Alkotmánybírákat perelnek a nyugdíjasok

Szerbiában megelégelték a nyugdíjasok, hogy az alkotmánybíróság lényegében nem foglalkozik egy számukra nagyon fontos üggyel. Bíróság elé viszik a panaszukat.
Barabás Júlia, 2018. május 19. szombat, 15:00

Három éve hiába várunk a szerb alkotmánybíróság döntésére azzal a kezdeményezéssel kapcsolatban, amely a nyugdíjak ideiglenes csökkentésére vonatkozó törvény megsemmisítésére irányul, emiatt vélhetően bűnvádi eljárásokat kezdeményezünk az alkotmánybírák ellen - jelentette ki Mihajlo Radovic, a Nyugdíjasok Szakszervezete Egyesületének tagja a Szabad Magyar Szó cikke szerint.

Meglepő dolog derült ki a nyugdíj előtt állókról
Az ideiglenes nyugdíjcsökkentést szabályozó törvény megszüntetésére irányuló kezdeményezést 2015 február 22-én adták át, s még mindig nem került az alkotmánybírák elé - mondta Radoviæ.

A Nemzetközi Valutaalap Szerbiában tartózkodó küldöttsége szorgalmazta, hogy a kormány szüntesse meg azt a jogszabályt, amely rendelkezik a nyugdíjak ideiglenes csökkentéséről. Az IMF korábban is figyelmeztette a szerb kormányt, hogy az ideiglenes nyugdíjcsökkentés nem válhat tartós állapottá.

A belgrádi vezetés 2014 októberétől csökkentette a 25 ezer dinárnál (67 ezer forint) magasabb nyugdíjakat 22 és 25 százalékkal. Így a nyugdíjak összege a GDP 13.8 százalékáról 11 százalékára zsugorodott, ami alacsonyabb annál, amit a Valutaalap kért Szerbiától. Ugyanakkor a nyugdíjak kifizetésére ma már nem a szükséges összeg felét vonják el a költségvetésből, hanem csak a harmadát.

A fotó forrása: Shutterstock.
https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/alkotmanybirakat_perelnek_a_nyugdijasok.662495.html

Trócsányi bejelentette, hogy jönnek a különbíróságok

Herczeg Márk JOG ma 12:32 203 467
Eljött az idő, hogy a közigazgatási felsőbíróság létrehozásával kapcsolatos munka befejeződjön – mondta Trócsányi László igazságügyi miniszterjelölt a kinevezése előtti meghallgatáson az Országgyűlés igazságügyi bizottságában.

Fotó: Máthé Zoltán/MTI/MTVA
Trócsányi László – aki most is az igazságügyi tárcát vezeti – azt mondta: jövőre lesz 70 éve, hogy megszűnt a legfelsőbb közigazgatási bíróság, hiszen 1949-ben a kommunista diktatúra minden olyan szervezetet eltörölt, ami jogállamisági keretet adott.

A miniszter büszke rá, hogy 8 regionális közigazgatási bíróság jött létre, de nagyon sajnálja, hogy a közigazgatási felsőbíróságot nem tudták létrehozni, nem tudták megteremteni az ehhez szükséges kompromisszumot. „Úgy gondolom, most eljött az idő, hogy ezt a munkát bejezzük” – mondta.

Trócsányi László szerint a bírói függetlenség a „demokrácia állócsillaga” – írja az MTI. Visszautasította azokat a véleményeket, hogy „olyan jellegű közigazgatási mutyit” akarnak létrehozni, ami nem a jogállamiság kereteire épül. „Azért is visszautasítom, mert 4 év munkám van benne, és 20 év elméleti tudásom van mögötte” – közölte a miniszter, aki szerint a tárca a jövőben is nyitott lesz az ezzel kapcsolatos egyeztetésekre.

Trócsányi László miniszteri kinevezését a bizottság 7 igen (Fidesz, KDNP) és négy nem (Jobbik, MSZP, DK) szavazat mellett támogatta.

Trócsányi László igazságügyi miniszterjelölt (b3) érkezik a kinevezése előtti meghallgatására, az Országgyűlés igazságügyi bizottságának ülésére, az Országházban 2018. május 14-én.Fotó: Máthé Zoltán/MTI/MTVA
A kényes ügyeket tárgyaló, ún. közigazgatási bíróságokat a Fidesz az előző parlamenti ciklusban azért nem tudta létrehozni, mert a Fidesz a ciklus alatt elveszítette a kétharmados parlamenti többségét. Megpróbálták egyszerű többséggel is átnyomni a javaslatot, de ezt az államfői vétó után megakadályozta az Alkotmánybíróság. Ezután a bírói kinevezési szabályokat kezdték babrálni, hogy a saját embereiket hozzák helyzetbe. Most már nincsenek akadályok, Trócsányi többször beszélt arról, hogy nem tesznek le a különbíróságok elképzelésének megvalósításáról.

Az eredeti tervek arról szóltak, hogy a politikai indíttatású különbíróságok hatásköröket vonnának el már meglévő bíróságoktól. Itt döntenének az állami szervek (például: MNB, Közbeszerzési Döntőbizottság, Médiatanács) intézkedéseinek jogszerűségéről, és itt dőlne el az is, hogy az állam mit titkolhat el, hiszen a közérdekű adatok kiadása miatti perek is oda tartoznának, de választási ügyekben is ott mondanák ki a döntő szót. A választás után itt írtunk arról, hogy megszűnhet az Országos Bírósági Hivatal, minisztériumi irányítás alá kerülhet az igazságszolgáltatás. (via HVG, MTI)

https://444.hu/2018/05/14/trocsanyi-bejelentette-hogy-jonnek-a-kulonbirosagok

Orbán kapott egy töltényt, amivel nekimehet a bíróságoknak

Dull Szabolcs
Dull Szabolcs követés
2018.05.07. 18:03
Orbán Viktor szerint a Kúria elvett a Fidesztől egy képviselői helyet, ezért aztán a Fidesz szokatlanul keményen bírálja a legfelsőbb bírósági szervet. A fideszes támadás oka egy, a levélszavazatokat érintő döntés, amelyben az NVI és az NVB is benne van. Orbán mégis a bíróságot támadja, ami az egész bírósági rendszer átalakítását készítheti elő.

Úgy gondolom, hogy a Kúria ezzel a döntésével elvett egy mandátumot a választóinktól. A Kúria egyértelműen és súlyosan beavatkozott a választásokba. Az Alkotmánybíróság végzését áttanulmányozva nyilvánvaló: a Kúria intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához.

Ezek a kemény mondatok nem mástól, mint Orbán Viktor miniszterelnöktől származnak. Havasi Bertalan sajtófőnököt a Pestisrácok.hu kérdezte meg a Kúria egyik, mindjárt részletesen is ismertetett döntéséről. És nem szokványos módon maga a miniszterelnök válaszolt a fenti nyilatkozattal.

Egy ideje már terjed a pletyka politikai körökben, hogy a Fidesz egy újabb kétharmaddal alapvetően változtatná meg a bírósági rendszer működését (és felfogását). Az elmúlt napokban egy konkrét példát is láthattunk, miért tartja fontosnak a Fidesz, hogy a jövőben a bírósági rendszert és az ott lévő személyi összetételt is átalakítsa.

A mostani Fidesz–bíróság-háborút a Kúria Kvk.III.37.503/2018/6. számú végzése robbantotta ki. Ne ijedjenek meg az ügyszámtól, csak a szükséges mértékig fogunk jogászkodni.

A történet a Nemzeti Választási Irodában kezdődött, amelynek egyik feladata, hogy megszámolja a beérkezett levélszavazatokat. A magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok ugyanis, mint ismert, levélben szavazhatnak, és rájuk más eljárási szabályok vonatkoznak, mint a szavazóhelyiségben személyesen voksolókra.

Nézzük a történetet az elejéről:

az NVI a levélszavazatok számolása közben 4360 darab levelet érvénytelennek minősített, és a "nincs leragasztva a nagy boríték" indokkal nem számolta meg. A levélszavazók ugyanis a szavazatukat beteszik egy kis borítékba (belső boríték), leragasztják, majd az egészet egy nagy borítékban (válaszboríték) küldik be az azonosító nyilatkozatukkal együtt.
A választási eljárási törvény világosan kimondja, hogy érvénytelen a szavazat, ha nincs ez az úgynevezett válaszboríték (a nagy boríték) leragasztva, hiszen ez azt jelenti, hogy valaki hozzáférhetett a szavazatot tartalmazó belső borítékhoz. Csakhogy itt nem felbontott válaszborítékok voltak, hanem a borítékok egy részén sérült volt a ragasztócsík, míg sok borítékot nem az NVI által kiküldött válaszborítékban, hanem egyszerű, de lezárt postai borítékban küldtek vissza.
Az NVI mindenesetre félretette ezeket a szavazatokat, majd a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) ezt a döntést lényegében támogatta (12 igen és 5 nem szavazattal), ugyanis ezeket a vitatott státuszú voksokat a végeredménynél nem vette figyelembe. Vagyis az NVB is úgy értelmezte, hogy ha nem a törvényben említett válaszborítékban érkeztek a szavaztok, akkor érvénytelenek.
Mivel a levélben szavazók 96 százaléka a Fidesz-KDNP listáját támogatta, érthetően a kormánypárt háborodott fel azon, hogy feltehetően több mint 4 ezer szavazatot elvett tőlük az NVI-NVB páros. Így az NVB határozatát azon mód meg is támadta a párt a Kúriánál.
A Fidesz azt kifogásolta, hogy a törvényben nem szerepel sehol, hogy a nem az NVI válaszborítékjában visszaküldött levélszavazatokat érvénytelennek kell tekinteni. És az sem érvénytelenségi ok, ha megsérül a ragasztócsík. Vagyis ezeket a voksokat igenis érvényesnek kell tekinteni.
A Kúria azonban az NVB mellé állt, és az április 24-én született végzésében elutasította a Fidesz felülvizsgálati kérelmét. A Kúria az indoklásában úgy fogalmazott, hogy "nem vitás, hogy a nem lezárt boríték fogalmát (az NVB és az NVI) a köznyelvtől eltérően, ha úgy tetszik, tágabban értelmezte, de ez nem ellentétes a jogalkotói akarattal, hanem éppen ez felel meg a jogszabály szellemének".
A választási eljárási ügyekben a Kúria mondja ki a végső szót, a végzés ellen nincs helye további felülvizsgálatnak. A Fidesz azonban egy úgynevezett alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordult.
Az Alkotmánybíróság pedig ugyan elutasította a fideszes panaszt (mert ténykérdést érintő ügyben nem tud mit tenni), de indoklásában a Kúria ellen, a Fidesz álláspontja mellett foglalt állást. Az AB ugyanis megismételte a Fidesz álláspontját, miszerint nincs a törvényben olyan kitétel, amely szerint érvényteleníteni kellett ezeket a szavazatokat. Vagyis az AB szerint tévesen értelmezte a törvényt a Kúria, de a jelenlegi jogszabályok alapján nincs már mit tenni, a döntést tudomásul kell venni.
Hogy jogi szempontból abszolút nem egyértelmű az eset, azt Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indoklása is bizonyítja. Orbán egykori kancelláriaminisztere ezúttal nem a Fidesz, hanem a Kúria álláspontját osztotta: szerinte a törvény "határozott névelő használatával utal a válaszborítékra, csak e formátumban teszi lehetővé a levélszavazat eljuttatását, más formában nem. Ez nem pusztán egy ténykérdés, hanem törvényi előírásból származó jogi követelmény." Vagyis Stumpf egyetértett abban, hogy az AB-nek el kellett utasítani a Fidesz panaszát, de éppen azért, mert szerinte a Fidesznek nincs igaza.

A Fidesz emiatt bukott egy mandátumot

A jogi vita tehát le lett zárva, ám politikailag csak innentől indult a meccs. Az alkotmánybírósági határozatban ugyanis szerepel egy olyan kitétel, amelyről a Kúria végzésében egyáltalán nincsen szó.

A Kúria eljáró tanácsa eszerint a végzés meghozatala előtt megkérdezte az NVI-t, hogy befolyásol-e bármit is a döntés, eredményez-e a Fidesznek mandátumot, ha ezt a 4360 szavazatot is érvényesnek tekintik. Az NVI pedig – mindezt az AB határozatából tudjuk – azt válaszolta, hogy

érvényesnek nyilvánítás esetén az 506 szavazat változást hozna.

Vagyis ha a Kúria megváltoztatja az NVB határozatát, és mégis megszámolják ezeket a voksokat, a Fidesz eggyel több, 134 mandátumhoz jut, a Jobbik képviselőinek száma pedig eggyel csökken. A Kúria tanácsa ennek az információnak az ismeretében hozta meg a döntést, de a végzésben különös módon erre nem tért ki. Az AB szerint "az indokolatlan megkereső végzés azt a látszatot kelti, hogy a Kúria döntését attól kívánta függővé tenni, hogy annak eredménye hogyan hat ki, vagy egyáltalán kihat-e az egyik jelölőszervezet végleges mandátumszámára".

Az Alkománybíróság, és ennek nyomán a fideszes politikusok is tehát arra utalnak, hogy

a Kúria nem jogi, hanem politikai alapon hozott végül döntést: politikai céloktól vezérelve fosztotta meg a Fideszt egy mandátumtól.

Másképp megfogalmazva: ha a Kúriában a Fideszhez lojálisabb jogászok ülnek, akkor össze tudták volna jogászkodni a pártnak az újabb parlamenti mandátumot.

