Az Európai Unió Bíróságának elnöke Sulyok Tamással, az Alkotmánybíróság elnökével vett részt kerekasztal-beszélgetésen
MH/MTI – 2017.09.04. 16:45
Koen Lenaerts, az Európai Unió Bíróságának (EUB) elnöke közös megbeszéléseket folytatott Sulyok Tamással, az Alkotmánybíróság (Ab) elnökével és Darák Péterrel, a Kúria elnökével Budapesten - tudatta az Ab és a Kúria hétfőn közös közleményében az MTI-vel.
A Kúrián tartott kerekasztal-beszélgetésen Koen Lenaerts a tájékoztatás szerint hangsúlyozta: Európa nemzetei sokszínűségükben egységesek, a jogalkalmazó feladata ezért az egyensúlyteremtés.
Hozzátette, az uniós jogra nem külföldi jogként kell tekinteni, hiszen az a nemzeti jog részeként az egyes tagállamokban működik. A belső piaci korlátok eltörlése nyomán az egységes jogi térség mindannyiunk közös érdekévé vált - mondta.
"Koen Lenaerts szerint a tagállami bíróságok és az uniós bírói fórumok közötti intenzív párbeszéd elengedhetetlen ahhoz, hogy közös úton haladjunk. Az Európai Unió Bíróságának az európai jog fejlesztéséhez és értelmezéséhez szüksége van a tagállami bíróságok felvetéseire" - olvasható az Ab és a Kúria közös közleményében.
A megbeszélésen az EUB elnöke kiemelte, hogy az uniós jog része az európai identitásnak, és felhívta a figyelmet az európai igazságügyi együttműködés fontosságára.
Beszélt arról is, hogy meg kell teremteni az egyensúlyt a gazdasági verseny szabadsága és a fogyasztók jogai között.
Koen Lenaerts bírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy az EUB összetett eljárási rendjéből adódóan még a kiemelt ügyek esetén is szűk a bíróság mozgástere a döntéshozatal felgyorsítására, ami vonatkozik a fogyasztóvédelmi jogvitákra is.
A kúriai eszmecserén az EUB elnöke, Sulyok Tamás és Darák Péter mellett részt vett Juhász Endre, az EUB bírája, valamint kúriai bírók és főtanácsadók.
A kerekasztal-beszélgetést megelőzően a vendégek az Ab elnökének meghívására munkavacsorán vettek részt, amelyen az intézmények közötti szorosabb szakmai párbeszéd lehetőségeiről tárgyaltak - közölte az Ab és a Kúria.
http://magyarhirlap.hu/cikk/97077/Lenaerts_Az_unios_jogra_nem_kulfoldi_jogkent_kell_tekinteni
2017. szeptember 6., szerda
2017. augusztus 27., vasárnap
Kié az utolsó szó joga? – Mennyire politikusak a német alkotmánybírák?
Dr. Petrus Szabolcs LL.M.
Két tény vitathatatlan: A német Szövetségi Alkotmánybíróságba (BVerfG) vetett kiemelkedően magas társadalmi bizalom a testület politikai függetlenségén nyugszik.[1] Egyidejűleg a testület számos ítélete kényes politikai témákat érint. De vajon feszül-e ellentmondás a két megállapítás között?
„Remélem, hogy az alkotmánybírák a jövőben is bölcs visszafogottságot fognak tanúsítani” – fogalmazott Norbet Lammert, a Bundestag elnöke a Német Szövetségi Alkotmánybíróság (BVerfG) egy friss ítélete kapcsán.[2] Nem először fordult elő, hogy vezető politikus véleményezi a karlsruhei testület tevékenységét. Szakmai körökben és a sajtóban is gyakran felvetődik a kérdés, nem túl aktív-e politikailag a taláros testület. A válasz korán sem egyértelmű.
Egyrészt annyiban kétségtelenül politikusak az alkotmánybírák, hogy határozataik a politikai döntéshozókat közvetlenül érintik. Vagy mert róluk döntenek: Idén januárban például a pártfinanszírozás tárgyában született határozat. Vagy mert politikusok által hozott döntéseket vizsgálnak felül. Különösen kényesek a döntések, ha közvetlen költségvetési hatásuk van; a testület nem egyszer állapította meg adók alkotmányellenességét. Ezeket az ítéleteket nehezen veszi tudomásul sok politikus.
Ugyanakkor a testület tevékenysége mentes a pártpolitikától. Igaz, hogy a 16 bírát a Bundestag és a Bundesrat a frakciók javaslatára választják, a testület tagjai között mégis ritkán alakulnak ki politikai törésvonalak. A BVerfG ebben a vonatkozásban nem hasonlítható például az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához. Azt, aki politikai, és nem szakmai alapon hozza döntéseit, hamar kiközösítik bírótársai, a jogásztársadalom pedig megvetésben részesíti. Azok a bírák, akik korábban párttagok voltak, hamar igazodnak a szakmaiság követelményéhez. Például 1983-ban, a nagy vihart kavaró népszámlálásról szóló, világnézetileg inkább baloldali ítélet meghozatalában döntő szerepe volt a konzervatív oldal által jelölt bírónak, Ernst Bendának. [3]
Volt azonban kísérlet politikai nyomásgyakorlásra. Nem sokkal a testület 1949-es alapítása után az akkori, konzervatív kancellár, Konrad Adenauer koalíciós partnere, a szociáldemokraták ellenállásával nem törődve, egy Európai Védelmi Unió alapítása mellett szállt síkra. Világos volt, hogy a kérdés a karlsruhei testület elé kerül. Adenauer hatásköri, illetve ügyelosztási szabályok módosításával akarta elérni, hogy az ügyben a konzervatívabbnak tartott második, és ne az inkább baloldali hírében álló első szenátus döntsön. Amikor ez világossá vált a bíróság elnöke a sajtó képviselői elé állt, és közölte, hogy tisztában van a politikai mahinációval, és meg fogja akadályozni, hogy ennek bármilyen hatása legyen a testület döntésére. Az igazságügyi miniszter megszégyenült; nem sokkal később le is mondott. A BVerfG elnökének bátor kiállása megalapozta a testület politikai függetlenségébe vetett meggyőződést, amelyen a kiemelkedően magas társadalmi bizalom alapul. Ezért is tudtak a bírák az ötvenes években egy fontos, de kényes feladattal megbirkózni: Elfogadtatták az alapjogok érinthetetlenségét egy olyan társadalommal, amelynek sok tagja a nácik szimpatizánsa volt, és amelynek számos politikai döntéshozója a hitleri rezsimben is magas tisztséget viselt. Nem mellesleg tudatosították a társadalomban a demokrácia mibenlétét és értékét.
Az elmúlt évtizedekben nem egyszer döntött a BVerfG kényes politikai témákban: 1973-ban megállapította a két német állam közötti alapszerződés alkotmányosságát[4]; 1975-ben megsemmisítette a terhességmegszakítás liberális szabályozását[55]; 1978-ben megengedte a fegyveres sorkatonai szolgálat megtagadását[6]; 1994-ben kimondta, hogy a haderő nem a szövetségi elnök, hanem a törvényhozás alá tartozik[7]. Első pillantásra egymással alig összeegyeztethető döntések. Azonban van bennük közös elem: Az ítéletek szakmai, és nem politikai alapon születtek.
Kritikára nem a testület pártossága, sokkal inkább a túl részletes ítéletek adhatnak okot, amelyekkel a BVerfG kvázi jogalkotóvá válik. Ez különösen Paul Kirchhof 1987 és 1999 közötti elnöksége alatt volt jellemző. „Az állami elvonásoknak a jövedelem 50 százaléka körül kell mozogniuk” – állt egy ítéletben.[8] Holott a jövedelmek újraelosztásának mértéke egyértelműen politikái döntés kérdése, amelyet a jogalkotónak kell meghoznia. A kétezres években már megállta a testület, hogy a rendszeres szociális segéllyel foglalkozó ítéletében konkrét számokat nevezze meg. Megelégedett azzal, hogy elveket fektetett le, amelynek mentén a jogalkotó maga határozhat a segélyek mértékéről. A testület működésében azonban a mai napig fellelhetők az „intellektuális paternalizmus” jegyei – fogalmaznak a BVerfG kritikusai.
Van, hogy Karlsruhe türelmetlenné válik, és ez a politikusok mozgásterét erősen korlátozó döntésekhez vezet: Például amikor a törvényhozásnak három év sem volt elegendő a választásokkal kapcsolatos jogszabályok alkotmányossá tételéhez, a testület hozott az ítéletében kvázi új szabályokat.[9]
Lehet, hogy nem is a testület túl politikus, hanem a politika kritizálja túl gyakran a határozatokat, ha azok szakmailag ugyan megalapozottak, de világnézeti kérdéseket érintenek? – teszik fel sokan a kérdést. Példaként az azonos nemű párok jogait érintő határozatok hozhatók fel. Jegyezzük azonban meg, világnézeti témákban a BVerfG az utóbbi időben feltűnően visszafogott. Azt még kimondta a taláros testület, hogy az egyenlő bánásmód elvét sérti, ha a házastársak és a bejegyzett élettársak adójogi szempontból eltérő elbírálás alá esnek.[10] Azt azonban, hogy az azonos nemű párok együttélésének jogintézményét bejegyzett élettársi kapcsolatnak, vagy házasságnak nevezik, már jogalkotói, azaz politikai döntésnek nyilvánította. Egy korábbi cikkemben már beszámoltam róla, hogy a törvényhozók néhány hete döntöttek a kérdésben, a házasságot megnyitotta az azonos nemű párok számára is.
Karlsruhének nagyon határozott véleménye tud lenni, ha az Unióról van szó. A BVerfG ugyanis meg akarja akadályozni, hogy az uniós jog kiüresítse a német Alaptörvényt, és hogy az európai bíróságok működése a nemzeti alkotmánybíróságok mozgásterének szűküléséhez vezessen. Mennyiben avatkozhat be egy tagállami bíróság az uniós intézmények működésébe? Hol végződik a nemzeti, és hol kezdődik az európai bíróságok hatásköre? Két kérdés, amelyben a német bírák, ha konfliktusok árán is, de eddig sikerrel akadályozták meg, hogy a fejük felett szülessenek a döntések.
[1] A németek 76 százaléka „nagyon megbízik“ az Alkotmánybíróságban. (Médiában 57%, Bundestagban 48%, Kormányban 45%, szakszervezetekben 39%, politikai pártokban 23%)
https://www.infratest-dimap.de/service/presse/aktuell/vertrauen-der-buerger-in-die-politik-gestiegen/
[2] http://www.faz.net/aktuell/politik/inland/bundesverfassungsgericht-lammert-fordert-zurueckhaltung-15009324.html
[3] https://web.archive.org/web/20101116085553/http://zensus2011.de/fileadmin/material/pdf/gesetze/volkszaehlungsurteil_1983.pdf
[4] http://www.servat.unibe.ch/dfr/bv036001.html
[5] http://www.servat.unibe.ch/dfr/bv039001.html
[6] http://www.servat.unibe.ch/dfr/bv048127.html
[7] http://www.servat.unibe.ch/dfr/bv090286.html
[8] http://www.bfh.simons-moll.de/bfh_1995/XX950655.HTM
[9] https://www.bundesverfassungsgericht.de/SharedDocs/Entscheidungen/DE/2012/07/fs20120725_2bvf000311.html
[10] https://www.bundesverfassungsgericht.de/SharedDocs/Entscheidungen/DE/2013/05/rs20130507_2bvr090906.html
http://jogaszvilag.hu/rovatok/vilagjogasz/kie-az-utolso-szo-joga-mennyire-politikusak-a-nemet-alkotmanybirak
Két tény vitathatatlan: A német Szövetségi Alkotmánybíróságba (BVerfG) vetett kiemelkedően magas társadalmi bizalom a testület politikai függetlenségén nyugszik.[1] Egyidejűleg a testület számos ítélete kényes politikai témákat érint. De vajon feszül-e ellentmondás a két megállapítás között?
„Remélem, hogy az alkotmánybírák a jövőben is bölcs visszafogottságot fognak tanúsítani” – fogalmazott Norbet Lammert, a Bundestag elnöke a Német Szövetségi Alkotmánybíróság (BVerfG) egy friss ítélete kapcsán.[2] Nem először fordult elő, hogy vezető politikus véleményezi a karlsruhei testület tevékenységét. Szakmai körökben és a sajtóban is gyakran felvetődik a kérdés, nem túl aktív-e politikailag a taláros testület. A válasz korán sem egyértelmű.
Egyrészt annyiban kétségtelenül politikusak az alkotmánybírák, hogy határozataik a politikai döntéshozókat közvetlenül érintik. Vagy mert róluk döntenek: Idén januárban például a pártfinanszírozás tárgyában született határozat. Vagy mert politikusok által hozott döntéseket vizsgálnak felül. Különösen kényesek a döntések, ha közvetlen költségvetési hatásuk van; a testület nem egyszer állapította meg adók alkotmányellenességét. Ezeket az ítéleteket nehezen veszi tudomásul sok politikus.
Ugyanakkor a testület tevékenysége mentes a pártpolitikától. Igaz, hogy a 16 bírát a Bundestag és a Bundesrat a frakciók javaslatára választják, a testület tagjai között mégis ritkán alakulnak ki politikai törésvonalak. A BVerfG ebben a vonatkozásban nem hasonlítható például az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához. Azt, aki politikai, és nem szakmai alapon hozza döntéseit, hamar kiközösítik bírótársai, a jogásztársadalom pedig megvetésben részesíti. Azok a bírák, akik korábban párttagok voltak, hamar igazodnak a szakmaiság követelményéhez. Például 1983-ban, a nagy vihart kavaró népszámlálásról szóló, világnézetileg inkább baloldali ítélet meghozatalában döntő szerepe volt a konzervatív oldal által jelölt bírónak, Ernst Bendának. [3]
Volt azonban kísérlet politikai nyomásgyakorlásra. Nem sokkal a testület 1949-es alapítása után az akkori, konzervatív kancellár, Konrad Adenauer koalíciós partnere, a szociáldemokraták ellenállásával nem törődve, egy Európai Védelmi Unió alapítása mellett szállt síkra. Világos volt, hogy a kérdés a karlsruhei testület elé kerül. Adenauer hatásköri, illetve ügyelosztási szabályok módosításával akarta elérni, hogy az ügyben a konzervatívabbnak tartott második, és ne az inkább baloldali hírében álló első szenátus döntsön. Amikor ez világossá vált a bíróság elnöke a sajtó képviselői elé állt, és közölte, hogy tisztában van a politikai mahinációval, és meg fogja akadályozni, hogy ennek bármilyen hatása legyen a testület döntésére. Az igazságügyi miniszter megszégyenült; nem sokkal később le is mondott. A BVerfG elnökének bátor kiállása megalapozta a testület politikai függetlenségébe vetett meggyőződést, amelyen a kiemelkedően magas társadalmi bizalom alapul. Ezért is tudtak a bírák az ötvenes években egy fontos, de kényes feladattal megbirkózni: Elfogadtatták az alapjogok érinthetetlenségét egy olyan társadalommal, amelynek sok tagja a nácik szimpatizánsa volt, és amelynek számos politikai döntéshozója a hitleri rezsimben is magas tisztséget viselt. Nem mellesleg tudatosították a társadalomban a demokrácia mibenlétét és értékét.
Az elmúlt évtizedekben nem egyszer döntött a BVerfG kényes politikai témákban: 1973-ban megállapította a két német állam közötti alapszerződés alkotmányosságát[4]; 1975-ben megsemmisítette a terhességmegszakítás liberális szabályozását[55]; 1978-ben megengedte a fegyveres sorkatonai szolgálat megtagadását[6]; 1994-ben kimondta, hogy a haderő nem a szövetségi elnök, hanem a törvényhozás alá tartozik[7]. Első pillantásra egymással alig összeegyeztethető döntések. Azonban van bennük közös elem: Az ítéletek szakmai, és nem politikai alapon születtek.
Kritikára nem a testület pártossága, sokkal inkább a túl részletes ítéletek adhatnak okot, amelyekkel a BVerfG kvázi jogalkotóvá válik. Ez különösen Paul Kirchhof 1987 és 1999 közötti elnöksége alatt volt jellemző. „Az állami elvonásoknak a jövedelem 50 százaléka körül kell mozogniuk” – állt egy ítéletben.[8] Holott a jövedelmek újraelosztásának mértéke egyértelműen politikái döntés kérdése, amelyet a jogalkotónak kell meghoznia. A kétezres években már megállta a testület, hogy a rendszeres szociális segéllyel foglalkozó ítéletében konkrét számokat nevezze meg. Megelégedett azzal, hogy elveket fektetett le, amelynek mentén a jogalkotó maga határozhat a segélyek mértékéről. A testület működésében azonban a mai napig fellelhetők az „intellektuális paternalizmus” jegyei – fogalmaznak a BVerfG kritikusai.
Van, hogy Karlsruhe türelmetlenné válik, és ez a politikusok mozgásterét erősen korlátozó döntésekhez vezet: Például amikor a törvényhozásnak három év sem volt elegendő a választásokkal kapcsolatos jogszabályok alkotmányossá tételéhez, a testület hozott az ítéletében kvázi új szabályokat.[9]
Lehet, hogy nem is a testület túl politikus, hanem a politika kritizálja túl gyakran a határozatokat, ha azok szakmailag ugyan megalapozottak, de világnézeti kérdéseket érintenek? – teszik fel sokan a kérdést. Példaként az azonos nemű párok jogait érintő határozatok hozhatók fel. Jegyezzük azonban meg, világnézeti témákban a BVerfG az utóbbi időben feltűnően visszafogott. Azt még kimondta a taláros testület, hogy az egyenlő bánásmód elvét sérti, ha a házastársak és a bejegyzett élettársak adójogi szempontból eltérő elbírálás alá esnek.[10] Azt azonban, hogy az azonos nemű párok együttélésének jogintézményét bejegyzett élettársi kapcsolatnak, vagy házasságnak nevezik, már jogalkotói, azaz politikai döntésnek nyilvánította. Egy korábbi cikkemben már beszámoltam róla, hogy a törvényhozók néhány hete döntöttek a kérdésben, a házasságot megnyitotta az azonos nemű párok számára is.
Karlsruhének nagyon határozott véleménye tud lenni, ha az Unióról van szó. A BVerfG ugyanis meg akarja akadályozni, hogy az uniós jog kiüresítse a német Alaptörvényt, és hogy az európai bíróságok működése a nemzeti alkotmánybíróságok mozgásterének szűküléséhez vezessen. Mennyiben avatkozhat be egy tagállami bíróság az uniós intézmények működésébe? Hol végződik a nemzeti, és hol kezdődik az európai bíróságok hatásköre? Két kérdés, amelyben a német bírák, ha konfliktusok árán is, de eddig sikerrel akadályozták meg, hogy a fejük felett szülessenek a döntések.
[1] A németek 76 százaléka „nagyon megbízik“ az Alkotmánybíróságban. (Médiában 57%, Bundestagban 48%, Kormányban 45%, szakszervezetekben 39%, politikai pártokban 23%)
https://www.infratest-dimap.de/service/presse/aktuell/vertrauen-der-buerger-in-die-politik-gestiegen/
[2] http://www.faz.net/aktuell/politik/inland/bundesverfassungsgericht-lammert-fordert-zurueckhaltung-15009324.html
[3] https://web.archive.org/web/20101116085553/http://zensus2011.de/fileadmin/material/pdf/gesetze/volkszaehlungsurteil_1983.pdf
[4] http://www.servat.unibe.ch/dfr/bv036001.html
[5] http://www.servat.unibe.ch/dfr/bv039001.html
[6] http://www.servat.unibe.ch/dfr/bv048127.html
[7] http://www.servat.unibe.ch/dfr/bv090286.html
[8] http://www.bfh.simons-moll.de/bfh_1995/XX950655.HTM
[9] https://www.bundesverfassungsgericht.de/SharedDocs/Entscheidungen/DE/2012/07/fs20120725_2bvf000311.html
[10] https://www.bundesverfassungsgericht.de/SharedDocs/Entscheidungen/DE/2013/05/rs20130507_2bvr090906.html
http://jogaszvilag.hu/rovatok/vilagjogasz/kie-az-utolso-szo-joga-mennyire-politikusak-a-nemet-alkotmanybirak
2017. július 20., csütörtök
Példátlanul messzire mentek Orbánék fő szövetségesei
IVÁN ANDRÁS JOÓB SÁNDOR EUROLOGUS 2017.07.20. 15:20 MÓDOSÍTVA: 2017-07-20 15:36:21
Óriási politikai vihart kavart a lengyel kormánypárt. A törvényhozás alsó házában, a szejmben csütörtökön elfogadták a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) harmadik olyan törvényjavaslatát is, amelyekkel a bíróságokat befolyásolhatja. A lépés ellen több ezren tüntettek, és nemcsak az Európai Bizottság, hanem még az eddig mindent aláíró lengyel elnök sem értett mindenben egyet a tervezetekkel.
Nem ez az első problémás eset
A PiS a 2015-ös választási győzelme óta terjeszti ki a befolyását az állami médiában, az ügyészségek és az alkotmánybíróság felett. Utóbbi miatt
az Európai Bizottság tavaly év elején korábban és azóta sem látott lépéssel jogállamisági eljárást indított a lengyel kormány ellen.
A párbeszédre építő, büntetés nélküli levelezgetés viszont nem hatott. Már jó ideje a kétlépcsős eljárás második szakaszánál tartanak, de csak foghegyről válaszolgattak a testületnek, és a kormány elengedte a füle mellett a kifogásokat. Varsó idén februárig kapott határidőt, hogy visszatáncoljon, de lehívta a blöfföt. Az Európai Bizottság szerdán belengette, hogy újabb ajánlást küldhet a jogállamisági mechanizmuson keresztül, de erre valószínűleg ugyanúgy tennének a PiS-ben, mint eddig.
Eddig csak utcai tüntetésektől futamodtak meg, amikor kihátráltak az ultraszigorú abortusztörvény mögül. A PiS annak ellenére is lépésről lépésre építette ki saját rendszerét, hogy valójában csak szűk, 234 fős többsége van a 430 tagú alsóházban.
Hasonló a magyar helyzethez, mégis más
A lengyel kormány uniós megítélése részben épp a kompromisszumkészség hiánya miatt más, mint a magyaré. A hazai kormány engedett, ha kellett – igaz, időnként csak részben, kisebb kérdésekben.
Szerdán Frans Timmermans is kiemelte, hogy a lengyel és a magyar helyzet eltér. Magyarországon nem kívánják az igazságügyi miniszter befolyása alá vonni a bírói testület munkáját, azaz nem kérdőjelezik meg a hatalmi ágak szétválasztását. „Vannak problémák Magyarországgal”, amelyek miatt kötelezettségszegési eljárások vannak folyamatban, de a lengyel törvényjavaslatok politikai befolyás alá helyeznék az igazságszolgáltatást. Lengyelországban tehát a jogállamiság elleni támadás jellegénél fogva eltérő a magyar problémákhoz képest – mondta a bizottsági alelnök.
Frans Timmermans
Frans Timmermans
Fotó: Thierry Charlier / AFP
Továbbra is elbeszél egymás mellett a Fidesz és a Néppárt
Továbbra is elbeszél egymás mellett a Fidesz és a Néppárt
A kormány fontolóra veszi a brüsszeli aggályokat, de nem ígértek olyat, hogy meg is változtatják a CEU-törvényt. A Néppárt viszont szokatlanul éles hangnemben kelt ki Orbán brüsszelezése ellen.
Tovább
A különbségnek viszont van egy politikai oka is. A Fidesz-KDNP-t fedezi, hogy a legnagyobb politikai csoport, a jobbközép Európai Néppárt tagja, akárcsak például Angela Merkelék CDU/CSU-ja. A civil szervezetek és a CEU megtámadásával, valamint a Néppárt szerint „durván félrevezető” nemzeti konzultációval a közelmúltban a Fidesz-KDNP-nek sikerült maga ellen fordítania a Néppárt egy jelentős részét. Ennek ellenére nem zárták ki. Orbán Viktor azzal pattintotta le az esetleges kilépésüket firtató kérdést, hogy miért tennék. Nem véletlen, hogy korábban a PiS egyik politikusa is arról beszélt az EUrologusnak: szerinte hiba volt otthagyniuk a legnagyobb politikai csoportot, részben pont a védelem miatt, amit a tagság adott.
A mindent aláíró elnök is változtatást kért
Április óta egy sor olyan törvénytervezettel állt elő a lengyel kormánypárt, amik a bíróságok átalakítását érintik, de a múlt héten pörgették fel nagyon a folyamatot. A PiS két törvényt már múlt szerdán megszavazott a szejmben (alsóház), majd ezeket péntek éjjel a szintén kormánytöbbségű szenátus is változtatás nélkül jóváhagyta. A legfelsőbb bíróságról szóló harmadik törvény tárgyalását pedig felgyorsították a napokban, és a szejm csütörtökön délután meg is szavazta a javaslatot.
A két, már elfogadott, de még az államfő aláírására váró törvény közül az egyik az országos igazságszolgáltatási tanácsra vonatkozik, ami nagyjából a magyar Országos Bírósági Hivatal helyi megfelelője. A 25 fős tanácsnak széles jogkörei voltak a bírók kinevezésénél, és a fegyelmi ügyek is hozzájuk tartoztak. A testületből 10 tag különböző módokon eddig is politikai kinevezett volt, de innentől a többi 15 tagot sem a szakmai szervezetek, hanem az alsóház képviselői választanák meg. A másik, már elfogadott törvénytervezet alapján az igazságügyi miniszter visszahívhatná a bíróságok elnökeit, és újakat nevezhetne ki helyettük.
A legfelsőbb bíróságra vonatkozó törvény alapján felmentenék, illetve nyugdíjaznák az összes olyan legfelsőbb bírát, akinek az igazságügyi miniszter nem hosszabbítja meg a mandátumát. Az már ebből is látszik, hogy a törvénymódosításokkal a Jarosław Kaczyński PiS-elnök bizalmi emberének tartott Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter a rendszerváltás óta nem látott jogköröket kapna. A bíróságok felépítéséről szóló törvényjavaslat alapján is az igazságügyi miniszternek lenne nagyobb beleszólása a bírók és a gyakornokok kiválasztásába.
Jaroslaw Kaczynskit a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt vezetője a
Jaroslaw Kaczynskit a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt vezetője a
Fotó: Jacek Turczyk / MTI / EPA
Az első két jogszabály már csak a köztársasági elnök, Andrzej Duda aláírására vár. A korábban a PiS-ben politizáló, a kormánypárt javaslatait szinte kivétel nélkül átengedő, de a BBC szerint az elmúlt időszakban Jarosław Kaczyńskival nem mindenben egyetértő államfő kedden váratlanul bejelentette, megvétózza a javaslatokat, ha nem veszik bele a kért változtatását.
Beata Szydło miniszterelnök első nyilatkozataiból úgy tűnt, hogy vita alakulhat ki az elnök és a kormány között, de végül Duda már aznap éjjel tanácskozott az alsóház és a felsőház elnökével, és elfogadták az általa kért kompromisszumokat. Ez annyit jelent, hogy a parlament nem sima, hanem háromötödös többséggel választja meg az országos igazságszolgáltatási tanács tagjait, vagyis a PiS-nek 42 ellenzéki képviselő támogatását is meg kell szereznie.
