2019. október 3.
„Két oka van annak, hogy az alapjogok lényegi magját erkölcsi minőségnek kell tételeznünk.” – szögezte le Sulyok Tamás a számos neves résztvevővel életre hívott konferencián tartott előadásában.
Egyrészt az alapjogok azt határozzák meg, hogy az államnak miképp kell a polgáraihoz viszonyulnia – fejtette ki az Alkotmánybíróság elnöke -, másrészt a polgárok egymás közötti viszonyainak alapvető struktúráját is megrajzolja. Az erkölcs pedig épp arra a kérdésre ad választ, hogy miképpen kell embertársainkkal szemben viselkednünk. Kiemelte a XX. század történelmének tanulságait, amelyek egyértelműen rávilágítanak arra, hogy csakis az embereket tekintetbe vevő, embereknek alkotott, ezért erkölcsi tartással bíró jog lehet az a keret, amelyben a XXI. század társadalmi fejlődése számunkra itt, Európa középső részén élő polgárok számára elképzelhető. Sulyok Tamás hozzátette: „Alkotmánybíróként számomra az alapjogok mindig egyfajta erkölcsi minimumot testesítettek meg.”
Az Alkotmánybíróság elnökének és a rendezvény többi előadójának beszéde, illetve az elhangzottakról készült összefoglaló a konferenciát szervező, és annak helyet adó Kúria honlapján található >>
Erkölcs és jog – rendhagyó szakmai konferenciát rendezett a Kúria
Dátum:
2019. október 2.
Milyen a viszonyrendszer az erkölcs és a jog között? Mi rejlik a jog mögött? Miben érhető tetten a jog erkölcsi alapállása? – Ezekre a kérdésekre is kereste a választ a Kúrián tartott szakmai konferencia. A legfőbb bírói fórum “Erkölcs és jog” címmel rendezett tanácskozást 2019. október 2-án, Budapesten.
A bírói gyakorlat mintha szégyenlősen közelítene az erkölcsi kérdésekhez – mondta köszöntőjében a Kúria elnöke. Dr. Darák Péter kúriai bírói döntéseket elemezve kifejtette, a bírói gyakorlat megpróbálja háttérszabályként alkalmazni a jó erkölcsbe ütközés előírásait. Ugyanakkor azt is látni, hogy szinte minden jogterületen találkozunk olyan döntésekkel, amelyek erkölcsi alapokra hivatkoznak. A legfőbb bírói fórum vezetője felvetette, hogy az alapvető erkölcs és a jog viszonyával összefüggő kérdésekre a joggyakorlat nem ad egyértelmű választ, mintha az erkölcsi megfontolásokat csak kiegészítő jelleggel alkalmazná. Emiatt szervezte meg a Kúria a konferenciát.
A 21. században az a tendencia látszik kirajzolódni, hogy a társadalmi viselkedést lehet szabályozni jog és erkölcs nélkül – hívta fel a figyelmet dr. Erdő Péter, bíboros, prímás. Esztergom-Budapest érseke előadásában a média, a közösségi média, a globális gazdasági manipuláció hatásait hozta fel példaként. Rámutatott, a terjedő manipulatív technikák megkerülik az ember szabad döntését. Az emberi méltóság ugyanis tudatos és szabad döntésen alapszik, ezért könnyen sérülhet e tendenciák következtében. Az magyar egyházfő ugyanakkor aláhúzta, van alapja az objektív valóságon alapuló erkölcsnek: ha működik az embernek ezen erkölcsi képessége, akkor minderre lehet jó jogszabályokat alapozni.
Az erkölcsös jog keret és célkitűzés is lehet egyszerre – világított rá előadásában az Alkotmánybíróság elnöke. Dr. Sulyok Tamás kiemelte, az alapjogok leképezik a társadalom erkölcsi tartását. A jogalkotók az alapvető jogok lefektetésével kötelező korlátokat állítanak fel. Rámutatott, az alapjogok szükségszerű erkölcsi minősége a sérthetetlen emberi méltóságra vezethető vissza. Szerinte ugyanis csak az emberi méltóságot őrző erkölcsös jog lehet igazodási pont az emberiség számára.
Köves Slomó, „Jog és erkölcs a zsidó-(keresztény) etika tükrében” című előadásban elmondta, a jog és a törvény fundamentuma egyfajta közmegállapodás, tere pedig az emberi közösség. Ugyanakkor az erkölcs fundamentuma az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija szerint a lelkiismeret, tere pedig az ember belső lelki világa. Mindazonáltal a jog és erkölcs több esetben, akár a történelem során is, összeütközésbe kerülnek egymással. A zsidó-keresztény kultúra a módon kapcsolja össze a két fogalmat, hogy a jog fundamentumává teszi az erkölcsöt.
A konferencia kapcsolódott a 2020-ban Budapesten megrendezésre kerülő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz. A kúriai tudományos tanácskozáson az érdeklődők három szekcióban hallgathattak előadásokat. Szó volt az erkölcs és a jog kapcsolatának elméleti alapjairól, a jogalkotás erkölcsi megalapozottságáról, valamint az erkölcs jogalkalmazásban betöltött szerepéről.
A konferencián az alábbi neves előadók ismertették gondolataikat:
Dr. Darák Péter – a Kúria elnöke
Dr. Erdő Péter – bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek
Prof. Dr. Harmathy Attila – az ELTE Állam-és Jogtudományi Karának professor emeritusa, az MTA köztestületi tagja
Prof. Dr. Fazakas Sándor – a Debreceni Református Hittudományi Egyetem egyetemi tanára
Dr. Sulyok Tamás – az Alkotmánybíróság elnöke
Köves Slomó – az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija
Prof. Dr. habil. Miskolczi Bodnár Péter – a Károli Gáspár Református Egyetem Állam-és Jogtudományi Karának dékánja.
A konferencia a tanulságok összegzésével zárult.
Budapest, 2019. október 2.
A Kúria Sajtótitkársága
Audió ikon Darák Péter köszöntője
Audió ikon Erdő Péter előadása
Audió ikon Harmathy Attila előadása
Audió ikon Fazekas Sándor előadása
Audió ikon Sulyok Tamás előadása
Audió ikon Köves Slomó előadása
Audió ikon Miskolczi Bodnár Péter előadása
A témában megjelent tudósítások:
PDF ikon Az MTI összefoglalója
Audió ikon Darák Péterrel készült interjú az InfoRádióban
2019. október 9., szerda
2019. szeptember 29., vasárnap
Szabó Tímea: A képviselői irodaházban készültek a Karácsony-hanganyagok
Német Tamás
NÉMET TAMÁS
KÖVETÉS
2019.09.29. 12:09
Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője és társelnöke a Képviselői Irodaház előtt tart sajtótájékoztatót "Mi van a kazettán?" címmel, a csütörtökön nyilvánosságra került Karácsony Gergelyes hangfelvétellel kapcsolatban.
Szabó a sajtótájékoztatón elmondta, elemezték a felvételt, többen, többször, egymástól függetlenül meghallgatták a pártban, és mindannyian arra jutottak, hogy
A FELVÉTELEK A KÉPVISELŐI IRODAHÁZBAN KÉSZÜLTEK, A PÁRT ELNÖKSÉGI ÜLÉSEIN.
A politikus azt is mondta, manipulált, megvágott anyag került ki, ami nem egyetlen alkalommal felvett anyagból készülhetett. A politikus szerint egyértelmű, sokszor a kérdés után egy másik kérdésre adott választ vágtak be. A felvételen hallatszik egy gyerekhang, ő pedig Szabó Tímea gyermeke, akit sokszor vitt magával elnökségi ülésekre.
"ÚGY TŰNIK, HOGY VALAKI, VAGY VALAKIK RENDSZERESEN HALLGATJÁK A PÁRBESZÉD ÜLÉSEIT, ÉS RÖGZÍTIK AZT, ÉS VISSZAÉLÉSSZERŰEN NYILVÁNOSSÁGRA HOZZÁK, AMI BŰNCSELEKMÉNY"
- mondta. Hozzátette, a mai napon, vasárnap
ISMERETLEN TETTES ELLEN TETT FELJELENTÉST TILTOTT ADATSZERZÉS MIATT,
amiért a BTK szerint 3, vagy akár 5 év börtön is járhat, mondta.
Hogy kik követték el, nem tudják, majd a nyomozóhatóság kideríti, de azt tudja, kinek állt érdekében, és az pedig a Fidesz, mondta. Szabó a HVG kérdésére elmondta, ők nem szoktak felvételt készíteni az elnökségi üléseikről, csak jegyzőkönyvet. Illetve azt is, hogy pártja elnökségéből senkinek nem lenne érdeke egy ilyet kiszivárogtatni.
Szabó szerint "ez a magyar Watergate-botrány", a XXI. századi magyar politika legdurvább botránya, ahol egy nemzetbiztonságilag védett intézményben képviselőket hallgatnak le, készítenek felvételeket, és hozzák azt nyilvánosságra.
Karácsony Gergely egy kiszivárgott felvételen beszélt többek között a szocialista korrupcióról, szövetségesei alkalmasságáról és családja megfenyegetéséről. A megvágott felvétel bejárta a sajtót, Karácsony pedig egy aznapi sajtótájékoztatóján úgy reagált, "már titkosszolgálati eszközöket is bevetnek, de engem nem tudnak megfélemlíteni", majd bejelentette, feljelentést tesz a hangfelvétel miatt.
Sőt, azoknak üzenve, akik megpróbálják őt megfélemlíteni úgy fogalmazott: "kivágom őket, mint macskát szarni". Csütörtök este az ATV Egyenes Beszéd című műsorának volt vendége, ahol mondott pár mondatot a felvétel kapcsán. Többek között úgy fogalmazott, azon nem mondott mást, mint amit korábban már elmondott, csak más stílusban.
KAPCSOLÓDÓ
Karácsony: Aki fenyeget, azt kivágom, mint macskát szarni!
Karácsony: Aki fenyeget, azt kivágom, mint macskát szarni!
Karácsony Gergely, az ellenzék főpolgármester-jelöltje sajtótájékoztatót tartott, ahol mindenki arra volt kíváncsi: mi volt ez a hangfelvétel?
A hangfelvétel alapján úgy tűnik, hogy a kérdező Tóth Csabára, az MSZP zuglói elnökére, a választókerület egyéni országgyűlési képviselőjére kérdez rá, akiről Karácsony azt mondja, hogy mindig is mérges viszonyban álltak, majd az a párbeszéd hallatszik, hogy "Igaz, hogy megfenyegette a családodat?" - "Ne viccelj. Többször.". Ezt azonban tagadta Karácsony, azt mondta, a felvétel itt egyértelműen megvágott. Ezután most szombaton Karácsony a Facebook-oldalára tett fel egy közös fényképet Tóth Csabával, mondván, barátságuk sziklaszilárd.
KAPCSOLÓDÓ
Karácsony a hangfelvétel szerint a családját fenyegető MSZP-st ölelgeti, barátságuk sziklaszilárd
Karácsony a hangfelvétel szerint a családját fenyegető MSZP-st ölelgeti, barátságuk sziklaszilárd
Kőkemény történetek: a hangfelvétel kikerülése után Karácsony együtt pózol a helyi MSZP-s nagyemberrel, szétlopásról szó sincs.
https://index.hu/belfold/2019/09/29/karacsony_gergely_hangfelvetel_lehallgatas_onkormanyzati_kampany_2019/
NÉMET TAMÁS
KÖVETÉS
2019.09.29. 12:09
Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője és társelnöke a Képviselői Irodaház előtt tart sajtótájékoztatót "Mi van a kazettán?" címmel, a csütörtökön nyilvánosságra került Karácsony Gergelyes hangfelvétellel kapcsolatban.
Szabó a sajtótájékoztatón elmondta, elemezték a felvételt, többen, többször, egymástól függetlenül meghallgatták a pártban, és mindannyian arra jutottak, hogy
A FELVÉTELEK A KÉPVISELŐI IRODAHÁZBAN KÉSZÜLTEK, A PÁRT ELNÖKSÉGI ÜLÉSEIN.
A politikus azt is mondta, manipulált, megvágott anyag került ki, ami nem egyetlen alkalommal felvett anyagból készülhetett. A politikus szerint egyértelmű, sokszor a kérdés után egy másik kérdésre adott választ vágtak be. A felvételen hallatszik egy gyerekhang, ő pedig Szabó Tímea gyermeke, akit sokszor vitt magával elnökségi ülésekre.
"ÚGY TŰNIK, HOGY VALAKI, VAGY VALAKIK RENDSZERESEN HALLGATJÁK A PÁRBESZÉD ÜLÉSEIT, ÉS RÖGZÍTIK AZT, ÉS VISSZAÉLÉSSZERŰEN NYILVÁNOSSÁGRA HOZZÁK, AMI BŰNCSELEKMÉNY"
- mondta. Hozzátette, a mai napon, vasárnap
ISMERETLEN TETTES ELLEN TETT FELJELENTÉST TILTOTT ADATSZERZÉS MIATT,
amiért a BTK szerint 3, vagy akár 5 év börtön is járhat, mondta.
Hogy kik követték el, nem tudják, majd a nyomozóhatóság kideríti, de azt tudja, kinek állt érdekében, és az pedig a Fidesz, mondta. Szabó a HVG kérdésére elmondta, ők nem szoktak felvételt készíteni az elnökségi üléseikről, csak jegyzőkönyvet. Illetve azt is, hogy pártja elnökségéből senkinek nem lenne érdeke egy ilyet kiszivárogtatni.
Szabó szerint "ez a magyar Watergate-botrány", a XXI. századi magyar politika legdurvább botránya, ahol egy nemzetbiztonságilag védett intézményben képviselőket hallgatnak le, készítenek felvételeket, és hozzák azt nyilvánosságra.
Karácsony Gergely egy kiszivárgott felvételen beszélt többek között a szocialista korrupcióról, szövetségesei alkalmasságáról és családja megfenyegetéséről. A megvágott felvétel bejárta a sajtót, Karácsony pedig egy aznapi sajtótájékoztatóján úgy reagált, "már titkosszolgálati eszközöket is bevetnek, de engem nem tudnak megfélemlíteni", majd bejelentette, feljelentést tesz a hangfelvétel miatt.
Sőt, azoknak üzenve, akik megpróbálják őt megfélemlíteni úgy fogalmazott: "kivágom őket, mint macskát szarni". Csütörtök este az ATV Egyenes Beszéd című műsorának volt vendége, ahol mondott pár mondatot a felvétel kapcsán. Többek között úgy fogalmazott, azon nem mondott mást, mint amit korábban már elmondott, csak más stílusban.
KAPCSOLÓDÓ
Karácsony: Aki fenyeget, azt kivágom, mint macskát szarni!
Karácsony: Aki fenyeget, azt kivágom, mint macskát szarni!
Karácsony Gergely, az ellenzék főpolgármester-jelöltje sajtótájékoztatót tartott, ahol mindenki arra volt kíváncsi: mi volt ez a hangfelvétel?
A hangfelvétel alapján úgy tűnik, hogy a kérdező Tóth Csabára, az MSZP zuglói elnökére, a választókerület egyéni országgyűlési képviselőjére kérdez rá, akiről Karácsony azt mondja, hogy mindig is mérges viszonyban álltak, majd az a párbeszéd hallatszik, hogy "Igaz, hogy megfenyegette a családodat?" - "Ne viccelj. Többször.". Ezt azonban tagadta Karácsony, azt mondta, a felvétel itt egyértelműen megvágott. Ezután most szombaton Karácsony a Facebook-oldalára tett fel egy közös fényképet Tóth Csabával, mondván, barátságuk sziklaszilárd.
KAPCSOLÓDÓ
Karácsony a hangfelvétel szerint a családját fenyegető MSZP-st ölelgeti, barátságuk sziklaszilárd
Karácsony a hangfelvétel szerint a családját fenyegető MSZP-st ölelgeti, barátságuk sziklaszilárd
Kőkemény történetek: a hangfelvétel kikerülése után Karácsony együtt pózol a helyi MSZP-s nagyemberrel, szétlopásról szó sincs.
https://index.hu/belfold/2019/09/29/karacsony_gergely_hangfelvetel_lehallgatas_onkormanyzati_kampany_2019/
Az eutanázia jogi engedélyezése ellen foglalt állást az olasz püspöki kar
A társadalom elveszítette józan gondolkodását Stefano Russo püspök, az olasz püspöki kar (Cei) titkára szerint, aki így kommentálta csütörtökön az olasz alkotmánybíróság előző napi felmentő ítéletét egy támogatott öngyilkossági ügyben.
Stefano Russo kijelentette: nem érti, hogyan lehet a kegyes halál esetében “szabadságról beszélni, amikor ez a halál kultúráját alapozza meg”. Hozzátette, hogy a társadalom elveszítette józan gondolkodását. Az olasz püspöki kar titkára többek között figyelmeztetett, hogy az emberi élet önkéntes vagy támogatott megszakítása oda vezethet, hogy a beteg, magatehetetlen személyek szenvedésükben inkább ezt az utat választják, csak hogy ne legyenek például családtagjaik terhére. Az olasz egyház képviselője az orvosok lelkiismereti szabadságának tiszteletben tartását szorgalmazta. Angelo Becciu bíboros, a vatikáni szentté avatási kongregáció prefektusa hangsúlyozta, hogy a bírósági döntés olyan szemléletet terjeszthet el, amelyben az emberélet könnyen megszakíthatóvá válik.
Az olasz alkotmánybíróság a 2017-ben egy svájci klinikán elhunyt olasz állampolgár – a balesetben teljesen megbénult – Fabiano Antoniani, művésznevén Dj Fabo ügyében döntött, és felmentette az eutanázia-aktivista Marco Cappatót, aki a beteg Antonianit elkísérte utolsó útjára. Cappato, az olasz Radikális Párt politikusa önként jelentette fel magát az olasz hatóságoknak. Az olasz jogszabályok szerint akár 12 év börtönt kockáztatott, az olasz alkotmánybíróság azonban felülvizsgálva a korábbi bírósági döntéseket, úgy határozott, hogy nem áll fenn a támogatott vagy előidézett öngyilkosság bűncselekménye. Ez az első alkalom, hogy olasz bírói testület felmentő végzést hoz egy eutanázia-ügyben.
Az olasz katolikus orvosok egyesülete (Amci) emlékeztetett, hogy az olasz orvosok több, mint 80 százaléka kész lelkiismereti okokból megtagadni az eutanáziát vagy bármilyen más életmegszakító beavatkozást. Az olasz orvosok országos szövetsége még az ítélet előtt hangsúlyozta, hogy az orvosok számára tilos az öngyilkosság bármilyen formájú támogatása. A szervezet az olasz parlamenttől sürgette a kérdés jogi rendezését.
Forrás: MTI; Fotó: BBC
https://pestisracok.hu/az-eutanazia-jogi-engedelyezese-ellen-foglalt-allast-az-olasz-puspoki-kar/
Stefano Russo kijelentette: nem érti, hogyan lehet a kegyes halál esetében “szabadságról beszélni, amikor ez a halál kultúráját alapozza meg”. Hozzátette, hogy a társadalom elveszítette józan gondolkodását. Az olasz püspöki kar titkára többek között figyelmeztetett, hogy az emberi élet önkéntes vagy támogatott megszakítása oda vezethet, hogy a beteg, magatehetetlen személyek szenvedésükben inkább ezt az utat választják, csak hogy ne legyenek például családtagjaik terhére. Az olasz egyház képviselője az orvosok lelkiismereti szabadságának tiszteletben tartását szorgalmazta. Angelo Becciu bíboros, a vatikáni szentté avatási kongregáció prefektusa hangsúlyozta, hogy a bírósági döntés olyan szemléletet terjeszthet el, amelyben az emberélet könnyen megszakíthatóvá válik.
Az olasz alkotmánybíróság a 2017-ben egy svájci klinikán elhunyt olasz állampolgár – a balesetben teljesen megbénult – Fabiano Antoniani, művésznevén Dj Fabo ügyében döntött, és felmentette az eutanázia-aktivista Marco Cappatót, aki a beteg Antonianit elkísérte utolsó útjára. Cappato, az olasz Radikális Párt politikusa önként jelentette fel magát az olasz hatóságoknak. Az olasz jogszabályok szerint akár 12 év börtönt kockáztatott, az olasz alkotmánybíróság azonban felülvizsgálva a korábbi bírósági döntéseket, úgy határozott, hogy nem áll fenn a támogatott vagy előidézett öngyilkosság bűncselekménye. Ez az első alkalom, hogy olasz bírói testület felmentő végzést hoz egy eutanázia-ügyben.
Az olasz katolikus orvosok egyesülete (Amci) emlékeztetett, hogy az olasz orvosok több, mint 80 százaléka kész lelkiismereti okokból megtagadni az eutanáziát vagy bármilyen más életmegszakító beavatkozást. Az olasz orvosok országos szövetsége még az ítélet előtt hangsúlyozta, hogy az orvosok számára tilos az öngyilkosság bármilyen formájú támogatása. A szervezet az olasz parlamenttől sürgette a kérdés jogi rendezését.
Forrás: MTI; Fotó: BBC
https://pestisracok.hu/az-eutanazia-jogi-engedelyezese-ellen-foglalt-allast-az-olasz-puspoki-kar/
2019. szeptember 27., péntek
FOLYAMATOS ÉS PÉLDAÉRTÉKŰ A PÁRBESZÉD AZ EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA ÉS A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG KÖZÖTT
Magyarországra érkezett az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) elnökhelyettese, aki először jár Budapesten, és elsőként az Alkotmánybíróságot (AB) kereste fel. Róbert Ragnar Spanót elkísérte a strasbourgi székhelyű testület magyar tagja, Paczolay Péter, az AB korábbi elnöke is. Látogatásuk során aktuális jogértelmezési kérdésekről egyeztettek Sulyok Tamással, az Alkotmánybíróság elnökével, aki egyben az intézmény működését is bemutatta az EJEB elnökhelyettesének.
Az izlandi és olasz felmenőkkel rendelkező Robert Spano számos Magyarországgal kapcsolatos döntésben részt vett már. Az első magyar ügy, amelynek eldöntésében Spano strasbourgi bíróként közreműködött, a Beverly kontra Magyarország elfogadhatósági határozathozatala volt. Ebben az ügyben egy ausztrál asszony a magyar ingatlan-nyilvántartással szembeni kártérítési ügyében fordult az EJEB-hez, mivel azonban a jogorvoslati kérelme határidőn túl érkezett, az érdemi vizsgálatot az EJEB elutasította.
A legutóbbi magyar ítélet, amelynek meghozatalában ad hoc – azaz kijelölt – bíróként (a magyar nemzetisége okán érintett Paczolay Péter helyetteseként) részt vett, a Repcevirág kontra Magyarország 2019. április 30-i ügyében volt. Az ügy kérelmezője, az aranyosgadányi székhelyű Repcevirág Szövetkezet, nagy értékű mezőgazdasági gépeket vásárolt, amelyeket saját szövetkezeti tagjainak (jellemzően gazdasági társaságoknak) ingyenesen átadott üzemeltetésre. A hatályos szabályozás alapján úgy vélte, hogy élhet az előzetesen felszámított áfalevonási jogával, és így csökkentheti adófizetési kötelezettségét. Az ügyben elsőként közigazgatási határozat született, amelyben az adólevonást az eljáró Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nem találta jogszerűnek, ezért adóbírsággal sújtotta, és késedelmi kamat megfizetésére kötelezte a kérelmezőt. A szövetkezet bírság kiszabása elleni jogorvoslati kérelmét a Baranya Megyei Bíróság elutasította. Több lépcsőfokot követően az ügy a Kúriára került, amely szintén elutasító döntést hozott. Ekkor a szövetkezet az Alkotmánybíróságnál indítványozta, hogy vizsgálja felül a Kúria döntését, és egyben forduljon az Európai Unió Bíróságához előzetes döntéshozatalt kezdeményezve. Az Alkotmánybíróság határozatában kimondta, hogy az előzetes döntéshozatal kezdeményezése az ügyben eljáró rendes bíróság hatásköre. Ekkor fordult újabb jogorvoslati kérelemmel a Repcevirág Szövetkezet az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Az EJEB az ügyben hozott döntésében nem vitatta a magyar Alkotmánybíróság álláspontját, mivel az Alkotmánybíróságról szóló törvény 27. §-a a kérelmező számára az Alkotmánybíróságnál ilyen előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését nem teszi lehetővé.
Az Alkotmánybíróságon tartott hatszemközti megbeszélésen – Robert Spano, Sulyok Tamás és Paczolay Péter részvételével – számos téma mellett szó esett a Szalontay kontra Magyarország ügyben hozott strasbourgi döntésről, amely az elmúlt esztendő egyik legfontosabb mérföldköve volt a magyar Alkotmánybíróság életében, és egyben lényeges sarokköve az AB és az EJEB együttműködésének. A konkrét ügyben egy budapesti szórakozóhely volt tulajdonosa azért nyújtott be indítványt a strasbourgi bíróságra, mert álláspontja szerint a magyar hatóságok megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát. Az EJEB nem találta érdemben elbírálhatónak a beadványt, mivel a kérelmező az ügyben nem nyújtott be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz azt megelőzően, hogy a strasbourgi szervhez fordult volna. Ez év márciusában ezért a strasbourgi bíróság kimondta: az EJEB akkor járhat el, ha a kérelmező kimeríti az összes úgynevezett hatékony jogorvoslati lehetőséget saját hazájában. A Szalontay kontra Magyarország ügyben az Alkotmánybíróságról szóló törvény 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasztípus, vagyis az alaptörvény-ellenes bírói ítéletet támadó alkotmányjogi panasz is hatékony jogorvoslatnak lett volna tekinthető az EJEB szempontjából, ezért a kérelmezőnek ki kellett volna merítenie. Mindez azt jelenti, hogy ha egy ügyben az alkotmányjogi panasz alkalmas eszköz a jogsérelem orvoslására, akkor az Alkotmánybíróság előzetes eljárása a feltétele annak, hogy az indítványozó az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhasson.
https://alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/folyamatos-es-peldaerteku-a-parbeszed-az-emberi-jogok-europai-birosaga-es-a-magyar-alkotmanybirosag-kozott/
Megbeszélést folytatott az Ab elnökével a strasbourgi bíróság elnökhelyettese
http://propeller.hu/itthon/3460286-megbeszelest-folytatott-ab-elnokevel-strasbourgi-birosag-elnokhelyettese
Az izlandi és olasz felmenőkkel rendelkező Robert Spano számos Magyarországgal kapcsolatos döntésben részt vett már. Az első magyar ügy, amelynek eldöntésében Spano strasbourgi bíróként közreműködött, a Beverly kontra Magyarország elfogadhatósági határozathozatala volt. Ebben az ügyben egy ausztrál asszony a magyar ingatlan-nyilvántartással szembeni kártérítési ügyében fordult az EJEB-hez, mivel azonban a jogorvoslati kérelme határidőn túl érkezett, az érdemi vizsgálatot az EJEB elutasította.
A legutóbbi magyar ítélet, amelynek meghozatalában ad hoc – azaz kijelölt – bíróként (a magyar nemzetisége okán érintett Paczolay Péter helyetteseként) részt vett, a Repcevirág kontra Magyarország 2019. április 30-i ügyében volt. Az ügy kérelmezője, az aranyosgadányi székhelyű Repcevirág Szövetkezet, nagy értékű mezőgazdasági gépeket vásárolt, amelyeket saját szövetkezeti tagjainak (jellemzően gazdasági társaságoknak) ingyenesen átadott üzemeltetésre. A hatályos szabályozás alapján úgy vélte, hogy élhet az előzetesen felszámított áfalevonási jogával, és így csökkentheti adófizetési kötelezettségét. Az ügyben elsőként közigazgatási határozat született, amelyben az adólevonást az eljáró Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nem találta jogszerűnek, ezért adóbírsággal sújtotta, és késedelmi kamat megfizetésére kötelezte a kérelmezőt. A szövetkezet bírság kiszabása elleni jogorvoslati kérelmét a Baranya Megyei Bíróság elutasította. Több lépcsőfokot követően az ügy a Kúriára került, amely szintén elutasító döntést hozott. Ekkor a szövetkezet az Alkotmánybíróságnál indítványozta, hogy vizsgálja felül a Kúria döntését, és egyben forduljon az Európai Unió Bíróságához előzetes döntéshozatalt kezdeményezve. Az Alkotmánybíróság határozatában kimondta, hogy az előzetes döntéshozatal kezdeményezése az ügyben eljáró rendes bíróság hatásköre. Ekkor fordult újabb jogorvoslati kérelemmel a Repcevirág Szövetkezet az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Az EJEB az ügyben hozott döntésében nem vitatta a magyar Alkotmánybíróság álláspontját, mivel az Alkotmánybíróságról szóló törvény 27. §-a a kérelmező számára az Alkotmánybíróságnál ilyen előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését nem teszi lehetővé.
Az Alkotmánybíróságon tartott hatszemközti megbeszélésen – Robert Spano, Sulyok Tamás és Paczolay Péter részvételével – számos téma mellett szó esett a Szalontay kontra Magyarország ügyben hozott strasbourgi döntésről, amely az elmúlt esztendő egyik legfontosabb mérföldköve volt a magyar Alkotmánybíróság életében, és egyben lényeges sarokköve az AB és az EJEB együttműködésének. A konkrét ügyben egy budapesti szórakozóhely volt tulajdonosa azért nyújtott be indítványt a strasbourgi bíróságra, mert álláspontja szerint a magyar hatóságok megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát. Az EJEB nem találta érdemben elbírálhatónak a beadványt, mivel a kérelmező az ügyben nem nyújtott be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz azt megelőzően, hogy a strasbourgi szervhez fordult volna. Ez év márciusában ezért a strasbourgi bíróság kimondta: az EJEB akkor járhat el, ha a kérelmező kimeríti az összes úgynevezett hatékony jogorvoslati lehetőséget saját hazájában. A Szalontay kontra Magyarország ügyben az Alkotmánybíróságról szóló törvény 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasztípus, vagyis az alaptörvény-ellenes bírói ítéletet támadó alkotmányjogi panasz is hatékony jogorvoslatnak lett volna tekinthető az EJEB szempontjából, ezért a kérelmezőnek ki kellett volna merítenie. Mindez azt jelenti, hogy ha egy ügyben az alkotmányjogi panasz alkalmas eszköz a jogsérelem orvoslására, akkor az Alkotmánybíróság előzetes eljárása a feltétele annak, hogy az indítványozó az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhasson.
https://alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/folyamatos-es-peldaerteku-a-parbeszed-az-emberi-jogok-europai-birosaga-es-a-magyar-alkotmanybirosag-kozott/
Megbeszélést folytatott az Ab elnökével a strasbourgi bíróság elnökhelyettese
http://propeller.hu/itthon/3460286-megbeszelest-folytatott-ab-elnokevel-strasbourgi-birosag-elnokhelyettese
2019. szeptember 24., kedd
Törvénytelen volt a brit parlament felfüggesztése
NYG
2019.09.24. 11:52
Törvénytelennek ítélte meg a brit legfelsőbb bíróság az Egyesült Királyság parlamentjének felfüggesztését – írta a BBC. A döntéssel még nehezebb helyzetbe került a parlamenti többséget korábban már elvesztett Boris Johnson kormányfő, aki a parlament öt hetes felfüggesztésének kezdeményezője volt.
A brit parlament újranyitása mellett tüntetők a londoni legfelsőbb bíróság épületénél
A brit parlament újranyitása mellett tüntetők a londoni legfelsőbb bíróság épületénél
Fotó: Tolga Akmen / AFP
A legfelsőbb bíróság szerint a demokrácia alapjait érintette a felfüggesztés terve, amely azért is törvénytelen, mert megakadályozza a törvényhozást abban, hogy „ellássa alkotmányos feladatát, érdemi indok nélkül” – közölte a Brenda Marjorie Hale, a legfelső bíróság elnöke, megjegyezve, hogy ez a brexit közelgő határideje előtt történik. Johnson célja épp az volt, hogy a parlamentnek minél kevesebb ideje legyen az egyelőre megállapodás nélküli brexitet jelentő október 31. előtt, elsősorban arra, hogy valami módon mégis megakadályozza a kemény brexitet – ha már a rendezett brexitben sehogyan sem születik egyezség a parlamentben.
Johnson a kezdeményezése benyújtásakor arra hivatkozott, hogy új ülésszakot kell kezdeni, a leendő fontos reformokat akarják bejelenteni, a döntésnek nincs köze a brexit október 31-i határidejéhez.
Ennek azonban kevesen adtak hitelt, nyilvánvaló volt, hogy a valódi cél a brexit végigvitele bármi áron, ha kell a parlament kiiktatásával.
Az alsóház elnöke üdvözölte a legfelső bíróság döntését. John Bercow szerint a parlamentet késedelem nélkül össze kell hívni. Ezt követelte a Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn is – írta a Guardian. Corbyn szerint Johnsonnak le kell mondania, így ő lesz a brit történelem legrövidebb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke. (Ez egyébként szigorúan véve nem igaz, a legrövidebb ideig Arthur Wellesley volt miniszterelnök, 1834 november 17. és december 9. között. Johnson már épp két hónapja van hivatalban.)
Johnson azonnali lemondására szólított fel a Skót Nemzeti Párt és a walesi párt (Plaid Cymru) parlamenti vezetője is. Szerintük a legfelső bíróság döntése is bizonyítja, hogy Johnson semmibe veszi a jogállamot és a demokratikus berendezkedést.
Átírta volna az íratlant
A BBC elemzője szerint igazi politikai bomba robbant a döntéssel, hiszen lényegében kimondta: a brexit jelentette politikai válság közepette a kormányfő törvénytelenül akarta felfüggeszteni az alkotmányos berendezkedés egyik pillérének működését, azaz az íratlan alkotmányt akarta felülírni. Clive Coleman szerint a döntésből egyértelműen következik, hogy a parlamenti képviselők azonnal folytathatják munkájukat.
KAPCSOLÓDÓ
Boris Johnson a brit parlament felfüggesztését kérte, a királynő jóváhagyta
Boris Johnson a brit parlament felfüggesztését kérte, a királynő jóváhagyta
A kormányfő a parlament öthetes felfüggesztését kérte október 14-ig. Toryk és az ellenzék is háborog. Szeptember első hete mozgalmas lehet a brit politikában.
