Translate

2025. március 15., szombat

Orbán Viktor: irány a véleménynyilvánító szavazás!

 Orbán Viktor miniszterelnök március 15-ei, a Magyar Nemzeti Múzeum előtt elmondott ünnepi beszédében kifejtette, Európa fejest ugrott az orosz-ukrán háborúba. Figyelmeztetett: „Sose okozzunk nagyobb bajt, mint amit el akarunk hárítani. Senkivel nem tehetünk jót úgy, hogy közben tönkretesszük a hazánkat”. Emlékeztetett, hogy Magyarország ezért is maradt mindvégig a béke oldalán.

Magyarország

 / 2025.03.15.

A birodalom nem segíteni akar Ukrajnán, hanem gyarmatosítani akarja. A gyarmatosítás eszköze a háború. Európa urai úgy döntöttek, Ukrajnának folytatnia kell a háborút. Kerül, amibe kerül. Majd kap cserébe gyors uniós tagságot a mi pénzünkön. Erre egyetlen válaszunk lehet: uniót, de Ukrajna nélkül

– mondta határozottan a miniszterelnök.

Emlékeztetett, hogy bár a háborúról nem kérdezték meg a magyarokat, Ukrajna uniós csatlakozásával kapcsolatban kénytelenek lesznek, mert „Magyarország nélkül nincs európai döntés”, és amíg egy évvel ezelőtt a kérdés az volt, meg akarunk-e halni Ukrajnáért, ma már arra kell választ adni, bele akarunk-e „roppanni” keleti szomszédunk uniós csatlakozásába.

Kedves barátaim, irány a véleménynyilvánító szavazás!

– kérte a tömeget Orbán Viktor.

Az 1848-os forradalom és szabadságharcra visszaemlékezve felidézte, hogy március 15-e „mámoros napját” az áprilisi törvények követték, azok segítségével „helyezték védelem alá” a szabadságot.

Ez most is pontosan így lesz – ígérte.

A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás – átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében pénzért a birodalom szekerét tolják

– jelentette ki Orbán Viktor, hozzátéve: „túl régóta vannak itt”.

Ezután, beszéde végén, közvetlenül hozzájuk szólt:

Ismerünk benneteket, hiába bújtatok új európai pártgúnyába, a gazdáitok ugyanazok. A terveitek ugyanazok. És ne reménykedjetek, a sorsotok is ugyanaz lesz. Legyőzünk benneteket újra, újra és újra, mert fényesebb a láncnál a kard.

https://demokrata.hu/magyarorszag/orban-viktor-irany-a-velemenynyilvanito-szavazas-965549/

2025. február 25., kedd

Készpénz az Alaptörvényben? Orbán Viktor bejelentése átírhatja fizetési szokásainkat

 A kormányfő bejelentése után körüljárjuk azokat a szempontokat, melyeket érdemes lehet szem előtt tartani a várható újdonság kapcsán.

A cikkben arról írunk, hogy

Orbán Viktor miniszterelnök bejelentése szerint az Alaptörvénybe kerülhet a készpénzhasználat védelme, amely jogi garanciát nyújtana a bankjegyek és érmék használatára.

több fejlett országban, például az Egyesült Államokban, Németországban, Svájcban és Szlovákiában is felmerült vagy már létezik a készpénz védelmének jogi szabályozása.

a magyar lakosság készpénzállománya 2023 végére új rekordot döntött.

a készpénzhasználat védelmet kap, ez nem zárja ki az elektronikus fizetési módok fejlődését.

a készpénz biztosítja a közvetlen fizetést, csökkenti a digitális rendszerek sebezhetősége miatti kockázatokat, és sokak számára kényelmesebb alternatíva.

 Orbán Viktor miniszterelnök évértékelőn tett bejelentése szerint az Alaptörvénybe kerülhet a készpénzhasználat védelme Magyarországon. Ezzel a lépéssel alkotmányos garanciát kaphat a készpénzhasználat, mely – mint a miniszterelnök elmondta – nem csak szokás, hanem jog kérdése is. Orbán Viktor szerint míg a bankkártya a bankoké, addig "a készpénz a tiéd", valódi, kézzel fogható biztosíték. Összegyűjtöttünk néhány szempontot, amik mentén megpróbáljuk körüljárni a kormányfői bejelentés lehetséges kontextusait.

Egyedülálló a készpénzhasználat alkotmányos védelme a világon?

Míg a kormányfő által ismertetett szja-mentesség kiterjesztése a két- illetve háromgyerekes anyákra világviszonylatban is példa nélküli, nagy horderejű bejelentés, addig a készpénzpénzhasználat törvényi védelmére, illetve alkotmányos joggá emelésére máshonnan ismerni precedenseket. A készpénzhasználat alkotmányos szintű, de legalábbis jogi védelme több fejlett országban vissza-visszatérő kérdés, köszönhetően annak, hogy az elektronikus pénzügyi infrastruktúrák kiépülésével, bár eltűnni sosem fog, de jelentősen átalakult, illetve csökkent a készpénzhasználat.

Az Egyesült Államokban is azonosítható ez utóbbi tendencia, aminek kapcsán 2019-ben, 2021-ben, illetve 2023-ban is nekifutottak annak, hogy a készpénzhasználat törvényi védelmet kapjon (ez a "Payment Choice Act"), pontosabban 2.000 dollárig bezárólag mindenütt legyen mód készpénzes teljesítésre. Az országban ugyanis nincs olyan szövetségi előírás, mely kötelezné a magánvállalkozásokat a készpénz elfogadására.

Így bár a készpénzes fizetés általában véve minden közhivatalnál, szolgáltatónál, nagyvállalatnál elfogadott illetve kérhető, egyes magáncégek dönthetnek úgy, hogy más fizetési mód használatát fogadják csak el ügyfeleiktől, vagy adott összeghatárig engednek csak készpénzes fizetést.

De ebben is van egy további csavar: a kérdés szabályozása ugyanis állami hatáskör, és a tagállamok többségében általában létezik előírás arra, hogy a területén működő vállalkozásoknak kötelező biztosítani a készpénzhasználat lehetőségét vásárlóik számára. Az amerikaik körében egyébként akkor kapott újra nagy figyelmet a kérdés, amikor tavaly nyáron a CrowdStrike-hoz köthető, 

a Microsoft rendszereit érintő szoftverfrissítési hiba miatt szerte a világon rengeteg repülőtéri és banki rendszer leállt, azaz az emberek egy része a bankszámlán tartott pénzéhez sem fért hozzá.

A készpénzhasználat jogi védelme egyébként

nem összeegyeztethetetlen azzal, hogy bizonyos tranzakcióknál vagy összeghatárnál kötelező lehet elektronikus fizetési mód használata, pontosabban olyan fizetési módé, amelyben nem jelenik meg fizikailag készpénz.

Ez utóbbira Németországban találni érdekes példát.

Németországban főszabályként nincs korlátozva a készpénzhasználat. Azaz szabadon és igény szerint lehet készpénzt használni fizetéshez, akár autó vagy drága ékszer vásárlására is, legfeljebb bizonyos összeghatár felett külön szükséges a személyazonosság igazolása. A készpénz népszerű is: a Bundesbank 2023-ról kiadott adatai szerint a tranzakciók fele készpénzben bonyolódott az országban, és egyes kisebb szolgáltatóknál – kávézók, taxik – továbbra is csak készpénzzel lehet fizetni. Vannak azonban olyan tranzakciók, melyeknél a főszabály alóli kivétel lép életbe. Ilyen például az, ha valaki belföldi ingatlant vagy vállalati értékpapírokat vásárol. Ezekben az esetekben a pénzmosás megelőzése érdekében 2023-tól közjegyző előtt kell igazolni, hogy a fizetés nem készpénzzel történt.

Svájcban 2023-ban egy civil kezdeményezés nyomán indult el a szövetségi kormány javaslatára a készpénz alkotmányos védelembe vételének folyamata, ám ebből végül nem lett semmi. Az alpesi országban egyébként a készpénzt szintén a szabadság fogalmával kapcsolták össze a javaslat támogatói, s ehhez érdekes adalék, hogy a világ egyik legfejlettebb pénzügyi infrastruktúrájú országában a napi fizetések során még mindig 29 százalékos a részaránya.

A készpénzhasználat alkotmányos védelmére egyik szomszédunkban, Szlovákiában látni példát. Ott 2023 nyarán szavazták meg az erre irányuló alkotmánymódosítást. Azzal a szlovák jogalkotás érvelése szerint nem csak a lakosság alacsonyabb jövedelmű csoportjait védik, hanem például az adománygyűjtésből működő karitatív civil szervezeteket is, valamint a készpénzhez való jogot a fiatalabb generációk pénzügyi edukációjában is elengedhetetlennek tartják. 

Milyen helyzetekben érvényesülhet a várható alkotmányos garancia?

Nyilvánvaló – ahogy erre fentebb is utaltunk –, hogy a készpénzzel való fizetés bizonyos fizetési helyzetekben evidensnek számíthat (például egy piaci termelőnél való vásárláskor), míg más helyzetben a készpénzhasználati jog nem, vagy életszerű belátással, csak megkötésekkel érvényesülhet. Például, ha egy budapesti vásárló egy nyíregyházi webáruházból rendel egy árucikket, akkor a vételár kiegyenlítését általában banki utalással vagy bankkártyájával végzi el, esetleg a futárnak kiszállítás alkalmával, ha ezt a szolgáltatást felkínálja a webáruház és kiszállító partnere. Persze pusztán feltételezés szintjén a vásárlónak ilyenkor is megvan a lehetősége, hogy a termékéért személyesen utazzon el Nyíregyházára egy átvételi pontra, és ott készpénzben adja át a vételárat a kereskedőnek, de ezzel várhatóan senki nem fog élni, legfeljebb akkor, ha annyival olcsóbban jut hozzá a termékhez, hogy az megérje a kirándulást – ha feltételezett vásárlónk nagyon ódzkodik az elektronikus csatornák használatától, legfeljebb megkéri az ismerősét a vásárlás lebonyolítására.

A készpénz alkotmányos védelmének gyakorlati megvalósulása, annak kötelező elemei akkor fognak majd láthatóvá válni, amikor a miniszterelnöki bejelentés után megindul az Alaptörvény módosítási folyamata, aminek lezárultával elképzelhető, hogy további jogszabály módosítások következnek. 

A hitelintézeti törvény szerint a "fizető fél és a kedvezményezett közötti közvetlen, közvetítői közreműködés nélküli bankjeggyel és érmével történő fizetési művelet" az, ami készpénzes fizetésnek tekinthető ma Magyarországon.

A bankjegyek és érmék használatának további, immár alkotmányos garanciája minden bizonnyal követni fogja az életszerűség diktálta kereteket.

Tényleg sok készpénzt használunk Magyarországon?

A kérdés kapcsán érdekes kettősség figyelhető meg. Egyrészt Magyarországon – köszönhetően a fejlett infrastruktúrának, az Azonnali Fizetési Rendszernek, illetve az egyre újabb nemzetközi és hazai technológiai megoldásoknak – évente dinamikusan nő az elektronikus tranzakciók aránya. Másrészt nem lankad a készpénz iránti lelkesedés, amit mutat az is, hogy tavaly év végére új csúcsra, 7 ezer milliárd forintra jutott a lakosságnál felhalmozott készpénzállomány nagysága. Utóbbi okai között az elmúlt években tapasztalt inflációs jelenségek mellett alighanem ott van némi lakossági bizalmatlanság a pénzintézeti szektor felé, illetve a növekvő értékű elektronikus pénzügyi visszaélések okáni távolságtartás.

Bárhogy is, amellett, hogy Magyarországon biztosítani kell az elektronikus fizetési módot, a készpénzhasználat továbbra is jelentős szerepet játszik a hétköznapi tranzakcióknál, amibe akár vagyontárgyak vásárlása is beletartozik.

Felmerült a készpénz kivezetése megszüntetése?

A hazai készpénzállomány 2013-2020 között közel megduplázódott, 2024 harmadik negyedévében pedig a lakosság bankjegy- és érmeállománya közel 80 milliárd forinttal nőtt, így a háztartások teljes készpénzállománya továbbra is a GDP 8 százaléka körül alakult, ami a fenti, ezer milliárd forintokat takarja – derül ki jegybanki (MNB) adatokból. Mindez nem a készpénz eltűnésére utal, már csak azért sem, mert tavaly a forgalomban lévő készpénzállomány a félévi 8.500 milliárd forintról év végére tovább, 9.000 milliárd forint köré bővült. A MNB-nek pedig változatlanul feladata 

a készpénzfizetések iránti bizalom fenntartása, illetve a gazdaság igényei szerinti készpénzállomány biztosítása (ideértve számos részfeladatot is, pl. a bankjegyek időszakos cseréjét).

A készpénzhasználati adatokon túl sem utal semmi arra, hogy a készpénzhasználat megszűnése felmerült a hazai környezetben. Alkotmányos védelmére ettől függetlenül szükség lehet, párhuzamosan az elektronikus fizetési megoldások fejlesztésével és a pénzügyekre vonatkozó társadalmi edukáció bővítésével. Ez a két vetület nem mond ellent egymásnak, sőt, legálisan működve mindkettő erősítheti a lakossági és vállalati, intézményi szektor szereplőinek egymás közötti bizalmát. A készpénzhasználat mérlegelendő előnyeire egy későbbi pontban visszatérünk.

De mi a helyzet a készpénzmentesnek mondott országokkal?

Időnként hallani arról, hogy vannak a világon "készpénzmentes" országok, ahol annyira visszaszorult a készpénzhasználat, hogy szinte teljesen jelentéktelenné vált. Ilyen országok között említik gyakran az európai skandináv államokat, például Svédországot és Norvégiát. Közelebbről megnézve azonban látható, hogy teljesen készpénzmentes ország nincs és alighanem nem is lesz.

A készpénzmentes fizetések terjedésének a koronavírus-járvány jelentős löketet adott. A Világbank adatai szerint míg 2017-ben egy személy évente átlagosan 91 tranzakciót bonyolított készpénzmentesen, addig 2020-ban már 135-öt. Az Európai Központi Bank hasonló tendenciát azonosított a kontinensen: a 2023-as felmérésük szerint a készpénzes tranzakciók aránya 59 százalékra mérséklődött 2022-ben a 2019-es 72 százalékról. 

Ráadásul az elektronikus pénzügyi infrastruktúrák folyamatosan bővülnek, így többek között az 1 főre jutó bankkártyák vagy ATM-ek száma alapján is szokás "készpénzmentes társadalomról" beszélni, amennyiben ezek az arányok alacsony készpénzes tranzakciószámmal párosulnak egy országban. 

