"Hatályos Alkotmányunk az alkotmányozás rendjét tekintve szovjet típusú, ami azt jelenti, hogy a törvényhozó hatalom és az alkotmányozó hatalom egybeesik. Napjainkban korszerűtlennek számít ez a konstrukció, mivel a törvényhozó hatalom önmaga határozhatja meg az őt is jogosító és kötelező jogi alapértékeket. Az lenne a szerencsés, ha a jelenlegi politikai hatalom törekedne arra, hogy előmozdítsa a korszerűbb alkotmányozás intézményesítését."
Dr. Ádám Antal alkotmányjogász professor emeritus, nyugalmazott alkotmánybíróval, az MTA doktorával aktuális alkotmányjogi kérdésekről beszélgettünk, s néhány – a köznyelvben gyakran felbukkanó – alkotmányjogi fogalmat és problémát törekedtünk tisztázni.
Mit jelent az alkotmányozó hatalom?
A klasszikus polgári átalakulás a törvényhozó hatalmat emelte piedesztálra, de amikor az alaptörvénynek nem csak az államszervezet felépítését, működését kellett meghatároznia, hanem az állampolgároknak alapvető jogokat is biztosított, akkor szervezetileg és működésileg is elkülönült a parlamenttől az alkotmányozó hatalom, az ún. pouvoir constituant. Ennek azóta már különböző változatai alakultak ki. Az alkotmányozó hatalom alapvető feladata az alkotmány kidolgozása, az alkotmányos értékek meghatározása. A legtetszetősebb megoldás az, amikor az alkotmányozó hatalomnak nem csak politikusok, hanem az érdekképviseleti szervezeteknek, a nemzeti és etnikai kisebbségeknek, a jelentősebb civil szervezeteknek, az egyházaknak, a tudományos intézményeknek a képviselői is részesei, ezáltal mintegy 1000–2000 tagot számláló testület hivatott vita révén kialakítani az alaptörvény koncepcióját. Az alkotmányozás mellőzhetetlen követelménye, hogy végül a népszuverenitás alanya, azaz a választópolgárok közössége döntsön az alaptörvény elfogadásáról. Fotó: Fóris Gábor
A parlament alkotmányozása esetén a matematikai többség hordoz-e önmagában olyan értéktartalmat, amely bármely alkotmánymódosítást egyben jogszerűvé is tesz? Érintheti-e ez az alkotmány legitimitását?
A legitimitás vizsgálatakor meg kell különböztetnünk a formai és a tartalmi szempontokat. Jelenleg 2/3-os parlamenti szavazattöbbséggel lehet módosítani az Alkotmányt, ez a formai mérce. Hatályos Alkotmányunk az alkotmányozás rendjét tekintve szovjet típusú, ami azt jelenti, hogy a törvényhozó hatalom és az alkotmányozó hatalom egybeesik. Napjainkban korszerűtlennek számít ez a konstrukció, mivel a törvényhozó hatalom önmaga határozhatja meg az őt is jogosító és kötelező jogi alapértékeket. Az lenne a szerencsés, ha a jelenlegi politikai hatalom törekedne arra, hogy előmozdítsa a korszerűbb alkotmányozás intézményesítését.
Gyakran hallani mostanában a nemzetgyűlés kifejezést. Mit jelent ez pontosan alkotmányjogi értelemben?
A nemzetgyűlés szó a legfelsőbb képviseleti testület egyik elnevezése. Ez nálunk az országgyűlés. Magyarországon a nemzetgyűlés kifejezést inkább rendkívüli alkalmakkor létrehozott legfelsőbb népképviseleti szervre alkalmazták. Magam részéről nem ajánlanám az országgyűlés nevének nemzetgyűlésre változtatását, mert a történelmi hagyományoknak a jelenlegi elnevezés jobban megfelel, ide értve azt a sajnálatos tényt is, hogy történelmünk hátrányos alakulása folytán a magyar nemzet tagjainak bizonyos hányada az ország határain kívül él. A magyar Parlament nemzetgyűléssé nyilvánítása félreértésre adhatna okot.
Az alkotmányozó nemzetgyűlés általában nem esik egybe a megválasztott parlamenttel, annál szélesebb társadalmi bázisra épül. Az alkotmányozásnak ennél is több változata alakult ki. Az egyik megoldás szerint a parlament az alkotmány kidolgozója, és egy nagyobb plénum dönt az elfogadásáról. A másik megoldás ennek az inverze. Korszakunkban rendszerint népszavazás erősíti meg a kidolgozott alkotmányt. Olyan megoldás is létezik, hogy a parlament társadalmi tényezők bevonásával kidolgozza és elfogadja az alaptörvényt, de az csak akkor léphet hatályba, ha a következő ciklus parlamentje is megerősíti azt.
A magyar alkotmánybíróság rendelkezik-e olyan hatáskörrel, amelynek alapján valamely alkotmánymódosítást alkotmányellenessé nyilváníthatna? Van-e a magyar alkotmánynak – a német mintához hasonlóan – megváltoztathatatlan része?
A magyar alkotmánybíróságnak nincs ilyen hatásköre, az alkotmánymódosítás tartalmának alkotmányosságát a testület nem bírálhatja el. Alkotmányunk nem tartalmaz megváltoztathatatlan, ún. örök értékű előírásokat. Minősítheti azonban az Alkotmánybíróság az alkotmánymódosítás alkalmazott eljárási rendjét, és kötelező erővel véleményezheti az alkotmánymódosítást a hazánkra is vonatkozó magasabb szintű nemzetközi és szupranacionális normák szempontjából. Fotó: Fóris Gábor
Jelenlegi alaptörvényünket sokszor éri az a vád, hogy korszerűtlen. Milyen kiegészítésekkel lehetne gazdagítani a magyar Alkotmányt?
A korszerűség a tartalmi elemeken mérhető. Figyelembe véve több fejlett ország alkotmányozását, valamint bizonyos nemzetközi és EU okmányokat, a következőkre utalok.
Először is kiemelném, hogy az alkotmányozóknak a közhatalmi rendszer alapvető rendeltetésének meghatározásakor figyelembe kellene venniük, hogy a napjainkban élő és a jövendő emberi nemzedékeket számos megnyilvánulás hatása – így többek között a műszaki fejlődés és a korlátlan gazdasági versengés – miatt súlyos veszélyek fenyegetik. Ezért a kiegyensúlyozott, fenntartható fejlődés biztosításának mint államcélnak a megfogalmazását a magyar Alkotmány sem nélkülözheti.
A jelenleg fennálló kiáltó társadalmi különbségek miatt mellőzhetetlen, hogy a szolidaritás és a társadalmi igazságosság alapelvét meghatározza az alaptörvény (ahogy teszi ezt például a lengyel alkotmány is). Azért is fontos ezeket az alkotmányban rögzíteni, mert véleményem szerint nem bízható a törvényhozó és a végrehajtó hatalom jóindulatára, hogy a koncentrált nemzetközi tőke ne élhessen vissza helyzetével.
Alaptörvényi erővel a bona fides (a tisztesség és jóhiszeműség), valamint az aequitas (a méltányosság) elveit is ki kellene nyilvánítani, hiszen sokszor előfordul, hogy közhatalmi szervek olyan döntéseket hoznak, amelyek bár törvénybe nem ütköznek, de erkölcsileg kifogásolhatók. Alkotmányi meghatározás révén valamennyi közhatalmi szerv működésére kötelező erővel hathatna ez a kettős erkölcsi követelmény.
Az egyház és az állam szeparációja szerencsére már megtörtént hatályos Alkotmányunkban is, az állam világnézeti semlegessége azonban nem került rögzítésre. A mai közjogi élet elindult egy misztifikáló irányba, ami egyrészt korszerűtlen, másrészt sértő. Ne feledjük el ugyanis, hogy Magyarországon több mint 160 bejegyzett egyház van. Egyetlen vallással illetve egyházzal való állami azonosulás nemcsak a vallásszabadsággal állna szemben, hanem az egyházak egyenjogúságának elvével is. Az Alkotmánybíróság egyébként már kinyilvánította az állam világnézeti semlegességének szükségszerűségét, de meg kellene ezt erősíteni az Alkotmányban is.
Több fontos emberi illetve állampolgári alapjogot biztosít alaptörvényünk, azonban ismerünk mintegy 10–12 olyan alapjogot, amelyet az újabb nemzetközi egyezmények vagy szupranacionális okmányok határoznak meg. Ilyen például az idősek, a gyermekek, a testi-szellemi korlátozottak, a fogyasztóvédelem címzettjei vagy az etnikumok sajátos jogai. Az utóbbi vonatkozásában Alkotmányunkban is szerepel a hazai nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének ígérete, azonban ennek gyakorlása nem szabályozott. Ezért e jogosultság nem is érvényesül. Ehhez képest azonban a magyar állam több vonatkozásban is bírálja a szomszédos országok nemzeti kisebbségi politikáját, miközben magunknak is van elmaradásunk ezen a téren.
Alkotmányunk hat alapkötelezettséget határoz meg, azonban ezek is kiegészítésre szorulnak. Alkotmányba kellene iktatni szerintem a jog rendeltetésszerű gyakorlásának, valamint a joggal való visszaélés tilalma tiszteletben tartásának; mások alapjogai tiszteletének; a közrend és a közbiztonság fenntartásában való közreműködésnek; a közegészség és a környezet védelmének; a katasztrófavédelemben való közreműködésnek; a baleset áldozata segítésének (jelenleg ugyanis csak a baleset okozójának kell ezt tennie); valamint a szülők és a gyermekek kölcsönös támogatásának kötelességét.
Alkotmányunk mintegy tizenöt tilalmat határoz meg, a jogfejlődés azonban már újabbakat is kidolgozott, amelyek alkotmányi jelentőségűek. Ilyen például a genetikai sajátosságok, illetve a szexuális orientáció alapján való hátrányos megkülönböztetés tilalma; az emberi lények klónozásos megkettőzésének vagy a fajnemesítésnek a tilalma. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kiegyensúlyozott társadalmi életvitelhez nélkülözhetetlenek a tilalmak is. A Tízparancsolatból is csak három a parancs, a többi tilalom.
A magyar Alkotmány nem rendelkezik a felelősségről, amely magatartásunk, tehát cselekedetünk és mulasztásunk következményeinek tudatos vállalását jelenti. Egyelőre csak a kormány politikai felelősségéről rendelkezik az alaptörvény.
A hatályos Alkotmány egyik nagy érdeme, hogy az Aranybullából átvette a ius resistendi-t, azaz az ellenállás jogát, amely a negyedik nemesi alapjog volt. A 2.§ (3) bekezdés szerint „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” Ez a rendelkezés kiemelkedő értéke a több mint ezer éves magyar államiságnak, amire méltán lehetünk büszkék.
A szexuális orientáció alapján való hátrányos megkülönböztetés tilalmának pótlása maga után vonná-e a családjogi törvény módosítását is, például a házasság és az örökbefogadás újraértelmezését stb.?
Ez a tilalom valóban érintené a hagyományos családjogi koncepciót. Nagyon örülnék, ha így lenne. Az Alkotmánybíróság egyik korai konzervatív döntése szerint – amelynek elfogadásában alkotmánybíróként én is részt vettem – a házasság csak férfi és nő között köthető. Ez rendszerint igaz és helyes is, de a kivétel a progresszív jogfejlődés alapján megengedhető. Az EU állam- és kormányfői a 2000-ben elfogadott Alapjogi Chartában rendelkeztek a házasságról is. Ez az okmány a részletes szabályozást ugyan a tagállamokra bízza, de a házasságról szóló szövegezésben nem szerepel a férfi és a nő megjelölés. Ez év január elsején hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés, amelynek 6. cikke kinyilvánítja, hogy a Szerződéssel azonos értékű az Alapjogi Charta. Ez az okmány a lényeges közhatalmi célokat és feladatokat, az alapjogokat, az alapkötelességeket, az alapvető tilalmakat és a felelősséget együtt kezeli és kiköti, hogy alapjogával senki sem élhet akként, hogy mások alapjogát sértse, vagy kiüresítse, illetve megsemmisítse.
A magyar alaptörvényből jelenleg hiányzó, említett alapkötelezettségeket és alaptilalmakat valóban szükséges az alkotmányban szabályozni? Nem lesz ezáltal túl terjengős az Alkotmány?
Több fejlett ország alkotmánya kétszer-háromszor terjedelmesebb a magyar alaptörvénynél. Néhány említett kötelesség és tilalom ugyan megtalálható bizonyos hazai jogágazatok normáiban. Ezek alaptörvényi megfogalmazása azonban azzal a következménnyel járna, hogy az ilyen jogágazati tilalmak vagy kötelességek a magyar jogrendszer egészének alapkövetelményeivé válnának és valamennyi közhatalmi, gazdasági, társadalmi szervezetre, és minden polgárra egyaránt irányadóak lennének.
Az alkotmánybírák megválasztásával kapcsolatosan mind szakmai, mind politikai és civil berkekben éles vita alakult ki. Nemzetközi összehasonlításban milyen megoldásokat ismerünk?
Több változat is kialakult, közülük csak néhányat említek. Az első verzió szerint a parlamenti pártok által paritásos alapon létrehozott jelölőbizottság tesz javaslatot a parlamentnek az alkotmánybírókra. A második változat szerint a köztársasági elnök jelöli, és a parlament választja őket. A harmadik változat ennek az inverze. Az olasz modell szerint a bírák 1/3-át a köztársasági elnök nevezi ki, 1/3-át a parlament választja, a bírák harmadik harmadát pedig a legfelsőbb igazságszolgáltatási testületek delegálják. Egyébként a több forrásból táplálkozó modellt több állam is alkalmazza.
Az alkotmánybírák megválasztásával kapcsolatosan az Ön egy korábbi nyilatkozatában is olvasni lehetett, hogy a társadalmi szférát jobban be kellene vonni a jelölés folyamatába. Hogyan kell ezt elképzelni, milyen szintű bevonásra gondolt? Milyen kontrollt lehetne beépíteni ebbe a folyamatba a jogállami értékek, valamint a szakmai szempontok védelme érdekében?
Szerencsés lenne, ha szélesebb, parlamenten kívüli, akár 40–50 tagból álló testület rendelkezne a jelölés jogával. A jelölők, így például a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség, az Országos Ügyvédi Kamara, a tudományos szakfórumok (MTA Jogtudományi Intézete, jogi karok), jogász civil szervezetek stb. képviselői elsősorban szakmai alkalmasság alapján a megválaszthatók kétszeresét, háromszorosát jelölnék. Az Országgyűlés már a szakmailag, erkölcsileg, emberileg legalkalmasabbak közül választhatná ki az alkotmánybírókat. A választásnak ebben a szakaszában már a politikai mérlegelések és alkuk sem gátolnák a szakmai alkalmasság érvényesülését.
Mennyire szükséges függetleníteni az alkotmánybírákat az aktuális politikai hatalomtól? Ez lehet egyfajta mércéje a jogállamiságnak?
Igen, mindenképpen. Alkotmányi érték most is a bírói függetlenség elve és követelménye, amely a polgári jogállamiság kiemelkedő klasszikus vívmánya. Az alkotmánybírák is bírák, tehát külső hatalmi tényező nem adhat kötelező utasítást döntéseik tartalmára vonatkozóan.
Magyarországon egyébként már 1869-ben törvény írta elő a közigazgatás és az igazságszolgáltatás elválasztását.
Napjainkban fel-fellángol újra a vita, hogy mi felel meg jobban a magyar alkotmányos berendezkedésnek: egy reprezentatív, vagy egy aktív, „őrködő” típusú államfő? Fontos-e a magyar államfő pártatlansága?
A jelenlegi magyar alkotmányos rendszer előnyös megoldása, hogy a kormányzati rendszer egyfejű. Ez azt jelenti, hogy – ellentétben például a kétfejű francia modellel – a végrehajtó hatalmi jogosítványok gyakorlása a kormányra hárul. A miniszterelnök mint a végrehajtó hatalom feje a parlamentnek politikailag felelős. Ez megnyilvánul a bizalmatlansági indítvány és a bizalmi szavazás szabályaiban is, amely alapján indokolás nélkül is leváltható a kormány.
Az államfő ezzel szemben politikai döntéseket nem hozhat, és politikailag nem is felelős a parlamentnek. A köztársasági elnök jogi felelősségre vonása pedig alkotmánybírósági hatáskör, amelynek keretében a tisztsége gyakorlása során az Alkotmányt vagy törvényt szándékosan megsértő államfőt az Alkotmánybíróság tisztségétől megfoszthatja, vagy a büntető törvénykönyvben meghatározott büntetést is kiszabhat vele szemben.
Hangsúlyozom, hogy a vázoltak ellenére az államfői funkció hazánkban is kiemelkedő államhatalmi ágazat. Az államfő ugyanis legmagasabb szinten reprezentálja a magyar államhatalmat. Eközben pártatlannak kell maradnia, hiszen csak így biztosítható, hogy kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Politikai meggyőződése természetesen a köztársasági elnöknek is lehet, pártpolitikai vonzalmát azonban hatáskörének gyakorlásában nem fejezheti ki.
Aktuálisan elsősorban a deviza alapú jelzáloghitelezés befagyasztása kapcsán egy jogi kifejezés kapott szárnyra a köznyelvben: a jogszabály visszaható hatályának tilalma. Alkotmányosan hogyan értelmezhető a visszamenőleges hatály? Megteheti-e a jogalkotó, hogy visszamenőleges hatályú jogalkotással él? Mennyire sérti ez a jogállamiságot, a jogbiztonságot?
A jogi szabályozás retroaktivitásának, vagyis visszamenőleges hatályának tilalma azt jelenti, hogy bűncselekményt, büntetést vagy más hátrányt kihirdetését megelőző időszakra nem állapíthat meg a jogszabály. Ebből az is következik, hogy előnyös rendelkezés lehet visszaható hatályú.
Megjegyzem, hogy alkotmányos jogállamban nemcsak az értékek és az értéktelenek rivalizálhatnak, hanem az alkotmányi értékek – közöttük az államcélok, az alkotmányi alapelvek, az emberi és állampolgári alapjogok, az alkotmányi tilalmak és az alapkötelességek – egymással is versenghetnek. Az értékek kollíziója esetén pedig az Alkotmánybíróság jogosult dönteni. Ez a testület döntheti el, hogy valamely, az Alkotmányban védett érték milyen feltételek megléte esetén, milyen módon élvezhet előnyt másik jogi alapértékkel szemben. Az ilyen tartalmú döntések tehát meghatározhatják az alkotmányi értékek mellőzhetetlen korlátozásának kereteit is. Példaként említhetjük bizonyos alapjogok gyakorlásának korlátozását súlyos járványok esetén.
2010. július 27. dr. Czank Bernadett, Pécs
2010. szeptember 13., hétfő
Bolsevik felfogásban alkotmányoz a Fidesz
A jószándék kevés az alkotmányozáshoz, vallja Kilényi Géza, volt alkotmánybíró, aki azt várja a köztársasági elnöktől, hogy több legyen, mint egy fess parkett-táncos, a kormánytól pedig azt, hogy ne kanyarodjon vissza a bolsevik döntéshozatali módszerekhez. Mert a nép nem feltétlenül téved.
Azt mondta, Magyarországon mindenki azt képzeli, hogy ért a focihoz és az alkotmányozáshoz. Az világos, hogy de jure ki módosíthatja az alaptörvényt, de a kérdés az, hogy ki alkotmányozhat – az Alkotmány szelleme szerint?
Létezik egy eredetileg hat főből álló, most már öt főre fogyatkozott csúcsszerv, amely nem állami, hanem egy párt elnökének tanácsadó testülete (melynek tagjai Boross Péter volt kormányfő, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Szájer József és Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselők, valamint Pozsgay Imre volt államminiszter – a szerk.). Gondosan ügyeltek rá, hogy a hatba – illetőleg az ötbe (Stumpf István alkotmánybíróvá választásakor kilépett a tanácsadók köréből – a szerk.) alkotmánybíró semmiképpen ne kerüljön. Mintha a szívátültetést fogorvosokra vagy történészekre bíznák. Tudniillik az alkotmányozáshoz a jószándék kevés, nem árt ismerni egyrészt az előzményeket, másrészt az európai országok gyakorlatát. Ez nem azt jelenti, hogy szolgai módon utánoznunk kéne bármelyik országot, de oda kell figyelni rájuk. Sajnos – és ezt a közelmúlt történései bizonyítják – Magyarország az egyike azoknak az európai országoknak, ahol a legkönnyebb az alkotmányt megváltoztatni, ugyanis egyetlen feltétel van, a minősített többség.
Ami a rendszerváltó Magyarországon erős korlátnak tűnt. És most sem tűnik gyengének…
Hát, a demokratikus országok túlnyomó többsége inkább két-három akadályt állít, amit a szakmai zsargonban úgy mondunk, kétparlamentes alkotmányozást folytat. Magyarán: egy parlament nem módosíthatja az alkotmányt, hanem két egymást követő parlamentnek kell rábólintania. Emögött az a megfontolás húzódik meg, hogy az alkotmány nem a hatalomban lévők alkotmánya, hanem az egész népé, ezért a minél szélesebb támogatói bázis biztosítására kell törkedni. Hiszen ciklusonként megváltozhat az állampolgárok pártpreferenciája.
A svéd modellben például a parlament elfogad egy az alkotmány módosításáról szóló törvényt, amit szépen betesznek a fridzsiderbe. Ha az elfogadástól számított 15 napon belül a képviselők egytizede kezdeményezi, s a kezdeményezést a képviselők egyharmada támogatja, akkor népszavazásra bocsátják. A svédek takarékos emberek, így a szavazás a választások napján történik. Ha egyetértenek, akkor a módosítást új parlament elé viszik, s ott szavaznak róla – viszont ha a nép nem szavazza meg, akkor be se viszik a törvényhozás elé.
Ez azt jelenti, ha a svéd modellt követnénk, akkor az új alkotmányról csaknem négy év múlva szavaznánk?
Pontosan. De önnek jobban fog tetszeni a dán modell. Abban az alkotmánymódosítás benyújtásával egy időben a parlamentnek föl kell oszlatnia magát, s új, előrehozott választásokat írnak ki.
Tehát a hatalmamról való lemondás árán is fontos nekem az új alkotmány.
Igen. Sőt, ha a második dán parlament is megszavazza, akkor sincs még módosítás, előbb hat hónapon belül megerősítő népszavazásra kell bocsátani az alaptörvényt. És ha a dánoknak nem tetszik, akkor egyáltalán nincs módosítás. Így akarják elkerülni, hogy a kellő átgondolás nélkül kerüljön sor alkotmánymódosításra.
Szerintünk viszont elég bölcs a nép, hogy jó vezetőket válasszon, akik hirtelen alkotmányozni is tudnak.
Hallottam már olyan véleményeket is, hogy nincs szükség népszavazásra, mert „mi vagyunk a nép választott küldöttei”. Én ezzel nem nagyon tudok egyetérteni, tudniillik ez tipikusan egy bolsevik felfogás. A bolsevikoknál volt az, hogy a népre komoly dolgokat nem lehet bízni, mert a nép még nem nőtt fel, „mi vagyunk itt felfegyverkezve a marxizmus-leninizmus tudományával, mi tudjuk, hogy mi jó a népnek, ha a nép másképp gondolja, akkor a nép téved”. Én nem szeretném, ha visszakanyarodnánk a bolsevik időkhöz és néhány száz ember úgy gondolná, hogy felhatalmazást kapott bármire a néptől. Parttalan felhatalmazás sehol sincs.
A szavazati arányok lehetőséget biztosítottak a felhatalmazás értelmezésére.
De ha a nép jelentős része saját maga akar dönteni egy kérdésben, akkor bizonyos feltételek mellett kötelező a népszavazás kiírása. Nem lehet azt mondani, hogy mi vagyunk a választott küldöttek, minket senki nem kötelezhet semmire, négy évre kaptuk a mandátumunkat… .Van egy fenntartása a népnek, visszaveheti azt a biankó csekket, amit négy évre kiosztott a parlamenti képviselőknek. Sokminden csacskaság röpköd most a levegőben.
Mint például a Szent Korona-tan felélesztése?
A Szent Korona-tan évszázadok alatt formálódott, de létezésében teljes mértékben összekapcsolódott a királyság intézményében. Werbőczy Hármaskönyve (1514- a szerk.) a korabeli viszonyok szokásjogát ültette át a magyar közjogba. Ő még ott tartott, hogy amikor a magyar nép a kereszténységet és a katolikus hitet választotta, akkor tulajdonképpen ráruházta a hatalmat a királyra – mindenféle tekintetben. Az idő múlásával változott a Szent Korona-tan is, mert eredetileg a korona testét csak a nemesek alkották. 1848 óta mindenki, aki Magyarországon választópolgár, tagjává vált. 1907-ben Kmetty Károly professzor már azt írta, tudja, akiről utcát is neveztek el a hatodik kerületben, szóval nem akárki, hogy a Szent Korona az egyetlen szuverén, sem a király, sem a parlament egymagában nem jogosult a hatalomgyakorlásra, csak a kettő együttesen.
Még mindig ott tartunk, hogy a Szent Korona-tan összefonódik a királysággal, s lehet, hogy az én értesüléseim hiányosak, de a rendszerváltáskor a magyar nép a köztársaságot választotta, s nincs tudmásom arról, hogy bárki meg akarná koronáztatni magát. Bár ezt fenntartásokkal mondom, mert mostanában sokminden előfordulhat.
Látványos felzúdulást – többek között – a preambulum vált ki.
Nincs is akadálya annak, hogy a preambulum megemlékezzék róla, évszázadokon keresztül ez érvényesült, és nagyon fontos eszméje volt a magyar közjognak. De elszállt fölötte az idő. Többek között ilyen tételek is voltak a Szent Korona-tanban, hogy minden földterület a királyé. Lehet, hogy önző pasasnak fog tartani, de az én lakásomat ne vegye el tőlem senki.
Bár volt hasonlóra példa a történelem folyamán.
Persze, megtörtént. De sosem volt jó vége. Igaz, az angoloknál létezik egy ilyen elv, hogy minden a királyé, de senki nem veszi komolyan. Ráadásul az Egyesült Királyság már azzal is egyedül áll, hogy nem kartális az alkotmánya. Megértem az angolokat, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a hagyományaikhoz, de nekünk miért kellene ilyeneket kitalálni? Miközben egyébként az angolok is változnak, átalakították lassan a Lordok Házának összetételét például, de úgy, hogy figyeltek rá, ne súlytalanítsák el a testületet.
Ami nem kifejezetten mondható el a magyar köztársasági elnöki posztról.
Olvastam olyasmit, hogy meg kell növelni a miniszterelnök hatáskörét. Ha nem szigorúan jogi, hanem szociológiai értelemben vizsgáljuk, a miniszterelnök nem csupán a végrehajtó hatalom első embere, hanem kezében tartja a törvényalkotást is. Abból eredően, hogy tipikusan a mindenkori kormány mögé felsorakozik a parlamenti többség, s a törvényjavaslatok 95 százalékát a kormány nyújtja be.
