Fontos a kölcsönös önkorlátozáson alapuló párbeszéd az Alkotmánybíróság és a Kúria kapcsolatában

Szakmai konferenciát tartottak az alaptörvény érvényesüléséről

MH/MTI – 2017.11.29. 14:30

Az Alkotmánybíróság és a Kúria kapcsolatában fontos a kölcsönös önkorlátozáson alapuló párbeszéd - mondta Sulyok Tamás AB-elnök az alaptörvény érvényesüléséről szóló szakmai konferencián, Budapesten szerdán.

Az új alaptörvény egyik fontos vívmánya az alkotmányjogi panasz intézményének új szabályozása, amely egyedi ügyekben lehetővé teszi a bírói döntés megsemmisítését, ezzel összefüggésben pedig a bírói ítéletekben egyre gyakrabban jelennek meg közvetlen hivatkozásként az alaptörvény rendelkezései. Az alkotmányjogi panasz intézménye elősegíti a rendes, szakjogi bíráskodásban is alkotmányos jogértelmezést - mutatott rá az Ab elnöke.

Az alkotmányjogi panasz sikerének titka a kölcsönös önkorlátozáson alapuló bírói párbeszéd. Ez az önkorlátozás az Ab részéről azt jelenti, hogy a bírói ítéleteket valóban csak alapjogi sérelem esetén semmisíti meg, a bíróságok részéről pedig, hogy ítélkezési gyakorlatukban érvényre juttatják az Ab alkotmányértelmezését. Ez a bírói párbeszéd különös hangsúlyt kap a legfőbb bírói szerv, a Kúria és az Ab kiváló szakmai kapcsolatában - fűzte hozzá.

Eljött az idő a fél évtizede, 2012. január 1-jén éltbe lépett új alaptörvény átfogó értékelésére. Ennek jegyében indított egy évvel ezelőtt közös kutatási programot az Ab és a Kúria az alaptörvény érvényesülésének, ezen belül is a két alkotmányos intézmény kapcsolatának és különösen az alkotmányjogi panasznak a tudományos vizsgálatára - mondta Sulyok Tamás.

A pályázat nyomán országszerte több tucatnyi tanulmány készült jogtudósok, egyetemi oktatók és bírák közreműködésével, ezek legjavát mutatják be az Alkotmánybíróságon szerdán kezdődött kétnapos konferencián.

Darák Péter, a Kúria elnöke a konferencia köszöntőjében elmondta: fontos az eleven, szakmai párbeszéd a rendes bíróságok és az Ab között. A régióban számos példa van arra, hogy ez végzetesen elromolhat az alkotmányjogi panasz bevezetése, az egyes bírói döntések alkotmánybírósági megsemmisítésének lehetősége nyomán.

Fontos, hogy a tudomány képviselői a maguk objektív megközelítésével lépjenek fel közvetítőként a közös szakmai problémák megoldása érdekében. Az egyes alkotmányos intézmények saját szervezeti céljai sem teljesülhetnek, ha ellentétes a bíróságok és az Ab jogértelmezése - figyelmeztetett a főbíró.

A pályázat elérte célját: a pályaművekben számos közös problémát mutattak fel és jártak körül, ezek alapján folytatható az értelmes párbeszéd a vitás kérdésekről - mondta Darák Péter.

Stumpf István alkotmánybíró a pályázatot értékelve a rendezvényen elmondta: folyamatosan emelkedik az alkotmányjogi panaszok száma, a bíróságok pedig az elmúlt évek során döntéseikben már több ezerszer hivatkoztak az alaptörvényre, ami azt jelzi, hogy e téren zajlik egy tanulási, fejlődési folyamat.
http://magyarhirlap.hu/cikk/104397/Fontos_a_kolcsonos_onkorlatozason_alapulo_parbeszed_az_Alkotmanybirosag_es_a_Kuria_kapcsolataban

A populista a demokrácia ellensége

FAZ
frankfurter_allgemeine.jpg
A német Alkotmánybíróság elnöke arra figyelmeztet, hogy a populisták a demokrácia ellenségei. Azt hirdetik, hogy ismerik a nép valódi akaratát, csak éppen nincs egységes nép, és nincs abszolút igazság sem. Hosszú tanulmányában Andreas Voßkuhle két receptet ajánl azoknak, akik meg akarják védeni a demokratikus vívmányokat. Ehhez azonban először azt veszi górcső alá, miért is rossz a populizmus és milyen veszélyeket rejt magában. A lényeg az, hogy itt egy stratégiáról van szó, a cél a hatalom megszerzése és megtartása, a tartalom ezek után már szinte tetszőleges. Nagyobb különbséget pl. már jóformán el sem lehet képzelni, mint amekkora Chavez és Trump céljai között húzódik. Fontos ugyanakkor, hogy a populizmus kibékíthetetlen ellentétet hirdet a tiszta nép és a korrupt elit között, és a figyelem középpontjába a pluralista-ellenes, antidemokratikus csapásirány kerül.

A jogász a demokrácia és a populizmus közötti alapvető különbségnek nevezi, hogy a populisták számára fogalmilag illegitim bármiféle ellenkező vélemény, hiszen csakis ők testesítik meg az erkölcsileg homogén nemzetet. Az sem zavarja őket, ha éppen elvesztenek egy-egy erőpróbát, lásd Orbán Viktort, aki 2002-ben kijelentette, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Azt hirdetik, hogy egyedül ők képviselik az egész népet, legalábbis a lakosságnak azt a részét, amely a szemükben a népet alkotja. A felsőbbrendű tudás hordozója gyakran a vezér, az ilyen pártoknál a legtöbbször nincs igény belső pluralizmusra. A cél, hogy a nép közfelkiáltással őket törvényesítse új elitként, amely azután a képviseleti demokrácia kiiktatásával fölülről lefelé irányítja az országot.

A populisták azt állítják, hogy a nép képviselőinek egyszerűen a polgárok szándékait kell követniük. Csakhogy nem ritkán épp ők sugallják, hogy mit akarjanak az emberek, a parlamentet pedig igyekeznek jelentéktelenné tenni. Lényeges jellemzőjük egyébiránt, hogy szét akarják verni a demokratikus intézményeket. A populista államot azzal a felkiáltással alakítják át tekintélyelvűvé, hogy kizárólag ily módon lehet végrehajtani a nép igaz óhaját. Ezt lehet látni Magyarországon, Lengyelországban és Törökországban. Nem véletlenül védi ennyire a német Alkotmány a sajtószabadságot. A populisták számára a demokratikus jelszavak csak arra szolgálnak, hogy leplezzék általuk a csírázó önkényuralmat.

Nem szabad félni a nyílt vitáktól, ideértve az erős megfogalmazásokat. Hiba ugyanakkor, ha bárki megpróbálja kizárni a populizmus szószólóit a nyilvános szócsatákból. Azzal is számolni kell, hogy ezek az erők sokáig hatalmon tudnak maradni, amint azt megint csak a kelet-európai példa mutatja. Akkor pedig nem riadnak vissza attól, hogy felülről lerombolják a demokratikus-jogállami rendet. Az ellenszer először is az, hogy következetesen büntetni kell, amikor megsértik a jogi kereteket. Ez leginkább az állami intézményekre, illetve a független bíróságokra hárul. Ha ezeket az adott hatalom megvesztegeti vagy elfoglalja, akkor az EU-nak kell közbelépnie. Nem szabad engedékenynek lenni, mert a pusztulásba vezet. A másik, hogy meg kell vívni a populisták követeléseivel, be kell mutatni az alternatívákat, hogy a polgárnak legyen választási lehetősége. Egyúttal bizonyítani kell, hogy a másik oldal miért fűrészeli folyamatosan a demokrácia alappilléreit.

A vezércikk úgy látja, hogy a németeknél új választást kellene kiírni, mert a bizonytalanság nem jó sem az országnak, sem Európának. Sokan azt remélték, hogy Merkel ellenáll a populizmusnak, Macronnal együtt átveszi a vezetést a földrészen, miután az amerikaiak kivonulnak, az oroszok viszont nyomulnak befelé. Továbbá megerősíti az uniót, ám a német szavazópolgárok ezt másként gondolták. A kancellár vészesen meggyengült, saját hazájában a háború óta először kezd szétesni, zátonyra futott a politika. De az új kabinet csak májusban, júniusban alakulhat meg, ám semmi biztosíték sincs arra nézve, hogy a politikai helyzet akkor átláthatóbb lesz, mint most. Viszont a kampány lehetőséget kínál arra, hogy megvitassák pl. hogy mi legyen az EU-val, mert erről az előző hadjárat során nem sok szó esett. Németország gazdag és stabil, nem kell félnie attól, hogy az urnákhoz hívja az embereket. Viszont Merkelt az sem kecsegteti túl sok jóval. Már így is rávetült a gyengeség árnyéka. Akárhogy is dönt, politikai pályafutása utolsó szakaszát kezdi.

Az újság már azon tanakodik, hogy ki léphet Merkel helyére, ha a kancellár távozik a színről, nehogy válságba süllyedjen az unió. A német politikus maga volt a megtestesült józan ész és mérsékletesség a közös ügyekben, de a szikla leomlóban van. Egyik pillanatról a másikra ellene fordultak az alkotmányos szabályok, amelyek koalíciót irányoznak elő. Németország megingása azonban veszedelmes. A kormányfő tojáshéjon lépdel. Meggyengült az EU és az euróövezet reformja ügyében. Olyan uniót irányít, amely olyan fokon népszerűtlen, hogy egyetlen tagország vezetője sem merné népszavazásra feltenni a tagságot. Egyébként pedig csak a nacionalizmus erősödését látni, Magyarországtól kezdve, Lengyelországon, Csehországon, Spanyolországon át, Észak-Olaszországig.

A politikai közép nem tudja megőrizni állásait, a vezetők a nemzeti tudatalattiban bányásznak, és a populista hatalmat hozzák felszínre. Így azután még jobban széttöredeznek az államok közti kapcsolatok. Hogy ki léphet ebben a helyzetben Merkel helyére? Bizonyosan nem az egoista Macron. Nagy-Britannia magához ragadhatta volna az irányítást, ha nem száll le menetközben a hajóról. Ám gyorsan be kell fejeznie a kilépési tárgyalásokat és követnie kell a norvég példát. Utána pedig meg kell győznie az Európai Tanácsot, hogy konferenciát kell tartani a reformokról. Ez lehet a kiindulópont a szuverén államok Európájához, ebben segíthetnek a britek, később pedig csatlakozhatnak is a közösséghez.

Holtponttól félnek az unióban, miután Berlin jelenleg nem tudja betölteni központi szerepét. A nyilatkozatok arra utalnak, hogy a legtöbben nem tartanák jónak a német hegemóniát, ám tartanak attól, hogy meggyengül a német vezetés. Azt persze senki sem gondolja, hogy Németország miatt végveszélybe került volna az EU. A gondok leginkább ott mutatkoznak, ahol a szervezet jövőjéről van szó. A Tusk által vázolt reformterv szétporladhat, ha kicsúsznak az időből. Ha a német kormány hónapokon át passzívnak bizonyul, mások próbálhatják meg, hogy kitöltsék a légüres teret. Macron máris úgy érzi, hogy neki áll a zászló. Sokatmondó, hogy Londonból Párizsba, és nem Frankfurtba költözik az Európai Bankfelügyelet. A német város meglepően kevés voksot kapott a titkos választáson.

A döntés nagy keserűséget váltott ki Kelet-Európában, Szlovákia úgy értékelte, hogy polgárai egyre kevesebb bizalommal tekintenek Brüsszelre, mivel úgy érzik, hogy csupán másodosztályú tagok az unióban. A Carnegie Europe kutató intézet igazgatója, a korábbi szlovák NATO-nagykövet azt mondja, egyre nagyobb a megosztottság a kontinens két fele között. Keleten is sokan elhatárolódnak a nemzeti-konzervatív magyar és lengyel kormánytól, ám a választóvonal már rég nem csupán a kvóták ügyében alakult ki. Mind határozottabban jelentkezik a következő pénzügyi időszak költségvetése és a külföldi kiküldetések anyagi feltételeinek megszigorítása miatt is. A kétsebességes Európa lehetősége pedig a Vasfüggöny emlékét idézi fel.

A lap lehozza az unió jövőjéről kiírt diákpályázata magyar győztesének írását, amelynek lényege, hogy az EU csak akkor maradhat fenn, ha szorosabb integrációt alakít ki, ám ezt csakis a tömegek támogatása szavatolhatja. Kerpel Áron, aki hat évig tanult Londonban, jelenleg pedig a krakkói Jagelló Egyetemre jár, kiemeli, hogy éppen azt a három államot ismeri igen jól, amely a legborúlátóbban áll hozzá a szervezethez, pedig hasznot húztak, illetve húznak a tagságból. Mint írja, a magyaroknál és a lengyeleknél populista mozgalmak és pártok sikeresen gerjesztettek unióellenes hangulatot, nemzeti jelképekhez és mítoszokhoz nyúltak vissza,a vitákból száműzték a statisztikákat és a józan észt. Mind a Fidesz, mind a PiS teljesen beágyazódott a jobboldali civil társadalomba: meneteket szervez, a közös cél érzetét koholja, ideértve, hogy igencsak bátorítja az euroszkepticizmust.

Az EU idáig semmit sem tudott kitalálni ez ellen. Nem talált olyan jelképeket és mítoszokat, amelyek mellé odaállhatnak az európai polgárok. Nincsen egységes identitás a földrészen. Az unió elkülönült a saját lakosságától. Az embereknek fogalmuk sincs, hogyan működik az integráció. Az irányító elit által indított nagy tervek kulturálisan visszaüthetnek és másutt is kilépésekhez vezethetnek, brit példára. Vagyis Brüsszelnek sürgősen a tömegekhez kell fordulnia, be kell vonnia azokat, olyan légkört kell teremteni, ami segít népszerűvé tenni a szervezetet. Ám idáig nem sok történt ez ügyben, és ez lényegesen hozzájárult az EU-ellenességhez Magyarországon, Lengyelországban és Nagy-Britanniában. Ezért hatékony mondandót kell szembeállítani a nacionalista pártokkal szemben, egyben javítani kell az oktatáson és jobban be kell vonni az embereket az unió tevékenységébe. Csak ez esetben lehet érdemi párbeszédet folytatni arról, miként lehet sikerre vinni a jövőben az összefogást.