Például Norvégiában és Svédországban lényegében a teljes felnőtt lakosságnak van betéti bankkártyája, miközben a készpénzes tranzakciók száma alig néhány százalékát adja a teljes mennyiségnek (területi eltérések persze vannak országokon belül).

Ám még ezek az országok sem mondanak le várhatóan soha a készpénzről. Sőt: az utóbbi években politikai erőfeszítések történtek azért, hogy népszerűbbé tegyék a készpénzhasználatot a lakosság körében. Svédországban ezt a bankok elektronikus rendszerei iránti kitettség csökkentésével indokolták, míg Norvégiában biztonsági kérdésnek tekintette a kormány a készpénzhasználat ügyét.

A digitális világban könnyen elfelejthetjük, hogy vannak olyan emberek közöttünk, akik nem digitálisak

– mondta  néhány éve a hivatalából most távozó Emilie Enger Mehl, Norvégia igazságügyi és közbiztonsági minisztere. 

Norvégia annyira komolyan gondolja a készpénz bizonyos mértékű reneszánszát, hogy 2024 őszén kötelezővé tették a vállalkozásoknak a készpénz elfogadását 20 ezer norvég korona összeghatárig, amellett, hogy mindössze a vásárlások 3 százalékánál használnak készpénzt. A norvég polgári védelem pedig azt javasolja a lakosoknak, hogy mindenki tartson magánál valamennyi készpénzt, tekintettel a digitális fizetési rendszerek elektronikus sebezhetőségére.

Más országokról pedig még említést sem tettünk, hiszen a világ jelentős részén még a korszerű vezeték nélküli technológiák mellett sem evidencia, hogy mindenütt képesek biztosítani az elektronikus, de legalábbis készpénzmentes fizetést.

Az analóg világ varázsa: ezt tudja a készpénz

A magyarországi helyzetre tekintve könnyen kitapintható a kapcsolódási pont a norvég példához: a mai magyar társadalom nem áll készen arra, hogy a készpénzt – érméket és bankjegyeket – teljesen maga mögött hagyja, és csak elektronikus úton, illetve készpénz-helyettesítő eszközökkel fizessen. A készpénzhasználat alkotmányos védelme azonban nem ennek a helyzetnek a rögzítését szolgálja, hanem vélhetően majd a kényelmes, megbízható fizetés lehetőségét garantálja azok számára, akik a készpénzt tekintik elsősorban annak, illetve akik nem tudnak vagy szeretnének mást választani.

Arra a bejelentést követő első kommentárok is felhívják a figyelmet, hogy a készpénzfizetés fenntartása költséges dolog – igaz, a korszerű digitális pénzügyi infrastruktúrák sem éppen olcsó mulatságot jelentenek. Ezek előnyei között a gyorsaságot, kényelmességet, az online értékesítésben betöltött funkciójukat, és általában véve a gazdaság fehérítésében játszott szerepüket említhetjük.

A készpénz oldalán viszont ott vannak az "analóg világ" előnyei:

nem csak a vevő és eladó közötti közvetlenséghez – jó esetben – kapcsolható bizalmat lehet képes megtestesíteni a készpénz, hanem csökkenti az elektronikus rendszerek, illetve azok sebezhetősége felé a kitettséget.

bár a készpénzforgalom fenntartásának van költsége, a készpénzfizetésnek általában nincs – legalábbis arra nemigen találni példát, amikor a készpénzes tranzakcióért egy kereskedő plusz díjat számol fel; ellenben a kereskedői oldalon az elektronikus fizetési csatorna fenntartásának költsége van.

bár a bankkártyák mellett léteznek más elektronikus fizetési módok is, de a plasztikok általánosan elterjedtek – ám persze pénzbe kerül megújításuk és fenntartásuk, pótlásuk, legyen bármennyire is kedvező árfekvésű banki számlacsomagunk (igaz, online vásárlásnál viszont nagyon kényelmesek).

nem utolsó szempont az sem – és erre a szempontra is utalt Orbán Viktor, amikor a szabadság fogalmával kapcsolta össze a készpénzt –, hogy a készpénz használatával nemigen adunk lehetőséget arra, hogy technológiai cégek akár csak anonimizált módon profilozzák fizetési szokásainkat, és saját céljaikra használják eredményeiket. 

vagyis a készpénzhasználat közvetítő fél nélküli, névtelen folyamat, vagy legalábbis e módon is végbe mehet a készpénzes fizetés. Erre a szempontra különösen azóta érdemes figyelni, mióta a "big data" világában az adat vált egyértelműen az új olajjá, vagy azért, mert a kibertérben veszélyes hekkercsoportok vadásznak pénzügyi adatainkra.

A készpénzhasználat magyarországi alkotmányos védelme kapcsán számos kérdésre csak a folyamat elindulásakor illetve annak végén kapunk választ, így arra is, hogy milyen költsége lesz lakossági oldalon a készpénzhez való hozzájutásnak, emelkedik-e például a jelenlegi havi 150 ezer forintos díjmentes ATM-es készpénzfelvételi limit. Érdekes kérdés lesz az is, hogy az alkotmányos garancia mellett milyen esetleges jogszabály-változtatásokat látunk majd azért, hogy ez a védelem a hétköznapokban értelmezhető, alkalmazható kereteket öltsön.

https://www.origo.hu/gazdasag/2025/02/alkotmany-garancia-orban-viktor-keszpenz-everetekelo-osszeallitas

https://www.origo.hu/gazdasag/2025/02/alkotmany-garancia-orban-viktor-keszpenz-everetekelo-osszeallitas?page=2


2025. február 19., szerda

Marian Enache alkotmánybíró: Romániában nem másítható meg utólag a választások megismétlését elrendelő döntés

 Calin Georgescu szombatra utcára szólítja híveit, hogy „visszavegyék az országukat”

Nem másítható meg utólag a román elnökválasztás megismétlését elrendelő alkotmánybírsági döntés – szögezte le Marian Enache, az alkotmánybíróság elnöke, akivel a Juridice.ro jogi szakportál közölt interjút szerdán.

A testület elnöke arra reagált, hogy a novemberi érvénytelenített voksoláson legtöbb szavazatot szerző jelölt, Calin Georgescu péntekig „adott haladékot” az alkotmánybíróságnak, hogy vonja vissza december 6-i határozatát, és rendelje el a félbeszakított választás második fordulójának megszervezését, ellenkező esetben szombatra utcára szólítja híveit, hogy „visszavegyék az országukat”.

Marian Enache jelezte: az alkotmánybíróságnak munkája jellegénél fogva viszonylag magas a tűrőképessége mindenféle nyomásgyakorlási próbálkozással szemben, de úgy értékelte, hogy az a verbális erőszak, és azok a nyílt fenyegetések, amelyeket az utóbbi időben tapasztalnak, messze túllépik a megszokott szintet, és amennyiben ezek elfogadott módszerekké válnak a társadalomban, az anarchiához vezet.

Az alkotmánybíróság elnöke J.D. Vance Romániával kapcsolatos bírálatára is reagált, miután az amerikai alelnök pénteken, a müncheni biztonságpolitikai konferencián mondott beszédében az európai demokráciák meggyengülésének példájaként hivatkozott Romániára, ahol „gyenge” titkosszolgálati gyanúra alapozva érvénytelenítették a tavalyi elnökválasztást.

Marian Enache szerint azt az amerikai alelnök sem állította, hogy az alkotmánybíróság túllépte volna hatáskörét, hanem a (román, illetve általában az európai) társadalom demokráciaszintjét bírálta, és azt jelezte, hogy a jogállamiságot, a demokratikus értékek védelmét erősíteni kell.

A testület elnöke szerint a román alkotmánybíróság éppen a demokratikus alkotmányos rend védelmében rendelte el a választások megismétlését, miután a választás korrektségét, a jelöltek esélyegyenlőségét sértő illegális befolyásolást és kampányfinanszírozást tapasztalt.

Megjegyezte: a román alaptörvény szerint az alkotmánybíróság „felügyeli a Románia elnökének megválasztásával kapcsolatos eljárások betartását, és igazolja a szavazás eredményét”, tehát nemcsak „közjegyzői” szerepe van, hanem alkotmányossági felügyeletet is ellát. Ilyen értelemben elfogadhatatlan az, hogy az államelnökjelölt a többpártrendszer és parlamenti demokrácia felszámolását, az állampolgárok személyi szabadságjogainak korlátozását célzó programot hirdessen politikai ajánlatában – részletezte az alkotmánybíróság elnöke.

Marian Enache szerint az alkotmánybíróság decemberben vészriasztást adott le, „aktiválta a vörös kódot”, de döntése nem oldotta meg a román demokrácia problémáit. Ezek érdemi orvoslása az egész társadalom felelőssége, az állami intézmények közbelépése önmagában nem elegendő – figyelmeztetett.

„Egy egészséges politikának és demokráciának a törvény erejének, nem az erő törvényének kell engedelmeskednie. Csak így beszélhetünk a demokrácia megerősítéséről és a jogállamiság tiszteletben tartásáról, egy robusztus demokráciáról, amely ellenáll az agresszió minden belső és külső formájának” – szögezte le a román alkotmánybíróság elnöke.

Vezetőkép: Marian Enache, a román alkotmánybíróság elnöke kihirdeti a testületnek a romániai elnökválasztás első fordulójában elért eredményt illető határozatát Bukarestben 2024. december 2-án. Eszerint az első forduló eredetileg megállapított eredmény érvényes. Fotó: MTI/EPA/Robert Ghement

https://vasarnap.hu/2025/02/19/marian-enache-alkotmanybiro-romaniaban-nem-masithato-meg-utolag-a-valasztasok-megismetleset-elrendelo-dontes/

2025. február 6., csütörtök

Államcsíny gyanúja miatt kezdeményeztek eljárást Donald Tusk ellen

 Infostart / MTI

-  2025. február 5. 20:22

Államcsíny elkövetésének gyanújával ügyészségi eljárást kezdeményezett a lengyel alkotmánybíróság elnöke Donald Tusk kormányfő és más vezető lengyel politikusok, bírák és ügyészek ellen - erről maga Bogdan Swieczkowski tájékoztatott szerdai sajtóértekezletén.

Az elnök elmondta, hogy már január végén aláírta a 60 oldalt számláló bejelentést, melyben bűncselekmény elkövetésével gyanúsította meg Donald Tuskot, kormányának minisztereit, Szymon Holownia szejm- és Malgorzata Kidawa-Blonska szenátusi elnököt, a kormánykoalíció alsó- és felsőházi képviselőit, valamint egyes bírákat és ügyészeket is.

A felsorolt személyeknek felrótt bűncselekmény Swieczkowski szerint abban áll, hogy a 2023 decemberében bekövetkezett kormányváltás óta "szervezett bűnözői csoportban tevékenykednek", melynek célja Lengyelország alkotmányos rendjének megváltoztatása, az alkotmánybíróság és más alkotmányos szervek, ezen belül az országos igazságügyi tanács (KRS) és a legfelsőbb bíróság működésének megszüntetése.

"Államcsíny bűntettének elkövetéséről beszélünk" - húzta alá Swieczkowski. "Ez egy lopakodó alkotmányos államcsíny, a törvényhozói és végrehajtói hatalommal való notórius visszaélés a bírói és más alkotmányos intézmények feje felett" - tette hozzá.

Közölte: az ügy súlya miatt, valamint azért, hogy ebben Donald Tusk kormányfő és Adam Bodnar igazságügyi miniszter, főügyész is érintett, azt kérvényezte, hogy az ügyészségi eljárást Michal Ostrowski, a főügyész egyik helyettese folytassa. Ostrowski kedden meg is hallgatta Swieczkowskit, és szerda reggel értesítette őt az ügyészségi eljárás elindításáról - közölte az alkotmánybíróság elnöke.

Michal Ostrowski egyike azon főügyészhelyetteseknek, akiket az előző kormány idején neveztek ki.

Az ügyészség vezetése fegyelmi eljárást indított ellene, mert Andrzej Duda elnökhöz és az ellenzéki politikusokhoz hasonlóan kétségbe vonta a kormányváltás után az intézményben végrehajtott személyi változtatások törvényességét.

Bogdan Swieczkowski alkotmánybírósági elnököt decemberben nevezte ki Andrzej Duda elnök, miután lejárt a taláros testület előző elnökének hivatali ideje. Swieczkowski 2022 óta tagja az alkotmánybíróságnak. Korábban az államügyész tisztségét töltötte be (2016-2022), és irányította a lengyel nemzetbiztonsági ügynökséget (ABW) is (2006-2007).

Donald Tusk kormánya nem ismeri el az alkotmánybíróságot, és a testület átalakítását tervezi.

Swieczkowski közlésére reagálva Donald Tusk egy rövidfilmet tett közzé az X-en, amelyen asztaliteniszt játszik. Közben a kamera mögött álló személy azt kérdezi: "Azt mondják, államcsínyt követtetek el?". "Hagyjál békén, most komoly ügyek zajlanak itt, később foglalkozunk vele" - vetette oda Tusk.

Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke ebben az összefüggésben a szerda esti sajtóértekezletén kijelentette: a miniszterelnök, "mint látható, pingpongozik a munkahelyén". Utalva arra, hogy a film végén Tusk nevető arca jelenik meg, Kaczynski megjegyezte: az ügy "egyáltalán nem nevetséges", és remélhetőleg "eljön az ideje, hogy az urak abbahagyják a nevetést".

Swieczkowski lépését a PiS elnöke "rendkívüli súlyúnak" nevezte. A bejelentés "megfelelő reagálás az országban fennálló helyzetre" - fogalmazott. Lengyelországban "erőszakosan vették át" az állami intézményeket, köztük a közszolgálati televíziót, az ügyészséget - fejtette ki, majd hozzátette: "olyan helyzettel van dolgunk, hogy a jog igazából nem érvényesül".

https://infostart.hu/kulfold/2025/02/05/allamcsiny-miatt-kezdemenyeztek-eljarast-donald-tusk-ellen

2025. január 19., vasárnap

A Kúria-elnök harca mindenki ellen

 Kerényi György

Alig telt el két hét 2025-ből, és a Kúria elnöke már két hosszú levélben ment neki a bírósági rendszer összes szereplőjének – kivéve a kormányt. Varga Zs. András mindenkit kiosztott, aki kritizálta, ahogyan a kormány besakkozta a bírákat a fizetésemelésükkel. Indulatai érthetők: a bírók két hónapja forronganak, ami bő egy évvel a választások előtt nem érdeke annak, aki kinevezte – a Fidesznek. A kormány igazságügyitörvény-módosításokra készül, nem mellesleg jön a választás és vele a szokásos több száz bírósági eljárás. Egyszer már maga Orbán Viktor is megrótta a Kúriát (igaz, még nem Varga Zs. vezette), mert szerinte elvett tőle egy mandátumot.