A legfelső bíróság döntése szerint Johnsonnak már arra sem volt meg a törvényi alapja, hogy a parlament felfüggesztésének jóváhagyására kérje a királynőt. II. Erzsébet ugyan jóváhagyta, ám ez formalitás, mert az uralkodó azt az elvet követte, hogy nem avatkozik bele a politikai ügyekbe.
https://index.hu/kulfold/2019/09/24/parlament_felfuggesztese_torvenytelen_volt_a_brit_legfelsobb_birosag_szerint/
2019.09.24. 11:52
Törvénytelennek ítélte meg a brit legfelsőbb bíróság az Egyesült Királyság parlamentjének felfüggesztését – írta a BBC. A döntéssel még nehezebb helyzetbe került a parlamenti többséget korábban már elvesztett Boris Johnson kormányfő, aki a parlament öt hetes felfüggesztésének kezdeményezője volt.
A brit parlament újranyitása mellett tüntetők a londoni legfelsőbb bíróság épületénél
A brit parlament újranyitása mellett tüntetők a londoni legfelsőbb bíróság épületénél
Fotó: Tolga Akmen / AFP
A legfelsőbb bíróság szerint a demokrácia alapjait érintette a felfüggesztés terve, amely azért is törvénytelen, mert megakadályozza a törvényhozást abban, hogy „ellássa alkotmányos feladatát, érdemi indok nélkül” – közölte a Brenda Marjorie Hale, a legfelső bíróság elnöke, megjegyezve, hogy ez a brexit közelgő határideje előtt történik. Johnson célja épp az volt, hogy a parlamentnek minél kevesebb ideje legyen az egyelőre megállapodás nélküli brexitet jelentő október 31. előtt, elsősorban arra, hogy valami módon mégis megakadályozza a kemény brexitet – ha már a rendezett brexitben sehogyan sem születik egyezség a parlamentben.
Johnson a kezdeményezése benyújtásakor arra hivatkozott, hogy új ülésszakot kell kezdeni, a leendő fontos reformokat akarják bejelenteni, a döntésnek nincs köze a brexit október 31-i határidejéhez.
Ennek azonban kevesen adtak hitelt, nyilvánvaló volt, hogy a valódi cél a brexit végigvitele bármi áron, ha kell a parlament kiiktatásával.
Az alsóház elnöke üdvözölte a legfelső bíróság döntését. John Bercow szerint a parlamentet késedelem nélkül össze kell hívni. Ezt követelte a Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn is – írta a Guardian. Corbyn szerint Johnsonnak le kell mondania, így ő lesz a brit történelem legrövidebb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke. (Ez egyébként szigorúan véve nem igaz, a legrövidebb ideig Arthur Wellesley volt miniszterelnök, 1834 november 17. és december 9. között. Johnson már épp két hónapja van hivatalban.)
Johnson azonnali lemondására szólított fel a Skót Nemzeti Párt és a walesi párt (Plaid Cymru) parlamenti vezetője is. Szerintük a legfelső bíróság döntése is bizonyítja, hogy Johnson semmibe veszi a jogállamot és a demokratikus berendezkedést.
Átírta volna az íratlant
A BBC elemzője szerint igazi politikai bomba robbant a döntéssel, hiszen lényegében kimondta: a brexit jelentette politikai válság közepette a kormányfő törvénytelenül akarta felfüggeszteni az alkotmányos berendezkedés egyik pillérének működését, azaz az íratlan alkotmányt akarta felülírni. Clive Coleman szerint a döntésből egyértelműen következik, hogy a parlamenti képviselők azonnal folytathatják munkájukat.
KAPCSOLÓDÓ
Boris Johnson a brit parlament felfüggesztését kérte, a királynő jóváhagyta
Boris Johnson a brit parlament felfüggesztését kérte, a királynő jóváhagyta
A kormányfő a parlament öthetes felfüggesztését kérte október 14-ig. Toryk és az ellenzék is háborog. Szeptember első hete mozgalmas lehet a brit politikában.
A legfelső bíróság döntése szerint Johnsonnak már arra sem volt meg a törvényi alapja, hogy a parlament felfüggesztésének jóváhagyására kérje a királynőt. II. Erzsébet ugyan jóváhagyta, ám ez formalitás, mert az uralkodó azt az elvet követte, hogy nem avatkozik bele a politikai ügyekbe.
https://index.hu/kulfold/2019/09/24/parlament_felfuggesztese_torvenytelen_volt_a_brit_legfelsobb_birosag_szerint/
2019. szeptember 18., szerda
NEMZETKÖZI FIGYELEM A MAGYAR ALAPJOGOKNAK
2019. szeptember 18.
Az alkotmányos párbeszéd, a nemzetközi kapcsolatok ápolása alapvető fontosságú a nemzeti identitás megőrzéséhez. Magyarország Alkotmánybírósága volt az egyik első alkotmánybíróság, amely ezt az elképzelést megfogalmazta az Európai Unióban. A dialógus fenntartása és bővítése volt a fő célja annak az eseménynek, amelyet immár harmadik alkalommal hívott életre az Alkotmánybíróság a magyarországi diplomáciai testületek képviselőinek részvételével. A Hagyományok Házában tartott rendezvényen 45 Budapestre akkreditált nagykövetség képviseltette magát.
Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke előadásában összegezte az elmúlt év legfontosabb döntéseit, eseményeit. A többi között szólt arról, hogy a magyar Alkotmánybíróság folyamatosan dolgozik az Európai Bíróságokkal és a Velencei Bizottsággal folytatott párbeszéd fenntartásán és folytatásán. Tájékoztatta a diplomatákat az intézmény erőfeszítéseiről, amelyet a szélesebb körű nemzetközi vonzerejű rendezvények megszervezése és az azokban való részvétel érdekében tesz, és bemutatta az e téren elért eredményeket, valamint ismertetett néhány olyan ügyet, amelyek nemzetközi jelentőségű jogi kérdésekkel foglalkoznak.
„Magyarország Alkotmánybírósága mindig is jó kapcsolatot ápolt az Európai Emberi Jogi Bírósággal és a Velencei Bizottsággal, amelyhez hazánk 1992-ben csatlakozott.” – szögezte le az elnök. Sulyok Tamás az együttműködés példájaként említette, hogy a Velencei Bizottság tiszteletbeli elnöke Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke; Varga Zs. András alkotmánybíró tagja a Bizottságnak, mindemellett Az Alkotmánybíróság egy kijelölt munkatárs közreműködésével folyamatos szakmai kapcsolatban áll a Velencei Bizottsággal és a társ-alkotmánybíróságokkal.
Ennek keretében évi három alkalommal összefoglalót küld az időszakban hozott legfontosabb döntéseiről a Velencei Bizottság által fenntartott – egyébként nyilvános – CODICES adatbázisba. Ezen gyűjtemény nagymértékben hozzájárul az európai szintű szakmai együttműködéshez és párbeszédhez, megismerhetővé és kereshetővé teszi az európai alkotmánybíróságok joggyakorlatát.
Az Alkotmánybíróság elnöke beszámolt arról is, hogy az intézmény az elmúlt időszakban erősítette, fokozta szerepét az Európai Unión belüli párbeszédben, kétoldalú találkozókat szervez a szakmai kapcsolatok és az emberi kapcsolatok megerősítése, illetve más alkotmánybíróságok döntéseinek, munkájának megismerése céljából. Bilaterális találkozón vitatott meg a magyar Alkotmánybíróság különböző alapjogi kérdéseket Szerbia, Románia, Csehország és Ausztria társszerveivel, de számos többoldalú egyeztetésen, konferencián is képviseltette magát az intézmény az elmúlt esztendőben; így Varsóban, Pozsonyban, Kassán, Szentpéterváron, Bukarestben, Rigában, Prágában, Bakuban, Andorra la Vellában, Szöulban és Madridban.
Az Alkotmánybíróság elnöke az elmúlt egy év rendkívül fontos kilométerköveként összegezte a Szalontay kontra Magyarország ügyben hozott határozat eredményeit. Ennek nyomán az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) csak valamennyi hazai, a jogsérelem orvoslására alkalmas – hatékony – jogorvoslati lehetőség kimerítése után lehet fordulni. Az EJEB – különböző okokból – hosszabb ideig nem tekintette az Alkotmánybíróság eljárását hatékony jogorvoslatnak. Ugyanakkor a bírósági ítéletek ellen benyújtható, az egyéni jogsérelem orvoslására hivatott, úgynevezett valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével ennek az álláspontnak a megváltoztatása csak idő kérdése volt.
Az EJEB a Szalontay kontra Magyarország ügyben expressis verbis kimondta: „nem látta akadályát annak, hogy a kérelmező az Alkotmánybírósághoz fordulhasson jogsérelmének sikeres orvoslása érdekében”. Vagyis: az Alkotmánybíróság eljárása hatékony jogorvoslati lehetőség, amit ki kell meríteni az EJEB-hez fordulás előtt.
Sulyok Tamás zárszóként kiemelte: „Prioritásunk és közös célunk az alapvető jogok védelme kell, hogy legyen. Ugyanis az alapvető jogok hatékony védelme nem lehetséges a tagállamok nemzeti identitásának megőrzése nélkül. Elengedhetetlen kötelességünk folyamatos párbeszédet folytatni az alapvető jogok és nemzeti identitásunk védelme érdekében.”
https://alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/nemzetkozi-figyelem-a-magyar-alapjogoknak/
Az alkotmányos párbeszéd, a nemzetközi kapcsolatok ápolása alapvető fontosságú a nemzeti identitás megőrzéséhez. Magyarország Alkotmánybírósága volt az egyik első alkotmánybíróság, amely ezt az elképzelést megfogalmazta az Európai Unióban. A dialógus fenntartása és bővítése volt a fő célja annak az eseménynek, amelyet immár harmadik alkalommal hívott életre az Alkotmánybíróság a magyarországi diplomáciai testületek képviselőinek részvételével. A Hagyományok Házában tartott rendezvényen 45 Budapestre akkreditált nagykövetség képviseltette magát.
Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke előadásában összegezte az elmúlt év legfontosabb döntéseit, eseményeit. A többi között szólt arról, hogy a magyar Alkotmánybíróság folyamatosan dolgozik az Európai Bíróságokkal és a Velencei Bizottsággal folytatott párbeszéd fenntartásán és folytatásán. Tájékoztatta a diplomatákat az intézmény erőfeszítéseiről, amelyet a szélesebb körű nemzetközi vonzerejű rendezvények megszervezése és az azokban való részvétel érdekében tesz, és bemutatta az e téren elért eredményeket, valamint ismertetett néhány olyan ügyet, amelyek nemzetközi jelentőségű jogi kérdésekkel foglalkoznak.
„Magyarország Alkotmánybírósága mindig is jó kapcsolatot ápolt az Európai Emberi Jogi Bírósággal és a Velencei Bizottsággal, amelyhez hazánk 1992-ben csatlakozott.” – szögezte le az elnök. Sulyok Tamás az együttműködés példájaként említette, hogy a Velencei Bizottság tiszteletbeli elnöke Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke; Varga Zs. András alkotmánybíró tagja a Bizottságnak, mindemellett Az Alkotmánybíróság egy kijelölt munkatárs közreműködésével folyamatos szakmai kapcsolatban áll a Velencei Bizottsággal és a társ-alkotmánybíróságokkal.
Ennek keretében évi három alkalommal összefoglalót küld az időszakban hozott legfontosabb döntéseiről a Velencei Bizottság által fenntartott – egyébként nyilvános – CODICES adatbázisba. Ezen gyűjtemény nagymértékben hozzájárul az európai szintű szakmai együttműködéshez és párbeszédhez, megismerhetővé és kereshetővé teszi az európai alkotmánybíróságok joggyakorlatát.
Az Alkotmánybíróság elnöke beszámolt arról is, hogy az intézmény az elmúlt időszakban erősítette, fokozta szerepét az Európai Unión belüli párbeszédben, kétoldalú találkozókat szervez a szakmai kapcsolatok és az emberi kapcsolatok megerősítése, illetve más alkotmánybíróságok döntéseinek, munkájának megismerése céljából. Bilaterális találkozón vitatott meg a magyar Alkotmánybíróság különböző alapjogi kérdéseket Szerbia, Románia, Csehország és Ausztria társszerveivel, de számos többoldalú egyeztetésen, konferencián is képviseltette magát az intézmény az elmúlt esztendőben; így Varsóban, Pozsonyban, Kassán, Szentpéterváron, Bukarestben, Rigában, Prágában, Bakuban, Andorra la Vellában, Szöulban és Madridban.
Az Alkotmánybíróság elnöke az elmúlt egy év rendkívül fontos kilométerköveként összegezte a Szalontay kontra Magyarország ügyben hozott határozat eredményeit. Ennek nyomán az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) csak valamennyi hazai, a jogsérelem orvoslására alkalmas – hatékony – jogorvoslati lehetőség kimerítése után lehet fordulni. Az EJEB – különböző okokból – hosszabb ideig nem tekintette az Alkotmánybíróság eljárását hatékony jogorvoslatnak. Ugyanakkor a bírósági ítéletek ellen benyújtható, az egyéni jogsérelem orvoslására hivatott, úgynevezett valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével ennek az álláspontnak a megváltoztatása csak idő kérdése volt.
Az EJEB a Szalontay kontra Magyarország ügyben expressis verbis kimondta: „nem látta akadályát annak, hogy a kérelmező az Alkotmánybírósághoz fordulhasson jogsérelmének sikeres orvoslása érdekében”. Vagyis: az Alkotmánybíróság eljárása hatékony jogorvoslati lehetőség, amit ki kell meríteni az EJEB-hez fordulás előtt.
Sulyok Tamás zárszóként kiemelte: „Prioritásunk és közös célunk az alapvető jogok védelme kell, hogy legyen. Ugyanis az alapvető jogok hatékony védelme nem lehetséges a tagállamok nemzeti identitásának megőrzése nélkül. Elengedhetetlen kötelességünk folyamatos párbeszédet folytatni az alapvető jogok és nemzeti identitásunk védelme érdekében.”
https://alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/nemzetkozi-figyelem-a-magyar-alapjogoknak/
2019. szeptember 14., szombat
Jóváhagyta Trump egyik bevándorlásellenes intézkedését az amerikai legfelsőbb bíróság
Forisek Ádám
2019.09.12. 07:00
Az amerikai szövetségi legfelsőbb bíróság, amely az Egyesült Államokban az alkotmánybíróság szerepét tölti be, szerdán este hozott döntésével jóváhagyta a Trump-kormányzat egyik migrációt korlátozó intézkedését.
A kormányrendelet értelmében azok a migránsok, akik egy úgynevezett biztonságos országon keresztül érkeznek az Egyesült Államok határaihoz, nem jogosultak menedékkérelem benyújtására. A korlátozó intézkedés elsősorban a közép-amerikai államokból érkezőket sújtja.
A legfelsőbb bírósági döntés törvényesnek és jogszerűnek nyilvánította a kormányzati rendeletet, amely előírja, hogy a migránsoknak – mielőtt az Egyesült Államok határaihoz érnek –, először az útjukba eső harmadik országban kell menedéket kérniük.
A kormány intézkedése azonnali hatállyal életbe léphet, s még akkor is végrehajtható, ha alsóbb rendű bíróságon megtámadják. A kilenctagú alkotmánybíróság két liberális bírája, Sonia Sotomayor és Ruth Bader Ginsburg nem értett egyet a döntéssel. Közös állásfoglalásában Sotomayor és Ginsburg úgy fogalmazott: „a végrehajtó hatalom ismét olyan döntést hozott, amely felborítja az üldözés elől menekülőket védő régi gyakorlatot”.
A kormányrendelet egyébként júliusban lépett életbe, de nyolc nappal ezt követően egy kaliforniai szövetségi bíró az egész országra kiterjedően felfüggesztette. Azóta jogi huzavona folyt, mert a bíró rendelkezését egy magasabb rendű bíróság megváltoztatta, és a tiltást csak Arizonára és Kaliforniára mondta ki érvényesnek, ám e hét elején a bíró ismét az egész országra kiterjesztette a felfüggesztést.
A kormányzat sikereként értékelhető alkotmánybírósági döntést Donald Trump elnök a Twitteren „nagy győzelemnek” minősítette.
https://888.hu/amerika-london-parizs/jovahagyta-trump-egyik-bevandorlasellenes-intezkedeset-az-amerikai-legfelsobb-birosag-4201953/
2019.09.12. 07:00
Az amerikai szövetségi legfelsőbb bíróság, amely az Egyesült Államokban az alkotmánybíróság szerepét tölti be, szerdán este hozott döntésével jóváhagyta a Trump-kormányzat egyik migrációt korlátozó intézkedését.
A kormányrendelet értelmében azok a migránsok, akik egy úgynevezett biztonságos országon keresztül érkeznek az Egyesült Államok határaihoz, nem jogosultak menedékkérelem benyújtására. A korlátozó intézkedés elsősorban a közép-amerikai államokból érkezőket sújtja.
A legfelsőbb bírósági döntés törvényesnek és jogszerűnek nyilvánította a kormányzati rendeletet, amely előírja, hogy a migránsoknak – mielőtt az Egyesült Államok határaihoz érnek –, először az útjukba eső harmadik országban kell menedéket kérniük.
A kormány intézkedése azonnali hatállyal életbe léphet, s még akkor is végrehajtható, ha alsóbb rendű bíróságon megtámadják. A kilenctagú alkotmánybíróság két liberális bírája, Sonia Sotomayor és Ruth Bader Ginsburg nem értett egyet a döntéssel. Közös állásfoglalásában Sotomayor és Ginsburg úgy fogalmazott: „a végrehajtó hatalom ismét olyan döntést hozott, amely felborítja az üldözés elől menekülőket védő régi gyakorlatot”.
A kormányrendelet egyébként júliusban lépett életbe, de nyolc nappal ezt követően egy kaliforniai szövetségi bíró az egész országra kiterjedően felfüggesztette. Azóta jogi huzavona folyt, mert a bíró rendelkezését egy magasabb rendű bíróság megváltoztatta, és a tiltást csak Arizonára és Kaliforniára mondta ki érvényesnek, ám e hét elején a bíró ismét az egész országra kiterjesztette a felfüggesztést.
A kormányzat sikereként értékelhető alkotmánybírósági döntést Donald Trump elnök a Twitteren „nagy győzelemnek” minősítette.
https://888.hu/amerika-london-parizs/jovahagyta-trump-egyik-bevandorlasellenes-intezkedeset-az-amerikai-legfelsobb-birosag-4201953/
2019. szeptember 11., szerda
Oroszországban 220 319 törvényt érvénytelenítenek az év végéig
LovasG
2019.09.11. 19:15
Utasításba adta Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök szerdán a kormányzati apparátusnak, hogy szakértők bevonásával 2020 elejéig érvénytelenítsen 220 319, még a Szovjetunióban és Szovjet-Oroszországban meghozott jogszabályt.
Ezt maga a kormányfő jelentette be a Rosszija 24 hírtelevízió élő adásában. Konsztantyin Csujcsenko, a szabályozási guillotine elnevezést kapott reform végrehajtásáért felelős miniszterelnök-helyettes a csatornának elmondta, hogy Medvegyev ezzel az intézkedésével rekordot állított fel, mert
AZ ELTÖRLENDŐ 220 319 TÖRVÉNYNEK CSAK A FELSOROLÁSA 1992 OLDAL.
A törvényekben szerepel többek között Szovjet-Oroszország népbiztosainak 1917-ben a nyolcórás munkaidő bevezetéséről kiadott dekrétumát és a szovjet-orosz minisztertanácsnak a főttkolbász-készítés, illetve a szárnyas- és nyúlhúsfeldolgozás műszaki feltételeiről szóló határozatát.
Dmitrij Medvegyev
Dmitrij Medvegyev
Fotó: Sputnik / Reuters
Medvegyev az intézkedést azzal indokolta, hogy a jogszabályok gátolják az ország fejlődését, és korlátozzák a gazdaság működését. Ugyanakkor arra a figyelmeztetett, hogy el kell kerülni az olyan helyzetet, hogy valamely terület, ahol erre szükség van, szabályozás nélkül maradjon.
(MTI)
https://index.hu/kulfold/2019/09/11/az_ev_vegeig_ervenytelenitik_a_meg_eletben_levo_szovjet_torvenyeket/
2019.09.11. 19:15
Utasításba adta Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök szerdán a kormányzati apparátusnak, hogy szakértők bevonásával 2020 elejéig érvénytelenítsen 220 319, még a Szovjetunióban és Szovjet-Oroszországban meghozott jogszabályt.
Ezt maga a kormányfő jelentette be a Rosszija 24 hírtelevízió élő adásában. Konsztantyin Csujcsenko, a szabályozási guillotine elnevezést kapott reform végrehajtásáért felelős miniszterelnök-helyettes a csatornának elmondta, hogy Medvegyev ezzel az intézkedésével rekordot állított fel, mert
AZ ELTÖRLENDŐ 220 319 TÖRVÉNYNEK CSAK A FELSOROLÁSA 1992 OLDAL.
A törvényekben szerepel többek között Szovjet-Oroszország népbiztosainak 1917-ben a nyolcórás munkaidő bevezetéséről kiadott dekrétumát és a szovjet-orosz minisztertanácsnak a főttkolbász-készítés, illetve a szárnyas- és nyúlhúsfeldolgozás műszaki feltételeiről szóló határozatát.
Dmitrij Medvegyev
Dmitrij Medvegyev
Fotó: Sputnik / Reuters
Medvegyev az intézkedést azzal indokolta, hogy a jogszabályok gátolják az ország fejlődését, és korlátozzák a gazdaság működését. Ugyanakkor arra a figyelmeztetett, hogy el kell kerülni az olyan helyzetet, hogy valamely terület, ahol erre szükség van, szabályozás nélkül maradjon.
(MTI)
https://index.hu/kulfold/2019/09/11/az_ev_vegeig_ervenytelenitik_a_meg_eletben_levo_szovjet_torvenyeket/
2019. szeptember 10., kedd
A bírák felveszik a kesztyűt, uniós szinten a boksz
presshelsinki
2019. szeptember 9., hétfő 10:45 |
Sorozatunk első részében bemutattuk, hogy Lengyelországban hogyan próbálta meg átalakítani a kormány az igazságügyi rendszert. Ebben a részben arról lesz szó, hogy a változásokra hogyan reagáltak a lengyel bírók, milyen kreatív jogi eszközökkel küzdenek a függetlenségüket veszélyeztető szabályok ellen. Ezek az uniós jogot használó módszerek Magyarországon is érdekesek lehetnek, hiszen a bírók függetlensége itthon is veszélyben van.
lengyel5.jpg
A bírósági rendszer átalakítása ellen tüntető lengyelek a Legfelsőbb Bíróság előtt 2018 júliusában. © AP Forrás: /bit.ly/31FCJZg
Ahogyan sorozatunk első részében megírtuk, a lengyel kormánytöbbség 2017 júliusában a rendesbíróságokról szóló törvény módosításával a bírák nyugdíjkorhatárát az egységes 67 évről férfi bírák esetében 65 évre, a női bírák tekintetében pedig 60 évre szállította le. Még ugyanazon év decemberében a Legfelsőbb Bíróságról szóló törvényhez is hozzányúltak, a csúcsbíróság bíráira nézve egységesen 65 évben meghatározva a nyugdíjkorhatárt.
A bírósági rendszer átalakításával kapcsolatban a lengyel miniszterelnöki kancellária által kiadott fehér könyv a nyugdíjkorhatár leszállítását a bírósági szervezetrendszer megfiatalításával és a kommunista rendszerrel kollaboráns bírók elszámoltatásának korábbi elmaradásával indokolta (96. bekezdés).
Az intézkedések heves belföldi és nemzetközi tiltakozást váltottak ki: számos tömegtüntetés szerveződött a jogállamiság garanciáit fenyegető átalakítás ellen, amelyeken a nyugdíjkorhatárral érintett legfelsőbb bírósági elnök, Malgorzata Gersdorf is felszólalt. Az Európai Parlament valamennyi vezető pártcsaládja is aggodalmát fejezte ki az ügyben.
Az elmozdíthatatlanságukat ért támadás ellen a lengyel bírák is felvették a harcot, egy kreatív eszközzel: előzetes döntéshozatalt kértek az Európai Unió Bíróságától.
A lengyel bíró európai bíró
A Legfelsőbb Bíróságnak egy előtte folyamatban lévő ügyben egy lengyel állampolgár szociális juttatásaival kapcsolatos jogvitában kellett döntenie, aki Szlovákiában munkavállalóként, Lengyelországban pedig vállalkozóként tevékenykedett. Az ügy közösségi jogi aspektusát a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK tanácsi rendelet alkalmazása jelentette.
A lengyel eljárási szabályok szerint a bonyolult ügyeket az alapesetben eljáró háromfős tanács egy hét bíróból álló nagytanács elé utalhatja. E hét bíróból álló tanács két tagját azonban érintette a legfelsőbb bírósági bírák nyugdíjkorhatárának leszállítása, így a tanács az ügy érdemi elbírálása előtt annak az előkérdésnek a tisztázását látta szükségesnek, hogy a közösségi jog alapján maga a hétfős tanács független bíróságnak tekinthető-e. Az Associação Sindical dos Juízes Portugueses-ügy szerint ugyanis „az uniós jogrendből eredő jogok hatékony bírói védelmét az [Európai Unióról szóló szerződés] 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően főszabály szerint a nemzeti bíróságok biztosítják. E bíróságok feladata, hogy e jogvédelmet a függetlenség és pártatlanság [az Európai Unió Alapjogi Chartája] 47. cikkében kimondott elveinek tiszteletben tartása mellett megvalósítsák”. A fenti ügyben született ítélet a egy korábbi ügyre hivatkozva kimondta, hogy az „annak értékeléséhez tekintetbe vett tényezők sorában, hogy valamely szerv a »bíróság« jellemzőivel rendelkezik‑e, szerepel az, hogy a szerv [...] független‑e”.
lengyel6.jpg
Tüntetők a Legfelsőbb Bíróság épületénél. Az ikonikus „Konstytucja” szimbólumot Luka Rayski tervezte. A szó jelentése alkotmány, a kiemelt „ty” a „te”, míg a „ja” az „én” kifejezések lengyel megfelelője. Forrás.
A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletből eredő jogok érvényesítésére tehát a hétfős tanács csak akkor alkalmas, ha független, amely követelmény fontos eleme az elmozdíthatatlanság. E megfontolások alapján a Legfelsőbb Bíróság tanácsa felfüggesztette az eljárást, és az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSz) 267. cikke szerinti előzetes döntéshozatalt kérve öt kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához (EUB).
Öt kérdés a bírói függetlenségről
Az első kérdés arra vonatkozik, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz) 2. cikke, a 4. cikk (3) bekezdés, a 19. cikk (1) bekezdés második mondata és az Alapjogi Charta 47. cikke alapján közösségi jogba ütközik-e a legfelsőbb bírósági bírák nyugdíjkorhatárának 70 évről 65 évre való leszállítása úgy, hogy az a már szolgálatban lévő bírákat is érinti.
A második kérdés arra vonatkozik, hogy a jogállamiság és a hatékony bírói jogvédelem elvével összefér-e, ha a nyugdíjba küldött bírók továbbfoglalkoztatásáról diszkrecionális jogkörben lehet dönteni.
A harmadik kérdés a nyugdíjazás diszkriminatív jellegét veti fel a diszkriminációt tiltó 2000/78/EK tanácsi irányelv fényében. A lengyel bíróság e körben utalt a Magyarországon bevezetett bírói kényszernyugdíjazást közösségi jogba ütközőnek minősítő Európai Bizottság kontra Magyarország ügyre is.
lengyel7.jpg
Az Európai Unió Bíróságának épülete. Forrás: bit.ly/31KFisU
A negyedik és ötödik kérdés arról szól, hogy a lengyel bíróságok megtagadhatják-e a nyugdíjazást előíró lengyel törvény végrehajtását, ha az az EU-s jogba ütközik, vagyis hogy a nyugdíjba küldött bírók tovább dolgozhatnak-e akkor is, hogyha ez a lengyel törvényekbe ütközik.
2018. szeptember 26-án az EUB végzésében helyt adott a lengyel bírók kérésének, hogy az ügyet gyorsított eljárásban vizsgálja. Az indokolás kifejti, hogy az ügyben a lengyel Legfelsőbb Bíróság kérdései a nemzeti bíróság alapvető működésével kapcsolatban kérik a közösségi jog értelmezését, amelyek az európai igazságügyi együttműködésre is kihatnak. A közösségi jogban is kiemelt szereppel bíró nemzeti legfelsőbb bíróságok (az EUB szóhasználatában a tagállamok végső fokon eljáró bíróságai) függetlensége ezen együttműködés sarokkövét jelenti. Minderre tekintettel a bizonytalanság feloldását a döntés szerint indokolt gyorsított eljárásban elintézni.
A lengyel Legfelsőbb Bíróság a kérdések eldöntéséig ideiglenes intézkedésben felfüggesztette a Legfelsőbb Bíróságról szóló törvény 65 éves nyugdíjkorhatárra vonatkozó rendelkezéseit.
A lengyel kormány menekülni próbál
Az ügyben további csavar, hogy az alapul fekvő, szociális juttatásokkal kapcsolatos jogvitában a felperes lengyel társadalombiztosítási intézet (Zakład Ubezpieczeń Społecznych, ZUS) időközben visszavonta a keresetét, ami a Pohotovos-ügyre tekintettel az előzetes döntéshozatali eljárás folytatását is veszélyeztette, mert „az EUMSZ 267. cikk szövegéből is és rendszeréből is az következik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás előfeltétele a nemzeti bíróság előtt ténylegesen folyamatban lévő jogvita”.
lengyel8.jpg
A lengyel társadalombiztosítási intézet (ZUS) székháza. Inkább elálltak a pertől. Forrás: bit.ly/31FkhjD
A Legfelsőbb Bíróság annak érdekében, hogy a kérdésekre mindenképpen választ kapjon, a fent ismertetett kérdésekkel tartalmilag azonos négy kérdést egy másik ügyben is az EUB elé vitt. Ebben az ügyben a jogvita tárgya egy magánszemély (B. P.) és az Uniparts SARL vállalat közötti foglalkoztatási viszony fennállása és B. P. bérigénye volt. A referáló bíróság kérte az augusztusi üggyel való egyesítést és a gyorsított eljárásban való elbírálást. Előbbi tekintetében még nem született döntés, a gyorsított eljárást azonban 2018. december 11-én kelt végzésével az EUB elrendelte.
Milyen esélyei vannak a kérdéseknek?
A kérdéseket még nem bírálta el az EUB, az esélyeket a Verfassungsblogon elemezte két lengyel szakértő. Az EUB korábban is vizsgált már tagállami bíróságok függetlenségét érintő jogszabályokat előzetes döntéshozatal keretében. A fent idézett portugál ügyben a bírák fizetésének csökkentését vizsgálta meg, és úgy döntött, hogy az megfelelt az EU-s jognak. A sajtóban megjelent információk alapján a lengyel kormány a Falciola-ügyre hivatkozik majd, amelyben az EUB az olasz bírák függetlenségének kérdését elbírálásra alkalmatlannak találta. Abban az ügyben viszont néhány jogszabálymódosításnak a bírák lelkiállapotára gyakorolt hatása volt a kérdés, a vizsgált lengyel ügyben pedig az eljáró tanács legitimitása, bírósági minősége kérdéses.
Az EUB akkor válaszolja meg a kérdéseket, ha azok valóban relevánsak a konkrét ügyben, így a kérdés nem lehet hipotetikus, vagyis olyan, aminek valójában nincs köze az alapul fekvő jogvitához. Az is feltétel, hogy az EUB-nak rendelkezésére álljon az összes szükséges információ. A szakértők szerint az Európai Unió alapértékeinek fényében, figyelemmel arra, hogy a közösségi jogot a tagállami bíróságok is alkalmazzák, ezek összetétele, legitimitása és függetlensége tekintetében megállapítható a közösségi jogi relevancia. Az eljáró, uniós jogot alkalmazó tanács jogi státuszának tisztázása ugyanis előfeltétele a döntésnek, azaz az uniós jog hatékony érvényesítésének. Erre tekintettel valószínűnek tűnik, hogy az EUB érdemben meg fogja válaszolni a kérdéseket.
Cikksorozatunk következő részében a Lengyelországban újonnan bevezetett fegyelmi eljárással kapcsolatos bírói előzetes döntéshozatalra irányuló kezdeményezéseket és az Európai Bizottság Lengyelország ellen indított kötelezettségszegési eljárását mutatjuk be.
Gönczi Gergely
https://cimlap.blog.hu/#http://helsinkifigyelo.blog.hu/2019/09/09/a_birak_felveszik_a_kesztyut
2019. szeptember 9., hétfő 10:45 |
Sorozatunk első részében bemutattuk, hogy Lengyelországban hogyan próbálta meg átalakítani a kormány az igazságügyi rendszert. Ebben a részben arról lesz szó, hogy a változásokra hogyan reagáltak a lengyel bírók, milyen kreatív jogi eszközökkel küzdenek a függetlenségüket veszélyeztető szabályok ellen. Ezek az uniós jogot használó módszerek Magyarországon is érdekesek lehetnek, hiszen a bírók függetlensége itthon is veszélyben van.
lengyel5.jpg
A bírósági rendszer átalakítása ellen tüntető lengyelek a Legfelsőbb Bíróság előtt 2018 júliusában. © AP Forrás: /bit.ly/31FCJZg
Ahogyan sorozatunk első részében megírtuk, a lengyel kormánytöbbség 2017 júliusában a rendesbíróságokról szóló törvény módosításával a bírák nyugdíjkorhatárát az egységes 67 évről férfi bírák esetében 65 évre, a női bírák tekintetében pedig 60 évre szállította le. Még ugyanazon év decemberében a Legfelsőbb Bíróságról szóló törvényhez is hozzányúltak, a csúcsbíróság bíráira nézve egységesen 65 évben meghatározva a nyugdíjkorhatárt.
A bírósági rendszer átalakításával kapcsolatban a lengyel miniszterelnöki kancellária által kiadott fehér könyv a nyugdíjkorhatár leszállítását a bírósági szervezetrendszer megfiatalításával és a kommunista rendszerrel kollaboráns bírók elszámoltatásának korábbi elmaradásával indokolta (96. bekezdés).
Az intézkedések heves belföldi és nemzetközi tiltakozást váltottak ki: számos tömegtüntetés szerveződött a jogállamiság garanciáit fenyegető átalakítás ellen, amelyeken a nyugdíjkorhatárral érintett legfelsőbb bírósági elnök, Malgorzata Gersdorf is felszólalt. Az Európai Parlament valamennyi vezető pártcsaládja is aggodalmát fejezte ki az ügyben.
