Sokszor volt már háború szomszédos országban, mégsem kellett a veszélyhelyzet

 Szalai Bálint

Jugoszláv tankok Pristinában 1999. június 15-én

Megosztás

A rendszerváltás óta eltelt idő felében háború dúlt egy szomszédos országban, mégsem kellett a kormánynak erre hivatkozva félretolnia a parlamentet. Csak most.

Nemrég tizedszerre módosította az alkotmányt – más néven Alaptörvényt – a Fidesz és a volt fideszes Ritter Imre német nemzetiségi képviselő.

Ezúttal azért kellett hozzányúlni, hogy a járvány elmúltával egy szomszédos országban zajló fegyveres konfliktusra hivatkozva is veszélyhelyzetet hirdethessen a kormány. Utóbbi rögtön meg is történt.

A pontos szöveg

„A kormány szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be” – áll jelenleg a magyar alkotmányban.

Hiába van szinte teljhatalma a kétharmados kormánynak, a veszélyhelyzettel további jogköröket kapnak, lényegében teljesen kiiktathatják a parlamentet, és

a veszélyhelyzet alatt egyfajta alkotmányos diktatúrával kormányozhatnak.

Átlagos időszakban elfogadhatatlan lenne, hogy a kormány lényegében pusztán rendeletekkel kormányozzon, amelyekkel egyes létező törvényeket is felülírhat. Számos állampolgári jogot is korlátozhatnak, például lefoglalhatnak magántulajdont, megtilthatják a tüntetéseket vagy a népszavazásokat.

EHHEZ KAPCSOLÓDÓAN:

Elfogadta a Parlament az Alaptörvény újabb módosítását

Külön probléma a TASZ szerint, hogy a különleges jogrendet a kormány eddig is számos esetben a saját hatalmi céljainak elérésére használta, és nem a polgárok megvédésének szándéka vezérelte. Kiemelték még, hogy az elmúlt kétévnyi veszélyhelyzet alatt az is kiderült, hogy „sem az Alkotmánybíróság, sem az alapvető jogok biztosa nem képes arra, hogy fellépjen a különleges jogrend alkotmányos kereteinek betartatásáért”.

Gulyás Gergely 2020-as állítása rosszul öregedett

Teli voltunk szomszédos háborúkkal a rendszerváltás óta

Az új szabály azért is furcsa, mert a rendszerváltás óta eltelt idő nagyjából felében nagyon komoly fegyveres konfliktusok zajlottak a szomszédos országokban.

Korábban viszont fel sem merült – sokkal gyengébb jogkörökkel bíró kormányoknál sem –, hogy ezt a körülményt csak az ideiglenes alkotmányos diktatúra bevezetésével lennének képesek megfelelően kezelni.

Ilyen elv alapján rögtön a rendszerváltás után félre lehetett volna állítani az Országgyűlést, hiszen 1990 tavaszán történt az első szabad választás, 1990 nyarán viszont már kitört a délszláv háború.

Ennek több mint négyéves első szakasza során több százezer embert is meggyilkolhattak, és durván négymillió ember menekült az otthonából, jelentős részük egyébként éppen Magyarországra.

Az Antall- és a kétharmados Horn-kormány sem látta azonban indokoltnak az ideiglenes alkotmányos diktatúrát. Ahogy a Fidesz sem 2014, azaz az első ukrajnai orosz támadások után.

EHHEZ KAPCSOLÓDÓAN:

Az új kormány első intézkedése: háborús veszélyhelyzetre cserélte az egészségügyit

Mi számít majd fegyveres konfliktusnak?

Hivatalosan egyébként most sincs háború Ukrajnában, az orosz hadsereg hadüzenet nélkül próbálta meg lerohanni Ukrajnát 2022. február 24-én. Az pedig önmagában is bizonytalan, hogy mi számít háborúnak vagy „fennálló fegyveres konfliktusnak", nincs erre egyértelmű jogi megoldás.

Kölcsönös hadüzenetnél még egyszerű a jogi helyzet. Ukrajnában valószínűleg mondhatjuk, hogy legalábbis fegyveres konfliktus zajlik, hiszen két ország hivatalos hadserege lövi egymást, és több tízezerre teszik már az áldozatok számát. De mondjuk az IRA ellen fegyveres konfliktusba bocsátkozott az Egyesült Királyság korábban? Vagy a dunaszerdahelyi maffia leszámolásai is fegyveres konfliktust jelentettek egy szomszéd országban?

Ha hirtelen ilyen erős, szinte diktatórikus jogkörök jöhetnek egy szomszédban zajló fegyveres konfliktus során, akkor nem ártana tisztázni azt sem, mi számít annak.

A mi értelmezésünkben azt vettük érdemi fegyveres konfliktusnak, amikor két szemben álló, szervezett sereg közül az egyik egy állami hadsereg volt, és egy év alatt legalább 25 embert meggyilkoltak közvetlenül a konfliktusban. Ez egy önkéntes választás, van, ahol több, máshol kevesebb hasonló halálesettől is konfliktusnak tekintik a helyzetet. 

https://www.szabadeuropa.hu/a/sokszor-volt-mar-haboru-szomszedos-orszagban-megsem-kellett-a-veszelyhelyzet/31867344.html

Azt a technológiát kell már most szabályozni, ami még nem is létezik

 A magyar Alkotmánybíróság egy összeurópai fórum létrehozását kezdeményezi, ahol a technológiai fejlesztések szabályozásának jó gyakorlataikat és problémáikat oszthatják meg a különböző országok alapjogokkal foglalkozó testületei. Az új innovációk szabályozása komoly kihívás elé állítják a jogalkotók, már most is olyan technológiák esetében kellene jogi keretrendszereket kitalálni, amelyek hasznosítását még nem ismerjük – többek között ezekről a témákról beszélt Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke a Nemzeti Közszolgálati Egyetem konferenciáján.

Szabó Dániel, 2022. május 25. szerda, 15:56

A technológia és annak fejlődése elválaszthatatlan az embertől és az emberiségtől. Az említett vívmányok mindig is újdonságot és kihívást, de lehetőséget is jelentenek. Történelmi léptékkel nézve a ma nehézségei már csak olyan tényezők lesznek, amelyek meghatározzák a jövőt. Így történt ez az elektromos árammal, a repüléssel, vagy a mobiltelefonokkal is, amelyek jelentősen leegyszerűsítették az életünket, mostanra viszont ezek már jóval többet jelentenek, mint a felfedezésüket – mondta el Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke Az új technológiák hatása a demokráciára című konferencián szerdán tartott előadásában.

Az alkotmányjogász szerint fontos látni, hogy a technológiai felfedezések és vívmányok maguk is folyamatosan átalakulnak, változnak. Példaként a mobiltelefonokat említette, amelyeket a '90-es években még azért hívtak rádiótelefonnak, mert csak egymás hívására voltak alkalmasak az eszközök, de mostanra már multifunkciós eszközök, amelyeken akár alkotmánybírósági határozati javaslatokat is lehet ellenőrizni.

Sulyok Tamás szerint a kerék éppen ugyanígy átformálta a világot, mint most az internet. Ami viszont más, hogy a technológiai fejlődés sokkal gyorsabb, mint volt eddig bármikor a történelem során. Ezt illusztrálandó elmondta, hogy becslések szerint 2023-ra 50 milliárd digitális eszköz csatlakozik majd a világhálóhoz, de jelen lesznek az önvezető autók, a mesterséges intelligencián alapuló szolgáltatások. Fontosnak tartja, hogy ebből már sok technológiát ismerünk, de még a végleges formájukat, felhasználási módjukat csak most nyerik el.

„Sokan a mostani korszakot a negyedik ipari forradalomnak tartják, de azt még nem tudjuk, hogy mi lesz ennek a mozgatórugója” – mondta a szakértő, aki úgy véli, hogy most az tűnik valószínűnek, hogy ez az MI, vagy az önvezető autók lehetnek. Szerinte a következő évben a korábbiakhoz képest 20 ezer évnyi fejlődés következik be. Ráadásul egy vívmány sem korlátozódik egy területre: ugyanazt a technológiát egyszerre használhatja a telekommunikáció, de az egészségügy is. Az 5G technológia például már inkább a gépek és nem az emberek kommunikációját hivatott elősegíteni.

