2016. július. 26. 15:26 2016. július. 26. 16:16 GAZDASÁG
Először magyar nyelven: Soros György nagy port kavart, Szijjártó Péter szerint "egészen elképesztő" javaslatai a menekültválság európai szintű kezelésére. Az ismert magyar származású tőzsdeguru és filantróp szerint a nemzeti kerítések nem megoldások, egységes, humánus és észszerű tervre van szükség.
A menekültválság már eddig is az Európai Unió lassú, de biztos szétesésével fenyegetett, de június 23-án egy újabb nagy csapáshoz, a Brexithez is hozzájárult. Mindkét válság felerősítette a xenofób, nacionalista mozgalmakat szerte a kontinensen. Ezek az erők az elkövetkező egy évben számos kulcsfontosságú szavazás megnyerésére törekednek, beleértve a 2017-es francia, holland és német választásokat, az EU menekültügyi politikájáról szóló idén október 2-án tartandó magyar népszavazást, illetve az ugyanezen a napon sorra kerülő megismételt osztrák elnökválasztást, valamint az októberben vagy novemberben megrendezendő, az ország alkotmányáról szóló olasz referendumot.
Ahelyett, hogy az EU egységesen lépett volna fel ezekkel a fenyegetésekkel szemben, az EU-tagállamok egyre kevésbé hajlandóak egymással együttműködni. A saját érdekeiket szolgáló, egymástól eltérő migrációs politikát folytatnak, gyakran a szomszédos országok nyilvánvaló kárára. Ebben a helyzetben rövid távon nem lehetséges egy átfogó és koherens európai menedékjogi politika kialakítása, az Európai Bizottság erre irányuló erőfeszítései ellenére sem.
Hiányzik az együttműködéshez szükséges bizalom, amelyet egy hosszú és fáradságos folyamat révén kell újra kiépíteni.
A bizalom hiánya azért jelent nagy gondot, mert az európai vezetők legfőbb prioritásának egy átfogó politika kialakítására kellene irányulnia, ami nélkül az unió nem maradhat fenn. A mostani menekültválság nem egyszeri, rövid távon lezajló esemény, a belátható jövőben fokozottabb migrációs nyomás alakulhat ki számos ok miatt: az Európa és Afrika közötti demográfiai és gazdasági egyensúlytalanság, a szélesebb régióban tapasztalható, véget nem érő konfliktusok, illetve a klímaváltozás drámai hatásai következtében.
A problémákat más államokra, mások kárára áthárító migrációs politika, mint például a határon történő kerítésépítés nemcsak tovább töredezi az uniót, hanem súlyos károkat okoz az európai gazdaság számára, illetve az alapvető emberi jogok érvényesülése szempontjából is.
*
Milyen lenne a migrációs válság átfogó megközelítése, amely garantálná, hogy évente legalább 300 ezer, a Közel-Keletről érkező menekült (nem gazdasági migráns) Európában – és remélhetőleg a világ más országaiban – történő befogadását? Ez már elég nagy keretszám ahhoz, hogy meggyőze a valódi menedékkérőket arról, hogy ne kockáztassák életüket a Földközi-tengeren való átjutással, különösen akkor, ha illegális úton érik el Európát. Az illegális bevándorlás ugyanis megfosztaná őket attól a jogtól, hogy valódi menedékkérőknek tekintsék őket.
Ez szolgálhatna alapul ahhoz, hogy Európa biztosítsa a szükséges forrást a menekülteket jelentős számban befogadó, Európán kívüli országok támogatására, ahol a menekültek ügyeit intéző központokat hoznának létre. Továbbá ez szolgálhat alapul egy tényleges uniós határőrség felállítására; a menedékjogi eljárások lefolytatásával és a menedékkérők integrálásával, illetve a menedékjogra nem jogosultak visszaszállításával kapcsolatos közös elvek kialakítására; valamint a Dublin III. szabályozás újratárgyalására annak érdekében, hogy az EU-n belül tisztességesebb módon osszák el a menedékjog nyújtásából fakadó terheket.
© AP / Anja Niedringhaus
A válságra adott jelenlegi széttöredezett válaszlépéseket, amelyek az EU és Törökország közötti, a menekülthullám megállítására vonatkozó megállapodásban csúcsosodtak ki, négy alapvető hiba jellemzi.
- Először is, ez nem egy valódi európai reakció: a Törökországgal való megállapodást Angela Merkel német kancellár tárgyalta meg.
- Másodsorban, az európai válaszlépések súlyosan alulfinanszírozottak.
- Harmadsorban, ezek Görögországot de facto olyan menekültgyűjtőhellyé alakították át, amely ehhez nem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával.
- Végül, a válaszlépések nem önkéntes alapon történnek: olyan kvótákat próbálnak központilag megszabni, amelyeket sok tagállam radikálisan ellenez, továbbá a menekülteket olyan országokban telepítenék le, ahol nem látnák szívesen őket, és ahová ők nem is akarnak menni, miközben Törökországba szállítanak vissza olyanokat, akik illegálisan jutottak be Európába.
A Törökországgal aláírt megállapodás már a július 15-i puccskísérlet előtt is súlyos problémákat vetett fel, amelyek Európa jövőjét még bizonytalanabbá tették. A megállapodás, látszólag, sikernek tűnhet, mivel a balkáni útvonal jórészt elzáródott, és a Görögországba érkező menekültek száma jelentősen csökkent. A menekülthullám így a veszélyesebb Földközi-tengeri útvonalra került át. Ugyanakkor alapvetően tévesek voltak az EU-török megállapodással kapcsolatos előfeltevések, miszerint a menedékkérőket legálisan visszaszállíthatják majd Törökországba. A görög bíróságok és a menedékjogi kérdésekben eljáró testületek ugyanis folyamatosan azt állapítják meg, hogy Törökország nem „biztonságos harmadik ország” a legtöbb szíriai menedékkérő számára. Ezt a helyzetet a puccskísérlet várhatóan tovább erősít.
Mindeközben az EU-török megállapodást, amely azon az előfeltevésen alapult, hogy a menekültek jogait pénzügyi és politikai szívességekre lehet elcserélni, még szélesebb körben is mintának tekintik. Júniusban ugyanis az Európai Bizottság arra szólított fel, hogy az afrikai partnerországok esetében a fejlesztési támogatásokat a migráció visszaszorításának végrehajtásától tegyék függővé. Ez azonban sérti azokat az értékeket és alapelveket, amelyeknek irányt kellene szabniuk az EU számára, szakít a fejlesztési támogatások évtizedes gyakorlatával, áruvá alacsonyítja mind a menekülteket.
Az afrikai, illetve más országokkal való megállapodás nem alapulhat azon, hogy ha megállítják a migránsok Európába özönlését, akkor megtehetnek bármit, ami szeretnének.
Ez a megközelítés mindenkinek ártalmas, nemcsak morális, de politikai és gazdasági szempontból is.
Egy tisztességes, ugyanakkor pragmatikus megállapodás az Afrikában történő olyan fejlesztésekre fókuszálna, amelyek generációkon átívelően kezelnék a migrációnak alapvető és meghatározó okait.
*
Az EU jelenlegi megközelítésének hatékony alternatívája hét pillérre támaszkodhatna.
- Először is, az EU-nak és a világ többi részének jelentős számú menekültet kellene befogadnia biztonságos és rendezett módon, közvetlenül a frontországokból, ami jóval elfogadhatóbb lenne a közvélemény számára, mint a jelenlegi zűrzavaros helyzet. Ha az EU olyan kötelezettséget vállalna, hogy évente csak 300 ezer menekültet fogadna be, és amihez a világ más országai is csatlakoznának, akkor a valódi menedékkérők elég jónak ítélnék meg esélyeiket az Európába jutásra ahhoz, hogy ne a menedékjog elveszítésével járó illegális utat válasszák. Ha ez még azzal is kiegészülne, hogy a nagyobb mértékű segélyek révén a frontországokban javulnának az életkörülmények, akkor nem is volna menekültválság. A gazdasági migránsok problémája azonban ezzel sem oldódna meg.
- Ezzel eljutunk a második ponthoz: az EU-nak vissza kell szereznie a határai feletti ellenőrzést. Annál szinte semmi sem rémiszti meg jobban a közvéleményt, mint amikor kaotikus jeleneteket lát. Tizenöt hónappal a válság akut fázisának kezdete után továbbra is zűrzavaros a helyzet Görögországban és a Földközi-tenger térségében. Több mint 50 ezer menekült nyomorogva él rosszul szervezett, sebtiben felhúzott táborokban szerte Görögországban.
© MTI / EPA / Jánisz Koleszidisz
A közvélemény látja az erről szóló képsorokat, és azon csodálkozik, hogy a gazdag és hatalmas EU nem képes a háború elől menekülő gyermekek és asszonyok alapvető emberi ellátását sem biztosítani. Mindeközben a világ legfejlettebb hadiflottái képtelenek megmenteni a Földközi-tengeren átkelőket. A vízbe fúltak száma 50 százalékkal nőtt idén. A helyzet cinikus magyarázata – miszerint az EU elrettentő célzattal szándékosan engedi, hogy ilyen katasztrófa alakuljon ki – még aggasztóbb.
Ezt a helyzetet azzal lehetne azonnal javítani, ha Görögország és Olaszország elegendő támogatást kapna a menedékkérők ellátására, ha a hadihajók elsődleges feladata a menekültek felkutatása és mentése lenne, nem pedig a határok komolytalan „védelme”, illetve ha végrehajtanák azt a korábbi ígéretet, amely szerint 60 ezer menedékérőt telepítenének át Görögországból és Olaszországból az EU más tagállamaiba.
- Harmadrészt, az EU-nak elő kell teremtenie azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek biztosítják az EU előtt tornyosuló kihívások kezelését. Évek óta az EU-nak egyre több kötelezettséget kellett finanszíroznia a rendelkezésre álló források csökkenése mellett. 2014-ben a tagállamok és az Európai Parlament abban állapodott meg, hogy csökkentik az EU költségvetését, és annak felső limitjét a tagállamok GDP-jének csekély, 1,23 százalékos szintjében határozták meg a 2020-ig terjedő időszakban. Ez tragikus következményekkel járó hiba volt. Ekkora méretű költségvetéssel az EU nem marad fenn.
Évente legalább 30 milliárd euróra lenne szüksége az EU-nak ahhoz, hogy egy átfogó menedékjogi tervet tudjon kidolgozni. Ezekre a forrásokra mind az unión belül – a hatékony határőrizeti és menedékjogi szervek létrehozására, a tisztességes befogadási feltételek és menedékjogi eljárások, illetve az integráció lehetőségnek biztosítására – mind az unión kívül szükség van, hogy támogatni lehessen a menekülteket befogadó országokat, és elősegítsék a munkahelyteremtést szerte Afrikában és a Közel-Keleten. A megfelelő méretű határőrizeti és menedékjogi szervek működtetése egyedül 15 milliárd euróba kerülhet.
Bár 30 milliárd euró hatalmas összegnek tűnhet, azonban jóval kisebbnek látszik, ha az elhúzódó válság politikai, humánus és gazdasági költségeit nézzük. Fennáll például az a valódi veszély, hogy a nyitott belső határok schengeni rendszere felbomlik. A Bertelsmann Alapítvány becslése szerint Schengen megszűnése önmagában évente 47 és 140 milliárd euró közötti veszteségét okozna az EU GDP-jében. (A Bertelsmann Alapítvány számításai szerint Schengen megszűnése 10 év alatt mintegy 470 milliárd euróval, vagy évi 47 milliárd euróval csökkentené az EU GDP-jét. A pesszimistább forgatókönyv szerint az importárak 3 százalékkal emelkednének. Az összesített GDP-kiesés mértéke így 10 év alatt 235 milliárd euró lenne Németországban, 244 milliárd Franciaországban, míg az EU-ban 1,4 ezer milliárd, vagyis 140 milliárd euró évente.)
A jelenlegi megközelítés azon alapul, hogy az EU költségvetéséből mindig csak minimális összegeket csoportosítanak át, és aztán arra kérik a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá a különböző dedikált pénzügyi eszközökhöz (Turkish Facility, illetve Trust Fund for Syria), amelyek a Törökországnak nyújtandó pénzügyi kompenzációt, illetve a szíriai válságra válaszul a nemzetközi szervezetek és a térségbeli országok uniós támogatását szolgálják. Ezek az alapok azonban csak átmeneti megoldást jelenthetnek, mivel se nem fenntarthatóak, se nem elég nagyok ahhoz, hogy megfelelően finanszírozzanak olyan erőfeszítéseket, amelyek nagyobbak és kiterjedtebbek a rendelkezésre álló eszközök mértékéhez képest.
Ezek az alapok hatásos eszközök lehetnek rövid távon ahhoz, hogy átcsoportosítsanak forrásokat, és lehetővé tegyék azt, hogy a tagállamok több forrást nyújtsanak egy adott speciális célra. Ám ezek az alapok rávilágítanak a jelenlegi rendszer alapvető hiányosságára is, nevezetesen arra, hogy minden lépésnél a tagállamok éppen adott jóindulatától függenek.
Annak érdekében, hogy rövid távon a szükséges forrásokat elő lehessen teremteni, az EU-nak jelentősebb összeget kellene elkülönítenie erre a célra. Ez viszonylag kisméretű uniós költségvetéssel megtámogatott jelentős adósságfelvétellel biztosítható, ahelyett, hogy évről évre nem elegendő összegeket különítenek el erre a célra.
Jelenleg az EU amellett áll ki, hogy viszonylag alacsony összegű adósságokat halmoz fel költségvetésének mérete miatt, ezért az uniós költségvetés esetében tőkeáttételt kell alkalmazni, ahogy minden szuverén kormányzat teszi a világban. Az évente biztosított csekély források helyett, a program elején befektetett nagyobb összeg segítségével az EU hatékonyabban tudna reagálni a menekültválság legveszélyesebb következményei közül néhányra, illetve meg tudná előzni a legsúlyosabb következményeket is. Toldozgatás-foltozgatás helyett, határozott forrásbefektetéssel van csak esély a válság kezelésére.
A válságba beletartozik a tagállamokban kialakult bevándorlóellenes hangulat is, amely erősítette az autokrata politikai pártokat, illetve fokozta azok reménytelenségét, akik tragikus helyzetükben Európában szeretnének menedéket találni, de jelenleg a közel-keleti befogadó országokban a társadalom perifériájára szorultak, vagy görögországi tranzitállomásokon rekedtek.
© AFP / Oliver Bunc
Ha jelentős kezdeti befektetéseket hajtanának végre a határvédelemben és a tengeri mentőműveletek vonatkozásában, valamint a menedékjogi eljárások és a menekültek tisztességes és emberséges oltalma terén, akkor talán mód nyílna arra, hogy a gazdaság, a politika és a szociális szféra dinamikája a xenofóbia és az elégedetlenség felől olyan konstruktív fejlemények felé mozduljon el, amelynek mind a menekültek, mind a befogadó országok haszonélvezői lennének. Hosszú távon ez csökkenti majd azt az összeget, amelyet Európának a menekültválság kezelésére, illetve az abból történő kilábalásra kell költenie.
Ennek finanszírozásához előbb vagy utóbb új európai adókat kell kivetni. Az addig is jelentkező igényeket részben a már létező uniós pénzügyi eszközök – Fizetési Mérleg Támogatás, Makropénzügyi Támogatás és az Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmus (EFSM) – fel nem használt hiteleiből lehetne fedezni. A fenti eszközökben összesen több mint 50 milliárd euró értékű fel nem használt hitel érhető el. Ezeket a pénzügyi eszközöket újra kell tervezni, és mandátumukat ki kell bővíteni, ami jelentős ellenállásba ütközik majd. A fenti összeg azonban jól mutatja, hogy az EU mekkora mértékű fel nem használt pénzügyi kapacitással rendelkezik.
Az euróválság tetőpontján a tagállamok képesek voltak megteremteni a politikai akaratot arra, hogy olyan új eszközöket hozzanak létre, amelyek erősítették az EU pénzügyi erejét. A később Európai Stabilitási Mechanizmussá (ESM) váló EFSM, egy év alatt mintegy 500 milliárd euróra növelte az EU hitelfelvételi kapacitását, ami azt bizonyítja, hogy ha megvan a szükséges akarat, akkor megoldhatóak a nehézségek. Ezeknek az eszközöknek esetében azonban három korlátozó tényező áll fenn: jórészt kormányköziek, valamint a tagállamok, nem pedig az EU költségvetésének garanciáján alapulnak, ugyanis az uniós büdzsé túl kicsi ahhoz, hogy egy ekkora mértékű hitelfelvételt lehetővé tegyen. Másrészt a tagállamok részéről történő egyhangú felhatalmazást követelik meg, illetve harmadrészt lényegében arra találtattak ki, hogy pénzt hitelezzenek más tagországoknak, ahelyett hogy az EU nevében tényleges pénzköltést tennének lehetővé.
Ebből a helyzetből egyetlen kiút látszik: a megoldás mellett elkötelezett tagországok olyan koalíciója, amely nem igényel egyhangú döntést.
Ezek a kezdeményezések az EU költségvetésének mélyebb reformját idézhetik elő. Ezért tűnt biztatónak tavaly Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter páneurópai üzemanyagadóra tett javaslata. Nem sokkal később azonban világossá vált a kezdeményezés korlátja, amikor Schäuble az EU ki nem használt kölcsönfelvételi kapacitásának hasznosítása ellen emelte fel szavát.
Tagadhatatlan, hogy most az Európai Unió lényege és léte forog kockán. Felelőtlenség és a kötelességek elhanyagolásának megbocsájthatatlan bűne lenne, ha anélkül hagynánk szétesni az EU-t, hogy nem próbáljuk meg az uniós pénzügyi források hasznosítását. Nemzeti vészhelyzetek esetén a kormányok kötvényeket bocsátottak ki. Mikor kellene az EU-nak felhasználnia a jórészt érintetlen hitelfelvételi kapacitását, ha nem egy olyan pillanatban, amikor az unió léte került végzetes veszélybe? Ennek a lépésnek további előnye lenne, hogy biztosítaná az európai gazdaság szükséges élénkítését is. Miután jelenleg a kamatráták történelmi mélyponton vannak, így most különösen kedvező alkalom kínálkozik az adósságfelvételre.
- Negyedrészt, a válságot arra lehetne felhasználni, hogy a határok védelme, a menedékkérelmek elbírálása és a menekültek elhelyezése terén közös európai mechanizmusok alakuljanak ki. Történt már előrelépés ezen a területen: az Európai Parlament júliusban elfogadta az Európai Határ- és Parti Őrség létrehozására vonatkozó jogszabályt. A Dublin III. szabályozás – amely meghatározza, hogy melyik ország felelős a menedékkérők ügyének elbírálásáért és azok befogadásáért – azonban megakadályozza, hogy szolidaritás alakuljon ki az EU-tagállamok között, hiszen a terhek legnagyobb részét arra az országra helyezi, ahol az adott menedékkérő elsőként lépett be az unióba. Ezt a szabályozást szükséges lenne újratárgyalni.
Ezen a téren egy európai megoldás körvonalazódik Görögországban, ahol az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) de facto megvizsgálja a menedékkérelmeket annak érdekében, hogy ezzel segítse a túlterhelt görög hatóságokat. Egy egységes európai menedékjogi eljárás nem ösztönözné többé a menedékkérőket arra, hogy egyszerre több tagállamban is menedékjogért folyamodnak, illetve erősítené a tagállamok közötti bizalmat is.
- Ötödrészben, amikor a kérelmezők jogát elismerik a menedékjogra, szükség lenne egy olyan mechanizmusra, amely közös egyetértés alapján helyezi el a menekülteket Európán belül. Döntő fontosságú lesz az EU számára, hogy újragondolja a halva született letelepedési és áthelyezési programok végrehajtását. Az Európai Bizottság által júliusban beterjesztett új javaslatai már ebbe az irányba mutatnak. Az unió nem tudja kikényszeríteni, hogy a tagállamok vagy a menekültek részt vegyenek ezekben a programokban. A menekültek elhelyezésének önkéntes alapon kell történnie. Egy megfelelő mechanizmus révén világossá válhatnak a menekültek és a befogadó közösségek preferenciái, így a menekülteknek esélyük lenne oda kerülni, ahová szeretnének, és ahol szívesen látják őket. Az EASO által kidolgozott tervek ebbe az irányba mutatnak.
Fontos lenne, hogy ezeket a programokat az érintett közösségek magukénak tekintsék.
Polgármesterek szerte Európában jelezték készségüket arra, hogy tragikus helyzetben lévő menekülteket befogadjanak, azonban sokszor a nemzeti kormányzatok akadályozzák ezeket a törekvéseket. A köz- és a magánszféra által finanszírozott programok – amelyben egyének kis csoportja, közösségi szervezetek és cégek támogatják pénzügyileg és más módon, így például az oktatás és az álláskeresés terén az újonnan érkezőket – húzhatnak hasznot a polgárok kiaknázatlan jóakaratából szerte Európában.
A kanadai modell jó példával szolgálhat, bár az ország földrajzi kontextusa eltér Európáétól. Mindössze négy hónap alatt 25 ezer szíriai menekültet fogadott be Kanada, és a köz-, valamint a magánszféra együttműködésén alapuló programok, illetve helyi civil szervezetek segítségével integrálta őket. A kormányzat azt is bejelentette, hogy további 10 ezer szíriai menekültnek ad menedékjogot, így 2016-ban összességben 44 ezer menekültet fogad be. (Ugyanakkor Kanada évente összességében 300 ezer migránst fogad be, ami az EU esetében évi 4,5 millió migráns befogadásával lenne egyenértékű.)
A menekültek betelepítésére vonatkozó kanadai eljárás hosszú idő alatt finomodott, és még déli szomszédjának nagyon alapos biztonsági előírásainak is megfelel. A szíriai menedékkérők ügyének részletekbe menő elbírálását mintegy 500 konzuli és katonai tisztviselő hajtotta végre. A párizsi és brüsszeli terrorcselekmények ellenére is a közvélemény és a kanadai média is pozitívan fogadta ezeket az intézkedéseket. A siker meghatározó eleme volt az eltökélt politikai vezetés, a menekülteket befogadó helyi közösségekkel való szoros együttműködés, az alapos átvilágítási és letelepedési eljárások, valamint az elkerülhetetlen problémákkal való szembenézés. Hasonlítsuk össze a kanadai helyzetet az európaival, és képet kaphatunk arról, hogy az EU-nak milyen hosszú utat kell még megtennie.
- Hatodsorban az EU-nak a nemzetközi közösséggel együtt nagyvonalúbban kellene támogatnia a menekülteket befogadó, unión kívüli országokat, mint ahogy azt most teszi. A szükséges támogatás egyrészt pénzügyi jellegű, amivel az olyan országok, mint Jordánia megfelelő iskoláztatást, lakhatást, képzést és egészségügyi ellátást tudna biztosítani a menekültek számára.
Másrészt ez a támogatás a kereskedelmi könnyítések formájában valósulhatna meg, amivel az érintett országok mind a menekültek, mind saját polgáraik számára munkahelyeket tudnának biztosítani. Nincs értelme annak, hogy Európa több mint 200 milliárd eurót fordítson 2015-2020 között arra, hogy a saját területén belül kezelje a válságot – hiszen ekkora az az összeg, amelyet a tagállamok a tervek szerint menekültek befogadására és integrálására költenének el –, miközben az összeg töredékének külföldön történő felhasználása kezelhető mértékűvé tenné a migrációs helyzetet.
Hasonlóképpen, az EU-nak bőkezűbbnek kell lennie Afrika támogatásában is. Nyilvánvalóan nem elégséges, hogy a migráció kontrolljáért cserébe pénzügyi segélyt kínál fel, ahogy az az Európai Bizottság júniusi javaslatában olvasható. Ez a megközelítés csak arra jogosítja fel az afrikai vezetőket, hogy a migrációt Európával szembeni fenyegetésként kezeljék, ahogy azt Erdogan is tette. Ehelyett a valódi fejlesztési kérdésekre, a szabadkereskedelemre, jelentős mértékű beruházásokra és a korrupció felszámolására vonatkozó kötelezettségvállalásokra kellene a hangsúlyt helyezni.
Néhány európai vezető egy afrikai Marshall-tervre szólított fel. Ez egy nagyvonalú törekvés. Amikor azonban a konkrétumokról esik a szó, Európa nagyon messze van ettől a víziótól. A II. világháború után az Egyesült Államok éves GDP-jének 1,4 százalékát fektette négy éven át Európa újjáépítésébe. Az eredeti Marshall-tervnek megfelelő mértékű mostani uniós befektetés évente négy éven át mintegy 270 milliárd eurónyi összeget feltételezne. Ettől a mértéktől azonban nagyon messze vagyunk.
- A hetedik és egyben utolsó pillére a jelenlegi uniós irányvonal alternatívájának az, hogy az idősödő európai népesség ismeretében az EU-nak lényegében egy olyan környezetet kell kialakítania, amelyben a gazdasági migrációt, gyakorlatias módon, az európai népek érdekében lehetne felhasználni. Merkel kancellár tágra nyitotta a menekültek előtt Németország kapuit, azonban nagylelkű lépése nélkülözte a megfelelő átgondoltságot, nem vette figyelembe a döntése által kiváltott szívóhatást. A több mint egymillió menedékkérő hirtelen áradata túlterhelte a hatóságok kapacitását, és a közvéleményt a migránsok ellen fordította.
Az EU-nak most sürgősen korlátoznia kell az újonnan érkezők beáramlását, amit csak a gazdasági migránsokkal szembeni diszkriminációval tud megvalósítani.
A migráció által eredményezett elérhető előnyök jóval felülmúlják a bevándorlók integrálásának költségeit. A képzett gazdasági bevándorlók fokozzák a termelékenységet, növekedést idéznek elő, és a befogadó ország abszorpciós kapacitását növelik. Az eltérő származású emberek eltérő képzettséget, ismereteket hoznak magukkal, hozzájárulásuk főként azokból az innovációkból adódik, amelyeket a saját specifikus képzettségük révén képesek megvalósítani. Számos történeti bizonyíték támasztja ezt alá, kezdve a hugenották első ipari forradalomhoz való hozzájárulásával, azzal, hogy a szövést meghonosították Angliában. Minden ilyen bizonyíték azt a konklúziót erősíti, hogy a migránsok jelentős mértékben képesek elősegíteni az innovációt és a fejlődést, ha erre esélyt kapnak.
Ennek a hét elvnek, megvalósítása esetén, lényeges szerepe lehet a közvélemény félelmeinek csökkentésében, a menedékkérők kaotikus áradata megfékezésében, az újonnan érkezők integrálása biztosításában, valamint a közel-keleti és afrikai országokkal való kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakításában és Európa nemzetközi emberiességi kötelezettségeinek teljesítésében.
A menekültválság nem az egyedüli krízis, amellyel Európa szembenéz, azonban ez a legszorongatóbb. Ha pedig az unió jelentős előrelépést tudna elérni a menekültek ügyében, akkor az könnyebbé tenné a többi válság megoldását is, kezdve a folyamatos görög adósságválságtól, a Brexit okozta problémákon át, az Oroszország által jelentett kihívásokig. A nehéz feladvány minden egyes darabját a helyére kell tenni, ám a siker esélyei csekélyek. Amíg azonban esély mutatkozik egy olyan stratégiára, amely biztosíthatja, hogy fennmaradjon a békét garantáló és fontos morális elvek alapján működő Európai Unió, addig nem szabad feladni a reményt, addig érdemes nehéz döntéseket igénylő közös erőfeszítéseket tenni.
Az írás először a Foreign Policy c. folyóiratban jelent meg.
http://hvg.hu/gazdasag/20160726_Soros_Gyorgy_Europa_menekultvalsag_elemzes
2017. július 9., vasárnap
2017. július 7., péntek
Nemzeti önazonosság megőrzése - Párbeszédre van szükség az Alkotmánybíróság szerint
Jogi Fórum / MTI 2017.06.30.
A magyar Alkotmánybíróság Európában elsőként fogalmazta meg tavaly év végi határozatban, hogy a nemzeti önazonosság megőrzéséhez párbeszédre van szükség az Európai Unióban - mondta Sulyok Tamás, a testület elnöke a georgiai Batumiban, az európai alkotmánybíróságok XVII. konferenciáján.
Az Alkotmánybíróság közleményében idézte Sulyok Tamást, aki úgy fogalmazott: az Alkotmánybíróság ezzel "egyszerre tett hitet mind a magyarságunk, mind az európaiságunk megőrzése mellett".
Közölték: Sulyok Tamás a nemzetközi konferencia előadójaként Georgiában hangsúlyozta: az alapjogok védelmében az európai alkotmánybíróságoknak erős és jól működő hálózatot kell kialakítaniuk és működtetniük.
Az új globális kihívások egyértelműen jelzik, hogy az alapjogok hatékony védelme rendkívül fontos, ez azonban "nem képzelhető el az együttműködő, egyúttal erős és nemzeti identitásukat őrző tagállamok nélkül" - emelte ki.
