Sérti a lengyel alkotmányt a gazdasági társaságok felszámolására vonatkozó előírások olyan értelmezése, melyre hivatkozva az új kulturális miniszter, BartlomiejSienkiewicz decemberben felmentette a közszolgálati médiát működtető társaságok vezetését – közölte a lengyel alkotmánybíróság csütörtökön közzétett ítéletében. Az alkotmánybíróság öttagú összetételben döntött, egy bíró ellenezte a végzést. A kulturális tárca szerint viszont a döntést figyelmen kívül kell hagyni.
„A gazdasági társaságokról szóló törvénynek a részvénytársaságok felszámolását érintő előírásait nem lehet úgy értelmezni, hogy magából a törvényből kifolyólag a közszolgálati médiára is vonatkoznak” – szólt az ítélet, aminek értelmében a gazdasági társaságok tagjainak leváltását szabályozó előírások alapján a közmédiára alkalmazott döntések semmilyen jogi következményt nem vonnak maguk után.
A testülethez december 14-én az ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) képviselői nyújtottak be panaszt. Előtte az októberi parlamenti választások nyomán többségbe került parlamenti koalíció politikusai kilátásba helyezték a lengyel közszolgálati rádió és televízió vezetésének leváltását, illetve a közmédia jelenlegi szervezeti formájának felszámolását. December 20-án Sienkiewicz miniszter a gazdasági társaságokról szóló törvényre és egy parlamenti határozatra hivatkozva felmentette a közszolgálati televízió és rádió, valamint a PAP állami hírügynökség vezérigazgatóját. December 27-én Sienkiewicz felszámolási eljárást indított a közmédiát működtető társaságok ellen. Ennek értelmében az említett társaságokat a felszámolással megbízott illetékesek irányítják. A közmédia vezetésének felmentését AndrzejDuda államfő is törvénysértőnek nevezte. Az intézkedések ellen a múlt héten tömegfelvonuláson is tiltakoztak Varsóban.
A csütörtöki alkotmánybírósági döntésre reagálva, a varsói kulturális tárca közleményt adott ki. Az intézmény honlapján közzétett dokumentumban az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), valamint a lengyel legfelsőbb bíróság által az utóbbi években kiadott határozatokra hivatkozva azt írták, hogy az alkotmánybíróság nem független, ezért döntéseinek nincs általánosan kötelező erejük, és nem véglegesek, a jogi gyakorlatban pedig nem létezőnek tekintendők, így mellőzendők.
Sokan a jelenlegi politikai rendszer kiépüléséhez vezető út első lépcsőfokának tartják a 2008. márciusi szociális népszavazást. A Fidesz ellenzékből tudott három költségvetést érintő kérdést átvinni, majd olyan magasra tornászta a részvételt, hogy a népszavazás még a 2010 utáni alkotmányjogi környezetben is érvényes lett volna. Ez azóta sem sikerült senki másnak. Az ellenzéki pártok azonban idén is több népszavazási kezdeményezéssel próbálkoznak, a Jobbik-Konzervatívok például napokon belül elkezdheti gyűjteni az aláírásokat a kötelező kamarai tagdíj eltörléséről.
Érdemes megvizsgálni, hogy a 2010 óta formálódó közjogi környezetben milyen lehetőség van népszavazások kezdeményezésére. Cikksorozatunk előző részében 2004-ig dolgoztuk fel a magyar referendumok történetét. A mostani cikkünkben a 2008-as szociális népszavazástól kezdve nézzük meg, hogy milyen jogi csaták révén jutott el a Fidesz oda, hogy több mint hárommillió magyar választót állítson a saját oldalára. Bemutatjuk, hogy a vasárnapi boltzár körüli kopaszbotránytól miként jutottunk el a 2016-os migránskvóta-referendumig, majd a népszavazás intézményének teljes kiüresítéséig.
A 2008-as „szociális népszavazás”
Az akkor ellenzéki Fidesz olyanra volt képes 2008-ban, ami azóta kormányzó pártként sem sikerült nekik: eredményesen végigvitt egy népszavazási kezdeményezést, és akkora választói tömböt állított maga mellé (3,3 millió embert), amire azóta sem volt képes senki. A voksolás másik fontos hozadéka lélektani volt: olyan választók álltak százezres nagyságrendben döntésükkel a Fidesz mellé, akik korábban soha nem voltak a párt szavazói.
2006 forró őszén, október 23-án hét népszavazási kérdést is benyújtott a Fidesz, ebből végül hármat hitelesített az Országos Választási Bizottság (OVB). A teljes jogi procedúra ezután közel egy teljes évet vett igénybe. Halmai Gábor alkotmányjogász szerint az OVB és az alkotmánybírák eltérő jogértelmezéséből fakadó ádáz viták és az azok eredményeként kialakított ellentétes vélemények, valamint a vitát kísérő újságírói és politikusi megnyilvánulások nagyban roncsolták a két testület tekintélyét, társadalmi elfogadottságát.
A Fidesz által kezdeményezett népszavazási kérdések a kórházi napidíj, a vizitdíj és a tandíj kivezetésére kötelezték volna a Gyurcsány-kormányt.
Mivel ezek olyan kérdések voltak, amelyek végső soron a költségvetés bevételi oldalát is érintették, megkezdődött az a jogászkodás, ami egyrészt a népszavazások bizonytalan törvényi és alkotmányi szabályozásából is fakadt, ugyanakkor az átlag választónak meglehetősen nehezen volt követhető.
