez is, 2016 nyarán Pharaon és Mészáros jachtjai együtt parkoltak az Adrián, a spliti kikötőben. Orbán Viktor pedig nem árulja el, hol volt aznap, amikor egymás mellett parkolt a két hajó.
A CIA-nak ehhez annyiban fűződhet érdeke, hogy ha Tiborcz István és fontos kormányzati kötődésű cégek üzletelni kezdenek Pharaonnal, akkor így Orbánhoz közeli személyek kerülnek üzleti kapcsolatba egy olyan emberrel, akit többek közt terrorizmus finanszírozása miatt keresnek. Az ilyen üzleti kapcsolatokra pedig a világ legtöbb államában nagyon szigorú szabályozás vonatkozik, adott esetben akár komoly utazási korlátozásokkal is sújthatják a Pharaonnal seftelő magyarokat.
Így pedig az amerikai hatóságok egy újabb aduászt kapnak a kezükbe Orbánékkal szemben. Tény, hogy 2014 második felében a két ország között annyira rossz volt a viszony, hogy az amerikaiak igyekeztek minél több fronton is keresztbe tenni a magyar kormánynak. Naiv lenne feltételezni, hogy titkosszolgálati eszközöket nem vetettek volna be.
+1: A rejtőzködő Wikipédia-szerkesztő
Az is furcsa, hogy a Pharaonról szóló magyar Wikipédia oldal bejegyzője nagyon igyekszik rejteni a kilétét.
Ghaith Pharaonról idén október 28-ig kizárólag egy angol nyelvű Wikipédia-oldal szólt. Ezt az oldalt 2006 novemberében hozta létre egy Whiskey Pete nevű Wikipédia felhasználó, akiről nem lehet sokat tudni, mert a felhasználói profilja szerint 2008 óta inaktív. Az viszont látszik, hogy Whiskey Pete, bárki is legyen, nagyon otthon van az iszlamista terror finanszírozási szerkezetében, több olyan bejegyzést is készített, ami alig ismert terroristákról vagy terrorfinanszírozókról szól.
A magyar Wikipédia szócikket 2016. október 28-án, tehát a Magyar Narancs nagy, Pharaon-leleplező cikke után néhány nappal hozta létre egy regisztrálatlan felhasználó. Viszont mivel nincs regisztrálva, látszik az IP-címe, azt pedig egyszerű a neten lévő akármelyik ingyenes programmal visszakeresni. Eszerint az IP-cím, amiről létrehozták a magyar nyelvű Pharaon-oldalt, Lettországban, Rigában van regisztrálva.
Az egyik IP-címkereső, még azt is megadja, hogy a cím egy csomagolóanyagokkal foglalkozó cég Riga külvárosában lévő központjához van rendelve. Ez, a DPN nevű cég a honlapja szerint több országba is szállít élelmiszer-csomagolóanyagot, egészen pontosan Észországba, Lettországba, Oroszországba, Svédországba, Norvégiába és Finnországba.
Kérdeztük őket, hogy tudnak-e arról, hogy egy munkavállalójuk hozta volna létre az oldalt, vagy hogy egyáltalán van-e magyarul beszélő dolgozójuk, de sem többszöri e-mailes megkereséseinkre nem válaszoltak, sem a telefont nem vették fel a honlapukon szereplő számokon.
Persze komoly esély van arra, hogy nem a lett csomagolóanyag-gyártó munkatársai jegyezték be a magyar nyelvű profilt, hiszen egy közepes hekkernek is számtalan lehetősége van arra, hogy azt a látszatot keltse, hogy egy lett IP-címről dolgozik.
De akárhogy is van, büdös a dolog.
Egyrészt miért érdekli Ghaith Pharaon egy lett csomagolóanyag-gyár dolgozóját annyira, hogy magyar nyelvű Wikipédia-szócikket hozzon létre róla, másrészt ha csak elrejtőzött valaki a lett IP-cím mögé, akkor miért kellett elrejtőznie ahhoz, hogy létrehozza ezt az oldalt?
Persze ez az egész csak feltételezés, a teljes igazságot valószínűleg erről sem fogjuk soha megtudni. Ha viszont Pharaon Magyarországra érkezése mögött tényleg a CIA áll, akkor tulajdonképpen értelmet nyer a Pharaon-botrányban eddig elhangzott összes kijelentés, az amerikaiak és Orbánék oldaláról is.
Ha valóban ez a helyzet, akkor a botrány forgatókönyve kb. az volt, az amerikaiak észrevették, hogy a letelepedési kötvényeket kínáló magyar kormány vezetőihez könnyen közel férkőzhetnek a pénzes külföldi üzletemberek, bármennyire gyanús háttérrel is érkeznek. Így érthetővé válik az is, amit a Magyar Narancs írt, hogy úgy tűnik, mintha a magyar titkosszolgálatok azért sem igyekeztek volna annyira Pharaon teljes átvilágításával, mert a szaúdi bankár magas magyar politikai körök tagjaival üzletelt.
Viszont ebben a forgatókönyvben Tiborczék mohóságuk miatt belesétáltak az amerikai csapdába, hiszen engedtek a Pharaon által kínált üzleti lehetőségeknek. Ennek issza most a levét a kormány.
(A BCCI történetére vonatkozó részek Jonathan Beaty és S. C. Gwynne, a TIme magazin újságíróinak díjnyertes, 1993-as The Outlaw Bank című könyvéből származnak.)
http://444.hu/2016/11/24/orbanek-amerikai-csapdaba-setalhattak-bele-amikor-beengedtek-pharaont-magyarorszagra
Aztán a terrorizmus finanszírozásával vádolt, körözött bankár lázasan üzletelni kezdett Tiborcz Istvánhoz és a magyar államhoz kötődő cégekkel.
Majd a magyar választók is megtudták, hogy Pharaon nagyon sötét figura, és Orbán elkezdte hajtogatni, hogy amerikai titkosszolgálati játszma zajlik a háttérben.
Az a durva, hogy még az is lehet, hogy Orbánnak igaza van.
Ha így van, akkor az amerikaiak ravasz csapdát állítottak Orbánéknak, Tiborcz István pedig úgy lépett bele, mintha nem lenne holnap.
Orbán Viktor még októberben azt mondta a parlamentben, hogy Ghaith Pharaon szaúdi üzletember körül
amerikai titkosszolgálati játszma zajlik.
A miniszterelnök egy MSZP-s kérdésre válaszolt így, és a téma azért jött fel, mert az FBI és az Interpol által is körözött Pharaon villát vásárolt Orbán XII. kerületi házával szemközt. A pénzmosással, terrorizmus támogatásával, vesztegetéssel, illegális bevándorlás elősegítésével és nukleáris technológiával való visszaéléssel is vádolt szaúdi bankár korábban bőszen üzletelt Tiborcz Istvánhoz köthető cégekkel és a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal is.
Orbán és a kormány egy ideig ragaszkodott hozzá, hogy Pharaon nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot Magyarország számára, most viszont már úgy tűnik, mintha kihátráltak volna ebből, és csak annyit mondanak, hogy a bankár már nem tartózkodik Magyarországon.
De bármennyire is gyanús meg sötét figura is ez a Pharaon, és bármekkorát is hibáztak a magyar titkosszolgálatok, hogy a miniszterelnök és a családja közelébe engedték ezt az embert,
jó esély van arra is, hogy Orbán joggal emleget amerikai titkosszolgálati játszmát a háttérben.
A törvényen kívüli bank strómanja
Ghaith Pharaon a hetvenes években tűnt fel az Egyesült Államokban, amikor megvett két amerikai bankot. A sajtó gyakran foglalkozott vele, mert a szaúdi milliárdos kifejezetten érdekes figura: Pharaon volt az egyik első közel-keleti milliárdos, aki hivalkodó életmódjával az amerikaiaknak is bemutatta, milyen gazdag is az arab olajországok elitje.
A 90-es években azonban kiderült, hogy Ghaith Pharaon mesés gazdagsága egy BCCI nevű bankból érkezett. Pharaon ugyanis már a nyolcvanas években kiesett a szaúdi uralkodócsalád bizalmából, onnantól kezdve főleg a BCCI alapítójának, a pakisztáni Aga Hasszán Abedinek volt a legfontosabb strómanja. A bankárt Abedi mozgatta. Pharaon Abedi parancsára vette meg a két amerikai bankot is, és azokat nem ő, hanem a BCCI irányította. Egy 1988-as BCCI-s auditjelentés szerint Ghaith Pharaon és testvére, a nagy playboy hírében álló Wabel Pharaon legalább 228 millió dollárnyi személyi kölcsönt kaptak a BCCI-től mindenféle fedezet nélkül, és ezeket nem is törlesztették.