Egy bíró megkérdezettünk a korábbi OBH-elnök, Handó Tünde kései időszakához hasonlította Varga Zs. 2025-ös, erős indulatok hevítette levelezését: „Nála sem lehetett érteni, hogy mit csinál, nem volt benne semmi ráció.”

Az összes bírói szervezet – Senyei György OBH-elnök kitüntetetten –, civil szervezetek, a tiltakozó bírák: mindenki megkapta a magáét. Ha retorikája érthetetlenül túlzónak tűnik is, azért a tárgyalótermi gyakorlat nélkül a kormány/parlament által a személyére szabott jogalkotással Kúria-elnökké kinevezett volt ügyész, majd alkotmánybíró Varga Zs. András barát-ellenség felismerő rendszere pontosan leköveti a kormányét.

Szerepfelfogását – nem először – már december 18-án, az Országgyűlés plénuma előtti beszédében felrajzolta: „Magyarországon van olyan együttműködés az államhatalmi ágak között, amelyet az alkotmány, az Alaptörvény előír (…) a függetlenségünk bármilyen megsértésének kísérlete esetén fel kellene lépnünk, de ez nem azt jelenti, hogy Magyarország és a magyarországi bíróságok ne az állam részei lennének. Mert ugye elhangzik olyan felvetés is eléggé gyakran, hogy a bíróságok az államtól függetlenek. Ezt sem minősíteném.”

Hogy a bíróságok ne lennének az állam részei, azt senki, azok sem állították, akik a következő mondatokat fogalmazták, egyikét a bírók érdekvédelmi szervezete, a Magyar Bírói Egyesület (MABIE) honlapján található számtalan bírói tiltakozásnak: „A bírónak nem csupán a kormányzat végrehajtó és törvényhozó ágához fűződő szükségtelen kapcsolatoktól és befolyásolástól kell tartózkodnia, hanem ennek egy külső megfigyelő számára is nyilvánvalónak kell látszania.” Ők – ellentétben Varga Zs. felfogásával – államon ugyanis nem a kormányt értik.

Mi a cél?

Az idézett szöveget a két magyarországi szolgálati bíróság elnökei jegyezték szolgálati bíró társaik nevében. Nyílt levelük így kezdődik: „A szolgálati bíróságoknak az igazságszolgáltatás rendszerében betöltött morális szerepének felelősségét átérezve, az első- és másodfokon eljáró szolgálati bírák többségének támogatásával az alábbi nyilatkozatot tesszük.”

A szolgálati bíróság dönt – leegyszerűsítve – a bírák etikai ügyeiről, így a tömeges bírói tiltakozás, az esetleges megtorlás vagy a dermesztő hatás miatt komoly súlya van annak, ha elnökeik szerint „megilleti a bírót a véleménynyilvánítás joga, sőt a bíróság függetlensége védelmében kötelessége is megnyilvánulni. Biztosítjuk továbbra is, hogy a szolgálati bíróságok az eljárásuk során ezt az elvet érvényesítik, a bírókat a megállapodás kapcsán kifejtett véleményük miatt hátrány nem érheti.”

A novemberi megállapodás a kormány és a bírósági vezetők között, és az év végi törvénykezés nyomán (benne az inflációs veszteségeket sem fedező fizetésemelés) számtalan bíró tiltakozott. Lemondásra kényszerült az OBT elnöke is; a testület január 15-i ülésén a kormánymegállapodás felmondására készül.

Varga Zs. András a Kúria munkatársainak küldött újévi levéllel reagált a bírói körökben szokatlan tiltakozáshullámra, majd amikor mind az OBT, mind az OBH közleményben utasította vissza az állításait, hétfőn, január 13-án újabb (immár ötoldalas) filippikával válaszolt.

Varga Zs. András jól érezte meg, hogy a két bírósági elnök, Farkas Katalin és Éliás Dávid ezzel a 2700 bírót nyugtatta meg: nem marasztalják el őket, ha etikai eljárás indulna ellenük a véleménynyilvánítás miatt.

Az újévi köszöntőnek három fő csapásiránya volt:

nekiment a szolgálati bíróságoknak,

nekiment a bírók véleménynyilvánítási szabadságának,

a bíróságok ítélkezési gyakorlata egységének biztosítását nevezte a Kúria fő feladatának.

A három dolog összefügg. Egyrészt születhet a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsában a bírók véleménynyilvánítási szabadságával kapcsolatos döntés, amelyet most lényegében csak a Bírók etikai kódexének megengedő passzusai szabályoznak.

Egy törvénymódosítás pedig megszüntetheti a jelenlegi helyzetet, amikor a szolgálati bíróságokra nem vonatkoznak a jogegységi döntések. És akkor már tényleg egyetlen bíró sem mer majd megszólalni, hiszen fegyelmi indulhat ellene emiatt, holott már így is erős a chilling effect, a dermesztő hatás: a MABIE tavaly tette közzé kutatásának eredményeit: a megkérdezett bírók ötven százaléka szerint erőteljesen érvényesül, további 36 százalék szerint pedig inkább érvényesül a dermesztő hatás körükben.

A fő ellenség most: a szolgálati bíróságok

Varga Zs. András már december 18-án feljelentette a szolgálati bíróságokat a parlamentnél: „Egyetlenegy körülményre azért hadd hívjam fel az Országgyűlés figyelmét: hogy intézményesen ezt a megállapodást meg az ehhez vezető folyamatokat senki nem támadta. De – amint az OBT jegyzőkönyvében leírtam – két intézmény igen: az első- és a másodfokú szolgálati bíróságok elnökei, mégpedig olyan módon támadták, hogy előzetesen felmentést adtak mindenért, ami ezzel kapcsolatban történik. Ugye ez a két bíróság jár el a bírák szolgálati ügyeiben. Én ezt nem kívánom értékelni, de a tényről, úgy gondolom, hogy az Országgyűlésnek tudnia kell.”

A Kúria-elnök itt nyilvánvalóan jogalkotásra serkenti a jogalkotót. Erre újévi köszöntőjében is kitért: „A levelem elején említett megállapodások ígéretet hordoznak arra is, hogy ha szükséges, megkapjuk a külső segítséget. Ha az eljárási törvények módosítása lesz szükséges, eséllyel kezdeményezhetjük ezt is.” (Azért ír megállapodásokról, mert – mint második leveléből kiderült – ő nemcsak a négyoldalú, kormány–OBH–OBT–Kúria-megállapodás egyik aláírója volt, hanem külön megállapodást is kötött a minisztériummal, aminek köszönhetően a kúriai bírók – ellentétben a többi bíróval – elégedettek lehetnek a béremelésükkel.)

Azért említi az eljárási törvények módosítását, mert ez lehet az a pont, amellyel a szolgálati bíróságok besorolhatók lesznek a többi bíróság mellé. Ugyanis bár sarkalatos törvény szabályozza a működésüket (a bírók jogállásáról szóló), de nincs lefektetve az eljárásrendjük. Ennek kidolgozására elvileg már 2020 óta működik az Igazságügyi Minisztériumban egy munkacsoport. Az OBT 2023. december 5–6-i ülésén azt mondta a minisztérium képviselője, hogy „a szabályozás tárgya alkotmányjogi fókuszú kérdéseket is felvet, valamint sarkalatos törvényeket érint”. Nem lenne meglepő, ha a következő évben szárba szökkenne a munkájuk, ami csökkentheti a szolgálati bíróságok függetlenségét is.

A szolgálati bíróságok ugyanis abban is egyedülállók, hogy az OBT választja meg a tagjaikat (a Kúria és az ítélőtábla összebírói által javasoltak közül), és az OBT-nek tartoznak elszámolással is. Ez logikus, hiszen nem lehetnek munkajogi függésben azoktól, akik által kezdeményezett etikai eljárásokat kell majd lefolytatniuk, emiatt vezető pozíciót betöltő bíró sem lehet a tagjuk.

Varga Zs. – aki újévi köszöntőjében „magát bíróságnak tekintő formációnak” nevezi őket – több éve megkérdőjelezi a szolgálati bíróságok alkotmányos alapját az OBT-üléseken (Kúria-elnökként hivatalból tag), amikor a szolgálati bíróságok ügyei kerülnek napirendre.

Először a 2023. március 1-jei ülésen kérdezte meg a szolgálati bíróságok vezetőit, hogy „vizsgálták-e a saját működésük normatív alapjait”. 2023. október 4-én ezt mondta: „Csak a rend kedvéért mondom, megismételve a korábban többször elmondottakat, hogy az Alaptörvény, ha jól emlékszem, hetedik módosítása után ezeknek a különbíróságoknak az alkotmányos jogalapja megszűnt, ezt előbb-utóbb valaki szóvá fogja tenni. Ezzel foglalkoznunk kellene.” 2023. december 5–6.: „Csak a rend kedvéért mondom, ahogy szoktam, hogy a nyolcadik Alaptörvény-módosítás óta a szolgálati bíróságok, illetve fegyelmi bíróságok létének alkotmányos alapja megszűnt.”

Több, általunk megkérdezett bíró, illetve szakértő szerint nem állja meg a helyét Varga Zs. alkotmányos indoklása a szolgálati bíróságok felszámolására (az Alaptörvény nem nevesíti őket), mert nem különbíróságok, hanem lényegében a bíróságok belső bíróságai. Igaz, ennek ellentmond, hogy akkor miért nem vonatkoznak rájuk a jogegységi döntések; bár tény, hogy az Alaptörvény nem nevesíti őket, de sarkalatos törvény igen.

Pont a bírói szervezettől való függetlenségük miatt nevezik az egyiket a Budapest területén működő ítélőtábla mellett eljáró elsőfokú szolgálati bíróságnak, a másikat pedig a Kúria mellett eljáró másodfokú szolgálati bíróságnak, és nem például a Kúrián működőnek, hiszen nem működhetnek bírósági igazgatási vezető fennhatósága alatt, mert az igazgatási vezetővel szemben is képesnek kell lenniük dönteni egy eljárásban. Ezért felügyeli őket az az OBT, amely a bírói önigazgatás közjogi jogosítványokkal bíró szervezete.

De azt a problémát mindenki, a szolgálati bíróságok vezetői is látják (OBT-ülésen el is mondták), hogy úgy működnek, hogy nincs rendben a státuszuk, mert nincs rájuk vonatkozó eljárási törvény. „Gyakorlatilag attól függően, hogy kik vannak többségben a tanácsban, büntetőbírák vagy polgárisok, aszerint folyik az eljárás” – mondja egy bíró. A két ügyszaknak ugyanis más az eljárási szabálya.

A szolgálati bíróságok mindig a bírák etikai kódexét alkalmazták a fegyelmi ügyeknél. Egy bíró szerint alkotmánybírósági határozat is kimondta, hogy a kódexet nem lehet semmisnek tekinteni, alkalmazni kell.

Annak, hogy a politikai kinevezettekhez, például Varga Zs. Andráshoz legközelebb lévő vezető bírók nincsenek ott a fegyelmi bíróságokban, lehet jelentősége, mert Lengyelországban egy tizenegy fős fegyelmi testület elég volt ahhoz, hogy szétzilálja az egész lengyel bírói kart. Létrehoztak egy külön fegyelmi tanácsot a legfelsőbb bíróságon, és ez elé vitték azokat a bírókat, akik például az Európai Unió Bíróságához fordultak előzetes kérdéssel, vagy akiknek az ítéletét kifogásolták. (Utóbbira nálunk eddig csak egy kísérlet volt az előző OBT tagja, Vasvári Csaba esetében, de aztán visszavonták a kezdeményezést.) Az unió előírta a lengyel fegyelmi tanács felszámolását, de a végrehajtással késlekedtek; sok kárt tett a rendszerben, mire megszüntették.

A szolgálati bíróságok útján tehát gyorsan és hatékonyan fel lehet számolni a bírói szervezetrendszer függetlenségét a szervezet egészében, emiatt a 75 első és 15 másodfokon ítélkező szolgálati bíró a jogállamiság fontos garanciája maradt.

Tiltakozhatnak-e a bírók?

Tavaly nyáron külön cikkben foglalkoztunk a bírói véleményszabadság helyzetével, értelmezésével, szabályozásával, azzal, hogy úgy kell-e értelmezni a jelenlegi jogszabályi kereteket, hogy minden tilos, tehát például a jogszabályokat sem szabad véleményezni, mert az már politika, vagy pedig – félretéve a politizálás tilalmát – szabad véleményt alkotni jogszabályokról, sőt akár jogállamiságról és a bírói függetlenségről is; ahogy egyébként a Fidesz által menesztett korábbi legfelsőbb bírósági (ez volt a Kúria elődje) elnök, Baka András ügyében kimondta a nemzetközi bíróság, az EJEB ítélete (amelynek teljes végrehajtásával még mindig adós a magyar kormány/jogalkotó).

Varga Zs. András ezt nem így látja, szerinte „nemcsak a politizálást, hanem a közügyekben való megszólalást is tiltja az Alaptörvény” – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában 2020 júliusában.

Az Alaptörvény generálklauzulája szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítási szabadsághoz. A bírákra azonban speciális rendelkezések is vonatkoznak, amelyek tágan megfogalmazott tilalmakat állítanak fel. Míg Varga Zs. András egy totálisan tiltó értelmezést képvisel (miközben persze ő maga is politizál, csak a másik oldalon, amikor az OBT-ülésen a kormánnyal kötött megállapodás mellett érvel), az OBT az Alaptörvénynek és a nemzetközi standardoknak is megfelelően olyan értelmezést bontott ki a kódexben, miszerint a közvetlen politizálás tilos, de az nem, ha a bíró a függetlensége érdekében szólal fel.

Varga Zs. András jól érezte meg, hogy miért kell nehéztüzérséggel támadnia az előző OBT által elfogadott új etikai kódexet – mondta lapunknak nyáron Farkas Erika, a magyar Helsinki Bizottság szakértője. Amikor nyilvánvaló volt, hogy politikai akarat hiányában a kormány/parlament nem fog törvényt módosítani a bírák szólásszabadságáról, a bírák úgy teremtettek mozgásteret maguknak az OBT-ben, hogy módosították az etikai kódexet, az egyetlen lehetséges szabályozót, amelyhez az OBT hozzányúlhatott. Ezt vették megengedőbbre a bírói véleménynyilvánítás szabadsága terén, összhangban azzal a követelménnyel, amit a strasbourgi emberi jogi bíróság felállított.

