Polt Péter megszólalt a Sulyok-ügyről, és kiállt az alkotmánybírák mellett

 Sereg András

Az Alkotmánybíróság elnöke szerint nem sérti vagy veszélyezteti az alkotmányos rendet, ha az államfő az Alaptörvény értelmezésére indítvánnyal él, de az sem, ha ilyen ügyben eljár az Alkotmánybíróság. Polt Péter a testület honlapján megjelent véleményében nem tartja az adott indítványra vonatkozó alkotmánybírói döntésnek, ha valaki kizárási okot jelent be, mert a bírák egy indítványról végzéssel vagy határozattal foglalnak állást. Az Alkotmánybíróság elnöke, akit Magyar Péter már többször is távozásra szólított fel, rövid írásában hangsúlyozza, hogy az alkotmánybírák sem politikai, sem jogi értelemben nem vonhatók felelősségre az eljárásuk során hozott döntésükért vagy kifejtett véleményükért.

Szombat délután került fel az Alkotmánybíróság honlapjára a testület elnökének, Polt Péternek a Személyes vélemény az alkotmánybírósági eljárás néhány kérdéséről című rövid írása, amelyben reagál a Sulyok Tamás köztársasági elnök alkotmánybírósági beadványa körül kialakult vitára. A négy pontba szedett nyilatkozatban megvédi az államfőnek az Alaptörvény értelmezésére irányuló indítványozási jogát, valamint a testületnek ugyanezzel kapcsolatos eljárását, ugyanakkor nem tartja az adott indítványra vonatkozó alkotmánybírói döntésnek a kizártság bejelentését, és ismételten kiáll amellett, hogy az alkotmánybírók nem vonhatók felelősségre az eljárásuk során hozott döntésükért vagy véleményükért.

Polt Péter véleménye:

Amennyiben a köztársasági elnök vagy más jogosult Alaptörvény-értelmezési indítvánnyal él, az nem sérti vagy veszélyezteti az alkotmányos rendet.

Amennyiben az Alaptörvény értelmezésére irányuló indítvány ügyében eljár az Alkotmánybíróság, az nem sérti vagy veszélyezteti az alkotmányos rendet, hanem az az alkotmányos párbeszéd része.

Az alkotmánybírók egyesbíróként, tanácsban vagy teljes ülésen végzéssel vagy határozattal foglalnak állást egy indítványról. A személyes érintettség miatti kizártság bejelentése nem minősül ilyen döntésnek.

A bírói függetlenség elve alapján az alkotmánybírók sem politikai, sem jogi értelemben nem vonhatók felelősségre, sem akkor, sem később az eljárásuk során hozott döntésük vagy kifejtett véleményük miatt.

Először június 11-én élt az elnök azzal a lehetőséggel, hogy a testület honlapján, az Alkotmánybírói vélemények menüpont alatt fejtette ki álláspontját. A bírói és alkotmánybírói elmozdíthatatlanság mint a bírói függetlenség garanciája Európában című tanulmányában egyértelműen a miniszterelnök távozásra történő felszólításaira reagált. Mint ismeretes, Magyar Péter eredetileg május 31-ig adott időt több közjogi méltóságnak, köztük az Alkotmánybíróság elnökének és több más állami tisztségviselőnek, hogy távozzon hivatalából. A miniszterelnök péntek esti videójában is úgy fogalmazott, hogy az alkotmánybírák pénteki döntésükkel kimondták, hogy Sulyok Tamás köztársasági elnöknek és Polt Péternek távoznia kell.

A Sulyok-beadvány története dióhéjban

Sulyok Tamás június 11-én jelentette be, hogy indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz az Alaptörvény alkotmányos funkcióját, elfogadását és módosítását szabályozó rendelkezések értelmezésére, miután Magyar Péter bejelentette, hogy az államfő elmozdítása érdekében nem személyre szabott jogalkotással módosítani fogják az Alaptörvényt.

Az Alkotmánybíróság péntek délután tudatta: hét alkotmánybíró az ügy tárgyával összefüggő személyes és közvetlen érintettségére hivatkozással kizárási okot jelentett be. A teljes ülés így nem határozatképes, ezért Polt Péter, a testület elnöke levette az ügyet a napirendről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése akkor határozatképes, ha azon a hivatalban lévő alkotmánybírák legalább kétharmada jelen van. Ez tíz főt jelent.

A Fidesz szombat délelőtti közleményében azt állította, hogy Szabó Marcel alkotmánybíró és Magyar Péter sógora, Melléthei-Barna Márton tiszás képviselő titkos megállapodást kötöttek, amelynek értelmében azok az alkotmánybírók, akik nem engedik napirendre a köztársasági elnök Alaptörvény-értelmezési beadványát, a posztjukon maradhatnak.

A Tisza Párt cáfolta, hogy történt volna ilyen egyeztetés.

Melléthei-Barna Márton újabb Fidesz-abszurdnak nevezte az ellenzéki párt állítását. A kormánypárti képviselő közölte: sem ő, sem a kormány, sem a frakció nem kötött semmilyen háttér-megállapodást, és szerinte azok az alkotmánybírók, akik nem vettek részt az eljárásban, szakmai alapon döntöttek.

https://index.hu/belfold/2026/06/20/polt-peter-alkotmanybirosag-nyilatkozat-sulyok-tamas-biroi-fuggetlenseg/

Sulyok a Politicónak: Magyar még Orbánnál is szemtelenebbül él vissza hatalmas parlamenti többségével, én védem meg a demokratikus normákat

Szily László 

Sulyok Tamás végképp beleállt és az uniós ügyekben meghatározó hírforrásnak számító Politicónak adott interjúban üzent nyíltan hadat a Tisza-kormánynak, azon fogadkozva, hogy nem hagyja eltávolítani magát. Sulyok üzenetének lényege, hogy harcolni fog, hogy elnök maradhasson, amihez minden jogi lehetőséget igénybe vesz. De emellett ellentámadásba is lendült, azzal vádolva Magyar Péter miniszterelnököt, hogy a Tisza vezetője az állami intézmények elfoglalására tör, hogy még nagyobb hatalmat koncentrálhasson a kezében, mint Orbán Viktor.

Sulyok szerint azzal, hogy Magyar megpróbálja eltávolítani őt és az Orbán-korszak más kinevezett vezetőit,az új miniszterelnök még Orbánnál is szemtelenebbül él vissza hatalmas parlamenti többségével.Sulyok arról beszélt a lapnak, hogy pont emiatt kötelessége hivatalban maradni, hogy ezzel védhesse a demokratikus normákat valamint a hatalmi ágak szétválasztásának elvét.

„Semmiféle többség nem adhat felhatalmazást a jogállam és az európai értékek semmibevételére” - mondta Orbán leghűbb kiszolgálója, aki korábban sohasem állt fel a jogállamiság védelmében. Majd arról beszélt a Sándor-palotában adott interjúban, hogy a Tisza szerinte 16 hét alatt nagyobb hatalomkoncentrációt akar elérni mint a Fidesz 16 év alatt

A tiszás Hajdu Márton képviselő, a parlament külügyi bizottságának elnöke azt mondta a Politicónak, hogy többféle módszert fontolgatnak Sulyok és társai eltávolítására, de részleteket nem említett.

„Az Orbán-rezsim rettenetes bűnöket követett el a magyarok ellen: korrupció, a nemzeti érdekek elárulása Oroszországnak, a kapcsolatok lerombolása hagyományos szövetségeseinkkel” – mondta Hajdu. „Ezek az emberek voltak azok, akik megállíthatták volna, korlátozhatták volna a cselekvőépességét, esetleg kicsit lelassíthatták volna. De nemhogy nem ezt tették meg, hanem lelkesen szolgálták őt, mert ezek az emberek – ahogy mi hívjuk őket – Orbán bábjai.”

Sulyok konkrét vádjaira reagálva Hajdu így fogalmazott:

„Sulyok egyszer sem szólalt fel a fékek és ellesúlyok védelmében, amikor Orbán lebontotta azokat és sosem védte meg azokat, akiket a hatalom célba vett. Most, hogy felkérdezték, azt akarja elhitetni, hogy az egyhónapos Tisza-kormány veszélyesebb, mint a 16 éven át uralkodó Orbán. Ez mennyire hihető?”

https://444.hu/2026/06/20/sulyok-a-politiconak-magyar-meg-orbannal-is-szemtelenebbul-el-vissza-hatalmas-parlamenti-tobbsegevel-en-vedem-meg-a-demokratikus-normakat

Hét alkotmánybíró érintettségre hivatkozva kizáratta magát az ügyből, hogy ne tárgyalhassa Sulyok beadványát az Alkotmánybíróság

 

Windisch Judit

POLITIKA 2026. június 19. 14:26

Megosztás

Ajándékozás

Komoly feszültséget okozott az Alkotmánybíróságon belül Sulyok Tamás beadványa, amivel a köztársasági elnök lényegében a saját pozícióját mentené. Az alkotmánybírók többsége amellett érvelt, hogy a beadványt nem lehet érdemben tárgyalni, volt, aki szerint napirendre sem lehet venni az ügyet. Ezzel Polt Péter alkotmánybírósági elnök és még két alkotmánybíró nem értett egyet.

Az egész vita követhető az Alkotmánybíróság belső rendszerében – az úgynevezett belső közzétételi fórumon -, amit a bíróságon dolgozók is látnak. Az általunk megismert dokumentumok alapján az ügyben nem mindenki nyilvánult meg, így nem mindenki álláspontja ismert. A neveket – két kivétellel – forrásvédelmi okok miatt nem közöljük.

Sulyok Tamás június 11-én, múlt csütörtökön fordult egy beadvánnyal az Alkotmánybírósághoz, amit Polt Péter nagyon gyorsan kiszignált: másnap az már az új ügyek listájának élén szerepelt. Azóta is ott van, új ügybe azóta nem kezdtek.

Fotó: Németh Dániel/444

Egy névtelenséget kérő forrásunk elmondása szerint hétfőn kiderült, hogy Polt sürgősségi tárgyalást tűz ki. Ennek csütörtök délutánra meg is lett az időpontja: a testület teljes ülésének jövő hétfői napirendjén szerepel Sulyok beadványa, egyetlen napirendi pontként.

A terv azonban meghiúsult: információink szerint hét alkotmánybíró péntek délelőtt írásban kizáratta magát az ügyből arra hivatkozva, érintettnek érzik magukat. Forrásunk értelmezése szerint itt arra gondolhatnak többen, hogy a majdani átalakítás az AB-re is vonatkozhat, így etikátlannak tarthatják, hogy elővágással megpróbáljanak a kérdésről dönteni.

Ezzel pedig lehetetlenné tették, hogy azt a beadványt valaha is tárgyalja a testület – mondta forrásunk.

Az Alkotmánybíróságról szóló törvény értelémben ugyanis a teljes ülés akkor határozatképes, ha azon legalább az Alkotmánybíróság hivatalban lévő tagjainak kétharmada – 10 tag - jelen van. A 15-ből 6 tag „kilépésével” viszont már nincs meg a hivatalban lévők kétharmada.