Ami most másként működik.
Általában van így, nem a pillanatnyi helyzetben. S most elindult egy olyan folyamat, hogy a többi hatalmi ághoz is hozzá kéne nyúlni (Kilényi professzor a három klasszikus hatalmi ágon túl három hatalmi tényezőt is megkülönböztet: az ügyészséget, az alkotmánybíróságot és a köztársasági elnöki pozíciót – a szerk.), ami már nem tetszik nekem, mert túlhatalmat biztosítana.
Ebben működhetne szabályozóként, fékként a köztársasági elnök.
Igen, ami szerintem önálló hatalmi tényező, pártok fölött álló sui generis intézmény. Az elmúlt napokban olvastam olyan véleményt (Boross Péter, volt miniszterelnök tollából – a szerk.), hogy a miniszterelnök jogköreitnek növelése mellett a köztársasági elnöknek csak reprezentatív feladatokat kell adni – s ennek megfelelő személyeket kell választani erre a poszra, Schmitt Pál államfő ez alapján telitalálat, idézem, „magas, fess, jóképű ember”. Ha ezt komolyan vesszük, akkor legközelebb a parkett-táncosok közül kell kiválasztani az államfő személyét, mert azok ragyogóan táncolnak, tudnak öltözködni és fessek. Itt valami óriási tévedés van. A köztársasági elnök nem azért köztársasági elnök mert egy kedves szépfiú.
A jelenlegi köztársasági elnök viszont gyorsan leszögezte, hogy inkább szépfiú kíván lenni.
Igen. Mikor azt mondta az első időkben, hogy nem kíván a törvényhozás kerékkötője lenni, hanem inkább motorja, talán senki nem szólt még neki, hogy egyiket sem mondhatja. Nem mondhatja, hogy nem fogok az alkotmánybírósághoz fordulni, nem fogok visszaadni elfogadott törvényeket a parlamentnek.
Hiszen ezzel azt jelenti ki, hogy nem teljesíti a rábízott feladatot.
Pontosan. A köztársasági elnök kutya kötelessége megvizsgálni az elfogadott törvényeket, s ha alkotmánysértésre utaló gyanúja van, akkor előzetes normakontrollt kérni az alkotmánybíróságtól. Ha pedig nem alkotmánysértést vél felfedezni, hanem marhaságot, vagy olyasmit, ami káros az ország nemzetközi megítélésére, akkor érvei kifejtésével vissza kell küldenie a parlamentnek. Még jóformán meg sem melegedett a köztársasági elnöki szék, s máris kijelentette, hogy én ezeket nem akarom csinálni… A másik probléma, ami ebből a javaslatból adódik, hogy arra kárhoztatná az államfőt, hogy minden nap lemenjen a Kossuth térre, s egy szőke hajú kisfiút megsimogasson, vagy esetleg vidéki településeken vágja el a nemzeti színű szalagot az óvodák felavatásán.
Az alkotmányozásnál nincs nagyobb bűn, mint amikor egy személy testére szabják, vagy egy éppen fennálló történelmi szituációhoz igazítják az alaptörvényt.
Hacsak nem éppen az a cél, hogy kőbe véssék a személyt – vagy a történelmi szituációt.
Miután 1989-ben mindkét gödörbe beleléptünk, szinte lehetetlenné vált a módosítás. A köztársasági elnöknek - s a posztot Pozsgay Imrére szabták – megadták ugyan a parlament feloszlatásának jogát, de olyan feltételekkel, amelyek az elmúlt 20 évben nem álltak elő, s merem állítani, ha ezer évig fennálna az államszervezet, akkor se következnének be. Szélesíteném a köztársasági elnök jogkörét – éppen e tekintetben például. És szűkíteném az organikus törvények számát. De olyannyira nem tudtak a pártok megállapodni semmiben, hogy még most is az 1987-es jogalkotási törvény van hatályban, amikor még az a fő kérdés, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának korábban parttalan, Országgyűlést helyettesítő jogkörét hogyan lehet korlátok közé szorítani. Kérdezem magát: hol van már az Elnöki Tanács?
Módosításra tehát szükség van.
Nagyonis. Az amerikánusok verik a mellüket, hogy nekik 200 éves alkotmányuk van, amit alig módosítottak, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy az övék „kétfedeles”, tehát szövetségi szinten azonos, de tagállami szinten más-más. Persze a kettő nem ütközhet, de van olyan tagállam, ahol hétszer módosították az alaptörvényt. Amerika éppen azért Jani az alkotmányozásban, mert össze tudja egyeztetni a stabilitást a megváltozott gazdasági-társadalmi helyzetekhez való viszonylag gyors reagálással. Abban bizonyos vagyok, hogy nem szabad a pillanatnyi helyzet számára alkotmányozni, hanem gondolni kell a következő időszakra, hogy az alkotmány ne csak a következő néhány évre szóljon.
ATV
Azt mondta, Magyarországon mindenki azt képzeli, hogy ért a focihoz és az alkotmányozáshoz. Az világos, hogy de jure ki módosíthatja az alaptörvényt, de a kérdés az, hogy ki alkotmányozhat – az Alkotmány szelleme szerint?
Létezik egy eredetileg hat főből álló, most már öt főre fogyatkozott csúcsszerv, amely nem állami, hanem egy párt elnökének tanácsadó testülete (melynek tagjai Boross Péter volt kormányfő, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Szájer József és Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselők, valamint Pozsgay Imre volt államminiszter – a szerk.). Gondosan ügyeltek rá, hogy a hatba – illetőleg az ötbe (Stumpf István alkotmánybíróvá választásakor kilépett a tanácsadók köréből – a szerk.) alkotmánybíró semmiképpen ne kerüljön. Mintha a szívátültetést fogorvosokra vagy történészekre bíznák. Tudniillik az alkotmányozáshoz a jószándék kevés, nem árt ismerni egyrészt az előzményeket, másrészt az európai országok gyakorlatát. Ez nem azt jelenti, hogy szolgai módon utánoznunk kéne bármelyik országot, de oda kell figyelni rájuk. Sajnos – és ezt a közelmúlt történései bizonyítják – Magyarország az egyike azoknak az európai országoknak, ahol a legkönnyebb az alkotmányt megváltoztatni, ugyanis egyetlen feltétel van, a minősített többség.
Ami a rendszerváltó Magyarországon erős korlátnak tűnt. És most sem tűnik gyengének…
Hát, a demokratikus országok túlnyomó többsége inkább két-három akadályt állít, amit a szakmai zsargonban úgy mondunk, kétparlamentes alkotmányozást folytat. Magyarán: egy parlament nem módosíthatja az alkotmányt, hanem két egymást követő parlamentnek kell rábólintania. Emögött az a megfontolás húzódik meg, hogy az alkotmány nem a hatalomban lévők alkotmánya, hanem az egész népé, ezért a minél szélesebb támogatói bázis biztosítására kell törkedni. Hiszen ciklusonként megváltozhat az állampolgárok pártpreferenciája.
A svéd modellben például a parlament elfogad egy az alkotmány módosításáról szóló törvényt, amit szépen betesznek a fridzsiderbe. Ha az elfogadástól számított 15 napon belül a képviselők egytizede kezdeményezi, s a kezdeményezést a képviselők egyharmada támogatja, akkor népszavazásra bocsátják. A svédek takarékos emberek, így a szavazás a választások napján történik. Ha egyetértenek, akkor a módosítást új parlament elé viszik, s ott szavaznak róla – viszont ha a nép nem szavazza meg, akkor be se viszik a törvényhozás elé.
Ez azt jelenti, ha a svéd modellt követnénk, akkor az új alkotmányról csaknem négy év múlva szavaznánk?
Pontosan. De önnek jobban fog tetszeni a dán modell. Abban az alkotmánymódosítás benyújtásával egy időben a parlamentnek föl kell oszlatnia magát, s új, előrehozott választásokat írnak ki.
Tehát a hatalmamról való lemondás árán is fontos nekem az új alkotmány.
Igen. Sőt, ha a második dán parlament is megszavazza, akkor sincs még módosítás, előbb hat hónapon belül megerősítő népszavazásra kell bocsátani az alaptörvényt. És ha a dánoknak nem tetszik, akkor egyáltalán nincs módosítás. Így akarják elkerülni, hogy a kellő átgondolás nélkül kerüljön sor alkotmánymódosításra.
Szerintünk viszont elég bölcs a nép, hogy jó vezetőket válasszon, akik hirtelen alkotmányozni is tudnak.
Hallottam már olyan véleményeket is, hogy nincs szükség népszavazásra, mert „mi vagyunk a nép választott küldöttei”. Én ezzel nem nagyon tudok egyetérteni, tudniillik ez tipikusan egy bolsevik felfogás. A bolsevikoknál volt az, hogy a népre komoly dolgokat nem lehet bízni, mert a nép még nem nőtt fel, „mi vagyunk itt felfegyverkezve a marxizmus-leninizmus tudományával, mi tudjuk, hogy mi jó a népnek, ha a nép másképp gondolja, akkor a nép téved”. Én nem szeretném, ha visszakanyarodnánk a bolsevik időkhöz és néhány száz ember úgy gondolná, hogy felhatalmazást kapott bármire a néptől. Parttalan felhatalmazás sehol sincs.
A szavazati arányok lehetőséget biztosítottak a felhatalmazás értelmezésére.
De ha a nép jelentős része saját maga akar dönteni egy kérdésben, akkor bizonyos feltételek mellett kötelező a népszavazás kiírása. Nem lehet azt mondani, hogy mi vagyunk a választott küldöttek, minket senki nem kötelezhet semmire, négy évre kaptuk a mandátumunkat… .Van egy fenntartása a népnek, visszaveheti azt a biankó csekket, amit négy évre kiosztott a parlamenti képviselőknek. Sokminden csacskaság röpköd most a levegőben.
Mint például a Szent Korona-tan felélesztése?
A Szent Korona-tan évszázadok alatt formálódott, de létezésében teljes mértékben összekapcsolódott a királyság intézményében. Werbőczy Hármaskönyve (1514- a szerk.) a korabeli viszonyok szokásjogát ültette át a magyar közjogba. Ő még ott tartott, hogy amikor a magyar nép a kereszténységet és a katolikus hitet választotta, akkor tulajdonképpen ráruházta a hatalmat a királyra – mindenféle tekintetben. Az idő múlásával változott a Szent Korona-tan is, mert eredetileg a korona testét csak a nemesek alkották. 1848 óta mindenki, aki Magyarországon választópolgár, tagjává vált. 1907-ben Kmetty Károly professzor már azt írta, tudja, akiről utcát is neveztek el a hatodik kerületben, szóval nem akárki, hogy a Szent Korona az egyetlen szuverén, sem a király, sem a parlament egymagában nem jogosult a hatalomgyakorlásra, csak a kettő együttesen.
Még mindig ott tartunk, hogy a Szent Korona-tan összefonódik a királysággal, s lehet, hogy az én értesüléseim hiányosak, de a rendszerváltáskor a magyar nép a köztársaságot választotta, s nincs tudmásom arról, hogy bárki meg akarná koronáztatni magát. Bár ezt fenntartásokkal mondom, mert mostanában sokminden előfordulhat.
Látványos felzúdulást – többek között – a preambulum vált ki.
Nincs is akadálya annak, hogy a preambulum megemlékezzék róla, évszázadokon keresztül ez érvényesült, és nagyon fontos eszméje volt a magyar közjognak. De elszállt fölötte az idő. Többek között ilyen tételek is voltak a Szent Korona-tanban, hogy minden földterület a királyé. Lehet, hogy önző pasasnak fog tartani, de az én lakásomat ne vegye el tőlem senki.
Bár volt hasonlóra példa a történelem folyamán.
Persze, megtörtént. De sosem volt jó vége. Igaz, az angoloknál létezik egy ilyen elv, hogy minden a királyé, de senki nem veszi komolyan. Ráadásul az Egyesült Királyság már azzal is egyedül áll, hogy nem kartális az alkotmánya. Megértem az angolokat, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a hagyományaikhoz, de nekünk miért kellene ilyeneket kitalálni? Miközben egyébként az angolok is változnak, átalakították lassan a Lordok Házának összetételét például, de úgy, hogy figyeltek rá, ne súlytalanítsák el a testületet.
Ami nem kifejezetten mondható el a magyar köztársasági elnöki posztról.
Olvastam olyasmit, hogy meg kell növelni a miniszterelnök hatáskörét. Ha nem szigorúan jogi, hanem szociológiai értelemben vizsgáljuk, a miniszterelnök nem csupán a végrehajtó hatalom első embere, hanem kezében tartja a törvényalkotást is. Abból eredően, hogy tipikusan a mindenkori kormány mögé felsorakozik a parlamenti többség, s a törvényjavaslatok 95 százalékát a kormány nyújtja be.
Ami most másként működik.
Általában van így, nem a pillanatnyi helyzetben. S most elindult egy olyan folyamat, hogy a többi hatalmi ághoz is hozzá kéne nyúlni (Kilényi professzor a három klasszikus hatalmi ágon túl három hatalmi tényezőt is megkülönböztet: az ügyészséget, az alkotmánybíróságot és a köztársasági elnöki pozíciót – a szerk.), ami már nem tetszik nekem, mert túlhatalmat biztosítana.
Ebben működhetne szabályozóként, fékként a köztársasági elnök.
Igen, ami szerintem önálló hatalmi tényező, pártok fölött álló sui generis intézmény. Az elmúlt napokban olvastam olyan véleményt (Boross Péter, volt miniszterelnök tollából – a szerk.), hogy a miniszterelnök jogköreitnek növelése mellett a köztársasági elnöknek csak reprezentatív feladatokat kell adni – s ennek megfelelő személyeket kell választani erre a poszra, Schmitt Pál államfő ez alapján telitalálat, idézem, „magas, fess, jóképű ember”. Ha ezt komolyan vesszük, akkor legközelebb a parkett-táncosok közül kell kiválasztani az államfő személyét, mert azok ragyogóan táncolnak, tudnak öltözködni és fessek. Itt valami óriási tévedés van. A köztársasági elnök nem azért köztársasági elnök mert egy kedves szépfiú.
A jelenlegi köztársasági elnök viszont gyorsan leszögezte, hogy inkább szépfiú kíván lenni.
Igen. Mikor azt mondta az első időkben, hogy nem kíván a törvényhozás kerékkötője lenni, hanem inkább motorja, talán senki nem szólt még neki, hogy egyiket sem mondhatja. Nem mondhatja, hogy nem fogok az alkotmánybírósághoz fordulni, nem fogok visszaadni elfogadott törvényeket a parlamentnek.
Hiszen ezzel azt jelenti ki, hogy nem teljesíti a rábízott feladatot.
Pontosan. A köztársasági elnök kutya kötelessége megvizsgálni az elfogadott törvényeket, s ha alkotmánysértésre utaló gyanúja van, akkor előzetes normakontrollt kérni az alkotmánybíróságtól. Ha pedig nem alkotmánysértést vél felfedezni, hanem marhaságot, vagy olyasmit, ami káros az ország nemzetközi megítélésére, akkor érvei kifejtésével vissza kell küldenie a parlamentnek. Még jóformán meg sem melegedett a köztársasági elnöki szék, s máris kijelentette, hogy én ezeket nem akarom csinálni… A másik probléma, ami ebből a javaslatból adódik, hogy arra kárhoztatná az államfőt, hogy minden nap lemenjen a Kossuth térre, s egy szőke hajú kisfiút megsimogasson, vagy esetleg vidéki településeken vágja el a nemzeti színű szalagot az óvodák felavatásán.
Az alkotmányozásnál nincs nagyobb bűn, mint amikor egy személy testére szabják, vagy egy éppen fennálló történelmi szituációhoz igazítják az alaptörvényt.
Hacsak nem éppen az a cél, hogy kőbe véssék a személyt – vagy a történelmi szituációt.
Miután 1989-ben mindkét gödörbe beleléptünk, szinte lehetetlenné vált a módosítás. A köztársasági elnöknek - s a posztot Pozsgay Imrére szabták – megadták ugyan a parlament feloszlatásának jogát, de olyan feltételekkel, amelyek az elmúlt 20 évben nem álltak elő, s merem állítani, ha ezer évig fennálna az államszervezet, akkor se következnének be. Szélesíteném a köztársasági elnök jogkörét – éppen e tekintetben például. És szűkíteném az organikus törvények számát. De olyannyira nem tudtak a pártok megállapodni semmiben, hogy még most is az 1987-es jogalkotási törvény van hatályban, amikor még az a fő kérdés, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának korábban parttalan, Országgyűlést helyettesítő jogkörét hogyan lehet korlátok közé szorítani. Kérdezem magát: hol van már az Elnöki Tanács?
Módosításra tehát szükség van.
Nagyonis. Az amerikánusok verik a mellüket, hogy nekik 200 éves alkotmányuk van, amit alig módosítottak, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy az övék „kétfedeles”, tehát szövetségi szinten azonos, de tagállami szinten más-más. Persze a kettő nem ütközhet, de van olyan tagállam, ahol hétszer módosították az alaptörvényt. Amerika éppen azért Jani az alkotmányozásban, mert össze tudja egyeztetni a stabilitást a megváltozott gazdasági-társadalmi helyzetekhez való viszonylag gyors reagálással. Abban bizonyos vagyok, hogy nem szabad a pillanatnyi helyzet számára alkotmányozni, hanem gondolni kell a következő időszakra, hogy az alkotmány ne csak a következő néhány évre szóljon.
ATV
2010. szeptember 8., szerda
Orbán Viktor beszéde a kormány fennállásának 100. napján
... A demokratikus intézmények működésének helyreállítása néhány olyan döntést is igényelt, amelyet rendes nyugati országokban egy száz napot értékelő összefoglalóban nem szoktak megemlíteni, de nekünk egy olyan helyzettel kellett szembesülnünk, hogy a kormányváltás időpontjában nem volt elnöke és elnökhelyettese például az Állami Számvevőszéknek. Az Állami Számvevőszéknek az a dolga, hogy a közpénzek felhasználását, a parlament közpénzekre vonatkozó döntéseit és azok végrehajtását ellenőrizze. Ahol az Állami Számvevőszék nem működik, ott a közpénzek felett nincs állandó felügyelet. S mi egy olyan országban éltünk mi mindannyian együtt, ahol több mint egy éve nem volt az Állami Számvevőszéknek elnöke, és nem volt alelnöke sem. De hasonlóképpen hiányzott két alkotmánybíró az Alkotmánybíróság törvényben előírt létszámából, és a modern hatalmi ágnak is mondott - ezt a vitát most nem nyitom meg, de a modern hatalmi ágnak is mondott - média, közmédiafelügyeletet ellátó szervezetnek is hosszú hónapok óta már nem volt vezetése, vagyis ott semmifajta kontrollt, folyamatos ellenőrzést nem gyakorolt senki.
Nos, ezeket a helyeket be kellett töltenünk, ezeket az intézményeket működésbe kellett hoznunk. Ez az a pont, ahol a legtöbb támadást kapta egyébként a kormány, mondván, hogy a személycserék valójában önös hatalmi érdekeket szolgálnak. A személycseréket kicsit tágabban értelmezve, hiszen nemcsak itt történtek változások, hanem máshol is, azt kell, hogy mondjam Önöknek, hogyha az ország jól működött volna, nem kellett volna ennyi személycserét végrehajtani. Ha az intézményeink jól működtek volna, akkor nem kellett volna személycserét végrehajtani. De hogyan várhatok én el bármely intézmény élén álló embertől jobb munkát, hogyha az elmúlt években szétment a keze alatt az, amit rábíztak. Legyen szó közlekedési vállalatról, Alkotmánybíróságról vagy éppen Számvevőszékről. ....
http://fidesz.hu/index.php?Cikk=152748
Nos, ezeket a helyeket be kellett töltenünk, ezeket az intézményeket működésbe kellett hoznunk. Ez az a pont, ahol a legtöbb támadást kapta egyébként a kormány, mondván, hogy a személycserék valójában önös hatalmi érdekeket szolgálnak. A személycseréket kicsit tágabban értelmezve, hiszen nemcsak itt történtek változások, hanem máshol is, azt kell, hogy mondjam Önöknek, hogyha az ország jól működött volna, nem kellett volna ennyi személycserét végrehajtani. Ha az intézményeink jól működtek volna, akkor nem kellett volna személycserét végrehajtani. De hogyan várhatok én el bármely intézmény élén álló embertől jobb munkát, hogyha az elmúlt években szétment a keze alatt az, amit rábíztak. Legyen szó közlekedési vállalatról, Alkotmánybíróságról vagy éppen Számvevőszékről. ....
http://fidesz.hu/index.php?Cikk=152748
2010. szeptember 7., kedd
A nemzeti közmorált nem lehet megkerülni
Ezer izgalmas ága-boga van azoknak a kérdéseknek, amelyek az alkotmányozást, pontosabban az új magyar alkotmány születését kísérik. Pokol Béla jogász, politológus, egyetemi tanár szerint az a lényeg, hogy végre nemzeti karaktert kapjon, s így a Szent Korona-tanra is támaszkodjon a leendő alaptörvény.
...Tény azonban, hogy teljesen új jogi alapokról indult a Francia Köztársaság, nálunk viszont az 1949. évi XX. törvényt vitte tovább a rendszerváltás. Persze több helyen is alaposan módosítva, de a mai alkotmány alapja még így is csak az egykori szovjet alaptörvény fordítása. Többek között Szabó Imre akadémikus ültette át magyarra. Vitán felül áll, hogy itt egy valódi új alkotmányra van szükség.
– Miért maradt el a sokat emlegetett alkotmányozó nemzetgyűlés a rendszerváltás idején?
– Az akkori politikai konfliktusok s az ezekből születő alkuk miatt.
Nekem mindig Antall József kissé hamis szavai jutnak eszembe: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” Az alkotmány közjogi konstrukciója ugyanis az országgyűlési kormánytöbbségnek főhatalmat adott, és ennek révén Antall József miniszterelnöknek megvolt a forradalomhoz szükséges ereje. Csakhogy ő
Sólyom László alkotmánybírósági elnökre és az Alkotmánybíróságnak a kormánytöbbség hatalmát csökkentő határozataira támaszkodva nem kívánta a nemzeti konzervatív erők követeléseit teljesíteni. Sólyom Lászlónak pedig Halmai Gábor, Majtényi László és elvbarátaik voltak a tanácsadói, és ezzel már át is perdültünk arra a liberális oldalra, amely ma is éppen attól fél, hogy nemzeti-konzervatív karaktert kap az új magyar alkotmány. Nekik tehát jó lenne az 1949 évi XX. törvény napjainkban élő, liberális adaptációja is.
– Így is működik az ország, általában ez a liberális oldal érve a régi alaptörvény mellett, noha a mai magyar alkotmány például elfelejtette lezárni és elítélni a kommunizmus korszakát. A lengyelek nem voltak ilyen hanyagok…
– Sok gond van a mai alkotmánnyal, s nemcsak azokkal a passzusokkal, amelyeket tulajdonképpen Visinszkijéktől örököltünk, hanem az 1989-es módosításokkal is. Rendben van, megteremtették az Alkotmánybíróságot. Csakhogy túl nagy szerepet és túlságosan is kiterjedt jogkört kapott a testület. Azt mondták az Alkotmánybíróság őrködik majd a magyar demokrácia, illetve az Országgyűlés törvényalkotó munkája felett, ám a testület határozataival alapvetően átépítette az alkotmányban előírt közjogi rendszert. És tudni lehetett, hogy ilyen veszély fenyeget, mert a nyugati világban réges régóta megvoltak már az ezzel kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok, csak itthon nem volt erről információ. Az 1970-es években például nagyon sok kritika érte a nyugati sajtóban az alkotmánybíróságokat túlterjeszkedésük és az ennek következtében kialakuló túlhatalmuk miatt. Az 1989-es tudatlanságunk miatt pedig magyar Alkotmánybíróság rendelkezik ma a legkiterjedtebb jogkörrel és a legnagyobb erővel a világ alkotmánybíróságai közül. Nemzetközi konferenciákon csemegét jelent ennek a taglalása, s mindezt az egész nemzetközi szakma tudja és evidenciaként kezeli.
– Mi legyen a jövőben az Alkotmánybíróság eddigi határozataival? Elvégre ezek egy régi, nemsokára hatályon kívül kerülő alkotmány jegyében születtek…
– Egyik megoldásként felvetődött a szakmai vitákban, hogy meg kell tiltani majd az új alkotmányszövegben az ezekre való hivatkozást, de ez talán túl radikális megoldásnak számítana. Szerintem elég lenne előírni, hogy egy meghatározott időn belül az alkotmánybíráknak át kell vizsgálni ezt a döntési anyagot, és csak azokat kell megsemmisíteni, amelyek valóban nem férnek össze az új alkotmánnyal. ...
– Mi az, amelynek feltétlenül benne kellene lennie az új magyar alkotmányban?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy szerepeljen benne a nemzeti közmorál mint alkotmányértelmezési elv. Ez olyan tényező, amely a törvényalkotásban, de a törvények alkalmazásában is meghatározó szerepet játszik. Ezen a ponton is él egy erős liberális félelem, történetesen, ha ilyen fontossá válik a közmorál ügye, akkor mi lesz például a homoszexuálisok teljes jogi felszabadításával?
– A homoszexuálisok problémája helyett sokkal fontosabb ennek a tárdalomnak például a szólás- és véleményszabadság ügyének elrendezése…
– Ez benne van a jelenlegi alkotmányban is, de csak egyetlen mondatban. Az efféle vitákban aztán mindig az AB mondja ki a döntő szót, amely eddig inkább szélesítő irányba ment ebben a kérdésben, de ha például a liberálisok nyernek teret a testületben, akkor a náluk felerősödő tiltó és szűkítő felfogás érvényesülhet a jövőben. A jelenleginél részletesebben, konkrétabban kellene kifejteni a szólás- és véleményszabadság alkotmányi rögzítését. Egyébként ebből is látszik, hogy általában is nagy szükség lenne az új alaptörvényben egy alkotmányértelmezési blokkra. Ma nincs ilyen. ...
- Hány olyan új elem lenne a születendő alkotmányban, amely nincs benne a maiban?
– Nem hiszem, hogy öt vagy hat ilyen elemnél többről lenne szó. Ami igazán fontos, az az új alkotmány szellemisége, nemzeti karaktere s a nemzeti közmorálhoz való kötöttsége lesz. ...
Magyar Hírlap, 2010. augusztus 9.
...Tény azonban, hogy teljesen új jogi alapokról indult a Francia Köztársaság, nálunk viszont az 1949. évi XX. törvényt vitte tovább a rendszerváltás. Persze több helyen is alaposan módosítva, de a mai alkotmány alapja még így is csak az egykori szovjet alaptörvény fordítása. Többek között Szabó Imre akadémikus ültette át magyarra. Vitán felül áll, hogy itt egy valódi új alkotmányra van szükség.