A BCCI-ről a kilencvenes évek elején kiderült, hogy igazából nem is bank, inkább egy nemzetközi bűnszervezet és a világ legnagyobb piramisjátéka. Vezetői fegyverkereskedelemben, nukleáris technológia kereskedelmében és drogkereskedelemben is érintettek voltak, és hogy ez ne derüljön ki, évtizedeken át amerikai, angol, pakisztáni, francia, luxemburgi, kajmán-szigeteki, panamai és koreai hivatalnokokat fizettek le. A több mint 70 országban, ahová a BCCI betette a lábát, többnyire vesztegetéssel tartotta távol magától a hatóságokat.
1988-ban egy Pablo Escobar elleni amerikai akció során kiderült, hogy a BCCI floridai fiókjai nyakig sárosak, nemcsak Escobar drogbevételeit kezelik, de Manuel Noriega, a szankciókkal sújtott panamai diktátor pénzét is mossák. Ráadásul a BCCI-vel kapcsolatba kerülő amerikai beépített ügynökök számára teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a BCCI az egész világon hasonlóan sötét üzletekben utazik.
Mindenki nagy meglepetésére azonban az ügyből nem lett semmi, a BCCI néhány floridai vezetőjét lecsukták, de még a tárgyalást sem előzetesben kellett várniuk, hanem maradhattak a luxuslakásaikban. Később pedig az amerikai hatóságok
eltüntették a BCCI elleni bizonyítékokat.
1991-ben és 1992-ben végül a mindenre elszánt New York-i ügyészség, egy maroknyi bátor újságíró és az amerikai központi bank néhány ellenőre miatt mégis botrány kerekedett, és a BCCI lelepleződött. A bankot ekkor már Nagy-Britanniában is szorongatták, könyvvizsgálói jelentések ugyanis kiderítették, hogy több milliárd dollár hiányzik a BCCI könyveléséből, és hogy a bankon belül működött egy kifejezetten bűnözőknek fenntartott privátbanki részleg is.
Pakisztántól Washingtonig
De hogy miért kellett a floridai ügy után négy év ahhoz, hogy Amerikában kirobbanjon a BCCI-botrány, azt csak a BCCI történetének ismeretében lehet megérteni.
Aga Hasszán Abedi a hetvenes évek elején alapította a bankot, és kezdetben a BCCI kizárólag azért volt felelős, hogy a Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben dolgozó pakisztáni munkások fizetését hazautalja. Abedi erre Abu-Dhabi emírjétől kapott megbízást, és mivel a BCCI-nek nem volt versenytársa ezen a piacon, a pakisztáni munkások pénzének féllegális kezelésével hamar komoly tőkét halmozott fel a bank.
Az igazi aranykor azonban a hetvenes évek végén jött el. Az iráni sah majd a 79-ben hatalomra kerülő forradalmi kormány egyre súlyosabban büntette a droggal kapcsolatos bűncselekményeket, ezért pedig az Afganisztánból induló drogcsempész-útvonalak többsége az afgán-irániról fokozatosan az afgán-pakisztáni határra helyeződött.
Ez nagyon jól jött Fazle Haq altábornagynak, aki Pakisztán észak-keleti határmenti régiójának kormányzójaként átvette az irányítást a fő csempészútvonalak fölött. Haq már a hetvenes évek közepén feltűnt Abedi mellett a BCCI irányítói között, a drogbevételek növekedése pedig csak kiterjesztette a befolyását. Természetesen a drogpénzek is a BCCI-be vándoroltak.
Az amerikai külügynél többen is elképedve figyelték Haq mesterkedéseit, de az USA a nyolcvanas éveben sem tett semmit a katonatiszt hatalmának megtörése érdekében.
Az altábornagy ugyanis a CIA embere volt.
Haq azért volt fontos az amerikaiaknak, mert a drog mellett ő felelt az Afganisztánba irányuló fegyvercsempészetért is, ezek a fegyvercsempész útvonalak pedig kulcsfontosságúak voltak az amerikaiaknak, akik fegyverrel látták el a megszálló szovjetek ellen harcoló afganisztáni mudzsahedeket. Ennek az akciónak végül nagy szerepe volt a szovjet hadsereg és a szovjet gazdaság kivéreztetésében, így pedig siettette a Szovjetunió összeomlását is. Az amerikaiak azonban csak Haq támogatásával tudtak fegyvert szállítani az afgán harcosoknak. Ezért a segítségért cserébe pedig szemet hunytak az altábornagy drogcsempész ügyei fölött.
Az így megerősödő BCCI aztán sorra nyitotta az irodáit szerte a világon, a bank titokzatossága, átláthatatlansága és a pénzügyi szabályok folyamatos áthágása pedig egyre több bűnöző számára tette vonzóvá a BCCI szolgáltatásait. De nemcsak bűnözők keresték a bankot, rengeteg titkosszolgálat is tartott pénzt a BCCI-ben, hogy észrevétlenül finanszírozhassa akcióit bárhol a világon.
A CIA a BCCI elleni vizsgálat idején nyíltan el is ismerte, hogy több nemzetközi titkos akcióját is a bankon keresztül intézte, de az is kiderült, hogy Izrael is a BCCI közvetítésével bonyolította az arab országokba irányuló, egyébként tiltott fegyvereladásait. Sőt, egy 1988-as Price Waterhouse jelentés szerint
még a Magyar Nemzeti Bank is komoly összeget parkoltatott a BCCI brit irodájánál,
igaz, sem a britek, sem az amerikaiak nem tudták kideríteni, hogy pontosan milyen kapcsolat volt a Magyar Népköztársaság kormánya és a BCCI vezetői között, és hogy az MNB mire használta a BCCI-nél tartott 15 millió dollárt.
A BCCI tehát legkésőbb Haq altábornagy feltűnésekor összefonódott a CIA-val, sőt
a bank alapítói körül is ott legyeskedett már 1972-ben a CIA szaúd-arábiai főnöke, egy Raymond Close nevű ügynök.
Annyi biztos, hogy a bank évtizedeken át segített elrejteni az amerikai kormányzat kínosabb üzleteit, többek közt azokat is, amiket Szaddám Husszein rendszerével vagy a nigériai kormánnyal bonyolítottak.
A BCCI vezetői nagy gondot fordítottak arra is, hogy az amerikai vezetők mindig szimpátiával viszonyuljanak a bankhoz. 1977-ben, amikor Jimmy Carter demokrata jelöltként megnyerte az elnökválasztást, sokan pletykáltak róla, hogy a Carter-kampány egyik fő finanszírozója a BCCI volt. Annyi biztos, hogy Carter beiktatása után, 1978 januárjában, Aga Hasszán Abedi, a BCCI alapítója fizette ki Carter elnök georgiai mogyorófarmjának adósságát a National Bank of Georgia felé. A National Bank of Georgiát pedig épp ekkor vette meg Carter egyik közeli üzlettársától Ghaith Pharaon.
Pharaon és Abedi abemesélték a Carter-adminisztráció hatóságainak, hogy a National Bank of Georgia teljesen függetlenül működik majd a BCCI-től, de 1991-ben kiderült, hogy Pharaon már ekkor sem a maga nevében járt el, hanem Abedi parancsára, BCCI-s hitelből vette a bankot, amit aztán teljes egészében a BCCI irányítása alá vontak.
Abedi és Pharaon közel kerültek a Carter-adminisztráció több fontos hivatalnokához is, lényegében akkor kezdték el teljesen behálózni a Demokrata Pártot.
Carter elnökhöz köthető szervezetek összesen több mint 10 millió dollárt kaptak a BCCI-től, és ebből 1,5 millió már egészen biztosan a bank elleni floridai vizsgálat után érkezett.
Közben barátságot kötöttek a CIA-t ekkoriban irányító George H. W. Bush-sal is, pedig Bush-nak minden valószínűség szerint tudnia kellett, hogy mit művel éppen Pakisztánban Haq altábornagy és a BCCI.
1991-ben a BCCI-botrányt kirobbantó újságírók a Time magazinnál alig akarták elhinni, hogy a BCCI sötét ügyeiről nemcsak a CIA-nak, az FBI-nak, a külügyminisztériumnak és az igazságügyi minisztériumnak, de a Fehér Háznak is tudomása van. Ekkorra ugyanis jól látszott, hogy Pharaonék nemcsak a Demokrata Pártot hálózták be a Carter-embereken keresztül, hanem a Bush-családdal is kapcsolatban állnak. 1989 és 1993 között pedig éppen az a Bush volt az USA republikánus elnöke, aki még CIA igazgatóként került kapcsolatba a BCCI vezetőivel.