A kizárást nem magyarázza túl a törvény, annyit ír, „az indítvány elbírálásában nem vehet részt az Alkotmánybíróság azon tagja, akitől az ügy tárgyával összefüggő személyes és közvetlen érintettsége folytán az ügyben pártatlan, tárgyilagos, elfogulatlan döntés nem várható”, és hogy a bírónak haladéktalanul jeleznie kell az elnöknek, ha vele szemben kizárási ok áll fenn. Indoklást nem ír elő a jogszabály, és az sem szerepel benne, hogy ezt a nyilatkozatot vissza lehet vonni.

Forrásunk magyarázata szerint utóbbit nem is lehet megtenni, vagyis Sulyok Tamás beadványával kapcsolatban innentől nem lehet olyan teljes ülést összehívni, ahol jelen lenne minimum 10 bíró. Az önkizárást az elnök sem bírálhatja felül, és a törvény szövege alapján azt sem mondhatja, hogy ez a hét ember akkor nem számít, majd a jelenlévők döntenek.

Ahogy kezdődött

Az, hogy a hét bíró kizáratta önmagát, nem a semmiből jött, napok óta tartó folyamat eredménye. A belső rendszeren folyó vita alapján az egész onnan indult, hogy Szabó Marcel alkotmánybíró – aki korábban egy ülésen lemondásra szólította fel Polt Pétert – közzétett egy feljegyzést, amiben amellett érvel, hogy Sulyok beadványát napirendre sem lehet venni. Őt azért nevezzük meg a cikkben, mert az ő feljegyzésére születtek reakciók.

Szabó Marcel az általunk megismert feljegyzésben azzal érvelt, hogy Sulyok beadványa érdemi elbírálásra alkalmatlan, mert nem felel meg az alkotmányos követelményeknek – vagyis nem jelöl meg konkrét alkotmányjogi problémát, és egy be nem nyújtott normaszövegről szól. Ráadásul szerinte az indítvány nem az Alaptörvény értelmezését kéri, hanem egy új alkotmányjogi hatáskör megteremtését célozza, hiszen a testület maga dönthetné el, hogy valami Alkotmánymódosítás-e, vagy sem, illetve konkrét személyt céloz-e, vagy sem. Emellett szerinte Sulyok meg akarja kerülni azt az alaptörvényi rendelkezést, ami a tartalmi felülvizsgálat tilalmát rögzíti. (A Fidesz 2013-ban írta bele az Alaptörvénybe, hogy csak eljárási hiba esetén lehet megsemmisíteni egy módosítást, más mozgásteret sem az elnöknek, sem az Alkotmánybíróságnak nem hagyott.)

Szabó szerint a három felsorolt indok bármelyike önmagban is megalapozza, hogy az indítványt érdemi vizsgálat nélkül visszautasítsák. Felhozott még egy szempontot, a politikai semlegesség kérdését. Szerinte ha érdemben tárgyalnák a beadványt, az rendkívüli súlyú intézményi kockázatot hordozna magában, belépnének a „politikai erőtérbe”, az új szerepfelfogás pedig „olyan vörös vonal, amit az AB semmilyen körülmények között nem léphet át”, és utal arra, hogy ez egy politikailag előkészített, jövőbeli konfliktus.

Szabó Marcel feljegyzéséhez a belső nyilvánosságban megjelent dokumentumok alapján csatlakozott 6 alkotmánybíró, és egy további bíró kategorikusan kizárta, hogy a beadványt érdemben tárgyalni lehessen, utóbbi forrásunk szerint csak a visszautasítást tudja elképzelni. További egy bíró pedig úgy fogalmazott, hogy Szabó feljegyzésének nagy részével egyetért, arról tárgyalni kell.

Megjelentek az ellenvélemények is, a leghosszabban az Alkotmánybíróság elnöke, Polt Péter érvelt amellett, hogy igenis lehet tárgyalni Sulyok beadványát, Szabó érvei nem állnak meg, nincs szó új hatáskörről, és az Alkotmánybíróság gyakorlatától sem idegen egy ilyen vizsgálat, és állást foglalhat a testület, hogy valami Alaptörvény-módosítás-e, vagy sem.

Forrásunk szerint még két alkotmánybíró érvelt amellett a belső rendszerben megjelent dokumentum szerint, hogy lehet tárgyalni a beadványt, egyikük arról is írt, szerinte ugyan a testület semmisíthet meg alaptörvényi rendelkezést, de jelezheti aggályait az alkotmányozó hatalomnak.

Támogató tervezet készült

Miközben zajlott ez a vita, elkészült a Sulyok indítványával kapcsolatban írt tervezet is, ami tudomásunk szerint mindenben Sulyok Tamásnak adna igazat. Ezt az az alkotmánybíró írta, akire Polt kiszignálta az ügyet.

A tervezet szerint

• az Alkotmánybíróság hatásköre kiterjed arra, hogy egy módosítás – függetlenül az országgyűlés minősítésétől – Alaptörvény-módosításnak tekinthető-e,
• Alaptörvényt nem lehet úgy módosítani, hogy annak elsődleges funkciója valamely konkrét személyre, illetve jogi helyzetre szabott, közvetlen, egyedi joghatás kiváltása,
• az Alaptörvény egyik passzusából következik, hogy formailag nem lehetnek benne ilyen rendelkezések,
• mindezek következtében pedig egy ilyen módosítás az eljárási követelmények megsértésének minősül.

Lefordítva, az Alkotmánybíróság megteremti a jogi lehetőséget arra, hogy Sulyok Tamás – és más közjogi vezető – elmozdítását meg lehessen gátolni.

A szabályok értelmében az alkotmánybírók számára ez a tervezet a kiindulópont, erről lehet vitázni, és ezt csak leszavazni tudják, átíratni nem, esetleg ellenvéleményt fogalmazhatnak meg. Forrásunk szerint az önmagukat kizárató alkotmánybírók ebbe a „huzavonába” nem akartak belemenni, és egyáltalán nem akarták a nevüket adni az egészhez, ezért „iktatták ki” az ügyet.

Az Alkotmánybíróság sajtóosztálya megkeresésünkre a cikk megjelenése után közölte, miután a teljes ülés nem határozatképes, Polt Péter levette a napirendről az ügyet.

https://444.hu/2026/06/19/het-alkotmanybiro-erintettsegre-hivatkozva-kizaratta-magat-az-ugybol-hogy-ne-targyalhassa-sulyok-beadvanyat-az-alkotmanybirosag

 

A Tisza jogi szakértője Sulyok ügyéről: Egy érdemi határozat világossá tenné, hogy az államfő összejátszik az Alkotmánybírósággal

 Melléthei-Barna Márton szerint Sulyok Tamás értelmezési indítványát „példátlan sebességgel” vette napirendre a testület.

Soha olyan gyorsan nem került még az Alkotmánybíróság napirendjére egy Alaptörvény-értelmezési indítvány, mint most Sulyok Tamásé – írta Melléthei-Barna Márton, a Tisza Párt országgyűlési képviselője és jogi szakértője a közösségi oldalán.

A köztársasági elnök múlt csütörtökön fordult az egykor általa vezetett Alkotmánybírósághoz, miután Magyar Péter miniszterelnök május végén bejelentette, módosítják az Alaptörvényt annak érdekében, hogy eltávolítsák pozíciójából az államfőt. Sulyok azt kérte a testülettől, hogy tisztázzák, az ilyen egyedi jellegű aktusok beleférnek-e az Alaptörvény-módosítás kereteibe.

Melléthei-Barna szerint „példátlan sebességre” vall, hogy egy héttel az értelmezési indítvány megérkezése után megjelent az Alkotmánybíróság honlapján, hogy hétfőn tárgyalni fogják a határozat tervezetét.

Remélhetőleg ez annak szól, hogy az Alkotmánybíróság gyorsan átlátta: nincs hatásköre az ügyre, és ezért visszautasítja az indítványt. Egy érdemi, pláne az indítvány által sugallt választ adó határozat napnál világosabbá tenné, hogy a köztársasági elnök összejátszik az Alkotmánybírósággal az alkotmányozó hatalom akadályozása érdekében

– kommentálta a történteket a Tisza jogi szakértője.

Végül megjegyezte, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény-módosítás tartalmát nem vizsgálhatja, és „ennek belátására még jogásznak sem kell lenni”. Ennek alátámasztására idézte a hatályos Alaptörvény 24. cikkének (5) bekezdését, amely így szól:

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül.

https://hvg.hu/itthon/20260619_mellethei-barna-marton-sulyok-tamas-koztarsasagi-elnok-elmozditas-alkotmanybirosag

Dr. Polt Péter: A bírói és alkotmánybírói elmozdíthatatlanság mint a bírói függetlenség garanciája Európában

összefoglaló: 

https://index.hu/belfold/2026/06/11/polt-peter-alkotmanybirosag-tanulmany-biroi-fuggetlenseg-magyar-peter-felszolitas-eltavolitas/

 1 Prof. Dr. Polt Péter: A bírói és alkotmánybírói elmozdíthatatlanság mint a bírói függetlenség garanciája Európában A bírói és alkotmánybírói függetlenség nem csupán a bíróságok és alkotmánybíróságok működését érintő kérdés, hanem a jogállamiság, a hatalommegosztás és az alapjogvédelem egyik alapvető feltétele. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata, az Európai Unió Bíróságának esetjoga, valamint a Velencei Bizottság állásfoglalásai az elmúlt években egyre koherensebb európai standardrendszert alakítottak ki e garanciák védelmére. E standardok közös kiindulópontja, hogy a bírói vagy alkotmánybírói mandátum stabilitása nem az érintett tisztségviselők személyes jogosultsága, hanem a függetlenség egyik legfontosabb intézményi garanciája. Az európai fórumok következetesen abból indulnak ki, hogy a bírói és alkotmánybírói döntéshozatal tartalma nem szolgálhat politikai felelősségre vonás vagy mandátummegszüntetés alapjául, és a függetlenség garanciái nem kerülhetők meg pusztán azáltal, hogy egy beavatkozás alkotmányos vagy más magas szintű jogforrási formában jelenik meg. Az alábbiak az európai bírói függetlenségi standardok fejlődésének legfontosabb elemeit tekintik át, különös figyelemmel a mandátumbiztonságra, az intézményi reformok korlátaira, az alkotmánybíróságok összetételére és az alkotmánybíráskodás szerepére. Az áttekintett gyakorlat alapján a bírói és alkotmánybírói függetlenség védelme a demokratikus alkotmányos rend működésének és a hatékony alapjogvédelemnek egyaránt alapvető intézményi feltétele.

