2011. november 2., szerda
Erősebb jogokat kapott az alkotmánybíróságtól a német parlament
A karsruhei bírói testület pénteken kimondta, hogy az euroövezeti támogatásokkal kapcsolatban nincs helye gyorsított eljárásnak.
Az alkotmánybíróság ezzel ideiglenesen hatályon kívül helyezett egy, a kormány kezdeményezésére néhány héttel ezelőtt elfogadott törvényt. Ez arról rendelkezett, hogy az euróövezeti mentőalappal, az úgynevezett EFSF felhasználásával kapcsolatban rendkívüli esetekben egy, mindössze kilenc fős testület dönthet. A törvényi rendelkezést két szociáldemokrata honatya támadta meg az alkotmánybíróság előtt, azzal érvelve, hogy az eljárással csorbulnak a képviselők jogai.
A bíróság határozatában az ellenzéki panaszosoknak adott igazat, leszögezve, hogy a jövőben minden ilyen esetben szükség van legalább a költségvetési bizottság jóváhagyására. A testület ugyanakkor kimondta azt is, hogy az EFSF-alapot érintő, nagyobb horderejű intézkedések esetében az egész Bundestagnak kell döntenie.
Az alkotmánybíróság pénteki határozata semmilyen módon nem befolyásolja a brüsszeli európai uniós csúcson elfogadott megállapodásokat, ugyanakkor a jövőre vonatkozóan lassítja a kormány cselekvőképességét. A koalíció célja ugyanis a korábbi törvénnyel az volt, hogy az EFSF alkalmazásával kapcsolatban szükség esetén gyorsan reagálhasson, illetve gyors döntéseket hozhasson. Az említett kilenc fős parlamenti testületet ebből a célból, illetve a nagyobb rugalmasság érdekében hozták létre, ezt azonban a karlsruhei bíróság most megtorpedózta.
A legfelsőbb német bírói testület az utóbbi időszakban az euróválsággal kapcsolatban több határozatot is hozott a parlament jogainak megerősítésére. Így szeptember közepén kimondta, hogy az uniós megállapodások Németország által történő elfogadása előtt szükség van vagy a költségvetési bizottság vagy az egész Bundestag előzetes jóváhagyására.
Ezt történt a mostani, csütörtök hajnalban véget ért csúcstalálkozó előtt is, amikor a parlament Merkel kancellárt széles körű felhatalmazással látta el. Több euróövezeti tagállam ugyanakkor bírálta a német parlamenti gyakorlatot, sérelmezve, hogy az lelassítja az uniós határozathozatalt. A pénteki újabb alkotmánybírósági határozat nyomán szakértők szerint várható, hogy ezek a bírálatok tovább erősödnek majd.
MTI
2011. október 24., hétfő
A főbíró Orbánék reformjáról: teljesen hiányoznak a fékek
Nem lassúak a bíróságok, a gazdasági és polgári perekben a magyar törvényszékek gyorsabbak még a svédországiaknál is. Viszont az igazgatás központosítása és tologatása nem segít a magyar bíróságok évtizedes, évszázados bajain, különösen akkor nem, ha egy teljesen kontrollálatlan, ellensúlyok nélküli hivatal kerül a bírói önkormányzat helyére. A Legfelsőbb Bíróság elnöke nem érti, hogy a kormány miért nem kérte ki a bírósági testületek véleményét az új törvény megalkotásakor, miközben az ügyészséget és az Alkotmánybíróságot megkérdezték. Interjú Baka Andrással.
hvg.hu: A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium október 12-én nyilvánosságra hozott, a bíróságok igazgatásról szóló törvénytervezete szerint januártól megszűnik a bíróságok legfőbb önkormányzati szerve, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT), melynek ön az elnöke, ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság neve is megváltozik. A Népszabadságnak júniusban azt nyilatkozta, határozott álláspontja, hogy a bírósági önigazgatás európai alapérték. Nem merült fel önben, hogy januári hatállyal lemond?
Baka András: Nem tervezem a lemondásomat.
hvg.hu: Mit szól az OIT megszüntetéséhez?
B. A.: Indokolatlannak tartom. A legfőbb kérdés az, hogy a bírósági szervezet meglévő problémáira születik-e a törvényjavaslatban adekvát válasz. Megválasztásomkor a parlamenti meghallgatásomon sorra vettem a legfőbb nehézségeket és gondokat, hosszan elemeztem ezeket a kérdéseket az országgyűlési képviselők előtt. Akkor egyértelműen leszögeztem – és ezt azóta is tartom –, hogy a bírósági szervezet problémáit nem az igazgatás ide-oda tételével, 10-13 évenkénti átalakításával kell megoldani, hanem következetes igazságszolgáltatási és kormányzati politikával. Az igazgatás mikéntjét tized- vagy századrangú kérdésnek tartom, mert nem lehet vele évtizedes vagy évszázados problémákat megoldani. Az igazgatás arra való, hogy a napi munka zökkenőmentes, gördülékeny legyen, önmagában nem képes strukturális gondokat megoldani.
hvg.hu: Milyen strukturális problémákra gondol?
B. A.: A 111 helyi bíróság kis kivétellel ugyanott van, ahol a kiegyezés után, illetve a múlt század 20-as, 30-as éveiben létrehozták őket, pedig azóta nagyon sok minden történt. Volt Trianon, országrészek tűntek el, van olyan település, amely szinte elnéptelenedett, mégis többfős bírósága van. Ugyanakkor van olyan város, ahol az utóbbi évtizedekben 40 ezer fölé emelkedett a lakosság száma, de még mindig nincs bírósága. Ilyen például Érd, miközben Zircen egyszemélyes bíróság működik. A társadalmi-gazdasági változásokat nem követte a bírósági szervezet átalakulása. A pártállami időszak központosítási törekvéseinek elképesztő következményeit sem kezeltük a rendszerváltozás óta: Magyarország működteti Európa legnagyobb bíróságát, a 741 fős Fővárosi Bíróságot. Tehát nem az a kérdés, hogy ki vezeti a bírósági igazgatást, hanem az, hogy a fentiekből következő súlyos aránytalanságokra kínál-e a jelenlegi bírósági reformnak tartott törvénytervezet jogállami megoldást.
hvg.hu: Kínál?
B. A.: Véleményem szerint nem. Pontosan azért, amit az előbb mondtam: az igazgatás arra szolgál, hogy a napi működést hatékonnyá tegye. Az említett több évtizedes gondokért nem a bírósági önigazgatás a felelős, és egyedül megoldani sem tudja ezeket.
hvg.hu: A főbíróvá választása előtt adott interjúiban ön is bírálta az OIT-ot, amely 2008-ban ellenezte az ön megválasztását, mert tartott az ön által javasolt reformoktól.
B. A.: Így van. Azt hiszem, nálam élesebb kritikát kevesen fogalmaztak meg az akkori bírósági önigazgatásról. A parlamenti meghallgatásomon el is mondtam, hogy belterjesnek tartom. Az volt a véleményem, hogy nem eléggé transzparens, elmossa a felelősséget. Bíráltam az OIT-et, amiért tagjai főként bírósági elnökök voltak. Magam tettem javaslatot az igazgatási rendszer korrekciójára, ennek nagy része meg is valósult. A jelenlegi, 2009-ben újjáalakult OIT már nem az elnökök testülete, kiszorultak a sokat bírált szakmai klikkek, érdekcsoportok Ma az ország területét arányosan lefedő, különböző szintű bírósági képviseletét jelentő szervezet az OIT, amelyben a bírósági elnökök kisebbségben vannak. Ez egy tudatos politika következménye. Úgy gondolom, hogy az átalakított bírósági önigazgatás már alkalmas arra – azokkal a jogszabályi felhatalmazásokkal, amelyeket éppen a mi javaslatainkat követve a 2010-es év végi törvények megteremtettek –, hogy hatékonyan, az európai tendenciáknak megfelelően működjön. Európában a 27 uniós tagállamból 19-ben különböző kompetenciával, de magukat igazgatják a bíróságok. Emellett vannak országok, ahol az igazságügyi minisztérium alá tartozik az igazságszolgáltatás igazgatása, de a bírósági vezetők kinevezésére, a személyi ügyekre a bíróknak ott is döntő befolyásuk van. A sok szempontból nálunk modellként emlegetett Németországban például éppen a személyzeti kérdésekben döntő kompetenciával felruházott bírói tanács létrehozatala van napirenden.
hvg.hu: A januártól működő Országos Bírói Hivatal (OBH) elnökét is a bírák közül választják majd ki, és ahogy eddig a főbírót, őt is kétharmados többséggel, az államfő javaslatára választja a parlament.
B. A.: Nézze, elfogadom, hogy többféle igazgatási megoldás lehetséges. Csak azt mondom, hogy a tervezet olyan új kétharmados tisztséget hoz létre, amely nagy valószínűséggel az OBH elnökét gyakorlatilag a pályája végéig az igazgatás vezetőjévé teszi.
hvg.hu: Hogyhogy a pályája végéig? A tervezet szerint 9 évre szól a megbízása.
B. A.: A javaslat szerint mindaddig a hivatalában marad, amíg az utódját a parlament kétharmados többséggel meg nem választja. Mivel a kétharmad nagyon ritka a politikában, így megbízatása után is hosszú évekre a posztján maradhat az, akit decemberben az OBH elnökének megválasztanak. A törvényjavaslat szerint ráadásul akár előbb megszűnhet a bírói szolgálati viszonya, mint elnöki mandátuma.
hvg.hu: Bár csak második nekifutásra, de az ön esetében is összejött végül a minősített többség.
B. A.: Az én esetem azt mutatja, hogy a kétharmados tisztségeket korlátozni kellene. Ezek később pártpolitikai alkukra adnak lehetőséget, ami a szakértelem rovására mehet.
hvg.hu: Ha feles többséggel választanák, akkor meg az a vád érhetné, hogy valamelyik politikai oldal embere ül az OBH élén.
B. A.: Nem azt mondtam, hogy minden tisztséget feles többségűvé kell tenni, csak azt, hogy véleményem szerint szakmailag nem indokolt a kétharmados posztok számát növelni.
hvg.hu: A bírói társadalom szűk közösség; lehet már tudni, hogy ki fog pályázni a posztra?
B. A.: Lehet hallani neveket, a sajtó is találgat, de nem ez foglalkoztat, a szisztéma érdekel. Akárki lesz is a hivatal vezetője, tipikusan külső igazgatást valósít majd meg. Teljesen hiányoznak jogkörénél a fékek és ellensúlyok.
hvg.hu: Az OBH-nak lesz egy ellenőrző testülete, az Országos Bírói Tanács (OBT), melynek a Kúriává átnevezett Legfelsőbb Bíróság elnöke, azaz ön is tagja lesz.
B. A.: Tény, hogy az OBH elnökének csak utólagos indokolási és tájékoztatási kötelezettsége lesz az OBT-vel szemben. Gyakorlatilag korlátozás nélkül dönthet a bírói szervezet minden lényeges gazdasági, személyi, pénzügyi kérdésében, mert az OBT-nak nincs semmiféle lényeges jogosítványa. A Tanács évente négyszer fog ülésezni, ahol utólag tájékoztatást kapnak majd a tagok a döntésekről, de arra nem lesz joguk, hogy ezeket a döntéseket, bármilyenek legyenek is, érdemben befolyásolják, vagy semmissé tegyék.
hvg.hu: A tavaly év végén elfogadott, idén márciusban hatályba lépett – az OIT javaslatait befogadó –„gyorsító törvénycsomag” hasonló jogosítványokkal ruházta fel az OIT elnökét, ön pedig nem tiltakozott.
B. A.: A jogosítványok körét össze sem lehet hasonlítani, az OBH elnökének tervezett jogosítványai messze meghaladják az OIT elnökének márciusban megszavazott jogosítványait. Többek között nem kevesebbet tartalmaznak, mint azt, hogy a következő minimum 9 évben az OBH elnöke egy személyben határozhatja meg, hogy ki lehet bíró és bírósági vezető Magyarországon. Különbség a most tervezett és a korábbi jogkör között az is, hogy ha ma az OIT elnöke nem fogadja el a bírói szakmai testületek javaslatát, akkor a bírói és bírói vezetői kinevezési jogkör nem marad nála, hanem a testületre száll. A tervezetben ilyen szabály nincs. Az is fontos, hogy a mai OIT havi gyakorisággal ülésezik, minden ülésen beszámoltatja az elnökét. Megjegyzem, hogy az új jogköreim alapján én egyetlen bírósági vezetőt sem neveztem ki, mert a bírói állások betöltésére vonatkozó moratórium parlamenti bevezetésével ezeket a jogköröket szinte azonnal elvették. A Nemzetközi Bírói Egyesület egyébként már áprilisban tiltakozott a korlátlan egyszemélyi kinevezési jogkörök miatt.
hvg.hu: Mint említette, a „gyorsító csomag” kidolgozásakor több javaslatukat befogadta a kormány. A mostani tervezet kidolgozásakor volt egyeztetés a bírói testületekkel?
B. A.: Nem volt egyeztetés. Míg más szervezetek, az Alkotmánybíróság, az ügyészség vagy maga készítette vagy részt vehetett a rá vonatkozó tervezet kidolgozásában, a bírósági törvényjavaslatok előkészítésénél sem az OIT-ot, sem az elnökét nem kereste meg senki. Amikor Áder János megkapta a megbízást a koncepció kidolgozására, felhívtam telefonon és kezdeményeztem egy beszélgetést. Ezt követően a bírói szervezetet nem keresték, bár egyes bírókkal folyt megbeszélés.
hvg.hu: Kikkel?
B. A.: Nem mondok neveket. A Magyar Bírói Egyesület véleményét kikérték, de mint érdekvédő szervezetnek, az egyesületnek igazgatási kérdésekben nincs jogköre.
hvg.hu: A KIM államtitkára, Répássy Róbert október közepén azt mondta, hogy ön nem teljesítette a megválasztásakor tett ígéreteit, és a kormány elégedetlen a teljesítményével.
B. A.: Úgy gondolom, hogy két évvel a hivatalba lépésem után elégedett lehetek azzal, ami a bírósági szervezetben megvalósult. A parlamenti meghallgatásomon megfogalmaztam a célokat. Azt mondtam, hogy az ügyhátralék ledolgozása érdekében a bírósági titkároknak nagyobb szerepet kell adni – ez megvalósult, már ők is pulpitusra ülhetnek. Hangsúlyoztam, hogy a minőség javítása érdekében kötelező képzést kell bevezetni – folynak a képzések. Javasoltam, hogy hozzunk létre Szolgálati Bíróságot – létrejött. Leszögeztem, hogy bizonyos elvek szerint gyökeresen át kell alakítani az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, ez már a 2009-es választások alkalmával megtörtént. Az OIT tevékenysége nyilvános, döntései, munkája, dokumentumai a honlapon elérhetők. Átalakult a bírósági tájékoztatás egész rendszere. Felvetettem, hogy a számonkérésnek következetesnek kell lennie – azt hiszem, olyan átfogó vizsgálatra a bírósági szervezetben még nem került sor, amilyen a Fővárosi Bíróságon folyt 2011 elején. Javasoltam, hogy a bírók munkáját a pályájuk végéig ellenőrizzük – ez elindult. Semmi szégyenkeznivalóm nincs, amit megtehettem, megtettem. A bírósági szervezet átalakítása 2011 márciusáig az én koncepcióm szerint folyt.
hvg.hu: A KIM tervezetének indoklása szerint azért kell átalakítani a bírósági igazgatást, mert az igazságszolgáltatás nem képes megbirkózni a hatalmas ügyhátralékkal. Ez az elmúlt két évben hogyan változott?
B. A.: Ez az állítás nem a valódi ok. Magyarországon az elsőfokú ügyek 87 százaléka egy év alatt lezárul, és további 8 százalékuk másodfokon két éven belül befejeződik. Mindössze az ügyek 5 százaléka tart ennél tovább, amin természetesen lehet és kell javítani. 17 évig voltam a strasbourgi bíróság tagja, így egészen pontos képem van arról, hogy állnak az egyes államok bíróságai az ügyhátralékkal. Magyarország minden híresztelés ellenére egyáltalán nem áll rosszul Európában. Sajnos elhúzódó, 6-8 vagy akár még több évig tartó ügyek mindenhol előfordulnak.
hvg.hu: Az embereknek mégis az a benyomásuk, hogy a bíróságok lassan ítélkeznek.
B. A.: Persze, ha más, közigazgatási eljárásokkal vetik össze a munkánkat, akkor a bíróságok valóban lassúbbak, mert ez nem egy ablak, ahol beadják a kérvényüket, majd napokon vagy heteken belül el van intézve az ügyük. A bírósági eljárás a legidőigényesebb, legdrágább eljárás, és ha egy ügy elhúzódik, az az esetek túlnyomó többségében nem a bírón múlik. Hadd idézzem az általam nagyra becsült Isépy Tamás kereszténydemokrata politikust, aki néhány évvel ezelőtt azt mondta a parlamentben, hogy „a legkevésbé a szegény bíró a felelős a perek elhúzódásáért. A felperes nem terjeszti elő a bizonyítási indítványt, a vádlottat és tanúkat alig lehet összeszedni, a szakértői vélemények késedelme, az ügyek egyre bonyolultabb jellege teljes mértékben hozzájárul ahhoz, hogy az időszerűség követelményét nem lehetett teljesíteni”. Az Igazságszolgáltatás Hatékonyságának Európai Bizottsága 2011. márciusi jelentése szerint az elsőfokú polgári és kereskedelmi ügyekben Európában az átlagos elintézési idő 286,6 nap, Magyarországon ez 170. Máltán 889, Olaszországban 533, Portugáliában 430, sőt Svédországnál és a legtöbb nyugat-európai államnál is jobban teljesítünk. Persze, ha egy ügy elhúzódik, oda kell figyelni, meg kell gyorsítani. De mindezzel semmiképpen sem lehet indokolni a törvényjavaslat szélsőségesen centralizáló jellegét, kivételes jogköröket biztosító rendelkezéseit.
hvg.hu: A bíró nyugdíjkorhatár 70 évről 62-re csökkentése, a 274 bíró nyugdíjazása mennyiben hátráltatja az ügyeket?
B. A.: Ezen nagyon keveset enyhít az, hogy a parlament lehetővé tette 129 bírói álláspályázat előrehozatalát. Ez tűzoltás. Ugyanis hozzávetőlegesen 40 ezer ügyet kell átszignálni. Az is gond, hogy a 274 bírói állás betöltése láncreakciót indít el, hiszen a felsőbb bíróságokról távozó bíró posztjára alsóbb fokú bírók, az ő helyükre titkárok, míg az ő helyükre fogalmazók kerülhetnek, azaz feljebblépők posztjának betöltéséről, és bírák és a titkárok által vitt ügyek átszignálásáról is dönteni kell. A bírósági titkárokat nehéz lesz pótolni, mert a bírói pályát a fiatalok a jogásztúltermelés és a válság ellenére sem választják élethivatásnak. A kényszernyugdíjazás mellett a nyáron elfogadott, a kiemelt ügyek kategóriáját bevezető törvénymódosítás is súlyos nehézségeket okoz. Kötelező soron kívül tárgyalni őket, így más ügyeket hátrébb kell sorolni. Idén mintegy 1200 a kiemelt ügyek száma, amiket zömében az egyébként is túlterhelt központi régióban tárgyalnak. A gazdasági perek tekintetében kirívóan magas az arány. 184 ügyből 146-ot itt kell tárgyalni. Volt már arra is példa, hogy nem találtak szabad tárgyalótermet az egyik, soron kívüliséget élvező kiemelt ügy perének kiírásakor, és másik városban kellett tárgyalót keríteni.
hvg.hu: Augusztusban az Alkotmánybíróságon támadta meg a Büntetőeljárási törvény módosítását, amely lehetővé tette, hogy az ügyész válassza meg a bíróságot, ahol a kiemelt ügyet tárgyalni akarja. A KIM tervezete mintha figyelembe vette volna a kifogásait, ugyanis leszögezi, hogy – még ha ki is kell kérnie a legfőbb ügyész véleményét – az OBH elnöke jelöli majd ki a bíróságot.
B. A.: Egyik megoldás sem jó, ráadásul a kettő nem is zárja ki egymást, hiszen a Büntetőeljárási törvényben benne marad, hogy a legfőbb ügyész is áttehet kiemelt ügyet egy másik bíróságra. Európában nincs olyan állam, ahol akár ügyész, akár bírósági igazgatási vezető az időszerűségre hivatkozva ügyet áttehet az egyik bíróságról egy másik bíróságra. Ez ugyanis meghatározóan sérti egyrészt a törvényes bíróhoz való jogot, másrészt az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkét, amely kimondja, hogy a bíróságokat törvény hozza létre, fontos attribútumait, hatáskörüket és az illetékességüket törvény állapítja meg. Ez nem véletlenül van így, ez garanciális eleme a jogrendszer stabilitásának. A törvényjavaslat 8. szakasza is kimondja, hogy senki nem vonható el a törvényes bírájától. Ez egy olyan évszázados alkotmányos alapelv, amelyet áthágni nem lehet, ráadásul nemzetközi kötelezettségeinkbe is ütközik. Mindebből az következik, hogy ilyen jogkör nem adható sem igazgatási vezetőnek, sem ügyésznek.
Én viszonylag ritkán szólalok meg, de mindig szólok, amikor úgy látom, hogy a vonatkozó intézkedések vagy jogszabályok sértik a bírósági szervezet függetlenségét, nemzetközi vagy alkotmányossági elvekkel szembe mennek. Ezért fordultam a Büntetőeljárási törvény módosítása miatt is az Alkotmánybírósághoz.
HVG
hvg.hu: A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium október 12-én nyilvánosságra hozott, a bíróságok igazgatásról szóló törvénytervezete szerint januártól megszűnik a bíróságok legfőbb önkormányzati szerve, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT), melynek ön az elnöke, ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság neve is megváltozik. A Népszabadságnak júniusban azt nyilatkozta, határozott álláspontja, hogy a bírósági önigazgatás európai alapérték. Nem merült fel önben, hogy januári hatállyal lemond?
Baka András: Nem tervezem a lemondásomat.
hvg.hu: Mit szól az OIT megszüntetéséhez?
B. A.: Indokolatlannak tartom. A legfőbb kérdés az, hogy a bírósági szervezet meglévő problémáira születik-e a törvényjavaslatban adekvát válasz. Megválasztásomkor a parlamenti meghallgatásomon sorra vettem a legfőbb nehézségeket és gondokat, hosszan elemeztem ezeket a kérdéseket az országgyűlési képviselők előtt. Akkor egyértelműen leszögeztem – és ezt azóta is tartom –, hogy a bírósági szervezet problémáit nem az igazgatás ide-oda tételével, 10-13 évenkénti átalakításával kell megoldani, hanem következetes igazságszolgáltatási és kormányzati politikával. Az igazgatás mikéntjét tized- vagy századrangú kérdésnek tartom, mert nem lehet vele évtizedes vagy évszázados problémákat megoldani. Az igazgatás arra való, hogy a napi munka zökkenőmentes, gördülékeny legyen, önmagában nem képes strukturális gondokat megoldani.
hvg.hu: Milyen strukturális problémákra gondol?
B. A.: A 111 helyi bíróság kis kivétellel ugyanott van, ahol a kiegyezés után, illetve a múlt század 20-as, 30-as éveiben létrehozták őket, pedig azóta nagyon sok minden történt. Volt Trianon, országrészek tűntek el, van olyan település, amely szinte elnéptelenedett, mégis többfős bírósága van. Ugyanakkor van olyan város, ahol az utóbbi évtizedekben 40 ezer fölé emelkedett a lakosság száma, de még mindig nincs bírósága. Ilyen például Érd, miközben Zircen egyszemélyes bíróság működik. A társadalmi-gazdasági változásokat nem követte a bírósági szervezet átalakulása. A pártállami időszak központosítási törekvéseinek elképesztő következményeit sem kezeltük a rendszerváltozás óta: Magyarország működteti Európa legnagyobb bíróságát, a 741 fős Fővárosi Bíróságot. Tehát nem az a kérdés, hogy ki vezeti a bírósági igazgatást, hanem az, hogy a fentiekből következő súlyos aránytalanságokra kínál-e a jelenlegi bírósági reformnak tartott törvénytervezet jogállami megoldást.
hvg.hu: Kínál?
B. A.: Véleményem szerint nem. Pontosan azért, amit az előbb mondtam: az igazgatás arra szolgál, hogy a napi működést hatékonnyá tegye. Az említett több évtizedes gondokért nem a bírósági önigazgatás a felelős, és egyedül megoldani sem tudja ezeket.
hvg.hu: A főbíróvá választása előtt adott interjúiban ön is bírálta az OIT-ot, amely 2008-ban ellenezte az ön megválasztását, mert tartott az ön által javasolt reformoktól.
B. A.: Így van. Azt hiszem, nálam élesebb kritikát kevesen fogalmaztak meg az akkori bírósági önigazgatásról. A parlamenti meghallgatásomon el is mondtam, hogy belterjesnek tartom. Az volt a véleményem, hogy nem eléggé transzparens, elmossa a felelősséget. Bíráltam az OIT-et, amiért tagjai főként bírósági elnökök voltak. Magam tettem javaslatot az igazgatási rendszer korrekciójára, ennek nagy része meg is valósult. A jelenlegi, 2009-ben újjáalakult OIT már nem az elnökök testülete, kiszorultak a sokat bírált szakmai klikkek, érdekcsoportok Ma az ország területét arányosan lefedő, különböző szintű bírósági képviseletét jelentő szervezet az OIT, amelyben a bírósági elnökök kisebbségben vannak. Ez egy tudatos politika következménye. Úgy gondolom, hogy az átalakított bírósági önigazgatás már alkalmas arra – azokkal a jogszabályi felhatalmazásokkal, amelyeket éppen a mi javaslatainkat követve a 2010-es év végi törvények megteremtettek –, hogy hatékonyan, az európai tendenciáknak megfelelően működjön. Európában a 27 uniós tagállamból 19-ben különböző kompetenciával, de magukat igazgatják a bíróságok. Emellett vannak országok, ahol az igazságügyi minisztérium alá tartozik az igazságszolgáltatás igazgatása, de a bírósági vezetők kinevezésére, a személyi ügyekre a bíróknak ott is döntő befolyásuk van. A sok szempontból nálunk modellként emlegetett Németországban például éppen a személyzeti kérdésekben döntő kompetenciával felruházott bírói tanács létrehozatala van napirenden.
hvg.hu: A januártól működő Országos Bírói Hivatal (OBH) elnökét is a bírák közül választják majd ki, és ahogy eddig a főbírót, őt is kétharmados többséggel, az államfő javaslatára választja a parlament.
B. A.: Nézze, elfogadom, hogy többféle igazgatási megoldás lehetséges. Csak azt mondom, hogy a tervezet olyan új kétharmados tisztséget hoz létre, amely nagy valószínűséggel az OBH elnökét gyakorlatilag a pályája végéig az igazgatás vezetőjévé teszi.
hvg.hu: Hogyhogy a pályája végéig? A tervezet szerint 9 évre szól a megbízása.