A Kúria döntése mandátumot befolyásolt, de a Fidesz kétharmadát nem veszélyeztette. A Fidesznek így módja nyílik akár alkotmánymódosítással is változtatni a jelenlegi választási eljárási, sőt, bírósági rendszeren. Hogy ez utóbbira készülnek, azt az bizonyítja a legjobban, hogy Orbánék ezért a döntésért nem az NVI-t vagy az NVB-t kezdték el támadni, hanem a legfőbb bírósági szervet, a Kúriát.

Kerestük persze a Kúriát az üggyel kapcsolatban, de későbbre ígértek reakciót, és hogy részletesen válaszolnak kérdéseinkre.
A bíróságok megérettek az átalakításra?

Hogy mi történhet a bíróságokkal? A Miniszterelnökség leendő vezetője, Gulyás Gergely a hétvégi Mandiner-interjúban azt mondta, nincs semmilyen kiforrott koncepció erről: "nekünk az az érdekünk, hogy stabil, független, jó színvonalú bíráskodás legyen Magyarországon.
Gulyás Gergely
Gulyás Gergely
Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Ha bármit lehet javítani a helyzeten, akkor azon érdemes gondolkozni, de kész tervekről, vagy koncepcióról nem tudok.

Ám egy ideje suttognak fideszes jól értesültek arról, hogy a bírósági hivatalt esetleg az igazságügyi minisztérium (vagyis a kormány) irányítása alá vonhatják, a bírók kiválasztását és szolgálati idejét is újraszabályozhatják, illetve a külön közigazgatási bíróság létrehozásával is megpróbálkozhatnak.

Ami biztosnak látszik: Orbánék a mostani Kúria-támadással a közvéleményt akarják hangolni, és világossá akarják tenni, hogy lám, a bírósági rendszer nem a legjobban működik, és megérett a változásra.
https://index.hu/belfold/2018/05/07/fidesz_kuria_vita_levelszavazatok_birosag/

A vádak szerint terrorista pszichózist okozott álhíreivel a román köztévé szerkesztője 1989-ben

Horváth Bence KÜLFÖLD ma 19:26 0
Emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítja a román katonai ügyészség Teodor Bratest, a román közszolgálati televízió (TVR) volt főszerkesztő-helyettesét, aki a vádhatóság szerint 1989 decemberében pánikkeltő álhírek terjesztésével járult hozzá egy emberek százainak halálát és ezreinek sebesülését eredményező katonai diverzióhoz.

A legfőbb ügyészség szerdai közleménye szerint a katonai ügyészek Bratest tartják a "terrorista pszichózist" tápláló álhírek legfőbb terjesztőjének a kommunista diktátor, Nicolae Ceausescu elmenekülése utáni órákban, és az 1989. december 22-t követő napokban. Az 1989-es romániai eseménysor az első élőben közvetített forradalomként vonult be a médiatörténetbe, a későbbi államfő, Ion Iliescu vezette reformkommunisták ugyanis gyakorlatilag a televízió elfoglalása révén ragadták magukhoz és gyakorolták a hatalmat.

A képernyőn szinte folyamatosan jelen lévő Brates a vádhatóság szerint a civil és katonai célpontok elleni terrortámadásokról, az ivóvíz megmérgezéséről, különböző épületek aláaknázásáról, az úgynevezett "terroristák" - a bukott diktátorhoz hű harcosoknak beállított titokzatos mesterlövészek - állítólagos rémtetteiről, páncélosok mozgásáról és légi támadásokról szóló álhírekkel igyekezett pánikot kelteni, az emiatt kialakult zűrzavar, az egymás ellen uszított fegyveres alakulatok napokig tartó lövöldözése pedig még sok száz emberéletet követelt.

Bratest szerdán már gyanúsítottként hallgatták ki az ügyészek, de szabadon távozhatott. Kedden Iliescu is gyanúsítottként jelent meg a vádhatóság előtt, miután múlt héten Klaus Iohannis államfő hozzájárult az ellene kezdeményezett bűnvádi eljárás lefolytatásához.

Romániát az Emberi Jogok Európai Bírósága kötelezte arra, hogy szolgáltasson igazságot az 1989-es események sebesültjeinek, az áldozatok hozzátartozóinak. A két éve újraindult nyomozás során a katonai ügyészség arra a következtetésre jutott: 1989 decemberében az új hatalom szervezett diverziót Ceausescu elmenekülése után, hogy egy nem létező ellenséget legyőzve, harci érdemeket szerezve igazolja hatalmát. (MTI, Balkan Insights)

https://444.hu/2018/04/18/a-vadak-szerint-terrorista-pszichozist-okozott-alhireivel-a-roman-kozteve-szerkesztoje-1989-ben

Elmeszelte az amerikai alkotmánybíróság az illegális bevándorlók kitoloncolására vonatkozó egyik törvényi cikkelyt

Elemzők szerint a döntés nem jelenti azt, hogy Trumpéknak be kell fejezniük az illegálisan az Egyesült Államokba érkezettek letartóztatását és kitoloncolását.

Az Egyesült Államok szövetségi legfelsőbb bírósága kedden törölte az illegális bevándorlók kitoloncolására vonatkozó egyik törvényi cikkelyt.

Az alkotmánybíróság a szövetségi törvénynek azt a cikkelyét törölte, amely azoknak az illegális migránsoknak a kötelező kitoloncolását rendelte el, akiket valamilyen "erőszakos bűncselekmény" miatt elítéltek. A bírói testület indoklása szerint a törvénynek ez a megfogalmazása homályossága miatt alkotmányellenes.

A döntés alapjául szolgáló konkrét ügy nem újkeletű, a bíróság már korábban foglakozott vele, de mivel Antonin Scalia bíró elhunyt, a testület sokáig nem volt teljes létszámú, vagyis nem hozhatott döntést. Ezért amikor a már elnökké választott Donald Trump Neil Gorsuch személyében új alkotmánybírót jelölt, Gorsuch kinevezése utána a dossziét újranyitották.

A konzervatív Gorsuch a liberális főbírákkal együtt szavazott. Elemzők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy álláspontja várható is volt: lényegében a szintén konzervatív Scalia hagyományait folytatta, amikor alkotmányjogilag nem egyértelműen megfogalmazott szöveget bírált.

A konkrét ügy szereplője James Garcia Dimaya fülöp-szigeteki állampolgár, akit 1992-ben, 13 éves korában jogszerű állandó lakosként ismertek el az Egyesült Államokban. 2007-ben és 2009-ben lakásbetöréssel vádolták meg Kaliforniában, el is ismerte a vádakat. 2010-ben egy bevándorlási ügyekkel foglalkozó bíró úgy döntött: két bírósági vádemelés után Dimaya kitoloncolható az országból. A férfi ügyvédjei fellebbeztek a kitoloncolás ellen, azzal érvelve, hogy a kitoloncolásról szóló cikkely alkotmányjogilag nem egyértelmű, és különben is, védencük soha nem kapott bírósági értesítést arról, hogy bűncselekménye kitoloncoláshoz vezethet. Az egyik szövetségi kerületi bíróság az elítélt javára döntött, ezután került az ügy a legfelsőbb bíróságra.

Az alkotmánybíróság döntése azonban elemzők szerint nem azt jelenti, hogy a Trump-kormányzatnak be kell fejeznie az illegálisan az Egyesült Államokba érkezettek letartóztatását és kitoloncolását, hanem arra jelzés, hogy szigorúan tiszteletben kell tartania az eljárást és a törvényi érvelést.

http://hvg.hu/vilag/20180417_elmeszelte_az_amerikai_alkotmanybirosag_az_illegalis_bevandorlok_kitoloncolasara_vonatkozo_egyik_torvenyi_cikkelyt

Úgy tűnik, hetedjére is meghosszabbítják a rendkívüli állapotot Törökországban

A török ellenzék és a gazdasági élet egyes képviselői régóta követelik a rendkívüli állapot végét. Most Erdogan elnök rendeleti úton kormányozhat ugyanis, és ezeket a rendeleteket nem lehet megtámadni az alkotmánybíróság előtt.

A 2016. július 15-i török puccskísérlet után bevezetett rendkívüli állapot hetedik alkalommal történő meghosszabbítását javasolta a török nemzetbiztonsági tanács kedden – közölte az Anadolu állami hírügynökség. A nemzetbiztonsági tanács szerint minderre a terrorizmus elleni harc miatt van szükség.

A rendkívüli állapotot a 2016-os puccskísérlet után öt nappal, július 20-án vezették be Törökországban. Azóta eddig hat alkalommal hosszabbították meg: 2016 októberében, 2017 januárjában, áprilisában, júliusában, októberében és 2018 januárjában. A legutóbbi intézkedés időbeli hatálya csütörtökön jár le.

A három hónappal történő meghosszabbítást a kormánynak és a parlamentnek is jóvá kell hagynia. Ez azonban mindössze formalitásnak számít, hiszen a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja és a vele szövetséges nacionalista Nemzeti Cselekvés Pártja stabil többséggel rendelkezik.

Az intézkedés hatálya alatt az alapvető jogok gyakorlása erősen korlátozott, Recep Tayyip Erdogan államfő pedig továbbra is rendeleti úton kormányozhat, miközben ezeket a rendeleteket nem lehet megtámadni az alkotmánybíróság előtt.

A török ellenzék és a gazdasági élet egyes képviselői is régóta követelik a rendkívüli állapot végét. Hétfőn az ellenzéki kemalista Köztársasági Néppárt szervezett tüntetéseket az intézkedés ellen Isztambulban, Ankarában, de más török nagyvárosokban is.

Törökországban 2016. július 15. óta több mint 140 ezer embert vettek őrizetbe, legalább 55 ezret pedig előzetes letartóztatásba is helyeztek azzal a gyanúval, hogy közük lehet a hatalomátvételi kísérletért felelőssé tett Fethullah Gülen állítólagos nemzetközi hálózatához vagy más terrorszervezetekhez.

http://hvg.hu/vilag/20180417_ugy_tunik_hetedjere_is_meghosszabbitjak_a_rendkivuli_allapotot_torokorszagban

Talán mégsem válik az ember parancsra szadistává

Molnár Csaba
2018.04.13. 20:27

Két kísérlet van a szociálpszichológia történetében, amelyek meghatározzák az ember született gonoszságáról alkotott nézeteinket: Philip Zimbardo börtönkísérlete és a Milgram-kísérlet. Utóbbiban a fáma szerint átlagos civileket sikerült néhány szóval rávenni arra, hogy ártatlan embereket kínozzanak áramütésekkel. Ez az eredmény fél évszázada sokként hatott a laikusokra, de az utóbbi időben kétségek merültek fel igazságtartalmával kapcsolatban. Ez igazából jó hír is lehet: talán mégsem képes mindegyikünk az elképzelhető legnagyobb gonoszságokra.

1961-ben a Moszad ügynökei elrabolták argentínai búvóhelyérõl a holokauszt megvalósításában központi szerepet játszó Adolf Eichmant, és Izraelbe csempészték. Eichman pere az elsõ bírósági eljárás volt a történelemben, amelyet szerte a világon élőben közvetítettek a televíziók. A náci háborús bűnös börtönnaplója, illetve a vele készített interjúk mind arra utaltak, hogy ő csak egy kis fogaskeréknek tartotta magát az államgépezetben. Nem tartotta magát morálisan felelősnek a történtekért, hiszen csak parancsot teljesített, engedelmeskedett a feljebbvalóinak. Eichman a híradóban egy szimpla könyvelőnek tűnt, aki mindössze lelkiismeretesen elvégezte a feladatot, amivel megbízták.
Adolf Eichmann a jeruzsálemi bíróságon 1961-ben
Fotó: Central Press / Getty Images Hungary
A pert családjával együtt nézte a tévében Stanley Milgram, akinek zsidó szülei az I. világháború idején vándoroltak ki Magyarországról és Romániából az Egyesült Államokba. A családban holokauszttúlélõk is voltak, a koncentrációs táborokból származó tetoválásokkal. A pszichológus Milgram tehát személyesen is érintett volt a vészkorszakban, és Eichmant nézve ötlött fel benne egy kísérlet ötlete. Vajon rá lehetne-e bírni átlagos amerikaiakat is arra, hogy egy felsőbb tekintély utasítására szörnyűségeket kövessen el embertársaikon? A Yale Egyetemen hamarosan meg is valósult a kísérlet. Alanyokat toboroztak, akiknek azt mondták,hogy négy dollárt fizetnek nekik azért, hogy egy memóriát és tanulást kutató vizsgálatban vegyenek részt. A résztvevők a „tanár” szerepét játszották a kísérletben, miközben volt egy tanuló is (pontosabban az emberek így tudták), aki egy másik szobában foglalt helyet. A fehér laborköpenyben lévő kísérletvezető szavakat olvasott fel egy listáról, amelyeket a tanulónak pontosan fel kellett idéznie. Ha hibázott, a kísérletvezető utasította a tanárt (a valódi alanyt), hogy egy gépet működtetve büntetésül egyre növekvő erejű áramütéseket adjon a tanulónak. A büntetett személyek (előre rögzített) kiáltásai, könyörgései jól hallatszottak, de a kísérletvezető biztosította az alanyokat, hogy minden a legnagyobb rendben, folytathatják a kísérletet.
Bennünk szunnyad a gonosz, és könnyű felébreszteni

A publikált eredmények megdöbbentőek voltak. Milgram állítása szerint az emberek 65 százaléka hajlandó volt a legerősebb, 450 voltos áramütést is kiosztani a hibázó tanulóknak, függetlenül azok könyörgésétől. A pszichológus cikkeiben folyamatosan párhuzamot vont a náci haláltáborok személyzetének viselkedése és a kísérleti alanyok magatartása között, azt hangoztatva, hogy ugyanaz a mechanizmus működött mindkét szituációban. A résztvevők követték a feljebbvalónak tekintett személy utasításait, és tettük morális következményeit, a felelősséget átruházták rá (tehát parancsot teljesítettek, így ők személyesen nem vádolhatók erkölcstelenséggel). A kísérlet hatalmas médiavisszhangot kapott, és az azóta eltelt 55 évben minden pszichológia-tankönyv kihagyhatatlan példája lett, mint a bennünk rejtező gonosz legnagyobb bizonyítéka.