– Miért maradt el a sokat emlegetett alkotmányozó nemzetgyűlés a rendszerváltás idején?
– Az akkori politikai konfliktusok s az ezekből születő alkuk miatt.
Nekem mindig Antall József kissé hamis szavai jutnak eszembe: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” Az alkotmány közjogi konstrukciója ugyanis az országgyűlési kormánytöbbségnek főhatalmat adott, és ennek révén Antall József miniszterelnöknek megvolt a forradalomhoz szükséges ereje. Csakhogy ő
Sólyom László alkotmánybírósági elnökre és az Alkotmánybíróságnak a kormánytöbbség hatalmát csökkentő határozataira támaszkodva nem kívánta a nemzeti konzervatív erők követeléseit teljesíteni. Sólyom Lászlónak pedig Halmai Gábor, Majtényi László és elvbarátaik voltak a tanácsadói, és ezzel már át is perdültünk arra a liberális oldalra, amely ma is éppen attól fél, hogy nemzeti-konzervatív karaktert kap az új magyar alkotmány. Nekik tehát jó lenne az 1949 évi XX. törvény napjainkban élő, liberális adaptációja is.
– Így is működik az ország, általában ez a liberális oldal érve a régi alaptörvény mellett, noha a mai magyar alkotmány például elfelejtette lezárni és elítélni a kommunizmus korszakát. A lengyelek nem voltak ilyen hanyagok…
– Sok gond van a mai alkotmánnyal, s nemcsak azokkal a passzusokkal, amelyeket tulajdonképpen Visinszkijéktől örököltünk, hanem az 1989-es módosításokkal is. Rendben van, megteremtették az Alkotmánybíróságot. Csakhogy túl nagy szerepet és túlságosan is kiterjedt jogkört kapott a testület. Azt mondták az Alkotmánybíróság őrködik majd a magyar demokrácia, illetve az Országgyűlés törvényalkotó munkája felett, ám a testület határozataival alapvetően átépítette az alkotmányban előírt közjogi rendszert. És tudni lehetett, hogy ilyen veszély fenyeget, mert a nyugati világban réges régóta megvoltak már az ezzel kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok, csak itthon nem volt erről információ. Az 1970-es években például nagyon sok kritika érte a nyugati sajtóban az alkotmánybíróságokat túlterjeszkedésük és az ennek következtében kialakuló túlhatalmuk miatt. Az 1989-es tudatlanságunk miatt pedig magyar Alkotmánybíróság rendelkezik ma a legkiterjedtebb jogkörrel és a legnagyobb erővel a világ alkotmánybíróságai közül. Nemzetközi konferenciákon csemegét jelent ennek a taglalása, s mindezt az egész nemzetközi szakma tudja és evidenciaként kezeli.
– Mi legyen a jövőben az Alkotmánybíróság eddigi határozataival? Elvégre ezek egy régi, nemsokára hatályon kívül kerülő alkotmány jegyében születtek…
– Egyik megoldásként felvetődött a szakmai vitákban, hogy meg kell tiltani majd az új alkotmányszövegben az ezekre való hivatkozást, de ez talán túl radikális megoldásnak számítana. Szerintem elég lenne előírni, hogy egy meghatározott időn belül az alkotmánybíráknak át kell vizsgálni ezt a döntési anyagot, és csak azokat kell megsemmisíteni, amelyek valóban nem férnek össze az új alkotmánnyal. ...
– Mi az, amelynek feltétlenül benne kellene lennie az új magyar alkotmányban?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy szerepeljen benne a nemzeti közmorál mint alkotmányértelmezési elv. Ez olyan tényező, amely a törvényalkotásban, de a törvények alkalmazásában is meghatározó szerepet játszik. Ezen a ponton is él egy erős liberális félelem, történetesen, ha ilyen fontossá válik a közmorál ügye, akkor mi lesz például a homoszexuálisok teljes jogi felszabadításával?
– A homoszexuálisok problémája helyett sokkal fontosabb ennek a tárdalomnak például a szólás- és véleményszabadság ügyének elrendezése…
– Ez benne van a jelenlegi alkotmányban is, de csak egyetlen mondatban. Az efféle vitákban aztán mindig az AB mondja ki a döntő szót, amely eddig inkább szélesítő irányba ment ebben a kérdésben, de ha például a liberálisok nyernek teret a testületben, akkor a náluk felerősödő tiltó és szűkítő felfogás érvényesülhet a jövőben. A jelenleginél részletesebben, konkrétabban kellene kifejteni a szólás- és véleményszabadság alkotmányi rögzítését. Egyébként ebből is látszik, hogy általában is nagy szükség lenne az új alaptörvényben egy alkotmányértelmezési blokkra. Ma nincs ilyen. ...
- Hány olyan új elem lenne a születendő alkotmányban, amely nincs benne a maiban?
– Nem hiszem, hogy öt vagy hat ilyen elemnél többről lenne szó. Ami igazán fontos, az az új alkotmány szellemisége, nemzeti karaktere s a nemzeti közmorálhoz való kötöttsége lesz. ...
Magyar Hírlap, 2010. augusztus 9.
2010. augusztus 22., vasárnap
Az alkotmányos rend átalakítása akár katasztrófához is vezethet
Nem világosak az okok, a célok és a részletek.
Augusztus 20-a Magyarországon hagyományosan, az államiság, és az alkotmányosság ünnepe. Ebben az esztendőben nem könnyű megmondani, hogy mit is ünneplünk, hiszen a kétharmados parlamenti többség a választást követően olyan programot hirdetett, amelyet a kampány során még csak nem is említett. Így a jelenlegi, a napokban megünneplendő alkotmányos rendről csak annyi állapítható meg: átalakítás alatt – írja Hack Péter alkotmányjogász a HETEK hasábjain megjelent publicisztikájában.
Az alkotmányos rend átalakítása, sok szempontból hasonlít egy lakás átalakítására, sokszor a lakókat nem racionális megfontolások, vagy tényleges igények, hanem csupán szubjektív hangulatok, érzések indítják arra, hogy otthonukat átalakítsák, a nappalit felcseréljék a hálószobával, a szülői hálót a gyerekszobával. Ez a szubjektív szempont azonban nem lebecsülendő, elvileg még jó is kijöhet belőle. A különböző politikai megnyilvánulások alapján az látható, hogy a kormányzó többségnek sincsenek valódi, racionális érvei az alkotmányos rendszer átalakításáról. Az elmúlt időben egyetlen olyan nyilatkozatot sem hallhattunk, amely megmagyarázta volna, hogy mi is a baj az 1989-es rendszerváltás során kialakított alkotmányos berendezkedéssel, és mely elemeit, hogyan kellene megváltoztatni. Azt már tudjuk, hogy jövő tavaszra lesz új alkotmány, de arról még a Fideszre szavazók sem tudnak semmit, hogy ebben az új alkotmányban mi lesz új, mi lesz más a maihoz képest. Más szavakkal, az államberendezkedés, az alkotmányos intézmények egymáshoz való viszonya változik-e vagy sem.
A miniszterelnök külföldi újságoknak adott nyilatkozatából annyi kideríthető, hogy mi nem lesz az új alaptörvényben: elnöki rendszer. Nem véletlen, hogy ezzel a váddal szemben Orbán Viktornak védekeznie kell, hiszen a Fideszhez közelálló kutatók az elmúlt években felvetették az erős elnöki hatalom megteremtésének szükségességét, és mivel sem a Fidesz programja, sem a választási elképzelések az alkotmányról semmit nem mondtak – és még ma sem mondanak – széles tér nyílt a találgatások előtt.
Ha ennyire nem tud, vagy nem akar a Fidesz semmit mondani az önkormányzati választások előtt az új alkotmányról, miért hirdette meg az alkotmányozást? Miért vágott bele egy olyan folyamatba, amely akár azzal a kockázattal is járhat, hogy saját táborát is megossza? Erre a kérdésre többféle válasz is forgalomba került az elmúlt időben. Az egyik markáns álláspont szerint a Fidesz alapjaiban az alkotmányos rend felforgatására törekszik, fő célja a Horthy-korszakra jellemző politikai berendezkedés helyreállítása, ennek érdekében tekintélyelvű rendszert épít, amelynek kiépítéséhez gyors lépésekben bontja le a végrehajtó hatalom korlátait.
Ezt támasztja alá az országgyűlés meggyengítése, az önkormányzatok ellensúlyszerepét csökkenteni hivatott – a jelenlegi kormánytöbbséget rendkívül előnyös helyzetbe hozó – új választási rendszer létrehozása, az Alkotmánybíróság függetlenségének és pártatlanságának aláásása, és általában a kormányzati hatalmat korlátozó intézmények, mint a sajtó, a számvevőszék, a versenyhivatal a parlamenti többség kontrollja alá helyezése.
A Fidesz alkotmánnyal kapcsolatos törekvéseinek azonban van egy másik magyarázata is, nevezetesen, hogy a Fidesz egészen máshogy tekint az áprilisi választásokra, mint az általa legyőzött ellenzék. Az ellenzék értelmezése szerint a választók a rossz kormányzás miatt megbüntették a szocialistákat és a szabad demokratákat, a választás eredményeként új kormány jött létre, amely a szavazatoknak valamivel több, mint 50 százalékával elnyerte a parlamenti mandátumok kétharmadát. Ezzel szemben a Fidesz értelmezésében nem pusztán kormányváltás történt áprilisban, hanem az előző, a rendszerváltás eredményeként létrejött rendszer leváltása. Láthatjuk a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában, hogy a Fidesz szerint a rendszerváltást „az átmenet két zavaros évtizede” követte.
A kérdés a politikában nem az, hogy melyik értelmezés fedi az objektív helyzetet, hanem az, hogy melyik értelmezés találkozik a választók többségének életérzésével, helyzetértékelésével. Ebből a szempontból, úgy tűnik a Fidesz előnyben van. Amint arról ezeken a hasábokon is szó esett (Húsz év mérlegen. Hetek, 2010. 06. 25.) az egykori Közép- Kelet Európai szocialista országok lakosai közül messze a magyarok a legcsalódottabbak, mind a politikai rendszerváltás, mind a piacgazdaság, mind az EU, mind a NATO csatlakozás eredményeivel.
A Fidesz elsöprő sikerét javarészt a korábbi húsz évvel szembeni kritikára épülő kampány alapozta meg, hiszen választási program helyett elég volt azt a meggyőződést kialakítani, és fenntartani a választókban, hogy az új kormány, pontosabban az új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszere (bármi is értsünk ez alatt) jobb lesz, mint a korábbiak. Az a politikai erő, amely nem ad választ arra a kérdésre, hogy miért ilyen csalódottak a magyarok az alkotmányos demokráciában, és a piacgazdaságban, nem tud választói támogatást szerezni. Jogos kérdése ugyanis a választóknak, hogy ha Magyarország 1990-ben még a kelet-európai térség vezető országa volt, hogyan kerülhetett húsz év után a sereghajtó pozíciójába?
Az áprilisi választáson egyértelmű sikert elérő politikai erő által meghirdetett politikából – amelynek lényegét úgy írhatjuk le, hogy „mostantól minden másképp volt, van és lesz” – logikusan következik, hogy a „más politikának” szimbolikus megjelenítője a más alkotmány.
Az új alkotmánnyal kapcsolatban azonban négy veszélyforrással is számolniuk kell azoknak, akik ezen az úton elindultak. Az első veszély az, ha figyelmen kívül hagyják azt a körülményt, hogy szemben azzal, amit a jelentéktelen szélsőbaloldal, és az egyre kártékonyabb ultra-nacionalisták állítanak, a magyar rendszerváltáshoz kötődő csalódás nem szükségszerű következménye az alkotmányos demokráciának és a szabadpiacon alapuló gazdasági berendezkedésnek, vagy az európai és az észak-atlanti orientációnak. Ha így lenne, akkor a lengyelek, a csehek és a szlovákok is csalódottak lennének, ezzel szemben a felmérések szerint ők sikerként élik át történelmük ezen szakaszát.
A második veszélyforrás, ha elhiszik azt, amit sok jobboldali állít, hogy a bajok forrása, a húsz év kudarcának oka a jelenlegi Alkotmányban találhatók. A kétségtelenül létező, és vitathatatlanul megoldásra szoruló problémák közül alig találunk olyat, ami az emberi jogok alkotmányos katalógusára, a hatalmi ágak elválasztásának jelenlegi rendszerére, vagy az államszervezet jelenlegi felépítésére vezethető vissza. Ha az alkotmányos berendezkedéssel kapcsolatban kritikát akarunk megfogalmazni, akkor az éppen az, hogy az elmúlt húsz évben nem működtek megfelelően azok a kontroll-mechanizmusok, azok a fékek, és ellensúlyok, amik a kormányzat tévedéseinek, hibáinak, vagy rossz döntéseinek kiküszöbölésére szolgálhattak volna. Itt érünk a következő veszélyforráshoz, nevezetesen, ha a döntéshozók, éppen azokat az elemeket számolják fel, vagy gyengítik meg az alkotmányos berendezkedésben, amelyek kifejezetten megerősítésre szorulnának. Erre a választások óta eltelt időben számos példát találhatunk. A jobboldalon sokan vannak, akik hajlamosak azt hinni, hogy a korábbi időszakban „rossz emberek” kormányozták az országot, és a választások után elég ezeket az embereket „jó emberekkel” felváltani.
A probléma az, hogy ha ez igaz lenne, akkor sem állíthatnánk, hogy a „jó emberek” egyúttal tévedhetetlenek is. Az alkotmányos demokrácia alapját jelentő hatalmi ágak megosztása, éppen abból a felismerésből fakadt, hogy minden hatalomnak szüksége van korlátokra. Lord Acton híres mondása szerint: „minden hatalom korrumpál, a korlátlan hatalom korlátlanul korrumpál”. Az egyéneket, az adott helyzetben kisebbségben lévőket az alkotmányos demokrácia a többség akaratától is megvédi. Ez a különbség az alkotmányos demokrácia és a többség diktatúrája között.
Néhány évvel ezelőtt Orbán Viktor véleményem szerint helyesen mutatott rá arra az antropológiai tévedésre, amely szerinte a liberálisokat jellemzi. Orbán akkor némileg egyszerűsítve azt mondta, hogy hibás az az alapfeltevés, hogy az ember eredendően jó, és ha a szabad piacon korlátok nélkül hagyjuk, akkor a tevékenységének jó lesz az eredménye. Sokan ezzel indokolják azt, hogy a szabad piacot az államnak kontrollálnia kell. De, ha igaz az, hogy az ember piaci szereplőként nem feltétlenül „jó”, akkor ez igaz az államhatalmat gyakorló emberre is. Ha a piacnak szüksége van kontrollra, akkor az államhatalomnak legalább annyira. A fékek és az ellensúlyok lebontása, nem csökkenti a hibák kockázatát, hanem lényegesen növeli.
Végül a negyedik veszélyforrás, ha a kormányzat nem tudja kellően kezelni az „igazság pillanatát”, amikor először megjelenik az új alkotmányra vonatkozó, mindmáig ismeretlen koncepció. Ekkor ugyanis könnyen kiderülhet, hogy a formát öntött elképzelések, nem egységet és együttműködést, hanem – még a saját táboron belül is – vitát és megosztást hoznak, hiszen lehet, hogy a szavazók egy részének a változás túl sok lesz, másoknak meg túl kevés. Ez azért jelent igazi veszélyt, mert, ha az ország sorsát meghatározó nagy szavazóbázist a vezetői rossz irányba mozdítanak el, akkor egy relatíve kis csoport is elég ahhoz, hogy a szakadékhoz vezető úton továbblökje.
A kellően nem megfontolt átalakítás könnyen azzal az eredménnyel járhat, hogy nagy költségekkel és nagy erőfeszítéssel rosszabb helyzetet hozunk létre, mint ami előtte volt. Ahogy a lakás átalakításánál, úgy az alkotmányos rend megváltoztatásánál pillanatnyilag jónak látszó ötletek hosszú távon katasztrofális következményekkel járhatnak. Lehet, hogy jó ötletnek tűnik a hálószoba áthelyezése, addig, amíg ki nem derül, hogy így az ágy fejéhez kerül a szomszéd fürdőszobája. Az elrontott lakást még némi ráfizetéssel el lehet cserélni, de az elrontott ország nem elcserélhető, hiszen ez a hazánk.
Hetek
Augusztus 20-a Magyarországon hagyományosan, az államiság, és az alkotmányosság ünnepe. Ebben az esztendőben nem könnyű megmondani, hogy mit is ünneplünk, hiszen a kétharmados parlamenti többség a választást követően olyan programot hirdetett, amelyet a kampány során még csak nem is említett. Így a jelenlegi, a napokban megünneplendő alkotmányos rendről csak annyi állapítható meg: átalakítás alatt – írja Hack Péter alkotmányjogász a HETEK hasábjain megjelent publicisztikájában.
Az alkotmányos rend átalakítása, sok szempontból hasonlít egy lakás átalakítására, sokszor a lakókat nem racionális megfontolások, vagy tényleges igények, hanem csupán szubjektív hangulatok, érzések indítják arra, hogy otthonukat átalakítsák, a nappalit felcseréljék a hálószobával, a szülői hálót a gyerekszobával. Ez a szubjektív szempont azonban nem lebecsülendő, elvileg még jó is kijöhet belőle. A különböző politikai megnyilvánulások alapján az látható, hogy a kormányzó többségnek sincsenek valódi, racionális érvei az alkotmányos rendszer átalakításáról. Az elmúlt időben egyetlen olyan nyilatkozatot sem hallhattunk, amely megmagyarázta volna, hogy mi is a baj az 1989-es rendszerváltás során kialakított alkotmányos berendezkedéssel, és mely elemeit, hogyan kellene megváltoztatni. Azt már tudjuk, hogy jövő tavaszra lesz új alkotmány, de arról még a Fideszre szavazók sem tudnak semmit, hogy ebben az új alkotmányban mi lesz új, mi lesz más a maihoz képest. Más szavakkal, az államberendezkedés, az alkotmányos intézmények egymáshoz való viszonya változik-e vagy sem.
A miniszterelnök külföldi újságoknak adott nyilatkozatából annyi kideríthető, hogy mi nem lesz az új alaptörvényben: elnöki rendszer. Nem véletlen, hogy ezzel a váddal szemben Orbán Viktornak védekeznie kell, hiszen a Fideszhez közelálló kutatók az elmúlt években felvetették az erős elnöki hatalom megteremtésének szükségességét, és mivel sem a Fidesz programja, sem a választási elképzelések az alkotmányról semmit nem mondtak – és még ma sem mondanak – széles tér nyílt a találgatások előtt.
Ha ennyire nem tud, vagy nem akar a Fidesz semmit mondani az önkormányzati választások előtt az új alkotmányról, miért hirdette meg az alkotmányozást? Miért vágott bele egy olyan folyamatba, amely akár azzal a kockázattal is járhat, hogy saját táborát is megossza? Erre a kérdésre többféle válasz is forgalomba került az elmúlt időben. Az egyik markáns álláspont szerint a Fidesz alapjaiban az alkotmányos rend felforgatására törekszik, fő célja a Horthy-korszakra jellemző politikai berendezkedés helyreállítása, ennek érdekében tekintélyelvű rendszert épít, amelynek kiépítéséhez gyors lépésekben bontja le a végrehajtó hatalom korlátait.
Ezt támasztja alá az országgyűlés meggyengítése, az önkormányzatok ellensúlyszerepét csökkenteni hivatott – a jelenlegi kormánytöbbséget rendkívül előnyös helyzetbe hozó – új választási rendszer létrehozása, az Alkotmánybíróság függetlenségének és pártatlanságának aláásása, és általában a kormányzati hatalmat korlátozó intézmények, mint a sajtó, a számvevőszék, a versenyhivatal a parlamenti többség kontrollja alá helyezése.
A Fidesz alkotmánnyal kapcsolatos törekvéseinek azonban van egy másik magyarázata is, nevezetesen, hogy a Fidesz egészen máshogy tekint az áprilisi választásokra, mint az általa legyőzött ellenzék. Az ellenzék értelmezése szerint a választók a rossz kormányzás miatt megbüntették a szocialistákat és a szabad demokratákat, a választás eredményeként új kormány jött létre, amely a szavazatoknak valamivel több, mint 50 százalékával elnyerte a parlamenti mandátumok kétharmadát. Ezzel szemben a Fidesz értelmezésében nem pusztán kormányváltás történt áprilisban, hanem az előző, a rendszerváltás eredményeként létrejött rendszer leváltása. Láthatjuk a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában, hogy a Fidesz szerint a rendszerváltást „az átmenet két zavaros évtizede” követte.
A kérdés a politikában nem az, hogy melyik értelmezés fedi az objektív helyzetet, hanem az, hogy melyik értelmezés találkozik a választók többségének életérzésével, helyzetértékelésével. Ebből a szempontból, úgy tűnik a Fidesz előnyben van. Amint arról ezeken a hasábokon is szó esett (Húsz év mérlegen. Hetek, 2010. 06. 25.) az egykori Közép- Kelet Európai szocialista országok lakosai közül messze a magyarok a legcsalódottabbak, mind a politikai rendszerváltás, mind a piacgazdaság, mind az EU, mind a NATO csatlakozás eredményeivel.
A Fidesz elsöprő sikerét javarészt a korábbi húsz évvel szembeni kritikára épülő kampány alapozta meg, hiszen választási program helyett elég volt azt a meggyőződést kialakítani, és fenntartani a választókban, hogy az új kormány, pontosabban az új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszere (bármi is értsünk ez alatt) jobb lesz, mint a korábbiak. Az a politikai erő, amely nem ad választ arra a kérdésre, hogy miért ilyen csalódottak a magyarok az alkotmányos demokráciában, és a piacgazdaságban, nem tud választói támogatást szerezni. Jogos kérdése ugyanis a választóknak, hogy ha Magyarország 1990-ben még a kelet-európai térség vezető országa volt, hogyan kerülhetett húsz év után a sereghajtó pozíciójába?
Az áprilisi választáson egyértelmű sikert elérő politikai erő által meghirdetett politikából – amelynek lényegét úgy írhatjuk le, hogy „mostantól minden másképp volt, van és lesz” – logikusan következik, hogy a „más politikának” szimbolikus megjelenítője a más alkotmány.
Az új alkotmánnyal kapcsolatban azonban négy veszélyforrással is számolniuk kell azoknak, akik ezen az úton elindultak. Az első veszély az, ha figyelmen kívül hagyják azt a körülményt, hogy szemben azzal, amit a jelentéktelen szélsőbaloldal, és az egyre kártékonyabb ultra-nacionalisták állítanak, a magyar rendszerváltáshoz kötődő csalódás nem szükségszerű következménye az alkotmányos demokráciának és a szabadpiacon alapuló gazdasági berendezkedésnek, vagy az európai és az észak-atlanti orientációnak. Ha így lenne, akkor a lengyelek, a csehek és a szlovákok is csalódottak lennének, ezzel szemben a felmérések szerint ők sikerként élik át történelmük ezen szakaszát.
A második veszélyforrás, ha elhiszik azt, amit sok jobboldali állít, hogy a bajok forrása, a húsz év kudarcának oka a jelenlegi Alkotmányban találhatók. A kétségtelenül létező, és vitathatatlanul megoldásra szoruló problémák közül alig találunk olyat, ami az emberi jogok alkotmányos katalógusára, a hatalmi ágak elválasztásának jelenlegi rendszerére, vagy az államszervezet jelenlegi felépítésére vezethető vissza. Ha az alkotmányos berendezkedéssel kapcsolatban kritikát akarunk megfogalmazni, akkor az éppen az, hogy az elmúlt húsz évben nem működtek megfelelően azok a kontroll-mechanizmusok, azok a fékek, és ellensúlyok, amik a kormányzat tévedéseinek, hibáinak, vagy rossz döntéseinek kiküszöbölésére szolgálhattak volna. Itt érünk a következő veszélyforráshoz, nevezetesen, ha a döntéshozók, éppen azokat az elemeket számolják fel, vagy gyengítik meg az alkotmányos berendezkedésben, amelyek kifejezetten megerősítésre szorulnának. Erre a választások óta eltelt időben számos példát találhatunk. A jobboldalon sokan vannak, akik hajlamosak azt hinni, hogy a korábbi időszakban „rossz emberek” kormányozták az országot, és a választások után elég ezeket az embereket „jó emberekkel” felváltani.
A probléma az, hogy ha ez igaz lenne, akkor sem állíthatnánk, hogy a „jó emberek” egyúttal tévedhetetlenek is. Az alkotmányos demokrácia alapját jelentő hatalmi ágak megosztása, éppen abból a felismerésből fakadt, hogy minden hatalomnak szüksége van korlátokra. Lord Acton híres mondása szerint: „minden hatalom korrumpál, a korlátlan hatalom korlátlanul korrumpál”. Az egyéneket, az adott helyzetben kisebbségben lévőket az alkotmányos demokrácia a többség akaratától is megvédi. Ez a különbség az alkotmányos demokrácia és a többség diktatúrája között.
Néhány évvel ezelőtt Orbán Viktor véleményem szerint helyesen mutatott rá arra az antropológiai tévedésre, amely szerinte a liberálisokat jellemzi. Orbán akkor némileg egyszerűsítve azt mondta, hogy hibás az az alapfeltevés, hogy az ember eredendően jó, és ha a szabad piacon korlátok nélkül hagyjuk, akkor a tevékenységének jó lesz az eredménye. Sokan ezzel indokolják azt, hogy a szabad piacot az államnak kontrollálnia kell. De, ha igaz az, hogy az ember piaci szereplőként nem feltétlenül „jó”, akkor ez igaz az államhatalmat gyakorló emberre is. Ha a piacnak szüksége van kontrollra, akkor az államhatalomnak legalább annyira. A fékek és az ellensúlyok lebontása, nem csökkenti a hibák kockázatát, hanem lényegesen növeli.
Végül a negyedik veszélyforrás, ha a kormányzat nem tudja kellően kezelni az „igazság pillanatát”, amikor először megjelenik az új alkotmányra vonatkozó, mindmáig ismeretlen koncepció. Ekkor ugyanis könnyen kiderülhet, hogy a formát öntött elképzelések, nem egységet és együttműködést, hanem – még a saját táboron belül is – vitát és megosztást hoznak, hiszen lehet, hogy a szavazók egy részének a változás túl sok lesz, másoknak meg túl kevés. Ez azért jelent igazi veszélyt, mert, ha az ország sorsát meghatározó nagy szavazóbázist a vezetői rossz irányba mozdítanak el, akkor egy relatíve kis csoport is elég ahhoz, hogy a szakadékhoz vezető úton továbblökje.