Viszont ha a Varga Zs. András vezette Jogegységi Panasz Tanács hoz majd egy jogegységi döntést arról, hogy ha egy bíró véleményt nyilvánít az igazságszolgáltatást érintő jogszabályról, akkor alkotmánysértést követ el, az a véleménynyilvánítás teljes bedarálását jelentheti – mondja most több megkérdezettünk.

Hiába az OBT által megalkotott – és Varga Zs. által rögtön az Alkotmánybíróság elé küldött – etikai kódex. AB-döntés még nincs, de már Strasbourgban is figyelik, hogy fog eldőlni az ügy az Alkotmánybíróság előtt. Az AB most fekteti, de az ő eljárásukat is irrelevánssá tenné egy jogegységi döntés, arra hivatkozva visszadobhatja, mondván, a jogegységivel már eldőlt a probléma.

Varga Zs. András most a szerinte törvénytelenséget elkövető szolgálati bírósági elnökökön kívül még csak megtévesztett bírákról írt leveleiben, de a Kúria egyik bírója, Kovács András ellen indított eljárásainak magja már a véleménynyilvánítás szabadsága: szabad-e a bírónak tanulmányt írnia a bírói függetlenségről?

Jogegység a megfelelő forrásból

„Nem létezik fölösleges, indokolatlan vagy túlzó eszköz, ha az a jogegységet szolgálja – írta újévi köszöntőjében a Kúria elnöke. – A Kúria átalakulása befejeződött (…) a Kúria másodfokú bíróságból átalakult a jogegységet biztosító legfőbb bírói fórummá. A Kúria immár más, mint ami volt, már nem egyszerűen legfelsőbb bíróság.”

Varga Zs. András egy ideje már hangoztatja, hogy rendkívülivé kell tenni és vissza kell szorítani az ítéletek kúriai felülvizsgálatának körét, hogy a Kúria a többi bíróság ítélkezését is valamennyire megkötő (a precedensjogot azért nem vezették be) jogegységi határozatok megalkotására fordíthassa erőforrásait.

„Azzal a feladattal küldték a Kúriára, hogy az egész rendszert vegye kontroll alá – mondja egy forrásunk, visszaidézve a többkörös, személyre szabott jogalkotást Varga Zs. kinevezéséhez. – Nyilván a Kúriát könnyen tudja, mert ott ő a főnök. Ő nevezi ki a bírókat, ő dönti el, hogy ki lesz tanácselnök, ki melyik tanácsban ül, de az csak egy százfős szervezet. Ezért amikor kinevezték, kapott egy pluszeszközt, hogy az összes többi bíróságon is rendet tudjon tenni: ez a jogegységi rendszer. Ezen keresztül megmondhatja, hogy a bírák hogyan kötelesek értelmezni a magyar jogszabályokat.”

Ő vezeti a Jogegységi Panasz Tanácsot, ő választotta ki, hogy kik ülnek ott; ahogy a panasztanács szerint értelmezni kell a jogot, az a kötelező értelmezés mindenki számára. Vagyis a Kúria elnöke és a kinevezési jogkörébe tartozó kúriai vezetők kötelező erővel írhatják elő azt a jogértelmezést, amelyet azután minden bírónak követnie kell.

Ráadásul az Alkotmánybíróság már pár ügyben kimondta, hogy önmagában az, hogy egy bíró nem ért egyet azzal a jogértelmezéssel, amelyet a Kúria adott, nem ad alapot arra, hogy ne kövesse. Nem ok nélkül volt ezért hálás december 18-án Varga Zs. András a parlamentben: „Minél vitatottabb tehát egy jogértelmezési helyzet – és ennek megfelelően minél nehezebben hoz döntést a tanács –, annál nagyobb az esély arra, hogy majd megtámadják az Alkotmánybíróságon. Ezért volt nagyon jelentős döntése az Alkotmánybíróságnak az, amelyben azt állapította meg konkrét ügyben, hogy a Kúria jogegységi határozatával szemben a többi bíróságnak szakjogi kérdésben már nincs több eszköze. Az tehát, hogy a többi bíróság nem ért egyet az ilyen vitatott jogkérdésben végül meghozott döntéssel, önmagában nem alkotmányossági kérdés, ezért követni kell a jogegységi határozatot” – mondta.

Egy jogegységi döntés kvázi törvényként működik – mondja egy megkérdezettünk: „Kötelező alkalmazni, és nagyon szűk körben van vele szemben jogorvoslati lehetőség.”

Csakhogy a szolgálati bíróságok kimaradtak ebből, pont amiatt a garanciális elem miatt, hogy ha egy igazgatási vezető bíróság elé állítja a saját alkalmazottját, a bírót, akkor az ítélkező szolgálati bíró független legyen az igazgatási vezetőtől is. (Ezért választja ki az OBT őket.) Csakhogy a kimaradással kimaradnak a jogegységesítő tevékenység alól is, így Varga Zs. (vagy akár az OBH-elnök) sem igazgatási úton nincs rájuk hatással, sem jogegységesítő hatása nem ér el hozzájuk.

Választás előtt

A szintén politikai kinevezett (persze a NER előtt is minden, a parlament által megválasztott bírósági vezető politikai kinevezett volt) OBH-elnök, Senyei György így fogalmazott Varga Zs.-nek címezve még 2023-ban az Országos Bírói Tanács egyik ülésén: „Mindenki tudja, legalábbis sokan tudják/tudjuk, hogy egy vágyálma van: az igazságszolgáltatás leuralása. Aki ezzel ellentétes véleményt formál, azt ellenségként kezeli.” Nem véletlenül támadja Varga a legkeményebben az OBH-elnököt leveleiben.

Megkérdezettjeink abszurdnak nevezik, hogy a Kúria elnöke nyilvánosan megkérdőjelezi egy magyar bírói testület legitimitását, de láttuk, hogy a megszüntetésük súlyos és az igazságszolgáltatást betörni igyekvők számára hasznos következményekkel járhat a magyar bírák számára.

Újévi levelében Varga Zs. András a saját kúriai kollégáihoz beszél, amikor azt írja, hogy nem ingyen kapták a sok pénzt, az esetükben jelentős fizetésemelést, hanem lesz még feladatuk.

A fenyegetés, amelyet rajta kívül mindenki kihallott a leveléből (és nyilatkozatokban tiltakoztak miatta), nem a kevés tiltakozó kúriai bírónak szólt, hanem az összes többinek, aki – Varga Zs. szerint – politikai nyilatkozatot tett; kiemelten a szolgálati bíróságok elnökeinek, akik bírótársaikkal együtt felismerték, hogy meg kell nyugtatni a fegyelmi eljárásoktól tartó tiltakozó bírókat. Varga Zs. év végi levelezésének ez a tétje: a szolgálati bíróságok beszántása és ezzel – valamint egy esetleges jogegységi határozattal – a bírói tiltakozások megakadályozása.

A MABIE vélhetően okkal tette első helyre a sok bírói nyilatkozat között a két bírósági elnök levelét arról, hogy az ő jogi álláspontjuk szerint senkit nem érhet retorzió véleménynyilvánítás miatt. Ha a nyilatkozatuk után két hónappal mégis beszántják őket, mondjuk úgy, hogy elveszik az OBT-től a jogkört, hogy ők válasszák meg a szolgálati bírókat, az erős jelzés lesz – az EU felé is.

Mivel a szolgálati ügyek nem jutnak a jogegységi tanács elé, mert nincs olyan eljárási törvény, amely alapján odavihetők, a jogalkotó az eljárási törvények útján tudná őket rákapcsolni a jogegységi rendszerre – mondja egy forrásunk. Akkor a Jogegységi Panasz Tanács dönthetne a bírák szolgálati jogviszonyával kapcsolatos kérdésekről is, például a bírói véleménynyilvánítás szabadságáról. Eljárási szabályba lehet foglalni, hogy ha a szolgálati bíróság kétféleképp dönt – vagy anélkül is –, a bírósági vezetők előzetes döntéshozatalt kezdeményezhetnek. A Kúria megállapítja ezt, és onnantól az a kötelező értelmezés.

A szolgálati bíróságok fölötti diszponálás minden bíró uralását jelenti – mondja egy bíró –, „mert akkor minden vitatott bírót el lehet intézni”.

Az év végi igazságügyi törvénykezés még csak a kóstoló volt. „Brutális változások jönnek, elég csak azt kiemelni, hogy a járásbírókat a törvényszék egész területén lehet küldözgetni majd ítélkezni. Fontos, hogy ezt a folyamatot ne zavarja meg a bírák tiltakozása, ezért már most kemény kézzel fel kell lépni ellenük” – mondja egy másik. Ráadásul látszik, hogy a bírói kart nagyon felpaprikázta az elmúlt két hónap. Szerinte nagyon sok múlik azon, hogy a bírók a következő egy évben „mennyire tudnak ellentartani”.

Bő egy év múlva választások lesznek, amikor, úgy tűnik, a kormánypártnak minden voksért le kell majd hajolnia. A bíróságok ebben fontos eszközök lehetnek a választási jogorvoslat végső fórumaként. Forrásaink ezért azt valószínűsítik, hogy Varga Zs. András jelentős hatalmat fog kapni, „mindent megengednek neki, és ezt tudja”. Ugyanakkor azt is látnia kell, hogy már a kormány igazságügyi politikájával eddig nem ellenséges bírák is szembefordulnak vele.

https://www.szabadeuropa.hu/a/a-kuria-elnok-harca-mindenki-ellen/33275186.html

2025. január 16., csütörtök

The New York Times: Orbán Viktor a jogot használta a magyar demokrácia ellen

Kovács Ferenc

A lap a magyar miniszterelnököt tartja példának ahhoz, hogyan lehet egy demokráciából autokráciát kiépíteni. Arra figyelmeztetnek, hogy Donald Trump is ezt a modellt követheti. Valószínűleg az ellenzék megosztásának technikáját is alkalmazni fogja a volt és jövőbeli elnök.

„Amint azt Amerikából más demokráciákban láttuk, az autokrácia nem egy vezető szeszélyeiből épül fel, hanem csak akkor szilárdul meg, ha a legalizmus − a jogi eszközök kihasználása autokratikus célok szolgálatában − igazolja azt. Miután Orbán Viktor december elején 2024-ben harmadszor látogatott el Mar-a-Lagóba, és kiderült, hogy Orbán Viktor emberei részt vettek Trump második ciklusának politikai befolyásolásában, nem meglepő Trump Orbáni forgatókönyvéhez való affinitása − írja a The New York Times hasábjain Kim Lane Scheppele és Norman Elsen. 

Scheppele professzor szociológiát és nemzetközi kapcsolatokat tanít Princetonban, és sok éven át élt és dolgozott Magyarországon, mint a magyar Alkotmánybíróság kutatója. Eisen a Brookings Institution vezető munkatársa, 2011 és 2014 között az Egyesült Államok csehországi nagykövete.

A szerzők szerint Orbán Viktor a jogot használta fegyverként a magyar demokrácia ellen: amikor 2010-ben hatalomra került: törvények egész sorát hozta, amelyek célja a bíróságok megfékezése, valamint a média és a politikai ellenzék megfélemlítése volt.

A publicisztika kitér arra, hogy a magyar miniszterelnök a hatalmat egy egyre bővülő Miniszterelnöki Hivatalban szilárdította meg, megkerülve a kabinetjét, és közvetlenül a bürokráciának adott utasításokat, amelyet a közszolgálati törvény megváltoztatásával épített újjá, hogy kirúghassa azokat, akik nem voltak már a csapatában, és szövetségeseket emeljen kulcspozíciókba.

Orbán Viktor hatalomra jutását a rágalmazási perek agresszív alkalmazása kísérte, hogy elszívja a kritikusok erőforrásait és megfagyassza az új kihívók törekvéseit. A bíróságokat lojalistákkal töltötte meg − írja a lap. 

Jogszabályokkal a demokrácia ellen

Donald Trump terve egy felduzzasztott Fehér Házi Hivatalt és az Egyesült Államok Elnökének Végrehajtó Hivatalát irányozza elő, amely az egységes végrehajtó hatalom elméletét vallja, miszerint „az elnök napirendjének kell számítania az alkotmányos fennhatósága alatt működő minisztériumoknak és ügynökségeknek”. A Project 2025 ezután Trump 2020-as, F-listát létrehozó végrehajtási rendeletének visszaállítására támaszkodik, amely lehetővé teszi a közszolgálati állások átminősítését, hogy az elnök eltávolíthassa azokat a bürokratákat, akik nem az ő csapatához tartoznak.

A szerzők azt írják, hogy még mielőtt Trump kinevezettjei elfoglalják hivatalukat, Trump és tisztelői rágalmazási pereket indítottak és büntetőeljárással fenyegetőztek, hogy megfélemlítsék az újságírókat és a politikai ellenfeleiket − ahogyan Orbán Viktor is tette. Az ABC News éppen most kötött egyezséget az egyik ilyen ügyben, 15 millió dollárt fizetve, ahelyett, hogy megkockáztatta volna az újságírója védelmének költségeit és Trump haragját. A volt és leendő elnök nem titkolta, hogy gyengíteni akarja a Legfelsőbb Bíróság The New York Times kontra Sullivan ügyben hozott mérföldkőnek számító ítéletét, amely magasra teszi a mércét a közhivatalnokok elleni rágalmazás bizonyításához. 2014-ben Orbán Viktor kormánya megváltoztatta az ország rágalmazási törvényét, hogy a köztisztviselők könnyebben nyerjenek rágalmazási pereket, miután egy alkotmánymódosítás megsemmisítette a magyar Alkotmánybíróság ezzel ellentétes döntését.

Megosztott ellenzék

Orbán Viktor 2010-ben törvényhozási villámháborúval és felháborító politikai javaslatokkal lépett hivatalba, és ezzel megosztotta az ellenzéket. Azok, akik a médiaszabadsággal törődtek, a kezdeményezések egyik csoportját fogadták el; azok, akik az igazságszolgáltatás függetlenségéért aggódtak, egy másikat indítottak el; megint mások a fogvatartottakra és a migránsokra összpontosítottak. A legfontosabb, hogy az ellenzék csak ritkán fogott össze, amikor több fronton érte támadás − fogalmaz a The New York Times.

