„Sosem adjuk meg önként magunkat” – beszélgetés Paczolay Péterrel

2018. október 15. 09:28
Paczolay Péter szerint a Velencei Bizottságnak hangsúlyosan ügyelnie kell arra, hogy jogi elvek, ne pedig politikai szempontok mentén működjön. Strasbourgban is vannak nemzeti szempontokat figyelembe vevő bírák, de a markáns jogvédő háttérrel érkezők hajlamosak föderalista álláspontot felvenni. Az Alkotmánybíróság volt elnökével, a Velencei Bizottság tiszteletbeli elnökével, az Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar bírájával Orbán Balázs rovatvezető, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára folytatja megkezdett sorozatát, amelyben a Precedensen beszélget jogászokkal kötetlenül jogról, politikáról, közéletről.



Orbán Balázs: Azt lehet mondani, hogy egy kis diplomáciai kitérő után csöbörből vödörbe kerültél, hiszen a magyar Alkotmánybíróság után következett Strasbourg és az Emberi Jogok Európai Bírósága. Ha most kimondottan szociológiai értelemben nézzük a két testületet, a magyar Alkotmánybíróságot és az Emberi Jogok Európai Bíróságát, akkor milyen különbségeket és hasonlóságokat vélsz felfedezni a két szervezet működésében?

Paczolay Péter: Abban a hitben érkeztem Strasbourgba, hogy az Alkotmánybíróságon eltöltött évtizedek után én már nem sok újat fogok tapasztalni. Magyarországon végigjártam a hivatali ranglétrát. Dolgoztam már az apparátusban, voltam bíró és elnök is. Bő egy év után azonban rájöttem, hogy a hasonlóságok ellenére rendkívül nagy különbségek is vannak a két szervezet között. Az egyik az a történelmi és intézményi háttér alapvető különbözősége. A magyarországi Alkotmánybíróságot mi raktuk össze 1989–90-ben. Az Alkotmánybíróság egyáltalán nem amatőr szervezet, hanem egy kisméretű és rendkívül hatékony apparátus. Nyilván nem is lehet összehasonlítani mondjuk egy óriási minisztériummal vagy egy olyan hatalmas bírósággal, mint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága. Strasbourgot azonban legelőször is történetileg kell megérteni. Kontextusba kell helyezni a hatáskörök kialakulását és az apparátus felépítését. Ez egy olyan bíróság volt, amelyet 1959-ben hoztak létre, borzasztó nagy ellenállás mellett. Fontos megjegyezni, hogy a viszontagságok és a korai ellenérzések ellenére 1960 és 1998 között 870 ítéletet hozott az Emberi Jogi Bíróság. 1998-ban azonban lezajlott egy paradigmaváltás.

Az új szabályozás a Bírósághoz való egyéni hozzáférést közvetlenül tette lehetővé.
Állandó bíróságot állítottak fel. A jogász apparátus tagjai a mai napig nem tudtak hozzászokni ahhoz, hogy a bírók nap mint nap ott vannak. [nevet]

O. B.: Ez pozitív vagy negatív az ő szempontjukból?

P. P.: Kinek pozitív, kinek negatív. [nevet] Tehát ahogy említettem, teljesen másképp kezdett működni a Bíróság 1998 után. 2000 óta 800–1500 ítélet születik évente(!). Nagyrészt emiatt is változott meg a tagállamok megítélése, az állampolgárok nézete a Bíróságról, illetve maga az eljárás is nagyrészt ezen okok miatt különbözik a régitől. A legnagyobb különbség egy nemzeti alkotmánybíróság és az Emberi Jogi Bíróság között az, hogy 47 különböző nemzet bírójából áll össze a testület. Azt jól tudjuk, hogy még a klasszikus nyugati jogrendszeren belül is mekkora radikális különbségek vannak. Ha ezt kiterjesztjük a volt szovjet tagállamokra, a közép-európai és balkáni országokra, valamint a miniállamokra, egy olyan sokszínű közösséget kapunk, amelynek alkotóelemeit a különböző országokból érkező bírók jelentik. A strasbourgi közösségbe mindenki behozza a sajátos jogi tradícióit, hagyományait, pont ettől olyan izgalmas és pozitív a testület működése.

O. B.: Vannak szakmai blokkok a bírók között? Olyan törésvonalak, amelyeket azonosítani lehet? Például a jogcsaládok mentén, a regionális vagy egyszerűen a jogi háttér alapján van differencia?

P. P.: Igen, ezt lassan ismeri meg az ember. Azt látom, hogy nagyon elmosódottan, de különböző csoportok azért vannak. Például az egyik ilyen csoport – ez a hazai Alkotmánybíróságban is megvolt – a tudományos, professzori háttérrel érkezők, illetve a gyakorló jogászok tömbje. A másik különbség – részben ennek mentén – az elméleti gondolkodók és a szigorúan pozitivisták köre közötti ellentétes elképzelések között van. Hiszen az Emberi Jogok Európai Bírósága elméletileg nem ténybíróság, a tények feltárását elvileg meg kellene hagynunk a nemzeti bíróságoknak. Ennek ellenére egyes bírák hajlamosak megkérdőjelezni a nemzeti bíróságok munkáját, és olyan alapossággal kezdenek neki a tények feltárásának, mintha első fokon tárgyalnánk az adott ügyet. Harmadik ilyen törésvonalnak pedig a filozófiai megközelítések különbözőségét említeném. Ezt kifejtve: sokan vannak azok a bírók, akik emberi jogi, nemzetközi jogi háttérrel érkeznek. Az ő esetükben pedig nem is kérdéses – egyébként nem is tagadják –, hogy a nemzeti szuverenitás helyett a nemzetközi intézményeket, egyezményeket részesítik előnyben.



O. B.: Jakab András azt írja könyvében, hogy Strasbourg az új Vatikán, aminek új papjai is vannak, ezek pedig a bírák. Szerinted is érzékelhető ilyen fundamentalista, kicsit fanatikus, nemzetek feletti bírói gondolat? Én úgy látom, hogy egyre több a konfrontáció a szupranacionális és a nemzetállami hatáskörök megosztása körül. A felszínen látható összeütközés mögött alapvetően hatásköri konfliktus áll?

P. P.: Őszintén szólva nagyon foglalkoztat ez a kérdés, de úgy érzem, hogy az eltelt idő nem volt elegendő ennek a témakörnek a teljeskörű megválaszolására. A viták során ennyire direkt módon még nem exponálták a kérdést, noha biztos, hogy ott van a levegőben. Volt alkalmam magánbeszélgetést folytatni számos bírával. El kell mondanom, sokan vannak azok is, akik komolyan veszik, hogy a strasbourgi bíróság működésének alapja a szubszidiaritás. Egyrészt azért, mert a helyi bíróságok férnek hozzá leginkább a tényekhez, sokkal jobban ismerik a helyi jogot, másrészt viszont a nemzeti alkotmányoknak elvileg sokkal szélesebb jogvédelmet kellene garantálniuk az állampolgáraik számára, mint az Emberi Jogok Európai Egyezménye.

O. B.: Na jó, de egyik bíróság se szereti, ha ügyek tömegével árasztják el. Emiatt lehet hajlamos Strasbourg is inkább a nemzetállamokra hagyni az ügyek megoldását, miközben azt persze elvárja, hogy az Emberi Jogi Bíróságon kialakult jogértelmezés szellemében működjenek a nemzeti bíróságok is. Úgy tűnik, mintha Strasbourg formai értelemben a szubszidiaritás talaján állna, tartalmilag azonban a saját értelmezési gyakorlatának akar primátust szerezni.

P. P.: Tartalmi értelemben azt szokták mondani, hogy nem vagyunk negyedfokú bíróság. De ez a vita szinte minden ügyben feljön. Valahogy ösztönösen belefolyunk a nemzeti szinten hozott ítéletekbe, és sokszor előfordult már, hogy az első fokon meghozott döntéssel értettünk egyet. Összességében azt látom, hogy megvan bennünk az a fajta hajlam, hogy kijelöljük az utat, hogy egy adott jogot hogyan kell értelmezni. Még annak is oda kell figyelnie, hogy ne lépjen fel a nemzeti bíróságokkal szemben, aki egyébként saját természetéből fakadóan tiszteletben tartja a nemzeti bíróságok hatásköreit.

Persze vannak olyan államok, amelyek hajlamosabbak konfrontálódni. Ilyen például az Egyesült Királyság, Oroszország, de akár az északi államokat is említhetjük.
Az elhíresült koppenhágai nyilatkozat is éppen ennek a jele volt, amely bár végül meglehetősen visszafogott szövegezésű lett, de annak első verziója határozott lépéseket sürgetett a strasbourgi bírósággal szemben. A kritikák kiváltó oka éppen a migráció kérdése volt, hiszen Dánia azt nehezményezte, hogy bár az északi államok mindent megtesznek a migrációs helyzet rendezése érdekében, a Bíróság mégis folyamatos jogsértéseket állapít meg az északi államok esetén is.

O. B.: Egy másik szemszögből megközelítve a kérdést: az eléggé egyértelmű, hogy a tagállami alkotmánybíróságokon nagyjából egálban vannak azok az ügyek, amelyek államszervezeti, hatalommegosztási kérdéseket, és azok, amelyek inkább alapjogi összefüggést érintenek. Nekem az a munkahipotézisem, hogy alapvetően az az egészséges, ha ennek következtében a bíróságon kialakul egy szemléletbeli egyensúly az államszervezeti és az alapjogi megközelítés között. Nem okoz-e az problémát Strasbourgban, hogy az államszervezeti láb teljes mértékben hiányzik? Tehát a bírák csak az alapjogi kérdésekre fókuszálnak. Nem válik emiatt egyoldalúvá az ítélkezési gyakorlat?

P. P.: A bíróknak egy jelentős része tisztában van azzal, hogy az egyes konkrét eseteket, személyes jogok sérülését nem lehet elválasztani attól a kontextustól, amelyben Európa jelenleg értelmezhető. Ez a kontextus pedig a válságok halmozódása: gazdasági válság, migrációs válság, terrorizmus, valamint vannak azok a válságok, amelyekkel szemben az EU mindeddig tehetetlennek bizonyult. Van olyan probléma is, amely a jogállam hagyományos intézményrendszerével kapcsolatos változásokra utal.

O. B.: Említenék még egy számomra érdekes törésvonalat: a nemzetközi bíróságok egymáshoz fűződő viszonya. Ebből a nézőpontból Luxemburg (az Európai Unió Bírósága) és Strasbourg között különös viszony alakult ki. Számomra úgy tűnik, hogy a két bíróság között komoly „iszapbirkózás” zajlik. Talán lehetne ezt szebben is mondani, de ez a kifejezés adja vissza legjobban a két szervezet közötti viták komplexitását. Ez a vita elsősorban hatásköri természetű, arról szól, hogy ki mondja ki a végső szót. Strasbourgi bíróként érzékelhető ez a törésvonal mindennapokban?

P. P.: Én magam is gondolkodtam azon, hogy részt veszek a két bíróság közötti intézményi kapcsolattartásban, hiszen anno magam is jelen voltam a luxemburgi bírák kiválasztási folyamatánál. De végül nem így alakult, a bíróság elnökei és alelnökei felelősek a két bíróság közötti kapcsolatok alakításáért. Amennyire én rálátok a területre, az egyértelmű, hogy folyamatos a dialógus két fél között. Bár én önmagában mindig a bíróságok közötti párbeszéd híve voltam, el kell ismerni, hogy a dialógus kifejezés jelen esetben is a nyilvánosságnak szóló címke, egyfajta eufemizmusa a tényleges harcnak. A meglévő párbeszédi formák ellenére a külvilág is érzékeli azt a tendenciát, hogy elég sok területen alakult ki párhuzamos hatáskör a két bíróság tekintetében. Ez ma már konkrét ügyek mentén is felmerül, ilyen például a migráció vagy a ne bis in idem elve, de minkét bíróság foglalkozik például az egynemű házasság kérdésével is. Ezekben mindkét bíróság saját hatáskörben hoz döntéseket.



Itt szeretném felhívni a figyelmet egyfajta paradoxonra. Korábban valamiféle konszenzus alakult ki abban a tekintetben, hogy az emberi jogok védelmének a sokszorozódása emelni fogja a védelem színvonalát. De én már korábban is kételkedtem ebben, mert szerintem éppen a hatásköri viták miatt „összekuszálódnak az emberi jogok védelmének szálai”. Ezt persze próbáljuk elkerülni. De azzal, hogy eldőlt, hogy az Európai Unió nem csatlakozik az Európa Tanácshoz, egyértelművé vált az is, hogy párhuzamos hatáskörök alakulnak ki a két bíróság között.

O. B.: Ezek után talán provokatív a felvetés, de egyre elterjedtebb vélemény, hogy a két bíróságnak és a két testület bíráinak alapvetően más a karaktere. Luxemburg – eredetileg nem alapjogi gondolkodásból indult – hajlamosabb azt is mérlegelni, hogy egy-egy bírói döntésnek milyen politikai és gazdasági következményei lehetnek. Ezzel szemben Strasbourg már a kezdetektől fogva alapjogi logika mentén szerveződött meg. Ennek következtében az itteni ítéletek sokkal kevésbé pragmatikusak, mint a Luxemburgi Bíróság ítéletei. A menekültügyi, migrációs döntések kapcsán ez a különbség markánsan látszik. Érzékelhető az, amit mondok, vagy ez a kép csak a politikusok fejében alakult így?

P. P.: A két bíróság között már csak a munkamódszereket tekintve is nagy eltérések vannak. Strasbourgban olyan működési modell alakult ki az évek során, amely eleve szokatlan egy nemzeti bíró számára. Az egyes bírók csak az apparátus előkészítő munkája után találkoznak a konkrét esetekkel, ráadásul egy-egy ügyre vonatkozólag mindig egy új összetételű jogászcsapat szerveződik. Ezzel szemben Luxemburgban egy-egy bírónak bejáratott munkatársi köre van. Ezen túl az Európai Unió Bírósága csak 28 tagállam ügyeivel foglalkozik, és egy egységes és önálló jogrendszert értelmez.

A migráció ügyében a Strasbourgi Bíróság már évtizedekkel korábban kialakított egy esetjogi gyakorlatot, még abból az időből, amikor a fejlett nyugati államokba főleg Kelet-Európa országaiból érkeztek menekültek.
Ezekre a körülményekre a menekültek számára rendkívül kedvező joggyakorlat és rendszer alakult ki. De újabban természetesen felmerült a kérdés, hogy az elmúlt években tapasztalható tömeges bevándorlás mellett fenntartható-e ez a joggyakorlat. A luxemburgi bíróság ezzel szemben még nem alakított ki ilyen menekültügyi gyakorlatot, hiszen a hidegháború idején nem foglalkozott ilyen kérdésekkel. Pont ezért sokkal rugalmasabban is tudja kezelni a kérdést.

O. B.: Akkor szerinted ennek a különbségnek az oka, hogy Luxemburgnak nem egy megcsontosodott dogmatikán kell változtatnia?

P. P.: Ez a szempont már régebb óta nyilvánvalóvá vált számomra. Még alkotmánybíróként feltűnt, hogy a strasbourgi bírók hivatásszerűen és magas színvonalon próbálják követni az esetjogot. Ez azonban néha korlátként jelenik meg, hiszen így mi nem mehetünk a korábbi gyakorlattal szembe. Ezt lehet problémaként is értelmezni, de ez egy adottság.