Meglátása szerint a párbeszédet a tagállamok alkotmánybíróságainak és legfelsőbb bíróságainak, illetve az Európai Unió Bíróságának folyamatosan fenn kell tartaniuk, mivel közös cél érdekében munkálkodnak.
Az EU alapjogvédelmi rendszere, illetve az Európai Unió Bírósága jelenleg hatékonyan biztosítja az alapvető jogok érvényesülését. Az Alkotmánybíróságnak azonban "mögöttes felelőssége" van - írták az elnököt idézve -, közbe kell lépnie, ha az emberi méltóság, más alapjog lényeges tartalma, illetve Magyarország szuverenitása vagy nemzeti identitása sérül.
Az Alkotmánybíróság tavaly november 30-án tette közzé határozatát, amelynek alapján vizsgálhatja, hogy az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, más alapvető jogot, vagy Magyarország szuverenitását, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonosságát.
Székely László, az alapvető jogok biztosa kért alkotmányértelmezést a menekültek tömeges áthelyezését lehetővé tévő uniós kvótarendszer miatt.
A magyar kormány 2015 decemberében fordult a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságához, hogy kérje a kötelező bevándorlási kvóta megsemmisítését.
A menedékkérők elosztását célzó uniós mechanizmus ellen benyújtott magyar és szlovák keresetet május 10-én tárgyalta az Európai Unió Bírósága. Szakértők szerint az ügyben ősszel vagy legkésőbb télen várható ítélet.
http://www.jogiforum.hu/hirek/37870
A magyar Alkotmánybíróság Európában elsőként fogalmazta meg tavaly év végi határozatban, hogy a nemzeti önazonosság megőrzéséhez párbeszédre van szükség az Európai Unióban - mondta Sulyok Tamás, a testület elnöke a georgiai Batumiban, az európai alkotmánybíróságok XVII. konferenciáján.
Az Alkotmánybíróság közleményében idézte Sulyok Tamást, aki úgy fogalmazott: az Alkotmánybíróság ezzel "egyszerre tett hitet mind a magyarságunk, mind az európaiságunk megőrzése mellett".
Közölték: Sulyok Tamás a nemzetközi konferencia előadójaként Georgiában hangsúlyozta: az alapjogok védelmében az európai alkotmánybíróságoknak erős és jól működő hálózatot kell kialakítaniuk és működtetniük.
Az új globális kihívások egyértelműen jelzik, hogy az alapjogok hatékony védelme rendkívül fontos, ez azonban "nem képzelhető el az együttműködő, egyúttal erős és nemzeti identitásukat őrző tagállamok nélkül" - emelte ki.
Meglátása szerint a párbeszédet a tagállamok alkotmánybíróságainak és legfelsőbb bíróságainak, illetve az Európai Unió Bíróságának folyamatosan fenn kell tartaniuk, mivel közös cél érdekében munkálkodnak.
Az EU alapjogvédelmi rendszere, illetve az Európai Unió Bírósága jelenleg hatékonyan biztosítja az alapvető jogok érvényesülését. Az Alkotmánybíróságnak azonban "mögöttes felelőssége" van - írták az elnököt idézve -, közbe kell lépnie, ha az emberi méltóság, más alapjog lényeges tartalma, illetve Magyarország szuverenitása vagy nemzeti identitása sérül.
Az Alkotmánybíróság tavaly november 30-án tette közzé határozatát, amelynek alapján vizsgálhatja, hogy az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, más alapvető jogot, vagy Magyarország szuverenitását, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonosságát.
Székely László, az alapvető jogok biztosa kért alkotmányértelmezést a menekültek tömeges áthelyezését lehetővé tévő uniós kvótarendszer miatt.
A magyar kormány 2015 decemberében fordult a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságához, hogy kérje a kötelező bevándorlási kvóta megsemmisítését.
A menedékkérők elosztását célzó uniós mechanizmus ellen benyújtott magyar és szlovák keresetet május 10-én tárgyalta az Európai Unió Bírósága. Szakértők szerint az ügyben ősszel vagy legkésőbb télen várható ítélet.
http://www.jogiforum.hu/hirek/37870
2017. június 30., péntek
Nyolc pont Horthy Miklós történelmi felelősségéről
KERPEL-FRONIUS ÁDÁM LACZÓ FERENC 2017.06.30. 13:53
Horthy vezérkultuszának kliséi napjainkban is visszaköszönnek. Pár napja épp Orbán Viktor nevezte kivételes államférfiúnak. Az ilyen megnyilvánulásokra azonban nem a kiegyensúlyozott és hiteles értékelés a szokásos felelet, hanem a kormányzó démonizálása. Horthy szerepének kiegyensúlyozott elemzéséhez egyidejűleg kell meghaladnunk a kritikátlanságot és a démonizálást. De a kiegyensúlyozottság nem egyenlő az értékelés semlegességével: Horthy morális felelőssége párhuzamba állítható a politikaival.
1. Horthy személyisége
Horthy Miklós nem készült politikusnak, politikai érdeklődése és képességei is meglehetősen korlátozottak voltak. Magyarország első világháborút követő összeomlása váratlanul juttatta hatalomba. Bár az ideológiák korában emelkedett fel, nem volt koherens politikai ideológiája. Alapvetően szabadságellenes és etnikai alapú, ugyanakkor meglehetősen zavaros konzervativizmust képviselt. Egyfajta magyar konzervativizmust, mely forradalom-, demokrácia- és egyenlőségellenes volt. Eközben – vezérkultusza ellenére – sokkal inkább volt befolyásolható és lavírozó személyiség, mint koncepciózus és karakán államférfi.
2. Horthy rezsimje
A Horthy nevével fémjelzett tekintélyelvű rezsim a két világháború közti Európa jellegzetes terméke volt; számos párhuzamos jelenségre bukkanhatunk más országokban is. Horthy korántsem volt teljhatalmú diktátor. Magyarország a kormányzó uralkodása alatt modernizálódott ugyan, de a hivatalosságot a modern világ alapvető jelenségeivel szembeni fenntartások és ellenérzések jellemezték. Horthy nem épített fasiszta rendszert, eleve nem vágyott tömegmozgalmakra. Nézeteitől és ideáljaitól mindkettő idegen volt. Ellenforradalmár volt, a szónak inkább 19., mint 20. századi értelmében: az ellenforradalom számára a modern forradalmak vívmányainak elutasítását jelentette, nem jobboldali tükörképét. Etnicista volt, de nem népi. Rezsimje fennállásának második felében azonban folyvást radikalizálódott. Horthy uralkodásának negyedszázadát semmi értelme kettévágni – épp hogy az 1919-től 1944 őszéig tartó radikalizációs folyamatot érdemes szemügyre vennünk.
3. Zsidóellenesség
A zsidóellenesség a korszak állandó eleme, a hatalmi elit nézeteinek szerves és teljes nyíltsággal képviselt része volt. A magyar zsidók diszkriminációját már az 1920-as numerus clausus törvénybe foglalta, melyet később számos ún. zsidótörvény és zsidóellenes intézkedés követett. A zsidóellenes politikák idővel, főként 1938 után egyre radikalizálódtak, és ezzel Horthy semmilyen módon nem állt szemben. A zsidósággal kapcsolatban hangoztatott vélekedésekből ugyan nem vezethető le közvetlenül a második világháború idején megvalósított népirtás, ám ami ennél fontosabb, komolyabb feszültség vagy ellentmondás sincs e vélekedések és az emberiség elleni bűncselekmény között.
4. Határrevíziós törekvések
A határrevízió Horthy rendszerének alapcéljai között szerepelt. Ebben Horthy csak részleges és időleges sikereket ért el. Az etnikai revízió elvének képviselete ugyan következetes volt, de az etnikai homogenitás eszméjére épült, és így erősítette az etnikai radikalizmust. 1938 és 1941 között az ország területileg terjeszkedett, saját polgárainak jelentős csoportjait viszont egyre jobban kirekesztette. Horthy nem a történelmi, soknemzetiségű ország helyreállításán dolgozott (ennek a nemzetállamok korában nem is igen lett volna realitása), és végül az etnikai határok felállításában is kudarcot vallott.
5. 1944 előtti háborús bűnök
A Horthy által vezetett rezsim már 1944 előtt is több háborús bűnért vált felelőssé. Ezek közül kiemelkednek a magyar hatóságok által kezdeményezett, Kamenyec-Podolszkijban elkövetett tömegmészárláshoz vezető deportálások, a bácskai vérengzések és a magyar honvédség szovjetunióbeli megszállói tevékenysége során elkövetett atrocitások, az ott élő zsidók meggyilkolásában való részvétel. A munkaszolgálat intézménye szintén a radikalizálódó antiszemitizmus terepe volt. Keretében sok tízezren lelték erőszakos halálukat. Az intézmény története ugyanakkor ambivalens, hiszen nem kevesen végül éppen azért kerülték el a majdnem biztos halált jelentő deportálást, mert munkaszolgálatosok voltak.
6. Magyarország és a holokauszt
1944 elején a magyarországi zsidóság Közép-Európa legjelentősebb zsidó közössége volt. Tagjaik közül a legtöbben abban a hitben éltek, hogy túlélik a háborút. Fél évvel később már a meggyilkolt magyar zsidók alkották Auschwitz-Birkenau teljes történetének legnagyobb áldozati csoportját.
Magyarország a zsidóüldözésekért több szomszédjával, így Szlovákiával, Horvátországgal vagy Romániával is összevethető módon volt felelős. Szlovákia az Auschwitzba való tömeges deportálásokat elsőként, Magyarország pedig az azt utoljára végrehajtó ország – a kettő között a felelősség tekintetében nem lehet és nem is szabad érdemi különbséget tenni. A keleten terjeszkedő román állami szervek szintén korábban, ráadásul teljességgel saját akaratukból és saját eszközeikkel gyilkoltak százezreket. A román állam magterületein élő zsidó lakosokat azonban később sem szolgáltatták ki a náci vezetésnek. A magyar elkövetők részvétele ettől jelentősen eltér: miközben kisebb volt a közvetlenül magyar kézhez fűződő gyilkosságok száma, az áldozatok száma és aránya is magasabb volt a romániainál.
Ezt a különbséget jól illusztrálja sok ezer erdélyi, magyar anyanyelvű zsidó sorsa is. Míg Észak-Erdélyben nagy részük – nem utolsósorban a Romániában gyors ütemben radikalizálódó, egyre erőszakosabb antiszemitizmus miatt – eleinte lelkesen fogadta a magyar csapatok bevonulását, hamarosan rá kellett döbbenniük, hogy ez a magyar állam már nem azonos a Monarchia korának alapvetően liberális Magyarországával. A zsidótörvények következtében egyik napról a másikra a társadalom peremére kerültek. 1944-ig azonban még így is bíztak abban, hogy Magyarországon mégiscsak nagyobb biztonságban élhetnek majd, mint Romániában. 1944 tavaszán aztán az észak-erdélyi zsidók nagy részét néhány héten belül meggyilkolták, míg a dél-erdélyiek életben maradtak.
7. Horthy 1944-ben
1944 márciusa Horthy személyes történetében is mérföldkő. A helyén maradt, a zsidók védelmében nem lépett fel. Kormányzóként legitimálta a német beavatkozást és az azt követő deportálásokat is.
A magyarországi zsidóság a német megszállás nélkül alighanem túlélte volna a háborút, a tömeges deportálás viszont a magyar fél aktív részvétele nélkül kivitelezhetetlen lett volna. A zsidók kifosztása és deportálása olajozott gépezetként zajlott, részt vett benne a magyar államapparátus és a társadalom jelentős része is. A deportálások leállítására csak 1944 júliusában került sor, mikorra már 437 000 embert deportáltak, csaknem mindnyájukat egyenesen Auschwitz-Birkenauba, nagy többségüket egyenesen a halálukba.
A deportálásokat Horthy elsősorban taktikai okokból állította le. Nyoma sincs feléledő empátiának vagy felelősségérzetnek, sokkal inkább elvtelen külpolitikai lavírozás folyt. 1944 októberének közepével, a nyilas hatalomátvétellel Horthy közvetlen felelőssége megszűnt – a magyar holokauszt nyilasok általi folytatásáért személyét legfeljebb közvetett felelősség terheli. A tényeken mindez nem változtat: a nyilasok által elkövetett minden groteszk kegyetlenség ellenére a magyar holokausztért a legnagyobb felelősség nem őket, hanem az 1944 tavaszán Horthy kinevezésére hatalomba kerülő és általa csak augusztus legvégén leváltott Sztójay-kormányt terheli.
8. Horthy felelőssége
Indokolatlan Horthy szerepének démonizálása. Személyére bizonyos értelemben jobban illik a gonosz banalitása kifejezés, mint Adolf Eichmannra. Ez azonban nem jelenthet elvtelen egyensúlyozást: Horthy érdemi megítélésének kulcskérdése második világháborús politikája és a holokauszthoz való viszonya. Szerepének kritikai vizsgálata a modern magyar történelemmel való foglalkozás minimumához tartozik, felelősségének tisztázása alapvető társadalmi szükséglet.
A népirtást a negyedszázados uralkodása alatt domináló kirekesztő szellem tette elgondolhatóvá. A magyar holokauszt messze legjelentősebb fejezetének végrehajtására kormányzása alatt, az ő hallgatólagos, de perdöntő egyetértésével került sor. A „végső megoldást” ugyan a náci német vezetés kezdeményezte, de Horthy Magyarországa készséges partnernek bizonyult hozzá. Horthy határrevíziós politikája eközben sikertelennek bizonyult, országa pedig – az általa leginkább ellenzett és 1941-ben a nácikkal szövetségben megtámadott – szovjetek kezébe hullott. Az erkölcsi megítélés és a politikai eredmények mérlege azonos irányba leng ki.
Kerpel-Fronius Ádám a berlini Holokauszt Emlékmű tudományos munkatársa, Laczó Ferenc történész, adjunktus a Maastrichti Egyetemen.
http://index.hu/velemeny/2017/06/30/horthy_miklos_holokauszt_felelosseg_konzervativizmus_deportalas_zsidotorvenyek/
Horthy vezérkultuszának kliséi napjainkban is visszaköszönnek. Pár napja épp Orbán Viktor nevezte kivételes államférfiúnak. Az ilyen megnyilvánulásokra azonban nem a kiegyensúlyozott és hiteles értékelés a szokásos felelet, hanem a kormányzó démonizálása. Horthy szerepének kiegyensúlyozott elemzéséhez egyidejűleg kell meghaladnunk a kritikátlanságot és a démonizálást. De a kiegyensúlyozottság nem egyenlő az értékelés semlegességével: Horthy morális felelőssége párhuzamba állítható a politikaival.
1. Horthy személyisége
Horthy Miklós nem készült politikusnak, politikai érdeklődése és képességei is meglehetősen korlátozottak voltak. Magyarország első világháborút követő összeomlása váratlanul juttatta hatalomba. Bár az ideológiák korában emelkedett fel, nem volt koherens politikai ideológiája. Alapvetően szabadságellenes és etnikai alapú, ugyanakkor meglehetősen zavaros konzervativizmust képviselt. Egyfajta magyar konzervativizmust, mely forradalom-, demokrácia- és egyenlőségellenes volt. Eközben – vezérkultusza ellenére – sokkal inkább volt befolyásolható és lavírozó személyiség, mint koncepciózus és karakán államférfi.
2. Horthy rezsimje
A Horthy nevével fémjelzett tekintélyelvű rezsim a két világháború közti Európa jellegzetes terméke volt; számos párhuzamos jelenségre bukkanhatunk más országokban is. Horthy korántsem volt teljhatalmú diktátor. Magyarország a kormányzó uralkodása alatt modernizálódott ugyan, de a hivatalosságot a modern világ alapvető jelenségeivel szembeni fenntartások és ellenérzések jellemezték. Horthy nem épített fasiszta rendszert, eleve nem vágyott tömegmozgalmakra. Nézeteitől és ideáljaitól mindkettő idegen volt. Ellenforradalmár volt, a szónak inkább 19., mint 20. századi értelmében: az ellenforradalom számára a modern forradalmak vívmányainak elutasítását jelentette, nem jobboldali tükörképét. Etnicista volt, de nem népi. Rezsimje fennállásának második felében azonban folyvást radikalizálódott. Horthy uralkodásának negyedszázadát semmi értelme kettévágni – épp hogy az 1919-től 1944 őszéig tartó radikalizációs folyamatot érdemes szemügyre vennünk.
3. Zsidóellenesség
A zsidóellenesség a korszak állandó eleme, a hatalmi elit nézeteinek szerves és teljes nyíltsággal képviselt része volt. A magyar zsidók diszkriminációját már az 1920-as numerus clausus törvénybe foglalta, melyet később számos ún. zsidótörvény és zsidóellenes intézkedés követett. A zsidóellenes politikák idővel, főként 1938 után egyre radikalizálódtak, és ezzel Horthy semmilyen módon nem állt szemben. A zsidósággal kapcsolatban hangoztatott vélekedésekből ugyan nem vezethető le közvetlenül a második világháború idején megvalósított népirtás, ám ami ennél fontosabb, komolyabb feszültség vagy ellentmondás sincs e vélekedések és az emberiség elleni bűncselekmény között.
4. Határrevíziós törekvések
A határrevízió Horthy rendszerének alapcéljai között szerepelt. Ebben Horthy csak részleges és időleges sikereket ért el. Az etnikai revízió elvének képviselete ugyan következetes volt, de az etnikai homogenitás eszméjére épült, és így erősítette az etnikai radikalizmust. 1938 és 1941 között az ország területileg terjeszkedett, saját polgárainak jelentős csoportjait viszont egyre jobban kirekesztette. Horthy nem a történelmi, soknemzetiségű ország helyreállításán dolgozott (ennek a nemzetállamok korában nem is igen lett volna realitása), és végül az etnikai határok felállításában is kudarcot vallott.
5. 1944 előtti háborús bűnök
A Horthy által vezetett rezsim már 1944 előtt is több háborús bűnért vált felelőssé. Ezek közül kiemelkednek a magyar hatóságok által kezdeményezett, Kamenyec-Podolszkijban elkövetett tömegmészárláshoz vezető deportálások, a bácskai vérengzések és a magyar honvédség szovjetunióbeli megszállói tevékenysége során elkövetett atrocitások, az ott élő zsidók meggyilkolásában való részvétel. A munkaszolgálat intézménye szintén a radikalizálódó antiszemitizmus terepe volt. Keretében sok tízezren lelték erőszakos halálukat. Az intézmény története ugyanakkor ambivalens, hiszen nem kevesen végül éppen azért kerülték el a majdnem biztos halált jelentő deportálást, mert munkaszolgálatosok voltak.
6. Magyarország és a holokauszt
1944 elején a magyarországi zsidóság Közép-Európa legjelentősebb zsidó közössége volt. Tagjaik közül a legtöbben abban a hitben éltek, hogy túlélik a háborút. Fél évvel később már a meggyilkolt magyar zsidók alkották Auschwitz-Birkenau teljes történetének legnagyobb áldozati csoportját.
Magyarország a zsidóüldözésekért több szomszédjával, így Szlovákiával, Horvátországgal vagy Romániával is összevethető módon volt felelős. Szlovákia az Auschwitzba való tömeges deportálásokat elsőként, Magyarország pedig az azt utoljára végrehajtó ország – a kettő között a felelősség tekintetében nem lehet és nem is szabad érdemi különbséget tenni. A keleten terjeszkedő román állami szervek szintén korábban, ráadásul teljességgel saját akaratukból és saját eszközeikkel gyilkoltak százezreket. A román állam magterületein élő zsidó lakosokat azonban később sem szolgáltatták ki a náci vezetésnek. A magyar elkövetők részvétele ettől jelentősen eltér: miközben kisebb volt a közvetlenül magyar kézhez fűződő gyilkosságok száma, az áldozatok száma és aránya is magasabb volt a romániainál.
Ezt a különbséget jól illusztrálja sok ezer erdélyi, magyar anyanyelvű zsidó sorsa is. Míg Észak-Erdélyben nagy részük – nem utolsósorban a Romániában gyors ütemben radikalizálódó, egyre erőszakosabb antiszemitizmus miatt – eleinte lelkesen fogadta a magyar csapatok bevonulását, hamarosan rá kellett döbbenniük, hogy ez a magyar állam már nem azonos a Monarchia korának alapvetően liberális Magyarországával. A zsidótörvények következtében egyik napról a másikra a társadalom peremére kerültek. 1944-ig azonban még így is bíztak abban, hogy Magyarországon mégiscsak nagyobb biztonságban élhetnek majd, mint Romániában. 1944 tavaszán aztán az észak-erdélyi zsidók nagy részét néhány héten belül meggyilkolták, míg a dél-erdélyiek életben maradtak.
7. Horthy 1944-ben
1944 márciusa Horthy személyes történetében is mérföldkő. A helyén maradt, a zsidók védelmében nem lépett fel. Kormányzóként legitimálta a német beavatkozást és az azt követő deportálásokat is.
A magyarországi zsidóság a német megszállás nélkül alighanem túlélte volna a háborút, a tömeges deportálás viszont a magyar fél aktív részvétele nélkül kivitelezhetetlen lett volna. A zsidók kifosztása és deportálása olajozott gépezetként zajlott, részt vett benne a magyar államapparátus és a társadalom jelentős része is. A deportálások leállítására csak 1944 júliusában került sor, mikorra már 437 000 embert deportáltak, csaknem mindnyájukat egyenesen Auschwitz-Birkenauba, nagy többségüket egyenesen a halálukba.
A deportálásokat Horthy elsősorban taktikai okokból állította le. Nyoma sincs feléledő empátiának vagy felelősségérzetnek, sokkal inkább elvtelen külpolitikai lavírozás folyt. 1944 októberének közepével, a nyilas hatalomátvétellel Horthy közvetlen felelőssége megszűnt – a magyar holokauszt nyilasok általi folytatásáért személyét legfeljebb közvetett felelősség terheli. A tényeken mindez nem változtat: a nyilasok által elkövetett minden groteszk kegyetlenség ellenére a magyar holokausztért a legnagyobb felelősség nem őket, hanem az 1944 tavaszán Horthy kinevezésére hatalomba kerülő és általa csak augusztus legvégén leváltott Sztójay-kormányt terheli.
8. Horthy felelőssége
Indokolatlan Horthy szerepének démonizálása. Személyére bizonyos értelemben jobban illik a gonosz banalitása kifejezés, mint Adolf Eichmannra. Ez azonban nem jelenthet elvtelen egyensúlyozást: Horthy érdemi megítélésének kulcskérdése második világháborús politikája és a holokauszthoz való viszonya. Szerepének kritikai vizsgálata a modern magyar történelemmel való foglalkozás minimumához tartozik, felelősségének tisztázása alapvető társadalmi szükséglet.
A népirtást a negyedszázados uralkodása alatt domináló kirekesztő szellem tette elgondolhatóvá. A magyar holokauszt messze legjelentősebb fejezetének végrehajtására kormányzása alatt, az ő hallgatólagos, de perdöntő egyetértésével került sor. A „végső megoldást” ugyan a náci német vezetés kezdeményezte, de Horthy Magyarországa készséges partnernek bizonyult hozzá. Horthy határrevíziós politikája eközben sikertelennek bizonyult, országa pedig – az általa leginkább ellenzett és 1941-ben a nácikkal szövetségben megtámadott – szovjetek kezébe hullott. Az erkölcsi megítélés és a politikai eredmények mérlege azonos irányba leng ki.
Kerpel-Fronius Ádám a berlini Holokauszt Emlékmű tudományos munkatársa, Laczó Ferenc történész, adjunktus a Maastrichti Egyetemen.
http://index.hu/velemeny/2017/06/30/horthy_miklos_holokauszt_felelosseg_konzervativizmus_deportalas_zsidotorvenyek/
2017. június 20., kedd
A Fidesz biztos abban, hogy az Alkotmánybíróság nem kaszálja el a lex CEU-t
KÓSA ANDRÁS
– Majd biztos, alaposan megvizsgálják, mielőtt átengedik a törvényt, azért, hogy ne mondhassák róluk, nem megfontolt döntést hoztak – ezzel az elszólásszerű mondattal reagált egy fideszes képviselő, volt kormánytag arra a kérdésünkre, hogy szerinte mi lesz a sorsa a lex CEU-nak, illetve annak a jogi szakvéleménynek, melyet Sólyom László mellett Lévay Miklós volt alkotmánybíró, valamint Jakab András és Szente Zoltán egyetemi tanárok és MTA-doktorok jegyeznek. (A képviselő azért nem vállalta nevét, mert hivatalos nyilatkozattételre nem kapott felhatalmazást.)
A jogi vélemény szerint – melyet Lévay Miklós lapunknak is kifejtett – „a törvény egyes rendelkezései ellentétesek az Alaptörvénnyel, ezért azokat az Alkotmánybíróságnak – tekintettel az alaptörvény-ellenesség súlyára, valamint arra, hogy az érintett rendelkezések még nem kerültek végrehajtásra – ex tunc (visszaható) hatállyal meg kellene semmisítenie”.
A Fideszben azonban biztosak benne, hogy az Alkotmánybíróság nem így dönt majd, és átengedi a jogszabályt.
A már idézett egykori kormánytagon kívül még egy, az ügyet szintén jól ismerő fideszes képviselővel, szakpolitikussal is beszélgettünk a lex CEU-ról (aki szintén névtelenséghez kötötte véleménye megjelentetését). Egymástól függetlenül mindketten úgy vélekedtek, hogy a törvényt bíráló Sólyom-féle beadvány jogi szempontból „értelmezhetetlen”.
A jogi szakvélemény szerint három ponton sérti a törvény az alkotmányt: alaptörvény-ellenesen korlátozza az egyetemi autonómiát, sérti a tanszabadsághoz, a kutatáshoz való jogot és teljesíthetetlen feltételeket támaszt az intézménnyel szemben.
Forrásaink ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy ezek az érvek nem állnak meg.
– Az egyetemi autonómia azt jelenti, hogy az állam az általa alapított egyetemek tanítási rendjébe, tudományos életébe nem szól bele. Ennek semmi köze ahhoz, hogy egy állam úgy enged külföldi intézményeket működni, hogy bizonyos feltételeket szab nekik. Ez a világon mindenhol így van, én sem alapíthatok csak úgy a tetszésem szerint egyetemet máshol – mondta a cikkünk elején idézett egykori kormánytag.
Másik forrásunk szerint ugyanez a helyzet a tanítás, tanulás, és kutatás szabadságával is.
– Az állam nem szól bele abba, hogy a CEU-n mit tanítsanak, és hogyan, hanem ahhoz szab feltételeket, hogy az intézmény hogyan működjön. A kettő nem ugyanaz – mondta. A „teljesíthetetlen feltételek” esetében a képviselő árnyalta a képet. Az ugyanis szerinte elképzelhető, hogy a törvény által szabott szűk határidő valóban fennakad az alkotmányos kontrollon.
– Azonban ebben az esetben is – vélekedett – az AB legfeljebb úgy foglalhatna állást, hogy a jogalkotó szabjon lazább határidőt, de ez nem érintené a lex CEU lényegét.
Másik forrásunk ehhez hozzátette: az, hogy az Egyesült Államok szövetségi kormányával kellene megállapodni a CEU-ról, lehet még esetleg a szakvéleményben említett teljesíthetetlen feltétel, hiszen az amerikai kormány már kinyilvánította, hogy nem érzi magát illetékesnek az ügyben.
– Ebben az esetben az AB úgynevezett alkotmányossági feltételt szabhatna a törvényhez, vagyis úgy foglalna állást, hogy ezen a paragrafuson változtatva már alkotmányos lesz a jogszabály. Ekkor mi természetesen változtatni fogunk, előírhatjuk akár azt is, hogy a kormánynak és a szövetségi államok negyedének kell megállapodnia – hangzott az iróniától sem mentes válasz az egykori kormánytagtól.
Az AB-t nem köti határidő a döntésben, és a lapunknak nyilatkozó képviselők nem is számítanak rá, hogy a nyári bírói szünet előtt határozni fognak a jogszabályról, vagyis legkorábban ősszel derülhet ki, hogy alkotmányos-e a lex CEU. Áder János köztársasági elnök – ugyan a szokásosnál hosszabb mérlegelés után, de – nem talált alkotmányossági kifogást és aláírta a törvényt.
https://mno.hu/belfold/a-fidesz-biztos-abban-hogy-az-alkotmanybirosag-nem-kaszalja-el-a-lex-ceu-t
– Majd biztos, alaposan megvizsgálják, mielőtt átengedik a törvényt, azért, hogy ne mondhassák róluk, nem megfontolt döntést hoztak – ezzel az elszólásszerű mondattal reagált egy fideszes képviselő, volt kormánytag arra a kérdésünkre, hogy szerinte mi lesz a sorsa a lex CEU-nak, illetve annak a jogi szakvéleménynek, melyet Sólyom László mellett Lévay Miklós volt alkotmánybíró, valamint Jakab András és Szente Zoltán egyetemi tanárok és MTA-doktorok jegyeznek. (A képviselő azért nem vállalta nevét, mert hivatalos nyilatkozattételre nem kapott felhatalmazást.)