Fél évszázadot ugrunk előre az időben, amikor Gina Perry, egy ausztrál pszichológus abból a célból érkezik a Yale Egyetemre, hogy Milgram csodálójaként újraelemezze a engedelmességi kísérlet frissen nyilvánossá tett dokumentációját. És ahogy egyre inkább beleássa magát az adatokba, annál jobban bizonytalanodik el afelől, hogy a kísérlet eredményeit helyesen értelmezték az elmúlt évtizedekben. Sőt maga Milgram (aki 1984-ben, 51 éves korában szívrohamban elhunyt) jóhiszeműsége is megkérdőjeleződött Perry számára. A kísérletek megvalósításával és a született eredmények publikálásával kapcsolatban ugyanis sok baj volt. Perry felfedezéseiről A sokkológép mögött címmel könyvet is írt, és most további (Milgramre nézvést kellemetlen) tényekre is fény derült.
Vagy mégsem?

A közvélemény korábban csak annyit tudott, hogy a kísérletekben mintegy 700 ember vett részt, és a kétharmaduk volt hajlandó a kínzásban elmenni a végsőkig. Csakhogy ez így komoly csúsztatás, és nagyon úgy tűnik, hogy magának Milgramnek sem volt ellenére, hogy a közvélemény félreértse e számokat. A legtöbben azt hiszik ugyanis, hogy csak egy Milgram-kísérlet volt, és mind a 700 ember (mely valóban egy szép nagy szám, az ez alapján kapott eredmények már igen nagy meggyőző erővel bírnának) ebben vett részt. Csakhogy ez nem igaz, valójában legalább 24-féle felállásban végezték a vizsgálatokat. Ezek egyikében, amelyben 40 ember vett rész, sikerült az emberek 65 százalékát (pontosan 26 résztvevőt) rábírni arra, hogy elmenjenek a végsőkig, és 450 voltos árammal sokkolják a szerencsétlent (aki valójában egy korábban sikoltozó színész volt).

Perry és munkatársai újraelemezték az összes kísérlet eredményeit, és úgy találták, hogy az eredmények éppen ellentétesek voltak a Milgram által hangoztatottakkal: valójában az emberek kétharmada a kísérlet egy pontján kiszállt, nem volt hajlandó tovább csinálni. Követelték, hogy láthassák a tanulót, hogy valóban jól van-e, illetve feldúltan kiviharzottak a laborból. Pedig a kísérletvezető tényleg mindent bevetett, hogy rábírja az alanyokat az engedelmeskedésre. A protokollban leírt négy egyszerű vezényszótól gyakran eltérve a kísérletvezető gyakran improvizált, és a legkülönfélébb módokon igyekezett befolyásolni a résztvevőt. Emiatt nemcsak a különféle kísérleti felállások között létesültek nagy különbségek, de az egyes alanyok kezelésében is, amely megkérdőjelezi az eredmények értelmezhetőségét.
Stanley Milgram

Még érdekesebbek és árulkodóbbak voltak az alanyokkal készített, kísérlet utáni interjúk, amelyek jó részét Milgram sohasem hozott nyilvánosságra. Ebben az engedelmes résztvevők többsége úgy nyilatkozott, hogy azért mentek bele a játékba, mert rájöttek, hogy csak színjáték az egész. Sokan egyszerűen nem hitték el, hogy az Egyesült Államok egyik legpatinásabb egyetemén engednének egy olyan kísérletet, amelyben valaki komolyan megsérül, így valójában nem okozott nekik erkölcsi dilemmát az áramütés bekapcsolása (hiszen tudták, hogy nincs is semmiféle áramütés). Mások a kísérletek közben vették észre a csalásra utaló jeleket. A „tanulót” játszó színésznek a kísérletvezető mindig ugyanazt a csekket adta át (mintha õ is új önkéntes lenne), de volt résztvevő, aki észrevette, hogy azt a csekket már vagy százszor használták. Mások felismerték, hogy a kiáltások hangszóróból jönnek, vagy a kísérletvezető tudta nélkül lecsavarták az áramerősséget, e a kiáltások ettől függetlenül erősödtek.

Az emberi engedelmesség és a tekintély parancsainak vak követését bizonyító klasszikus kísérletek szavahihetősége tehát megkérdőjeleződött.

Mindez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az állítólagos eredmények háttereként szolgáló elméletek teljes mértékben hibásak lennének. De ezek a kísérletek kevéssé bizonyítják azokat. Általában, ha egy alapvetőnek tekintett tudományos felfedezésről bebizonyosodik, hogy helytelen, az emberek sajnálkozni szoktak. Ebben az esetben azonban erre nincs feltétlenül ok. Hiszen a kísérletek valós eredményei épp azt mutatták, hogy az emberek többségénél jól működik a jót a rossztól megkülönböztető erkölcsi vészjelző rendszer. Ez pedig reménykedésre adhat okot mindnyájunknak.

https://index.hu/tudomany/2018/04/13/talan_megsem_valik_az_ember_parancsra_szadistava/

Élesíthetik az atombombát az Európai Parlamentben – súlyos bírálatok Magyarországról

Végső soron akár az ország szavazati jogának felfüggesztésével is járhat az unión belül.
MTI, Címkép: Wikipédia
2018. április 12.

Súlyosan bírálják a magyarországi jogállamisági helyzetet az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságában (LIBE) készülő különjelentés tervezetében, amelyet csütörtök reggel ismertettek a testület brüsszeli ülésén.

A Judith Sargentini zöldpárti jelentéstevő által bemutatott tervezet szerint Magyarországon egyértelműen fennáll az uniós értékek súlyos megsértésének kockázata, ezért indokolt az alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás megindítása, aminek még az is lehet a következménye, hogy megvonják Magyarország szavazati jogát az EU-ban.

A várhatóan júniusban szavazásra bocsátandó jelentés ősszel kerül majd az Európai Parlament plenáris ülése elé,

amely adott esetben ennek alapján kezdeményezheti az atomfegyverként is emlegetett eljárás megindítását Magyarországgal szemben a jogállamisági elvek megsértése miatt.

A képviselő egyebek mellett kitért arra, hogy Magyarországon korlátozták az alkotmánybíróság hatáskörét, csorbították a bírói függetlenséget, valamint romlott a sajtó- és a szólásszabadság helyzete is, és támadást indítottak a civil társadalom ellen.

Az Európai Parlament a következő területeken talált problémát: az alkotmányos rendszer működése, korrupció, az ügyészség és más állami szervek függetlensége, privátszféra és adatok védelme, szólásszabadság, az egyesülés szabadsága, akadémiai szabadság, vallásszabadság, egyenlő bánásmód, kisebbségi jogok, migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai. A jelentéstevők ezeket a problémákat már korábban is jelezték, de Magyarország az EP által javasolt intézkedéseket nem foganatosította - írja a 24.hu.

A jelentés komolyan bírálja az alaptörvényt: egyrészt azért, mert az alkotmányozási folyamatba nem vontak be fideszeseken kívül senkit, másrészt pedig, hogy az alaptörvény fokozatosan lebontotta a fékek és ellensúlyok rendszerét. Úgy vélik, az április 8-i választás sem volt tisztességes, mert a kormányzati és a Fidesz-források nem voltak szétválasztva, és a médiahelyzetnek köszönhetően nem jutott el azonos mértékben a választókhoz minden párt üzenete. Továbbá a nemzeti konzultációt is bírálták, amiért szerintük tényszerű tévedések és félrevezető információk voltak benne.

A szociáldemokrata Ana Gomes szerint "átfogó és világos" a jelentés, melyből jól látszik, hogy a magyar helyzet aggasztó és sokat romlott az elmúlt években, az országban "súlyosan sérülnek" az emberi jogok, a jogállamiságot pedig "rendszerszintű veszély fenyegeti". A képviselő érintette többek között a kisebbségi jogokat, a gyülekezési jogot, az egyetemi szabadságot, a korrupciót és a menedékkérők jogait is.

Marek Jurek, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakció politikusa szerint azonban alaptalan vádak érik a magyar kormányt. Mint közölte, "minden országnak joga van védenie a szuverenitását", Magyarországot pedig "csak a kulturális különbségek miatt támadják".

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter csütörtökön arról beszélt az újságíróknak Dunakeszin, hogy szerdán megkeresték a LIBE-bizottságot, hogy a magyar kormány képviseltethesse magát, hogy kifejthessék az álláspontjukat, azonban a bizottság vezetői ezt a kérést visszautasították. Szerinte ezzel "leleplezték magukat": a LIBE-bizottság "súlyosan antidemokratikus" eljárást folytat az országgal szemben, hiszen "nem számít nekik a magyar emberek véleménye, akarata". Szerinte a magyarok "minden kétséget kizáró felhatalmazást adtak a bevándorlásellenes kormány számára", világos döntést hoztak az EU vagy az EP minden beavatkozási kísérletének dacára. Úgy véli, "ennek ellenére a politikai támadássorozatot Brüsszel folytatja Magyarországgal és a magyar emberekkel szemben".

"Aki ma a választás legitimitását kérdőjelezi meg, az a magyar emberek demokratikusan kifejezett akaratát veszi semmibe"

- mondta, majd kifejtette: ha nem az ellenzék nyer meg egy választást, "akkor már nincsen demokrácia", és jól láthatóan a nemzetközi liberális politika erre épül; "ha a liberálisnak nevezett erők nyernek, akkor van demokrácia, ha meg nem ők nyernek", akkor az már nem demokrácia.

Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója is megszólalt a különjelentés kapcsán, amelyet a Fidesz Soros-jelentésként említ. Elmondta, ez egy egyértelmű újabb politikai nyomásgyakorlás, amelyben rá akarják kényszeríteni Magyarországot arra, hogy befogadjon migránsokat. "Épp, hogy csak túl vagyunk a választásokon, de Soros brüsszeli emberei máris frontális támadást indítottak Magyarország ellen az Európai Parlamentben" - mondta.

A témában Gál Kinga fideszes EP-képviselő is megszólalt.

"Azért szapulják Magyarországot, mert nem áll be a sorba, hanem kiáll a migránsok kötelező betelepítése ellen" - véli.

Szerinte a szakbizottság eljárása a magyar ellenzék és sajtója, valamint a civil szervezetek segítségével a demokratikus választások teljes semmibevételét jelenti, holott a jogállamiság alapja a demokratikus választások eredményeinek elfogadása lenne. "Az EP szakbizottságának eljárása előre megkomponált koncepciós pernek néz ki, ahol előre eldöntött politikai döntés születik, ugyanis a tényszerűség teljes mértékben hiányzik a bemutatott jelentésből" - jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország továbbra is kiáll a migránsok kötelező betelepítése ellen.
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/ep-jelentes-unios-ertekek-megsertese-alaptorveny/

Az Európai Bizottság nyomására felpuhult a tervezett lengyel igazságügyi reform

Megszavazta az Európai Bizottság által vitatott bírósági törvények egyes módosításait csütörtök este a lengyel szejm, a parlamenti többség szerint ezzel eleget tettek a brüsszeli ajánlások egy részének. A módosítások a bíróságok szervezetéről, az országos igazságügyi tanácsról, valamint a legfelsőbb bíróságról szóló törvényre vonatkoznak, változnak az alkotmánybíróságról szóló törvény végrehajtási előírásai is.

Az elsőként említett, júliusban elfogadott jogszabályban az eddigihez képest korlátoznák az igazságügyi miniszter szerepét a bírósági elnökök leváltásában, a leváltási folyamatot két fázisra bontanák, és nagyobb beleszólásuk lenne a bírói köröknek. A törvény korábbi változata az Európai Bizottság szerint a bíróságok függetlenségét veszélyeztette. Az Európai Bizottság ajánlásainak megfelelően enyhülnek a bírák nyugdíjkorhatárának csökkentésére vonatkozó előírások. A hatvanöt éves korhatárt elért bírák további foglalkoztatásáról nem az államfő, hanem az országos igazságszolgáltatási tanács döntene, ez szintén lépést jelent a bírói függetlenség megerősítése irányában. A legfelsőbb bíróság esetében pedig egyaránt hatvanöt évben határoznák meg a női és a férfi bírák jelenleg különböző nyugdíjkorhatárát. A vonatkozó törvényt tavaly decemberben fogadták el, ennek értelmében a legfelsőbb bíróság női tagjait hatvan, a férfiakat pedig hatvanöt évesen nyugdíjazták volna, az államfő viszont a szolgálati idő meghosszabbításáról dönthet az érintettek kérésére.

