Stumpf András·2019.04.19
Az égő Notre-Dame látványa nem csak a hívőket töltötte el mély fájdalommal. Ez a közös fájdalom mutatja kereszténységünk és európaiságunk mély és szoros összefonódását – mondja Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, aki a Válasznak adott nagyinterjújában közéletileg fontos kijelentéseket is tett. Elöljáróban néhány:
Az egyház nem óhajt közel kerülni egyik politikai csoportosuláshoz sem.
Kár lenne hagyni, hogy ilyen kategóriákkal, mint „kereszténység” és „iszlám”, emberek csoportjait utólagos izgatással fordítsák szembe egymással. A kultúrák konfliktusa lehet, hogy előrejelzés – ám az is lehet, hogy szándék. Nem lehet célunk a kultúrákat konfliktusba hozni egymással. Épp ellenkezőleg.
Az 1900-as évek elején sem jártak többen templomba Budapesten, mint ma.
A jövő évivel nem cél felülírni az 1938-as, zsidótörvényes rossz év budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusának emlékét, annak emléke ugyanis pozitív.
A tudomány egy; a tudományos kutatásnak szabadnak kell lennie.
A kereszténység nem lehet negatív fogalom. Nem azt mondja meg, mi nem vagyok. Krisztushoz tartozást jelent.
LEGYEN HOLNAP IS VÁLASZ!
Az újságkészítés pénzbe kerül.
Csak olvasóinkra számíthatunk.
Kérjük, támogassa munkánkat!
TÁMOGATOM
– Tett idén böjti fogadalmat?
– Nem fogadalmat szoktam tenni, az ugyanis nagyon ünnepélyes vallásos cselekedet. Inkább elhatározásnak mondanám. A böjt mindig bűnbánati idő, s háromféle bűnbánati cselekedet létezik: a böjt, az imádság és a segítő szeretet gyakorlása. Mindháromra nagy szükség van.
– A böjti „elhatározásokat” tehát sikerült teljesítenie?
– Nem összegszerűen szoktam meghatározni, hogy mennyit kívánok adakozni, tehát ezt így nehéz mérni.
– Akkor mégis mi a mérce?
– Az a lényeg, hogy fájjon.
– Hogy fájjon?
– Igen. Annyit adni, annyit tenni, hogy az ember megérezze. Hogy erőfeszítés, hogy kényelmetlen legyen.
– Valami hétköznapibb? Szereti például a csokoládét és böjtben kevesebbet eszik?
– Nem tudok róla, hogy ilyen szenvedélyeim lennének. Inkább olyan célokat tűzök ki, hogy meglátogatok valakit. Mozgássérült, beteg embert, akire nem jutott idő, pedig fontos lenne elmennem hozzá. Ezek a vállalások személyesebbek, mint a puszta pénzösszeg vagy a lemondás az édességről.
hirdetés
– Örömből is kijutott azért a böjti időszakban: a jövő szeptemberben esedékes budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezése célegyenesbe fordult.
– Ez valóban öröm. A nagy szervezési feladatokra sikerült megfelelő embereket találni, a teológiai dokumentum már magyarul is olvasható, a meghívott előadók listája is kész, többeket felkértünk, pozitív válaszok is érkeztek.
– Közben azért a teológiával mérsékelten foglalkozó polgár bizony vakargathatja a fejét, mi is ez pontosan, miért támogat ilyesmit a magyar állam…
– A kongresszus sokkal általánosabb és mélyebb jelentéssel bír ebben az esetben, semmiképp sem tudományos konferenciát jelent. Inkább összejövetelt. Összegyűlnek azok, akik számára az Eucharisztia fontos. No de mi is az az Eucharisztia? Jelenthet szentmisét, szentáldozást, az átváltoztatott színeket, az Oltáriszentséget.
– Rendezvény „protestánsok kíméljenek” jeligére? Náluk nincs átváltoztatás…
– Náluk valóban más jelentése van az úrvacsorának, de szó sincs arról, hogy „protestánsok kíméljenek”. Tavaly ősszel Esztergomba két protestáns püspököt is meghívtunk egy tudományos konferenciánkra. Remek előadást tartottak – nem kendőzve el a különbségeket a hitbeli elvekben. Kiderült azonban, hogy sok közös pont is van az úrvacsora tisztelete és a szentmise katolikus felfogása között. A zárómisére meg fogjuk hívni a többi keresztény felekezet vezetőjét is: a Hősök terére egyébként bárki eljöhet, mindenkit szeretettel látunk. Akárcsak a Puskás Ferenc Stadionban, ahol a nyitószentmisére több ezer elsőáldozót várunk, de zenei program is lesz. Ugyancsak mindenki hivatalos a Kossuth téri szentmisére és az azt követő fáklyás körmenetre.
– Eddig egyszer, 1938-ban volt Magyarországon a kongresszus. Itthon zsidótörvények, Európa-szerte pedig sodródás a háború felé. A rossz emlékű kongresszust szeretné most „felülírni”?
– Nem, hiszen az akkori Kongresszus emléke is pozitív. Kétségbeesett kísérlet volt az a háború megelőzésére. Emlékezzünk csak, mi volt az eucharisztikus himnusz utolsó sora! „Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet.” Mindazok, akik békességet, testvériséget szerettek volna, összegyűltek akkor. Más kérdés, hogy a politikai vezetők nem hallgattak rájuk.
– A szándék és a gondolat ugyanez ma is?
– Igen – reméljük, azért sokkal jobb körülmények között.
– Nagyon szép gondolat, de ön nem fél az iszlám terjedésétől, a migránsok tömegétől, akiknek hatására majd megszűnik a keresztény Európa?
– Lehet-e egy országot, egy kontinenst kereszténynek nevezni? A kulturális hagyományok és az építészet okán persze lehet, de mégiscsak fontosabb az emberek személyi meggyőződése. Azt a kérdést tehát érdemes megvizsgálni, hogy akik érkeznek, mit gondolnak a világról. Ez azonban korántsem olyan egyszerű.
Lehet-e egy országot, egy kontinenst kereszténynek nevezni? Fotó: Ambrus Marcsi
– Hogyhogy nem?
– Mondok konkrét példát. 2015-ben, azokban a hektikus napokban volt olyan papunk – fekete hajú fiatalember, remekül tud angolul –, aki nemcsak a Keleti pályaudvar előtt beszélgetett az emberekkel, de felszállt a vonatra is és egészen Salzburgig velük tartott. Azzal jött vissza, hogy nagy részük egyáltalán nem is hívő ember. Az európai püspöki konferenciák tanácsában is beszéltünk a témáról, 2016-ban Párizsban a vallási fanatizmus és a terrorizmus problémáját tárgyaltuk. A közel-keleti egyházi vezetők és szakértők mind azt mondták, hogy a párbeszéd rendkívül nehéz, inkább a nyugatiak voltak optimisták. A franciáknak nagy tapasztalatai vannak a bevándorlással, ők pedig elmondták: kár lenne hagyni, hogy ilyen kategóriákkal, mint „kereszténység” és „iszlám”, emberek csoportjait utólagos izgatással fordítsák szembe egymással.
A kultúrák konfliktusa lehet, hogy előrejelzés – ám az is lehet, hogy szándék! Az pedig egészen biztos, hogy nem lehet célunk a kultúrákat konfliktusba hozni egymással. Épp ellenkezőleg.
Az Eucharisztikus Kongresszus lelkipásztori tartalma is a jelmondattal foglalható össze. „Minden forrásom belőled fakad.” Ez a 87. zsoltár utolsó sora. Előtte Jeruzsálemről van szó. Arról, hogy minden nép ott született. Egyiptomiak, babiloniak – mindenki, akit akkor idegennek tartottak. Ez tehát azt is jelenti, hogy nekünk a többi néppel tágabb szívű kapcsolatban kell lennünk, mint ahogy megszoktuk.
– Úgy általában, vagy konkrétan is gondol népekre?
– Különösen fontosnak tartom, hogy a környező népekkel jó kapcsolatot ápoljunk. Amikor a Fülöp-szigeteken, az előző kongresszuson kiderült, hogy 2020-ban mi leszünk a rendező ország, a csehek és románok rögtön jöttek gratulálni. Azzal, hogy „mi is ott leszünk”. A Missziós kereszttel, amelyet Ferenc pápa áldott meg, ezért a Kárpát-medence szentjeinek, boldogjainak ereklyéi is vándorolnak. Vannak köztük románok, szlávok is. Ezt még saját kollégáimnak sem volt könnyű elmagyaráznom, de ha az jó volt, hogy a román püspök együtt raboskodott Márton Áronnal, akkor talán ez is helyénvaló.
– Ha már raboskodó püspök: elképzelhető, hogy jövőre a pápa személyesen avatja boldoggá Mindszenty Józsefet Budapesten? Mondjuk épp az Eucharisztikus Kongresszuson.
– A szokás az, hogy a helyi egyházi elöljáró és a püspöki kar meghívja a pápát. Ezt mi is megtettük – egyelőre nem kaptunk választ a Szentatyától. Szokás az is, hogy a pápa legátust küld a kongresszusokra maga helyett. Így volt a legutóbbi, 1938-as magyarországi eseményen is, ahol Pacelli bíboros képviselte a pápát.
Egyelőre nem kaptunk választ a Szentatyától. Fotó: AFP/Andreas Solaro
– Akiből később szintén pápa lett.
– Bizony. Ez tehát nem rossz ómen. Az pedig újdonság, hogy például Balázsfalván Ferenc pápa személyesen fogja boldoggá avatni a hét román vértanú püspököt. Boldoggá avatásokat II. János Pál végzett személyesen, utána a pápa már csak a szenteket avatta. Így érhetett engem az a megtiszteltetés, hogy Budapesten a pápa megbízásából én avathattam boldoggá Salkaházi Sárát. Azon a felejthetetlen napon, amelynek estéjén a televízió már az őszödi beszédet játszotta. A katarzis élményét ez némileg rövidre szabta, de Salkaházi Sárát azért nem felejtjük el.
– Mindszentyre visszatérve: ő minden hatalommal szembeszállt, ült a nyilasok és a kommunisták börtönében, azt mondta Pázmányt idézve: senki sem tilthatja meg neki a közügyekben való megszólalást az ország joga és szabadsága védelmében. Ön is ezt látja fontosnak benne?
– Jézus Krisztus arca a szent emberek arcán más és más módon ragyog fel. „Ki szentjeidben csodálatos vagy, énekelünk néked.” Jézus Krisztus egyetlen földi ember életét mutatta be a számunkra, de például nem volt öreg, nem volt családanya… Nagyon sok minden nem volt, ami pedig ott van az emberi lehetőségek között. A keresztény életeszményt ezért különféle élethelyzetekben különféle karakterek mutatják fel. Mindszenty hitelesen mutatta fel ezt, de például a segédpüspöke, boldog Meszlényi Zoltán is. A halk szavú, nagy tudású püspök. Az egyházmegye vezetését nem sokáig láthatta el: egy hét leforgása alatt eltűnt. Soha pert nem indítottak ellene. Kistarcsán, a börtönben halt meg 1951-ben. A tél folyamán fűtetlen helyiségben tartották, de az utolsó pulóverét is odaadta másnak. Teljesen más karakter volt, nem szerepelt a világsajtóban, kevesebbet is beszéltek róla, de az egyház őt már oltárra emelte.
– Ő ezek szerint közelebb áll önhöz Mindszentynél?
– Mindannyian közel állnak hozzám lelkileg. Mindszenty bíboros úrnak ahhoz volt érzéke, hogy nagyon éles helyzetekben mindenki számára érthetően kimondja az igazságot.
– Azért meg is hajtotta a fejét, amikor elfogadta, hogy elhagyja az országot – s így megindulhatott a közeledés az amerikaiak és Kádárék között. Bíboros úrnak tehát közvetve Mindszenty bíboros segített abban, hogy tanulhatott Nyugaton, Rómában?
– 1971-ben, amikor Mindszenty elhagyta az országot, én még csak a központi szemináriumban voltam papnövendék. Egyik napról a másikra nem állt be semmilyen változás. Lékai bíboros kinevezése kellett az oldódáshoz, amely a hetvenes évek végén érezhető volt már, akkor már engedtek minket is Nyugatra.
– Kívülről ez úgy fest, hogy míg a lengyeleknél az egyház karakán volt, a magyar „oldódott”, közelebb volt a helyi kommunistákhoz. Egyetért?
– Vannak, akik szeretnek ilyen ellentéteket felállítani, holott lényegében az egyház magatartásában a régión belül nem volt nagy különbség. Ami a magyar püspököket illeti: az ötvenes évek elején, amikor egyre-másra tartóztatták le őket, a káptalannak kellett helynököt választania, ám ezek a választások nem voltak szabadok. A szabadság hiánya viszont érvénytelenséget jelent, amit az Apostoli Szentszék nyilváníthatott volna ki. Nem nyilvánította ki. Sem a magyar, sem a csehszlovák egyház esetében.
– A felelősség tehát Rómáé?
– Mi az, hogy felelősség? Ha Róma javítani akart a helyzeten, keresett egy papot, akit talán elfogadott az állam is és kinevezte őt apostoli kormányzóvá. Ahogy XII. Piusz pápa idejében, miután a már említett Meszlényi Zoltán püspököt elvitték, kinevezték Hamvas Endrét – pedig Tardini érsek Rómában korántsem volt kommunistabarát.
XII. Piusz pápa még Pacelli bíborosként (középen) az 1938-as Eucharisztikus Világtalálkozón. Fotó: Fortepan/Új Ember
– Kádárék alatt önnek egyébként volt gondja abból, hogy pap?
– Az elődömet, a helyi káplánt év közben egyszer csak elvitték katonának. Felszentelésem után át kellett vennem a feladatokat Dorogon. Hitoktatást is tartottam. A plébánia épületében nem volt szabad, csak a templomban, a sekrestyében. Az viszont egy rossz vaskályhával volt csak fűthető. Minden kormos lett tőle – és meleget sem nagyon adott. Egy esős délután, talán épp ezért, csupán három gyerek jött el. Váratlanul feltűnt egy ellenőr a tanácstól. „Csak ennyien vannak?” Gyorsan elköszönt. Szinte megsajnált. Ez aztán igazán nem veszélyes a közrendre – állapíthatta meg magában. Atrocitás tehát nem ért – talán a rossz időnek is hála.
– Harminc évvel a rendszerváltás után milyen állapotban vannak? Amikor hét százalék gyakorolja a vallását, akkor nem úgy fest, hogy jól állna az egyház szénája.
– Budapesten az 1900-as évek legelején is pontosan ugyanilyen volt a vasárnap templomba járók aránya. A két háború között persze volt felívelés, de ma sem kisebb az arány, mint 110 éve.
– Nincs itt semmi látnivaló?
– Természetesen van, csak másképp. Azt a kérdést például, hogy ki a gyakorló katolikus, diszkriminatívnak érzem. Ha valaki harmincszor elmegy szentmisére, meg lehet úgy közelíteni, hogy nem gyakorolja a vallását, hiszen miért nem ment ötvenkétszer plusz az előírt ünnepeken? Ha más felekezetnek a tagja, olyané, amely nem írja elő a templomba járást, az illető akkor is gyakorló hívőnek vallhatja magát, ha egyszer sem volt istentiszteleten. Torz lencse ez. Fontosabb tehát, hogy valaki magát katolikusnak tartja és katolikusnak van keresztelve. Úgy máris mások a számok.
– Nem is kell tehát templomba járni? Meglep.
– A templomba járás fontos segítője és kifejezője a személyes hitnek és az összetartozásnak. A szentmise, vagyis az eucharisztikus közösség alkotja az egyházat, így tartották már a Diocletianus császár-féle keresztényüldözés idején is. Bizonyos országokban társadalmi igényeket is kiszolgál. Az isztambuli székesegyház például mindig teli van fiatalokkal. Miért? Keresztény fiatalt megismerni, akivel házasságot lehet kötni ekkora városban nem egyszerű. Talán ezért is.
– Amikor tehát keresztény Magyarországról, keresztény Európáról hallunk nap mint nap, amikor a kereszténység politikai nyilatkozatokban szinte egyenlővé válik azzal, hogy nem muszlim, nem migráns, hanem fehér és európai – akkor mit érez?
– A fehérséget azért nem nagyon hangsúlyoznám katolikusként – elég elmenni Budapesten a Szent István Bazilikába, ahol egy nagyon kedves ghánai testvérünk tartja az angol misét minden vasárnap. Budapesten tizenhat nyelven van mise.
A kereszténység pedig nem lehet negatív fogalom. Nem azt mondja meg, mi nem vagyok. Krisztushoz tartozást jelent. Aki elfogadta őt messiásnak, azokat kezdték el kereszténynek nevezni – mások. Mégpedig Antiókhiában, a mai Törökország területén, közvetlenül a szír határ mellett. Hogy pontosak legyünk.
Keresztény politikáról szokás persze beszélni, s ha ez azt jelenti, hogy a politikus a katolikus egyház társadalmi tanításának fényében szeretné végezni a dolgát, az tiszteletreméltó. Igaz, nehéz vállalás. Már a 19. századi Németországban megkülönböztették egyébként a hitvalló és kulturális kereszténységet, a mai magyar helyzetre azonban nem alkalmazható már a népegyház fogalma sem. Csak mert valaki magyarnak születik, még nem lesz rögtön keresztény is.
– A fenti értelemben kulturálisan az lesz.
– Mi a kultúra? Az emberi közösség életének egysége. Az építészet, a konyha, a zene, a művészet, az ünnepek. Ennyiben persze beszélhetünk keresztény kultúráról. A vasárnap a munkaszüneti nap, húsvét is ünnep, az épített környezetünket meghatározzák a templomtornyok Európa-szerte. Egy hete még lehet, hogy magyarázatra szorult volna mindez, ám az égő Notre-Dame látványa nem csak a hívőket töltötte el mély fájdalommal. Ez a közös fájdalom mutatja kereszténységünk és európaiságunk mély és szoros összefonódását. A kultúra középpontjában általában világnézet áll. Többnyire vallás. Egységbe azonban akkor rendeződik, ha az alapját a hit képezi. Ha nincs hit, egy nemzedék még követi ezeket a szokásokat – kényelemből. Sokkal tovább azonban nem.
Az égő Notre-Dame látványa nem csak a hívőket töltötte el mély fájdalommal. Fotó: Ambrus Marcsi
– Azzal, hogy az állam pénzt ad templomfelújításokra, több lesz a hívő?
– Nem feltétlenül. Az épületállomány viszont sosem a hívők perselypénzére épült. A második világháború utánig a városok, a kegyurak garantálták a fenntartást, utána a kötelezettségvállalás megszűnt, az épületek maradtak. Nekünk pedig önálló forrásunk nincs.
– Ezért kell jóban lenni állammal, kormányokkal?
– Úgy látom, a szekularizált Európában mindenütt, ahol nagy az intézményi kötelezettségvállalás, jelentkezik ez a probléma. Már a francia teológus Henri de Lubac megfogalmazta a második világháború alatt: ha az egyház intézményhálózatot tart fenn, az állammal rendezett viszonyban kell lennie. Ő ezt akkor ellentmondásként élte meg. De nem is a függés a legjelentősebb szempont.
– Hanem?
– Hanem az, hogy ha a társadalom nagy része szekularizált módon gondolkodik, miközben az egyháznak olyan intézményei vannak, ahol jóval többen dolgoznak, mint amennyi vallásos szakember egyáltalán van az országban, óhatatlanul begyűrűzik az egyházba a szekularizált szemlélet, ami belső feszültségeket okozhat. Belgiumban az iskolák nagy része egyházi fenntartású, ám olyan szabályok vonatkoznak rájuk, hogy ha egy hitoktató nem csak beszél a vallásról, hanem igyekszik a gyerekeket meggyőzni róla, hogy az igaz is – elbocsátják. Ellentmondásos kérdés ez, belső, hitet érintő kockázata van.
– Nem lenne jobb akkor, ha az állam tisztességgel ellátná a feladatát az egyház pedig kimaradna ezekből a szegmensekből?
– Egyszer sem voltunk döntési helyzetben.
hirdetés
– Igaz, hogy az iskolai hitoktatás sem úgy valósult meg, ahogy önök szerették volna?
– Mi az, hogy nem úgy? Megkérdeztek egyáltalán minket arról, mit, hogyan szeretnénk? Szinte hagyomány már ez a magyar politikában. Amikor Antall József kiadta kormánya programját, az úgynevezett fehér könyvet, abban volt egy fejezet az egyházakról. Olyan kitételekkel, hogy a szociális, egészségügyi és oktatási területen nagy intézményi felelősségvállalást várnak az egyházaktól. Várnak? Hiszen alig éltünk. Néhány idős szerzetes jött elő az illegalitásból, tantestületeket sem tudtunk kiállítani. A mai iskolarendszerünkre tekintve akár a szovjet himnusz sorai is eszünkbe juthatnak: „a népek akarták, s alkották meg így”. Sokan szeretnék egyházi iskolába járatni a gyereküket, vannak pedagógusok, akik vállalják, hogy részt vesznek a projektben. Ők természetesen világi emberek, nem kis részben őszintén hívő pedagógusok. Mi ezt a munkát segítjük és szervezzük. Igyekszünk kialakítani a katolikus szellemiséget.
– A püspöki kar megosztott ma politikai, világnézeti alapon?
– Természetesen sok eltérő vélemény van, de a hit és az egyházi élet dolgában nagy az egység köztünk. Nagyon katolikusan fog hangzani, de: szeretjük egymást.
– Pedig ha a váci püspök Beer Miklós és a szeged-csanádi Kiss-Rigó László nyilatkozatait nézzük, mintha nem is egy közösséghez tartoznának.
– A Tízparancsolat vagy az egyház társadalmi tanítása kérdésében mind egyetértünk. Az alkalmazásban vannak az eltérések. A Krisztus-hívőket a világi élet dolgaiban autonómia illeti meg. Ez, bár nekik nagyobb a felelősségük, vonatkozik a püspökökre is. Mindenkinek más az élettapasztalata, más a helyzet, amellyel szembesülnie kell. Embere válogatja, ki milyen rokonszenveket érez, de az egyház maga nem óhajt közel kerülni egyik politikai csoportosuláshoz sem. A társadalmi-erkölcsi megnyilatkozásoknak pedig mindig következtetésjellegük van. Minden ilyen előfeltevése: az egyház tanítása.
Budapesten az 1900-as évek legelején is pontosan ugyanilyen volt a vasárnap templomba járók aránya. Fotó: AFP/Kisbenedek Attila
– Mondjuk „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.
– Például.
– Ebből azért nehéz levezetni, hogy „kivéve azokat, akik…”.
– A parancs azonban csak az egyik előfeltevés. A másik, hogy a konkrét helyzetben mi a valóság. A végeredmény, a következtetés épp olyan erős vagy olyan gyönge lesz, amennyire a második előfeltevés megalapozott. Nem véletlen, hogy a Szentszék intézeteket tart fent a valóság megismerésére. Társadalomtudományi és természettudományi területen is. A valóságot a legmagasabb tudományos szinten kell megismernünk, hiszen ha nem a valóságra vonatkoztatjuk a hittételeinket, nem sokat fog érni a végkövetkeztetésünk sem.
– A Magyar Tudományos Akadémiának is vannak intézetei. Még. Ön is akadémikus. Mit szól az állami beavatkozáshoz?
– Részt vettem a legfőbb vitákon az akadémián, ott leszek a közgyűlésen is. Eleven gondolkodást tapasztalok. A Magyar Tudományos Akadémia jelenleg köztestület, amelynek a lényege, hogy feladatát az állam megbízásából végzi.
A tudomány azonban egy; a tudományos kutatásnak pedig szabadnak kell lennie. Nem azért, mert én mondom, vagy mert valaki ezt követeli, hanem a dolog természeténél fogva nem működik másként.
Az viszont, hogy milyen anyagi és intézményes háttérrel valósul ez meg, eltérő lehet. Volt szerencsém a Berkeley Egyetemen megtapasztalni, Amerikában milyen konstrukcióban működnek a kutatóegyetemek. A kapitalista szemlélet valóban erősen meghatározza azt a rendszert. Magyar Tudományos Akadémia viszont eredetileg azért alakult, hogy a magyar nyelvet a tudomány számára kidolgozza, lehetővé tegye a kutatást és az államigazgatást az anyanyelvünkön. Nagy sikereket ért el az intézmény, a kérdés azonban ma az, hogy a közép-európai kis nyelvek vajon megélnek-e ebben a környezetben. Húsz év múlva lesz-e a térségben versenyképes egyetem, ha legalább bizonyos szakokon nem angolul oktatnak?