B. A.: A javaslat szerint mindaddig a hivatalában marad, amíg az utódját a parlament kétharmados többséggel meg nem választja. Mivel a kétharmad nagyon ritka a politikában, így megbízatása után is hosszú évekre a posztján maradhat az, akit decemberben az OBH elnökének megválasztanak. A törvényjavaslat szerint ráadásul akár előbb megszűnhet a bírói szolgálati viszonya, mint elnöki mandátuma.
hvg.hu: Bár csak második nekifutásra, de az ön esetében is összejött végül a minősített többség.
B. A.: Az én esetem azt mutatja, hogy a kétharmados tisztségeket korlátozni kellene. Ezek később pártpolitikai alkukra adnak lehetőséget, ami a szakértelem rovására mehet.
hvg.hu: Ha feles többséggel választanák, akkor meg az a vád érhetné, hogy valamelyik politikai oldal embere ül az OBH élén.
B. A.: Nem azt mondtam, hogy minden tisztséget feles többségűvé kell tenni, csak azt, hogy véleményem szerint szakmailag nem indokolt a kétharmados posztok számát növelni.
hvg.hu: A bírói társadalom szűk közösség; lehet már tudni, hogy ki fog pályázni a posztra?
B. A.: Lehet hallani neveket, a sajtó is találgat, de nem ez foglalkoztat, a szisztéma érdekel. Akárki lesz is a hivatal vezetője, tipikusan külső igazgatást valósít majd meg. Teljesen hiányoznak jogkörénél a fékek és ellensúlyok.
hvg.hu: Az OBH-nak lesz egy ellenőrző testülete, az Országos Bírói Tanács (OBT), melynek a Kúriává átnevezett Legfelsőbb Bíróság elnöke, azaz ön is tagja lesz.
B. A.: Tény, hogy az OBH elnökének csak utólagos indokolási és tájékoztatási kötelezettsége lesz az OBT-vel szemben. Gyakorlatilag korlátozás nélkül dönthet a bírói szervezet minden lényeges gazdasági, személyi, pénzügyi kérdésében, mert az OBT-nak nincs semmiféle lényeges jogosítványa. A Tanács évente négyszer fog ülésezni, ahol utólag tájékoztatást kapnak majd a tagok a döntésekről, de arra nem lesz joguk, hogy ezeket a döntéseket, bármilyenek legyenek is, érdemben befolyásolják, vagy semmissé tegyék.
hvg.hu: A tavaly év végén elfogadott, idén márciusban hatályba lépett – az OIT javaslatait befogadó –„gyorsító törvénycsomag” hasonló jogosítványokkal ruházta fel az OIT elnökét, ön pedig nem tiltakozott.
B. A.: A jogosítványok körét össze sem lehet hasonlítani, az OBH elnökének tervezett jogosítványai messze meghaladják az OIT elnökének márciusban megszavazott jogosítványait. Többek között nem kevesebbet tartalmaznak, mint azt, hogy a következő minimum 9 évben az OBH elnöke egy személyben határozhatja meg, hogy ki lehet bíró és bírósági vezető Magyarországon. Különbség a most tervezett és a korábbi jogkör között az is, hogy ha ma az OIT elnöke nem fogadja el a bírói szakmai testületek javaslatát, akkor a bírói és bírói vezetői kinevezési jogkör nem marad nála, hanem a testületre száll. A tervezetben ilyen szabály nincs. Az is fontos, hogy a mai OIT havi gyakorisággal ülésezik, minden ülésen beszámoltatja az elnökét. Megjegyzem, hogy az új jogköreim alapján én egyetlen bírósági vezetőt sem neveztem ki, mert a bírói állások betöltésére vonatkozó moratórium parlamenti bevezetésével ezeket a jogköröket szinte azonnal elvették. A Nemzetközi Bírói Egyesület egyébként már áprilisban tiltakozott a korlátlan egyszemélyi kinevezési jogkörök miatt.
hvg.hu: Mint említette, a „gyorsító csomag” kidolgozásakor több javaslatukat befogadta a kormány. A mostani tervezet kidolgozásakor volt egyeztetés a bírói testületekkel?
B. A.: Nem volt egyeztetés. Míg más szervezetek, az Alkotmánybíróság, az ügyészség vagy maga készítette vagy részt vehetett a rá vonatkozó tervezet kidolgozásában, a bírósági törvényjavaslatok előkészítésénél sem az OIT-ot, sem az elnökét nem kereste meg senki. Amikor Áder János megkapta a megbízást a koncepció kidolgozására, felhívtam telefonon és kezdeményeztem egy beszélgetést. Ezt követően a bírói szervezetet nem keresték, bár egyes bírókkal folyt megbeszélés.
hvg.hu: Kikkel?
B. A.: Nem mondok neveket. A Magyar Bírói Egyesület véleményét kikérték, de mint érdekvédő szervezetnek, az egyesületnek igazgatási kérdésekben nincs jogköre.
hvg.hu: A KIM államtitkára, Répássy Róbert október közepén azt mondta, hogy ön nem teljesítette a megválasztásakor tett ígéreteit, és a kormány elégedetlen a teljesítményével.
B. A.: Úgy gondolom, hogy két évvel a hivatalba lépésem után elégedett lehetek azzal, ami a bírósági szervezetben megvalósult. A parlamenti meghallgatásomon megfogalmaztam a célokat. Azt mondtam, hogy az ügyhátralék ledolgozása érdekében a bírósági titkároknak nagyobb szerepet kell adni – ez megvalósult, már ők is pulpitusra ülhetnek. Hangsúlyoztam, hogy a minőség javítása érdekében kötelező képzést kell bevezetni – folynak a képzések. Javasoltam, hogy hozzunk létre Szolgálati Bíróságot – létrejött. Leszögeztem, hogy bizonyos elvek szerint gyökeresen át kell alakítani az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, ez már a 2009-es választások alkalmával megtörtént. Az OIT tevékenysége nyilvános, döntései, munkája, dokumentumai a honlapon elérhetők. Átalakult a bírósági tájékoztatás egész rendszere. Felvetettem, hogy a számonkérésnek következetesnek kell lennie – azt hiszem, olyan átfogó vizsgálatra a bírósági szervezetben még nem került sor, amilyen a Fővárosi Bíróságon folyt 2011 elején. Javasoltam, hogy a bírók munkáját a pályájuk végéig ellenőrizzük – ez elindult. Semmi szégyenkeznivalóm nincs, amit megtehettem, megtettem. A bírósági szervezet átalakítása 2011 márciusáig az én koncepcióm szerint folyt.
hvg.hu: A KIM tervezetének indoklása szerint azért kell átalakítani a bírósági igazgatást, mert az igazságszolgáltatás nem képes megbirkózni a hatalmas ügyhátralékkal. Ez az elmúlt két évben hogyan változott?
B. A.: Ez az állítás nem a valódi ok. Magyarországon az elsőfokú ügyek 87 százaléka egy év alatt lezárul, és további 8 százalékuk másodfokon két éven belül befejeződik. Mindössze az ügyek 5 százaléka tart ennél tovább, amin természetesen lehet és kell javítani. 17 évig voltam a strasbourgi bíróság tagja, így egészen pontos képem van arról, hogy állnak az egyes államok bíróságai az ügyhátralékkal. Magyarország minden híresztelés ellenére egyáltalán nem áll rosszul Európában. Sajnos elhúzódó, 6-8 vagy akár még több évig tartó ügyek mindenhol előfordulnak.
hvg.hu: Az embereknek mégis az a benyomásuk, hogy a bíróságok lassan ítélkeznek.
B. A.: Persze, ha más, közigazgatási eljárásokkal vetik össze a munkánkat, akkor a bíróságok valóban lassúbbak, mert ez nem egy ablak, ahol beadják a kérvényüket, majd napokon vagy heteken belül el van intézve az ügyük. A bírósági eljárás a legidőigényesebb, legdrágább eljárás, és ha egy ügy elhúzódik, az az esetek túlnyomó többségében nem a bírón múlik. Hadd idézzem az általam nagyra becsült Isépy Tamás kereszténydemokrata politikust, aki néhány évvel ezelőtt azt mondta a parlamentben, hogy „a legkevésbé a szegény bíró a felelős a perek elhúzódásáért. A felperes nem terjeszti elő a bizonyítási indítványt, a vádlottat és tanúkat alig lehet összeszedni, a szakértői vélemények késedelme, az ügyek egyre bonyolultabb jellege teljes mértékben hozzájárul ahhoz, hogy az időszerűség követelményét nem lehetett teljesíteni”. Az Igazságszolgáltatás Hatékonyságának Európai Bizottsága 2011. márciusi jelentése szerint az elsőfokú polgári és kereskedelmi ügyekben Európában az átlagos elintézési idő 286,6 nap, Magyarországon ez 170. Máltán 889, Olaszországban 533, Portugáliában 430, sőt Svédországnál és a legtöbb nyugat-európai államnál is jobban teljesítünk. Persze, ha egy ügy elhúzódik, oda kell figyelni, meg kell gyorsítani. De mindezzel semmiképpen sem lehet indokolni a törvényjavaslat szélsőségesen centralizáló jellegét, kivételes jogköröket biztosító rendelkezéseit.
hvg.hu: A bíró nyugdíjkorhatár 70 évről 62-re csökkentése, a 274 bíró nyugdíjazása mennyiben hátráltatja az ügyeket?
B. A.: Ezen nagyon keveset enyhít az, hogy a parlament lehetővé tette 129 bírói álláspályázat előrehozatalát. Ez tűzoltás. Ugyanis hozzávetőlegesen 40 ezer ügyet kell átszignálni. Az is gond, hogy a 274 bírói állás betöltése láncreakciót indít el, hiszen a felsőbb bíróságokról távozó bíró posztjára alsóbb fokú bírók, az ő helyükre titkárok, míg az ő helyükre fogalmazók kerülhetnek, azaz feljebblépők posztjának betöltéséről, és bírák és a titkárok által vitt ügyek átszignálásáról is dönteni kell. A bírósági titkárokat nehéz lesz pótolni, mert a bírói pályát a fiatalok a jogásztúltermelés és a válság ellenére sem választják élethivatásnak. A kényszernyugdíjazás mellett a nyáron elfogadott, a kiemelt ügyek kategóriáját bevezető törvénymódosítás is súlyos nehézségeket okoz. Kötelező soron kívül tárgyalni őket, így más ügyeket hátrébb kell sorolni. Idén mintegy 1200 a kiemelt ügyek száma, amiket zömében az egyébként is túlterhelt központi régióban tárgyalnak. A gazdasági perek tekintetében kirívóan magas az arány. 184 ügyből 146-ot itt kell tárgyalni. Volt már arra is példa, hogy nem találtak szabad tárgyalótermet az egyik, soron kívüliséget élvező kiemelt ügy perének kiírásakor, és másik városban kellett tárgyalót keríteni.
hvg.hu: Augusztusban az Alkotmánybíróságon támadta meg a Büntetőeljárási törvény módosítását, amely lehetővé tette, hogy az ügyész válassza meg a bíróságot, ahol a kiemelt ügyet tárgyalni akarja. A KIM tervezete mintha figyelembe vette volna a kifogásait, ugyanis leszögezi, hogy – még ha ki is kell kérnie a legfőbb ügyész véleményét – az OBH elnöke jelöli majd ki a bíróságot.
B. A.: Egyik megoldás sem jó, ráadásul a kettő nem is zárja ki egymást, hiszen a Büntetőeljárási törvényben benne marad, hogy a legfőbb ügyész is áttehet kiemelt ügyet egy másik bíróságra. Európában nincs olyan állam, ahol akár ügyész, akár bírósági igazgatási vezető az időszerűségre hivatkozva ügyet áttehet az egyik bíróságról egy másik bíróságra. Ez ugyanis meghatározóan sérti egyrészt a törvényes bíróhoz való jogot, másrészt az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkét, amely kimondja, hogy a bíróságokat törvény hozza létre, fontos attribútumait, hatáskörüket és az illetékességüket törvény állapítja meg. Ez nem véletlenül van így, ez garanciális eleme a jogrendszer stabilitásának. A törvényjavaslat 8. szakasza is kimondja, hogy senki nem vonható el a törvényes bírájától. Ez egy olyan évszázados alkotmányos alapelv, amelyet áthágni nem lehet, ráadásul nemzetközi kötelezettségeinkbe is ütközik. Mindebből az következik, hogy ilyen jogkör nem adható sem igazgatási vezetőnek, sem ügyésznek.
Én viszonylag ritkán szólalok meg, de mindig szólok, amikor úgy látom, hogy a vonatkozó intézkedések vagy jogszabályok sértik a bírósági szervezet függetlenségét, nemzetközi vagy alkotmányossági elvekkel szembe mennek. Ezért fordultam a Büntetőeljárási törvény módosítása miatt is az Alkotmánybírósághoz.
HVG
2011. október 20., csütörtök
Jóváhagyta a kormány a bíróságokat és az ügyészségeket érintő sarkalatos törvényeket
A kormány szerdai ülésén megtárgyalta és jóváhagyta a bíróságok és az ügyészségek szervezetéről és igazgatásáról, valamint a bírák és az ügyészek jogállásáról és javadalmazásáról szóló sarkalatos törvények tervezetét - jelentette be a csütörtöki kormányszóvivői tájékoztatón Répássy Róbert.
Az igazságügyi államtitkár elmondta: a törvényeket pénteken be is nyújtja a kormány az Országgyűlésnek, várhatóan november 3-án kezdik meg azok tárgyalását és november 21-én lehet a zárószavazás.
Az új szabályozás döntő többsége 2012 január 1-től lép életbe, néhány elem azonban csak egy évvel később, 2013-tól - mondta az államtitkár. Répássy Róbert hozzátette: a korábban nagyrészt már a sajtóban is megismert javaslatok előkészítését széles körű, szakmai egyeztetés előzte meg. Ennek keretein belül a bíróságról szóló törvényeket a kormány a Magyar Bírói Egyesület közreműködésével készítette el és az országgyűlési vita alatt is számít az egyesület észrevételeire, másrészt pedig az ügyészségi törvényeket a kormány szétküldte az ügyészségeknek véleményezésre és az ügyészség támogatta azokat.
Az államtitkár hangsúlyozta: a javaslatok célja a bírói és az ügyészégi munkában a hatékonyság követelményének összeegyeztetése a bírói függetlenség szempontjaival. Éppen ezért a tervezet szerint elválik egymástól a bíróság szakmai és igazgatási vezetése. Előbbi a Kúria - a mai Legfelsőbb Bíróság megfelelője - utóbbi pedig az új Országos Bírói Hivatal (OBH) felügyelete alá kerül.
Répássy Róbert elmondta: mindkét intézményt bíró vezeti majd, akiket a parlament választ meg. Az OBH vezetőjének személyéről várhatóan még decemberben dönt a parlament - tette hozzá.
Az OBH vezetője a kormány tervei szerint operatívan tudja irányítani a bíróságok munkáját, vagyis segíteni tudja az ügyek gyors elintézését. A tervezetek szerint ugyanis a hivatal vezetője ügyeket vihet a kevésbé terhelt bíróságokhoz, illetve bírókat mozgathat egyes nagyobb terhelésű bíróságokhoz, vagy ügyekhez. Ennek ellensúlyozása érdekében a tervezet szerint a kirendeléssel és átrendeléssel járó többletmunka és többletterhek miatt pótlékot kaphatnak a jövőben a bírák,
Emellett a tervezet létrehozná a mozgó bírói státuszt: az OBH vezetője által kiírt ilyen pályázatokra jelentkező bírók vállalják, hogy három éven keresztül az ország bármely bíróságán kijelölt tevékenységet végezhetnek.
Répássy Róbert elmondta: az ügyészségek alkotmányos helyzetét nem érinti a javaslat. A szervezet feladatai az állam büntetőigényének érvényesítése, a büntető-végrehajtás felügyelete és a közérdek védelme a magánjogi természetű ügyekben is.
MTI
Az igazságügyi államtitkár elmondta: a törvényeket pénteken be is nyújtja a kormány az Országgyűlésnek, várhatóan november 3-án kezdik meg azok tárgyalását és november 21-én lehet a zárószavazás.
Az új szabályozás döntő többsége 2012 január 1-től lép életbe, néhány elem azonban csak egy évvel később, 2013-tól - mondta az államtitkár. Répássy Róbert hozzátette: a korábban nagyrészt már a sajtóban is megismert javaslatok előkészítését széles körű, szakmai egyeztetés előzte meg. Ennek keretein belül a bíróságról szóló törvényeket a kormány a Magyar Bírói Egyesület közreműködésével készítette el és az országgyűlési vita alatt is számít az egyesület észrevételeire, másrészt pedig az ügyészségi törvényeket a kormány szétküldte az ügyészségeknek véleményezésre és az ügyészség támogatta azokat.
Az államtitkár hangsúlyozta: a javaslatok célja a bírói és az ügyészégi munkában a hatékonyság követelményének összeegyeztetése a bírói függetlenség szempontjaival. Éppen ezért a tervezet szerint elválik egymástól a bíróság szakmai és igazgatási vezetése. Előbbi a Kúria - a mai Legfelsőbb Bíróság megfelelője - utóbbi pedig az új Országos Bírói Hivatal (OBH) felügyelete alá kerül.
Répássy Róbert elmondta: mindkét intézményt bíró vezeti majd, akiket a parlament választ meg. Az OBH vezetőjének személyéről várhatóan még decemberben dönt a parlament - tette hozzá.
Az OBH vezetője a kormány tervei szerint operatívan tudja irányítani a bíróságok munkáját, vagyis segíteni tudja az ügyek gyors elintézését. A tervezetek szerint ugyanis a hivatal vezetője ügyeket vihet a kevésbé terhelt bíróságokhoz, illetve bírókat mozgathat egyes nagyobb terhelésű bíróságokhoz, vagy ügyekhez. Ennek ellensúlyozása érdekében a tervezet szerint a kirendeléssel és átrendeléssel járó többletmunka és többletterhek miatt pótlékot kaphatnak a jövőben a bírák,
Emellett a tervezet létrehozná a mozgó bírói státuszt: az OBH vezetője által kiírt ilyen pályázatokra jelentkező bírók vállalják, hogy három éven keresztül az ország bármely bíróságán kijelölt tevékenységet végezhetnek.
Répássy Róbert elmondta: az ügyészségek alkotmányos helyzetét nem érinti a javaslat. A szervezet feladatai az állam büntetőigényének érvényesítése, a büntető-végrehajtás felügyelete és a közérdek védelme a magánjogi természetű ügyekben is.
MTI
2011. október 15., szombat
Jogi segéderővé degradálják az Alkotmánybíróságot
A név marad, minden más változik – Magyarország politikai színpadának fideszes direktorai mellékszerepet szánnak az új Alkotmánybíróságnak.
Indítványroham teheti próbára az Alkotmánybíróságot (Ab) a közeljövőben: 2012 elején megszűnik a lehetőség, hogy bárki megtámadjon egy általa alaptörvénybe ütközőnek tekintett törvényt, a záróra előtt azonban még van lehetőség élni e joggal, a rendszerváltáskor meghonosított actio popularisszal. Más kérdés, hogy mi lesz e beadványok sorsa. Lehet, hogy december végéig döntés születik róluk, lehet, hogy nem, és így elenyésznek, és az is előfordulhat, hogy úgynevezett alkotmányjogi panaszként élnek tovább.
Mindez újabb jel, hogy ez az Ab nem az az Ab. Az 1989-ben megteremtett alkotmányőrség számára a halálos döfést persze már a 2010-es fideszes alaptörvénymódosítás-sorozat megadta, amikor gazdasági kérdésekben megcsonkították a testület hatáskörét. A bíráktól elvették azt a jogukat is, hogy maguk választhassanak elnököt saját soraikból. A múlt héten alkotmányügyi bizottsági javaslatként beterjesztett indítvány az új Ab-törvényről ehhez képest már egyenesen bársonyos: miközben rögzíti a jogfosztást, számos ponton a bíráknak kedves szabályokat hoz. Ezek egyike a korlátlan indítványozási jog megszüntetése a kihirdetett törvényeknél (lásd táblázatunkat), az ügyvédkényszer előírása, a bírósági székhely Budapestre helyezése, vagy a juttatások, például a nyugállományba kerültek pótlékának részletezése.
A jogi konstrukció nyilvánvalóvá teszi, hogy fülkeforradalmi lendületével az Orbán-kormány 2012 elejére teljesen új szerepbe szorítja az Ab-t, az alkotmányos berendezkedés alakítójából, a törvényhozás „felügyelőjéből” jogi segéderővé próbálja degradálni. Jellemző a Fidesz hozzáállására az egynegyedes szabály bevezetése is: képviselői fellépés esetén a törvényhozók 25 százalékának támogatása kell ahhoz, hogy egy elfogadott törvényt a kihirdetése előtt az Ab-hez utaljon a Ház előzetes normakontrollra, noha – az ellenzék jogainak védelmében – hagyományosan egyötödös határhoz kötik az országgyűlési szabályok az efféle „ellenakciókat”. A képviselők 20 százaléka elérheti például parlamenti vizsgálóbizottság felállítását, vagy megvétózhatja, hogy a többség eltérjen a házszabálytól.
Az új, szeptember 1-jén öt taggal 15 fősre növelt testület függetlenségének megítélésében sorsdöntő lesz – és sokkal fontosabb, mint hogy melyik bírót melyik párt kezdeményezésére választották meg –, hogy az Ab miként él majd jogaival a folyamatban lévő ügyekben, a történeti alkotmány értelmezésében, és hogyan értelmezi a kétharmados törvények megváltoztathatóságát. A Donáti utcában 1600 ügy halmozódott fel, így nyilvánvalóan esély sincs, hogy lezárják őket az év végéig. Legfeljebb abban az Ab-elnöki ígéretben bízhatnak az indítványozók, hogy a legkényesebb-legsürgősebb kérelmekről dönt a testület szilveszterig. A többi irattárba kerül, és csak azok a beadványok élhetnének tovább alkotmányjogi panaszként, amelyeket érintettek nyújtottak be. Tehát például a 98 százalékos büntetőadó ügyében azoké, akikre kivetették e sarcot, ám mondjuk az érdekképviseletek vagy jogvédő szervezetek által benyújtottak ad acta pecsétet kapnak. Mindez jelzi, hogy az Ab új szerepét inkább az egyéni és nem a közösségi jogvédelemben látják az „alapjogvédelem új korszakára” hivatkozó kormánypártiak.
Az Országgyűlés az új alaptörvény azon szabályával is megkötné az Ab kezét, hogy „az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni”. Sok politikai és jogi vitára ad majd okot, hogy mi számít bele a történeti alkotmányba, hiszen többnyire az, amit az értelmezésre éppen jogosultak – praktikusan a mindenkor hatalmon lévők – oda soroltak. „Bizonytalan, rejtélyes fogalom” – mondta a történeti alkotmányról a történelemtanárok szombati konferenciáján Paczolay Péter Ab-elnök, hangsúlyozva, hogy a szimbolikus elemeket meg lehet őrizni, de a történeti alkotmányt nem lehet újraalkotni, s alkalomadtán a testület majd megmondja, mit kell érteni rajta.
Kardinális kérdés a viszony a korábbi Ab-döntésekhez, a mai parlamenti erőviszonyok miatt különösen a kétharmados törvényekkel kapcsolatos álláspont. A Sólyom-féle Ab még 1993-ban – az egyházi kárpótlási szabályok kapcsán – kimondta, hogy „ott, ahol az alkotmány valamely alapjogról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatát írja elő, a minősített többség követelménye nem az illető alapjog bármely törvényi szabályozására vonatkozik, hanem csakis az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvényre. Ez a törvény az illető alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozza meg. Valamely alapjogról szóló törvényhez minősített többség előírása nem zárja ki, hogy az illető alapjog érvényesítéséhez szükséges részletszabályokat egyszerű többségű törvény határozza meg.” A tekervényes jogi szövegből is nyilvánvaló, hogy önmagában azért, mert a mostani Országgyűlés az új, 2012 elején hatályba lépő alkotmányban 32 kétharmados – mai szóhasználattal sarkalatos – törvényt írt elő, nem következik, hogy ezekben a témakörökben egyszerű többséget maga mögött tudó kormány teljesen tehetetlen lenne. Egyszerűbben szólva: a kétharmad Hegyeshalomnál biztosan véget ér, ám addig sem korlátlan.
A korlátállításban a Paczolay-féle bíróság nem lesz olyan aktív, mint a Sólyom László vezette testület volt a kilencvenes években. Részint mert a Sólyom által a múlt szombati konferencián gyógyíthatatlan sebnek nevezett hatáskörcsonkítás miatt nem lehet, részint személyi összetétele miatt. Ennyiben teljes a Fidesz győzelme: az új Ab sokkal kevésbé lesz korlátja az éppen hatalmon lévők politikai akaratának, mint korábban volt az ugyanezt a nevet viselő testület.
JUHÁSZ GÁBOR
Indítványroham teheti próbára az Alkotmánybíróságot (Ab) a közeljövőben: 2012 elején megszűnik a lehetőség, hogy bárki megtámadjon egy általa alaptörvénybe ütközőnek tekintett törvényt, a záróra előtt azonban még van lehetőség élni e joggal, a rendszerváltáskor meghonosított actio popularisszal. Más kérdés, hogy mi lesz e beadványok sorsa. Lehet, hogy december végéig döntés születik róluk, lehet, hogy nem, és így elenyésznek, és az is előfordulhat, hogy úgynevezett alkotmányjogi panaszként élnek tovább.
Mindez újabb jel, hogy ez az Ab nem az az Ab. Az 1989-ben megteremtett alkotmányőrség számára a halálos döfést persze már a 2010-es fideszes alaptörvénymódosítás-sorozat megadta, amikor gazdasági kérdésekben megcsonkították a testület hatáskörét. A bíráktól elvették azt a jogukat is, hogy maguk választhassanak elnököt saját soraikból. A múlt héten alkotmányügyi bizottsági javaslatként beterjesztett indítvány az új Ab-törvényről ehhez képest már egyenesen bársonyos: miközben rögzíti a jogfosztást, számos ponton a bíráknak kedves szabályokat hoz. Ezek egyike a korlátlan indítványozási jog megszüntetése a kihirdetett törvényeknél (lásd táblázatunkat), az ügyvédkényszer előírása, a bírósági székhely Budapestre helyezése, vagy a juttatások, például a nyugállományba kerültek pótlékának részletezése.
A jogi konstrukció nyilvánvalóvá teszi, hogy fülkeforradalmi lendületével az Orbán-kormány 2012 elejére teljesen új szerepbe szorítja az Ab-t, az alkotmányos berendezkedés alakítójából, a törvényhozás „felügyelőjéből” jogi segéderővé próbálja degradálni. Jellemző a Fidesz hozzáállására az egynegyedes szabály bevezetése is: képviselői fellépés esetén a törvényhozók 25 százalékának támogatása kell ahhoz, hogy egy elfogadott törvényt a kihirdetése előtt az Ab-hez utaljon a Ház előzetes normakontrollra, noha – az ellenzék jogainak védelmében – hagyományosan egyötödös határhoz kötik az országgyűlési szabályok az efféle „ellenakciókat”. A képviselők 20 százaléka elérheti például parlamenti vizsgálóbizottság felállítását, vagy megvétózhatja, hogy a többség eltérjen a házszabálytól.