A jogi vélemény szerint – melyet Lévay Miklós lapunknak is kifejtett – „a törvény egyes rendelkezései ellentétesek az Alaptörvénnyel, ezért azokat az Alkotmánybíróságnak – tekintettel az alaptörvény-ellenesség súlyára, valamint arra, hogy az érintett rendelkezések még nem kerültek végrehajtásra – ex tunc (visszaható) hatállyal meg kellene semmisítenie”.
A Fideszben azonban biztosak benne, hogy az Alkotmánybíróság nem így dönt majd, és átengedi a jogszabályt.
A már idézett egykori kormánytagon kívül még egy, az ügyet szintén jól ismerő fideszes képviselővel, szakpolitikussal is beszélgettünk a lex CEU-ról (aki szintén névtelenséghez kötötte véleménye megjelentetését). Egymástól függetlenül mindketten úgy vélekedtek, hogy a törvényt bíráló Sólyom-féle beadvány jogi szempontból „értelmezhetetlen”.
A jogi szakvélemény szerint három ponton sérti a törvény az alkotmányt: alaptörvény-ellenesen korlátozza az egyetemi autonómiát, sérti a tanszabadsághoz, a kutatáshoz való jogot és teljesíthetetlen feltételeket támaszt az intézménnyel szemben.
Forrásaink ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy ezek az érvek nem állnak meg.
– Az egyetemi autonómia azt jelenti, hogy az állam az általa alapított egyetemek tanítási rendjébe, tudományos életébe nem szól bele. Ennek semmi köze ahhoz, hogy egy állam úgy enged külföldi intézményeket működni, hogy bizonyos feltételeket szab nekik. Ez a világon mindenhol így van, én sem alapíthatok csak úgy a tetszésem szerint egyetemet máshol – mondta a cikkünk elején idézett egykori kormánytag.
Másik forrásunk szerint ugyanez a helyzet a tanítás, tanulás, és kutatás szabadságával is.
– Az állam nem szól bele abba, hogy a CEU-n mit tanítsanak, és hogyan, hanem ahhoz szab feltételeket, hogy az intézmény hogyan működjön. A kettő nem ugyanaz – mondta. A „teljesíthetetlen feltételek” esetében a képviselő árnyalta a képet. Az ugyanis szerinte elképzelhető, hogy a törvény által szabott szűk határidő valóban fennakad az alkotmányos kontrollon.
– Azonban ebben az esetben is – vélekedett – az AB legfeljebb úgy foglalhatna állást, hogy a jogalkotó szabjon lazább határidőt, de ez nem érintené a lex CEU lényegét.
Másik forrásunk ehhez hozzátette: az, hogy az Egyesült Államok szövetségi kormányával kellene megállapodni a CEU-ról, lehet még esetleg a szakvéleményben említett teljesíthetetlen feltétel, hiszen az amerikai kormány már kinyilvánította, hogy nem érzi magát illetékesnek az ügyben.
– Ebben az esetben az AB úgynevezett alkotmányossági feltételt szabhatna a törvényhez, vagyis úgy foglalna állást, hogy ezen a paragrafuson változtatva már alkotmányos lesz a jogszabály. Ekkor mi természetesen változtatni fogunk, előírhatjuk akár azt is, hogy a kormánynak és a szövetségi államok negyedének kell megállapodnia – hangzott az iróniától sem mentes válasz az egykori kormánytagtól.
Az AB-t nem köti határidő a döntésben, és a lapunknak nyilatkozó képviselők nem is számítanak rá, hogy a nyári bírói szünet előtt határozni fognak a jogszabályról, vagyis legkorábban ősszel derülhet ki, hogy alkotmányos-e a lex CEU. Áder János köztársasági elnök – ugyan a szokásosnál hosszabb mérlegelés után, de – nem talált alkotmányossági kifogást és aláírta a törvényt.
https://mno.hu/belfold/a-fidesz-biztos-abban-hogy-az-alkotmanybirosag-nem-kaszalja-el-a-lex-ceu-t
2017. június 15., csütörtök
Törökországban elítéltek egy diplomáciai védettséget élvező ENSZ-bírót
JOOBS
Börtönbüntetésre ítélték Törökországban Aydin Sefa Akayt, az egyik ENSZ-bíróság tagját, jelentette be a hágai székhelyű Nemzetközi Törvényszék (ICTY) csütörtökön. A törvényszék szerint Ankara intézkedéseivel megsértette a nemzetközi bíró diplomáciai védettségét, írja az MTI.
A háborús bűncselekmények ügyében eljáró testület tájékoztatása szerint Akayt hét év hat hónap börtönbüntetésre ítélték terrorizmus támogatása miatt, továbbá azzal a váddal, hogy azonosult a tavaly nyári puccskísérletért felelőssé tett Fethullah Gülen hitszónok nézeteivel.
A bíró egyike azoknak az ezreknek, akiket a 2016. júliusi, sikertelen államcsíny-kísérlet után vettek őrizetbe Törökországban.
http://index.hu/kulfold/2017/06/15/torokorszagban_eliteltek_egy_diplomaciai_vedettseget_elvezo_nemzetkozi_birot/
Börtönbüntetésre ítélték Törökországban Aydin Sefa Akayt, az egyik ENSZ-bíróság tagját, jelentette be a hágai székhelyű Nemzetközi Törvényszék (ICTY) csütörtökön. A törvényszék szerint Ankara intézkedéseivel megsértette a nemzetközi bíró diplomáciai védettségét, írja az MTI.
A háborús bűncselekmények ügyében eljáró testület tájékoztatása szerint Akayt hét év hat hónap börtönbüntetésre ítélték terrorizmus támogatása miatt, továbbá azzal a váddal, hogy azonosult a tavaly nyári puccskísérletért felelőssé tett Fethullah Gülen hitszónok nézeteivel.
A bíró egyike azoknak az ezreknek, akiket a 2016. júliusi, sikertelen államcsíny-kísérlet után vettek őrizetbe Törökországban.
http://index.hu/kulfold/2017/06/15/torokorszagban_eliteltek_egy_diplomaciai_vedettseget_elvezo_nemzetkozi_birot/
2017. június 1., csütörtök
Hatalmi ágak háborúja: alkotmányos válság jöhet Lengyelországban
szerző:
Domány András
A varsói Legfelsőbb Bíróság érvénytelennek nyilvánította az államfő egyik döntését. A köztársasági elnök és a kormány szerint ezzel éppen az LB sértett alkotmányt. Az Alkotmánybíróság viszont hamarosan leválthatja az LB elnökét. Alkotmányos válság tör ki?
Amikor 2015-ben a Jaroslaw Kaczynski vezette Jog és Igazságosság párt megnyerte a választásokat, egy olyan politikusát is be akarta venni a kormányba, akit első fokon, még nem jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítéltek hatalmi visszaélés miatt. Ő fellebbezett, de a másodfokú bíróság még nem foglalkozott vele. A győztesekkel azonos pártból érkezett Andrzej Duda köztársasági elnök azzal oldotta meg a dilemmát, hogy kegyelmet adott az illetőnek, és így a pártelnök bizalmasa, Mariusz Kaminski megkaphatta a miniszteri kinevezést. A titkosszolgálatok irányítója lett, a legtitkosabb információkhoz is hozzáférhet. Duda arra hivatkozott, hogy meg akarja kímélni a bíróságokat egy elkerülhetetlenül politikai színezetet kapott ügyben a döntés kényszerétől.
Mariusz Kaminski, a lengyel titkosszolgálatok koordinátora 2016 szeptemberében.
© AFP / NurPhoto / Mateusz Wlodarczyk
Ám már akkor sokan felvetették: kegyelmet adni vagy annak lehet, akinek még nem kezdődött el a bírósági tárgyalása – ez az eljárási kegyelem –, vagy annak, akit már jogerősen elítéltek. Menet közben nem. Akkor, 2015 végén akadt egy bíróság, amely nem így gondolta, és az elnöki kegyelemre hivatkozva megszüntette az eljárást. Most ezt bírálta felül az egykori sértettek panasza alapján a Legfelsőbb Bíróság, visszaadva az ügyet oda, ahol másodfokon dönteni kellene a miniszter bűnösségéről. Az LB kimondta: az államfő alkotmányt sértett, nem volt joga kegyelmet adni egy ügy jogerős lezárása előtt. Vagyis ezután elvben előfordulhatna, hogy Kaminski a bársonyszékből a börtönbe kerül, ha a fellebbviteli bíróság is bűnösnek tartja.
Az alapügy 2006-2007-re nyúlik vissza. Az akkori Kaczynski-kormány idején Kaminski a Központi Korrupcióellenes Hivatal elnöke volt, és különböző provokációkat szervezett vélt korrupciós ügyek szereplői és a miniszterelnök politikai ellenfelei, köztük a kormánykoalícióban részt vevő, mégis ellenfélként kezelt Önvédelem parasztmozgalom vezetője, Andrzej Lepper ellen. Ennek során még okiratot is hamisíttatott. 2015 márciusában, fél évvel a választások előtt az első fokon ítélkező bíró – akit egyébként az új kormány hivatalba lépése óta mondvacsinált ürügyekkel próbálnak lejáratni a kormánypárti sajtóban – kimondta: Kaminski a törvény fölé helyezte magát, olyan akciókat hajtott végre, amelyekről tudta, hogy nem lenne szabad. Ezért három és fél év börtönre ítélte, és tíz évre eltiltotta a köztisztségviseléstől. Ezt az ítéletet kellene most jóváhagynia vagy felülbírálnia egy másodfokú bíróságnak, miután a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján nem sikerült kibújnia e kötelesség alól.
Csakhogy a köztársasági elnök, a legfőbb ügyész tisztségét is betöltő igazságügyi miniszter és maga az érintett, a hivatalban lévő titkosszolgálati miniszter egybehangzóan úgy nyilatkozott: nem törődnek a Legfelsőbb Bíróság határozatával, mert éppen az sérti az alkotmányt, és ezzel az LB bírái helyezték magukat a törvények fölé. Szerintük ugyanis a köztársasági elnök kegyelmi jogköre korlátlan, és az ő döntését az LB nem bírálhatja felül. „Demokrácia van, nem bíróuralom” – nyilatkozta az elnöki hivatal.
Andrzej Duda lengyel elnök a NATO brüsszeli csúcstalálkozóján 2017 májusában.
© AFP / Sputnik / Alexey Vitvitsky
Mindennek hátterében az is áll, hogy a Legfelsőbb Bíróság élesen bírálja az igazságszolgáltatás átszervezését célzó kormányzati törekvéseket, amelyek szerinte sértik a bírói függetlenséget. Emiatt az igazságügyi miniszter panaszt tett a jelentős részben átalakított és megbénított Alkotmánybíróságnál, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét 2014-ben szabálytalanul nevezték ki. Az AB elutasítja azokat a véleményeket, hogy ebben nincs hatásköre, hiszen csak jogszabályok alkotmányosságát vizsgálhatja, egyedi személyi döntésekét nem, és még júniusban dönteni kíván: lehet, hogy elmozdítja tisztségéből az LB elnökét. Ha ilyen döntés születik, azt a kormány bizonyára igyekszik végrehajtatni, annak ellenére, hogy abban olyan alkotmánybírók vesznek részt, akiknek megválasztását a 2016 decembere előtti összetételű AB alkotmánysértőnek nyilvánította.
Tehát szembe kerültek egymással az egymástól független hatalmi ágak képviselői, és mivel a tényleges hatalom a kormány kezében van, bizonyára az igazságszolgáltatás húzza a rövidebbet. Ez mindenképp a jogállam válságát mutatja. Persze van egy megoldás: ha a most lépéskényszerbe hozott másodfokú bíróság megváltoztatja a korábbi ítéletet, és felmenti a minisztert a vádak alól. De a rossz szájíz mindenképp megmarad, ráadásul lehet, hogy addigra már a Legfelsőbb Bíróságnak is új elnöke lesz, aki visszavonja a vitatott törvényjavaslatok elleni tiltakozást.
http://hvg.hu/vilag/20170601_alkotmanyos_valsag_lengyelorszag
Domány András
A varsói Legfelsőbb Bíróság érvénytelennek nyilvánította az államfő egyik döntését. A köztársasági elnök és a kormány szerint ezzel éppen az LB sértett alkotmányt. Az Alkotmánybíróság viszont hamarosan leválthatja az LB elnökét. Alkotmányos válság tör ki?
Amikor 2015-ben a Jaroslaw Kaczynski vezette Jog és Igazságosság párt megnyerte a választásokat, egy olyan politikusát is be akarta venni a kormányba, akit első fokon, még nem jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítéltek hatalmi visszaélés miatt. Ő fellebbezett, de a másodfokú bíróság még nem foglalkozott vele. A győztesekkel azonos pártból érkezett Andrzej Duda köztársasági elnök azzal oldotta meg a dilemmát, hogy kegyelmet adott az illetőnek, és így a pártelnök bizalmasa, Mariusz Kaminski megkaphatta a miniszteri kinevezést. A titkosszolgálatok irányítója lett, a legtitkosabb információkhoz is hozzáférhet. Duda arra hivatkozott, hogy meg akarja kímélni a bíróságokat egy elkerülhetetlenül politikai színezetet kapott ügyben a döntés kényszerétől.
Mariusz Kaminski, a lengyel titkosszolgálatok koordinátora 2016 szeptemberében.
© AFP / NurPhoto / Mateusz Wlodarczyk
Ám már akkor sokan felvetették: kegyelmet adni vagy annak lehet, akinek még nem kezdődött el a bírósági tárgyalása – ez az eljárási kegyelem –, vagy annak, akit már jogerősen elítéltek. Menet közben nem. Akkor, 2015 végén akadt egy bíróság, amely nem így gondolta, és az elnöki kegyelemre hivatkozva megszüntette az eljárást. Most ezt bírálta felül az egykori sértettek panasza alapján a Legfelsőbb Bíróság, visszaadva az ügyet oda, ahol másodfokon dönteni kellene a miniszter bűnösségéről. Az LB kimondta: az államfő alkotmányt sértett, nem volt joga kegyelmet adni egy ügy jogerős lezárása előtt. Vagyis ezután elvben előfordulhatna, hogy Kaminski a bársonyszékből a börtönbe kerül, ha a fellebbviteli bíróság is bűnösnek tartja.
Az alapügy 2006-2007-re nyúlik vissza. Az akkori Kaczynski-kormány idején Kaminski a Központi Korrupcióellenes Hivatal elnöke volt, és különböző provokációkat szervezett vélt korrupciós ügyek szereplői és a miniszterelnök politikai ellenfelei, köztük a kormánykoalícióban részt vevő, mégis ellenfélként kezelt Önvédelem parasztmozgalom vezetője, Andrzej Lepper ellen. Ennek során még okiratot is hamisíttatott. 2015 márciusában, fél évvel a választások előtt az első fokon ítélkező bíró – akit egyébként az új kormány hivatalba lépése óta mondvacsinált ürügyekkel próbálnak lejáratni a kormánypárti sajtóban – kimondta: Kaminski a törvény fölé helyezte magát, olyan akciókat hajtott végre, amelyekről tudta, hogy nem lenne szabad. Ezért három és fél év börtönre ítélte, és tíz évre eltiltotta a köztisztségviseléstől. Ezt az ítéletet kellene most jóváhagynia vagy felülbírálnia egy másodfokú bíróságnak, miután a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján nem sikerült kibújnia e kötelesség alól.
Csakhogy a köztársasági elnök, a legfőbb ügyész tisztségét is betöltő igazságügyi miniszter és maga az érintett, a hivatalban lévő titkosszolgálati miniszter egybehangzóan úgy nyilatkozott: nem törődnek a Legfelsőbb Bíróság határozatával, mert éppen az sérti az alkotmányt, és ezzel az LB bírái helyezték magukat a törvények fölé. Szerintük ugyanis a köztársasági elnök kegyelmi jogköre korlátlan, és az ő döntését az LB nem bírálhatja felül. „Demokrácia van, nem bíróuralom” – nyilatkozta az elnöki hivatal.
Andrzej Duda lengyel elnök a NATO brüsszeli csúcstalálkozóján 2017 májusában.
© AFP / Sputnik / Alexey Vitvitsky
Mindennek hátterében az is áll, hogy a Legfelsőbb Bíróság élesen bírálja az igazságszolgáltatás átszervezését célzó kormányzati törekvéseket, amelyek szerinte sértik a bírói függetlenséget. Emiatt az igazságügyi miniszter panaszt tett a jelentős részben átalakított és megbénított Alkotmánybíróságnál, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét 2014-ben szabálytalanul nevezték ki. Az AB elutasítja azokat a véleményeket, hogy ebben nincs hatásköre, hiszen csak jogszabályok alkotmányosságát vizsgálhatja, egyedi személyi döntésekét nem, és még júniusban dönteni kíván: lehet, hogy elmozdítja tisztségéből az LB elnökét. Ha ilyen döntés születik, azt a kormány bizonyára igyekszik végrehajtatni, annak ellenére, hogy abban olyan alkotmánybírók vesznek részt, akiknek megválasztását a 2016 decembere előtti összetételű AB alkotmánysértőnek nyilvánította.
Tehát szembe kerültek egymással az egymástól független hatalmi ágak képviselői, és mivel a tényleges hatalom a kormány kezében van, bizonyára az igazságszolgáltatás húzza a rövidebbet. Ez mindenképp a jogállam válságát mutatja. Persze van egy megoldás: ha a most lépéskényszerbe hozott másodfokú bíróság megváltoztatja a korábbi ítéletet, és felmenti a minisztert a vádak alól. De a rossz szájíz mindenképp megmarad, ráadásul lehet, hogy addigra már a Legfelsőbb Bíróságnak is új elnöke lesz, aki visszavonja a vitatott törvényjavaslatok elleni tiltakozást.
http://hvg.hu/vilag/20170601_alkotmanyos_valsag_lengyelorszag
2017. május 19., péntek
Magyar igazságügyi vezetők oroszországi tárgyalásai
Trócsányi László igazságügyi miniszter és Kecsmar Krisztián nemzetközi és európai uniós igazságügyi együttműködésért felelős államtitkár részt vett az oroszországi Szentpéterváron megrendezésre kerülő alkotmánybírósági konferencián – amelynek díszvendége volt Gianni Bouquicchio, a Velencei Bizottság elnöke – valamint az ezzel párhuzamosan folyó Nemzetközi Jogi Fórumon.
A konferencia keretében megbeszéléseket folytattak az orosz Alkotmánybíróság elnökével, Valery Zorkinnal, Alexander Konovalov igazságügyi miniszterrel, Jurij Csajka legfőbb ügyésszel, Pavel Krasenyinnyikovval, az Állami Duma törvényalkotásert felelős bizottsága elnökével, valamint a szintén a Nemzetközi Jogi Fórumra érkező Georg Stawa osztrák igazságügyi minisztériumi főtitkárral és Germán Garavano argentin igazságügyi miniszterrel.
A tárgyalásokon szó esett a nemzetközi bírói fórumok előtt folyamatban levő magyar ügyekről, az alkotmányos identitás jelentőségéről, az igazságügyi együttműködésről valamint az áldozatsegítés kiemelt szerepéről. A Nemzetközi Jogi Fórumon Trócsányi László igazságügyi miniszter előadást tartott „Az alkotmányjog szerepe a modern világban” elnevezésű panelben. Emellett ellátogatott a Nemzetközi Kapcsolatok Moszkvai Állami Intézetbe is, ahol „A schengeni határ védelme a migrációs válság tükrében” címmel tartott francia nyelvű előadást.
(Igazságügyi Minisztérium)
http://www.kormany.hu/hu/igazsagugyi-miniszterium/hirek/magyar-igazsagugyi-vezetok-oroszorszagi-targyalasai
a résztvevők:
http://www.ksrf.ru/ru/News/Documents/%D0%A1%D0%9F%D0%98%D0%A1%D0%9E%D0%9A_RU.pdf
a program:
http://www.ksrf.ru/ru/News/Documents/%D0%9F%D0%A0%D0%9E%D0%93%D0%A0%D0%90%D0%9C%D0%9C%D0%90_RUS.pdf
A konferencia keretében megbeszéléseket folytattak az orosz Alkotmánybíróság elnökével, Valery Zorkinnal, Alexander Konovalov igazságügyi miniszterrel, Jurij Csajka legfőbb ügyésszel, Pavel Krasenyinnyikovval, az Állami Duma törvényalkotásert felelős bizottsága elnökével, valamint a szintén a Nemzetközi Jogi Fórumra érkező Georg Stawa osztrák igazságügyi minisztériumi főtitkárral és Germán Garavano argentin igazságügyi miniszterrel.
A tárgyalásokon szó esett a nemzetközi bírói fórumok előtt folyamatban levő magyar ügyekről, az alkotmányos identitás jelentőségéről, az igazságügyi együttműködésről valamint az áldozatsegítés kiemelt szerepéről. A Nemzetközi Jogi Fórumon Trócsányi László igazságügyi miniszter előadást tartott „Az alkotmányjog szerepe a modern világban” elnevezésű panelben. Emellett ellátogatott a Nemzetközi Kapcsolatok Moszkvai Állami Intézetbe is, ahol „A schengeni határ védelme a migrációs válság tükrében” címmel tartott francia nyelvű előadást.
(Igazságügyi Minisztérium)
http://www.kormany.hu/hu/igazsagugyi-miniszterium/hirek/magyar-igazsagugyi-vezetok-oroszorszagi-targyalasai
a résztvevők:
http://www.ksrf.ru/ru/News/Documents/%D0%A1%D0%9F%D0%98%D0%A1%D0%9E%D0%9A_RU.pdf
a program:
http://www.ksrf.ru/ru/News/Documents/%D0%9F%D0%A0%D0%9E%D0%93%D0%A0%D0%90%D0%9C%D0%9C%D0%90_RUS.pdf
2017. május 13., szombat
Több évtizedes mélyponton a magyar felsőoktatásban hallgatók száma
Botos Tamás
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb oktatásról szóló jelentése szerint
az előző évi 295 ezerről 287 ezerre csökkent a hallgatók létszáma 2016/17-es tanévben.
Közülük nappali képzésben 205500-an vesznek részt, ötezerrel kevesebben mint egy éve. A KSH adatai szerint tizenhét év után először tavaly esett 300 ezer alá a hallgatói létszám, ami most tovább csökkent.
2010-ben még 370 ezren, 2015-ben pedig 306 ezren jártak főiskolára és egyetemre.
A kiadott diplomák száma is csökkent: 2016-ban 39,7 ezren szereztek felsőfokú oklevelet, 1,4 ezer fővel kevesebben, mint az előző évben.
https://444.hu/2017/05/13/tobb-evtizedes-melyponton-a-magyar-felsooktatasban-hallgatok-szama
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb oktatásról szóló jelentése szerint
az előző évi 295 ezerről 287 ezerre csökkent a hallgatók létszáma 2016/17-es tanévben.
Közülük nappali képzésben 205500-an vesznek részt, ötezerrel kevesebben mint egy éve. A KSH adatai szerint tizenhét év után először tavaly esett 300 ezer alá a hallgatói létszám, ami most tovább csökkent.
2010-ben még 370 ezren, 2015-ben pedig 306 ezren jártak főiskolára és egyetemre.
A kiadott diplomák száma is csökkent: 2016-ban 39,7 ezren szereztek felsőfokú oklevelet, 1,4 ezer fővel kevesebben, mint az előző évben.
https://444.hu/2017/05/13/tobb-evtizedes-melyponton-a-magyar-felsooktatasban-hallgatok-szama
2017. május 7., vasárnap
Lezárult az óvszer-háború - Kinevezték a szuverén máltai lovagrend új vezetőjét
2017-04-30 09:26:05• hírek • Sárközy Júlia/MTI
Az olasz Fra' Giacomo Dalla Torre del Tempio di Sanguinetto lett a Szuverén Máltai Lovagrend nagymesteri helytartója - közölte a rend, amelynek korábbi vezetője január 28-án mondott le a közte és a katolikus egyházfő közötti ellentétek miatt.
A 73 éves, római születésű Fra' Giacomo Della Torre 1985 óta a Szuverén Máltai Lovagrend tagja, 2008-tól a rend római perjele volt. Esküjét vasárnap teszi le a római Aventinus-domb egyik templomában. Az eskütételen többek között jelen lesz Angelo Becciu érsek, a pápa delegátusa a rendben.
A rend alapokmánya értelmében a helytartó mandátuma egy évre szól, és ugyanolyan hatáskörrel bír mintha nagymester lenne.
Első számú feladata a rend alapokmányának és szabályzatának reformja lesz. A Szuverén Máltai Lovagrend közleménye hangsúlyozza, hogy a reform a "felmerült kormányzási és ellenőrzési hiányosságokat" kívánja egyensúlyozni.
Fra' Giacomo Della Torre kinevezése pár nappal előzi meg a Szuverén Máltai Lovagrend 59. nemzetközi zarándoklatát Lourdesba, amelyen május 5. és 9. között a rend több mint 7 ezer tagja és önkéntese vesz részt 1500 beteggel. A lourdesi zarándoklat jelentős eseménye a lovagrend tevékenységének.
A korábbi nagymester Matthew Festing január 28-án nyújtotta be lemondását, miután Ferenc pápa erre kérte fel. A nagymester távozását a lovagrend tanácsa is jóvá hagyta.
Az olasz sajtó értesülései szerint a távozás háttérében a nagymester és az egyházfő közötti ellentétek álltak, amelyek azután éleződtek ki, hogy Matthew Festing tavaly decemberben eltávolította a lovagrend egyik legmagasabb rangú tagját, a nagykancellár Albrecht Freiherr von Boeselager német bárót. A döntést állítólag az motiválta, hogy a báró a lovagrend afrikai és ázsiai humanitárius-egészségügyi missziói során nem akadályozta meg, hogy háborús övezetekben óvszert osszanak.
A katolikus egyház tanítása tiltja a mesterséges fogamzásgátlás minden formáját. Valójában az óvszereket a renddel együttműködő nem kormányzati szervezetek önkéntesei osztogatták. Boeselager mindig azzal védekezett, hogy nem volt tudomása a kezdeményezésről, és amikor értesült róla, azonnal leállította az óvszerosztást. A lovagrend nagymestere tagadta, hogy ezért távolíttatta volna el Albrecht Freiherr von Boeselagert, de a nagykancellár félreállítása megosztotta a lovagrendet. A Vatican Insider olasz hírportál szerint a nagykancellár félreállítását Raymond Leo Burke bíboros, a lovagrend prelátusa kívánta. Ferenc pápa levélben kérte Burke bíborost a renden belüli ellentétek rendezésére, ezt a levelet azonban a bíboros nem osztotta meg a rendet vezető tanáccsal.
Albrecht Freiherr von Boeselager a pápához fordult, aki öttagú bizottságot állított fel az ügy kivizsgálására. Matthew Festing azonban elutasította az együttműködést, jogtalannak minősítve az egyházfő kezdeményezte bizottságot, amely szerinte beavatkozott a szuverén rend belső ügyeibe.
Burke bíboros még tavaly novemberben felhívást intézett Ferenc pápához az egyházfőnek a családról rendezett szinódust követő dokumentumának korrigálását sürgetve, úgy nyilatkozva, hogy sohasem látta ennyire kétségekkel telinek és megosztottnak az egyházat, mint a jelenlegi pápával.
A római székhelyű Szuverén Máltai Lovagrend - teljes nevén a Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szuverén Ispotályos Szent János Lovagrend - az egyik legrégebbi, a 11. század elejétől működő keresztény intézmény Európában, több mint 13 ezer taggal és több mint 100 ezer önkéntessel. A máltai rend független és szuverén testület, saját jogrenddel, útleveleket állít ki, bélyegeket ad ki, és pénzverési joga van. Matthew Festing a rend 79. nagymestere volt, 2008 óta vezette a rendet.
https://www.szatmar.ro/Lezarult_az_ovszerhaborunak__Kineveztek_a_szuveren_maltai_lovagrend_uj_vezetojet/hirek/84897
Az olasz Fra' Giacomo Dalla Torre del Tempio di Sanguinetto lett a Szuverén Máltai Lovagrend nagymesteri helytartója - közölte a rend, amelynek korábbi vezetője január 28-án mondott le a közte és a katolikus egyházfő közötti ellentétek miatt.
A 73 éves, római születésű Fra' Giacomo Della Torre 1985 óta a Szuverén Máltai Lovagrend tagja, 2008-tól a rend római perjele volt. Esküjét vasárnap teszi le a római Aventinus-domb egyik templomában. Az eskütételen többek között jelen lesz Angelo Becciu érsek, a pápa delegátusa a rendben.
A rend alapokmánya értelmében a helytartó mandátuma egy évre szól, és ugyanolyan hatáskörrel bír mintha nagymester lenne.
Első számú feladata a rend alapokmányának és szabályzatának reformja lesz. A Szuverén Máltai Lovagrend közleménye hangsúlyozza, hogy a reform a "felmerült kormányzási és ellenőrzési hiányosságokat" kívánja egyensúlyozni.