– Ön mondjuk kis túlzással szinte bármilyen nyelven ért. Hogyan jött ez a rengeteg nyelv?
– A szüleim katolikus családközösséghez tartoztak. Volt egy papjuk, Mihalik Imre atya. A bécsi Pázmáneumban végzett, rendkívül művelt ember. Az állam megvonta a működési engedélyét, nem volt egyházi kinevezése, albérletben élt. Szüleim megkérdezték, nem akarok-e nyelvet tanulni. Így segítették a megélhetését: eljártam hozzá franciaórákat venni hétéves koromtól. Az iskolában aztán oroszt tanultam, a piaristáknál jött a latin, különórán a német, sokkal később pedig többé-kevésbé az angol is. Amikor már pap voltam, a spanyol kezdett érdekelni, hát belekezdtem önszorgalomból. Egyszer csak Lékai bíboros úr szólt, hogy készüljek, ki akar küldeni Rómába, úgyhogy tanuljak gyorsan olaszul. Csakhogy Dorogon nem volt olasztanár, így aztán lemezekről, kazettákról és könyvekből tanultam a nyelvet. Fél év arra elég volt, hogy be tudtam iratkozni a Lateráni Egyetemre, de annak látogatása mellett az első évben a Dante Intézetben tanultam azért az olaszt tovább. Talán érthető, hogy különösen fontos számomra a másik ember, a más néphez tartozó emberek megértése is. Ahhoz, hogy a feltámadt Krisztus békéje költözzön közénk, elengedhetetlen egymás megértése. Őszintén örülök, hogy – amint már említettem – ilyen üzenete lesz a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak is.
Borítókép: Ambrus Marcsi
https://www.valaszonline.hu/2019/04/19/erdo-peter-kereszteny-europa-nagypentek-interju/
2019. április 20., szombat
2019. április 11., csütörtök
Nagyot gazdagodtak a legvagyonosabb magyarok
STUBNYA BENCE
2014 és 2017 között a magyar társadalom felső 1 és felső 10 százaléka vagyonosodott a leggyorsabban, de minden társadalmi réteg vagyonosabb lett, még ha a legszegényebbek esetében ez csak az adósság csökkenését jelentette is. Az KSH és az MNB közös kutatásából az is kiderült, hogy mennyi volt egy magyar háztartás átlagos vagyona, és már azt is tudjuk, hogy az idősek és az alföldiek gazdagodtak a leginkább.
2017-ben Magyarországon a felső 50 százalék birtokolta az összes nettó vagyon 91 százalékát, az alsó 50 százalékra az összes vagyon 9 százaléka jutott. Egy család átlagos nettó vagyona 27 millió forint, a medián értéke pedig 12 millió forint volt - többek között ezek is kiderültek a Magyar Nemzeti Bank friss vagyonfelméréséből, amit a Központi Statisztikai Hivatal készített el.
Erről kedden részben már beszámoltuk, de mivel a felmérés tele van érdekes részletekkel a magyarok vagyoni helyzetéről, ebben a cikkben kicsit részletesebben összeszedtük ezeket. Mielőtt rátérnénk arra, hogy miből áll össze a magyarok vagyona a felmérés módszertana alapján, megmutatjuk, hogy hogyan változott a gazdagabb és szegényebb magyarok vagyoni helyzete a 2014 és 2017 között.
Ebben az időszakban az áremelkedés nagyjából 5 százalék volt, miközben az egy háztartásra jutó nettó vagyon 48 százalékkal lett nagyobb, és a kutatásból az is kiderül, hogy
HA VAGYON ALAPJÁN FELOSZTJUK A HÁZTARTÁSOKAT TIZEDEKRE, AKKOR A LEGSZEGÉNYEBBTŐL A LEGGAZDAGABBIG AZ LÁTSZIK, HOGY VALAMENNYIT JAVULT A VAGYONI HELYZET.
Ennek a fő oka, hogy drágultak az ingatlanok, de a pénzügyi vagyon is nőtt (29 százalékkal), miközben az adósság csökkent (12 százalékkal, miközben persze még mindig vannak olyanok, akik súlyosan el vannak adósodva).
Az alábbi ábrán az látszik, hogy a vagyon eloszlása hogyan változott:
A felső egy százalék teljes vagyonból való részesedése majdnem 2 százalékponttal 25 százalékra nőtt,
és a felső 10 százalék is elég jól járt ebben a három évben, 3 százalékponttal nőtt a részesedésük (56,4 százalékra).
Ha alsó és felső 50 százalékra bontjuk fel a magyar társadalmat, az látszik, hogy ennek a két rétegnek a teljes vagyonból való részesedése nem változott érdemben: a társadalom alsó fele a vagyon nagyjából 9 százalékát birtokolta, a felső pedig a vagyon 91 százalékát.
A vagyon növekedése szempontjából tehát a felső egy és a felső tíz százalék járt a legjobban, az ő vagyonuk 56 és 53 százalékkal nőtt ebben az időszakban, ugyanakkor az alsó 50 százalék sem járt rosszul, összesen 48 százalékkal lett gazdagabb az ide tartózó nagyjából 2 millió háztartás (Magyarországon 2017-ben körülbelül 4 millió háztartás volt, így egy vagyoni tizedbe körülbelül 400 ezer háztartás került a felmérésben.)
Mi ez a kutatás?
A "Miből élünk?" az Európai Központi Bank által koordinált háztartási vagyonfelmérés (Household Finance and Consumption Survey – HFCS) része. A felvétel célja, hogy az Európai Unió tagállamaiban összehasonlítható, részletes adatok álljanak rendelkezésre a háztartások vagyonáról, annak jellemzőiről, eloszlásáról, az ezeket befolyásoló jövedelmi, fogyasztási és egyéb körülményekről. A felmérés 2011-ben indult és 3 évente ismétlik meg az adatfelvételt. Magyarországon a felmérést az MNB koordinálja, az adatfelvételt és az adatok feldolgozását a Központi Statisztikai Hivatal hajtja végre. A 2017-es magyarországi felmérés során a körülbelül 4 millió hazai háztartás közül a kérdezőbiztosok 15 ezer háztartást kerestek föl, és a felkeresett háztartások közül majdnem 6 ezer válaszolt önkéntes alapon a kérdésekre.
A bruttó vagyon alapvetően a háztartások ingatlanjaiból és értéktárgyaiból áll össze, amibe a magáncélra használt járművek és a tartós fogyasztási cikkek nem számítanak bele (bár a kutatásban ezeknek az értékére is rákérdeztek, de erre még visszatérünk). Szintén idetartoznak még a vállalkozások termelőeszközei, a gépek, a céges járművek és az egyéb céges vagyon.
A harmadik kategória pedig a pénzügyi vagyon, ide tartozik a készpénz, amiről gyakorlatilag mindenki azt mondta, hogy rendelkezik vele, de ide tartoznak a részvények, részedések, betétek, kötvények, kölcsönök és egyéb követelések is.
Emellett a tartozásokra is rákérdeztek, ide főleg bankhitelek tartoznak, de a munkáltatóktól és más háztartásoktól felvett hiteleket, az adótartozást vagy a közüzemi tartozást is ebben a kategóriában számolták el. A bruttó vagyon és a tartozások különbsége adja ki a nettó vagyont.
Minden tizedben javult a helyzet
Az egy háztartásra jutó nettó vagyon nagysága (az átlagérték) 27 millió forint, a medián érték 12 millió forint volt 2017 végén. A felmérés talán egyik legérdekesebb része, hogy vagyoni tizedenként is megmérték, hogy mekkora az egyes tizedekbe tartozó háztartások vagyona. Ráadásul erre két mutatószám alapján is közöltek adatot, így az átlag mellett - amit olvasói levelek és kommentek alapján az Index olvasói nem szeretnek annyira - azt is tudjuk, hogy mekkora az egyes vagyoni tizedek mediánja.
A medián a középső érték, a nettó vagyon szerint sorba rendezett csoport középső elemének értéke. Ezt úgy kell tehát elképzelni, hogy ha az adott vagyoni tized nagyjából 400 ezer háztartását sorba állítanánk a vagyon nagysága alapján, és megkérdeznénk a középsőtől, hogy mekkora a vagyona, pont a mediánt kapnánk. Ez a mutatószám azért jó, mert a szélsőértékek nem torzítják úgy, ahogy az átlagot, tehát ha nagyon sok szegény és kevés gazdag van, jobban közelít a medián a szegények vagyonához, mint az átlag.
Ha tehát a magyar lakosságot vagyon alapján tíz egyenlő részre osztjuk, és megnézzük, hogy 2014-ben és 2017-ben mennyi volt az egyes csoportokba tartozók nettó vagyona, akkor az alábbi ábrát kapjuk. Ha átlagot nézünk, akkor 2017-ben 153 millió körüli vagyonnal már a felső 10 százalékba lehetett kerülni. Szórás ismeretének hiányában nem tudjuk, hogy az alsó határok hol voltak az egyes tizedeknél, de azt biztos nem túlzás mondani, hogy akinek volt egy nagyobb budapesti lakása, az már a felső húsz százalékba tartozott.
Függetlenül attól, hogy mediánt vagy átlagot nézünk, 2014 és 2017 között a háztartások vagyona minden tizedben nőtt, az átlag alapján legnagyobb mértékben a leggazdagabb tized vagyonosodott az elmúlt három évben, de a legalsó tized átlagos adóssága (ez az ábrán negatív vagyonként jelenik meg) is jelentősen csökkent.
Miből van vagyonunk?
A felmérés készítése során megkérdezték a háztartásoktól, hogy van-e ingatlanjuk, autójuk, illetve, hogy ha van pénzügyi vagyonuk, akkor miben tartják a pénzüket.
A felmérés adatai megerősítik amit eddig is tudni lehetett, tehát hogy Magyarországon a lakástulajdonlás a domináns a bérléssel szemben, az öt leggazdagabb tizedben 90 százalék felett volt az olyan háztartások aránya, amik arról számoltak be, hogy van saját ingatlanjuk, és csak a két legszegényebb tizedben volt az arány kisebb az átlagnál (28 és 63 százalék, az átlag 84 százalék). Több ingatlanja viszont csak a leggazdagabbaknak van, ez a felső decilisekben jellemző.
És bár a vagyonba ezt nem számították bele, a felmérésből az is kiderült, hogy a magyar háztartások nagyjából fele rendelkezik autóval, és még a legszegényebbek körében is 30 százalék azokban az aránya, akik arról számoltak be, hogy van kocsijuk.
Arra is rákérdeztek, hogy a háztartások vettek-e 2017-ben autót, tartós cikket, és hogy voltak-e nyaralni. Ebből szintén az derül ki, hogy fontos a magyaroknak az autójuk,
SZINTE VAGYONI HÁTTÉRTŐL FÜGGETLENÜL HASONLÓ ARÁNYBAN VÁSÁROLTAK AUTÓT A MAGYAROK 2017-BEN,
miközben például az alsó tizedből csak a háztartások negyede volt nyaralni (miközben ez arány a leggazdagabb tizedben 77 százalék volt).
A pénzügyi eszközök szempontjából elég magától értetődőek a különbségek: állampapírja, kötvénye, részvénye leginkább a felső húsz százaléka van, az ingatlanhitelek és egyéb hitelek viszont már sokkal egyenlőbben oszlanak meg a vagyoni tizedek között. Viszont szembetűnő, hogy az alsó harminc százalék jobban el van adósodva, mint a felső hét tized: itt valószínűleg a devizahitelezés utóélete látszik.
A háztartások fő jövedelemforrása a munkabér, a nyugdíj és a szociális juttatások voltak. Az alábbi ábrán látszik az az elég magától értetődő összefüggés, hogy minél gazdagabb valaki, annál nagyobb arányban számol be arról, hogy van vállalkozói jövedelme, vagy hogy kap osztalékot.
Ami viszont egyáltalán nem magától értetődő, hogy
A LEGGAZDAGABB TIZEDBEN EGY SZÁZALÉK HÍJÁN ANNYIAN SZÁMOLTAK BE ARRÓL, HOGY KAPNAK SZOCIÁLIS JUTATTÁSOKAT MINT A LEGSZEGÉNYEBB TIZEDBEN (43 ÉS 44 SZÁZALÉK).
Az, hogy a magyar szociálpolitika a gazdagokat segíti, persze nem újdonság, a Fidesz azonban ebben még magasabb sebességre is kapcsolt 2010 óta.
Valami történt az Alföldön
2017 végén az egy háztartásra eső nettó vagyon medián és átlag alapján is Közép-Magyarországon volt a legmagasabb, ami nem is akkora meglepetés, ahogy az sem, hogy Nyugat-Dunántúlon haladta még meg az átlag és a medián az országos értéket. Annak viszont érdemes lenne majd még utána járni, hogy mi lehet annak az oka, hogy 2014 és 2017 között az egy háztartásra eső nettó vagyon a legnagyobb mértékében Közép-Magyarország mellett az Alföldön nőtt.
Az ábrán lapozgatva láthatjuk, hogy az egyébként is gazdag Közép-Magyarországon 14-ről 20 millióra nőtt az egy háztartásra eső medián vagyon, miközben Dél-Alföldön 6,5-ről 10 millióra, az Észak-Alföldön pedig 5,3-ról 8,7 millióra. Észak-Magyarországon közben alig nőtt valamit a háztartások vagyona.
Ha pedig korcsoportok szerint nézzük a változást, azt látjuk, hogy a 66-75 évesek korcsoportja gazdagodott a legnagyobb mértékben. És bár a 36 éven aluliak vagyona is nőtt, ez a korcsoport járt a legkevésbé jól.
Egy olyan háztartásnak, ahol 2017-ben a főkereső 36 éven aluli volt, 16,2 millió forint volt az átlagos vagyona, medián alapján pedig 5,8 millió forintos vagyonnal rendelkezett. Ez kevesebb mint fele volt a leggazdagabb, 46-55 éves korcsoport vagyonának, függetlenül attól, hogy mediánt vagy átlagot nézünk.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)
https://index.hu/gazdasag/2019/04/11/vagyon_ksh_mnb_vagyonfelmeres/
2014 és 2017 között a magyar társadalom felső 1 és felső 10 százaléka vagyonosodott a leggyorsabban, de minden társadalmi réteg vagyonosabb lett, még ha a legszegényebbek esetében ez csak az adósság csökkenését jelentette is. Az KSH és az MNB közös kutatásából az is kiderült, hogy mennyi volt egy magyar háztartás átlagos vagyona, és már azt is tudjuk, hogy az idősek és az alföldiek gazdagodtak a leginkább.
2017-ben Magyarországon a felső 50 százalék birtokolta az összes nettó vagyon 91 százalékát, az alsó 50 százalékra az összes vagyon 9 százaléka jutott. Egy család átlagos nettó vagyona 27 millió forint, a medián értéke pedig 12 millió forint volt - többek között ezek is kiderültek a Magyar Nemzeti Bank friss vagyonfelméréséből, amit a Központi Statisztikai Hivatal készített el.
Erről kedden részben már beszámoltuk, de mivel a felmérés tele van érdekes részletekkel a magyarok vagyoni helyzetéről, ebben a cikkben kicsit részletesebben összeszedtük ezeket. Mielőtt rátérnénk arra, hogy miből áll össze a magyarok vagyona a felmérés módszertana alapján, megmutatjuk, hogy hogyan változott a gazdagabb és szegényebb magyarok vagyoni helyzete a 2014 és 2017 között.
Ebben az időszakban az áremelkedés nagyjából 5 százalék volt, miközben az egy háztartásra jutó nettó vagyon 48 százalékkal lett nagyobb, és a kutatásból az is kiderül, hogy
HA VAGYON ALAPJÁN FELOSZTJUK A HÁZTARTÁSOKAT TIZEDEKRE, AKKOR A LEGSZEGÉNYEBBTŐL A LEGGAZDAGABBIG AZ LÁTSZIK, HOGY VALAMENNYIT JAVULT A VAGYONI HELYZET.
Ennek a fő oka, hogy drágultak az ingatlanok, de a pénzügyi vagyon is nőtt (29 százalékkal), miközben az adósság csökkent (12 százalékkal, miközben persze még mindig vannak olyanok, akik súlyosan el vannak adósodva).
Az alábbi ábrán az látszik, hogy a vagyon eloszlása hogyan változott:
A felső egy százalék teljes vagyonból való részesedése majdnem 2 százalékponttal 25 százalékra nőtt,
és a felső 10 százalék is elég jól járt ebben a három évben, 3 százalékponttal nőtt a részesedésük (56,4 százalékra).
Ha alsó és felső 50 százalékra bontjuk fel a magyar társadalmat, az látszik, hogy ennek a két rétegnek a teljes vagyonból való részesedése nem változott érdemben: a társadalom alsó fele a vagyon nagyjából 9 százalékát birtokolta, a felső pedig a vagyon 91 százalékát.
A vagyon növekedése szempontjából tehát a felső egy és a felső tíz százalék járt a legjobban, az ő vagyonuk 56 és 53 százalékkal nőtt ebben az időszakban, ugyanakkor az alsó 50 százalék sem járt rosszul, összesen 48 százalékkal lett gazdagabb az ide tartózó nagyjából 2 millió háztartás (Magyarországon 2017-ben körülbelül 4 millió háztartás volt, így egy vagyoni tizedbe körülbelül 400 ezer háztartás került a felmérésben.)
Mi ez a kutatás?
A "Miből élünk?" az Európai Központi Bank által koordinált háztartási vagyonfelmérés (Household Finance and Consumption Survey – HFCS) része. A felvétel célja, hogy az Európai Unió tagállamaiban összehasonlítható, részletes adatok álljanak rendelkezésre a háztartások vagyonáról, annak jellemzőiről, eloszlásáról, az ezeket befolyásoló jövedelmi, fogyasztási és egyéb körülményekről. A felmérés 2011-ben indult és 3 évente ismétlik meg az adatfelvételt. Magyarországon a felmérést az MNB koordinálja, az adatfelvételt és az adatok feldolgozását a Központi Statisztikai Hivatal hajtja végre. A 2017-es magyarországi felmérés során a körülbelül 4 millió hazai háztartás közül a kérdezőbiztosok 15 ezer háztartást kerestek föl, és a felkeresett háztartások közül majdnem 6 ezer válaszolt önkéntes alapon a kérdésekre.
A bruttó vagyon alapvetően a háztartások ingatlanjaiból és értéktárgyaiból áll össze, amibe a magáncélra használt járművek és a tartós fogyasztási cikkek nem számítanak bele (bár a kutatásban ezeknek az értékére is rákérdeztek, de erre még visszatérünk). Szintén idetartoznak még a vállalkozások termelőeszközei, a gépek, a céges járművek és az egyéb céges vagyon.
A harmadik kategória pedig a pénzügyi vagyon, ide tartozik a készpénz, amiről gyakorlatilag mindenki azt mondta, hogy rendelkezik vele, de ide tartoznak a részvények, részedések, betétek, kötvények, kölcsönök és egyéb követelések is.
Emellett a tartozásokra is rákérdeztek, ide főleg bankhitelek tartoznak, de a munkáltatóktól és más háztartásoktól felvett hiteleket, az adótartozást vagy a közüzemi tartozást is ebben a kategóriában számolták el. A bruttó vagyon és a tartozások különbsége adja ki a nettó vagyont.
Minden tizedben javult a helyzet
Az egy háztartásra jutó nettó vagyon nagysága (az átlagérték) 27 millió forint, a medián érték 12 millió forint volt 2017 végén. A felmérés talán egyik legérdekesebb része, hogy vagyoni tizedenként is megmérték, hogy mekkora az egyes tizedekbe tartozó háztartások vagyona. Ráadásul erre két mutatószám alapján is közöltek adatot, így az átlag mellett - amit olvasói levelek és kommentek alapján az Index olvasói nem szeretnek annyira - azt is tudjuk, hogy mekkora az egyes vagyoni tizedek mediánja.
A medián a középső érték, a nettó vagyon szerint sorba rendezett csoport középső elemének értéke. Ezt úgy kell tehát elképzelni, hogy ha az adott vagyoni tized nagyjából 400 ezer háztartását sorba állítanánk a vagyon nagysága alapján, és megkérdeznénk a középsőtől, hogy mekkora a vagyona, pont a mediánt kapnánk. Ez a mutatószám azért jó, mert a szélsőértékek nem torzítják úgy, ahogy az átlagot, tehát ha nagyon sok szegény és kevés gazdag van, jobban közelít a medián a szegények vagyonához, mint az átlag.
Ha tehát a magyar lakosságot vagyon alapján tíz egyenlő részre osztjuk, és megnézzük, hogy 2014-ben és 2017-ben mennyi volt az egyes csoportokba tartozók nettó vagyona, akkor az alábbi ábrát kapjuk. Ha átlagot nézünk, akkor 2017-ben 153 millió körüli vagyonnal már a felső 10 százalékba lehetett kerülni. Szórás ismeretének hiányában nem tudjuk, hogy az alsó határok hol voltak az egyes tizedeknél, de azt biztos nem túlzás mondani, hogy akinek volt egy nagyobb budapesti lakása, az már a felső húsz százalékba tartozott.
Függetlenül attól, hogy mediánt vagy átlagot nézünk, 2014 és 2017 között a háztartások vagyona minden tizedben nőtt, az átlag alapján legnagyobb mértékben a leggazdagabb tized vagyonosodott az elmúlt három évben, de a legalsó tized átlagos adóssága (ez az ábrán negatív vagyonként jelenik meg) is jelentősen csökkent.
Miből van vagyonunk?
A felmérés készítése során megkérdezték a háztartásoktól, hogy van-e ingatlanjuk, autójuk, illetve, hogy ha van pénzügyi vagyonuk, akkor miben tartják a pénzüket.
A felmérés adatai megerősítik amit eddig is tudni lehetett, tehát hogy Magyarországon a lakástulajdonlás a domináns a bérléssel szemben, az öt leggazdagabb tizedben 90 százalék felett volt az olyan háztartások aránya, amik arról számoltak be, hogy van saját ingatlanjuk, és csak a két legszegényebb tizedben volt az arány kisebb az átlagnál (28 és 63 százalék, az átlag 84 százalék). Több ingatlanja viszont csak a leggazdagabbaknak van, ez a felső decilisekben jellemző.
És bár a vagyonba ezt nem számították bele, a felmérésből az is kiderült, hogy a magyar háztartások nagyjából fele rendelkezik autóval, és még a legszegényebbek körében is 30 százalék azokban az aránya, akik arról számoltak be, hogy van kocsijuk.
Arra is rákérdeztek, hogy a háztartások vettek-e 2017-ben autót, tartós cikket, és hogy voltak-e nyaralni. Ebből szintén az derül ki, hogy fontos a magyaroknak az autójuk,
SZINTE VAGYONI HÁTTÉRTŐL FÜGGETLENÜL HASONLÓ ARÁNYBAN VÁSÁROLTAK AUTÓT A MAGYAROK 2017-BEN,
miközben például az alsó tizedből csak a háztartások negyede volt nyaralni (miközben ez arány a leggazdagabb tizedben 77 százalék volt).
A pénzügyi eszközök szempontjából elég magától értetődőek a különbségek: állampapírja, kötvénye, részvénye leginkább a felső húsz százaléka van, az ingatlanhitelek és egyéb hitelek viszont már sokkal egyenlőbben oszlanak meg a vagyoni tizedek között. Viszont szembetűnő, hogy az alsó harminc százalék jobban el van adósodva, mint a felső hét tized: itt valószínűleg a devizahitelezés utóélete látszik.
A háztartások fő jövedelemforrása a munkabér, a nyugdíj és a szociális juttatások voltak. Az alábbi ábrán látszik az az elég magától értetődő összefüggés, hogy minél gazdagabb valaki, annál nagyobb arányban számol be arról, hogy van vállalkozói jövedelme, vagy hogy kap osztalékot.
Ami viszont egyáltalán nem magától értetődő, hogy
A LEGGAZDAGABB TIZEDBEN EGY SZÁZALÉK HÍJÁN ANNYIAN SZÁMOLTAK BE ARRÓL, HOGY KAPNAK SZOCIÁLIS JUTATTÁSOKAT MINT A LEGSZEGÉNYEBB TIZEDBEN (43 ÉS 44 SZÁZALÉK).
Az, hogy a magyar szociálpolitika a gazdagokat segíti, persze nem újdonság, a Fidesz azonban ebben még magasabb sebességre is kapcsolt 2010 óta.