A patinás lap szerint Trump már most is ezt a taktikát alkalmazza. Az elnökválasztási kampányban erősen egységesnek mutatkozó ellenzéknek vigyáznia kell, hogy ne szakadjon szét. Egyesek a tömeges kitoloncolások elleni közelgő harcot helyezik előtérbe; mások a transzneműek jogait erősítenék; az ügyvédek arra összpontosítanak, hogy megvédjék az Igazságügyi Minisztériumot attól, hogy Trump politikai ellenfelei ellen jogtalan büntetőeljárást indítson (és reagáljanak, ha ez megtörténik); a volt bírák a bírói döntéshozatalra és kinevezésekre összpontosítanak, ha a jogállamiság támadás alá kerül.

https://index.hu/kulfold/2025/01/16/orban-viktor-the-new-york-times-autokracia-jog-egyesult-allamok-demokracia-donald-trump/

2024. december 19., csütörtök

Jogállamiság német módra: a bukott koalíció még gyorsan belenyúl az igazságszolgáltatásba

 Több ellenzéki képviselő úgy vélekedett, hogy a törvényjavaslat kísérlet az alkotmánybíróságnak az AfD-től való elszigetelésére.

A német parlament alsóháza (Bundestag) csütörtökön elfogadta a német alkotmánybíróság függetlenségének garantálását célzó törvényjavaslatot, amely az alkotmányban rögzítené a testület működési szabályzatát és így a beterjesztők szerint egy esetleges jövőbeli tekintélyelvű és szélsőséges politikai vezetéssel szemben is védetté tenné a grémiumot.

A 600 alsóházi képviselő által támogatott, és 69, zömében a jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) és a baloldali Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) párt képviselői által ellenzett módosító javaslat már pénteken napirendre kerülhet a felsőházban (Bundesrat) is, ahol várhatóan szintén széles konszenzussal megszavazzák a törvényhozók.

A törvénytervezetet a múlt hónapban összeomlott kormánykoalíció pártjai és a jobbközép CDU/CSU ellenzéki blokk együtt dolgozta ki. A beterjesztők szerint a reform a jövőben nagy valószínűséggel megvédené a német alkotmánybíróságot a lehetséges politikai beavatkozásoktól, mivel az alaptörvény módosításához kétharmados parlamenti többségre van szükség.

A törvény az alkotmánybíróság működésének kulcsfontosságú aspektusait – köztük a testület 16 fős létszámát, a bírák 12 éves megbízatását, a megbízatási időkorlátokat és a 68 éves kötelező nyugdíjkorhatárt – rögzítené a német alkotmányban. A módosítás emellett a bírák támogatására egy új mechanizmust hív életre a törvényhozásban, amelynek célja, hogy megnehezítsék a több mint egyharmadnyi mandátummal rendelkező kisebbségi pártok számára, hogy megvétózzák a jelöltek kinevezését.

„A Bundestag határozata a demokratikus együttműködés bizonyítéka” – jelentette ki a szavazás után az X-en Olaf Scholz német kancellár.

Nancy Faeser belügyminiszter szerint azért van szükség az új törvényre, hogy ne hagyjanak teret a demokrácia ellenségeinek. Szerinte a német demokráciának az 1920-as és 1930-as évekbeli Weimari Köztársaság végét jelentő kudarca részben azért következett be, mert a demokráciapárti politikusok „nem tették meg a szükséges lépéseket a demokrácia megvédésére, és nem tették intézményeiket ellenállóvá a támadásokkal szemben”.

Katja Keul zöldpárti képviselő arra figyelmeztetett, hogy Németország „igazságszolgáltatását az antidemokraták tűz alá vették”, erős alkotmánybíróság nélkül pedig „a többség diktatúrája” fenyeget. Több ellenzéki képviselő úgy vélekedett, hogy a törvényjavaslat kísérlet az alkotmánybíróságnak az AfD-től való elszigetelésére.

(MTI)

https://mandiner.hu/kulfold/2024/12/jogallamisag-nemet-modra-a-bukott-koalicio-meg-gyorsan-belenyul-az-igazsagszolgaltatasba 

2024. december 6., péntek

A román bíróság megsemmisíti az elnökválasztás első fordulójának eredményét

 Sarah Rainsford

Szerep,A BBC kelet-európai tudósítója

Jelentés innen

Bukarest

2024. december 6., 13:39 GMT

23 perce frissítve

A román alkotmánybíróság néhány nappal a második forduló előtt megsemmisítette az elnökválasztás első fordulójának eredményét.

Ez azt jelenti, hogy a folyamatot a nulláról kezdik újra, a kormánynak meg kell határoznia az új szavazás időpontját.

Az első fordulót a szinte ismeretlen szélsőjobboldali NATO-szkeptikus Calin Georgescu nyerte, aki korábban Vlagyimir Putyint dicsérte.

A bíróság döntése azután született, hogy feloldották a titkosszolgálati dokumentumok titkosítását, ami arra utal, hogy Georgescu egy külföldről végrehajtott tömeges befolyásolási műveletben részesült, hogy beavatkozzon a szavazás eredményébe.

Marcel Ciolacu leköszönő román miniszterelnök szerint a bíróság megsemmisítő határozata "az egyetlen helyes megoldás azon dokumentumok titkosításának feloldása után... amelyek azt mutatják, hogy a románok szavazásának eredménye kirívóan eltorzult az orosz beavatkozás következtében".


Pénteken délelőtt üléseztek a bíróság bírái, annak ellenére, hogy előző este bejelentették, hogy a második szavazásig nem tárgyalnak a választások esetleges külső befolyásolásával kapcsolatos új információkról.

A törvény előírja, hogy a választások megsemmisítése esetén a megsemmisítés időpontját követő második vasárnapon – ami december 22-ét jelentette volna – újra kell kezdeni.

A bíróság azonban úgy döntött, hogy felkéri a kormányt a teljes választási folyamat, így a választási kampány újraindítására.

A múlt héten a bíróság elrendelte a vasárnapi első fordulóban leadott szavazatok újraszámlálását, miután azt állították, hogy a TikTok közösségi média platform "előnyben részesítette" a meglepetés nyertesét, Calin Georgescut.

Georgescu, egy radikális, akinek nincs saját pártja, főként a TikTokon kampányolt. A platform szerint "kategorikusan hamis az az állítás, hogy az ő fiókját másként kezelték, mint bármely más jelöltet".

A szavazatok 23 százalékát szerezte meg, 19 százalékot a második helyezett Elena Lasconi, a Mentsétek meg Romániát unió, a harmadik pedig a kormányzó szociáldemokrata Ciolacu.

Lasconi „illegálisnak” és „erkölcstelennek” ítélte a bíróság döntését, mondván „ma van az a pillanat, amikor a román állam lábbal tiporja a demokráciát”.

"Akár akarjuk, akár nem, jogi és legitim szempontból kilencmillió román állampolgár mind az országban, mind a diaszpórában kifejezte, hogy preferál egy bizonyos jelöltet. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az akaratukat!" – mondta.

Abban reménykedett, hogy megnyeri a vasárnapi második fordulót, amelyet most töröltek.

Az Alkotmánybíróság elutasította a vesztes jelöltek közül kettőnek a keresetét is, akik Georgescut illegális kampányfinanszírozással vádolták.

A héten Georgescu tagadta a BBC-nek, hogy Moszkva embere lenne .

Azt állította, hogy a politikai szervezet nem tudott megbirkózni a sikerével, és megpróbálta blokkolni.

Az ország most politikailag teljesen új területen van. És senki sem biztos abban, hogy mi következik.

https://www.bbc.com/news/articles/cn4x2epppego



Románia választ: titkos akták, kiberhadviselés és politikai káosz árnyékában dől el az ország jövője

Közélet

2024. december 5. – 09:03

frissítve

https://transtelex.ro/kozelet/2024/12/05/romania-valasztas-titkos-aktak-kiberhadviseles-osszefoglalo


2024. november 30., szombat

Romániai választások – Az alkotmánybíróság elhalasztotta az első forduló eredményeinek érvényesítését

  HírKlikk | 2024. november 30. 07:00

A román alkotmánybíróság pénteki ülését követő hirdetmény: hétfőre halasztotta az elnökválasztás első fordulójában született eredmények érvényesítését, valamint a választási eredmények megsemmisítését kérő, Cristian Terhes államfőjelölt által beterjesztett alkotmányossági óvás elbírálását.

Bár a testület nem fűzött indoklást a határozathoz, a román médiában ezt az előző napi határozattal hozták összefüggésbe, amikor – szintén a választáson a 9. helyen végző Cristian Terhes óvásának elbírálása kapcsán – az alkotmánybíróság elrendelte a november 24-i választásokon leadott mind a 9, 5 millió érvényes és 223 ezer érvénytelen szavazat újraszámolását.

A központi választási bizottság vasárnap este 22 órára tűzött ki határidőt a megyei, fővárosi kerületi és külföldi választási bizottságoknak arra, hogy az újraszámlálás eredményét jelentsék.

Péntek délután a külügyminisztérium közleményében jelezte, hogy – bár mindenütt a leggyorsabb megoldást választják – vannak külképviseletek, ahol csak a jövő hét elején, december másodikán, vagy harmadikán lehetséges útnak indítani a szavazatokat tartalmazó csomagokat Romániába.

Belföldön már megkezdődött a szavazatok újraszámolása, de az ellenzéki pártok tiltakoznak amiatt, hogy a választási döntések nem teszik lehetővé ezeken független bizottságok részvételét, nem filmezik a folyamatot, és az eredmények alakulását nem teszik közzé valós időben a választási hatóság honlapján úgy, hogy az a részeredményekkel történt a november 24-i urnazárást követően.

A választások menetrendjéről szóló határozatában a kormány azzal számol, hogy az alkotmánybíróság legkésőbb a voksolás utáni pénteken érvényesíti az első forduló eredményét, hogy a második fordulóba jutott elnökjelöltek megkezdhessék kampányukat.

Romániában az elnökválasztás november 24-i első általános meglepetése az antiszemita és magyarellenes egykori Vasgárdával  nyíltan szimpatizáló, kampányát kizárólag a közösségi médiában folytató Calin Georgescu független jelölt nyerte meg a voksok szimpatizánsa csaknem 23 százalékával, mellette pedig – Marcel Ciolacu megelőzve szociáldemokrata fordulónapi miniszterelnököt mindössze 3 század százalékponttal  Elena Lasconi, az ellenzéki Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) jelöltje került a második fordulóba, aki az első szavazatszámlálás szerint az érvényes voksok 19,17 százalékát szerezte meg.

https://hirklikk.hu/kozelet/romaniai-valasztasok-az-alkotmanybirosag-elhalasztotta-az-elso-fordulo-eredmenyeinek-ervenyesiteset/440442/

2024. november 23., szombat

Odadörgölt egyet a hazaáruló lengyeleknek a helyi Alkotmánybíróság Marad a régi államügyész a helyén

 MH/MTI

Sérti Lengyelországban az alaptörvényt, hogy Adam Bodnar igazságügyi miniszter és főügyész januárban felmentette posztjáról Dariusz Barskit, az előző kormány idején kinevezett államügyészt – döntött pénteken a varsói alkotmánybíróság.

A taláros testület ötfős összetételben döntött, a végzést a jelen lévő bírák többsége támogatta – közölték az alkotmánybíróság honlapján. Dariusz Barski januárban nyújtott be alkotmánybírósági panaszt leváltása miatt. Adam Bodnar akkor arra hivatkozva mentette fel, hogy Zbigniew Ziobro, az előző kormány igazságügyi minisztere 2022-ban szabálytalanul nevezte ki Barskit a tisztségre.

Az alkotmánybíróság pénteki döntése szerint Bodnar januárban a vonatkozó törvény hibás értelmezése alapján intézkedett. Ezáltal korlátozta Barski alkotmányos jogát a közszolgálati tisztség betöltéséhez – állapították meg. Barski megbízatását továbbra is hatályosnak találta szeptemberben a lengyel legfelsőbb bíróság illetékes kamarája is. Andrzej Duda lengyel elnök többször minősítette jogsértőnek Barski leváltását. A lengyel kormánypárti politikusok nem tekintik érvényesnek az alkotmánybírósági végzéseket, és a kormányfői hivatal illetékes osztálya nem teszi közzé őket a jogi közlönyben.

A kormánykoalíció a taláros testület átalakítását tervezi. Az ezt célzó, a parlamentben szeptember közepén megszavazott két törvényt azonban Andrzej Duda nem írta alá, hanem október elején előzetes alkotmánybírósági normakontrollra küldte.

A kormánytöbbség kétségbe vonja az előző, a Jog és Igazságosság által vezetett kormány által kinevezett legfelsőbb bírósági tagok státuszát is. Adam Bodnar pénteken, Didier Reynders uniós igazságügyi biztossal közösen tartott varsói sajtókonferencián megerősítette azt az álláspontját, miszerint az államügyész posztját jelenleg az általa márciusban kinevezett Dariusz Korneluk tölti be.

Az alkotmánybíróságról kijelentette: annak tagjai között olyanok is vannak, akiknek „nincs bírói státuszuk”. Kétségbe vonta Julia Przylebska alkotmánybírósági elnök státuszát is. Didier Reynders a témában elmondta: varsói látogatása során a Bodnar által államügyésznek kinevezett Dariusz Kornelukkal találkozik, mert az ő kinevezése „átlátható” volt, és ezt szerinte „semmilyen független, törvényes bíróság” nem vonta kétségbe. Hozzátette: „tudjuk, milyen kétségek érintik a legfelsőbb bíróság és az alkotmánybíróság összetételét”. Reményét fejezte ki, hogy „sikerül megoldani (...) az alkotmánybírósági függetlenség hiányának problémáját”.

https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20241122-odadorgolt-egyet-a-hazaarulo-lengyeleknek-a-helyi-alkotmanybirosag

2024. november 19., kedd

Az új Alaptörvény-módosítás szerint a legfőbb ügyésznek nem kell ügyésznek lennie

 Sereg András

Derült égből villámcsapásként érte az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságának tagjait, hogy egy Alaptörvény-módosítási javaslattal, valamint az Alkotmánybíróságot és az ügyészi szervezet érintő indítvánnyal bővül az ülés napirendje. A módosítási csomag a legfőbb ügyészén kívül az alkotmánybírók választási feltételein is jelentősen enyhít.

Kedd délelőtt, negyed tizenegykor derült ki, hogy változik a parlament Igazságügyi Bizottsága ülésének meghirdetett napirendje: a napirendi javaslat 4. ponttal egészült ki, méghozzá a Magyarország Alaptörvényének tizennegyedik módosítására vonatkozó javaslattal. Ehhez képest a T/9997. számú iromány benyújtási időpontja kicsit későbbre datálódik „2024-11-19 14:23”.