Mivel így felgyorsult, és ennyire komplex lett a technológiai világ, egyre kevésbé értjük meg mélyen a technológiai vívmányokat, miközben a szabályozásokat ezekre is ki kell terjeszteni.

Hogy döntsünk arról, amit még nem is látunk?

„Az alkotmányozás területén két probléma érezhető a szabályozással kapcsolatban: vagy nem létezik ilyen szabály egy adott technológiai fejlesztésre, vagy a már meglévő nem megfelelő” – ismertette a problémát Sulyok Tamás, aki elmondta, hogy a jogalkotás eleve retrospektív folyamat, vagyis már létező dolgokra alkalmaz utólag szabályokat, vagy a már kialakult gyakorlatok megfelelőségét vizsgálja. 

Viszont ez a visszamenőlegesség, valamint a technológia gyors fejlődése nehéz feladat elé állítja az alkotmányjogászokat. Már az is előfordul, hogy mire a szabályozás megszületik, addigra irrelevánssá válik az a technológia, amelyre kidolgozták. Példaként említette a rádiós és telekommunikációs frekvenciák elosztásáról döntő szabályokat, amelyek azért váltak elavulttá, mert megjelent a digitális műsorsugárzás, tehát megszűnt a frekvenciaszűkösség.

Valamint felhozta a közösségi médiaoldalak ügyét is, amelyek teljesen átalakultak a megjelenésük óta, megváltozott a jelentőségük. Ezeknél olyan helyzet alakult ki Sulyok szerint, hogy egyes nagy cégek maguk döntenek úgy, hogy egyes tartalmakat törölnek valamilyen saját szabályuk szerint, de nincs rájuk alkalmazható jogorvoslati lehetőség. Nem feltétlenül tudjuk, hogy kik döntenek a szólásszabadság korlátozásáról ezeken a platformokon, ami ellehetetleníti a jogvédelmet.

Mivel az AB nem rendelkezik jogalkotói jogkörrel, az Országgyűlést kérheti fel, hogy dolgozzon ki egy-egy területre szabályozást. Sulyok Tamás szerint ezért fontos, hogy a testület vizsgálja azt, hogy egy új területre alkalmazott jog milyen alkotmányjogi problémákat rejthet, vagy a már meglévő szabályoknál hogyan érvényesülnek a normák.

A jogász viszont pozitív példaként említette a pandémia időszakát, amikor a személyes tanácskozásra nem volt lehetőség az Alkotmánybíróságnál, de digitálisan ezt meg lehetett tenni. Mint mondta, itt már a technológia a megoldást kínálta.

Az AB egy új kezdeményezésről szólva elmondta, hogy a gyorsan változó technológiai környezetben nem feltétlenül elég egy testület, ezért ha megosztja több alkotmányozó szerv a tapasztalatait, akkor könnyebb lehet megoldást találni. Ezért elindítják az európai alkotmánybíróságok hálózatát, amely egy adatbázis lesz. Ebben kereshető formában megoszthatók lesznek az élő joggyakorlatok, tapasztalatok és már bevált megoldások.

„Az új technológiák hatása a demokráciára” című konferencia előadásairól a Napi.hu-n számolunk be.

https://www.napi.hu/magyar-vallalatok/sulyok-tamas-technologia-alkotmanyjog-szabalyozas.753038.html

Soros György csápjai még mindig az Alkotmánybíróságig érnek

 Másfél évvel ezelőtt számoltunk be róla, hogy az Alkotmánybíróság Főtitkárságán dolgozik egy liberális adatvédelmi jogász, aki családi vonalon is kapcsolódik Soros Györgyhöz köthető magyarországi szervezetekhez. Most a Tűzfalcsoport hozta nyilvánosságra az információt, ami szerint a helyzet változatlan, Soros György csápjai még mindig az Alkotmánybíróságig érnek.

Az érintett alkotmánybírósági dolgozó férje, Sepsi Tibor Lajos ugyanis 2014 óta résztulajdonosa az Átlátszó.hu Közhasznú Nonprofit Kft.-nek, és cikkeket is ír a sorosista oldalra. A sajtóterméknek titulált portál működésében azonban inkább egy magánnyomozó irodára emlékeztet, hiszen például drónokkal figyeltetik Orbán Viktort és Mészáros Lőrincet. A pártatlanság és a függetlenség persze gyakran csak álca. Ahogy arról a Tűzfalcsoport korábban beszámolt, Sepsi – Baranyi Krisztina oldalán – részt vett a Ferencvárosi Polgármesteri Hivatalban a 2019-es hatalomátadáson, ami jól jelzi ellenzéki beágyazottságát. Sepsi egy másik cége korábban milliós politikai megbízást kapott az LMP-től. Saját elmondása alapján a szintén atlatszo.hu közeli Gáli Csabával és a városháza-botrány kapcsán is megismert Tordai Csabával egyetemben készítettek egy új alkotmánytervezetet, amely elmondásuk szerint „arra törekszik, hogy a magyar alkotmányfejlődés és az európai alkotmányos konszenzus tiszteletben tartásával egy modern, huszonegyedik századi Magyarország jogrendszerének alapjait fektesse le.” A javaslat korlátozná a köztársasági elnök jogköreit és liberális elveket szorgalmaz a büntető igazságszolgáltatás kapcsán.

Sepsi Tibor Lajos 2014 óta résztulajdonosa az Átlátszó.hu Közhasznú Nonprofit Kft.-nek. Emellett cikkeket is ír az oldalra. Sepsi neve azonban fölbukkant egy másik cégben: a Kelsen és Coase Igazgatási Tanácsadó Kft.-ben. Ez a társaság 2017-ben magának az LMP-nek dolgozott. Mindösszesen 2,78 millió forintért „törvényjavaslatok, módosító javaslatok közpolitikai megalapozását” végezték az ellenzéki pártnak. A Kelsen és Coase Kft. a tényfeltáró videó publikálásának idején végelszámolás alatt áll. Tehát miközben Sepsi Tibor Lajos a nap egyik részében az Átlátszónál független-objektíven leleplezett, addig a nap hátralevő részében másik cégében törvényjavaslatokat dolgozott ki az LMP-nek. Annak az ellenzéki pártnak, amelynek akkori társelnöke, Demeter Márta korábban világossá tette, mi a legfőbb céljuk: a jelenlegi rezsim lebontása és egy kormányzóképes alternatíva megteremtése. Azóta tudjuk, bűnösnek mondta ki a hivatali visszaéléssel gyanúsított Demeter Márta LMP-s országgyűlési képviselőt első fokon a Pesti Központi Kerületi Bíróság.

Érdekes adalék: az Alkotmánybíróság főtitkárságát 2011 óta vezető Bitskey Botond – akit például a Társaság a Szabadságjogokért egyik választójogi konferenciáján is az előadók között találhattuk – Sólyom László egykori államfő hivatalvezető-helyettese volt a Köztársasági Elnöki Hivatalban 2010-ig. A Sólyom embereként számon tartott Bitskey az emberi jogi diskurzus klasszikusan libertariánus vonalát képviseli. A 2000-es évek elején annak a hágai T.M.C. Asser Instituut nevű intézetnek a posztgraduális képzésein is részt vett, amelynek a nevét időnként megtalálhatjuk a Soros-féle Open Society Foundations eseményein a vendégszervezetek között. Az 1966-os születésű technokrata-karrierista jogász a Sólyom-korszak lezárultával, 2010-ben a Keh felől az Alkotmánybíróság felé vette az utat, ahol 2011 januárja óta főtitkárként működik. Ebben az időszakban még olyan, Bitskeyhez hasonló elvi-politikai nézeteket valló „sólyomisták” is sertepertéltek ott, mint a joghallgatóként nagy Sólyom-kedvenc Tóth Gábor Attila, aki 2008-ban Sólyom László adatvédelmi biztosjelöltjeként is feltűnt – ám az elnöki hátszél ellenére, kínosan és látványosan megbukott a parlamenti megmérettetésen. Tóth 2011-ben a hvg.hu számára adott interjúban a Fidesztől féltette az Alkotmánybíróságot.