A nők esetében a hatvanöt éves kor nem lenne kötelező érvényű, ők a Lengyelországban hatályos általános szabályoknak megfelelően hatvan évesen is nyugdíjba vonulhatnak, ha úgy döntenek. Szerepel az elfogadott módosítások között az ellenzéki Polgári Plaform javaslata is, ez a legfelsőbb bíróságnál alkalmazandó ülnökökre vonatkozik. Őket az előbbi változat szerint nyílt, a módosítás után titkos szavazással választja meg a szenátus. Az alkotmánybíróságra vonatkozó módosítás lehetővé teszi, hogy közzétegyék a lengyel jogi közlönyben azt a három alkotmánybírósági döntést, amelyeket a korábbi, jórészt az előző kormány idején kialakult összetételű testület hozott. A kihirdetéskor megjegyezték, hogy a döntések törvénysértő módon születtek, és a már nem hatályos jogszabályokra vonatkoznak. A három említett döntés kihirdetése az Európai Bizottság ajánlásai között szerepelt. Az ellenzéki képviselők többsége a tervezetek ellen szavazott, miután a parlamenti vita során látszatváltozásnak minősítették a módosítások többségét. A jogszabályokat még a szenátusnak és az államfőnek kell jóváhagynia. Varsóban hétfőn tájékozódott a lengyel bírósági reformról az Európai Bizottság első alelnöke, Frans Timmermans. Jacek Czaputowicz lengyel külügyminiszter akkor leszögezte: Brüsszel és Varsó olyan konszenzusra törekszik, amely a Lengyelországgal szemben tavaly decemberben a 7. cikk szerint elindított eljárás lezárását célozza.
https://pestisracok.hu/az-europai-bizottsag-nyomasara-felpuhult-a-tervezett-lengyel-igazsagugyi-reform/

A kisebbségi iskolákban is a többségi nyelven kell tanítani Lettországban

Uj Péter
Raimonds Vejonis lett elnök aláírta az oktatási reformra vonatkozó jogszabályt, amelynek értelmében a kisebbségi iskolákban bevezetik a lett tannyelvű oktatást – közölte hétfőn az államfő sajtószolgálata.

„A középiskolában a lett nyelven történő oktatás egyforma lehetőségeket biztosít az egész ifjúság számára a minőségi képzéshez és a lettországi élethez, hogy itt tanuljanak tovább és dolgozzanak. Ez egységesebbé teszi a társadalmat és erősebbé az államot" – vélekedett Raimonds Vejonis.

Az államfő hangsúlyozta, hogy a gyermekeknek a jövőben ugyanúgy lehetőségük lesz a nemzeti kisebbségekkel, azok önazonosságával és kultúrájával kapcsolatos tárgyakat az anyanyelvükön tanulni, támogatni a saját gyökereiket és sokoldalúan fejleszteni a személyiségüket. A jogszabályt a lett oktatási és tudományos minisztérium dolgozta ki, a kormány jóváhagyta, a parlament pedig elfogadta. A reform keretében a kisebbségi iskolák 2020-tól áttérnek a tárgyak többségének lett nyelvű oktatására. Orosz nyelven csak néhány tárgyat (orosz nyelv és irodalom), valamint a „kultúrával és a történelemmel összefüggő” tárgyakat tanítanak majd. A reform fokozatos bevezetése a szeptember 1-jével kezdődő tanévben indul.

A reform elégedetlenségi hullámot váltott ki az ország népességének mintegy 40 százalékát kitevő orosz kisebbség körében. Az orosz iskolák védelmezői több tüntetést tartottak, és civil szervezetek aláírásokat gyűjtenek a reform bevezetése ellen tiltakozva – írta a TASZSZ orosz állami hírügynökség. Lettországban a lett a hivatalos nyelv, az orosz külföldi nyelvnek számít. 2004-ben tömeges tüntetéseket tartottak a kisebbségi iskolákban folyó oktatás reformja ellen. A tüntetések hatására bevezették a kéttannyelvű oktatást, de az orosz iskolák felsőbb osztályaiban csak a tárgyak 40 százalékát lehet oroszul oktatni. (MTI)
https://444.hu/2018/04/02/a-kisebbsegi-iskolakban-is-a-tobbsegi-nyelven-kell-tanitani-lettorszagban

Másodszor is megszavazta a román képviselőház az igazságszolgáltatás átszervezését

PROPELLER
A jobbközép ellenzék tiltakozása ellenére másodszor is megszavazta kedden a román szociálliberális kormánytöbbség a képviselőházban az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomag mindhárom tervezetét.

A decemberben már elfogadott törvénycsomag azért került vissza a parlamentbe, mert az alkotmánybíróság – az ellenzék óvásának helyt adva – egyes cikkelyeket alaptörvénybe ütközőnek minősített.

Miután a kifogásolt előírásokat a parlament különbizottsága egyetlen nap alatt átírta, a helyenként kiigazított jogszabályokat a képviselőház plenáris ülésén is elfogadták.

Egyebek mellett pontosították, miként állapítható meg, hogy egy bíró vagy ügyész "rosszhiszeműen" járt el, vagy "súlyos mulasztást" követett el, ilyen esetekben ugyanis a károsultnak kifizetett kártérítést az államnak be kell hajtania a téves jogalkalmazásért felelős bírón vagy ügyészen. Miután alkotmányellenesnek bizonyult, törölték azt a rendelkezést, mely szerint a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság ellenőrizte volna: igazat állítottak-e a CSM tagságra pályázó jelöltek, amikor arról nyilatkoztak, hogy nem voltak a politikai rendőrség tagjai vagy besúgói.

A parlamenti szavazás előtt az ellenzéki Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) frakciójának tagjai Nem akarunk bűnvádas köztisztviselőket feliratú pólókban sorakoztak fel a parlamenti szószék elé tiltakozásul a törvénycsomag tartalma és az elfogadásának siettetése, a vitára szánt idő korlátozása ellen.

A felirat arra utal, hogy a kormánykoalícióban részt vevő pártok vezetői – Liviu Dragnea szociáldemokrata és Calin Popescu Tariceanu ALDE-elnök – korrupciós perek vádlottjai.

Romániában több mint egy éve rendszeresen tüntetnek az ellenzéki szervezetek, amelyek szerint a kormánytöbbség a reform ürügyén politikai befolyása alá próbálja vonni az igazságszolgáltatást, hogy megmentse a korrupt politikusokat a felelősségre vonástól.

Az RMDSZ által is támogatott szociálliberális kormánytöbbség szerint azonban a reformra azért van szükség, mert Románia ügyészállammá vált, ahol a vádhatóság visszaélései miatt sérül az ártatlanság vélelmének alkotmányos elve.

Az igazságügyi csomagot a szenátus hivatott véglegesíteni, de vélhetően most sem kerülhet azonnal az államfőhöz kihirdetésre, mert az ellenzék újabb alkotmányossági kontrollt akar kérni.

Forrás: MTI
http://propeller.hu/nagyvilag/3341446-masodszor-is-megszavazta-roman-kepviselohaz-igazsagszolgaltatas-atszervezeset

Marosvásárhelyi iskolaügy: alkotmányellenes az újraalapításról szóló törvény

MN
2018. március 19., hétfő 14:21, frissítve: hétfő 16:36

A megszüntetett Római Katolikus Gimnázium diákjai és tanárai vonulnak a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János katolikus templomban tartott tanévnyitóról az iskola épületébe 2017. szeptember 11-én. A Maros megyei tanfelügyelőség a katolikus iskola osztályait besorolta a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba.

Románia szégyenének nevezte a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) hétfőn kiadott közleményében azt, hogy a román alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek minősítette egy kisebbségi iskola, a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium megalapításáról rendelkező törvényt.

"Az alkotmánybíróság döntése felháborító. Csalódottak vagyunk, közösségünk is csalódott. Nem demokratikus jogállam az, ahol a parlament sem tudja az alkotmány biztosította kisebbségi jogokat érvényesíteni" - idézte a szövetség hírlevele Kelemen Hunort.

Az RMDSZ elnöke a magyar közmédiának nyilatkozva úgy értékelte: az állam egyik alapvető intézményének döntése azt üzeni a magyar közösségnek, hogy sem az önkormányzat, sem a parlament nem képes, nem akarja, vagy nem tudja érvényesíteni az alkotmányban előírt kisebbségi jogokat.

Valer Dorneanu, a taláros testület elnöke az MTI szerint a döntést azzal magyarázta, hogy a parlament csak általános érvényű jogszabályokat hozhat, és nem szabályozhat törvénnyel egyedi eseteket.

Az alkotmánybíróság később közleményben tudatta, hogy szavazattöbbséggel hozta meg döntését, amelyet arra alapozott, hogy a közoktatási tanintézeteket az önkormányzatok hozzák létre a tanfelügyelőségek láttamozása alapján, és a parlament beavatkozása az önkormányzatok hatáskörébe alkotmánysértő, mivel nem áll összhangban a törvényhozás általánosabb érvényű szabályozást célzó feladatával.

A taláros testület leszögezte: a normakontroll során nem vizsgálták a kisebbségek jogát az anyanyelvű oktatáshoz.

A bukaresti szenátus február 7-én a szociálliberális kormánytöbbség és az ellenzéki Mentsétek meg Románia Szövetség (USR) támogatásával fogadta el a helyi hatóságok által felszámolt marosvásárhelyi tanintézet újraalapításáról rendelkező törvénytervezetet, amelyet az RMDSZ terjesztett a parlament elé.

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a szenátusi szavazást követően akkor arról beszélt, az iskola törvény általi létrehozásával a legjobb megoldást választotta az alakulat, hiszen ezt nem lehet közigazgatási perrel megtámadni. A tanintézetet pedig csak az szüntetheti meg, aki létrehozta: kizárólag a parlament. Akkor azt remélték, hogy az iskola a 2018–2019-es tanévtől önálló jogi személyiséggel működhet.

Az előzetes normakontrollt két ellenzéki erő, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) 50 és a Népi Mozgalom Pártja (PMP) 16 törvényhozója kérte.

Az óvás előterjesztői úgy értékelték: sérti a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvét az, hogy a parlament iskolaalapítóként lép fel, holott a közoktatási intézményeket az önkormányzatok javaslatára miniszteri rendelettel kellene alapítani. A panaszosok szerint ezzel a törvényhozás önkényesen elbitorolja a végrehajtó hatalom hatáskörét.

A jobbközép ellenzéki pártok a nyilvánosság előtt nem jogi érvekkel, hanem magyarellenes előítéletekre alapozva, nacionalista szólamokkal támadták Magyarországot, az RMDSZ-t és az azzal együttműködő bukaresti szociálliberális kormánykoalíciót. Az alkotmányossági óvás beterjesztésekor Eugen Tomac, a PMP képviselőházi frakcióvezetője azt mondta: a törvény általi iskolaalapítás mögött Magyarország áll, amely "meg akarja alázni Romániát a centenárium évében".

Az RMDSZ azt követően terjesztett törvénytervezetet a parlament elé a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium alapításáról, hogy bebizonyosodott: az egymásra mutogató helyi hatóságoktól nem várható megoldás. A magyar érdekképviselet szerint az iskola törvény által történő létrehozása megakadályozná, hogy közigazgatási perrel lehetetlenítsék el az intézmény működését.

A Maros megyei tanfelügyelőség szeptember elején függesztette fel a magyar tannyelvű katolikus iskola működését egy tavaly kezdődött, az iskolaalapítás törvényességét megkérdőjelező ügyészségi eljárásra hivatkozva. Az intézkedés következtében a magyar kormány bejelentette, hogy csak akkor fogja támogatni Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD), ha Bukarest megnyugtatóan rendezi a tanintézet jogi státuszát.
https://mno.hu/hatarontul/marosvasarhelyi-iskolaugy-alkotmanyellenes-az-ujraalapitasrol-szolo-torveny-2454471

Al Dzsazíra: Eltakart arcú MTVA-sok mondják el: teljes a kézivezérlés a közmédiában

plankog
A videó itt érhető el.

A magyar médiahelyzetről készített riportot az Al Dzsazíra angol nyelvű adása (13:45-től kezdődik) a riportban pedig két MTVA-dolgozó is részletesen mesél a kormánymédia belső működéséről. Mindketten eltakart arccal, elváltoztatott hanggal jelennek meg a műsorban, mert azt mondták, félnek a következményektől.

Egyikük azt mondja, minden belpolitikai téma szigorúan ellenőrzés alatt áll az MTVA-nál.

„Semmi rosszat nem lehet írni a kormányról. A politikailag kényes témákban instrukciókat kapok. Olyan is van, hogy az egész szöveget megkapom, nem kell csinálnom vele semmi mást, csak bemásolni. Hihetetlen az egész.”

„Eleinte még kérték, hogy mit csináljunk, most már csak üvöltenek, hogy mi nem kerülhet a hírekbe” - mondja a másik megszólaló.

Elmondásuk szerint három kulcsszó van:

Soros
migráns
és balliberális

és minden olyan témára ráállnak, ami ezekhez kötődik, és még az elnevezésre is mindig figyelnek (Soros-szervezet, Soros-egyetem, stb.)

Az egyik megszólaló elmeséli, hogy az egyik főnöke véletlenül elküldött neki egy dokumentumot, ami a kormányzattól érkezett.

Ha rákeresünk a képen látható mondatokra, azok több, egymástól elvileg függetlenül működő kormányközeli lapban is szinte pontosan megtalálhatók.

A hivatalosan nem közszolgálati, de kormányközeli lapokról az MTVA-s források azt mondják:

„Minden kormányközeli médiánál ott ül valaki, aki továbbküldi a direktívákat, amiket a tartalmi központból küldenek ki. Nem szokták lediktálni a teljes cikket, csak pontokba szedik, hogy miket kell kiemelni.”

A műsor készítői megkérdezték Kovács Zoltán kormányszóvivőt, aki válaszként azt az üzenetet küldte, hogy

a kormány nem foglalkozik médiaügyekkel.

Ennek a műsornak az egyik készítője Dan Nolan. Ő volt aki, aki nem tudott kérdezni a kormányinfón a témában, Kovács Zoltán pedig azt mondta neki, hogy ki fogja vezettetni a teremből:

A kormányszóvivő később azt mondta, Nolan nem tartotta be a szabályokat, hogy a kormányinfón csak magyar kérdéseknek van helye.