Ezrek tüntettek, a kormánytévé puccsról beszélt
Duda hivatalosan a már múlt hét óta tartó tüntetésekkel indokolta a változtatási javaslatát. Kedden is több ezren emeltek a magasba gyertyákat az elnöki palota előtt. „Szabad bíróságokat! Vétót akarunk!" – skandálták sokan az elnöki palota előtt.
K EPA20170716217
Fotó: Jakub Kaczmarczyk / MTI / EPA
A parlamentet vasárnap óta kordonokkal vették körbe, mert Varsóban és más városokban is több ezren tiltakoztak az igazságügyi átalakítások ellen. A rendőrség szerint 4500, az önkormányzat szerint több mint 10 ezer tüntető volt a fővárosban. „Szégyen! Szégyen!" – skandálták a tüntetők, akik diktátornak nevezték Jarosław Kaczyńskit, a PiS elnökét, akinek ugyan nincs hivatalos kormánytisztsége, de a háttérben ő fogja össze a szálakat. Tüntetések voltak Krakkóban, Katowicében és más lengyel városokban is.
A kormányzati TVP tévé a megmozdulásokról azt mondta be, hogy a tüntetésekkel puccsot akarnak előkészíteni a demokratikusan megválasztott kormány ellen, ami az igazságügy régóta érő reformját próbálja éppen keresztülvinni.
Közben a szejm kedden már tárgyalta a legfelsőbb bíróságról szóló törvénymódosítást is. Este megszavazta, hogy az arról szóló törvénytervezetet második olvasatra bocsátja, és közben kiiktatja az előzetes bizottsági vitát is. Szerdán aztán mégis egy parlamenti bizottság elé utalták a heves vitákat kiváltó tervezetet. A PiS által láthatóan minden eszközzel siettetett szavazás ellehetetlenítésére törekvő ellenzéki képviselők több mint ezer módosító indítványt adtak be.
Elitistának bélyegezték a bírókat
A PiS már 2005-ben kormányra kerülve is megpróbálkozott ehhez hasonló lépésekkel. Akkor, és most is azzal érveltek, hogy a bírók elszakadtak a társadalomtól, egy kivételezett elitet szolgálnak ki, és szinte egy külön kaszttá váltak. A kormánypárt másik érve, hogy a bíróságokat átjárja a korrupció, az ítéletek pedig lassan születnek meg. Beata Szydło miniszterelnök azt mondta, hogy az igazságszolgáltatás most nem az emberek, hanem a jogászok oldalán áll.
Beata Szydlo lengyel miniszterelnök (b) és Krzysztof Jurgiel mezőgazdasági miniszter (k) Piotr Glinski miniszterelnök-helyettes társaságában (j) a legfelsőbb bíróságról szóló törvényjavaslat vitáján a lengyel parlament alsóházában a szejmben Varsóban 2017. július 20-án.
Beata Szydlo lengyel miniszterelnök (b) és Krzysztof Jurgiel mezőgazdasági miniszter (k) Piotr Glinski miniszterelnök-helyettes társaságában (j) a legfelsőbb bíróságról szóló törvényjavaslat vitáján a lengyel parlament alsóházában a szejmben Varsóban 2017. július 20-án.
Fotó: Marcin Obara / MTI / EPA
Kaczyński arról is beszélt, hogy az országos bírói tanácsot még az utolsó szocialista parlament állította fel 1989-ben, és ezért annak örökségét, baloldaliságát tartósította. A kért változtatásai ellenére Duda is azt mondta, hogy a lengyelek elégedetlenek az igazságszolgáltatás működésével, ezért a rendszerhez hozzá kell nyúlni, és egyes bírók mentalitásában is új irányra van szükség.
Kell a reform, de milyen?
Abban a PiS táborán kívül is többen egyetértenek, hogy a bírósági rendszer működését valamilyen formában meg kellene reformálni. Többek között erről beszélt a Euronewsnak Borys Budka, a jobbközép Polgári Platform (PO), a legfontosabb ellenzéki párt egyik volt igazságügyi minisztere is. Azonban szerinte tisztán látható, hogy a kormány az elmúlt két évben támadást indított a bíróságok ellen, az új törvényekkel pedig egyedül gyakorolna kontrollt az igazságszolgáltatás felett.
A lengyelek hagyományosan nem nagyon bíznak a közintézményekben, és a bíróságokban sem, egy tavalyi tanulmány alapján 60 százalék úgy vélte, hogy a testületek csak a saját érdekeiket nézik. Viszont egy 2014-es EU-s felmérésben nagyjából minden negyedik ember gondolta korruptnak a bírókat, ellenben 39 százalék mondta ugyanezt a politikusokról – akiknek éppen teljesen kiszolgáltatnák a bíróságokat.
Az ellenzék a PiS érveire válaszul azt is lobogtatta, hogy az elmúlt 15 évben 10 ezerből csak néhány olyan bíró volt, akiket kenőpénz elfogadásáért elítéltek. Egy átlagos ügy pedig az elsőfokú bíróságokon 200 napig tart, nagyjából annyi ideig, mint Németországban.
A bíróságok függetlenségét féltik
A Polgári Platform szerint a törvénymódosítás alkotmányellenes, és veszélyezteti a bíróságok függetlenségét. Ellenzéki képviselők azzal vádolták a PiS-t, hogy megsértené a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, és saját hatalmát próbálja bebetonozni. A törvénymódosításokat a bírói szakmai szervezetek, a legfelsőbb bíróság és az Amnesty International is bírálta.
Stanislaw Piotrowicz az igazságügyi bizottság elnöke (j) felszólítja Marek Suskit a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt tagját (k) és Ryszard Petrut az ellenzéki Nowoczesna párt elnökét (b3) hogy fejezzék be a dulakodást a mikrofonért a legfelsőbb bíróságról szóló törvényjavaslat vitáján a lengyel parlament alsóházában a szejmben Varsóban 2017. július 20-án.
Stanislaw Piotrowicz az igazságügyi bizottság elnöke (j) felszólítja Marek Suskit a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt tagját (k) és Ryszard Petrut az ellenzéki Nowoczesna párt elnökét (b3) hogy fejezzék be a dulakodást a mikrofonért a legfelsőbb bíróságról szóló törvényjavaslat vitáján a lengyel parlament alsóházában a szejmben Varsóban 2017. július 20-án.
Fotó: Marcin Obara / MTI / EPA
Jerzy Stępień, az alkotmánybíróság volt elnöke szerint a legfelsőbb bíróságot érintő döntés lenne egy utolsó szög lenne a jogállamiság koporsójában. Mások is azzal érveltek, hogy egyrészt a legfelsőbb bíróság mondja ki, hogy érvényesek voltak-e a választások, másrészt hamarosan egy sor fontos döntést hozhat. Ez indokolhatja is a PiS siettségét, hiszen annak meglehetősen távolra mutató következményei lehetnek, hogy a legfelsőbb bíróság szeptemberben megállapítja, törvényesen választották-e meg a 2015-ös választás után az alkotmánybíróság új elnökét.
Példátlan bejelentést tett az Európai Bizottság
Az Európai Bizottság szintén mozgásba lendült. Az uniós kvázi-kormány közölte, hogy a változtatásnak „rendkívül negatív hatása lenne az igazságszolgáltatás függetlenségére, és fokozná a jogállamiságot érő rendszerszintű veszélyt az országban”, ha a jelenlegi formájukban fogadnák el a kifogásolt törvényeket.
A testület a „hetes cikk” szerinti eljárást is belengette.
Erről még egyetlen tagállammal szemben sem volt szó az Európai Bizottságban, most viszont Frans Timmermans, a testület kettes számú embere szerint „nagyon közel kerültünk” hozzá.
Akár az Európai Parlament is beindíthatja
A magyar kormánnyal szembeni hetes cikket élesítő javaslatnak először az Európai Parlament előkészítő bizottságon kellene átmennie, aztán a teljes képviselőtestületen. A Fidesz-KDNP néppárti tagsága miatt ez legkésőbb a második akadálynál jó eséllyel elbukna (azokkal az átállt néppártiakkal együtt se lenne meg a szükséges többség, akikkel a májusi, közvetlen következmények nélküli elítélő határozat átment). A lengyelek viszont bajban lennének, ha elindulna egy hasonló javaslat az EP-ben: az öt pártcsalád, amelyeknek a vezetői levelet írtak, simán elég képviselőt tudna e mögé állítani. Szeptemberig szünetelnek az ülések, úgyhogy addig várhatóan nem sok minden fog történni, utána viszont nem biztos, hogy megússzák a lengyelek egy dörgedelmes, de következmények nélküli állásfoglalással.
Már önmagában az is erős politikai üzenet, hogy vitatkoznak a lépésről. Magyarország ellen is „csak” az eljárás beizzításának az előkészítéséről van szó az Európai Parlamentben, amely a Bizottsághoz hasonlóan elindíthatja a folyamatot, és ahonnan nemrég öt képviselőcsoport vezetője sürgetett levélben határozott fellépést a lengyelek ügyében. A lengyel kormány ellen korábban indult jogállamisági mechanizmus is egy nem hivatalos előszobája a többlépcsős lehetőségnek, amit jogi atombombaként emlegetnek, mert súlyosak a következményei és – pont ezért – félnek használni.
Az EU eljárást indíthat Magyarország ellen
Az EU eljárást indíthat Magyarország ellen
Az Európai Parlament elkezdi vizsgálni, hogy tiszteletben tartják-e az európai alapjogokat Magyarországon.
Tovább
A hetes cikkhez akkor lehet nyúlni, ha egy tagállam rendszerszerűen megsérti az uniós alapértékeket. Az eljárás végén bizonyos uniós jogokat, például a kormány uniós szavazati jogát függeszthetik fel (hogy konkrétan melyeket, azt a többi tagállamnak kell kitalálnia), de esélytelen, hogy a lengyelek eljussanak idáig. Ehhez egyhangú döntés kellene, Orbán Viktor viszont korábban megígérte, hogy ebben az esetben vétózna, így kizárt a szankció.
Uniós jogot is sérthet
Marad még a leghatásosabb eszköz, a kötelezettségszegési eljárás.
Ha a hetes cikk a jogi atomcsapás, ez a precíziós bomba.
Az Európai Bizottság indíthatja akkor, ha egy tagállam konkrét uniós jogszabályokat sért. Levélben egyezkednek a tagállammal, és ha nem tudnak alkut kötni, az Európai Bíróság elé kerülhet az ügy, amiből pénzbüntetés lehet.
Frans Timmermans, a Bizottság alelnöke szerdán arról beszélt, hogy „gyorsan előkészítjük a kötelezettségszegési eljárásokat az uniós jog megsértése miatt, hogy jövő héten meg tudjuk őket indítani”, de ez nem lesz egyszerű feladat. Az EU-nak van jog- és igazságügyi hatásköre, de arra valószínűleg nem lesz könnyű uniós szabályt találni, hogy egy tagállam mi alapján nevezi ki a bírókat. A PiS egyik érve például pont az, hogy Németországban is sokkal kiterjedtebb az igazságügyi miniszter hatásköre (habár ezzel a tartományi különbségeket nem veszik figyelembe).
Magyar minta? Az Orbán-kormány is piszkálta az igazságügyi rendszert
Magyarország ellen is kötelezettségszegési eljárást vetettek be, amikor az Orbán-kormány 2010 után jelentősen át akarta alakítani a bírói igazgatást. Bizonyos hasonlóságok tetten érhetők a lengyel lépésekkel. Magyarországon is nagyobb kormányzati befolyást engedtek volna az igazságszolgáltatás rendszerébe, de nem mindegyik próbálkozás sikerült.
A bírók nyugdíjkorhatárát 70 évről 62-re akarták leszállítani, ami közel 300 bíró lecserélését tette volna lehetővé. A kormány az egész folyamatot a közszolgálati nyugdíjszabályok egységesítésével, a fiatalítással és az ítélkezés gyorsításával indokolta, de az akkori feltételezések szerint így akarták helyzetbe hozni az új kormányhoz hű bírókat. 2012-ben az Alkotmánybíróság kimondta: alkotmányellenes ennyire rövid határidőn belül nyugdíjazni a bírákat, ez ugyanis sérti a bírák elmozdíthatatlanságának alapelvét. Az ügyben uniós kötelezettségszegési eljárás is indult. Ennek a végére tett pontot 2012 novemberében az Európai Unió Bírósága, amely megállapította: a nyugdíjkorhatár leszállítása az életkoron alapuló, nem igazolható hátrányos megkülönböztetésnek minősül.
Átalakították a bíróságok szervezeti felépítését is. 2012-ben létrehozták a bíróságok központi igazgatási szervét, az Országos Bírósági Hivatalt (OBH). Ennek elnöke kilenc évre Szájer József fideszes politikus felesége, a miniszterelnök családi barátja, Handó Tünde lett. Az eredeti javaslat nagyon széles jogköröket adott volna az OBH elnökének, amihez nem voltak meg a megfelelő garanciák. Az OBH elnöke jelentős beleszólást kapott arra, kit terjesszen fel bírói kinevezésre a köztársasági elnöknek. Hivatalosan az igazságszolgáltatás gyorsítása érdekében pereket helyezhettetett át más bíróságokra. Az EU-tól független Európa Tanács tanácsadó testülete, a Velencei Bizottság kritizálta a jogszabályokat. A két törvény felülvizsgálatát ezután a kormány kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál. Az AB 2013 júniusában kimondta: mulasztásos alkotmánysértést jelent, hogy az Országos Bírói Hivatal elnökének és a Kúria elnökének lehetősége van a bírói álláshelyre kiírt pályázatokat indoklás nélkül eredménytelenné nyilvánítani.
Felsült a kormány az önálló közigazgatási felsőbíróságok létrehozásával is, ahol az állampolgárok, vállalkozások a különféle államigazgatási (adóhatósági, önkormányzati) határozatok törvényességi felülvizsgálatát kérhetik a bíróságtól. Az eredeti javaslat például előírta volna, hogy közjogi tisztségviselők jelölhessék ki a fontos ügyekben ítélkező összes közigazgatási felsőbírót, sőt a felsőbírók felének a már addigra erős kormánypárti befolyás alá került közigazgatásból kellett volna érkeznie. Áder János maga kérte a 2016. december 6-án elfogadott törvény alkotmánybírósági normakontrollját. Az Alkotmánybíróság idén januárban kimondta, hogy a támadott rendelkezések sértik a jogbiztonságot, a jogállamiság követelményét, ugyanis azokat nem egyszerű, hanem minősített, kétharmados többséggel kellett volna elfogadnia az Országgyűlésnek.
Boritókép: A lengyel szenátus (felsőház) és a szejm (alsóház) által már jóváhagyott igazságügyi reform ellen tüntetnek a Demokráciavédelmi Bizottság (KOD) nevű lengyel ellenzéki mozgalom aktivistái Varsóban 2017. július 16-án. Fotó: MTI/EPA/Jacek Turczyk
http://index.hu/kulfold/2017/07/20/lengyelorszag_birosag_pis_andrzej_duda_jogallamisag_beata_szydlo_europai_bizottsag/
Óriási politikai vihart kavart a lengyel kormánypárt. A törvényhozás alsó házában, a szejmben csütörtökön elfogadták a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) harmadik olyan törvényjavaslatát is, amelyekkel a bíróságokat befolyásolhatja. A lépés ellen több ezren tüntettek, és nemcsak az Európai Bizottság, hanem még az eddig mindent aláíró lengyel elnök sem értett mindenben egyet a tervezetekkel.
Nem ez az első problémás eset
A PiS a 2015-ös választási győzelme óta terjeszti ki a befolyását az állami médiában, az ügyészségek és az alkotmánybíróság felett. Utóbbi miatt
az Európai Bizottság tavaly év elején korábban és azóta sem látott lépéssel jogállamisági eljárást indított a lengyel kormány ellen.
A párbeszédre építő, büntetés nélküli levelezgetés viszont nem hatott. Már jó ideje a kétlépcsős eljárás második szakaszánál tartanak, de csak foghegyről válaszolgattak a testületnek, és a kormány elengedte a füle mellett a kifogásokat. Varsó idén februárig kapott határidőt, hogy visszatáncoljon, de lehívta a blöfföt. Az Európai Bizottság szerdán belengette, hogy újabb ajánlást küldhet a jogállamisági mechanizmuson keresztül, de erre valószínűleg ugyanúgy tennének a PiS-ben, mint eddig.
Eddig csak utcai tüntetésektől futamodtak meg, amikor kihátráltak az ultraszigorú abortusztörvény mögül. A PiS annak ellenére is lépésről lépésre építette ki saját rendszerét, hogy valójában csak szűk, 234 fős többsége van a 430 tagú alsóházban.
Hasonló a magyar helyzethez, mégis más
A lengyel kormány uniós megítélése részben épp a kompromisszumkészség hiánya miatt más, mint a magyaré. A hazai kormány engedett, ha kellett – igaz, időnként csak részben, kisebb kérdésekben.
Szerdán Frans Timmermans is kiemelte, hogy a lengyel és a magyar helyzet eltér. Magyarországon nem kívánják az igazságügyi miniszter befolyása alá vonni a bírói testület munkáját, azaz nem kérdőjelezik meg a hatalmi ágak szétválasztását. „Vannak problémák Magyarországgal”, amelyek miatt kötelezettségszegési eljárások vannak folyamatban, de a lengyel törvényjavaslatok politikai befolyás alá helyeznék az igazságszolgáltatást. Lengyelországban tehát a jogállamiság elleni támadás jellegénél fogva eltérő a magyar problémákhoz képest – mondta a bizottsági alelnök.
Frans Timmermans
Frans Timmermans
Fotó: Thierry Charlier / AFP
Továbbra is elbeszél egymás mellett a Fidesz és a Néppárt
Továbbra is elbeszél egymás mellett a Fidesz és a Néppárt
A kormány fontolóra veszi a brüsszeli aggályokat, de nem ígértek olyat, hogy meg is változtatják a CEU-törvényt. A Néppárt viszont szokatlanul éles hangnemben kelt ki Orbán brüsszelezése ellen.
Tovább
A különbségnek viszont van egy politikai oka is. A Fidesz-KDNP-t fedezi, hogy a legnagyobb politikai csoport, a jobbközép Európai Néppárt tagja, akárcsak például Angela Merkelék CDU/CSU-ja. A civil szervezetek és a CEU megtámadásával, valamint a Néppárt szerint „durván félrevezető” nemzeti konzultációval a közelmúltban a Fidesz-KDNP-nek sikerült maga ellen fordítania a Néppárt egy jelentős részét. Ennek ellenére nem zárták ki. Orbán Viktor azzal pattintotta le az esetleges kilépésüket firtató kérdést, hogy miért tennék. Nem véletlen, hogy korábban a PiS egyik politikusa is arról beszélt az EUrologusnak: szerinte hiba volt otthagyniuk a legnagyobb politikai csoportot, részben pont a védelem miatt, amit a tagság adott.
A mindent aláíró elnök is változtatást kért
Április óta egy sor olyan törvénytervezettel állt elő a lengyel kormánypárt, amik a bíróságok átalakítását érintik, de a múlt héten pörgették fel nagyon a folyamatot. A PiS két törvényt már múlt szerdán megszavazott a szejmben (alsóház), majd ezeket péntek éjjel a szintén kormánytöbbségű szenátus is változtatás nélkül jóváhagyta. A legfelsőbb bíróságról szóló harmadik törvény tárgyalását pedig felgyorsították a napokban, és a szejm csütörtökön délután meg is szavazta a javaslatot.
A két, már elfogadott, de még az államfő aláírására váró törvény közül az egyik az országos igazságszolgáltatási tanácsra vonatkozik, ami nagyjából a magyar Országos Bírósági Hivatal helyi megfelelője. A 25 fős tanácsnak széles jogkörei voltak a bírók kinevezésénél, és a fegyelmi ügyek is hozzájuk tartoztak. A testületből 10 tag különböző módokon eddig is politikai kinevezett volt, de innentől a többi 15 tagot sem a szakmai szervezetek, hanem az alsóház képviselői választanák meg. A másik, már elfogadott törvénytervezet alapján az igazságügyi miniszter visszahívhatná a bíróságok elnökeit, és újakat nevezhetne ki helyettük.
A legfelsőbb bíróságra vonatkozó törvény alapján felmentenék, illetve nyugdíjaznák az összes olyan legfelsőbb bírát, akinek az igazságügyi miniszter nem hosszabbítja meg a mandátumát. Az már ebből is látszik, hogy a törvénymódosításokkal a Jarosław Kaczyński PiS-elnök bizalmi emberének tartott Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter a rendszerváltás óta nem látott jogköröket kapna. A bíróságok felépítéséről szóló törvényjavaslat alapján is az igazságügyi miniszternek lenne nagyobb beleszólása a bírók és a gyakornokok kiválasztásába.
Jaroslaw Kaczynskit a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt vezetője a
Jaroslaw Kaczynskit a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt vezetője a
Fotó: Jacek Turczyk / MTI / EPA
Az első két jogszabály már csak a köztársasági elnök, Andrzej Duda aláírására vár. A korábban a PiS-ben politizáló, a kormánypárt javaslatait szinte kivétel nélkül átengedő, de a BBC szerint az elmúlt időszakban Jarosław Kaczyńskival nem mindenben egyetértő államfő kedden váratlanul bejelentette, megvétózza a javaslatokat, ha nem veszik bele a kért változtatását.
Beata Szydło miniszterelnök első nyilatkozataiból úgy tűnt, hogy vita alakulhat ki az elnök és a kormány között, de végül Duda már aznap éjjel tanácskozott az alsóház és a felsőház elnökével, és elfogadták az általa kért kompromisszumokat. Ez annyit jelent, hogy a parlament nem sima, hanem háromötödös többséggel választja meg az országos igazságszolgáltatási tanács tagjait, vagyis a PiS-nek 42 ellenzéki képviselő támogatását is meg kell szereznie.
Ezrek tüntettek, a kormánytévé puccsról beszélt
Duda hivatalosan a már múlt hét óta tartó tüntetésekkel indokolta a változtatási javaslatát. Kedden is több ezren emeltek a magasba gyertyákat az elnöki palota előtt. „Szabad bíróságokat! Vétót akarunk!" – skandálták sokan az elnöki palota előtt.
K EPA20170716217
Fotó: Jakub Kaczmarczyk / MTI / EPA
A parlamentet vasárnap óta kordonokkal vették körbe, mert Varsóban és más városokban is több ezren tiltakoztak az igazságügyi átalakítások ellen. A rendőrség szerint 4500, az önkormányzat szerint több mint 10 ezer tüntető volt a fővárosban. „Szégyen! Szégyen!" – skandálták a tüntetők, akik diktátornak nevezték Jarosław Kaczyńskit, a PiS elnökét, akinek ugyan nincs hivatalos kormánytisztsége, de a háttérben ő fogja össze a szálakat. Tüntetések voltak Krakkóban, Katowicében és más lengyel városokban is.
A kormányzati TVP tévé a megmozdulásokról azt mondta be, hogy a tüntetésekkel puccsot akarnak előkészíteni a demokratikusan megválasztott kormány ellen, ami az igazságügy régóta érő reformját próbálja éppen keresztülvinni.
Közben a szejm kedden már tárgyalta a legfelsőbb bíróságról szóló törvénymódosítást is. Este megszavazta, hogy az arról szóló törvénytervezetet második olvasatra bocsátja, és közben kiiktatja az előzetes bizottsági vitát is. Szerdán aztán mégis egy parlamenti bizottság elé utalták a heves vitákat kiváltó tervezetet. A PiS által láthatóan minden eszközzel siettetett szavazás ellehetetlenítésére törekvő ellenzéki képviselők több mint ezer módosító indítványt adtak be.
Elitistának bélyegezték a bírókat
A PiS már 2005-ben kormányra kerülve is megpróbálkozott ehhez hasonló lépésekkel. Akkor, és most is azzal érveltek, hogy a bírók elszakadtak a társadalomtól, egy kivételezett elitet szolgálnak ki, és szinte egy külön kaszttá váltak. A kormánypárt másik érve, hogy a bíróságokat átjárja a korrupció, az ítéletek pedig lassan születnek meg. Beata Szydło miniszterelnök azt mondta, hogy az igazságszolgáltatás most nem az emberek, hanem a jogászok oldalán áll.
Beata Szydlo lengyel miniszterelnök (b) és Krzysztof Jurgiel mezőgazdasági miniszter (k) Piotr Glinski miniszterelnök-helyettes társaságában (j) a legfelsőbb bíróságról szóló törvényjavaslat vitáján a lengyel parlament alsóházában a szejmben Varsóban 2017. július 20-án.
Beata Szydlo lengyel miniszterelnök (b) és Krzysztof Jurgiel mezőgazdasági miniszter (k) Piotr Glinski miniszterelnök-helyettes társaságában (j) a legfelsőbb bíróságról szóló törvényjavaslat vitáján a lengyel parlament alsóházában a szejmben Varsóban 2017. július 20-án.
Fotó: Marcin Obara / MTI / EPA
Kaczyński arról is beszélt, hogy az országos bírói tanácsot még az utolsó szocialista parlament állította fel 1989-ben, és ezért annak örökségét, baloldaliságát tartósította. A kért változtatásai ellenére Duda is azt mondta, hogy a lengyelek elégedetlenek az igazságszolgáltatás működésével, ezért a rendszerhez hozzá kell nyúlni, és egyes bírók mentalitásában is új irányra van szükség.
Kell a reform, de milyen?
Abban a PiS táborán kívül is többen egyetértenek, hogy a bírósági rendszer működését valamilyen formában meg kellene reformálni. Többek között erről beszélt a Euronewsnak Borys Budka, a jobbközép Polgári Platform (PO), a legfontosabb ellenzéki párt egyik volt igazságügyi minisztere is. Azonban szerinte tisztán látható, hogy a kormány az elmúlt két évben támadást indított a bíróságok ellen, az új törvényekkel pedig egyedül gyakorolna kontrollt az igazságszolgáltatás felett.
A lengyelek hagyományosan nem nagyon bíznak a közintézményekben, és a bíróságokban sem, egy tavalyi tanulmány alapján 60 százalék úgy vélte, hogy a testületek csak a saját érdekeiket nézik. Viszont egy 2014-es EU-s felmérésben nagyjából minden negyedik ember gondolta korruptnak a bírókat, ellenben 39 százalék mondta ugyanezt a politikusokról – akiknek éppen teljesen kiszolgáltatnák a bíróságokat.
Az ellenzék a PiS érveire válaszul azt is lobogtatta, hogy az elmúlt 15 évben 10 ezerből csak néhány olyan bíró volt, akiket kenőpénz elfogadásáért elítéltek. Egy átlagos ügy pedig az elsőfokú bíróságokon 200 napig tart, nagyjából annyi ideig, mint Németországban.