Hogy mennyire elért mindenhová a BCCI keze, azt az is bizonyítja, hogy az első komoly nyomozást a bank ellen a jelenlegi amerikai külügyminiszter, John Kerry szenátor kezdeményezte még egy szenátusi bizottságban. A nyomozásról egy jelentés is készült, ez viszont több újságíró szerint nem volt annyira kimerítő, mint amennyire lehetett volna. Nem sokkal később kiderült, hogy Kerry szenátori kampányában is volt a BCCI-hez köthető adomány, igaz, a könyvelés szerint csak 4000 dollár.
De az igazán magasra vezető szálak nem nagyon kerültek elő abban az 1992-es nyomozásban sem, ami végül a BCCI bedőléséhez vezetett.
25 éve szökésben
A BCCI-botrány idején 1991-ben és 1992-ben a társaság legtöbb vezetője és strómanjaik ellen elfogatóparancsot adtak ki az amerikai hatóságok. Nem volt ez alól kivétel Pharaon sem, aki ellen 1991. november 15-én emelt vádat az amerikai szövetségi bíróság. Az elfogatóparancsot is még aznap kiadták rá, és ez a budapesti amerikai nagykövetség szerint a mai napig érvényben van.
Pharaont azonban soha nem kapták el, és kifejezetten furcsán állnak hozzá az amerikai hatóságok: ahogyan több ország (köztük Magyarország) titkosszolgálatai is észrevették, az amerikai hatóságok annyira passzívak az ügyben, hogy
valószínűleg ténylegesen nem is akarják elfogni Ghaith Pharaont.
Az amerikai hatóságok egyetlen igazi próbálkozása az volt, amikor 2006-ban Szicíliában az FBI és az olasz rendőrség lerohanta bankár jachtját, de Pharaon épp akkor nem volt a fedélzeten. Furcsa, hogy a rajtaütést épp akkorra időzítették, amikor Pharaon nem volt a hajón, hiszen a korábbi megfigyelések szerint Pharaon ekkoriban éveken át szinte folyamatosan a jachtján lakott.
Ha az elfogására nem is tettek komoly kísérleteket, azért tárgyaltak vele. A BCCI összedőlése utáni kártérítési eljárásban felmerült, hogy Pharaon megtarthatott több százmillió dollárnyit a bank vagyonából, azért érdemes lenne Pharaon vagyonát is zárolni, majd bevonni a kártérítésbe. A bank felszámolói azonban úgy ítélték meg, hogy ez nagyon időigényes és drága lenne, Pharaon ugyanis a legtöbb cégét és ingatlanját bonyolult strómanrendszeren keresztül birtokolja, ezt visszafejteni pedig nagyon nagy munka.
Ezért inkább úgy döntöttek, hogy megegyeznek Pharaonnal. Egy 2012-ben keletkezett BCCI-s belső dokumentum szerint 2001-ben meg is állapodtak, hogy Pharaon összesen 175 millió dollárt fizet a kártérítési kasszába, és ezt a pénzt Pharaon 2005-ig hiánytalanul be is fizette.
A felszámolók azonban valószínűleg tudják, hogy ezzel Pharaon olcsón megúszta, a 2012-es dokumentum szerint ugyanis később is többször felmerült, hogy még kérnek pénzt a bankártól a kártérítésekhez.
Eközben több, Pharaonhoz kötődő cég is felbukkant az amerikai hadsereg afganisztáni és iraki inváziója idején a katonai beszállítók környékén, és úgy tűnt, hogy az amerikaiaknak ezzel sincs nagy problémájuk. Ráadásul egy Pharaonhoz erősen kötődő cég 2008-ban szerződést kötött az amerikai hadsereggel, és 120 millió dollár értékben szállított repülőgép-üzemanyagot az amerikaiaknak.
Érthetetlen, hogy ha az amerikaiak szerint Pharaon tényleg annyira veszélyes bűnöző, akkor miért üzletelnek vele, és miért nem kapják el. Vagy ha már üzletelnek vele, és a BCCI felszámolói is megegyeztek Pharaonnal, akkor egyáltalán mi értelme még mindig érvényben tartani a letartóztatási parancsot.
A parancs kiadása óta Pharaon többször is megfordult az Európai Unióban, itt pedig az amerikai hatóságok tényleg könnyen elérhették, ahogyan a magyar kormányt is kérhették volna, hogy tartóztassák le a bankárt.
Pharaon. Ghaith Pharaon
A bankár furcsa státuszát azonban magyarázhatja, hogy komoly CIA-s kapcsolatokkal rendelkezik. A fentebb leírt BCCI-s kapcsolatok mellett még Szaúd-Arábiában töltött gyerekkorától fogva jó barátja a CIA-val szoros szövetségben dolgozó szaúdi hírszerzés volt vezetőjének Kamal Adhamnak is.
Ezzel egybecseng, hogy több forrás szerint az orosz titkosszolgálat is gyanakodva nézte Pharaon magyarországi feltűnését, ugyanis
gyanítják, hogy a bankár kapcsolatban áll az amerikai titkosszolgálatokkal.
Az ATV-nek is beszélt erről egy névtelen szakértő, aki szerint „más magyarázat nincs arra, hogy 25 éves körözés ellenére, miért utazgathat még a nagyvilágban”.
Minden esetre, Pharaon éppen 2014 októberében adott be vízumkérelmet Magyarországon, azaz éppen akkor, amikor kirobbant a rendszerváltás utáni legnagyobb magyar-amerikai diplomáciai botrány, a kitiltási ügy.
Lázár János szerint mikor Pharaon vízumkérelmét elbírálták, a magyar hatóságok megkérdezték az amerikaiakat, hogy van-e ezzel valami gondjuk, és állítólag nem érkezett válasz. (Igaz, egy későbbi kormányinfón már úgy fogalmazott, hogy „az amerikai hatóságok is láthatták, amikor bekerült a schengeni rendszerbe” Pharaon kérelme. Ebből fogalmazásból azonban már nem következik, hogy hivatalosan meg is keresték az amerikaikat.)
Ha Lázár igazat mond, és tényleg szóltak az amerikaiaknak, az azt jelenti, hogy talán az akkor még André Goodfriend vezette nagykövetségnek nem volt ellenére, hogy Pharaon magyar vízumot kapjon. Azzal, hogy az amerikaiak nem küldtek hivatalos választ, lesöpörték magukról a felelősséget, és mégis elérték a céljukat: hogy Pharaon átcsússzon a magyar hatóságok szűrőjén. Igaz, Pharaon interpolos körözése miatt a magyar hatóságok maguktól is léphettek volna, de ez a legrosszabb esetben is csak annyit jelent, hogy a magyar hatóságokat ugyanannyira nem érdekli Pharaon elfogása, ahogyan az amerikaiakat sem.
Megkérdeztük az amerikai külügyminisztériumot és a budapesti amerikai nagykövetséget is, hogy a magyarok valóban kérdezték-e őket, és ha igen, miért nem válaszoltak, de csak annyit írtak, hogy
nem kommentálhatják az ügyet.
Lázár arról is beszélt, hogy miután Pharon magyar vízumkérelme bekerült a schengeni rendszerbe, a német hatóságok jelezték, hogy nekik nem gond, ha Magyarország vízumot biztosít a bankárnak. Kérdeztük erről a budapesti német nagykövetséget, de tőlük egyáltalán nem érkezett válasz.
A csali
Mikor Pharaon 2014 őszén beadta vízumkérelmét, hozzá köthető külföldiek már hónapok óta duruzsolták kormánypárti üzletemberek fülébe, hogy a dúsgazdag Pharaon idejönne, és mesés üzleti lehetőségekkel kecsegtetné a partnereit. Az amerikaiak joggal számíthattak arra, hogy ezek a politikaközeli magyar üzletemberek lesznek annyira mohók, hogy elintézzék Pharaon vízumát különösebb átvilágítás nélkül. (A belügy szerint Pharaon már 2014 februárjában kapott magyar tartózkodási engedélyt, de ehhez nem vettek ujjlenyomatot tőle, pedig kötelező lett volna. Forrásaink szerint az amerikai-magyar kapcsolatok már ekkor sem voltak jók, de a feszültségekből semmi nem pattant ki, mert mindkét fél a 2014-es magyar választások eredményét várta. A helyzet a kitiltási botránnyal vált mindenki számára nyilvánvalóvá, és ekkor érkezett Pharaon vízumigénylése is, hogy még jobban beágyazódhasson a magyar üzleti életbe.)
Pharaon a Magyarországra érkezése után utat talált a miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz is.
Pharaon egy évvel korábban vágott bele a kastélybizniszbe, mint Tiborcz. A Pharaon-Alfa 2014 decemberében szerezte meg első kastélyát, a seregélyesit, a Tiborczhoz köthető TRA Kft. pedig 2015 decemberében vette meg a turai kastélyt (ekkorra Pharaonnak már több kastélya is volt Magyarországon). Nem sokkal később jött a jogszabályváltozás, ami jelentős adókedvezményekkel ajándékozta meg a műemlék kastélyok felújítóit.