Az új, szeptember 1-jén öt taggal 15 fősre növelt testület függetlenségének megítélésében sorsdöntő lesz – és sokkal fontosabb, mint hogy melyik bírót melyik párt kezdeményezésére választották meg –, hogy az Ab miként él majd jogaival a folyamatban lévő ügyekben, a történeti alkotmány értelmezésében, és hogyan értelmezi a kétharmados törvények megváltoztathatóságát. A Donáti utcában 1600 ügy halmozódott fel, így nyilvánvalóan esély sincs, hogy lezárják őket az év végéig. Legfeljebb abban az Ab-elnöki ígéretben bízhatnak az indítványozók, hogy a legkényesebb-legsürgősebb kérelmekről dönt a testület szilveszterig. A többi irattárba kerül, és csak azok a beadványok élhetnének tovább alkotmányjogi panaszként, amelyeket érintettek nyújtottak be. Tehát például a 98 százalékos büntetőadó ügyében azoké, akikre kivetették e sarcot, ám mondjuk az érdekképviseletek vagy jogvédő szervezetek által benyújtottak ad acta pecsétet kapnak. Mindez jelzi, hogy az Ab új szerepét inkább az egyéni és nem a közösségi jogvédelemben látják az „alapjogvédelem új korszakára” hivatkozó kormánypártiak.
Az Országgyűlés az új alaptörvény azon szabályával is megkötné az Ab kezét, hogy „az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni”. Sok politikai és jogi vitára ad majd okot, hogy mi számít bele a történeti alkotmányba, hiszen többnyire az, amit az értelmezésre éppen jogosultak – praktikusan a mindenkor hatalmon lévők – oda soroltak. „Bizonytalan, rejtélyes fogalom” – mondta a történeti alkotmányról a történelemtanárok szombati konferenciáján Paczolay Péter Ab-elnök, hangsúlyozva, hogy a szimbolikus elemeket meg lehet őrizni, de a történeti alkotmányt nem lehet újraalkotni, s alkalomadtán a testület majd megmondja, mit kell érteni rajta.
Kardinális kérdés a viszony a korábbi Ab-döntésekhez, a mai parlamenti erőviszonyok miatt különösen a kétharmados törvényekkel kapcsolatos álláspont. A Sólyom-féle Ab még 1993-ban – az egyházi kárpótlási szabályok kapcsán – kimondta, hogy „ott, ahol az alkotmány valamely alapjogról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatát írja elő, a minősített többség követelménye nem az illető alapjog bármely törvényi szabályozására vonatkozik, hanem csakis az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvényre. Ez a törvény az illető alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozza meg. Valamely alapjogról szóló törvényhez minősített többség előírása nem zárja ki, hogy az illető alapjog érvényesítéséhez szükséges részletszabályokat egyszerű többségű törvény határozza meg.” A tekervényes jogi szövegből is nyilvánvaló, hogy önmagában azért, mert a mostani Országgyűlés az új, 2012 elején hatályba lépő alkotmányban 32 kétharmados – mai szóhasználattal sarkalatos – törvényt írt elő, nem következik, hogy ezekben a témakörökben egyszerű többséget maga mögött tudó kormány teljesen tehetetlen lenne. Egyszerűbben szólva: a kétharmad Hegyeshalomnál biztosan véget ér, ám addig sem korlátlan.
A korlátállításban a Paczolay-féle bíróság nem lesz olyan aktív, mint a Sólyom László vezette testület volt a kilencvenes években. Részint mert a Sólyom által a múlt szombati konferencián gyógyíthatatlan sebnek nevezett hatáskörcsonkítás miatt nem lehet, részint személyi összetétele miatt. Ennyiben teljes a Fidesz győzelme: az új Ab sokkal kevésbé lesz korlátja az éppen hatalmon lévők politikai akaratának, mint korábban volt az ugyanezt a nevet viselő testület.
JUHÁSZ GÁBOR
2011. október 11., kedd
Paczolay: az Ab az alkotmányosság védelmezője marad
Az Ab elnöke szerint a testület megőrizte alkotmányvédő szerepét, de hatáskörében "új egyensúly" jött létre azzal, hogy amíg korábban jogi érdek nélkül bárki kezdeményezhette jogszabályok megsemmisítését, a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével az új szabályozás az egyéni alapjogvédelemre helyezi a hangsúlyt.
Az Alkotmánybíróság (Ab) elnöke szerint az általa vezetett testület megváltozott hatáskörrel, de továbbra is alkalmas lesz arra, hogy betöltse szerepét, és az alkotmányosság védelmezője legyen.
Paczolay Péter kedden a parlamentben az alkotmánybírósági törvény általános vitájában felszólalva hangsúlyozta: a testület hatáskörének lényegi kérdéseiről már a jövő év elején életbe lépő új alaptörvény elfogadásakor döntött a Ház, és ezt a vitát le is zárta. Szavai szerint az Ab megőrizte alkotmányvédő szerepét, de hatáskörében "új egyensúly" jött létre azzal, hogy amíg korábban jogi érdek nélkül bárki kezdeményezhette jogszabályok megsemmisítését, a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével az új szabályozás az egyéni alapjogvédelemre helyezi a hangsúlyt.
Az Ab elnöke ugyanakkor kiemelte, hogy a testület pénzügyi tárgyú törvények esetében továbbra is korlátozott hatásköre nem része ennek az egyensúlynak, az "tátongó lyuk az alkotmányvédelemben". A sarkalatos törvény tervezetéről - amelyet az alkotmányügyi bizottság nyújtott be - azt mondta: koncepcionálisan jó, figyelembe veszi azokat a javaslatokat, amelyeket korábban az Ab nevében megfogalmazott, és így magában hordozza a hatékony - az egyéni jogsérelmek esetében az eddiginél hatékonyabb - alapjogvédelem esélyét.
Paczolay Péter ezzel kapcsolatban kiemelte: bár az actio popularis megszűnik, az érintettek továbbra is kérhetik az alapjogaik valamelyikét sértő jogszabály felülvizsgálatát. Mint mondta, ez azt jelenti, hogy bár az utólagos normakontroll lehetősége nem áll nyitva előttük, az állampolgárok továbbra sem maradnak eszköztelenül, alkotmányellenes jogszabály alkalmazása miatt senkit sem érheti hátrány.
Hozzátette: az alkotmányjogi panasz voltaképpen egyéni ügyben érintettséghez kötött normakontrollként értelmezhető, ami azért üdvözlendő, mert az új alkotmány "radikálisan szűkre szabta" az utólagos normakontroll indítványozására jogosultak körét, erre csak a kormánynak, a parlamenti képviselők negyedének és az alapvető jogok biztosának lesz lehetősége.
Azzal kapcsolatban, hogy az Ab ezentúl bírói döntéseket is felülvizsgálhat, Paczolay Péter azt hangsúlyozta, a testület nem válik szuperbírósággá, mivel csak a döntések alkotmányos jogokat sértő vonatkozásait tárgyalja majd. Az ügyáradat kezelésében pedig az lesz segítségére, hogy határozatai nagy részét tanácsokban hozhatja meg. Az Ab elnöke helyesnek nevezte, hogy bár a testület 2012. január 1-jén folyamatban lévő eljárásai megszűnnek, ha a jogszabály utólagos vizsgálatát nem a kormány, a parlamenti képviselők negyede vagy az ombudsman kezdeményezte, az indítványozók jelentős része három hónapon belül alkotmányjogi panaszként "visszahozhatja" kifogását.
MTI
Az Alkotmánybíróság (Ab) elnöke szerint az általa vezetett testület megváltozott hatáskörrel, de továbbra is alkalmas lesz arra, hogy betöltse szerepét, és az alkotmányosság védelmezője legyen.
Paczolay Péter kedden a parlamentben az alkotmánybírósági törvény általános vitájában felszólalva hangsúlyozta: a testület hatáskörének lényegi kérdéseiről már a jövő év elején életbe lépő új alaptörvény elfogadásakor döntött a Ház, és ezt a vitát le is zárta. Szavai szerint az Ab megőrizte alkotmányvédő szerepét, de hatáskörében "új egyensúly" jött létre azzal, hogy amíg korábban jogi érdek nélkül bárki kezdeményezhette jogszabályok megsemmisítését, a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével az új szabályozás az egyéni alapjogvédelemre helyezi a hangsúlyt.
Az Ab elnöke ugyanakkor kiemelte, hogy a testület pénzügyi tárgyú törvények esetében továbbra is korlátozott hatásköre nem része ennek az egyensúlynak, az "tátongó lyuk az alkotmányvédelemben". A sarkalatos törvény tervezetéről - amelyet az alkotmányügyi bizottság nyújtott be - azt mondta: koncepcionálisan jó, figyelembe veszi azokat a javaslatokat, amelyeket korábban az Ab nevében megfogalmazott, és így magában hordozza a hatékony - az egyéni jogsérelmek esetében az eddiginél hatékonyabb - alapjogvédelem esélyét.
Paczolay Péter ezzel kapcsolatban kiemelte: bár az actio popularis megszűnik, az érintettek továbbra is kérhetik az alapjogaik valamelyikét sértő jogszabály felülvizsgálatát. Mint mondta, ez azt jelenti, hogy bár az utólagos normakontroll lehetősége nem áll nyitva előttük, az állampolgárok továbbra sem maradnak eszköztelenül, alkotmányellenes jogszabály alkalmazása miatt senkit sem érheti hátrány.
Hozzátette: az alkotmányjogi panasz voltaképpen egyéni ügyben érintettséghez kötött normakontrollként értelmezhető, ami azért üdvözlendő, mert az új alkotmány "radikálisan szűkre szabta" az utólagos normakontroll indítványozására jogosultak körét, erre csak a kormánynak, a parlamenti képviselők negyedének és az alapvető jogok biztosának lesz lehetősége.
Azzal kapcsolatban, hogy az Ab ezentúl bírói döntéseket is felülvizsgálhat, Paczolay Péter azt hangsúlyozta, a testület nem válik szuperbírósággá, mivel csak a döntések alkotmányos jogokat sértő vonatkozásait tárgyalja majd. Az ügyáradat kezelésében pedig az lesz segítségére, hogy határozatai nagy részét tanácsokban hozhatja meg. Az Ab elnöke helyesnek nevezte, hogy bár a testület 2012. január 1-jén folyamatban lévő eljárásai megszűnnek, ha a jogszabály utólagos vizsgálatát nem a kormány, a parlamenti képviselők negyede vagy az ombudsman kezdeményezte, az indítványozók jelentős része három hónapon belül alkotmányjogi panaszként "visszahozhatja" kifogását.
MTI
2011. október 9., vasárnap
Az Alkotmánybíróság hatásköréről is tárgyal a héten a parlament
Hétfőn az új alaptörvény korhatárra vonatkozó rendelkezése miatt jövőre nyugdíjba vonuló bírók pótlásának szabályairól dönt, kedden az Alkotmánybíróság ugyancsak 2012. január 1-jén megváltozó hatásköréről tárgyal az Országgyűlés.
Az új alaptörvény szerint a bírák szolgálati jogviszonya - az eddigi 70. életév helyett - a 62-ről fokozatosan 65 évre emelkedő általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn, ezért jövőre 274 bíró vonul nyugállományba. Mivel ők nagyjából 40 ezer ügyben járnak el, annak érdekében, hogy pótlásuk időben megtörténhessen, fideszes képviselők átmeneti szabályokat tartalmazó törvényjavaslatot nyújtottak be.
Az indítvány szerint - amelyről hétfőn szavaz a Ház - az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság, valamint a megyei bíróságok elnökeinek október 31-ig kell meghatározniuk, hogy az előterjesztésben meghatározott számú álláshely betöltéséhez az ítélőtáblán mely ügyszakban, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok illetékességi területéhez tartozó kerületi, illetve városi bíróságokon milyen ügyszakban kell pályázatot kiírni. A pályázat kiírásának határideje november 15., pályázni december 15-ig lesz lehetőség.
Dönt a parlament hétfőn a 2012. január 1-jén a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola és a Budapesti Corvinus Egyetem közigazgatás-tudományi karának jogutódjaként létrejövő Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezetének és működésének részletszabályairól is.
Szintén szavaz az Országgyűlés a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete tavalyi évi jelentésének elfogadásáról, egy innovációs és fejlesztési eseti bizottság létrehozásáról és arról is, hogy - csatlakozva a Horvátországból induló kezdeményezéshez - felkéri az önkormányzatokat: közigazgatási területükön tiltsák meg a genetikailag módosított szervezetek alkalmazását az agrárgazdaságban.
Döntenek az állatvédelmi törvényről is
A napirend előtti felszólalások, az interpellációs időszak és a határozathozatalok után részletes vitát folytatnak a képviselők az állatvédelmi törvény módosításáról, amely lehetőséget adna arra, hogy az önkormányzatok a négy hónaposnál idősebb kutyák után 3500 forintot meg nem haladó összegű ebrendészeti hozzájárulást szedjenek be a tulajdonostól. Megtárgyalják a képviselők azokat a módosító indítványokat is, amelyek az LMP átmeneti - a kereskedelmi központok építésére és működtetésére vonatkozó szabályok megalkotásáig tartó - plázastopot elrendelni javasló indítványához érkeztek.
A kedd az Alkotmánybíróságról szól
A keddi napirenden kizárólag az Alkotmánybíróságról szóló sarkalatos törvény általános vitája szerepel.
Az új alkotmány életbe lépésével jelentősen megváltozik az Ab hatásköre, illetve az egyes eljárások kezdeményezésére jogosultak köre. A legfontosabb változás, hogy a testület alkotmányjogi panasz alapján az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály mellett a bírói döntések alaptörvénnyel való összhangját is vizsgálhatja. A jogszabályok előzetes normakontrollját ezután nemcsak a köztársasági elnök, hanem az Országgyűlés is kérheti. Szűkül viszont a törvények utólagos vizsgálatának kezdeményezésére jogosultak köre: utólagos normakontrollt csak a kormány, a parlamenti képviselők negyede és az alapvető jogok biztosa indítványozhat majd, míg a hatályos alkotmány szerint az Ab eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti.
E változások mellett az alkotmánybírósági törvény tervezete szerint megszűnnek az Ab jövő év január 1-jén folyamatban lévő eljárásai, ha a kifogásolt jogszabály utólagos vizsgálatát nem a kormány, a parlamenti képviselők negyede vagy az ombudsman kezdeményezte. Ugyanakkor az így megszűnő eljárás indítványozói alkotmányjogi panaszt nyújthatnak be a testületnek 2012. március 31-ig, föltéve, hogy a megjelölt kérdés az új alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben is vizsgálható, és a jogszabály megsemmisítése számukra előnyös következményekkel járna.
Alkotmányjogi panasz terjeszthető be akkor, ha egy ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányos joga sérült a bírósági eljárásban az alaptörvénybe ütköző jogszabály alkalmazása vagy bírói döntés miatt, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nem biztosított.
Az új törvény azt is rögzítené, hogy az Ab költségvetése nem lehet kevesebb az előző évi összegnél.
A javaslat az alkotmányügyi bizottság előterjesztéseként kerül a parlament elé, a KDNP-s Salamon László expozéja és a kormányzati álláspont ismertetése után Paczolay Péter, az Ab elnöke is felszólal.
http://www.hirado.hu/Hirek/2011/10/09/06/Az_Alkotmanybirosag_hataskorerol_is_targyal_a_heten_a.aspx
Az új alaptörvény szerint a bírák szolgálati jogviszonya - az eddigi 70. életév helyett - a 62-ről fokozatosan 65 évre emelkedő általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn, ezért jövőre 274 bíró vonul nyugállományba. Mivel ők nagyjából 40 ezer ügyben járnak el, annak érdekében, hogy pótlásuk időben megtörténhessen, fideszes képviselők átmeneti szabályokat tartalmazó törvényjavaslatot nyújtottak be.
Az indítvány szerint - amelyről hétfőn szavaz a Ház - az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság, valamint a megyei bíróságok elnökeinek október 31-ig kell meghatározniuk, hogy az előterjesztésben meghatározott számú álláshely betöltéséhez az ítélőtáblán mely ügyszakban, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok illetékességi területéhez tartozó kerületi, illetve városi bíróságokon milyen ügyszakban kell pályázatot kiírni. A pályázat kiírásának határideje november 15., pályázni december 15-ig lesz lehetőség.
Dönt a parlament hétfőn a 2012. január 1-jén a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola és a Budapesti Corvinus Egyetem közigazgatás-tudományi karának jogutódjaként létrejövő Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezetének és működésének részletszabályairól is.
Szintén szavaz az Országgyűlés a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete tavalyi évi jelentésének elfogadásáról, egy innovációs és fejlesztési eseti bizottság létrehozásáról és arról is, hogy - csatlakozva a Horvátországból induló kezdeményezéshez - felkéri az önkormányzatokat: közigazgatási területükön tiltsák meg a genetikailag módosított szervezetek alkalmazását az agrárgazdaságban.
Döntenek az állatvédelmi törvényről is
A napirend előtti felszólalások, az interpellációs időszak és a határozathozatalok után részletes vitát folytatnak a képviselők az állatvédelmi törvény módosításáról, amely lehetőséget adna arra, hogy az önkormányzatok a négy hónaposnál idősebb kutyák után 3500 forintot meg nem haladó összegű ebrendészeti hozzájárulást szedjenek be a tulajdonostól. Megtárgyalják a képviselők azokat a módosító indítványokat is, amelyek az LMP átmeneti - a kereskedelmi központok építésére és működtetésére vonatkozó szabályok megalkotásáig tartó - plázastopot elrendelni javasló indítványához érkeztek.
A kedd az Alkotmánybíróságról szól
A keddi napirenden kizárólag az Alkotmánybíróságról szóló sarkalatos törvény általános vitája szerepel.
Az új alkotmány életbe lépésével jelentősen megváltozik az Ab hatásköre, illetve az egyes eljárások kezdeményezésére jogosultak köre. A legfontosabb változás, hogy a testület alkotmányjogi panasz alapján az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály mellett a bírói döntések alaptörvénnyel való összhangját is vizsgálhatja. A jogszabályok előzetes normakontrollját ezután nemcsak a köztársasági elnök, hanem az Országgyűlés is kérheti. Szűkül viszont a törvények utólagos vizsgálatának kezdeményezésére jogosultak köre: utólagos normakontrollt csak a kormány, a parlamenti képviselők negyede és az alapvető jogok biztosa indítványozhat majd, míg a hatályos alkotmány szerint az Ab eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti.
E változások mellett az alkotmánybírósági törvény tervezete szerint megszűnnek az Ab jövő év január 1-jén folyamatban lévő eljárásai, ha a kifogásolt jogszabály utólagos vizsgálatát nem a kormány, a parlamenti képviselők negyede vagy az ombudsman kezdeményezte. Ugyanakkor az így megszűnő eljárás indítványozói alkotmányjogi panaszt nyújthatnak be a testületnek 2012. március 31-ig, föltéve, hogy a megjelölt kérdés az új alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben is vizsgálható, és a jogszabály megsemmisítése számukra előnyös következményekkel járna.
Alkotmányjogi panasz terjeszthető be akkor, ha egy ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányos joga sérült a bírósági eljárásban az alaptörvénybe ütköző jogszabály alkalmazása vagy bírói döntés miatt, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nem biztosított.
Az új törvény azt is rögzítené, hogy az Ab költségvetése nem lehet kevesebb az előző évi összegnél.
A javaslat az alkotmányügyi bizottság előterjesztéseként kerül a parlament elé, a KDNP-s Salamon László expozéja és a kormányzati álláspont ismertetése után Paczolay Péter, az Ab elnöke is felszólal.
http://www.hirado.hu/Hirek/2011/10/09/06/Az_Alkotmanybirosag_hataskorerol_is_targyal_a_heten_a.aspx
2011. október 8., szombat
Sólyom: merem állítani, hogy nem alkotmányos a rendszer
Élesen bírálta az új alkotmányt előkészítő parlamenti munkát a volt köztársasági elnök. Sólyom László szerint az új alaptörvény titokban készült, a szövege három héttel annak elfogadása előtt került nyilvánosságra, és ami lényeges lenne egy alkotmányban, arról kevés szó esik benne. A volt köztársasági elnök, aki egyben az Alkotmánybíróság első elnöke is volt, gyógyíthatatlan sebnek nevezte a taláros testület jogköreinek megcsonkítását. Sólyom László minderről a történelemtanárok konferenciáján beszélt, ahol többek között Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság jelenlegi elnöke is felszólalt.
Április 18-án, a kormánypártok, a Fidesz és a KDNP szavazataival fogadta el az országgyűlés Magyarország új alaptörvényét, amely az 1949-es többször - így 1989-ben is - átdolgozott alkotmány helyébe lépett. Január elsejétől lesz hatályos az új alkotmány, amelyet a köztársasági elnök húsvéthétfőn írt alá. Addig és azóta is sok kritika érte.
A történelemtanárok országos konferenciájának is az új alaptörvény volt a témája. Az Alkotmánybíróság elnöke, Paczolay Péter szerint a történeti alkotmányt nem lehet visszahozni, de az ősi magyar alkotmány szimbolikus elemeit meg lehet őrizni. Úgy vélte, a jogfolytonosságot ma már csak a címer és a himnusz őrzi. „Ahhoz, hogy ne váljék az állami önkény eszközévé, vagy ne maradjon közönséges papír, szükséges, hogy az írott alkotmány mögött legyen elveknek és értékeknek olyan szilárd rendszere, melyet a bírói alkotmányértelmezés alakíthat ki”- fogalmazott Paczolay. Az Alkotmánybíróság elnöke azt mondta, a joghézagok kitöltése a bírói értelmezés feladata, ebben szerinte a bírói jogfejlődés Magyarországon jó úton jár.
A Magyar Köztársaság volt, és az Alkotmánybíróság első elnöke viszont élesen bírálta az alkotmányozás folyamatát. Sólyom László szerint a mostani alaptörvény szövegében szinte nem is tér el az előzőtől. „Az alkotmány nem új, nem az alkotmány új, talán ez a helyes mondat, hanem az alkotmányos hozzáállás az új”- vélekedett a volt köztársasági elnök, aki azt mondta, Magyarországot a perifériára viszi, hogy nincs teljes körű Alkotmánybíróság. „Az Alkotmánybíróság megcsonkítása egy gyógyíthatatlan seb. Azt merem állítani, hogy nem alkotmányos a rendszer, mert van egy olyan része, ahol nincsen alkotmányos kontroll, bármi megtehető, mert ott nem érvényes az alkotmány”- jelentette ki Sólyom.
Az egykori államfő szerint hiba volt, hogy nem került bele az új alaptörvénybe az államfőnek az a joga, amellyel feloszlathatja az országgyűlést. A volt elnök úgy vélte, ez a szemmel látható hatalomkoncentrációt veszélyeztetné.
atv.hu
Április 18-án, a kormánypártok, a Fidesz és a KDNP szavazataival fogadta el az országgyűlés Magyarország új alaptörvényét, amely az 1949-es többször - így 1989-ben is - átdolgozott alkotmány helyébe lépett. Január elsejétől lesz hatályos az új alkotmány, amelyet a köztársasági elnök húsvéthétfőn írt alá. Addig és azóta is sok kritika érte.
A történelemtanárok országos konferenciájának is az új alaptörvény volt a témája. Az Alkotmánybíróság elnöke, Paczolay Péter szerint a történeti alkotmányt nem lehet visszahozni, de az ősi magyar alkotmány szimbolikus elemeit meg lehet őrizni. Úgy vélte, a jogfolytonosságot ma már csak a címer és a himnusz őrzi. „Ahhoz, hogy ne váljék az állami önkény eszközévé, vagy ne maradjon közönséges papír, szükséges, hogy az írott alkotmány mögött legyen elveknek és értékeknek olyan szilárd rendszere, melyet a bírói alkotmányértelmezés alakíthat ki”- fogalmazott Paczolay. Az Alkotmánybíróság elnöke azt mondta, a joghézagok kitöltése a bírói értelmezés feladata, ebben szerinte a bírói jogfejlődés Magyarországon jó úton jár.
A Magyar Köztársaság volt, és az Alkotmánybíróság első elnöke viszont élesen bírálta az alkotmányozás folyamatát. Sólyom László szerint a mostani alaptörvény szövegében szinte nem is tér el az előzőtől. „Az alkotmány nem új, nem az alkotmány új, talán ez a helyes mondat, hanem az alkotmányos hozzáállás az új”- vélekedett a volt köztársasági elnök, aki azt mondta, Magyarországot a perifériára viszi, hogy nincs teljes körű Alkotmánybíróság. „Az Alkotmánybíróság megcsonkítása egy gyógyíthatatlan seb. Azt merem állítani, hogy nem alkotmányos a rendszer, mert van egy olyan része, ahol nincsen alkotmányos kontroll, bármi megtehető, mert ott nem érvényes az alkotmány”- jelentette ki Sólyom.
Az egykori államfő szerint hiba volt, hogy nem került bele az új alaptörvénybe az államfőnek az a joga, amellyel feloszlathatja az országgyűlést. A volt elnök úgy vélte, ez a szemmel látható hatalomkoncentrációt veszélyeztetné.
atv.hu
2011. október 3., hétfő
Alkotmányügyi bizottság: igen az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslatra
MTI
Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága hétfői ülésén döntött az Alkotmánybíróságról (Ab) szóló törvényjavaslat bizottsági önálló indítványként történő benyújtásáról. A testület ülése előtt megalakult a deviza-eladósodás okait vizsgáló albizottság.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat benyújtásáról a testület 18 igen, 4 nem és 3 tartózkodó szavazattal döntött, egyhangúlag támogatva a javaslat sarkalatos minősítését.
Salamon László (KDNP) beterjesztőként elmondta: az Ab elnökének lényegében valamennyi javaslatát elfogadták.
Bár Paczolay Péter Ab-elnök nem ragaszkodott hozzá, de fontosnak tartották, hogy az alkotmány értelmezése továbbra is illesse meg az Alkotmánybíróságot - mondta.
Kitért arra, hogy az egyes rendelkezéseket az alaptörvényhez igazítják, de annak szövegét nem kívánják ismételni. Ennek jegyében javasolják elhagyni azt a passzust, hogy az alkotmánybíró nem folytathat politikai tevékenységet, illetve azt, amelyik az államfő közjogi felelősségének megállapításával függ össze. Elhagyni javasolják azt a részt továbbá, ami azzal kapcsolatos, hogy mikor kell a bírónak felfüggeszteni az eljárást. Ezt a polgári perrendtartásról szóló jogszabálynak kell rendeznie - mutatott rá Salamon László, hozzátéve: az összeférhetetlenséggel kapcsolatban az volt a szakértői álláspont, hogy a normaszöveg helyes, maradjon benne a törvényben. Ezt a kérdést az Ab belső állásfoglalásban fogja értelmezni - jelezte.
