Kilényi Géza professzor szerint a Magyar Köztársaság immár nem jogállam
Nekem csak egy kérésem van azokhoz, akik az új alaptörvényt készítik elő: szíveskedjenek kivenni az alkotmányból a szakaszt, amely szerint a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam, mert már nem az - értékeli az elmúlt hetek eseményeit Kilényi Géza, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.
Lencsés Károly - Nagy N. Péter| NOL| 2010. november 14.
- Amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, sokan gondolhatták, hogy a demokratikus intézményrendszer alapjai támadhatatlanná válnak. Így történt?
- Az unió a tagállamok belső jogrendjét érintő kérdésekbe nem szívesen avatkozik bele.
- Akkor hát az EU akciórádiuszán kívül esik, hogy mi történik például a magyar alkotmánybírósággal, vagy hogy milyen módszerekkel töltik fel a költségvetés bevételi oldalát?
- Lényegében igen, de azért bízom benne, hogy sok minden nincs még lefutva. Hiába gondolja ugyanis Matolcsy György, hogy bármit beleírhat a költségvetésbe, a görög válság óta Brüsszel rendkívül érzékeny. A magán-nyugdíjbiztosítási befizetések eltérítésével több mint háromszázmilliárdos tétel került a büdzsébe, de megjelent ott még 530 milliárd forint, amit az állami rendszerbe visszalépőktől várnak. Ám ez olyan bizonytalan váromány, amelyre még az ÁSZ elnöke is felkapta a fejét. Ha ezt a tervezetet teszik le az unió asztalára, könnyen lehet, hogy Brüsszel sem bólint rá.
- Lehet, hogy Brüsszel csóválja a fejét, de azért az is erős érv, hogy a magyar választók többsége radikális változásokat akart.
- Miért hazudunk? Tudja valaki, hogy mi történt a szavazófülkében? Az emberek keresztet tettek a szimpatikusnak tartott képviselők vagy pártok mellé, de az eddigi rendszer teljes felforgatásáról szó sem volt.
- Mit ért teljes felforgatáson?
- A hagyományos Montesquieu-i megközelítés szerint törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmi ágat különböztetünk meg, ám én úgy vélem, a modern államszervezetben immár önálló hatalmi tényező az Alkotmánybíróság, az ügyészség és a köztársasági elnök is. A miniszterelnök pedig nemcsak a végrehajtó, hanem - szociológiai értelemben legalábbis - a törvényhozó hatalmat is kézben tartja. Magyarországon kiváltképpen. Az AB is a legjobb úton halad abba az irányba, hogy szintén a kormányfő „kezére kerüljön". Az ügyészség vezetője hamarosan szintén a miniszterelnök választott embere lesz, ha elfogadják Boross Péter azon javaslatát, amely szerint a kormányfőnek kellene jelölnie a főbírót és a főügyészt, akkor azért, ha nem fogadják el, akkor pedig elég a köztársasági elnök figyelmét felhívni rá, kit szeretne látni a kormányfő a poszton. E szervezetnél ráadásul szigorú hierarchia van, egy ember mindent eldönthet. Például az egyszemélyes „számonkérőszékként" működő országgyűlési képviselő, Budai Gyula mindent megtesz annak érdekében, hogy a legfőbb ügyész rendelje el Gyurcsány Ferenccel szemben a nyomozást, de a vádhatóság főemberének már csak pár hete van a nyugdíjig, így ebbe nem akar belemenni. Amint azonban Polt Péternek hívják a legfőbb ügyészt, az eljárás bizonyára megindul, és az már senkit nem érdekel, hogy mi lesz az eredménye. Gondoljunk csak annak a rendőr alezredesnek a meghurcoltatására, akivel szemben hat évig folyt büntetőeljárás, ráment az egzisztenciája és az egészsége, míg kiderült, hogy ok nélkül. A lényeg: minden hatalmi tényező egy centrum, a miniszterelnök befolyása alá kerül.
- Az Alkotmánybíróságra a kormányfő egyelőre nem kinevezésekkel, hanem még közvetlenebb eszközökkel hat. Alkotmánymódosítással elveszik például a kormány számára kényelmetlen hatásköreit.
- Szerencsére felhagytak azzal az elképzeléssel, hogy azokban az ügyekben, amelyekben nem tartható népszavazás, az AB se járhasson el, mert ez emeletes baromság volt, hiszen a két dolognak egymáshoz semmi köze. A referendumra nem bocsátható tárgyak körébe - ilyenek például az adók, a vámok, a nemzetközi szerződések végrehajtása - azért kerültek be az adók, mert nincs olyan ostoba ember, aki megszavazná, hogy nagyobb közterheket viseljen. De az AB nem a saját zsebére tekintettel vizsgálódik, hanem azt nézi, hogy egy törvény összhangban van-e az alkotmánnyal vagy sem. Ezt valaki talán elmagyarázhatta volna a hódmezővásárhelyi polgármesternek. Lázár János hallhatott azért erről valamit, mert előállt egy másik ötlettel, amely szerint az AB a pénzügyi tárgyú törvényeket bizonyos esetekben mégis vizsgálhatja: akkor, ha alapjogokat sértenek. Ez rendben is lenne, csakhogy ezeket az alapjogokat fel is sorolták, gondosan kifelejtve egyetlen egyet, a tulajdonhoz fűződő jogot. Ami felháborító, mert a jogban kevésbé járatos János bácsi nem veszi észre, hogy átverték. Az adójogszabályok az emberi életet, az emberi méltóság vagy a személyes adatok védelmének alkotmányos elvét ugyanis nemigen szokták sérteni, a tulajdonosi jogokat annál inkább. Ráadásul visszamenőleges hatállyal végképp nem hozhatnak olyan jogszabályt, amely az érintettekre nézve hátrányos rendelkezéseket tartalmaz. Ezt az általános jogelvet mi oktatjuk az egyetemeken, de úgy tűnik, egyes politikusok még nem hallottak róla. Pedig nagyon vigyázni kellene, mert ha egyetlen precedenssel szolgálunk, nincs többé megállás. Akkor gyorsan eljuthatunk addig, hogy valakit egy olyan korábbi tettéért ítélünk el, ami az „elkövetés" idején nem volt ugyan bűncselekmény, ám később azzá nyilvánították. A visszamenőleges jogalkotás tilalmának semmibevétele a jogállamiság arcul köpése.
- A lavinát a végkielégítéseket sújtó 98 százalékos különadó indította el, ön pedig korábban többször is hangsúlyozta, nincs rosszabb, mint adott történelmi szituációhoz igazítani az alkotmányt.
- Ennél sokkal rosszabb történt. A 98 százalékos büntető adó kevésbé érdekli a kormányzatot, ám annál inkább foglalkoztatja a magán-nyugdíjpénztári befizetések eltérítése, illetve az egyes ágazatokra visszamenőleg kivetett adók ügye. Ha az AB ezeket is alkotmányellenesnek találná, borul a jövő évi költségvetés. Meg a következő. Én megértem a kormányzati törekvéseket, hiszen a Fidesz a kampány során sok mindent ígért, többek között azonnali és drasztikus adócsökkentést is. Ennek forrását pedig a költségvetési hiány jelentős emelésében látták, ám Brüsszel közbeszólt. A pénzt elő kell teremteni, s ha törvényes úton nem megy, hát az AB-t hozták olyan helyzetbe, hogy hozzon egy határozatot, amelyre a Fidesz - a tisztességtelen végkielégítések visszaszerzésének szándékára hivatkozva - a testület hatáskörének szűkítésével válaszolhat. Így már az adózással kapcsolatos más törvények ügyében sem vizsgálódhatnak szabadon az alkotmánybírák. Az AB pedig kényszerpályán volt, mert egyszerűen nem hozhatott más tartalmú határozatot, mint amilyent hozott.
- Öntől idézünk: „a Szent Korona-tan összefonódik a királysággal, s lehet, hogy az én értesüléseim hiányosak, de a rendszerváltáskor a magyar nép a köztársaságot választotta, s nincs tudomásom arról, hogy bárki meg akarná koronáztatni magát. Bár ezt fenntartásokkal mondom, mert mostanában sok minden előfordulhat". Ne legyünk olcsók, nem kérdezzük meg, kire gondolt, csak azt, hogy mire. Mi fordulhat elő? Van-e határ, amit lehetetlenség átlépni?
- Nincs. Önmagában nem a királysággal van baj. Európában nagyon sok országban ez az államforma. Azzal van a baj, hogy nincs határ. Bármi megtörténhet. Európában sok helyen létezik alkotmányos tilalmi lista. Leszögezik, hogy az alaptörvény mely passzusai érinthetetlenek. És ezekhez nem lehet hozzányúlni semmiféle többséggel. Van, ahol éppen a köztársasági államformát óvják így. Máshol az alapjogokat. Mindenesetre vannak határok. Nálunk nincsenek. S ennek egyre inkább gyakorlati jelentősége lehet. A helyzet már csak azért is aggasztó, mert semmi komolyság nem látszik abban, ahogy a mostani kormány hozzányúl az alaptörvényhez.
- Na és?, mondaná erre Lázár János. Mondta is. A lényeg az emberektől nyert felhatalmazás. Az AB működése, illetve az alkotmányozás részletkérdései az értelmiségi elitet érdeklik, senki mást.
- Szerintem is. Az emberek többségét csak az érdekli, hogy mi történhet velük. Ma még nem érezhetik úgy, hogy érintve lennének. Mi már tudjuk, hogy a bőrünkre megy a játék, ők még nem. Amiben az a nagy baj, hogy mire rájönnek, már késő lesz.
- Azért az Alkotmányban még ott van, hogy Magyarország jogállam. Ez azt jelenti, hogy mégiscsak vannak határok.
- Nekem csak egy kérésem van azokhoz, akik az új alaptörvényt készítik elő: szíveskedjenek ezt a szakaszt kihagyni, mert a Magyar Köztársaság sajnos már nem jogállam. Amikor heti gyakorisággal lehet az alkotmányt módosítani, amikor a jogállamiság elemi normáit fel lehet rúgni, amikor nem vesznek tudomást arról, hogy visszamenőleges hatállyal nem lehet kötelezettségeket előíró törvényeket hozni, akkor ne beszéljünk jogállamiságról. Ez már olyan, mintha Orbán Viktor megint elmenne a békéscsabai kolbásztöltő versenyre, és mert valami nem úgy sikerül neki, ahogy remélte, azonnal megváltoztatja a versenyszabályokat. Akár visszamenőlegesen is új veszteseket hirdet.
- Rendszer lenne abból, amit a költségvetési százmilliárdok behajtása kedvéért improvizáltak?
- Nem hinném, hogy mindez ötletszerűen történik. Az önök lapja is idézte Orbánt, aki néhány napja azt mondta, hogy erős államot akar, amely védi a közérdeket, ahol értelmetlen, buta szabályok nem akadályozzák azokat, akik dolgoznak. Tehát én lennék az értelmetlen és buta szabályok hirdetője, aki azt mondja, hogy visszamenőleges hatállyal nem illik törvényeket hozni. Sokan emlékeznek rá, hogy a kommunizmusban a hierarchia csúcsán az állami tulajdon volt, ezt követte a csoporttulajdon, a személyi tulajdon, míg végül a sorban az utolsó a csúnya magántulajdon volt. Ehhez akarunk visszatérni? Az alkotmányunk most kimondja: a magántulajdon és a köztulajdon azonos védelemben részesül. A változások iránya azonban a szocializmus felé mutat. Ki mondja meg, hogy mi a közérdek? A miniszterelnök? Erről az jut az eszembe, hogy amikor Göring helyettese ellen a Gestapo vizsgálódni kezdett, és feltárta annak zsidó származását, Göring kijelentette, „azt, hogy a harmadik birodalomban ki a zsidó, én mondom meg". Most meg azt mondják meg, hogy mi jó a népnek, mi lesz jó majdan a nyugdíjasoknak, s mi számít pofátlan végkielégítésnek. Ha mindezt lenyeljük, valaki egyszer csak felfedezi, hogy sok pénz van a bankban, és az államnak szüksége van rá, s rekvirálja is, azzal, hogy majd visszaadja, de hogy mikor, azt már nem mondja meg.
- Nagy utakat járunk be Göringtől a szocializmuson át a mai határok döntögetéséig...
- Nézzék, Kulcsár Kálmán 1988 júliusában bízott meg - többedmagammal együtt - azzal, hogy terjesszük a kormány elé az alkotmány felülvizsgálatának koncepcióját. Nekem az országgyűlés, az elnöki tanács és az akkor még nem létező alkotmánybíróság jutott. Két hónap múlva ott volt a koncepció, amelynek lényege: az önkény intézményes kizárása érdekében nincs más lehetőség, mint a fékek és egyensúlyok rendszerének kialakítása. Ezt ma is írhatnám. Még korábban, 1987-ben Kulcsár Kálmánnal és Sárközy Tamással írtunk egy munkaanyagot. Idézek belőle: „Nem helyes szerintünk egy olyan állítás, hogy a szocialista célok megvalósítása kizárólag vagy leghatékonyabban az egypártrendszer keretei között lehetséges. Nem szabad szem elől téveszteni az egypártrendszerrel szükségképpen velejáró olyan potenciális veszélyeket, mint a hatalomban gyökerező túlzott magabiztosság, a személyi vagy kollektív csalhatatlanságba vetett szinte vallásos hit, az intézményi biztosítékok hiánya egy személyi kultusz, személyi diktatúra esetleges kialakításával, súlyos társadalmi torzulásokra vezető politika megvalósításával szemben...". Akkor azonnal titkosították a koncepciót, aztán csak megvalósult. Ma ismét aktuális.
- Ön az autonómia egy fontos területének részese. De a tudomány mellett az egyházak vagy az igazságszolgáltatás autonómiáját is említhetnénk. Veszélyben lehet-e bármelyik?
- Bármi megtörténhet. Az országnak nem tesz jót, ha a végrehajtó hatalom egyszerre ássa ki a csatabárdot az Alkotmánybírósággal és a Legfelsőbb Bírósággal szemben. Köztudott ugyanis, hogy a tűzoltók kénytelenek voltak bírósághoz fordulni a meg nem fizetett túlóra-díjaik tárgyában. Végső fórumként a Legfelsőbb Bíróság mondta ki, hogy ezt a pénzt ki kell fizetni nekik. Most viszont közölték velük, hogy nem kapnak semmit. Indok: a 2011. évi költségvetési törvény tervezetében erre nincs fedezet. No de ki csinálta a tervezetet és ki fogja elfogadni ? Óriási hiba, hogy a kormány nem lát tovább az orránál és kizárólag magyar relációban gondolkodik. Pedig a kirívó törvény- és alkotmánysértésekhez lesz néhány szava az Emberi Jogok Európai Bíróságának és más nemzetközi szerveknek is. Úgy tűnik, hogy ez a miniszterelnök "jobb kezének" mindeddig nem jutott eszébe. Sajnálom őt.
- Miként védelmezheti ki-ki a maga frontján a szuverenitást?
- A személyest lehet, intézményesen viszont nem látszik a hatékony védekezés lehetősége.
- Mégis, mondjon valami biztatót!
- Most például nem esik az eső.
2010. november 14., vasárnap
2010. november 13., szombat
Majtényi: még nem lefutott meccs az alkotmányozás
A 89-es jogállami forradalom elkötelezett hívének tartja magát Majtényi László, aki szerint ugyan a Harmadik Köztársaság elbukott, de ezt meg kell különböztetni a jogállamtól. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője ellenzi a most folyó alkotmányozást.
Úgy véli, azzal a módosítással, amely alapján a jövőben alkotmánysértőnek minősített rendelkezést is alkalmazni kell, megjelent egy új jogintézmény: a következmények nélküli alkotmánysértő törvény. Sok múlhat viszont az Alkotmánybíróságon - hívta fel a figyelmet.
- Az Eötvös Intézetben még mindig tartja magát a falon a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata, szép művirággal. Nem akadt senki, aki - a budapesti ügyvédhez hasonlóan - csokis mignonnal vagy kaszinótojással összekenje?
- Mi egyfajta jólneveltségi kényszerben vagyunk, művirággal díszítünk, és nem kenünk szét semmit. Ráadásul ez a saját környezetünk, ezért is képviseljük inkább a visszafogottabb stílust. A magam részéről az ennél drasztikusabb véleménynyilvánítást sem ítélem el, de tőlem azért egy kicsit távolabb áll. A művirágot azért tettük ki, mert amikor megláttuk a szöveget, nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. A szöveg egyébként mindenféle értelmezésnek ellenáll.
- A napokban mondta ki a bíróság, hogy nem sértett szabályt a már említett ügyvéd, aki több helyen is akcióba lépett. Egyetért azzal, hogy ez a véleménynyilvánítás szabadságába tartozik?
- Magyarországon nincs precedensjog, tehát újabb eljárások indulhatnak ellene. Én a kaszinótojásos ügyben meghozott bíró döntést a véleménynyilvánítás szabadságára tekintettel elfogadhatónak tartom.
- Bár még nem tudni, hogy a jövő tavaszra elkészülő alkotmányt vagy a preambulumát ki kell-e függeszteni a falra, de ha mégis, elképzelhetőnek tart hasonló tiltakozást?
- A tartalom függvényében valamiféle polgári engedetlenséget elképzelhetőnek tartok, ám az alkotmányszöveg rongálását nem helyeslem, annak jogi megítélése is más lehet. Hála istennek még nem tartunk ott. Szerintem egyelőre a 89-es jogállami forradalom alkotmányának a védelme fontos, noha most minden jel arra mutat, hogy tavasszal új alkotmányt kapunk. Ezt a meccset azonban a magam részéről nem vagyok hajlandó teljesen lefutottnak tekinteni. Van tennivalónk a 89-es alkotmányosság védelme érdekében és ez a küzdelem talán nem is egészen reménytelen. A politika olyan, hogy holnap, holnapután olyan fejlemények történhetnek, amelyeket ma még nem látunk. Nagyon fontos és örömteli, hogy a konzervatív liberálisok egymás után lépnek fel a 89-es alkotmányos örökség védelmében. A jogállami forradalom elkötelezett híve vagyok, noha már évekkel ezelőtt is írtam, nyilatkoztam, hogy a Harmadik Köztársaság elbukott. De mindig megkülönböztettem a Harmadik Köztársaságot és a jogállamot.
- A jogállam kiállja azt, ami most alkotmányozás címszó alatt történik?
- Rosszak a kilátások, én nemhogy a most napvilágra kerülő elemeit, hanem az egész alkotmányozást ellenzem. Ugyanakkor szerintem is indokolható, ha nem is feltétlenül szükséges egy konszolidációs alkotmány-módosítás. Amelyik persze nem a romantikus nemzeti nagyzolás eredményeképpen jön létre, hanem a mai - értékeit tekintve kitűnő - alkotmánynak a szövegezési hibáit javítgatja. Azt is elfogadhatónak tartom, ha a rosszemlékű évszámtól, vagyis 1949-től meg akarnak szabadulni. Ez messzemenően tolerálható igény. Az egész alkotmányos rend felforgatása, és ezt ma már sajnos nem mint a jövőt fenyegető veszélyt említhetjük, bekövetkezett. A szerdai parlamenti - egyébként is botrányos - eljárásban megszületett döntés olyat taszított a magyar alkotmányosság építményén, - Sólyom László szavai szerint - olyan lejtőre vitte a köztársaságot, amelyen nagyon nehéz lesz megállni. Ha egyáltalán sikerül.
- Több furcsa elemre is felhívta a figyelmet a volt államfő, így például az öt évre visszamenőleg tervezett adóztatásra vagy éppen arra, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) bizonyos alapjogi kérdéseket érintő döntéseket ugyan felülvizsgálhat, de nem semmisítheti meg a törvényeket. Következésképpen egy alkotmányellenesnek nyilvánított szabály szerint kell élni és eljárni.
- Ez jól mutatja, hogy jogilag mennyire felkészületlen a beterjesztő. A különadó, illetőleg a magánnyugdíj-pénztárak ügyében várható alkotmánybírósági döntéseket egyszerűen kiherélné. A korábbi javaslat ezeket a kérdéseket egyszerűen kivette volna az Ab hatásköréből. Ezután pedig érthetetlen okból egy olyan alkotmánymódosítást fogadtak el, amely azt mondja, hogy az Ab ugyan megállapíthatja azt, hogy egy törvény alkotmánysértő, de ennek hatályát, alkalmazhatóságát nem szüntetheti meg. Tehát alkalmazandó marad az alkotmánysértőnek minősített rendelkezés. Ez egy elképesztő öngól. Nyilván el kellene beszélgetni azzal, aki ezt fogalmazta. Képzeljük el, hogy ebből mi lesz, amikor olyan törvények alapján kell adót fizetni, amelyről kihirdették, hogy alkotmánysértő, mégis fennáll a kötelezettség az állammal szemben. Nem lennék meglepve, ha két héten belül újból beterjesztenének egy alkotmánymódosítást, amelyben már elvennék az Ab-tól azt a jogot is, hogy megállapíthassa a következmények nélküli alkotmánysértést. Mert most megjelent egy új jogintézmény Magyarországon, a következmények nélküli alkotmánysértő törvény.
Mit tehet ebben a helyzetben az Ab? Lapozzon!
- Ebben a helyzetben az Ab tehet valami?
- Korábbi gyakorlata szerint nem vizsgál felül alkotmánymódosításokat általában, de az új fejlemények elgondolkodtatóak, vannak olyan alkotmánymódosítások, amelyek magát az alkotmányosságot sértik. Az alkotmánybírósági kontrollt az Ab kiterjesztheti azokra az esetekre, amelyek az alkotmányosság lényeges tartalmát érintik.
- Akár a hatályos alaptörvénnyel szemben is? Ez érdekes felfogás lenne.
- Vannak alkotmánybíróságok, amelyek ezt megteszik, és ennek nálunk sincs alkotmányos akadálya. Az lenne aztán érdekes, ha ezek után a parlament egy olyan alkotmánymódosítást is elfogadna, amely megtiltaná az Ab-nak az alkotmánymódosítás felülvizsgálatát.
- A módosítás módosítása nyomán - a már említett szerdai döntéssel - kivették az alapjogi felsorolásból a tulajdonhoz való jogot, éppen azért, hogy ne vizsgálhassák felül majd a magán-nyugdíjpénztári járulék elvételét. A jövő tavaszra ígért új alkotmány hozhat ebben némi visszafordulást?
- Ezt senki nem látja. De eléggé elővigyázatlanul az emberi méltóságot benne hagyták az alapjogi felsorolásban. Az emberi méltóság alapjoga nagyon szoros kapcsolatban van a módosítás által érintett jogokkal, amelyek alapján az Ab lehetőségei nem szűntek meg. Egyébként nem olyan nagyon okosak azok, akik ezeket a módosításokat szövegezik. Fontos analógia lehet Lengyelország. A lengyel úgynevezett Kisalkotmányban egyáltalán nem voltak alapjogok, csak leszögezték, hogy Lengyelország jogállam. Ebből az egy kifejezésből építette föl az ottani alkotmánybíróság az összes alapjogot. Ezért is mondom, hogy a meccs még nem lefutott; sok múlik az Ab-n.
- Persze a testület összetétele egyre inkább a Fidesznek kedvező irányba tolódik. Ennek később lehet jelentősége?
- Ezt súlyos bűnnek tartom. Az alkotmánybíró-jelölést az alkotmány megváltoztatásával a Fidesz belügyévé tették és nyilván az Ab domesztikálásának egyik lehetséges módja, hogy telepakolják a testületet pártidiótákkal.
- Más területen is átírják a szabályokat, legutóbb éppen az ügyészséggel kapcsolatban fogadták el, hogy a legfőbb ügyész ne legyen interpellálható, a jövőben kétharmaddal választják meg, illetve majd az ügyészségi törvényben a mandátum 9 évre emelését is szabályozzák. Ez mennyire szolgálja a jogállamot?
- Semennyire. Ezek a döntések elég nehezen választhatók el a Fidesz érdekeitől. A magyar ügyészi szervezet a XIX. században úgy jött létre, hogy Kozma Sándor, az első királyi főügyész máig példaadó morális erővel a kormánytól független ügyészséget épített ki. Nekem megvan a miniszter és a főügyész levelezése, amelyből kiderül, hogy Kozma nagyon udvariasan küldi melegebb éghajlatra az ügyészség tevékenységébe beavatkozni próbáló kormánytagot. Az az ügyészi modell, amelyikben a kétharmad birtokában valaki egyedül dönt a legfőbb ügyész személyéről, ugyanakkor mindenféle kontrollt kikapcsol, csak nagyon messziről és nagyon formális nézőpontból látszódhat az ügyészség függetlensége garanciájának, de valójában épp az ellenkezőjéről van szó.
- Vagyis ebben is a jogállam sérelméről beszélhetünk?
- A jogállamot nehéz definiálni. Ez nem olyan típusú kijelentés, mint amikor azt mondom, hogy Szókratész halandó. Ez egy egyszerű szillogizmus: Szókratész ember, minden ember halandó, tehát Szókratész halandó. De azt, hogy egy ország jogállam-e vagy sem, nagyon súlyos és bonyolult társadalmi folyamatok szerkesztik. Tehát a jogállam sérelme nem jelenti a jogállam bukását. Az alapkérdés, hogy van-e értelme annak a kérdésfeltevésnek, hogy egy ország jogállam-e. Szerintem van. Határozottan tudom állítani, hogy Oroszország nem jogállam, Beloruszia nem jogállam, ám Olaszország az, noha miniszterelnöke utálja a jogállamot.
- Mi az a határ, ahonnan már nem beszélhetünk erről?