Fra' Giacomo Della Torre kinevezése pár nappal előzi meg a Szuverén Máltai Lovagrend 59. nemzetközi zarándoklatát Lourdesba, amelyen május 5. és 9. között a rend több mint 7 ezer tagja és önkéntese vesz részt 1500 beteggel. A lourdesi zarándoklat jelentős eseménye a lovagrend tevékenységének.
A korábbi nagymester Matthew Festing január 28-án nyújtotta be lemondását, miután Ferenc pápa erre kérte fel. A nagymester távozását a lovagrend tanácsa is jóvá hagyta.
Az olasz sajtó értesülései szerint a távozás háttérében a nagymester és az egyházfő közötti ellentétek álltak, amelyek azután éleződtek ki, hogy Matthew Festing tavaly decemberben eltávolította a lovagrend egyik legmagasabb rangú tagját, a nagykancellár Albrecht Freiherr von Boeselager német bárót. A döntést állítólag az motiválta, hogy a báró a lovagrend afrikai és ázsiai humanitárius-egészségügyi missziói során nem akadályozta meg, hogy háborús övezetekben óvszert osszanak.
A katolikus egyház tanítása tiltja a mesterséges fogamzásgátlás minden formáját. Valójában az óvszereket a renddel együttműködő nem kormányzati szervezetek önkéntesei osztogatták. Boeselager mindig azzal védekezett, hogy nem volt tudomása a kezdeményezésről, és amikor értesült róla, azonnal leállította az óvszerosztást. A lovagrend nagymestere tagadta, hogy ezért távolíttatta volna el Albrecht Freiherr von Boeselagert, de a nagykancellár félreállítása megosztotta a lovagrendet. A Vatican Insider olasz hírportál szerint a nagykancellár félreállítását Raymond Leo Burke bíboros, a lovagrend prelátusa kívánta. Ferenc pápa levélben kérte Burke bíborost a renden belüli ellentétek rendezésére, ezt a levelet azonban a bíboros nem osztotta meg a rendet vezető tanáccsal.
Albrecht Freiherr von Boeselager a pápához fordult, aki öttagú bizottságot állított fel az ügy kivizsgálására. Matthew Festing azonban elutasította az együttműködést, jogtalannak minősítve az egyházfő kezdeményezte bizottságot, amely szerinte beavatkozott a szuverén rend belső ügyeibe.
Burke bíboros még tavaly novemberben felhívást intézett Ferenc pápához az egyházfőnek a családról rendezett szinódust követő dokumentumának korrigálását sürgetve, úgy nyilatkozva, hogy sohasem látta ennyire kétségekkel telinek és megosztottnak az egyházat, mint a jelenlegi pápával.
A római székhelyű Szuverén Máltai Lovagrend - teljes nevén a Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szuverén Ispotályos Szent János Lovagrend - az egyik legrégebbi, a 11. század elejétől működő keresztény intézmény Európában, több mint 13 ezer taggal és több mint 100 ezer önkéntessel. A máltai rend független és szuverén testület, saját jogrenddel, útleveleket állít ki, bélyegeket ad ki, és pénzverési joga van. Matthew Festing a rend 79. nagymestere volt, 2008 óta vezette a rendet.
https://www.szatmar.ro/Lezarult_az_ovszerhaborunak__Kineveztek_a_szuveren_maltai_lovagrend_uj_vezetojet/hirek/84897
2017. május 3., szerda
Menekültek után kutattak, évtizedes titokra bukkantak
A menekültek millióinak hatására Németország átesett a naivitás, majd a dac szakaszán, mutattuk be riportunk első részében.
Németország most a realista szakaszban van. Kiderült, a menekültek fiatalok és többnyire nem diplomások.
Az alábbi, 2. részben megtudjuk, hogy nem is a menekültek jelentik a legnagyobb sokkot az ország számára.
A Bundestagtól a kutatóintézetekig szólaltattunk meg szakértőket.
Ha csak Németország igényei számítanának, nem ezeket az embereket vonzanánk
– zárta riportunk első felét a német kormány migrációért és menekültügyért felelős vezetője, Philipp Schauer, miközben Berlin felett, egy tetőteraszon ebédeltünk.
És nem ez volt az egyetlen meglepetés, amivel az ország a menekültválság nyomán szembesült. Az intenzív munka közepette feltárult ugyanis a német társadalom azon jellegzetessége, amelyről eddig nem vettek tudomást.
„A társadalmi folyamatok elemzéséhez bevezettünk egy új kategóriát, a bevándorló háttérrel rendelkező németeket” – magyarázta az elsőre unalmas statisztikai metódust a Német Integrációs és Migrációs Ügynökség (SVR) kutatója már egy neonfényes laborban. Azokat a német állampolgárokat sorolták a bevándorló hátterű kategóriába, akik:
1949 után települtek Németországba;
vagy egyik szülőjük 1949 után érkezett;
vagy még mint külföldi állampolgár születtek Németországban.
Kiderült, hogy a németek 21 százaléka bevándorló háttérrel rendelkezik
– osztotta meg velünk a meglepő adatot Holger Kolb. Az, hogy minden ötödik német bevándorló háttérrel rendelkezik, nem minket lepett meg igazán, hanem a hivatalokat.
qIMG 9770
Fotó: Földes András
Németország eddig a múlt századi értelemben homogén népként tekintett magára, magyarázta Stephan Sievert, a Berlin Institute for Population and Development munkatársa. A homogén társadalom képe annál inkább meglepő, hogy sosem volt titok: Németország az ötvenes évek óta bevándorlási célpont.
Négy nagyobb hullámban érkeztek Németországba bevándorlók:
1970–1980 körül török vendégmunkások
1990 körül az oroszországi német származásúak
1990 és 1996 között a jugoszláv és az iraki háború menekültjei
2010 és 2016 között a szír háború menekültjei
A német bevándorlók többsége mégsem háborús zónákból vagy nagyon szegény országokból érkezett, derült ki az adatokból.
A legtöbb migráns európai
A német bevándorlók legnagyobb része EU-s állampolgár: többségük kelet-európai.
A bevándorló háttérrel rendelkező németek majd háromnegyede Európából jött.
Az európai bevándorlás a kelet-európai országok EU-s felvételével lódult meg. Olyannyira, hogy közel annyi kelet-európai érkezett Németországba, mint menekült az utóbbi években, magyarázta Holger Kolb. Évi 400 ezer uniós állampolgár költözött Németországba.
„Az EU-s bevándorlás nagy vitákat kavart Németországban” – mondta, nekem pedig eszembe jutott, hogy eszerint a magyar közönség csak olyan német válságokról értesül, amely beleillik a Fidesz kommunikációjába.
Q1
A kutatók eddig nem látott kördiagramot kaptak, amikor összesítették az országukban élő külföldi származású embereket. Míg 1970-ben hat nagyobb csoport uralta a képet (törökök, olaszok, spanyolok, jugoszlávok, görögök és egyéb európaiak), 2015-re szivárvánnyá vált a kördiagram. Szűk mezők sorai jelezték a világ minden részéről származó csoportokat. Csak pár nagyobb szín volt elkülöníthető: a törökök, a lengyelek, az olaszok és a románok. A szír menekültek száma kevesebb, mint a Németországban élő románoké.
„Eddig nem tekintettük magunkat bevándorló országnak” – tett döbbenetes kijelentést a német külügyben tett látogatásunkkor a migrációért és menekültügyért felelős Philipp Schauer.
Szembenéztek a ténnyel: multikulti társadalom lettek
A Bundestagban egy forrásunk pedig előremutató módon megjegyezte:
Németországot már diverz társadalomként fogjuk fel, ahol különböző kultúrájú emberek élnek egymás mellett.
A kormányhivatalnok bejelentése annak fényében meglepő, hogy Berlin utcáit járva mindez már évtizedek óta nyilvánvaló ténynek tűnhetett.
„A kormány most kezdi megoldani azokat a problémákat, amiket jóval 2015 előtt kellett volna” – foglalta össze a helyzetet később egy szociális munkás. A felismeréssel mindenesetre együtt járt, hogy a hivatalok egyszeriben élesebb képet kaptak saját országuk gondjairól. Kiderült, hogy sürgősen foglalkozni kell a bevándorló hátterű tömegekkel.
„A felmérésekből látszik, hogy a bevándorló háttérrel rendelkező németek közt fele annyi a diplomás. Viszont kétszer akkora körükben a munkanélküliség” – mutatott rá a Bundestag illetékese a háttér-beszélgetésünkön.
De nem csak a német származású németek és a bevándorlók között van törésvonal, hanem a bevándorlók között is. „Az EU-ból érkezők majdnem 100 százalékban dolgoznak, míg a nem EU-s országok bevándorlóinak csupán alig 50 százaléka talál munkát” – lobogtatta statisztikáit Stephan Sievert kutató.
A problémáért részben az iskolázottság felelős, ahogy cikkünk előző részében mutattuk. De ugyanennyit számít a német társadalom gyakran nem is szándékos diszkriminációja is. „Háromszor nehezebb nem német névvel munkához jutni” – jelezte kormányforrásunk, hogy tudatában vannak a problémának.
Vera Egenberger szerint a menekültek nagyon nehezen találnak munkát
Vera Egenberger szerint a menekültek nagyon nehezen találnak munkát
Fotó: Földes András
A diszkriminációról beszélt a szakszervezetek szövetségének menekültügyért és diszkriminációért felelős munkatársa is, amikor elmondta: ugyanazon képzettség mellett nehezebb a bevándorló hátterű embereknek munkát kapniuk. Mindez pedig fokozottan igaz a menekültekre – noha a lehetőség nyitva áll, mivel három hónap után megkapják a jogot a munkavállalásra.
„A másfél éve érkezetteknek csupán 10 százaléka dolgozik” – foglalta össze Vera Egenberger. Szerinte a menekültek alacsony átlagéletkora jó lehetőség a munkába állásra, de sokat kell tenni a beilleszkedésükért: „Öt év után is alig a felük van állásban.”
Nem semmisült meg Németország
De nem az az egyetlen meglepő, hogy a németek most vették észre hivatalosan: nem csak szőke, kék szemű emberek járkálnak utcáikon. Mint kiderült, nem volt integrációs programjuk sem az ország milliós nem német származású lakója számára.
„Most is folyik az integrációs és bevándorlási politikánk kialakítása” – mutatott kormányhivatalnoktól szokatlan őszinteséget Philipp Schauer menekültügyi felelős.
A Bundestag illetékese pedig elmondta, hogy csak a legutóbbi időktől, 2012-től foglalkoznak kormányszinten az integráció kérdésével.
A problémáknak magyar szempontból két érdekes folyamodványa is van. Egyrészt kiderült, hogy más országokból érkezők még ilyen szervezetlenség mellett sem vezetnek Orbán Viktor apokaliptikus látomásához, amelyben az idegen kultúrák eltörlik az európai civilizációt. A hetvenes évek óta feltűnt volna a német kultúra megsemmisülése.
Másrészt a felismerést követően a német kormány nem hirdetett háborút a bevándorlás ellen, hanem kezelni kezdte a helyzetet. A kezdeti lelkesedés, majd a sokk után a németek a pragmatikus szakaszba léptek.
Elkezdődött, amiben jók a németek
A német módszer nem a korlátlan befogadáson alapszik, de ugyanúgy nincs szó hadüzenetről és a kulturális sokszínűség elutasításáról.
Szigorítottak a menekültstátusz feltételein.
Az elutasítottakat deportálják.
Az országban maradóknak integrációs programokat indítottak.
1. Míg 2015-ben a kérelmezők fele megkapta a menekültstátuszt, 2016-ra már csak a harmaduk. A helyzet mégis távol áll az ellenségestől, ugyanis egy másik harmad ideiglenes védelmet kapott, egy évre, amelyet később meghosszabbíthatnak.
2. 2017-ben 450 ezer embernek kell elhagynia Németországot, mondta a külügyminisztérium illetékese, Philip Schauer. A bevándorlási mérleg azonban ennek ellenére is pozitív, mert a családegyesítés miatt 700 ezren viszont legálisan költözhetnek Németországba. A deportálások egyébként nem a mostani helyzetben kezdődtek: a Balkánról érkezetteket, hacsak nem háborús zónából jöttek, évtizedek óta visszaküldik. Az emlékezetes 2014-es koszovói menekülthullám bevándorlóinak többségét már deportálták. A többiekkel pedig megindult az integrációs munka.
Mielőtt elmerültünk volna abban, hogy miként építik fel multikulti társadalmukat a németek, megkérdeztük a német kormány illetékesét: mit értenek egyáltalán integráción. A nevét adminisztrációs okból elhallgató szóvivő röviden így válaszolt:
Cél, hogy mindenkinek egyenlő elérése legyen a társadalom által nyújtott szolgáltatásokhoz és lehetőségekhez.
Lesz törvény például a kendőviselés ellen? – tettem fel provokatív kérdést, amire a hivatalnok felvázolta: a kendőt nem fogják tiltani, mivel az a vallási szabadság körébe eső tárgy. A teljes testet és a szemet is fedő burka viselése ugyanakkor tilos, mivel itt a személyes szabadság elvei felülírják a vallási indokokat. „A burka kérdése már arról szól, hogy mekkora teret szabad engedni a vallásnak az életünkben.”
3. Munka, iskola, nyelvtanulás
A bevándorlók első állomása az integrációs tanfolyam, ahol kulturális, társadalmi alapismereteket és németet tanulnak. Az utóbbi években érkezett menekülteket kvóták szerint osztották el az országban, hogy az új érkezők ne tömörüljenek össze néhány nagyvárosba. A helyben maradásra nem meglepő módon a pénz az ösztönző: a két évig folyósított támogatás az adott településen vehető fel, és csak akkor, ha az illető részt vesz az integrációs kurzuson.
A német társadalom énképének friss változását jelzi, hogy ilyen kurzusok csupán 2012 óta vannak. Intenzitásukat ugyanakkor az mutatta meg, amikor egy berlini nősegélyező klub tagjaival beszélgettem. „Manapság már sokkal könnyebb” – mondta egy húsz éve Berlinben élő palesztin nő. „Nekünk magunktól kellett németül tanulnunk, munkát találnunk. Nem volt segély, nem voltak tanfolyamok” – magyarázta a kendős nő.
Három hónapon belül legálisan dolgozhat az, aki elvégezte az integrációs tanfolyamot
– tette nyilvánvalóvá a Bundestag egyik szóvivője, hogy a kormány szándékai komolyak. A munkavállalást ráadásul nemcsak a menekülteknek teszik lehetővé, hanem azoknak is, akiket deportálnának, ha illegálisan érkeznének.
„A balkáni országok lakói számára 2015-ben könnyítettünk a munkavállalási feltételeken, így legálisan jöhetnek, ha van esélyük dolgozni” – magyarázta a német integrációs ügynökség munkatársa. Nem mondta, de sejthető volt, hogy ez a könnyítés nem gesztus, hanem a német gazdaság érdeke: aki munkát talál, az vélhetően szakképzett munkaerő, amelyre szüksége is van Németországnak.
Kisiskolás egy berlini iskola udvarán
Kisiskolás egy berlini iskola udvarán
Fotó: Földes András
Amiben nincs válogatás, az az oktatás. A gyerekeket kötelező iskolába járatni, miközben a magyar mentalitás felől nézve érthetetlen, hogy a diákoktól akkor sem zárkóznak el az iskolák, ha számuk felülmúlja a tradicionális német gyerekekét.
A diákok nyolcvan százaléka arab vagy török származású
– mesélte egy berlini iskola igazgatója olyan természetességgel, mintha a menza aznapi felhozataláról lenne szó. Hogy ez jelent-e nehézséget? „Akik számára nehéz, azoknak indítottunk bevezető évfolyamot, ahol 6-8 fős csoportokban tanulják meg az alapokat. Vannak olyanok, akik 10-12 évesen még nem jártak iskolába a háború miatt” – válaszolta, nem hallva ki kérdésemből a kultúrák összecsapásáról érdeklődő hangot. Hiába próbáltam a problémákra terelni a szót: „Akinek nehézségei vannak, járhat konfliktuskezelési órára” – válaszolta. És mi van, ha nem értenek szót egymással a diákok? „Sok zenei és sportóránk van, mert itt könnyebb mindenkinek együtt dolgozni” – tette nyilvánvalóvá az igazgató, hogy mennyire elveszett lenne a magyar közéletben.
Szerinte német és bevándorló gyerekekkel is vannak problémák, az úszásoktatásra a bevándorló lányok is járnak, és csak a többnapos kirándulásnál van, hogy egyes családok nem engedik el a lánygyereküket. Végül csak megnevezett egy nehézséget: jóval több németet tanító tanár kellene, ezért most visszahívják azokat is, akik már nyugdíjba mentek.
Az iskolák hozzáállására jellemző, hogy nem jelentik be, ha családjával együtt illegálisan tartózkodnak az országban. Miért? „Inkább az iskolában legyen a gyerek, mint az utcán.”
A hiszterizált magyarországi helyzetből nézve nehéz elhinni, hogy tényleg igaz, amit a német kormányhivatalnokok, statisztikusok, szakértők és civilek állítottak. A menekültügy okoz problémákat, de pont olyanokat, mint egy sor már dolog, amit egy országnak kezelnie kell.
Néhány terrortámadás felforgathatja a helyzetet, de jelenleg a menekültügy és a migráció nem központi téma Németországban. Inkább szakmai ügy
– mondta Werner Patzelt professzor, a német szélsőséges mozgalmak szakértője.
Werner Patzelt szerint a német választások sem a menekültügyről szólnak
Werner Patzelt szerint a német választások sem a menekültügyről szólnak
Fotó: Földes András
Szerinte a Pegida és az Afd is visszaszorulóban van, a politikát a hagyományos politikai formációk, a CDU/CSU és az SDP küzdelme uralja. A számunka nehezen érthető megközelítést jelzi: egy kormányforrásunk és egy kutató is ugyanazt válaszolta azon kérdésünkre, hogy miért mozgatnak meg ekkora erőforrásokat a menekültekért, ha kiderült, nem ők az ideális bevándorlói csoport.
Mert benne van az alkotmányban és a nemzetközi szerződéseinkben, és ezeket mi komolyan vesszük
– mondták egymástól függetlenül, hasonló szavakkal.
http://index.hu/kulfold/2017/05/03/menekultek_nemetorszag_bevandorlas_menekultvalsag_riport_masodik_resz/
Németország most a realista szakaszban van. Kiderült, a menekültek fiatalok és többnyire nem diplomások.
Az alábbi, 2. részben megtudjuk, hogy nem is a menekültek jelentik a legnagyobb sokkot az ország számára.
A Bundestagtól a kutatóintézetekig szólaltattunk meg szakértőket.
Ha csak Németország igényei számítanának, nem ezeket az embereket vonzanánk
– zárta riportunk első felét a német kormány migrációért és menekültügyért felelős vezetője, Philipp Schauer, miközben Berlin felett, egy tetőteraszon ebédeltünk.
És nem ez volt az egyetlen meglepetés, amivel az ország a menekültválság nyomán szembesült. Az intenzív munka közepette feltárult ugyanis a német társadalom azon jellegzetessége, amelyről eddig nem vettek tudomást.
„A társadalmi folyamatok elemzéséhez bevezettünk egy új kategóriát, a bevándorló háttérrel rendelkező németeket” – magyarázta az elsőre unalmas statisztikai metódust a Német Integrációs és Migrációs Ügynökség (SVR) kutatója már egy neonfényes laborban. Azokat a német állampolgárokat sorolták a bevándorló hátterű kategóriába, akik:
1949 után települtek Németországba;
vagy egyik szülőjük 1949 után érkezett;
vagy még mint külföldi állampolgár születtek Németországban.
Kiderült, hogy a németek 21 százaléka bevándorló háttérrel rendelkezik
– osztotta meg velünk a meglepő adatot Holger Kolb. Az, hogy minden ötödik német bevándorló háttérrel rendelkezik, nem minket lepett meg igazán, hanem a hivatalokat.
qIMG 9770
Fotó: Földes András
Németország eddig a múlt századi értelemben homogén népként tekintett magára, magyarázta Stephan Sievert, a Berlin Institute for Population and Development munkatársa. A homogén társadalom képe annál inkább meglepő, hogy sosem volt titok: Németország az ötvenes évek óta bevándorlási célpont.
Négy nagyobb hullámban érkeztek Németországba bevándorlók:
1970–1980 körül török vendégmunkások
1990 körül az oroszországi német származásúak
1990 és 1996 között a jugoszláv és az iraki háború menekültjei
2010 és 2016 között a szír háború menekültjei
A német bevándorlók többsége mégsem háborús zónákból vagy nagyon szegény országokból érkezett, derült ki az adatokból.
A legtöbb migráns európai
A német bevándorlók legnagyobb része EU-s állampolgár: többségük kelet-európai.
A bevándorló háttérrel rendelkező németek majd háromnegyede Európából jött.
Az európai bevándorlás a kelet-európai országok EU-s felvételével lódult meg. Olyannyira, hogy közel annyi kelet-európai érkezett Németországba, mint menekült az utóbbi években, magyarázta Holger Kolb. Évi 400 ezer uniós állampolgár költözött Németországba.
„Az EU-s bevándorlás nagy vitákat kavart Németországban” – mondta, nekem pedig eszembe jutott, hogy eszerint a magyar közönség csak olyan német válságokról értesül, amely beleillik a Fidesz kommunikációjába.
Q1
A kutatók eddig nem látott kördiagramot kaptak, amikor összesítették az országukban élő külföldi származású embereket. Míg 1970-ben hat nagyobb csoport uralta a képet (törökök, olaszok, spanyolok, jugoszlávok, görögök és egyéb európaiak), 2015-re szivárvánnyá vált a kördiagram. Szűk mezők sorai jelezték a világ minden részéről származó csoportokat. Csak pár nagyobb szín volt elkülöníthető: a törökök, a lengyelek, az olaszok és a románok. A szír menekültek száma kevesebb, mint a Németországban élő románoké.
„Eddig nem tekintettük magunkat bevándorló országnak” – tett döbbenetes kijelentést a német külügyben tett látogatásunkkor a migrációért és menekültügyért felelős Philipp Schauer.
Szembenéztek a ténnyel: multikulti társadalom lettek
A Bundestagban egy forrásunk pedig előremutató módon megjegyezte:
Németországot már diverz társadalomként fogjuk fel, ahol különböző kultúrájú emberek élnek egymás mellett.
A kormányhivatalnok bejelentése annak fényében meglepő, hogy Berlin utcáit járva mindez már évtizedek óta nyilvánvaló ténynek tűnhetett.
„A kormány most kezdi megoldani azokat a problémákat, amiket jóval 2015 előtt kellett volna” – foglalta össze a helyzetet később egy szociális munkás. A felismeréssel mindenesetre együtt járt, hogy a hivatalok egyszeriben élesebb képet kaptak saját országuk gondjairól. Kiderült, hogy sürgősen foglalkozni kell a bevándorló hátterű tömegekkel.
„A felmérésekből látszik, hogy a bevándorló háttérrel rendelkező németek közt fele annyi a diplomás. Viszont kétszer akkora körükben a munkanélküliség” – mutatott rá a Bundestag illetékese a háttér-beszélgetésünkön.
De nem csak a német származású németek és a bevándorlók között van törésvonal, hanem a bevándorlók között is. „Az EU-ból érkezők majdnem 100 százalékban dolgoznak, míg a nem EU-s országok bevándorlóinak csupán alig 50 százaléka talál munkát” – lobogtatta statisztikáit Stephan Sievert kutató.
A problémáért részben az iskolázottság felelős, ahogy cikkünk előző részében mutattuk. De ugyanennyit számít a német társadalom gyakran nem is szándékos diszkriminációja is. „Háromszor nehezebb nem német névvel munkához jutni” – jelezte kormányforrásunk, hogy tudatában vannak a problémának.
Vera Egenberger szerint a menekültek nagyon nehezen találnak munkát
Vera Egenberger szerint a menekültek nagyon nehezen találnak munkát
Fotó: Földes András
A diszkriminációról beszélt a szakszervezetek szövetségének menekültügyért és diszkriminációért felelős munkatársa is, amikor elmondta: ugyanazon képzettség mellett nehezebb a bevándorló hátterű embereknek munkát kapniuk. Mindez pedig fokozottan igaz a menekültekre – noha a lehetőség nyitva áll, mivel három hónap után megkapják a jogot a munkavállalásra.
„A másfél éve érkezetteknek csupán 10 százaléka dolgozik” – foglalta össze Vera Egenberger. Szerinte a menekültek alacsony átlagéletkora jó lehetőség a munkába állásra, de sokat kell tenni a beilleszkedésükért: „Öt év után is alig a felük van állásban.”
Nem semmisült meg Németország
De nem az az egyetlen meglepő, hogy a németek most vették észre hivatalosan: nem csak szőke, kék szemű emberek járkálnak utcáikon. Mint kiderült, nem volt integrációs programjuk sem az ország milliós nem német származású lakója számára.
„Most is folyik az integrációs és bevándorlási politikánk kialakítása” – mutatott kormányhivatalnoktól szokatlan őszinteséget Philipp Schauer menekültügyi felelős.
A Bundestag illetékese pedig elmondta, hogy csak a legutóbbi időktől, 2012-től foglalkoznak kormányszinten az integráció kérdésével.
A problémáknak magyar szempontból két érdekes folyamodványa is van. Egyrészt kiderült, hogy más országokból érkezők még ilyen szervezetlenség mellett sem vezetnek Orbán Viktor apokaliptikus látomásához, amelyben az idegen kultúrák eltörlik az európai civilizációt. A hetvenes évek óta feltűnt volna a német kultúra megsemmisülése.
Másrészt a felismerést követően a német kormány nem hirdetett háborút a bevándorlás ellen, hanem kezelni kezdte a helyzetet. A kezdeti lelkesedés, majd a sokk után a németek a pragmatikus szakaszba léptek.
Elkezdődött, amiben jók a németek
A német módszer nem a korlátlan befogadáson alapszik, de ugyanúgy nincs szó hadüzenetről és a kulturális sokszínűség elutasításáról.
Szigorítottak a menekültstátusz feltételein.
Az elutasítottakat deportálják.
Az országban maradóknak integrációs programokat indítottak.
1. Míg 2015-ben a kérelmezők fele megkapta a menekültstátuszt, 2016-ra már csak a harmaduk. A helyzet mégis távol áll az ellenségestől, ugyanis egy másik harmad ideiglenes védelmet kapott, egy évre, amelyet később meghosszabbíthatnak.
2. 2017-ben 450 ezer embernek kell elhagynia Németországot, mondta a külügyminisztérium illetékese, Philip Schauer. A bevándorlási mérleg azonban ennek ellenére is pozitív, mert a családegyesítés miatt 700 ezren viszont legálisan költözhetnek Németországba. A deportálások egyébként nem a mostani helyzetben kezdődtek: a Balkánról érkezetteket, hacsak nem háborús zónából jöttek, évtizedek óta visszaküldik. Az emlékezetes 2014-es koszovói menekülthullám bevándorlóinak többségét már deportálták. A többiekkel pedig megindult az integrációs munka.
Mielőtt elmerültünk volna abban, hogy miként építik fel multikulti társadalmukat a németek, megkérdeztük a német kormány illetékesét: mit értenek egyáltalán integráción. A nevét adminisztrációs okból elhallgató szóvivő röviden így válaszolt:
Cél, hogy mindenkinek egyenlő elérése legyen a társadalom által nyújtott szolgáltatásokhoz és lehetőségekhez.
Lesz törvény például a kendőviselés ellen? – tettem fel provokatív kérdést, amire a hivatalnok felvázolta: a kendőt nem fogják tiltani, mivel az a vallási szabadság körébe eső tárgy. A teljes testet és a szemet is fedő burka viselése ugyanakkor tilos, mivel itt a személyes szabadság elvei felülírják a vallási indokokat. „A burka kérdése már arról szól, hogy mekkora teret szabad engedni a vallásnak az életünkben.”
3. Munka, iskola, nyelvtanulás
A bevándorlók első állomása az integrációs tanfolyam, ahol kulturális, társadalmi alapismereteket és németet tanulnak. Az utóbbi években érkezett menekülteket kvóták szerint osztották el az országban, hogy az új érkezők ne tömörüljenek össze néhány nagyvárosba. A helyben maradásra nem meglepő módon a pénz az ösztönző: a két évig folyósított támogatás az adott településen vehető fel, és csak akkor, ha az illető részt vesz az integrációs kurzuson.
A német társadalom énképének friss változását jelzi, hogy ilyen kurzusok csupán 2012 óta vannak. Intenzitásukat ugyanakkor az mutatta meg, amikor egy berlini nősegélyező klub tagjaival beszélgettem. „Manapság már sokkal könnyebb” – mondta egy húsz éve Berlinben élő palesztin nő. „Nekünk magunktól kellett németül tanulnunk, munkát találnunk. Nem volt segély, nem voltak tanfolyamok” – magyarázta a kendős nő.
Három hónapon belül legálisan dolgozhat az, aki elvégezte az integrációs tanfolyamot
– tette nyilvánvalóvá a Bundestag egyik szóvivője, hogy a kormány szándékai komolyak. A munkavállalást ráadásul nemcsak a menekülteknek teszik lehetővé, hanem azoknak is, akiket deportálnának, ha illegálisan érkeznének.