A kereszténydemokrata politikus tájékoztatása szerint az Alkotmánybíróság felvetéseiből 71-et, a közigazgatási miniszter szakértői felvetéseiből 53-at, az MSZP írásos javaslataiból 7-et, a jobbikos és a saját szakértői indítványokból 8-8-at építettek be az indítványba. Ugyanakkor a javaslatok között számos átfedés van - jegyezte meg a testület elnöke.
Gyüre Csaba (Jobbik) azt mondta, a legnagyobb probléma a határidő nélküli munka, aminek következtében egyes ügyek akár 5-8 évig is elhúzódtak. Jelezte, a Jobbik a határidővel kapcsolatos módosító indítványt fog benyújtani a javaslathoz.
Salamon László kiemelte: az vezette őket, hogy az Ab elnökének javaslatait a lehető legmaximálisabb mértékben vegyék figyelembe. Nem vitatta, hogy vannak esetek, amikor csak hosszú évek után ad választ a taláros testület, de azt javasolta, bízzanak meg az Ab-ben, hogy feladatai minél gyorsabb megoldására törekszik.
Lamperth Mónika (MSZP) felszólalása elején szóvá tette, hogy a bizottság nem foglalkozott azzal a kezdeményezésével, ami azt érintette, hogy egy fideszes képviselő bizottsági módosító indítványt nyújtott be testületi ülés nélkül. Szerinte ilyen parlamenti demokráciában nem fordulhat elő. Salamon László válaszul azt mondta, hogy elnökként előkészítetlen ügyek tárgyalását nem engedi, de jövő héten fogja javasolni a napirendre vételt.
Lamperth Mónika a törvényjavaslattal kapcsolatban elmondta, hogy az MSZP nem támogatja azt, és kifogásolta, hogy csak technikai módosításaikat fogadták el, a koncepcionális javaslataikat nem.
A főbizottság ülése előtt megtartotta alakuló ülésén a deviza-eladósodás okait vizsgáló albizottság.
Papcsák Ferenc (Fidesz), a testület elnöke elmondta, hogy péntekig megkapják a képviselők az Orbán-kormány időszakát is magában foglaló összegző jelentést. A bizottság a tervek szerint meghallgatja ülésein a nemzetgazdasági minisztert, a 2002-2010 közötti időszak pénzügyminisztereit - László Csabát, Draskovics Tibort, és Oszkó Pétert -, a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete volt és jelenlegi elnökeit, a Magyar Bankszövetség vezetőit, a KSH volt és jelenlegi elnökét. A meghallgatások után két ülésen értékelik az elhangzottakat, és ezután leteszik jelentésüket az alkotmányügyi bizottság asztalára.
Papcsák Ferenc az ülés után újságíróknak azzal kapcsolatban, hogy Gyurcsány Ferenc tudott a devizaproblémáról elmondta: 2005. december 21-én egy kormányzati portálon egy állampolgárnak adott válaszában arról tájékoztatott, hogy nagyon nagy kockázatot rejt a devizahitelezés, mint elszaporodott hitelezési forma mind a költségvetés, mind az emberek szempontjából. A levélben - folytatta a fideszes politikus - a volt kormányfő kiemelte, hogy ez a hitelezési forma magas költséggel jár, nagy az árfolyamkockázata és a kormánynak be kell avatkoznia ebben a kérdésben.
Kérdésre hozzátette: nem tervezte Gyurcsány Ferenc meghallgatását, de ha szükségét érzik, meghívják majd.
Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága hétfői ülésén döntött az Alkotmánybíróságról (Ab) szóló törvényjavaslat bizottsági önálló indítványként történő benyújtásáról. A testület ülése előtt megalakult a deviza-eladósodás okait vizsgáló albizottság.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat benyújtásáról a testület 18 igen, 4 nem és 3 tartózkodó szavazattal döntött, egyhangúlag támogatva a javaslat sarkalatos minősítését.
Salamon László (KDNP) beterjesztőként elmondta: az Ab elnökének lényegében valamennyi javaslatát elfogadták.
Bár Paczolay Péter Ab-elnök nem ragaszkodott hozzá, de fontosnak tartották, hogy az alkotmány értelmezése továbbra is illesse meg az Alkotmánybíróságot - mondta.
Kitért arra, hogy az egyes rendelkezéseket az alaptörvényhez igazítják, de annak szövegét nem kívánják ismételni. Ennek jegyében javasolják elhagyni azt a passzust, hogy az alkotmánybíró nem folytathat politikai tevékenységet, illetve azt, amelyik az államfő közjogi felelősségének megállapításával függ össze. Elhagyni javasolják azt a részt továbbá, ami azzal kapcsolatos, hogy mikor kell a bírónak felfüggeszteni az eljárást. Ezt a polgári perrendtartásról szóló jogszabálynak kell rendeznie - mutatott rá Salamon László, hozzátéve: az összeférhetetlenséggel kapcsolatban az volt a szakértői álláspont, hogy a normaszöveg helyes, maradjon benne a törvényben. Ezt a kérdést az Ab belső állásfoglalásban fogja értelmezni - jelezte.
A kereszténydemokrata politikus tájékoztatása szerint az Alkotmánybíróság felvetéseiből 71-et, a közigazgatási miniszter szakértői felvetéseiből 53-at, az MSZP írásos javaslataiból 7-et, a jobbikos és a saját szakértői indítványokból 8-8-at építettek be az indítványba. Ugyanakkor a javaslatok között számos átfedés van - jegyezte meg a testület elnöke.
Gyüre Csaba (Jobbik) azt mondta, a legnagyobb probléma a határidő nélküli munka, aminek következtében egyes ügyek akár 5-8 évig is elhúzódtak. Jelezte, a Jobbik a határidővel kapcsolatos módosító indítványt fog benyújtani a javaslathoz.
Salamon László kiemelte: az vezette őket, hogy az Ab elnökének javaslatait a lehető legmaximálisabb mértékben vegyék figyelembe. Nem vitatta, hogy vannak esetek, amikor csak hosszú évek után ad választ a taláros testület, de azt javasolta, bízzanak meg az Ab-ben, hogy feladatai minél gyorsabb megoldására törekszik.
Lamperth Mónika (MSZP) felszólalása elején szóvá tette, hogy a bizottság nem foglalkozott azzal a kezdeményezésével, ami azt érintette, hogy egy fideszes képviselő bizottsági módosító indítványt nyújtott be testületi ülés nélkül. Szerinte ilyen parlamenti demokráciában nem fordulhat elő. Salamon László válaszul azt mondta, hogy elnökként előkészítetlen ügyek tárgyalását nem engedi, de jövő héten fogja javasolni a napirendre vételt.
Lamperth Mónika a törvényjavaslattal kapcsolatban elmondta, hogy az MSZP nem támogatja azt, és kifogásolta, hogy csak technikai módosításaikat fogadták el, a koncepcionális javaslataikat nem.
A főbizottság ülése előtt megtartotta alakuló ülésén a deviza-eladósodás okait vizsgáló albizottság.
Papcsák Ferenc (Fidesz), a testület elnöke elmondta, hogy péntekig megkapják a képviselők az Orbán-kormány időszakát is magában foglaló összegző jelentést. A bizottság a tervek szerint meghallgatja ülésein a nemzetgazdasági minisztert, a 2002-2010 közötti időszak pénzügyminisztereit - László Csabát, Draskovics Tibort, és Oszkó Pétert -, a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete volt és jelenlegi elnökeit, a Magyar Bankszövetség vezetőit, a KSH volt és jelenlegi elnökét. A meghallgatások után két ülésen értékelik az elhangzottakat, és ezután leteszik jelentésüket az alkotmányügyi bizottság asztalára.
Papcsák Ferenc az ülés után újságíróknak azzal kapcsolatban, hogy Gyurcsány Ferenc tudott a devizaproblémáról elmondta: 2005. december 21-én egy kormányzati portálon egy állampolgárnak adott válaszában arról tájékoztatott, hogy nagyon nagy kockázatot rejt a devizahitelezés, mint elszaporodott hitelezési forma mind a költségvetés, mind az emberek szempontjából. A levélben - folytatta a fideszes politikus - a volt kormányfő kiemelte, hogy ez a hitelezési forma magas költséggel jár, nagy az árfolyamkockázata és a kormánynak be kell avatkoznia ebben a kérdésben.
Kérdésre hozzátette: nem tervezte Gyurcsány Ferenc meghallgatását, de ha szükségét érzik, meghívják majd.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat
Az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat letölthető innen:
http://www.parlament.hu/irom39/04424/04424.pdf
http://www.parlament.hu/irom39/04424/04424.pdf
2011. október 1., szombat
XVI. Benedek: az egyháznak nem kell igazodnia a jelenhez
Németországi látogatása záróakkordjaként az alkotmánybíróság tagjaival, majd helyi katolikus hívők egy csoportjával találkozott vasárnap délután Freiburgban a pápa.
NOL/MTI| 2011. szeptember 25.
A két találkozó XVI. Benedek négynapos németországi látogatásának két utolsó programpontja volt, miután a freiburgi repülőtér mellett mintegy százezer ember előtt tartott szabadtéri misét. (Ez volt a legnagyobb tömeg, amelyet négynapos látogatása alatt a katolikus egyházfő hazájában mozgósítani tudott. Az aránylag kevés érdeklődőért XVI. Benedek az időjárással vigasztalódhatott: a pileólusát is lesodró augusztusi madridi viharhoz képest Freiburgban szikrázó napfény és kék ég várta.)
Az alkotmánybíróság tagjai előtt a katolikus egyházfő a hit és a törvény közötti érintkezési pontokat emelte ki, és hangsúlyozta az alaptörvény tiszteletben tartásának különleges jelentőségét.
A hívőkkel találkozva XVI. Benedek aggodalommal szólt arról, hogy évtizedek óta csökken az aktív vallásgyakorlók száma, és egyre többen távolodnak el az egyházi élettől. Mindazonáltal közvetve az egyház modernizálása ellen emelt szót. Hangsúlyozta, hogy a katolikus egyháznak nem elsősorban a jelenhez kell igazodnia. Elismerte, hogy változásokra szükség van, ugyanakkor úgy értékelte, hogy ellen kell állni az egyház elvilágiasodásának.
Vatikáni források szerint a pápa sürgette, hogy az egyház mondjon le privilégiumairól. "Az anyagi és politikai terheitől, valamint a privilégiumaitól megszabadított egyház jobban és valóban keresztény módon fordulhat a világ felé, és valóban nyitott lehet" - jelentette ki XVI. Benedek, aki szerint az egyház ily módon jobban végezhetné szociális, karitatív tevékenységét, a keresztény hit közvetítését.
Értesülések szerint az egyházon belüli, Mi vagyunk az egyház (Wir sind Kirche) nevű reformmozgalom ezzel egy időben csalódottságának adott hangot a pápai látogatás eredményei miatt, és a hívőket engedetlenségre szólította fel. A többnyire laikus hívőkből álló szervezet Freiburgban közzétett nyilatkozatában annak a nézetnek adott hangot, hogy a keresztény hívőknek nem az egyházi vezetés további lépéseiben kell reménykednie, hanem saját lelkiismeretét kell követnie. A mozgalom szót emelt a keresztény egyház csaknem 500 éve tartó megosztottsága ellen.
XVI. Benedek pápa vasárnap este Freiburgból visszautazott a Vatikánba.
NOL/MTI| 2011. szeptember 25.
A két találkozó XVI. Benedek négynapos németországi látogatásának két utolsó programpontja volt, miután a freiburgi repülőtér mellett mintegy százezer ember előtt tartott szabadtéri misét. (Ez volt a legnagyobb tömeg, amelyet négynapos látogatása alatt a katolikus egyházfő hazájában mozgósítani tudott. Az aránylag kevés érdeklődőért XVI. Benedek az időjárással vigasztalódhatott: a pileólusát is lesodró augusztusi madridi viharhoz képest Freiburgban szikrázó napfény és kék ég várta.)
Az alkotmánybíróság tagjai előtt a katolikus egyházfő a hit és a törvény közötti érintkezési pontokat emelte ki, és hangsúlyozta az alaptörvény tiszteletben tartásának különleges jelentőségét.
A hívőkkel találkozva XVI. Benedek aggodalommal szólt arról, hogy évtizedek óta csökken az aktív vallásgyakorlók száma, és egyre többen távolodnak el az egyházi élettől. Mindazonáltal közvetve az egyház modernizálása ellen emelt szót. Hangsúlyozta, hogy a katolikus egyháznak nem elsősorban a jelenhez kell igazodnia. Elismerte, hogy változásokra szükség van, ugyanakkor úgy értékelte, hogy ellen kell állni az egyház elvilágiasodásának.
Vatikáni források szerint a pápa sürgette, hogy az egyház mondjon le privilégiumairól. "Az anyagi és politikai terheitől, valamint a privilégiumaitól megszabadított egyház jobban és valóban keresztény módon fordulhat a világ felé, és valóban nyitott lehet" - jelentette ki XVI. Benedek, aki szerint az egyház ily módon jobban végezhetné szociális, karitatív tevékenységét, a keresztény hit közvetítését.
Értesülések szerint az egyházon belüli, Mi vagyunk az egyház (Wir sind Kirche) nevű reformmozgalom ezzel egy időben csalódottságának adott hangot a pápai látogatás eredményei miatt, és a hívőket engedetlenségre szólította fel. A többnyire laikus hívőkből álló szervezet Freiburgban közzétett nyilatkozatában annak a nézetnek adott hangot, hogy a keresztény hívőknek nem az egyházi vezetés további lépéseiben kell reménykednie, hanem saját lelkiismeretét kell követnie. A mozgalom szót emelt a keresztény egyház csaknem 500 éve tartó megosztottsága ellen.
XVI. Benedek pápa vasárnap este Freiburgból visszautazott a Vatikánba.
2011. szeptember 28., szerda
Az alkotmánybíróság függetlenségét méltatta a német kancellár
A német alkotmánybíróság függetlenségét méltatta Christian Wulff államfő és Angela Merkel kancellár.
Wulff és Merkel azon az ünnepségen beszélt, amelyet szerdán rendeztek Karlsruhéban abból az alkalomból, hogy a legfelsőbb németországi bírói testület pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1951. szeptember 28-án kezdte meg tevékenységét.
Egy, az évforduló alkalmából nyilvánosságra hozott felmérésből kitűnt, hogy a német állampolgárok túlnyomó többsége büszke az alkotmánybíróságra.
A megkérdezettek jelentős többsége úgy vélekedett, hogy a bíróság nélkülözhetetlen, és jó munkát végez.
hirado.hu
Wulff és Merkel azon az ünnepségen beszélt, amelyet szerdán rendeztek Karlsruhéban abból az alkalomból, hogy a legfelsőbb németországi bírói testület pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1951. szeptember 28-án kezdte meg tevékenységét.
Egy, az évforduló alkalmából nyilvánosságra hozott felmérésből kitűnt, hogy a német állampolgárok túlnyomó többsége büszke az alkotmánybíróságra.
A megkérdezettek jelentős többsége úgy vélekedett, hogy a bíróság nélkülözhetetlen, és jó munkát végez.
hirado.hu
2011. szeptember 27., kedd
Hatékony alkotmánybíróságot vár az új törvénytől Paczolay Péter
Az új Alkotmánybíróság csak alkotmányértelmezési kérdésekkel foglalkozik majd egy-egy konkrét bírói döntés után, tehát nem új jogorvoslati fórum lesz - jelentette ki Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke. Úgy vélte, az új alkotmánybírósági törvény legkényesebb kérdése a folyamatban lévő ügyek kezelése.
Az Alkotmánybíróság (Ab) elnöke szerint koncepcionálisan jó az új alkotmánybírósági törvény tervezete, alkalmas egy hatékony bíróság létrehozására, azonban van néhány nyitott kérdés. Paczolay Péter a parlament alkotmányügyi bizottságának keddi ülésén azt mondta, hogy a testület az új jogköreivel és hatáskörével nem lesz új jogorvoslati fórum, hiszen szinte egyedül alkotmányértelmezési kérdésekkel foglalkoznak majd egy-egy konkrét bírói döntés után.
Paczolay Péter szerint a legkényesebb, a tervezetben még nem rendezett kérdés a folyamatban lévő ügyek kezelése. Az Ab elnöke üdvözölte, hogy a kormánypárti előterjesztés nem a két véglet - az 1600 folyamatban lévő ügy megoldása az új ügyrend bevezetése előtt vagy az összes ügy kidobása - közül választott, hanem köztes megoldást akar megvalósítani. A jogvédő szervezetek által benyújtott indítványok így is el fognak halni, és általában a normakontrollra vonatkozó beadványok is "könnyebben elveszhetnek" - tette hozzá.
A fideszes tervezet szerint megszűnnek az Ab jövő év január 1-jén folyamatban lévő eljárásai, ha a kifogásolt jogszabály utólagos vizsgálatát nem a kormány, az országgyűlési képviselők negyede vagy az alapvető jogok biztosa kezdeményezte.
Ahogyan az [origo] korábbi cikkéből kiderül, a gyanúsítottak hosszú őrizetben tartása, a közalkalmazottak indoklás nélküli elbocsátása, a média működését átíró jogszabály mind olyan ügyek, amelyek elúszhatnak, ha a jövő év elején hatályba lép az Alkotmánybíróságról (Ab) szóló, szerdán kiszivárgott kormánypárti tervezet. A javaslat szerint az Ab leállítja azoknak az ügyeknek a tárgyalását, ahol a kérelmező nem személyesen érintett. Az ügyek újratárgyalását március végéig lehet kérni a javaslat szerint
MTI
http://www.origo.hu/itthon/20110927-uj-hatekony-alkotmanybirosag-johet-letre-paczolay-peter-szerint.html
Az Alkotmánybíróság (Ab) elnöke szerint koncepcionálisan jó az új alkotmánybírósági törvény tervezete, alkalmas egy hatékony bíróság létrehozására, azonban van néhány nyitott kérdés. Paczolay Péter a parlament alkotmányügyi bizottságának keddi ülésén azt mondta, hogy a testület az új jogköreivel és hatáskörével nem lesz új jogorvoslati fórum, hiszen szinte egyedül alkotmányértelmezési kérdésekkel foglalkoznak majd egy-egy konkrét bírói döntés után.
Paczolay Péter szerint a legkényesebb, a tervezetben még nem rendezett kérdés a folyamatban lévő ügyek kezelése. Az Ab elnöke üdvözölte, hogy a kormánypárti előterjesztés nem a két véglet - az 1600 folyamatban lévő ügy megoldása az új ügyrend bevezetése előtt vagy az összes ügy kidobása - közül választott, hanem köztes megoldást akar megvalósítani. A jogvédő szervezetek által benyújtott indítványok így is el fognak halni, és általában a normakontrollra vonatkozó beadványok is "könnyebben elveszhetnek" - tette hozzá.
A fideszes tervezet szerint megszűnnek az Ab jövő év január 1-jén folyamatban lévő eljárásai, ha a kifogásolt jogszabály utólagos vizsgálatát nem a kormány, az országgyűlési képviselők negyede vagy az alapvető jogok biztosa kezdeményezte.
Ahogyan az [origo] korábbi cikkéből kiderül, a gyanúsítottak hosszú őrizetben tartása, a közalkalmazottak indoklás nélküli elbocsátása, a média működését átíró jogszabály mind olyan ügyek, amelyek elúszhatnak, ha a jövő év elején hatályba lép az Alkotmánybíróságról (Ab) szóló, szerdán kiszivárgott kormánypárti tervezet. A javaslat szerint az Ab leállítja azoknak az ügyeknek a tárgyalását, ahol a kérelmező nem személyesen érintett. Az ügyek újratárgyalását március végéig lehet kérni a javaslat szerint
MTI
http://www.origo.hu/itthon/20110927-uj-hatekony-alkotmanybirosag-johet-letre-paczolay-peter-szerint.html
2011. szeptember 22., csütörtök
A jogállam fontosságát hangsúlyozta a Bundestagban a pápa
A jogállam fontosságát, a jogalkotók felelősségét hangsúlyozta a berlini Bundestagban elhangzott beszédében csütörtökön XVI. Benedek pápa.
A katolikus egyházfő az első pápa, aki beszédet mondott a német parlamentben.
XVI. Benedek az előzetes várakozásokkal ellentétben egyetlen szóval sem említette az időszerű politikai és gazdasági kérdéseket, valamint a katolikus egyházat foglalkoztató problémákat. Az egyházfő szinte kizárólag a politika, illetve a politikusok felelősségéről, a jogállam alapvető elemeiről szólt.
A német pápa beszédét csaknem száz ellenzéki képviselő bojkottálta arra hivatkozva, hogy az megsérti az állam és az egyház szétválasztásának elvét. A bojkottálók között elsősorban a szociáldemokrata párthoz és a reformkommunista Baloldal pártjához tartozó honatyák voltak, helyükre azonban korábbi képviselőket hívtak meg.
A 84 éves egyházfő - aki először ülve kívánta megtartani értesülések szerint maga írta beszédét - a képviselőknek egyfajta jogfilozófiai előadást tartott. A jogalkotás alapelveit említve hangsúlyozta, hogy a politikusok munkájának mértéke nem a siker és semmi esetre sem az anyagi nyereség lehet. A politika csakis az igazságosságot szolgálhatja és a béke előfeltételeit kell megteremtenie - fogalmazott az egyházfő, utalva arra, hogy a siker vágya tévútra, a jog meghamisításához, az igazságosság lerombolásához vezethet.
Ezzel összefüggésben XVI. Benedek emlékeztetett a keserű német tapasztalatokra. "Mi németek átéltük azt, hogy a hatalmat elszakították a jogtól, a hatalom a jog ellen fordult, azt lábbal tiporta, és az állam a jogtalanság eszköze lett" - jelentette ki a náci rezsim bűncselekményire utalva a pápa. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy a jog szolgálata, a jogtalanság elleni harc a politikusok legalapvetőbb feladata. Annak a nézetnek adott hangot, hogy a jogilag rendezendő témák nagy részét tekintve a többség elegendő kritérium lehet. "A jog alapvető kérdéseiben azonban - amikor az emberek és az emberiség méltóságról van szó - a többség elve nyilvánvalóan nem elegendő" - hangsúlyozta a német parlamenti képviselők előtt a pápa.
A katolikus egyházfő beszédében szólt az ökológia jelentőségéről, a természet törvényeinek nélkülözhetetlen tiszteletéről és az európai kulturális gyökerei megőrzésének szükségességéről.
A beszéddel egy időben a parlament közelében mintegy tízezren tüntettek a katolikus egyház egyes tanai, a pápa korábbi állásfoglalásai ellen. A megmozdulást számos civil szervezet - köztük a homoszexuálisok és leszbikusok szövetsége - közösen rendezte. Előzőleg a pápa a berlini tiltakozással kapcsolatban azt hangoztatta, hogy az normálisnak számít egy szabad társadalomban, ha civilizált módon zajlik.
MTI
A katolikus egyházfő az első pápa, aki beszédet mondott a német parlamentben.
XVI. Benedek az előzetes várakozásokkal ellentétben egyetlen szóval sem említette az időszerű politikai és gazdasági kérdéseket, valamint a katolikus egyházat foglalkoztató problémákat. Az egyházfő szinte kizárólag a politika, illetve a politikusok felelősségéről, a jogállam alapvető elemeiről szólt.
A német pápa beszédét csaknem száz ellenzéki képviselő bojkottálta arra hivatkozva, hogy az megsérti az állam és az egyház szétválasztásának elvét. A bojkottálók között elsősorban a szociáldemokrata párthoz és a reformkommunista Baloldal pártjához tartozó honatyák voltak, helyükre azonban korábbi képviselőket hívtak meg.
A 84 éves egyházfő - aki először ülve kívánta megtartani értesülések szerint maga írta beszédét - a képviselőknek egyfajta jogfilozófiai előadást tartott. A jogalkotás alapelveit említve hangsúlyozta, hogy a politikusok munkájának mértéke nem a siker és semmi esetre sem az anyagi nyereség lehet. A politika csakis az igazságosságot szolgálhatja és a béke előfeltételeit kell megteremtenie - fogalmazott az egyházfő, utalva arra, hogy a siker vágya tévútra, a jog meghamisításához, az igazságosság lerombolásához vezethet.
Ezzel összefüggésben XVI. Benedek emlékeztetett a keserű német tapasztalatokra. "Mi németek átéltük azt, hogy a hatalmat elszakították a jogtól, a hatalom a jog ellen fordult, azt lábbal tiporta, és az állam a jogtalanság eszköze lett" - jelentette ki a náci rezsim bűncselekményire utalva a pápa. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy a jog szolgálata, a jogtalanság elleni harc a politikusok legalapvetőbb feladata. Annak a nézetnek adott hangot, hogy a jogilag rendezendő témák nagy részét tekintve a többség elegendő kritérium lehet. "A jog alapvető kérdéseiben azonban - amikor az emberek és az emberiség méltóságról van szó - a többség elve nyilvánvalóan nem elegendő" - hangsúlyozta a német parlamenti képviselők előtt a pápa.
A katolikus egyházfő beszédében szólt az ökológia jelentőségéről, a természet törvényeinek nélkülözhetetlen tiszteletéről és az európai kulturális gyökerei megőrzésének szükségességéről.
A beszéddel egy időben a parlament közelében mintegy tízezren tüntettek a katolikus egyház egyes tanai, a pápa korábbi állásfoglalásai ellen. A megmozdulást számos civil szervezet - köztük a homoszexuálisok és leszbikusok szövetsége - közösen rendezte. Előzőleg a pápa a berlini tiltakozással kapcsolatban azt hangoztatta, hogy az normálisnak számít egy szabad társadalomban, ha civilizált módon zajlik.
MTI
2011. szeptember 21., szerda
Sokan kaphatnak kevesebb nyugdíjat
Sötét jövő rajzolódik ki az idősek előtt FOTÓ VAJDA JÓZSEF
Továbbra sem tudni biztosat az alapnyugdíj bevezetéséről és a tervezett nyugdij-átalakításról, pedig a kérdés csaknem 3 millió embert érint. Hiába érdeklődtünk a Miniszterelnökségen, nem kaptunk választ a kérdéseinkre. A lapunk által megkérdezett közgazdász úgy tudja, jövő januártól 20 százalékkal csökkentik a korábban megállapított ellátásokat, igaz, mindenki kapna 20 ezer forint alapnyugdíjat. Ezzel a 100 ezer forint feletti ellátásból élők veszítenek. Akik nem dolgoztak 20 évet, egyáltalán nem kapnak pénzt, a 100 ezer forintnál kevesebből élők viszont néhány ezer forintot nyernek.
Egy másik nyugdíj szakértő ugyanakkor kérdésesnek nevezte, hogy 20l2-től bevezethető-e az új rendszer, szerinte ugyanis a nyugdíjas új adatainak kiszámítására és feldolgozására nincs meg a kellő apparátus. Azt viszont elképzelhetőnek tartja, hogy egy-két éven belül eszerint alakítják át a rendszert.
Az szinte biztos, hogy a jelenleg aktív korúak már nem kapnak munkanyugdíjat, csak az egyéni számlájukon fölhalmozott összeg alapján kapnak majd ellátást.