Nem feltétel az ügyészi múlt

Az Alaptörvény tizennegyedik módosítását Vejkey Imre, az Igazságügyi Bizottság KDNP-s elnöke jegyzi. Az előterjesztés szerint az Alaptörvény 29. cikk (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lépne:

A legfőbb ügyészt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja kilenc évre. A legfőbb ügyész megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

Vagyis a mai szabályozásból kikerülne „az ügyészek közül” kitétel. Az indítvány benyújtója ezt így indokolja: „A rendszerváltoztatás óta a legfőbb ügyészi tisztséget betöltő három személyből kettő előszöri megválasztásakor nem volt ügyész, így a módosítás a hazai gyakorlathoz igazítja a szabályozást. Egyúttal a nemzetközi gyakorlathoz is, tekintettel arra, hogy számos európai országban (így Hollandiában, Lengyelországban, Dániában vagy Svédországban) a legfőbb ügyészi tisztség betöltésének nem feltétele, hogy a legfőbb ügyész ügyészi múlttal rendelkezzen. A módosítás értelmében az Országgyűlésnek lehetősége lesz arra, hogy a legfőbb ügyészt ne kizárólag az ügyészek közül választhassa.”

Ahogy erre az indoklás is utal, a rendszerváltozás utáni három legfőbb ügyész közül ketten is a civil világból érkeztek: 1990-ben Györgyi Kálmán az ELTE büntetőjogi tanszékének egyetemi docenseként lett az ügyészség vezetője, míg a Györgyit 2000-ben váltó Polt Péter korábban az ombudsman általános helyetteseként tevékenykedett.

Emellett benyújtották az ügyészek jogállásáról szóló törvény módosítását is, ami így rendezné a legfőbb ügyész esküjét:

A legfőbb ügyész a megválasztása után az Országgyűlés előtt esküt tesz. Ha a legfőbb ügyész a megválasztásakor nem áll ügyészségi szolgálati jogviszonyban, e jogviszonya az eskütételét követően a törvény erejénél fogva jön létre.

Könnyített alkotmánybíróvá válás

A Vejkey-indítvány ezenfelül törölné az alkotmánybírósági törvényből, az alkotmánybíróvá választás feltételei közül azt a kritériumot is, hogy „a meghatározott jogi szakmai gyakorlatot olyan munkakörben kell eltölteni, amely betöltésének feltétele a jogász végzettség”.

Ennek kapcsán az indítványozó kifejti:

Jelenleg számos munkakör nincs jogász végzettséghez kötve, holott a munkakör betöltője kétséget kizáróan szakmailag releváns – az alkotmánybírói hivatásra való rátermettséget is megalapozó – jogi munkát végez.

„Ezzel összhangban megállapítható – folytatódik az indoklás –, hogy az európai alkotmányok és az alkotmánybíróságról szóló törvények sem tartalmaznak olyan feltételt, hogy csak az minősül jogi gyakorlatnak, amelynek betöltésének feltétele a jogász végzettség. A tagállamok nagy többségében az alkotmánybíróvá válás feltételének szakmai szempontból kizárólag a jogi területen végzett gyakorlat ideje kerül meghatározásra, többlet feltétel nélkül, így például Szlovákiában, Romániában, Lengyelországban. Spanyolországban és Csehországban. Bizonyos esetekben előfordul az is, hogy egyáltalán nincsenek szakmai feltételek, így például Franciaország esetén az Alkotmánytanács tagjainál ilyen feltételeket az Alkotmány nem rögzít.”


Mi lehet a háttérben?

A jelenlegi legfőbb ügyészt, Polt Pétert 2019-ben választotta meg az Országgyűlés kilenc évre, így az ő megbízatása csak négy év múlva, 2028. december 14-én jár le. A vádhatóság vezetője három ciklusban (2000–2006, 2010–) immár húsz éve vezeti az ügyészséget.

Ezzel együtt az Alaptörvény tizennegyedik módosítása egyértelműen arról árulkodik, hogy a kormánypártok olyan új legfőbb ügyészt szeretnének Polt utódjául, aki nem az ügyészek közül kerülne a szervezet élére.

Emellett 2025 elején két alkotmánybírónak is lejár a 12 éves mandátuma: Salamon Lászlóé február 25-én, míg Juhász Imre elnöké április 3-án.

Így tehát két magas tisztséggel – köztük egy közjogi méltósággal – bővül a személyzeti variációs lehetőség.

A módosítási javaslat alapján az is feltételezhető, hogy ez idő szerint legalább az egyik alkotmánybíró-jelölt olyan munkakört tölt be, amely nincs jogászi végzettséghez kötve.

Egyébként valamennyi jogszabályi változás 2025. január 1-jén lépne hatályba.

A korábbi tizenhárom módosítás

Az első módosítás (2012. június 18.) beemelte az átmeneti rendelkezéseket az Alaptörvénybe, továbbá Schmitt Pál lemondása után alig két hónappal kiterjesztette a köztársasági elnök javadalmazásáról szóló törvényt a volt államfőkre is.

A második módosítás (2012. november 9.) a választói regisztráció intézményét emelte volna be az Alaptörvénybe, ezt azonban az Alkotmánybíróság a 45/2012. (XII. 29.) AB-határozatával megsemmisítette.

A harmadik módosítás (2012. december 21.) sarkalatossá tette a földtörvényt.

A negyedik módosítás (2013. március 25.) 22 cikkben módosította az Alaptörvényt. A főbb változtatások:

a családi kapcsolat alapja a házasság (férfi és nő között), illetve a szülő-gyermek viszony;

Alaptörvény-módosítások esetében az államfő csak eljárási szabálytalanságra hivatkozva kérhet felülvizsgálatot az Alkotmánybíróságtól, tartalmi kifogást nem emelhet;

csak az Országgyűlés ismerhet el vallási közösséget egyházként;

kampányidőszakban a pártok csak a közszolgálati médiában hirdethetnek, politikai reklámért a média nem kérhet pénzt;

tilos a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek, valamint a magyar nemzet megsértése;

törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott időtartamú foglalkoztatásban való részvételhez, illetve vállalkozási tevékenység gyakorlásához kötheti;

jogellenessé minősíthető az életvitelszerű közterületi tartózkodás;

az Alaptörvény módosítását az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja tartalmi szempontból;

az OBH elnöke pereket helyezhet át egyik bíróságról a másikra;

az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik.

Az ötödik módosítás (2013. szeptember 26.) alapján

kampányhirdetéseket nemcsak a közmédia sugározhat, hanem a kereskedelmi televíziók és rádiók is;

jogilag valamennyi vallási közösség egyháznak minősül, az Országgyűlés döntése alapján a „bevett egyházakkal” az állam együttműködhet, így adózási és egyéb kedvezményeket nyújthat nekik;

a Magyar Nemzeti Bank látja el a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét;

a módosítás törölte a bírósági ügyáthelyezések lehetőségét.

A hatodik módosítás (2016. június 14.) kiegészítette a különleges jogrendre vonatkozó szabályozást a terrorveszélyhelyzet kategóriájával.

A hetedik módosítás (2018. június 18.) alapján:

az állam minden szervének kötelességévé vált az ország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme;

Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be;

mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák;

a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével;

megtiltották az életvitelszerű közterületen tartózkodást;

bekerültek az Alaptörvénybe a közigazgatási bíróságok.

A nyolcadik módosítás (2019. december 12.) visszaállította a bíróságokra vonatkozó rendelkezéseket a hetedik módosítást megelőző állapotba.

A kilencedik módosítás (2020. december 22.) rögzítette, hogy az anya nő, az apa férfi. Meghatározták a közpénz fogalmát, és újraszabályozták a különleges jogrend eseteit.

A tizedik módosítás (2022. május 24.) lehetővé tette, hogy a kormány veszélyhelyzetet hirdessen szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa esetén is.

A tizenegyedik módosítás (2022. július 19.) deklarálta, hogy az önkormányzati választásokat az európai parlamenti képviselők választásával egyidejűleg kell megtartani. A „történelmi önazonosságra, a hagyományőrzésre és a demokrácia nemzeti karakterének erősítésére” hivatkozva a megyék nevét vármegyére változtatták.

A tizenkettedik módosítás (2023. december 12.) létrehozta a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, megszüntette a szakszervezeteket a honvédségnél, az államot a digitális ügyek intézéséhez szükséges adatok kezelőjévé tette, továbbá rendezte a huzamos tartózkodási jogosultsággal rendelkező személy önkormányzati választásokon való részvételi jogát.

A tizenharmadik módosítás (2024. június 11.) leszögezte, hogy a köztársasági elnök az egyéni kegyelmezési jogát kiskorú személy sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény esetén nem gyakorolhatja.

(Borítókép: Polt Péter legfőbb ügyész 2021. december 2-án. Fotó: Soós Lajos / MTI)

https://index.hu/belfold/2024/11/19/alaptorveny-modositas-legfobb-ugyesz-alkotmanybiro-valasztas-vejley-imre-igazsagugyi-bizottsag/


2024. november 16., szombat

Vecsei Miklós Kozma Imre temetésén: Az igazi jelenlét nyomot hagy

 Nézőpont – 2024. november 15., péntek | 16:10

Október 17-én hunyt el Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) alapító elnöke, a Máltai Lovagrend káplánja, a Betegápoló Irgalmasrend korábbi magyarországi vezetője. Kozma Imre atyától november 15-én, pénteken délután vettek végső búcsút a budapesti Szent István-bazilikában.

Az alábbiakban Vecsei Miklós, az MMSZ alelnöke, a diagnózis alapú felzárkózási stratégia végrehajtásáért felelős miniszterelnöki biztos temetésen elhangzott búcsúbeszédét olvashatják.

Az árvíz visszavonult, a száz éve nem látott áradás után egy hosszában kettérepedt, összeomlással fenyegető ház maradt. A ház előtt idős férfi ült a padon. Autó fékezett, egy római katolikus pap szállt ki, és odaült a férfi mellé. Az felnézett, és annyit mondott: köszönöm. A pap ezt válaszolta:

– Ezért jöttünk. Hogy segítsünk.

– Nem azt köszönöm, hogy segít, hanem azt, hogy megállt. Hogy… észrevett.

A szavak mintha elfogytak volna, de a két férfi hosszan szorította egymás kezét, míg ültek a szemerkélő esőben.

Kedves Imre atyától búcsúzó, Imre atyára emlékező közösség!

A bevezető mondatokban felvillanó pillanatfelvétel 2005 augusztusából, valahonnan Székelyudvarhely mellől való, a képen felbukkanó katolikus pap pedig Kozma Imre atya. Lovat venni indult Nyárádmagyarósra, hogy a Nyikó menti szörnyű árvíz pusztítása után reményt és lehetőséget vigyen az embereknek. Lóért ment, de ha már ott volt, templomot álmodott a maroknyi katolikus közösséggel. Két éve ebben a templomban zárta gyémántmisés hálaadó zarándoklatát.

Ha volna elég időnk, nagyon sok ilyen pillanatfelvételt tudnánk még felidézni. A képeken láthatnánk Imre atyát a zugligeti templom előtt a keletnémet menekültek körében, a romániai forradalom alatt és után útnak indított segélyszállítmányokkal, a délszláv háború éveiben Vinkovciban és Eszéken a kórházból kimenekített sebesültekkel, vagy éppen az ostromlott Vukovárt körbezáró szerb hadsereg katonái között, miközben Raseta tábornokkal a városban maradt ötezer civil evakuálásáról egyeztet. Láthatnánk a szenvedő Kárpátalján és a magára hagyott Vajdaság utcáin emberekkel beszélgetve, vagy a Szigetköz égető kérdéseiről barátokkal értekezve. De láthatnánk hajléktalan emberekkel karácsonyt ünnepelve, cigány emberek panaszait hallgatva, az irgalmasrendi kórház kórtemeiben utolsó vígaszt nyújtva és sok-sok képen idős és fogyatékos emberek körében. Láthatnánk a Szent Péter-bazilikában Benedek pápát köszöntve, vagy a Szent Márta-házban Ferenc pápával beszélgetve, vagy a Országházban kitüntetés átvétele közben. És láthatnánk távoli földrészeken, Betlehemben palesztin orvosokkal tárgyalva, Srí Lankán a cunami után, Pakisztánban a földrengés túlélői között, afrikai nyomortelepeken épített, ivóvizet szolgáltató központoknál. Mi a közös ezekben a képekben? Az, ahogyan Imre atya jelen volt az emberek között. Nem idegenként. Nem segítőként. Nem hivatásos jóemberként. Aki találkozott Imre atyával, erősebb emberként élte tovább az életét.

Mert az igazi jelenlét nyomot hagy. És ami talán még fontosabb: engedi, hogy nyomot hagyjon benne a sóvárgó világ.

Azt a fajta jelenlétet, ami az élet nehéz vagy felemelő pillanataiban egyaránt Kozma Imre atya sajátja volt, legtöbben az 1989-ben megszülető Magyar Máltai Szeretetszolgálat megjelenéséhez kötik. A történet azonban sokkal korábban kezdődött.

Imre atya 1940. június 4-én született a szigetközi Győrzámolyban. Június 4-én. Éppen 20 évvel a drámai nap után. Nemcsak a név kötelez, ez esetben a dátum is.

Imre atya egyéves korában elvesztette édesapját, így nagyapja lábainál nőtt fel, rengeteget tanulva a világ egyszerű, de örökérvényű igazságairól. És nem lehet úgy beszélni róla, hogy ne emlékeznénk meg édesanyjáról, Panni néniről, aki az alfa és az omega volt. Imre atya 1958-ban, az ’56-ot követő legsúlyosabb megtorlások idején vonult be a szemináriumba, tanárain keresztül láthatta a „földalatti egyház ragyogását”. Pappá szentelése után Dorogon lett káplán, majd rövid zugligeti kitérő után a pesti ferenceseknél építette fel a híres és a hatalom szemében félelmetes, egyetemistákból szerveződő közösségét. Büntetésből újra Zugligetbe került, immár plébánosként. Ott kereste fel őt Csilla von Boeselager asszony és az akkor még emigrációban élő magyar máltai lovagok maroknyi csapata. Ez a pillanat már a Magyar Máltai Szeretetszolgálat történetének kezdete is egyben.

Zugligetben volt egy hely, volt egy helyünk… Ahová jó volt megérkezni. Ahol a nevünkön szólítottak. Ahol nem akartak megváltoztatni, de gyorsan kiderült, hogy mennyi jó van bennünk.