- Van egy-két elem. Ne felejtsük el, hogy 1848. március 15-én a modern Magyarország legelső mondata így hangzott: kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. Ha egy országban a sajtó nem szabad, akkor azt az országot nem lehet jogállamnak nevezni. Ma Magyarországon romokban van a sajtószabadság, ezt nem lehet tagadni. Van egy olyan média törvénycsomag, egy olyan médiahatóság, amellyel egész Európában nem lehet találkozni. Ugyanakkor keserűen meg kell állapítani, hogy zéró szinten van az újságírói szolidaritás, nem látszik az újságírói ellenállás, a magyar sajtó védelmi reflexe hiányzik.
- Mit hiányol?
- A médiatörvény-tervezetének megjelenésekor a közszolgálati médiumokban azonnal meg kellett volna alakulnia a sztrájkbizottságnak.
- Nem segíti elő az ilyen lépéseket a jelenlegi közhangulat, a Fidesz - a jelek szerint bármit is lép - továbbra is nagy a népszerűsége...
- A rendszerváltás idején 39 éves voltam, van tapasztalatom az akkori közhangulatról. Elég sokat jártam a barátaimmal kocsmába, fröccsözni. Akkor nagyon ápolatlan, bizonytalan járású törzsvendégek a bádogpultra támaszkodva alkotmányjogi problémákról vitatkoztak. A magyar társadalom 1989-ben a rendszerváltás élményét, a jogállami forradalmat sajátjaként élte meg. Ma kiábrándultak és közönyösek az emberek. Ennek megvan az oka, de meggyőződésem, ez nem azt jelenti, hogy ilyen elvont ezotériák, mint az alkotmány, nem érdekelné őket. Majd amikor a mindennapokban érzik azt a veszteséget, amely az alkotmány értékeinek a rombolásából fakad, akkor hirtelen fontos lesz számukra megint az alkotmány. Ha akár a nyugdíjjal, akár a szólás szabadságával kapcsolatban érezni fogja, ha a következő kaszinótojásos dobálás büntetése már felfüggesztett börtönbüntetés lesz, ha a tüntető nem kiabálhat, ha a köztisztviselőtől politikai nyilatkozatot várnak, ha jogi ok nélkül kirúgják, ha kubatovlistázzák a választókat, akkor jön el ez az idő. A mostani kormánypárt híveit ez az alkotmány nagyon sokszor védte; védte a fiatalembert, aki Medgyessyt lehazaárulózta, és noha eljárás indult ellene, nem lehetett megbüntetni, mert van alkotmányunk. Amikor elkezdik érezni az önkényt, akkor ismét hirtelen fontos lesz az alaptörvény. Ezt ki kell várni, és azoknak, akik hívei az óalkotmánynak, mint például én, feladatuk, hogy terjesszék az igazságot.
Markotay Csaba, Muhari Judit / Népszava
Úgy véli, azzal a módosítással, amely alapján a jövőben alkotmánysértőnek minősített rendelkezést is alkalmazni kell, megjelent egy új jogintézmény: a következmények nélküli alkotmánysértő törvény. Sok múlhat viszont az Alkotmánybíróságon - hívta fel a figyelmet.
- Az Eötvös Intézetben még mindig tartja magát a falon a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata, szép művirággal. Nem akadt senki, aki - a budapesti ügyvédhez hasonlóan - csokis mignonnal vagy kaszinótojással összekenje?
- Mi egyfajta jólneveltségi kényszerben vagyunk, művirággal díszítünk, és nem kenünk szét semmit. Ráadásul ez a saját környezetünk, ezért is képviseljük inkább a visszafogottabb stílust. A magam részéről az ennél drasztikusabb véleménynyilvánítást sem ítélem el, de tőlem azért egy kicsit távolabb áll. A művirágot azért tettük ki, mert amikor megláttuk a szöveget, nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. A szöveg egyébként mindenféle értelmezésnek ellenáll.
- A napokban mondta ki a bíróság, hogy nem sértett szabályt a már említett ügyvéd, aki több helyen is akcióba lépett. Egyetért azzal, hogy ez a véleménynyilvánítás szabadságába tartozik?
- Magyarországon nincs precedensjog, tehát újabb eljárások indulhatnak ellene. Én a kaszinótojásos ügyben meghozott bíró döntést a véleménynyilvánítás szabadságára tekintettel elfogadhatónak tartom.
- Bár még nem tudni, hogy a jövő tavaszra elkészülő alkotmányt vagy a preambulumát ki kell-e függeszteni a falra, de ha mégis, elképzelhetőnek tart hasonló tiltakozást?
- A tartalom függvényében valamiféle polgári engedetlenséget elképzelhetőnek tartok, ám az alkotmányszöveg rongálását nem helyeslem, annak jogi megítélése is más lehet. Hála istennek még nem tartunk ott. Szerintem egyelőre a 89-es jogállami forradalom alkotmányának a védelme fontos, noha most minden jel arra mutat, hogy tavasszal új alkotmányt kapunk. Ezt a meccset azonban a magam részéről nem vagyok hajlandó teljesen lefutottnak tekinteni. Van tennivalónk a 89-es alkotmányosság védelme érdekében és ez a küzdelem talán nem is egészen reménytelen. A politika olyan, hogy holnap, holnapután olyan fejlemények történhetnek, amelyeket ma még nem látunk. Nagyon fontos és örömteli, hogy a konzervatív liberálisok egymás után lépnek fel a 89-es alkotmányos örökség védelmében. A jogállami forradalom elkötelezett híve vagyok, noha már évekkel ezelőtt is írtam, nyilatkoztam, hogy a Harmadik Köztársaság elbukott. De mindig megkülönböztettem a Harmadik Köztársaságot és a jogállamot.
- A jogállam kiállja azt, ami most alkotmányozás címszó alatt történik?
- Rosszak a kilátások, én nemhogy a most napvilágra kerülő elemeit, hanem az egész alkotmányozást ellenzem. Ugyanakkor szerintem is indokolható, ha nem is feltétlenül szükséges egy konszolidációs alkotmány-módosítás. Amelyik persze nem a romantikus nemzeti nagyzolás eredményeképpen jön létre, hanem a mai - értékeit tekintve kitűnő - alkotmánynak a szövegezési hibáit javítgatja. Azt is elfogadhatónak tartom, ha a rosszemlékű évszámtól, vagyis 1949-től meg akarnak szabadulni. Ez messzemenően tolerálható igény. Az egész alkotmányos rend felforgatása, és ezt ma már sajnos nem mint a jövőt fenyegető veszélyt említhetjük, bekövetkezett. A szerdai parlamenti - egyébként is botrányos - eljárásban megszületett döntés olyat taszított a magyar alkotmányosság építményén, - Sólyom László szavai szerint - olyan lejtőre vitte a köztársaságot, amelyen nagyon nehéz lesz megállni. Ha egyáltalán sikerül.
- Több furcsa elemre is felhívta a figyelmet a volt államfő, így például az öt évre visszamenőleg tervezett adóztatásra vagy éppen arra, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) bizonyos alapjogi kérdéseket érintő döntéseket ugyan felülvizsgálhat, de nem semmisítheti meg a törvényeket. Következésképpen egy alkotmányellenesnek nyilvánított szabály szerint kell élni és eljárni.
- Ez jól mutatja, hogy jogilag mennyire felkészületlen a beterjesztő. A különadó, illetőleg a magánnyugdíj-pénztárak ügyében várható alkotmánybírósági döntéseket egyszerűen kiherélné. A korábbi javaslat ezeket a kérdéseket egyszerűen kivette volna az Ab hatásköréből. Ezután pedig érthetetlen okból egy olyan alkotmánymódosítást fogadtak el, amely azt mondja, hogy az Ab ugyan megállapíthatja azt, hogy egy törvény alkotmánysértő, de ennek hatályát, alkalmazhatóságát nem szüntetheti meg. Tehát alkalmazandó marad az alkotmánysértőnek minősített rendelkezés. Ez egy elképesztő öngól. Nyilván el kellene beszélgetni azzal, aki ezt fogalmazta. Képzeljük el, hogy ebből mi lesz, amikor olyan törvények alapján kell adót fizetni, amelyről kihirdették, hogy alkotmánysértő, mégis fennáll a kötelezettség az állammal szemben. Nem lennék meglepve, ha két héten belül újból beterjesztenének egy alkotmánymódosítást, amelyben már elvennék az Ab-tól azt a jogot is, hogy megállapíthassa a következmények nélküli alkotmánysértést. Mert most megjelent egy új jogintézmény Magyarországon, a következmények nélküli alkotmánysértő törvény.
Mit tehet ebben a helyzetben az Ab? Lapozzon!
- Ebben a helyzetben az Ab tehet valami?
- Korábbi gyakorlata szerint nem vizsgál felül alkotmánymódosításokat általában, de az új fejlemények elgondolkodtatóak, vannak olyan alkotmánymódosítások, amelyek magát az alkotmányosságot sértik. Az alkotmánybírósági kontrollt az Ab kiterjesztheti azokra az esetekre, amelyek az alkotmányosság lényeges tartalmát érintik.
- Akár a hatályos alaptörvénnyel szemben is? Ez érdekes felfogás lenne.
- Vannak alkotmánybíróságok, amelyek ezt megteszik, és ennek nálunk sincs alkotmányos akadálya. Az lenne aztán érdekes, ha ezek után a parlament egy olyan alkotmánymódosítást is elfogadna, amely megtiltaná az Ab-nak az alkotmánymódosítás felülvizsgálatát.
- A módosítás módosítása nyomán - a már említett szerdai döntéssel - kivették az alapjogi felsorolásból a tulajdonhoz való jogot, éppen azért, hogy ne vizsgálhassák felül majd a magán-nyugdíjpénztári járulék elvételét. A jövő tavaszra ígért új alkotmány hozhat ebben némi visszafordulást?
- Ezt senki nem látja. De eléggé elővigyázatlanul az emberi méltóságot benne hagyták az alapjogi felsorolásban. Az emberi méltóság alapjoga nagyon szoros kapcsolatban van a módosítás által érintett jogokkal, amelyek alapján az Ab lehetőségei nem szűntek meg. Egyébként nem olyan nagyon okosak azok, akik ezeket a módosításokat szövegezik. Fontos analógia lehet Lengyelország. A lengyel úgynevezett Kisalkotmányban egyáltalán nem voltak alapjogok, csak leszögezték, hogy Lengyelország jogállam. Ebből az egy kifejezésből építette föl az ottani alkotmánybíróság az összes alapjogot. Ezért is mondom, hogy a meccs még nem lefutott; sok múlik az Ab-n.
- Persze a testület összetétele egyre inkább a Fidesznek kedvező irányba tolódik. Ennek később lehet jelentősége?
- Ezt súlyos bűnnek tartom. Az alkotmánybíró-jelölést az alkotmány megváltoztatásával a Fidesz belügyévé tették és nyilván az Ab domesztikálásának egyik lehetséges módja, hogy telepakolják a testületet pártidiótákkal.
- Más területen is átírják a szabályokat, legutóbb éppen az ügyészséggel kapcsolatban fogadták el, hogy a legfőbb ügyész ne legyen interpellálható, a jövőben kétharmaddal választják meg, illetve majd az ügyészségi törvényben a mandátum 9 évre emelését is szabályozzák. Ez mennyire szolgálja a jogállamot?
- Semennyire. Ezek a döntések elég nehezen választhatók el a Fidesz érdekeitől. A magyar ügyészi szervezet a XIX. században úgy jött létre, hogy Kozma Sándor, az első királyi főügyész máig példaadó morális erővel a kormánytól független ügyészséget épített ki. Nekem megvan a miniszter és a főügyész levelezése, amelyből kiderül, hogy Kozma nagyon udvariasan küldi melegebb éghajlatra az ügyészség tevékenységébe beavatkozni próbáló kormánytagot. Az az ügyészi modell, amelyikben a kétharmad birtokában valaki egyedül dönt a legfőbb ügyész személyéről, ugyanakkor mindenféle kontrollt kikapcsol, csak nagyon messziről és nagyon formális nézőpontból látszódhat az ügyészség függetlensége garanciájának, de valójában épp az ellenkezőjéről van szó.
- Vagyis ebben is a jogállam sérelméről beszélhetünk?
- A jogállamot nehéz definiálni. Ez nem olyan típusú kijelentés, mint amikor azt mondom, hogy Szókratész halandó. Ez egy egyszerű szillogizmus: Szókratész ember, minden ember halandó, tehát Szókratész halandó. De azt, hogy egy ország jogállam-e vagy sem, nagyon súlyos és bonyolult társadalmi folyamatok szerkesztik. Tehát a jogállam sérelme nem jelenti a jogállam bukását. Az alapkérdés, hogy van-e értelme annak a kérdésfeltevésnek, hogy egy ország jogállam-e. Szerintem van. Határozottan tudom állítani, hogy Oroszország nem jogállam, Beloruszia nem jogállam, ám Olaszország az, noha miniszterelnöke utálja a jogállamot.
- Mi az a határ, ahonnan már nem beszélhetünk erről?
- Van egy-két elem. Ne felejtsük el, hogy 1848. március 15-én a modern Magyarország legelső mondata így hangzott: kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. Ha egy országban a sajtó nem szabad, akkor azt az országot nem lehet jogállamnak nevezni. Ma Magyarországon romokban van a sajtószabadság, ezt nem lehet tagadni. Van egy olyan média törvénycsomag, egy olyan médiahatóság, amellyel egész Európában nem lehet találkozni. Ugyanakkor keserűen meg kell állapítani, hogy zéró szinten van az újságírói szolidaritás, nem látszik az újságírói ellenállás, a magyar sajtó védelmi reflexe hiányzik.
- Mit hiányol?
- A médiatörvény-tervezetének megjelenésekor a közszolgálati médiumokban azonnal meg kellett volna alakulnia a sztrájkbizottságnak.
- Nem segíti elő az ilyen lépéseket a jelenlegi közhangulat, a Fidesz - a jelek szerint bármit is lép - továbbra is nagy a népszerűsége...
- A rendszerváltás idején 39 éves voltam, van tapasztalatom az akkori közhangulatról. Elég sokat jártam a barátaimmal kocsmába, fröccsözni. Akkor nagyon ápolatlan, bizonytalan járású törzsvendégek a bádogpultra támaszkodva alkotmányjogi problémákról vitatkoztak. A magyar társadalom 1989-ben a rendszerváltás élményét, a jogállami forradalmat sajátjaként élte meg. Ma kiábrándultak és közönyösek az emberek. Ennek megvan az oka, de meggyőződésem, ez nem azt jelenti, hogy ilyen elvont ezotériák, mint az alkotmány, nem érdekelné őket. Majd amikor a mindennapokban érzik azt a veszteséget, amely az alkotmány értékeinek a rombolásából fakad, akkor hirtelen fontos lesz számukra megint az alkotmány. Ha akár a nyugdíjjal, akár a szólás szabadságával kapcsolatban érezni fogja, ha a következő kaszinótojásos dobálás büntetése már felfüggesztett börtönbüntetés lesz, ha a tüntető nem kiabálhat, ha a köztisztviselőtől politikai nyilatkozatot várnak, ha jogi ok nélkül kirúgják, ha kubatovlistázzák a választókat, akkor jön el ez az idő. A mostani kormánypárt híveit ez az alkotmány nagyon sokszor védte; védte a fiatalembert, aki Medgyessyt lehazaárulózta, és noha eljárás indult ellene, nem lehetett megbüntetni, mert van alkotmányunk. Amikor elkezdik érezni az önkényt, akkor ismét hirtelen fontos lesz az alaptörvény. Ezt ki kell várni, és azoknak, akik hívei az óalkotmánynak, mint például én, feladatuk, hogy terjesszék az igazságot.
Markotay Csaba, Muhari Judit / Népszava
Szent Márton-díj Sólyom Lászlónak
Az idén Sólyom László jogászprofesszor, az előző köztársasági elnök vehette át a Szent Márton díjat a pannonhalmi főapátságban.
Hajba Ferenc, Győr| NOL| 2010. november 12.
Az elismerést tíz évvel ezelőtt azzal a céllal alapította a bencés monostor, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Bábolna Ménesbirtok, hogy a nemzeti örökség megőrzésében élen járó kiemelkedő személyiséget tüntessenek ki vele. A díjat minden évben Szent Márton napján adják át a püspökről elnevezett hegyen, a pannonhalmi főapátságban, neves közéleti és egyházi személyiségek jelenlétében.
Pénteken este Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát és Juliusz Janusz apostoli nuncius méltatta a szentté avatott Márton püspök példáját. Mindketten hangsúlyozták: Márton püspök nem csak arról ismert, hogy megosztotta köpenyét a felebarátjával, hanem közbenjárt azok érdekében, akiket igazságtalanul vádoltak.
A Szent Márton díjra az idén a kuratórium tagjai egyhangúlag Sólyom Lászlót tartották érdemesnek. Az ünnepség után a kitüntettet aktuálpolitikai kérdésekről nem nyilatkozott a sajtónak, elismerésével kapcsolatban pedig azt hangoztatta: Szent Márton püspököt irgalmasságáért, s azért tartja nagyra, mert a császárnak is meg merte mondani a véleményét, amikor az nem volt igazságos.
Hajba Ferenc, Győr| NOL| 2010. november 12.
Az elismerést tíz évvel ezelőtt azzal a céllal alapította a bencés monostor, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Bábolna Ménesbirtok, hogy a nemzeti örökség megőrzésében élen járó kiemelkedő személyiséget tüntessenek ki vele. A díjat minden évben Szent Márton napján adják át a püspökről elnevezett hegyen, a pannonhalmi főapátságban, neves közéleti és egyházi személyiségek jelenlétében.
Pénteken este Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát és Juliusz Janusz apostoli nuncius méltatta a szentté avatott Márton püspök példáját. Mindketten hangsúlyozták: Márton püspök nem csak arról ismert, hogy megosztotta köpenyét a felebarátjával, hanem közbenjárt azok érdekében, akiket igazságtalanul vádoltak.
A Szent Márton díjra az idén a kuratórium tagjai egyhangúlag Sólyom Lászlót tartották érdemesnek. Az ünnepség után a kitüntettet aktuálpolitikai kérdésekről nem nyilatkozott a sajtónak, elismerésével kapcsolatban pedig azt hangoztatta: Szent Márton püspököt irgalmasságáért, s azért tartja nagyra, mert a császárnak is meg merte mondani a véleményét, amikor az nem volt igazságos.
2010. november 11., csütörtök
Jobbos professzorok oktatták a Fideszt
Index
Szily László
2010. november 11., csütörtök 13:39 | 9 perce frissítve
Nagyon rég nem volt olyan jó magyarnak lenni, mint szerda délután a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának aulájában, ahol hat finom, idős, disztingvált, jobboldali úriember csendes szavakkal rakta helyre a jobboldali kormány képviselőjét úgy, hogy a Földi András–Hamza Gábor-féle A római jog története és institúciói adta a másikat. Az esemény egy pódiumbeszélgetés volt a leendő alkotmányról.
A délután története dióhéjban: Sólyom László volt köztársasági elnök és alkotmánybírósági elnök mindenkit megdöbbentő, szenvedélyes bevezetője után három volt alkotmánybíró és három jogászprofesszor – természetesen a maguk művelt és pallérozott módján – rettentően leparasztozta a kormányt, amiért pillanatnyi céljainak megfelelően módosítgatja az alkotmányt. A helyzet finom feszültségét az adta, hogy a leparasztozott kormányt saját kari kollégájuk, tanártársuk, Salamon László, a parlament alkotmány-előkészítő eseti bizottságának KDNP-s elnöke képviselte, akinek végig kellett hallgatnia, ahogy másfél órán át ekézik, miközben személy szerint a legkevésbé sem értett egyet a Lázár János fideszes frakcióvezető által beterjesztettekkel. Legalábbis ezt mondta később, eléggé nyíltan.
Következtetés: a kétharmad, sőt a háromnegyed után is van értelmes élet. Szerencsére nem lett igaza a Halmai Gábor–Vásárhelyi Mária hisztériatengelynek, a jobbosok nem egységben masírozó, távirányított agymosottak, a kormány pedig most már a bőrén érezheti, hogy az erőszakos bunkózás nem lesz követhető taktika. Értelmiségi körökben semmiképp. És talán a legfontosabb: bár pár napig úgy tűnt, Gyurcsány Ferenc aktivizálódása miatt a jogállam védelme kellemetlenül komcsiízű dolog, a helyzet ennél sokkal rózsásabb.
hirdetés
És akkor most bővebb lére eresztve.
„A rendezvény célja, hogy az országgyűlési koncepció véglegesítése előtt a vélemények kifejtésével annak végső szövegét befolyásolhassuk” – vallotta be alkotmányjogászos nyíltsággal a Pázmány jogi karán rendezett pódiumbeszélgetés meghívója. A téma az alkotmányozás folyamata és az új alkotmány volt.
A helyszín a jogi kar díszterme, dúsan aranyozott és faragott neogót habzás, tele a jogtudomány öltönyös nagykutyáival, és vegyes, de visszafogott ruházatú diákokkal.
Schanda Balázs dékán, a világiak pápai tanácsának tagja, egyházjogász csodás epizódszereplő lehetne a Maffiózókban, megnyerő, olaszos pengefeje van, ennek megfelelően határozott és rövid nyitóbeszédet tartott, hogy felvezesse Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság és a köztársaság egykori elnökét.
Alig vágott bele Sólyom, máris az égnek emelte a mutatóujját, mire az őt nálam sokkal jobban ismerő tömegben elindult az álmélkodás, talán sose látták ilyen szenvedélyesnek. Tényleg vitte a lendület, és a legelejétől igen határozottan fogalmazott. A politikai többség jogot formál arra, hogy a nehéz pénzügyi helyzet megoldására alkotmányellenes lépéseket tegyen – mondta például. Ezt olyan verzióban is megismételte, hogy a kormánypártok a népi ítéletet és a többség mindenhatóságát a jog uralma fölé helyezték. Sólyom beszéde jelentős részében foglalkozott azokkal az alkotmánymódosításokkal, amiket a Fidesz az utóbbi napokban azért nyomott keresztül a parlamenten, hogy az Alkotmánybíróság várható ellenállását letörve elszipkázhassa a magánnyugdíjpénztári befizetéseket és visszamenőleges extra adót vethessen ki a végkielégítésekre, illetve hogy konkrétan megszüntesse az AB beleszólási lehetőségét egy rakás törvénybe.
Ezen a lejtőn nehéz megállni, mondta az AB jogköreinek fideszes szűkítéséről. Sólyom azért túllépett az aktuális események fölötti kesergésen. Abban reménykedik például, hogy az új alkotmány helyrehozhatja a mostani helyzetet. Arra is figyelmeztetett ugyanakkor, hogy morálisan alááshatja a leendő alaptörvényt az a tény, hogy a mostani alkotmánymódosításokat szakmailag egyértelműen hamis érvekre alapozott politikai kommunikációval indokolta a kormány. De annak legalább örülni lehet, hogy az értelmiség nem hagyta elsikkadni az alkotmányosság alapelveit. Mégis meggyökeresedtek az értelmiségben a jogállami alapértékek! – döbbent meg velem együtt a volt elnök.
Sólyom azt sajnálja a legjobban, hogy a szerdán nagy nehezen megszavazott alkotmánymódosítás-módosítás után a költségvetést érintő törvényekről az AB ugyan kimondhatja, hogy alkotmányellenesek, de ez semmire sem fogja kötelezni a kormányt. „Ezen az úton megszűnik az alkotmánybíráskodás" – jósolta az exelnök.
„Jó reggelt” – mormogta mellettem egy diák, amikor Sólyom László, aki a rendszerváltáskor az Ellenzéki Kerekasztal tagjaként tárgyalt a kommunistákkal az alkotmányról, elmesélte, hogy az AB jövőjére vonatkozó friss fideszes ötletek – az elnököt a parlament válassza, ne tárgyalhasson kétharmados törvényeket – ugyanazok, mint az MSZMP javaslatai voltak 1989-ben.
Az ezt követő pódiumbeszélgetés néhány nagy téma körül forgott. Az egyik, hogy tényleg égető szükség van-e új alkotmányra, illetve a mostani tényleg akadálya-e bármiben is az ország demokratikus és sikeres működésének. A krém konszenzusos válasza: nem, igen. Zlinszky János volt alkotmánybíró szerint bizonyos dolgok javíthatók, de a tartalom nagy része megtartandó lenne, „rendre cáfolhatók az új melletti érvek”. "Nem tudok más indokot elképzelni, mint hogy ez az egész az új hatalom szimbolikus tette, amivel az újrakezdést, a nagytakarítást kívánják érzékeltetni" – fogalmazott Lábady Tamás volt alkotmánybíró, a Pécsi Ítélőtábla elnöke. Jakab András egyetemi docens szerint komoly értékek vannak a mostani alaptörvényben, ami helyett azért kell új, mert ennek az eredete kétes, és az 1949-es számot viseli. Varga Zs. András egyetemi docens, a Közigazgatási Jogi Tanszék vezetője is szereti a hatályost, emellett rámutatott, hogy azt egészében sosem szavazta meg senki.
Az új alkotmány körüli ötletelésen konkrétan többször is hangosan nevettek a pódiumon ülő szakemberek, és vicces arcot is vágtak hozzá. Nem itt kéne kiélni az alkotmányozók kreativitását, mondta Schanda dékán, Sólyom pedig egyszerűen „elképesztőnek tartja” az egész ötletelést, és hiányolja, hogy nem a világos, elérendő célokat jelölték meg előbb. „A vezéreszme az újdonság, de ez üres vezéreszme” – mondta, én meg borzongva gondoltam bele, hogy miket mondhatnak egy balos jogi fórumon a kormányról.
