Az Alkotmánybíróság elnöke szerint mára bebizonyosodott, hogy három évvel ezelőtt nem érte meg csökkenteni a testület egyes jogköreit. Paczolay Péter az InfoRádiónak adott exkluzív interjújában azt mondta: mind a jogállamiság, mind a kormányzati döntések legitimációja számára is jobb lett volna, ha ez nem történik meg.
Nem jogállami demokrácia huzamosabb ideig nem létezhet - hangzott el a minap az Állam és a jog című könyv bemutatóján, amelyet a Gondolat Kiadó, valamint a Magyar Jog- és Államtudományi Társaság közös kiadásában jelent meg. Utóbbi elnöke Paczolay Péter az InfoRádiónak adott interjújában azt mondta: az állam hatékonysága vagy a gazdasági váláság kezelése nem lehetnek indokok a jogállami demokrácia egyes elemeinek feladására.
Az Alkotmánybíróság elnöke egyes jogállami intézmények súlyának, jelentőségének csökkentéséről beszélt. "Arra gondolok, hogy ezek az esetleg rövid távú előnyök, melyeknek a megvalósulása egyébként nem is bizonyítható, hosszú távon önbecsapásnak bizonyulnak. Tudniillik a tézisem arra vonatkozott, hogy hosszú távon az állam stabilitása csak demokratikus, jogállami keretek között képzelhető el" - tette hozzá.
Paczolay Péter hangsúlyozta, az Alkotmánybíróság gazdasági, pénzügyi hatásköreinek megvonása feleslegesnek bizonyult:
"A biztonságra való törekvés szerintem nem érte meg az árát, ha szabad így mondanom. Ez végig következetes álláspontom volt, tehát azt gondolom, hogy most már 3 év elteltével az előkerült ügyeket és a potenciálisan elénk kerülhetett ügyeket tekintve is, szerintem ha nem csökkent volna a hatáskörünk, akkor az jobb lett volna, mind a jogállamiságnak, mind a kormányzati döntések legitimációjának."
Az Alkotmánybíróság elnöke biztos abban, hogy a jogkörök korlátozása nélkül sem született volna olyan döntés az elmúlt három évben, amely bármilyen komolyabb gazdasági, költségvetési nehézséget okozott volna az országnak.
Németh Zoltán
http://inforadio.hu/hirek/belfold/hir-597457
2013. november 15., péntek
Kövér "alkotmányos” büntetései
A házelnök maga dönti el, mi "az Országgyűlés tekintélyét, rendjét súlyosan sértő magatartás", így nyugodtan szórhatja a büntetéseket az ellenzéknek. Ez ellen az Alkotmánybíróságnak nincs kifogása.
Lencsés Károly| NOL| 2013. november 14.
Újabb két parlamenti képviselőt büntetett a Ház 130-130 ezer forintra, és a döntés ellen fellebbezésnek sincs helye. A házelnök azért javasolta, hogy csökkentsék a parlamentben független, egyébként DK-s Vadai Ágnes és Szűcs Erika tiszteletdíját, mert performance keretében követelték, hogy az „asszonyverő” volt fideszes képviselő távozzék az Országgyűlésből.
A képviselők véleménynyilvánítási jogukkal éltek, amit Kövér László a parlament rendjét súlyosan sértőnek minősített. A Ház „működésének a hatékonysága, zavartalan működésének biztosítása, az Országgyűlés tekintélyének, méltóságának megőrzése (…) alkotmányosan igazolható módon lehet a képviselői felszólalási jog korlátja” – mondta két közelmúltban született döntésében az Alkotmánybíróság (AB). A testülethez a jobbikos Novák Előd nyújtott be alkotmányossági panaszt, kifogásolva, hogy az Országgyűlésről szóló törvény szerint a házelnök bizonyos esetekben a képviselőktől megvonhatja a szót, kitilthatja őket az ülésteremből, illetve a tiszteletdíj csökkentésére tehet javaslatot.
Az AB úgy látta: a „tárgyalási rend fenntartásának szabályozása által biztosítani kell, hogy a parlament be tudja tölteni funkcióját a közügyek megvitatását illetően”. Így attól, aki az Országgyűlés tekintélyét vagy valamely személyt, esetleg csoportot – különösen nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséget – kirívóan sértő kifejezést használ, előzetes figyelmeztetés nélkül megvonhatják a szót, és ez megfelel az alaptörvénynek.
A véleménynyilvánítás más formájával kapcsolatban az AB egyelőre nem foglalt állást, de a két határozat alapján nem zárható ki, hogy a testület az országgyűlési törvény egyéb, a házelnök rendészeti jogosítványaival kapcsolatos rendelkezéseit is megengedően értelmezné. A bírák álláspontja ugyanis, hogy minden képviselőnek be kell tartani a házszabályi rendelkezéseket, amelynek megalkotását illetően a parlament nagyfokú szabadságot élvez, és az AB csak igen szélsőséges alkotmánysértés esetén avatkozhat be. Különvéleményében Paczolay Péter AB-elnök jelzi: a véleményszabadság lényeges tartalmát a házszabály sem korlátozhatja.
A Ház működését szabályozó törvény viszont lehetővé teszi, hogy ha „a képviselő az Országgyűlés tekintélyét, rendjét súlyosan sértő magatartást tanúsít”, őt az elnök rendreutasítsa, kezdeményezze az érintett kizárását az ülésnapról, illetve a tiszteletdíjának csökkentését indítványozza. Ha ezzel a ponttal kapcsolatban az AB hasonló logikát követne, vélhetően alkotmányosan igazolhatónak látná, hogy amikor a mindenkori kormányoldalt képviselő házelnök úgy gondolja, a véleménynyilvánítási jogot szűkítően értelmezzék. Az ugyanis, hogy milyen felszólalás vagy magatartás sérti a parlament tekintélyét, akár személyek vagy egyes csoportok tagjainak emberi méltóságát, mérlegelés kérdése. Az alkotmánybírák a házelnök rendkívül nagy döntési szabadságát tehát nem kifogásolták, s azt sem, hogy a döntése ellen nincs mód fellebbezésre.
A képviselők véleménynyilvánítási szabadságát alapvetően nem lehet korlátozni – jelentette ki kérdésünkre Lövétei István alkotmányjogász. Szerinte egészen abszurd, hogy az Országgyűlés tekintélyére hivatkozással bárkitől elvegyék a szót, vagy azért vonják meg a tiszteletdíjának egy részét, mert transzparenseket mutat fel. Az alkotmányjogász szerint az AB két határozatában nem szakmai, inkább politikai megfontolások érvényesültek. Lövétei ugyanakkor felhívta a figyelmet: az emberi méltóság sérelme nem lehet politikai kérdés, most viszont erről is a kormánypárti többség dönthet. Úgy látja, ilyen helyzetben nehezen képzelhető el, hogy a parlament képes legyen egy-egy ellenzéki felszólalás kapcsán elfogulatlanul határozni. Ráadásul a házelnök diszkrecionális joga, hogy valamilyen „fegyelmező” intézkedést kezdeményezzen, a szabályozás emiatt, illetve a jogorvoslat hiánya miatt is erősen vitatható – tette hozzá.
Lövétei liberális álláspontot képvisel: az Országgyűlésben szinte bármi elhangozhat, csak a szélsőséges, rasszista, kirekesztő nézeteknek nem szabad teret engedni. Az viszont szerinte belefér a parlamentarizmusba, ha valakit ostobának, hazugnak, tolvajnak minősítenek. Az emberi méltóságot valóban sértő megnyilvánulások esetében pedig jogi úton lehet elégtételt venni. Ez lényegesen jobb megoldás – hangsúlyozta –, mint a parlament tekintélyének megőrzését a házelnök értékítéletére bízni.
Lencsés Károly| NOL| 2013. november 14.
Újabb két parlamenti képviselőt büntetett a Ház 130-130 ezer forintra, és a döntés ellen fellebbezésnek sincs helye. A házelnök azért javasolta, hogy csökkentsék a parlamentben független, egyébként DK-s Vadai Ágnes és Szűcs Erika tiszteletdíját, mert performance keretében követelték, hogy az „asszonyverő” volt fideszes képviselő távozzék az Országgyűlésből.
A képviselők véleménynyilvánítási jogukkal éltek, amit Kövér László a parlament rendjét súlyosan sértőnek minősített. A Ház „működésének a hatékonysága, zavartalan működésének biztosítása, az Országgyűlés tekintélyének, méltóságának megőrzése (…) alkotmányosan igazolható módon lehet a képviselői felszólalási jog korlátja” – mondta két közelmúltban született döntésében az Alkotmánybíróság (AB). A testülethez a jobbikos Novák Előd nyújtott be alkotmányossági panaszt, kifogásolva, hogy az Országgyűlésről szóló törvény szerint a házelnök bizonyos esetekben a képviselőktől megvonhatja a szót, kitilthatja őket az ülésteremből, illetve a tiszteletdíj csökkentésére tehet javaslatot.
Az AB úgy látta: a „tárgyalási rend fenntartásának szabályozása által biztosítani kell, hogy a parlament be tudja tölteni funkcióját a közügyek megvitatását illetően”. Így attól, aki az Országgyűlés tekintélyét vagy valamely személyt, esetleg csoportot – különösen nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséget – kirívóan sértő kifejezést használ, előzetes figyelmeztetés nélkül megvonhatják a szót, és ez megfelel az alaptörvénynek.
A véleménynyilvánítás más formájával kapcsolatban az AB egyelőre nem foglalt állást, de a két határozat alapján nem zárható ki, hogy a testület az országgyűlési törvény egyéb, a házelnök rendészeti jogosítványaival kapcsolatos rendelkezéseit is megengedően értelmezné. A bírák álláspontja ugyanis, hogy minden képviselőnek be kell tartani a házszabályi rendelkezéseket, amelynek megalkotását illetően a parlament nagyfokú szabadságot élvez, és az AB csak igen szélsőséges alkotmánysértés esetén avatkozhat be. Különvéleményében Paczolay Péter AB-elnök jelzi: a véleményszabadság lényeges tartalmát a házszabály sem korlátozhatja.
A Ház működését szabályozó törvény viszont lehetővé teszi, hogy ha „a képviselő az Országgyűlés tekintélyét, rendjét súlyosan sértő magatartást tanúsít”, őt az elnök rendreutasítsa, kezdeményezze az érintett kizárását az ülésnapról, illetve a tiszteletdíjának csökkentését indítványozza. Ha ezzel a ponttal kapcsolatban az AB hasonló logikát követne, vélhetően alkotmányosan igazolhatónak látná, hogy amikor a mindenkori kormányoldalt képviselő házelnök úgy gondolja, a véleménynyilvánítási jogot szűkítően értelmezzék. Az ugyanis, hogy milyen felszólalás vagy magatartás sérti a parlament tekintélyét, akár személyek vagy egyes csoportok tagjainak emberi méltóságát, mérlegelés kérdése. Az alkotmánybírák a házelnök rendkívül nagy döntési szabadságát tehát nem kifogásolták, s azt sem, hogy a döntése ellen nincs mód fellebbezésre.
A képviselők véleménynyilvánítási szabadságát alapvetően nem lehet korlátozni – jelentette ki kérdésünkre Lövétei István alkotmányjogász. Szerinte egészen abszurd, hogy az Országgyűlés tekintélyére hivatkozással bárkitől elvegyék a szót, vagy azért vonják meg a tiszteletdíjának egy részét, mert transzparenseket mutat fel. Az alkotmányjogász szerint az AB két határozatában nem szakmai, inkább politikai megfontolások érvényesültek. Lövétei ugyanakkor felhívta a figyelmet: az emberi méltóság sérelme nem lehet politikai kérdés, most viszont erről is a kormánypárti többség dönthet. Úgy látja, ilyen helyzetben nehezen képzelhető el, hogy a parlament képes legyen egy-egy ellenzéki felszólalás kapcsán elfogulatlanul határozni. Ráadásul a házelnök diszkrecionális joga, hogy valamilyen „fegyelmező” intézkedést kezdeményezzen, a szabályozás emiatt, illetve a jogorvoslat hiánya miatt is erősen vitatható – tette hozzá.
Lövétei liberális álláspontot képvisel: az Országgyűlésben szinte bármi elhangozhat, csak a szélsőséges, rasszista, kirekesztő nézeteknek nem szabad teret engedni. Az viszont szerinte belefér a parlamentarizmusba, ha valakit ostobának, hazugnak, tolvajnak minősítenek. Az emberi méltóságot valóban sértő megnyilvánulások esetében pedig jogi úton lehet elégtételt venni. Ez lényegesen jobb megoldás – hangsúlyozta –, mint a parlament tekintélyének megőrzését a házelnök értékítéletére bízni.
2013. november 12., kedd
A maffia érdekeit sértem, a NAV is benne van
Szentkirályi Balázs,Jenei Miklós
2013. november 12., kedd 07:26 |
Hivatali visszaélés miatt tett feljelentést a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) ellen Horváth András volt adóellenőr. Azt állítja, hogy az adóhatóság szemet huny a kiemelt adózók áfacsalásai felett. A kár becslése szerint ezermilliárdnál is nagyobb összeget jelent évente. Horváth az Indexnek beszélt a letelefonálásokról, a lebonthatatlan falakról, a hivatal öncenzúrájáról és a belső tisztogatásokról. Most a kormánytól vár segítséget, és azt mondja, az időzítés ellenére nincs politikai célja. Viszont gond lehet, hogy szerinte több kormánytag is az oligarchák láncolatainak a foglya.
Végiggondolta ezt az egészet? Mit érhet el egy adórevizor az ön szerint ezermilliárdos károkat okozó csalók és a nagy hatalmú NAV ellen?
Ha ezt átgondoltam volna, akkor én sem léptem volna ki a nyilvánosság elé.
Szóval nem túl optimista. Egyáltalán mire számít?
Úgy érzem, most sokan gondolják a hivatalon belül is, hogy azzal, hogy felvetődött ez a téma, végre történhet valami. Megtisztulhat a szervezet.
Kiktől?
Nevesíteni is tudnék rengeteg embert, de az egész rendszer működésével baj van. A NAV több mint húszezer alkalmazottjából több száz vezető beosztású alkalmazott van, akik pontosan tudnak mindenről. Ők a felelősök.
Pontosan miről is tudnak ezek a vezetők?
Arról, hogy a kiemelt adózókkal, akik a legnagyobb Magyarországon működő cégek, elnéző a hivatal. Konkrétan túl alacsony összegeket szab ki nyilvánvaló adócsalások miatt. Évente közel ezermilliárd forintot csalnak el a legnagyobbak, de még több ezer közepes méretű vállalkozás is van, ami haszonélvezője az egésznek.
Összesen mennyi pénzről van szó?
Az összes kár, ami a költségvetést éri évente, elérheti az 1700 milliárd forintot. Ez nemcsak az én becslésem, hanem az Európai Bizottságé is.
Nincs kinek elmondja?
Pedig lenne egy érdekes NAV-os története, hasonlókat tapasztalt, mint a mindent kiteregető adóellenőr? Írjon nekünk a tema@mail.index.hu-ra!
Pedig vannak vizsgálatok és büntetések, ezzel védekezik az adóhivatal is.
Mutatóban vannak megállapítások, vizsgálatok, nem igaz az, hogy nincsenek, ilyet nem is állítok. Persze biztos vagyok abban, hogy a NAV majd ezzel is támad. A gond az, hogy a megállapított büntetési tételek nevetségesek. Minden évben van sok vizsgálat, és vagy 70-80 milliárd forintnyi megállapítás is ebben a nagycéges körben. De itt nem pár tízmilliárdnyi pénz tűnik el évente, és nem csak a kiemelt adózói körben vannak gondok. Ahogy mondtam, én 1700 milliárd elcsalt forintról beszélek.
Mit csinált a NAV-nál, hogy ezt így meg tudja becsülni?
Főként a határon átnyúló áfacsalásokat vizsgáltam. Az élelmiszeripar hálózatait próbáltam felderíteni.
És milyen eredménnyel?
Az utóbbi években sokszor leállítottak a feletteseim, és volt olyan adónyomozás is, amiből kizártak, miután nagyon komoly visszaélésekre bukkantam.
Tudna példákat mondani?
Egyelőre nem adhatok ki mindent a nyilvánosságnak. De a mechanizmusról beszélhetek. Készítettem egy ábrát is, itt van.
Mit látunk pontosan?
Az áfacsalás tipikus láncolatát. A módszer primitív. Az esetek jelentős részében nemcsak arról van szó, hogy a cégek nem fizetik be az adót, hanem arról, hogy olyan áfát is visszaigényelnek, amit be sem fizettek. Tehát először megrövidítik, aztán meglopják az államot.
Elmagyarázná részletesebben?
Tegyük fel, hogy egy csomag kristálycukrot egy szlovák cég legyárt, és papíron nettó 100 forintért elad egy magyar cégnek. A vásárló cég összeköttetésben áll egy fiktív számlákat kibocsátó céggel, amelytől kap egy számlát 100 forint értékben. Ezután visszaigényli az áfát, és a két összeg – a befizetett és a kifizetett 21,6 forint – kiütik egymást.
Ezután papíron a cukrot továbbadja egy közvetítő cégnek, amely nagyon gyakran aztán eladja egy másik közvetítőnek. Ők az áfát befizetik, aztán visszaigénylik, általában alacsony haszonkulccsal dolgoznak, amiből a strómanokat és az adminisztratív költségeket fizetik. A szerepük csak az, hogy a lánc hosszabb és átláthatatlanabb legyen, semmi más.
A láncolat végén a kiskereskedő áll, nagy magyar cégek és multik, ők az igazi haszonélvezői az ügyletnek. A 100 forintos terméket ugyanis nettó 82 forintért kapják, tehát jóval nagyobb haszonnal tudják eladni, mint becsületes versenytársaik. A gyakorlatban az árut nagyon gyakran persze a szlovák gyártó raktárából egyből a kiskereskedőhöz szállítják. A közvetítő cégek sokszor csak papíron léteznek, infrastruktúrájuk nincs.
Ki a felelős ezekért a rendszerekért, ki szervezi a láncokat?
Jellemzően mindig az, aki a legnagyobb hasznot húzza belőlük.
Tudna konkrét cégneveket mondani?
Egyelőre inkább csak annyit, a láncok végén, a szervezetek csúcsán tulajdonképpen a kiskereskedők, kiskereskedelmi láncok állnak. Ezek nagyrészt a legnagyobb multik, de vannak köztük magyar cégek is. A NAV azonban ezeket csak a legritkább esetben vizsgálja, az ellenőrzések általában megállnak a hierarchia alacsonyabb szintjein. Én mindig küzdöttem azért, hogy ne álljunk meg a fantomcégeknél, vizsgáljuk a valódi haszonélvezőket.
Az adóhivatal az ön vádjaira cáfolatot adott ki. Azt írták, sok ügyben tehetetlenek.
Nem igaz, hogy ez ellen nem lehet mit csinálni. Az áfacsalásnak ez a módszere egy nagyon primitív módszer, az adóhatóságnak pedig az a dolga, hogy ezeket felderítse. A probléma szerintem az, hogy az egész láncolatot nem egyben kezeljük, nem megyünk végig az egész láncon, nem próbáljuk megkeresni a szervezőket.
Ez egyébként nagyon egyszerűen az áruk szállítási papírjai alapján nem lehetséges?
Kétségtelen, gyakran ezeket a mozgásokat tökéletesen lepapírozzák, mindegyik közvetítőnek van menetlevele, és nagyon nehéz megállapítani a csalást. De sokszor nem ilyen elővigyázatosak. Arról nem is beszélve, hogy ha a végső kereskedő, ahogy a fenti ábrán is, átveszi a terméket 82 forintért, miközben tudja, hogy a gyártási ár és a gyártó nyeresége összesen nagyjából 100 forint, az egészen biztos lehet abban, hogy a termék adócsaló láncolatból származik.
És akkor a multit is le lehet buktatni?
A láncolat végén álló cégek felelőssége akkor vethető fel, ha be lehet bizonyítani, hogy tudta vagy tudhatta, hogy mennyi volt a termék eredeti ára. Ezt részben a fuvarlevelek alapján lehet ellenőrizni, részben pedig a kapcsolatok feltárásával, a tényleges összeköttetések leleplezésével. Sajnos a NAV a legtöbb esetben bele sem kezd a vizsgálatba. Ha idáig jutunk a láncolatok ellenőrzésében, falakba ütközünk.
Milyen falakba?
A kiemelt adózókkal a NAV minden évben megállapodik, hogy mennyi az úgynevezett elvárt adó, amit be kell fizessenek, és akkor békén hagyják őket. A dolog most így működik, és nem mer senki hozzányúlni.
Nagyon erős gazdasági érdekcsoportok irányítanak különböző adóhivatali felső vezetőket. Ezek az erők már lassan a politika felett is állnak.
Foglyul ejtették a NAV-ot?
Igen.
A szervezeten belül lehet tudni, hogy ki kinek az embere?
Vannak, akikről lehet sejteni, de a legtöbb esetben nem tudni. Csak annyit lehet érzékelni, hogy bizonyos ügyeknél odatelefonálnak, hogy ezzel most nem kellene foglalkozni. Mindenki tudja, hogy mi az elvárás, nem kell mindenkit külön megkeresni. A felelősök látják, hogy ki egy adott cég ügyvezetője, és nem is rendelnek vizsgálatot, vagy eredménytelenül zárják le az ellenőrzéseket, megállapítások nélkül.
Ezt jelezte valakinek a NAV-on kívül is?
Leveleket írtam, a legmagasabb kormányzati szintig elmentem.