 

A (jogalkotási – a Szerk.) folyamat legújabb állomásaként pedig a jelenlegi tizenegy fős bíróságot tizenöt főre duzzasztják, ezzel a Fidesz-KDNP-nek jobban megfelelő személyi összetételű és hatáskörű Alkotmánybíróság jön létre.

– fogalmazott. Mindeközben 2013 és 2015 között már a Soros György politikai faltörő kosának számító Freedom House számára szakértett, és – ugyancsak 2013-tól – a szintén Soroshoz köthető Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű szervezet elnökeként tevékenykedett. Szellemiségét talán leghívebben Bitskey Botond viszi tovább az Ab-n: Bitskey mint az elnök másik „embere”, történetesen Sepsi Tibor, az atlatszo.hu résztulajának felesége.

Egyébként a fentiek ismeretében talán nem annyira véletlen, hogy a szakmai körökben ismerten balliberális, radikális ellenzéki szellemet képviselő ügyvédek (pl. Karsai Dániel) számos NGO-val, például a Magyar Helsinki Bizottsággal és a Transparency International Hungary-vel közös bizniszben, hosszú évek óta alapvetően sikerrel nyomják át ügyeiket az Ab Főtitkárságának szelektív indítvány-futószalagján. Sokszor igen, néha persze nem. A politikailag különösen kényes és érzékeny ügyekben jellemzően inkább csak „pszeudo szakmai” szempontok dominálnak, és valójában az irányvonalat követő erők közti „hívójel” az, ami fontos náluk, hiszen ők a lapleosztások során valójában Strasbourggal is közös nyelvet beszélnek.

Az sem véletlen, hogy például még a tanácsadók körében is érezhető volt az elmúlt években a liberális véleményirány nyomása, a szakmai előrejutás kényszere miatt a mainstram jogász elitben mindmáig négyötödös balliberális túlsúlyból is fakadóan. Stumpf István tanácsadói vezérkarában is akadt olyan fiatalabb tanácsadó, aki 2011 után számos publikációban élesen bírálta, kifogásolta a nemzeti kormány alkotmányozását, illetve ugyanő korábban a volt ombudsman, a második Orbán-kormány egyik törvénymódosítása kapcsán még 2013-ban hisztérikusan Orwellt emlegető Szabó Máté számára is készített Ab-beadványokat. A kör tehát bezárul, a belterjes tudományos, akadémikus szcénában elvárásként ma is ott feszül a kemény vagy esetleg lágyabbra hangolt, visszafojtott utálat mindazzal szemben – és külön Orbán Viktor személyét is célozva –, ami nem liberális, globalista vagy marxista szellemet testesít meg. Ez a szellemi konfliktus jól kifejezhető a nemzeti szuverenitás és a globalista nyitott társadalom (Soros György) híveinek éles szembenállásaként is.

A Főtitkárság belső erőpozíciója révén ma a például Schanda Balázs nevével fémjelezhető, a humanitárius kérdéseket is keresztény civilizációs alapon megközelíteni igyekvő, nemzeti szellemiségű vonallal szemben még mindig tartani tudja magát a liberális emberi jogi irányzat Magyarország egyik meghatározó alkotmányos intézményében. A Bitskey vezette Főtitkárság hatalma jelentős, hiszen érdemi befolyása van az indítványelemzés és -befogadás tekintetében, vagyis gondosan „megszűri” a jogkereső, egyszeri állampolgárok és jogi képviselőik beadványait az alkotmányjogi panaszút megtalálásának igyekezetében. Hivatalosabban: a Főtitkárság „elősegíti az Alkotmánybíróság Hivatalának érdemi szakmai munkáját”, és részt vesz az esetlegesen létrehozott munkacsoportok tevékenységében is. Mindez a konstrukció természetesen a 2010 utáni közjogi változások örvénylésében lett végül a gyakorlat által tudatosan megalkotva, és sikeresen életben tartva.

Ennek alapja, pontosabban egyik fő szimbolikus pillanata volt 2014 május közepe, már az országgyűlési választás után, de az EP-választási kampány finisében. Akkor, a fanyalgó emberjogista liberálisok, a Sólyom-kör ismert jogász-celebjeinek és Kis János filozófusnak, a fél évvel előtte jogi értelemben is elporladt SZDSZ korai elnökének a jelenlétében, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának külön eseményén Sólyom kiadta a balliberális sajtón utókampány-ízzel végigfutó jelszót: „Vissza a könyvtárba!” – vagyis időlegesen visszavonulva, nekik kell gondosan „átmenteniük” a megfogalmazott „értékeket”. A mai Alkotmánybíróságon a „könyvtár”, a Sólyom-világ utolsó védőbástyájának szerepét, funkcióját a taláros testület Főtitkársága tölti be, amely mindmáig lángként őrzi a nyitott társadalom szabadnak láttatott, azonban a nemzeti-keresztény ideált foglyul ejteni kívánó emberi jogi eszményét.

Az elmúlt évek tendenciáinak fényében még nem teljesen egyértelmű, hogy ez a jövőben, tartósan is így maradhat-e, de az tény, hogy a Sólyom- és külföldről finanszírozott civil-szálak részben ma is elérnek a Donáti utcáig…

Forrás: tuzfalcsoport.blogstar.hu; Fotó: MTI/Európai Parlament/Philippe Buissin

https://pestisracok.hu/soros-gyorgy-csapjai-meg-mindig-az-alkotmanybirosagig-ernek/

 

ALKOTMÁNYOS VÁLSÁG SZÉLÉRE SODRÓDHAT AMERIKA, SOKAKAT FELHÁBORÍTOTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG TERVE

 Szerző

Gaál József

24 PERCE

Az Egyesült Államok történetének egyik legdurvább jogi, politikai és társadalmi "csatározása" veheti kezdetét, miután az ország legmagasabb bírói testülete felvetette annak a lehetősét, hogy visszaadja tagállami hatáskörbe az abortusz szabályozását.

Hirdetés

Válság

Amerika

Abortusz

Megosztás

Az Alkotmánybíróság szerepét is ellátó amerikai Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court) arra készül, hogy hatályon kívül helyezze az úgynevezett a Roe kontra Wade ítéletet, amely alkotmányos jogot biztosít a nőknek a legális abortuszra - derült ki egy, a Politico által nyilvánosságra hozott 98 oldalas bírósági véleménytervezetből. Az 1973. január 22-én meghozott Roe kontra Wade ítéletben - az alkotmány 14. kiegészítése alapján, a magánélethez való jogra hivatkozva - a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az abortusz tiltását az első trimeszterben. A döntés mérföldkőnek számított az Egyesült Államok jogtörténetében, ugyanis ettől kezdve az amerikai nők abszolút jogot kaptak a terhességük megszakítására.

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság épülete

A nyilvánosságra hozott tervezetet egy republikánusnak tartott alkotmánybíró, Samuel Alito írta, aki szerint a Roe kontra Wade ügyben anno úgy hoztak ítéletet a Legfelsőbb Bíróság tagjai, hogy nem megfelelően értelmezték az alkotmány erre vonatkozó passzusait. Szerinte ugyanis az alkotmány nem tesz utalást az abortuszra, és egyetlen alkotmányos rendelkezés sem védi hallgatólagosan ezt a jogot. Mint fogalmazott: 1973. január 22-én a Legfelsőbb Bíróság a törvényhozói és a végrehajtói hatalom helyébe lépett, és az ítéletével jogalkotói munkát végzett, pedig azokban a kérdésekben, ahol az alkotmány hallgat, ott az amerikai népnek választásokon és választott vezetőkön keresztül kell kormányoznia önmagát.

Az abortusz megengedhetőségét és annak korlátozását úgy kell megoldani, mint demokráciánk legtöbb fontos kérdését: úgy, hogy a polgárok megpróbálják meggyőzni egymást, majd szavaznak. Ezt követeli meg az alkotmány és a jogállamiság

- olvasható Alito érvelésében, amelynek végén külön megjegyezte azt is: "itt az ideje, hogy az alkotmányt szó szerint értelmezzük, és visszaadjuk az abortusz kérdését a nép választott képviselőinek."