Valami történt az Alföldön
2017 végén az egy háztartásra eső nettó vagyon medián és átlag alapján is Közép-Magyarországon volt a legmagasabb, ami nem is akkora meglepetés, ahogy az sem, hogy Nyugat-Dunántúlon haladta még meg az átlag és a medián az országos értéket. Annak viszont érdemes lenne majd még utána járni, hogy mi lehet annak az oka, hogy 2014 és 2017 között az egy háztartásra eső nettó vagyon a legnagyobb mértékében Közép-Magyarország mellett az Alföldön nőtt.
Az ábrán lapozgatva láthatjuk, hogy az egyébként is gazdag Közép-Magyarországon 14-ről 20 millióra nőtt az egy háztartásra eső medián vagyon, miközben Dél-Alföldön 6,5-ről 10 millióra, az Észak-Alföldön pedig 5,3-ról 8,7 millióra. Észak-Magyarországon közben alig nőtt valamit a háztartások vagyona.
Ha pedig korcsoportok szerint nézzük a változást, azt látjuk, hogy a 66-75 évesek korcsoportja gazdagodott a legnagyobb mértékben. És bár a 36 éven aluliak vagyona is nőtt, ez a korcsoport járt a legkevésbé jól.
Egy olyan háztartásnak, ahol 2017-ben a főkereső 36 éven aluli volt, 16,2 millió forint volt az átlagos vagyona, medián alapján pedig 5,8 millió forintos vagyonnal rendelkezett. Ez kevesebb mint fele volt a leggazdagabb, 46-55 éves korcsoport vagyonának, függetlenül attól, hogy mediánt vagy átlagot nézünk.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)
https://index.hu/gazdasag/2019/04/11/vagyon_ksh_mnb_vagyonfelmeres/
2019. április 9., kedd
Strasbourg: Nem lehet megkerülni a magyar Alkotmánybíróságot
2019. április 6. 17:56
Április 4-én kimondta a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), hogy az Alkotmánybíróság elé terjeszthető alkotmányjogi panasz hatékony jogorvoslatnak minősül. Így maga a strasbourgi Bíróság adott csattanós választ arra az elnyúló jogi vitára, amely szerint a magyar igazságszolgáltatás helyzete miatt egyből az EJEB-hez kellene fordulni.
A jogvédő szervezetek nem fordulhatnak egyből Strasbourghoz
A döntés jelentősége azért kiemelt, mert Magyarországon szinte 2010 óta tartó polémia övezi az Alkotmánybíróság egyes döntéseit. A baloldal, de főleg a progresszív ideológiai alapokon álló jogvédő szervezetek többször érzékeltették megszólalásaikban, hogy szerintük a magyar jogvédelem intézményei annyira meggyengültek, hogy azok nem alkalmas az valódi jogvédelemre. Erre a helyzetértékelésre pedig azt a megoldási lehetőséget kínálták, hogy minél előbb, az Alkotmánybíróság kvázi kikerülésével érdemes amint lehet, egyből az EJEB-hez fordulni. Ez a magyarországi jogviták külföldre történő exportálásának stratégiája.
Az alábbiakat olvashattuk például anno a TASZ alapítójától, Tóth Gábor Attilától:
„[A]z alkotmányosság hazai intézményeinek elgyengülésével felértékelődnek a nemzetközi emberi jogi fórumok.”
S így vélekedett erről például az Amnesty International hazai szervezete is:
„[A]z azonban mindig bizonytalan, hogy az alkotmányjogi panaszeljárást a strasbourgi bíróság hatékony jogorvoslatnak tekinti-e.”
A most meghozott ítélettel egyértelműen kiderült, hogy az EJEB hatékony jogorvoslatnak tekinti a magyar alkotmányjogi panaszeljárást. Így az ítélet kiemelt jelentőségű lehet minden olyan ügyben, amelyet a progresszív jogvédő szervezetek kezdeményeznek Magyarországon. Hiszen az ítélet egyben azt is jelenti, hogy egy ügy nem tárható Strasbourg elé addig, amíg arról a magyar Alkotmánybíróság ítéletet nem hozott volna. Ez egyben az egyes ügyek nyugvópontra jutásának idejét is kitolja, hiszen így az érintett felek időben később fordulhatnak az EJEB-hez, amely szervezet döntéshozatali folyamata sem mondható kifejezetten gyorsnak. Ez az ítéletben érintett konkrét ügy is jól mutatja.
A konkrét ügy háttere
Az szóban forgó konkrét ügyben Szalontay Győző, a már nem üzemelő budapesti West Balkán nevű szórakozóhely egyik volt tulajdonosa azért fordult a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB), mivel szerinte az ügy tárgyalása során a magyar hatóságok megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményében (EJEE) foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát. Az EJEB végül már az eljárás első szakaszában egyhangúlag elutasította a férfi panaszát, arra hivatkozva, hogy először az Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulnia. A magyar Kormány ugyanis azzal érvelt, hogy a kérelmező nem teljesítette az Emberi Jogok Európai Egyezménye 35. cikke szerint az elfogadhatóság egyik feltételét, mégpedig az összes hazai jogorvoslat kimerítésének kötelezettségét, hiszen nem fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. A jelenlegi ügy döntésének értelmében tehát már mindhárom fajta alkotmányjogi panasz hatékony jogorvoslatnak minősül, ezzel az Alkotmánybíróság az EJEB szerint is megkerülhetetlen szereplője az emberi jogi kérdéseknek.
A magyar igazságszolgáltató ág a nemzetközi elvárásoknak megfelelően működik
A döntés értelmében tehát az EJEB hatékony jogorvoslatnak minősítette immár az alkotmányjogi panasz összes típusát. Ez pedig azt jelenti, hogy Szalontay Győzőnek először a magyar Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulni, hogy kimerítse az összes hazai jogorvoslati lehetőséget. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának hiánya tehát a kérelem elfogadhatatlanságát jelentette a strasbourgi testület előtt. Az EJEB továbbá hozzáfűzte azt is, hogy a szubszidiaritás elve miatt a saját álláspontja nem helyettesítheti a magyar Alkotmánybíróságét, amelynek lehetősége sem volt megvizsgálni az adott ügyet.
Ezzel a bíróság kétségtelenül irányadó döntést hozott. A strasbourgi bírói testület azonban fenntartotta magának azt lehetőséget, hogy a jogorvoslat hatékonyságára vonatkozó álláspontját megváltoztassa a jövőben, abban az esetben, ha a nemzeti hatóságok ezzel ellentétes gyakorlatot mutatnak. Egyelőre azonban erről az EJEB szerint sincs szó.
echr.coe.int The European Court of Human Rights: SZALONTAY v. HUNGARY
https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190406_strasbourg_nem_lehet_megkerulni_a_magyar_alkotmanybirosagot
http://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-192438
Április 4-én kimondta a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), hogy az Alkotmánybíróság elé terjeszthető alkotmányjogi panasz hatékony jogorvoslatnak minősül. Így maga a strasbourgi Bíróság adott csattanós választ arra az elnyúló jogi vitára, amely szerint a magyar igazságszolgáltatás helyzete miatt egyből az EJEB-hez kellene fordulni.
A jogvédő szervezetek nem fordulhatnak egyből Strasbourghoz
A döntés jelentősége azért kiemelt, mert Magyarországon szinte 2010 óta tartó polémia övezi az Alkotmánybíróság egyes döntéseit. A baloldal, de főleg a progresszív ideológiai alapokon álló jogvédő szervezetek többször érzékeltették megszólalásaikban, hogy szerintük a magyar jogvédelem intézményei annyira meggyengültek, hogy azok nem alkalmas az valódi jogvédelemre. Erre a helyzetértékelésre pedig azt a megoldási lehetőséget kínálták, hogy minél előbb, az Alkotmánybíróság kvázi kikerülésével érdemes amint lehet, egyből az EJEB-hez fordulni. Ez a magyarországi jogviták külföldre történő exportálásának stratégiája.
Az alábbiakat olvashattuk például anno a TASZ alapítójától, Tóth Gábor Attilától:
„[A]z alkotmányosság hazai intézményeinek elgyengülésével felértékelődnek a nemzetközi emberi jogi fórumok.”
S így vélekedett erről például az Amnesty International hazai szervezete is:
„[A]z azonban mindig bizonytalan, hogy az alkotmányjogi panaszeljárást a strasbourgi bíróság hatékony jogorvoslatnak tekinti-e.”
A most meghozott ítélettel egyértelműen kiderült, hogy az EJEB hatékony jogorvoslatnak tekinti a magyar alkotmányjogi panaszeljárást. Így az ítélet kiemelt jelentőségű lehet minden olyan ügyben, amelyet a progresszív jogvédő szervezetek kezdeményeznek Magyarországon. Hiszen az ítélet egyben azt is jelenti, hogy egy ügy nem tárható Strasbourg elé addig, amíg arról a magyar Alkotmánybíróság ítéletet nem hozott volna. Ez egyben az egyes ügyek nyugvópontra jutásának idejét is kitolja, hiszen így az érintett felek időben később fordulhatnak az EJEB-hez, amely szervezet döntéshozatali folyamata sem mondható kifejezetten gyorsnak. Ez az ítéletben érintett konkrét ügy is jól mutatja.
A konkrét ügy háttere
Az szóban forgó konkrét ügyben Szalontay Győző, a már nem üzemelő budapesti West Balkán nevű szórakozóhely egyik volt tulajdonosa azért fordult a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB), mivel szerinte az ügy tárgyalása során a magyar hatóságok megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményében (EJEE) foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát. Az EJEB végül már az eljárás első szakaszában egyhangúlag elutasította a férfi panaszát, arra hivatkozva, hogy először az Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulnia. A magyar Kormány ugyanis azzal érvelt, hogy a kérelmező nem teljesítette az Emberi Jogok Európai Egyezménye 35. cikke szerint az elfogadhatóság egyik feltételét, mégpedig az összes hazai jogorvoslat kimerítésének kötelezettségét, hiszen nem fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. A jelenlegi ügy döntésének értelmében tehát már mindhárom fajta alkotmányjogi panasz hatékony jogorvoslatnak minősül, ezzel az Alkotmánybíróság az EJEB szerint is megkerülhetetlen szereplője az emberi jogi kérdéseknek.
A magyar igazságszolgáltató ág a nemzetközi elvárásoknak megfelelően működik
A döntés értelmében tehát az EJEB hatékony jogorvoslatnak minősítette immár az alkotmányjogi panasz összes típusát. Ez pedig azt jelenti, hogy Szalontay Győzőnek először a magyar Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulni, hogy kimerítse az összes hazai jogorvoslati lehetőséget. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának hiánya tehát a kérelem elfogadhatatlanságát jelentette a strasbourgi testület előtt. Az EJEB továbbá hozzáfűzte azt is, hogy a szubszidiaritás elve miatt a saját álláspontja nem helyettesítheti a magyar Alkotmánybíróságét, amelynek lehetősége sem volt megvizsgálni az adott ügyet.
Ezzel a bíróság kétségtelenül irányadó döntést hozott. A strasbourgi bírói testület azonban fenntartotta magának azt lehetőséget, hogy a jogorvoslat hatékonyságára vonatkozó álláspontját megváltoztassa a jövőben, abban az esetben, ha a nemzeti hatóságok ezzel ellentétes gyakorlatot mutatnak. Egyelőre azonban erről az EJEB szerint sincs szó.
echr.coe.int The European Court of Human Rights: SZALONTAY v. HUNGARY
https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190406_strasbourg_nem_lehet_megkerulni_a_magyar_alkotmanybirosagot
http://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-192438
2019. március 30., szombat
Handó: Nem kell a bíróságoknak szembehelyezkedniük az állammal
- A bírákban legyen tartás, erő, s ne hallgassanak szirénhangokra! – jelentette ki Kaposváron az idén 27. alkalommal megrendezett Jogi beszélgetések című szakmai fórumon Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke.
Az elnök a bíróság társadalmi felelősségéről tartott előadást, s bár egyetlen egyszer sem említette az Országos Bírói Tanácsot (OBT), vagy éppen a Magyar Bírói Egyesületet (Mabie), mondandójában egyértelműen a vele harcban álló, egyebek mellett a bírói kinevezési gyakorlatát támadó szervezetekre, bírákra utalt. Handó szerint a bíróságok egyértelműen alakíthatják az állam életét, ugyanakkor kiemelte: nem működhetnek a végrehajtó és a törvénykező hatalmi ágakkal szemben.
- Hamis elképzelés, hogy a harmadik hatalmi ágnak, azaz a bíróságoknak szembe kell helyezkedniük az állammal – mondta -, pedig sokan megkísérlik, hogy szembefordítsák a politikával. A jog uralma az állam felett, mint például az Egyesült Államokban nem jó út. A bíróságok számára ez persze népszerű, de nem járható út – tette hozzá, s megjegyezte: a bírói karnak intellektuálisan és morálisan is fel kell nőnie a rájuk testált feladatokhoz.
Darák Péter, a Kúria elnöke akár válaszolhatott is volna az OBH vezetőjének állításaira, ám előadásában az igazságosság fogalmát elemezte inkább, s kijelentette: az igazságosság lehet egy regnáló rendszer védelmezőjének, de egy forradalmárnak is a legitimációja.
Stumpf István alkotmánybíró az alkotmányos és jogállami kihívások kapcsán az Alkotmánybíróság (AB) szerepéről beszélt. Végigvette a rendszerváltás óta eltelt időszak alkotmányozási folyamatát, illetve annak kísérleteit, s megjegyezte, a fülkeforradalom, vagyis 2010 után egyértelművé vált, hogy a regnáló hatalom számára az alkotmányozás politikai kérdés. Így született meg az új alaptörvény, amelybe bele is írták készítői, hogy a törvénykezési kérdésekben a végső szót a parlament mondja ki, az AB pedig elveszítette jó néhány korábbi jogosultságát.
- Bele is írtak olyan törvényeket az alaptörvénybe, amelyeket az Alkotmánybíróság korábban már elutasított – tette hozzá Stumpf István, kitért a hazai és az uniós jogi szabályozás anomáliáira is, melyekkel kapcsolatban megjegyezte: a közelgő EP-választás arról is szól, a tagállamok meg tudják-e védeni nemzeti identitásukat az EU föderalista elképzeléseivel szemben.
https://nepszava.hu/3029940_hando-nem-kell-a-birosagoknak-szembehelyezkedniuk-az-allammal
Az elnök a bíróság társadalmi felelősségéről tartott előadást, s bár egyetlen egyszer sem említette az Országos Bírói Tanácsot (OBT), vagy éppen a Magyar Bírói Egyesületet (Mabie), mondandójában egyértelműen a vele harcban álló, egyebek mellett a bírói kinevezési gyakorlatát támadó szervezetekre, bírákra utalt. Handó szerint a bíróságok egyértelműen alakíthatják az állam életét, ugyanakkor kiemelte: nem működhetnek a végrehajtó és a törvénykező hatalmi ágakkal szemben.
- Hamis elképzelés, hogy a harmadik hatalmi ágnak, azaz a bíróságoknak szembe kell helyezkedniük az állammal – mondta -, pedig sokan megkísérlik, hogy szembefordítsák a politikával. A jog uralma az állam felett, mint például az Egyesült Államokban nem jó út. A bíróságok számára ez persze népszerű, de nem járható út – tette hozzá, s megjegyezte: a bírói karnak intellektuálisan és morálisan is fel kell nőnie a rájuk testált feladatokhoz.
Darák Péter, a Kúria elnöke akár válaszolhatott is volna az OBH vezetőjének állításaira, ám előadásában az igazságosság fogalmát elemezte inkább, s kijelentette: az igazságosság lehet egy regnáló rendszer védelmezőjének, de egy forradalmárnak is a legitimációja.
Stumpf István alkotmánybíró az alkotmányos és jogállami kihívások kapcsán az Alkotmánybíróság (AB) szerepéről beszélt. Végigvette a rendszerváltás óta eltelt időszak alkotmányozási folyamatát, illetve annak kísérleteit, s megjegyezte, a fülkeforradalom, vagyis 2010 után egyértelművé vált, hogy a regnáló hatalom számára az alkotmányozás politikai kérdés. Így született meg az új alaptörvény, amelybe bele is írták készítői, hogy a törvénykezési kérdésekben a végső szót a parlament mondja ki, az AB pedig elveszítette jó néhány korábbi jogosultságát.
- Bele is írtak olyan törvényeket az alaptörvénybe, amelyeket az Alkotmánybíróság korábban már elutasított – tette hozzá Stumpf István, kitért a hazai és az uniós jogi szabályozás anomáliáira is, melyekkel kapcsolatban megjegyezte: a közelgő EP-választás arról is szól, a tagállamok meg tudják-e védeni nemzeti identitásukat az EU föderalista elképzeléseivel szemben.
https://nepszava.hu/3029940_hando-nem-kell-a-birosagoknak-szembehelyezkedniuk-az-allammal
Handó Tünde: Meghatározó a bíróságok szerepe a társadalom életében
A bíróságok még az igazságszolgáltatásnál is komolyabb szerepet töltenek be a társadalom életében, létük önmagában meghatározó a jogi kultúra, a béke, az együttélés szempontjából – mondta az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke pénteken Kaposváron.
Handó Tünde a kaposvári önkormányzat és a hivatásrendek helyi szervezetei által 27. alkalommal tartott, Jogi beszélgetések című szakmai konferencia zárónapján hangsúlyozta: az állam ideális állapotában, a fékek és egyensúlyok rendszerében a hatalom megosztott gyakorlásáról van szó. A három hatalmi ág – törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás – együttműködve, egymásra figyelve építi azt, amit jogállamnak hívunk.
Hamis minden megközelítés, amely a hatalmi ágakat egymással szembe próbálja állítani, ezek egyik lényegi eleme, hogy a bírói hatalmat kormányzattal, törvényhozással szembeni ellenhatalomként határozzák meg és erre biztatják a bírókat és alkotmánybírókat – közölte az OBH elnöke.
Handó Tünde szólt arról is, hogy a bíróságok nem kizárólag jogalkalmazók, „a törvény szájai”, mert tevékenységükkel alakítják a jogot és ezáltal az állam működését.
Darák Péter, a Kúria elnöke előadásában szólt arról, hogy készül a Kúria következő ötéves szervezeti stratégiája. Ebben fontos kérdésként szerepel, hogy belső működését tekintve a Kúria milyen szerepfelfogást kövessen, a hierarchiára vagy a koordinációra helyezze a hangsúlyt.
Elmondta, a hierarchikus felfogás szerint a Kúria a bírósági rendszerre mint egységre tekint, amelyben a szervezeten belül szinte mindenért felelősséget vállal, s a helyes döntéseknek az eljárások végén kell megszületniük.
„Ebbe a modellbe illeszkedik az a gyakorlat, hogy a Kúria az alacsonyabb szintű bíróságokkal együttműködve dolgoz ki jogértelmezési megoldásokat az egységes jogalkalmazási irány követéséért” – közölte. Hozzátette, ennek előnye a joggyakorlat hatékony és gyors biztosítása, hátránya a kúriai bírák munkaterhének növelése, figyelmük megoszlása.
Hozzátette: ezzel szemben, ha a hangsúly a koordináción van, a bírósági szintek közötti elkülönülés funkcionális elkülönülés is, vagyis van elsőfokú bizonyító, van jogorvoslati bíróság és a jogegységesítést, jogfejlesztést biztosító Kúria.
„Itt hierarchia helyett a bírók az egyes bírói szintek autonómiájára helyezik a hangsúlyt, a Kúria a törvényben meghatározott hatáskörének gyakorlásán túl nem ad tanácsot jogértelmezési kérdésben az alsóbb fokú bíróságoknak, hanem a jogfejlesztő szerepre koncentrál és a legnagyobb horderejű ügyekben dönt” – mondta, jelezve: ennek előnye, hogy a kúriai bírák a törvényi feladataikra tudnak koncentrálni, azokat hatékonyabban képesek ellátni, de hátrány, hogy a jogértelmezési dilemmák később kerülnek a Kúria látókörébe.
„A stratégia írói nyitva hagyják a kérdést, azonban utalnak arra, hogy a Kúria jelenlegi működése inkább az első modellnek felelne meg, hiszen egyre erőteljesebben működnek azok a testületek, amelyek a gyors állásfoglalást teszik lehetővé” – jegyezte meg Darák Péter.
A Kúria elnöke szólt a jog és igazságosság problémájáról is. Úgy véli, a kettő egymásra van utalva: a jog az erkölcsi igazolást, az igazságosság pedig azt igényli, hogy az elveit ültessék át a pozitív normákba. „A kettő között sosincs állandó harmónia, az igazságosság képes megteremteni és elvonni is a pozitív jog legitimitációját” – fogalmazott.
Stumpf István alkotmánybíró előadásában azt mondta, az alkotmányos identitásnak, szuverenitásnak kell, hogy legyen egy érinthetetlen magja, amelyet nem sérthet az Európai Unió döntési rendszere sem. Ennek a magnak a napjainkban is zajló kimunkálása elsődlegesen az alkotmánybíróságok feladata.
Az alkotmánybíróságok tehát ezen a területen stratégiai szövetségesei a mindenkori nemzeti kormányoknak, hiszen a jog nyelvén mondják el a nemzeti identitást, szuverenitást érintő politikai szempontokat – hangoztatta.
Rámutatott, Magyarországon az alaptörvény hetedik módosítása után nyílt meg annak a lehetősége, hogy az Alkotmánybíróság törekedjen összhangba hozni az alaptörvényben foglalt alapvető jogokat és szabadságokat, amelyek nem korlátozhatják az ország területi egységére, népességére, államformájára, berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogosítványát.
Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke kiemelte, hogy az ügyvédi hivatásrend híd szerepet tölt be a közszféra és a magánszféra között. Megítélése szerint az ügyvédi tevékenység nélkülözhetetlen a jogállamban, az állampolgárok eligazodását a legegyszerűbb jogi tanácsadástól kezdve a legösszetettebb jogi kérdések megoldásáig segítik.
A kamarai elnök felhívta a figyelmet az ügyvédi titoktartás fontosságára, amelynek szabályait a hivatásrend tagjainak nemcsak a hatóságok előtt, de a magánéletükben is be kell tartaniuk. Úgy vélte: a hatalomnak e titoktartás iránt mutatott tisztelete a jogállam értékmérője.
Fábián Adrián, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja azt hangsúlyozta, hogy jogállamról ott beszélhetünk, ahol valós és folyamatos az állam és az állami intézmények hatalmának korlátozása, a jogrend nem szelektál, a joganyag, különösen az alaptörvény nem frázisgyűjtemény, a törvényesség követelménye mindent megelőz, s ebben mindenki egyetért. „Magyarország természetesen jogállam, hisz ezt mondja az alaptörvény” – fogalmazott.
Szita Károly (Fidesz-KDNP), Kaposvár polgármestere arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy a konferenciának otthont adó, belül falfestményekkel és ólomüvegekkel díszített városháza építése 115 évvel ezelőtt fejeződött be.
https://magyarnemzet.hu/belfold/hando-tunde-meghatarozo-a-birosagok-szerepe-a-tarsadalom-eleteben-6284453/
Handó Tünde a kaposvári önkormányzat és a hivatásrendek helyi szervezetei által 27. alkalommal tartott, Jogi beszélgetések című szakmai konferencia zárónapján hangsúlyozta: az állam ideális állapotában, a fékek és egyensúlyok rendszerében a hatalom megosztott gyakorlásáról van szó. A három hatalmi ág – törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás – együttműködve, egymásra figyelve építi azt, amit jogállamnak hívunk.
Hamis minden megközelítés, amely a hatalmi ágakat egymással szembe próbálja állítani, ezek egyik lényegi eleme, hogy a bírói hatalmat kormányzattal, törvényhozással szembeni ellenhatalomként határozzák meg és erre biztatják a bírókat és alkotmánybírókat – közölte az OBH elnöke.
Handó Tünde szólt arról is, hogy a bíróságok nem kizárólag jogalkalmazók, „a törvény szájai”, mert tevékenységükkel alakítják a jogot és ezáltal az állam működését.
Darák Péter, a Kúria elnöke előadásában szólt arról, hogy készül a Kúria következő ötéves szervezeti stratégiája. Ebben fontos kérdésként szerepel, hogy belső működését tekintve a Kúria milyen szerepfelfogást kövessen, a hierarchiára vagy a koordinációra helyezze a hangsúlyt.
Elmondta, a hierarchikus felfogás szerint a Kúria a bírósági rendszerre mint egységre tekint, amelyben a szervezeten belül szinte mindenért felelősséget vállal, s a helyes döntéseknek az eljárások végén kell megszületniük.