A tandíj esetében például az OVB 2006 novemberében rögtön meg is tagadta a kérdés hitelesítését. Az alkotmánynak arra a passzusára hivatkoztak, ami kizárja a kormány programjáról tartott népszavazás lehetőségét. A Fidesz panaszt tett az Alkotmánybíróságnál (Ab) az OVB döntése ellen, az Ab pedig a Fidesznek adott igazat. Szerintük a kormányprogram egészéről nem tartható népszavazás, annak egyes tartalmi elemeiről azonban igen. Fontos megjegyezni, hogy az Ab sem volt egységes ebben a kérdésben: Holló András és Bragyova András alkotmánybírók különvéleményt fogalmaztak meg. Utóbbi szakvéleménye szerint az OVB döntését kellett volna helyben hagyniuk. Ugyanezeket a köröket a másik két népszavazási kérdésről is lefutották a felek, nem is egyszer.
Az OVB végül további jogi mozgástér hiányában hitelesítette a három kérdést, és 2007 nyarán kiadta az aláírásgyűjtő íveket. Jelezte ugyanakkor, hogy továbbra is fenntartja az álláspontját: szerintük alkotmányellenesek a népszavazási kérdések, hiszen „tiltott tárgykörűek”.
Sólyom László államfő 2008. március 9-ére tűzte ki a népszavazás dátumát. Kóka János, az SZDSZ akkori elnöke elővette a húsz évvel korábbi kampányszlogent, és úgy fogalmazott: aki „otthon marad, az a múltra szavaz”. A liberálisok kampányának irányításával Horn Gábort bízták meg. A párt mondása az volt, hogy aki igennel szavaz, a szocializmusra szavaz és bizonyos esetekben legalább annyira leegyszerűsítőek és csúsztatásokkal teliek voltak ezek a kampányüzenetek, mint a Fideszéi.
Valahol szimbolikus, hogy Orbán Viktor a szociálisnak nevezett népszavazási kampányát pont a baloldali Csepelen zárta, ahol azt mondta: bizonyára sok olyan szocialista választó lesz, aki másnap igennel fog szavazni a Fidesz kérdéseire. A Fidesz elnökének igaza lett. Másnap több mint négymillió magyar választó jelent meg az urnák előtt (50,5 százalékos volt a részvétel), és elsöprő arányban szavaztak a különböző díjak eltörlése mellett.
Az akkori Fidesszel 3,3 millió választó értett egyet, magyarán egy olyan választói tömb képződött meg ekkor, amelyben bőven voltak korábbi MSZP-s szavazók is. Jó pár olyan választókerületben, ahol a baloldal dominanciája kikezdhetetlennek tűnt 1994 óta, ez a voksolás jelentette a kapudrogot a Fidesz szavazótáborához.
A választási részvételt ezúttal is a településméret határozta meg, ugyanakkor a korábbi népszavazások trendjeitől homlokegyenest eltérően. Nem Budapesten és a nagyobb városokban volt a legmagasabb a részvétel, hanem a legkisebb falvakban. A Fidesz támogatottsága 2002 óta illeszkedik a települések lakosságszámához, csak éppen fordított arányosságban követve azt. Magyarán: minél alacsonyabb egy magyar település lakosságszáma, annál fideszesebb.
Így aligha volt meglepő, hogy az igen szavazatok aránya is követte ezt a trendet, és az 500 fő alatti aprófalvakban volt a legelsöprőbb (89 százalék), de még Budapesten is a szavazók háromnegyede egyetértett a Fidesz állításaival.
A SZDSZ eredményváró eseményén a Hír TV bekapcsolt kamerái előtt Horn Gábor sajátos módon élőben szinkrontolmácsolta Gyurcsány Ferenc szavait, amikor arra utalt, hogy a kormányfő személyéről mondott ítélet a magyar választó: „Nem azt mondták, Feri! Azt mondták, menj a picsába, valljuk be!” Később Gyurcsány menesztette a SZDSZ-es egészségügyi minisztert, Horváth Ágnest, a párt pedig válaszul április végén kilépett a kormánykoalícióból.
Az ország ekkorra már nagyon jelentős gazdasági nehézségekkel küzdött, 2009-re a GDP volumenindexe 7 százalékos mértékben esett vissza 2008-hoz képest. Gyurcsány Ferenc nem mondott le a népszavazás után, hanem várt még egy évet, és további gazdasági-politikai vesszőfutás után némileg váratlanul 2009 márciusában mondott le a kormány éléről.
Verseny az idővel a vasárnapi boltzár ellen
Ahogyan azt a 2004-es referendum esetében is láttuk, egy-egy népszavazási kezdeményezésnél érdemes megvizsgálni azok keletkezésének politikai kontextusát, és nem csupán a végső kérdésfelvetést elemezni. Így érdemes eljárnunk a 2016-os kvótanépszavazás teljes körű megértésekor is.
2013-ban új népszavazási törvényt fogadott el a kétharmados többségű kormánypárt. Erre szükség is volt, mivel – ahogyan a 2006–2008 közötti jogértelmezési viták során kiderült – számos hiányossággal küzdött a korábbi szabályozás. A módosítás során újra 50 százalékos részvételhez kötötték a referendumok eredményességét, és bevezették az úgynevezett párhuzamossági moratóriumot. Erre azért volt szükség, hogy több hasonló vagy éppen homlokegyenest ellentétes tartalmú kérdésben ne lehessen egy időben népszavazási kezdeményezést benyújtani.