A véleménytervezet nem kötelező érvényű bírósági döntés, hacsak a 9 fős testületből 5 bíró alá nem írja azt. Más esetben a tervezetet szavazásra bocsájtják - ez várhatóan júliusban fog bekövetkezni -, ahol titkos voksoláson döntenek majd a sorsáról az alkotmánybírák. Ha a tervezet elfogadásra kerül, akkor szövetségi szinten megszűnik az abortusz legalitása, és az engedélyezés visszakerül a tagállamok választott képviselőinek és kormányzóinak hatáskörébe. Ezt követően feltehetően a republikánus vezetésű államok szigorítanak, míg a demokraták pedig lazítanak az erre vonatkozó szabályokon.

Ehhez kapcsolódóan érdemes megjegyezni, hogy jelenleg a Legfelsőbb Bíróság 9 tagja közül 6-ot republikánus elnökök neveztek ki, így őket (Clarence Thomas, Neil Gorsuch, Brett Kavanaugh, Amy Coney Barrett, Samuel Alito és John Roberts)  jobboldali/republikánus bíróknak szokás nevezni, míg a maradék hármat (Stephen Breyer, Sonia Sotomayor és Elena Kagan) baloldalinak/demokratának. Ha csak és kizárólag ezt a törésvonalat vesszük figyelembe, akkor a Roe kontra Wade ítéletet feltehetően hatályon kívül helyezi majd a testület 6-3 arányban. 

Ennek a lehetősége pedig már most hatalmas felháborodást váltott ki a demokrata és liberális érzelműek körében. Helyi idő szerint hétfő este spontán tüntetések robbantak ki a Legfelsőbb Bíróság washingtoni épülete előtt, amit teljes egészében körbekordonoztak és nagy számú rendőrt vezényeltek a helyszínre. 

Sajtóbeszámolók szerint a véleménytervezet kiszivárgása példa nélküli. A bíróság modern kori történetében még egyetlen határozattervezetet sem hoztak nyilvánosságra úgy, hogy egy adott ügyben még nem született végleges ítélet. Az esetet egyelőre sem igazságszolgáltatás csúcstestülete, sem pedig a Fehér Ház nem kommentálta.

Egyes elemzők szerint a szivárogtatás egyfajta kísérlet lehet arra, hogy megfélemlítsenek egy vagy több bírót, hogy megváltoztassák szavazatukat, ezzel hatályban tartva a Roe kontra Wade ítéletet. Mások úgy gondolják, hogy szivárogtatás célja a társadalmi hangulatkeltés, melynek hatására a jelenleg demokrata többségű képviselőház és szenátus felhatalmazva érzi majd magát arra, hogy kibővítse a legfelsőbb bíróság tagjainak számát 13 főre, megfordítva így a republikánus-demokrata bírák arányát 6-7-re - ami közvetlenül vagy közvetetten, de biztosan alkotmányos válságot eredményezne. Az utóbbi feltételezést egyébként az is alátámasztja, hogy Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke és Chuck Schumer, a szenátus demokrata frakciójának vezetője, "a republikánusok által kinevezett bírák" tervezetét "a modern történelem egyik legrosszabb és legkárosabb döntésének" nevezte.

https://ripost.hu/kulfold/2022/05/alkotmanyos-valsag-szelere-sodrodhat-amerika-sokakat-felhaboritott-a-legfelsobb-birosag-terve

Jogi zsákutcába vezetett az érvénytelen népszavazás ügye

 Miklósi Gábor

BELFÖLD

április 24., vasárnap 7:03

 A kormány szóhasználatában "gyermekvédelmiként" emlegetett népszavazás homofób és manipulatív kérdéseire bő 1,7 millió ember érvénytelenül szavazott. Az érvénytelen szavazatok soha nem látott magas száma nem kis részben egy civil kampánynak volt köszönhető. A civilek azzal kampányoltak, hogy érvénytelen kérdésre csak érvénytelen válasz adható, azzal lehet leginkább deklarálni a kormány gyűlöletkeltő politikájának elutasítását és akadályozni az érvényességi küszöb elérését.

Amikor a kormánypártok számára oly fontos népszavazás végül érvénytelen lett, a sikeres civil kampány miatt hirtelen több, a lényegét tekintve roppant hasonló kifogás is befutott Nemzeti Választási Bizottsághoz. Arról szóltak, hogy az érvénytelen szavazatra buzdítás szembe megy a népszavazással, a közvetlen hatalomgyakorlás intézményének demokratikus céljával. Az NVB kormánypárti többsége helyt adott a kifogásoknak, és megbírságolta a kampány mögött álló szervezeteket.

A Háttér Egyesületet és az Amnesty International Magyarországot a kiszabható maximális 3-3 millió forintra, őket és 13 további szervezetet (Artemisszió Alapítvány, Szivárvány Misszió Alapítvány, Labrisz Leszbikus Egyesület, a Magyar Aszexuális Közösség, Magyar Helsinki Bizottság, Atlasz Leszbikus, Meleg, Biszexuális Transznemű és Queer Sportegyesület, PATENT Patriarchátust Ellenzők Társasága Jogvédő Egyesület, noÁr mi vagyunk! Nonprofit Kft., Prizma Transznemű Közösség, Szimpozion Egyesület, Szivárványcsaládokért Alapítvány, Társaság a Szabadságjogokért, Transvanilla Transznemű Egyesület) 176.400-ra büntették.

Az NVB úgy látta, hogy az érvénytelen szavazat jogsértő, a kampány pedig jogellenes, „nemcsak szétfeszíti, hanem át is töri a közvetlen hatalomgyakorlás alkotmányos célját és a mögötte meghúzódó jogalkotói akaratot”. Az abszurd és nyilvánvalóan jogellenes NVB-határozatokról és a civilek fellebbezéséről akkor részletesen beszámoltunk.

Az NVB érvelése ordítóan bugyuta és jogilag feltűnően slendrián volt, ezért úgy tűnt, ha a határozatokkal érdemben foglalkozik a Kúria, mindet el fogja kaszálni.A fő kérdés innentől már nem maga az érvénytelen szavazatra buzdítás jogi megítélése volt. Fontosabbá vált, hogy a felülvizsgálati rendszer képes-e a hatékony jogorvoslatra egy olyan, politikailag fontos, közjogilag azonban önmagában már súlytalan ügyben, ahol a civilek megbírságolása mellett egyetlen komolyan vehető jogi érv sem szólt. Ebből a szempontból van nagy jelentősége, hogy az ügy a Kúrián egészen különös fordulatot vett.

A 15 szervezet közös fellebbezésének a várt módon helyt adtak, így a 176 ezres bírságokat is törölték.

Ugyanerre a sorsra jutott az Amnesty elmarasztalása és hárommilliós bírsága is.

A Háttér Társaság ugyanekkora büntetését viszont helyben hagyták.

És ez történt az Amnesty és a Háttér egyik közös felülvizsgálati kérelmével is.

Az érvénytelen voksra buzdító civilek ügyében született összesen öt, a civil kampány különböző elemeit jogszerűtlennek nyilvánító NVB-döntésből a Kúria kettőn nem változtatott érdemben.

Az Amnesty és a Háttér Társaság külön-külön beadott fellebezéseit ugyanazzal az indoklással marasztalta el és bírságolta meg az NVB, a Kúria a két ügyben mégis teljesen eltérő döntést hozott. Az Amnesty esetében a közigazgatási kollégium V. tanácsa a civileknek adott igazat. Egyebek mellett megállapította, hogy

az NVB határozatában alapvető formai hiányosságok vannak, például nem rögzetítték a tényállást,

a szervezetek nem kapták meg a kampányukra vonatkozó kifogást, ezért az NVB eljárás során nem tehettek nyilatkozatot,

és kimondta a lényeget, hogy az érvénytelen szavazat leadása nem jogsértő, mivel közvetlenül fakad a szólásszabadság alkotmányos alapjogából, és nem sérti mások jogait. Így az arra való buzdítás sem lehet jogellenes.

A civilek ügyeiben eljáró másik tanács, a IV. sem igen juthatott volna más álláspontra, ha belemennek a tartalmi vizsgálatba.