„Ebbe a modellbe illeszkedik az a gyakorlat, hogy a Kúria az alacsonyabb szintű bíróságokkal együttműködve dolgoz ki jogértelmezési megoldásokat az egységes jogalkalmazási irány követéséért” – közölte. Hozzátette, ennek előnye a joggyakorlat hatékony és gyors biztosítása, hátránya a kúriai bírák munkaterhének növelése, figyelmük megoszlása.
Hozzátette: ezzel szemben, ha a hangsúly a koordináción van, a bírósági szintek közötti elkülönülés funkcionális elkülönülés is, vagyis van elsőfokú bizonyító, van jogorvoslati bíróság és a jogegységesítést, jogfejlesztést biztosító Kúria.
„Itt hierarchia helyett a bírók az egyes bírói szintek autonómiájára helyezik a hangsúlyt, a Kúria a törvényben meghatározott hatáskörének gyakorlásán túl nem ad tanácsot jogértelmezési kérdésben az alsóbb fokú bíróságoknak, hanem a jogfejlesztő szerepre koncentrál és a legnagyobb horderejű ügyekben dönt” – mondta, jelezve: ennek előnye, hogy a kúriai bírák a törvényi feladataikra tudnak koncentrálni, azokat hatékonyabban képesek ellátni, de hátrány, hogy a jogértelmezési dilemmák később kerülnek a Kúria látókörébe.
„A stratégia írói nyitva hagyják a kérdést, azonban utalnak arra, hogy a Kúria jelenlegi működése inkább az első modellnek felelne meg, hiszen egyre erőteljesebben működnek azok a testületek, amelyek a gyors állásfoglalást teszik lehetővé” – jegyezte meg Darák Péter.
A Kúria elnöke szólt a jog és igazságosság problémájáról is. Úgy véli, a kettő egymásra van utalva: a jog az erkölcsi igazolást, az igazságosság pedig azt igényli, hogy az elveit ültessék át a pozitív normákba. „A kettő között sosincs állandó harmónia, az igazságosság képes megteremteni és elvonni is a pozitív jog legitimitációját” – fogalmazott.
Stumpf István alkotmánybíró előadásában azt mondta, az alkotmányos identitásnak, szuverenitásnak kell, hogy legyen egy érinthetetlen magja, amelyet nem sérthet az Európai Unió döntési rendszere sem. Ennek a magnak a napjainkban is zajló kimunkálása elsődlegesen az alkotmánybíróságok feladata.
Az alkotmánybíróságok tehát ezen a területen stratégiai szövetségesei a mindenkori nemzeti kormányoknak, hiszen a jog nyelvén mondják el a nemzeti identitást, szuverenitást érintő politikai szempontokat – hangoztatta.
Rámutatott, Magyarországon az alaptörvény hetedik módosítása után nyílt meg annak a lehetősége, hogy az Alkotmánybíróság törekedjen összhangba hozni az alaptörvényben foglalt alapvető jogokat és szabadságokat, amelyek nem korlátozhatják az ország területi egységére, népességére, államformájára, berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogosítványát.
Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke kiemelte, hogy az ügyvédi hivatásrend híd szerepet tölt be a közszféra és a magánszféra között. Megítélése szerint az ügyvédi tevékenység nélkülözhetetlen a jogállamban, az állampolgárok eligazodását a legegyszerűbb jogi tanácsadástól kezdve a legösszetettebb jogi kérdések megoldásáig segítik.
A kamarai elnök felhívta a figyelmet az ügyvédi titoktartás fontosságára, amelynek szabályait a hivatásrend tagjainak nemcsak a hatóságok előtt, de a magánéletükben is be kell tartaniuk. Úgy vélte: a hatalomnak e titoktartás iránt mutatott tisztelete a jogállam értékmérője.
Fábián Adrián, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja azt hangsúlyozta, hogy jogállamról ott beszélhetünk, ahol valós és folyamatos az állam és az állami intézmények hatalmának korlátozása, a jogrend nem szelektál, a joganyag, különösen az alaptörvény nem frázisgyűjtemény, a törvényesség követelménye mindent megelőz, s ebben mindenki egyetért. „Magyarország természetesen jogállam, hisz ezt mondja az alaptörvény” – fogalmazott.
Szita Károly (Fidesz-KDNP), Kaposvár polgármestere arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy a konferenciának otthont adó, belül falfestményekkel és ólomüvegekkel díszített városháza építése 115 évvel ezelőtt fejeződött be.
https://magyarnemzet.hu/belfold/hando-tunde-meghatarozo-a-birosagok-szerepe-a-tarsadalom-eleteben-6284453/
Handó Tünde nem örül annak, hogy az utolsó szót nem a magyar bíróságok mondják ki
A bíróságok évtizedeken át elefántcsonttoronyban éltek, azonban mára sok versenytársa lett a magyar bírósági szervezetnek, mondta Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke hétfőn a Tatabányai Törvényszék összbírói értekezlete előtt tartott sajtótájékoztatóján.
Handó Tünde az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke Debrecenben 2019. március 13-án.
Handó Tünde az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke Debrecenben 2019. március 13-án.
Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
Handó arra utalt ezzel, hogy a végső döntést sokszor már nem a magyar állam szuverén bírósága mondja ki, hanem adott esetben az Alkotmánybíróság, az Európai Unió bírósága, az emberi jogi bíróság.
Szeretném a mai napon a bírókkal megosztani aggodalmamat, hogy erősnek kell lennie a bírósági szervezetnek, mert sokan vannak körülöttünk, akik nem azt szeretnék, hogy egy erős bírósági szervezet legyen, és ezek a hangok nem is feltétlenül a szokásos úton érkeznek hozzánk.
Handó Tünde európai szintű dilemmának nevezte, hogy a bírósági szervezetet megmozdítja és figyelmét eltereli egy-egy újsághír, vagy olyan felszólalás a bírói karból, melyen "elcsodálkozunk, hogy valóban egy bíróhoz méltó megnyilatkozás-e".
https://index.hu/belfold/2019/03/19/hando_tunde_orszagos_birosagi_hivatal_alkotmanybirosag_eu_birosag/
2019. március 29., péntek
TÖRTÉNETE
2017. május 21.
Az Alkotmánybíróság létrehozásáról 1989 januárjában határozott az Országgyűlés; a szervezetről, hatáskörről azonban már a rendszerváltást előkészítő háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon döntés született. Ennek megfelelően az Országgyűlés 1989 októberében módosította az Alkotmányt, beiktatta a 32/A. §-t, mely a magyar közjogban korábban ismeretlen jogintézmény, az alkotmánybíráskodás alapvető szabályait rögzítette. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1989. október 30-án lépett hatályba. Az Országgyűlés 1989. november 23-án megválasztotta az Alkotmánybíróság első öt tagját, a testület 1990. január 1-jén kezdte meg működését.
Az eredeti elgondolás szerint három egymást követő időpontban öt-öt, összesen tizenöt alkotmánybíró megválasztására került volna sor, de 1994-ben az Alkotmányt módosították, és az alkotmánybírák létszámát tizenegyben állapították meg. Az első öt alkotmánybíró megválasztása után az újabb öt alkotmánybírót az 1990. májusi országgyűlési választásokat követően választották meg. Az 1990 óta eltelt idő alatt az Országgyűlés több alkalommal választott új alkotmánybírákat azok helyébe, akiknek megbízatása megszűnt.
Az Alkotmánybíróság elnökei 1990 óta dr. Sólyom László, dr. Németh János, dr. Holló András, dr. Bihari Mihály, dr. Paczolay Péter és dr. Lenkovics Barnabás voltak. Az Alkotmánybíróság jelenlegi elnöke dr. Sulyok Tamás alkotmánybíró.
2007-ben és 2008-ban az Alkotmánybíróság Évkönyvben foglalta össze azévi tevékenységét.
Az Alkotmány és a régi Abtv. szerint bárki kezdeményezhette az Alkotmánybíróságnál a jogszabályok alkotmányossági vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság többnyire az utólagos absztrakt normakontroll hatáskörében hozta meg legfontosabb döntéseit (pl. halálbüntetés eltörlése, abortusz-határozatok, eutanázia kérdése). Az Alkotmánybíróságnak ugyanakkor nem volt hatásköre az egyedi ügyek (bírói döntések) alkotmánybírósági vizsgálatára, az alkotmányjogi panasz intézménye arra az esetre szűkült, ha az indítványozó ügyében alkotmányellenes jogszabályt alkalmaztak.
2000. januárjában az Alkotmánybíróság tudományos konferenciát rendezett a tíz éves működése alkalmából. A konferencián elhangzott előadásokat tartalmazó kötet innen tölthető le.
Az Alkotmánybíróság 2009. november 23-án ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. Ebből az alkalomból külföldi bíróságok képviselőivel együtt ünnepélyes keretek közt emlékeztek meg a testület első húsz évéről. A konferenciáról bővebben itt olvashat.
***
HÚSZ ÉVES AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
2017. május 23.
Az Országgyűlés 1989. november 23-án választotta meg az Alkotmánybíróság első öt tagját. Ezt a napot választottuk arra, hogy ünnepélyes keretek között megemlékezzünk a testület működésének első húsz évéről. Nagy megtiszteltetés, hogy több mint húsz külföldi bíróság képviselői is Budapestre érkeztek ebből az alkalomból. A magyar Alkotmánybíróság valamennyi, egykori és mai tagja szívből köszönti őket.
Megtisztelő, hogy együtt ünnepelhetünk a törvényhozó, végrehajtó és a bírói hatalmi ágakkal, valamint az egyetemeket képviselő magyar vendégeinkkel.
Hálásak vagyunk a Magyar Tudományos Akadémiának a rendezvény csodálatos helyszínéért, és az Európa Tanács Velencei Bizottságának a támogatásáért.
PACZOLAY Péter
az Alkotmánybíróság elnöke
Az ünnepi ülés programja:
2009. november 23.
Magyar Tudományos Akadémia díszterme
Köszöntő: Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke
Ünnepi nyitóelőadás: Sólyom László köztársasági elnök
Külföldi vendégek előadásai: Az alkotmánybíráskodás fejlődése Európában
Gerhart Holzinger, az osztrák alkotmánybíróság elnöke,
Hans-Jürgen Papier, a német alkotmánybíróság elnöke,
Francesco Amirante, az olasz alkotmánybíróság elnöke,
Rui Moura Ramos, a portugál alkotmánybíróság elnöke,
Valerij Zorkin, az orosz alkotmánybíróság elnöke,
Vassilios Skouris, az Európai Unió Bíróságának elnöke
Emilia Drumeva, Bulgária Alkotmánybíróságának tagja
Marc Bossuyt, Belgium Alkotmánybíróságának elnöke
Jiří Mucha, Csehország Alkotmánybíróságának tagja
Jasna Omejec, Horvátország Alkotmánybíróságának elnöke
Young-Joon Mok, Dél-Korea Alkotmánybíróságának tagja
Bosa Nenadic, Szerbia Alkotmánybíróságának elnöke – Kartag-Ódri Ágnes, Szerbia Alkotmánybíróságának tagja
Állami kitüntetés átadása Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság titkára részére,
Zárszó: Paczolay Péter, a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának elnöke
***
2010-ben az alkotmánybírák jelölésére vonatkozó szabályozás megváltozott. Ugyanebben az évben az Alkotmánybíróság hatásköre is módosult: a költségvetésről, központi adónemekről, illetékekről, járulékokról, vámokról szóló törvények megsemmisítésére vonatkozó jogkörét korlátozta a jogalkotó.
2011 júniusában az Országgyűlés öt új alkotmánybírát választott meg, ezzel a testület létszáma tizenöt főre nőtt.
2012. január 1-jén új alkotmány, az Alaptörvény lépett hatályba, melynek 24. cikke tartalmazza az Alkotmánybíróságra vonatkozó alapvető szabályokat. A működés törvényi kereteit az Alkotmánybíróságról szóló új, 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) tartalmazza, a működés, az eljárás és a szervezeti felépítés részletes szabályait pedig az Ügyrendjében állapította meg a testület (az Alkotmánybíróság ügyrendjéről az 1001/2013. (II. 27.) Tü határozat szól). Az új szabályozás több ponton megváltoztatta az Alkotmánybíróság hatásköreit, a korábbitól részben eltérőek az indítványozási jogosultságra vonatkozó szabályok és a testület új szervezeti felépítésben jár el.
Az Alkotmánybíróság működését bemutató képgaléria.
Az Alkotmánybírósággal foglalkozó tanulmányok és cikkek bibliográfiája itt érhető el.
Az Alkotmánybíróság létrehozásáról 1989 januárjában határozott az Országgyűlés; a szervezetről, hatáskörről azonban már a rendszerváltást előkészítő háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon döntés született. Ennek megfelelően az Országgyűlés 1989 októberében módosította az Alkotmányt, beiktatta a 32/A. §-t, mely a magyar közjogban korábban ismeretlen jogintézmény, az alkotmánybíráskodás alapvető szabályait rögzítette. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1989. október 30-án lépett hatályba. Az Országgyűlés 1989. november 23-án megválasztotta az Alkotmánybíróság első öt tagját, a testület 1990. január 1-jén kezdte meg működését.
Az eredeti elgondolás szerint három egymást követő időpontban öt-öt, összesen tizenöt alkotmánybíró megválasztására került volna sor, de 1994-ben az Alkotmányt módosították, és az alkotmánybírák létszámát tizenegyben állapították meg. Az első öt alkotmánybíró megválasztása után az újabb öt alkotmánybírót az 1990. májusi országgyűlési választásokat követően választották meg. Az 1990 óta eltelt idő alatt az Országgyűlés több alkalommal választott új alkotmánybírákat azok helyébe, akiknek megbízatása megszűnt.
Az Alkotmánybíróság elnökei 1990 óta dr. Sólyom László, dr. Németh János, dr. Holló András, dr. Bihari Mihály, dr. Paczolay Péter és dr. Lenkovics Barnabás voltak. Az Alkotmánybíróság jelenlegi elnöke dr. Sulyok Tamás alkotmánybíró.
2007-ben és 2008-ban az Alkotmánybíróság Évkönyvben foglalta össze azévi tevékenységét.
Az Alkotmány és a régi Abtv. szerint bárki kezdeményezhette az Alkotmánybíróságnál a jogszabályok alkotmányossági vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság többnyire az utólagos absztrakt normakontroll hatáskörében hozta meg legfontosabb döntéseit (pl. halálbüntetés eltörlése, abortusz-határozatok, eutanázia kérdése). Az Alkotmánybíróságnak ugyanakkor nem volt hatásköre az egyedi ügyek (bírói döntések) alkotmánybírósági vizsgálatára, az alkotmányjogi panasz intézménye arra az esetre szűkült, ha az indítványozó ügyében alkotmányellenes jogszabályt alkalmaztak.
2000. januárjában az Alkotmánybíróság tudományos konferenciát rendezett a tíz éves működése alkalmából. A konferencián elhangzott előadásokat tartalmazó kötet innen tölthető le.
Az Alkotmánybíróság 2009. november 23-án ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. Ebből az alkalomból külföldi bíróságok képviselőivel együtt ünnepélyes keretek közt emlékeztek meg a testület első húsz évéről. A konferenciáról bővebben itt olvashat.
***
HÚSZ ÉVES AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
2017. május 23.
Az Országgyűlés 1989. november 23-án választotta meg az Alkotmánybíróság első öt tagját. Ezt a napot választottuk arra, hogy ünnepélyes keretek között megemlékezzünk a testület működésének első húsz évéről. Nagy megtiszteltetés, hogy több mint húsz külföldi bíróság képviselői is Budapestre érkeztek ebből az alkalomból. A magyar Alkotmánybíróság valamennyi, egykori és mai tagja szívből köszönti őket.
Megtisztelő, hogy együtt ünnepelhetünk a törvényhozó, végrehajtó és a bírói hatalmi ágakkal, valamint az egyetemeket képviselő magyar vendégeinkkel.
Hálásak vagyunk a Magyar Tudományos Akadémiának a rendezvény csodálatos helyszínéért, és az Európa Tanács Velencei Bizottságának a támogatásáért.
PACZOLAY Péter
az Alkotmánybíróság elnöke
Az ünnepi ülés programja:
2009. november 23.
Magyar Tudományos Akadémia díszterme
Köszöntő: Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke
Ünnepi nyitóelőadás: Sólyom László köztársasági elnök
Külföldi vendégek előadásai: Az alkotmánybíráskodás fejlődése Európában
Gerhart Holzinger, az osztrák alkotmánybíróság elnöke,
Hans-Jürgen Papier, a német alkotmánybíróság elnöke,
Francesco Amirante, az olasz alkotmánybíróság elnöke,
Rui Moura Ramos, a portugál alkotmánybíróság elnöke,
Valerij Zorkin, az orosz alkotmánybíróság elnöke,
Vassilios Skouris, az Európai Unió Bíróságának elnöke
Emilia Drumeva, Bulgária Alkotmánybíróságának tagja
Marc Bossuyt, Belgium Alkotmánybíróságának elnöke
Jiří Mucha, Csehország Alkotmánybíróságának tagja
Jasna Omejec, Horvátország Alkotmánybíróságának elnöke
Young-Joon Mok, Dél-Korea Alkotmánybíróságának tagja
Bosa Nenadic, Szerbia Alkotmánybíróságának elnöke – Kartag-Ódri Ágnes, Szerbia Alkotmánybíróságának tagja
Állami kitüntetés átadása Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság titkára részére,
Zárszó: Paczolay Péter, a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának elnöke
***
2010-ben az alkotmánybírák jelölésére vonatkozó szabályozás megváltozott. Ugyanebben az évben az Alkotmánybíróság hatásköre is módosult: a költségvetésről, központi adónemekről, illetékekről, járulékokról, vámokról szóló törvények megsemmisítésére vonatkozó jogkörét korlátozta a jogalkotó.
2011 júniusában az Országgyűlés öt új alkotmánybírát választott meg, ezzel a testület létszáma tizenöt főre nőtt.
2012. január 1-jén új alkotmány, az Alaptörvény lépett hatályba, melynek 24. cikke tartalmazza az Alkotmánybíróságra vonatkozó alapvető szabályokat. A működés törvényi kereteit az Alkotmánybíróságról szóló új, 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) tartalmazza, a működés, az eljárás és a szervezeti felépítés részletes szabályait pedig az Ügyrendjében állapította meg a testület (az Alkotmánybíróság ügyrendjéről az 1001/2013. (II. 27.) Tü határozat szól). Az új szabályozás több ponton megváltoztatta az Alkotmánybíróság hatásköreit, a korábbitól részben eltérőek az indítványozási jogosultságra vonatkozó szabályok és a testület új szervezeti felépítésben jár el.
Az Alkotmánybíróság működését bemutató képgaléria.
Az Alkotmánybírósággal foglalkozó tanulmányok és cikkek bibliográfiája itt érhető el.
2019. március 9., szombat
EURÓPAI SZINTŰ CSÚCSKONFERENCIÁT SZERVEZETT AZ ALKOTMÁNYOS IDENTITÁSRÓL AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG BUDAPESTEN
2019. március 8.
Először az intézmény történetében, az Alkotmánybíróság elnökének meghívására Budapestre érkezett és előadást tartott Koen Lenaerts, az Európai Bíróság elnöke, és Andreas Voßkuhle, a Német Szövetségi Alkotmánybírósági elnöke. Ausztria, Hollandia, Csehország, Lettország, Luxemburg, Olaszország, Svájc és Szlovénia alkotmánybírósága elnöki, illetve elnökhelyettesi szinten képviseltette magát. Az „Alkotmányos EU-dentitás 2019” címet viselő konferencián a külföldi vendégeken kívül a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság elnöke, az igazságügyi miniszter, magyar közjogi méltóságok, alkotmányjogászok és közigazgatásban dolgozó szakemberek, valamint a tudomány képviselői is jelen voltak. A nemzetközi szinten is párját ritkító szakmai eseménynek a Magyar Tudományos Akadémia adott otthont. A konferencia kivételes lehetőséget adott arra, hogy a részt vevők erősítsék a nemzetközi alkotmánybírósági párbeszédet.
A konferencián Áder János köztársasági elnök köszöntötte a megjelenteket. Az elnök úgy fogalmazott: az európai alkotmányos identitás tartalmának meghatározását nem könnyíti meg, hogy különféle előadásokban, tanulmányokban az identitás, a szuverenitás, a lojalitás fogalmai sokszor keverednek. A köztársasági elnök Sulyok Tamást idézve emlékeztetett: a magyar Alkotmánybíróság az alkotmányos identitás fogalma alatt Magyarország alkotmányos önazonosságát érti. Áder János hozzátette: az alkotmánybíróságok számára is sokszor hivatkozási pontot jelentő német alkotmánybíróság egyik döntésében kimondta, hogy az uniós jog alkalmazásának elsőbbségét alapvetően korlátozza az Alaptörvény alkotmányos identitása.
Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: a globalizáció és az Európát próbára tevő új kihívások mára az európai identitás lényegének újra fogalmazását vetítik előre. A konferencia célja, hogy hozzájáruljon az európai és a nemzeti identitás jogi tartalmának tisztázásához. Az elnök hozzátette: a közös történelmi múlt a legerősebb kapocs az európai nemzetek között. Kizárólag rajtunk múlik, hogy közös európai identitásunkat a konfliktusok vagy a konstruktív párbeszéd formálja –e majd. Hidat kell építenünk európai mivoltunk és nemzeti önazonosságunk között, mint ahogy egyensúlyt kell találnunk a „globális” és a „lokális” között is. Ez adja az európai térben működő bírói fórumok közötti intenzív, és egymás kölcsönös megbecsülésén alapuló párbeszéd különös időszerűségét.
Koen Lenaerts, az Európai Bíróság elnöke kiemelte: az európai identitás megerősíti a nemzeti identitást, sőt, az európai identitást a tagállamok közös értékei alkotják. Az Európai Unió a tagállamok egyenlőségén alapszik, amelyek megőrzik a nemzeti identitásuk feletti rendelkezési jogukat. Azokon a területeken, amelyeket az uniós jog nem szabályoz, a tagállamok széles mozgástérrel rendelkeznek saját szabályozás kialakítására.
Andreas Voßkuhle, a Német Szövetségi Alkotmánybíróság elnöke előadásában aláhúzta: a jogállamiság fogalma tagállamonként eltérő lehet, de vannak olyan közös pontok és értékek (emberi méltóság, szabadság, szerzett jogok), amelyek erős jogállami alapot képeznek. Az Európai Unióban jelenleg nincsen pontosan meghatározva, mi az európai identitás pontos tartalma – ennek pótlása közös felelősségünk. A német alkotmánybíróság elnöke kiemelte a tagállamok és az Európai Unió közötti párbeszéd jelentőségét, azzal, hogy a nemzeti alkotmányos identitás és az európai értékek közötti egyensúly fenntartása kulcsfontosságú.
Trócsányi László igazságügyi miniszter elmondta: az Európai Unióban is szükség van kölcsönös tiszteletre és kommunikációra, továbbá arra is, hogy a felek egyenlő partnerek lehessenek. Mindez elengedhetetlen az integráció ápolásához, fejlődéséhez és egy globális értelemben egyre erősebb Európai Unió megteremtéséhez.
Az első öt felszólalót szakmai előadások sora követte. Az első szekció levezető elnöke Christoph Grabenwarter, az osztrák alkotmánybíróság elnökhelyettese volt. Előadást tartott (felszólalási sorrendben): Peter M. Huber, a Német Szövetségi Alkotmánybíróság bírája, Martonyi János volt külügyminiszter, Brigitte Bierlein, az osztrák alkotmánybíróság elnöke, Stumpf István alkotmánybíró és Maarten Feteris, a holland legfelsőbb bíróság elnöke. A második szekciót Francis Delaporte, a luxemburgi alkotmánybíróság elnökhelyettese vezette. Előadást tartott (felszólalási sorrendben): Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke, Pavel Rychetsky, a Cseh Köztársaság alkotmánybíróságának elnöke, Varga Zs. András alkotmánybíró, Marta Cartabia, az olasz alkotmánybíróság elnökhelyettese, Ineta Ziemele, a lett alkotmánybíróság elnöke, Rajko Knez, a szlovén alkotmánybíróság elnöke és Marta Niquille, a Svájci Szövetségi Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese.
https://alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/europai-szintu-csucskonferenciat-szervezett-az-alkotmanyos-identitasrol-az-alkotmanybirosag-budapesten/
Először az intézmény történetében, az Alkotmánybíróság elnökének meghívására Budapestre érkezett és előadást tartott Koen Lenaerts, az Európai Bíróság elnöke, és Andreas Voßkuhle, a Német Szövetségi Alkotmánybírósági elnöke. Ausztria, Hollandia, Csehország, Lettország, Luxemburg, Olaszország, Svájc és Szlovénia alkotmánybírósága elnöki, illetve elnökhelyettesi szinten képviseltette magát. Az „Alkotmányos EU-dentitás 2019” címet viselő konferencián a külföldi vendégeken kívül a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság elnöke, az igazságügyi miniszter, magyar közjogi méltóságok, alkotmányjogászok és közigazgatásban dolgozó szakemberek, valamint a tudomány képviselői is jelen voltak. A nemzetközi szinten is párját ritkító szakmai eseménynek a Magyar Tudományos Akadémia adott otthont. A konferencia kivételes lehetőséget adott arra, hogy a részt vevők erősítsék a nemzetközi alkotmánybírósági párbeszédet.