A bíróságok függetlenségét féltik
A Polgári Platform szerint a törvénymódosítás alkotmányellenes, és veszélyezteti a bíróságok függetlenségét. Ellenzéki képviselők azzal vádolták a PiS-t, hogy megsértené a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, és saját hatalmát próbálja bebetonozni. A törvénymódosításokat a bírói szakmai szervezetek, a legfelsőbb bíróság és az Amnesty International is bírálta.
Stanislaw Piotrowicz az igazságügyi bizottság elnöke (j) felszólítja Marek Suskit a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt tagját (k) és Ryszard Petrut az ellenzéki Nowoczesna párt elnökét (b3) hogy fejezzék be a dulakodást a mikrofonért a legfelsőbb bíróságról szóló törvényjavaslat vitáján a lengyel parlament alsóházában a szejmben Varsóban 2017. július 20-án.
Stanislaw Piotrowicz az igazságügyi bizottság elnöke (j) felszólítja Marek Suskit a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt tagját (k) és Ryszard Petrut az ellenzéki Nowoczesna párt elnökét (b3) hogy fejezzék be a dulakodást a mikrofonért a legfelsőbb bíróságról szóló törvényjavaslat vitáján a lengyel parlament alsóházában a szejmben Varsóban 2017. július 20-án.
Fotó: Marcin Obara / MTI / EPA
Jerzy Stępień, az alkotmánybíróság volt elnöke szerint a legfelsőbb bíróságot érintő döntés lenne egy utolsó szög lenne a jogállamiság koporsójában. Mások is azzal érveltek, hogy egyrészt a legfelsőbb bíróság mondja ki, hogy érvényesek voltak-e a választások, másrészt hamarosan egy sor fontos döntést hozhat. Ez indokolhatja is a PiS siettségét, hiszen annak meglehetősen távolra mutató következményei lehetnek, hogy a legfelsőbb bíróság szeptemberben megállapítja, törvényesen választották-e meg a 2015-ös választás után az alkotmánybíróság új elnökét.
Példátlan bejelentést tett az Európai Bizottság
Az Európai Bizottság szintén mozgásba lendült. Az uniós kvázi-kormány közölte, hogy a változtatásnak „rendkívül negatív hatása lenne az igazságszolgáltatás függetlenségére, és fokozná a jogállamiságot érő rendszerszintű veszélyt az országban”, ha a jelenlegi formájukban fogadnák el a kifogásolt törvényeket.
A testület a „hetes cikk” szerinti eljárást is belengette.
Erről még egyetlen tagállammal szemben sem volt szó az Európai Bizottságban, most viszont Frans Timmermans, a testület kettes számú embere szerint „nagyon közel kerültünk” hozzá.
Akár az Európai Parlament is beindíthatja
A magyar kormánnyal szembeni hetes cikket élesítő javaslatnak először az Európai Parlament előkészítő bizottságon kellene átmennie, aztán a teljes képviselőtestületen. A Fidesz-KDNP néppárti tagsága miatt ez legkésőbb a második akadálynál jó eséllyel elbukna (azokkal az átállt néppártiakkal együtt se lenne meg a szükséges többség, akikkel a májusi, közvetlen következmények nélküli elítélő határozat átment). A lengyelek viszont bajban lennének, ha elindulna egy hasonló javaslat az EP-ben: az öt pártcsalád, amelyeknek a vezetői levelet írtak, simán elég képviselőt tudna e mögé állítani. Szeptemberig szünetelnek az ülések, úgyhogy addig várhatóan nem sok minden fog történni, utána viszont nem biztos, hogy megússzák a lengyelek egy dörgedelmes, de következmények nélküli állásfoglalással.
Már önmagában az is erős politikai üzenet, hogy vitatkoznak a lépésről. Magyarország ellen is „csak” az eljárás beizzításának az előkészítéséről van szó az Európai Parlamentben, amely a Bizottsághoz hasonlóan elindíthatja a folyamatot, és ahonnan nemrég öt képviselőcsoport vezetője sürgetett levélben határozott fellépést a lengyelek ügyében. A lengyel kormány ellen korábban indult jogállamisági mechanizmus is egy nem hivatalos előszobája a többlépcsős lehetőségnek, amit jogi atombombaként emlegetnek, mert súlyosak a következményei és – pont ezért – félnek használni.
Az EU eljárást indíthat Magyarország ellen
Az EU eljárást indíthat Magyarország ellen
Az Európai Parlament elkezdi vizsgálni, hogy tiszteletben tartják-e az európai alapjogokat Magyarországon.
Tovább
A hetes cikkhez akkor lehet nyúlni, ha egy tagállam rendszerszerűen megsérti az uniós alapértékeket. Az eljárás végén bizonyos uniós jogokat, például a kormány uniós szavazati jogát függeszthetik fel (hogy konkrétan melyeket, azt a többi tagállamnak kell kitalálnia), de esélytelen, hogy a lengyelek eljussanak idáig. Ehhez egyhangú döntés kellene, Orbán Viktor viszont korábban megígérte, hogy ebben az esetben vétózna, így kizárt a szankció.
Uniós jogot is sérthet
Marad még a leghatásosabb eszköz, a kötelezettségszegési eljárás.
Ha a hetes cikk a jogi atomcsapás, ez a precíziós bomba.
Az Európai Bizottság indíthatja akkor, ha egy tagállam konkrét uniós jogszabályokat sért. Levélben egyezkednek a tagállammal, és ha nem tudnak alkut kötni, az Európai Bíróság elé kerülhet az ügy, amiből pénzbüntetés lehet.
Frans Timmermans, a Bizottság alelnöke szerdán arról beszélt, hogy „gyorsan előkészítjük a kötelezettségszegési eljárásokat az uniós jog megsértése miatt, hogy jövő héten meg tudjuk őket indítani”, de ez nem lesz egyszerű feladat. Az EU-nak van jog- és igazságügyi hatásköre, de arra valószínűleg nem lesz könnyű uniós szabályt találni, hogy egy tagállam mi alapján nevezi ki a bírókat. A PiS egyik érve például pont az, hogy Németországban is sokkal kiterjedtebb az igazságügyi miniszter hatásköre (habár ezzel a tartományi különbségeket nem veszik figyelembe).
Magyar minta? Az Orbán-kormány is piszkálta az igazságügyi rendszert
Magyarország ellen is kötelezettségszegési eljárást vetettek be, amikor az Orbán-kormány 2010 után jelentősen át akarta alakítani a bírói igazgatást. Bizonyos hasonlóságok tetten érhetők a lengyel lépésekkel. Magyarországon is nagyobb kormányzati befolyást engedtek volna az igazságszolgáltatás rendszerébe, de nem mindegyik próbálkozás sikerült.
A bírók nyugdíjkorhatárát 70 évről 62-re akarták leszállítani, ami közel 300 bíró lecserélését tette volna lehetővé. A kormány az egész folyamatot a közszolgálati nyugdíjszabályok egységesítésével, a fiatalítással és az ítélkezés gyorsításával indokolta, de az akkori feltételezések szerint így akarták helyzetbe hozni az új kormányhoz hű bírókat. 2012-ben az Alkotmánybíróság kimondta: alkotmányellenes ennyire rövid határidőn belül nyugdíjazni a bírákat, ez ugyanis sérti a bírák elmozdíthatatlanságának alapelvét. Az ügyben uniós kötelezettségszegési eljárás is indult. Ennek a végére tett pontot 2012 novemberében az Európai Unió Bírósága, amely megállapította: a nyugdíjkorhatár leszállítása az életkoron alapuló, nem igazolható hátrányos megkülönböztetésnek minősül.
Átalakították a bíróságok szervezeti felépítését is. 2012-ben létrehozták a bíróságok központi igazgatási szervét, az Országos Bírósági Hivatalt (OBH). Ennek elnöke kilenc évre Szájer József fideszes politikus felesége, a miniszterelnök családi barátja, Handó Tünde lett. Az eredeti javaslat nagyon széles jogköröket adott volna az OBH elnökének, amihez nem voltak meg a megfelelő garanciák. Az OBH elnöke jelentős beleszólást kapott arra, kit terjesszen fel bírói kinevezésre a köztársasági elnöknek. Hivatalosan az igazságszolgáltatás gyorsítása érdekében pereket helyezhettetett át más bíróságokra. Az EU-tól független Európa Tanács tanácsadó testülete, a Velencei Bizottság kritizálta a jogszabályokat. A két törvény felülvizsgálatát ezután a kormány kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál. Az AB 2013 júniusában kimondta: mulasztásos alkotmánysértést jelent, hogy az Országos Bírói Hivatal elnökének és a Kúria elnökének lehetősége van a bírói álláshelyre kiírt pályázatokat indoklás nélkül eredménytelenné nyilvánítani.
Felsült a kormány az önálló közigazgatási felsőbíróságok létrehozásával is, ahol az állampolgárok, vállalkozások a különféle államigazgatási (adóhatósági, önkormányzati) határozatok törvényességi felülvizsgálatát kérhetik a bíróságtól. Az eredeti javaslat például előírta volna, hogy közjogi tisztségviselők jelölhessék ki a fontos ügyekben ítélkező összes közigazgatási felsőbírót, sőt a felsőbírók felének a már addigra erős kormánypárti befolyás alá került közigazgatásból kellett volna érkeznie. Áder János maga kérte a 2016. december 6-án elfogadott törvény alkotmánybírósági normakontrollját. Az Alkotmánybíróság idén januárban kimondta, hogy a támadott rendelkezések sértik a jogbiztonságot, a jogállamiság követelményét, ugyanis azokat nem egyszerű, hanem minősített, kétharmados többséggel kellett volna elfogadnia az Országgyűlésnek.
Boritókép: A lengyel szenátus (felsőház) és a szejm (alsóház) által már jóváhagyott igazságügyi reform ellen tüntetnek a Demokráciavédelmi Bizottság (KOD) nevű lengyel ellenzéki mozgalom aktivistái Varsóban 2017. július 16-án. Fotó: MTI/EPA/Jacek Turczyk
http://index.hu/kulfold/2017/07/20/lengyelorszag_birosag_pis_andrzej_duda_jogallamisag_beata_szydlo_europai_bizottsag/
2017. július 9., vasárnap
Európai kormányt sürget Ferenc pápa
2017. július 9. 09:35
Európai ügyeiről egy európai szövetségi kormánynak és szövetségi parlamentnek kellene döntenie – közölte Ferenc pápa. A katolikus egyházfő hangsúlyozta: „a migránsok fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek távol a szegénységtől, éhezéstől, háborútól”.
Aggodalmát fejezte ki a nagyhatalmak közötti „nagyon veszélyes szövetségek” lehetősége miatt Ferenc pápa, aki a migrációról és Európa jövőjéről is beszélt a La Repubblica olasz napilapnak szombaton.
A katolikus egyházfő óva intette a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót, mint intézményt tömörítő G20-csoportot a „veszélyes és torz szövetségek” megalakításától, amelyek kárt okozhatnak a szegényeknek és a bevándorlóknak.
„Aggaszt, hogy nagyon veszélyes szövetségek alakulhatnak a torz világszemléletű hatalmak között” – mondta Ferenc pápa, az Egyesült Államok és Oroszország, Kína és Észak-Korea, az orosz és a szíriai elnök közötti szövetséget emlegetve. Ferenc pápa veszélyesnek tartja a kialakult migrációs helyzetet is, amely a mai világ „központi és növekvő problémája", a szegényeket, a gyengéket, a kirekesztetteket érinti, akikhez a kivándorlók is tartoznak. Hangsúlyozta, hogy a G20-csoport hamburgi találkozón olyan döntések születhetnek, amelyek „a fél világ migránsait sújthatják”.
Megjegyezte, hogy vannak országok, ahol a szegényeket nem a migráció teremti, hanem az adott ország társadalmi nehézségei, „máshol viszont kevés a helyi szegény, mégis félnek a migránsok inváziójától”. Európáról szólva a katolikus egyházfő úgy vélekedett, hogy európai föderációra van szükség, hogy „törvényekről és magatartásról ne egyedi politikusok döntsenek”, hanem egy európai szövetségi kormány és szövetségi parlament, máskülönben „Európa nem fog érni semmit a világban”. Ferenc pápa a hamburgi csúcs alkalmából levelet intézett a házigazda Angela Merkel német kancellárhoz a világban zajló konfliktusok leállítását sürgetve.
Szombati Twitter-bejegyzésében Ferenc pápa azt írta, „a migránsok fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek távol a szegénységtől, éhezéstől, háborútól”.
(MTI)
http://mandiner.hu/cikk/20170709_europai_kormanyt_surget_ferenc_papa
Európai ügyeiről egy európai szövetségi kormánynak és szövetségi parlamentnek kellene döntenie – közölte Ferenc pápa. A katolikus egyházfő hangsúlyozta: „a migránsok fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek távol a szegénységtől, éhezéstől, háborútól”.
Aggodalmát fejezte ki a nagyhatalmak közötti „nagyon veszélyes szövetségek” lehetősége miatt Ferenc pápa, aki a migrációról és Európa jövőjéről is beszélt a La Repubblica olasz napilapnak szombaton.
A katolikus egyházfő óva intette a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót, mint intézményt tömörítő G20-csoportot a „veszélyes és torz szövetségek” megalakításától, amelyek kárt okozhatnak a szegényeknek és a bevándorlóknak.
„Aggaszt, hogy nagyon veszélyes szövetségek alakulhatnak a torz világszemléletű hatalmak között” – mondta Ferenc pápa, az Egyesült Államok és Oroszország, Kína és Észak-Korea, az orosz és a szíriai elnök közötti szövetséget emlegetve. Ferenc pápa veszélyesnek tartja a kialakult migrációs helyzetet is, amely a mai világ „központi és növekvő problémája", a szegényeket, a gyengéket, a kirekesztetteket érinti, akikhez a kivándorlók is tartoznak. Hangsúlyozta, hogy a G20-csoport hamburgi találkozón olyan döntések születhetnek, amelyek „a fél világ migránsait sújthatják”.
Megjegyezte, hogy vannak országok, ahol a szegényeket nem a migráció teremti, hanem az adott ország társadalmi nehézségei, „máshol viszont kevés a helyi szegény, mégis félnek a migránsok inváziójától”. Európáról szólva a katolikus egyházfő úgy vélekedett, hogy európai föderációra van szükség, hogy „törvényekről és magatartásról ne egyedi politikusok döntsenek”, hanem egy európai szövetségi kormány és szövetségi parlament, máskülönben „Európa nem fog érni semmit a világban”. Ferenc pápa a hamburgi csúcs alkalmából levelet intézett a házigazda Angela Merkel német kancellárhoz a világban zajló konfliktusok leállítását sürgetve.
Szombati Twitter-bejegyzésében Ferenc pápa azt írta, „a migránsok fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek távol a szegénységtől, éhezéstől, háborútól”.
(MTI)
http://mandiner.hu/cikk/20170709_europai_kormanyt_surget_ferenc_papa
Soros György: Ez Európa utolsó esélye
2016. július. 26. 15:26 2016. július. 26. 16:16 GAZDASÁG
Először magyar nyelven: Soros György nagy port kavart, Szijjártó Péter szerint "egészen elképesztő" javaslatai a menekültválság európai szintű kezelésére. Az ismert magyar származású tőzsdeguru és filantróp szerint a nemzeti kerítések nem megoldások, egységes, humánus és észszerű tervre van szükség.
A menekültválság már eddig is az Európai Unió lassú, de biztos szétesésével fenyegetett, de június 23-án egy újabb nagy csapáshoz, a Brexithez is hozzájárult. Mindkét válság felerősítette a xenofób, nacionalista mozgalmakat szerte a kontinensen. Ezek az erők az elkövetkező egy évben számos kulcsfontosságú szavazás megnyerésére törekednek, beleértve a 2017-es francia, holland és német választásokat, az EU menekültügyi politikájáról szóló idén október 2-án tartandó magyar népszavazást, illetve az ugyanezen a napon sorra kerülő megismételt osztrák elnökválasztást, valamint az októberben vagy novemberben megrendezendő, az ország alkotmányáról szóló olasz referendumot.
Ahelyett, hogy az EU egységesen lépett volna fel ezekkel a fenyegetésekkel szemben, az EU-tagállamok egyre kevésbé hajlandóak egymással együttműködni. A saját érdekeiket szolgáló, egymástól eltérő migrációs politikát folytatnak, gyakran a szomszédos országok nyilvánvaló kárára. Ebben a helyzetben rövid távon nem lehetséges egy átfogó és koherens európai menedékjogi politika kialakítása, az Európai Bizottság erre irányuló erőfeszítései ellenére sem.
Hiányzik az együttműködéshez szükséges bizalom, amelyet egy hosszú és fáradságos folyamat révén kell újra kiépíteni.
A bizalom hiánya azért jelent nagy gondot, mert az európai vezetők legfőbb prioritásának egy átfogó politika kialakítására kellene irányulnia, ami nélkül az unió nem maradhat fenn. A mostani menekültválság nem egyszeri, rövid távon lezajló esemény, a belátható jövőben fokozottabb migrációs nyomás alakulhat ki számos ok miatt: az Európa és Afrika közötti demográfiai és gazdasági egyensúlytalanság, a szélesebb régióban tapasztalható, véget nem érő konfliktusok, illetve a klímaváltozás drámai hatásai következtében.
A problémákat más államokra, mások kárára áthárító migrációs politika, mint például a határon történő kerítésépítés nemcsak tovább töredezi az uniót, hanem súlyos károkat okoz az európai gazdaság számára, illetve az alapvető emberi jogok érvényesülése szempontjából is.
*
Milyen lenne a migrációs válság átfogó megközelítése, amely garantálná, hogy évente legalább 300 ezer, a Közel-Keletről érkező menekült (nem gazdasági migráns) Európában – és remélhetőleg a világ más országaiban – történő befogadását? Ez már elég nagy keretszám ahhoz, hogy meggyőze a valódi menedékkérőket arról, hogy ne kockáztassák életüket a Földközi-tengeren való átjutással, különösen akkor, ha illegális úton érik el Európát. Az illegális bevándorlás ugyanis megfosztaná őket attól a jogtól, hogy valódi menedékkérőknek tekintsék őket.
Ez szolgálhatna alapul ahhoz, hogy Európa biztosítsa a szükséges forrást a menekülteket jelentős számban befogadó, Európán kívüli országok támogatására, ahol a menekültek ügyeit intéző központokat hoznának létre. Továbbá ez szolgálhat alapul egy tényleges uniós határőrség felállítására; a menedékjogi eljárások lefolytatásával és a menedékkérők integrálásával, illetve a menedékjogra nem jogosultak visszaszállításával kapcsolatos közös elvek kialakítására; valamint a Dublin III. szabályozás újratárgyalására annak érdekében, hogy az EU-n belül tisztességesebb módon osszák el a menedékjog nyújtásából fakadó terheket.
© AP / Anja Niedringhaus
A válságra adott jelenlegi széttöredezett válaszlépéseket, amelyek az EU és Törökország közötti, a menekülthullám megállítására vonatkozó megállapodásban csúcsosodtak ki, négy alapvető hiba jellemzi.
- Először is, ez nem egy valódi európai reakció: a Törökországgal való megállapodást Angela Merkel német kancellár tárgyalta meg.
- Másodsorban, az európai válaszlépések súlyosan alulfinanszírozottak.
- Harmadsorban, ezek Görögországot de facto olyan menekültgyűjtőhellyé alakították át, amely ehhez nem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával.
- Végül, a válaszlépések nem önkéntes alapon történnek: olyan kvótákat próbálnak központilag megszabni, amelyeket sok tagállam radikálisan ellenez, továbbá a menekülteket olyan országokban telepítenék le, ahol nem látnák szívesen őket, és ahová ők nem is akarnak menni, miközben Törökországba szállítanak vissza olyanokat, akik illegálisan jutottak be Európába.
A Törökországgal aláírt megállapodás már a július 15-i puccskísérlet előtt is súlyos problémákat vetett fel, amelyek Európa jövőjét még bizonytalanabbá tették. A megállapodás, látszólag, sikernek tűnhet, mivel a balkáni útvonal jórészt elzáródott, és a Görögországba érkező menekültek száma jelentősen csökkent. A menekülthullám így a veszélyesebb Földközi-tengeri útvonalra került át. Ugyanakkor alapvetően tévesek voltak az EU-török megállapodással kapcsolatos előfeltevések, miszerint a menedékkérőket legálisan visszaszállíthatják majd Törökországba. A görög bíróságok és a menedékjogi kérdésekben eljáró testületek ugyanis folyamatosan azt állapítják meg, hogy Törökország nem „biztonságos harmadik ország” a legtöbb szíriai menedékkérő számára. Ezt a helyzetet a puccskísérlet várhatóan tovább erősít.
Mindeközben az EU-török megállapodást, amely azon az előfeltevésen alapult, hogy a menekültek jogait pénzügyi és politikai szívességekre lehet elcserélni, még szélesebb körben is mintának tekintik. Júniusban ugyanis az Európai Bizottság arra szólított fel, hogy az afrikai partnerországok esetében a fejlesztési támogatásokat a migráció visszaszorításának végrehajtásától tegyék függővé. Ez azonban sérti azokat az értékeket és alapelveket, amelyeknek irányt kellene szabniuk az EU számára, szakít a fejlesztési támogatások évtizedes gyakorlatával, áruvá alacsonyítja mind a menekülteket.
Az afrikai, illetve más országokkal való megállapodás nem alapulhat azon, hogy ha megállítják a migránsok Európába özönlését, akkor megtehetnek bármit, ami szeretnének.
Ez a megközelítés mindenkinek ártalmas, nemcsak morális, de politikai és gazdasági szempontból is.
Egy tisztességes, ugyanakkor pragmatikus megállapodás az Afrikában történő olyan fejlesztésekre fókuszálna, amelyek generációkon átívelően kezelnék a migrációnak alapvető és meghatározó okait.
*
Az EU jelenlegi megközelítésének hatékony alternatívája hét pillérre támaszkodhatna.
- Először is, az EU-nak és a világ többi részének jelentős számú menekültet kellene befogadnia biztonságos és rendezett módon, közvetlenül a frontországokból, ami jóval elfogadhatóbb lenne a közvélemény számára, mint a jelenlegi zűrzavaros helyzet. Ha az EU olyan kötelezettséget vállalna, hogy évente csak 300 ezer menekültet fogadna be, és amihez a világ más országai is csatlakoznának, akkor a valódi menedékkérők elég jónak ítélnék meg esélyeiket az Európába jutásra ahhoz, hogy ne a menedékjog elveszítésével járó illegális utat válasszák. Ha ez még azzal is kiegészülne, hogy a nagyobb mértékű segélyek révén a frontországokban javulnának az életkörülmények, akkor nem is volna menekültválság. A gazdasági migránsok problémája azonban ezzel sem oldódna meg.
- Ezzel eljutunk a második ponthoz: az EU-nak vissza kell szereznie a határai feletti ellenőrzést. Annál szinte semmi sem rémiszti meg jobban a közvéleményt, mint amikor kaotikus jeleneteket lát. Tizenöt hónappal a válság akut fázisának kezdete után továbbra is zűrzavaros a helyzet Görögországban és a Földközi-tenger térségében. Több mint 50 ezer menekült nyomorogva él rosszul szervezett, sebtiben felhúzott táborokban szerte Görögországban.
© MTI / EPA / Jánisz Koleszidisz
A közvélemény látja az erről szóló képsorokat, és azon csodálkozik, hogy a gazdag és hatalmas EU nem képes a háború elől menekülő gyermekek és asszonyok alapvető emberi ellátását sem biztosítani. Mindeközben a világ legfejlettebb hadiflottái képtelenek megmenteni a Földközi-tengeren átkelőket. A vízbe fúltak száma 50 százalékkal nőtt idén. A helyzet cinikus magyarázata – miszerint az EU elrettentő célzattal szándékosan engedi, hogy ilyen katasztrófa alakuljon ki – még aggasztóbb.
Ezt a helyzetet azzal lehetne azonnal javítani, ha Görögország és Olaszország elegendő támogatást kapna a menedékkérők ellátására, ha a hadihajók elsődleges feladata a menekültek felkutatása és mentése lenne, nem pedig a határok komolytalan „védelme”, illetve ha végrehajtanák azt a korábbi ígéretet, amely szerint 60 ezer menedékérőt telepítenének át Görögországból és Olaszországból az EU más tagállamaiba.
- Harmadrészt, az EU-nak elő kell teremtenie azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek biztosítják az EU előtt tornyosuló kihívások kezelését. Évek óta az EU-nak egyre több kötelezettséget kellett finanszíroznia a rendelkezésre álló források csökkenése mellett. 2014-ben a tagállamok és az Európai Parlament abban állapodott meg, hogy csökkentik az EU költségvetését, és annak felső limitjét a tagállamok GDP-jének csekély, 1,23 százalékos szintjében határozták meg a 2020-ig terjedő időszakban. Ez tragikus következményekkel járó hiba volt. Ekkora méretű költségvetéssel az EU nem marad fenn.
Évente legalább 30 milliárd euróra lenne szüksége az EU-nak ahhoz, hogy egy átfogó menedékjogi tervet tudjon kidolgozni. Ezekre a forrásokra mind az unión belül – a hatékony határőrizeti és menedékjogi szervek létrehozására, a tisztességes befogadási feltételek és menedékjogi eljárások, illetve az integráció lehetőségnek biztosítására – mind az unión kívül szükség van, hogy támogatni lehessen a menekülteket befogadó országokat, és elősegítsék a munkahelyteremtést szerte Afrikában és a Közel-Keleten. A megfelelő méretű határőrizeti és menedékjogi szervek működtetése egyedül 15 milliárd euróba kerülhet.
Bár 30 milliárd euró hatalmas összegnek tűnhet, azonban jóval kisebbnek látszik, ha az elhúzódó válság politikai, humánus és gazdasági költségeit nézzük. Fennáll például az a valódi veszély, hogy a nyitott belső határok schengeni rendszere felbomlik. A Bertelsmann Alapítvány becslése szerint Schengen megszűnése önmagában évente 47 és 140 milliárd euró közötti veszteségét okozna az EU GDP-jében. (A Bertelsmann Alapítvány számításai szerint Schengen megszűnése 10 év alatt mintegy 470 milliárd euróval, vagy évi 47 milliárd euróval csökkentené az EU GDP-jét. A pesszimistább forgatókönyv szerint az importárak 3 százalékkal emelkednének. Az összesített GDP-kiesés mértéke így 10 év alatt 235 milliárd euró lenne Németországban, 244 milliárd Franciaországban, míg az EU-ban 1,4 ezer milliárd, vagyis 140 milliárd euró évente.)
A jelenlegi megközelítés azon alapul, hogy az EU költségvetéséből mindig csak minimális összegeket csoportosítanak át, és aztán arra kérik a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá a különböző dedikált pénzügyi eszközökhöz (Turkish Facility, illetve Trust Fund for Syria), amelyek a Törökországnak nyújtandó pénzügyi kompenzációt, illetve a szíriai válságra válaszul a nemzetközi szervezetek és a térségbeli országok uniós támogatását szolgálják. Ezek az alapok azonban csak átmeneti megoldást jelenthetnek, mivel se nem fenntarthatóak, se nem elég nagyok ahhoz, hogy megfelelően finanszírozzanak olyan erőfeszítéseket, amelyek nagyobbak és kiterjedtebbek a rendelkezésre álló eszközök mértékéhez képest.