„A cél tehát legitim, a korlátozás mértéke viszont aránytalan volt” – fogalmazott akkor László Róbert, a Political Capital választási szakértője. Ez azt jelentette, hogy lényegében egy-egy fontos közjogi kérdést bárki blokkolhatott hosszú hónapokra, mert minden esetben meg kellett várni a jogerős elutasító határozatot. Innentől kezdve a megfelelő ütemérzék, informáltság, a Nemzeti Választási Iroda (NVI) aulájában tanúsított állóképesség, majd végül a testzsírszázalék lettek a döntő szempontok.
A vasárnapi boltzár esete pontosan arra világít rá, hogy
a hatalom nem feltétlenül a saját maga által konstruált jogi környezet által tud egy közvetlen demokratikus eszközt kitekerni politikai ellenfele kezéből, hanem az általa közben kiüresített intézmények sajátos jogértelmezésének eszközével is.
A parlament 2014 végén döntött a vasárnapi boltzárról. Jellemző a kormányzat pragmatizmusára, hogy alig egy évvel a törvény hatályba lépése után vissza is vonták azt. Mindezzel együtt a közhangulatot nem a kormányzat parlamenti ellenzéke tudta a legjobban letapogatni, hanem Szepessy Zsolt, Monok korábbi polgármestere. Ő arról volt ismert, hogy az Összefogás Pártja marginális választói támogatottság mellett (országosan 6552 szavazat) tudott felmarkolni közel 300 millió adófizetői forintot a 2014-es kampányuk támogatása jogcímén. Szepessy a vasárnapi boltzár tárgykörében mindössze két nappal a törvény megszületése után már be is nyújtotta saját népszavazási kérdését.
A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) a következő hetekben a párhuzamosság miatt visszautasította a későn ébredő DK hasonló témájú kérdését. Miután 2015. április 1-jén a Kúria is helybenhagyta Szepessy kérdésének elutasítását, újra nyitva állt az NVI kapuja. A Munkáspárt még aznap besétált, és beadott újabb két ilyen témájú népszavazási kérdést. Ezeken László Róbert szerint az első pillanattól kezdve látszott, hogy nem hitelesíthetőek, de arra alkalmas volt a párt fellépése, hogy újabb hónapokra lekerüljön az ügy a napirendről.
A következő alkalomra már az MSZP is felébredt téli álmából. Azt a megoldást találták ki, hogy a párt választási bizottságba delegált tagját, Litresits Andrást bíztak meg a papírok benyújtásával, mert abban bíztak, hogy a belepőkártyájával bárkinél korábban odaér a választási iroda pultjához. Ugyanezen a napon azonban különös módon egy Wodicska Zoltán nevű illető is népszavazást kezdeményezett a vasárnapi boltzárról. A választási bizottság végül Wodicska kérelmét vette előre, mert szerintük a szocialisták a bizottsági tagságból fakadó többletjogosítványt (belepőkártya) felhasználva értek csak oda korábban a pulthoz. Így a kérdést ismét hosszú hónapokra pihentette az NVB, ám az MSZP vs. Wodicska harcnak lett egy hozadéka: kihelyeztek az NVI aulájába egy időbélyegzőt, ami később főszerephez jutott.
Az ügyet blokkoló szereplők
Érdemes ezen a ponton pár mondatban kitérni arra, kik is voltak a kérdést a kormányzat érdekeivel megegyező módon blokkoló emberek. Szepessy Zsolt ellen két büntetőeljárás is folyt később. Az egyik, a 2014-ben kapott kampánytámogatás szabálytalan felhasználása miatt indult, amelynek végén 2018-ban másfél év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A másik ügyben 2019 őszén öt év letöltendőt kapott, miután kiderült, hogy kárpátaljai ukrán állampolgároknak pénzért cserébe ígért segítséget, hogy azok minél gyorsabban magyar útlevélhez juthassanak. Perújítási harcában jogi képviseletét az alkotmánybírósági eljárásban nem más, mint a CÖF-ből is ismert ifj. Lomnici Zoltán látta el, aki korábban még a Pesti Srácok felületén méltatta a kamupártokkal kapcsolatos határozott kormányzati fellépést.
Wodicska Zoltán a Schmuck Andor-féle Szociáldemokrata Párt jelöltje volt 2014-ben a VI. kerületben, ahol az ügyészség is nyomozásba kezdett, miután arra jutottak, hogy hamis ajánlásokkal tudott elindulni a párt. Az aláírásokat a Fidesz íveiről másolhatták le a vádhatóság szerint. Wodicska a legutóbbi önkormányzati választáson már a szomszédos V. kerületben indult egyéniben.
A Kúria 2015. október 20-án elutasította Wodicska kérdését, ami nem volt meglepő, hiszen már az első pillanattól kezdve lehetett látni annak sorsát. Az addigra sokat látott aulában ezután rendezték meg az NVI negyedik hétközi fordulóját: az MSZP-s Harangozó Tamás és egy olyan tordasi boltos (Simonné Gercsényi Gabriella) között, akinek a boltja amúgy is nyitva tarthatott vasárnap. Harangozó a várakozás közben elmozdult a sorszámozótól, így Simonné kérdését fogadták be, amely így hangzott: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek vasárnap zárva tarthassanak?”
A NVB akkori elnöke, Patyi András azon az állásponton volt, hogy hitelesíteni kell a kérdést, később azonban már úgy fogalmazott: a kérdés az egyértelműség határán mozog. A Kúria végül elkaszálta a kérdést, de addig újabb hónapok teltek el.