Az elmozdíthatatlanságukat ért támadás ellen a lengyel bírák is felvették a harcot, egy kreatív eszközzel: előzetes döntéshozatalt kértek az Európai Unió Bíróságától.
A lengyel bíró európai bíró
A Legfelsőbb Bíróságnak egy előtte folyamatban lévő ügyben egy lengyel állampolgár szociális juttatásaival kapcsolatos jogvitában kellett döntenie, aki Szlovákiában munkavállalóként, Lengyelországban pedig vállalkozóként tevékenykedett. Az ügy közösségi jogi aspektusát a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK tanácsi rendelet alkalmazása jelentette.
A lengyel eljárási szabályok szerint a bonyolult ügyeket az alapesetben eljáró háromfős tanács egy hét bíróból álló nagytanács elé utalhatja. E hét bíróból álló tanács két tagját azonban érintette a legfelsőbb bírósági bírák nyugdíjkorhatárának leszállítása, így a tanács az ügy érdemi elbírálása előtt annak az előkérdésnek a tisztázását látta szükségesnek, hogy a közösségi jog alapján maga a hétfős tanács független bíróságnak tekinthető-e. Az Associação Sindical dos Juízes Portugueses-ügy szerint ugyanis „az uniós jogrendből eredő jogok hatékony bírói védelmét az [Európai Unióról szóló szerződés] 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően főszabály szerint a nemzeti bíróságok biztosítják. E bíróságok feladata, hogy e jogvédelmet a függetlenség és pártatlanság [az Európai Unió Alapjogi Chartája] 47. cikkében kimondott elveinek tiszteletben tartása mellett megvalósítsák”. A fenti ügyben született ítélet a egy korábbi ügyre hivatkozva kimondta, hogy az „annak értékeléséhez tekintetbe vett tényezők sorában, hogy valamely szerv a »bíróság« jellemzőivel rendelkezik‑e, szerepel az, hogy a szerv [...] független‑e”.
lengyel6.jpg
Tüntetők a Legfelsőbb Bíróság épületénél. Az ikonikus „Konstytucja” szimbólumot Luka Rayski tervezte. A szó jelentése alkotmány, a kiemelt „ty” a „te”, míg a „ja” az „én” kifejezések lengyel megfelelője. Forrás.
A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletből eredő jogok érvényesítésére tehát a hétfős tanács csak akkor alkalmas, ha független, amely követelmény fontos eleme az elmozdíthatatlanság. E megfontolások alapján a Legfelsőbb Bíróság tanácsa felfüggesztette az eljárást, és az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSz) 267. cikke szerinti előzetes döntéshozatalt kérve öt kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához (EUB).
Öt kérdés a bírói függetlenségről
Az első kérdés arra vonatkozik, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz) 2. cikke, a 4. cikk (3) bekezdés, a 19. cikk (1) bekezdés második mondata és az Alapjogi Charta 47. cikke alapján közösségi jogba ütközik-e a legfelsőbb bírósági bírák nyugdíjkorhatárának 70 évről 65 évre való leszállítása úgy, hogy az a már szolgálatban lévő bírákat is érinti.
A második kérdés arra vonatkozik, hogy a jogállamiság és a hatékony bírói jogvédelem elvével összefér-e, ha a nyugdíjba küldött bírók továbbfoglalkoztatásáról diszkrecionális jogkörben lehet dönteni.
A harmadik kérdés a nyugdíjazás diszkriminatív jellegét veti fel a diszkriminációt tiltó 2000/78/EK tanácsi irányelv fényében. A lengyel bíróság e körben utalt a Magyarországon bevezetett bírói kényszernyugdíjazást közösségi jogba ütközőnek minősítő Európai Bizottság kontra Magyarország ügyre is.
lengyel7.jpg
Az Európai Unió Bíróságának épülete. Forrás: bit.ly/31KFisU
A negyedik és ötödik kérdés arról szól, hogy a lengyel bíróságok megtagadhatják-e a nyugdíjazást előíró lengyel törvény végrehajtását, ha az az EU-s jogba ütközik, vagyis hogy a nyugdíjba küldött bírók tovább dolgozhatnak-e akkor is, hogyha ez a lengyel törvényekbe ütközik.
2018. szeptember 26-án az EUB végzésében helyt adott a lengyel bírók kérésének, hogy az ügyet gyorsított eljárásban vizsgálja. Az indokolás kifejti, hogy az ügyben a lengyel Legfelsőbb Bíróság kérdései a nemzeti bíróság alapvető működésével kapcsolatban kérik a közösségi jog értelmezését, amelyek az európai igazságügyi együttműködésre is kihatnak. A közösségi jogban is kiemelt szereppel bíró nemzeti legfelsőbb bíróságok (az EUB szóhasználatában a tagállamok végső fokon eljáró bíróságai) függetlensége ezen együttműködés sarokkövét jelenti. Minderre tekintettel a bizonytalanság feloldását a döntés szerint indokolt gyorsított eljárásban elintézni.
A lengyel Legfelsőbb Bíróság a kérdések eldöntéséig ideiglenes intézkedésben felfüggesztette a Legfelsőbb Bíróságról szóló törvény 65 éves nyugdíjkorhatárra vonatkozó rendelkezéseit.
A lengyel kormány menekülni próbál
Az ügyben további csavar, hogy az alapul fekvő, szociális juttatásokkal kapcsolatos jogvitában a felperes lengyel társadalombiztosítási intézet (Zakład Ubezpieczeń Społecznych, ZUS) időközben visszavonta a keresetét, ami a Pohotovos-ügyre tekintettel az előzetes döntéshozatali eljárás folytatását is veszélyeztette, mert „az EUMSZ 267. cikk szövegéből is és rendszeréből is az következik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás előfeltétele a nemzeti bíróság előtt ténylegesen folyamatban lévő jogvita”.
lengyel8.jpg
A lengyel társadalombiztosítási intézet (ZUS) székháza. Inkább elálltak a pertől. Forrás: bit.ly/31FkhjD
A Legfelsőbb Bíróság annak érdekében, hogy a kérdésekre mindenképpen választ kapjon, a fent ismertetett kérdésekkel tartalmilag azonos négy kérdést egy másik ügyben is az EUB elé vitt. Ebben az ügyben a jogvita tárgya egy magánszemély (B. P.) és az Uniparts SARL vállalat közötti foglalkoztatási viszony fennállása és B. P. bérigénye volt. A referáló bíróság kérte az augusztusi üggyel való egyesítést és a gyorsított eljárásban való elbírálást. Előbbi tekintetében még nem született döntés, a gyorsított eljárást azonban 2018. december 11-én kelt végzésével az EUB elrendelte.
Milyen esélyei vannak a kérdéseknek?
A kérdéseket még nem bírálta el az EUB, az esélyeket a Verfassungsblogon elemezte két lengyel szakértő. Az EUB korábban is vizsgált már tagállami bíróságok függetlenségét érintő jogszabályokat előzetes döntéshozatal keretében. A fent idézett portugál ügyben a bírák fizetésének csökkentését vizsgálta meg, és úgy döntött, hogy az megfelelt az EU-s jognak. A sajtóban megjelent információk alapján a lengyel kormány a Falciola-ügyre hivatkozik majd, amelyben az EUB az olasz bírák függetlenségének kérdését elbírálásra alkalmatlannak találta. Abban az ügyben viszont néhány jogszabálymódosításnak a bírák lelkiállapotára gyakorolt hatása volt a kérdés, a vizsgált lengyel ügyben pedig az eljáró tanács legitimitása, bírósági minősége kérdéses.
Az EUB akkor válaszolja meg a kérdéseket, ha azok valóban relevánsak a konkrét ügyben, így a kérdés nem lehet hipotetikus, vagyis olyan, aminek valójában nincs köze az alapul fekvő jogvitához. Az is feltétel, hogy az EUB-nak rendelkezésére álljon az összes szükséges információ. A szakértők szerint az Európai Unió alapértékeinek fényében, figyelemmel arra, hogy a közösségi jogot a tagállami bíróságok is alkalmazzák, ezek összetétele, legitimitása és függetlensége tekintetében megállapítható a közösségi jogi relevancia. Az eljáró, uniós jogot alkalmazó tanács jogi státuszának tisztázása ugyanis előfeltétele a döntésnek, azaz az uniós jog hatékony érvényesítésének. Erre tekintettel valószínűnek tűnik, hogy az EUB érdemben meg fogja válaszolni a kérdéseket.
Cikksorozatunk következő részében a Lengyelországban újonnan bevezetett fegyelmi eljárással kapcsolatos bírói előzetes döntéshozatalra irányuló kezdeményezéseket és az Európai Bizottság Lengyelország ellen indított kötelezettségszegési eljárását mutatjuk be.
Gönczi Gergely
https://cimlap.blog.hu/#http://helsinkifigyelo.blog.hu/2019/09/09/a_birak_felveszik_a_kesztyut
2019. szeptember 6., péntek
Az állam nem hagyhatja magukra a hajléktalanokat
AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG ELNÖKE SZERINT A TÖRVÉNY AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS IRÁNYÁBA TERELI A BAJBAJUTOTTAKAT
Bácskai Balázs–Nagy Áron
2019. JÚNIUS 11. KEDD 06:30
Egy gondoskodó államnak rendkívül fontos szerepe van abban, hogy megfelelő hajléktalangondozó intézményrendszert tartson fenn. Magyarországon pedig több helyen többletkapacitás is van a hajléktalan-ellátásban — nyilatkozta lapunknak Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke annak kapcsán, hogy az általa vezetett testület a múlt héten kimondta: nem alaptörvény-ellenes a szabálysértési törvénynek az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmára vonatkozó rendelkezése. A testület vezetője szerint hiba az emberi méltóságukból levezetve megengedni, hogy a hajléktalanok bármeddig a közterületeken tartózkodhassanak.
– Nem a hajléktalan állapotot bünteti a jogalkotó, hanem abba az irányba tereli az ilyen helyzetbe került személyeket, hogy vegyék igénybe az ellátórendszert – fogalmazott lapunknak Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság (AB) elnöke a testület legújabb, múlt csütörtökön közzétett döntésére reagálva. E határozatban az alkotmánybírák kimondták: nem alaptörvény-ellenes a szabálysértési törvénynek az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmára vonatkozó rendelkezése.
– Ha valaki elindul egy olyan úton, amelynek végén kiszorul a társadalomból, és eljut oda, hogy már hajlékkal sem rendelkezik, az mindenki számára sorstragédia – hangsúlyozta a testület elnöke. Hozzátette: fontos kérdés, hogy ezt az egyéni sorstragédiát meghagyjuk-e az egyéni megoldás keretében vagy erre próbáljunk egy közösségi megoldást találni. A válasz csak a közös, felelős megoldás lehet – mondta az AB elnöke.
Sulyok Tamás kiemelte, hogy az ellátórendszer igénybevétele azért fontos, mert a hajléktalanság nem végleges állapot, az ugyanis megszüntethető. – Ehhez viszont egyénre szabott diagnózis kell, amit csak az ellátórendszerben tudnak felállítani, és a legtöbb esetben csak ennek a segítségével tud bárki is a hajléktalanlét borzalmaiból kitörni, és visszakapaszkodni a társadalomba – hangsúlyozta az AB elnöke.
Sulyok Tamás felidézte: az általa vezetett testülethez úgy került az ügy, hogy tavaly ősszel fogadott el az Országgyűlés egy olyan jogszabályt, amely szabálysértési szankcióval sújtja az életvitelszerűen közterületen tartózkodást. Ezt követően pedig több bíró is felfüggesztette ezeket a szabálysértési eljárásokat, és az Alkotmánybírósághoz fordult. – Ezen indítványokat együttesen vizsgáltuk meg – mondta az AB elnöke.
Sulyok Tamás: A közterületet közcélra kell használni
Fotó: Kurucz Árpád
A testület vezetője emlékeztetett: az alaptörvény hetedik módosítása tiltja az életvitelszerűen való közterületen tartózkodást, amelyhez a törvényhozó szabálysértési szankciót kapcsolt. Sulyok Tamás hangsúlyozta, hogy ez alapján a testületnek felül kellett vizsgálnia korábbi álláspontját a hajléktalanságról. Ezt az is indokolta, hogy az alaptörvény másfajta emberképpel dolgozik, mint a korábbi alkotmány.
– A közösségi emberkép olyan ember képe, akinek a jogai is a közösségben gyökereznek. A hajléktalanok éppen ezekből a keretekből szorulnak ki, mivel az emberi boldogulásra az alaptörvényben meghatározott eszközöket nem tudják igénybe venni: a munkát és a szellemi teljesítményt, ezt a kettőt nevesíti az alaptörvény – fejtette ki Sulyok Tamás. Arra azonban felhívta a figyelmet, hogy emiatt az állami gondoskodásból nem szorulhatnak ki a hajléktalanok.
– A nemzeti hitvallásban azt olvashatjuk: valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelezettségét. Ez az Alkotmánybíróság olvasatában az ilyen élethelyzetbe került embertársaink védelmezését jelenti. Az állam nem hagyhatja magukra ezeket az embereket, akik többnyire önhibájukon kívül lettek fedél nélküliek, ám az Alkotmánybíróság az idevezető okokat nem tudja vizsgálni, csak alkotmányossági kérdésekkel foglalkozhat – emelte ki az AB elnöke.
Hozzátette: átérzi ezeket a sorstragédiákat, és úgy véli, ezekre mindenképpen reagálnia kell a társadalomnak. Egy gondoskodó államnak rendkívül fontos szerepe van abban, hogy megfelelő hajléktalangondozó és -ellátó intézményrendszert tartson fenn – mondta a Magyar Nemzetnek Sulyok Tamás.
Hozzátette: az AB megkereste a Belügyminisztériumot, az Emberi Erőforrások Minisztériumát, a Hajléktalanokért Közalapítványt, a Menhely Alapítványt és a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, hogy a testület tájékoztatást kapjon a hajléktalanellátásról.
– A válaszokból világossá vált, hogy olyan ellátórendszer van Magyarországon, ami helyenként még többletkapacitással is bír – emelte ki a testület elnöke. – Az AB egy olyan alkotmányos követelményt fogalmazott meg a jogalkalmazókkal szemben, amely szerint az életvitelszerű közterületen tartózkodás miatti szabálysértési eljárásban a szankció alkalmazásánál minden esetben meg kell vizsgálni, hogy helyben van-e férőhely – mutatott rá Sulyok Tamás, aki további garanciákat is felsorolt: a jogkövetkezmény alkalmazása előtt három figyelmeztetésben kell részesülnie az életvitelszerűen közterületen tartózkodónak, valamint a rendőri intézkedés során egy szociális segítőnek is jelen kell lennie.
– Ez is a gondoskodó államra utal. Az intézkedés lényege nem az, hogy büntesse, hanem hogy az együttműködés irányába terelje a hajléktalanokat. Ezt az együttműködést követeli meg az ő és mindnyájunk társadalmi lény lényege, mert nem elszigetelt egyénként létezünk, hanem bizonyos kötelezettségünk és felelősségünk van önmagunkkal és a társadalommal szemben is – fogalmazott az AB elnöke.
Sulyok Tamás arra hívta fel a figyelmet, hogy az alaptörvény hatálybalépésével az AB szerepe is megváltozott, jelenleg sokkal inkább egyéni jogvédelmet lát el a testület.
– Megvizsgáltuk a hajléktalanok helyzetét, és arra jutottunk, szükségük van a támogatásra, önerejükből nem képesek változtatni a helyzetükön. Ezért lenne hiba az emberi méltóságukból levezetve megengedni, hogy bármeddig a közterületeken tartózkodhassanak. Ezzel sem az ő állapotuk nem változik, sem a közterület alaptörvénybe foglalt célja nem tud érvényesülni. E szerint ugyanis a közterületet közcélra kell használni. Az életvitelszerűen ott-tartózkodás viszont nem közcél, sőt akadályozza azt, hogy ez a funkció zavartalanul érvényesüljön – érvelt a testület elnöke.
https://magyarnemzet.hu/belfold/az-allam-nem-hagyhatja-magukra-a-hajlektalanokat-7003976/
Bácskai Balázs–Nagy Áron
2019. JÚNIUS 11. KEDD 06:30
Egy gondoskodó államnak rendkívül fontos szerepe van abban, hogy megfelelő hajléktalangondozó intézményrendszert tartson fenn. Magyarországon pedig több helyen többletkapacitás is van a hajléktalan-ellátásban — nyilatkozta lapunknak Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke annak kapcsán, hogy az általa vezetett testület a múlt héten kimondta: nem alaptörvény-ellenes a szabálysértési törvénynek az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmára vonatkozó rendelkezése. A testület vezetője szerint hiba az emberi méltóságukból levezetve megengedni, hogy a hajléktalanok bármeddig a közterületeken tartózkodhassanak.
– Nem a hajléktalan állapotot bünteti a jogalkotó, hanem abba az irányba tereli az ilyen helyzetbe került személyeket, hogy vegyék igénybe az ellátórendszert – fogalmazott lapunknak Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság (AB) elnöke a testület legújabb, múlt csütörtökön közzétett döntésére reagálva. E határozatban az alkotmánybírák kimondták: nem alaptörvény-ellenes a szabálysértési törvénynek az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmára vonatkozó rendelkezése.
– Ha valaki elindul egy olyan úton, amelynek végén kiszorul a társadalomból, és eljut oda, hogy már hajlékkal sem rendelkezik, az mindenki számára sorstragédia – hangsúlyozta a testület elnöke. Hozzátette: fontos kérdés, hogy ezt az egyéni sorstragédiát meghagyjuk-e az egyéni megoldás keretében vagy erre próbáljunk egy közösségi megoldást találni. A válasz csak a közös, felelős megoldás lehet – mondta az AB elnöke.
Sulyok Tamás kiemelte, hogy az ellátórendszer igénybevétele azért fontos, mert a hajléktalanság nem végleges állapot, az ugyanis megszüntethető. – Ehhez viszont egyénre szabott diagnózis kell, amit csak az ellátórendszerben tudnak felállítani, és a legtöbb esetben csak ennek a segítségével tud bárki is a hajléktalanlét borzalmaiból kitörni, és visszakapaszkodni a társadalomba – hangsúlyozta az AB elnöke.
Sulyok Tamás felidézte: az általa vezetett testülethez úgy került az ügy, hogy tavaly ősszel fogadott el az Országgyűlés egy olyan jogszabályt, amely szabálysértési szankcióval sújtja az életvitelszerűen közterületen tartózkodást. Ezt követően pedig több bíró is felfüggesztette ezeket a szabálysértési eljárásokat, és az Alkotmánybírósághoz fordult. – Ezen indítványokat együttesen vizsgáltuk meg – mondta az AB elnöke.
Sulyok Tamás: A közterületet közcélra kell használni
Fotó: Kurucz Árpád
A testület vezetője emlékeztetett: az alaptörvény hetedik módosítása tiltja az életvitelszerűen való közterületen tartózkodást, amelyhez a törvényhozó szabálysértési szankciót kapcsolt. Sulyok Tamás hangsúlyozta, hogy ez alapján a testületnek felül kellett vizsgálnia korábbi álláspontját a hajléktalanságról. Ezt az is indokolta, hogy az alaptörvény másfajta emberképpel dolgozik, mint a korábbi alkotmány.
– A közösségi emberkép olyan ember képe, akinek a jogai is a közösségben gyökereznek. A hajléktalanok éppen ezekből a keretekből szorulnak ki, mivel az emberi boldogulásra az alaptörvényben meghatározott eszközöket nem tudják igénybe venni: a munkát és a szellemi teljesítményt, ezt a kettőt nevesíti az alaptörvény – fejtette ki Sulyok Tamás. Arra azonban felhívta a figyelmet, hogy emiatt az állami gondoskodásból nem szorulhatnak ki a hajléktalanok.
– A nemzeti hitvallásban azt olvashatjuk: valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelezettségét. Ez az Alkotmánybíróság olvasatában az ilyen élethelyzetbe került embertársaink védelmezését jelenti. Az állam nem hagyhatja magukra ezeket az embereket, akik többnyire önhibájukon kívül lettek fedél nélküliek, ám az Alkotmánybíróság az idevezető okokat nem tudja vizsgálni, csak alkotmányossági kérdésekkel foglalkozhat – emelte ki az AB elnöke.
Hozzátette: átérzi ezeket a sorstragédiákat, és úgy véli, ezekre mindenképpen reagálnia kell a társadalomnak. Egy gondoskodó államnak rendkívül fontos szerepe van abban, hogy megfelelő hajléktalangondozó és -ellátó intézményrendszert tartson fenn – mondta a Magyar Nemzetnek Sulyok Tamás.
Hozzátette: az AB megkereste a Belügyminisztériumot, az Emberi Erőforrások Minisztériumát, a Hajléktalanokért Közalapítványt, a Menhely Alapítványt és a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, hogy a testület tájékoztatást kapjon a hajléktalanellátásról.
– A válaszokból világossá vált, hogy olyan ellátórendszer van Magyarországon, ami helyenként még többletkapacitással is bír – emelte ki a testület elnöke. – Az AB egy olyan alkotmányos követelményt fogalmazott meg a jogalkalmazókkal szemben, amely szerint az életvitelszerű közterületen tartózkodás miatti szabálysértési eljárásban a szankció alkalmazásánál minden esetben meg kell vizsgálni, hogy helyben van-e férőhely – mutatott rá Sulyok Tamás, aki további garanciákat is felsorolt: a jogkövetkezmény alkalmazása előtt három figyelmeztetésben kell részesülnie az életvitelszerűen közterületen tartózkodónak, valamint a rendőri intézkedés során egy szociális segítőnek is jelen kell lennie.
– Ez is a gondoskodó államra utal. Az intézkedés lényege nem az, hogy büntesse, hanem hogy az együttműködés irányába terelje a hajléktalanokat. Ezt az együttműködést követeli meg az ő és mindnyájunk társadalmi lény lényege, mert nem elszigetelt egyénként létezünk, hanem bizonyos kötelezettségünk és felelősségünk van önmagunkkal és a társadalommal szemben is – fogalmazott az AB elnöke.
Sulyok Tamás arra hívta fel a figyelmet, hogy az alaptörvény hatálybalépésével az AB szerepe is megváltozott, jelenleg sokkal inkább egyéni jogvédelmet lát el a testület.
– Megvizsgáltuk a hajléktalanok helyzetét, és arra jutottunk, szükségük van a támogatásra, önerejükből nem képesek változtatni a helyzetükön. Ezért lenne hiba az emberi méltóságukból levezetve megengedni, hogy bármeddig a közterületeken tartózkodhassanak. Ezzel sem az ő állapotuk nem változik, sem a közterület alaptörvénybe foglalt célja nem tud érvényesülni. E szerint ugyanis a közterületet közcélra kell használni. Az életvitelszerűen ott-tartózkodás viszont nem közcél, sőt akadályozza azt, hogy ez a funkció zavartalanul érvényesüljön – érvelt a testület elnöke.
https://magyarnemzet.hu/belfold/az-allam-nem-hagyhatja-magukra-a-hajlektalanokat-7003976/
2019. szeptember 3., kedd
Stumpf István: „Tartalmilag ez prezidenciális kormányzás, a miniszterelnök soha nem volt ilyen erős”
Teczár Szilárd
Forradalmi jogalkotásról, a kormány és az AB közötti konfliktusokról beszélt a leköszönő alkotmánybíró.
„Magyarországon 2010 után simán előfordulhatott, hogy a kormányban pénteken kitaláltak valamit, hétfőn pedig már meg is hozták róla a jogszabályt vagy beleírták az alkotmányba. Nálunk lényegében semmi nem korlátozza a kétharmados hatalmat az alkotmánymódosításban, nincsen örökkévalósági klauzula vagy más garanciális szabály.”
De Gaulle-konferencia 2016-banDe Gaulle-konferencia 2016-banFotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Ezt Stumpf István mondta A láthatatlan alkotmány trónfosztása avagy a politikai konstitucionalisták győzelme? címmel tartott előadásában az MTA Politikatudományi Intézetében (az intézet – mint az összes többi - szeptember 1-től kikerült az MTA felügyelete alól, de elvileg használhatja az MTA kiválósági intézet megnevezést, úgyhogy egyelőre mi is ennél maradunk). Az első Orbán-kormány kancelláriaminiszterének alkotmánybírósági mandátuma a nyáron járt le, most elsősorban az Alkotmánybíróság és a kormány konfliktusairól, a kormányzás 2010 utáni átalakulásáról beszélt.
Kiverték a biztosítékot
Stumpf szerint a rendszerváltozás után az Alkotmánybíróság nagyon fontos szerepet játszott a jogállamiság alapjainak lefektetésében, amit az is jelzett, hogy az AB már hónapokkal az első szabad választások előtt létrejött. „A normavilágosság elve, a kellő felkészülési idő vagy a visszaható hatályú jogalkotás tilalma nem volt benne az akkori alkotmányban, ezeket az AB vezette le a szöveg értelmezésével” – mondta Stumpf. Úgy látja, a létrejövő többpártrendszer szereplői között hamar megtört a bizalom, ebben a bizalmi vákuumban tudott megerősödni a Sólyom László nevével fémjelzett AB.
A 2010-es fülkeforradalom után azonban a forradalmi jogalkotás, az AB aktivizmusának megfékezése és az alkotmányértelmezések nyomán kialakult „láthatatlan alkotmány” trónfosztása vált a második Orbán-kormány prioritásává. Stumpf úgy látja, ez valamennyire illeszkedett a nemzetközi vitákba, mert a gazdasági válság nyomán mindenhol újra kérdéses lett az állam szerepe és a hatalommegosztás megfelelő mértéke. „A megelőző 30-40 évben az alapjogi fundamentalizmus és a jogi konstitucionalizmus volt a mainstream, azonban egyre többen vetik fel, hogy a bírói felülvizsgálat mindenek fölé helyezése egyfajta bírói vagy alkotmánybírói kormányzáshoz vezetett.”
Magyarországon Stumpf 2010-es alkotmánybíróvá választásával párhuzamosan „felerősödtek a konfliktusok az AB és az egyre inkább összeolvadó végrehajtó/törvényhozó hatalom között”. Stumpf szerint az verhette ki végleg a biztosítékot Orbánnál, amikor 2012 végén, 2013 elején előbb az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit semmisítették meg, majd a választási regisztrációt nyilvánították alkotmányellenessé. „Bár a választási regisztrációról letettek, a negyedik alaptörvény-módosítással az alkotmányba emeltek számos korábban alkotmányellenesnek mondott szabályt, amit a szakirodalom visszaélésszerű- vagy felülalkotmányozásnak nevez” – mondta Stumpf.
A Hungarian Business Leaders Forum 2018-as csúcstalálkozójánA Hungarian Business Leaders Forum 2018-as csúcstalálkozójánFotó: Illyés Tibor / MTI
Közben a kormánytöbbség saját jelöltjeivel töltötte fel a testületet, felemelte a létszámát, kivette az AB kezéből a gazdasági kérdéseket és megtiltotta az alkotmánymódosítások tartalmi felülvizsgálatát. Ezzel a kezdeti konfliktusok szép lassan elcsendesedtek, Stumpf szavaival „a parlamentáris szupremácia teljes győzelmet aratott”.
Problémák az udvartartásban
Stumpf István a kormányzás szerkezetét és intézményrendszerét is elemezte. Mint mondta, 1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal még valóban a miniszterelnök szűken vett munkaszervezete volt. 2010 után miniszterelnök-helyettesként előbb Navracsics Tibor kapott fontos központosított jogköröket, majd először frakcióvezetőként, később a Miniszterelnökséget vezető miniszterként Lázár János vonta magához a közigazgatást. A Miniszterelnöki Kabinetiroda felállításával és Rogán Antal felemelésével „törésvonal keletkezett a hatalmi centrumban, problémák jelentkeztek az uralkodói udvartartásban, és ez a helyzet sokáig nem volt tartható”.
Stumpf úgy látja, 2018 után Orbán közvetlenül magához vonta az irányítást, elvileg ő felügyeli a közigazgatási államtitkárok munkáját is, bár Stumpf szerint Orbánt már első kormányzása alatt is inkább a távlatos ügyek érdekelték, nem a közigazgatás napi szintű problémái. „Úgy lehetett vele, hogy négy évig Stumpf kormányzott, négy évig Navracsics, négy évig Lázár, most már végre én jövök” – fejtegette a volt alkotmánybíró.
A magyar közjogi berendezkedésben továbbra is benne van egy félprezidenciális átalakulás lehetősége, de Stumpf szerint tartalmilag már ma is prezidenciális kormányzás folyik. „Míg korábban a parlament szavazott a kormányprogramról, ma a miniszterelnök mindenféle kontroll nélkül határozhatja meg a kormány politikáját. A rendszerváltoztatás után még sosem volt ilyen erős ez a pozíció” – mondta Stumpf.
Stumpf István átveszi a Magyar Érdemrend Középkereszt kitüntetéstStumpf István átveszi a Magyar Érdemrend Középkereszt kitüntetéstFotó: Mónus Márton / MTI
Szerinte az EU-s jogállamisági mechanizmus vagy a menekültkvótákról várható európai bírósági döntés élesen vetheti fel a közösségi jog és a magyar alkotmányos identitás viszonyát, bár kérdésre válaszolva azt mondta, a magyar közpolitikai döntéseket nemcsak az EU tudja befolyásolni, hanem például a német gazdasági szereplők is. A belső ellensúlyokat sem látja teljesen elveszettnek. „Kívülről úgy tűnhet, hogy a viktoriánus hatalom mindent legyalult, de az intézményeknek van ellenálló képességük, az AB-ben is voltak belső mozgások, a lojalitás helyett/mellett az intézmény értékrendje is fontos” – mondta Stumpf.
Azt ugyanakkor elismerte, hogy „politikailag forró kérdésekben” nehezebben tudja megtalálni az egyensúlyt az AB. Stumpf István a nagyrészt MTA-s kutatókból álló közönségnek azt mondta: a beadvány ismerete nélkül is kevés esélyt lát arra, hogy az intézetek elcsatolása ügyében szembeforduljon a kormánnyal az Alkotmánybíróság.
https://magyarnarancs.hu/belpol/stumpf-istvan-eloadas-122670
Forradalmi jogalkotásról, a kormány és az AB közötti konfliktusokról beszélt a leköszönő alkotmánybíró.
„Magyarországon 2010 után simán előfordulhatott, hogy a kormányban pénteken kitaláltak valamit, hétfőn pedig már meg is hozták róla a jogszabályt vagy beleírták az alkotmányba. Nálunk lényegében semmi nem korlátozza a kétharmados hatalmat az alkotmánymódosításban, nincsen örökkévalósági klauzula vagy más garanciális szabály.”
De Gaulle-konferencia 2016-banDe Gaulle-konferencia 2016-banFotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Ezt Stumpf István mondta A láthatatlan alkotmány trónfosztása avagy a politikai konstitucionalisták győzelme? címmel tartott előadásában az MTA Politikatudományi Intézetében (az intézet – mint az összes többi - szeptember 1-től kikerült az MTA felügyelete alól, de elvileg használhatja az MTA kiválósági intézet megnevezést, úgyhogy egyelőre mi is ennél maradunk). Az első Orbán-kormány kancelláriaminiszterének alkotmánybírósági mandátuma a nyáron járt le, most elsősorban az Alkotmánybíróság és a kormány konfliktusairól, a kormányzás 2010 utáni átalakulásáról beszélt.
Kiverték a biztosítékot
Stumpf szerint a rendszerváltozás után az Alkotmánybíróság nagyon fontos szerepet játszott a jogállamiság alapjainak lefektetésében, amit az is jelzett, hogy az AB már hónapokkal az első szabad választások előtt létrejött. „A normavilágosság elve, a kellő felkészülési idő vagy a visszaható hatályú jogalkotás tilalma nem volt benne az akkori alkotmányban, ezeket az AB vezette le a szöveg értelmezésével” – mondta Stumpf. Úgy látja, a létrejövő többpártrendszer szereplői között hamar megtört a bizalom, ebben a bizalmi vákuumban tudott megerősödni a Sólyom László nevével fémjelzett AB.
A 2010-es fülkeforradalom után azonban a forradalmi jogalkotás, az AB aktivizmusának megfékezése és az alkotmányértelmezések nyomán kialakult „láthatatlan alkotmány” trónfosztása vált a második Orbán-kormány prioritásává. Stumpf úgy látja, ez valamennyire illeszkedett a nemzetközi vitákba, mert a gazdasági válság nyomán mindenhol újra kérdéses lett az állam szerepe és a hatalommegosztás megfelelő mértéke. „A megelőző 30-40 évben az alapjogi fundamentalizmus és a jogi konstitucionalizmus volt a mainstream, azonban egyre többen vetik fel, hogy a bírói felülvizsgálat mindenek fölé helyezése egyfajta bírói vagy alkotmánybírói kormányzáshoz vezetett.”
Magyarországon Stumpf 2010-es alkotmánybíróvá választásával párhuzamosan „felerősödtek a konfliktusok az AB és az egyre inkább összeolvadó végrehajtó/törvényhozó hatalom között”. Stumpf szerint az verhette ki végleg a biztosítékot Orbánnál, amikor 2012 végén, 2013 elején előbb az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit semmisítették meg, majd a választási regisztrációt nyilvánították alkotmányellenessé. „Bár a választási regisztrációról letettek, a negyedik alaptörvény-módosítással az alkotmányba emeltek számos korábban alkotmányellenesnek mondott szabályt, amit a szakirodalom visszaélésszerű- vagy felülalkotmányozásnak nevez” – mondta Stumpf.
A Hungarian Business Leaders Forum 2018-as csúcstalálkozójánA Hungarian Business Leaders Forum 2018-as csúcstalálkozójánFotó: Illyés Tibor / MTI
Közben a kormánytöbbség saját jelöltjeivel töltötte fel a testületet, felemelte a létszámát, kivette az AB kezéből a gazdasági kérdéseket és megtiltotta az alkotmánymódosítások tartalmi felülvizsgálatát. Ezzel a kezdeti konfliktusok szép lassan elcsendesedtek, Stumpf szavaival „a parlamentáris szupremácia teljes győzelmet aratott”.