A kormány vezetői tudnak ezekről a visszaélésekről.
Orbán Viktornak, Lázár Jánosnak? Kinek írt konkrétan?
Az egyiküknek, és úgy tudom, hogy célba is ért az üzenetem. Úgy tudom, hogy a Fidesz-frakció tárgyalt is a témában még 2011-ben, és az információm szerint az volt az álláspont, hogy nem lehet mit tenni, mert minden oldalon vannak olyan szereplői a történetnek, akik a legmagasabb politika szinteken is rendelkeznek kapcsolatokkal. Így volt ez az előző kormány idején is.
De jeleztem korábban egy fideszes felső vezetőnek is. Ő egyébként lépett is az ügyben, 2011 decemberében beindult pár multinál néhány nagyon komoly vizsgálat. Egyébként éppen ez volt az a projekt, amely közeléből végül eltávolítottak.
Ki volt a segítőkész fideszes felső vezető?
Őt sem szeretném most megnevezni.
És hogy segített magának?
A szóban forgó politikus tudta, hogy csak akkor lesz eredménye a három cég vizsgálatának, ha nemcsak a kiemelt adózók osztályán dolgozó beavatottak vizsgálódnak, hanem ha külső ellenőröket is behoznak. Ezért kirendeltek melléjük másokat is, revizorokat vidékről. A régióból én is így kerültem az egészbe. Az ügy még most is folyamatban van, de már alig van valaki a csoportban a külsős ellenőrökből, mindenkit eltávolítottak.
A projekt irányítására is kívülről hoztak új embert, aki eltökélt volt az ügy felgöngyölítésében. Fél évig maradt, de úgy döntöttek, inkább felajánlanak neki egy igazgatói állást máshol a hivatalban, csak ne dolgozzon ezen a projekten.
Amúgy kér egy kis ásványvizet? Mondjuk lehet, hogy ennek is elcsalták az áfáját.
Alig lehet olyan terméket mondani, amit ez nem érint.
Ön tíz évet töltött a szakmában. A témában készült tanulmányában azt írja, hogy 2007-től kezdődően romlott nagyot a helyzet az ellenőrzésekben. Mi történt akkor?
A hivatalt 2007-ben Gyurcsány Ferencék alatt átszervezték, ekkor kerültek a megyei igazgatóságok fölé a régiós igazgatóságok. A régióknál és a kiemelt adózók igazgatóságán kerültek gyenge vezetők a hivatalba. De ebben az esetben az általánosítással azért vigyáznék, mert én főleg a közép-magyarországi területet ismerem, így most inkább csak erről beszélek. Itt főosztály- és osztályvezetőket rúgtak ki. Voltak jogos elbocsátások is, de az új vezetők körében hatalmas kontraszelekció volt. Ezek annyira lerontották a működést, hogy egy nagyobb távozási hullám indult be a hivatalban a következő években. Főleg azokról a területekről távoztak, ahol a kényes ügyek jöttek szembe sorozatban.
Hogy érzi, a mostani kormányzati ciklusban tovább romlott a helyzet?
Nem mondanám, hogy bármi romlott, csak azt, hogy javulás sincs. Mondok egy példát. A kiemelt adózók igazgatóságán belül 2007 vége után létrejött egy új terület, a központosított ellenőrzési szakterület, ahol kimondottan a láncolatba szerveződő csalásokkal foglalkoztak lényegében országos hatókörrel.
2010-től ezt a szervezeti egységet megpróbálták leépíteni, ami 2012 végére sikerült is. Most már nincs ilyen osztály a hivatalban, az itt dolgozókat különböző területekre szétszórták. A leépítés 2011-ben indult, sok kollégát egyszerűen visszaminősítettek.
És most közülük kik vannak önnel?
Sok száz ember támogatását érzem magam mögött. Amíg a NAV-nál voltam, hát, kicsit olyan intézményszerűen működtem. Saját munkamódszert dolgoztam ki, ezt pedig folyamatosan továbbfejlesztettem. Sok hálózatos munkát tettem le az asztalra.
Olyan jellegű közvetlen és hatékony működést alakítottunk ki a kollégákkal országosan, amit az utóbbi három évben nagyon üldözött a vezetés. Ezzel az információkat nagyon gyorsan és hatékonyan ki tudtuk cserélni, ami csípte a szemét a vezetőségnek.
Tettek lépéseket Önnel szemben?
Többször bepanaszoltak engem igazgatók amiatt, hogy nem egyeztetek velük, és az ellenőrzések kapcsán közvetlenül keresem meg az országban máshol dolgozó kollégáimat.
Ez vajon miért fájt?
Mert nem tudtak biztosan közbelépni a kényes ügyekben, a kényes területeken folytatott vizsgálatainknál.
Kormányzati vezetőkön túl bárkinek jelezte a visszaéléseket a NAV-on kívül?
Az Európai Bizottság és az Európai Parlament adócsalásos ügyekben illetékes szakszerveinél jeleztem a problémát.
Mit segíthet ebben Brüsszel? Valamilyen eljárást indítanak majd Magyarország ellen?
Hát akár az is lehet, de vannak javaslataink is, illetve az Európai Bizottság nyomás alá helyezheti a kormányt azzal, hogy a közösségi alapelveket azért illene betartani. De akár vizsgálóbizottságot is küldhetne Brüsszel.
Amióta kiállt a nyilvánosság elé, érzett bármilyen nyomást, kapott telefonokat, hogy ezt ne folytassa?
Azt tudom, hogy több ezen a területen dolgozó volt kolléga nehéz helyzetbe került. Tudják, hogy kivel voltam jóban. Lehet, hogy őket ki fogják dobni, de legalábbis összehívnak majd értekezleteket, ahol mindenkinek megtiltják, hogy kibeszéljen.
És miért pont most, az induló választási kampány elején jött elő ezzel a történettel? Nem az a célja, hogy az egész minél jobban ráégjen a mostani kormányra?
Már egy éve eldöntöttem, hogy valamit lépni kell. De egészen mostanáig vacakoltam. Próbáltam másokat is bevonni, de ez nem sikerült, így most álltam csak ki. Ez magyarázza az időzítést.
Az LMP vizsgálóbizottságot akar. Ez már politikai támogatás. Nem szervezett?
Nem kerestem meg pártokat. A Levegő Munkacsoport állt mögém, ami régóta küzd az adózás tisztaságáért és a korrupció ellen. Az LMP-t nem én kerestem meg, és ők sem engem. Ettől függetlenül titkon nagyon reméltem, hogy valamelyik párt előáll ezzel az ötlettel.
Mit gondol, ha nem gátolná az adóhivatal az ön és társai munkáját, mennyit lehetne beszedni?
A teljes említett összeget sajnos nem, nincs ország, amelyik fel tudta számolni végérvényesen az adócsalást és az áfatrükközést. De ha a NAV komolyabban venné a feladatát, 30-50 százalékot meg lehetne állapítani akár a kiemelt adózók ezer, akár az összes érintett 1700 milliárdjából.
Az áfa mellett egyébként a járulékfizetés az a frekventált terület, amit nem lehet vizsgálni rendesen. A kollégáktól úgy tudom, hogy a munkaerőkölcsönző cégeknél nagyon sok a hasonló, láncolatos adócsaló eset.
Mit gondol, mit érhet el ezzel az egésszel?
Hangsúlyoznám még egyszer, hogy semmiféle kormánybuktató szándék nincs bennem. A kormánytól inkább segítséget várnék, mert a mindenkori kormányzat a NAV fölött van, így bármilyen eredményt csak a kormány támogatásával lehet elérni. Csak a kormány képes az oligarchákat megfékezni.
Ön azt gondolja, hogy ez a kormány szándéka?
Tudom, vannak fideszes oligarchák, de nem csak fideszesek vannak benne. A pártok háttéremberei ezen a szinten már jellemzően együttműködnek, és a saját érdekeiket védik, nem az országét. Ha a kormányt nem sikerül megnyerni ennek, akkor az egészet megette a fene.
Ha viszont nem támogatnak és visszatámadnak, akkor kevés az esély a sikerre.
De azért bízom abban, hogy a kormány meglátja azt, hogy most akár ebből az apropóból felléphet olyanok ellen, akikkel szemben eddig valami visszatartotta.
Vannak egyébként a felvázoltnál rafináltabb csalási módok is, de ha csak ezeket a nagyon primitív és átlátszó értékláncokat felszámolhatnánk, amelyek már szinte húsz éve ismertek, nagyot lépnénk előre.
És mi lesz, ha visszatámadnak?
A maffia érdekeit sértem. Nem tudom, hogy mi lesz, bármi megtörténhet.
Izgalmas elbeszélgetni önnel, de milyen bizonyítékai vannak? Van közöttük olyan, ami ezeket a nagyon kemény állításokat pontról pontra és megcáfolhatatlanul alátámasztja?
Az ügyészségi beadványban olyan tényeket írtam le, melyek alapján a nyomozást szerintem mindenképpen el kell majd indítani. Aztán hogy annak mi lesz a vége, nem tudom. Persze nem vagyok ezzel kapcsolatban túl optimista, de az eljárás megindításában azért bízom nagyon, mert akkor tanúkihallgatásokra is sor kerülhet majd. És nekem nagyon sok koronatanúm van, akiket ha megkérdeznek, nem fognak az ügyészségnek hazudni. És akkor vége, ezzel célt is érnék.
A hivatal szerintem pontosan a nyomozati szakasztól tart.
Engem ugyanis le lehet állítani, őrültnek lehet nyilvánítani, fel lehet jelenteni (ami a beszélgetés rögzítése után meg is történt) és ki lehet kezdeni akárhogy, de ha több kollégám is megszólal az ügyben, mert kikérdezik őket, akkor már nem lehet mindezt eljátszani.
Talán lesz egy olyan politikai-korrupciós ügy végre, aminek következménye lesz, amiben valamilyen felelősségre vonással fejeződik be a történet.
2013. november 12., kedd 07:26 |
Hivatali visszaélés miatt tett feljelentést a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) ellen Horváth András volt adóellenőr. Azt állítja, hogy az adóhatóság szemet huny a kiemelt adózók áfacsalásai felett. A kár becslése szerint ezermilliárdnál is nagyobb összeget jelent évente. Horváth az Indexnek beszélt a letelefonálásokról, a lebonthatatlan falakról, a hivatal öncenzúrájáról és a belső tisztogatásokról. Most a kormánytól vár segítséget, és azt mondja, az időzítés ellenére nincs politikai célja. Viszont gond lehet, hogy szerinte több kormánytag is az oligarchák láncolatainak a foglya.
Végiggondolta ezt az egészet? Mit érhet el egy adórevizor az ön szerint ezermilliárdos károkat okozó csalók és a nagy hatalmú NAV ellen?
Ha ezt átgondoltam volna, akkor én sem léptem volna ki a nyilvánosság elé.
Szóval nem túl optimista. Egyáltalán mire számít?
Úgy érzem, most sokan gondolják a hivatalon belül is, hogy azzal, hogy felvetődött ez a téma, végre történhet valami. Megtisztulhat a szervezet.
Kiktől?
Nevesíteni is tudnék rengeteg embert, de az egész rendszer működésével baj van. A NAV több mint húszezer alkalmazottjából több száz vezető beosztású alkalmazott van, akik pontosan tudnak mindenről. Ők a felelősök.
Pontosan miről is tudnak ezek a vezetők?
Arról, hogy a kiemelt adózókkal, akik a legnagyobb Magyarországon működő cégek, elnéző a hivatal. Konkrétan túl alacsony összegeket szab ki nyilvánvaló adócsalások miatt. Évente közel ezermilliárd forintot csalnak el a legnagyobbak, de még több ezer közepes méretű vállalkozás is van, ami haszonélvezője az egésznek.
Összesen mennyi pénzről van szó?
Az összes kár, ami a költségvetést éri évente, elérheti az 1700 milliárd forintot. Ez nemcsak az én becslésem, hanem az Európai Bizottságé is.
Nincs kinek elmondja?
Pedig lenne egy érdekes NAV-os története, hasonlókat tapasztalt, mint a mindent kiteregető adóellenőr? Írjon nekünk a tema@mail.index.hu-ra!
Pedig vannak vizsgálatok és büntetések, ezzel védekezik az adóhivatal is.
Mutatóban vannak megállapítások, vizsgálatok, nem igaz az, hogy nincsenek, ilyet nem is állítok. Persze biztos vagyok abban, hogy a NAV majd ezzel is támad. A gond az, hogy a megállapított büntetési tételek nevetségesek. Minden évben van sok vizsgálat, és vagy 70-80 milliárd forintnyi megállapítás is ebben a nagycéges körben. De itt nem pár tízmilliárdnyi pénz tűnik el évente, és nem csak a kiemelt adózói körben vannak gondok. Ahogy mondtam, én 1700 milliárd elcsalt forintról beszélek.
Mit csinált a NAV-nál, hogy ezt így meg tudja becsülni?
Főként a határon átnyúló áfacsalásokat vizsgáltam. Az élelmiszeripar hálózatait próbáltam felderíteni.
És milyen eredménnyel?
Az utóbbi években sokszor leállítottak a feletteseim, és volt olyan adónyomozás is, amiből kizártak, miután nagyon komoly visszaélésekre bukkantam.
Tudna példákat mondani?
Egyelőre nem adhatok ki mindent a nyilvánosságnak. De a mechanizmusról beszélhetek. Készítettem egy ábrát is, itt van.
Mit látunk pontosan?
Az áfacsalás tipikus láncolatát. A módszer primitív. Az esetek jelentős részében nemcsak arról van szó, hogy a cégek nem fizetik be az adót, hanem arról, hogy olyan áfát is visszaigényelnek, amit be sem fizettek. Tehát először megrövidítik, aztán meglopják az államot.
Elmagyarázná részletesebben?
Tegyük fel, hogy egy csomag kristálycukrot egy szlovák cég legyárt, és papíron nettó 100 forintért elad egy magyar cégnek. A vásárló cég összeköttetésben áll egy fiktív számlákat kibocsátó céggel, amelytől kap egy számlát 100 forint értékben. Ezután visszaigényli az áfát, és a két összeg – a befizetett és a kifizetett 21,6 forint – kiütik egymást.
Ezután papíron a cukrot továbbadja egy közvetítő cégnek, amely nagyon gyakran aztán eladja egy másik közvetítőnek. Ők az áfát befizetik, aztán visszaigénylik, általában alacsony haszonkulccsal dolgoznak, amiből a strómanokat és az adminisztratív költségeket fizetik. A szerepük csak az, hogy a lánc hosszabb és átláthatatlanabb legyen, semmi más.
A láncolat végén a kiskereskedő áll, nagy magyar cégek és multik, ők az igazi haszonélvezői az ügyletnek. A 100 forintos terméket ugyanis nettó 82 forintért kapják, tehát jóval nagyobb haszonnal tudják eladni, mint becsületes versenytársaik. A gyakorlatban az árut nagyon gyakran persze a szlovák gyártó raktárából egyből a kiskereskedőhöz szállítják. A közvetítő cégek sokszor csak papíron léteznek, infrastruktúrájuk nincs.
Ki a felelős ezekért a rendszerekért, ki szervezi a láncokat?
Jellemzően mindig az, aki a legnagyobb hasznot húzza belőlük.
Tudna konkrét cégneveket mondani?
Egyelőre inkább csak annyit, a láncok végén, a szervezetek csúcsán tulajdonképpen a kiskereskedők, kiskereskedelmi láncok állnak. Ezek nagyrészt a legnagyobb multik, de vannak köztük magyar cégek is. A NAV azonban ezeket csak a legritkább esetben vizsgálja, az ellenőrzések általában megállnak a hierarchia alacsonyabb szintjein. Én mindig küzdöttem azért, hogy ne álljunk meg a fantomcégeknél, vizsgáljuk a valódi haszonélvezőket.
Az adóhivatal az ön vádjaira cáfolatot adott ki. Azt írták, sok ügyben tehetetlenek.
Nem igaz, hogy ez ellen nem lehet mit csinálni. Az áfacsalásnak ez a módszere egy nagyon primitív módszer, az adóhatóságnak pedig az a dolga, hogy ezeket felderítse. A probléma szerintem az, hogy az egész láncolatot nem egyben kezeljük, nem megyünk végig az egész láncon, nem próbáljuk megkeresni a szervezőket.
Ez egyébként nagyon egyszerűen az áruk szállítási papírjai alapján nem lehetséges?
Kétségtelen, gyakran ezeket a mozgásokat tökéletesen lepapírozzák, mindegyik közvetítőnek van menetlevele, és nagyon nehéz megállapítani a csalást. De sokszor nem ilyen elővigyázatosak. Arról nem is beszélve, hogy ha a végső kereskedő, ahogy a fenti ábrán is, átveszi a terméket 82 forintért, miközben tudja, hogy a gyártási ár és a gyártó nyeresége összesen nagyjából 100 forint, az egészen biztos lehet abban, hogy a termék adócsaló láncolatból származik.
És akkor a multit is le lehet buktatni?
A láncolat végén álló cégek felelőssége akkor vethető fel, ha be lehet bizonyítani, hogy tudta vagy tudhatta, hogy mennyi volt a termék eredeti ára. Ezt részben a fuvarlevelek alapján lehet ellenőrizni, részben pedig a kapcsolatok feltárásával, a tényleges összeköttetések leleplezésével. Sajnos a NAV a legtöbb esetben bele sem kezd a vizsgálatba. Ha idáig jutunk a láncolatok ellenőrzésében, falakba ütközünk.
Milyen falakba?
A kiemelt adózókkal a NAV minden évben megállapodik, hogy mennyi az úgynevezett elvárt adó, amit be kell fizessenek, és akkor békén hagyják őket. A dolog most így működik, és nem mer senki hozzányúlni.
Nagyon erős gazdasági érdekcsoportok irányítanak különböző adóhivatali felső vezetőket. Ezek az erők már lassan a politika felett is állnak.
Foglyul ejtették a NAV-ot?
Igen.
A szervezeten belül lehet tudni, hogy ki kinek az embere?
Vannak, akikről lehet sejteni, de a legtöbb esetben nem tudni. Csak annyit lehet érzékelni, hogy bizonyos ügyeknél odatelefonálnak, hogy ezzel most nem kellene foglalkozni. Mindenki tudja, hogy mi az elvárás, nem kell mindenkit külön megkeresni. A felelősök látják, hogy ki egy adott cég ügyvezetője, és nem is rendelnek vizsgálatot, vagy eredménytelenül zárják le az ellenőrzéseket, megállapítások nélkül.
Ezt jelezte valakinek a NAV-on kívül is?
Leveleket írtam, a legmagasabb kormányzati szintig elmentem.
A kormány vezetői tudnak ezekről a visszaélésekről.
Orbán Viktornak, Lázár Jánosnak? Kinek írt konkrétan?
Az egyiküknek, és úgy tudom, hogy célba is ért az üzenetem. Úgy tudom, hogy a Fidesz-frakció tárgyalt is a témában még 2011-ben, és az információm szerint az volt az álláspont, hogy nem lehet mit tenni, mert minden oldalon vannak olyan szereplői a történetnek, akik a legmagasabb politika szinteken is rendelkeznek kapcsolatokkal. Így volt ez az előző kormány idején is.
De jeleztem korábban egy fideszes felső vezetőnek is. Ő egyébként lépett is az ügyben, 2011 decemberében beindult pár multinál néhány nagyon komoly vizsgálat. Egyébként éppen ez volt az a projekt, amely közeléből végül eltávolítottak.
Ki volt a segítőkész fideszes felső vezető?
Őt sem szeretném most megnevezni.
És hogy segített magának?
A szóban forgó politikus tudta, hogy csak akkor lesz eredménye a három cég vizsgálatának, ha nemcsak a kiemelt adózók osztályán dolgozó beavatottak vizsgálódnak, hanem ha külső ellenőröket is behoznak. Ezért kirendeltek melléjük másokat is, revizorokat vidékről. A régióból én is így kerültem az egészbe. Az ügy még most is folyamatban van, de már alig van valaki a csoportban a külsős ellenőrökből, mindenkit eltávolítottak.
A projekt irányítására is kívülről hoztak új embert, aki eltökélt volt az ügy felgöngyölítésében. Fél évig maradt, de úgy döntöttek, inkább felajánlanak neki egy igazgatói állást máshol a hivatalban, csak ne dolgozzon ezen a projekten.
Amúgy kér egy kis ásványvizet? Mondjuk lehet, hogy ennek is elcsalták az áfáját.
Alig lehet olyan terméket mondani, amit ez nem érint.
Ön tíz évet töltött a szakmában. A témában készült tanulmányában azt írja, hogy 2007-től kezdődően romlott nagyot a helyzet az ellenőrzésekben. Mi történt akkor?
A hivatalt 2007-ben Gyurcsány Ferencék alatt átszervezték, ekkor kerültek a megyei igazgatóságok fölé a régiós igazgatóságok. A régióknál és a kiemelt adózók igazgatóságán kerültek gyenge vezetők a hivatalba. De ebben az esetben az általánosítással azért vigyáznék, mert én főleg a közép-magyarországi területet ismerem, így most inkább csak erről beszélek. Itt főosztály- és osztályvezetőket rúgtak ki. Voltak jogos elbocsátások is, de az új vezetők körében hatalmas kontraszelekció volt. Ezek annyira lerontották a működést, hogy egy nagyobb távozási hullám indult be a hivatalban a következő években. Főleg azokról a területekről távoztak, ahol a kényes ügyek jöttek szembe sorozatban.