Bezárkózás, EU-ellenesség és az ellenségkép keresése. Ez jellemzi a magyar szélsőjobbot. Kicsit részletesebben: a menekülteket szögesdróttal tartják távol, Soros egykori hazája ellenségének számít, a kormány szívesen összeakaszkodik Brüsszellel és megerősödnek a jobboldali-radikális mozgalmak. Egyszóval: Magyarország a szélsőjobb felé tolódik. Az október 23-i ellenmegmozdulás egyik részvevője ugyanakkor azt mondja. a korrupció, a kialakuló rendőrállam, a polgárjogok korlátozása ellen tiltakoznak. Az egyik vadonatúj radikális párt képviselője viszont azt hangoztatja, hogy a cigányok és a muzulmán, illetve afrikai migránsok miatt Európa népessége 50-60 éven belül teljesen kicserélődik. Azaz, ha így megy tovább, kihalnak a fehérek.

A kormány is azt írta a zászlajára, hogy meg kell védeni a magyar identitást a külföldi invázió ellen. Épp ennek kapcsán indult a legújabb harc Soros György ellen. Közvetve ő a célpont a civil szervezetek kapcsán is. A Nyílt Társadalom Alapítvány egyik szóvivője arra panaszkodik, hogy a törvény gátolja sok jótékonysági egyesülés munkáját is. Merthogy sokan nem akarnak olyanokat támogatni, akiket külföldi ügynökökként bélyegeznek meg. Azt is hozzáteszi, hogy az ellenségeskedés remélhetőleg nem csap át erőszakba. Ásotthalmon ugyanakkor arról beszélnek a helyiek, hogy a másként gondolkodók közül először az öregeket kellene agyonlőni. Egyesek azt is tanácsosnak tartanák, ha a menekülteket kikötöznék a kerítésre, végeznének velük és elriasztásul ott hagynák őket lógva. A település egyik újdonsült, hasonló gondolkodású német lakosa Merkelt és Sorost sátánnak, trójai falónak minősíti. Kübekházán viszont alig látni Soros-ellenes plakátot. A polgármester, Molnár Róbert dühös Orbán Viktor bezárkózási politikája miatt. Azt mondja, a miniszterelnök csak elszigeteli és megosztja az országot, közben pedig nem törődik a fontos célokkal. Pedig az igazi gond az oktatás, az egészségügy helyzete, a kivándorlás. De manapság mindenről szó van, csak a népről nem.

Magyarország visszavonta igényét a jeruzsálemi osztrák zarándok vendégházra. Az intézmény vezetője szerint magyar kormánytisztviselők azt közölték az osztrák katolikus egyház fejével, hogy félreértés történt. Az épületet a KuK-időben osztrák-magyar hospice-nak nevezték, de ez semmit sem változtatott a tulajdonviszonyokon. A Szentszék ugyanis már 1895-ben Ausztriának ítélte oda a házat. A magyar fél azért gondolta az utóbbi időben, hogy ez mégsem így van, mert az Anschluss után formálisan Magyarországra ruházták át a tulajdonjogot, hogy elkerüljék ezáltal a rekvirálást. Csakhogy 1941-ben a magyarok is beléptek a háborúba, ezét feleslegessé vált ez a konstrukció, a zarándokok kedvelt célpontját pedig bérbe adták Nagy-Britanniának. Egyébként azóta is szívesen fogadják a magyar vendégeket.

https://b1.blog.hu/2017/11/24/a_populista_a_demokracia_ellensege_mondja_a_nemet_alkotmanybirosag_feje

http://b1.blog.hu/2017/11/24/a_populista_a_demokracia_ellensege_mondja_a_nemet_alkotmanybirosag_feje

A kevés és az elég - 2.

Böszörményi Jenő
A kevés és az elég - 2. - Az elemzés múlt heti első részében (Magyar Narancs, 2017. november 9., MaNcs 29. évf. 45. sz.) azt vizsgáltuk, hogy egy esetleges kormányváltás után mi vár az orbánizmust felszámolni igyekvő új hatalomra, ha a parlamentben csak egyszerű többsége van. Az elorbánosított intézmények miatt a mai ellenzéki pártokból alakuló új kormány hirdetett programjából jószerivel semmit nem tudna megvalósítani, és működését rövid időn belül "törvényesen" is ellehetetleníthetnék a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) utóvédharcosai.
Egészen más a helyzet, ha megvan a kétharmad: az akadályozó tényezők legnagyobb része ekkor elhárul, vagy egy-két lépésben alkotmányosan elhárítható. Módosítható az alkotmány, átírhatók a sarkalatos törvények, megszavazhatók a kormányoldal jelöltjei, és nem utolsósorban lehet kormányozni. Mindezek feltétele, hogy a kormánykoalíciót alkotó pártok az alapvető kérdésekben közös nevezőre jussanak. Az esély mindenesetre meglenne arra, hogy a NER anomáliáit megszüntessék, és a választási programjuknak legalább az összeegyeztethető elemeit (amikből igen sok van) megvalósítsák. Megváltoztatható az egykulcsos adózásra vagy a családi adókedvezményre vonatkozó sarkalatos rendelkezés, helyreállítható a közszolgálati média pártatlansága, visszaadható az önkormányzatok autonómiája, átláthatóvá tehető a párt- és kampányfinanszírozás, arányosabbá alakítható a választási rendszer, betölthetők az alkotmányos intézmények megüresedő posztjai, az ügyészség a kormány alá rendelhető (és így Polt azonnal meneszthető), és a többi. Mindezen lépésekkel demokratikus pályára lehet visszaállítani az országot. Van azonban néhány dolog, ami továbbra is megoldatlan marad és jelentős kockázatokat hordoz. A NER még nem múlna el nyomtalanul.

Akadályok
A kormányzati cikluson túlnyúló mandátummal rendelkező, Fidesz által kinevezett személyek továbbra is fontos alkotmányos intézményekben foglalnak majd helyet. S nagyon is kérdéses, hogy lojalitásuk mihez vagy kihez köti őket. Az Alkotmánybíróság (AB) kizárólag a Fidesz támogatásával 2011 után megválasztott tíz tagjának 12 éves megbízatása csak 2023-tól kezdődően jár le (Balsai Istváné, Pokol Béláé, Salamon Lászlóé, Szívós Máriáé, Varga Zs. Andrásé például). A kormánynak emellett Áder Jánossal kellene végigvinni a ciklust, de 2022-ig hivatalban marad Patyi András a Nemzeti Választási Bizottság, és Karas Mónika a Médiatanács élén is. Nem is önmagában az a baj, hogy ezeket az embereket a Fidesz nevezte ki a posztjukra; a gondot az okozza, hogy hivatali működésük alatt nem feleltek meg a pártatlanság alkotmányos követelményének. A kétharmados többség birtokában bizonyos alkotmányos intézmények szerencsére megszüntethetők vagy átalakíthatók: a Költségvetési Tanács vagy a Magyar Művészeti Akadémia példának okáért - jelen formájukban - különösebb szívfájdalom nélkül felszámolhatók. A köztársasági elnöki intézmény és az AB ugyanakkor - a közjogi rendszer radikális átszabása nélkül - már korántsem. Mandátumukról lemondásra kényszeríteni, ellehetetleníteni, politikai nyomás alatt tartani a hivatalok viselőit ugyanakkor ellenkezne azzal a politikai kultúrával, amit az ellenzék ma képviselni kíván. (...)
A modell harmadik elemeként a Kúriához kellene telepíteni az alkotmányos felülvizsgálat jogkörét - az Alkotmánybíróság funkcióit tehát a Kúria venné át. A Kúria a NER körülményei között is sokkal inkább megőrizte függetlenségét és a jogállami normák, a törvények uralma iránti elkötelezettségét, mint az AB, amely hajlékonyabbnak bizonyult, és döntéseiben számos esetben volt tetten érhető az igény a politikai megfelelésre.
A fenti közjogi átalakításhoz új alkotmányt kell elfogadni - ez egy-másfél év alatt végigtárgyalható és népszavazásra bocsátható, hatálybalépését követően pedig kiírhatók az új választások. A prezidenciális berendezkedés nem iktatná ki a végrehajtó és a törvényhozó hatalom közötti konfliktusokat, ellenkezőleg: e hatalmi ágak egyértelműbb elkülönülése eleve konfliktusosabb helyzetet eredményezne. Ám e formális, alkotmányos szembenállásnak nem feltétlenül kell politikai patthelyzethez vezetnie. Az arányos, preferenciális választás a politikai közép felé tolná a mezőnyt, csökkentve a merev szembenállás kialakulásának valószínűségét, hiszen mindkét hatalmi ág képviselői csak széles választói közönség megszólításával lennének képesek hivatalt szerezni - nem lenne elég csupán a szűk, saját bázisnak szavalni. Az elnöki túlhatalom veszélyével szemben pedig a törvényhozás - ma gyakorlatilag alig létező - ellenőrző szerepét megfelelő jogosítványokkal kellene megerősíteni.
Az elnöki intézmény közjogi rendszerben elfoglalt helyének radikális megváltozása azt eredményezné, hogy az új elnök megválasztásával Áder János megbízatása néhány évvel korábban véget érne. S ha a Kúria veszi át az alkotmányos felülvizsgálat feladatait, a jelenlegi alkotmánybírákat hasonlóképp idejekorán el lehet bocsátani. A NER két bástyájától alkotmányosan, de rövid úton meg lehetne szabadulni. A prezidenciális rendszer az ország meghatározó politikusai közül senkit sem hozna különösebb hátrányba és senki számára nem jelentene különösebb előnyt sem, sőt, kitágítaná a választás lehetőségét, többen indulhatnának eséllyel a közhivatalokért. (...)
MaNcs 29. évf. 46. sz. (2017. 11. 16.)

A lengyel alkotmánybíróság kikérte magának a brüsszeli aggodalmakat

MTI
Az Európai Bizottság nem jogosult a lengyel jogrend alakítására – szögezte le a lengyel alkotmánybíróság a honlapján közzétett közleményben, Frans Timmermansnak, a brüsszeli testület első alelnökének szerdai beszédére reagálva.

Timmermans szerdán az Európai Parlament (EP) strasbourgi plenáris ülésén a lengyel jogállamiságról szóló vitában egyebek között azt szorgalmazta, hogy Varsó „állítsa vissza az alkotmánybíróság függetlenségét és legitimitását”.

A lengyel alkotmánybíróság „határozott tiltakozását” fejezi ki az ellen, hogy Timmermans „minden jogi és tényleges alap híján kétségbe vonja egy szuverén állam alkotmányos szervének függetlenségét és szerepét” – áll a varsói közleményben.

A dokumentum szerint az Európai Bizottságot semmilyen előírás nem jogosítja fel arra, hogy „egy szuverén állam jogrendjét alakítsa”, Lengyelország az Európai Unió tagjaként – a többi tagállamhoz hasonlóan – nem mondott le szuverenitásáról.

A lengyel alkotmánybíróság a Lengyelországban érvényes jog alapján, ennek keretében működik, bírái függetlenek – szögezi le a közlemény.

Az Európai Bizottság tavaly februárban indította el a jogállamisági mechanizmust Lengyelországgal szemben, egyebek mellett éppen a lengyel alkotmánybíróságra vonatkozó jogszabály-változások miatt. Varsó szerint a törvénymódosítások tökéletesen megfelelnek a jogállamiság elveinek.
https://mno.hu/kulfold/a-lengyel-alkotmanybirosag-kikerte-maganak-a-brusszeli-aggodalmakat-2427757

200 milliót adna Amerika független magyar sajtóra

November 7-én egy kifejezetten magyar sajtótermékeknek szánt pályázat jelent meg az amerikai külügyminisztérium honlapján. A felhívás célja, hogy olyan Budapesten kívüli sajtótermékeket (lap, rádió, honlap) találjon, amik az objektív tájékoztatást hangsúlyozzák, hazai és nemzetközi témákban is. A külügyminisztérium maximum 700 000 dollárt, vagyis nagyjából 190 millió forintot adna az egy darab nyertesnek.
A cél az, hogy segítség ennek a lapnak, rádiónak vagy honlapnak a fenntarthatóságát, illetve hogy növeljék a közönségét. A kiírás 2018 májusától megvalósított projektekre adna pénzt, így a pénz a magyar választások után érkezne a céghez.
A 444 azt írja, hogy a forrásaik szerint a pályázatnak köze van David Kostelancik amerikai ügyvivő beszédéhez, amit még októberben tartott Budapesten. Kostelancik kimondta, hogy Magyarországon a kormány nyomásgyakorlása miatt egyre csökken a független médiatermékek száma, a kormány kézi vezérléssel irányítja a felvásárolt médiumokat és újságíróit, illetve hogy a kormány állami hirdetésnek álcázott támogatásokkal segíti a hozzá hű médiát. Akkor a kormány szintén erős szavakkal reagált az amerikai beszédére.

Ahogy mi is már többször írtuk, a vidéki magyar média szinte teljesen egészében kormányközeli kézben van, a lapok mellett a rádiókat is elkezdték bekebelezni.
A 444 szerint ez a pályázat a kitiltási botrány óta "az amerikai diplomácia leglátványosabb húzása Magyarországon."
http://index.hu/kultur/media/2017/11/09/fuggetlen_helyi_magyar_sajtora_adna_penzt_az_amerikai_kulugyminiszterium/

Német alkotmánybíróság: be kell vezetni egy harmadik nemet

MTI
2017. november 8.
Egy harmadik nemet is be kell vezetni a személyiségi jogi szabályozásban – döntött a német alkotmánybíróság. Szerdán megjelent határozata szerint ellentétes az alaptörvénnyel, hogy a személyi állapotról szóló jogszabály alapján csak nőként vagy férfiként lehet meghatározni egy ember nemét.