„A balkáni országok lakói számára 2015-ben könnyítettünk a munkavállalási feltételeken, így legálisan jöhetnek, ha van esélyük dolgozni” – magyarázta a német integrációs ügynökség munkatársa. Nem mondta, de sejthető volt, hogy ez a könnyítés nem gesztus, hanem a német gazdaság érdeke: aki munkát talál, az vélhetően szakképzett munkaerő, amelyre szüksége is van Németországnak.
Kisiskolás egy berlini iskola udvarán
Kisiskolás egy berlini iskola udvarán
Fotó: Földes András
Amiben nincs válogatás, az az oktatás. A gyerekeket kötelező iskolába járatni, miközben a magyar mentalitás felől nézve érthetetlen, hogy a diákoktól akkor sem zárkóznak el az iskolák, ha számuk felülmúlja a tradicionális német gyerekekét.
A diákok nyolcvan százaléka arab vagy török származású
– mesélte egy berlini iskola igazgatója olyan természetességgel, mintha a menza aznapi felhozataláról lenne szó. Hogy ez jelent-e nehézséget? „Akik számára nehéz, azoknak indítottunk bevezető évfolyamot, ahol 6-8 fős csoportokban tanulják meg az alapokat. Vannak olyanok, akik 10-12 évesen még nem jártak iskolába a háború miatt” – válaszolta, nem hallva ki kérdésemből a kultúrák összecsapásáról érdeklődő hangot. Hiába próbáltam a problémákra terelni a szót: „Akinek nehézségei vannak, járhat konfliktuskezelési órára” – válaszolta. És mi van, ha nem értenek szót egymással a diákok? „Sok zenei és sportóránk van, mert itt könnyebb mindenkinek együtt dolgozni” – tette nyilvánvalóvá az igazgató, hogy mennyire elveszett lenne a magyar közéletben.
Szerinte német és bevándorló gyerekekkel is vannak problémák, az úszásoktatásra a bevándorló lányok is járnak, és csak a többnapos kirándulásnál van, hogy egyes családok nem engedik el a lánygyereküket. Végül csak megnevezett egy nehézséget: jóval több németet tanító tanár kellene, ezért most visszahívják azokat is, akik már nyugdíjba mentek.
Az iskolák hozzáállására jellemző, hogy nem jelentik be, ha családjával együtt illegálisan tartózkodnak az országban. Miért? „Inkább az iskolában legyen a gyerek, mint az utcán.”
A hiszterizált magyarországi helyzetből nézve nehéz elhinni, hogy tényleg igaz, amit a német kormányhivatalnokok, statisztikusok, szakértők és civilek állítottak. A menekültügy okoz problémákat, de pont olyanokat, mint egy sor már dolog, amit egy országnak kezelnie kell.
Néhány terrortámadás felforgathatja a helyzetet, de jelenleg a menekültügy és a migráció nem központi téma Németországban. Inkább szakmai ügy
– mondta Werner Patzelt professzor, a német szélsőséges mozgalmak szakértője.
Werner Patzelt szerint a német választások sem a menekültügyről szólnak
Werner Patzelt szerint a német választások sem a menekültügyről szólnak
Fotó: Földes András
Szerinte a Pegida és az Afd is visszaszorulóban van, a politikát a hagyományos politikai formációk, a CDU/CSU és az SDP küzdelme uralja. A számunka nehezen érthető megközelítést jelzi: egy kormányforrásunk és egy kutató is ugyanazt válaszolta azon kérdésünkre, hogy miért mozgatnak meg ekkora erőforrásokat a menekültekért, ha kiderült, nem ők az ideális bevándorlói csoport.
Mert benne van az alkotmányban és a nemzetközi szerződéseinkben, és ezeket mi komolyan vesszük
– mondták egymástól függetlenül, hasonló szavakkal.
http://index.hu/kulfold/2017/05/03/menekultek_nemetorszag_bevandorlas_menekultvalsag_riport_masodik_resz/
2017. április 27., csütörtök
Leépül a demokrácia, duzzad a büntető állam
A cikk eredetileg az Abcúgon jelent meg, Szurovecz Illés írása. Ferge Zsuzsa új könyvéről a 444-en is jelent meg nemrég egy interjú, azt itt lehet elolvasni.
Soha egy kormánynak sem volt olyan egyértelmű társadalompolitikája mint a Fidesznek, kár, hogy ennek a szegények isszák meg a levét. Bár az MSZP többet osztott a lent lévőknek, a büntető állam felduzzasztása és az emberi méltóság leépítése az ő lelkükön is szárad. Egy új könyvben összeszedték, merre vitték az országot az elmúlt 25 év szociálpoltikai törvényei.
Ferge Zsuzsa szociológus fogta az összes olyan törvényt az elmúlt huszonöt évből, amelynek köze van a társadalompolitikához, és egyenként mérlegre tette, hogyan teljesítettek a kormányok szociális ügyekben. A vizsgálatból az derült ki, hogy a rendszerváltás óta a demokrácia folyamatosan épül le, a büntető állam viszont egyre nagyobbra duzzad, és bár az újraelosztás mértéke nőtt, az utóbbi években ez is inkább a gazdagokat segíti.
Erről a nemrég megjelent, “Magyar társadalom- és szociálpolitika” című könyvben lehet olvasni, amelybe Fergén kívül többen írtak tanulmányokat a romáktól az oktatáson át a segélyezésig sokféle témában. Mi most a könyvnek azt a részét foglaljuk össze, amelyben Ferge a törvényeket elemezte 1990 és 2015 között.
Ferge Zsuzsa tart előadást a kormány által szervezett, “Párbeszéd a szegénységgel szembeni küzdelemről” című konferencián 2015-ben. Vele szemben Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter I Fotó: Magócsi Márton
Ferge a különböző kormányok által elfogadott évi 100-150 (2013-ban 252) törvényből 15-30-at talált, amelynek van valamilyen szociálpolitikai vonatkozása. Ebbe sokféle jogszabály beletartozik, például a segélyekről vagy a családi ellátásokról szólók, de elemezte azokat az oktatási és egészségügyi törvényeket is, amelyek a hozzáférésre, az esélyegyenlőségre vagy az ellátási színvonalra akartak hatni. Ide tartoznak a foglalkoztatáspolitikai törvények is, amelyek a munkajogokat és a munkafeltételeket érintették.
A legkevesebb ilyen törvény az 1998 és 2002 közti Orbán-kormány alatt született (62 darab), a legtöbb pedig Orbán újbóli hatalomra kerülése után, 2010 és 2014 közt (140 darab). A második Orbán-kormány viszont egyébként is törvénykezési lázban égett, ezért érdemes a társadalompolitikai törvényeket az összes törvény százalákában nézni. Így továbbra is az első Orbán-kormány van az utolsó helyen 13 százalékkal, a csúcstartó viszont az 1990 és 1994 közt hatalmon levő MDF 22 százalékkal.
A társadalompolitikát érintő törvények többsége az adóztatásról szól, aztán jön a foglalkoztatás és az oktatás. Ahogy a lenti ábrából is látszik, a lakáshelyzet vagy a civil társadalom már nem kapott ekkora figyelmet.
25 év társadalompolitikai törvényeinek száma tárgyuk szerint
Create bar charts
De ennél fontosabb, hogy pontosan mi állt ezekben a törvényekben, és milyen irányba befolyásolták az országot. A törvények tartalmát Ferge öt szempont szerint értékelte:
mennyire védi és erősíti a törvény az emberek szabadságát úgy, hogy közben nem növeli az egyenlőtlenségeket, illetve mennyire erősíti az intézményi autonómiát,
mennyire segíti a törvény a demokratizálódást,
növeli vagy csökkenti az újraelosztást,
az újraelosztás inkább a lent, a középen vagy a felül lévőket segíti,
érzékelhető-e benne a támogatások gyengülése és a szanckionálás, a kontroll erősödése.
A következő ábrán kormányonként látható, hány törvény rontott/javított az újraelosztás, a szankcionálás, a demokrácia, valamint a jogok és autonómia helyzetén. Egyrészt feltűnő, hogy 2010 után ugrásszerűen megnőtt a demokráciát gyengítő, a jogokat és az autonómiát korlátozó törvények száma, míg a korábbi kormányok ezeket inkább erősíteni próbálták.
Az viszont minden kormányzati ciklusban közös volt, hogy a támogatás helyett egyre inkább büntetéssel akarták megoldani a szociális feszültségeket. Ide tartozik például, hogy egyre nő az állami rendvédelmi és bűnüldöző szervek száma, súlyosbodnak az ítéletek, lopássá minősítik a lomizást vagy egy elejtett alma felvételét, egyre többen szabhatnak ki szabálysértési bírságot (pl. mezőőr, halőr), stb. A romákat, szegényeket, menekülteket és szexmunkásokat sújtó horribilis bírságokról mi is írtunk már.
25 év törvényei
Ferge szerint viszont jó hír, hogy a rendszerváltás óta a legtöbb, újraelosztással foglalkozó törvény azon volt, hogy a szegények forrásait növelje, igaz, tőlük is vettek el a legtöbbször. “Hasonló a helyzet az univerzális juttatásokkal: sokszor hoztak mindenki helyzetét javító intézkedést, de közel ugyanennyi volt a mindenkit megrövidítő törvény” – írta. Ezen az ábrán kormányonként látszik, hogy a különböző kormányok inkább a lent, a középen vagy a felül lévőket támogatták szívesen.
Redisztributív források átcsoportosítása
Ferge ezután egyesével is értékelte a különböző ciklusokat, ami alapján az első, MDF vezette kormány csak öt esetben korlátozott szociális jogokat, és ezek is kisebb csoportokat érintettek (pl. felkészülés a női nyugdíjkorhatár emelésére). A kormány a gazdasági nehézségek ellenére is növelte az újraelosztást, elsősorban a szegények körében, mégis képtelen volt megfékezni a rendszerváltásból fakadó tömeges leszakadást.
Az 1994-ben hatalomra került MSZP-SZDSZ-kormány Bokros-csomagja viszont jelentősen szűkítette a szociális jogokat, és komoly összegeket vont el a legszegényebbektől. Rászorultsághoz kötötték a családi pótlékot és a gyest, megszüntették a gyedet, bevezették az egyetemi tandíjat, megszüntették a fogászati ellátás és a mentőszállítás ingyenességét és csökkentették a táppénzt. A ciklus második felében már javult a helyzet, bővítették a szociális jogokat (emberi jogok, gyermekek, betegek, fogyatékkal élők jogainak törvénybe foglalása). Bár Ferge szerint jó minőségű törvények születtek, ezeket forrás hiányában folyamatosan megsértették, például a gyermekvédelmi törvény esetében. Erről itt, itt és itt olvashat többet.
Az első Orbán-kormány aztán korrigálta a Bokros-csomag jogszűkítéseit (eltörölték az egyetemi tandíjat, kiterjesztették a családi pótlékot és a gyest, visszaállították a gyedet, stb.) Ugyanakkor Ferge szerint ez inkább politikai riposzt volt, mert nem kapcsoltak elég többletforrást a reformokhoz, ezért sok ellátás alacsony szintű maradt. A Fidesz alatt is volt példa a jogok szűkítésére: megszüntették a tb-önkormányzatokat, szigorították a családi pótlék és a munkanélküli-ellátások feltételeit. Jelentősen növelték a családi adókedvezményt, ami a fordított újraelosztás kezdete volt: a középen és felül lévőket támogatták a szegények rovására.
Ferge Zsuzsa tart előadást a kormány által szervezett, “Párbeszéd a szegénységgel szembeni küzdelemről” című konferencián 2015-ben I Fotó: Magócsi Márton
A 2002 és 2010 közti két MSZP-SZDSZ-kormány egymás ellentéte volt, írta Ferge. Az adakozással kezdtek, ami sokszor pazarló jogbővítéseket is jelentett, majd 2004 után jött a szigorítás: eltörölték például a 13. havi nyugdíjat, amit ők maguk vezettek be. Először még inkább segítették a szegényeket, utána viszont Ferge a szegények elleni hadjáratról ír: romlott az ellátások színvonala, erősítették a rászorultsági elvet, az “Út a munkához” program pedig szűkítette a munkajogokat és zárójelbe tette az emberi méltóságot. (Ez a program tette le a mai közfoglalkoztatási rendszer alapjait, olvashat róla ebben és ebben a cikkben is). Közben bevezették a vizitdíjat, a képzési hozzájárulást és a kórházi napidíjat is, amit aztán a Fidesz által kikényszerített népszavazás szüntetett meg. Igaz, 2003 és 2008 közt komolyan vették az esélyegyenlőséget és a deszegregációt az oktatásban. A korszakra “egyszerre jellemző, ha hullámzó erősséggel is, a neoliberalizmus, valamint az alapvető iránytűhiány, a vészhelyzetekre való koncepciótlan reagálás”. Ferge szerint a szocialista-liberális kormányok “ideológiailag ellentmondásosan csapongtak”: az emberi jogokat, legalábbis papíron, bővítették, a munkajogokat és a szociális jogokat viszont hanyagolták, vagy megtagadták.
2010 után Ferge szerint először kerültek folyamatosan többségbe a szegényellenes lépések, és “először fordul elő, hogy közpénzből deklaráltan, világosan kimondva jelentős összegek kerülnek a jómódúakhoz és a gazdagokhoz”. Ez megjelenik a családpolitikában is, elég ha a családi adókedvezményre vagy a CSOK-ra gondolunk. Sőt, a kormány már a konzervatív családmodellt is feladja, csak gyerekcsinálásra bírja a középosztályt. Közben 2008 óta nem nőttek az olyan, mindenkinek járó ellátások mint a családi pótlék.
“Balszerencsénkre a hatodik kormányzatnak van a legkoherensebb, törvényekkel is jól követhető programja a társadalom átalakítására. Ez azonban sajnos ellentmond majdnem mindennek, amit eddig európai szociális modellnek hívtak” – írta.
Ferge Zsuzsával a 444-en márciusban megjelent interjút itt lehet elolvasni.
https://444.hu/2017/04/27/leepul-a-demokracia-duzzad-a-bunteto-allam
Soha egy kormánynak sem volt olyan egyértelmű társadalompolitikája mint a Fidesznek, kár, hogy ennek a szegények isszák meg a levét. Bár az MSZP többet osztott a lent lévőknek, a büntető állam felduzzasztása és az emberi méltóság leépítése az ő lelkükön is szárad. Egy új könyvben összeszedték, merre vitték az országot az elmúlt 25 év szociálpoltikai törvényei.
Ferge Zsuzsa szociológus fogta az összes olyan törvényt az elmúlt huszonöt évből, amelynek köze van a társadalompolitikához, és egyenként mérlegre tette, hogyan teljesítettek a kormányok szociális ügyekben. A vizsgálatból az derült ki, hogy a rendszerváltás óta a demokrácia folyamatosan épül le, a büntető állam viszont egyre nagyobbra duzzad, és bár az újraelosztás mértéke nőtt, az utóbbi években ez is inkább a gazdagokat segíti.
Erről a nemrég megjelent, “Magyar társadalom- és szociálpolitika” című könyvben lehet olvasni, amelybe Fergén kívül többen írtak tanulmányokat a romáktól az oktatáson át a segélyezésig sokféle témában. Mi most a könyvnek azt a részét foglaljuk össze, amelyben Ferge a törvényeket elemezte 1990 és 2015 között.
Ferge Zsuzsa tart előadást a kormány által szervezett, “Párbeszéd a szegénységgel szembeni küzdelemről” című konferencián 2015-ben. Vele szemben Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter I Fotó: Magócsi Márton
Ferge a különböző kormányok által elfogadott évi 100-150 (2013-ban 252) törvényből 15-30-at talált, amelynek van valamilyen szociálpolitikai vonatkozása. Ebbe sokféle jogszabály beletartozik, például a segélyekről vagy a családi ellátásokról szólók, de elemezte azokat az oktatási és egészségügyi törvényeket is, amelyek a hozzáférésre, az esélyegyenlőségre vagy az ellátási színvonalra akartak hatni. Ide tartoznak a foglalkoztatáspolitikai törvények is, amelyek a munkajogokat és a munkafeltételeket érintették.
A legkevesebb ilyen törvény az 1998 és 2002 közti Orbán-kormány alatt született (62 darab), a legtöbb pedig Orbán újbóli hatalomra kerülése után, 2010 és 2014 közt (140 darab). A második Orbán-kormány viszont egyébként is törvénykezési lázban égett, ezért érdemes a társadalompolitikai törvényeket az összes törvény százalákában nézni. Így továbbra is az első Orbán-kormány van az utolsó helyen 13 százalékkal, a csúcstartó viszont az 1990 és 1994 közt hatalmon levő MDF 22 százalékkal.
A társadalompolitikát érintő törvények többsége az adóztatásról szól, aztán jön a foglalkoztatás és az oktatás. Ahogy a lenti ábrából is látszik, a lakáshelyzet vagy a civil társadalom már nem kapott ekkora figyelmet.
25 év társadalompolitikai törvényeinek száma tárgyuk szerint
Create bar charts
De ennél fontosabb, hogy pontosan mi állt ezekben a törvényekben, és milyen irányba befolyásolták az országot. A törvények tartalmát Ferge öt szempont szerint értékelte:
mennyire védi és erősíti a törvény az emberek szabadságát úgy, hogy közben nem növeli az egyenlőtlenségeket, illetve mennyire erősíti az intézményi autonómiát,
mennyire segíti a törvény a demokratizálódást,
növeli vagy csökkenti az újraelosztást,
az újraelosztás inkább a lent, a középen vagy a felül lévőket segíti,
érzékelhető-e benne a támogatások gyengülése és a szanckionálás, a kontroll erősödése.
A következő ábrán kormányonként látható, hány törvény rontott/javított az újraelosztás, a szankcionálás, a demokrácia, valamint a jogok és autonómia helyzetén. Egyrészt feltűnő, hogy 2010 után ugrásszerűen megnőtt a demokráciát gyengítő, a jogokat és az autonómiát korlátozó törvények száma, míg a korábbi kormányok ezeket inkább erősíteni próbálták.
Az viszont minden kormányzati ciklusban közös volt, hogy a támogatás helyett egyre inkább büntetéssel akarták megoldani a szociális feszültségeket. Ide tartozik például, hogy egyre nő az állami rendvédelmi és bűnüldöző szervek száma, súlyosbodnak az ítéletek, lopássá minősítik a lomizást vagy egy elejtett alma felvételét, egyre többen szabhatnak ki szabálysértési bírságot (pl. mezőőr, halőr), stb. A romákat, szegényeket, menekülteket és szexmunkásokat sújtó horribilis bírságokról mi is írtunk már.
25 év törvényei
Ferge szerint viszont jó hír, hogy a rendszerváltás óta a legtöbb, újraelosztással foglalkozó törvény azon volt, hogy a szegények forrásait növelje, igaz, tőlük is vettek el a legtöbbször. “Hasonló a helyzet az univerzális juttatásokkal: sokszor hoztak mindenki helyzetét javító intézkedést, de közel ugyanennyi volt a mindenkit megrövidítő törvény” – írta. Ezen az ábrán kormányonként látszik, hogy a különböző kormányok inkább a lent, a középen vagy a felül lévőket támogatták szívesen.
Redisztributív források átcsoportosítása
Ferge ezután egyesével is értékelte a különböző ciklusokat, ami alapján az első, MDF vezette kormány csak öt esetben korlátozott szociális jogokat, és ezek is kisebb csoportokat érintettek (pl. felkészülés a női nyugdíjkorhatár emelésére). A kormány a gazdasági nehézségek ellenére is növelte az újraelosztást, elsősorban a szegények körében, mégis képtelen volt megfékezni a rendszerváltásból fakadó tömeges leszakadást.
Az 1994-ben hatalomra került MSZP-SZDSZ-kormány Bokros-csomagja viszont jelentősen szűkítette a szociális jogokat, és komoly összegeket vont el a legszegényebbektől. Rászorultsághoz kötötték a családi pótlékot és a gyest, megszüntették a gyedet, bevezették az egyetemi tandíjat, megszüntették a fogászati ellátás és a mentőszállítás ingyenességét és csökkentették a táppénzt. A ciklus második felében már javult a helyzet, bővítették a szociális jogokat (emberi jogok, gyermekek, betegek, fogyatékkal élők jogainak törvénybe foglalása). Bár Ferge szerint jó minőségű törvények születtek, ezeket forrás hiányában folyamatosan megsértették, például a gyermekvédelmi törvény esetében. Erről itt, itt és itt olvashat többet.
Az első Orbán-kormány aztán korrigálta a Bokros-csomag jogszűkítéseit (eltörölték az egyetemi tandíjat, kiterjesztették a családi pótlékot és a gyest, visszaállították a gyedet, stb.) Ugyanakkor Ferge szerint ez inkább politikai riposzt volt, mert nem kapcsoltak elég többletforrást a reformokhoz, ezért sok ellátás alacsony szintű maradt. A Fidesz alatt is volt példa a jogok szűkítésére: megszüntették a tb-önkormányzatokat, szigorították a családi pótlék és a munkanélküli-ellátások feltételeit. Jelentősen növelték a családi adókedvezményt, ami a fordított újraelosztás kezdete volt: a középen és felül lévőket támogatták a szegények rovására.
Ferge Zsuzsa tart előadást a kormány által szervezett, “Párbeszéd a szegénységgel szembeni küzdelemről” című konferencián 2015-ben I Fotó: Magócsi Márton
A 2002 és 2010 közti két MSZP-SZDSZ-kormány egymás ellentéte volt, írta Ferge. Az adakozással kezdtek, ami sokszor pazarló jogbővítéseket is jelentett, majd 2004 után jött a szigorítás: eltörölték például a 13. havi nyugdíjat, amit ők maguk vezettek be. Először még inkább segítették a szegényeket, utána viszont Ferge a szegények elleni hadjáratról ír: romlott az ellátások színvonala, erősítették a rászorultsági elvet, az “Út a munkához” program pedig szűkítette a munkajogokat és zárójelbe tette az emberi méltóságot. (Ez a program tette le a mai közfoglalkoztatási rendszer alapjait, olvashat róla ebben és ebben a cikkben is). Közben bevezették a vizitdíjat, a képzési hozzájárulást és a kórházi napidíjat is, amit aztán a Fidesz által kikényszerített népszavazás szüntetett meg. Igaz, 2003 és 2008 közt komolyan vették az esélyegyenlőséget és a deszegregációt az oktatásban. A korszakra “egyszerre jellemző, ha hullámzó erősséggel is, a neoliberalizmus, valamint az alapvető iránytűhiány, a vészhelyzetekre való koncepciótlan reagálás”. Ferge szerint a szocialista-liberális kormányok “ideológiailag ellentmondásosan csapongtak”: az emberi jogokat, legalábbis papíron, bővítették, a munkajogokat és a szociális jogokat viszont hanyagolták, vagy megtagadták.
2010 után Ferge szerint először kerültek folyamatosan többségbe a szegényellenes lépések, és “először fordul elő, hogy közpénzből deklaráltan, világosan kimondva jelentős összegek kerülnek a jómódúakhoz és a gazdagokhoz”. Ez megjelenik a családpolitikában is, elég ha a családi adókedvezményre vagy a CSOK-ra gondolunk. Sőt, a kormány már a konzervatív családmodellt is feladja, csak gyerekcsinálásra bírja a középosztályt. Közben 2008 óta nem nőttek az olyan, mindenkinek járó ellátások mint a családi pótlék.
“Balszerencsénkre a hatodik kormányzatnak van a legkoherensebb, törvényekkel is jól követhető programja a társadalom átalakítására. Ez azonban sajnos ellentmond majdnem mindennek, amit eddig európai szociális modellnek hívtak” – írta.
Ferge Zsuzsával a 444-en márciusban megjelent interjút itt lehet elolvasni.
https://444.hu/2017/04/27/leepul-a-demokracia-duzzad-a-bunteto-allam
2017. április 26., szerda
EU: kemény válasz érkezett az "Állítsuk meg Brüsszelt" kampányra
Az Európai Bizottság pontonként szedte szét a kormány nemzeti konzultációját.
Dzindzisz Sztefan, 2017. április 26. szerda, 16:10
"A magyar kormány 2017 áprilisában "Állítsuk meg Brüsszelt!" címmel indított hat kérdést érintő nemzeti konzultációt, amelyet valamennyi magyarországi háztartásba eljuttatott. A konzultációban számos olyan állítás szerepel, amely nem felel meg a tényeknek, illetve rendkívül megtévesztő. Az Európai Bizottság szilárd tények alapján kívánja tisztázni a szóban forgó kérdéseket" - írja honlapján a szervezet.
Két frontot nyit Brüsszel az Orbán-kormánnyal szemben
Ezután pontonként végigmennek a kormány állításain, majd tételesen cáfolják őket. Így:
TÉVES ÁLLÍTÁS: "Brüsszel a rezsicsökkentés eltörlésére akar kényszeríteni bennünket."
AZ IGAZSÁG: A Bizottság egyetért Magyarország célkitűzésével, hogy a háztartások megfizethető energiához jussanak. Ezt a leghatékonyabban versenyalapú energiapiaccal, az energiahatékonyság és az innováció előmozdításával lehet elérni, valamint ha európai szinten együttműködve garantáljuk az energiaellátás biztonságát.
A működőképes piacok révén az emberek több szolgáltató közül választhatnak; a verseny alacsonyabb árakat és jobb szolgáltatásokat eredményez. A versenypiacon energiát vásároló és eladó magyar vállalkozások előnyösebben szerezhetik be a villamos energiát, amelyet így olcsóbban értékesíthetnek. Más tagállamokban, ahol a hatóságok nem szabályozzák az áramdíjakat, a háztartási fogyasztók egyre kevesebbet fizetnek a villamos energiáért. Emellett a tagállamok az árszabályozás helyett más módon is csökkenthetik a rezsit.
TÉVES ÁLLÍTÁS: "Brüsszel kényszeríteni akarja Magyarországot, hogy illegális bevándorlókat engedjünk be."
AZ IGAZSÁG: Az Európai Unió küzd az illegális migráció ellen, és segíti a tagországok külső határigazgatás terén végzett munkáját.
Az újonnan létrehozott Európai Határ- és Parti Őrség tovább erősíti a hatékonyabb határigazgatást célzó közös európai erőfeszítéseket. A probléma forrásának kezelése érdekében az EU olyan országokkal is együttműködik, amelyekből a migránsok jönnek, illetve amelyeken áthaladnak. Az EU-Törökország nyilatkozat például 98 százalékkal csökkentette a Görögországba érkezők számát. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy növekedjen a jogalap nélkül Európában tartózkodó migránsok visszaküldési aránya. Különbséget kell tennünk az illegális migránsok és a menedékkérők között. A valódi menedékkérők esetében az Európai Unió teljesíti a demokratikus országokra vonatkozó nemzetközi kötelezettséget, hogy védelmet nyújtson azok - férfiak, nők és gyermekek - számára, akik háború miatt kényszerültek elhagyni otthonukat. Mivel az EU-ban ma minden polgár szabadon mozoghat, élhet és dolgozhat bármely tagországban, az alapvető humanitárius jogok betartásáért a tagállamok közösen vállalnak felelősséget. Az Európai Unió Tanácsa - amelynek döntéseibe Magyarországnak a többi tagország kormányával együtt beleszólása van - meghatározta a menedékkérők méltányos fogadása és a rájuk vonatkozó igazságos jogi eljárás körülményeit. A Bizottság javasolta, hogy Magyarország akár 54 ezer menedékkérőt is át tudjon helyezni más tagállamokba, de a magyar kormány ezt a javaslatot ellenezte. Ezért egy másik tanácsi határozat Magyarországot arra kéri, hogy a két leginkább migrációs nyomás alatt álló tagországból, Görögországból és Olaszországból menedékkérőket - nem pedig "illegális migránsokat" - fogadjon be, igen korlátozott számban (1294 főt). A menedékkérők közül gondosan kiválasztják azokat, akik nagy eséllyel ténylegesen jogosultak a menekültstátuszra. A migránsok EU-n belüli áthelyezését a jövőbeli befogadó ország részéről alapos eljárás és biztonsági átvilágítás előzi meg.
TÉVES ÁLLÍTÁS: "A Magyarországra tartó illegális bevándorlókat az embercsempészek mellett bizonyos nemzetközi szervezetek is törvénytelen tevékenységre ösztönzik."
AZ IGAZSÁG: Az Európai Unió nem tolerálja az embercsempészetet, és sok éve küzd a bűnözésnek e kizsákmányoláson alapuló formája ellen.
A tengeri életmentés, a vérontás és a háború elől menekülő kiszolgáltatott, nemzetközi védelemre szoruló emberekről való gondoskodás nem egyenlő az illegális migráció támogatásával. Nincs bizonyíték arra, hogy civil szervezetek csempész bűnszövetkezetekkel működnének együtt annak érdekében, hogy migránsoknak segítsenek belépni az EU-ba. Bármilyen gyanú esetén a tagállamok - és nem az EU-nak - hatásköre nyomozást folytatni. Magyarország jogosan várja el, hogy törvényeit betartsák, és ezt a törekvést a Bizottság és az uniós ügynökségek - például az Europol - teljes mértékben támogatják. Az állítással ellentétben a civil szervezetek és egyéb nemzetközi szervezetek a menekültválság kezelésében a legmegbízhatóbb és legértékesebb partnerek között vannak. Tájékoztatást és jogi tanácsadást nyújtanak a menedékkérőknek, fogadó- és gondozó létesítményeket működtetnek, így könnyítik meg a tagállamok dolgát.