O. B.: Beszéljünk egy kicsit a Velencei Bizottságról! Ha megengeded, elmesélném egy saját emlékemet. Persze ez politikailag kicsit érzékeny téma, de szükséges ahhoz, hogy egy elvi kérdésről is tudjunk beszélgetni. Én akkor jártam először a Velencei Bizottság ülésén, amikor megkaptam a kinevezésemet. A Velencei Bizottság éppen Stop Soros-törvénycsomagot tárgyalta. Ennek kapcsán volt alkalmam Magyarországon találkozni a Velencei Bizottság raportőreivel, ami egy nagyon kellemes, józan, szakmai beszélgetés volt. Utána mentem csak ki Velencébe, az ülésére. Az a benyomás alakult ki bennem, hogy jót beszélgettünk a raportőrökkel, akikkel politikai beállítottságtól függetlenül meg lehetett találni a közös hangot. Ezek után olvastam az általuk készített jelentéstervezetet, amelyben persze voltak kritikus pontok, olyanok, amikben nem értettünk egyet, de az egy józan, szakmailag megalapozott tervezet volt. Ezek után vettem részt a VB ülésén Velencében, abban a gyönyörű teremben, ahol az ülés közben – de már az ülést megelőzően is – az általam ismert jelentéstervezet teljesen átalakult és egyértelműen politikai jellegű állásfoglalássá vált. Ez igaz volt a jelentés nyelvezetére, fordulataira, a hivatkozásokra, azokra az új összefüggésekre, amelyek az utolsó pillanatban belekerültek. Ezért kénytelenek voltunk eszkalálni a vitát, hiszen jól látszódott, hogy nem a kompromisszumkeresés szándéka vezette a jelentés végső változatának elkészítőit. Én magam – alkotmányjoggal foglalkozóként – azt gondolom, hogy a Velencei Bizottság egy komoly szakmai testület, amelyik nem politikai „agenda" mentén dolgoznak, mint az Európai Parlament. Valahogy nekem mégis úgy tűnt, hogy a Velencei Bizottság is belekerült az Európai Unió jövőjéről szóló tektonikus léptékű vitákba, amely vitában egyre inkább politikai szerepet vesz fel. Még az sem elképzelhetetlen, hogy mindezt az egyes tagok vagy raportőrök akarata ellenére teszi. Hogyan látod ezt a folyamatot?

P. P.: Erre én magam is felhívtam a figyelmet korábban: a Velencei Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy az eljárásai és a véleményei sokszor a korábbiakhoz képest lényegesen eltérő kontextusba helyeződnek. Természetesen én bíróként a testület érdemi munkájában nem veszek részt, hiszen az összeférhetetlen lenne, de a tiszteletbeli elnöki címem ettől függetlenül él. A ’90-es évek eleje óta veszek részt a testület munkájában, és úgy látom, közben ez a testület is átalakult. Eleinte a testület célja az új demokráciáknak szánt jó szándékú segítségnyújtás volt, de semmiképpen sem a felettük történő ítélkezés. Ezt váltotta fel egy olyan gyakorlat, amely az ítélkezés irányába tolódott el.

Ez azért is sajátos, mert eredetileg az egyes államok kérték fel a Bizottságot, hogy egy készülő tervezetről mondjon véleményt, vajon az megfelel-e az európai sztenderdeknek. Viszont az Európa Tanács Parlamenti Közösségének bizottságai egyre inkább hajlamosak saját hatáskörben ilyen vizsgálatokat kezdeményezni, ami messzemenőkig eltér a korábbi gyakorlattól. Így a Bizottság állásfoglalásai már inkább egyfajta ítéletekként értelmeződnek a tagállamok fölött, ami egész más optikát ad a testület működésének. Arról nem is beszélve, hogy a testület véleményeit átveszi az Európai Unió, amely eredetileg teljesen más alapokon szerveződő közösség.

Én is azt gondolom ugyanakkor, hogy a raportőrök valóban kellő empátiával végzik a munkájukat. Hiszen egy adott ország jogszabályi környezetét megérteni rendkívül nehéz: nemcsak nyelvismeretre van szükség, hanem érteni kell az adott ország társadalmi jellemzőit, történelmét is. Ennek ellenére, mire a Bizottság ülése elé kerül egy jelentés, azok határozottan politikai súlyú dokumentumokká válnak, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző. Ez azért van, mert bár egy jelentéstervezet megalkotását hosszas párbeszéd előzi meg, a tervezet végső szövegének sorsa a Velencei Bizottság illetékes szakbizottságában dől el.

O. B.: Vajon a mai nemzetközi szervezetek és az európai jogi kultúra fel vannak-e készülve egy esetleges paradigmaváltásra? Az teljesen egyértelmű, hogy az elmúlt évtizedekben a nyugati világ nagyjából egy irányvonalat követett. S ez igaz attól teljesen függetlenül, hogy ezt az irányvonalat minek nevezzük vagy hogyan értékeljük. Utalnak viszont arra jelek, hogy ennek a paradigmának egyfajta antitézise kezd megfogalmazódni. Persze lehet, hogy ez az antitézis korán elhal, az is lehet, hogy meg fog erősödni, vagy a két irány akár egyfajta szintézisre is juthat. Az azonban biztos, hogy most először vált realitássá bármilyen paradigmaváltás . Erre a folyamatra általában az alkotmányjogi gondolkodásnak, de konkrétabban az alkotmányjogi logikával működő nemzetközi szervezeteknek is tudniuk kell reagálni, különben az „ancien régime" képviselőiként teljesen elveszíthetik legitimitásukat. Szerinted ezek az intézmények képesek erre, megvan a távlatos gondolkodás képessége az európai jogászságban?



P. P.: Nagy kihívás lesz, ha erre szükség lesz, mivel a második világháború utáni jogi fejlődés egyik unikuma volt a nemzetközi bíróságok megjelenése, hiszen ilyenfajta bíróságok mindig szerepeltek a nagy európai békeutópiákban. Korábban is voltak hasonló kísérletek, de ilyen kezdeményezés először Luxemburgban, majd Strasbourgban valósult meg. Ennek a két bíróságnak úttörő szerepe volt a nemzetközi együttműködés kialakításában.

Azzal szerintem magánemberként minden bíró tisztában van, hogy az általam korábban említett válságegyüttes milyen hatással van az európai együttműködésre, annak ellenére, hogy nem ismerjük a válság politikai kimenetelét. Éppen most jelent meg a strasbourgi Nagykamara Olaszországot elmarasztaló ítélete, amelyhez a portugál bíró ötvenoldalas, könyvméretű különvéleményt csatolt. A bíró ebben a különvéleményben nyíltan taglalja azt a problémát, hogy a nemzetközi jogban kidolgozott értékrendszert meg kell-e és meg lehet-e őrizni.

O. B.: Mi a különvélemény konklúziója?

P. P.: Alapvetően az, hogy meg kell őrizni a jelenlegi nemzetközi rendszert, és a kérdésben megfogalmazott kritikák sokszor nem elég megalapozottak. De azt gondolom, éppen ezért érdemes beszélni Strasbourgról, hogy ne csak az egyébként akár jogos kritikák jelenjenek meg a közbeszédben. Azt egyébként nehezen tudom elképzelni, hogy ezek a nemzetközi bíróságok a politikai változásban úttörő szerepet játszanak. Ez nem életszerű.

Egyébként szerintem a szuverenitás és a föderalizmus vitája valóban nem feloldhatatlan, erre utal különvéleményében a portugál kolléga is. Magam is írtam már esetleges megoldásként a többszintű alkotmányosság koncepciójáról mint megoldásról. Ez az elképzelés elfogadja azt a tényt, hogy létezik egy nemzetek feletti alkotmányossági szint, de egyben kiemelt hangsúlyt fektet a nemzeti alkotmányok védelmére is. Egyszerre lehet így megőrizni az európai együttműködés értékeit és a – számomra is kulcsfontosságú – nemzeti alkotmányok szuverenitását.

Sose adhatjuk meg önként magunkat.
De a szuverenitás mint érték mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a strasbourgi bíróság azért jött létre, hogy az Európára korábban jellemző rendszeres háborúskodás helyett legyen alternatíva. Ez is olyan érték, amelyet érdemes megőrizni.

http://precedens.mandiner.hu/cikk/20181015_sosem_adjuk_meg_onkent_magunkat_beszelgetes_paczolay_peterrel

Alkotmánysértőnek bizonyultak Romániában az új büntetőeljárás egyes rendelkezései

Alaptörvénybe ütközőnek minősítette a román alkotmánybíróság a parlament által júniusban elfogadott új büntetőeljárási törvénykönyv (Betk.) több cikkelyét - tudta meg pénteken a román média.
Az alkotmánybíróság egyhangúlag hozta meg döntését.

A perrendtartást a szociálliberális kormánykoalíció és az RMDSZ szavazataival módosították, arra hivatkozva, hogy ki kell igazítani a korábban alkotmánysértőnek bizonyult cikkelyeket. A módosítás másik indoka az volt, hogy érvényt kell szerezni az ártatlanság vélelméről szóló európai uniós irányelvnek. A kezdeményezők nem titkolták: mindettől azt remélik, hogy gátat szabhatnak az "ügyészállami túlkapásoknak és visszaéléseknek", hogy senki se kerülhessen ártatlanul börtönbe.

A jobbközép ellenzék és az igazságügyi reform ellen rendszeresen tüntető civilek szerint a kormánypártok valójában korrupt politikusaik elszámoltatását próbálják akadályozni, az új perrendtartás pedig a bűnözőt, és nem áldozatát védi.

A Betk. módosítási ellen a jobboldali Klaus Iohannis államfő és a parlamenti ellenzék is alkotmányossági óvást emelt. Beadványukban azt állítják, hogy a Betk.-módosítás több mint 50 cikkelye zavaros, és legalább 25 ellentmond más jogszabályoknak.

Az államfő szerint a törvénykönyv módosítása messze túlmutat az indoklásban szereplő célokon, hiszen nem csak a korábban alkotmányellenesnek bizonyult 18 cikkelyt és az uniós irányelvvel kapcsolatos 35 módosítást eszközölték benne: a Betk. csaknem 200 ponton módosult.

Az új perrendtartásba egyebek között bekerült, hogy csak azokkal a feljelentőkkel köthető vádalku, akik az elkövetéstől számított fél éven belül tanúskodnak egy bűncselekményről, a fellebbviteli bíróság pedig nem marasztalhat el egy első fokon felmentett vádlottat, csak akkor, ha új bizonyítékok merülnek fel vagy megismétli a bizonyítási eljárást.

Az új kódex előírja, hogy az ügyészségeknek automatikusan le kell zárniuk minden olyan ismeretlen tettes ellen indított bűnvádi eljárást, amelynél egy éven belül nem sikerült senkit meggyanúsítaniuk. A módosítás során a román médiában folyamatosan jelen lévő "bilincscsörgésnek" is megpróbáltak gátat szabni a törvényhozók azzal, hogy az eljárásjog korlátozná a sajtó hozzáférését bizonyos információkhoz a bűnvádi eljárás során, amennyiben pedig közérdekű volta miatt mégis nyilvánosságra hozzák egy részleteit, az ügyészségek számára tilos lesz, hogy bűnösként állítsanak be egy gyanúsítottat a jogerős ítélet előtt.

Az RMDSZ egyebek mellett azzal indokolta a kormánytöbbségnek nyújtott támogatást, hogy az új kódex bevezeti az eljárásba az alapvető nyelvi jogokat. Az RMDSZ kiemelte: az új Betk. alapján nem lehet már nemzetbiztonsági lehallgatás során szerzett bizonyítékokat más perekben felhasználni, és a kódex nemcsak a gyanúsítottnak és a vádlottnak, hanem a tanúnak is jogot biztosít a tolmácshoz.

Az alkotmányellenes cikkelyek kijavítását célzó Bekt.-módosítás most visszakerül a parlamentbe, hogy a törvényhozók kijavítsák az újonnan bevezetett alkotmánysértő rendelkezéseket.
https://infostart.hu/kulfold/2018/10/12/alkotmanysertonek-bizonyultak-romaniaban-az-uj-buntetoeljaras-egyes-rendelkezesei

EGY HORVÁT ALKOTMÁNYBÍRÓ ELMAGYARÁZTA, NÁLUK MIÉRT NEM KELL TÖMEGESEN UTCÁRA TENNI A DEVIZÁSOKAT

Mato Arlović, a horvát alkotmánybíróság tagja és a horvát parlament volt alelnöke a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, a Fiatal Értelmiségi Klub szervezésében tartott keddi előadást arról, hogyan sikerülhetett a horvátoknak az, ami nálunk a mai napig is csak a propaganda és üres hitegetés szintjén fogalmazódott meg: a svájci frankban eladósodott devizahitelesek érdekképviselete, igazságos kárpótlása és a bankok nyilvánvaló felelősségének kimondása.

Mato Arlović előadásából világosan kiderült, hogy Horvátországban azért zajlik megnyugtató módon a devizahitel-károsultak ügyeinek rendezése, mert a horvát alkotmánybíróság nem pártérdekeket és egyéni ambíciókat szolgál, mint Magyarországon, hanem egészen más szempontokat tart szem előtt.

ELKÉPZELHETETLEN TERHEK
Arlović hangsúlyozta, hogy bár az alkotmánybíróság nem a hagyományos bírósági struktúra alárendeltje, de az alkotmányosságon keresztül a jogállamot és a legalapvetőbb szabadságjogokat védi, és bár ítéleteket nem hoz, a rendes bíróságoknak kötelezően be kell tartaniuk a testület állásfoglalásaiban megfogalmazottakat.

A devizások ügyére rátérve úgy fogalmazott: azok, akiknek nem voltak hasonló tartozási, el sem tudják képzelni, milyen terhet jelentenek egy-egy magánszemély vagy vállalkozás számára ezek a tartozások. Hozzátette: ma már nyilvánvaló, hogy 2002-2003 környékén a bankok maguk kezdtek el manipulálni a svájci frank, addig viszonylag alacsony árfolyamával.

Fotó: Béli Balázs / Alfahír

Az ennek következtében kialakult hitelválság Horvátországban nagyjából 60 ezer embert érint, ami, ha figyelembe vesszük, hogy a helyzet az adósok családját is reménytelen helyzetbe hozza, inkább

240-250 ezer embert jelent, ami kirívóan magas arány a mindössze 4,4 milliós országban.

MIRE JÓK A SOKAT KÁRHOZTATOTT ALAPJOGOK?
Arlović kiemelte, hogy a horvát alkotmányban rögzített egyik legfontosabb alapvető érték az egyenlőség (ezt a magyar kormány nemhogy nem veszi komolyan, de egyenesen tagadja és támadja - a szerk.), amely nem csak a természetes személyekre, hanem

a piaci viszonyokra is vonatkozik.

Ez a definíció kulcsszerepet játszott a probléma megoldásában, ami Horvátországban is amiatt robbant ki, hogy az adósok terhei a mesterségesen előidézett árfolyam- és kamatváltozások miatt hirtelen a többszörösére emelkedtek.

ÉS A MEGÁLLÍTANDÓ EURÓPAI UNIÓ?
A horvát kisemberek, ahogy Magyarországon is, először a jogorvoslat első lépcsőit, a polgári bíróságokat rohanták meg panaszaikkal, ám ezek rendre a bankoknak adtak igazat, de a közélet más szereplőinél is rendre zárt ajtókkal találkoztak. Ugyanakkor európai szinten is beindult az állampolgárok jogérvényesítési törekvése, melynek eredménye egyrészt egy piaci viszonyokat szabályozó uniós rendelet, másrészt - egy magyar vonatkozású pernek köszönhetően - az Európai Unió Bíróságának egy olyan ítélete lett. Ezek lényege az volt, hogy

az adósok részére a hitelszerződésekben átlátható és egyértelmű módon el kell magyarázni a kamatváltozás okait és következményeit (ezt az általános kereskedelmi forgalomban is érvényesíteni kell).