A kellően nem megfontolt átalakítás könnyen azzal az eredménnyel járhat, hogy nagy költségekkel és nagy erőfeszítéssel rosszabb helyzetet hozunk létre, mint ami előtte volt. Ahogy a lakás átalakításánál, úgy az alkotmányos rend megváltoztatásánál pillanatnyilag jónak látszó ötletek hosszú távon katasztrofális következményekkel járhatnak. Lehet, hogy jó ötletnek tűnik a hálószoba áthelyezése, addig, amíg ki nem derül, hogy így az ágy fejéhez kerül a szomszéd fürdőszobája. Az elrontott lakást még némi ráfizetéssel el lehet cserélni, de az elrontott ország nem elcserélhető, hiszen ez a hazánk.
Hetek
2010. július 8., csütörtök
Ideje gyanakodni!
ki hinné el a futballban a bíró ítéletét, ha a hazai csapat jelöli ki a játékvezetőt
HACK PÉTER
Ideje gyanakodni!
Mit tennénk, ha az otthonunkba meghívott ismerősünk, amíg bennünket a vendéglátással kapcsolatos teendők lekötnek, megbontaná a házunkat körülvevő kerítést, megrongálná a bejárati ajtó zárját, és működésképtelenné tenné a riasztóberendezést?
Azt hiszem, okkal kezdenénk gyanakodni arra, hogy valami olyasmire készül, amiben az otthonunkat védő berendezések gátolnák, és joggal feltételezhetjük, hogy ez nem a javunkat fogja szolgálni. Ugyanilyen okkal gyanakodhatunk, amikor a kormánytöbbség lépésről lépésre elkezdi felszámolni a mindenkori kormányzati hatalom esetleges visszaéléseivel szemben teremtett alkotmányos korlátokat, ahogyan azt a jelenlegiek teszik.
Ha a Fidesz és a KDNP politikusai csak részben elhinnék saját politikai nyilatkozatuk következtetését, miszerint a rendszerváltástól eltelt évtizedek eredményeként "kiszolgáltatottság, eladósodás, szegénység, lelki, politikai és gazdasági válság" jött létre, akkor egy tisztességes politikai szándéktól vezetett kormányzat elkezdené elemezni, mi vezetett idáig. Jelenleg úgy tűnik, a jobboldal megelégszik azzal a válasszal, hogy korábban az országot "rossz emberek" kormányozták, és a "szavazófülkékben lezajlott forradalom" eredményeként (ami a valóságban annyit jelent, hogy 2010-ben a Fidesz-KDNP-szövetség 17 975 szavazattal többet kapott, mint 2006-ban az MSZP és az SZDSZ) az országot májustól a "jó emberek" kormányozzák.
Az előző kormányok kudarcainak van azonban másik értelmezési lehetősége is, nevezetesen az, hogy a kormányzati hatalom tévedéseit és hibáit korrigálni hivatott fékek és ellensúlyok nem funkcionáltak megfelelően. A hibásnak bizonyult gazdaságpolitikai döntéseknél, a jogalkotásban megjelenő társadalompolitikai elképzeléseknél nem, vagy nem megfelelően működött a közigazgatási apparátus, a parlamenti frakciók, a számvevőszék, a független jegybank vagy az Alkotmánybíróság, esetleg a független sajtó kontrollja. Az időben és erőteljesen megfogalmazott vészjelek hiányában a téves vagy eleve elhibázott döntések korrekciójára nem került sor, vagy a korrekció elmaradása miatt az ország nagyon súlyos árat fizetett.
A tévedések és a hibák kockázatát csökkenteni akaró tisztességes kormányzat ezek után első lépéseként megerősítette volna azokat az intézményeket, amelyek kontrollálják a végrehajtó hatalmat, hiszen a legelvakultabb jobboldali sem állíthatja, hogy a szocialista-liberális kormány kudarcát a túl erős Alkotmánybíróság, a túlzottan független Állami Számvevőszék és Gazdasági Versenyhivatal vagy a túlzottan független sajtó okozta.
Ehhez képest a "nemzeti együttműködés rendszerét" hirdető politikai tábor két hónap alatt felszámolta a közigazgatásban esetleg még meglévő szakmai fékeket, amikor a közigazgatási tisztségek indoklás nélküli megszüntetésével lehetővé tette, hogy az érdemek és a teljesítmény helyett kizárólag a politikai lojalitás legyen az alkalmazás feltétele. A parlamenti létszám felére csökkentésével rontotta egyes, saját képviselőinek újraváIasztási esélyét, ezen a területen is a lojalitást helyezve a szakmai és az emberi tisztesség elé. Felszámolja a független és pártatlan Alkotmánybíróságot, hiszen a többségükben újra választható bírák számára egyértelművé tette, hogy alkotmánybíróvá válásra csak annak van esélye, akit az aktuális kormányzat arra alkalmasnak tart. Ezzel az Alkotmánybíróság szerepét a rendszerváltást megelőző Alkotmányjogi Tanács szintjére züllesztették. Ráadásul, mivel a népszavazási kérdésekben az utolsó szót az Alkotmánybíróság mondja ki, a népszavazásnak mint a kormányzati hatalom kontrolljának szerepe is megszűnik.
A "nemzeti együttműködés rendszerének" építői felszámolták az Állami Számvevőszék függetlenségét és pártatlanságát, és véget vetettek a Versenyhivatal kormánytól való függetlenségének is, gyakorlatilag hiteltelenné téve ezen intézmények megszólalását bármi olyan kérdésben, aminek akár a legkisebb politikai vonatkozása is lehet. Ki hinné el a futballban a bíró ítéletét, ha a hazai csapat jelöli ki a játékvezetőt, és ráadásul bármikor le is cserélheti?
Ideje feltenni a kérdést, mi az oka, és legfőképpen mi a jövőbeli célja a "nemzeti együttműködés rendszere" építőinek azzal, hogy szisztematikusan lebontják a kormányzati hatalom tévedéseitől védelmet jelentő intézményeket? Az új rendszer hívei azzal aligha áltathatják magukat, hogy ők nem tévednek, hiszen eddig "csak" gazdaságpolitikájuk alapjaiban és a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának bukását okozó nemzetpolitikájukban tévedtek igazán látványosan, és még valójában el sem kezdtek kormányozni.
(A szerző jogász)
HVG 2010. JÚLIUS 10., 71. oldal
HACK PÉTER
Ideje gyanakodni!
Mit tennénk, ha az otthonunkba meghívott ismerősünk, amíg bennünket a vendéglátással kapcsolatos teendők lekötnek, megbontaná a házunkat körülvevő kerítést, megrongálná a bejárati ajtó zárját, és működésképtelenné tenné a riasztóberendezést?
Azt hiszem, okkal kezdenénk gyanakodni arra, hogy valami olyasmire készül, amiben az otthonunkat védő berendezések gátolnák, és joggal feltételezhetjük, hogy ez nem a javunkat fogja szolgálni. Ugyanilyen okkal gyanakodhatunk, amikor a kormánytöbbség lépésről lépésre elkezdi felszámolni a mindenkori kormányzati hatalom esetleges visszaéléseivel szemben teremtett alkotmányos korlátokat, ahogyan azt a jelenlegiek teszik.
Ha a Fidesz és a KDNP politikusai csak részben elhinnék saját politikai nyilatkozatuk következtetését, miszerint a rendszerváltástól eltelt évtizedek eredményeként "kiszolgáltatottság, eladósodás, szegénység, lelki, politikai és gazdasági válság" jött létre, akkor egy tisztességes politikai szándéktól vezetett kormányzat elkezdené elemezni, mi vezetett idáig. Jelenleg úgy tűnik, a jobboldal megelégszik azzal a válasszal, hogy korábban az országot "rossz emberek" kormányozták, és a "szavazófülkékben lezajlott forradalom" eredményeként (ami a valóságban annyit jelent, hogy 2010-ben a Fidesz-KDNP-szövetség 17 975 szavazattal többet kapott, mint 2006-ban az MSZP és az SZDSZ) az országot májustól a "jó emberek" kormányozzák.
Az előző kormányok kudarcainak van azonban másik értelmezési lehetősége is, nevezetesen az, hogy a kormányzati hatalom tévedéseit és hibáit korrigálni hivatott fékek és ellensúlyok nem funkcionáltak megfelelően. A hibásnak bizonyult gazdaságpolitikai döntéseknél, a jogalkotásban megjelenő társadalompolitikai elképzeléseknél nem, vagy nem megfelelően működött a közigazgatási apparátus, a parlamenti frakciók, a számvevőszék, a független jegybank vagy az Alkotmánybíróság, esetleg a független sajtó kontrollja. Az időben és erőteljesen megfogalmazott vészjelek hiányában a téves vagy eleve elhibázott döntések korrekciójára nem került sor, vagy a korrekció elmaradása miatt az ország nagyon súlyos árat fizetett.
A tévedések és a hibák kockázatát csökkenteni akaró tisztességes kormányzat ezek után első lépéseként megerősítette volna azokat az intézményeket, amelyek kontrollálják a végrehajtó hatalmat, hiszen a legelvakultabb jobboldali sem állíthatja, hogy a szocialista-liberális kormány kudarcát a túl erős Alkotmánybíróság, a túlzottan független Állami Számvevőszék és Gazdasági Versenyhivatal vagy a túlzottan független sajtó okozta.
Ehhez képest a "nemzeti együttműködés rendszerét" hirdető politikai tábor két hónap alatt felszámolta a közigazgatásban esetleg még meglévő szakmai fékeket, amikor a közigazgatási tisztségek indoklás nélküli megszüntetésével lehetővé tette, hogy az érdemek és a teljesítmény helyett kizárólag a politikai lojalitás legyen az alkalmazás feltétele. A parlamenti létszám felére csökkentésével rontotta egyes, saját képviselőinek újraváIasztási esélyét, ezen a területen is a lojalitást helyezve a szakmai és az emberi tisztesség elé. Felszámolja a független és pártatlan Alkotmánybíróságot, hiszen a többségükben újra választható bírák számára egyértelművé tette, hogy alkotmánybíróvá válásra csak annak van esélye, akit az aktuális kormányzat arra alkalmasnak tart. Ezzel az Alkotmánybíróság szerepét a rendszerváltást megelőző Alkotmányjogi Tanács szintjére züllesztették. Ráadásul, mivel a népszavazási kérdésekben az utolsó szót az Alkotmánybíróság mondja ki, a népszavazásnak mint a kormányzati hatalom kontrolljának szerepe is megszűnik.
A "nemzeti együttműködés rendszerének" építői felszámolták az Állami Számvevőszék függetlenségét és pártatlanságát, és véget vetettek a Versenyhivatal kormánytól való függetlenségének is, gyakorlatilag hiteltelenné téve ezen intézmények megszólalását bármi olyan kérdésben, aminek akár a legkisebb politikai vonatkozása is lehet. Ki hinné el a futballban a bíró ítéletét, ha a hazai csapat jelöli ki a játékvezetőt, és ráadásul bármikor le is cserélheti?
Ideje feltenni a kérdést, mi az oka, és legfőképpen mi a jövőbeli célja a "nemzeti együttműködés rendszere" építőinek azzal, hogy szisztematikusan lebontják a kormányzati hatalom tévedéseitől védelmet jelentő intézményeket? Az új rendszer hívei azzal aligha áltathatják magukat, hogy ők nem tévednek, hiszen eddig "csak" gazdaságpolitikájuk alapjaiban és a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának bukását okozó nemzetpolitikájukban tévedtek igazán látványosan, és még valójában el sem kezdtek kormányozni.
(A szerző jogász)
HVG 2010. JÚLIUS 10., 71. oldal
2010. július 2., péntek
Ki kell függeszteni a középületekben a nemzeti együttműködés nyilatkozatát
Index 2010. július 2., péntek
Legalább ötvenszer hetven centis színes nyomatként kell kirakni holnaptól a parlamenti deklarációt minden államigazgatási épület méltó helyére.
hirdetés
Aligha fordulhat elő a nemzeti együttműködés politikai nyilatkozatával, ami a Švejkben Ferenc József őcsászári fensége fényképével, hogy leszarják a legyek. Illetve ha leszarják, Palivec kocsmárosnak, illetve dehogyis neki, hanem a szerv vezetőinek gondoskodniuk kell a letisztításáról, ahogy az 1140/2010. (VII. 2.) Korm. határozat melléklete fogalmaz: „A tábla megfelelõ állapotáról és szükség szerinti cseréjérõl intézkedni kell.”
Ez a mai kormányrendelet [1] írja elő, hogy minden kormányzati épületben ki kell rakni bekeretezve, legalább 50-szer 70 cm-es méretben az Országgyűlés által június 14-én elfogadott nyilatkozatot, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”
Egész pontosan: „A központi államigazgatási szervek és területi, helyi szervei, valamint a Kormány általános hatáskörű terülei együttműködésti államigazgatási szerve, továbbá a Magyar Honvédség katonai szervezetei és a katonai igazgatás területi szervei (a továbbiakban együtt: szerv) által feladatuk ellátása során használt középületekben ... a szerv vezetõje által meghatározott méltó és a középület sajátosságainak megfelelő jól látható helyen ki kell helyezni a Nyilatkozatot.”
A határozat a többi hatalmi ág képviselőinek nem előírja a nyilatkozat kifüggesztését, hanem kéri tőlük, hogy az általuk használt épületekben is tegyék meg ezt. Ez vonatkozik a köztársasági elnöki hivatalra, az Országgyűlésre, az Alkotmánybíróságra, a bíróságokra, az ügyészségekre, az ombudsmani hivatalokra, az ÁSZ-ra, az MNB-re, a helyi és kisebbségi önkormányzatokra.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapjáról le is tölthető [2] színesben a megfelelő szövegű és külalakú – a nemzeti lobogó előtt ábrázolt, címerrel lezárt, Schmitt Pál országgyűlési elnök valamint Hegedűs Lorántné és Tarnai Richárd jegyzők által aláírt - nyilatkozat.
Az LMP így reagált a kormányhatározatra: viccnek is durva lenne. Szerintük az a 20. századi magyar történelem legrosszabb korszakait idézi. A független intézmények felkérése pedig tulajdonképpen hűségnyilatkozat követelése.
Legalább ötvenszer hetven centis színes nyomatként kell kirakni holnaptól a parlamenti deklarációt minden államigazgatási épület méltó helyére.
hirdetés
Aligha fordulhat elő a nemzeti együttműködés politikai nyilatkozatával, ami a Švejkben Ferenc József őcsászári fensége fényképével, hogy leszarják a legyek. Illetve ha leszarják, Palivec kocsmárosnak, illetve dehogyis neki, hanem a szerv vezetőinek gondoskodniuk kell a letisztításáról, ahogy az 1140/2010. (VII. 2.) Korm. határozat melléklete fogalmaz: „A tábla megfelelõ állapotáról és szükség szerinti cseréjérõl intézkedni kell.”
Ez a mai kormányrendelet [1] írja elő, hogy minden kormányzati épületben ki kell rakni bekeretezve, legalább 50-szer 70 cm-es méretben az Országgyűlés által június 14-én elfogadott nyilatkozatot, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”
Egész pontosan: „A központi államigazgatási szervek és területi, helyi szervei, valamint a Kormány általános hatáskörű terülei együttműködésti államigazgatási szerve, továbbá a Magyar Honvédség katonai szervezetei és a katonai igazgatás területi szervei (a továbbiakban együtt: szerv) által feladatuk ellátása során használt középületekben ... a szerv vezetõje által meghatározott méltó és a középület sajátosságainak megfelelő jól látható helyen ki kell helyezni a Nyilatkozatot.”
A határozat a többi hatalmi ág képviselőinek nem előírja a nyilatkozat kifüggesztését, hanem kéri tőlük, hogy az általuk használt épületekben is tegyék meg ezt. Ez vonatkozik a köztársasági elnöki hivatalra, az Országgyűlésre, az Alkotmánybíróságra, a bíróságokra, az ügyészségekre, az ombudsmani hivatalokra, az ÁSZ-ra, az MNB-re, a helyi és kisebbségi önkormányzatokra.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapjáról le is tölthető [2] színesben a megfelelő szövegű és külalakú – a nemzeti lobogó előtt ábrázolt, címerrel lezárt, Schmitt Pál országgyűlési elnök valamint Hegedűs Lorántné és Tarnai Richárd jegyzők által aláírt - nyilatkozat.
Az LMP így reagált a kormányhatározatra: viccnek is durva lenne. Szerintük az a 20. századi magyar történelem legrosszabb korszakait idézi. A független intézmények felkérése pedig tulajdonképpen hűségnyilatkozat követelése.
2010. június 30., szerda
Kiss, Ungváry, Biszku, Ab
Csúnya vita: vonzódik a kisfiúkhoz, mert 40 évesen se nősült meg
Cinkos, aki néma
Baloldali diktatúra jogkövetkezmények nélkül
Egy múlt héten bemutatott, korszakos dokumentumfilm Biszku Béláról. Egy hajmeresztő minapi ítélet az állampártban edződött alkotmánybíró és a történész perében. És egy gyilkos strasbourgi felmentésének fogadtatása Szabad Nép-stílusban - avagy milyen következményekkel jár, hogy a kommunizmus tetteseinek elmaradt a "nürnbergi pere"?
"A józan ész megköveteli, hogy a törvény ne csak a jelentéktelen bűnöket elkövető kisembereket sújtsa... Ezek a vádlottak olyan tisztségeket töltöttek be, olyan rangokat viseltek, hogy nekik maguknak nem kellett vérrel beszennyezni a kezüket...
A tervezőket és a kiagyalókat, a bujtogatókat és a vezetőket akarjuk sújtani" - jelentette ki Robert H. Jackson, az Egyesült Államok főügyésze vádbeszédében 1945-ben a nürnbergi per megnyitóján. Ennek megfelelően az eljárásban a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt húsz vezetőjét ítélték börtönre vagy halálra, a későbbi perekben pedig további kétszáz náci került a vádlottak padjára.
Azt már Napóleon óta tudjuk, hogy a történelmet a győztesek írják, arra viszont a közelmúlt szolgáltatott példát, hogy a törvény előtti felelősségre vonás is az ő kiváltságuk. Míg ugyanis a nemzetiszocializmus felett aratott második világháborús diadal megnyitotta az utat a nemzetközi jog alapján történő elszámoltatáshoz, a kommunizmusból való átmenet "tárgyalásos forradalomként" valósult meg, így a múlttal való szakítás felemásra sikeredett.
Nem véletlen, hogy Christopher Beazley, az Európai Parlament néppárti, angol képviselője tavaly a kommunizmus vétkeiről szólva ikerbűnözőknek nevezte Hitlert és Sztálint, "akik között csak az a különbség, hogy az egyik megnyerte, a másik elveszítette a második világháborút". Ráadásul Európa-szerte számos képviselője maradt a marxi, lenini eszméknek, így felettébb bajos nemcsak a történelem ítélőszéke, hanem konkrétan bíróság elé idézni a felelősöket.
A Magyar Szocialista Munkáspárt egyetlen vezetője ellen sem indult eljárás a baloldali diktatúrában viselt dolgai miatt, és az elszámoltatás a többi posztkommunista országban is kívánnivalót hagy maga után. Hazánkban kizárólag az 1956-os sortüzek résztvevői ellen indulhattak perek, ám egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány ügyben született jogerős elmarasztalás.
A kilencvenes évek elejének az Alkotmánybíróság által több ízben tompított igazságtételi törvényei ugyanis módfelett szűkre szabták a büntethetőség lehetőségét. Gyakorlatilag csak az 1956 őszén történtek - amikor az állam háborút viselt polgárai ellen, ezért az akkori, emberiség elleni bűntettek szankcionálásának nincs időbeli korlátja - miatt nyílt lehetőség felelősségre vonásra. A többi eset elévülés miatt eleve ad acta került.
A múlt méltó lezárásának hiánya 1990 óta minduntalan előkerült, és napjainkban is több eset világít rá az igazságtétel elmaradásának nyomorúságos következményeire. Az alábbiakban ezért három friss, illetve közelmúltbeli, tanulságaiban egymáshoz kapcsolódó ügy hátterét mutatjuk be. Ennek kapcsán eltűnődünk azon, lehet-e büntetlenül elmismásolni a felelősségre vonást, s milyen következményekkel jár, hogy - miközben a nácivadászat rendületlenül folytatódik - mindmáig nem sikerült tető alá hozni a "kommunizmus nürnbergi perét".
1. "HELYREÁLLÍTOTT TISZTI BECSÜLET"
A fenti címmel számolt be a Népszabadság 2008-ban arról, hogy "az elmúlt tíz év meghurcoltatásai" után a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága "igazságot szolgáltatott" Korbely Jánosnak.
Az idős férfit a tatai sortűzper vádlottjaként a magyar Legfelsőbb Bíróság 2001-ben emberiség elleni bűncselekményért ötéves börtönre ítélte, mondván: el nem évülő bűntettet követett el, amikor 1956-ban lelőtt egy felkelőt. Korbely ezután, arra hivatkozva, hogy ez az akkori törvények szerint nem volt büntethető, Strasbourgba vitte az ügyet. Itt a testület úgy határozott: az egykori katonatiszt elkövette a terhére rótt cselekményt, ám ma már nem lehet tisztázni, miként keveredett lövöldözésbe a forradalmárokkal, ezért az emberiség elleni bűntett nem bizonyítható.
"A történtek, őszintén mondom, megráztak, alaptermészetemnél fogva elítélek minden erőszakot" - fogalmazott az elévülés miatt született felmentő ítélet után a nyugalmazott katona. "Elégtételt az jelentene számára, ha elnézést kérnének tőle azok, akik szerinte igazságtalanul bántak vele" - fogalmazott a Népszabadság az "egyenes tartású, szikár férfi"-ról, aki "láthatóan nehezen tudta palástolni érzelmeit". A félreértések elkerülése végett: e megindító sorok egy gyilkosról szóltak. Egy olyan emberről, aki a diktatúra képviseletében felkelők megölésében vett részt, s ma azért mentesítették a büntetés alól, mert tettét Strasbourgban 12:5 arányban elévültnek tekintették.
"Az ítélet nem pusztán egy konkrét ügyben hozott egyedi döntés, hanem a magyar jogi gondolkodás és joggyakorlat elmúlt 15 évi bizonytalanságait lezáró elvi jellegű állásfoglalás" - nyomatékosította a határozat jelentőségét a Magyar Nemzetben Baka András.
A strasbourgi testület egykori magyar tagja - ma a Legfelsőbb Bíróság elnöke - abban látta a verdikt különös súlyát, hogy a legfőbb európai fórum kinyilvánította: a nemzetközi jog szabályai 1956-ra is alkalmazandók. "1956 tiszta szellemének egyedül az a jogállami felfogás felel meg, hogy bűncselekmény elkövetéséért mindenki az elkövetés idején érvényes jogszabályok szerint viselje a következményeket" - fogalmazott Baka. (E jogi alapelv érvényesítésének felemás következményeire még visszatérünk.)
2. ALKOTMÁNYBÍRÓ A PÁRTÁLLAMBÓL
Strasbourgban fog folytatódni az az eljárás is, amelyet Kiss László alkotmánybíró indított, majd nyert meg néhány hete a Legfelsőbb Bíróságon Ungváry Krisztián ellen. A bíró azért perelt, mert a történész 2007-ben az Élet és Irodalomban azt állította: Kiss a nyolcvanas években a pécsi egyetem párttitkárhelyetteseként olyan módszerekkel lépett fel az ellenzéki Dialógus békemozgalommal szemben, melyből arra lehet következtetni, hogy az állambiztonság hivatalos kapcsolataként ügynöki jellegű tevékenységet végzett.
Kiss László a neki tulajdonított cselekményeket nem tagadta, ám sérelmezte, hogy Ungváry ezt összefüggésbe hozta az állambiztonsággal. Az alsóbb fokú bírói fórumokkal ellentétben az LB végül az alkotmánybírónak adott igazat. Az ítéletből kiderül: tény, hogy a Belügyminisztérium III/III-as csoportfőnöksége tervet szőtt a békemozgalomnak a hivatalos kapcsolatokon keresztüli ellehetetlenítésére. Az sem vitatható, hogy Kiss László intézkedései - "a hallgatói információs csatornák ellenőrzése", "hangulatjelentések írása" - beleillettek ebbe a tervbe.
Ez viszont az LB szerint még nem feltétlenül jelenti azt, hogy Kiss mindezt az állambiztonság hivatalos kapcsolataként tette. Cselekedhetett akár pártutasításra is - szól az ítélet, figyelmen kívül hagyva azt a körülményt, hogy az MSZMP és az elhárítás a legszorosabb szimbiózisban élt. És mintha a dolog érdemi megítélése szempontjából nem lenne édes mindegy, hogy valaki az elnyomó rendszer melyik szervezetének megbízásából vetemedik ilyen tevékenységre.
A pert éles publicisztikai pengeváltás kísérte. Ungváry arról értekezett, hogy az ügy megítélése rosszabb, ha a "kollaboráns pártállami csinovnyik" önként végezte ezt a tevékenységet, az MSZP által jelölt alkotmánybíró pedig személyeskedve gúnyolódott a történészen. "Nos: úgy "következtetek", minthogy Ön 40 éves koráig nem nősült meg, s főcserkészként kisgyerekekkel foglalkozik, vonzódása lehet ehhez a korosztályhoz. Ugye, milyen épeszű ez a következtetés? Legalább annyira, mint az, amire Ön "vetemedett"" - alkalmazott övön aluli hasonlatot a De Jure című szaklapban egy minden alapot nélkülöző pedofilvád és a nagyon is életszerű ügynöközés között.
Az alkotmánybíró már a perben is tanúságot tett tréfás kedélyéről. Az egyik tárgyaláson azt mondta, hogy párttitkári funkciója a Mókus őrsben betöltött mókamesteri szerephez volt hasonló, a hangulatjelentéseket a gyerekekkel íratták egy fagyiért, a pártbizottság pedig jótékonysági egylet volt, ahol emberek mentésével foglalkoztak. Nos, a diktatúra bűneinek ennél nagyobb fokú bagatellizálását nem javasolnánk neki, hiszen az Országgyűlés májusban elfogadta a büntető törvénykönyv módosítását.
Az új szöveg szerint "aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el". Feltéve persze, hogy a jogszabályt esetleg nem meszeli el az Alkotmánybíróság - melynek tagjaként Kiss László bizonyára élénk figyelemmel kíséri e törvény sorsát.
3. BISZKU BÉLA LELKIISMERETE
"A Kiss Lászlóról szóló ítélet alapján ha valaki azt írná Biszku Béláról, hogy ő felel az 1956 utáni ítéletek súlyosbításáért, elbukná a pert" - állítja párhuzamba lapunknak esetét Ungváry Krisztián az egykori belügyminiszter ügyével. "Hiába hozná bizonyítékként, hogy Biszku az MSZMP egyik ülésén így kevesellte a kivégzések arányát: "A politikai jellegű bűncselekményeknél sok az enyhe ítélet, és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma." Ezzel az erővel a politikus mondhatná, hogy a bíróságok maguktól is hozhattak halálos ítéleteket" - véli a történész.