Minden hibánk és bukásunk ellenére is hittek bennünk, és egy idő után már mi is magunkban és a többiekben. Számon tartottak. Mindig volt közösen elvégezhető dolgunk.

Ahogy Imre atya sokszor mondta: teltek az éveink, nem csak múltak. Nem volt módszere. Jelen volt. A jelenlétnek nincs módszertana. És igen: nyomot hagyott…

Aki volt olyan szerencsés, hogy Imre atya hittanóráira járhatott, három – sokszor idézett –alapvető leckét biztosan elsajátított. Az első, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat. A második, hogy a szeretet sok bűnt eltakar. A harmadik pedig úgy szólt, hogy kockázatvállalás nélkül nincs élet.

A kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat.

Az első lecke azt jelentette, hogy Imre atyához nem lehetett „csak úgy” hittanra járni, hanem mindenkinek nagyon konkrét karitatív feladatot kellett vállalnia. És mi jártunk a mozgássérültekhez, az elfekvőkbe, nagycsaládok gyerekeire vigyáztunk, vagy ruhát válogattunk a pincében. De tévedés lenne azt hinni, hogy közben Imre atya nem tanított.

Megszerettette velünk az evangéliumot, közel hozta a bibliai képeket, emberarcúvá tette a tanítványokat és megértettük, hogy Jézus követése nem a barokk festmények világa.

Az egyik legemlékezetesebb tanítása volt, amikor az angyali üdvözletről beszélt nekünk. Máriáról, a kicsi lányról, aki igent mond, és aki Gábriel távozása után végtelenül egyedül marad és rettegni kezd, mert tudja, hogy senki sem hisz majd neki. Még József sem… És mi nagyon megszerettük ezt a Máriát! Az ő igenjének a megértése jelentette az alapját mindannak, amire Imre atya tanítása épült.

És gyakorlat volt az oltárszolgálat is. Ott állni vele az oltár körül, ministránsként. Mennyire jó volt! Főleg hétköznap esténként, amikor többen voltunk ministránsok, mint a hívek, ő pedig szóról szóra, mozdulatról mozdulatra bontotta ki a szentmise csodáját.

A szeretet sok bűnt eltakar.

A második tanítás arról szólt, hogy nem szabad várni a jócselekedetekkel.

Nagy kísértése az embernek, hogy előbb megjavul, aztán majd utána, ha már méltó lesz rá, jót tesz másokkal. Imre atya meggyőzött minket, hogy ne várjunk. Hogy a bűneink felismerése bőven elég az induláshoz.

Amikor gyónni mentünk, azzal fogadott mindig, hogy: de jó, hogy itt vagy! És az éppen aktuális bűneink elmormolása után hosszú beszélgetés következett. A lehetőségeinkről, a belénk teremtett erőről, a többiek iránti felelősségről és az elajándékozható életünkről. „Mid van, amit nem kaptál?” – kérdezte sokszor Szent Pállal. És gyakran idézte Bubert: „Az ember nagy bűne nem az, hogy vétkezik. A kísértés nagyon erős, ő pedig nagyon gyönge. Az ember nagy bűne az, hogy minden pillanatban Istenhez fordulhatna, de nem teszi.” És mi kezdtük megsejteni a lényeget. És új életek és új hivatások születtek. A zugligeti hittanosok közül több mint húszan választották a papi vagy szerzetesi hivatást.

Kockázatvállalás nélkül nincs élet.

A harmadik lecke arra figyelmeztetett, hogy ha mindig számolgatunk, és az esélyeket latolgatjuk, akkor soha nem indulunk el az úton, mert az mindig túl kockázatosnak tűnik majd. Ebből a tanításból tettek vizsgát azok a fiatalok, akik ott álltak Imre atya mellett 1989. augusztus 14-én, Nagyboldogasszony vigíliáján, amikor a keletnémet menekültek megjelentek a templom kertben. És persze velük együtt a Stasi is. Úgy álltunk ott, mint a tanítványok a Galileai tó feletti domboldalon az öt kenyérrel. Nagyjából nekünk is öt kenyerünk volt, mégis 48 ezer embert láttunk vendégül három hónap alatt.

Közben megtapasztaltuk, hogy a csodák nem a csodavárókkal, hanem a cselekvőkkel történnek.

És ez az öt kenyér szaporodik azóta is a Magyar Máltai Szeretetszolgálatban és az irgalmasrendben, itthon és a határainkon túl egyaránt.

Kedves Imre atya!

Amikor ezeket a sorokat írni kezdtem, azt vettem észre, hogy életemben először tegezlek. Még sosem tudatosodott bennem, hogy a halottainkat, amint a szenteket is, tegezzük.

Mintha a halállal nemcsak eltávoztál volna, hanem valamilyen csodálatos módon közelebb is kerültél volna hozzánk.

És most először fejezem be úgy a beszédet, hogy nem nézhetek ki Rád. Keresem azt a kicsi, alig észrevehető bólintásod, amit rendszerint megkaptam Tőled, valahányszor ünnepeiden köszöntöttelek, vagy valamelyik kitüntetésed átvételekor Rólad beszélhettem.

Most először van, hogy amikor leviszem a hangsúlyt, nem jön látható üzenet.

Sajgó Szabolcs paptestvéred búcsúzásként ezt írta:

nem elmentél, hanem belehaltál egészen az el nem múló Életbe, a teljesbe, amely felé mindannyian tartunk.

Igen, ahogy tanítottad: teljesen elajándékoztad magad. Belehaltál a szolgálatba, a naponta kimondott igenekbe, a végletekig feszített, mégis hatékony tékozlásba.

Köszönjük, hogy mindennek tanúi lehettünk!

Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Fotó: Illyés Tibor/MTI

Magyar Kurír

https://www.magyarkurir.hu/hirek/vecsei-miklos-kozma-imre-temetesen-az-igazi-jelenlet-nyomot-hagy_1

2024. november 6., szerda

A nemzetek Európájának feltámasztása

 Mi magyarok már láttunk ilyet, mi már egyszer megcsináltuk. Európa is képes lesz rá.

2024. november 05. 15:10

Szájer József
Látószög Blog
„»A rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni!«
Deák Ferenc

A nagyokra mindig érdemes odafigyelni, mert a mai cselekedetekhez a történelemből lehet a legtöbbet tanulni. A nagyok és a történelem. Milyen bénító kilátások! – mondhatja a mai újdonsült, tudatlanságára büszke divatember, aki senki másnak nem hisz el semmit, csak saját aznapi önmagának. Vagy még annak sem... Aki viszont gondolkodik, az nem talál a múlt és a nagyok példáinál jobb kiindulási pontot. Akik ezt – mint annyian manapság – elfelejtik, vagy szándékosan eldobják, azt hagyják ki a számításból, ami az emberi lét legfontosabbika, ami megkülönböztet minket más élőlényektől.
De Gaulle francia elnök nélkül a mai Franciaország nehezen elképzelhető. Ő kétségtelenül nagy volt, a történelmi személyiség minden tulajdonságával rendelkezett. A nagyságot ma más mércével mérjük, mint egykoron, de egy ponton biztosan egyezik a korabeli és a mai megítélés: biztosan „megosztó” volt, biztosan sokan gyűlölték. Valamit tehát nagyon jól csinált – tesszük hozzá, a politika viharait ismerők. Új köztársaságot, új Franciaországot – és tegyük hozzá, új Európát – hozott létre. Sokat tévedett, sokszor változtatott, sokat próbálkozott és sok minden nem jött be neki, amit szeretett volna. De a nagyok akkor is képesek tanítani bennünket, amikor nem úgy állnak össze a dolgok, ahogy azt eltervezték, amikor a történelem másképp alakult, mint szerették volna.

Amikor valaki egy vállalkozásba belefog, jó, ha előre felméri a jelen és a jövő lehetőségeit és ehhez először a múltból lehet és kell megtanulni, amit lehet – korlátokat, esélyeket, váratlan kombinációkat, akaratokat és nehézkedéseket, hogy aztán alkalmazni lehessen a tanulságokat az új helyzetekre.

De Gaulle híres Európa-programja, a Fouchet-terv – két variációban – 1961-ben és 1962-ben született, akkor, amikor a háború közvetlen emléke még csak elhalványulóban volt, de az európai nemzetek közeledése – ma integrációnak hívjuk – már megtette az első, döntő lépéseit, sőt, már sikereket is tudott felmutatni. Adenauer és De Gaulle személyes kémiájának táptalaján, Robert Schuman gazdaságra koncentráló megbékélési projektje épp lendületet adott a kontinens országainak. Pontosítok: azoknak az országoknak, amelyeket Sztálin és a Nyugat közötti, Európa majd’ fél évszázados felosztását hozó cinikus paktum szerencsésebb földrajzi oldalán találták magukat. Ne felejtsük, Ausztria pár évvel korábban kislisszolt még a börtönből – ő az ajtón ment ki –, ez a magyaroknak már a rácsot áttörve sem sikerült, újra ránk zárták a kaput.
Az európai integráció, az Európai Unió előtörténete tele volt nagyívű elképzelésekkel, a háborúkat örökre felszámolni célzó ötletekkel, a szűk, nemzeti önzés megvetésével, a tartós békés együttélés feltételeit mégis egy földhözragadt program, az intenzív kereskedelem és az alap-nyersanyagokkal, a szénnel, az acéllal való közös gazdálkodás teremtette meg. Ehhez nem volt szükség az európai egyesült államokról szóló, akkor még meredeken utópisztikusan szóló tervekre, nem is ijesztgették a derék német, francia vagy hollandi polgárokat ilyesmivel – vagy csak csendben beszéltek róla, nehogy a füstös szobákban, íróasztalok mellett kigondolt fantazmagóriák idő előtt megzavarják a társadalmi nyugalmat. Egyedül Churchill szólt nyíltan az Európai Egyesült Államokról, de hogy azt szigorúan metaforikusan értette, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ő brit volt és a britek soha nem állították, hogy ők ennek a közös álomnak (államnak) valaha részesei kívánnak lenni. Aztán a még józan, a kevésbé ambiciózus közösségbe ugyan beléptek, de aztán fékeztek mindent, ami az integrációt a föderalizmus irányába vitte, majd belefáradtak és kiléptek…

Európa újdonsült, a huszadik század totalitárius birodalmi törekvéseinek kudarcára adott, nemzeti alapokra építkező egyesítése évtizedeken keresztül sikeres program volt.

A múlt, a letűnt század szörnyű háborúi után keretet biztosított az európai nemzetek békés és mindenki számára előnyös együttműködésére. Az Európai Unió elődje a birodalmi logikával szemben az egyenrangúságra, egymás kölcsönös tiszteletére, az önkéntességre és az őt alkotó tagokra, a nemzetekre épített, ezért is tudott sikereket elérni.
Ha visszanézünk a mából 1961–1962 fontos mérföldkőnek látszik. Fouchet követ, majd miniszter terve a vezetők asztalára került, azonban egyik variánsa sem volt képes meggyőzni a már működő gazdasági közösségbe tömörült országok vezetőit a maga igazáról. A terv előzménye, hogy a francia vezetésnek a közösség intézményeinek működését látván egy ideje nőttek az aggodalmai amiatt, hogy utóbbiak a tagok fölé kerekednek, úgy érezték, hogy a cselekvési szabadságukat korlátozzák. Aggasztotta őket például a közös bíróság túl ambiciózus magatartása. Hogy nem volt alaptalan a félelem, azt később, 1964-ben fényesen igazolták, amikor mérföldkőnek tekinthető ítéletben hirdették ki a közösségi jog – és saját értelmezésük – elsőbbségét a tagországok joga fölött. Ezt az elvet azóta is vitatják. Magyarország sem fogadta el soha.

A Fouchet-terv meg kívánta zabolázni a már akkor is hatalmi túlzásokba eső, ilyen hajlamait nem titkoló közös intézményeket. A tervezet szerint a legfőbb döntési jogok a tagországokból álló testületnél lettek volna, és a végrehajtó szerv hatásköreit jelentősen korlátozták volna. A Közösség vezető és fő döntő testületében a tagországok kormányai rendelkeztek volna képviselettel, a határozatokat egyhangúan hozták volna, minden országnak, minden ügyben vétójoga lett volna, ami biztosíthatta, hogy csak olyan döntések születnek, amiben mindenki egyetért. Közös Európa, közös döntésekre alapítva, nem pedig a tagjai ellenében. Az utóbbi elképzelés akkoriban nem volt még olyan radikális, mint manapság, hiszen a Tanácsban elfogadott döntések túlnyomó része a hatályos szabályok szerint egyhangúsághoz volt kötve. Ma, hatvanöt évvel később az Európai Egyesült Államok felé szinte akadály nélkül masírozó terveket dédelgetőknek már csak néhány – leginkább kül-és biztonságpolitikai – kérdést, nemzeti szuverenitás-maradványt kell eltávolítaniuk az útból, hogy – az egykor még joggal utópisztikusnak és abszurdnak mondható – céljaikat elérjék. Azóta sok víz lefolyt a Rajnán, a Szajnán…
A múltra visszaszórt aktuális vádak szerint De Gaulle terve Európa-ellenes volt, mert felszámolta volna a közösség önálló intézményeit. Ez a vád hazug, azt próbálja még utólag is bizonygatni, hogy nem lehetséges olyan Európa-program, amelynek ne a nemzeti szuverenitás tagadása lenne a lényege – ma ugyanis már jó ideje az a divat Brüsszelben. Eszerint mindenki, aki nem a ma uralkodó föderalista irányt támogatja: Európa-ellenes. A mai nemzetek Európája koncepciót követő pártokat megvádolják, hogy fel akarják számolni az Uniót, de legalábbis ki akarják léptetni onnan a saját országukat, ami hazugság.

A föderalista irány akkor – De Gaulle elnök nagyszabású, a nemzeti szuverenitást és az európai integrációt egyszerre megőrizni képes tervével szemben – fontos győzelmet aratott, az integráció mehetett tovább a megkezdett úton, a Közösséget alapító szerződést és a haladási irányt nem változtatták meg, rövid vita után átléptek a francia terven, de még sokáig az abban foglalt elveket betartva működtek. Azóta is ez a legjelentősebb hivatalos program, ami a nemzeti szuverenitásra alapozott, közös Európáról megszületett. Azóta az unió jövőjére vonatkozó, kidolgozott elképzelések már mind a föderalista irányt és az egyre szorosabb unió (ever closer union) elvét követték (kezdetben csak óvatosan és megfontoltan, túlzásoktól mentesen). Számottevő, politikai háttérrel bíró, alternatív Európa-program azóta sem keletkezett, nem engedték, hogy a tárgyalóasztalokig olyan még egyszer eljusson. Akkor arasznyira voltak egy szuverenitásra alapított Európától, de ma már messze vagyunk attól, a történelmi esély akkor hosszú időre elszaladt.