Zlinszky szerint valódi veszélye van a „galoppozó alkotmányozásnak”, pedig az erre szánt időt nem szabadna elspórolni. Először el kéne dönteni a fontos részletkérdéseket, hogy például hány kamarát akarunk, utána lenne értelme fogalmazgatni – magyarázta a hajlott kora ellenére szellemileg feltűnően friss professzor.
Volt még egy kis vita arról, hogy erkölcsi értékek és ideológiai alapvetések kerüljenek-e bele az új szövegbe, és ha igen, milyen súllyal. Sólyom igen óvatos lenne az ilyesmivel, Schanda nem zárkózna el az értékek hangsúlyosabb megjelenítésétől, Lábady, aki hangsúlyosan beszélne a családi értékekről és az embrió élő mivoltáról, még kevésbé. Zlinszky szerint eljött az ideje kimondanunk, hogy az élet a fogantatással kezdődik. Hogy a katolikus egyetem sem életidegen elefáncsonttorony, azt Varga bizonyította azzal a megjegyzésével, hogy bár szerinte is bele kell írni az embriótémát az alkotmányba, egy abortuszt tiltó Magyarország „embertelen világ” lenne.
Ezt a beszélgetést úgy képzeljék el, hogy a hatok fent ültek a pódiumon, egy spirituálisan kerek, materiális formájában hosszúkás asztal mögött, velük szemben a közönség, az első sorban Salamon Lászlóval, aki majd két órán át hallgatta a kormány osztását, majd fölállt szintetizálni.
Ezek után még én sem tudnék könnyen megszólalni, gondoltam, de a hatalmas termetű Salamon ügyesen oldotta meg a helyzetet, azzal kezdte ugyanis, hogy „itt mindenki nagyobb nálam, és nem centiben”, majd leszögezte, hogy „nem méltó arra”, hogy az eredeti felkérésnek megfelelően összegezze az elhangzottakat, ezért inkább csak reagálni fog pár kérdésre.
Nyitásnak azt érzékeltette a kollégákkal, hogy a Lázár-féle alkotmánymódosító nyomulás neki sem tetszett. „Higgyék el, én ennek nem örültem!” – fogalmazott, majd azzal egyensúlyozott, hogy azért az AB sem érinthetetlen szervezet.
Az új alkotmány szükségességét azzal indokolta, hogy a mostani 1949-es évszáma stigma, hiába szerkesztettek 89-ben gyakorlatilag új alaptörvényt. A mostani szöveget viszont nem szabadon választott parlament szavazta meg, és az Ellenzéki Kerekasztalt sem választotta meg senki. Ezzel együtt vállalhatónak tartja a mostani alkotmányt is. Még egy indok, hogy az elmúlt 20 év tapasztalatait ideje beépíteni az alaptörvénybe.
A leendő alkotmányról elmondta, hogy az egyik ötlet szerint a jövőben csak két, egymást követő parlament dupla kétharmados szavazásával lehetne életbe léptetni bármilyen módosítást. Az biztos, hogy ez örökre gátat szabna a felelőtlen ötletelgetésnek, sutyorogta egy koraérett jurátus az előttem lévő sorban.
Salamon kedélyes előadó, aki minduntalan letér a főcsapásról és elmond egy ízes anekdotát, de külső szemlélőként nem tűnt a jogi szakma ördöngős művelőjének. Az kifejezetten vicces volt egy KDNP–Fidesz-politikus szájából, hogy milyen szomorú, hogy olyanokban gondolkodunk, mint kétharmad meg háromnegyed. A leendő alkotmányban a kormány „megfelelő erővel” szeretné megjeleníteni a közösségi értékeket, mert a szimbolikus dolgokat helyre kell tenni.
Schanda Balázs, akihez szívesen járnék bármilyen előadásra, fergeteges katolikus jogászpoénnal zárta a bulit, miszerint „érthető az elfogultságunk, hiszen mindannyian voltunk magzatok”.
Szóval van remény, a kétharmad a legkevésbé sem ölte ki Magyarországról az értelmes vitát, sőt a kőkemény kritikát sem, még egy olyan díszteremből sem, ahol a megjelentek saccra 90 százaléka így vagy úgy, de keresztény-jobboldali. Aki látta, hogyan fő saját levében Salamon, az bízhat benne, hogy mindent még nálunk sem lehet büntetlenül megtenni.
Szily László
2010. november 11., csütörtök 13:39 | 9 perce frissítve
Nagyon rég nem volt olyan jó magyarnak lenni, mint szerda délután a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának aulájában, ahol hat finom, idős, disztingvált, jobboldali úriember csendes szavakkal rakta helyre a jobboldali kormány képviselőjét úgy, hogy a Földi András–Hamza Gábor-féle A római jog története és institúciói adta a másikat. Az esemény egy pódiumbeszélgetés volt a leendő alkotmányról.
A délután története dióhéjban: Sólyom László volt köztársasági elnök és alkotmánybírósági elnök mindenkit megdöbbentő, szenvedélyes bevezetője után három volt alkotmánybíró és három jogászprofesszor – természetesen a maguk művelt és pallérozott módján – rettentően leparasztozta a kormányt, amiért pillanatnyi céljainak megfelelően módosítgatja az alkotmányt. A helyzet finom feszültségét az adta, hogy a leparasztozott kormányt saját kari kollégájuk, tanártársuk, Salamon László, a parlament alkotmány-előkészítő eseti bizottságának KDNP-s elnöke képviselte, akinek végig kellett hallgatnia, ahogy másfél órán át ekézik, miközben személy szerint a legkevésbé sem értett egyet a Lázár János fideszes frakcióvezető által beterjesztettekkel. Legalábbis ezt mondta később, eléggé nyíltan.
Következtetés: a kétharmad, sőt a háromnegyed után is van értelmes élet. Szerencsére nem lett igaza a Halmai Gábor–Vásárhelyi Mária hisztériatengelynek, a jobbosok nem egységben masírozó, távirányított agymosottak, a kormány pedig most már a bőrén érezheti, hogy az erőszakos bunkózás nem lesz követhető taktika. Értelmiségi körökben semmiképp. És talán a legfontosabb: bár pár napig úgy tűnt, Gyurcsány Ferenc aktivizálódása miatt a jogállam védelme kellemetlenül komcsiízű dolog, a helyzet ennél sokkal rózsásabb.
hirdetés
És akkor most bővebb lére eresztve.
„A rendezvény célja, hogy az országgyűlési koncepció véglegesítése előtt a vélemények kifejtésével annak végső szövegét befolyásolhassuk” – vallotta be alkotmányjogászos nyíltsággal a Pázmány jogi karán rendezett pódiumbeszélgetés meghívója. A téma az alkotmányozás folyamata és az új alkotmány volt.
A helyszín a jogi kar díszterme, dúsan aranyozott és faragott neogót habzás, tele a jogtudomány öltönyös nagykutyáival, és vegyes, de visszafogott ruházatú diákokkal.
Schanda Balázs dékán, a világiak pápai tanácsának tagja, egyházjogász csodás epizódszereplő lehetne a Maffiózókban, megnyerő, olaszos pengefeje van, ennek megfelelően határozott és rövid nyitóbeszédet tartott, hogy felvezesse Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság és a köztársaság egykori elnökét.
Alig vágott bele Sólyom, máris az égnek emelte a mutatóujját, mire az őt nálam sokkal jobban ismerő tömegben elindult az álmélkodás, talán sose látták ilyen szenvedélyesnek. Tényleg vitte a lendület, és a legelejétől igen határozottan fogalmazott. A politikai többség jogot formál arra, hogy a nehéz pénzügyi helyzet megoldására alkotmányellenes lépéseket tegyen – mondta például. Ezt olyan verzióban is megismételte, hogy a kormánypártok a népi ítéletet és a többség mindenhatóságát a jog uralma fölé helyezték. Sólyom beszéde jelentős részében foglalkozott azokkal az alkotmánymódosításokkal, amiket a Fidesz az utóbbi napokban azért nyomott keresztül a parlamenten, hogy az Alkotmánybíróság várható ellenállását letörve elszipkázhassa a magánnyugdíjpénztári befizetéseket és visszamenőleges extra adót vethessen ki a végkielégítésekre, illetve hogy konkrétan megszüntesse az AB beleszólási lehetőségét egy rakás törvénybe.
Ezen a lejtőn nehéz megállni, mondta az AB jogköreinek fideszes szűkítéséről. Sólyom azért túllépett az aktuális események fölötti kesergésen. Abban reménykedik például, hogy az új alkotmány helyrehozhatja a mostani helyzetet. Arra is figyelmeztetett ugyanakkor, hogy morálisan alááshatja a leendő alaptörvényt az a tény, hogy a mostani alkotmánymódosításokat szakmailag egyértelműen hamis érvekre alapozott politikai kommunikációval indokolta a kormány. De annak legalább örülni lehet, hogy az értelmiség nem hagyta elsikkadni az alkotmányosság alapelveit. Mégis meggyökeresedtek az értelmiségben a jogállami alapértékek! – döbbent meg velem együtt a volt elnök.
Sólyom azt sajnálja a legjobban, hogy a szerdán nagy nehezen megszavazott alkotmánymódosítás-módosítás után a költségvetést érintő törvényekről az AB ugyan kimondhatja, hogy alkotmányellenesek, de ez semmire sem fogja kötelezni a kormányt. „Ezen az úton megszűnik az alkotmánybíráskodás" – jósolta az exelnök.
„Jó reggelt” – mormogta mellettem egy diák, amikor Sólyom László, aki a rendszerváltáskor az Ellenzéki Kerekasztal tagjaként tárgyalt a kommunistákkal az alkotmányról, elmesélte, hogy az AB jövőjére vonatkozó friss fideszes ötletek – az elnököt a parlament válassza, ne tárgyalhasson kétharmados törvényeket – ugyanazok, mint az MSZMP javaslatai voltak 1989-ben.
Az ezt követő pódiumbeszélgetés néhány nagy téma körül forgott. Az egyik, hogy tényleg égető szükség van-e új alkotmányra, illetve a mostani tényleg akadálya-e bármiben is az ország demokratikus és sikeres működésének. A krém konszenzusos válasza: nem, igen. Zlinszky János volt alkotmánybíró szerint bizonyos dolgok javíthatók, de a tartalom nagy része megtartandó lenne, „rendre cáfolhatók az új melletti érvek”. "Nem tudok más indokot elképzelni, mint hogy ez az egész az új hatalom szimbolikus tette, amivel az újrakezdést, a nagytakarítást kívánják érzékeltetni" – fogalmazott Lábady Tamás volt alkotmánybíró, a Pécsi Ítélőtábla elnöke. Jakab András egyetemi docens szerint komoly értékek vannak a mostani alaptörvényben, ami helyett azért kell új, mert ennek az eredete kétes, és az 1949-es számot viseli. Varga Zs. András egyetemi docens, a Közigazgatási Jogi Tanszék vezetője is szereti a hatályost, emellett rámutatott, hogy azt egészében sosem szavazta meg senki.
Az új alkotmány körüli ötletelésen konkrétan többször is hangosan nevettek a pódiumon ülő szakemberek, és vicces arcot is vágtak hozzá. Nem itt kéne kiélni az alkotmányozók kreativitását, mondta Schanda dékán, Sólyom pedig egyszerűen „elképesztőnek tartja” az egész ötletelést, és hiányolja, hogy nem a világos, elérendő célokat jelölték meg előbb. „A vezéreszme az újdonság, de ez üres vezéreszme” – mondta, én meg borzongva gondoltam bele, hogy miket mondhatnak egy balos jogi fórumon a kormányról.
Zlinszky szerint valódi veszélye van a „galoppozó alkotmányozásnak”, pedig az erre szánt időt nem szabadna elspórolni. Először el kéne dönteni a fontos részletkérdéseket, hogy például hány kamarát akarunk, utána lenne értelme fogalmazgatni – magyarázta a hajlott kora ellenére szellemileg feltűnően friss professzor.
Volt még egy kis vita arról, hogy erkölcsi értékek és ideológiai alapvetések kerüljenek-e bele az új szövegbe, és ha igen, milyen súllyal. Sólyom igen óvatos lenne az ilyesmivel, Schanda nem zárkózna el az értékek hangsúlyosabb megjelenítésétől, Lábady, aki hangsúlyosan beszélne a családi értékekről és az embrió élő mivoltáról, még kevésbé. Zlinszky szerint eljött az ideje kimondanunk, hogy az élet a fogantatással kezdődik. Hogy a katolikus egyetem sem életidegen elefáncsonttorony, azt Varga bizonyította azzal a megjegyzésével, hogy bár szerinte is bele kell írni az embriótémát az alkotmányba, egy abortuszt tiltó Magyarország „embertelen világ” lenne.
Ezt a beszélgetést úgy képzeljék el, hogy a hatok fent ültek a pódiumon, egy spirituálisan kerek, materiális formájában hosszúkás asztal mögött, velük szemben a közönség, az első sorban Salamon Lászlóval, aki majd két órán át hallgatta a kormány osztását, majd fölállt szintetizálni.
Ezek után még én sem tudnék könnyen megszólalni, gondoltam, de a hatalmas termetű Salamon ügyesen oldotta meg a helyzetet, azzal kezdte ugyanis, hogy „itt mindenki nagyobb nálam, és nem centiben”, majd leszögezte, hogy „nem méltó arra”, hogy az eredeti felkérésnek megfelelően összegezze az elhangzottakat, ezért inkább csak reagálni fog pár kérdésre.
Nyitásnak azt érzékeltette a kollégákkal, hogy a Lázár-féle alkotmánymódosító nyomulás neki sem tetszett. „Higgyék el, én ennek nem örültem!” – fogalmazott, majd azzal egyensúlyozott, hogy azért az AB sem érinthetetlen szervezet.
Az új alkotmány szükségességét azzal indokolta, hogy a mostani 1949-es évszáma stigma, hiába szerkesztettek 89-ben gyakorlatilag új alaptörvényt. A mostani szöveget viszont nem szabadon választott parlament szavazta meg, és az Ellenzéki Kerekasztalt sem választotta meg senki. Ezzel együtt vállalhatónak tartja a mostani alkotmányt is. Még egy indok, hogy az elmúlt 20 év tapasztalatait ideje beépíteni az alaptörvénybe.
A leendő alkotmányról elmondta, hogy az egyik ötlet szerint a jövőben csak két, egymást követő parlament dupla kétharmados szavazásával lehetne életbe léptetni bármilyen módosítást. Az biztos, hogy ez örökre gátat szabna a felelőtlen ötletelgetésnek, sutyorogta egy koraérett jurátus az előttem lévő sorban.
Salamon kedélyes előadó, aki minduntalan letér a főcsapásról és elmond egy ízes anekdotát, de külső szemlélőként nem tűnt a jogi szakma ördöngős művelőjének. Az kifejezetten vicces volt egy KDNP–Fidesz-politikus szájából, hogy milyen szomorú, hogy olyanokban gondolkodunk, mint kétharmad meg háromnegyed. A leendő alkotmányban a kormány „megfelelő erővel” szeretné megjeleníteni a közösségi értékeket, mert a szimbolikus dolgokat helyre kell tenni.
Schanda Balázs, akihez szívesen járnék bármilyen előadásra, fergeteges katolikus jogászpoénnal zárta a bulit, miszerint „érthető az elfogultságunk, hiszen mindannyian voltunk magzatok”.
Szóval van remény, a kétharmad a legkevésbé sem ölte ki Magyarországról az értelmes vitát, sőt a kőkemény kritikát sem, még egy olyan díszteremből sem, ahol a megjelentek saccra 90 százaléka így vagy úgy, de keresztény-jobboldali. Aki látta, hogyan fő saját levében Salamon, az bízhat benne, hogy mindent még nálunk sem lehet büntetlenül megtenni.
2010. november 10., szerda
Sólyom: Az Ab megszűnik alkotmánybíróság lenni
* MTI
2010. november 10., szerda 16:15
Ez az az út, amelyen az Alkotmánybíróság (Ab) megszűnik alkotmánybíróság lenni, "ezen a lejtőn nehéz megállni" - mondta Sólyom László volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság első elnöke szerdán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán az alkotmányozásról szóló pódiumbeszélgetésen.
A volt államfő ezt annak kapcsán mondta, hogy az Országgyűlés szerdán szűkítette az alkotmányban az Alkotmánybíróság jogkörét.
Hangsúlyozta: a legnagyobb veszteségnek azt érzi, hogy elvették a költségvetési tárgyú törvények alkotmányellenességének szankcióit. Az Alkotmánybíróság megállapíthatja a gazdasági tárgyú törvények alkotmányellenességét, de a jogszabályokat nem semmisítheti meg. Sólyom László szerint így deklaráltan alkotmányellenes törvényeket kell majd követni.
Kitért rá, hogy az alkotmányellenes mulasztás és a jövőbeni megsemmisítés esetében ez most is így van, de ezekben az esetekben fennáll, hogy a testület kötelezi a jogalkotót a helyzet orvoslására. A módosítással azonban az alkotmányellenesség érdektelenné válik a törvényhozó számára, következmények nélkül túlléphet az alkotmányon.
A volt államfő kitért arra is, hogy az alkotmányos kontroll kiiktatásával felértékelődik a köztársasági elnök politikai vétója. Szerinte ez marad az egyetlen lehetőség a jogállam alapvető zavarának jelzésére és egy, legalább halasztó hatályú közbelépésre.
"Ma délutántól a reményünk a jövő alkotmánya marad" - jelentette ki Sólyom László. Ezzel összefüggésben megismételte korábbi véleményét, miszerint már sürgető a rendszerváltás súlyos adósságának megfizetése egy nemcsak tartalma, hanem formája szerint is új alkotmánnyal, s az új alkotmánynak a hatályos alkotmány értékeire kell épülnie, azt kell kiteljesítenie. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy jó, használható és legitim alkotmány szülessen, nincs szükség a hatályos alkotmány "becsmérlésére", sem olyan szembeállításra, mintha a hatályos alkotmányos rend ellenében kellene alkotmányozni.
Szerinte az új alkotmány szimbolikus újdonságát a preambulum fejezheti ki, a normatív részben pedig a visszalépés tilalmának és a már eddig is előremutató rendelkezések továbbfejlesztésének kellene érvényesülnie. Hangsúlyozta: az új alkotmányt a normális parlamenti kormányzás viszonyaira kell tervezni.
Beszédében Sólyom László úgy fogalmazott, hogy az elmúlt hét törvényjavaslatai és indokolásuk a népi igazságérzetet, a többség mindenhatóságát, továbbá a régi világot képviselő alkotmány és az új világ ellentétét a jog uralma fölé helyezték. Utalt Zlinszky János volt alkotmánybíró levelére, amelyben a jogtudós arról írt, hogy a "jogállami kontroll szükségességének megkérdőjelezése a jogállami létre hoz súlyos veszélyt, és hogy gyakorlatilag arról van szó, hogy a parlamenti többség jogot formál arra, hogy a nehéz pénzügyi helyzet megoldására alkotmányellenes normákat alkothasson". A volt államfő szerint ezek az intézkedések, illetve az indokolásukként szánt érvek megrendíthetik az új alkotmányba vetett bizalmat. Hozzátette ugyanakkor, az is lehetséges, hogy a mai helyzet korrekcióját éppen az új kormány indíthatja el, helyreállítva a normális viszonyokat.
A volt köztársasági elnök fontosnak nevezte, hogy az első javaslatokhoz képest történt bizonyos visszakozás. Szerinte biztosan hatott erre a politikai döntésre az, hogy a jogtudó értelmiség széles körben, pontos szakmai érvekkel állt ki az alkotmányos állam alapelvei mellett.
Sólyom László több érvet is bírált, többi között "nonszensznek" nevezte azt a törvényjavaslat indokolásában szereplő mondatot, miszerint az Alkotmánybíróság hatáskörét azért kell korlátozni, mert a jogállam már nagyon jól működik. A legsúlyosabbnak ugyanakkor azt nevezte, hogy miután az Alkotmánybíróság nem engedi érvényesíteni a kormány gazdaságpolitikáját, illetve az igazságosságot, így - ahogy fogalmazott - nem az alkotmány, hanem az Ab a gát, "következésképpen az Ab-t kell kiiktatni, s akkor alkotmányossági kérdésekkel nem kell foglalkozni".
A volt köztársasági elnök szerint ezek olyan klasszikus dilemmák a napi politika szolgálatában, amelyek a régi jogállamokban is felmerülnek. Ugyanakkor épp azért, mert az alkotmánybíráskodás maga 150 éve vitakérdés, a képviselőknek a magyar alkotmányfejlődésből, az elmúlt 20 évből kellene kiindulniuk. Kritikaként fogalmazta meg, hogy ez fel sem merült a vitában.
2010. november 10., szerda 16:15
Ez az az út, amelyen az Alkotmánybíróság (Ab) megszűnik alkotmánybíróság lenni, "ezen a lejtőn nehéz megállni" - mondta Sólyom László volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság első elnöke szerdán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán az alkotmányozásról szóló pódiumbeszélgetésen.
A volt államfő ezt annak kapcsán mondta, hogy az Országgyűlés szerdán szűkítette az alkotmányban az Alkotmánybíróság jogkörét.
Hangsúlyozta: a legnagyobb veszteségnek azt érzi, hogy elvették a költségvetési tárgyú törvények alkotmányellenességének szankcióit. Az Alkotmánybíróság megállapíthatja a gazdasági tárgyú törvények alkotmányellenességét, de a jogszabályokat nem semmisítheti meg. Sólyom László szerint így deklaráltan alkotmányellenes törvényeket kell majd követni.
Kitért rá, hogy az alkotmányellenes mulasztás és a jövőbeni megsemmisítés esetében ez most is így van, de ezekben az esetekben fennáll, hogy a testület kötelezi a jogalkotót a helyzet orvoslására. A módosítással azonban az alkotmányellenesség érdektelenné válik a törvényhozó számára, következmények nélkül túlléphet az alkotmányon.
A volt államfő kitért arra is, hogy az alkotmányos kontroll kiiktatásával felértékelődik a köztársasági elnök politikai vétója. Szerinte ez marad az egyetlen lehetőség a jogállam alapvető zavarának jelzésére és egy, legalább halasztó hatályú közbelépésre.
"Ma délutántól a reményünk a jövő alkotmánya marad" - jelentette ki Sólyom László. Ezzel összefüggésben megismételte korábbi véleményét, miszerint már sürgető a rendszerváltás súlyos adósságának megfizetése egy nemcsak tartalma, hanem formája szerint is új alkotmánnyal, s az új alkotmánynak a hatályos alkotmány értékeire kell épülnie, azt kell kiteljesítenie. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy jó, használható és legitim alkotmány szülessen, nincs szükség a hatályos alkotmány "becsmérlésére", sem olyan szembeállításra, mintha a hatályos alkotmányos rend ellenében kellene alkotmányozni.
Szerinte az új alkotmány szimbolikus újdonságát a preambulum fejezheti ki, a normatív részben pedig a visszalépés tilalmának és a már eddig is előremutató rendelkezések továbbfejlesztésének kellene érvényesülnie. Hangsúlyozta: az új alkotmányt a normális parlamenti kormányzás viszonyaira kell tervezni.
Beszédében Sólyom László úgy fogalmazott, hogy az elmúlt hét törvényjavaslatai és indokolásuk a népi igazságérzetet, a többség mindenhatóságát, továbbá a régi világot képviselő alkotmány és az új világ ellentétét a jog uralma fölé helyezték. Utalt Zlinszky János volt alkotmánybíró levelére, amelyben a jogtudós arról írt, hogy a "jogállami kontroll szükségességének megkérdőjelezése a jogállami létre hoz súlyos veszélyt, és hogy gyakorlatilag arról van szó, hogy a parlamenti többség jogot formál arra, hogy a nehéz pénzügyi helyzet megoldására alkotmányellenes normákat alkothasson". A volt államfő szerint ezek az intézkedések, illetve az indokolásukként szánt érvek megrendíthetik az új alkotmányba vetett bizalmat. Hozzátette ugyanakkor, az is lehetséges, hogy a mai helyzet korrekcióját éppen az új kormány indíthatja el, helyreállítva a normális viszonyokat.
A volt köztársasági elnök fontosnak nevezte, hogy az első javaslatokhoz képest történt bizonyos visszakozás. Szerinte biztosan hatott erre a politikai döntésre az, hogy a jogtudó értelmiség széles körben, pontos szakmai érvekkel állt ki az alkotmányos állam alapelvei mellett.
Sólyom László több érvet is bírált, többi között "nonszensznek" nevezte azt a törvényjavaslat indokolásában szereplő mondatot, miszerint az Alkotmánybíróság hatáskörét azért kell korlátozni, mert a jogállam már nagyon jól működik. A legsúlyosabbnak ugyanakkor azt nevezte, hogy miután az Alkotmánybíróság nem engedi érvényesíteni a kormány gazdaságpolitikáját, illetve az igazságosságot, így - ahogy fogalmazott - nem az alkotmány, hanem az Ab a gát, "következésképpen az Ab-t kell kiiktatni, s akkor alkotmányossági kérdésekkel nem kell foglalkozni".
A volt köztársasági elnök szerint ezek olyan klasszikus dilemmák a napi politika szolgálatában, amelyek a régi jogállamokban is felmerülnek. Ugyanakkor épp azért, mert az alkotmánybíráskodás maga 150 éve vitakérdés, a képviselőknek a magyar alkotmányfejlődésből, az elmúlt 20 évből kellene kiindulniuk. Kritikaként fogalmazta meg, hogy ez fel sem merült a vitában.
Keményen bírálta Sólyom László a kormány alkotmánymódosító terveit
2010. november 10., szerda, 15:07
Keményen bírálta Sólyom László korábbi köztársasági elnök a kormánypártokat egy szerdai pódiumbeszélgetésen. Sólyom elfogadhatatlannak nevezte az Alkotmánybíróság jogköreinek korlátozását, és arra intette a jelenelegi a kormánypártokat, hogy a készülő új alkotmányt ne a jelenlegi kétharmados, hanem a "normális" parlamenti viszonyokra szabva készítsék el.