 I. Bevezetés A hatalommegosztás és a bírói függetlenség a modern európai alkotmányosság alapvető szervezőelvei. Az elmúlt másfél évtized európai jogfejlődése e garanciák jelentőségét tovább erősítette. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlata, az Európai Unió Bíróságának (EuB) bírói függetlenségi esetjoga, valamint a Velencei Bizottság és más európai intézmények dokumentumai egyre részletesebb standardrendszert alakítottak ki a bírói és alkotmánybírói függetlenség védelmére. E standardok közös kiindulópontja, hogy a bírói függetlenség nem kizárólag az igazságszolgáltatás belső szervezeti kérdése, hanem a jogállamiság, a hatalommegosztás és az alapjogvédelem működésének egyik alapvető feltétele. Az európai standardok több, egymást kiegészítő forrásból épülnek fel. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikke a független és pártatlan bírósághoz való jogot, 10. cikke pedig a véleménynyilvánítás szabadságát védi, amelynek védelmét a strasbourgi gyakorlat a bírák szakmai megszólalásaira is kiterjesztette. Az Európai Unió joga ezzel párhuzamosan a jogállamiság elvén, az EUSZ 19. cikkében rögzített hatékony bírói jogvédelem követelményén, valamint az Alapjogi Charta 47. cikkén keresztül biztosít védelmet a bírói függetlenség számára. E normatív keretet az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlásai és a Velencei Bizottság állásfoglalásai egészítik ki. A strasbourgi és luxemburgi esetjog fejlődése kezdetben elsősorban az egyes bírákat érintő jogsérelmekre összpontosított. Az utóbbi években azonban egyre hangsúlyosabbá vált az 2 intézményi megközelítés: a bírói függetlenség védelme fokozatosan túllépett az egyedi jogsérelmek vizsgálatán, és a bírói intézményrendszer egészének védelmére terjedt ki. Ezzel párhuzamosan a Velencei Bizottság is egyre részletesebb mércéket dolgozott ki; a Jogállami Ellenőrzőlista frissített változata már a fékek és ellensúlyok rendszerét, valamint az alkotmányos felülvizsgálatot is a jogállamiság alapvető intézményi garanciái közé sorolja. Bár e források eltérő jogi természetűek és eltérő kötelező erővel rendelkeznek, a bírói és alkotmánybírói függetlenség védelme terén közös irányba mutatnak, és egyre koherensebb európai standardrendszert alkotnak. Az alábbiak e fejlődési folyamat legfontosabb elemeit tekintik át, különös figyelemmel a mandátumbiztonságra, a bírói döntéshozatal politikai értékelésének tilalmára, a személyre szabott reformok problémájára, az alkotmánybíróságok összetételének garanciáira, valamint az alkotmánybíráskodás hatalommegosztásban betöltött szerepére. Az áttekintett gyakorlat egy része rendes bírósági bírák ügyeiben született. A bírói és az alkotmánybírói mandátum védelme azonban az európai joggyakorlatban nem válik el élesen egymástól: az EJEB, az EuB és a Velencei Bizottság gyakorlata egyaránt arra utal, hogy a bírói függetlenséget biztosító garanciák alapvető logikája az alkotmánybírák függetlenségére és mandátumbiztonságára is irányadó. Az alkotmánybíráskodásnak a politikai hatalom feletti kontrollban, az alkotmányos rend védelmében és az alapjogok érvényesülésének biztosításában betöltött szerepe miatt e garanciák az alkotmánybírák esetében nem gyengébbek, hanem még fokozottabb jelentőséggel bírnak. 

II. A mandátumbiztonság mint a bírói és alkotmánybírói függetlenség garanciája A mandátumbiztonság jelentőségét az EJEB, az EuB és a Velencei Bizottság több ügyben és dokumentumban következetesen hangsúlyozta. Az elmúlt évtizedben kialakult ítélkezési gyakorlat és véleményi anyag egységes kiindulópontból indul ki: a bírói vagy alkotmánybírói mandátum stabilitása nem az érintett személy személyes jogosultsága, hanem a függetlenség egyik legfontosabb intézményi garanciája. Célja, hogy a döntéseket ne a leváltástól való félelem, hanem kizárólag a jog tartalma határozza meg. E fejlődési folyamat egyik fontos mérföldköve a Baka kontra Magyarország ügyben hozott ítélet volt. Az ügy középpontjában a Legfelsőbb Bíróság elnökének mandátuma lejárta előtti megszüntetése állt, amelyet az EJEB nem pusztán egyéni jogsérelemként, hanem a bírói függetlenséget érintő intézményi kérdésként vizsgált. Az ügyben a Bíróság nemcsak az érintett személy jogorvoslati lehetőségének hiányát értékelte, hanem azt is, hogy a mandátum idő előtti megszüntetése milyen következményekkel járhat a bírói függetlenség egészére nézve. A Bíróság megállapítása szerint az ilyen intézkedés dermesztő hatással járhat: eltántoríthatja a bírákat attól, hogy a bírói függetlenséget vagy az igazságszolgáltatás működését érintő kérdésekben nyilvánosan megszólaljanak. A dermesztő hatás nem kizárólag az érintett személyt érinti, hanem a bírói kar egészének működésére és ezen keresztül a társadalomra is kihatással lehet.1 Az ítélet utóélete azt is mutatja, hogy a Baka-ügy nem tekinthető kizárólag egyedi jogvitának. Az EJEB döntésének végrehajtási monitoringja keretében az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága még 2025-ben is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a magyar hatóságok továbbra sem tettek megfelelő intézkedéseket a Kúria elnökének eltávolítására vonatkozó hatékony bírói felülvizsgálat biztosítása érdekében; egyúttal felszólította őket, hogy módosítsák a jogszabályokat a Kúria elnökének eltávolításával kapcsolatos független 1 Baka v. Hungary [GC], no. 20261/12, 23 June 2016, 100-122., 140-176. 3 bírói kontroll megteremtése és a Baka-ügy nyomán kialakult dermesztő hatás kezelése érdekében.2 Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2025-ös magyar monitoringjelentése szintén visszautalt a Baka-ügyben hozott ítélet teljes mértékű végrehajtásának kötelezettségére, és a bírák véleménynyilvánítási szabadságának gyakorlati biztosítását követelte.3 A Baka-ítélet nem maradt önmagában álló precedens: az EJEB, az EuB és a Velencei Bizottság későbbi gyakorlata továbbfejlesztette a bírói és alkotmánybírói függetlenség védelmével kapcsolatos mércéket, és a mandátumbiztonságot egyre inkább a jogállamiság és a hatalommegosztás intézményi garanciájaként értelmezte. A Grzęda kontra Lengyelország ügyben az EJEB megerősítette, hogy a bírói tisztség idő előtti megszűnésével kapcsolatos jogvita az Egyezmény 6. cikkének hatálya alá tartozhat akkor is, ha nem klasszikus ítélkező bírói, hanem bírói igazgatási pozícióról van szó. 4 A Grzęda-ítéletből az következik, hogy a bírói tisztség stabilitását és a megbízatás kiszámíthatóságát biztosító garanciák a bírói függetlenség intézményi védelmének lényeges elemei. Ez a megközelítés az alkotmánybírói mandátumok védelme szempontjából is különös jelentőséggel bír. Ha az Egyezmény 6. cikkének garanciái alkalmazhatók egy bírói igazgatási testület tagjának mandátumát érintő jogvitára, akkor azok még inkább relevánsak lehetnek az alkotmánybírói tisztség esetében, amely közvetlen szerepet játszik az alapjogvédelem és az alkotmányossági kontroll biztosításában. A mandátumbiztonság jelentőségét az Európa Tanács normatív dokumentumai is hangsúlyozzák. A Miniszteri Bizottság a bírákról szóló ajánlásában kimondja, hogy a bírák főszabály szerint nem mozdíthatók el hozzájárulásuk nélkül, és a hivatali idő stabilitásának alkotmányos vagy más, a lehető legmagasabb szintű jogi védelemben kell részesülnie.5 A Velencei Bizottság következetes gyakorlata szerint a bírói függetlenség egyik alapvető eleme a bírák hivatali idejének biztonsága és az önkényes elmozdítással szembeni védelem, amelyet a Bizottság a jogállamiság strukturális garanciái közé sorol.6 Az általános bírói függetlenségi standardok különös jelentőséget nyernek az alkotmánybíráskodás területén. Mivel az alkotmánybíróságok feladata a politikai hatalom gyakorlásának alkotmányos kontrollja, a mandátumbiztonság garanciái ezen a területen kiemelt jelentőséget kapnak. E megközelítés különösen világosan jelenik meg a Velencei Bizottság Montenegróval kapcsolatos legutóbbi véleményében.7 A Bizottság kifejezetten rögzítette, hogy az alkotmánybírák hivatali idejének biztonsága a bírói függetlenség egyik alapvető garanciája, mivel az alkotmánybíróságok a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelmében kiemelt szerepet töltenek be. A Bizottság szerint elfogadhatatlan lenne olyan rendszer kialakulása, amelyben minden új politikai többség a hivatalban lévő alkotmánybírákat saját jelöltjeire cserélhetné. Egy ilyen modell a határozott idejű mandátum intézményét puszta formalitássá tenné, és kiüresítené annak alkotmányos garanciális funkcióját. 2 Committee of Ministers, CM/Del/Dec(2025)1521/H46-15, 6 March 2025, 4-6. 3 Parliamentary Assembly of the Council of Europe, The honouring of obligations and commitments by Hungary, Doc. 16249, 12 September 2025, 2., 54. 4 Grzęda v. Poland [GC], no. 43572/18, 15 March 2022, 271-286., 300-305. 5 Committee of Ministers of the Council of Europe, Recommendation CM/Rec(2010)12 on judges: independence, efficiency and responsibilities, 17 November 2010, 7., 49-52. 6 Report on the Independence of the Judicial System, Part I: The Independence of Judges, CDL-AD(2010)004, 12-13 March 2010, 39-43.; Rule of Law Checklist, CDL-AD(2016)007, 11-12 March 2016, 74-82. 7 Montenegro – Opinion on some questions relating to the procedure of early termination of the mandate of Constitutional Court judges due to age limits, CDL-AD(2025)029, 13-14 June 2025, 38-42., 62. 4 A bírói és alkotmánybírói mandátumok védelmével összefüggő elvek az Európai Unió Bíróságának esetjogában is megjelentek, jóllehet eltérő dogmatikai kiindulópontból. Az EUSZ 19. cikkére épülő ítélkezési gyakorlat a bírói függetlenséget elsősorban az uniós jog hatékony érvényesülésének előfeltételeként kezeli. Az Associação Sindical dos Juízes Portugueses ügyben (C-64/16) az Európai Unió Bírósága először kapcsolta közvetlenül össze az EUSZ 19. cikkét a bírói függetlenség követelményével. A Commission v Poland ügyben (C-619/18) pedig kimondta, hogy a bírói elmozdíthatatlanság a függetlenség lényegi eleme, és a bírák idő előtti nyugdíjazása sértheti az uniós jogot. A későbbi lengyel ügyek tovább erősítették azt az elvet, hogy sem fegyelmi eszközökkel, sem intézményi nyomásgyakorlással nem korlátozható a bírói döntéshozatal szabadsága.8 Az alkotmánybíráskodás szempontjából különös jelentősége van a Commission v Poland ügyben (C-448/23) hozott ítéletnek, amelyben az EuB a lengyel alkotmánybíróság összetételének és működésének kérdéseit közvetlenül az uniós jogállamisági követelményekkel kapcsolta össze. A Bíróság megállapította, hogy az alkotmánybíróság függetlensége és törvényes összetétele nem pusztán belső alkotmányjogi kérdés, hanem az uniós jogrend működése szempontjából is releváns tényező. Az ítélet azt jelzi, hogy az alkotmánybíróságok összetételét és működését érintő beavatkozások meghatározott körben uniós jogi jelentőséggel is bírhatnak.9 A mandátumbiztonság célja nem az érintett tisztségviselők személyes védelme, hanem annak biztosítása, hogy az igazságszolgáltatás és az alkotmánybíráskodás a mindenkori politikai többségtől függetlenül működhessen. Az európai standardokból ezért az a következtetés vonható le, hogy a bírói és alkotmánybírói mandátum idő előtti megszüntetése a függetlenség egyik legfontosabb garanciáját érinti, ezért csak konkrét, objektív és megfelelően igazolt okok, valamint megfelelő garanciák mellett igazolható. Az ilyen beavatkozással szemben továbbá hatékony jogorvoslatnak kell rendelkezésre állnia, amely lehetővé teszi annak érdemi és valódi felülvizsgálatát. Ebből következően nem az érintett bírónak vagy alkotmánybírónak kell igazolnia függetlenségét, hanem annak kell meggyőző és ellenőrizhető indokot adnia, aki a mandátum idő előtti megszüntetését kezdeményezi. 