CIKKÜNK A 3. OLDALON
Egyelőre nincs válasz a kormánytól az alapnyugdíj bevezetése és a tervezett nyugdíj-átalakítás ügyében, noha a kérdés csaknem 3 millió embert érint.
A lapunk által megkérdezett közgazdász úgy tudja, jövő januártól 20 százalékkal csökkentik az ellátásokat, igaz, mindenki kapna 20 ezer forint alapnyugdíjat. Egy másik nyugdíjszakértő ugyanakkor kérdésesnek nevezte, hogy januártól bevezethető-e az új rendszer.
Nem tudja elképzelni, hogy az alapnyugdíjat már jövő januártól bevezesse a kormány - mondta lapunknak egy névtelenséget kérő szakértő. A 2,7 millió nyugdíjas ellátásának újraszámolása szerinte "túlmegy azon a határon, amit a fiúk produkálni képesek". Ám lehet, hogy egy-két éven belül átalakítják a rendszert. Elképzelhetőnek tartja azt is, sarkalatos törvényben rögzítik, hogy folyamatosan vagy ahogy a Fidesz szokta: egy csapásra - megszüntetik a munkanyugdíjat, és az állam csak alapnyugdíjat fizet. Míg a munkanyugdíj azt jelenti, hogy a munkával töltött évek és a befizetett járulék alapján állapítják meg az ellátás mértékét, az alapnyugdíj értéke független a tényleges életpálya-keresettől, összegét az állam határozza meg. A megélhetésre elég nyugdíjat tehát nem az államtól kapnák az idősek, hanem abból a felhalmozott tőkéből, amit munkavállalóként az egyéni számlájukra befizetettek. Ez a svéd nyugdíjmodell, amelyről a fideszes Varga Mihály még a kormányváltás előtt beszélt. Vannak, akik szerint a Fídesz ezzel a nyilatkozattal tesztelte a társadalom tűrőképességét. Szerettünk volna részleteket megtudni a Miniszterelnökségtől, de nem kaptunk választ arra, hogy az alapnyugdíj bevezetését mikortól tervezik, és kikre vonatkozna az ellátás módosítása.
Így csak a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által készített Nemzeti Nyugdíjpolitikai Koncepcióra hagyatkoztunk. Aszerint az állami nyugdíjrendszerben csak az egyéni járulékbefizetések után járna nyugdíj, a munkáltató által befizetett járulékot leválasztanák, abból a később nyugdíjasokká válók már semmit nem kapnak. Ebből a pénzből finanszíroznák a mai öregségi ellátásokat, a pénzügyi és demográfiai deficitből eredő többletkifizetéseket, az árvaellátást és az ideiglenes özvegyi ellátást fizetnék.
Van egy furcsa csavar a javaslatban, a foglalkoztatók - az eddigitől eltérően - nem járulékot, hanem hozzájárulást fizetnének. Ez nemcsak technikai jellegű változtatás, hiszen a hozzájárulás után az államnak nem lesz nyugdíjfizetési kötelezettsége. Így fordulhat elő, hogy az özvegyi nyugdíj nem jár majd alanyi jogon, hanem valamilyen feltételek alapján adhatóvá válik. Az egyéni számlára tehát csak a munkavállalók fizetnének, a járulék 20 százalék lenne, szemben a jelenlegi 10-zel. A későbbi nyugdíjat az egyenleg és a várható élettartam alapján határoznák meg.
Az egyéni számlákon felhalmozott összeg örökölhető lenne. Válás esetén az egyéni számlák egyenlegének azt a részét, amelyet a házasság alatt szereztek a felek, egyenlő arányban kellene elosztani. Ez azt jelenti, hogy ha az egyik fél a házasság alatt egyáltalán nem dolgozott, megkaphatja a másik fél házasság alatt szerzett számlaegyenlegének a felét.
Az egyéni számlákkal kapcsolatban van egy újabb elképzelés is. A már említett nyugdíjszámítás annyiban módosulna, hogy az azon összegyűlt tőke alapján számított nyugdíjnak csak 80 százalékát kapnák meg a majdani idősek. A változásból a jelenlegi nyugdíjasok sem maradnának ki. Ellátásukat 20 százalékkal csökkentenék, a maradék 80 százalék mellé 20 ezer forintos alapnyugdíjat kapnának a legalább 20 szolgálati évvel rendelkezők.
Az, akinek 100 ezer forint alatt van a nyugdíja, a rendszer nyertese lenne. Kimaradnának viszont, akik 20 évnél kevesebb ideig dolgoztak, és rosszul járnának a magasabb nyugdíjjal rendelkezők. A lapunk által korábban megkérdezett szakértő szerint akár elfogadható lenne ez a szisztéma is, ha csak felmenő rendszerben vezetnék be a tervezett alap és arányos nyugdíjrendszert, azaz csak az új nyugdíjasokra vonatkozna. De Simonovits András szerint ennek ellentmond, hogy 2012 januárjától már (az együttes munkáltatói és munkavállalói) 34 százalékos nyugdíjjárulékból 7 százalék, vagyis a teljes járulék ötöde az alapnyugdíjat fedezné. A most alkalmazott felosztó-kirovó rendszer logikája szerint minden nyugdíjasnak kellene kapnia alapnyugdíjat, vagyis az ellátás módosítása is érint mindenkit. Ez az, amit a másik, lapunk által megkérdezett szakértő nem tart elképzelhetőnek. Ő úgy gondolja, ehhez túl rövid az idő.
M.J.
Népszava, 2011. szeptember 21., szerda, 138. évf., 221. szám
Továbbra sem tudni biztosat az alapnyugdíj bevezetéséről és a tervezett nyugdij-átalakításról, pedig a kérdés csaknem 3 millió embert érint. Hiába érdeklődtünk a Miniszterelnökségen, nem kaptunk választ a kérdéseinkre. A lapunk által megkérdezett közgazdász úgy tudja, jövő januártól 20 százalékkal csökkentik a korábban megállapított ellátásokat, igaz, mindenki kapna 20 ezer forint alapnyugdíjat. Ezzel a 100 ezer forint feletti ellátásból élők veszítenek. Akik nem dolgoztak 20 évet, egyáltalán nem kapnak pénzt, a 100 ezer forintnál kevesebből élők viszont néhány ezer forintot nyernek.
Egy másik nyugdíj szakértő ugyanakkor kérdésesnek nevezte, hogy 20l2-től bevezethető-e az új rendszer, szerinte ugyanis a nyugdíjas új adatainak kiszámítására és feldolgozására nincs meg a kellő apparátus. Azt viszont elképzelhetőnek tartja, hogy egy-két éven belül eszerint alakítják át a rendszert.
Az szinte biztos, hogy a jelenleg aktív korúak már nem kapnak munkanyugdíjat, csak az egyéni számlájukon fölhalmozott összeg alapján kapnak majd ellátást.
CIKKÜNK A 3. OLDALON
Egyelőre nincs válasz a kormánytól az alapnyugdíj bevezetése és a tervezett nyugdíj-átalakítás ügyében, noha a kérdés csaknem 3 millió embert érint.
A lapunk által megkérdezett közgazdász úgy tudja, jövő januártól 20 százalékkal csökkentik az ellátásokat, igaz, mindenki kapna 20 ezer forint alapnyugdíjat. Egy másik nyugdíjszakértő ugyanakkor kérdésesnek nevezte, hogy januártól bevezethető-e az új rendszer.
Nem tudja elképzelni, hogy az alapnyugdíjat már jövő januártól bevezesse a kormány - mondta lapunknak egy névtelenséget kérő szakértő. A 2,7 millió nyugdíjas ellátásának újraszámolása szerinte "túlmegy azon a határon, amit a fiúk produkálni képesek". Ám lehet, hogy egy-két éven belül átalakítják a rendszert. Elképzelhetőnek tartja azt is, sarkalatos törvényben rögzítik, hogy folyamatosan vagy ahogy a Fidesz szokta: egy csapásra - megszüntetik a munkanyugdíjat, és az állam csak alapnyugdíjat fizet. Míg a munkanyugdíj azt jelenti, hogy a munkával töltött évek és a befizetett járulék alapján állapítják meg az ellátás mértékét, az alapnyugdíj értéke független a tényleges életpálya-keresettől, összegét az állam határozza meg. A megélhetésre elég nyugdíjat tehát nem az államtól kapnák az idősek, hanem abból a felhalmozott tőkéből, amit munkavállalóként az egyéni számlájukra befizetettek. Ez a svéd nyugdíjmodell, amelyről a fideszes Varga Mihály még a kormányváltás előtt beszélt. Vannak, akik szerint a Fídesz ezzel a nyilatkozattal tesztelte a társadalom tűrőképességét. Szerettünk volna részleteket megtudni a Miniszterelnökségtől, de nem kaptunk választ arra, hogy az alapnyugdíj bevezetését mikortól tervezik, és kikre vonatkozna az ellátás módosítása.
Így csak a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által készített Nemzeti Nyugdíjpolitikai Koncepcióra hagyatkoztunk. Aszerint az állami nyugdíjrendszerben csak az egyéni járulékbefizetések után járna nyugdíj, a munkáltató által befizetett járulékot leválasztanák, abból a később nyugdíjasokká válók már semmit nem kapnak. Ebből a pénzből finanszíroznák a mai öregségi ellátásokat, a pénzügyi és demográfiai deficitből eredő többletkifizetéseket, az árvaellátást és az ideiglenes özvegyi ellátást fizetnék.
Van egy furcsa csavar a javaslatban, a foglalkoztatók - az eddigitől eltérően - nem járulékot, hanem hozzájárulást fizetnének. Ez nemcsak technikai jellegű változtatás, hiszen a hozzájárulás után az államnak nem lesz nyugdíjfizetési kötelezettsége. Így fordulhat elő, hogy az özvegyi nyugdíj nem jár majd alanyi jogon, hanem valamilyen feltételek alapján adhatóvá válik. Az egyéni számlára tehát csak a munkavállalók fizetnének, a járulék 20 százalék lenne, szemben a jelenlegi 10-zel. A későbbi nyugdíjat az egyenleg és a várható élettartam alapján határoznák meg.
Az egyéni számlákon felhalmozott összeg örökölhető lenne. Válás esetén az egyéni számlák egyenlegének azt a részét, amelyet a házasság alatt szereztek a felek, egyenlő arányban kellene elosztani. Ez azt jelenti, hogy ha az egyik fél a házasság alatt egyáltalán nem dolgozott, megkaphatja a másik fél házasság alatt szerzett számlaegyenlegének a felét.
Az egyéni számlákkal kapcsolatban van egy újabb elképzelés is. A már említett nyugdíjszámítás annyiban módosulna, hogy az azon összegyűlt tőke alapján számított nyugdíjnak csak 80 százalékát kapnák meg a majdani idősek. A változásból a jelenlegi nyugdíjasok sem maradnának ki. Ellátásukat 20 százalékkal csökkentenék, a maradék 80 százalék mellé 20 ezer forintos alapnyugdíjat kapnának a legalább 20 szolgálati évvel rendelkezők.
Az, akinek 100 ezer forint alatt van a nyugdíja, a rendszer nyertese lenne. Kimaradnának viszont, akik 20 évnél kevesebb ideig dolgoztak, és rosszul járnának a magasabb nyugdíjjal rendelkezők. A lapunk által korábban megkérdezett szakértő szerint akár elfogadható lenne ez a szisztéma is, ha csak felmenő rendszerben vezetnék be a tervezett alap és arányos nyugdíjrendszert, azaz csak az új nyugdíjasokra vonatkozna. De Simonovits András szerint ennek ellentmond, hogy 2012 januárjától már (az együttes munkáltatói és munkavállalói) 34 százalékos nyugdíjjárulékból 7 százalék, vagyis a teljes járulék ötöde az alapnyugdíjat fedezné. A most alkalmazott felosztó-kirovó rendszer logikája szerint minden nyugdíjasnak kellene kapnia alapnyugdíjat, vagyis az ellátás módosítása is érint mindenkit. Ez az, amit a másik, lapunk által megkérdezett szakértő nem tart elképzelhetőnek. Ő úgy gondolja, ehhez túl rövid az idő.
M.J.
Népszava, 2011. szeptember 21., szerda, 138. évf., 221. szám
Retro: Elkaszálta a román alkotmánybíróság a nyugdíjcsökkentést
[origo]|MTI|2010. 06. 25., 11:36
Elbukott a román kormány megszorító csomagjának egyik hangsúlyos eleme, a 15 százalékos nyugdíjcsökkentés. Ezzel kérdésessé vált az újabb IMF-hitelrészlet folyósítása - lehet, hogy adót kell emelni. A forint jelentősen gyengült a hír nyomán.
Részben alkotmányellenesnek nyilvánította a román alkotmánybíróság a bukaresti kormány és a parlament által elfogadott megszorító intézkedéscsomagot - közölte pénteken a román média saját értesüléseire hivatkozva.
A Realitatea hírtelevízió szerint a nyugdíjak 15 százalékos mérséklése bukott el a testületben, viszont a közalkalmazotti bérek a kormány eredeti szándékai szerint 25 százalékkal csökkennek.
A kormány megszorító csomagját a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Legfelsőbb Bíróság támadta meg, így került a törvény az Alkotmánybíróság asztalára. A csomagról döntő ülés június 25-én kezdődött, de aznap nem született határozat. A tanácskozás péntek reggel 9 órától kezdődött újra. A törvénycsomag így visszakerül a parlament elé, újbóli megvitatásra - írta a romániai Új Magyar Szó internetes verziója.
A Krónika arra emlékeztet, hogy kérdésessé vált a Nemzetközi Valutaalap (IMF) aktuális hitelrészletének folyósítása, mivel a nemzetközi pénzintézet abban állapodott meg a bukaresti vezetéssel, hogy a költségcsökkentés jegyében a nyugdíjak összege kisebb lesz. Az IMF igazgatótanácsa hétfőn dönt az újabb támogatási részlet folyósításáról.
Sebastian Lazaroiu államelnöki tanácsos pénteken azt nyilatkozta a Realitatea.net hírportálnak, hogy ha az alkotmánybíróság elveti a megszorító intézkedéscsomagot, egyetlen megoldás marad: az adók növelése.
A döntés nyilvánosságra kerülése után azonnal gyengülni kezdtek a közép-kelet-európai devizák, köztük a forint is. Az euró rövid idő alatt 286 forint fölé, a dollár 233 forintra, a svájci frank pedig újabb éves csúcsra, 211,53 forintra drágult.
Elbukott a román kormány megszorító csomagjának egyik hangsúlyos eleme, a 15 százalékos nyugdíjcsökkentés. Ezzel kérdésessé vált az újabb IMF-hitelrészlet folyósítása - lehet, hogy adót kell emelni. A forint jelentősen gyengült a hír nyomán.
Részben alkotmányellenesnek nyilvánította a román alkotmánybíróság a bukaresti kormány és a parlament által elfogadott megszorító intézkedéscsomagot - közölte pénteken a román média saját értesüléseire hivatkozva.
A Realitatea hírtelevízió szerint a nyugdíjak 15 százalékos mérséklése bukott el a testületben, viszont a közalkalmazotti bérek a kormány eredeti szándékai szerint 25 százalékkal csökkennek.
A kormány megszorító csomagját a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Legfelsőbb Bíróság támadta meg, így került a törvény az Alkotmánybíróság asztalára. A csomagról döntő ülés június 25-én kezdődött, de aznap nem született határozat. A tanácskozás péntek reggel 9 órától kezdődött újra. A törvénycsomag így visszakerül a parlament elé, újbóli megvitatásra - írta a romániai Új Magyar Szó internetes verziója.
A Krónika arra emlékeztet, hogy kérdésessé vált a Nemzetközi Valutaalap (IMF) aktuális hitelrészletének folyósítása, mivel a nemzetközi pénzintézet abban állapodott meg a bukaresti vezetéssel, hogy a költségcsökkentés jegyében a nyugdíjak összege kisebb lesz. Az IMF igazgatótanácsa hétfőn dönt az újabb támogatási részlet folyósításáról.
Sebastian Lazaroiu államelnöki tanácsos pénteken azt nyilatkozta a Realitatea.net hírportálnak, hogy ha az alkotmánybíróság elveti a megszorító intézkedéscsomagot, egyetlen megoldás marad: az adók növelése.
A döntés nyilvánosságra kerülése után azonnal gyengülni kezdtek a közép-kelet-európai devizák, köztük a forint is. Az euró rövid idő alatt 286 forint fölé, a dollár 233 forintra, a svájci frank pedig újabb éves csúcsra, 211,53 forintra drágult.
2011. szeptember 18., vasárnap
Paczolay: végül "úgyis az alkotmánybírók mondják meg, hogy mi a jog"
Az Alkotmánybíróság elnöke szerint az általa vezetett testületen és a bíróságokon múlik majd az új alaptörvény értelmezése. Paczolay Péter erről egy, az új alaptörvényt elemző könyv keddi budapesti bemutatóján beszélt.
"Az, hogy az alaptörvény miként fog a mindennapokban élni, az elsősorban a bíróságok és az Ab értelmezésén fog múlni", és végül "úgyis az alkotmánybírók mondják meg, hogy mi a jog" – mondta az Ab elnöke. Paczolay Péter jelezte: az alkotmányértelmezési munkát segíti majd Jakab András alkotmányjogász e témában most megjelent könyve is. Az Ab elnöke a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán – jelenlegi és korábbi alkotmánybírák, alkotmányjogászok, valamint politikusok előtt – tartott könyvbemutatón méltatta Jakab András munkáját. Mint mondta, a szerző a jelenleg hatályos alkotmány és az új alaptörvény közötti különbségeket és azonosságokat próbálja meg kimutatni, valamint azt: az új dokumentum mennyire jelent új alkotmányos korszakot.
Tölgyessy Péter alkotmányjogász az Ab elnökével egyetértve ugyancsak azt hangoztatta, "majd a jogalkalmazó fogja megmondani, hogy Magyarországon mit jelent az új alkotmány, és nem a jogalkotó". A mintegy 380 oldalas kötetet elemezve arról beszélt, Jakab András egyebek mellett bemutatja, "hogyan kellett volna alkotmányozni", valamint hogy mit jelent az új alkotmány a magyar és az Európai Unióban szokványos jogi kultúra alapján. Az új alaptörvényről azt mondta: az a félelme, hogy hallatlanul meg fogja osztani a magyar politikai közösséget, és rosszabb lesz a helyzet a politikai legitimációt illetően, mint az 1989-es alkotmány elfogadása után. "Ezt az alkotmányt a politikai közösség fele (...) nem fogadja el (...) isten tudja, milyen bajok lesznek még ebből" – fűzte hozzá.
A kötet értékeként emelte ki, hogy a szerző nem politikai koncepciók alapján elemzi a szöveget, hanem jogászként nyúl hozzá, "magát a szöveget" nézi, és a mű egy része lényegében az alaptörvény kommentárja. Véleménye szerint Jakab András "néha igen bátor értelmezést" adott, ám – mint mondta – az mélyen beleillik mind a magyarországi alkotmányos kultúrába, mind pedig az európai szokásokba. Tölgyessy Péter arra is rámutatott: a műben "ki nem mondottan benne van az a szándék, hogy felül fogja írni adott esetben a jogalkotónak az akaratát – azon az elven, amit Paczolay Péter mondott –, hogy majd a jogalkalmazó fogja úgyis megmondani a valóságos tartalmát az (új) alkotmánynak".
Zlinszky János volt alkotmánybíró az új alkotmány kidolgozásával kapcsolatban arról beszélt: a jogalkotás során "kár volt nem jobban kihasználni" a jogtudomány által felkínált "jóindulatú és érdeklődő segítséget", és "egy kicsit mintha kapkodó" lett volna a munka. A könyvről szólva elmondta, munkájában Jakab András azt mutatja ki, hogy a jelenlegi alkotmány és az új alaptörvény "jól összeilleszthető". Ezt úgy érzékeltette: nem arról van szó, hogy valami egész más korszak kezdődött, hanem arról, hogy továbbmegyünk azon az úton, amelyen eddig kicsit döcögve haladtunk. Zlinszky János reményét fejezte ki, hogy az új alaptörvény – "azzal, amit hoz és amit nem hoz" – megindíthat egy alkotmányossági gondolkodást és vitát, ami hiányzott az eddigi alkotmány mellől.
A szerző, Jakab András arról beszélt, hogy a könyv megírásával kettős célja volt; egyrészt az eddigi diskurzust akarta lezárni arról, hogy milyen alkotmány lenne az ideális, ugyanakkor új párbeszédet is akar indítani arról, hogy az új szöveget miként kellene értelmezni. Úgy véli, a jogászok, a jogtudósok fő feladata most a fogalmirendszer-építés lesz. Mint fogalmazott, a jogászoknak a normaszöveget kiindulópontnak kell tekinteniük, és "abból a lehető legtöbbet" kell kihozniuk. Hozzátette: könyvét azzal az ambícióval írta, hogy az alaptörvényről induló diskurzust meghatározza, annak kiindulópontja legyen.
http://hvg.hu/itthon/20110913_paczolay_alkotmany
"Az, hogy az alaptörvény miként fog a mindennapokban élni, az elsősorban a bíróságok és az Ab értelmezésén fog múlni", és végül "úgyis az alkotmánybírók mondják meg, hogy mi a jog" – mondta az Ab elnöke. Paczolay Péter jelezte: az alkotmányértelmezési munkát segíti majd Jakab András alkotmányjogász e témában most megjelent könyve is. Az Ab elnöke a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán – jelenlegi és korábbi alkotmánybírák, alkotmányjogászok, valamint politikusok előtt – tartott könyvbemutatón méltatta Jakab András munkáját. Mint mondta, a szerző a jelenleg hatályos alkotmány és az új alaptörvény közötti különbségeket és azonosságokat próbálja meg kimutatni, valamint azt: az új dokumentum mennyire jelent új alkotmányos korszakot.
Tölgyessy Péter alkotmányjogász az Ab elnökével egyetértve ugyancsak azt hangoztatta, "majd a jogalkalmazó fogja megmondani, hogy Magyarországon mit jelent az új alkotmány, és nem a jogalkotó". A mintegy 380 oldalas kötetet elemezve arról beszélt, Jakab András egyebek mellett bemutatja, "hogyan kellett volna alkotmányozni", valamint hogy mit jelent az új alkotmány a magyar és az Európai Unióban szokványos jogi kultúra alapján. Az új alaptörvényről azt mondta: az a félelme, hogy hallatlanul meg fogja osztani a magyar politikai közösséget, és rosszabb lesz a helyzet a politikai legitimációt illetően, mint az 1989-es alkotmány elfogadása után. "Ezt az alkotmányt a politikai közösség fele (...) nem fogadja el (...) isten tudja, milyen bajok lesznek még ebből" – fűzte hozzá.
A kötet értékeként emelte ki, hogy a szerző nem politikai koncepciók alapján elemzi a szöveget, hanem jogászként nyúl hozzá, "magát a szöveget" nézi, és a mű egy része lényegében az alaptörvény kommentárja. Véleménye szerint Jakab András "néha igen bátor értelmezést" adott, ám – mint mondta – az mélyen beleillik mind a magyarországi alkotmányos kultúrába, mind pedig az európai szokásokba. Tölgyessy Péter arra is rámutatott: a műben "ki nem mondottan benne van az a szándék, hogy felül fogja írni adott esetben a jogalkotónak az akaratát – azon az elven, amit Paczolay Péter mondott –, hogy majd a jogalkalmazó fogja úgyis megmondani a valóságos tartalmát az (új) alkotmánynak".
Zlinszky János volt alkotmánybíró az új alkotmány kidolgozásával kapcsolatban arról beszélt: a jogalkotás során "kár volt nem jobban kihasználni" a jogtudomány által felkínált "jóindulatú és érdeklődő segítséget", és "egy kicsit mintha kapkodó" lett volna a munka. A könyvről szólva elmondta, munkájában Jakab András azt mutatja ki, hogy a jelenlegi alkotmány és az új alaptörvény "jól összeilleszthető". Ezt úgy érzékeltette: nem arról van szó, hogy valami egész más korszak kezdődött, hanem arról, hogy továbbmegyünk azon az úton, amelyen eddig kicsit döcögve haladtunk. Zlinszky János reményét fejezte ki, hogy az új alaptörvény – "azzal, amit hoz és amit nem hoz" – megindíthat egy alkotmányossági gondolkodást és vitát, ami hiányzott az eddigi alkotmány mellől.
A szerző, Jakab András arról beszélt, hogy a könyv megírásával kettős célja volt; egyrészt az eddigi diskurzust akarta lezárni arról, hogy milyen alkotmány lenne az ideális, ugyanakkor új párbeszédet is akar indítani arról, hogy az új szöveget miként kellene értelmezni. Úgy véli, a jogászok, a jogtudósok fő feladata most a fogalmirendszer-építés lesz. Mint fogalmazott, a jogászoknak a normaszöveget kiindulópontnak kell tekinteniük, és "abból a lehető legtöbbet" kell kihozniuk. Hozzátette: könyvét azzal az ambícióval írta, hogy az alaptörvényről induló diskurzust meghatározza, annak kiindulópontja legyen.
http://hvg.hu/itthon/20110913_paczolay_alkotmany
2011. szeptember 15., csütörtök
Csak a szokásos Fidesz-mentalitás: hatalmi önérdek és leértékelt jogállamiság
Az Alkotmánybíróságról szóló törvény tervezete mind koncepciójában, mind pedig részletszabályaiban számos, az alkotmányosságot kikezdő, a jogállami garanciarendszert lebontó rendelkezést tartalmaz. Ezért az MSZP ezt a koncepciót jelenlegi formájában elfogadhatatlannak tartja és elutasítja, vele szemben minden törvényes eszközzel fellép.
Mesterházy Attila – Lázár János kérését teljesítve – levélben fordult Dr. Salamon Lászlóhoz, az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnökéhez, melyben tételesen kifejti, mely pontokkal nem ért egyet a készülő törvény tervezetét illetően.
Egyértelműen megállapítható, hogy megszűnnek az Alkotmánybíróság jövő év január 1-jén folyamatban lévő eljárásai, ha a kifogásolt jogszabály utólagos vizsgálatát magánszemély kezdeményezte. Az MSZP tiltakozik egyfelől az "actio popularis" intézményének módszeres kiüresítése, másfelől ezzel összefüggésben a szerzett jogok elvétele ellen!
Az utólagos normakontroll kezdeményezői körének nyitottsága a jogvédelem lényegi garanciája. Ennek cinikus szűkítése ”csak” felháborító, ám a folyamatban lévő eljárások megszüntetése kifejezetten jogfosztó rendelkezés. Fontos, politikailag érzékeny ügyek kerülhetnek így le az Alkotmánybíróság napirendjéről.
Az új alkotmánybírák megválasztásához szükséges kétharmados konszenzus jövőbeni hiányában a tizenkét éves mandátum akár élethosszig tartó megbízatássá alakulhat. A módszer ismerős: ugyanennek, a jogállamban elfogadhatatlan ”bebetonozási” trükknek voltunk bírálói tavaly ősszel a legfőbb ügyészre vonatkozó szabályozás esetében is.