Ők azonban nem vizsgálták érdemben az eléjük kerülő fellebbezéseket: formai ok miatt utasították el mindkettőt.Arra hivatkoztak, hogy a kérelemnek tartalmaznia kell, hogy milyen törvénnyel ellentétes az NVB határozata. És a két kifogásolt fellebbezés csak az Alaptörvénynek a népszavazásról szóló cikkét nevesíti, ami szerintük kevés. Hiába van utalás a választási eljárásról szóló törvényre, hiányoznak a konkrét, érdemi érvek.

Ez az érvelés azért különös, mert a IV. tanács elutasító határozatai maguk cáfolják ezt.Az egyik kifejti a civilek fellebbezését, mely szerint a választási eljárásról szóló törvénynek (Ve.) a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás érvényre juttatásáról szóló pontját sérti az NVB határozata. A Kúria itt két hosszú bekezdésben (13, 14) ismerteti a kérelmező Háttér Társaság meglehetősen konkrét érveit. A másikban látszik, hogy a fellebbezés ugyanerre hivatkozott, és még a népszavazásról szóló törvényre (Nsztv.) is utalva fejtették ki, hogy miért:

"Az Nsztv. l. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ve. 140-141. §-ából következően a népszavazási kampány rendeltetése, hogy a közügyek megvitatása körében a választópolgárnak a népszavazáson kinyilvánított akaratát befolyásolja. A népszavazási kampány éppen arra irányul, hogy a választópolgárt befolyásolja abban, hogy a népszavazáson részt vegyen-e, illetve azon milyen szavazatot adjon le. Ebből következően álláspontjuk szerint a népszavazási kampánytevékenység rendeltetésével egyáltalán nem ellentétes (hanem a népszavazási kampány rendeltetésén belül marad), ha az a választópolgár által jogszerűen leadható érvénytelen szavazatra buzdít. Mindezek alapján az NVB a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának megsértésével állapította meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megsértését."

Így foglalja tehát össze a Kúria határozata, hogy a beadvány szerint miért törvénysértő az NVB döntése. Majd kijelentik, hogy az Amnesty és a Háttér közös beadványa érdemi vizsgálatra alkalmatlan, mert nincs benne elég konkrét hivatkozás és érv a jogszabálysértésre.Biztos lehettek volna a felülvizsgálati kérelmek még konkrétabbak vagy részletesebbek. A többi beadvány valóbban hosszabban sorolta a konkrét jogszabályi helyeket. De ez a nüansznyi különbség semmiképp nem indokolja, hogy a Kúria egyik tanácsa ezt a két döntést simán lesöpörje az asztalról. Egy tisztességes bírósági fórumnak az a dolga, hogy érdemben vizsgálja az elé kerülő beadványokat, nem az, hogy nagyítóval keresse a formai elutasításra okot adó körülményeket.

Nehéz nem arra gondolni, hogy a sikertelen népszavazás okozta kormányzati presztízsveszteség miatt a Kúria politikailag amúgy is erősen kitett közigazgatási berkeiben felmerülhetett, hogy jó lenne egy-két olyan határozat, ami helyben hagyja az NVB kormánypárti többségének meglehetősen szolgai döntéseit. Több forrásunk is úgy véli, hogy a Kúria IV. közigazgatási tanácsának van olyan tagja, aki alkotmánybírói ambíciókat dédelget, amihez az ilyen akciók jó ajánlólevélnek számíthatnak. (Varga Zs. András másfél éve épp az Alkotmánybíróságot hagyta ott a Kúria elnöki posztjáért, és a parlament azóta sem választotta meg az utódját.)

A Kúria eljárásaiban a népszavazás kezdeményezőjeként a kormány is kifejthette az álláspontját. A kormány élt a lehetőséggel: szerintük az érvénytelen szavazatok súlytalanok, nem számítanak, és nem is jelentenek semmit.

A tudatosan érvénytelenül leadott szavazatok sem fejezik ki azt a véleményt, hogy a feltett kérdésekre nem adható helyes válasz,

és sem az érvénytelen szavazatok, sem a számuk nem tekinthető egységes politikai véleménynyilvánításnak.

Sőt, még azt is vitatták, hogy az érvénytelen szavazat legitim válaszlehetőség a feltett kérdésekre, pedig erről még alkotmánybírósági határozat is létezik.

Elutasított kérelme miatt a Háttér Társaság az Alkotmánybírósághoz fordult. A szervezet arra hivatkozott, hogy a Kúria döntése (közvetve) sérti a szabad véleménynyilvánításhoz való jogukat, konkrétan pedig a tisztességes eljáráshoz fűződőt.

Az AB pénteki döntése szerint erről szó sincs. A testület a panaszt szintén formai okra hivatkozva utasította el. Szerintük a Kúria döntése nem érinti a Háttér Társaság szabad véleménynyilvánítási jogát. Annak vizsgálatára pedig nincs hatáskörük, hogy a formai alapú elutasítás sértette-e a civil szervezet tisztességes eljáráshoz fűződő jogát, mert azt csak az érdemi döntések tekintetében tehetik meg. A Háttér hiába hivatkozott arra is, hogy a két azonos ügyben ellentétes döntések születtek. Mivel a Kúria az egyiket formai ok miatt utasította el, a másikban viszont érdemi vizsgálatot követően adott igazat a kérelmezőnek, az AB szerint nem sérült az alkotmányosság.

A Háttér az ügy miatt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul.

https://444.hu/2022/04/24/jogi-zsakutcaba-vezetett-az-ervenytelen-nepszavazas-ugye

Nem kérdőjelezhető meg egy bíró függetlensége csak azért, mert a kommunizmusban nevezték ki

 Az Európai Bíróság egy lengyel ügy kapcsán hozott döntést, amelynek alapján ki lehet jelenteni, hogy egyetlen volt kommunista országban sem vonható kétségbe egy bíró függetlensége és pártatlansága pusztán azért, mert 1990 előtt nevezték ki.

Az Európai Bíróság egy olyan ügy kapcsán hozott elvi fontosságú döntést, amely eredetileg teljesen más jellegű jogvitáról szólt. Lengyelországban huzamosabb ideje folyik egy eljárás, amelyben a lengyel legfelsőbb bíróságnak a fogyasztók és a Getin Noble Bank lengyel hitelintézet között létrejött „kölcsönszerződésben foglalt indexálási záradék állítólagosan tisztességtelen jellegével” kapcsolatos jogvitát kell eldöntenie.

A lengyel bíróság előtt felmerül a kérdés, hogy a jogvitában korábban eljáró három fellebbviteli bíró megfelelt-e a függetlenség és pártatlanság uniós jog által támasztott követelményeinek.

Egyikük ugyanis a kommunista rendszerben kezdte bírói pályafutását, amelynek megszűnését követően nem tett ismét bírói esküt. A másik két bírót akkor nevezték ki fellebbviteli bírónak (2000 és 2018 között), amikor a lengyel alkotmánybíróság szerint a kinevezésükben részt vevő nemzeti igazságszolgáltatási tanács (KRS) nem működött átlátható módon, és az összetétele alkotmányellenes volt. Emiatt a lengyel bíróság az Európai Bírósághoz fordult, és azt kérdezte, hogy az említett három bíró pártatlannak és függetlennek tekinthető-e.

Az uniós bíróság kettébontotta az ügyet, és külön határozott a kommunista rendszerben és külön a 2000 és 2018 között kinevezett két bíróról, noha a végkövetkeztetések ugyanazok lettek.

EHHEZ KAPCSOLÓDÓAN:

Ki minősül háborús bűnösnek, és ezt ki dönti el?

Az Európai Bíróság szerint önmagában az a tény, hogy egy bíró a kommunista időszakban kezdte a karrierjét, még nem teszi kérdésessé a bíró későbbi igazságszolgáltatási feladatai ellátása során fennálló függetlenségét és pártatlanságát. A bíróság kiemeli, hogy „a Lengyel Köztársaság csatlakozott az unióhoz és az uniós értékekhez, köztük a jogállamiság értékéhez, és e tekintetben nem okozott nehézséget az a körülmény, hogy a lengyel bírákat olyan időszakban nevezték ki, amikor ezen állam rendszere nem minősült demokratikusnak”.