Mato Arlović rámutatott, hogy erre azért volt szükség, hogy a hitelért folyamodók előre tervezhessék a velük szemben a jövőben érvényesülő gazdasági-pénzügyi következményeket.

Fotó: Béli Balázs / Alfahír

A horvát alkotmánybíró szerint ezekből egyértelműen levezethető, hogy az ügyfelek pénzügyi tranzakciókhoz fűződő jogai súlyosan sérültek azzal, hogy

a bankok tudatosan hozták őket olyan helyzetbe, amelyben nem rendelkezett a megfelelő döntésekhez szükséges információkkal.

Hozzátette: ezt tovább súlyosbítja, hogy az ügyfél eleve mindig kiszolgáltatott helyzetben van a bankkal szemben, hiszen ő kér szívességet a pénzintézettől és nem fordítva, a várható helyzetről pedig csak a bank rendelkezik releváns tudással. Arlović arra is kitért, hogy

már a római szerződésben rögzítették azokat az alapvető emberi és szabadságjogokat, melyek az embereken kívül többek között a vállalkozásokat is megilletik.

Arlović szerint az Európai Unió Bírósága egyértelműen kimondta, hogy a bankok visszaéltek ezekkel az alapvető emberi szabadságjogokkal, amikor úgy írattak alá szerződéseket az ügyfelekkel, hogy nem olvastatták el velük ezek apró betűs részeit, melyekben a kockázatokról volt szó, és ezeket nem magyarázták el a hitelkérelmezőknek, holott ez kötelességük lett volna.

AZ EMBEREK OLDALÁRA ÁLLT A TÖRVÉNY
Arlović elárulta, hogy Horvátországban sem ment egyszerűen, mire érvényt szereztek a devizahitelesek igazának.

Fotó: Béli Balázs / Alfahír

Miután az adósok jogsérelmeikkel megrohanták a polgári bíróságokat, ám ott nem adtak nekik igazat, a legfelsőbb bíróságon folytatódott a harc, ám ott is a bankok kerekedtek felül, mert

az az érvelés győzött, miszerint az ügyfél felelőssége tüzetesen elolvasni és értelmezni a szerződést.

Ezt követően került a horvát alkotmánybíróság elé a kérdés, ami megállapította, hogy a bankok gyakorlata túllépett a horvát alkotmányos kereteken, és nem a kötelezettségeiknek megfelelően jártak el, amikor megsértették az egyéni és a tulajdonra vonatkozó szabadságjogokat.

MINDENKINEK MEGVOLT A MAGA FELELŐSSÉGE
Arlović szerint a jogvita szereplői elkövették azt a hibát, hogy nem vitték tovább az ügyet az Európai Bíróságra, hanem a saját jogalkotási folyamatukat tartották perdöntőnek a dologban.

"Ha ezt megteszik, elkerülhetőek lettek volna az adósokat ért jogsértések"

- tette hozzá, hangsúlyozva, hogy az alkotmánybíróság eljárásának hála Horvátországban ma már első fokon megszűnnek a devizahitelek károsultjaival szemben indított eljárások. Ennek okai, hogy

az alkotmánybíróság határozatai minden bíróságra kötelező érvénnyel vonatkoznak;
a horvát legfelsőbb bíróság hozott egy olyan határozatot, amely magyarázattételi kötelezettséget ír elő a bankok számára.
Azt is kiemelte ugyanakkor, hogy ezt a gyakorlatot nem lehet minden adósra azonnal egyformán érvényesíteni, mert voltak olyan bankok, melyek tényleg elmagyarázták az adósoknak a hitelkockázatokat, ezek így nem vehetők egy kalap alá a törvénysértő eljárásokkal. A bíróságokon azonban a bankoknak kell megfelelően, utólag is ellenőrizhető, rögzített formában igazolnia, hogy eleget tettek a tájékoztatási kötelezettségüknek.

Fotó: Béli Balázs / Alfahír

Arlović azt is hangsúlyozta, hogy a válság kialakulásában ugyanakkor mindkét félnek van felelőssége, még akkor is, ha ez nem egyenlő mértékben oszlik meg, és a bankok sokkal felelőtlenebbül jártak el, mint az ügyfelek, akiknek a jogai a horvát alkotmánybíróság szemében elsőbbséget élveznek.

Az alkotmánybíró azt is hozzátette, hogy a horvát adósok ugyanakkor többnyire nem a szerződések semmissé tételéért szállnak síkra, hiszen, mint fogalmazott:

"az adós nem azért kért kölcsön, hogy a párnája alá tegye a pénzt, hanem hogy megoldja a saját vagy vállalkozása problémáit".

(Fotók: Béli Balázs / Alfahír)

Orbán szeme előtt zajlik: hazudtak a bankok, 437 milliárd forintot kapnak vissza a devizahitelesek Horvátországban
Míg itthon a devizahitelesek kimentése is csak kommunikációs szinten zajlott le, Horvátországban igazi kárpótlások zajlanak. A távirati iroda szerint ugyanis semmissé nyilvánította a svájci frank alapú jelzáloghitelt a horvát legfelsőbb kereskedelmi bíróság arra hivatkozva, hogy a bankok 2004 és 2008 között nem tájékoztatták ügyfeleiket az ilyen devizahitelek magas kockázatáról.

https://alfahir.hu/2018/10/03/horvatorszag_mato_arlovic_devizahitelek_devizahitel_karosultak_bankok_alkotmanybirosag

Ha marad az Európai Néppártban, akkor Orbán belülről, szélsőséges platformról gyarmatosíthatja azt

Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje
2018. szeptember 30. - nickgrabowszki
Szétveri a tagállamok közti bizalmat, ha Magyarország és Lengyelország felszámolja a bíróság függetlenségét - mondja a német Alkotmánybíróság elnöke;
Az osztrák GYOSZ elnöke arra figyelmeztet, hogy Ausztriának nem szabad átvennie azt, ami a magyaroknál megy a sajtószabadság ügyében;
Már sokszor tűnt úgy, hogy a liberális demokrácia a padlón van, azután mégis összeszedte magát és felülkerekedett.

Die Zeit

A német Alkotmánybíróság elnöke úgy érzékeli, hogy nem csupán Magyarországon és Lengyelországban, hanem Németországban is erősödnek a kételyek a jog jelentőségét és az igazságszolgáltatás szerepét illetően, ám a jogállam megerősítéséhez új bizalomra van szükség. Voßkuhle Lipcsében a Jogász Kongresszuson tartott előadásában kihangsúlyozta, hogy demokrácia és jogállam szorosan összetartozik, és ez a kettő német földön nem csupán az egyik legliberálisabb államot tette lehetővé a náci rémuralom után Európában, hanem igen magas jólétről, illetve társadalmi egyenlőségről is gondoskodott. Viszont ha megbomlik az összhang közöttük, akkor a következmények jól láthatóak a magyaroknál és a lengyeleknél. De a németeknél is fokozott nyomás alá kerül a jogállam.

A magyar és a lengyel fejlemények azért nyugtalanítóak a német állam számára is, mivel az európai jogrend a kölcsönös bizalmon alapszik, vagyis hogy a tagok kölcsönösen elfogadják a másik jogi döntéseit. Viszont működési zavarok lépnek fel, ha ez nem így van. Azon kívül azért sem lehet elfogadni, ha valahol belenyúlnak a bíróságok függetlenségébe, mert az a jogállamiság alapjait érinti. Ám ha nem egységes a történtek megítélése, amint azt Budapest és Varsó esetében tapasztaljuk, akkor gyorsan hatástalanná válnak az EU eszközei. Végül pedig azért aggasztó, ami a két uniós tagországban történik, mert kérdés, hogy itt az érintett hatalom csupán a saját uralmát igyekszik középtávon bebiztosítani, vagy netán már általános kulturkampfnak vagyunk szemtanúi az igazságszolgáltatás szerepe ügyében?

És a magyar, illetve lengyel alkotmányos gondok gyorsan átterjedhetnek máshová is, a populisták bárhol megvádolhatják a bírákat, hogy azok a saját érdekeiket követik és nincsenek tekintettel a többség akaratára. Ettől már nincs messze a jog és a végrehajtására szolgáló állami intézmények lejáratása. Főként ott hullik az ilyesmi termékeny talajra, ahol egyre radikálisabbak a politikai viták, ahol a kompromisszum helyett inkább az ellenfél lejáratására törekszenek, és ahol megkérdőjelezik a társadalmi rendezőelveket. A jelek szerint inog az emberek bizalma, amikor arról van szó, hogy a jogszabályok mennyire jelentenek támaszt a napi politika céljai által megszabott válságkezelés során. A jogtalanság akkor kerekedik felül, amikor következetesen figyelmen kívül hagyják a jogot. Pedig csak utóbbi révén lehet elérni, hogy a kisebbségből adott esetben többség legyen, hogy egy kormányt le lehessen váltani. Aki nem bízik a jogban, az gyorsan áldozatul esik a populista mozgalmak patkányfogóinak. Ezért amikor a jogállamba invesztálunk, akkor a demokráciát erősítjük vele.

https://b1.blog.hu/2018/09/30/ha_marad_az_europai_neppartban_akkor_orban_belulrol_szelsoseges_platformrol_gyarmatosithatja_azt_111

Gulyás Gergely: Sztálini alapokon áll a román igazságszolgáltatás

A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint restitúciós ügyekben sztálini alapokon áll a román igazságszolgáltatás. Gulyás Gergely a Mandinernek adott interjújában a Bánffy-perben, a szovátai polgármester horribilis büntetése ügyében, valamint a terrorizmus vádjával 5 évre elítélt két erdélyi fiatal ügyében hozott ítéletre reagálva úgy fogalmazott, Románia ma demokrácia, de nem jogállam.

Újra a román államé lett az erdélyi nemesi család földbirtoka
A Giurgiu megyei törvényszék szerdán hozott ítélete szerint az erdélyi Ratosnya, Gödemesterháza és Palotailva környékén levő erdők, amelyeket 2007-ben visszaszolgáltattak Bánffy Dániel volt magyar földművelésügyi miniszter örököseinek, most ismét a román állam tulajdonába kerülnek.
Az örökösök szerint a giurgiui törvényszék egy koncepciós per alapján kiadott, a kommunista diktatúra szellemét tükröző 1952-es bírói ítéletet használt fel. A bukaresti törvényszék 1952. december 3-án hozott büntetőjogi ítélete szerint Bánffy Dánielt 8 év kényszermunkára és 10 év polgári jogvesztésre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélték 1940 és 1944 között emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt.

Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter.FORRÁS: MTI/MÓNUS MÁRTON
Gulyás Gergely a Mandinernek azt mondta, nagyon szomorú folyamatként lehet tekinteni arra, ami a román igazságszolgáltatásnál az elmúlt években tapasztalható, és ennek "egy fontos állomása" a mostani ítélet.
Mindez kezdődött azzal, hogy egy korrupcióellenesnek nevezett, de valójában politikai célokra, köztük magyarok elleni inkvizícióra felhasznált ügyészség koncepciós eljárásokat indított a magyar közösség számos politikai vezetője ellen"
- fejtette ki, hozzátéve, ezek a perek évek óta tartanak, és az eljárások már önmagukban sokak pályáját tették tönkre, és sok helyen nehezítették a magyar politikai közösségépítést.

Megítélése szerint, ami a Bánffy-ügyben történt, "nem kevésbé felháborító, csak sokkal látványosabb".

Egy sztálini diktatúra alatti koncepciós perben kimondott ítéletre hivatkozva veszik vissza a földeket
Ezzel az ítélettel a román igazságszolgáltatás odáig jutott - mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter -, hogy miközben a bíróság egy restitúciós ügyben a tulajdonjog visszaszolgáltatása összes feltételének fennállását megállapítja, a korábbi tulajdonosnak,
Bánffy Dánielnek a sztálini diktatúra alatti koncepciós eljárásban kimondott háborús bűnösségére hivatkozással zárja ki a tulajdonjog visszaadását.

Gulyás Gergely emlékeztetett: a második világháború után a román bíróságok a magyar nemesi családok leszármazottait tömegesen ítélték el Bánffy Dánieltől Wass Albert írón át Bethlen Béla jogász, politikusig.

A miniszter kiemelte: Bánffy Dánielnél az ítélet képtelenségét jól szemlélteti, hogy Erdélyben 1944 őszén fegyverszünetet követelt, amiért a nácik halálra ítélték. Ez sem volt akadálya annak, hogy a sztálini önkény háborús bűnösnek nyilvánítsa.
Az viszont hihetetlen, hogy "a román igazságszolgáltatás mai napig ezen az alapon áll a visszaszolgáltatási ügyekben". A fideszes politikus felhívta a figyelmet arra, hogy a román uniós csatlakozás egyik feltétele volt a restitúciós törvény megalkotása. "Ez azonban nagyon sok esetben holt betű maradt" - tette hozzá.

Nem egyedi a magyarokkal szembeni, igazságtalan bírósági döntés Romániában
Arra a felvetésre, hogy a múlt héten több bírósági ítélet is megütközést keltett az erdélyi magyarság körében, a miniszter emlékeztetett: Péter Ferenc korábbi szovátai polgármesternek, a Maros Megyei Tanács jelenlegi elnökének bírósági ítélet eredményeképpen hárommillió forintnyi bírságot kell fizetnie, mert nem vette le a székely zászlót a szovátai polgármesteri hivatalról, illetve az utolsó tárgyalási nap utáni - új bizonyítékok nélküli - vádmódosítás után magyar fiatalokat öt év végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek terrorizmus vádjával.
Ezek alapján "jól látható, hogy nem elszigetelt esetekről van szó" - mondta.

Az ókori Róma jogállam volt, de nem volt demokrácia. Románia ma demokrácia, de nem jogállam" - jelentette ki.
Gulyás Gergely szerint a román igazságszolgáltatás működésének "halk és érdemi intézkedéseket nélkülöző uniós kritikája" jól bizonyítja, hogy az Európai Unió mai vezetésének szemében a jogállamiságnak tartalmi kritériumai nincsenek, a fogalom számukra "valódi értelmet akkor nyer csupán, ha valamely neki nem szimpatikus tagállammal szemben politikai fegyverként használhatja".
http://www.origo.hu/itthon/20180708-gulyas-gergely-kritizalta-roman-igazsagszolgaltatas-magyarellenes-gyakorlatat.html

Francia alkotmánytanács: nem büntethető az illegális bevándorlók érdek nélküli segítése

Boros Juli
KÜLFÖLD
A francia alkotmánytanács pénteken megállapította, hogy a testvériség alkotmányos elvét alapul véve,

az illegális bevándorlók érdek nélküli segítése nem vonhat maga után eljárást.
A testület Cédric Herrou, egy dél-franciaországi gazda kérésére foglalt állást a kérdésben, aki a francia-olasz határon a menedékkérők segítésének egyik jelképévé vált, és aki ellen „szolidaritási szabálysértés” címén több eljárás is indult az elmúlt hónapokban. Egy másik aktivistát szintén elítélt egy bíróság, amiért külföldiek „illegális tartózkodását segítette” Franciaországban.

Pénteki határozatában az alkotmánytanács arra emlékeztetett, hogy a francia köztársaságnak az alkotmányba foglalt jelszava a Szabadság, Egyenlőség,

Testvériség,
és az alkotmány egy „közös eszmére” hivatkozik. „A testvériség elvéből fakad a mások humanitárius célból történő segítésének szabadsága, tekintet nélkül arra, hogy a másik szabályosan tartózkodik-e az országban” - hangsúlyozta az alkotmánytanács.
A testület ezért elrendelte a külföldiek franciaországi tartózkodására vonatkozó jogszabály módosítását, miután azt alkotmányellenesnek ítélte meg. A külföldiek illegális belépésének, tartózkodásának és mozgásának elősegítése jelenleg maximálisan öt év szabadságvesztéssel és 30 ezer eurós pénzbüntetéssel sújtható.