A Fidesz szándéka tehát átlátszó: a jogvédelem legfőbb szervét is uralma alá akarja vonni. Mesterházy Attila szerint az MSZP felelőssége, hogy szakmai tudásával és politikai erejével tiltakozzon a közjogi rendszer gátlástalan átalakítása ellen, melyhez minden törvényes eszközt fel fogunk használni.
http://mszp.hu/hirek/csak_a_szokasos_fideszmentalitas_hatalmi_onerdek_es_leertekelt_jogallamisag
Mesterházy Attila – Lázár János kérését teljesítve – levélben fordult Dr. Salamon Lászlóhoz, az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnökéhez, melyben tételesen kifejti, mely pontokkal nem ért egyet a készülő törvény tervezetét illetően.
Egyértelműen megállapítható, hogy megszűnnek az Alkotmánybíróság jövő év január 1-jén folyamatban lévő eljárásai, ha a kifogásolt jogszabály utólagos vizsgálatát magánszemély kezdeményezte. Az MSZP tiltakozik egyfelől az "actio popularis" intézményének módszeres kiüresítése, másfelől ezzel összefüggésben a szerzett jogok elvétele ellen!
Az utólagos normakontroll kezdeményezői körének nyitottsága a jogvédelem lényegi garanciája. Ennek cinikus szűkítése ”csak” felháborító, ám a folyamatban lévő eljárások megszüntetése kifejezetten jogfosztó rendelkezés. Fontos, politikailag érzékeny ügyek kerülhetnek így le az Alkotmánybíróság napirendjéről.
Az új alkotmánybírák megválasztásához szükséges kétharmados konszenzus jövőbeni hiányában a tizenkét éves mandátum akár élethosszig tartó megbízatássá alakulhat. A módszer ismerős: ugyanennek, a jogállamban elfogadhatatlan ”bebetonozási” trükknek voltunk bírálói tavaly ősszel a legfőbb ügyészre vonatkozó szabályozás esetében is.
A Fidesz szándéka tehát átlátszó: a jogvédelem legfőbb szervét is uralma alá akarja vonni. Mesterházy Attila szerint az MSZP felelőssége, hogy szakmai tudásával és politikai erejével tiltakozzon a közjogi rendszer gátlástalan átalakítása ellen, melyhez minden törvényes eszközt fel fogunk használni.
http://mszp.hu/hirek/csak_a_szokasos_fideszmentalitas_hatalmi_onerdek_es_leertekelt_jogallamisag
2011. szeptember 10., szombat
Az MTI jobban tudja... ismétlés
Replay:
"A szerdán az MTI birtokába került alkotmánybírósági törvénytervezet szerint ugyanakkor az így megszűnő eljárás indítványozói egyes esetekben alkotmányjogi panaszt nyújthatnak be a testületnek 2012. március 31-ig, föltéve, hogy a megjelölt kérdés az új alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben is vizsgálható, és a jogszabály megsemmisítése számukra előnyös következményekkel járna."
"A szerdán az MTI birtokába került alkotmánybírósági törvénytervezet szerint ugyanakkor az így megszűnő eljárás indítványozói egyes esetekben alkotmányjogi panaszt nyújthatnak be a testületnek 2012. március 31-ig, föltéve, hogy a megjelölt kérdés az új alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben is vizsgálható, és a jogszabály megsemmisítése számukra előnyös következményekkel járna."
Van-e még lejjebb: magát heréli ki az AB?
2011. szeptember 8. csütörtök 2:40 nepszava.com
Budapest – Az AB-ről szóló új törvény tervezete szerint szemétkosárba kerülnének a folyamatban levő ügyek. A jövőben csak a kormány (sic!), az országgyűlési képviselők egynegyede és (a Fidesz által megválasztott) ombudsman fordulhatna az alkotmánybírósághoz. Majtényi László – jóhiszeműen – abban bízik, hogy nem maguknak írtak törvényt az alkotmánybírók.
Hozzászólások(31)
Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke a Klubrádióban azt mondta: a kiszivárgott tervezeten látszik, hogy hozzáértők készítették, és “az a hír terjed, hogy az Alkotmánybíróságon készült”. Majtényi szerint a testületnek cáfolnia kellene, hogy bármi köze volna az alkotmánybíróságról szóló törvénytervezet kidolgozásához és ki kellene jelentenie, hogy nem ért vele egyet.
Az alkotmánybíróságról szóló törvénytervezet a szakmai nyilvánosság teljes kizárása mellett, mondhatni csaknem titokban készült. Az alaptörvény szerint a jövőben a törvénytervezetek elfogadása után már csak a kormány, az országgyűlési képviselők negyede és az ombudsman fordulhat az AB-hez, így a testületnek a folyamatban levő ügyek közül jövőre már csak azokkal kell foglalkoznia, amelyeket a kormány, az országgyűlési képviselők legalább negyede és az ombudsman kezdeményezett. Ezek száma csekély, így a „nagy ügyek” a szemétkosárba kerülnek. Hacsak a testület kemény munkával fel nem dolgozza a még hátralevő négy hónapban ügyhátralékát és döntést nem hoz a több mint ezerhatszáz ügyben. A másik lehetőség, hogy nem csinál semmit, megvárja, hogy az ügyek maguktól elhaljanak az új törvény hatálybalépésekor. Utóbbi esetben a folyamatban levő eljárások elsöprő többsége, amelyekben az alkotmánybíróság eddig évekig nem hozott döntést, jövőre megszűnik.
Ezek után nem tűnik alaptalannak Majtényi László gyanúja, és fontos lenne e gyanút eloszlatni az AB részéről.
Budapest – Az AB-ről szóló új törvény tervezete szerint szemétkosárba kerülnének a folyamatban levő ügyek. A jövőben csak a kormány (sic!), az országgyűlési képviselők egynegyede és (a Fidesz által megválasztott) ombudsman fordulhatna az alkotmánybírósághoz. Majtényi László – jóhiszeműen – abban bízik, hogy nem maguknak írtak törvényt az alkotmánybírók.
Hozzászólások(31)
Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke a Klubrádióban azt mondta: a kiszivárgott tervezeten látszik, hogy hozzáértők készítették, és “az a hír terjed, hogy az Alkotmánybíróságon készült”. Majtényi szerint a testületnek cáfolnia kellene, hogy bármi köze volna az alkotmánybíróságról szóló törvénytervezet kidolgozásához és ki kellene jelentenie, hogy nem ért vele egyet.
Az alkotmánybíróságról szóló törvénytervezet a szakmai nyilvánosság teljes kizárása mellett, mondhatni csaknem titokban készült. Az alaptörvény szerint a jövőben a törvénytervezetek elfogadása után már csak a kormány, az országgyűlési képviselők negyede és az ombudsman fordulhat az AB-hez, így a testületnek a folyamatban levő ügyek közül jövőre már csak azokkal kell foglalkoznia, amelyeket a kormány, az országgyűlési képviselők legalább negyede és az ombudsman kezdeményezett. Ezek száma csekély, így a „nagy ügyek” a szemétkosárba kerülnek. Hacsak a testület kemény munkával fel nem dolgozza a még hátralevő négy hónapban ügyhátralékát és döntést nem hoz a több mint ezerhatszáz ügyben. A másik lehetőség, hogy nem csinál semmit, megvárja, hogy az ügyek maguktól elhaljanak az új törvény hatálybalépésekor. Utóbbi esetben a folyamatban levő eljárások elsöprő többsége, amelyekben az alkotmánybíróság eddig évekig nem hozott döntést, jövőre megszűnik.
Ezek után nem tűnik alaptalannak Majtényi László gyanúja, és fontos lenne e gyanút eloszlatni az AB részéről.
Az Alkotmánybíróságnak el kellene oszlatnia a gyanút
Majtényi szerint az Alkotmánybíróságnak cáfolnia kellene azt a hírt, miszerint a testületnek köze van az Alkotmánybíróságról szóló törvény kidolgozásához.
NOL| 2011. szeptember 7. |12 komment
Azt várom az Alkotmánybíróságtól, hogy cáfolja azt a hírt, miszerint közük lett volna az alkotmánybíróságról szóló törvény kidolgozásához - nyilatkozta a Klubrádiónak Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke.
Mint mondta, a kiszivárgott tervezeten látszik, hogy hozzáértő emberek készítették, és az a hír terjed, hogy az Alkotmánybíróságon készült. Majtényi szerint a testületnek el kellene ettől határolódnia, és felháborodva ki kellene jelentenie, hogy a tervezetet nem látták, nem ők készítették, és nem értenek egyet vele.
Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője hétfőn közölte, hogy megküldte az alkotmánybírósági törvény tervezetét a parlamenti pártok frakcióvezetőinek, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnökéhez és Paczolay Péterhez, az Alkotmánybíróság (AB) elnökének. Az AB-nek két hete van véleményeznie a dokumentumot.
NOL| 2011. szeptember 7. |12 komment
Azt várom az Alkotmánybíróságtól, hogy cáfolja azt a hírt, miszerint közük lett volna az alkotmánybíróságról szóló törvény kidolgozásához - nyilatkozta a Klubrádiónak Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke.
Mint mondta, a kiszivárgott tervezeten látszik, hogy hozzáértő emberek készítették, és az a hír terjed, hogy az Alkotmánybíróságon készült. Majtényi szerint a testületnek el kellene ettől határolódnia, és felháborodva ki kellene jelentenie, hogy a tervezetet nem látták, nem ők készítették, és nem értenek egyet vele.
Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője hétfőn közölte, hogy megküldte az alkotmánybírósági törvény tervezetét a parlamenti pártok frakcióvezetőinek, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnökéhez és Paczolay Péterhez, az Alkotmánybíróság (AB) elnökének. Az AB-nek két hete van véleményeznie a dokumentumot.
2011. augusztus 31., szerda
Folyamatban lévő Ab-eljárások szűnhetnek meg január 1-jén
MTI
Megszűnnek az Alkotmánybíróság jövő év január 1-jén folyamatban lévő eljárásai, ha a kifogásolt jogszabály utólagos vizsgálatát nem a kormány, az országgyűlési képviselők negyede vagy az alapvető jogok biztosa kezdeményezte egy fideszes tervezet szerint.
A szerdán az MTI birtokába került alkotmánybírósági törvénytervezet szerint ugyanakkor az így megszűnő eljárás indítványozói egyes esetekben alkotmányjogi panaszt nyújthatnak be a testületnek 2012. március 31-ig, föltéve, hogy a megjelölt kérdés az új alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben is vizsgálható, és a jogszabály megsemmisítése számukra előnyös következményekkel járna.
Alkotmányjogi panasz terjeszthető be akkor, ha egy egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányos joga sérült a bírósági eljárásban az alaptörvénybe ütköző jogszabály alkalmazása miatt, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nem biztosított.
Ezen, illetve a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása miatti eljárások kivételével az Ab már megkezdett eljárásai január után is folytathatók, ha a kérdéses ügy az alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben is vizsgálható.
Megváltozik az Ab hatásköre
A tervezet szerint megváltozik az Ab hatásköre is. A legjelentősebb változás, hogy az Ab alkotmányjogi panasz alapján az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály mellett a bírói döntések alaptörvénnyel való összhangját is vizsgálhatja. Az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés közlésétől számított 60 napon belül lehet benyújtani, arról a testületnek ésszerű határidőn belül kell döntenie. Ugyancsak az Ab hatáskörébe tartozik majd, hogy bírói kezdeményezésre megvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányosságát, és továbbra is mérlegelheti a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését.
Előzetes normakontrollt ezután nemcsak a köztársasági elnök, hanem - a törvény kezdeményezője, a kormány vagy a parlament elnökének zárószavazás előtti indítványára - az országgyűlés is kérhet. Az új alaptörvény szerint az Ab az indítványról soron kívül, de legkésőbb harminc napon belül határoz. A házelnök a törvényt csak akkor küldheti meg a köztársasági elnöknek aláírására, ha az Ab nem állapított meg alaptörvény-ellenességet. Ha azonban az alkotmányba ütközőnek mondta ki a jogszabályt, a parlament újratárgyalja; az ismételt indítványról az Ab tíz napon belül dönt.
Megszűnnek az Alkotmánybíróság jövő év január 1-jén folyamatban lévő eljárásai, ha a kifogásolt jogszabály utólagos vizsgálatát nem a kormány, az országgyűlési képviselők negyede vagy az alapvető jogok biztosa kezdeményezte egy fideszes tervezet szerint.
A szerdán az MTI birtokába került alkotmánybírósági törvénytervezet szerint ugyanakkor az így megszűnő eljárás indítványozói egyes esetekben alkotmányjogi panaszt nyújthatnak be a testületnek 2012. március 31-ig, föltéve, hogy a megjelölt kérdés az új alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben is vizsgálható, és a jogszabály megsemmisítése számukra előnyös következményekkel járna.
Alkotmányjogi panasz terjeszthető be akkor, ha egy egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányos joga sérült a bírósági eljárásban az alaptörvénybe ütköző jogszabály alkalmazása miatt, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nem biztosított.
Ezen, illetve a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása miatti eljárások kivételével az Ab már megkezdett eljárásai január után is folytathatók, ha a kérdéses ügy az alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben is vizsgálható.
Megváltozik az Ab hatásköre
A tervezet szerint megváltozik az Ab hatásköre is. A legjelentősebb változás, hogy az Ab alkotmányjogi panasz alapján az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály mellett a bírói döntések alaptörvénnyel való összhangját is vizsgálhatja. Az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés közlésétől számított 60 napon belül lehet benyújtani, arról a testületnek ésszerű határidőn belül kell döntenie. Ugyancsak az Ab hatáskörébe tartozik majd, hogy bírói kezdeményezésre megvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányosságát, és továbbra is mérlegelheti a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését.
Előzetes normakontrollt ezután nemcsak a köztársasági elnök, hanem - a törvény kezdeményezője, a kormány vagy a parlament elnökének zárószavazás előtti indítványára - az országgyűlés is kérhet. Az új alaptörvény szerint az Ab az indítványról soron kívül, de legkésőbb harminc napon belül határoz. A házelnök a törvényt csak akkor küldheti meg a köztársasági elnöknek aláírására, ha az Ab nem állapított meg alaptörvény-ellenességet. Ha azonban az alkotmányba ütközőnek mondta ki a jogszabályt, a parlament újratárgyalja; az ismételt indítványról az Ab tíz napon belül dönt.
2011. augusztus 7., vasárnap
Felháborodás Németországban: 3 ezer eurós kártérítést kaphat egy gyermekgyilkos
Élénk felháborodást váltott ki Németországban a frankfurti tartományi bíróság csütörtöki határozata, amellyel egy hidegvérű gyermekgyilkosnak 3000 eurós kártérítést ítélt meg.
Az ítélet indoklásakor a bíró a gyilkos, a 36 esztendős Magnus Gäfgen emberi méltóságára, illetve annak védelmére hivatkozott. Az egykori jogászhallgató - aki egy 11 éves diákot gyilkolt meg - még évekkel ezelőtt emelt vádat amiatt, hogy az első kihallgatás során a rendőrök kínzással fenyegették meg őt.
Magnus Gäfgen 2002 szeptember 27-én rabolta el az egyik frankfurti iskolából hazafelé tartó, 11 esztendős Jakob von Metzlert. Röviddel később áldozatát megfojtotta, majd a holttestet egy tóban tüntette el. A gyerek már halott volt, amikor gyilkosa a szülőktől 1 millió eurós váltságdíjat követelt. A szülők fizettek, a rendőrség azonban a pénz átvételekor megfigyelte Gäfgent, és nem sokkal később letartóztatta őt.
A kihallgatás során - amikor még az áldozat haláláról csak a gyilkos tudott - a frankfurti rendőrség helyettes vezetője a gyermek megmentésének reményében Gäfgent fájdalmat okozó kínzással fenyegette meg. A tettes megijedt, beismerte a gyilkosságot, és a hatóságok megtalálták a holttestet.
Gäfgent életfogytiglani börtönre ítélték, majd a gyilkos és ügyvédje a kínzással való fenyegetés miatt előbb a német alkotmánybírósághoz, majd az emberi jogok európai bíróságához fordult. A német bírói testület ezt elutasította, a strasbourgi bíróság azonban másodfokon a kínzással való fenyegetést "embertelennek" minősítette, és a német hatóságokat az ügy újratárgyalására szólította fel. Így került végül Gäfgen panasza 2011 márciusában a frankfurti tartományi bíróság elé. A gyilkos 10 ezer eurós "fájdalomdíjat", továbbá külön kártérítést követelt. A bíróság csütörtökön végül 3000 euró kártérítést ítélt meg számára.
Az ítélet kapcsán még német jogászkörökben is többen a jogállamiság megcsúfolásáról beszéltek, és úgy vélekedtek, hogy a hivatalos elnevezés szerinti kártérítés - valójában fájdalomdíj - az áldozat hozzátartozói és valamennyi jóhiszeműen gondolkozó ember durva arcul csapását jelenti. Mások szerint a frankfurti bíróság jogszerű, de erkölcsileg elfogadhatatlan ítéletet hozott. Megint mások úgy látják, hogy az emberi méltóság védelme még a leghidegvérűbb gyilkosnak is kijár.
Egy sebtében végzett felmérés szerint a német lakosság 96 százaléka az ítéletet teljes mértékben elfogadhatatlannak nevezte.
MTI
Az ítélet indoklásakor a bíró a gyilkos, a 36 esztendős Magnus Gäfgen emberi méltóságára, illetve annak védelmére hivatkozott. Az egykori jogászhallgató - aki egy 11 éves diákot gyilkolt meg - még évekkel ezelőtt emelt vádat amiatt, hogy az első kihallgatás során a rendőrök kínzással fenyegették meg őt.
Magnus Gäfgen 2002 szeptember 27-én rabolta el az egyik frankfurti iskolából hazafelé tartó, 11 esztendős Jakob von Metzlert. Röviddel később áldozatát megfojtotta, majd a holttestet egy tóban tüntette el. A gyerek már halott volt, amikor gyilkosa a szülőktől 1 millió eurós váltságdíjat követelt. A szülők fizettek, a rendőrség azonban a pénz átvételekor megfigyelte Gäfgent, és nem sokkal később letartóztatta őt.
A kihallgatás során - amikor még az áldozat haláláról csak a gyilkos tudott - a frankfurti rendőrség helyettes vezetője a gyermek megmentésének reményében Gäfgent fájdalmat okozó kínzással fenyegette meg. A tettes megijedt, beismerte a gyilkosságot, és a hatóságok megtalálták a holttestet.
Gäfgent életfogytiglani börtönre ítélték, majd a gyilkos és ügyvédje a kínzással való fenyegetés miatt előbb a német alkotmánybírósághoz, majd az emberi jogok európai bíróságához fordult. A német bírói testület ezt elutasította, a strasbourgi bíróság azonban másodfokon a kínzással való fenyegetést "embertelennek" minősítette, és a német hatóságokat az ügy újratárgyalására szólította fel. Így került végül Gäfgen panasza 2011 márciusában a frankfurti tartományi bíróság elé. A gyilkos 10 ezer eurós "fájdalomdíjat", továbbá külön kártérítést követelt. A bíróság csütörtökön végül 3000 euró kártérítést ítélt meg számára.
Az ítélet kapcsán még német jogászkörökben is többen a jogállamiság megcsúfolásáról beszéltek, és úgy vélekedtek, hogy a hivatalos elnevezés szerinti kártérítés - valójában fájdalomdíj - az áldozat hozzátartozói és valamennyi jóhiszeműen gondolkozó ember durva arcul csapását jelenti. Mások szerint a frankfurti bíróság jogszerű, de erkölcsileg elfogadhatatlan ítéletet hozott. Megint mások úgy látják, hogy az emberi méltóság védelme még a leghidegvérűbb gyilkosnak is kijár.
Egy sebtében végzett felmérés szerint a német lakosság 96 százaléka az ítéletet teljes mértékben elfogadhatatlannak nevezte.
MTI
2011. augusztus 2., kedd
"Tudhattam, hogy nem lesz helyem a nemzeti együttműködés rendszerében"
Joó Hajnalka
Fontos hatalmi egyensúlyt rúg fel, és eltitkolja szándékait a választók elől a kormány azzal, hogy napi politikai érdekből, érdemi vita nélkül módosítja az alkotmányt - mondta az [origo]-nak Sólyom László korábbi államfő. Sólyom szerint néha az indokoltnál hevesebben támadták a kormányt, de az elmúlt egy évben "az alkotmány életfontosságú szerve kapott sebet", amit nem lehet szó nélkül hagyni. Beszélt arról is, hogyan élte meg, amikor megtudta, hogy nem kéri fel újabb ciklusra a kormány, bánja, hogy elnökként néha nem fogalmazott szókimondóbban, de eszében sincs visszatérni a politikába.
- Áprilisban a Heti Válasznak adott interjújában azt mondta, olyan az új alkotmány, mint a Nemzeti Színház épülete: dagályos, semmi köze a modern színházépítészethez, a szakma tiltakozása ellenére, hatalmi szóval erőltették át, de ettől még lehetne benne jó színházat játszani, ha van jó színész, jó darab és jó rendező. Egy évad már lezárult a kormány egyéves tevékenységével, igaz, a régi keretek között. Ez hogy tetszett?
- Az újdonság már az idén megvolt. Nem az alaptörvény az igazi változás - az tartalmilag szinte teljesen megfelel a hatályos alkotmánynak -, hanem a hozzáállás az alkotmányhoz. Mindenki által látható jele ennek, ahogy napi politikai érdekből folyamatosan módosították az alkotmányt, akár az utolsó pillanatokban is, anélkül, hogy az indokokat tudni lehetett volna, így természetesen érdemi vita nélkül. Az alkotmány lényege és értelme ezzel szemben éppen az, hogy szilárd keretet szab mindenfajta politikai cselekvésnek, bármely politikai cél csak ezen belül valósítható meg. De nemcsak az alkotmánnyal volt így, ez jellemezte az egész időszak törvényhozását. A kormányzó többség kérdés nélkül, azonnal megszavazta a szavazás előtt behozott, korábban senki által nem hallott ötleteket. Pedig éppen az alkotmány és a jog instrumentális szemlélete, a jog puszta politikai eszközként való használata volt az, amivel a rendszerváltáskor szembefordultunk. Az elmúlt év tanulsága ugyanakkor az is, hogy ami a törvényhozásban történik, az az alkotmányos valóságnak csak egy töredéke. Az alkotmány élete egy jóval összetettebb és állandóbb erőtérben zajlik. Az én bizalmam ebben a húsz év alatt kiépült erős alkotmányos kultúrában van, amely már beivódott a jogászi hivatások gyakorlóiba, de az emberekbe is, és amely az új alkotmányt is a maga képére formálja. Úgy is mondhatnám, hogy amint elfogadták az új alaptörvényt, az gyakorlatilag kikerült a szerzői kizárólagos uralma alól, most már az alkotmányos kultúra kölcsönhatásaiban alakul az értelmezése és az érvényesülése.
- Hogyan formálhatja az új alaptörvényt az alkotmányos kultúra, ha az alapjául szolgáló eddigi Ab-határozatok egy része is érvényét veszti januártól a régi alkotmánnyal?
- Az alkotmány betűi ugyan változtak, de a húsz év alatt kialakult értelmezési keretben a jogok, az intézmények ugyanazt jelentik. Lehet, hogy nem úgy hivatkoznak majd rá, hogy x/1990 Ab-határozat, de akkor is ott van, él, és hat. Ezzel kapcsolatban tehát nem érzek veszélyt. Ha az Alkotmánybíróság, az ügyvédség, a bírói kar és minden jogász legény a talpán, akkor az alkotmányos kultúra túléli a mostanihoz hasonló sajnálatos periódusokat is.
- Az Alkotmánybíróság majdnem nem élte túl.
- Az a veszély szerencsére elhárult. Egy ideig komoly elképzelés volt, hogy csupán az előzetes kontrollra szorítják vissza az alkotmánybíráskodást. Köztudott, hogy egy ilyen visszalépéssel torolták meg Kazahsztánban az alkotmánybíróság néhány ítéletét - nagy szégyen lett volna, ha Magyarország is erre az útra lép. Itt is van azonban egy mélyebb, az alkotmány szemléletét érintő változás a háttérben, amely inkább visszaváltozás: a parlamenti szuverenitás túlhangsúlyozása. Az országgyűlés mindenek felett álló hatalma az egységes hatalmi struktúrára épülő szocialista államjog alaptézise volt annak idején. Az Alkotmánybíróság szerencsére nem lett kazah alkotmánytanács, és nem olvadt össze a rendes bíróságokkal sem. Hatásköreinek megcsonkítása azonban így is gyógyíthatatlan seb az alkotmányon, hiszen így a kormányzati cselekvés jelentős részében lehetséges alkotmányellenes törvényeket hozni és alkalmazni. Márpedig már a modern alkotmányosságot megteremtő amerikai legfelsőbb bírósági ítélet kimondta 1803-ban, hogy ha lehetséges lenne az írott alkotmánnyal ellentétes törvényt alkalmazni, nem volna értelme az alkotmánynak. Azaz egy ilyen hiány az egész rendszer alkotmányos voltát elvi alapon kérdésessé teszi. Ez tehát olyan súlyos defektus, amelyet feltétlenül orvosolni kell.
- A testület feladatköreinek átszabását - benne az alkotmányos panasz bevezetését - viszont maga az Alkotmánybíróság elnöke is üdvözölte. Ön is helyesli?
- Az alkotmánybíráskodás effajta áthangszerelésével tulajdonképpen megnövelték az alkotmánybíróság hatalmát, hiszen ezután nemcsak a törvényhozást, hanem a bírói hatalmi ágat is ellenőrzi. A változásban én a nagy lehetőséget látom, hogy az Ab még egyszer egy ahhoz hasonló aktív, alkotó periódust élhessen meg, mint a rendszerváltás után az absztrakt normakontrollal. A fent említett veszteséget ez azonban nem tudja pótolni.
- Az actio popularis megszüntetésével ezentúl csak az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akit közvetlenül is érint a kifogásolt jogszabály. Az ötlet támogatói szerint ezzel csökken a testület leterheltsége, ellenzői szerint viszont csorbul az emberek lehetősége a jogérvényesítésre. Melyik véleménnyel ért egyet?
- Bizonyos tekintetben kár érte. Annak idején óriási jelentősége volt annak, hogy az alkotmány érvényesítése érdekében bárki az alkotmánybírósághoz fordulhatott, hiszen bekapcsolta az embereket az egész rendszerváltásba, és megtapasztalhatták, hogy beleszólhatnak akár még a törvényhozás munkájába is. Húsz év után csillapodott ez a jogkereső szenvedély, és nyereség lehet, hogy az alkotmányos panasszal a jövőben saját konkrét ügyükben kaphatnak az emberek jogorvoslatot. Azt azonban nagy veszteségnek tartom, hogy absztrakt normakontrollal már csak a kormány, a képviselők egynegyede és az alapvető jogok biztosa fordulhat a testülethez. Az lett volna jó, ha az alkotmánybíráskodáshoz való hozzáférést nem tolják el teljesen individuális irányba, és legalább bizonyos közösségek, szervezetek megkapják a közvetlen indítványozási jogot. Nem is egészen értem, hogy ha az új alkotmánynak elvileg egyik alaptörekvése, hogy a közösségi értékek felé nyisson az úgynevezett túlzott egyéni jogvédelem helyett, akkor miért cselekednek ellenkezőképp, és vágják el a közösségi és a közösség érdekében való hozzáféréseket. Nem csak ezen a területen egyébként: ugyanilyen érthetetlen a jövő nemzedékek biztosának vagy a kisebbségi biztos intézményének megszüntetése is.