Ráadásul a kérdést előterjesztő bíró semmi olyan körülményre nem hivatkozott, amelynek alapján kétség merülhetne fel az érintett bíró függetlensége, pártatlansága kapcsán.

A másik két fellebbviteli bírót illetően a bíróság arra hívta fel a figyelmet, hogy a lengyel alkotmánybíróság nem foglalt állást a nemzeti igazságszolgáltatási tanács függetlenségével kapcsolatban akkor, amikor ennek a testületnek az összetételét alkotmányellenesnek minősítette. Ez azért fontos, mert a két bíró kinevezése is ebben az időszakban történt. Vagyis az Európai Bíróság úgy látja, hogy ez az alkotmányellenesség önmagában nem elegendő ahhoz, hogy kétségessé tegye az akkori összetételében működő KRS függetlenségét és pártatlanságát, így a kinevezett bírák függetlenségét és pártatlanságát sem lehet ennek alapján megkérdőjelezni. Erre az esetre is érvényes, hogy a kérdést előterjesztő bíróság semmi egyéb körülményre nem hivatkozott.

Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a bíróság elé. Ezzel az ítéletével az Európai Bíróság nem dönti el a jogvitát, de a nemzeti bíróságnak kötelező ezt a döntést is figyelembe véve meghoznia az ítéletét. Sőt ez a határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti. Vagyis ezen ítélet alapján kimondható, hogy egyetlen volt kommunista országban sem jelenthető ki egy bíróról, hogy nem független vagy pártatlan pusztán azért, mert 1990 előtt került hivatalába.

https://www.szabadeuropa.hu/a/nem-kerdojelezheto-meg-egy-biro-fuggetlensege-csak-azert-mert-a-kommunizmusban-neveztek-ki/31775833.html

Ismét elmarasztalta az Európa Tanács a magyar államot Baka András főbíró ügyében

 BELFÖLD

2022. március 17. – 11:46

Bakró-Nagy Ferenc

A korábbiaknál is erősebb döntésben vonta felelősségre az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a magyar államot azért, mert 2016 óta nem hajtja végre a Baka kontra Magyarország ügyben hozott strasbourgi ítéletet. A Miniszteri Bizottság döntése újabb erőteljes jelzés arról, hogy nem biztosított a magyar bírák függetlensége és véleménynyilvánítási szabadsága, írja közös közleményében az Amnesty International Magyarország és a Magyar Helsinki Bizottság.

A korábbiaknál is erősebb döntést, ún. ideiglenes határozatot (interim resolution) hozott a Baka-ügyben múlt héten az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága, amely azt vizsgálja, hogy a magyar kormány milyen lépéseket tett az Emberi Jogok Európai Bírósága által 2016-ban hozott ítélet végrehajtása érdekében. Hat éve azt állapították meg, hogy

Baka András főbírót azért menesztették idő előtt, személyre szabott jogalkotással a tisztségéből, mert szakmai minőségében nyilvánosan kritizált bizonyos, a bíróságok függetlenségét veszélyeztető lépéseket. Ez a strasbourgi bíróság szerint nemcsak Baka András tisztességes eljáráshoz való jogát és véleménynyilvánítási szabadságát sértette, hanem félelmet és „dermesztő hatást” (chilling effect) keltett a magyar bírák között is, és eltántoríthatta őket attól, hogy szakmai véleményüket nyilvánosan kifejezzék.

Baka András, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke a Kúria teljes ülésén Budapesten, a bíróság dísztermében 2013. június 3-án – Fotó: Kovács Tamás / MTI

Az ideiglenes határozat egy erőteljesebb eljárási eszköz, mint a Miniszteri Bizottság ülésein rendszerint elfogadott döntések, eddig egyetlen magyar ügyben adtak ki ilyen ideiglenes határozatot. Az ideiglenes határozatban a Miniszteri Bizottság kitért arra, hogy

az elmúlt hat évben a magyar jogalkotó semmit nem tett annak biztosítása érdekében, hogy a jövőben ne lehessen a Kúria elnökét önkényesen eltávolítani,

a magyar hatóságok ígéretük ellenére sem árulták el, hogy milyen garanciák és biztosítékok védik a magyar bírákat az illetéktelen nyomásgyakorlástól,

így a magyar bírák véleménynyilvánítási szabadsága kapcsán továbbra is érvényesül a „dermesztő hatás”.

A Miniszteri Bizottság által azonosított problémák nagyban megegyeznek azokkal, amelyeket az Amnesty International Magyarország és a Magyar Helsinki Bizottság is jelzett az eljárásban.

Az ellenzék tervei között szerepel, hogy kétharmados többségük esetén technikai módosítással leváltsa Polt Pétert, átneveznék a Legfőbb Ügyészséget, mint azt tette a Fidesz 2010 után, amikor átkeresztelte a Legfelsőbb Bíróságot Kúriára, és megszüntették Baka András és helyettesének státuszát.

https://telex.hu/belfold/2022/03/17/ismet-elmarasztalta-az-europa-tanacs-a-magyar-allamot-baka-andras-fobiro-ugyeben

KGST országként szerepelünk a medve halállistáján

 

KARDOS GÁBOR

2022.02.27. 10:56

 Mindenki ismeri a szakállas viccet, hogy elterjed az erdőben a hír: a medvének van egy halállistája és az erdő lakói találgatni kezdenek, vajon ki lehet rajta. Ukrajna már biztos... Most is sok elemző úgy találgatja Putyin távlati céljait, mintha nem jelentette volna be nyilvánosan ezeket már decemberben a NATO-val szemben támasztott orosz biztonsági garancia igények formájában, mert ezek alapján Moszkva egyértelmű végcélja az egykori KGST térség feletti befolyás visszaszerzése.

Emberileg érthető ugyan, ha ilyenkor az elemzők a napi aktualitások alapján próbálnak véleményt alkotni, de egyetlen háború tényleges okaira és kimenetelére nézve sem lehetett még soha érdemben következtetni a kitörésekor kialakuló hadihelyzetből. Ez csak nagyobb távlatból lehetséges, főleg miután maga Putyin is már előre nyilvánvalóvá tette fő stratégiai céljait.

56-BAN NAGYON HASONLÓ TÖRTÉNELMI TAPASZTALATUNK VOLT MINT MOST AZ UKRÁNOKNAK

Saját történelmünk tükrében érthetjük meg közelebbről, mi is zajlik most Ukrajnában, mert a Nyugat pontosan ugyanúgy buzdított minket az oroszokkal szembeni ellenállásra 1956-ban mint az ukránokat a narancsos forradalommal, illetve utána az Euromajdannal... és pontosan ugyanúgy hiú reménynek bizonyul most is, hogy a Nyugat érdemben közbelépne vagy megvédené az általa oroszellenes fellépésre feltüzelt népeket, ahogyan 1956-ban ez üres ígéretnek bizonyult nálunk. Ilyen az, mikor kisebb népek függetlenségi törekvéseit eszközként használják fel nagyhatalmi játszmákban. Ha vannak a történelemben könyörtelen szükségszerűséggel ismétlődő leckék, ez bizonyosan ilyen, mert a nagyhatalmi érdekek minden más szempontot felülírnak. Főleg háborúkban.

Ukrajna abban más és különleges státuszú, hogy egymástól markánsan különböző két részből áll: van egy "európaibb", ukrán többségű nyugati része és egy orosz többségű keleti része. Henry Kissinger, az amerikai külpolitika máig magasan legkiemelkedőbb alakja már 2014-ben, az Euromajdan válság idején megjövendölte: ha a nyugati külpolitika célja nem az ország két részének megbékítése és az, hogy Ukrajna híd legyen az oroszok és Európa közt, hanem az a stratégiai cél, hogy a nyugati részt a keleti orosz blokkal szemben egyoldalúan támogatva még inkább sarokba szorítsák Moszkvát, annak nagyon hamar tragikus következményei lesznek. Igaza lett.

 

NEMCSAK ELVAKULT PUTYINISTÁK TETTÉK FELELŐSSÉ A NYUGATI UKRAJNA-POLITIKÁT A KIÉLEZEDŐ KONFLIKTUSÉRT.