Hogy érzi, a mostani kormányzati ciklusban tovább romlott a helyzet?
Nem mondanám, hogy bármi romlott, csak azt, hogy javulás sincs. Mondok egy példát. A kiemelt adózók igazgatóságán belül 2007 vége után létrejött egy új terület, a központosított ellenőrzési szakterület, ahol kimondottan a láncolatba szerveződő csalásokkal foglalkoztak lényegében országos hatókörrel.
2010-től ezt a szervezeti egységet megpróbálták leépíteni, ami 2012 végére sikerült is. Most már nincs ilyen osztály a hivatalban, az itt dolgozókat különböző területekre szétszórták. A leépítés 2011-ben indult, sok kollégát egyszerűen visszaminősítettek.
És most közülük kik vannak önnel?
Sok száz ember támogatását érzem magam mögött. Amíg a NAV-nál voltam, hát, kicsit olyan intézményszerűen működtem. Saját munkamódszert dolgoztam ki, ezt pedig folyamatosan továbbfejlesztettem. Sok hálózatos munkát tettem le az asztalra.
Olyan jellegű közvetlen és hatékony működést alakítottunk ki a kollégákkal országosan, amit az utóbbi három évben nagyon üldözött a vezetés. Ezzel az információkat nagyon gyorsan és hatékonyan ki tudtuk cserélni, ami csípte a szemét a vezetőségnek.
Tettek lépéseket Önnel szemben?
Többször bepanaszoltak engem igazgatók amiatt, hogy nem egyeztetek velük, és az ellenőrzések kapcsán közvetlenül keresem meg az országban máshol dolgozó kollégáimat.
Ez vajon miért fájt?
Mert nem tudtak biztosan közbelépni a kényes ügyekben, a kényes területeken folytatott vizsgálatainknál.
Kormányzati vezetőkön túl bárkinek jelezte a visszaéléseket a NAV-on kívül?
Az Európai Bizottság és az Európai Parlament adócsalásos ügyekben illetékes szakszerveinél jeleztem a problémát.
Mit segíthet ebben Brüsszel? Valamilyen eljárást indítanak majd Magyarország ellen?
Hát akár az is lehet, de vannak javaslataink is, illetve az Európai Bizottság nyomás alá helyezheti a kormányt azzal, hogy a közösségi alapelveket azért illene betartani. De akár vizsgálóbizottságot is küldhetne Brüsszel.
Amióta kiállt a nyilvánosság elé, érzett bármilyen nyomást, kapott telefonokat, hogy ezt ne folytassa?
Azt tudom, hogy több ezen a területen dolgozó volt kolléga nehéz helyzetbe került. Tudják, hogy kivel voltam jóban. Lehet, hogy őket ki fogják dobni, de legalábbis összehívnak majd értekezleteket, ahol mindenkinek megtiltják, hogy kibeszéljen.
És miért pont most, az induló választási kampány elején jött elő ezzel a történettel? Nem az a célja, hogy az egész minél jobban ráégjen a mostani kormányra?
Már egy éve eldöntöttem, hogy valamit lépni kell. De egészen mostanáig vacakoltam. Próbáltam másokat is bevonni, de ez nem sikerült, így most álltam csak ki. Ez magyarázza az időzítést.
Az LMP vizsgálóbizottságot akar. Ez már politikai támogatás. Nem szervezett?
Nem kerestem meg pártokat. A Levegő Munkacsoport állt mögém, ami régóta küzd az adózás tisztaságáért és a korrupció ellen. Az LMP-t nem én kerestem meg, és ők sem engem. Ettől függetlenül titkon nagyon reméltem, hogy valamelyik párt előáll ezzel az ötlettel.
Mit gondol, ha nem gátolná az adóhivatal az ön és társai munkáját, mennyit lehetne beszedni?
A teljes említett összeget sajnos nem, nincs ország, amelyik fel tudta számolni végérvényesen az adócsalást és az áfatrükközést. De ha a NAV komolyabban venné a feladatát, 30-50 százalékot meg lehetne állapítani akár a kiemelt adózók ezer, akár az összes érintett 1700 milliárdjából.
Az áfa mellett egyébként a járulékfizetés az a frekventált terület, amit nem lehet vizsgálni rendesen. A kollégáktól úgy tudom, hogy a munkaerőkölcsönző cégeknél nagyon sok a hasonló, láncolatos adócsaló eset.
Mit gondol, mit érhet el ezzel az egésszel?
Hangsúlyoznám még egyszer, hogy semmiféle kormánybuktató szándék nincs bennem. A kormánytól inkább segítséget várnék, mert a mindenkori kormányzat a NAV fölött van, így bármilyen eredményt csak a kormány támogatásával lehet elérni. Csak a kormány képes az oligarchákat megfékezni.
Ön azt gondolja, hogy ez a kormány szándéka?
Tudom, vannak fideszes oligarchák, de nem csak fideszesek vannak benne. A pártok háttéremberei ezen a szinten már jellemzően együttműködnek, és a saját érdekeiket védik, nem az országét. Ha a kormányt nem sikerül megnyerni ennek, akkor az egészet megette a fene.
Ha viszont nem támogatnak és visszatámadnak, akkor kevés az esély a sikerre.
De azért bízom abban, hogy a kormány meglátja azt, hogy most akár ebből az apropóból felléphet olyanok ellen, akikkel szemben eddig valami visszatartotta.
Vannak egyébként a felvázoltnál rafináltabb csalási módok is, de ha csak ezeket a nagyon primitív és átlátszó értékláncokat felszámolhatnánk, amelyek már szinte húsz éve ismertek, nagyot lépnénk előre.
És mi lesz, ha visszatámadnak?
A maffia érdekeit sértem. Nem tudom, hogy mi lesz, bármi megtörténhet.
Izgalmas elbeszélgetni önnel, de milyen bizonyítékai vannak? Van közöttük olyan, ami ezeket a nagyon kemény állításokat pontról pontra és megcáfolhatatlanul alátámasztja?
Az ügyészségi beadványban olyan tényeket írtam le, melyek alapján a nyomozást szerintem mindenképpen el kell majd indítani. Aztán hogy annak mi lesz a vége, nem tudom. Persze nem vagyok ezzel kapcsolatban túl optimista, de az eljárás megindításában azért bízom nagyon, mert akkor tanúkihallgatásokra is sor kerülhet majd. És nekem nagyon sok koronatanúm van, akiket ha megkérdeznek, nem fognak az ügyészségnek hazudni. És akkor vége, ezzel célt is érnék.
A hivatal szerintem pontosan a nyomozati szakasztól tart.
Engem ugyanis le lehet állítani, őrültnek lehet nyilvánítani, fel lehet jelenteni (ami a beszélgetés rögzítése után meg is történt) és ki lehet kezdeni akárhogy, de ha több kollégám is megszólal az ügyben, mert kikérdezik őket, akkor már nem lehet mindezt eljátszani.
Talán lesz egy olyan politikai-korrupciós ügy végre, aminek következménye lesz, amiben valamilyen felelősségre vonással fejeződik be a történet.
2013. november 8., péntek
Végkielégítések különadója: elutasította a magyar állam fellebbezését Strasbourg
Az Emberi Jogok Európai Bírósága elutasította magyar állam fellebbezését három olyan ügyben, amelyben a bírák korábban kimondták, ellentétes a magántulajdon védelmének elvével a közszférában a végkielégítésekre kivetett 98 százalékos különadó, így - keddi hírünkkel ellentétben - a döntések véglegesek, jogerőre emelkedtek.
A bíróság minden ítélete ellen lehet fellebbezni az úgynevezett Nagykamarához. A fellebbezésekről egy öt bíróból álló testület dönt. A bírák hétfőn ültek össze, hogy 13 fellebbezés sorsáról döntsenek, az erről szóló határozatot viszont csak később hozták nyilvánosságra. Egyetlen egyet, egy Törökországot érintő fellebbezést fogadtak el, a másik tizenkettőt, köztük a három magyart elutasították, ezzel pedig az ítéletek immáron véglegessé váltak.
A három eredeti ítélet májusban, júniusban és júliusban született. Május 14-én egy harminc év munkaviszony után elbocsátott, csak N.K.M. monogrammal azonosított, budapesti minisztériumi alkalmazott ügyében 11 ezer euró (3,25 millió forint) kártérítés és 6000 euró perköltség megtérítésére kötelezték a magyar államot. Júniusban Gáll Eszter Máriának ítélt meg a bíróság 16 ezer euró kártérítést, amely mellett 900 euró perköltséget is meg kell térítenie az államnak.
A szolnoki Gállt 2011 márciusában bocsátották el az adóhivataltól több mint 30 év után. A budapesti, R. Sz.-nek, akinek a munkaviszonya 2010-ben közös megegyezéssel szűnt meg egy állami cégnél, 25 ezer euró kártérítést ítéltek meg a strasbourgi bírák júliusban, s emellett még 3400 euró perköltség megtérítésére is kötelezték Magyarországot. A magyar állam mindhárom ítéletet ellen fellebbezett.
Az MTI-nek Kende Tamás nemzetközi jogász az ügyről úgy nyilatkozott, hogy az ítéletből nem következik jogalkotási kötelezettség. Szerinte ugyanakkor célszerű lenne a szabályozás megváltoztatása, ugyanis az ítélet nyomán sorozatban veszti el a hasonló pereket Magyarország.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nemzetközi Jogi Tanszékének adjunktusa szerint jogszerű lehet az olyan megoldás, ha csökkentik az adó mértékét. A bíróság ugyanis a 98 százalékos mértéket értékelte tulajdonelvonásként, vagyis, például egy 30 százalékos kulcs valódi adóként működhet.
A jogász azt is elmondta: az ítélet nem terjeszthető ki azok kártalanítására, akik nem pereltek. Arról is szólt, hogy aki a jogsérelem elvesztésétől számított 6 hónapon belül nem perelt, az a jövőben már nem perelhet, viszont aki most szenvedi el a kárt az fordulhat a bírósághoz. Tudomása szerint, mintegy háromszázan perelték be a különadó miatt a magyar államot.
Az ítéletek egyébként rendelkeznek a kártérítések kifizetésének határidejéről, amelyeket a nemzetközi tapasztalatok szerint rigorózusan be szoktak tartani az érintett államok - fűzte hozzá Kende Tamás.
http://hvg.hu/gazdasag/20131107_Vegkielegitesek_kulonadoja_elutasitotta_a#
A bíróság minden ítélete ellen lehet fellebbezni az úgynevezett Nagykamarához. A fellebbezésekről egy öt bíróból álló testület dönt. A bírák hétfőn ültek össze, hogy 13 fellebbezés sorsáról döntsenek, az erről szóló határozatot viszont csak később hozták nyilvánosságra. Egyetlen egyet, egy Törökországot érintő fellebbezést fogadtak el, a másik tizenkettőt, köztük a három magyart elutasították, ezzel pedig az ítéletek immáron véglegessé váltak.
A három eredeti ítélet májusban, júniusban és júliusban született. Május 14-én egy harminc év munkaviszony után elbocsátott, csak N.K.M. monogrammal azonosított, budapesti minisztériumi alkalmazott ügyében 11 ezer euró (3,25 millió forint) kártérítés és 6000 euró perköltség megtérítésére kötelezték a magyar államot. Júniusban Gáll Eszter Máriának ítélt meg a bíróság 16 ezer euró kártérítést, amely mellett 900 euró perköltséget is meg kell térítenie az államnak.
A szolnoki Gállt 2011 márciusában bocsátották el az adóhivataltól több mint 30 év után. A budapesti, R. Sz.-nek, akinek a munkaviszonya 2010-ben közös megegyezéssel szűnt meg egy állami cégnél, 25 ezer euró kártérítést ítéltek meg a strasbourgi bírák júliusban, s emellett még 3400 euró perköltség megtérítésére is kötelezték Magyarországot. A magyar állam mindhárom ítéletet ellen fellebbezett.
Az MTI-nek Kende Tamás nemzetközi jogász az ügyről úgy nyilatkozott, hogy az ítéletből nem következik jogalkotási kötelezettség. Szerinte ugyanakkor célszerű lenne a szabályozás megváltoztatása, ugyanis az ítélet nyomán sorozatban veszti el a hasonló pereket Magyarország.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nemzetközi Jogi Tanszékének adjunktusa szerint jogszerű lehet az olyan megoldás, ha csökkentik az adó mértékét. A bíróság ugyanis a 98 százalékos mértéket értékelte tulajdonelvonásként, vagyis, például egy 30 százalékos kulcs valódi adóként működhet.
A jogász azt is elmondta: az ítélet nem terjeszthető ki azok kártalanítására, akik nem pereltek. Arról is szólt, hogy aki a jogsérelem elvesztésétől számított 6 hónapon belül nem perelt, az a jövőben már nem perelhet, viszont aki most szenvedi el a kárt az fordulhat a bírósághoz. Tudomása szerint, mintegy háromszázan perelték be a különadó miatt a magyar államot.
Az ítéletek egyébként rendelkeznek a kártérítések kifizetésének határidejéről, amelyeket a nemzetközi tapasztalatok szerint rigorózusan be szoktak tartani az érintett államok - fűzte hozzá Kende Tamás.
http://hvg.hu/gazdasag/20131107_Vegkielegitesek_kulonadoja_elutasitotta_a#
2013. november 4., hétfő
Kozma atya: Csak a másik ember szívében lehetünk otthon
... Ki lehet tiltani a hajléktalanokat a frekventált budapesti területekről? Tavaly decemberben írtak egy levelet az összes országgyűlési képviselőnek, ön is aláírta, hogy az nagyon veszélyes út, amikor szakemberek nélkül a társadalom konzultációjára bízzuk a társadalomból kilógó emberek sorsát.
- Amikor egy ilyen döntést hozunk, akkor ez azt jelenti, hogy a közösségből egyszerűen kiszorítjuk az embereket. Ezeknek az embereknek a tragédiája pontosan az, hogy kiszorultak a közösségből. Ne azt firtassuk, hogy miért, hogy ők ebben mennyire hibásak és mi minden más hibás abban, hogy ők idejutottak. Ez egy másik kérdés. Egyszerűen ezek az emberek nincsenek a helyükön. Az ember csak a közösségben, a másik ember közelében lehet a helyén. Sőt, még ha még radikálisabban fogalmazok, akkor azt kell mondani, hogy az ember csak a másik ember szívében, a másik emberben lehet otthon. Tehát ezek nagyon, de nagyon kétes dolgok, amikor ilyeneket fogalmazunk meg, mert ebben az esetben a társadalomból egyébként is kiszoruló emberek helyzetét nemhogy legalizáljuk, hanem még nehezítjük is. Tehát ezt semmiképpen nem fogadhatjuk el, miközben tudjuk azt is, hogy az összes többi embernek is, akik rendezett körülmények között élnek, joguk van ahhoz, hogy az ő világuk rendezett maradjon. Ezek az emberek mindig veszélyeztetnek is bennünket. Most a veszélyeztetést helyesen értem. Veszélyeztetik a mi nyugalmunkat, veszélyeztetik a mi látszólagos rendezett világunkat, viszont nem lehet nyugalmunk sem, meg nem lehet rendezett sem az életünk, ha el tudjuk fogadni azt, hogy ezek az emberek ilyen helyzetben vannak. Nem hiszem, hogy nyugodtan le lehet ülni egy asztalhoz étkezni, miközben tudom, hogy valaki éhezik. Lehetetlen bebújni téli hideg időben a meleg ágyamba úgy, hogy tudom, emberek fagyoskodnak az utcán. Ezek elviselhetetlen lelki terhet jelentenek az ember számára, de ez egy belső minőségi változást kíván az embertől, ezt nem lehet jogi úton, ezt nem lehet törvényekkel, ezt nem lehet parancsolatokkal rendezni. A szívünkbe írt törvényről van szó, és a szívünkre írt igazságokról van itt szó. Ezt nem lehet megkerülni.
A máltai szeretetszolgálatnak - vagy ahogy a segítettek szokták mondani, a máltásoknak - óriási tapasztalatuk van abban, hogy mit kell a szegény emberekkel kezdeni, hogyan kell nekiállni egyáltalán segíteni. Mi lesz az ő sorsuk, ha kiszorulnak olyan területekről, ahol eddig úgy-ahogy elvoltak?
- Azt kell tudomásul venni, hogy a közösségnek mindig vannak olyan tagjaik, akiket csak elhordozhatunk. A közösségnek vannak olyan tagjai, akiket meggyógyíthatunk. A közösségnek vannak olyan tagjai, akiket vissza tudunk vezetni a normális emberi társadalomba. Ezt világosan és tisztán kell látni. Mi máltaiak pontosan ezen a területen talán pontosan keresztény ihletettségünknél fogva megértőbbek, megengedőbbek, elnézőbbek vagyunk, mert pontosan az előbb említett lelki neveltetésünk mindent meghatároz. A hit védelme és a szegények támogatása a máltai jelmondat. De azt hiszem, hogy akkor, amikor ezzel a kérdéssel szembesülünk, amit felvetett, hogy kiszorulnak az emberek és mi még talán lökünk is rajtuk, itt egyszerűen arról van szó, hogy vannak olyan emberek, akiknek az életét csak elhordozni lehet. Akiket mint a közösség néha elviselhetetlennek vagy elhordozhatatlannak tűnő teherként kell elhordozni. E nélkül ezt a kérdést nem lehet emberhez méltóan kezelni.
De most nem hordozzuk el. Most nem fogjuk őket látni, nem lesznek a szemünk előtt. Ez elhordozás?
- Ez semmiképpen nem. Ebben az esetben a társadalmi felelősséget lerázzuk a vállunkról. Ezek az emberek maradnak nekünk. Maradnak nekünk, hogy mi keressük őket, és aki ezek közül valamilyen módon felkarolható, azokat visszahozzuk. Talán úgy, mint Jézus, aki az eltévedt bárányt keresi, és ölbe veszi és hazaviszi, visszaviszi a nyájba, visszaviszi a közösségbe. Vagy azt tudjuk tenni, hogy nap mint nap elmegyünk, és egyszerűen találkozunk velük, és segítünk nekik ételben, italban, ruhában, és lesznek olyanok, akiken mi sem tudunk segíteni. Ezek az emberek azok, akikért a hatóságnak és a különböző szerveknek összefogva lehet csak segíteni. ...
http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-594796
Az Aréna teljes adása ezen a linken hallgatható meg.
- Amikor egy ilyen döntést hozunk, akkor ez azt jelenti, hogy a közösségből egyszerűen kiszorítjuk az embereket. Ezeknek az embereknek a tragédiája pontosan az, hogy kiszorultak a közösségből. Ne azt firtassuk, hogy miért, hogy ők ebben mennyire hibásak és mi minden más hibás abban, hogy ők idejutottak. Ez egy másik kérdés. Egyszerűen ezek az emberek nincsenek a helyükön. Az ember csak a közösségben, a másik ember közelében lehet a helyén. Sőt, még ha még radikálisabban fogalmazok, akkor azt kell mondani, hogy az ember csak a másik ember szívében, a másik emberben lehet otthon. Tehát ezek nagyon, de nagyon kétes dolgok, amikor ilyeneket fogalmazunk meg, mert ebben az esetben a társadalomból egyébként is kiszoruló emberek helyzetét nemhogy legalizáljuk, hanem még nehezítjük is. Tehát ezt semmiképpen nem fogadhatjuk el, miközben tudjuk azt is, hogy az összes többi embernek is, akik rendezett körülmények között élnek, joguk van ahhoz, hogy az ő világuk rendezett maradjon. Ezek az emberek mindig veszélyeztetnek is bennünket. Most a veszélyeztetést helyesen értem. Veszélyeztetik a mi nyugalmunkat, veszélyeztetik a mi látszólagos rendezett világunkat, viszont nem lehet nyugalmunk sem, meg nem lehet rendezett sem az életünk, ha el tudjuk fogadni azt, hogy ezek az emberek ilyen helyzetben vannak. Nem hiszem, hogy nyugodtan le lehet ülni egy asztalhoz étkezni, miközben tudom, hogy valaki éhezik. Lehetetlen bebújni téli hideg időben a meleg ágyamba úgy, hogy tudom, emberek fagyoskodnak az utcán. Ezek elviselhetetlen lelki terhet jelentenek az ember számára, de ez egy belső minőségi változást kíván az embertől, ezt nem lehet jogi úton, ezt nem lehet törvényekkel, ezt nem lehet parancsolatokkal rendezni. A szívünkbe írt törvényről van szó, és a szívünkre írt igazságokról van itt szó. Ezt nem lehet megkerülni.
A máltai szeretetszolgálatnak - vagy ahogy a segítettek szokták mondani, a máltásoknak - óriási tapasztalatuk van abban, hogy mit kell a szegény emberekkel kezdeni, hogyan kell nekiállni egyáltalán segíteni. Mi lesz az ő sorsuk, ha kiszorulnak olyan területekről, ahol eddig úgy-ahogy elvoltak?
- Azt kell tudomásul venni, hogy a közösségnek mindig vannak olyan tagjaik, akiket csak elhordozhatunk. A közösségnek vannak olyan tagjai, akiket meggyógyíthatunk. A közösségnek vannak olyan tagjai, akiket vissza tudunk vezetni a normális emberi társadalomba. Ezt világosan és tisztán kell látni. Mi máltaiak pontosan ezen a területen talán pontosan keresztény ihletettségünknél fogva megértőbbek, megengedőbbek, elnézőbbek vagyunk, mert pontosan az előbb említett lelki neveltetésünk mindent meghatároz. A hit védelme és a szegények támogatása a máltai jelmondat. De azt hiszem, hogy akkor, amikor ezzel a kérdéssel szembesülünk, amit felvetett, hogy kiszorulnak az emberek és mi még talán lökünk is rajtuk, itt egyszerűen arról van szó, hogy vannak olyan emberek, akiknek az életét csak elhordozni lehet. Akiket mint a közösség néha elviselhetetlennek vagy elhordozhatatlannak tűnő teherként kell elhordozni. E nélkül ezt a kérdést nem lehet emberhez méltóan kezelni.