A karlsruhei testület egy interszexuális – sem nőként, sem férfiként meg nem határozható – ember ügyében döntött, aki az anyakönyvi hivatalnál kérelmezte, hogy anyakönyvi kivonatában a nő megjelölést helyettesítsék a köztes/többféle vagy a többféle kifejezéssel. A hivatal elutasította a kérést, arra hivatkozva, hogy a német személyiségi jogi szabályozás csak azt engedi meg, hogy valakit nőként vagy férfiként anyakönyvezzenek, vagy ne jelöljék meg a nemét.

Az alkotmánybíróság szerint a nemnek ez a „negatív" meghatározása nem megfelelő, lehetővé kell tenni, hogy mindenki „pozitív" módon bejegyeztethesse nemét.

A testület indoklásában elsősorban arra hivatkozott, hogy az általános személyiségi jog védi a nemi identitást is, amely „rendszerint a személyiség meghatározó aspektusa”.

A besorolás valamely nem tagjai közé kiemelkedő jelentőségű az egyén önazonosságában, „jellemzően kulcsfontosságú a személy önfelfogásában és abban is, hogy miként érzékeli környezete” – áll az indoklásban, amely szerint „védendő azon személyek nemi identitása is, akik nem sorolhatók sem a női, sem a férfi nemhez”.

A nemi identitás személyiségi jogi elismerésének megtagadása veszélyezteti a személyiség szabad kibontakoztatásához fűződő jog gyakorlását. A hatályos szabályozás a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmával is ellentétes – állapították meg.

A többi között hozzátették: az alaptörvény nem rendelkezik arról, hogy csak két kategóriát tartalmazó szabályozást szabad érvényesíteni a személyi állapot nemre vonatkozó előírásaiban, és nem akadályozza a női és a férfi mellett egy további nemi identitás személyiségi jogi elismerését.

Megállapították azt is, hogy nem igazolható mások érdekeivel, hogy a hatályos személyiségi jogi szabályozásban nincs lehetőség „egy harmadik nem pozitív bejegyzésére”, hiszen senkit sem akadályozna alkotmányos jogainak gyakorlásában, ha lenne ilyen lehetőség. Továbbá egy újabb nem bejegyeztetésének lehetősége „önmagában nem kényszerít senkit arra, hogy ehhez a nemhez sorolja magát”.
https://mno.hu/kulfold/nemet-alkotmanybirosag-be-kell-vezetni-egy-harmadik-nemet-2426256?utm

Az ország közel kétharmada konkrétan rabszolga

Kávésember
2017. október 31., kedd
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKI) Államkutatási és Fejlesztési Intézete (ÁKFI) harmadik alkalommal hozta nyilvánosságra az úgynevezett Jó Állam Jelentést. Ez egy rendkívül átfogó, 2500 egymástól eltérő élethelyzetű ember megkérdezésén alapuló felmérés, mely részletesen kiterjed az élet szinte minden területére beleértve a válaszadók életkörülményeit úgy mint nem, kor, iskolai végzettség, pénzügyi és szociális tényezők, munkaerő-piaci helyzet, stb., valamint méri az állampolgárok elégedettségét általánosan az állam működésével, egészségüggyel, oktatással, rendvédelemmel, külpolitikával és még sok egyébbel. (...)

A legfélelmetesebb pedig ez az adat: ma Magyarországon a lakosság 62,9 %-a egy hónapig sem tudná fenntartani a jelenlegi életszínvonalát ha megszűnnének a rendszeres bevételei. Emberek! Ez több mint hatmillió állampolgár! Ha elvesztenék a munkahelyeiket vagy nem kapnának állami segélyt ennyi ember kerülne azonnal, egyik napról a másikra padlóra. Magyarul ebben a nagy gazdasági jólétben a lakosság döntő többségének semmiféle megtakarítása nincs. Igazi, hamisítatlan modern kori rabszolgaság amiben élünk. Mert mi is a rabszolgaság? Munkavégzés, melyért cserébe ételt és szállást kap a delikvens. Belátom, kissé sarkított az összehasonlítás, de jól belegondolva mennyiben különbözik ez attól, hogy annyi pénzért robotolunk, amennyiből ki tudjuk fizetni a létfenntartáshoz szükséges dolgokat és a hónap végére egy fillér sem marad? Csak mert 10-ből több mint 6 embernél ez a helyzet vagy még rosszabb. Egyszerűen ezeknek az embereknek nincsenek kilátásaik, nincs jövőképük, álmodni sem mernek kitörési lehetőségről. Még egyszer mondom, jelenleg több mint hatmillió magyar honfitársunk van ebben a helyzetben. (...)

grafikon.jpg

http://index.hu/index2/#bloghu/morcoskave/2017/10/31/az_orszag_kozel_ketharmada_konkretan_rabszolga

Brutális kényszervallatás elhallgatása miatt ítélték el a magyar államot

Pándi Balázs
2017.10.31. 13:40
Mai ítéletében az Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban megállapította, hogy a magyar hatóságok megsértették egy roma származású férfi alapvető emberi jogait azzal, hogy eltusoltak egy rendőrségi fogdán történt kényszervallatást - írja közleményében a férfit képviselő TASZ.
A jogvédő szervezet ügyfelét 2010-ben előállították a városi rendőrkapitányságra. Ügyfelük később feljelentést tett amiatt, hogy a 12 órás fogvatartás és a kihallgatás alatt állítása szerint hat rendőr és két biztonsági őr brutálisan bántalmazta és megalázta őt azért, hogy beismerő vallomást kényszerítsenek ki tőle. A rendőrök azt mondták, hogy „nem érdekli őket az sem, ha megdöglik, legalább egy cigánnyal kevesebb lesz”. Az esemény lelkileg is megviselte.
Szabadulása után néhány órával a férfi kórházba ment, az ott kiállított lelet szerint a koponyáján, orrán, lapockáján, csípőjén, karján, kezén és combján is voltak sérülések. A feljelentése alapján indult eljárást az ügyészség megszüntette, mert szerintük hogy nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy valóban a gyanúsítottak követték el a bántalmazást.
A bántalmazott férfi a TASZ segítségével az EJEB-hez fordult a kínzás, embertelen, megalázó bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelme miatt.
Az eljárás során az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) beavatkozott azért, hogy a TASZ ügyfele nyerje a pert. Az ERRC az intézményes rasszizmus létezésének figyelembe vételére kérte a Bíróságot. Az ítélet szerint a kormány nem tudta cáfolni, hogy a rendőrségi fogdán keletkeztek a sérülések, és a strasbourgi bíróság szerint a megszüntetett eljárás nem tért ki arra, hogy lehetett-e rasszista indítéka a támadásnak.
http://index.hu/belfold/2017/10/31/brutalis_kenyszervallatas_elhallgatasa_miatt_iteltek_el_a_magyar_allamot/

CASE OF M.F. v. HUNGARY (Application no. 45855/12)

Kitüntették az osztrák Alkotmánybíróság elnökét

MTI
Kitüntette az osztrák alkotmánybíróság elnökét a magyar igazságügyi miniszter és a magyar Alkotmánybíróság (Ab) elnöke Pannonhalmán – közölte az Ab szerdán közleményben az MTI-vel.

Gerhart Holzingernek, az osztrák alkotmánybíróság elnökének kedden Pannonhalmán Trócsányi László igazságügyi miniszter a Magyar Érdemrend nagykeresztje polgári tagozata állami kitüntetést adta át, Sulyok Tamás, az Ab elnöke pedig az Alkotmánybíróság Érdemérmét.

Sulyok Tamás osztrák kollégája méltatásakor kiemelte: nélkülözhetetlen az európai alkotmánybíróságok egymás közti, illetve az európai bírói fórumokkal folytatott párbeszéde. A jogállamiságot a tagállami alkotmányok értelmezésénél és alkalmazásánál védő alkotmánybíráknak pedig szükségük van olyan példaképekre, mint Gerhart Holzinger, aki „nem csupán rendkívüli képességű alkotmányjogász, hanem bölcs diplomata és kiemelkedő személyiség is”.

Az osztrák alkotmánybírósági elnök az elmúlt évtizedben garanciát jelentett a nyílt, becsületes véleménycserén, kölcsönös tiszteleten és komoly munkán alapuló intézményközi együttműködésre – hangsúlyozta az Ab elnöke.

A kitüntetés átadása előtt a magyar és az osztrák alkotmánybíróság tagjai együttes ülésen tekintették át a luxembourgi székhelyű Európai Unió Bíróságához és a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fűződő kapcsolatokat – közölte az Ab szerdán.
http://magyaridok.hu/belfold/kituntettek-az-osztrak-alkotmanybirosag-elnoket-2379364/

Az Alkotmánybíróság elnökével ülésezett a Kúria

LÁNDORI TAMÁS
Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Darák Péter, a Kúria elnöke és Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke (b-j) a Kúria ülése előtt a testület székházának dísztermében 2017. október 16-án.
Fotó: Székelyhidi Balázs

Az Alkotmánybíróság (Ab) elnökével és főtitkárával, valamint az Európai Unió Törvényszéke magyar bírájával tartott közös ülést a Kúria hétfőn. A legfelsőbb bírói fórum teljes létszámú ülésének az volt az apropója, hogy a polgári és közigazgatási eljárásjog szabályainak változása miatt jövő évtől új rendszer szerint fogják befogadni a felülvizsgálati kérelmeket. Az új szisztéma jobban hasonlít majd az Ab által alkalmazott gyakorlatra, ezért kérték fel a testület részéről Sulyok Tamás elnököt és Bitskey Botond főtitkárt, hogy osszák meg tapasztalatikat – közölte Darák Péter, a Kúria elnöke.

Sulyok emlékeztetett, a jelenlegi módszert 2012 óta alkalmazzák, azt megelőzően az Ab-nek lényegében minden állampolgár minden alkotmányjogi panaszával érdemben kellett foglalkoznia – ami kezelhetetlen ügyteherhez vezetett. Az újítás óta alkotmányjogi panaszt csak bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadnak be.

Az Ab elnöke elmondta, a befogadási eljárás során az ügy érdemi részét nem vizsgálják, csak a befogadhatóságot. Hangsúlyozta, a jogbiztonság szempontjából fontos, hogy ennek során világos és egységes szempontrendszer szerint járjanak el, tehát a panaszos számára egyértelmű legyen, mi szükséges ahhoz, hogy beadványa érdemben elbírálható legyen.

Bitskey Botond ismertette, az adott ügy befogadásáról az előadó bíró nem hoz végzést vagy formális döntést, aminek az a jelentősége, hogy így ez nem is köti a testületet, az eljárás későbbi szakaszában is dönthetnek úgy, hogy a befogadásnak mégsincs helye. Előadásából az is kiderült, a beérkező panaszok alig tíz százaléka jut érdemi szakaszba, ráadásul ez az arány az utóbbi években csökkenést mutat.

– A jó visszautasító végzés rövid. Ha a panasz bármely kritériumnak nem felel meg, a további vizsgálat felesleges – jelentette ki a főtitkár, hozzátéve, ha minden feltételnek megfelel a beadvány, azt be kell fogadni.

Berke Barna, az Európai Unió Törvényszékének bírája beszédet mond a Kúria ülésén
Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet
Berke Barna az Európai Unió Törvényszéke bírája a luxemburgi székhelyű közösségi bíróság befogadási gyakorlatát ismertette. Ennek során megjegyezte, jelentősen lassítja az eljárásukat, hogy fő szabály szerint minden iratot le kell fordítani a szervezet munkanyelvére, ami a francia.

A Kúria az új polgári perrendtartási törvény szerint a befogadási eljárás alá eső felülvizsgálati kérelemnek akkor ad helyt, ha a jogszabálysértés vizsgálata a joggyakorlat fejlesztése, a felvetett jogkérdés különleges súlya vagy az EU-s bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége miatt indokolt, vagy pedig akkor, ha a Kúria ítélkezési gyakorlatától eltérő ítéletről van szó – ismertette Orosz Árpád, a Kúria Polgári Kollégiumának vezetőhelyettese.
https://mno.hu/exlex/az-alkotmanybirosag-elnokevel-ulesezett-a-kuria-2421715

Odaszúrtak Orbánéknak a volt fideszes vezetők

NT, 2017. október 13., péntek 20:25, frissítve: péntek 20:58
Több volt vezető fideszes is bírálja a kormány tevékenységét. Martonyi János egykori külügyminiszter és Stumpf István alkotmánybíró, volt kancelláriaminiszter az Orbán-kabinet Európa-politikáját és az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítését kérte számon egy budapesti konferencián. Navracsics Tibor uniós biztos közben az őt hazaárulónak nevező miniszterelnök-helyettesnek üzent egy rádiós interjúban.
Orbán Viktor legutóbb Beata Szydlo lengyel kormányfővel közös sajtótájékoztatóján vázolta az Európa jövőjére vonatkozó álláspontját. A magyar miniszterelnök már többször megfogalmazta az erős nemzetállamok szükségességét, korábban pedig az etnikai homogenitás megőrzésének fontosságáról is beszélt.

Az Orbán-kormány korábbi külügyminisztere egy budapesti konferencián úgy fogalmazott: a homogén nemzetállamok koncepciója sajátos magyar elképzelés. „Ezzel az álláspontommal nem leszek túlságosan sikeres. Úgy érzem, hogy természetesen ha a nemzetek Európájáról van szó, akkor azzal egyetértek. Nem igazán értek egyet a homogén nemzetállamok kategóriájával, döntően azért, mert ebbe a homogén nemzetállami szupremácia koncepciójába nem igazán tudom elhelyezni a három-négymillió magyar honfitársamat, a magyar nemzetnek a részeit” – így Martonyi János.

Élesebben fogalmazott az atlantistának tartott volt külügyminiszternél az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, a jelenleg alkotmánybíróként dolgozó Stumpf István, amikor ugyanezen a rendezvényen az alkotmányosság helyreállítása mellett érvelt.