Megrendítő bizonytalanságot okozott az elmúlt két hétben Sólyom László volt köztársasági elnök szerint az Alkotmánybíróság jogköreinek korlátozására vonatkozó fideszes terv. A posztjáról augusztusban távozott államfő a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, egy alkotmányozásról szóló konferencián szerdán azt mondta: még a parlamentben szerdán elfogadott módosítással sem fogadható el a testület jogköreinek csorbítása. Ez szerinte olyan viharokat kavart, hogy már az új alkotmány megalkotásáról sem lehet e folymatoktól függetlenül beszélni.
"Sürgősen tisztázni kell, hogy állunk" - fogalmazott a volt államfő, aki szerint a régi alkotmány szembeállítása a népakarattal és a többség jogaival megrendítheti az új alkotmánnyal szembeni bizalmat is. (Ugyanezt a szempontot fideszes képviselők is felvetették a frakció két héttel ezelőtti ülésén, az Alkotmánybíróság jogköreinek korlátozásáról kialakult vitában. Erről szóló cikkünket elolvashatja itt.)
Sólyom László fontosnak nevezte ugyanakkor, hogy az elmúlt két hét vitái után a kormánytöbbség részben visszakozott, mert szerinte ez megmutatatta, hogy az értelmiség nem engedi, hogy a valódi kérdések elsikkadjanak. "Mégiscsak megszilárdult a jogállami érzék Magyarországon"- tette hozzá a korábbi államfő.
Normális parlamenti viszonyok
A korábbi köztársasági elnök beszélt arról is: nem magyar sajátság, hogy a mindenkori hatalom úgy érzi, hogy az Alkotmánybíróság korlátozza mozgásterét, a jogszerűség és igazságosság kérdésére azonban véleménye szerint a jeleneleg hatályos alkotmány és az Alkotmánybíróság 20 éves tevékenysége megfelelő válaszokat adott, amelyeket nem szabad veszni hagyni.
A készülő új alkotmányról Sólyom László azt mondta: a rendszerváltás súlyos adósságát kell megfizetni az új alaptörvény elfogadásával, de annak - ha formailag új is - véleménye szerint mindenképp a jelenlegire kell épülnie. "Az új alaptörvényt pedig normális parlamenti viszonyokra, nem pedig kétharmados többségre kell szabni" - tette hozzá Sólyom, aki szerint rombolja az alkotmány tekintélyét, ha napi érdekeknek megfeleleően módosítják.
Sólyom László azt mondta, a kormány az alkotmány és az alkotmánybíróságról szóló törvény módosításával védtelenül hagyja a magántulajdont és lehetőséget teremt arra, hogy egy költségvetési salátatörvénybe csomagolva gyakorlatilag bármilyen, alkotmányellenes rendelkezést elfogadjanak.
Azt a törvényjavaslat indokolásában szereplő mondatot, miszerint az Alkotmánybíróság hatáskörét azért kell korlátozni, mert a jogállam már nagyon jól működik, a volt államfő nonszensznek nevezte. Mint mondta: nagyon veszélyes hozzáállás az Ab-t "kiiktatandó gátnak" tekinteni, amelynek megtörténte után alkotmányossági kérdésekkel már nem kell foglalkozni. "Itt a katona kiáltott rá Archimédészre, hogy ne zavard a köreim" - mondta Sólyom.
A volt államfő beszélt a köztársasági elnöki vétó szerepéről is: azt mondta, az Alkotmánybíróság jogköreinek csorbítása felértékeli a köztársasági elnök szerepét, mert ő marad az egyetlen lehetőség az alkotmányellenes törvények legalább időleges megakasztására. Sólyom László beszéde végén reményét fejezte ki, hogy az új alaptörvény feloldja majd az elmúlt két hétben előkerült konfliktust.
Salamon sem örült
"Rendkívül szerencsétlen, hogy ez napi politikai kérdésként került az asztalra, én ennek nagyon nem örültem" - mondta a pódiumbeszélgetés után az Ab korlátozásáról Salamon László KDNP-s képviselő, a parlament alkotmányelőkészítő bizottságának elnöke. Salamon szerint ugyanakkor Az Ab jogkörei sem érinthetetlen tabuk, el lehet gondolkozni az újraszabályozásukon.
Salamon példaként azt említette, hogy szerinte hasznos lenne, ha kétharmados törvények esetében az Ab csak az alkotmányellenességet állapíthatná meg, de nem semmisíthetné meg azokat. Megeshet ugyanis - mondta a képviselő -, hogy egy, az állam működéséhez elengedhetetlen jogszabályt semmisítenek meg, amit esetleg, kétharmados többség hiányában a parlament nem tud pótolni. Példaként a választójogi törvényt említette, amely nélkül nem lehetne választásokat tartani.
Az új alkotmányról Salamon azt mondta: abban mindenképpen újra kell gondolni a kormány leváltásának és a parlament feloszlatásának lehetőségét, meg kell szüntetni a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményét (ez azt jelenti, hogy csak akkor lehet megbuktatni a kormányfőt, ha azonnal újat is választanak). Salamon személy szerint a kétkamarás parlament hívének nevezte magát, de szerinte ez a kérdés még teljesen nyílt, semmi nem dőlt el.
A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban:
http://origo.hu/itthon/20101110-solyom-laszlo-biralta-a-kormany-alkotmanymodosito-terveit.html
Keményen bírálta Sólyom László korábbi köztársasági elnök a kormánypártokat egy szerdai pódiumbeszélgetésen. Sólyom elfogadhatatlannak nevezte az Alkotmánybíróság jogköreinek korlátozását, és arra intette a jelenelegi a kormánypártokat, hogy a készülő új alkotmányt ne a jelenlegi kétharmados, hanem a "normális" parlamenti viszonyokra szabva készítsék el.
Megrendítő bizonytalanságot okozott az elmúlt két hétben Sólyom László volt köztársasági elnök szerint az Alkotmánybíróság jogköreinek korlátozására vonatkozó fideszes terv. A posztjáról augusztusban távozott államfő a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, egy alkotmányozásról szóló konferencián szerdán azt mondta: még a parlamentben szerdán elfogadott módosítással sem fogadható el a testület jogköreinek csorbítása. Ez szerinte olyan viharokat kavart, hogy már az új alkotmány megalkotásáról sem lehet e folymatoktól függetlenül beszélni.
"Sürgősen tisztázni kell, hogy állunk" - fogalmazott a volt államfő, aki szerint a régi alkotmány szembeállítása a népakarattal és a többség jogaival megrendítheti az új alkotmánnyal szembeni bizalmat is. (Ugyanezt a szempontot fideszes képviselők is felvetették a frakció két héttel ezelőtti ülésén, az Alkotmánybíróság jogköreinek korlátozásáról kialakult vitában. Erről szóló cikkünket elolvashatja itt.)
Sólyom László fontosnak nevezte ugyanakkor, hogy az elmúlt két hét vitái után a kormánytöbbség részben visszakozott, mert szerinte ez megmutatatta, hogy az értelmiség nem engedi, hogy a valódi kérdések elsikkadjanak. "Mégiscsak megszilárdult a jogállami érzék Magyarországon"- tette hozzá a korábbi államfő.
Normális parlamenti viszonyok
A korábbi köztársasági elnök beszélt arról is: nem magyar sajátság, hogy a mindenkori hatalom úgy érzi, hogy az Alkotmánybíróság korlátozza mozgásterét, a jogszerűség és igazságosság kérdésére azonban véleménye szerint a jeleneleg hatályos alkotmány és az Alkotmánybíróság 20 éves tevékenysége megfelelő válaszokat adott, amelyeket nem szabad veszni hagyni.
A készülő új alkotmányról Sólyom László azt mondta: a rendszerváltás súlyos adósságát kell megfizetni az új alaptörvény elfogadásával, de annak - ha formailag új is - véleménye szerint mindenképp a jelenlegire kell épülnie. "Az új alaptörvényt pedig normális parlamenti viszonyokra, nem pedig kétharmados többségre kell szabni" - tette hozzá Sólyom, aki szerint rombolja az alkotmány tekintélyét, ha napi érdekeknek megfeleleően módosítják.
Sólyom László azt mondta, a kormány az alkotmány és az alkotmánybíróságról szóló törvény módosításával védtelenül hagyja a magántulajdont és lehetőséget teremt arra, hogy egy költségvetési salátatörvénybe csomagolva gyakorlatilag bármilyen, alkotmányellenes rendelkezést elfogadjanak.
Azt a törvényjavaslat indokolásában szereplő mondatot, miszerint az Alkotmánybíróság hatáskörét azért kell korlátozni, mert a jogállam már nagyon jól működik, a volt államfő nonszensznek nevezte. Mint mondta: nagyon veszélyes hozzáállás az Ab-t "kiiktatandó gátnak" tekinteni, amelynek megtörténte után alkotmányossági kérdésekkel már nem kell foglalkozni. "Itt a katona kiáltott rá Archimédészre, hogy ne zavard a köreim" - mondta Sólyom.
A volt államfő beszélt a köztársasági elnöki vétó szerepéről is: azt mondta, az Alkotmánybíróság jogköreinek csorbítása felértékeli a köztársasági elnök szerepét, mert ő marad az egyetlen lehetőség az alkotmányellenes törvények legalább időleges megakasztására. Sólyom László beszéde végén reményét fejezte ki, hogy az új alaptörvény feloldja majd az elmúlt két hétben előkerült konfliktust.
Salamon sem örült
"Rendkívül szerencsétlen, hogy ez napi politikai kérdésként került az asztalra, én ennek nagyon nem örültem" - mondta a pódiumbeszélgetés után az Ab korlátozásáról Salamon László KDNP-s képviselő, a parlament alkotmányelőkészítő bizottságának elnöke. Salamon szerint ugyanakkor Az Ab jogkörei sem érinthetetlen tabuk, el lehet gondolkozni az újraszabályozásukon.
Salamon példaként azt említette, hogy szerinte hasznos lenne, ha kétharmados törvények esetében az Ab csak az alkotmányellenességet állapíthatná meg, de nem semmisíthetné meg azokat. Megeshet ugyanis - mondta a képviselő -, hogy egy, az állam működéséhez elengedhetetlen jogszabályt semmisítenek meg, amit esetleg, kétharmados többség hiányában a parlament nem tud pótolni. Példaként a választójogi törvényt említette, amely nélkül nem lehetne választásokat tartani.
Az új alkotmányról Salamon azt mondta: abban mindenképpen újra kell gondolni a kormány leváltásának és a parlament feloszlatásának lehetőségét, meg kell szüntetni a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményét (ez azt jelenti, hogy csak akkor lehet megbuktatni a kormányfőt, ha azonnal újat is választanak). Salamon személy szerint a kétkamarás parlament hívének nevezte magát, de szerinte ez a kérdés még teljesen nyílt, semmi nem dőlt el.
A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban:
http://origo.hu/itthon/20101110-solyom-laszlo-biralta-a-kormany-alkotmanymodosito-terveit.html
2010. november 9., kedd
Hónapokig készült az alkotmánybírósági viharra a kormány
2010. november 9., kedd, 10:28
Már a választások után is úgy értékelte a kormány, hogy a jelenlegi alkotmány olyan szűk mozgásteret szab a működésének, ami ellehetetlenítheti gazdasági és társadalompolitikai terveinek megvalósítását - állította az [origo]-nak a Fidesz több befolyásos politikusa. Ennek ellenére október végéig nem merült fel komolyan a kormány tagjaiban, hogy korlátozzák az Alkotmánybíróság hatáskörét, a döntés lényegében pánikreakció volt.
"Az alkotmánymódosítás tartalma és iránya [az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozása] őszintén vállalt, átlátható és előre tudható módon történik" - fogalmazott október végén Lázár János Fidesz-frakcióvezető abban a nyílt levélben, amelyet válaszként írt Elek István egy nappal korábbi bírálatára. Az egykori MDF-es, később a Fidesszel is nyíltan szimpatizáló író a HVG internetes oldalán közzétett írásában tiltakozott a kormány alkotmánybírósági jogköröket csorbító tervei ellen, a "megnyugtatásképpen" született frakcióvezetői válaszból pedig az volt kiolvasható: nem rögtönzés, hanem tudatosan előkészített lépés volt az Alkotmánybíróság (Ab) hatáskörének korlátozása.
A kormány "nem salátatörvényes lapítással és nem improvizatív módon" hajtja végre a változtatást, utalt tovább a tervek előkészítettségére Lázár, az azonban nem derült ki írásából, hogy mikor kezdődött el a módosítások előkészítése.
Úgy érezték, hogy szűk a mozgástér
Már nyár elején felmerült a Fidesz vezetésében, hogy azok a gazdasági intézkedések, amelyeket az új kormány tervez, felvethetnek alkotmányos problémákat, illetve nem biztos, hogy összeegyeztethetők lesznek a jelenlegi alkotmányos gyakorlattal - mondta az [origo]-nak a Fidesz több befolyásos politikusa. A párt vezetésének egyik tagja szerint ez a felismerés akkor született meg, amikor összeállították a kormány júniusban bemutatott 29 pontos gazdasági akciótervét.
Orbán Viktor kormányfő június 8-án jelentette be a kormány első gazdasági intézkedéseket tartalmazó csomagját, amely többek között a bankadót, illetve a 2 millió forint feletti végkielégítések 98 százalékos megadóztatását is tartalmazta. Az [origo]-nak nyilatkozó képviselők szerint azonban ekkor még nem merült fel az Ab jogkörének szűkítése, mindössze az került szóba, hogy a jelenlegi alkotmány keretei szűkek lesznek ahhoz, amit a kormány csinálni szeretne.
Valószínűleg erre utalt Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke is, amikor június 3-án, egy konferencián az alkotmányossági szabályok felfüggesztéséről beszélt. Kósa úgy fogalmazott, hogy "a kényszerhelyzet miatt bizonyos gazdasági alkotmányossági szabályok felfüggesztésére is sor kerülhet átmenetileg". Kósa beszédéből akkor azonban inkább a fenyegető államcsődről szóló részeket emelték ki a tudósítások, aminek hatására jelentősen gyengült a forint.
Az [origo]-nak nyilatkozó fideszes képviselők, vezetőségi tagok és kormányzati tisztségviselők szerint a kormány gazdasági mozgásterének megőrzése érdekében volt terv arra, hogy szűkítsék az Ab döntési jogköreit, de ezt nem most, hanem a jövő év elejére összeálló új alkotmányban illetve annak elfogadásával egyidőben tették volna meg.
Nem tudta semlegesíteni az Alkotmánybíróságot a kormány
"Bizonyos mértékben előre készültünk" - mondta az egyik fideszes arra utalva, hogy 98 százalékos különadó miatt a kormány nyáron még az alkotmányt is módosította. A Navracsics Tibor igazságügy miniszter által beterjesztett javaslat a jó erkölcsbe ütköző végkielégítés megadóztatását emelte be az alkotmányba. A képviselő szerint ezzel akarták elejét venni az Ab kifogásának, a testület jogkörének szűkítésével ekkor még nem számolt a pártvezetés az [origo]-nak nyilatkozó, a pártvezetés döntéseit közelről ismerő forrás szerint.
Már a frakció őszi ülésszakot indító ülésén is egyértelművé tette Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a gazdasági érdekek (illetve a kampányígéretként vállalt visszafizettetés-elszámoltatás) minden más szempontot felülír - emlékeztetett egy a pártvezetéshez közel álló képviselő. Ezt szerinte a későbbiekben sem vitatta a képviselőcsoportból senki, az Ab-t korlátozó döntés időzítése és kommunikálása azonban a képviselők mellett a kormánytagok körében is vihart kavart.
Elszámította magát a kormány
"Menetközben született felismerés" - fogalmazott az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítéséről szóló javaslat időzítésről egy magas beosztású kormánypárti minisztériumi vezető, hozzátéve, hogy a jogkörök visszavétele a testület október 26-ai különadó-döntése előtte vált "elkerülhetetlenné" és sürgetővé. Egy kormányzati tisztviselő szerint a helyzetet bonyolította az is, hogy a kormány arra számított, az Ab csak később dönt a 98 százalékos különadóról, és fenyegető mennyiségben érkeztek közben beadványok a kormány több gazdasági kényszerintézkedésével szemben is.
Egy vezető beosztású kormányzati tisztviselő szerint, ha az Ab október végén nem semmisíti meg a különadóról szóló törvényt, akkor nem vetődött volna fel az Ab jogkörének szűkítése sem. Egy befolyásos fideszes parlamenti képviselő szerint, ha a pártvezetés már tavasszal tervbe vette volna az Ab korlátozását, akkor jóval tudatosobban készült volna erre, kommunikációs eszközökkel készítette volna elő a döntés elfogadtatását, illetve a korlátozásról szóló döntést nem az alkotmánybírósági ítélet után, hanem az előtt jelentették volna be.
A kommunikáció kidolgozatlanságát a döntés bejelentése után több, az [origo]-nak nyilatkozó fideszes képviselő is bírálta. Az egyik képviselő például arról beszélt, hogy szerinte nyíltan el kellett volna mondani az embereknek, hogy az Ab jogkörének a korlátozása nem a végkielégítéseket sújtó különadóról, hanem arról szól, hogy enélkül nem biztos, hogy a kormány keresztül tudja vinni a gazdasági programját. Szerinte amikor a miniszterelnök bejelentette a válságadók kivetését, már akkor meg kellett volna mondani, hogy ezekkel kapcsolatban lehetnek alkotmányos problémák, így szükség lesz az Ab jogköreinek újragondolására.
Pár napja volt Orbánnak
Több fideszes is azt állította, hogy az Ab korlátozásáról szóló döntés mindössze néhány nappal az Ab ítélete előtt született meg, a döntést pedig Orbán Viktor kormányfő hozta meg. A Fidesz képviselői nem hivatalosan, a parlamenti folyosókon már az ítélet megszületés előtti napon értesültek a várható alkotmánybírósági döntésről. A javaslat kiforratlanságára utalt ugyanakkor, hogy a döntést nemcsak az ellenzéki pártok, illetve független jogi szakértők kifogásolták, hanem többen kritizálták a Fidesz parlamenti frakciójában is. "Máskor és sokkal kulturáltabban kellett volna megoldani" - mondta az [origo]-nak egy befolyásos fideszes képviselő, aki szerint többen bírálták a javaslatot és annak időzítését, és a bírálat lényege szinte mindenkinél ez volt.
Az [origo] úgy tudja, Répássy Róbert igazságügyi államtitkár például az Ab "lerohanása" ellen érvelt. A jogkörök csorbítását egyébként sem az államtitkár, sem a többi hozzászóló nem vitatta, sőt, több példát is hoztak Európában ugyancsak korlátozott hatáskörrel működő alkotmánybíróságra. A "kivitelezést" azonban a bírálók szerint finomabban és "ízlésesebben" is le lehetett volna vezényelni, mondjuk annak kimondásával, hogy az adott adó- vagy költségvetése évre nem, csak a következőre vonatkozó döntést hozhatna a testület. Élesen bírálta a bejelentést az [origo] információi szerint Salamon László, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnöke is. Ő azt mondta, hogy az új alkotmány-tervezetbe épített finomítás nem keltett volna viharokat, az Ab elleni durva fellépésnek azonban olyan negatív hazai és nemzetközi visszhangja lett, ami visszahathat az új alaptörvény megítélésére is.
Végül a kritikák miatt az eredeti tervekhez képest módosult az Ab jogkörének szűkítéséről, illetve a 98 százalékos különadóról szóló javaslat is. Lázár hétfőn jelentette be, hogy a 98 százalékos különadó esetében a 2 milliós összeghatárt a nem vezető munkavállalók esetében emeljék fel 3,5 millió forintra emelik, az összeghatárba pedig nem számítana bele a szabadságmegváltás. A különadót az új változat szerint azonban már a 2005. január 1-e után kifizetett juttatások után kellene megfizetni az érintetteknek.
Az Ab jogkörének korlátozásán pedig úgy lazítana a parlament alkotmányügyi bizottsága által jegyzett javaslat, hogy Ab csak akkor semmisítheti meg a költségvetésről, adókról, illetékekről és járulékokról szóló jogszabályokat, ha azok sértik az élethez, emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelmét, a gondolat- és lelkiismereti- és vallásszabadsághoz fűződő jogot. Az alkotmánybírósági vizsgálatra lehetőséget adó jogok közé nem került be a tulajdon védelme, ezért az LMP és MSZP Lázár új javaslatát is támadta hétfőn.
A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban:
http://origo.hu/itthon/20101109-az-alkotmanybirosagi-jogkorok-szukitesenek-hattere.html
Már a választások után is úgy értékelte a kormány, hogy a jelenlegi alkotmány olyan szűk mozgásteret szab a működésének, ami ellehetetlenítheti gazdasági és társadalompolitikai terveinek megvalósítását - állította az [origo]-nak a Fidesz több befolyásos politikusa. Ennek ellenére október végéig nem merült fel komolyan a kormány tagjaiban, hogy korlátozzák az Alkotmánybíróság hatáskörét, a döntés lényegében pánikreakció volt.
"Az alkotmánymódosítás tartalma és iránya [az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozása] őszintén vállalt, átlátható és előre tudható módon történik" - fogalmazott október végén Lázár János Fidesz-frakcióvezető abban a nyílt levélben, amelyet válaszként írt Elek István egy nappal korábbi bírálatára. Az egykori MDF-es, később a Fidesszel is nyíltan szimpatizáló író a HVG internetes oldalán közzétett írásában tiltakozott a kormány alkotmánybírósági jogköröket csorbító tervei ellen, a "megnyugtatásképpen" született frakcióvezetői válaszból pedig az volt kiolvasható: nem rögtönzés, hanem tudatosan előkészített lépés volt az Alkotmánybíróság (Ab) hatáskörének korlátozása.
A kormány "nem salátatörvényes lapítással és nem improvizatív módon" hajtja végre a változtatást, utalt tovább a tervek előkészítettségére Lázár, az azonban nem derült ki írásából, hogy mikor kezdődött el a módosítások előkészítése.
Úgy érezték, hogy szűk a mozgástér
Már nyár elején felmerült a Fidesz vezetésében, hogy azok a gazdasági intézkedések, amelyeket az új kormány tervez, felvethetnek alkotmányos problémákat, illetve nem biztos, hogy összeegyeztethetők lesznek a jelenlegi alkotmányos gyakorlattal - mondta az [origo]-nak a Fidesz több befolyásos politikusa. A párt vezetésének egyik tagja szerint ez a felismerés akkor született meg, amikor összeállították a kormány júniusban bemutatott 29 pontos gazdasági akciótervét.
Orbán Viktor kormányfő június 8-án jelentette be a kormány első gazdasági intézkedéseket tartalmazó csomagját, amely többek között a bankadót, illetve a 2 millió forint feletti végkielégítések 98 százalékos megadóztatását is tartalmazta. Az [origo]-nak nyilatkozó képviselők szerint azonban ekkor még nem merült fel az Ab jogkörének szűkítése, mindössze az került szóba, hogy a jelenlegi alkotmány keretei szűkek lesznek ahhoz, amit a kormány csinálni szeretne.
Valószínűleg erre utalt Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke is, amikor június 3-án, egy konferencián az alkotmányossági szabályok felfüggesztéséről beszélt. Kósa úgy fogalmazott, hogy "a kényszerhelyzet miatt bizonyos gazdasági alkotmányossági szabályok felfüggesztésére is sor kerülhet átmenetileg". Kósa beszédéből akkor azonban inkább a fenyegető államcsődről szóló részeket emelték ki a tudósítások, aminek hatására jelentősen gyengült a forint.
Az [origo]-nak nyilatkozó fideszes képviselők, vezetőségi tagok és kormányzati tisztségviselők szerint a kormány gazdasági mozgásterének megőrzése érdekében volt terv arra, hogy szűkítsék az Ab döntési jogköreit, de ezt nem most, hanem a jövő év elejére összeálló új alkotmányban illetve annak elfogadásával egyidőben tették volna meg.
Nem tudta semlegesíteni az Alkotmánybíróságot a kormány
"Bizonyos mértékben előre készültünk" - mondta az egyik fideszes arra utalva, hogy 98 százalékos különadó miatt a kormány nyáron még az alkotmányt is módosította. A Navracsics Tibor igazságügy miniszter által beterjesztett javaslat a jó erkölcsbe ütköző végkielégítés megadóztatását emelte be az alkotmányba. A képviselő szerint ezzel akarták elejét venni az Ab kifogásának, a testület jogkörének szűkítésével ekkor még nem számolt a pártvezetés az [origo]-nak nyilatkozó, a pártvezetés döntéseit közelről ismerő forrás szerint.
Már a frakció őszi ülésszakot indító ülésén is egyértelművé tette Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a gazdasági érdekek (illetve a kampányígéretként vállalt visszafizettetés-elszámoltatás) minden más szempontot felülír - emlékeztetett egy a pártvezetéshez közel álló képviselő. Ezt szerinte a későbbiekben sem vitatta a képviselőcsoportból senki, az Ab-t korlátozó döntés időzítése és kommunikálása azonban a képviselők mellett a kormánytagok körében is vihart kavart.
Elszámította magát a kormány
"Menetközben született felismerés" - fogalmazott az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítéséről szóló javaslat időzítésről egy magas beosztású kormánypárti minisztériumi vezető, hozzátéve, hogy a jogkörök visszavétele a testület október 26-ai különadó-döntése előtte vált "elkerülhetetlenné" és sürgetővé. Egy kormányzati tisztviselő szerint a helyzetet bonyolította az is, hogy a kormány arra számított, az Ab csak később dönt a 98 százalékos különadóról, és fenyegető mennyiségben érkeztek közben beadványok a kormány több gazdasági kényszerintézkedésével szemben is.