De most nem hordozzuk el. Most nem fogjuk őket látni, nem lesznek a szemünk előtt. Ez elhordozás?
- Ez semmiképpen nem. Ebben az esetben a társadalmi felelősséget lerázzuk a vállunkról. Ezek az emberek maradnak nekünk. Maradnak nekünk, hogy mi keressük őket, és aki ezek közül valamilyen módon felkarolható, azokat visszahozzuk. Talán úgy, mint Jézus, aki az eltévedt bárányt keresi, és ölbe veszi és hazaviszi, visszaviszi a nyájba, visszaviszi a közösségbe. Vagy azt tudjuk tenni, hogy nap mint nap elmegyünk, és egyszerűen találkozunk velük, és segítünk nekik ételben, italban, ruhában, és lesznek olyanok, akiken mi sem tudunk segíteni. Ezek az emberek azok, akikért a hatóságnak és a különböző szerveknek összefogva lehet csak segíteni. ...
http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-594796
Az Aréna teljes adása ezen a linken hallgatható meg.
2013. november 2., szombat
Bebetonozza a "sajátjait" az alkotmánybíróságba a Fidesz
Szerző: hvg.hu
„Saját” alkotmánybíróira szabott törvényjavaslatot a Fidesz: a parlament honlapjára csütörtök este felkerült „Alaptörvény-módosító saláta” eltörölné az alkotmánybírák esetében a hetven éves felső korhatárt. Ezzel öt jelenlegi, a Fidesz által kinevezett alkotmánybíró is évekkel többet tölthet majd hivatalában, és még a 2022-es választások idején is aktívak lesznek.
Ahhoz képest, hogy az „egyszerű” bírók nyugdíjazásával kapcsolatban a kormány még az EU Bizottságával is tengelyt akasztott, a Fidesz-KDNP által kinevezett alkotmánybírókkal egészen másképp bánik: egy a parlament honlapjára csütörtök este feltöltött törvénymódosító javaslat értelmében visszamenőleges hatállyal törölnék el az AB tagjaira vonatkozó hetven éves felső korhatárt, vagyis a módosítás kiterjedne a jelenleg hivatalban lévő alkotmánybírókra is.
A kormányváltás után a Fidesz-KDNP 2010. július 23-án előbb Stumpf Istvánt (az első Orbán-kormány minisztere volt), 2011 júniusában Szívós Máriát, Szalay Pétert, Salamon Lászlót (volt KDNP-s képviselő), Pokol Bélát (volt kisgazda képviselő), Dienes-Oehm Egont, Balsai Istvánt (volt Fidesz képviselő), majd 2013 márciusában Juhász Imrét választotta meg. Közülük a most 64 éves Szívós Máriának, a 66 éves Salamon Lászlónak, a 63 éves Pokol Bélának, a 67. évében járó Balsai Istvánnak, és a január 2-án 69. születésnapját ünneplő Dienes-Oehm Egonnak is hosszú évekkel több hivatali időt jelent a módosítás, ha elfogadja a parlament. A módosítás nyomán a Fidesz „saját” alkotmánybírói még 2023-ban is hivatalukban lesznek, vagyis nem csak a következő, de még a 2018-as, és a 2022-es választások után megalakított kormány tevékenységét is alapvetően befolyásolni lesznek képesek.
Indoklás - az nincs
Az „egyes törvényeknek az Alaptörvény ötödik módosításával összefüggő módosításáról” címet viselő „salátatörvény” javaslat (a 36 paragrafusból álló javaslat „mellesleg” átírja a nevelőszülői rendszerre vonatkozó – még életbe sem lépett – új törvényt, és részletesen szabályozza a választási kampányban a politikai hirdetések rendjét a televíziókban, (erről lásd keretes írásunkat) nem fűz érdemi indoklást a 70 éves korhatár visszamenőleges eltörléséhez, az „indoklásban” egyszerűen csak leírják – a megfelelő jogászi bikkfanyelven – hogy ez történik, és kész.
Legalábbis nehéz másképp értelmezni az „Alaptörvény ötödik módosítása miatt az Alkotmánybíróságról szóló törvényben szükséges terminológiai változtatások és hivatkozás-pontosítások mellett a rendelkezés az Alkotmánybíróság tagjainak Alaptörvényben foglalt megbízatási idejét korlátozó rendelkezést helyezi hatályon kívül, valamint olyan alkalmazási szabályt ad, amely az új rendelkezést a megbízatásukat töltő alkotmánybírákra is alkalmazni rendeli. Ezzel párhuzamosan a rendelkezés az alkotmánybíróvá való megválasztás feltételévé teszi, hogy a jelölt a 70. életévét még ne töltse be” – szöveghelyet.
Az ügyben kerestük Rétvári Bencét, a KIM államtitkárát, és a Fidesz-frakció illetékesét is, utóbbitól a KIM sajtóosztályhoz irányítottak minket, a minisztérium sajtóügyeletese egyelőre nem vette fel mobilját.
A kormány mostani „engedékenysége” az Ab tagjainak nyugdíjkorhatárával kapcsolatban annak fényében különösen érdekes, hogy az elmúlt években a bírók, orvosok, tanárok nyugdíjkorhatárával nem volt ennyire nagyvonalú. Az Ab júliusban semmisítette meg azt a szabályozást, amely a bírák nyugdíjkorhatárát a korábbi 70 évről az általános öregségi nyugdíjhoz igazítva 62 évre szállította le, és ehhez kötelező felmentést kapcsolt.
Kampány a tévében napi háromszor
Naponta három alkalommal, 6-8, 12-14 és 18-20 óra között kezdődő idősávokban, egységes blokkban, megszakítás nélkül kötelesek biztosítani a politikai reklámok közzétételét a közmédiumok kampányidőszakban – derül ki a most beterjesztett törvényjavaslatból. A tervezet 6-7-8. paragrafusa szabályozza, hogy a politikai hirdetések időtartama az országos listát állító szervezetek között „közszolgálati médiaszolgáltatónként egyenlő arányban oszlik meg (MTV Zrt., Duna Televízió Zrt., Magyar Rádió Zrt.)”. A közmédiumok a politikai reklámokat a „legnagyobb éves átlagos közönségaránnyal bíró szolgáltatásában teszi közzé”,- az időtartamot az „országos listát állító jelölő szervezetek között egyenlő arányban kell felosztani azzal, hogy a pártlistát állító jelölő szervezetek politikai reklámjainak közzétételére rendelkezésére álló időtartam négyszázhetven perc, a nemzetiségi listát állító jelölő szervezetek politikai reklámjainak közzétételére rendelkezésére álló időtartam százharminc perc” jut.
A bírák 62 éves korban történő kötelező érvényű nyugdíjazásáról szóló jogszabály 2012 elején lépett életbe, annak ellenére, hogy azt az Európai Bizottság, és az Európa Tanácshoz tartozó Velencei Bizottság is kritizálta, diszkriminatívnak tartotta. A kormány álláspontja mindvégig az volt, hogy mivel a kötelezettség nem csak a bírókat érinti, ezért nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést.
Harc Brüsszellel
Az ellenzék, és emberi jogi szervezetek is azért bírálták a kormányt, mert a bíráskodás gyökeres átalakítása mögött politikai szándékokat láttak. Ennek része volt szerintük, hogy az Országos Bírói Hivatal létrehozásával minden eddiginél központosítottabb bírói szervezet jött létre, ahol a szakmai előmenetel gyakorlatilag egy személyben az OBH elnökétől, Szájer József feleségétől függ, aki maga dönthet különböző ügyek kiszignálásáról más bíróságokra is – mint az történt például a BKV-perben. A kormány ugyanakkor – mint azt Navracsics Tibor igazságügyi miniszter többször is kifejtette – „költségvetési kérdésként” kezeli a nyugdíjazás ügyét.
A közigazgatási és igazságügyi miniszter még Viviane Reding alapjogi biztossal is nyilvános vitába szállt a szabályozás miatt, és a kormány csak azután fújt visszavonulót – és terjesztett kompromisszumos javaslatot a parlament elé –, hogy a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság is kimondta: az életkoron alapuló, nem igazolható megkülönböztetést jelent, és így a diszkrimináció uniós tilalmába ütközik a magyar bírák kötelező nyugdíjkorhatárának 70-ről 62 évre történő leszállítása.
„Saját” alkotmánybíróira szabott törvényjavaslatot a Fidesz: a parlament honlapjára csütörtök este felkerült „Alaptörvény-módosító saláta” eltörölné az alkotmánybírák esetében a hetven éves felső korhatárt. Ezzel öt jelenlegi, a Fidesz által kinevezett alkotmánybíró is évekkel többet tölthet majd hivatalában, és még a 2022-es választások idején is aktívak lesznek.
Ahhoz képest, hogy az „egyszerű” bírók nyugdíjazásával kapcsolatban a kormány még az EU Bizottságával is tengelyt akasztott, a Fidesz-KDNP által kinevezett alkotmánybírókkal egészen másképp bánik: egy a parlament honlapjára csütörtök este feltöltött törvénymódosító javaslat értelmében visszamenőleges hatállyal törölnék el az AB tagjaira vonatkozó hetven éves felső korhatárt, vagyis a módosítás kiterjedne a jelenleg hivatalban lévő alkotmánybírókra is.
A kormányváltás után a Fidesz-KDNP 2010. július 23-án előbb Stumpf Istvánt (az első Orbán-kormány minisztere volt), 2011 júniusában Szívós Máriát, Szalay Pétert, Salamon Lászlót (volt KDNP-s képviselő), Pokol Bélát (volt kisgazda képviselő), Dienes-Oehm Egont, Balsai Istvánt (volt Fidesz képviselő), majd 2013 márciusában Juhász Imrét választotta meg. Közülük a most 64 éves Szívós Máriának, a 66 éves Salamon Lászlónak, a 63 éves Pokol Bélának, a 67. évében járó Balsai Istvánnak, és a január 2-án 69. születésnapját ünneplő Dienes-Oehm Egonnak is hosszú évekkel több hivatali időt jelent a módosítás, ha elfogadja a parlament. A módosítás nyomán a Fidesz „saját” alkotmánybírói még 2023-ban is hivatalukban lesznek, vagyis nem csak a következő, de még a 2018-as, és a 2022-es választások után megalakított kormány tevékenységét is alapvetően befolyásolni lesznek képesek.
Indoklás - az nincs
Az „egyes törvényeknek az Alaptörvény ötödik módosításával összefüggő módosításáról” címet viselő „salátatörvény” javaslat (a 36 paragrafusból álló javaslat „mellesleg” átírja a nevelőszülői rendszerre vonatkozó – még életbe sem lépett – új törvényt, és részletesen szabályozza a választási kampányban a politikai hirdetések rendjét a televíziókban, (erről lásd keretes írásunkat) nem fűz érdemi indoklást a 70 éves korhatár visszamenőleges eltörléséhez, az „indoklásban” egyszerűen csak leírják – a megfelelő jogászi bikkfanyelven – hogy ez történik, és kész.
Legalábbis nehéz másképp értelmezni az „Alaptörvény ötödik módosítása miatt az Alkotmánybíróságról szóló törvényben szükséges terminológiai változtatások és hivatkozás-pontosítások mellett a rendelkezés az Alkotmánybíróság tagjainak Alaptörvényben foglalt megbízatási idejét korlátozó rendelkezést helyezi hatályon kívül, valamint olyan alkalmazási szabályt ad, amely az új rendelkezést a megbízatásukat töltő alkotmánybírákra is alkalmazni rendeli. Ezzel párhuzamosan a rendelkezés az alkotmánybíróvá való megválasztás feltételévé teszi, hogy a jelölt a 70. életévét még ne töltse be” – szöveghelyet.
Az ügyben kerestük Rétvári Bencét, a KIM államtitkárát, és a Fidesz-frakció illetékesét is, utóbbitól a KIM sajtóosztályhoz irányítottak minket, a minisztérium sajtóügyeletese egyelőre nem vette fel mobilját.
A kormány mostani „engedékenysége” az Ab tagjainak nyugdíjkorhatárával kapcsolatban annak fényében különösen érdekes, hogy az elmúlt években a bírók, orvosok, tanárok nyugdíjkorhatárával nem volt ennyire nagyvonalú. Az Ab júliusban semmisítette meg azt a szabályozást, amely a bírák nyugdíjkorhatárát a korábbi 70 évről az általános öregségi nyugdíjhoz igazítva 62 évre szállította le, és ehhez kötelező felmentést kapcsolt.
Kampány a tévében napi háromszor
Naponta három alkalommal, 6-8, 12-14 és 18-20 óra között kezdődő idősávokban, egységes blokkban, megszakítás nélkül kötelesek biztosítani a politikai reklámok közzétételét a közmédiumok kampányidőszakban – derül ki a most beterjesztett törvényjavaslatból. A tervezet 6-7-8. paragrafusa szabályozza, hogy a politikai hirdetések időtartama az országos listát állító szervezetek között „közszolgálati médiaszolgáltatónként egyenlő arányban oszlik meg (MTV Zrt., Duna Televízió Zrt., Magyar Rádió Zrt.)”. A közmédiumok a politikai reklámokat a „legnagyobb éves átlagos közönségaránnyal bíró szolgáltatásában teszi közzé”,- az időtartamot az „országos listát állító jelölő szervezetek között egyenlő arányban kell felosztani azzal, hogy a pártlistát állító jelölő szervezetek politikai reklámjainak közzétételére rendelkezésére álló időtartam négyszázhetven perc, a nemzetiségi listát állító jelölő szervezetek politikai reklámjainak közzétételére rendelkezésére álló időtartam százharminc perc” jut.
A bírák 62 éves korban történő kötelező érvényű nyugdíjazásáról szóló jogszabály 2012 elején lépett életbe, annak ellenére, hogy azt az Európai Bizottság, és az Európa Tanácshoz tartozó Velencei Bizottság is kritizálta, diszkriminatívnak tartotta. A kormány álláspontja mindvégig az volt, hogy mivel a kötelezettség nem csak a bírókat érinti, ezért nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést.
Harc Brüsszellel
Az ellenzék, és emberi jogi szervezetek is azért bírálták a kormányt, mert a bíráskodás gyökeres átalakítása mögött politikai szándékokat láttak. Ennek része volt szerintük, hogy az Országos Bírói Hivatal létrehozásával minden eddiginél központosítottabb bírói szervezet jött létre, ahol a szakmai előmenetel gyakorlatilag egy személyben az OBH elnökétől, Szájer József feleségétől függ, aki maga dönthet különböző ügyek kiszignálásáról más bíróságokra is – mint az történt például a BKV-perben. A kormány ugyanakkor – mint azt Navracsics Tibor igazságügyi miniszter többször is kifejtette – „költségvetési kérdésként” kezeli a nyugdíjazás ügyét.
A közigazgatási és igazságügyi miniszter még Viviane Reding alapjogi biztossal is nyilvános vitába szállt a szabályozás miatt, és a kormány csak azután fújt visszavonulót – és terjesztett kompromisszumos javaslatot a parlament elé –, hogy a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság is kimondta: az életkoron alapuló, nem igazolható megkülönböztetést jelent, és így a diszkrimináció uniós tilalmába ütközik a magyar bírák kötelező nyugdíjkorhatárának 70-ről 62 évre történő leszállítása.
2013. október 30., szerda
Alkotmányellenes a csődtörvény Romániában
Az alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította az alkotmánybíróság a négy nappal korábban hatályba lépett új csődtörvényt, amely a testület szerint aggályos előírásokat tartalmazott a sajtószabadságra vonatkozóan - közölte az Agerpres hírügynökség.
A taláros testülethez az ombudsman fordult. Az alkotmánybíróság közleménye szerint az ombudsman kifogásainak helyt adott a testület, és megállapította, hogy az alkotmány 115. cikkelyének 4. és 6. bekezdését sérti a törvény. E két bekezdés azt szabályozza, hogy milyen esetekben fogadhat el sürgősségi kormányrendeletet a kormány, ugyanis a kabinet ilyen rendelet révén módosította a csődtörvényt.
Ez utóbbi elrendelte a működési engedély bevonását azoktól az audiovizuális médiaintézményektől, amelyek ellen fizetésképtelenségi eljárás folyik, és nem rendelkeznek bíróság által jóváhagyott új üzleti tervvel. Egy ilyen per hónapokig eltarthat, ez idő alatt az új törvény értelmében a televíziók és rádiók nem sugározhattak volna, amit a régi jogszabály viszont lehetővé tett.
Az ombudsman kifogásolta egyebek között a médiára vonatkozó cikkelyt, akárcsak azt, hogy az új jogszabály visszamenőleges hatályú, vagyis azokra a médiaintézményekre is vonatkozik, amelyek korábban még a régi előírások szerint kérték a fizetésképtelenségi eljárás megindítását, nem sejtve, hogy később egy új törvény esetleg emiatt működési engedélyük bevonásáról rendelkezik.
A módosított jogszabály ellen a bírák is tiltakoztak, akik éppen az alkotmány 115. cikkelyére hivatkozva kérték az ombudsmant, hogy kérjen alkotmányossági normakontrollt. A bírák szerint a csődtörvényt még soha nem módosították sürgősségi kormányrendelettel, ami azonnal hatályba lép, a parlament pedig utólag dönt, hogy elfogadja-e azt, vagy sem.
A módosított jogszabály előírását számos civil szervezet is nehezményezte. Szerintük a kifejezetten médiára vonatkozó új cikkely révén a kormány hátrányos megkülönböztetésben részesíti a sajtót.
http://www.szatmar.ro/index.php?act=show&cid=61466&p=news
A taláros testülethez az ombudsman fordult. Az alkotmánybíróság közleménye szerint az ombudsman kifogásainak helyt adott a testület, és megállapította, hogy az alkotmány 115. cikkelyének 4. és 6. bekezdését sérti a törvény. E két bekezdés azt szabályozza, hogy milyen esetekben fogadhat el sürgősségi kormányrendeletet a kormány, ugyanis a kabinet ilyen rendelet révén módosította a csődtörvényt.
Ez utóbbi elrendelte a működési engedély bevonását azoktól az audiovizuális médiaintézményektől, amelyek ellen fizetésképtelenségi eljárás folyik, és nem rendelkeznek bíróság által jóváhagyott új üzleti tervvel. Egy ilyen per hónapokig eltarthat, ez idő alatt az új törvény értelmében a televíziók és rádiók nem sugározhattak volna, amit a régi jogszabály viszont lehetővé tett.
Az ombudsman kifogásolta egyebek között a médiára vonatkozó cikkelyt, akárcsak azt, hogy az új jogszabály visszamenőleges hatályú, vagyis azokra a médiaintézményekre is vonatkozik, amelyek korábban még a régi előírások szerint kérték a fizetésképtelenségi eljárás megindítását, nem sejtve, hogy később egy új törvény esetleg emiatt működési engedélyük bevonásáról rendelkezik.
A módosított jogszabály ellen a bírák is tiltakoztak, akik éppen az alkotmány 115. cikkelyére hivatkozva kérték az ombudsmant, hogy kérjen alkotmányossági normakontrollt. A bírák szerint a csődtörvényt még soha nem módosították sürgősségi kormányrendelettel, ami azonnal hatályba lép, a parlament pedig utólag dönt, hogy elfogadja-e azt, vagy sem.
A módosított jogszabály előírását számos civil szervezet is nehezményezte. Szerintük a kifejezetten médiára vonatkozó új cikkely révén a kormány hátrányos megkülönböztetésben részesíti a sajtót.
http://www.szatmar.ro/index.php?act=show&cid=61466&p=news
2013. október 29., kedd
Tárki: a magyarok harmadának nélkülöznie kell
Szerző: MTI
Tavaly a magyar lakosság csaknem fele élt olyan háztartásban, ahol a szegénység és társadalmi kirekesztettség valamilyen formája jelen volt – derült ki a Társadalomkutatási Intézet Zrt. (Tárki) hétfőn közzétett felméréséből.
A kutatás adatai szerint 2012-ben a magyarok 17 százaléka volt "jövedelemszegény", 19 százaléka "munkaszegény", 37 százalékuk pedig súlyosan nélkülöző anyagi körülmények között élt. Tavaly a magyarok 47 százaléka élt olyan háztartásban, ahol a szegénység és társadalmi kirekesztettség legalább egyik, 8 százaléka pedig ahol mindhárom formája jelen volt.
Az EU stratégiai céljainak egyike, hogy csökkenjen a szegénység és társadalmi kirekesztettség. Ezek mérésére kidolgoztak egy mutatót, amely a jövedelemszegénység mellett a társadalmi kirekesztettség két másik elemét is magában foglalja, a munkaszegénységet, illetve a súlyos anyagi nélkülözést.
A munkaszegénység azt mutatja, hogy egy háztartás munkaképes tagjai közül mennyien nem jutnak teljes vagy részmunkaidejű munkához. A súlyos anyagi nélkülözés azokat a háztartásokat jellemzi, ahol a jólét kilenc eleméből (például a személygépkocsi birtoklása, az évente egy hét nyaralás vagy a megfelelő fűtés) legalább négy hiányzik.