„Szerintem ma már egyre kevésbé indokolt az, hogy a magyar alkotmányosság testén legyen egy ilyen nyílt seb, amit a gazdasági alkotmányossági kompetenciák felfüggesztése vagy korlátozása jelent. Ugye a magyar Alkotmánybíróság a központi költségvetés végrehajtása, központi adónemek, helyi adók központi feltételei, illetékek, járulékok, vámok tekintetében csak meghatározott feltételek esetén indíthat el vizsgálódást – mondta az egykori miniszter. –

Szerintem az alkotmányosság teljes spektrumának a helyreállítása ma már, öt évvel az új alaptörvény életbe lépése után indokolt lehet.”
Az alkotmánybíró szerint a taláros testület szerepe, hogy tükröt tartson a kormány és az államigazgatás elé, és megmutassa azokat a határokat, amelyeket nem léphet át a hatalom.

„Amiatt alkotmánybíróként mindenképpen aggályaim vannak, hogy ha rövid távú politikai érdekek, cselekvőképességi vagy döntéshozatali kényszerek miatt átlépünk néhány olyan fundamentális, alkotmányos értéket, például a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát, akkor hosszú távon lehetetlenítjük el a mindenkori kormányzatoknak a mozgásterét. Tehát én azok közé tartozom, akik tisztában vannak a kormányzati lépések szükségességével és gyors cselekvőképességével, de mindezt az alkotmányos keretek tiszteletben tartásával kell tenni” – jelentette ki Stumpf István.

A második Orbán-kormány igazságügyi minisztere, Navracsics Tibor is újra megszólalt a kormányzat által hangoztatott Soros-tervről. Az uniós biztos a civil rádiónak beszélt arról, hogy nem tartja fairnek Semjén Zsolt bírálatát.

„Ez a politikai vita sajátja, nem örülök neki nyilván. Különösen nem örülök neki, hogyha ezt olyan emberek teszik, akik az azt megelőző tíz-tizenöt évben nem győztek ájuldozni az én úgynevezett zsenialitásomtól, hogy milyen fantasztikus vagyok, és lapogattak, hogy mekkora barátok vagyunk. De hát az ember ilyen” – így Navracsics.

Semjén Zsolt vasárnap az állami rádiónak nyilatkozva bírálta a magyar uniós biztost, miután Navracsics a Hír TV-nek nyilatkozva kampányfogásnak minősítette a kormányzati álláspontot, hogy az Európai Bizottság a Soros-terv beteljesítője.

Navracsics Tibor egyébként most megismételte: a kormányzat által emlegetett Soros-terv a választási kampány retorikai eleme.
http://hirtv.hu/ahirtvhirei/odaszurtak-orbaneknak-a-volt-fideszes-vezetok-1405386

Határon túli magyar alkotmánybírákkal találkoztak az Ab tagjai

Az Alkotmánybíróság (Ab) elnöke és tagjai több nemzetközi találkozót tartottak az elmúlt időszakban, köztük a magyar-magyar párbeszéd jegyében határon túli magyar alkotmánybírákkal közös kerekasztal-megbeszélésen vettek részt Szegeden.

Sulyok Tamás, az Ab elnöke az MTI-nek elmondta: a szegedi rendezvény témája a tisztességes eljáráshoz, különösen az anyanyelv használatához és jogi képviselethez való jog alkotmánybírósági gyakorlata volt Romániában, Szlovákiában, Szerbiában és Magyarországon. A szeptember 21-ei megbeszélésen Sulyok Tamás mellett részt vett Mészáros Lajos, a szlovák, Varga Attila, a román és Koherz Tamás, a szerb alkotmánybíróság tagja.

Nagykövetek is részt vettek

Az Ab elnöke beszámolt arról is, hogy meghívására az intézmény történetében először mintegy 40, Magyarországra akkreditált nagykövet vett részt az Ab-n rendezett fogadáson szeptember 20-án. Az érdeklődők tájékoztatást kaptak az Ab magyar demokráciában betöltött szerepéről, erős alapjogvédelmi jogosítványairól, hatásköréről és politikai konszenzus alapján megválasztott tagjairól – mondta Sulyok Tamás.

Szerep

Felidézte, hogy a nagyköveteknek elmondta többi között, milyen változásokat hozott a 2012-ben életbe lépett alaptörvény, amely egyes költségvetési kérdésekben részlegesen és időlegesen korlátozza az Ab hatáskörét, “ugyanakkor megerősítette a testületet a jogállamiság őrének szerepében”. Arra hívta fel a figyelmet: a korábbi időszakhoz képest ugyanis fontos különbség, hogy az Ab nem csupán a törvényhozó és a végrehajtó, hanem immár a bírói hatalom felett is alkotmányos kontrollt gyakorol, hasonlóan a német alkotmánybírósághoz.

Sulyok Tamás megemlítette: a napokban új, angol nyelvű alkotmánybírósági hírlevet indítanak, hogy a külföldi szakemberek is rendszeres tájékoztatást kaphassanak az Ab működéséről, alaptörvény-értelmezéseiről, legfontosabb határozatairól.

Az alaptörvény 2012. január elsejei hatálybalépését követő változásokat pontosan, közérthetően kell elmagyarázni, felvázolva ezek hátterét – hangsúlyozta Sulyok Tamás, aki fontosnak nevezte, hogy “a külföldi irányadó szakemberek és a média hazánkról alkotott véleménye a valós helyzetet tükrözze”.

Az elnök az Ab fél évtizede kialakított új hatásköreiről szólva közölte: a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével az alaptörvény lehetővé tette, hogy a jogkeresők alapvető jogaik sérelme esetén az Ab-hoz forduljanak közvetlen jogorvoslatért.

Eredményesség

Azt mondta: az új jogintézmény eredményességét a számok is igazolják. Öt éve folyamatosan emelkedik a testülethez benyújtott alkotmányjogi panaszok száma, és 2013-hoz képest megduplázódott 2016-ra. A tavaly benyújtott 901 alkotmányjogi panaszból 689 valódi alkotmányjogi panasz volt. 2012 és 2017 első féléve között mintegy 9500 magánszemély, illetve szervezet fordult az Ab-hoz, továbbá 452 bíró kezdeményezett eljárást, illetve az ombudsman 59 alkalommal, a parlamenti képviselők egynegyede 19 alkalommal nyújtott be indítványt az elmúlt öt évben. Ez idő alatt az ügyek átlagos átfutási fél évre csökkent, az alkotmányjogi panaszoké pedig 200 nap – ismertette az Ab elnöke.

Az úgynevezett valódi alkotmányjogi panaszt az Ab-ról szóló törvény szabályozza az alkotmányjogi panasz harmadik típusaként, ezzel az indítványozó nem egy jogszabályt, hanem a megítélése szerint alaptörvény-ellenes bírói döntést támadhatja, amennyiben úgy látja, hogy az ítélet vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés sérti az alkotmányos jogát. Ha az Ab megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét, azt megsemmisíti.
http://www.hirado.hu/2017/10/08/hataron-tuli-magyar-alkotmanybirakkal-talalkoztak-az-ab-tagjai/

Hét professzort tartóztattak le Olaszországban

Hét egyetemi professzort korrupció vádjával letartóztattak, huszonkét kollegájukat egy évre eltiltották a tanítástól Olaszországban, miután fény derült arra, hogy az egyetemi állásokat nem érdem alapján, hanem mondvacsinált pályázatokkal „saját embereik” között osztották szét.
A börtönbe kerültek vagy eltiltottak között neves olasz oktatók szerepelnek Itália több egyeteméről, névsorukat az olasz újságok kedden nyilvánosságra hozták. Többségük elismert, közgazdasági, pénzüggyel és adóügyi joggal foglalkozó professzor, aki minisztériumi bizottságoknak, politikai és vállalati tanácsadói testületnek is tagja volt.
A firenzei ügyészség vizsgálata alapján egész Olaszországban 150 házkutatást tartottak. A korrupciós vizsgálat 2013-ban indult Philip Laroma Jezzi olasz-brit adószakértő feljelentése alapján. A Firenzében dolgozó Laroma Jezzi egyetemi tanári állásra pályázott, és esélyesként vett részt egy országos pályázaton. Idősebb kollegája, Pasquale Russo volt egyetemi professzor azonban beszélgetésre hívta, amelyen visszalépésre szólította fel, hangsúlyozva, hogy annak a tanári posztnak már megvan a nyertese. „Ez Olaszországban nem így működik, majd neked találunk mást, ha nem lépsz vissza, vége az egyetemi karrierednek” – fenyegette meg a professzor fiatalabb kollegáját.
Pasquale Russo el is magyarázta, miként működik Olaszországban az egyetemi állások odaítélése: nem érdem, hanem ismeretség és protekció alapján nevezik ki a tanárokat. A már állásban levő professzorok jelzik egymásnak, hogy egyes pályázatokon kinek kell elsőként befutnia.
Kölcsönösen segítik álláshoz „egymás embereit”, hogy megbízható, irántuk elkötelezett kollegákkal vegyék körbe magukat. Az egyetemi „maffiarendszerben” nem az számít, hogy ki a legjobb arra az állásra, „az számít, hogy a te embered legyen” – tette hozzá a professzor. Tanácsolta, hogy Laroma Jezzi „ne angolként, hanem olaszként” álljon hozzá. Philip Laroma Jezzi rögzítette a beszélgetést, és feljelentést tett.
Az olaszországi egyetemeken létező professzori maffia vezet oda, hogy a fiatal olasz diplomások, kutatók egy része külföldön keres állást, tudva, hogy hazájában kapcsolatok nélkül ez lehetetlen lenne. A felmérések szerint 1999 és 2007 között az egyetemi pályázatokon állást nyert oktatók több mint 90 százaléka ugyanazon az egyetemen rendelkezett „kapcsolatokkal”, ahol megszerezte a tanári helyet, vagy a tanszék professzorainak volt egykori tanítványa, vagy esetleg egy másik egyetemi tanárnak volt a rokona.
https://www.vg.hu/kozelet/het-professzort-tartoztattak-le-olaszorszagban-626167/

Sikeres az alkotmányjogi panasz bevezetése Magyarországon

Először az intézmény történetében, az Alkotmánybíróság elnökének meghívására mintegy 40 Magyarországra akkreditált nagykövet vett részt az Alkotmánybíróság székházában rendezett fogadáson, Budapesten. Az eseményre azzal a céllal került sor, hogy az Alkotmánybíróság magyarországi demokráciában betöltött szerepéről, erős alapjogvédelmi jogosítványairól, hatásköréről, illetve politikai konszenzus alapján megválasztott tagjairól hiteles információk jussanak el a nemzetközi közvéleményhez. Sulyok Tamás a nemzetközi kapcsolatok kiszélesítésének és a szoros párbeszédnek a fontosságára hívta fel a diplomaták figyelmét az igazságügyi együttműködés területén.

Az elnök szeptember 20-án, a Donáti utcában rendezett eseményen tájékoztatta a nagyköveteket többek között arról, milyen változásokat hozott az Alaptörvény 2012-es bevezetése. Bár az Alaptörvény az Alkotmánybíróság hatáskörét egyes költségvetési jellegű kérdésekben – részlegesen és időlegesen – korlátozta, összességében egyértelműen erősödött az Alkotmánybíróság szerepe a jogállamiság őreként. Fontos különbség ugyanis a 2012. január elsejét megelőző időszakhoz képest, hogy az Alkotmánybíróság immár mindhárom hatalmi ág, így a bírói hatalom felett is alkotmányos kontrollt gyakorol, mégpedig a német alkotmánybírósághoz igen hasonló jogosítványokkal.

Sulyok Tamás hangsúlyozta: az Alkotmánybíróság védőernyőként óvja a jogállamiságot és az emberek alkotmányos jogait. A valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével az Alaptörvény lehetővé tette, hogy a jogkeresők alapvető jogaik sérelme esetén az Alkotmánybírósághoz forduljanak közvetlen jogorvoslatért. Az új lehetőség sikerét a számok igazolják: öt éve töretlenül nő a testülethez benyújtott alkotmányjogi panaszok száma, 2016-ra például megduplázódott ez az érték a 2013-as évhez képest. Ez tavaly 901 benyújtott alkotmányjogi panaszt jelentett, ebből 689 valódi alkotmányjogi panasz volt.

Az elnök megjegyezte: 2012 és 2017 első féléve között mintegy 9500 érintett magánszemély vagy szervezet fordult az Alkotmánybírósághoz. 452 bíró kezdeményezett eljárást, emellett az Alapvető Jogok Biztosa 59 alkalommal, a parlamenti képviselők egy negyede 19 alkalommal nyújtott be indítványt ez alatt az idő alatt. 2012 óta az ügyek átlagos átfutási ideje körülbelül fél év, alkotmányjogi panaszok esetében 200 nap.

Az elnök köszönetet mondott a nagyköveteknek együttműködésükért, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben a kapcsolatok még szorosabbá válnak.



Az Alkotmánybíróság elnökének angol nyelvű előadása ezen a linken olvasható.

Az elnök előadásához készített angol nyelvű prezentáció ezen a linken olvasható.

Budapest, 2017. szeptember 21.
http://alkotmanybirosag.hu/sajto/kozlemenyek/sikeres-az-alkotmanyjogi-panasz-bevezetese-magyarorszagon-

„Nagyon sok embert halálra ítéltem...” - Dr. Vida Ferenc bíró életének egyetlen interjúja

Borenich: Ma, 1989-ben is halálra ítélné Nagy Imrét?
Dr. Vida Ferenc: Ma is elítélem. Azt, hogy halálra ítélném-e, azt nem állítom. De ő bűnös volt, és olyant csinált, amiért becsületes emberek is elveszítették a fejüket és bűnbe estek.