Pharaon és Tiborcz üzleti kapcsolata 2016-ban mélyült el, ekkor az egyik Tiborcz-közeli kastélyos cég eladta az egyik Pharaon-cégnek a József nádor téren lévő volt Postabank-székházat.
Ekkoriban Tiborcz már maga is tárgyalt Pharaon embereivel, Zaid Naffával és Abu Namousszal. Az egyik ilyen tárgyalásról még képet is készített a Magyar Narancs.
2015-ben a Pharaon hálózat összefonódott a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal is egy élelmiszeripari cégen keresztül.
Pharaon közel került Mészáros Lőrinchez is, 2016 nyarán Pharaon és Mészáros jachtjai együtt parkoltak az Adrián, a spliti kikötőben. Orbán Viktor pedig nem árulja el, hol volt aznap, amikor egymás mellett parkolt a két hajó.
A CIA-nak ehhez annyiban fűződhet érdeke, hogy ha Tiborcz István és fontos kormányzati kötődésű cégek üzletelni kezdenek Pharaonnal, akkor így Orbánhoz közeli személyek kerülnek üzleti kapcsolatba egy olyan emberrel, akit többek közt terrorizmus finanszírozása miatt keresnek. Az ilyen üzleti kapcsolatokra pedig a világ legtöbb államában nagyon szigorú szabályozás vonatkozik, adott esetben akár komoly utazási korlátozásokkal is sújthatják a Pharaonnal seftelő magyarokat.
Így pedig az amerikai hatóságok egy újabb aduászt kapnak a kezükbe Orbánékkal szemben. Tény, hogy 2014 második felében a két ország között annyira rossz volt a viszony, hogy az amerikaiak igyekeztek minél több fronton is keresztbe tenni a magyar kormánynak. Naiv lenne feltételezni, hogy titkosszolgálati eszközöket nem vetettek volna be.
+1: A rejtőzködő Wikipédia-szerkesztő
Az is furcsa, hogy a Pharaonról szóló magyar Wikipédia oldal bejegyzője nagyon igyekszik rejteni a kilétét.
Ghaith Pharaonról idén október 28-ig kizárólag egy angol nyelvű Wikipédia-oldal szólt. Ezt az oldalt 2006 novemberében hozta létre egy Whiskey Pete nevű Wikipédia felhasználó, akiről nem lehet sokat tudni, mert a felhasználói profilja szerint 2008 óta inaktív. Az viszont látszik, hogy Whiskey Pete, bárki is legyen, nagyon otthon van az iszlamista terror finanszírozási szerkezetében, több olyan bejegyzést is készített, ami alig ismert terroristákról vagy terrorfinanszírozókról szól.
A magyar Wikipédia szócikket 2016. október 28-án, tehát a Magyar Narancs nagy, Pharaon-leleplező cikke után néhány nappal hozta létre egy regisztrálatlan felhasználó. Viszont mivel nincs regisztrálva, látszik az IP-címe, azt pedig egyszerű a neten lévő akármelyik ingyenes programmal visszakeresni. Eszerint az IP-cím, amiről létrehozták a magyar nyelvű Pharaon-oldalt, Lettországban, Rigában van regisztrálva.
Az egyik IP-címkereső, még azt is megadja, hogy a cím egy csomagolóanyagokkal foglalkozó cég Riga külvárosában lévő központjához van rendelve. Ez, a DPN nevű cég a honlapja szerint több országba is szállít élelmiszer-csomagolóanyagot, egészen pontosan Észországba, Lettországba, Oroszországba, Svédországba, Norvégiába és Finnországba.
Kérdeztük őket, hogy tudnak-e arról, hogy egy munkavállalójuk hozta volna létre az oldalt, vagy hogy egyáltalán van-e magyarul beszélő dolgozójuk, de sem többszöri e-mailes megkereséseinkre nem válaszoltak, sem a telefont nem vették fel a honlapukon szereplő számokon.
Persze komoly esély van arra, hogy nem a lett csomagolóanyag-gyártó munkatársai jegyezték be a magyar nyelvű profilt, hiszen egy közepes hekkernek is számtalan lehetősége van arra, hogy azt a látszatot keltse, hogy egy lett IP-címről dolgozik.
De akárhogy is van, büdös a dolog.
Egyrészt miért érdekli Ghaith Pharaon egy lett csomagolóanyag-gyár dolgozóját annyira, hogy magyar nyelvű Wikipédia-szócikket hozzon létre róla, másrészt ha csak elrejtőzött valaki a lett IP-cím mögé, akkor miért kellett elrejtőznie ahhoz, hogy létrehozza ezt az oldalt?
Persze ez az egész csak feltételezés, a teljes igazságot valószínűleg erről sem fogjuk soha megtudni. Ha viszont Pharaon Magyarországra érkezése mögött tényleg a CIA áll, akkor tulajdonképpen értelmet nyer a Pharaon-botrányban eddig elhangzott összes kijelentés, az amerikaiak és Orbánék oldaláról is.
Ha valóban ez a helyzet, akkor a botrány forgatókönyve kb. az volt, az amerikaiak észrevették, hogy a letelepedési kötvényeket kínáló magyar kormány vezetőihez könnyen közel férkőzhetnek a pénzes külföldi üzletemberek, bármennyire gyanús háttérrel is érkeznek. Így érthetővé válik az is, amit a Magyar Narancs írt, hogy úgy tűnik, mintha a magyar titkosszolgálatok azért sem igyekeztek volna annyira Pharaon teljes átvilágításával, mert a szaúdi bankár magas magyar politikai körök tagjaival üzletelt.
Viszont ebben a forgatókönyvben Tiborczék mohóságuk miatt belesétáltak az amerikai csapdába, hiszen engedtek a Pharaon által kínált üzleti lehetőségeknek. Ennek issza most a levét a kormány.
(A BCCI történetére vonatkozó részek Jonathan Beaty és S. C. Gwynne, a TIme magazin újságíróinak díjnyertes, 1993-as The Outlaw Bank című könyvéből származnak.)
http://444.hu/2016/11/24/orbanek-amerikai-csapdaba-setalhattak-bele-amikor-beengedtek-pharaont-magyarorszagra
2016. november 22., kedd
Egy történész 20 tanácsa a Trump-rendszerben élőknek (de magyarként sem hülyeség elolvasni)
plankog
"Az amerikaiak sem bölcsebbek, mint az európaiak, akik látták, hogyan süllyed fasizmusba, nácizmusba vagy kommunizmusba a demokrácia. Az egyetlen előnyünk, hogy tanulhatunk a tapasztalataikból. Ennek most jött el az ideje. Itt van 20 lecke, amit a huszadik századból meg lehet tanulni."
Így kezdődik Timothy Snyder történész Facebook-posztja, aki a közelgő Trump-elnökség előtt gyűjtötte össze tanácsait. A Yale történészének legutóbbi könyve, a Fekete föld magyarul is megjelent, és többek között épp azt vizsgálja, tanultunk-e bármit a holokausztból. Snyderrel idén júniusban interjút is készítettünk, akkor azt mondta, a történelem mindig egy figyelmeztetés. Posztjának szövegét a szerző engedélyével közöljük.
1. Ne engedelmeskedj előre. Az autoriter rendszerek hatalmuk nagy részét ingyen szerzik meg. Az ilyen rendszerben az emberek hajlamosak arra gondolni, vajon mit akar tőlük az elnyomó rendszer, és elkezdenek aszerint viselkedni, anélkül, hogy erre kérnék őket. Ne csináld ezt. Az előzetes engedelmesség megmutatja a rendszernek, mit tehet meg, és felgyorsítja a szabadság elvételét.
2. Védj meg egy intézményt. Ne beszélj arról, hogy "a mi intézményeink", addig, amíg nem teszel valamit értük. Az intézmények nem védik meg magukat. Dominóként omlanak össze, ha nem védik meg őket az elejétől kezdve.
3. Emlékeztesd magad a szakmai etikára. Amikor egy állam vezetői rossz példát mutatnak, a szakmai elkötelezettség különösen fontossá válik. Nehéz megtörni egy jogállamot jogászok nélkül, nehéz kirakatpereket tartani bírók nélkül.
4. Amikor hallgatod, amit a politikusok mondanak, különösen figyelj bizonyos szavakra. Figyelj arra, ha túl sokat használják a "terrorizmus" és a "szélsőséges" szavakat. Vagy a "vészhelyzetet" meg a "kivételes esetet". Háborodj fel, ha hamisan használják a hazafias kifejezéseket.