III. A mandátummegszüntetés megítélése: a beavatkozás formája és tényleges hatása Az európai fórumok következetes gyakorlata szerint a bírói vagy alkotmánybírói mandátum megszüntetésének megítélése során önmagában nem meghatározó, hogy a beavatkozás alkotmánymódosítással, alacsonyabb jogforrási szinten vagy más jogi eszköz útján valósule meg. A jogállami értékelés középpontjában az intézkedés tényleges hatása és annak következményei állnak. A Baka-ítélet különösen szemléletes példája ennek a megközelítésnek. A Legfelsőbb Bíróság elnökének mandátuma az igazságszolgáltatás szervezetrendszerét érintő alkotmányos és törvényi reform következtében szűnt meg a hivatali idő lejárta előtt. Az EJEB azonban nem abból indult ki, hogy a beavatkozás milyen jogforrási szinten valósult meg, hanem abból, hogy annak milyen következményei voltak a bírói függetlenség szempontjából. Ennek során azt vizsgálta, hogy a mandátum idő előtti megszüntetése milyen hatással volt a függetlenség garanciáira, a jogorvoslathoz való hozzáférésre és a bírói kar egészének működésére. A döntésből az következik, hogy a bírói függetlenség garanciái nem kerülhetők meg pusztán azáltal, hogy a beavatkozás alkotmányos vagy más magas szintű 8 C-64/16 Associação Sindical dos Juízes Portugueses v Tribunal de Contas, ECLI:EU:C:2018:117; C-619/18 Commission v Poland, ECLI:EU:C:2019:531, 75-79., 82-88.; C-791/19 Commission v Poland, ECLI:EU:C:2021:596, 50-62. 9 C-448/23, Commission v Poland, ECLI:EU:C:2025:975, 260-276., 278-291., 294-296. 5 jogforrási formában jelenik meg. Az ügy sajátossága az volt, hogy a beavatkozás alkotmányos szinten valósult meg, ami nemcsak a mandátum idő előtti megszüntetését eredményezte, hanem egyúttal kizárta az érintett számára a hazai jogorvoslat lehetőségét is. A Baka-ítélet ezért különösen világosan mutatja, hogy a jogforrási szint önmagában nem képezhet mentességet a bírói függetlenség garanciái alól. A Velencei Bizottság örmény alkotmánybírósági reformra vonatkozó véleménye ugyanezt az elvet egy átfogó alkotmányos reform összefüggésében alkalmazta. A Bizottság elismerte, hogy az új alkotmányos rendszer kialakítása önmagában legitim cél lehet, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a reform nem vezethet automatikusan a hivatalban lévő alkotmánybírák mandátumának idő előtti megszűnéséhez. 10 A fenti gyakorlat alapján a jogállami megítélés szempontjából önmagában az sem döntő, hogy egy beavatkozás milyen jogforrási szinten valósul meg. Az alkotmánybíróság szervezetének, hatásköreinek vagy személyi összetételének módosítása legitim intézményi cél lehet, de annak megítélése attól függ, hogy a változtatás milyen következményekkel jár a bírói függetlenség garanciáira, a hivatalban lévő alkotmánybírák mandátumbiztonságára és az intézmény független működésére nézve. 

IV. A bírói és alkotmánybírói döntéshozatal politikai értékelésének tilalma Az EJEB és a Velencei Bizottság következetesen abból indul ki, hogy a bírói vagy alkotmánybírói döntéshozatal tartalmának utólagos politikai értékelése nem alakítható mandátummegszüntetési alappá. A bírói függetlenség lényege éppen az, hogy a döntések tartalma nem válhat személyes joghátrány forrásává. A Baka-ítélet különös hangsúlyt helyezett arra, hogy a panaszos szakmai álláspontjait bírói tisztségével összefüggésben, közérdeklődésre számot tartó igazságügyi kérdésekben fejtette ki, és mandátumának megszüntetése e megszólalások kontextusában történt. Az EJEB nemcsak az egyéni jogsérelmet, hanem az intézkedésnek a bírói kar egészére gyakorolt dermesztő hatását is vizsgálta. 11 A Wille kontra Liechtenstein ügy pedig megerősítette, hogy a bíró által képviselt jogi álláspont miatt kilátásba helyezett újrakinevezés-megtagadás önmagában is a véleménynyilvánítás szabadságába való beavatkozásnak minősülhet. 12 A bírói függetlenség garanciái nemcsak a szakmai véleménynyilvánítást, hanem magát a bírói és alkotmánybírói döntéshozatalt is védik. Ezt erősíti meg az Ovcharenko és Kolos kontra Ukrajna ügy is. Az ukrán parlament az alkotmánybíróság több tagját arra hivatkozva távolította el, hogy egy korábbi alkotmánybírósági döntés meghozatalában való részvételükkel megsértették bírói esküjüket. Az EJEB megállapította, hogy az elmozdítás körülményei nem feleltek meg a bírói függetlenséget védő garanciális követelményeknek. Az ügy jelentősége abban áll, hogy az EJEB nem fogadta el a korábbi alkotmánybírósági döntésben való részvétel utólagos értékelését olyan körülményként, amely önmagában megalapozhatná az alkotmánybírói tisztség megszüntetését.13 A Golovin kontra Ukrajna ügy különösen fontos, mert az EJEB elutasította az ukrán legfelsőbb bíróság azon érvelését, amely szerint az alkotmánybíróság „inkább politikai, mint bírói” szerv, ezért a tagjait kinevező parlament politikai felelősséget érvényesíthet az alkotmánybírákkal szemben. Az EJEB ezzel szemben az ügyet az alkotmánybírói 10 Armenia – Opinion on three legal questions in the context of draft constitutional amendments concerning the mandate of the judges of the Constitutional Court, CDL-AD(2020)016, 19 June 2020, 45-53. 11 Baka v. Hungary [GC], no. 20261/12, 23 June 2016, 148-151., 167-173. 12 Wille v. Liechtenstein [GC], no. 28396/95, 28 October 1999, 43-51. 13 Ovcharenko and Kolos v. Ukraine, nos. 27276/15 and 33692/15, 12 January 2023, 98-110., 123-127. 6 függetlenségre vonatkozó általános garanciák alapján vizsgálta. 14 A Markush kontra Ukrajna ügyben az EJEB megerősítette, hogy az alkotmánybírák döntéshozatalban való részvételével összefüggő felelősségre vonás során különös jelentősége van a bírói függetlenséget védő garanciáknak, valamint a funkcionális immunitás megfelelő érvényesülésének.15 A bemutatott esetek azt bizonyítják, hogy a bírói és alkotmánybírói függetlenség garanciái nemcsak a tisztség formális fennállását, hanem a bíró szakmai autonómiáját is védik. E garanciák kiüresednének, ha a bíró vagy alkotmánybíró korábbi döntései, szavazatai vagy jogi álláspontjai utólag a tisztség megszüntetésének indokául szolgálhatnának. 