Problémák az udvartartásban
Stumpf István a kormányzás szerkezetét és intézményrendszerét is elemezte. Mint mondta, 1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal még valóban a miniszterelnök szűken vett munkaszervezete volt. 2010 után miniszterelnök-helyettesként előbb Navracsics Tibor kapott fontos központosított jogköröket, majd először frakcióvezetőként, később a Miniszterelnökséget vezető miniszterként Lázár János vonta magához a közigazgatást. A Miniszterelnöki Kabinetiroda felállításával és Rogán Antal felemelésével „törésvonal keletkezett a hatalmi centrumban, problémák jelentkeztek az uralkodói udvartartásban, és ez a helyzet sokáig nem volt tartható”.
Stumpf úgy látja, 2018 után Orbán közvetlenül magához vonta az irányítást, elvileg ő felügyeli a közigazgatási államtitkárok munkáját is, bár Stumpf szerint Orbánt már első kormányzása alatt is inkább a távlatos ügyek érdekelték, nem a közigazgatás napi szintű problémái. „Úgy lehetett vele, hogy négy évig Stumpf kormányzott, négy évig Navracsics, négy évig Lázár, most már végre én jövök” – fejtegette a volt alkotmánybíró.
A magyar közjogi berendezkedésben továbbra is benne van egy félprezidenciális átalakulás lehetősége, de Stumpf szerint tartalmilag már ma is prezidenciális kormányzás folyik. „Míg korábban a parlament szavazott a kormányprogramról, ma a miniszterelnök mindenféle kontroll nélkül határozhatja meg a kormány politikáját. A rendszerváltoztatás után még sosem volt ilyen erős ez a pozíció” – mondta Stumpf.
Stumpf István átveszi a Magyar Érdemrend Középkereszt kitüntetéstStumpf István átveszi a Magyar Érdemrend Középkereszt kitüntetéstFotó: Mónus Márton / MTI
Szerinte az EU-s jogállamisági mechanizmus vagy a menekültkvótákról várható európai bírósági döntés élesen vetheti fel a közösségi jog és a magyar alkotmányos identitás viszonyát, bár kérdésre válaszolva azt mondta, a magyar közpolitikai döntéseket nemcsak az EU tudja befolyásolni, hanem például a német gazdasági szereplők is. A belső ellensúlyokat sem látja teljesen elveszettnek. „Kívülről úgy tűnhet, hogy a viktoriánus hatalom mindent legyalult, de az intézményeknek van ellenálló képességük, az AB-ben is voltak belső mozgások, a lojalitás helyett/mellett az intézmény értékrendje is fontos” – mondta Stumpf.
Azt ugyanakkor elismerte, hogy „politikailag forró kérdésekben” nehezebben tudja megtalálni az egyensúlyt az AB. Stumpf István a nagyrészt MTA-s kutatókból álló közönségnek azt mondta: a beadvány ismerete nélkül is kevés esélyt lát arra, hogy az intézetek elcsatolása ügyében szembeforduljon a kormánnyal az Alkotmánybíróság.
https://magyarnarancs.hu/belpol/stumpf-istvan-eloadas-122670
2019. szeptember 1., vasárnap
Kilóra megvett igazságszolgáltatás: Bírókat, politikusokat és rendőröket tartott a markában az újságíró-gyilkosság megrendelője
PÁMER DÁVID
Egy befolyásos milliárdos nagyvállalkozó, Marian Kočner telefonüzenetei hetek óta borzolják a kedélyeket Szlovákiában, melyek alapjaiban rengethetik meg a szlovák igazságszolgáltatásba vetett hitet. A kirobbant botrány után elindított vizsgálat nemcsak Jan Kuciak és menyasszonya meggyilkolásának homályban lévő részleteire adhat választ, de leránthatja a leplet az egész országot behálózó, a politikai szféráig érő, a bíróságot, rendőrséget és az ügyészséget is érintő korrupciós bűncselekmény-sorozatról.
Jan Kuciak szlovák újságírót és jegyesét, Martina Kušnírovát 2018. február 21-én nagymácsédi házukban lőtték agyon hidegvérrel. A kettős gyilkosságot profi módon, percek alatt hajtották végre: Kušnírovát szemből fejen lőtték, Kuciak pedig két lövedéket kapott a szívébe. A nyomozás adatai szerint a nő megölésére nem volt megbízása a végrehajtóknak, azonban Martina otthon volt a támadás idején, így vele is végezett támadója, aki az eddig ismert adatok szerint társaival egy magyarországi férfitól szerezte be a gyilkos fegyvert.
GYILKOSSÁGOK SORÁT KÖVETHETTÉK EL
Noha Kuciak a Szlovákiában gyökeret eresztő olasz maffiával, annak politikai és közéleti kapcsolataival is foglalkozott, egyre inkább úgy tűnik, nem ez okozta a halálát. Ez azután derült ki, hogy 2018. szeptemberében a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) munkatársai elfogták azt a négy személyt, akik a gyilkossággal gyanúsíthatóak. A nyomozók egy ideig azt feltételezték, hogy a volt rendőr, Sz. Tamás ölt, és Miroslav M. sofőrként vett részt a bűncselekményben, ám utóbbi később beismerte, hogy ő húzta meg a ravaszt. Segítségükre volt még A. Zoltán, az akciót szervező, a vérdíjat is fizető A. Zsuzsová pedig közvetítő lehetett az emberölésben. Erről a rácsok mögött megtörő A. Zoltán beszélt kihallgatóinak, aki szerint a nő összesen hetvenezer eurót fizetett a bérgyilkosoknak. Az asszonyt a nyomozó hatóság összefüggésbe hozta Molnár Péter gútai vállalkozó, illetve az MKP egykori ógyallai régiós politikusa, Basternák László 2010-es kivégzésével is, de ellene és társai ellen két ügyész és Daniel Lipsic volt belügyminiszter, későbbi ügyvéd meggyilkolásának az előkészítése miatt is eljárást indítottak. A rendelkezésre álló adatok szerint a célszemélyek megfigyelésében rendőrök is részt vállaltak, emiatt a belügyminisztérium illetékesei is segítik a vizsgálódást.
ZSEBÉBEN VOLTAK A HATÓSÁGOK
Azt már a nyomozás elején is tudni lehetett, hogy nem A. Zsuzsová az utolsó láncszem az újságíró-gyilkosság elkövetői közül, hiszen neki nem volt személyes konfliktusa Kuciakkal. Fordulat márciusban következett be, amikor váltóhamisítás és adócsalás miatt egy évvel korábban letartóztatott milliárdos oligarchát, Marian Kočnert felbujtással gyanúsították meg az ügyben. A férfi többször megfenyegette a halála előtt Kuciakot, hogy hagyja abba a róla szóló cikkek írását, ám a hatóságok az újságíró feljelentése ellenére sem léptek. Ma már tudjuk, miért: Kočner egy kapcsolatán, Norbert Bödör nyitrai vállalkozón keresztül nyomozásokat akadályozhatott meg, hozzáférhetett a rendőrségi adatbázisokhoz, a lakosságnyilvántartáshoz, a róla író újságírók, vagy épp az ügyeiben eljáró ügyészek adataihoz. Az információáramlás azért folyhatott ennyire könnyen, mert Bödör a Kuciak-gyilkosság miatt lemondani kényszerült volt országos rendőrfőkapitány, Tibor Gašpar rokona, ám Kočner más rendőröket, sőt, ügyészeket, bírákat és politikusokat is a markában tarthatott.
Robert Fico a Ján Kuciak-gyilkosság nyomravezetőjének felajánlott egymillió euróval. Fico később belebukott a botrányba. Fotó: AFP
TITKOS CSEVEGÉSEK
Legalábbis ezek a megdöbbentő információk körvonalazódnak ki a vállalkozó üzenetváltásaiból. Kočner a Threema nevű titkosított csevegőalkalmazáson kommunikált beszélgetőpartnereivel, az ehhez használt telefont pedig Peter Tóth egykori újságíró, a szlovák kémelhárítás volt vezetője adhatta oda a nyomozóknak. Tóth – aki tanúként szerepel az ügyben – sokáig Kočnernek dolgozott és az üzletember megbízásából másfél éven keresztül figyeltette Kuciakot és más újságírókat, országgyűlési képviselőket, valamint a szlovák közélet több fontos szereplőjét. Kočner kompromittáló anyagokat gyűjtött ezekről az emberekről, így garantálva a sérthetetlenségét. A politikusok és közéleti szereplők behálózásában nagy segítségére volt a modell külsejű A. Zsuzsová, akinél a gyanú szerint Marian Kočner megrendelte az oknyomozó újságíró halálát. A csaknem hatszáz oldalnyi Threema-üzenetek közül Zsuzsová és Kočner beszélgetései a legfontosabbak a nyomozás szempontjából, igaz, a konkrétumokat mindig személyesen, legtöbb esetben egy golfpályán beszélték meg. Az üzenetekből az is kiderül, a vállalkozó előre tudta, mikor fognak a cégénél razziázni a rendőrök, de valaki részletes információkkal látta el a Kuciak-gyilkosság ügyében zajló nyomozásról is. Kočner neve ugyanis már közvetlenül az emberölés után felmerült, a rendőrség ki is hallgatta, de akkor még elengedték. Kočner a titkosított alkalmazáson keresztül erről a kihallgatásról azt írta Zsuzsovának, hogy a rendőrök bocsánatot kértek tőle, amiért ki kell hallgatniuk, de ha nem tennék, a média meglincselné őket.
KÖZÖS NYARALÁS BUGÁRRAL
Örültek annak is, hogy a hatóság elsőként az „olasz szál” irányába indult el: „minden egyes pillanatban újabb meglepi. Ehhez képest a rólad szóló cikkek olyanok, mint a mákszem” – írta a nő az oligarchának, miután a gyilkosság után a sajtóban megjelent Kuciak utolsó cikke az olasz maffia szlovákiai embereinek és a botrányba belebukó Robert Fico kormányának összefonódásairól. Zsuzsová arról is említést tett, hogy várja, mikor fogják Olaszországban keresni a gyilkost. Erre Kočner úgy válaszolt: “kíváncsi vagyok, mivel állnak még elő. Hogy ki áll emögött. Lassan már nem marad más, csak Soros :)”. Később obszcén szavakkal gúnyolódtak Kuciak halálán és az emberölés miatt kibontakozó tüntetéshullám idején azon viccelődtek, hogy mikor avatják szentté az újságírót. Kočner arról is tájékoztatta ismerősét, hogy a Maldív-szigeteken találkozott Bugár Bélával, a Híd elnökével, miután ugyanabban a hotelban szálltak meg. A nagyvállalkozó azt állította, a kormányválság első heteiben tanácsokkal látta el a politikust. Bugár a kiszivárgott hírre először úgy reagált, hogy véletlenül, a reggelinél találkoztak, de csak köszöntek egymásnak, majd elismerte, a kétes hírű üzletember a szlovák közéletről érdeklődött nála.
LEFOGLALTÁK AZ IGAZSÁGÜGYI ÁLLAMTITKÁR TELEFONJÁT
Mára már az is kiderült, nem Bugár volt az egyetlen szlovákiai politikus, aki összefüggésbe hozható a felbujtással gyanúsított férfival: a különleges ügyészség két ügyésze múlt héten beszélt egy rendkívüli sajtótájékoztatón arról, hogy egyes állami szervek képviselői is kapcsolatban álltak Marian Kočnerrel.
„Nem az a baj, hogy kommunikáltak vele, hanem az, amit mondtak neki, vagy amilyen információkat átadtak neki. Valóban azt ajánlom mindenkinek, akik ebben a kommunikációban érintettek, hogy még most, a nyomozásnak ebben a stádiumában jöjjenek el elmagyarázni tetteiket, mert később jelentős hátrányuk származhat a hallgatásból”
– nyilatkozta az egyik ügyész. Napokkal a sajtótájékoztató után végül több bíró és az igazságügyi minisztérium államtitkára, Monika Jankovska mobiltelefonját is lefoglalta a rendőrség. A gyanú szerint az érintettek titkos üzeneteket válthattak Kočnerrel. Az üzletember a beszélgetések szerint csak „majmocskának” nevezte az államtitkárt, aki mindent elintéz neki, amire csak szüksége van. Ezzel összefüggésben vizsgálják azt is, hogy miért és kinek a kezdeményezésére hallgatták le a Kočner ellen indított nyomozások felügyeletét ellátó ügyészeket.
KIÁRUSÍTOTT IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
Zuzana Čaputová köztársasági elnök szintén megszólalt a kirobbant botránnyal kapcsolatban. Az államfő úgy véli, hogy az utóbbi években Szlovákiában az igazságszolgáltatás mindössze egy „termék” volt, melyet egyesek megvásárolhattak, ezért néhány személynek politikai és személyes felelősséget kell vállalnia:
„a bűnüldöző szerveket okkal érdekli egy államtitkár és egy olyan személy közötti kommunikáció, akit gyilkossággal gyanúsítanak, és más bűncselekmények elkövetésével is vádolnak. Emiatt elfogadhatatlan, hogy továbbra is az igazságügyi tárca egyik legfontosabb pozíciójában maradjon”
– fogalmazott Čaputová. Az elnökasszony az állampolgároktól azt kérte, hogy ne veszítsék el az igazságszolgáltatásba vetett bizalmukat, hiszen az a társadalom, amelyből ez hiányzik, nem lehet demokratikus. A hatóság legújabb közlése szerint a Kuciak-nyomozás jelenleg olyan stádiumban van, hogy szeptemberben elküldhetik az ügy aktáit az érintett feleknek, és ősszel akár a vádemelésre is sor kerülhet.
A szerző írása a Magyar Nemzet szombati számában jelent meg.
https://pestisracok.hu/kilora-megvett-igazsagszolgaltatas-birokat-politikusokat-es-rendoroket-tartott-a-markaban-az-ujsagiro-gyilkossag-megrendeloje/
Egy befolyásos milliárdos nagyvállalkozó, Marian Kočner telefonüzenetei hetek óta borzolják a kedélyeket Szlovákiában, melyek alapjaiban rengethetik meg a szlovák igazságszolgáltatásba vetett hitet. A kirobbant botrány után elindított vizsgálat nemcsak Jan Kuciak és menyasszonya meggyilkolásának homályban lévő részleteire adhat választ, de leránthatja a leplet az egész országot behálózó, a politikai szféráig érő, a bíróságot, rendőrséget és az ügyészséget is érintő korrupciós bűncselekmény-sorozatról.
Jan Kuciak szlovák újságírót és jegyesét, Martina Kušnírovát 2018. február 21-én nagymácsédi házukban lőtték agyon hidegvérrel. A kettős gyilkosságot profi módon, percek alatt hajtották végre: Kušnírovát szemből fejen lőtték, Kuciak pedig két lövedéket kapott a szívébe. A nyomozás adatai szerint a nő megölésére nem volt megbízása a végrehajtóknak, azonban Martina otthon volt a támadás idején, így vele is végezett támadója, aki az eddig ismert adatok szerint társaival egy magyarországi férfitól szerezte be a gyilkos fegyvert.
GYILKOSSÁGOK SORÁT KÖVETHETTÉK EL
Noha Kuciak a Szlovákiában gyökeret eresztő olasz maffiával, annak politikai és közéleti kapcsolataival is foglalkozott, egyre inkább úgy tűnik, nem ez okozta a halálát. Ez azután derült ki, hogy 2018. szeptemberében a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) munkatársai elfogták azt a négy személyt, akik a gyilkossággal gyanúsíthatóak. A nyomozók egy ideig azt feltételezték, hogy a volt rendőr, Sz. Tamás ölt, és Miroslav M. sofőrként vett részt a bűncselekményben, ám utóbbi később beismerte, hogy ő húzta meg a ravaszt. Segítségükre volt még A. Zoltán, az akciót szervező, a vérdíjat is fizető A. Zsuzsová pedig közvetítő lehetett az emberölésben. Erről a rácsok mögött megtörő A. Zoltán beszélt kihallgatóinak, aki szerint a nő összesen hetvenezer eurót fizetett a bérgyilkosoknak. Az asszonyt a nyomozó hatóság összefüggésbe hozta Molnár Péter gútai vállalkozó, illetve az MKP egykori ógyallai régiós politikusa, Basternák László 2010-es kivégzésével is, de ellene és társai ellen két ügyész és Daniel Lipsic volt belügyminiszter, későbbi ügyvéd meggyilkolásának az előkészítése miatt is eljárást indítottak. A rendelkezésre álló adatok szerint a célszemélyek megfigyelésében rendőrök is részt vállaltak, emiatt a belügyminisztérium illetékesei is segítik a vizsgálódást.
ZSEBÉBEN VOLTAK A HATÓSÁGOK
Azt már a nyomozás elején is tudni lehetett, hogy nem A. Zsuzsová az utolsó láncszem az újságíró-gyilkosság elkövetői közül, hiszen neki nem volt személyes konfliktusa Kuciakkal. Fordulat márciusban következett be, amikor váltóhamisítás és adócsalás miatt egy évvel korábban letartóztatott milliárdos oligarchát, Marian Kočnert felbujtással gyanúsították meg az ügyben. A férfi többször megfenyegette a halála előtt Kuciakot, hogy hagyja abba a róla szóló cikkek írását, ám a hatóságok az újságíró feljelentése ellenére sem léptek. Ma már tudjuk, miért: Kočner egy kapcsolatán, Norbert Bödör nyitrai vállalkozón keresztül nyomozásokat akadályozhatott meg, hozzáférhetett a rendőrségi adatbázisokhoz, a lakosságnyilvántartáshoz, a róla író újságírók, vagy épp az ügyeiben eljáró ügyészek adataihoz. Az információáramlás azért folyhatott ennyire könnyen, mert Bödör a Kuciak-gyilkosság miatt lemondani kényszerült volt országos rendőrfőkapitány, Tibor Gašpar rokona, ám Kočner más rendőröket, sőt, ügyészeket, bírákat és politikusokat is a markában tarthatott.
Robert Fico a Ján Kuciak-gyilkosság nyomravezetőjének felajánlott egymillió euróval. Fico később belebukott a botrányba. Fotó: AFP
TITKOS CSEVEGÉSEK
Legalábbis ezek a megdöbbentő információk körvonalazódnak ki a vállalkozó üzenetváltásaiból. Kočner a Threema nevű titkosított csevegőalkalmazáson kommunikált beszélgetőpartnereivel, az ehhez használt telefont pedig Peter Tóth egykori újságíró, a szlovák kémelhárítás volt vezetője adhatta oda a nyomozóknak. Tóth – aki tanúként szerepel az ügyben – sokáig Kočnernek dolgozott és az üzletember megbízásából másfél éven keresztül figyeltette Kuciakot és más újságírókat, országgyűlési képviselőket, valamint a szlovák közélet több fontos szereplőjét. Kočner kompromittáló anyagokat gyűjtött ezekről az emberekről, így garantálva a sérthetetlenségét. A politikusok és közéleti szereplők behálózásában nagy segítségére volt a modell külsejű A. Zsuzsová, akinél a gyanú szerint Marian Kočner megrendelte az oknyomozó újságíró halálát. A csaknem hatszáz oldalnyi Threema-üzenetek közül Zsuzsová és Kočner beszélgetései a legfontosabbak a nyomozás szempontjából, igaz, a konkrétumokat mindig személyesen, legtöbb esetben egy golfpályán beszélték meg. Az üzenetekből az is kiderül, a vállalkozó előre tudta, mikor fognak a cégénél razziázni a rendőrök, de valaki részletes információkkal látta el a Kuciak-gyilkosság ügyében zajló nyomozásról is. Kočner neve ugyanis már közvetlenül az emberölés után felmerült, a rendőrség ki is hallgatta, de akkor még elengedték. Kočner a titkosított alkalmazáson keresztül erről a kihallgatásról azt írta Zsuzsovának, hogy a rendőrök bocsánatot kértek tőle, amiért ki kell hallgatniuk, de ha nem tennék, a média meglincselné őket.
KÖZÖS NYARALÁS BUGÁRRAL
Örültek annak is, hogy a hatóság elsőként az „olasz szál” irányába indult el: „minden egyes pillanatban újabb meglepi. Ehhez képest a rólad szóló cikkek olyanok, mint a mákszem” – írta a nő az oligarchának, miután a gyilkosság után a sajtóban megjelent Kuciak utolsó cikke az olasz maffia szlovákiai embereinek és a botrányba belebukó Robert Fico kormányának összefonódásairól. Zsuzsová arról is említést tett, hogy várja, mikor fogják Olaszországban keresni a gyilkost. Erre Kočner úgy válaszolt: “kíváncsi vagyok, mivel állnak még elő. Hogy ki áll emögött. Lassan már nem marad más, csak Soros :)”. Később obszcén szavakkal gúnyolódtak Kuciak halálán és az emberölés miatt kibontakozó tüntetéshullám idején azon viccelődtek, hogy mikor avatják szentté az újságírót. Kočner arról is tájékoztatta ismerősét, hogy a Maldív-szigeteken találkozott Bugár Bélával, a Híd elnökével, miután ugyanabban a hotelban szálltak meg. A nagyvállalkozó azt állította, a kormányválság első heteiben tanácsokkal látta el a politikust. Bugár a kiszivárgott hírre először úgy reagált, hogy véletlenül, a reggelinél találkoztak, de csak köszöntek egymásnak, majd elismerte, a kétes hírű üzletember a szlovák közéletről érdeklődött nála.
LEFOGLALTÁK AZ IGAZSÁGÜGYI ÁLLAMTITKÁR TELEFONJÁT
Mára már az is kiderült, nem Bugár volt az egyetlen szlovákiai politikus, aki összefüggésbe hozható a felbujtással gyanúsított férfival: a különleges ügyészség két ügyésze múlt héten beszélt egy rendkívüli sajtótájékoztatón arról, hogy egyes állami szervek képviselői is kapcsolatban álltak Marian Kočnerrel.
„Nem az a baj, hogy kommunikáltak vele, hanem az, amit mondtak neki, vagy amilyen információkat átadtak neki. Valóban azt ajánlom mindenkinek, akik ebben a kommunikációban érintettek, hogy még most, a nyomozásnak ebben a stádiumában jöjjenek el elmagyarázni tetteiket, mert később jelentős hátrányuk származhat a hallgatásból”
– nyilatkozta az egyik ügyész. Napokkal a sajtótájékoztató után végül több bíró és az igazságügyi minisztérium államtitkára, Monika Jankovska mobiltelefonját is lefoglalta a rendőrség. A gyanú szerint az érintettek titkos üzeneteket válthattak Kočnerrel. Az üzletember a beszélgetések szerint csak „majmocskának” nevezte az államtitkárt, aki mindent elintéz neki, amire csak szüksége van. Ezzel összefüggésben vizsgálják azt is, hogy miért és kinek a kezdeményezésére hallgatták le a Kočner ellen indított nyomozások felügyeletét ellátó ügyészeket.
KIÁRUSÍTOTT IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
Zuzana Čaputová köztársasági elnök szintén megszólalt a kirobbant botránnyal kapcsolatban. Az államfő úgy véli, hogy az utóbbi években Szlovákiában az igazságszolgáltatás mindössze egy „termék” volt, melyet egyesek megvásárolhattak, ezért néhány személynek politikai és személyes felelősséget kell vállalnia:
„a bűnüldöző szerveket okkal érdekli egy államtitkár és egy olyan személy közötti kommunikáció, akit gyilkossággal gyanúsítanak, és más bűncselekmények elkövetésével is vádolnak. Emiatt elfogadhatatlan, hogy továbbra is az igazságügyi tárca egyik legfontosabb pozíciójában maradjon”
– fogalmazott Čaputová. Az elnökasszony az állampolgároktól azt kérte, hogy ne veszítsék el az igazságszolgáltatásba vetett bizalmukat, hiszen az a társadalom, amelyből ez hiányzik, nem lehet demokratikus. A hatóság legújabb közlése szerint a Kuciak-nyomozás jelenleg olyan stádiumban van, hogy szeptemberben elküldhetik az ügy aktáit az érintett feleknek, és ősszel akár a vádemelésre is sor kerülhet.
A szerző írása a Magyar Nemzet szombati számában jelent meg.
https://pestisracok.hu/kilora-megvett-igazsagszolgaltatas-birokat-politikusokat-es-rendoroket-tartott-a-markaban-az-ujsagiro-gyilkossag-megrendeloje/
2019. július 31., szerda
Megfelel az európai uniós bankunió a német alaptörvénynek
Megfelel a bankunió a német alaptörvénynek - mondta ki a német szövetségi alkotmánybíróság kedden ismertetett ítéletében, elutasítva az európai uniós szintű bankfelügyeleti és bankszanálási rendszer németországi bevezetése elleni panaszokat.
Az Európai Unió nem terjeszkedett túl a hatáskörén a bankunióval, és a rendszer szabályai nem érintik az úgynevezett alkotmányos identitást - emelte ki az alkotmánybíróság az ítéletről kiadott közleményében.
Az indoklásban rámutattak, hogy a bankok felügyelete nem került át teljes mértékben a nemzeti hatóságtól a nemzetek feletti hatóságként működő Európai Központi Bankhoz (EKB).
Hozzátették, hogy a bankszanálás szabályozásában is vannak elemek, amelyek "biztosítják a megfelelő demokratikus irányítást". Ugyanakkor a bankunió előírásait szűken értelmezve, szigorúan kell alkalmazni, így a többi között biztosítani kell, hogy a veszélybe került bankok szanálására szolgáló alapba ne kerüljön közpénz.
A bankuniót 2012-től kezdték kiépíteni, a 2009-ben elmélyült euróövezeti pénzügyi válság tanulságaképpen. Célja a pénzügyi szektor stabilitásának biztosítása a bankok állapotának rendszeres felügyeleti ellenőrzésével, illetve az életképtelen pénzügyi intézmények szanálásával az úgynevezett Egységes Szanálási Alap révén, amelyet a bankszektor szereplői finanszíroznak.
A bankunió tagja valamennyi euróövezeti tagország, és azok az övezeten kívüli európai uniós tagállamok, amelyek a részvétel mellett döntenek. A német bankok közül 19 került az EKB keretében működő közös felügyelet ellenőrzése alá, az ágazat szereplőinek többségét így továbbra is a német pénzügyi felügyelet és a német nemzeti bank (Bafin, Bundesbank) ellenőrzi.
http://profitline.hu/Megfelel-az-europai-unios-bankunio-a-nemet-alaptorvenynek-396064
Az Európai Unió nem terjeszkedett túl a hatáskörén a bankunióval, és a rendszer szabályai nem érintik az úgynevezett alkotmányos identitást - emelte ki az alkotmánybíróság az ítéletről kiadott közleményében.
Az indoklásban rámutattak, hogy a bankok felügyelete nem került át teljes mértékben a nemzeti hatóságtól a nemzetek feletti hatóságként működő Európai Központi Bankhoz (EKB).
Hozzátették, hogy a bankszanálás szabályozásában is vannak elemek, amelyek "biztosítják a megfelelő demokratikus irányítást". Ugyanakkor a bankunió előírásait szűken értelmezve, szigorúan kell alkalmazni, így a többi között biztosítani kell, hogy a veszélybe került bankok szanálására szolgáló alapba ne kerüljön közpénz.
A bankuniót 2012-től kezdték kiépíteni, a 2009-ben elmélyült euróövezeti pénzügyi válság tanulságaképpen. Célja a pénzügyi szektor stabilitásának biztosítása a bankok állapotának rendszeres felügyeleti ellenőrzésével, illetve az életképtelen pénzügyi intézmények szanálásával az úgynevezett Egységes Szanálási Alap révén, amelyet a bankszektor szereplői finanszíroznak.
A bankunió tagja valamennyi euróövezeti tagország, és azok az övezeten kívüli európai uniós tagállamok, amelyek a részvétel mellett döntenek. A német bankok közül 19 került az EKB keretében működő közös felügyelet ellenőrzése alá, az ágazat szereplőinek többségét így továbbra is a német pénzügyi felügyelet és a német nemzeti bank (Bafin, Bundesbank) ellenőrzi.
http://profitline.hu/Megfelel-az-europai-unios-bankunio-a-nemet-alaptorvenynek-396064
2019. július 29., hétfő
A török Alkotmánybíróság szerint nem terrorizmus kiállni az emberi jogok mellett
BERNÁTH LACKÓ
július 27., 12:45
10 török akadémikus ügyében hozott ítéletet a török Alkotmánybíróság a hét második felében. A testület 8-8 arányban, az elnök szavazatával kijelentette, hogy a szólásszabadság megsértésének minősülnek az értelmiségiek ellen hozott büntetőítéletek. Az érintettek azután vitték az ügyet az Alkotmánybíróságra, hogy 2016-ban terrorizmust támogató propagandával vádolták, majd elítélték őket, a Nem veszek részt ebben a bűncselekményben című kiáltvány aláírásáért.
A kiáltványt – amelyet a török hadsereg Kurd Munkáspárt (PKK) által ellenőrzött területek elleni támadásai után készítettek – 2212 ember írta alá, köztük több, nemzetközileg ismert értelmiségi, mint például Noam Chomsky, filozófus, nyelvész, politikai aktivista is. A dokumentumban (elérhető ebben a cikkben, angol nyelven) többek között felszólították a török kormányt, hogy
„állítsa le a kurd és egyéb nemzetiségű emberek ellen folytatott szándékos mészárlást és deportálásokat a régióban [Délkelet-Törökország]. Követeljük továbbá az államtól, hogy szüntesse meg a kijárás tilalmat, vonja felelősségre az emberi jogsértések elkövetőit, és kompenzálja azokat az állampolgárokat, akik anyagi vagy pszichológiai károkat szenvedtek el.”
A török erők 2015 decemberében indítottak átfogó hadműveleteket az ország délkeleti, kurd területei ellen, miután közte és a Kurd Munkáspárt közötti fegyverszüneti tárgyalások összeomlottak. Utóbbi szervezetet a török állam hivatalosan terrorszervezetként tartja nyilván.
A dokumentum szerint az állam szándékosan követte el az emberi jogsértéseket, szervezetten és a nemzetközi egyezmények, intézmények figyelmen kívül hagyásával.
A török államfő, Recep Tayyip Erdogan a kiáltvány megszövegezése után erőteljesen vádaskodó hangnemben reagált, szerinte a kiáltvány aláírói egy „horda” aminek tagjai magukat „egyetemi tanároknak tartják”. A török elnök ezután a külföldi befolyásról elmélkedett egy sort, majd bosszút helyzett kilátásba, ami be is következett: összesen 784 értelmiségi ellen indult büntető eljárás „terrorizmus propagálása” miatt, közülük 195 egyetemi oktatót ítéltek börtönre.
A még folyó ügyekben ez a mostani alkotmánybírósági állásfoglalás mérvadó lehet, a vádlottak innentől számolhatnak felmentéssel, illetve a már meghozott ítéletek megsemmisítésével.
İsmet Akça-t, a Yıldız Műszaki Egyetem oktatóját 2 év 3 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítéltek korábban, az ő ügy is egyik volt annak a tíznek, amelynek kapcsán most ítéletet hirdetett az Alkotmánybíróság. Ennek kapcsán ezt nyilatkozta a Bianet-nek:
„Ezt mondjuk a legelejétől fogva. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette mind a büntetőeljárásokat, mind a velünk szemben kiszabott börtönbüntetéseket. Az a tény, hogy az Alkotmánybíróság 8-8 arányban hozta meg az ítéletét, mutatja, hogy mennyire jogszerűtlenek az eddig meghozott ítéletek [ebben az ügyben].”
A Kurdisztáni Munkáspárt 1984 óta folytatja gerillaharcát a kurd területek függetlenségéért Törökországban, tevékenységét Törökország mellett az Európai Unió és az Egyesült Államok is terrorizmusként tartja számon hivatalosan.
(MTI; Bianet)
(A borítóképen a török hadserek Afrín tartomány ellen felvonuló egységei láthatók)
https://merce.hu/2019/07/27/a-torok-alkotmanybirosag-szerint-nem-terrorizmus-kiallni-az-emberi-jogok-mellett/
július 27., 12:45
10 török akadémikus ügyében hozott ítéletet a török Alkotmánybíróság a hét második felében. A testület 8-8 arányban, az elnök szavazatával kijelentette, hogy a szólásszabadság megsértésének minősülnek az értelmiségiek ellen hozott büntetőítéletek. Az érintettek azután vitték az ügyet az Alkotmánybíróságra, hogy 2016-ban terrorizmust támogató propagandával vádolták, majd elítélték őket, a Nem veszek részt ebben a bűncselekményben című kiáltvány aláírásáért.
A kiáltványt – amelyet a török hadsereg Kurd Munkáspárt (PKK) által ellenőrzött területek elleni támadásai után készítettek – 2212 ember írta alá, köztük több, nemzetközileg ismert értelmiségi, mint például Noam Chomsky, filozófus, nyelvész, politikai aktivista is. A dokumentumban (elérhető ebben a cikkben, angol nyelven) többek között felszólították a török kormányt, hogy
„állítsa le a kurd és egyéb nemzetiségű emberek ellen folytatott szándékos mészárlást és deportálásokat a régióban [Délkelet-Törökország]. Követeljük továbbá az államtól, hogy szüntesse meg a kijárás tilalmat, vonja felelősségre az emberi jogsértések elkövetőit, és kompenzálja azokat az állampolgárokat, akik anyagi vagy pszichológiai károkat szenvedtek el.”
A török erők 2015 decemberében indítottak átfogó hadműveleteket az ország délkeleti, kurd területei ellen, miután közte és a Kurd Munkáspárt közötti fegyverszüneti tárgyalások összeomlottak. Utóbbi szervezetet a török állam hivatalosan terrorszervezetként tartja nyilván.
A dokumentum szerint az állam szándékosan követte el az emberi jogsértéseket, szervezetten és a nemzetközi egyezmények, intézmények figyelmen kívül hagyásával.
A török államfő, Recep Tayyip Erdogan a kiáltvány megszövegezése után erőteljesen vádaskodó hangnemben reagált, szerinte a kiáltvány aláírói egy „horda” aminek tagjai magukat „egyetemi tanároknak tartják”. A török elnök ezután a külföldi befolyásról elmélkedett egy sort, majd bosszút helyzett kilátásba, ami be is következett: összesen 784 értelmiségi ellen indult büntető eljárás „terrorizmus propagálása” miatt, közülük 195 egyetemi oktatót ítéltek börtönre.
A még folyó ügyekben ez a mostani alkotmánybírósági állásfoglalás mérvadó lehet, a vádlottak innentől számolhatnak felmentéssel, illetve a már meghozott ítéletek megsemmisítésével.