- Az általános biztos, Szabó Máté egyebek mellett azzal érvelt az egységes ombudsmani rendszer mellett, hogy rontja a hivatal tekintélyét, ha több biztos között aprózódik szét a média- és a társadalmi figyelem.
- Én fordítva látom. Az ombudsman fő eszköze a nyilvánosság, ezért szerintem fontos, hogy a környezeti érdekek és a kisebbségi jogok védelmének, sőt az adatvédelemnek is önálló arca legyen. Az nem hatékony szerintem, ha egy biztos váltogatja a különböző álarcait, hogy ebben az ügyben kisebbség képviselője vagyok, egy másikban meg a környezetvédelemé, és azt sem tudom, hogy fogja bírni mindhármat egy ember egyszerre. Emellett lényegesen különböző feladatokról is van szó: más az egyes konkrét alapjogsérelmek kivizsgálása, és más dolog befolyásolni a jövő nemzedékek életfeltételeit érintő stratégiai döntéseket vagy a nyilvánosság elé vinni az egyes alternatívákat. Önálló, stratégiai ügy kell hogy legyen annak állandó felszínen tartása és tudatosítása is, hogy mi a nemzeti kisebbségek - a szlovák, a német, a román és egyéb nemzetek nálunk élő tagjainak - státusza a magyar államban. Ez a magyar nemzet külföldön élő közösségei szempontjából is fontos. A dologhoz persze az is hozzátartozik, hogy a mostani biztosok nem voltak a nyilvánosság előtt eléggé aktívak.
- Egytől egyig ön választotta ki és jelölte őket.
- Ez igaz. Azt reméltem annak idején, hogy ők majd nap mint nap ott lesznek a fórumon, és kiabálnak. Várakozásomhoz képest kevés volt a hang, de hát ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna üdvös hatása a külön biztosoknak. A zöldombudsman például a maga csendesebb tárgyalási stratégiájával sokat elért. De nagy tisztázó vitákra is szükség volna. Baj például, ha teljes társadalmi részvétlenség mellett, komoly érvekre való igény nélkül dőlhet el az atomenergia felhasználásának jövője. A zöldek mondják már vagy ötven éve, hogy a fogyasztás növekedésére épülő "nyugati" út fenntarthatatlan, gazdasági, ökológiai és társadalmi szempontból egyaránt. Ha néhány év alatt nem sikerült széles körben tudatosítani, hogy mi ennek a válságnak a lényege és milyen kiutak vannak, az nem az intézmény kudarca: ehhez idő kell. Viszont ez a szerep hozzá hallatlanul fontos lenne. Nemzetközileg felfigyeltek már mindegyik biztosra, és a bennük rejlő lehetőségre. Köztársasági elnökként is nagy segítség volt rájuk hivatkozni, örömmel, egyes szomszédoknál olykor kárörömmel.
- Tavaly nyáron visszaküldte az országgyűlésnek a törvénymódosítást, hogy a kormánytöbbség maga jelöljön alkotmánybírákat, azt mégis változatlan formában fogadták el. Így lett akkor a testület tagja az első Orbán-kormány volt kancelláriaminisztere, pár hete pedig az 1990 óta a Fideszben ülő Balsai István. Ha most lenne az Alkotmánybíróság elnöke, hogy kezelné a tudományos tapasztalat nélkül, politikai hátszéllel érkezőket?
- A konkrét ügyet nem akarom minősíteni, de az eddigi magyar tapasztalat azt mutatja, hogy a bíró, akit pártkötődéssel lehet gyanúsítani, túlkompenzál. A testületben tudományos teljesítményre éppen úgy szükség van, mint bírói judíciumra - és egyik sem ér semmit, ha nincs meg az alkotmány melletti mélységes elkötelezettség. Az alkotmánybíráskodás feladatáról, sőt megkockáztatom: hivatásáról vallott pontos elképzelés megelőzi a konkrét érvelésbe bocsátkozást. Egyébként a bíróválasztás mindenütt ki van téve a politikai próbálkozásoknak. Nagy problémának tartom viszont, hogy a testület létszámát felemelték tizenötre. Ha visszagondolok az én időmre, tizenegy is sok volt, és isten bocsássa meg, amikor ketten hiányoztak és csak kilencen voltunk, sokkal könnyebb volt teljes ülést tartani. Ez ugyanis nem egy országgyűlés, ahol szavazás előtt bekiabálják, hogy igen vagy nem, hanem van kilenc, tizenegy - vagy ezek után tizenöt - öntudatos, becsvágyó ember, aki mind felkészül a saját álláspontjából akár órákig tartó beszédekkel és érvelésekkel. Ezt egyben tartani nehéz lesz.
- Amikor átadta a hivatalt, azt mondta Schmitt Pálnak, hogy "láthatatlan elnökként" mindig mögötte áll majd, amikor a lelkiismeretét ébreszteni kell, mégis csak egy olyan esetről tudunk, amikor figyelmeztette: amikor a 98 százalékos különadó alkotmánybírósági megsemmisítésére reagáló, hatáskörcsonkító alkotmánymódosítás elfogadása után felkereste a Sándor-palotában. Máskor nem érezte úgy, hogy figyelmeztetnie kell, vagy volt több találkozó is, csak titokban maradt?
- Nem, csak akkor az egyszer beszéltem az elnök úrral. Nyilván amikor ezt a láthatatlan elnök dolgot mondtam, akkor sem úgy képzeltem, hogy majd eljárok a hivatalban lévő elnökhöz, és tanácsokat adok neki. Nem vagyok én tanácsadó! Ahhoz, hogy szellemem jelen legyen, nem kell láncot csörgetve, rémületes képpel megjelennem, mint valami színdarabban.
- Akkor egyszer miért ment el mégis?
- Mert ez egy elvi fordulópont volt, az alkotmány életfontosságú szerve kapott sebet. Itt manifesztálódott a fordulat az alkotmányossághoz való hozzáállásban, és az ehhez való hozzáállás az elnöki szerep jövőjét is meghatározta. Kifejtettem mindezt az elnök úrnak, aki megértette és megköszönte.
- Majd aláírta a törvénymódosítást az intelmei ellenére. Megbántódott ezen, ezért nem ment hozzá többször?
- Nem sértődhettem meg. Magamnak tartoztam azzal, hogy elmenjek, és jelezzem az aggályaimat.
- A nyilvánosság előtt mégsem szólalt meg. Gyurcsány Ferenc akkor nyílt levélben kérte erre például, mondván, ha a korábbi kormányt rendre a demokratikus normákra és erkölcsre hivatkozva bírálta, akkor most sem mehet el szó nélkül a jogállami alapértékek és intézmények ilyen súlyú megsértése mellett. Fel sem vetődött, hogy kiálljon vagy írjon legalább egy cikket?
- Nem, mert irtózom attól, hogy megmondó ember legyek. Ha az ember lement a pályáról, bármilyen okból is, akkor kívülről már ne kiabáljon be, mert az szánalmas. Egyébként pedig tudni lehet elnöki működésemből, hogy a legbiztosabb módja annak, hogy ne szólaljak meg, az, ha felszólítgatnak. Annak, hogy fölkerestem a köztársasági elnök urat, nagyobb súlya volt a nyilvánosságban, mint valami nyilatkozatnak.
- Az alkotmányozásról különböző konferenciákon azért el-elmondta a véleményét.
- De az tudatosan fel volt építve: az elején meg a végén volt két népszerű megszólalás, egy esszé a HVG-ben, a végén pedig egy interjú a Heti Válaszban. Ez ment ki a nagyközönségnek, közben pedig tudományos előadásokon, konferenciákon fejtettem ki a véleményemet a Pázmánytól az ELTE-n és a CEU-n át az Akadémiáig, gyakorlatilag végigkísértem az alkotmányozás minden fázisát. Az előadásaimnak persze nem volt közvetlen hatása, de annak sem lett volna, ha egy reggeli műsorban süllyedek megmondóemberi szerepbe. Mindemellett pedig aktív voltam a külföld felé is: nagykövetekkel beszéltem, járt nálam a Velencei Bizottság, de még egy olyan, az Európa Tanácsból érkezett társaság is, amelyet a kormányzati felelős küldött hozzám. Ezek a tárgyalások azt erősítették bennem, hogy sokat tudok használni a tárgyilagos nemzetközi megítélésnek.
- Mi volt a szándéka ezzel a felépített kommunikációval?
- Észnél lenni! - ez volt az üzenet. Csak alapos tárgyismeretre épülő, és elfogulatlan bírálatnak van helye - de arra szükség is van. Mindenhol elmondtam, hogy mi a baj, de azt is, hogy mi az, ami nem igaz. Hiszen nem volt igaz, hogy itt abortusztilalom készül és fasiszta diktatúra, meg nem tudom, micsoda fenyeget. Az olyan vehemens, nem a tényekre alapozó, a körülményeket nem ismerő érzelmi kritika - az én szememben "cirkusz" -, ami egyes lapokban és még az Európai Parlamentben is folyt, csak kontraproduktív lehet, és egyébként mindkét félnek rossz. De az igazi baj az, hogy az így kialakult légkör nagyon megnehezíti a megalapozott, méltányos kritikát is. Azt az érezhető változást, amit én az alkotmányossághoz való hozzáállás megváltozásaként ragadtam meg, a Velencei Bizottságban például pontosan értették a kollégák, a kívülállók, külföldiek viszont nehezen tudták megfogalmazni. Talán úgy mondanám, hogy érzik a stílus változását, s ehhez keresnek analógiákat a maguk ismerettárából. Tehát ezek a vélekedések sosem alaptalanok, még ha nem is pontosak, vagy túlzók. Az analógiáknak, hasonlatoknak, félig tudásoknak azonban óriási erejük van, nagyon kell vigyázni. A stílus maga a rendszer, és sajnos ez alapján ítélik meg az országot.
- Önként vállalta ezt a csillapító szerepet vagy felkérésre? Említette, hogy a kormány is küldött önhöz nemzetközi delegációt.
- Nem volt a kormánnyal semmilyen kapcsolatom vagy egyeztetésem. A volt elnöknek magától kötelessége védeni az országot az igazságtalan támadásoktól. Így is elég rossz volt már az én időmben is az ország megítélése. Egyébként az alaptalan vádak elutasítása mellett a kifogásaimat is elmondtam, tavasszal például a Frankfurter Allgemeinében. Azt például, hogy mekkorát változott a törvényhozói szemlélet, vagy hogy napi érdekek szerinti változtatgatják az alkotmányt. Ez súlyos visszaesés, mert húsz évig az volt az alaptétele az alkotmányosságnak, hogy a jog szilárd keretein nem lehet túllépni. Az egész alkotmánybírósági ítélkezésünk az igazságtételi törvénytől kezdve arról szólt a kezdetekkor, hogy vannak fontos célok, de a legfontosabb az alkotmány, és hogy a visszaható hatályú büntető törvényhozás tilalmát megtörni például akármekkora igazságtalanságok orvoslása érdekében sem lehet. A cseheknél vagy a németeknél, a lengyeleknél áttörték ezt a falat, és azt mondták, hogy az igazság fontosabb, mint az alkotmány. Ha azonban összehasonlítjuk ezeket az országokat, mégis nálunk volt a legkiterjedtebb igazságtétel, tudniillik a sortűzperek, pedig mi nem tettünk erőszakot az alkotmányon, hanem inkább megkerestük az igazságosság érvényesítésének alkotmányos útját. Ma is ragaszkodni kell ahhoz is, hogy a gazdasági érdekek sem lehetnek fontosabbak az alkotmánynál. Nincs olyan, hogy most az egyszer, ezért vagy azért a célért nem érvényes egy alkotmányos alapelv. Viszont mindenre van alkotmányos megoldás.
- Ha alkotmányos alapelv nem írható felül kivételesen sem, bírósági ítéletet - ahogy a két hónapja elfogadott semmisségi törvény - felülírhat a parlament?
- Már az első alkotmánybíróságnak is volt erről álláspontja: alaptétel, hogy ezt nem lehet.
- A nemzetközi bírálatok egyik legfőbb kiváltója, a médiatörvény kiállja ön szerint az alkotmányosság próbáját?
- Nem akarok folyó ügyeket kommentálni, majd eldönti az Alkotmánybíróság.
- Az Alkotmánybíróság három hete elutasította az alkotmánybíróság hatáskörszűkítését támadó indítványokat, mondván, nincs hatásköre alkotmánymódosítás alkotmányellenességének vizsgálatára. Egyetértett a döntéssel?
- A mi időnkben azt mondtuk, hogy nem vizsgáljuk felül az alkotmánymódosítást. Az indok az volt, hogy az alkotmány mindkettőnk felett van: a parlament felett és az Alkotmánybíróság felett is. Mindez azonban olyan közegben történt, amikor az alkotmány státusza egészen más, az alapok érinthetetlensége pedig biztos volt. Most, egy olyan korszakban, amikor az alkotmány nemhogy nem érinthetetlen, hanem egyéni képviselői indítványokkal is gyakorlatilag naponta változtathatják, szerintem szükség lett volna megerősíteni az egész rendszer koherenciáját biztosító alapelveket. Ez az ügy alkalmat adott az alkotmánybíróságnak arra, hogy kiépítse ezt a másodlagos védelmi vonalat, amire most nagy szükség van. Megtette ezt az osztrák és a cseh alkotmánybíróság is, sokkal kisebb veszély esetén. A magyar Ab viszont nem ezt tette, de akkor meg nem értem, hogy miért kellett még dörgedelmeket fűzni az indokolásba, hogy ez a törvényhozási stílus milyen veszélyes az alkotmányosságra, csak sajnos semmi közünk hozzá. Vagy az egyik szerepet kellett volna vállalni, vagy a másikat.
- A döntés miatt internetes fórumokon megindultak a találgatások, hogy a hatáskörcsonkítás után nem mer konfrontálódni az Ab. Több bejegyzésben gyanúsnak mondják azt is, hogy a nyugdíjpénztártörvény ügyében sem hozott még döntést a testület. Nincs veszélyben így az Ab tekintélye?
- Ezt nem tudom megítélni, de a nyugdíjpénztárdöntés elhúzódása a puszta eljárási időn túlmutató kérdés, szinte meghatározza magát a döntést. Hiszen hol leszünk már az eredeti állapottól, mire kijön az ítélet? Már a szóban forgó pénzt is elköltötték. A Bokros-csomag idején még meg sem jelent a törvény a közlönyben, már dolgoztunk rajta, s aztán két hét alatt olyan ítéletet hoztunk, amely egyrészt kitolta a törvények hatálybalépését, másrészt irányt szabott a még folyó további törvényhozásnak. A bíróság nyilván tudja, hogy miért halogatta a döntést, és azt is, hogy így jobb-e nekik. Mostanában sokat emlegetik a híres amerikai mondást a new deal időszakából: amikor a Legfelsőbb Bíróság sorra alkotmányellenesnek nyilvánította a Roosevelt gazdasági csomagjának több pontját, Roosevelt olyan törvényjavaslatot terjesztett a kongresszus elé, amely lehetővé tette volna, hogy a meglévő kilenc mellé új bírákat nevezzen ki, és ezzel a new dealt támogatók kerültek volna többségbe a testületben. Erre végül is nem volt szükség, mert a régi bírák egyike átállt. Ezt hívták úgy akkor, hogy "the switch in time that saved nine", vagyis "az időben történt váltás megkímélte a kilencet". Én viszont nem hiszek semmiféle összeesküvés- vagy lepaktáláselméletben. Nemcsak a bíróság iránti tisztelet miatt, hanem mert manapság nem tárgyalnak azokkal, akikről döntenek. Az alkotmánybírák sem fogják sosem megtudni, mi lett volna, másként lett volna-e, ha korábban ilyen vagy olyan ítéletet hoznak, vagy ha erőteljesebben tiltakoznak. Ettől persze a testület erkölcsi dilemmája és terhe ugyanaz marad: kellett-e egyáltalán, vagy mit kellett volna tenniük, mit igazol utólag az Alkotmánybíróság túlélése?
- Az szempont volt 16 éve, amikor a Bokros-csomagról döntöttek, hogy a lépés milyen hatással lesz a költségvetésre?
- Persze, de ott a mostanihoz képest nem voltak igazán nagy tételek, a szükséges pénz zöme nem a - részben népnevelő célzatú - szociális megszorításokból jött be. És be is jött. Ma viszont világos, hogy ez a pénz nagyon kellett a költségvetésnek. Az Alkotmánybíróság dolga nem az, hogy csődbe vigye az országot, hanem hogy a csőd elkerülésére hozott törvények alkotmányos keretek között maradjanak. Ez pedig nagy valószínűséggel elérhető. Emlékszünk a korábbi nagy ügyekre, volt olyan törvény, amely kétszer, háromszor is megjárta az Alkotmánybíróságot, mire a jogalkotó rászánta magát az alkotmányos megoldásra. A magánnyugdíjpénztárak visszaállamosítása gazdasági kényszer volt. Már az előző kormány idején is voltak lassú lépések ebbe az irányba, és elnökségem vicces perceiben magam elé képzeltem, ahogy Bajnai azért imádkozik, hogy ne kelljen ezt meglépnie. Csak megint a stílusnál és kultúránál vagyunk: diktátum helyett szépen ki lehetett volna sakkozni az alkotmányos megoldásokat, több választást adva az érintetteknek, és kaszabolás helyett fehér kesztyűben végig lehetett volna vinni az egészet.
- Most meghatározza a döntést ön szerint, hogy a pénz "nagyon kell a költségvetésnek"?
- Nem tudom, mert nem ülök bent a testületben. Azt sem tudom, hogy most hívtak-e meg például gazdasági szereplőket. Mi annak idején a Bokros-csomagnál meghallgattuk például Bokrost, és komoly emberek jöttek el jó tanácsokkal meg gazdasági számítással, de a nyakamra küldték az IMF-et is. Az ember persze ezeket is mérlegelte, de annak a bíróságnak az volt a filozófiája, hogy a végsőkig el kell menni az alkotmányosság védelmében. Azt nem tudom, hogy most mit lép az Alkotmánybíróság, és egyáltalán, mit tehet orvosolni a döntés után közel egy évvel.
- Azt mondta tavaly a 2006-os önkormányzati választás estéjén elmondott beszédéről, amelyben az országgyűlést burkoltan Gyurcsány Ferenc eltávolítására szólította fel, hogy ha öt év alatt semmi mást nem tett volna, mint elmondja ezt a beszédet, akkor is megtette volna, amit a köztársasági elnöknek meg kell tennie. Olyan is van, amit megbánt vagy másként tenne?
- Igen, azt, hogy a köztársasági elnöki intézményre tekintettel sokszor - például még ebben az ügyben is - túlságosan kiegyensúlyozva és körbebástyázva nyilatkoztam. Állandó vitában álltam a stábommal, ha megírtam egy beszédet: ez a szó nem jó - mondták, ezt már kisajátította Orbán, vagy elcsépelte Gyurcsány. Az említett beszédben is nagy vita volt a munkatársakkal és tanácsadókkal, akik szerint az elnök nem szólíthatja fel a miniszterelnököt lemondásra. Amit mondtam, ugyanezt jelentette, de jobb lett volna kifejezetten kimondani. Bár azt hiszem, az egész elnökséget tekintve nem lehet azt mondani, hogy szívbajos voltam, de eleve nagyon nehéz egyensúlyozás járt az elnöki tisztséggel, a pártatlanság, a kívülállás fenntartása egy olyan közegben, amelyben - így utólag még világosabb - nagyon egyedül voltam.
- Milyen szempontból?
- Abból, hogy a pártok és véleményformálóik mást, tudniillik közvetlen csatlakozást vártak volna el tőlem az álláspontjukhoz. Most, hogy már kívül állok, sokkal több a pozitív visszajelzés.
- Soha nem beszélt róla, csak lebegtette a választ korábban: vállalt volna még egy ciklust, ha felkérik?
- Ez tényleg attól függött, hogy érkezik-e ilyen felkérés. Ha megkérdeztek volna, azt hiszem, vállaltam volna, de nem kérdeztek meg. Abból pedig, hogy nem kérdeztek meg, sőt hogy már a kampányból gondosan kihagyták az elnök kérdését, tudhattam, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében nekem nem lesz helyem. Más kérdés, hogy illett volna ezt idejében megmondani.
- Hogyan élte meg a helyzetet?
- A jogilag lehetséges legutolsó napokban egy este személyesen közölte a miniszterelnök a Fidesz elnökségének döntését, hogy megköszönik elnöki munkámat. Másnap reggel összehívtam a tükörterembe a Sándor-palota népét, és elmondtam nekik, hogy a döntés immár hivatalos. Azzal köszöntem meg segítségüket és együttműködésüket, hogy búslakodásra semmi ok, amit együtt csináltunk, jó mulatság volt. Így is éreztük mindannyian. Addigra már meg is jelent az én végelszámolásom: az Egy elnökség lenyomata című könyv, amelynek a szeretetteljes fogadtatása a könyvnapon és más alkalmakkor nagy örömet szerzett.
- A leköszönésekor a Heti Válasznak adott interjújában nem zárta ki, hogy közéleti szerepet vállaljon. Milyen jellegű szerepvállalásra gondolt?
- Rendkívüli helyzetek - mint ami az alkotmánnyal és az alkotmányozással történt - megszabják, hogy mit kell tennem. Ám a nyugalmasabb időkre, bármilyen furcsa, sarkalatos törvény számol a volt elnök "közéletben történő részvételével", s ebből a közcélú felajánlásokat és adományozásokat nevesíti, de kizárja a közvetlen politikai tevékenység támogatását. Az előbbihez viszont megfelelő pénzt is biztosít. Ennek a feladatnak szívesen eleget is teszek, és a pénzt jórészt már szét is osztottam. A Máltai Szeretetszolgálatnak például a monori cigánytelep integrációjára, a veszprémi Pokoli-torony rehabilitálására, vagy az adósság miatt kilakoltatott családok lakhatására, pontosabban arra, hogy a család együtt maradjon. Ezek nagy tételek voltak, de szeretnék a pillanatnyi segítésen túli, perspektivikus programot is felépíteni. Idén négy, nemcsak kiváló szaktudású, de eredeti tehetség mehet havi 2000 eurós ösztöndíjjal egy évig külföldre tanulni és alkotni, és ezt folytatni fogom. De ezenkívül sem unatkozom: gyakorlatilag, ahogy kiléptem a Sándor-palotából, máris megtaláltak a felkérések. Sokat foglalkoztatnak Németországból, Ausztriából, és épp ma jött be egy meghívás a tengerentúlról. Ezek túlnyomó része tudományos munka, de van, ami személyemen túl a magyar alkotmányosságnak is szól, például az osztrák alkotmány napjára - ott van ilyen ünnep! - engem hívtak meg szónoknak. Szó sincs tehát nyugdíjas évekről, még a nyarat is be kell osztanom, hogy minden leadandó írással és beszéddel készen legyek határidőre. Folytatom emellett a határon túli magyarok még elnökként kezdett látogatását is. Szóval bőven van mit tennem, a napi politikai szereplés ezeken túl méltatlan, nevetséges és perspektívátlan is lenne.
Origo.hu
Fontos hatalmi egyensúlyt rúg fel, és eltitkolja szándékait a választók elől a kormány azzal, hogy napi politikai érdekből, érdemi vita nélkül módosítja az alkotmányt - mondta az [origo]-nak Sólyom László korábbi államfő. Sólyom szerint néha az indokoltnál hevesebben támadták a kormányt, de az elmúlt egy évben "az alkotmány életfontosságú szerve kapott sebet", amit nem lehet szó nélkül hagyni. Beszélt arról is, hogyan élte meg, amikor megtudta, hogy nem kéri fel újabb ciklusra a kormány, bánja, hogy elnökként néha nem fogalmazott szókimondóbban, de eszében sincs visszatérni a politikába.
- Áprilisban a Heti Válasznak adott interjújában azt mondta, olyan az új alkotmány, mint a Nemzeti Színház épülete: dagályos, semmi köze a modern színházépítészethez, a szakma tiltakozása ellenére, hatalmi szóval erőltették át, de ettől még lehetne benne jó színházat játszani, ha van jó színész, jó darab és jó rendező. Egy évad már lezárult a kormány egyéves tevékenységével, igaz, a régi keretek között. Ez hogy tetszett?
- Az újdonság már az idén megvolt. Nem az alaptörvény az igazi változás - az tartalmilag szinte teljesen megfelel a hatályos alkotmánynak -, hanem a hozzáállás az alkotmányhoz. Mindenki által látható jele ennek, ahogy napi politikai érdekből folyamatosan módosították az alkotmányt, akár az utolsó pillanatokban is, anélkül, hogy az indokokat tudni lehetett volna, így természetesen érdemi vita nélkül. Az alkotmány lényege és értelme ezzel szemben éppen az, hogy szilárd keretet szab mindenfajta politikai cselekvésnek, bármely politikai cél csak ezen belül valósítható meg. De nemcsak az alkotmánnyal volt így, ez jellemezte az egész időszak törvényhozását. A kormányzó többség kérdés nélkül, azonnal megszavazta a szavazás előtt behozott, korábban senki által nem hallott ötleteket. Pedig éppen az alkotmány és a jog instrumentális szemlélete, a jog puszta politikai eszközként való használata volt az, amivel a rendszerváltáskor szembefordultunk. Az elmúlt év tanulsága ugyanakkor az is, hogy ami a törvényhozásban történik, az az alkotmányos valóságnak csak egy töredéke. Az alkotmány élete egy jóval összetettebb és állandóbb erőtérben zajlik. Az én bizalmam ebben a húsz év alatt kiépült erős alkotmányos kultúrában van, amely már beivódott a jogászi hivatások gyakorlóiba, de az emberekbe is, és amely az új alkotmányt is a maga képére formálja. Úgy is mondhatnám, hogy amint elfogadták az új alaptörvényt, az gyakorlatilag kikerült a szerzői kizárólagos uralma alól, most már az alkotmányos kultúra kölcsönhatásaiban alakul az értelmezése és az érvényesülése.
- Hogyan formálhatja az új alaptörvényt az alkotmányos kultúra, ha az alapjául szolgáló eddigi Ab-határozatok egy része is érvényét veszti januártól a régi alkotmánnyal?
- Az alkotmány betűi ugyan változtak, de a húsz év alatt kialakult értelmezési keretben a jogok, az intézmények ugyanazt jelentik. Lehet, hogy nem úgy hivatkoznak majd rá, hogy x/1990 Ab-határozat, de akkor is ott van, él, és hat. Ezzel kapcsolatban tehát nem érzek veszélyt. Ha az Alkotmánybíróság, az ügyvédség, a bírói kar és minden jogász legény a talpán, akkor az alkotmányos kultúra túléli a mostanihoz hasonló sajnálatos periódusokat is.