Közjogi érdeklődésű kopaszok mappákkal a kezükben
2016. február 23-ának hajnalán az MSZP és több internetes újság tudósítója várta, hogy kik próbálják meg újra valamilyen formában útját állni a népszavazási kezdeményezésnek.
Mire az MSZP-s Nyakó István a kora reggeli órákban az NVI épületéhez ért, egy tucatnyi kopasz, kigyúrt férfi állt az épület előtt, többük kezében egy mappa volt látható.
Később lépett a színre egy idősebb hölgy, Erdősi Lászlóné, egy fiatal férfi, Varró Ádám kíséretében. Nekik a kopaszok utat nyitottak, miközben Nyakót továbbra is távol tartották az időbélyegzőtől. Erdősiné egy volt fideszes polgármester felesége, Varró pedig gimnáziumi osztálytársa volt annak a Kindlovits Máténak, aki az akkori Fidesz-alelnök Kubatov Gábor titkára, és aki már a 2013-as Fidesz székház előtti dulakodás helyszínén is feltűnt a kigyúrt férfiak gyűrűjében.
A Nyakó vs. kopaszok és Erdősiné ügyben végül előbbinek adott igazat a Kúria, de ekkor már 2016. április 6-át írtunk. Előtte az NVB még cinikus módon megállapította, hogy Erdősiné és Varró Ádám előnye nem volt bizonyítható a kopaszok fizikai jelenlétéből fakadóan, miközben ezt a teljes magyar nyilvánosság a saját szemével láthatta. Öt nappal később Rogán Antal bejelentette, hogy a kormány feloldja a vasárnapi boltzárat, így a jóléti irányból érkező politikai kihívást teljesen leszerelte a hatalom.
Bedobták, hogy legyen kvótanépszavazás
Térjünk vissza egy kicsit az NVI aulájában lezajlott botrányra 2016. február 23-án. Mit lépett erre a kormány? Orbán Viktor már másnap bejelentette, hogy népszavazást kezdeményeznek egy teljesen más témában, a migránskvóta ügyében. Ebben az időben az Európai Unió azon a terven dolgozott, hogy a beáramló menekülteket a lakosságszám alapján meghatározott kvóta szerint helyezzék el az egyes tagállamokban.
Az igazi ok azonban az volt, hogy a Fidesznek lépnie kellett, és átkereteznie a népszavazásokról szóló diskurzust.
Igen ám, de egy magánszemély pár nappal korábban már beadott egy ilyen népszavazási kérdést a témában. Rogán Antal személyesen találkozott vele, majd az eredményes beszélgetés után az illető visszavonta a népszavazási kezdeményezését, Orbán Viktor beszéde előtt alig másfél órával.
A kvótanépszavazást 2016. október 2-án tartották. A 2015 nyara óta tartó menekültválságról addigra számos magyar választónak lehetett személyes tapasztalata, hiszen ekkoriban még a déli határsávban, a főváros utcáin vagy éppen az M1-es autópálya mentén is bárki láthatta az elvonuló embertömeget.
A kormányzat a sajtón keresztül napirenden is tudta tartani az ügyet, amely végül a 2018-as kampány fő vezérfonalává vált. A népszavazás így lényegében a kampány egyik elemének is volt tekinthető, ami sikeresen kimozdította a pártot a 2015–2016 körüli bizonytalanságból. Ráadásul 2016. szeptember 24-én egy robbantásos támadást is elkövettek Budapest belvárosában, amelyben két rendőr és egy taxisofőr sérült meg. A robbantás ténye sokkolta a magyar közvéleményt, és mivel ezekben a hónapokban rendre történtek különböző iszlamista indíttatású terrortámadások Európa számos nagyvárosában, ideig-óráig összefüggésbe is hozhatták ezt más hasonló közelmúltbéli eseményekkel. A magyar nemzetiségű elkövetőt csak a referendum után kapták el Zala megyében.
A népszavazáson a Fidesz mellett a Jobbik is a migránskvóta elutasítására bátorította szavazóit. Igaz, utóbbi nem fejtett ki érdemi kampánytevékenységet, csak ilyen módon próbált kibújni a csapdahelyzetből, míg a baloldali pártok a távolmaradásra biztatták híveiket. A Fodor Gábor vezette Liberálisok az igen szavazat mellett álltak ki, amivel legfeljebb a referendum eredményességét segíthették volna elő. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt az érvénytelen voksolásra („nemigen”) biztatta híveit, de emellett érvelt a Társaság a Szabadságjogokérttárss is.
Végül a választók 44 százaléka sem jelent meg a népszavazáson. A 2008-as szociális népszavazáshoz hasonlóan 2016-ban is Budapesten volt a legalacsonyabb a részvétel (39 százalék), és a Fidesz országgyűlési választásokon elért eredményeinek megfelelően a legalacsonyabb lélekszámú aprófalvakban a legmagasabb. A Kutyapárt biztatásának hatására 223 ezer választó érvénytelenül szavazott, legtöbben Budapesten és a budai agglomerációs övezetben. Kovács Gergely, a Kutyapárt elnöke az eredmények láttán döntött a 2018-as indulás mellett.
A részvételi arány kiugróan magas volt a nyugati határszélen, ami egyrészt megfelel a korábbi népszavazásokon és országgyűlési választásokon látott trendeknek, ugyanakkor ez a térsége hazánknak meglehetősen sokat is szerepelt a migránsválságról szóló híradásokban. A referendum tehát érvénytelen lett, azonban Orbán kezdeményezte az Alaptörvény módosítását a „népszavazás szellemében”.