İsmet Akça-t, a Yıldız Műszaki Egyetem oktatóját 2 év 3 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítéltek korábban, az ő ügy is egyik volt annak a tíznek, amelynek kapcsán most ítéletet hirdetett az Alkotmánybíróság. Ennek kapcsán ezt nyilatkozta a Bianet-nek:
„Ezt mondjuk a legelejétől fogva. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette mind a büntetőeljárásokat, mind a velünk szemben kiszabott börtönbüntetéseket. Az a tény, hogy az Alkotmánybíróság 8-8 arányban hozta meg az ítéletét, mutatja, hogy mennyire jogszerűtlenek az eddig meghozott ítéletek [ebben az ügyben].”
A Kurdisztáni Munkáspárt 1984 óta folytatja gerillaharcát a kurd területek függetlenségéért Törökországban, tevékenységét Törökország mellett az Európai Unió és az Egyesült Államok is terrorizmusként tartja számon hivatalosan.
(MTI; Bianet)
(A borítóképen a török hadserek Afrín tartomány ellen felvonuló egységei láthatók)
https://merce.hu/2019/07/27/a-torok-alkotmanybirosag-szerint-nem-terrorizmus-kiallni-az-emberi-jogok-mellett/
Máshol nem annyira kényes téma a bírói függetlenség
A német alkotmánybíróság szerint a bírák számára még megengedett a politikai véleménykinyilvánítása, Finnországban pedig szabad az igazságügyi tárca alá tartozni
Baranya Róbert
2019. JÚLIUS 17. SZERDA. 2:07
FRISSÍTVE: 2019. JÚLIUS 17. 3:22
ă79ć
Míg Magyarországon tiltott a bírák politikai tevékenysége, más országokban kifejezetten segíti az előmenetelt.
Máshol nem annyira kényes téma a bírói függetlenség
Az elmúlt időszakban többször is felmerült a bírói függetlenség kérdése. Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) ennek kapcsán több ország gyakorlatát is górcső alá vette. Ahogy az OBH a Birosag.hu-n megjelent cikkeiben hangsúlyozza: Magyarországon történelmi vívmányként tekintünk arra, hogy a bírák számára tilalmazott a politikai tevékenység. Az összeférhetetlenségi szabályt a bírói hatalomról szóló 1869. évi IV. törvénycikk fogalmazta meg először. Ez a tilalom azonban az Európai Unió több országában nem érvényesül, sőt kifejezetten segíti a bírói előmenetelt, ha a politikai hovatartozás a párttagság, vagy párttisztség viselésében is megjelenik. Ebből a szempontból érdekes a német bírósági fogalmazók versenydolgozata, amelyből kiderül, hogy Saar-vidék szövetségi tartományának egykori miniszterelnöke, igazságügyi minisztere a német alkotmánybíróságon folytathatta munkáját. Ellenkező példaként hozzák fel a büntető ügyekben szigorúan ítélkező, népszerű bírót, aki lemondása után politikai pártot alapított. A közvélemény akkoriban még kifogásolta ezeket az eseteket, de 2018 őszén már nem volt ilyen felzúdulás, amikor CDU/CSU frakció második vezetője – most az elnöki szék várományosa – az alkotmánybíróságra került, s néhány napon belül elnökhelyettessé választották. A német Alkotmánybíróság maga is foglalkozott a bírák politikai megnyilvánulásaival. Döntése szerint a bírák számára megengedett a politikai véleménynyilvánítás, ha az nem sérti a pártatlanság látszatát. A dolgozat szerint a gyakorlatban a magasabb szintű bíróságokra való kiválasztásnál a politikai elkötelezettségnek jelentősége van. A bírók ezért érezhetik azt, hogy karrierútjuk szempontjából előnyös, ha tagjai valamely politikai pártnak.
A politizálás Svédországban is megengedett a bíróknak. Két olyan miniszterelnökük is volt, aki korábban bíróként tevékenykedett. Olaszországban nem tiltott, hogy a bíró akár parlamenti képviselő is legyen. Svájcban határozott időre választják a bírókat és a politikai párttagságnak meghatározó jelentősége van. Svájcban külön érdekesség, hogy szövetségi szinten, de a kantonok nagyobbik részében sem törvényi feltétele a kinevezésnek a jogi diploma megléte, bár a gyakorlatban ezzel általában rendelkeznek a bírók. Ennél nagyobb jelentősége van annak, hogy a bírójelölt melyik politikai pártnak a tagja, s hogy a pártja támogatja-e a jelölését. Finnország azon kevés európai uniós ország egyike, ahol – hazánkkal ellentétben – a bíróságok központi igazgatása az Igazságügyi Minisztériumhoz tartozik.
https://www.magyarhirlap.hu/belfold/20190717-mashol-nem-annyira-kenyes-tema-a-biroi-fuggetlenseg
Baranya Róbert
2019. JÚLIUS 17. SZERDA. 2:07
FRISSÍTVE: 2019. JÚLIUS 17. 3:22
ă79ć
Míg Magyarországon tiltott a bírák politikai tevékenysége, más országokban kifejezetten segíti az előmenetelt.
Máshol nem annyira kényes téma a bírói függetlenség
Az elmúlt időszakban többször is felmerült a bírói függetlenség kérdése. Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) ennek kapcsán több ország gyakorlatát is górcső alá vette. Ahogy az OBH a Birosag.hu-n megjelent cikkeiben hangsúlyozza: Magyarországon történelmi vívmányként tekintünk arra, hogy a bírák számára tilalmazott a politikai tevékenység. Az összeférhetetlenségi szabályt a bírói hatalomról szóló 1869. évi IV. törvénycikk fogalmazta meg először. Ez a tilalom azonban az Európai Unió több országában nem érvényesül, sőt kifejezetten segíti a bírói előmenetelt, ha a politikai hovatartozás a párttagság, vagy párttisztség viselésében is megjelenik. Ebből a szempontból érdekes a német bírósági fogalmazók versenydolgozata, amelyből kiderül, hogy Saar-vidék szövetségi tartományának egykori miniszterelnöke, igazságügyi minisztere a német alkotmánybíróságon folytathatta munkáját. Ellenkező példaként hozzák fel a büntető ügyekben szigorúan ítélkező, népszerű bírót, aki lemondása után politikai pártot alapított. A közvélemény akkoriban még kifogásolta ezeket az eseteket, de 2018 őszén már nem volt ilyen felzúdulás, amikor CDU/CSU frakció második vezetője – most az elnöki szék várományosa – az alkotmánybíróságra került, s néhány napon belül elnökhelyettessé választották. A német Alkotmánybíróság maga is foglalkozott a bírák politikai megnyilvánulásaival. Döntése szerint a bírák számára megengedett a politikai véleménynyilvánítás, ha az nem sérti a pártatlanság látszatát. A dolgozat szerint a gyakorlatban a magasabb szintű bíróságokra való kiválasztásnál a politikai elkötelezettségnek jelentősége van. A bírók ezért érezhetik azt, hogy karrierútjuk szempontjából előnyös, ha tagjai valamely politikai pártnak.
A politizálás Svédországban is megengedett a bíróknak. Két olyan miniszterelnökük is volt, aki korábban bíróként tevékenykedett. Olaszországban nem tiltott, hogy a bíró akár parlamenti képviselő is legyen. Svájcban határozott időre választják a bírókat és a politikai párttagságnak meghatározó jelentősége van. Svájcban külön érdekesség, hogy szövetségi szinten, de a kantonok nagyobbik részében sem törvényi feltétele a kinevezésnek a jogi diploma megléte, bár a gyakorlatban ezzel általában rendelkeznek a bírók. Ennél nagyobb jelentősége van annak, hogy a bírójelölt melyik politikai pártnak a tagja, s hogy a pártja támogatja-e a jelölését. Finnország azon kevés európai uniós ország egyike, ahol – hazánkkal ellentétben – a bíróságok központi igazgatása az Igazságügyi Minisztériumhoz tartozik.
https://www.magyarhirlap.hu/belfold/20190717-mashol-nem-annyira-kenyes-tema-a-biroi-fuggetlenseg
Finnországban nincs független alkotmányos jogrendszer
ORIGO2019.07.17. 09:27
Bár Magyarországot leginkább a jogi értelemben pontosan meg nem határozott, az európai uniós alapokmányokban is csupán megemlített, de nem konkretizált jogállamiság homályos fogalma miatt próbálták pellengérre állítani, különösen a válogatott hazugságoktól hemzsegő Soros-Sargentini jelentés elfogadásakor, Finnországban azonban a helyzet tényleg aggodalomra ad okot ezen a területen. Ennek ellenére Brüsszel a Juncker-korszakban mégsem kritizálta a finneket. A finn médiahelyzet után nézzük a finn alkotmányos jogrendszert.
Európában a jogállam egyik alapvető intézménye az alkotmánybíróság, illetve egy annak megfelelő szerv.
Finnországban szervezetileg nincs elkülönült alkotmánybíróság, funkcióját elsődlegesen a parlament alkotmányügyi bizottsága látja el.
A finn parlament épülete HelsinkibenFORRÁS: AFP/HEMIS.FR/GUIZIOU FRANCK
A közigazgatás törvényessége felett az Igazságügyi Kancellár bír széles jogkörökkel.
Az úgynevezett gyenge alkotmánybíráskodási rendszerrel bíró finneknél az alapjogok védelme elsősorban a törvényhozás feladata.
Az alkotmányügyi bizottság politikai szempontból vizsgálja az alkotmányosságot.
Ilyen körülmények között eléggé cinikus, amikor a finnek Magyarországon féltik az alkotmánybíróság függetlenségét a (nem létező) politikai befolyásolástól, hiszen nem nálunk, hanem a
skandináv államban tartja ellenőrzése alatt a politika az alkotmányügyi bizottságot és az alkotmányosság más fontos szerveit.
Ráadásul az alkotmányossági szempontok szerinti bírói felülvizsgálat lehetősége csupán az alkotmány 1999-ben történő elfogadásával nyílt meg, melynek csak másodlagos szerep jut.
2019 februárjában az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága kritikával illette a finn Legfelső Közigazgatási Bíróság egy döntését, amely
a 2015-ös számi (lapp) parlamenti választások előtt jóváhagyta olyan személyek felvételét a névjegyzékbe, akik a számik szerint nem lettek volna jogosultak részt venni a választáson, ezáltal sérült a számik önrendelkezési joga.
A Bizottság javasolta, hogy oly módon változtassanak a törvényen, hogy biztosított legyen a tényleges önrendelkezés.
Magyarország határozottan elutasítja a kettős mércét
Július elsejétől vette át Finnország az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét.
A finn elnökség prioritásként többek között a jogállamiság kérdését fogalmazta meg.
Nemrég Finnország budapesti nagykövete, Markku Virri is nyilatkozott hazája elnökségének prioritásai kapcsán az egyik magyarországi balliberális propagandalapnak.
Elsősorban a már unalomig ismert, Helsinkiben, illetve Brüsszelben tevékenykedő honfitársai közhelyeit hangoztatta, miszerint védeni kell az uniós alapértékeket és a jogállamiságot, konkrétumok említése nélkül.
Hazája csúcspolitikusaihoz hasonlóan a nagykövet is megerősítette, hogy
a finn EU-elnökség tovább szeretné vinni a Magyarország ellen zajló, 7-es cikkely szerinti eljárást, amely politikai és nem jogi alapját a válogatott hazugságoktól hemzsegő Soros-Sargentini jelentés adja.
A Soros támogatta Magyar Narancsnak adott interjúból megtudhattuk, hogy a finnek már hazánk képviselőinek a meghallgatására akarják kitűzni az időpontot.
„Természetesen" Magyarországhoz hasonlóan Lengyelországot is meg szeretnék büntetni.
Varga Judit jelenlegi igazságügyi miniszter, július 8-án, Helsinkiben – akkor még a Miniszterelnökség európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkáraként – kijelentette, hogy
fontos a kettős mérce kizárása és a tisztességes eljárás,
amikor a finn EU-elnökség a Magyarországgal szembeni 7-es cikkely szerinti eljárás lépéseiről dönt, és az is lényeges, hogy a tagállamok többségének akaratát tudja maga mögött az elnökség.
Finn partnereivel - többek között Tytti „Tup" Tuppurainen európai ügyekért felelős szociáldemokrata miniszterrel - tárgyalva, Varga Judit hangsúlyozta, hogy az uniós alapértékek és a jogállamiság hazánk számára is nagyon lényegesek.
Judit Varga
@JuditVarga_EU
From 1 July #Finland holds the #Presidency of the #EU. We discussed the priorities for the next six months with @TyttiTup, Minister for European Affairs in Helsinki. Thank you for the great lunch and talks!
Kép megtekintése a Twitteren
55
15:07 - 2019. júl. 8.
Twitter Ads-információk és Adatvédelem
Tekintsd meg Judit Varga egyéb Tweetjeit is
Minden demokrácia sarokköve az alapértékek követése. Magyarországnak az a legfontosabb, hogy az EU-elnökség, amelynek elfogulatlannak és pártatlannak kell lennie az eljárás során, a tisztességes eljárás feltételeit garantálja, és ne vádaskodásba, egymásra mutogatásba torkolljon az
- tette hozzá.
Amikor a tényekről, a jogi részletekről beszélnek, hamar kibújik a szög a zsákból, ha politikai támadásokról van szó - fogalmazott az akkori államtitkár, aki nyomatékosította,
Budapest kész válaszolni a kérdésekre egy európai dialógusban, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a jogállamiságnak fontos eleme a tisztességes eljárás, az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság.
Az eljárásban lényeges, hogy minden lépés mögött a tagállamok többségének akarata legyen, vagyis az elnökség mindig biztosítsa a demokratikus többséget - fűzte hozzá Varga, aki arról is beszélt, bár korábban tervezték, hogy júliusban lesz meghallgatás az ügyben, erre legközelebb szeptemberben kerülhet sor.
https://www.origo.hu/nagyvilag/20190715-finnorszagban-nincsen-fuggetlen-alkotmanyos-jogrendszer.html
Bár Magyarországot leginkább a jogi értelemben pontosan meg nem határozott, az európai uniós alapokmányokban is csupán megemlített, de nem konkretizált jogállamiság homályos fogalma miatt próbálták pellengérre állítani, különösen a válogatott hazugságoktól hemzsegő Soros-Sargentini jelentés elfogadásakor, Finnországban azonban a helyzet tényleg aggodalomra ad okot ezen a területen. Ennek ellenére Brüsszel a Juncker-korszakban mégsem kritizálta a finneket. A finn médiahelyzet után nézzük a finn alkotmányos jogrendszert.
Európában a jogállam egyik alapvető intézménye az alkotmánybíróság, illetve egy annak megfelelő szerv.
Finnországban szervezetileg nincs elkülönült alkotmánybíróság, funkcióját elsődlegesen a parlament alkotmányügyi bizottsága látja el.
A finn parlament épülete HelsinkibenFORRÁS: AFP/HEMIS.FR/GUIZIOU FRANCK
A közigazgatás törvényessége felett az Igazságügyi Kancellár bír széles jogkörökkel.
Az úgynevezett gyenge alkotmánybíráskodási rendszerrel bíró finneknél az alapjogok védelme elsősorban a törvényhozás feladata.
Az alkotmányügyi bizottság politikai szempontból vizsgálja az alkotmányosságot.
Ilyen körülmények között eléggé cinikus, amikor a finnek Magyarországon féltik az alkotmánybíróság függetlenségét a (nem létező) politikai befolyásolástól, hiszen nem nálunk, hanem a
skandináv államban tartja ellenőrzése alatt a politika az alkotmányügyi bizottságot és az alkotmányosság más fontos szerveit.
Ráadásul az alkotmányossági szempontok szerinti bírói felülvizsgálat lehetősége csupán az alkotmány 1999-ben történő elfogadásával nyílt meg, melynek csak másodlagos szerep jut.
2019 februárjában az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága kritikával illette a finn Legfelső Közigazgatási Bíróság egy döntését, amely
a 2015-ös számi (lapp) parlamenti választások előtt jóváhagyta olyan személyek felvételét a névjegyzékbe, akik a számik szerint nem lettek volna jogosultak részt venni a választáson, ezáltal sérült a számik önrendelkezési joga.
A Bizottság javasolta, hogy oly módon változtassanak a törvényen, hogy biztosított legyen a tényleges önrendelkezés.
Magyarország határozottan elutasítja a kettős mércét
Július elsejétől vette át Finnország az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét.
A finn elnökség prioritásként többek között a jogállamiság kérdését fogalmazta meg.
Nemrég Finnország budapesti nagykövete, Markku Virri is nyilatkozott hazája elnökségének prioritásai kapcsán az egyik magyarországi balliberális propagandalapnak.
Elsősorban a már unalomig ismert, Helsinkiben, illetve Brüsszelben tevékenykedő honfitársai közhelyeit hangoztatta, miszerint védeni kell az uniós alapértékeket és a jogállamiságot, konkrétumok említése nélkül.
Hazája csúcspolitikusaihoz hasonlóan a nagykövet is megerősítette, hogy
a finn EU-elnökség tovább szeretné vinni a Magyarország ellen zajló, 7-es cikkely szerinti eljárást, amely politikai és nem jogi alapját a válogatott hazugságoktól hemzsegő Soros-Sargentini jelentés adja.
A Soros támogatta Magyar Narancsnak adott interjúból megtudhattuk, hogy a finnek már hazánk képviselőinek a meghallgatására akarják kitűzni az időpontot.
„Természetesen" Magyarországhoz hasonlóan Lengyelországot is meg szeretnék büntetni.
Varga Judit jelenlegi igazságügyi miniszter, július 8-án, Helsinkiben – akkor még a Miniszterelnökség európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkáraként – kijelentette, hogy
fontos a kettős mérce kizárása és a tisztességes eljárás,
amikor a finn EU-elnökség a Magyarországgal szembeni 7-es cikkely szerinti eljárás lépéseiről dönt, és az is lényeges, hogy a tagállamok többségének akaratát tudja maga mögött az elnökség.
Finn partnereivel - többek között Tytti „Tup" Tuppurainen európai ügyekért felelős szociáldemokrata miniszterrel - tárgyalva, Varga Judit hangsúlyozta, hogy az uniós alapértékek és a jogállamiság hazánk számára is nagyon lényegesek.
Judit Varga
@JuditVarga_EU
From 1 July #Finland holds the #Presidency of the #EU. We discussed the priorities for the next six months with @TyttiTup, Minister for European Affairs in Helsinki. Thank you for the great lunch and talks!
Kép megtekintése a Twitteren
55
15:07 - 2019. júl. 8.
Twitter Ads-információk és Adatvédelem
Tekintsd meg Judit Varga egyéb Tweetjeit is
Minden demokrácia sarokköve az alapértékek követése. Magyarországnak az a legfontosabb, hogy az EU-elnökség, amelynek elfogulatlannak és pártatlannak kell lennie az eljárás során, a tisztességes eljárás feltételeit garantálja, és ne vádaskodásba, egymásra mutogatásba torkolljon az
- tette hozzá.
Amikor a tényekről, a jogi részletekről beszélnek, hamar kibújik a szög a zsákból, ha politikai támadásokról van szó - fogalmazott az akkori államtitkár, aki nyomatékosította,
Budapest kész válaszolni a kérdésekre egy európai dialógusban, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a jogállamiságnak fontos eleme a tisztességes eljárás, az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság.
Az eljárásban lényeges, hogy minden lépés mögött a tagállamok többségének akarata legyen, vagyis az elnökség mindig biztosítsa a demokratikus többséget - fűzte hozzá Varga, aki arról is beszélt, bár korábban tervezték, hogy júliusban lesz meghallgatás az ügyben, erre legközelebb szeptemberben kerülhet sor.
https://www.origo.hu/nagyvilag/20190715-finnorszagban-nincsen-fuggetlen-alkotmanyos-jogrendszer.html
Kudarcba fulladhat az európai integráció
A hetes cikkely szerinti eljárás a Judith Sargentini hollan politikus mentén indult el, amelyben az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlenségét szorgalmazzák. Finnország tekintetében azért más a helyzet, mert ott a politika és az alkotmánybíróság nem különül el, hiszen az alkotmánybíróság szerepét egy parlamenti bizottság látja el.
2019. július 28. 17:58
Az Európai Unió 28 tagállamában eltérő alkotmányos hagyományok vannak – jelentette ki Tóth Norbert nemzetközi jogász a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. Az alkotmányvédelemre alapvetően három lehetőség alakult ki a történelem során, amelyek úgynevezett fokozatként is felfoghatók – mondta el.
A finneknél nincs alkotmánybíróság
Egy külön alkotmánybíróság megléte tekinthető az alkotmányvédelem legfejlettebb változatának – közölte. Magyarország rendelkezik alkotmánybírósággal, Finnországban ugyanakkor nincs alkotmánybíróság, sőt a legfelsőbb bíróság, ami létezik, sem végezhet alkotmányvédelmet. Ennek értelmében a finnek a legkezdetlegesebb változatot használják, a parlamenti alkotmányvédelmet – magyarázta. Finnországban – a svédekhez hasonlóan – a parlament a legfontosabb szereplője az ország alkotmányos berendezkedésének, teljesen szuverén szervként működik. Mint mondta, ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a finnek megmaradtak a parlamenti alkotmányvédelem szintjén, amely inkább a 19. és a 20. században volt jellemző.
Arról is beszélt, hogy bár többször is felmerült már az országban, hogy a legfelsőbb bíróság kezébe kellene adni az alkotmányos intézkedéseket, és a törvények megsemmisítését, vagy egy külön alkotmányos bíróságot kellene létrehozni, ez eddig nem történt meg.
Politikusokból tevődik össze az alkotmányjogi bizottság
Elmondta, a finn jogalkotás úgy tevődik össze, hogy van egy 17 főből álló alkotmányjogi bizottság, amely a parlament képviselőiből tevődik össze. Megjegyezte, bár nem bírák és szakemberek, arra azért oda figyelnek, hogy jogászi képzettséggel rendelkezzenek. Ez a bizottság vizsgálja meg azokat a parlamenti törvényjavaslatokat, amelyekről úgy vélik, hogy alkotmányossági problémákat tartalmaznak.
Amennyiben úgy látják, hogy a törvény ütközik a finn alkotmánnyal, akkor egy úgynevezett állásfoglalást adnak ki. Bár az állásfoglalás nem kötelező érvényű a parlament plénumán, de általában követni szokták. Véleménye szerint azonban ez nem a legjobb módja az alkotmányvédelemnek.
Választások esetén mindig egy olyan politikai párt nyeri meg a választásokat, amelyik élvezi a társadalom többségének a támogatottságát. Ugyanakkor olyan politikusok kerülhetnek a bizottsági tagok közé, akik másképp értelmezhetik az alkotmányt, és ezzel akár felboríthatják a finn jogállamiságot is.
Tóth Norbert megemlítette a magyar alkotmánybíróságot is, amelynek kialakulását még a rendszerváltás idejéhez kötik. Szakértők úgy szokták mondani, hogy ez egy külföldi import, azaz, hogy egy nyugat-európai típusú, elkülönült alkotmánybíráskodást vett át Magyarország a rendszerváltás idején és ezt építette bele a rendszerbe.
Hens Kelsen jogalkotásait követi Magyarország
Úgy véli azonban, hogy ez nem teljesen igaz, mert a modern alkotmánybíráskodás atyja Hans Kelsen osztrák születésű amerikai jogász volt, és Magyarország is az ő jogalkotásait követi. Hozzátette, az I. világháború után Kelsen ötlete volt, hogy egy hozzanak létre egy elkülönült alkotmánybíróságot az akkori Osztrák Köztársaságban.
Kiemelte, sokan nem tudják, de 1851-ben Kossuth Lajos alkotmánytervében már szerepelt egy önálló alkotmánybíróság létrehozására tett javaslat, amely csaknem 50 évvel korábbi volt, mint Hans Kelsen hasonló vonatkozású tervei. Kossuth Lajos ezt alkotmányőr-székként emlegette, amelynek feladata már akkor is a magyar alkotmány védelme volt.
Szerinte az Európai Unióban kettős mércét alkalmaznak. Korábban Franciaországban is voltak gazdasági problémák, ugyanakkor Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnöke nem indított az ország ellen semmilyen eljárást. Megjegyezte, ugyanazokról a szervekről van szó, amelyek a gyakorlatban határozottan lépnek fel a kelet-európai országokkal szemben.
Az európai integráció kudarcba is fulladhat
Hangsúlyozta, az európai integráció azonban csak akkor lehet sikeres, ha egyenlők lesznek a nemzetek Európában, és nem tesznek különbséget közöttük jogi, de más értelemben sem, illetve betartják azokat az elveket, amelyek az alapító szerződésekbe vannak foglalva. Ha ez nem valósul meg, akkor az az európai integráció kudarcát is jelentheti – közölte Tóth Norbert.
hirado.hu - Kossuth Rádió Vasárnapi Újság
https://gondola.hu/cikkek/113855-Kudarcba_fulladhat_az_europai_integracio.html
2019. július 28. 17:58
Az Európai Unió 28 tagállamában eltérő alkotmányos hagyományok vannak – jelentette ki Tóth Norbert nemzetközi jogász a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. Az alkotmányvédelemre alapvetően három lehetőség alakult ki a történelem során, amelyek úgynevezett fokozatként is felfoghatók – mondta el.
A finneknél nincs alkotmánybíróság
Egy külön alkotmánybíróság megléte tekinthető az alkotmányvédelem legfejlettebb változatának – közölte. Magyarország rendelkezik alkotmánybírósággal, Finnországban ugyanakkor nincs alkotmánybíróság, sőt a legfelsőbb bíróság, ami létezik, sem végezhet alkotmányvédelmet. Ennek értelmében a finnek a legkezdetlegesebb változatot használják, a parlamenti alkotmányvédelmet – magyarázta. Finnországban – a svédekhez hasonlóan – a parlament a legfontosabb szereplője az ország alkotmányos berendezkedésének, teljesen szuverén szervként működik. Mint mondta, ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a finnek megmaradtak a parlamenti alkotmányvédelem szintjén, amely inkább a 19. és a 20. században volt jellemző.
Arról is beszélt, hogy bár többször is felmerült már az országban, hogy a legfelsőbb bíróság kezébe kellene adni az alkotmányos intézkedéseket, és a törvények megsemmisítését, vagy egy külön alkotmányos bíróságot kellene létrehozni, ez eddig nem történt meg.
Politikusokból tevődik össze az alkotmányjogi bizottság
Elmondta, a finn jogalkotás úgy tevődik össze, hogy van egy 17 főből álló alkotmányjogi bizottság, amely a parlament képviselőiből tevődik össze. Megjegyezte, bár nem bírák és szakemberek, arra azért oda figyelnek, hogy jogászi képzettséggel rendelkezzenek. Ez a bizottság vizsgálja meg azokat a parlamenti törvényjavaslatokat, amelyekről úgy vélik, hogy alkotmányossági problémákat tartalmaznak.
Amennyiben úgy látják, hogy a törvény ütközik a finn alkotmánnyal, akkor egy úgynevezett állásfoglalást adnak ki. Bár az állásfoglalás nem kötelező érvényű a parlament plénumán, de általában követni szokták. Véleménye szerint azonban ez nem a legjobb módja az alkotmányvédelemnek.
Választások esetén mindig egy olyan politikai párt nyeri meg a választásokat, amelyik élvezi a társadalom többségének a támogatottságát. Ugyanakkor olyan politikusok kerülhetnek a bizottsági tagok közé, akik másképp értelmezhetik az alkotmányt, és ezzel akár felboríthatják a finn jogállamiságot is.
Tóth Norbert megemlítette a magyar alkotmánybíróságot is, amelynek kialakulását még a rendszerváltás idejéhez kötik. Szakértők úgy szokták mondani, hogy ez egy külföldi import, azaz, hogy egy nyugat-európai típusú, elkülönült alkotmánybíráskodást vett át Magyarország a rendszerváltás idején és ezt építette bele a rendszerbe.
Hens Kelsen jogalkotásait követi Magyarország
Úgy véli azonban, hogy ez nem teljesen igaz, mert a modern alkotmánybíráskodás atyja Hans Kelsen osztrák születésű amerikai jogász volt, és Magyarország is az ő jogalkotásait követi. Hozzátette, az I. világháború után Kelsen ötlete volt, hogy egy hozzanak létre egy elkülönült alkotmánybíróságot az akkori Osztrák Köztársaságban.
Kiemelte, sokan nem tudják, de 1851-ben Kossuth Lajos alkotmánytervében már szerepelt egy önálló alkotmánybíróság létrehozására tett javaslat, amely csaknem 50 évvel korábbi volt, mint Hans Kelsen hasonló vonatkozású tervei. Kossuth Lajos ezt alkotmányőr-székként emlegette, amelynek feladata már akkor is a magyar alkotmány védelme volt.
Szerinte az Európai Unióban kettős mércét alkalmaznak. Korábban Franciaországban is voltak gazdasági problémák, ugyanakkor Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnöke nem indított az ország ellen semmilyen eljárást. Megjegyezte, ugyanazokról a szervekről van szó, amelyek a gyakorlatban határozottan lépnek fel a kelet-európai országokkal szemben.
Az európai integráció kudarcba is fulladhat
Hangsúlyozta, az európai integráció azonban csak akkor lehet sikeres, ha egyenlők lesznek a nemzetek Európában, és nem tesznek különbséget közöttük jogi, de más értelemben sem, illetve betartják azokat az elveket, amelyek az alapító szerződésekbe vannak foglalva. Ha ez nem valósul meg, akkor az az európai integráció kudarcát is jelentheti – közölte Tóth Norbert.
hirado.hu - Kossuth Rádió Vasárnapi Újság
https://gondola.hu/cikkek/113855-Kudarcba_fulladhat_az_europai_integracio.html
2019. július 3., szerda
Ha Tarlós nyer, Orbán teljesen átírja az alkotmányt
FÁBIÁN TAMÁS
A munkavállalók jogaitól a végrehajtó hatalom szerkezetén át az azonos neműek örökbe fogadásáig, a kormányfőnek konkrét tervei vannak arról, hogy mit változtatna meg az Alaptörvényben. A Fideszben nem mindenki érzi az alkotmányrevízió szükségét, azonban Finkelstein halálával és Habony kiszorításával Orbánnak nem maradt egyenrangú vitapartnere a pártban. Az alkotmánymódosításhoz erős legitimáció kell a kormányfőnek, ehhez Tarlósnak nyernie kellene ősszel, a Fidesz belső kutatásai szerint azonban necces lesz a főpolgármester-választás.
Bár a kormánypárt politikusai egy éve nem beszélnek nyilvánosan az alkotmányrevízióról, Szájer József vezetésével szűk körében folyamatosan zajlik az Alaptörvény felülvizsgálata. Orbán Viktor 10-15 témakörben jelentős változásokat szeretne, a miniszterelnök elképzelései olyannyira kiforrottak, hogy konkrét szövegvázlatokat is írt már - értesült fideszes forrásokból az Index.
A kormányfő tervei szerint módosulhatnak a munkavállalók és a munkaadók viszonyát szabályozó részek (XVII. cikk), méghozzá a munkaadók javára, valamint Orbán szeretné, ha az Alaptörvény kimondaná, hogy azonos nemű párok semmilyen körülmények között ne fogadhassanak örökbe gyereket.
Orbán alkotmányrevíziója érintené a teljes igazságszolgáltatást az ügyészségtől az alkotmánybíróságig, és a kormánypárti sajtóban ellenzékinek elkönyvelt Országos Bírói Tanács jogkörei is változnának. A rendszerváltás óta rendkívül erős végrehajtói hatalom struktúrájának módosítása is terítéken van, beleértve a központi kormányzat felépítését is. Az alkotmányrevízió eddig megismert irányából egyértelmű, hogy
ORBÁN TOVÁBB LÉPNE A RENDSZERÉPÍTÉSBEN A MÉG CENTRALIZÁLTABB HATALOMGYAKORLÁS FELÉ.
902A5530
Fotó: Ajpek Orsi / Index
Cikkünk megjelenése előtt megkerestük Orbán Viktor sajtófőnökét, az Igazságügyi Minisztérium sajtóosztályát valamint Szájer Józsefet. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan áll az alkotmányozó testület munkája, milyen területeket, témákat érinthet az alkotmányrevízió, és mikor várható, hogy ezzel kapcsolatos módosító javaslat a parlament elé kerül. Cikkünk megjelenéséig egyiküktől sem kaptunk választ.
Levették Németh Szilárdot
Orbán a 2018-as áprilisi, harmadik Fidesz-kétharmadot jelentő választás után két fontos bejelentést is tett. Először a parlamenti beszédében közölte, hogy 2030-ig tervez, majd pedig az állami rádióban mondta el, hogy "szeretnénk valamikor az ősszel megindítani egy egy-másfél éves alkotmányrevíziót", amelyet majd egy "nagyobb ívű alkotmánymódosítás" követ.
A terveiről egyelőre nyilvánosan semmit sem árult el, csak annyit mondott, hogy "átnézzük, hogy mi az, ami bevált, mi az, ami beválhatott volna, mi az, amit az alkotmány szabályozott, de nem igazodott hozzá az alacsonyabb jogszabályoknak a világa, és hol maradtak esetleg olyan szabályozási rések, amiket új alkotmányos szövegekkel kell áthidalni vagy kitölteni".
A kormányfő rádióbeszéde után megjelent a sajtóban, hogy az egykori rezsibiztos, ma már honvédelmi államtitkár és Birkózó Szövetség elnöki tisztségét is betöltő Németh Szilárd is tagja lesz az alkotmányozó testületnek. A politikus akkor magabiztosan elismerte, hogy ő is benne van a csapatban ("hogyne vennék benne részt?"), azonban nemsokkal később levették a feladatról. Az indok: a Fidesz első vonalaiban általános megrökönyödést keltett, hogy Németh ilyen fontos területen kaphat beleszólást.
Más személyi változások is voltak az Alaptörvényt felülvizsgáló csapatban. A koordinációért kezdetben Trócsányi László és Szájer József felelt, előbbi helyét Varga Judit, leendő igazságügyi miniszter veszi át, akitől elődjéhez képest kevesebben várjak a Fideszben, hogy ellensúlyt képezhet, kritikát fogalmazhat meg az orbáni-szájeri iránnyal szemben.
Nincs intellektuális partner
A belső kritika kérdése azért is lényeges, mert az alkotmányozás kérdésében elhivatott Orbánnak Arthur Finkelstein halála óta többek szerint "nincs intellektuális partnere a kormányzás irányát illetően". Volt olyan fideszes beszélgetőpartnerünk, aki szerint
A VÍZIÓKÉPZÉS TEKINTETÉBEN HABONY ÁRPÁD IS HIÁNYZIK ORBÁN MELLŐL, A NEM HIVATALOS TANÁCSADÓT TÖBBEK SZERINT KISZORÍTOTTA ROGÁN ANTAL.
