Zolnay Vilmos: A művészetek eredete (Pokoljárás)(Magvető, 592 old.)

 Varga Domokos: Az újra megjárt pokol

... Az ember — ember. Számára más, „merőben más feláldozni valakit, és megint más meggyilkolni. Gyilkolni bűn, az áldozatbemutatás azonban szent cselekedet... Akkor is, ha — mint kezdetben minden bizonnyal és a későbbi időkben is számos kultuszban — magát az öreget, az atyát, a főnököt, a királyt ölik meg, és nem valamiféle helyettesét, jelképét. A kultikus ölés nem attól kultikus, hogy ki vagy mi játssza az áldozat szerepét, benne — ember, állat vagy kenyér —, hanem hogy szertartásos, hogy ősi, szentnek, megváltoztathatatlannak tartott előírások szerint megy végbe. És hogy értelmét önmagában hordozza.” (...) 

Ezúttal kereken kimondja ezt, másutt csak jelzi, de száz és száz helyen, a múlt évezredek sokkal kevesebb szálat szaggattak szét, mint gondolnánk. Formakincsünk, szokásaink szüntelen módosulása sem volt elég ahhoz, hogy mindent megváltoztasson, hogy minden folyamatosságot megszüntessen az ősidők és a mai világ emberei között.

Élet és Irodalom, 1983. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1983. október 21., 42. szám, 10. oldal