Az alkotmánytanács szerint a jogalkotó a törvény megalkotásakor nem tartotta tiszteltben a testvériség elve és a közrend megóvása közötti egyensúlyt, ezért felszólítja, hogy a migránsok tartózkodását és mozgását szolgáló minden humanitárius segítséget vonjon ki a büntethetőség hatálya alól. A bevándorlók Franciaországba történő „szabálytalan belépésének segítése” azonban továbbra is szankcionálható.

Magyarországon nem sokkal a kormány megalakulása után fogadták el a Stop Soros törvénycsomagot, e szerint hazánkban már a menekültek tájékoztatását és segítését is szabadságvesztéssel büntetné a magyar kormány.

(via MTI)

Trócsányi: Az ügyvédi világból érkezem, ott nincsenek komcsik

"Én az ügyvédi világból érkezem, ahol nincsenek komcsik. Számos nagyon komoly bírót is ismerek, aki szintén nem komcsi" – mondta Trócsányi László az atv.hu-nak adott interjúban. Az igazságügyminisztert megkérdeztük, hogy 2013-ban, amikor párizsi nagykövet volt, mondta-e neki Orbán Viktor, hogy az Alkotmánybíróságot a Kúriába kell olvasztani? Azért lett ismét igazságügyminiszter, mert itt a történelmi lehetőség az 1949-ben megszüntetett Közigazgatási Felsőbíróság felállítására. Nem cáfolta, hogy (a "bírságbajnok") Patyi András lehet az új bíróság elnöke, "kiváló közigazgatási jogász, a diákom volt" – mondta róla. Nyilvánvaló tévedés – válaszolt arra, hogy 5 milliós fizetése lenne.

Trócsányi: Az ügyvédi világból érkezem, ott nincsenek komcsik Fotó: atv.hu/Szabados Attila
Diadalmaskodhatnak a bevándorlás ellenzői a mai és a holnapi EU-csúcson, lekerülhet a napirendről a kötelező kvóta? Orbán Viktor és a V4-ek álláspontja érvényre juthat?

- A tagállamok közötti eltérő nézetek nem hiszem, hogy lehetővé teszik, hogy ma végleges döntések szülessenek. Így véleményem szerint a kötelező kvóta ügyében nem lehet döntés. Egyes nyugat-európai országok a kötelező szétosztásban érdekeltek, a visegrádi országok pedig ezt határozottan ellenzik. Az Európai Tanácsnak kell meghatároznia az EU általános politikai irányait és prioritásait. A migráció vonatkozásában a politikai irányok még nem határozhatóak meg, noha az EU külső határai védelmének kérdésében kezd konszenzus kialakulni. Ez azonban nem mondható el a kvóta ügyében. A rossz tapasztalatok arra is figyelmeztetnek, hogy amennyiben az Európai Tanácsnak nem sikerülne megállapodásra jutnia a migráció kérdésében, akkor a Juncker által vezetett Bizottság a belügyminiszterek tanácsi formációján keresztül, minősített többséggel érvényre juttathatja akaratát. Ez történt 2015-ben is, amikor júniusban az Európai Tanácson az állam és kormányfők az önkéntes kvótában tudtak megállapodni, de szeptemberben a belügyi tanácsülésen már kötelező kvótát fogadtak el. Ez az eljárás az én személyes véleményem szerint akkor is antidemokratikus volt és nagyon remélem, hogy mégegyszer nem próbálkoznak vele.

A Visegrádi országokat azzal vádolják, hogy nem szolidáriasak. Nem lehet cinikusan élvezni az EU-ban csak az előnyöket – hangoztatja rendre Merkel és Macron is.

-Nézze, a felelősség érzete egyfajta koncentrikus körökhöz hasonlítható. Mi elsősorban a nemzetünkért vagyunk felelősek, ezt követően a szomszédos országokért, majd a balkáni térségért. Szolidaritásunknak ezer módon adtunk és adunk bizonyságot, ezért erről kár is beszélni. Az egykori gyarmattartó országok ma szembesülnek azzal, hogy a folyamat megfordult, korábbi érdekövezeteikből a migránsok a volt gyarmatosító országok irányába indultak meg. Közép-és Kelet Európa országainak felelősségérzete ezen országok irányába nyilván más, mint az egyfajta lelkiismeret furdalással rendelkező nyugat-európai országoké. Mi a már említett koncentrikus körökben érezzük felelősségeinket.

A Merkel-Macron páros nyomást tud gyakorolni a V4-re, Budapestre? Orbán Viktor hamarosan Berlinbe utazik, Angela Merkel meghívására.



- A német-magyar politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok kiválóak, azt is mondhatjuk, hogy prioritást élveznek. A migrációt illetően vannak véleménykülönbségek, a magas szintű politikai konzultációk hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy előrelépés történjen a vitás kérdések feloldásában. De a magyar kormány senki részéről nem fogad el nyomásgyakorlást, szuverén ország vagyunk, alkotmányos önazonosságunk védelmezése most már alaptörvényi kötelezettségünk. Elvi kérdésekben nem szoktunk engedni.

A populizmus szitokszóvá vált
Stop Soros: Ön is úgy tudja, hogy visszakozik a kormány? Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke Strasbourgban nyilatkozta: tanulmányozni fogja a kormány a Velencei Bizottság frissen nyilvánosságra hozott állásfoglalását a Stop Sorossal kapcsolatban, és ha az tartalmaz olyan javaslatokat, melyeket fel lehet használni a jogszabályalkotás során, akkor megteszi.

- A magyar kormány mindig körültekintően jár el. Így tettünk akkor is, amikor a külföldről támogatott szervezetek pénzügyi támogatásáról fogadtunk el jogszabályt, bevártuk a Velencei Bizottság véleményét, sőt abból több ajánlást is el tudtunk fogadni. Visszakozásról biztos nem beszélhetünk, legfeljebb megfontolásokról.

fotó: atv.hu/szabados attilaFotó: atv.hu/Szabados Attila


A Velencei Bizottság erősen kritizálja a Stop Soros törvényt, Ön 2005-ben tagja volt a Bizottságnak. Mi a véleménye a testületről?

- A Velencei Bizottság egy nagyon érdekes szakértői testület. Amikor az 1990-es évek elején létrehozták, a cél az volt, hogy segítséget nyújtson a rendszerváltó országok számára egyfajta alkotmányjogi mérnökösödés révén. Nemzetközileg is jegyzett professzorok voltak a testület tagjai. Közel harminc évvel később ezen szervezet feladata megváltozott, és most már vegytiszta, steril viszonyok között mindenhol érvényre juttatandó elvárásokat kíván megfogalmazni. A nemzeti sajátosságok vagy a globális kihívásokra adandó speciális nemzeti válaszok háttérbe szorulnak. Az is nagyon figyelemreméltó, hogy a Velencei Bizottság döntő mértékben Közép-és Kelet Európa országainak jogszabályaival foglalkozik, és elvétve vannak jelentések nyugat-európai országok jogi normáiról. Ez azért sokat elárul. Különösen ma, amikor egyfajta vita alakult ki Európa különböző részei között. Közép- és Kelet-Európa országainak önálló hangja lett,számos kérdésben másként látják a világot, mint egyes nyugat-európai országok. A vegytiszta nemzetközi standardok a globális válság időszakában nem működnek megfelelően, az új kihívások innovatív gondolkodást, megoldásokat követelnek. Franciaországban a terrortámadások miatt hosszú hónapokon keresztül felfüggesztették az Emberi Jogok Európai Egyezményének alkalmazását és érdekes módon ez az Európa Tanács és a Velencei Bizottság ingerküszöbét sem érte el. A migrációt támogató szervezetekkel szembeni elvárások megfogalmazása nem tekinthető magyar ügynek, miután ez ugyanígy aktuális a Földközi-tenger országainak esetében is. Nem véletlen, hogy magatartási kódexeket fogadnak el a nemzetközi NGO-k vonatkozásában. Az egyes megoldásokról természetesen lehetnek eltérő vélemények, különösen politikusok részéről. Erre utal Macron elnök legutóbbi nyilatkozata is...

A populizmus úgy terjed az Európai Unióban "mint a lepra"?

- Igen. A populizmus mára szitokszóvá vált, tartalma kiüresedett. Bármikor, bármely politikusra rásüthető, hogy populista, különösen ha a népet említi, vagy a népre hivatkozik, illetve a nép véleményére népszavazás megtartása útján kíváncsi.

Legyen szíves, válaszoljon egyértelműen: ha holnap a kormány által "Soros-szervezetnek" titulált Helsinki Bizottság ügyvédei, emberi-jogi aktivistái a szerb-magyar határzónában információs anyagot osztanak a határt átlépőknek, - arról például, hogy hogyan kell a menedékjogi kérelmet benyújtani -, őket elzárással fogják büntetni ? Vagy súlyosabb esetben börtön?

- Az ügyvédi tevékenység nem korlátozható. Ez történeti alkotmányunkból is következik. Nem tekinthető azonban jogi képviseleti tevékenységnek az, ha valaki, aktivistaként arról tájékoztatja a Magyarországra bejutni szándékozókat, hogy milyen, akár valótlan állításokkal könnyíthetik meg a menekült státusz megnyerését.

Azért nem "illegális bevándorlás" szerepel a Stop Sorosban, mert jogilag nincs értelme?

- Az illegálisról nekem az illegális kommunisták jutnak eszembe. Tehát jogellenes bevándorlás, ez a Btk.-tényállás.

A Stop Soros 25 százalékos büntető-illetékét miért szervezték ki az adótörvényekbe 25 százalékos "bevándorlási adó" címen? Hogy a Velencei Bizottság ne tudja támadni a Stop Sorost ?

- Bár az adótörvények elkészítése nem az Igazságügyi Minisztérium feladata, mindazonáltal a cél az, hogy a migrációt anyagilag támogatók járuljanak hozzá a határvédelem költségeihez is. Emlékezzünk vissza, amikor korábbiakban bevezettünk a különadókat, a cél az volt, hogy a költségvetési deficit csökkentésében ne csak az egyszerű állampolgárok vegyenek részt, hanem meghatározott gazdasági szektorok jelentős társaságai. Aki a migrációt jónak és azt anyagilag támogatandónak tartja, az jogosan fizethet be különadót a határvédelemre is. Ha lesz erről jogi vita, akkor azt, az illetékes fórumok előtt meg fogjuk vitatni.

Elképzelhető, hogy egy módosítóval kiveszik a 25 százalékos bevándorlási adót?

- Ezt valószínűtlennek tartom.

Apropó, visszakozás: Lesz megállapodás a CEU-val a nyáron, mit tud erről? Az új amerikai nagykövet, David Corrnstein megérkezése Budapestre előmozdíthatja az aláírást?

- A miniszterelnök úrnak a napokban az Országgyűlésben adott válaszát tartom ebben a kérdésben irányadónak. Az Igazságügyi Minisztérium képviseli a magyar államot a luxemburgi Európai Bíróság előtt e tárgyban folyó eljárás során, érdeklődéssel várjuk a jogi érvek csatájának alakulását.

"Számos komoly bírót ismerek, és nem komcsik"
Orbán Viktor 2013 május 27-én - amikor négyszemközt az alkotmányos hatalom korlátairól beszélgettek -, tényleg felvetette, hogy az Alkotmánybíróságot meg kellene szüntetni, pontosabban a Kúria legyen az AB? Ön akkor párizsi nagykövet volt, és visszaemlékezésében, a Párizsi Napló című könyvében, ami most áprilisban jelent meg, valami ilyesmit ír.

- Ez így soha nem hangzott el. Legfeljebb egyes szakmai körökben 2010-ben felvetődött, hogy a két testület akár össze is vonható. De ezt a koncepciót az élet túlhaladta.

fotó: atv.hu/szabados attilaFotó: atv.hu/Szabados Attila

És a Kúriát beolvasztják az Alkotmánybíróságba?

- Én ilyen tervről nem tudok.

Az ön személyes véleménye szerint?

- Az én személyes véleményem szerint nem. A két bíróság funkciója teljesen eltérő. A rendes bíróságok jogvitákat döntenek el, ezzel szemben az Alkotmánybíróság az alkotmányosság őre. A két bíróság között természetesen van kapcsolat, a rendes bíróság döntését alkotmányjogi panasszal lehet megtámadni az Alkotmánybíróság előtt. A magyar megoldás a német megoldást veszi alapul és jól is működik.

Budai Gyula emlékezetes megnyilatkozása: "a bírák mind komcsik".

- Már korábban is megkaptam ezt a kérdést. A válaszom: én az ügyvédi világból érkezem, ahol nincsenek komcsik. Számos nagyon komoly bírót is ismerek, aki szintén nem komcsi.

A miniszterelnök válasza viszont úgy hangzott: "a teljes bírói kar nem komcsi".

- A politikusok és a bírók között természetesek a viták, ezt párizsi nagyköveti éveim alatt is megtapasztalhattam. Később jó példa volt erre amikor Fillon köztársasági elnök jelölt választási esélyeit a bírók lehetetlenítették el. Majd ezt követően szép csendesen ellaposodott az ügy, és még ma sincs döntés arról, hogy Fillon felesége végzett-e munkát parlamenti asszisztensként vagy sem.

Orbán Viktor szerint a Kúrián a bírák "intellektuálisan nem nőttek fel a feladathoz". A miniszterelnök azzal vádolta a Kúriát, hogy súlyosan beavatkoztak a választásokba, a levélszavazatokról szóló döntéssel április 8-a után elvettek egy parlamenti mandátumot a Fidesztől.

- Miniszterelnök úr olvasta az Alkotmánybíróság döntését.

Az AB nem döntött az ügyben.

- Az Alkotmánybíróság döntésének indokolása e tárgyban egyértelmű volt, a miniszterelnök ezen indokolásra hivatkozott. A politikusok természetszerű, hogy véleményt nyilvánítanak egyes bírói döntésekről. Más a helyzet az igazságügyminiszter esetében. Neki nagyon óvatosnak kell lennie, hogy még a látszatát is kerülje annak, hogy beavatkozna az igazságszolgáltatás konkrét ítélkezésébe. Én a magam részéről ezért bírói döntést nem kommentálok. Egy kivétel van, a Biszku-ügyben megszólaltam, és azt mondtam, hogy úgy tűnik, az ügyet nem a bírák, hanem az élet fogja megoldani. Így is történt, Biszku meghalt a bírói ítélet előtt.

A kormánypárti sajtóban listázzák a Kúria bíráit...

- Én nem tudok ilyen listázásról.

Figyelő, Magyar Idők, Demokrata-cikkek össztüzet zúdítanak azokra a Kúria- bírákra, akik például a Laborcz-ügyben, vagy a már említett ügyben ítélkeztek. Darák Péter elnöknek pedig azt róják fel, hogy korábban meghívta a Kúriára előadást tartani a CEU egyik professzorát, Rév Istvánt, aki korábban a The New York Times-ban támadó cikket írt Orbán Viktorról.

- Én ezt az össztűzt nem érzem. A Kúria elismert bírókból álló testületként van számon tartva. Vannak vitatható döntések, amivel esetleg nem ért egyet egy politikus, legyen az akár kormánypárti vagy ellenzéki és ennek hangot is ad. A sajtóban a bírókról megjelentek pedig legfeljebb tényismertetések, melyekkel együtt kell élni. Az, hogy ez valakinek tetszik vagy sem, az egyéni ízlés dolga. Én például nagyon furcsállottam, amikor Franciaországban arról írtak a lapok, hogy egyes bírák mely politikushoz állnak közel.