A konferencián Áder János köztársasági elnök köszöntötte a megjelenteket. Az elnök úgy fogalmazott: az európai alkotmányos identitás tartalmának meghatározását nem könnyíti meg, hogy különféle előadásokban, tanulmányokban az identitás, a szuverenitás, a lojalitás fogalmai sokszor keverednek. A köztársasági elnök Sulyok Tamást idézve emlékeztetett: a magyar Alkotmánybíróság az alkotmányos identitás fogalma alatt Magyarország alkotmányos önazonosságát érti. Áder János hozzátette: az alkotmánybíróságok számára is sokszor hivatkozási pontot jelentő német alkotmánybíróság egyik döntésében kimondta, hogy az uniós jog alkalmazásának elsőbbségét alapvetően korlátozza az Alaptörvény alkotmányos identitása.
Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: a globalizáció és az Európát próbára tevő új kihívások mára az európai identitás lényegének újra fogalmazását vetítik előre. A konferencia célja, hogy hozzájáruljon az európai és a nemzeti identitás jogi tartalmának tisztázásához. Az elnök hozzátette: a közös történelmi múlt a legerősebb kapocs az európai nemzetek között. Kizárólag rajtunk múlik, hogy közös európai identitásunkat a konfliktusok vagy a konstruktív párbeszéd formálja –e majd. Hidat kell építenünk európai mivoltunk és nemzeti önazonosságunk között, mint ahogy egyensúlyt kell találnunk a „globális” és a „lokális” között is. Ez adja az európai térben működő bírói fórumok közötti intenzív, és egymás kölcsönös megbecsülésén alapuló párbeszéd különös időszerűségét.
Koen Lenaerts, az Európai Bíróság elnöke kiemelte: az európai identitás megerősíti a nemzeti identitást, sőt, az európai identitást a tagállamok közös értékei alkotják. Az Európai Unió a tagállamok egyenlőségén alapszik, amelyek megőrzik a nemzeti identitásuk feletti rendelkezési jogukat. Azokon a területeken, amelyeket az uniós jog nem szabályoz, a tagállamok széles mozgástérrel rendelkeznek saját szabályozás kialakítására.
Andreas Voßkuhle, a Német Szövetségi Alkotmánybíróság elnöke előadásában aláhúzta: a jogállamiság fogalma tagállamonként eltérő lehet, de vannak olyan közös pontok és értékek (emberi méltóság, szabadság, szerzett jogok), amelyek erős jogállami alapot képeznek. Az Európai Unióban jelenleg nincsen pontosan meghatározva, mi az európai identitás pontos tartalma – ennek pótlása közös felelősségünk. A német alkotmánybíróság elnöke kiemelte a tagállamok és az Európai Unió közötti párbeszéd jelentőségét, azzal, hogy a nemzeti alkotmányos identitás és az európai értékek közötti egyensúly fenntartása kulcsfontosságú.
Trócsányi László igazságügyi miniszter elmondta: az Európai Unióban is szükség van kölcsönös tiszteletre és kommunikációra, továbbá arra is, hogy a felek egyenlő partnerek lehessenek. Mindez elengedhetetlen az integráció ápolásához, fejlődéséhez és egy globális értelemben egyre erősebb Európai Unió megteremtéséhez.
Az első öt felszólalót szakmai előadások sora követte. Az első szekció levezető elnöke Christoph Grabenwarter, az osztrák alkotmánybíróság elnökhelyettese volt. Előadást tartott (felszólalási sorrendben): Peter M. Huber, a Német Szövetségi Alkotmánybíróság bírája, Martonyi János volt külügyminiszter, Brigitte Bierlein, az osztrák alkotmánybíróság elnöke, Stumpf István alkotmánybíró és Maarten Feteris, a holland legfelsőbb bíróság elnöke. A második szekciót Francis Delaporte, a luxemburgi alkotmánybíróság elnökhelyettese vezette. Előadást tartott (felszólalási sorrendben): Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke, Pavel Rychetsky, a Cseh Köztársaság alkotmánybíróságának elnöke, Varga Zs. András alkotmánybíró, Marta Cartabia, az olasz alkotmánybíróság elnökhelyettese, Ineta Ziemele, a lett alkotmánybíróság elnöke, Rajko Knez, a szlovén alkotmánybíróság elnöke és Marta Niquille, a Svájci Szövetségi Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese.
https://alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/europai-szintu-csucskonferenciat-szervezett-az-alkotmanyos-identitasrol-az-alkotmanybirosag-budapesten/
2019. március 8., péntek
EU-identitás konferenciát szervezett az Alkotmánybíróság
Írott európai alkotmány híján mihez lehet kezdeni az európai alkotmányos identitással? – tette fel a kérdést Áder János az Alkotmányos EU-identitás 2019 című konferencián elhangzott köszöntőjében pénteken, a Magyar Tudományos Akadémián.
Deák Ferenc 1865-ös – kiegyezés előtti – úgynevezett húsvéti cikke kapcsán a köztársasági elnök arra hívta fel a figyelmet: akkor az volt a feladat, hogy elfogadható megállapodás szülessen Bécs és a magyarok között úgy, hogy a nemzet ne adjon fel semmit az 1848-as eredményekből. Akkor a válasz a kétféle identitás összeegyeztetésének kérdésére volt. Az, hogy úgy őrizzék meg Magyarország alkotmányosságát, hogy abból ne vesszen el több, mint amennyi a birodalom fennállásához szükséges – idézte Deák Ferenc gondolatait az államfő.
Áder János beszédében párhuzamot vont a Habsburg Birodalom és a magyar nemzet másfél évszázaddal ezelőtti, illetve a mai Magyarország és az Európai Unió helyzete, a kompromisszumkeresés akkori és mai dilemmái között.
Az uniós jog alkalmazásának elsőbbségét alapvetően korlátozza az alaptörvény alkotmányos identitása – mondta Áder János a német Alkotmánybíróság (Ab) egyik döntésére hivatkozva. Az államfő szerint ez is fontos szempont az európai alkotmányos identitás kiépítésének hosszú értelmezési folyamatában.
Sulyok Tamás, az Ab elnöke megnyitójában elmondta: a globalizáció és az Európát próbára tevő új kihívások az európai identitás lényegének újra fogalmazását vetítik előre. Eddig az EU nem volt képes “tiszta választ” adni arra a kérdésre, mi az európai identitás és ezt kihasználhatják a szélsőséges politikai erők. A konferencia célja, hogy hozzájáruljon az európai és a nemzeti identitás jogi tartalmának tisztázásához – hangzott el.
Az elnök hozzátette, a közös történelmi múlt a legerősebb kapocs az európai nemzetek között. Kizárólag rajtunk múlik, hogy közös európai identitásunkat a konfliktusok vagy a konstruktív párbeszéd formálja-e. Az európaiak számra mindig a nemzetállam volt az elsődleges viszonyítási pont. Van itt, aki magát kizárólag európaiként, vagy kizárólag németként, olaszként, magyarként definiálja? – tette fel a kérdést.
Mint mondta, hidat kell építeni európai mivoltunk és nemzeti önazonosságunk között. Európa akkor maradhat Európa, ha meg tudjuk őrizni nemzeti identitásunkat – fűzte hozzá. Az európai identitás különböző értékek közötti közvetítésben rejlik, őrizzük meg az eltérő értékrendek közötti kényes egyensúlyt – mondta az Ab elnöke.
Koen Lenaerts, a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságának elnöke előadásában kijelentette: nincs illiberális demokrácia. A demokratikus kormányzáshoz való jog alapvető európai érték, a demokrácia pedig mindig liberális: az alapvető jogok, a szólásszabadság, a tolerancia, a pluralizmus támasztja alá a demokratikus kormányzást – mondta.
https://www.hirado.hu/belfold/kozelet/cikk/2019/03/08/eu-identitas-konferenciat-szervezett-az-alkotmanybirosag
https://hirtv.hu/ahirtvhirei/ader-janos-az-egyseges-europai-alkotmany-hianyara-hivta-fel-a-figyelmet-2477966?utm_source=feed&utm_medium=rss
Deák Ferenc 1865-ös – kiegyezés előtti – úgynevezett húsvéti cikke kapcsán a köztársasági elnök arra hívta fel a figyelmet: akkor az volt a feladat, hogy elfogadható megállapodás szülessen Bécs és a magyarok között úgy, hogy a nemzet ne adjon fel semmit az 1848-as eredményekből. Akkor a válasz a kétféle identitás összeegyeztetésének kérdésére volt. Az, hogy úgy őrizzék meg Magyarország alkotmányosságát, hogy abból ne vesszen el több, mint amennyi a birodalom fennállásához szükséges – idézte Deák Ferenc gondolatait az államfő.
Áder János beszédében párhuzamot vont a Habsburg Birodalom és a magyar nemzet másfél évszázaddal ezelőtti, illetve a mai Magyarország és az Európai Unió helyzete, a kompromisszumkeresés akkori és mai dilemmái között.
Az uniós jog alkalmazásának elsőbbségét alapvetően korlátozza az alaptörvény alkotmányos identitása – mondta Áder János a német Alkotmánybíróság (Ab) egyik döntésére hivatkozva. Az államfő szerint ez is fontos szempont az európai alkotmányos identitás kiépítésének hosszú értelmezési folyamatában.
Sulyok Tamás, az Ab elnöke megnyitójában elmondta: a globalizáció és az Európát próbára tevő új kihívások az európai identitás lényegének újra fogalmazását vetítik előre. Eddig az EU nem volt képes “tiszta választ” adni arra a kérdésre, mi az európai identitás és ezt kihasználhatják a szélsőséges politikai erők. A konferencia célja, hogy hozzájáruljon az európai és a nemzeti identitás jogi tartalmának tisztázásához – hangzott el.
Az elnök hozzátette, a közös történelmi múlt a legerősebb kapocs az európai nemzetek között. Kizárólag rajtunk múlik, hogy közös európai identitásunkat a konfliktusok vagy a konstruktív párbeszéd formálja-e. Az európaiak számra mindig a nemzetállam volt az elsődleges viszonyítási pont. Van itt, aki magát kizárólag európaiként, vagy kizárólag németként, olaszként, magyarként definiálja? – tette fel a kérdést.
Mint mondta, hidat kell építeni európai mivoltunk és nemzeti önazonosságunk között. Európa akkor maradhat Európa, ha meg tudjuk őrizni nemzeti identitásunkat – fűzte hozzá. Az európai identitás különböző értékek közötti közvetítésben rejlik, őrizzük meg az eltérő értékrendek közötti kényes egyensúlyt – mondta az Ab elnöke.
Koen Lenaerts, a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságának elnöke előadásában kijelentette: nincs illiberális demokrácia. A demokratikus kormányzáshoz való jog alapvető európai érték, a demokrácia pedig mindig liberális: az alapvető jogok, a szólásszabadság, a tolerancia, a pluralizmus támasztja alá a demokratikus kormányzást – mondta.
https://www.hirado.hu/belfold/kozelet/cikk/2019/03/08/eu-identitas-konferenciat-szervezett-az-alkotmanybirosag
https://hirtv.hu/ahirtvhirei/ader-janos-az-egyseges-europai-alkotmany-hianyara-hivta-fel-a-figyelmet-2477966?utm_source=feed&utm_medium=rss
2019. március 1., péntek
Pavel Rychetsky, a cseh alkotmánybíróság elnöke szerint a visegrádi államokban csökken a bírói hatalom.
Egy brnói konferencián kifejtette, független alkotmánybíróság nélkül elképzelhetetlen a független igazságszolgáltatás. Hozzátette, hazájában nem olyan a helyzet, mint Magyarországon vagy Lengyelországban. Csehországban ugyanis a generációs változások miatt az igazságszolgáltatás függetlenebb, öntudatosabb, illetve képzettebb, mint negyed századdal korábban. Ez pedig annak is köszönhető, hogy az alaptörvény felett őrködő testület mindvégig megőrizte önállóságát. Sajnálatosnak nevezte azonban, hogy nem létezik olyan szerv, amely garantálná ezt a függetlenséget. „Ha sötét idők jönnek, az alkotmánybíróságnak magát kell megvédenie” – mutatott rá Rychetsky. Úgy vélte, ezt az értékét mindenáron meg kell őriznie a taláros testületnek és nem szabad, hogy bármely politikai érdek alá helyezzék. Tagjainak is hitelesnek kell lenniük – vélekedett.
Pavel Rychetsky annak a véleményének adott hangot, hogy a többi visegrádi országban komoly nyomást gyakorolnak a bíróságokra, ítélkezési gyakorlatukra. „A bíróság függetlensége egy csodaszép, de nagyon törékeny hajóhoz hasonlít, amelyet nem is olyan nehéz megtörni” – fejtette ki. Utalt arra, hogy Magyarországon többször is átírták az alkotmány szövegét, Lengyelországban hatalmas nyomást gyakorolnak a bíróságokra és nem jobb a helyzet Szlovákiában sem, ahol a politikusok képtelenek voltak megállapodni az új bírák személyéről, ezért a 13 helyett mindössze négy tagja van az alaptörvény felett őrködő taláros testületnek. „Hosszú ideje figyeljük, mi történik a szomszédos országokban, s nem éppen vidám az, amit tapasztalunk” – emelte ki. Hozzátette, hogy egyre erősebb nacionalista és autoriter tendenciák figyelhetők meg.
Az Európai Uniót jellemző konszenzust fokozatosan borította fel a pénzügyi válság, a migrációs krízis, valamint a nagy-britanniai népszavazás a Brexitről. Ez a sajnálatos erózió különösen erőteljesen éreztette hatását a közép-európai országokban. A politikai erők pedig az ország alkotmánybírósága ellen fordultak, mert a taláros testületet akadálynak tartották a politikai döntések véghez vitelében – fejtette ki a cseh alkotmánybíróság elnöke.
Pavel Rychetsky 2003 óta a cseh taláros testület elnöke. Akkor még Václav Klaus elnök nevezte ki, 2013-ban azonban Milos Zeman is megerősítette pozíciójában. Előzőleg igazságügyi miniszter volt Csehországban.
https://nepszava.hu/3027321_praganak-is-sok-ami-a-v4-eknel-tortenik
Pavel Rychetsky annak a véleményének adott hangot, hogy a többi visegrádi országban komoly nyomást gyakorolnak a bíróságokra, ítélkezési gyakorlatukra. „A bíróság függetlensége egy csodaszép, de nagyon törékeny hajóhoz hasonlít, amelyet nem is olyan nehéz megtörni” – fejtette ki. Utalt arra, hogy Magyarországon többször is átírták az alkotmány szövegét, Lengyelországban hatalmas nyomást gyakorolnak a bíróságokra és nem jobb a helyzet Szlovákiában sem, ahol a politikusok képtelenek voltak megállapodni az új bírák személyéről, ezért a 13 helyett mindössze négy tagja van az alaptörvény felett őrködő taláros testületnek. „Hosszú ideje figyeljük, mi történik a szomszédos országokban, s nem éppen vidám az, amit tapasztalunk” – emelte ki. Hozzátette, hogy egyre erősebb nacionalista és autoriter tendenciák figyelhetők meg.
Az Európai Uniót jellemző konszenzust fokozatosan borította fel a pénzügyi válság, a migrációs krízis, valamint a nagy-britanniai népszavazás a Brexitről. Ez a sajnálatos erózió különösen erőteljesen éreztette hatását a közép-európai országokban. A politikai erők pedig az ország alkotmánybírósága ellen fordultak, mert a taláros testületet akadálynak tartották a politikai döntések véghez vitelében – fejtette ki a cseh alkotmánybíróság elnöke.
Pavel Rychetsky 2003 óta a cseh taláros testület elnöke. Akkor még Václav Klaus elnök nevezte ki, 2013-ban azonban Milos Zeman is megerősítette pozíciójában. Előzőleg igazságügyi miniszter volt Csehországban.
https://nepszava.hu/3027321_praganak-is-sok-ami-a-v4-eknel-tortenik
2019. február 25., hétfő
Eszkalálódik a román ügyész- és bírósztrájk
TEG
2019.02.25. 18:54
Részleges munkabeszüntetéssel tiltakozik Romániában a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) a bukaresti kormánynak az igazságügyi törvényeket fél éven belül immár negyedik alkalommal módosító sürgősségi rendelete ellen.
A részleges munkabeszüntetésről szóló állásfoglalást a vádhatóság hétfői közgyűlésén részt vevő 231 ügyész közül 221 szavazta meg, jelenti az MTI. A DIICOT ügyészei egyebek mellett azt a rendelkezést kifogásolták, amely a bírák számára is lehetővé teszi a vezető ügyészségi tisztségek megpályázását, másfelől ismét bírálták a romániai igazságszolgáltatás szereplői által elkövetett bűncselekményeket kivizsgáló ügyészség (SIIJ) létrehozását és a speciális vádhatóság kivonását a legfőbb ügyész hatásköre alól.
A DIICOT szerint a kormány sürgősségi rendelete több alkotmányos elvet is sért, valamint nem veszi figyelembe a Velencei Bizottság figyelmeztetéseit és az Európai Bizottságnak a Romániára vonatkozó, úgynevezett ellenőrzési és együttműködési mechanizmusa (MCV) keretében megfogalmazott ajánlásait.
A DIICOT ügyészei tiltakozásuk jeléül március 8-ig délelőtt 8-tól 12 óráig felfüggesztik tevékenységüket, ez alól kizárólag a halasztást nem tűrő sürgős ügyek képeznek kivételt.
Vasárnap este Bukarestben és Románia több másik nagyvárosában ezrek vonultak utcára az igazságügyi törvényeket módosító 7-es számú sürgősségi kormányrendelet elleni tiltakozásul. A demonstrálók szolidaritásukat fejezték ki a bírákkal és ügyészekkel, akik pénteken az ország több városában néma tüntetéssel, munkabeszüntetéssel tiltakoztak a megkérdezésük nélkül, titokban előkészített jogszabály ellen.
Hétfőn a legfőbb ügyészség alkalmazottai is szavazattöbbséggel úgy döntöttek: karszalag viselésével fejezik ki tiltakozásukat a kormány sürgősségi rendelete ellen. A DIICOT-éhoz hasonló részleges munkabeszüntetést hirdettek a kolozsvári törvényszék, valamint a bukaresti második kerületi, a dési, kolozsvári, targovistei és szamosújvári bíróság dolgozói, illetve tucatnyi vidéki ügyészség is - tudatta a Hotnews.ro ellenzéki hírportál.
Klaus Iohannis államfő sajtóközleményben ítélete el, hogy a kormány a szakmai szervezetek előzetes megkérdezése nélkül módosította az igazságügyi törvényeket. A jobboldali elnök azt követelte a szociálliberális kormánytól, hogy helyezze hatályon kívül a nagy tiltakozási hullámot kiváltó rendeletét, amely szerinte az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyezteti és eltávolítja Romániát a jogállamiságtól.
Viorica Dancila kormányfő hétfő délutánra konzultációra hívta a bírák és ügyészek képviselőit, jelezve, hogy nem zárkózik el a jogszabály felülvizsgálatától. Egyes szakmai szervezetek azzal utasították el a meghívást, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége nem alku tárgya, és inkább a rendelet kiadása előtt, nem pedig hatályba lépése után kellett volna egyeztetni a szakma képviselőivel.
A konzultáció után a vitatott rendeletet kidolgozó Tudorel Toader igazságügyi miniszter bejelentette: egy újabb sürgősségi kormányrendeletet készít elő, amellyel helyreállítják a bírák és ügyészek szakmai pályájának szigorú szétválasztását. A többi kifogásolt rendelkezés visszavonására a tárcavezető nem tett ígéretet.
https://index.hu/kulfold/2019/02/25/eszkalalodik_a_roman_ugyesz-_es_birosztrajk/
2019.02.25. 18:54
Részleges munkabeszüntetéssel tiltakozik Romániában a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) a bukaresti kormánynak az igazságügyi törvényeket fél éven belül immár negyedik alkalommal módosító sürgősségi rendelete ellen.
A részleges munkabeszüntetésről szóló állásfoglalást a vádhatóság hétfői közgyűlésén részt vevő 231 ügyész közül 221 szavazta meg, jelenti az MTI. A DIICOT ügyészei egyebek mellett azt a rendelkezést kifogásolták, amely a bírák számára is lehetővé teszi a vezető ügyészségi tisztségek megpályázását, másfelől ismét bírálták a romániai igazságszolgáltatás szereplői által elkövetett bűncselekményeket kivizsgáló ügyészség (SIIJ) létrehozását és a speciális vádhatóság kivonását a legfőbb ügyész hatásköre alól.
A DIICOT szerint a kormány sürgősségi rendelete több alkotmányos elvet is sért, valamint nem veszi figyelembe a Velencei Bizottság figyelmeztetéseit és az Európai Bizottságnak a Romániára vonatkozó, úgynevezett ellenőrzési és együttműködési mechanizmusa (MCV) keretében megfogalmazott ajánlásait.
A DIICOT ügyészei tiltakozásuk jeléül március 8-ig délelőtt 8-tól 12 óráig felfüggesztik tevékenységüket, ez alól kizárólag a halasztást nem tűrő sürgős ügyek képeznek kivételt.
Vasárnap este Bukarestben és Románia több másik nagyvárosában ezrek vonultak utcára az igazságügyi törvényeket módosító 7-es számú sürgősségi kormányrendelet elleni tiltakozásul. A demonstrálók szolidaritásukat fejezték ki a bírákkal és ügyészekkel, akik pénteken az ország több városában néma tüntetéssel, munkabeszüntetéssel tiltakoztak a megkérdezésük nélkül, titokban előkészített jogszabály ellen.
Hétfőn a legfőbb ügyészség alkalmazottai is szavazattöbbséggel úgy döntöttek: karszalag viselésével fejezik ki tiltakozásukat a kormány sürgősségi rendelete ellen. A DIICOT-éhoz hasonló részleges munkabeszüntetést hirdettek a kolozsvári törvényszék, valamint a bukaresti második kerületi, a dési, kolozsvári, targovistei és szamosújvári bíróság dolgozói, illetve tucatnyi vidéki ügyészség is - tudatta a Hotnews.ro ellenzéki hírportál.
Klaus Iohannis államfő sajtóközleményben ítélete el, hogy a kormány a szakmai szervezetek előzetes megkérdezése nélkül módosította az igazságügyi törvényeket. A jobboldali elnök azt követelte a szociálliberális kormánytól, hogy helyezze hatályon kívül a nagy tiltakozási hullámot kiváltó rendeletét, amely szerinte az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyezteti és eltávolítja Romániát a jogállamiságtól.
Viorica Dancila kormányfő hétfő délutánra konzultációra hívta a bírák és ügyészek képviselőit, jelezve, hogy nem zárkózik el a jogszabály felülvizsgálatától. Egyes szakmai szervezetek azzal utasították el a meghívást, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége nem alku tárgya, és inkább a rendelet kiadása előtt, nem pedig hatályba lépése után kellett volna egyeztetni a szakma képviselőivel.
A konzultáció után a vitatott rendeletet kidolgozó Tudorel Toader igazságügyi miniszter bejelentette: egy újabb sürgősségi kormányrendeletet készít elő, amellyel helyreállítják a bírák és ügyészek szakmai pályájának szigorú szétválasztását. A többi kifogásolt rendelkezés visszavonására a tárcavezető nem tett ígéretet.
https://index.hu/kulfold/2019/02/25/eszkalalodik_a_roman_ugyesz-_es_birosztrajk/
2019. február 22., péntek
Áll a bál a szomszédban: a köztársasági elnök az alkotmánybíróságon támadta meg a költségvetést
Klaus Iohannis román államelnök pénteken bejelentette, hogy az alkotmánybíróságon támadja meg az állami költségvetést, amelyet újfent élesen bírált.