V. Az intézményi reform és az ad hominem beavatkozások tilalma Az európai fórumok gyakorlata szerint egy intézményi reform önmagában nem igazolja a hivatalban lévő bírák vagy alkotmánybírák mandátumának idő előtti megszüntetését. Még akkor sem elegendő a reformra való hivatkozás, ha az új szabályozás formálisan általános jellegű és legitim intézményi célokat követ. A jogállami értékelés során ezért azt is vizsgálni kell, hogy a változtatás valódi intézményi átalakítást szolgál-e, illetve tiszteletben tartja-e a bírói függetlenség és a mandátumbiztonság garanciáit. Ebből következően egy formálisan általános szabály sem tekinthető feltétlenül semleges intézkedésnek, ha tényleges célja vagy hatása meghatározott bírák vagy alkotmánybírák eltávolítása. A Velencei Bizottság a lengyel alkotmánybírósági reformra vonatkozó véleményében hangsúlyozta, hogy a „jogállami helyreállításra” történő hivatkozás önmagában nem igazolja a hivatalban lévő alkotmánybírák mandátumának megszüntetését. A Bizottság szerint az alkotmánybírói mandátumbiztonság a függetlenség lényegi garanciája, mivel az védi a testületet a mindenkori politikai többség befolyásától. Arra is figyelmeztetett, hogy a testület teljes személyi lecserélése összeegyeztethetetlen lenne a mandátumbiztonság garanciális funkciójával, és olyan precedenst teremthetne, amely a jövőben lehetővé tenné, hogy minden új politikai többség saját jelöltjeire cserélje a hivatalban lévő alkotmánybírákat. A Bizottság ezért nem támogatta a szabályszerűen kinevezett alkotmánybírák mandátumának általános megszüntetését, és a hivatalban lévő bírák megbízatásának tiszteletben tartását tekintette a bírói függetlenséggel leginkább összeegyeztethető megoldásnak. 16 A 2026 februárjában kiadott lengyel sürgős vélemény hasonló garanciális logikát követett a rendes bírósági bírák jogállását érintő helyreállítási intézkedésekkel kapcsolatban. A vélemény elismerte, hogy rendszerszintű jogállamisági problémák esetén szükség lehet gyors és jogalkotási úton kialakított megoldásokra. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a jogállamiság helyreállításának célja önmagában nem írhatja felül a bírói függetlenség garanciáit. A Bizottság szerint az elmozdíthatatlanság elvétől való eltérés csak különösen nyomós és kényszerítő szükség esetén merülhet fel, és akkor is előre rögzített kritériumok, arányossági mérlegelés, megfelelő eljárási garanciák és hatékony bírói felülvizsgálat mellett.17 A két vélemény együttesen azt mutatja, hogy a Velencei Bizottság a „jogállamiság helyreállításának” célját sem tekinti önmagában elegendő indoknak a hivatalban lévő bírák 14 Golovin v. Ukraine, no. 47052/18, 13 July 2023, 14., 24-30. 15 Markush v. Ukraine, no. 37358/21, 23 October 2025, 18-22. 16 Poland – Opinion on the draft constitutional amendments concerning the Constitutional Tribunal and two laws on the Constitutional Tribunal, CDL-AD(2024)035, 6-7 December 2024, 31-35., 71. 17 Poland – Urgent Joint Opinion on the draft law concerning the status of judges appointed or promoted between 2018 and 2025 and other related matters, CDL-PI(2026)002, 27 February 2026, 25-37., 49., 55-56., 63-66. 7 vagy alkotmánybírák mandátumának megszüntetésére. Különösen jelentős, hogy erre az álláspontra olyan helyzetben jutott, amelyben az EJEB és az EuB már konkrét kinevezési, összetételi és függetlenségi problémákat állapított meg a lengyel igazságszolgáltatási rendszer működésével kapcsolatban. A Gyulumyan és mások kontra Örményország ügy azért érdemel figyelmet, mert ez az egyik ritka olyan strasbourgi döntés, amelyben az EJEB alkotmányos reform keretében végrehajtott, alkotmánybírákat érintő mandátummegszüntetést vizsgált. Az ügy jelentősége abban áll, hogy kijelöli azokat a kivételes körülményeket, amelyek mellett a Bíróság nem tekintette egyezménysértőnek az ilyen beavatkozást. A 2015-ös örmény alkotmányreform új alkotmánybírósági modellt vezetett be: a korábbi, nyugdíjkorhatárig tartó megbízatás helyett tizenkét éves, nem megújítható mandátumot, valamint új kinevezési és elnökválasztási szabályokat állapított meg. Az eredeti átmeneti rendelkezések ugyanakkor tiszteletben tartották a hivatalban lévő alkotmánybírák mandátumát, így az új rendszer alapvetően felmenő rendszerben valósult volna meg. A Velencei Bizottság ezt a megoldást a bírói függetlenség és a mandátumbiztonság szempontjából megfelelőnek tekintette. Ezt követően azonban a 2020-as alkotmánymódosítás az új mandátumszabályokat a korábban kinevezett bírákra is alkalmazta, aminek következtében több alkotmánybíró idő előtt elvesztette tisztségét. A Velencei Bizottság a módosítás vizsgálata során elismerte, hogy legitim cél lehet a 2015-ben elfogadott alkotmányos modell teljes körű érvényesítése, valamint az alkotmánybírák jogállásának egységesítése, ugyanakkor továbbra is azt hangsúlyozta, hogy a bírói függetlenséggel leginkább összeegyeztethető megoldás a hivatalban lévő bírák mandátumának tiszteletben tartása és az új szabályok fokozatos, rendes személycserék útján történő bevezetése lett volna. 18 Az EJEB a módosítás miatt indult eljárásban benyújtott kérelmet végül elfogadhatatlannak nyilvánította. A Bíróság abból indult ki, hogy a módosítás elsődleges célja a 2015-ben elfogadott alkotmányos modell teljes körű érvényesítése volt, és nem találta kellően bizonyítottnak, hogy e cél mögött önálló politikai szándékként meghatározott alkotmánybírák eltávolítása állt volna. 19 A Gyulumyan ügyből ugyanakkor nem vonható le az a következtetés, hogy a bírói mandátum idő előtti megszüntetése önmagában azért válik elfogadhatóvá, mert azt alkotmányos reformmal indokolják. Az EJEB döntése szorosan kötődött az ügy sajátos körülményeihez, és nem kérdőjelezte meg azt a Velencei Bizottság által is következetesen képviselt elvet, hogy a hivatalban lévő alkotmánybírák mandátumának tiszteletben tartása függetlenségük egyik alapvető garanciája. A Bíróság jelentőséget tulajdonított annak, hogy a 2020-as módosítás egy már 2015-ben elfogadott alkotmányos átalakulás lezárásához kapcsolódott, az ügy sajátossága éppen abban állt, hogy nem egy újonnan kezdeményezett reformról, hanem egy hosszabb ideje folyamatban lévő alkotmányos modell kiteljesítéséről volt szó. Az EJEB ezért nem általános jelleggel fogadta el a hivatalban lévő alkotmánybírák mandátumának idő előtti megszüntetését, hanem arra a következtetésre jutott, hogy a konkrét ügy körülményei között nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték annak megállapítására, hogy a beavatkozás célja meghatározott alkotmánybírák eltávolítása volt. Az ítéletből ezért nem következik, hogy egy újonnan kezdeményezett intézményi reform 18 Armenia – Opinion on Three Legal Questions in the Context of Draft Constitutional Amendments Concerning the Mandate of the Judges of the Constitutional Court, CDL-AD(2020)016, 19 June 2020, 35-39., 47-53., 76-79., 82. 19 Gyulumyan and Others v. Armenia, no. 25240/20, 21 November 2023, 74-84. 8 vagy politikai többségváltás önmagában elegendő indokot szolgáltathatna a hivatalban lévő alkotmánybírák mandátumának megszüntetésére. A vizsgált gyakorlat alapján az intézményi reform és az ad hominem beavatkozás közötti határvonal megítélésének központi kérdése nem pusztán a reform deklarált célja vagy formális megfogalmazása. Döntő jelentősége annak van, hogy a szabályozás valóban általános és objektív szempontok alapján működik-e, vagy ténylegesen meghatározott bírák vagy alkotmánybírák eltávolítását célozza. Az EJEB és a Velencei Bizottság gyakorlata egyaránt arra utal, hogy még legitim intézményi célok esetén sem fogadható el olyan megoldás, amely a bírói függetlenség garanciáit figyelmen kívül hagyva valójában meghatározott bírák vagy alkotmánybírák eltávolítására irányul. Különösen jelentős, hogy a Velencei Bizottság még olyan helyzetben sem tekintette önmagában elegendőnek a „jogállami helyreállításra” való hivatkozást a hivatalban lévő bírák vagy alkotmánybírák mandátumának megszüntetésére, amelyben az európai bíróságok már konkrét kinevezési, összetételi és függetlenségi problémákat állapítottak meg. A bírói függetlenség garanciái csak akkor érvényesülhetnek, ha a bírák és alkotmánybírák mandátumának hosszát és megszűnési okait nem a politikai erőviszonyok változása, hanem az előre meghatározott jogszabályi feltételek határozzák meg. 

VI. A bíróságok és alkotmánybíróságok összetétele mint a függetlenség garanciája Az EJEB szerint a bírói és alkotmánybírói függetlenség védelme nem korlátozódik a kinevezés, a mandátum vagy az elmozdítás kérdéseire. Az EJEE szempontjából jelentőséggel bírhat a bírói testület vagy az alkotmánybíróság összetételének jogszerűsége, valamint az is, hogy a bírák és alkotmánybírák ténylegesen gyakorolhatják-e feladataikat. A strasbourgi esetjog alapján ugyanis a bírói függetlenséget érintő jogsértések nemcsak az érintett bírák vagy alkotmánybírák helyzetére, hanem a jogkereső felek egyezményes jogaira és a bírósági döntések legitimációjára is kihatással lehetnek. Az e körben kialakított alapelvek jelentős része rendes bíróságokat érintő ügyekben született, az EJEB azonban később azokat az alkotmánybíróságok működésével kapcsolatos ügyekben is alkalmazta. Az EJEB a Guðmundur Andri Ástráðsson kontra Izland ügyben dolgozta ki a „törvény által létrehozott bíróság” követelményének vizsgálatára szolgáló háromlépcsős tesztet olyan esetekre, amikor a bíró kinevezését súlyos jogsértés terheli. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a bírói kinevezésekre vonatkozó szabályok tiszteletben tartása a jogállamiság és a bírói függetlenség alapvető garanciája. Ennek megfelelően a kinevezési eljárás súlyos megsértése nem pusztán az érintett bíró kinevezésének érvényességét érintheti, hanem a bíróság egészének legitimációját és az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat is alááshatja. 20 Az Ástráðsson-ügyben kialakított doktrína alkotmánybíróságokkal kapcsolatban történő alkalmazására a Xero Flor w Polsce sp. z o.o. kontra Lengyelország ügyben került sor. Az EJEB megállapította, hogy a lengyel Alkotmánybíróság eljárásában olyan személy vett részt alkotmánybíróként, akinek megválasztása a lengyel Alkotmánybíróság korábbi határozatai szerint jogellenes volt. A Bíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az ügyben eljáró testület nem felelt meg a „törvény által létrehozott bíróság” követelményének az EJEE 6. cikke értelmében. 21 A döntés jelentősége túlmutat az érintett alkotmánybíró kinevezésének jogszerűségén: egyértelművé teszi, hogy az alkotmánybíróság összetételének jogszerűsége önálló egyezményes relevanciával rendelkezhet, ha a testület döntése közvetlenül kihat az előtte eljáró felek jogaira. 20 Guðmundur Andri Ástráðsson v. Iceland [GC], no. 26374/18, 1 December 2020, 226-234., 239-252. 21 Xero Flor w Polsce sp. z o.o. v. Poland, no. 4907/18, 7 May 2021, 273-291. 9 Az M.L. kontra Lengyelország ügy a Xero Flor ítéletben kialakított logika további kiterjesztését jelenti. Az EJEB a 8. cikk alapján vizsgálta azt a helyzetet, amikor a kérelmező magánélethez való jogát közvetlenül érintő korlátozás egy alkotmánybírósági döntés következménye volt. A Bíróság hangsúlyozta, hogy ilyen esetben nemcsak maga a korlátozás, hanem annak is jelentősége van, hogy az alapjog-korlátozást eredményező alkotmánybírósági döntést olyan testület hozta-e meg, amely megfelel a jogállamiság követelményeinek. Mivel a döntést olyan alkotmánybírósági testület hozta, amelynek összetételét a Xero Flor ügyben megállapított súlyos kinevezési szabálytalanságok érintették, az EJEB arra a következtetésre jutott, hogy a beavatkozás nem tekinthető a 8. cikk értelmében „törvényben meghatározottnak”.22 Az ügy jelentősége abban áll, hogy a hibás összetételű alkotmánybíróság problémáját nem az érintett bírák jogállásának kérdéseként, hanem a testület döntéseivel érintett személyek alapjogi védelmének szempontjából is értelmezte. Hasonló megközelítés jelent meg a Wałęsa kontra Lengyelország ügyben is, amelyben az EJEB a kérelmező tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét részben arra alapította, hogy ügyében a Legfelsőbb Bíróság 2017-ben felállított Rendkívüli Felülvizsgálati Kamarája – amelynek bírái az EJEB által korábban kifogásolt kinevezési eljárás eredményeként nyertek kinevezést – nem felelt meg a „törvény által létrehozott bíróság” követelményének. Az ítélet ezzel tovább erősítette azt az elvet, hogy a bírói testület összetételének jogszerűsége nem csupán az érintett bírák helyzetét, hanem az előttük eljáró felek egyezményes jogait is érintheti. 23 A funkcionális függetlenség védelme nemcsak a bírói tisztség formális fennállására, hanem a bírói feladatok tényleges gyakorlásának lehetőségére is kiterjed. A Gumenyuk és mások kontra Ukrajna ügy azt mutatja, hogy a bírói feladatok tényleges ellehetetlenítése – formális felmentés hiányában is – önálló egyezményjogi problémát vethet fel. Az EJEB ebben az ügyben a 6. cikk és a 8. cikk sérelmét is megállapította, mert a Legfelsőbb Bíróság bírái a bírósági reform következtében ténylegesen nem gyakorolhatták bírói feladataikat.24 A Dziurda és mások kontra Lengyelország ügyben az EJEB 2026 májusában ideiglenes intézkedést rendelt el, és arra hívta fel a lengyel államot, hogy biztosítsa a kérelmezők számára alkotmánybírói feladataik átvételének és gyakorlásának lehetőségét. 25 Mivel az intézkedés nem érdemi döntés, abból önmagában nem következik a jogsértés megállapítása; jelentősége abban áll, hogy az EJEB az alkotmánybírói funkció tényleges gyakorlásának akadályozását is olyan kérdésnek tekintette, amely egyezményi relevanciával bír. 