A Handó Tünde vezette Országos Bírói Hivatalt be kell olvasztani az igazságügyi tárcába ?

- Erről nincs szó. Az igazságszolgáltatásnak a külső igazgatása bonyolult és összetett kérdés. Európában különböző modellek vannak. Miniszterelnök úr arra kért fel, hogy az Alaptörvényben foglalt bírósági igazgatási modell értékelését végezzem el. Ezt a feladatot tágabb összefüggésben értelmezem. A rendszerváltozás óta háromfajta igazgatási modell létezett és mindegyik alkotmányos volt. 1997-ig az igazságügyi minisztériumnak – hasonlóan a legtöbb nyugat-európai országokhoz - voltfeladata a bíróságok külső igazgatásában, de működtek bírósági önkormányzati szervek is. 1997-ben Solt Pál javaslatára az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jött létre, amelynek élén a Kúria elnöke állt és az OIT hivatala játszott jelentős szerepet az igazgatás napi teendőinek ellátásában. 2011-től az Országos Bírói Hivatal és annak elnöke játszik meghatározó szerepet a bírósági igazgatást illetően és az Országos Bírói Tanácsnak vannak ellenőrzési jogosítványai. E három modell működésének tapasztalatiról fogunk jelentést készíteni. A jelenetés elkészítésében természetesen együttműködünk az OBH elnökével is.

Handó Tünde a Vasárnapi újságban lényegében hazaárulóknak nevezte az Országos Bírói Tanács ( OBT ) bíráit, akik Brüsszelbe "szaladnak" a tervezett közigazgatási bíróságok létrehozása miatt. Az Igazságügyi Tanácsok Európai Hálózatáról van szó, és a testület elnökéről, vele konzultáltak a bírák.

- A hálózat elnöke hozzám is bejelentkezett és fogok vele találkozni, a dialógusnak vagyok a híve. Azonban a hazai viták külföldre “exportálásának” magam se vagyok híve.

fotó: atv.hu/szabados attilaFotó: atv.hu/Szabados Attila

Patyi András kiváló jogász, a diákom volt
Mi a garancia arra, hogy a Közigazgatási Felsőbíróság nem Orbán Viktor különbírósága lesz ?

- Amit Ön megfogalmaz az önálló közigazgatási bíráskodás kapcsán az a jelenlegi ellenzéki narratíva. Az önálló közigazgatási bíráskodás bevezetését más célok vezérlik, amelyeket a magam részéről 2014. június 6-i kinevezésem óta hangoztatok.

Az OBH még tavaly készített egy értékelést, és üdvözlendőnek nevezték a Közigazgatási Felsőbíróság felállítását. De akkor 32 pontban aggályokat fogalmaztak meg: korrupciós, de "politikai faktort" is jelent szerintük, ha a végrehajtói hatalomból a bírói hatalomhoz átmenő lojális kormánytisztviselőkkel, államigazgatási szakemberrel...

- Ne is folytassa, mert ismerem az összes kérdést!

A hatalom számára fontos kérdések, közbeszerzések, médiaügyek, választási kérdések mind ezen az új bíróságon dőlnek majd el. Ha Mészáros Lőrinc nem fog nyerni például egy közbeszerzésen...

- Így nehéz, így nem fogunk tudni beszélgetni. Azért nem tudunk így beszélgetni, mert ez nem a jog nyelve. Bizonytalan politikai félelmekkel nem kívánok foglalkozni. Szakmai alapon dolgozom ebben a minisztériumban, és valamit elvállaltam 2014. június 6-án, és 2018-ban azt meg is fogom csinálni. 2018-ban azért is vállaltam el a felkérést az igazságügyminiszteri posztra, mert azt mondtam, hogy történelmi lehetőség az 1949-ben megszüntetett Közigazgatási Felsőbíróság ismételt felállítása. Nyilván tudja, 1949-ig Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság működött. A munkát tisztességgel fogom elvégezni, nem foglalkozom a politikai taktikából származó sokszor sértő mondatokkal, feltételezgetésekkel. Egy komoly szakmai bizottság segít a munkámban, a bizottságot Kiss György akadémikus vezeti, tagjai között pedig bírók és egyetemi oktatók találhatóak. Élmény velük együtt dolgozni, érződik a szakmai felelősség.

A Közigazgatási Felsőbíróság bírói álláshelyeire úgy hogy lehet majd egyenlő eséllyel pályázni, ha az igazságügyminiszteri rendelet szerint ha egy bírósági titkár - aki 6-9 évet már eltöltött a bíróságon - 6 pontot kap, egy hatósági jogi előadó, aki szintén bíró akar lenni, a dupláját, azaz 12 pontot 6 év után?

- Tessék a megszerezhető összes pontot figyelembe venni. A cél az esélyegyenlőség megteremtése volt. A jelen pontozási rendszer ezt biztosítani tudja.

fotó: atv.hu/szabados attilaFotó: atv.hu/Szabados Attila

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnöke, Kopinja Maria is kívülről, a NAV-tól jött, tehát az adóhatóságtól, de ő volt bírósági titkár is. A szakszerűség és a jogszerűség más és más...

- A közigazgatási bírósságok összetételénél az arányokra figyelni kell. Ausztriában a bírói létszám egyharmadának kell a közigazgatásból érkezni, Franciaországban is nagyszámban érkeznek a közigazgatásból. Nagyon sok országban egyetemi oktatók és ügyvédek is be tudnak kerülni a bíróságokra. Nagy Britanniában elismert ügyvédek gyakran kerülnek be a bírói karba. Mintha egy kicsit fetisizálnánk azt, hogy csak az lehet jó bíró, aki rögtön az egyetem után fogalmazóként kerül a bíróságra, majd titkár lesz és ezt követően bíró. Magam részéről azt a véleményt osztom ebben a kérdésben, hogy fontos a bíróságokon az életpálya modell, amely vonzóvá tesz egy egész életre szóló bírói karriert. Azonban a belterjesség kialakulásának megelőzése céljából, szellemileg frissítőileg hat a bíróságokra, ha a bíróságok különböző szintjeire korábban más szakterületeken dolgozó jó képességű jogászok is bekerülnek. Amiről ebben a kérdésben vitatkozni érdemes, az az arányok kérdése. Ez különösen igaz a közigazgatási bíráskodás esetében.

De a brit sztárügyvédek nyilván nem kormányalkalmazottak voltak.

- Nem. Ne becsüljük le a közigazgatási dolgozót. Mikor azt mondjuk, hogy minden közigazgatási ember pártkatona, akkor elnézést kérek, az sértés a számomra és számukra is, mert a közigazgatásban dolgozik több tízezer ember, akik tisztességesek, becsületesek és nagy szakmai alázattal és kvalitással dolgoznak. Az Igazságügyi Minisztériumban is nagyon sok komoly szaktudású jogász dolgozik, szerencsére.

A lojalitás nem alapfeltétel?

- A lojalitás számomra egy pozitív fogalom. Egy tisztességes szakember amikor bírói esküt tesz, akkor onnantól a lojalitásának tárgya a bírói függetlenség kell hogy legyen.

A közigazgatási bíróság 250 fős lesz, és körülbelül 40 százalék lesz, aki kívülről, a közigazgatásból érkezik ?

- Nem tudok és nem is akarok konkrét számokat mondani. A szakmai bizottság is tárgyalni fogja ezt a kérdést, hasonlóan más elvi kérdésekhez. Végleges álláspontomat a megfogalmazott szakmai javaslatok alapján fogom kialakítani.

Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora lesz a Közigazgatási Felsőbíróság elnöke? Orbán Viktor a humoros kampányvideójában többször is "bírságbajnoknak" szólította Patyi Andrást, mert a választási bizottság elnökeként ő is megszavazta, hogy a miniszterelnök fizessen 300 ezer forintos büntetést, mert óvodában, óvodásokkal kampányolt.

- Patyi András kiváló közigazgatási jogász, volt diákom a Szegedi Tudományegyetemen. Arról, hogy ki lesz a Közigazgatási Felsőbíróság elnöke nem az igazságügyi miniszternek kell döntenie, az Alaptörvény értelmében a döntést az Országgyűlés fogja meghozni. Erről csak a törvény elfogadását követően érdemes beszélni. Addig maradnak a találgatások.

Tévedés az 5 milliós fizetés
A ciklus közepén már nem is valószínű, hogy Ön Budapesten lesz, azt hallani hogy Brüsszelbe kap feladatot, uniós intézményben, biztosi poszton vagy a luxemburgi bíróságon.

- Láthatja, hogy nagyon sok feladatom van, munkáimra koncentrálok. Nem mindegy, hogy a feladatoknak milyen színvonalon tudok eleget tenni. Munkám minősége egyrészt a magyar kormány presztízséről másrészt a saját presztízsemről is szól. Az más kérdés, hogy 2000-2004 között amikor Belgiumban nagykövet lehettem, nagyon sok barátra találtam ebben az országban. A Louvain-i Katolikus Egyetem professzoraival a mai napig szoros kapcsolatot ápolok, ők a Szegedi Egyetemen immáron nemzetközileg is jegyzett francia nyelvű mester képzés meghívott oktatói.

Tényleg 5 milliós lesz a miniszteri fizetése, Önnek egyedül ? Ez hangzott el egy hete, a Kormányinfón.

- Ez nyilvánvaló tévedés.

A miniszterelnök a parlamentben kijelentette, hazugság, hogy 5 milliós miniszteri fizetések lesznek. Később azt mondta, "ha odakerülünk, megfontolom".

- Ez elvi kérdés. Azt gondolom, hogy a társadalomban elfoglalt pozícióhoz, a presztízshez nyilván igazodni kell egy miniszteri fizetésnek. De ez nem lehet eltúlzott. Ugyanakkor a miniszteri fizetés összefüggésben áll az apparátusban dolgozók fizetésével is. Az államnak az az érdeke, hogy színvonalas, hozzáértő szakemberek dolgozzanak a minisztériumokban, akik képesek komoly feladatokat elvégezni. Egy minisztériumnak komoly szellemi műhelynek kell lennie. Ha túl nagy a fizetések közötti különbség a magánszektor és a közszektor relációjában, akkor nehéz megtartani a színvonalas munkaerőt a központi közigazgatásban. Ez számomra fontosabb kérdés, mint a miniszteri fizetés.

http://www.atv.hu/belfold/20180628-trocsanyi-interju/

Orbán kedvenc politikusától lesheti el, milyen egy bivalyerős elnöki rendszer

Törökország választott, és megkezdte történetét az új politikai, elnöki rendszerben. Megszűnik a miniszterelnöki poszt, Erdogan irányítja a kormányt is, és ő dönt arról. ki lehet tagja az Alkotmánybíróságnak vagy a legfőbb jogi tanácsnak. Az ellenzék innentől úgy focizik, hogy nem lesz nála a labda, a bíró pedig elnézi Erdogan legnagyobb bodicsekjeit is. A vége akár török kivándorlási hullám is lehet.

"Fasiszta rezsim alatt élünk. De a fasiszta rezsimek általában nem nyernek választást 53 százalékkal, inkább 90 százalékkal. Ez is azt mutatja, hogy még vannak progresszív értékek, és képesek életre kelni" – ezt Selin Sayek Böke Köztársasági Néppárti (CHP) parlamenti képviselő mondta a BBC-nek a török választások után, és jól példázza, milyen átmeneti, hibrid politikai formációban él ma Törökország, és élnek sok populista rezsim alatt az emberek. De Törökország most, úgy fest, átlép egy másik korszakba, amihez Recep Tayyip Erdogannak az EU-s vezetők közül Orbán Viktor elsőként gratulált, még a hivatalos választási eredmények megszületése előtt - csaknem pontosan egy évvel ezelőtti találkozójuk után ez nem is igazán meglepetés.

Csak koalícióban van meg a többség, de kit érdekel

A törökországi választáson Erdogan pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) elvesztette abszolút többségét, 42 százalékot ért el, de választási koalíciós partnerével, a 11 százalékot elérő nemzeti radikális Nemzeti Cselekvés Pártjával (MHP) meglesz a kormánytöbbsége, folytatódik az Erdogan-uralom – Egeresi Zoltán Törökország-szakértő szerint vagy koalícióban, vagy partnerségben fognak együtt kormányozni. A MHP-vel való szövetség viszont egy nacionalistább, konfliktusvállalóbb Törökországot jelent, ami alapvetően nehezíti meg, hogy a közeljövőben újrainduljon a békefolyamat a Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK) vagy hogy enyhüljön a nyomás a kurd Népek Demokratikus Pártján (HDP).

© MTI / EPA / Srdjan Suki
Arra, hogy az AKP elveszti abszolút többségét, egyesek számítottak, mert a párt népszerűsége visszaesett, 2015-höz képest 5-10 százalékot vesztett a párt, mondja Egeresi. Viszont ennek a jelentősége nem túl nagy: az új elnöki rendszerben már az elnök nevezi ki a minisztereket. A többség kérdése a legfontosabb, kétharmad egyedül az alkotmány módosításához kell a török törvénykezésben, de azt 2017-ben jó időre módosították.

A török választási rendszer az erősebb, minél több választási körzetben nagy támogatottsággal rendelkező pártoknak kedvez a magas, 10 százalékos választási küszöb miatt, mondja Egeresi. A legutóbbi törvénymódosítás a pártszövetségeknek azonban lehetővé tette, hogy tagjai a 10 százalék elérése nélkül bejussanak a parlamentbe. A mostani választáson három párt is a 10 százalékos határon ellensúlyozott, s végül az egyedül induló kurd HDP is bejutott. Viszont, ha nem sikerült volna megugrania a küszöböt, akkor a keleti tartományokban a második legerősebb erőt jelentő AKP szerezte volna meg az ADP szinte összes képviselői helyét, ami kényelmes parlamenti többséget jelentett volna.

Az ellenzéki CHP 23 százalékot ért el, a HDP pedig átlépte a parlamentbe jutáshoz szükséges 10 százalékos küszöböt, úgy ért el 11,7 százalékot, hogy vezetője, Selahattin Demirtas jelenleg terrorvádakkal börtönben ül. (Demirtas az elnökválasztáson is indult, azon 8,4 százaléknyi voks jutott neki.)

Selahattin Demirtas támogatói Ankarában 2018. június 19-én
© AFP / Adem Altan
Törökországban jelenleg 138 579 ember tartanak őrizetben vélt gülenizmus miatt, 78 687 embert tartóztattak le, 319 újságíró ül börtönben, 189 médiumot hallgattattak el, 4463 bírót és ügyészt bocsátottak el a 2016. július 15-i puccs utáni tisztogatást követően a Turkey Purge oldal számításai szerint – a tisztogatások a mai napig nem álltak le, ahogy az akkor elrendelt rendkívüli állapotot sem oldották fel.

Nem is a szabadság értékét emelte ki Erdogan a megválasztása utáni beszédében, hanem a biztonságét. Erdogan továbbra is harcol a terror ellen, ez alatt a kurdok elleni hadműveleteket kell érteni, akár Szíriában is.

A legerősebb pártnak lejtett a pálya

A választási rendszert az AKP alaposan átírta, saját érdekének megfelelően módosította a választási körzethatárokat, megváltoztatta a választási törvényt, sok tartományban korlátozta a gyülekezési szabadságot, a rendőrség pedig kedvére vegzálta az ellenzéki pártokat, kriminalizálta azokat, akik az elnököt kritikával illették, miközben az elnök felelősségre vonása nem került elő egy ügyben sem. Egeresi is úgy látja, az ellenzékhez képest sokkal nagyobb állami erőforrások bevonásával jóval nagyobb volt az AKP láthatósága. Ráadásul a médiapiac kormányközeli kézbe kerülése (néhány kisebb orgánumot leszámítva) a választás előtt fejeződött be, ami szintén nehezítette az ellenzék helyzetét. A választás maga viszont, noha beszámoltak néhány kisebb visszaélésről, alapvetően szabadnak volt tekinthető.