Forrásaink szerint Finkelstein halálával és Habony háttérbe szorításával "vonalvezetési probléma lépett fel azzal kapcsolatban, hogy merre kellene menni, és mit kellene csinálni", nincs senki a párt elnökségében, aki vitázni merne, vagy tudna a kormányfővel, többek szerint Orbán környezetéből egyedül Kövér László lehet kivétel, ha "megrázza magát".
Habony Árpád és Orbán Viktor 2016-ban
Habony Árpád és Orbán Viktor 2016-ban
Fotó: Miniszterelnökség / Facebook
A folyamatban lévő alkotmány-felülvizsgálat azt mutatja, hogy ebben a kérdésben Kövér nem szállt vitába Orbánnal, vagy nem sikerült meggyőznie, ugyanis a házelnök tavaly nyáron még azt mondta az Atv.hu-nak, hogy "a magam részéről olyan nagyon nagy szükségét nem látom a módosításoknak".
Amíg megvan a kétharmad
Orbán tavaly ősztől kezdődő egy-másfél éves alkotmányozást jelentett be, vagyis eredeti tervei szerint 2019 végén, 2020 elején szeretné tető alá hozni a nagyszabású Alaptörvény-módosítást. Amikor év elején megkérdeztük a miniszterelnököt a felülvizsgálatról, azt mondta, hogy "kezdetlegesen" állnak, "lassan" haladnak, és "néhány hónappal később" fognak végezni, majd mosolyogva megjegyezte, hogy "nagy baj azért nincsen".
Pillanatnyilag a miniszterelnöknek valóban nincs oka kapkodni, kétharmaddal bármikor módosíthatja az alkotmányt. Forrásaink szerint ugyanakkor benne van a lehetőség, hogy még idén beeshet 133 fő alá a Fidesz-KDNP frakció létszáma, ami a kétharmad elvesztését jelentené. Többek szerint a költségvetési csalással gyanúsított Simonka György napjai "meg vannak számlálva" parlamenti képviselőként, illetve az is kérdés, hogy Lázár János elindul-e Hódmezővásárhely polgármesteri posztjáért.
Ha Simonka kiesne, Lázár pedig kiszállna a parlamentből, akkor mindkét esetben időközi választást kellene kiírni. Ezeken az ellenzék egy jelöltet indítva hagyományosan jól szerepelt az előző ciklusban, emiatt Orbán még addig szeretné kihasználni az alkotmányozás lehetőségét, amíg megvan a kétharmad.
Orbán varázsa a tét
A kétharmad bár szükséges, önmagában nem elégséges feltétel az Alaptörvény-módosításhoz. Forrásaink szerint Orbán a nagyszabású átalakításnak csak az önkormányzati választások után futna neki, a revízió szempontjából pedig nagyon sok múlik azon, milyen eredmény születik az önkormányzati választásokon. A 3200 település nagyobb részét behúzza majd a Fidesz, és a pártban úgy számolnak, hogy 23 megyei jogú városból is többet nyerhetnek meg, mint amennyit elhódíthat az ellenzék.
A legfontosabb kérdés azonban, hogy a Fidesznek sikerül-e megtartania Budapestet vagy sem. Ha Tarlós István nyer, akkor Orbán belevág az alkotmánymódosításba, ha veszít, akkor ennek az esélye minimálisra csökken.
Ha Tarlós kikap, akkor megtörik Orbán varázsa, a kormányzati cselekvés első számú forrása pedig a varázs, a mi vagyunk a győztesek érzés
- mondta egyik magas rangú fideszes beszélgetőpartnerünk. Természetesen fontosak a megyei jogú városokban és a budapesti kerületekben elért eredmények is, de a főpolgármesterség megszerzésétől függ, hogy a kormánypártok vagy az ellenzék hirdetheti-e magát győztesnek október 12. után.
Orbán Viktor és Tarlós István a budapesti sajtótájékoztatón 2018. október 10-én
Orbán Viktor és Tarlós István a budapesti sajtótájékoztatón 2018. október 10-én
Fotó: Huszti István / Index
Tarlós győzelmét pedig nem veszik készpénznek a Fidesz vezérkarában, nem véletlenül beszélt arról Kocsis Máté is, hogy "nagy harcra" számítanak. Különösen azért, mert a kormánypártok belső mérései szerint már nem igaz Tarlós Istvánnal kapcsolatban, hogy 5-10 százalékot hozzá tud tenni a Fidesz budapesti népszerűségéhez, a jelenlegi főpolgármester és a kormánypártok népszerűsége ma már közel azonos szinten mozog a fővárosban.
A kormánypártok esélyeit tovább csökkentheti, hogy míg a Fidesz Tarlós István karakterére és az elmúlt ciklusok eredményeire fogja építeni a kampányát, az ellenzéki oldalon nagyobb mozgósítóerővel bírhat, ha a főpolgármester-választást - az isztambulihoz hasonlóan - egy Orbán Viktorról szóló népszavazássá képesek emelni.
A Fideszben úgy látják, hogy ha elbukják Budapestet, akkor jelentősen csökkenni fog a kormányzat mozgástere, "hosszú hideg napok jönnek", és ugyan Orbán Viktor vezető szerepe ettől még nem kérdőjeleződhet meg, a párt elnöksége a következő tisztújításon egész biztosan átalakulna.
(Borítókép: Huszti István / Index)
https://index.hu/belfold/2019/07/03/orban_alkotmanymodositas_onkormanyzati_valasztas_tarlos_istvan_karacsony_gergely/
A munkavállalók jogaitól a végrehajtó hatalom szerkezetén át az azonos neműek örökbe fogadásáig, a kormányfőnek konkrét tervei vannak arról, hogy mit változtatna meg az Alaptörvényben. A Fideszben nem mindenki érzi az alkotmányrevízió szükségét, azonban Finkelstein halálával és Habony kiszorításával Orbánnak nem maradt egyenrangú vitapartnere a pártban. Az alkotmánymódosításhoz erős legitimáció kell a kormányfőnek, ehhez Tarlósnak nyernie kellene ősszel, a Fidesz belső kutatásai szerint azonban necces lesz a főpolgármester-választás.
Bár a kormánypárt politikusai egy éve nem beszélnek nyilvánosan az alkotmányrevízióról, Szájer József vezetésével szűk körében folyamatosan zajlik az Alaptörvény felülvizsgálata. Orbán Viktor 10-15 témakörben jelentős változásokat szeretne, a miniszterelnök elképzelései olyannyira kiforrottak, hogy konkrét szövegvázlatokat is írt már - értesült fideszes forrásokból az Index.
A kormányfő tervei szerint módosulhatnak a munkavállalók és a munkaadók viszonyát szabályozó részek (XVII. cikk), méghozzá a munkaadók javára, valamint Orbán szeretné, ha az Alaptörvény kimondaná, hogy azonos nemű párok semmilyen körülmények között ne fogadhassanak örökbe gyereket.
Orbán alkotmányrevíziója érintené a teljes igazságszolgáltatást az ügyészségtől az alkotmánybíróságig, és a kormánypárti sajtóban ellenzékinek elkönyvelt Országos Bírói Tanács jogkörei is változnának. A rendszerváltás óta rendkívül erős végrehajtói hatalom struktúrájának módosítása is terítéken van, beleértve a központi kormányzat felépítését is. Az alkotmányrevízió eddig megismert irányából egyértelmű, hogy
ORBÁN TOVÁBB LÉPNE A RENDSZERÉPÍTÉSBEN A MÉG CENTRALIZÁLTABB HATALOMGYAKORLÁS FELÉ.
902A5530
Fotó: Ajpek Orsi / Index
Cikkünk megjelenése előtt megkerestük Orbán Viktor sajtófőnökét, az Igazságügyi Minisztérium sajtóosztályát valamint Szájer Józsefet. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan áll az alkotmányozó testület munkája, milyen területeket, témákat érinthet az alkotmányrevízió, és mikor várható, hogy ezzel kapcsolatos módosító javaslat a parlament elé kerül. Cikkünk megjelenéséig egyiküktől sem kaptunk választ.
Levették Németh Szilárdot
Orbán a 2018-as áprilisi, harmadik Fidesz-kétharmadot jelentő választás után két fontos bejelentést is tett. Először a parlamenti beszédében közölte, hogy 2030-ig tervez, majd pedig az állami rádióban mondta el, hogy "szeretnénk valamikor az ősszel megindítani egy egy-másfél éves alkotmányrevíziót", amelyet majd egy "nagyobb ívű alkotmánymódosítás" követ.
A terveiről egyelőre nyilvánosan semmit sem árult el, csak annyit mondott, hogy "átnézzük, hogy mi az, ami bevált, mi az, ami beválhatott volna, mi az, amit az alkotmány szabályozott, de nem igazodott hozzá az alacsonyabb jogszabályoknak a világa, és hol maradtak esetleg olyan szabályozási rések, amiket új alkotmányos szövegekkel kell áthidalni vagy kitölteni".
A kormányfő rádióbeszéde után megjelent a sajtóban, hogy az egykori rezsibiztos, ma már honvédelmi államtitkár és Birkózó Szövetség elnöki tisztségét is betöltő Németh Szilárd is tagja lesz az alkotmányozó testületnek. A politikus akkor magabiztosan elismerte, hogy ő is benne van a csapatban ("hogyne vennék benne részt?"), azonban nemsokkal később levették a feladatról. Az indok: a Fidesz első vonalaiban általános megrökönyödést keltett, hogy Németh ilyen fontos területen kaphat beleszólást.
Más személyi változások is voltak az Alaptörvényt felülvizsgáló csapatban. A koordinációért kezdetben Trócsányi László és Szájer József felelt, előbbi helyét Varga Judit, leendő igazságügyi miniszter veszi át, akitől elődjéhez képest kevesebben várjak a Fideszben, hogy ellensúlyt képezhet, kritikát fogalmazhat meg az orbáni-szájeri iránnyal szemben.
Nincs intellektuális partner
A belső kritika kérdése azért is lényeges, mert az alkotmányozás kérdésében elhivatott Orbánnak Arthur Finkelstein halála óta többek szerint "nincs intellektuális partnere a kormányzás irányát illetően". Volt olyan fideszes beszélgetőpartnerünk, aki szerint
A VÍZIÓKÉPZÉS TEKINTETÉBEN HABONY ÁRPÁD IS HIÁNYZIK ORBÁN MELLŐL, A NEM HIVATALOS TANÁCSADÓT TÖBBEK SZERINT KISZORÍTOTTA ROGÁN ANTAL.
Forrásaink szerint Finkelstein halálával és Habony háttérbe szorításával "vonalvezetési probléma lépett fel azzal kapcsolatban, hogy merre kellene menni, és mit kellene csinálni", nincs senki a párt elnökségében, aki vitázni merne, vagy tudna a kormányfővel, többek szerint Orbán környezetéből egyedül Kövér László lehet kivétel, ha "megrázza magát".
Habony Árpád és Orbán Viktor 2016-ban
Habony Árpád és Orbán Viktor 2016-ban
Fotó: Miniszterelnökség / Facebook
A folyamatban lévő alkotmány-felülvizsgálat azt mutatja, hogy ebben a kérdésben Kövér nem szállt vitába Orbánnal, vagy nem sikerült meggyőznie, ugyanis a házelnök tavaly nyáron még azt mondta az Atv.hu-nak, hogy "a magam részéről olyan nagyon nagy szükségét nem látom a módosításoknak".
Amíg megvan a kétharmad
Orbán tavaly ősztől kezdődő egy-másfél éves alkotmányozást jelentett be, vagyis eredeti tervei szerint 2019 végén, 2020 elején szeretné tető alá hozni a nagyszabású Alaptörvény-módosítást. Amikor év elején megkérdeztük a miniszterelnököt a felülvizsgálatról, azt mondta, hogy "kezdetlegesen" állnak, "lassan" haladnak, és "néhány hónappal később" fognak végezni, majd mosolyogva megjegyezte, hogy "nagy baj azért nincsen".
Pillanatnyilag a miniszterelnöknek valóban nincs oka kapkodni, kétharmaddal bármikor módosíthatja az alkotmányt. Forrásaink szerint ugyanakkor benne van a lehetőség, hogy még idén beeshet 133 fő alá a Fidesz-KDNP frakció létszáma, ami a kétharmad elvesztését jelentené. Többek szerint a költségvetési csalással gyanúsított Simonka György napjai "meg vannak számlálva" parlamenti képviselőként, illetve az is kérdés, hogy Lázár János elindul-e Hódmezővásárhely polgármesteri posztjáért.
Ha Simonka kiesne, Lázár pedig kiszállna a parlamentből, akkor mindkét esetben időközi választást kellene kiírni. Ezeken az ellenzék egy jelöltet indítva hagyományosan jól szerepelt az előző ciklusban, emiatt Orbán még addig szeretné kihasználni az alkotmányozás lehetőségét, amíg megvan a kétharmad.
Orbán varázsa a tét
A kétharmad bár szükséges, önmagában nem elégséges feltétel az Alaptörvény-módosításhoz. Forrásaink szerint Orbán a nagyszabású átalakításnak csak az önkormányzati választások után futna neki, a revízió szempontjából pedig nagyon sok múlik azon, milyen eredmény születik az önkormányzati választásokon. A 3200 település nagyobb részét behúzza majd a Fidesz, és a pártban úgy számolnak, hogy 23 megyei jogú városból is többet nyerhetnek meg, mint amennyit elhódíthat az ellenzék.
A legfontosabb kérdés azonban, hogy a Fidesznek sikerül-e megtartania Budapestet vagy sem. Ha Tarlós István nyer, akkor Orbán belevág az alkotmánymódosításba, ha veszít, akkor ennek az esélye minimálisra csökken.
Ha Tarlós kikap, akkor megtörik Orbán varázsa, a kormányzati cselekvés első számú forrása pedig a varázs, a mi vagyunk a győztesek érzés
- mondta egyik magas rangú fideszes beszélgetőpartnerünk. Természetesen fontosak a megyei jogú városokban és a budapesti kerületekben elért eredmények is, de a főpolgármesterség megszerzésétől függ, hogy a kormánypártok vagy az ellenzék hirdetheti-e magát győztesnek október 12. után.
Orbán Viktor és Tarlós István a budapesti sajtótájékoztatón 2018. október 10-én
Orbán Viktor és Tarlós István a budapesti sajtótájékoztatón 2018. október 10-én
Fotó: Huszti István / Index
Tarlós győzelmét pedig nem veszik készpénznek a Fidesz vezérkarában, nem véletlenül beszélt arról Kocsis Máté is, hogy "nagy harcra" számítanak. Különösen azért, mert a kormánypártok belső mérései szerint már nem igaz Tarlós Istvánnal kapcsolatban, hogy 5-10 százalékot hozzá tud tenni a Fidesz budapesti népszerűségéhez, a jelenlegi főpolgármester és a kormánypártok népszerűsége ma már közel azonos szinten mozog a fővárosban.
A kormánypártok esélyeit tovább csökkentheti, hogy míg a Fidesz Tarlós István karakterére és az elmúlt ciklusok eredményeire fogja építeni a kampányát, az ellenzéki oldalon nagyobb mozgósítóerővel bírhat, ha a főpolgármester-választást - az isztambulihoz hasonlóan - egy Orbán Viktorról szóló népszavazássá képesek emelni.
A Fideszben úgy látják, hogy ha elbukják Budapestet, akkor jelentősen csökkenni fog a kormányzat mozgástere, "hosszú hideg napok jönnek", és ugyan Orbán Viktor vezető szerepe ettől még nem kérdőjeleződhet meg, a párt elnöksége a következő tisztújításon egész biztosan átalakulna.
(Borítókép: Huszti István / Index)
https://index.hu/belfold/2019/07/03/orban_alkotmanymodositas_onkormanyzati_valasztas_tarlos_istvan_karacsony_gergely/
2019. június 26., szerda
Orbán korábbi bizalmasa keményen nekimet a fideszes médiának
Kemény hangvételű Facebook-bejegyzést tett közzé Orbán Viktor korábbi bizalmasa, Pokol Béla volt alkotmánybíró, aki „Megmocskoló” gépezetek című írásában az SZDSZ-es médiauralommal állította párhuzamba az orbánista propagandagépezetet.
Pokol Béla terjedelmes posztjának elején - amelyet az Alfahír foglalt össze - az SZDSZ médiauralmát idézte fel, amelyről egy korábbi, a pártot vezető ismerőse így fogalmazott: Láttam, hogy a kezükben lévő tömegmédiákra támaszkodva ezek mire képesek, és hogy tudják széttépni a velük szembekerülteket.
Pokol emlékeztet, a szabaddemokraták az akkori teljes média uralásával és a szellemi szektorok - irodalom, színházak, akadémiai-egyetemi szféra stb. – háttérértelmiségének szinte hézagmentes mögéjük beállásával az ellenfelek lejáratására az eszközök legteljesebb palettájával rendelkeztek.
Mint írja, az ő „bértollnokaik” egyetlen intésre ráugrottak a kiszemelt ellenfél politikusra, vagy a jobboldal lassanként megjelenő értelmiségi támogatóira, és egy-egy megnyilvánulásukat negatív fénybe állítva mint viszolyogtató embereket mutatták be sorozatos sulykolással, úgyhogy a nyilvánosság előtt vállalhatatlanok lettek.
Majd rátér arra, hogy a „jobboldalon” (valójában a Fideszben – a szerk.) is látható a „megmocskoló” részlegek felépülése, mellyel kapcsolatban kiemeli, ez csak az SZDSZ munkája technikáinak átvételét és leutánzását jelenti. Pokol azonban úgy véli, ez zsákutca, mert – mint fogalmaz – nem lehet tiszta hittel egy politikai tábor igazát belülről szubjektive elfogadni, és ezt büszkén hirdetni, ha egyben látja a jobboldali gondolkodó és hívő, hogy tábora apparátusának tekintélyes része célzatos karaktergyilkolásokkal és megmocskolásokkal küzd a másik oldal ellen, és nem értelmi síkon.
Pokol Béla a NER egyik szellemi atyja volt, komoly szerepe volt az Alaptörvény megalkotásában is. Mostani írása felfogható egy figyelmeztetésnek, hogy a kormányzat és revolvermédiája még most forduljon vissza a damaszkuszi úton.
https://hirklikk.hu/kozelet/orban-korabbi-bizalmasa-kemenyen-nekimet-a-fideszes-medianak/351779/
Béla Pokol
vasárnap
Politikai elemzés
28. „Megmocskoló” gépezetek
Régi jó ismerősem még jóval a ’89-es rendszerváltás előtti időkből az átmenet zűrzavaros politikai körülmények között a véletlenek közrejátszása miatt a szabaddemokratákhoz csapódott szellemi segítő emberként, és egy idő után a vezérkarral elégedetlenkedő párttagok tömegeinek lázadása révén még a csúcsig is eljutott itt. Az általa félretolt addigi párvezérkar persze továbbra is uralta az SZDSZ-t, és ő elszigetelten élt az akkori l...
Továbbiak
Béla Pokol
Június 23., 0:48 ·
Politikai elemzés
28. „Megmocskoló” gépezetek
Régi jó ismerősem még jóval a ’89-es rendszerváltás előtti időkből az átmenet zűrzavaros politikai körülmények között a véletlenek közrejátszása miatt a szabaddemokratákhoz csapódott szellemi segítő emberként, és egy idő után a vezérkarral elégedetlenkedő párttagok tömegeinek lázadása révén még a csúcsig is eljutott itt. Az általa félretolt addigi párvezérkar persze továbbra is uralta az SZDSZ-t, és ő elszigetelten élt az akkori legnagyobb ellenzéki pártközpontban, kajánul terjesztve róla a párt értelmiségi lapjaiban, hogy a pártaktivistákkal csak a falakon át kiabálva tud érintkezni, és néha azok szánalomból csak azért nyitják rá az ajtót, hogy kapjon egy kis levegőt…. Így néhány hónap, talán egy szűk év után a régi gárda megpuccsolta, és évekig még félresodortan vegetált ott hátsópadsori parlamenti képviselőként. Hosszú idő után ekkor találkoztunk ismét, alig néhány hónappal a leváltása után, és kérdeztem, hogy miért nem kísérelte meg a lázadó párttag-tömegek élére állva - akik a trónra emelték - kiszorítani a a régi gárdát a vezető pozíciókból, hisz kívülről figyelve is nyilvánvaló volt, hogy csak idő kérdése a visszacsapásuk. A válasza úgy szólt, hogy „nem akartam, hogy megmocskoljanak. Én láttam, hogy a kezükben lévő tömegmédiákra támaszkodva ezek mire képesek, és hogy tudják széttépni a velük szembekerülteket.” És mondott néhány jobboldali pártvezért a „megmocskolás” technikáinak példázatára.
A pártok közötti hatalmi küzdelem akkor is több síkon folyt, de a szabaddemokraták az akkori teljes média uralásával és a szellemi szektorok - irodalom, színházak, akadémiai-egyetemi szféra stb. – háttérértelmiségének szinte hézagmentes mögéjük beállásával az ellenfelek lejáratására az eszközök legteljesebb palettájával rendelkeztek. Ezen belül aztán voltak bértollnok újságíróik, akik egyetlen intésre ráugrottak a kiszemelt ellenfél politikusra, vagy a jobboldal lassanként megjelenő értelmiségi támogatóira, és egy-egy megnyilvánulásukat negatív fénybe állítva mint viszolyogtató embereket mutatták be sorozatos sulykolással, úgyhogy a nyilvánosság előtt vállalhatatlanok lettek. De ennek másik verziója volt később, amikor hozzájuk közelálló kabarészínészek és celebek bevonásával a humor és a viccek segítségével végezték el a „karaktergyilkolást”, mint ahogy a hosszú ideig tényleg humoros televíziós estéket szerző Heti Hetes tette. A „megmocskolás” előkészítését itt is az ellenfelekről a háttérben folyó célzatos adatgyűjtés és az új és új megnyilvánulásaik gondos kiválogatása jelentette, és a profi kabarészínészek csak a fergeteges humorba csomagolást végezték el, úgyhogy a pártgépezet szellemi szektorainak apparátusa a háttérben itt is nagy létszámban dolgozott ezen.
Ha az ember már utólag elfogulatlanul nézi a szadeszes átalakulást a ’90-es évek elejétől a kezdeti inkább szellemi emberek - filozófusok, közgazdászok, szociológusok, jogászok, bölcsészek stb. – dominanciájával, majd az ezredfordulóra egyre inkább a szellemi verőlegényeket jelentő médiamunkások, a csak erre alkalmas megmaradó értelmiségiek és a puszta szervező emberek középpontba kerülésével, akkor ezt a változást mint az egész pártstratégiájukon belül az ellenféllel való politikai küzdelmet a puszta „megmocskolásra” átépítéseként is leírhatja. Ez pedig egyben a menthetetlen bukásuk menetét is mutatja, mely 2010-re végleg megpecsételődött.
Azért jó ezt a szem elé hozni, mert az utóbbi években a most már komoly médiabirodalommal rendelkező jobboldalon is látható a „megmocskoló” részlegek felépülése, és az éppen kijelölt másik oldali politikus vagy háttér-értelmiségi jelzett technikákkal való hiteltelenítése. Nem mentes az iróniától persze erre hallani a régi SZDSZ-es háttérértelmiségből a „lakájmédia” minősítést, mert ez csak az ő munkájuk technikáinak átvételét és leutánzását jelenti - és ők aztán tudják saját gyakorlatból, hogy miként működik ez! -, de látni kell, hogy e technika túlburjánzása vitte a sírba a balliberálisok első pártját.
Ez ugyanis fertőző. Nem lehet tiszta hittel egy politikai tábor igazát belülről szubjektive elfogadni, és ezt büszkén hirdetni, ha egyben látja a jobboldali gondolkodó és hívő, hogy tábora apparátusának tekintélyes része célzatos karaktergyilkolásokkal és megmocskolásokkal küzd a másik oldal ellen, és nem értelmi síkon. Teljesen megszüntetni ezt nyilván nem lehet, hisz a másik tábor továbbra is nagy apparátussal dolgozik a jobboldali politikusok és háttérértelmiségiek „megmocskolása” és karaktergyilkolása terén. Lásd például az utóbbi években már főként a nickname alatti internetes blogok körül szerveződött részlegeiket, mint az „Örülünk Vincent? vagy a „Varánusz” blogokat stb., melyeket a HVG online oldala és az Index ezerszeres felhangosítással közread. Méltósággal szerveződött és nyilvánosan védhető értékeket valló politikai tábor azonban ezt a technikát csak mint szükséges rosszat használhatja visszafogottan, mert egy szint után ez „fertőző”, és az erre átépült apparátus az ilyen politikai tábor szétzilálódását okozza. Lehet mondani, hogy a célzott hatás mellett ennek nagyobb a negatív visszahatása a saját táboron belül, és többet rombol ez „otthon” mint árt a másik oldalon.
Pokol Béla terjedelmes posztjának elején - amelyet az Alfahír foglalt össze - az SZDSZ médiauralmát idézte fel, amelyről egy korábbi, a pártot vezető ismerőse így fogalmazott: Láttam, hogy a kezükben lévő tömegmédiákra támaszkodva ezek mire képesek, és hogy tudják széttépni a velük szembekerülteket.
Pokol emlékeztet, a szabaddemokraták az akkori teljes média uralásával és a szellemi szektorok - irodalom, színházak, akadémiai-egyetemi szféra stb. – háttérértelmiségének szinte hézagmentes mögéjük beállásával az ellenfelek lejáratására az eszközök legteljesebb palettájával rendelkeztek.
Mint írja, az ő „bértollnokaik” egyetlen intésre ráugrottak a kiszemelt ellenfél politikusra, vagy a jobboldal lassanként megjelenő értelmiségi támogatóira, és egy-egy megnyilvánulásukat negatív fénybe állítva mint viszolyogtató embereket mutatták be sorozatos sulykolással, úgyhogy a nyilvánosság előtt vállalhatatlanok lettek.
Majd rátér arra, hogy a „jobboldalon” (valójában a Fideszben – a szerk.) is látható a „megmocskoló” részlegek felépülése, mellyel kapcsolatban kiemeli, ez csak az SZDSZ munkája technikáinak átvételét és leutánzását jelenti. Pokol azonban úgy véli, ez zsákutca, mert – mint fogalmaz – nem lehet tiszta hittel egy politikai tábor igazát belülről szubjektive elfogadni, és ezt büszkén hirdetni, ha egyben látja a jobboldali gondolkodó és hívő, hogy tábora apparátusának tekintélyes része célzatos karaktergyilkolásokkal és megmocskolásokkal küzd a másik oldal ellen, és nem értelmi síkon.
Pokol Béla a NER egyik szellemi atyja volt, komoly szerepe volt az Alaptörvény megalkotásában is. Mostani írása felfogható egy figyelmeztetésnek, hogy a kormányzat és revolvermédiája még most forduljon vissza a damaszkuszi úton.
https://hirklikk.hu/kozelet/orban-korabbi-bizalmasa-kemenyen-nekimet-a-fideszes-medianak/351779/
Béla Pokol
vasárnap
Politikai elemzés
28. „Megmocskoló” gépezetek
Régi jó ismerősem még jóval a ’89-es rendszerváltás előtti időkből az átmenet zűrzavaros politikai körülmények között a véletlenek közrejátszása miatt a szabaddemokratákhoz csapódott szellemi segítő emberként, és egy idő után a vezérkarral elégedetlenkedő párttagok tömegeinek lázadása révén még a csúcsig is eljutott itt. Az általa félretolt addigi párvezérkar persze továbbra is uralta az SZDSZ-t, és ő elszigetelten élt az akkori l...
Továbbiak
Béla Pokol
Június 23., 0:48 ·
Politikai elemzés
28. „Megmocskoló” gépezetek
Régi jó ismerősem még jóval a ’89-es rendszerváltás előtti időkből az átmenet zűrzavaros politikai körülmények között a véletlenek közrejátszása miatt a szabaddemokratákhoz csapódott szellemi segítő emberként, és egy idő után a vezérkarral elégedetlenkedő párttagok tömegeinek lázadása révén még a csúcsig is eljutott itt. Az általa félretolt addigi párvezérkar persze továbbra is uralta az SZDSZ-t, és ő elszigetelten élt az akkori legnagyobb ellenzéki pártközpontban, kajánul terjesztve róla a párt értelmiségi lapjaiban, hogy a pártaktivistákkal csak a falakon át kiabálva tud érintkezni, és néha azok szánalomból csak azért nyitják rá az ajtót, hogy kapjon egy kis levegőt…. Így néhány hónap, talán egy szűk év után a régi gárda megpuccsolta, és évekig még félresodortan vegetált ott hátsópadsori parlamenti képviselőként. Hosszú idő után ekkor találkoztunk ismét, alig néhány hónappal a leváltása után, és kérdeztem, hogy miért nem kísérelte meg a lázadó párttag-tömegek élére állva - akik a trónra emelték - kiszorítani a a régi gárdát a vezető pozíciókból, hisz kívülről figyelve is nyilvánvaló volt, hogy csak idő kérdése a visszacsapásuk. A válasza úgy szólt, hogy „nem akartam, hogy megmocskoljanak. Én láttam, hogy a kezükben lévő tömegmédiákra támaszkodva ezek mire képesek, és hogy tudják széttépni a velük szembekerülteket.” És mondott néhány jobboldali pártvezért a „megmocskolás” technikáinak példázatára.
A pártok közötti hatalmi küzdelem akkor is több síkon folyt, de a szabaddemokraták az akkori teljes média uralásával és a szellemi szektorok - irodalom, színházak, akadémiai-egyetemi szféra stb. – háttérértelmiségének szinte hézagmentes mögéjük beállásával az ellenfelek lejáratására az eszközök legteljesebb palettájával rendelkeztek. Ezen belül aztán voltak bértollnok újságíróik, akik egyetlen intésre ráugrottak a kiszemelt ellenfél politikusra, vagy a jobboldal lassanként megjelenő értelmiségi támogatóira, és egy-egy megnyilvánulásukat negatív fénybe állítva mint viszolyogtató embereket mutatták be sorozatos sulykolással, úgyhogy a nyilvánosság előtt vállalhatatlanok lettek. De ennek másik verziója volt később, amikor hozzájuk közelálló kabarészínészek és celebek bevonásával a humor és a viccek segítségével végezték el a „karaktergyilkolást”, mint ahogy a hosszú ideig tényleg humoros televíziós estéket szerző Heti Hetes tette. A „megmocskolás” előkészítését itt is az ellenfelekről a háttérben folyó célzatos adatgyűjtés és az új és új megnyilvánulásaik gondos kiválogatása jelentette, és a profi kabarészínészek csak a fergeteges humorba csomagolást végezték el, úgyhogy a pártgépezet szellemi szektorainak apparátusa a háttérben itt is nagy létszámban dolgozott ezen.
Ha az ember már utólag elfogulatlanul nézi a szadeszes átalakulást a ’90-es évek elejétől a kezdeti inkább szellemi emberek - filozófusok, közgazdászok, szociológusok, jogászok, bölcsészek stb. – dominanciájával, majd az ezredfordulóra egyre inkább a szellemi verőlegényeket jelentő médiamunkások, a csak erre alkalmas megmaradó értelmiségiek és a puszta szervező emberek középpontba kerülésével, akkor ezt a változást mint az egész pártstratégiájukon belül az ellenféllel való politikai küzdelmet a puszta „megmocskolásra” átépítéseként is leírhatja. Ez pedig egyben a menthetetlen bukásuk menetét is mutatja, mely 2010-re végleg megpecsételődött.
Azért jó ezt a szem elé hozni, mert az utóbbi években a most már komoly médiabirodalommal rendelkező jobboldalon is látható a „megmocskoló” részlegek felépülése, és az éppen kijelölt másik oldali politikus vagy háttér-értelmiségi jelzett technikákkal való hiteltelenítése. Nem mentes az iróniától persze erre hallani a régi SZDSZ-es háttérértelmiségből a „lakájmédia” minősítést, mert ez csak az ő munkájuk technikáinak átvételét és leutánzását jelenti - és ők aztán tudják saját gyakorlatból, hogy miként működik ez! -, de látni kell, hogy e technika túlburjánzása vitte a sírba a balliberálisok első pártját.
Ez ugyanis fertőző. Nem lehet tiszta hittel egy politikai tábor igazát belülről szubjektive elfogadni, és ezt büszkén hirdetni, ha egyben látja a jobboldali gondolkodó és hívő, hogy tábora apparátusának tekintélyes része célzatos karaktergyilkolásokkal és megmocskolásokkal küzd a másik oldal ellen, és nem értelmi síkon. Teljesen megszüntetni ezt nyilván nem lehet, hisz a másik tábor továbbra is nagy apparátussal dolgozik a jobboldali politikusok és háttérértelmiségiek „megmocskolása” és karaktergyilkolása terén. Lásd például az utóbbi években már főként a nickname alatti internetes blogok körül szerveződött részlegeiket, mint az „Örülünk Vincent? vagy a „Varánusz” blogokat stb., melyeket a HVG online oldala és az Index ezerszeres felhangosítással közread. Méltósággal szerveződött és nyilvánosan védhető értékeket valló politikai tábor azonban ezt a technikát csak mint szükséges rosszat használhatja visszafogottan, mert egy szint után ez „fertőző”, és az erre átépült apparátus az ilyen politikai tábor szétzilálódását okozza. Lehet mondani, hogy a célzott hatás mellett ennek nagyobb a negatív visszahatása a saját táboron belül, és többet rombol ez „otthon” mint árt a másik oldalon.
2019. június 24., hétfő
PÁLINKÁS JÓZSEF: NAGY SZÜKSÉG VAN MA KÉZNYÚJTÁSOKRA
Gégény István
Egyes híradások szerint új párt alapításra készülődnek a "Fidesz-árvák". A kezdeményezés elindítóját – egy korábbi Orbán-kormány oktatási miniszterét, az MTA volt elnökét – kérdeztük, hogy valóban így van-e.
0_6.jpg
Az alábbi beszélgetés alapvető szándéka az volt, hogy közvetlenül az ötletgazda számolhasson be egy új közéleti kezdeményezés alapjairól, miután a különböző sajtótermékek az elmúlt napokban közreadták a maguk olvasatát.
Pálinkás Józseffel megállapodtunk abban, hogy tisztelettel, de nagy nyitottsággal, egészen őszintén, a problémák mélyét érintően fogunk kitérni az MTA és a kormány közötti feszült helyzet hátterére, a hazai értelmiség hallgatagságának okára és a remélt változás előmozdítására.