De Gaulle – ha nem is sikerült neki változtatni az európai irányon – a maga nemzeti meggyőződésével ott áll a történelem egyik fontos válaszútjánál és az akkori iránymutatása ma is látszik, ma is üzen.
A közös Európa eredeti kiinduló alapelve az volt, hogy a nemzeteknek a béke garantálására azokon a területeken kell építeni az európai közösséget, ahol az együttes cselekvés többletet hoz a nemzeteknek, hogy a tagországok akkor kölcsönözik szuverenitásuk egy részét a közösbe, ha azzal mindenki jobban jár. A tagok jóhiszeműen, kompromisszumról kompromisszumra haladva egyre többet tettek be oda a közös haszon reményében. Az európai építkezés projektje azonban mára a hasznos és közös előnyök érdekében való közös cselekvésből hatalmi mestertervvé torzult. Brüsszel ma a nemzeteket ellenfélnek tekinti, központi hatalmi, bürokratikus és birodalmi törekvéseket szolgál, nem tiszteli a nemzeti szuverenitást, a tagok büntetését, sorba állítását tekinti hivatásának. Az uniós intézmények egyre mohóbban ragaszkodnak a megszerzett – formálisan nekik a tagoktól soha át nem adott – befolyásukhoz és még többet követelnek.

Ha azt mondjuk, hogy Európa ma válságban van, annak egyik legfőbb oka, hogy az Európai Unió ma nem demokratikus.

Ezen a ponton élesen kiütközik a közös európai építkezés egyik legjelentősebb hibája: Európa polgárait, a tagországok választóit kihagyták a folyamatból. A mai Unió nem a polgárok jóváhagyásával jött létre, hanem hatalmi alkuk eredményeképpen. Az Európai Unió azért jutott a mostani válságos helyzetébe, mert az európai projekt hátat fordított az őt alkotó legfontosabb összetevőjének, saját polgárai akaratának, az őt létrehozó legfontosabb európai vívmánynak, egy több ezer esztendős hagyománynak, a demokráciának és a szabadságnak. Az európai nemzetek ma azért nem tudnak hatékonyan szembeszállni Brüsszel és egyes nagy befolyású tagok uniót birodalommá alakítani akaró, egyneműsítő, központosító, a nemzeteket elnyomó törekvéseinek, mert a közösség nem demokratikusan épül fel, nem a kötött és korlátozott tagállami felhatalmazás elve szerint működik, hanem saját önálló hatalomra, osztatlan szuverenitásra tör.
Az Unió az elmúlt majd’ másfél évtized egymást követő, egyre pusztítóbb válsághullámaira azért nem tudott megfelelő válaszokat adni, mert elszakadt az emberektől, mert hamis, a világot végletesen leegyszerűsítő ideológiák, kiskáték és a mögöttük rejtőző féktelen hatalmi ambíciók szorongatják. Elveszítette realitásérzékét, a problémák megoldása helyett haszontalan, polkorrekt, utópista, ideológiai vitákkal múlatja az időt.

Ma Európában küzdelem zajlik. Ez a harc, ez a szellemi és hatalmi viadal egyrészt a föderalisták, másrészt a szuverenisták, egyrészt a demokraták, másrészt az autokraták, egyrészt a demokrácia, másrészt a diktatúra, egyrészt a politikai felelősséget és átláthatóságot vállalók, másrészt az azt elmosni törekvők küzdelme. A józan többség közös Európát akar, de nemet mond az Európai Birodalomra. Európa akkor lesz újra nagy, ha visszaszerzi a szabadságát és a hitét legfontosabb saját alkotásában, legértékesebb közösségi vívmányában a demokráciában, mert birodalomban nincs demokrácia.

A Fouchet-tervet egykori formájában ma már nem lehet újraéleszteni, akárcsak a tanácsi döntések egykori egyhangúságához való visszatérés is szinte képtelenség volna. De az unió másfél évtizede permanens válságban van és még mindig nem látja a kiutat, mert továbbra is a régi föderalista – folyton több Európát akaró – megoldásokkal próbálkozik. Itt az ideje, hogy a vezetők elgondolkodjanak az évtizedekkel ezelőtt félrelökött De Gaulle-féle alternatíván. Az Európai Unió kinőtte eddigi működési kereteit. Az alapító Szerződések formális módosításai nélküli lopakodó hatalomhalmozása durva árulás az alapját képező jogállamiság elvével szemben.

Van egy magyar bölcsesség, Deák Ferenchez fűződik: »A rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni!«

Európát egykori alapítóinak és mai alkotóinak a szuverén nemzetállamoknak újra kell gondolniuk a csúcstól a talapzatig. Ennek a kiinduló pontja – a Fouchet-terv szellemében –, hogy az unió minden közös intézményének valamennyi papíron vagy valóságban létező hatáskörét vizsgálat alá kell venni. Két egyszerű tesztet kell alkalmazni: van-e szükség európai felhatalmazásra ahhoz, hogy az adott feladatot el lehessen látni? – ez az észszerűség tesztje; a másik, hogy kívánják-e az egyes európai tagországok az adott kérdést az európai szintű döntéshozatalba (újra vagy újonnan) betenni, vagy sem? – ez az akarat tesztje. Ezekre a kérdésekre adott igen válaszokból épülne föl az új szabad, demokratikus, közös Európa. Lehet, sőt biztos, hogy az Uniónak a mainál kisebb hatalmú és létszámú közös szervei és erősebb tagországai lennének, de az biztos, hogy erős uniót csak erős tagok talapzatán lehet építeni. A módszert – nevezzük Fouchet-kódnak! – a nulla bázisú költségvetési tervezésből ismerjük, alkalmazásával olyan Európát, olyan uniót lehetne létrehozni, amelynek ideológiája, közös intézményei nem a saját tagországainak az ellenségei, hanem azok kiszolgálói. Nagyot tévednek a föderalisták, amikor minden eddigi hibás döntésüket úgy akarják kijavítani, hogy még több Európát követelnek, mert igenis lehetséges, amit a föderalisták Fouchet óta megállás nélkül tagadnak: a nemzeti alapú közös Európa.

Ez eddig csak elmélet, de tegyük fel az egyszerű kérdést, hogy az Unió vezetői miért változtatnának, ha a sorozatos válságok, kudarcok ellenére sem rendült meg az önbizalmuk? Mi késztetné őket a változtatásra most, ha a józan belátás eddig nem volt rájuk jellemző?

Csakis az erő. A demokrácia és a szabadság ereje. Az európai polgárok szavazatai.

A helyzet ma különbözik a korábbiaktól, mert Európa politikai térképén a gondolat mellett már szervezett politikai formában is megjelent az erő, amely a szuverén tagokra épülő Európa programját el tudja készíteni és képes az Uniót átformálni.

Ez az új erő az Európai Patrióták. Hosszú út vezet még a Bécsben kiadott alapító Kiáltványtól a nemzeti szuverenitás alapú unióig, de az első, döntő lépést megtették: először van reális politikai alternatíva a főáramú föderalista iránnyal szemben európai szinten. A Patrióták frakciójának megalakítása történelmi jelentőségű fordulat, mert az Európai Unió politikatörténetében először nyílik lehetőség arra, hogy az Európai Parlamentben – és onnan kiindulva az egész Unióban – a többségi elvű parlamenti rendszerekre jellemző, kétpólusú szerkezet alakuljon ki. Valódi politikai vitára és valódi, választói bázisú hatalomváltásra nyílik esély. Ez az Unió eddig mozdíthatatlannak látszó politikai és legitimációs hatalmi rendszerét gyökeresen felforgathatja. A rövid távú (a jelenlegi rendszer felforgatása) és a hosszú távú (európai hatalomváltás) teendőket a most megindult politikai változás világosan kijelöli.

Az eddigi széttöredezett, átláthatatlan és belterjes EP-pártpolitika helyett világos elrendezésű, egyszerű, érthető, jól látható konfliktusok és társadalomfilozófiai koncepciók, egy közös terv programja mentén szerveződő ellenzék és a jelenlegi hatalom szembenállása alakulhat ki. Ennek látványos jelei már meg is jelentek az Orbán Viktorral folytatott október eleji európai parlamenti vitában. Ez világossá teszi az egyes pártcsoportok által képviselt alternatívákat. Ez már az Európai Parlamentbe képviselőket választó polgárok figyelmére méltó, de eddig ezt az EP-ben uralkodó, az intézmény jellegéből jövő strukturális viszonyok elfedtek: átláthatatlan, nagy számú, egymással viaskodó, belső fegyelem nélküli frakció, a balos dominanciájú tagállami és európai média töredezett és korlátozott nyilvánossága volt rá jellemző, amely kizárólag a neki tetsző és magának hasznosítható irányokat hangosította föl és manipulált. Az EP-ben folyó viták követhetetlenek és értelmetlenek voltak a kívülállók számára – a rendszer természete szerint ebben a folyamatban a választópolgároknak nem osztottak lapot. Nem sokan akarták persze belül sem, hogy kívülről is látható legyen, ki mit akar és mit tesz. Az EP erősen individualista képviselői rendszere, az európai pártok fejletlensége, változékonysága miatt az Unió a legkönnyebben kívülről befolyásolható uniós intézményévé vált. A Parlament jogainak folyamatos bővülése alapján megnövekedő hatalma miatt a fontosabb gazdasági, külpolitikai és NGO-lobbik is rácsatlakoztatták befolyásszerző működési módjukat az EP-re is (így vált – nem mellékesen – az EP az Unión belüli korrupció melegágyává). Nem véletlen, hogy a világszerte a puha társadalmi és kormányzati rendszerekbe való beszivárgásra és élősködő manipulálásukra specializált Soros-hálózat is fokozódó mértékben az EP-re helyezte át hangsúlyait, amit kiválóan demonstrál a néhány éve napvilágra került Soros lobbi-lista, amely száznál több EP-képviselő nevét sorolta föl, mint a hálózat szövetségesét.

Ez a monolit parlamenti rendszer most megváltozik.

Az új frakció megalakulása önmagában is sokkolta az uniós hatalompártot, a baloldaltól az EPP-ig húzódó konglomerátumot, ők már hosszú ideje a változatlanságba és a kényelmes kihívók, komolyan veendő kritika nélkül operáló rendszer haszonélvezői voltak. A hatalompárt eddig a háttérben, egymással folyamatosan háttérmegállapodásokat kötve működtette az Uniót. Most megértették ők is, hogy kihívójuk támadt és hatalmuk megőrzéséhez ezután nem lesz már elegendő Orbán Viktor és Magyarország elszigetelése, kiszorítása, mert az európai nemzeti változást követelő erők minden országban megerősödtek és ezt uniós intézményi, politikai szinten is megjelenítik, a harmadik legnagyobb frakciót állították ki. A baloldalra »Európa-pártinak« hívott alapon (én az európizmus ideológiájának nevezem ezt) hosszú évek óta rácsatlakozó Európai Néppárt is azonnal fölvette első számú politikai ellenségének az új alakulatot – ahogy ők mondják – »Orbán Viktor frakcióját«, és ők, valamint a médiájuk teljes erővel folytatják a magyar miniszterelnök démonizálását: az európai nyilvánosságban ördögként festik le, riogatnak vele, rágalmaznak, hogy a patrióta pártokat megosszák. Aki bírta gyomorral, tanúja is lehetett mindennek a strasbourgi vita során.

A két tábor – a jelenlegi főirányt képviselő, kincstári hatalompárt erői, illetve a kihívójuk – fő politikai tételei és a köztük levő konfliktusok már az előzményekből is láthatók. A nagy témák adottak: a bevándorlás, határvédelem, közbiztonság, béke, nemzeti szuverenitás. Ehhez kapcsolódnak a további vitatételek, mint az agrárium és az egyre több túlzásba eső zöld ideológia ütközése, az európai iparpolitika, szabadkereskedelem vagy piacvédelem ügye. A józan ész, a hagyományok, a keresztény örökség tisztelete, a polgárok érdeke újra utat találhat az európai politikába.

Szinte valamennyi konfliktus közepében ott vagyunk mi, magyarok is, hiszen nálunk a valódi európai alternatívát képviselő kormányzó párt már lassan másfél évtizede van egyfolytában döntési pozícióban; számos, kísérletinek indult, ma másoknak például szolgáló, a főirány által erőltetettől eltérő politikát valósított meg, jó részben olyanokat, amelyekről az uralkodó európai liberális irány minden erejével azt állította, hogy nem lehetségesek. Emlékszünk az untig ismételt jelszóra, hogy a bevándorlást nem lehet határkerítéssel megállítani? A magyar példák a valóság erejével cáfolják az ideológiai korlátjaik és kényszereik miatt tehetetlenné és az új kihívásokra továbbra is régi, kudarcot vallott megoldásokat erőltetők kiskátéit.

Magyarország pont a trendfordító képessége miatt vált veszélyessé a jelenlegi rendszer központjai számára. Ez a program a nemzet erejét, a józan ész és a változtatás hatalmát szegezi szembe a megmerevedett, életidegen, ma már a status quo védelmezésére is alig képes kincstári birodalmi ideológiával.

Az új frakció megalakulásával a korábban Magyarországon már másfél évtizede létrejött új polgári, nemzeti, kereszténydemokrata többség uniós szintű pártpolitikai fundamentuma teremtődött meg. A gondolat mellé odaáll tehát az erő. Európában most tartunk ott, ahol Magyarországon 1996-ban voltunk. Mi magyarok már láttunk ilyet, mi már egyszer megcsináltuk. Európa is képes lesz rá. A jövő európai politikája azon múlik, hogy mennyire tudnak majd élni a most megnyílt hallatlan lehetőséggel.

De Gaulle utat mutat. Ő olyan Európát akart, amivel mi is jól kijöttünk volna. Most azonban még nála is erősebbnek és okosabbnak kell lenni, de ehhez a programhoz meg lehet szerezni a választók támogatását. Meg kell ezt alkotni, aztán föl kell gyűrni az ingujjat és neki kell látni megvalósítani a XXI. század Fouchet-tervét! Európa Főnix programját!”
https://mandiner.hu/kulfold/2024/11/a-nemzetek-europajanak-feltamasztasa