Borenich Péter beszélgetése Dr. Vida Ferenccel (1989)

– Ön ítélte halálra Nagy Imrét, Maléter Pált, Szilágyi Jó­zsefet és Gimes Miklóst. Napjainkban egyre többet hallani, hogy ezek koncepciós perek voltak. Mi az ön véleménye erről?

vida-ferenc_01
Dr. Vida Ferenc
– Én nagyon jól tudom, hogy a magam elsőfokú, rendkívül kevés rutinjával bizonyos, hogy néhány eljárási szabályt megsértettem. Meg vagyok győződ­ve róla, hogyha jól keresnek, sok hibát, hiányosságot találnak az ítéletemben. De arról is meg vagyok győződve, hogy az az ítélet fedi az én akkori jogi álláspontomat, s ez a jogi álláspontom miatt nem kell szégyenkeznem. Koncepciósnak azt a pert tartom, amely a tényekkel ellentétben egy politikai kon­cepció alapján ítélkezik, és éppen ezért azokat a ténye­ket veszi csak figyelembe, amelyek ezt a bizonyos po­litikai koncepciót alátámasztják, mindazokat a tényeket, amik ennek ellentmondanak, figyelmen kívül hagy.

nagy-maleter-szilagyi-gimes
Nagy Imre és társai bűnperében tiszta lelkiismerettel állítom, hogy ilyen koncepció nem volt. Nem vá­logattunk a tények között, hogy mi támasztja alá és mi mond ellent politikai meggyőződésünknek. Mert sem történetírást, sem ítéletet nem lehet hozni politi­kai meggyőződés nélkül. Igen, a mi politikai meggyő­ződésünk akkor azonos volt azzal, amit az MSZMP decemberben az ellenforradalom okairól mondott.

– Van Önnek jogi végzettsége? Ezt azért kérdezem, mert több olyan bíró ítélt halálra embereket 1956 után, aki nem végezte el az egyetemet.
– Ami engem illet, 1934. május 15-én, a szegedi Tisza István Egyetemen a jogtudomány doktorává avattak.
– Mikor jutott az Ön tudomására, hogy lesz Nagy Imre-per?
– 1958 február közepén. Valami jelentéktelen dolog­ban a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, Domokos József­hez bementem. Mikor elintéztem a dolgom, és menni akartam, leültetett és elkezdett beszélgetni velem mindenféle dologról.
Aztán félbeszakította önmagát és elmondta, hogy Radó Zoltán nevű kollégám tár­gyalta a Nagy Imre ügyet és most kiderült, hogy in­farktust kapott és ha életben marad, egy fél éven belül képtelen lesz tovább folytatni az ügyet.

Rado-Zoltan-02
Radó Zoltán
– Nem is tudta, hogy Radó Zoltán már elkezdte tárgyalni?
– Arról, hogy rosszul lett és mentők vitték el, arról tudtam. De arról, hogy milyen ügyet tárgyalt, fogalmam sem volt. Sőt azt hittem, hogy Nagy Imré­ék még nincsenek is Magyarországon.
– Ennyire titkosan folyt a per? Hiszen Ön ekkor a Legfelsőbb Bíróság bírája volt?
– Igen. Tökéletes titkossággal folyt. Mint ahogy azt hiszem, hogy a kollégáim sem tudták, mikor én dol­goztam, hogy mit csinálok.
– Tehát február közepén Domokos József mondta Önnek, hogy eIvállalná-e?
– Nem. Nem azt kérdezte, hogy elvállalnám-e. Én azt mondtam, hogy hál'isten, rólam úgy sem lehet szó.
– Miért?
– Nézze, én voltam lényegében a Legfelsőbb Bíróságon a legkisebb tapasztalattal rendelkező bíró. Én azt hittem, hogy én fogok a legkevésbé sorra kerülni, annál is inkább, mert Domokos elvtárssal volt egy elég súlyos nézeteltérésem, októberben vagy novemberben, ami­kor a Déry-ügyet tárgyaltuk.
– Mi volt ez a nézeteltérés?
– Kérem, a Déry-ügyben a vádirat az olyan volt, amilyen abban az időben a vádiratok legtöbbje. Álta­lános politikai szemléletből indult ki, és ennek a nyo­mozati iratait mikor megnéztem, akkor láttam, hogy rettentő hézagos, semmitmondó. Kétségtelen, hogy a Dérynek a magatartása súlyosan ellenforradalmi volt. Legalábbis mi abban az időben így ítéltük meg. Amikor tanácskozni kezdtünk, akkor kiderült, hogy a népbírá­im halálra akarják ítélni, és hogy kisebbségben fogok maradni.

Dery-Tibor-02
Déry Tibor
– Hány tagú tanácsban tárgyalta a Déry-ügyet?
– Öttagú tanácsban, amelyben négy népbíró és én voltam.
– Az a négy népbíró nem jogot végzett ember, ugye?
– Az a négy népbíró nem jogot végzett ember volt. Megláttam, hogy hát itt nincs mese, hárman leszavaznak. Erre én a tanácskozást félbeszakítottam, bementem a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, és mond­tam, hogy én lemondok a bírói állásomról, nem tekin­tem magam bírónak, én ezt az ítéletet nem hirdetem ki. Visszahívott, újra vitatkozott velem; hogy hát ő garantálja, hogy egyhangúan fogják kegyelemre aján­lani. Ezek után megmondtam, hogy nem, én megyek. Aztán kaptam egy telefont, hogy menjek be a Párt­központba. Bementem a Pártközpontba, ahol Marosán ötünket fogadott.

Marosan_Gyorgy-02
Marosán György
A népbírák elmondták, hogy mi a kifogásuk ellenem, én elmondtam, hogy nem vagyok hajlandó ezt az ítéletet meghozni. Ezek után Marosán elvtárs összeszidta a népbírákat, hogy mi­lyen ostobák, milyen merevek, nem értenek a dolguk­hoz és hát rendbe hozta a dolgot, olyannyira, hogy amikor leültünk tárgyalni, akkor tizenkét évet szabtunk ki Déry Tiborra.

– Térjünk vissza Domokos József szobájába. Hogy került végül is arra sor, hogy ön kapta meg a Nagy Imre-ügyet?
– Azt válaszolta, hogy azért adja ide, mert én olyan vagyok, aki nem hajlandó kompromisszumot kötni az ítéletek meghozatalánál.
– Ön akkor rögtön elvállalta?
– Igen. Igen. Nem vállalásról van szó. A Legfelsőbb Bíróság elnöke kijelöl egy bírót. S a bíró mit mondhat? Elfogultságot jelenthet be, ha elfogultnak érzi magát a vádlottakkal szemben. De azt mondani, hogy én nem vállalok egy ügyet, mert nehéz, azt nem tehetem. Ez­után Domokos elvtárs közölte, hogy majd ő elrendezi a dolgokat, szabaddá tesz, hogy az iratokat tanu1má­nyozzam. Akkor tudtam meg, hogy Losonczy meg­halt a vizsgálat során.
– Ezt kitől tudta meg?
– Domokos elvtárs mondta meg nekem.

Losonczy-Geza-01
Losonczy Géza
– Mit mondott ő, hogy hogyan halt meg Losonczy Géza?
– Azt mondta, hogy a betegsége kiújult és nem tudtak segíteni rajta. Egyébként erre volt az iratok között is orvosi lelet.
– Utólag felmerült, hogy éhségsztrájkba kezdett, mesterségesen táplálták és a tüdejébe került az étel, így fulladt meg.
– Erről nem tudtam. Viszont azt közölte a Domokos elvtárs, hogy a Szilágyi József is olyan állapotban van, hogy veszélyeztetve van, hogy a vizsgálat során meg­hal. És, hogy különítsem el az ügyet, és tárgyaljam le azt a legsürgősebben. Elkülönítettem a Szilágyi József­ ügyet és külön tárgyaltam le. Meg kell mondjam, hogy akkor bizonyos fokig csalódtam, mert azt lát­tam, hogy bár orvosi bizonyítvány volt, hogy súlyos beteg, egyáltalán nem az a benyomásom volt, hogy súlyos beteg. Ellenkezőleg. Kicsit becsapottnak érez­tem magam.
– Vajon miért akarta Domokos József – vagy nem tudni ki – elkülöníteni Szilágyi József ügyét a többiekétől?
– Nem tudom. Biztos, hogy a Domokos Józsefet éppúgy becsapták. Legalábbis én erről meg vagyok győződve.
– Ki lehetett, vagy kik lehettek azok?
– Nem tudom. Nem tudom. De találtam ottan bizonyítványt arról, hogy a Szilágyi milyen súlyos be­teg, aztán egy egészséges ember jelent meg a tárgya­lás folytatásánál.
– Azt is olvastam, a különböző visszaemlékezésekben, hogy Szilágyi József eléggé kemény volt. Vitatkozott, fasisz­tának nevezte az ügyészt, a bírákat és ezért különítették el. Hallott-e ilyesmiről, vagy tapasztalt-e ilyesmit?
– Én megismerkedtem a Radó Zoltán által tárgyalt három nap anyagával. Abban én olyat, hogy a Szi­lágyi József fasisztának nevezte volna az ügyészt vagy a bírákat, ilyet nem tapasztaltam. Épp ellenkezőleg. Én is hallottam olyat, hogy éhségsztrájkot folytatott és azért lett volna az élete veszélyben.

Rado-Zoltan
Radó Zoltán
– Mit tud a Radó Zoltán vezette tárgyalási napokról?
– Kétségtelen, hogy Radó Zoltán nem tudta vezetni a tárgyalást. A Radó-féle tárgyaláson nem volt több, mint a vádlottak kihallgatása. A vádlottak vezették a tárgyalást. A Radó pedig futott utánuk. Képtelen volt összefogni az ügyet. Nem arról beszéltek, amit ő kér­dezett, hanem arról, amit a vádlottak akartak monda­ni. Szilágyi József tényleg, idézőjelbe teszem, az ügyet védte, aminek ő harcosa volt. Neki valóban az volt az álláspontja, hogy az államrend megdöntéséről azért nem lehet szó, mert az nem államrend volt, amit a Rákosiék örökbe hagytak ránk. Alapállása az volt, hogy a szocializmust Rákosiék megdöntötték. Ez ja­víthatatlan, újra kell kezdeni. És újra kezdhetjük a népi demokráciáért a harcot. Antifasiszta népi demokrá­ciáért, amiért egyébként Szilágyi is meg én is har­coltam.
– Akkor ezzel egyet lehetett érteni, nem?
– Nem. Dehogy lehetett egyetérteni. Én negyvenben harcoltam a független, szabad, demokratikus Ma­gyarországért antifasiszta harcot.
– Ugyanabban a tanácsban tárgyalta Szilágyi József ügyét, mint Nagy Imréét és a többiekét?
– Ugyanabban. A népbírák között volt olyan, akitől azért féltem, mert attól féltem, hogy elfogult lesz. Akinek a családja nagy áldozatokat hozott az ellenfor­radalom idején. Volt olyan, akinek közvetlen hozzá­tartozója meghalt a Köztársaság téren.

Vida-es-tanacsa
a Vida tanács
– Én úgy érzem, hogy ilyen emberek nem kerülhettek volna be sem­miképpen a népbírák közé.
– Kérem szépen, a népbírákat az Elnöki Tanács ne­vezte ki. Mindegyikük meg volt győződve arról, hogy ellenforradalom volt, mindegyik meg volt győződve arról, hogy a párt határozata, amelyik a négy okot felsorolta, az igaz politikai álláspont. Ha nem lettem volna én is meggyőződve, hogy a párt álláspontja az megalapozott politikai álláspont, akkor nem ítélkez­tem volna.
– Ezek szerint párthatározat alapján ítélkeztek?
– Ellenkezőleg. Azért volt olyan szilárd a meggyőződésünk, mert az előző peranyagokban konkrét bi­zonyítást nyert, és a Nagy Imre és a társai perei tették rá a koronát.
– Véget ért a tárgyalás, Szilágyi József tárgyalása, visszavonult a tanács.
– Igen.
– Mi történt?
– Nem volt olyan vélemény, hogy nem bűnös. Nem is volt vita a büntetés kérdéséről.
– Hogy büntetni kell, vagy pedig arról, hogy halálra kell ítélni?
– Hogy halálra kell ítélni. Nem volt vita.
– Hogyan fogadta ő, hogy halálra ítélték?
– Meglehetősen közönyösen.

Szilagyi-Jozsef-01
Szilágyi József
– Ha ma, 1989-ben megkapná Szilágyi József ügyét, ugyanúgy halálra ítélné?
– Kérem, ma valóban nekem az a problémám, hogy kijavítható-e a szocializmus, vagy ez a szocializmus el­bukott. Mert hisz nekem nem mindegy, hogy egy bu­kott forradalomnak vagyok a veteránja, vagy egy igaz forradalomnak, amelyet eltorzítottak mások bű­nei, az én hallgatásom, cinkosságommal és a most a következő nemzedék dolga, hogy kijavítsa. Az a meg­győződésem, hogy kijavítható, hogy igenis ezt kell folytatni úgy, hogy ne legyen torz, hogy ne legyenek benne bűnök, disznóságok, gyalázat. Akkor igenis ha­lálra ítélném, mert ezt megakadályozni, hogy kijavít­suk azt, ami történt, azt nem lehet. Nem szabad, hogy egy kommunista azt mondja, hogy pardon, tévedtem. Én ma is hiszem azt, hogy a szocializmus javítható. De hogy Magyarországon kijavítjuk-e ezen az úton a szocia1izmust, abban nemcsak nem hiszek, de az az érzésem, hogy súlyos tévedésekkel járjuk az utat.
– Befejezte Szilágyi József tárgyalását, utána készült a na­gyobb perre.
– Igen.
– Milyen eligazítást kapott ön a Nagy Imre-per tárgyalása előtt?
– Kitől kaptam volna eligazítást?
– Mondjuk a Legfelsőbb Bíróság elnökétől, politikai vezetőtől, nyomozást vezetőtől, akár Sumilintól, aki a Szovjetunió részéről volt itt. Nem tudom, én csak kérdezem, hogy kitől.
– Én semmilyen eligazítást nem kértem, és nem kaptam. Sem Kádár elvtárstól, akivel énnekem volt idő, amikor jó kapcsolatom volt.
– Ebben az időben is?
– Nem. Kérem szépen én a felszabadulás előtt ismertem Kádár elvtársat, és amikor a dimitrovi vonal győzött és a pártszerveket újjáalakították, én kaptam a megbízást, hogy Kádár elvtársat vonjam be újra, mint régi elvtársat a párt bizonyos problémáinak a megoldására.