A riportban megszólal kollégánk, Rényi Pál Dániel is, aki tavaly részletes cikkben mutatta be a politikai nehézfegyverzetként működő kormánymédiát.

https://444.hu/2018/02/24/eltakart-arcu-mtva-sok-mondjak-el-teljes-a-kezivezerles-a-kozmediaban

Elbukta az alkományossági normakontrollt Romániában az igazságszolgáltatási reform harmadik törvénye is

Részben alkotmánysértőnek minősítette kedden a román alkotmánybíróság az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomag harmadik törvényét is, amely a bírák és ügyészek szakmai szervezetének, a Legfelsőbb Bírói Tanácsnak a működését szabályozza.

Valer Dorneanu, az alkotmánybíróság elnöke szerint a tavaly decemberben megszavazott jogszabály öt rendelkezése, köztük a CSM vezetőinek megválasztásáról szóló cikkely sérti az alaptörvényt.

Egy másik alkotmányellenesnek bizonyult rendelkezés előírta volna, hogy a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság ellenőrizze: igazat állítottak-e a CSM tagságra pályázó jelöltek, amikor arról nyilatkoztak, hogy nem voltak a politikai rendőrség tagjai vagy besúgói.

Az előzetes normakontrollt a legfelsőbb bíróság, illetve az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt óvása nyomán végezte el az alkotmánybíróság, amely a kifogások közül csak néhányat talált megalapozottnak.

Korábban a bírák és ügyészek jogállásáról, illetve az igazságszolgáltatás megszervezéséről szóló törvénytervezet egyes rendelkezéseit is alkotmánysértőnek találta a taláros testület.

Romániában immár egy éve rendszeresen tüntetnek az ellenzéki szervezetek, amelyek szerint a kormánytöbbség a reform ürügyén politikai befolyása alá próbálja vonni az igazságszolgáltatást, hogy megmentse a korrupt politikusokat a felelősségre vonástól. Legutóbb január 20-án szerveztek országos demonstrációt, amelyen több tízezer ember vett részt.

A romániai igazságszolgáltatási törvénymódosítások miatt az Egyesült Államok és az Európai Unió is aggodalmát fejezte ki, mivel attól tart, hogy az új szabályozás visszaveti a korrupció elleni harcot. A szociálliberális kormánytöbbség szerint azonban a reformra azért van szükség, mert Románia ügyészállammá vált, ahol sérül az ártatlanság vélelmének alkotmányos elve.
https://www.hirado.hu/kulfold/kulpolitika/cikk/2018/02/13/elbukta-az-alkomanyossagi-normakontrollt-romaniaban-az-igazsagszolgaltatasi-reform-harmadik-torvenye-is/

„Vallás és egyház a világi államban”

Erdő Péter előadása a Columbia Egyetemen
2018. február 1. csütörtök 19:22
Erdő Péter bíboros, prímás január 29-én a Columbia Egyetemen „Vallás és egyház a világi államban” címmel tartott előadást, melyet teljes egészében közreadunk.

Tisztelt Hallgatóság!

Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a Columbia Egyetemen tarthatok előadást vallási témáról. Megvallom, kissé zavarba ejtett, amikor Somerville professzor úr felkért erre a feladatra. Különösen az jelentett nagy kihívást, hogy magam válasszam meg ennek a beszédnek a pontos témáját. Mivel szakterületem a kánonjog, különösen is óvakodnom kellett attól, hogy a hallgatóságot ilyen szakmai részletekkel terheljem. Ezért választottam azt a kérdést, amelyről ma beszélni szeretnék.

Egyház és vallás a világi államban aktuális kérdésnek tűnik, mivel súlyos és mély válsággal nézünk szembe, amelyet a relativizmus kifejezéssel foglalhatunk össze. Ez azt jelenti, hogy mi, mint társadalom egyre inkább képtelenek vagyunk valamiről azt mondani, hogy jó vagy rossz, igaz vagy hamis – még a híreink is gyakran álhírek (1) –, mivel az általános vélekedés szerint minden relatív.

I. A PROBLÉMA

1. A felvilágosodás koráig egységes együttest alkotó normatív rendszer szabályozta a társadalmak életét

Mióta az emberi társadalom nagyobb közösségei államokba szerveződnek, a külső társadalmi viselkedés végső soron fizikai erőszakkal kikényszeríthető szabályai – a fejlődés egy bizonyos fokán kiemelkedő módon a törvények – igényt tartottak arra, hogy tartalmukat és a törvényhozók tekintélyét az emberi közösségnél magasabb horizonton alapozzák meg. A jognak, az erkölcsnek és a vallásnak valamiféle szerves kapcsolata a nyugati társadalmakban egészen a felvilágosodás koráig jellemző maradt.

2. A nagy törvénykönyvek Hammurabitól Iustinianuson át az újkorig elhelyezték az emberi közösséget a kozmoszban, vallásilag legitimálták a törvényhozót és a szabályokat

A nagy törvényhozói művek, mint pl. Hammurabi törvénykönyve, vagy jóval később a Codex Iustinianus azzal kezdik mondanivalójukat, hogy beleállítják az általuk megszólított közösséget a világmindenség és a természetfeletti erők összefüggésébe, vagyis megjelölik a közösség helyét a kozmoszban és azon túl. Hammurabi már törvénykönyve bevezetőjében az istenektől kapott küldetésére hivatkozik (2), Iustinianus császár pedig a teljes Szentháromság hitének megvallásával kezdi törvénykönyvét.

A kereszténység az államhatalom közvetlen vallási és így erkölcsi legitimációja terén egy sajátos újdonságot hozott. Megkülönböztette az állami hatalmat az egyházi tekintélytől. Ennek klasszikus megfogalmazását I. Gelasius pápa levelében szokták megjelölni, amelyet I. Anastasius császárhoz írt 494-ben (3). Ebben az Egyház és az állam dualista elve került megfogalmazásra. Ebben az összefüggésben jelenhetett meg a cezaropapizmus, mely szerint a császár a legfőbb vallási tekintélyt is magának igényelte. Másrészt később megjelent a pápaság részéről az a próbálkozás, hogy a vallási tekintély alapján bizonyos helyzetekben a világi hatalom felett is rendelkezzék, mondjuk III. Ince vagy VIII. Bonifác idején (4). Erre szinte válaszként tűnnek fel a nyugati gondolkodásban azok a tendenciák, amelyek a világi uralkodó vagy a nép hatalmát közvetlenül Istentől kívánják eredeztetni. Ezzel mintegy önálló, az Egyháztól független erkölcsi legitimációt próbálnak biztosítani a világi törvények számára.

A kései középkorban teológiai gondolkodók is, például Rimini Gergely felvetik az ötletet, hogy az erkölcsi bűn fogalmát vallásra és Istenre való közvetlen utalás nélkül is meg lehet alapozni (5). Később Hugo Grotius fogalmazza meg azt, hogy a természetjog akkor is érvényes lenne, ha feltételeznénk, hogy Isten nem létezik, vagy nem foglalkozik az ember dolgaival (6).

3. A legitimáció már nem az Egyháztól ered, hanem az objektív valóság egészének szemléletéből fakad

A felvilágosodás korában azután már olyan természetjogra hivatkoztak, amit az emberi ész a világból felismerhet, és amelyre a törvények alapíthatók, mégpedig minden vallásos nézettől függetlenül. Az emberi jogok első jegyzékei kifejezetten vagy hallgatólagosan ezt a filozófiai elgondolást tükrözik. Ebben az összefüggésben jelenik meg, vagy terjed egyre inkább a vallási tolerancia gondolata is, hiszen az állam működése és a jogrend legitimálása már nem függ egy konkrét vallás tanításaitól. Ameddig ugyanis az állam működése szorosan kötődött a hivatalos valláshoz, maga a törvényhozó indokolta bizonyos cselekmények – például a blaszfémia – büntetését azzal, hogy amennyiben ezeket megtűrné, akkor Isten természeti csapásokkal sújtaná az egész népet (7). Szemben tehát a modern felfogással, amikor egyes blaszfémikus megnyilvánulások más emberek érzékenységének megsértése miatt büntethetők, abban az időben nem a társadalmi, hanem a konkrét vallási következmények domináltak ezekben az esetekben. Az 1794-ben kiadott porosz Landrecht adta meg először az alapot például a blaszfémia ilyen modern felfogására (8).

4. A 19. századtól felmerül a jog és az állam teljes elkülönítése a valóság többi részétől, a vallás, az egyház, sőt a világnézet és az állam viszonya elvi problémává válik

A felvilágosult elképzelések szerint a természetjog tartalma még elég közel állt a zsidó-keresztény erkölcsi felfogáshoz. A XIX. századtól ennek a felvilágosult természetjogi szemléletnek a filozófiai alapjai sokak előtt kezdik elveszíteni meggyőző erejüket. Felmerül a természetjog vagy a természet összefüggésein alapuló helyes emberi cselekvés szabályainak relativitása, megismerhetetlensége és így a jog elszakadása az úgynevezett természetes erkölcstől. Ezáltal a vallás, az Egyház, sőt a világnézet és az állam viszonya alapvetően problémává válik. Ez az a kérdés, amelynek tisztázásán máig sokan fáradoznak. A legújabb időkben azonban a témában még sokkal radikálisabb fordulat lehetősége is felmerült, amelyre a későbbiekben még visszatérünk.

II. A 20. SZÁZAD KÉRDÉSEI

1. A jogpozitivizmus és a tiszta jogtan

a). Gustav Radbruch és a hatályos pozitív jog relativizálása

Az erkölcsöt illető relativizmus és a természetjog megismerésével kapcsolatos bizonytalanság oda vezetett, hogy a jogpozitivizmus irányzata szinte általánossá vált a jogászok körében. Már John Austin kijelenti, hogy a jog léte egy dolog, értéke vagy értéktelensége egy másik dolog (9). A XX. században a pozitivizmusnak olyan erőteljes változatai jelentek meg, amelyek a jogot pozitív tételek zárt rendszereként mutatják be, melynek tartalmát az állam illetékes szervei meghatározott eljárással állapítják meg. Ebben az elképzelésben ott rejlik a társadalmi szerződés felvilágosult eszméjének valamely késői változata is, amely már ezt a hallgatólagos szerződést nem tekinti a jogi értelemben vett szerződés valamilyen fajtájának (10).

Gustav Radbruch (1978-1949) például kiemelkedő képviselője volt a jogi relativizmusnak és jogpozitivizmusnak. Túllépett azon az újkantiánius elven, hogy a jog morális értékektől függ. Mivel pedig szerinte ezek nem abszolútok, ezért a jog és az igazságosság is relatív. Az erkölcs tágabb valóságától teljesen függetlenített jog azonban éppen a náci Németországban szörnyű visszaélésekhez vezetett. A II. világháborúban elkövetett bűncselekmények felelősei ellen indított nürnbergi per megmutatta, hova vezethet a jog és az erkölcs szétválasztása. Nem volt könnyű elítélni olyan embereket, akik hatályos, de erkölcstelen törvények szerint jártak el. Ezt az ellentmondást Gustav Radbruch oldotta fel a következő formulával: az erkölcs a jog alapvető eleme, és ha egy törvény ezt alapjaiban sérti, akkor nem rendelkezik a törvényesség kritériumával, így nem válik alkalmazhatóvá. Ezzel Radbruch revízió alá vette saját korábbi felfogását és a jogot az erkölcs világa felé nyitott rendszerként ábrázolta.

b). A Hart – Devlin vita

A II. világháború után az angolszász világban nagy visszhangot keltett a Hart-Devlin vita, ahol szintén az volt a fő kérdés, hogy a jog teljesen zárt rendszerként működik-e vagy az erkölcsöt is valamilyen mechanizmus szerint be kell kapcsolnia a társadalmi működésbe, amelyet nem lehet mesterségesen, egymástól elszeparált szektorokra bontani. Természetesen a jog és erkölcs összefüggése nem jelentette és nem jelentheti, hogy mindazt, ami az erkölccsel ellenkezik, a jognak tiltatnia vagy büntetnie kellene. Erre nézve már Seneca is egy nagyon pragmatikus elvet fogalmazott meg Nero császárhoz címzett művében, a De clementia-ban (11). Eszerint azokat a bűnöket, vagy akár bűncselekményeket, amelyek nagyon gyakran fordulnak elő, nem szabad súlyosan büntetni.

c). Működőképes-e a jogrendszer önmagában, más társadalmi normarendszerektől elszakítva?

Mindez azonban nem oldotta fel azt a problémát, amely a természetes erkölcs, vagy egyáltalán az erkölcs megismerhetőségét és tartalmát illető bizonytalanságból fakadt. Mondhatja az ember, hogy jogilag érvényesítsük az erkölcsöt, ha nem tudjuk megállapítani, mi az erkölcs tartalma. Ebben a kérdésben az antropológiai szemléletek különbözősége került előtérbe. Az lett a kérdés, hogy ki az ember, hogy mi a jó az embernek, hogy az egyes ember és a társadalom léte egy nagyszerű projekt részét alkotja-e, vagy magának az embernek kell-e vagy lehet-e mindezt meghatároznia.

Más részről gyakorlati oldalról merült fel az a nehézség, hogy az államok pozitív joga nem igazán működőképes akkor, ha nem áll mögötte az állampolgárok önkéntes jogkövető magatartása. Minden állampolgár mögé ugyanis nem lehet rendőrt állítani. De még ha lehetne is, a rendőrök mögé kit állítsunk: „quis custodiat custodes?”