5. Maradj nyugodt, amikor eljön az elképzelhetetlen. Amikor terrortámadás történik, emlékezz arra, hogy az autoriter vezetők mindig vagy pont egy ilyenre várnak, vagy maguk tervezik ezeket, hogy megszilárdítsák a hatalmukat. Gondolj a Reichstag-tűzre. A hirtelen tragédia, ami miatt véget kell vetni a hatalom ellensúlyainak és az ellenzéki pártoknak, a legrégebbi hitleri trükk. Ne dőlj be ennek.
6. Figyelj a nyelvre. Lehetőleg ne ugyanazokat a kifejezéseket használd, amit mindenki más, találd ki a saját beszédmódodat. Ne internetezz lefekvés előtt, hanem vegyél elő a könyvet. Például a Hatalom nélküliek hatalmát Vaclav Háveltől, az 1984-et George Orwelltől, a Rabul ejtett értelmet Czesław Milosztól, a Lázadó embert Albert Camus-tól, A totalitarianizmus eredetét Hannah Aredt-től vagy a Nothing is True and Everything is Possible-t Peter Pomerantsevtől.
7. Állj ki valamiért. Valakinek meg kell tenni. Beállni a sorba könnyű, valami mást csinálni viszont először furcsa érzés. De a kényelmetlenség nélkül nincs szabadság. És abban a pillanatban, hogy példát állítasz, a status quo varázsa megtörik, és mások is melléd állnak.
8. Higgy a igazságban. Ha elengeded a tényeket, akkor elengeded a szabadságot. Ha semmi sem igaz, akkor senki sem kritizálhatja a hatalmat, mert nincs semmi alapja. Ha semmi sem igaz, akkor minden csak látszat. A legnagyobb pénztárca fizeti a legvakítóbb fényt.
9. Nyomozz. Nézz utána dolgoknak. Tölts több időt hosszú cikkek elolvasásával. Támogasd az újságírást. Vedd észre, hogy vannak dolok a képernyődön, amik ártanak neked.
10. Foglalkozz a testeddel. A hatalom azt akarja, hogy elpuhuljon a tested a székben, az érzelmeid pedig feloldódjanak a képernyő előtt. Menj ki, kerülj szokatlan helyzetekbe szokatlan emberekkel. Szerezz új barátokat.
11. Keresd a szemkontaktust, beszélgess. Ez nem egyszerűen csak udvariasság. Ez egy módszer arra, hogy kacsolatban maradj a környezeteddel, hogy megértsd, kiben lehet, és kiben nem lehet bízni. Ha eljön a feljelentések kora, jó, ha érted a mindennapok pszichológiáját.
12. Vállalj felelősséget azért, ahogy a környezeted kinéz. Vedd észre a horogkereszteket és más gyűlölet-jelképeket. Ne fordítsd el a fejed, ne szokj hozzá. Töröld le ezeket magad, ezzel példát állítasz másoknak is.
13. Akadályozd meg az egypártrendszer kialakulását. A pártok, amik elfoglaltak egész államokat, valaha másmilyenek voltak. Kihasználtak egy történelmi pillanatot, hogy ellehetetlenítsék ellenfeleiket. Szavazz a helyi és országos választáson, amíg még lehet.
14. Adakozz rendszeresen jó ügyekért, ha tudsz. Válasz egy szervezetet, amit támogatsz. Akkor tudni fogod, hogy szabad döntést hoztál, amivel támogatod a civil társadalmat, és segítesz másoknak, hogy valami jót csináljanak.
15. Alakítsd ki a magánéletedet. A csúnyább rendszerek fel akarják használni ellened, amit tudnak rólad. Szabadulj meg a malware-től a gépeden. Emlékezz arra, hogy emailt írni olyan, mintha az égre írnád ki. Válasz más internetes módszereket, vagy egyszerűen használd kevesebbet az internetet. Beszélj többet élőben. Ha van bármi jogi problémád, oldd meg minél hamarabb. Az autoriter rendszerek zsaroló államok, keresik azt, amivel megfoghatnak. Igyekezz, hogy ne legyen túl sok ilyen dolog.
16. Tanulj külföldiektől. Tartsd meg a külföldi barátaidat, vagy szerezz újakat. A mostani nehézségek egy általános trend részei. Egyik ország sem találja meg a megoldást egyedül. Bizonyosodj meg arról, hogy neked és a családodnak is van útlevele.
17. Figyelj a paramilitáris szervezetekre. Amikor azok az emberek, akik mindig azt mondták, ők a rendszer ellen vannak, elkezdenek egyenruhát hordani és a vezető képével, fáklyákkal masírozni, akkor közel a vég. Amikor pedig ezek paramilitárisok és a hivatalos szervek összekeverednek, akkor vége a játéknak.
18. Ha fegyvered van, gondold át a helyzetedet. Ha a munkádhoz kell fegyvert viselned, Isten vigyázzon rád. De ne felejtsd el, hogy a múltban sok gonoszságot rendőrök és katonák tettek meg, amikor hirtelen szokatlan feladatot kellett ellátniuk.
19. Legyél olyan bátor, amilyen csak lenni tudsz. Ha senki sem áll készen arra, hogy meghaljon a szabadságért, akkor mindannyian szabadság nélkül fogunk meghalni.
20. Legyél hazafi. Az új elnök nem az. Mutass jó példát a következő generációnak, hogy mit jelent Amerika. Szükségük lesz rá.
http://444.hu/2016/11/22/egy-tortenesz-20-tanacsa-a-trump-rendszerben-eloknek-de-magyarkent-sem-hulyeseg-elolvasni
"Az amerikaiak sem bölcsebbek, mint az európaiak, akik látták, hogyan süllyed fasizmusba, nácizmusba vagy kommunizmusba a demokrácia. Az egyetlen előnyünk, hogy tanulhatunk a tapasztalataikból. Ennek most jött el az ideje. Itt van 20 lecke, amit a huszadik századból meg lehet tanulni."
Így kezdődik Timothy Snyder történész Facebook-posztja, aki a közelgő Trump-elnökség előtt gyűjtötte össze tanácsait. A Yale történészének legutóbbi könyve, a Fekete föld magyarul is megjelent, és többek között épp azt vizsgálja, tanultunk-e bármit a holokausztból. Snyderrel idén júniusban interjút is készítettünk, akkor azt mondta, a történelem mindig egy figyelmeztetés. Posztjának szövegét a szerző engedélyével közöljük.
1. Ne engedelmeskedj előre. Az autoriter rendszerek hatalmuk nagy részét ingyen szerzik meg. Az ilyen rendszerben az emberek hajlamosak arra gondolni, vajon mit akar tőlük az elnyomó rendszer, és elkezdenek aszerint viselkedni, anélkül, hogy erre kérnék őket. Ne csináld ezt. Az előzetes engedelmesség megmutatja a rendszernek, mit tehet meg, és felgyorsítja a szabadság elvételét.
2. Védj meg egy intézményt. Ne beszélj arról, hogy "a mi intézményeink", addig, amíg nem teszel valamit értük. Az intézmények nem védik meg magukat. Dominóként omlanak össze, ha nem védik meg őket az elejétől kezdve.
3. Emlékeztesd magad a szakmai etikára. Amikor egy állam vezetői rossz példát mutatnak, a szakmai elkötelezettség különösen fontossá válik. Nehéz megtörni egy jogállamot jogászok nélkül, nehéz kirakatpereket tartani bírók nélkül.
4. Amikor hallgatod, amit a politikusok mondanak, különösen figyelj bizonyos szavakra. Figyelj arra, ha túl sokat használják a "terrorizmus" és a "szélsőséges" szavakat. Vagy a "vészhelyzetet" meg a "kivételes esetet". Háborodj fel, ha hamisan használják a hazafias kifejezéseket.
5. Maradj nyugodt, amikor eljön az elképzelhetetlen. Amikor terrortámadás történik, emlékezz arra, hogy az autoriter vezetők mindig vagy pont egy ilyenre várnak, vagy maguk tervezik ezeket, hogy megszilárdítsák a hatalmukat. Gondolj a Reichstag-tűzre. A hirtelen tragédia, ami miatt véget kell vetni a hatalom ellensúlyainak és az ellenzéki pártoknak, a legrégebbi hitleri trükk. Ne dőlj be ennek.
6. Figyelj a nyelvre. Lehetőleg ne ugyanazokat a kifejezéseket használd, amit mindenki más, találd ki a saját beszédmódodat. Ne internetezz lefekvés előtt, hanem vegyél elő a könyvet. Például a Hatalom nélküliek hatalmát Vaclav Háveltől, az 1984-et George Orwelltől, a Rabul ejtett értelmet Czesław Milosztól, a Lázadó embert Albert Camus-tól, A totalitarianizmus eredetét Hannah Aredt-től vagy a Nothing is True and Everything is Possible-t Peter Pomerantsevtől.