Egy vezető beosztású kormányzati tisztviselő szerint, ha az Ab október végén nem semmisíti meg a különadóról szóló törvényt, akkor nem vetődött volna fel az Ab jogkörének szűkítése sem. Egy befolyásos fideszes parlamenti képviselő szerint, ha a pártvezetés már tavasszal tervbe vette volna az Ab korlátozását, akkor jóval tudatosobban készült volna erre, kommunikációs eszközökkel készítette volna elő a döntés elfogadtatását, illetve a korlátozásról szóló döntést nem az alkotmánybírósági ítélet után, hanem az előtt jelentették volna be.
A kommunikáció kidolgozatlanságát a döntés bejelentése után több, az [origo]-nak nyilatkozó fideszes képviselő is bírálta. Az egyik képviselő például arról beszélt, hogy szerinte nyíltan el kellett volna mondani az embereknek, hogy az Ab jogkörének a korlátozása nem a végkielégítéseket sújtó különadóról, hanem arról szól, hogy enélkül nem biztos, hogy a kormány keresztül tudja vinni a gazdasági programját. Szerinte amikor a miniszterelnök bejelentette a válságadók kivetését, már akkor meg kellett volna mondani, hogy ezekkel kapcsolatban lehetnek alkotmányos problémák, így szükség lesz az Ab jogköreinek újragondolására.
Pár napja volt Orbánnak
Több fideszes is azt állította, hogy az Ab korlátozásáról szóló döntés mindössze néhány nappal az Ab ítélete előtt született meg, a döntést pedig Orbán Viktor kormányfő hozta meg. A Fidesz képviselői nem hivatalosan, a parlamenti folyosókon már az ítélet megszületés előtti napon értesültek a várható alkotmánybírósági döntésről. A javaslat kiforratlanságára utalt ugyanakkor, hogy a döntést nemcsak az ellenzéki pártok, illetve független jogi szakértők kifogásolták, hanem többen kritizálták a Fidesz parlamenti frakciójában is. "Máskor és sokkal kulturáltabban kellett volna megoldani" - mondta az [origo]-nak egy befolyásos fideszes képviselő, aki szerint többen bírálták a javaslatot és annak időzítését, és a bírálat lényege szinte mindenkinél ez volt.
Az [origo] úgy tudja, Répássy Róbert igazságügyi államtitkár például az Ab "lerohanása" ellen érvelt. A jogkörök csorbítását egyébként sem az államtitkár, sem a többi hozzászóló nem vitatta, sőt, több példát is hoztak Európában ugyancsak korlátozott hatáskörrel működő alkotmánybíróságra. A "kivitelezést" azonban a bírálók szerint finomabban és "ízlésesebben" is le lehetett volna vezényelni, mondjuk annak kimondásával, hogy az adott adó- vagy költségvetése évre nem, csak a következőre vonatkozó döntést hozhatna a testület. Élesen bírálta a bejelentést az [origo] információi szerint Salamon László, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnöke is. Ő azt mondta, hogy az új alkotmány-tervezetbe épített finomítás nem keltett volna viharokat, az Ab elleni durva fellépésnek azonban olyan negatív hazai és nemzetközi visszhangja lett, ami visszahathat az új alaptörvény megítélésére is.
Végül a kritikák miatt az eredeti tervekhez képest módosult az Ab jogkörének szűkítéséről, illetve a 98 százalékos különadóról szóló javaslat is. Lázár hétfőn jelentette be, hogy a 98 százalékos különadó esetében a 2 milliós összeghatárt a nem vezető munkavállalók esetében emeljék fel 3,5 millió forintra emelik, az összeghatárba pedig nem számítana bele a szabadságmegváltás. A különadót az új változat szerint azonban már a 2005. január 1-e után kifizetett juttatások után kellene megfizetni az érintetteknek.
Az Ab jogkörének korlátozásán pedig úgy lazítana a parlament alkotmányügyi bizottsága által jegyzett javaslat, hogy Ab csak akkor semmisítheti meg a költségvetésről, adókról, illetékekről és járulékokról szóló jogszabályokat, ha azok sértik az élethez, emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelmét, a gondolat- és lelkiismereti- és vallásszabadsághoz fűződő jogot. Az alkotmánybírósági vizsgálatra lehetőséget adó jogok közé nem került be a tulajdon védelme, ezért az LMP és MSZP Lázár új javaslatát is támadta hétfőn.
A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban:
http://origo.hu/itthon/20101109-az-alkotmanybirosagi-jogkorok-szukitesenek-hattere.html
2010. november 4., csütörtök
Navracsicsnak semmi baja az AB-hatáskör szűkítésével
Index 2010. november 5., péntek 01:03
Bár idehaza azt szivárogtatta ki, hogy nem osztja Orbán és Lázár álláspontját, két lengyel lapnak is ennek pont az ellenkezőjéről beszélt. Amikor az újságíró demagógnak nevezte az érvelését, kibújt a válasz alól.
A kormány második embere, Navracsics Tibor igazságügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes eddig ugyancsak kétlelkűen reagált a Fidesz által kezdeményezett, az Alkotmánybíróság (AB) hatáskörét szűkíteni tervező alkotmánymódosítási javaslatra, mely a kritikusok szerint a rendszerváltás óta a legnagyobb sebet ejtené a jogállamiságon: az adott témákban megszüntetné az Alkotmány kikényszeríthetőségét, és a későbbiekre nézve nagyon rossz precedenst teremtene.
Az Orbán Viktor által kezdeményezett, és a Fidesz frakcióvezetője, Lázár János által bejelentett kezdeményezéssel kapcsolatban Navracsics egyrészt kiszivárogtatta, hogy nem ért vele egyet, ám az ellenérzéseinek semmilyen nyílt formában nem adott hangot.
Elkerülte a nyílt állásfoglalást kedden, az Országgyűlésben is, amikor a napirend előtti felszólalások idejére elhagyta a termet, államtitkárára testálva a válaszadást a felszólaló ellenzéki képviselők kérdéseire.
A Magyar Narancs csütörtöki száma azonban idéz két, a közelmúltban megjelent interjút, melyekben Navracsics következetesen cáfolja, hogy antidemokratikus tendenciák jellemeznék az Orbán-kormány közpolitikai törekvéseit. A dolog szépséghibája, hogy az interjúkat nem magyar orgánumoknak, hanem a két vezető lengyel napilapnak adta.
A konzervatív Rzeczpospolita október 30.-i számában az újságíró kérdésére Navracsics arról beszél [1], hogy a Fidesz nem veszélyes, Magyarországon nincs zsarnokság, és csak arról van szó, hogy a demokrácia fejlődésének következő szakaszába léptünk.
Az AB hatáskörének szűkítésére vonatkozó kérdésre válaszolva megismételte pártja politikusainak okfejtését, mely szerint azokban az ügyekben akarják korlátozni az AB kontroll-lehetőségét, amelyek nem bocsáthatók népszavazásra, és mivel hárommillió ember él szegénységben, a koalíció továbbra is magas adót vetne ki az igazságtalan végkielégítésekre.
Ugyanaznap jelent meg egy interjú [2] Navracsiccsal a liberális Gazeta Wyborczában is. Arra a kérdésre, hogy ki fogja ellenőrizni a kormányt, ha a gyenge ellenzék mellett az AB működését is aláássák, a miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy majdnem minden országban vannak olyan kérdések, amelyeket az AB nem szabályozhat. Ezen túl felhozta, hogy bizonyos országokban egyáltalán nincs alkotmánybíróság, sőt, a briteknek írott alkotmánya sincs.
Az újságíró közbevetésére, hogy demagóg érvelés eltérő közjogi hagyományú országokkal példálózni, Navracsics kikérte magának a demagógozást, és utalt arra, hogy bár nem tartja szükségtelennek az alkotmánybíróságot, de azoknak az országoknak a fényében, amelyek jól elboldogulnak alkotmányvédő fórum nélkül, a hazai történéseket is kiegyensúlyozottabban kéne megítélni.
Bár idehaza azt szivárogtatta ki, hogy nem osztja Orbán és Lázár álláspontját, két lengyel lapnak is ennek pont az ellenkezőjéről beszélt. Amikor az újságíró demagógnak nevezte az érvelését, kibújt a válasz alól.
A kormány második embere, Navracsics Tibor igazságügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes eddig ugyancsak kétlelkűen reagált a Fidesz által kezdeményezett, az Alkotmánybíróság (AB) hatáskörét szűkíteni tervező alkotmánymódosítási javaslatra, mely a kritikusok szerint a rendszerváltás óta a legnagyobb sebet ejtené a jogállamiságon: az adott témákban megszüntetné az Alkotmány kikényszeríthetőségét, és a későbbiekre nézve nagyon rossz precedenst teremtene.
Az Orbán Viktor által kezdeményezett, és a Fidesz frakcióvezetője, Lázár János által bejelentett kezdeményezéssel kapcsolatban Navracsics egyrészt kiszivárogtatta, hogy nem ért vele egyet, ám az ellenérzéseinek semmilyen nyílt formában nem adott hangot.
Elkerülte a nyílt állásfoglalást kedden, az Országgyűlésben is, amikor a napirend előtti felszólalások idejére elhagyta a termet, államtitkárára testálva a válaszadást a felszólaló ellenzéki képviselők kérdéseire.
A Magyar Narancs csütörtöki száma azonban idéz két, a közelmúltban megjelent interjút, melyekben Navracsics következetesen cáfolja, hogy antidemokratikus tendenciák jellemeznék az Orbán-kormány közpolitikai törekvéseit. A dolog szépséghibája, hogy az interjúkat nem magyar orgánumoknak, hanem a két vezető lengyel napilapnak adta.
A konzervatív Rzeczpospolita október 30.-i számában az újságíró kérdésére Navracsics arról beszél [1], hogy a Fidesz nem veszélyes, Magyarországon nincs zsarnokság, és csak arról van szó, hogy a demokrácia fejlődésének következő szakaszába léptünk.
Az AB hatáskörének szűkítésére vonatkozó kérdésre válaszolva megismételte pártja politikusainak okfejtését, mely szerint azokban az ügyekben akarják korlátozni az AB kontroll-lehetőségét, amelyek nem bocsáthatók népszavazásra, és mivel hárommillió ember él szegénységben, a koalíció továbbra is magas adót vetne ki az igazságtalan végkielégítésekre.
Ugyanaznap jelent meg egy interjú [2] Navracsiccsal a liberális Gazeta Wyborczában is. Arra a kérdésre, hogy ki fogja ellenőrizni a kormányt, ha a gyenge ellenzék mellett az AB működését is aláássák, a miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy majdnem minden országban vannak olyan kérdések, amelyeket az AB nem szabályozhat. Ezen túl felhozta, hogy bizonyos országokban egyáltalán nincs alkotmánybíróság, sőt, a briteknek írott alkotmánya sincs.
Az újságíró közbevetésére, hogy demagóg érvelés eltérő közjogi hagyományú országokkal példálózni, Navracsics kikérte magának a demagógozást, és utalt arra, hogy bár nem tartja szükségtelennek az alkotmánybíróságot, de azoknak az országoknak a fényében, amelyek jól elboldogulnak alkotmányvédő fórum nélkül, a hazai történéseket is kiegyensúlyozottabban kéne megítélni.
Horn Gyula még megállt az Alkotmánybíróság piszkálásánál
[origo]|2010. 11. 04., 11:08
Nem először fordul elő, hogy a gazdasági szükséghelyzetre hivatkozó kormány ostrom alá veszi a terveit veszélyeztető Alkotmánybíróságot. 1995-ben a Bokros-csomagot elkaszáló testületet akkoriban példátlan módon nyíltan bírálta a Horn-kormány, az akkori bírák azonban most úgy emlékeznek, hogy eszükbe sem jutott az, hogy felvegyék a kesztyűt.
"Az alkotmánybíróság döntései szűkítik a kormányzati gazdaságpolitika mozgásterét és rontják az ország gazdasági-pénzügyi stabilizációja megvalósításának feltételeit" - ezekkel a szavakkal bírálta az Alkotmánybíróság működését 1995. szeptember 14-ei, közös nyilatkozatában a Horn-kormány több minisztere. A testület érintő, korábban példátlan kritikát az Alkotmánybíróság egy nappal korábbi, a Bokros-csomagot érintő határozata váltotta ki, amelyben a testület alkotmányellenesnek mondta és megsemmisítette a kormány tervezett egyensúlyjavító intézkedéseinek több hangsúlyos elemét.
Az 1995 márciusában bejelentett, összesen 170 milliárdos kiigazítástól az akkori helyzetben reális veszélyként fenyegető államcsőd elkerülését és a gazdasági növekedés újraindulását remélte a kormány és a csomagot kiötlő Bokros Lajos pénzügyminiszter, az alkotmányellenesnek talált elemek kiesésével azonban gyengült az intézkedések hatása. Nem léphettek életbe (legalábbis úgy és akkor) a családi pótlék és a betegszabadság szabályainak szigorításai, de le kellett mondania a kormánynak az egyéni vállalkozókra kivetett baleseti járulékbevételről és a közalkalmazotti végkielégítésének megfelezéséről is.
"Tudtuk, hogy nagy pénzről van szó"
Hasonló helyzet alakult ki most, 15 évvel később is, miután az Alkotmánybíróság megsemmisítette a végkielégítések 98 százalékos adóját. Ennek ugyan nincs túl jelentős költségvetési hatása, viszont előrevetítette más, szintén ellentmondásos törvények elmeszelését is, mint amilyen a válságadók vagy a magánnyugdíjpénztárakba történő befizetések felfüggesztése. Ezek már veszélybe sodornák az Orbán-kormány gazdasági programját, és így a Fidesz előállt az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozásával. Ugyan előbb a végkielégítésekre kiszabott adóval indokolták a változtatásokat, később azonban egyre több kormányzati politikus ismerte el, hogy valójában a többi törvény érdekében tették meg a lépést.
Ha a módosításokat elfogadja a parlament, akkor a mostani Alkotmánybíróság a 15 évvel ezelőtti testülettel ellentétben nem kapja meg a lehetőséget, hogy mérlegre tegye a gazdasági szükségszerűség és az alkotmányosság szempontjait. Az [origo] által megkérdezett akkori alkotmánybírók szerint ugyanakkor számukra egyszerű volt a képlet: fel sem vetődött az, hogy a gazdasági helyzetben az ország állapotát és a lépések (elmaradó) hatásait is figyelembe vegyék. "Tudtuk, hogy nagy pénzről van szó, ami fontos az ország szempontjából, de abban nem volt vita, hogy az alkotmányosság és a gazdasági érdek közül nekünk az elsőt kell mérvadónak tekintenünk"- így idézte fel akkori emlékeit az [origo]-nak Vörös Imre, aki a döntés után még öt évig volt tagja a testületnek. Élesebb vitáik vagy lelkifurdalásuk, mint mondta, már csak azért sem volt a megsemmisítések miatt, mert határozatukban egyúttal gyakorlatilag sorvezetőt adtak a kormánynak ahhoz, hogy az alkotmányellenesnek talált passzusok helyett hogyan vezérelhetik le az alaptörvénnyel összeférő módon az intézkedéseket. (A törvénycsomag későbbi, korrigált verziójában ezeket meg is fogadta a kormány és eszerint nyújtotta be a parlamentnek.)
"Mintha a Kádár-rendszer támadt volna föl"
"A számok helyett minket mindig csak az alkotmány betűje érdekelhetett" - fogalmazta meg az [origo]-nak a testület egy másik volt bírája. A ma már visszavonult, névtelenséget kérő alkotmányjogász emlékei szerint a döntés súlyát maguktól, magukban érezték a tagok, közvetlen politikai nyomás akár a kormány, akár kormánypárti politikusok részéről sem rá, sem tudomása szerint társaira nem nehezedett. Az Alkotmánybíróságot akkoriban irányító Sólyom László ugyanakkor 2004-ben a Századvég folyóiratnak adott interjújában másként emlékezett.
"A kormány nyíltan megmondta, hogy nem érdekli az alkotmány, félretolták Vastagh Pál igazságügyminiszter aggályait azzal, hogy szükséghelyzet van. Bokros iszonyú pöhendien lépett föl, hogy mit jogászkodnak itt. Mintha a Kádár-rendszer támadt volna föl, nemcsak az alkotmány kezelésében, de az Alkotmánybíróságéban is. Képesek voltak nyakunkra küldeni a Világbankot, alig tudtam lerázni őket. Kornai János (világhírű magyar közgazdász - a szerk.) kérte, hogy fogadjam" idézte fel Sólyom, hozzátéve, hogy a közgadásszal való találkozóra már csak a határozat aláírása után kerített sort. A döntés hátteréről Sólyom László azt is elmondta az interjúban, hogy a döntést követő kormányzati nyilatkozat utólag még inkább egységessé kovácsolta az ügyben amúgy is egyhangúan határozó testületet.
Az MTI korabeli híradása szerint egyébként a kormányközlemény megjelenésekor az Egyesült Államokban tárgyaló AB-elnök hazatelefonált, és megtiltotta, hogy a bírák közül bárki is kommentálja a történteket. Az MTI archívuma szerint a testület tartotta is magát az utasításhoz, az [origo]-nak nyilatkozó egykori bírák szerint ugyanakkor fel sem vetődött, hogy reagáljanak. A többek között Bokros Lajos akkori pénzügyminiszter, Horn Gyula miniszterelnök és Vastagh Pál igazságügyminiszter által jegyzett közlemény mostani bevallásuk szerint felkavarta ugyan őket, de nem érezték úgy, hogy a testület kezdettől élő, a politikától szándékos távolságot tartó stratégiáján emiatt változtatniuk kellene.
"Az első sokk után úgy fogtuk fel a nyilatkozatot, mint munkánk természetszerű, bár a megszokottnál hevesebb következményét. Informálisan beszéltünk róla ugyan a soron következő tanácsülésen, de érdemben nem vetődött fel, hogy meg kellene védeni magunkat" - idézte fel akkori hangulatukat Vörös Imre. A korábbi alkotmánybíró szerint mivel a nyilatkozat egyszeri volt, amivel a kormány, ha úgy tetszik "kipuffogta magát", viszonylag hamar le is csillapodtak a kedélyek, a tagok pedig egyre inkább megtanulták kezelni a bírálatokat és elfogadni, hogy politikai viharokat kavarhatnak döntéseikkel.
Ilyen helyzetben tiltakoznának
A testületből 1998-ban távozó Ádám Antal szintén úgy emlékszik: kilencévnyi bíráskodása alatt soha, és akkor sem vetődött fel, hogy politikai megnyilvánulásra reagáljon az Alkotmánybíróság, a működésnek kimondatlan és elemi szabálya volt ugyanis, hogy kizárólag tudományos tartalmú észrevételekkel foglalkozhat a testület. Egy, a Fidesz mostani lépéséhez hasonló, tehát az Ab jogköreit is csorbító kezdeményezés ellen ugyanakkor szerinte alighanem felemelték volna a szavukat.
"Az 1848-as forradalmat nem lehet összevetni 1956-al" - így érzékeltette a két döntés kormányzati reakciójának különbségét a névtelenséget kérő alkotmánybíró, akit a többség által támadásként megélt akkori kormánynyilatkozat emlékei szerint "azért sem ütötte annyira szíven", mert az Alkotmánybíróság sérthetetlen volt, az írásos kirohanásnak a testület munkája szempontjából nem volt jelentősége vagy következménye. A mostani helyzet ehhez képest szerinte összehasonlíthatatlan a '95-össel: akkor csak egy intézkedés jogosságát vonta kétségbe a kormány, most pedig - mint fogalmazott -, jog- és hatásköreiket, működésük értelmét kérdőjelezi meg. Az egykori alkotmánybíró szintén úgy látja, hogy egy a jelenlegihez hasonló lépés tervét tizenöt éve sem tűrték volna szó nélkül, és felrúgták volna a szigorú hallgatási szabályokat. Az Alkotmánybíróság most is kiadott egy közleményt, amelyben elítélte a kormány lépését.
Ugyanezt mondta az [origo]-nak Tersztyánszkiné Vasadi Éva is, aki ugyan csak négy évvel később lett tagja a testületnek, de Kilényi Géza mellett tanácsvezetőként már belelátott a döntésekbe. A volt alkotmánybíró szintén úgy emlékszik: a kormány nyilatkozata inkább csak rosszallást, mint tiltakozást váltott ki a bírákban akkoriban, annak ugyanis, hogy a nemtetsző törvényrészek megsemmisítése után elvegyék a testület jogköreit, a kormány ugyancsak kétharmados parlamenti többsége ellenére ugyanis szerinte sem volt semmilyen kockázata.
Nem először fordul elő, hogy a gazdasági szükséghelyzetre hivatkozó kormány ostrom alá veszi a terveit veszélyeztető Alkotmánybíróságot. 1995-ben a Bokros-csomagot elkaszáló testületet akkoriban példátlan módon nyíltan bírálta a Horn-kormány, az akkori bírák azonban most úgy emlékeznek, hogy eszükbe sem jutott az, hogy felvegyék a kesztyűt.
"Az alkotmánybíróság döntései szűkítik a kormányzati gazdaságpolitika mozgásterét és rontják az ország gazdasági-pénzügyi stabilizációja megvalósításának feltételeit" - ezekkel a szavakkal bírálta az Alkotmánybíróság működését 1995. szeptember 14-ei, közös nyilatkozatában a Horn-kormány több minisztere. A testület érintő, korábban példátlan kritikát az Alkotmánybíróság egy nappal korábbi, a Bokros-csomagot érintő határozata váltotta ki, amelyben a testület alkotmányellenesnek mondta és megsemmisítette a kormány tervezett egyensúlyjavító intézkedéseinek több hangsúlyos elemét.
Az 1995 márciusában bejelentett, összesen 170 milliárdos kiigazítástól az akkori helyzetben reális veszélyként fenyegető államcsőd elkerülését és a gazdasági növekedés újraindulását remélte a kormány és a csomagot kiötlő Bokros Lajos pénzügyminiszter, az alkotmányellenesnek talált elemek kiesésével azonban gyengült az intézkedések hatása. Nem léphettek életbe (legalábbis úgy és akkor) a családi pótlék és a betegszabadság szabályainak szigorításai, de le kellett mondania a kormánynak az egyéni vállalkozókra kivetett baleseti járulékbevételről és a közalkalmazotti végkielégítésének megfelezéséről is.
"Tudtuk, hogy nagy pénzről van szó"
Hasonló helyzet alakult ki most, 15 évvel később is, miután az Alkotmánybíróság megsemmisítette a végkielégítések 98 százalékos adóját. Ennek ugyan nincs túl jelentős költségvetési hatása, viszont előrevetítette más, szintén ellentmondásos törvények elmeszelését is, mint amilyen a válságadók vagy a magánnyugdíjpénztárakba történő befizetések felfüggesztése. Ezek már veszélybe sodornák az Orbán-kormány gazdasági programját, és így a Fidesz előállt az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozásával. Ugyan előbb a végkielégítésekre kiszabott adóval indokolták a változtatásokat, később azonban egyre több kormányzati politikus ismerte el, hogy valójában a többi törvény érdekében tették meg a lépést.
Ha a módosításokat elfogadja a parlament, akkor a mostani Alkotmánybíróság a 15 évvel ezelőtti testülettel ellentétben nem kapja meg a lehetőséget, hogy mérlegre tegye a gazdasági szükségszerűség és az alkotmányosság szempontjait. Az [origo] által megkérdezett akkori alkotmánybírók szerint ugyanakkor számukra egyszerű volt a képlet: fel sem vetődött az, hogy a gazdasági helyzetben az ország állapotát és a lépések (elmaradó) hatásait is figyelembe vegyék. "Tudtuk, hogy nagy pénzről van szó, ami fontos az ország szempontjából, de abban nem volt vita, hogy az alkotmányosság és a gazdasági érdek közül nekünk az elsőt kell mérvadónak tekintenünk"- így idézte fel akkori emlékeit az [origo]-nak Vörös Imre, aki a döntés után még öt évig volt tagja a testületnek. Élesebb vitáik vagy lelkifurdalásuk, mint mondta, már csak azért sem volt a megsemmisítések miatt, mert határozatukban egyúttal gyakorlatilag sorvezetőt adtak a kormánynak ahhoz, hogy az alkotmányellenesnek talált passzusok helyett hogyan vezérelhetik le az alaptörvénnyel összeférő módon az intézkedéseket. (A törvénycsomag későbbi, korrigált verziójában ezeket meg is fogadta a kormány és eszerint nyújtotta be a parlamentnek.)
"Mintha a Kádár-rendszer támadt volna föl"
"A számok helyett minket mindig csak az alkotmány betűje érdekelhetett" - fogalmazta meg az [origo]-nak a testület egy másik volt bírája. A ma már visszavonult, névtelenséget kérő alkotmányjogász emlékei szerint a döntés súlyát maguktól, magukban érezték a tagok, közvetlen politikai nyomás akár a kormány, akár kormánypárti politikusok részéről sem rá, sem tudomása szerint társaira nem nehezedett. Az Alkotmánybíróságot akkoriban irányító Sólyom László ugyanakkor 2004-ben a Századvég folyóiratnak adott interjújában másként emlékezett.