De mit is jelent a nemzetközi presztízs emelése, hogy változnak a szíriai hadműveletek? Vannak szakértők, akik szerint nem várható változás a török hadviselésben: a cél a szíriai kurdok befolyásának csökkentése, az autonómia korlátozása, majd megszüntetése. Ezt elérték, amikor elfoglalták a kurd enklávét.


A Törökország által támogatott Szabad Szíriai Hadsereg lázadócsoport milicistái Kafr-Dzsanában 2018. március 9-én
© MTI / EPA / Aref Tammaui
Egeresi Zoltán szerint pedig a hadműveletek a szíriai Idlib tartomány úgynevezett deeszkalációs, biztonsági zónájának ellenőrzését is jelentik, ahova jellemzően dzsihadista hátterű, különböző szíriai vagy épp külföldi katonai erők szorultak.

Szíriában a törökök mozgástere egyébként kicsi, csak ott kezdhetnek bármibe, ahol nincs amerikai vagy orosz haderő. Ezeket a szíriai területeket a törökök nem foglalják el, de pacifikálják, stabilizálják. Ezeket a kisebb sikereket a törökök otthon eredményként tudják felmutatni, ahogy azt is, hogy az USA tárgyal velük.

De alapvetően Törökország kiszámíthatatlan országnak számít, Szíriával most épp hideg békében, az oroszokkal épp befejezték a Török Áramlat gázvezeték nyomvonalának kijelölését, de Moszkva most épp gyanakodva nézi az amerikai-török közeledést. A nemzetközi presztízs emelése ezért inkább csak lózung, bár kisebb eredmények vannak: Katart Törökország segítette a szaúdi blokád alatt, és Szomáliában is létrehozott két katonai bázist, ezt más ország nem lépte meg. Ankara sok fejlesztési pénzeket osztogat, Palesztinát is támogatja. Egeresi szerint az elmúlt pár évben Törökország imázsa (terrortámadások, puccskísérlet, letartóztatás, diplomáciai csörték több nyugat-európai állammal) romlott, aminek gazdasági következményei vannak. A hatalmi transzformáció után a gazdaság rendbetétele kerül előtérbe, melynek fontos eleme a nyugat-európai befektetők (vissza)csalogatása. Ez nem fog menni politikai gesztusok és békülékenyebb hangnem nélkül.

Készen van a török basa?

Erdogan innentől egy új rendszerben fog uralkodni, és ez utóbbi szó nem túlzás. Innentől a 2017-es, hajszállal, 51-49 arányban elfogadott alkotmánymódosítás értelmében elnöki rendszer működik Törökországban. Az alkotmányt 18 helyen változtatták meg, az elnök a legfőbb hatalommá vált. A módosítások után a katonaság hagyományosan erős és autonóm szerepe meggyöngül, a hadsereg a civil igazságszolgáltatás alá kerül, a katonai bíróságokon ezentúl csak kisebb vétségeket fognak ott tárgyalni. Az pedig erősen elnöki hatás alá kerül: az Ügyészek és Bírák Tanácsának létszáma 22-ről 13 főre csökken, ebből 7-et a parlament nevez ki, 4-et az elnök, egyet az Igazságügyi Minisztérium jelöl.

Az alkotmánybíróság is átalakul, 17-ről 15 főre csökken a tagok száma, 3 tagot választ a parlament, 12-t az elnök. A katonai delegáltak kikerülnek a testületből.

Az elnök és miniszterelnök eddig megosztotta a hatalmat, mostantól az elnök a kormány és az állam feje is, Erdogan nevezi ki a minisztereket is, a miniszterelnöki pozíció pedig megszűnik. Az elnök elmozdítása is rendkívül nehézzé vált az új rendszerben, tehát Erdogan, aki elnökként határozatokat is hozhat, jogilag jóval erősebb helyzetben van, mint előtte, mondja Egeresi.

Nem meglepő, hogy a közintézmények és egyetemek vezetőjét is az elnök nevezi ki, és bármikor elrendelhet rendkívüli állapotot legfeljebb hat hónap időtartamra. Ezután ötévente együtt lesz a parlamenti és elnökválasztás.

Azaz minden Erdogan kezében lesz – nem nehéz párhuzamot látni a legújabb Orbán-kormány szerkezetével, amelyben szintén erős központosítás figyelhető meg. A nagy különbség az, hogy Törökországban még létezik egy viszonylag erős ellenzék. De meddig? A Bloomberg elemzése szerint innentől egy olyan focimeccsen játszanak, ahol sosem lesz náluk a labda, és a bíró, azaz az egyre inkább függő török igazságszolgáltatás, nem fogja lefújni az Erdogan-csapat kőkemény belemenéseit.

Mit szólnak ehhez az Erdogannal szemben kritikus törökök? Egeresi szerint a török társadalom polarizált, ez a jövőben sem fog változni. Az Erdogan-kritikus hangok (s nemcsak a "nyugatos" törökök) szomorúan vették tudomásul az eredményeket, de ezt a múlt éjjel elnyomta (szó szerint) az AKP–MHP-szimpatizánsok ünneplése. A választás nem hozott jelentős meglepetést, de facto nem sok dolog változik Törökországban azonban az elkeseredettség kétségkívül nőni fog. Ha ez nem vezet is utcai zavargásokhoz, egyre több török tekint Európa felé.

http://hvg.hu/vilag/20180625_Orban_kedvenc_politikusatol_lesheti_el_milyen_egy_bivalyeros_elnoki_rendszer

A migrációs csúcs előtt csúcsra jár a kavarás

Magyari Péter

Csütörtök - pénteken tartják a migrációról szóló EU-s csúcstalálkozót, amiről Orbán Viktor azt mondta a választási kampányban, hogy ez lesz a végső nagy összecsapás a kötelező kvóta ügyében a többi országgal.
Ehhez képest egyre több jel utal arra, hogy a kötelező kvótákról az eddig ismert formában nem lesz szó a csúcson.
Viszont vannak új ötletek helyette, élükön a menekültek státusának EU-n kívüli elbírálása. Ám hogy ez óriási táborok létesítését jelenti-e Észak-Afrikában, vagy csak a tengerből kimentett fuldoklók sorsának gyors intézétését, arról egymásnak ellent mondanak az EU-s vezetők.
És közben a német kormány összehozatott egy csonka csúcsot most vasárnapra, ahol nem világos, hogy miről lesz szó, viszont a V4-ek bojkottálják, bár eleve nem is hívták őket.
Egészen bizarr diplomáciai kavarások mennek a jövő heti EU-s csúcs előtt: össze-vissza szervezkednek a kormányok, de az EU két nagy intézménye, a Bizottság és a Tanács is acsarkodnak egymással. A menekültek elhelyezése miatt ekkora a balhé, miközben egyre kevesebben érkeznek. Az ellentéteket belpolitikai törekvések és gáncsoskodások szítják, de a botrány a nemzetközi diplomáciában csapódik le.

Hogy megértsük a mostani bizarr helyzetet, érdemes röviden összefoglalni, hogyan jutottunk idáig.

Kéne valami közös szabály
A 2015-ös hatalmas menekülthullám nyomán kiderült, hogy az európai menekültügyi szabályozás, amit dublini rendeletnek neveznek, betarthatatlan. A rendszer előírta, hogy a menekültekkel ott kell foglalkozni, ahol először regisztrálják őket az EU-ban, és ha máshol tűnnek fel, akkor vissza lehet őket küldeni oda. Két baj volt ezzel: a menekültek többségét nem regisztrálták ott, ahol először beléptek az EU-ba (főleg Görögország mulasztotta ezt el akkoriban), és ahol meg regisztrálták őket (például sok esetben Magyarországon), ott nem fogadták vissza őket, ha tovább mentek (például Németországba). Úgyhogy az lett a vége, hogy Németországban, Svédországban és Ausztriában kötött ki a menekültek többsége.


Az Európai Bizottság kidolgozott egy új szabályozást 2016 tavaszára a dublini rendelet helyére. Ebben előírtak egy közös szempontrendszert, hogy ki számít menekültnek (szigorúbb lenne, mint most sok ország gyakorlata, de engedékenyebb mint a magyarországi), de azt is belerakták, hogy ha egy országban nagyon sok menekült feltorlódik, akkor kötelező kvóták alapján szét kell osztani őket. Ezen annyira összevesztek a tagállamok, hogy mindig csak halogatták a döntést a rendeletről. Végül a 2018 júniusi csúcsot tűzték ki tavaly év végén, hogy azon már dönteni kellene.

A javaslatnak sok pontján összevesztek a tagállamok, de leginkább két pontjáról derült ki, hogy kibékíthetetlenek az ellentétek: az egyik az volt, hogy a déliek (Olaszország, Spanyolország, Görögország leginkább) nem fogadták el, hogy ha egy menekültet valahol befogadnak, akkor róla az adott országnak évekig gondoskodnia is kell, amit úgy érnének el, hogy más országban nem kaphat semmilyen segélyt. Mennyi legyen ez a gondoskodási idő? A déliek a 2 évet is sokallták, az északiak a 10 évet is kevesellték.

A másik megoldhatatlan ügy a kötelező kvóták alkalmazása válsághelyzetek esetében: Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia, (a V4 csoport) kikötötték, hogy ebbe soha nem mennek bele, de nem tetszett az ötlet az osztrák kormánynak sem.

Úgy tűnt május végére, hogy annyira távoli a megegyezés, hogy most júniusban is hagyják a fenébe az egészet, és eltolják a döntést későbbre.

Olaszország és Németország nem akarja veszni hagyni a kvótát, de egymás ellen is játszanak
Csakhogy azóta történt két aggasztó fejlemény két olyan országban, amelyik a kötelező kvóta legnagyobb támogatója. Az új olasz kormány megtagadta, hogy a tengerből kimentett menekültek partra szállhassanak. Az olaszok keménységében benne van az az üzenet is, ha nincs kvótarendszer, vagyis nem viszik el tőlük a menekülteket, akkor inkább fulladjanak a tengerbe ezek az emberek, ne a kárukra legyen a humanizmus.

A másik fejlemény az volt, hogy a német belügyminiszter közölte, hogy megengedi Bajorországnak (aminek nemrég még miniszterelnöke volt), hogy ne engedje be azokat a menekülteket, akiket egy másik EU-s országban már regisztráltak. Ez elvben csak az érvényben lévő dublini rendelet betartása lenne, de a gyakorlatban véget vetne a schengeni rendszernek, hiszen sok országban napokon belül visszaállna a határellenőrzés miatta. Horst Seehofer belügyminiszter egyszerre a bajor CSU-t akarja ezzel segíteni (októberben tartományi választások lesznek, és jön fel a menekültellenes AfD), de javaslata másra is utal: ha nincs kvóta, nem lesz Schengen sem. A visszafordítási javaslata közvetlenül ugyan az olaszokat szívatná, hiszen most ott regisztrálják a legtöbb menekültet, de általános üzenete hasonlít az olaszokéhoz: ne a kárukra legyen a humanizmus. Továbbá szívatja főnökét, Angela Merkel kancellárt is, aki ellenzi a menekültek visszafordítását.

Merkel abban egyezett meg Seehoferrel, hogy az EU-s csúcsig még nem engedi a bajoroknak a határ lezárását, és a menekültek visszaküldését, mert hátha mégis sikerül a júniusi csúcson egy közös európai menekültkezelési rendszerben megegyezni. A két vitás ügyben azonban semmit sem közeledtek az álláspontok a tagállamok között.

A mentőötlet: EU-n kívüli elbírálás
Merkel a hét elején Macron francia elnökkel találkozott, akivel azt találták ki pótmegoldásként, hogy hozzák létre az EU-n kívüli menekültügyi eljárás rendszerét, és ez legyen a június végi csúcstalálkozó nagy újítása, ha már a dublini rendelet reformja nem megy. Vagyis azzal csökkentsék az EU-s országokra nehezedő nyomást, hogy már az EU határain kívül eldőljön, kit kell befogadni.

A javaslat alapvetően az olasz kormány viselkedésére hozna megoldást: ha kimentenek valakit a vízből, akkor arról eldöntenék akár a mentőhajón, hogy az EU-s normák szerint lehet-e menekült, és akkor ez alapján toloncolják vissza Afrikába, vagy viszik be az EU-ba. Persze jogilag már ez is nagyon necces megoldás, és praktikus kérdések sorát is nyitva hagyja: például mi van, ha Afrikában nincs aki fogadja; hogyan döntenek ilyen gyorsan; és melyik EU-s országba viszik, ha be kéne fogadni, stb. De legalább mondhatnák, hogy van egy új terv, ezen dolgozunk, mindenki nyugodjon meg, közel egy új rendszerszintű válasz a problémákra. Az EU-n kívüli elbírálás lehetőségével Merkel a saját bajorjait is nyugtatta volna.

A magyar kormánynak nagyon tetszett a javaslat, úgy értékelték, hogy ez egy évekkel ezelőtti magyar terv felmelegítése, ami arról szólt, hogy az EU-n kívül épüljenek menekülttáborok, és csak ott bírálják el a kérelmeket.

Csakhogy ilyen táborok létrehozását a terv így konkrétan nem mondta ki, hiszen ehhez például szükség lenne a tábornak helyet adó országok beleegyezésére. A terv egyelőre csak annyit mond ki, hogy az ENSZ menekültügyi szervezetével közösen kellene kialakítani egy elvi lehetőséget a kérelmek EU-n kívüli, valamiféle egyetemes szempontrendszer alapján történő elbírálására.

Az Európai Bizottság migrációs biztosa meg egyenesen kimondta, hogy nem akar Guantanamókat létrehozni (a 2001-es terrortámadások után az USA a kubai Guantanamó bázison hozott létre területén kívüli börtönt a terrorizmussal gyanúsított foglyoknak).

Úgyhogy a mentőötlettel egyelőre két baj van: mindenki mást ért alatta, és rövid távon csak retorikai hatása lehet, mert egyelőre sem az elbírálás szempontjai, sem az elbírálás módja, sem a kérelmezők visszatoloncolásának vagy befogadásának helye nem világos.

A németek csonka csúcsot erőltettek az együttműködő országoknak
Merkel azt találta ki, hogy a kvótaügyben együttműködőnek tűnő országokkal fut még egy kört a csúcs előtt: felkérte Donald Tusk tanácsi elnököt, hogy szervezzen Berlinbe egy konferenciát a nyitottabb országok vezetőinek, hogy a dublini rendelet helyére valamit mégis csak találjanak ott ki. Legyen erős és elkötelezett csoport a V4-ekkel szemben, és a bajorok is érezzék, nem falra hányt borsó, hogy lehetséges az összeurópai megoldás menekültügyben.

Csakhogy Tusk - aki már 2015 óta azt mondja, hogy a kötelező kvótákat kár erőltetni, ha egyszer vannak, akik hallani sem akarnak róla - nem volt hajlandó egy ilyen nem hivatalos csúcs megszervezésére. Merkel ekkor a Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottsághoz fordult, és a Bizottság vasárnapra is össze hívott egy minicsúcsot, Brüsszelbe. Eredetileg a német, a francia, az olasz, a máltai és a spanyol vezetőket hívták meg, továbbá az EU soros elnökségét vivő bolgárt, és az elnökséget július elsején átvevő osztrákot.

A bizottság még egy nyilatkozattervezetet is elkészített, miszerint a vasárnapi minicsúcson megegyeznek például abban, hogy a már regisztrált menekültek ne menjenek tovább, sőt vissza is fogadják őket, illetve azt is, hogy valamilyen elosztási rendszerben érdekeltek, ami meg óvatos utalás volt a kötelező kvóták tervének életben tartására.