Ami azt illeti, Biszku ezt mondta is Novák Tamás és Skrabski Fruzsina Bűn és büntetlenség című, múlt héten bemutatott filmjében. "Nem én hoztam az ítéletet"; "nem én végeztem ki őket" - próbálja hárítani a felelősséget a 90 éves egykori politikus. Amikor pedig szembesítik a belügyminisztersége alatt kivégzett 300 elítélt '56-os sorsával, és megkérdik, nem akarja-e megkövetni az áldozatokat és családjukat, "ne nézzenek már hülyének!" felkiáltással közli: "Nekem nincs miért bocsánatot kérni."
Amit viszont húsz év politikai vita és jogászkodás nem tudott elérni, az két leleményes újságírónak sikerült ezzel a megrendítő filmmel. A Biszku közelébe fondorlatos módon eljutó alkotók a múlt e kulcsfigurájának erkölcsi leépülésével és az áldozatok sorsával való katartikus szembesüléshez a nyilvánosság erejét vetették latba, teljes sikerrel. Művük különös jelentőségét az adja, hogy a film értő nézője - az alkotókhoz hasonlóan - a legkevésbé sem merő gyűlöletet érez a szánalmas önigazolásba menekülő aggastyánnal szemben.
Ehelyett azon kezd tűnődni, hogy mi nagyobb büntetés az ilyen embernek: néhány év börtön, vagy a terhelt lelkiismeretével való együttélés kényszere, illetve a bűneivel és a nyilvánossággal való szembesítés ereje.
"Biszku lányait is megérintette az alkotás. Először letiltották ugyan a művet, de miután megnézték, szemlátomást megrendült lélekkel maguk kérték, hogy mutassuk be, sőt megköszönték, hogy elkészítettük a filmet" - meséli lapunknak Novák Tamás. Biszku Bélának pedig a filmvásznon felidézett cselekedetei után egy szava sem lehet az ellen, hogy az alkotók a diktatúra emblematikus felelősének állították be. "Lehetetlen helyzet, hogy azokat az embereket, akik fegyvert fogtak vagy belesodródtak ezekbe az eseményekbe, szigorúbban bírálják el, mint azokat, akik politikai vagy szellemi irányítással elősegítették, hogy ezek ide kerüljenek" - panaszolta a politikus 1956 decemberében. Akkor bizonyára mindenre gondolt, csak arra nem, hogy e kijelentésével - annak lényegét saját pártbeli szerepére vonatkoztatva - máig hatóan önmagára is kimondta az erkölcsi ítéletet.
Amint láthattuk, a jog sok mindenre - és annak ellenkezőjére is - érvekkel szolgálhat. Miközben lényeges szempont, hogy az igazságtétel jogállamhoz méltó módon történjék, az ismertetett esetek is jelzik a paragrafusok illetékességének korlátait. A legvitatottabb kérdésnek rendre az bizonyul, hogy ha valakit nem lehet elítélni olyan cselekményért, ami az elkövetése idején nem volt büntethető, akkor az nem vezet-e az erkölcs halálához.
Míg az MDF-es Kónya Imre és az SZDSZ-es Pető Iván 1991-es vitájában a liberális politikus is a korabeli és későbbi törvények különbségére hivatkozva érvelt a felelősségre vonás ellen, a nürnbergi perben ezt a dilemmát minden további nélkül feloldották. A hivatkozás Gustav Radbruch német jogtudós alapelve volt, mely szerint az erkölcs és a természetjog minden jogrendszer fő eleme; és ha egy törvény ezt alapjaiban sérti, akkor az ilyen törvény nemcsak igazságtalan, de jogtalan is.
"A Radbruch-formula csak rendkívüli helyzetben alkalmazható. A nürnbergi per ilyen volt, hiszen akkor a német államiság megszűnt, nálunk viszont a folytonosság sok tekintetben megmaradt. A békés átmenetből következően mai demokráciánk, tetszik, nem tetszik, az előző rendszert illegitimnek, de legálisnak tartja. A Sólyom László vezette Alkotmánybíróság az 1989 előtti rendszert nem tekintette alkotmányosnak, ám elismerte, hogy a rendszerváltás a legalitás talaján ment végbe" - mondja Schanda Balázs alkotmányjogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának dékánja.
Ebből több minden következik. Például az, hogy a bíróságok a kommunizmus bűnöseinek esetében nem igazságot, csupán jogot szolgáltattak - vagyis a mégoly szabatos törvények e körben nem alkalmasak a társadalom erkölcsi ítéletének kifejezésére. A jövőben is együtt kell hát élnünk az abszurd ténnyel: hazánkban egy negyvenéves diktatúráért a jog mindössze fél tucat, alacsony beosztású embert volt képes felelősnek találni.
HetiVálasz, Szőnyi Szilárd
Cinkos, aki néma
Baloldali diktatúra jogkövetkezmények nélkül
Egy múlt héten bemutatott, korszakos dokumentumfilm Biszku Béláról. Egy hajmeresztő minapi ítélet az állampártban edződött alkotmánybíró és a történész perében. És egy gyilkos strasbourgi felmentésének fogadtatása Szabad Nép-stílusban - avagy milyen következményekkel jár, hogy a kommunizmus tetteseinek elmaradt a "nürnbergi pere"?
"A józan ész megköveteli, hogy a törvény ne csak a jelentéktelen bűnöket elkövető kisembereket sújtsa... Ezek a vádlottak olyan tisztségeket töltöttek be, olyan rangokat viseltek, hogy nekik maguknak nem kellett vérrel beszennyezni a kezüket...
A tervezőket és a kiagyalókat, a bujtogatókat és a vezetőket akarjuk sújtani" - jelentette ki Robert H. Jackson, az Egyesült Államok főügyésze vádbeszédében 1945-ben a nürnbergi per megnyitóján. Ennek megfelelően az eljárásban a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt húsz vezetőjét ítélték börtönre vagy halálra, a későbbi perekben pedig további kétszáz náci került a vádlottak padjára.
Azt már Napóleon óta tudjuk, hogy a történelmet a győztesek írják, arra viszont a közelmúlt szolgáltatott példát, hogy a törvény előtti felelősségre vonás is az ő kiváltságuk. Míg ugyanis a nemzetiszocializmus felett aratott második világháborús diadal megnyitotta az utat a nemzetközi jog alapján történő elszámoltatáshoz, a kommunizmusból való átmenet "tárgyalásos forradalomként" valósult meg, így a múlttal való szakítás felemásra sikeredett.
Nem véletlen, hogy Christopher Beazley, az Európai Parlament néppárti, angol képviselője tavaly a kommunizmus vétkeiről szólva ikerbűnözőknek nevezte Hitlert és Sztálint, "akik között csak az a különbség, hogy az egyik megnyerte, a másik elveszítette a második világháborút". Ráadásul Európa-szerte számos képviselője maradt a marxi, lenini eszméknek, így felettébb bajos nemcsak a történelem ítélőszéke, hanem konkrétan bíróság elé idézni a felelősöket.
A Magyar Szocialista Munkáspárt egyetlen vezetője ellen sem indult eljárás a baloldali diktatúrában viselt dolgai miatt, és az elszámoltatás a többi posztkommunista országban is kívánnivalót hagy maga után. Hazánkban kizárólag az 1956-os sortüzek résztvevői ellen indulhattak perek, ám egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány ügyben született jogerős elmarasztalás.
A kilencvenes évek elejének az Alkotmánybíróság által több ízben tompított igazságtételi törvényei ugyanis módfelett szűkre szabták a büntethetőség lehetőségét. Gyakorlatilag csak az 1956 őszén történtek - amikor az állam háborút viselt polgárai ellen, ezért az akkori, emberiség elleni bűntettek szankcionálásának nincs időbeli korlátja - miatt nyílt lehetőség felelősségre vonásra. A többi eset elévülés miatt eleve ad acta került.
A múlt méltó lezárásának hiánya 1990 óta minduntalan előkerült, és napjainkban is több eset világít rá az igazságtétel elmaradásának nyomorúságos következményeire. Az alábbiakban ezért három friss, illetve közelmúltbeli, tanulságaiban egymáshoz kapcsolódó ügy hátterét mutatjuk be. Ennek kapcsán eltűnődünk azon, lehet-e büntetlenül elmismásolni a felelősségre vonást, s milyen következményekkel jár, hogy - miközben a nácivadászat rendületlenül folytatódik - mindmáig nem sikerült tető alá hozni a "kommunizmus nürnbergi perét".
1. "HELYREÁLLÍTOTT TISZTI BECSÜLET"
A fenti címmel számolt be a Népszabadság 2008-ban arról, hogy "az elmúlt tíz év meghurcoltatásai" után a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága "igazságot szolgáltatott" Korbely Jánosnak.
Az idős férfit a tatai sortűzper vádlottjaként a magyar Legfelsőbb Bíróság 2001-ben emberiség elleni bűncselekményért ötéves börtönre ítélte, mondván: el nem évülő bűntettet követett el, amikor 1956-ban lelőtt egy felkelőt. Korbely ezután, arra hivatkozva, hogy ez az akkori törvények szerint nem volt büntethető, Strasbourgba vitte az ügyet. Itt a testület úgy határozott: az egykori katonatiszt elkövette a terhére rótt cselekményt, ám ma már nem lehet tisztázni, miként keveredett lövöldözésbe a forradalmárokkal, ezért az emberiség elleni bűntett nem bizonyítható.
"A történtek, őszintén mondom, megráztak, alaptermészetemnél fogva elítélek minden erőszakot" - fogalmazott az elévülés miatt született felmentő ítélet után a nyugalmazott katona. "Elégtételt az jelentene számára, ha elnézést kérnének tőle azok, akik szerinte igazságtalanul bántak vele" - fogalmazott a Népszabadság az "egyenes tartású, szikár férfi"-ról, aki "láthatóan nehezen tudta palástolni érzelmeit". A félreértések elkerülése végett: e megindító sorok egy gyilkosról szóltak. Egy olyan emberről, aki a diktatúra képviseletében felkelők megölésében vett részt, s ma azért mentesítették a büntetés alól, mert tettét Strasbourgban 12:5 arányban elévültnek tekintették.
"Az ítélet nem pusztán egy konkrét ügyben hozott egyedi döntés, hanem a magyar jogi gondolkodás és joggyakorlat elmúlt 15 évi bizonytalanságait lezáró elvi jellegű állásfoglalás" - nyomatékosította a határozat jelentőségét a Magyar Nemzetben Baka András.
A strasbourgi testület egykori magyar tagja - ma a Legfelsőbb Bíróság elnöke - abban látta a verdikt különös súlyát, hogy a legfőbb európai fórum kinyilvánította: a nemzetközi jog szabályai 1956-ra is alkalmazandók. "1956 tiszta szellemének egyedül az a jogállami felfogás felel meg, hogy bűncselekmény elkövetéséért mindenki az elkövetés idején érvényes jogszabályok szerint viselje a következményeket" - fogalmazott Baka. (E jogi alapelv érvényesítésének felemás következményeire még visszatérünk.)
2. ALKOTMÁNYBÍRÓ A PÁRTÁLLAMBÓL
Strasbourgban fog folytatódni az az eljárás is, amelyet Kiss László alkotmánybíró indított, majd nyert meg néhány hete a Legfelsőbb Bíróságon Ungváry Krisztián ellen. A bíró azért perelt, mert a történész 2007-ben az Élet és Irodalomban azt állította: Kiss a nyolcvanas években a pécsi egyetem párttitkárhelyetteseként olyan módszerekkel lépett fel az ellenzéki Dialógus békemozgalommal szemben, melyből arra lehet következtetni, hogy az állambiztonság hivatalos kapcsolataként ügynöki jellegű tevékenységet végzett.
Kiss László a neki tulajdonított cselekményeket nem tagadta, ám sérelmezte, hogy Ungváry ezt összefüggésbe hozta az állambiztonsággal. Az alsóbb fokú bírói fórumokkal ellentétben az LB végül az alkotmánybírónak adott igazat. Az ítéletből kiderül: tény, hogy a Belügyminisztérium III/III-as csoportfőnöksége tervet szőtt a békemozgalomnak a hivatalos kapcsolatokon keresztüli ellehetetlenítésére. Az sem vitatható, hogy Kiss László intézkedései - "a hallgatói információs csatornák ellenőrzése", "hangulatjelentések írása" - beleillettek ebbe a tervbe.
Ez viszont az LB szerint még nem feltétlenül jelenti azt, hogy Kiss mindezt az állambiztonság hivatalos kapcsolataként tette. Cselekedhetett akár pártutasításra is - szól az ítélet, figyelmen kívül hagyva azt a körülményt, hogy az MSZMP és az elhárítás a legszorosabb szimbiózisban élt. És mintha a dolog érdemi megítélése szempontjából nem lenne édes mindegy, hogy valaki az elnyomó rendszer melyik szervezetének megbízásából vetemedik ilyen tevékenységre.
A pert éles publicisztikai pengeváltás kísérte. Ungváry arról értekezett, hogy az ügy megítélése rosszabb, ha a "kollaboráns pártállami csinovnyik" önként végezte ezt a tevékenységet, az MSZP által jelölt alkotmánybíró pedig személyeskedve gúnyolódott a történészen. "Nos: úgy "következtetek", minthogy Ön 40 éves koráig nem nősült meg, s főcserkészként kisgyerekekkel foglalkozik, vonzódása lehet ehhez a korosztályhoz. Ugye, milyen épeszű ez a következtetés? Legalább annyira, mint az, amire Ön "vetemedett"" - alkalmazott övön aluli hasonlatot a De Jure című szaklapban egy minden alapot nélkülöző pedofilvád és a nagyon is életszerű ügynöközés között.
Az alkotmánybíró már a perben is tanúságot tett tréfás kedélyéről. Az egyik tárgyaláson azt mondta, hogy párttitkári funkciója a Mókus őrsben betöltött mókamesteri szerephez volt hasonló, a hangulatjelentéseket a gyerekekkel íratták egy fagyiért, a pártbizottság pedig jótékonysági egylet volt, ahol emberek mentésével foglalkoztak. Nos, a diktatúra bűneinek ennél nagyobb fokú bagatellizálását nem javasolnánk neki, hiszen az Országgyűlés májusban elfogadta a büntető törvénykönyv módosítását.
Az új szöveg szerint "aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el". Feltéve persze, hogy a jogszabályt esetleg nem meszeli el az Alkotmánybíróság - melynek tagjaként Kiss László bizonyára élénk figyelemmel kíséri e törvény sorsát.
3. BISZKU BÉLA LELKIISMERETE
"A Kiss Lászlóról szóló ítélet alapján ha valaki azt írná Biszku Béláról, hogy ő felel az 1956 utáni ítéletek súlyosbításáért, elbukná a pert" - állítja párhuzamba lapunknak esetét Ungváry Krisztián az egykori belügyminiszter ügyével. "Hiába hozná bizonyítékként, hogy Biszku az MSZMP egyik ülésén így kevesellte a kivégzések arányát: "A politikai jellegű bűncselekményeknél sok az enyhe ítélet, és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma." Ezzel az erővel a politikus mondhatná, hogy a bíróságok maguktól is hozhattak halálos ítéleteket" - véli a történész.
Ami azt illeti, Biszku ezt mondta is Novák Tamás és Skrabski Fruzsina Bűn és büntetlenség című, múlt héten bemutatott filmjében. "Nem én hoztam az ítéletet"; "nem én végeztem ki őket" - próbálja hárítani a felelősséget a 90 éves egykori politikus. Amikor pedig szembesítik a belügyminisztersége alatt kivégzett 300 elítélt '56-os sorsával, és megkérdik, nem akarja-e megkövetni az áldozatokat és családjukat, "ne nézzenek már hülyének!" felkiáltással közli: "Nekem nincs miért bocsánatot kérni."
Amit viszont húsz év politikai vita és jogászkodás nem tudott elérni, az két leleményes újságírónak sikerült ezzel a megrendítő filmmel. A Biszku közelébe fondorlatos módon eljutó alkotók a múlt e kulcsfigurájának erkölcsi leépülésével és az áldozatok sorsával való katartikus szembesüléshez a nyilvánosság erejét vetették latba, teljes sikerrel. Művük különös jelentőségét az adja, hogy a film értő nézője - az alkotókhoz hasonlóan - a legkevésbé sem merő gyűlöletet érez a szánalmas önigazolásba menekülő aggastyánnal szemben.
Ehelyett azon kezd tűnődni, hogy mi nagyobb büntetés az ilyen embernek: néhány év börtön, vagy a terhelt lelkiismeretével való együttélés kényszere, illetve a bűneivel és a nyilvánossággal való szembesítés ereje.
"Biszku lányait is megérintette az alkotás. Először letiltották ugyan a művet, de miután megnézték, szemlátomást megrendült lélekkel maguk kérték, hogy mutassuk be, sőt megköszönték, hogy elkészítettük a filmet" - meséli lapunknak Novák Tamás. Biszku Bélának pedig a filmvásznon felidézett cselekedetei után egy szava sem lehet az ellen, hogy az alkotók a diktatúra emblematikus felelősének állították be. "Lehetetlen helyzet, hogy azokat az embereket, akik fegyvert fogtak vagy belesodródtak ezekbe az eseményekbe, szigorúbban bírálják el, mint azokat, akik politikai vagy szellemi irányítással elősegítették, hogy ezek ide kerüljenek" - panaszolta a politikus 1956 decemberében. Akkor bizonyára mindenre gondolt, csak arra nem, hogy e kijelentésével - annak lényegét saját pártbeli szerepére vonatkoztatva - máig hatóan önmagára is kimondta az erkölcsi ítéletet.
Amint láthattuk, a jog sok mindenre - és annak ellenkezőjére is - érvekkel szolgálhat. Miközben lényeges szempont, hogy az igazságtétel jogállamhoz méltó módon történjék, az ismertetett esetek is jelzik a paragrafusok illetékességének korlátait. A legvitatottabb kérdésnek rendre az bizonyul, hogy ha valakit nem lehet elítélni olyan cselekményért, ami az elkövetése idején nem volt büntethető, akkor az nem vezet-e az erkölcs halálához.
Míg az MDF-es Kónya Imre és az SZDSZ-es Pető Iván 1991-es vitájában a liberális politikus is a korabeli és későbbi törvények különbségére hivatkozva érvelt a felelősségre vonás ellen, a nürnbergi perben ezt a dilemmát minden további nélkül feloldották. A hivatkozás Gustav Radbruch német jogtudós alapelve volt, mely szerint az erkölcs és a természetjog minden jogrendszer fő eleme; és ha egy törvény ezt alapjaiban sérti, akkor az ilyen törvény nemcsak igazságtalan, de jogtalan is.
"A Radbruch-formula csak rendkívüli helyzetben alkalmazható. A nürnbergi per ilyen volt, hiszen akkor a német államiság megszűnt, nálunk viszont a folytonosság sok tekintetben megmaradt. A békés átmenetből következően mai demokráciánk, tetszik, nem tetszik, az előző rendszert illegitimnek, de legálisnak tartja. A Sólyom László vezette Alkotmánybíróság az 1989 előtti rendszert nem tekintette alkotmányosnak, ám elismerte, hogy a rendszerváltás a legalitás talaján ment végbe" - mondja Schanda Balázs alkotmányjogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának dékánja.
Ebből több minden következik. Például az, hogy a bíróságok a kommunizmus bűnöseinek esetében nem igazságot, csupán jogot szolgáltattak - vagyis a mégoly szabatos törvények e körben nem alkalmasak a társadalom erkölcsi ítéletének kifejezésére. A jövőben is együtt kell hát élnünk az abszurd ténnyel: hazánkban egy negyvenéves diktatúráért a jog mindössze fél tucat, alacsony beosztású embert volt képes felelősnek találni.
HetiVálasz, Szőnyi Szilárd
Elöntik az ügyek az Alkotmánybíróságot
Bár Sólyom László leköszönő köztársasági elnök elődeinél jóval gyakrabban élt politikai illetve alkotmányossági vétóval egy-egy elé terjesztett jogszabály ügyében. Az új Orbán-kormány megalakulása óta viszont több esetben aláírt olyan törvényeket, amelyek miatt politikai és szakmai szervezetek hevesen tiltakoztak. Ezen jogszabályok egy része mégis az Alkotmánybíróság elé kerülhet.
Hamarosan szinte elönthetik az Alkotmánybíróságot azok az indítványok, amelyek az Országgyűlés kormánypárti többségének voksával megszavazott jogszabályokat támadják meg. Ezek között több olyan van, melyet már korábban is több politikai illetve szakmai kritika ért, de Sólyom László államfő vagy ezek ellenére is aláírta azokat, vagy sikertelenül próbálta politikai vétójával arra ösztönözni a Házat, hogy érdemben változtasson rajtuk.
Tegnap két kérdésben is több szervezet jelentette be, hogy a taláros testülethez fordul. A Munkáspárt 2006 és a Szabad Emberek Magyarországért (Szema) a módosított választási eljárási törvényt - mely már az őszi önkormányzati voksoláson irányadó lesz - kritizálta. Ellenérvük az, hogy bár az új szabályok kisebb önkormányzati képviselőtestületek létrehozását teremtik meg, egyúttal súlyosan torzítják az erőviszonyokat, "a győztes mindent visz" elv alapján átírva a mandátumszerzés szabályait. Emiatt már a változtatások kihirdetése előtt azt kérte az államfőtől Wittinghoff Tamás budaörsi polgármester, hogy kérjen normakontroll az Alkotmánybíróságtól (Ab), ám Sólyom László nem emelt vétót és kihirdette a módosításokat. A Munkáspárt 2006 antidemokratikusnak nevezte az új választási rendszert, míg a Szema arra hívta fel a figyelmet, hogy a módosítás "a politikai pluralizmust ítéli halálra".
Aláírta az államfő azt a törvényt is, amely szerint minden általános választás - az országgyűlési, az önkormányzati és az európai parlamenti voksolás - előtt megújul az Országos Választási Bizottság (OVB). Ezt várhatóan az OVB támadja meg. Szigeti Péter elnök a Népszabadságnak úgy nyilatkozott, ha a testület mégsem teszi ezt meg, ő maga nyújt be kifogást. Aggályosnak tartja, hogy egy független, a parlament által négy évre választott testület megbízatását vonják vissza, miközben a döntés nem terjed ki a területi és a helyi választási bizottságokra.
Egy másik, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló jogszabályt ugyan az államfő visszaküldött az Országgyűlésnek, ám a Ház az aggályosnak tartott részek érdemi változtatása nélkül fogadta el újra a javaslatot. Emiatt a Liga Szakszervezeti Szövetség fordul az Alkotmánybírósághoz, mivel a jogszabály lehetővé teszi több tízezer köztisztviselő indoklás nélküli elbocsátását.
Hasonló módon fogadta el az Országgyűlés másodszorra az alkotmánybírók választásával kapcsolatos szabályozást is. A változtatás ellen az volt a politikai és szakmai kifogás, hogy a jövőben olyan nyolctagú bizottság jelölte volna a tagokat, melybe a parlamenti pártok erőviszonyainak megfelelően küldenének tagokat, nem pedig egy-egy tagot delegálhatnának, mint korábban. Vagyis a Fidesz-KDNP egymaga jelölhetné, majd választhatná kétharmados parlamenti többségével a bírákat. A köztársasági elnök által visszaküldött jogszabályon a Ház csak annyit változtatott, hogy a nyolc helyett 9-15 fősek lennének a jelölő testületek, melyekben az eredeti változathoz hasonlóan figyelembe kell venni a frakciók "létszámarányát."
Főbb aggályok
Önkormányzati választás
- a mandátumszerzés új szabálya torzít: a győztes mindent visz elv szerint
Kormánytisztviselők jogállása
- Indoklás nélkül, két hónapos felmondással elküldhető több tízezer köztisztviselő
OVB-tagok választása
- négyéves ciklusa helyett minden általános választás előtt megújul a testület
Alkotmánybírók választása
- jelölőbizottsági erőviszonyok paritásos helyett mandátumarányos alapon
Államfői vétók
Köztársasági elnök - Visszaküldés a Háznak - Normakontroll az Ab-től - Összesen
Göncz Árpád - 3 - 8 - 11
Mádl Ferenc - 6 - 13 - 19
Sólyom László - 26 - 17* - 43
*Egy esetben alkotmányértelmezést kért a kitünetési javaslatok aláírása kapcsán
Forrás: Népszava-gyűjtés
Törvényalkotási hajrá
Az e hét hétfői ülésen szavazásra bocsátottakkal együtt az Országgyűlés május 14-i alakuló ülése óta összesen 59 döntést hozott. Többnyire önálló képviselői indítványokra hét új törvényt alkottak - egy közülük nemzetközi -, 24 esetben korábbi jogszabályt módosítottak, elfogadtak továbbá 27 országgyűlési határozatot és egy - a nemzeti együttműködésről szóló - politikai nyilatkozatot. Az 59 döntés közt volt több alkotmánymódosítás és kettő, a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött törvény újbóli elfogadása is. A beterjesztett több mint félszáz kormánypárti törvényjavaslat közül csak egyet jegyez a május 29-én megalakult Orbán-kormány: az közigazgatási és igazságügyi miniszter azt indítványozta, hogy az új polgári törvénykönyv (Ptk.) ne lépjen hatályba.
Az eltelt másfél hónapban a statisztika alapján egyébként az Országgyűlés hárommal több döntést hozott, mint az idei év első öt hónapjában összesen. Az 59 döntés pedig éppen feleannyi, mint ahány ügyben a korábbi Orbán-kormány idején az új Országgyűlés határozott 1998-ban: akkor az alakuló üléstől az év végéig 118 döntést hoztak. Akkor lassabb volt a "tempó": 1998-ban az 59. döntés elfogadására októberig kellett várni. Az ellenzék az elmúlt időszakban többször kifogásolta is a kormányoldal törvényalkotási gyakorlatát. Részben úgy érzik, nincs idő az érdemi véleményalkotásra és vitára a "rohamtempó" miatt, részben bírálják, hogy mivel nem kormány-előterjesztésekről van szó, elmaradnak az egyeztetetések.
Népszava-összeállítás
Hamarosan szinte elönthetik az Alkotmánybíróságot azok az indítványok, amelyek az Országgyűlés kormánypárti többségének voksával megszavazott jogszabályokat támadják meg. Ezek között több olyan van, melyet már korábban is több politikai illetve szakmai kritika ért, de Sólyom László államfő vagy ezek ellenére is aláírta azokat, vagy sikertelenül próbálta politikai vétójával arra ösztönözni a Házat, hogy érdemben változtasson rajtuk.
Tegnap két kérdésben is több szervezet jelentette be, hogy a taláros testülethez fordul. A Munkáspárt 2006 és a Szabad Emberek Magyarországért (Szema) a módosított választási eljárási törvényt - mely már az őszi önkormányzati voksoláson irányadó lesz - kritizálta. Ellenérvük az, hogy bár az új szabályok kisebb önkormányzati képviselőtestületek létrehozását teremtik meg, egyúttal súlyosan torzítják az erőviszonyokat, "a győztes mindent visz" elv alapján átírva a mandátumszerzés szabályait. Emiatt már a változtatások kihirdetése előtt azt kérte az államfőtől Wittinghoff Tamás budaörsi polgármester, hogy kérjen normakontroll az Alkotmánybíróságtól (Ab), ám Sólyom László nem emelt vétót és kihirdette a módosításokat. A Munkáspárt 2006 antidemokratikusnak nevezte az új választási rendszert, míg a Szema arra hívta fel a figyelmet, hogy a módosítás "a politikai pluralizmust ítéli halálra".