2. A szocialista típusú jogrendek problémái

Éppen ezek miatt a kérdések miatt foglalkoztak sokan a volt kommunista országokban a szocialista erkölcs kérdésével. Ennek kellett volna ugyanis elősegítenie a jogszabályok önkéntes követését. Mivel azonban a marxizmus-leninizmus rendszerén belül nem ismertek el vallási vagy akárcsak tágabb értelemben is természetjogi legitimációt, ezért konferenciák és tanulmányok gyakran arra az eredményre jutottak, hogy a szocialista erkölcs tartalmát a mindenkori büntetőjog határozza meg. Ha viszont az erkölcs normája pusztán a büntető törvénykönyv, akkor egy ilyen erkölcs aligha tudja erősíteni a jogszabályok tekintélyét. Hasonló problémába ütközött Nicolas Sárközy francia elnök, aki 2004-ben megjelent Köztársaság, vallás és remény című könyvében felvetette, hogy az ifjúságot nem elégséges kizárólag az állam és a köztársaság értékeinek becsülése alapján nevelni. Ezért jónak látta, hogy a vallás és az állam közötti űrt csökkentsék és a vallási közösségeket a társadalomba jobban integrálják. Ennek a meggondolásnak az alapja az a felismerés volt, hogy az állam a saját működéséhez rászorul egyfajta erkölcsi támogatásra, olyan értékekre, amelyeket önmaga nem képes létrehozni. Ezeket tehát a társadalomból, így többek között a vallási közösségekből kell merítenie, illetve az általuk felkínált értékekre is támaszkodnia kell.

3. Igazságos jog helyett „helyes jog”?

Az újkor második felének ismeretelméleti fordulatát követően többen elkezdték kétségbe vonni az objektív javak létezését és megkísérelték a kérdést szubjektív választáson alapuló vágyak és érdekek problémájára szűkíteni. Így jutottak el az igazságosság relatívabb és formálisabb fogalmához és annak elválasztásához a közjótól, amely szerintük megismerhetetlen vagy talán nem is létezik. Az igazságossággal kapcsolatos modern elméletek többségének ezért inkább politikai jellege van és elszakadnak a hagyományos jogi nézőponttól. Nem kevesen alapelvként fogadják el, hogy „az igazságos (megfelelő) elsőbbséget élvez a jóval (javakkal) szemben.” Ez utóbbit ugyanis szubjektívnek tartják, mivel „a társadalomban sokféle felfogás él a jóról, miközben az igazságosság, melyet úgy fognak fel, mint azoknak a szabályoknak és intézményeknek az összességét, amelyek lehetővé teszik az együttélést a sokféle alany szabadságának és egyenlőségének tiszteletben tartásával”, szerintük objektív (12). Más kérdés, hogy maga a társadalmi együttélés, illetve az alanyok szabadságának és egyenlőségének fenntartása mint a jog célja nem jelentenek-e mégis bizonyos alapvető objektív javakat.

Olyan szerzők szerint, mint John Rawls „az az ésszerű igazolhatóság, amelyre egy metafizika, egy erkölcs” vagy akár „a vallások és a hitek igényt tartanak, csak azokra vonatkozik, akik elfogadják azokat, és nem kerülhet be az állam szervező elvei közé” (13). Ezt a szemléletet azonban nem fogadhatják el azok, akik igényt tartanak az igazságra és azt vallják, hogy mindenkihez kell fordulniuk, „nemcsak azokhoz, akik osztják meggyőződésüket” (14). Még ha egy állam hatalmi szervei tagadják is az objektív, megismerhető javak létezését, kénytelenek legalább hallgatólagosan elfogadni az együttélés bizonyos követelményeit, hogy a társadalom viselkedését szabályozhassák. A nyugati társadalmakban mindmáig létezik a „polgári tisztességnek” egy bizonyos rétege, amely az ideológiai különbségek ellenére lehetővé teszi számos intézmény működését.

III. A KOMMUNIZMUS ÖSSZEOMLÁSÁNAK TANULSÁGAI

1. A világnézeti vákuum és a társadalom kriminalizálódásának veszélye

A fentiektől eltérő a helyzet a posztkommunista világban, különösen a volt szovjet országokban. Ezekben a régiókban a polgárság mindig gyenge volt, a kommunizmus pedig lerombolta a gazdasági struktúrákat éppúgy, mint a társadalom szerkezetét. A vallást és az erkölcsöt a marxista-leninista ideológiával akarták helyettesíteni. A rendszer összeomlása után olyan kulturális és erkölcsi vákuum keletkezett, amely már az állam és a jog működését fenyegette és felidézte a társadalom kriminalizálódásának veszélyét. Érthető, ha egyes országokban a politikai vezetőréteget kevésbé bűvölik el a relativista ideológiák. Ehelyett inkább arra törekszenek, hogy újjáépítsék a társadalom kulturális és vallási alapjait. Bizonyos (objektív) értékekben való minimális konszenzus tehát – úgy tűnik - bármely demokrácia kulturális előfeltétele. Ezek az értékek nem lehetnek pusztán formálisak, hanem a közjó valamilyen elemeinek kell lenniük. A nyugati demokrácia kezdeteitől fogva feltételezi továbbá, hogy az emberek képesek felismerni a közjót és megválasztani az államnak azokat a szerveit, amelyeknek ezt szavatolniuk kell.

2. Világnézeti és erkölcsi alapok szükségessége

a). Az állam nem képes ezeket megteremteni, a társadalomból meríti őket

Mint említettük, a jog működéséhez szükség van bizonyos világnézeti és erkölcsi alapokra, amelyek egy társadalomban viszonylag széles körben elfogadottak. Az is igazolódott történelmileg, hogy az állam puszta hatalmi eszközökkel ezeket nem tudja létrehozni. Érdemes ebből a szempontból ismét egy pillantást vetni a volt kommunista világra.

b). Vallás és egyházak, mint értékhordozó tényezők

A berlini fal leomlását követő időkben egymás után születtek meg Közép Európában a törvények a lelkiismereti és vallásszabadságról. Számos országban új alkotmány is elfogadásra került. Ezekben a jogszabályokban néha szó van az egyházakról és a vallási közösségekről, mint a társadalom fontos, értékhordozó tényezőiről. Magyarországon például az 1990. évi IV. törvény preambulumában kifejezetten megfogalmazódott, hogy „az egyházak, felekezetek és vallási közösségek a társadalom értékteremtő és értékhordozó tényezői”(15).

Lettországnak az Apostoli Szentszékkel 2000-ben kötött megegyezése preambulumában többek között elismeri azt a pozitív hozzájárulást, amelyet a katolikus egyház a Lett Köztársaság vallási és erkölcsi fejlődéséhez, társadalmi rehabilitációjához és reintegrációjához teljesít (16). A Szlovák Köztársaság és Szentszék közötti 2000-ben kötött megegyezés preambuluma elismeri a katolikus egyház jelenlegi szerepét szociális, morális és kulturális területen és utal a Cirill-metódi lelki örökségre (17). A morális hozzájárulás és a Cirill-metódi örökség – amely maga a kereszténység – tehát a szlovák állam szempontjából is jelentős értéknek minősül. Hasonló példákat bőven sorolhatnánk a volt kommunista országok jogszabályai és nemzetközi megállapodásai szövegéből. A korábban is kapitalista országok közül elsősorban Görögország volt az, amely alkotmányában rögzítette, hogy a vezető vallás Görögországban a keleti ortodox egyház (18). Ez az alapvető megállapítás azonban még nem írja le, hogy az állam milyen módon tart igényt az Egyház közreműködésére.

Az együttműködés vagy kooperáció igénye mindenesetre más országokban is felmerül, például a Magyar Alaptörvény VII., XV. és XVI. cikkelyében (19).

c). A vallásszabadság, mint egyéni jog és az adott nép kultúráját (identitását) meghatározó vallások

Európa különböző országaiban gyakran felmerülő kérdés az egyéni vallásszabadság témája és az egyes vallások különleges szerepe valamely nemzet identitásának meghatározásában. Ez utóbbi olyan társadalmi tény, amelyet maguk az államok is gyakran figyelembe kívánnak venni. Az egyik legvilágosabb megfogalmazása ennek a tematikának a 2010-ben Rodoszon tartott II. Európai Katolikus-Ortodox Fórum záróközleménye volt. Ebben az európai katolikus püspöki konferenciák, a Vatikán és gyakorlatilag az összes európai ortodox egyházak képviselői leszögezik, hogy az európai államokban növekszik a vallásszabadságnak mint egyéni alapvető jognak az elismerése, amit az 1950-es Európai Emberjogi Konvenció után 2000-ben a Nizzai Emberjogi Charta is tartalmaz, éppúgy, mint sok ország alkotmánya (20). Ugyanakkor hivatkoznak arra is, hogy a 2007. évi Lisszaboni Szerződés 17. cikkelye úgy tekinti az egyházakat, mint amelyek a nemzeti törvényhozás alá tartoznak és elismeri sajátos hozzájárulásukat Európa identitásához (21). Ez a tény alapot ad arra, hogy bizonyos vallásokat, illetve vallási közösségeket egy-egy állam joga sajátos kategóriaként kezeljen. A katolikus és ortodox egyházak aktívan részt kívánnak venni az etikai és morális vitákban, amelyek a társadalom jövőjét érintik. Meggyőződésük, hogy az európai országok nem hagyhatják figyelmen kívül keresztény gyökereiket önmaguk elpusztításának veszélye nélkül. Ezek az etikai alapok jelentik ugyanis a kulcsot jövőjük számára egy globalizált világban (22). Ugyanez a gondolat fogalmazódik meg 2017. október 19-én a cseh, a lengyel, a szlovák, a horvát és a magyar katolikus püspökök képviselőinek nyilatkozatában: „Imádkozunk és dolgozunk: …
– egy olyan Európáért, amely tiszteletben tartja az egyéni és közösségi vallásszabadságot, amely megilleti a személyt saját méltósága alapján;
– egy olyan Európáért, amely elismeri a népeknek azt a lehetőségét is, hogy méltó módon tiszteljék azokat a vallásokat, amelyek leginkább hozzájárultak kultúrájuk és identitásuk alakulásához” (23).

Ezeknek az állásfoglalásoknak a hátterében az a felismerés húzódik meg, hogy a vallások és az egyházak gyakorlatilag ténylegesen hozzájárulnak a társadalom értékrendjének és morális alapjainak megteremtéséhez és fenntartásához. Mint említettük, léteznek az általános polgári tisztességnek olyan szabályai, amelyek már talán konkrét világnézethez nem is mindig kapcsolódnak, de a nyugati országokban mégis viszonylag széles körben elfogadják és követik őket. A volt kommunista világban viszont ezek a szabályok sokkal kevésbé működnek.

Joseph Ratzinger bíboros Jürgen Habermas-szal folytatott dialógusában említette, hogy a nyugat két nagy kultúrájának, a keresztény hit, valamint a szekuláris racionalitás kultúrájának van bizonyos szerepe az egész világ és minden kultúra alakításában, azonban ezek ténylegesen mégsem egyetemesek. A volt kommunista világ, különösen annak posztszovjet régiói példák arra, hogy hol húzódnak ennek az egyetemességnek a határai. Ugyanakkor az a tény, hogy ezekben az államokban a politikai osztály gyakran szükségesnek tartja a keresztény világnézeti értékeket a társadalom működése szempontjából, mintha azt jelezné, hogy a keresztény értékrend talán kiterjedtebb és tartósabb ezeken a területeken, mint a polgári gondolkodás a maga gazdasági előfeltételeivel és filozófiai irányzataival. Jellemző erre a helyzetre annak az idős bencés szerzetesnek az esete, aki sok évet töltött a Szovjetunióban, a Gulágon, munkatáborban. A 2000-es években Magyarországon 100. születésnapjához közeledve azt mondta: „A kereszténységem miatt elhurcoltak, hogy elpusztítsanak. Én még mindig itt vagyok, de hol a Szovjetunió?”

3. Az „ellenséges elválasztás” modelljének ellentmondásai

Az egyház és állam elválasztásának elve különböző gyakorlati megoldásokhoz vezetett. Sok helyen ellenséges elválasztás valósult meg. Ez azt feltételezte, hogy az államnak van világnézeti opciója, ez különbözik a vallásoktól, ezért az elválasztás egyben háttérbe szorítást is jelentett. Ennek legfőbb példái a kommunista államok voltak, ahol a marxizmus-leninizmus ateista világnézete mintegy az államvallás szerepét töltötte be, ugyanakkor a jogszabályok egyház és állam elválasztásáról beszéltek. Lehet azonban a szekularizmus is olyan hivatalos világnézet, amely az elválasztás negatív példáit eredményezi.

Szinte mindenütt azonban, ott is, ahol az elválasztás kooperatív és békés jellegű, megkívánja a törvényhozó, hogy az egyházak és vallási közösségek a törvények tiszteletben tartásával működjenek. Ez azt feltételezi, hogy van a társadalomnak egy szélesebb körben elfogadott világnézeti horizontja, amelyen a törvények épülnek. Csakhogy a természetjog-eszme feladásával, illetőleg a világ ésszerűségébe vetett hit meggyengülésével felmerült a kérdés, hogy mi a jognak és a törvényeknek az alapja. Amennyiben csupán egy úgynevezett demokratikus többség meghatározott formában kialakított döntése, akkor érthető az a jelenség, amelyről ma sok országban panaszkodnak, nevezetesen a jogba vetett bizalom meggyengülése. A többség is hozhat ugyanis téves vagy káros döntéseket, különösen akkor, ha a közjó fogalma is bizonytalanná válik, mert az antropológiai alapok sem egységesek. Ezért az állam szerveinek nehézséget okoz eldönteni, hogy mi a jó az embernek. A nyugati világban azonban mindmáig annak tudatában, vagy annak reményében működik a társadalom jó része, hogy „konfliktus esetén egy független bíró áll rendelkezésre, aki egy fair törvényi alapon igazságos érdekkiegyenlítést végez”, abból indulnak ki, hogy „egy jogrend – bármennyire is vitatható egyedi esetekben a törvény ésszerűsége – egészében mégis a közjót és mindenkinek az egyéni érdekét összhangba hozza.” (24) Ebből látszanak e feltételezésnek a problémái is, nevezetesen a közjó fogalmának bizonytalansága és a hatalom fair viselkedésébe és kellő erejébe vetett bizalom megingása.