Ezek az alapok hatásos eszközök lehetnek rövid távon ahhoz, hogy átcsoportosítsanak forrásokat, és lehetővé tegyék azt, hogy a tagállamok több forrást nyújtsanak egy adott speciális célra. Ám ezek az alapok rávilágítanak a jelenlegi rendszer alapvető hiányosságára is, nevezetesen arra, hogy minden lépésnél a tagállamok éppen adott jóindulatától függenek.
Annak érdekében, hogy rövid távon a szükséges forrásokat elő lehessen teremteni, az EU-nak jelentősebb összeget kellene elkülönítenie erre a célra. Ez viszonylag kisméretű uniós költségvetéssel megtámogatott jelentős adósságfelvétellel biztosítható, ahelyett, hogy évről évre nem elegendő összegeket különítenek el erre a célra.
Jelenleg az EU amellett áll ki, hogy viszonylag alacsony összegű adósságokat halmoz fel költségvetésének mérete miatt, ezért az uniós költségvetés esetében tőkeáttételt kell alkalmazni, ahogy minden szuverén kormányzat teszi a világban. Az évente biztosított csekély források helyett, a program elején befektetett nagyobb összeg segítségével az EU hatékonyabban tudna reagálni a menekültválság legveszélyesebb következményei közül néhányra, illetve meg tudná előzni a legsúlyosabb következményeket is. Toldozgatás-foltozgatás helyett, határozott forrásbefektetéssel van csak esély a válság kezelésére.
A válságba beletartozik a tagállamokban kialakult bevándorlóellenes hangulat is, amely erősítette az autokrata politikai pártokat, illetve fokozta azok reménytelenségét, akik tragikus helyzetükben Európában szeretnének menedéket találni, de jelenleg a közel-keleti befogadó országokban a társadalom perifériájára szorultak, vagy görögországi tranzitállomásokon rekedtek.
© AFP / Oliver Bunc
Ha jelentős kezdeti befektetéseket hajtanának végre a határvédelemben és a tengeri mentőműveletek vonatkozásában, valamint a menedékjogi eljárások és a menekültek tisztességes és emberséges oltalma terén, akkor talán mód nyílna arra, hogy a gazdaság, a politika és a szociális szféra dinamikája a xenofóbia és az elégedetlenség felől olyan konstruktív fejlemények felé mozduljon el, amelynek mind a menekültek, mind a befogadó országok haszonélvezői lennének. Hosszú távon ez csökkenti majd azt az összeget, amelyet Európának a menekültválság kezelésére, illetve az abból történő kilábalásra kell költenie.
Ennek finanszírozásához előbb vagy utóbb új európai adókat kell kivetni. Az addig is jelentkező igényeket részben a már létező uniós pénzügyi eszközök – Fizetési Mérleg Támogatás, Makropénzügyi Támogatás és az Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmus (EFSM) – fel nem használt hiteleiből lehetne fedezni. A fenti eszközökben összesen több mint 50 milliárd euró értékű fel nem használt hitel érhető el. Ezeket a pénzügyi eszközöket újra kell tervezni, és mandátumukat ki kell bővíteni, ami jelentős ellenállásba ütközik majd. A fenti összeg azonban jól mutatja, hogy az EU mekkora mértékű fel nem használt pénzügyi kapacitással rendelkezik.
Az euróválság tetőpontján a tagállamok képesek voltak megteremteni a politikai akaratot arra, hogy olyan új eszközöket hozzanak létre, amelyek erősítették az EU pénzügyi erejét. A később Európai Stabilitási Mechanizmussá (ESM) váló EFSM, egy év alatt mintegy 500 milliárd euróra növelte az EU hitelfelvételi kapacitását, ami azt bizonyítja, hogy ha megvan a szükséges akarat, akkor megoldhatóak a nehézségek. Ezeknek az eszközöknek esetében azonban három korlátozó tényező áll fenn: jórészt kormányköziek, valamint a tagállamok, nem pedig az EU költségvetésének garanciáján alapulnak, ugyanis az uniós büdzsé túl kicsi ahhoz, hogy egy ekkora mértékű hitelfelvételt lehetővé tegyen. Másrészt a tagállamok részéről történő egyhangú felhatalmazást követelik meg, illetve harmadrészt lényegében arra találtattak ki, hogy pénzt hitelezzenek más tagországoknak, ahelyett hogy az EU nevében tényleges pénzköltést tennének lehetővé.
Ebből a helyzetből egyetlen kiút látszik: a megoldás mellett elkötelezett tagországok olyan koalíciója, amely nem igényel egyhangú döntést.
Ezek a kezdeményezések az EU költségvetésének mélyebb reformját idézhetik elő. Ezért tűnt biztatónak tavaly Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter páneurópai üzemanyagadóra tett javaslata. Nem sokkal később azonban világossá vált a kezdeményezés korlátja, amikor Schäuble az EU ki nem használt kölcsönfelvételi kapacitásának hasznosítása ellen emelte fel szavát.
Tagadhatatlan, hogy most az Európai Unió lényege és léte forog kockán. Felelőtlenség és a kötelességek elhanyagolásának megbocsájthatatlan bűne lenne, ha anélkül hagynánk szétesni az EU-t, hogy nem próbáljuk meg az uniós pénzügyi források hasznosítását. Nemzeti vészhelyzetek esetén a kormányok kötvényeket bocsátottak ki. Mikor kellene az EU-nak felhasználnia a jórészt érintetlen hitelfelvételi kapacitását, ha nem egy olyan pillanatban, amikor az unió léte került végzetes veszélybe? Ennek a lépésnek további előnye lenne, hogy biztosítaná az európai gazdaság szükséges élénkítését is. Miután jelenleg a kamatráták történelmi mélyponton vannak, így most különösen kedvező alkalom kínálkozik az adósságfelvételre.
- Negyedrészt, a válságot arra lehetne felhasználni, hogy a határok védelme, a menedékkérelmek elbírálása és a menekültek elhelyezése terén közös európai mechanizmusok alakuljanak ki. Történt már előrelépés ezen a területen: az Európai Parlament júliusban elfogadta az Európai Határ- és Parti Őrség létrehozására vonatkozó jogszabályt. A Dublin III. szabályozás – amely meghatározza, hogy melyik ország felelős a menedékkérők ügyének elbírálásáért és azok befogadásáért – azonban megakadályozza, hogy szolidaritás alakuljon ki az EU-tagállamok között, hiszen a terhek legnagyobb részét arra az országra helyezi, ahol az adott menedékkérő elsőként lépett be az unióba. Ezt a szabályozást szükséges lenne újratárgyalni.
Ezen a téren egy európai megoldás körvonalazódik Görögországban, ahol az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) de facto megvizsgálja a menedékkérelmeket annak érdekében, hogy ezzel segítse a túlterhelt görög hatóságokat. Egy egységes európai menedékjogi eljárás nem ösztönözné többé a menedékkérőket arra, hogy egyszerre több tagállamban is menedékjogért folyamodnak, illetve erősítené a tagállamok közötti bizalmat is.
- Ötödrészben, amikor a kérelmezők jogát elismerik a menedékjogra, szükség lenne egy olyan mechanizmusra, amely közös egyetértés alapján helyezi el a menekülteket Európán belül. Döntő fontosságú lesz az EU számára, hogy újragondolja a halva született letelepedési és áthelyezési programok végrehajtását. Az Európai Bizottság által júliusban beterjesztett új javaslatai már ebbe az irányba mutatnak. Az unió nem tudja kikényszeríteni, hogy a tagállamok vagy a menekültek részt vegyenek ezekben a programokban. A menekültek elhelyezésének önkéntes alapon kell történnie. Egy megfelelő mechanizmus révén világossá válhatnak a menekültek és a befogadó közösségek preferenciái, így a menekülteknek esélyük lenne oda kerülni, ahová szeretnének, és ahol szívesen látják őket. Az EASO által kidolgozott tervek ebbe az irányba mutatnak.
Fontos lenne, hogy ezeket a programokat az érintett közösségek magukénak tekintsék.
Polgármesterek szerte Európában jelezték készségüket arra, hogy tragikus helyzetben lévő menekülteket befogadjanak, azonban sokszor a nemzeti kormányzatok akadályozzák ezeket a törekvéseket. A köz- és a magánszféra által finanszírozott programok – amelyben egyének kis csoportja, közösségi szervezetek és cégek támogatják pénzügyileg és más módon, így például az oktatás és az álláskeresés terén az újonnan érkezőket – húzhatnak hasznot a polgárok kiaknázatlan jóakaratából szerte Európában.
A kanadai modell jó példával szolgálhat, bár az ország földrajzi kontextusa eltér Európáétól. Mindössze négy hónap alatt 25 ezer szíriai menekültet fogadott be Kanada, és a köz-, valamint a magánszféra együttműködésén alapuló programok, illetve helyi civil szervezetek segítségével integrálta őket. A kormányzat azt is bejelentette, hogy további 10 ezer szíriai menekültnek ad menedékjogot, így 2016-ban összességben 44 ezer menekültet fogad be. (Ugyanakkor Kanada évente összességében 300 ezer migránst fogad be, ami az EU esetében évi 4,5 millió migráns befogadásával lenne egyenértékű.)
A menekültek betelepítésére vonatkozó kanadai eljárás hosszú idő alatt finomodott, és még déli szomszédjának nagyon alapos biztonsági előírásainak is megfelel. A szíriai menedékkérők ügyének részletekbe menő elbírálását mintegy 500 konzuli és katonai tisztviselő hajtotta végre. A párizsi és brüsszeli terrorcselekmények ellenére is a közvélemény és a kanadai média is pozitívan fogadta ezeket az intézkedéseket. A siker meghatározó eleme volt az eltökélt politikai vezetés, a menekülteket befogadó helyi közösségekkel való szoros együttműködés, az alapos átvilágítási és letelepedési eljárások, valamint az elkerülhetetlen problémákkal való szembenézés. Hasonlítsuk össze a kanadai helyzetet az európaival, és képet kaphatunk arról, hogy az EU-nak milyen hosszú utat kell még megtennie.
- Hatodsorban az EU-nak a nemzetközi közösséggel együtt nagyvonalúbban kellene támogatnia a menekülteket befogadó, unión kívüli országokat, mint ahogy azt most teszi. A szükséges támogatás egyrészt pénzügyi jellegű, amivel az olyan országok, mint Jordánia megfelelő iskoláztatást, lakhatást, képzést és egészségügyi ellátást tudna biztosítani a menekültek számára.
Másrészt ez a támogatás a kereskedelmi könnyítések formájában valósulhatna meg, amivel az érintett országok mind a menekültek, mind saját polgáraik számára munkahelyeket tudnának biztosítani. Nincs értelme annak, hogy Európa több mint 200 milliárd eurót fordítson 2015-2020 között arra, hogy a saját területén belül kezelje a válságot – hiszen ekkora az az összeg, amelyet a tagállamok a tervek szerint menekültek befogadására és integrálására költenének el –, miközben az összeg töredékének külföldön történő felhasználása kezelhető mértékűvé tenné a migrációs helyzetet.
Hasonlóképpen, az EU-nak bőkezűbbnek kell lennie Afrika támogatásában is. Nyilvánvalóan nem elégséges, hogy a migráció kontrolljáért cserébe pénzügyi segélyt kínál fel, ahogy az az Európai Bizottság júniusi javaslatában olvasható. Ez a megközelítés csak arra jogosítja fel az afrikai vezetőket, hogy a migrációt Európával szembeni fenyegetésként kezeljék, ahogy azt Erdogan is tette. Ehelyett a valódi fejlesztési kérdésekre, a szabadkereskedelemre, jelentős mértékű beruházásokra és a korrupció felszámolására vonatkozó kötelezettségvállalásokra kellene a hangsúlyt helyezni.
Néhány európai vezető egy afrikai Marshall-tervre szólított fel. Ez egy nagyvonalú törekvés. Amikor azonban a konkrétumokról esik a szó, Európa nagyon messze van ettől a víziótól. A II. világháború után az Egyesült Államok éves GDP-jének 1,4 százalékát fektette négy éven át Európa újjáépítésébe. Az eredeti Marshall-tervnek megfelelő mértékű mostani uniós befektetés évente négy éven át mintegy 270 milliárd eurónyi összeget feltételezne. Ettől a mértéktől azonban nagyon messze vagyunk.
- A hetedik és egyben utolsó pillére a jelenlegi uniós irányvonal alternatívájának az, hogy az idősödő európai népesség ismeretében az EU-nak lényegében egy olyan környezetet kell kialakítania, amelyben a gazdasági migrációt, gyakorlatias módon, az európai népek érdekében lehetne felhasználni. Merkel kancellár tágra nyitotta a menekültek előtt Németország kapuit, azonban nagylelkű lépése nélkülözte a megfelelő átgondoltságot, nem vette figyelembe a döntése által kiváltott szívóhatást. A több mint egymillió menedékkérő hirtelen áradata túlterhelte a hatóságok kapacitását, és a közvéleményt a migránsok ellen fordította.
Az EU-nak most sürgősen korlátoznia kell az újonnan érkezők beáramlását, amit csak a gazdasági migránsokkal szembeni diszkriminációval tud megvalósítani.
A migráció által eredményezett elérhető előnyök jóval felülmúlják a bevándorlók integrálásának költségeit. A képzett gazdasági bevándorlók fokozzák a termelékenységet, növekedést idéznek elő, és a befogadó ország abszorpciós kapacitását növelik. Az eltérő származású emberek eltérő képzettséget, ismereteket hoznak magukkal, hozzájárulásuk főként azokból az innovációkból adódik, amelyeket a saját specifikus képzettségük révén képesek megvalósítani. Számos történeti bizonyíték támasztja ezt alá, kezdve a hugenották első ipari forradalomhoz való hozzájárulásával, azzal, hogy a szövést meghonosították Angliában. Minden ilyen bizonyíték azt a konklúziót erősíti, hogy a migránsok jelentős mértékben képesek elősegíteni az innovációt és a fejlődést, ha erre esélyt kapnak.
Ennek a hét elvnek, megvalósítása esetén, lényeges szerepe lehet a közvélemény félelmeinek csökkentésében, a menedékkérők kaotikus áradata megfékezésében, az újonnan érkezők integrálása biztosításában, valamint a közel-keleti és afrikai országokkal való kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakításában és Európa nemzetközi emberiességi kötelezettségeinek teljesítésében.
A menekültválság nem az egyedüli krízis, amellyel Európa szembenéz, azonban ez a legszorongatóbb. Ha pedig az unió jelentős előrelépést tudna elérni a menekültek ügyében, akkor az könnyebbé tenné a többi válság megoldását is, kezdve a folyamatos görög adósságválságtól, a Brexit okozta problémákon át, az Oroszország által jelentett kihívásokig. A nehéz feladvány minden egyes darabját a helyére kell tenni, ám a siker esélyei csekélyek. Amíg azonban esély mutatkozik egy olyan stratégiára, amely biztosíthatja, hogy fennmaradjon a békét garantáló és fontos morális elvek alapján működő Európai Unió, addig nem szabad feladni a reményt, addig érdemes nehéz döntéseket igénylő közös erőfeszítéseket tenni.
Az írás először a Foreign Policy c. folyóiratban jelent meg.
http://hvg.hu/gazdasag/20160726_Soros_Gyorgy_Europa_menekultvalsag_elemzes
Először magyar nyelven: Soros György nagy port kavart, Szijjártó Péter szerint "egészen elképesztő" javaslatai a menekültválság európai szintű kezelésére. Az ismert magyar származású tőzsdeguru és filantróp szerint a nemzeti kerítések nem megoldások, egységes, humánus és észszerű tervre van szükség.
A menekültválság már eddig is az Európai Unió lassú, de biztos szétesésével fenyegetett, de június 23-án egy újabb nagy csapáshoz, a Brexithez is hozzájárult. Mindkét válság felerősítette a xenofób, nacionalista mozgalmakat szerte a kontinensen. Ezek az erők az elkövetkező egy évben számos kulcsfontosságú szavazás megnyerésére törekednek, beleértve a 2017-es francia, holland és német választásokat, az EU menekültügyi politikájáról szóló idén október 2-án tartandó magyar népszavazást, illetve az ugyanezen a napon sorra kerülő megismételt osztrák elnökválasztást, valamint az októberben vagy novemberben megrendezendő, az ország alkotmányáról szóló olasz referendumot.
Ahelyett, hogy az EU egységesen lépett volna fel ezekkel a fenyegetésekkel szemben, az EU-tagállamok egyre kevésbé hajlandóak egymással együttműködni. A saját érdekeiket szolgáló, egymástól eltérő migrációs politikát folytatnak, gyakran a szomszédos országok nyilvánvaló kárára. Ebben a helyzetben rövid távon nem lehetséges egy átfogó és koherens európai menedékjogi politika kialakítása, az Európai Bizottság erre irányuló erőfeszítései ellenére sem.
Hiányzik az együttműködéshez szükséges bizalom, amelyet egy hosszú és fáradságos folyamat révén kell újra kiépíteni.
A bizalom hiánya azért jelent nagy gondot, mert az európai vezetők legfőbb prioritásának egy átfogó politika kialakítására kellene irányulnia, ami nélkül az unió nem maradhat fenn. A mostani menekültválság nem egyszeri, rövid távon lezajló esemény, a belátható jövőben fokozottabb migrációs nyomás alakulhat ki számos ok miatt: az Európa és Afrika közötti demográfiai és gazdasági egyensúlytalanság, a szélesebb régióban tapasztalható, véget nem érő konfliktusok, illetve a klímaváltozás drámai hatásai következtében.
A problémákat más államokra, mások kárára áthárító migrációs politika, mint például a határon történő kerítésépítés nemcsak tovább töredezi az uniót, hanem súlyos károkat okoz az európai gazdaság számára, illetve az alapvető emberi jogok érvényesülése szempontjából is.
*
Milyen lenne a migrációs válság átfogó megközelítése, amely garantálná, hogy évente legalább 300 ezer, a Közel-Keletről érkező menekült (nem gazdasági migráns) Európában – és remélhetőleg a világ más országaiban – történő befogadását? Ez már elég nagy keretszám ahhoz, hogy meggyőze a valódi menedékkérőket arról, hogy ne kockáztassák életüket a Földközi-tengeren való átjutással, különösen akkor, ha illegális úton érik el Európát. Az illegális bevándorlás ugyanis megfosztaná őket attól a jogtól, hogy valódi menedékkérőknek tekintsék őket.
Ez szolgálhatna alapul ahhoz, hogy Európa biztosítsa a szükséges forrást a menekülteket jelentős számban befogadó, Európán kívüli országok támogatására, ahol a menekültek ügyeit intéző központokat hoznának létre. Továbbá ez szolgálhat alapul egy tényleges uniós határőrség felállítására; a menedékjogi eljárások lefolytatásával és a menedékkérők integrálásával, illetve a menedékjogra nem jogosultak visszaszállításával kapcsolatos közös elvek kialakítására; valamint a Dublin III. szabályozás újratárgyalására annak érdekében, hogy az EU-n belül tisztességesebb módon osszák el a menedékjog nyújtásából fakadó terheket.
© AP / Anja Niedringhaus
A válságra adott jelenlegi széttöredezett válaszlépéseket, amelyek az EU és Törökország közötti, a menekülthullám megállítására vonatkozó megállapodásban csúcsosodtak ki, négy alapvető hiba jellemzi.
- Először is, ez nem egy valódi európai reakció: a Törökországgal való megállapodást Angela Merkel német kancellár tárgyalta meg.
- Másodsorban, az európai válaszlépések súlyosan alulfinanszírozottak.
- Harmadsorban, ezek Görögországot de facto olyan menekültgyűjtőhellyé alakították át, amely ehhez nem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával.
- Végül, a válaszlépések nem önkéntes alapon történnek: olyan kvótákat próbálnak központilag megszabni, amelyeket sok tagállam radikálisan ellenez, továbbá a menekülteket olyan országokban telepítenék le, ahol nem látnák szívesen őket, és ahová ők nem is akarnak menni, miközben Törökországba szállítanak vissza olyanokat, akik illegálisan jutottak be Európába.
A Törökországgal aláírt megállapodás már a július 15-i puccskísérlet előtt is súlyos problémákat vetett fel, amelyek Európa jövőjét még bizonytalanabbá tették. A megállapodás, látszólag, sikernek tűnhet, mivel a balkáni útvonal jórészt elzáródott, és a Görögországba érkező menekültek száma jelentősen csökkent. A menekülthullám így a veszélyesebb Földközi-tengeri útvonalra került át. Ugyanakkor alapvetően tévesek voltak az EU-török megállapodással kapcsolatos előfeltevések, miszerint a menedékkérőket legálisan visszaszállíthatják majd Törökországba. A görög bíróságok és a menedékjogi kérdésekben eljáró testületek ugyanis folyamatosan azt állapítják meg, hogy Törökország nem „biztonságos harmadik ország” a legtöbb szíriai menedékkérő számára. Ezt a helyzetet a puccskísérlet várhatóan tovább erősít.
Mindeközben az EU-török megállapodást, amely azon az előfeltevésen alapult, hogy a menekültek jogait pénzügyi és politikai szívességekre lehet elcserélni, még szélesebb körben is mintának tekintik. Júniusban ugyanis az Európai Bizottság arra szólított fel, hogy az afrikai partnerországok esetében a fejlesztési támogatásokat a migráció visszaszorításának végrehajtásától tegyék függővé. Ez azonban sérti azokat az értékeket és alapelveket, amelyeknek irányt kellene szabniuk az EU számára, szakít a fejlesztési támogatások évtizedes gyakorlatával, áruvá alacsonyítja mind a menekülteket.
Az afrikai, illetve más országokkal való megállapodás nem alapulhat azon, hogy ha megállítják a migránsok Európába özönlését, akkor megtehetnek bármit, ami szeretnének.
Ez a megközelítés mindenkinek ártalmas, nemcsak morális, de politikai és gazdasági szempontból is.
Egy tisztességes, ugyanakkor pragmatikus megállapodás az Afrikában történő olyan fejlesztésekre fókuszálna, amelyek generációkon átívelően kezelnék a migrációnak alapvető és meghatározó okait.
*
Az EU jelenlegi megközelítésének hatékony alternatívája hét pillérre támaszkodhatna.
- Először is, az EU-nak és a világ többi részének jelentős számú menekültet kellene befogadnia biztonságos és rendezett módon, közvetlenül a frontországokból, ami jóval elfogadhatóbb lenne a közvélemény számára, mint a jelenlegi zűrzavaros helyzet. Ha az EU olyan kötelezettséget vállalna, hogy évente csak 300 ezer menekültet fogadna be, és amihez a világ más országai is csatlakoznának, akkor a valódi menedékkérők elég jónak ítélnék meg esélyeiket az Európába jutásra ahhoz, hogy ne a menedékjog elveszítésével járó illegális utat válasszák. Ha ez még azzal is kiegészülne, hogy a nagyobb mértékű segélyek révén a frontországokban javulnának az életkörülmények, akkor nem is volna menekültválság. A gazdasági migránsok problémája azonban ezzel sem oldódna meg.
- Ezzel eljutunk a második ponthoz: az EU-nak vissza kell szereznie a határai feletti ellenőrzést. Annál szinte semmi sem rémiszti meg jobban a közvéleményt, mint amikor kaotikus jeleneteket lát. Tizenöt hónappal a válság akut fázisának kezdete után továbbra is zűrzavaros a helyzet Görögországban és a Földközi-tenger térségében. Több mint 50 ezer menekült nyomorogva él rosszul szervezett, sebtiben felhúzott táborokban szerte Görögországban.
© MTI / EPA / Jánisz Koleszidisz
A közvélemény látja az erről szóló képsorokat, és azon csodálkozik, hogy a gazdag és hatalmas EU nem képes a háború elől menekülő gyermekek és asszonyok alapvető emberi ellátását sem biztosítani. Mindeközben a világ legfejlettebb hadiflottái képtelenek megmenteni a Földközi-tengeren átkelőket. A vízbe fúltak száma 50 százalékkal nőtt idén. A helyzet cinikus magyarázata – miszerint az EU elrettentő célzattal szándékosan engedi, hogy ilyen katasztrófa alakuljon ki – még aggasztóbb.
Ezt a helyzetet azzal lehetne azonnal javítani, ha Görögország és Olaszország elegendő támogatást kapna a menedékkérők ellátására, ha a hadihajók elsődleges feladata a menekültek felkutatása és mentése lenne, nem pedig a határok komolytalan „védelme”, illetve ha végrehajtanák azt a korábbi ígéretet, amely szerint 60 ezer menedékérőt telepítenének át Görögországból és Olaszországból az EU más tagállamaiba.
- Harmadrészt, az EU-nak elő kell teremtenie azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek biztosítják az EU előtt tornyosuló kihívások kezelését. Évek óta az EU-nak egyre több kötelezettséget kellett finanszíroznia a rendelkezésre álló források csökkenése mellett. 2014-ben a tagállamok és az Európai Parlament abban állapodott meg, hogy csökkentik az EU költségvetését, és annak felső limitjét a tagállamok GDP-jének csekély, 1,23 százalékos szintjében határozták meg a 2020-ig terjedő időszakban. Ez tragikus következményekkel járó hiba volt. Ekkora méretű költségvetéssel az EU nem marad fenn.
Évente legalább 30 milliárd euróra lenne szüksége az EU-nak ahhoz, hogy egy átfogó menedékjogi tervet tudjon kidolgozni. Ezekre a forrásokra mind az unión belül – a hatékony határőrizeti és menedékjogi szervek létrehozására, a tisztességes befogadási feltételek és menedékjogi eljárások, illetve az integráció lehetőségnek biztosítására – mind az unión kívül szükség van, hogy támogatni lehessen a menekülteket befogadó országokat, és elősegítsék a munkahelyteremtést szerte Afrikában és a Közel-Keleten. A megfelelő méretű határőrizeti és menedékjogi szervek működtetése egyedül 15 milliárd euróba kerülhet.
Bár 30 milliárd euró hatalmas összegnek tűnhet, azonban jóval kisebbnek látszik, ha az elhúzódó válság politikai, humánus és gazdasági költségeit nézzük. Fennáll például az a valódi veszély, hogy a nyitott belső határok schengeni rendszere felbomlik. A Bertelsmann Alapítvány becslése szerint Schengen megszűnése önmagában évente 47 és 140 milliárd euró közötti veszteségét okozna az EU GDP-jében. (A Bertelsmann Alapítvány számításai szerint Schengen megszűnése 10 év alatt mintegy 470 milliárd euróval, vagy évi 47 milliárd euróval csökkentené az EU GDP-jét. A pesszimistább forgatókönyv szerint az importárak 3 százalékkal emelkednének. Az összesített GDP-kiesés mértéke így 10 év alatt 235 milliárd euró lenne Németországban, 244 milliárd Franciaországban, míg az EU-ban 1,4 ezer milliárd, vagyis 140 milliárd euró évente.)