Aláírta az államfő azt a törvényt is, amely szerint minden általános választás - az országgyűlési, az önkormányzati és az európai parlamenti voksolás - előtt megújul az Országos Választási Bizottság (OVB). Ezt várhatóan az OVB támadja meg. Szigeti Péter elnök a Népszabadságnak úgy nyilatkozott, ha a testület mégsem teszi ezt meg, ő maga nyújt be kifogást. Aggályosnak tartja, hogy egy független, a parlament által négy évre választott testület megbízatását vonják vissza, miközben a döntés nem terjed ki a területi és a helyi választási bizottságokra.
Egy másik, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló jogszabályt ugyan az államfő visszaküldött az Országgyűlésnek, ám a Ház az aggályosnak tartott részek érdemi változtatása nélkül fogadta el újra a javaslatot. Emiatt a Liga Szakszervezeti Szövetség fordul az Alkotmánybírósághoz, mivel a jogszabály lehetővé teszi több tízezer köztisztviselő indoklás nélküli elbocsátását.
Hasonló módon fogadta el az Országgyűlés másodszorra az alkotmánybírók választásával kapcsolatos szabályozást is. A változtatás ellen az volt a politikai és szakmai kifogás, hogy a jövőben olyan nyolctagú bizottság jelölte volna a tagokat, melybe a parlamenti pártok erőviszonyainak megfelelően küldenének tagokat, nem pedig egy-egy tagot delegálhatnának, mint korábban. Vagyis a Fidesz-KDNP egymaga jelölhetné, majd választhatná kétharmados parlamenti többségével a bírákat. A köztársasági elnök által visszaküldött jogszabályon a Ház csak annyit változtatott, hogy a nyolc helyett 9-15 fősek lennének a jelölő testületek, melyekben az eredeti változathoz hasonlóan figyelembe kell venni a frakciók "létszámarányát."
Főbb aggályok
Önkormányzati választás
- a mandátumszerzés új szabálya torzít: a győztes mindent visz elv szerint
Kormánytisztviselők jogállása
- Indoklás nélkül, két hónapos felmondással elküldhető több tízezer köztisztviselő
OVB-tagok választása
- négyéves ciklusa helyett minden általános választás előtt megújul a testület
Alkotmánybírók választása
- jelölőbizottsági erőviszonyok paritásos helyett mandátumarányos alapon
Államfői vétók
Köztársasági elnök - Visszaküldés a Háznak - Normakontroll az Ab-től - Összesen
Göncz Árpád - 3 - 8 - 11
Mádl Ferenc - 6 - 13 - 19
Sólyom László - 26 - 17* - 43
*Egy esetben alkotmányértelmezést kért a kitünetési javaslatok aláírása kapcsán
Forrás: Népszava-gyűjtés
Törvényalkotási hajrá
Az e hét hétfői ülésen szavazásra bocsátottakkal együtt az Országgyűlés május 14-i alakuló ülése óta összesen 59 döntést hozott. Többnyire önálló képviselői indítványokra hét új törvényt alkottak - egy közülük nemzetközi -, 24 esetben korábbi jogszabályt módosítottak, elfogadtak továbbá 27 országgyűlési határozatot és egy - a nemzeti együttműködésről szóló - politikai nyilatkozatot. Az 59 döntés közt volt több alkotmánymódosítás és kettő, a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött törvény újbóli elfogadása is. A beterjesztett több mint félszáz kormánypárti törvényjavaslat közül csak egyet jegyez a május 29-én megalakult Orbán-kormány: az közigazgatási és igazságügyi miniszter azt indítványozta, hogy az új polgári törvénykönyv (Ptk.) ne lépjen hatályba.
Az eltelt másfél hónapban a statisztika alapján egyébként az Országgyűlés hárommal több döntést hozott, mint az idei év első öt hónapjában összesen. Az 59 döntés pedig éppen feleannyi, mint ahány ügyben a korábbi Orbán-kormány idején az új Országgyűlés határozott 1998-ban: akkor az alakuló üléstől az év végéig 118 döntést hoztak. Akkor lassabb volt a "tempó": 1998-ban az 59. döntés elfogadására októberig kellett várni. Az ellenzék az elmúlt időszakban többször kifogásolta is a kormányoldal törvényalkotási gyakorlatát. Részben úgy érzik, nincs idő az érdemi véleményalkotásra és vitára a "rohamtempó" miatt, részben bírálják, hogy mivel nem kormány-előterjesztésekről van szó, elmaradnak az egyeztetetések.
Népszava-összeállítás
2010. június 28., hétfő
Káros mellékhatások
Káros mellékhatásai lehetnek a Fidesz gyógyírének
Saját jelöltjeivel szúrhat ki a Fidesz, ha az államfő fenntartásai ellenére módosítja az alkotmánybírák jelölésének módját. Az elmúlt 20 évben működő rendszer valóban működésképtelen, mert a pártok nem képesek szót érteni egymással, a Fidesz javaslata viszont csak addig jobb ennél, amíg valakinek megvan a kétharmados többsége - mondták az [origo] által megkérdezett egykori alkotmánybírák. A Fidesz ráadásul egy olyan szabályt kárhoztat a hibákért, amelyet többek között ő követelt 1989-ben.
Nem oldja meg az Alkotmánybíróság (Ab) függetlenségét megnehezítő legsúlyosabb problémákat az alkotmánybírók megválasztásának új szabályait lefektető fideszes javaslat az Ab több korábbi tagja szerint. A testület [origo] által megkérdezett egykori tagjai szerint az új szabályok sem küszöbölik ki a rosszul működő, a politikai kiegyensúlyozottságot szem előtt tartó korábbi jelölési eljárás hibáit.
Az országgyűlés múlt héten hétfőn változtatta meg az Alkotmánybíróságról szóló törvényt és az alkotmány egyes részeit a képviselők kétharmados támogatásával. A Fidesz javaslata szerint a jövőben a nyolctagú jelölőbizottságba a pártok parlamenti mandátumaiknak megfelelő arányban küldhetnek majd tagokat. Így a jelölőbizottságban is kétharmados többséggel rendelkező Fidesz-KDNP-nek nem kell egyeztetnie a többi párttal, ha úgy dönt, saját jelöltjeivel tölti fel az Ab-t.
Többek között ezt kifogásolta a köztársasági elnök, amikor hétfőn megfontolásra visszaküldte a parlamentnek a törvénymódosítást. Sólyom László szerint az új szabályok lehetetlenné teszi, hogy minden frakció arányos képviseletet kapjon a jelölőbizottságban. A jogszabályról a parlament már hétfői ülésén újra szavazhat.
Mint a rétestészta
Az alkotmány korábban úgy rendelkezett, hogy az Alkotmánybíróság tizenegy tagját az országgyűlés választja, a tagokra pedig az országgyűlési pártok képviselőcsoportjainak egy-egy tagjából álló jelölőbizottság tesz javaslatot.
Ez a jelölési rendszer még a rendszerváltó pártok és az állampárt jogutódja, az MSZP közötti megegyezés eredménye. A döntés értelmében a mindenkori kormánypárt és az ellenzék fele-fele arányban jelölhet alkotmánybírókat, és ha csak egy hely üresedik meg a testületben, akkor felváltva jelölnek. Részben az 1989-es egyeztetésen részt vevő Fidesz kérésére került be az alkotmányba az az előírás - amit a párt most meg akar szüntetni -, hogy a jelölőbizottságba minden parlamenti párt küldhet egy-egy képviselőt.
Erdei Árpád, az Ab korábbi helyettes elnöke az [origo]-nak azt mondta, a régi rendszer nem volt tökéletes, a pártok vitái miatt "úgy elnyúlt a jelölés, mint a rétestészta". A törvény szerint tizenegy tagú Ab gyakran nyolc-kilenc taggal működött, "az alkotmánybírák betegen is bejártak, hogy ledolgozzák az ügyhátralékot" - mondta.
Gyermekbetegség
A múlt héten megszavazott alkotmánymódosítás beterjesztője, Mátrai Márta fideszes képviselő azzal indokolta a javaslatát, hogy a korábbi jelölési rendszer nem biztosította az Ab folyamatos működését. Erre valóban több példa akadt a rendszerváltás óta, a jelölési rendszer már az elején csődöt mondott: a parlament hét éven keresztül képtelen volt feltölteni a teljes létszámot. 1996-ban a pártok hónapokig vitatkoztak a jelöltekről, de képtelenek voltak megegyezni. Végül a kétharmados többséggel rendelkező MSZP-SZDSZ megszavazta a saját jelöltjét, de még hónapokig megvétózta az ellenzékét. Sólyom László, az Ab akkori elnöke a Magyar Narancsnak adott, 1996-os novemberi interjújában - arra panaszkodva, hogy "teljesen átpolitizálódott a jelölés" - élesen bírálta a szerinte csődöt mondott rendszert.
A parlamenti pártok is felismerték, hogy a jelölési szabályok megnehezítik az Ab feltöltését, de konszenzus híján mostanáig nem változtattak a rendszeren. Két évvel ezelőtt ismét összevesztek a jelölésen. 2008-ban járt le Bihari Mihály - akit most a Fidesz szeretne újrajelölni -, és Kukorelli István - akit LMP küldene vissza az Ab-be - alkotmánybíró mandátuma, de az utódjukról az MSZP és a Fidesz azóta sem tudott megegyezni.
Átmeneti megoldás
Erdei Árpád szerint lehet, hogy a Fidesz által kidolgozott új rendszerben olajozottabban megy majd az alkotmánybírák megválasztása, de csak addig, amíg meg nem változnak a parlamenti erőviszonyok. Ha a Fidesz-KDNP elveszíti a kétharmados többségét, a jelölőbizottságban ismét patthelyzet alakulhat ki, és "ugyanaz folytatódna, ami eddig volt". Erdei szerint a régi rendszer sokszor lehetetlen helyzetbe hozta az Ab-t, de legalább biztosított némi kiegyensúlyozottságot, és konszenzusra kényszeríttette a frakciókat.
Sokkal keményebben bírálta az új jelölési rendszert Kilényi Géza, aki a rendszerváltás után nyolc évig volt az Ab tagja. Kilényi az [origo]-nak azt mondta: "ha ezen az úton haladunk, amit most kijelöltek, akkor rövid időn belül csupa pártkatona fog ülni az Alkotmánybíróságon, ennél már az is jobb, ha beszűntetik az alkotmánybíráskodást".
A korábbi alkotmánybíró szerint még az sem lenne elegendő, ha a jelölésbe bevonnák a köztársasági elnököt, ugyanis az államfőt is a parlamenti frakciók választják. Kilényi szerint van olyan megoldás, amivel növelni lehetne az Ab függetlenségét. Ilyen az olasz rendszer, ahol a tizenöt fős testületből ötöt a szakmai szervezetek ajánlása alapján az államfő, ötöt a bíróság legfelsőbb szervei jelölnek, és csak ötöt a parlament, így az alkotmánybírák kétharmada Olaszországban pártsemleges szakember.
Vélemények a ruhatárban
Az 1990 és 1999 között alkotmánybíróként dolgozó Vörös Imre szerint attól, mert a jelölőbizottságban a pártok képviselői ülnek, még nem biztos, hogy az általuk jelölt alkotmánybírák a pártok érdekeit szolgálják majd ki. Eddig is így volt ez, a bírák mégis képesek voltak megőrizni függetlenségüket - ahogy Vörös fogalmazott: "a ruhatárban hagyták a politikai nézeteiket".
Vörös Imre szerint az is érthető, hogy a politika megpróbálja "beszívni" az Ab-t. Azzal, hogy az AB törvényeket semmisíthetnek meg, befolyásolja a kormány politikáját, ezért minden kormányzópárt abban érdekelt, hogy ezeket a hatásokat kivédje - állította Vörös.
Vörös szerint az új jelölési rendszer épp a kétharmados Fidesz-támogatással megválasztott alkotmánybírákkal szúrhat ki: "még ha kiváló szakemberek is kerülnek a testületben, akkor is rájuk vetül majd a jelölés árnyéka". Vörös szerint az új jelölési szabályok hosszútávon az Ab tekintélyét is kikezdhetik.
Origo 2010. 06. 26., 9:15
Saját jelöltjeivel szúrhat ki a Fidesz, ha az államfő fenntartásai ellenére módosítja az alkotmánybírák jelölésének módját. Az elmúlt 20 évben működő rendszer valóban működésképtelen, mert a pártok nem képesek szót érteni egymással, a Fidesz javaslata viszont csak addig jobb ennél, amíg valakinek megvan a kétharmados többsége - mondták az [origo] által megkérdezett egykori alkotmánybírák. A Fidesz ráadásul egy olyan szabályt kárhoztat a hibákért, amelyet többek között ő követelt 1989-ben.
Nem oldja meg az Alkotmánybíróság (Ab) függetlenségét megnehezítő legsúlyosabb problémákat az alkotmánybírók megválasztásának új szabályait lefektető fideszes javaslat az Ab több korábbi tagja szerint. A testület [origo] által megkérdezett egykori tagjai szerint az új szabályok sem küszöbölik ki a rosszul működő, a politikai kiegyensúlyozottságot szem előtt tartó korábbi jelölési eljárás hibáit.
Az országgyűlés múlt héten hétfőn változtatta meg az Alkotmánybíróságról szóló törvényt és az alkotmány egyes részeit a képviselők kétharmados támogatásával. A Fidesz javaslata szerint a jövőben a nyolctagú jelölőbizottságba a pártok parlamenti mandátumaiknak megfelelő arányban küldhetnek majd tagokat. Így a jelölőbizottságban is kétharmados többséggel rendelkező Fidesz-KDNP-nek nem kell egyeztetnie a többi párttal, ha úgy dönt, saját jelöltjeivel tölti fel az Ab-t.
Többek között ezt kifogásolta a köztársasági elnök, amikor hétfőn megfontolásra visszaküldte a parlamentnek a törvénymódosítást. Sólyom László szerint az új szabályok lehetetlenné teszi, hogy minden frakció arányos képviseletet kapjon a jelölőbizottságban. A jogszabályról a parlament már hétfői ülésén újra szavazhat.
Mint a rétestészta
Az alkotmány korábban úgy rendelkezett, hogy az Alkotmánybíróság tizenegy tagját az országgyűlés választja, a tagokra pedig az országgyűlési pártok képviselőcsoportjainak egy-egy tagjából álló jelölőbizottság tesz javaslatot.
Ez a jelölési rendszer még a rendszerváltó pártok és az állampárt jogutódja, az MSZP közötti megegyezés eredménye. A döntés értelmében a mindenkori kormánypárt és az ellenzék fele-fele arányban jelölhet alkotmánybírókat, és ha csak egy hely üresedik meg a testületben, akkor felváltva jelölnek. Részben az 1989-es egyeztetésen részt vevő Fidesz kérésére került be az alkotmányba az az előírás - amit a párt most meg akar szüntetni -, hogy a jelölőbizottságba minden parlamenti párt küldhet egy-egy képviselőt.
Erdei Árpád, az Ab korábbi helyettes elnöke az [origo]-nak azt mondta, a régi rendszer nem volt tökéletes, a pártok vitái miatt "úgy elnyúlt a jelölés, mint a rétestészta". A törvény szerint tizenegy tagú Ab gyakran nyolc-kilenc taggal működött, "az alkotmánybírák betegen is bejártak, hogy ledolgozzák az ügyhátralékot" - mondta.
Gyermekbetegség
A múlt héten megszavazott alkotmánymódosítás beterjesztője, Mátrai Márta fideszes képviselő azzal indokolta a javaslatát, hogy a korábbi jelölési rendszer nem biztosította az Ab folyamatos működését. Erre valóban több példa akadt a rendszerváltás óta, a jelölési rendszer már az elején csődöt mondott: a parlament hét éven keresztül képtelen volt feltölteni a teljes létszámot. 1996-ban a pártok hónapokig vitatkoztak a jelöltekről, de képtelenek voltak megegyezni. Végül a kétharmados többséggel rendelkező MSZP-SZDSZ megszavazta a saját jelöltjét, de még hónapokig megvétózta az ellenzékét. Sólyom László, az Ab akkori elnöke a Magyar Narancsnak adott, 1996-os novemberi interjújában - arra panaszkodva, hogy "teljesen átpolitizálódott a jelölés" - élesen bírálta a szerinte csődöt mondott rendszert.
A parlamenti pártok is felismerték, hogy a jelölési szabályok megnehezítik az Ab feltöltését, de konszenzus híján mostanáig nem változtattak a rendszeren. Két évvel ezelőtt ismét összevesztek a jelölésen. 2008-ban járt le Bihari Mihály - akit most a Fidesz szeretne újrajelölni -, és Kukorelli István - akit LMP küldene vissza az Ab-be - alkotmánybíró mandátuma, de az utódjukról az MSZP és a Fidesz azóta sem tudott megegyezni.
Átmeneti megoldás
Erdei Árpád szerint lehet, hogy a Fidesz által kidolgozott új rendszerben olajozottabban megy majd az alkotmánybírák megválasztása, de csak addig, amíg meg nem változnak a parlamenti erőviszonyok. Ha a Fidesz-KDNP elveszíti a kétharmados többségét, a jelölőbizottságban ismét patthelyzet alakulhat ki, és "ugyanaz folytatódna, ami eddig volt". Erdei szerint a régi rendszer sokszor lehetetlen helyzetbe hozta az Ab-t, de legalább biztosított némi kiegyensúlyozottságot, és konszenzusra kényszeríttette a frakciókat.
Sokkal keményebben bírálta az új jelölési rendszert Kilényi Géza, aki a rendszerváltás után nyolc évig volt az Ab tagja. Kilényi az [origo]-nak azt mondta: "ha ezen az úton haladunk, amit most kijelöltek, akkor rövid időn belül csupa pártkatona fog ülni az Alkotmánybíróságon, ennél már az is jobb, ha beszűntetik az alkotmánybíráskodást".
A korábbi alkotmánybíró szerint még az sem lenne elegendő, ha a jelölésbe bevonnák a köztársasági elnököt, ugyanis az államfőt is a parlamenti frakciók választják. Kilényi szerint van olyan megoldás, amivel növelni lehetne az Ab függetlenségét. Ilyen az olasz rendszer, ahol a tizenöt fős testületből ötöt a szakmai szervezetek ajánlása alapján az államfő, ötöt a bíróság legfelsőbb szervei jelölnek, és csak ötöt a parlament, így az alkotmánybírák kétharmada Olaszországban pártsemleges szakember.
Vélemények a ruhatárban
Az 1990 és 1999 között alkotmánybíróként dolgozó Vörös Imre szerint attól, mert a jelölőbizottságban a pártok képviselői ülnek, még nem biztos, hogy az általuk jelölt alkotmánybírák a pártok érdekeit szolgálják majd ki. Eddig is így volt ez, a bírák mégis képesek voltak megőrizni függetlenségüket - ahogy Vörös fogalmazott: "a ruhatárban hagyták a politikai nézeteiket".
Vörös Imre szerint az is érthető, hogy a politika megpróbálja "beszívni" az Ab-t. Azzal, hogy az AB törvényeket semmisíthetnek meg, befolyásolja a kormány politikáját, ezért minden kormányzópárt abban érdekelt, hogy ezeket a hatásokat kivédje - állította Vörös.
Vörös szerint az új jelölési rendszer épp a kétharmados Fidesz-támogatással megválasztott alkotmánybírákkal szúrhat ki: "még ha kiváló szakemberek is kerülnek a testületben, akkor is rájuk vetül majd a jelölés árnyéka". Vörös szerint az új jelölési szabályok hosszútávon az Ab tekintélyét is kikezdhetik.
Origo 2010. 06. 26., 9:15
2010. június 19., szombat
Az új kormány emberei
Kinevezésdömping zajlik az állami szférában. Az új párizsi nagykövet például Trócsányi László alkotmánybíró lehet, így a közeljövőben kettő helyett három bíróról kell dönteni. Emellett időközi parlamenti választás lesz Szarvason, mert az Állami Számvevőszék élére fideszes képviselőt állítanak - s másfél hónap után új elnöke lehet az Országháznak is.
Lehetséges-e, hogy egy pártnak több mint kétharmados parlamenti többsége van, mégsem tudja alkotmánybírává választani jelöltjeit? Igen, a mostani kormánypártok ezt a helyzetet örökölték.
Az öt parlamenti párt mindegyike delegálhatott egy tagot a jelölőbizottságba, így a Fidesznek és a KDNP-nek két voksa volt - tehát a három ellenzéki párt leszavazhatta a kormányerőket. Két éve húzódik például Bihari Mihálynak, az Alkotmánybíróság korábbi elnökének újrajelölése, és a Fidesznek a kétharmados többség birtokában sem lenne elég ereje ahhoz, hogy bíróvá válassza.
ALKOTMÁNYBÍRÓ
Az MSZP korábban arra hivatkozva nem támogatta Bihari újrajelölését, hogy a testület az ő elnöksége idején adott zöld lámpát a vizitdíjról, a kórházi ágydíjról és a tandíjról szóló népszavazási kérdéseknek. Márpedig a referendum jelképes esemény; a szocialisták ettől számítják pártjuk lejtmenetét.
Az 1999-ben az MSZP által jelölt Bihari így lett 2008-ra a Fidesz jelöltje, s mivel az ügyben egyik fél sem engedett, két éve 11 tag helyett kilenc bírával működik az Alkotmánybíróság. Az indulatokat jelzi, hogy noha addig mind a 29 leköszönő bíró megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrendet, Bihari és a vele együtt távozó Kukorelli István nevét a szocialisták kétszer is kihúzták a kitüntetési listáról.
Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke kedden hivatalosan is bejelentette, hogy Bihari Mihály a párt egyik jelöltje, s miután hétfőn módosították az alkotmányt, az új szabály hatálybalépése után a pártok parlamenti arányát leképezve állna fel az alkotmánybírák jelöléséről döntő bizottság, vagyis a Fidesz többségbe kerülne. Így véget érhet az a lehetetlen állapot, hogy évek óta hiányosan működik a testület. Csakhogy ezzel az ellenzék minden befolyását elveszíti az alkotmánybíró-választásra, és pusztán a Fidesz önmérsékletén múlik, hogy a többi helyre ne pártkatonákat küldjön a testületbe.
Az eddigi bíróválasztási szabály már a Horn-kormány idején is érvényben volt, s akkor hiába volt a kormánypártoknak 70 százalék feletti többségük, nem tudtak önállóan jelöltet állítani, mégsem változtattak rajta. Ám mielőtt meghatódnánk az önkorlátozáson, felidézzük, hogy az MSZP-SZDSZ milyen eszközökkel vitte keresztül 1996-ban az akaratát.
A jelölőbizottságban a pártok eljutottak a kompromisszumig, az ellenzék támogatta a szocialisták jelöltjét, cserébe a kormánypártok megígérték, hogy a parlamentben megszavazzák az ő emberüket is. Az Országgyűlés Holló Andrást, a baloldal jelöltjét meg is választotta, ám amikor az ellenzék aspiránsára, Bruhács Jánosra került a sor, a kormánypártok képviselői nem nyomták meg az igen gombot, ezért az ellenzéknek mégsem lett alkotmánybírája.
PÁRIZSI KÖVET
Most nem két bírát, hanem hármat kell jelölni, mert a Heti Válasz értesülése szerint Trócsányi László jelenlegi alkotmánybíró lehet a következő párizsi nagykövet. Trócsányi 2000 és 2004 között már volt diplomata francia nyelvterületen, Belgiumban, illetve Luxemburgban.
Az új kormány arra törekszik, hogy munkaügyi perek nélkül "foglalja el" a külképviseleteket - vagyis négyéves megbízatásuk lejárta után hívja vissza követeit. Párizs mellett Londonban, Berlinben, Bécsben, Kijevben és Lisszabonban is lejárt már a nagykövetek megbízatási ideje, így itt is személycserék várhatók.
ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK ELNÖK
Még idén időközi parlamenti választás lesz Szarvason, mivel az ottani egyéni képviselőt, Domokos Lászlót, a Békés megyei közgyűlés fideszes elnökét jelölik az Állami Számvevőszék élére. A pozíció tavaly december óta betöltetlen, és alelnöke sincs a szervezetnek.
A Fidesz lépése példa nélküli, mert pártpolitikust még sosem jelöltek főszámvevőnek. Igaz, ennek nincs törvényi akadálya, mivel Domokos László sem kormánytag, sem párt országos vezetője nem volt - közgazdászként pedig az előző ciklusban a számvevőszéki bizottság alelnökeként dolgozott.
Bár Domokos politikai elkötelezettsége egyértelmű, nem most először kerül szóba pártember jelölése az Állami Számvevőszékhez. Korábban a szocialisták Göndör István frakcióvezető-helyettest javasolták az ÁSZ elnökhelyettesé nek. A kétharmados döntéshez akkor a Fidesz támogatására is szükség lett volna, ám a párt nem állt be Göndör mögé, a szocialisták viszont ehhez kötötték volna Kovács Árpád, a pozíciót 12 évig betöltő elnök újraválasztását.
A helyettesi pozíció is üres: erre a helyre volt szocialistát jelölnének a kormányerők Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármestere személyében. Warvasovszky idén kilépett az MSZP-ből, és bejelentette, hogy az önkormányzati választásokon függetlenként indul. Ezt persze az ÁSZ elnökhelyetteseként már nem teheti meg, így Cser-Palkovics András, a Fidesz székesfehérvári jelöltje megszabadul fő vetélytársától. A három ciklus óta veretlen Warvasovszky nélkül pedig a királyok városa a Fidesz ölébe hullhat.
KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK
Izzik a levegő a köztársasági elnöki tisztség körül is. Noha már közel ötezren csatlakoztak a Sólyom László újraválasztását kérő kezdeményezéshez, a Fideszből senki sem cáfolta azokat a híreket, melyek szerint nem a jelenlegi államfőt, hanem vélhetően Schmitt Pált, az Országgyűlés elnökét jelölnék államfőnek.
Ennek csak látszólag mond ellent, hogy Kósa Lajos kedden hat lehetséges jelöltről beszélt. (A váltásnak már csak azért is jelentősége van, mert a Kovács Tamás legfőbb ügyész utódjáról szóló indítványt - melyet a parlamenthez 2010 végéig kell benyújtani - már nem a személyi ügyekben pártokkal nem konzultáló, önálló Sólyom terjeszthetné elő.)