7. Állj ki valamiért. Valakinek meg kell tenni. Beállni a sorba könnyű, valami mást csinálni viszont először furcsa érzés. De a kényelmetlenség nélkül nincs szabadság. És abban a pillanatban, hogy példát állítasz, a status quo varázsa megtörik, és mások is melléd állnak.
8. Higgy a igazságban. Ha elengeded a tényeket, akkor elengeded a szabadságot. Ha semmi sem igaz, akkor senki sem kritizálhatja a hatalmat, mert nincs semmi alapja. Ha semmi sem igaz, akkor minden csak látszat. A legnagyobb pénztárca fizeti a legvakítóbb fényt.
9. Nyomozz. Nézz utána dolgoknak. Tölts több időt hosszú cikkek elolvasásával. Támogasd az újságírást. Vedd észre, hogy vannak dolok a képernyődön, amik ártanak neked.
10. Foglalkozz a testeddel. A hatalom azt akarja, hogy elpuhuljon a tested a székben, az érzelmeid pedig feloldódjanak a képernyő előtt. Menj ki, kerülj szokatlan helyzetekbe szokatlan emberekkel. Szerezz új barátokat.
11. Keresd a szemkontaktust, beszélgess. Ez nem egyszerűen csak udvariasság. Ez egy módszer arra, hogy kacsolatban maradj a környezeteddel, hogy megértsd, kiben lehet, és kiben nem lehet bízni. Ha eljön a feljelentések kora, jó, ha érted a mindennapok pszichológiáját.
12. Vállalj felelősséget azért, ahogy a környezeted kinéz. Vedd észre a horogkereszteket és más gyűlölet-jelképeket. Ne fordítsd el a fejed, ne szokj hozzá. Töröld le ezeket magad, ezzel példát állítasz másoknak is.
13. Akadályozd meg az egypártrendszer kialakulását. A pártok, amik elfoglaltak egész államokat, valaha másmilyenek voltak. Kihasználtak egy történelmi pillanatot, hogy ellehetetlenítsék ellenfeleiket. Szavazz a helyi és országos választáson, amíg még lehet.
14. Adakozz rendszeresen jó ügyekért, ha tudsz. Válasz egy szervezetet, amit támogatsz. Akkor tudni fogod, hogy szabad döntést hoztál, amivel támogatod a civil társadalmat, és segítesz másoknak, hogy valami jót csináljanak.
15. Alakítsd ki a magánéletedet. A csúnyább rendszerek fel akarják használni ellened, amit tudnak rólad. Szabadulj meg a malware-től a gépeden. Emlékezz arra, hogy emailt írni olyan, mintha az égre írnád ki. Válasz más internetes módszereket, vagy egyszerűen használd kevesebbet az internetet. Beszélj többet élőben. Ha van bármi jogi problémád, oldd meg minél hamarabb. Az autoriter rendszerek zsaroló államok, keresik azt, amivel megfoghatnak. Igyekezz, hogy ne legyen túl sok ilyen dolog.
16. Tanulj külföldiektől. Tartsd meg a külföldi barátaidat, vagy szerezz újakat. A mostani nehézségek egy általános trend részei. Egyik ország sem találja meg a megoldást egyedül. Bizonyosodj meg arról, hogy neked és a családodnak is van útlevele.
17. Figyelj a paramilitáris szervezetekre. Amikor azok az emberek, akik mindig azt mondták, ők a rendszer ellen vannak, elkezdenek egyenruhát hordani és a vezető képével, fáklyákkal masírozni, akkor közel a vég. Amikor pedig ezek paramilitárisok és a hivatalos szervek összekeverednek, akkor vége a játéknak.
18. Ha fegyvered van, gondold át a helyzetedet. Ha a munkádhoz kell fegyvert viselned, Isten vigyázzon rád. De ne felejtsd el, hogy a múltban sok gonoszságot rendőrök és katonák tettek meg, amikor hirtelen szokatlan feladatot kellett ellátniuk.
19. Legyél olyan bátor, amilyen csak lenni tudsz. Ha senki sem áll készen arra, hogy meghaljon a szabadságért, akkor mindannyian szabadság nélkül fogunk meghalni.
20. Legyél hazafi. Az új elnök nem az. Mutass jó példát a következő generációnak, hogy mit jelent Amerika. Szükségük lesz rá.
http://444.hu/2016/11/22/egy-tortenesz-20-tanacsa-a-trump-rendszerben-eloknek-de-magyarkent-sem-hulyeseg-elolvasni
2016. november 18., péntek
Hadházy: A kormánytól független bírók kerülhetnek az Alkotmánybíróságba
NOVEMBER 17. 15:40
Az LMP társelnöke szerint a négy alkotmánybíró-jelölt megválasztásával növekedhet az Alkotmánybíróság (Ab) azon tagjainak száma, akik a kormánytól függetlenül hozzák meg döntéseiket.
Hadházy Ákos csütörtökön Budapesten sajtótájékoztatón azt mondta, jelentős aggályok merültek fel az Alkotmánybíróság (Ab) jövőbeli munkája miatt.
Idén a 15-ből négy bírónak járt le a megbízatása – emlékeztetett. Elmondta, 11 alkotmánybíróval ugyan működképes az Ab, de az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján „a testület elvesztette alkotmánybíróság-jellegét”.
Indoklásként elmondta, lelassult a testület működése, nem dönt olyan ügyekben, amelyekben a kormánypártoknak kellemetlen döntést hozna.
Azon vélemények is hangot adott, hogy ha az Ab a következő hónapokban a nyilvánosság ellen hoz döntéseket, azzal akár 10-20 évre is ellehetetleníti a korrupció felderítésében részt vevő újságírók, politikusok munkáját.
Hadházy Ákos tapasztalatokra, illetve jogászi véleményekre hivatkozva azt mondta, a jelenlegi 11 bíróból négyről lehet azt mondani, függetlenül hozza a döntéseit, a többi hét bíró kerüli a konfliktust a kormánnyal.
Véleménye szerint a jelenlegi helyzet csak a kormánynak jó, de remélik, a négy új bíró megválasztásával nyolcra nő azon bírák száma, akik a kormánytól függetlenül döntenek.
Felidézte, a jelöltekről tavaly decemberben még Schiffer András korábbi társelnök részvételével kezdődtek egyeztetések, februárra kialakult egy négyfős jelölti lista, de a tárgyalások „megszűntek”. Hozzátette: ezen a héten jelezte a Fidesz-frakció az LMP-nek, hogy elfogadják a jelöltjeiket. (A Fidesz, a KDNP és az LMP frakciója az Alkotmánybíróság hiányzó bírói helyeire Marosi Ildikót, Horváth Attilát, Schanda Balázst és Szabó Marcelt jelöli.)
Hadházy Ákos hangsúlyozta, az alkotmánybíró-jelöltek kiválasztásakor fontos szempontjuk volt, hogy nem zsákmányszerzésre törekedtek, támogatásukért nem kértek pozíciót.
A jelöltek kiválasztásának szempontjai között a függetlenség mellett a környezetvédelmet és azt említette, hogy legyen női jelölt.
Közölte, nem volt a feltételeik között és nem is vizsgálták a jelöltek vallásosságát.
Kérdésre válaszolva beszélt arról, hogy az LMP 15 jelöltet tudott volna elfogadni, de nem kívánta közölni, ki volt az, akit mindenképpen szerettek volna jelöltként látni. Mind a négy jelöltet elfogadhatónak, nagy tekintélyű szakembernek tartják – közölte.
Hadházy Ákos az ellenzéki kritikákra reagálva azt mondta, a pártoknak nem egymást kellene bírálni, de várható volt, hogy lesz kifogás. Az LMP-nek az ország érdekét kell figyelembe venni – mondta.
(MTI/LMP-sajtó)
Az LMP társelnöke szerint a négy alkotmánybíró-jelölt megválasztásával növekedhet az Alkotmánybíróság (Ab) azon tagjainak száma, akik a kormánytól függetlenül hozzák meg döntéseiket.
Hadházy Ákos csütörtökön Budapesten sajtótájékoztatón azt mondta, jelentős aggályok merültek fel az Alkotmánybíróság (Ab) jövőbeli munkája miatt.
Idén a 15-ből négy bírónak járt le a megbízatása – emlékeztetett. Elmondta, 11 alkotmánybíróval ugyan működképes az Ab, de az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján „a testület elvesztette alkotmánybíróság-jellegét”.
Indoklásként elmondta, lelassult a testület működése, nem dönt olyan ügyekben, amelyekben a kormánypártoknak kellemetlen döntést hozna.