VII. Az alkotmánybíráskodás szerepe a hatalommegosztás rendszerében Az alkotmánybírói függetlenség védelme nem önmagáért való érték. Az alkotmánybíráskodás a hatalommegosztás rendszerének egyik strukturális eleme: feladata éppen az, hogy a törvényhozó és végrehajtó hatalom aktusait alkotmányossági szempontból vizsgálja, és szükség esetén megsemmisítse azokat. Ha e funkciót ellátó intézmény személyi összetétele politikai beavatkozás útján módosul, a probléma túlmutat az érintett alkotmánybírák mandátumán: a törvényhozó és a végrehajtó hatalom lényegében saját 22 M.L. v. Poland, no. 40119/21, 14 December 2023, 168-176. 23 Wałęsa v. Poland, no. 50849/21, 23 November 2023, 167-175., 319-331. 24 Gumenyuk and Others v. Ukraine, no. 11423/19, 22 July 2021, 50-56., 60-67., 93-101. 25 Dziurda and Others v. Poland, no. 17392/26, Rule 39 interim measure, 5 May 2026; Interim measures issued in the case of judges elected to the Polish Constitutional Court (Press Release), ECHR 115 (2026), 6 May 2026. 10 alkotmányos ellensúlyának személyi összetételét alakítaná át – azt az intézményt, amelynek feladata éppen az ő alkotmányos kontrolljuk. Az alkotmánybíróságok sajátos helyet foglalnak el a demokratikus intézményrendszerben: feladatuk nem a politikai többség akaratának érvényesítése, hanem az alkotmányos korlátok érvényre juttatása akkor is, ha ez a mindenkori többség döntéseivel kerül szembe. Ehhez elengedhetetlen, hogy a testület tagjai megfelelő intézményi garanciák mellett, külső politikai nyomástól mentesen hozhassák meg döntéseiket. Az alkotmánybírói mandátum védelme ezért az alkotmánybíráskodás intézményi függetlenségének alapvető garanciája. Az alkotmányos kontroll csak akkor töltheti be rendeltetését, ha azt olyan testület gyakorolja, amelynek tagjai megfelelő garanciák révén védettek a politikai befolyásolással szemben. Az e garanciákat érintő beavatkozások ezért nem pusztán az érintett alkotmánybírák helyzetére, hanem a demokratikus rendszer alkotmányos fékeinek és ellensúlyainak működésére is kihatnak. A Velencei Bizottság következetes gyakorlata szerint a jogállamiság ebből következően nemcsak az alkotmányos szabályok formális tiszteletben tartását, hanem az alkotmányos szervek közötti kölcsönös tiszteletet és az egymás intézményi szerepének megőrzését is megköveteli. 26 A Velencei Bizottság fentebb ismertetett véleményeiben hangsúlyozta, hogy az alkotmánybíróságok kiemelt szerepet töltenek be az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelmében. Ez a szerep különösen akkor válik jelentőssé, amikor a politikai többség döntései és az egyéni alapjogok között konfliktus keletkezik. Ilyen helyzetekben az alkotmánybíróság feladata nem a többségi akarat érvényesítése, hanem az alkotmány által védett jogok és értékek védelme. Ebből következően az alkotmánybíróság függetlensége és összetételének jogszerűsége közvetlen jelentőséggel bír az alapjogvédelem szempontjából is. A Xero Flor és az M.L. ügyek pedig azt mutatják, hogy az alkotmánybíróság összetételét érintő jogsértések közvetlenül kihatással lehetnek az alkotmánybíróság előtt vagy annak döntései által érintett személyek jogaira is. A Velencei Bizottság frissített Jogállami Ellenőrzőlistája az alkotmányos felülvizsgálatot és a fékek és ellensúlyok rendszerét a jogállamiság alapvető intézményi garanciái közé sorolja. Ebből következően az alkotmánybíráskodás függetlensége nem pusztán belső alkotmányjogi kérdés, hanem az európai jogállamisági standardok részét képező követelmény. 27 Az EuB a C-448/23. sz. ügyben ezzel összhangban hangsúlyozta, hogy az alkotmánybíróság függetlensége és törvényes összetétele nem pusztán az alkotmánybíróság belső szervezetére vagy tagjainak helyzetére vonatkozó kérdés, hanem az uniós jog hatékony érvényesülésének és a hatékony bírói jogvédelem biztosításának feltétele is. 28 

VIII. Következtetések Az EJEB ítélkezési gyakorlata, az Európai Unió Bíróságának bírói függetlenségi esetjoga és a Velencei Bizottság állásfoglalásai az elmúlt években egyre szorosabban kapcsolódó európai standardrendszert alakítottak ki. Bár e források eltérő jogi természetűek és eltérő 26 Opinion on the compatibility with Constitutional principles and the Rule of Law of actions taken by the Government and the Parliament of Romania in respect of other State institutions and on the Government emergency ordinance on amendment to the Law No. 47/1992 regarding the organisation and functioning of the Constitutional Court, CDLAD(2012)026, 14-15 December 2012, 72.; megerősítette: Montenegro – Follow-up Opinion on some questions relating to the procedure of early termination of the mandate of Constitutional Court judges due to age limits, CDL-AD(2025)051, 12-13 December 2025, 25. 27 The Updated Rule of Law Checklist, CDL-AD(2025)002, 12-13 December 2025, 7., 11., lásd továbbá a Benchmarks fejezet új Checks and balances és Constitutional review részeit. 28 C-448/23, Commission v Poland, ECLI:EU:C:2025:975, 102-108., 273-277., 278-280., 296. 11 kötelező erővel rendelkeznek, a bírói és alkotmánybírói függetlenség védelme terén közös irányba mutatnak. A fent ismertetett gyakorlatból három alapvető következtetés vonható le összegzésképpen. 

1. A bírói és alkotmánybírói mandátum biztonsága a függetlenség intézményi garanciája. Célja nem az érintett bírák és alkotmánybírák személyes védelme, hanem annak biztosítása, hogy döntéseiket ne politikai megfelelési kényszer, hanem a jogi szempontok határozzák meg. Ennek hiányában a mandátumbiztonság elveszítené garanciális funkcióját, mivel a bírák és alkotmánybírák hivatali idejének fennmaradása nem az előre meghatározott jogi feltételektől, hanem a politikai erőviszonyok változásától függne. 

2. Az európai fórumok következetesen az intézkedések tényleges célját, gyakorlati következményeit és garanciális környezetét vizsgálják, függetlenül attól, hogy a beavatkozás törvényi vagy akár alkotmányos szinten valósul-e meg. A formálisan általános szabályozás sem tekinthető összeegyeztethetőnek a bírói függetlenség követelményeivel, ha ténylegesen meghatározott bírák vagy alkotmánybírák eltávolítását célozza. 

3. Az alkotmánybíráskodás a hatalommegosztás, az alkotmányos kontroll és az alapjogvédelem egyik alapvető intézménye. Az alkotmánybíróságok függetlenségének védelme ezért nem kizárólag az érintett alkotmánybírák helyzetének kérdése, hanem az alkotmányos rend működésének és az alapjogok hatékony védelmének feltétele.

https://media.alkotmanybirosag.hu/2026/06/alkotmanybiroi_velemenyek_elmozdithatatlansag.pdf

https://index.hu/belfold/2026/06/11/polt-peter-alkotmanybirosag-tanulmany-biroi-fuggetlenseg-magyar-peter-felszolitas-eltavolitas/

Jogállamsértés - Dr. Sulyok Tamás államfő interjúja a Die Weltwoche svájci lapnak

 2026 június 10. 09:06 

Sulyok Tamás, Magyarország elnöke ellenáll lemondatásának. A Weltwoche című lappal folytatott beszélgetésben az alkotmányjogász elmagyarázza, miért nem mond le - és hogy Magyar Péter miniszterelnök eljárása miért jelent veszélyt az európai jogállamra nézve.  

Sándor Palota, magasan a magyar főváros felett. A terasz lenyűgöző kilátást kínál Budapestre, a gyönyörű házakra, a székesegyházszerű Parlamentre és a nyugodtan folyó Dunára. Ebben az idillben semmi sem engedi kibontakozni azt a benyomást, hogy a politikai színpadon hatalmas, shakespeare-i drámák zajlanak.

Magyarország azonban az április 12-i hatalomváltás óta igazi alkotmányos válságban van. Magyar Péter új miniszterelnökként már első parlamenti beszédében több magas rangú tisztségviselőt lemondásra szólított fel, mindenekelőtt Sulyok Tamást, a párton kívüli köztársasági elnököt, a magyar Alkotmánybíróság korábbi elnökét.   
Ennek elmaradása esetére Magyar alkotmánymódosítás révén történő lemondatással fenyegette meg az elnököt és május 31-ig adott neki ultimátumot. A végrehajtó hatalommal nem rendelkező 70 éves államfő azonban nem hajlandó teljesíteni a követelést. Sulyok Magyar eljárásában a jogállam elleni támadást látja. 

A kormány azt állítja, hogy az április 12-i választás nemcsak kormány-, hanem rendszerváltást eredményezett. Magyar ezért a 16 éves Orbán-korszak valamennyi magasrangú tisztségviselőjét egy csapásra el akarja távolítani, Sulyok mellett az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a Verseny- és az Adatvédelmi Hivatal elnökeit, valamint a legfőbb ügyészt.

Sulyok elnök ebben veszélyes támadást lát a köztársaság demokratikus intézményei ellen, a magyarországi fékek és ellensúlyok rendszerére. Álláspontja szerint a végrehajtó hatalom arra törekszik, hogy alávesse magának a Parlament által megválasztott köztársasági elnököt, szükség esetén „ad hominem” alkotmánymódosítással, ami jogilag finoman szólva is megkérdőjelezhetőnek tűnik. 