TÉVES ÁLLÍTÁS: "Egyre több külföldről támogatott szervezet működik Magyarországon azzal a céllal, hogy hazánk belügyeibe átláthatatlan módon beavatkozzon."
AZ IGAZSÁG: A nem kormányzati szervezetek, azaz a civil szervezetek működési feltételeit elviekben a nemzeti jogszabályok határozzák meg. Ami az Európai Uniót illeti, az uniós intézményekre szigorú szabályok vonatkoznak az átláthatósággal és a lobbitevékenységgel összefüggésben.
A nem kormányzati szervezetek jelentős szereplői a civil társadalomnak, és értékes támogatást nyújtanak az államok demokratikus működéséhez. Az uniós intézmények, csakúgy mint világszerte számtalan nemzeti kormány és nemzetközi szervezet, nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet folytatnak a civil társadalommal. A civil szervezetek néha egyetértenek az uniós szakpolitikákkal, néha nem, ugyanakkor soha nem riadunk vissza attól, hogy elmagyarázzuk a munkánkat, és őket is hagyjuk, hogy tegyék az ő dolgukat. Örömmel vennénk, ha hasonló tere lenne a párbeszédnek nemzeti szinten is. Mindenkinek, aki EU-intézményekkel folytatott megbeszélések révén befolyást kíván gyakorolni az uniós szakpolitikákra, nyilvánosságra kell hoznia a legutóbbi lezárt pénzügyi évre vonatkozó költségvetését, beleértve az EU-tól kapott finanszírozás összegét. Az uniós átláthatósági szabályok valamennyi érdekképviseleti csoportra vonatkoznak, és e szervezetek azonos elbánásban részesülnek. Ez az átláthatóság teszi lehetővé, hogy a közvélemény - Magyarországon és Unió-szerte egyaránt - véleményt alkothasson munkánkról, és ez a nyilvános vita segít a demokrácia megerősítésében is
TÉVES ÁLLÍTÁS: "Brüsszel támadja Magyarország munkahelyteremtő intézkedéseit."
AZ IGAZSÁG: Sem a Bizottság, sem az Európai Unió nem támadja a magyarországi munkahelyteremtő intézkedéseket.
Éppen ellenkezőleg: az EU igen jelentős mértékben támogatja a magyarországi munkahelyteremtést. A 2007-2013-as ciklusban az Unió több mint 21 milliárd eurót (6,5 billió forintot) folyósított Magyarországnak a növekedés és a munkahelyteremtés támogatására. A magyar hatóságok jelentései szerint e finanszírozás több mint 150 000 munkahely létrejöttéhez járult hozzá. A Juncker-terv részeként indított Európai Stratégiai Beruházási Alap eddig már 26 millió eurót (8,1 milliárd forintot) nyújtott magyarországi beruházásokra, ami várhatóan 626 millió euró (195 milliárd forint) összértékű beruházást generál az országban. Az EU alapvető finanszírozási forrást jelent. Jelenleg a magyarországi közberuházások több mint 57 százalékához az EU nyújt társfinanszírozást. A 2014-2020-as költségvetési időszakban a magyarországi beruházások várhatóan több mint 25 milliárd euró (7,8 billió forint) uniós támogatásban részesülnek, ami magyar állampolgáronként évente 368 eurót (115 000 forintot) tesz ki. Saját nemzeti gazdaságpolitikájáért a magyar kormány felel. Az uniós jogszabályok csak a tagállamok gazdaságpolitikáinak összehangolásáról rendelkeznek. A szakpolitikai iránymutatásokról az összes tagállam pénzügyminiszterei vagy foglalkoztatási miniszterei tárgyalnak és hoznak döntéseket, és ebben a folyamatban a magyar kormány is teljes körűen részt vesz.
TÉVES ÁLLÍTÁS: "Magyarország elkötelezte magát az adócsökkentés mellett. Brüsszel most emiatt is támadja hazánkat."
AZ IGAZSÁG: Az Európai Bizottság nem avatkozik be a nemzeti adópolitikákba, és ez nem is célja. Az adózással kapcsolatos uniós szabályokról a tagállamok egyhangúlag döntenek, tehát, a jelenlegi uniós szabályokat a magyar kormány jóváhagyta.
A társasági adó és a nyereségadó mértékének megállapítása minden egyes tagállam saját joga, és ebbe az EU nem szándékozik beleavatkozni. Az adózással kapcsolatos kérdésekben csak akkor születik uniós szintű döntés, ha azokkal kivétel nélkül minden tagállam, így Magyarország is egyetért. Bár az EU tagországai csak az áfaszint minimumát határozták meg, a magyar kormány 27 százalékos áfa alkalmazása mellett döntött. Ez Unió-szerte a legmagasabb áfakulcs. Az uniós minimumot meghatározó adószabályok csak valamennyi tagállam beleegyezésével módosíthatók. Amennyiben a magyar kormány nem járul hozzá, e területen nem lehet változás. Magyarország csökkentett áfát vezetett be az internetszolgáltatásokra, megszegve ezzel az uniós szinten, Magyarország egyetértésével kialakított szabályozást. A Bizottság ezért felhívta a figyelmet a Magyarország által is jóváhagyott szabályokra. A Bizottság az idén javasolni fogja, hogy a tagállamok szabadabban rendelkezhessenek az áfakulcsokról. A javaslat elfogadásához az összes tagország egyhangú jóváhagyására lesz szükség.
Mindeközben Orbán Viktor Brüsszelben magyarázza a bizonyítványt.
http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/eu_kemeny_valasz_erkezett_az_allitsuk_meg_brusszelt_kampanyra.635511.html
Dzindzisz Sztefan, 2017. április 26. szerda, 16:10
"A magyar kormány 2017 áprilisában "Állítsuk meg Brüsszelt!" címmel indított hat kérdést érintő nemzeti konzultációt, amelyet valamennyi magyarországi háztartásba eljuttatott. A konzultációban számos olyan állítás szerepel, amely nem felel meg a tényeknek, illetve rendkívül megtévesztő. Az Európai Bizottság szilárd tények alapján kívánja tisztázni a szóban forgó kérdéseket" - írja honlapján a szervezet.
Két frontot nyit Brüsszel az Orbán-kormánnyal szemben
Ezután pontonként végigmennek a kormány állításain, majd tételesen cáfolják őket. Így:
TÉVES ÁLLÍTÁS: "Brüsszel a rezsicsökkentés eltörlésére akar kényszeríteni bennünket."
AZ IGAZSÁG: A Bizottság egyetért Magyarország célkitűzésével, hogy a háztartások megfizethető energiához jussanak. Ezt a leghatékonyabban versenyalapú energiapiaccal, az energiahatékonyság és az innováció előmozdításával lehet elérni, valamint ha európai szinten együttműködve garantáljuk az energiaellátás biztonságát.
A működőképes piacok révén az emberek több szolgáltató közül választhatnak; a verseny alacsonyabb árakat és jobb szolgáltatásokat eredményez. A versenypiacon energiát vásároló és eladó magyar vállalkozások előnyösebben szerezhetik be a villamos energiát, amelyet így olcsóbban értékesíthetnek. Más tagállamokban, ahol a hatóságok nem szabályozzák az áramdíjakat, a háztartási fogyasztók egyre kevesebbet fizetnek a villamos energiáért. Emellett a tagállamok az árszabályozás helyett más módon is csökkenthetik a rezsit.
TÉVES ÁLLÍTÁS: "Brüsszel kényszeríteni akarja Magyarországot, hogy illegális bevándorlókat engedjünk be."
AZ IGAZSÁG: Az Európai Unió küzd az illegális migráció ellen, és segíti a tagországok külső határigazgatás terén végzett munkáját.
Az újonnan létrehozott Európai Határ- és Parti Őrség tovább erősíti a hatékonyabb határigazgatást célzó közös európai erőfeszítéseket. A probléma forrásának kezelése érdekében az EU olyan országokkal is együttműködik, amelyekből a migránsok jönnek, illetve amelyeken áthaladnak. Az EU-Törökország nyilatkozat például 98 százalékkal csökkentette a Görögországba érkezők számát. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy növekedjen a jogalap nélkül Európában tartózkodó migránsok visszaküldési aránya. Különbséget kell tennünk az illegális migránsok és a menedékkérők között. A valódi menedékkérők esetében az Európai Unió teljesíti a demokratikus országokra vonatkozó nemzetközi kötelezettséget, hogy védelmet nyújtson azok - férfiak, nők és gyermekek - számára, akik háború miatt kényszerültek elhagyni otthonukat. Mivel az EU-ban ma minden polgár szabadon mozoghat, élhet és dolgozhat bármely tagországban, az alapvető humanitárius jogok betartásáért a tagállamok közösen vállalnak felelősséget. Az Európai Unió Tanácsa - amelynek döntéseibe Magyarországnak a többi tagország kormányával együtt beleszólása van - meghatározta a menedékkérők méltányos fogadása és a rájuk vonatkozó igazságos jogi eljárás körülményeit. A Bizottság javasolta, hogy Magyarország akár 54 ezer menedékkérőt is át tudjon helyezni más tagállamokba, de a magyar kormány ezt a javaslatot ellenezte. Ezért egy másik tanácsi határozat Magyarországot arra kéri, hogy a két leginkább migrációs nyomás alatt álló tagországból, Görögországból és Olaszországból menedékkérőket - nem pedig "illegális migránsokat" - fogadjon be, igen korlátozott számban (1294 főt). A menedékkérők közül gondosan kiválasztják azokat, akik nagy eséllyel ténylegesen jogosultak a menekültstátuszra. A migránsok EU-n belüli áthelyezését a jövőbeli befogadó ország részéről alapos eljárás és biztonsági átvilágítás előzi meg.
TÉVES ÁLLÍTÁS: "A Magyarországra tartó illegális bevándorlókat az embercsempészek mellett bizonyos nemzetközi szervezetek is törvénytelen tevékenységre ösztönzik."
AZ IGAZSÁG: Az Európai Unió nem tolerálja az embercsempészetet, és sok éve küzd a bűnözésnek e kizsákmányoláson alapuló formája ellen.
A tengeri életmentés, a vérontás és a háború elől menekülő kiszolgáltatott, nemzetközi védelemre szoruló emberekről való gondoskodás nem egyenlő az illegális migráció támogatásával. Nincs bizonyíték arra, hogy civil szervezetek csempész bűnszövetkezetekkel működnének együtt annak érdekében, hogy migránsoknak segítsenek belépni az EU-ba. Bármilyen gyanú esetén a tagállamok - és nem az EU-nak - hatásköre nyomozást folytatni. Magyarország jogosan várja el, hogy törvényeit betartsák, és ezt a törekvést a Bizottság és az uniós ügynökségek - például az Europol - teljes mértékben támogatják. Az állítással ellentétben a civil szervezetek és egyéb nemzetközi szervezetek a menekültválság kezelésében a legmegbízhatóbb és legértékesebb partnerek között vannak. Tájékoztatást és jogi tanácsadást nyújtanak a menedékkérőknek, fogadó- és gondozó létesítményeket működtetnek, így könnyítik meg a tagállamok dolgát.
TÉVES ÁLLÍTÁS: "Egyre több külföldről támogatott szervezet működik Magyarországon azzal a céllal, hogy hazánk belügyeibe átláthatatlan módon beavatkozzon."
AZ IGAZSÁG: A nem kormányzati szervezetek, azaz a civil szervezetek működési feltételeit elviekben a nemzeti jogszabályok határozzák meg. Ami az Európai Uniót illeti, az uniós intézményekre szigorú szabályok vonatkoznak az átláthatósággal és a lobbitevékenységgel összefüggésben.
A nem kormányzati szervezetek jelentős szereplői a civil társadalomnak, és értékes támogatást nyújtanak az államok demokratikus működéséhez. Az uniós intézmények, csakúgy mint világszerte számtalan nemzeti kormány és nemzetközi szervezet, nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet folytatnak a civil társadalommal. A civil szervezetek néha egyetértenek az uniós szakpolitikákkal, néha nem, ugyanakkor soha nem riadunk vissza attól, hogy elmagyarázzuk a munkánkat, és őket is hagyjuk, hogy tegyék az ő dolgukat. Örömmel vennénk, ha hasonló tere lenne a párbeszédnek nemzeti szinten is. Mindenkinek, aki EU-intézményekkel folytatott megbeszélések révén befolyást kíván gyakorolni az uniós szakpolitikákra, nyilvánosságra kell hoznia a legutóbbi lezárt pénzügyi évre vonatkozó költségvetését, beleértve az EU-tól kapott finanszírozás összegét. Az uniós átláthatósági szabályok valamennyi érdekképviseleti csoportra vonatkoznak, és e szervezetek azonos elbánásban részesülnek. Ez az átláthatóság teszi lehetővé, hogy a közvélemény - Magyarországon és Unió-szerte egyaránt - véleményt alkothasson munkánkról, és ez a nyilvános vita segít a demokrácia megerősítésében is
TÉVES ÁLLÍTÁS: "Brüsszel támadja Magyarország munkahelyteremtő intézkedéseit."
AZ IGAZSÁG: Sem a Bizottság, sem az Európai Unió nem támadja a magyarországi munkahelyteremtő intézkedéseket.
Éppen ellenkezőleg: az EU igen jelentős mértékben támogatja a magyarországi munkahelyteremtést. A 2007-2013-as ciklusban az Unió több mint 21 milliárd eurót (6,5 billió forintot) folyósított Magyarországnak a növekedés és a munkahelyteremtés támogatására. A magyar hatóságok jelentései szerint e finanszírozás több mint 150 000 munkahely létrejöttéhez járult hozzá. A Juncker-terv részeként indított Európai Stratégiai Beruházási Alap eddig már 26 millió eurót (8,1 milliárd forintot) nyújtott magyarországi beruházásokra, ami várhatóan 626 millió euró (195 milliárd forint) összértékű beruházást generál az országban. Az EU alapvető finanszírozási forrást jelent. Jelenleg a magyarországi közberuházások több mint 57 százalékához az EU nyújt társfinanszírozást. A 2014-2020-as költségvetési időszakban a magyarországi beruházások várhatóan több mint 25 milliárd euró (7,8 billió forint) uniós támogatásban részesülnek, ami magyar állampolgáronként évente 368 eurót (115 000 forintot) tesz ki. Saját nemzeti gazdaságpolitikájáért a magyar kormány felel. Az uniós jogszabályok csak a tagállamok gazdaságpolitikáinak összehangolásáról rendelkeznek. A szakpolitikai iránymutatásokról az összes tagállam pénzügyminiszterei vagy foglalkoztatási miniszterei tárgyalnak és hoznak döntéseket, és ebben a folyamatban a magyar kormány is teljes körűen részt vesz.
TÉVES ÁLLÍTÁS: "Magyarország elkötelezte magát az adócsökkentés mellett. Brüsszel most emiatt is támadja hazánkat."
AZ IGAZSÁG: Az Európai Bizottság nem avatkozik be a nemzeti adópolitikákba, és ez nem is célja. Az adózással kapcsolatos uniós szabályokról a tagállamok egyhangúlag döntenek, tehát, a jelenlegi uniós szabályokat a magyar kormány jóváhagyta.
A társasági adó és a nyereségadó mértékének megállapítása minden egyes tagállam saját joga, és ebbe az EU nem szándékozik beleavatkozni. Az adózással kapcsolatos kérdésekben csak akkor születik uniós szintű döntés, ha azokkal kivétel nélkül minden tagállam, így Magyarország is egyetért. Bár az EU tagországai csak az áfaszint minimumát határozták meg, a magyar kormány 27 százalékos áfa alkalmazása mellett döntött. Ez Unió-szerte a legmagasabb áfakulcs. Az uniós minimumot meghatározó adószabályok csak valamennyi tagállam beleegyezésével módosíthatók. Amennyiben a magyar kormány nem járul hozzá, e területen nem lehet változás. Magyarország csökkentett áfát vezetett be az internetszolgáltatásokra, megszegve ezzel az uniós szinten, Magyarország egyetértésével kialakított szabályozást. A Bizottság ezért felhívta a figyelmet a Magyarország által is jóváhagyott szabályokra. A Bizottság az idén javasolni fogja, hogy a tagállamok szabadabban rendelkezhessenek az áfakulcsokról. A javaslat elfogadásához az összes tagország egyhangú jóváhagyására lesz szükség.
Mindeközben Orbán Viktor Brüsszelben magyarázza a bizonyítványt.
http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/eu_kemeny_valasz_erkezett_az_allitsuk_meg_brusszelt_kampanyra.635511.html
2017. április 25., kedd
Strasbourg egymilliárdos kártérítést ítélt meg Iványi kisegyházának
TH.B.
Az új magyar egyházjogi törvénnyel kapcsolatban korábban megállapított jogsértések miatt hárommillió eurós (mintegy 935 millió forintos) kártérítést és 2250 euró perköltséget ítélt meg a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek kedden az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), írja az MTI.
Az új egyházügyi törvény miatt annak idején kilenc Magyarországon bejegyzett kisegyház is keresetet indított. A strasbourgi törvényszék 2014-ben megállapította: a szabályozás sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. cikkelyét (amely a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság kérdéskörét szabályozza), valamint a gyülekezés és egyesülés szabadságával foglalkozó 11. cikkelyben foglaltakat, de a kártérítés mértékéről eddig Iványi kisegyházának ügyében még nem született döntés.
Strasbourg elkaszálta az egyházügyi törvényt
A TASZ szerint meg kell változtatni az egyházjog Alaptörvénybe írt szabályait.
Tovább
Mint ismert, az egyházügyi törvény - aminek az volt a célja, hogy kezelje az állami források szabálytalan felhasználásával kapcsolatos problémákat - eredetileg csak az elismert egyházak számára biztosított támogatást. Minden más vallási közösség, köztük a felperesek, elveszítették az egyházi besorolásukat, noha egyesületként továbbra is szabadon folytathatták vallási tevékenységüket. Az Alkotmánybíróság ítélete szerint a törvény alkotmányellenes volt, ezért új jogszabályt fogadtak el 2013-ban.
A strasbourgi bíróság korábbi kártérítési ítéletei meg sem közelítik Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségének megítélt pénzt. Az eddigi kártérítési összegek 40 - 140 ezer euró között mozogtak, és többek között kapott a Dharmaling Magyarország Buddhista Egyház, a Mantra Magyarországi Buddhista Egyház, az Univerzum Egyháza is.
Kártérítést ítélt meg magyarországi kisegyházaknak a strasbourgi emberi jogi bíróság
A strasbourgi emberi jogi bíróság ítélete szerint a magyar egyházügyi törvény sérti az emberi jogi egyezményt.
Tovább
http://index.hu/kulfold/2017/04/25/egyhazugyi_torveny_strasbourg_ivanyi_karterites/
Az új magyar egyházjogi törvénnyel kapcsolatban korábban megállapított jogsértések miatt hárommillió eurós (mintegy 935 millió forintos) kártérítést és 2250 euró perköltséget ítélt meg a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek kedden az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), írja az MTI.
Az új egyházügyi törvény miatt annak idején kilenc Magyarországon bejegyzett kisegyház is keresetet indított. A strasbourgi törvényszék 2014-ben megállapította: a szabályozás sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. cikkelyét (amely a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság kérdéskörét szabályozza), valamint a gyülekezés és egyesülés szabadságával foglalkozó 11. cikkelyben foglaltakat, de a kártérítés mértékéről eddig Iványi kisegyházának ügyében még nem született döntés.
Strasbourg elkaszálta az egyházügyi törvényt
A TASZ szerint meg kell változtatni az egyházjog Alaptörvénybe írt szabályait.
Tovább
Mint ismert, az egyházügyi törvény - aminek az volt a célja, hogy kezelje az állami források szabálytalan felhasználásával kapcsolatos problémákat - eredetileg csak az elismert egyházak számára biztosított támogatást. Minden más vallási közösség, köztük a felperesek, elveszítették az egyházi besorolásukat, noha egyesületként továbbra is szabadon folytathatták vallási tevékenységüket. Az Alkotmánybíróság ítélete szerint a törvény alkotmányellenes volt, ezért új jogszabályt fogadtak el 2013-ban.
A strasbourgi bíróság korábbi kártérítési ítéletei meg sem közelítik Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségének megítélt pénzt. Az eddigi kártérítési összegek 40 - 140 ezer euró között mozogtak, és többek között kapott a Dharmaling Magyarország Buddhista Egyház, a Mantra Magyarországi Buddhista Egyház, az Univerzum Egyháza is.
Kártérítést ítélt meg magyarországi kisegyházaknak a strasbourgi emberi jogi bíróság
A strasbourgi emberi jogi bíróság ítélete szerint a magyar egyházügyi törvény sérti az emberi jogi egyezményt.
Tovább
http://index.hu/kulfold/2017/04/25/egyhazugyi_torveny_strasbourg_ivanyi_karterites/
2017. április 20., csütörtök
Az orosz bíróság betiltotta Jehova Tanúi egyházat
Czinkóczi Sándor
Oroszországban betiltották a Jehova Tanúinak egyházát, miután a legfelső bíróság is szélsőséges csoportnak minősítette gyülekezetet. A bíróság ezzel jóváhagyta az orosz igazságügyi minisztérium kérelmét. Juri Ivanenko bíró bejelentette, hogy egyben az orosz állam elkobozza a Jehova Tanúinak vagyonát is.
Az igazságügyi minisztérium ügyvédje, Szvetlana Boriszova azt mondta, hogy a Jehova Tanúi fenyegetést jelent az állampolgári jogokra, a közrendre és a közbiztonságra.
Az egyház ügyvédje a döntés után azt mondta, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fogja vinni az ügyet. A strasbourgi bíróság 2010-ben már egyszer jogellenesnek minősítette a szervezet betiltását. (Independent)
https://444.hu/2017/04/20/az-orosz-birosag-betiltotta-jehova-tanui-egyhazat
Oroszországban betiltották a Jehova Tanúinak egyházát, miután a legfelső bíróság is szélsőséges csoportnak minősítette gyülekezetet. A bíróság ezzel jóváhagyta az orosz igazságügyi minisztérium kérelmét. Juri Ivanenko bíró bejelentette, hogy egyben az orosz állam elkobozza a Jehova Tanúinak vagyonát is.
Az igazságügyi minisztérium ügyvédje, Szvetlana Boriszova azt mondta, hogy a Jehova Tanúi fenyegetést jelent az állampolgári jogokra, a közrendre és a közbiztonságra.
Az egyház ügyvédje a döntés után azt mondta, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fogja vinni az ügyet. A strasbourgi bíróság 2010-ben már egyszer jogellenesnek minősítette a szervezet betiltását. (Independent)
https://444.hu/2017/04/20/az-orosz-birosag-betiltotta-jehova-tanui-egyhazat
2017. április 18., kedd
Veszélyes ideológiai agymosást folytat a Soros-egyetem
hidfo.ru 2017.04.13. 20:58 Belföld
A Közép-európai Egyetemen szigorú ideológiai kereteken belül zajlik az oktatás, a diákoknak pedig Soros György ideológiájára is fel kellett volna esküdniük, ha a másként gondolkodók nem tiltakoznak elég hangosan. Egy volt hallgató nyilvánosságra hozta, mi a gond CEU-n zajló „világszínvonalú oktatással”.
A Magyar Hírlapnak nyilatkozott a CEU-botrány kapcsán az egyetem egy volt politikatudomány szakos hallgatója, aki maga is elismerte, hogy az intézmény ideológiai oktatást folytat, és bevallottan a Soros féle „nyílt társadalom” ideológiáját vakon követő hívőket akar kiképezni, még ha világszínvonalon is teszi ezt. Mint kiderült, a Soros-egyetem könyvtára is ideológiai alapon szelektált, a hallgatók nem férhetnek hozzá a balliberális ideológia semmilyen alternatívájához.
„Nagyszámú külföldi hallgatótársammal együtt kétségkívül színvonalas oktatásban részesültünk. De a színvonalas oktatás meglehetősen ideológia-vezérelt volt. Amint az egész egyetemi hangulat. A nyitottságára oly büszke egyetem könyvtárában a magyar napilapok közül kizárólag azok voltak hozzáférhetők, amelyek az akkori szocialista–szabad demokrata kormányt támogatták. Az angolszász sajtótermékek közül is csak a baloldali-liberális világnézetet képviselőkhöz lehetett hozzájutni.”
A beszámolóból kiderül, hogy a hallgatók kiképzése nem csak hogy ideológiai alapon zajlott, de az oktatók javaslatára az egyetem azt is ki akarta kényszeríteni, hogy a végzős hallgatók esküt tegyenek erre az ideológiára.
„A diplomaosztó ünnepségen pedig esküt kellett volna tennünk a nyílt társadalomra. Ettől csak azután állt el az egyetem, miután néhányan közöltük, hogy nemhogy esküt nem fogunk tenni, de ha ilyen lesz, akkor tüntetőleg ülve fogunk maradni.” – mondta.
A volt egyetemi hallgató F. Zoltán nagyon lényegre törően összefoglalta, amiért ma a magyar társadalom többsége abban is támogatná a kormányt, ha egyszerűen bezáratná a Soros-egyetemet és sóval behintené a helyét:
„Elegünk van a gender elméletből és annak a gyakorlatba való átültetési kísérleteiből. Elegünk van a klasszikus női és férfi szerepek eltörlésére irányuló törekvésekből. Elegünk van a női egyenjogúság leple alatt agresszíven nyomuló feminizmusból. Elegünk van az abortusz propagálásából. Elegünk van a homoszexuálisokból és abból, hogy azt próbálják a fejünkbe verni – és még inkább a gyerekeink fejébe –, hogy a homoszexualitás normális, sőt: támogatandó. Elegünk van abból, hogy a gyerekeiket a legdurvábban szegregáló elitiskolákba járató belvárosi értelmiségiek oktatnak ki bennünket társadalmi integrációból és magyar–cigány együttélésből. Elegünk van a folyamatosan felszínen tartott holokauszt témából. És elegünk van abból, hogy mindezt európai értékként akarják eladni nekünk.”
http://www.hidfo.ru/2017/04/veszelyes-ideologiai-agymosast-folytat-a-soros-egyetem/
A Közép-európai Egyetemen szigorú ideológiai kereteken belül zajlik az oktatás, a diákoknak pedig Soros György ideológiájára is fel kellett volna esküdniük, ha a másként gondolkodók nem tiltakoznak elég hangosan. Egy volt hallgató nyilvánosságra hozta, mi a gond CEU-n zajló „világszínvonalú oktatással”.
A Magyar Hírlapnak nyilatkozott a CEU-botrány kapcsán az egyetem egy volt politikatudomány szakos hallgatója, aki maga is elismerte, hogy az intézmény ideológiai oktatást folytat, és bevallottan a Soros féle „nyílt társadalom” ideológiáját vakon követő hívőket akar kiképezni, még ha világszínvonalon is teszi ezt. Mint kiderült, a Soros-egyetem könyvtára is ideológiai alapon szelektált, a hallgatók nem férhetnek hozzá a balliberális ideológia semmilyen alternatívájához.
„Nagyszámú külföldi hallgatótársammal együtt kétségkívül színvonalas oktatásban részesültünk. De a színvonalas oktatás meglehetősen ideológia-vezérelt volt. Amint az egész egyetemi hangulat. A nyitottságára oly büszke egyetem könyvtárában a magyar napilapok közül kizárólag azok voltak hozzáférhetők, amelyek az akkori szocialista–szabad demokrata kormányt támogatták. Az angolszász sajtótermékek közül is csak a baloldali-liberális világnézetet képviselőkhöz lehetett hozzájutni.”
A beszámolóból kiderül, hogy a hallgatók kiképzése nem csak hogy ideológiai alapon zajlott, de az oktatók javaslatára az egyetem azt is ki akarta kényszeríteni, hogy a végzős hallgatók esküt tegyenek erre az ideológiára.
„A diplomaosztó ünnepségen pedig esküt kellett volna tennünk a nyílt társadalomra. Ettől csak azután állt el az egyetem, miután néhányan közöltük, hogy nemhogy esküt nem fogunk tenni, de ha ilyen lesz, akkor tüntetőleg ülve fogunk maradni.” – mondta.