A jelenlegi megközelítés azon alapul, hogy az EU költségvetéséből mindig csak minimális összegeket csoportosítanak át, és aztán arra kérik a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá a különböző dedikált pénzügyi eszközökhöz (Turkish Facility, illetve Trust Fund for Syria), amelyek a Törökországnak nyújtandó pénzügyi kompenzációt, illetve a szíriai válságra válaszul a nemzetközi szervezetek és a térségbeli országok uniós támogatását szolgálják. Ezek az alapok azonban csak átmeneti megoldást jelenthetnek, mivel se nem fenntarthatóak, se nem elég nagyok ahhoz, hogy megfelelően finanszírozzanak olyan erőfeszítéseket, amelyek nagyobbak és kiterjedtebbek a rendelkezésre álló eszközök mértékéhez képest.
Ezek az alapok hatásos eszközök lehetnek rövid távon ahhoz, hogy átcsoportosítsanak forrásokat, és lehetővé tegyék azt, hogy a tagállamok több forrást nyújtsanak egy adott speciális célra. Ám ezek az alapok rávilágítanak a jelenlegi rendszer alapvető hiányosságára is, nevezetesen arra, hogy minden lépésnél a tagállamok éppen adott jóindulatától függenek.
Annak érdekében, hogy rövid távon a szükséges forrásokat elő lehessen teremteni, az EU-nak jelentősebb összeget kellene elkülönítenie erre a célra. Ez viszonylag kisméretű uniós költségvetéssel megtámogatott jelentős adósságfelvétellel biztosítható, ahelyett, hogy évről évre nem elegendő összegeket különítenek el erre a célra.
Jelenleg az EU amellett áll ki, hogy viszonylag alacsony összegű adósságokat halmoz fel költségvetésének mérete miatt, ezért az uniós költségvetés esetében tőkeáttételt kell alkalmazni, ahogy minden szuverén kormányzat teszi a világban. Az évente biztosított csekély források helyett, a program elején befektetett nagyobb összeg segítségével az EU hatékonyabban tudna reagálni a menekültválság legveszélyesebb következményei közül néhányra, illetve meg tudná előzni a legsúlyosabb következményeket is. Toldozgatás-foltozgatás helyett, határozott forrásbefektetéssel van csak esély a válság kezelésére.
A válságba beletartozik a tagállamokban kialakult bevándorlóellenes hangulat is, amely erősítette az autokrata politikai pártokat, illetve fokozta azok reménytelenségét, akik tragikus helyzetükben Európában szeretnének menedéket találni, de jelenleg a közel-keleti befogadó országokban a társadalom perifériájára szorultak, vagy görögországi tranzitállomásokon rekedtek.
© AFP / Oliver Bunc
Ha jelentős kezdeti befektetéseket hajtanának végre a határvédelemben és a tengeri mentőműveletek vonatkozásában, valamint a menedékjogi eljárások és a menekültek tisztességes és emberséges oltalma terén, akkor talán mód nyílna arra, hogy a gazdaság, a politika és a szociális szféra dinamikája a xenofóbia és az elégedetlenség felől olyan konstruktív fejlemények felé mozduljon el, amelynek mind a menekültek, mind a befogadó országok haszonélvezői lennének. Hosszú távon ez csökkenti majd azt az összeget, amelyet Európának a menekültválság kezelésére, illetve az abból történő kilábalásra kell költenie.
Ennek finanszírozásához előbb vagy utóbb új európai adókat kell kivetni. Az addig is jelentkező igényeket részben a már létező uniós pénzügyi eszközök – Fizetési Mérleg Támogatás, Makropénzügyi Támogatás és az Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmus (EFSM) – fel nem használt hiteleiből lehetne fedezni. A fenti eszközökben összesen több mint 50 milliárd euró értékű fel nem használt hitel érhető el. Ezeket a pénzügyi eszközöket újra kell tervezni, és mandátumukat ki kell bővíteni, ami jelentős ellenállásba ütközik majd. A fenti összeg azonban jól mutatja, hogy az EU mekkora mértékű fel nem használt pénzügyi kapacitással rendelkezik.
Az euróválság tetőpontján a tagállamok képesek voltak megteremteni a politikai akaratot arra, hogy olyan új eszközöket hozzanak létre, amelyek erősítették az EU pénzügyi erejét. A később Európai Stabilitási Mechanizmussá (ESM) váló EFSM, egy év alatt mintegy 500 milliárd euróra növelte az EU hitelfelvételi kapacitását, ami azt bizonyítja, hogy ha megvan a szükséges akarat, akkor megoldhatóak a nehézségek. Ezeknek az eszközöknek esetében azonban három korlátozó tényező áll fenn: jórészt kormányköziek, valamint a tagállamok, nem pedig az EU költségvetésének garanciáján alapulnak, ugyanis az uniós büdzsé túl kicsi ahhoz, hogy egy ekkora mértékű hitelfelvételt lehetővé tegyen. Másrészt a tagállamok részéről történő egyhangú felhatalmazást követelik meg, illetve harmadrészt lényegében arra találtattak ki, hogy pénzt hitelezzenek más tagországoknak, ahelyett hogy az EU nevében tényleges pénzköltést tennének lehetővé.
Ebből a helyzetből egyetlen kiút látszik: a megoldás mellett elkötelezett tagországok olyan koalíciója, amely nem igényel egyhangú döntést.
Ezek a kezdeményezések az EU költségvetésének mélyebb reformját idézhetik elő. Ezért tűnt biztatónak tavaly Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter páneurópai üzemanyagadóra tett javaslata. Nem sokkal később azonban világossá vált a kezdeményezés korlátja, amikor Schäuble az EU ki nem használt kölcsönfelvételi kapacitásának hasznosítása ellen emelte fel szavát.
Tagadhatatlan, hogy most az Európai Unió lényege és léte forog kockán. Felelőtlenség és a kötelességek elhanyagolásának megbocsájthatatlan bűne lenne, ha anélkül hagynánk szétesni az EU-t, hogy nem próbáljuk meg az uniós pénzügyi források hasznosítását. Nemzeti vészhelyzetek esetén a kormányok kötvényeket bocsátottak ki. Mikor kellene az EU-nak felhasználnia a jórészt érintetlen hitelfelvételi kapacitását, ha nem egy olyan pillanatban, amikor az unió léte került végzetes veszélybe? Ennek a lépésnek további előnye lenne, hogy biztosítaná az európai gazdaság szükséges élénkítését is. Miután jelenleg a kamatráták történelmi mélyponton vannak, így most különösen kedvező alkalom kínálkozik az adósságfelvételre.
- Negyedrészt, a válságot arra lehetne felhasználni, hogy a határok védelme, a menedékkérelmek elbírálása és a menekültek elhelyezése terén közös európai mechanizmusok alakuljanak ki. Történt már előrelépés ezen a területen: az Európai Parlament júliusban elfogadta az Európai Határ- és Parti Őrség létrehozására vonatkozó jogszabályt. A Dublin III. szabályozás – amely meghatározza, hogy melyik ország felelős a menedékkérők ügyének elbírálásáért és azok befogadásáért – azonban megakadályozza, hogy szolidaritás alakuljon ki az EU-tagállamok között, hiszen a terhek legnagyobb részét arra az országra helyezi, ahol az adott menedékkérő elsőként lépett be az unióba. Ezt a szabályozást szükséges lenne újratárgyalni.
Ezen a téren egy európai megoldás körvonalazódik Görögországban, ahol az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) de facto megvizsgálja a menedékkérelmeket annak érdekében, hogy ezzel segítse a túlterhelt görög hatóságokat. Egy egységes európai menedékjogi eljárás nem ösztönözné többé a menedékkérőket arra, hogy egyszerre több tagállamban is menedékjogért folyamodnak, illetve erősítené a tagállamok közötti bizalmat is.
- Ötödrészben, amikor a kérelmezők jogát elismerik a menedékjogra, szükség lenne egy olyan mechanizmusra, amely közös egyetértés alapján helyezi el a menekülteket Európán belül. Döntő fontosságú lesz az EU számára, hogy újragondolja a halva született letelepedési és áthelyezési programok végrehajtását. Az Európai Bizottság által júliusban beterjesztett új javaslatai már ebbe az irányba mutatnak. Az unió nem tudja kikényszeríteni, hogy a tagállamok vagy a menekültek részt vegyenek ezekben a programokban. A menekültek elhelyezésének önkéntes alapon kell történnie. Egy megfelelő mechanizmus révén világossá válhatnak a menekültek és a befogadó közösségek preferenciái, így a menekülteknek esélyük lenne oda kerülni, ahová szeretnének, és ahol szívesen látják őket. Az EASO által kidolgozott tervek ebbe az irányba mutatnak.
Fontos lenne, hogy ezeket a programokat az érintett közösségek magukénak tekintsék.
Polgármesterek szerte Európában jelezték készségüket arra, hogy tragikus helyzetben lévő menekülteket befogadjanak, azonban sokszor a nemzeti kormányzatok akadályozzák ezeket a törekvéseket. A köz- és a magánszféra által finanszírozott programok – amelyben egyének kis csoportja, közösségi szervezetek és cégek támogatják pénzügyileg és más módon, így például az oktatás és az álláskeresés terén az újonnan érkezőket – húzhatnak hasznot a polgárok kiaknázatlan jóakaratából szerte Európában.
A kanadai modell jó példával szolgálhat, bár az ország földrajzi kontextusa eltér Európáétól. Mindössze négy hónap alatt 25 ezer szíriai menekültet fogadott be Kanada, és a köz-, valamint a magánszféra együttműködésén alapuló programok, illetve helyi civil szervezetek segítségével integrálta őket. A kormányzat azt is bejelentette, hogy további 10 ezer szíriai menekültnek ad menedékjogot, így 2016-ban összességben 44 ezer menekültet fogad be. (Ugyanakkor Kanada évente összességében 300 ezer migránst fogad be, ami az EU esetében évi 4,5 millió migráns befogadásával lenne egyenértékű.)
A menekültek betelepítésére vonatkozó kanadai eljárás hosszú idő alatt finomodott, és még déli szomszédjának nagyon alapos biztonsági előírásainak is megfelel. A szíriai menedékkérők ügyének részletekbe menő elbírálását mintegy 500 konzuli és katonai tisztviselő hajtotta végre. A párizsi és brüsszeli terrorcselekmények ellenére is a közvélemény és a kanadai média is pozitívan fogadta ezeket az intézkedéseket. A siker meghatározó eleme volt az eltökélt politikai vezetés, a menekülteket befogadó helyi közösségekkel való szoros együttműködés, az alapos átvilágítási és letelepedési eljárások, valamint az elkerülhetetlen problémákkal való szembenézés. Hasonlítsuk össze a kanadai helyzetet az európaival, és képet kaphatunk arról, hogy az EU-nak milyen hosszú utat kell még megtennie.
- Hatodsorban az EU-nak a nemzetközi közösséggel együtt nagyvonalúbban kellene támogatnia a menekülteket befogadó, unión kívüli országokat, mint ahogy azt most teszi. A szükséges támogatás egyrészt pénzügyi jellegű, amivel az olyan országok, mint Jordánia megfelelő iskoláztatást, lakhatást, képzést és egészségügyi ellátást tudna biztosítani a menekültek számára.
Másrészt ez a támogatás a kereskedelmi könnyítések formájában valósulhatna meg, amivel az érintett országok mind a menekültek, mind saját polgáraik számára munkahelyeket tudnának biztosítani. Nincs értelme annak, hogy Európa több mint 200 milliárd eurót fordítson 2015-2020 között arra, hogy a saját területén belül kezelje a válságot – hiszen ekkora az az összeg, amelyet a tagállamok a tervek szerint menekültek befogadására és integrálására költenének el –, miközben az összeg töredékének külföldön történő felhasználása kezelhető mértékűvé tenné a migrációs helyzetet.
Hasonlóképpen, az EU-nak bőkezűbbnek kell lennie Afrika támogatásában is. Nyilvánvalóan nem elégséges, hogy a migráció kontrolljáért cserébe pénzügyi segélyt kínál fel, ahogy az az Európai Bizottság júniusi javaslatában olvasható. Ez a megközelítés csak arra jogosítja fel az afrikai vezetőket, hogy a migrációt Európával szembeni fenyegetésként kezeljék, ahogy azt Erdogan is tette. Ehelyett a valódi fejlesztési kérdésekre, a szabadkereskedelemre, jelentős mértékű beruházásokra és a korrupció felszámolására vonatkozó kötelezettségvállalásokra kellene a hangsúlyt helyezni.
Néhány európai vezető egy afrikai Marshall-tervre szólított fel. Ez egy nagyvonalú törekvés. Amikor azonban a konkrétumokról esik a szó, Európa nagyon messze van ettől a víziótól. A II. világháború után az Egyesült Államok éves GDP-jének 1,4 százalékát fektette négy éven át Európa újjáépítésébe. Az eredeti Marshall-tervnek megfelelő mértékű mostani uniós befektetés évente négy éven át mintegy 270 milliárd eurónyi összeget feltételezne. Ettől a mértéktől azonban nagyon messze vagyunk.
- A hetedik és egyben utolsó pillére a jelenlegi uniós irányvonal alternatívájának az, hogy az idősödő európai népesség ismeretében az EU-nak lényegében egy olyan környezetet kell kialakítania, amelyben a gazdasági migrációt, gyakorlatias módon, az európai népek érdekében lehetne felhasználni. Merkel kancellár tágra nyitotta a menekültek előtt Németország kapuit, azonban nagylelkű lépése nélkülözte a megfelelő átgondoltságot, nem vette figyelembe a döntése által kiváltott szívóhatást. A több mint egymillió menedékkérő hirtelen áradata túlterhelte a hatóságok kapacitását, és a közvéleményt a migránsok ellen fordította.
Az EU-nak most sürgősen korlátoznia kell az újonnan érkezők beáramlását, amit csak a gazdasági migránsokkal szembeni diszkriminációval tud megvalósítani.
A migráció által eredményezett elérhető előnyök jóval felülmúlják a bevándorlók integrálásának költségeit. A képzett gazdasági bevándorlók fokozzák a termelékenységet, növekedést idéznek elő, és a befogadó ország abszorpciós kapacitását növelik. Az eltérő származású emberek eltérő képzettséget, ismereteket hoznak magukkal, hozzájárulásuk főként azokból az innovációkból adódik, amelyeket a saját specifikus képzettségük révén képesek megvalósítani. Számos történeti bizonyíték támasztja ezt alá, kezdve a hugenották első ipari forradalomhoz való hozzájárulásával, azzal, hogy a szövést meghonosították Angliában. Minden ilyen bizonyíték azt a konklúziót erősíti, hogy a migránsok jelentős mértékben képesek elősegíteni az innovációt és a fejlődést, ha erre esélyt kapnak.
Ennek a hét elvnek, megvalósítása esetén, lényeges szerepe lehet a közvélemény félelmeinek csökkentésében, a menedékkérők kaotikus áradata megfékezésében, az újonnan érkezők integrálása biztosításában, valamint a közel-keleti és afrikai országokkal való kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakításában és Európa nemzetközi emberiességi kötelezettségeinek teljesítésében.
A menekültválság nem az egyedüli krízis, amellyel Európa szembenéz, azonban ez a legszorongatóbb. Ha pedig az unió jelentős előrelépést tudna elérni a menekültek ügyében, akkor az könnyebbé tenné a többi válság megoldását is, kezdve a folyamatos görög adósságválságtól, a Brexit okozta problémákon át, az Oroszország által jelentett kihívásokig. A nehéz feladvány minden egyes darabját a helyére kell tenni, ám a siker esélyei csekélyek. Amíg azonban esély mutatkozik egy olyan stratégiára, amely biztosíthatja, hogy fennmaradjon a békét garantáló és fontos morális elvek alapján működő Európai Unió, addig nem szabad feladni a reményt, addig érdemes nehéz döntéseket igénylő közös erőfeszítéseket tenni.
Az írás először a Foreign Policy c. folyóiratban jelent meg.
http://hvg.hu/gazdasag/20160726_Soros_Gyorgy_Europa_menekultvalsag_elemzes
2017. július 7., péntek
Nemzeti önazonosság megőrzése - Párbeszédre van szükség az Alkotmánybíróság szerint
Jogi Fórum / MTI 2017.06.30.
A magyar Alkotmánybíróság Európában elsőként fogalmazta meg tavaly év végi határozatban, hogy a nemzeti önazonosság megőrzéséhez párbeszédre van szükség az Európai Unióban - mondta Sulyok Tamás, a testület elnöke a georgiai Batumiban, az európai alkotmánybíróságok XVII. konferenciáján.
Az Alkotmánybíróság közleményében idézte Sulyok Tamást, aki úgy fogalmazott: az Alkotmánybíróság ezzel "egyszerre tett hitet mind a magyarságunk, mind az európaiságunk megőrzése mellett".
Közölték: Sulyok Tamás a nemzetközi konferencia előadójaként Georgiában hangsúlyozta: az alapjogok védelmében az európai alkotmánybíróságoknak erős és jól működő hálózatot kell kialakítaniuk és működtetniük.
Az új globális kihívások egyértelműen jelzik, hogy az alapjogok hatékony védelme rendkívül fontos, ez azonban "nem képzelhető el az együttműködő, egyúttal erős és nemzeti identitásukat őrző tagállamok nélkül" - emelte ki.
Meglátása szerint a párbeszédet a tagállamok alkotmánybíróságainak és legfelsőbb bíróságainak, illetve az Európai Unió Bíróságának folyamatosan fenn kell tartaniuk, mivel közös cél érdekében munkálkodnak.
Az EU alapjogvédelmi rendszere, illetve az Európai Unió Bírósága jelenleg hatékonyan biztosítja az alapvető jogok érvényesülését. Az Alkotmánybíróságnak azonban "mögöttes felelőssége" van - írták az elnököt idézve -, közbe kell lépnie, ha az emberi méltóság, más alapjog lényeges tartalma, illetve Magyarország szuverenitása vagy nemzeti identitása sérül.
Az Alkotmánybíróság tavaly november 30-án tette közzé határozatát, amelynek alapján vizsgálhatja, hogy az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, más alapvető jogot, vagy Magyarország szuverenitását, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonosságát.
Székely László, az alapvető jogok biztosa kért alkotmányértelmezést a menekültek tömeges áthelyezését lehetővé tévő uniós kvótarendszer miatt.
A magyar kormány 2015 decemberében fordult a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságához, hogy kérje a kötelező bevándorlási kvóta megsemmisítését.
A menedékkérők elosztását célzó uniós mechanizmus ellen benyújtott magyar és szlovák keresetet május 10-én tárgyalta az Európai Unió Bírósága. Szakértők szerint az ügyben ősszel vagy legkésőbb télen várható ítélet.
http://www.jogiforum.hu/hirek/37870
A magyar Alkotmánybíróság Európában elsőként fogalmazta meg tavaly év végi határozatban, hogy a nemzeti önazonosság megőrzéséhez párbeszédre van szükség az Európai Unióban - mondta Sulyok Tamás, a testület elnöke a georgiai Batumiban, az európai alkotmánybíróságok XVII. konferenciáján.
Az Alkotmánybíróság közleményében idézte Sulyok Tamást, aki úgy fogalmazott: az Alkotmánybíróság ezzel "egyszerre tett hitet mind a magyarságunk, mind az európaiságunk megőrzése mellett".
Közölték: Sulyok Tamás a nemzetközi konferencia előadójaként Georgiában hangsúlyozta: az alapjogok védelmében az európai alkotmánybíróságoknak erős és jól működő hálózatot kell kialakítaniuk és működtetniük.
Az új globális kihívások egyértelműen jelzik, hogy az alapjogok hatékony védelme rendkívül fontos, ez azonban "nem képzelhető el az együttműködő, egyúttal erős és nemzeti identitásukat őrző tagállamok nélkül" - emelte ki.
Meglátása szerint a párbeszédet a tagállamok alkotmánybíróságainak és legfelsőbb bíróságainak, illetve az Európai Unió Bíróságának folyamatosan fenn kell tartaniuk, mivel közös cél érdekében munkálkodnak.
Az EU alapjogvédelmi rendszere, illetve az Európai Unió Bírósága jelenleg hatékonyan biztosítja az alapvető jogok érvényesülését. Az Alkotmánybíróságnak azonban "mögöttes felelőssége" van - írták az elnököt idézve -, közbe kell lépnie, ha az emberi méltóság, más alapjog lényeges tartalma, illetve Magyarország szuverenitása vagy nemzeti identitása sérül.
Az Alkotmánybíróság tavaly november 30-án tette közzé határozatát, amelynek alapján vizsgálhatja, hogy az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, más alapvető jogot, vagy Magyarország szuverenitását, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonosságát.
Székely László, az alapvető jogok biztosa kért alkotmányértelmezést a menekültek tömeges áthelyezését lehetővé tévő uniós kvótarendszer miatt.
A magyar kormány 2015 decemberében fordult a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságához, hogy kérje a kötelező bevándorlási kvóta megsemmisítését.
A menedékkérők elosztását célzó uniós mechanizmus ellen benyújtott magyar és szlovák keresetet május 10-én tárgyalta az Európai Unió Bírósága. Szakértők szerint az ügyben ősszel vagy legkésőbb télen várható ítélet.
http://www.jogiforum.hu/hirek/37870
2017. június 30., péntek
Nyolc pont Horthy Miklós történelmi felelősségéről
KERPEL-FRONIUS ÁDÁM LACZÓ FERENC 2017.06.30. 13:53
Horthy vezérkultuszának kliséi napjainkban is visszaköszönnek. Pár napja épp Orbán Viktor nevezte kivételes államférfiúnak. Az ilyen megnyilvánulásokra azonban nem a kiegyensúlyozott és hiteles értékelés a szokásos felelet, hanem a kormányzó démonizálása. Horthy szerepének kiegyensúlyozott elemzéséhez egyidejűleg kell meghaladnunk a kritikátlanságot és a démonizálást. De a kiegyensúlyozottság nem egyenlő az értékelés semlegességével: Horthy morális felelőssége párhuzamba állítható a politikaival.
1. Horthy személyisége
Horthy Miklós nem készült politikusnak, politikai érdeklődése és képességei is meglehetősen korlátozottak voltak. Magyarország első világháborút követő összeomlása váratlanul juttatta hatalomba. Bár az ideológiák korában emelkedett fel, nem volt koherens politikai ideológiája. Alapvetően szabadságellenes és etnikai alapú, ugyanakkor meglehetősen zavaros konzervativizmust képviselt. Egyfajta magyar konzervativizmust, mely forradalom-, demokrácia- és egyenlőségellenes volt. Eközben – vezérkultusza ellenére – sokkal inkább volt befolyásolható és lavírozó személyiség, mint koncepciózus és karakán államférfi.
2. Horthy rezsimje
A Horthy nevével fémjelzett tekintélyelvű rezsim a két világháború közti Európa jellegzetes terméke volt; számos párhuzamos jelenségre bukkanhatunk más országokban is. Horthy korántsem volt teljhatalmú diktátor. Magyarország a kormányzó uralkodása alatt modernizálódott ugyan, de a hivatalosságot a modern világ alapvető jelenségeivel szembeni fenntartások és ellenérzések jellemezték. Horthy nem épített fasiszta rendszert, eleve nem vágyott tömegmozgalmakra. Nézeteitől és ideáljaitól mindkettő idegen volt. Ellenforradalmár volt, a szónak inkább 19., mint 20. századi értelmében: az ellenforradalom számára a modern forradalmak vívmányainak elutasítását jelentette, nem jobboldali tükörképét. Etnicista volt, de nem népi. Rezsimje fennállásának második felében azonban folyvást radikalizálódott. Horthy uralkodásának negyedszázadát semmi értelme kettévágni – épp hogy az 1919-től 1944 őszéig tartó radikalizációs folyamatot érdemes szemügyre vennünk.
3. Zsidóellenesség
A zsidóellenesség a korszak állandó eleme, a hatalmi elit nézeteinek szerves és teljes nyíltsággal képviselt része volt. A magyar zsidók diszkriminációját már az 1920-as numerus clausus törvénybe foglalta, melyet később számos ún. zsidótörvény és zsidóellenes intézkedés követett. A zsidóellenes politikák idővel, főként 1938 után egyre radikalizálódtak, és ezzel Horthy semmilyen módon nem állt szemben. A zsidósággal kapcsolatban hangoztatott vélekedésekből ugyan nem vezethető le közvetlenül a második világháború idején megvalósított népirtás, ám ami ennél fontosabb, komolyabb feszültség vagy ellentmondás sincs e vélekedések és az emberiség elleni bűncselekmény között.
4. Határrevíziós törekvések
A határrevízió Horthy rendszerének alapcéljai között szerepelt. Ebben Horthy csak részleges és időleges sikereket ért el. Az etnikai revízió elvének képviselete ugyan következetes volt, de az etnikai homogenitás eszméjére épült, és így erősítette az etnikai radikalizmust. 1938 és 1941 között az ország területileg terjeszkedett, saját polgárainak jelentős csoportjait viszont egyre jobban kirekesztette. Horthy nem a történelmi, soknemzetiségű ország helyreállításán dolgozott (ennek a nemzetállamok korában nem is igen lett volna realitása), és végül az etnikai határok felállításában is kudarcot vallott.
5. 1944 előtti háborús bűnök
A Horthy által vezetett rezsim már 1944 előtt is több háborús bűnért vált felelőssé. Ezek közül kiemelkednek a magyar hatóságok által kezdeményezett, Kamenyec-Podolszkijban elkövetett tömegmészárláshoz vezető deportálások, a bácskai vérengzések és a magyar honvédség szovjetunióbeli megszállói tevékenysége során elkövetett atrocitások, az ott élő zsidók meggyilkolásában való részvétel. A munkaszolgálat intézménye szintén a radikalizálódó antiszemitizmus terepe volt. Keretében sok tízezren lelték erőszakos halálukat. Az intézmény története ugyanakkor ambivalens, hiszen nem kevesen végül éppen azért kerülték el a majdnem biztos halált jelentő deportálást, mert munkaszolgálatosok voltak.
6. Magyarország és a holokauszt
1944 elején a magyarországi zsidóság Közép-Európa legjelentősebb zsidó közössége volt. Tagjaik közül a legtöbben abban a hitben éltek, hogy túlélik a háborút. Fél évvel később már a meggyilkolt magyar zsidók alkották Auschwitz-Birkenau teljes történetének legnagyobb áldozati csoportját.
Magyarország a zsidóüldözésekért több szomszédjával, így Szlovákiával, Horvátországgal vagy Romániával is összevethető módon volt felelős. Szlovákia az Auschwitzba való tömeges deportálásokat elsőként, Magyarország pedig az azt utoljára végrehajtó ország – a kettő között a felelősség tekintetében nem lehet és nem is szabad érdemi különbséget tenni. A keleten terjeszkedő román állami szervek szintén korábban, ráadásul teljességgel saját akaratukból és saját eszközeikkel gyilkoltak százezreket. A román állam magterületein élő zsidó lakosokat azonban később sem szolgáltatták ki a náci vezetésnek. A magyar elkövetők részvétele ettől jelentősen eltér: miközben kisebb volt a közvetlenül magyar kézhez fűződő gyilkosságok száma, az áldozatok száma és aránya is magasabb volt a romániainál.