2022-ben az országgyűlési választásokkal egy napon is tartottak népszavazást. Négy olyan kérdést kínált fel a magyar választóknak a kormány, ami a szexuális irányultságot és nemátalakító műtétek népszerűsítését bemutatott volt hivatott megakadályozni kiskorúaknak. A kérdések jellegéből fakadóan ezen a ponton már tényleg nehéz volt szétválasztani a nemzeti konzultációt és a népszavazást műfajilag, hiszen mind a kettővel az lehetett a célja a hatalomnak, hogy egyrészt uralja a belpolitikai beszédtémákat, valamint csapdahelyzetbe hozza ellenzékét.
A nemzeti konzultáció eszközével adatbázis építhető és frissíthető, egy ilyen referendum azonban sokkal inkább a választáson való részvételt növelheti. Ehhez képest némileg meglepő módon ez a népszavazás is érvénytelen lett, hiszen az ellenzék az érvénytelen voksolásra buzdította híveit.
Soha ilyen nagy arányban nem szavaztak érvénytelenül magyarországi referendumon: 1,7 millió választópolgár adott le érvénytelen szavazatot, ez a leadott voksok 21 százaléka volt. Mivel a távolmaradásra nem volt értelme buzdítani a híveiket az ellenzéki pártoknak, így az érvénytelenül leadott voksolás eszköze maradt egyedül a kormánykritikus erőknek, valamint azoknak a jogvédő szervezeteknek, akik ugyanerre szólították fel a választókat. A kormányzat 3,7 milliárd forint adóforintot költött el a népszavazás kampányára, tehát a Fidesz üzenetével megegyező plakátok kihelyezésére.
A választási részvétel ezúttal megegyezett az országgyűlési választáséval. A fővárosban volt a legmagasabb a részvétel, majd a települések lakosságszámával arányosan csökkent, és az 500 fő alatti aprófalvak esetében ismét valamivel magasabb (68 százalék).
Az érvénytelen voksok aránya is Budapesten volt kiugró (45 százalék), míg a legkisebb településeken mindössze minden ötödik választó követte az ellenzéki pártok kérését. A kormányzat által kezdeményezett népszavazások összekötését az országgyűlési választásokkal – mint politikai innovációt – 2023 októberében a lengyel kormány is kipróbálta, ám kudarcot vallottak. A referendum eredménytelen lett, és a választásokat is elveszítették, így a magyar kormánnyal szövetséges PiS ki is került a hatalomból.
A népszavazások eredeti jelentősége a közvetlen népakarat kifejezésében áll, ami időről időre féket képezhetne a megválasztott politikusoknak. Ezzel szemben hazánkban 2008 óta pártpolitikai érdekeket szolgál ez az intézmény is, ugyanakkor már a rendszerváltás után egyáltalán nem volt képes betölteni eredeti funkcióját. A magyar társadalom közügyekkel szemben tanúsított részvétlenségének ékes bizonyítéka, hogy a 2010 óta városainkban megtartott helyi szintű népszavazások (az egyetlen szerencsi kivételtől eltekintve) is mind eredménytelenül zárultak.
A legfelsőbb bíróság elutasította azt az igazságügyi reformcsomagot Izraelben, amely korábban országos tüntetéseket váltott ki a Netanjahu-kormány ellen –írjaa BBC. A tüntetésekről mi is többszörbeszámoltunk.
Most a 15 alkotmánybíróból nyolc a módosítás ellen döntött, ezzel tehát a reformcsomag hatályát vesztette. Az indoklás szerint a törvény sértené a demokratikus állam jellemzőit.
Korábban beszámoltunk róla, hogy az igazságügyi törvénycsomag érintette volna a bírák kinevezését, és szűkítette volna a legfelsőbb bíróság jogköreit, illetve lényegében az igazságszolgáltatás jelentős részét alárendelték volna a politikának. Ezentúl a reform jóval nagyobb kormányzati befolyást eredményezett volna a bírák kiválasztásában is.
Oroszország „más típusú civilizációt” képvisel, mint az európai, de ez nem ok a vele való együttműködés megtagadására – mondta Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
Szerinte az uniós szankciók jobban ártanak magának az uniónak, mint Oroszországnak, ezért meg kell találni a „helyes egyensúlyt” a Moszkvával fenntartott kapcsolatokban.
Oroszország a civilizáció egy másik formájához tartozik. Irreális azt várni, hogy Oroszország olyan legyen, mint Európa. Ez lehetetlen. Történelmileg, politikailag, földrajzilag, hagyományosan ez egy másik ország. A fontos kérdés az, hogy nézeteltéréseink okai-e az együttműködés hiányának. A válaszom nem. Már csak azért is, mert a világ nagy része különbözik Európától.
Ugyanakkor kijelentette, hogy támogatja a racionális megbeszéléseket az EU Oroszországgal való együttműködéséről, hiszen "ő itt van és erős".
„Egyes EU-vezetők azt mondják, hogy amit az Európai Unió most tesz, az racionális, és ebből valami pozitív is fog származni. Mások éppen ellenkezőleg, úgy vélik, hogy ez elsősorban Ukrajna katonai, pénzügyi és politikai összeomlásához fog vezetni. Ez az én álláspontom. Léteznünk kell egy B-tervvel, és új stratégiát kell indítanunk” – sürgette Orbán.