Azon vélemények is hangot adott, hogy ha az Ab a következő hónapokban a nyilvánosság ellen hoz döntéseket, azzal akár 10-20 évre is ellehetetleníti a korrupció felderítésében részt vevő újságírók, politikusok munkáját.
Hadházy Ákos tapasztalatokra, illetve jogászi véleményekre hivatkozva azt mondta, a jelenlegi 11 bíróból négyről lehet azt mondani, függetlenül hozza a döntéseit, a többi hét bíró kerüli a konfliktust a kormánnyal.
Véleménye szerint a jelenlegi helyzet csak a kormánynak jó, de remélik, a négy új bíró megválasztásával nyolcra nő azon bírák száma, akik a kormánytól függetlenül döntenek.
Felidézte, a jelöltekről tavaly decemberben még Schiffer András korábbi társelnök részvételével kezdődtek egyeztetések, februárra kialakult egy négyfős jelölti lista, de a tárgyalások „megszűntek”. Hozzátette: ezen a héten jelezte a Fidesz-frakció az LMP-nek, hogy elfogadják a jelöltjeiket. (A Fidesz, a KDNP és az LMP frakciója az Alkotmánybíróság hiányzó bírói helyeire Marosi Ildikót, Horváth Attilát, Schanda Balázst és Szabó Marcelt jelöli.)
Hadházy Ákos hangsúlyozta, az alkotmánybíró-jelöltek kiválasztásakor fontos szempontjuk volt, hogy nem zsákmányszerzésre törekedtek, támogatásukért nem kértek pozíciót.
A jelöltek kiválasztásának szempontjai között a függetlenség mellett a környezetvédelmet és azt említette, hogy legyen női jelölt.
Közölte, nem volt a feltételeik között és nem is vizsgálták a jelöltek vallásosságát.
Kérdésre válaszolva beszélt arról, hogy az LMP 15 jelöltet tudott volna elfogadni, de nem kívánta közölni, ki volt az, akit mindenképpen szerettek volna jelöltként látni. Mind a négy jelöltet elfogadhatónak, nagy tekintélyű szakembernek tartják – közölte.
Hadházy Ákos az ellenzéki kritikákra reagálva azt mondta, a pártoknak nem egymást kellene bírálni, de várható volt, hogy lesz kifogás. Az LMP-nek az ország érdekét kell figyelembe venni – mondta.
(MTI/LMP-sajtó)
2016. november 1., kedd
retro: A KÚRIA ELNÖKÉNEK SAJTÓKÖZLEMÉNYE
retro:
A KÚRIA ELNÖKÉNEK SAJTÓKÖZLEMÉNYE
Dátum:
2013. március 13.
Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperesek kérelmére a Magyar Energia Hivatal rendszerhasználati díjakat érintő határozatait hatályon kívül helyezte, és a Hivatalt új eljárásra kötelezte. A bíróság a jogvitát véglegesen nem döntötte el. A Hivatal határozatát elsősorban azért helyezte hatályon kívül, mert a hatóság a felhívásában megjelölt határidőt megelőzően, a felek nyilatkozatának bevárása nélkül hozta meg a döntését.
Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezésnek van helye, a jogorvoslat bejelentésére nyitva álló határidő még nem telt el. A bíróság ítéletének megalapozottságáról, jogszerűségéről az esetleges jogorvoslatok alapján a felsőbb bíróság dönthet. A felülvizsgálati kérelem elbírálására a Kúria jogosult.
A Kúria tiszteletben tartja az alsóbb fokú bíróságok döntéseit és tartózkodik attól, hogy azokról a jogorvoslati eljárás keretein kívül véleményt nyilvánítson.
A bíróságok iránti közbizalom csak akkor őrizhető meg, ha a bíróságok munkájával kapcsolatos véleménynyilvánítás tárgyilagos, szakszerű, és a tények pontos ismeretén nyugszik. Az eljárási kereteken kívüli reagálások, vélemények az ítélkezést nem befolyásolják.
Budapest, 2013. március 13.
Dr. Darák Péter
http://lb.hu/hu/sajto/kuria-elnokenek-sajtokozlemenye
A KÚRIA ELNÖKÉNEK SAJTÓKÖZLEMÉNYE
Dátum:
2013. március 13.
Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperesek kérelmére a Magyar Energia Hivatal rendszerhasználati díjakat érintő határozatait hatályon kívül helyezte, és a Hivatalt új eljárásra kötelezte. A bíróság a jogvitát véglegesen nem döntötte el. A Hivatal határozatát elsősorban azért helyezte hatályon kívül, mert a hatóság a felhívásában megjelölt határidőt megelőzően, a felek nyilatkozatának bevárása nélkül hozta meg a döntését.
Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezésnek van helye, a jogorvoslat bejelentésére nyitva álló határidő még nem telt el. A bíróság ítéletének megalapozottságáról, jogszerűségéről az esetleges jogorvoslatok alapján a felsőbb bíróság dönthet. A felülvizsgálati kérelem elbírálására a Kúria jogosult.
A Kúria tiszteletben tartja az alsóbb fokú bíróságok döntéseit és tartózkodik attól, hogy azokról a jogorvoslati eljárás keretein kívül véleményt nyilvánítson.
A bíróságok iránti közbizalom csak akkor őrizhető meg, ha a bíróságok munkájával kapcsolatos véleménynyilvánítás tárgyilagos, szakszerű, és a tények pontos ismeretén nyugszik. Az eljárási kereteken kívüli reagálások, vélemények az ítélkezést nem befolyásolják.
Budapest, 2013. március 13.
Dr. Darák Péter
http://lb.hu/hu/sajto/kuria-elnokenek-sajtokozlemenye
Elfogult volt a Mahir-per bírója a főváros képviselete szerint
A Mahir fővárosi hirdetőoszlopainak ügyében indult elsőfokú perben a fővárosi önkormányzat jogi képviselője kétszer is indítványozta a bíró kizárását elfogultság miatt. Az ügyvéd szerint a határozat meghozatala elkapkodott volt, hiszen a bíró egyik félnek sem engedte, hogy igazát megpróbálja alaposan bebizonyítani a bíróság előtt.
A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma első fokon a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Mahir Cityposter Kft.-nek adott igazat a fővárosi önkormányzattal szemben, azaz a bíróság szerint a szerződés felmondása hatálytalan volt, így a hirdetőoszlopok januári elbontására sem kerülhetett volna sor.
A bíróval szemben azonban kétszer is kizárási indítványt nyújtott be a főváros ügyvédje a törvényszékhez.
Ennek ellenére úgy hirdetett ítéletet a bíró szeptemberben, hogy nem adott lehetőséget egyik peres félnek sem az általuk indítványozott terjedelmes bizonyítási eljárásra, csak pár perces összefoglalásra. Az ügyvédek viszontkeresetét minden pontjában elutasította a bíróság, és ezzel összefüggésben nem folytatott le semmilyen bizonyítási indítványt. Összesen érdemben két tárgyalás volt a viszontkeresettel összefüggésben.
A főváros így azokat a bizonyítékokat sem tudta a bíróság előtt bemutatni, amelyek az ügyvéd szerint alátámasztják, hogy a Mahir nem teljesítette szerződéses kötelezettségét.
Például, hogy sosem tudta a cég biztosítani az évi közel 3000 külföldi reklámhelyet a főváros számára, és csak minimálisan felelt meg annak a szerződési feltételnek, hogy a fővárosi önkormányzat által működtetett színházaknak, művelődési házaknak és sportrendezvényeknek jelentős árkedvezményt biztosít – mondta az Origónak Csikós Csaba ügyvéd. A Mahir saját becslése alapján a külföldi reklámhelyek értéke évi 436 millió forint plusz áfa volt, míg a főváros a belföldi reklámkedvezmények révén évi nettó 144 millió forintos kedvezményre lett volna jogosult.
Szakemberek szállítják el darus kocsival a Mahir Cityposter Kft. hirdetőoszlopait a fővárosi közútkezelő megbízásából a XI. kerületi Bocskai úton 2016. január 2-án
Forrás: MTI/Balogh Zoltán
A főváros képviselője szerint ezeknek a szolgáltatásoknak az elmaradását iratokkal tudták volna bizonyítani, de a bíró nem engedte, hogy teljesen ellássa a képviseleti munkát, míg a Mahirtől nem követelte meg, hogy engedélyekkel, szerződésekkel bizonyítsa, hogy a szerződésben vállalt szolgáltatást biztosította. Csikós Csaba elmondta, hogy
több törvényességi kifogást is benyújtottak az eljárás alatt, mert a pervezetést és a peranyagok kézbesítési gyakorlatát is szabálytalannak találták.