Domokos László, 2019. február 22. péntek, 12:07
A politikus szerint a büdzsé törvénytervezete alkotmányellenes rendelkezéseket tartalmaz, hiszen a kormány és a parlament nem vett figyelembe az Európai Unióval szemben vállalt kötelezettségeket, illetve "alapvető jogokat sért" - írta az MTI.
Románia eltévelyedik?
A román parlament a múlt pénteken fogadta el a 2019-es költségvetés törvénytervezetét, amelyet a kormány megkésve, február 8-án fogadott el és terjesztett a törvényhozói testület elé.
Iohannis szerint a Szociáldemokrata Párt (PSD) kormányzása "megbukott", hiszen a kórházakban minduntalan gondok vannak, az oktatás alulfinanszírozott. Hazugságnak nevezte, hogy a kormány a beruházásokat prioritásnak tekinti. Valójában nem akarják, hogy megvalósuljanak a közberuházások, mivel nincs rájuk pénz. Iohannis szerint ezzel magyarázható a költségvetés késői beterjesztése, ugyanis a kabinet azt akarja, ne maradjon idő beütemezett fejlesztések kivitelezésére. Az elnök a mintegy bő tízperces nyilatkozatában többször is "nemzeti szégyennek" nevezte a költségvetést.
Azt is bírálta, hogy a pártok finanszírozása jelentősen megnőtt. Nehezményezte, hogy a helyi önkormányzatok 1 milliárd lejjel kevesebbet kapnak, emiatt "biztos áldozatai" a költségvetésnek.
Az elnök megtámadja az alkotmánybíróságon annak a törvénytervezetnek az elfogadását is, amellyel a törvényhozás módosította az államháztartási hiányt szabályozó jogszabályt, ugyanis csak így lehetne alkalmazni az ellenzék javaslatára bekerült módosító indítványt, miszerint jelentősen nő a 2 év alatti és 2 év fölötti gyerekek után járó családtámogatás. Ezért az eredetileg GDP-arányosan 2,55 százalékos államháztartási hiányt 2,76 százalékra emelte a parlament. A kormány 5,5 százalékos gazdasági növekedésre számít, amit elemzők túl derűlátónak tartanak.
A román kormánypártok politikai elfogultsággal vádolják az elnököt, aki szerintük folyamatosan választási kampányban van, hiszen az év végén elnökválasztásra kerül sor Romániában és Iohannis újabb mandátumért száll versenybe. A kormánnyal nyílt politikai háborúban levő Iohannis az utóbbi hónapokban szinte minden fontos törvénytervezetet megtámadott az alkotmánybíróságon.
https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/roman-koztarsasagi-elnok-alkotmanybirosag-koltsegvetes.679228.html
Domokos László, 2019. február 22. péntek, 12:07
A politikus szerint a büdzsé törvénytervezete alkotmányellenes rendelkezéseket tartalmaz, hiszen a kormány és a parlament nem vett figyelembe az Európai Unióval szemben vállalt kötelezettségeket, illetve "alapvető jogokat sért" - írta az MTI.
Románia eltévelyedik?
A román parlament a múlt pénteken fogadta el a 2019-es költségvetés törvénytervezetét, amelyet a kormány megkésve, február 8-án fogadott el és terjesztett a törvényhozói testület elé.
Iohannis szerint a Szociáldemokrata Párt (PSD) kormányzása "megbukott", hiszen a kórházakban minduntalan gondok vannak, az oktatás alulfinanszírozott. Hazugságnak nevezte, hogy a kormány a beruházásokat prioritásnak tekinti. Valójában nem akarják, hogy megvalósuljanak a közberuházások, mivel nincs rájuk pénz. Iohannis szerint ezzel magyarázható a költségvetés késői beterjesztése, ugyanis a kabinet azt akarja, ne maradjon idő beütemezett fejlesztések kivitelezésére. Az elnök a mintegy bő tízperces nyilatkozatában többször is "nemzeti szégyennek" nevezte a költségvetést.
Azt is bírálta, hogy a pártok finanszírozása jelentősen megnőtt. Nehezményezte, hogy a helyi önkormányzatok 1 milliárd lejjel kevesebbet kapnak, emiatt "biztos áldozatai" a költségvetésnek.
Az elnök megtámadja az alkotmánybíróságon annak a törvénytervezetnek az elfogadását is, amellyel a törvényhozás módosította az államháztartási hiányt szabályozó jogszabályt, ugyanis csak így lehetne alkalmazni az ellenzék javaslatára bekerült módosító indítványt, miszerint jelentősen nő a 2 év alatti és 2 év fölötti gyerekek után járó családtámogatás. Ezért az eredetileg GDP-arányosan 2,55 százalékos államháztartási hiányt 2,76 százalékra emelte a parlament. A kormány 5,5 százalékos gazdasági növekedésre számít, amit elemzők túl derűlátónak tartanak.
A román kormánypártok politikai elfogultsággal vádolják az elnököt, aki szerintük folyamatosan választási kampányban van, hiszen az év végén elnökválasztásra kerül sor Romániában és Iohannis újabb mandátumért száll versenybe. A kormánnyal nyílt politikai háborúban levő Iohannis az utóbbi hónapokban szinte minden fontos törvénytervezetet megtámadott az alkotmánybíróságon.
https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/roman-koztarsasagi-elnok-alkotmanybirosag-koltsegvetes.679228.html
2019. február 21., csütörtök
MEGBÉNULT A SZLOVÁK ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
2019. évfolyam, 8. szám Mátrix2019.02.20., szerdaLACZA TIHAMÉR
Kezdetben szinte előre lefutottnak tűnt, hogy a szlovák parlament a jelentkező jogászok népes csapatából kiválaszt majd 18 jelöltet, s közülük nevezi ki Andrej Kiska államfő az alkotmánybíróság (ab) kilenc tagját, akik átvehetik a taláros testületből mandátumuk végén távozó tagok helyét. Nem így történt, s a tizenhárom fős ab-ből összesen négyen maradtak. A testület döntésképtelen.
A cikk további része csak a Figyelő előfizetői számára érhető el.
SaS: A koalíció hidegvérűen megbénította a legfontosabb bírósági szervet
POZSONY | Az SaS ellenzéki párt szerint a Smer-SD, az SNS és a Most-Híd hármas koalíciója hidegvérűen megbénította a legfontosabb bírósági szervet Szlovákiában, az Alkotmánybíróságot. Komoly veszélybe kerültek az állampolgárok alapvető szabadságjogai, vélik a liberálisok, akik közleményben reagáltak arra, hogy a parlament az ismételt szavazáson sem választotta meg az alkotmánybíró-jelölteket. A 13 alkotmánybíró közül kilencnek szombaton, február 16-án jár le a megbízatási ideje.
TASR
2019. február 15. 07:14
- Somogyi Tibor felvétele
A Robert Fico által vezetett Smer-SD pártnak az SaS szerint nincs szüksége igazságszolgáltatásra, és az SNS-nek sem kell az Alkotmánybíróság. „Az Alkotmánybíróság nélkül senkinek sincs lehetősége megítélni például azt, hogy alkotmányos-e az áruházláncokat sújtó különleges illeték és a többi képtelenség, melyeket Danko és társai hoztak a szlovák jogrendbe, hogy saját magukat és az ügyfeleiket segítsék” – áll az SaS állásfoglalásában.
A liberálisok számára a legnagyobb csalódást Bugár Béla és a Most-Híd jelenti. „A szlovák alkotmányosság védelme nevében megegyezhetett volna az ellenzékkel, ehelyett olyan útra tért, amelynek a végén Szlovákia teljesen elfordulhat a jogállamiságtól” – olvasható a közleményben.
A parlament az ismételt szavazáson sem választott meg egyetlen jelöltet sem, így Andrej Kiska államfőnek nincs kit kineveznie. Szombaton, február 16-án a 13 alkotmánybíró közül kilencnek jár le a megbízatási ideje. Mivel a parlament nem választotta meg a jelölteket, új szavazásra kerül sor.
https://ujszo.com/kozelet/sas-a-koalicio-hidegveruen-megbenitotta-a-legfontosabb-birosagi-szervet
Kudarcba fulladt alkotmánybíró-választás
Írta: NZS - 2019.02.15
Az ismételt tegnapi szavazáson sem választotta meg a parlament az alkotmánybíró-jelölteket, a Smer üres szavazólapokat adott le, Kotlebáék pedig tartózkodtak.
A szavazáson 143 képviselő volt jelen, öten nem adták le a szavazólapot. A 138 leadott szavazólap közül 49 volt érvénytelen és 89 érvényes. Mivel senkit sem választottak meg, új szavazásra kerül sor. A szavazás nyilvános volt, ám, mint ismeretes, a Smer ezt elutasította, ezért a párt több képviselője ezúttal is üres lapot adott le, megismételve az első kör forgatókönyvét.
A képviselőknek 18 jelöltet kellett volna megválasztaniuk, akik közül Andrej Kiska államfőnek kellett volna kineveznie a kilenc új alkotmánybírót azoknak a helyére, akiknek február 16-án lejár a mandátumuk.
Ennek következtében az Alkotmánybíróság két hónapig határozatképtelen lesz.
Ilyen módon blokkolni ezt az intézményt felelőtlenség, a Smer-SD rossz döntést hozott,
jelentette ki Bugár Béla, a Most-Híd elnöke és a parlament alelnöke. A koalíció végéről, vagy a kisebbségi kormányzásról azonban nem ejtett szót. Elmondása szerint a Most-Híd és az SNS az előzetes megállapodásnak megfelelően szavaztak, arra a hat jelöltre, akikről a koalíciós partnerek megegyeztek.
Bugár egyben megerősítette, hogy Robert Fico, a Smer-SD elnöke nem vett részt a koalíciós tárgyalásokon. Állítása szerint nem érti a Smer-SD lépését. Hozzátette:
a választással és a koalíció helyzetével összefüggésben különféle fenyegetéseket hallott.
A Most-Híd Bugár szerint arra törekedett, hogy megválasszák a jelölteket. Úgy véli, ha a koalíciós egyezségnek megfelelően megválasztottak volna legalább hat jelöltet, Andrej Kiska államfő kinevezhetett volna hármat, és az Alkotmánybíróság működőképes lenne.
Az SaS ellenzéki párt szerint viszont
a Smer-SD, az SNS és a Most-Híd hármas koalíciója hidegvérrel megbénította a legfontosabb bírósági szerv működését Szlovákiában.
Komoly veszélybe kerültek az állampolgárok alapvető szabadságjogai, vélik a liberálisok, akik közleményben reagáltak arra, hogy a parlament az ismételt szavazáson sem választotta meg az alkotmánybíró-jelölteket.
A Robert Fico által vezetett Smernek az SaS szerint nincs szüksége igazságszolgáltatásra, és az SNS-nek sem kell az Alkotmánybíróság. Az Alkotmánybíróság nélkül senkinek sincs lehetősége megítélni például azt, hogy alkotmányos-e az áruházláncokat sújtó különleges illeték és a többi képtelenség, melyeket Danko és társai vezettek be a szlovák jogrendbe – áll az SaS állásfoglalásában. A liberálisok számára a legnagyobb csalódást Bugár Béla és a Most-Híd jelenti. A szlovák alkotmányosság védelme nevében megegyezhetett volna az ellenzékkel, ehelyett olyan útra tért, amelynek a végén Szlovákia teljesen elfordulhat a jogállamiságtól – olvasható a közleményben.
(TASR/Felvidék.ma)
Kapcsolódó cikkek
https://felvidek.ma/2019/02/kudarcba-fulladt-alkotmanybiro-valasztas/
Kezdetben szinte előre lefutottnak tűnt, hogy a szlovák parlament a jelentkező jogászok népes csapatából kiválaszt majd 18 jelöltet, s közülük nevezi ki Andrej Kiska államfő az alkotmánybíróság (ab) kilenc tagját, akik átvehetik a taláros testületből mandátumuk végén távozó tagok helyét. Nem így történt, s a tizenhárom fős ab-ből összesen négyen maradtak. A testület döntésképtelen.
A cikk további része csak a Figyelő előfizetői számára érhető el.
SaS: A koalíció hidegvérűen megbénította a legfontosabb bírósági szervet
POZSONY | Az SaS ellenzéki párt szerint a Smer-SD, az SNS és a Most-Híd hármas koalíciója hidegvérűen megbénította a legfontosabb bírósági szervet Szlovákiában, az Alkotmánybíróságot. Komoly veszélybe kerültek az állampolgárok alapvető szabadságjogai, vélik a liberálisok, akik közleményben reagáltak arra, hogy a parlament az ismételt szavazáson sem választotta meg az alkotmánybíró-jelölteket. A 13 alkotmánybíró közül kilencnek szombaton, február 16-án jár le a megbízatási ideje.
TASR
2019. február 15. 07:14
- Somogyi Tibor felvétele
A Robert Fico által vezetett Smer-SD pártnak az SaS szerint nincs szüksége igazságszolgáltatásra, és az SNS-nek sem kell az Alkotmánybíróság. „Az Alkotmánybíróság nélkül senkinek sincs lehetősége megítélni például azt, hogy alkotmányos-e az áruházláncokat sújtó különleges illeték és a többi képtelenség, melyeket Danko és társai hoztak a szlovák jogrendbe, hogy saját magukat és az ügyfeleiket segítsék” – áll az SaS állásfoglalásában.
A liberálisok számára a legnagyobb csalódást Bugár Béla és a Most-Híd jelenti. „A szlovák alkotmányosság védelme nevében megegyezhetett volna az ellenzékkel, ehelyett olyan útra tért, amelynek a végén Szlovákia teljesen elfordulhat a jogállamiságtól” – olvasható a közleményben.
A parlament az ismételt szavazáson sem választott meg egyetlen jelöltet sem, így Andrej Kiska államfőnek nincs kit kineveznie. Szombaton, február 16-án a 13 alkotmánybíró közül kilencnek jár le a megbízatási ideje. Mivel a parlament nem választotta meg a jelölteket, új szavazásra kerül sor.
https://ujszo.com/kozelet/sas-a-koalicio-hidegveruen-megbenitotta-a-legfontosabb-birosagi-szervet
Kudarcba fulladt alkotmánybíró-választás
Írta: NZS - 2019.02.15
Az ismételt tegnapi szavazáson sem választotta meg a parlament az alkotmánybíró-jelölteket, a Smer üres szavazólapokat adott le, Kotlebáék pedig tartózkodtak.
A szavazáson 143 képviselő volt jelen, öten nem adták le a szavazólapot. A 138 leadott szavazólap közül 49 volt érvénytelen és 89 érvényes. Mivel senkit sem választottak meg, új szavazásra kerül sor. A szavazás nyilvános volt, ám, mint ismeretes, a Smer ezt elutasította, ezért a párt több képviselője ezúttal is üres lapot adott le, megismételve az első kör forgatókönyvét.
A képviselőknek 18 jelöltet kellett volna megválasztaniuk, akik közül Andrej Kiska államfőnek kellett volna kineveznie a kilenc új alkotmánybírót azoknak a helyére, akiknek február 16-án lejár a mandátumuk.
Ennek következtében az Alkotmánybíróság két hónapig határozatképtelen lesz.
Ilyen módon blokkolni ezt az intézményt felelőtlenség, a Smer-SD rossz döntést hozott,
jelentette ki Bugár Béla, a Most-Híd elnöke és a parlament alelnöke. A koalíció végéről, vagy a kisebbségi kormányzásról azonban nem ejtett szót. Elmondása szerint a Most-Híd és az SNS az előzetes megállapodásnak megfelelően szavaztak, arra a hat jelöltre, akikről a koalíciós partnerek megegyeztek.
Bugár egyben megerősítette, hogy Robert Fico, a Smer-SD elnöke nem vett részt a koalíciós tárgyalásokon. Állítása szerint nem érti a Smer-SD lépését. Hozzátette:
a választással és a koalíció helyzetével összefüggésben különféle fenyegetéseket hallott.
A Most-Híd Bugár szerint arra törekedett, hogy megválasszák a jelölteket. Úgy véli, ha a koalíciós egyezségnek megfelelően megválasztottak volna legalább hat jelöltet, Andrej Kiska államfő kinevezhetett volna hármat, és az Alkotmánybíróság működőképes lenne.
Az SaS ellenzéki párt szerint viszont
a Smer-SD, az SNS és a Most-Híd hármas koalíciója hidegvérrel megbénította a legfontosabb bírósági szerv működését Szlovákiában.
Komoly veszélybe kerültek az állampolgárok alapvető szabadságjogai, vélik a liberálisok, akik közleményben reagáltak arra, hogy a parlament az ismételt szavazáson sem választotta meg az alkotmánybíró-jelölteket.
A Robert Fico által vezetett Smernek az SaS szerint nincs szüksége igazságszolgáltatásra, és az SNS-nek sem kell az Alkotmánybíróság. Az Alkotmánybíróság nélkül senkinek sincs lehetősége megítélni például azt, hogy alkotmányos-e az áruházláncokat sújtó különleges illeték és a többi képtelenség, melyeket Danko és társai vezettek be a szlovák jogrendbe – áll az SaS állásfoglalásában. A liberálisok számára a legnagyobb csalódást Bugár Béla és a Most-Híd jelenti. A szlovák alkotmányosság védelme nevében megegyezhetett volna az ellenzékkel, ehelyett olyan útra tért, amelynek a végén Szlovákia teljesen elfordulhat a jogállamiságtól – olvasható a közleményben.
(TASR/Felvidék.ma)
Kapcsolódó cikkek
https://felvidek.ma/2019/02/kudarcba-fulladt-alkotmanybiro-valasztas/
Hatalmas litván korrupció: nyolc bírót vettek őrizetbe
DSZ
Egy kiterjedt korrupciós nyomozás részeként a litvániai hatóságok őrizetbe vettek 26 embert, köztük nyolc bírót és öt ügyvédet is. A gyanúsítottak ellen vesztegetés, tiltott befolyásolás és hivatali visszaélés miatt nyomoznak - közölte szerdán Evaldas Pasilis, a litvániai legfőbb ügyész egy sajtótájékoztatón Vilniusban, írta az MTI.
A litvániai korrupcióellenes ügynökség (STT) vizsgálata szerint az őrizetbe vett személyek kenőpénzeket fogadtak el közigazgatási, polgári vagy büntető ügyekben született döntésekért, becslések szerint összesen mintegy 400 000 euró értékben.
A MEGVESZTEGETÉSEK ÖSSZEGE ALKALMANKÉNT 1000 ÉS 100 000 EURÓ KÖZÖTT MOZGOTT.
A korrupcióellenes ügynökség vezetője, Zydrunas Bartkus elmondta, hogy a szervezet működése óta ez a legnagyobb művelet, melyben a hivatal több mint 100 munkatársa vesz részt.
Az AFP francia hírügynökség arról ír, hogy ez a balti ország történetének legnagyobb korrupciós ügye.
https://index.hu/kulfold/2019/02/20/hatalmas_litvan_korrupcio_nyolc_birot_vettek_orizetbe/
Egy kiterjedt korrupciós nyomozás részeként a litvániai hatóságok őrizetbe vettek 26 embert, köztük nyolc bírót és öt ügyvédet is. A gyanúsítottak ellen vesztegetés, tiltott befolyásolás és hivatali visszaélés miatt nyomoznak - közölte szerdán Evaldas Pasilis, a litvániai legfőbb ügyész egy sajtótájékoztatón Vilniusban, írta az MTI.
A litvániai korrupcióellenes ügynökség (STT) vizsgálata szerint az őrizetbe vett személyek kenőpénzeket fogadtak el közigazgatási, polgári vagy büntető ügyekben született döntésekért, becslések szerint összesen mintegy 400 000 euró értékben.
A MEGVESZTEGETÉSEK ÖSSZEGE ALKALMANKÉNT 1000 ÉS 100 000 EURÓ KÖZÖTT MOZGOTT.
A korrupcióellenes ügynökség vezetője, Zydrunas Bartkus elmondta, hogy a szervezet működése óta ez a legnagyobb művelet, melyben a hivatal több mint 100 munkatársa vesz részt.
Az AFP francia hírügynökség arról ír, hogy ez a balti ország történetének legnagyobb korrupciós ügye.
https://index.hu/kulfold/2019/02/20/hatalmas_litvan_korrupcio_nyolc_birot_vettek_orizetbe/
2019. január 26., szombat
A cseh államfő állítólag megpróbálta befolyásolni a Legfelsőbb Bíróság elnökét
PROPELLER JANUÁR 24., 22:02
Bűncselekménynek lenne minősíthető, ha bebizonyosodna Josef Baxa, a cseh Legfelsőbb Bíróság volt elnökének állítása, miszerint Milos Zeman államfő megpróbálta befolyásolni, hogy neki megfelelő döntést hozzon egy ügyben – jelentette ki Jan Knezínek cseh igazságügyi miniszter csütörtökön a prágai parlamenti alsóházban egy ellenzéki képviselő kérdésére.
Jirí Ovcácek elnöki szóvivő a miniszter kijelentésére reagálva azt mondta, Milos Zeman nem követett el semmiféle törvénysértést.
Josef Baxa a Deník N című új jobboldali cseh napilapnak néhány napja úgy nyilatkozott: az államfő a múltban egy magánbeszélgetésben jelezte, hogy őt nevezné ki az Alkotmánybíróság elnökének, ha egy ügyben – három személy professzori kinevezéséről van szó – az elnöknek tetsző döntést hozna.
"Ez, bár a törvény szerint immunitással rendelkező személyekről beszélünk, akár bűncselekménynek is lenne minősíthető, minimálisan az előkészítés vagy kísérlet szakaszában" – szögezte le a miniszter a parlamenti alsóházban.
Knezínek ugyanakkor sajnálatát fejezte ki afelett, hogy Baxa mindezt csak most hozta nyilvánosságra, s nem akkor, amikor mindez állítólag megtörtént.
"Az a tény, hogy a bírák politikusokkal találkozgatnak, számomra nem jelent problémát. Csak úgy vélem, hogy túl sok volt ezekből a találkozókból" – jegyezte meg az igazságügyi tárca vezetője.
A cseh sajtó azt írja, hogy elsősorban Vratislav Mynár, az elnöki iroda vezetője a múltban aránylag gyakran találkozott a bírókkal, és élő, folyamatban lévő ügyekről beszélt velük. Az ellenzék ezt elfogadhatatlannak minősítette, és élesen bírálja az elnököt. Mynár szerdán a képviselőház illetékes bizottságában azzal érvelt: mindössze arról volt szó, hogy tolmácsolta az elnök véleményét az ügyekben.
"Jan Knezínek kijelentése nem minősíthető pártatlannak. A miniszter így akarja megbosszulni, hogy az államfő nem fogadta el javaslatait a legfelsőbb bírósági testületekben végrehajtandó személycserékre" – írta a Twitter közösségi hálózaton Zeman szóvivője.
(MTI)
http://propeller.hu/nagyvilag/3397265-cseh-allamfo-allitolag-megprobalta-befolyasolni-legfelsobb-birosag-elnoket
Bűncselekménynek lenne minősíthető, ha bebizonyosodna Josef Baxa, a cseh Legfelsőbb Bíróság volt elnökének állítása, miszerint Milos Zeman államfő megpróbálta befolyásolni, hogy neki megfelelő döntést hozzon egy ügyben – jelentette ki Jan Knezínek cseh igazságügyi miniszter csütörtökön a prágai parlamenti alsóházban egy ellenzéki képviselő kérdésére.
Jirí Ovcácek elnöki szóvivő a miniszter kijelentésére reagálva azt mondta, Milos Zeman nem követett el semmiféle törvénysértést.
Josef Baxa a Deník N című új jobboldali cseh napilapnak néhány napja úgy nyilatkozott: az államfő a múltban egy magánbeszélgetésben jelezte, hogy őt nevezné ki az Alkotmánybíróság elnökének, ha egy ügyben – három személy professzori kinevezéséről van szó – az elnöknek tetsző döntést hozna.
"Ez, bár a törvény szerint immunitással rendelkező személyekről beszélünk, akár bűncselekménynek is lenne minősíthető, minimálisan az előkészítés vagy kísérlet szakaszában" – szögezte le a miniszter a parlamenti alsóházban.
Knezínek ugyanakkor sajnálatát fejezte ki afelett, hogy Baxa mindezt csak most hozta nyilvánosságra, s nem akkor, amikor mindez állítólag megtörtént.
"Az a tény, hogy a bírák politikusokkal találkozgatnak, számomra nem jelent problémát. Csak úgy vélem, hogy túl sok volt ezekből a találkozókból" – jegyezte meg az igazságügyi tárca vezetője.