Kadar-01
Kádár János
Aztán később magasabb beosztása volt Kádár elvtársnak, mint nekem, de felső kapcsolatként is találkoztam vele. Ezt követően ötvenegy előtt két­szer vagy háromszor felkerestem, barátságosan elbe­szélgettünk, de nem lényeges dolgokról. Ötvennégy­ben, amikor kiderült, hogy koncepcióperben elítél­ték, és szabadlábra helyezték, a Pest megyei pártbi­zottság első titkára volt, felkerestem és bocsánatot kértem, mert ha nem is hittem el, de én is kommu­nista voltam, és ővele megtehették ezt. Ezután ő mondta, hogy szeretné, ha néha felkeresném. És fel is kerestem, és politikai kérdésekről, koncepciós perek­ről, ilyesmikről tárgyaltam vele. De Kádár elvtárssal azt követően, ötvenhat negyedike után nem ta­lálkoztam. Amikor Marosán behívott, azt hiszem ke­zet fogtunk egymással. Politikai részről én nem kér­tem eligazítást és nem is kaptam. Nézze, engem úgy ismertek a Legfelsőbb Bíróságon, hogy nagyon meg tudok vadulni attól, hogyha hatni akarnak rám.

– Tehát politikai részről azt mondja, hogy nem.
– Nem.
– Egyéb részről?
– Egyéb részről sem próbáltak engem befolyásolni. Meg kell hogy mondjam, én ezeket az iratokat, mint­hogy titkosak, szigorúan titkosak voltak, az Iskola utcában tanulmányoztam. Akkor ott volt a Belügymi­nisztérium Vizsgálati Osztálya. Ott találkoztam egy csomó emberrel, az biztos.

Korom-Mihaly-01
Korom Mihály
Korom Mihállyal, Szalmá­val beszélgettünk, de nem csak kettőjükkel beszélgettem. De azért énnekem volt olyan tartásom, hogy velem mondjuk egy nyomozó az ügy­rő1 beszéljen, azt meg se kísérelte senki. Én elmentem a Szovjetunióba nyaralni. Amikor a repülőtérre kivezettek, akkor találkoztam a Tömpe Bandival, aki másik társaságot kísért a repülőtérre és a Tömpe András bemutatott nekem egy szovjet elvtársat, aki azt állí­totta, hogy ő volt itt a konszolidációnál a Belügymi­nisztérium tanácsadója.

– Miért nem hozták át az iratokat a Legfelsőbb Bíróságra, hiszen önök tárgyalták az ügyet?
– A titkosságra hivatkoztak.
– Sürgették önöket, hogy minél előbb tárgyalják és minél előbb hozzanak ítéletet?
– Először is olyan légkör volt, hogy senkiben nem merült fel olyan kétség, hogy ezt a leggyorsabban el kell intézni.
– Miért?
– Nem tudom megmondani. Volt egy olyan légkör, hogy itt nem lehet – idézőjelbe teszem – „lazsálni”. Itt nem lehet rágódni, kivárni valamit. Ezt le kell zárni! Mindenki azt várta, hogy éjjel-nappal dolgozva végez­zük el ezt a feladatot.
– Kik ezek, akik várták?
– Mindenki. Nem tudok személyeket mondani magának. Ez volt az elvárás velünk szemben.
– Kádár János azt nyilatkozta korábban, hogy nem lesz Nagy Imre-per.
– Igen.
– 1958-ban mégis lett Nagy Imre-per. Mennyire befolyásolta a nemzetközi helyzet, tehát hogy hogyan alakult a Szovjetunión belüli hatalmi harc, vagy a szovjet-jugoszláv viszony, vagy a szovjet-kínai viszony.
– Kérem. Tudok arról, hogy volt olyan nyilatkozata Kádár elvtársnak, hogy nem lesz Nagy Imre-per. Tud­tam akkor is.
– Mit gondol, ennek ellenére mégis mért lett Nagy Imre-­per?
– Fogalmam sincs róla. Fel sem merült bennem, hogy a Kádár miért nem avatkozik bele. Az volt a vé­leményem, hogy szabad utat engedett a nyomozás­nak és az ügyészségnek. Abban az időben, ha jól em­lékszem, még Kádár volt a miniszterelnök is, a pártfőtitkár is. A pártfőtitkár és a miniszterelnök tudta és beleegyezése nélkül a Belügyminisztérium neki kezd­hetett volna nyomozni? Az, hogy a Nagy Imre-pert el kell kezdeni és a Nagy Imrét el kell ítélni, az meggyő­ződésem volt. Azért valakinek felelnie kell, hogy ezt ránk zúdította. Mindannyian az ellenforradalom áldozatainak éreztük magunkat. Mindegyikünk gyű­lölte az ellenforradalmat.
– Ön személy szerint miért?
– Kérem, én azért gyűlöltem, mert meg voltam győződve arról, hogy akár mennyire eltorzították a szocia1izmust, nem lehet visszacsinálni a dolgokat és nem lehet előrő1 kezdeni. A hibákat ki kell javítani, ki kell igazítani.

rakosi-gero-01_copy
– Véleményem szerint ezek nem hibák voltak, amit Rá­kosiék, Gerőék csináltak, hanem bűnök. Egy tel­jesen torzult, diktatórikus társadalom volt ez.
– Kérem, meg vagyok ma is győződve, hogy eze­ket a torzításokat igenis a szocializmusnak kell kija­vítani és nem a kapitalizmusnak. És függetlenül, hogy miben vagyunk bűnösök, minekünk kell kijavítani, jóvátenni, és rendbe hozni.
– Ön úgy gondolta, hogy 1956-ban a kapitalizmust akar­ták visszaállítani Magyarországon?
– Én meg voltam győződve, hogy ez a folyamat a kapitalizmus visszaállítása. Vigyázzunk! Nem arról van szó, hogy polgári demokrácia lesz-e vagy szocia­lizmus, hanem arról van szó, hogy újra fehérterror, újra kezdődik Magyarország gyarmatosítása. Azok­nak kell a forradalmat csinálni, akik a szocializmus alapján állnak! Nekünk, a cinkosoknak kell rendbe­ hozni.
– Én úgy érzem, hogy akik rákosisták vagy sztálinisták vagy fundamentalisták, ahogy napjainkban használják, hát azokkal borzasztóan nehéz pont a sztálinizmust megvál­toztatni.
– Higgye el, hogy nem így van.
– Térjünk át Nagy Imréék perére.
– Az első nap, amikor délben ebédelni akartam menni, betessékeltek egy szobába, ahol együtt ült az összes népbíró, azok a népbírák, akik velem jöttek, a jegyzőim és feltálaltak egy nem üzemi ebédet és egy üveg bort hoztak. Megmondtam a pincérnek, hogy vigye innen a bort, mert mi nem lakomázunk. Utána bementem a Szalmához és megmondtam, hogyha énnekem és a többieknek nem üzemi kosztot, pénzért adnak, akkor én minden délben elmegyek a Legfel­sőbb Bíróságra, nem érdekel, mennyi időbe telik, de én nem vagyok hajlandó nem fizetésért egyetlen falatot sem enni, és nem engedhetem meg magam­nak, hogy a népbíráimat itt borral itassák.
– Azon nem háborodott fel, hogy nem kapja meg a Leg­felsőbb Bíróság az aktákat, hanem benn a Vizsgálati Osz­tályon kell önöknek olvasgatni ezeket, és a Vizsgálati Osztály tulajdonában vannak, az ő páncélszekrényeikbe zárják be ezeket az iratokat, nyomozati anyagokat?
– Előzetesen én nem tudtam, hogy mennyi titok van ebben. Egy óriási irattömeg volt, aminek a hurco­lása lehetetlen volt.
– Mikor találkozott először Nagy Imrével és a többiekkel?
– A per során a tárgyaláson találkoztam. Nagy Imrének volt olyan észrevétele, hogy ő ezt az eljárást azért tartja törvénysértőnek, mert nem mindenki van itt, aki pedig ebben az ügyben vádlott kellene hogy legyen. Sorolt neveket, többek között Kádár és Mün­nich nevét.

Nagy-Imre-02
Nagy Imre
Neki az volt a véleménye, hogy ezt az ügyet nagy nyilvánosság előtt tessék tárgyalni úgy, hogy mindenki, aki '56. október 23-a és november 4-e között bármit tett, az mind vádlott legyen.

– Ön mit mondott erre?
– Én erre azt mondtam, hogy először is a bíróság nem tárgyalhatja olyan személy ügyét, aki ellen az ügyész nem emel vádat. Az ügyészség joga, hogy kik ellen emel vádat. Én ebbe nem szólhatok bele. Másodszor egy ilyen nagy nyilvánosság előtt, ha mindenki ellen vádat emelnének, akkor sem tudnám letárgyalni egynéhányszáz ember ügyét, egyetlen ügyként.
– Nagy Imre azt is akarta, hogy nyilvános tárgyalás le­gyen. Ön rendelte el, hogy végül is zárt legyen?
– Nem. Radó Zoltán rendelte el a tárgyalás leg­elején.
– Ön nem változtathatta volna meg?
– De. Megváltoztathattam volna, de ismerve az anyagot, fel sem merült bennem, hogy megváltoztas­sam. Azok a nemzetközi vonatkozások, amik ebben a perben voltak, azok semmiképpen sem tették ezt lehetővé. De egyéb­ként is, én semmiképpen nem vállalkoztam volna arra, hogy mondjuk a Zeneakadémia nagytermében folyjon le ez a tárgyalás, és én vezessem. El kell mond­jam, hogy titkos ügyekben, úgynevezett kétnullás ügyekben csak az ügyvédeknek egy bizonyos köre tárgyalhatott.
– Azok, akik megbízhatók voltak?
– Az Igazságügyi Minisztérium állított össze egy listát, amelyből választhatott a vádlott is.
– Én azt hallottam, hogy ezek az ügyvédek nem mehettek haza addig, amíg be nem fejeződött a per.
– Egy szó sem igaz belőle. Nem csak én mentem haza minden este – hazavittek kocsival –, de a jegyzőm is hazament és a védők is hazamentek. Sőt emlékszem olyan esetre, amikor szünetet ren­deltem el délben, és a védő szólt, hogy fél háromkor jöhet csak vissza, mit csináljon? És akkor én mondtam, hogy jó, akkor fél háromkor folytatjuk a tárgyalást.
– Ki volt a Nagy Imre per ügyésze?
– Szalai József. Aki később a Legfelsőbb Bíróság elnöke lett.
– Én azt hallottam, hogy ő a halála előtt vallásos lett és mindent megbánt.
– Nekem nagyon rossz véleményem van a Szalai­ról. Azt szokták mondani, hogy halottról vagy jót, vagy semmit. Az egész működésében több volt a nem őszinte politikai szólam, mint a meggyőződés. Lehet, hogy vallásos lett. Nem tudom. De hogy őneki sok mindent kellett megbánnia a Nagy Imre-peren kívül...
– Mire gondol, amikor azt mondja, hogy sok mindent kellett megbánnia?
– Amelyik miatt szégyellhetné magát.
– Na, de például milyen ügyek miatt?
– Nem sorolok ügyeket. Ez az ember nem egy lelkiismeretes ember volt. Nem úgy gondolok rá, mint egy példaképre.
– Magnó és filmfelvétel készült a tárgyalásról?
– Igen. Radó Zoltán rendelte el és mi újra elrendeltük. Nem is emlékszem, hogy benne van-e a Radó féle jegyzőkönyvben, hogy kik kezelik a magnót. De hogy azon a magnón hány hangszóró volt, azt én nem ellenőriztem. Nem is jutott eszembe. Hát én nem tudom, hogy ki hallgatta.
– A felvételt a belügyi szervek emberei készítették?
– Azt hiszem, igen.
– Hol zajlott a tárgyalás? Ez egy szabályos tárgyalóterem volt?
– Ez szabályos tárgyalóterem volt, azonban le volt függönyözve, műfény volt, amit én a filmezésnek tulajdonítottam eredetileg, de nyilvánvalóan a titkos­ságot biztosította elsősorban. Most már úgy látom.
– Térjünk vissza a tárgyalásra.

Maleter-Pal-02-elott
Maléter Pál
– Maléternél az volt a különleges, hogy kiderült: semmi köze Nagy Imréékhez. És a védekezése az volt, hogy ő a kötelességét teljesítette. Ő minden­kor összeköttetésben volt azokkal, akik a népköztár­saságot védték és Ő azok parancsát hajtotta végre. Szünetben beszéltünk is arról, hogy ezt az ügyet el kell különíteni. Mert ez a védekezése nagyon jól ment.
– Ma is úgy érzi, hogy egy államellenes összeesküvés vezetője volt Nagy Imre?
– Igen. Igen. Állandóan konspirált, állandóan a saját emberei előtt konspirált. Én nem érzem becsületes dolognak, hogy valaki konspirál. Illetve konspiráltam én is, de a tőkés rendszer ellen, a kapitalizmus ellen, a szo­cializmusért. De amikor azt a szememre hányták, hogy konspiráltam, akkor azt mondtam, hogy igen kons­piráltam, mert én szocialista vagyok. Most szocialisták egymás között, hogy konspiráljanak? Az abszurdum.
– Azért azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy nép lázadt fel egy szörnyű, embertelen diktatúra ellen.
– Kérem, én akkor meg voltam győződve arról, hogy valóban '56 júniusában ki akarták javítani a hi­bákat.
– Gerő Ernővel?
– Gerő Emővel.