Erre az olasz miniszterelnök közölte, hogy akkor ő mégse megy el a minicsúcsra, mert a regisztráltak mozgásának ellehetetlenítése neki nem érdeke, és csak azért nem parádézik Brüsszelben, hogy Merkel megmentse magát a saját koalíciós partnerétől, vagyis Seehofertől. Majd Tusk hivatala jelezte, hogy olyan nincs, hogy a Bizottság szervez egy csonka csúcsot, és ott olyan nyilatkozatot fogadnak el, amit csak az általa vezetett Tanács ülésén fogadhatnának el. Illetve több ország megsértődött, hogy a németek és a franciák mit frakcióznak néhány kiválasztott országgal.

Azóta Merkel telefonon megnyugtatta az olasz kormányfőt, hogy nem lesz benne a nyilatkozatban a regisztráltak mozgása elleni fellépés, mire Giuseppe Conte közölte, hogy így mégis ott lesz vasárnap. A tanácsi kritikára reagálva a Bizottság közölte, hogy semmilyen nyilatkozat sem lesz, sőt, sajtótájékoztató sem, csak valami beszélgetés. A sértett tagállamok egy részét azzal nyugtatták meg, hogy még nyolc kormányfő is megy vasárnap: a belga, a holland, a horvát, a szlovén, a dán, a finn, a svéd és a luxemburgi. A V4-ek viszont közölték, hogy ők akkor se mennének, ha hívnák őket. Hogy ezek után vasárnap végül miről lesz szó, az már nem világos.

Csütörtökön a tagállamok nagykövetei megállapodtak abban, hogy a jövő heti csúcson kibeszélik az EU határain kívüli elbírálásokról szóló tervet, előjöhet sok részlete a közös menekültpolitikának, de a durva dolgokat, például a kötelező kvóta ügyét, inkább jegelik, legalább decemberig. Hogy ezt a vasárnapi csonka csúcs felülírja-e, és ott előkerül-e egy teljesen új pótmegoldás, azt most nem tudni.

A kötelező kvóta felmelegítése adná magát, mert az elvben olasz kormány és a bajorok problémáját is oldhatná. Csakhogy úgy jutottunk a vasárnapi konferencia megszervezéséig, hogy kiderült, ez nem fog menni.

https://444.hu/2018/06/23/a-migracios-csucs-elott-csucsra-jar-a-kavaras

"Minden eszköz készen áll" - Orbán megerősítené a hadsereget

Minden eszköz, amely az ország megvédéséhez szükséges migrációügyben, a kormány és a parlament rendelkezésére áll - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Kossuth rádió 180 perc című műsorában.

"Minden eszköz készen áll" - Orbán megerősítené a hadsereget
A kormányfő megjegyezte ugyanakkor, a migrációtól függetlenül szükség van egy jól felszerelt hadseregre is - folyik is ennek felépítése -, mert ha ma Magyarország egy fegyveres fenyegetéssel nézne szembe, a hadsereg csak korlátozottan lenne képes ennek elhárítására. "Szeretnénk, ha a magyar emberek biztonsága nemcsak rendőri, határvédelmi, hanem katonai természetű is lenne" - fogalmazott.


A szerdán elfogadott alkotmánymódosítást és "Stop Soros" törvénycsomagot Orbán Viktor szép, kifinomult jogi munkaként jellemezte, és hozzátette, olyan döntésekről van szó, amelyeket a kormánypártok vállaltak a választási kampányban.

Az alaptörvény-módosítás kimondja Magyarország nemzeti szuverenitásának törhetetlenségét, megfogalmazza az ország alkotmányos identitását, a büntető törvénykönyv (Btk.) pedig világossá teszi: az illegális migráció és annak támogatása bűncselekmény - részletezte.

Azt is mondta, nincs azzal baj, ha civil szervezetek politikai befolyást akarnak gyakorolni Magyarországon, de "legyen a víz a pohárban tiszta", vagyis ha külföldről kapnak pénzt, vallják be. A nemzetbiztonsági kérdésnek számító migráció területén viszont a kormány nem fogadja el, hogy civil szervezetek befolyásolni akarják a döntéshozókat - közölte.

Az alkotmány- és a Btk.-módosításról szólva kiemelte: nagyon nehéz lesz bárkinek is belekötni egy olyan parlamenti döntésbe, amely 80-90 százalékos többséget élvezett az Országgyűlésben. A törvényeket érő támadásokat úgy kommentálta: "hajrá, sok sikert kívánunk ehhez".

Arról is beszélt, hogy a migrációval kapcsolatban három nagy kérdés van az asztalon Európában:

a határvédelem, a már itt lévők jövője, valamint az, hogy ezentúl kiket engedjenek be Európába, illetve hol válogassák szét őket. A közép-európaiak szerint utóbbinak az EU területén kívül kell megtörténnie - tette hozzá.


Szavai szerint a táborok úgy állnak fel, hogy "vagyunk mi, visegrádiak négyen, most már Ausztriával és Olaszországgal kiegészülve", "forr a világ bús tengere közben Németországban", és az északi országokban is késhegyre menő viták zajlanak.

Szó volt a csütörtöki budapesti V4-Ausztria-csúcstalálkozóról is, amellyel kapcsolatban a miniszterelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a V4-szövetség soha nem volt olyan erős, mint most, ráadásul "mi vagyunk a lokomotívja az európai gazdaságnak".

A migráció ügyében a V4-ek álláspontja a kezdetektől fogva az, hogy úgy kell segítséget nyújtani másoknak, hogy közben "nem tesszük tönkre saját magunkat", és az idő megmutatta: e megközelítés volt indokolt - fejtette ki.

Azzal kapcsolatban, hogy pénteken Magyarországra látogat Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Orbán Viktor elmondta: az Európai Bizottság azt találta ki, hogy bár a miniszterelnöki csúcstalálkozó összehívása kizárólag Tusk joga, összehív egy minicsúcsot vasárnapra. "Ezek után jelentkezett be nálunk Donald Tusk" - közölte a kormányfő, úgy értékelve, zavar van az EU intézményrendszerén belül, megbomlott az alkotmányos rendje, és szerinte a pénteki megbeszélésükön ennek helyreállításáról tárgyalnak majd. A vasárnapi minicsúccsal kapcsolatban pedig megerősítette, a V4-ek nem kívánnak részt venni "egy ilyen jogsértésben".

A jövő heti hivatalos EU-csúcson a miniszterelnök szerint nem lehet elkerülni, hogy a központi kérdés a migráció legyen, és szeretné, ha azok a témák kerülnének előtérbe, amelyekben egyetértés van. Ilyen lehet a határvédelem - bár a források elosztását illetően erről is nagy viták vannak -, valamint az, hogy az Európába igyekvők szétválogatása a kontinensen kívül, a Földközi-tenger afrikai oldalán történjen meg - mondta.

A kormányfő rámutatott, Magyarországnak az az érdeke, hogy Európa külső határa ne a magyar-szerb határon, hanem minél délebbre legyen.

A Fidesz Európai Néppárt-tagságával kapcsolatos viták ügyében azt mondta: a viták természetesek, az a kérdés, lesz-e elég bölcsesség, hogy a különbségek ellenére mégis együtt maradjon a pártcsalád, és több közös célt tudjon találni, mint problémát. Magyarország erős néppártban, a pártcsalád egyben tartásában érdekelt - jelentette ki.

Arra a felvetésre, miszerint arról hallani, hogy Angela Merkel német kancellár látogatásra hívta őt, Orbán Viktor úgy reagált:

a meghívásokról a meghívónak kell nyilatkoznia. Ez érvényes Németország és a hamarosan esedékes izraeli látogatása esetében is - közölte.
A jövő évi költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban a miniszterelnök nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy az inflációs számok miatt újra kellene-e tervezni a büdzsét. Szerinte ugyanis a magyarországi infláció egyik legerősebb befolyásoló tényezője a nemzetközi olajár, amely ingadozik, a magyar költségvetést pedig nem lehet hozzákötni a nemzetközi olajár változásaihoz. Ilyenkor egy középértéket kell meghatározni az inflációra, és ahhoz kell kötni a büdzsét, ami stabilitást ad - mondta. Külön megjegyezte, hogy a nyugdíjak esetében ha az infláció magasabb, akkor nagyobb lesz - pótlólagosan - a nyugdíjemelés is.

Nemzetközi válságjelek esetében pedig - mint a növekvő kamatok a nemzetközi pénzvilágban, a kibontakozóban lévő kereskedelmi háború és a magas államadósságok - úgy kell költségvetést tervezni, hogy az országvédelmi tartalékot magasabban tervezik, ezért meg is emelték 50 százalékkal.

Az oroszországi labdarúgó-világbajnokságon Argentína felett aratott horvát győzelmet úgy kommentálta: Horvátországnak világbajnoki reményei is lehetnek, ami nagy dolog, "hajrá, horvátok". Megjegyezte, egyébként Perunak szurkolt, de a dél-amerikai együttes kieset

atv.hu/MTI

Alkotmányrevíziót jelentett be Orbán

2018. június 8.

Ősszel meg szeretnénk indítani egy alkotmányrevíziót" - fejtette ki Orbán Viktor a Kossuth Rádiónak adott péntek reggeli interjújában.

Előrevetítette, hogy ősztől a teljes alkotmányt felülvizsgálják. Megvizsgálják, mi az, ami bevált, és ami beválhatott volna", hol maradtak szabályozási rések - mondta. Azt is hozzátette, hogy a folyamat másfél évig is eltarthat.

Költségvetés és gazdaság

A kormányfő elmondta: azt kérte a pénzügyminisztertől, hogy masszív és földrengésbiztos legyen a költségvetés, mert előfordulhat, hogy gazdasági válság következik majd, akkor pedig ne legyen szükség megszorítások bevezetésére - számol be a Híradó. Elképzelhető szerinte, hogy válságban fogjuk leélni a következő éveket.

Kereskedelmi háború bontakozik ki a világban, az Egyesült Államok az Európai Unióval szemben is megnyitott egy ilyen küzdelmet. Felhők gyülekeznek az égen, amelyek szerencsétlen módon rendeződnek el, ebből születhet válság - hívta fel a figyelmet Orbán Viktor.

Felelősen kell gazdálkodni, megfontoltan kell költségvetést megalkotni, mert az adja az ország védelmét - fűzte hozzá.

A nemzetközi válságjelenségek nem fognak minket eltéríteni a céljainktól, mert ha egy nemzetnek vannak világos céljai, akkor azok szerint kell folytatni a gazdaságpolitikát. Az előttünk álló években megvalósul a biztonság megteremtése, folytatódni fog a növekedés és újabb lépést teszünk a teljes foglalkoztatottság elérése érdekében - jelentette ki a miniszterelnök.
https://www.portfolio.hu/gazdasag/alkotmanyreviziot-jelentett-be-orban.288198.html

A talányos testület

Megyeri Dávid

Hideg zuhany volt a kora nyári kánikulában az Alkotmánybíróság keddi döntése, miszerint felfüggeszti az eljárást, magyarán eltolja magától a döntést a felsőoktatási és a civil szervezetek működését szabályozó törvénnyel kapcsolatban. A taláros grémium (politikailag?) korrekten úgy fogalmazott: „a testület jelen ügyekben arra a következtetésére jutott, hogy az alapjogi összefüggésekre és az Európai Unión belüli együttműködési kötelezettségre tekintettel az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő eljárások befejezését szükséges bevárnia.”

Úgy véli tehát az alaptörvény felett őrködő testület tagjainak többsége, hogy miután az Európai Bizottság tavaly év végén mindkét ügyben kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt, szükséges megvárniuk a folyamatban lévő eljárások befejezését.

Az Alkotmánybíróság ezzel viszont nem kevesebbet mondott ki, mint hogy a Európai Bíróság alárendeltjének tartja magát. Megnyugtató azonban, hogy a nyílt meghunyászkodás, gazsulálás dokumentumához öten különvéleményt csatoltak. Juhász Imre indokolásával egyetérthetünk, aki szerint az alaptörvény védelme szempontjából rendkívül veszélyes, hogy a testület leszűkíti az saját alapjogvédelmi feladatkörét.

„Ha ugyanis az Alkotmánybíróság – akár csak részben is – az európai jog lehetőség szerinti érvényesülése miatt várja be az EUB döntését, akkor azzal egyúttal azt is sugallja, hogy az EUB hatásköre kiterjed a magyar jogszabályok alkotmányossági vizsgálatára.”

A különvéleményt megfogalmazó bírók szerint a határozat indokolatlan és veszélyes. Igazuk van. Annál is inkább, mert borítékolható a luxembourgi székhelyű testület döntése. Ahogy eddig lényegében minden alkalommal, most is a kárunkra fognak dönteni, és elmarasztalják Magyarországot.

Kérdés az is, mit kellett ennyi ideig vacillálniuk a tudós alkotmányjogászoknak? Hisz a panaszok a két törvény ellen egy éve landoltak az AB asztalán, az Európai Bizottság pedig már fél éve megindította ellenünk a kötelezettségszegési procedúrát. Okkal vetődik fel: mire vártak eddig? Ezt a mostani döntéshalasztásról, döntésképtelenségről szóló határozatot már nyugodtan kinyilváníthatták volna jóval előbb is.

Vagy attól tartottak, akik az EU felettes szerveihez való szervilis igazodás mellett voksoltak, hogy ha nem Brüsszel polkorrekt, kizárólag a liberalizmusteljesítményt díjazó szája íze szerint döntenek, majd kormánypártiaknak fogják minősíteni őket? Hát nem esett le még a tantusz ezeknek az önállótlan, félénk alkotmánybíróknak, hogy így is, úgy is ezt a stigmát sütik rájuk, bárhogy is határoznak?

Viszont nincsen kár haszon nélkül: megtudtuk legalább hogy nincs Alkotmánybíróságunk – csak önmaga által korlátozott hatáskörrel. Ami annál is szomorúbb, mert mostani meghátrálásuk azt jelenti, hogy más kérdésekben is elismerik az EU testületeinek feljebbvalóságát. Akinek pedig minderről a szocializmus alatti „Nem lehet megkérdőjelezni a párt vezető szerepét” kőbe vésett szentencia jut az eszébe, a hiba nem az ő készülékében van.

Az Alkotmánybíróság régi híres tagja, Zlinszky János professzor emlegette, hogy a római jog alapján a jogot mindig érvényesíteni kell. Ami annyit tesz, hogy amire jogunk van, azzal élnünk kell. A taláros testület ezzel a jogával nem élt, és ezzel alárendelt státusba lavírozta magát, a magyar állampolgárokat pedig kiszolgáltatta jogkerülő uniós szerveknek.

Úgy akarnak talán eljárni, mint A tanúban a tűzoltók, akik akkor szálltak csak ki, amikor már porig égett a ház. A jelzett törvények azonban – hiába okádnak rá tüzet a liberál­globalisták – tűzálló anyagból készültek, úgyhogy az AB nélkül is kiállják a jog és törvényesség próbáját.

https://magyaridok.hu/ahelyzet/a-talanyos-testulet-3167680/

Totálisan ellentmond gyakorlatának, de a Fidesz kommunikációjának is az Alkotmánybíróság CEU-t és a civiltörvényt érintő döntése

2018. JÚNIUS 5. 19:00 - SZERZŐ: BIRÓ MARIANNA
Ízekre szedte az eljárást az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, de még a legelkötelezettebb, Fidesz-hűnek tartott alkotmánybírók közül is rájöttek páran: a saját farkába harap a testület a döntéssel.