"A kormány nyíltan megmondta, hogy nem érdekli az alkotmány, félretolták Vastagh Pál igazságügyminiszter aggályait azzal, hogy szükséghelyzet van. Bokros iszonyú pöhendien lépett föl, hogy mit jogászkodnak itt. Mintha a Kádár-rendszer támadt volna föl, nemcsak az alkotmány kezelésében, de az Alkotmánybíróságéban is. Képesek voltak nyakunkra küldeni a Világbankot, alig tudtam lerázni őket. Kornai János (világhírű magyar közgazdász - a szerk.) kérte, hogy fogadjam" idézte fel Sólyom, hozzátéve, hogy a közgadásszal való találkozóra már csak a határozat aláírása után kerített sort. A döntés hátteréről Sólyom László azt is elmondta az interjúban, hogy a döntést követő kormányzati nyilatkozat utólag még inkább egységessé kovácsolta az ügyben amúgy is egyhangúan határozó testületet.
Az MTI korabeli híradása szerint egyébként a kormányközlemény megjelenésekor az Egyesült Államokban tárgyaló AB-elnök hazatelefonált, és megtiltotta, hogy a bírák közül bárki is kommentálja a történteket. Az MTI archívuma szerint a testület tartotta is magát az utasításhoz, az [origo]-nak nyilatkozó egykori bírák szerint ugyanakkor fel sem vetődött, hogy reagáljanak. A többek között Bokros Lajos akkori pénzügyminiszter, Horn Gyula miniszterelnök és Vastagh Pál igazságügyminiszter által jegyzett közlemény mostani bevallásuk szerint felkavarta ugyan őket, de nem érezték úgy, hogy a testület kezdettől élő, a politikától szándékos távolságot tartó stratégiáján emiatt változtatniuk kellene.
"Az első sokk után úgy fogtuk fel a nyilatkozatot, mint munkánk természetszerű, bár a megszokottnál hevesebb következményét. Informálisan beszéltünk róla ugyan a soron következő tanácsülésen, de érdemben nem vetődött fel, hogy meg kellene védeni magunkat" - idézte fel akkori hangulatukat Vörös Imre. A korábbi alkotmánybíró szerint mivel a nyilatkozat egyszeri volt, amivel a kormány, ha úgy tetszik "kipuffogta magát", viszonylag hamar le is csillapodtak a kedélyek, a tagok pedig egyre inkább megtanulták kezelni a bírálatokat és elfogadni, hogy politikai viharokat kavarhatnak döntéseikkel.
Ilyen helyzetben tiltakoznának
A testületből 1998-ban távozó Ádám Antal szintén úgy emlékszik: kilencévnyi bíráskodása alatt soha, és akkor sem vetődött fel, hogy politikai megnyilvánulásra reagáljon az Alkotmánybíróság, a működésnek kimondatlan és elemi szabálya volt ugyanis, hogy kizárólag tudományos tartalmú észrevételekkel foglalkozhat a testület. Egy, a Fidesz mostani lépéséhez hasonló, tehát az Ab jogköreit is csorbító kezdeményezés ellen ugyanakkor szerinte alighanem felemelték volna a szavukat.
"Az 1848-as forradalmat nem lehet összevetni 1956-al" - így érzékeltette a két döntés kormányzati reakciójának különbségét a névtelenséget kérő alkotmánybíró, akit a többség által támadásként megélt akkori kormánynyilatkozat emlékei szerint "azért sem ütötte annyira szíven", mert az Alkotmánybíróság sérthetetlen volt, az írásos kirohanásnak a testület munkája szempontjából nem volt jelentősége vagy következménye. A mostani helyzet ehhez képest szerinte összehasonlíthatatlan a '95-össel: akkor csak egy intézkedés jogosságát vonta kétségbe a kormány, most pedig - mint fogalmazott -, jog- és hatásköreiket, működésük értelmét kérdőjelezi meg. Az egykori alkotmánybíró szintén úgy látja, hogy egy a jelenlegihez hasonló lépés tervét tizenöt éve sem tűrték volna szó nélkül, és felrúgták volna a szigorú hallgatási szabályokat. Az Alkotmánybíróság most is kiadott egy közleményt, amelyben elítélte a kormány lépését.
Ugyanezt mondta az [origo]-nak Tersztyánszkiné Vasadi Éva is, aki ugyan csak négy évvel később lett tagja a testületnek, de Kilényi Géza mellett tanácsvezetőként már belelátott a döntésekbe. A volt alkotmánybíró szintén úgy emlékszik: a kormány nyilatkozata inkább csak rosszallást, mint tiltakozást váltott ki a bírákban akkoriban, annak ugyanis, hogy a nemtetsző törvényrészek megsemmisítése után elvegyék a testület jogköreit, a kormány ugyancsak kétharmados parlamenti többsége ellenére ugyanis szerinte sem volt semmilyen kockázata.
2010. november 3., szerda
Bencsik: Az AB veszélyezteti a kormány mozgásterét
MTI, Index Belföld
2010. november 3., szerda 12:49
Veszélyezteti az Alkotmánybíróság a kormány mozgásterét, ha alkotmányellenesnek ítéli a szükséghelyzetben hozott gazdasági intézkedéseket - jelentette ki a Nemzetgazdasági Minisztérium energiastratégiáért és otthonteremtésért felelős államtitkára a Magyar Tudomány Ünnepe 2010 rendezvénysorozat tatabányai konferenciáján.
Bencsik János szerint fel lehetett volna függeszteni az Alkotmánybíróság gazdasági alkotmányossággal kapcsolatos jogkörét a rendkívüli gazdasági helyzetre hivatkozva.
"Valljuk be, nem alapvetően arról van itt szó a különadó esetében, hogy arra az egymilliárd forintra szüksége lenne a költségvetésnek. Presztízskérdést kell a kormánynak és a parlamenti többségnek e tekintetben csinálnia" - fogalmazott Bencsik János.
Újra kell kezdeni a "csatát" az IMF-fel és a szabad pénzpiacokkal, mert e nélkül Magyarország visszakerülhet abba a megszorított helyzetbe, amelyben most Románia van - jelentette ki az államtitkár.
2010. november 3., szerda 12:49
Veszélyezteti az Alkotmánybíróság a kormány mozgásterét, ha alkotmányellenesnek ítéli a szükséghelyzetben hozott gazdasági intézkedéseket - jelentette ki a Nemzetgazdasági Minisztérium energiastratégiáért és otthonteremtésért felelős államtitkára a Magyar Tudomány Ünnepe 2010 rendezvénysorozat tatabányai konferenciáján.
Bencsik János szerint fel lehetett volna függeszteni az Alkotmánybíróság gazdasági alkotmányossággal kapcsolatos jogkörét a rendkívüli gazdasági helyzetre hivatkozva.
"Valljuk be, nem alapvetően arról van itt szó a különadó esetében, hogy arra az egymilliárd forintra szüksége lenne a költségvetésnek. Presztízskérdést kell a kormánynak és a parlamenti többségnek e tekintetben csinálnia" - fogalmazott Bencsik János.
Újra kell kezdeni a "csatát" az IMF-fel és a szabad pénzpiacokkal, mert e nélkül Magyarország visszakerülhet abba a megszorított helyzetbe, amelyben most Románia van - jelentette ki az államtitkár.
Súlyos támadás a demokratikus jogállam alapintézménye ellen
Az Alkotmánybíróság hatáskörének és a népszavazás tárgyainak összekapcsolása téves és elfogadhatatlan - mondta lapunknak Solt Pál. A Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke, volt alkotmánybíró szerint az Alkotmánybíróság jelenlegi hatásköre megfelel az európai alkotmánybíróságok hatáskörének.
- Jogállamban megengedett, hogy a demokratikusan megválasztott kormány lerombolja a közjogi rendszert?
- Természetesen nincs szó a közjogi rendszer lerombolásáról. A rendszer egyik alapvető tényezője, az Alkotmánybíróság hatásköre a tét, de ez is igen jelentős kérdés. Idéznék néhány mondatot az Alkotmánybíróságról, melyekkel maradéktalanul egyetértek. Így hangzanak: "Az Alkotmánybíróság olyan testületként épült a polgári Magyarország intézményrendszerébe, mely magas szintű szakmai felkészültségével, elfogulatlanságával, mind otthon, mind külföldön, a magyar alkotmányos kultúra újjászületésének egyik tekintélyes képviselőjévé vált. ... A magyar polgárok tudatában az Alkotmánybíróság ma már a jogbiztonság egyik záloga, s ezáltal jelképe a megújuló Magyarországnak."
- Ki mondta ezt?
- Orbán Viktor miniszterelnök írta 2000. január 13-án, a Tíz éves az Alkotmánybíróság című tudományos konferenciát köszöntő levelében.
- Tíz év sok idő, most éppen akadályozza a kormány szándékait az Ab...
- Az Alkotmánybíróság azt teszi, ami a dolga, ellenőrzi a jogszabályok alkotmányosságát. Működése során sok esetben, mindegyik kormányzati ciklusban előfordult, hogy a kormányzati-parlamenti elképzelés nem állta ki a próbát. Az Alkotmánybíróság jelenlegi hatásköre megfelel az európai alkotmánybíróságok hatáskörének.
- Mégis szűkítenék ezt. A parlamenti javaslat bosszú lehet a végkielégítések büntetőadóját megsemmisítő Ab-döntés miatt?
- A kormány által javasolt igen jelentős hatáskör-megvonás megítélésem szerint súlyos támadás a demokratikus jogállam egyik alapintézménye ellen. Egyetértek azokkal az érvekkel, amelyek szerint az Alkotmánybíróság hatáskörének a népszavazás tárgyaival való összekapcsolása téves és elfogadhatatlan.
- Az ellenzék bár egységesen elutasítja a jogállam elleni kormányzati támadást, ám erőtlennek tűnnek. A Charta, az MSZP és az LMP mit érhet el demonstrációival?
- Ezt még most nem lehet megítélni, az idő dönti majd el.
- Sólyom László volt államfő bírálta az Ab elleni bosszút, míg Schmitt Pál jelenlegi köztársasági elnök védelmébe vette a kormányt. Mit mondott volna ön?
- Nem tisztem a köztársasági elnök úr helyébe képzelni magam.
- Varga Mihály szerint megöregedett az alkotmány. Ön szerint is túlkoros az alaptörvény?
- Meggyőződésem, hogy új alkotmányra van szüksége az országnak. Az 1989-es, nagyon jelentős alkotmánymódosítás eredetileg, és ezt a bevezető sorai is tartalmazzák, átmeneti alaptörvénynek készült. Az átmenet ideje bőven lejárt.
L.T. / Népszava 2010. november 03. szerda
- Jogállamban megengedett, hogy a demokratikusan megválasztott kormány lerombolja a közjogi rendszert?
- Természetesen nincs szó a közjogi rendszer lerombolásáról. A rendszer egyik alapvető tényezője, az Alkotmánybíróság hatásköre a tét, de ez is igen jelentős kérdés. Idéznék néhány mondatot az Alkotmánybíróságról, melyekkel maradéktalanul egyetértek. Így hangzanak: "Az Alkotmánybíróság olyan testületként épült a polgári Magyarország intézményrendszerébe, mely magas szintű szakmai felkészültségével, elfogulatlanságával, mind otthon, mind külföldön, a magyar alkotmányos kultúra újjászületésének egyik tekintélyes képviselőjévé vált. ... A magyar polgárok tudatában az Alkotmánybíróság ma már a jogbiztonság egyik záloga, s ezáltal jelképe a megújuló Magyarországnak."
- Ki mondta ezt?
- Orbán Viktor miniszterelnök írta 2000. január 13-án, a Tíz éves az Alkotmánybíróság című tudományos konferenciát köszöntő levelében.
- Tíz év sok idő, most éppen akadályozza a kormány szándékait az Ab...
- Az Alkotmánybíróság azt teszi, ami a dolga, ellenőrzi a jogszabályok alkotmányosságát. Működése során sok esetben, mindegyik kormányzati ciklusban előfordult, hogy a kormányzati-parlamenti elképzelés nem állta ki a próbát. Az Alkotmánybíróság jelenlegi hatásköre megfelel az európai alkotmánybíróságok hatáskörének.
- Mégis szűkítenék ezt. A parlamenti javaslat bosszú lehet a végkielégítések büntetőadóját megsemmisítő Ab-döntés miatt?
- A kormány által javasolt igen jelentős hatáskör-megvonás megítélésem szerint súlyos támadás a demokratikus jogállam egyik alapintézménye ellen. Egyetértek azokkal az érvekkel, amelyek szerint az Alkotmánybíróság hatáskörének a népszavazás tárgyaival való összekapcsolása téves és elfogadhatatlan.
- Az ellenzék bár egységesen elutasítja a jogállam elleni kormányzati támadást, ám erőtlennek tűnnek. A Charta, az MSZP és az LMP mit érhet el demonstrációival?
- Ezt még most nem lehet megítélni, az idő dönti majd el.
- Sólyom László volt államfő bírálta az Ab elleni bosszút, míg Schmitt Pál jelenlegi köztársasági elnök védelmébe vette a kormányt. Mit mondott volna ön?
- Nem tisztem a köztársasági elnök úr helyébe képzelni magam.
- Varga Mihály szerint megöregedett az alkotmány. Ön szerint is túlkoros az alaptörvény?
- Meggyőződésem, hogy új alkotmányra van szüksége az országnak. Az 1989-es, nagyon jelentős alkotmánymódosítás eredetileg, és ezt a bevezető sorai is tartalmazzák, átmeneti alaptörvénynek készült. Az átmenet ideje bőven lejárt.
L.T. / Népszava 2010. november 03. szerda
Garanciák is kellenek az új alkotmányhoz
Nemcsak az alapjogokat, hanem azok garanciáit is beépítené az új alaptörvénybe, és erősítené az alkotmányossági panasz intézményét Cservák Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatal Jogi, Alkotmányossági és Közigazgatási Hivatalának vezetője. A szakember lapunknak vázolta Schmitt Pál köztársasági elnök alkotmányos javaslatait, és elmondta, hogy a köztársasági elnök az elődeitől eltérő, kezdeményezőbb felfogást szeretne megvalósítani a törvényalkotásban. ...
– Zlinszky János alkotmányjogász a lapunknak adott interjúban azt hangsúlyozta, hogy nem az a fontos, mit írunk majd le az alaptörvényben, hanem hogy mennyit tartunk be belőle.
– Ez igen fontos megállapítás. Sokan úgy vélik, hogy a jelenlegi alaptörvény jó, csak nem tartják, tartjuk be, nincsenek is benne garanciák. Akkor jó egy alkotmány, ha garantálja önmaga betartását. Nagyon fontos ebből a szempontból az alkotmánybíráskodás megerősítése. A testületet egyébként tehermentesíteni kell, növelve közben a háttérapparátust. A közigazgatási bíráskodást is kivenném az AB hatásköréből, mégpedig a munka gyorsítása érdekében. A mulasztásos alkotmányellenességet szankciókkal lehetne kivédeni. Kiemelném az egyéni alkotmányjogi panasz lehetőségének erősítését is, amelynek lényege, hogy az alkotmányos alapjogaikban sérelmet szenvedők egyedi ügyekben visszamenőleges hatályú, tényleges jogorvoslati lehetőséget kapjanak. Azt is el kell dönteni fehéren-feketén, hogy maga az alkotmány közvetlenül kötelező érvényű-e, tehát lehet-e hivatkozni rá egy bírósági perben vagy sem. Ez a kérdéskör ugyanis még a jogtudomány berkein belül is vitatott.
– Nyilatkozta, hogy ami jó, azt meg kell tartani az alkotmányból.
– Az alkotmányos alapjogokra vonatkozó részt nem tartom rossznak, csak ismétlem, a garanciákat meg kell erősíteni. Nemegyszer a jogállamiságot sárba tipró diktatúrák is szentként és sérthetetlenként deklarálták az emberi jogokat, míg ebből az átlagemberek semmit sem érezhettek.
Magyar Hírlap 2010-11-03, Baranya Róbert
– Zlinszky János alkotmányjogász a lapunknak adott interjúban azt hangsúlyozta, hogy nem az a fontos, mit írunk majd le az alaptörvényben, hanem hogy mennyit tartunk be belőle.
– Ez igen fontos megállapítás. Sokan úgy vélik, hogy a jelenlegi alaptörvény jó, csak nem tartják, tartjuk be, nincsenek is benne garanciák. Akkor jó egy alkotmány, ha garantálja önmaga betartását. Nagyon fontos ebből a szempontból az alkotmánybíráskodás megerősítése. A testületet egyébként tehermentesíteni kell, növelve közben a háttérapparátust. A közigazgatási bíráskodást is kivenném az AB hatásköréből, mégpedig a munka gyorsítása érdekében. A mulasztásos alkotmányellenességet szankciókkal lehetne kivédeni. Kiemelném az egyéni alkotmányjogi panasz lehetőségének erősítését is, amelynek lényege, hogy az alkotmányos alapjogaikban sérelmet szenvedők egyedi ügyekben visszamenőleges hatályú, tényleges jogorvoslati lehetőséget kapjanak. Azt is el kell dönteni fehéren-feketén, hogy maga az alkotmány közvetlenül kötelező érvényű-e, tehát lehet-e hivatkozni rá egy bírósági perben vagy sem. Ez a kérdéskör ugyanis még a jogtudomány berkein belül is vitatott.
– Nyilatkozta, hogy ami jó, azt meg kell tartani az alkotmányból.
– Az alkotmányos alapjogokra vonatkozó részt nem tartom rossznak, csak ismétlem, a garanciákat meg kell erősíteni. Nemegyszer a jogállamiságot sárba tipró diktatúrák is szentként és sérthetetlenként deklarálták az emberi jogokat, míg ebből az átlagemberek semmit sem érezhettek.
Magyar Hírlap 2010-11-03, Baranya Róbert
2010. november 1., hétfő
Tölgyessy: mire jó az Alkotmánybíróság korlátozása?
180 perc - 2010.11.02. 07:18
A múlt héten az Alkotmánybíróság megsemmisítette a kétmillió forintnál nagyobb végkielégítések 98 százalékos adóját. Válaszul a kormánytöbbség még aznap bejelentette: alkotmánymódosítással akarja korlátozni az Alkotmánybíróság hatáskörét. Erre a baloldali ellenzék kivonult az alkotmányozási folyamatból, a héten megmozdulások lesznek a Fidesz tervei ellen.
A hamarjában előkapott alkotmánymódosítás nem pusztán az Alkotmánybíróság egyetlen döntése ellen szól. Orbán Viktor miniszterelnök ténylegesen gazdaságpolitikájának lényegét félti az Alkotmánybíróságtól.
Tavaly tavasszal még volt, ám idén már nincs szükséghelyzet a magyar gazdaságban. A növekedés még 2010 tavaszán nekiindult, az új kormány ambiciózus, három százalékos gyarapodást alapul véve tervezte meg jövő évi költségvetését.
A valódi kérdés Orbán Viktor régi gazdasági tankönyveket sutba vágni remélő, új utakat kereső gazdaságpolitikájának sorsa. A Fidesz személyi jövedelemadó és társasági adó mérséklési elképzeléseit rendkívüli lépésekkel, a különadók rendszerével és a magán-nyugdíjpénztáraknak járó járulékok 14 hónapra szóló kölcsönvételével alapozza meg. Ezek alkotmánybírósági megsemmisítésétől tart a parlamenti többség, és ezért akarja felszámolni a gazdasági törvényhozás alkotmányosságának külső kontrollját.
Sok százados konfliktus a bírói hatalommal
A felkent uralkodó vagy újabban a szuverén népképviselet ütközése a bírói hatalommal sok százados konfliktusa a Nyugat államainak. Ki a végső törvényhozó? Mi védheti meg az országot a többség zsarnokságától? Milyen korlátokat állíthat a bírói hatalom a többségre hivatkozó törvényhozás szándékai elé? Ez a jogállamok örök vitáinak tárgya, amely polémiában bármelyik oldali túlzás veszélyes lehet.
A nyugati világban a bírói hatalom egyre több féket helyez a legfőbb szuverén akarata elé, és kétségkívül maga is módszeresen alakítja, fejleszti a jogrendszert. Milyen mértékig, és milyen értékek alapján kívánatos ez? – folyik a vita mindenfelé. Különösen az új megoldásokat kereső kormányzatok kerülhetnek konfliktusba a bírói gyakorlattal. Roosevelt elnök New Deal-je is folyvást beleütközött a legfelsőbb bíróság tilalmaiba. Bár arra is akad példa, hogy a jogfejlődés előrevivő irányát éppen a bíróságok indítják el.
A magyar Alkotmánybíróság, különösen az első éveiben, módfelett hajlott a ténylegesen jogfejlesztő, aktivista ítélkezésre. Olykor talán távoli összefüggések alapján, nem kellően megokoltan vállalt gazdaságpolitikai felelősséget a Bokros-csomag egyes pontjainak megsemmisítéséért. Ám a végkielégítésekre kirótt 98 százalékos adót megállító döntés nem ilyen. A közalkalmazotti törvény alapján adott végkielégítések brutális adója ütközik inkább a jóerkölcsbe.
Előreláthatóan alkalmatlan alkotmánymódosítás
A közvéleményt jó okkal bántotta a számos állami vállalatnál adott végkielégítés kiáltó indokolatlansága, ám erre a Fidesz a maga szokott módján egyetlen kardcsapással lehasította ezek bruttó kétmillió forint fölötti részét.
Ennek a megoldásnak a látványossága sokak irigységének tetszhetett, de ettől még nem kevés problémát eredményezett. A világ minden piacgazdasága hosszú szolgálati viszony után jelentős végkielégítést ad az állásukat önhibájukon kívül elvesztő közalkalmazottaknak. Ezen túl az indokolatlan felmondás ellen védő tetemes végkielégítés nélkül már bizonyított vezető bajosan vállal munkát, régi állását odahagyva állami vállalatnál. Kinek jó, ha kalandorok, pártkatonák és huszonéves fiatalok lesznek még nagyobb arányban állami vezetők?
A bántó végkielégítések jövőbeli megakadályozása a tulajdonos jogán kiadott szigorú belső utasításokkal is elérhető lenne, ám a közönség tapsait kereső Fidesz inkább alaptörvényt módosított, de célját mégsem érte el, mert előreláthatóan alkalmatlan alkotmánymódosítással élt.
Kiadási oldalon kevéssé újszerű a költségvetés
De amíg a végkielégítések szabályozásának költségvetési súlya elenyésző, addig a különadók rendszere és a magán-nyugdíjpénztárak lényegi elgyengítése a fundamentuma a kormány új gazdaságpolitikájának. A költségvetés jövőre csaknem ugyanannyi bevételt remél a különadókból, mint a versenyszféra egészétől beszedett társasági adóból. Így a különadó négy ágazatában a várható összes jövedelem több mint felét, a többi ágazatban viszont mindössze tíz százalékát hajtja be az állam közteherként. Ezen aránytalanság mértéke, az erőteljes megkülönböztetés ágazati megokolásának hiányossága, a különadók idei visszamenőleges hatálya mind-mind komoly alkotmányossági aggályokat vet fel. De ugyanígy alkotmányosan aggályos a magántulajdont képező nyugdíjjárulék világos kártalanítás nélküli kölcsönvétele is.
Már pedig ezzel a két rendkívüli intézkedéssel, és a magán-nyugdíjpénztárakból való tömeges kilépésre való ösztönzéssel alátámasztott adócsökkentés a lényege az új gazdaságpolitikának. A különadók rendszere és az elmúlt évtized nyugdíj-megtakarításaiból való hozzávetőleg ötszázmilliárd forint felélése az alapja a három százalék alatti hiánynak, és a társasági adó valamint a magasabb jövedelműek és az adózó gyerekesek valóban jelentős köztehercsökkentésének.
A jövő évi költségvetés egyébként kiadási oldalon az utolsó öt esztendő talán legkevésbé újszerű államháztartási előterjesztése. Továbbra is marad a bázis-elvű tervezés, és néhány tízmilliárdos tételen túl alig mozog valami az utóbbi évek költségvetéseihez képest.
Jog helyett igazság – keleties plebejus demokrácia
Orbán Viktor úgy vélte: a nemzet életében hite szerint valódi fordulatot hozó gazdaságpolitikáját nem veszélyeztetheti az Alkotmánybíróság esetleg többszöri vétója. Egyébként is választóinak igazságérzete messze előbbre való, mint az ideiglenes alaptörvény szabályrendszere. Szerinte az államnak nem jogot, hanem tényleges igazságot kell szolgáltatnia az embereknek.
Csak hát mi az igazság? És főleg kinek az igazsága? A valóságos társadalmi ütközésekben csaknem mindig sokféle érvényes igazság feszül egymásnak.
A héten ismét különös erővel mutatkozott meg: a kormányfő a jogrendszert nem autonóm önmozgással bíró értékrendként tiszteli, hanem a hatalom akaratának eszközeként használja. A hatalommegosztáson, a jog uralmán alapuló nyugatos állammodell szabályos antitézisét keresi. Az alkotmányosság személytelen szabályrendszere helyett a tényleges igazságosságot ígérő erős vezető akaratát ajánlja. Nem a jog uralmát, hanem az általa hirdetett közérdeket ellenpontok nélkül közvetlenül végrehajtó keleties plebejus demokráciát javasol.
Ebbe az észjárásba viszont nehezen fér bele a közvetlenül jogszabályként hatályos Alkotmány. A tényleges igazságot kereső állam szükségképpen folyvást napi céljaihoz igazítja jogszabályait. Az új hatalom máris az alkotmányos elvek egyfajta rövid alaptörvényi katalógusát és a kétharmados törvényeknek a mindenkori politikai szükségletekhez gyorsan hozzáidomítható rendjét ajánlja.
A kevés valóban hiteles közintézmény közé tartózó Alkotmánybíróság jogkörének alapos megkurtítása ellen a jobboldalon is többen tiltakoztak. Megszólalt, olykor igencsak élesen, több alkotmányjogász. A baloldali ellenzék pártjai pedig kivonulnak az új alaptörvény elfogadásának folyamatából. Az oppozíció tábora még kicsinyke, de egyre dühösebb.