Ezt a különbséget jól illusztrálja sok ezer erdélyi, magyar anyanyelvű zsidó sorsa is. Míg Észak-Erdélyben nagy részük – nem utolsósorban a Romániában gyors ütemben radikalizálódó, egyre erőszakosabb antiszemitizmus miatt – eleinte lelkesen fogadta a magyar csapatok bevonulását, hamarosan rá kellett döbbenniük, hogy ez a magyar állam már nem azonos a Monarchia korának alapvetően liberális Magyarországával. A zsidótörvények következtében egyik napról a másikra a társadalom peremére kerültek. 1944-ig azonban még így is bíztak abban, hogy Magyarországon mégiscsak nagyobb biztonságban élhetnek majd, mint Romániában. 1944 tavaszán aztán az észak-erdélyi zsidók nagy részét néhány héten belül meggyilkolták, míg a dél-erdélyiek életben maradtak.
7. Horthy 1944-ben
1944 márciusa Horthy személyes történetében is mérföldkő. A helyén maradt, a zsidók védelmében nem lépett fel. Kormányzóként legitimálta a német beavatkozást és az azt követő deportálásokat is.
A magyarországi zsidóság a német megszállás nélkül alighanem túlélte volna a háborút, a tömeges deportálás viszont a magyar fél aktív részvétele nélkül kivitelezhetetlen lett volna. A zsidók kifosztása és deportálása olajozott gépezetként zajlott, részt vett benne a magyar államapparátus és a társadalom jelentős része is. A deportálások leállítására csak 1944 júliusában került sor, mikorra már 437 000 embert deportáltak, csaknem mindnyájukat egyenesen Auschwitz-Birkenauba, nagy többségüket egyenesen a halálukba.
A deportálásokat Horthy elsősorban taktikai okokból állította le. Nyoma sincs feléledő empátiának vagy felelősségérzetnek, sokkal inkább elvtelen külpolitikai lavírozás folyt. 1944 októberének közepével, a nyilas hatalomátvétellel Horthy közvetlen felelőssége megszűnt – a magyar holokauszt nyilasok általi folytatásáért személyét legfeljebb közvetett felelősség terheli. A tényeken mindez nem változtat: a nyilasok által elkövetett minden groteszk kegyetlenség ellenére a magyar holokausztért a legnagyobb felelősség nem őket, hanem az 1944 tavaszán Horthy kinevezésére hatalomba kerülő és általa csak augusztus legvégén leváltott Sztójay-kormányt terheli.
8. Horthy felelőssége
Indokolatlan Horthy szerepének démonizálása. Személyére bizonyos értelemben jobban illik a gonosz banalitása kifejezés, mint Adolf Eichmannra. Ez azonban nem jelenthet elvtelen egyensúlyozást: Horthy érdemi megítélésének kulcskérdése második világháborús politikája és a holokauszthoz való viszonya. Szerepének kritikai vizsgálata a modern magyar történelemmel való foglalkozás minimumához tartozik, felelősségének tisztázása alapvető társadalmi szükséglet.
A népirtást a negyedszázados uralkodása alatt domináló kirekesztő szellem tette elgondolhatóvá. A magyar holokauszt messze legjelentősebb fejezetének végrehajtására kormányzása alatt, az ő hallgatólagos, de perdöntő egyetértésével került sor. A „végső megoldást” ugyan a náci német vezetés kezdeményezte, de Horthy Magyarországa készséges partnernek bizonyult hozzá. Horthy határrevíziós politikája eközben sikertelennek bizonyult, országa pedig – az általa leginkább ellenzett és 1941-ben a nácikkal szövetségben megtámadott – szovjetek kezébe hullott. Az erkölcsi megítélés és a politikai eredmények mérlege azonos irányba leng ki.
Kerpel-Fronius Ádám a berlini Holokauszt Emlékmű tudományos munkatársa, Laczó Ferenc történész, adjunktus a Maastrichti Egyetemen.
http://index.hu/velemeny/2017/06/30/horthy_miklos_holokauszt_felelosseg_konzervativizmus_deportalas_zsidotorvenyek/
Horthy vezérkultuszának kliséi napjainkban is visszaköszönnek. Pár napja épp Orbán Viktor nevezte kivételes államférfiúnak. Az ilyen megnyilvánulásokra azonban nem a kiegyensúlyozott és hiteles értékelés a szokásos felelet, hanem a kormányzó démonizálása. Horthy szerepének kiegyensúlyozott elemzéséhez egyidejűleg kell meghaladnunk a kritikátlanságot és a démonizálást. De a kiegyensúlyozottság nem egyenlő az értékelés semlegességével: Horthy morális felelőssége párhuzamba állítható a politikaival.
1. Horthy személyisége
Horthy Miklós nem készült politikusnak, politikai érdeklődése és képességei is meglehetősen korlátozottak voltak. Magyarország első világháborút követő összeomlása váratlanul juttatta hatalomba. Bár az ideológiák korában emelkedett fel, nem volt koherens politikai ideológiája. Alapvetően szabadságellenes és etnikai alapú, ugyanakkor meglehetősen zavaros konzervativizmust képviselt. Egyfajta magyar konzervativizmust, mely forradalom-, demokrácia- és egyenlőségellenes volt. Eközben – vezérkultusza ellenére – sokkal inkább volt befolyásolható és lavírozó személyiség, mint koncepciózus és karakán államférfi.
2. Horthy rezsimje
A Horthy nevével fémjelzett tekintélyelvű rezsim a két világháború közti Európa jellegzetes terméke volt; számos párhuzamos jelenségre bukkanhatunk más országokban is. Horthy korántsem volt teljhatalmú diktátor. Magyarország a kormányzó uralkodása alatt modernizálódott ugyan, de a hivatalosságot a modern világ alapvető jelenségeivel szembeni fenntartások és ellenérzések jellemezték. Horthy nem épített fasiszta rendszert, eleve nem vágyott tömegmozgalmakra. Nézeteitől és ideáljaitól mindkettő idegen volt. Ellenforradalmár volt, a szónak inkább 19., mint 20. századi értelmében: az ellenforradalom számára a modern forradalmak vívmányainak elutasítását jelentette, nem jobboldali tükörképét. Etnicista volt, de nem népi. Rezsimje fennállásának második felében azonban folyvást radikalizálódott. Horthy uralkodásának negyedszázadát semmi értelme kettévágni – épp hogy az 1919-től 1944 őszéig tartó radikalizációs folyamatot érdemes szemügyre vennünk.
3. Zsidóellenesség
A zsidóellenesség a korszak állandó eleme, a hatalmi elit nézeteinek szerves és teljes nyíltsággal képviselt része volt. A magyar zsidók diszkriminációját már az 1920-as numerus clausus törvénybe foglalta, melyet később számos ún. zsidótörvény és zsidóellenes intézkedés követett. A zsidóellenes politikák idővel, főként 1938 után egyre radikalizálódtak, és ezzel Horthy semmilyen módon nem állt szemben. A zsidósággal kapcsolatban hangoztatott vélekedésekből ugyan nem vezethető le közvetlenül a második világháború idején megvalósított népirtás, ám ami ennél fontosabb, komolyabb feszültség vagy ellentmondás sincs e vélekedések és az emberiség elleni bűncselekmény között.
4. Határrevíziós törekvések
A határrevízió Horthy rendszerének alapcéljai között szerepelt. Ebben Horthy csak részleges és időleges sikereket ért el. Az etnikai revízió elvének képviselete ugyan következetes volt, de az etnikai homogenitás eszméjére épült, és így erősítette az etnikai radikalizmust. 1938 és 1941 között az ország területileg terjeszkedett, saját polgárainak jelentős csoportjait viszont egyre jobban kirekesztette. Horthy nem a történelmi, soknemzetiségű ország helyreállításán dolgozott (ennek a nemzetállamok korában nem is igen lett volna realitása), és végül az etnikai határok felállításában is kudarcot vallott.
5. 1944 előtti háborús bűnök
A Horthy által vezetett rezsim már 1944 előtt is több háborús bűnért vált felelőssé. Ezek közül kiemelkednek a magyar hatóságok által kezdeményezett, Kamenyec-Podolszkijban elkövetett tömegmészárláshoz vezető deportálások, a bácskai vérengzések és a magyar honvédség szovjetunióbeli megszállói tevékenysége során elkövetett atrocitások, az ott élő zsidók meggyilkolásában való részvétel. A munkaszolgálat intézménye szintén a radikalizálódó antiszemitizmus terepe volt. Keretében sok tízezren lelték erőszakos halálukat. Az intézmény története ugyanakkor ambivalens, hiszen nem kevesen végül éppen azért kerülték el a majdnem biztos halált jelentő deportálást, mert munkaszolgálatosok voltak.
6. Magyarország és a holokauszt
1944 elején a magyarországi zsidóság Közép-Európa legjelentősebb zsidó közössége volt. Tagjaik közül a legtöbben abban a hitben éltek, hogy túlélik a háborút. Fél évvel később már a meggyilkolt magyar zsidók alkották Auschwitz-Birkenau teljes történetének legnagyobb áldozati csoportját.
Magyarország a zsidóüldözésekért több szomszédjával, így Szlovákiával, Horvátországgal vagy Romániával is összevethető módon volt felelős. Szlovákia az Auschwitzba való tömeges deportálásokat elsőként, Magyarország pedig az azt utoljára végrehajtó ország – a kettő között a felelősség tekintetében nem lehet és nem is szabad érdemi különbséget tenni. A keleten terjeszkedő román állami szervek szintén korábban, ráadásul teljességgel saját akaratukból és saját eszközeikkel gyilkoltak százezreket. A román állam magterületein élő zsidó lakosokat azonban később sem szolgáltatták ki a náci vezetésnek. A magyar elkövetők részvétele ettől jelentősen eltér: miközben kisebb volt a közvetlenül magyar kézhez fűződő gyilkosságok száma, az áldozatok száma és aránya is magasabb volt a romániainál.
Ezt a különbséget jól illusztrálja sok ezer erdélyi, magyar anyanyelvű zsidó sorsa is. Míg Észak-Erdélyben nagy részük – nem utolsósorban a Romániában gyors ütemben radikalizálódó, egyre erőszakosabb antiszemitizmus miatt – eleinte lelkesen fogadta a magyar csapatok bevonulását, hamarosan rá kellett döbbenniük, hogy ez a magyar állam már nem azonos a Monarchia korának alapvetően liberális Magyarországával. A zsidótörvények következtében egyik napról a másikra a társadalom peremére kerültek. 1944-ig azonban még így is bíztak abban, hogy Magyarországon mégiscsak nagyobb biztonságban élhetnek majd, mint Romániában. 1944 tavaszán aztán az észak-erdélyi zsidók nagy részét néhány héten belül meggyilkolták, míg a dél-erdélyiek életben maradtak.
7. Horthy 1944-ben
1944 márciusa Horthy személyes történetében is mérföldkő. A helyén maradt, a zsidók védelmében nem lépett fel. Kormányzóként legitimálta a német beavatkozást és az azt követő deportálásokat is.
A magyarországi zsidóság a német megszállás nélkül alighanem túlélte volna a háborút, a tömeges deportálás viszont a magyar fél aktív részvétele nélkül kivitelezhetetlen lett volna. A zsidók kifosztása és deportálása olajozott gépezetként zajlott, részt vett benne a magyar államapparátus és a társadalom jelentős része is. A deportálások leállítására csak 1944 júliusában került sor, mikorra már 437 000 embert deportáltak, csaknem mindnyájukat egyenesen Auschwitz-Birkenauba, nagy többségüket egyenesen a halálukba.
A deportálásokat Horthy elsősorban taktikai okokból állította le. Nyoma sincs feléledő empátiának vagy felelősségérzetnek, sokkal inkább elvtelen külpolitikai lavírozás folyt. 1944 októberének közepével, a nyilas hatalomátvétellel Horthy közvetlen felelőssége megszűnt – a magyar holokauszt nyilasok általi folytatásáért személyét legfeljebb közvetett felelősség terheli. A tényeken mindez nem változtat: a nyilasok által elkövetett minden groteszk kegyetlenség ellenére a magyar holokausztért a legnagyobb felelősség nem őket, hanem az 1944 tavaszán Horthy kinevezésére hatalomba kerülő és általa csak augusztus legvégén leváltott Sztójay-kormányt terheli.
8. Horthy felelőssége
Indokolatlan Horthy szerepének démonizálása. Személyére bizonyos értelemben jobban illik a gonosz banalitása kifejezés, mint Adolf Eichmannra. Ez azonban nem jelenthet elvtelen egyensúlyozást: Horthy érdemi megítélésének kulcskérdése második világháborús politikája és a holokauszthoz való viszonya. Szerepének kritikai vizsgálata a modern magyar történelemmel való foglalkozás minimumához tartozik, felelősségének tisztázása alapvető társadalmi szükséglet.
A népirtást a negyedszázados uralkodása alatt domináló kirekesztő szellem tette elgondolhatóvá. A magyar holokauszt messze legjelentősebb fejezetének végrehajtására kormányzása alatt, az ő hallgatólagos, de perdöntő egyetértésével került sor. A „végső megoldást” ugyan a náci német vezetés kezdeményezte, de Horthy Magyarországa készséges partnernek bizonyult hozzá. Horthy határrevíziós politikája eközben sikertelennek bizonyult, országa pedig – az általa leginkább ellenzett és 1941-ben a nácikkal szövetségben megtámadott – szovjetek kezébe hullott. Az erkölcsi megítélés és a politikai eredmények mérlege azonos irányba leng ki.
Kerpel-Fronius Ádám a berlini Holokauszt Emlékmű tudományos munkatársa, Laczó Ferenc történész, adjunktus a Maastrichti Egyetemen.
http://index.hu/velemeny/2017/06/30/horthy_miklos_holokauszt_felelosseg_konzervativizmus_deportalas_zsidotorvenyek/
2017. június 20., kedd
A Fidesz biztos abban, hogy az Alkotmánybíróság nem kaszálja el a lex CEU-t
KÓSA ANDRÁS
– Majd biztos, alaposan megvizsgálják, mielőtt átengedik a törvényt, azért, hogy ne mondhassák róluk, nem megfontolt döntést hoztak – ezzel az elszólásszerű mondattal reagált egy fideszes képviselő, volt kormánytag arra a kérdésünkre, hogy szerinte mi lesz a sorsa a lex CEU-nak, illetve annak a jogi szakvéleménynek, melyet Sólyom László mellett Lévay Miklós volt alkotmánybíró, valamint Jakab András és Szente Zoltán egyetemi tanárok és MTA-doktorok jegyeznek. (A képviselő azért nem vállalta nevét, mert hivatalos nyilatkozattételre nem kapott felhatalmazást.)
A jogi vélemény szerint – melyet Lévay Miklós lapunknak is kifejtett – „a törvény egyes rendelkezései ellentétesek az Alaptörvénnyel, ezért azokat az Alkotmánybíróságnak – tekintettel az alaptörvény-ellenesség súlyára, valamint arra, hogy az érintett rendelkezések még nem kerültek végrehajtásra – ex tunc (visszaható) hatállyal meg kellene semmisítenie”.
A Fideszben azonban biztosak benne, hogy az Alkotmánybíróság nem így dönt majd, és átengedi a jogszabályt.
A már idézett egykori kormánytagon kívül még egy, az ügyet szintén jól ismerő fideszes képviselővel, szakpolitikussal is beszélgettünk a lex CEU-ról (aki szintén névtelenséghez kötötte véleménye megjelentetését). Egymástól függetlenül mindketten úgy vélekedtek, hogy a törvényt bíráló Sólyom-féle beadvány jogi szempontból „értelmezhetetlen”.
A jogi szakvélemény szerint három ponton sérti a törvény az alkotmányt: alaptörvény-ellenesen korlátozza az egyetemi autonómiát, sérti a tanszabadsághoz, a kutatáshoz való jogot és teljesíthetetlen feltételeket támaszt az intézménnyel szemben.
Forrásaink ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy ezek az érvek nem állnak meg.
– Az egyetemi autonómia azt jelenti, hogy az állam az általa alapított egyetemek tanítási rendjébe, tudományos életébe nem szól bele. Ennek semmi köze ahhoz, hogy egy állam úgy enged külföldi intézményeket működni, hogy bizonyos feltételeket szab nekik. Ez a világon mindenhol így van, én sem alapíthatok csak úgy a tetszésem szerint egyetemet máshol – mondta a cikkünk elején idézett egykori kormánytag.
Másik forrásunk szerint ugyanez a helyzet a tanítás, tanulás, és kutatás szabadságával is.
– Az állam nem szól bele abba, hogy a CEU-n mit tanítsanak, és hogyan, hanem ahhoz szab feltételeket, hogy az intézmény hogyan működjön. A kettő nem ugyanaz – mondta. A „teljesíthetetlen feltételek” esetében a képviselő árnyalta a képet. Az ugyanis szerinte elképzelhető, hogy a törvény által szabott szűk határidő valóban fennakad az alkotmányos kontrollon.
– Azonban ebben az esetben is – vélekedett – az AB legfeljebb úgy foglalhatna állást, hogy a jogalkotó szabjon lazább határidőt, de ez nem érintené a lex CEU lényegét.
Másik forrásunk ehhez hozzátette: az, hogy az Egyesült Államok szövetségi kormányával kellene megállapodni a CEU-ról, lehet még esetleg a szakvéleményben említett teljesíthetetlen feltétel, hiszen az amerikai kormány már kinyilvánította, hogy nem érzi magát illetékesnek az ügyben.
– Ebben az esetben az AB úgynevezett alkotmányossági feltételt szabhatna a törvényhez, vagyis úgy foglalna állást, hogy ezen a paragrafuson változtatva már alkotmányos lesz a jogszabály. Ekkor mi természetesen változtatni fogunk, előírhatjuk akár azt is, hogy a kormánynak és a szövetségi államok negyedének kell megállapodnia – hangzott az iróniától sem mentes válasz az egykori kormánytagtól.
Az AB-t nem köti határidő a döntésben, és a lapunknak nyilatkozó képviselők nem is számítanak rá, hogy a nyári bírói szünet előtt határozni fognak a jogszabályról, vagyis legkorábban ősszel derülhet ki, hogy alkotmányos-e a lex CEU. Áder János köztársasági elnök – ugyan a szokásosnál hosszabb mérlegelés után, de – nem talált alkotmányossági kifogást és aláírta a törvényt.
https://mno.hu/belfold/a-fidesz-biztos-abban-hogy-az-alkotmanybirosag-nem-kaszalja-el-a-lex-ceu-t
– Majd biztos, alaposan megvizsgálják, mielőtt átengedik a törvényt, azért, hogy ne mondhassák róluk, nem megfontolt döntést hoztak – ezzel az elszólásszerű mondattal reagált egy fideszes képviselő, volt kormánytag arra a kérdésünkre, hogy szerinte mi lesz a sorsa a lex CEU-nak, illetve annak a jogi szakvéleménynek, melyet Sólyom László mellett Lévay Miklós volt alkotmánybíró, valamint Jakab András és Szente Zoltán egyetemi tanárok és MTA-doktorok jegyeznek. (A képviselő azért nem vállalta nevét, mert hivatalos nyilatkozattételre nem kapott felhatalmazást.)
A jogi vélemény szerint – melyet Lévay Miklós lapunknak is kifejtett – „a törvény egyes rendelkezései ellentétesek az Alaptörvénnyel, ezért azokat az Alkotmánybíróságnak – tekintettel az alaptörvény-ellenesség súlyára, valamint arra, hogy az érintett rendelkezések még nem kerültek végrehajtásra – ex tunc (visszaható) hatállyal meg kellene semmisítenie”.
A Fideszben azonban biztosak benne, hogy az Alkotmánybíróság nem így dönt majd, és átengedi a jogszabályt.
A már idézett egykori kormánytagon kívül még egy, az ügyet szintén jól ismerő fideszes képviselővel, szakpolitikussal is beszélgettünk a lex CEU-ról (aki szintén névtelenséghez kötötte véleménye megjelentetését). Egymástól függetlenül mindketten úgy vélekedtek, hogy a törvényt bíráló Sólyom-féle beadvány jogi szempontból „értelmezhetetlen”.
A jogi szakvélemény szerint három ponton sérti a törvény az alkotmányt: alaptörvény-ellenesen korlátozza az egyetemi autonómiát, sérti a tanszabadsághoz, a kutatáshoz való jogot és teljesíthetetlen feltételeket támaszt az intézménnyel szemben.
Forrásaink ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy ezek az érvek nem állnak meg.
– Az egyetemi autonómia azt jelenti, hogy az állam az általa alapított egyetemek tanítási rendjébe, tudományos életébe nem szól bele. Ennek semmi köze ahhoz, hogy egy állam úgy enged külföldi intézményeket működni, hogy bizonyos feltételeket szab nekik. Ez a világon mindenhol így van, én sem alapíthatok csak úgy a tetszésem szerint egyetemet máshol – mondta a cikkünk elején idézett egykori kormánytag.
Másik forrásunk szerint ugyanez a helyzet a tanítás, tanulás, és kutatás szabadságával is.
– Az állam nem szól bele abba, hogy a CEU-n mit tanítsanak, és hogyan, hanem ahhoz szab feltételeket, hogy az intézmény hogyan működjön. A kettő nem ugyanaz – mondta. A „teljesíthetetlen feltételek” esetében a képviselő árnyalta a képet. Az ugyanis szerinte elképzelhető, hogy a törvény által szabott szűk határidő valóban fennakad az alkotmányos kontrollon.
– Azonban ebben az esetben is – vélekedett – az AB legfeljebb úgy foglalhatna állást, hogy a jogalkotó szabjon lazább határidőt, de ez nem érintené a lex CEU lényegét.
Másik forrásunk ehhez hozzátette: az, hogy az Egyesült Államok szövetségi kormányával kellene megállapodni a CEU-ról, lehet még esetleg a szakvéleményben említett teljesíthetetlen feltétel, hiszen az amerikai kormány már kinyilvánította, hogy nem érzi magát illetékesnek az ügyben.
– Ebben az esetben az AB úgynevezett alkotmányossági feltételt szabhatna a törvényhez, vagyis úgy foglalna állást, hogy ezen a paragrafuson változtatva már alkotmányos lesz a jogszabály. Ekkor mi természetesen változtatni fogunk, előírhatjuk akár azt is, hogy a kormánynak és a szövetségi államok negyedének kell megállapodnia – hangzott az iróniától sem mentes válasz az egykori kormánytagtól.
Az AB-t nem köti határidő a döntésben, és a lapunknak nyilatkozó képviselők nem is számítanak rá, hogy a nyári bírói szünet előtt határozni fognak a jogszabályról, vagyis legkorábban ősszel derülhet ki, hogy alkotmányos-e a lex CEU. Áder János köztársasági elnök – ugyan a szokásosnál hosszabb mérlegelés után, de – nem talált alkotmányossági kifogást és aláírta a törvényt.
https://mno.hu/belfold/a-fidesz-biztos-abban-hogy-az-alkotmanybirosag-nem-kaszalja-el-a-lex-ceu-t
2017. június 15., csütörtök
Törökországban elítéltek egy diplomáciai védettséget élvező ENSZ-bírót
JOOBS
Börtönbüntetésre ítélték Törökországban Aydin Sefa Akayt, az egyik ENSZ-bíróság tagját, jelentette be a hágai székhelyű Nemzetközi Törvényszék (ICTY) csütörtökön. A törvényszék szerint Ankara intézkedéseivel megsértette a nemzetközi bíró diplomáciai védettségét, írja az MTI.
A háborús bűncselekmények ügyében eljáró testület tájékoztatása szerint Akayt hét év hat hónap börtönbüntetésre ítélték terrorizmus támogatása miatt, továbbá azzal a váddal, hogy azonosult a tavaly nyári puccskísérletért felelőssé tett Fethullah Gülen hitszónok nézeteivel.
A bíró egyike azoknak az ezreknek, akiket a 2016. júliusi, sikertelen államcsíny-kísérlet után vettek őrizetbe Törökországban.
http://index.hu/kulfold/2017/06/15/torokorszagban_eliteltek_egy_diplomaciai_vedettseget_elvezo_nemzetkozi_birot/
Börtönbüntetésre ítélték Törökországban Aydin Sefa Akayt, az egyik ENSZ-bíróság tagját, jelentette be a hágai székhelyű Nemzetközi Törvényszék (ICTY) csütörtökön. A törvényszék szerint Ankara intézkedéseivel megsértette a nemzetközi bíró diplomáciai védettségét, írja az MTI.
A háborús bűncselekmények ügyében eljáró testület tájékoztatása szerint Akayt hét év hat hónap börtönbüntetésre ítélték terrorizmus támogatása miatt, továbbá azzal a váddal, hogy azonosult a tavaly nyári puccskísérletért felelőssé tett Fethullah Gülen hitszónok nézeteivel.
A bíró egyike azoknak az ezreknek, akiket a 2016. júliusi, sikertelen államcsíny-kísérlet után vettek őrizetbe Törökországban.
http://index.hu/kulfold/2017/06/15/torokorszagban_eliteltek_egy_diplomaciai_vedettseget_elvezo_nemzetkozi_birot/
2017. június 1., csütörtök
Hatalmi ágak háborúja: alkotmányos válság jöhet Lengyelországban
szerző:
Domány András
A varsói Legfelsőbb Bíróság érvénytelennek nyilvánította az államfő egyik döntését. A köztársasági elnök és a kormány szerint ezzel éppen az LB sértett alkotmányt. Az Alkotmánybíróság viszont hamarosan leválthatja az LB elnökét. Alkotmányos válság tör ki?
Amikor 2015-ben a Jaroslaw Kaczynski vezette Jog és Igazságosság párt megnyerte a választásokat, egy olyan politikusát is be akarta venni a kormányba, akit első fokon, még nem jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítéltek hatalmi visszaélés miatt. Ő fellebbezett, de a másodfokú bíróság még nem foglalkozott vele. A győztesekkel azonos pártból érkezett Andrzej Duda köztársasági elnök azzal oldotta meg a dilemmát, hogy kegyelmet adott az illetőnek, és így a pártelnök bizalmasa, Mariusz Kaminski megkaphatta a miniszteri kinevezést. A titkosszolgálatok irányítója lett, a legtitkosabb információkhoz is hozzáférhet. Duda arra hivatkozott, hogy meg akarja kímélni a bíróságokat egy elkerülhetetlenül politikai színezetet kapott ügyben a döntés kényszerétől.
Mariusz Kaminski, a lengyel titkosszolgálatok koordinátora 2016 szeptemberében.
© AFP / NurPhoto / Mateusz Wlodarczyk
Ám már akkor sokan felvetették: kegyelmet adni vagy annak lehet, akinek még nem kezdődött el a bírósági tárgyalása – ez az eljárási kegyelem –, vagy annak, akit már jogerősen elítéltek. Menet közben nem. Akkor, 2015 végén akadt egy bíróság, amely nem így gondolta, és az elnöki kegyelemre hivatkozva megszüntette az eljárást. Most ezt bírálta felül az egykori sértettek panasza alapján a Legfelsőbb Bíróság, visszaadva az ügyet oda, ahol másodfokon dönteni kellene a miniszter bűnösségéről. Az LB kimondta: az államfő alkotmányt sértett, nem volt joga kegyelmet adni egy ügy jogerős lezárása előtt. Vagyis ezután elvben előfordulhatna, hogy Kaminski a bársonyszékből a börtönbe kerül, ha a fellebbviteli bíróság is bűnösnek tartja.