A Mahir teljesen önkényesen változtatott az iratok kézbesítési rendjén, amit a bíró annak ellenére hagyott jóvá, hogy a főváros képviselője elfogadta volna ezt. Például volt, hogy a Mahir közvetlenül az ügyvédnek küldött el dokumentumokat, ahelyett, hogy a bíróságon keresztül postázták volna érkeztetéssel, és így a beérkezés pontos ideje, illetve az eredeti dokumentum és az elküldött változat egyezése teljes biztonsággal megállapítható lett volna. Ezenkívül a Mahir több olyan dokumentumot is visszatartott, ameddig jogi lehetősége volt rá, amelyek már évek óta a birtokában voltak – állítja az ügyvéd.
A MAHIR-ÜGGYEL AZ ORIGO KORÁBBAN TÖBBSZÖR IS FOGLALKOZOTT:
Első fokon pert nyert a Mahir
Újabb trükközések derültek ki Simicska Lajos cégéről
Simicska oszlopai engedély nélkül kerülhettek az utcára
Mahir-Budapest per: szinte semmit nem teljesített Simicska cége
Mindezen eljárási furcsaságok ellenére a bíró mégis a főváros jogi képviseletét vádolta meg rosszhiszemű pervitellel, vagyis azzal, hogy akadályozza a per lefolyását, majd amikor Csikós Csaba a kifogásait szóvá tette a bíróság előtt,
a bíró valótlanság állításával is megvádolta a sajtó nyilvánossága előtt.
Amikor pedig az ügyvéd visszakérdezett, hogy milyen valótlanságokat állított, a bíró a választ megtagadta, és ingerülten, illetve sértődötten nyilvánult meg a tárgyaláson a főváros irányába. Pedig az iratok bizonyítják, hogy ennek a vádnak semmilyen alapja nem volt.
Ezek miatt ítélte úgy a főváros képviselője, hogy indítványozza a bíró kizárását a perből elfogultság gyanújával.
Az első indítványát elutasította a Fővárosi Törvényszék, a másodikat pedig – amelyben már hangfelvételekkel is alátámasztották a bíró elfogultságát, és hogy hazugsággal vádolja a főváros képviselőjét, de alátámasztani nem akarja vádját – pár nappal az utolsó tárgyalás előtt bírálták csak el, és ezt a tárgyalásig nem kapta kézhez a főváros képviselője.
A főváros fellebbezett, az ügy másodfokon folytatódik. Kerestük a Fővárosi Törvényszéket is, ha válaszolnak, frissítjük a cikket.
http://www.origo.hu/itthon/20161031-elfogultsag-miatt-a-biro-kizarasat-kerte-a-fovaros-ugyvedje-a-mahir-perben.html
http://www.lokal.hu/2016-10-elfogultsaggal-vadolja-a-fovaros-a-mahir-per-birojat/
http://www.hirado.hu/2016/10/31/a-fovaros-ugyvedje-szerint-elfogult-volt-a-mahir-per-biroja/?source=hirkereso
http://pestisracok.hu/elfogultsaggal-vadoljak-mahir-per-birojat/
http://ripost.hu/cikk-torvenyserto-az-itelet-a-simicska-perben-kapkodott-a-sertodott-biro/?source=hirkereso
A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma első fokon a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Mahir Cityposter Kft.-nek adott igazat a fővárosi önkormányzattal szemben, azaz a bíróság szerint a szerződés felmondása hatálytalan volt, így a hirdetőoszlopok januári elbontására sem kerülhetett volna sor.
A bíróval szemben azonban kétszer is kizárási indítványt nyújtott be a főváros ügyvédje a törvényszékhez.
Ennek ellenére úgy hirdetett ítéletet a bíró szeptemberben, hogy nem adott lehetőséget egyik peres félnek sem az általuk indítványozott terjedelmes bizonyítási eljárásra, csak pár perces összefoglalásra. Az ügyvédek viszontkeresetét minden pontjában elutasította a bíróság, és ezzel összefüggésben nem folytatott le semmilyen bizonyítási indítványt. Összesen érdemben két tárgyalás volt a viszontkeresettel összefüggésben.
A főváros így azokat a bizonyítékokat sem tudta a bíróság előtt bemutatni, amelyek az ügyvéd szerint alátámasztják, hogy a Mahir nem teljesítette szerződéses kötelezettségét.
Például, hogy sosem tudta a cég biztosítani az évi közel 3000 külföldi reklámhelyet a főváros számára, és csak minimálisan felelt meg annak a szerződési feltételnek, hogy a fővárosi önkormányzat által működtetett színházaknak, művelődési házaknak és sportrendezvényeknek jelentős árkedvezményt biztosít – mondta az Origónak Csikós Csaba ügyvéd. A Mahir saját becslése alapján a külföldi reklámhelyek értéke évi 436 millió forint plusz áfa volt, míg a főváros a belföldi reklámkedvezmények révén évi nettó 144 millió forintos kedvezményre lett volna jogosult.
Szakemberek szállítják el darus kocsival a Mahir Cityposter Kft. hirdetőoszlopait a fővárosi közútkezelő megbízásából a XI. kerületi Bocskai úton 2016. január 2-án
Forrás: MTI/Balogh Zoltán
A főváros képviselője szerint ezeknek a szolgáltatásoknak az elmaradását iratokkal tudták volna bizonyítani, de a bíró nem engedte, hogy teljesen ellássa a képviseleti munkát, míg a Mahirtől nem követelte meg, hogy engedélyekkel, szerződésekkel bizonyítsa, hogy a szerződésben vállalt szolgáltatást biztosította. Csikós Csaba elmondta, hogy
több törvényességi kifogást is benyújtottak az eljárás alatt, mert a pervezetést és a peranyagok kézbesítési gyakorlatát is szabálytalannak találták.
A Mahir teljesen önkényesen változtatott az iratok kézbesítési rendjén, amit a bíró annak ellenére hagyott jóvá, hogy a főváros képviselője elfogadta volna ezt. Például volt, hogy a Mahir közvetlenül az ügyvédnek küldött el dokumentumokat, ahelyett, hogy a bíróságon keresztül postázták volna érkeztetéssel, és így a beérkezés pontos ideje, illetve az eredeti dokumentum és az elküldött változat egyezése teljes biztonsággal megállapítható lett volna. Ezenkívül a Mahir több olyan dokumentumot is visszatartott, ameddig jogi lehetősége volt rá, amelyek már évek óta a birtokában voltak – állítja az ügyvéd.
A MAHIR-ÜGGYEL AZ ORIGO KORÁBBAN TÖBBSZÖR IS FOGLALKOZOTT:
Első fokon pert nyert a Mahir
Újabb trükközések derültek ki Simicska Lajos cégéről
Simicska oszlopai engedély nélkül kerülhettek az utcára
Mahir-Budapest per: szinte semmit nem teljesített Simicska cége
Mindezen eljárási furcsaságok ellenére a bíró mégis a főváros jogi képviseletét vádolta meg rosszhiszemű pervitellel, vagyis azzal, hogy akadályozza a per lefolyását, majd amikor Csikós Csaba a kifogásait szóvá tette a bíróság előtt,
a bíró valótlanság állításával is megvádolta a sajtó nyilvánossága előtt.
Amikor pedig az ügyvéd visszakérdezett, hogy milyen valótlanságokat állított, a bíró a választ megtagadta, és ingerülten, illetve sértődötten nyilvánult meg a tárgyaláson a főváros irányába. Pedig az iratok bizonyítják, hogy ennek a vádnak semmilyen alapja nem volt.
Ezek miatt ítélte úgy a főváros képviselője, hogy indítványozza a bíró kizárását a perből elfogultság gyanújával.
Az első indítványát elutasította a Fővárosi Törvényszék, a másodikat pedig – amelyben már hangfelvételekkel is alátámasztották a bíró elfogultságát, és hogy hazugsággal vádolja a főváros képviselőjét, de alátámasztani nem akarja vádját – pár nappal az utolsó tárgyalás előtt bírálták csak el, és ezt a tárgyalásig nem kapta kézhez a főváros képviselője.
A főváros fellebbezett, az ügy másodfokon folytatódik. Kerestük a Fővárosi Törvényszéket is, ha válaszolnak, frissítjük a cikket.
http://www.origo.hu/itthon/20161031-elfogultsag-miatt-a-biro-kizarasat-kerte-a-fovaros-ugyvedje-a-mahir-perben.html
http://www.lokal.hu/2016-10-elfogultsaggal-vadolja-a-fovaros-a-mahir-per-birojat/
http://www.hirado.hu/2016/10/31/a-fovaros-ugyvedje-szerint-elfogult-volt-a-mahir-per-biroja/?source=hirkereso
http://pestisracok.hu/elfogultsaggal-vadoljak-mahir-per-birojat/
http://ripost.hu/cikk-torvenyserto-az-itelet-a-simicska-perben-kapkodott-a-sertodott-biro/?source=hirkereso
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)