Az elmúlt húsz esztendő kudarca után érthetően nagyon sokan reménykednek a tényleges igazság győzelmében. Orbán Viktor nem csak beszél, hanem minden elszánásával az emberek vágyainak megfelelően kívánja újraformálni a magyar gazdaságot és államot. Ám máris valószínű: a miniszterelnök eddigi iránya elmozdulás az első királyaink, a reformkor nagyjai és bizony ’89 nyugatos eszméitől, és erősen kétséges, lehetséges-e tartósan eredményessé tenni hazánkat az emberek keleties érték-rendje alapján? Keleten a helybeli kultúrának megfelelő megoldások lehetnek sikeresek. Ám nekünk, magyaroknak, Közép-Európából már aligha van visszautunk keletre. A nyugattal együtt boldogulunk vagy bukunk el.
Gyors katasztrófa vagy új korszak?
Hazánk a demokratikus fordulat és a piaci átmenet élenjáró országa volt sokáig. Az új évezred kezdetétől azonban mindjobban elkanyarodott fejlődésünk a térség többi országától.
A többiek gazdasága száguldott, mi meg helyben jártunk. Sokfelé a polgári közép reformkormányai dolgoztak, nálunk meg a hideg polgárháború viaskodása végletekig irracionálissá tette közéletünket.
Mai tudásunk alapján nem tudhatjuk, bajainkat csupán a saját vétkeinkért kaptuk a nyakunkba, vagy a többi hasonló sorsú ország idővel majd követ minket?
A rettenetes huszadik században nem egyszer voltunk lényegi folyamatok úttörő országa. A proletárdiktatúrába futó első magyar tömegdemokrácia kudarca után a Horthy-rendszer egy olyan európai trend első megjelenése volt, amely később uralkodóvá vált. Az 1940 nyarán még az egy darabig jókora belső támogatottsággal bíró francia Vichy-rendszer is országa háborús vereségét a demokrácia és a piacgazdaság bajainak tudta be, és példaképet keresett a Horthy-korszak Magyarországában. Később meg Nagy Imre új szakaszával jobbára nálunk indult el, és utóbb egészen Kínáig ért a kommunizmussal szakító reform-közgazdaság.
Nem tudjuk még, hogy mi lesz a kifutása Orbán Viktor kísérletének: a külvilágon és rajtunk is sok múlik. Lehet belőle gyorsan jövő katasztrófa, de lehet a térség tartós, bár nem feltétlenül sikeres új korszakának nyitánya is – zárja elemzését Tölgyessy Péter.
A múlt héten az Alkotmánybíróság megsemmisítette a kétmillió forintnál nagyobb végkielégítések 98 százalékos adóját. Válaszul a kormánytöbbség még aznap bejelentette: alkotmánymódosítással akarja korlátozni az Alkotmánybíróság hatáskörét. Erre a baloldali ellenzék kivonult az alkotmányozási folyamatból, a héten megmozdulások lesznek a Fidesz tervei ellen.
A hamarjában előkapott alkotmánymódosítás nem pusztán az Alkotmánybíróság egyetlen döntése ellen szól. Orbán Viktor miniszterelnök ténylegesen gazdaságpolitikájának lényegét félti az Alkotmánybíróságtól.
Tavaly tavasszal még volt, ám idén már nincs szükséghelyzet a magyar gazdaságban. A növekedés még 2010 tavaszán nekiindult, az új kormány ambiciózus, három százalékos gyarapodást alapul véve tervezte meg jövő évi költségvetését.
A valódi kérdés Orbán Viktor régi gazdasági tankönyveket sutba vágni remélő, új utakat kereső gazdaságpolitikájának sorsa. A Fidesz személyi jövedelemadó és társasági adó mérséklési elképzeléseit rendkívüli lépésekkel, a különadók rendszerével és a magán-nyugdíjpénztáraknak járó járulékok 14 hónapra szóló kölcsönvételével alapozza meg. Ezek alkotmánybírósági megsemmisítésétől tart a parlamenti többség, és ezért akarja felszámolni a gazdasági törvényhozás alkotmányosságának külső kontrollját.
Sok százados konfliktus a bírói hatalommal
A felkent uralkodó vagy újabban a szuverén népképviselet ütközése a bírói hatalommal sok százados konfliktusa a Nyugat államainak. Ki a végső törvényhozó? Mi védheti meg az országot a többség zsarnokságától? Milyen korlátokat állíthat a bírói hatalom a többségre hivatkozó törvényhozás szándékai elé? Ez a jogállamok örök vitáinak tárgya, amely polémiában bármelyik oldali túlzás veszélyes lehet.
A nyugati világban a bírói hatalom egyre több féket helyez a legfőbb szuverén akarata elé, és kétségkívül maga is módszeresen alakítja, fejleszti a jogrendszert. Milyen mértékig, és milyen értékek alapján kívánatos ez? – folyik a vita mindenfelé. Különösen az új megoldásokat kereső kormányzatok kerülhetnek konfliktusba a bírói gyakorlattal. Roosevelt elnök New Deal-je is folyvást beleütközött a legfelsőbb bíróság tilalmaiba. Bár arra is akad példa, hogy a jogfejlődés előrevivő irányát éppen a bíróságok indítják el.
A magyar Alkotmánybíróság, különösen az első éveiben, módfelett hajlott a ténylegesen jogfejlesztő, aktivista ítélkezésre. Olykor talán távoli összefüggések alapján, nem kellően megokoltan vállalt gazdaságpolitikai felelősséget a Bokros-csomag egyes pontjainak megsemmisítéséért. Ám a végkielégítésekre kirótt 98 százalékos adót megállító döntés nem ilyen. A közalkalmazotti törvény alapján adott végkielégítések brutális adója ütközik inkább a jóerkölcsbe.
Előreláthatóan alkalmatlan alkotmánymódosítás
A közvéleményt jó okkal bántotta a számos állami vállalatnál adott végkielégítés kiáltó indokolatlansága, ám erre a Fidesz a maga szokott módján egyetlen kardcsapással lehasította ezek bruttó kétmillió forint fölötti részét.
Ennek a megoldásnak a látványossága sokak irigységének tetszhetett, de ettől még nem kevés problémát eredményezett. A világ minden piacgazdasága hosszú szolgálati viszony után jelentős végkielégítést ad az állásukat önhibájukon kívül elvesztő közalkalmazottaknak. Ezen túl az indokolatlan felmondás ellen védő tetemes végkielégítés nélkül már bizonyított vezető bajosan vállal munkát, régi állását odahagyva állami vállalatnál. Kinek jó, ha kalandorok, pártkatonák és huszonéves fiatalok lesznek még nagyobb arányban állami vezetők?
A bántó végkielégítések jövőbeli megakadályozása a tulajdonos jogán kiadott szigorú belső utasításokkal is elérhető lenne, ám a közönség tapsait kereső Fidesz inkább alaptörvényt módosított, de célját mégsem érte el, mert előreláthatóan alkalmatlan alkotmánymódosítással élt.
Kiadási oldalon kevéssé újszerű a költségvetés
De amíg a végkielégítések szabályozásának költségvetési súlya elenyésző, addig a különadók rendszere és a magán-nyugdíjpénztárak lényegi elgyengítése a fundamentuma a kormány új gazdaságpolitikájának. A költségvetés jövőre csaknem ugyanannyi bevételt remél a különadókból, mint a versenyszféra egészétől beszedett társasági adóból. Így a különadó négy ágazatában a várható összes jövedelem több mint felét, a többi ágazatban viszont mindössze tíz százalékát hajtja be az állam közteherként. Ezen aránytalanság mértéke, az erőteljes megkülönböztetés ágazati megokolásának hiányossága, a különadók idei visszamenőleges hatálya mind-mind komoly alkotmányossági aggályokat vet fel. De ugyanígy alkotmányosan aggályos a magántulajdont képező nyugdíjjárulék világos kártalanítás nélküli kölcsönvétele is.
Már pedig ezzel a két rendkívüli intézkedéssel, és a magán-nyugdíjpénztárakból való tömeges kilépésre való ösztönzéssel alátámasztott adócsökkentés a lényege az új gazdaságpolitikának. A különadók rendszere és az elmúlt évtized nyugdíj-megtakarításaiból való hozzávetőleg ötszázmilliárd forint felélése az alapja a három százalék alatti hiánynak, és a társasági adó valamint a magasabb jövedelműek és az adózó gyerekesek valóban jelentős köztehercsökkentésének.
A jövő évi költségvetés egyébként kiadási oldalon az utolsó öt esztendő talán legkevésbé újszerű államháztartási előterjesztése. Továbbra is marad a bázis-elvű tervezés, és néhány tízmilliárdos tételen túl alig mozog valami az utóbbi évek költségvetéseihez képest.
Jog helyett igazság – keleties plebejus demokrácia
Orbán Viktor úgy vélte: a nemzet életében hite szerint valódi fordulatot hozó gazdaságpolitikáját nem veszélyeztetheti az Alkotmánybíróság esetleg többszöri vétója. Egyébként is választóinak igazságérzete messze előbbre való, mint az ideiglenes alaptörvény szabályrendszere. Szerinte az államnak nem jogot, hanem tényleges igazságot kell szolgáltatnia az embereknek.
Csak hát mi az igazság? És főleg kinek az igazsága? A valóságos társadalmi ütközésekben csaknem mindig sokféle érvényes igazság feszül egymásnak.
A héten ismét különös erővel mutatkozott meg: a kormányfő a jogrendszert nem autonóm önmozgással bíró értékrendként tiszteli, hanem a hatalom akaratának eszközeként használja. A hatalommegosztáson, a jog uralmán alapuló nyugatos állammodell szabályos antitézisét keresi. Az alkotmányosság személytelen szabályrendszere helyett a tényleges igazságosságot ígérő erős vezető akaratát ajánlja. Nem a jog uralmát, hanem az általa hirdetett közérdeket ellenpontok nélkül közvetlenül végrehajtó keleties plebejus demokráciát javasol.
Ebbe az észjárásba viszont nehezen fér bele a közvetlenül jogszabályként hatályos Alkotmány. A tényleges igazságot kereső állam szükségképpen folyvást napi céljaihoz igazítja jogszabályait. Az új hatalom máris az alkotmányos elvek egyfajta rövid alaptörvényi katalógusát és a kétharmados törvényeknek a mindenkori politikai szükségletekhez gyorsan hozzáidomítható rendjét ajánlja.
A kevés valóban hiteles közintézmény közé tartózó Alkotmánybíróság jogkörének alapos megkurtítása ellen a jobboldalon is többen tiltakoztak. Megszólalt, olykor igencsak élesen, több alkotmányjogász. A baloldali ellenzék pártjai pedig kivonulnak az új alaptörvény elfogadásának folyamatából. Az oppozíció tábora még kicsinyke, de egyre dühösebb.
Az elmúlt húsz esztendő kudarca után érthetően nagyon sokan reménykednek a tényleges igazság győzelmében. Orbán Viktor nem csak beszél, hanem minden elszánásával az emberek vágyainak megfelelően kívánja újraformálni a magyar gazdaságot és államot. Ám máris valószínű: a miniszterelnök eddigi iránya elmozdulás az első királyaink, a reformkor nagyjai és bizony ’89 nyugatos eszméitől, és erősen kétséges, lehetséges-e tartósan eredményessé tenni hazánkat az emberek keleties érték-rendje alapján? Keleten a helybeli kultúrának megfelelő megoldások lehetnek sikeresek. Ám nekünk, magyaroknak, Közép-Európából már aligha van visszautunk keletre. A nyugattal együtt boldogulunk vagy bukunk el.
Gyors katasztrófa vagy új korszak?
Hazánk a demokratikus fordulat és a piaci átmenet élenjáró országa volt sokáig. Az új évezred kezdetétől azonban mindjobban elkanyarodott fejlődésünk a térség többi országától.
A többiek gazdasága száguldott, mi meg helyben jártunk. Sokfelé a polgári közép reformkormányai dolgoztak, nálunk meg a hideg polgárháború viaskodása végletekig irracionálissá tette közéletünket.
Mai tudásunk alapján nem tudhatjuk, bajainkat csupán a saját vétkeinkért kaptuk a nyakunkba, vagy a többi hasonló sorsú ország idővel majd követ minket?
A rettenetes huszadik században nem egyszer voltunk lényegi folyamatok úttörő országa. A proletárdiktatúrába futó első magyar tömegdemokrácia kudarca után a Horthy-rendszer egy olyan európai trend első megjelenése volt, amely később uralkodóvá vált. Az 1940 nyarán még az egy darabig jókora belső támogatottsággal bíró francia Vichy-rendszer is országa háborús vereségét a demokrácia és a piacgazdaság bajainak tudta be, és példaképet keresett a Horthy-korszak Magyarországában. Később meg Nagy Imre új szakaszával jobbára nálunk indult el, és utóbb egészen Kínáig ért a kommunizmussal szakító reform-közgazdaság.
Nem tudjuk még, hogy mi lesz a kifutása Orbán Viktor kísérletének: a külvilágon és rajtunk is sok múlik. Lehet belőle gyorsan jövő katasztrófa, de lehet a térség tartós, bár nem feltétlenül sikeres új korszakának nyitánya is – zárja elemzését Tölgyessy Péter.
"Nagyon nem tetszik, ami történt, túl hirtelen reakciókat láttam"
Bod Péter Ákosnak nem tetszik, amit az Orbán-kormány tesz
"Nagyon nem tetszik, ami történt, túl hirtelen reakciókat láttam" - így vélekedett Bod Péter Ákos egyetemi tanár, közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke a Duna Televízió Heti Hírmondó című műsorában, a végkielégítés-adó kapcsán a múlt héten felmerült kormányoldali tervekről, nevezetesen az alkotmány és az Alkotmánybíróság (AB) felülvizsgálati köreinek szándékolt megváltoztatásáról, utóbbi esetében szűkítéséről.
Török Zoltán , a Raiffeisen Bank vezető elemzője ugyanitt azt mondta: nem a különadóval beszedhető összeg, hanem az intézkedések üzenetértéke a jelentős a kormányzat részéről. Bod Péter Ákos szerint a válságadók valamilyen formában végül mégis visszahatnak majd a fogyasztókra. A devizahitelesek megsegítésére hozott kormányzati döntéseket ugyanakkor mindkét elemző alapvetően jónak tartotta. A magán-nyugdíjpénztári befizetések felfüggesztése viszont hoz is, de visz is az ország szempontjából - derült ki a vasárnap esti televíziós beszélgetésből.
Nekem nagyon nem tetszik, ami történt, mert túl hirtelen reakciókat láttam, és remélem, hogy egy-két nap alatt - a hosszú ünnep erre alkalmas lesz -, kicsit alszanak a dolgokra. Mivel az alkotmány is és az Alkotmánybíróság (AB) státusza is nagyon nagy ügy - így reagált Bod Péter Ákos a Heti Hírmondó felvetésére, hogy miként vélekedik a végkielégítések 98 százalékos különadója és az Alkotmánybíróság felülvizsgálati jogköreinek tervezett szűkítése kapcsán kialakult helyzetről.
Azt remélem, hogy ez elcsitul - tette hozzá az egyetemi tanár. Ide kapcsolódva ugyanakkor elmondta: a kormány beterjesztett egy sor törvényt, amelyek sora alkotmányossági szempontból kicsit bizonytalan; ezek a speciális különadók, amelyekre a kormány sokat alapoz programjában. "A nagy kérdés talán még ezután jön, tudniillik, hogy az Alkotmánybíróság hogyan ítéli meg azokat az egyéb döntéseket, amelyek nagyon kellenek ahhoz, hogy a kormány programja haladhasson a kijelölt úton" - mondta az MNB volt elnöke.
Mekkora összegekről beszélünk voltaképpen a végkielégítések különadójából beszedhető pénzek esetében? Valóban jelentős, a költségvetés számára fontos tényezőről van itt szó? - hangzott a Heti Hírmondó felvetése.
Ez inkább szimbolikus intézkedés, a költségvetés szempontjából nem nagyon jelentős tétel - pár milliárd forintnál, egy-két milliárdnál többről biztosan nem beszélhetünk - reagált Török Zoltán, a Raiffeisen Bank Rt. vezető elemzője, hozzátéve: inkább szimbolikus intézkedésről van szó. "Az üzenet a nagyon fontos. Egyrészt az, hogy a kormánynak van egy akarata, amit szeretne keresztülvinni, és ez nem biztos, hogy belefér a jelenlegi alkotmányossági keretekbe. Másfelől: van sok más igyekezete és döntése a kormánynak, amelyek már nem pár milliárd forint összegről szólnak, hanem pár száz milliárdról, továbbá a magyar gazdaság megítéléséről és jövőjéről is; például a válságadók ezek közé tartoznak" - tette hozzá a vezető elemző.
A kérdés szerinte az, hogy ha az egyik döntés nem megy át az alkotmányossági vizsgálaton, akkor a többi lépés is megtámadható-e - s valószínűleg igen. Ha azok sem mennének át az AB kontrollján, az ellehetetlenítené a kormány gazdaságpolitikáját. "Nyilván azért van ez a nagy egymásnak feszülés, amit a héten láttunk" - érvelt Török Zoltán.
Válságadók - visszaterhelik-e a fogyasztókra?
Minden adó előbb utóbb valamilyen formában átkerül azokra, akik viselik - nem azokra, akik befizetik, hanem akik viselik - válaszolt Bod Péter Ákos a Duna Televízió felvetésére, miszerint a válságadóval terhelt társaságok végül "átviszik"-e a terhek egy részét a fogyasztóikra. A bankra kivetett adó egy idő múlva át szokott kerülni az ügyfelekhez valamilyen formában - ám ez attól is függ, hogy átmeneti, egyszeri, s így "lenyelhető", avagy több évre szóló intézkedésről van-e szó; utóbbi olyan, mintha egy költségtényező emelkedne meg mindenki számára - ez át szokott kerülni az életbe - nyilatkozta a gazdasági szakember. Hozzátette: ez az egyik problémája a válságadónak - hogy hirtelen jött elő és nem nagyon látjuk a végét. "Ha rááll erre a kormányzat, nehéz lesz abbahagyni, különösen, hogyha a személyi jövedelemadónál egy - egyébként örömteli - nagyon komoly csökkentést valósít meg, és lemond még egy háromszázmilliárd forintról a büdzsé bevételi oldalán" - érvelt Bod Péter Ákos.
"Elfogadom persze azt a logikát, hogy szükséghelyzetben szükséges lehet nem szokványos döntéseket hozni, de mindenképpen azért látni kell, hogy minden döntésnek van negatív hozadéka is. Én olyan adót még nem láttam, ami valami módon ne hatna ki akár az adott szektor beruházásaira, a beszállítókra, az ott dolgozókra és az ügyfelekre" - szögezte le a közgazdász-egyetemi tanár.
Duna TV
2010. 11. 1. 10:36|Gazdaság » Gazdaságpolitika, Világgazdaság Online
"Nagyon nem tetszik, ami történt, túl hirtelen reakciókat láttam" - így vélekedett Bod Péter Ákos egyetemi tanár, közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke a Duna Televízió Heti Hírmondó című műsorában, a végkielégítés-adó kapcsán a múlt héten felmerült kormányoldali tervekről, nevezetesen az alkotmány és az Alkotmánybíróság (AB) felülvizsgálati köreinek szándékolt megváltoztatásáról, utóbbi esetében szűkítéséről.
Török Zoltán , a Raiffeisen Bank vezető elemzője ugyanitt azt mondta: nem a különadóval beszedhető összeg, hanem az intézkedések üzenetértéke a jelentős a kormányzat részéről. Bod Péter Ákos szerint a válságadók valamilyen formában végül mégis visszahatnak majd a fogyasztókra. A devizahitelesek megsegítésére hozott kormányzati döntéseket ugyanakkor mindkét elemző alapvetően jónak tartotta. A magán-nyugdíjpénztári befizetések felfüggesztése viszont hoz is, de visz is az ország szempontjából - derült ki a vasárnap esti televíziós beszélgetésből.
Nekem nagyon nem tetszik, ami történt, mert túl hirtelen reakciókat láttam, és remélem, hogy egy-két nap alatt - a hosszú ünnep erre alkalmas lesz -, kicsit alszanak a dolgokra. Mivel az alkotmány is és az Alkotmánybíróság (AB) státusza is nagyon nagy ügy - így reagált Bod Péter Ákos a Heti Hírmondó felvetésére, hogy miként vélekedik a végkielégítések 98 százalékos különadója és az Alkotmánybíróság felülvizsgálati jogköreinek tervezett szűkítése kapcsán kialakult helyzetről.
Azt remélem, hogy ez elcsitul - tette hozzá az egyetemi tanár. Ide kapcsolódva ugyanakkor elmondta: a kormány beterjesztett egy sor törvényt, amelyek sora alkotmányossági szempontból kicsit bizonytalan; ezek a speciális különadók, amelyekre a kormány sokat alapoz programjában. "A nagy kérdés talán még ezután jön, tudniillik, hogy az Alkotmánybíróság hogyan ítéli meg azokat az egyéb döntéseket, amelyek nagyon kellenek ahhoz, hogy a kormány programja haladhasson a kijelölt úton" - mondta az MNB volt elnöke.
Mekkora összegekről beszélünk voltaképpen a végkielégítések különadójából beszedhető pénzek esetében? Valóban jelentős, a költségvetés számára fontos tényezőről van itt szó? - hangzott a Heti Hírmondó felvetése.
Ez inkább szimbolikus intézkedés, a költségvetés szempontjából nem nagyon jelentős tétel - pár milliárd forintnál, egy-két milliárdnál többről biztosan nem beszélhetünk - reagált Török Zoltán, a Raiffeisen Bank Rt. vezető elemzője, hozzátéve: inkább szimbolikus intézkedésről van szó. "Az üzenet a nagyon fontos. Egyrészt az, hogy a kormánynak van egy akarata, amit szeretne keresztülvinni, és ez nem biztos, hogy belefér a jelenlegi alkotmányossági keretekbe. Másfelől: van sok más igyekezete és döntése a kormánynak, amelyek már nem pár milliárd forint összegről szólnak, hanem pár száz milliárdról, továbbá a magyar gazdaság megítéléséről és jövőjéről is; például a válságadók ezek közé tartoznak" - tette hozzá a vezető elemző.
A kérdés szerinte az, hogy ha az egyik döntés nem megy át az alkotmányossági vizsgálaton, akkor a többi lépés is megtámadható-e - s valószínűleg igen. Ha azok sem mennének át az AB kontrollján, az ellehetetlenítené a kormány gazdaságpolitikáját. "Nyilván azért van ez a nagy egymásnak feszülés, amit a héten láttunk" - érvelt Török Zoltán.
Válságadók - visszaterhelik-e a fogyasztókra?
Minden adó előbb utóbb valamilyen formában átkerül azokra, akik viselik - nem azokra, akik befizetik, hanem akik viselik - válaszolt Bod Péter Ákos a Duna Televízió felvetésére, miszerint a válságadóval terhelt társaságok végül "átviszik"-e a terhek egy részét a fogyasztóikra. A bankra kivetett adó egy idő múlva át szokott kerülni az ügyfelekhez valamilyen formában - ám ez attól is függ, hogy átmeneti, egyszeri, s így "lenyelhető", avagy több évre szóló intézkedésről van-e szó; utóbbi olyan, mintha egy költségtényező emelkedne meg mindenki számára - ez át szokott kerülni az életbe - nyilatkozta a gazdasági szakember. Hozzátette: ez az egyik problémája a válságadónak - hogy hirtelen jött elő és nem nagyon látjuk a végét. "Ha rááll erre a kormányzat, nehéz lesz abbahagyni, különösen, hogyha a személyi jövedelemadónál egy - egyébként örömteli - nagyon komoly csökkentést valósít meg, és lemond még egy háromszázmilliárd forintról a büdzsé bevételi oldalán" - érvelt Bod Péter Ákos.
"Elfogadom persze azt a logikát, hogy szükséghelyzetben szükséges lehet nem szokványos döntéseket hozni, de mindenképpen azért látni kell, hogy minden döntésnek van negatív hozadéka is. Én olyan adót még nem láttam, ami valami módon ne hatna ki akár az adott szektor beruházásaira, a beszállítókra, az ott dolgozókra és az ügyfelekre" - szögezte le a közgazdász-egyetemi tanár.
Duna TV
2010. 11. 1. 10:36|Gazdaság » Gazdaságpolitika, Világgazdaság Online
2010. október 29., péntek
Ezzel visszatértünk a sztálinista alkotmány koncepciójához
Kukorelli István és Majtényi László az AB jogkörének korlátozásáról
Az Alkotmánybíróság határozata, amelyben kimondta, hogy alkotmányellenes a 98 százalékos különadóról szóló törvény, kompromisszumkereső szellemben íródott. Ha a kormány még egyszer, figyelmesen elolvassa, megláthatja benne a segítő szándékot – véli Kukorelli István alkotmányjogász. A volt alkotmánybíró szerint a Fidesz lépése nem jogállami válasz, s visszatértünk az 1949-es sztálinista alkotmány koncepciójához. Majtényi László szerint az AB okozhat még meglepetéseket. Matalin Dóra kérdezte őket.
KUKORELLI ISTVÁN, volt alkotmánybíró, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal egyik idei kitüntetettje: „Az Alkotmánybíróság határozatából, amelyben kimondták, hogy alkotmányellenes a 98 százalékos különadóról szóló törvény, világosan kiderül, hogy a bírák nem a célt, csupán az eszközt vitatták.