Hatalmas tévedés azt hinni, hogy csak a putyinista jobboldali sajtó Moszkvából távirányított narratívája az, hogy ezt a konfliktust egy nyíltan oroszellenes nyugati külpolitika provokálta ki. Kissinger, aki az amerikai külpolitikában mindenki másnál mélyebben ismeri az orosz történelmet, ismételten figyelmeztetett a veszélyre, hogy a medvét nem szabad sarokba szorítani, mert azzal gyakorlatilag kikényszerítjük, hogy támadjon. Márpedig a nyugatbarát ukrán fordulat kikényszerítése előbb soft propaganda eszközökkel ("narancsos forradalommal"), majd a kifejezetten polgárháborús helyzetet provokáló Euromajdannal pontosan a medve geopolitikai sarokba szorítását jelentette, – különösen a balti országok NATO integrációjával megfejelve. A kettő együtt már kifejezetten bekerítési manőver volt Moszkvából nézve.

Kissinger világosan látta és megfogalmazta már 2014-ben: "A Nyugatnak meg kell értenie, hogy Oroszországnak Ukrajna sosem lehet külföld, sosem csupán egy másik ország. Az orosz történelem azzal kezdődött, amit Kijevi Rusznak neveznek. Az orosz vallás is onnan terjedt el." Vagyis az oroszok számára Ukrajnának nemcsak geostratégiai jelentősége kiemelkedő és nemcsak az ország rendkívül gazdag erőforrásai miatt fontos érdekszférájukban tartani, hanem Ukrajna az orosz identitás integráns része... bizonyos értelemben még inkább mint mondjuk nekünk Erdély.

MOST MIT NEM ÉRTÜNK? A NAGYHATALMI LOGIKA MINDIG ÍGY MŰKÖDÖTT

Pont így működött mindig a nagypolitika: amikor Oroszország átmenetileg meggyengült, a Nyugat addig nyomult korábbi érdekszférájának elfoglalásában, ameddig csak tudott. Most meg Putyin elérkezettnek látta az időt, hogy a Nyugat meggyengülését kihasználva visszaszerezze mindazt, amit csak tud. Vajon min vannak most sokan úgy megdöbbenve, amikor a történelemben ez sose volt másképp?

Maga Amerika és a NATO adott szabad kezet Putyinnak a háborúhoz, azzal, hogy eleve kizártak bármilyen katonai beavatkozást Ukrajna védelmében. Bár Putyin már jóval régebben tudhatta, hogy a Nyugat nem fog érdemben beavatkozni, egészen pontosan a Krím elfoglalása óta, ami 2014-ben közvetlen válasz volt az Euromajdanra.

Miről árulkodik a Budapesti Memorandum megsértése?

A Budapesti Memorandumban az USA, Nagy-Britannia és Oroszország garantálták Ukrajna területi integritását, cserébe azért, hogy Ukrajna végképp átadott minden területén található nukleáris fegyverzetet. Nemcsak Ukrajna számára volt tragikus üzenet a jövőre nézve az, hogy a Budapesti Memorandumot aláíró USA és Nagy-Britannia semmilyen komolyabb lépést nem tett a Krím annektálásakor. A térségben legfontosabb amerikai szövetséges Lengyelország külügyminisztere, Sikorski ezután tett zárt körben olyan kijelentést, hogy igazából nem számíthatnak Amerikára. A lengyel történelemben túl közeli traumatikus emlék, hogy a szerződésben garantált brit-francia hadba lépés elmaradt, mikor Hitler lerohanta Lengyelországot és teljesen magukra maradtak, ahogy most Ukrajna is. Kérdés, vajon mit érnek az ilyen írásos formában is megerősített szerződéses garanciák, ha a gyakorlatban pont akkor nem érvényesülnek, amikor szükség lenne rájuk?

KÉRDÉS, MIT ÉR AKÁR A NATO GARANCIA EGY OLYAN DESTABILIZÁLÓDÓ VILÁGBAN, AHOL MINDEN ORSZÁG EGYRE INKÁBB CSAK MAGÁRA SZÁMÍTHAT.

A Krím elfoglalása után Putyin most újra nyíltan megszegi a Budapesti Memorandumot, megszállva újabb és újabb ukrán területeket... de vajon csak ő szegi meg? Dehogy csak Putyin veszi semmibe saját vállalásait, mert az USA és Nagy-Britannia sem tesznek eleget a Budapesti Memorandumban vállalt kötelezettségeiknek, hiszen a vak is láthatja, hogy egyáltalán nem garantálják Ukrajna területi integritását. Akkor mire számíthatunk? Marad az, amit erőből el lehet érni az adott helyzetben. Háborúval.

Aggasztó inkompetencia-jelek nyugati vezetők részéről

Ebben a helyzetben különösen aggasztó, ha egy brit védelmi miniszter olyanokat mond a tiszti kar előtt az ukrán válságról, hogy " Putyin teljesen begőzölt", de a britek akár "ma is megtehetik azt, amit 1853-ban a krími háborúban, mikor elfenekelték I. Miklós cárt" aki "ugyanazt a hibát követte el mint Putyin, mert nem voltak barátai, szövetségesei". Stílusában és tartalmilag egyaránt szürreálisan felelőtlen kijelentés, mintha a brit védelmi miniszter nem tudná, hogy 1853-ban még az oroszok nem rendelkeztek olyan nukleáris arzenállal, aminek a bevetését Putyin most egyértelműen kilátásba helyezte, amennyiben valamelyik ország beavatkozna az ukrán hadszíntéren, hogy "elfenekelje"... és mintha az is elkerülte volna a brit védelmi miniszter figyelmét, hogy Kína februárban ünnepélyesen kiállt Putyin NATO-val szemben támasztott védelmi garancia igényei mellett, ami elég nyilvánvalóan cáfolja azt a vélelmet, hogy Moszkvának ne lennének szövetségesei.

A brit külügyminiszter asszony sem maradt le a kínossági versenyben, amikor azt találta mondani, hogy sosem ismerné el az orosz fennhatóságot a rosztovi és a voronyezsi régiókban, elárulva totális tudatlanságát, hogy ezek mindig is orosz területek voltak... Hogy lehetséges, hogy a legmagasabb pozíciókban ilyen inkompetens figurák lehetnek ma vezető nyugati hatalmaknál, akiknek gyakornoki állást sem illene adni abban a minisztériumban, amit momentán ők vezetnek? Egészen komolyan kérdezem, mert sajnos egyik miniszteri megnyilvánulást sem viccnek szánták.

PUTYIN NYÍLTAN DEKLARÁLT VÉGCÉLJA A KGST ORSZÁGOK VISSZAKERÜLÉSE AZ OROSZ ÉRDEKSZFÉRÁBA.

Sokan találgatják most, mi lehet Putyin célja a háborúval, pedig egészen nyíltan deklarálta már decemberben globális stratégiai céljait, amikor biztonsági garanciákat követelt a NATO-tól, aminek elérése a háború voltaképpeni végcélja. Persze, az világos, hogy Putyin minimális célja a háborúval Ukrajna demilitarizálásának kikényszerítése, feltehetőleg azzal kiegészítve, hogy valamilyen oroszbarát kelet-ukrán bábállam jöjjön létre. Logikus lenne az is Moszkvából nézve, hogy az orosz területeket valamilyen szárazföldi korridor kösse össze a Krímmel, bár ennek igényét nyilván csak akkor jelentenék be, ha sikerül a korridort megszállniuk. Eddig világos és nem sokban érint közvetlenül minket magyarokat a dolog. Csak hát beszélni kell arról is, hogy ennél jóval messzebb menő stratégiai követeléseket támasztott Putyin a NATO-val szemben a háború megkezdése előtt, amiről december óta tragikusan kevés szó esik az elemzésekben, pedig ebben már vastagon érintett a mi térségünk is: lényegében visszakövetelte az egész Jalta nyomán garantált orosz érdekszférát, benne a visegrádi országokkal. Mert mit is jelent a NATO-nak decemberben benyújtott "biztonsági garancia" követelések közt az a kitétel, hogy a NATO "az 1997-es szintre csökkenti katonai infrastruktúráját"? Nem kevesebbet mint azt, hogy az 1997-ben csatlakozott országok, köztük Magyarország NATO tagsága katonailag semmissé válna. 