– Előkerült egy új kifejezés a közbeszédben – még a sajtó is csak találgatja, mit takar a "Felelős értelmiség" nevű kezdeményezés. Civilek csoportja? Olyan közéleti összefogás, ami akár párttá is alakulhat? Segítsen feloldani a dilemmát!
– Olyan közösségi kezdeményezésről van szó, amelynek elsődleges célja az, hogy intellektuálisan hatást gyakoroljon, mert a mai világban egy ember szava pusztába kiáltott szó – korábban is így volt ez. Széchenyi István szavai jutnak eszembe: „egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen”. Abból indultunk ki, hogy ma Magyarországon teljesen széttöredezett a társadalom közössége. Nincsenek olyan fórumok, lehetőségek, ahol mód lenne arra, hogy a politikai és felfogásbeli árkokon átlépve tudjunk egymással beszélni azokról a kérdésekről, amik igazán fontosak. Ehelyett most napi szintű, állandó pártpolitikai kampányban élve, kampánystábok által megfogalmazott leegyszerűsített üzeneteket kapnak az emberek. Azt szeretnénk, hogy egyre többen érzékeljék: világunk összetett, nem lehet tőmondatokban elmondani, hogy miként tudjuk megoldani az előttünk tornyosuló óriási problémákat. Ezekről nagyon sokan nem szeretnek részletesen beszélni, mert nem szeretnek szembenézni a valósággal. Mi úgy gondoltuk, hogy elindítunk egy olyan kezdeményezést, amiben őszintén próbálunk szembenézni ezekkel a kérdésekkel, és őszintén megvitatjuk, hogy mit tartunk valódi problémának, mit tartunk valódi megoldásnak. Hogy hol látjuk azokat a lehetőségeket, ahol az értelmiségnek véleményformálóként meg kell jelennie. A véleményformálás ma nagyon bonyolulttá vált. Kialakultak buborékok a társadalomban, ezt a közösségi média is nagy mértékben elősegíti. Ilyen és olyan csoportok egymás között megbeszélnek dolgokat, s akiknek a véleménye eltérő, kicsit összetettebb, azok kirostálódnak. Így megmaradnak ezekben a buborékokban az egymás véleményét erősítő, nagyon gyakran téveszméket valló csoportok, akik nem igazán vesznek tudomást a világ más csoportjairól, az övéktől eltérő véleményekről, gyakran a tényekről sem. A társadalomnak ez a széttöredezettsége óriási veszélyeket rejt magában. Hogy egy extrém példát mondjak: olyan ez, mint ha a laposföld-hívők csak a laposföld-hívők médiáját olvasnák, csak azt fogadván el valóságnak. Van egy másik tendencia a világban, amely sajnos hazánkra is jellemző, ez pedig a társadalom kétosztatúsága:
van barát és ellenség, „mi” és „ők”, a táborok között pedig nincs átjárás. értelmes és méltányos párbeszéd sem. Ezt a politika tette ilyen végletesen megosztottá.
– Az iménti helyzetleírás nyilván nem ismeretlen az olvasók jelentős része számára. Amikor azon gondolkodunk, hogy mit lehetne tenni, akkor a "felelős értelmiség" igénye kapcsán nem az jut eszembe, hogy felelőtlenné vált az értelmiség, sokkal inkább hallgatagság, beletörődöttség, apátia jellemzi a kiművelt emberfőket – az értelmiség elvesztette szellemi iránytű szerepkörét. Amennyiben egyetért ezzel, hogyan lehetne Ön szerint ezt a csendet megtörni?
– Valóban ez az alapvető kérdés. A csendet úgy lehet megtörni, ha egyre többen vagyunk, akik hajlandóak megszólalni közéleti kérdésekben. Az a fő üzenet, hogy ha az értelmiség valamely tagjának véleménye van egy dologról, akkor meg kell szólalnia – minél többet lát valaki a világból, minél szélesebb tapasztalati bázissal rendelkezik, annál nagyobb a felelőssége. Ez akkor is így van, ha az adott téma nem tartozik az illető szűken vett szakterületéhez. Felmerülhet a kérdés, hogy például én fizikusként miért szólalok meg társadalompolitikai témákban. Az értelmiségnek van egy olyan adottsága, hogy alaposan rálát a világ folyamataira, nem a végletekig leegyszerűsített politikai üzenetekből tájékozódik. Magam rendszeresen olvasom a Foreign Affairs, a Washington Post, a New York Times, az Economics írásait is. Kétségkívül sokkal könnyebb az egyszerű politikai üzeneteket kritikátlanul befogadni, hiszen nem kell hozzá gondolkodni, szellemi erőfeszítést tenni, alaposabban tájékozódni a témában. Valóban elveszett az értelmiség iránytű szerepe, ezt átvette a politika, amely nagyon tudatosan törekszik az uralomra, különösen a médiauralomra. Sőt, arra is, hogy a politika mondja meg, mi a jó színház, mi a jó irodalom, mit kell gondolnunk erről, arról, vagy amarról, még a tudomány kérdéseibe is bele akar szólni. A csend megtörését az jelenti, hogy az értelmiségnek vissza kell vennie ezt a véleményformáló szerepét.
– Úgy érzem, még mindig a problémát járjuk körül, miközben az olvasókat jobban érdekelheti a megoldás felé vezető út. Nem véletlenül hallgatnak ugyanis az értelmiség tagjai, hanem annak okán, hogy látják, tapasztalják: aki másként gondolkodik, mint a központi elvárás, annak nem nagyon van jövője idehaza.
– Lehet, hogy ez rövid távon nehézséget okoz, de ha továbbra is csendben maradunk, az hosszú távon fog rendkívül nagy problémát eredményezni.
– Hogyan lehetne változást elérni?
– Úgy, hogy létrehozunk olyan fórumokat, ahol az emberek megszólalhatnak, egymástól bátorságot nyerhetnek. Egyedül kiállni nehéz. Hordószónok senki nem akar lenni az utcasarkon. Ha valaki egyedül áll ki, elmondja a gondolatait háromszor, négyszer, de ötödjére már nem fogják meghallgatni. Ezért kellenek olyan fórumok, műhelyek, csoportok, ahol az egyes tagok aktivitása nem csupán összeadódik, hanem megsokszorozódik.
– Van bennem egy alapvető szkepticizmus arra vonatkozóan, hogy ez az elmélet a gyakorlatban is működhet. Mégis, amikor erre az interjúra készültünk, telefonon említette, hogy folyamatosan áradnak a visszajelzések, jelentkezések Önök felé. Sikerült volna áttörni a gátat?
– Igen, ezt érzékeljük. Sokan keresnek meg, mert azt tapasztalják, hogy nincsenek csatornák, fórumok közös dolgaink megbeszélésére – nem csupán értelmiségi foglalkozásúak. A kis falvak kiváló polgármestereinek sincs módjuk összefogni, hogy kipróbált, működő megoldásokat együtt megvalósíthassanak. Szinte alig működik a helyi társadalom közösségi ereje, sőt, többen elmondják: azt érzik, hogy gyakran akadályozzák őket. Pedig az ember társas lény – úgy szocializálódott az evolúció során, hogy csoportban élje az életét. Egyedül inkább a félelem veszi körül, míg egy közösségen belül bizalmat, megértést találhat. A közös erőfeszítések sokkal több eredményt hozhatnak, mint az egyéni erőfeszítések összege. Ma is azt látjuk, hogy az emberekben sok félelem van, amelyek egy része indokolt, egy része viszont megalapozatlan.
– Úgy tűnik, nem teljesen a véletlennek köszönhetően alakult ez így a magyar társadalomban.
– Vannak, akik nagyon erősen rájátszanak erre, de a félelem az ember alapvető tulajdonsága. Ahogy a történelem során egyes csoportokon belül kialakult a bizalom, a csoportok egymással szemben jellemzően bizalmatlanok voltak. Nem ismerek tudományos képletet ennek az ősi félelemösztönnek a feloldására. Amikor valaki attól fél, hogy baja lehet abból, ha megszólal, akkor marad a hallgatás. Azzal viszont igenis oldhatjuk a félelmet, ha megmutatjuk, hogy nem kell félni a megszólalástól. Egyes vélemények szerint a kézfogás onnan ered, hogy az ember a kezét nyújtva mutatta, nincs benne fegyver.
Nagy szükség van ilyen kéznyújtásokra, de arra is, hogy beszéljünk egymással, ezzel bizonyítva, hogy nincs „fegyver” az agyunkban sem – nem akarjuk a másikat megsemmisíteni, hanem közösen akarunk valamit felépíteni.
1_31.jpg
– Miként lehet csatlakozni a kezdeményezésükhöz?
– Van egy honlapunk, a felelosertelmiseg.com, ezen keresztül lehet csatlakozni hozzánk. A következő időszakban olyan közpolitikai kérdéseket fogunk napirendre tűzni, amelyekről azt gondoljuk, hogy azok a magyar társadalom, a magyar emberek számára fontosak. Nem szeretnénk kizárólag értelmiségi körnek megmaradni – várunk mindenkit, aki szeretne ezekről a témákról beszélgetni, másokat meghallgatni. Nyilván sokféle fórum, társaság létezik ebben az országban – ahogy látom, a SZEMléleknek is van egy folyamatosan bővülő közössége –, mi most ennek a közösségépítésnek az elején tartunk. Egyszerű állampolgárként, a szabadidőnkben foglalkozunk ezzel a kezdeményezéssel. Hogy esetleg egyesületté alakulunk, vagy más szervezetté, majd meglátjuk. Egyelőre az említett honlapon keresztül tartjuk egymással a kapcsolatot. Itt megtalálható a beszámoló a június 6-án tartott eseményünkről is.
– Amit nem a média munkatársai írtak meg.
– Nagyon találó észrevétel, így van! A beszámolónk első bekezdésében rögtön jelezzük is, hogy a honlapunkon regisztráltak számára pontos tájékoztatást kívánunk adni. Az előadások rövid összefoglalóját eleve az írta meg, aki az adott előadást tartotta. Nem árt, ha megjelenik külső olvasat is, mert ebből kiderül, mi ment át az üzenetekből, de jó, ha tisztában vagyunk vele, mi hangzott el ténylegesen.
– Márpedig néha a "külső olvasat" hangosabb, jobban megragad a fejekben, mint a ténylegesen kimondott, leírt gondolat. A SZEMlélek munkatársaiként is gyakran tapasztaljuk, hogy egyes olvasók már egy cím hatására olyasmit vitatnak, amit nem is állított senki, vagy megvádolják a szerkesztőséget elfogultsággal, mert merészeltünk ezzel vagy azzal a személlyel interjút készíteni – holott ez lenne a sajtó feladata. Egyik korábbi interjúalanyunk úgy fogalmazott, a gondolkodás, a valóság megismerése erőfeszítést igényel. Mintha az Ön által említett leegyszerűsítés iránti vágy eleve benne lenne az emberekben.
– Ez így van: a gondolkodás nehéz, energiát igénylő tevékenység. Az emberek a saját szűrőjükön keresztül érzékelik a világot. Ami ezen a szűrőn átmegy, azt gondolják, hogy az illető azt mondta. Többféle rádiót hallgatok, s döbbenetes számomra, ahogy egyes műsorok betelefonálói azon méltatlankodnak, hogy az adott rádió miért szólaltatott meg egy más véleményt megfogalmazó embert. Az a szörnyű, hogy a társadalmat magát tettük olyanná, hogy létrehozza az öncenzúrát, az egymással szemben állók – vagy szembeállítottak – vélemény-diktatúráját. Az emberek egy része eljutott oda, hogy márpedig ebbe és ebbe a stúdióba ilyen és ilyen elképzelésű embereket ne engedjenek be. Ez nagyjából meg is valósult. Ami egyébként az adott médiának is káros, mert egy körön kívül a kutya se fogja olvasni, nézni, hallgatni őket. A vélemény-erőszak sajnos fizikai erőszakba is átcsaphat. Gondoljunk csak az úzvölgyi eseményekre! Találóan fogalmazott Böjte Csaba, amikor azt mondta: „milyen törékeny a béke”...
3_22.jpg
– Visszakanyarodnék az eredeti felvetéshez: mi lehet az a szervezet, ami elérheti a remélt változást, mivé fejlődhet a "Felelős értelmiség" nevű kezdeményezés?
– Hosszabb távon sok minden lehet belőle. Kialakulhat egy erős értelmiségi közösség, amelynek vannak csoportjai Szegeden, Miskolcon, Pécsen, Budapesten... De hozzájárulhat politikai pártok véleményének, attitűdjének a formáláshoz is. Abban a sajtó nagyon előre szaladt, hogy ez egy pártpolitikai kezdeményezés lenne. Közéleti kezdeményezésről beszélünk. A kettő akár közel is lehetne egymáshoz, de az én ízlésemhez képest a mai magyar politikai valóság nagyon eltolódott a hatalomtechnika gyakorlása felé a közéleti diskurzus, a köz ügyeinek intézése felől. Sokkal inkább diktálni akar a politika, mint meghallgatni. Néhány gondolattal reagálnék a kattintásvadásznak ható "Fidesz-árvák" megjelölésre is, amit nem szeretek. Kétségkívül sokan vannak közöttünk olyanok, akik a Fidesz politikájának támogatói voltak, voltunk, most pedig sokan e párt politikájának a kritikusai vagyunk – számos olyan elem van, amivel nem értünk egyet.
Azt hiszem, az értelmiség nagyobb veszteség a Fidesznek, mint nekünk a Fidesz. Mi már a Fidesz mellé állás előtt elismert emberek voltunk a szakmánkban.
Magyarországon ma sok ember fél kimondani, hogy nem ért egyet a kormány számos intézkedésével. Ez már önmagában baj. Nem lenne szabad félni attól, hogy valaki az aktuálisan legerősebb politikai formáció véleményével néhány kérdésben nem ért egyet. Emiatt sokunkra azt mondják, hogy csalódottak, netán sértődöttek vagyunk. Rám is mondták, pedig egyáltalán nem vagyok sértődött. Nincs miért. Nem is igazán értem, mi alapján állítja ezt bárki – semmi olyasmi nem történt velem, ami borzasztó méltánytalanság lenne.
– Talán arra lehet ez egy utalás, hogy nemrég még a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal vezetője volt, majd – úgy olvastam – kegyvesztett lett.
– Ezt a szót sem szeretem. Kinek a kegyeit veszítettem volna el? Az én bizalmamat veszítette el számos ember.
– Ön állt fel abból a székből?
– Megkérdezték tőlem: lemondok, vagy felmentsenek? Azt válaszoltam: akkor mentsenek fel. Nem éreztem, hogy le kellene mondanom. Ahogyan a 2001-2002 közötti miniszteri munkám, úgy az akadémiai elnöki és a 2014-2018 közötti munkám eredményei is magukért beszélnek. Tessék megnézni a KSH adatait! Történt azonban egy olyan stílus- és szakpolitikai irányváltás, amely a jelenlegi innovációs és technológiai miniszter nevéhez fűződik, és amellyel már végképp nem tudtam azonosulni. A miniszterelnök nyilván az ő oldalára állt. Az idő viszont engem igazolt, mert most sem tudok egyetérteni ugyanazon személy jelenlegi törekvéseivel.
– Egy korábbi Orbán-kormány minisztereként lehetősége volt közvetlen tapasztalatot szerezni az ország irányítását illetően. Egyszerű állampolgárként az a megtapasztalásom, hogy amíg a rendszerváltás hatására kinyílt a világ, színek és árnyalatok költöztek a korábbi egyszínűsített közgondolkodásba, addig mintha mostanra visszatértünk volna oda, hogy van egy állítás a kormányzat részéről, s aki azzal nem ért egyet, az ellenség. Ennél az igaz-hamis leegyszerűsítésnél szerintem sokkal többről szól az élet, a középpontban sem egy konkrét személynek és az ő gondolatainak kellene állnia. Elvileg nem a miniszterelnöknek van országa, hanem egy országnak van sok tagja, számos funkciót betöltő vezetője, ezek közül az egyik a kormányfő. Egy ország működtetése ideális esetben nem amolyan "one man show". Jól érzékelem a problémát?
– Teljesen jól érzékeli. A jelenlegi kormánnyal szembeni egyik legfőbb kritikám alapja, hogy mondjon már nekem bárki néhány nevet a meghatározó magyar politikusok közül! Az talán mégsem életszerű, hogy egy országban csupán egyetlen politikus mond meg mindent. Hogyan legyen az oktatás, hogyan legyen a tudományos élet, miről számoljon be a média, hogyan működjön az egészségügy, a kultúra. Nincsenek ma idehaza olyan hiteles és hozzáértő személyiségek, akik egy-egy szakterületet vinnének és, úgymond, saját jogon politikusok. Hiába van olyan választási rendszer ma Magyarországon, amilyen, a magyar parlamentben nem jól látható arcélű politikusok ülnek, hanem az adott párt által kiválasztottak, akik az adott körzetben többnyire nem saját politikai teljesítményük alapján nyertek. Nem egy "Kiss Gábor nevű, véleménnyel és teljesítménnyel rendelkező politikus" nyer, hanem ”Kiss Gábor, akit a párt – vagy annak vezetője (esetleg vezetői) – erre kiválasztott(ak)”. Ezek a személyek nagyjából csereszabatosak, indíthatnák "Nagy Gézát" is. Ez a túlzott centralizáció azért sem jó, mert ha egy ember határoz meg mindent, akkor túlzottan leegyszerűsödnek a válaszok. Egy kutatócsoportban is, amit akár 5-6, akár 10-15 ember alkot, a csoport vezetője mellett a többieknek is jelentős szava, beleszólása van abba, hogy mi hogyan valósuljon meg. Ezt gondolom a politikáról is: kellően nagy létszámú politikusi gárda szükséges ahhoz, hogy olyan politikát ki tudjanak dolgozni, ami az emberek jólétét a leginkább szolgálja. Sajnálatos módon a Fidesz-KDNP mellett vannak más pártok is, ahol azt látom, hogy központi akaratot megvalósító emberek kerülnek pozícióba. Vagyis nem a demokrácia természetes folyamata révén kerülnek előtérbe olyan emberek, akik alkalmasak a közösség vezetésére, hanem valakit megfognak a zakójánál, odateszik, ott tartják, aztán elengedik. Nincs igazi verseny, nem érvényesülnek az evolúció természetes szabályai.
A magyar politika akkor fog megváltozni, ha karakterisztikus, a saját jogukon megválasztott emberek fognak ülni a parlamentben, akik a választóik akaratát és saját véleményüket képviselik.
Ezt követeli meg egyébként a törvényhozó és végrehajtó hatalom szétválasztásának jogállami alapelve is.
– Nem lenne jobb, ha nálunk is úgy alkották volna meg a rendszerváltáskor az új politikai rendszert, hogy – akár az USA esetében – egy konkrét személy legfeljebb 2 cikluson keresztül vezethesse az országot, így akár egyazon politikai párt kénytelen legyen időnként új embert kiállítani leendő újabb vezetőként?
– Az egy másik, elnöki rendszer, ahol a hatalmi ágak szétválasztása teljes. Én magam nem lennék egy ilyen rendszer ellen, de mi 1990-ben másként döntöttünk, a parlamentáris demokráciát választottuk. Meggyőződésem, hogy jól tervezték meg három évtizede a politikai és közigazgatási rendszert. A végrehajtással van a probléma: nem tartjuk be a szabályokat.
– Mely szabályokat nem tartjuk be?
– Szinte egyiket sem, vagy csak formálisan. Az volt a megállapodás, hogy a választásokon induló pártok egyéni körzetben és listán bejutnak a parlamentbe. Ez jelentősebb mértékben eltolódott az egyéni körzetek irányába, amivel még nem is lenne olyan nagy gond. Viszont, ahogy említettem, nem egyéniségek közül választhatnak a választók, hanem pártok delegáltjai közül. Azt a szabályt legfőképpen nem tartjuk be, hogy a kormányok változásakor a kormány tagjai és a politikai államtitkárok távoznak, a többiek viszont maradnak. Ezt 1994 óta nem tartjuk be. A világ változik, mi viszont belemerevedhetünk a régi válaszokba, egy elavult gondolkodási struktúrába.
– Erre fogják némelyek azt reagálni: ha valami jól működik, azon miért változtassunk – ahogy a miniszterelnök is ezt mondta Balog Zoltánnak, a korábbi miniszter SZEMléleknek adott nyilatkozata szerint.
– Ha fair, demokratikus választásokon nem váltják le az adott kormányt, akkor feltehetőleg az emberek meg vannak elégedve vele. Arra azonban érdemes kitérni, hogy tisztában vannak-e vele az emberek, hogy miről döntenek, vagy egyetlen leegyszerűsített kérdést tesznek fel. Visszaérkeztünk az eredeti problémához, a világ dolgainak túlzott, ártó leegyszerűsítéséhez. Ha azt mondjuk, hogy van egy párt, ami megvédi az országot, mindenki más viszont nem védi meg az országot, akkor az emberek természetesen arra fognak szavazni, aki megvédi az országot. Ez a témakör viszont ennél sokkal bonyolultabb, e téren is vitám van a jelenlegi politikával. Magyarországon számos téma, kérdés van, ezeknek csupán egyike a gazdasági migráció – ami bennünket olyan rettenetes mértékben egyébként nem érint. Azt helyesen ismerte fel a magyar miniszterelnök, hogy ez a probléma nagyobb, mint azt sok európai politikus 2015 környékén gondolta, ám ebből olyan politikai termék lett, ami már messze nem arról szól, ami a várható népvándorlás problémájának megoldásáról szól.
4_16.jpg
– Kanyarodjunk rá az MTA és a kormány közötti polémiára, amit nehéz lenne megfelelő hasonlattal kifejezni! Az elmúlt hónapok láttán a szkander kifejezés jut eszembe, de ott általában nagyjából egyenlő felek szoktak megmérkőzni.
– Kivéve, amikor például az unokámmal játszok ilyet.
– Dávid és Góliát küzdelmének tűnik, ami a szemünk előtt zajlik már egy éve. Mint volt kormánytagot és volt MTA-elnököt kérdezem: mi a tétje a mostani meccsnek?
– Az a tét, hogy a tudomány képviselői bízhatnak-e a kormányzati főhatalmat gyakorlókban – abban, hogy a kutatók a tudomány törvényszerű szabályai szerint végezhetik a munkájukat, vagy ebbe valakik bele akarnak avatkozni. Ez utóbbi óriási nagy baj. Mert ki lehet adni – mondjuk, kulturális államtitkárként –, hogy az írók írjanak remekműveket. Nem fognak, mert az írók nem ettől írnak remekműveket. Hiába van most innovációért felelős miniszter – ha ő azt mondja, hogy emberek, tessenek újdonságokat létrehozni, nem fognak azok az újdonságok létrejönni. A tudomány világa pedig különösen nem így, felszólításra működik. A tudomány némileg hasonlít a művészetekhez. Egy eredmény, amit senki nem ismer még, hasonlít például a zeneszerzők alkotásaihoz. Ami létrejön, az egy csoda. Az kell hozzá, hogy az alkotó mindent beleadjon. Az élvonalbeli kutatást szó szerint át kell élni, mint ahogy a legnagyobb színészek teljesen átadják magukat az adott karakternek.
Ha hiányzik a kutatók iránt a bizalom, ha a kormányzati főhatalom nem hagyja őket a tudományos élet törvényszerűségei szerint dolgozni, akkor nem lesz igazi tudományos élet az országban. Ez is a tét része, de a fő probléma, hogy most a kutatók nem bíznak, mert nem bízhatnak a kormányzatban.
Sokan összerezzennek, hogy micsoda dolog ezt így kimondani, de kérem, nézzünk már körül! A Magyar Tudományos Akadémián néhány, pozícióban reménykedő emberen kívül nincs olyan kutató vagy akadémiai tag, aki egyetértene azzal, ami most folyik. A szíve mélyén mindenki tudja, hogy ez így nem jó, de néhányan megalkusznak, zavaros, innovációt dicsőítő cikkeket írnak – valószínűleg őket fogják hamarosan ilyen és olyan feladatokra kinevezni.
– Ha jól követem a megszólalásokat, azt az MTA sem vitatja, hogy szükség van megújulásra, de ennek a felek megegyezésén, különösen pedig párbeszéden kellene alapulnia. Eközben a kormányzat mintha tulajdonosi, finanszírozási szívátültetést akarna végigvinni. Helyes ez a megközelítés?
– Az akadémia részéről jól fogalmazott, a kormány részéről nem annyira. Utóbbi esetben egy durva dominancia érvényesül: a miniszter akar megmondani mindent, főként, hogy az ő korábbi kutatási területére kell koncentrálni az összes kutatási forrást. Ezt a durva dominanciát különösen felerősítette a miniszter attitűdje, aki a korábban megállapodottnál is durvább törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé.
– Arról a szándéknyilatkozatról beszélünk, amit a miniszter és az MTA elnöke közösen szignáltak korábban.
– Valóban. Egy ponton az akadémia is változtatott, amit az indokolt, hogy egy kutatóhálózat irányításában a világon mindenhol részt vesznek a kutatóhálózat munkatársai, ahogy egy egyetem irányításában is részt vesznek az ott dolgozók. A szándéknyilatkozat megfogalmazásakor erre nem figyeltek eléggé oda, hiba történt. Ennek a korrekcióját most a kormány felhasználja, hogy lám, az akadémia is változtatott, akkor mi is felrúghatjuk az egész eddigi megállapodást. Ez meglehetősen arrogáns viselkedés. A fő probléma továbbra is az, hogy van egy nagyon erős kormányzati dominancia, amely nem veszi figyelembe a tudományos élet működésének szabályait.
– Akkor tehát nem anyagi alapú a probléma, hanem a bizalom, illetve annak hiánya áll a középpontban.
– Jól érti, ez a helyzet. Az anyagiak túlhangsúlyozása a közvélemény rossz percepciója arról, hogy mi történik. Magyarországon ma a nemzeti vagyon jelentős újraelosztása zajlik – ezt csak az tagadja, aki nem hajlandó szembenézni a tényekkel. Egyes emberek 5-7 éve lyukas zsebbel járkáltak, most pedig tíz- vagy éppen százmilliárdosok. Ne mondja nekem senki, hogy nincs itt politikai segédlettel történő újraosztás, avagy a nemzeti vagyon fölötti rendelkezés átrendezése! A részleteken lehet vitatkozni, de ez a valóság. Ilyen körülmények között vannak, akik nagyon erősen kivetítik, hogy most aztán biztosan el akarják venni az akadémia székházát. Senki nem akarja elvenni. Az, hogy a kutatóintézetek épületei továbbra is a kutatóintézetek épületei lesznek, szerintem természetes. Azt viszont nem értem, miért kellett a kormánynak ezt az egész folyamatot az államosításhoz hasonló módon, talán az Alkotmányba is ütköző módon megvalósítani ahelyett, hogy a miniszter leült volna a Magyar Tudományos Akadémia elnökével és kötöttek volna egy megállapodást. Egy polgárjogi szerződéssel az egészet el lehetett volna intézni, a végén dátum, aláírások, ennyi. Ha így történt volna, nem kellett volna hazai és nemzetközi bíróságokhoz fordulni, hogy a miniszter arroganciája miatt megsértik a polgári törvénykönyvnek, sőt, az Alkotmánynak a tulajdonhoz való jogra vonatkozó részét. Tehát a pénz középpontba helyezése szerintem csupán a vagyon újraelosztásának kivetítése. Arról van szó, hogy a kormány részéről tárgyaló miniszter nem volt nyitott az egész tudományos élet bizalmára alapozott megállapodásra. Kissé durván megfogalmazva ugyanezt: berúgták az ajtót ahelyett, hogy kopogtattak volna. Abban az akadémia nem lát semmi ördögtől valót – magam is egyetértek ezzel –, hogy a kutatóhálózattal kapcsolatos menedzsment jellegű kérdéseket ne az akadémia közgyűlése intézze. Amikor az akadémia elnöke voltam, sokszor amiatt ért vád, hogy a kutatóhálózatok mindennapi működésébe, a menedzsmentbe az akadémia közgyűlése nem szólhatott bele. De azt eközben ne vitassuk el, hogy az akadémia mint köztestület alkalmas arra, hogy értékelje az akadémiai kutatóhálózatokban folyó kutatásokat – Magyarország legkiválóbb kutatóiról beszélünk! A Magyar Tudományos Akadémia az egész magyar tudományos kutatási rendszer – az egyetemeket is beleértve – értékelésére is alkalmas!
– Szembe megy-e a kormány törekvése Széchenyi István azon szándékával, hogy az akadémia független legyen?
– Ezzel óvatosan bánnék. Széchenyi az akadémiának mint köztestületnek a függetlenségéről beszélt. Ez megmarad. Széchenyi nem beszélt a kutatóhálózat függetlenségéről, mert akkor még nem volt kutatóhálózat.
Hogy erről a mostani helyzetről Széchenyi mit mondana, azt inkább ne akarjuk megfejteni.
– Van ennek a történetnek egy kulcsszereplője. Mivel személyesen ismerjük egymást, közvetlenül kerestem Palkovics László minisztert, hátha megszólalna ő is a témában, de eddig nem sikerült elérnem. Persze, kell ehhez némi naivitás részemről, hiszen az akadémia által kezdeményezett párbeszédre sem ment el, hiába várták. De legalább megpróbáltam. Azért furcsa az ő jelenlegi szerepvállalása, mert a tudományos életből érkezett a közigazgatás világába. Rémlik a részéről egy olyan nyilatkozat, hogy a kormányban másokkal szemben még szinte az akadémia pártját fogja. Ha tényleg így van, akkor ez is egy olyan történetnek tűnik, hogy ki van adva a parancs, amit akár árkon, bokron keresztül, de végre kell hajtani.
– A mostani beszélgetésünk előtt megállapodtunk, hogy nyíltan, őszintén fogunk beszélni. Azt gondolom, hogy a miniszter nagy fokú egyéni ambícióval, furcsa módszereket is felhasználva elérte, hogy rászabadulhasson erre a területre. Nem akadt, aki visszafogja, sőt, valószínűleg támogatást kapott mindehhez, de messze túlfutott azon, ami politikailag észszerű. Ez politikailag már árt, a kormánynak is, a Fidesznek is. Azt is hozzátenném, hogy bár Palkovics úr szakmai munkáját nem ismerem teljesen részletesen, de ő az igazai magyar tudományos életnek nem volt aktív részese. Egy nemzetközi járműipari nagyvállalat fejlesztési menedzsereként dolgozott, ami jelentős mértékben különbözik a tudományos műhelyektől. Egy multinacionális vállalat fejlesztésének irányítása hasonlóan katonás gondolkodást és módszereket követel meg, mint a gyártási tevékenység – bár nyilván intellektuálisabb feladatról van szó, mint a gyártósor mellett dolgozni. A tudomány egészen másként működik: olyat hozunk létre, ami még nincs. A fejlesztés viszont olyasmit hoz létre, ahol már tudjuk, mit akarunk elérni. Ő tehát nem a tudomány belső világából érkezve lett államtitkár, majd miniszter – ugyanakkor a fejlesztés világában sem igazán inspiráló, ha egyetlen ember mondja meg a többieknek, merre van az előre.
5_16.jpg
– Számos témát érintettünk, a beszélgetésünk közben pedig olyan fogalmak kerültek előtérbe, mint a bizalom, összefogás, párbeszéd. Kicsit több párbeszéddel, meghallgatással, megbízhatóbb hozzáállással most nem tüntetnének az emberek egy olyan intézmény érdekében, amely a legmegbízhatóbbnak számít hazánkban.
– 2010 óta szinte már mindent nemzetinek hívnak, ami addig országos volt. Ha valami nemzeti intézmény, akkor a Magyar Tudományos Akadémia az. Ez az intézmény már a '80-as években kinyújtotta a karját a határokon túl élő magyarság felé. Régóta úgy tekintettünk a nem Magyarországon élő kutatókra, hogy ők is hozzánk tartoznak. Ennek okán a Magyar Tudományos Akadémia elleni ilyen durva fellépést semmi nem indokolja. Említette a bizalmat, én pedig a beszélgetésünk kezdetén említettem a félelmet. Ha növekszik a bizalom, akkor csökken a félelem. Azt gondolom, a mi kezdeményezésünk egyik fontos eleme, hogy fel kell építeni a bizalom légkörét, csökkenteni kell a félelmet. Nem kell félni, hogy a másik ember olyat akarna, ami totálisan rossz ennek a közösségnek. Ha mégis így lenne, akkor meg kell beszélni vele, hogy ez ezért és ezért rossz. Ezt megtettem akkor is, amikor nem a Fidesz volt kormányon: 2004-ben például Böjte Csabával és néhány munkatársammal közösen szerveztem olyan estet a Kárpát-medencei magyarok érdekében, ahol szem nem maradt szárazon. Ekkor volt az az emlékezetes népszavazás. Akkor is folyt a félelemkeltés.
– 23 millió román munkavállaló...
– Próbáljunk tanulni a történelemből, a hibáinkból! Nem fenyegetünk 23 millió román ideérkezésével, de ugyanígy nem fenyegetünk sok millió úgynevezett migránssal sem, amikor nincs éppen a határon sok millió migráns. Még akkor is, ha a migráció önmagában óriási globális probléma. Ennek felismerése fontos, de Magyarország egyetlen fő problémájává tenni rossz, mert a félelem és az egymás iránti ellenségesség légkörét hozza létre.
Nagy a veszély, hogy ez az ellenségeskedés kiterjedhet a társadalom más csoportjaival szembeni gyűlöletre is. A gyűlölet pedig rossz dolog, megöli az emberek lelkét.
– Fájó példa erre az őcsényi eset. Értelmezhetjük akkor a "Felelős értelmiség" célkitűzését úgy is, hogy a jelen közéleti állapotok láttán Önök bizalomépítők szeretnének lenni, és másokat is erre, bizalomépítésre hívnak?
– Igen, ez a küldetésünk lényege: bizalom, közösségépítés, értő párbeszéd.
https://szemlelek.net/2019/06/24/palinkas_jozsef_interju
Egyes híradások szerint új párt alapításra készülődnek a "Fidesz-árvák". A kezdeményezés elindítóját – egy korábbi Orbán-kormány oktatási miniszterét, az MTA volt elnökét – kérdeztük, hogy valóban így van-e.