Hegedus-Andras-01
Hegedűs András
– Hegedűs Andrással és a többiekkel?
– Hegedűs Andrást én nagyon jól ismertem. Egy fiatal parasztgyerek, akinek volt esze, és aki nyilván átélte mindazt, amit én.
– Ezek sztálinisták voltak.
– Hegedűs Andrásról meg voltam győződve, hogy úgy sztálinista, ahogy én. Gerőt nem szerettem, de az, hogy kommunis­ta, abban nem volt kétségem.
– Nagy Imre 1955-ben négy tanulmányt írt. Hogy érté­kelte ezt Ön akkor?
– Ez a négy tanulmány a nyomozati iratok része volt. Lényege: a Varsói Szerződésből való kilépés, Magyarország semlegesítése, és a többpártrendszer be­vezetése. Nagyon jellegzetes volt, hogy ugyanakkor, amikor a Petőfi Körben és mindenütt ők úgy mutat­koztak, mint akik azt akarják, hogy a XX. Kong­resszus szelleme Magyarországon is érvényre jusson, egymás között úgy beszéltek, hogy ez a Hruscsov bo­hóc, Hruscsov pojáca, azért bohóckodik, hogy a sztá­lintalan sztálinizmust megvalósítsa. Ugyanakkor a Nagy Imre csoport Szabad Európa és Amerika egyre élesebb harcába kapcsolódott bele, hogy a Varsói Szerződést fölrobbantsa. Végig az ő megbízásukból szervezték meg a tüntetéseket. Október 23-án Losonczy lakásán nemcsak a megbízottaikkal érintkeztek telefonon, hogy rendben folyjon, hogy mindenütt egyszerre in­duljon el a tüntetés, de ugyanakkor csinálták a miniszteri név­sort is, hogy kik legyenek azok, akik átveszik a ha­talmat. Gimes Miklóst én ismertem, mint sztálinistát. Sőt volt egy idő, amikor nekem konzultánsom volt a marxizmus-leninizmus, valójában a sztálinizmus elsajátításában. Ismertem, hogy milyen kérlel­hetetlen, következetes rákosista és sztálinista volt.

Gimes-Miklos-02
Gimes Miklós
Ő volt az, aki Nagy Imréékhez becsempézte azt a bi­zonyos levelet, amelyben gyávasággal vádolta Nagy Imrééket, mert bemenekültek a Jugoszláv Nagykövetségre, és követelte, hogy jöj­jenek illegalitásba, s tovább kell folytatni a harcot a szocializmus ellen mindenkivel, és mindent el kell törölni azért, hogy a sztálinizmus soha többé ne jöjjön vissza. Ő volt az, aki ezt a leg­következetesebben végigvitte, és amikor Nagy Imré­ék kikapcsolódtak, akkor Nagy Imréék beleegye­zésével tovább folytatta. Ezek nagy része kiábrándult kommunista volt. A jellemző az volt éppen Donáthra például, hogy amikor kijött a koncepciós per után, amikor rehabilitálták, közölte, hogy ő többet politikával nem foglalkozik. És Nagy Imre közvetlen híveinek kemény harcába került, míg őt be tudták vonni Nagy Imre körébe. Meg kell mondjam, Donáth nem igyekezett magát menteni. Én nagyon sok em­bert halálra ítéltem. Nem bosszúból. Tőlem távol áll a bosszú. Úgy éreztem, hogy akik nem akarják en­gedni, hogy a szocializmust kijavítsuk, hogy azokat a bűnöket és torzításokat, amiket elkövettünk, és én ezt úgy érzem, hogy én is elkövettem, mert gyilkosok közt cinkos, aki néma. Viszont egyetlen egyszer sem csináltam meg azt, hogy valaki, akit súlyosan megsér­tett a szocializmus, aki koncepciós perben vádlott volt, ezeknél ne vegyem figyelembe, hogy ezek az embe­rek megszenvedtek.
– Akkor ennek alapján Nagy Imrét sem kellett volna Önnek halálra ítélni, hiszen őt is „megbántották” különböző időszakokban.

Vida-a-targyalason
Vida a tárgyaláson
– Aki rosszhiszemű, aki áruló, aki összejátszik az ellen­séggel, és aki nagyon tudatosan, és nagyon követke­zetesen harcol a szocializmus ellen, azt halálra kell ítél­ni. Nehogy félreértés legyen. Én nem vagyok a halá­los ítéletek nagy híve, de a törvényeket tisztelem és a törvény a halálos ítéletet nem zárta ki.
– Az ön véleménye szerint Nagy Imre rosszhiszemű volt, és összejátszott az ellenséggel?
– Kérem, Nagy Imre rosszhiszemű volt, Nagy Imre még a saját harcostársait is becsapta. Nagy Imre, amikor felhívást intézett az ENSZ-hez és a nyugati hatalmakhoz, hogy a szovjet csapatok előrenyomu­lását fegyverrel is akadályozzák meg, akkor olyat tett, ami megbocsáthatatlan, amire nem lehet azt mondani, hogy ejnye kérem, majd megjavul.

NI_olvas
Nagy Imre
Gondolja meg, ez 1956. november 4-én történt. Folyik az Egyiptomi háború, senki sem tudja, hogy Amerikában melyik érdekszfé­ra kerül előtérbe. Honnan tudhatta volna valaki, hogy nem a harmadik világháborút robbantja ki, ha ilyen felhívást tesz? Azon a Magyarországon, amelyiknek a Varsói Szerződésből való kilépése felrobbanthatja a Varsói Szerződést.

– Ma, 1989-ben Nagy Imrét halálra ítélné?
– Ma is elítélem. Az, hogy halálra ítélném-e, azt nem állítom. De azt, hogy Ő bűnös volt, és olyat csinált, amiért becsületes emberek is elvesztették a fejüket és bűnbe estek, megbocsájthatatlan. Mert a szocializmus torzításait kiigazítani kell, mindent meg kell csinálnunk, hogy valóban kijavítsuk a hibákat. Azért nem használom a demokratikus szocializmust, mert szocializmus nem lehet de­mokrácia nélkül, de az a demokrácia nem képviseleti demokrácia, hanem a szocializmus lényegéből való. Ezért kellene harcolnunk.

itelethirdetes
Ítélethirdetés
– Az ítélethirdetésre 1958. június 15-én, vasárnap került sor.
– Igen.
– Hogyhogy a bíróság Vasárnap is tárgyalt?
– Ezt az ügyet egy hétig úgy tárgyaltuk, hogy reggel kilenckor elkezdtük, és volt olyan, amikor este tíz óráig tartott. Másnap reggel kilenckor kezdtük, és tíz óráig tartott. Azt hiszem, hogy a tárgyalás berekeszté­se az szombaton kora délután történt, és egyfolytában tárgyaltunk addig, amíg az ítélet el nem készült és ki nem hirdettem.
– Ennyire sűrgős volt az ügy?
– Nem. De mi magunk is úgy éreztük, hogy be kell fejeznünk.
– Mások is így érezték?
– A tanács érezte így. Azt tudom, hogy halálosan kimerültek voltunk mindnyájan.

Vida-01
Dr. Vida Ferenc
– 1958. június 15-én csak az ítélethirdetésre került sor?
– Nem. Nem. Dehogy. Hát miután az ítélethirdetés megtörtént – volt három halálos ítélet – a bíróság ke­gyelmi tanáccsá alakult át.
– S Önök döntöttek, hogy adhatnak-e kegyelmet, amikor önök hozták az ítéletet? Ez jogszerű ön szerint?
– Nagyon fájdalmas, de valóban az 1957. évi, nem tudom most megmondani hányas törvényerejű ren­delet így rendelkezik. És a törvényt be kellett tartani. Meg kell hogy mondjam, ha én abban az időben a saját személyem védelmét tekintettem volna döntőnek, akkor harcolhattam volna azért, hogy az Elnöki Tanács mondja ki az utolsó szót. És akkor most nyil­vánvalóan sokkal nagyobb védelemben részesülnék.
– Így viszont nagyobb felelősség hárul Önre.
– Én vállalom, amit tettem.
– Tehát tulajdonképpen minden, ami a perben történt, azért ön vállalja a felelősséget.
– Azért én vállalom a felelősséget. Én lelkiismere­tesen, meggyőződésem szerint, megalapozott ítéletet hoztam. – Részt vett ön Nagy Imre, Gimes Miklós és Maléter Pál kivégzésén?
– Nem.
– Miért nem, hiszen a bíró köteles ezen részt venni?
– Én egyetlen egyszer sem vettem részt kivégzésen.
– Miért nem, hiszen a törvény előírja.
– Azt, hogy egy tanácsvezető kell, hogy részt vegyen. De nem azt, hogy ugyanaz a tanácsvezető kell, hogy kihirdesse. És engem meg, hogy úgy mond­jam, megkíméltek ettől. Úgy tudom, hogy a Fővárosi Bíróság valamelyik tanácsvezetője volt az, aki közölte a vádlottakkal, hogy a kegyelmi kérvényüket el­utasították és ő vett részt az ítélet végrehajtáson.
– Én nem tartom rossznak, ha egy bíró részt vesz annak a kivégzésén, akit halálra ítélt. Úgy érzem, hogy akkor elgon­dolkozhat bizonyos dolgokon, amikor ezt látja.
– Azt hiszem, hogy igaza van ebben. Ez annak a problémája is, hogy a bíró tiszta lelkiismerettel ítélke­zik-e vagy sem.
– Ön tiszta lelkiismerettel ítélkezett?
– Én a legtisztább lelkiismerettel ítélkeztem. Én nem úgy éreztem, és nem úgy gyakoroltam a bírói hiva­tást, hogy ez hatalom, hanem hogy ez szolgálat.
– És kit szolgált ön?
– A szocialista Magyar Népköztársaságot.

losonczy_vida
Losonczy Pál, az Elnöki Tanács elnöke és dr. Vida Ferenc
(A dokumentum rádiós változata elhangzott a Kossuth Rádióban 1989. július 21-én 19 óra 15 perckor. Ezt a Magyar Rádió többször megismételte. Írott változata megjelent a Kádár villa titka című könyvben 1995-ben.)
http://borenichpeter.hu/dokumentum-osszeallitasok-tenyfeltaro-riportok/89-nagyon-sok-embert-halalra-iteltem-dr-vida-ferenc-biro-eletenek-egyetlen-interjuja