KÍNOS BELÁTNI, DE A NAGYHATALMI LOGIKA SZERINT LEGITIM A JALTAI STATUS QUO HELYREÁLLÍTÁSÁT KÖVETELNI.

A tények kedvéért érdemes leszögezni: a sok évszázados nagyhatalmi logikát követve ez a követelés egyáltalán nem egy őrült diktátor lázálma, hanem tökéletesen reális és logikus, sőt abszolút legitim követelés – akkor is, ha történetesen nekünk nem tetszik. Mert a világháborút lezáró nagyhatalmi alkuk (Jalta, Potsdam) által rögzített status quo felrúgása óhatatlanul magában hordta egy ilyen nagyobb fegyveres konfliktus bekövetkeztét. A béke alapvetően csak addig garantált, amíg a nagyhatalmak tiszteletben tartják a világháború nyomán rögzített status quo-t... amit először a Nyugat szegett meg a kelet-európai EU és NATO integrációval, illetve Ukrajna nyugatos fordulatának kiprovokálásával. Hogy mivel járna a status quo teljes felrúgása? Természetesen világháborúval. Ezt most a Nyugat bármi áron el akarja kerülni, ami viszont már viszonylag rövid távon ahhoz hasonló engedményekhez vezethet, mint amilyen a Müncheni Egyezmény is volt a Harmadik Birodalom előrenyomulásakor. Nyilván sok függ majd az orosz-ukrán háborúban elért orosz katonai sikerektől. Vajon meddig mehet a Nyugat az engedményekben? Elmehet vajon addig, hogy Putyin maximális követeléseinek is engedve a visegrádi térség teljesen visszakerülne az orosz érdekszférába? Valószínűbb egyelőre, hogy tartósan nyugati-orosz ütközőzóna marad térségünk, ami azonban nem sokkal szívderítőbb perspektíva.

HOGY MIRE JÓK A BEJELENTETT SZANKCIÓK? EURÓPA GYENGÍTÉSÉRE...

Az oroszokkal szemben bejelentett nyugati gazdasági szankciók ne tévesszenek meg senkit! Ezek globálisan leginkább Európát gyengíthetik sajnos. A gázár már a háború első napján 62%-kal emelkedett a nemzetközi piacokon. Kérdés: ennyire elszálló energiaárak mellett meddig lehet fenntartani a rezsicsökkentés politikáját?

Mivel épp a gáz a legfőbb bevételi forrása és geopolitikai fegyvere Oroszországnak, egyelőre nem úgy néz ki, hogy ez a pozíciójuk gyengülne a konfliktusban. Sőt. A gazdasági szankciók nem fogják térdre kényszeríteni Oroszországot, viszont továbbra is ellehetetlenítik azt a gazdasági-politikai fejlődést, amiben nem az energiahordozókra és a katonai hatalomra épülne csupán az ország ereje, hanem egy olyan diverzifikált gazdaság fejlődhetne ki, ami egy ponton elvezethetne egyfajta belső (organikus) demokratizációhoz is. Sajnos a nyugati stratégák közt törpe kisebbséget képeznek azok, akik szerint nem kéne félni egy gazdaságilag így megerősödő Oroszországtól, sőt: pont ezáltal lehetne elérni azt a célt, ami most üres és kontraproduktív propaganda marad, hogy valamilyen nyugatias értékrend és demokratizáció gyökeret verhessen abban a térségben. A szankciók tehát konzerválják az autoriter rezsimet Moszkvában és konfliktusos viszonyát Európával.

MÉGIS MIRE SZÁMÍTHATUNK MOST ÉS MIÉRT ZSÁKUTCA DIABOLIZÁLNI VAGY ISTENÍTENI PUTYINT?

A nyugatbarát tábor diabolizálja, az egyre szélsőségesebben jobboldali tábor pedig isteníti Putyint és Kárpátalja visszaadását várja tőle. Mindkettő tévút. Putyin egy sok évszázados orosz geostratégiát képvisel meglehetősen kíméletlen következetességgel, ami legfeljebb az ország átmeneti hanyatlása után tűnhetett most hirtelen új fejleménynek.

Kissinger e tekintetben is nagyon találóan fogalmaz: "A Nyugat számára Vlagyimir Putyin diabolizálása nem annyira egyfajta politikai platform, mint inkább olyan alibi, ami ennek hiányáról árulkodik."

Most ennek az alibinek a kimaxolását láthatjuk: mennyivel könnyebb Putyint agresszornak, véreskezű diktátornak kikiáltani a napi aktualitás kétségtelenül sokkoló képeit mutogatva, mint belátni, hogy az utóbbi negyven év oroszellenes nyugati térhódítási politikája milyen nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy ez a konfliktus most idáig fajult.

ANTALL JÓSLATA BETELJESEDETT: AZ OROSZOK NEM ENGEDTÉK EL KÖZÉP-KELET-EURÓPÁT.

Nálunk is akadt egy államférfi, aki még a szovjet összeomlás utáni hanyatlás kellős közepén, 1992-ben sem feledkezett meg a történelem-leckéről: „Naiv ember, aki azt hiszi, hogy az örök Oroszország lemondott a közép-európai térségben a politikai szerepéről”. A történelemtanár Antall Józsefnek lett igaza és érdemes meghallgatni a zárt körben elhangzott beszédét, mely nemhogy vesztett volna aktualitásából, de a jelenlegi fejlemények maximálisan igazolják: Antallnak igaza lett abban, hogy erőt kell mutatnia Európának és a Nyugatnak - csak azzal lehet fenntartani a békét térségünkben és elkerülni az orosz térhódítást. Kérdés, hogyan képes Európa erőt mutatni európai haderő nélkül és úgy, hogy az Amerikai érdekek megint ennyire egyoldalúan dominálnak az oroszokkal szembeni szankciós politikában. Mire jó az oroszokénál nagyságrenddel nagyobb gazdasági potenciál vagy akár a haditechnikai fölény, ha Európa és a Nyugat leggyengébb pontja a jelek szerint ma az, hogy nem Kissingerhez mérhető stratégák irányítják a külpolitikát.

Mégis, mi jöhet ki ebből?

Végül, de nem utolsó sorban: nem ártana alaposabban mérlegelni, hogy gyakorlatilag minden olyan hadszíntéren, ahol a Nyugat proxy háborút vívott az oroszokkal az utóbbi években, a háború végül geopolitikai vereséghez vagy legalábbis a nyugati pozíciók gyengüléséhez vezetett a kérdéses térségben: leginkább Szíriában, ahol nyílt titok volt, hogy a proxy háború célja az oroszok kiszorítása lett volna egyetlen melegtengeri bázisukról, sőt: a Közel-Keletről, de hasonlóan kudarccal végződött az elhúzódó afganisztáni és iraki intervenció is, sőt: a szerbiai-boszniai háború sem gyengítette meg az orosz pozíciókat a Balkánon, ahol jelenleg oroszbarát erők tüntetései jelzik, merre terjedhetne tovább egy európai eszkaláció Ukrajnából.  Mindegyik eset a Balkántól Szírián át Afganisztánig azt példázza, hogy

SEHOVA SE VEZET A GAZDASÁGI ÉS HADITECHNIKAI FÖLÉNY AZ OROSZOKKAL SZEMBEN,

sőt az ezekkel elérhető időleges katonai győzelmek sem hoznak érdemi eredményt, ha nincs megfelelő stratégia arra, hogy aztán mit kezd a Nyugat az adott térséggel. Ezért az ukrajnai háború végső mérlegét sem akkor fogjuk megismerni, amikor a hadszíntéren eldőlni látszik, az oroszok mekkora területet tudnak elfoglalni, hanem akkor, ha végre kiderül: hogyan lehet újra békét teremteni a térségben. Erre nézve pedig a Nyugat sajnos máig nem állt elő olyan életképes reálpolitikai stratégiával, amilyet Kissinger már 2014-ben felvázolt, de a jelek szerint nála sokkal kevésbé kompetens emberek határozzák meg az amerikai, a brit és az uniós külpolitikát.

A szerző filozófus.

https://index.hu/velemeny/2022/02/27/kgst-orszagkent-szerepelunk-a-medve-halallistajan/