Pontosan mi történik Magyarországon? Az állam demokratikusan legitimált új irányba fordítása egy egyértelmű választási győzelmet követően? Vagy politikai vendettáról van szó, tisztogatásról vagy akár arról a törekvésről, hogy az államot parlamenti diktatúra irányába építsék át? Alkotmányellenes módon az állam egyéb szervei után nyúl a végrehajtó hatalom?

Erről beszélünk azzal az emberrel, aki egy személyben alkotmányjogászként és elnökként saját bőrén tapasztalja meg a felkavaró „esettanulmányt”. Dr. Sulyok Tamás 1956-ban született, párton kívüli és az előző parlament 2024 júniusában választotta meg. 2000-2014 között Ausztria tiszteletbeli konzulja volt, 2014-től az Alkotmánybíróság tagja, 2016-tól pedig a testület elnöke. 

Sulyok a választásokat követően, amelyeket ő „a demokrácia ünnepének” nevezett, kötelességtudóan Magyart javasolta miniszterelnöknek és az ő javaslatára feleskette az összes minisztert. Több ízben kínált együttműködést a kormányfőnek, amelyet ő azonban megtagadott, ugyanakkor anélkül, hogy illegális vagy alkotmányellenes magatartást bizonyított volna Sulyok esetében. 

Az Európai Unió eddig nem jelentkezett a magyarországi folyamatok kapcsán. Sulyok azonban szakvéleményt kért az Európa Tanács Velencei Bizottságától. Orbán pártjának politikusai „az intézmények delegitimálásáról”, „a kormány erkölcsi fennhéjázásáról”, „az intézményi folytonosság fenyegetéséről” és a politikai kisebbségek, különösen a Fidesz 2,5 millió szavazója jogainak támadásáról beszélnek. 

 
Weltwoche: Elnök Úr, mi a Magyar Köztársaság elnökének alkotmányos szerepe?

Sulyok: A magyar elnök a fékek és ellensúlyok rendszeréhez tartozik. Nem rendelkezik végrehajtó hatalommal és nem tartozik egyik hatalmi ághoz sem. Egyik legfontosabb feladata, hogy kifejezésre juttassa a nemzet egységét. A jog és az alkotmány egyaránt vonatkozik mindenkire - az elnök csak ezek mentén képes a nemzet egységét megtestesíteni. Alapfunkciója abban áll, hogy politikai döntéseknek közjogi keretet adjon, hogy a többségi döntés az egész nép általi legitimációt nyerjen. Ebből következik, hogy az elnöknek együtt kell működnie a mindenkori kormánnyal és a mindenkori Parlamenttel. Ez azonban fordítva is érvényes.

Weltwoche: Megvan az elnöknek a hatalma, hogy törvényeket blokkoljon?

Sulyok: Az elnöknek indítványtételi joga van az Alkotmánybíróságon - alkotmányos vétójoga. És újratárgyalásra visszaküldhet a parlamentnek egy törvényjavaslatot, ami politikai vétójog. Mindkét esetben 5 nap áll rendelkezésére. Ha egyikkel sem él, akkor köteles aláírni. 

Weltwoche: Ezek szerint csillapító, kiegyenlítő, legfeljebb elhúzó befolyással bír - de végrehajtó hatalommal nem rendelkező elnök, aki a kormány és a Parlament döntéseit félresöpörhetné.

Sulyok: Ilyen jogosítvány a magyar elnök esetében egyáltalán nem áll fenn.

Weltwoche: Az Ön szemszögéből nézve, mi a probléma a miniszterelnök azon követelésével, hogy Önnek le kell mondani?

Sulyok: A magyar rendszerben az elnöknek és a miniszterelnöknek együtt kell működnie. Ezt az együttműködést kezdettől fogva felkínáltam. Ugyanakkor a magyar alkotmányjogi hagyományok szerint teljesen egyedülálló az, hogy a miniszterelnök lemondásra szólítja fel az elnököt - többször, következetesen, kizárólag politikai okokból. Úgy, hogy azt a következményt helyezi kilátásba, hogyha az elnök ezt nem teljesíti, akkor hivatalából alkotmánymódosítással távolítják el. Számomra úgy tűnik, hogy az alkotmányos rendet kizárólag politikai okokból kívánják átírni. Ez nemcsak az alkotmányos rendre nézve jelent veszélyt, hanem az egész demokratikus rendre, a jogállamra nézve. Hiszen sem a demokrácia, sem a jogállam nem alapulhat fenyegetéseken.  A miniszterelnökkel és az igazságügyi miniszter asszonnyal, itt a Sándor-palotában folytatott június 1-jei, legutóbbi beszélgetésem óta világossá vált számomra, hogy az elnököt személyre szabott alkotmánymódosítással kívánják hivatalából eltávolítani. Az alkotmányjogban ezt politikai zsákmányszerzésnek nevezik.

Weltwoche: Ön kétszer találkozott Magyar miniszterelnökkel. Miért mondja ő azt, hogy Ön nem a megfelelő elnök?

Sulyok: Azt veti a szememre, hogy a választási küzdelemben több kérdés vonatkozásában nem nyilatkoztam. Hangsúlyozom: ezek nem jogi, hanem politikai érvek. Ilyen szemrehányásokkal korábban az összes elnököt illették - de sohasem a miniszterelnök és mindig figyelembe vették az intézmény tekintélyét. Ez a feltétel most hiányzik. Szememre veti például, hogy nem nyilatkoztam egy gyermekvédelmi ügyben. Ez tényszerűen nem igaz, hiszen kiadtam egy nyilatkozatot. Szintúgy nyilatkoztam 2025-ben a választási küzdelem durva hangvételével kapcsolatban. Mindezen szemrehányások politikai jellegűek és az elnök alkotmányos szerepének félreértelmezésén alapulnak.

Weltwoche: A miniszterelnök tehát azt veti az Ön szemére, hogy túl kevéssé avatkozott be - amit Önnek alkotmányos szerepe szerint nem is volna szabad megtennie.

Sulyok: Ön ezt tökéletesen érti. A magyar alkotmány szerint az elnök nem köteles politikai kérdések vonatkozásában nyilatkozni. Választási küzdelem idején, amikor a nemzet két különböző narratíva között választhat, az elnök éppen, hogy nem tudja kifejezni a nemzet egységét azáltal, hogy valamelyik fél mellett szól.

Weltwoche: Kiélezve feltéve a kérdést: A miniszterelnök azt veti az Ön szemére, hogy a választási küzdelemben túl kevéssé állt ki mellette?

Sulyok: Ezt biztosan így is lehet értelmezni.

Weltwoche: Magyar azt is mondja, hogy Ön Orbán Viktor bábja volt. Mit válaszol erre?

Sulyok: Először is: súlyos támadás az elnök hivatala ellen, ha őt bábnak nevezik. Ami az én személyemet illeti: mintegy 10 évig voltam alkotmánybíró és mintegy 8 évig az Alkotmánybíróság elnöke. Ebben az időben sok olyan jogszabály megsemmisítésében vettem részt, amelyet a Fidesz kétharmados többségével fogadtak el. 
Sohasem voltam valamely párt tagja, mindig jogászként működtem. És szeretném hangsúlyozni: a Fidesz kormány egyetlen miniszterét sem neveztem ki, miközben kineveztem a Magyar-kormány valamennyi miniszterét és az összes államtitkárt is - Magyar miniszterelnök úr javaslatára.

Weltwoche: Nem nagyon különös az, ha egy kormányfő azt mondja, meg akarok szabadulni egy 2029-ig megválasztott államelnöktől és ha nem megy, akkor megváltoztatom az egész alkotmányt? Alkotmányjogászként, hogy ítél meg Ön egy ilyen ad personam alkotmánymódosítást?

Sulyok: Az európai alkotmánykultúra kifejezetten tiltja a személyre szabott törvényalkotást. Ez az alkotmányozó többséggel való visszaélés egyik formája. A szakirodalom ezt politikai zsákmányszerzésnek minősíti - a törvényalkotást vagy az alkotmányozást nem funkcionálisan, hanem diszfunkcionálisan alkalmazzák.

Weltwoche: Alkotmányjogászként kérdezem Önt, aki elnöki funkciójában egyidejűleg a vizsgálat tárgya is: fennáll-e Magyarországon az a veszély, hogy a kormány az alkotmányjoggal politikai vendetta céljából él vissza?

Sulyok: Ezt a célt, hogy parlamenti és ezáltal alkotmányozó többségét személyem eltávolítására használja, a miniszterelnök számos nyilatkozatban megerősítette. Nem került nyilvánosságra az, hogy pontosan milyen alkotmányozási kísérletek történnek. Titkos alkotmányozás zajlik tehát, ami egy jogállamban szintén helytelenítendő.

Weltwoche: Induljunk ki a Tisza párt és az EU sok emberének szemszögéből: Orbán Viktor szerintük egy korrupt rendszert és illiberális demokráciát épített. Szerintük ezért ennek a kormánynak kötelessége az Orbán-rendszer valamennyi magasrangú tisztviselőjét hivatalaikból eltávolítani. Szerintük ez a választók elsöprő többségének megbízása. Nem hangzik logikátlanul. Mit válaszol erre Ön?

Sulyok: Én semmi esetre sem vagyok egy korrupt rendszer képviselője. Ha közjogi kérdésekről beszélünk, akkor az ilyen megfontolásokat félre kell tennünk. A Tisza Párt 16 hét alatt messze nagyobb hatalmi koncentrációra tehetne szert, mint a Fidesz 16 év alatt. Nem igaz, hogy 2026. április 12-én „rendszerváltás” volt, ahogy a kormány állítja. A Tisza párt nagyon magas választási részvétel mellett, a szavazatok 53%-át nyerte el, ami a még a Fidesz által elfogadott választási szabályok szerint kétharmados parlamenti többséget jelent. Magyar Péter olyan szabályok szerint győzött, amelyeket most támad. Rendszerváltás egyszer volt, amikor Magyarország az egypárti diktatúrából, többpárti demokrácia lett.  Magyarországon 1990 óta demokratikus jogállam van. A politikai címkézések más lapra tartoznak.

Weltwoche: Április 12-én működő kormányváltást láttunk. Ön a demokrácia ünnepéről beszélt. Most az új kormány azt mondja, ez a választás nem kormány-, hanem rendszerváltás. Ha egy demokratikus választás után rendszerváltást csinálnak: milyen rendszerbe megy át Magyarország? Parlamenti diktatúrába kerülünk?