Az alapügy 2006-2007-re nyúlik vissza. Az akkori Kaczynski-kormány idején Kaminski a Központi Korrupcióellenes Hivatal elnöke volt, és különböző provokációkat szervezett vélt korrupciós ügyek szereplői és a miniszterelnök politikai ellenfelei, köztük a kormánykoalícióban részt vevő, mégis ellenfélként kezelt Önvédelem parasztmozgalom vezetője, Andrzej Lepper ellen. Ennek során még okiratot is hamisíttatott. 2015 márciusában, fél évvel a választások előtt az első fokon ítélkező bíró – akit egyébként az új kormány hivatalba lépése óta mondvacsinált ürügyekkel próbálnak lejáratni a kormánypárti sajtóban – kimondta: Kaminski a törvény fölé helyezte magát, olyan akciókat hajtott végre, amelyekről tudta, hogy nem lenne szabad. Ezért három és fél év börtönre ítélte, és tíz évre eltiltotta a köztisztségviseléstől. Ezt az ítéletet kellene most jóváhagynia vagy felülbírálnia egy másodfokú bíróságnak, miután a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján nem sikerült kibújnia e kötelesség alól.
Csakhogy a köztársasági elnök, a legfőbb ügyész tisztségét is betöltő igazságügyi miniszter és maga az érintett, a hivatalban lévő titkosszolgálati miniszter egybehangzóan úgy nyilatkozott: nem törődnek a Legfelsőbb Bíróság határozatával, mert éppen az sérti az alkotmányt, és ezzel az LB bírái helyezték magukat a törvények fölé. Szerintük ugyanis a köztársasági elnök kegyelmi jogköre korlátlan, és az ő döntését az LB nem bírálhatja felül. „Demokrácia van, nem bíróuralom” – nyilatkozta az elnöki hivatal.
Andrzej Duda lengyel elnök a NATO brüsszeli csúcstalálkozóján 2017 májusában.
© AFP / Sputnik / Alexey Vitvitsky
Mindennek hátterében az is áll, hogy a Legfelsőbb Bíróság élesen bírálja az igazságszolgáltatás átszervezését célzó kormányzati törekvéseket, amelyek szerinte sértik a bírói függetlenséget. Emiatt az igazságügyi miniszter panaszt tett a jelentős részben átalakított és megbénított Alkotmánybíróságnál, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét 2014-ben szabálytalanul nevezték ki. Az AB elutasítja azokat a véleményeket, hogy ebben nincs hatásköre, hiszen csak jogszabályok alkotmányosságát vizsgálhatja, egyedi személyi döntésekét nem, és még júniusban dönteni kíván: lehet, hogy elmozdítja tisztségéből az LB elnökét. Ha ilyen döntés születik, azt a kormány bizonyára igyekszik végrehajtatni, annak ellenére, hogy abban olyan alkotmánybírók vesznek részt, akiknek megválasztását a 2016 decembere előtti összetételű AB alkotmánysértőnek nyilvánította.
Tehát szembe kerültek egymással az egymástól független hatalmi ágak képviselői, és mivel a tényleges hatalom a kormány kezében van, bizonyára az igazságszolgáltatás húzza a rövidebbet. Ez mindenképp a jogállam válságát mutatja. Persze van egy megoldás: ha a most lépéskényszerbe hozott másodfokú bíróság megváltoztatja a korábbi ítéletet, és felmenti a minisztert a vádak alól. De a rossz szájíz mindenképp megmarad, ráadásul lehet, hogy addigra már a Legfelsőbb Bíróságnak is új elnöke lesz, aki visszavonja a vitatott törvényjavaslatok elleni tiltakozást.
http://hvg.hu/vilag/20170601_alkotmanyos_valsag_lengyelorszag
Domány András
A varsói Legfelsőbb Bíróság érvénytelennek nyilvánította az államfő egyik döntését. A köztársasági elnök és a kormány szerint ezzel éppen az LB sértett alkotmányt. Az Alkotmánybíróság viszont hamarosan leválthatja az LB elnökét. Alkotmányos válság tör ki?
Amikor 2015-ben a Jaroslaw Kaczynski vezette Jog és Igazságosság párt megnyerte a választásokat, egy olyan politikusát is be akarta venni a kormányba, akit első fokon, még nem jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítéltek hatalmi visszaélés miatt. Ő fellebbezett, de a másodfokú bíróság még nem foglalkozott vele. A győztesekkel azonos pártból érkezett Andrzej Duda köztársasági elnök azzal oldotta meg a dilemmát, hogy kegyelmet adott az illetőnek, és így a pártelnök bizalmasa, Mariusz Kaminski megkaphatta a miniszteri kinevezést. A titkosszolgálatok irányítója lett, a legtitkosabb információkhoz is hozzáférhet. Duda arra hivatkozott, hogy meg akarja kímélni a bíróságokat egy elkerülhetetlenül politikai színezetet kapott ügyben a döntés kényszerétől.
Mariusz Kaminski, a lengyel titkosszolgálatok koordinátora 2016 szeptemberében.
© AFP / NurPhoto / Mateusz Wlodarczyk
Ám már akkor sokan felvetették: kegyelmet adni vagy annak lehet, akinek még nem kezdődött el a bírósági tárgyalása – ez az eljárási kegyelem –, vagy annak, akit már jogerősen elítéltek. Menet közben nem. Akkor, 2015 végén akadt egy bíróság, amely nem így gondolta, és az elnöki kegyelemre hivatkozva megszüntette az eljárást. Most ezt bírálta felül az egykori sértettek panasza alapján a Legfelsőbb Bíróság, visszaadva az ügyet oda, ahol másodfokon dönteni kellene a miniszter bűnösségéről. Az LB kimondta: az államfő alkotmányt sértett, nem volt joga kegyelmet adni egy ügy jogerős lezárása előtt. Vagyis ezután elvben előfordulhatna, hogy Kaminski a bársonyszékből a börtönbe kerül, ha a fellebbviteli bíróság is bűnösnek tartja.
Az alapügy 2006-2007-re nyúlik vissza. Az akkori Kaczynski-kormány idején Kaminski a Központi Korrupcióellenes Hivatal elnöke volt, és különböző provokációkat szervezett vélt korrupciós ügyek szereplői és a miniszterelnök politikai ellenfelei, köztük a kormánykoalícióban részt vevő, mégis ellenfélként kezelt Önvédelem parasztmozgalom vezetője, Andrzej Lepper ellen. Ennek során még okiratot is hamisíttatott. 2015 márciusában, fél évvel a választások előtt az első fokon ítélkező bíró – akit egyébként az új kormány hivatalba lépése óta mondvacsinált ürügyekkel próbálnak lejáratni a kormánypárti sajtóban – kimondta: Kaminski a törvény fölé helyezte magát, olyan akciókat hajtott végre, amelyekről tudta, hogy nem lenne szabad. Ezért három és fél év börtönre ítélte, és tíz évre eltiltotta a köztisztségviseléstől. Ezt az ítéletet kellene most jóváhagynia vagy felülbírálnia egy másodfokú bíróságnak, miután a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján nem sikerült kibújnia e kötelesség alól.
Csakhogy a köztársasági elnök, a legfőbb ügyész tisztségét is betöltő igazságügyi miniszter és maga az érintett, a hivatalban lévő titkosszolgálati miniszter egybehangzóan úgy nyilatkozott: nem törődnek a Legfelsőbb Bíróság határozatával, mert éppen az sérti az alkotmányt, és ezzel az LB bírái helyezték magukat a törvények fölé. Szerintük ugyanis a köztársasági elnök kegyelmi jogköre korlátlan, és az ő döntését az LB nem bírálhatja felül. „Demokrácia van, nem bíróuralom” – nyilatkozta az elnöki hivatal.
Andrzej Duda lengyel elnök a NATO brüsszeli csúcstalálkozóján 2017 májusában.
© AFP / Sputnik / Alexey Vitvitsky
Mindennek hátterében az is áll, hogy a Legfelsőbb Bíróság élesen bírálja az igazságszolgáltatás átszervezését célzó kormányzati törekvéseket, amelyek szerinte sértik a bírói függetlenséget. Emiatt az igazságügyi miniszter panaszt tett a jelentős részben átalakított és megbénított Alkotmánybíróságnál, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét 2014-ben szabálytalanul nevezték ki. Az AB elutasítja azokat a véleményeket, hogy ebben nincs hatásköre, hiszen csak jogszabályok alkotmányosságát vizsgálhatja, egyedi személyi döntésekét nem, és még júniusban dönteni kíván: lehet, hogy elmozdítja tisztségéből az LB elnökét. Ha ilyen döntés születik, azt a kormány bizonyára igyekszik végrehajtatni, annak ellenére, hogy abban olyan alkotmánybírók vesznek részt, akiknek megválasztását a 2016 decembere előtti összetételű AB alkotmánysértőnek nyilvánította.
Tehát szembe kerültek egymással az egymástól független hatalmi ágak képviselői, és mivel a tényleges hatalom a kormány kezében van, bizonyára az igazságszolgáltatás húzza a rövidebbet. Ez mindenképp a jogállam válságát mutatja. Persze van egy megoldás: ha a most lépéskényszerbe hozott másodfokú bíróság megváltoztatja a korábbi ítéletet, és felmenti a minisztert a vádak alól. De a rossz szájíz mindenképp megmarad, ráadásul lehet, hogy addigra már a Legfelsőbb Bíróságnak is új elnöke lesz, aki visszavonja a vitatott törvényjavaslatok elleni tiltakozást.
http://hvg.hu/vilag/20170601_alkotmanyos_valsag_lengyelorszag
2017. május 19., péntek
Magyar igazságügyi vezetők oroszországi tárgyalásai
Trócsányi László igazságügyi miniszter és Kecsmar Krisztián nemzetközi és európai uniós igazságügyi együttműködésért felelős államtitkár részt vett az oroszországi Szentpéterváron megrendezésre kerülő alkotmánybírósági konferencián – amelynek díszvendége volt Gianni Bouquicchio, a Velencei Bizottság elnöke – valamint az ezzel párhuzamosan folyó Nemzetközi Jogi Fórumon.
A konferencia keretében megbeszéléseket folytattak az orosz Alkotmánybíróság elnökével, Valery Zorkinnal, Alexander Konovalov igazságügyi miniszterrel, Jurij Csajka legfőbb ügyésszel, Pavel Krasenyinnyikovval, az Állami Duma törvényalkotásert felelős bizottsága elnökével, valamint a szintén a Nemzetközi Jogi Fórumra érkező Georg Stawa osztrák igazságügyi minisztériumi főtitkárral és Germán Garavano argentin igazságügyi miniszterrel.
A tárgyalásokon szó esett a nemzetközi bírói fórumok előtt folyamatban levő magyar ügyekről, az alkotmányos identitás jelentőségéről, az igazságügyi együttműködésről valamint az áldozatsegítés kiemelt szerepéről. A Nemzetközi Jogi Fórumon Trócsányi László igazságügyi miniszter előadást tartott „Az alkotmányjog szerepe a modern világban” elnevezésű panelben. Emellett ellátogatott a Nemzetközi Kapcsolatok Moszkvai Állami Intézetbe is, ahol „A schengeni határ védelme a migrációs válság tükrében” címmel tartott francia nyelvű előadást.
(Igazságügyi Minisztérium)
http://www.kormany.hu/hu/igazsagugyi-miniszterium/hirek/magyar-igazsagugyi-vezetok-oroszorszagi-targyalasai
a résztvevők:
http://www.ksrf.ru/ru/News/Documents/%D0%A1%D0%9F%D0%98%D0%A1%D0%9E%D0%9A_RU.pdf
a program:
http://www.ksrf.ru/ru/News/Documents/%D0%9F%D0%A0%D0%9E%D0%93%D0%A0%D0%90%D0%9C%D0%9C%D0%90_RUS.pdf
A konferencia keretében megbeszéléseket folytattak az orosz Alkotmánybíróság elnökével, Valery Zorkinnal, Alexander Konovalov igazságügyi miniszterrel, Jurij Csajka legfőbb ügyésszel, Pavel Krasenyinnyikovval, az Állami Duma törvényalkotásert felelős bizottsága elnökével, valamint a szintén a Nemzetközi Jogi Fórumra érkező Georg Stawa osztrák igazságügyi minisztériumi főtitkárral és Germán Garavano argentin igazságügyi miniszterrel.
A tárgyalásokon szó esett a nemzetközi bírói fórumok előtt folyamatban levő magyar ügyekről, az alkotmányos identitás jelentőségéről, az igazságügyi együttműködésről valamint az áldozatsegítés kiemelt szerepéről. A Nemzetközi Jogi Fórumon Trócsányi László igazságügyi miniszter előadást tartott „Az alkotmányjog szerepe a modern világban” elnevezésű panelben. Emellett ellátogatott a Nemzetközi Kapcsolatok Moszkvai Állami Intézetbe is, ahol „A schengeni határ védelme a migrációs válság tükrében” címmel tartott francia nyelvű előadást.
(Igazságügyi Minisztérium)
http://www.kormany.hu/hu/igazsagugyi-miniszterium/hirek/magyar-igazsagugyi-vezetok-oroszorszagi-targyalasai
a résztvevők:
http://www.ksrf.ru/ru/News/Documents/%D0%A1%D0%9F%D0%98%D0%A1%D0%9E%D0%9A_RU.pdf
a program:
http://www.ksrf.ru/ru/News/Documents/%D0%9F%D0%A0%D0%9E%D0%93%D0%A0%D0%90%D0%9C%D0%9C%D0%90_RUS.pdf
2017. május 13., szombat
Több évtizedes mélyponton a magyar felsőoktatásban hallgatók száma
Botos Tamás
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb oktatásról szóló jelentése szerint
az előző évi 295 ezerről 287 ezerre csökkent a hallgatók létszáma 2016/17-es tanévben.
Közülük nappali képzésben 205500-an vesznek részt, ötezerrel kevesebben mint egy éve. A KSH adatai szerint tizenhét év után először tavaly esett 300 ezer alá a hallgatói létszám, ami most tovább csökkent.
2010-ben még 370 ezren, 2015-ben pedig 306 ezren jártak főiskolára és egyetemre.
A kiadott diplomák száma is csökkent: 2016-ban 39,7 ezren szereztek felsőfokú oklevelet, 1,4 ezer fővel kevesebben, mint az előző évben.
https://444.hu/2017/05/13/tobb-evtizedes-melyponton-a-magyar-felsooktatasban-hallgatok-szama
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb oktatásról szóló jelentése szerint
az előző évi 295 ezerről 287 ezerre csökkent a hallgatók létszáma 2016/17-es tanévben.
Közülük nappali képzésben 205500-an vesznek részt, ötezerrel kevesebben mint egy éve. A KSH adatai szerint tizenhét év után először tavaly esett 300 ezer alá a hallgatói létszám, ami most tovább csökkent.
2010-ben még 370 ezren, 2015-ben pedig 306 ezren jártak főiskolára és egyetemre.
A kiadott diplomák száma is csökkent: 2016-ban 39,7 ezren szereztek felsőfokú oklevelet, 1,4 ezer fővel kevesebben, mint az előző évben.
https://444.hu/2017/05/13/tobb-evtizedes-melyponton-a-magyar-felsooktatasban-hallgatok-szama
2017. május 7., vasárnap
Lezárult az óvszer-háború - Kinevezték a szuverén máltai lovagrend új vezetőjét
2017-04-30 09:26:05• hírek • Sárközy Júlia/MTI
Az olasz Fra' Giacomo Dalla Torre del Tempio di Sanguinetto lett a Szuverén Máltai Lovagrend nagymesteri helytartója - közölte a rend, amelynek korábbi vezetője január 28-án mondott le a közte és a katolikus egyházfő közötti ellentétek miatt.
A 73 éves, római születésű Fra' Giacomo Della Torre 1985 óta a Szuverén Máltai Lovagrend tagja, 2008-tól a rend római perjele volt. Esküjét vasárnap teszi le a római Aventinus-domb egyik templomában. Az eskütételen többek között jelen lesz Angelo Becciu érsek, a pápa delegátusa a rendben.
A rend alapokmánya értelmében a helytartó mandátuma egy évre szól, és ugyanolyan hatáskörrel bír mintha nagymester lenne.
Első számú feladata a rend alapokmányának és szabályzatának reformja lesz. A Szuverén Máltai Lovagrend közleménye hangsúlyozza, hogy a reform a "felmerült kormányzási és ellenőrzési hiányosságokat" kívánja egyensúlyozni.
Fra' Giacomo Della Torre kinevezése pár nappal előzi meg a Szuverén Máltai Lovagrend 59. nemzetközi zarándoklatát Lourdesba, amelyen május 5. és 9. között a rend több mint 7 ezer tagja és önkéntese vesz részt 1500 beteggel. A lourdesi zarándoklat jelentős eseménye a lovagrend tevékenységének.
A korábbi nagymester Matthew Festing január 28-án nyújtotta be lemondását, miután Ferenc pápa erre kérte fel. A nagymester távozását a lovagrend tanácsa is jóvá hagyta.
Az olasz sajtó értesülései szerint a távozás háttérében a nagymester és az egyházfő közötti ellentétek álltak, amelyek azután éleződtek ki, hogy Matthew Festing tavaly decemberben eltávolította a lovagrend egyik legmagasabb rangú tagját, a nagykancellár Albrecht Freiherr von Boeselager német bárót. A döntést állítólag az motiválta, hogy a báró a lovagrend afrikai és ázsiai humanitárius-egészségügyi missziói során nem akadályozta meg, hogy háborús övezetekben óvszert osszanak.
A katolikus egyház tanítása tiltja a mesterséges fogamzásgátlás minden formáját. Valójában az óvszereket a renddel együttműködő nem kormányzati szervezetek önkéntesei osztogatták. Boeselager mindig azzal védekezett, hogy nem volt tudomása a kezdeményezésről, és amikor értesült róla, azonnal leállította az óvszerosztást. A lovagrend nagymestere tagadta, hogy ezért távolíttatta volna el Albrecht Freiherr von Boeselagert, de a nagykancellár félreállítása megosztotta a lovagrendet. A Vatican Insider olasz hírportál szerint a nagykancellár félreállítását Raymond Leo Burke bíboros, a lovagrend prelátusa kívánta. Ferenc pápa levélben kérte Burke bíborost a renden belüli ellentétek rendezésére, ezt a levelet azonban a bíboros nem osztotta meg a rendet vezető tanáccsal.
Albrecht Freiherr von Boeselager a pápához fordult, aki öttagú bizottságot állított fel az ügy kivizsgálására. Matthew Festing azonban elutasította az együttműködést, jogtalannak minősítve az egyházfő kezdeményezte bizottságot, amely szerinte beavatkozott a szuverén rend belső ügyeibe.
Burke bíboros még tavaly novemberben felhívást intézett Ferenc pápához az egyházfőnek a családról rendezett szinódust követő dokumentumának korrigálását sürgetve, úgy nyilatkozva, hogy sohasem látta ennyire kétségekkel telinek és megosztottnak az egyházat, mint a jelenlegi pápával.
A római székhelyű Szuverén Máltai Lovagrend - teljes nevén a Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szuverén Ispotályos Szent János Lovagrend - az egyik legrégebbi, a 11. század elejétől működő keresztény intézmény Európában, több mint 13 ezer taggal és több mint 100 ezer önkéntessel. A máltai rend független és szuverén testület, saját jogrenddel, útleveleket állít ki, bélyegeket ad ki, és pénzverési joga van. Matthew Festing a rend 79. nagymestere volt, 2008 óta vezette a rendet.
https://www.szatmar.ro/Lezarult_az_ovszerhaborunak__Kineveztek_a_szuveren_maltai_lovagrend_uj_vezetojet/hirek/84897
Az olasz Fra' Giacomo Dalla Torre del Tempio di Sanguinetto lett a Szuverén Máltai Lovagrend nagymesteri helytartója - közölte a rend, amelynek korábbi vezetője január 28-án mondott le a közte és a katolikus egyházfő közötti ellentétek miatt.
A 73 éves, római születésű Fra' Giacomo Della Torre 1985 óta a Szuverén Máltai Lovagrend tagja, 2008-tól a rend római perjele volt. Esküjét vasárnap teszi le a római Aventinus-domb egyik templomában. Az eskütételen többek között jelen lesz Angelo Becciu érsek, a pápa delegátusa a rendben.
A rend alapokmánya értelmében a helytartó mandátuma egy évre szól, és ugyanolyan hatáskörrel bír mintha nagymester lenne.
Első számú feladata a rend alapokmányának és szabályzatának reformja lesz. A Szuverén Máltai Lovagrend közleménye hangsúlyozza, hogy a reform a "felmerült kormányzási és ellenőrzési hiányosságokat" kívánja egyensúlyozni.
Fra' Giacomo Della Torre kinevezése pár nappal előzi meg a Szuverén Máltai Lovagrend 59. nemzetközi zarándoklatát Lourdesba, amelyen május 5. és 9. között a rend több mint 7 ezer tagja és önkéntese vesz részt 1500 beteggel. A lourdesi zarándoklat jelentős eseménye a lovagrend tevékenységének.
A korábbi nagymester Matthew Festing január 28-án nyújtotta be lemondását, miután Ferenc pápa erre kérte fel. A nagymester távozását a lovagrend tanácsa is jóvá hagyta.
Az olasz sajtó értesülései szerint a távozás háttérében a nagymester és az egyházfő közötti ellentétek álltak, amelyek azután éleződtek ki, hogy Matthew Festing tavaly decemberben eltávolította a lovagrend egyik legmagasabb rangú tagját, a nagykancellár Albrecht Freiherr von Boeselager német bárót. A döntést állítólag az motiválta, hogy a báró a lovagrend afrikai és ázsiai humanitárius-egészségügyi missziói során nem akadályozta meg, hogy háborús övezetekben óvszert osszanak.
A katolikus egyház tanítása tiltja a mesterséges fogamzásgátlás minden formáját. Valójában az óvszereket a renddel együttműködő nem kormányzati szervezetek önkéntesei osztogatták. Boeselager mindig azzal védekezett, hogy nem volt tudomása a kezdeményezésről, és amikor értesült róla, azonnal leállította az óvszerosztást. A lovagrend nagymestere tagadta, hogy ezért távolíttatta volna el Albrecht Freiherr von Boeselagert, de a nagykancellár félreállítása megosztotta a lovagrendet. A Vatican Insider olasz hírportál szerint a nagykancellár félreállítását Raymond Leo Burke bíboros, a lovagrend prelátusa kívánta. Ferenc pápa levélben kérte Burke bíborost a renden belüli ellentétek rendezésére, ezt a levelet azonban a bíboros nem osztotta meg a rendet vezető tanáccsal.
Albrecht Freiherr von Boeselager a pápához fordult, aki öttagú bizottságot állított fel az ügy kivizsgálására. Matthew Festing azonban elutasította az együttműködést, jogtalannak minősítve az egyházfő kezdeményezte bizottságot, amely szerinte beavatkozott a szuverén rend belső ügyeibe.
Burke bíboros még tavaly novemberben felhívást intézett Ferenc pápához az egyházfőnek a családról rendezett szinódust követő dokumentumának korrigálását sürgetve, úgy nyilatkozva, hogy sohasem látta ennyire kétségekkel telinek és megosztottnak az egyházat, mint a jelenlegi pápával.
A római székhelyű Szuverén Máltai Lovagrend - teljes nevén a Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szuverén Ispotályos Szent János Lovagrend - az egyik legrégebbi, a 11. század elejétől működő keresztény intézmény Európában, több mint 13 ezer taggal és több mint 100 ezer önkéntessel. A máltai rend független és szuverén testület, saját jogrenddel, útleveleket állít ki, bélyegeket ad ki, és pénzverési joga van. Matthew Festing a rend 79. nagymestere volt, 2008 óta vezette a rendet.
https://www.szatmar.ro/Lezarult_az_ovszerhaborunak__Kineveztek_a_szuveren_maltai_lovagrend_uj_vezetojet/hirek/84897
2017. május 3., szerda
Menekültek után kutattak, évtizedes titokra bukkantak
A menekültek millióinak hatására Németország átesett a naivitás, majd a dac szakaszán, mutattuk be riportunk első részében.
Németország most a realista szakaszban van. Kiderült, a menekültek fiatalok és többnyire nem diplomások.
Az alábbi, 2. részben megtudjuk, hogy nem is a menekültek jelentik a legnagyobb sokkot az ország számára.
A Bundestagtól a kutatóintézetekig szólaltattunk meg szakértőket.
Ha csak Németország igényei számítanának, nem ezeket az embereket vonzanánk
– zárta riportunk első felét a német kormány migrációért és menekültügyért felelős vezetője, Philipp Schauer, miközben Berlin felett, egy tetőteraszon ebédeltünk.
És nem ez volt az egyetlen meglepetés, amivel az ország a menekültválság nyomán szembesült. Az intenzív munka közepette feltárult ugyanis a német társadalom azon jellegzetessége, amelyről eddig nem vettek tudomást.
„A társadalmi folyamatok elemzéséhez bevezettünk egy új kategóriát, a bevándorló háttérrel rendelkező németeket” – magyarázta az elsőre unalmas statisztikai metódust a Német Integrációs és Migrációs Ügynökség (SVR) kutatója már egy neonfényes laborban. Azokat a német állampolgárokat sorolták a bevándorló hátterű kategóriába, akik:
1949 után települtek Németországba;
vagy egyik szülőjük 1949 után érkezett;
vagy még mint külföldi állampolgár születtek Németországban.
Kiderült, hogy a németek 21 százaléka bevándorló háttérrel rendelkezik
– osztotta meg velünk a meglepő adatot Holger Kolb. Az, hogy minden ötödik német bevándorló háttérrel rendelkezik, nem minket lepett meg igazán, hanem a hivatalokat.
qIMG 9770
Fotó: Földes András
Németország eddig a múlt századi értelemben homogén népként tekintett magára, magyarázta Stephan Sievert, a Berlin Institute for Population and Development munkatársa. A homogén társadalom képe annál inkább meglepő, hogy sosem volt titok: Németország az ötvenes évek óta bevándorlási célpont.
Négy nagyobb hullámban érkeztek Németországba bevándorlók:
1970–1980 körül török vendégmunkások
1990 körül az oroszországi német származásúak
1990 és 1996 között a jugoszláv és az iraki háború menekültjei
2010 és 2016 között a szír háború menekültjei
A német bevándorlók többsége mégsem háborús zónákból vagy nagyon szegény országokból érkezett, derült ki az adatokból.
A legtöbb migráns európai
A német bevándorlók legnagyobb része EU-s állampolgár: többségük kelet-európai.
A bevándorló háttérrel rendelkező németek majd háromnegyede Európából jött.