0_6.jpg
Az alábbi beszélgetés alapvető szándéka az volt, hogy közvetlenül az ötletgazda számolhasson be egy új közéleti kezdeményezés alapjairól, miután a különböző sajtótermékek az elmúlt napokban közreadták a maguk olvasatát.
Pálinkás Józseffel megállapodtunk abban, hogy tisztelettel, de nagy nyitottsággal, egészen őszintén, a problémák mélyét érintően fogunk kitérni az MTA és a kormány közötti feszült helyzet hátterére, a hazai értelmiség hallgatagságának okára és a remélt változás előmozdítására.
– Előkerült egy új kifejezés a közbeszédben – még a sajtó is csak találgatja, mit takar a "Felelős értelmiség" nevű kezdeményezés. Civilek csoportja? Olyan közéleti összefogás, ami akár párttá is alakulhat? Segítsen feloldani a dilemmát!
– Olyan közösségi kezdeményezésről van szó, amelynek elsődleges célja az, hogy intellektuálisan hatást gyakoroljon, mert a mai világban egy ember szava pusztába kiáltott szó – korábban is így volt ez. Széchenyi István szavai jutnak eszembe: „egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen”. Abból indultunk ki, hogy ma Magyarországon teljesen széttöredezett a társadalom közössége. Nincsenek olyan fórumok, lehetőségek, ahol mód lenne arra, hogy a politikai és felfogásbeli árkokon átlépve tudjunk egymással beszélni azokról a kérdésekről, amik igazán fontosak. Ehelyett most napi szintű, állandó pártpolitikai kampányban élve, kampánystábok által megfogalmazott leegyszerűsített üzeneteket kapnak az emberek. Azt szeretnénk, hogy egyre többen érzékeljék: világunk összetett, nem lehet tőmondatokban elmondani, hogy miként tudjuk megoldani az előttünk tornyosuló óriási problémákat. Ezekről nagyon sokan nem szeretnek részletesen beszélni, mert nem szeretnek szembenézni a valósággal. Mi úgy gondoltuk, hogy elindítunk egy olyan kezdeményezést, amiben őszintén próbálunk szembenézni ezekkel a kérdésekkel, és őszintén megvitatjuk, hogy mit tartunk valódi problémának, mit tartunk valódi megoldásnak. Hogy hol látjuk azokat a lehetőségeket, ahol az értelmiségnek véleményformálóként meg kell jelennie. A véleményformálás ma nagyon bonyolulttá vált. Kialakultak buborékok a társadalomban, ezt a közösségi média is nagy mértékben elősegíti. Ilyen és olyan csoportok egymás között megbeszélnek dolgokat, s akiknek a véleménye eltérő, kicsit összetettebb, azok kirostálódnak. Így megmaradnak ezekben a buborékokban az egymás véleményét erősítő, nagyon gyakran téveszméket valló csoportok, akik nem igazán vesznek tudomást a világ más csoportjairól, az övéktől eltérő véleményekről, gyakran a tényekről sem. A társadalomnak ez a széttöredezettsége óriási veszélyeket rejt magában. Hogy egy extrém példát mondjak: olyan ez, mint ha a laposföld-hívők csak a laposföld-hívők médiáját olvasnák, csak azt fogadván el valóságnak. Van egy másik tendencia a világban, amely sajnos hazánkra is jellemző, ez pedig a társadalom kétosztatúsága:
van barát és ellenség, „mi” és „ők”, a táborok között pedig nincs átjárás. értelmes és méltányos párbeszéd sem. Ezt a politika tette ilyen végletesen megosztottá.
– Az iménti helyzetleírás nyilván nem ismeretlen az olvasók jelentős része számára. Amikor azon gondolkodunk, hogy mit lehetne tenni, akkor a "felelős értelmiség" igénye kapcsán nem az jut eszembe, hogy felelőtlenné vált az értelmiség, sokkal inkább hallgatagság, beletörődöttség, apátia jellemzi a kiművelt emberfőket – az értelmiség elvesztette szellemi iránytű szerepkörét. Amennyiben egyetért ezzel, hogyan lehetne Ön szerint ezt a csendet megtörni?
– Valóban ez az alapvető kérdés. A csendet úgy lehet megtörni, ha egyre többen vagyunk, akik hajlandóak megszólalni közéleti kérdésekben. Az a fő üzenet, hogy ha az értelmiség valamely tagjának véleménye van egy dologról, akkor meg kell szólalnia – minél többet lát valaki a világból, minél szélesebb tapasztalati bázissal rendelkezik, annál nagyobb a felelőssége. Ez akkor is így van, ha az adott téma nem tartozik az illető szűken vett szakterületéhez. Felmerülhet a kérdés, hogy például én fizikusként miért szólalok meg társadalompolitikai témákban. Az értelmiségnek van egy olyan adottsága, hogy alaposan rálát a világ folyamataira, nem a végletekig leegyszerűsített politikai üzenetekből tájékozódik. Magam rendszeresen olvasom a Foreign Affairs, a Washington Post, a New York Times, az Economics írásait is. Kétségkívül sokkal könnyebb az egyszerű politikai üzeneteket kritikátlanul befogadni, hiszen nem kell hozzá gondolkodni, szellemi erőfeszítést tenni, alaposabban tájékozódni a témában. Valóban elveszett az értelmiség iránytű szerepe, ezt átvette a politika, amely nagyon tudatosan törekszik az uralomra, különösen a médiauralomra. Sőt, arra is, hogy a politika mondja meg, mi a jó színház, mi a jó irodalom, mit kell gondolnunk erről, arról, vagy amarról, még a tudomány kérdéseibe is bele akar szólni. A csend megtörését az jelenti, hogy az értelmiségnek vissza kell vennie ezt a véleményformáló szerepét.
– Úgy érzem, még mindig a problémát járjuk körül, miközben az olvasókat jobban érdekelheti a megoldás felé vezető út. Nem véletlenül hallgatnak ugyanis az értelmiség tagjai, hanem annak okán, hogy látják, tapasztalják: aki másként gondolkodik, mint a központi elvárás, annak nem nagyon van jövője idehaza.
– Lehet, hogy ez rövid távon nehézséget okoz, de ha továbbra is csendben maradunk, az hosszú távon fog rendkívül nagy problémát eredményezni.
– Hogyan lehetne változást elérni?
– Úgy, hogy létrehozunk olyan fórumokat, ahol az emberek megszólalhatnak, egymástól bátorságot nyerhetnek. Egyedül kiállni nehéz. Hordószónok senki nem akar lenni az utcasarkon. Ha valaki egyedül áll ki, elmondja a gondolatait háromszor, négyszer, de ötödjére már nem fogják meghallgatni. Ezért kellenek olyan fórumok, műhelyek, csoportok, ahol az egyes tagok aktivitása nem csupán összeadódik, hanem megsokszorozódik.
– Van bennem egy alapvető szkepticizmus arra vonatkozóan, hogy ez az elmélet a gyakorlatban is működhet. Mégis, amikor erre az interjúra készültünk, telefonon említette, hogy folyamatosan áradnak a visszajelzések, jelentkezések Önök felé. Sikerült volna áttörni a gátat?
– Igen, ezt érzékeljük. Sokan keresnek meg, mert azt tapasztalják, hogy nincsenek csatornák, fórumok közös dolgaink megbeszélésére – nem csupán értelmiségi foglalkozásúak. A kis falvak kiváló polgármestereinek sincs módjuk összefogni, hogy kipróbált, működő megoldásokat együtt megvalósíthassanak. Szinte alig működik a helyi társadalom közösségi ereje, sőt, többen elmondják: azt érzik, hogy gyakran akadályozzák őket. Pedig az ember társas lény – úgy szocializálódott az evolúció során, hogy csoportban élje az életét. Egyedül inkább a félelem veszi körül, míg egy közösségen belül bizalmat, megértést találhat. A közös erőfeszítések sokkal több eredményt hozhatnak, mint az egyéni erőfeszítések összege. Ma is azt látjuk, hogy az emberekben sok félelem van, amelyek egy része indokolt, egy része viszont megalapozatlan.
– Úgy tűnik, nem teljesen a véletlennek köszönhetően alakult ez így a magyar társadalomban.
– Vannak, akik nagyon erősen rájátszanak erre, de a félelem az ember alapvető tulajdonsága. Ahogy a történelem során egyes csoportokon belül kialakult a bizalom, a csoportok egymással szemben jellemzően bizalmatlanok voltak. Nem ismerek tudományos képletet ennek az ősi félelemösztönnek a feloldására. Amikor valaki attól fél, hogy baja lehet abból, ha megszólal, akkor marad a hallgatás. Azzal viszont igenis oldhatjuk a félelmet, ha megmutatjuk, hogy nem kell félni a megszólalástól. Egyes vélemények szerint a kézfogás onnan ered, hogy az ember a kezét nyújtva mutatta, nincs benne fegyver.
Nagy szükség van ilyen kéznyújtásokra, de arra is, hogy beszéljünk egymással, ezzel bizonyítva, hogy nincs „fegyver” az agyunkban sem – nem akarjuk a másikat megsemmisíteni, hanem közösen akarunk valamit felépíteni.
1_31.jpg
– Miként lehet csatlakozni a kezdeményezésükhöz?
– Van egy honlapunk, a felelosertelmiseg.com, ezen keresztül lehet csatlakozni hozzánk. A következő időszakban olyan közpolitikai kérdéseket fogunk napirendre tűzni, amelyekről azt gondoljuk, hogy azok a magyar társadalom, a magyar emberek számára fontosak. Nem szeretnénk kizárólag értelmiségi körnek megmaradni – várunk mindenkit, aki szeretne ezekről a témákról beszélgetni, másokat meghallgatni. Nyilván sokféle fórum, társaság létezik ebben az országban – ahogy látom, a SZEMléleknek is van egy folyamatosan bővülő közössége –, mi most ennek a közösségépítésnek az elején tartunk. Egyszerű állampolgárként, a szabadidőnkben foglalkozunk ezzel a kezdeményezéssel. Hogy esetleg egyesületté alakulunk, vagy más szervezetté, majd meglátjuk. Egyelőre az említett honlapon keresztül tartjuk egymással a kapcsolatot. Itt megtalálható a beszámoló a június 6-án tartott eseményünkről is.
– Amit nem a média munkatársai írtak meg.
– Nagyon találó észrevétel, így van! A beszámolónk első bekezdésében rögtön jelezzük is, hogy a honlapunkon regisztráltak számára pontos tájékoztatást kívánunk adni. Az előadások rövid összefoglalóját eleve az írta meg, aki az adott előadást tartotta. Nem árt, ha megjelenik külső olvasat is, mert ebből kiderül, mi ment át az üzenetekből, de jó, ha tisztában vagyunk vele, mi hangzott el ténylegesen.
– Márpedig néha a "külső olvasat" hangosabb, jobban megragad a fejekben, mint a ténylegesen kimondott, leírt gondolat. A SZEMlélek munkatársaiként is gyakran tapasztaljuk, hogy egyes olvasók már egy cím hatására olyasmit vitatnak, amit nem is állított senki, vagy megvádolják a szerkesztőséget elfogultsággal, mert merészeltünk ezzel vagy azzal a személlyel interjút készíteni – holott ez lenne a sajtó feladata. Egyik korábbi interjúalanyunk úgy fogalmazott, a gondolkodás, a valóság megismerése erőfeszítést igényel. Mintha az Ön által említett leegyszerűsítés iránti vágy eleve benne lenne az emberekben.
– Ez így van: a gondolkodás nehéz, energiát igénylő tevékenység. Az emberek a saját szűrőjükön keresztül érzékelik a világot. Ami ezen a szűrőn átmegy, azt gondolják, hogy az illető azt mondta. Többféle rádiót hallgatok, s döbbenetes számomra, ahogy egyes műsorok betelefonálói azon méltatlankodnak, hogy az adott rádió miért szólaltatott meg egy más véleményt megfogalmazó embert. Az a szörnyű, hogy a társadalmat magát tettük olyanná, hogy létrehozza az öncenzúrát, az egymással szemben állók – vagy szembeállítottak – vélemény-diktatúráját. Az emberek egy része eljutott oda, hogy márpedig ebbe és ebbe a stúdióba ilyen és ilyen elképzelésű embereket ne engedjenek be. Ez nagyjából meg is valósult. Ami egyébként az adott médiának is káros, mert egy körön kívül a kutya se fogja olvasni, nézni, hallgatni őket. A vélemény-erőszak sajnos fizikai erőszakba is átcsaphat. Gondoljunk csak az úzvölgyi eseményekre! Találóan fogalmazott Böjte Csaba, amikor azt mondta: „milyen törékeny a béke”...
3_22.jpg
– Visszakanyarodnék az eredeti felvetéshez: mi lehet az a szervezet, ami elérheti a remélt változást, mivé fejlődhet a "Felelős értelmiség" nevű kezdeményezés?
– Hosszabb távon sok minden lehet belőle. Kialakulhat egy erős értelmiségi közösség, amelynek vannak csoportjai Szegeden, Miskolcon, Pécsen, Budapesten... De hozzájárulhat politikai pártok véleményének, attitűdjének a formáláshoz is. Abban a sajtó nagyon előre szaladt, hogy ez egy pártpolitikai kezdeményezés lenne. Közéleti kezdeményezésről beszélünk. A kettő akár közel is lehetne egymáshoz, de az én ízlésemhez képest a mai magyar politikai valóság nagyon eltolódott a hatalomtechnika gyakorlása felé a közéleti diskurzus, a köz ügyeinek intézése felől. Sokkal inkább diktálni akar a politika, mint meghallgatni. Néhány gondolattal reagálnék a kattintásvadásznak ható "Fidesz-árvák" megjelölésre is, amit nem szeretek. Kétségkívül sokan vannak közöttünk olyanok, akik a Fidesz politikájának támogatói voltak, voltunk, most pedig sokan e párt politikájának a kritikusai vagyunk – számos olyan elem van, amivel nem értünk egyet.
Azt hiszem, az értelmiség nagyobb veszteség a Fidesznek, mint nekünk a Fidesz. Mi már a Fidesz mellé állás előtt elismert emberek voltunk a szakmánkban.
Magyarországon ma sok ember fél kimondani, hogy nem ért egyet a kormány számos intézkedésével. Ez már önmagában baj. Nem lenne szabad félni attól, hogy valaki az aktuálisan legerősebb politikai formáció véleményével néhány kérdésben nem ért egyet. Emiatt sokunkra azt mondják, hogy csalódottak, netán sértődöttek vagyunk. Rám is mondták, pedig egyáltalán nem vagyok sértődött. Nincs miért. Nem is igazán értem, mi alapján állítja ezt bárki – semmi olyasmi nem történt velem, ami borzasztó méltánytalanság lenne.
– Talán arra lehet ez egy utalás, hogy nemrég még a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal vezetője volt, majd – úgy olvastam – kegyvesztett lett.
– Ezt a szót sem szeretem. Kinek a kegyeit veszítettem volna el? Az én bizalmamat veszítette el számos ember.
– Ön állt fel abból a székből?
– Megkérdezték tőlem: lemondok, vagy felmentsenek? Azt válaszoltam: akkor mentsenek fel. Nem éreztem, hogy le kellene mondanom. Ahogyan a 2001-2002 közötti miniszteri munkám, úgy az akadémiai elnöki és a 2014-2018 közötti munkám eredményei is magukért beszélnek. Tessék megnézni a KSH adatait! Történt azonban egy olyan stílus- és szakpolitikai irányváltás, amely a jelenlegi innovációs és technológiai miniszter nevéhez fűződik, és amellyel már végképp nem tudtam azonosulni. A miniszterelnök nyilván az ő oldalára állt. Az idő viszont engem igazolt, mert most sem tudok egyetérteni ugyanazon személy jelenlegi törekvéseivel.
– Egy korábbi Orbán-kormány minisztereként lehetősége volt közvetlen tapasztalatot szerezni az ország irányítását illetően. Egyszerű állampolgárként az a megtapasztalásom, hogy amíg a rendszerváltás hatására kinyílt a világ, színek és árnyalatok költöztek a korábbi egyszínűsített közgondolkodásba, addig mintha mostanra visszatértünk volna oda, hogy van egy állítás a kormányzat részéről, s aki azzal nem ért egyet, az ellenség. Ennél az igaz-hamis leegyszerűsítésnél szerintem sokkal többről szól az élet, a középpontban sem egy konkrét személynek és az ő gondolatainak kellene állnia. Elvileg nem a miniszterelnöknek van országa, hanem egy országnak van sok tagja, számos funkciót betöltő vezetője, ezek közül az egyik a kormányfő. Egy ország működtetése ideális esetben nem amolyan "one man show". Jól érzékelem a problémát?
– Teljesen jól érzékeli. A jelenlegi kormánnyal szembeni egyik legfőbb kritikám alapja, hogy mondjon már nekem bárki néhány nevet a meghatározó magyar politikusok közül! Az talán mégsem életszerű, hogy egy országban csupán egyetlen politikus mond meg mindent. Hogyan legyen az oktatás, hogyan legyen a tudományos élet, miről számoljon be a média, hogyan működjön az egészségügy, a kultúra. Nincsenek ma idehaza olyan hiteles és hozzáértő személyiségek, akik egy-egy szakterületet vinnének és, úgymond, saját jogon politikusok. Hiába van olyan választási rendszer ma Magyarországon, amilyen, a magyar parlamentben nem jól látható arcélű politikusok ülnek, hanem az adott párt által kiválasztottak, akik az adott körzetben többnyire nem saját politikai teljesítményük alapján nyertek. Nem egy "Kiss Gábor nevű, véleménnyel és teljesítménnyel rendelkező politikus" nyer, hanem ”Kiss Gábor, akit a párt – vagy annak vezetője (esetleg vezetői) – erre kiválasztott(ak)”. Ezek a személyek nagyjából csereszabatosak, indíthatnák "Nagy Gézát" is. Ez a túlzott centralizáció azért sem jó, mert ha egy ember határoz meg mindent, akkor túlzottan leegyszerűsödnek a válaszok. Egy kutatócsoportban is, amit akár 5-6, akár 10-15 ember alkot, a csoport vezetője mellett a többieknek is jelentős szava, beleszólása van abba, hogy mi hogyan valósuljon meg. Ezt gondolom a politikáról is: kellően nagy létszámú politikusi gárda szükséges ahhoz, hogy olyan politikát ki tudjanak dolgozni, ami az emberek jólétét a leginkább szolgálja. Sajnálatos módon a Fidesz-KDNP mellett vannak más pártok is, ahol azt látom, hogy központi akaratot megvalósító emberek kerülnek pozícióba. Vagyis nem a demokrácia természetes folyamata révén kerülnek előtérbe olyan emberek, akik alkalmasak a közösség vezetésére, hanem valakit megfognak a zakójánál, odateszik, ott tartják, aztán elengedik. Nincs igazi verseny, nem érvényesülnek az evolúció természetes szabályai.
A magyar politika akkor fog megváltozni, ha karakterisztikus, a saját jogukon megválasztott emberek fognak ülni a parlamentben, akik a választóik akaratát és saját véleményüket képviselik.
Ezt követeli meg egyébként a törvényhozó és végrehajtó hatalom szétválasztásának jogállami alapelve is.
– Nem lenne jobb, ha nálunk is úgy alkották volna meg a rendszerváltáskor az új politikai rendszert, hogy – akár az USA esetében – egy konkrét személy legfeljebb 2 cikluson keresztül vezethesse az országot, így akár egyazon politikai párt kénytelen legyen időnként új embert kiállítani leendő újabb vezetőként?
– Az egy másik, elnöki rendszer, ahol a hatalmi ágak szétválasztása teljes. Én magam nem lennék egy ilyen rendszer ellen, de mi 1990-ben másként döntöttünk, a parlamentáris demokráciát választottuk. Meggyőződésem, hogy jól tervezték meg három évtizede a politikai és közigazgatási rendszert. A végrehajtással van a probléma: nem tartjuk be a szabályokat.
– Mely szabályokat nem tartjuk be?
– Szinte egyiket sem, vagy csak formálisan. Az volt a megállapodás, hogy a választásokon induló pártok egyéni körzetben és listán bejutnak a parlamentbe. Ez jelentősebb mértékben eltolódott az egyéni körzetek irányába, amivel még nem is lenne olyan nagy gond. Viszont, ahogy említettem, nem egyéniségek közül választhatnak a választók, hanem pártok delegáltjai közül. Azt a szabályt legfőképpen nem tartjuk be, hogy a kormányok változásakor a kormány tagjai és a politikai államtitkárok távoznak, a többiek viszont maradnak. Ezt 1994 óta nem tartjuk be. A világ változik, mi viszont belemerevedhetünk a régi válaszokba, egy elavult gondolkodási struktúrába.
– Erre fogják némelyek azt reagálni: ha valami jól működik, azon miért változtassunk – ahogy a miniszterelnök is ezt mondta Balog Zoltánnak, a korábbi miniszter SZEMléleknek adott nyilatkozata szerint.
– Ha fair, demokratikus választásokon nem váltják le az adott kormányt, akkor feltehetőleg az emberek meg vannak elégedve vele. Arra azonban érdemes kitérni, hogy tisztában vannak-e vele az emberek, hogy miről döntenek, vagy egyetlen leegyszerűsített kérdést tesznek fel. Visszaérkeztünk az eredeti problémához, a világ dolgainak túlzott, ártó leegyszerűsítéséhez. Ha azt mondjuk, hogy van egy párt, ami megvédi az országot, mindenki más viszont nem védi meg az országot, akkor az emberek természetesen arra fognak szavazni, aki megvédi az országot. Ez a témakör viszont ennél sokkal bonyolultabb, e téren is vitám van a jelenlegi politikával. Magyarországon számos téma, kérdés van, ezeknek csupán egyike a gazdasági migráció – ami bennünket olyan rettenetes mértékben egyébként nem érint. Azt helyesen ismerte fel a magyar miniszterelnök, hogy ez a probléma nagyobb, mint azt sok európai politikus 2015 környékén gondolta, ám ebből olyan politikai termék lett, ami már messze nem arról szól, ami a várható népvándorlás problémájának megoldásáról szól.
4_16.jpg
– Kanyarodjunk rá az MTA és a kormány közötti polémiára, amit nehéz lenne megfelelő hasonlattal kifejezni! Az elmúlt hónapok láttán a szkander kifejezés jut eszembe, de ott általában nagyjából egyenlő felek szoktak megmérkőzni.
– Kivéve, amikor például az unokámmal játszok ilyet.
– Dávid és Góliát küzdelmének tűnik, ami a szemünk előtt zajlik már egy éve. Mint volt kormánytagot és volt MTA-elnököt kérdezem: mi a tétje a mostani meccsnek?
– Az a tét, hogy a tudomány képviselői bízhatnak-e a kormányzati főhatalmat gyakorlókban – abban, hogy a kutatók a tudomány törvényszerű szabályai szerint végezhetik a munkájukat, vagy ebbe valakik bele akarnak avatkozni. Ez utóbbi óriási nagy baj. Mert ki lehet adni – mondjuk, kulturális államtitkárként –, hogy az írók írjanak remekműveket. Nem fognak, mert az írók nem ettől írnak remekműveket. Hiába van most innovációért felelős miniszter – ha ő azt mondja, hogy emberek, tessenek újdonságokat létrehozni, nem fognak azok az újdonságok létrejönni. A tudomány világa pedig különösen nem így, felszólításra működik. A tudomány némileg hasonlít a művészetekhez. Egy eredmény, amit senki nem ismer még, hasonlít például a zeneszerzők alkotásaihoz. Ami létrejön, az egy csoda. Az kell hozzá, hogy az alkotó mindent beleadjon. Az élvonalbeli kutatást szó szerint át kell élni, mint ahogy a legnagyobb színészek teljesen átadják magukat az adott karakternek.
Ha hiányzik a kutatók iránt a bizalom, ha a kormányzati főhatalom nem hagyja őket a tudományos élet törvényszerűségei szerint dolgozni, akkor nem lesz igazi tudományos élet az országban. Ez is a tét része, de a fő probléma, hogy most a kutatók nem bíznak, mert nem bízhatnak a kormányzatban.
Sokan összerezzennek, hogy micsoda dolog ezt így kimondani, de kérem, nézzünk már körül! A Magyar Tudományos Akadémián néhány, pozícióban reménykedő emberen kívül nincs olyan kutató vagy akadémiai tag, aki egyetértene azzal, ami most folyik. A szíve mélyén mindenki tudja, hogy ez így nem jó, de néhányan megalkusznak, zavaros, innovációt dicsőítő cikkeket írnak – valószínűleg őket fogják hamarosan ilyen és olyan feladatokra kinevezni.
– Ha jól követem a megszólalásokat, azt az MTA sem vitatja, hogy szükség van megújulásra, de ennek a felek megegyezésén, különösen pedig párbeszéden kellene alapulnia. Eközben a kormányzat mintha tulajdonosi, finanszírozási szívátültetést akarna végigvinni. Helyes ez a megközelítés?
– Az akadémia részéről jól fogalmazott, a kormány részéről nem annyira. Utóbbi esetben egy durva dominancia érvényesül: a miniszter akar megmondani mindent, főként, hogy az ő korábbi kutatási területére kell koncentrálni az összes kutatási forrást. Ezt a durva dominanciát különösen felerősítette a miniszter attitűdje, aki a korábban megállapodottnál is durvább törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé.
– Arról a szándéknyilatkozatról beszélünk, amit a miniszter és az MTA elnöke közösen szignáltak korábban.
– Valóban. Egy ponton az akadémia is változtatott, amit az indokolt, hogy egy kutatóhálózat irányításában a világon mindenhol részt vesznek a kutatóhálózat munkatársai, ahogy egy egyetem irányításában is részt vesznek az ott dolgozók. A szándéknyilatkozat megfogalmazásakor erre nem figyeltek eléggé oda, hiba történt. Ennek a korrekcióját most a kormány felhasználja, hogy lám, az akadémia is változtatott, akkor mi is felrúghatjuk az egész eddigi megállapodást. Ez meglehetősen arrogáns viselkedés. A fő probléma továbbra is az, hogy van egy nagyon erős kormányzati dominancia, amely nem veszi figyelembe a tudományos élet működésének szabályait.
– Akkor tehát nem anyagi alapú a probléma, hanem a bizalom, illetve annak hiánya áll a középpontban.
– Jól érti, ez a helyzet. Az anyagiak túlhangsúlyozása a közvélemény rossz percepciója arról, hogy mi történik. Magyarországon ma a nemzeti vagyon jelentős újraelosztása zajlik – ezt csak az tagadja, aki nem hajlandó szembenézni a tényekkel. Egyes emberek 5-7 éve lyukas zsebbel járkáltak, most pedig tíz- vagy éppen százmilliárdosok. Ne mondja nekem senki, hogy nincs itt politikai segédlettel történő újraosztás, avagy a nemzeti vagyon fölötti rendelkezés átrendezése! A részleteken lehet vitatkozni, de ez a valóság. Ilyen körülmények között vannak, akik nagyon erősen kivetítik, hogy most aztán biztosan el akarják venni az akadémia székházát. Senki nem akarja elvenni. Az, hogy a kutatóintézetek épületei továbbra is a kutatóintézetek épületei lesznek, szerintem természetes. Azt viszont nem értem, miért kellett a kormánynak ezt az egész folyamatot az államosításhoz hasonló módon, talán az Alkotmányba is ütköző módon megvalósítani ahelyett, hogy a miniszter leült volna a Magyar Tudományos Akadémia elnökével és kötöttek volna egy megállapodást. Egy polgárjogi szerződéssel az egészet el lehetett volna intézni, a végén dátum, aláírások, ennyi. Ha így történt volna, nem kellett volna hazai és nemzetközi bíróságokhoz fordulni, hogy a miniszter arroganciája miatt megsértik a polgári törvénykönyvnek, sőt, az Alkotmánynak a tulajdonhoz való jogra vonatkozó részét. Tehát a pénz középpontba helyezése szerintem csupán a vagyon újraelosztásának kivetítése. Arról van szó, hogy a kormány részéről tárgyaló miniszter nem volt nyitott az egész tudományos élet bizalmára alapozott megállapodásra. Kissé durván megfogalmazva ugyanezt: berúgták az ajtót ahelyett, hogy kopogtattak volna. Abban az akadémia nem lát semmi ördögtől valót – magam is egyetértek ezzel –, hogy a kutatóhálózattal kapcsolatos menedzsment jellegű kérdéseket ne az akadémia közgyűlése intézze. Amikor az akadémia elnöke voltam, sokszor amiatt ért vád, hogy a kutatóhálózatok mindennapi működésébe, a menedzsmentbe az akadémia közgyűlése nem szólhatott bele. De azt eközben ne vitassuk el, hogy az akadémia mint köztestület alkalmas arra, hogy értékelje az akadémiai kutatóhálózatokban folyó kutatásokat – Magyarország legkiválóbb kutatóiról beszélünk! A Magyar Tudományos Akadémia az egész magyar tudományos kutatási rendszer – az egyetemeket is beleértve – értékelésére is alkalmas!
– Szembe megy-e a kormány törekvése Széchenyi István azon szándékával, hogy az akadémia független legyen?
– Ezzel óvatosan bánnék. Széchenyi az akadémiának mint köztestületnek a függetlenségéről beszélt. Ez megmarad. Széchenyi nem beszélt a kutatóhálózat függetlenségéről, mert akkor még nem volt kutatóhálózat.
Hogy erről a mostani helyzetről Széchenyi mit mondana, azt inkább ne akarjuk megfejteni.
– Van ennek a történetnek egy kulcsszereplője. Mivel személyesen ismerjük egymást, közvetlenül kerestem Palkovics László minisztert, hátha megszólalna ő is a témában, de eddig nem sikerült elérnem. Persze, kell ehhez némi naivitás részemről, hiszen az akadémia által kezdeményezett párbeszédre sem ment el, hiába várták. De legalább megpróbáltam. Azért furcsa az ő jelenlegi szerepvállalása, mert a tudományos életből érkezett a közigazgatás világába. Rémlik a részéről egy olyan nyilatkozat, hogy a kormányban másokkal szemben még szinte az akadémia pártját fogja. Ha tényleg így van, akkor ez is egy olyan történetnek tűnik, hogy ki van adva a parancs, amit akár árkon, bokron keresztül, de végre kell hajtani.
– A mostani beszélgetésünk előtt megállapodtunk, hogy nyíltan, őszintén fogunk beszélni. Azt gondolom, hogy a miniszter nagy fokú egyéni ambícióval, furcsa módszereket is felhasználva elérte, hogy rászabadulhasson erre a területre. Nem akadt, aki visszafogja, sőt, valószínűleg támogatást kapott mindehhez, de messze túlfutott azon, ami politikailag észszerű. Ez politikailag már árt, a kormánynak is, a Fidesznek is. Azt is hozzátenném, hogy bár Palkovics úr szakmai munkáját nem ismerem teljesen részletesen, de ő az igazai magyar tudományos életnek nem volt aktív részese. Egy nemzetközi járműipari nagyvállalat fejlesztési menedzsereként dolgozott, ami jelentős mértékben különbözik a tudományos műhelyektől. Egy multinacionális vállalat fejlesztésének irányítása hasonlóan katonás gondolkodást és módszereket követel meg, mint a gyártási tevékenység – bár nyilván intellektuálisabb feladatról van szó, mint a gyártósor mellett dolgozni. A tudomány egészen másként működik: olyat hozunk létre, ami még nincs. A fejlesztés viszont olyasmit hoz létre, ahol már tudjuk, mit akarunk elérni. Ő tehát nem a tudomány belső világából érkezve lett államtitkár, majd miniszter – ugyanakkor a fejlesztés világában sem igazán inspiráló, ha egyetlen ember mondja meg a többieknek, merre van az előre.
5_16.jpg
– Számos témát érintettünk, a beszélgetésünk közben pedig olyan fogalmak kerültek előtérbe, mint a bizalom, összefogás, párbeszéd. Kicsit több párbeszéddel, meghallgatással, megbízhatóbb hozzáállással most nem tüntetnének az emberek egy olyan intézmény érdekében, amely a legmegbízhatóbbnak számít hazánkban.
– 2010 óta szinte már mindent nemzetinek hívnak, ami addig országos volt. Ha valami nemzeti intézmény, akkor a Magyar Tudományos Akadémia az. Ez az intézmény már a '80-as években kinyújtotta a karját a határokon túl élő magyarság felé. Régóta úgy tekintettünk a nem Magyarországon élő kutatókra, hogy ők is hozzánk tartoznak. Ennek okán a Magyar Tudományos Akadémia elleni ilyen durva fellépést semmi nem indokolja. Említette a bizalmat, én pedig a beszélgetésünk kezdetén említettem a félelmet. Ha növekszik a bizalom, akkor csökken a félelem. Azt gondolom, a mi kezdeményezésünk egyik fontos eleme, hogy fel kell építeni a bizalom légkörét, csökkenteni kell a félelmet. Nem kell félni, hogy a másik ember olyat akarna, ami totálisan rossz ennek a közösségnek. Ha mégis így lenne, akkor meg kell beszélni vele, hogy ez ezért és ezért rossz. Ezt megtettem akkor is, amikor nem a Fidesz volt kormányon: 2004-ben például Böjte Csabával és néhány munkatársammal közösen szerveztem olyan estet a Kárpát-medencei magyarok érdekében, ahol szem nem maradt szárazon. Ekkor volt az az emlékezetes népszavazás. Akkor is folyt a félelemkeltés.
– 23 millió román munkavállaló...
– Próbáljunk tanulni a történelemből, a hibáinkból! Nem fenyegetünk 23 millió román ideérkezésével, de ugyanígy nem fenyegetünk sok millió úgynevezett migránssal sem, amikor nincs éppen a határon sok millió migráns. Még akkor is, ha a migráció önmagában óriási globális probléma. Ennek felismerése fontos, de Magyarország egyetlen fő problémájává tenni rossz, mert a félelem és az egymás iránti ellenségesség légkörét hozza létre.
Nagy a veszély, hogy ez az ellenségeskedés kiterjedhet a társadalom más csoportjaival szembeni gyűlöletre is. A gyűlölet pedig rossz dolog, megöli az emberek lelkét.
– Fájó példa erre az őcsényi eset. Értelmezhetjük akkor a "Felelős értelmiség" célkitűzését úgy is, hogy a jelen közéleti állapotok láttán Önök bizalomépítők szeretnének lenni, és másokat is erre, bizalomépítésre hívnak?
– Igen, ez a küldetésünk lényege: bizalom, közösségépítés, értő párbeszéd.
https://szemlelek.net/2019/06/24/palinkas_jozsef_interju
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)