A cseh sajtó azt írja, hogy elsősorban Vratislav Mynár, az elnöki iroda vezetője a múltban aránylag gyakran találkozott a bírókkal, és élő, folyamatban lévő ügyekről beszélt velük. Az ellenzék ezt elfogadhatatlannak minősítette, és élesen bírálja az elnököt. Mynár szerdán a képviselőház illetékes bizottságában azzal érvelt: mindössze arról volt szó, hogy tolmácsolta az elnök véleményét az ügyekben.
"Jan Knezínek kijelentése nem minősíthető pártatlannak. A miniszter így akarja megbosszulni, hogy az államfő nem fogadta el javaslatait a legfelsőbb bírósági testületekben végrehajtandó személycserékre" – írta a Twitter közösségi hálózaton Zeman szóvivője.
(MTI)
http://propeller.hu/nagyvilag/3397265-cseh-allamfo-allitolag-megprobalta-befolyasolni-legfelsobb-birosag-elnoket
2019. január 25., péntek
Bűnösnek talált a bíróság négy nőt, akik bevándorlóknak hagytak kinn vizet és élelmet egy arizonai sivatagban
Horváth Bence KÜLFÖLD január 19., szombat 7:34
Egy arizonai szövetségi bíró, Bernardo Velasco azért marasztalta el a négy nőt, mert engedély nélkül léptek be egy természetvédelmi területre, és ott tárgyakat hagytak hátra. Valójában a négy nő, Natalie Hoffman, Oona Holcomb, Madeline Huse és Zaachila Orozco-McCormick a No More Deaths nevű szervezet tagjai voltak, és azért mentek be a területre, hogy ott élelmiszert és vizet hagyjanak hátra az itt esetleg átkelő illegális bevándorlóknak.
Fotó: HECTOR MATA/AFP
Az Egyesült Államokban közel egy évtizede nem fordult elő olyan, hogy valakit humanitárius cselekedetéért ítéltek volna el. Az egyik nőt azért ítélték el, mert egy járművet vezetett a Cabeza Prieta természetvédelmi területen belül, ahova engedély nélkül hajtott be, illetve mert vizes palackokat és babkonzerveket hagyott ott. A másik három nőt engedély nélküli belépéséért és tárgyak hátrahagyásáért. Az eset még 2017 augusztusában történt.
Az ítéletet kritizálták a No More Deaths tagjai, egy, a régóta a szervezetnél önkénteskedő nő, Catherine Gaffney elmondta, hogy ez a döntés nemcsak őket érinti, hanem az összes lelkiismeretes embert az országban. „Ha törvénytelen az, hogy inni adj annak, aki szomjan halna, akkor akkor miféle emberség maradt ennek az országnak a törvényeiben?” – kérdezte közleményében.
A bűnösnek talált négy nő 500 dolláros büntetést és akár hat hónapnyi börtönbüntetést is kaphat. Azt még nem tudni, hogy mikor lesz döntés a büntetésük mértékéről.
A No More Deaths szervezetet többek között a helyi katolikus, presbiteriánus és zsidó közösségek vallási vezetői alapították meg 2004-ben, mivel a mexikói határ mellett fekvő államban évről évre egy több holttest került elő a sivatagban. Olyan embereké, akik illegális bevándorlóként érkeztek az országba, de aztán a sivatagban életüket veszítették. (AP)
https://444.hu/2019/01/19/bunosnek-talalt-a-birosag-negy-not-akik-bevandorloknak-hagytak-kinn-vizet-es-elelmet-egy-arizonai-sivatagban
Egy arizonai szövetségi bíró, Bernardo Velasco azért marasztalta el a négy nőt, mert engedély nélkül léptek be egy természetvédelmi területre, és ott tárgyakat hagytak hátra. Valójában a négy nő, Natalie Hoffman, Oona Holcomb, Madeline Huse és Zaachila Orozco-McCormick a No More Deaths nevű szervezet tagjai voltak, és azért mentek be a területre, hogy ott élelmiszert és vizet hagyjanak hátra az itt esetleg átkelő illegális bevándorlóknak.
Fotó: HECTOR MATA/AFP
Az Egyesült Államokban közel egy évtizede nem fordult elő olyan, hogy valakit humanitárius cselekedetéért ítéltek volna el. Az egyik nőt azért ítélték el, mert egy járművet vezetett a Cabeza Prieta természetvédelmi területen belül, ahova engedély nélkül hajtott be, illetve mert vizes palackokat és babkonzerveket hagyott ott. A másik három nőt engedély nélküli belépéséért és tárgyak hátrahagyásáért. Az eset még 2017 augusztusában történt.
Az ítéletet kritizálták a No More Deaths tagjai, egy, a régóta a szervezetnél önkénteskedő nő, Catherine Gaffney elmondta, hogy ez a döntés nemcsak őket érinti, hanem az összes lelkiismeretes embert az országban. „Ha törvénytelen az, hogy inni adj annak, aki szomjan halna, akkor akkor miféle emberség maradt ennek az országnak a törvényeiben?” – kérdezte közleményében.
A bűnösnek talált négy nő 500 dolláros büntetést és akár hat hónapnyi börtönbüntetést is kaphat. Azt még nem tudni, hogy mikor lesz döntés a büntetésük mértékéről.
A No More Deaths szervezetet többek között a helyi katolikus, presbiteriánus és zsidó közösségek vallási vezetői alapították meg 2004-ben, mivel a mexikói határ mellett fekvő államban évről évre egy több holttest került elő a sivatagban. Olyan embereké, akik illegális bevándorlóként érkeztek az országba, de aztán a sivatagban életüket veszítették. (AP)
https://444.hu/2019/01/19/bunosnek-talalt-a-birosag-negy-not-akik-bevandorloknak-hagytak-kinn-vizet-es-elelmet-egy-arizonai-sivatagban
2019. január 23., szerda
Megijedtek a sztárok Kínában a népszerű színésznő eltűnése miatt
PORT.hu
2019. január 23.
Rengeteg pénzt fizettek be, miután az adócsalással vádolt Fan Bingbing hónapokra eltűnt.
A kínai adóhatóság közlése szerint 1,7 milliárd dollárnak megfelelő jüan folyt be hozzájuk adóbefizetésként a színésznőhöz kapcsolódó botrányt követően. Ahogy arról mi is beszámoltunk, a nemzetközileg is ismert Fan Bingbing állítólag kevesebbet vallott be a valós jövedelménél, hogy elkerülje a magas adókat, ezért a hatóságok kihallgatták – majd tavaly július vége és október eleje között a sztárnak nyoma veszett.
Letartóztatását a rendőrség nem erősítette meg, de amikor előkerült, Fan nyilvánosságra hozott egy bocsánatkérő közleményt, és több száz millió jüant (130 millió dollárt) kellett büntetésként befizetnie. A kínai adóhatóság ezt követően türelmi időt hirdetett a szórakoztatóiparban dolgozók és az ezen a területen tevékenykedő cégek számára.
Forrás: Emma McIntyre / Getty Images
Az érintetteknek decemberig volt idejük arra, hogy módosítsák a 2016-os év utáni adóbevallásaikat. Akik ezt megcselekedték, mentesültek minden további büntetés alól, amit amúgy adóelkerülés miatt kaptak volna. Az országban ugyanis bevett szokás, hogy a szórakoztatóiparban úgy kerülik el a magas adók befizetését, hogy a valódi, magasabb kereseteket eltitkolják a hatóságok elől, és csak egy kisebb összegről írnak szerződést.
„A szakma dolgozóinak magukévá kell tenniük a szocialista alapeszméket,
és a következő időkben hitre, empátiára és felelősségérzésre kell törekedniük” – üzenték meg a hatóságok a kínai hírügynökségen, a Xinhuán keresztül a renitenskedőknek.
(via Variety)
https://port.hu/cikk/mozi/megijedtek-a-sztarok-kinaban-a-nepszeru-szineszno-eltunese-miatt/article-57274?utm_
2019. január 23.
Rengeteg pénzt fizettek be, miután az adócsalással vádolt Fan Bingbing hónapokra eltűnt.
A kínai adóhatóság közlése szerint 1,7 milliárd dollárnak megfelelő jüan folyt be hozzájuk adóbefizetésként a színésznőhöz kapcsolódó botrányt követően. Ahogy arról mi is beszámoltunk, a nemzetközileg is ismert Fan Bingbing állítólag kevesebbet vallott be a valós jövedelménél, hogy elkerülje a magas adókat, ezért a hatóságok kihallgatták – majd tavaly július vége és október eleje között a sztárnak nyoma veszett.
Letartóztatását a rendőrség nem erősítette meg, de amikor előkerült, Fan nyilvánosságra hozott egy bocsánatkérő közleményt, és több száz millió jüant (130 millió dollárt) kellett büntetésként befizetnie. A kínai adóhatóság ezt követően türelmi időt hirdetett a szórakoztatóiparban dolgozók és az ezen a területen tevékenykedő cégek számára.
Forrás: Emma McIntyre / Getty Images
Az érintetteknek decemberig volt idejük arra, hogy módosítsák a 2016-os év utáni adóbevallásaikat. Akik ezt megcselekedték, mentesültek minden további büntetés alól, amit amúgy adóelkerülés miatt kaptak volna. Az országban ugyanis bevett szokás, hogy a szórakoztatóiparban úgy kerülik el a magas adók befizetését, hogy a valódi, magasabb kereseteket eltitkolják a hatóságok elől, és csak egy kisebb összegről írnak szerződést.
„A szakma dolgozóinak magukévá kell tenniük a szocialista alapeszméket,
és a következő időkben hitre, empátiára és felelősségérzésre kell törekedniük” – üzenték meg a hatóságok a kínai hírügynökségen, a Xinhuán keresztül a renitenskedőknek.
(via Variety)
https://port.hu/cikk/mozi/megijedtek-a-sztarok-kinaban-a-nepszeru-szineszno-eltunese-miatt/article-57274?utm_
2019. január 20., vasárnap
„Felgyorsult a jog átpolitizálódásának és politika eljogiasodásának folyamata” − beszélgetés Stumpf Istvánnal
2019. január 18. 09:45
Orbán Balázs rovatvezető, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára – folytatva beszélgetéssorozatát – ezúttal Dr. Stumpf István alkotmánybíróval beszélgetett. Az interjúban szó esik az amerikai konzervatív jogi gondolkodásról, az Európai Unión belüli nemzeti érdekeket és a föderalizmust pártolók értékvitájáról, illetve az összeesküvés-elméletekből ismert „mély állam” fogalma is górcső alá kerül.
Orbán Balázs: 2017-ben együtt vettünk részt a Federalist Society nevű jogászszövetség éves nemzetközi konferenciáján. Szerintem ez nagyon jó felület arra, hogy az ember merítsen a tengerentúli jogi gondolkodásmódból, illetve az éppen aktuális trendekről alkotott véleményekből. Ráadásul te 2018-ban is részt vettél a konferencián. Mit emelnél ki a találkozóból? Mi volt számodra a legfontosabb mozzanat?
Stumpf István: A 2017-es Federalist Society's Annual Convention legnagyobb attrakciója Neil M. Gorsuch bemutatkozása volt. Donald Trump első komoly sikere az ő kinevezése volt, ugyanis Amerikában a Legfelső Bíróság tagjait az Elnök nevezi ki, élethosszig tartó időszakra.
Az új elnök az igazságszolgáltatáson – kiváltképp a Legfelső Bíróságon – belül elindított egyfajta konzervatív reformfolyamatot.
Antonin Scalia halála után a legtöbb jobboldali szereplő olyan új bírót látott volna szívesen az Egyesült Államok Legfelső Bíróságában, aki képviseli az originalizmus és a textualizmus értékéit. Azt a konzervatív nézetrendszert, amely ragaszkodik az alkotmány szövegéhez, szelleméhez és az alapítók szándékaihoz. Neil M. Gorsuch bíró kinevezése nagy előrelépés volt e cél megvalósításában. A díszelőadást is ő tartotta a gálavacsorán. Ehhez képest egy évvel később az újabb konzervatív bíró, Brett Kavanaugh kinevezése nemcsak a konzervatívok politikai sikere volt, hanem már egyfajta áttörésnek is nevezhető. Politikai szempontból a jelölt elleni személyes támadások mobilizálták és egységbe tömörítették a konzervatív tábort a félidős választásokra. Az igazságszolgáltatást illetően 5:4 arányban stabilizálta a konzervatív többséget a Legfelső Bíróságon belül. Az így kialakult konzervatív túlsúly nagy valószínűség szerint még egy emberöltőig tartani fog. Egyébként a Federalist Society 2018-as rendezvényét néhány héttel a félidős választások után tartották meg, ami különösen érdekessé tette a találkozót. A választások előtt sokan arra számítottak, hogy egyfajta „blue wave”, azaz „kék hullám” söpör végig az Egyesült Államokon, aminek következtében a demokraták többséget szereznek a Szenátusban és a Képviselőházban, sőt a kormányzók versenyét is megnyerik. Úgy látom, hogy ehhez képest egy nagyon érdekes stratégiával Trump elnök arra összpontosított, hogy a Szenátusban érjen el jelentősebb többséget, és ezzel megkönnyítse a kinevezéseket. Tehát a belpolitikának és a külpolitikának címzett Twitter-bejegyzések felszíne mögött a jelenlegi elnök számos választási ígéretét meg tudta valósítani, aminek része lehet például a konzervatív paradigmaváltás elindítása az igazságszolgáltatás területén.
O. B.: Mi a véleményed a tavalyi találkozó témájáról?
S. I.: A tavalyi találkozó témája az Administrative Agencies and the Regulatory State, azaz a közigazgatási ügynökségek és a szabályozó állam kapcsolata volt. Európai fogalmak szerint ez a téma kevésbé mondható csábítónak, de engem kiváltképp érdekelt. Mint kiderült, az Egyesült Államokban a fenti fogalmaknak teljesen más kontextusa van. Az Egyesült Államokban 441 szövetségi ügynökség létezik, amelyek kiszervezik a kormányzást az elnök alól. Esetükben a fékek és ellensúlyok elvének pont az ellenkezője valósul meg, hiszen egyszerre látnak el szabályozó hatósági, döntéshozói és bírói feladatokat. Az ügynökségek elszaporodása a progresszív érához köthető, és igen erős hatalomkoncentráció figyelhető meg a működésükben. A konzervatív jogászoknak és az elnöknek sem tetszik ez a felfogás, emiatt a Trump-adminisztráció igen széles fronton indított támadást ellenük.
O. B.: Lehet a jogászi gondolkodást – persze nagyon leegyszerűsítve – két ágra lehet bontani, konzervatív, illetve progresszív megközelítésre? Szavaid alapján úgy tűnik, mintha az Egyesült Államokban lehetne ilyen különbséget tenni, miközben egy ilyen megkülönböztetés egy magyar, vagy éppen egy európai számára nem szokványos. Elsősorban arra gondolok, hogy ha egy bíró vagy egy jogász nyilvánosan felvállalná a politikai meggyőződését, akkor ezzel nyilvánvalóan erodálná a szakmai legitimációját. Én úgy érzékelem, hogy az Egyesült Államokban ez nem szükségképpen vagy így.
S. I.:
Én is azt gondolom, hogy egy jogásznak, egy bírónak is lehet értékelkötelezettsége, és kell is hogy legyen.
Továbbá az sem lenne baj, ha a döntések megjelenítenék a bírák értékstruktúráit. Szerintem a vélekedés erről Magyarországon is változóban van és még változni is fog. A „mainstream” gondolkodás az volt, hogy a fundamentális alapjogvédelem mindent felülír, aminek az állam teljesen alárendelt. Ha ezt korábban valaki kritizálta, akkor az illető személye elfogadhatatlanná vált, ő maga pedig partvonalra került.
Idehaza az Alaptörvény megszületésével az alkotmányozó az alapjogvédelem mellett hangsúlyt helyezett a kötelezettségekre, a közösségi értékekre és a történeti alkotmány vívmányaira. A semleges karakterű alkotmányt felváltó Alaptörvény így immár határozott értékelkötelezettséget és nemzeti karaktert mutat, kontinuitást vállalva a gazdag magyar közjogi hagyományokkal. Az Alkotmánybíróságnak szembe kell néznie azzal a kihívással, hogy az alapjogvédelem mellett milyen válaszokat tud adni az alkotmányos identitáson alapuló, nemzeti szuverenitásvédelem kérdéseire. Minden bizonnyal ezek a korábbiakhoz képest új utakat nyitnak az alkotmányos gondolkodásban.
O. B.: Mint az élet sok más területére, a magyar jogásztársadalomra és jogi gondolkodásra is igaz, hogy a konzervatív gondolat inkább nemzeti, a progresszív szemlélet pedig inkább nemzetközi keretek között értelmezi jogot. Van arra esély, hogy ne ez legyen Magyarországon a 21. századi törésvonal a jogászok között? Elkerülhető ez az értékrendi vita? Esetleg túlsúlyba kerül egyik vagy másik megközelítés?
S. I.: Az első és másodfokú bíróságok, az ítélőtáblák elé többnyire olyan ügyek kerülnek, amelyeknek egyszerűen nincs ilyen vetülete. Leginkább az Alkotmánybíróság és a Kúria előtt jelentkeznek inkább az effajta értékrendbeli kérdések. Azt gondolom, hogy az identitásküzdelem korszakát éljük, ahol újra és újra feltevődik az a kérdés, hogy milyen hangsúlyt kapjon a nemzet(állam) fogalma. Láthatóan a migrációs ügy mutatott rá arra, hogy az (alkotmányos) identitás védelme leghatékonyabban az állam (nemzetállam) révén garantálható. Az Európai Unióban kiéleződött a harc a föderalizmust támogatók és a tagállami szuverenitást védelmezők között. A májusi európai parlamenti választások tétje Európa jövőbeni fejlődési iránya. E választási kampánytól függetlenül is olyan gyorsasággal zajlik a jog politizálódása, és a politika „jogiasodása”, hogy gyakorlatilag a politika már jogi nyelven vívja meg a küzdelmeit, és számos országban találkozunk a perlési politizálás extrém eseteivel is.
O. B.: Mit gondolsz, ebben a megközelítésben hogyan kell az alkotmányos intézményeknek viszonyulniuk egymáshoz?
S. I.: Ebből a szempontból igen érdekes időszakot élünk. Úgy látom, hogy a parlamentek továbbra is erős szereplőként vannak jelen a politikai térben, de olyan mértékben összenőnek a győztes pártok a kormánnyal, hogy a parlament a kontroll szerepét nagyon nehezen tudja hagyományos értelemben ellátni. Ez felértékeli a bíróságok, a „judicial branch” szerepét abban az értelemben, hogy hogyan lehet az erős, hatékony, de alkotmányosan korlátozott állam működését biztosítani. Az Alaptörvény nemcsak azt rögzíti, hogy a magyar állam működése a hatalmi ágak elválasztásán nyugszik, hanem az is következik belőle, hogy az alkotmányos szervek hatáskörüket egymással együttműködve gyakorolják. Van még mit tenni ezen a területen, bár az utóbbi időben láttunk pozitív példákat is (a Kúria és az Alkotmánybíróság szakmai kooperációja).
O. B.: Az Alkotmánybíróság tradicionálisan a parlament gátja, ellensúlya. Egy nemzetek feletti logikában ugyanakkor az állam minden intézménye egymásnak potenciális szövetségese: védik a nemzeti érdeket. Ezt az összefüggésrendszert mennyire vallja magáénak a mai magyar jogászság? Az ellensúlyok fenntartása mellett a „kötelékben repülés” is lehet egyaránt fontos a jogászságnak?
S. I.: A nemzeti érdekvédelem, az alkotmányos identitás egyre fontosabbá válik az Európai Unió fiatal tagállamaiban. Vége van az „euforiának”, a csatlakozás felett érzett örömnek és a kisebb tagállamok is próbálgatják a szuverenitásuknak a határait. A magyar jogásztársadalom belső küzdelmekkel van elfoglalva.
A nemzeti érdekek és értékek védelméhez erős kooperáció szükséges az alkotmányos intézmények között is.
A nemzeti szuverenitás védelemének vannak jogi doktrinális alapjai, amit a német alkotmánybíróság már bővebben kifejtett. A német példán túl ez a vonal még a cseheknél jelenik meg erőteljesebben, illetve már Magyarország is megtette az első lépéseket ebbe az irányba. A magyar Alkotmánybíróság legnagyobb feladatai közé tartozik majd az elkövetkezendő időszakban az, hogy kidolgozza a szuverenitás és identitáskontroll során alkalmazandó alkotmányos mércéket, hogy világos belső jogalkalmazási parancsot adjon arra az esetre, ha az uniós aktus túlmegy az átengedett hatáskörökön. Úgy látom, hogy ezekben vitákban az Alkotmánybíróságra egyfajta zászlóshajó szerep hárul. Bízom benne, hogy az AB által szervezett márciusi nemzetközi konferencia – az Európai Unió Bírósága elnökének, valamint a német Alkotmánybíróság elnökének részvételével – a magyar jogásztársadalom számára érzékelhetővé teszi a téma fontosságát.
O. B.: Úgy tudom, hogy Amerikában a közjogászokat az úgynevezett „deep state” problematika is foglalkoztatja manapság. Utaltál rá, hogy ez a kifejezés európai kontextusban is értelmezhető: az Európai Unió működését vizsgálva is beszélhetünk „deep state” jelenségekről. Mire gondoltál ennek kapcsán pontosan?
S. I.: A „deep state” és az „administrative state” fogalma tartalmilag hasonlít egymásra, de mégsem ugyanaz. A „mély állam” terminológiát nehéz kiszabadítani az összeesküvés-elméletek hálójából. Nemcsak a publicisztikákban, hanem a jogi szakirodalomban is terjed az a fajta a nézet, miszerint Donald Trump folyamatos küzdelmet folytat a „mély állammal” szemben. Ez az úgynevezett háttérállam, vagyis nem választott hatalom, amely titkosszolgálatokból, jogi végrehajtó szervekből, alapítványokból, üzleti kapcsolatokból és médiahálózatokból áll. Az elméletek szerint pedig ezekkel a szervezetekkel ki kell egyezni ahhoz, hogy valaki elnök lehessen Amerikában. Az összeesküvés-elméletek fő állítása pedig az, hogy a Trump-adminisztrációt meg fogják buktatni ezek a háttérhatalmak. Enneklátható jele lett volna a „blue wave” a Szenátusban és a Képviselőházban, illetve így indulhatott volna meg az elnök elleni impeachment, azaz az alkotmányos vádemelési eljárás.
Az EU-ra vonatkoztatva ez a jelenség átvitt értelemben a brüsszeli bürokráciát érintően is vizsgálható. De nagy távlatokban szemlélve ennél is fontosabb lesz, hogy a mesterséges intelligencia gyors térnyerése hogyan befolyásolja az alkotmányos jogállam és a demokratikus kormányok működését.
O. B.: Mit tanácsoltak a Federalist Societyben? A konzervatív jogi gondolkodók hogyan tudnak sikereket elérni a mai globalizálódott világban?
S. I.: Szisztematikusan kell építkezni. Több, mint 37 éve működik a Federalist Society, és az USA szinte minden államában jelen van. A tagjaik nagyon aktívak, sok konferenciát és eseményt szerveznek, illetve számos egyetemen adnak elő. Nem politizálnak, hanem szakmai előadásokat tartanak arról az értékrendről, amelyet a Federalist Society képvisel (jogállam, alkotmányosan korlátozott kormányzat, szabadságjogok védelme). Gyakran meghívják rendezvényeikre a Legfelső Bíróság konzervatív bíráit, vezető egyetemek jogászprofesszorait is. Értéknek tartják az odatartozást, azért, mert nagyon intenzív az egymás közötti kommunikáció. Erős szakmai, intellektuális közösséget kell építeni ahhoz, a joghallgatók között és a széles értelemben vett jogász társadalomban, hogy az alkotmányos értékek és mértékek alapján történő gondolkodás teret nyerjen. Szerintem ez nagyon kemény szakmai munka, illetve befektetés is egyben. Bátran el lehet indulni Európában és Magyarországon is ezen az úton!
https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190118_felgyorsult_a_jog_atpolitizalodasanak_es_politika_eljogiasodasanak_folyamata_beszelgetes_stumpf_istvannal
Orbán Balázs rovatvezető, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára – folytatva beszélgetéssorozatát – ezúttal Dr. Stumpf István alkotmánybíróval beszélgetett. Az interjúban szó esik az amerikai konzervatív jogi gondolkodásról, az Európai Unión belüli nemzeti érdekeket és a föderalizmust pártolók értékvitájáról, illetve az összeesküvés-elméletekből ismert „mély állam” fogalma is górcső alá kerül.