A volt egyetemi hallgató F. Zoltán nagyon lényegre törően összefoglalta, amiért ma a magyar társadalom többsége abban is támogatná a kormányt, ha egyszerűen bezáratná a Soros-egyetemet és sóval behintené a helyét:
„Elegünk van a gender elméletből és annak a gyakorlatba való átültetési kísérleteiből. Elegünk van a klasszikus női és férfi szerepek eltörlésére irányuló törekvésekből. Elegünk van a női egyenjogúság leple alatt agresszíven nyomuló feminizmusból. Elegünk van az abortusz propagálásából. Elegünk van a homoszexuálisokból és abból, hogy azt próbálják a fejünkbe verni – és még inkább a gyerekeink fejébe –, hogy a homoszexualitás normális, sőt: támogatandó. Elegünk van abból, hogy a gyerekeiket a legdurvábban szegregáló elitiskolákba járató belvárosi értelmiségiek oktatnak ki bennünket társadalmi integrációból és magyar–cigány együttélésből. Elegünk van a folyamatosan felszínen tartott holokauszt témából. És elegünk van abból, hogy mindezt európai értékként akarják eladni nekünk.”
http://www.hidfo.ru/2017/04/veszelyes-ideologiai-agymosast-folytat-a-soros-egyetem/
Hack: Vége a jogállamnak, ha a lex CEU átmegy az AB-n
Ha lex CEU átmegy az Alkotmánybíróságon, akkor deklarálható lesz, hogy vége a jogállamnak: emblematikus ügyben bizonyulna működésképtelennek a fékek és ellensúlyok rendszere – mondta az ATV Egyenes beszéd című műsorában Hack Péter.
Egy viszonylag hosszan tartó kormányzási folyamat szimbolikus állomás a CEU-törvény. Akkor van jogbiztonság, ha valaki jogszerűen elkezd egy tevékenységet – akár dollármilliókat öl a vállalkozásba – és azt szabályosan teszi, azt ne vehessék el tőle – mondta az ATV Egyenes beszéd című műsorában Hack Péter jogász, az ELTE tanszékvezetője. Márpedig azt senki nem bizonyította, hogy a CEU korábban törvényt sértett volna. A CEU esetében pár hónapja adták át azt a vadonatúj épületet, amely rengeteg pénzbe került.
„Ilyen esetben akkor van jogállam, ha a befektető számíthat arra, hogy csak nagyon világos okok miatt veszítheti el a vagyonát”
– magyarázta a szakember Mészáros Antónia műsorvezető kérdésére.
Hack szerint a jogállam azt is jelenti, hogy a jognak mindenki alá van rendelve, törvényeket sem lehet hozni jogtalanul. A szabályokat nem lehet úgy hozni, hogy nekem nem tetszenek a vörös hajúak, akkor azok nem mehetnek utcára. Diktatúrában meg lehet ezt tenni.
Az EU a jogállam gondolatát a náci jogfosztásra adott reakcióként dolgozta ki. A törvényeknek mindenki, a jogalkotó is alá van vetve – mondta Hack Péter.
A CEU esetében senki, semmilyen ésszerű okot nem mondott arra, hogy 72 órán belül miért kell elfogadni a törvényt. Az érintettek bevonása nélkül, hatásvizsgálat nélkül, és arról sincs egy hang se, ki és hogyan kompenzálja a befektetőket – fogalmaz az ELTE tanára.
Felháborító, hogy az új campust a Market cég építette fel, amelyről tudható, hogy nincs messze a kormánytól, jelentős profittal végezte ezt a munkát, majd ellehetetlenítik a megbízót – tette hozzá Hack Péter.
Jogbiztonság?
Attól lettek idegesek a konzervatív kollégák, hogy ha ezt a CEU-val meg lehet csinálni, akkor ezután bárkivel, bármikor meg lehet tenni. Nem az a kérdés, hogy egyetértek-e azzal a felfogással, amit a CEU képvisel. A tanszabadság, a véleményszabadság azt jelenti, hogy ha egy nézet nem fenyegeti az állam biztonságát, akkor nem tilthatom be.
Csak akkor lehet betiltani, ha be is bizonyítom, hogy a demokráciát fenyegették a cselekedeteikkel vagy a terveikkel – mondta Hack.
Azok az érvek, hogy a CEU versenyhátrányban van, komikusak: Csak annyiban van a CEU-hoz képest a többi egyetem versenyhátrányban amennyire a Felcsút a Barcelonával szemben. Csakhogy a CEU eltűnésével, nem lesz kisebb a versenyhátránya egyik magyar egyetemnek sem a világ egyetemeihez képest. A magyar állam a pénz döntő részét a közszolgálati egyetemre költi, miközben a többi egyetem forráshiánnyal küzd, tette hozzá Hack Péter.
Soros nemcsak hogy a kezdeteknél hozott ide pénzt, de a CEU nem kap magyar állami pénzeket, viszont 600 dolgozója van és ezer hallgatója. Sokakat azért bosszantott fel az ügy, mert ez már a visszaélésszerű joggyakorlás.
Áder nem tölti be
Mára kiderült, hogy köztársasági elnök nem tölti be a funkcióját, folytatta Hack Péter: Az Alkotmánybíróság dolga még hogy őrködjön a szabályok betartása felett. Az első 20 évben konszenzussal választották meg az alkotmánybírákat, és az a testület 80 százalékban a kormány ellen szavazott.
2013 óta az egypárti jelölés többséget teremtett a testületben a kormánypártoknak, és megfordult az arány, azóta 70 százalékban a kormány mellett hozták a döntéseiket.
atv.hu
Egy viszonylag hosszan tartó kormányzási folyamat szimbolikus állomás a CEU-törvény. Akkor van jogbiztonság, ha valaki jogszerűen elkezd egy tevékenységet – akár dollármilliókat öl a vállalkozásba – és azt szabályosan teszi, azt ne vehessék el tőle – mondta az ATV Egyenes beszéd című műsorában Hack Péter jogász, az ELTE tanszékvezetője. Márpedig azt senki nem bizonyította, hogy a CEU korábban törvényt sértett volna. A CEU esetében pár hónapja adták át azt a vadonatúj épületet, amely rengeteg pénzbe került.
„Ilyen esetben akkor van jogállam, ha a befektető számíthat arra, hogy csak nagyon világos okok miatt veszítheti el a vagyonát”
– magyarázta a szakember Mészáros Antónia műsorvezető kérdésére.
Hack szerint a jogállam azt is jelenti, hogy a jognak mindenki alá van rendelve, törvényeket sem lehet hozni jogtalanul. A szabályokat nem lehet úgy hozni, hogy nekem nem tetszenek a vörös hajúak, akkor azok nem mehetnek utcára. Diktatúrában meg lehet ezt tenni.
Az EU a jogállam gondolatát a náci jogfosztásra adott reakcióként dolgozta ki. A törvényeknek mindenki, a jogalkotó is alá van vetve – mondta Hack Péter.
A CEU esetében senki, semmilyen ésszerű okot nem mondott arra, hogy 72 órán belül miért kell elfogadni a törvényt. Az érintettek bevonása nélkül, hatásvizsgálat nélkül, és arról sincs egy hang se, ki és hogyan kompenzálja a befektetőket – fogalmaz az ELTE tanára.
Felháborító, hogy az új campust a Market cég építette fel, amelyről tudható, hogy nincs messze a kormánytól, jelentős profittal végezte ezt a munkát, majd ellehetetlenítik a megbízót – tette hozzá Hack Péter.
Jogbiztonság?
Attól lettek idegesek a konzervatív kollégák, hogy ha ezt a CEU-val meg lehet csinálni, akkor ezután bárkivel, bármikor meg lehet tenni. Nem az a kérdés, hogy egyetértek-e azzal a felfogással, amit a CEU képvisel. A tanszabadság, a véleményszabadság azt jelenti, hogy ha egy nézet nem fenyegeti az állam biztonságát, akkor nem tilthatom be.
Csak akkor lehet betiltani, ha be is bizonyítom, hogy a demokráciát fenyegették a cselekedeteikkel vagy a terveikkel – mondta Hack.
Azok az érvek, hogy a CEU versenyhátrányban van, komikusak: Csak annyiban van a CEU-hoz képest a többi egyetem versenyhátrányban amennyire a Felcsút a Barcelonával szemben. Csakhogy a CEU eltűnésével, nem lesz kisebb a versenyhátránya egyik magyar egyetemnek sem a világ egyetemeihez képest. A magyar állam a pénz döntő részét a közszolgálati egyetemre költi, miközben a többi egyetem forráshiánnyal küzd, tette hozzá Hack Péter.
Soros nemcsak hogy a kezdeteknél hozott ide pénzt, de a CEU nem kap magyar állami pénzeket, viszont 600 dolgozója van és ezer hallgatója. Sokakat azért bosszantott fel az ügy, mert ez már a visszaélésszerű joggyakorlás.
Áder nem tölti be
Mára kiderült, hogy köztársasági elnök nem tölti be a funkcióját, folytatta Hack Péter: Az Alkotmánybíróság dolga még hogy őrködjön a szabályok betartása felett. Az első 20 évben konszenzussal választották meg az alkotmánybírákat, és az a testület 80 százalékban a kormány ellen szavazott.
2013 óta az egypárti jelölés többséget teremtett a testületben a kormánypártoknak, és megfordult az arány, azóta 70 százalékban a kormány mellett hozták a döntéseiket.
atv.hu
2017. április 17., hétfő
Megnyílt az út Erdoğan teljhatalma előtt
IVÁN ANDRÁS BOLCSÓ DÁNIEL JOÓB SÁNDOR
51,3 százalékkal az elnöki rendszer mellett állók kerültek többsége a törökországi népszavazáson. Ezzel jóváhagyták a parlamentben már elfogadott alkotmánymódosítást, amivel 2019-től jelentősen kiszélesítik az elnök jogköreit, és Recep Tayyip Erdoğan lényegében teljhatalmat szerezhet. Erdoğan már be is jelentette: a halálbüntetés visszaállítása lenne az egyik első intézkedése.
Az elnöki rendszer bevezetését támogató igen szavazatok 51,3 százalékon, a változtatást ellenző nem voksok 48,7 százalékon állnak a szavazatok 99 százalékos feldolgozottságánál a vasárnapi népszavazáson Törökországban. Az igenek győzelmével Recep Tayyip Erdoğan kiszélesíti az elnök jogköreit, és lényegében teljhatalmat szerezhet. Ez alapjaiban írja át az 1923-ban létrehozott török köztársaság berendezkedését.
A népszavazás után egy átmeneti időszak következik, aztán a tervek szerint 2019. november 3-án tartják meg a következő, összevont elnök- és parlamenti választásokat. Onnantól lép életbe az összes most megszavazott alkotmányos változtatás, és Erdoğan így akár további tíz évre, 2029-ig Törökország élén maradhatna.
Erdoğan: Történelmi döntés
Erdoğan szerint 1,3 millióval többen szavaztak az elnöki rendszer bevezetése mellett. Erdoğan azt mondta támogatói előtt Isztambulban, hogy a török választók történelmi döntést hoztak, és az alkotmánymódosítást a török történelem legfontosabb reformjának nevezte. Azt is megüzente külföldre tekintve, hogy az eredményt mindenkinek tiszteletben kell tartania, különösen Törökország szövetségeseinek. Erdoğan vasárnap este bejelentette:
első feladata a halálbüntetés visszaállításának napirendre vétele lesz.
Az elnök azonnal meg fogja vitatni ezt a kérdést az ország politikai vezetőivel, és ha szükséges a kérdést népszavazásra bocsátják. Ez azt jelenti, hogy Törökország nyíltan szembefordul az Európai Unióval.
A CNN szerint Erdoğan hívei közül több ezren gyűltek össze az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) ankarai székházánál. Támogatói Isztambulban tűzijátékkal ünnepelték az eredményt, amely egyelőre még nem hivatalos részeredmény.
Isztambulban több kerületben is tiltakoztak, a Reuters szerint az ablakon kihajolva konyhaedények ütögetésével tüntettek az eredmény ellen. Több helyen utcára is vonultak tiltakozók.
Az ellenzék csalásról beszél
Korábban a török állami média még fölényes előnyről írt, aztán csökkenni kezdett a különbség, és 88,35 százalékos feldolgozottságnál már egy darabig a nemek vezettek, de ez csak ideiglenes fordulatnak bizonyult. Az ellenzéki pártok azzal is vádolták az állami irányítású médiát, hogy manipulálja az eredményeket, és valójában a nemek vezettek, de erre eddig nem került elő bizonyíték.
Ümit Özdağ független képviselő szerint az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) a szavazatok 60 százalékát meg fogja támadni jogi úton. A kurdbarát Népek Demokratikus Pártja (HDP) pedig a végeredmény bejelentése után közölte, információjuk van arról, hogy a szavazatok 3-4 százalékát elcsalták, viszont a Twitteren azt is írták, hogy a szavazatok kétharmadának újraszámlálását követelik majd.
Vasárnap abból is vita volt, hogy a választási testület bejelentette, nem fogja elfogadni azokat a szavazócédulákat, amikről hiányzik a bizottsági pecsét. Napközben viszont megváltoztatta az álláspontját: elfogadják ezeket is, kivéve, ha bizonyíthatóan a szavazóhelyiségen kívülről hozták. Az ellenzék szerint viszont az önmagában problémás, és megkérdőjelezi az eredményt, hogy a testület szavazás közben változtatott.
A szavazócédulákon egyébként az elnöki rendszer bevezetését támogató Igen felirat jótékonyan fehér alapon, az alkotmánymódosítást ellenző Nem barna háttér előtt szerepelt.
Vasárnap éjjel Sadi Güven, az ország Legfelsőbb Választási Tanácsának elnöke megerősítette: a még nem hivatalos eredmény azt mutatja, hogy a török szavazók jóváhagyták a Recep Tayyip Erdoğan elnök jogköreit jelentősen kiterjesztő alkotmánymódosításokat. Az igenre 1,25 millióval több szavazat érkezett, és már csak mintegy 600 ezer szavazat összeszámlálása van hátra. A hivatalos végeredményt várhatóan 11-12 nap múlva teszik közzé.
A török nagyvárosok közül Isztambulban és Ankarában is a nem szavazatok nyertek. Előbbiben 50,9, a fővárosban pedig 50,1 százalékon állnak az elnöki rendszer bevezetése elleni voksok. Erdoğan egykor Isztambul polgármestereként robbant be a politikába, és 2002 óta először nem sikerült többségbe kerülnie egy szavazáson a városban.
Az egyik tartományban lövöldöztek
A szavazás nagyrészt rendben zajlott, de egy attrocitásról érkeztek hírek: Diyarbakir tartományban lövöldözés volt, hárman megsérültek, ketten később belehaltak a sérüléseikbe. Egyelőre nem tudni, mi okozta a konfliktust.
A Habertürk napilap szerint a részvételi arány 86,7 százalékos volt.
Erdoğan a teljhatalomért szervezett népszavazást
Orbán példaképe a halálbüntetést is bedobta a kampányhajrában. A török elnök a biztonsággal és stabilitással érvelt, ellenzői szerint végleg autokratikus rendszer épül ki, ha győznek az igenek. Alapjaiban változhat meg az 1923-ban létrehozott török köztársaság.
A népszavazáson az igenek győzelmével átmegy a parlamentben már elfogadott alkotmánymódosítás. A népszavazás óriási tétjéről és lehetséges következményeiről ebben a cikkben írtunk részletesebben.
A szűk győzelem viszont elmaradt attól az 55-60 százalékos eredménytől, amit még korábban jósoltak Erdoğanék, és a Financial Times is hozzáteszi, hogy a végletekig megosztva fordulhat rá az ország a 2019-es kampányra.
Érdekes a külföldi szavazatok eloszlása
A Spiegel szerint igencsak érdekes a külföldön leadott szavazatok eloszlása:
Németországban az ott élő törökök 63 százaléka szavazott a török elnöki rendszerre.
Belgiumban és Ausztriában a törökök több mint 70 százaléka támogatta Erdogan hatalmának megerősítését.
Hollandiában, ahol komoly diplomáciai botrányt okozott a népszavazásért kampányoló török politikusok kitiltása, az első eredmények szerint mintegy 70 százalék szavazott igennel.
Az USA-ban egész más a helyzet: az ott élő törökök több mint 80 százaléka elutasította a török elnöki rendszer bevezetését. Chicagóban, ahol már az összes szavazatot megszámolták, 90 százalék szavazott nemmel.
Spanyolországban 80 százalék utasította el Erdogan teljhatalmát.
Dániában az ott élő törökök 60 százaléka szavazott nemmel.
Milyen hatalmat kap pontosan?
Bár a korábban főként jelképes posztot már így is valódi hatalommal ruházták fel, mióta Erdoğan 2014-ben a miniszterelnökiből átült az államfői székbe, és a gyakorlatban így is egy személyben irányította Törökországot, de az alkotmánymódosítással hivatalosan is óriási hatalmat adnak az elnöknek.
A 18 változtatás keretében – aminek része például a képviselők létszámának 550-ről 600-ra emelése, és az alsó korhatár 18 évre csökkentése – a jogköreit többek között a következőképpen szélesítik ki:
megszűnik a miniszterelnöki poszt, a minisztereket az elnök nevezi ki,
befolyásos elnöki rendeleteket adhat ki,
rendkívüli állapotot hirdethet ki,
a kezében lesz a költségvetés,
fontos posztokra, például a legfontosabb bíróságba nevezhet ki embereket,
és adott esetben meglehetősen egyszerűen feloszlathatja a parlamentet.
A képviselők többségének szavazatával lehet ugyan indítványt kezdeményezni az elnök ellen, kétharmados többséggel pedig bíróság elé is idézhetnék. Viszont miután a módosításokkal egyidőben tartják majd az elnök- és parlamenti választásokat, így szinte borítékolható, hogy az elnöknek mindig meglenne a törvényhozási többsége is.
Erdoğan a biztonsággal érvelt
Erdoğan azzal érvelt, hogy a változtatások a politikai stabilitást szolgálnák, és az elnöki poszt megerősítése véget vetne a korábban jellemző törékeny koalíciós kormányok korszakának. Azt is hangoztatta, hogy erősebb vezetésre van szükség, hogy hatékonyan lehessen kezelni az országot érő terrortámadások, és a tavaly júliusi puccskísérlet miatt kialakult helyzetet.
A jogállamért aggódnak
Az ellenzők szerint viszont a módosítás egyenes utat jelentene a tekintélyelvű pártállam felé, miután túl nagy hatalom összepontosul majd az elnök kezében, megfelelő fékek és ellensúlyok nélkül. Erdoğan ellenfelei azt is mondták, hogy az alkotmánymódosításban csúcsosodnának ki a tavaly júliusi, meghiúsult puccskísérlet után elindult masszív tisztogatások, letartóztatások, és kirúgások, amik egyébként is ízelítőt adtak abból, mire lehetne számítani.
Az alkotmánymódosítással emberi jogi szervezetek, többek között a Human Rights Watch és a Velencei Bizottság szerint is veszélybe kerülhet Törökország demokratikus jövője. A puccskísérlet óta több európai ország vezetője nyíltan aggódni kezdett a török jogállamiságért, és volt, aki a népszavazás ellen is beszélt.
Nácizás is volt a kampányban
A kampányban kemény kormánypropaganda folyt az elmúlt hónapokban a népszavazás győzelméért. Erdoğan visszatérő nácizásba kezdett még a német és a holland vezetés ellen is, miután a két ország megakadályozta, hogy török miniszterek ottani török közösségek előtt kampányoljanak nyilvános rendezvényeken.
Erdoğan szombaton arról is beszélt, hogy a népszavazással megleckéztethetik „azokat az európai államokat, amelyek az elmúlt két hónapban mindenféle törvénytelenséggel próbáltak megfélemlíteni minket". A győzelem esetére pedig még azt is belengette, hogy adott esetben visszaállítanák a halálbüntetést is, ami az uniós csatlakozási tárgyalások felmondásával érne fel.
Sigmar Gabriel német külügyminiszter első reakciójában annak örült, hogy véget ért a népszavazás, és a külföldön is hullámokat csapó kampány.
http://index.hu/kulfold/2017/04/16/az_erdogan-partiak_allnak_nyeresre_a_torok_nepszavazason/
51,3 százalékkal az elnöki rendszer mellett állók kerültek többsége a törökországi népszavazáson. Ezzel jóváhagyták a parlamentben már elfogadott alkotmánymódosítást, amivel 2019-től jelentősen kiszélesítik az elnök jogköreit, és Recep Tayyip Erdoğan lényegében teljhatalmat szerezhet. Erdoğan már be is jelentette: a halálbüntetés visszaállítása lenne az egyik első intézkedése.
Az elnöki rendszer bevezetését támogató igen szavazatok 51,3 százalékon, a változtatást ellenző nem voksok 48,7 százalékon állnak a szavazatok 99 százalékos feldolgozottságánál a vasárnapi népszavazáson Törökországban. Az igenek győzelmével Recep Tayyip Erdoğan kiszélesíti az elnök jogköreit, és lényegében teljhatalmat szerezhet. Ez alapjaiban írja át az 1923-ban létrehozott török köztársaság berendezkedését.
A népszavazás után egy átmeneti időszak következik, aztán a tervek szerint 2019. november 3-án tartják meg a következő, összevont elnök- és parlamenti választásokat. Onnantól lép életbe az összes most megszavazott alkotmányos változtatás, és Erdoğan így akár további tíz évre, 2029-ig Törökország élén maradhatna.
Erdoğan: Történelmi döntés
Erdoğan szerint 1,3 millióval többen szavaztak az elnöki rendszer bevezetése mellett. Erdoğan azt mondta támogatói előtt Isztambulban, hogy a török választók történelmi döntést hoztak, és az alkotmánymódosítást a török történelem legfontosabb reformjának nevezte. Azt is megüzente külföldre tekintve, hogy az eredményt mindenkinek tiszteletben kell tartania, különösen Törökország szövetségeseinek. Erdoğan vasárnap este bejelentette:
első feladata a halálbüntetés visszaállításának napirendre vétele lesz.
Az elnök azonnal meg fogja vitatni ezt a kérdést az ország politikai vezetőivel, és ha szükséges a kérdést népszavazásra bocsátják. Ez azt jelenti, hogy Törökország nyíltan szembefordul az Európai Unióval.
A CNN szerint Erdoğan hívei közül több ezren gyűltek össze az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) ankarai székházánál. Támogatói Isztambulban tűzijátékkal ünnepelték az eredményt, amely egyelőre még nem hivatalos részeredmény.
Isztambulban több kerületben is tiltakoztak, a Reuters szerint az ablakon kihajolva konyhaedények ütögetésével tüntettek az eredmény ellen. Több helyen utcára is vonultak tiltakozók.
Az ellenzék csalásról beszél
Korábban a török állami média még fölényes előnyről írt, aztán csökkenni kezdett a különbség, és 88,35 százalékos feldolgozottságnál már egy darabig a nemek vezettek, de ez csak ideiglenes fordulatnak bizonyult. Az ellenzéki pártok azzal is vádolták az állami irányítású médiát, hogy manipulálja az eredményeket, és valójában a nemek vezettek, de erre eddig nem került elő bizonyíték.
Ümit Özdağ független képviselő szerint az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) a szavazatok 60 százalékát meg fogja támadni jogi úton. A kurdbarát Népek Demokratikus Pártja (HDP) pedig a végeredmény bejelentése után közölte, információjuk van arról, hogy a szavazatok 3-4 százalékát elcsalták, viszont a Twitteren azt is írták, hogy a szavazatok kétharmadának újraszámlálását követelik majd.
Vasárnap abból is vita volt, hogy a választási testület bejelentette, nem fogja elfogadni azokat a szavazócédulákat, amikről hiányzik a bizottsági pecsét. Napközben viszont megváltoztatta az álláspontját: elfogadják ezeket is, kivéve, ha bizonyíthatóan a szavazóhelyiségen kívülről hozták. Az ellenzék szerint viszont az önmagában problémás, és megkérdőjelezi az eredményt, hogy a testület szavazás közben változtatott.
A szavazócédulákon egyébként az elnöki rendszer bevezetését támogató Igen felirat jótékonyan fehér alapon, az alkotmánymódosítást ellenző Nem barna háttér előtt szerepelt.
Vasárnap éjjel Sadi Güven, az ország Legfelsőbb Választási Tanácsának elnöke megerősítette: a még nem hivatalos eredmény azt mutatja, hogy a török szavazók jóváhagyták a Recep Tayyip Erdoğan elnök jogköreit jelentősen kiterjesztő alkotmánymódosításokat. Az igenre 1,25 millióval több szavazat érkezett, és már csak mintegy 600 ezer szavazat összeszámlálása van hátra. A hivatalos végeredményt várhatóan 11-12 nap múlva teszik közzé.
A török nagyvárosok közül Isztambulban és Ankarában is a nem szavazatok nyertek. Előbbiben 50,9, a fővárosban pedig 50,1 százalékon állnak az elnöki rendszer bevezetése elleni voksok. Erdoğan egykor Isztambul polgármestereként robbant be a politikába, és 2002 óta először nem sikerült többségbe kerülnie egy szavazáson a városban.
Az egyik tartományban lövöldöztek
A szavazás nagyrészt rendben zajlott, de egy attrocitásról érkeztek hírek: Diyarbakir tartományban lövöldözés volt, hárman megsérültek, ketten később belehaltak a sérüléseikbe. Egyelőre nem tudni, mi okozta a konfliktust.
A Habertürk napilap szerint a részvételi arány 86,7 százalékos volt.
Erdoğan a teljhatalomért szervezett népszavazást
Orbán példaképe a halálbüntetést is bedobta a kampányhajrában. A török elnök a biztonsággal és stabilitással érvelt, ellenzői szerint végleg autokratikus rendszer épül ki, ha győznek az igenek. Alapjaiban változhat meg az 1923-ban létrehozott török köztársaság.
A népszavazáson az igenek győzelmével átmegy a parlamentben már elfogadott alkotmánymódosítás. A népszavazás óriási tétjéről és lehetséges következményeiről ebben a cikkben írtunk részletesebben.
A szűk győzelem viszont elmaradt attól az 55-60 százalékos eredménytől, amit még korábban jósoltak Erdoğanék, és a Financial Times is hozzáteszi, hogy a végletekig megosztva fordulhat rá az ország a 2019-es kampányra.
Érdekes a külföldi szavazatok eloszlása
A Spiegel szerint igencsak érdekes a külföldön leadott szavazatok eloszlása:
Németországban az ott élő törökök 63 százaléka szavazott a török elnöki rendszerre.
Belgiumban és Ausztriában a törökök több mint 70 százaléka támogatta Erdogan hatalmának megerősítését.
Hollandiában, ahol komoly diplomáciai botrányt okozott a népszavazásért kampányoló török politikusok kitiltása, az első eredmények szerint mintegy 70 százalék szavazott igennel.
Az USA-ban egész más a helyzet: az ott élő törökök több mint 80 százaléka elutasította a török elnöki rendszer bevezetését. Chicagóban, ahol már az összes szavazatot megszámolták, 90 százalék szavazott nemmel.
Spanyolországban 80 százalék utasította el Erdogan teljhatalmát.
Dániában az ott élő törökök 60 százaléka szavazott nemmel.
Milyen hatalmat kap pontosan?
Bár a korábban főként jelképes posztot már így is valódi hatalommal ruházták fel, mióta Erdoğan 2014-ben a miniszterelnökiből átült az államfői székbe, és a gyakorlatban így is egy személyben irányította Törökországot, de az alkotmánymódosítással hivatalosan is óriási hatalmat adnak az elnöknek.
A 18 változtatás keretében – aminek része például a képviselők létszámának 550-ről 600-ra emelése, és az alsó korhatár 18 évre csökkentése – a jogköreit többek között a következőképpen szélesítik ki:
megszűnik a miniszterelnöki poszt, a minisztereket az elnök nevezi ki,
befolyásos elnöki rendeleteket adhat ki,
rendkívüli állapotot hirdethet ki,
a kezében lesz a költségvetés,
fontos posztokra, például a legfontosabb bíróságba nevezhet ki embereket,
és adott esetben meglehetősen egyszerűen feloszlathatja a parlamentet.
A képviselők többségének szavazatával lehet ugyan indítványt kezdeményezni az elnök ellen, kétharmados többséggel pedig bíróság elé is idézhetnék. Viszont miután a módosításokkal egyidőben tartják majd az elnök- és parlamenti választásokat, így szinte borítékolható, hogy az elnöknek mindig meglenne a törvényhozási többsége is.
Erdoğan a biztonsággal érvelt
Erdoğan azzal érvelt, hogy a változtatások a politikai stabilitást szolgálnák, és az elnöki poszt megerősítése véget vetne a korábban jellemző törékeny koalíciós kormányok korszakának. Azt is hangoztatta, hogy erősebb vezetésre van szükség, hogy hatékonyan lehessen kezelni az országot érő terrortámadások, és a tavaly júliusi puccskísérlet miatt kialakult helyzetet.
A jogállamért aggódnak
Az ellenzők szerint viszont a módosítás egyenes utat jelentene a tekintélyelvű pártállam felé, miután túl nagy hatalom összepontosul majd az elnök kezében, megfelelő fékek és ellensúlyok nélkül. Erdoğan ellenfelei azt is mondták, hogy az alkotmánymódosításban csúcsosodnának ki a tavaly júliusi, meghiúsult puccskísérlet után elindult masszív tisztogatások, letartóztatások, és kirúgások, amik egyébként is ízelítőt adtak abból, mire lehetne számítani.