A szakma álláspontja egyértelmű: a kérdés jogállami eszközökkel megoldható, csakhogy Lázár János javaslata nem jogállami válasz. Ezzel tulajdonképpen visszatértünk az 1949-es sztálinista alkotmány koncepciójához, amely szerint a szuverenitásból eredő összes jogot a parlament gyakorolja és nincs olyan testület, amely felülbírálhatná. Holott az AB intézményét épp azért hozták létre Európában – először 1920-ban Ausztriában –, hogy legyen bírája a hatalom gyakorlóinak. Nem véletlen, hogy azóta szinte mindenütt elterjedt, sőt az ezredfordulón valóságos reneszánszát élte ez az intézmény.
Az alkotmánybíráskodás legfőbb eleme az utólagos normakontroll, a törvények alkotmányosságának megítélése, és ha kell, a törvények megsemmisítése. Döntéseinek túlnyomó többségét ez adja. Ezt a lehetőséget elvenni a bíróságtól az intézmény ellehetetlenítésével azonos. Épp a lényegi hatásköre veszne el, miszerint ő a hatalom bírája.
Az pedig, hogy amit a nép nem tehet meg, azt az Alkotmánybíróság se tehesse, óriási demagógia és csúsztatás. Természetesen a költségvetéssel összefüggésben vannak kényszerhelyzetek, a kapkodó alkotmányozást nyilván ez is motiválja. De ebben az esetben ki kellene állni és kimondani, hogy alkotmányjogilag gazdasági szükséghelyzet van. Ezt alaposan meg kellene indokolni, és ennek fényében alkotmányosan eljárni.
Ahogy annak az állításnak is igazolást kellene nyernie, miszerint történetileg már nincs szükség ilyen széles jogkörrel rendelkező Alkotmánybíróságra. Mert igaz ugyan, hogy az Alkotmánybíróságnak egyetlen főnöke van, az alkotmányozó hatalom, de ez így nem elegáns és nem jogállami. Nem vagyok szigorú vizsgáztató, de ha egy diákom azzal az alkotmányjogilag elfogadhatatlan érveléssel állna elő, amivel a benyújtott javaslatban találkoztam, visszaadnám az indexét.
Teljesen igazuk van azoknak a kollégáimnak, akik azt mondják, hogy az Alkotmánybíróságnak még a módosítás elfogadása esetén is maradna mozgástere. Elkezdődhet egy értelmezési állóháború, csakhogy ez jelentősen megingatná a jogbiztonságot. Az Alkotmánybíróság több határozatában is kimondta, hogy egy jogállamban az összes intézménynek együttműködően és jóhiszeműen kell gyakorolnia hatásköreit.
Az AB ominózus határozata is ebben a kompromisszumkereső szellemben íródott. A csütörtöki közleményük keményebb hangja, amelyre még nem volt példa a magyar alkotmánybíráskodás történetében, csak reakció a kormány szándékaira. Ennek ellenére azt mondom –a célt magam sem vitatva –, hogy még mindig van megoldási lehetőség, ha a kormány még egyszer, figyelmesen elolvassa az AB határozatát, a párhuzamos indokolásokat, meglátja benne a segítő szándékot és ennek megfelelően reagál.”
MAJTÉNYI LÁSZLÓ, volt adatvédelmi biztos, az ORTT korábbi elnöke: „Mélységesen felháborít az Alkotmánybíróság hatáskörének lehetséges korlátozása. Ez nem világnézeti kérdés, politikai meggyőződésétől függetlenül mindenkit, aki szereti ezt a szabad országot, felháboríthatja. Már évekkel ezelőtt – hangsúlyozva, hogy a harmadik sorszámú köztársaság elkötelezett híve vagyok – azt mondtam és írtam, hogy a Harmadik Köztársaság valószínűleg elbukott. Ez azonban nem jelent egyet a jogállam bukásával. Annak a kijelentésnek az igazságát, hogy egy ország jogállam-e, bonyolult társadalmi folyamatok szerkesztik, mégis határozottan tudjuk, hogy melyik ország jogállam és melyik nem az. Oroszország nem jogállam, Olaszország viszont jogállam, hiába tesz meg a miniszterelnöke mindent, hogy ne legyen az. Biztos, hogy ha valahol a sajtó nem szabad, ott nincs jogállam. Szerintem ma Magyarországon a sajtó, ideértve természetesen internetes részét, egészében még szabad, de az elektronikus sajtó már inkább nem az.
Az is bombabiztos kijelentés, hogy jogállamban nincs korlátlan hatalom. Ha valaki korlátlan hatalmat akar, akkor nem akar jogállamban élni. Ha valakinek sikerül szert tennie a korlátlan hatalomra, akkor a jogállamnak vége. Ma Magyarországon a korlátlan hatalom megszerzésének egyik legfőbb akadálya az Alkotmánybíróság. Ha a Fidesz terve megvalósul, az Magyarországot alkotmányos tekintetben nagyjából a földrajzi Kelet-Európába helyezi át, ami a jogállamiságot illeti. Ráadásul az, hogy az AB ne dönthessen olyan kérdésekben, melyekben a közvetlen (vagy közvetett) népakarat nem érvényesül, éktelen butaság, hiszen éppen erre van kitalálva. Ezt éles fénybe vonva mutatja meg az a fenti okoskodásból fakadó segédbutaság, amely ugyancsak kivenné az AB hatásköréből a nemzetközi szerződések felülvizsgálatát, ami par excellence alkotmánybírósági feladat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az AB okozhat még meglepetéseket. Egyrészt, speciális eseteket meghatározva, felülvizsgálhatja azt a korábbi doktrínáját, mely szerint nem vizsgál alkotmánymódosítást, hiszen ilyen alkotmánymódosítással még nem találkozott. Másrészt megvannak azok a technikák, amelyekkel az alkotmánybíróságok a hatáskörüket bővítik, ami elméletileg akár válasz lehet a hatáskörszűkítésre. Ezt tulajdonképpen mindaddig folytathatják, amíg a Fidesz le nem cseréli az egész Alkotmánybíróságot vagy többségét.
Azt az illúziót azonban, hogy lenne olyan nemzetközi intézmény, amely meg tudja akadályozni az AB hatáskörének módosítását, szeretném eloszlatni. Ezt egyedül nekünk, magyaroknak kell megoldanunk, ami nem jelenti azt, hogy nem lesznek nemzetközi következmények. Egy megtűrt státuszba kerülő országot sokféle hátrány érhet.”
Matalin Dóra| Népszabadság| 2010. október 30.
Az Alkotmánybíróság határozata, amelyben kimondta, hogy alkotmányellenes a 98 százalékos különadóról szóló törvény, kompromisszumkereső szellemben íródott. Ha a kormány még egyszer, figyelmesen elolvassa, megláthatja benne a segítő szándékot – véli Kukorelli István alkotmányjogász. A volt alkotmánybíró szerint a Fidesz lépése nem jogállami válasz, s visszatértünk az 1949-es sztálinista alkotmány koncepciójához. Majtényi László szerint az AB okozhat még meglepetéseket. Matalin Dóra kérdezte őket.
KUKORELLI ISTVÁN, volt alkotmánybíró, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal egyik idei kitüntetettje: „Az Alkotmánybíróság határozatából, amelyben kimondták, hogy alkotmányellenes a 98 százalékos különadóról szóló törvény, világosan kiderül, hogy a bírák nem a célt, csupán az eszközt vitatták.
A szakma álláspontja egyértelmű: a kérdés jogállami eszközökkel megoldható, csakhogy Lázár János javaslata nem jogállami válasz. Ezzel tulajdonképpen visszatértünk az 1949-es sztálinista alkotmány koncepciójához, amely szerint a szuverenitásból eredő összes jogot a parlament gyakorolja és nincs olyan testület, amely felülbírálhatná. Holott az AB intézményét épp azért hozták létre Európában – először 1920-ban Ausztriában –, hogy legyen bírája a hatalom gyakorlóinak. Nem véletlen, hogy azóta szinte mindenütt elterjedt, sőt az ezredfordulón valóságos reneszánszát élte ez az intézmény.
Az alkotmánybíráskodás legfőbb eleme az utólagos normakontroll, a törvények alkotmányosságának megítélése, és ha kell, a törvények megsemmisítése. Döntéseinek túlnyomó többségét ez adja. Ezt a lehetőséget elvenni a bíróságtól az intézmény ellehetetlenítésével azonos. Épp a lényegi hatásköre veszne el, miszerint ő a hatalom bírája.
Az pedig, hogy amit a nép nem tehet meg, azt az Alkotmánybíróság se tehesse, óriási demagógia és csúsztatás. Természetesen a költségvetéssel összefüggésben vannak kényszerhelyzetek, a kapkodó alkotmányozást nyilván ez is motiválja. De ebben az esetben ki kellene állni és kimondani, hogy alkotmányjogilag gazdasági szükséghelyzet van. Ezt alaposan meg kellene indokolni, és ennek fényében alkotmányosan eljárni.
Ahogy annak az állításnak is igazolást kellene nyernie, miszerint történetileg már nincs szükség ilyen széles jogkörrel rendelkező Alkotmánybíróságra. Mert igaz ugyan, hogy az Alkotmánybíróságnak egyetlen főnöke van, az alkotmányozó hatalom, de ez így nem elegáns és nem jogállami. Nem vagyok szigorú vizsgáztató, de ha egy diákom azzal az alkotmányjogilag elfogadhatatlan érveléssel állna elő, amivel a benyújtott javaslatban találkoztam, visszaadnám az indexét.
Teljesen igazuk van azoknak a kollégáimnak, akik azt mondják, hogy az Alkotmánybíróságnak még a módosítás elfogadása esetén is maradna mozgástere. Elkezdődhet egy értelmezési állóháború, csakhogy ez jelentősen megingatná a jogbiztonságot. Az Alkotmánybíróság több határozatában is kimondta, hogy egy jogállamban az összes intézménynek együttműködően és jóhiszeműen kell gyakorolnia hatásköreit.
Az AB ominózus határozata is ebben a kompromisszumkereső szellemben íródott. A csütörtöki közleményük keményebb hangja, amelyre még nem volt példa a magyar alkotmánybíráskodás történetében, csak reakció a kormány szándékaira. Ennek ellenére azt mondom –a célt magam sem vitatva –, hogy még mindig van megoldási lehetőség, ha a kormány még egyszer, figyelmesen elolvassa az AB határozatát, a párhuzamos indokolásokat, meglátja benne a segítő szándékot és ennek megfelelően reagál.”
MAJTÉNYI LÁSZLÓ, volt adatvédelmi biztos, az ORTT korábbi elnöke: „Mélységesen felháborít az Alkotmánybíróság hatáskörének lehetséges korlátozása. Ez nem világnézeti kérdés, politikai meggyőződésétől függetlenül mindenkit, aki szereti ezt a szabad országot, felháboríthatja. Már évekkel ezelőtt – hangsúlyozva, hogy a harmadik sorszámú köztársaság elkötelezett híve vagyok – azt mondtam és írtam, hogy a Harmadik Köztársaság valószínűleg elbukott. Ez azonban nem jelent egyet a jogállam bukásával. Annak a kijelentésnek az igazságát, hogy egy ország jogállam-e, bonyolult társadalmi folyamatok szerkesztik, mégis határozottan tudjuk, hogy melyik ország jogállam és melyik nem az. Oroszország nem jogállam, Olaszország viszont jogállam, hiába tesz meg a miniszterelnöke mindent, hogy ne legyen az. Biztos, hogy ha valahol a sajtó nem szabad, ott nincs jogállam. Szerintem ma Magyarországon a sajtó, ideértve természetesen internetes részét, egészében még szabad, de az elektronikus sajtó már inkább nem az.
Az is bombabiztos kijelentés, hogy jogállamban nincs korlátlan hatalom. Ha valaki korlátlan hatalmat akar, akkor nem akar jogállamban élni. Ha valakinek sikerül szert tennie a korlátlan hatalomra, akkor a jogállamnak vége. Ma Magyarországon a korlátlan hatalom megszerzésének egyik legfőbb akadálya az Alkotmánybíróság. Ha a Fidesz terve megvalósul, az Magyarországot alkotmányos tekintetben nagyjából a földrajzi Kelet-Európába helyezi át, ami a jogállamiságot illeti. Ráadásul az, hogy az AB ne dönthessen olyan kérdésekben, melyekben a közvetlen (vagy közvetett) népakarat nem érvényesül, éktelen butaság, hiszen éppen erre van kitalálva. Ezt éles fénybe vonva mutatja meg az a fenti okoskodásból fakadó segédbutaság, amely ugyancsak kivenné az AB hatásköréből a nemzetközi szerződések felülvizsgálatát, ami par excellence alkotmánybírósági feladat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az AB okozhat még meglepetéseket. Egyrészt, speciális eseteket meghatározva, felülvizsgálhatja azt a korábbi doktrínáját, mely szerint nem vizsgál alkotmánymódosítást, hiszen ilyen alkotmánymódosítással még nem találkozott. Másrészt megvannak azok a technikák, amelyekkel az alkotmánybíróságok a hatáskörüket bővítik, ami elméletileg akár válasz lehet a hatáskörszűkítésre. Ezt tulajdonképpen mindaddig folytathatják, amíg a Fidesz le nem cseréli az egész Alkotmánybíróságot vagy többségét.
Azt az illúziót azonban, hogy lenne olyan nemzetközi intézmény, amely meg tudja akadályozni az AB hatáskörének módosítását, szeretném eloszlatni. Ezt egyedül nekünk, magyaroknak kell megoldanunk, ami nem jelenti azt, hogy nem lesznek nemzetközi következmények. Egy megtűrt státuszba kerülő országot sokféle hátrány érhet.”
Matalin Dóra| Népszabadság| 2010. október 30.
Magyarországon a demokratikus intézmények teszik a maguk dolgát
2010. október 29. 20:07
Schmitt Pál szerint az Alkotmánybíróságnak joga és kötelessége volt döntését meghozni az indokolatlan végkielégítések megadóztatását célzó törvényről, az Országgyűlés ugyanakkor a választópolgárok akaratának igyekszik eleget tenni a 98 százalékos különadóról szóló jogszabállyal. A köztársasági elnök a Magyar Televízióban péntek este elmondott nyilatkozatában úgy fogalmazott, Magyarországon működnek az egymástól független demokratikus intézmények, és mindegyik teszi a maga dolgát.Az államfő azt mondta, bizakodással tölti el, hogy egy nehéz pillanatban, amikor komoly dilemma elé került az ország, mindenki azt teszi, amire a megbízatása kötelezi. Nagyon fontosnak nevezte, hogy "ne bizonytalanodjunk el a nehéz pillanatokban".
Az Alkotmánybíróság (Ab) kedden alkotmányellenesnek nyilvánította és visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a 98 százalékos különadót; ezután Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője bejelentette: kezdeményezte az alkotmány és az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítását, hogy azok a kérdések, amelyekről nem lehet népszavazást tartani, kerüljenek ki az Ab hatásköréből. A 98 százalékos különadóról szóló törvényt változatlan tartalommal terjesztette be újra a parlamentnek.
Schmitt Pál azt mondta: az Alkotmánybíróság saját törvényi keretein belül hozta meg a döntését az indokolatlan végkielégítések megadóztatását célzó törvényről, ez a testület joga és kötelessége volt. Ugyanakkor - folytatta - az Országgyűlés demokratikusan megválasztott képviselőitől sem vitathatja el senki azt a jogot, hogy éljenek a választóktól kapott felhatalmazással, és mandátumukat a választók akaratának érvényesítésére használják. Ez nem csak joga, hanem kötelessége is a választott képviselőknek - fűzte hozzá.
Az államfő úgy látja, hogy a parlamenti képviselők az említett törvénnyel kapcsolatban, a választópolgárok akaratának igyekeznek eleget tenni. Mindez azt jelenti - emelte ki -, hogy "Magyarországon működik a demokrácia, működnek az egymástól független demokratikus intézmények, és mindegyik teszi a maga dolgát".
Felhívta a figyelmet arra, ha el akarjuk érni közös célunkat, "nem érdemes az új szabályokat a régi szabályok tükrében nézni". Az új szabályokat a közös cél tükrében kell nézni, mindig azt a kérdést érdemes feltenni, hogy a közös cél felé segítenek-e, vagy sem.
Schmitt Pál szerint "mindannyiunk számára fontos tanulság ebben az esetben is, hogy a régi szabályok nehezítik az előrejutást". Ezért bízik abban - zárta nyilatkozatát az államfő -, hogy az új alkotmányban feloldhatók lesznek az új célok és a régi szabályok közötti ellentmondások.
Az MSZP és az LMP frakcióvezetője szerdán jelentette be, hogy közösen fordulnak Schmitt Pálhoz a Fidesz legújabb alkotmánymódosítási javaslata miatt; mint Schiffer András és Mesterházy Attila elmondta, nyílt levélben azt kérik az államfőtől, "vesse latba tekintélyét és emelje fel szavát a jogállamiságot ért támadások ellen".
MTI
Schmitt Pál szerint az Alkotmánybíróságnak joga és kötelessége volt döntését meghozni az indokolatlan végkielégítések megadóztatását célzó törvényről, az Országgyűlés ugyanakkor a választópolgárok akaratának igyekszik eleget tenni a 98 százalékos különadóról szóló jogszabállyal. A köztársasági elnök a Magyar Televízióban péntek este elmondott nyilatkozatában úgy fogalmazott, Magyarországon működnek az egymástól független demokratikus intézmények, és mindegyik teszi a maga dolgát.Az államfő azt mondta, bizakodással tölti el, hogy egy nehéz pillanatban, amikor komoly dilemma elé került az ország, mindenki azt teszi, amire a megbízatása kötelezi. Nagyon fontosnak nevezte, hogy "ne bizonytalanodjunk el a nehéz pillanatokban".
Az Alkotmánybíróság (Ab) kedden alkotmányellenesnek nyilvánította és visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a 98 százalékos különadót; ezután Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője bejelentette: kezdeményezte az alkotmány és az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítását, hogy azok a kérdések, amelyekről nem lehet népszavazást tartani, kerüljenek ki az Ab hatásköréből. A 98 százalékos különadóról szóló törvényt változatlan tartalommal terjesztette be újra a parlamentnek.
Schmitt Pál azt mondta: az Alkotmánybíróság saját törvényi keretein belül hozta meg a döntését az indokolatlan végkielégítések megadóztatását célzó törvényről, ez a testület joga és kötelessége volt. Ugyanakkor - folytatta - az Országgyűlés demokratikusan megválasztott képviselőitől sem vitathatja el senki azt a jogot, hogy éljenek a választóktól kapott felhatalmazással, és mandátumukat a választók akaratának érvényesítésére használják. Ez nem csak joga, hanem kötelessége is a választott képviselőknek - fűzte hozzá.
Az államfő úgy látja, hogy a parlamenti képviselők az említett törvénnyel kapcsolatban, a választópolgárok akaratának igyekeznek eleget tenni. Mindez azt jelenti - emelte ki -, hogy "Magyarországon működik a demokrácia, működnek az egymástól független demokratikus intézmények, és mindegyik teszi a maga dolgát".
Felhívta a figyelmet arra, ha el akarjuk érni közös célunkat, "nem érdemes az új szabályokat a régi szabályok tükrében nézni". Az új szabályokat a közös cél tükrében kell nézni, mindig azt a kérdést érdemes feltenni, hogy a közös cél felé segítenek-e, vagy sem.
Schmitt Pál szerint "mindannyiunk számára fontos tanulság ebben az esetben is, hogy a régi szabályok nehezítik az előrejutást". Ezért bízik abban - zárta nyilatkozatát az államfő -, hogy az új alkotmányban feloldhatók lesznek az új célok és a régi szabályok közötti ellentmondások.
Az MSZP és az LMP frakcióvezetője szerdán jelentette be, hogy közösen fordulnak Schmitt Pálhoz a Fidesz legújabb alkotmánymódosítási javaslata miatt; mint Schiffer András és Mesterházy Attila elmondta, nyílt levélben azt kérik az államfőtől, "vesse latba tekintélyét és emelje fel szavát a jogállamiságot ért támadások ellen".
MTI
2010. október 27., szerda
Orbán számolt az AB-regulázás hatásaival
* spirk
Index.hu
2010. október 27., szerda 13:11
Nagy végkielégítés-ügyi PR kampánnyal igyekszik majd elsimítani az Alkotmánybíróság jogköreinek megnyirbálásával kiváltott politikai hullámokat a Fidesz. A kormánypárt már a keddi alkotmánymódosítási javaslat bejelentés előtt kialakította stratégiáját arra, hogy a 98 százalékos különadó elmeszelését követő retorzióval komoly muníciót ad az ellenzék kezébe.
Nem érte váratlanul a Fidesz vezetését, hogy az Alkotmánybíróság jogköreinek szűkítését kezdeményező javaslatuk óriási felzúdulást [1] okozott az ellenzéki pártok és a jogállamiság kérdéseivel foglalkozó szakértők köreiben.
Az Index információi szerint az Orbán Viktor vezetésével megalkotott stratégia eleve kalkulált azzal, hogy a 98 százalékos különadó alkotmányellenességét kimondó AB-határozatra adott válasznak erősen negatív sajtója lesz, és a következmények kezelésére is felkészültek. (Nemcsak a baloldalon háborodtak fel, szokatlan módon a mai Magyar Nemzet is bírálta [2] a Fideszt.)
A miniszterelnök és a pártvezetők szűkebb köre már egy nappal a bejelentés előtt, hétfőn ismerte a testület döntésének tartalmát, így Lázár János frakcióvezető még aznap kész ellentervvel állhatott a Fidesz frakcióelnökségi ülés résztvevői elé. Lázár a Moldovában tartózkodó Orbán személyes döntéseként prezentálta, hogy kedden az első alkotmányossági bukta sima elkönyvelése helyett erődemonstráció lesz a párt következő lépése.
hirdetés
A Fideszben sokan már a kormányváltás demonstratív döntései közé sorolható 98 százalékos különadóról szóló biztosak törvény elfogadásakor biztosak voltak abban, hogy az nem állja ki az alkotmányossági próbát, de a miniszterelnök stratégiáját nem vitatta senki.
A miniszterelnök kitartott amellett, hogy az előző kormányok idején megalkotott szabályok, és létrehozott szerződések alapján a közszférában kifizetett végkielégítések elvonása fontos döntés volt. Így a különadóról szóló törvényt az AB megsemmisítése ellenére is meg kell tartani, ami csak akkor lehetséges, ha a testület jogköreinek megvonása után változatlan formában újra benyújtják a parlamentnek.
Ezt a folyamatot, amíg a parlamenten átviszik az AB-re vonatkozó szabályok módosítását, a párt erős végkielégítés elleni kampánnyal kíséri majd. Úgy tudjuk, hogy a következő két hétben újra előkerülnek majd a kiemelkedően magas kifizetések nevekkel, összegekkel együtt. A párt azt reméli, hogy a közönség nagyobb része ezekre az ügyekre érzékenyebb lesz, mint az AB jövőjét féltő ellenzéki megnyilvánulásokra.
Index.hu
2010. október 27., szerda 13:11
Nagy végkielégítés-ügyi PR kampánnyal igyekszik majd elsimítani az Alkotmánybíróság jogköreinek megnyirbálásával kiváltott politikai hullámokat a Fidesz. A kormánypárt már a keddi alkotmánymódosítási javaslat bejelentés előtt kialakította stratégiáját arra, hogy a 98 százalékos különadó elmeszelését követő retorzióval komoly muníciót ad az ellenzék kezébe.
Nem érte váratlanul a Fidesz vezetését, hogy az Alkotmánybíróság jogköreinek szűkítését kezdeményező javaslatuk óriási felzúdulást [1] okozott az ellenzéki pártok és a jogállamiság kérdéseivel foglalkozó szakértők köreiben.
Az Index információi szerint az Orbán Viktor vezetésével megalkotott stratégia eleve kalkulált azzal, hogy a 98 százalékos különadó alkotmányellenességét kimondó AB-határozatra adott válasznak erősen negatív sajtója lesz, és a következmények kezelésére is felkészültek. (Nemcsak a baloldalon háborodtak fel, szokatlan módon a mai Magyar Nemzet is bírálta [2] a Fideszt.)
A miniszterelnök és a pártvezetők szűkebb köre már egy nappal a bejelentés előtt, hétfőn ismerte a testület döntésének tartalmát, így Lázár János frakcióvezető még aznap kész ellentervvel állhatott a Fidesz frakcióelnökségi ülés résztvevői elé. Lázár a Moldovában tartózkodó Orbán személyes döntéseként prezentálta, hogy kedden az első alkotmányossági bukta sima elkönyvelése helyett erődemonstráció lesz a párt következő lépése.
hirdetés
A Fideszben sokan már a kormányváltás demonstratív döntései közé sorolható 98 százalékos különadóról szóló biztosak törvény elfogadásakor biztosak voltak abban, hogy az nem állja ki az alkotmányossági próbát, de a miniszterelnök stratégiáját nem vitatta senki.
A miniszterelnök kitartott amellett, hogy az előző kormányok idején megalkotott szabályok, és létrehozott szerződések alapján a közszférában kifizetett végkielégítések elvonása fontos döntés volt. Így a különadóról szóló törvényt az AB megsemmisítése ellenére is meg kell tartani, ami csak akkor lehetséges, ha a testület jogköreinek megvonása után változatlan formában újra benyújtják a parlamentnek.
Ezt a folyamatot, amíg a parlamenten átviszik az AB-re vonatkozó szabályok módosítását, a párt erős végkielégítés elleni kampánnyal kíséri majd. Úgy tudjuk, hogy a következő két hétben újra előkerülnek majd a kiemelkedően magas kifizetések nevekkel, összegekkel együtt. A párt azt reméli, hogy a közönség nagyobb része ezekre az ügyekre érzékenyebb lesz, mint az AB jövőjét féltő ellenzéki megnyilvánulásokra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)