Orbán Balázs: 2017-ben együtt vettünk részt a Federalist Society nevű jogászszövetség éves nemzetközi konferenciáján. Szerintem ez nagyon jó felület arra, hogy az ember merítsen a tengerentúli jogi gondolkodásmódból, illetve az éppen aktuális trendekről alkotott véleményekből. Ráadásul te 2018-ban is részt vettél a konferencián. Mit emelnél ki a találkozóból? Mi volt számodra a legfontosabb mozzanat?
Stumpf István: A 2017-es Federalist Society's Annual Convention legnagyobb attrakciója Neil M. Gorsuch bemutatkozása volt. Donald Trump első komoly sikere az ő kinevezése volt, ugyanis Amerikában a Legfelső Bíróság tagjait az Elnök nevezi ki, élethosszig tartó időszakra.
Az új elnök az igazságszolgáltatáson – kiváltképp a Legfelső Bíróságon – belül elindított egyfajta konzervatív reformfolyamatot.
Antonin Scalia halála után a legtöbb jobboldali szereplő olyan új bírót látott volna szívesen az Egyesült Államok Legfelső Bíróságában, aki képviseli az originalizmus és a textualizmus értékéit. Azt a konzervatív nézetrendszert, amely ragaszkodik az alkotmány szövegéhez, szelleméhez és az alapítók szándékaihoz. Neil M. Gorsuch bíró kinevezése nagy előrelépés volt e cél megvalósításában. A díszelőadást is ő tartotta a gálavacsorán. Ehhez képest egy évvel később az újabb konzervatív bíró, Brett Kavanaugh kinevezése nemcsak a konzervatívok politikai sikere volt, hanem már egyfajta áttörésnek is nevezhető. Politikai szempontból a jelölt elleni személyes támadások mobilizálták és egységbe tömörítették a konzervatív tábort a félidős választásokra. Az igazságszolgáltatást illetően 5:4 arányban stabilizálta a konzervatív többséget a Legfelső Bíróságon belül. Az így kialakult konzervatív túlsúly nagy valószínűség szerint még egy emberöltőig tartani fog. Egyébként a Federalist Society 2018-as rendezvényét néhány héttel a félidős választások után tartották meg, ami különösen érdekessé tette a találkozót. A választások előtt sokan arra számítottak, hogy egyfajta „blue wave”, azaz „kék hullám” söpör végig az Egyesült Államokon, aminek következtében a demokraták többséget szereznek a Szenátusban és a Képviselőházban, sőt a kormányzók versenyét is megnyerik. Úgy látom, hogy ehhez képest egy nagyon érdekes stratégiával Trump elnök arra összpontosított, hogy a Szenátusban érjen el jelentősebb többséget, és ezzel megkönnyítse a kinevezéseket. Tehát a belpolitikának és a külpolitikának címzett Twitter-bejegyzések felszíne mögött a jelenlegi elnök számos választási ígéretét meg tudta valósítani, aminek része lehet például a konzervatív paradigmaváltás elindítása az igazságszolgáltatás területén.
O. B.: Mi a véleményed a tavalyi találkozó témájáról?
S. I.: A tavalyi találkozó témája az Administrative Agencies and the Regulatory State, azaz a közigazgatási ügynökségek és a szabályozó állam kapcsolata volt. Európai fogalmak szerint ez a téma kevésbé mondható csábítónak, de engem kiváltképp érdekelt. Mint kiderült, az Egyesült Államokban a fenti fogalmaknak teljesen más kontextusa van. Az Egyesült Államokban 441 szövetségi ügynökség létezik, amelyek kiszervezik a kormányzást az elnök alól. Esetükben a fékek és ellensúlyok elvének pont az ellenkezője valósul meg, hiszen egyszerre látnak el szabályozó hatósági, döntéshozói és bírói feladatokat. Az ügynökségek elszaporodása a progresszív érához köthető, és igen erős hatalomkoncentráció figyelhető meg a működésükben. A konzervatív jogászoknak és az elnöknek sem tetszik ez a felfogás, emiatt a Trump-adminisztráció igen széles fronton indított támadást ellenük.
O. B.: Lehet a jogászi gondolkodást – persze nagyon leegyszerűsítve – két ágra lehet bontani, konzervatív, illetve progresszív megközelítésre? Szavaid alapján úgy tűnik, mintha az Egyesült Államokban lehetne ilyen különbséget tenni, miközben egy ilyen megkülönböztetés egy magyar, vagy éppen egy európai számára nem szokványos. Elsősorban arra gondolok, hogy ha egy bíró vagy egy jogász nyilvánosan felvállalná a politikai meggyőződését, akkor ezzel nyilvánvalóan erodálná a szakmai legitimációját. Én úgy érzékelem, hogy az Egyesült Államokban ez nem szükségképpen vagy így.
S. I.:
Én is azt gondolom, hogy egy jogásznak, egy bírónak is lehet értékelkötelezettsége, és kell is hogy legyen.
Továbbá az sem lenne baj, ha a döntések megjelenítenék a bírák értékstruktúráit. Szerintem a vélekedés erről Magyarországon is változóban van és még változni is fog. A „mainstream” gondolkodás az volt, hogy a fundamentális alapjogvédelem mindent felülír, aminek az állam teljesen alárendelt. Ha ezt korábban valaki kritizálta, akkor az illető személye elfogadhatatlanná vált, ő maga pedig partvonalra került.
Idehaza az Alaptörvény megszületésével az alkotmányozó az alapjogvédelem mellett hangsúlyt helyezett a kötelezettségekre, a közösségi értékekre és a történeti alkotmány vívmányaira. A semleges karakterű alkotmányt felváltó Alaptörvény így immár határozott értékelkötelezettséget és nemzeti karaktert mutat, kontinuitást vállalva a gazdag magyar közjogi hagyományokkal. Az Alkotmánybíróságnak szembe kell néznie azzal a kihívással, hogy az alapjogvédelem mellett milyen válaszokat tud adni az alkotmányos identitáson alapuló, nemzeti szuverenitásvédelem kérdéseire. Minden bizonnyal ezek a korábbiakhoz képest új utakat nyitnak az alkotmányos gondolkodásban.
O. B.: Mint az élet sok más területére, a magyar jogásztársadalomra és jogi gondolkodásra is igaz, hogy a konzervatív gondolat inkább nemzeti, a progresszív szemlélet pedig inkább nemzetközi keretek között értelmezi jogot. Van arra esély, hogy ne ez legyen Magyarországon a 21. századi törésvonal a jogászok között? Elkerülhető ez az értékrendi vita? Esetleg túlsúlyba kerül egyik vagy másik megközelítés?
S. I.: Az első és másodfokú bíróságok, az ítélőtáblák elé többnyire olyan ügyek kerülnek, amelyeknek egyszerűen nincs ilyen vetülete. Leginkább az Alkotmánybíróság és a Kúria előtt jelentkeznek inkább az effajta értékrendbeli kérdések. Azt gondolom, hogy az identitásküzdelem korszakát éljük, ahol újra és újra feltevődik az a kérdés, hogy milyen hangsúlyt kapjon a nemzet(állam) fogalma. Láthatóan a migrációs ügy mutatott rá arra, hogy az (alkotmányos) identitás védelme leghatékonyabban az állam (nemzetállam) révén garantálható. Az Európai Unióban kiéleződött a harc a föderalizmust támogatók és a tagállami szuverenitást védelmezők között. A májusi európai parlamenti választások tétje Európa jövőbeni fejlődési iránya. E választási kampánytól függetlenül is olyan gyorsasággal zajlik a jog politizálódása, és a politika „jogiasodása”, hogy gyakorlatilag a politika már jogi nyelven vívja meg a küzdelmeit, és számos országban találkozunk a perlési politizálás extrém eseteivel is.
O. B.: Mit gondolsz, ebben a megközelítésben hogyan kell az alkotmányos intézményeknek viszonyulniuk egymáshoz?
S. I.: Ebből a szempontból igen érdekes időszakot élünk. Úgy látom, hogy a parlamentek továbbra is erős szereplőként vannak jelen a politikai térben, de olyan mértékben összenőnek a győztes pártok a kormánnyal, hogy a parlament a kontroll szerepét nagyon nehezen tudja hagyományos értelemben ellátni. Ez felértékeli a bíróságok, a „judicial branch” szerepét abban az értelemben, hogy hogyan lehet az erős, hatékony, de alkotmányosan korlátozott állam működését biztosítani. Az Alaptörvény nemcsak azt rögzíti, hogy a magyar állam működése a hatalmi ágak elválasztásán nyugszik, hanem az is következik belőle, hogy az alkotmányos szervek hatáskörüket egymással együttműködve gyakorolják. Van még mit tenni ezen a területen, bár az utóbbi időben láttunk pozitív példákat is (a Kúria és az Alkotmánybíróság szakmai kooperációja).
O. B.: Az Alkotmánybíróság tradicionálisan a parlament gátja, ellensúlya. Egy nemzetek feletti logikában ugyanakkor az állam minden intézménye egymásnak potenciális szövetségese: védik a nemzeti érdeket. Ezt az összefüggésrendszert mennyire vallja magáénak a mai magyar jogászság? Az ellensúlyok fenntartása mellett a „kötelékben repülés” is lehet egyaránt fontos a jogászságnak?
S. I.: A nemzeti érdekvédelem, az alkotmányos identitás egyre fontosabbá válik az Európai Unió fiatal tagállamaiban. Vége van az „euforiának”, a csatlakozás felett érzett örömnek és a kisebb tagállamok is próbálgatják a szuverenitásuknak a határait. A magyar jogásztársadalom belső küzdelmekkel van elfoglalva.
A nemzeti érdekek és értékek védelméhez erős kooperáció szükséges az alkotmányos intézmények között is.
A nemzeti szuverenitás védelemének vannak jogi doktrinális alapjai, amit a német alkotmánybíróság már bővebben kifejtett. A német példán túl ez a vonal még a cseheknél jelenik meg erőteljesebben, illetve már Magyarország is megtette az első lépéseket ebbe az irányba. A magyar Alkotmánybíróság legnagyobb feladatai közé tartozik majd az elkövetkezendő időszakban az, hogy kidolgozza a szuverenitás és identitáskontroll során alkalmazandó alkotmányos mércéket, hogy világos belső jogalkalmazási parancsot adjon arra az esetre, ha az uniós aktus túlmegy az átengedett hatáskörökön. Úgy látom, hogy ezekben vitákban az Alkotmánybíróságra egyfajta zászlóshajó szerep hárul. Bízom benne, hogy az AB által szervezett márciusi nemzetközi konferencia – az Európai Unió Bírósága elnökének, valamint a német Alkotmánybíróság elnökének részvételével – a magyar jogásztársadalom számára érzékelhetővé teszi a téma fontosságát.
O. B.: Úgy tudom, hogy Amerikában a közjogászokat az úgynevezett „deep state” problematika is foglalkoztatja manapság. Utaltál rá, hogy ez a kifejezés európai kontextusban is értelmezhető: az Európai Unió működését vizsgálva is beszélhetünk „deep state” jelenségekről. Mire gondoltál ennek kapcsán pontosan?
S. I.: A „deep state” és az „administrative state” fogalma tartalmilag hasonlít egymásra, de mégsem ugyanaz. A „mély állam” terminológiát nehéz kiszabadítani az összeesküvés-elméletek hálójából. Nemcsak a publicisztikákban, hanem a jogi szakirodalomban is terjed az a fajta a nézet, miszerint Donald Trump folyamatos küzdelmet folytat a „mély állammal” szemben. Ez az úgynevezett háttérállam, vagyis nem választott hatalom, amely titkosszolgálatokból, jogi végrehajtó szervekből, alapítványokból, üzleti kapcsolatokból és médiahálózatokból áll. Az elméletek szerint pedig ezekkel a szervezetekkel ki kell egyezni ahhoz, hogy valaki elnök lehessen Amerikában. Az összeesküvés-elméletek fő állítása pedig az, hogy a Trump-adminisztrációt meg fogják buktatni ezek a háttérhatalmak. Enneklátható jele lett volna a „blue wave” a Szenátusban és a Képviselőházban, illetve így indulhatott volna meg az elnök elleni impeachment, azaz az alkotmányos vádemelési eljárás.
Az EU-ra vonatkoztatva ez a jelenség átvitt értelemben a brüsszeli bürokráciát érintően is vizsgálható. De nagy távlatokban szemlélve ennél is fontosabb lesz, hogy a mesterséges intelligencia gyors térnyerése hogyan befolyásolja az alkotmányos jogállam és a demokratikus kormányok működését.
O. B.: Mit tanácsoltak a Federalist Societyben? A konzervatív jogi gondolkodók hogyan tudnak sikereket elérni a mai globalizálódott világban?
S. I.: Szisztematikusan kell építkezni. Több, mint 37 éve működik a Federalist Society, és az USA szinte minden államában jelen van. A tagjaik nagyon aktívak, sok konferenciát és eseményt szerveznek, illetve számos egyetemen adnak elő. Nem politizálnak, hanem szakmai előadásokat tartanak arról az értékrendről, amelyet a Federalist Society képvisel (jogállam, alkotmányosan korlátozott kormányzat, szabadságjogok védelme). Gyakran meghívják rendezvényeikre a Legfelső Bíróság konzervatív bíráit, vezető egyetemek jogászprofesszorait is. Értéknek tartják az odatartozást, azért, mert nagyon intenzív az egymás közötti kommunikáció. Erős szakmai, intellektuális közösséget kell építeni ahhoz, a joghallgatók között és a széles értelemben vett jogász társadalomban, hogy az alkotmányos értékek és mértékek alapján történő gondolkodás teret nyerjen. Szerintem ez nagyon kemény szakmai munka, illetve befektetés is egyben. Bátran el lehet indulni Európában és Magyarországon is ezen az úton!
https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190118_felgyorsult_a_jog_atpolitizalodasanak_es_politika_eljogiasodasanak_folyamata_beszelgetes_stumpf_istvannal
2019. január 16., szerda
Alkotmánysértőnek bizonyult Romániában a titkosszolgálat együttműködése az ügyészséggel
Sérti az alaptörvényt a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a legfőbb ügyészség közötti együttműködés, amelyről 2009-ben, illetve 2016-ban kötöttek megállapodást – állapította meg szerdán a román alkotmánybíróság.
A testület a házelnök panaszának helyt adva megállapította, hogy a legfőbb ügyészség “hozzátett” a törvényhez, amikor bevonta a SRI-t a nyomozati munkába. A vádhatóság ezáltal alkotmányos konfliktusba keveredett a parlamenttel, illetve a legfelsőbb bírósággal és az igazságszolgáltatás más szerveivel is. Az alkotmánybíróság azonban szerdán közzétett határozatában nem írt elő általános érvényű megoldást, nem rendelt el perújrafelvételt minden olyan jogerősen lezárt ügyben, amelyben a vádat az – ezek szerint alkotmánysértő módon végzett – titkosszolgálati lehallgatásokra alapozták, hanem a bíróságok belátására bízta annak eldöntését, milyen mértékben sértette a vádhatóság és a titkosszolgálat együttműködése a büntetőeljárási törvénykönyv előírásait.
A megfellebbezhetetlen döntés jelentős politikai győzelem a szociálliberális kormánykoalíció számára, amely két éve indított átfogó hadjáratot az ügyészségi visszaélések visszaszorítása érdekében, arra hivatkozva, hogy a jobboldali államfő és Románia nyugati partnerei által méltatott korrupcióellenes harc ürügyén a vádhatóságot háttérből irányító titkosszolgálat politikai tisztogatást végzett. Az alkotmányos panaszt a képviselőház nevében Florin Iordache alelnök, volt szociáldemokrata igazságügyi miniszter nyújtotta be, azt állítva, hogy a titkosszolgálati beavatkozás az igazságszolgáltatásba a sztálinista perek módszereit idézi. A legfőbb ügyészség képviselője az alkotmánybíróság előtt úgy értékelte, hogy ez csak a kommunizmussal szembeni ellenérzések kihasználását célzó retorikai fordulat, valójában azonban a vádhatóság és a SRI együttműködése mindig az adott törvényes keretek között zajlott, a sérelmezett megállapodások pedig mindössze a munkafolyamatot szabályozó technikai pontosításokra korlátozódtak.
Romániában 2016-ig szinte kizárólag a SRI végezhetett lehallgatásokat, nemcsak “saját felhasználásra”, hanem az ügyészek által indított büntetőeljárásokban is. Miután ennek jogalapját egy alkotmánybírósági döntés hatálytalanította, a büntetőeljárás módosításával egyértelműen elkülönítették egymástól a titkosszolgálatok által nemzetbiztonsági céllal, illetve az ügyészek és rendőrök által bűnügyi nyomozások érdekében végzett titkos megfigyeléseket és lehallgatásokat. Az alkotmánybíróság szerdán hozott határozata akkor válik hatályossá, amikor – az indoklással együtt – megjelenik a hivatalos közlönyben.
Forrás: MTI; Fotó: MTI
https://pestisracok.hu/alkotmanysertonek-bizonyult-romaniaban-a-titkosszolgalat-egyuttmukodese-az-ugyeszseggel/
A testület a házelnök panaszának helyt adva megállapította, hogy a legfőbb ügyészség “hozzátett” a törvényhez, amikor bevonta a SRI-t a nyomozati munkába. A vádhatóság ezáltal alkotmányos konfliktusba keveredett a parlamenttel, illetve a legfelsőbb bírósággal és az igazságszolgáltatás más szerveivel is. Az alkotmánybíróság azonban szerdán közzétett határozatában nem írt elő általános érvényű megoldást, nem rendelt el perújrafelvételt minden olyan jogerősen lezárt ügyben, amelyben a vádat az – ezek szerint alkotmánysértő módon végzett – titkosszolgálati lehallgatásokra alapozták, hanem a bíróságok belátására bízta annak eldöntését, milyen mértékben sértette a vádhatóság és a titkosszolgálat együttműködése a büntetőeljárási törvénykönyv előírásait.
A megfellebbezhetetlen döntés jelentős politikai győzelem a szociálliberális kormánykoalíció számára, amely két éve indított átfogó hadjáratot az ügyészségi visszaélések visszaszorítása érdekében, arra hivatkozva, hogy a jobboldali államfő és Románia nyugati partnerei által méltatott korrupcióellenes harc ürügyén a vádhatóságot háttérből irányító titkosszolgálat politikai tisztogatást végzett. Az alkotmányos panaszt a képviselőház nevében Florin Iordache alelnök, volt szociáldemokrata igazságügyi miniszter nyújtotta be, azt állítva, hogy a titkosszolgálati beavatkozás az igazságszolgáltatásba a sztálinista perek módszereit idézi. A legfőbb ügyészség képviselője az alkotmánybíróság előtt úgy értékelte, hogy ez csak a kommunizmussal szembeni ellenérzések kihasználását célzó retorikai fordulat, valójában azonban a vádhatóság és a SRI együttműködése mindig az adott törvényes keretek között zajlott, a sérelmezett megállapodások pedig mindössze a munkafolyamatot szabályozó technikai pontosításokra korlátozódtak.
Romániában 2016-ig szinte kizárólag a SRI végezhetett lehallgatásokat, nemcsak “saját felhasználásra”, hanem az ügyészek által indított büntetőeljárásokban is. Miután ennek jogalapját egy alkotmánybírósági döntés hatálytalanította, a büntetőeljárás módosításával egyértelműen elkülönítették egymástól a titkosszolgálatok által nemzetbiztonsági céllal, illetve az ügyészek és rendőrök által bűnügyi nyomozások érdekében végzett titkos megfigyeléseket és lehallgatásokat. Az alkotmánybíróság szerdán hozott határozata akkor válik hatályossá, amikor – az indoklással együtt – megjelenik a hivatalos közlönyben.
Forrás: MTI; Fotó: MTI
https://pestisracok.hu/alkotmanysertonek-bizonyult-romaniaban-a-titkosszolgalat-egyuttmukodese-az-ugyeszseggel/
2019. január 3., csütörtök
Csehországban kötelező lett segélyszervezetnek átadni az el nem adott élelmiszert
Torontáli Zoltán
A cseh alkotmánybíróság helyben hagyta azt a törvénymódosítást, amely a nagyobb élelmiszerüzletek számára kötelezővé teszi, hogy az el nem adott, hibás, de fogyasztható termékeket ingyen adják át a segélyszervezeteknek.
A jogszabály a 400 négyzetméternél nagyobb alapterületű üzletekre írja elő a kötelezettséget, vagyis gyakorlatilag a szuper- és hipermarketeket érinti leginkább. Az előírás szerint az el nem adott, de még fogyasztható élelmiszereket olyan szervezeteknek, jellemzően élelmiszerbankoknak kell átadni, amelyek képesek tárolni és a rászorulókhoz eljuttatni a termékeket.
A korábban beadott törvénymódosítást az országgyűlési képviselők egy csoportja azzal támadta meg, hogy sérti a tulajdonhoz való jogot. Konkrétan azzal érveltek, hogy senkit sem lehet a tulajdonában lévő ingóság ingyenes átadására kötelezni, még akkor sem, ha egy segélyszervezet a címzett.
A kereskedelmi lobbi szerint ez a jogszabály az állam szociális ellátórendszerének egyik feladatát kényszeríti rá a gazdasági szereplők egy szűk körére: a boltok tulajdonosaira.
A bíróság szerint azonban a törvény része annak a helyi és nemzetközi törekvésnek, amely a feleslegesen kidobott élelmiszerek mennyiségét szeretné csökkenteni, a módszer megválasztásával kapcsolatban pedig csak annyit jegyzett meg, hogy pusztán annak alkotmányellenességét tudja vizsgálni. Márpedig ezt nem találta indokoltnak, így a beadványt elutasította.
Magyarországon ugyan nincs ilyen kötelezettség, de a nagyobb üzletláncok és a gyártók is rendszeresen és egyre nagyobb mennyiségben adnak át élelmiszert a rászorulóknak, leginkább a Magyar Élelmiszerbank Egyesületen keresztül. A szervezet a honlapján azt írja, hogy 2017-ben már több mint 300 ezer embernek juttatott el közel 9300 tonna élelmiszeradományt, összesen több mint 5,2 milliárd forint értékben.
https://g7.hu/vilag/20190103/csehorszagban-kotelezo-lett-segelyszervezetnek-atadni-az-el-nem-adott-elelmiszert/
A cseh alkotmánybíróság helyben hagyta azt a törvénymódosítást, amely a nagyobb élelmiszerüzletek számára kötelezővé teszi, hogy az el nem adott, hibás, de fogyasztható termékeket ingyen adják át a segélyszervezeteknek.
A jogszabály a 400 négyzetméternél nagyobb alapterületű üzletekre írja elő a kötelezettséget, vagyis gyakorlatilag a szuper- és hipermarketeket érinti leginkább. Az előírás szerint az el nem adott, de még fogyasztható élelmiszereket olyan szervezeteknek, jellemzően élelmiszerbankoknak kell átadni, amelyek képesek tárolni és a rászorulókhoz eljuttatni a termékeket.
A korábban beadott törvénymódosítást az országgyűlési képviselők egy csoportja azzal támadta meg, hogy sérti a tulajdonhoz való jogot. Konkrétan azzal érveltek, hogy senkit sem lehet a tulajdonában lévő ingóság ingyenes átadására kötelezni, még akkor sem, ha egy segélyszervezet a címzett.
A kereskedelmi lobbi szerint ez a jogszabály az állam szociális ellátórendszerének egyik feladatát kényszeríti rá a gazdasági szereplők egy szűk körére: a boltok tulajdonosaira.
A bíróság szerint azonban a törvény része annak a helyi és nemzetközi törekvésnek, amely a feleslegesen kidobott élelmiszerek mennyiségét szeretné csökkenteni, a módszer megválasztásával kapcsolatban pedig csak annyit jegyzett meg, hogy pusztán annak alkotmányellenességét tudja vizsgálni. Márpedig ezt nem találta indokoltnak, így a beadványt elutasította.
Magyarországon ugyan nincs ilyen kötelezettség, de a nagyobb üzletláncok és a gyártók is rendszeresen és egyre nagyobb mennyiségben adnak át élelmiszert a rászorulóknak, leginkább a Magyar Élelmiszerbank Egyesületen keresztül. A szervezet a honlapján azt írja, hogy 2017-ben már több mint 300 ezer embernek juttatott el közel 9300 tonna élelmiszeradományt, összesen több mint 5,2 milliárd forint értékben.
https://g7.hu/vilag/20190103/csehorszagban-kotelezo-lett-segelyszervezetnek-atadni-az-el-nem-adott-elelmiszert/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)