A szegénység elterjedtségének szokásos módja a szegénységi ráta mérése. A szegénység határának az átlagjövedelem 60 százaléka alatti jövedelmet tekintik. A Tárki kutatása szerint 2012-ben ez alatt a határ alatt élt a magyarok 17 százaléka, ami a legmagasabb a rendszerváltás óta.
A Tárki kutatásának adataihoz képest a szegények és társadalmi kirekesztettek aránya a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint kisebb volt. 2011-ben a KSH mérése szerint népesség 32 százaléka élt olyan háztartásban, ahol a szegénység és társadalmi kirekesztettség legalább egyik formája jelen volt.
Ez az EU huszonnyolc tagállamának átlagánál (24 százalék) magasabb érték. A magyarországinál magasabb szegénységi és társadalmi kirekesztettségi arányt Bulgáriában (48 százalék), valamint Lettországban és Romániában (40 százalék), továbbá Horvátországban és Litvániában (33 százalék) mértek – zárult a Tárki közleménye.
Tavaly a magyar lakosság csaknem fele élt olyan háztartásban, ahol a szegénység és társadalmi kirekesztettség valamilyen formája jelen volt – derült ki a Társadalomkutatási Intézet Zrt. (Tárki) hétfőn közzétett felméréséből.
A kutatás adatai szerint 2012-ben a magyarok 17 százaléka volt "jövedelemszegény", 19 százaléka "munkaszegény", 37 százalékuk pedig súlyosan nélkülöző anyagi körülmények között élt. Tavaly a magyarok 47 százaléka élt olyan háztartásban, ahol a szegénység és társadalmi kirekesztettség legalább egyik, 8 százaléka pedig ahol mindhárom formája jelen volt.
Az EU stratégiai céljainak egyike, hogy csökkenjen a szegénység és társadalmi kirekesztettség. Ezek mérésére kidolgoztak egy mutatót, amely a jövedelemszegénység mellett a társadalmi kirekesztettség két másik elemét is magában foglalja, a munkaszegénységet, illetve a súlyos anyagi nélkülözést.
A munkaszegénység azt mutatja, hogy egy háztartás munkaképes tagjai közül mennyien nem jutnak teljes vagy részmunkaidejű munkához. A súlyos anyagi nélkülözés azokat a háztartásokat jellemzi, ahol a jólét kilenc eleméből (például a személygépkocsi birtoklása, az évente egy hét nyaralás vagy a megfelelő fűtés) legalább négy hiányzik.
A szegénység elterjedtségének szokásos módja a szegénységi ráta mérése. A szegénység határának az átlagjövedelem 60 százaléka alatti jövedelmet tekintik. A Tárki kutatása szerint 2012-ben ez alatt a határ alatt élt a magyarok 17 százaléka, ami a legmagasabb a rendszerváltás óta.
A Tárki kutatásának adataihoz képest a szegények és társadalmi kirekesztettek aránya a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint kisebb volt. 2011-ben a KSH mérése szerint népesség 32 százaléka élt olyan háztartásban, ahol a szegénység és társadalmi kirekesztettség legalább egyik formája jelen volt.
Ez az EU huszonnyolc tagállamának átlagánál (24 százalék) magasabb érték. A magyarországinál magasabb szegénységi és társadalmi kirekesztettségi arányt Bulgáriában (48 százalék), valamint Lettországban és Romániában (40 százalék), továbbá Horvátországban és Litvániában (33 százalék) mértek – zárult a Tárki közleménye.
2013. október 25., péntek
4 százalék fizeti az szja negyedét
Index
A 2012-es évre vonatkozóan mindössze 171 ezren vallottak be 6 millió forintnál magasabb összevonás alá eső jövedelmet, ám az összes adófizetési kötelezettség több mint egynegyedét ők teljesítették – derül ki az InfoTandem infografikájából.
A magánszemélyek 78 százaléka, 3,47 millió ember az önbevallást választotta tavaly
Ezen belül az adónyilatkozatot 30 ezren választották
704 ezer emberről a munkáltató számolt el, 289 ezren pedig egyszerűsített adóbevallással éltek
Összesen 31 ezerrel kevesebb, 4,464 millió adóbevallást dolgozott fel a NAV
8427 milliárd forint összevont jövedelmet vallottak be, 4,9 százalékkal többet, mint 2011-ben
Ennek 91 százaléka volt munkaviszonyból származó bérjövedelem
A bérjövedelem átlagos éves összege 2 millió 34 ezer forint volt – ez havi 170 ezer
Önálló tevékenységből összesen csak 319 milliárdot kerestek a magyarok
Az összes adófizető egyharmada minimálbért, vagy kevesebbet szerepeltetett a bevallásában
A 1255 milliárd forintnyi szja-fizetés 21 százalékát a minimálbér-évi 2 millió forint között keresők fizették
Az évi hatmilliót, vagy ennél többet keresők (ők 170 ezren vannak, az összes adózó 4 százaléka) ennél is többet, a teljes szja-bevétel 26 százalékát – és még ez kevesebb, mint a 2011-es 30 százalék
A 2012-es évre vonatkozóan mindössze 171 ezren vallottak be 6 millió forintnál magasabb összevonás alá eső jövedelmet, ám az összes adófizetési kötelezettség több mint egynegyedét ők teljesítették – derül ki az InfoTandem infografikájából.
A magánszemélyek 78 százaléka, 3,47 millió ember az önbevallást választotta tavaly
Ezen belül az adónyilatkozatot 30 ezren választották
704 ezer emberről a munkáltató számolt el, 289 ezren pedig egyszerűsített adóbevallással éltek
Összesen 31 ezerrel kevesebb, 4,464 millió adóbevallást dolgozott fel a NAV
8427 milliárd forint összevont jövedelmet vallottak be, 4,9 százalékkal többet, mint 2011-ben
Ennek 91 százaléka volt munkaviszonyból származó bérjövedelem
A bérjövedelem átlagos éves összege 2 millió 34 ezer forint volt – ez havi 170 ezer
Önálló tevékenységből összesen csak 319 milliárdot kerestek a magyarok
Az összes adófizető egyharmada minimálbért, vagy kevesebbet szerepeltetett a bevallásában
A 1255 milliárd forintnyi szja-fizetés 21 százalékát a minimálbér-évi 2 millió forint között keresők fizették
Az évi hatmilliót, vagy ennél többet keresők (ők 170 ezren vannak, az összes adózó 4 százaléka) ennél is többet, a teljes szja-bevétel 26 százalékát – és még ez kevesebb, mint a 2011-es 30 százalék
2013. október 22., kedd
Kiabált a rádióban a cseh bíboros - a kabinet gyorsított eljárásban olyan törvényt igyekszik elfogadtatni a felsőházzal, amely a Hradzsin területén levő összes ingatlant kivonná a kárpótlás alól
Az egyházak kárpótlásáról szóló törvény alapján néhány a Hradzsinban található ingatlant is visszakövetelne a prágai érsekség. Ezt a kabinet ellenzi, Dominik Duka bíboros kikelt magából.
Feldúltan nyilatkozott a prágai közrádió (CRo) hírműsorában Dominik Duka bíboros. A cseh római katolikus egyház prímása előzőleg Jirí Rusnok ideiglenes kormányfővel tárgyalt, s nem tudtak szót érteni néhány műemléképület tulajdonjogáról.
A prágai érsekség ugyanis a cseh egyházak kárpótlásáról rendelkező törvény alapján néhány, a Hradzsinban található ingatlant követel vissza, többek között a Mindenszentek templomát és a Mihulka-lőportoronyot. Ezt az indítványt azonban a kabinet ellenzi, ezért gyorsított eljárásban olyan törvényt igyekszik elfogadtatni a felsőházzal, amely a Hradzsin területén levő összes ingatlant kivonná a kárpótlás alól.
A miniszterelnök erről személyesen tájékoztatta a bíborost, aki nem sokkal ezután a közrádiónak magából kikelve nyilatkozta: "Ha valóban megváltoztatják a már hatályos jogszabályt, akkor végérvényesen megbizonyosodom arról, hogy ismét olyan országban élünk, ahol a hatalom felrúgja a törvényességet és fittyet hány a demokratikus elvekre. Én már két éve figyelmeztetek arra, hogy hazánkban újra akadnak politikusok, akik igyekeznek megfosztani bennünket a nehezen kivívott szabadságjogainktól, s újra a sarló-kalapácsos vörös zászló alá terelnének bennünket" - közölte felháborodva.
Ekkor a riporternő közbeszólt, hogy a hétvégi választások miatt már kampánycsend van, ezért kérte őt, hogy tartózkodjék az ilyesfajta véleménynyilvánítástól. Mire a megfontolt személyiségként ismert bíboros még inkább megemelte a hangját és szinte már harsogta, hogy ő nem agitál, hanem az igazságot mondja ki, a közrádió pedig újra korlátozná a szólásszabadságot. Végezetül kissé lehiggadva azzal fejezte be a válaszát, hogy „köszönöm a megcenzúrázott interjút“.
Megkeresésünkre Jakub Stadler, a cseh kabinet szóvivője a történteket nem kommentálta, viszont kifejtette: biztonsági és műemlékvédelmi okok miatt nem lenne helyénvaló, ha több tulajdonosa lenne a Hradzsinnak. Így folytatta: - Tavaly Václav Klaus akkori cseh elnök és éppen Dominik Duka bíboros úr tizennyolc évig tartó, a tulajdonjogot vitató pereskedés után olyan kompromisszumos megállapodást kötött, amely alapján a Hradzsin és az ország egyik legszebb műemléke, a Szent Vitus-székesegyház az állam és a cseh római katolikus egyház közös gondnoksága alá kerül. Ezután további jogvitának helye nincs - hangoztatta a szóvivő.
Ales Pistora szerint viszont csupán arról született egyezség, hogy a dóm tulajdonjogával kapcsolatos vitát lezárják. - Ugyanakkor a hatályos kárpótlási törvény alapján kérjük vissza a prágai vár területén a kommunista rezsim idején elkobzott tulajdonainkat, amelyekről nem vagyunk hajlandók lemondani - nyilatkozta lapunknak a prágai érsekség szóvivője.
http://nol.hu/kulfold/kiabalt_a_radioban_a_cseh_biboros?ref=sso
Feldúltan nyilatkozott a prágai közrádió (CRo) hírműsorában Dominik Duka bíboros. A cseh római katolikus egyház prímása előzőleg Jirí Rusnok ideiglenes kormányfővel tárgyalt, s nem tudtak szót érteni néhány műemléképület tulajdonjogáról.
A prágai érsekség ugyanis a cseh egyházak kárpótlásáról rendelkező törvény alapján néhány, a Hradzsinban található ingatlant követel vissza, többek között a Mindenszentek templomát és a Mihulka-lőportoronyot. Ezt az indítványt azonban a kabinet ellenzi, ezért gyorsított eljárásban olyan törvényt igyekszik elfogadtatni a felsőházzal, amely a Hradzsin területén levő összes ingatlant kivonná a kárpótlás alól.
A miniszterelnök erről személyesen tájékoztatta a bíborost, aki nem sokkal ezután a közrádiónak magából kikelve nyilatkozta: "Ha valóban megváltoztatják a már hatályos jogszabályt, akkor végérvényesen megbizonyosodom arról, hogy ismét olyan országban élünk, ahol a hatalom felrúgja a törvényességet és fittyet hány a demokratikus elvekre. Én már két éve figyelmeztetek arra, hogy hazánkban újra akadnak politikusok, akik igyekeznek megfosztani bennünket a nehezen kivívott szabadságjogainktól, s újra a sarló-kalapácsos vörös zászló alá terelnének bennünket" - közölte felháborodva.
Ekkor a riporternő közbeszólt, hogy a hétvégi választások miatt már kampánycsend van, ezért kérte őt, hogy tartózkodjék az ilyesfajta véleménynyilvánítástól. Mire a megfontolt személyiségként ismert bíboros még inkább megemelte a hangját és szinte már harsogta, hogy ő nem agitál, hanem az igazságot mondja ki, a közrádió pedig újra korlátozná a szólásszabadságot. Végezetül kissé lehiggadva azzal fejezte be a válaszát, hogy „köszönöm a megcenzúrázott interjút“.
Megkeresésünkre Jakub Stadler, a cseh kabinet szóvivője a történteket nem kommentálta, viszont kifejtette: biztonsági és műemlékvédelmi okok miatt nem lenne helyénvaló, ha több tulajdonosa lenne a Hradzsinnak. Így folytatta: - Tavaly Václav Klaus akkori cseh elnök és éppen Dominik Duka bíboros úr tizennyolc évig tartó, a tulajdonjogot vitató pereskedés után olyan kompromisszumos megállapodást kötött, amely alapján a Hradzsin és az ország egyik legszebb műemléke, a Szent Vitus-székesegyház az állam és a cseh római katolikus egyház közös gondnoksága alá kerül. Ezután további jogvitának helye nincs - hangoztatta a szóvivő.
Ales Pistora szerint viszont csupán arról született egyezség, hogy a dóm tulajdonjogával kapcsolatos vitát lezárják. - Ugyanakkor a hatályos kárpótlási törvény alapján kérjük vissza a prágai vár területén a kommunista rezsim idején elkobzott tulajdonainkat, amelyekről nem vagyunk hajlandók lemondani - nyilatkozta lapunknak a prágai érsekség szóvivője.
http://nol.hu/kulfold/kiabalt_a_radioban_a_cseh_biboros?ref=sso
2013. október 21., hétfő
Százmilliót fialt a nyelvvizsgacsalás
Nincs olyan szelete a közéletnek, ahonnan ne találnánk a nyelvvizsgabotrányban érintett embert, állítják egybehangzóan az ügy ismerői. A rendszert a kilencvenes években építették ki, a főszervező százmilliós vagyont szedhetett össze, sportkocsijának és több ingatlanának zár alá vétele jelenleg is folyik. Meglepő részletekre bukkantunk a nyelvvizsgabotrányról.
Elképesztően széles körű, hosszú ideig tartó, titkosszolgálati módszereket is alkalmazó nyomozással tárták fel a hatóságok a nyelvvizsgabotrányt. A nyomozók telefonokat hallgathattak le, nyomkövetőket alkalmazhattak, lakásokba is telepíthettek lehallgató készülékeket, több fedett nyomozót pedig befizettek a könnyített vizsgára, fejenként több százezer forintért, hogy később bizonyítható legyen a gyanú - értesült az Origo egy, az ügyet ismerő forrásból.
Úgy tudjuk, valóban igazak azok a hírek, melyek szerint magas rangú, illetve ismert emberek is szereztek ilyen módon nyelvvizsgát. A nyomozás során parlamenti képviselő, fővárosi képviselő, országgyűlési képviselő, valamint kistelepülési, de országosan ismert polgármester neve is előkerült, mindannyian ilyen módon szereztek vizsgát. Információink szerint egy oktatással foglalkozó, magas rangú kormányzati politikus gyermekének a nevét is megtalálták a vizsgázók névsorán. Van az érintettek között fideszes, MSZP-s, régi MDF-es és SZDSZ-es is. Minderre a lefoglalt bizonyítékok utalnak, bár az ügyészség szerint egyelőre nem merült fel képviselő érintettsége.
Emellett rendőrök, katasztrófavédelmi dolgozók, a büntetés-végrehajtás több munkatársa is szerzett így nyelvvizsgát, információink szerint a posztos rendőrtől a felsővezetőig minden szinten vannak érintettek. Sokan a néhány ezer forintos nyelvvizsgapótlék miatt szereztek papírt, másoknak az előmenetelben is segített az okmány. A megvásárolt vizsgák 80 százalékát azonban valóban a diploma előtt álló egyetemisták, főiskolások tették le.
Az ügyészség cikkünk megjelenése után megerősítette, hogy egy polgármester is érintett az ügyben, ugyanakkor megismételte, hogy képviselők neve nem merült fel. Gyugyi Csilla szóvivő azt is mondta, hogy köztisztviselők is szerepelnek a gyanúsítottak között, így 58 rendőr, 24 katasztrófavédelmis, 20 büntetés-végrehajtási dolgozó és tíz, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal állományába tartozó munkatárs.
Több mint tíz éve megy
A Blikk korábban azt írta, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyik helyettes államtitkára és egy magas beosztású minisztériumi köztisztviselő is vett vizsgát, utóbbi az első kuncsaftok között volt, így ügye már elévült. Az újság információi szerint a hatóságoknak kérniük kell majd néhány parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, mert tucatnyian közülük kamu nyelvvizsgával ülnek a parlamentben. Azt írták, a fontos embereknek szervezett külön "VIP-vizsgákon" találkoztak egymással jobb- és baloldali képviselők, rendőri, hivatali vezetők is.
Úgy tudjuk, a sajtóban korábban kiszivárgott 2007-es induló dátum nem valós, a hálózat ugyanis a kilencvenes években indult, és éppen nemrégen volt olyan kihallgatás is, amely például egy, a kétezres évek legelején szerzett bizonyítvány ügyében zajlott.
A hálózatot P. András üzemeltette, alatta legalább öt-hat szintű közvetítői hálózat alakult ki. Ez MLM-rendszerben működött, vagyis ha valaki beszervezett maga alá egy közvetítőt, akkor az általa hozott fizetős vizsgázó pénzéből ő is kapott. Az egész rendszer csúcsán álló P. András így több százmilliós nagyságrendű vagyont szedhetett össze, és állítólag éppen ki akart szállni a szervezésből, a napi munkát másnak átadva, a háttérbe húzódva akarta beszedni a pénzeket, amikor az egész ügy kirobbant. Információink szerint P. András vagyonának zár alá vétele jelenleg is tart, ebben nagy értékű sportautó, illetve több ingatlan is érintett.
hirdetés
A Rigó utcából szervezett vizsgacsalásban több dolgozó is benne volt más forrásból eddig nem megerősített információink szerint. Ha csak egy vizsgát nézünk, akkor a két szóbeliztetőt, az írásbeli labortesztet javító embert és a vizsgát ellenjegyzőt is be kellett avatni, emellett azt az ügyintézőt, aki eldönti, hogy a jelentkező melyik helyszínen és bizottságnál vizsgázzon. Az írásbeli feladatokat kiszivárogtató dolgozó is beépített ember volt. Jutott pénz azoknak is, akik megoldották előre a feladatokat, hogy a fizetők már a megoldásokkal mehessenek vizsgázni. A pénz így rengeteg felé ment, egy tanár körülbelül tízezer forintot kapott egy átengedett diák után. Úgy tudjuk, tanárból körülbelül tízet gyanúsítottak meg.
Több száz gyanúsított
A Rigó utcai központ sajtókapcsolatokért felelős munkatársa megkeresésünkre ugyanakkor azt közölte, hogy az ügyben, ahogy eddig is tudni lehetett, kizárólag külsős vizsgahelyeken dolgozó vizsgáztatók lehetnek érintettek, a hónapokkal ezelőtt kirobbant botrányban nem merült fel olyan új körülmény, ami ezzel ellenkező irányba mutatna. A központ épületénél hétfő reggel érdeklődve, nem hivatalos nyilatkozatként is azt hallottuk az ott dolgozóktól, hogy ők nem keveredtek bele a botrányba. Azt is mondták, hogy a szóbeli vizsga labortesztjét titkosítva javítják, a jelentkező pedig maga dönti el, hogy melyik helyszínen vizsgázzon.
A vizsgák több helyszínen, Budapesten egyebek mellett a Rigó utcában, a BME-n, a Károli Gáspár Egyetemen, magánnyelviskolákban, valamint kihelyezett helyszínként Vácott és Vecsésen zajlottak. A vizsgáztató tanárok a Rigó utcai központ alkalmazottai, vagy szerződéses partnerei lehettek, így kerülhetett a hatóságok látókörébe például a Károli Gáspár Egyetemen is nyelvet tanító vizsgáztató, akinek a hálózatban játszott szerepe semmi összefüggésben nincsen az egyetemi posztjával.
Úgy tudjuk, a jelenlegi 600 fős gyanúsítotti létszám könnyen ezer fölé csúszhat majd. Elképzelhető, hogy az ügy kényes volta miatt szétválasztják a gyanúsítotti köröket, és így az iratok, tárgyalások egy része nem lesz nyilvános, és több mint valószínű, hogy maga a tárgyalás csak a választások után indul majd el.
http://www.origo.hu/itthon/20131018-tobb-szazmilliot-szedhetett-ossze-a-nyelvvizsgacsalas-iranyitoja.html?sec-3
Elképesztően széles körű, hosszú ideig tartó, titkosszolgálati módszereket is alkalmazó nyomozással tárták fel a hatóságok a nyelvvizsgabotrányt. A nyomozók telefonokat hallgathattak le, nyomkövetőket alkalmazhattak, lakásokba is telepíthettek lehallgató készülékeket, több fedett nyomozót pedig befizettek a könnyített vizsgára, fejenként több százezer forintért, hogy később bizonyítható legyen a gyanú - értesült az Origo egy, az ügyet ismerő forrásból.
Úgy tudjuk, valóban igazak azok a hírek, melyek szerint magas rangú, illetve ismert emberek is szereztek ilyen módon nyelvvizsgát. A nyomozás során parlamenti képviselő, fővárosi képviselő, országgyűlési képviselő, valamint kistelepülési, de országosan ismert polgármester neve is előkerült, mindannyian ilyen módon szereztek vizsgát. Információink szerint egy oktatással foglalkozó, magas rangú kormányzati politikus gyermekének a nevét is megtalálták a vizsgázók névsorán. Van az érintettek között fideszes, MSZP-s, régi MDF-es és SZDSZ-es is. Minderre a lefoglalt bizonyítékok utalnak, bár az ügyészség szerint egyelőre nem merült fel képviselő érintettsége.