- Az Alkotmánybíróság majdnem nem élte túl.
- Az a veszély szerencsére elhárult. Egy ideig komoly elképzelés volt, hogy csupán az előzetes kontrollra szorítják vissza az alkotmánybíráskodást. Köztudott, hogy egy ilyen visszalépéssel torolták meg Kazahsztánban az alkotmánybíróság néhány ítéletét - nagy szégyen lett volna, ha Magyarország is erre az útra lép. Itt is van azonban egy mélyebb, az alkotmány szemléletét érintő változás a háttérben, amely inkább visszaváltozás: a parlamenti szuverenitás túlhangsúlyozása. Az országgyűlés mindenek felett álló hatalma az egységes hatalmi struktúrára épülő szocialista államjog alaptézise volt annak idején. Az Alkotmánybíróság szerencsére nem lett kazah alkotmánytanács, és nem olvadt össze a rendes bíróságokkal sem. Hatásköreinek megcsonkítása azonban így is gyógyíthatatlan seb az alkotmányon, hiszen így a kormányzati cselekvés jelentős részében lehetséges alkotmányellenes törvényeket hozni és alkalmazni. Márpedig már a modern alkotmányosságot megteremtő amerikai legfelsőbb bírósági ítélet kimondta 1803-ban, hogy ha lehetséges lenne az írott alkotmánnyal ellentétes törvényt alkalmazni, nem volna értelme az alkotmánynak. Azaz egy ilyen hiány az egész rendszer alkotmányos voltát elvi alapon kérdésessé teszi. Ez tehát olyan súlyos defektus, amelyet feltétlenül orvosolni kell.
- A testület feladatköreinek átszabását - benne az alkotmányos panasz bevezetését - viszont maga az Alkotmánybíróság elnöke is üdvözölte. Ön is helyesli?
- Az alkotmánybíráskodás effajta áthangszerelésével tulajdonképpen megnövelték az alkotmánybíróság hatalmát, hiszen ezután nemcsak a törvényhozást, hanem a bírói hatalmi ágat is ellenőrzi. A változásban én a nagy lehetőséget látom, hogy az Ab még egyszer egy ahhoz hasonló aktív, alkotó periódust élhessen meg, mint a rendszerváltás után az absztrakt normakontrollal. A fent említett veszteséget ez azonban nem tudja pótolni.
- Az actio popularis megszüntetésével ezentúl csak az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akit közvetlenül is érint a kifogásolt jogszabály. Az ötlet támogatói szerint ezzel csökken a testület leterheltsége, ellenzői szerint viszont csorbul az emberek lehetősége a jogérvényesítésre. Melyik véleménnyel ért egyet?
- Bizonyos tekintetben kár érte. Annak idején óriási jelentősége volt annak, hogy az alkotmány érvényesítése érdekében bárki az alkotmánybírósághoz fordulhatott, hiszen bekapcsolta az embereket az egész rendszerváltásba, és megtapasztalhatták, hogy beleszólhatnak akár még a törvényhozás munkájába is. Húsz év után csillapodott ez a jogkereső szenvedély, és nyereség lehet, hogy az alkotmányos panasszal a jövőben saját konkrét ügyükben kaphatnak az emberek jogorvoslatot. Azt azonban nagy veszteségnek tartom, hogy absztrakt normakontrollal már csak a kormány, a képviselők egynegyede és az alapvető jogok biztosa fordulhat a testülethez. Az lett volna jó, ha az alkotmánybíráskodáshoz való hozzáférést nem tolják el teljesen individuális irányba, és legalább bizonyos közösségek, szervezetek megkapják a közvetlen indítványozási jogot. Nem is egészen értem, hogy ha az új alkotmánynak elvileg egyik alaptörekvése, hogy a közösségi értékek felé nyisson az úgynevezett túlzott egyéni jogvédelem helyett, akkor miért cselekednek ellenkezőképp, és vágják el a közösségi és a közösség érdekében való hozzáféréseket. Nem csak ezen a területen egyébként: ugyanilyen érthetetlen a jövő nemzedékek biztosának vagy a kisebbségi biztos intézményének megszüntetése is.
- Az általános biztos, Szabó Máté egyebek mellett azzal érvelt az egységes ombudsmani rendszer mellett, hogy rontja a hivatal tekintélyét, ha több biztos között aprózódik szét a média- és a társadalmi figyelem.
- Én fordítva látom. Az ombudsman fő eszköze a nyilvánosság, ezért szerintem fontos, hogy a környezeti érdekek és a kisebbségi jogok védelmének, sőt az adatvédelemnek is önálló arca legyen. Az nem hatékony szerintem, ha egy biztos váltogatja a különböző álarcait, hogy ebben az ügyben kisebbség képviselője vagyok, egy másikban meg a környezetvédelemé, és azt sem tudom, hogy fogja bírni mindhármat egy ember egyszerre. Emellett lényegesen különböző feladatokról is van szó: más az egyes konkrét alapjogsérelmek kivizsgálása, és más dolog befolyásolni a jövő nemzedékek életfeltételeit érintő stratégiai döntéseket vagy a nyilvánosság elé vinni az egyes alternatívákat. Önálló, stratégiai ügy kell hogy legyen annak állandó felszínen tartása és tudatosítása is, hogy mi a nemzeti kisebbségek - a szlovák, a német, a román és egyéb nemzetek nálunk élő tagjainak - státusza a magyar államban. Ez a magyar nemzet külföldön élő közösségei szempontjából is fontos. A dologhoz persze az is hozzátartozik, hogy a mostani biztosok nem voltak a nyilvánosság előtt eléggé aktívak.
- Egytől egyig ön választotta ki és jelölte őket.
- Ez igaz. Azt reméltem annak idején, hogy ők majd nap mint nap ott lesznek a fórumon, és kiabálnak. Várakozásomhoz képest kevés volt a hang, de hát ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna üdvös hatása a külön biztosoknak. A zöldombudsman például a maga csendesebb tárgyalási stratégiájával sokat elért. De nagy tisztázó vitákra is szükség volna. Baj például, ha teljes társadalmi részvétlenség mellett, komoly érvekre való igény nélkül dőlhet el az atomenergia felhasználásának jövője. A zöldek mondják már vagy ötven éve, hogy a fogyasztás növekedésére épülő "nyugati" út fenntarthatatlan, gazdasági, ökológiai és társadalmi szempontból egyaránt. Ha néhány év alatt nem sikerült széles körben tudatosítani, hogy mi ennek a válságnak a lényege és milyen kiutak vannak, az nem az intézmény kudarca: ehhez idő kell. Viszont ez a szerep hozzá hallatlanul fontos lenne. Nemzetközileg felfigyeltek már mindegyik biztosra, és a bennük rejlő lehetőségre. Köztársasági elnökként is nagy segítség volt rájuk hivatkozni, örömmel, egyes szomszédoknál olykor kárörömmel.
- Tavaly nyáron visszaküldte az országgyűlésnek a törvénymódosítást, hogy a kormánytöbbség maga jelöljön alkotmánybírákat, azt mégis változatlan formában fogadták el. Így lett akkor a testület tagja az első Orbán-kormány volt kancelláriaminisztere, pár hete pedig az 1990 óta a Fideszben ülő Balsai István. Ha most lenne az Alkotmánybíróság elnöke, hogy kezelné a tudományos tapasztalat nélkül, politikai hátszéllel érkezőket?
- A konkrét ügyet nem akarom minősíteni, de az eddigi magyar tapasztalat azt mutatja, hogy a bíró, akit pártkötődéssel lehet gyanúsítani, túlkompenzál. A testületben tudományos teljesítményre éppen úgy szükség van, mint bírói judíciumra - és egyik sem ér semmit, ha nincs meg az alkotmány melletti mélységes elkötelezettség. Az alkotmánybíráskodás feladatáról, sőt megkockáztatom: hivatásáról vallott pontos elképzelés megelőzi a konkrét érvelésbe bocsátkozást. Egyébként a bíróválasztás mindenütt ki van téve a politikai próbálkozásoknak. Nagy problémának tartom viszont, hogy a testület létszámát felemelték tizenötre. Ha visszagondolok az én időmre, tizenegy is sok volt, és isten bocsássa meg, amikor ketten hiányoztak és csak kilencen voltunk, sokkal könnyebb volt teljes ülést tartani. Ez ugyanis nem egy országgyűlés, ahol szavazás előtt bekiabálják, hogy igen vagy nem, hanem van kilenc, tizenegy - vagy ezek után tizenöt - öntudatos, becsvágyó ember, aki mind felkészül a saját álláspontjából akár órákig tartó beszédekkel és érvelésekkel. Ezt egyben tartani nehéz lesz.
- Amikor átadta a hivatalt, azt mondta Schmitt Pálnak, hogy "láthatatlan elnökként" mindig mögötte áll majd, amikor a lelkiismeretét ébreszteni kell, mégis csak egy olyan esetről tudunk, amikor figyelmeztette: amikor a 98 százalékos különadó alkotmánybírósági megsemmisítésére reagáló, hatáskörcsonkító alkotmánymódosítás elfogadása után felkereste a Sándor-palotában. Máskor nem érezte úgy, hogy figyelmeztetnie kell, vagy volt több találkozó is, csak titokban maradt?
- Nem, csak akkor az egyszer beszéltem az elnök úrral. Nyilván amikor ezt a láthatatlan elnök dolgot mondtam, akkor sem úgy képzeltem, hogy majd eljárok a hivatalban lévő elnökhöz, és tanácsokat adok neki. Nem vagyok én tanácsadó! Ahhoz, hogy szellemem jelen legyen, nem kell láncot csörgetve, rémületes képpel megjelennem, mint valami színdarabban.
- Akkor egyszer miért ment el mégis?
- Mert ez egy elvi fordulópont volt, az alkotmány életfontosságú szerve kapott sebet. Itt manifesztálódott a fordulat az alkotmányossághoz való hozzáállásban, és az ehhez való hozzáállás az elnöki szerep jövőjét is meghatározta. Kifejtettem mindezt az elnök úrnak, aki megértette és megköszönte.
- Majd aláírta a törvénymódosítást az intelmei ellenére. Megbántódott ezen, ezért nem ment hozzá többször?
- Nem sértődhettem meg. Magamnak tartoztam azzal, hogy elmenjek, és jelezzem az aggályaimat.
- A nyilvánosság előtt mégsem szólalt meg. Gyurcsány Ferenc akkor nyílt levélben kérte erre például, mondván, ha a korábbi kormányt rendre a demokratikus normákra és erkölcsre hivatkozva bírálta, akkor most sem mehet el szó nélkül a jogállami alapértékek és intézmények ilyen súlyú megsértése mellett. Fel sem vetődött, hogy kiálljon vagy írjon legalább egy cikket?
- Nem, mert irtózom attól, hogy megmondó ember legyek. Ha az ember lement a pályáról, bármilyen okból is, akkor kívülről már ne kiabáljon be, mert az szánalmas. Egyébként pedig tudni lehet elnöki működésemből, hogy a legbiztosabb módja annak, hogy ne szólaljak meg, az, ha felszólítgatnak. Annak, hogy fölkerestem a köztársasági elnök urat, nagyobb súlya volt a nyilvánosságban, mint valami nyilatkozatnak.
- Az alkotmányozásról különböző konferenciákon azért el-elmondta a véleményét.
- De az tudatosan fel volt építve: az elején meg a végén volt két népszerű megszólalás, egy esszé a HVG-ben, a végén pedig egy interjú a Heti Válaszban. Ez ment ki a nagyközönségnek, közben pedig tudományos előadásokon, konferenciákon fejtettem ki a véleményemet a Pázmánytól az ELTE-n és a CEU-n át az Akadémiáig, gyakorlatilag végigkísértem az alkotmányozás minden fázisát. Az előadásaimnak persze nem volt közvetlen hatása, de annak sem lett volna, ha egy reggeli műsorban süllyedek megmondóemberi szerepbe. Mindemellett pedig aktív voltam a külföld felé is: nagykövetekkel beszéltem, járt nálam a Velencei Bizottság, de még egy olyan, az Európa Tanácsból érkezett társaság is, amelyet a kormányzati felelős küldött hozzám. Ezek a tárgyalások azt erősítették bennem, hogy sokat tudok használni a tárgyilagos nemzetközi megítélésnek.
- Mi volt a szándéka ezzel a felépített kommunikációval?
- Észnél lenni! - ez volt az üzenet. Csak alapos tárgyismeretre épülő, és elfogulatlan bírálatnak van helye - de arra szükség is van. Mindenhol elmondtam, hogy mi a baj, de azt is, hogy mi az, ami nem igaz. Hiszen nem volt igaz, hogy itt abortusztilalom készül és fasiszta diktatúra, meg nem tudom, micsoda fenyeget. Az olyan vehemens, nem a tényekre alapozó, a körülményeket nem ismerő érzelmi kritika - az én szememben "cirkusz" -, ami egyes lapokban és még az Európai Parlamentben is folyt, csak kontraproduktív lehet, és egyébként mindkét félnek rossz. De az igazi baj az, hogy az így kialakult légkör nagyon megnehezíti a megalapozott, méltányos kritikát is. Azt az érezhető változást, amit én az alkotmányossághoz való hozzáállás megváltozásaként ragadtam meg, a Velencei Bizottságban például pontosan értették a kollégák, a kívülállók, külföldiek viszont nehezen tudták megfogalmazni. Talán úgy mondanám, hogy érzik a stílus változását, s ehhez keresnek analógiákat a maguk ismerettárából. Tehát ezek a vélekedések sosem alaptalanok, még ha nem is pontosak, vagy túlzók. Az analógiáknak, hasonlatoknak, félig tudásoknak azonban óriási erejük van, nagyon kell vigyázni. A stílus maga a rendszer, és sajnos ez alapján ítélik meg az országot.
- Önként vállalta ezt a csillapító szerepet vagy felkérésre? Említette, hogy a kormány is küldött önhöz nemzetközi delegációt.
- Nem volt a kormánnyal semmilyen kapcsolatom vagy egyeztetésem. A volt elnöknek magától kötelessége védeni az országot az igazságtalan támadásoktól. Így is elég rossz volt már az én időmben is az ország megítélése. Egyébként az alaptalan vádak elutasítása mellett a kifogásaimat is elmondtam, tavasszal például a Frankfurter Allgemeinében. Azt például, hogy mekkorát változott a törvényhozói szemlélet, vagy hogy napi érdekek szerinti változtatgatják az alkotmányt. Ez súlyos visszaesés, mert húsz évig az volt az alaptétele az alkotmányosságnak, hogy a jog szilárd keretein nem lehet túllépni. Az egész alkotmánybírósági ítélkezésünk az igazságtételi törvénytől kezdve arról szólt a kezdetekkor, hogy vannak fontos célok, de a legfontosabb az alkotmány, és hogy a visszaható hatályú büntető törvényhozás tilalmát megtörni például akármekkora igazságtalanságok orvoslása érdekében sem lehet. A cseheknél vagy a németeknél, a lengyeleknél áttörték ezt a falat, és azt mondták, hogy az igazság fontosabb, mint az alkotmány. Ha azonban összehasonlítjuk ezeket az országokat, mégis nálunk volt a legkiterjedtebb igazságtétel, tudniillik a sortűzperek, pedig mi nem tettünk erőszakot az alkotmányon, hanem inkább megkerestük az igazságosság érvényesítésének alkotmányos útját. Ma is ragaszkodni kell ahhoz is, hogy a gazdasági érdekek sem lehetnek fontosabbak az alkotmánynál. Nincs olyan, hogy most az egyszer, ezért vagy azért a célért nem érvényes egy alkotmányos alapelv. Viszont mindenre van alkotmányos megoldás.
- Ha alkotmányos alapelv nem írható felül kivételesen sem, bírósági ítéletet - ahogy a két hónapja elfogadott semmisségi törvény - felülírhat a parlament?
- Már az első alkotmánybíróságnak is volt erről álláspontja: alaptétel, hogy ezt nem lehet.
- A nemzetközi bírálatok egyik legfőbb kiváltója, a médiatörvény kiállja ön szerint az alkotmányosság próbáját?
- Nem akarok folyó ügyeket kommentálni, majd eldönti az Alkotmánybíróság.
- Az Alkotmánybíróság három hete elutasította az alkotmánybíróság hatáskörszűkítését támadó indítványokat, mondván, nincs hatásköre alkotmánymódosítás alkotmányellenességének vizsgálatára. Egyetértett a döntéssel?
- A mi időnkben azt mondtuk, hogy nem vizsgáljuk felül az alkotmánymódosítást. Az indok az volt, hogy az alkotmány mindkettőnk felett van: a parlament felett és az Alkotmánybíróság felett is. Mindez azonban olyan közegben történt, amikor az alkotmány státusza egészen más, az alapok érinthetetlensége pedig biztos volt. Most, egy olyan korszakban, amikor az alkotmány nemhogy nem érinthetetlen, hanem egyéni képviselői indítványokkal is gyakorlatilag naponta változtathatják, szerintem szükség lett volna megerősíteni az egész rendszer koherenciáját biztosító alapelveket. Ez az ügy alkalmat adott az alkotmánybíróságnak arra, hogy kiépítse ezt a másodlagos védelmi vonalat, amire most nagy szükség van. Megtette ezt az osztrák és a cseh alkotmánybíróság is, sokkal kisebb veszély esetén. A magyar Ab viszont nem ezt tette, de akkor meg nem értem, hogy miért kellett még dörgedelmeket fűzni az indokolásba, hogy ez a törvényhozási stílus milyen veszélyes az alkotmányosságra, csak sajnos semmi közünk hozzá. Vagy az egyik szerepet kellett volna vállalni, vagy a másikat.
- A döntés miatt internetes fórumokon megindultak a találgatások, hogy a hatáskörcsonkítás után nem mer konfrontálódni az Ab. Több bejegyzésben gyanúsnak mondják azt is, hogy a nyugdíjpénztártörvény ügyében sem hozott még döntést a testület. Nincs veszélyben így az Ab tekintélye?
- Ezt nem tudom megítélni, de a nyugdíjpénztárdöntés elhúzódása a puszta eljárási időn túlmutató kérdés, szinte meghatározza magát a döntést. Hiszen hol leszünk már az eredeti állapottól, mire kijön az ítélet? Már a szóban forgó pénzt is elköltötték. A Bokros-csomag idején még meg sem jelent a törvény a közlönyben, már dolgoztunk rajta, s aztán két hét alatt olyan ítéletet hoztunk, amely egyrészt kitolta a törvények hatálybalépését, másrészt irányt szabott a még folyó további törvényhozásnak. A bíróság nyilván tudja, hogy miért halogatta a döntést, és azt is, hogy így jobb-e nekik. Mostanában sokat emlegetik a híres amerikai mondást a new deal időszakából: amikor a Legfelsőbb Bíróság sorra alkotmányellenesnek nyilvánította a Roosevelt gazdasági csomagjának több pontját, Roosevelt olyan törvényjavaslatot terjesztett a kongresszus elé, amely lehetővé tette volna, hogy a meglévő kilenc mellé új bírákat nevezzen ki, és ezzel a new dealt támogatók kerültek volna többségbe a testületben. Erre végül is nem volt szükség, mert a régi bírák egyike átállt. Ezt hívták úgy akkor, hogy "the switch in time that saved nine", vagyis "az időben történt váltás megkímélte a kilencet". Én viszont nem hiszek semmiféle összeesküvés- vagy lepaktáláselméletben. Nemcsak a bíróság iránti tisztelet miatt, hanem mert manapság nem tárgyalnak azokkal, akikről döntenek. Az alkotmánybírák sem fogják sosem megtudni, mi lett volna, másként lett volna-e, ha korábban ilyen vagy olyan ítéletet hoznak, vagy ha erőteljesebben tiltakoznak. Ettől persze a testület erkölcsi dilemmája és terhe ugyanaz marad: kellett-e egyáltalán, vagy mit kellett volna tenniük, mit igazol utólag az Alkotmánybíróság túlélése?
- Az szempont volt 16 éve, amikor a Bokros-csomagról döntöttek, hogy a lépés milyen hatással lesz a költségvetésre?
- Persze, de ott a mostanihoz képest nem voltak igazán nagy tételek, a szükséges pénz zöme nem a - részben népnevelő célzatú - szociális megszorításokból jött be. És be is jött. Ma viszont világos, hogy ez a pénz nagyon kellett a költségvetésnek. Az Alkotmánybíróság dolga nem az, hogy csődbe vigye az országot, hanem hogy a csőd elkerülésére hozott törvények alkotmányos keretek között maradjanak. Ez pedig nagy valószínűséggel elérhető. Emlékszünk a korábbi nagy ügyekre, volt olyan törvény, amely kétszer, háromszor is megjárta az Alkotmánybíróságot, mire a jogalkotó rászánta magát az alkotmányos megoldásra. A magánnyugdíjpénztárak visszaállamosítása gazdasági kényszer volt. Már az előző kormány idején is voltak lassú lépések ebbe az irányba, és elnökségem vicces perceiben magam elé képzeltem, ahogy Bajnai azért imádkozik, hogy ne kelljen ezt meglépnie. Csak megint a stílusnál és kultúránál vagyunk: diktátum helyett szépen ki lehetett volna sakkozni az alkotmányos megoldásokat, több választást adva az érintetteknek, és kaszabolás helyett fehér kesztyűben végig lehetett volna vinni az egészet.
- Most meghatározza a döntést ön szerint, hogy a pénz "nagyon kell a költségvetésnek"?
- Nem tudom, mert nem ülök bent a testületben. Azt sem tudom, hogy most hívtak-e meg például gazdasági szereplőket. Mi annak idején a Bokros-csomagnál meghallgattuk például Bokrost, és komoly emberek jöttek el jó tanácsokkal meg gazdasági számítással, de a nyakamra küldték az IMF-et is. Az ember persze ezeket is mérlegelte, de annak a bíróságnak az volt a filozófiája, hogy a végsőkig el kell menni az alkotmányosság védelmében. Azt nem tudom, hogy most mit lép az Alkotmánybíróság, és egyáltalán, mit tehet orvosolni a döntés után közel egy évvel.
- Azt mondta tavaly a 2006-os önkormányzati választás estéjén elmondott beszédéről, amelyben az országgyűlést burkoltan Gyurcsány Ferenc eltávolítására szólította fel, hogy ha öt év alatt semmi mást nem tett volna, mint elmondja ezt a beszédet, akkor is megtette volna, amit a köztársasági elnöknek meg kell tennie. Olyan is van, amit megbánt vagy másként tenne?
- Igen, azt, hogy a köztársasági elnöki intézményre tekintettel sokszor - például még ebben az ügyben is - túlságosan kiegyensúlyozva és körbebástyázva nyilatkoztam. Állandó vitában álltam a stábommal, ha megírtam egy beszédet: ez a szó nem jó - mondták, ezt már kisajátította Orbán, vagy elcsépelte Gyurcsány. Az említett beszédben is nagy vita volt a munkatársakkal és tanácsadókkal, akik szerint az elnök nem szólíthatja fel a miniszterelnököt lemondásra. Amit mondtam, ugyanezt jelentette, de jobb lett volna kifejezetten kimondani. Bár azt hiszem, az egész elnökséget tekintve nem lehet azt mondani, hogy szívbajos voltam, de eleve nagyon nehéz egyensúlyozás járt az elnöki tisztséggel, a pártatlanság, a kívülállás fenntartása egy olyan közegben, amelyben - így utólag még világosabb - nagyon egyedül voltam.
- Milyen szempontból?
- Abból, hogy a pártok és véleményformálóik mást, tudniillik közvetlen csatlakozást vártak volna el tőlem az álláspontjukhoz. Most, hogy már kívül állok, sokkal több a pozitív visszajelzés.
- Soha nem beszélt róla, csak lebegtette a választ korábban: vállalt volna még egy ciklust, ha felkérik?
- Ez tényleg attól függött, hogy érkezik-e ilyen felkérés. Ha megkérdeztek volna, azt hiszem, vállaltam volna, de nem kérdeztek meg. Abból pedig, hogy nem kérdeztek meg, sőt hogy már a kampányból gondosan kihagyták az elnök kérdését, tudhattam, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében nekem nem lesz helyem. Más kérdés, hogy illett volna ezt idejében megmondani.
- Hogyan élte meg a helyzetet?
- A jogilag lehetséges legutolsó napokban egy este személyesen közölte a miniszterelnök a Fidesz elnökségének döntését, hogy megköszönik elnöki munkámat. Másnap reggel összehívtam a tükörterembe a Sándor-palota népét, és elmondtam nekik, hogy a döntés immár hivatalos. Azzal köszöntem meg segítségüket és együttműködésüket, hogy búslakodásra semmi ok, amit együtt csináltunk, jó mulatság volt. Így is éreztük mindannyian. Addigra már meg is jelent az én végelszámolásom: az Egy elnökség lenyomata című könyv, amelynek a szeretetteljes fogadtatása a könyvnapon és más alkalmakkor nagy örömet szerzett.
- A leköszönésekor a Heti Válasznak adott interjújában nem zárta ki, hogy közéleti szerepet vállaljon. Milyen jellegű szerepvállalásra gondolt?
- Rendkívüli helyzetek - mint ami az alkotmánnyal és az alkotmányozással történt - megszabják, hogy mit kell tennem. Ám a nyugalmasabb időkre, bármilyen furcsa, sarkalatos törvény számol a volt elnök "közéletben történő részvételével", s ebből a közcélú felajánlásokat és adományozásokat nevesíti, de kizárja a közvetlen politikai tevékenység támogatását. Az előbbihez viszont megfelelő pénzt is biztosít. Ennek a feladatnak szívesen eleget is teszek, és a pénzt jórészt már szét is osztottam. A Máltai Szeretetszolgálatnak például a monori cigánytelep integrációjára, a veszprémi Pokoli-torony rehabilitálására, vagy az adósság miatt kilakoltatott családok lakhatására, pontosabban arra, hogy a család együtt maradjon. Ezek nagy tételek voltak, de szeretnék a pillanatnyi segítésen túli, perspektivikus programot is felépíteni. Idén négy, nemcsak kiváló szaktudású, de eredeti tehetség mehet havi 2000 eurós ösztöndíjjal egy évig külföldre tanulni és alkotni, és ezt folytatni fogom. De ezenkívül sem unatkozom: gyakorlatilag, ahogy kiléptem a Sándor-palotából, máris megtaláltak a felkérések. Sokat foglalkoztatnak Németországból, Ausztriából, és épp ma jött be egy meghívás a tengerentúlról. Ezek túlnyomó része tudományos munka, de van, ami személyemen túl a magyar alkotmányosságnak is szól, például az osztrák alkotmány napjára - ott van ilyen ünnep! - engem hívtak meg szónoknak. Szó sincs tehát nyugdíjas évekről, még a nyarat is be kell osztanom, hogy minden leadandó írással és beszéddel készen legyek határidőre. Folytatom emellett a határon túli magyarok még elnökként kezdett látogatását is. Szóval bőven van mit tennem, a napi politikai szereplés ezeken túl méltatlan, nevetséges és perspektívátlan is lenne.
Origo.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)