Vlagyimir Putyin elnök többször is kijelentette, hogy Oroszország egyedülálló civilizáció. „Oroszország egyetlen nagy világhatalomként, többnemzetiségű és több vallású államként jött létre, és ez a sajátossága. Ez valóban egyedülálló civilizáció és egyedülálló kultúra” – mondta tavaly novemberben.
Ez év márciusában a Kreml új orosz külpolitikai koncepciót adott ki, amelyben az országot először „megkülönböztető ország-civilizációnak”, „az orosz világ fellegvárának” és az orosz külpolitika egyik szuverén központjának nevezték. világfejlődés.
Az ukrajnai hadművelet megkezdése után Orbán többször bírálta az oroszellenes szankciókat, és nem volt hajlandó fegyvert szállítani Ukrajnának. A kormányfő egyúttal felszólította az Európai Uniót, hogy győzze meg Moszkvát és Kijevet a béketárgyalások megkezdéséről. A politikus novemberben azt mondta, Ukrajna nem írt alá békeszerződést Oroszországgal 2022-ben az Egyesült Államok parancsára, majd még abban a hónapban azt mondta, hogy Ukrajna nagyon messze van az EU-csatlakozástól.
A Politico korábban arról számolt be, hogy a magyar miniszterelnök pozíciója miatt politikai válság van kialakulóban az EU-ban. A kiadvány szerint Brüsszel az „atomopciót” fontolgatja, amelyben Magyarországot megfoszthatják uniós szavazati jogától. Putyin korábban azt mondta, hogy Moszkva soha nem ellenezte Ukrajna EU-tagságát, és csak „katonai fejlesztésre” hivatkozik. Szergej Lavrov külügyminiszter azt is megjegyezte, hogy az EU és egyetlen ország közötti kapcsolatok fejlődése nem jelent veszélyt Oroszországra. Másrészt bejelentette, hogy az EU-t „egy agresszív militáns szereplővé alakítják, amely messze az európai kontinens határain túl is deklarálja ambícióit”.
Sandra Day
O’Connor 93 éves korában meghalt előrehaladott demencia, Alzheimer-kór és egy
légzőszervi betegség szövődményeinek következtében. Ő volt az első női bíró az
Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán.
93 éves korában
meghalt Sandra Day O'Connor, az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb
Bíróságának első női bírája, aki ideológiailag az egyik legmegosztóbb
személyiség volt a bírói székben – írja a The Washington Post.
A BÍRÓSÁG
KÖZLEMÉNYE SZERINT KORA EGYIK LEGBEFOLYÁSOSABB BÍRÁJÁNAK HALÁLÁT AZ
ELŐREHALADOTT DEMENCIA, AZ ALZHEIMER-KÓR ÉS EGY LÉGZŐSZERVI BETEGSÉG
SZÖVŐDMÉNYEI OKOZTÁK.
A számos
bírósági ügyben kulcsszerepet betöltő O'Connor 2018-ban vonult vissza a
közéletből, ekkor közölték, hogy demenciában szenved.
Csaknem
negyedszázados bírói munka állt mögötte: 1981. szeptember 25-én tett esküt,
miután Ronald Reagan elnök kinevezte, és 2006. január 31-én vonult vissza, hogy
Alzheimer-kóros férjét ápolja.
Megosztó
ideológiák mellett állt ki
Emlékezetes és
a nevével szorosan összefügg, hogy elutasította az abortuszhoz való jog
megszüntetését, azzal az indoklással, miszerint „egy egész nemzedék nagykorúvá
válását az abortusz segítette”.
Ezen kívül
számos ítéletben jelezte, hogy nem hajlandó támogatni olyan döntéseket, amelyek
megtagadnák a nők számára a legális abortusz választásának jogát.
Többnyire
támogatta a szekularizációt, vagyis az állam és az egyház szétválasztását
megerősítő döntéseket is. Egyetértett továbbá a „szodómiát tiltó” törvény
2003-as hatályon kívül helyezésével is. A Bush kontra Al Gore ügyben Bush mellé
állt, segítve ezzel a 2000-es elnökválasztás kimenetelének eldöntését.
2002-ben
memoárt jelentetett meg Growing Up on a Cattle Ranch in the American Southwest
(Egy szarvasmarhafarmon nőttem fel az amerikai délnyugaton) című memoárját,
amely bestseller lett.
2006-os
nyugdíjba vonulása után nyíltan kritizálta a bíróság irányvonalát: „Mindent,
amiért dolgoztam, visszaalakítottak” – mondta.
2018-ig
népszerű közéleti személyiségnek számított, akire előadóként állandó kereslet
mutatkozott.
Marhafarmról a
legfelsőbb bíróságra
Sandra Day
1930. március 26-án született El Pasóban. 7 éves koráig egy négy hálószobás
vályogházban élt folyóvíz és villany nélkül. Később büszkén írt arról, hogy az
önellátás erősítette meg a kapcsolatát az apjával. A Stanford egyetemre járt,
ahol közgazdaságtant tanult, és 1950-ben magna cum laude szerzett diplomát. Két
évvel később elvégezte a Stanford jogi karát is, miután egy jogi végzettségű
egyetemi tanára erre inspirálta. 1981. szeptember 25-én került a legfelsőbb
bíróságra, miután Ronald Reagan elnök kinevezte. Egészen 2006. január 31-ei
visszavonulásáig ott dolgozott.