Hétfőn egyébként Sólyom átlépte a Rubicont, amennyiben először küldött vissza megfontolásra a parlamentnek egy Fidesz által beterjesztett törvényjavaslatot. A kormánytisztviselőkről szóló indítványt az államfő azért nem jegyezte ellen, mert az abban szereplő indoklás nélküli elbocsátás ellentétes az európai uniós joggal. Idén ez a harmadik Sólyom-vétó - tavaly 11 alkalommal küldött vissza törvényt az elnök -, vagyis nem rendkívüli az eset, ám az államfőválasztáshoz közeledve új megvilágítást nyer.
A jogszabályt Navracsics Tibor terjesztette be azzal az egyébként aligha vitatható céllal, hogy a kormányváltást olcsóbban lehessen levezényelni. (Ide kapcsolódik Orbán Viktor bejelentése is, hogy a 60 napon túli végkielégítések mellett az egyéb béren kívüli juttatásokat, vagyis például a titoktartási pénzt és a felmondás után ki nem vett szabadságok megváltását 98 százalékos adóval terhelik.)
HÁZELNÖK
Többeknek feltűnt, hogy Kövér László a választási győzelem után nem kapott pozíciót (nemhogy tárcát, de még bizottsági alelnöki címet sem). Ha Schmitt Pált neveznék meg június 25-én államfőjelöltként, a házelnöki feladatokat a jövőben Kövér láthatná el.
ORSZÁGOS RENDŐRFŐKAPITÁNY
Sorban jelentik be lemondásukat a nemzeti hatóságok vezetői (kedden a hírközlési és a közlekedési élén történt váltás), és a hadsereg után parancsnokcsere várható a rendőrségnél is. Bencze József országos rendőrfőkapitányt Hatala József követheti a székében, aki Pintér Sándor belügyminisztersége idején már betöltötte az ORFK közbiztonsági főigazgatói posztját, és onnan csak 2006-ban váltották le.
HetiVálasz
Lehetséges-e, hogy egy pártnak több mint kétharmados parlamenti többsége van, mégsem tudja alkotmánybírává választani jelöltjeit? Igen, a mostani kormánypártok ezt a helyzetet örökölték.
Az öt parlamenti párt mindegyike delegálhatott egy tagot a jelölőbizottságba, így a Fidesznek és a KDNP-nek két voksa volt - tehát a három ellenzéki párt leszavazhatta a kormányerőket. Két éve húzódik például Bihari Mihálynak, az Alkotmánybíróság korábbi elnökének újrajelölése, és a Fidesznek a kétharmados többség birtokában sem lenne elég ereje ahhoz, hogy bíróvá válassza.
ALKOTMÁNYBÍRÓ
Az MSZP korábban arra hivatkozva nem támogatta Bihari újrajelölését, hogy a testület az ő elnöksége idején adott zöld lámpát a vizitdíjról, a kórházi ágydíjról és a tandíjról szóló népszavazási kérdéseknek. Márpedig a referendum jelképes esemény; a szocialisták ettől számítják pártjuk lejtmenetét.
Az 1999-ben az MSZP által jelölt Bihari így lett 2008-ra a Fidesz jelöltje, s mivel az ügyben egyik fél sem engedett, két éve 11 tag helyett kilenc bírával működik az Alkotmánybíróság. Az indulatokat jelzi, hogy noha addig mind a 29 leköszönő bíró megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrendet, Bihari és a vele együtt távozó Kukorelli István nevét a szocialisták kétszer is kihúzták a kitüntetési listáról.
Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke kedden hivatalosan is bejelentette, hogy Bihari Mihály a párt egyik jelöltje, s miután hétfőn módosították az alkotmányt, az új szabály hatálybalépése után a pártok parlamenti arányát leképezve állna fel az alkotmánybírák jelöléséről döntő bizottság, vagyis a Fidesz többségbe kerülne. Így véget érhet az a lehetetlen állapot, hogy évek óta hiányosan működik a testület. Csakhogy ezzel az ellenzék minden befolyását elveszíti az alkotmánybíró-választásra, és pusztán a Fidesz önmérsékletén múlik, hogy a többi helyre ne pártkatonákat küldjön a testületbe.
Az eddigi bíróválasztási szabály már a Horn-kormány idején is érvényben volt, s akkor hiába volt a kormánypártoknak 70 százalék feletti többségük, nem tudtak önállóan jelöltet állítani, mégsem változtattak rajta. Ám mielőtt meghatódnánk az önkorlátozáson, felidézzük, hogy az MSZP-SZDSZ milyen eszközökkel vitte keresztül 1996-ban az akaratát.
A jelölőbizottságban a pártok eljutottak a kompromisszumig, az ellenzék támogatta a szocialisták jelöltjét, cserébe a kormánypártok megígérték, hogy a parlamentben megszavazzák az ő emberüket is. Az Országgyűlés Holló Andrást, a baloldal jelöltjét meg is választotta, ám amikor az ellenzék aspiránsára, Bruhács Jánosra került a sor, a kormánypártok képviselői nem nyomták meg az igen gombot, ezért az ellenzéknek mégsem lett alkotmánybírája.
PÁRIZSI KÖVET
Most nem két bírát, hanem hármat kell jelölni, mert a Heti Válasz értesülése szerint Trócsányi László jelenlegi alkotmánybíró lehet a következő párizsi nagykövet. Trócsányi 2000 és 2004 között már volt diplomata francia nyelvterületen, Belgiumban, illetve Luxemburgban.
Az új kormány arra törekszik, hogy munkaügyi perek nélkül "foglalja el" a külképviseleteket - vagyis négyéves megbízatásuk lejárta után hívja vissza követeit. Párizs mellett Londonban, Berlinben, Bécsben, Kijevben és Lisszabonban is lejárt már a nagykövetek megbízatási ideje, így itt is személycserék várhatók.
ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK ELNÖK
Még idén időközi parlamenti választás lesz Szarvason, mivel az ottani egyéni képviselőt, Domokos Lászlót, a Békés megyei közgyűlés fideszes elnökét jelölik az Állami Számvevőszék élére. A pozíció tavaly december óta betöltetlen, és alelnöke sincs a szervezetnek.
A Fidesz lépése példa nélküli, mert pártpolitikust még sosem jelöltek főszámvevőnek. Igaz, ennek nincs törvényi akadálya, mivel Domokos László sem kormánytag, sem párt országos vezetője nem volt - közgazdászként pedig az előző ciklusban a számvevőszéki bizottság alelnökeként dolgozott.
Bár Domokos politikai elkötelezettsége egyértelmű, nem most először kerül szóba pártember jelölése az Állami Számvevőszékhez. Korábban a szocialisták Göndör István frakcióvezető-helyettest javasolták az ÁSZ elnökhelyettesé nek. A kétharmados döntéshez akkor a Fidesz támogatására is szükség lett volna, ám a párt nem állt be Göndör mögé, a szocialisták viszont ehhez kötötték volna Kovács Árpád, a pozíciót 12 évig betöltő elnök újraválasztását.
A helyettesi pozíció is üres: erre a helyre volt szocialistát jelölnének a kormányerők Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármestere személyében. Warvasovszky idén kilépett az MSZP-ből, és bejelentette, hogy az önkormányzati választásokon függetlenként indul. Ezt persze az ÁSZ elnökhelyetteseként már nem teheti meg, így Cser-Palkovics András, a Fidesz székesfehérvári jelöltje megszabadul fő vetélytársától. A három ciklus óta veretlen Warvasovszky nélkül pedig a királyok városa a Fidesz ölébe hullhat.
KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK
Izzik a levegő a köztársasági elnöki tisztség körül is. Noha már közel ötezren csatlakoztak a Sólyom László újraválasztását kérő kezdeményezéshez, a Fideszből senki sem cáfolta azokat a híreket, melyek szerint nem a jelenlegi államfőt, hanem vélhetően Schmitt Pált, az Országgyűlés elnökét jelölnék államfőnek.
Ennek csak látszólag mond ellent, hogy Kósa Lajos kedden hat lehetséges jelöltről beszélt. (A váltásnak már csak azért is jelentősége van, mert a Kovács Tamás legfőbb ügyész utódjáról szóló indítványt - melyet a parlamenthez 2010 végéig kell benyújtani - már nem a személyi ügyekben pártokkal nem konzultáló, önálló Sólyom terjeszthetné elő.)
Hétfőn egyébként Sólyom átlépte a Rubicont, amennyiben először küldött vissza megfontolásra a parlamentnek egy Fidesz által beterjesztett törvényjavaslatot. A kormánytisztviselőkről szóló indítványt az államfő azért nem jegyezte ellen, mert az abban szereplő indoklás nélküli elbocsátás ellentétes az európai uniós joggal. Idén ez a harmadik Sólyom-vétó - tavaly 11 alkalommal küldött vissza törvényt az elnök -, vagyis nem rendkívüli az eset, ám az államfőválasztáshoz közeledve új megvilágítást nyer.
A jogszabályt Navracsics Tibor terjesztette be azzal az egyébként aligha vitatható céllal, hogy a kormányváltást olcsóbban lehessen levezényelni. (Ide kapcsolódik Orbán Viktor bejelentése is, hogy a 60 napon túli végkielégítések mellett az egyéb béren kívüli juttatásokat, vagyis például a titoktartási pénzt és a felmondás után ki nem vett szabadságok megváltását 98 százalékos adóval terhelik.)
HÁZELNÖK
Többeknek feltűnt, hogy Kövér László a választási győzelem után nem kapott pozíciót (nemhogy tárcát, de még bizottsági alelnöki címet sem). Ha Schmitt Pált neveznék meg június 25-én államfőjelöltként, a házelnöki feladatokat a jövőben Kövér láthatná el.
ORSZÁGOS RENDŐRFŐKAPITÁNY
Sorban jelentik be lemondásukat a nemzeti hatóságok vezetői (kedden a hírközlési és a közlekedési élén történt váltás), és a hadsereg után parancsnokcsere várható a rendőrségnél is. Bencze József országos rendőrfőkapitányt Hatala József követheti a székében, aki Pintér Sándor belügyminisztersége idején már betöltötte az ORFK közbiztonsági főigazgatói posztját, és onnan csak 2006-ban váltották le.
HetiVálasz
2010. június 11., péntek
Módosul az alkotmánybíró jelölés
Statáriális jogalkotással vádolják a Fideszt - Szinte minden civil jogvédő szervezet tiltakozik az Alkotmánybíróság (Ab) tagjainak jelölésére vonatkozó fideszes javaslat ellen, amely szerint kizárólag a többségtől függene az új tagok kiválasztása. Van, aki statáriális jogalkotást emleget.
Hétfőn hozta nyilvánosságra a Fidesz, hogy nyolctagú, az Alkotmánybíróság (Ab) tagjaira javaslatot tevő parlamenti jelölőbizottság létrehozását kezdeményezik. Az alkotmány úgy rendelkezik, hogy az Ab tizenegy tagját az Országgyűlés választja, a tagokra pedig az országgyűlési pártok képviselőcsoportjainak egy-egy tagjából álló jelölőbizottság tesz javaslatot. Az Ab tagjainak megválasztásához a képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
A Lázár János és Mátrai Márta által jegyzett előterjesztés indokolása szerint az Ab jelenleg csupán kilenc tagból áll, s ez veszélyeztetheti a testület teljes ülésének határozatképességét. (Ahhoz legalább nyolc tag, köztük az elnök vagy a helyettes elnök jelenléte szükséges.) Az előterjesztők szerint az elmúlt húsz év tapasztalatai azt mutatják, hogy a hatályos jelölési szabályok nem biztosítják a testület folyamatos és zavartalan működését, ezért szükséges a felülvizsgálatuk.
A „gordiuszi csomót” a Fidesz úgy oldaná meg, hogy egy „a választópolgárok akaratából létrejött parlamenti arányokhoz igazodó” testület tenne javaslatot az Ab tagjaira, így biztosítva „a politikai egyeztetések lefolytatásának megfelelő kereteit".
E passszus verte ki a biztosítékot nem csak az ellenzéki pártoknál, hanem a jogvédő szervezeteknél is. Csütörtökön sorra láttak napvilágot a civilek tiltakozó közleményei, amelyek szerint a javaslat az Alkotmánybíróság függetlenségét ássa alá, mert azt teszi lehetővé, hogy a kormánytöbbség politikai konszenzus nélkül, egyedül döntsön a kormány hatalmának korlátjául szolgáló Alkotmánybírósági tagokról.
„Az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelem és a jogvédelmi rendszer legfontosabb szereplője. A testület gyakorol kontrollt az Országgyűlés felett, így kiemelkedően fontos, hogy tagjait széles körű konszenzus eredményeképpen válasszák meg” – írja a Magyar Helsinki Bizottság. A Nyilvánosság Klub egyenesen úgy fogalmaz, hogy „a nyilvánosság követelményének teljes figyelmen kívül hagyásával történő statáriális jogalkotás folyik”.
Az Eötvös Károly Intézet közleményében arra figyelmeztet, hogy a kormánytöbbség azon túl, hogy szabadon, érdemi szakmai és politikai egyeztetés nélkül is módosítani tudja az alkotmány szövegét, az alkotmánymódosítással azt a jogot is magának követeli, hogy az alkotmány értelmezésére és kikényszerítésére hivatott Alkotmánybíróságot is uralhassa. A Társaság A Szabadságjogokért (TASZ) szerint az Alkotmánybíróság függetlensége az egyik legfontosabb garanciája a jogállamnak és az alkotmányos alapjogok védelmének. A TASZ álláspontja szerint az a politikai erő, amely a hatalmi egyensúlyokat felborítja, önmagának állít csapdát.
A K-Monitor Független Korrupciófigyelő Iroda és a Transparency International Magyarország arra kéri az országgyűlési képviselőket, fontolják meg: a korrupció elleni küzdelem alapvető feltétele egy olyan jogrend, amely kizárja a hatalmi ágak közti egyensúly megbontását és biztosítja a mindenkori hatalom demokratikus kontrollját.
A Jobbik szerint a kabinet javaslata az alkotmányozásról a kormányoldal cezaromániájáról tesz tanúbizonyságot. A javaslatot sürgős eljárással tárgyalja az Országgyűlés, várhatóan már a jövő héten elfogadják azt.
FN.hu
Hétfőn hozta nyilvánosságra a Fidesz, hogy nyolctagú, az Alkotmánybíróság (Ab) tagjaira javaslatot tevő parlamenti jelölőbizottság létrehozását kezdeményezik. Az alkotmány úgy rendelkezik, hogy az Ab tizenegy tagját az Országgyűlés választja, a tagokra pedig az országgyűlési pártok képviselőcsoportjainak egy-egy tagjából álló jelölőbizottság tesz javaslatot. Az Ab tagjainak megválasztásához a képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
A Lázár János és Mátrai Márta által jegyzett előterjesztés indokolása szerint az Ab jelenleg csupán kilenc tagból áll, s ez veszélyeztetheti a testület teljes ülésének határozatképességét. (Ahhoz legalább nyolc tag, köztük az elnök vagy a helyettes elnök jelenléte szükséges.) Az előterjesztők szerint az elmúlt húsz év tapasztalatai azt mutatják, hogy a hatályos jelölési szabályok nem biztosítják a testület folyamatos és zavartalan működését, ezért szükséges a felülvizsgálatuk.
A „gordiuszi csomót” a Fidesz úgy oldaná meg, hogy egy „a választópolgárok akaratából létrejött parlamenti arányokhoz igazodó” testület tenne javaslatot az Ab tagjaira, így biztosítva „a politikai egyeztetések lefolytatásának megfelelő kereteit".
E passszus verte ki a biztosítékot nem csak az ellenzéki pártoknál, hanem a jogvédő szervezeteknél is. Csütörtökön sorra láttak napvilágot a civilek tiltakozó közleményei, amelyek szerint a javaslat az Alkotmánybíróság függetlenségét ássa alá, mert azt teszi lehetővé, hogy a kormánytöbbség politikai konszenzus nélkül, egyedül döntsön a kormány hatalmának korlátjául szolgáló Alkotmánybírósági tagokról.
„Az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelem és a jogvédelmi rendszer legfontosabb szereplője. A testület gyakorol kontrollt az Országgyűlés felett, így kiemelkedően fontos, hogy tagjait széles körű konszenzus eredményeképpen válasszák meg” – írja a Magyar Helsinki Bizottság. A Nyilvánosság Klub egyenesen úgy fogalmaz, hogy „a nyilvánosság követelményének teljes figyelmen kívül hagyásával történő statáriális jogalkotás folyik”.
Az Eötvös Károly Intézet közleményében arra figyelmeztet, hogy a kormánytöbbség azon túl, hogy szabadon, érdemi szakmai és politikai egyeztetés nélkül is módosítani tudja az alkotmány szövegét, az alkotmánymódosítással azt a jogot is magának követeli, hogy az alkotmány értelmezésére és kikényszerítésére hivatott Alkotmánybíróságot is uralhassa. A Társaság A Szabadságjogokért (TASZ) szerint az Alkotmánybíróság függetlensége az egyik legfontosabb garanciája a jogállamnak és az alkotmányos alapjogok védelmének. A TASZ álláspontja szerint az a politikai erő, amely a hatalmi egyensúlyokat felborítja, önmagának állít csapdát.
A K-Monitor Független Korrupciófigyelő Iroda és a Transparency International Magyarország arra kéri az országgyűlési képviselőket, fontolják meg: a korrupció elleni küzdelem alapvető feltétele egy olyan jogrend, amely kizárja a hatalmi ágak közti egyensúly megbontását és biztosítja a mindenkori hatalom demokratikus kontrollját.
A Jobbik szerint a kabinet javaslata az alkotmányozásról a kormányoldal cezaromániájáról tesz tanúbizonyságot. A javaslatot sürgős eljárással tárgyalja az Országgyűlés, várhatóan már a jövő héten elfogadják azt.
FN.hu
2010. június 7., hétfő
Sólyom László a Velence Bizottság 20. évfordulóján
...Az elmúlt húsz évben a Velencei Bizottság tevékenysége alapvetően átalakult. Két évtized alatt a kelet-európai rendszerváltozások lezajlottak, valódi rendszerváltó problémák a térségben elvétve merülnek fel. Tipikusan ilyen problémák voltak a privatizáció, az átmeneti korszak igazságszolgáltatása, vagyis a visszamenőleges hatályú jogalkotás kérdése, az alapjogok garantálása, különösen a választójog szabályozása, továbbá az államszervezeti kérdések közül az igazságszolgáltatás függetlensége. Külön csoportot képeztek a Velencei Bizottság tevékenységében a Jugoszlávia felbomlását kísérő háborúk utáni rendezés államszervezeti, a demokráciát érintő, és alapjogi kérdései, mindenek előtt Bosznia és Hercegovina berendezkedése.
A Bizottság azonban nemhogy visszaszorult volna, létszáma és hatóköre folyamatosan növekedett, tagjainak száma ma 57, és a tagokhoz egy társult tag, 7 megfigyelő és három sajátos státuszú partner csatlakozik. Ezzel párhuzamosan a Velencei Bizottság tevékenysége nem csak a fiatalabb demokráciákra irányul, hanem Európa nyugati felére is. Emlékezetesek azok az ügyek, ahol régi, bejáratott demokráciák alapvető alkotmányos kérdései voltak napirenden. Elég itt a liechtensteini hercegi ház által javasolt alkotmánymódosításról szóló véleményre, vagy az olasz Gasparri és Frattini törvények véleményszabadsággal és a média szabadságával való összeegyeztethetőségéről szóló véleményre utalni. De készült már vélemény a finn alkotmány értékelésével, a luxemburgi alkotmányos reformmal, az Egyesült Királyság és Svájc egyik kantonja választójogával vagy a belgiumi média szabadságával kapcsolatban is. A demokratikus átmenet segítése helyett tehát ma már a Velencei Bizottság feladata az európai alkotmányosság közös hagyományának ápolása és fejlesztése. ...
A Bizottság azonban nemhogy visszaszorult volna, létszáma és hatóköre folyamatosan növekedett, tagjainak száma ma 57, és a tagokhoz egy társult tag, 7 megfigyelő és három sajátos státuszú partner csatlakozik. Ezzel párhuzamosan a Velencei Bizottság tevékenysége nem csak a fiatalabb demokráciákra irányul, hanem Európa nyugati felére is. Emlékezetesek azok az ügyek, ahol régi, bejáratott demokráciák alapvető alkotmányos kérdései voltak napirenden. Elég itt a liechtensteini hercegi ház által javasolt alkotmánymódosításról szóló véleményre, vagy az olasz Gasparri és Frattini törvények véleményszabadsággal és a média szabadságával való összeegyeztethetőségéről szóló véleményre utalni. De készült már vélemény a finn alkotmány értékelésével, a luxemburgi alkotmányos reformmal, az Egyesült Királyság és Svájc egyik kantonja választójogával vagy a belgiumi média szabadságával kapcsolatban is. A demokratikus átmenet segítése helyett tehát ma már a Velencei Bizottság feladata az európai alkotmányosság közös hagyományának ápolása és fejlesztése. ...
2010. június 6., vasárnap
Torgyán József és Pozsgay Imre az alkotmánymódosításról
1990. június 5., kedd - A Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója nevében Torgyán József képviselőcsoport-vezető érvelt a beterjesztett alkotmánymódosítás mellett. Hangsúlyozta: el kell dönteni végre, hogy Magyarországon parlamentáris demokráciát avagy prezidenciális rendszert kívánnak-e kiépíteni. A parlamentáris demokrácia kiépítése viszont már megkezdődött. Ennek szerves része a jelenlegi alkotmánymódosítás, benne az, hogy az államfőt a parlament válassza meg, s az, hogy a kormányozhatóság érdekében változzék az úgynevezett kétharmados szabály. Torgyán József kitért a nemzetiségi jogok országgyűlési biztosának, mint új intézménynek a kérdésére is, kijelentve: ezt a megoldást csak átmenetileg tudják elfogadni azzal, hogy mielőbb megszülessék az új választójogi törvény.
Pozsgay Imre, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetője ellenben kételyeit sorolta az alkotmányozási folyamattal és magával az alkotmánymódosítási javaslattal szemben. Véleménye szerint a törvényjavaslat elfogadása mellett felsorakoztatott érvek egyike sem követeli meg az alkotmány ilyen generális átalakítását. Sokkal inkább amellett szólnak, hogy haladéktalanul és hosszú parlamenti gyötrelemre készülve az Országgyűlés fogjon hozzá egy új alkotmány kidolgozásához. Kifogásolta, hogy a törvényjavaslatot képviselők egy csoportja nyújtotta be, a kormány megint kimaradt, mintha vissza akarná terhelni az oly sokat emlegetett felelősségét a Parlamentre. Végezetül hangoztatta: az, hogy a nép közvetlenül választ köztársasági elnököt, s ily módon gyakorolja szuverenitását, semmiképp sem gyengíti sem a kormány hatalmát, sem a Parlament ellenőrző szerepét a végrehajtó hatalom fölött. A szocialisták véleménye szerint a benyújtott törvénytervezet nagyvonalú, felületes és átgondolatlan. (MTI)
Pozsgay Imre, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetője ellenben kételyeit sorolta az alkotmányozási folyamattal és magával az alkotmánymódosítási javaslattal szemben. Véleménye szerint a törvényjavaslat elfogadása mellett felsorakoztatott érvek egyike sem követeli meg az alkotmány ilyen generális átalakítását. Sokkal inkább amellett szólnak, hogy haladéktalanul és hosszú parlamenti gyötrelemre készülve az Országgyűlés fogjon hozzá egy új alkotmány kidolgozásához. Kifogásolta, hogy a törvényjavaslatot képviselők egy csoportja nyújtotta be, a kormány megint kimaradt, mintha vissza akarná terhelni az oly sokat emlegetett felelősségét a Parlamentre. Végezetül hangoztatta: az, hogy a nép közvetlenül választ köztársasági elnököt, s ily módon gyakorolja szuverenitását, semmiképp sem gyengíti sem a kormány hatalmát, sem a Parlament ellenőrző szerepét a végrehajtó hatalom fölött. A szocialisták véleménye szerint a benyújtott törvénytervezet nagyvonalú, felületes és átgondolatlan. (MTI)
2010. június 5., szombat
Pozsgay: Az Alkotmány sáncai mögül eresztették ránk a válságot
... Lapunk megkérdezte Pozsgay Imrét, miért kell új alkotmány. A politikus – aki 2005-ben tagja volt Orbán Viktor nemzeti konzultációs testületének is – azt mondta: a mostani alaptörvény „gyakorlatilag az Alkotmánybíróságot hatalmazza fel alkotmányozásra. Naponta esnek be ügyek az AB-ra”. Pozsgay Imre azt is nehezményezi, hogy „az előző kormányok neoliberális gazdaságpolitikája is ezen alkotmány sáncai mögül eresztette rá a válságot az országra, ahelyett, hogy kezelte volna”.
Kérdésünkre, hogy mégis hogyan, úgy reagált: olyan hatalmat segített talpon maradni, melyet a népakarat már szeretett volna elmozdítani. Arra, hogy a Fidesz és a kétharmados parlamenti többség nem akarja népszavazással megerősíteni az új alkotmányt, Pozsgay Imre azt mondta: a szakmai-kodifikációs munkálatok után társadalmi vitára kell bocsátani az új alkotmány tervezett szövegét. A társadalmi vitától függően, ha mélyreható változások is lesznek, mérlegelni kell majd, hogy legyen-e róla népszavazás. ...
Népszabadságonline 2010. június 5. szombat
Kérdésünkre, hogy mégis hogyan, úgy reagált: olyan hatalmat segített talpon maradni, melyet a népakarat már szeretett volna elmozdítani. Arra, hogy a Fidesz és a kétharmados parlamenti többség nem akarja népszavazással megerősíteni az új alkotmányt, Pozsgay Imre azt mondta: a szakmai-kodifikációs munkálatok után társadalmi vitára kell bocsátani az új alkotmány tervezett szövegét. A társadalmi vitától függően, ha mélyreható változások is lesznek, mérlegelni kell majd, hogy legyen-e róla népszavazás. ...
Népszabadságonline 2010. június 5. szombat
2010. május 29., szombat
Soli Deo gloria
A Soli Deo gloria latin kifejezés, jelentése: Egyedül az Istené a dicsőség; egyike az öt solának, a reformátorok hittételének összegzésére a reformáció alatt. Gánóczy Sándor szerint Kálvin számára a soli Deo gloria elv a legelső és a leglényegesebb.
A barokk komponista, Johann Sebastian Bach hozzáfűzte az „SDG” kezdőbetűket a kézjegyéhez az összes kantátája zenei kézirataihoz és valójában sok egyéb munkájához. A dedikációt kortársa, Georg Friedrich Händel is használta.
Az öt sola
* Sōlā Scriptūra (Kizárólag a Szentírás szerint)
* Sōlā fide (Kizárólag hit által)
* Sōlā grātiā (Kizárólag kegyelemből)
* Sōlō Christō (Kizárólag a Krisztus által)
* Sōlī Deō glōria (Kizárólag Istené a dicsőség)
A barokk komponista, Johann Sebastian Bach hozzáfűzte az „SDG” kezdőbetűket a kézjegyéhez az összes kantátája zenei kézirataihoz és valójában sok egyéb munkájához. A dedikációt kortársa, Georg Friedrich Händel is használta.