Ehhez járul még egy igazán alapvető változás, a demokrácia antropológiai alapjainak megrendülése. A nyugati típusú demokrácia ugyanis feltételezi, hogy politikusok vagy pártok ésszerűen megfogalmazzák programjaikat, érvelnek mellette, a nagykorú, felelős polgárok pedig racionális érvek alapján választanak. Ez ma utópiának hangzik. Mindenek előtt azért, mert a valóságról alkotott kép rendkívül bonyolulttá vált éppen a tudományok fejlődése miatt. Tehát nagyfokú bizalom szükséges ahhoz, hogy valaki egy programnak az előfeltevéseit elhiggye, hogy aztán a megválasztott testület a demokratikus többség alapján, a társadalom bizalmának birtokában cselekedhessen. Mintha itt a circulus vitiosus esete állna fenn. Előlegezni kell a bizalmat, hogy egy olyan döntés jöhessen létre, amelyben megbízhatunk.

Ebből a szempontból jelentősnek tűnik Ferenc pápa megállapítása, aki 2014. november 25-én Strasbourgban az Európa Tanács előtt mondott beszédében aggodalmát fejezte ki az alapvető jogok új értelmezésével kapcsolatban. „Különösen az Európai Emberjogi Bíróság szerepére gondolok, amely ezeknek a jogoknak a tekintetében mintegy Európa lelkiismeretét jeleníti meg. Kifejezem reményemet, hogy ez a lelkiismeret tovább fog érlelődni, nem a felek közötti egyszerű egyetértés révén, hanem azoknak az erőfeszítéseknek az eredményeként, amelyek azokra a mély gyökerekre kívánnak építeni, amelyek azt az alapot jelentették, melyre a mai Európa alapítói szándékoztak építeni” (25). Tehát az alapvető jogoknak, vagy az úgynevezett emberi jogoknak a megfogalmazásai is a létező valóságon kell, hogy alapuljanak és egyfajta értékrenden, nem pedig pusztán valamely testület többségi döntésén. Vagyis tartalmi és nem csupán formai alapjuk kell, hogy legyen.

Csakhogy a tájékoztatás új formái lehetővé teszik, hogy a világhálón, főleg a közösségi oldalakon audiovizuális benyomások tömkelegét szerezzük meg, és a nélkül reagáljunk rájuk akár egy smiley-val, hogy elvonatkoztatást végeznénk vagy következtetéseket vonnánk le.

IV. ÚJ TECHNOLÓGIÁK A TÁRSADALMI VISELKEDÉS SZABÁLYOZÁSÁRA JOG ÉS ERKÖLCS NÉLKÜL

1. Az informatikai, a genetikai és egyéb biológiai (pszichológiai) alapú manipulációk

Mindezek alapján egyre világosabban kirajzolódik egy tendencia, amely nem is feltétlenül szándékos törekvés, hanem sokszor a helyzet dinamikájából adódik. Felmerül annak a lehetősége, sőt igénye vagy szüksége is, hogy a társadalmi viselkedést informatikai, pszichológiai, biológiai, genetikai, és persze gazdasági alapon irányítsák. Ennek során feleslegesnek látszik a jog és az erkölcs. Ezeknek az irányítási mechanizmusoknak azonban van egy jelentős hátrányuk. Az emberi cselekvést a tudatos emberi döntés megkerülésével befolyásolják, vagyis az emberi szabadság és az emberi méltóság működése számára kevés lehetőséget hagynak. Kérdés velük kapcsolatban az is, hogy tudnak-e működni önállóan, állam és jog nélkül. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy mindezek a szisztémák valamilyen szinten az államtól és a jogtól várják működési feltételeik biztosítását.

2. A szuperképességű ember és az emberiség kettészakadásának veszélye - Az ember, az egyéni élet és halál fogalmának elbizonytalanodása

A természettudományok eredményei között feltűnik annak lehetősége is, hogy genetikai módon vagy másképpen szuperképességű embereket hozzanak létre (26). Ez pedig sokak szerint felveti az emberiség kettészakadásának problémáját is. Egy másik lehetőségként merül fel az agytartalom átmentése külső hordozóra, akár az érintett személy külön hozzájárulása nélkül is. Az természetesen kérdés maradna, hogy a racionálisan érzékelhető tartalmak az adott élő szervezet környezetében mennyiben működnek másképpen, mint azon kívül. A mesterséges intelligencia problémája ugyancsak nem látszik a távoli jövő fantasztikus elképzelésének, hanem életközeli lehetőségnek tűnik. Ugyancsak felmerül a mesterséges intelligencia és az élő szervezet összekapcsolásának perspektívája. Van, aki költői módon úgy fogalmazza ezt meg, hogy Mefisztó feltölti Faust agyát a felhőbe és letölti a mesterséges intelligenciát valamely élőlénybe.

Mindezek az elképzelések érzékeltetik, hogy tovább mélyült az a kérdés, hogy mi az ember, és mintha bizonyos mértékben kezdene bizonytalanná válni az egyéni élet és halál fogalma, illetőleg elhatárolása is. Mindez megmaradhatna a tudományos-fantasztikus filmek világában, ha a természettudományok fejlődése nem hozná ezeket a kérdéseket közel a gyakorlati élethez.

3. Problémák

Mindezeken és más területeken a természettudományos és technológiai kutatás olyan gyorsan produkál új és új eredményeket, hogy ezzel sem a területek jogi szabályozása, sem az erkölcsi reflexió nem tud lépést tartani. Alapvetően ugyanis mind a jogi, mind az erkölcsi minősítéshez viszonylag konkrét tényállásokat kell leírni, hogy azokról aztán jogi vagy erkölcsi következtetéseket vonjunk le. Csakhogy a felfedezések a valóság egyre újabb síkjait tárják fel, és így a helyzetek erkölcsi minősítéséhez vagy jogi kezeléséhez szükséges tényállások rögzítése lemaradásban van. Mindez bizonyos értelemben a gazdaság bonyolult folyamataira is érvényes lehet, ahol szintén úgy érzi a közvélemény, hogy a jog és az erkölcs mintha lemaradásban volna a tényleges helyzetek mögött.

A természettudományos felfedezések esetében újra és újra látjuk, hogy maguk az emberi fogalmak és kategóriák is túl szűkösek a felismerések befogadására, sőt esetleg az emberi agy korlátai is megmutatkoznak. Ez azonban nem meglepő, hiszen a világmindenséget nem az ember alkotta meg.

A világi állam és az erkölcsi reflexiót kínáló világnézetek – így sajátosan is a vallások – mintha közös sorsban osztoznának. Olyan új kihívással kell szembenézniük, ami szokásos működésmódjukat meghaladja. Ugyanakkor továbbra is látszanak a bizalmatlanság jelei. Egyfelől a közgondolkodásban a világos világnézeti alapok hiánya és a működés rendellenességei miatt terjed a bizalmatlanság az állammal és a joggal szemben. Másfelől a vallási és kulturális pluralizmus miatt sokszor maguk az államok is egyfajta bizalmatlansággal kezelik a vallási közösségeket, különösen azokat, amelyek nem túl régen működnek az adott országban, mert úgy vélik, hogy a szekuláris államban elvárt viselkedési minimumot nem minden vallási közösség tudja vagy akarja elfogadni. A modern állam gyakran bizalmatlansággal szemléli a hitben és a vallásokban rejlő igényt az abszolút igazságra. Ez a kérdés alapjában véve a szekuláris államban soha nem volt gyökeresen és általánosan megválaszolva (27). Úgy tűnik, hogy a határozottan világi szemléletű állam és jogrend mélyén mégiscsak egy hallgatólagos világnézet húzódik meg, amelynek azonban a tartalma és az alapjai egyre kevésbé világosak.

Egy másik alternatíva lehet, ha az állam az illető ország kultúrájának alapjait jelentő vallással vagy vallásokkal olyan kapcsolatot alakít ki, amely figyelembe veszi a társadalom értéktudatának alapvető örökségét, de ugyanakkor garantálja a vallásszabadságot is. Ez az a pont, ahol új fényben jelennek meg a második Vatikáni Zsinat vallásszabadságról szóló nyilatkozatának, a Dignitatis humanae-nak a megállapításai. Eszerint ugyanis a vallásszabadság alapja nem az, hogy nem létezik igazság hit és vallás tekintetében, hanem épp ellenkezőleg annak tudata, hogy ilyen igazság létezik és azt az embernek keresnie is kell, azonban az emberi személy méltósága megkívánja, hogy ezt külső kényszertől mentesen tehesse (28).

V. KÖVETKEZTETÉSEK

1. A vallás, sajátosan a zsidó-keresztény vallási örökség személyes kapcsolatot tesz lehetővé az Abszolútummal

A vallás, sajátosan pedig a zsidó és a keresztény vallás nem egyszerűen morális szabályok gyűjteménye, hanem sokkal több ennél. Személyes kapcsolatot tesz lehetővé az Abszolútummal, a Mindenhatóval, aki a világmindenséghez képest, mint Teremtő jelenik meg, akinek igéje (a logosz), bölcsessége átjárja a világot. Ez azt jelenti, hogy a valósággal való viszonyunk nem értelmetlen vagy megismerhetetlen közegben való önkényes működést kíván, hanem egy végső bölcsesség és személyes szeretet összefüggésébe illeszkedik.

A keresztény hagyomány magvát alkotó eszmék közül néhány, így a változó világ kutatásának szükségessége és a fizikai világ belső jellegéhez tartozó értelmesség erős érv amellett, hogy milyen vallási, történelmi alapfeltevése van a természettudományoknak. Úgy tűnik, hogy a természettudomány önmagán túlra mutat, egyfajta kreatív alap és értelmesség felé, amely a világmindenség esetleges, de racionális rendjét jellemzi (29).

Az erkölcs követelményeinek kifejezése azonban sokféle lehet. Egyfelől képesek vagyunk arra, hogy fogalmak segítségével általános tényállásokat írjunk le és azokat minősítsük, vagyis erkölcsi törvényeket fogalmazzunk meg. Ha tetszik, keressük az élet helyzeteire a halácha (halakha) válaszát. De ugyanígy érzékeljük a helyes emberi cselekvés modelljeit egy-egy történetben, képben, elbeszélésben is anélkül, hogy abból elvont törvényeket formálnánk. Vagyis hagyjuk, hogy megérintsen és magával ragadjon bennünket a haggada varázsa. Maga Jézus is tudott parancs formájában fogalmazni és beszélt példabeszédekben, sőt ráhagyta tanítványaira cselekedeteinek felejthetetlen mintáját is. Olyan erkölcsi útmutatás örökösei vagyunk tehát, amely nem merül ki a fogalmakban és a meghatározásokban.

2. A vallási erkölcsi reflexióra az új helyzetek és tudományos felismerések tekintetében továbbra is törekedni kell, még ha ez bizonyos késéssel történik is

Noha a természettudományok gyors haladása új meg új helyzeteket teremt, nem fáradhatunk bele alapvető erkölcsi elvek hirdetésébe és továbbra is törekednünk kell az új helyzetekre való erkölcsi reflexióra, még ha ez néha késéssel történik is, vagy nem is ölt mindig fogalmi és verbális alakot.

3. A vallás hozzájárulása a társadalom életéhez

Tekintettel mindezekre a kihívásokra sokan úgy érzik, hogy nemcsak a gazdasági élet területén és nemcsak a környezetünk pusztításának elkerülése végett kell törekedünk az úgynevezett fenntartható fejlődésre. A tudomány területén is lehetséges, hogy jogi és erkölcsi kontroll nélkül az eredmények inkább az emberiség pusztulásához, mint boldogságához járulnak hozzá. Természetesen ennek is az az érzés vagy meggyőződés az alapfeltétele, hogy jobb, ha az emberiség létezik, mintha nem létezik. Tehát felmerülhet a tudományok területén is a fenntartható fejlődés igénye. Csakhogy ki az a kutató, melyik az a centrum vagy melyik az az ország, aki az mondaná, hogy lassabban produkáljunk eredményeket, vagy bizonyos fontos témákat ne is kutassunk? Mindenki meg van győződve arról, hogy ebben az esetben a többiek megelőzik és ő lemarad a versenyben. Mit lehet tenni? Az emberiség ökológiai lábnyoma is nagyobb, mint ami hosszútávon fenntartható. Mondjuk hát kétségbeesetten azt, amit Hamlet mondott, hogy „kizökkent az idő”?

És itt érezheti át az ember számos vallási tradíció alapján azt is, hogy valamiféle megváltásra van szüksége. Hogy a saját erőnk nem elégséges problémáink megoldásához.

Keresztény teológusként számomra a keresztény hit szerinti Gondviselés, a Providentia bizonyos szempontból hasonlónak tűnik a más vallások teológiai felvetéseihez, így például a „nagy folyó” gondolatához, de ezeknél sokkal személyesebb. Már a Genezis könyvében azt olvassuk, hogy a Teremtő látta, hogy mindaz, amit alkotott, igen jó (30). A zsidó-keresztény örökség tartalmazza azt a meggyőződést, hogy a világmindenség mögött egy személyes és jóindulatú alkotó áll, és hogy ez az Abszolútum kinyilatkoztatta önmagát, hogy kommunikálni akar az emberrel (31). Mindez pedig túl azon, hogy bizonyos alapvető erkölcsi szemléletet közvetít, ad még valamit, ami talán még ennél is fontosabb. Bizalmat ad egyén és közösség számára. Bizalmat ad abban, hogy bár a saját megismerő képességünk a valóság teljességével nem tart lépést, a számunkra szükséges ismeretekhez és felismerésekhez újra és újra eljuthatunk. Megismerésünk gyengesége tehát nem ad okot arra, hogy feladjuk az igazság keresését és a törekvést a valóságnak megfelelő, helyes cselekvésre.