A jogi
egyetemen találkozott az alsóbb évfolyamba járó férjével, John J. O'Connor-ral,
akivel 1952-ben házasodtak össze, és az elmondások alapján szoros és
szeretetteljes kapcsolatot ápoltak valamint nevelték három fiukat, Scottot,
Briant és Jayt.
2023. december
elsején halt meg 93 éves korában, több betegség szövődményében.
Exterde Tibor
interjúja az Alkotmánybíróság elnökével az Inforádió Aréna című műsorában a
többi között az uniós jog és a nemzeti jog viszonyáról, az Alkotmánybíróság
döntéseinek helyéről és szerepéről a magyar jogban.
„Az Európai
Unió jelenlegi fejlettségi fokán az úgynevezett kollíziós helyzetekben nincs
olyanfajta megoldás, ami egyértelmű. Nincsen hierarchia sem a jogrendszerek,
sem a bírói fórumok között. Tehát nem lehet azt mondani, hogy az európai
bíróság az egy magasabb rendű bíróság mint mondjuk a holland legfelsőbb bíróság
vagy a magyar alkotmánybíróság. Kollíziós kérdésekben eddig egy megoldást
talált ki a jogtudomány vagy a gyakorlat: párbeszédet, hogy a bírói fórumok
egymással dialógusban döntsék el a kollíziós ügyeket.” – fejtette ki Sulyok
Tamás a beszélgetésben.
Arra a
kérdésre, hogy „Mit kezdjünk az olyan jelenségekkel mint például amikor az
Európai Unió Bírósága a legutóbb a román alkotmánybírósággal kapcsolatban
mondta ki, hogy az európai uniós jognak alkalmazási elsőbbsége van a nemzeti
joggal szemben, akár még alkotmánybírósági döntésekkel szemben is?” Sulyok
Tamás azt felelte: „Az, hogy az Európai Unió jogának alkalmazási elsőbbsége van
– idáig ez a tétel helyes és igaz. Itt az a kérdés, hogy minden, tehát mondjuk
az alkotmányokból, tagállami alkotmányokból levezethető minden kérdéssel
szemben is elsőbbsége van-e, mert ha ez így van, akkor tulajdonképpen egy
birodalomban élünk és nem abban az Európai Unióban, amelyet az alapszerződések
jelen pillanatban jogi szempontból meghatároznak.”
Az interjút az
Inforádió YouTube csatornáján az alábbi linken >> hallgathatják és
tekinthetik meg.
Trükkös módon költötték a közpénzt a Zöldek klímacéljaira, de alkotmányt sértettek vele.
Kohán Mátyás
Súlyos döntést hozott a karlsruhei székhelyű német alkotmánybíróság: alkotmányellenesnek ítéltek és megsemmisítettek egy tavalyi költségvetés-módosítást, ezzel bezárták a képzelt kiskaput a kormánykoalíció, azon belül is a végtelen költekezést pártoló Zöldek pénzszórása előtt.
Erről szól az ügy dióhéjban
2021-ben, a covid-válság alatt a német törvényhozás, a Bundestag még Angela Merkel kereszténydemokrata-szociáldemokrata kormánya alatt egy költségvetés-módosítással 60 milliárd eurós hitelfelvételről döntött. A 22,6 ezer milliárd forintra rúgó összeg valamelyest meghaladja a magyar költségvetés kiadási főösszegének felét, így német viszonylatban is óriási pénzről van szó. Jelentős részben ebből kívánták finanszírozni azokat a lakosság és a vállalkozások felé folyósított covid-segélyeket, melyekkel sikerült elkerülni a német gazdaság teljes összeroppanását.
A német alkotmány 2009 óta úgynevezett adósságfékkel korlátozza Németország eladósodását: a 16 tartomány kormányai számára teljesen tilos új hitelt felvenni, a szövetségi költségvetés pedig legfeljebb a nominális GDP 0,35 százalékát nem meghaladó mértékben adósodhat el évente. A 60 milliárd euró a GDP 0,35 százalékát természetesen messze meghaladja; erre a hitelfelvételre csak azért volt lehetőség, mert az adósságféket válság esetén nem kötelező alkalmazni.
Igen ám, de ezt a pénzt aztán nem a covid-segélyekre ment el: 2022-ben az új, Olaf Scholz vezette szociáldemokrata-zöld-liberális kormány úgy döntött, hogy a covid-válság elmúltával a pénzt inkább betenné a „klíma- és átalakulási alapba”, s ezt meg is szavazta a Bundestag. Ezen teljesen kiakadt a Kereszténydemokrata Unió (CDU), mert szerintük ezzel a kormány megkerülte az adósságféket: a hitelt egy válságos évben a válság leküzdésére vették fel az adósságfék kivételeire hivatkozva, majd az eredetitől teljesen eltérő célokra használták fel egy nem válságos évben, amikor az adósságfék alól már nem volt kivétel. Ezért beadvánnyal fordultak az alkotmánybírósághoz, amely most úgy határozott: szép próbálkozás, de ez az adósságfék alkotmánysértő megkerülése, nem lehet csak úgy szórni mindenfelé a válságkezelésre szánt közpénzt.
Mi lesz ebből?
Úgy tűnik, a kormánypártok sejthették, hogy tilosban járnak – legalábbis erre utal Katja Mast, a legnagyobb kormánypárt, a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) parlamenti ügyvivőjének reakciója, aki szerint „készültek erre a forgatókönyvre”, így ez nem fogja borítani a következő évi költségvetés elfogadásának folyamatát.