Az öt sola
* Sōlā Scriptūra (Kizárólag a Szentírás szerint)
* Sōlā fide (Kizárólag hit által)
* Sōlā grātiā (Kizárólag kegyelemből)
* Sōlō Christō (Kizárólag a Krisztus által)
* Sōlī Deō glōria (Kizárólag Istené a dicsőség)
A keretek...
2010. május 14.
Sólyom László köztársasági elnök beszéde az Országgyűlés alakuló ülésén
... Van tapasztalat arról is, hogyan lehet az Alkotmányhoz nyúlni. Mi az tehát, amit fenn kell tartani, amihez ragaszkodni kell? Az Alkotmány nem holt betű, hanem él és fejlődik. Az alkotmányosság az időközben felmerülő súlyos problémák megoldásának nem gátja, hanem alapja. A magyar országgyűlések nem bántak kesztyűs kézzel az Alkotmánnyal, 1990 óta 22 alkalommal módosították. Nálunk nincs úgynevezett örökkévalósági klauzula, amely egyes országokban bizonyos alkotmányi szakaszok módosítását kizárja. Viszont létezik az Alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapjainak egy olyan koherens rendszere, amely a napi érdekű módosítások fölött is az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál. Ez – az első Országgyűlés idején még láthatatlan alkotmány – azóta az Alkotmánybíróság húsz éves működésében látható és kiszámítható kifejtést nyert. Ez az, amit fenn kell tartani. Az Országgyűlés pedig ezen keretek között bátran élhet lehetőségeivel...
Sólyom László köztársasági elnök beszéde az Országgyűlés alakuló ülésén
... Van tapasztalat arról is, hogyan lehet az Alkotmányhoz nyúlni. Mi az tehát, amit fenn kell tartani, amihez ragaszkodni kell? Az Alkotmány nem holt betű, hanem él és fejlődik. Az alkotmányosság az időközben felmerülő súlyos problémák megoldásának nem gátja, hanem alapja. A magyar országgyűlések nem bántak kesztyűs kézzel az Alkotmánnyal, 1990 óta 22 alkalommal módosították. Nálunk nincs úgynevezett örökkévalósági klauzula, amely egyes országokban bizonyos alkotmányi szakaszok módosítását kizárja. Viszont létezik az Alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapjainak egy olyan koherens rendszere, amely a napi érdekű módosítások fölött is az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál. Ez – az első Országgyűlés idején még láthatatlan alkotmány – azóta az Alkotmánybíróság húsz éves működésében látható és kiszámítható kifejtést nyert. Ez az, amit fenn kell tartani. Az Országgyűlés pedig ezen keretek között bátran élhet lehetőségeivel...
2010. május 28., péntek
Az egész nemzeté legyen az új alkotmány
„Az ország kilencven évvel ezelőtt – szétdarabolása után – padlóra került, de talpra tudott állni. Innen kell erőt merítenünk” – jelentette ki Navracsics Tibor a Lánchíd Rádióban. A leendő közigazgatási és igazságügyi miniszter, kormányfőhelyettes hozzátette, azért kell törvénybe foglalni a kormányzás átadás-átvételének körülményeit, mert jelenleg is probléma, hogy a Fidesz a minisztériumoktól nem azokat a papírokat, adatokat kapta meg, amelyeket kért. Navracsics Tibor elmondta, olyan új alkotmányt kell létrehozni, amely nem 1949-es, gyökereiben sem kommunista, és a demokratikus berendezkedést szolgálja. „Az egész nemzeté kell hogy legyen” – jelentette ki a kijelölt miniszter és kormányfőhelyettes.
Magyar Hírlap online
Magyar Hírlap online
2010. május 27., csütörtök
Navracsics: erősítené az emberi jogokat a következő kormány
2010. május 27. 18:51
A leendő kormány egyértelműen elkötelezett az emberi jogi garanciák erősítése mellett - mondta Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszterjelölt csütörtökön az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága előtt. A testület támogatta Navracsics Tibor miniszterré történő kinevezését. A bizottság 13 képviselője szavazott igennel, két szocialista politikus nem támogatta a jelölt kinevezését, három jobbikos honatya pedig tartózkodott a voksolásnál.
Bizottsági meghallgatásán Navracsics Tibor a magyar demokrácia történetének egyik legszomorúbb folyamataként értékelte az emberi jogok elmúlt években tapasztalt hanyatlását, különös tekintettel a 2006-os emberi jogi jogsértésekre.
Gondola.hu
A leendő kormány egyértelműen elkötelezett az emberi jogi garanciák erősítése mellett - mondta Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszterjelölt csütörtökön az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága előtt. A testület támogatta Navracsics Tibor miniszterré történő kinevezését. A bizottság 13 képviselője szavazott igennel, két szocialista politikus nem támogatta a jelölt kinevezését, három jobbikos honatya pedig tartózkodott a voksolásnál.
Bizottsági meghallgatásán Navracsics Tibor a magyar demokrácia történetének egyik legszomorúbb folyamataként értékelte az emberi jogok elmúlt években tapasztalt hanyatlását, különös tekintettel a 2006-os emberi jogi jogsértésekre.
Gondola.hu
2010. május 25., kedd
Navracsics: Ahogy 90 éve, most is talpra állunk
... Új alkotmányra azért van szükség, mert a választók alkotmányozó többséghez juttatták a Fidesz–KDNP-t – mondta Navracsics. Mivel a kampányban megfogalmazták, hogy erre kérik a nagy felhatalmazást, tehát világos, hogy mivel ezt a választók megadták, ezt akarták. Tehát ez nem jog, hanem kötelesség – tette hozzá. A leendő igazságügy-miniszter elmondta, olyan alkotmányt kell létrehozni, mely nem 1949-es, gyökereiben sem kommunista és a demokratikus berendezkedést szolgálja. „Az egész nemzeté kell, hogy legyen” – fogalmazott. ...
2010. május 23., MNO
2010. május 23., MNO
2010. május 22., szombat
Az új Kormány programja az Alkotmányról
... A jelenlegi Alkotmány - mint első mondata kinyilatkoztatja - ideiglenes, átmeneti alkotmány. Megalkotói éppen azért szánták ideiglenesnek, mert nem volt mögötte érvényes társadalmi szerződés. Az új társadalmi szerződés most, a 2010-es országgyűlési választásokon megköttetett. Azzal bízták meg a törvényhozást, hogy a következő négy évben alkossa meg az ország új alkotmányát.
... szülessen az átmeneti korszak helyén, az új társadalmi szerződés szellemében egy új, a nemzeti együttműködésen alapuló rendszer.
... Hatályos Alkotmányunk a rendszerváltoztatás céljaként fogalmazza meg a szociális piacgazdaság megvalósítását. Ezért a szociális biztonságot, az esélyek kiegyenlítését és az egymás iránti megbecsülést és elköteleződést (szolidaritást) közös alapértékeknek tekintjük.
...Magyarországon a demokráciába, a jogállamba és az alkotmányosságba vetett bizalom forog kockán, és az elmúlt nyolc évben kormányzó baloldal minden cselekedete rontotta az újrakezdés esélyeit.
...A demokrácia eszméjével összeegyeztethetetlen módon 2002 után jog- és alkotmányellenesen elmozdították azokat, akik nem kívántak asszisztálni felelőtlen politikájukhoz. A PSZÁF, a KSH és a Magyar Energia Hivatal vezetői ismerhették meg elsőként, milyen is a szocialista kormány felfogása a jogállamiságról . Szász Károly, Mellár Tamás és Kaderják Péter hivatalból történő elmozdítása csak az első lépés volt a demokratikus intézményrendszer leépítéséhez vezető úton. Ha úgy diktálta érdekük, kriminalizálták, ha kellett, antiszemitának bélyegezték az ellenzéket . Ha arra volt szükség, akkor megkísérelték tudatosan szembefordítani egymással az egyes választói csoportokat. S mindeközben görcsösen ragaszkodtak a kormányzati hatalomhoz, még akkor is, amikor világossá vált, hogy bizalom és támogatás hiányában az ország kormányozhatatlanná vált.
...2006-ban Magyarország polgárai megtapasztalták, hogyan lehet demokratikusnak látszó keretek között visszaélni a jogállammal és az alkotmányossággal.
...Újjá kell építeni a joguralomba vetett hitet : Magyarország alkotmányos demokrácia, a működését elősegítő jogszabályok ugyanakkor csak abban az esetben érnek bármit, ha mindenkire egyaránt érvényesek.
... szülessen az átmeneti korszak helyén, az új társadalmi szerződés szellemében egy új, a nemzeti együttműködésen alapuló rendszer.
... Hatályos Alkotmányunk a rendszerváltoztatás céljaként fogalmazza meg a szociális piacgazdaság megvalósítását. Ezért a szociális biztonságot, az esélyek kiegyenlítését és az egymás iránti megbecsülést és elköteleződést (szolidaritást) közös alapértékeknek tekintjük.
...Magyarországon a demokráciába, a jogállamba és az alkotmányosságba vetett bizalom forog kockán, és az elmúlt nyolc évben kormányzó baloldal minden cselekedete rontotta az újrakezdés esélyeit.
...A demokrácia eszméjével összeegyeztethetetlen módon 2002 után jog- és alkotmányellenesen elmozdították azokat, akik nem kívántak asszisztálni felelőtlen politikájukhoz. A PSZÁF, a KSH és a Magyar Energia Hivatal vezetői ismerhették meg elsőként, milyen is a szocialista kormány felfogása a jogállamiságról . Szász Károly, Mellár Tamás és Kaderják Péter hivatalból történő elmozdítása csak az első lépés volt a demokratikus intézményrendszer leépítéséhez vezető úton. Ha úgy diktálta érdekük, kriminalizálták, ha kellett, antiszemitának bélyegezték az ellenzéket . Ha arra volt szükség, akkor megkísérelték tudatosan szembefordítani egymással az egyes választói csoportokat. S mindeközben görcsösen ragaszkodtak a kormányzati hatalomhoz, még akkor is, amikor világossá vált, hogy bizalom és támogatás hiányában az ország kormányozhatatlanná vált.
...2006-ban Magyarország polgárai megtapasztalták, hogyan lehet demokratikusnak látszó keretek között visszaélni a jogállammal és az alkotmányossággal.
...Újjá kell építeni a joguralomba vetett hitet : Magyarország alkotmányos demokrácia, a működését elősegítő jogszabályok ugyanakkor csak abban az esetben érnek bármit, ha mindenkire egyaránt érvényesek.
Újra kell gondolni az alkotmánybírósági jogköröket
Paczolay: újra kell gondolni az alkotmánybírósági jogköröket
2010.05.21. MTI
Húsz évvel az alkotmánybíróság (Ab) létrejötte után szükség van a testület jogköreinek és ezzel együtt az általános hatáskörű bíróságokhoz fűződő viszonyának újragondolására – közölte az Ab elnöke pénteken Zalaegerszegen.
Paczolay Péter a zalai jogásznapon tartott előadásában azt mondta, az áttekintésre a jogegységi határozatokkal, az élő jogszabályok vizsgálatával vagy a normakontrollal kapcsolatban lenne szükség. Hozzátette: az elmúlt két évtizedben az Ab több hatásköre már megváltozott, akadtak olyanok, amelyek megszűntek, de újabbakkal is gyarapodott, jelenleg néhány területen azonban változásokra van szükség.
A jogegységi határozatokkal kapcsolatban az európai joggyakorlatot idézte, amely szerint a jogalkalmazás egységét csak egyedi ügyekben hozott döntésekkel lehet biztosítani. Hozzátette, hogy az Ab az utóbbi öt évben kizárólag normaként vizsgálja a jogegységi döntéseket, és nem kívánja csorbítani a Legfelsőbb Bíróság jogkörét.
Az élő jogszabályok vizsgálatával kapcsolatban arról beszélt, hogy az Ab nem végez önálló jogszabály-értelmezést, nincs hatásköre arra, hogy megadja valamilyen törvény helyes jelentését. Az alkotmánynál alacsonyabb rendű jogszabályok helyes értelmének feltárása a bíróságok dolga, az Ab feladata az, hogy az esetleg többféle értelmezés közül kijelölje az alkotmányosnak tekinthető változatot.
2010.05.21. MTI
Húsz évvel az alkotmánybíróság (Ab) létrejötte után szükség van a testület jogköreinek és ezzel együtt az általános hatáskörű bíróságokhoz fűződő viszonyának újragondolására – közölte az Ab elnöke pénteken Zalaegerszegen.
Paczolay Péter a zalai jogásznapon tartott előadásában azt mondta, az áttekintésre a jogegységi határozatokkal, az élő jogszabályok vizsgálatával vagy a normakontrollal kapcsolatban lenne szükség. Hozzátette: az elmúlt két évtizedben az Ab több hatásköre már megváltozott, akadtak olyanok, amelyek megszűntek, de újabbakkal is gyarapodott, jelenleg néhány területen azonban változásokra van szükség.
A jogegységi határozatokkal kapcsolatban az európai joggyakorlatot idézte, amely szerint a jogalkalmazás egységét csak egyedi ügyekben hozott döntésekkel lehet biztosítani. Hozzátette, hogy az Ab az utóbbi öt évben kizárólag normaként vizsgálja a jogegységi döntéseket, és nem kívánja csorbítani a Legfelsőbb Bíróság jogkörét.
Az élő jogszabályok vizsgálatával kapcsolatban arról beszélt, hogy az Ab nem végez önálló jogszabály-értelmezést, nincs hatásköre arra, hogy megadja valamilyen törvény helyes jelentését. Az alkotmánynál alacsonyabb rendű jogszabályok helyes értelmének feltárása a bíróságok dolga, az Ab feladata az, hogy az esetleg többféle értelmezés közül kijelölje az alkotmányosnak tekinthető változatot.
2010. május 19., szerda
Orbán: 2012-ben lesz új alkotmány
MTI
2010. május 19., szerda 17:39
Orbán Viktor tervei szerint 2012 közepén vagy végén lesz új alkotmány, addig a kormány, a parlament a rend és a gazdaság megerősítésén dolgozik. Bejelentette: az új kabinet megyei kormányhivatalokat hoz létre.
Orbán Viktor szerdán megerősítette a szombati Magyar Nemzetben megjelent nyilatkozatát, ami szerint két év múlva lehet Magyarországnak új alkotmánya. A miniszterelnök-jelölt szerdán, Budapesten az általa kezdeményezett gazdasági konzultáción leszögezte: a kétharmados többség birtokában jobb lett volna, ha az új parlament alkotmányozó nemzetgyűléssé alakul, de erre a közbiztonság és a gazdaság állapota miatt most nincs lehetőség. Kijelentette: először a közrendet kell helyreállítani és a gazdaságot kell átalakítani, majd ezt követően kell új alkotmányt alkotni.
"Új alkotmány lesz természetesen, kétharmados fölénnyel rendelkező parlamenti erő nem teheti meg, hogy hatályban hagy egy 1949-es keltezésű alkotmányt" - fogalmazott. Orbán Viktor szerint ma Magyarországon az általa használt forradalom kifejezés kapcsán sokan azt hiszik, hogy viccel, vagy a sajtó figyelmét akarja felhívni azzal. "Tévednek" - közölte. A forradalom egy új alkotmányban is kifejezésre jut majd, hangsúlyozta a kormányfőjelölt.
"Amikor forradalomról beszél egy politikus, a hallgatóságnak nemcsak a "vér szagát" kell éreznie, érdemes a változás mélységének, lehetőségeinek mértékegységére gondolnia" - hívta fel a figyelmet. A miniszterelnök-jelölt szerint a forradalom azt jelenti, hogy olyan változtatásra adódik lehetőség, amelyekre korábban csak utcai nyomásgyakorlás eredményeképpen volt lehetőség.
A mostani helyzettől nem lehet elvitatni, hogy olyan változásokra adódik lehetőség, amelyeket korábban csak az alkotmányos rendszer felrúgásával lehetett elérni, mondta Orbán. A mai helyzet különlegessége, hogy a magyarok nem az utcán kényszerítették ki a mély változás lehetőségét, hanem alkotmányos keretek fenntartásával, de "ettől még ez forradalom és így is kell rá tekinteni". "Felelőtlenség ki nem használni egy ilyen forradalom kínálta lehetőséget, ahogy felelőtlenség nem élni a kétharmados többséggel" - húzta alá.
2010. május 19., szerda 17:39
Orbán Viktor tervei szerint 2012 közepén vagy végén lesz új alkotmány, addig a kormány, a parlament a rend és a gazdaság megerősítésén dolgozik. Bejelentette: az új kabinet megyei kormányhivatalokat hoz létre.
Orbán Viktor szerdán megerősítette a szombati Magyar Nemzetben megjelent nyilatkozatát, ami szerint két év múlva lehet Magyarországnak új alkotmánya. A miniszterelnök-jelölt szerdán, Budapesten az általa kezdeményezett gazdasági konzultáción leszögezte: a kétharmados többség birtokában jobb lett volna, ha az új parlament alkotmányozó nemzetgyűléssé alakul, de erre a közbiztonság és a gazdaság állapota miatt most nincs lehetőség. Kijelentette: először a közrendet kell helyreállítani és a gazdaságot kell átalakítani, majd ezt követően kell új alkotmányt alkotni.
"Új alkotmány lesz természetesen, kétharmados fölénnyel rendelkező parlamenti erő nem teheti meg, hogy hatályban hagy egy 1949-es keltezésű alkotmányt" - fogalmazott. Orbán Viktor szerint ma Magyarországon az általa használt forradalom kifejezés kapcsán sokan azt hiszik, hogy viccel, vagy a sajtó figyelmét akarja felhívni azzal. "Tévednek" - közölte. A forradalom egy új alkotmányban is kifejezésre jut majd, hangsúlyozta a kormányfőjelölt.
"Amikor forradalomról beszél egy politikus, a hallgatóságnak nemcsak a "vér szagát" kell éreznie, érdemes a változás mélységének, lehetőségeinek mértékegységére gondolnia" - hívta fel a figyelmet. A miniszterelnök-jelölt szerint a forradalom azt jelenti, hogy olyan változtatásra adódik lehetőség, amelyekre korábban csak utcai nyomásgyakorlás eredményeképpen volt lehetőség.
A mostani helyzettől nem lehet elvitatni, hogy olyan változásokra adódik lehetőség, amelyeket korábban csak az alkotmányos rendszer felrúgásával lehetett elérni, mondta Orbán. A mai helyzet különlegessége, hogy a magyarok nem az utcán kényszerítették ki a mély változás lehetőségét, hanem alkotmányos keretek fenntartásával, de "ettől még ez forradalom és így is kell rá tekinteni". "Felelőtlenség ki nem használni egy ilyen forradalom kínálta lehetőséget, ahogy felelőtlenség nem élni a kétharmados többséggel" - húzta alá.
2010. május 15., szombat
Személyi ügyek kezelése miatt nem fogunk intézményeket sem összevonni, sem átalakítani
Orbán újabb selyemzsinórja Simornak
Simor András és az új kormány viszonyát illetően Orbán félreérthetetlen célzásokat tett: „Személyi ügyek kezelése miatt nem fogunk intézményeket sem összevonni, sem átalakítani. …Új korszak kezdődik, és ezért bizonyos korábbi mércék és normák elveszítették érvényességüket. Korábban lehetett közbizalmat igénylő állást betölteni, és közben nem Magyarországon adózni, elfogadhatatlan színvonalon dolgozni, bajba sodorva sok százezer embert, akiket belelovalltak például a devizahitelezésbe, vagy kiszolgáltatottá tették őket a pénzintézeteknek. Korábban lehetett felelőtlenül betölteni ilyen magas állásokat, most már nem lehet. Ez a felismerés hamarosan az ország minden pontján és minden intézményében megszületik majd”- hangsúlyozta a leendő kormányfő.
hvg.hu 2010. május 15.
Simor András és az új kormány viszonyát illetően Orbán félreérthetetlen célzásokat tett: „Személyi ügyek kezelése miatt nem fogunk intézményeket sem összevonni, sem átalakítani. …Új korszak kezdődik, és ezért bizonyos korábbi mércék és normák elveszítették érvényességüket. Korábban lehetett közbizalmat igénylő állást betölteni, és közben nem Magyarországon adózni, elfogadhatatlan színvonalon dolgozni, bajba sodorva sok százezer embert, akiket belelovalltak például a devizahitelezésbe, vagy kiszolgáltatottá tették őket a pénzintézeteknek. Korábban lehetett felelőtlenül betölteni ilyen magas állásokat, most már nem lehet. Ez a felismerés hamarosan az ország minden pontján és minden intézményében megszületik majd”- hangsúlyozta a leendő kormányfő.
hvg.hu 2010. május 15.
2010. május 14., péntek
Ráér az új Alkotmány
Orbán szerint ráér az új alkotmány elkészítése
Az elszámoltatást és a gazdasági összeomlás elkerülését nevezte legfontosabb feladatnak a Fidesz frakció szerdai alakuló ülésén Orbán Viktor leendő kormányfő. Orbán szerint csak ezek után kerülhet szóba egy új alkotmány elkészítése.
Teljesen új, átfogó alkotmány elkészítésére most nincsen idő, de az elszámoltatás és a gazdasági összeomlás elkerülése után sort lehet erre keríteni - mondta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a Fidesz-KDNP frakciók szerdai alakuló ülésén.
A leendő miniszterelnök szerint meg kell újítani a magyar politikát, a parlamenti és az önkormányzati képviselők létszámát mihamarabb felére kell csökkenteni és végre kell hajtani a gazdasági, pénzügyi, közoktatási és közegészségügyi új rendszerek kiépítését is. A korrupció minden formáját kiírtják, beleértve a politikai és a gazdasági korrupciót is és senkinek nem fognak segítséget nyújtani, "aki eltéveszti ezt a mércét." - mondta Orbán.
Orbán szerint az elszámoltatáson belül van egy különös figyelmet érdemlő terület: a 2006-os rendőri túlkapások esete. A Fidesz elnöke szerint itt semmilyen hezitálásnak nincsen helye, hiszen az történt, hogy az akkor kormányon levők arra használták a rendőrséget, hogy megfélemlítsék és alapvető alkotmányos jogaikban megalázzák a békés polgárokat. Orbán szerint mindenkit felelősségre kell vonni rangra és korra való tekintet nélkül, aki részt vett ezekben a túlkapásokban.
Orbán elmondta: kormánya megalakulása után első intézkedései között lesz, hogy miniszterelnöki-biztosnak jelöli ki Balsai Istvánt, akinek a 2006-os októberi események kivizsgálásának felügyelete lesz.
origo.hu, 2010. május 5.
Az elszámoltatást és a gazdasági összeomlás elkerülését nevezte legfontosabb feladatnak a Fidesz frakció szerdai alakuló ülésén Orbán Viktor leendő kormányfő. Orbán szerint csak ezek után kerülhet szóba egy új alkotmány elkészítése.
Teljesen új, átfogó alkotmány elkészítésére most nincsen idő, de az elszámoltatás és a gazdasági összeomlás elkerülése után sort lehet erre keríteni - mondta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a Fidesz-KDNP frakciók szerdai alakuló ülésén.
A leendő miniszterelnök szerint meg kell újítani a magyar politikát, a parlamenti és az önkormányzati képviselők létszámát mihamarabb felére kell csökkenteni és végre kell hajtani a gazdasági, pénzügyi, közoktatási és közegészségügyi új rendszerek kiépítését is. A korrupció minden formáját kiírtják, beleértve a politikai és a gazdasági korrupciót is és senkinek nem fognak segítséget nyújtani, "aki eltéveszti ezt a mércét." - mondta Orbán.
Orbán szerint az elszámoltatáson belül van egy különös figyelmet érdemlő terület: a 2006-os rendőri túlkapások esete. A Fidesz elnöke szerint itt semmilyen hezitálásnak nincsen helye, hiszen az történt, hogy az akkor kormányon levők arra használták a rendőrséget, hogy megfélemlítsék és alapvető alkotmányos jogaikban megalázzák a békés polgárokat. Orbán szerint mindenkit felelősségre kell vonni rangra és korra való tekintet nélkül, aki részt vett ezekben a túlkapásokban.
Orbán elmondta: kormánya megalakulása után első intézkedései között lesz, hogy miniszterelnöki-biztosnak jelöli ki Balsai Istvánt, akinek a 2006-os októberi események kivizsgálásának felügyelete lesz.
origo.hu, 2010. május 5.
2010. május 2., vasárnap
Mire kell a kétharmad?
"Hogy a Fidesz tisztában van felelősségének súlyával, az abból is gondolható, hogy Kövér László a következő szavakkal fogadta 1994-ben a 72 százalékos többséget birtokló MSZP-SZDSZ-kormánykoalíciót a parlamentben: „Roppant hatalom összpontosul most az önök kezében. Most a kezdetnél szeretnénk önöket figyelmeztetni arra a mérhetetlen felelősségre, amely hatalmukból fakad, abból a hatalomból, amelynek ma gyakorlatilag nincs intézményes korlátja. Önök kényükre-kedvükre változtathatják az alkotmányt s az alkotmányos alapintézményeket; változtathatják meg a választójogi törvényt, a köztársasági elnök jogkörét, az önkormányzati rendszert s az Alkotmánybíróság hatáskörét, nevezhetnek ki bárkit alkotmánybírónak, bankelnöknek, vállalatigazgatónak és így tovább."
Talán éppen emiatt próbálja most a Fidesz választmányi elnöke azzal hűteni a kedélyeket, hogy visszafogottságot ígér pártja nevében. Mint mondta: első körben a választójogi, az önkormányzati, a médiatörvény, valamint a határon túli magyarok állampolgárságának kérdését rendező jogszabályok módosítására terjed majd ki a figyelmük, míg a rendőrségi, nemzetbiztonsági, honvédelmi törvényt, valamint az ügyészségekről, bíróságokról szóló jogszabályt csak „áttekintésre érdemes" jelzővel látta el a kétharmados törvények sorában."
Hetek Országos Közéleti Hetilap
Hajdú Sándor, Hazafi Zsolt, Szobota Zoltán
2010. 04. 23. (XIV/16)
Talán éppen emiatt próbálja most a Fidesz választmányi elnöke azzal hűteni a kedélyeket, hogy visszafogottságot ígér pártja nevében. Mint mondta: első körben a választójogi, az önkormányzati, a médiatörvény, valamint a határon túli magyarok állampolgárságának kérdését rendező jogszabályok módosítására terjed majd ki a figyelmük, míg a rendőrségi, nemzetbiztonsági, honvédelmi törvényt, valamint az ügyészségekről, bíróságokról szóló jogszabályt csak „áttekintésre érdemes" jelzővel látta el a kétharmados törvények sorában."
Hetek Országos Közéleti Hetilap
Hajdú Sándor, Hazafi Zsolt, Szobota Zoltán
2010. 04. 23. (XIV/16)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)