Az Alkotmánybíróság (Ab) az európai alkotmányos párbeszéd jegyében felfüggesztette eljárását a nemzeti felsőoktatási törvénnyel és a civil törvénnyel kapcsolatos ügyekben – tudatja a testület keddi közleménye. Valójában a legfőbb bírói testület 10:5 arányban hozta ezt a teljességgel értelmezhetetlen határozatot – amelyet a rendelkező résszel és a különvéleményekkel együtt el lehet olvasni honlapján – csaknem egy évvel a panaszok beérkezése után és fél évvel azután, hogy az Európai Bizottság megindította a kötelezettségszegési eljárás harmadik szintjének számító EU-s bírósági pert.

Az Európai Bizottság december elején jelentette be, hogy szerinte nem történt előrelépés, s ezért harmadik szakaszba lépteti a nemzeti felsőoktatási törvény módosítása miatt Magyarország ellen áprilisban megindított kötelezettségszegési eljárást, és a bírósághoz fordul.

A brüsszeli testület szerint a módosított törvény sérti a letelepedés, a szolgáltatások nyújtásának, a tudományos tevékenység, az oktatás, illetve a vállalkozás szabadságát garantáló uniós jogot.

Fotó: Kökényesi Gábor
A felsőoktatási törvény tavaly áprilisban elfogadott módosítása arról rendelkezik, hogy a jövőben akkor működhet oklevelet adó külföldi felsőoktatási intézmény Magyarországon, ha működésének elvi támogatásáról államközi szerződés rendelkezik. A külföldi felsőoktatási intézménynek a székhely szerinti országban működő, államilag elismert felsőoktatási intézménynek kell lennie. Mindez egyértelműen a Soros György által alapított Közép-európai Egyetem ellehetetlenítését szolgáló intézkedés, amit azóta már az Orbán-kormány is elismer.

Ugyanekkor a Európai Bizottság az uniós bíróságra vitte a civiltörvényt is, hiszen az is sérti az EU-jogot, mert az a regisztrációs kötelezettséggel a törvény indokolatlanul beavatkozik az alapvető jogokba, akadályozza az adománygyűjtést és a tőke szabad mozgását.

Mindezeket azonban a magyar alaptörvénnyel összefüggésben sem vizsgálta az Ab, hanem inkább a nemzeti felsőoktatási törvénnyel és a civil törvénnyel kapcsolatos mindkét ügyben arra a következtetésre jutott fél évvel az eljárás megindítása után, hogy az indítványokban megjelölt alapjogok szoros tartalmi érintkezésben vannak az Európai Unió Chartájában rögzített alapjogokkal, az alapjogi összefüggésekre és az Európai Unión belüli együttműködési kötelezettségre tekintettel szükséges megvárni az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő eljárások befejezését.

A helyzet pikantériája, hogy az Ab többsége a nevét adta ahhoz, ami a határozatban áll:

„az ügy által konkrétan felvetett alapjogi összefüggésekre és az Európai Unión belüli együttműködési kötelezettségre tekintettel”

Érthető persze, hogy csak az időhúzás volt a cél, hiszen a luxembourgi döntésnek nincs határideje, tehát kiszámíthatatlan, hogy az Ab mikor foglalkozhat majd újra ezekkel a témákkal. Ugyanakkor ezzel a határozattal

az Ab lényegében maga fölé, s így az alaptörvény fölé helyezte az uniós jogot, így azt is kimondta, hogy az Európai Unió Bírósága (EUB) érdemben vizsgálhat magyar alkotmányossági kérdéseket.

Juhász éppen erre a súlyos „veszélyre” hívta fel a figyelmet különvéleményében. Az egyébként szintén a Fidesz-KDNP által jelölt és megválasztott alkotmánybíró sem a többségi döntéssel, sem a határozat indoklásával nem tud egyetérteni, mert szerinte

„leszűkíti az Alkotmánybíróság alapjogvédelmi feladatkörét. (...) Ha ugyanis az Alkotmánybíróság – akár csak részben is – az európai jog lehetőség szerinti érvényesülése miatt várja be az EUB döntését, akkor azzal egyúttal azt is sugallja, hogy az EUB hatásköre kiterjed a magyar jogszabályok alkotmányossági vizsgálatára”.

Márpedig ennek eddig szöges ellentétét kommunikálta az Orbán-kormány, amely az alaptörvénybe is beleírta, sőt a mostani, hetedik alaptörvény-módosítással ezt még inkább erősítené: az alaptörvény az elsődleges jogforrás, amelynek szabályai csupán a legszükségesebb mértékben korlátozhatóak a nemzetközi jogi, így az uniós jogrendszerből fakadó kötelezettségek miatt.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Ezt azonban most a CEU-t és a civileket érintő alkotmánysértést vélhetően kimondani nem merő Ab úgy, ahogy van felrúgta. Ezt szúrta ki Juhász, különvéleményéhez pedig csatlakozott az egykori fideszes parlamenti igazságügyi bizottsági elnök Balsai István, utódja, a szintén kormánypárti Salamon László, valamint az egykori bíró Szívós Mária is.

Természetesen az alkotmányos jogvédelem, és az alaptörvényből eredő kötelezettségek kevéssé jelentek meg ezen alkotmánybírák különvéleményében, ugyanakkor Stumpf István ezt is helyretette, hiszen szintén teljes egyet nem értését kifejező különvéleményében arra hívta fel a figyelmet, hogy lehet valami úgy ellentétes a magyar alaptörvénnyel, hogy közben nem sérti az uniós alapszerződést, és megfordítva, vagyis a luxembourgi és a majdani budapesti döntés nem ugyanarról fog szólni, ezért az utóbbit nem kellene az előbbitől függővé tenni.

Az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere szerint eleve nem adott lehetőséget arra az Ab-nak az alkotmánybírósági törvény arra, hogy ezt az eljárást felfüggessze. Az Ab-nak az alkotmányvédő feladatát kell ugyanis elsődlegesen ellátnia, s egy alkotmánybírósági eljárás felfüggesztése lényegében azzal jár, hogy

„az Alkotmánybíróság az adott ügyben a demokratikus jogállam, az alkotmányos rend és az Alaptörvényben biztosított jogok védelmével kapcsolatos feladatának teljesítését is felfüggeszti.”

Stumpf arra is felhívta a figyelmet, hogy az Ab eddigi gyakorlatából sem következett, hogy szükség lett volna az alkotmányjogi panasz eljárást felfüggeszteni az EUB-nek eljárása befejezéséig, hiszen például akár csak a bírák kényszernyugdíjazásának ügyében. Mindenesetre az, hogy valami alkotmányos-e, vagy sem, nem függ attól, hogy az uniós szabályoknak megfelel-e, vagy sem, amit az Orbán-kormány már számtalanszor bizonyított.

Az alkotmánybíró éppen ezért arra is rámutatott: „ha a vizsgált szabályozás ellentétes az uniós joggal, és eljárása eredményeként az Alkotmánybíróság már az EUB döntése előtt megállapítja a kifogásolt törvények alaptörvény-ellenességét, azokat megsemmisítve, akkor közvetve még elő is mozdíthatja az Alkotmánybíróság az európai jog érvényesülését.”

Stumpf szerint ráadásul „a törvényekkel érintettek működését a jogbiztonság alapján is kifogásolt szabályozás már önmagában veszélyezteti, ami éppen az Alkotmánybíróság gyors döntéshozatalát tette volna kívánatossá a jogbiztonság és az indítványozó jogainak a védelmében, nem pedig az eljárás felfüggesztését”. De az alkotmánybíró az Ab jövőbeni, bármilyen szempontból uniós joggal érintkező (márpedig minden érintheti az uniós jogot) döntéshozatali eljárásaira tekintettel is elfogadhatatlannak nevezte ezt a döntést.

A nagy kérdés azonban továbbra is az, mi lesz így a CEU-val, ahogy azokkal a civilekkel, akik nem regisztráltatták magukat a törvény által előírt módon. Egy biztos: az Ab nem védi meg őket.

http://168ora.hu/itthon/totalisan-ellentmond-gyakorlatanak-de-a-fidesz-kommunikaciojanak-is-az-alkotmanybirosag-ceu-t-es-a-civiltorvenyt-erinto-dontese-150996

A kormány nyomására menesztik a román korrupcióellenes főügyészt

Klaus Iohannis román államfőnek ki kell adnia a korrupcióellenes főügyész felmentéséről szóló elnöki rendeletet – szögezte le szerdai közleményében a román alkotmánybíróság. Az alkotmánybíróság döntésének fontos belpolitikai tétje van, Romániában ugyanis éles konfliktus alakult ki a DNA ügyészeit visszaélésekkel vádoló baloldali kormány és a jobboldali államfő között, aki szerint a kormánypárti politikusok korrupciós pereik miatt támadják a DNA-t.
A közvélemény előzőleg Valer Dorneanunak, az alkotmánybíróság elnökének bejelentéséből értesült arról, hogy a testület a szociálliberális kormánynak adott igazat a jobboldali államfővel folytatott jogvitában, és szavazattöbbséggel megállapította, Klaus Iohannis alkotmányos természetű jogi konfliktust okozott azzal, hogy megtagadta Laura Codruta Kövesi korrupcióellenes (DNA) főügyész leváltását, amelyet Tudorel Toader igazságügy-miniszter kezdeményezett. Az ülésről később kiadott közleményben az alkotmánybíróság konkrét útmutatással is szolgált arra, mi a megoldás az intézmények közti jogvitára: az elnöknek le kell váltania a főügyészt. Toader februárban kezdeményezte Kövesi leváltását, azt állítva, hogy a főügyész önkényesen, hatáskörét túllépve, alkotmánysértő és törvénytelen módon vezeti a DNA-t. Romániában az ügyészségi vezetőket az államfő nevezi ki és váltja le az igazságügyi miniszter javaslata alapján. Iohannis azt mondta, nem győzték meg a miniszter érvei, ezért nem hajlandó elmozdítani a főügyészt, de a kormány szerint erre nem lett volna joga, emiatt bepanaszolta az alkotmánybíróságnál.

Az alkotmánybíróság közleményéből kiderült, a taláros testület arra az alkotmányos előírásra alapozta döntését, miszerint az ügyészek az igazságügyi miniszter fennhatósága alatt fejtik ki tevékenységüket. A testület leszögezi, az elnöknek az ügyészségi vezetők felmentésénél nincs “önkényes” hatalma, nem mérlegelheti annak időszerűségét, csak szabályosságát. Az elnök alkotmányos konfliktusba került az igazságügyi miniszterrel, amikor megakadályozta őt a DNA-főügyészének leváltásában, egyik alkotmányos jogköre gyakorlásában.

Az alkotmánybíróság döntésének fontos belpolitikai tétje van, Romániában ugyanis éles konfliktus alakult ki a DNA ügyészeit visszaélésekkel vádoló baloldali kormány és a jobboldali államfő között, aki szerint a kormánypárti politikusok korrupciós pereik miatt támadják a DNA-t. A bukaresti média úgy értesült, hogy a taláros testület 6-3-as szavazataránnyal hozta meg döntését. A román alkotmánybíróságba háromévente nevez ki egy-egy alkotmánybírót a kétkamarás parlament képviselőháza, szenátusa, illetve az elnöki hivatal.
Forrás/fotó: MTI;

https://pestisracok.hu/a-kormany-nyomasara-menesztik-a-roman-korrupcioellenes-fougyeszt/

Washington is engedélyezte a Bayer és a Monsanto egyesülését

Herczeg Márk MEZŐGAZDASÁG ma 16:03 59 2
Feltételekkel ugyan, de engedélyezte az amerikai igazságügyi minisztérium, hogy a német Bayer felvásárolja az amerikai Monsantót, ezzel elhárult az utolsó akadály a két vegyipari cég egyesülése előtt.

Az amerikai igazságügyi minisztérium előírta, hogy a német vegyipari cégnek 9 milliárd dollár értékben tulajdonrészeket kell eladnia, hogy mindenben megfeleljen a versenyjogi előírásoknak. A Bayer ebbe beleegyezett, a részleteket most egyeztetik a minisztériummal.

Az Európai Bizottság április végén azzal a feltétellel engedélyezte az ügyletet, hogy a Bayer 5,9 milliárd euróért eladja az agrárvegyipari üzletágának egy részét a szintén német BASF vegyipari vállalatnak.

A Bayer 2016 szeptemberében jelentette be a vetőmagok előállításával foglalkozó amerikai Monsanto felvásárlását 66 milliárd dollárért.

A Bayer-Monsanto fúzióval az agrárvegyiparban és a vetőmagtermelésben világméretekben meghatározó óriáskonszern jöhet létre. Az egyesülés után a Bayer árbevétele a mostani kb. 46,3 milliárd euróról 60 milliárd euróra, az alkalmazottak száma pedig 117 ezerről közel 140 ezerre emelkedhet. (MTI)

https://444.hu/2018/05/30/washington-is-engedelyezte-a-bayer-es-a-monsanto-egyesuleset

Menekültügy - Alkotmánybírósághoz fordul a AfD

2018. május 18.
A szövetségi alkotmánybírósághoz fordul a berlini vezetés menekültpolitikája miatt a legnagyobb német ellenzéki párt, az Alternatíva Németországnak (AfD).

Stephan Brandner kincstárnok pénteki berlini tájékoztatóján elmondta, hogy a párt szövetségi parlamenti (Bundestag-) frakciója április 14-én beadványt juttatott el az alkotmánybírósághoz, kérve annak megállapítását, hogy a jog uralma helyett alkotmányellenes módon a "jogtalanság uralma" valósult meg Németországban azzal, hogy Angela Merkel kancellár 2015. szeptember elején úgy döntött, nyitva hagyják a határt az országba Ausztria felől érkező menedékkérők előtt, és nem tagadják meg tőlük a belépést.

Az alkotmánybírósági eljárás "megváltoztathatja a világot, és meg is változtatja, ha sikeres lesz", mert ha a testület az AfD álláspontjával egyezően megállapítja, hogy alkotmányellenes állapot állt be a szövetségi kormány menekültpolitikája miatt, akkor a kancellárnak "semmi perc alatt" távoznia kell - mondta az Angela Merkel vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU) és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) szövetségétől jobbra álló párt tisztségviselője német hírportálok beszámolói szerint.


Felidézte, hogy a "jogtalanság uralma" kifejezést Horst Seehofer jelenlegi belügyminiszter, volt bajor kormányfő, a CSU elnöke használta a Merkel-kormány menekütpolitikájával kapcsolatban. Stephan Brander elmondta, hogy "mi végrehajtjuk, amit Seehofer bejelentett, de nem vitt véghez".

Jürgen Braun, az AfD-frakció helyettes igazgatója hozzátette, hogy a kancellár nem kormányozhat diktátorként, neki is be kell tartania a törvényeket. Kiemelte, hogy a Bundestagnak kell meghoznia a döntéseket a közösség egészét érintő lényegi ügyekben, de a kormány nem vonta be a törvényhozást, így 2015 szeptembere óta rendkívüli állapot van az országban.

A szövetségi kormány 2015 szeptember elején a menekültügyet európai uniós (EU-s) szinten szabályozó úgynevezett Dublin III. rendelettel indokolta, hogy nem tagadják meg a menedékkérőktől a belépést annak ellenére, hogy ügyükben nem Németország, hanem az a tagállam illetékes, amelynek területén elérték az EU-t.

A kormány a rendelet 17. cikkére hivatkozott, amely szerint "minden tagállam határozhat úgy, hogy megvizsgálja a valamely harmadik országbeli állampolgár, vagy egy hontalan személy által hozzá benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmet akkor is, ha annak megvizsgálásáért az e rendeletben megállapított feltételek szerint nem felelős".

MTI
https://gondola.hu/hirek/223366-Menekultugy_-_Alkotmanybirosaghoz_fordul_a_AfD.html