Emellett rendőrök, katasztrófavédelmi dolgozók, a büntetés-végrehajtás több munkatársa is szerzett így nyelvvizsgát, információink szerint a posztos rendőrtől a felsővezetőig minden szinten vannak érintettek. Sokan a néhány ezer forintos nyelvvizsgapótlék miatt szereztek papírt, másoknak az előmenetelben is segített az okmány. A megvásárolt vizsgák 80 százalékát azonban valóban a diploma előtt álló egyetemisták, főiskolások tették le.
Az ügyészség cikkünk megjelenése után megerősítette, hogy egy polgármester is érintett az ügyben, ugyanakkor megismételte, hogy képviselők neve nem merült fel. Gyugyi Csilla szóvivő azt is mondta, hogy köztisztviselők is szerepelnek a gyanúsítottak között, így 58 rendőr, 24 katasztrófavédelmis, 20 büntetés-végrehajtási dolgozó és tíz, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal állományába tartozó munkatárs.
Több mint tíz éve megy
A Blikk korábban azt írta, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyik helyettes államtitkára és egy magas beosztású minisztériumi köztisztviselő is vett vizsgát, utóbbi az első kuncsaftok között volt, így ügye már elévült. Az újság információi szerint a hatóságoknak kérniük kell majd néhány parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, mert tucatnyian közülük kamu nyelvvizsgával ülnek a parlamentben. Azt írták, a fontos embereknek szervezett külön "VIP-vizsgákon" találkoztak egymással jobb- és baloldali képviselők, rendőri, hivatali vezetők is.
Úgy tudjuk, a sajtóban korábban kiszivárgott 2007-es induló dátum nem valós, a hálózat ugyanis a kilencvenes években indult, és éppen nemrégen volt olyan kihallgatás is, amely például egy, a kétezres évek legelején szerzett bizonyítvány ügyében zajlott.
A hálózatot P. András üzemeltette, alatta legalább öt-hat szintű közvetítői hálózat alakult ki. Ez MLM-rendszerben működött, vagyis ha valaki beszervezett maga alá egy közvetítőt, akkor az általa hozott fizetős vizsgázó pénzéből ő is kapott. Az egész rendszer csúcsán álló P. András így több százmilliós nagyságrendű vagyont szedhetett össze, és állítólag éppen ki akart szállni a szervezésből, a napi munkát másnak átadva, a háttérbe húzódva akarta beszedni a pénzeket, amikor az egész ügy kirobbant. Információink szerint P. András vagyonának zár alá vétele jelenleg is tart, ebben nagy értékű sportautó, illetve több ingatlan is érintett.
hirdetés
A Rigó utcából szervezett vizsgacsalásban több dolgozó is benne volt más forrásból eddig nem megerősített információink szerint. Ha csak egy vizsgát nézünk, akkor a két szóbeliztetőt, az írásbeli labortesztet javító embert és a vizsgát ellenjegyzőt is be kellett avatni, emellett azt az ügyintézőt, aki eldönti, hogy a jelentkező melyik helyszínen és bizottságnál vizsgázzon. Az írásbeli feladatokat kiszivárogtató dolgozó is beépített ember volt. Jutott pénz azoknak is, akik megoldották előre a feladatokat, hogy a fizetők már a megoldásokkal mehessenek vizsgázni. A pénz így rengeteg felé ment, egy tanár körülbelül tízezer forintot kapott egy átengedett diák után. Úgy tudjuk, tanárból körülbelül tízet gyanúsítottak meg.
Több száz gyanúsított
A Rigó utcai központ sajtókapcsolatokért felelős munkatársa megkeresésünkre ugyanakkor azt közölte, hogy az ügyben, ahogy eddig is tudni lehetett, kizárólag külsős vizsgahelyeken dolgozó vizsgáztatók lehetnek érintettek, a hónapokkal ezelőtt kirobbant botrányban nem merült fel olyan új körülmény, ami ezzel ellenkező irányba mutatna. A központ épületénél hétfő reggel érdeklődve, nem hivatalos nyilatkozatként is azt hallottuk az ott dolgozóktól, hogy ők nem keveredtek bele a botrányba. Azt is mondták, hogy a szóbeli vizsga labortesztjét titkosítva javítják, a jelentkező pedig maga dönti el, hogy melyik helyszínen vizsgázzon.
A vizsgák több helyszínen, Budapesten egyebek mellett a Rigó utcában, a BME-n, a Károli Gáspár Egyetemen, magánnyelviskolákban, valamint kihelyezett helyszínként Vácott és Vecsésen zajlottak. A vizsgáztató tanárok a Rigó utcai központ alkalmazottai, vagy szerződéses partnerei lehettek, így kerülhetett a hatóságok látókörébe például a Károli Gáspár Egyetemen is nyelvet tanító vizsgáztató, akinek a hálózatban játszott szerepe semmi összefüggésben nincsen az egyetemi posztjával.
Úgy tudjuk, a jelenlegi 600 fős gyanúsítotti létszám könnyen ezer fölé csúszhat majd. Elképzelhető, hogy az ügy kényes volta miatt szétválasztják a gyanúsítotti köröket, és így az iratok, tárgyalások egy része nem lesz nyilvános, és több mint valószínű, hogy maga a tárgyalás csak a választások után indul majd el.
http://www.origo.hu/itthon/20131018-tobb-szazmilliot-szedhetett-ossze-a-nyelvvizsgacsalas-iranyitoja.html?sec-3
2013. október 20., vasárnap
Át kell adni az állampárti dokumentumokat a levéltárnak
Az Alkotmánybíróság elutasította a Politikatörténeti Intézet és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének a levéltári törvény ellen benyújtott alkotmányjogi panaszát.
A Politikatörténeti Intézet a levéltári törvénynek azt a módosítását támadta meg az Ab előtt, amely kisajátította és az országos levéltárba helyezte át az állampárt és a hozzá kapcsolódó számos szervezet iratanyagát.
A kifogásolt rendelkezés szerint az állam tulajdonát képezik az 1944-1989 között működött Magyar Dolgozók Pártja (MDP) és jogelődei, továbbá a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), és ezek társadalmi szervezetei (Magyar Partizánszövetség, Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, Magyar Nők Országos Tanácsa), ifjúsági szervezetei (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, Dolgozó Ifjúság Szövetsége, Kommunista Ifjúsági Szövetség, Népi Kollégiumok Országos Szövetsége, Magyar Úttörők Szövetsége), valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a szakszervezeti tanácsok és ágazati szakszervezetek iratai, amelyek őrzési helye a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára.
Az Alkotmánybírósághoz fordulók szerint a levéltári törvény vitatott módosításában elrendelt kisajátítás alaptörvény-ellenes, akár 2012. június 1-jei hatállyal, akár az iratokat keletkezésének napjára visszaható hatállyal történt.
Az Ab az október 14-ei keltezésű, a Magyar Közlönyben csütörtökön közzétett határozatában azonban rámutatott arra, hogy az alaptörvény idén tavasszal, már az alkotmányjogi panasz elbírálása során megszületett negyedik módosítása - ahogy az annak indoklásából is kitűnik - éppen az intézet alkotmányjogi panaszában támadott törvényi rendelkezés alaptörvénynek való megfelelését kívánta biztosítani.
Az alaptörvény negyedik módosítása ugyanis kimondja: "A kommunista állampártnak, az annak közreműködésével létrehozott, illetve a közvetlen befolyása alatt álló társadalmi és ifjúsági szervezeteknek, valamint a szakszervezeteknek a kommunista diktatúrában keletkezett iratai az állam tulajdonát képezik, azokat a közfeladatot ellátó szervek irattári anyagához tartozó iratokkal azonos módon, közlevéltárban kell elhelyezni." Így pedig a levéltári törvény kifogásolt rendelkezése nem alaptörvény-ellenes az Ab szerint. A döntéshez az Ab öttagú eljáró tanácsából egyedül Kiss László alkotmánybíró fűzött különvéleményt.
Földes György történész, az intézet főigazgatója az MTI-nek elmondta: a döntés a náluk őrzött több ezer folyóméternyi irat mintegy kétharmadát érinti.
"Kevés példát ismerek arra, hogy egy magánintézmény és az állam közti jogvitát az állam úgy dönt el, hogy menet közben megváltoztatja a jogi feltételeket és még az ország alaptörvényében is szükségesnek tartja rögzíteni egyes történelmi dokumentumokkal kapcsolatos politikai szándékait" - jegyezte meg a korábbi szocialista politikus.
MTI
A Politikatörténeti Intézet a levéltári törvénynek azt a módosítását támadta meg az Ab előtt, amely kisajátította és az országos levéltárba helyezte át az állampárt és a hozzá kapcsolódó számos szervezet iratanyagát.
A kifogásolt rendelkezés szerint az állam tulajdonát képezik az 1944-1989 között működött Magyar Dolgozók Pártja (MDP) és jogelődei, továbbá a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), és ezek társadalmi szervezetei (Magyar Partizánszövetség, Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, Magyar Nők Országos Tanácsa), ifjúsági szervezetei (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, Dolgozó Ifjúság Szövetsége, Kommunista Ifjúsági Szövetség, Népi Kollégiumok Országos Szövetsége, Magyar Úttörők Szövetsége), valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a szakszervezeti tanácsok és ágazati szakszervezetek iratai, amelyek őrzési helye a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára.
Az Alkotmánybírósághoz fordulók szerint a levéltári törvény vitatott módosításában elrendelt kisajátítás alaptörvény-ellenes, akár 2012. június 1-jei hatállyal, akár az iratokat keletkezésének napjára visszaható hatállyal történt.
Az Ab az október 14-ei keltezésű, a Magyar Közlönyben csütörtökön közzétett határozatában azonban rámutatott arra, hogy az alaptörvény idén tavasszal, már az alkotmányjogi panasz elbírálása során megszületett negyedik módosítása - ahogy az annak indoklásából is kitűnik - éppen az intézet alkotmányjogi panaszában támadott törvényi rendelkezés alaptörvénynek való megfelelését kívánta biztosítani.
Az alaptörvény negyedik módosítása ugyanis kimondja: "A kommunista állampártnak, az annak közreműködésével létrehozott, illetve a közvetlen befolyása alatt álló társadalmi és ifjúsági szervezeteknek, valamint a szakszervezeteknek a kommunista diktatúrában keletkezett iratai az állam tulajdonát képezik, azokat a közfeladatot ellátó szervek irattári anyagához tartozó iratokkal azonos módon, közlevéltárban kell elhelyezni." Így pedig a levéltári törvény kifogásolt rendelkezése nem alaptörvény-ellenes az Ab szerint. A döntéshez az Ab öttagú eljáró tanácsából egyedül Kiss László alkotmánybíró fűzött különvéleményt.
Földes György történész, az intézet főigazgatója az MTI-nek elmondta: a döntés a náluk őrzött több ezer folyóméternyi irat mintegy kétharmadát érinti.
"Kevés példát ismerek arra, hogy egy magánintézmény és az állam közti jogvitát az állam úgy dönt el, hogy menet közben megváltoztatja a jogi feltételeket és még az ország alaptörvényében is szükségesnek tartja rögzíteni egyes történelmi dokumentumokkal kapcsolatos politikai szándékait" - jegyezte meg a korábbi szocialista politikus.
MTI
2013. október 15., kedd
Paczolay Pétert tiszteletbeli elnökké választotta a Velencei Bizottság
A Velencei Bizottság tiszteletbeli elnökévé választotta Paczolay Pétert, Magyarországot képviselő korábbi tagját - közölte a bizottság a honlapján, a testület múlt hétvégén tartott 96. plenáris ülésének döntéseiről beszámolva.
Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke az MTI megkeresésére elmondta, váratlan megtiszteltetésként érte a hír, hiszen eddig nem volt ilyen tisztség a bizottságban.
"A Bizottság tagjai úgy döntöttek, hogy módosítják a Bizottság statútumát, létrehozzák a tiszteletbeli elnöki tisztséget, és elsőként engem választanak meg annak betöltésére. Azt, hogy pontosan milyen feladatokkal jár a tiszteletbeli elnöki tisztség, a módosított statútum fogja meghatározni, de mindenképpen örülök annak, hogy intézményes keretek között is folytatódik a Bizottságban végzett munkám" - fogalmazott Paczolay Péter.
A Velencei Bizottság, az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testülete 2009-ben alelnökévé választotta Paczolay Pétert. Ezt a megbízatást 2011-ig töltötte be.
A bizottság magyar tagjának és a testület póttagjának, Trócsányi Lászlónak idén augusztus 1-jén járt le négyéves mandátuma - közölte a Külügyminisztérium augusztus 15-én az MTI-vel. A testület szabályai szerint minden, a szervezetben részt vevő állam jogosult egy tagot és egy póttagot delegálni. A jelölt szakértők mandátuma négy év, amely megújítható - tájékoztatott a Külügyminisztérium.
A tagok és póttagok függetlenek, a testületbeli tevékenységükkel kapcsolatban nem utasíthatók. Olyanok jelölésére van lehetőség, akik demokratikus intézményeknél szerzett gyakorlattal, illetve a jog- vagy a politikatudomány területén kiemelkedő tudással rendelkeznek. A Velencei Bizottság a tagállami delegálást tudomásul veszi, így az októberi plenáris ülésen már a jelölésnek megfelelően vesz részt a magyar tag és póttag - tudatta akkor a tárca.
A Népszabadság internetes kiadása aznap, kormányzati forrásra hivatkozva adta hírül, hogy a kormány augusztus 14-i ülésén eldőlt: "visszahívják Paczolay Pétert a Velencei Bizottságból". A napilapnak a forrás bizalomvesztéssel indokolta Paczolay Péter visszahívását.
Paczolay Péter annak idején, minderre reagálva, az MTI-nek azt mondta: addig nem kapott tájékoztatást arról, hogy a kormány újrajelöli-e őt a Velencei Bizottságba. A sajtó által emlegetett bizalomvesztésről azt mondta, számára az "nem értelmezhető". A Velencei Bizottságban ugyanis a tagoknak nincs módjuk nemzeti érdeket képviselni, hiszen az olyan ügyek vitájában, amelyekben a saját országuk érintett, nem is vesznek részt, ezért is hívják meg az adott ülésre az érintett kormány képviselőjét.
Paczolay Péter közölte azt is: a Velencei Bizottság munkájában - az akkori magyar tag, Herczegh Géza felkérésére - 1991 óta vesz részt. Póttagként 2001 óta, rendes tagként pedig 2005 óta tevékenykedik a bizottságban.
Hirado.hu
Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke az MTI megkeresésére elmondta, váratlan megtiszteltetésként érte a hír, hiszen eddig nem volt ilyen tisztség a bizottságban.
"A Bizottság tagjai úgy döntöttek, hogy módosítják a Bizottság statútumát, létrehozzák a tiszteletbeli elnöki tisztséget, és elsőként engem választanak meg annak betöltésére. Azt, hogy pontosan milyen feladatokkal jár a tiszteletbeli elnöki tisztség, a módosított statútum fogja meghatározni, de mindenképpen örülök annak, hogy intézményes keretek között is folytatódik a Bizottságban végzett munkám" - fogalmazott Paczolay Péter.
A Velencei Bizottság, az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testülete 2009-ben alelnökévé választotta Paczolay Pétert. Ezt a megbízatást 2011-ig töltötte be.
A bizottság magyar tagjának és a testület póttagjának, Trócsányi Lászlónak idén augusztus 1-jén járt le négyéves mandátuma - közölte a Külügyminisztérium augusztus 15-én az MTI-vel. A testület szabályai szerint minden, a szervezetben részt vevő állam jogosult egy tagot és egy póttagot delegálni. A jelölt szakértők mandátuma négy év, amely megújítható - tájékoztatott a Külügyminisztérium.
A tagok és póttagok függetlenek, a testületbeli tevékenységükkel kapcsolatban nem utasíthatók. Olyanok jelölésére van lehetőség, akik demokratikus intézményeknél szerzett gyakorlattal, illetve a jog- vagy a politikatudomány területén kiemelkedő tudással rendelkeznek. A Velencei Bizottság a tagállami delegálást tudomásul veszi, így az októberi plenáris ülésen már a jelölésnek megfelelően vesz részt a magyar tag és póttag - tudatta akkor a tárca.
A Népszabadság internetes kiadása aznap, kormányzati forrásra hivatkozva adta hírül, hogy a kormány augusztus 14-i ülésén eldőlt: "visszahívják Paczolay Pétert a Velencei Bizottságból". A napilapnak a forrás bizalomvesztéssel indokolta Paczolay Péter visszahívását.
Paczolay Péter annak idején, minderre reagálva, az MTI-nek azt mondta: addig nem kapott tájékoztatást arról, hogy a kormány újrajelöli-e őt a Velencei Bizottságba. A sajtó által emlegetett bizalomvesztésről azt mondta, számára az "nem értelmezhető". A Velencei Bizottságban ugyanis a tagoknak nincs módjuk nemzeti érdeket képviselni, hiszen az olyan ügyek vitájában, amelyekben a saját országuk érintett, nem is vesznek részt, ezért is hívják meg az adott ülésre az érintett kormány képviselőjét.
Paczolay Péter közölte azt is: a Velencei Bizottság munkájában - az akkori magyar tag, Herczegh Géza felkérésére - 1991 óta vesz részt. Póttagként 2001 óta, rendes tagként pedig 2005 óta tevékenykedik a bizottságban.
Hirado.hu
2013. október 6., vasárnap
Lista 2. - államosítás
pénznyerő gépek
http://hvg.hu/itthon/20121002_Demjan_ceget_segitve_tiltottak_be_Kadarek
dohányárudák
http://nol.hu/belfold/mszp__a_trafiktorveny_modositasa_leleplezi_a_trafikmutyit
termőföld
http://www.alon.hu/uj-foldtorveny-es-botranyos-jelenetek-parlamentben-angyan-jozsef-kilepett-fideszbol-reszletes
pártiratok
http://nol.hu/belfold/20120426-einstandolt_partiratok
kórházellátók
http://hvg.hu/itthon/20130211_Megszuntethetnek_28_korhazi_ceget
http://hvg.hu/gazdasag/20121017_Tarlos_maig_nem_szignalta_a_korhazak_alla
szövetkezeti hitelintézetek
http://tenytar.blog.hu/2013/08/29/takarekszovetkezetek_allamositasa_trafikmutyi_deluxe
http://www.origo.hu/gazdasag/20130626-az-allam-atveszi-a-hatalmat-a-takarekszovetkezetek-folott.html
E.ON gázüzletága
http://nol.hu/gazdasag/cimkek/%C3%A1llamos%C3%ADt%C3%A1s
magánnyugdíj pénztárak
http://hvg.hu/gazdasag/20131003_Alig_maradt_az_allamositott_nyugdijpenzek
a Mol többségi tulajdonában lévő, stratégiai gáztárolócég
http://nol.hu/gazdasag/totalis_allamositas
a dunai vasmű megvásárlásának szándéka
http://www.napi.hu/magyar_vallalatok/megszoritasok_jonnek_a_dunaferr-allamositas_miatt.562729.html
jogdíjak
http://index.hu/bloghu/hacsaknem/2013/10/05/jogdijmutyi_a_magyar_kultura_szegyene
patikák
http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2013/10/03/kiknek_lesz_jo_a_patikak_allamositasa/
tankönyvterjesztés és kiadás
http://index.hu/belfold/2013/08/09/az_allam_belep_a_tankonyvpiacra/
iskolák
http://hvg.hu/velemeny/20130205_iskolaallamositas_Rado
Tigáz egyetemes gázszolgáltató kiszorítása a piacról
http://index.hu/gazdasag/2013/10/31/kuszobon_a_tigaz_allamositasa/
http://www.origo.hu/gazdasag/20150615-a-tigaz-is-kivonul-a-lakossagi-gazszolgaltatasbol.html
http://hvg.hu/itthon/20121002_Demjan_ceget_segitve_tiltottak_be_Kadarek
dohányárudák
http://nol.hu/belfold/mszp__a_trafiktorveny_modositasa_leleplezi_a_trafikmutyit
termőföld
http://www.alon.hu/uj-foldtorveny-es-botranyos-jelenetek-parlamentben-angyan-jozsef-kilepett-fideszbol-reszletes
pártiratok
http://nol.hu/belfold/20120426-einstandolt_partiratok
kórházellátók
http://hvg.hu/itthon/20130211_Megszuntethetnek_28_korhazi_ceget
http://hvg.hu/gazdasag/20121017_Tarlos_maig_nem_szignalta_a_korhazak_alla
szövetkezeti hitelintézetek
http://tenytar.blog.hu/2013/08/29/takarekszovetkezetek_allamositasa_trafikmutyi_deluxe
http://www.origo.hu/gazdasag/20130626-az-allam-atveszi-a-hatalmat-a-takarekszovetkezetek-folott.html
E.ON gázüzletága
http://nol.hu/gazdasag/cimkek/%C3%A1llamos%C3%ADt%C3%A1s
magánnyugdíj pénztárak
http://hvg.hu/gazdasag/20131003_Alig_maradt_az_allamositott_nyugdijpenzek
a Mol többségi tulajdonában lévő, stratégiai gáztárolócég
http://nol.hu/gazdasag/totalis_allamositas
a dunai vasmű megvásárlásának szándéka
http://www.napi.hu/magyar_vallalatok/megszoritasok_jonnek_a_dunaferr-allamositas_miatt.562729.html
jogdíjak
http://index.hu/bloghu/hacsaknem/2013/10/05/jogdijmutyi_a_magyar_kultura_szegyene
patikák
http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2013/10/03/kiknek_lesz_jo_a_patikak_allamositasa/
tankönyvterjesztés és kiadás
http://index.hu/belfold/2013/08/09/az_allam_belep_a_tankonyvpiacra/
iskolák
http://hvg.hu/velemeny/20130205_iskolaallamositas_Rado
Tigáz egyetemes gázszolgáltató kiszorítása a piacról
http://index.hu/gazdasag/2013/10/31/kuszobon_a_tigaz_allamositasa/
http://www.origo.hu/gazdasag/20150615-a-tigaz-is-kivonul-a-lakossagi-gazszolgaltatasbol.html
2013. szeptember 25., szerda
Nem szabad a jogállami mércéken enyhíteni
MHO/MTI
Német kollégák tettek munkalátogatást a Magyar Alkotmánybíróságon
A gazdasági válság és a nehézségek ellenére sem szabad a jogállami mércéken enyhíteni, az alapjogvédelmet továbbra is az eddigi szinten kell teljesíteni – mondta Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke szerdán a német szövetségi alkotmánybíróság elnökével tartott közös sajtótájékoztatón Gödöllőn.