Ennyire ugyanakkor nem ígérkezik egyszerűnek a helyzet. Bár a 60 milliárd euró valószínűleg még nem fogyott el teljesen, a következő évi költségvetést már enélkül a pénz nélkül kell megtervezni. Ennél pedig még fontosabb a precedensérték: Németország a továbbiakban nem teremthet magának pénzügyi mozgásteret úgy, hogy az alkotmányos adósságféket megkerülve mindenféle alapokat hoz létre, majd megváltoztatja azok felhasználásának célját.
Ez kihathat a német bel- és külpolitikára egyaránt. A Németországot kormányzó koalícióban súlyos ellentét feszül a Németország hitelképessége és gazdasági stabilitása érdekében az adósságfékhez ragaszkodó Szabad Demokrata Párt (FDP) és a hatalmas klímaköltekezést pártoló Zöldek között. Előbbi párt elnöke, Christian Lindner pénzügyminiszterként őrzi a kassza kulcsát; a gazdasági minisztérium ugyanakkor a zöld alkancellár, Robert Habeck kezében van. Az, hogy az adósságféket formailag betartották, de tartalmilag megkerülték, jó kompromisszum volt kettejük között – de ilyet többet nem csinálhatnak, új megegyezést kell találniuk.
S magától értetődik, hogy mindez kihat az európai politikára is: ha a számlát mindig mindenért álló Németország, a „Zahlmeister” kifogy a pénzből, erősen
kérdésessé válik mind az, hogy miből támogatnák majd Ukrajnát,
mind az, hogy mit mondanak az Európai Bizottságnak, amely a költségvetés felülvizsgálatának keretében több pénzt kér az uniós tagállamoktól – elsősorban tőlük.
Az októberi
parlamenti választások nyomán megalakult új parlamenti alsóház (szejm) nem
válthatja le az alkotmánybíróság tagjait - jelentette ki Piotr Müller lengyel
kormányszóvivő, az előző választási ciklusban ellenzékben lévő, most többségbe
került pártok terveit kommentálva.
A
kormányszóvivőt a Radio Zet kereskedelmi rádióban kérdezték azokról a
bejelentésekről, hogy a szejm új többsége a közeljövőben határozatokat fogadhat
el a 15 tagú alkotmánybíróság három tagjának leváltásáról. Azokról a 2015 végén
Andrzej Duda elnök által beiktatott bírákról van szó, akik kinevezését az előző
parlamenti ciklusban az ellenzék nem ismerte el.
Piotr Müller a
válaszában úgy ítélte meg: a tervezett parlamenti határozatnak nem lesz jogi
hatálya, mert a szejm által megválasztott bírákat az államfő nevezte ki.
"Lehetetlen a szejm határozatával visszavonni az elnök által adott
megbízást" - húzta alá a szóvivő.
A hétfőn
megalakult 460 fős szejmben az eddig kormányzó Jog és Igazságosság (PiS)
pártnak van a legtöbb, 194 mandátuma, de nem rendelkezik többséggel. Négy, az
előző ciklusban ellenzéki tömörülésből álló parlamenti koalíciónak együttesen
248 mandátuma van.
Borys Budka
volt igazságügyi miniszter, a második legnagyobb alsóházi frakció, a Polgári
Koalíció képviselője kedden a TVN24 kereskedelmi hírtelevízióban bejelentette a
PiS által az előző években részben megreformált igazságügy
"javítását". Első lépésnek Budka az említett három alkotmánybíró
leváltását nevezte.
A szejm
határozata a lengyel hivatalos közlönyben történő megjelenéssel válik
hatályossá. Erről viszont az eddigi PiS-kormány élén álló Mateusz Morawiecki
dönt. Budka ebben az összefüggésben kijelentette: a szóban forgó határozatok
nem szorulnak közzétételre, mert "nem jogalkotó jellegűek, csak
megállapítják, hogy a szejm 2015-ben alkotmányt sértett".
A lengyel
alkotmánybíróság körüli vita 2015 őszén kezdődött. Röviddel a PiS győzelmét
hozó parlamenti választások előtt a szejm - amelyben a Polgári Platform (PO) és
a Lengyel Parasztpárt (PSL) koalíciója volt többségben - öt új alkotmánybírót
választott meg. Az alkotmánybíróság utólag, 2015 decemberében hármuk
megválasztásáról mondta ki, hogy összhangban volt az alaptörvénnyel.
A PiS, miután
2015 októberében parlamenti többséget szerzett, érvénytelenítette a szejmben
mind az öt bíró megválasztását, és újakat választott helyettük, az államfő
pedig beiktatta őket. Az ellenzék a 2015. decemberi alkotmánybírósági döntésre
hivatkozva most a PO-PSL által megválasztott három bíró beiktatását követeli a
PiS által megválasztottak helyébe.
Julia
Przylebska, az alkotmánybíróság 2016-ban beiktatott elnöke nemrég hangsúlyozta:
az alkotmánybírák státuszának megkérdőjelezésére tett minden kísérlet
"sérti a szejm és az államfő jogosultságát, valamint a hatalmi ágak
szétválasztásának alkotmányos elvét".
Andrzej Duda a
parlament hétfői alakuló ülésén mondott beszédében leszögezte: elutasít az
államfő alkotmányos jogosultságainak korlátozására, megkérdőjelezésére vagy
kétségbe vonására tett bármilyen próbálkozást.
Az
alkotmánybíróság egyes döntéseit, valamint a PiS igazságügyi reformját európai
uniós szervek is bírálták. (MTI)