Az európai bevándorlás a kelet-európai országok EU-s felvételével lódult meg. Olyannyira, hogy közel annyi kelet-európai érkezett Németországba, mint menekült az utóbbi években, magyarázta Holger Kolb. Évi 400 ezer uniós állampolgár költözött Németországba.
„Az EU-s bevándorlás nagy vitákat kavart Németországban” – mondta, nekem pedig eszembe jutott, hogy eszerint a magyar közönség csak olyan német válságokról értesül, amely beleillik a Fidesz kommunikációjába.
Q1
A kutatók eddig nem látott kördiagramot kaptak, amikor összesítették az országukban élő külföldi származású embereket. Míg 1970-ben hat nagyobb csoport uralta a képet (törökök, olaszok, spanyolok, jugoszlávok, görögök és egyéb európaiak), 2015-re szivárvánnyá vált a kördiagram. Szűk mezők sorai jelezték a világ minden részéről származó csoportokat. Csak pár nagyobb szín volt elkülöníthető: a törökök, a lengyelek, az olaszok és a románok. A szír menekültek száma kevesebb, mint a Németországban élő románoké.
„Eddig nem tekintettük magunkat bevándorló országnak” – tett döbbenetes kijelentést a német külügyben tett látogatásunkkor a migrációért és menekültügyért felelős Philipp Schauer.
Szembenéztek a ténnyel: multikulti társadalom lettek
A Bundestagban egy forrásunk pedig előremutató módon megjegyezte:
Németországot már diverz társadalomként fogjuk fel, ahol különböző kultúrájú emberek élnek egymás mellett.
A kormányhivatalnok bejelentése annak fényében meglepő, hogy Berlin utcáit járva mindez már évtizedek óta nyilvánvaló ténynek tűnhetett.
„A kormány most kezdi megoldani azokat a problémákat, amiket jóval 2015 előtt kellett volna” – foglalta össze a helyzetet később egy szociális munkás. A felismeréssel mindenesetre együtt járt, hogy a hivatalok egyszeriben élesebb képet kaptak saját országuk gondjairól. Kiderült, hogy sürgősen foglalkozni kell a bevándorló hátterű tömegekkel.
„A felmérésekből látszik, hogy a bevándorló háttérrel rendelkező németek közt fele annyi a diplomás. Viszont kétszer akkora körükben a munkanélküliség” – mutatott rá a Bundestag illetékese a háttér-beszélgetésünkön.
De nem csak a német származású németek és a bevándorlók között van törésvonal, hanem a bevándorlók között is. „Az EU-ból érkezők majdnem 100 százalékban dolgoznak, míg a nem EU-s országok bevándorlóinak csupán alig 50 százaléka talál munkát” – lobogtatta statisztikáit Stephan Sievert kutató.
A problémáért részben az iskolázottság felelős, ahogy cikkünk előző részében mutattuk. De ugyanennyit számít a német társadalom gyakran nem is szándékos diszkriminációja is. „Háromszor nehezebb nem német névvel munkához jutni” – jelezte kormányforrásunk, hogy tudatában vannak a problémának.
Vera Egenberger szerint a menekültek nagyon nehezen találnak munkát
Vera Egenberger szerint a menekültek nagyon nehezen találnak munkát
Fotó: Földes András
A diszkriminációról beszélt a szakszervezetek szövetségének menekültügyért és diszkriminációért felelős munkatársa is, amikor elmondta: ugyanazon képzettség mellett nehezebb a bevándorló hátterű embereknek munkát kapniuk. Mindez pedig fokozottan igaz a menekültekre – noha a lehetőség nyitva áll, mivel három hónap után megkapják a jogot a munkavállalásra.
„A másfél éve érkezetteknek csupán 10 százaléka dolgozik” – foglalta össze Vera Egenberger. Szerinte a menekültek alacsony átlagéletkora jó lehetőség a munkába állásra, de sokat kell tenni a beilleszkedésükért: „Öt év után is alig a felük van állásban.”
Nem semmisült meg Németország
De nem az az egyetlen meglepő, hogy a németek most vették észre hivatalosan: nem csak szőke, kék szemű emberek járkálnak utcáikon. Mint kiderült, nem volt integrációs programjuk sem az ország milliós nem német származású lakója számára.
„Most is folyik az integrációs és bevándorlási politikánk kialakítása” – mutatott kormányhivatalnoktól szokatlan őszinteséget Philipp Schauer menekültügyi felelős.
A Bundestag illetékese pedig elmondta, hogy csak a legutóbbi időktől, 2012-től foglalkoznak kormányszinten az integráció kérdésével.
A problémáknak magyar szempontból két érdekes folyamodványa is van. Egyrészt kiderült, hogy más országokból érkezők még ilyen szervezetlenség mellett sem vezetnek Orbán Viktor apokaliptikus látomásához, amelyben az idegen kultúrák eltörlik az európai civilizációt. A hetvenes évek óta feltűnt volna a német kultúra megsemmisülése.
Másrészt a felismerést követően a német kormány nem hirdetett háborút a bevándorlás ellen, hanem kezelni kezdte a helyzetet. A kezdeti lelkesedés, majd a sokk után a németek a pragmatikus szakaszba léptek.
Elkezdődött, amiben jók a németek
A német módszer nem a korlátlan befogadáson alapszik, de ugyanúgy nincs szó hadüzenetről és a kulturális sokszínűség elutasításáról.
Szigorítottak a menekültstátusz feltételein.
Az elutasítottakat deportálják.
Az országban maradóknak integrációs programokat indítottak.
1. Míg 2015-ben a kérelmezők fele megkapta a menekültstátuszt, 2016-ra már csak a harmaduk. A helyzet mégis távol áll az ellenségestől, ugyanis egy másik harmad ideiglenes védelmet kapott, egy évre, amelyet később meghosszabbíthatnak.
2. 2017-ben 450 ezer embernek kell elhagynia Németországot, mondta a külügyminisztérium illetékese, Philip Schauer. A bevándorlási mérleg azonban ennek ellenére is pozitív, mert a családegyesítés miatt 700 ezren viszont legálisan költözhetnek Németországba. A deportálások egyébként nem a mostani helyzetben kezdődtek: a Balkánról érkezetteket, hacsak nem háborús zónából jöttek, évtizedek óta visszaküldik. Az emlékezetes 2014-es koszovói menekülthullám bevándorlóinak többségét már deportálták. A többiekkel pedig megindult az integrációs munka.
Mielőtt elmerültünk volna abban, hogy miként építik fel multikulti társadalmukat a németek, megkérdeztük a német kormány illetékesét: mit értenek egyáltalán integráción. A nevét adminisztrációs okból elhallgató szóvivő röviden így válaszolt:
Cél, hogy mindenkinek egyenlő elérése legyen a társadalom által nyújtott szolgáltatásokhoz és lehetőségekhez.
Lesz törvény például a kendőviselés ellen? – tettem fel provokatív kérdést, amire a hivatalnok felvázolta: a kendőt nem fogják tiltani, mivel az a vallási szabadság körébe eső tárgy. A teljes testet és a szemet is fedő burka viselése ugyanakkor tilos, mivel itt a személyes szabadság elvei felülírják a vallási indokokat. „A burka kérdése már arról szól, hogy mekkora teret szabad engedni a vallásnak az életünkben.”
3. Munka, iskola, nyelvtanulás
A bevándorlók első állomása az integrációs tanfolyam, ahol kulturális, társadalmi alapismereteket és németet tanulnak. Az utóbbi években érkezett menekülteket kvóták szerint osztották el az országban, hogy az új érkezők ne tömörüljenek össze néhány nagyvárosba. A helyben maradásra nem meglepő módon a pénz az ösztönző: a két évig folyósított támogatás az adott településen vehető fel, és csak akkor, ha az illető részt vesz az integrációs kurzuson.
A német társadalom énképének friss változását jelzi, hogy ilyen kurzusok csupán 2012 óta vannak. Intenzitásukat ugyanakkor az mutatta meg, amikor egy berlini nősegélyező klub tagjaival beszélgettem. „Manapság már sokkal könnyebb” – mondta egy húsz éve Berlinben élő palesztin nő. „Nekünk magunktól kellett németül tanulnunk, munkát találnunk. Nem volt segély, nem voltak tanfolyamok” – magyarázta a kendős nő.
Három hónapon belül legálisan dolgozhat az, aki elvégezte az integrációs tanfolyamot
– tette nyilvánvalóvá a Bundestag egyik szóvivője, hogy a kormány szándékai komolyak. A munkavállalást ráadásul nemcsak a menekülteknek teszik lehetővé, hanem azoknak is, akiket deportálnának, ha illegálisan érkeznének.
„A balkáni országok lakói számára 2015-ben könnyítettünk a munkavállalási feltételeken, így legálisan jöhetnek, ha van esélyük dolgozni” – magyarázta a német integrációs ügynökség munkatársa. Nem mondta, de sejthető volt, hogy ez a könnyítés nem gesztus, hanem a német gazdaság érdeke: aki munkát talál, az vélhetően szakképzett munkaerő, amelyre szüksége is van Németországnak.
Kisiskolás egy berlini iskola udvarán
Kisiskolás egy berlini iskola udvarán
Fotó: Földes András
Amiben nincs válogatás, az az oktatás. A gyerekeket kötelező iskolába járatni, miközben a magyar mentalitás felől nézve érthetetlen, hogy a diákoktól akkor sem zárkóznak el az iskolák, ha számuk felülmúlja a tradicionális német gyerekekét.
A diákok nyolcvan százaléka arab vagy török származású
– mesélte egy berlini iskola igazgatója olyan természetességgel, mintha a menza aznapi felhozataláról lenne szó. Hogy ez jelent-e nehézséget? „Akik számára nehéz, azoknak indítottunk bevezető évfolyamot, ahol 6-8 fős csoportokban tanulják meg az alapokat. Vannak olyanok, akik 10-12 évesen még nem jártak iskolába a háború miatt” – válaszolta, nem hallva ki kérdésemből a kultúrák összecsapásáról érdeklődő hangot. Hiába próbáltam a problémákra terelni a szót: „Akinek nehézségei vannak, járhat konfliktuskezelési órára” – válaszolta. És mi van, ha nem értenek szót egymással a diákok? „Sok zenei és sportóránk van, mert itt könnyebb mindenkinek együtt dolgozni” – tette nyilvánvalóvá az igazgató, hogy mennyire elveszett lenne a magyar közéletben.
Szerinte német és bevándorló gyerekekkel is vannak problémák, az úszásoktatásra a bevándorló lányok is járnak, és csak a többnapos kirándulásnál van, hogy egyes családok nem engedik el a lánygyereküket. Végül csak megnevezett egy nehézséget: jóval több németet tanító tanár kellene, ezért most visszahívják azokat is, akik már nyugdíjba mentek.
Az iskolák hozzáállására jellemző, hogy nem jelentik be, ha családjával együtt illegálisan tartózkodnak az országban. Miért? „Inkább az iskolában legyen a gyerek, mint az utcán.”
A hiszterizált magyarországi helyzetből nézve nehéz elhinni, hogy tényleg igaz, amit a német kormányhivatalnokok, statisztikusok, szakértők és civilek állítottak. A menekültügy okoz problémákat, de pont olyanokat, mint egy sor már dolog, amit egy országnak kezelnie kell.
Néhány terrortámadás felforgathatja a helyzetet, de jelenleg a menekültügy és a migráció nem központi téma Németországban. Inkább szakmai ügy
– mondta Werner Patzelt professzor, a német szélsőséges mozgalmak szakértője.
Werner Patzelt szerint a német választások sem a menekültügyről szólnak
Werner Patzelt szerint a német választások sem a menekültügyről szólnak
Fotó: Földes András
Szerinte a Pegida és az Afd is visszaszorulóban van, a politikát a hagyományos politikai formációk, a CDU/CSU és az SDP küzdelme uralja. A számunka nehezen érthető megközelítést jelzi: egy kormányforrásunk és egy kutató is ugyanazt válaszolta azon kérdésünkre, hogy miért mozgatnak meg ekkora erőforrásokat a menekültekért, ha kiderült, nem ők az ideális bevándorlói csoport.
Mert benne van az alkotmányban és a nemzetközi szerződéseinkben, és ezeket mi komolyan vesszük
– mondták egymástól függetlenül, hasonló szavakkal.
http://index.hu/kulfold/2017/05/03/menekultek_nemetorszag_bevandorlas_menekultvalsag_riport_masodik_resz/
Németország most a realista szakaszban van. Kiderült, a menekültek fiatalok és többnyire nem diplomások.
Az alábbi, 2. részben megtudjuk, hogy nem is a menekültek jelentik a legnagyobb sokkot az ország számára.
A Bundestagtól a kutatóintézetekig szólaltattunk meg szakértőket.
Ha csak Németország igényei számítanának, nem ezeket az embereket vonzanánk
– zárta riportunk első felét a német kormány migrációért és menekültügyért felelős vezetője, Philipp Schauer, miközben Berlin felett, egy tetőteraszon ebédeltünk.
És nem ez volt az egyetlen meglepetés, amivel az ország a menekültválság nyomán szembesült. Az intenzív munka közepette feltárult ugyanis a német társadalom azon jellegzetessége, amelyről eddig nem vettek tudomást.
„A társadalmi folyamatok elemzéséhez bevezettünk egy új kategóriát, a bevándorló háttérrel rendelkező németeket” – magyarázta az elsőre unalmas statisztikai metódust a Német Integrációs és Migrációs Ügynökség (SVR) kutatója már egy neonfényes laborban. Azokat a német állampolgárokat sorolták a bevándorló hátterű kategóriába, akik:
1949 után települtek Németországba;
vagy egyik szülőjük 1949 után érkezett;
vagy még mint külföldi állampolgár születtek Németországban.
Kiderült, hogy a németek 21 százaléka bevándorló háttérrel rendelkezik
– osztotta meg velünk a meglepő adatot Holger Kolb. Az, hogy minden ötödik német bevándorló háttérrel rendelkezik, nem minket lepett meg igazán, hanem a hivatalokat.
qIMG 9770
Fotó: Földes András
Németország eddig a múlt századi értelemben homogén népként tekintett magára, magyarázta Stephan Sievert, a Berlin Institute for Population and Development munkatársa. A homogén társadalom képe annál inkább meglepő, hogy sosem volt titok: Németország az ötvenes évek óta bevándorlási célpont.
Négy nagyobb hullámban érkeztek Németországba bevándorlók:
1970–1980 körül török vendégmunkások
1990 körül az oroszországi német származásúak
1990 és 1996 között a jugoszláv és az iraki háború menekültjei
2010 és 2016 között a szír háború menekültjei
A német bevándorlók többsége mégsem háborús zónákból vagy nagyon szegény országokból érkezett, derült ki az adatokból.
A legtöbb migráns európai
A német bevándorlók legnagyobb része EU-s állampolgár: többségük kelet-európai.
A bevándorló háttérrel rendelkező németek majd háromnegyede Európából jött.
Az európai bevándorlás a kelet-európai országok EU-s felvételével lódult meg. Olyannyira, hogy közel annyi kelet-európai érkezett Németországba, mint menekült az utóbbi években, magyarázta Holger Kolb. Évi 400 ezer uniós állampolgár költözött Németországba.
„Az EU-s bevándorlás nagy vitákat kavart Németországban” – mondta, nekem pedig eszembe jutott, hogy eszerint a magyar közönség csak olyan német válságokról értesül, amely beleillik a Fidesz kommunikációjába.
Q1
A kutatók eddig nem látott kördiagramot kaptak, amikor összesítették az országukban élő külföldi származású embereket. Míg 1970-ben hat nagyobb csoport uralta a képet (törökök, olaszok, spanyolok, jugoszlávok, görögök és egyéb európaiak), 2015-re szivárvánnyá vált a kördiagram. Szűk mezők sorai jelezték a világ minden részéről származó csoportokat. Csak pár nagyobb szín volt elkülöníthető: a törökök, a lengyelek, az olaszok és a románok. A szír menekültek száma kevesebb, mint a Németországban élő románoké.
„Eddig nem tekintettük magunkat bevándorló országnak” – tett döbbenetes kijelentést a német külügyben tett látogatásunkkor a migrációért és menekültügyért felelős Philipp Schauer.
Szembenéztek a ténnyel: multikulti társadalom lettek
A Bundestagban egy forrásunk pedig előremutató módon megjegyezte:
Németországot már diverz társadalomként fogjuk fel, ahol különböző kultúrájú emberek élnek egymás mellett.
A kormányhivatalnok bejelentése annak fényében meglepő, hogy Berlin utcáit járva mindez már évtizedek óta nyilvánvaló ténynek tűnhetett.
„A kormány most kezdi megoldani azokat a problémákat, amiket jóval 2015 előtt kellett volna” – foglalta össze a helyzetet később egy szociális munkás. A felismeréssel mindenesetre együtt járt, hogy a hivatalok egyszeriben élesebb képet kaptak saját országuk gondjairól. Kiderült, hogy sürgősen foglalkozni kell a bevándorló hátterű tömegekkel.
„A felmérésekből látszik, hogy a bevándorló háttérrel rendelkező németek közt fele annyi a diplomás. Viszont kétszer akkora körükben a munkanélküliség” – mutatott rá a Bundestag illetékese a háttér-beszélgetésünkön.
De nem csak a német származású németek és a bevándorlók között van törésvonal, hanem a bevándorlók között is. „Az EU-ból érkezők majdnem 100 százalékban dolgoznak, míg a nem EU-s országok bevándorlóinak csupán alig 50 százaléka talál munkát” – lobogtatta statisztikáit Stephan Sievert kutató.
A problémáért részben az iskolázottság felelős, ahogy cikkünk előző részében mutattuk. De ugyanennyit számít a német társadalom gyakran nem is szándékos diszkriminációja is. „Háromszor nehezebb nem német névvel munkához jutni” – jelezte kormányforrásunk, hogy tudatában vannak a problémának.
Vera Egenberger szerint a menekültek nagyon nehezen találnak munkát
Vera Egenberger szerint a menekültek nagyon nehezen találnak munkát
Fotó: Földes András
A diszkriminációról beszélt a szakszervezetek szövetségének menekültügyért és diszkriminációért felelős munkatársa is, amikor elmondta: ugyanazon képzettség mellett nehezebb a bevándorló hátterű embereknek munkát kapniuk. Mindez pedig fokozottan igaz a menekültekre – noha a lehetőség nyitva áll, mivel három hónap után megkapják a jogot a munkavállalásra.
„A másfél éve érkezetteknek csupán 10 százaléka dolgozik” – foglalta össze Vera Egenberger. Szerinte a menekültek alacsony átlagéletkora jó lehetőség a munkába állásra, de sokat kell tenni a beilleszkedésükért: „Öt év után is alig a felük van állásban.”
Nem semmisült meg Németország
De nem az az egyetlen meglepő, hogy a németek most vették észre hivatalosan: nem csak szőke, kék szemű emberek járkálnak utcáikon. Mint kiderült, nem volt integrációs programjuk sem az ország milliós nem német származású lakója számára.
„Most is folyik az integrációs és bevándorlási politikánk kialakítása” – mutatott kormányhivatalnoktól szokatlan őszinteséget Philipp Schauer menekültügyi felelős.
A Bundestag illetékese pedig elmondta, hogy csak a legutóbbi időktől, 2012-től foglalkoznak kormányszinten az integráció kérdésével.
A problémáknak magyar szempontból két érdekes folyamodványa is van. Egyrészt kiderült, hogy más országokból érkezők még ilyen szervezetlenség mellett sem vezetnek Orbán Viktor apokaliptikus látomásához, amelyben az idegen kultúrák eltörlik az európai civilizációt. A hetvenes évek óta feltűnt volna a német kultúra megsemmisülése.
Másrészt a felismerést követően a német kormány nem hirdetett háborút a bevándorlás ellen, hanem kezelni kezdte a helyzetet. A kezdeti lelkesedés, majd a sokk után a németek a pragmatikus szakaszba léptek.
Elkezdődött, amiben jók a németek
A német módszer nem a korlátlan befogadáson alapszik, de ugyanúgy nincs szó hadüzenetről és a kulturális sokszínűség elutasításáról.
Szigorítottak a menekültstátusz feltételein.
Az elutasítottakat deportálják.
Az országban maradóknak integrációs programokat indítottak.
1. Míg 2015-ben a kérelmezők fele megkapta a menekültstátuszt, 2016-ra már csak a harmaduk. A helyzet mégis távol áll az ellenségestől, ugyanis egy másik harmad ideiglenes védelmet kapott, egy évre, amelyet később meghosszabbíthatnak.
2. 2017-ben 450 ezer embernek kell elhagynia Németországot, mondta a külügyminisztérium illetékese, Philip Schauer. A bevándorlási mérleg azonban ennek ellenére is pozitív, mert a családegyesítés miatt 700 ezren viszont legálisan költözhetnek Németországba. A deportálások egyébként nem a mostani helyzetben kezdődtek: a Balkánról érkezetteket, hacsak nem háborús zónából jöttek, évtizedek óta visszaküldik. Az emlékezetes 2014-es koszovói menekülthullám bevándorlóinak többségét már deportálták. A többiekkel pedig megindult az integrációs munka.
Mielőtt elmerültünk volna abban, hogy miként építik fel multikulti társadalmukat a németek, megkérdeztük a német kormány illetékesét: mit értenek egyáltalán integráción. A nevét adminisztrációs okból elhallgató szóvivő röviden így válaszolt:
Cél, hogy mindenkinek egyenlő elérése legyen a társadalom által nyújtott szolgáltatásokhoz és lehetőségekhez.
Lesz törvény például a kendőviselés ellen? – tettem fel provokatív kérdést, amire a hivatalnok felvázolta: a kendőt nem fogják tiltani, mivel az a vallási szabadság körébe eső tárgy. A teljes testet és a szemet is fedő burka viselése ugyanakkor tilos, mivel itt a személyes szabadság elvei felülírják a vallási indokokat. „A burka kérdése már arról szól, hogy mekkora teret szabad engedni a vallásnak az életünkben.”
3. Munka, iskola, nyelvtanulás
A bevándorlók első állomása az integrációs tanfolyam, ahol kulturális, társadalmi alapismereteket és németet tanulnak. Az utóbbi években érkezett menekülteket kvóták szerint osztották el az országban, hogy az új érkezők ne tömörüljenek össze néhány nagyvárosba. A helyben maradásra nem meglepő módon a pénz az ösztönző: a két évig folyósított támogatás az adott településen vehető fel, és csak akkor, ha az illető részt vesz az integrációs kurzuson.
A német társadalom énképének friss változását jelzi, hogy ilyen kurzusok csupán 2012 óta vannak. Intenzitásukat ugyanakkor az mutatta meg, amikor egy berlini nősegélyező klub tagjaival beszélgettem. „Manapság már sokkal könnyebb” – mondta egy húsz éve Berlinben élő palesztin nő. „Nekünk magunktól kellett németül tanulnunk, munkát találnunk. Nem volt segély, nem voltak tanfolyamok” – magyarázta a kendős nő.
Három hónapon belül legálisan dolgozhat az, aki elvégezte az integrációs tanfolyamot
– tette nyilvánvalóvá a Bundestag egyik szóvivője, hogy a kormány szándékai komolyak. A munkavállalást ráadásul nemcsak a menekülteknek teszik lehetővé, hanem azoknak is, akiket deportálnának, ha illegálisan érkeznének.
„A balkáni országok lakói számára 2015-ben könnyítettünk a munkavállalási feltételeken, így legálisan jöhetnek, ha van esélyük dolgozni” – magyarázta a német integrációs ügynökség munkatársa. Nem mondta, de sejthető volt, hogy ez a könnyítés nem gesztus, hanem a német gazdaság érdeke: aki munkát talál, az vélhetően szakképzett munkaerő, amelyre szüksége is van Németországnak.
Kisiskolás egy berlini iskola udvarán
Kisiskolás egy berlini iskola udvarán
Fotó: Földes András
Amiben nincs válogatás, az az oktatás. A gyerekeket kötelező iskolába járatni, miközben a magyar mentalitás felől nézve érthetetlen, hogy a diákoktól akkor sem zárkóznak el az iskolák, ha számuk felülmúlja a tradicionális német gyerekekét.
A diákok nyolcvan százaléka arab vagy török származású
– mesélte egy berlini iskola igazgatója olyan természetességgel, mintha a menza aznapi felhozataláról lenne szó. Hogy ez jelent-e nehézséget? „Akik számára nehéz, azoknak indítottunk bevezető évfolyamot, ahol 6-8 fős csoportokban tanulják meg az alapokat. Vannak olyanok, akik 10-12 évesen még nem jártak iskolába a háború miatt” – válaszolta, nem hallva ki kérdésemből a kultúrák összecsapásáról érdeklődő hangot. Hiába próbáltam a problémákra terelni a szót: „Akinek nehézségei vannak, járhat konfliktuskezelési órára” – válaszolta. És mi van, ha nem értenek szót egymással a diákok? „Sok zenei és sportóránk van, mert itt könnyebb mindenkinek együtt dolgozni” – tette nyilvánvalóvá az igazgató, hogy mennyire elveszett lenne a magyar közéletben.
Szerinte német és bevándorló gyerekekkel is vannak problémák, az úszásoktatásra a bevándorló lányok is járnak, és csak a többnapos kirándulásnál van, hogy egyes családok nem engedik el a lánygyereküket. Végül csak megnevezett egy nehézséget: jóval több németet tanító tanár kellene, ezért most visszahívják azokat is, akik már nyugdíjba mentek.
Az iskolák hozzáállására jellemző, hogy nem jelentik be, ha családjával együtt illegálisan tartózkodnak az országban. Miért? „Inkább az iskolában legyen a gyerek, mint az utcán.”
A hiszterizált magyarországi helyzetből nézve nehéz elhinni, hogy tényleg igaz, amit a német kormányhivatalnokok, statisztikusok, szakértők és civilek állítottak. A menekültügy okoz problémákat, de pont olyanokat, mint egy sor már dolog, amit egy országnak kezelnie kell.
Néhány terrortámadás felforgathatja a helyzetet, de jelenleg a menekültügy és a migráció nem központi téma Németországban. Inkább szakmai ügy
– mondta Werner Patzelt professzor, a német szélsőséges mozgalmak szakértője.
Werner Patzelt szerint a német választások sem a menekültügyről szólnak
Werner Patzelt szerint a német választások sem a menekültügyről szólnak
Fotó: Földes András
Szerinte a Pegida és az Afd is visszaszorulóban van, a politikát a hagyományos politikai formációk, a CDU/CSU és az SDP küzdelme uralja. A számunka nehezen érthető megközelítést jelzi: egy kormányforrásunk és egy kutató is ugyanazt válaszolta azon kérdésünkre, hogy miért mozgatnak meg ekkora erőforrásokat a menekültekért, ha kiderült, nem ők az ideális bevándorlói csoport.
Mert benne van az alkotmányban és a nemzetközi szerződéseinkben, és ezeket mi komolyan vesszük
– mondták egymástól függetlenül, hasonló szavakkal.
http://index.hu/kulfold/2017/05/03/menekultek_nemetorszag_bevandorlas_menekultvalsag_riport_masodik_resz/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)