Sulyok: Alkotmányjogilag nehezen értelmezhető a „rendszerváltás”, mivel az politikai fogalom. A Fidesz már 2010-ben „fülkeforradalomról” beszélt, amikor szintén kétharmados többséget szerzett. Április 12-én nem változott meg a politikai rendszer. A Tisza Párt választási győzelmet aratott, amely törvényszerűen kormányváltással járt együtt. A korábbi kormányfő a vereséget a választás esetéjén elismerte, és a hatalom átadása zökkenőmentesen zajlott. Erre büszke vagyok. Ugyanakkor néhány perccel azután, hogy a miniszterelnök és az egész Országgyűlés esküt tett az alkotmányra, Magyar úr személyeskedővé váló hangnemben, igen sajátságos kifejezések használata mellett lemondásomat követelte. Közjogilag a rendszerváltás érve nem indokolható meg. Ez ellentétes az Alaptörvény szabályaival. Mi rejlik e mögött? Azt a szándékot látom, hogy az Országgyűlés az elnök jogosítványait újra akarja definiálni. Az alkotmányozó erőnek erre megvannak a lehetőségei, de nagyon óvatosnak kell lenni. Ha megváltoztatják az elnök hatásköreit, akkor a hatalmi ágak teljes dinamikája megváltozik. Ezért kívánják eltávolítani a hivatalban lévő elnököt.

Weltwoche: Szeretnék egy pillanatig elidőzni a parlamenti diktatúra fogalmánál. Ön azt mondta, az államelnök csillapító, ellenőrző hatást gyakorol. Ha a kormányfő hirtelen azt mondja, ennek az elnöknek mennie kell, nem azért, mert megsértette az alkotmányt, hanem mert jogalkotási kezdeményezéseket elhúzhatna, akkor a kormány igazából megpróbálja alávetni magának az ellenőrző szervet.  Kiélezve: csendes államcsíny tanúi vagyunk Magyarországon?

Sulyok: Elnökként nem használnám ezt a megfogalmazást. Ha azonban egy politikai erő az elnököt a fékek és egyensúlyok rendszerében eltávolítandó szereplőnek tekinti, úgy az súlyosan sérti a jogállamiságot. Ha a normakontroll károsodik, akkor a hatalmi ágak együttműködése károsodik. Közjogi válsághelyzet alakul ki, olyan alkotmányos válság, amelyet sokféleképpen lehet nevezni.

Weltwoche: Parlamenti diktatúra, hatalomkoncentráció, hatalomra jutás: nem Ön az egyetlen, akit el kívánnak távolítani. A kormány azt követeli: hogy mondjon le az államelnök, az Alkotmánybíróság elnöke, az Állami Számvevőszék elnöke és a főügyész. Kifelejtettem valakit?

Sulyok: Felszólították erre az összes alkotmánybírót és néhány, kormánytól független intézményvezetőt is, a Versenyhivatal elnökét és az Adatvédelmi Hivatal elnökét.

Weltwoche: A hétköznapi nyelvhasználatban az ember tisztogatásról beszélne, lényeges állami intézmények egy csapásra történő újbóli betöltéséről. Volt ilyen valaha is a magyar történelemben?

Sulyok: A magyar demokrácia történetében nem emlékszem ilyenre.

Weltwoche: A közvéleménykutatások szerint a megkérdezettek 60%-ának az a véleménye, hogy Önnek le kellene mondania. Hol húzza meg Ön a határt a népakarat és az alkotmány védelme között?

Sulyok: A magyar elnököket nem a nép választja, hanem a Parlament. Ezért sohasem volt saját politikai agendájuk. A közvélemény szemében védtelenek a politikai támadásokkal szemben. Egy esetben azonban biztosan nem mondhat le az elnök: ha a miniszterelnök ezt parancsba adja neki. Ebben az esetben az alkotmányos rend megköveteli a hivatalban maradást.

Weltwoche: Hogyan védekezik Ön? Ön írt az Európa Tanács Velencei Bizottságának, egy 61 tagú intézménynek, amely államoknak nyújt tanácsadást az európai normáknak megfelelő alkotmányok kidolgozásához.

Sulyok: A Velencei Bizottság megkeresése ebben a helyzetben a leglogikusabb intézkedés. Magyarország az 1990. évi rendszerváltás óta tagja a testületnek. A Bizottság alkotmányos kérdések esetében igen megalapozott véleményt tud mondani. Az Alkotmánybíróság elnökeként közelről meg kellett ismernem a munkáját.  Ebben az alkotmányos válsághelyzetben megalapozott tanácsokat adhat. A Bizottság néhány napon belül jelezte, hogy kész gyorsított eljárást indítani.

Weltwoche: Mit mond az Európai Unió?

Sulyok: Még nem hallottam semmit.

Weltwoche: Nem kellene Önnek az Európai Bírósághoz fordulnia, mint a jogállamiság Szent Gráljának legmagasabb őrzőjéhez?

Sulyok: Ez elméletileg nagyon jó kérdés. Csak hiányzik hozzá az eljárásjogi lehetőségem.

Weltwoche: Magyar miniszterelnök azt mondja: az elnök, tehát Ön nem az alkotmányt védi, hanem egyszerűen a hivatalát és szép fizetését. 

Sulyok: Nem mondhatom azt, hogy nem értékelem a Sándor-palota környezetét, amely egy nagyon szép környezet. Személyesen világossá tettem azonban a miniszterelnök felé, hogy ez számomra nem pénzkérdés. Egyébként ő már nyilvánvalóvá tette: tisztségem megszűnésekor minden járandóságot meg fognak vonni tőlem.   

Weltwoche: Hogyan kell konkrétan elképzelni a beszélgetéseket Ön és a miniszterelnök között? Tárgyszerű, heves, ellenséges?

Sulyok: Tárgyszerű, őszinte légkörben. Természetesen mindenkinek megvan a maga habitusa.

Weltwoche: Az Ön véleménye szerint, mi rejlik a miniszterelnök cselekedetei mögött? Mi az ő motívuma? 

Sulyok: Nem tudok többet mondani, mint ami a beszédeiből kicseng. Van egy világos célja, hogy engem eltávolítson. Ennek az alkotmányozásnak az a célja, hogy az elnök feladatát meghatározza. Hogy milyen konkrét tartalma lesz, az titkos. Egyértelmű, hogy politikai zsákmányszerzésre irányul - a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontására.

Weltwoche: Ennek az egész Ön elleni küzdelemnek azonban csak akkor van értelme, ha egy kormány tényleg „át akarja építeni” az államot. Különben egy miniszterelnök azt mondaná: nézzük meg, tudunk-e együtt dolgozni. Gondolja, hogy Magyar egyfajta török vagy francia példa szerinti elnöki rendszert szeretne bevezetni?

Sulyok: Ezt nem tudom. Nem is látunk ide vágó alkotmánytervezeteket. Miniszterelnök úr említette, hogy véleménye szerint helyesebb volna egy sokkal erősebb kompetencia az elnök számára. Az alkotmányozási folyamat beindítható, jogállami keretek között és átfogó társadalmi vitával. Ami azonban nem történhet meg, az az, hogy a későbbi, jövőbeni törvényalkotási szándékokat mércének használják az én jelenlegi helyzetemre.

Weltwoche: Parlamenti bizottságokat is felállítanak most, úgynevezett törvényszékeket, amelyek elé az Orbán kormány korábbi minisztereit és magasrangú tisztségviselőit kívánják beidézni - nyilvánosan, a tévében. Ezek nem bíróságok, hanem politikai bizottságok. Aki nem jelenik meg, azt a rendőrség elővezetheti. Ez a kommunista-szovjet időkből ismert kirakatperekhez történő visszatérés?

Sulyok: Az Országgyűlés előtt van egy olyan törvényjavaslat, melynek végleges tartalma még nem alakult ki, és amelyet nem fogadtak el. Ezért erről a kérdésről nem tudok nyilatkozni.

Weltwoche: Vonjunk mérleget: az, ami Magyarországon éppen történik, az alkotmányjogász szemében a jogállam és olyan központi elvek megerőszakolása, amelyekre az Európai Unió épül?

Sulyok: Az uniós szerződés 2. cikkelye meglehetősen világos értékmeghatározást ad. Hasonlóan ahhoz, ahogy a magyar államot az alkotmány demokratikus jogállamként definiálja. Ezek az alapértékek azonosak, az Európai Unióban ugyanúgy fennállnak, mint Magyarországon, azoktól a korábbi vitáktól függetlenül, amelyek részletkérdések vonatkozásában felmerültek. Itt az alapértékek védelméről van szó, amelyeket véleményem szerint a kormány eljárása sért.

Weltwoche: Mit üzen németországi, ausztriai és svájci olvasóinknak? Miért kell annak, ami Magyarországon történik foglalkoztatnia az európaiakat?

Sulyok: Sólyom László mind köztársasági elnökként, mind az Alkotmánybíróság elnökeként hivatali elődöm volt. Van az Alkotmánybíróságnak egy 1992. évi egyhangú határozata, amely az ő nevével fonódott össze. Ebben van egy nagyon jelentős mondat: „a jogállamot nem lehet a jogállammal szemben építeni.” Az általunk megbeszélt politikai célok mögött világosan felismerhető, hogy a kormánypárt a fékek és ellensúlyok rendszerét akarja lebontani. Az elnök lemondatásakor megbillentik a hatalmi ágak egyensúlyát.
Weltwoche: Ha jövőbeni joghallgatók 10-15 év múlva esettanulmányt írnak erről az alkotmányos válságról - milyen címet szeretne adna Ön a saját magáról szóló fejezetnek?
Sulyok: A jövővel szemben nem szabad igényeket megfogalmazni. A történelem elvégezte a munkáját és ezt a jövőben is meg fogja tenni. Ebben a helyzetben nekem jutott az a feladat, hogy az alkotmányos rend védelmének érdekében ellássam az elnöki funkciót.

Weltwoche: Megválasztásakor Ön azt mondta, hogy sohasem kereste ezt a hivatalt. Hitte volna valaha is, hogy ilyen helyzetbe kerül? 

Sulyok: Nem hittem volna, hogy valaha alkotmánybíró leszek. Azt sem, hogy alkotmánybírósági elnök, azt végképp nem, hogy köztársasági elnök. Sohasem volt ilyen ambícióm. De a Teremtő ezt a feladatot rótta ki rám. 

Weltwoche: Utolsó kérdésem. Mi teszi Önt biztossá abban, hogy az Ön számára tényleg az alkotmányról van szó és nem a személyes egóról, a hivatalról, a nagyravágyásról? Vannak-e olyan pillanatok, amikor azt gondolja: talán egyszerűen le kellene mondanom?

Sulyok: Ilyen kétségeim lehettek addig, amíg Magyar miniszterelnök úr felszólított a lemondásra - azzal a fenyegetéssel, hogy jogi eszközökkel távolítanak el, ha nem mondok le. Azóta alkotmányjogilag sincs más lehetőségem, mint hivatalban maradni.

Weltwoche: Elnök úr, nagyon köszönöm ezt a beszélgetést.  

Roger Köppel (Budapest)

A cikk eredeti változata a Weltwoche honlapján érhető el. 

A Weltwoche YouTube-oldalán megjelent a videóinterjút itt találják. 

A Weltwoche videóinterjú teljes leiratának magyar nyelvű változata itt olvasható.

https://www.sandorpalota.hu/hu/jogallamsertes-dr-sulyok-tamas-allamfo-interjuja-die-weltwoche-svajci-lapnak