Az alkotmánymódosítással emberi jogi szervezetek, többek között a Human Rights Watch és a Velencei Bizottság szerint is veszélybe kerülhet Törökország demokratikus jövője. A puccskísérlet óta több európai ország vezetője nyíltan aggódni kezdett a török jogállamiságért, és volt, aki a népszavazás ellen is beszélt.
Nácizás is volt a kampányban
A kampányban kemény kormánypropaganda folyt az elmúlt hónapokban a népszavazás győzelméért. Erdoğan visszatérő nácizásba kezdett még a német és a holland vezetés ellen is, miután a két ország megakadályozta, hogy török miniszterek ottani török közösségek előtt kampányoljanak nyilvános rendezvényeken.
Erdoğan szombaton arról is beszélt, hogy a népszavazással megleckéztethetik „azokat az európai államokat, amelyek az elmúlt két hónapban mindenféle törvénytelenséggel próbáltak megfélemlíteni minket". A győzelem esetére pedig még azt is belengette, hogy adott esetben visszaállítanák a halálbüntetést is, ami az uniós csatlakozási tárgyalások felmondásával érne fel.
Sigmar Gabriel német külügyminiszter első reakciójában annak örült, hogy véget ért a népszavazás, és a külföldön is hullámokat csapó kampány.
http://index.hu/kulfold/2017/04/16/az_erdogan-partiak_allnak_nyeresre_a_torok_nepszavazason/
2017. április 10., hétfő
A párbeszéd javítja a jogalkotás és a jogalkalmazás alkotmányosságát
A jogállamiság, az alapjogvédelem színvonala az Alkotmánybíróság (Ab), a bíróságok és az Igazságügyi Minisztérium (IM) létfontosságú közös ügye és felelőssége - mondta Sulyok Tamás, az Ab elnöke az Ab, a Kúria és az IM közös konferenciáján Budapesten hétfőn.
A három intézmény között korábban is voltak kapcsolódási pontok, ezekből valódi közös ügyek azonban csak az Alaptörvény hatályba lépésével váltak. A közös munkában mindhárom szervezetre rendkívül fontos, más intézmény által nem pótolható feladat hárul - tette hozzá.
Az Ab korábban főként a törvényhozást ellenőrizte, az Alaptörvény életbe lépése óta már mindhárom hatalmi ág - a törvényhozás, a végrehajtás és a bírói hatalom - felett alkotmányos kontrollt gyakorol, ezen belül pedig legnagyobb hangsúlyt a bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálata kapja - fejtette ki az Ab elnöke megnyitó beszédében.
Hatékony alapjogvédő munka kizárólag sokoldalú és egymás hatáskörét tiszteletben tartó párbeszéddel lehetséges. Az Ab és a Kúria között eddig is kiváló volt az együttműködés. A szaktárcával pedig éppen a most hagyományteremtő szándékkal, az Alkotmánybíróságon megrendezett Alaptörvény - Jogalkotás - Bírói joggyakorlat elnevezésű konferencia jelentheti egy új, a jogállami fékek és egyensúlyok rendszerét nem érintő szakmai kapcsolat kezdetét - fűzte hozzá Sulyok Tamás.
Trócsányi László igazságügyi miniszter a konferencia bevezető előadásában az alkotmányos párbeszéd fontosságát emelte ki.
Rámutatott: a jogalkotás és a jogalkalmazás intézményei "nem légüres térben" működnek, a jogszabályok aktuális társadalmi kihívásokra reagálnak, az intézmények között pedig nem lehet vasfüggöny. Párbeszédre kell törekedni, mert ez javítja a jogalkotás és jogalkalmazás alkotmányosságát.
A jogalkotás szakmai előkészítéséért is felelős szaktárca vezetője megjegyezte: nem mindig kedvező a helyzet, mert sokszor gyorsan kell reagálni a felmerült igényekre. Ugyanakkor hozzátette: Orbán Viktor miniszterelnök a kormányüléseken gyakran említi, hogy két tárcának van vétójoga, a pénzügyinek és az igazságügyinek.
Nem könnyű a helyzet abból a szempontból sem, hogy még egy szakember is gyakran bizonytalan egy-egy alkotmányos kérdésben - fűzte hozzá az egykori alkotmánybíró.
A törvények miniszteri indoklásáról szólva Trócsányi László azt mondta: azok tájékoztató jellegűek, kitérnek többek között a jogszabály politikai, gazdasági, társadalmi céljaira, és bár a törvény szövegéhez képest másodlagosak, az értelmezését segíthetik.
Hozzátette: Nagy-Britanniában 1999 óta szinte minden törvényhez olyan részletes magyarázó jegyzeteket kell készíteni és megjelentetni, amelyeknek a szövege egyszerűbb a jogszabályokénál és laikusok számára is lehetővé teszi az eligazodást.
Az igazságügyi miniszter üdvözölte a Kúrián évek óta folyó joggyakorlat-elemző munkát, és megköszönte, hogy abban a minisztérium is képviseltetheti magát benne. Ennek gyakorlati jelentősége többek között a devizahiteles probléma kezelésénél is érzékelhető volt - jelezte.
Trócsányi László az Ab és a szaktárca közötti kapcsolatról szólva említette az IM egyes konkrét alkotmánybírósági ügyekben készített véleményeit. Azt mondta: nem könnyű dilemma, mit tegyenek, amikor egy alkotmánybírósági indítvánnyal kapcsolatban látják, hogy a vizsgált jogszabállyal valóban gond van. Ilyenkor jelzik, hogy ők is látják a problémát és orvosolni szeretnék, ezért módosítani fogják a jogszabályt. Ez is az alkotmányos párbeszéd egy formája - jegyezte meg.
Darák Péter, a Kúria elnöke köszöntőjében azt hangsúlyozta: tanulni kell egymástól és az elkövetett hibákból is.
Kifejtette, a jogrendszer működése egyre differenciáltabb, rétegzettebb. A jogalkalmazásban és a jogalkotásban is a hatalmi és hatásköri viszonyok új megoszlása bontakozik ki. Már nem működik a szigorúan intézményekre bontott, szakaszolt működés.
Ennek a jelenségnek az okai megfigyelhetők egyrészt a gazdaságban a pénzpiaci válság nyomán, sok következménye között pedig ott van a magáncsőd intézménye vagy az egyre erőteljesebb és differenciáltabb fogyasztóvédelem. De új megoldásokat igényel a technológiai forradalom is: a közösségi portálok, a felhő alapú szolgáltatások, a drónok vagy az önvezető autók megjelenése átírhatja a szerzői, a személyiségi vagy a kártérítési jogot - hívta fel a figyelmet.
A várárok nem állítja meg a drónokat. Sok területen nélkülözhetetlenné vált az összetett megközelítés, mert az új megoldásokat egy-egy intézmény egyedül már nem képes kikísérletezni. A módszereket, a nézőpontokat közösen is át kell tekinteni, hogy tanulhassunk egymástól és a saját hibáinkból is - jelentette ki a Kúria elnöke.
Darák Péter az új kihívásokat érzékeltetve megemlítette: a fiatal jogászok legutóbbi tudományos diákköri versenyén már slágertéma volt annak a vizsgálata, hogy miként lehet visszaszerezni a bűnös úton szerzett vagyonokat.
(MTI; IM)
http://www.kormany.hu/hu/igazsagugyi-miniszterium/hirek/a-parbeszed-javitja-a-jogalkotas-es-a-jogalkalmazas-alkotmanyossagat
A három intézmény között korábban is voltak kapcsolódási pontok, ezekből valódi közös ügyek azonban csak az Alaptörvény hatályba lépésével váltak. A közös munkában mindhárom szervezetre rendkívül fontos, más intézmény által nem pótolható feladat hárul - tette hozzá.
Az Ab korábban főként a törvényhozást ellenőrizte, az Alaptörvény életbe lépése óta már mindhárom hatalmi ág - a törvényhozás, a végrehajtás és a bírói hatalom - felett alkotmányos kontrollt gyakorol, ezen belül pedig legnagyobb hangsúlyt a bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálata kapja - fejtette ki az Ab elnöke megnyitó beszédében.
Hatékony alapjogvédő munka kizárólag sokoldalú és egymás hatáskörét tiszteletben tartó párbeszéddel lehetséges. Az Ab és a Kúria között eddig is kiváló volt az együttműködés. A szaktárcával pedig éppen a most hagyományteremtő szándékkal, az Alkotmánybíróságon megrendezett Alaptörvény - Jogalkotás - Bírói joggyakorlat elnevezésű konferencia jelentheti egy új, a jogállami fékek és egyensúlyok rendszerét nem érintő szakmai kapcsolat kezdetét - fűzte hozzá Sulyok Tamás.
Trócsányi László igazságügyi miniszter a konferencia bevezető előadásában az alkotmányos párbeszéd fontosságát emelte ki.
Rámutatott: a jogalkotás és a jogalkalmazás intézményei "nem légüres térben" működnek, a jogszabályok aktuális társadalmi kihívásokra reagálnak, az intézmények között pedig nem lehet vasfüggöny. Párbeszédre kell törekedni, mert ez javítja a jogalkotás és jogalkalmazás alkotmányosságát.
A jogalkotás szakmai előkészítéséért is felelős szaktárca vezetője megjegyezte: nem mindig kedvező a helyzet, mert sokszor gyorsan kell reagálni a felmerült igényekre. Ugyanakkor hozzátette: Orbán Viktor miniszterelnök a kormányüléseken gyakran említi, hogy két tárcának van vétójoga, a pénzügyinek és az igazságügyinek.
Nem könnyű a helyzet abból a szempontból sem, hogy még egy szakember is gyakran bizonytalan egy-egy alkotmányos kérdésben - fűzte hozzá az egykori alkotmánybíró.
A törvények miniszteri indoklásáról szólva Trócsányi László azt mondta: azok tájékoztató jellegűek, kitérnek többek között a jogszabály politikai, gazdasági, társadalmi céljaira, és bár a törvény szövegéhez képest másodlagosak, az értelmezését segíthetik.
Hozzátette: Nagy-Britanniában 1999 óta szinte minden törvényhez olyan részletes magyarázó jegyzeteket kell készíteni és megjelentetni, amelyeknek a szövege egyszerűbb a jogszabályokénál és laikusok számára is lehetővé teszi az eligazodást.
Az igazságügyi miniszter üdvözölte a Kúrián évek óta folyó joggyakorlat-elemző munkát, és megköszönte, hogy abban a minisztérium is képviseltetheti magát benne. Ennek gyakorlati jelentősége többek között a devizahiteles probléma kezelésénél is érzékelhető volt - jelezte.
Trócsányi László az Ab és a szaktárca közötti kapcsolatról szólva említette az IM egyes konkrét alkotmánybírósági ügyekben készített véleményeit. Azt mondta: nem könnyű dilemma, mit tegyenek, amikor egy alkotmánybírósági indítvánnyal kapcsolatban látják, hogy a vizsgált jogszabállyal valóban gond van. Ilyenkor jelzik, hogy ők is látják a problémát és orvosolni szeretnék, ezért módosítani fogják a jogszabályt. Ez is az alkotmányos párbeszéd egy formája - jegyezte meg.
Darák Péter, a Kúria elnöke köszöntőjében azt hangsúlyozta: tanulni kell egymástól és az elkövetett hibákból is.
Kifejtette, a jogrendszer működése egyre differenciáltabb, rétegzettebb. A jogalkalmazásban és a jogalkotásban is a hatalmi és hatásköri viszonyok új megoszlása bontakozik ki. Már nem működik a szigorúan intézményekre bontott, szakaszolt működés.
Ennek a jelenségnek az okai megfigyelhetők egyrészt a gazdaságban a pénzpiaci válság nyomán, sok következménye között pedig ott van a magáncsőd intézménye vagy az egyre erőteljesebb és differenciáltabb fogyasztóvédelem. De új megoldásokat igényel a technológiai forradalom is: a közösségi portálok, a felhő alapú szolgáltatások, a drónok vagy az önvezető autók megjelenése átírhatja a szerzői, a személyiségi vagy a kártérítési jogot - hívta fel a figyelmet.
A várárok nem állítja meg a drónokat. Sok területen nélkülözhetetlenné vált az összetett megközelítés, mert az új megoldásokat egy-egy intézmény egyedül már nem képes kikísérletezni. A módszereket, a nézőpontokat közösen is át kell tekinteni, hogy tanulhassunk egymástól és a saját hibáinkból is - jelentette ki a Kúria elnöke.
Darák Péter az új kihívásokat érzékeltetve megemlítette: a fiatal jogászok legutóbbi tudományos diákköri versenyén már slágertéma volt annak a vizsgálata, hogy miként lehet visszaszerezni a bűnös úton szerzett vagyonokat.
(MTI; IM)
http://www.kormany.hu/hu/igazsagugyi-miniszterium/hirek/a-parbeszed-javitja-a-jogalkotas-es-a-jogalkalmazas-alkotmanyossagat
2017. április 8., szombat
A HORVÁT ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG SZERINT NEM ALKOTMÁNYELLENES A SVÁJCI FRANK ALAPÚ HITELEK EURÓSÍTÁSA
in Világgazdaság 2017-04-07 22:58
A horvát alkotmánybíróság pénteken közzétett ítéletében elvetette a Horvátországban működő külföldi bankok kezdeményezését, hogy nyilvánítsa alkotmányellenesnek a svájci frank alapú hitelek eurósításáról szóló törvényt.
Miroslav Separovic, az alkotmánybíróság elnöke sajtótájékoztatón elmondta: a törvény célja az volt, hogy növelje a szociális védelmet és megakadályozza az adósságválság elmélyülését, valamint meggátolja a pénzintézeteket abban, hogy folytassák tisztességtelen pénzügyi tevékenységüket.
A svájci frank alapú hitelek euróra váltásáról szóló törvényt még 2015 szeptemberében fogadta el a parlament. Az eurósítás az aktuális piaci árfolyamon történt, azzal a kamattal, amely a hitelfelvétel időpontjában volt érvényes. A hitelintézeteknek 45 napjuk volt arra, hogy átváltsák a kölcsönöket, és kipostázzák a hiteleseknek. Az utóbbiaknak 30 nap állt rendelkezésre, hogy eldöntsék, elfogadják-e a feltételeket. A költségeket a pénzintézeteknek saját maguknak kellett állniuk, de adókedvezmény formájában leírhatták.
Az Erste Group Bank AG, a UniCredit SpA, az OAO Sberbank, továbbá a Raiffeisen Bank International AG és a Hypo Group Alpe Adria AG korábban bejelentette, perelni fogja a horvát államot, amennyiben nem áll el a tervétől.(MTI)
http://gazdasagportal.hu/index.php/a-horvat-alkotmanybirosag-szerint-nem-alkotmanyellenes-a-svajci-frank-alapu-hitelek-eurositasa/
A horvát alkotmánybíróság pénteken közzétett ítéletében elvetette a Horvátországban működő külföldi bankok kezdeményezését, hogy nyilvánítsa alkotmányellenesnek a svájci frank alapú hitelek eurósításáról szóló törvényt.
Miroslav Separovic, az alkotmánybíróság elnöke sajtótájékoztatón elmondta: a törvény célja az volt, hogy növelje a szociális védelmet és megakadályozza az adósságválság elmélyülését, valamint meggátolja a pénzintézeteket abban, hogy folytassák tisztességtelen pénzügyi tevékenységüket.
A svájci frank alapú hitelek euróra váltásáról szóló törvényt még 2015 szeptemberében fogadta el a parlament. Az eurósítás az aktuális piaci árfolyamon történt, azzal a kamattal, amely a hitelfelvétel időpontjában volt érvényes. A hitelintézeteknek 45 napjuk volt arra, hogy átváltsák a kölcsönöket, és kipostázzák a hiteleseknek. Az utóbbiaknak 30 nap állt rendelkezésre, hogy eldöntsék, elfogadják-e a feltételeket. A költségeket a pénzintézeteknek saját maguknak kellett állniuk, de adókedvezmény formájában leírhatták.
Az Erste Group Bank AG, a UniCredit SpA, az OAO Sberbank, továbbá a Raiffeisen Bank International AG és a Hypo Group Alpe Adria AG korábban bejelentette, perelni fogja a horvát államot, amennyiben nem áll el a tervétől.(MTI)
http://gazdasagportal.hu/index.php/a-horvat-alkotmanybirosag-szerint-nem-alkotmanyellenes-a-svajci-frank-alapu-hitelek-eurositasa/
2017. április 7., péntek
Benyújtották a civil szervezetekről szóló törvényjavaslatot
erdelyip
„Az ilyen juttatások célja, hogy az abban részesülő civil szervezetek társadalmi befolyásán keresztül a támogató érdekcsoportok saját érdekeiket érvényesítsék Magyarország politikai és társadalmi életében. (...) Ezek a folyamatok fokozottan veszélyeztethetik Magyarország nemzetbiztonságát és szuverenitását.”
Ezt írja a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvényjavaslat indoklása. A jogszabályról vasárnap késő este a 444 írt először, most lényegében azzal a szöveggel nyújtották be a Parlamentnek, amit napokkal ezelőtt megírtunk.
Ezek szerint az
évente 7,2 millió forintnál nagyobb külföldi támogatást elnyerő civil szervezetek kötelesek bejelenteni külföldről támogatott szervezetté válásukat a bíróságon;
egy formanyomtatványon tranzakciónként részletezve a külföldi támogatásokat;
ez megjelenik az állam által működtetett Civil Információs Portálon is;
ezután a külföldről támogatott szervezet közzéteszi a honlapján, valamint feltünteti az általa kiadott mindenféle sajtótermékben, kiadványban, szórólapon, stb. hogy e törvény alapján külföldről támogatott szervezetnek minősül;
aki ezt nem teszi meg, az bírságot kaphat, és ezután az ügyészség kezdeményezésére a bíróság törölheti is a nyilvántartásból, ami gyakorlatilag megszüntetést jelent;
a listáról csak három év után lehet lekerülni, feltéve, ha a szervezet ez idő alatt nem kap külföldi támogatást. (Ez az egyetlen, ami változott vasárnap óta, az akkor kiszivárgott javaslatban még 5 éves határidő szerepelt)
A törvényről szerdán ötpárti egyeztetést tartottak, azt egyetlen ellenzéki párt sem támogatja. Hadházy Ákos, az LMP társelnöke akkor azt mondta, hogy sárga csillagként bélyegzi majd meg a kormánnyal kritikus szervezeteket.
Az egyeztetés után Gulyás Gergely, az Országgyűlés fideszes alelnöke a 444-nek azt állította, hogy a törvény elkészítésében nem működött közre, ehhez képest a parlamenti rendszerben megjelent verzióban Kósa Lajos és Németh Szilárd mellett ő szerepel a jogszabály benyújtójaként.
Az orosz és izraeli mintára készült javaslat várható hatásáról itt lehet bővebben olvasni.
A jogszabályt több civil szervezet is elítélte, hogy a TASZ szerint a kormány így próbálja elhallgattatni az aktív állampolgárokat.
https://444.hu/2017/04/07/benyujtottak-a-civil-szervezetekrol-szolo-torvenyjavaslatot
„Az ilyen juttatások célja, hogy az abban részesülő civil szervezetek társadalmi befolyásán keresztül a támogató érdekcsoportok saját érdekeiket érvényesítsék Magyarország politikai és társadalmi életében. (...) Ezek a folyamatok fokozottan veszélyeztethetik Magyarország nemzetbiztonságát és szuverenitását.”
Ezt írja a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvényjavaslat indoklása. A jogszabályról vasárnap késő este a 444 írt először, most lényegében azzal a szöveggel nyújtották be a Parlamentnek, amit napokkal ezelőtt megírtunk.
Ezek szerint az
évente 7,2 millió forintnál nagyobb külföldi támogatást elnyerő civil szervezetek kötelesek bejelenteni külföldről támogatott szervezetté válásukat a bíróságon;
egy formanyomtatványon tranzakciónként részletezve a külföldi támogatásokat;
ez megjelenik az állam által működtetett Civil Információs Portálon is;
ezután a külföldről támogatott szervezet közzéteszi a honlapján, valamint feltünteti az általa kiadott mindenféle sajtótermékben, kiadványban, szórólapon, stb. hogy e törvény alapján külföldről támogatott szervezetnek minősül;
aki ezt nem teszi meg, az bírságot kaphat, és ezután az ügyészség kezdeményezésére a bíróság törölheti is a nyilvántartásból, ami gyakorlatilag megszüntetést jelent;
a listáról csak három év után lehet lekerülni, feltéve, ha a szervezet ez idő alatt nem kap külföldi támogatást. (Ez az egyetlen, ami változott vasárnap óta, az akkor kiszivárgott javaslatban még 5 éves határidő szerepelt)
A törvényről szerdán ötpárti egyeztetést tartottak, azt egyetlen ellenzéki párt sem támogatja. Hadházy Ákos, az LMP társelnöke akkor azt mondta, hogy sárga csillagként bélyegzi majd meg a kormánnyal kritikus szervezeteket.
Az egyeztetés után Gulyás Gergely, az Országgyűlés fideszes alelnöke a 444-nek azt állította, hogy a törvény elkészítésében nem működött közre, ehhez képest a parlamenti rendszerben megjelent verzióban Kósa Lajos és Németh Szilárd mellett ő szerepel a jogszabály benyújtójaként.
Az orosz és izraeli mintára készült javaslat várható hatásáról itt lehet bővebben olvasni.
A jogszabályt több civil szervezet is elítélte, hogy a TASZ szerint a kormány így próbálja elhallgattatni az aktív állampolgárokat.
https://444.hu/2017/04/07/benyujtottak-a-civil-szervezetekrol-szolo-torvenyjavaslatot
2017. április 4., kedd
A mélyállam lázadása
Trump elnök és az államapparátus nyilvánvaló konfliktusainak láttán Amerikában döbbenten fedezik fel, hogy létezik egy úgynevezett „mélyállam”, amely képes gáncsot vetni a választott elnöknek. Pedig a mélyállam az amerikai alkotmányos rendszer közismert, bár nem problémamentes része.
„A mélyállam nem más, mint a köztisztviselői kar, amelyet azzal a kifejezett céllal hoztak létre, hogy korlátozza az elnök hatalmát” – írja a Geopolitical Futuresben Thomas Friedman.
Mióta Donald Trumpot elnökké választották, az amerikai titkosszolgálatok emberei az új elnök iránti bizalom megingatására alkalmas értesüléseket szivárogtatnak ki a sajtónak, és ebből egyre többen következtettek arra, hogy a mélyben létezik egy struktúra, amely a tényleges hatalmat gyakorolja, és ha az elnök nem alkalmazkodik hozzá, akkor fellázad ellene.
David Graham az Atlantic magazinban Erdogan török elnök példáját hozza fel a jelenségre. Ő azt tapasztalta, ugyanis, miközben a korábbinál kevésbé szekuláris elnöki köztársaság megteremtésén fáradozott, az államapparátus egyre növekvő ellenállást fejtett ki, majd a katonaság egy része egyenesen megpróbálta megbuktatni őt. Graham úgy gondolja, hogy ebben az esetben az apparátusnak van igaza, de belátja, hogy az ilyen konfliktusok veszélyes túlhatalmat adhatnak a titkosszolgálatok kezébe.
A New York Timesban Amanda Taub és Max Fisher nem tartja pontosnak a párhuzamot. Szerintük Egyiptom, Törökország vagy Pakisztán esete egészen más, mint Amerikáé, de abban egyetértenek az Atlantic szerzőjével, hogy a konfliktus negatív következményekkel fenyeget. Csakhogy nem elnöki vagy titkosszolgálati túlhatalomtól tartanak, hanem attól, hogy az elnök és az államgépezet az egymás elleni háborúra rendezkedik be a következő években.
George Friedman viszont nem lát semmi különöset abban, hogy az államapparátus igyekszik megzabolázni az elnököt, mivel pont erre találták ki. Csak éppen, mint mindennek, ennek is megvan a maga hátulütője.
A köztisztviselői karról van szó. Létrejöttét egy Carl Schurz nevű német forradalmárnak köszönheti, aki a tábornokságig vitte az amerikai polgárháborúban. Ő javasolta, hogy hozzanak létre a politikától független kormányzati apparátust. A szövetségi állam feladatköre egyre bonyolultabb lett, és képtelenség lett volna minden négy évben új köztisztviselői kart kinevezni. 1871-től vizsgán választják ki a köztisztviselőket, és az elnök nem bocsáthatja el őket védhető indoklás nélkül. Az elnök hatalmának ez a korlátozása szükséges volt. Csakhogy emiatt külön megbízottakat nevez ki az apparátus fölé, mégpedig szám szerint több ezret. Ők viszont már számuknál fogva sem találkozhatnak rendszeresen az elnökkel, vagyis az elnöki akarat közvetítőkön keresztül jut el hozzájuk, és az ő információik is torzultan érnek el az elnök fülébe. A döntéshozatal mechanizmusa ezért bizony elég homályos.
Az államapparátus persze úgy gondolja, hogy jobban ért a dolgokhoz, mint a választott elnök, és meg tudja keseríteni az államfő dolgát. Ennek kifejezetten törvénytelen módja a félig-meddig valótlan tényállítások kiszivárogtatása. Más elnököket sikerült is megzabolázni a múltban, írja Friedman. Trump azonban nem marad a „mélyállam” adósa. Ebből azonban az következik, amit fentebb a New York Times szerzőitől idéztünk: legalább is egyelőre olyan modell van kialakulóban, amelyben a felek tartós lövészárokharcra rendezkednek be.
http://www.metazin.hu/index.php/item/3389-a-melyallam-lazadasa
„A mélyállam nem más, mint a köztisztviselői kar, amelyet azzal a kifejezett céllal hoztak létre, hogy korlátozza az elnök hatalmát” – írja a Geopolitical Futuresben Thomas Friedman.
Mióta Donald Trumpot elnökké választották, az amerikai titkosszolgálatok emberei az új elnök iránti bizalom megingatására alkalmas értesüléseket szivárogtatnak ki a sajtónak, és ebből egyre többen következtettek arra, hogy a mélyben létezik egy struktúra, amely a tényleges hatalmat gyakorolja, és ha az elnök nem alkalmazkodik hozzá, akkor fellázad ellene.
David Graham az Atlantic magazinban Erdogan török elnök példáját hozza fel a jelenségre. Ő azt tapasztalta, ugyanis, miközben a korábbinál kevésbé szekuláris elnöki köztársaság megteremtésén fáradozott, az államapparátus egyre növekvő ellenállást fejtett ki, majd a katonaság egy része egyenesen megpróbálta megbuktatni őt. Graham úgy gondolja, hogy ebben az esetben az apparátusnak van igaza, de belátja, hogy az ilyen konfliktusok veszélyes túlhatalmat adhatnak a titkosszolgálatok kezébe.
A New York Timesban Amanda Taub és Max Fisher nem tartja pontosnak a párhuzamot. Szerintük Egyiptom, Törökország vagy Pakisztán esete egészen más, mint Amerikáé, de abban egyetértenek az Atlantic szerzőjével, hogy a konfliktus negatív következményekkel fenyeget. Csakhogy nem elnöki vagy titkosszolgálati túlhatalomtól tartanak, hanem attól, hogy az elnök és az államgépezet az egymás elleni háborúra rendezkedik be a következő években.
George Friedman viszont nem lát semmi különöset abban, hogy az államapparátus igyekszik megzabolázni az elnököt, mivel pont erre találták ki. Csak éppen, mint mindennek, ennek is megvan a maga hátulütője.
A köztisztviselői karról van szó. Létrejöttét egy Carl Schurz nevű német forradalmárnak köszönheti, aki a tábornokságig vitte az amerikai polgárháborúban. Ő javasolta, hogy hozzanak létre a politikától független kormányzati apparátust. A szövetségi állam feladatköre egyre bonyolultabb lett, és képtelenség lett volna minden négy évben új köztisztviselői kart kinevezni. 1871-től vizsgán választják ki a köztisztviselőket, és az elnök nem bocsáthatja el őket védhető indoklás nélkül. Az elnök hatalmának ez a korlátozása szükséges volt. Csakhogy emiatt külön megbízottakat nevez ki az apparátus fölé, mégpedig szám szerint több ezret. Ők viszont már számuknál fogva sem találkozhatnak rendszeresen az elnökkel, vagyis az elnöki akarat közvetítőkön keresztül jut el hozzájuk, és az ő információik is torzultan érnek el az elnök fülébe. A döntéshozatal mechanizmusa ezért bizony elég homályos.
Az államapparátus persze úgy gondolja, hogy jobban ért a dolgokhoz, mint a választott elnök, és meg tudja keseríteni az államfő dolgát. Ennek kifejezetten törvénytelen módja a félig-meddig valótlan tényállítások kiszivárogtatása. Más elnököket sikerült is megzabolázni a múltban, írja Friedman. Trump azonban nem marad a „mélyállam” adósa. Ebből azonban az következik, amit fentebb a New York Times szerzőitől idéztünk: legalább is egyelőre olyan modell van kialakulóban, amelyben a felek tartós lövészárokharcra rendezkednek be.
http://www.metazin.hu/index.php/item/3389-a-melyallam-lazadasa
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)