Paczolay Péter arról beszélt, hogy a német alkotmánybíróság a válság hatására sem tért le a jogállamiság útjáról, hozzátéve, hogy az egész Európát foglalkoztató nehézségek megoldásának is a jogállami keretek megerősítése a szilárd alapja.
Andreas Voßkuhle beszédében hangsúlyozta: Európa csak szilárd jogállami keretek között tud továbbfejlődni. A nagy kihívások ellenére sikerült elérni, hogy egységesebbé váljék az európai jog, és ez közös alapot jelent - fogalmazott a Németországi Szövetségi Alkotmánybíróság elnöke, aki a testület több tagjával kedden munkalátogatást tett a magyar Alkotmánybíróságon.
Paczolay Péter elnök ismertette az Alaptörvény és az új alkotmánybírósági törvény változásait, és hatásukat az Alkotmánybíróság hatásköreire és működési rendjére. Szólt az új típusú alkotmányjogi panaszról, az ezzel kapcsolatos befogadási eljárásról is. Megjegyezte, hogy mivel a befogadási eljárás új intézmény, kezdetben fontos viszonyítási pont volt a német alkotmánybíróság évtizedek alatt kikristályosodott gyakorlata. Az elnök beszélt még az Alkotmánybíróság hatásköreinek a költségvetési és adóügyekkel kapcsolatos korlátozásáról, amelyet az Alaptörvény is fenntartott.
A két testület tagjai szakmai megbeszélésükön különösen fontosnak tartották, hogy az európai és a nemzeti alapjogvédelmi mechanizmusok egymást erősítve és kiegészítve, egyre hatékonyabban építsék az emberi jogok kultúráját.
Andreas Voßkuhle elnök végül munkalátogatásra hívta Paczolay Péter elnököt és a magyar alkotmánybíróság tagjait Karlsruhéba, a Németországi Szövetségi Alkotmánybíróságra, hogy ott folytassák a megkezdett tanácskozást.
Jogról és kereszténységről tartotta meg akadémiai székfoglaló előadását Erdő Péter bíboros
A jog fogalmának alakulása és a kereszténység kölcsönhatása - ez volt a témája Erdő Péter bíboros akadémiai székfoglaló előadásának, amelyet Jog, kánonjog és kultúra egy új antropológiai helyzet küszöbén címmel tartott meg kedden Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) székházában.
„Az egyházi jog vizsgálata társadalmaink mai helyzetében is fontos hozzájárulást jelenthet a joggal kapcsolatos alapvető problémák megoldásához” – hívta fel a figyelmet az egyházjog szerepére előadása elején Erdő Péter, akit májusban választott rendes tagjává az MTA közgyűlése.
Mint elmondta, a keresztény hagyomány, római előzmények alapján a jogot összekötötte az igazságosság követelményével. Emlékeztetett Szent Ágoston megállapítására, miszerint „ahol nincs igazságosság, ott jog sincs”.
Előadásában a bíboros részletesen beszélt arról, hogy a történelem folyamán hogyan tekintettek az egyházjog vagy kánonjog teológiai megalapozottságának szükségességére és teológiai alapjaira. Végül szólt arról, hogy az egyházjognak mi az üzenete a mai jogi kultúra környezetében.
Hangsúlyozta, hogy „a civil társadalmak tekintetében manapság felmerül a jog és erkölcs nélküli, de valamiképpen mégis szabályozott működés gondolata vagy illúziója”.
Ezt az elképzelést bátoríthatják olyan jelenségek, mint a tömegtájékoztatás „rendkívüli hatékonysága és viselkedést alakító ereje vagy a pénzügyi, biológiai és egyéb hatások útján történő vezérlés tapasztalatai” - mondta, hozzátéve, hogy „ha azonban csupán ilyen módszerekkel kíséreljük meg szabályozni egy társadalom működését, az emberi személy szabadsága számára vajmi kevés lehetőség marad. Ezzel szemben a kánonjogban a vallási meggyőződés segítségével a hit intézményesítő erővé válik.”
Ennek kapcsán előadásában felhívta a figyelmet arra, az állami jogrendek kapcsán is felmerül a kérdés, hogy „amennyiben nem kívánunk a szabad emberi döntésekről lemondani a társadalmi viselkedés szabályozásában, akkor nincs-e szükség mégis valamilyen közös világnézeti bázisra, ha tetszik, etikai minimumra, amely az önkéntes jogkövetést megalapozza”.
Erdő Péter eddig 250 tanulmányt és 25 kötetet publikált a kánonjog és a középkori egyházi jog témájában. Nyilvános akadémiai székfoglaló előadását meghallgatta Sólyom László volt köztársasági elnök és Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi is.
MTI/Magyar Kurír
„Az egyházi jog vizsgálata társadalmaink mai helyzetében is fontos hozzájárulást jelenthet a joggal kapcsolatos alapvető problémák megoldásához” – hívta fel a figyelmet az egyházjog szerepére előadása elején Erdő Péter, akit májusban választott rendes tagjává az MTA közgyűlése.
Mint elmondta, a keresztény hagyomány, római előzmények alapján a jogot összekötötte az igazságosság követelményével. Emlékeztetett Szent Ágoston megállapítására, miszerint „ahol nincs igazságosság, ott jog sincs”.
Előadásában a bíboros részletesen beszélt arról, hogy a történelem folyamán hogyan tekintettek az egyházjog vagy kánonjog teológiai megalapozottságának szükségességére és teológiai alapjaira. Végül szólt arról, hogy az egyházjognak mi az üzenete a mai jogi kultúra környezetében.
Hangsúlyozta, hogy „a civil társadalmak tekintetében manapság felmerül a jog és erkölcs nélküli, de valamiképpen mégis szabályozott működés gondolata vagy illúziója”.
Ezt az elképzelést bátoríthatják olyan jelenségek, mint a tömegtájékoztatás „rendkívüli hatékonysága és viselkedést alakító ereje vagy a pénzügyi, biológiai és egyéb hatások útján történő vezérlés tapasztalatai” - mondta, hozzátéve, hogy „ha azonban csupán ilyen módszerekkel kíséreljük meg szabályozni egy társadalom működését, az emberi személy szabadsága számára vajmi kevés lehetőség marad. Ezzel szemben a kánonjogban a vallási meggyőződés segítségével a hit intézményesítő erővé válik.”
Ennek kapcsán előadásában felhívta a figyelmet arra, az állami jogrendek kapcsán is felmerül a kérdés, hogy „amennyiben nem kívánunk a szabad emberi döntésekről lemondani a társadalmi viselkedés szabályozásában, akkor nincs-e szükség mégis valamilyen közös világnézeti bázisra, ha tetszik, etikai minimumra, amely az önkéntes jogkövetést megalapozza”.
Erdő Péter eddig 250 tanulmányt és 25 kötetet publikált a kánonjog és a középkori egyházi jog témájában. Nyilvános akadémiai székfoglaló előadását meghallgatta Sólyom László volt köztársasági elnök és Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi is.
MTI/Magyar Kurír
2013. szeptember 24., kedd
Korkedvezményes nyugdíj: az Alkotmánybíróság elkaszálta a beadványokat
MTI
Az Alkotmánybíróság (Ab) javarészt elutasította a korkedvezményes szolgálati nyugdíjak megszüntetésével kapcsolatos beadványokat hétfőn - közölte a testület kedden a honlapján.
A főként rendőröket, katonákat érintő korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló törvény egyebek mellett arról rendelkezett, hogy 2012 januárjától az 57 évesnél fiatalabb szolgálati nyugdíjasok az szja-val csökkentett összegű ellátást kapják, ha nem mennek vissza dolgozni a rendőrség úgynevezett szeniorállományába.
A törvényt több magánszemély, jogvédő és szakszervezet, valamint az ombudsman is támadta az Ab-n, egyebek mellett a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, valamint a tulajdonhoz és a szociális biztonsághoz való jognak a sérelmére hivatkozva.
Az Alkotmánybíróság (Ab) javarészt elutasította a korkedvezményes szolgálati nyugdíjak megszüntetésével kapcsolatos beadványokat hétfőn - közölte a testület kedden a honlapján.
A főként rendőröket, katonákat érintő korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló törvény egyebek mellett arról rendelkezett, hogy 2012 januárjától az 57 évesnél fiatalabb szolgálati nyugdíjasok az szja-val csökkentett összegű ellátást kapják, ha nem mennek vissza dolgozni a rendőrség úgynevezett szeniorállományába.
A törvényt több magánszemély, jogvédő és szakszervezet, valamint az ombudsman is támadta az Ab-n, egyebek mellett a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, valamint a tulajdonhoz és a szociális biztonsághoz való jognak a sérelmére hivatkozva.
2013. szeptember 20., péntek
Szabó Máté: "Csak a dolgomat végeztem"
...
- De mennyire felelhetnek meg a kormányzati, jogalkotói megoldások a jogállamiság követelményeinek akkor, ha maga az alaptörvény, azaz az alkotmányos keret is számos ellentmondást hordoz?
- Az alaptörvényt eredetileg én nem éreztem akkora balfogásnak. Azt gondolom, hogy egy elég homogén stratégia volt, elindult egy irányba. De hivatkozok valakire, aki szerintem nagyon nagy tanú: Boross Péter volt miniszterelnök 80. születésnapján a Magyar Hírlapnak arról beszélt, hogy jó ez az alaptörvény, de az azt követő lépések nem voltak megfelelően előkészítve. Ha elhelyezzük őt a palettán, mindenkinek világos lehet, hogy ez egy igen kemény kritika, nagyon udvariasan megfogalmazva. És egyet lehet érteni vele.
- Magyarán az alaptörvény módosításaival van a fő probléma?
- A módosításokkal és a kétharmados törvényekkel, amelyek belőle következnek. Hozzátenném, hogy előtte is, ami a médiatörvénnyel, vagy az egyházügyi törvénnyel elindult, hasonlóan rossz irányba tett lépéssorozat volt. Ilyen értelemben az alaptörvény nem a legrosszabb, hiszen az említett törvények és módosítások nagyon rosszak. De még azoknál is rosszabb a negyedik alaptörvény-módosítás, amivel a korábban még nem teljes mértékben kormányhű Ab egyes kritikus határozatait, melyek nem feleltek meg a kormányzati elvárásnak, visszacsinálták. Ez volt az unfair play a csúcson. Ráadásként pedig, miután erre belföldi és nemzetközi kritikák érkeztek, elsősorban a nemzetközi szervezetek nyomására születtek bizonyos kompromisszumok, például az egyházügyben, médiaügyben, oktatásügyben, a felsőoktatás ügyében, és még sorolhatnám. Ezekkel végül öszvérmegoldások jöttek létre; se ló, se szamár, már nem az, amit eredetileg az alaptörvény vagy ez a törvényhozási többség kívánt, de nem is az, amit a kritikusok szerettek volna elérni, hanem szerencsétlen, elhibázott keverékek. Ez a jogbizonytalanság a hatványon. Ezt pedig nem az alaptörvény teremtette, hanem az annak alapján álló törvényhozás, s a kapkodás, hiszen 727 jogszabályt hoztak, de ez még csak a legutóbbi szám, a beszélgetésünk idejében, lesz ez több is a hét végére. Ezeknek legalább tíz százalékát kellene vagy megsemmisíteni, vagy módosítani. Ennél azonban sokkal kisebb százalék került az Ab elé a mi, vagy mások ténykedése nyomán. Ennek ellenére volt felháborodás, hogy micsoda szabotázs-tevékenység, amit mi folytatunk. Szerintem nem volt az.
...
- A kormánypártok ellenben élnek az alaptörvény adta mozgástérrel. Erre lehet példa a hajléktalanok ügye, amelyben az alaptörvény csak egy megengedő mondatot tartalmaz arról, hogy a közterületen való, életvitelszerű tartózkodást megtilthatják. Most azonban látjuk a gyakorlati oldalát ennek, s hogy visszatér az a szabályozás, amelyet korábban - éppen az Ön indítványa nyomán - alkotmányellenesnek talált az Ab.
- Ez a jelenlegi alkotmányos problémák klasszikus esete. Bonyolult, önmagában is egy tengeri kígyó ez, mert a hajléktalanságra, mint olyan, nincs megoldás. A modern társadalom azt újra fogja termelni. Európában csak a viszonylag kis, homogén északi területek, Finnország és Skócia tudnak azzal kérkedni, hogy ők úgymond megoldották ezt a problémát, vagy legalábbis az európai elvárásnak megfelelnek. Az elvárás ott annyi, hogy egy éven belül mindenkit lakáshoz kell segíteni, ha pedig fogyatékkal élő, idős vagy fiatalkorú kerül utcára, akkor fél éven belül. Ők ezt meg tudják csinálni, de csak ez a két állam. Nálunk is megindult egy gondolkodás a kormánypárton belül, hogy miként kezeljék a hajléktalanügyet. Még a fideszes Kocsis Máté idevágó, korábbi pozíciójában leültünk erről egyeztetni, és biztosítottam őt, hogy amennyiben ő és a kormányoldal szociális megoldásokban gondolkodik, mi abban partnerek vagyunk, de a büntető és adminisztratív eszközök bevetésében nem, és azokat kritizálni is fogjuk.
- Erre mi volt a válasza?
- Meghallgatott. De azóta ő gyakorlatilag ki kiszállt ebből a történetből. Ezt csak azért mondtam el, mert még Kocsis Máté égisze alatt volt egy koncepció arról, hogy Budapestet kell tehermentesíteni, a kibocsátó közösségeket pedig bevonni a finanszírozásba. Ez az elgondolás szintén nagyon bonyolult; komoly problémákat vetne föl a gyakorlatban, ha például az utolsó bejelentett lakcím Hódmezővásárhely, de az érintett itt van a nyolcadik kerületben, akkor Hódmezővásárhelynek mégis részben, vagy egészben finanszíroznia kellene az ellátását. Nem könnyű kérdés ez, nem is ment át. És akkor jött az egyszerű "megoldás": a tiltás. Ezt ugyan az Ab nem engedte, most mégis megcsinálják. És valóban kezdődik a folyamat, amiben én már nem leszek benne mint ombudsman; a rövid, velős, alkotmányossá tett felhatalmazás alapján elkezdik büntetni a hajléktalanságot. Még vacillálnak, hogy kinek van joga tiltani, én attól tartok, hogy végül mindenkinek lesz. Megmondják majd, hogy hova nem lehet menni, s aki odamegy, megbüntetik.
- Ez most megtámadhatatlan lesz, miközben az Ab egyszer már kimondta, hogy mindez sérti az emberi méltóságot?
- Nem támadhatatlan, de van egy többszörösen megerősített alkotmányos felhatalmazás rá, ami társul a végrehajtás erős politikai akaratával. Persze a tiltás összekapcsolódik a feladat-ellátási kötelezettség deklarálásával és már hallhattuk, hogy télre mindenkinek van melegedőhelye. Mi ennek realitását is vizsgáltuk, s bármilyen nehéz volt a hivatalos közlés és a valóság összehasonlítása, azt állapítottuk meg, hogy ez nem egészen így van. De ez a vita csak bebetonozza a problémakört, amivel a szociális szolidaritást rombolja. Ez a politika, az ilyen törvényhozás tönkreteszi, felmenti a felelősség alól a polgárt és a közösséget. Azt mondja, hogy mi már megoldottuk, felejtsd el, besöpörtük a szőnyeg alá, a bútor alá, nem látod, tehát már nincs is.
- A miniszterelnök fogalmazott még tavaly valahogy úgy, hogy egy kisebbség léthelyzete azért ne sértse már a többség közérzetét...
- Voltak ilyen kijelentések, én Tarlós úr nyilatkozatait voltam kénytelen egy időben alaposan elolvasni, mert magam is sokat szerepeltem bennük. Az alkotmányos értékek szempontjából destruktív diskurzust indított el mindenki, aki ilyen módon szólt hozzá a kérdéshez. Eközben sokan elfelejtik, hogy az ötlet megfogalmazása óta sok ígéret nem valósult meg. Elmaradt például az idevágó nemzeti konzultáció, vagy a szociális népszavazás - mert erről is szó volt -, de az érintett önkormányzatok közötti korrekt forráselosztásról is megfeledkeztek. Megmaradt viszont a tiltás. Holott maga a szankcionálási politika rossz irányba vezet, hiszen úgy kezeli ezt a kérdést, hogy az nem egy szociális probléma, hanem adminisztratív, büntethető és büntetendő viselkedési forma.
- Maga a büntető jogalkotás, illetve a büntetések egy gyakoribb alkalmazása is egyre erősödő tendencia.
- Valóban. De - mint azt a kriminológia már régen tudja - ha már a gyerekeket, meg egyre többeket bekasztlizó politikát folytatunk, akkor kellene például legalább egy rendes büntetés-végrehajtási struktúra és nem egy olyan, amelyben gyakorlatilag a fogvatartott kedvétől és a pénzétől függ, hogy indít-e pert Strasbourgban az állam ellen úgy, hogy biztos lehet benne, hogy kárpótlást kap a tartásmódja miatt. Persze a rossz nyelvek szerint már régen kiszámolták, hogy még így is jobban megéri sorra egymás után kifizetni az egyedi kártérítéseket, mint egy olyan beruházást megvalósítani, amely biztosítja az emberséges létet a fogvatartottak számára. Ez egyébként 2010 előtt is így volt, de azóta csak rosszabb lett a helyzet. Valamilyen börtönfejlesztési program persze lesz, folyamatban van a változás, ami biztos, hogy pozitív elemeket is tartalmaz majd, mint például az elektromos követés, meg a reintegráció. De hogy ez hogyan fog kinézni a gyakorlatban, az már nem az én dolgom lesz. Hat éven át foglalkoztam a BV-vel, most már nem fogok, mert nem leszek ombudsman.
...
Nekem nem volt semmiféle előéletem a közéletben. Amikor a köztársasági elnök odahívta a pártok vezetőit - mert ugye neki az volt a szokása, hogy bemutatta a jelöltjét, nem pedig megkérdezte, hogy ki legyen az - akkor sorra jöttek a frakcióvezetők, s hüledeztek, hogyan kerültem én oda. Némelyikük ismert a tudományos közéletből, néhányan viszont semmit sem tudtak rólam. Úgyhogy vélhetően a meglepetés okozta sokk hatására meg is választottak. Szerintem azért, mert azt hitték, sőt, le is írták akkor, hogy ez egy szobatudós, és azt gondolták, hogy biztos nem fogok sok vizet zavarni, elüldögélek csendben. Veszélytelennek tartottak. Aztán később többen mondták, hogy hát ez nem egészen így alakult.
- Sokszor mégis úgy tűnt, hogy nincs igazán hatása annak, hogy Ön mond vagy kifogásol valamit. Mi az, amiben úgy érzi, nem ért célt?
- Ez elég negatív kérdés, nem is szeretem ezt a hozzáállást. Már mondtam, hogy ez nem a nagy változások intézménye. Nagyon rosszul gondolkodik az, aki azt hiszi, hogy odamegy az ombudsman, berúgja az ajtót, mire minden probléma egyszerre megoldódik. Kis lépésekkel lehet és kell javítani az alapjogok érvényesülésén, s azzal, ha végigjárjuk a lehetséges jogállami utakat. Azt gondolom, hogy ez hatékony, hatásos volt az elmúlt hat évben. De hozhatok olyan példát is, ahol valóban nem voltam elégedett, mert nem értük el azt, amit lehetne. Az elkapkodott és elhamarkodott, nyilvánosan bizonyíthatóan a szakpolitika által sem így tervezett felsőoktatási átalakításokról beszélek. Amit mi ott elértünk, hogy például két héttel meghosszabbították a jelentkezési határidőt. Volt olyan szülő, aki ezt is sírva köszönte meg, holott erről én is azt gondolom, hogy nem elég. Pláne, hogy odatettek egy államtitkárt, Klinghammer Istvánt, aki aztán tényleg "öreg róka" a felsőoktatásban, és akkor ő is azt válaszolja a kritikáinkra, hogy minden rendben van, na ez botrány. Az a véleményem, hogy ez az elkapkodottan tanár-, diák-, tudás- és jövőellenes felsőoktatási rendszer, ami mára kialakult, nemcsak rossz döntések sokaságát kényszerítette az egyetemekre, az összes felvételizőre, de - bár ezt nem tudhatom biztosan - vélhetően ennek hatására is tömegével mennek külföldre. Márpedig ez össztársadalmi és távlati szempontból sem jó tendencia, bár lehet erről vitatkozni. Nem értük azt el, hogy ez átalakuljon. Elértek viszont valamilyen kompromisszumokat azok a hallgatói tiltakozások, amelyek tárgyaló asztalhoz kényszerítették az emberi erőforrás miniszterét és abból alakultak ki változások. Azt, hogy ki hogyan értékeli ezeket, megint másik kérdés. Összességében igaz, hogy itt az ombudsmani eszközökkel keveset lehetett elérni. És nyilván voltak még ilyen ügyek azok mellett a sikerek, vagy részsikerek mellett, amikor beérett a hivatal jogérvényesítő munkája. De nem szabad kedvét veszteni egy ombudsmannak, hanem újra és újra közzé kell tennie az álláspontját, és akkor legalább elmondta már megint, legalább volt valaki, aki elmondta és tudjuk, hogy ami van, az így nem jó.