Köszönöm a figyelmet!

JEGYZETEK:

1. Vö. POPE FRANCIS, Message of Pope Francis for the 52nd World Day of Social Communications, 24 January 2018, https://w2.vatican.va/content/francesco/en/messages/communications/documents/papa-francesco_20180124_messaggio-comunicazioni-sociali.html

2. The Code of Hammurabi King of Babilon about 2250 B. C., ed. Robert Francis HARPER, Chicago: The University of Chicago Press – London: Luzac and Company, 1904, p. 3.

3. „Famuli vestrae pietatis” JK 632.; Heinrich DENZINGER – Peter HÜHNERMANN, Enchiridion symbolorum definitionum et declarationum de rebus fidei et morum. Edizione bilingue, Bologna: EDB 1996, nr. 347; D.96 c.10: Corpus Iuris Canonici, ed. Aemilius FRIEDBERG, Lipsiae: Bernhard Tauchnitz, 1879-1881 (repr. Graz: Akademieverlag, 1955), vol. I, col. 340.

4. Vö. Péter Erdő: Il peccato e il delitto – La relazione tra due concetti fondamentali alla luce del diritto canonico (Milano, Giuffre, 2014, pp 70-73)

5. GREGORIUS ARIMINENSIS, Lectura super Primum et Secundum Sententiarum, Super Secundum Dist. 34-37, quaest. 1, art. 2: ed. TRAPP, D. A. – MARCOLINO, V., VI, Berlin – New York 1980, 235, 11-24 („quicquid est contra rectam rationem est contra aeternam legem, ac per hoc secundum Augustinum recte dicatur peccatum esse factum vel dictum vel concupitum aliquid contra rectam rationem, id est, ut post patebit, facere vel dicere vel concupiscere, quae omnia sub vocabulo ’agendi’ comprehenduntur, contra rectam rationem. Si quaeratur cur potius dico absolute ’contra rectam rationem’, quam contracte ’contra rationem divinam’, respondeo: Ne putetur peccatum esse praecise contra rationem divinam et non contra quamlibet rectam rationem de eodem; aut aestimetur aliquid esse peccatum, non quia est contra rationem divinam inquantum est recta, sed quia est contra eam inquantum est divina. Nam si per impossibile ratio divina sive deus ipse non esset, aut ratio illa esset errans, adhuc, si quis ageret contra rectam rationem angelicam vel humanam aut aliam aliquam si qua esset, peccaret”).

6. Hugo GROTIUS, De iure belli ac pacis libri tres, Amstelaedami: Ioannes Blaev, 1651, (fol. 5r), Prolegomena („Et haec quidem quae iam diximus, locum aliquem haberet etiamsi daremus, quod sine summo scelere dari nequit, non esse Deum, aut non curari ab eo negotia humana”); cf. ERDŐ, Il peccato e il delitto p. 53.

7. Nov. 77. 1.1. Cf. Corpus Iuris Hungarici, Budae: Typis Regiae Universitatis, 1779, vol. I, p. 506, art. 42 anni 1563; cf. vol. II, pp. 17 and 166, art. 42 anni 1659, art. 110 anni 1723.

8. Preußisches Landrecht, Teil II, Sechster Abschnitt § 217, cf. Rusztem VÁMBÉRY, Istenkáromlás, in: Magyar Jogi Lexikon, ed. Dezső MÁRKUS, vol. IV, Budapest: Pallas, 1903, pp. 387-388.

9. John AUSTIN, The Province of Jurisprudence determined, London: Weidenfeld and Nicolson, 1955, pp. 184-185.

10. Vö. Jan M. BROEKMAN, Rechsphilosophie, in: Historisches Wörterbuch der Philosophie edd. Joachim RITTER – Karlfried GRÜNDER, vol. VIII, Basel: Schwabe & Co., 1992, pp. 320-321.

11. De Clement., I, XXII, 1.

12. Giorgio DEL VECCHIO - Francesco VIOLA, Giustizia, in Enciclopedia filosofica, Milano: Bompiani, 2006, vol. V, p. 4885.

13. DEL VECCHIO – VIOLA 4885; vö. John RAWLS, A Theory of Justice, Cambridge (Mass.) 1971.

14. DEL VECCHIO – VIOLA 4885.

15. Balázs SCHANDA (ed.), Legistaltion on Church-State Relations in Hungary, Budapest: Ministry of Cultural Heritage, 2002, p.43.

16. Vö. Cf. Enchiridon dei Concordati – due secoli di storia dei rapporti Chiesa-Stato, Bologna: EDB, 2003, pp. 2190-2192.

17. Vö. uo. p. 2213

18. http://www.hri.org/docs/syntagma/artcl25.html#A3

19. Balázs SCHANDA, Religion and Law in Hungary, Alphen aan den Rijn: Wolters Kluwer, 2015, p. 23.

20. CATHOLIC-ORTHODOX FORUM RHODES 2010, Communiqué, in: CONSILIUM CONFERENTIARUM EPISCOPORUM EUROPAE, Church and State relations: from Historical and Theological Perspectives, Atti del II Forum Europeo Cattolico Ortodosso, Bologna: EDB, 2011, pp. 216-217.

21. Uo . 217 CCEE p 217

22. Uo. p. 218.

23. Kelet-közép európai püspökök budapesti találkozójának záróközleménye: http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=2453 (2018. 01. 13). Angolul: http://www.ccee.eu/news/news-2017/307-19-10-2017-europe-must-be-a-true-family-of-peoples

24. Udo DI FABIO, Rechsordnung und Vertrauen, in: Neues Vertrauen in Staat, Kirche und Gesellschaft, Essener Gespäche zum Thema Staat und Kirche 50, Münster: Aschendorff, 2017, pp. 61-68:62.

25. http://w2.vatican.va/content/francesco/en/speeches/2014/november/documents/papa-francesco_20141125_strasburgo-consiglio-europa.html

26. Vö. Cf. Robin L. SMITH - Max GOMEZ, Cells are the New Cure. The Cutting Edge Medical Breakthroughs that are Transforming our Health, Dallas TX: BenBella Books, 2017, pp. 188-222.

27. Vö: DI FABIO Rechtsordnung p. 63

28. Dignitatis humanae 2-3

29. ld. pl. Ian BARBOUR, Religion and Sciene: Historical and Contemporary Issue, London: SCM, 1998, p. 91

30. Gen 1,31

31. Számunkra, keresztények számára az Istennel való kommunikáció központja Jézus Krisztus személye, akit Urunknak és Mesterünknek vallunk. Ő hitünk objektív alapja, és ezért a történeti Jézus, vagy a történeti Krisztus kutatása napjaink keresztény teológiájának központi kérdése. Ld. pl. Joseph RATZINGER (POPE BENEDICT XVI), Jesus of Nazareth, 3 vols., Ignatius Press, 2013; John P. MEIER, A Marginal Jew. Rethinking the Historical Jesus, 5 vols., New York: Random House – Yale University Press, 1991-2016; Handbook for the Study of the Historical Jesus, ed. Tom HOLMÉN – Stanley E. PORTER, 4 vols., Leiden-Boston: Brill, 2011; cf. Nicola CIOLA – Antonio PITTA – Giuseppe PULCINELLI, Ricerca storica su Gesù. Bilanci e prospettive, Bologna: EDB, 2017.


Fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír

A lakosság összetételéről való döntés az uniós tagállamok szuverén döntése kell legyen

A lakosság összetételéről való döntés az ország identitásának része, és mint ilyen, az uniós tagállamok szuverén döntése kell hogy legyen - hangsúlyozta Trócsányi László igazságügyi miniszter pénteken Varsóban, a lengyel alkotmánybíróság által rendezett, az alkotmányos identitásról szóló nemzetközi konferencián tartott előadásában.

A Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő, Marek Kuchcinski alsóházi elnök, Jacek Czaputowicz lengyel külügyminiszter, Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter jelenlétében tartott és Julia Przylebska, a lengyel alkotmánybíróság elnöke által megnyitott konferenciát Lech Morawski, a közelmúltban elhunyt lengyel alkotmánybíró tiszteletére rendezték. Felszólalt Sulyok Tamás, a magyar Alkotmánybíróság elnöke is.

Trócsányi László az MTI-nek nyilatkozva elmondta: ez a részvétel "önmagáért beszél", hiszen az alkotmánybíróság nagyon fontos szereplője a lengyel alkotmányos rendszernek. Hozzátette: az intézmény körül az elmúlt években viharok voltak, a lengyel vezető politikusok jelenléte a konferencián viszont azt tükrözi, hogy "a lengyel alkotmánybíróság a helyén van, feladatát ellátja, és nyitott a világra".

Trócsányi László hangsúlyozta: előadásában kimutatta, hogy jelenleg az alkotmányos identitás kérdése Európa egyik legfontosabb kérdésének számít, figyelemmel arra, hogy az "egyre szorosabb Európai Unió" koncepciója "hatásköröket vesz el a tagállamoktól".

Ezzel összefüggésben aláhúzta: meg kell határozni azokat a területeket, ahol a tagállamoknak olyan szuverén hatáskörük van, amely nem adható át az EU számára.

Hozzátette: az uniós alapszerződés négyes cikkének második bekezdése is rögzíti, hogy az EU tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását. Mindazonáltal a nemzeti alkotmánybíróság feladata, hogy meghatározza azokat az értékeket, azokat a területeket, amelyek az övéi, és amelyek átruházhatatlanok - húzta alá.

Elmondta: előadásában kiemelte, hogy ilyen, vagyis átruházhatatlan egy ország lakosságának összetételéről való döntés. "Ez a szuverenitás része és identitáskérdés is egyben" - jelentette ki. Szerinte ez a kérdés olyan fontos elem, amelyről a visegrádi országoknak is közösen kell gondolkodniuk.

Fontosnak nevezte, hogy a V4-ek országai között a gazdasági és a politikai kapcsolatok mellett a szakmai jogi kapcsolatok is legyenek erősek. "Jó úton járunk, nagyon komoly jogászhálózatok alakulnak" - szögezte le.

Közölte továbbá: kétnapos varsói látogatása elején, csütörtök este a konferenciához kapcsolódó rendezvényen informális keretek között Jaroslaw Kaczynskivel, a kormányzó Jog és Igazságosság párt elnökével is találkozott.

(MTI)

Alkotmányellenes a román igazságügyi törvénycsomag

MTI2018.01.30. 20:51

Sérti a román alaptörvényt a bírák és ügyészek jogállásáról tavaly decemberben megszavazott törvénymódosítás több rendelkezése – állapította meg kedden az alkotmánybíróság.

Valer Dorneanu, a testület elnöke példaként a bírák és ügyészek felelősségét szabályozó cikkelyeket hozta fel, amelyeknél az alkotmánybíróság pontatlannak találta a téves jogalkalmazás meghatározását, a "rosszhiszemű", illetve "súlyos mulasztás" kifejezések pontosítását kérve a jogalkotótól.

A decemberben megszavazott, kihirdetésre váró törvénytervezet nemcsak lehetővé, hanem egyenesen kötelező tenné, hogy az állam kártérítési eljárást indítson azon ügyészek vagy bírák ellen, akik "rosszhiszeműen", vagy "súlyos mulasztás" nyomán hoznak helytelen döntéseket.

Ez már a második olyan jogszabály a három törvényből álló – a jobbközép ellenzék, Románia külföldi partnerei és az utcán tüntető civilek által kifogásolt – igazságügyi csomagból, amely megbukott a normakontrollon. A testület múlt héten az igazságszolgáltatás megszervezéséről szóló jogszabály néhány cikkelyét találta alkotmánysértőnek.

Mindkét esetben az alkotmánybíróság együtt tárgyalta az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt és a legfelsőbb bíróság alkotmányossági kifogásait, amelyek közül csak néhányat talált megalapozottnak. Az egyik leggyakrabban kifogásolt előírás, amely külön részleget hozna létre a legfőbb ügyészségen a bírák és ügyészek elleni feljelentések kivizsgálására, nem bizonyult alkotmánysértőnek.

A taláros testület az igazságügyi csomag harmadik törvényének alkotmányosságáról várhatóan február 13-i ülésén dönt. Az alkotmányellenesnek minősült előírások miatt a törvénytervezeteket azok kijavítása érdekében várhatóan ismét napirendre tűzi a parlamentben a bukaresti szociálliberális kormánykoalíció.
Romániában csaknem egy éve rendszeresen tüntetnek az ellenzéki civil szervezetek, amelyek szerint a kormánytöbbség politikai befolyás alá próbálja helyezni az igazságszolgáltatást.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) elnöke és Frans Timmermans, az EB első alelnöke múlt héten közös nyilatkozatban jelezte: az EB aggodalommal figyeli az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos legújabb romániai fejleményeket.

A kétkamarás bukaresti parlament házelnökei még aznap nyílt levélben tagadták, hogy a reformcsomag sértené az igazságszolgáltatás függetlenségét és azt állították, hogy az EB-t félretájékoztatták a román jogalkotási folyamat átláthatóságát illetően.

http://www.origo.hu/nagyvilag/20180130-alkotmanyellenesnek-bizonyult-romaniaban-az-igazsagugyi-torvenycsomag-tobb-rendelkezese.html