Büntetlen bűnösök

GELLÉRT ÁDÁM 2017.09.16. 11:01
Kevés olyan kérdésben lenne szükség nemzeti minimumra, mint abban, hogy azok, akik a pártállam idején embereket kínoztak vagy gyilkoltak, netán jogi köntösbe burkolt politikai gyilkosságokra adtak utasítást, azokkal szemben eljárjanak a jogállami bűnüldöző szerveink. Ez nem csak morális, hanem alkotmányos és nemzetközi jogi kötelezettség is. A politikai akarat, valamint az intézményes, szakszerű és módszeres végrehajtás hiányában azonban minden kísérlet hamvába holt. A büntetőjogi igazságtétel elmúlt éveinek kudarcos történetét vendégszerzőnk, Gellért Ádám mutatja be.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Konrad Adenauer Stiftung nemrég konferenciát szervezett az igazságtételről, amelyen Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotási bizottságának elnöke úgy vélte, hogy a 2011-ben elfogadott ún. lex Biszku nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ám ez sokkal inkább az idő múlásának, mintsem az igazságszolgáltatás működésének a hibája.
Biszku Béla a bíróságon 2015. június 1-jén
Biszku Béla a bíróságon 2015. június 1-jén
Fotó: Bődey János
Az elmúlt hat év történései azonban alapjaiban cáfolják ezt. A törvényben deklarált magasztos célok megtörtek az ügyészség intézményes ellenállásán és a passzív intézményi struktúrán. De hogy is jutottunk idáig?
Nemzeti jog vagy nemzetközi jog?
Az uralkodó álláspont szerint a magyar és a nemzetközi jog is alkalmazhatatlan a volt pártfunkcionáriusok és az általuk megrendelt – jogi köntösbe csavart – politikai gyilkosságokat levezénylő ügyészek és bírák büntetőjogi felelősségre vonásához. Az Alkotmánybíróság 1992-es döntése ugyanis kizárta, hogy a már elévült bűncselekményekkel kapcsolatban újabb eljárások induljanak. Ugyanakkor egy későbbi döntésében felhívta a figyelmet, hogy a nemzetközi jog, azon belül is az 1949-ben elfogadott ún. genfi egyezmények alapján el lehetne járni. Ezek alkalmazása azonban csak egy nagyon szűk ügykört, az 1956-os sortüzeket érintette.
Az eljárások vontatottan indultak meg a 90-es években, és már akkor sem létezett az ilyen ügyeket módszeresen felgöngyölítő ügyészi-történészi szerv. A hatóságok passzivitását tapasztalva egy civil szervezet, a néhai Szerdahelyi Szabolcs által alapított és dr. Róth Miklós ügyvéd által képviselt Deport ʽ56 próbálta meg sorozatos feljelentéseivel rávenni a hatóságokat – magányos harcosként, pénz és infrastruktúra híján egy kis szobából dolgozva –, hogy eleget tegyenek bűnüldözési kötelezettségüknek.
Az így kicsikart nyomozások végén az ügyészség azonban kizárólag a sortüzeket leadó kiskatonákkal és a közvetlen parancsot kiadókkal szemben járt el, a felsőbb politikai vezetőket legfeljebb tanúként hallgatták meg. A salgótarjáni sortűzper elsőfokú ítéletében Strausz János bíró sérelmezte is, hogy „még nyomozást sem indítottak olyan vezető személyek ügyében, akik ellen legalább annyi, ha ugyan nem több bizonyíték állna rendelkezésre”. Éles megfogalmazásában:
„Bár a vádmonopólium folytán az ügyészség jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy kivel szemben lát indokot vagy alapot a vádemelésre, mégsem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy az 1956-os vérontásokért és megtorlásokért kétségkívül felelős, életben lévő politikai és katonai vezetők ellen soha senki nem kezdeményezett törvényes felelősségre vonást, és erre még a jelen ügy kapcsán sem került sor. Ehelyett egyszerű közembereket ültettek a vádlottak padjára, noha ezek többsége ellen sem volt hitelt érdemlő bizonyíték”.
Nagy Imre miniszterelnök 1958. június 15-én, a halálos ítélet kihirdetését követően az utolsó szó jogán beszél a bíróság előtt
Nagy Imre miniszterelnök 1958. június 15-én, a halálos ítélet kihirdetését követően az utolsó szó jogán beszél a bíróság előtt
Fotó: Rózsahegyi Tibor
A Fővárosi Főügyészség 2005-ben – szintén a Deport '56 által tett feljelentés és panaszok alapján, évekig húzódó eljárás végén – a genfi egyezmények alkalmazhatatlansága miatt szüntette meg a Nagy Imre és társai perében eljáró kihallgatótiszt és az akkori belügyminiszter, Biszku Béla elleni nyomozást. Ekkor a Fővárosi Főügyészség még azon az állásponton volt, hogy a per előkészítése és levezénylése az akkor hatályos büntető jogszabályok szerint felvethetné a hivatali visszaélés gyanúját.
A megoldás: az emberiesség elleni bűncselekmény?
2010 őszén beadvánnyal éltem, és jeleztem az ügyészség felé, hogy a magyar állam nemcsak a genfi egyezmények, hanem az ún. emberiesség elleni bűncselekmények (crimes against humanity) alapján is megfontolhatná, hogy eljárjon az 1956-os megtorlások, köztük a Nagy Imre-per kitervelőivel és végrehajtóival szemben. Az eddig sosem vizsgált, rendkívül bonyolult nemzetközi jogi kérdéseket felvető feljelentésemről a Fővárosi Főügyészség röpke három nap alatt döntött, és érdemi vizsgálat nélkül megtagadta a nyomozást. Panaszomra a Legfőbb Ügyészség hivatalból felülvizsgálta a megtámadott határozatot, de egyetlen szóval sem tért ki az emberiesség elleni bűncselekmény alkalmazhatóságára, helyette a – senki által nem vitatott – genfi egyezményekről értekezett. Mindez a közérdek súlyos sérelmét jelentette.
A lex Biszku
A sikertelen feljelentés után az összes parlamenti pártnak eljuttatott törvényjavaslatom arra az egyszerű tényre világított rá, hogy a magyar államnak már az 1970-es évek óta a jogrendszere részévé kellett volna tenni az emberiesség elleni bűncselekményt, és rendelkeznie kellett volna annak elévülhetetlenségéről (1971. évi 1. törvényerejű rendelet). Jellemző, hogy a magyar állam ennek a kötelezettségnek még a genfi egyezményekben foglaltakkal kapcsolatban sem tett teljes körűen eleget egészen 2012-ig.
Ugyan komoly jogi és jogértelmezési bizonytalanságok is hozzájárultak az ügyészség passzivitásához, de kulcsfontosságú kiemelni, hogy a magyar államnak az átemelő belső jogszabály nemléte esetén is el lehetett volna járnia, mint ahogy arra az Alkotmánybíróság korábban fel is hívta a figyelmet. A Gulyás Gergely által önálló képviselő indítvánnyal beterjesztett törvényt az Országgyűlés 2011 végén fogadta el (2011. évi. CCX. törvény), ám semmilyen javasolt végrehajtási mechanizmust nem tartalmazott.
Biszku és a Nagy Imre per
Mindezek után úgy tűnt, hogy végre elhárultak az addig is illuzórikus jogi akadályok, és megindulhat a tényleges nyomozás a Nagy Imre-ügyben is. Az újabb – ténybeli alapon a 2010-es beadványommal teljesen azonos – feljelentés nyomán azonban az ügyészség ismét csak nem indított nyomozást. A 2014 szeptemberében született, mindössze hat és fél (!) oldalas határozat abszurditásáról mit sem tudnánk – a jobbikos országgyűlési képviselő ugyanis nem hozta nyilvánosságra, ahogy az ügyészség sem –, ha nem került volna hozzám.
A határozatot jegyző dr. Ott István főügyészségi ügyész teljesen kikerülte az emberiesség elleni bűncselekmény kérdését, s (jog)történeti bravúrt bemutatva bizonyítottság hiányában szüntette meg a nyomozást. A Nagy Imre üggyel kapcsolatban összesen másfél (!) oldalon foglalkozik. Szerinte „olyan konkrét adatokat az eljárás során nem sikerült beszerezni, melyek kétséget kizáróan bizonyítanák”, hogy Biszku Béla „a Nagy Imre és társai ellen folyó büntetőeljárás teljes folyamatát és eredményét eljárási szabályokba ütközően koncepciósan irányította és befolyásolta volna, valamint, hogy ilyen tevékenysége folytán annak eredményeként került sor nevezettek elítélésére”.
Nem derül ki azonban, hogy milyen iratokat nézett meg vagy értékelt, felkért-e történész szakértőt. Elemzést, dokumentumok érdemi ütköztetését a határozat nem tartalmaz. Vagyis egyet mégis idéz, ami azonban csak még valószínűtlenebbé teszi az eddig is szürreális iratot. Hivatkozik ugyanis a Nagy Imre per vezető bírájává kinevezett Vida Ferenc 1989-ben készült életútinterjúra, amelyben Vida kijelenti, hogy sem politikai, sem egyéb helyről eligazítást nem kért és nem kapott, semmilyen oldalról nem próbálták befolyásolni. Az ügyész határozatában elismeri, hogy ezek az állítások „meghatározott pontokon nem állnak összhangban a történeti kutatások eredményeivel, azonban az interjúban a Nagy Imre és társai ügyében elhangzottakat egyéb adatokkal a nyomozás során cáfolni nem sikerült”.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Vöröszászló Érdemrendjét adományozta dr. Vida Ferencnek, a Legfelsőbb Bíróság Kollégiuma helyettes vezetőjének nyugállományba vonulása alkalmából. A kitüntetést 1972. április 27-én Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Vöröszászló Érdemrendjét adományozta dr. Vida Ferencnek, a Legfelsőbb Bíróság Kollégiuma helyettes vezetőjének nyugállományba vonulása alkalmából. A kitüntetést 1972. április 27-én Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át.
Fotó: Szebellédy Géza
Nemcsak a Fővárosi Főügyészség saját, egyébként nem idézett, 2005-ös megállapításainak, hanem a történész szakma több évtizedes kutatásainak is gyökeresen mondott ellen, mindenfajta meggyőző érv nélkül.
Biszku és a sortüzek
Biszkuval szemben végül a sortüzekben játszott feltételezett szerepe miatt emelt vádat az ügyészség. Olyan ügyben, amivel kapcsolatban egyetlen feljelentés sem érkezett, és nem a lex Biszku, hanem a már jól bevált genfi egyezmények alapján. A csipkerózsika álmából felébredő ügyészség most már úgy látta, hogy hiba volt évtizedekkel korábban nem eljárni, tehát elővették a salgótarjáni és más sortüzek ügyeit, amelyek persze kiskatonák és karhatalmisták, nem pedig a politikai megrendelők felelősségét vizsgálta.
A Fővárosi Törvényszék Tóth Szabolcs vezette bírói tanácsa elsőfokon elítélte Biszkut, ám indoklása teljesen formálisra sikerült, sőt, kétharmad részt kompiláció volt, szó szerinti idézeteket tartalmazott a korábbi sortüzes ítéletekből és becsatolt szakvéleményekből. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla meg is jegyezte, hogy „[...] kétségeket kelt az önálló jogi értékelő tevékenységével kapcsolatban, ami önmagában is felveti az ítélet hatályon kívül helyezésének lehetőségét”. Ebben a szakaszban derült ki az is, hogy az ügyészség ki sem kérdezte a nyomozás idején még élő egyik fontos tanút, de feltűnő volt az is, hogy az ügyészség és a bíróság sem érezte szükségét történész szakértő kirendelésének a sortüzes ügyekkel kapcsolatban.
A megismételt elsőfokú eljárás végén a Steiner Gábor vezette tanács ítéletében arra jutott, hogy szelektív módon járt el az ügyészség, amikor Biszku Bélával szemben a Nagy Imre elleni koncepciós per miatt azért nem emelt vádat, mert elfogadta az egyetlen, bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható személy, a per akkori bírójának kijelentéseit, ám
„több tucat egykori karhatalmista hasonló irányú tagadó nyilatkozatát pedig képtelen elfogadni (mert különben az egész vád alapja megdőlne), holott ezen személyek azokat konkrét, törvényes keretek között lefolyt büntetőeljárások alkalmával, tanúi, illetőleg terhelti pozícióban tették, azaz azokat nem pusztán csak egy kamerába mondták bele. Miért állítja az ügyész, hogy hazudnak? Mert ez az eljárási érdeke, de erre nem lehet vádat alapozni, nem elég csak kijelenteni, mivel cáfolni is tudni kell, amit azonban a jelen ügyben meg sem próbált”.
fortepan 39929
Fotó: Nagy Gyula
Steiner szerint a Biszku és így a pártvezetés közötti konkrét okozati összefüggést az ügyész meg sem próbálta bizonyítani, sőt az ügyész által összegyűjtött anyagokból egyenesen ennek az ellenkezője következett.
Az ügyészség egy eleve vesztett ügyben emelt, mintegy pótcselekvésként, vádat, amely a kívülállók számára azonban megint csak azt bizonyíthatta, hogy nem érdemes elővenni régi ügyeket. Ám a sikertelenség oka nem ez, hanem az ügyészség érthetetlen és jól dokumentálható passzivitása a Nagy Imre ügyben, amivel kapcsolatban pedig a legtöbb kutatás áll rendelkezésre.
Külföld és a Nemzeti Emlékezet Bizottság
Ami sikerült a német újraegyesítés után, azt nálunk a kényszerű politikai kiegyezés és a demokrácia kiépítéséhez szükséges erőforrások maximálása miatt elmaradt. A Biszku-ügy nemcsak a magyar igazságszolgáltatás egészének működéséről ad látleletet, hanem az elmúlt 28 év magyar közállapotairól is. A szavak és szimbolikus tettek szintjén túlmenő, valós és hatékony intézményi megoldásokra lett volna szükség, csakúgy, mint az ebből szempontból mintának tekinthető Németországban, Lengyelországban vagy Romániában. Az ottani ügyészi szervek és párhuzamosan létrehozott történeti intézetek aktívan és kezdeményezően jártak el, tanúkat hallgattak meg, dokumentumokat gyűjtöttek és feljelentéseket tettek. Romániában például már két volt börtönparancsnok ítéltek el az emberiesség elleni bűncselekmények alapján.
Ezzel szemben Magyarországon eddig nem alakult külön nyomozócsoport, vagy szakosított intézet a pártállami múlt szisztematikus büntetőjogi és történeti feltárására. A 2013. évi CCXLI. törvénnyel létrehozott Nemzeti Emlékezet Bizottságának ugyan papíron törvényi kötelezettsége lenne az együttműködés „az ügyészség kijelölt szervezeti egységeivel a kommunista diktatúra alatt elkövetett, el nem évülő bűncselekmények elkövetői körének felderítésében”, ám mindennek eddig nem tett eleget.
A Legfőbb Ügyészséggel való együttműködés eddig a megtorlásban részt vevő bírók és ügyészek életrajzi adatainak publikálásában merült ki. Ez ugyan fontos történészi részfeladat, de messze nem az az aktív, kezdeményező magatartás, amit az állampolgár elvárna egy több százmilliós költségvetésű, direkt e feladat ellátására is törvényileg felhatalmazott állami szervtől.
Mindezek után nem véletlen, hogy – sok más ügy mellett – folyamatosan romlik az állampolgárok jogállamba vetett bizalma. Sokan úgy gondolhatják, hogy ha ilyen kiemelten fontos, vagy legalábbis a szavak szintjén annak minősített ügyeknél így működik a magyar állam, akkor mit várjanak saját ügyeik intézésénél. A gyors, határozott és következetes büntetőjogi igazságtétel javíthatta volna az állam és polgárai között megromlott viszonyt, ehelyett azonban újból csalódnunk kellett.
A szerző a Biszku Béla és társai ellen 2010-ben tett feljelentés, valamint a lex Biszku (2011. évi CCX. törvény) nemzetközi jogi részének szerzője.
http://index.hu/velemeny/olvir/2017/09/16/buntetlen_bunosok/

Az Alkotmánybíróság feladata a gyengék védelme az erősek túlhatalmával szemben

Az Alkotmánybíróság elnöke az Indonézia függetlenségének 72. évfordulójának alkalmából szervezett budapesti ünnepség díszvendégeként, diplomaták előtt bejelentette: az Alkotmánybíróság elkövetkezendő időszaka az intenzív nemzetközi nyitás és a nemzetközi párbeszéd periódusa lesz. 2012 óta, a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével a magyar Alkotmánybíróság felzárkózott az irányadó nyugat-európai, főleg német alapjogvédelmi trendekhez. Az Alkotmánybíróság Magyarországon a jogok védelmét tekinti fő feladatának, döntésein keresztül az állampolgárok mindennapi életére is erős hatást gyakorol.
Sulyok Tamás szeptember 7-én, a Vigadóban kiemelte: a sikeres nemzetközi kapcsolatok titka, hogy nem azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt bennünket. Sohasem volt ennyire fontos az Alkotmánybíróság számára a nemzetközi intézmények közötti, határokon átívelő párbeszéd, hiszen ez a kulcsa annak, hogy megérthessük egymást és közös úton haladhassunk tovább. Az Alaptörvény kimondja: tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját, és együttműködésre törekszünk a világ minden nemzetével. Ennek szellemében az Alkotmánybíróság az elkövetkezendő hónapokban számos delegációt fogad, bilaterális és multilaterális találkozók sorát szervezi, illetve ezeken résztvevő lesz. Elmélyíti az együttműködést a Magyarországon tartózkodó külföldi diplomatákkal, illetve új, angol nyelvű közvetlen kommunikációs eszközök révén kívánja az intézményt érintő magyarországi eseményeket hitelesen bemutatni.

Az indonéz Alkotmánybíróság egészen a közelmúltig az Ázsiai Alkotmánybíróságok Szövetségének soros elnöki tisztét töltötte be. Sulyok Tamás köszöntőjében kiemelte: bár a két ország történelme eltér, illetve a földrajzi méret és a népességszám tekintetében is számottevőek a különbségek, Magyarország és Indonézia napjainkban hasonló kihívásokkal küzd. Az Alkotmánybíróság elnöke felhívta az ünnepségen részt vevők figyelmét mindkét ország állampolgárainak közös érdekére: hogy szabad, demokratikus és civilizált világban élhessünk, ahol garantáltak, és intézményi védelem alatt állnak az alapvető emberi jogok.
http://alkotmanybirosag.hu/sajto/kozlemenyek/sulyok-tamas:-az-alkotmanybirosag-feladata-a-gyengek-vedelme-az-erosek-tulhatalmaval-szemben