- Egy idő után talán lesz valaki a jogalkotásban, aki cselekszik is.
- Hát, nehéz dolog ez a cselekvés, mert manapság túl sok a cselekvés és túl kevés előtte-mögötte a gondolkodás. Ez a mostani egy hiperaktív jogalkotás, hiperaktív alkotmányozás, hiperaktív politizálás, amelyben állandóan megmentjük a lakosság egészét vagy részét, minden egyes lépésünkkel. Ez egy rossz önképe a politikának. Állandóan válság van és állandóan a vészféket kell húzni. De ha állandóan vészféket húzunk, akkor egyhelyben maradunk.
Biró Marianna/Farkas-Cseke János /
- De mennyire felelhetnek meg a kormányzati, jogalkotói megoldások a jogállamiság követelményeinek akkor, ha maga az alaptörvény, azaz az alkotmányos keret is számos ellentmondást hordoz?
- Az alaptörvényt eredetileg én nem éreztem akkora balfogásnak. Azt gondolom, hogy egy elég homogén stratégia volt, elindult egy irányba. De hivatkozok valakire, aki szerintem nagyon nagy tanú: Boross Péter volt miniszterelnök 80. születésnapján a Magyar Hírlapnak arról beszélt, hogy jó ez az alaptörvény, de az azt követő lépések nem voltak megfelelően előkészítve. Ha elhelyezzük őt a palettán, mindenkinek világos lehet, hogy ez egy igen kemény kritika, nagyon udvariasan megfogalmazva. És egyet lehet érteni vele.
- Magyarán az alaptörvény módosításaival van a fő probléma?
- A módosításokkal és a kétharmados törvényekkel, amelyek belőle következnek. Hozzátenném, hogy előtte is, ami a médiatörvénnyel, vagy az egyházügyi törvénnyel elindult, hasonlóan rossz irányba tett lépéssorozat volt. Ilyen értelemben az alaptörvény nem a legrosszabb, hiszen az említett törvények és módosítások nagyon rosszak. De még azoknál is rosszabb a negyedik alaptörvény-módosítás, amivel a korábban még nem teljes mértékben kormányhű Ab egyes kritikus határozatait, melyek nem feleltek meg a kormányzati elvárásnak, visszacsinálták. Ez volt az unfair play a csúcson. Ráadásként pedig, miután erre belföldi és nemzetközi kritikák érkeztek, elsősorban a nemzetközi szervezetek nyomására születtek bizonyos kompromisszumok, például az egyházügyben, médiaügyben, oktatásügyben, a felsőoktatás ügyében, és még sorolhatnám. Ezekkel végül öszvérmegoldások jöttek létre; se ló, se szamár, már nem az, amit eredetileg az alaptörvény vagy ez a törvényhozási többség kívánt, de nem is az, amit a kritikusok szerettek volna elérni, hanem szerencsétlen, elhibázott keverékek. Ez a jogbizonytalanság a hatványon. Ezt pedig nem az alaptörvény teremtette, hanem az annak alapján álló törvényhozás, s a kapkodás, hiszen 727 jogszabályt hoztak, de ez még csak a legutóbbi szám, a beszélgetésünk idejében, lesz ez több is a hét végére. Ezeknek legalább tíz százalékát kellene vagy megsemmisíteni, vagy módosítani. Ennél azonban sokkal kisebb százalék került az Ab elé a mi, vagy mások ténykedése nyomán. Ennek ellenére volt felháborodás, hogy micsoda szabotázs-tevékenység, amit mi folytatunk. Szerintem nem volt az.
...
- A kormánypártok ellenben élnek az alaptörvény adta mozgástérrel. Erre lehet példa a hajléktalanok ügye, amelyben az alaptörvény csak egy megengedő mondatot tartalmaz arról, hogy a közterületen való, életvitelszerű tartózkodást megtilthatják. Most azonban látjuk a gyakorlati oldalát ennek, s hogy visszatér az a szabályozás, amelyet korábban - éppen az Ön indítványa nyomán - alkotmányellenesnek talált az Ab.
- Ez a jelenlegi alkotmányos problémák klasszikus esete. Bonyolult, önmagában is egy tengeri kígyó ez, mert a hajléktalanságra, mint olyan, nincs megoldás. A modern társadalom azt újra fogja termelni. Európában csak a viszonylag kis, homogén északi területek, Finnország és Skócia tudnak azzal kérkedni, hogy ők úgymond megoldották ezt a problémát, vagy legalábbis az európai elvárásnak megfelelnek. Az elvárás ott annyi, hogy egy éven belül mindenkit lakáshoz kell segíteni, ha pedig fogyatékkal élő, idős vagy fiatalkorú kerül utcára, akkor fél éven belül. Ők ezt meg tudják csinálni, de csak ez a két állam. Nálunk is megindult egy gondolkodás a kormánypárton belül, hogy miként kezeljék a hajléktalanügyet. Még a fideszes Kocsis Máté idevágó, korábbi pozíciójában leültünk erről egyeztetni, és biztosítottam őt, hogy amennyiben ő és a kormányoldal szociális megoldásokban gondolkodik, mi abban partnerek vagyunk, de a büntető és adminisztratív eszközök bevetésében nem, és azokat kritizálni is fogjuk.
- Erre mi volt a válasza?
- Meghallgatott. De azóta ő gyakorlatilag ki kiszállt ebből a történetből. Ezt csak azért mondtam el, mert még Kocsis Máté égisze alatt volt egy koncepció arról, hogy Budapestet kell tehermentesíteni, a kibocsátó közösségeket pedig bevonni a finanszírozásba. Ez az elgondolás szintén nagyon bonyolult; komoly problémákat vetne föl a gyakorlatban, ha például az utolsó bejelentett lakcím Hódmezővásárhely, de az érintett itt van a nyolcadik kerületben, akkor Hódmezővásárhelynek mégis részben, vagy egészben finanszíroznia kellene az ellátását. Nem könnyű kérdés ez, nem is ment át. És akkor jött az egyszerű "megoldás": a tiltás. Ezt ugyan az Ab nem engedte, most mégis megcsinálják. És valóban kezdődik a folyamat, amiben én már nem leszek benne mint ombudsman; a rövid, velős, alkotmányossá tett felhatalmazás alapján elkezdik büntetni a hajléktalanságot. Még vacillálnak, hogy kinek van joga tiltani, én attól tartok, hogy végül mindenkinek lesz. Megmondják majd, hogy hova nem lehet menni, s aki odamegy, megbüntetik.
- Ez most megtámadhatatlan lesz, miközben az Ab egyszer már kimondta, hogy mindez sérti az emberi méltóságot?
- Nem támadhatatlan, de van egy többszörösen megerősített alkotmányos felhatalmazás rá, ami társul a végrehajtás erős politikai akaratával. Persze a tiltás összekapcsolódik a feladat-ellátási kötelezettség deklarálásával és már hallhattuk, hogy télre mindenkinek van melegedőhelye. Mi ennek realitását is vizsgáltuk, s bármilyen nehéz volt a hivatalos közlés és a valóság összehasonlítása, azt állapítottuk meg, hogy ez nem egészen így van. De ez a vita csak bebetonozza a problémakört, amivel a szociális szolidaritást rombolja. Ez a politika, az ilyen törvényhozás tönkreteszi, felmenti a felelősség alól a polgárt és a közösséget. Azt mondja, hogy mi már megoldottuk, felejtsd el, besöpörtük a szőnyeg alá, a bútor alá, nem látod, tehát már nincs is.
- A miniszterelnök fogalmazott még tavaly valahogy úgy, hogy egy kisebbség léthelyzete azért ne sértse már a többség közérzetét...
- Voltak ilyen kijelentések, én Tarlós úr nyilatkozatait voltam kénytelen egy időben alaposan elolvasni, mert magam is sokat szerepeltem bennük. Az alkotmányos értékek szempontjából destruktív diskurzust indított el mindenki, aki ilyen módon szólt hozzá a kérdéshez. Eközben sokan elfelejtik, hogy az ötlet megfogalmazása óta sok ígéret nem valósult meg. Elmaradt például az idevágó nemzeti konzultáció, vagy a szociális népszavazás - mert erről is szó volt -, de az érintett önkormányzatok közötti korrekt forráselosztásról is megfeledkeztek. Megmaradt viszont a tiltás. Holott maga a szankcionálási politika rossz irányba vezet, hiszen úgy kezeli ezt a kérdést, hogy az nem egy szociális probléma, hanem adminisztratív, büntethető és büntetendő viselkedési forma.
- Maga a büntető jogalkotás, illetve a büntetések egy gyakoribb alkalmazása is egyre erősödő tendencia.
- Valóban. De - mint azt a kriminológia már régen tudja - ha már a gyerekeket, meg egyre többeket bekasztlizó politikát folytatunk, akkor kellene például legalább egy rendes büntetés-végrehajtási struktúra és nem egy olyan, amelyben gyakorlatilag a fogvatartott kedvétől és a pénzétől függ, hogy indít-e pert Strasbourgban az állam ellen úgy, hogy biztos lehet benne, hogy kárpótlást kap a tartásmódja miatt. Persze a rossz nyelvek szerint már régen kiszámolták, hogy még így is jobban megéri sorra egymás után kifizetni az egyedi kártérítéseket, mint egy olyan beruházást megvalósítani, amely biztosítja az emberséges létet a fogvatartottak számára. Ez egyébként 2010 előtt is így volt, de azóta csak rosszabb lett a helyzet. Valamilyen börtönfejlesztési program persze lesz, folyamatban van a változás, ami biztos, hogy pozitív elemeket is tartalmaz majd, mint például az elektromos követés, meg a reintegráció. De hogy ez hogyan fog kinézni a gyakorlatban, az már nem az én dolgom lesz. Hat éven át foglalkoztam a BV-vel, most már nem fogok, mert nem leszek ombudsman.
...
Nekem nem volt semmiféle előéletem a közéletben. Amikor a köztársasági elnök odahívta a pártok vezetőit - mert ugye neki az volt a szokása, hogy bemutatta a jelöltjét, nem pedig megkérdezte, hogy ki legyen az - akkor sorra jöttek a frakcióvezetők, s hüledeztek, hogyan kerültem én oda. Némelyikük ismert a tudományos közéletből, néhányan viszont semmit sem tudtak rólam. Úgyhogy vélhetően a meglepetés okozta sokk hatására meg is választottak. Szerintem azért, mert azt hitték, sőt, le is írták akkor, hogy ez egy szobatudós, és azt gondolták, hogy biztos nem fogok sok vizet zavarni, elüldögélek csendben. Veszélytelennek tartottak. Aztán később többen mondták, hogy hát ez nem egészen így alakult.
- Sokszor mégis úgy tűnt, hogy nincs igazán hatása annak, hogy Ön mond vagy kifogásol valamit. Mi az, amiben úgy érzi, nem ért célt?
- Ez elég negatív kérdés, nem is szeretem ezt a hozzáállást. Már mondtam, hogy ez nem a nagy változások intézménye. Nagyon rosszul gondolkodik az, aki azt hiszi, hogy odamegy az ombudsman, berúgja az ajtót, mire minden probléma egyszerre megoldódik. Kis lépésekkel lehet és kell javítani az alapjogok érvényesülésén, s azzal, ha végigjárjuk a lehetséges jogállami utakat. Azt gondolom, hogy ez hatékony, hatásos volt az elmúlt hat évben. De hozhatok olyan példát is, ahol valóban nem voltam elégedett, mert nem értük el azt, amit lehetne. Az elkapkodott és elhamarkodott, nyilvánosan bizonyíthatóan a szakpolitika által sem így tervezett felsőoktatási átalakításokról beszélek. Amit mi ott elértünk, hogy például két héttel meghosszabbították a jelentkezési határidőt. Volt olyan szülő, aki ezt is sírva köszönte meg, holott erről én is azt gondolom, hogy nem elég. Pláne, hogy odatettek egy államtitkárt, Klinghammer Istvánt, aki aztán tényleg "öreg róka" a felsőoktatásban, és akkor ő is azt válaszolja a kritikáinkra, hogy minden rendben van, na ez botrány. Az a véleményem, hogy ez az elkapkodottan tanár-, diák-, tudás- és jövőellenes felsőoktatási rendszer, ami mára kialakult, nemcsak rossz döntések sokaságát kényszerítette az egyetemekre, az összes felvételizőre, de - bár ezt nem tudhatom biztosan - vélhetően ennek hatására is tömegével mennek külföldre. Márpedig ez össztársadalmi és távlati szempontból sem jó tendencia, bár lehet erről vitatkozni. Nem értük azt el, hogy ez átalakuljon. Elértek viszont valamilyen kompromisszumokat azok a hallgatói tiltakozások, amelyek tárgyaló asztalhoz kényszerítették az emberi erőforrás miniszterét és abból alakultak ki változások. Azt, hogy ki hogyan értékeli ezeket, megint másik kérdés. Összességében igaz, hogy itt az ombudsmani eszközökkel keveset lehetett elérni. És nyilván voltak még ilyen ügyek azok mellett a sikerek, vagy részsikerek mellett, amikor beérett a hivatal jogérvényesítő munkája. De nem szabad kedvét veszteni egy ombudsmannak, hanem újra és újra közzé kell tennie az álláspontját, és akkor legalább elmondta már megint, legalább volt valaki, aki elmondta és tudjuk, hogy ami van, az így nem jó.
- Egy idő után talán lesz valaki a jogalkotásban, aki cselekszik is.
- Hát, nehéz dolog ez a cselekvés, mert manapság túl sok a cselekvés és túl kevés előtte-mögötte a gondolkodás. Ez a mostani egy hiperaktív jogalkotás, hiperaktív alkotmányozás, hiperaktív politizálás, amelyben állandóan megmentjük a lakosság egészét vagy részét, minden egyes lépésünkkel. Ez egy rossz önképe a politikának. Állandóan válság van és állandóan a vészféket kell húzni. De ha állandóan vészféket húzunk, akkor egyhelyben maradunk.
Biró Marianna/Farkas-Cseke János /
2013. szeptember 1., vasárnap
A portugál alkotmánybíróság „vétózott”
Elutasította a portugál alkotmánybíróság csütörtökön azt a törvénytervezetet, amellyel a lisszaboni kormány egyszerűbbé akarta tenni a közszférában dolgozók leépítését.
A portugál kormány az EU és az IMF által biztosított több milliárd eurós mentőcsomag fejében vállalt megszorító intézkedések részeként nyújtott be törvényjavaslatot, amely szerint átképeznék és alacsonyabb fizetési kategóriába sorolnák a közszféra több dolgozóját. Másfél év után az érintett munkavállalókat elbocsáthatnák, vagy más állásba helyezhetnék át.
A jelenleg hatályos törvények értelmében a portugál köztisztviselőket csak kivételes esetekben - például súlyos szakmai szabálysértés esetén - lehet elbocsátani.
Az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a tervezet egyes cikkelyeit, arra hivatkozva, hogy azok sértik a munkahely biztonságára vonatkozó garanciákat.
Pedro Passos Coelho miniszterelnök 4,7 milliárd euróval akarja csökkenteni a közkiadásokat 2014 végéig. Ennek érdekében a kormány mintegy 30 ezer állami alkalmazotti státust meg akar szüntetni.
MHO/MTI
A portugál kormány az EU és az IMF által biztosított több milliárd eurós mentőcsomag fejében vállalt megszorító intézkedések részeként nyújtott be törvényjavaslatot, amely szerint átképeznék és alacsonyabb fizetési kategóriába sorolnák a közszféra több dolgozóját. Másfél év után az érintett munkavállalókat elbocsáthatnák, vagy más állásba helyezhetnék át.
A jelenleg hatályos törvények értelmében a portugál köztisztviselőket csak kivételes esetekben - például súlyos szakmai szabálysértés esetén - lehet elbocsátani.
Az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a tervezet egyes cikkelyeit, arra hivatkozva, hogy azok sértik a munkahely biztonságára vonatkozó garanciákat.
Pedro Passos Coelho miniszterelnök 4,7 milliárd euróval akarja csökkenteni a közkiadásokat 2014 végéig. Ennek érdekében a kormány mintegy 30 ezer állami alkalmazotti státust meg akar szüntetni.
MHO/MTI
2013. augusztus 26., hétfő
Velencei Bizottság - Paczolaynak nem szóltak
Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke az MTI érdeklődésére csütörtökön azt mondta: eddig nem kapott tájékoztatást arról, hogy a kormány újrajelöli-e őt a Velencei Bizottságba.
2013. augusztus 15.
A Népszabadság szerint a szerdai kormányülésen döntöttek arról, hogy Paczolay Péter helyett Székely László jogászt, ombudsmanjelöltet delegálják a testületbe. A lap forrásai szerint a döntés oka bizalomvesztés. Ezzel kapcsolatban a Külügyminisztérium annyit közölt: Paczolay mandátuma augusztus 1-jén lejárt, 2009 óta volt tagja a testületnek, egyszer újraválasztható.
Paczolay Péter mindezzel kapcsolatban az MTI érdeklődésére közölte: a sajtó által emlegetett bizalomvesztés "nem értelmezhető". A Velencei Bizottságban ugyanis a tagoknak nincs módjuk nemzeti érdeket képviselni, hiszen az olyan ügyek vitájában, amelyekben a saját országuk érintett, nem is vesznek részt, ezért is hívják meg az adott ülésre az érintett kormány képviselőjét.
"A bizalomvesztés az általam betöltött másik funkcióval, az Alkotmánybíróság elnöki tisztségével kapcsolatban sem értelmezhető, hiszen az alkotmánybírónak nem az őt megválasztókhoz vagy a kormányhoz, hanem az alkotmányossághoz kell hűnek maradnia" - szögezte le.
Paczolay Péter közölte azt is: a Velencei Bizottság munkájában - az akkori magyar tag, Herczegh Géza felkérésére - 1991 óta vesz részt. Póttagként 2001 óta, rendes tagként pedig 2005 óta tevékenykedik a bizottságban, amelynek 2009 és 2011 között alelnöke volt. Második négyéves mandátuma 2013. augusztus 1-jén járt le.
"Eddig nem kaptam tájékoztatást arról, hogy újrajelölnek-e. A Velencei Bizottság statútuma erre egyébként lehetőséget ad, hiszen a tagok korlátozás nélkül újrajelölhetők. Akárhogy is történik, a kapcsolatom semmiképpen sem fog megszakadni a bizottsággal, hiszen - ahogy 2001 előtt, úgy a jövőben is - szakértőként részt veszek majd a munkában" - közölte az Alkotmánybíróság elnöke.
MTI
2013. augusztus 15.
A Népszabadság szerint a szerdai kormányülésen döntöttek arról, hogy Paczolay Péter helyett Székely László jogászt, ombudsmanjelöltet delegálják a testületbe. A lap forrásai szerint a döntés oka bizalomvesztés. Ezzel kapcsolatban a Külügyminisztérium annyit közölt: Paczolay mandátuma augusztus 1-jén lejárt, 2009 óta volt tagja a testületnek, egyszer újraválasztható.
Paczolay Péter mindezzel kapcsolatban az MTI érdeklődésére közölte: a sajtó által emlegetett bizalomvesztés "nem értelmezhető". A Velencei Bizottságban ugyanis a tagoknak nincs módjuk nemzeti érdeket képviselni, hiszen az olyan ügyek vitájában, amelyekben a saját országuk érintett, nem is vesznek részt, ezért is hívják meg az adott ülésre az érintett kormány képviselőjét.
"A bizalomvesztés az általam betöltött másik funkcióval, az Alkotmánybíróság elnöki tisztségével kapcsolatban sem értelmezhető, hiszen az alkotmánybírónak nem az őt megválasztókhoz vagy a kormányhoz, hanem az alkotmányossághoz kell hűnek maradnia" - szögezte le.
Paczolay Péter közölte azt is: a Velencei Bizottság munkájában - az akkori magyar tag, Herczegh Géza felkérésére - 1991 óta vesz részt. Póttagként 2001 óta, rendes tagként pedig 2005 óta tevékenykedik a bizottságban, amelynek 2009 és 2011 között alelnöke volt. Második négyéves mandátuma 2013. augusztus 1-jén járt le.
"Eddig nem kaptam tájékoztatást arról, hogy újrajelölnek-e. A Velencei Bizottság statútuma erre egyébként lehetőséget ad, hiszen a tagok korlátozás nélkül újrajelölhetők. Akárhogy is történik, a kapcsolatom semmiképpen sem fog megszakadni a bizottsággal, hiszen - ahogy 2001 előtt, úgy a jövőben is - szakértőként részt veszek majd a munkában" - közölte az Alkotmánybíróság elnöke.
MTI
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)